KÉSZÜLİ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TÉMATERÜLETENKÉNT MUNKACSOPORTOK RÉSZÉRE ELEMZİ RÉSZ

KÉSZÜLİ KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ TÉMATERÜLETENKÉNT MUNKACSOPORTOK RÉSZÉRE ELEMZİ RÉSZ

5. TÉMATERÜLET

Környezetvédelem, vízgazdálkodás, gazdálkodás a természeti erıforrásokkal (ásványvagyon-gazdálkodás, bányászat- és energiapolitika), Duna-térség fejlesztése 5.1. KÖRNYEZETVÉDELEM, VÍZGAZDÁLKODÁS 5.2. DUNA-TÉRSÉG FEJL. (ÁRVÍZVÉDELEM; HAJÓZÁS; VÍZ-KERETIRÁNYELV; VIZES ÉLİHELYEK) 5.3. TERMÉSZETI ERİFORRÁSOK, ENERGIAPOLITIKA (MEGÚJULÓ ENERGIÁK) 5.4. BARNAMEZİS TERÜLETEK, RONCSOLT TERÜLETEK REHABILITÁCIÓJA, REKULTIVÁCIÓJA 5.5. BIZTONSÁG-POLITIKA (RENDVÉD., TŐZ- ÉS KATASZTRÓFAELHÁRÍTÁS)

5.1. KÖRNYEZETVÉDELEM, VÍZGAZDÁLKODÁS

Dokumentumok elemzése Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) hat stratégiai céljának egyike a „Természeti erıforrások és a környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosulása” címő: - A „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport elemei: „A természeti értékek és erıforrások megırzése”; „Tiszta települések, biztonságot teremtı környezetvédelem”; „A megelızı, elıvigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése”; „Hazánk nemzetközi elérhetıségének javítása, a logisztikai csatlakozások

2 fejlesztése”; „A térségi-regionális elérhetıség javítása”; valamint „A helyközi közösségi és a települési közlekedés fejlesztése”. Utóbbi három közvetetten összefügg a környezeti károkkal. - A fogyasztói társadalom mintáinak terjedésével növekedett a környezetterhelés. Az utóbbi évtizedben egyre gyorsuló ütemben nıtt a szilárd hulladék mennyisége, melynek döntı többségét csupán egyszerő lerakással kezelik. A növekvı beruházási kedv gazdasági okokból elsısorban a zöldterületeket veszi igénybe, ezáltal folyamatosan növekszik a beépítés a mezıgazdasági, természeti tájak rovására, különösen a városok környezetében és az agglomerációs térségekben. - Magyarország nemzetközi összehasonlításban igen kedvezı természeti, ökológiai adottságokkal, természeti értékekkel, természeti területekkel (nemzeti parkokkal, tájvédelmi körzetekkel, természetvédelmi területekkel, Natura 2000 területekkel, védett területekkel és értékekkel, barlangokkal), valamint a sok helyen még megtalálható, jellegzetesen Kárpátmedencei tájakkal, hagyományos tájhasználattal rendelkezik. - A 2004-2006-os idıszakra készített Nemzeti Fejlesztési Terv három specifikus céljából a gazdasági versenyképesség javítása, a humán erıforrások fejlesztése mellett, a jobb minıségő környezet kialakítása és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlıdés elérése volt a cél. - Az Európai Unió új alapszerzıdésében lefektetett célkitőzés Európa fenntartható fejlıdésének biztosítása, azaz a jelen és a jövı generációk életminıségének, életfeltételeinek fenntartható javítása. Ezért elismeri az egymást követı nemzedékek megfelelı életminıséghez való jogát, és az ezzel összefüggésben álló, a környezet, a természet, a táj védelmével összefüggı kötelességek teljesítését. Ez azt jelenti, hogy csak a természeti környezet eltartó képességével összhangban lehet a társadalom reális szükségleteinek a kielégítésérıl gondoskodni, s a környezet eltartó képessége egyben az igények kielégítésének korlátja is. A fejlesztéspolitika fı elveit az EU rendeletei rögzítik: Fenntartható fejlıdés elve: A fenntartható fejlıdés a társadalmi haladás - méltányos életkörülmények, szociális jólét - elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlıdés biztosítását és a környezeti feltételek megırzését jelenti. A környezettudatos Magyarország elkötelezett a fenntartható fejlıdés mellett, védi természeti és környezeti értékeit. A környezeti szempontokhoz és a természeti, táji adottságokhoz illeszkedı gazdaság átalakulása következtében Magyarországon megáll a biológiai sokféleség csökkenése, bıvülnek a védett területek és az ökológiai folyosók. A vizek kevesebb mérgezı anyaggal való terhelése, a csatornázás és a korszerő szennyvízkezelési módszerek bevezetése megtisztítja folyóinkat és tavainkat, a hulladék-keletkezés számottevı csökkentése, a keletkezı hulladékok szelektív győjtése és újrahasználata, illetve újrahasznosítása szintén hozzájárul környezetünk megóvásához. A hulladék-gazdálkodásban az ártalmatlanítási technológiákat felváltja a megelızı szemlélető tiszta termelés és fenntartható fogyasztás. A nagy regionális szennyvíztisztító rendszerek mellett kistérségi és helyi rendszerek épülnek, amelyek természetközeli elven mőködnek. A környezet az életminıség kiemelt tényezıje, a térségek fenntartható fejlıdésének záloga. A természeti erıforrásokkal való bölcs, tudatos és hatékony gazdálkodás, az épített környezetnek a természettel, táji adottságokkal összehangolt fejlesztése, zöldfelületeink megırzése és kialakítása nemcsak a lakosság életminıségének javulását szolgálja, de alapvetı

3 követelménye a fenntartható fejlıdésnek is. A települési környezetminıség javítását célzó infrastrukturális fejlesztések, az ezt támogató környezettudatos életvitel, a jó háztartási gyakorlat kiszélesítése szintén a környezet biztonságának javulását, a lakosság, a gazdaság és a környezet közötti harmonikus viszony megteremtését, tehát a biztonságos, ökológiai szempontból fenntartható, tiszta és egészséges környezet kialakítását segíti elı. A települési környezetminıség javítása, az élhetı városi környezet megteremtése és a biztonság érdekében szükség van a települési és a veszélyes hulladékok kezelése során a jelenleginél hatékonyabb feltételrendszer kialakítására. A lakosság egészséges ivóvízzel történı ellátásában integrált környezetvédelmi megközelítést kell érvényesíteni, és az egyedi szennyvízkezelési technikákat, technológiákat támogatni azokon a helyeken, ahol a hagyományos rendszerek nem építhetık ki gazdaságosan. A gazdaságosan csatornázható területeken győjtırendszereket és szennyvíztisztító telepeket kell építeni. Az alacsonyabb anyag-, energia- és vízhasználat csökkenti a környezeti terheléseket és az egészségi kockázatokat. Kisebb kiadással jár, nagyobb bevételeket eredményez, és több munkahelyet teremt. Fontos a környezetbarát életmód és fenntartható fogyasztás feltételeinek megteremtése. A tervezett beavatkozások a következı prioritások köré szervezıdnek: - a természeti értékek és erıforrások megırzése, - tiszta települések, biztonságot teremtı környezetvédelem, - megelızı, elıvigyázatos környezetvédelem és a környezeti szempontból hatékony innováció általános érvényesítése. Szabályozási kérdések: A környezetpolitikának fı törekvése az úgynevezett szennyezı fizet elv érvényesítésének kiteljesítése. A környezetileg káros támogatások felszámolása segíti, hogy egységnyi termék vagy szolgáltatás elıállításához kevesebb új anyagot és energiát kelljen felhasználni. Ez jelentıs és tartós versenyelınyt eredményezhet. Elengedhetetlen a környezet- és természetvédelmi, környezet-egészségügyi, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos kutatások jelentıs fokozása. Az OFK „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoportján belül az alábbiakat sorolja: A természeti értékek és erıforrások megırzése: A fenntartható fejlıdés alapvetı követelménye a természeti elemek, természeti területek, természeti értékek és természeti erıforrások megırzése, gondozása a következı nemzedékek számára, az azokkal való takarékos, értékvédı gazdálkodás megvalósítása. Az ingatlan, a tárgyi és szellemi örökség környezeti szempontokat szem elıtt tartó hasznosítása, a természet megismerésére irányuló ökoturizmus fejlesztése, a hálózati rendszerek kialakítása egyaránt hozzájárulnak a versenyképesség, ezen keresztül a társadalmi jólét növeléséhez. Tiszta települések, biztonságot teremtı környezetvédelem: Az élhetı települési környezet megteremtése érdekében elengedhetetlen a hulladékok mennyiségének csökkentése, továbbá a szelektív hulladékkezelés, ezen belül elsısorban a győjtés, az újrahasználat és az újrahasznosítás széles körő elterjesztése. Az ily módon nem kezelhetı hulladékok esetén szükséges az ártalmatlanítás korszerő feltételeinek a kialakítása. A mőszakilag alkalmatlan hulladéklerakók lezárása, rekultivációja és a rekultivációt követı utógondozása hozzájárul a potenciális környezeti veszélyforrások felszámolásához.

4 Decentralizálásra van szükség: a nagy regionális hulladékkezelı mővek mellett kistérségi komplex programok indítását kell szorgalmazni. Az egyedi és társasházi komposztálás támogatása is alapvetı fontosságú. A szelektálás és hasznosítás terén a háztartásokig menı győjtési rendszerek támogatására kell hangsúlyt fektetni. A jellemzıen nagyvárosi és a forgalmas közlekedési létesítményekhez kötıdı levegı-, por- és a zajszennyezés mérséklése érdekében a mérıhálózat fejlesztése mellett szükség van a forgalom csillapítására, az autómentes övezetek, sétálóutcák kialakítására, a csendes területek megóvására, zöldfelületek, parkok megvédésére és állapotuk javítására, valamint újak kialakítására, a gyalogos és kerékpáros közlekedés feltételeinek javítására, valamint a tömegközlekedés felújítására és fejlesztésére. A lakosság egészséges ivóvízzel történı ellátásához elengedhetetlen a vizekbe jutó káros anyagok számottevı csökkentése, valamint a csatornázás és a szennyvíztisztítás megfelelı szintje. A megelızı, elıvigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése: Az ipari vállalkozások körében és a szolgáltató szektorban a mennyiségi és termékszemlélető gazdaság minıség- és szolgáltatásközpontú gazdasággá történı átalakulásának elısegítése, a környezetbarát, minıségi termékeket elıállító technológiák alkalmazásának támogatása jelentısen hozzájárul valamennyi környezeti elem együttes terhelésének csökkentéséhez. El kell terjeszteni az „ipari ökoszisztéma” modelljét. A lakosság környezettudatossága a környezeti információkat, adatokat közvetítı és tájékoztató információs rendszer és az ehhez való hozzáférés fejlesztésével javítható. Ezt a célt szolgálja még a jó háztartási gyakorlattal összefüggı energia-, víz- és hıtakarékos felhasználást támogató rendszerek fejlesztése is. Mindez csak a környezeti nevelés hangsúlyosabbá válásával valósulhat meg.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a szakpolitika számára az alábbi területi prioritásokat fogalmazta meg: Fenntarthatóság, biztonság elve: A fejlesztési beavatkozások esetében a fenntarthatóságot, biztonságot nem csak általában, globálisan kell értelmezni, hanem az egyes társadalmi, gazdasági, környezeti alrendszerek alkotta területi rendszerek (térségek) összefüggésében is. A fenntarthatóság alapelve minden ágazat irányában a fejlesztéspolitika azon korlátját fogalmazza meg, mely szerint a mai fejlesztések és a fejlesztések alapját adó erıforrás-gazdálkodás nem veszélyeztetheti a jövı generációinak esélyét arra, hogy szükségleteiket biztonságosan kielégítsék. A fenntartható területi rendszerekben a térségi gazdasági folyamatok nem veszélyeztethetik a helyi természeti és épített környezetet, nem okozzák az erıforrások kimerülését, az értékhordozó kultúrák eltőnését, ugyanakkor magas szinten biztosítják a társadalom létfeltételeit. Az erıforrások védelmét szolgáló területhasználat: A tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb és fenntartható társadalom érdekében: a nem vagy nehezen megújuló helyi erıforrások (pl. termıföld, tájkép, természetes területek, kulturális örökség) védelmét szolgáló területhasználat, mely a

5 barnamezıs területeken megvalósuló fejlesztéseket ösztönzi a zöld mezıs beruházásokkal szemben, szolgálja a városi-vidéki funkciók térbeli csoportosítását. Az értékmegırzést, hozzáférést biztosító térhasználat-szervezés: A környezettudatos, helyi identitású társadalom és az esélyegyenlıség érdekében biztosítani kell a közkincset képezı természeti és kulturális értékek, valamint a közszolgáltatások és a közérdeklıdésre számon tartott rendezvények helyszínének fenntartható módon történı elérhetıségét, hozzáférhetıségét, akadálymenetesítését. A hatékony, fenntartható térségi rendszereket, térségi gondolkodást kialakító térhasználat-szervezés: A hatékony és fenntartható módon tervezhetı, kontrollálható, a külsı tényezıknek kevésbé kiszolgáltatott térségi gazdálkodás érdekében: elınyt kell élvezniük a környezetükbe illeszkedı, az anyag, energia, információ és tudás áramlását minél hosszabban az adott térségben tartó, a helyi erıforrásokat minél sokoldalúbban hasznosító, valamint a városi-vidéki munkamegosztást kibontakoztató kezdeményezéseknek. A tisztább környezet, a felelısségteljesebb és környezettudatosabb társadalom érdekében: a fejlesztéseknek hozzá kell járulniuk a lakosság lakó-, üdülı- és munkahelyéül szolgáló tájak megismertetéséhez, erısítve a táji, környezeti értékek fenntartásával szembeni tudatosságot és felelısséget. A terv meghatározza a területfejlesztési politika átfogó céljait is, 2020-ig: Környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás: A rendelkezésre álló környezeti és természeti javak eltérı minısége és mennyisége, a természeti értékek területi védettsége meghatározza, hogy egy-egy térség milyen elınyökkel és hátrányokkal kapcsolódhat be a piaci folyamatokba. A turisztikai potenciál és a területi versenyképesség, elsısorban a vidékies térségekben, hangsúlyozottan függ a helyi adottságoktól. Az életminıséget jelentıs mértékben befolyásolja a lakókörnyezet és a természeti környezet állapota. A környezetbarát infrastruktúra fejlesztése elısegíti az épített környezet komfortosabbá tételét, a természeti környezet védelmét, ezáltal hozzájárul a lakosság egészségi állapotának, életminıségének javulásához, a társadalmi-területi különbségek mérsékléséhez. A nemzetközi integráció során nagy szerepe van a határmenti térségek közötti környezeti, természetvédelmi és vízügyi együttmőködéseknek, amelyek hozzájárulnak a Kárpát-medence integrált fejlıdéséhez, a környezeti katasztrófák megelızéséhez, a közös civil kezdeményezéseken keresztül a kultúrák együttmőködéséhez. A policentrikus városhálózat érdekében a fejlesztési pólusok és regionális alközpontok környezeti infrastruktúrájának fejlesztése, a környezet védelmét szolgáló közmővekre való lakossági rácsatlakozások ösztönzése, a tömegközlekedés fejlesztése, a városrehabilitáció és a városi környezetminıség javítása, a környezetbarát energiatermelı rendszerek elterjesztése. A fejlesztési pólusokat összekötı tengelyek mentén a levegıtisztaság-védelmi, zajvédelmi, természetvédelmi szempontok kiemelt figyelembevétele az úthálózat-fejlesztés és közlekedésfejlesztés során. A vidékies térségekben a fenntartható tájhasználat kialakítása érdekében a természetvédelemmel összhangban lévı mezı- és erdıgazdasági termelés feltételeinek megteremtése, a tájesztétikai és tájökológiai szempontok érvényesítése, az ıshonos fajok telepítésének és tartásának ösztönzése, az erdıterületek természetességének javítása, a helyi értékeket

6 hasznosító és táji adottságokhoz igazodó hagyományos és környezetbarát gazdálkodási módok felélesztése és elterjesztése. Az elmaradott, zömmel aprófalvas térségekben a lakosság helyben maradását biztosító, a helyi adottságokra alapozott környezetbarát termelési struktúrák kialakítása, az egyedi megoldású környezetkímélı infrastruktúrák és szennyvízkezelı rendszerek kiépítése, a környezeti állapot további romlásának megelızése, lehetıség szerinti fejlesztése. A gazdag építészeti, kulturális és természeti örökség megóvása és a turisztikai piacon történı megfelelı hasznosítása. Az ipari szerkezetváltás által érintett településeken a barnamezıs területek hasznosításának (kármentesítés, rehabilitáció) elıtérbe helyezése a zöldmezıs beruházásokkal szemben, azok településszerkezeti problémáinak orvoslása érdekében a környezet állapotában bekövetkezı további romlás megakadályozása, anyag-, terület- és energiatakarékos, minıségorientált beruházások elınyben részesítése. A táji értékekben gazdag területeken és a védett természeti területeken a természeti és táji sajátosságokra alapozott környezetbarát és minıségi turizmus fejlesztése, a fogadó, látogató központok, bemutatóhelyek, tanösvények, oktatóközpontok és erdei iskolák fejlesztése, Natúrparkok kialakítása. A Natura 2000 területeken a gazdaság és az infrastruktúra természetvédelmi szempontú átalakítása; a területhasználat során az ökológiai magterületek és folyosók kiemelt védelme, a környezetbarát termelési rendszerek kialakítása. A határmenti térségekben a határon átnyúló természet- és környezetvédelmi, ökológiai gazdálkodási rendszerek kiépítése a két- és többoldalú nemzetközi tervezési és fejlesztési együttmőködési lehetıségek jobb kihasználása. A szélsıséges vízgazdálkodási viszonyok (ár- és belvizek, valamint aszályok) káros hatásait fenntartható módon, térségek vagy vízgyőjtık szintjén integráltan kell kezelni: az eddigi árvízi-belvízi és aszály elleni védekezést talaj- és belvízgazdálkodással kell felváltani (különösen a felszíni vizektıl távol fekvı területeken); ehhez kapcsolódóan a folyóvölgyekben (a kisebb vízfolyások mentén is) az árvízi kockázatot is csökkentı vízvisszatartási lehetıségeket kell kialakítani. A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály) fenyegetett nagytérségekben (Tiszatérség, Duna-völgy, Duna-Tisza köze) és a környezeti szempontból veszélyeztetett határmenti térségekben (Szigetköz, Ormánság) integrált ágazatközi fejlesztési és rehabilitációs programok kidolgozása és végrehajtása, a komplex táj- és környezetrehabilitáció, a víz- és tájgazdálkodás, illetve az ár- és belvízvédelem érdekében. A kiemelten érzékeny karsztos térségekben a víz- és vízbázis-védelem szempontjainak megfelelı szennyvízkezelı és hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése és a területhasználatból fakadó környezeti kockázatok minimalizálása. A szervezett hulladékgyőjtésbe kapcsolt lakások arányának növelése. A Duna-völgyben a vízi környezet fenntartása, védelme és javítása, a fenntartható vízgazdálkodást és az integrált közösségi vízpolitikát figyelembe véve. A Duna fı- és mellékágai közötti élı kapcsolat biztosítása, ökológiai rehabilitációja (ártéri és holtágrekonstrukciók és a védett természeti területek rehabilitációja). A vízszennyezés és a vízkárok megelızése és felszámolása, a vízminıség és az ivóvízbázisok védelme, a környezetvédelmi infrastruktúrák (a szennyvíztisztítás és a hulladékgazdálkodás rendszereinek) kiépítésével, az

7 illegális hulladéklerakók felszámolásával. A Dunakanyarban a tájkép, az egész Dunavölgyben a partok és a magaspartok védelme.

