KÉSZÜLİ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TÉMATERÜLETENKÉNT MUNKACSOPORTOK RÉSZÉRE ELEMZİ RÉSZ

KÉSZÜLİ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TÉMATERÜLETENKÉNT MUNKACSOPORTOK RÉSZÉRE ELEMZİ RÉSZ

4. TÉMATERÜLET Humánerıforrás fejlesztése: oktatás, képzés; egészség-megırzés és -ellátás; mővelıdéspolitika, szociálpolitika, foglalkoztatáspolitika 4.1. FOGLALKOZTATÁS-POLITIKA 4.2. OKTATÁS-, (SZAK)KÉPZÉS-POLITIKA 4.3. KULTURÁLIS-MŐVELİDÉSI POLITIKA 4.4. SZOCIÁLPOLITIKA 4.5. EGÉSZSÉG-POLITIKA

4.1. FOGLALKOZTATÁS-POLITIKA Dokumentumok elemzése Az Országos Területfejlesztés Koncepció (OTK) a foglalkoztatáspolitikáról szólva megjegyzi: A foglalkoztatottság területi különbségei összefüggenek a gazdaság teljesítıképességével, befolyásolják a lakosság jövedelmi viszonyait, életkörülményeit. Jelenleg Magyarországon még a foglalkoztatás szempontjából relatíve kedvezı helyzető térségek, régiók is számos munkaerı-piaci problémával küzdenek, melyet regionális szinten kezelni kell. Az ágazati szinten megvalósuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük a területi szempontokat, és törekedniük kell arra, hogy azok az egyes kistérségek, régiók szintjén is a foglalkoztatás bıvítését szolgálják, így leginkább a területi versenyképesség növeléséhez, a területi felzárkózáshoz és a fenntarthatóság érvényesítéséhez járuljanak hozzá. A jelentıs területi különbségek miatt mindenképpen indokolt a döntések, támogatások megyei ill. regionális szintő, jelenleg is mőködı decentralizált gyakorlatának folytatása.

2 – A külsı és belsı perifériákon, elmaradott térségekben valamint a vidékies (rurális) térségekben a foglalkoztatottság növeléséhez elengedhetetlen a fizikai elérhetıség növelése, a munkalehetıséget biztosító térségi központokba való ingázás lehetıségének támogatása. Emellett a távmunka különbözı formáinak támogatása elsısorban a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezık számára teremthet lehetıséget a helyben maradásra, javítva az aprófalvak népességmegtartó képességét. A munkahelyteremtés és -megtartás támogatása mellett a gazdaság igényeihez igazodó átképzés fejlesztése kiemelten kezelendı. Az alacsony aktivitási ráta miatt különösen fontos cél az inaktívak, a tartósan munka nélkül lévık visszavezetése a munka világába. A munkavállalásnak a szociális, lakhatási és egészségügyi problémákból fakadó nehézségeit egyaránt figyelembe kell venni, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások koordinációján alapulva. – Fontos a régiók gazdasági igényeihez igazodó munkaerı-kínálat biztosítása, modern ismereteket nyújtó át- és továbbképzések kialakítása, a szakképzés és a gazdaság közötti kapcsolatok erısítése. – A területi partnerség, párbeszéd intézményeinek fejlesztése, a helyi koordináció megerısítése, a helyi erıforrásokra és lehetıségekre építı, széles körő partnerségen alapuló kezdeményezések támogatandók. – A fejlesztési pólusokban bizonyos ágazatokban már a munkaerıhiány jelei mutatkoznak. Ennek enyhítésére szükséges az átképzési programok fokozott támogatása, az oktatás, a képzés és a munkaerıpiac kapcsolatának erısítése, valamint az inaktívak bevonása a munkaerıpiacra, a foglalkoztathatóságuk javításával, valamint a család és a munkavégzés összehangolását segítı szolgáltatások elérhetıvé tétele révén. A fejlesztési pólusok munkaerıhiányát, illetve a városkörnyék munkanélküliségét enyhítheti az ingázási lehetıségek javítása. Emellett szükség van a munkahelyteremtés ösztönzésére is. – Az elmaradott térségekben, illetve a Balaton és Tisza térségben és egyéb, a természeti és kulturális örökségben gazdag településeken a helyi adottságokra és hagyományokra építkezı, értékeket teremtı és bemutató, képzéssel integrált foglalkoztatási programok javíthatják a térség népesség- és munkaerı-megtartó képességét, a fenntarthatóság érvényesüléséhez is hozzájárulva.

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) a foglalkoztatás bıvülése alcím alatt ír a foglalkoztatás helyzetérıl: Az emberi erıforrás a gazdaság versenyképességének, ezáltal a tartós növekedésnek meghatározó tényezıje. Magyarországon jelenleg rendkívül alacsony a foglalkoztatás, ami arra utal, hogy emberi erıforrásaink számottevı része nem hasznosul. Ez veszteséget okoz a gazdaság számára, jelentıs mértékben korlátozza az államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvések és az adópolitika mozgásterét, növeli a szociális transzferekre fordított kiadásokat. A versenyképesség javításának feltétele, hogy többen dolgozzanak, és kevesebben szoruljanak szociális segélyezésre. A kohézió erısítésének, a jövedelmi különbségek csökkentésének és az esélyegyenlıség megteremtésének is feltétele a foglalkoztatás növekedése, hiszen minél több ember lép be a munka világába, annál több ember számára teremtıdik esély a méltányos életre. A foglalkoztatás bıvítése összekapcsolja a versenyképességet, a társadalmi kohéziót és a fenntarthatóságot, és lehetıséget ad egy olyan fejlesztési pálya kialakítására, amelyben mindhárom átfogó cél szempontjai érvényesíthetık. Cél, hogy mindenkinek legyen munkája, aki akar és tud dolgozni. Álljon rendelkezésre megfelelı számú és képzettségő munkavállaló a termelésüket, szolgáltatásaikat bıvítı vállalatok számára. Ennek feltétele az álláskeresést és a foglalkoztathatóság javítását segítı

3 szolgáltatások fejlesztése, illetve a szakmai és a földrajzi mobilitás bátorítása. Mindemellett szélesíteni kell a helyi foglalkoztatás lehetıségét is. A munkavállalás minden szakaszában érvényesülnie kell az esélyegyenlıségnek, különös tekintettel a nıkre, a romákra, fogyatékossággal élıkre és a társadalmi vagy egyéb okokból hátrányos helyzető csoportokra. E csoportoknak a munkaerıpiacra való visszatérési esélyét csak a foglalkoztatáspolitika, a képzés, a szociálpolitika, valamint a munkahelyteremtı gazdaságpolitika együttes és összehangolt eszközei képesek javítani. A cél elérése A foglalkoztatás bıvítése mindenekelıtt olyan intézkedéseket feltételez, amelyek elısegítik, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetıség legyen, azaz segítik és ösztönzik a munkavállalást. Figyelembe véve a magyar munkaerı-piaci helyzet sajátosságait: a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét és a magas inaktivitást, ezeknek az intézkedéseknek a munkanélküliek mellett az inaktívaknak a munkaerıpiacra való visszatérését is szolgálniuk kell. Ehhez javítani kell az aktivizáló politikák hatékonyságát, össze kell hangolni a foglalkoztatási szolgálat és a szociális ellátórendszer mőködését és eszközeit, növelni kell az oktatás és a szakképzés szerepét. Kiemelt figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzető emberek – köztük a romák, az idısebb munkavállalók, a megváltozott munkaképességőek, az alacsony iskolai végzettségőek, a hátrányos helyzető térségben élık, a gyermeküket (egyedül) nevelı nık – foglalkoztathatóságának javítására. A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzésében fontos szerepe van továbbá a család és a munkahely összeegyeztetését lehetıvé tevı szolgáltatásoknak, a munkaerı területi mobilitása ösztönzésének, a munkahelyteremtı beruházások támogatásának, a szürke gazdaság kifehérítésének. A foglalkoztatás bıvítése csak a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszernek a (bejelentett) munkavállalásra ösztönzı átalakításával lehet eredményes. Olyan szolgáltatási elemeket kell fejleszteni, amelyek segítik a munkaerıpiacra való visszatérést, illetve meg kell erısíteni azoknak az ellátásoknak a szerepét, amelyekhez a munkaerı-piaci aktivitást ösztönzı elemek kapcsolódnak. Hogy a munkavállalók és a vállalkozások képesek legyenek alkalmazkodni a gazdasági és strukturális változásokhoz, illetve a termelésüket, szolgáltatásaikat bıvítı vállalatok számára megfelelı számú és képzettségő munkavállaló álljon rendelkezésre, mind a vállalatokat (szervezeteket), mind a munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy ráfordításaikkal, illetve részvételükkel segítsék elı a megfelelı tudás megszerzését. Ehhez szükség van az egész életen át tartó tanulás lehetıségeinek fejlesztésére, hozzáférhetıvé tételére. A tervezett beavatkozások tehát a következı prioritások köré szervezıdnek: 1. a munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása, 2. a munkavállalók és a szervezetek (vállalkozások, közigazgatás, civil szektor) alkalmazkodóképességének javítása. 1. A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése és segítése, a foglalkoztathatóság javítása A munkaerı-piaci részvétel növeléséhez a munkaerı-kínálatot és a munkaerı-keresletet befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van. A kínálati oldalon a munkaerıpiacra való belépés segítéséhez szükséges az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztése, szolgáltatásainak széleskörő elérhetısége, az aktivizáló politikák hatékonyságának javítása. Ez segíti elı azt, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges lehetıség legyen. Szükség van

4 olyan munkaerı-piaci programokra, szolgáltatásokra, amelyek az inaktívak és a munkaerıpiacon hátrányos helyzető emberek (romák, alacsony iskolai végzettségő emberek, idısebb munkavállalók, megváltozott munkaképességőek és fogyatékosok, nık, szenvedélybetegek, hajléktalanok) munkaerı-piaci részvételét segítik, támogatják. Erısíteni kell a foglalkoztatási támogatások és szolgáltatások, a képzési lehetıségek összhangját a gazdasági igényekkel, valamint a szociális támogatásokkal és szolgáltatásokkal. Fokozottan segíteni kell a fiataloknak a munka világába való bekapcsolódását. Ehhez fontos szerep hárul az oktatási rendszerre, a munkaerıpiacra való belépést segítı és a helyi kulturális szolgáltatásokra és az önkéntesség fejlesztésére. Támogatni kell az idıseket abban, hogy megırizzék munkaerı-piaci aktivitásukat. Olyan szolgáltatások létrejöttét kell ösztönözni, amelyek segítik a munkavégzı képesség és az egészség megırzésének helyreállítását, a tudás és a készségek megújítását. Emellett a szociálpolitika eszközeivel (is) közre kell mőködni a munkaerıpiacot idı elıtt végleg elhagyók számának csökkentésében. A nık munkaerı-piaci részvételét a család és a munkahely összeegyeztetését lehetıvé tevı szolgáltatások támogatják. Ezek bıvítése, elérhetıvé tétele a munkaerıpiac felé orientálja a gyermekek és a gondozásra szoruló családtagok otthoni ápolását végzıket. A romák foglalkoztatásának elısegítését szolgáló programok kidolgozásánál figyelni kell a munkavállalásnak a szociális, lakhatási, egészségügyi problémákból fakadó nehézségeire is. Ezek csökkentése csak a szociális szolgáltató rendszer eszközeinek, támogatásainak összehangolásával érhetı el, tehát meg kell teremteni mindenkinek az egyenlı hozzáférést a megfelelı minıségő szolgáltatásokhoz. Akadálymentesítéssel és a közlekedési lehetıségekkel kiemelt figyelmet kell fordítani a megváltozott munkaképességő és a fogyatékos emberekre. Az inaktívak munkaerıpiacra való bevonásában komoly szerepet játszhatnak a szociálpolitikai eszközökkel összehangolt komplex foglalkoztatási rehabilitációt célzó programok, újabb közmunka-lehetıségek és a szociális gazdaság típusú programok. A huzamos ideig Magyarországon élı külföldiek integrációját a kormányzati és nem kormányzati szervek, önkormányzatok és intézmények együttmőködésével kell segíteni. A munkaerı-kereslet és -kínálat összehangolása a munkaerı területi mobilitásának ösztönzésével, a távmunka-lehetıségek megteremtésével és ezek alkalmazásának ösztönzésével, a mobilitás lehetıségeinek javításával, valamint az oktatási és képzési rendszernek a munkaerıpiaci igényekhez igazításával segíthetı elı. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszköztár és a megfelelı szociális és gyermekjóléti szolgáltatások mellett a foglalkoztatás hosszú távú és tartós bıvítése elválaszthatatlan olyan, a mobilitást könnyítı feltételek megteremtésétıl, mint a hozzáférhetı lakhatási megoldások (szociális bérlakások, munkás- és diákszállók) és az elérhetı, rugalmas tömegközlekedés. A kereslet növelésének eszköze a munkahelyteremtı beruházások ösztönzése és a foglalkoztatási szempontból kedvezıbb beruházások elınyben részesítése. A területi különbségek csökkentése olyan intézkedéseket igényel, amelyek a hátrányos helyzető térségekben bıvítik a munkaerı-keresletet a szociális gazdaság és a helyi kulturális szolgáltatások foglalkoztatási lehetıségeinek kihasználásával. A fentiek mellett a munkaerıpiacra való belépés ösztönzésében fontos szerepe lehet a szürke gazdaság kifehérítését szolgáló intézkedéseknek, a be nem jelentett munkavégzés csökkentésének. Ez szükségessé teszi a munkaügyi ellenırzés rendszerének megerısítését, az intézményi kapacitások és a nyilvántartási rendszer fejlesztését.

A Közép-dunántúli régió Területfejlesztési Programja foglalkoztatáspolitikai részében a rendszerváltás utáni helyzet és a készítés idejében aktuális munkaügyi adatok bemutatásával foglalkozik.

5

Komárom-Esztergom megye korábbi Fejlesztési Terve az alábbiak szerint vázolta a foglalkoztatáspolitika fejlesztését: Munkahely-teremtés támogatása: Célok: – Új munkahelyek teremtése; – Meglévı munkahelyek fenntartásának biztosítása; – Társadalmi-szociális feszültségek csökkentése; – Elmaradott térségek fejlesztése. Leírás: Az intézkedés feladatai: a munkahelyek számának növelése, a tömeges létszámcsökkenések során elbocsátott munkavállalók számára új munkalehetıségek teremetése, a hátrányos helyzető térségekben a foglalkoztatottság szintjének növelése, a munkanélküliség csökkentése, a gazdasági szerkezetváltásban érintett régiókban új, gazdaságos termelési szerkezet kialakulásának elısegítése. Ösztönözni és támogatni kell a megyei KKV-kat, hogy a központi pályázatokon eredményesen vegyenek részt, s a beruházásaikhoz kapott állami támogatásokkal erısítve vállalkozásaikban növeljék munkahelyeik számát. Foglalkoztatási szint növelése: Célok: – A foglalkoztatásból kiszorult megváltozott munkaképességő emberek munkalehetıségek megteremtése; – A megváltozott munkaképességőek esélyegyenlıségének biztosítása.

számára

Leírás: A megváltozott munkaképességő munkanélküliek részére olyan új munkahelyek teremtése, amely biztosítja az egészségi állapotuknak megfelelı foglalkozatást, a munkaerıpiacra való reintegrálódásukat. A megváltozott munkaképességőek részére munkahelyet teremtı vállalkozásokat mindenképp szükséges támogatni, hogy e munkahelyek hosszú távon is fennmaradjanak.

Komárom-Esztergom megye korábbi Stratégiai Programja részletesebb stratégiát mutatott be: Foglalkoztatáspolitika fejlesztése: 1. Stratégiai cél: Foglalkoztatás növelése, a tartós leszakadás megakadályozása. –

–

A foglalkoztatottság szintjének növelése új munkahelyek teremtésével, a meglévı munkahelyek megtartásának elısegítésével, új foglalkoztatási formák bevezetésével, a második munkaerıpiac kialakulásának elısegítése. A tartós munkanélküliség megelızése, káros hatásainak csökkentése, a hátrányos helyzető munkaerı-piaci rétegek – romák, megváltozott munkaképességőek, alacsony szakképzettségőek – leszakadásának megakadályozása, munkaerı-piaci reintegrációjának elısegítése.

