HAGYATÉK
Kiadja: Magyar Egyesületek Szövetsége Pélmonostor Szerkesztette: Sipos Zsivics Tünde Grafikai- és tördelőszerkesztő: Horvát Krisztián Borítóterv: Horvát Krisztián Illusztrátor: Pásztor Bajsić Tímea
Megjelent a Horvát Köztársaság állami költségvetésének támogatásával
Izdavač: Savez mađarskih udruga uz finacijsku potporu Savjeta za nacionalne manjine
Nyomda/Tisak: Daruvarska Tiskara d.d. Petra Zrinskog 24/2 43500 Daruvar
ISSN 1846-7296
Pélmonostor, 2014. Magyar Egyesületek Szövetsége
Hagyaték VIII. évfolyam 2. szám
TARTALOMJEGYZÉK 00 NYUSZI MESE ....................................................................... 00
SZERKESZTŐI BEVEZETŐ
VERS A KISEGÉRRŐL
...................................................
.........................................................
00
TÉL A KISERDŐBEN ............................................................ 00 JÉGVIRÁGOK - TÜNDÉRLÁNYOK
....................................
00
CSIBIKÉBŐL BAJNOK LETT ................................................ 00 A FA ÉLETE .......................................................................... 00 A KIS VERÉB ........................................................................ 00 MESE A GYÉMÁNT - ORGONÁRÓL
...................................
00
MESE A KABÁTRÓL ............................................................. 00 KÜLÖNÖS NYARALÓK
.......................................................
FARAKÁSBAN SOK KIS HÁZ
00
00 A KIS FALEVÉL .................................................................... 00 ..............................................
00 HANGYAORSZÁGBAN ........................................................ 00 A ZÖLDSÉGESNÉL
...............................................................
RÓKAMESE ........................................................................... 00 ............................................
00
.......................................................
00
TÓ TÜKRÉBEN SZIVÁRVÁNY VASÁRNAP DÉLUTÁN
..............................................
00
.........................................................
00
MESE A „NYÚLTIGRIS”-RŐL MESE A KIS GIDÁRÓL
A FAVÁGÓ ÉS A FENYŐTÜNDÉR MONDÓKÁS ÁBC
00 ................................................................ 00 .....................................
SZERKESZTŐI BEVEZETŐ
Folyóiratunk e havi számában Pásztor Julianna laskói nyugalmazott tanítónő munkásságából kaphatnak ízelítőt. Juliska tanárnő, ahogy mindenki nevezi őt Laskón, irodalmi munkássága a gyermekköltészet terén igen kiemelkedő. Többszáz verse születet már, melyek között egyaránt megtalálható a felnőtteknek és a gyermeknek szóló versek is. Jelen kötetben verses meséiből közlünk egy válogatást. A szerző, ezeket a verses meséket a legkisebbeknek (ovisoknak) válogatta össze azzal a céllal, hogy olvasásukkor közelebb kerüljenek a természet érdekességeihez, szépségeihez, sokszínűségéhez és ezáltal is megismerjék, megszeressék és óvják a természetet. Nem kétséges, hogy a tanárnő versei megnyerték a legkisebbek tetszését, hiszen a Hagyaték folyóirat keretében A Nyúltigris címet viselő kiadvány immár a második kiadását éli meg. Fogadják sok szeretettel, Sipos Zsivics Tünde szerkesztő
00
00
Pásztor Julianna
A NYÚLTIGRIS
NYUSZI MESE
Hol volt, hol nem, elmesélem: Három nyuszi ült a fűben. Foltos, Fehér meg Szürke, A zöld fűben csücsülve.
Összecsapta szárnyait, Ráfigyeltek a nyuszik, s Szólott bölcsen, le a fáról, A közeli farkasvárról.
Mondogadták egymásnak, Neki vágnak a világnak, Jó szerencsét próbálni Nyuszitanyát találni.
Megszeppentek a kis nyulak Ismerték már farkas urat. Szólt a Foltos: Menjünk vissza, Ennek a fele sem tréfa.
Ugrándozva elindultak, A nagy tölgyig így jutottak, Megpihenni aláültek, Lyukban tücskök hegedűltek.