A Közép-dunántúli régió 2003-ban aktualizált Területfejlesztési Programja a régió környezeti állapotát és feladatait az alábbiak szerint csoportosítja: Környezeti állapot, környezeti infrastruktúra: A Közép-dunántúli régió rendkívül változatos táj, a déli, dél-keleti rész alföldi karaktere fokozatosan vált át lankásabb domb-, majd hegyvidékre. A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása és a közmőolló kinyílása miatt. Új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerő megnövekedése, az összefüggı természetes környezetek feltöredezése. Az ökológiailag elvárható településfejlıdés a beépítésre nem szánt területek megtartásával biztosítható, ugyanakkor a nagyvárosokban állandó verseny folyik a külsı zöld területek felhasználásáért, a kertvárosok átépítéséért, jellemzı a belterületek növelésének igénye. A területhasználat változásában az átfogó, programszerő területhasználat kialakításához nincsenek meg sem a magán-, sem a társadalmi szféra forrásai. A környezet állapotára negatívan hatnak a régióban felhagyott bányák, különösen azon esetekben, ahol az új tulajdonosok nem veszik igénybe ezeket a területeket. A tevékenységek felhagyásával és a rekultiváció elmaradásával gondozatlan tájsebek jelentek meg ezen iparvidékeken (pl. Oroszlány, Tatabánya, Várpalota, Dorog). A levegı minıségét általában a nagyvárosok térségében rontja számos helyhez kötött és mozgó szennyezı forrás. A SO2 koncentrációja viszonylag magas, a NO2 emelkedı tendenciát mutat, de nem haladja meg az engedélyezett határértéket, az ülepedı és szálló por imissziója több helyütt határérték feletti. A legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyébıl származik. A régióban alapvetıen problémát jelent(ett) az erımővi kibocsátás és egyes városok főtımővei, illetve egyre meghatározóbban a közlekedés problémái. A hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás terén nem történt még áttörés az utóbbi 10 évben, a nemrégiben elfogadott hulladékgazdálkodási törvény hatása alig érezhetı, érzékelhetı változás csupán a városok és hozzájuk csatlakozott településcsoportok tekintetében említhetı. A fél- és teljesen illegális, illetve a rosszul szervezett lerakók növekvı környezeti veszélyforrások, a még üzemelı lerakóhelyek nagy része nem felel meg a jelenleg érvényes mőszaki elıírásoknak. A régió vízellátása gyakorlatilag megoldottnak tekinthetı, a szennyvízgazdálkodásban azonban jelentıs a lemaradás. A magas talajvíz-viszonyok miatt a szikkasztók és szakszerőtlen közmőpótlók ürítése magas költséget jelent a lakosságnak, az elégtelen elvezetés következménye az ivóvízbázisokból kitermelt ivóvíz fokozatos minıségromlása, a régió az ivóvízbázisok, tavak vízminıségének védelme terén kiemelt fejlesztést igényel. A fejlesztési terv stratégiai pontjaiból az alábbi szakági elemek emelhetık ki. A minıségi élet feltételeinek megteremtése: A minıségi életkörülmények egyik legfontosabb tényezıjét jelenti a megfelelı környezet megléte. A környezet minıségét befolyásolja a régió vízellátása, a csatornázottság – e területen egyes kistérségekben még jelentıs lemaradás tapasztalható –, illetve a csatornázottsághoz szorosan kapcsolódó szennyvíztisztítás. Ugyancsak fontos a hulladékkezelés megoldása, annak ellenére, hogy a régióban a települési szilárd hulladék kezelés helyzete az országoshoz képest jobbnak mondható. Sajnos szelektív hulladékgyőjtésre egy-két

8 minta példa található csak a régióban. A volt szocialista gyáripar leépülésének és a gazdasági szerkezetváltásnak köszönhetıen a légszennyezettség mértéke jelentıs mértékben csökkent, azonban a kéndioxid, a széndioxid és a szénmonoxid, valamint a nitrogén-oxidok kibocsátása még mindig magasnak mondható. Különös figyelmet érdemelnek a régióban már meglévı környezeti problémák hatékony kezelését megcélzó programok, illetve a környezetvédelemnek az elıtérbe kerülése, a környezetet elıtérbe helyezı szemlélet erısítése. Környezetfejlesztés: A vízellátás területén a régióban vízhiányos területek nincsenek, a vízmennyiség mindenhol rendelkezésre áll, a jelenleg üzemelı vízbázisok a távlati vízigényeket is képesek biztosítani. Az ivóvíz minısége gyakorlatilag az egész régióban kifogásoltnak tekinthetı, mivel valamennyi helyen fertıtlenítésre van szükség, melyet klórozással oldanak meg. Komárom-Esztergom megye ivóvízbázisának 94 %-a felszíni szennyezıdésre fokozottan érzékeny karszt- és partiszőréső vízkészletekbıl nyeri az ivóvizet. A régión belül a szennyvízkezelés arány rendkívül alacsony az enyingi, sárbogárdi, a kisbéri, a sümegi és zirci kistérségben. A régión belül Fejér és Komárom-Esztergom megye területe érintett árvízzel ill. belvízzel. A fıvédvonalakból 43,8 % nem biztonságos, mivel a jelenlegi mértékadó árvízszint feletti 1 m-es biztonsági tartalékkal nem rendelkezik. A régió szinte valamennyi településére általánosan megállapítható, hogy a vizeket levezetı árkok és csatornák állapota elhanyagolt. A régióban, az országhoz hasonlóan, energiaellátási problémák nincsenek, az energiaellátás teljesnek mondható, ugyanakkor az elıállítás és felhasználás szerkezete korszerőtlen, és környezetterhelı (volt) a régióban található széntüzeléső erımővek miatt (Bakonyi Erımő Rt. és Vértesi Erımő Rt. erımővei), mely problémát részben csökkentette a Vértesi Erımőnél 2001-ben indult retrofit beruházás, melynek célja a környezetszennyezés csökkentése. A régió vezetékes gázzal való ellátottsági arány kevesebb (53 %), mint az országos átlag (64 %), mivel a régióban a szénbázisú erımővekre és egyedi főtésre épített jelentıs területek találhatóak. A régióban a települési szilárd hulladékkezelés az országos helyzethez képest valamivel jobbnak tekinthetı, mivel döntıen Fejér megyében és Komárom-Esztergom megye déli részén korszerő regionális hulladéklerakók találhatók. A régión belül a szervezett hulladékgyőjtésbe bevont települések aránya Komárom-Esztergom ill. Fejér megyében megfelelı, súlyos lemaradás tapasztalható Veszprém megyében. A régióban a felszíni szennyezıdésre érzékeny területek nagysága az országos átlagnál lényegesen nagyobb (Dunántúli-középhegység, Duna kavicsteraszok), ezért a még ismeretlen számú illegális hulladéklerakó helyek potenciális veszélyforrást jelentenek a felszín alatti vizekre. Az országban keletkezı veszélyes hulladék kb. 35 %-a (910.000 t) a régióban jelentkezik. Ebbıl a régiós mennyiségbıl kb. 700.000 t-t a timföldgyártásból származó vörösiszap (Ajka, Almásfüzitı, Neszmély) tesz ki. Emellett jelentısnek kell tekinteni az üzemek területén felhalmozott veszélyes hulladékok mennyiségét is. A mezıgazdasági mőveléső területek minısége megfelelı, szennyezı anyagokkal nem terheltek, kivételt képeznek – hasonlóan az országos megállapításokhoz – a termelésbıl kivont területek, talajok, amelyek hulladékkal, továbbá egyéb ipari tevékenységekbıl eredı szennyezı anyagokkal terheltek. Ezeknek a területeknek a kármentesítése egyrészt az országos program részeként, másrészt az önkormányzati területek eladása során folyamatos. A régión belül Komárom-Esztergom megyében a kéndioxid kibocsátás a régió összkibocsátásának 73,9 %-át, a szilárd nem toxikus por 44,9 %-át, de a nitrogén-oxid és szén-dioxid kibocsátás is több, mint 35 %-át teszi ki. A légszennyezı anyagok kibocsátása terén a legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyébıl származik. A megyeszékhely városai közül egyértelmően Tatabánya térségében (volt) a legnagyobb a terhelés.

9 A régióra általánosságban megállapítható, hogy a védett természeti területek nagysága és aránya az országos átlag alatt van, így azok növelésére – különösen a régió kiemelt természeti értékeinek ismeretében – feltétlenül szükség van.

A 2001. évben készített Komárom-Esztergom megyei Környezetvédelmi Program széleskörő irodalmi áttekintés után igen részletesen taglalja a megye környezeti állapotát, s az arra épülı középtávú feladatokat. A Komárom-Esztergom megyei környezetvédelmi programban három tervezési szint lett kialakítva, melyek a következık: 1. komplex beavatkozások tematikus területeken, 2. kiemelt ágazatok környezetkímélı fejlesztése, 3. környezeti elemek és természet védelme. A tervezési szintek elkülönítése nem jelent alárendelt viszonyt, azaz a felsıbb szintek beavatkozásai nem koordinálják az alsóbb szintek programjait, mindamellett a különbözı szinteken található beavatkozások összhangban vannak a "felettes" szint megközelítéseivel. Az egyes tervezési szinteken belül a környezetvédelemmel közvetve, vagy közvetlenül összefüggı, egymástól viszonylag jól elkülönülı programcsoportok kerültek kialakításra, mely programcsoportokon belül egy, vagy több program, illetve azok alprogramjai találhatók.

Komárom-Esztergom megye 2002-ben elfogadott, korábbi Fejlesztési tervébıl az alábbiak emelhetık ki: Víz- és szennyvízgazdálkodás: A 100 fı alatti külterületi lakott helyek kivételével a közmőves ivóvízellátás teljes körő Komárom-Esztergom megyében. A megye vízellátásában meghatározó szerepkörrel a Tatabánya – Oroszlány – Bicske Regionális Vízmő, valamint a Dorog – Esztergomi Regionális Vízmő bír. A megye vízkészletének mennyiségi és minıségi biztosítását meg kell oldani, illetve az ellátás biztonságát is a közeljövıben. A kiépített szennyvízcsatorna-hálózat hossza folyamatosan növekszik a megyében. A városok szennyvíztisztítása Tatabánya, Oroszlány, Tata, Esztergom vonatkozásában megfelel a jelenlegi szennyvízterhelésnek, sıt a hidraulikai terhelést tekintve mintegy 30-40 % szabad kapacitással rendelkezik, viszont korszerősíteni – pl. III. tisztítási fokozat – kell az oroszlányit (megtörtént), ill. a tatait. A tatabányai, a kisbéri, a komáromi és a dorogi szennyvíztisztító fejlesztése befejezıdött. Folyamatosan meg kell valósítani a megye közmőollójának mind jobban záró kiépítését, a csatornára történı rákötések arányának növelését. Ennek érdekében fejleszteni kell a Bakony-térség településeinek szennyvízkezelését. A szennyvíztisztítás során képzıdı szennyvíziszap elhelyezését tovább kell fejleszteni. Meg oldani, hogy a közmőpótló berendezésekbıl kikerülı szippantott szennyvizek tisztító telepre kerüljenek, és fokozatosan meg kell szüntetni az üritıhelyeket, majd azokat rekultiválni kell. Komárom-Esztergom megyében két árvédelmi öblözet található, a Komárom-almásfüzitıi és a Tát-esztergomi öblözet. Az 1 %-os árvízszinthez tartozó terület összesen 44 km2, a védvonalak hossza 17,6 km. A Komárom-almásfüzitıi öblözet 30 km2-es területébıl a töltésekkel védett 22,6 km2, az esztergomi 14 km2-es területbıl csak Esztergom belvárosát védte 2005-ig a 3,363 km hosszú védvonal. A Komárom-almásfüzitıi védvonal 14,283 km hosszából 4,3 km a jelenlegi elıírásoknak megfelelı, kiépített, melybıl 1,6 km hosszon az

10 elmúlt években a rehabilitációs munkák során történt fejlesztés. Az árvízvédelmi töltés többi szakasza magassági, keresztmetszeti, illetve altalaj-állékonysági hiányokkal rendelkezik. Legkritikusabb szakasz a mintegy 5 km hosszú vasúti védvonal földmőve, melynek magassága a mértékadó árvízszint alatt van. Meg kell oldani védvonal ún. egyenszilárdságának elérését mind magassági, mind keresztmetszeti értelemben. A „jelenleg meglévı” (2005. elıtti) Tát-esztergomi védvonal 3,363 km hosszú, melybıl vegyes szerkezető a Kis-Duna jobb partján húzódó szakasz: 1,346 km kiépített, hiányosságokkal nem rendelkezik, bár a védısávban lévı fák miatt tőrt állapotúnak nevezhetı. Az árvízvédelmi töltés további része altalaj- és keresztmetszeti hiányokkal rendelkezik. Ezen a nyomvonalon megfelelı színvonalú fejlesztés nem végezhetı, ezért új nyomvonal meghatározása (volt) szükséges. Rövid távon meg kell oldani a Tát-esztergomi öblözet „bezárásá”-t (a betorkolló patakok kivételével 2005-ben megtörtént). A belterületi vízrendezés tekintetében a megye területén összesen 169,67 km állami tulajdonú, VIZIG kezeléső vízfolyás található. Ebbıl kizárólagosan állami tulajdonú 147,75 km, nem kizárólagos állami tulajdonú, forgalomképes 21,925 km. Kettı mőködı vízgazdálkodási társulat van a megyében, a Komáromi és a Pilis-Gerecsei Vízi Társulat. A Komáromi Vízitársulat kezelésébe tartozó vízfolyások hossza: 730,22 km. A Pilis-Gerecsei Vízitársulat kezelésében 274,74 km hosszúságú vízfolyás áll. A megye felszíni vízfolyásai rendezetlenek. A felszíni vízfolyások fejlesztése indokolt és elkerülhetetlen a megye vízrendezési, kárelhárítási (helyi vízkár-elhárítási) feladatainak ellátása végett. A befogadók fejlesztését a rájuk csatlakozó társulati és önkormányzati mővek fejlesztési szükségessége mellett a normális vízelvezetés biztosítása és a mezıgazdasági területek elvizenyısödésének megakadályozása is indokolja. Energia-ellátás: Az energetikai hálózatok Komárom-Esztergom megyében – miként az ország más részein is – a legkorábban épültek ki az infrastruktúra mőszaki elemei közül. Az energiaellátásban döntı szerepet játszott az a négy erımővi telephely is, amely az ipari nagyfogyasztókat, illetıleg a háztartások igényeit hivatottak kielégíteni. Az erımővek közül a Vértesi Erımő Rt. bánhidai erımőve be fog zárni (jelenleg szüneteltetik a termelést). Korábban és az elmúlt évtizedekben a megye villamosenergia-ellátása területén látványos nagyberuházások nem történtek, inkább a hiánypótlás, a minıségjavítás, illetıleg az újonnan épült településrészek, üdülıövezetek hálózata épült ki. (Ebben változást Bokod retrofitprogramja jelentett). Az áramfogyasztók száma emelkedett, 1980 óta több mint 39 ezerrel több fogyasztót tartottak nyilván. A nagyipari bázisok részbeni vagy teljes leépülése, az energiatakarékos technológiai rendszerek beépítése miatt az energiafogyasztás volumene lecsökkent. További feladat mind rövid távon, mind középtávon az energiahatékonyság ösztönzése, fejlesztése mind a vállalkozások, mind a közintézmények, mind a lakosság körében. Az energiatakarékosság növelése érdekében az intézményi és lakossági fogyasztók energiafelhasználási szokásainak, szemléletmódjának befolyásolását kell megvalósítani az energiatakarékosság, „energiatudatosság” kialakítása érdekében. Jelenleg a megye településein (általában) nincs energiastratégia, amelyek összeállítása, bevezetése elengedhetetlen feladat. Ehhez szervesen kapcsolódik, hogy a rossz minıségő lakó- és önkormányzati épületeket fel kell újítani, továbbá a távhıszolgáltatást igénybe vevık körét növelni kell(ene). Új feladatként, de nem újdonságként jelentkezik az a cél és egyben rövid távú feladat, hogy a megújuló energiahordozók hasznosítását ösztönzı rendszerek kidolgozása megtörténjen és a széleskörő felhasználása elterjedjen.