6 –

–

A két feladat szorosan összefügg egymással, erısíti de gyengítheti is egymást. A megyében beruházni szándékozókat vonzza az esetlegesen „magasabb” számú munkanélküli, de ugyanakkor a munkanélküliek összetétele elriaszthatja (iskolázottság, munkanélküliség idıtartama, életkori összetétele). A megyébe települt és a létrehozott kapacitásait bıvíteni kívánó cégek munkaerı igényét lehetıleg a megyébıl kell kielégíteni, ugyanakkor az is fontos, hogy a fejlıdı hazai kis – és középvállalkozások egyre növekvı szerepet töltsenek be a foglalkoztatásban. A foglalkoztatási szerkezet további átalakítása, elınyösebbé formálása. Ennek oka részben az energetikai ágazatban a tervezési idıszak végére bekövetkezı leépülés, részben pedig fontos gazdasági és társadalompolitikai érdek is, hogy a jelenleg erıteljesen jelen lévı, „betanított munkásokat” igénylı összeszerelı ipar mellett a komolyabb szaktudást igénylı és a középfokú és felsıfokú végzettségő szakemberek számára is kihívásokat jelentı munkahelyek jöjjenek létre a megyében. Ha ez nem történik meg a tervezési idıszakban, a kvalifikált munkaerı megyén kívül fog elhelyezkedni, ami esetleges lélekszám csökkenéssel is együtt járhat. 2. Stratégiai cél: A változó társadalmi, gazdasági igényekhez igazodó összetételben rendelkezésre álló munkaerı fejlesztése

–

–

–

A megye munkaerı állományának folyamatos fejlesztése, alkalmassá tétele a megváltozott és folyamatosan változó munkaerı-piaci igényekhez. Ez a feladat is többirányú, hiszen ebben szerepet kell vállalnia az iskolarendszerő szakképzésnek éppúgy, mint a felnıttképzésnek, de erıteljesen növekednie kell a gazdálkodók saját dolgozók képzésére fordítandó ráfordításainak is. Ehhez igazodva: • a megye szakképzési struktúrájának átalakítását a munkaerı-piaci igényekre alapozva – jelenlegi és várható igények – kell továbbfejleszteni, erre mielıbb stratégiai terveket kell kidolgozni; • a munkáltatókkal fel kell ismertetni, hogy a piacon maradás elengedhetetlen feltétele a dolgozók képzettségi szintjének folyamatos növelése, s hogy az erre fordított pénzeszközök a legjobb befektetések. Összehangolt gazdaságfejlesztési politikával kell biztosítani az arányos gazdaságfejlesztést, amely elısegítheti a vidéki foglalkoztatási szint növekedését. A rendelkezésre álló források koordinálásával kell biztosítani, hogy a hátrányos helyzető térségekben is javítani lehessen a foglalkoztatottság szintjén. A munkaerıpiac és szereplıinek, érintettjeinek szorosabb együttmőködését szükséges kialakítani.

A stratégiai program a humán-erıforrás fejlesztése prioritás keretében szintén vizsgálja a foglalkoztatáspolitikát: Komárom – Esztergom megyében az utóbbi években lejátszódott kedvezı gazdasági folyamatok következtében jelentısen csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, ugyanakkor a foglalkoztatottság növekedése elmaradt mind a munkanélküliek száma csökkenésének arányától, mind a kívánatos szinttıl. Ennek egyik oka az, hogy a munkanélküliségbıl – a kellı számú és minıségében megfelelı munkahelyek hiánya miatt – nem a foglalkoztatásba, hanem az inaktivitásba került a munkanélküliek jelentıs része. A munkanélküliek számának csökkenéséhez, a foglalkoztatottság javulásához hozzájárultak a megyébe települt külföldi érdekeltségő vállalatok megnövekedett munkaerıigényei, a vállalkozások számának gyarapodása, a gazdasági szerkezetváltást követı átalakulások befejezıdése is. Mellettük több kis- és közepes létszámú vállalkozás is fejlıdésnek indult.

7 A kedvezı gazdasági folyamatok, a betölthetı munkahelyek számának emelkedése azonban nem jelent azonos elhelyezkedési esélyt az egyes munkaerı-piaci rétegekhez tartozók számára. A munkáltatók igényei, elvárásai megnövekedtek, ugyanakkor a regisztrált állományban jelentıs számban találhatóak meg az alacsony iskolai végzettségő, legfeljebb általános iskolát végzett munkanélküliek. Mára már bizonyos szakterületeken és munkakörökben munkaerıhiány állt elı, s perspektivikusan – a demográfiai folyamatok, a tanulás idejének egyre növekvı mértékő kitolódásával – ez a hiány nem csökken, hanem esetlegesen növekedhet, s a beruházások várható létszámigényének kielégítése problémákat okozhat. A foglalkoztatáspolitikában tehát kétirányú folyamatnak kell felerısödnie a következı idıszakban, egyrészt a munkahelyek számának növelésével további munkahelyeket kell biztosítani a munkanélküliek, a képzésbıl kikerülık számára; másrészrıl pedig a látszólagos, vagy valós munkaerıhiány kielégítésére bıvíteni kell a rendelkezésre álló munkaerıbázist. Az alábbi programokkal a fenti célkitőzések elérhetık, s a megye további kívánatos fejlıdését, az alapvetı stratégiai célok – versenyképes gazdasági térség; kiegyensúlyozottan szervezett, szolidáris térség; fenntartható fejlıdés lehetıségeit biztosító térség – megvalósulását is szolgálhatják: Foglalkoztatási szint növelése: A foglalkoztatottság szintjének növelése elengedhetetlen annak a szilárd gazdasági bázisnak a megteremtéséhez, amely egyrészt a megye versenyképességének további javításához, másrészt az életfeltételek javításához is szükséges. A foglalkoztatottság szintjének növelésével tovább csökken a munkanélküliség, inaktivitásba kényszerült emberek válnak újra keresıkké, javul a családok pozíciója. A programban a fı célkitőzés a munkahelyteremtés ösztönzése, valamint hasonló súllyal a meglévı munkahelyek megtartása. A munkahelyteremtés gazdaságélénkítı hatása egyúttal további pozitív hatásokat is indukál. Csökkenne a munkanélküliség és annak átlagos idıtartama, növekedne a foglalkozottság szintje. A tartós munkanélküliségbıl eredı káros hatások (szociális ellehetetlenülés, mentális leépülés, stb.) csökkenését is maga után vonná, s érdemben javulhatna ezen rétegek és környezetük életminısége. A munkahelyek számának gyarapodásával növekszik a megye gazdasági teljesítıképessége, ami az esélyegyenlıség növekedését is hozza magával. A meglévı munkahelyek megtartásának elısegítésével pedig fenntarthatóvá válik az elért foglalkoztatási színvonal, s átképzési, munkahelyteremtési költségek takaríthatók meg. A munkahelyteremtésben egyrészrıl a gazdasági – jogi – társadalmi környezet kedvezı alakításával kell elérni, hogy újabb befektetık jelenjenek meg a térségben, másrészt a hazai vállalkozásokat, fıleg a KKV-kat kell ösztönözni és segíteni, hogy a központi pályázatokban eredményesen vegyenek részt, s a beruházásaikhoz kapott állami támogatásokkal erısítve vállalkozásaikat növeljék munkahelyeik számát. A munkahelyteremtésben külön figyelmet kell fordítani a vállalkozni szándékozók támogatására. Specifikus munkahely-teremtési feladat azoknak a rétegeknek a számára munkát biztosítani, aki valamilyen okból hátrányos helyzetőek – különösen a fogyatékosok és megváltozott munkaképességőek -, illetve azok számára, akik csak egy átmeneti foglalkoztatás után képesek az elsı munkaerıpiacra integrálódni, vagy tartósan kiszorulnak onnan. Számukra a második munkaerıpiacot kell építeni, ott kell munkahelyeket létrehozni. Alprogramok: 1. A Munkaerı-piaci Alap Foglalkoztatási Alaprészébıl pályázati úton mőködtetett „önfoglalkoztatóvá válási támogatás”, valamint a járadékban részesülık vállalkozóvá

8

2.

3. 4. 5.

válási támogatásának célirányos, hatékony mőködtetése, a vállalkozni szándékozó munkanélküliek vállalkozásra történı felkészítése. Megváltozott munkanélküliek, fogyatékosok számára munkahelyek megtartását ösztönzı, a Munkaerı-piaci Alap Rehabilitációs Alaprészébıl finanszírozható rehabilitációs munkahelyteremtı beruházás támogatás hatékony mőködtetése. A Foglalkoztatási Törvény lehetıségeinek kihasználásával a munkahelyek magtartásának elısegítése aktív foglalkoztatáspolitikai támogatásokkal. A megye rendelkezésére bocsátott területfejlesztési alapok munkahely teremtési célú felhasználásának ösztönzése. Olyan megyei információs rendszer – interneten történı – kiépítése, amely folyamatosan biztosítja a munkahely teremtési célú pályázatok – GKM, Európai Uniós lehetıségek, stb. – megismertetését, a nagy nyilvánosság számára történı elérhetıségét. Foglalkoztathatóság javítása, a munkaerı-állomány folyamatos fejlesztése:

A megye gazdasági szerkezetének változása, az új foglalkoztatók, technológiák olyan új szakmákat, képességeket, készségeket követelnek meg alkalmazottaiktól, amelyekkel jelenleg nem, vagy csak kis mértékben rendelkeznek. A folyamatosan változó követelményeknek való megfelelés erıfeszítéseket követel meg a társadalomtól éppúgy, mint az egyéntıl és foglalkoztatójától. A munkaerı-állomány bıvítése érdekében fontos feladat a jelenleg inaktivitásban lévık felkészítése a munkaerıpiacra való visszatérésre. A program több egymással összefüggı, rendszert alkotó elembıl áll. Része az iskolarendszerő szakképzés fejlesztése éppúgy, mint az iskolarendszeren kívüli képzés. A megye gazdaságára, további fejlesztésének lehetséges, szükséges irányaira alapozva mielıbb szükséges a szakképzés fejlesztési stratégiájának elkészítése. A szakképzés fejlesztésére csak az elkészített koncepciók alapján szabad pénzeszközöket fordítani. A munkaerı-piaci igényekhez történı rugalmas alkalmazkodás érdekében a rendelkezésre álló pénzeszközöket hatékonyan és célszerően kell felhasználni. A munkaügyi központnak a munkanélküliek munkaerı-piaci igények szerinti képzésével kell megteremteni elhelyezésük szakképesítési feltételeit. A munkáltatóknak a szakképzési alapba történı befizetési kötelezettségének visszaigényelhetı részébıl kell biztosítani alkalmazottainak versenyképes tudásszintjét.

Összegzı helyzetértékelés A megyei területfejlesztési koncepció „Foglalkoztatás-politika” altématerületének SWOTelemzése: Erısségek

Gyengeségek

9 Lehetıségek

Veszélyek

10

4.2. OKTATÁS-, (SZAK)KÉPZÉS-POLITIKA

Dokumentumok elemzése Az Országos Területfejlesztés Koncepció (OTK) az oktatáspolitikával kapcsolatban írja: Az oktatás szerepe meghatározó a térségi fejlıdésben. Az oktatás, képzés szerkezetének helyi-térségi gazdasági igényekhez történı igazítása, a népesség képzettségi szintjének emelése növeli az egyes térségek versenyképességét, javítja a foglalkoztatottságot. Az oktatás, mint alapvetı társadalmi szolgáltatás egyenlı esélyő hozzáférhetıségének javítása, döntı szerepő az életszínvonal térségi különbségeinek mérséklésében. Az ország térszerkezetének modernizálásában, a térségi fejlesztésben, továbbá a K+F-háttér illetve az innovációk terjedése szempontjából kiemelt szerepe van a felsıoktatási kutatóhelyeknek. Az oktatáspolitikai célok megvalósítása során a többi „humán” ágazattal való szoros együttmőködés nagyon fontos a térségi fejlıdés érdekében. – Az alapfokú oktatás ellátási problémái a településrendszerrel vannak összefüggésben. Az aprófalvas térségekben a csökkenı gyereklétszám miatt egyre nehezebb az óvodák, általános iskolák fenntartása. Ugyanakkor különösen a magas arányú cigány népességgel rendelkezı vidékies térségekben az oktatási rendszer fejlesztése elıtt kihívások állnak: egyrészrıl a növekvı mennyiségi igény, másrészrıl a cigány gyermekek társadalmi integrációjával összefüggı szocializációs feladatok. Ezekben a térségekben a szolgáltatások hozzáférhetıségét a falugondnoki hálózat fejlesztésével, a kistérségi együttmőködés erısítésével, iskolabuszok és innovatív megoldások támogatásával kell javítani (pl. utazó pedagógusi hálózat). A térségek önmagukra találásának, fejlıdési lehetıségeik felismerésének a legjobb eszköze a helyi identitást és hagyományokat is erısítı oktatás. Ezért fontos, hogy az alapfokú képzésben nagyobb helyet kapjanak a helyi-regionális identitástudatot erısítı helyi-térségi ismeretek. – A középiskolai ellátás kapacitásainak, infrastrukturális (különösen az infokommunikációs infrastruktúra) feltételeinek, a továbbtanulásra való felkészítés hatékonyságának javítása elsısorban a külsı és belsı perifériákban, elmaradott térségekben fontos. Itt ugyanis a középiskolai kapacitások hiányosak, a továbbtanulási mutatók a legrosszabbak. Az elsısorban kistérségi szinten jelentkezı térségi esélykülönbségek mérsékléséhez hozzátartozik a kollégiumi ellátás feltételrendszerének javítása is. – A szakképzés területén a szakképzési programok gazdasági igényekhez való igazítása, a vállalkozásokkal közösen megvalósítandó képzési programok kifejlesztése a legfontosabb feladat. A leszakadó térségek gondjait nagymértékben oldhatja népességük képzettségének a helyi igényekhez illeszkedı átalakítása, színvonalának emelése. A gazdaságilag fejlett térségekben jelentıs szakemberhiány van, amely gátja a további fejlesztéseknek. Az iskolarendszerő szakképzés mellett nagyobb hangsúlyt kell helyezni az élethosszig tartó tanulás elvének érvényesítése érdekében a felnıttképzési programok kialakítására, illetve az e-learning feltételeinek megteremtésére és az ehhez szükséges intézményrendszer fejlesztésére. – A Budapest-vidék különbség elsısorban az oktatás legfelsı szintjén jelentkezik. Ezért fontos a regionális tudásközpontok megerısítése, infrastrukturális fejlesztése, az

11 igényekhez igazodó képzési kínálat kialakítása, a vállalkozásokkal és a K+F szektorral való együttmőködés fejlesztése. Szükséges a szervezetileg megvalósult felsıoktatási integráció tartalommal való megtöltése, több egyetem közös regionális képzéseinek kialakítása.

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) az oktatáspolitikáról szólva kifejti: Amellett, hogy az oktatásban és képzésben elsajátítandó ismeretek az átlagos képességő gyermekek sikeres tanulásához igazodnak, fontossá válik az egyéni tanulási motiváció megerısítése, az egyéni tanulási utak sokféleségének a bátorítása, az egyénre szabott tanulási formák elterjesztése, és olyan környezet biztosítása, ahol az iskolák innovációra és alkalmazkodásra képes tanuló szervezetként mőködnek. A megújult pedagógusképzésbıl kikerülı tanárok az újító pedagógiai módszerek szellemében személyre szabottan oktatják a különbözı társadalmi csoportok eltérı képességő gyerekeit. A közoktatás egyforma hangsúlyt helyez a tanuláshoz szükséges képességek és készségek kialakítására, valamint a felelısségteljes döntéseket meghozni képes, együttmőködı, normakövetı, egészség- és környezettudatos nemzedék felnevelésére. A folyamatosan változó munkaerı-piaci igényekhez alkalmazkodni képes, idegen nyelveken jól beszélı, számítógéppel tanulni, dolgozni képes fiatalok a természet és a leszakadók iránt is felelısséget éreznek. A közoktatás célja az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek, kompetenciák kifejlesztése, és a tanulás iránti igény felkeltése. A tudásalapú társadalomban az iskolapad elhagyásával csak az iskolarendszerő oktatás fejezıdik be, a munkaerıpiacon való folyamatos helytállás feltétele a felnıttképzés keretén belüli folyamatos tanulás. Az iskolai szegregációt felszámoló közoktatás az otthonról hozott társadalmi különbségeket lényegesen csökkenti, és növeli a szolidaritást, az együttmőködésre való készséget. Ennek révén javul a legszegényebb családokból származók iskolai teljesítménye, amit a szocializációs különbségek felszámolását lehetıvé tevı óvodai, kollégiumi és mentori hálózat kiépülése is támogat. A sajátos nevelési igényő tanulók integrációjával nem csupán a társadalomba való beilleszkedésüket segítjük, hanem ez a folyamat sokféle szociális készség kialakulását eredményezi a tanulói közösségben is. A középfokú oktatásban a tanulók döntı többsége érettségit szerez. A szakmunkásképzés radikális megújításának eredményeként egyetlen gyermek sem lép ki az iskolarendszerő oktatásból legalább az elhelyezkedési lehetıséget jelentı szakképesítés megszerzése nélkül. Elıttük is bármikor nyitva állnak az érettségit adó intézmények tanulmányaik folytatására. A fiatalok jelentıs része az érettségit követıen a társadalmi mobilitást segítı felsıfokú szakképzésben folytatja tanulmányait. A bolognai folyamat szellemében megújult felsıfokú oktatás elsı szakasza a munkaerıpiacon jól használható tudást ad a hallgatók zömének, míg a második szakaszban a korábban jól teljesítık kapnak bıvebb elméleti képzést. A doktori iskolák a legtehetségesebbeknek nyújtanak kitörési lehetıséget. A rászorultak elsı diplomájának megszerzését kollégiumi rendszer és ösztöndíjprogramok segítik. Gazdagodik a felnıttképzés támogatási rendszere is. Az oktatási és képzési rendszerek tartalmi és szervezeti fejlesztése, folyamatos összehangolása a munkaerıpiac igényeivel: Az emberi erıforrás minısége javulásának egyik legfontosabb elıfeltétele az oktatási, képzési rendszerek folyamatos és átfogó korszerősítése a „minıség, hozzáférés, hatékonyság” hármas követelményének jegyében. Ennek megvalósításához az oktatás és képzés minden