Igent mondott mind a kettő, Amúgy is esni kezdett az eső, Szedték lábuk, ahogy tudták, hogy Épségüket megvigyázzák.
Dongó zúgta körül őket, Mesélésbe elmerültek, Hogy is lesz a világban, Okoskodtak félhangosan.
Hazaért a három nyuszi, Foltos, Fehér meg a Szürke, Puha mohán összebújtak, Szép álomba szenderülve.
Fejük felett, az ágon Bagoly figyelt, elmondom: Nem tetszett neki a dolog, A kis nyulak, oly butusok.
Álmukat a Hold őrizte, Fényes csillag ébren nézte, A köd-tündér betakarta, s Nyugodt volt a nyuszik álma.
00
00
VERS A KISEGÉRRŐL
Kicsi mező, kicsi rét Vígasztalja egerét. Megkergette a cica, s Letörött fél bajusza. Lyuk melett ült a cica, Itt várt rá a lakoma. Türelmesen leste-várta, Kibújik a vacsorája? Sütött, perzselt fenn a Nap, Ontott rá sugarakat. Elaludt a kis cica, Nem lesz egérlakoma.
Másik lyukba belebújt, Folyt a könnye, patakzott. A félbajszú egérke, Nem nézhetett tükörbe.
Surranna a kisegér, Cica karma odaér. A bajuszát letörte, Ám a bőrét mentette.
Kicsi mező, kicsi rét, Csalogatja egerét. Kinő majd a fél bajusz, Lesz még „cin-cin”, s odafuss! Futkározhat az egér, Minden lyukba belefér. Napraforgó megcsodálja, Csinos lett az új barátja.
00
00
TÉL A KISERDŐBEN
A kiserdő közepén Rókavárnak tetején, Róka úrfi azon töpreng, Mikor jön már meg a tél? A favágók is elmentek, Ágat, törzset fűrészeltek, Felpakolták a szekeret, Nem várták a hópelyheket. Arra gondolt a kis róka, Fűrészpor van, lesz itt móka, Bevonította a lyukba: Itt van, megjött hóanyóka!
Jókedvében úgy kacagott Rókabátyó, hanyat bukott, Fűrészport szórt a nyílásra, A kis húgát megtréfálta.
Egy kíváncsi róka lány, Ki is mászott szaporán. Tüsszentett, meg horkantott, Piszéjére „hó” hullott.
Aztán belebukfenceztek, Fűrészporban hempergetek. Nem is áztak, nem is fáztak, Holdkeltéig jót mókáztak. Ekkor anyjuk kikiáltott, Megvetette már az ágyuk. Avarágyban elaludtak, s Igazi télről álmodtak.
00
00
JÉGVIRÁGOK - TÜNDÉRLÁNYOK
Hótól bundás erdő szélen Sudár fenyőnek tövében, Éldegélt egy bácsika Nádfedeles kunyhóban.
Megérkezett a kék cinke, A meggyvágó köszöntötte, Izgatottan arról mesélt, Mennyi virág és csodaszép.
Kicsi házon, kicsi ablak, Apón kívül kik lakhatnak Kíváncsiskodott az őz, Ki az, aki levest főz?
Kacagott egyet a cinke, Új tavaszt vár az erdőre, S fújni kezdte az ablakot, Kis csőrével furulyázott.
Apó párja, az anyóka, Gombát főzött vacsorára. Szállt a pára kis ablakra, Résen át, ki az udvarra.
Ugye szép? Ugye szép? Csipogta a kis veréb, S a virágok jégszirmai, Elkezdtek nyomban olvadni.
Mikor a lak elcsendesült, A jégtündér erre repült. Hideget fújt a kis házra, S megdermedt a víz, a pára.
Tavasztündér lehelete, Rügyet serkentett ághegyre. Tiszta lett az ablaküveg, Apó, s anyó kitekintett.
Jégvirágos lett az ablak, Ellenállt a sugaraknak, Csillámló szirmú virágok Nem mások, mint tündérlányok
Kinyílottak az ibolyák, Kankalin és harangvirág. Kacagott a gerlepár, Erdő széli fenyőfán.