11

Kiemelt környezeti programok: Energetika és egyéb, ipar okozta problémák: A bányászat, az energetikai ipar és az egyéb nehézipari ágak utolsó évszázadban okozott környezeti terheléseinek, kárainak pontos felmérése a megye területén elkerülhetetlen feladat. A meglévı felhagyott bányászati üzemterületek, épületek elbontása a közeljövı feladata, illetve az is, hogy amely terület hasznosítható, azt a terület rekultivációját követıen hasznosítani kell. Az utolsó évszázadban a bányászat olyan technológiai rendszereket fejlesztett ki, akkora termelési kapacitásokat mozgósított, amelyek "károkozó sebességével" a természet már nem tudja felvenni a versenyt, és így jelentıs környezeti károsodásokat szenvedett a megye területe. Sokkal nagyobb károkozás, hogy a tervezhetı (sok esetben tervezett) helyreállítási munkákat nem végezték el a bányászkodók. A térség egyik legjelentısebb környezeti károkozását a szénbányászat miatti karsztvízszint csökkenést követı tömeges forrás-elapadások követték. A szénbányászat során a térségben négy jelentısnek mondható „károkozás” található. Ilyen a mélymőveléső bányászat omlasztásos fejtését követı felszakadások, lehajlások felszínalakító hatása; a mélymővelés másik tájsebe a mélységi meddıbıl képzett meddıhányók, melyek a fedıkızetek magas széntartalma miatt öngyulladásra hajlamosak. A szénbányászat harmadik megjelenési formája a külszíni fejtés, mely általában meddıhányóból és bányaudvarból tevıdik össze, de megjelenhet a vetı mentén megmaradt sziklafal, valamint a zárógödör, igen gyakran lefolyástalan tó formájában. A szénbányászat térségi károkozásának különleges formája a dorogi és tatabányai iszap-tömedékeléses mélymőveléshez szükséges homok kitermelésbıl keletkezı roncsolt felszínek. A kı és murva bányászat a meredek bányafal hátrahagyásával jelent környezeti károsítást, melyet általában nem lehet „eltüntetni”. A Duna-parti sódertermelés általában az ártérre korlátozódik, így számottevı környezeti kárt nem okoz. Komárom-Esztergom megyében rövid távon meg kell valósítani a tervezhetı – sok esetben tervezet – helyreállítási munkákat; a „gazdátlan” tájsebek rekultiválását; meg kell oldani a környezet szennyezésük csökkentését. Vízkészlet-gazdálkodás: A tatai Öreg-tó – másnéven Nagy-tó – a Vértes és a Gerecse hegység lábánál, az Által-ér vízgyőjtıjén, Tata város területén helyezkedik el. Az Által-ér vízgyőjtı területe: 521 km2, ebbıl az Öreg-tóhoz 460 km2 tartozik. Az Öreg-tó vízutánpótlásának túlnyomó részét az Által-ér biztosítja, így az Által-ér vízminısége és a vízgyőjtıterület környezetvédelmi problémái koncentráltan jelentkeznek a tatai Öreg-tavon. A talaj- és vízszennyezések, a kialakult külsı és belsı terhelések következtében a tó vize – a rövid kedvezı idıszakoktól eltekintve – fürdésre alkalmatlanná vált. A kedvezıtlen vízminıség okai jórészt a múltban keresendık, de a tavat érı szennyezések gyakorisága jelenleg jóval az elviselhetıség határán túl van. Vízminıség-védelem: A megyében mőködı szennyvíztisztító telepeken használt, alapvetıen korszerő biológiai tisztítás eleveniszapos technológiája a foszfor és a nitrogén eltávolítására nem képes, holott ez a két szennyezı komponens az okozója az élıvizek fokozódó eutrofizációjának. A vízgyőjtı szennyvíztisztító telepein a III. tisztítási fokozat (N, P eltávolítás) nem mindenhol épült ki. A településeken lévı szennyvízcsatorna hálózat átemelıi – kevés kivételtıl eltekintve – nem automatizáltak, s így esetleges meghibásodásuk nem észlelhetı kellı idıben. A vízgyőjtı területek csatornázottsága országos viszonylatban kedvezınek mondható (átlagosan 86 %), azonban a területen lévı kiemelten védendı

12 ivóvízbázisok, karsztterületek, valamint az Által-ér és mellékvízfolyásainak védelme érdekében a megoldást a csatornázottság teljes körővé válása jelentheti. A tatai Öreg-tó eutrofizációjának és instabil vízminıségi állapotának okai közé sorolhatjuk a fıképp az Által-érbıl, illetve közvetve (diffúz módon) érkezı külsı tápanyagterhelés mellett a tó belsı terhelését. A tatai Öreg-tó és az Által-ér vízminıségének javítása érdekében meg kell oldani a vízgyőjtı területen található szennyvíztisztító telepek III. tisztítási fokozatának kiépítését, ki kell építeni a biológiai szőrımezıket, továbbá csökkenteni kell a tó belsı tápanyagterhelését. Vízbázis-védelem: Komárom-Esztergom megye ivóvízellátása a vízkészletek szempontjából rendkívül kedvezı. A karsztvíz bázisok sérülésre nagyon érzékenyek, minıségüket a felszínrıl leszivárgó szennyezıdések alapvetıen meghatározzák. Jelenleg a karsztvíz bázisok veszélyeztetettsége közvetlenül nem áll fenn A bányászat csökkenése, illetve megszőnése miatt újabb probléma forrás a karsztvízszint emelkedése és a források „visszatérése” Tatabánya, de különösen Tata városban és térségében. A felszíni vízfolyások medrének állapota az utóbbi években sokat romlott. Mind a társulati, mind a közcélú vízfolyások esetében jelentısen lecsökkent a karbantartására, felújítására fordítható pénzügyi keret. A társulati kezeléső vízfolyásoknál külön gond a földterületek magánkézbe kerülése, az új tulajdonosok tagi hozzájárulásának kérdése, ami még tovább csökkenti az erre a célra fordítható kereteket. A megye felszíni vizeinek természetes vízkészlete csekély, a hasznosítással szemben támasztott vízigények biztosítása már ma is nehézségekbe ütközik és sok esetben az ökológiailag szükséges vízmennyiség sem áll rendelkezésre. A Duna Komárom-Esztergom megyei szakasza és az ahhoz tartozó vízgyőjtı terület felszíni vizei kivétel nélkül a „tőrhetı” és az „erısen szennyezett” vizek közötti minısítésőek. A felszíni vízhálózat vízminıségét elsısorban a bánya- és iparvidékek szennyezıanyagterhelései veszélyeztetik. Ilyen szempontból kiemelt az Által-ér vízgyőjtı területe, a Kenyérmezei-patak és a Duna ipari üzemek által érintett szakasza El kell végezni a vízfolyások és a tavak, dunai holtágak terhelés-, illetve szennyezıdésvizsgálatait. A vizsgálatok eredményei alapján a felszíni vizek rehabilitációjának, revitalizációjának elvégzését meg kell kezdeni. A megye rendelkezik értékes termálvíz kinccsel is, amely védelmét és ésszerő felhasználását meg kell oldani. Levegıtisztaság-védelem: Komárom-Esztergom megye az országos környezeti statisztikában légszennyezés szempontjából elıkelı helyet foglal(t) el. Területeinek többségét az országos vizsgálatok is szennyezettnek ítélik. Hasonló a helyzet a levegıminıség lakossági megítélésével is. A szilárdanyag-emisszió meghatározója a megyében a villamosenergia-termelés. A lakossági főtésbıl eredı légszennyezés jelentıs csökkenésében fontos szerepe volt a megye majd minden települését érintı földgázellátási programnak. A kommunális főtésbıl eredı káros kibocsátások csökkentése, a főtési energiaigény csökkentésével, illetve kis szennyezıanyag-kibocsátású tüzelıberendezések és megfelelı minıségő tüzelıanyagok alkalmazásával továbbra is kiemelt feladat. A területi CO emisszió fı okozója a közlekedés, a kibocsátás mérséklése elsısorban a jármőpark korszerősítésének függvénye. A nem hagyományos légszennyezı-kibocsátásnak az alakulása az alkalmazott ipari technológiák, felhasznált anyagok függvénye. A közlekedési eredető légszennyezés és zajterhelés csökkentése érdekében a települések közlekedésszervezését újra kell gondolni.

13 A megye nyolc településén található RIV immissziós mérıállomás, mely során meghatározásra kerül a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, valamint az ülepedı por mennyisége. Mindezek mellett 3 db PHARE konténer is található a megyében (kettı Tatabányán és egy Dorogon) amelyek szintén immisziós méréseket végeznek. A mérıállomások eredményeit vizsgálva megállapítható, hogy ülepedı por esetében valamennyi városban – kivéve Tata és Kisbér – túllépés található, kén-dioxid esetében az utóbbi években nem, illetve nagyon kis mértékő határérték túllépést mértek. Szálló por Dorog és Tatabánya városokban haladja meg a határértéket jelentıs mértékben. Nitrogén-dioxid esetében Esztergom, Dorog, Lábatlan és Tatabánya városokban mértek határérték túllépést, a többi városban nem vagy csak igen kis mértékő határérték túllépés tapasztalható. A levegıtisztaság-védelem terén a szálló por és a toxikus szilárd anyagok tekintetében a szennyezettnek minısített településeken (pl.: Dorog, Tatabánya) el kell érni, hogy középtávon 20-25 %-al csökkenjen a szennyezettség mértéke, a többi településen pedig ne emelkedjen a jelenlegi szint fölé. A nemzetközi egyezményekbıl adódó feladatok a kén-dioxid, nitrogén-dioxid, illékony szerves vegyületek, ózonkárosító és üvegházhatású gázok kibocsátásának elıírt határérték alá szorítása. Hulladékgazdálkodás: A kommunális szilárd hulladékok éves mennyisége 2000-ben 572.000 m3 volt. A szervezett győjtés minden településen megoldott. Az ártalmatlanítás kizárólag lerakással történik. A lerakóhelyek tekintetében kedvezı irányú változás tapasztalható. Megnıtt a térségi telepek száma és csökkent az egyedi, egy települést kiszolgáló lerakók száma. A megye számos kistérségében, különösen a nagyobb települések körüli győrőben gondot jelent az illegális hulladéklerakások nagy száma. A szelektív hulladékgyőjtés a megyében is, mint az ország más részein kezdeti stádiumban van. Be kell zárni a nem megfelelı mőszaki védelemmel ellátott hulladéklerakókat. Az illegális lerakókat meg kell szüntetni minél elıbb a további szennyezés megszüntetetése érdekében. A települési szilárd hulladékok esetében a cél az, hogy a hulladékmennyiség ne növekedjen a jelenlegi mértéken túl, a lerakott hulladék mennyiségét a szerves és egyéb hasznosítható komponensek kinyerésével kell csökkenteni. A kommunális hulladékgyőjtés eszközállományának korszerősítése is elengedhetetlen feladat. A veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív győjtését el kell kezdeni az infrastruktúra megteremtésével. A szelektív hulladékgyőjtés arányát a program idıszakának végéig legalább 10 %-os mértékig kell emelni. A termelési hulladékok döntı része lerakásra, illetve tisztításra kerül, kisebb részük hasznosításra, égetésre. A veszélyes hulladékok közül a megyében dominánsak az állati hulladékok, a nagy mennyiségben keletkezı és betárolt pernye, ipari és kommunális szennyvíz-tisztítók iszapja, valamint az olajjal szennyezett hulladékok, oldószerek, vegyszer maradékok. Nagyságrendje miatt külön ki kell emelni a nagy mennyiségben képzıdött és felhalmozott vörösiszapot, valamint az új szabályozásoknak köszönhetıen a veszélyes hulladékok közé sorolt szennyvíziszapot és erımővi pernyét. A veszélyes hulladékok jelentıs részének ártalmatlanítása a Dorogi Hulladékégetı-mőben történik, a végleges lerakásra az aszódi telep ad lehetıséget, kis részük regenerálásra, hasznosításra kerül. Térségi átmeneti lerakó nem üzemel a megyében. A veszélyes hulladékok külön csoportját képezik az egészségügyi alapellátásban és a magánorvosi rendelıkben képzıdı hulladékok, melyek megfelelı ártalmatlanítása nem mindenhol megoldott. Az intézményekbıl az égethetı hulladékok a Dorogi Hulladékégetımőbe kerülnek megsemmisítésre, a korábbi egyedi égetık megszőntek.

14

Az állati tetemek, hulladékok ártalmatlanítására szolgáló dögkutak a megye több településén a közeljövıben betelnek, s jogszabályi változások miatt sem üzemelhetnének tovább. A problémakör jövıbeni rendezése átfogó (régiós) szemlélető megoldást igényel. Zaj- és rezgésvédelem: Tatabánya, Dorog, valamint Lábatlan-Nyergesújfalu Duna-parti iparterületei üzemeinek egy jelentıs részénél tapasztalható határértéket meghaladó zajterhelés. Az üzemeltetık egy része – a környezetvédelmi hatóság kötelezésére – zajkibocsátását határértékre csökkentette. Ellenben a régóta üzemelı, nagy kiterjedéső és általában folyamatos mőködéső nagyüzemek csak kisebb zajcsökkentést tudtak megvalósítani, részben technikai nehézségek, részben a magas költségek miatt. A közlekedési infrastruktúra fejlıdése nyomán annak hatásai is fokozottan jelentkeznek. Így a forgalomban lévı jármővek számának növekedése maga után vonta a forgalmi zajszintek emelkedését, bár a jármőpark korszerősödése fékezi a közlekedésbıl származó zajszint-növekedést. A jármőpark gyarapodását nem követte a megfelelı úthálózat kiépítése, illetve a csendes pályákat eredményezı technológiák elterjedése. A közúti közlekedésbıl származó zajterhelés mértékének megállapítására Tatabányán, Tatán, Komáromban és Esztergomban történtek zajvizsgálati mérések. A mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a fıutak mentén a zajszint a területre megengedett egészségügyi normákat nappal 3-7dB-lel, míg éjszaka 2-5dB-lel meghaladja Különösen súlyos helyzet alakult ki – részben a településfejlesztés fogyatékosságai miatt – a tata-tóvároskerti szakasz mentén, ahol a lakóépületek 5-6 méterre a pálya mellett állnak. Zajvédelem szempontjából középtávon a nemzetközileg elfogadhatatlannak tekinthetı 75 dBA terhelés fölötti helyzetek megszüntetése lehet az elérendı általános cél.