12 szintjén és formájában hatékony és rendszerszemlélető tartalmi, szervezeti és fizikai fejlesztésekre van szükség. Az egész életen át tartó tanulás politikájának szellemében már kora gyermekkortól kezdve lehetıvé kell tenni az alapkészségek és kulcskompetenciák, valamint a munkaerı-piaci készségek és a modern életvitelhez szükséges kompetenciák elsajátítását és folyamatos fejlesztését. Kiemelt figyelmet kell fordítani az idegennyelv-tudásra és az IKT-kompetenciák javítására. Elengedhetetlen olyan készségek kialakítása, amelyek az innovációra, az együttmőködésre, az öngondoskodásra és felelısségvállalásra, valamint a vállalkozóképesség erısítésére alkalmasak. Növelni kell az emberek környezet- és egészségtudatosságát, valamint az önvédelmi készségét is. Az iskolarendszerő szakképzés átfogó fejlesztésének keretében meg kell valósítani az Országos Képzési Jegyzék folyamatos korszerősítését, a modulrendszerő szakképzési programok kidolgozását, a Térségi Integrált Szakképzı Központok rendszerének országos szintő kiépítését. A felsıoktatásban a bolognai folyamat teljes körő megvalósítása érdekében a kétszintő képzés átfogó kiépítésével folytatni kell a változó munkaerı-piaci igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, gyakorlatorientált képzési programok kidolgozását és bevezetését, növelni kell a felsıfokú szakképzésben résztvevık, valamint a természettudományi és mőszaki szakokon tanulók számarányát, és egyidejőleg erısíteni kell néhány intézmény felsıoktatási kiválósági tudásközpontként való mőködését, különösen regionális szinten. Meg kell teremteni az oktatási, képzési rendszerek átfogó korszerősítésének emberi és fizikai infrastrukturális feltételeit. Egységes minıségbiztosítási és értékelési rendszerek bevezetésével lehetıvé kell tenni a teljesítmények objektív mérését, értékelését az óvodai, az alap- és középfokú oktatásban, a szakképzésben és a felsıoktatásban egyaránt. Folytatni kell a pedagógusképzésnek a kompetenciaalapú reformokhoz elengedhetetlen átalakítását. Nagy súlyt kell helyezni az intézmények fizikai állapotának javítására, felszereltségük korszerősítésére, különös tekintettel az IKT-eszközöknek az oktatásban való széles körő meghonosítására. Az oktatási, képzési rendszer költséghatékonyságának érdemi javítása érdekében – fıképpen az iskoláskorú népesség létszámának elıre látható számottevı csökkenése miatt – figyelmet kell fordítani a minıség javítását és a költséghatékonyságot egyidejőleg ösztönzı szervezeti megoldások bevezetésére és elterjesztésére. Ez azonban a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetıségét nem csökkentheti. Fel kell használni a formális oktatási rendszer infrastruktúráját a helyi közösségek tanulási, mővelıdési igényeinek kielégítésére. Az emberi erıforrás minıségének javítása az oktatási, képzési rendszer eredményességének és hatékonyságának fejlesztése mellett megköveteli az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatának erısítését. Az oktatás, mindenekelıtt az iskolarendszerő szakképzés tartalmát a munkaerı-piaci igényekhez kell igazítani. Ki kell építeni az ezt szolgáló rendszert, valamint a képzıintézmények és a gazdaság szereplıi közötti együttmőködés intézményes formáit. Meg kell teremteni a formális és nem formális oktatási, képzési rendszerek, illetve a foglalkoztatási rendszer pályaorientációs és tanácsadási hálózata közötti kapcsolat szakmai és technikai feltételeit. Mind a formális, mind a nem formális oktatási, képzési rendszerben biztosítani kell a korábban megszerzett tudás/kompetencia egységes elveken nyugvó elismerésének feltételeit. Javítani kell a felnıttképzési szolgáltatások elérhetıségét, fokozottabban támaszkodni kell a helyi kulturális közintézményekre. Ehhez bıvíteni és fejleszteni kell az ez irányú szolgáltatásaikat és azok infrastruktúráját.

A Közép-dunántúli régió Területfejlesztési Programja az oktatás, képzés régióbeli helyzetérıl az alábbi fontosabb megállapításokat teszi:

13 A régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években emelkedett, a 25 évesnél idısebbek közül minden ötödik legalább középiskolai, és minden tizedik felsıfokú végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor különös jellemzı, hogy úgy a középfokú, mint a felsıfokú oktatásban résztvevık aránya alatta marad az országos átlagnak. Paradox módon ez részben a gazdasági fejlettségbıl adódik, hiszen a jobb munkába állási esélyek miatt a fiatalok nem a „kényszertanulást” választják. A régióban máris mutatkoznak olyan kedvezıtlen jelenségek, amelyek a késıbbiekben fognak a munkaerı piac mőködésében zavarokat okozni. A képzett munkaerı hiányát fogja eredményezni pl. az a tény, hogy míg az országban átlagosan 1000 lakosra 38 középiskolai tanuló jut, addig a Közép-Dunántúli Régióban csupán 36, a hátrányos helyzető kistérségekben azonban még 10 sem. Ilyen alacsony értékeket az országban a 156 korábbi kistérség között mindössze 14-ben találunk, s a 14-bıl 5 a KözépDunántúli Régióban van. A kilencvenes években nıtt a felsıoktatás iránti érdeklıdés, népességarányosan a fıiskolai hallgatók száma közelíti az országos átlagot, az egyetemistáké azonban ötödével elmarad attól. A régióban a képzettségi mutatókat vizsgálva területileg jelentıs eltérés tapasztalható: a középiskolai tanulók 1000 fıre jutó száma Komárom-Esztergom megyében jóval magasabb, mint Fejér megyében, míg a felsıoktatási mutatóban Fejér az erısebb. Veszprém megye – nyilván az universitas jelenléte miatt – mind két mutatóban jobb a másik két megyénél. A jó adottságú közoktatási hálózat és az intézmények mellett kiemelhetı az oktatás rugalmassága: a társadalmi igényekhez és az oktatáspolitikai koncepciókhoz való alkalmazkodás. Bár az utóbbi években a régió felsıoktatása jelentıs mennyiségi és minıségi fejlıdésen ment keresztül – hallgatói létszámnövekedés, minısített oktatók száma, új szakok és képzési formák indítása –, a felsıoktatási intézmények száma csekély, egyes szakterületek hiányoznak a képzési kínálatból – pl. jog, egészségügy, agrár –, más területeken pedig további létszámnövekedés volna kívánatos: pl. fıiskolai szintő mőszaki képzés. Ezt a hiányt némiképp enyhíti a régió földrajzi elhelyezkedése, és ebbıl adódóan a budapesti egyetemek, fıiskolák, valamint a gyıri egyetem és fıiskola képzései viszonylag jó elérhetısége. Mindazonáltal törekedni kell a régió képzési kínálatának színesítésére. Az oktatási és szociális infrastruktúra fejlesztése: A Dunántúl középsı, nyugati és északi részén korábban nem alakult ki olyan felsıoktatási intézmény, amely mérete, az oktatott diszciplínák száma alapján hasonló funkciót láthatott volna el, mint az ország nagy egyetemei. Nemcsak az intézmények mérete maradt el az országos átlagtól, hanem a képzési lehetıségek száma is. Egyetemi, fıiskolai képzés a tudományterületek szők részét fedte le. Ezzel magyarázható, hogy a régió érettségizett fiataljainak jelentıs hányada a régión kívül folytatta tanulmányait, ami a régió gazdaságát is hátrányosan érinti, mivel a diplomát szerzı fiatalok közül sokan a régión kívül találnak munkalehetıséget. Napjainkban, a folyamatos megújulásra képes, innováció-orientált, tudásbázisú társadalom kialakulásához vezetı úton szükségszerően jelentkezik az élethosszig tartó változás, fejlesztés aktualitása. A változási folyamatban kulcsszerepet játszanak az emberi erıforrás tudását, képzettségét, motiválását, hatékonyságát meghatározó tényezık. Általános cél a fejlett oktatási, kutatási és szociális intézménybázis kialakítása:


a régió innovativitásának, innovációs potenciáljának fejlesztése, a nemzetközi tudományos eredmények és tapasztalatok átvételének és adaptációjának felgyorsítása,

14


a régió felsıoktatási és kutató intézményeinek egymás közti, illetve nemzetközi kapcsolatainak erısítése, a felsıoktatás szétaprózottságának oldása,




a régió bekapcsolása a hazai és nemzetközi tudományos közéletbe (ami áttételesen egyéb célokhoz is hozzájárul, pl. konferenciaturizmus élénkülése),




az intézmények feltételrendszerének fejlesztése, az intézményi munka minıségi feltételeinek javítása,




az intézményi tudásbázis és kapacitások jelenleginél szélesebb körő hozzáférhetıségének - ezáltal hasznosulásának – biztosítása,




a felsıoktatási, kutatási és szociális szférában dolgozó szakemberek infrastrukturális (tárgyi, információs és anyagi) feltételei legyenek biztosítva,




a régió oktatási rendszerének különbözı szintjein az infrastruktúra (épületek, tantermek, csoportszobák, tanmőhelyek, laborok, sport-, közösségi és rekreációs célú helyiségek, kollégiumok, oktatóközpontok stb.) olyan irányú fejlesztése, mely lehetıvé teszi az oktatás hatékonyságának növekedését és az esélyegyenlıség megvalósulását, a környezettel harmóniában mőködtethetı és gazdaságosan fenntartható, funkcionális és egészséges, a társadalom felé is nyitni képes oktatási épületek használatát,




a szociális és foglalkoztatási szféra intézményeit és egyéb szereplıit közvetlenül ellenırizni tudó szervezetek, hatóságok, a monitoringhoz szükséges feltételekkel rendelkezzenek,




a szociális és a foglakoztatási ágazat kialakult intézményeinek – azoknak létezı diszfunkcionalitásait kiküszöbölı, az esetleges minıségi, kapacitásbeli, szakembergárda-képzettségi hiányosságokat pótló – összehangolt és hatékonyságnövelı fejlesztése, új intézmények felállítása,




a régióban mőködjön minél több olyan egyesület vagy alapítvány, mely szociális vagy foglalkoztatási, munkanélküliséget kezelı célt tőz ki maga elé,




a régió képzési, szaktanácsadói, szakértıi és intézményi szférája közötti kapcsolatok hatékonyabbá tétele, erısítése, támogatása a folyamatos együttmőködés elısegítése,




sikeres munkaerı-piaci és társadalmi integrációt, a társadalmi kohézió erısítését illetve a rehabilitációs célt szolgáló vagy a munkavállalást támogató szociális és gyermekvédelmi alap-, és szakellátó intézmények infrastrukturális fejlesztése.

Komárom-Esztergom megye korábbi Stratégiai Programja egy fejezetben taglalta a humán erıforrásokat, oktatást, képzést. Így, az óvodai ellátástól kezdve, igen részletes leírta a megyei helyzetet, s ebbıl kiindulva az alábbi fejlesztéseket tervezte: Tudásalapok, speciális képzések programja: –

A humán-erıforrások potenciáljának tanulmányozása során megállapíthatjuk, hogy térségünkben nagy szükség van a tudásalapok fejlesztésére. Országunk szellemi tıkéjének, az emberi tudásalapok mélyítésekor kiemelt figyelemmel kell kísérni az: iskolázás,

15

–

–

–

–

–

továbbképzés, szakképzés, kutatás–fejlesztés, szociálpolitika–egészségügy területeit. Az öt tényezı egymással összefonódó és költséges beruházásokat igényel. A beruházások megtérülése mind a materiális tıke, mind a szellemi tıke vonatkozásában a köztük levı összhang megteremtésétıl függ. Ezt a leértékelıdést kell megakadályozni folyamatos helyzetelemzéssel a kiépített technológia és a megszerzett tudás maximális hasznosulását tartva szem elıtt. Szükséges a megye közoktatásában, szakképzésében közremőködık tájékozottságának, nemzetközi tapasztalatainak bıvítése, az EU-ban alkalmazott gyakorlat megismerése, a honi, megyei adaptáció elısegítése. Európa fejlett országaiban egyre inkább tért hódít az atipikus munkavállalás. S bár nálunk a részmunkaidıs foglalkoztatás képtelen volt tömegeket megérinteni, azonban a foglalkoztatás bıvülésének nemzetközi tendenciái, talán éppen a piacgazdasági jelleg miatt is, egyre inkább érvényesülnek. Általában az elveket, különösen, ha azok távlati célok megvalósítását szolgálják, egyetértés övezi. Lényegesek ugyanakkor azok az eszközök, technikák is, amelyek a programok megvalósítását, a célok realizálását teszik lehetıvé. Ezért is nagyon fontos jelenleg Magyarországon, hogy a már átalakult jogi szabályozás, az egyre differenciáltabb szakképzı intézményi tevékenység és programkínálat módosulása mellett átalakuljon a finanszírozási rendszer is. Ez lehetıvé teszi a gazdaság közremőködését, érdekeinek érvényesítését. Ugyanakkor biztosítja az állampolgár számára az elsı szakma megszerzését, azt követıen pedig a folyamatos át- és továbbképzést, általános gyakorlattá teszi a lifelong learning-be (tanulás egy életen át) való bekapcsolódást. A nyitott szakképzés lényege, hogy a képzésben részt vevık számára, idıben és térben jelentıs megkötöttségek nélkül az elsajátítandó tananyagot, ismereteket, valamint az elsajátításra vonatkozó útmutatásokat és a megszerzett tudás ellenırzését, módszertanilag igényesen kidolgozott különbözı információhordozók: nyomtatott anyagok, audio- és videokazetták, számítógép-memóriák, floppy és CD lemezek tartalmazzák. E képzés esetén lehetıség van a tananyagok hálózatokon keresztüli elérésére is. Fontos tulajdonsága a nyitott képzésnek a hagyományos oktatási képzési elemek és az iparszerő tevékenység (igényfelmérés, erıforrás-allokáció, tervszerőség, gazdaságosság, csoportmunka, szervezettség, minıség-ellenırzés, marketing, menedzsment, hatásvizsgálat) kombinációja, kölcsönhatása. Ha sikerül a korszerő informatikai eszközökhöz való széles körő hozzáférést biztosítani, e módszerek jelentısen javítják a tanulási, és ez által a társadalmi esélyegyenlıséget, lehetıvé téve a mainál lényegesen nagyobb népesség bekapcsolódását a hatékony szakképzésbe.

A különleges gondozás, a rehabilitációs célú foglalkozás és a gyógypedagógiai nevelésoktatás: – –

A korai felismerés, s ennek alapján az egyéni terápiát feltételezı fejlesztı foglalkozás a pedagógiai szakszolgálatok feladata. A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértıi és Rehabilitációs Bizottság (Tata) az egész megyére kiterjedıen lát el szakszolgálati feladatot. Javaslatot tesz a gyermekek, tanulók különleges gondozás keretében történı ellátására (korai fejlesztés, iskoláztatás, képzési kötelezettség), az ellátás módjára, formájára és helyére. Tevékenységi körének jelentıs részét teszi ki az értelmi fogyatékosok vizsgálata. Évenként átlagosan 400-450 gyermek

16

–

–

–

–

–

számára jelöli ki azt az intézményt, ahol tankötelezettségét teljesítheti, illetve fejlesztı foglalkozásokban részesülhet. A korai fejlesztés és gondozás feladatainak ellátására a megye minden városában mőködnek „decentrumok”. Így biztosítható, hogy a fogyatékos kisgyermekek lakóhelyükön vagy annak közelében részesülhessenek ellátásban. A beilleszkedési zavarral, tanulási nehézségekkel, magatartási rendellenességekkel küzdı gyermekek és fiatalok problémáinak feltárása, fejlesztı célú foglalkoztatására nevelési tanácsadók mőködnek a megye városaiban. Az óvodás korú fogyatékos kisgyermekek nevelése egyrészt a normál óvodai közösségekben, másrészt az önálló iskolákban vagy szakszolgálat keretében mőködı óvodai csoportokban történik. Ez utóbbiakban zömmel a középsúlyos fogyatékosok vannak. Tanköteles kor elıtt az értelmi fogyatékos gyermekek integrált nevelése a domináns. Tanköteles korban ma még a szegregált (a normál értelmi képességőektıl elkülönített) nevelés-oktatás a jellemzı. A tanulók intézményi ellátása mind a számszerőséget, mind a területi elosztottság feltételeit tekintve jónak mondható. Tatabányán, Esztergomban, Komáromban önálló általános iskolák vannak a fogyatékos gyermekek számára. A megyében 20 önkormányzat szervezett általános iskola mellett fogyatékosokat nevelı tanulócsoportokat. A középsúlyos értelmi fogyatékosok nevelésének-oktatásának meghatározó intézménye a kömlıdi Általános Iskola és Diákotthon. Az évek óta mutatkozó 100 %-on felüli kihasználtsága jelzi a folyamatos ellátási szükségletet. Testi és érzékszervi fogyatékosok részére – kizárólag ezzel az alapfeladattal – külön intézmény nem mőködik a megyében. A megyei fenntartású Gyermek Rehabilitációs Intézményben (Dorog) a 0-7 éves középsúlyos értelmi fogyatékos, testi-, érzékszervi és beszédfogyatékos kisgyermekek korai fejlesztését, óvodai nevelését végzik napközi otthonos ellátásban. Speciális szakiskolai képzés a megye négy városában, öt intézményben folyik a fogyatékos gyermekek nevelését-oktatását ellátó általános iskolák bázisán. A logopédiai szolgáltatás feladata a beszédindítás, a beszédhibák javítása, nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, dyslexia megelızése és gyógyítása. Képzés, átképzés:

–

–

–

A megyénkben regisztrált képzı szervek több száz szakmában folytatnak képzést. A nyelvet oktatók mindegyike oktatja a német és az angol nyelvet, alap-, közép- és felsı szinten. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés legfıbb „színtere” a munkaerı-piaci képzés. Megyénkben a munkaerı-piaci képzések támogatása a foglalkoztatási törvény életbe lépése óta nagy jelentıséggel bír, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket tekintve az egyik legnagyobb létszámot érintı támogatási forma. Vezetı helyét továbbra is meg fogja ırizni, sıt hatása a jövıben minden bizonnyal még növekedni is fog. A rendszerváltás elsı két-három évében a gazdaságban szinte csak leépülés ment végbe, új szakképzési kihívások csak a külföldi befektetések megjelenését, a privatizációt, illetve a szolgáltató szektor fejlıdését követıen jelentek meg. Ez azt is maga után vonta, hogy a nem kellıen artikulált gazdasági kihívásokra az iskolarendszerő szakképzés nem volt képes választ adni, másrészrıl pedig a magyar iskolarendszer rugalmatlansága, az iskolák túlélési törekvései, az oktatási kényszer miatt több éven keresztül egy elavult szakképzési struktúrában történt a szakképzés. Ezekre a kihívásokra kizárólag a képzés piaci igényre megjelenı, gombamód szaporodó munkaerı-piaci képzı intézmények, társaságok tudtak választ adni. Kialakult egy új oktatási szakterület, döntıen iskolarendszeren kívüli szakképzésre jöttek létre képzıhelyek.