Csodás táncra kerekedtek, Suhantak, szálltak, pergetek. Ámulva repült a párkányra Sok kis madár, úgy csodálta.
Messze tűnt a jégtündér, S vele ment a fehér tél. A madarak örvendeztek A tündöklő kikeletnek.
00
00
CSIBIKÉBŐL BAJNOK LETT
Egyik nap a kiskakasunk, Körbe járta az udvarunk. Beszélgetett fűvel-fával, Sárga, pihés kiskacsánkkal. Hápika a víz mellett állt Csibikével vígan dumált: Elmennek az úsztatóhoz, Pulyka, kakas itatóhoz. Csibi nem félt az úszastól, Úszni tanult a kacsától, Kis ösvény vezette oda, Szárnyán volt az úszópárna. Beugrottak hát a vízbe, Szörnyűlködve kakas nézte, „elmerülnek“-ettől félt, s -rikácsolt a tollas nép.
00
Csibikéből bajnok lett, Egy-kettőre kievezett. Fellélegeztek a tojók, Nem lesznek csirkesiratók. Kakasunk is megnyugodva Beszaladt a tyúkosólba. Nem volt sáp, sáp, kotkodács, Kacsa s csibeúsztatás.
00
A FA ÉLETE
Egy kismadár Azt mesélte Almamagot vitt csőrében. A kert felett Elvesztette, Kutatgatta, Keresgette. Eső locsolta A földet, Földbe mosott egy Kis zöldet, Almamagot Duzzasztgatott, a Napsugár Rákacsintott. Hízott, dagadt a Magocska, Hajtás serdült A magasba. Az évszakok Dédelgették, Cseperedett, Nagyra nőtt, Lomb lehullott, s Kizöldült. Egy tavaszon Virágait, Körülzsongták
00
Szorgos méhek, Serénykedtek, Énekeltek, Gyűjtötték a Finom mézet. Piros almák Értek rajta Egy kis csapat Be is rakta A kosárba, a Ládába, s Elkerültek a Vásárba. Megörült az Almafácska, Hasznos is lett, Nem áll tovább Nagy hiába. Árnyat adott Fűnek, fának, Pettyes hátú Kisbogárnak, ágán hinta hintáztatta, s a kisbabát elaltatta. Teltek napok, Múltak évek,
Kicsi fából nagy És vén lett. Úgy érezte Semmi haszna, s Hagyta, hogy a Vihar szabja, Kettétörje az ágait, Télen hullatta Könnyeit. Egy öreg kéz Nekilátott, fűrészt Fogott, nem hibázott, Kivágta az öreg fát, s Készített egy Ládikát. A ládába könyvet raktak, Eltették az unokáknak, Ha majd olvasni tanulnak, Tudják azt is, hogy A fákhoz hogy Nyúljanak. Papír, bútor, épület, Valamennyi abból lett. Ami öreg, nem eldobó, Kis magból lett Árnyat adó, hintáztató Almafácska, embereknek Jó barátja.
00
A KIS VERÉB
Egyik télen, falu szélen Repkedett egy kis veréb, Ázott-fázott és didergett Sehol sem volt eleség. Kis csőrével kopogtatta A szélső ház ablakát, Kinézett egy kislány rajta, s Megismerte Zsuzsikát. Enni kért a kicsi madár, Úgy csípogott: csíp-csirip, Futott, szaladt a kis lányka, Eledelt hoz, morzsányit.
Majd elköszönt: csíp-csirip, Felszállt a magasba, Búcsút intett a kis lánynak Szárnyát suhogtatva.
Aztán beszállt a szobába, s A szárnyából tollat tépett, Bevitte a baba házba, Így hálálta meg az étket.
De tavasszal újra eljött, Nótázott, énekelt, Reszketett a hernyó, bogár, Akire ránézett. Rendet tett a gyümölcsösben, S tovaszállt sietve, Szorgoskodott sok fa körül, S elszállt a ligetbe.