Összegzı helyzetértékelés

A megye területén a környezetszennyezés bizonyos szegmensekben csökken, az eddig okozott károk mértéke viszont kérdéses. Cél a környezet sérülései nagyságának megállapítása – az eredeti állapotokhoz közelítı állapotok kialakítása érdekében –, a károk enyhítése, felszámolása és továbbiak okozásának megakadályozása. A káros környezeti hatások, illetve az e hatások gerjesztette társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi konfliktusok felszámolására való törekvés pedig rengeteg további erıforrást, idıt és kitartást igényel. A megyei területfejlesztési koncepció „Környezetvédelem, vízgazdálkodás” altématerületének SWOT-elemzése: Erısségek

Gyengeségek

15 Lehetıségek

Veszélyek

16

5.2. A DUNA-TÉRSÉG FEJLESZTÉSE (ÁRVÍZVÉDELEM; HAJÓZÁS; VÍZ-KERET-IRÁNYELV; VIZES ÉLİHELYEK)

Dokumentumok elemzése: Az Országgyőlés által 2005. decemberében elfogadott Országos Fejlesztéspolitikai Koncepciónak (OFK) és a készülı Új Magyarország Programnak is az egyik központi gondolata a fenntartható fejlıdés. Az „ökológiai mintaállam” megvalósítása jegyében a Duna-mente fenntartható fejlesztésére mindkét dokumentum jelentıs hangsúlyt helyez. Az OTK a területfejlesztési politika tekintetében 2020-ig az országos jelentıségő, integrált fejlesztési területek egyikeként a Duna-mentét határozta meg (a Balaton és a Tiszamente mellett), amely Komárom-Esztergom megyét is jelentıs mértékben (4 kistérségével) érinti. E tekintetben a következı elérendı célokat határozza meg (témánkat érintıen): – a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztési, tájgazdálkodási programok indításával a Duna által meghatározott táji rendszer mőködıképességének biztosítása és az ökológiai kritériumoknak megfelelı fenntartható társadalmi, gazdasági fejlıdés feltételeinek megteremtése; – a Duna és környezete által kínált természeti és kulturális erıforrásoknak a fenntarthatóság elveire épülı hasznosítása a mezıgazdasági, halászati, erdı- és vadgazdálkodási, ökoturisztikai és infrastruktúra-fejlesztéseknek összehangolásával; – a Duna teljes magyarországi szakaszának, kapcsolódó mellékágainak a Víz Keret Irányelvnek megfelelı rehabilitációja, a Duna fı-és mellékágai közötti élı kapcsolat biztosítása, a vízi környezet fenntartása, védelme és javítása; – a Duna-mente természeti területeinek, tájainak, természeti és kulturális értékeinek, Natura 2000 területeinek a megırzése, fenntartása a természet önszabályozó mőködéséhez közelítı állapotok kialakítása, a biodiverzitás megırzése; – a vízszennyezés és a vízkárok megelızése és felszámolása; – az árvízvédelem és vízkészlet-gazdálkodási rendszerek kiépítése, megerısítése, és ezek összehangolása az ökológiai célokkal és a hajózhatósági feladatokkal; – az EU Transz-Európai Hálózat fejlesztési koncepciója Duna rendezésére vonatkozó elıirányzatai alapján a hazai Duna rendezési koncepció kialakítása. A dunai államok közötti együttmőködésen alapuló vízgyőjtı tervek elkészítése 2008-2009-re. Az OTK a vízgazdálkodási szakpolitika számára a következı területi prioritásokat fogalmazza meg: - A fenntartható térségfejlıdés ösztönzése érdekében a természetvédelem terén fokozottan szükséges a biológiai fajvédelem és biodiverzitás szempontja mellett a táji, tájökológiai szemlélet erısítése, a természeti elemek térbeli rendszerét megjelenítı tájak, mint területspecifikus értékek védelme, a tájvédelmi körzetek körének bıvítése. A Nemzeti Parkok mőködtetése és fejlesztése során az érintett régió(k) intézményeivel szoros partnerség megvalósítása szükséges. - A szélsıséges vízgazdálkodási viszonyok (ár- és belvizek, valamint aszályok) káros hatásait fenntartható módon, térségek vagy vízgyőjtık szintjén integráltan kell kezelni:

17 Az eddigi árvízi-belvízi és aszály elleni védekezést talaj- és belvízgazdálkodással kell felváltani (különösen a felszíni vizektıl távol fekvı területeken); ehhez kapcsolódóan a folyóvölgyekben (a kisebb vízfolyások mentén is) az árvízi kockázatot is csökkentı vízvisszatartási lehetıségeket kell kialakítani. A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály) fenyegetett nagytérségekben (Tisza-térség, Duna-völgy, Duna-Tisza köze) és a környezeti szempontból veszélyeztetett határmenti térségekben (Szigetköz, Ormánság) integrált ágazatközi fejlesztési és rehabilitációs programok kidolgozása és végrehajtása, a komplex táj- és környezetrehabilitáció, a víz- és tájgazdálkodás, illetve az ár- és belvízvédelem érdekében. A kiemelten érzékeny karsztos térségekben a víz- és vízbázis-védelem szempontjainak megfelelı szennyvízkezelı és hulladékgazdálkodási rendszerek kiépítése és a területhasználatból fakadó környezeti kockázatok minimalizálása. A szervezett hulladékgyjtésbe kapcsolt lakások arányának növelése Észak- és Dél- Alföldön, a Duna-Tisza közén és a belsı perifériás kistérségekben, a korszerő hulladékgazdálkodási rendszerek és a kapcsolódó infrastrukturális ellátó rendszerek kiépítése. A Duna völgyben a vízi környezet fenntartása, védelme és javítása, a fenntartható vízgazdálkodást és az integrált közösségi vízpolitikát figyelembe véve. A Duna fı- és mellékágai közötti élı kapcsolat biztosítása, ökológiai rehabilitációja (ártéri és holtág rekonstrukciók és védett természeti területek rehabilitációja). A vízszennyezés és a vízkárok megelızése és felszámolása, a vízminıség és az ivóvízbázisok védelme, a környezetvédelmi infrastruktúrák (a szennyvíztisztítás és a hulladékgazdálkodás rendszereinek) kiépítésével, az illegális hulladéklerakók felszámolásával. A Dunakanyarban a tájkép, az egész Dunavölgyben a partok és a magaspartok védelme.

A ma hatályos Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben (NVT) foglalt intézkedéseknek természetszerőleg összhangban kell lenniük azokkal a környezetvédelmi kötelezettségekkel, irányelvekkel, amelyek a Duna vonatkozásában is meghatározó követelményeket támasztanak: A Víz Keret Irányelv kimondja, hogy 2015-ig a vízi és a vízparti élıvilág jó ökológiai állapotát biztosítani kell a tagállamoknak. A Víz Keretirányelv végrehajtását az EU Közös Mezıgazdasági Politikájával, illetve a vidékfejlesztési tervezéssel összhangban kell majd végezni, integrálva utóbbiakba a vízvédelem szempontjait is. A Keretirányelv 11. cikkelye kimondja, hogy meg kell határozni azoknak az intézkedéseknek a programját, amelyek végrehajtása biztosítja, hogy a vizek a megadott határidıre a meghatározott állapotba kerüljenek. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv „Agrár-környezetgazdálkodás” és „Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti- és higiéniai követelményeinek való megfelelés elısegítése” intézkedéseivel közvetve járul hozzá a vállalt célok eléréséhez. EU Madár- és Élıhelyvédelmi Irányelvek, NATURA 2000: A fenti irányelvek alapján kijelölt területek vonatkozásában (így a Duna teljes megyei hosszán) arra kötelezik a tagállamokat, hogy megfelelı védelmi intézkedéseket tegyenek a vadonélı madár-, illetve egyéb növény- és állatfajok, valamint élıhelyeik számára. A megfelelı védelem biztosítása érdekében földhasználati és kezelési korlátozások is szükségesek. Az irányelvek a mezıgazdasági területeken való betartásának ösztönzésében jelentıs szerepe van az NVT „Agrár-környezetgazdálkodás” és „Kedvezıtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá esı területek támogatása” intézkedéseinek keretén belül juttatott kompenzációs kifizetéseknek. A Jó Mezıgazdasági Gyakorlat, mint minimális követelmény betartása az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés célprogramjaiban, valamint a kedvezıtlen adottságú területeken elısegíti a Natura 2000 területek védelmét.

18

A Közép-dunántúli Régió Területfejlesztési Programja (2001), mint az „Innováció Régiója” fejlesztésének egyik alapdokumentuma a környezetfejlesztés keretében kiemelt célként fogalmazza meg a folyók és tavak védelmét és fejlesztését, ennek keretében a Dunaszakaszok és településeiknek védelmi fejlesztését. Ugyancsak ezen intézkedéscsoporton belül kapott helyet (a Balaton és Velencei-tó vízminıség-védelmének fejlesztésén túl) a vadvízvilág élıhely-rehabilitációja, amely szintén tartalmaz dunai feladatokat.

A Közép-dunántúli Régió Területfejlesztési Stratégiája a régió néhány kiemelt jelentıségő vizes élıhelyén (kiemelve a Balatont, a Velencei-tavat, a Tatai Öreg-tavat és a Dunát) szintén a vadvízvilág élıhely-rehabilitációját tekinti a fenntartható fejlıdés egyik fontos zálogaként. Feladatként szabja meg a védelemre érdemes vízterek meghatározását, a vízminıség-védelem biztosítását, a parti zóna védelmét és kezelését, a gazdálkodás (halászat) és a természetvédelmi érdekek összeegyeztetését, a komplex ökológiai állapotrögzítést és a biodiverzitás változások detektálását, az eutrofizáció kezelését, a rehabilitációt, a rekonstrukciók elvégzését a sérült élıhelyek esetében. Ugyancsak fontos célként szabja meg a nemzeti park/naturpark területeknek a kiterjesztését.

A Közép-Dunántúli Régió Környezetgazdálkodási és Tájhasznosítási Programja (2001) a régióban a nagyfokú iparosításból, bányászatból, az urbanizációból adódóan feszülı tájhasználati konfliktusok feloldására egyik fı programként javasol kidolgozni néhány komplex környezetgazdálkodási és tájrehabilitációs programot: − Bányaterületek rekultivációs programja − Anyaglerakóhelyek, meddıhányók, pernyelerakók, vörösiszap-tárolók rekultivációs programja − Iparterületek környezetterhelés-csökkentésének programja − Felhagyott telephelyek rehabilitációs programja − Városias és üdülési településkoncentrációk csökkentésének programja − Településkép-javítás és a károsodott településrészek rehabilitációs programja − Vízfolyások, tavak, tározók rendezése és renaturalizációja E regionális program Komárom-Esztergom megyét érintıen Dorog-Esztergom térségében, az Által-ér völgyében és a Duna-menti térségben tesz javaslatot komplex tájrehabilitációs beavatkozásokra. Ez utóbbi térségben elsısorban a többirányú – helyenként egymást kizáró – tájhasznosítási lehetıségek kényszerő együttélésébıl adódnak a konfliktusok. Az ipari és bányászati tájhasználat (Almásfüzitı, Lábatlan, Nyergesújfalu, Komárom, Neszmély) mellett, megjelenik végig a Duna mentén az üdülés-idegenforgalom. Az értékes, vizes élıhelyek megırzése érdekében a térségben hangsúlyos szerepet kap a természetvédelem. A regionális szinten kiemelt környezetvédelmi nagyprojektek sorában a tatai Öreg-tó mellett a dunai holtágak rehabilitációja van nevesítve.

Komárom-Esztergom megye Területrendezési Terve (2005) szerint a Duna-mente alapvetıen vízgazdálkodási térségnek számít. A Duna, mint ivóvízbázis, ipari vízbázis meghatározóan fontos, továbbá Komárom térségében a mezõgazdasági öntözésben is fontos

19 szerepe van. Mint nemzetközi közlekedési folyosó és turisztikai folyosó szerepe egyre inkább felértékelıdik. Ezen kívül az országos ökológiai hálózat kiemelten fontos területe. Megyei érdek a Duna vízminıségének védelme, szennyezésének megelõzése, a partján levõ települések szennyvíztisztításának 100 %-os biztosítása. Ennek érdekében a potenciálisan veszélyeztetõ létesítményeket fel kell számolni, a területüket biztonsággal rendezni kell (pl. vörösiszap-tározók). Meg kell akadályozni, hogy a Duna mellé újabb vízszennyezõ létesítmények települjenek. Biztosítani kell a dunai szigetek egységes védelmét, a parton még meglevõ természetközeli területek megtartását, az ökológiai rendszer fejleszthetıségét. A kavicsbányászat következményeként Pilismaróton már kialakult és Dunaalmáson kitermelés alatt álló dunai öblök a vízisportok, a jacht-turizmus akár nemzetközi jelentõségő vízisport központjaivá válhatnak. Szerkezeti szempontból kiemelkedõ közlekedésfejlesztési elemeknek számítanak az új hálózati elemekhez kapcsolódó, Esztergom és Komárom városok nyugati oldalain kiépítendõ nemzetközi kapuként is mőködõ új, kapacitív közúti Duna hidak. Az országos ökológiai hálózat, NATURA 2000 rendszere is teljes hosszában érinti a Duna megyei szakaszát. A szomszédos szlovákiai megyékkel közösen el kell készíteni a Duna menti térség komplex fejlesztési programját. Kiemelt figyelmet kell fordítani a következıkre: a) meg kell határozni a Duna, mint nemzetközi jelentıségő ökológiai folyosó védelmének és fejlesztésének követelményeit, valamint a Duna menti természetes és természetközeli élõhelyeket, a még kiépítetlen ökológiai fejlesztésre alkalmas területeket és az ezek fenntartásához, fejlesztéséhez szükséges feladatokat, intézkedési javaslatokat; b) le kell határolni a Duna azon természetes partszakaszait, amelyek megõrzése táj- és természetvédelmi szempontból térségi érdek; c) differenciáltan meg kell határozni a rendelkezésre álló nagy kiterjedésû hétvégi házas üdülõterületek korszerősítésének és jövıbeli funkcionális fejlesztésének irányait; d) fel kell mérni a Dunát érı környezetszennyezéseket és meg kell határozni azok mérséklésére, vagy elhárítására vonatkozó feladatokat, intézkedési javaslatokat; e) meg kell határozni a dunai szigetek ökológiai és ökoturisztikai célú tájrehabilitációjának irányelveit; f) ki kell jelölni a különbözı funkciójú kikötık, vízi turisztikai fejlesztési területek rendszerét; feladatait; g) biztosítani kell a Duna-menti területek árvízvédelmét, meg kell határozni az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokat; h) pontosítani kell a Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ építési munkáival összefüggıen roncsolt területek táj-rehabilitációjának és újrahasznosításának feladatait; i) az egyes települések turisztikai-üdülési hagyományaihoz, a táji és területi adottságaihoz igazodva kell kialakítani a térség összehangolt turisztikai kínálatának rendszerét; j) a térség ipari gazdaságfejlesztése, a gazdasági területek súlypontjainak kijelölése a környezetvédelmi, ökológiai, táj- és természetvédelmi, turizmusfejlesztési prioritásokkal összehangoltan történhet; k) meg kell határozni a barnamezıs iparterületek környezetkímélı rehabilitációjával, területkímélı, hatékony újrahasznosításával összefüggı feladatokat; l) meg kell határozni a település-rehabilitáció célterületeit, kiemelten kezelve a települések és a Duna kapcsolata újrafogalmazásának kérdését, lehetıségeit, konfliktusait; m) meg kell határozni a Duna menti fıút megváltozó szerepével együtt a Duna és az út közötti területek fejlesztési irányait, figyelembe véve a gazdasági struktúraváltásnak a települések fejlıdésére gyakorolt hatását;

20 n) biztosítani kell a borvidéki területeken a szılıterületek megırzését, a borászat, a helyi borpalackozás és borturizmus fejlesztését; o) kiemelten kell kezelni a településkép és tájkép egységének megırzését, programot kell kidolgozni a tájképi és településképi egységet meghatározó létesítmények tájba illesztésére; p) biztosítani kell a mezıgazdasági területeken a természeti adottságokhoz igazodó, a természeti értékeket, a tájkaraktert megırzı több funkciójú tájgazdálkodás feltételeit. A területrendezési terv a Dunakanyar térségében (Pest megyével közösen) történeti táj kijelölését javasolja, míg a megye déli része a Velencei-tó – Vértes kiemelt üdülıkörzethez kapcsolódik. A táj terhelhetõségét az egyes tájegységek, térségek tájvédelmi, természetvédelmi, ökológiai, környezetvédelmi érzékenysége, a már meglévı települési gazdasági környezet, a természeti erıforrások együttesen határozzák meg. Ennek megfelelıen a megye területe a táj terhelhetısége szempontjából a következı térségekre tagolható: 1. Duna menti települések parti térsége 2. Hegyvidéki erdõs térségek 3. A Pilis és a Gerecse közötti dombvidéki térség 4. Bakony dombvidéki térsége 5. Az Által-ér völgye 6. Városi ipari térségek 7. Mezõgazdasági térség 8. Településhálózati csomópont

Komárom-Esztergom megye Környezetvédelmi Programja (2002) jelentıs hangsúlyt helyez a Duna vízminıség-védelmére és különbözı beavatkozásokat javasol az ipari környezethasználatok fenntarthatóvá tétele érdekében és a még természetszerő Dunaszakaszok megırzésére.

Komárom-Esztergom megye Zöldturizmus-fejlesztési Koncepciója és középtávú stratégiai programja (2000) részletesen (zöldturisztikai területenként és kistérségenként) feltárja Komárom-Esztergom megye természeti adottságait, természetvédelmi helyzetét és zöldturisztikai kínálatát és meghatározza a hangsúlyos fejlesztési irányokat és alapelveket. A Duna közelsége és hosszú (mintegy 80 kilométeres) szakasza szinte „kötelezi” KomáromEsztergom megyét a víziturizmus fejlesztésére. E téren jelentıs lemaradásaink és kiváló lehetıségeink vannak. A megyei Duna-szakasz hozzávetılegesen 3 vízitúra-központ létesítését „bírja el” (a vízitúrázók kialakult szokásai is azt mutatják, hogy jelentısebb pihenı bázisokra mintegy 30-50 kilométerenként van szükség). Bár a megyei Duna-völgy sajnálatos módon áldozatául esett az elmúlt évtizedek iparfejlesztésének, szerencsére még maradt némi ízelítı az egykori szigetvilágokból, érintetlenebb szakaszokból. A megyében Ács–Komárom térsége (célszerően Koppánymonostor), Dunaalmás– Neszmély vidéke (az Által-ér torkolat vagy a Neszmélyi-szigetek), valamint Tát–Esztergom környéke kínál alkalmas helyszíneket a nemzetközi vízitúra-központok kialakításához. Hagyományok, kezdeményezések már mindenütt vannak, a fejlesztéshez szükséges megvalósíthatósági tanulmányon kívül feltehetıleg a szükséges források mielıbbi bevonása fogja eldönteni a versenyt, hogy hol alakuljanak ki rangos bázisai e turizmus-formának. E vízibázisokon a kikötési, táborozási lehetıségek fejlesztésén túlmenıen a térségre vonatkozó

21 (többnyelvő) tájékoztatás és az egyéb szolgáltatások megjelenése is kívánatos, de szinte ugyanilyen lényeges a környezeti feltételek megteremtése (Pl. Neszmélyen és Táton szigetrehabilitáció, tájrendezés is szükséges). A víziturizmus egy másfajta szegmensét hivatott erısíteni a természetes fürdıhelyek, szabadstrandok (Duna, természetes tavak, bányatavak) zöldinfrastruktúra-fejlesztése. A megye ugyan bıvelkedik ilyen vizekben, azonban vajmi kevés vállalkozás fedezte fel még az ebben rejlı lehetıségeket (ennek elsıdleges oka minden bizonnyal a labilis – illetve többnyire rossz – vízminıségben keresendı).