17 –

–

A munkaerı-piaci képzés funkcióit tekintve is kiegészítıje az iskolarendszerő szakképzésnek, rugalmassága folytán képes alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. Azt mindenképpen szükséges hangsúlyozni, hogy a fı szerep az iskolarendszerő szakképzésé, ezt kell kiegészítenie a munkaerı-piaci képzésnek. A képzésbe bevont célcsoportok jelentıs részénél szükséges az ismeretfelújító modul, motiváció-önismereti modul, tanulási technikák modul beépítése a képzési programba. A képzési folyamatban a pedagógiai munkának egyfajta szociális munkával is társulnia kell. Stratégiai cél a kreatív, konvertálható tudást nyújtó alapképzés megvalósítása:

– –

–

– –

A mai igényeknek jobban megfelelı fejlettebb személyiség, nyelveket beszélı és az informatikában boldoguló középfokú képzés kialakítása, az oktatás hatékonyságának növelése. Különösen a most tanuló fiatalok körében – de a már dolgozók körében is – igen pozitív affinitás tapasztalható ezekhez a tudásalapokhoz iskolában, baráti környezetben és a családban is. Komoly felhajtóerı lehet az a kedvezı motivációs alap, ahogy fiataljaink ma a számítástechnikához és a nyelvtudáshoz viszonyulnak. Ezt a felhajtóerıt kell és lehet azokkal a cél- és feladatelemekkel megsokszorozni, amelyeket a stratégiai program számba vett a két tudáscsoportban külön-külön. Az idegen nyelv tanítás-tanulás terén, számba véve annak szervezett formáit, értékelve is azt, két irányban határozhatók meg a feladatok. Egyrészrıl magát a közoktatást kell e területen eredményesebbé tenni, a tanítási órák gyarapításával, a nyelvtanárok létszámának növelésével, az anyagi ráfordítások növelésével. Másrészt az idegen nyelvtudást a munkaerı-piac oldaláról szakmai ismeretként, az elhelyezkedést, a foglalkoztatást elısegítı képzettségként kell értékelni, elismerni. Ennek okán meg kell teremteni annak is a lehetıségét, hogy a gazdasági szervezetek, a foglalkoztatók is érdekeltek legyenek az eredményességben, például a források bıvítésével is. A számítástechnika-informatikai oktatás, mőveltség, szakképzettség fejlesztése, korszerősítése. A kitüntetett stratégiai cél, hogy az eddiginél hatékonyabban folyjék az informatikai és idegen nyelvi oktatás és képzés az iskolafokozat mindhárom típusában (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola). A hatékonyságon túl arra is szükség van, hogy ezek az ismerettípusok a klasszikus, ma is korszerőnek, megtartandónak értékelt szakmai ismeretekhez hasonló értékővé váljanak a munkaerı-piaci értékelésben is.

Szintén stratégiai cél a tudásalapokhoz való egyéni hozzáférés lehetıségeinek megteremtése: – –

– – –

Az egész életen át tanulás feltételeinek biztosítása, a tudás és az információ elérésének biztosítása mind az egyének, mind a közösség részére. A közoktatás forrásoldalát fejleszteni kell, hogy legyen elegendı oktató és gép. Támogatni kell a magán szférában, a családban a számítógépekhez való hozzájutást, a társadalmi mérető infrastruktúra megteremtését. Ehhez célirányos szabályozás, a gazdasági szereplık bevonása érdekében jól átgondolt, progresszíven ható érdekeltségi viszonyok megteremtésére, mőködtetésére is szükség van. A humán erıforrás technikai hátterének fejlesztése, a közintézmények korszerősítése, a közoktatás hatékonyságának növelése érdekében. A felsısokú képzés megerısítése, esetlegesen új szakok bevezetésének feltérképezése, megvalósíthatóságának vizsgálata. A munkaerı-piaci képzés, átképzés fejlesztése, bıvítése az új igényeknek való megfelelés érdekében.

18 A megye iskolarendszeren kívüli, felnıttképzési hálózatának is a munkáltatói és piaci igények alapján kell kialakítania képzési kínálatát.

Összegzı helyzetértékelés

A megyei területfejlesztési koncepció „Oktatás-, (szak)képzés-politika” altématerületének SWOT-elemzése:

Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Veszélyek

19

4.3. KULTURÁLIS-MŐVELİDÉSI POLITIKA A kultúra mesterségesen létrehozott fogalom, jelentése szinte minden ember számára más és más. A legtöbben a kultúrán az anyagi és szellemi értékek összességét értik (mővészeti élet eseményei). Ezen vélemény szerint vannak a kultúra termelıi és vannak - ık vannak többségben - a kultúra fogyasztói. „A kultúra azonban nem lehet élettıl elvont ismeretek győjteménye. Szoros kapcsolatban kell állnia az emberi élettel, hiszen az emberi lét el sem képzelhetı kultúra nélkül.”1 A kultúrát a legtágabb jelentése alapján kell használni, mely szerint „A kultúra az az ontológikus közeg, amelyben az ember él: a humanizált természet, a társadalmi viszonyok rendszere és a sajátosan humanizált emberi szubjektumok világa.”2, vagyis a kultúra „az emberi létezés, az emberi világ teljességét jelenti...”3 Azaz a kultúra nem más, mint az ember természethez, társadalomhoz és önmagához való viszonya. Ez a kultúrafogalom már nemcsak az értékek világát foglalja magában, hanem az ember teljes létezését, emberi kapcsolatait, eszközhasználatát, életmódját, viselkedését, tárgyi világát.

Dokumentumok elemzése Ilyen megközelítésben az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) stratégiai céljaiból szinte mindegyik érinti a kulturális és mővelıdés-politikát, de hármat kiemelhetünk: - a társadalmi összetartozás, szolidaritás és aktív állampolgári magatartás megerısödése, amely biztosíthatja, hogy valamennyi ember a következı idıszak fejlıdése nyertesének érezhesse magát; - a természeti értékek megırzése, és az erıforrások, valamint a környezeti értékek fennmaradása és a fenntartható fejlıdés elvének megfelelı hasznosulása révén elérhetı, hogy az elıdeinktıl kapott természeti táj és épített környezeti értékeink ápolásával és hasznosításával fejlıdésünk a jövı nemzedéke számára is biztosítsa az egészséges, biztonságos, tiszta környezet és a fenntartható fejlıdés feltételeit; - kiegyensúlyozott területi fejlıdéssel biztosíthatjuk, hogy Magyarország valamennyi állampolgára lakhelyétıl függetlenül azonos eséllyel juthasson hozzá az alapvetı szolgáltatásokhoz, javakhoz és az ország valamennyi települése megmaradva, hagyományait megırizve fejlıdhessen a jövıben is. Gazdag szellemi, kulturális örökség: A magyar kultúra - az ország sajátos geopolitikai helyzetébıl és történelmébıl adódóan több nagy kultúra integrálásával, keveredésével jött létre. Ennek következményeként sokszínő, innovatív és az értékek befogadására és felhasználására képes kultúra alakult ki. Így

1

Vélemények és viták: A kultúra fogalmáról (Kossuth Kiadó, Bp., 1980.; 49. oldal) Martóti Andor: A kultúra új fogalma c. írásában

2

u.o. 33. oldal, Ágh Attila: Humanizmus és kultúra címő írásában

3

u.o. 28. oldal, Ágh Attila: Humanizmus és kultúra címő írásában

20 az ország egyik legnagyobb értéke a kulturális sokszínőség, a több nemzetiség, a több vallás együttélése és keveredése. Éppen ez teszi vonzóvá kultúránkat. A magyar kultúra teljesítményeinek nemzetközi elismerését mutatja a magyar kulturális évadok nemzetközi sikere az unió országaiban. Számos kulturális ágazatban a magyar mővészek teljesítménye a világ élvonalában található. A magyar kultúra különösen sikeres területe a zenemővészet, amely a nagy elıadómővészi iskolák kiemelkedı egyéni teljesítményei mellett a Kodály-módszer sikere révén a mai napig nemzetközileg elismert teljesítményeket produkált a zenei nevelésben. Kiemelkedı értékünk a magyar nyelv. A magyar irodalomnak - nemzetközi sikerei mellett – a hazai jelentısége is meghatározó. A rendszerváltás körüli visszaesést követıen jelentısen növekedett a választék mind a könyv-, mind a folyóirat-piacon. A könyvtárak látogatottsága szintén emelkedett. A társadalom anyagi megerısödésével párhuzamosan jelentısen nıtt a kereslet a képzımővészeti alkotások iránt, amint azt az egyre több magángaléria, a mőgyőjtık, mecénások egyre nagyobb száma vagy a képzımővészeti kiállítások elıtt kígyózó sorok mutatják. A magyar kultúra ereje a „profik” kiemelkedı teljesítményein túl a lakosság egy részének nagyfokú kulturális aktivitásában, a kultúra bázisának szélességében rejlik. Ez az aktivitás felöleli a kultúra egészét; gondoljunk akár az amatır zenekarok és énekkarok nagy számára vagy a táncház-mozgalomra, de idetartozik a 13 magyarországi történelmi kisebbség gazdag kulturális élete is. Jelentıs eleme a magyar kultúrának a határainkon túl élı magyar kisebbségek eleven kultúrája is. A magyar kultúra - sokszínőségének, befogadó jellegének és széles beágyazottságának köszönhetıen - szilárd alapja a gazdaság fejlesztésének is. Ennek fennmaradásához azonban feltétlenül szükséges a kulturális ellátáshoz való hozzáférés erısítése, a kulturális esélyegyenlıtlenség csökkentése a közkulturális infrastruktúra, az alapszolgáltatások fejlesztése révén, valamint a kulturális örökség védelme. Kiemelten fontos továbbá a szocio-kulturális szolgáltatások fejlesztése (kulturális vidékfejlesztés, a közkulturális infrastruktúra fejlesztése, a kulturális alapszolgáltatások hozzá-férhetıségének javítása), illetve a kulturális örökség fenntartható használata (az épített örökség védelme, megırzése, rehabilitációja, esélyegyenlıség a kulturális örökséghez való hozzáférésben). A társadalmi és kulturális tıke növelésére létre kell hozni egy digitális nemzeti kultúrkincs anyagot a nem digitalizált kulturális tartalmakból, másrészt magának az információs társadalomnak a kultúráját is népszerősíteni kell. Az elektronikus kulturális környezetnek lehetıséget kell teremtenie közösségi virtuális terek kifejlesztésére.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) szerint a kulturális politika magába foglalja a közkulturális infrastruktúrát és tudástıkét (közmővelıdési, közkönyvtári, nyilvános muzeális győjteményi, közlevéltári), a mővészeti és az audiovizuális, szakmai területek tevékenységét, szervezeteit, alkotásait, valamint az ingatlan (régészeti és mőemléki) kulturális örökség védelmével és fejlesztésével kapcsolatos közfeladatok ellátását. A fenntartható térségfejlıdés célja, hogy a fejlıdés térségenként oly módon valósuljon meg, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminıségének fenntartását és javítását, az életminıség javulását eszközként szolgáló gazdaság számára alapot biztosító természeti és kulturális erıforrások harmonikus és kíméletes igénybevételét, figyelembe véve a régiók sajátos adottságait, hagyományait, azokat

21 helyben értékké alakítva. Ennek egyik módja a kulturális örökség és a társadalmi identitás helyi-térségi értéknövelı kezelése és erısítése. A táji kulturális örökség – mely magába foglalja az épített, a tárgyi és a szellemi kulturális örökséget – közvetlenül vagy közvetetten szellemi vagy tárgyi-anyagi erıforrás, s mint ilyen, gazdasági tényezı. A kulturális örökség a települési, a térségi, a nemzeti és az európai identitás egyik sarokköve, az egyik legfontosabb közösségi-kulturális, környezeti és gazdasági jelentıséggel bíró térségi erıforrás, ezért a területfejlesztésnek azt integrált, összetett módon kell kezelnie. Területfejlesztési szempontból egyaránt fontos a védelme, annak érdekében, hogy hosszú távon is erıforrás maradjon, valamint a fenntartható fejlesztése, azaz hogy fejlesztési projektek épülhetnek a benne rejlı erıforrások kiaknázására és örökségi értékeinek kiteljesítésére, illetve további örökségértékek generálására. A kulturális örökség megırzése, értékeinek kiteljesítése és a társadalmi identitás térségi erısítése a fenntarthatóság fontos tényezıi, hiszen a jövı generációja számára ırzik meg a múlt és a jelenkor értékeit, ezzel biztosítva a tudás és hagyományok térségi jellegzetességeinek fennmaradását. Ezért a területfejlesztés célja a kultúra területén különösen: - a népi építészet, kézmővesség és gazdálkodási kultúra fennmaradásának elısegítése, a hagyományos mesterségek felélesztése, értékké alakítása, az ezekre alapozott piacteremtés; - a különbözı településtípusokat és tájakat egyedi arculatúvá tevı építészeti stílusok és településkarakterek, településszerkezeti jellemzık, a történelmi városközpontok, településközpontok fennmaradásának biztosítása; - az UNESCO Világörökség területek egyedi értékeire alapozott turisztikai fejlesztése; - a kulturális örökség kisugárzásának erısítése és fennmaradásának érdekében a kulturális örökségi láncba szervezhetı kulturális örökségi turizmus céltárgyai (örökségi értékek és emlékek) védelmének, fenntartható hasznosításának, és az oktatási, mővelıdési és kulturális intézmények kulturális örökségi központokhoz történı szerves integrálásának biztosítása; - tájképi értékő kulturális örökségi területeken a hagyományos mővelési és beépítési mód megváltoztatásához kapcsolódó engedélyezés szigorítása; a tájkarakter esetleges megváltoztatása esetén a tájterhelhetıség vizsgálata, a régészeti és mőemléki szempontok figyelembe vétele; - a felújítási eszközök koncentrálása a kiemelkedı értékő mőemléki magterületek erıforrás szerepének elısegítéséért; - a hagyományokra építı és a helyi örökségértékek védelmére életre hívott civil kezdeményezések támogatása. A lakosság aktivizálása a helyi és térségi érdekérvényesítés és döntéshozatal folyamatában. Az épített és természeti környezet megóvására irányuló felelısség kialakítása, a történeti környezet erkölcsi avulásának megállítása, az emberek attitődjének pozitív megváltoztatása; - a nemzetiségi térségek, települések arculatának erısítése, karakterisztikus nemzetiségi kultúrák megırzése, erıforrás-potenciáljának kialakítása. A helyi és üdülılakosság együttmőködéseinek elısegítése. Az OTK a szakmapolitika számára az alábbiak területi prioritásokat fogalmazta meg: A kulturális örökség egyfajta kulturális „hozzáadott értékként” közvetlenül vagy közvetetten humán vagy gazdasági erıforrásnak számít. Területfejlesztési szempontból egyaránt fontos a védelme, annak érdekében, hogy hosszú távon is erıforrás maradjon. Fontos továbbá a fenntartható fejlesztése, azaz, hogy a fejlesztések épülhetnek a benne rejlı erıforrások kiaknázására és örökségi értékeinek kiteljesítésére, illetve további örökségi értékek generálására. A kulturális örökség fenntartása, bemutatása hozzájárul a regionális identitástudat erısítéséhez.