00
00
MESE A GYÉMÁNT - ORGONÁRÓL
Hol volt, hol nem, de hol ám? Hegyezd füled pajtikám! Volt egyszer egy palota, Palotában száz szoba, Száz szobában száz csoda, Száz szobának közepén, Kinyílott egy orgona. Ága ezüst, szirma gyémánt, A levele színarany Így pompázott, illatozott, Száz szobában csoda módra. A különös orgona. Gazdája a cincér király, Reggelente körül járta, Azt gondolta, ha meglátja, Bizonyára megcsodálja, kit Titokban szeretett, Piros hátú, nagy barkójú, még Szégyenlős cincérlányka, kiért Szíve epekedett. Egyik éjjel, el is mondom, De csúf dolog, csúf bizony, Ezüst kövön, gyémánt úton, Végigkúszott az a szörny, ki Varázsolt, s csiribázott, Cincérlányka után vágyott, egy Hatalmas svábbogár, aki Rosszban sántikál.
00
Bemászott a száz szobába, s Rátalált az orgonára. Meg még mit tett? - de mit ám, Rágott egyet, rágott százat, Száz szobában, a gyémántos Orgonán. Lehajtotta virágfejét, úgy Könnyezett a virág, Hogy hódítson meg ő most már, Egy szégyenlős cincérlányt? Jött a király, s mit lát szeme Száz szobája közepén? Hervadozó, sápadozó, illata is Régen elszállt, Egy haldokló orgonát. Sírt a király, most mit tegyen? Hová legyen? Hová ám? Száz szobája közepében Könny patakozott, jajszó hangzott, Sírt a hű cincérkirály. Könnye elfolyt, hova folyt el? Az orgona tövibe. Kis rügy pattant, levél serkent Ezüstágon és virágzott iziben. Megörült a cincérkirály, Kérőbe ment, oda ám, Mennyegzőre én is mentem, Cincérhintón Keresztül a száz szobán.
00
MESE A KABÁTRÓL
Volt egy kabát, kockás kabát, Nem szerette a gazdiját. A zsebeit tele rakta, A gombjait leszaggatta, A galérját fel-feltűrte, A bélését gyűrte, nyűtte. Így a kabát, egyik napon Még hevert az árokparton, Úgy döntött, hogy odébb áll, Hátha új gazdát talál. Elindult hát a világba, Szedte lábát a nyakába. Estére ért egy városba, Fáradtan ült le a padra. Szunyókálni volna kedve, Ha eső nem szemeregne. Sóhajt egyet szomorúan, Tovaballag lassan, búsan. Minden házban kigyúlt a fény. Zigbe-zugba befújt a szél.
00
Félt a kabát, nagyon félt, Kit Hold látott, s elkísért. Elkísért a parkon át, Új gazdára itt talált. Egy kutyuska hevert itt, Elvesztette a gazdit. Körüljárta, megszagolta. (a kabátot) S pad alá vonszolta, Kis mancsával igazgatta, Mint ha csak egy párna volna. Aztán vakkantott nagyot, s Megnyalta a kabátot. Finom, meleg kabátka, s Belebújt az ujjába. Egész éjjel így aludtak, Hiszen fáradtak is voltak. Gazdátlanok, magányosak, Oly bájosak, aranyosak. Itt talált rájuk a hajnal, s Átölelte sugarakkal őket a Nap Meg a Hold. Pedíg, csak egy mese volt.
00
KÜLÖNÖS NYARALÓK
Jumbi, a kiselefánt Cinikével cimborált. Fördőruhába öltöztek, nekivágtak a tengernek. Cini ráült a tutajra. Jumbi lábát mártóztatta. fel-felcsaptak a hullámok, kacagtak a jóbarátok. Messzebb Kroki evezett, s Feltett egy napszemüveget Azt gondolta, ez a Nílus, s Ő egy mérges krokodilus.
Ring a hullám, fúj a szél, Elfáradt a kisegér. Kievezett hát a partra, s Belefeküdt a nyugágyba.
Ponty Pannika csodálkozik, Sosem látott ilyen csalit. Nem is csali, csak egy labda, Magasra száll, s magasabbra.
Amint Jumbi ezt meglátta, Vizet szívott fel ormánya, Ráfröcsölt a barátjára, El is ázott a bundája. Nem is haragudott meg, Barátjával sütkérezett. Ők voltak a jóbarátok, Bejárták a nagyvilágot.