A Vízgyőjtı-gazdálkodási tervezés a Duna jobbparti vízgyőjtıjén Gönyő és Dömös között (1998) c. dokumentum új szellemben (a nyitott tervezés jegyében) készült és komplex helyzetelemzésre alapozva tett javaslatot nemcsak a Duna fenntartható környezetfejlesztésére és árvízvédelmi biztonságának növelésére, hanem a beletorkolló kisvízfolyások (Concó, Által-ér, Kenyérmezei-patak és egyéb, kisebb patakok) teljes vízgyőjtıjére is különbözı beavatkozási alternatívák számbavételével megoldásokat javasol. A terv a Duna menti környezetrehabilitációs intézkedések egyik alapdokumentumának tekinthetı.

Komárom-Esztergom megye középtávú idegenforgalmi stratégiai programja (2002) szerint a húzó programok a történelmi helyszínekre, a magyar lótartás központjaira és a szabadidıs programokra, rendezvényekre épülnek. A markáns arculatú turisztikai termékek területi központjaiból, turisztikai csomópontok alakulnak ki Komárom, Esztergom, BábolnaKisbér és Tata térségében, valamint a Duna mentén. A csomópontok turisztikai infrastruktúrája a kínált termék jellemzı piaci célcsoportjainak igényeit elégítik ki. A 2002-2007. közötti stratégiai program több dunai programelemet is tartalmaz, így pl. a hajózás fejlesztését, a Duna-part tájképi fejlesztését, védı- és takarózónák kialakítását.

A Natúrparkok megvalósíthatósági lehetıségei Komárom-Esztergom megye területén (2003) c. tanulmány az akkor már megvalósulás elıtt álló (idıközben 2005-ben fel is avatott) Vértesi Natúrparkon túlmenıen a megye 3 helyszínén javasolja natúrpark létrehozását: a Bakonyalja térségében, a Gerecse-Tata térségben és a Pilis-Dunakanyar térségben. Ez utóbbi két helyszín hosszabb szakaszon érinti a Dunát, a Gerecse Natúrpark esetében Dunaalmástól Lábatlanig, míg a Pilis-Dunakanyar Natúrpark esetében az EsztergomPilismarót-Dömös szakaszon.

Komárom-Esztergom megye agrárstruktúra és vidékfejlesztési – SAPARD – stratégiai programja (1999) régiós kitekintéssel, statisztikai adatbázisra alapozva elkészített dokumentum, mely nyolc stratégiai program köré győjti a javasolt intézkedéseket. A mezıgazdasági- és vidékfejlesztési stratégiai célok és prioritások tekintetében a mezıgazdasági termelésre való alkalmasság, a fejlıdésbeni jelentıs eltérések és a ruralitási jellemzık alapján indokolt a megyén belül az egyes kistérségeket megkülönböztetni. A vidékfejlesztési stratégia és megvalósítása más intézkedéseket kíván a jobb talajadottságú, mint az alacsony termékenységő, talajhibás szántóföldi növénytermelésre alkalmatlan területeken. A dokumentum a megye területét 5 beavatkozási térségtípusba sorolja, ezek egyikeként a Duna-menti urbanizációs sávot, mint határmenti térséget.

22

Kistérségi szintő dokumentumok elemzése: A megye kistérségeire elkészített területfejlesztési koncepciók mindegyike alapelvként fogalmazza meg a környezettudatos tájhasználatot és a fenntarthatóságot. A koncepciók eltérı mélységő helyzet- és adatelemzésre építve javasolják a lakosság életminıségének és életkörülményeinek fejlesztését, a vonzóbb települési környezet kialakítását és a természeti és kulturális örökségeinek megırzését. A Tatai Kistérség területére elkészített vízrendezési terv (2005) szerint a Dunát csaknem teljes hosszában NATURA 2000-es (ezen belül Különleges Természetmegırzési) Területnek jelölték, ami az élıhely komplex szemlélető fenntartását teszi szükségessé. A nemzetközi Duna-egyezmény szellemében fokozott vízminıségi elıírások vannak érvényben, amelyekhez természetvédelmi korlátozások is párosulnak. Dunaalmás térségében pl. fokozottan kell számolni a vízfolyások hordalék-tartalmával, amelynek Dunába jutását lehetıség szerint el kell kerülni, de ugyanez érvényes az egyéb szennyezıdésekre is. A gépi munkákat úgy kell megtervezni, hogy azok minél kevesebb bolygatással járjanak, mőtárgy a parti főz-nyár ligeterdıvel borított szakaszokon lehetıség szerint ne épüljön és minél kevesebb ponton okozzanak beavatkozást.

Összegzı helyzetértékelés A megyei területfejlesztési koncepció „Duna-térség fejlesztése” altéma-területének SWOTelemzése: Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Veszélyek

23

5.3. TERMÉSZETI ERİFORRÁSOK, ENERGIAPOLITIKA (MEGÚJULÓ ENERGIÁK)

Az energetikai szektor helyzetét jelentısen befolyásolták az elmúlt idıszak változásai, így az Európai Uniós csatlakozást megelızıen és követıen a jogszabályi környezet, különösen az energetikai szabályzók módosulásai. Folyamatban van az energiapiaci liberalizáció és megújuló energiaforrások terjedése. Megyénk erımővei is, melyek alapvetıen a hazai barnaszénbázisra épültek és üzemeltek, megkezdték részben a biomassza alapú villamosenergia-termelést. A Gerecse és a Vértes hegyvidéki részén folytatott erdıgazdálkodás, valamint a megye síkvidéki szántóin telepítendı energiaültetvények, és az agrárgazdálkodásból származó biomassza adhat bázist ehhez. A környezetvédelmi elıírások módosításai is nagyon jelentısen hatnak a gazdasági szereplık energiagazdálkodására, a termelıkre és a fogyasztókra egyaránt. Egy hagyományos energiahordozó-struktúrára és technológiára épített korszak lezárult, új átmeneti korszak kezdıdött. Jelenlegi ismereteink szerint a növekvı energiaigényünket egyre nagyobb arányban kell az alternatív forrásokból fedezni, és az energetikai hatékonyság növelésével és racionalizálással a bruttó nemzeti termék egységére esı energiafelhasználást csökkenteni. Jellemzı a megyénkre is az, hogy míg a termelı szféra felhasználása arányaiban csökken, addig a lakossági felhasználás, mint arányaiban, mint abszolút értékben folyamatosan nı. Az energiatudatosság formálásával, a pályázati források megfelelı felhasználásával elı kell segíteni a megkezdıdött folyamatokat a fenti folyamatok elısegítése érdekében. A megújuló energiaforrások részarányának növelésére a gazdasági és környezetvédelmi szempontok érvényesítésével a fenntartható fejlıdés stratégiájának megfelelıen az energetikailag felhasználható mezıgazdasági termékek elıállítását és a hulladékok (köztük a mezıgazdasági hulladékok) hasznosítását segíteni kell. Az egyes térségek adottságainak megfelelıen biztosítani szükséges az erıforrásokhoz való méltányos és a jövı generációk érdekét is tekintetbe vevı hozzáférést úgy, hogy az ne veszélyeztesse a rendelkezésre álló erıforrások természetes megújulását és a környezet, illetve a környezeti elemek minıségét. A megújuló erıforrások és alapanyagok hasznosításának ösztönzése, a nem megújuló erıforrások értékmegtartó hasznosítása, az alternatív természeti erıforrások és energianyerési lehetıségek feltárása és hasznosítása, az energiahatékonyság és energiatakarékosság javítása, a környezetkímélı és természetközeli technológiák és eljárások elterjesztése mind elısegítheti ezt.

Jogszabályi környezet, fı tendenciák: Az elmúlt idıszak energetikát is érintı változásai igen jelentısek voltak, így pl. EU csatlakozás, energiapiaci liberalizáció, megújuló energiaforrások terjedése, emissziós kvóták, törvénymódosítások. Az energetika mőködési kereteit döntıen az alábbi energiapolitikai jogszabályok adják meg és szabályozzák: • • •

21/1993. (IV. 9.) OGy. határozat az energiapolitika alapelveirıl, stratégiai irányokról, 2399/1995. (XII. 12.) korm. határozat az Energiatakarékossági Programról, 1107/1999. (X. 8.) korm. határozat hosszú távú Energiatakarékossági Cselekvési Program,

24 • • • •

Villamos energiáról szóló 2001.évi CX. törvény, Földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény, Bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 2/2005. (I. 13.) és 9/2005. (I. 21.) GKM rendeletek a kötelezı átvételi árakról.

Az 1990-es évektıl kezdıdıen jelentıs változások mentek végbe Komárom-Esztergom megye energia-ellátásában is, a termelési szektorban és a lakossági felhasználásban egyaránt. Míg a lakossági energia felhasználás folyamatosan nıtt, addig a nem lakossági célú villamos energiafogyasztás csökken, fıképp a felhasználási rendszerek korszerősödésének és az energia-pazarló ágazatok leépülésének köszönhetıen. Villamosenergia-felhasználásunk a rendszerváltás utáni visszaesést követıen folyamatos növekszik, és lassan újra elérjük a rendszerváltozás elıtt villamosenergia-felhasználási szintet. Jelenlegi villamos energiatermelési rendszerünk gyakorlatilag két lábon áll: a fosszilis tüzelıanyagok (szén, olaj, gáz) elégetésébıl, illetve az uránium és más hasadó anyagok hasításából származó energia felhasználásán. Mindkét típusú energiahordozó tekintetében hazánk túlnyomórészt (70 %) importra szorult. Az áram- és gázszolgáltató vállalatok, a hıerımő társaságok zömmel külföldi szakmai befektetık tulajdonába kerültek. 2001-ben az új villamos energia törvény életbelépésével a megújuló energia hasznosítható, mint elsıdleges energiaforrás. Kedvezı az éghajlat a szélenergia kihasználására is néhány területen, különösen a nyugati részeken, illetve a biomassza felhasználására kedvezı tapasztalatok álnak rendelkezésre. A lakossági célú gázszolgáltatás terén elmondható, hogy mára gyakorlatilag valamennyi kistérségbe eljut a vezetékes gáz. Alacsony az alternatív energiaforrások mozgósítása és az energiatakarékos korszerő lakásgépészeti rendszerek alkalmazása. A hazai lakosság energiafogyasztásának megoszlása a következık szerint alakul: főtés 54 %, közlekedés 26 %, melegvíz 11 %, fızés, háztartás 8%, világítás 1%.

Primer energiahordozók felhasználása: Az összes energiafelhasználás a rendszerváltás óta stagnált, vagy alig növekedett, s erre a jövıben sem kell számítani. A hazai energiafelhasználás GDP-re vonatkoztatott hatékonysága az utóbbi évtizedben jelentısen emelkedett. Ez kedvezıen hatott a környezetterhelés mértékére is. Ugyanakkor az energiaellátás hatásfoka (a végsı energia-felhasználás és a primerenergia-igény hányadosa) alig javult.

Energiaátalakító rendszerek: A nagy és közepes erımővek helyzete, fejlesztési irányok: Megyénkben az országhoz hasonlóan energiaellátási-problémák nincsenek, az energiaellátás teljesnek mondható. A magyar villamos energia rendszerrel együttmőködı fıbb erımővek közül több is a megye területén helyezkedik el, különbözı telephelyeken (Oroszlány, Tatabánya, ill. a termelését szüneteltetı Bánhida). Ugyanakkor a magyar alaperımővek nem találhatók a megyénkben, hanem az országos villamos átviteli hálózaton érkezik a felhasznált villamos energia döntı része. Ez természetesen nem jelent problémát, hiszen az együttmőködı villamos energia rendszerek esetén a biztonságos ellátás nem megyei vagy regionális, hanem országos (ill. egyre inkább uniós, „versenypiaci”) kérdés.

25 Az elıállítás és felhasználás szerkezete korszerőtlen és környezetterhelı volt a megyénkben található széntüzeléső erımővek miatt, de az elmúlt években jelentıs beruházások történtek a társaságoknál. Az Oroszlányi Erımő (Bokod) az egyetlen olyan magyar széntüzeléső erımő, amely képes volt a hazai mélymőveléső szénbázison megújítani mőködését. A 2001 és 2005 között folytatott retrofit program eredményeként teljesítik a hazai és uniós környezetvédelmi emissziós normákat. Megépítésre került egy füstgáz-kéntelenítı berendezés, felújításra és átalakításra kerültek a kazánok a nitrogénszegény tüzelés megvalósítása érdekében, felújításra kerültek a gızturbinák, valamint a villamos erısáramú berendezések egy része. A tervezetten 2014-ig mőködı erımővi blokkok biztonságos tüzelıanyag ellátása érdekében a társasághoz tartozó Márkushegyi Bányában sor került a kıhalmi mezıcsatolásra, mintegy 250 PJ jobb minıségő barnaszén kitermelésére adva lehetıséget. A Vértesi Erımő ZRt. 2005-ben kezdte meg a megújuló energiaforrások felhasználást lehetıvé tévı programját. Ennek során az erımő 1. számú kazánját szén-biomassza vegyestüzelésőre alakították át. A tüzelıanyagot elsısorban az észak-dunántúli erdıgazdaságokból származó tüzifa biztosíthatja. Vizsgálatok folynak ezen kívül a mezıgazdaságból származó másodlagos biomasszák (pl. szalma, korpa) és energiaültetvényekbıl származó növények (pl. kínai nád – mischantus) alkalmazására is. A Bánhidai Erımő az elsı 100 MW-os blokkját jelentette a magyar villamosenergiarendszernek. Teljesen hazai fejlesztéső erımő épült, amely a magyar villamosenergiarendszer stabil tagjává vált. Az üzemeltetés mellett egy új erımő létesítésére – az erıfeszítések ellenére – nem kínálkozott lehetıség, a Mányi Bánya szénvagyon kimerülése, a környezetvédelmi elıírások szigorodása csak a 2004. évvégéig tartó üzem lehetıségét biztosították. A Tatabánya Erımő (TE) Kft az MVM ZRt. többségi tulajdonában lévı, Tatabánya város több mint 22 ezer távfőtéses lakásának és számos közintézményének hıforrásaként mőködı tatabányai főtıerımővet tulajdonoló és üzemeltetı, távhıtermelıi mőködési engedéllyel rendelkezı, a hıtermeléssel kapcsoltan villamos energiát is termelı társaságként tevékenykedik. A TE Kft. 2004-ben korszerősítette a tatabányai főtıerımővet, amely a földgázalapú megújítást követıen 180,5 MW hı- és 49,7 MW villamos teljesítménnyel rendelkezik. Kiserımővek: Az utóbbi években a kiserımővek száma jelentısen megnıtt, különösen 2002-2003-ban, amikor a kedvezı törvényi feltételek hatására a beruházói kedv megemelkedett. Évente 90110 db gázmotoros blokk került üzemben átlagosan 500-900 MW-os villamos teljesítménnyel. Az országos kumulált teljesítmény alapján 2007-re egy paksi blokkot kiváltanak ezek a beépített villamos teljesítményük szerint (országos szintő adatokról van szó; ebben Észak-Dunántúl különösen a szélerımővek, szélerımő-parkok tekintetében – lesz – felülreprezentált). Távfőtı rendszerek, kapcsolt energiatermelés: A távfőtési rendszerek elsısorban a tömeges, iparszerő, házgyári lakásépítésekhez kapcsolódva alakultak ki az 1960-as évektıl az 1980-as évek közepéig. A lakások, a távvezetékek és egyéb berendezések energetikai kialakítása nem volt összhangban a primer energiahordozó tényleges értékével. Különösen a rendszerek hıforrásai, a forróvíz-kazánok nem voltak energetikailag hatékonyak. A rendszerváltozás után a távfőtés helyzete is alapvetıen megváltozott. Az állami dotáció megszőnésével és a gázárak növekedésével a szolgáltatási árak is nagymértékben növekedtek. Azóta jelentıs fejlıdés valósult meg a hıforrásoknál, a korszerő kapcsolt hı- és villamosenergia-termelés növelése révén az