22

A belsı erıforrások dinamizálása érdekében regionális szinten szükséges a kulturális örökség feltárása, olyan komplex fejlesztési programok megalapozásaként, amelyek integráltan kezelik az egyedi örökségvédelmi értékeket és feltárják a kapcsolódó térségi turisztikai és egyéb hasznosítási lehetıségeket, és ezekre összetett fejlesztési kínálattal reagálnak: - A hazai világörökségi területek jobb menedzsmentjének támogatása, és a különleges, egyedi adottságokra alapozott helyi kezdeményezések támogatása a turisztikai potenciál növelése és az értékvédelem érdekében. - A mőemlékekben és egyéb jelentıs kulturális örökségi értékekben gazdag regionális központokban és középvárosokban, és az ilyen értékekkel sőrőn rendelkezı térségekben a kultúra tárgyi emlékeinek és a szellemi örökség megóvásának, valamint a tágabb térségekre való kisugárzása érdekében az építészeti és kulturális értékek fennmaradásának biztosítása, a muzeális győjtemények fejlesztése, a kultúraközvetítı és -teremtı szerep és a turisztikai potenciál erısítése. - A vidékies térségekben a hagyományos termelési módokat fenntartó, egyedi gyártású, vagy kis szériában készülı minıségi kézmőves termékeket elıállítók támogatása, a hagyományos kismesterségek, népi mesterségek, népmővészet és népi iparmővészet, a tájfenntartó gazdálkodási módok, a táj specifikus élelmiszertermékek és hungarikumok fejlesztése, a hozzájuk kapcsolódó szaktudás, gazdálkodási kultúra és a táji, népi, nemzetiségi értékek fenntartása, és az alternatív jövedelemforrások biztosítása érdekében. - Elsısorban az elmaradott és a táji értékekben gazdag térségekben a történelmi és kulturális értékek korszerő bemutatására alkalmas közösségi terek kialakítása, a hagyományteremtés és hagyomány felélesztés támogatása, valamint a kastélyok és várak állagának megóvása és környezetük fejlesztése a turizmus érdekében. - A belsı erıforrások dinamizálása érdekében regionális szinten szükséges a kulturális örökség feltárása, olyan komplex fejlesztési programok megalapozásaként, amelyek integráltan kezelik az egyedi örökségi értékeket és feltárják a kapcsolódó térségi turisztikai és egyéb hasznosítási lehetıségeket, ezekre összetett fejlesztési kínálattal reagálnak. A mővelıdés, a mőveltség fejlesztése csökkenti az életminıség területi egyenlıtlenségeit. Intézményrendszerének fejlesztése a turisztikai ágazat fejlesztésére és a kreativitás fejlıdésére is hatással van, elısegíti a területi versenyképesség javulását. Hozzájárulhat továbbá a regionális identitás erısítéséhez, a regionalizmus erısítéséhez, valamint a nemzeti és nemzetiségi kulturális örökség megırzésével a fenntartható fejlıdés biztosításához: - A kistelepüléseken, különösen az elmaradott kistérségekben a könyvtárak, mővelıdési intézmények, múzeumok, teleházak infrastruktúrájának, programjaiknak koordinált fejlesztése szükséges a helyi közösségfejlesztés, a népességmegtartás érdekében. Az öregedı népességő térségekben különösen nagy kihívást jelent az idıskorúak aktivitásának megırzése. A mővelıdési intézmények kisebb településeken is kiépült hálózata lehetıséget kínál az iskolarendszeren kívüli ismeretszerzésre. Ez a kulturális, az oktatás-, és a foglalkoztatáspolitika közti koordinációt is indokolja, továbbá közösségszervezı potenciálja pedig segítheti a helyi közösség kohézióját és a település megújuló képességét, javítva versenyképességet. - A fejlesztési pólusokban és regionális alközpontokban, megyei jogú városokban az intézményrendszer további elemei közül a megyei könyvtárak, színházak, mővészmozik hálózatát szükséges kiemelten kezelni. A mővelıdés intézményrendszerének sajtossága, hogy részben piaci alapon, illetve nagyvárósokhoz kötıdıen mőködik. Különösen az intézményrendszer magasabb szintjein (mozi, színház) meghatározó Budapest-vidék különbségnek a mérséklését kell szorgalmazni.

23 - A magas arányban cigányok lakta térségekben a fiatalok kreatív nevelése, az alkotásvágy újraélesztése az oktatáspolitikával közösen, de az iskolarendszeren kívül is fontos, mely e térségek újraéledését segítheti.

A Közép-dunántúli régió 1999-ben elfogadott Területfejlesztési koncepciója a régió adottságaira épülı turizmus élénkítése címszó alatt foglalkozik – érintılegesen – a szakterülettel. Eszerint a régió kiemelkedı történelmi (kulturális, építészeti) és természeti (vizek, hegyvidékek, vadász- és halászterületek) értékekkel rendelkezik. Közülük számos a kulturális rekreáció és az életmód szempontjából egyedi adottságnak minısíthetı. Itt van az ország - a fıvároson kívüli - leglátogatottabb idegenforgalmi területeinek jelentıs része, a Balaton északi partja, Velencei-tó, a Duna jelentıs szakasza és számos más kiemelkedı nemzeti kincs, idegenforgalmi vonzerı.

A 2005-ben készült „II. Nemzeti Fejlesztési Terv Közép-dunántúli Regionális Operatív Programja Helyzetelemzı 1. kötete” a Kultúra-Közmővelıdés címszó alatt foglalkozik a szakterülettel, ahol az alábbi „statisztikai” eredményekre jutott: Az adatszolgáltató címén, székhelyként bejegyzett, közmővelıdéssel foglalkozó társadalmi, gazdasági szervezetek: A régió egészében 287, az adatszolgáltató címén, székhelyként bejegyzett, közmővelıdési feladatokat ellátó társadalmi, gazdasági szervezet azonosítható, ez az összes 2001. évi adatközlı közel kétharmada. A régióban, az érvényes, esetenként számításba kerülı adatközlık arányán belül legnagyobb, csaknem 50 %-os arányban az egyesületek reprezentálódnak. Az alapítványok aránya meghaladja az egyharmadot. Az adatközlések alapján az egyéb társadalmi szervek aránya a régióban az összes közel egyhatoda. A gazdasági szervezetek aránya alacsony, alig haladja meg az 1 %-ot. Az adatszolgáltató címén, székhelyként bejegyzett, közmővelıdéssel foglalkozó társadalmi, gazdasági szervezetek jellemzıi: Szervezet típusok

Alapítvány Egyesület Egyéb társadalmi szervezet Gazdasági szervezet Bejegyzett adatközlı szerv összesen A bejegyzett adatközlık aránya, az összes adatközlı számához képest Adatközlı összesen

Közmővelıdéssel foglalkozó adatközlı szervezetek Veszprém Fejér KomáromEsztergom megyék 43,9 22,8 26,9 61 16 21 41,7 51,4 60,2 58 36 47 12,9 24,3 11,5 18 17 9 1,4 1,4 1,3 2 1 1 100,0 100,0 100,0 139 70 78

Régió összesen

34,1 98 49,1 141 15,3 44 1,4 4 100,0 287

61,7

76,9

66,7

66,2

100,0 225

100,0 91

100,0 117

100,0 433

24

Komárom-Esztergom megye területén az adatszolgáltató címén, székhelyként bejegyzett, közmővelıdési feladatokat ellátó társadalmi, gazdasági szervezetek vonatkozásában 78 adatközlıt detektáltunk. Ez az összes Komárom-Esztergom megyei adatközlı kétharmada. Az érvényes, esetenként számításba vehetı adatközlık számán belül az egyesületek aránya meghaladja a háromötödöt. Az alapítványok aránya kevéssel több, mint egynegyed, 27 %. Az egyéb társadalmi szervezetek aránya egytized körül volt, a gazdasági szervezetek megjelenési aránya 1,3 %. Minden közmővelıdési feladatot ellátó társadalmi, gazdasági szervezettípus többségét, vagy relatív súlyát az adatközlı városokban találhatjuk. Ez az alapítványok esetében 71 %, az egyesületek vonatkozásában több mint kétharmad, az egyéb társadalmi szervezetek esetében pedig 100 %. A közmővelıdési terület alkalmazottainak száma, a szakalkalmazottak iskolai végzettsége a 2001-es évben: A régió egészében a 2001-es vizsgálati év során 845, státuszhelyen foglalkoztatott alkalmazottat találtak, akik közel háromnegyede teljes munkaidıben volt foglalkoztatott, 27 %-uk részmunkaidıs. A 2001-ben adatközlı közép-dunántúli régió közmővelıdési szerveinek alkalmazottai foglalkoztatottság típus, végzettség, beosztás és településjelleg szerint: Közép-dunántúli régió község

Szakirányú, felsıfokú végzettséggel Nem szakirányú, felsıfokú diploma + felsıfokú munkaköri szakvizsga Egyéb felsıfokú végzettség Középfokú szakirányú végzettséggel Egyéb végzettséggel Gazdasági, ügyviteli, adminisztrációs feladatkör Mőszaki, technikai feladatkör Fizikai kisegítı Összesen Község, város összesen Teljes munkaidıben foglalkoztatottak összesen Részmunkaidıben foglalkoztatottak összesen A régió foglalkoztatottai összesen

város

Teljes munkaidıben foglalkoztatott 35 24,3 5 3,4

Részmunkaidıben foglalkoztatott 12 9,3 3 2,3

Teljes munkaidıben foglalkoztatott 134 28,5 9 1,9

Részmunkaidıben foglalkoztatott 14 13,7 2 1,9

10 6,9 17 11,8 13 9,0 7 4,9 12 8,3 45 31,2 144 100,0

12 9,3 13 10,0 25 19,4 8 6,2 6 4,6 50 38,7 129 100,0

13 2,8 35 7,5 17 3,6 98 20,8 77 16,4 87 18,5 470 100,0

4 3,9 8 7,8 7 6,8 18 17,6 18 17,6 31 30,4 102 100,0

273 32,3

572 67,7 614 72,6 231 27,4 845 100,0

25

Az alkalmazottak kétharmadát a városokban mőködı adatközlık foglalkoztatták. A teljes munkaidıben foglalkoztatottak aránya a régió adatközlı városain belül meghaladja a négyötödöt, a községek esetében viszont csak 53 %, vagyis a községekben igen jelentıs súlyt képviselnek a részmunkaidıben foglalkoztatottak. A teljes munkaidıben foglalkoztatott szakalkalmazottak vonatkozásában, mind a községekben, mind a városokban mőködı, adatközlı közmővelıdési szervek esetében a szakirányú, felsıfokú végzettséggel és a szakirányú középfokú végzettséggel rendelkezık reprezentálódnak a legnagyobb súllyal. A régió egészében az adatközlı közmővelıdési szervek által magadott adatok alapján az mondhatjuk, hogy minden egyes adatközlı szervre a 2001-es vizsgálati év hivatalos információi szerint átlagosan 2 alkalmazott jut. A közép-dunántúli régió 306 adatközlı mővelıdési, közösségi házában 2001. év során átlagosan egy, szakalkalmazott dolgozott. A fenti helyzetkép indokolta intézkedések: Települési környezet- és örökségvédelmet segítı fejlesztések: A Közép-dunántúli régió jelentıs természetvédelmi értékekkel rendelkezik, úgymint a Duna-kanyar, Vértes- és Velencei tó tájegység, Balaton felvidék, amelyeknek az utókor számára történı megırzése feladatunkat jelenti. A természetes környezet tájseb jellegő (felhagyott kıbányák, környezeti károsodást szenvedett területek) adottságainak felszámolása, a természet eredeti állapotba történı visszaállítása is cél. A magyar nemzet kialakulásával egybeforrt történelmi helyek, városok száma is jelentıs a régióban. Az itt található épületek örökségvédelmi szempontból védettek, idegenforgalom számára bemutatható állapotba hozásuk és méltó megjelenítésük kötelességünk. Szükséges erısíteni minden egyes település lokálpatrióta szemléletének elmélyítését, a település értékeinek védelmét, az ezzel kapcsolatban jelentkezı lakossági igényeket; támogatni és felkarolni a civil szervezıdések kezdeményezéseit, tevékenységeit. A történelem során kialakult települési arculatok a helyi lakosság szellemiségének, gazdasági erejének, kreativitásának tükrei, tehát ezeknek a tradícióknak az ápolása, erısítése elemi érdekünk. A civil szervezıdések munkaprogramjainak megfogalmazásánál a környezettel kapcsolatos témakörökben, úgymint városvédı és szépítı egyesületek, környezetvédelmi szervezetek, stb. aktivizálásával elérhetı az életminıség jelentıs javítása. Természetesen a kedvezı adottságú, jó életminıséget biztosító település lakossága képes magasabb szinten gondolkodni, dolgozni és a településéért aktívan tenni. Ezzel egy olyan folyamat indítható el, amely önmagát generálja és egyre magasabb szinten hozza az eredményeket további befektetések nélkül, mint egyfajta önfenntartó folyamat. Az intézkedés támogatható tevékenységei:







Kulturális és örökségvédelmi szempontból védett mőemlékek felújítása, használaton kívüli épületeknek a közösség szempontjából értékes funkciókkal történı megtöltése, Történelmi városközpontok tömbfeltárása, térburkolások és egyedi utcabútorok elhelyezése, Védett városközpontok egyedi közvilágítási rekonstrukciója, Szobor és térplasztika-elhelyezések, illetve a meglévı védett emlékek felújítása, Tájsebek és természeti értékeket károsító jelenségek kiküszöbölése és megszüntetése, Természetvédelmi területek, arborétumok értékvédelmi feladatai, bemutatásuk feltételeinek javítása,

26



Települések belterületén lévı, a lakosság körében népszerő meglévı ligetek, kertek, fasorok védelme, és újak létrehozása, Sajátos flóra- és/vagy fauna adottságú területek értékeinek védelme, fejlesztése.

Komárom-Esztergom megye korábbi Fejlesztési Terve elég szőken vizsgálta a megye lehetıségeit és kulturális-mővelıdési alapjait. E szerint: Az egyesületek mellett 1990-tıl folyamatosan növekvı számban megjelentek az alapítványok is a megyében. A megyei alapítványok céljai szerinti megoszlása világosan mutatja, hogy a megyében a közoktatás, a kultúra és az egészségügy támogatása áll a feladatok középpontjában. A társadalmi szervezetek közül az értelmiségieket szervezı TIT, MTESZ és tagegyesületei, valamint a sportegyesületek mellett a nyolcvanas évek közepéig kevés egyesület mőködött. Ma már a megyében számos civil szervezet mőködik, számbeli gyarapodásuk bizonyítja a civil szféra öntevékenység iránti igényét. Komárom-Esztergom megye a mőemlékekben gazdag megyék sorába tartozik. A megye területén nyilvántartott 346 (korábbi kategórák szerint mőemlék, mőemlék jellegő, városképi jelentıségő) objektumnak azonban több, mint fele (51 %) a megye két nagy múltú városában, Esztergomban (95) és Tatán (82) található. A megyébe érkezı kutatót, látogatót a közgyőjtemények, s a látnivalók sokasága fogadja. Az 1964-ben létrehozott tatai székhelyő megyei múzeumi szervezet intézményei a megye négy városában fogadják az érdeklıdıket. A Komárom – Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Esztergomban három épületben (Vörösmarty u. 7., Vörösmarty u. 14., Deák F. u. 2.) mőködik, Komáromi Fióklevéltára pedig Komárom Város Polgármesteri Hivatalának alagsorában kapott helyet. Az épületek központi elhelyezkedése kiváló lehetıséget biztosít mind az igazgatási, mind a tudományos és közmővelıdési feladatok ellátásához. Az épületek állapota Esztergomban azonban korántsem megfelelı. Tatabánya Városi Levéltára Felsıgallán mőködik. A megyében több regionális és országos szempontból kiemelkedı könyvtár mőködik. Ilyen pl. a Fıszékesegyházi Könyvtár (Bibliotheca Ecclesiae Metropolitanae), melynek története egyidıs a keresztény Magyarországéval. A megye legjelentısebb nyilvános könyvtára az 1952-ben alapított József Attila Megyei Könyvtár. A Tatabányán mőködı mintegy 250 ezer kötetes állománnyal rendelkezı intézmény a megye legnagyobb közkönyvtára, az önkormányzati könyvtárak hálózati központja. Komárom-Esztergom megye egyetlen kıszínháza a Tatabányai Jászai Mari Színház, melynek épületét (a volt bányavállalat Népház megnevezéső kulturális középületét) a megyeszékhely város önkormányzata jelentıs ráfordítással megvásárolta a bányavállalat felszámolójától, napi felújítási-karbantartási igényeit kielégítette, azonban az élet „elment” e kultúrházi színpadtechnika, világítás-elektromosság és elektronika mellett. 2005. ıszén elnyert állami címzett támogatással (a kért, csaknem 4 milliárd Ft helyett 1,92 MdFt-ot elnyerve) 2006. évben indul meg átfogó rekonstrukciója és – a még így is jelentıs mértékő – bıvítése, környezet-rendezéssel (együtt az itt található Városi Könyvtár rekonstrukciójával).

27

Az egyik legfontosabb és legszükségesebb feladat a megyében az épített örökség rendbetétele, újjáteremtése, és utána a gondos karbantartás folyamatos fenntartása, melyhez a források biztosítását is meg kell oldani (már rövid távon is !). Mozgósítani kell a helyi erıket, a lokálpatriotizmusban szunnyadó, s a helyi érdekek feltárásában rejlı lehetıségeket, továbbá meg kell újulnia a kulturális igazgatásnak, a belsı szakalkalmazotti munkának, ehhez korszerő feldolgozás-technikát kell megteremteni az egyes intézményekben.

Összegzı helyzetértékelés Összegezve megállapítható, hogy az eddig értékelt dokumentumok lényegében nem jutottak el a bevezetıben megfogalmazott KULTÚRA értékrendjéig. Jellemzıen a vallás, mint kultúrelem, csak az Esztergomi és a Tatabányai kistérségek Területfejlesztési tervében jelenült meg. A jövı területfejlesztésének egyik alapját képezı kultúra súlyát és jelentıségét A szabadság kultúrája címő kiáltvány (Bozóki András) tartalmazza, mely szerint: „A Magyar Köztársaság és a Kárpát-medence népei jövıjének alakításában létfontosságú szerep hárul a kultúrára az elkövetkezı másfél évtizedben. Azért éppen a kultúrára, mert -

a kultúra teremti meg az egyének, a közösségek, a régiók és a nemzet önbecsülésének kereteit, formáit, színtereit és tartalmát;

-

a kulturális élmények alkotják az egyének, a közösségek, és (egy megújuló) Magyarország önértelmezésének, összetartozásának, tapasztalatai feldolgozásának egyik legfontosabb közegét;

-

a kulturális sokszínőség a jövıbeni újítások forrása a gazdaságban, a politikában, a tudományban, a mővészetekben, a mindennapi életvitelben – olyan kincs, amit egyformán védeni kell a bejáratott intézmények és a nyereségre kalkuláló piac túlhatalmával és a többség „zsarnokságával” szemben;

-

a kulturális versengés, az erık összemérése a hazai és a nemzetközi színtéren a megújulás és a gazdagodás elımozdítója, röviden: többé, erısebbé, sikeressé válásunk útja;

-

a kultúra ügye szociális kérdés is: a kultúra tartja életben és teremti újjá azokat a közösségeket, amelyeket társadalmi vagy gazdasági válságok, megrázkódtatások érnek. Kultúra nélkül nincs emberi méltóság.”