00
00
FARAKÁSBAN SOK KIS HÁZ
Ez a kapu hová vezet? Majd megmondják a gyerekek. Farakásban, sok kis házba, Süncsaládok otthonába. Ők egy almát gurítanak, Huncútkodnak, meg labdáznak, Süngyerekek, még pajkosak, Zsonglőrködnek a fa alatt. Sünmamájuk nézi-nézi, Kutya legyek, ha ezt éri. Megy a móka egész nap, Nem fárad a kis csapat.
Megtől padlás, megtől kamra, Van itt körte, dió s alma. Száraz levél az alom, Meggykompót a jutalom. Jöhet a szél, eshet is. Alszik apó, s anyó is. Csak a kicsik hunyorognak, Kíváncsiak, kinn mi hullhat? Talán eső, talán hó? S nem készült el a szánkó?! Így csak álmukban csúszkálnak, Hólabdákat gurigálnak.
00
00
A KIS FALEVÉL
Ág hegyében kis levélke, Kis levélke, oly kényeske, Azt gondolta a kis hetyke, Nem fújja le a szelecske. Hajlott erre, hajlott arra, Fel-le, no meg jobbra-balra, Erőlködött, kapaszkodott, A nagy ághoz ragaszkodott. Rászólt a szél „Add fel nyomban!” „Ne hátráltass a dolgomban.” „Várnak rám az erdők, bokrok” s Követték jeges viharok.
Szürkült, kékült, beborult, A szélvihar belekapott. Letépte és repítette, fel Magasra, az egekbe.
De a levél, csak kacagott, Táncolt egyet és susogott, Nem is vette tudomásul, Feje fölött lég tornyosult.
Szédülni kezdett a levél, Pergett, forgott, míg földet ért. Alant várták társai, Barna, vörös barátai. Megnyugodott, rájuk simult, Felette cinke csipogott: „Kicsit ér, kicsit ér, Nem süt a Nap, jön a tél.” Azzal ő is elrepült, Avardombra pára ült, Már a szél is messze járt. Hópihe szállt, hulldogált.
00
00
A ZÖLDSÉGESNÉL
Gömbölyödöm, kerekedem, Zöld káposzta az én nevem. A hernyókat nem szeretem, Kilyukasztják a levelem. Zöld a lábam, zöld a kezem, Zöld saláta az én nevem. Királynőnek is becéznek, A saláta finom étek. Én vagyok a sárgarépa, Engem tesznek a fazékba. A húslevest ízesítem, Te is legyél a vendégem.
Vörös az én selyem ruhám, Amit nyáron adnak reám. Ha összevágsz, csípek én, Vöröshagyma vagyok én. Zöld folyósón zöld szemecskék, Mindenütt zöld hüvelyecskék. Én vagyok a velős borsó, Gurulok akár az orsó. „Hogyha minket megszerettek, Erősek és nagyok lesztek. Bejárjátok a világot, Ahol sok-sok csodát láttok.”
00
00
HANGYAORSZÁGBAN
Hangyaország közepében, nyüzsgés, mozgás támadt. Bábot cipelt, morzsát gyűjtött, s lépett talán százat Hangya Bandi, hangya Éva csipkedte is magát. Vihar készült a magasban, szorgos volt a család. Nem számított erecskére, sem gólyakavicsra, Megmászták a nagy „hegyeket” hegymászók módjára. Egy pici kéz, fűszált tartott, hidacskának vélte, Át is marsolt rajta vígan a hangyáknak népe. Gyűlt halomba sok finomság, megteltek a kamrák. Hangya mama izegett, mozgott, terelte sok fiát, Merre vigyék, merre tegyék, s buzdítgatta őket, Verejték hullt, s kicsit nyögtek, mire haza értek. Be is borult, este is lett, álomba merültek, S álmukban is szorgoskodtak, bábokat cipeltek. Hangya mama nagy gondosan betakarta őket, Lámpát oltott, most már ő is nyugovóra térhet.