26 erımőépítés sikerágazata lett. Elterjedtek a jobb energetikai hatékonyságú gázmotoros „főtıerımővek”. Történtek fejlesztések az erımővek és fogyasztók közötti elemeknél is, de mindez nem tudta a hatékonyságot alapvetıen javítani, mert a végfelhasználói veszteségek változatlanul elfogadhatatlanul magasak. A Komárom-Esztergom megye lakásállományának 23 %-a távfőtött, amely az országos átlagtól némileg magasabb. A nagyobb magyar távfőtırendszerek közül több is a megyében található (Tatabánya, Esztergom-Dorog, Oroszlány). A távhı 71 %-át földgázzal állítják elı és 70 %-át villamos energiával kapcsoltan termelik, aminek következménye a távhıszektor érzékenysége mind a földgáz, mind a villamos energia árának változásaira. A távhıszektor kitörési pontja a megújuló energiaforrások szélesebb körő alkalmazása lehet a kapcsolt energiatermeléssel. A fahulladékra alapozott távhıtermelı beruházások közül itt üzemel a Magyarországon sokáig egyedülálló – és korábban a legnagyobb – faapríték-tüzeléső távhırendszer (Tatán). Villamosenergia-elosztó hálózatok: A villamos hálózatok kiépítettsége, rendelkezésre állása mindig az érintett térség egyik meghatározó infrastukturális tényezıje. Az elosztóhálózatok funkcióellátását az ıket ellátó mögöttes villamos alaphálózat és erımőpark biztosítja. Az alaphálózati feladatokat a 400 és 200 kV-os, míg a fıelosztóiakat a 120 kV-os távvezetékek látják el. A területi lefedettség Komárom-Esztergom megyében az országos átlagot meghaladja, kapcsolóállomásaink illetve a bıvítési lehetıségeink biztosítják az ipari és a lakossági fogyasztói igények kielégítését. Az elosztói hálózatok (120 kV és ennél kisebb feszültségszintek) fenntartása és fejlesztése egy vezetı nemzetközi konszern (E.ON) normái szerint folyik. Sajátosságuk a piaci versenypozíciók kihasználása, a racionalizált költségfelhasználás mellett a fogyasztói igények növekvı kielégítésére való törekvés. A szolgáltatás színvonalának növelése és garantálása érdekében pénzügyileg alátámasztott programot hajtanak végre 2006-ig (alállomás-építés, -bıvítés, hálózatépítés, keresztmetszetnövelés, ún. feljogosított fogyasztók kiszolgálása). Földgáz hálózatok és -ellátás: A nagynyomású hálózatról való ellátás közvetlenül, vagy hálózatbıvítés után létesített átadóállomásokon keresztül történik. A megyét döntıen egy külföldi társaság tulajdonában lévı szolgáltató látja el földgázzal. Az ellátás lefedettsége (telítettsége) az országos átlagnál magasabb. A Komárom-Esztergom megyét magában foglaló ÉGÁZ Rt. esetében 89,2 %. Cégtulajdonosaik üzletpolitikájának megfelelıen offenzív piacbıvítı tevékenységet folytatnak, a lakossági és az ipari (ipartelep, erımő, gázmotor) felhasználók irányába.

Bányászat: A Mány I/A Bányaüzem 2004. évi bezárásával szőnt meg a hatalmas értékeket adó, sok mőszaki fejlıdést hozó, sok tízezer embernek munkát biztosító 110 éves tatabányai szénbányászat. A tágabb térség utolsó - és egyben az ország jelenleg egyetlen mőködı földalatti mőveléső szénbányája a Márkushegyi Bányaüzem.

27

Az eocén program keretében létesült Márkushegyi Bányaüzem 1981. április 1-én lépett termelésbe. A bánya 2001-tıl – a kereslet csökkenése következtében – megszüntette a minıségi lakossági szén elıállítását és a „célbánya – célerımő” felálláshoz illeszkedıen az energetikai szén termelésével az Oroszlányi Erımő alapanyag-ellátását biztosítja. Márkushegy viszonylag kis mélységben elhelyezkedı (300-500m), eocénkorú barnakıszén vagyonnal rendelkezik, túlnyomórészt két mővelhetı kisdıléső telepes kifejlıdésben. A felsı telep jó minıségő (16.000-21.000 kJ/kg), míg a közkıvel elválasztódó alsó gyengébb főtıértékő. (9.000-16.000 kJ/kg) A jelenleg mővelt Kıhalmi mezıben uralkodóan „egytelepes” kifejlıdés a jellemzı, a két telepet elválasztó közkı elvékonyodásával és elpalásodásával. A Márkushegyi Bánya hazánk egyetlen mélymőveléső szénbányája, mélysége 300-500 m. A foglalkoztatottak létszáma meghaladja az 1.800 fıt, ezzel a térségben a legtöbb munkahelyet nyújtó szervezeti egység. Az éves termelési volumen mintegy 15 PJ hı, mely – a kitermelt szén átlagos 12.500 kJ/kg főtıértékének megfelelıen – évi 1,2 millió tonna energetikai szén felszínre juttatását jelenti. A termelés döntı hányadát két egyidejőleg mőködı frontfejtés biztosítja. A fentiekben ismertetett szénvagyon- és termelési adatok mutatják, hogy az üzem hosszú távon szolgáltatni tudja az Oroszlányi Erımő számára a szükséges tüzelıanyagot.

Energiafelhasználók: Hatékony energiaellátó rendszereket alkalmazó fejlesztések, ipari parkok és más energiafogyasztó centrumok szerepe: A megye gazdasági szerepe már a korábbi idıszakban is lényegesen meghaladta területi és lakossági súlyát és utolérte a Közép-dunántúli régió másik két megyéjét. Az elmúlt idıszakban a régió adta az országban megtermelt bruttó hazai termék egytizedét, az egy fıre jutó GDP tekintetében pedig – Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után – stabilan a harmadik a régiók rangsorában. Az elmúlt idıszakban az egy lakosra jutó beruházások értéke ugyancsak az országos átlagot meghaladó. A beruházások döntıen az iparra koncentrálódnak. Az iparszerkezet – amiben korábban domináns volt a bányászat és a nehézipar – is jelentısen átalakult. A befektetık részére a kedvezı területi adottságokat és a hozzá szükséges infrastruktúrát jelentıs részben az ipari parkok biztosítják. Lakossági energiatudat-formálás, az energiafelhasználási szokások alakítása, energiaszerkezet korszerősítésének lehetısége és iránya: Az energiatakarékos tudat kialakításának célja úgy az energiával való takarékosság, mint a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Az energiahatékonyság terén az épületek hıszigetelési és főtési rendszerei elavultak, a tömegközlekedés gazdaságos üzemeltetése környezetvédelmi szempontból is szükséges. A fogyasztói szempontból helyes döntések meghozatala nem nélkülözheti a szigorúan szakmai alapon nyújtott segítséget. Az energiatakarékossági szemléletformálás - fıként a tanuló ifjúság körében - hosszú távon hozza meg a kívánt eredményeket, az "energiatudat"-os életmód, az energia csak a felhasználó igényét, kényelmét szolgáló felhasználás formájában tud elterjedni.

28

Humánerıforrás-fejlesztés: Az energiaiparban dolgozók humánerıforrás-„kihasználása”, részvétel a regionális civil szféra folyamataiban: Az energiaiparban lezajlott tulajdonosváltások és az ezzel együtt elindult szerkezetváltás hatással van a humánerıforrásokra is. A hatások jellemzıen az élımunka hatékonyságának növelésében és a résztevékenységek kiszervezésében jelentkeznek. A magyar hagyományoknak megfelelıen az egyik legfontosabb hazai „energiaforrásunk” az energetikai tudás volt. Az energiaprivatizációval párhuzamosan a hazai energetikai kutatásfejlesztés háttérbe szorult. A regionális tudásbázis fejlesztésére, az új technológiák fogadásához és fejlesztéséhez szükséges kutatási és oktatási feltételek létrehozására figyelmet kell folytatni. Külön hangsúlyt kell fektetni az energetikai mőszaki felsıfokú oktatás fejlesztésére, a szükséges intézményi feltételek biztosítására a megye meglévı és feljövı fıiskolai központjaiban (Tatabánya, Esztergom). Minden normális társadalom megbecsüli mérnökeit és mőszaki szakembereit, mert tisztában van azzal, hogy mi minden múlik a mérnökök eredményes munkáján, aminek két fontos feltétele van: a magas színvonalú mérnökképzés, és a jól képzett mérnökök foglakoztatása, ezen belül nemzeti jelentıségő mérnöki feladatok megfogalmazása, mérnöki alkotások megvalósítása, a kutatások támogatása. A mérnöki munka megbecsülésén túlmenıen a mérnöki presztízs magas szintre való emelése is cél. Megújuló energiák és a felhasználásuk mikéntje: Megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelés-potenciál: Az Európai Unió energiapolitikai célkitőzése, hogy 2010-ig a megújuló energiahordozófelhasználás jelenlegi 5,3 %-os részarányát 12 %-ra, a megújuló energiával termelt villamos energia részarányát 22,1 %-ra kívánják növelni (2001/77/EK direktíva). Magyarországra vonatkozóan az EU részérıl a tárgyalásokat követıen a megújuló energiával termelt villamos energia részarány növelésére 3,6 %-os részarány-elvárás alakult ki. A megújuló energiaforrások tekintetében Magyarország adottságai általában elmaradnak az Európai Unió tagállamaiétól. Vannak azonban lehetıségeink a biomassza alapú és a geotermikus energia hasznosításában, és kedvezı elmozdulás volt az elmúlt idıszakban a szél- és napenergia hasznosítása terén is. Magyarországon a megújuló energiahordozó-felhasználás az összenergia-felhasználáson belül 3,6 %-ot tesz ki (EU átlag 5,7 %), amelynek növelése energiapolitikai szempontok szerint, valamint a várhatóan felénk megfogalmazásra kerülı újabb EU elvárások alapján is szükséges: • javulhat a környezet állapota, • mérséklıdhet a hagyományos energiahordozóktól való energiaimport-függıség, • munkahelyek keletkezhetnek, • a megújuló energiahordozó-felhasználás növelése új, magas szintő technológiák alkalmazását teszi lehetıvé. A megújuló energiahordozóból elıállított villamos energia részaránya Magyarországon jelenleg 0,84 %, ennek növekedésére kedvezı elıjelek mutatkoznak (erımővek fatüzelésre történı átállása, szélerımővek létesítése).

29 A megyében a megújuló energiaforrások kihasználása növekedıben van. Mind környezetvédelmi szempontból, mind energiahatékonyság terén növelni kell a megújuló energiaforrásokkal elıállított hı- vagy villamos-energia termelést. A magyarországi szélenergia potenciál a megyénkben még nem kellıen kihasznált, bár rendelkezünk jó néhány kedvezı adottságú potenciális telephellyel. Biomassza: A biomassza kiemelt szerepet tölt be az Európai Unión belül a megújuló energiahordozók között, ugyanis: • bıvítetten újratermelhetı, • hozzájárul a külsı energiafüggıség csökkentéséhez, • a biomassza felhasználás a CO2 szempontjából neutrális és segít a nemzetközi kötelezettségek (Kyoto) teljesítésében, • termelése segíti a racionális földhasználatot, az agrárstruktúra átalakításának egyik lehetısége, • bıvíti a vidék foglalkoztatási lehetıségeit, javítja a helyi energiaellátást, annak biztonságát, a kihasználatlan nyersanyag bázist nagyobb mértékben hasznosítja, fejleszti az infrastruktúrát és segíti az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos problémák megoldását, • kiemelkedı lehetıséget biztosít a hulladékgazdálkodásra/hasznosításra. Mint látható a biomassza-hasznosítás nemcsak energetikai problémákat old meg, mint a hagyományos energiahordozók kitermelése és hasznosítása, hanem több fontos társadalmi feladat végrehajtását is elısegíti. A biomassza forrásokat energiatermelésre való alkalmazásuk szerint 4 fı csoportba sorolhatjuk: o o o o

Mezıgazdasági eredető biomassza, hulladékok Erdıgazdasági eredető biomassza (tőzifa, fapellet, faapríték) Energia ültetvények Biogáz források: metán (hulladék-lerakók, szennyvíz-tisztítók)

A biomassza lehetséges szerepe Magyarországon: Az 1000-1100 PJ/év éves országos primer energiahordozó igényen belül jelenleg a megújulók részaránya mintegy 5-6 %, ami túlnyomó többségében biomassza. Figyelembe véve a különféle technikai és gazdasági korlátokat, tíz éven belül a tényleges hasznosítás elérheti a 180-190 PJ/év szintet, ami az összes energia igény 17-18 %-ának felelhet meg. Biogáz-termelés: Kétféle biogáz-termelı forrás lehetséges elméletileg: a kommunális hulladék lerakók és a szennyvíztisztító telepek. A folyamat során a széntartalmú szenes anyagok jelentıs része CH4 (metán) formájában távozik a biomasszából, melynek főtıértéke majdnem megegyezik a földgázéval, azaz nagy hatásfokkal lehet energiatermelésre hasznosítani. Geotermikus energia: A geotermiális energia (más néven föld-hı), a földkéreg belsı energiáját, a Föld középpontjából annak felszíne felé áramló hıenergiát jelenti. Hazánkban a világátlagnál 1,52-szer magasabb a geotermikus gradiens (20 m/°C), valamint nagy vízvezetı kızettömeg és

30 nagy tárolt hévíz-mennyiség található. Ezek alapján a Kárpát-medence egy igen kedvezı geotermális adottságú területnek tekinthetı. A termálenergia hordozója a kızetvázban levı rétegfolyadék (a termálvizek), amelyek hasznosítása alapvetıen két nagy területre terjed ki: 1. vízgazdálkodási célú, amikor anyagként hasznosítják a termálvizet: ivóvízként, gyógyfürdıi termálvízként, balneologiailag stb.) 2. energetikai célú, amikor a termálvíz hıtartalmát energetikai célra hasznosítják. Az energia hasznosításán belül további két fı területrıl beszélünk, a közvetlen hıhasznosításról és a villamos energia termelésrıl. Megyénk a geotermikus energia kihasználhatóságát tekintve, nem tartozik a legjobb adottságukkal rendelkezı területek közé. Lehetıségeink kihasználása tekintetében azonban messze elmaradunk korlátjainktól. Egyedüli példaként az Ácsi Egyetértés Szövetkezet geotermikus energiával főtött üvegházait lehet említeni. Kedvezıek az adottságok a föld adta hı kihasználására Bábolna, Ács és Komárom térségében. Napenergia hasznosítás: A napenergia hasznosítása szintén tiszta környezetbarát energiatermelési mód. Beszélhetünk aktív és passzív napenergia hasznosításról. Az aktív napenergia hasznosítás kategóriába esnek a különbözı melegvizet elıállító ún. napkollektoros, illetve fotovillamos alkalmazások, illetve a naperımővi rendszerek. A passzív napenergia hasznosítás az épületek megfelelı tájolásával, kialakításával, szigetelésével a nap hıenergiájának befogását és megtartását célzó építészeti megoldásokat foglalja magába. A passzív napenergia hasznosítás módszereivel egy ház esetében 15-20 %-os energiamegtakarítást lehet elérni. Magyarországon a napsütéses órák száma átlagosan 1800 óra évente, ami 1200 - 1250 kWh/m2 energiát jeleni. Jelenleg az aktív napenergia hasznosítások terén leginkább a napkollektoros rendszerek azok, amelyek gazdaságilag is versenyképes alternatívát képviselnek a hagyományos energiahordozókból származó energiával szemben. Nem szabad azonban lebecsülnünk a fotovillamos alkalmazásokat sem. Panelházak napkollektoros rendszerekkel való felszerelése esetében, a március-október közötti idıszakban, a főtési és melegvíz költségek 10-15 százalékának megtakarításával lehet számolni. Esztergomban van példa megújuló energia főtési ill. használati melegvíz elıállítási célú alkalmazására is: a Tanítóképzıben hıszivattyús főtés, a Ferences Gimnáziumban és a Grante Rt-nél napkollektoros melegvíz elıállító rendszer van. Vízenergia: A hazai vízfolyások elméleti potenciálját 100 PJ/év-re becsülik, de ebbõl átlagosan csak 16 PJ/év-et minısítenek gazdaságosan kiépíthetınek (beleértve Bıs–Nagymarost is). A megyénkben potenciálisan a Dunán képzelhetı el nagyobb vízerımő. Ennek eldöntése azonban nem csak energetikai szempontok alapján, hanem komplex problémaként kezelendı, akol a környezetvédelmi, hajózási, nemzetgazdasági szempontok és politikai vetületek egyaránt befolyással bírnak. Azt kell mondanunk, hogy megyénk a jelenlegi tendenciák szerint (csökkenı vízállások) nem rendelkezik elegendı vízenergia potenciállal törpe vízierımővek telepítéséhez. Szélenergia: A legújabb energetikai széltérképek szerint is a megye nyugati-, délnyugati részén vannak a legpotenciálisabb területek, ahol már több projekt elıkészítése folyik.