A megyei területfejlesztési koncepció „Kulturális és mővelıdés-politika” altéma-területének SWOT-elemzése: Erısségek

Gyengeségek

28 Lehetıségek

Veszélyek

29

4.4. SZOCIÁLPOLITIKA

Dokumentumok elemzése Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) „A társadalmi összetartozás erısítése” stratégiai céljának elérésérıl a fejlesztési programban az alábbiak olvashatóak: „A társadalmi összetartozás” fejlesztéspolitikájának átfogó célja: mindenki számára lehetıvé kell tenni az emberhez méltó életet. Az erıs társadalmi összetartozás, a jó közösséghez tartozás önmagában javíthatja az életminıséget. Ösztönözni kell a gyermekvállalást és a generációk közötti szolidaritást. Ehhez az alábbi 4, hierarchikus sorrendbe rendezett részcél vezet el: - A társadalmi összetartozás erısödésével csökkenjen a szegénység és a kirekesztıdés; a társadalmi és területi hátrányok kiegyenlítıdése, az esélyek növekedése következzen be. Ennek érdekében szükség van az inaktívak foglalkoztatásának növelésére, foglalkoztathatóságuk feltételeinek javítására (pl. a család és a munkahely összeegyeztetését lehetıvé tevı szolgáltatások fejlesztésével, a közmunka-lehetıségek és a szociális gazdaság típusú programok biztosításával). A mobilitást könnyítı feltételek kialakítása is alapvetı fontosságú (pl. szociális bérlakások, munkás- és diákszállók; elérhetı, rugalmas tömegközlekedés). - A társadalmi-területi hátrányok leküzdéséhez komplex, egymást erısítı fejlesztések kellenek az infrastruktúrában és a szolgáltatásokban. Olyan infrastrukturális, oktatási-szociális és egyéb közszolgáltatási fejlesztéseket kell végrehajtani, amelyek hozzájárulnak a hátrányos helyzető térségek megújulásához és az emberhez méltó élet feltételeinek megteremtéséhez (hátrányos helyzető gyermekek és fiatalok esélyeinek növelése, iskolai karrierjük támogatása és aktív szabadidıs lehetıségeik bıvítése; az alapfokú képzettséggel ill. alapkészségekkel sem rendelkezı felnıttek képzése; a szegénység elleni küzdelem a társadalmi kirekesztıdés csökkentéséért). - Az emberi méltóság nem méltányossági, hanem alapvetı emberi jogi kérdés. A (nem feltétlenül helyben megszervezett) közszolgáltatások elérhetısége a legkisebb településeken élık számára is alapkövetelmény. A fizikai és kommunikációs akadálymentesítés nem csupán a fogyatékossággal élık számára fontos, hanem elválaszthatatlan része az egészséges, szolidáris társadalmi környezetnek, a foglalkoztatottsági szint növelésének is. A méltó idıskorhoz szükséges feltételeket ápolási, gondozási és rekreációs szolgáltatások összehangolásával is támogatni kell. - A közéleti részvétel új formáit, csatornáit kell kialakítani helyi, kistérségi, regionális és országos szinten. Az oktatási, a közmővelıdési, az ifjúsági, ill. a társadalom széles rétegeit érintı egyéb ágazatok együttmőködésével mindenkit képessé kell tenni a közügyek, a demokrácia intézményrendszerének ismeretére és használatára.

30 Prioritások (fı beavatkozási területek): 1. A munkaerıpiacra való belépés és visszatérés ösztönzése, a foglalkoztathatóság javítása; 2. A társadalmi és területi zárványok oldása; az elmaradott térségek és csoportok felzárkóztatása gazdasági, infrastrukturális, oktatási fejlesztésekkel, ill. a minıségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésével; 3. az esélyegyenlıség feltételeinek javítása; az oktatáshoz, a mőveltséghez és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításával.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a szakpolitika számára az alábbi területi prioritásokat fogalmazta meg: - A szociálpolitika jellegébıl adódóan szorosan összefügg a területpolitikával, hiszen célkitőzése a társadalomban meglévı egyenlıtlenségek mérséklése és az esélyegyenlıség megteremtése. Sajátossága ugyanakkor, hogy ellátórendszere a helyi önkormányzatokhoz kötıdik, így irányításában és finanszírozásában elaprózott. Az intézményrendszer mőködésének, fejlesztésének, a többi humán ágazattal való szoros együttmőködésének a koordinációja erısítendı; elterjesztendı a szociális szolgáltatások on-line alapú használata. - Törekedni kell a szociálpolitika intézményfejlesztése, térségi programjai és forrásai regionális szintő kezelésére. Mind a fejlesztési pólusokban, mind a nagyobb városokban választ kell adni a slumosodás (fizikai és társadalmi erodálódás), valamint a szegregáció problémáira (munkanélküliség, inaktivitás, bőnözés). Jelentıs gondot jelent ugyanakkor a városokból kiszoruló alacsony státuszú népesség szegregációja is, mely vidékies slumok kialakulásához vezet, ahol a társadalmi problémák koncentráltan jelentkeznek. - Jelentıs problémát jelent az aprófalvas térségek (megyénkben: mikro-térségek), külsı (országhatár-menti) és belsı (megyehatár-menti) térségeink, egyes településeink elöregedése és ezáltal az idıs, gondozásra szoruló lakók magukra maradása. A szociális intézményi hálózat kiépítése és javítása elengedhetetlen, azonban a probléma kezelése önmagában a szociális intézményekkel nem oldható meg – szükséges a más szakpolitikákkal való együttmőködés.

A Közép-dunántúli régió 2003-ban aktualizált Területfejlesztési Programja a régió szociálpolitikai helyzetérıl ill. teendıirıl csak áttételesen, a demográfiai viszonyok szükséges javítása, ill. az esélyegyenlıség növelésének kapcsán szól: - Az ország hét régiója közül a Közép-Dunántúlon csökkent a legkisebb mértékben a lakosság száma. A vándorlási többlet mellett országosan a legalacsonyabb a halandóság; az abszolút értékek ismeretében azonban nincs ok elégedettségre. Elsısorban a születésszám csökkenésének a következménye, hogy csökkent a fiatal korosztályok részaránya az össznépességen belül. - A régióban a 18-65 év közötti korcsoport a népesség 2/3-át teszi ki, ami valamivel magasabb az országos átlagnál. Korstruktúra alapján a régió megyéi az országosan kedvezıbb helyzetőek között említhetıek; a 3 megye közül Komárom-Esztergom megye a „fiatalosabb” Fejér és az „elöregedıbb” Veszprém közötti értékeket képvisel. 10-15 éves távlatban azonban, a jelenlegi folyamatok változatlansága esetén, jelentıs elöregedésre kell itt is számítani. Ezen idıszakban a munkaképes korúak létszámcsökkenése csak a pozitív migrációs egyenleg további növelésével lesz mérsékelhetı.

31

- Az esélyegyenlıség terén a régióban a leginkább megfogható különbségek a férfiak-nık teljesítményének elismerésében, a keresetek differenciáiban vannak: a férfi munkaerı 10-30 %-al keres többet azonos foglalkoztatási feltételek mellett, mint a nıi. A roma népesség helyzete régiósan (és Komárom-Esztergom megye vonatkozásában is) a viszonylag alacsony népességszám (a régió 3 megyéjében összesen mintegy 35 ezer fı) miatt nem jelent tömeges problémát; azonban esetenként és település(rész)enként kimondottan élesen jelentkeznek a gondok. A 40 év feletti roma népesség zöme a 8 osztály nem végezte el; a 30-40 év közöttieknél ez az arány 50 % körüli. A munkaképes korú romák mintegy 1/3-a rendelkezik munkahellyel, melybe a jelentıs arányú (bár a legtöbb régióénál alacsonyabb mértékő) közhasznú- és közmunkavégzés is beleértendı. - A régió fejlesztési programjában az általános célok között szerepel, fentiek miatt, a „versenyképes, hozzáadott érték elıállítására képes humánerıforrás-háttér” biztosítása. Képzési és oktatási, valamint foglalkoztatáspolitikai eszközök mellett esélyegyenlıségi intézkedések szerepelnek a cél eléréséhez vezetı úton: az információs társadalomhoz való hozzáférés esély-egyenlıségének megteremtése; a képzetlen vagy hiányos képzettségő rétegek képességfejlesztése (elsısorban a szociális ellátás, a környezetvédelem, a kulturális értékek megırzése, valamint a kommunikáció és a közösségi marketing terén). - A roma kisebbség beilleszkedését segítı speciális (tanulást, munkát ötvözı) programok mellett az egyéb hátrányos helyzető, csökkent munkaképességő és/vagy tartósan munkanélkülivé vált lakossági csoportok foglalkoztatáshoz történı hozzájuttatását, valamint a továbblépésre esélyt adó képzésekhez való hozzáférésük segítését a területfejlesztési program szintén feladatának tekinti.

A Közép-dunántúli régió 2002-ben elfogadott Szociális és Foglalkoztatási Fejlesztési Terve a stratégia készítése során, a helyzetelemzése alapján, az alábbi három területre koncentrált: 1) Azoknak a módszereknek és eszközöknek a kialakítására, amelyek az inaktivitásba menekülés helyett a munkába helyezés lehetıségeit és az ezzel kapcsolatos magatartást a hivataloktól az egyénekig képesek megváltoztatni; 2) A nık esélyegyenlıségének szellemében azoknak a lehetıségeknek a feltárására és bevezetésére, amelyek ennek a minden korosztályban jelentıs munkaerı piaci „tartalékseregnek” a megmozdítására képesek, 3) A regisztrációs rendszerek által nem nyilvántartott rétegek, csoportok felkutatására, státuszuk tisztázására, a legális helyzetek felé terelésére. Azért tartja a stratégia ezeket fontosabbnak, mint az egyes, aktuálisnak tőnı problémák kezelését, mert egyrészt átfogó, gazdasági helyzetet, életminıséget javító szerepük, messzebbre nyúló hatásuk van, másrészt, mert az aktuális problémák kezelését a munkaerı piaci szervezete e nélkül is napi feladataként, nagy szakértelemmel és eredményesen kezeli. Az ı munkájuk hatékonyabbá tételét, forrásaik bıvítését is jelentené, ha a stratégia alapján megfogalmazott intézkedések nem helyettük, feladataikat elvitatva fejtenék ki hatásukat, hanem a regionális tendenciákat kezelve a jövıt építenék.

A Komárom-Esztergom megyei Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció 2003-ban számos megállapítást tett a megyei szociális szféra helyzetére, ill. a rendszer jellegő struktúra megteremtésére vonatkozóan, az alábbi felépítésben:

32 - a megye demográfiai adatai, foglalkoztatási mutatói, - a szociális törvény által elıírt ellátási kötelezettség teljesítésének helyzete, - az egyes ellátotti csoportok (idısek, fogyatékkal élık, hajléktalan személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek) sajátosságaihoz kapcsolódóan a speciális ellátási formák, szolgáltatások biztosításának szükségessége, - a megye által fenntartott intézményrendszer struktúrája, legfontosabb jellemzıi, - az alap- és szakosított ellátások iránti igények alakulása, a várakozók száma, korösszetétele, legfontosabb szociális jellemzıi, - az intézményrendszer korszerősítésének, fejlesztésének irányai, - a fejlesztési prioritások, - a módszertani feladatok ellátására vonatkozó koncepció. - A demográfiai adatokból kitőnik, hogy a megye adottságai összességében kedvezıbbek az ország átlagánál, viszont a tendenciák elırevetítik a lakosság összetételében viszonylag gyorsan bekövetkezni látszó negatív irányú elmozdulásokat. A gyermek népesség arányának gyors ütemő csökkenése elırevetíti a gazdaságilag aktív népesség számának visszaesését. A jelenleginél alacsonyabb létszámú gazdaságilag aktív népességgel szemben egy növekvı létszámú idıskorú (inaktív) népesség fog megjelenni. - Komárom-Esztergom megye korábban jelentıs nehéziparral rendelkezett, aminek leépülése ma erıteljesen rányomja a bélyegét a lakosság foglalkoztatottsági és szociális helyzetére. Gyors ütemben romlanak a demográfiai mutatók, különösen a korábban bányászatból élı kistérségekben, ami azt jelzi, hogy ezek a kistérségek még nem álltak talpra az elızı gazdasági összeomlás óta. Már 40 éves kor után elkezd csökkenni a gazdasági aktivitás, 50 év felett pedig drasztikus mértékő az inaktivitás. A 2000. december 31-i állapot szerint Komárom-Esztergom megyében az összes nyugdíjasnak 24,1 százaléka 55 évesnél fiatalabb volt. Ennél is több a rá mértékadó öregségi nyugdíjkorhatár elıtt nyugdíjba került személy a megyében, de ezt csak becsülni lehet, mert pontos adat nem áll rendelkezésre. A pszichiátriai és addiktológiai gondozókban nyilvántartott gondozottak aránya a lakosság egészéhez viszonyítva a régióban Komárom-Esztergom megyében a legmagasabb (tízezer lakosra vetítve 142,5; a régiós átlag 97,1). A Komárom-Esztergom megyei adat a legrosszabb mutatójú megyék közé sorolja megyénket. - A fogyatékossággal élı népességre vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. A 2000. évi népszámláláskor a (veleszületett) fogyatékos személyek száma országosan 368 ezer fı volt, ez a népesség 3,5 %-át tette ki. Becslések szerint azonban létszámuk a szerzett fogyatékosságot is figyelembe véve 400-500 ezer fı körül alakul. A megyei nyilvántartott adat: 16.641 fı (5,24 %). Az idıskori diabetes és hályog problémák miatt a látásfogyatékosok száma növekszik, a balesetek miatt a mozgássérültek köre jelentısen gyarapodik. Az értelmi fogyatékosoknál a szerzett fogyatékosság csak töredékes arányú. A fogyatékosok körében jelentısebb számban vannak az idıskorúak, mivel nagy részük nem születésétıl fogva sérült, hanem életkora elırehaladtával betegség vagy baleset következtében vált azzá. A 60 évnél idısebbek aránya a fogyatékossággal élık között: 38 % (ez kétszerese a népesség egészében képviselt arányuknak). A társadalmi devianciák területén két olyan jelenséget figyeltünk meg, amelyek a régió más megyéitıl jelentıs eltérést mutatnak, és szintén az ország legproblémásabb megyéi közé sorolják KomáromEsztergom megyét. Az egyik a bőnesetek és az elkövetık magas száma, a másik az öngyilkosságok nagy mennyisége, különösen a férfiak körében. E tendenciák szociális szempontból nem hagyhatók figyelmen kívül, és ehhez szükséges az alap-, valamint a

33 szakosított ellátások rendszerét igazítani úgy, hogy valamennyi ellátást igénylı megtalálja a számára megfelelı szociális segítési formát. - A szociális alapellátás formái: • Étkeztetés • Házi segítségnyújtás • Falugondnoki szolgálat • Tanyagondnoki szolgálat • Családsegítés • Utcai szociális munka • Jelzırendszeres házi segítségnyújtás • Speciális alapellátási formák: o Támogató szolgálatok o Pszichiátriai közösségi ellátás o Szenvedélybetegek ellátása - A pszichiátriai közösségi ellátás és a szenvedélybetegek lakókörnyezetben történı ellátásának modellkísérlete lezárult, az országos hálózat kiépítésének határideje a szociális törvény elıírásainak megfelelıen 2007. december 31. - Az alapellátási formák mőködtetése az önkormányzatok feladata, viszont a szociális törvény a kiszerzıdtetés lehetıségével a civil szféra és az egyházak szerepvállalását is ösztönzi. Egy településen szerzıdés alapján egyesület vállalta át a feladatot, az egyházak által nyújtott szolgáltatás néhány városban és községben az önkormányzati szolgáltatás mellett mőködik. A megyében 26 településen 29 Gondozási Központ mőködik, mint az alap- és nappali szakellátás integrált intézménye. Az integráció magába foglalja az étkeztetést, a házi segítségnyújtást és az idısek klubja feladatainak ellátását. Továbbá a szociális törvény meghatározza azokat a döntıen prevenciós feladatokat, amelyek közül a Gondozási Központoknak legalább kettıt biztosítani kell: 1. az ellátási területen jelentkezı igények felmérése, a gondozás megszervezése, más szolgáltatási formákhoz való hozzájutás segítése, tanácsadás; 2. az alap- és nappali ellátást nyújtó intézmények tevékenységének összehangolása; 3. speciális alapellátási feladatok megszervezése; 4. 50 férıhely alatti bentlakásos intézmény mőködtetése. A szociális törvény a Szociális Szolgáltató Központ szervezeti formát is meghatározza, ebben az esetben a Gondozási Központ szervezeti keretében mőködik a családsegítı szolgálat is szakmai önállósággal. A megyében több településen ez a kibıvített integrációs forma mőködik, mely számos esetben ellátja a gyermekjóléti szolgálat feladatait is. - Komárom-Esztergom megyében a szociális alapellátási formák közül az étkeztetést és a házi segítségnyújtást a települési önkormányzatok 90 %-a biztosítja. A családsegítı szolgálat a kötelezett települések 61 %-án található meg. A megye alapellátási feladatainak mutatói az országos átlag felett vannak, ennek ellenére több olyan település van, ahol a szociális törvény által meghatározott kötelezı feladatok megszervezése nem történt meg: 8 települési önkormányzat területén nincs étkeztetés, 18 településen hiányzik a házi segítségnyújtás, 28 település nem szervezte meg a családsegítı szolgálatot, 8 (600 fı lakosságszám alatti) településen nem mőködik a falugondnoki szolgálat. - A nappali szakellátást nyújtó intézmények a szociális alapellátáshoz hasonlóan otthonhátterő nyitott intézmények, napközbeni szolgáltatást nyújtanak az igénybevevık