00
00
RÓKAMESE
Kertünk alatt kicsi erdő Kis erdőben rókavár. Rókavárból öt rókalány Rókalyukon kukucskál. Kibújtak, mert megéheztek, Még a vadásztól sem féltek. Pedig most tölt a puskába, S rácéloz a kisrókákra. Puska dörrent, levél lebbent, Még egy fácán is felreppent, S a kis rókák, öten voltak, Ötfelé elmenekültek.
Nyugovóra tért a felhő Nyugovóra tért a Nap, Kicsi rókák, pajkos kölykök, Lapultak a fa alatt.
Üres lett a róka vára, Nincsen aki hazavárja. Róka mama búsan néz ki, Hol lehet a kis családja?
A vadász is csak megúnta, Puskáját vállára húzta, Zsákmány nélkül elballagott, Felette csillag ragyogott. Hazatért az öt apróka Rókavárig hason csúszva. Öröm lett a rókavárban, Felhangzott a róka nóta. Kertünk alatt kicsi erdő Kis erdőben rókavár. Boldogan él rókamama Meg az öt kis rókalány.
00
00
TÓ TÜKRÉBEN SZIVÁRVÁNY
Tó tükrében szivárvány Tó szélén egy gólyapár. Tó vizében tavirózsa, Kerek tónak királynéja. Szitakötő a levelén, Békaúrfi a közepén. Gyémántruhás lepkelányok, Hullám felett táncot járók. Gyöngyöt pipál egy kis hal, Míg nem jő a zivatar. Zizeg gyékény, nád susog, Tombolnak a viharok.
Hajlik a fűz, gém suhan, Ideér a zivatar. Táncot lejt az esőcsepp, Cseppre-csepp hull, elered. Tó tündére, tó leánya Csupa arany a ruhája, Bezárja a tó kapuját, Felveszi a szürke ruhát. S mikor a Nap felragyog, Messze szállnak viharok, Tó tükrében tündérlány, Tó tükrében újra ragyog szivárvány.
00
00
VASÁRNAP DÉLUTÁN
Egy vasárnap délután, Franci néni udvarán, Az állatok összegyűltek Tanácskozásba merültek. Az volt ott a galiba, Nem gágogott a liba. Ki segítsen, hogy segítsen, Hogy a liba gágogjon, Ne csak mindig sz, sz-t mondjon? Malac úrfi elébe állt, S jó hangosakat trombitált. De a liba fejet rázott, És sziszegett nem trá-trázott. Mekk, mekk, mekk, mekk - szólt a kecske, Igyál, itt a friss tejecske! Ettől megjön majd a gá, Lesz itt liba gi, gá, gáá! Míg egyszer csak szárnya alól, Nyakat nyújtott, úgy sziszegett Pelyhes, sárga kinéz, s kiszól: Nagy mérgesen liba néne. „Éhes vagyok, enni kéne!” „Hallatlan és borzasztó is, Megszólalt most liba néne: E népségnek még mi kéne?” „Jól van szentem, gá, gá, gá, „Azt sem tudják az okosok, Darát, vizet kaphatsz már.” Tojáson ülnek a kotlósok.” Ujjongott az udvar népe, Trá, trá, mekk-mekk, zengett végre, S helyreállt köztük a béke.
00
00
MESE A „NYÚLTIGRIS”-RŐL
Messze, délen, Afrikában, Sok-sok állat otthonában, Volt egyszer egy oázis, Itt lakott a „Nyúltigris”.
Ki az erős? Ki az ügyes? Oázisban ki szemfüles? Ráállott a kisegér, Atyja szava sokat ér.
Csíkos is volt a bundája, S karmokba végződött a lába. Kicsúfolta minden állat, Majd felvette a bú-bánat.
Mert szerinte, a bokorban A „nyúlszívű” lapul, halkan. Fusson át a csíkokon, Datolya a jutalom.
Nyúlszívű volt, úgy bizony, Félt átmenni egy hídon. Ha a szél fújt, elfutott, Bokrok közé iramodott.
Nekilódult az egér, S egy-kettőre odaért. Most lecsúszott a mancsára, S megmozdult a tigris álla.