31

Biomassza elıállítás erdıgazdálkodásból (dendromassza) és energiaültetvényekbıl, energiaerdıbıl: Ma Magyarországon a legfontosabb biomassza a fa. Az elmúlt tíz-egynéhány évben az éves élıfa növedék 11-12 Mm3/év volt, míg a felhasználás csupán 7-8 Mm3/év, így az élıfa készlet folyamatosan növekedve jelenleg meghaladja a 320 Mm3-t. Mivel a meglévı tüzifaigény mellett a forgácslap-gyártók is tüzifa alapanyagot használnak, a további biomassza felhasználási lehetıség az energiaerdık és energetikai faültetvények telepítéséhez kapcsolódik, ahol a területegységre esı energiahozam is magasabb, mint az erdıkben. A telepítés, gondozás, kitermelés eszközei, technológiája rendelkezésre áll. Átmeneti gondot jelent a jogi háttér hiánya: energetikai faültetvény jogi értelemben ma még nem létezik. Komárom-Esztergom megye mezıgazdasági mővelés alávont illetve erdıvel borított területeinek nagyságát és százalékát mutatja a következı táblázat: KomáromEsztergom megye Összes terület 221,5 Erdı 56,2 (~25 %) Mezıgazdasági terület 127,0 (~57 %) Vetetlen 36,7 (~16%) Komárom-Esztergom megye területének használata (ezer hektár) Mezıgazdasági hulladék: A mezıgazdasági hulladékok közül az energetikai felhasználás nem mondható jelentısnek, azonban ebben hatalmas potenciál van. Az érvényes rendelkezések tiltják a hulladék nyílt, szántóföldi égetését, azonban a törvény lehetıséget ad rá, hogy a tulajdonos(ok) összefogva, vagy egy mezıgazdasági termelıüzem aprítógépet vásároljon, és az aprítékot egyrészt komposztálásra, másrészt szabályozott keretek között energiatermelésre hasznosítsa. A hulladékot (pl. szalmát) elsısorban a papíripar, gombatermesztık, állattenyésztık vásárolják, vagy egyszerően beszántják. Az energetikai felhasználás még nem megoldott, de biztató eredményő kísérletek folynak már a Vértesi Erımő ZRt.-nél. A megyénk mezıgazdasági hulladékából nyerhetı energia elméleti értékeit felmérve az alábbi éves energia-mennyiség prognosztizálható: Komárom-Esztergom megye: 588 TJ Erdıgazdasági eredető biomassza hasznosítása: Az erdıgazdálkodási és faipari energia potenciál három részbıl tevıdik össze: tüzifa, apadék, ill. ipari választék. Megyénk az országos átlagot (18 %) meghaladó erdısültségi aránnyal rendelkezik, így megyénkben az erdıgazdálkodás és a faipar hulladékából származó energiatermelés komoly lehetıséget jelent. Ezzel a lehetıséggel a kormányzati ösztönzés következtében országosan egyre több villamosenergia-termelı él, 2006-tól a Vért Oroszlányi Erımővében évi 100 ezer tonna hasznosítására nyílik lehetıség. A fentieket szerencsére alulmúlja a tényleges kitermelésre került bruttó fa-térfogat, ami látható ezer m3-ben:

32

Komárom-Esztergom megye: 180.000 m3 Magyarországon az évente kitermelhetı famennyiséget évtizedek óta az erdık aktuális évi folyónövendéke szerint limitálják, a világviszonylatban is példaértékő és szigorú erdészeti törvény alapján. Az évente kitermelhetı famennyiség kevesebb, vagy legfeljebb egyenlı lehet az évi folyónövedékkel. Az energia potenciál megyénkben 0,53 PJ/év. Összes kitermelt fa Összes tőzifa (ezer t/év) Komárom-Esztergom 109 megye:

(ezer t/év) 38

Energia (PJ/év) 0,53

Az erdıgazdálkodásban apadék fának az ágvégeket, használhatatlan mérető fadarabokat és főrészforgácsot értik. Apadék fának a kitermelt fa 20 %-a tekinthetı, amely további 0,15 PJ/évet jelent. A bioüzemanyag-elıállítás helyzete és lehetısége: Bio-üzemanyagok: A mezıgazdasági termelésünk feltételei lehetıvé, az EU elıírások szükségessé, a gazdasági elınyök pedig ésszerővé teszik a biomassza eredető üzemanyagok hazai elıállítását. A bio-üzemanyagok felhasználásának két formája terjedt el: bioetanol és a biodízel. Bioetanol: potenciális lehetıségként számolhatunk: - a várható mezıgazdasági termékfeleslegek feldolgozásával (burgonya, kukorica, kalászosok). Ezen növények termesztéséhez adott a szükséges géppark és szaktudás is. - a cukorcirok és a csicsóka termesztésével. Ezek feldolgozási technológiája kialakult, a hazai termesztési tapasztalatok hiányoznak. - az ugarterületek bevonásával és a cellulóztartalmú melléktermékek alkohollá alakításával. Biodízel: nagy mennyiségben használt energiahordozó (a gázolaj) helyettesítésére alkalmas. A hazai termelt növények közül sokféle mag tartalmaz olajat. Jelentısebb mennyiségben a napraforgó, a repce (kisebb mértékben a szója) termeszthetı. Az EU elıírásai szerint 2005. december 31-ig a benzin és a dízel üzemanyagok 2 %-a, 2010. végéig pedig 5,75 %-a kell, hogy bio-üzemanyag vagy megújuló üzemanyag legyen. A hazai célkitőzések ezekre az idıszakokra 0,4-0,6 % ill. 2 %-os értéket irányoztak elı. Az elırelépéshez határozott(abb) állami, politikai akarat szükséges, ami megfelelı intézkedéseivel kezeli az olajipari érdekeket, az állami adóbevételek ezzel összefüggésben jelentkezı csökkenését és ösztönzı gazdasági környezetet teremt az alkalmazások elterjedésének. Biogáztelepek lehetséges potenciálja: Szerves anyagok oxigénmentes környezetben végbemenı erjedése energetikailag hasznosítható ún. biogázt eredményez. Biogáz termelési potenciált jelentenek: a települési szennyvíz-iszap, a kommunális hulladék szerves részei, biomassza céljára termelt növények,

33 élelmiszeripari melléktermékek, mezıgazdasági melléktermékek, állati eredető szerves trágya. A biogáz-termelés potenciális lehetıségei a megyében a szervezetten és rendezetten győjtött és kezelt hulladékok felhasználásában rejlenek. Ilyenek a kommunális lerakók, kommunális szennyvíztisztítók telephelyei, valamint ezek szervezett hulladékbeszállítással történı kiegészítése. Elıkészítés alatt vannak Tatabánya - Komárom térségeiben projektek. Környezetvédelem és az energetika kapcsolata: A két fogalom összefüggése abban áll, hogy az energiatermelés jelentıs hányadának velejárója a környezet elkerülendı terhelése, másrészt a szintén környezetterhelést okozó, különbözı hulladékok ártalmatlanítása jórészt energetikai berendezésekkel, energiatermelés keretében történhet. Az energiaátalakítási (energetikai) rendszerek környezeti hatása már az alap-energiahordozók kitermelésének és szállításának következtében jelentkezik. Az energiahordozók feldolgozása, átalakítása során kibocsátott, lerakott szennyezı anyagok a légkört, az élıvilágot, a talajt veszélyeztetik. A megyénkben lévı fosszilis energiahordozót használó erımővek legnagyobb környezetterhelését a légszennyezés okozta. Jellemzı káros anyag kibocsátások: kén-dioxid, nitrogénoxidok, szén-monoxid, szén-dioxid és por. A 2005. január 1-jével lejáró környezetvédelmi moratóriumnak megfelelıen a kibocsátások ma már a határértékek alatt maradnak. A jelentıs javulást a környezetterhelési mutatókban az erımői leállítások, átalakítások, korszerősítések, tüzelıanyag-váltások együttesen eredményezték (Tatabányai Erımő Kft.: szenes kazánok leállítása, gázmotorok beépítése; Vértesi Erımő ZRt. Oroszlány: kéntelenítı építés, nitrogén-oxid szegény égık beépítése, hibrid-fluid átalakítás, biomassza-szén vegyestüzelés). Az energia-átalakító berendezések fenti korszerősítése, bıvítése az SO2, NOX, CO és por kibocsátások csökkentéséhez járult hozzá. A mutatók további javulását és a CO2 emisszió mérséklését az energiaátalakítás hatásfokának növelésétıl várhatjuk. Az erımővek vegyi vízszennyezése jelentéktelen, a hőtıvíz felhasználás viszont a hőtıtavak hıszennyezését okozhatja. Komplex tógazdálkodás (hasznosítás) keretében a probléma kezelhetı. A talaj szennyezése részben a légkörben kibocsátott szennyezıanyagoknak savas esı formájában történı földrejutásával, másrészt a szén és salak-pernye depóniák porzása révén következik be. Az elıbbiek a kéményemisszió csökkentésével, az utóbbiak a depóniák porzásmentesítésével, a zagyterek rekultivációjával csökkenthetık, illetve szüntethetık meg. A környezetszennyezés csökkentésének eredményei és lehetıségei, a hulladékkezelés és -égetés lehetısége, a hulladék győjtése és a hulladéklerakó telepek energetikai hasznosítása: Folyamatosan és növekvı mértékben termelıdik újra a települések és ipartelepek hulladéka. Környezetvédelmi szempontból elınyösebb, energetikai szempontból célszerő, ha a hulladékot, mint megújuló energiaforrást hasznosítjuk. Az energetikai hasznosítást meghatározza a hulladék összetétele, ami szelektív győjtéssel befolyásolható. A hasznosítás gyakorlatban elıforduló két fı formája a szemét elégetése (és a hıenergia közvetlen vagy kapcsolt villamosenergia termeléssel együtt történı hasznosítása) és a biogáz termelés (ami gázmotorok, gázturbinák és gáz/gızerımővek mőködtetésénél használható).

34

A megyei területfejlesztési koncepció „Természeti erıforrások, energiapolitika, megújuló energiák” altéma-területének SWOT-elemzése:

Erısségek •

• •

Erımői lehetıségek és fejlesztési szándékok a megújuló energiahordozók általi energiatermelésre Erdıgazdálkodásra építhetı megújuló energiahasznosítási fejlesztések Kedvezı regionális feltételek, adottságok a szélenergia hasznosításához

Gyengeségek • • • • • • •

Lehetıségek • •

•

Az energiafelhasználás racionalizálására biztosított EU támogatások jobb kihasználása Összefogás az energiatermelıkkel-, szolgáltatókkal, az energia-hatékony berendezéseket gyártókkal, forgalmazókkal Oktatási-, nevelési intézményekkel való együttmőködés. Az ifjúság támogatásának megnyerése

Energiahatékonysági törvény hiánya Energiafelhasználási szokások Termelıeszközök korszerőtlensége Ösztönzési rendszer hiánya Települések energiastratégiája nem kialakított. A mezıgazdasági hulladék szervezett formában nem kerül energetikailag hasznosításra Alacsony fokú és mértékő a régióban képzıdött hulladékok energetikai célú hasznosítása Veszélyek

• •

A felhasználók energiatudatossága alacsony színvonalú. A megcélzott réteg szőkös anyagi helyzete nem teremt jó feltételeket az energiatakarékos termékek és technológiák gyors elterjesztéséhez. Így érdektelenné válnak.

35

5.4. BARNAMEZİS TERÜLETEK, RONCSOLT TERÜLETEK REHABILITÁCIÓJA, REKULTIVÁCIÓJA

Dokumentumok elemzése

Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) a barnamezıs területek, roncsolt területek rehabilitációja, rekultivációja kapcsán kiemelt prioritásokat leginkább csak a környezetvédelmi szakterületen belül tartalmaz. Ezek közül az alábbiak emelhetık ki: A „Befektetés a környezetbe” prioritáscsoport elemei: „A természeti értékek és erıforrások megırzése”; „A megelızı, elıvigyázatos környezetvédelem és a környezetileg hatékony innováció általános érvényesítése”. A versenyképesség meghatározó eleme a környezet- és természetbarát, minıségi szolgáltatásokat nyújtó, illetve az anyag- és energiatakarékos technológiákon alapuló gazdaság elterjedése. Az ipari parkok és létesítmények „ipari ökoszisztéma” alapon történı szervezése és az ökoinnováció terjedése mellett kiemelten fontos a haváriák megelızése, következményeik enyhítése, illetve az elmúlt idıszakban felhalmozódott környezeti károk felszámolása is. A természeti erıforrásokkal való bölcs, tudatos és hatékony gazdálkodás, az épített környezetnek a természettel, táji adottságokkal összehangolt fejlesztése, zöldfelületeink megırzése és kialakítása nemcsak a lakosság életminıségének javulását szolgálja, de alapvetı követelménye a fenntartható fejlıdésnek is. A települési környezetminıség javítását célzó infrastrukturális fejlesztések, az ezt támogató környezettudatos életvitel, a jó háztartási gyakorlat kiszélesítése szintén a környezet biztonságának javulását, a lakosság, a gazdaság és a környezet közötti harmonikus viszony megteremtését, tehát a biztonságos, ökológiai szempontból fenntartható, tiszta és egészséges környezet kialakítását segíti elı. A múltból örökölt, gazdasági és egyéb tevékenységbıl eredı, egészségünket is veszélyeztetı környezetszennyezések felszámolásával, valamint a környezet jövıbeli biztonságát szolgáló informatikai rendszerek fejlesztésével minimálisra csökkenthetı az ország környezeti kockázatoknak való kitettsége. Az árvízvédelmi beruházásokkal terjessé válik a folyók mentén élık élet- és vagyonbiztonsága. A geológiai mozgások veszélyének elhárításával megóvjuk épített környezeti értékeinket. A civilizációs és természeti katasztrófák megelızése, a hatékony védelem megteremtése, a környezet- és természetvédelemre kockázatot jelentı események csökkentése, az esetleges károk minimalizálása érdekében korszerősíteni kell a felkészülés, védekezés és rehabilitációs tevékenységet. Meg kell teremteni a beavatkozás gyors, szakszerő, biztonságos feltételeit. Hatékony együttmőködést kell kialakítani a veszélyhelyzetek, természeti és civilizációs katasztrófahelyzetek komplex kezelésében, a lakosságvédelemben a helyreállítások koordinálásában a hazai és európai társszervezetekkel, intézményekkel, a társadalmi és civil szervezetekkel, felkészülve a hosszú távon jelentkezı veszély-helyzetekre. A település-rehabilitáció hangsúlyos eleme a történeti településközpontok, városmagok értékırzı megújítása, a mőemlékek védelme és felújítása, valamint a települési zöldterületek védelme és fejlesztése. A múltból örökölt, gazdasági és egyéb tevékenységbıl

36 eredı környezetszennyezések felszámolása, a kármentesítés, a rekultiváció és a barnamezıs beruházások megvalósítása szintén hozzájárul közterületek és épületek megújításához, valamint a meglevı zöldterületek megırzéséhez és újak létrehozásához. A településeket a környezeti értékekre figyelemmel kell rehabilitálni.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a szakpolitika számára az alábbi területi prioritásokat fogalmazta meg: Az erıforrások védelmét szolgáló területhasználat: A tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb és fenntartható társadalom érdekében: nem vagy nehezen megújuló helyi erıforrások (pl. termıföld, tájkép, természetes területek, kulturális örökség) védelmét szolgáló területhasználat, mely a barnamezıs területeken megvalósuló fejlesztéseket ösztönzi a zöld mezıs beruházásokkal szemben, szolgálja a városi-vidéki funkciók térbeli csoportosítását. A környezet megóvása és fejlesztése: A környezet felértékelıdı tényezı, mely az ott élı népességen keresztül is hat a versenyképességre. A települési környezet befolyásolja az emberek életminıségét, kihat teljesítıképességükre, és fontos szerepe van abban, hogy minıségével vonzza a lakosságot, amely nemcsak munkaerıt, de adóbevételt és a helyi vállalkozások számára piacot is jelent. A természeti és az épített környezet kiemelt elemei (mőemlékek, a kulturális örökség tényezıi) a turisztikai potenciál szempontjából fontosak. A beruházások vonzásában egy-egy térség környezeti szempontból akkor élvez versenyelınyt, ha olyan telephelyekkel rendelkezik, melyek nem elszennyezettek, illetve kiépített környezeti infrastruktúrával rendelkeznek. A versenyképesség növelésének az innováció elterjesztésén, a mőszaki infrastruktúra környezetbarát fejlesztésén, és a vállalati magatartáson keresztül ható elemei a környezetbarát technológiák a tisztább termelési rendszerek, a környezettudatos szervezeti és irányítási rendszerek, a környezetbarát közlekedési módok. Utóbbiak a gazdasági versenyképesség növelése mellett az átfogó környezetgazdálkodás és az integrált környezeti tervezés segítségével hozzájárulnak a környezeti állapot megırzéséhez és javításához. A fenntartható fejlıdés szempontjait figyelembe vevı területi fejlesztéspolitika alapfeltételei: - a környezeti szakpolitikák fokozott integrációja a területi fejlesztésekben, átfogó környezetgazdálkodási szempontok és az integrált környezeti tervezés érvényesítése, a szakpolitikai irányelvek összhangjának megteremtése a különbözı területi szinteken; - egyensúly biztosítása a környezet terhelhetıségét figyelembe vevı gazdaságfejlesztés, az épített és a természeti környezet védelme, és a társadalmi kohézió erısítése között; - integrált, térségspecifikus fejlesztéspolitika érvényesítése (szektorok, politikák, intézményi keretek); - a helyi közösségi szervezıdések, társadalmi, szellemi, kulturális javak helyi erıforrásokra alapozott megırzése és hasznosítása, a lakosság helyben tartása, a társadalmi egyenlıtlenségek csökkentése érdekében; - a fejlesztések során a táji, környezeti, természeti és egyéb helyi adottságoknak megfelelı termelési módok elınyben részesítése, a környezetkímélı termelési, közlekedési rendszerek elıtérbe helyezése;