34 számára. Az intézményekben a fizikai-, mentális-, egészségügyi- és szociális ellátás területén folyik személyre szabott gondozási munka. A foglalkoztatás, mint gondozási elem, kiemelt hangsúly kap, a meglévı készségek és egészségi állapot megtartása érdekében. Nappali ellátási formák: - idısek klubja, - fogyatékos személyek nappali klubja, - pszichiátriai betegek nappali intézménye, - szenvedélybetegek nappali intézménye, - hajléktalanok nappali melegedıje. A szociális törvény a 2000 fınél magasabb lélekszámú településeken az idısek klubja, a 10.000 lélekszám feletti településeken az idısek klubjai mellett a hajléktalanok nappali melegedıje kötelezı megszervezését írja elı. A 20.000 lélekszám feletti településeken valamennyi nappali szakellátást biztosítani kell. - Komárom-Esztergom megyében a bentlakásos szociális intézmények számának emelkedése az utóbbi 12 évben dinamikus fejlıdést mutat. Míg 1990-ben 10 bentlakásos intézmény mőködött, 1126 férıhellyel (KEM 1990. évi Statisztikai Évkönyv), ez a szám 2003-ra az intézmények tekintetében közel négyszeresére, a férıhelyek számát figyelembe véve a duplájára nıtt. A megyében 10 ezer lakosra jutó férıhelyek száma 70, mely meghaladja a 2000. évi országos adatot (10 ezer lakosra 64 férıhely). A mennyiségi fejlıdéshez minıségi elırelépés is társult. Az 1990-ben mőködı „szociális otthonok” mellé napjainkra átmeneti intézmények, emelt szintő otthonok, lakóotthonok, civil szervezetek és magánvállalkozók által létrehozott intézmények jelentek meg. Komárom-Esztergom megye területén 36 bentlakásos intézmény található, amelyekben végleges vagy átmeneti ellátásban részesülnek a lakók. A tartós elhelyezést nyújtó bentlakásos intézmények teljes körő ellátást (lakhatás, élelmezés, mentális gondozás, ápolás) nyújtanak. Típusai: • ápolást-gondozást nyújtó otthonok, • rehabilitációs intézetek, • lakóotthon. Hiányzik a megye szociális ellátórendszerébıl a szenvedélybetegek ápoló-gondozó otthona, valamint a pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek és a hajléktalan személyek rehabilitációs intézménye. Az igények növekedése miatt a várakozók száma és az intézménybe jutás idıtartama a meglévı intézmények esetében is emelkedik. Mennyiségi és minıségi fejlesztés szükséges az idıskorúak ellátása, a pszichiátriai betegek, a szenvedélybetegek és a fogyatékos felnıttek ellátása területén is. - Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények közül a 10.000 fınél magasabb lakosságszámú településeken idısek átmeneti otthonát, a 30.000 fı feletti lakosságszám esetén az átmeneti intézmények valamennyi típusát kötelezı megszervezni (szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek, fogyatékkal élık, hajléktalan személyek). Az ellátási formának a fı célja a családok megsegítése olyan élethelyzetetekben, amikor a hozzátartozóról átmenetileg nem tudnak gondoskodni. Sürgıs elhelyezést igénylı, élethelyzeteket megoldó, egy éves idıtartamú teljes körő ellátást nyújtanak, melyet – méltányosság alapján – az intézmény vezetıje további egy évvel meghosszabbíthat. Típusai: • idıskorúak gondozóháza • fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek átmeneti otthonai • hajléktalanok átmeneti otthona - A Koncepcióban feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében elengedhetetlen a megyei ellátórendszer fejlesztése. Erre részben a lakosság esélyegyenlıségének biztosítása, másrészt a megye demográfiai helyzetébıl adódó, folyamatosan fellépı többletigények

35 kielégítése miatt lenne szükség. Az ellátórendszer hiányosságaiból adódó problémák visszavezethetık a normatívák nem megfelelı felhasználására, az ágazat alulfinanszírozására, de emellett szükséges lenne az önkormányzatok szociális érzékenységének a felnıtt-ellátás irányába történı pozitív elmozdulása, a szociális törvényi kötelezettségek komolyan vétele mellett. A problémák megoldásához szükséges lenne továbbá, hogy a fenntartók nyújtsanak segítséget az intézményeknek a jogszabályok követésében, pl. a közlönyökhöz való hozzáférésben, jogi konzultációk biztosításában, a jogszabályváltozásból eredı feladatok megbeszélésében.

Összegzı helyzetértékelés A megyei területfejlesztési koncepció „Szociálpolitika” altéma-területének SWOT-elemzése (a Komárom-Esztergom megyei Szociális Szolgáltatástervezési Koncepció alapján) :

-

-

-

-

-

-

-

Erısségek viszonylag kiépült alapellátási formák mőködnek elsısorban az idısek számára, amelyek nem zárkóznak el fogyatékos, illetve pszichiátriai és szenvedélybeteg személyek gondozásától sem, innovatív ellátási formák bevezetésének pozitív tendenciája (támogató szolgálat, jelzırendszeres házi segítségnyújtás) több (nem kötelezett) települési önkormányzat tart fenn idıskorúak klubját és ápoló-gondozó otthonát, a szociális szakképzés különbözı szintjei jól elérhetıek a megyében, a Munkaügyi Központ partner a munkahelyteremtı- és megtartó képzések támogatásában Lehetıségek a kiépült alap- és szakellátás jó kiindulópont a speciális ellátási formák megteremtéséhez, a meglévı ellátási formák bázist jelenthetnek a fejlesztéshez, a lakosság, az önkormányzatok, és a „harmadik szektor” számára folyamatos információáramlás biztosítása a szociális ellátórendszer fejlesztései lehetıségeirıl, a források igénybevételeirıl, az egyházak, civil szervezetek, vállalkozások közremőködésének növelése, a többszektorúság fejlesztése

-

-

-

-

-

-

Gyengeségek szociális ellátási formák területi egyenlıtlensége, az elıírtnál alacsonyabb szakképzettségi mutató a fogyatékosok és hajléktalanok ellátásában, civil szféra alacsony részvétele az ellátás rendszerében, kedvezıtlen intézményi infrastruktúra, korszerőtlen munkakörülmények, rekonstrukcióra szoruló épületek, kevés az emeltszintő elhelyezést nyújtó férıhely, hiányoznak egyes nappali, átmeneti és ápoló-gondozó otthoni ellátási formák, az intézmények 33 %-ában a tárgyi és személyi feltételek hiánya Veszélyek az aktív korú népesség arányának csökkenése, a nyugdíjasok számának emelkedése, források hiánya, alacsony állami normatívák, a szociális ellátást igénylık számának magas aránya, a szakképzettség hiánya, a szakképzettek nem megfelelı színvonalú foglalkoztatása, a települési önkormányzatok, civil szervezetek információhiányon alapuló alacsony együttmőködési készsége

36

4.5. EGÉSZSÉG-POLITIKA

Dokumentumok elemzése Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) kilenc stratégiai célja egyikérıl, „A népesség egészségi állapotának javítása” címőrıl szól az Egészségügyi Minisztérium 2005-ben jóváhagyott fejlesztési programja: Az egészségügy fejlesztéspolitikájának átfogó célja: hogy jelentısen javuljon (a megvalósítandó fejlesztések következményeképpen) a magyar lakosság egészségi állapota, és a születéskor várható élettartam 2013-ra érje el az EU25-ök átlagát. Ehhez az alábbi 3, hierarchikus sorrendbe rendezett részcél vezet el: - Az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség. Az intézkedések tervezésénél a döntéshozók kezeljék kiemelt szempontként a lakosság egészségét. Váljon általánossá az egészségtudatos magatartás és az egészség választása (mind egyéni, mind közösségi szinten); fokozódjon az egészségnevelés hatékonysága, nıjön a döntés-elıkészítı egészséghatás-vizsgálatok száma és a rendszeres testmozgást végzık aránya, csökkenjen a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás gyakorisága. - Jelentısen csökkenjenek az egyenlıtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésben. Mindenki lakó- és munkahelyi környezetében legyen biztosított az egészséges életvitelhez szükséges alapvetı feltétel-rendszer. A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások színvonalában tapasztalható egyenlıtlenségek csökkenjenek, és azokat egyenlı eséllyel érje el mindenki; e szolgáltatások illeszkedjenek a hátrányos helyzető társadalmi csoportok sajátos igényeihez is. - A közfinanszírozott egészségügyi rendszer költséghatékonyabban és magasabb színvonalon mőködjön: a gazdaság teherbíró képességének megfelelıen legyen korszerő. Fogadja be az élettudományok és rokontudományok eredményein alapuló technológiákat és eljárásokat; alkalmazkodjon a változó szükségletekhez, preferálja a beteg-központú, lakosság-közeli ellátási formákat. Az egészségügyi rendszer (a költséghatékonyság mellett is várhatóan magasabb) mőködési és fejlesztési költsége legyen biztosítva; a szolgáltatók és a finanszírozók mellett a lakosság is legyen érdekelt a kockázat-csökkentésben. A közpénzek felhasználása, a hozzájárulások és jogosultságok rendszere legyen átlátható és számon kérhetı a hazai egészségügyben; a jelenlegi teljesítményfinanszírozás mellett kapjon szerepet az egészségnyereséget eredményezı szolgáltatások vásárlása is. Prioritások (fı beavatkozási területek): 1. Korszerő, egészség-központú egészségpolitika kialakítása; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és mőködésének korszerősítése; 4. A finanszírozási rendszer korszerősítése; 5. Az egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; 6. Az egészségügy humánerıforrás-fejlesztése; 7. Az ún. egészségipar és az egészségtudományok fejlesztése.

37

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a szakpolitika számára az alábbi területi prioritásokat fogalmazta meg: - Az egészségi állapot, mint a humán erıforrás meghatározó eleme, elsısorban a területi versenyképesség növeléséhez járulhat hozzá. A területi elvek érvényesülése az egészségpolitikában a területi felzárkózást is segíti. Ez a hatás kölcsönös, hiszen a szélsıséges társadalmi-területi különbségek önmagukban is egészségrontó hatásúak. Noha az urbanizáltabb területeken az egészségi állapot kedvezıbb képet mutat, azonban az urbanizációból adódó környezeti ártalmak (pl. a levegı- és zajszennyezés) a nagyvárosokban egyre nagyobb veszélyt jelentenek. Az alacsony státuszú, jövedelemszintő területek népessége egészségi állapotukat tekintve is kedvezıtlenebb helyzetben van; az elöregedı térségekben pedig érthetıen egyre fokozódó mértékben jelentkezik az egészségügyi ellátórendszer iránti igény. - Az egészségpolitikában különösen fontos, hogy a problémák az emberekhez legközelebbi szinten, hatékonyan kerüljenek megoldásra. A szolgáltatások szervezését a településhálózat mentén, a kistérségi különbségek mérséklésére irányuló fejlesztéseket regionális szinten célszerő koordinálni. Országos hatáskörben egyes további koordinációs feladatoknak kell csak maradniuk (pl. az egységes informatikai rendszer felügyelete, a népegészségügyi programok kidolgozása és koordinációja, valamint az országos intézetek fejlesztése). - Az egészség-megırzés, a betegség-megelızés érdekében egyrészt az egészséges, mozgásgazdag életmód feltételrendszerének, infrastruktúrájának, másrészt a korszerő egészségügyi alapellátásnak az elérhetısége a meghatározó. Ezért fontos a külsı és belsı perifériák, az elmaradott és a magas arányú cigány népességgel rendelkezı, ill. a tanyás térségek háziorvosokkal és nem-orvos szakemberekkel történı ellátása. Több ágazatot átfogó helyi együttmőködések ösztönzése szükséges az egészséges életmódra történı nevelésben. Kis- és mikrotérségi szinten a helyi szükségletekhez igazodó olyan közösségi központok hozandóak létre, amelyek az alapellátás mellett felvilágosító, tanácsadó és egészségfejlesztı szolgáltatásokkal segítik a megelızést. Ezek komplex problémamegoldást is elláthatnak (családvédelem; rehabilitáció; a szociális alapellátás továbbfejlesztése pl. a fogyatékos emberek önálló életvitelének elısegítése terén). - A szakorvosi ellátás színvonalának növelése mellett javítani kell annak a kisebb településekrıl történı elérhetıségét is (pl. szakorvosi szőrıbuszok üzemeltetésével, elsısorban az elöregedı ill. az aprófalvas, tanyás, valamint a magas arányú cigány népességgel rendelkezı térségekben). - A sürgısségi ellátás elérhetıségének kiegyensúlyozott térszerkezetben történı fejlesztése, a mentıhálózat sőrőségének növelése a rossz elérhetıségő területeken különösen fontos a területi esélyegyenlıség szempontjából. - Regionálisan elérendı cél a progresszivitási szintekhez igazodó, korszerő egészségügyi struktúra kialakítása (a befogadására alkalmas feltételrendszer megteremtésével), amely a lakossági ellátási szükséglet teljes skálájának biztosítására lehetıséget ad. A fejlesztési pólusokban az egészségügyi ellátórendszer és az ún. egészségipar komplex, egymásra épülı fejlesztésének összehangolt tervezése szükséges.

38 - Régiónként olyan centrumok kialakítása is szükséges, amelyek igen magas technológiai színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat, korszerő diagnosztikai és ellátási formákat tesznek elérhetıvé. E magas színvonalú regionális központokat a térségi szükségletekhez igazodó területi általános- és szakkórházak egészíthetik ki.

A Közép-dunántúli régió 2003-ban aktualizált Területfejlesztési Programja a régió egészségügyi ellátását alapvetıen az ország többi régiójához hasonlónak, s csak néhány vonatkozásban attól eltérınek ítéli meg: - Az 1990-es évek eleje óta folyó egészségügyi reform (modernizáció, struktúra-átalakítás, racionalizálás, a költség-hatékony szemlélet megvalósítása) a régióban is komoly feszültségeket okoz, mely legnagyobb mértékben a fekvıbeteg szakellátás területén mutatkozik. - Legelırehaladottabb az egészségügy átalakítása az alapellátás öt területén (gyermekháziorvosi, védınıi, felnıtt-háziorvosi, foglalkozás-egészségügyi és fogorvosi): megtörtént a praxisjog, a vállalkozási forma és az új szakvizsga rendszer bevezetése. A befejezett ellátások aránya továbbra is elmarad az alapellátásban elvárhatótól, s ez megnöveli a járó- és fekvıbeteg szakellátásra váró esetszámot. A járóbeteg szakellátás a Közép-dunántúli régióban is kiépült, bár több szakterület vonatkozásában a kórházi ellátásra épült rá, és ezért egyenetlen kistérségi eloszlású. - A fekvıbeteg-szakellátás területén a régióban is az elmúlt évtizedben jelentıs ágyszámcsökkenés valósult meg, amely nem járt együtt kórházak bezárásával. Mivel a kórházi fekvıbeteg-kezelés a legköltségesebb szakellátási forma, cél a járóbeteg-szakellátás kapacitásnövelése (gép- és mőszerellátás javítása, területi racionalizálása, humán erıforrás biztosítása) a fekvıbeteg-ellátás tehermentesítésére. E célt szolgálná az egészségügyi ellátáshoz szorosan kapcsolódó szociális szféra kapacitásfejlesztése is. Ezek figyelembevételével a fekvıbeteg szakellátások számának racionális csökkentése még meggondolható. A lakosság egészségi állapotának javításához a megelızés szerepe hangsúlyozandó, a szakmailag megalapozott szőrések volumene növelhetı.