Mi is történt egy napon? Szép sorjában elmondom: Volt egy lyuk a homokban, Egér élt íly odúban.
Hatalmasat ásított, Szempillája pislantott, Meglátta a kisegeret, s Félelmében úgy reszketett.
Rágcsált magot, levelet, Dícsérték az egerek: Milyen erős, mily dalia, Tigrissel kell fogadnia.
Megsajnálta őt az egér, Sivatagi, gyors kisegér. Barátságot kötöttek, s A hídon átmeneteltek. Együtt jártak, együtt keltek, Cincogtak és üvöltöztek, Víszhangzott az oázis, s Boldogan élt „Nyúltigris”.
00
00
MESE A KIS GIDÁRÓL
Foltos hátú kecske mama Fáradtan dőlt az alomra, Nagy dologra készülődik, Akolban gida születik. Reggelre már meg is ellett, Kis gidácska megszületett, Ugrándozott farkcsóválva és Bebújt a szénaágyba.
„Csíp, csíp“ - csipogtak a csirkék, s Kukac úrfit nyakon csípték. „Rutty, rutty“ - kiáltott a pulyka, S nyakát hosszúra nyújtotta.
Kecske mama meg-megnyalta Gidácskáját, így mosdatta. Kicsit sete, kicsit suta, Szaladt, szökellt az udvarra.
Burukkoltak a galambok, s Elhagyták a galambdúcot. Visszafordult a kis gida, Rácsodálkozott a nyulakra.
Útját, elállta a kakas, „Hová, hová?”. Lesz ne mulass! „Nem ismered koca mamát?“ „Megeszi a kukoriciát.“
„Ni-ni, ezek szénát esznek, Meg még répát reggeliznek. Most már haza szaladok, s Majd holnap is kirándulok.“
Tovább ugrált, tovább futott, Nagy tócsában kacsa úszott. Azt sápogta: “Gyere, gyere! Hintáztat majd a víz keze.“
Az akolban anyja várta, Friss tejecskével kínálta. Meg is itta, amit kapott, s A szénában elszundított.
00
00
A FAVÁGÓ ÉS A FENYŐTÜNDÉR (Óvodások színpadára)
FAVÁGÓ: Az erdőben járok-kelek Kis karácsonyfát keresek. No, meg is van, ez itt jó lesz, A családban nagy öröm lesz (utánozza a mozdulatot) FENYŐTÜNDÉR:
Kiméld meg az életemet S megajándékozlak titeket. Mire szépen haza sétálsz, Aranydiót sokat találsz. (favágó el) FAVÁGÓ FELESÉGE: (tálca, dió rajta)
Képzeld apjuk, hogy mi történt? Talán itt jártak a törpék, Fatálcánkra arany hullott, Mint az alma úgy potyogott.
EGYIK KISLÁNY:
Én meg babát, s csokit kaptam Csomagommal úgy szaladtam, Még a nyuszi sem ért utol, Pedig hosszú lábú a nyúl. MÁSIK KISLÁNY:
Nekem tollat s könyvet adtak, Olvashatok szépen, sokat, Mert ha mindent megtanulok, Nem csaphatnak be a nagyok. A LEGKISEBB LÁNY:
Én a csillagokat néztem, Ott ragyognak szép fényesen. Egyik ide hullt elém, s szólt: Békesség nektek a szeretet ünnepén. 00
00
MONDÓKÁS ÁBC
Aa Anna, Antal, Aladár ÁBC-ben elöl jár. Anya hangja nyugtató Anya csókja altató.
Áá Ákos, Ági, Árvácska Rámosolyog a napra. Sorakoztat a-t és á-t, Teleírják az irkát.
Bb Bori b-t ír, bajlódik, Bárányt rajzol, meg bocit. Bélus, Berci megnézik, Segítenek s dícsérik.
Cc Cili cérnát hemperget, Nem örül a legyeknek. Rárepülnek párnájára, Az orrára s a farkára.
00
CS cs Nyújtózkodik csiga Csongor Hajladozó, zöld fűszálon. Csupa zöld a mező s rét, Fecske dalol, kék az ég.