A Közép-dunántúli régió Kistérségi szintő Egészségügyi Fejlesztési Terve 2005ben az alábbi legfıbb megállapításokat tette a Komárom-Esztergom megyei kistérségek egészségügyi helyzetére vonatkozóan: - A népsőrőségi mutató tekintetében a megye, egyúttal a régió legsőrőbben lakott kistérsége a tatabányai; a legritkábban lakott (a 26 régiós kistérség közül a második legritkábban lakott) a kisbéri kistérség. Az élveszületések arányát nézve, régiós szinten kiemelendı a második legalacsonyabb születésszámával az oroszlányi kistérség (7,6 fı/1000 lakos; ezt csak a balatonfüredi kistérség mutatója múlja alul). A halálozási arányt tekintve, régiós szinten a második legkedvezıtlenebb mutatójú a kisbéri kistérség (14,9 fı/1000 lakos; ezt csak a pápai kistérség mutatója múlja felül). E két kistérségben, ebben a sorrendben a legkedvezıtlenebb a népességfogyás mutatója is (az adatok 2003. éviek; abban az évben a régióból csak az ercsi kistérség volt pozitív természetes népességnövekedési rátájú). A közgyógy-ellátási igazolvánnyal rendelkezık arányát vizsgálva, a legmagasabb adatú a kisbéri kistérség; legalacsonyabb mutatójú e tekintetben (régiósan is) az esztergomi és a tatabányai kistérség. A régió férfi-lakosságának 60 éves korban még várható élettartamát nézve régiósan is a

39 legalacsonyabb mutatójú a kisbéri kistérség (a megyében a másik legkedvezıtlenebb mutatójú a tatabányai, míg a legmagasabb várható élettartamú a tatai kistérség). A nık születéskor várható élettartamát tekintve ugyancsak a tatai kistérség mutatója a legkedvezıbb; a két legrosszabb mutató szintén a kisbéri ill. a tatabányai kistérségbıl való (1998-2002. évi adatok szerint). - Egyes betegségcsoportok 2004. évi elıfordulását vizsgálva az elemzés az alábbiakra mutat rá. Csont- és izomrendszeri betegségek arányát tekintve, régiós szinten is a legkedvezıbb a dorogi kistérség mutatója; a megye többi kistérségében a régiós átlag körüli. A keringési rendszer megbetegedéseinek arányát vizsgálva azonban azt találjuk, hogy a régió 26 kistérsége 4 legrosszabb mutatójú területébıl 3 Komárom-Esztergom megyei kistérség: a kisbéri, a tatai (a két legkedvezıtlenebb adat a régióból) és a régiós szinten 4. legrosszabb oroszlányi. A légzırendszeri betegségek arányát tekintve, régiós szinten is a legkedvezıbb a dorogi kistérség mutatója; a megye 4 kistérségében (tatai, tatabányai, oroszlányi, komáromi) azonban a régiós átlag feletti (a régióban a legkedvezıtlenebb mutatójú a tatai kistérség !). A daganatos megbetegedések elıfordulása terén sajnos két megyei kistérség mutatója a legrosszabb régiós szinten: a tatabányai és az oroszlányi kistérségé; átlag feletti a tatai és a kisbéri kistérségé is (feltőnı a kedvezıtlen adatú kistérségek egybeesése az egykori Középdunántúli Ipari tengely területével !). Emésztıszervi betegségek terén a megyei legkedvezıtlenebb mutatójú kisbéri kistérség régiós összehasonlításban is a második legrosszabb adatú; a dorogi kistérség azonban e betegség terén is a régiósan legkedvezıbb mutatójú. Bırbetegségek elıfordulását tekintve, mind a megyei, mind a régiós átlagot meghaladják az alábbi kistérségek adatai: oroszlányi, tatabányai, komáromi. Fül-orr-gége betegségcsoportot nézve az oroszlányi és tatabányai kistérségek kedvezıtlen értékei emelendıek ki; idegrendszeri betegségek terén a tatai és az oroszlányi kistérség „vezet”. Szembetegségek sorában az esztergomi kistérség adatai haladják meg a megyei és régiós átlagot; a sérülések-mérgezések betegségcsoportot nézve leginkább a kisbéri és az oroszlányi kistérségek kedvezıtlen adatai sürgetnek baleset-megelızési tennivalókat. - Járóbeteg-szakorvosi ellátást 2004. évben fajlagosan legtöbben az esztergomi és a tatabányai kistérségben vettek igénybe a megyében; legkevesebben a dorogi kistérségben. Ezen belül: a belgyógyászatot leginkább a komáromi, legkevésbé a tatabányai és a dorogi kistérségben; a sebészeti járóbeteg ellátást legtöbben a kisbéri kistérségben (régiósan is kiemelkedı érték !), legkevésbé a tatabányai és a dorogi kistérségben; a szülészeti-nıgyógyászati járóbetegszakorvosi órák fajlagos száma a legmagasabb volt az esztergomi és a komáromi, míg a legalacsonyabb a dorogi, a tatabányai és az oroszlányi kistérségekben. Gyermekgyógyászhoz fajlagosan legtöbben a tatabányai kistérségben fordultak (régiós 2. legmagasabb óraszám), legkevésbé a dorogi és az oroszlányi kistérségekben. - Az egészségügyi alap- és sürgısségi ellátás fıbb infrastrukturális mutatói kistérségi bontásban. Gyógyszertárak (zárójelben a fiókgyógyszertárak) száma: dorogi: 7 (4), esztergomi: 11 (1), kisbéri: 4 (3), komáromi 9 (1), oroszlányi 5 (2), tatabányai: 18 (2), tatai: 8 (3). Háziorvosok - felnıtt és gyerek együtt - száma (zárójelben a védınık száma): dorogi: 24 (20), esztergomi: 37 (26), kisbéri: 14 (13), komáromi 28 (18), oroszlányi 17 (14), tatabányai: 58 (35), tatai: 26 (17). Fogászati szolgálatok (zárójelben a fogászati rendelések) száma: dorogi: 10 (11), esztergomi: 12 (12), kisbéri: 5 (6), komáromi 10 (10), oroszlányi 4 (7), tatabányai: 6 (16), tatai: 9 (8).

40 Mentıállomás mindegyik kistérségi központban van; Tatabányán 8, Komáromban, Oroszlányban és Tatán 3-3, a többi három kistérségben 4-4 mentıkocsival. Betegszállító szolgálat 2 mőködik a megyében: Kisbéren és Vértessomlón. - Az egészségügyi szakellátás fıbb infrastrukturális jellemzıi a megyében. Dorog: 1 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: a Szt. Borbála Kht. 2005 ıszén 110 krónikus ágyas rehabilitációs ellátást nyújtó kórház is nyílt, a fekvıbeteg-ellátás területén. Esztergom: 1 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: a Vaszary Kolos Kórház; 1 otthoni szakápolást nyújtó szolgálat. A fekvıbeteg-ellátás terén a Vaszary Kolos Kórház 435 aktív és 104 krónikus ággyal áll a betegek rendelkezésére. A kistérségben további 3 járóbetegszakellátó ill. -gondozó intézmény található (Lábatlan, Nyergesújfalu, Dömös); az utóbbit fenntartó Magyar Kékkereszt Egyesület Dömösön 30 addiktológiai krónikus ágyat is fenntart. Kisbér: 1 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: Batthyány Kázmér Szakkórház. A fekvıbeteg-ellátás terén ez az intézmény 40 aktív (belgyógyászati) és 77 rehabilitációs ágyat tart fenn; a kórház életében jelentıs változás a kastélyból új épületbe történı költözés, ill. a stratégiai együttmőködés a Mór Városi Kórház-Rendelıintézettel. 1 otthoni szakápolást nyújtó szolgálat is mőködik Kisbér székhellyel. Komárom: 1 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: Selye János Kórház; az intézmény a fekvıbeteg-ellátást szolgálva 151 aktív ágyat is fenntart; fejlıdési perspektíváját jelentheti a Komarnoi Kórházzal lehetséges együttmőködés. 1 otthoni szakápolást nyújtó szolgálat is mőködik Komárom székhellyel. A kistérségben még Bábolnán mőködik 1 járóbetegszakellátó ill. -gondozó intézmény. Oroszlányban 1 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény mőködik, mely azonban 70 tartós ápolási ágyat is fenntart a városban; 1 otthoni szakápolást nyújtó szolgálat is mőködik Oroszlányban. Tatabánya: 4 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: a Megyei Önkormányzat Szt. Borbála Kórháza, a városi önkormányzat ESZI, a Sanatio Ossis Egyesület reumatológiája és az ÁNTSZ mikrobiológiai laboratóriuma. Fekvıbeteg-ellátást 2 intézmény végez a városban: a Megyei Önkormányzat Szt. Borbála Kórháza 716 aktív és 204 krónikus ágyat tart fenn; a Hospice Szeretetszolgálat Alapítvány 20 pszichiátriai krónikus ágyat. Utóbbi szervezet otthoni szakápolási tevékenysége mellett további 3 intézmény végez otthoni szakápolást. Tata: 2 járóbeteg-szakellátó ill. -gondozó intézmény: a Városi Rehabilitációs Szakkórház, ill. a Klinikus Bt. A Városi Rehabilitációs Szakkórház 60 aktív (belgyógyászati) és 60 rehabilitációs ágyat tart fenn a fekvıbeteg-ellátást szolgálva; a kistérségben 1 helyen (Dunaalmáson) mőködik otthoni szakápolást nyújtó szolgálat.

A 2004-ben elfogadott, öt évre szóló Komárom-Esztergom megyei Egészségügyi Fejlesztési Szakmai Program a helyzetelemzése során hasonló tényadatokat tartalmaz a lakosság demográfiai és egészségügyi mutatóiról, ill. az egészségügyi ellátó-rendszer infrastruktúrájáról, mint az elızıekben idézett regionális vizsgálat. Ezért csak a legfıbb megállapításait idézzük: - A vezetı halálokok súlyát tekintve megyei szinten (a 2002. év adatai szerint) mindkét nemben elsı helyen a keringési rendszer betegségei miatt bekövetkezett halálozás áll. Mind a heveny szívizom elhalás, mind a magasvérnyomás betegség miatti halálozás tekintetében a kisbéri és a komáromi kistérség helyzete a legaggasztóbb. A légzırendszer betegségei által okozott halálozás a dorogi kistérség lakosai körében a legkedvezıtlenebb, de kiemelkedıen magasak a kisbéri térség e halálozási mutatói is. Az alkoholos eredető májbetegségek, a májzsugor okozta halálozás mutatói valamennyi kistérség vonatkozásában,

41 de különösen a kisbéri kistérség férfi lakossága körében (ott az országos átlag több mint kétszeresével !), valamint az oroszlányi és a tatabányai kistérség lakosainak körében jelentısen meghaladják az országos értéket. A daganatos megbetegedések okozta halálozást (mint a második vezetı halálokot) vizsgálva Komárom-Esztergom megyében is a légcsı-, hörgı- és a tüdı-daganatok állnak az elsı helyen (ezt követi az emésztırendszeri, a vastag- és végbél, a gyomor és a nıi emlı rosszindulatú daganatos megbetegedése okozta halálozás). - A háziorvosi alapellátó szolgálatok többsége Komárom-Esztergom megyében is területi ellátási kötelezettséggel mőködik, a „mindenki számára egyenlı hozzáférés elve” e tekintetben biztosított. Az egy szolgálatra jutó biztosítottak száma a felnıtt és vegyes körzetekben átlagosan 1482 fı. A praxisok többségénél lezajlott az ún. „funkcionális privatizáció”. A szervezeti formára általában a társas vállalkozási forma a jellemzı. Változatos a kép az eszközök tulajdonviszonyai tekintetében, ez sok konfliktusnak a forrása. Az alapellátás orvosa csak annyiban érdekelt (esetleg a tulajdonos önkormányzattal együtt), hogy a minimum-feltételeket biztosítva igyekezzék a mőködési engedélyt megırizni. - A megyei sürgısségi (alapellátási ügyeleti) ellátásban az ügyeleti szolgáltatások legváltozatosabb formáival találkozhatunk. Összesen 15 telephelyen szerveznek - változatos munkaidın kívüli ellátást. Tatabányán, Tatán, Dorogon, Kisbéren és e városkörnyékeken mőködik olyan központi ügyeleti szolgálat, mely teljes egészében lefedi a munkaidın túli pihenıidıt. Több központi ügyelet esetében – pl. Komárom, Esztergom, Oroszlány – munkanapokon csak 14 órás a központi ügyelet. Számtalan kisebb településen készenléti szolgálat mőködik, amit általában a munkaidejét letöltött háziorvos lát el; emellett összevont ügyeleteket és hétvégi készenléteket is találunk. Megfontolandó kérdés, az ügyeleti szolgálat és a mentıszolgálat együttes mőködtetése. Ez a költségracionalizálás mellett a sürgısségi betegellátás szakmai színvonalát is jelentısen javítaná (elindítása elıtt a költségek fedezetét biztosítani kell). - Megyénkben a foglalkozás-egészségügyi ellátás alapszolgálatainak száma: 114; mind a szolgálatok számát tekintve, mind a dolgozók szakképzettségét nézve megfelelıen ellátott. Gondot elsısorban az jelent az ellátásban, hogy a multinacionális cégek alkalmazottai körében nagymértékő a fluktuáció, egyes esetekben ez eléri vagy meghaladja a standard létszám négyszeresét (emiatt igen jelentıs plusz teher hárul a foglalkozás-egészségügyre). Komárom-Esztergom megyében biztosított a foglakkozás-egészségügyi szakellátás is (pl. másodfokú alkalmassági vizsgálatok, a munkanélküliek foglalkoztathatósági vizsgálata stb). Meghaladja a 14 ezer fıt azoknak a dolgozóknak a létszáma, akik nem szervezett munkavégzésben dolgoznak (elsısorban az iparban, a szolgáltatásban, a kereskedelemben, vagy egyéni vállalkozók, ill. ıstermelık). Megoldatlan az ı foglalkozás-egészségügyi ellátottságuk. - A megye fogorvosi alapellátó helyeinek száma megfelelı. A szakképzett orvosi és asszisztensi létszám általában biztosított, a rendelık felszereltsége változó, de mindenütt kielégítı. A gyermekfogászati ellátás – elsısorban a megyeszékhelyen – nem elég hatékony. Hasonlóan sürgetı feladat a munkaidın túli, sürgısségi fogorvosi ellátás megszervezése is. - Komárom-Esztergom megyében a védınıi ellátásra kiadott engedélyek száma: 164 (ebbıl 11 iskola-védınıi állás). A megye lefedettsége e tekintetben 100 %-os. Az üres állások száma nem számottevı. A dolgozók rendelkeznek a megfelelı szakképesítéssel.

42 - A megyei járóbeteg szakellátás óraszám-kapacitásai általában megfelelıek, de egyes rendelések aránya még növelhetı (pl. kardiológia, diabetológia, rehabilitáció), míg másoké csökkenthetı (pl. általános belgyógyászat, általános sebészet). A laboratóriumi kapacitás elaprózott, itt egyértelmően a koncentrálás lenne a járható út. A mőszer-ellátottság mind általánosságban, mind részleteiben kritika alá vonható. Minden intézmény számottevı szakorvoshiánnyal küszködik (mely az alapellátásra is kihat, mert elvész a konzílium lehetısége). Kiemelten kritikus ebbıl a szempontból a gyermek-ellátás helyzete. Célok a járóbeteg-szakellátás területén: a területi ellátási egyenlıtlenségek csökkentése; a valós szükségletekhez igazodó kapacitások kialakítása; a „beteg-utak” ésszerősítése; az aktív fekvıbeteg-ellátás kiváltása, a rentábilisabb mőködés; intenzívebb és hatékonyabb részvétel a nagy morbiditású ill. mortalitású betegségek elleni küzdelemben (a prevenciótól a diagnosztikán és a terápián át a rehabilitációig, a gondozásig); a megye kistérségeit „egészségnevelési kisrégiókká” kell fejleszteni (a mindennapi tapasztalatok amellett szólnak, hogy az egészségügy és más, arra hivatott szervek nem találják meg a lakosság egészségtudatos magatartásának kialakításához vezetı utat). - A fekvıbeteg-ellátó intézmények (a kórházak) fejlesztésével kapcsolatos megyei szakmai célokat (a dorogi geriátriai szakkórház átadása és a kisbéri – új telephelyen megvalósítandó – kórház-rehabilitáció után) az alábbiakban sorolja a Fejlesztési Program: belgyógyászati ágyszám-növelés: min. 50 ággyal a megyében (pl. kardiológiai, koronariaırzı, subinenzív gastroenterológiai stb.); sebészeti ágyszám-növelés: min. 40 ággyal a megyében (pl. krónikus sebészeti ágyak aktív ágyakká történı minısítésével; idegsebészeti, traumatológiai stb.); gyermekgyógyászati ágyszám-növelés a megyében: 10 ággyal (melyet ugyanekkora ill. max. 25 ágyas szülészeti-nıgyógyászati ágyszám-csökkentés kísérhet); STROKE-centrum(ok) kialakítása: (összesen) 50 ággyal; onkológiai centrum(ok) kialakítása: (öszesen) 45 ággyal; reumatológiai ágykapacitás-fejlesztés: min. 13 - max. 28 ággyal; intenzív osztályok ágykapacitás-fejlesztése: min. 10 ággyal; pszichátriai ágykapacitás-fejlesztés: min. 20 - max. 30 ággyal; sürgısségi betegellátó osztály kialakítása: 8-10 ággyal; több gondozási, rehabilitációs részleg kialakítása ill. ágyszám-fejlesztése (mozgásszervi: 30 ágy, pszichiátriai: 40 ágy, tüdıgyógyászati: 15 ágy). Több szakterületen ugyanakkor aktív és krónikus ágyak kapacitás-csökkentését javasolja a Program (csak példálózva: szemészet, tüdıgyógyászat).

Összegzı helyzetértékelés

A 2003. október 6-i Egészségügyi Közlönyben megjelent felhívásra Fejér, KomáromEsztergom és Veszprém megye, mint a Közép-dunántúli régió területén mőködı, a lakosság egészségi állapotáért, egészségügyi ellátása megszervezéséért felelıs -

megyei önkormányzatok,

-

egyes települési önkormányzatok,

- népegészségügyi, megelızı, egészségügyi ellátó (szolgáltató) szervek és szervezetek, - finanszírozási és szakfelügyeletet ellátó hatóságok, valamint betegjogi, szakmai és ágazati érdekképviseleti szerepet betöltı szervek és szervezetek, megalakították a Közép-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsot. A Regionális Egészségügyi Tanács megbízásából készült az a fentiekben kivonatosan ismertetett Kistérségi szintő Egészségügyi Fejlesztési Terv 2005-ben, amely a szintén idézett országos ágazati és területfejlesztési dokumentumokban foglaltak figyelembevételével

43 a megye egészségügyi állapot-javításának (és az ennek érdekében megteendı lépéseknek) a megalapozója lehet. Kiugró hiányok és kapacitás-feleslegek a megyében nem regisztrálhatók; a humánerıforrás esetenkénti elégtelenségei is országos trendekkel (ügyeleti idı problémája, külföldi munkavállalás) függnek össze. Egyes intézmények elhelyezési feltételei (miként országosan is ez jellemzı) javításra szorulnak; ennek érdekében – csakúgy mint gép- és mőszerbeszerzés terén – a hazai és nemzetközi pályázati források keresése folyamatos. A megyei területfejlesztési koncepció „Egészség-politika” altéma-területének SWOTelemzése:

Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Veszélyek