Dd Dongó, Dini s Dongó Dani Mézet indult nyalakodni. Itt a finom csupor méz, Mind felfalják, odanézz!
Ee Piros eper, édes eper Kis kosaram tele szedem. Eper fagyi, eper torta, Erzsikének jó uzsonna.
Ée Az ékszerben, hol az - é? Apó kérdi, tudod-é? „Az elején”! - mondja Éva És ügyesen sorba írja.
00
Ff A kis Ferkó fára mászik, Lomb takarja, ki sem látszik. Cseresznyét szed Franciskának, Apácskának, anyácskának.
Gg Gomba Gábor új kalapja, Fehér petty ül itt-ott rajta. Csalogatja a legyet, Fa tövében díszeleg.
Gy gy Amott szalad Gyík Gyurika, Kakas lépett a farkára, Be is kapta, le is nyelte, Csonka lett a Gyuri teste.
Hh Hajlong Hajni, táncot jár, Hűs patakban hableány. Elbájolja a Napot, Habgyöngyből tűz kalapot.
Iií Ilonka és Irénke Leszaladtak a rétre. Kis kosaruk estélig Ibolyával megtelik.
00
Kk A kislányok körbe álltak, Karikázó táncot jártak. Fejükön szép koszorú, Egy kislány sem szomorú.
Ll Lenke a kis libapásztor, Nem is fél már a gúnártól. Legelteti a libákat, Nekik is fon koszorúkat.
LY ly Lyukas fazék,lyukas lábos, A foltozó mindíg álmos. Nadrágja is kilyukadt, Csak szundikál egész nap.
Jj Jancsikából János lett Sokat aludt és evett. Nagyleány lett Juliskából Nem félnek a boszorkánytól.
00
Mm Mákoskalács, mákosrétes nézd Marikát! - milyen ügyes. sürög-forog a konyhában, piros szalag a hajában.
Nn Nóra s Nándor napoznak, Sütkéreznek, dalolnak. Jó a napon lustálkodni, Málnás, csokis fagyit enni.
NY ny Nyáron legszebb a világ, Kéknefelejtcs s szarkaláb Lila és kék mint az ég, Kalász érik, szélben ring.
Oo Okos, aki sokat tanul, Szépen olvas, szépen számol. Ilyen Ottó, okos Olga, Nem ülnek a szamárpadba.
00
Őő Őzgidácska s őzmama, Kisétált a tisztásra, Pillangókkal kergetőznek, alkonyatig legelésznek.
Pp Pettyes labda magasba száll, Magasba dobta egy kisleány. Pannikáé ez a labda, Szalmából van a kalapja.
Rr Ropog az r, mint a répa, Míg Rebeka ropogtatja. Kimondani, kiberregni Megtanulja recsegtetni.
SZ sz Szalmaember áll a kertben, Didereg a nagy hidegben. Szilárd, Szabolcs megsajnálja, Sapkát tesz a kobakjára.
00
Ss Simon, Sára, Sanyika, Sietnek az oviba. Hintán ülnek, elszállnak, Meseországban járnak.
Tt Tavirózsa, tündérrózsa Vízen nyílik, nem bokorban. Tündérekkel táncolnak, Köszönnek a haboknak.
TY ty Pettyes tyúkunk kotkodál, Szemétdombon kapirgál. Rikkant egyet: Kotkodács! Minden napra egy tojás.
Uu Uborka lesz uzsonnára, Ettől „fázik“ apu lába. Jobban kedveli a sört, Hörpint nagyot s újra tölt.
00
Űű Könnyez a fűz, tavasz van. Cseppre-csepp hull panasszal. Áprilisban hideg járja, s Nincs a fűznek nagykabátja.
Vv Itt a vége a tanévnek, Számoknak s az ábc-nek. Sorba rakjuk, illesztgetjük. Olyan kis okosak lettünk.
Zz Zárják be az iskolát, Számtan könyvet s az irkát. Á-tól z-ig mindent tudunk, Okosak s már nagyok vagyunk.
ZS zs Zsófi, Zsombor, Zsuzsika: Szóljon a víg muzsika. Mondókánknak itt a vége Írunk, lassan már egy éve.
-vége-
00