37 - a fejlesztések során a hagyományos táj- és a határhasználat, a településrendszer, az antropogén tájelemek, a mőemlékek, a régészeti, történelmi, néprajzi örökség fennmaradásának és kibontakozásának biztosítása; - az öröklött környezetszennyezés felszámolása, kármentesítés; - mindezek érdekében a térségek speciális adottságainak teljes körő feltárása. A táji természeti örökség helyi-térségi megırzése és hasznosítása: A természeti örökség (a védett és nem védett természeti területek és ezek hálózata, az élı és élettelen természeti és táji értékek, élıhelyek, fajok és közösségek, a biológiai sokféleség), az ipar, az intenzív mezıgazdaság, a közlekedés és urbanizáció, a tömegturizmus, valamint a természeti és antropogén krízishelyzetek hatásainak van kitéve. A hatások kockázatainak csökkentése és kivédése, a károk felszámolása a hatékony és a fenntartható fejlıdés elveit figyelembe vevı térségfejlesztés fontos feladata, mert csak így biztosítható egyes térségtípusok táji adottságokra alapozott egyedi fejlesztéseinek eredményessége és a biodiverzitás fenntartása. Ezekben hangsúlyos szerepet kapnak a környezetkímélı, természetközeli és energiahatékony beavatkozások, amelyek a lakosság életminıségét és egészségi állapotát pozitívan befolyásolják. Ezért a területfejlesztés célja különösen: - a táji értékek, mint számos térség fejlıdési erıforrásának természetkímélı használata a rekreációs tevékenységek mőködtetése révén, az ökológiai rendszerek terhelhetıségének és sérülékenységének fokozott figyelembevételével; - a természeti örökséget veszélyeztetı környezeti (természetes és antropogén eredető) kockázatok kivédése integrált fejlesztési programokkal. Az elszennyezett és degradált területek rehabilitációjához való hozzájárulás. Országos jelentıségő integrált fejlesztési térségek és tématerületek: A Duna-mente fenntartható fejlesztése: A Duna Európa egyik legjelentısebb vízi útja, egyben a VII. transz-európai közlekedési folyosó. A magyarországi Duna-szakasz és közvetlen környezete megóvása, rehabilitációja, adottságainak és értékeinek jobb hasznosítása hozzájárul a Duna-menti települések biztonságos és fenntartható fejlıdéséhez, valamint a kelet-közép-európai integrációhoz: - a Duna teljes magyarországi szakaszának, kapcsolódó mellékágainak a Víz Keret Irányelvnek megfelelı rehabilitációja, a Duna fı- és mellékágai közötti élı kapcsolat biztosítása, a vízi környezet fenntartása, védelme és javítása; - a Duna-mente természeti területeinek, tájainak, természeti és kulturális értékeinek, Natura 2000 területeinek a megırzése, fenntartása a természet önszabályozó mőködéséhez közelítı állapotok kialakítása, a biodiverzitás megırzése; - a vízszennyezés és a vízkárok megelızése és felszámolása; Környezeti és kulturális szempontú tervezés és tájmenedzsment: - Támogatandók a táji egységek településcsoportjainak gazdaságfejlesztési együttmőködései és a faluhálózatok kialakítása. - A tájsebek, természetkárosítások rehabilitációját ösztönzı fejlesztéspolitikát kell érvényesíteni és biztosítani a fenntartható tájhasználatot. - Ösztönözni kell a természetvédelemmel összhangban lévı mezıgazdasági termelés kialakítását. - A tájesztétikai és tájökológiai szempontokat hathatósan kell érvényesíteni a mezı- és erdıgazdasági tevékenységek és ezek tervezése során, a rendezési tervekkel összhangban, az ıshonos fajok telepítésének és tartásának ösztönzése által is.

38

A Közép-dunántúli régió 2003-ban aktualizált Területfejlesztési Programja a régió környezeti állapotát és feladatait az alábbiak szerint csoportosítja: Környezeti állapot, környezeti infrastruktúra: A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása és a közmőolló kinyílása miatt. Új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerő megnövekedése, az összefüggı természetes környezetek feltöredezése. Az ökológiailag elvárható településfejlıdés a beépítésre nem szánt területek megtartásával biztosítható, ugyanakkor a nagyvárosokban állandó verseny folyik a külsı zöld területek felhasználásáért, kertvárosok átépítéséért, jellemzı a belterületek növelésének igénye. Egyenlıtlen fejlıdés alakult ki az ipar mesterséges fejlesztése folytán – a szocialista városok kiépítése során az építészeti értékrend átalakult, építészeti kultúránk harmonikus fejlıdése elmaradt. A területhasználat változásában az átfogó, programszerő területhasználat kialakításához nincsenek meg sem a magán-, sem a társadalmi szféra forrásai. A környezet állapotára negatívan hatnak a régióban felhagyott bányák, különösen azon esetekben, ahol az új tulajdonos nem veszi igénybe ezeket a területeket. A tevékenységek felhagyásával és a rekultiváció elmaradásával gondozatlan tájsebek jelentek meg ezen iparvidékeken (pl. Oroszlány, Tatabánya, Várpalota, Dorog,). A fejlesztési terv stratégiai pontjaiból az alábbi elemek emelhetık ki: Prioritás a minıségi élet feltételeinek megteremtése: A minıségi életkörülmények egyik legfontosabb tényezıjét jelenti a megfelelı környezet megléte. A környezet minıségét befolyásolja a régió vízellátása, a csatornázottság – e területen egyes kistérségekben még jelentıs lemaradás tapasztalható –, illetve a csatornázottsághoz szorosan kapcsolódó szennyvíztisztítás. Ugyancsak fontos a hulladékkezelés megoldása, annak ellenére, hogy a régióban a települési szilárd hulladék kezelés helyzete az országoshoz képest jobbnak mondható. Sajnos szelektív hulladékgyőjtésre egy-két minta példa található a régióban. A volt szocialista gyáripar leépülésének és a gazdasági szerkezetváltásnak köszönhetıen a légszennyezettség mértéke jelentıs mértékben csökkent, azonban a kéndioxid, a széndioxid és a szénmonoxid, valamint a nitrogén-oxidok kibocsátása még mindig magasnak mondható. Különös figyelmet érdemelnek a régióban már meglévı környezeti problémák hatékony kezelését megcélzó programok, illetve a környezetvédelemnek az elıtérbe kerülése, a környezetet elıtérbe helyezı szemlélet erısítése. A minıségi élet feltételeinek megteremtése a Közép-dunántúli régióban: „A már meglévı környezeti problémák kezelése, és a régió életminıségikörnyezeti jellemzıinek javítása” megvalósítását segítı intézkedések: Környezetfejlesztés: A régióban a felszíni szennyezıdésre érzékeny területek nagysága az országos átlagnál lényegesen nagyobb (Dunántúli-középhegység, Duna-kavicsteraszok), ezért a még ismeretlen számú illegális hulladéklerakó helyek potenciális veszélyforrást jelentenek a felszín alatti vizekre. Az országban keletkezı veszélyes hulladék kb. 35 %-a (910.000 t) a régióban jelentkezik. Ebbıl a régiós mennyiségbıl kb. 700.000 t-t a timföldgyártásból származó

39 vörösiszap (Ajka, Almásfüzitı) tesz ki. Emellett jelentısnek kell tekinteni az üzemek területén felhalmozott veszélyes hulladékok mennyiségét is.

A MTESZ Komárom - Esztergom Megyei Szervezete 2000. évben készítette el a Bányamőveléshez kapcsolódó rekultivációs kötelezettségek a Közép - Dunántúli Régió területén címő dokumentációt. Az összeállítás teljes körő képet ad a régió aktuális bányatelkeirıl, azok külszíni állapotáról, s az ehhez kapcsolódó, a Bányatörvény szerint elvégzendı bánya-rekultivációs kötelezettségekrıl. A felmérés a régió tájegységei szerint történt, így a Vértes hegység esetében a megyei lehatárolást kell még elvégezni. A dokumentáció a leírás mellett a teljes körő ingatlan-nyilvántartási adatokat is tartalmazza.

A 2001. évben elkészített Komárom-Esztergom megyei Környezetvédelmi Program széleskörő irodalmi áttekintés után részletesen taglalja a megye környezeti állapotát, s az alábbi összegzést teszi: A megyében a jelentıs talaj- és vízszennyezés okozói: − − − −

−

a szénbányák (Tatabánya, Oroszlány, Dorog, Vértessomló, Bokod, Csolnok, Sárisáp, Tokod és Mogyorósbánya környékén), a hıerımővek (legfıképp a széliránnyal ellentétes D-DK-i 2-3 km-es körzetükben), a pernye- és iszaptározók pont- és felületi kiporzásai, a nehéz-, építı- és élelmiszeripari üzemek (a volt tatabányai alumíniumkohó, almásfüzitıi timföldgyár, dorogi égetımő és gyógyszervegyészet, ácsi cukorgyár, komáromi sörgyár, nyergesújfalui Viscosa-gyár, lábatlani papír- és cementgyár, tokodi üveggyár), valamint a nagy mezıgazdasági szövetkezetek (Bábolna, Kocs, Kisbér, Környe, Epöl, Tata, Neszmély)

Megjegyzendı, hogy az I. kötet (vizsgálatok) 3. számú mellékletében „A megye mőködı és bezárt bányái, 2001.” címmel szereplı kimutatás bizonyosan ellenırzésre szorul, mert olyan mőködı szénbányákat említ, melyek mint esetleg még élı bányatelkek jöhetnek szóba, de semmiképp mőködıként. Természet- és tájvédelem: A megyei programban hangsúlyosan szerepel a természeti értékek védelme. Egyrészt az országos és helyi védelem alatt álló természeti értékek védelme, másrészt a nem védett, de értékes természetszerő élıhelyek megırzése. A program támogatja a védett értékek megóvását, új védett területek kijelölését, valamint az ökológialag értékes rétek, vizes területek, erdıterületek, holtágak rehabilitációját. Külön programok vannak a különbözı táji, természeti értékek nyilvántartására, felmérésére, valamint a köztájékoztatásra. A tájvédelem területén elsısorban a roncsolt területek rekultivációjával, a tájrehabilitációval összefüggı programok jelenek meg. Tájsebek rekultivációja: - Bányaterületek, felhagyott telephelyek rekultivációja; - Át nem hárítható bányászati tájrendezés;

40 - Anyaglerakóhelyek, meddıhányok kiporzás-mentesítése, rekultivációja; - Pernyelerakók rekultivációja; - Vörösiszaptárolók kiporzás mentesítése, rekultivációja. Megyei környezet- és természetvédelmi információs rendszer kialakítása: A megyei környezet- és természetvédelmi információs rendszer hatékonyan csak a Megyei Területi Információs Rendszerhez kapcsolódva alakítható ki. Célja a környezet állapotát, állapotváltozását leíró adatok egységes nyilvántartása, valamint a megye, a települések, egyes államigazgatási szervek, a gazdálkodók és a civil szervezetek megfelelı adatokkal történı ellátása. A megyei környezetvédelmi információs rendszer kialakítása során alapvetı fontosságú, hogy − egyrészt az országos szinten győjtött környezetvédelmi adatok megfelelı feldolgozottsági szinten, szükség szerint kielemezve kerüljenek be a megyei rendszerbe, − másrészt megyei szinten csak olyan adatok kerüljenek győjtésre, melyek kiegészítik az országos szinten győjtött adatokat. A megyei szintő környezetvédelmi mérı és monitoring rendszer, valamint adatbázis kialakításának javasolt tartalmi elemei: A) Megyei szinten győjtendı, illetve egységesen feldolgozandó adatok köre: Szennyezıforrások, szennyezett területek számbavétele: − levegıtisztaság-védelem − Az ipari és mezıgazdasági üzemi légszennyezı források feltárása. − zajterhelés elleni védelem − Jelentıs zajterhelı közlekedési objektumok számbavétele. − Határértéket meghaladó zajterheléső ipari és szolgáltató objektumok számbavétele. − talaj- és vízvédelem − A földtani közeg és a felszín alatti vízszennyezések felelısségi körtıl független, országos (és megyei) számbavétele. − Meglévı és felhagyott hulladéklerakó helyek számbavétele. A nem megfelelı mőszaki védelemmel mőködı lerakók felmérése és rangsorolása. − Jelentısebb illegális hulladéklerakó helyek számbavétele. − Ipari hulladéklerakó helyek számbavétele. − tájsebek felmérése − Károsodott területek felmérése, meddıhányók, pernyelerakók, egyéb anyaglerakók felmérése. − Bányaterületek felmérése. − sugárzó objektumok felmérése − Nagy teljesítményő rádióhullámot sugárzó (lakó- és intézményterületek közelében található) objektumok felmérése. − Jelentıs elektromágneses kisugárzású (lakó- és intézményterületek közelében található) objektumok felmérése. Területvizsgálatok, területértékelések: − Környezetföldtani, környezetérzékenységi felmérések (nagy méretarányú térképeken).

41 − − −

A megye mezıgazdasági területeinek agroökopotenciál vizsgálata. A megye - távlatilag igénybe vehetı - ásványi nyersanyagvagyon területeink kataszterezése. Fel kell mérni a veszélyeztetett mesterséges föld alatti üregeket (bányákat stb).

Települési értékvédelmi felmérések: − Teljeskörő nyilvántartásba kell venni a helyi védettségő területeket. − Fel kell mérni a megye értékes természetszerő élıhelyeit. − A települések mővi értékvédelmi katasztereinek elkészítése. − A települések egyedi tájértékeinek felmérése. − Ki kell alakítani a barlangok országos értéknyilvántartási rendszeréhez illeszkedı megyei nyilvántartást. B) Szakhatósági, (illetve települési) szinten mérendı, de az információs rendszerbe illesztendı adatok köre: Mérıhálózat fejlesztése (a már meglevı észlelırendszerekkel történı együttmőködtetése): − levegıtisztaság-védelmi mérıhálózat − Az immisszió mérések korszerősítése érdekében konténerállomások beüzemelése. − vízminıség-védelmi mérıhálózat − Felszíni vízminıség mérı és ellenırzı információs rendszer kiépítése. − Felszín alatti vizek minıségének megfigyelését szolgáló, információs és monitoring kiépítése. − A karsztvízszint emelkedését, a karsztforrások megjelenését jelzı információs és észlelırendszerrel kiépítése. Koordináció a programok megvalósításában, különösen a kiemelt (komplex) intézkedést igénylı területeken: A megyei környezetvédelmi program kiemelt környezetvédelmi területei megegyeznek a korábbi, elfogadott Komárom-Esztergom megyei Területfejlesztési Koncepció környezetvédelmi munkarészeiben megfogalmazott elsıdleges prioritású környezetvédelmi feladatokkal. Ezek azon komplex módon kezelendı, kiemelt környezetvédelmi területek, melyeknél a környezeti probléma elhárításában, a környezetkárosodás felszámolásában a megyei önkormányzatnak (illetve a megyei önkormányzat által létre hozott környezetfejlesztési irodának) célszerő koordinációs szerepet vállalnia. A kiemelt (elsıdleges prioritású) környezetvédelmi területek a következık: − az energetikai szektor, illetve nehézipar által okozott környezetterhelések és környezeti károk komplex kezelése; − kisvízfolyások, tavak vízminıség javítása, meder-rehabilitáció; − karsztvízbázisok védelme; − hulladékkezelés, -gazdálkodás fejlesztése. A megyei önkormányzat részérıl a kiemelt környezetvédelmi feladatoknál az alábbi komplex módon kezelendı - programok és alprogramok megvalósításában szükséges a résztvevık közti koordináció:

42

Az energetikai szektor, illetve nehézipar által okozott környezetterhelések és környezeti károk komplex kezelése: •

•

•

Erımővek fejlesztése (és rekultivációja): A) Vértesi Erımő Rt. Oroszlányi Erımő technológiai korszerősítése, légszennyezés kibocsátás csökkentése (megtörtént) B) Bánhidai Erımő megszüntetése C) Tatabányai Főtımő technológiai korszerősítése, légszennyezés kibocsátás csökkentése (megtörtént) D) Dorogi Regionális Főtıerımő technológiai korszerősítése, légszennyezés kibocsátás csökkentése Tájsebek rekultivációja: A) Bányaterületek, felhagyott telephelyek rekultivációja B) Át nem hárítható bányászati tájrendezés C) Anyaglerakóhelyek, meddıhányok kiporzás-mentesítése, rekultivációja D) Pernyelerakók rekultivációja E) Vörösiszaptárolók kiporzás-mentesítése, rekultivációja Országos Környezeti Kármentesítési Program ütemezett végrehajtása Kisvízfolyások, tavak vízminıség javítása, meder-rehabilitáció:

•

A) B) C) D)

Felszíni vizek vízminıségének javítása, mennyiségi védelme: A) Vízfolyások vízminıségének javítása B) Tavak, tározók rehabilitációja, revitalizációja C) Biológiai szőrımezı rendszerek kialakítása D) Vízhasználatok komplex felülvizsgálata • Csatornázás, szennyvíztisztítás és szennyvíziszap elhelyezés mennyiségi és minıségi fejlesztése: Csatornázás és szennyvíztisztítás kiemelt fontosságú területeken Csatornázás és szennyvíztisztítás Települési folyékony hulladék tisztítása Szennyvizek és szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználása • Csapadékvíz elvezetése, vízfolyások rendezése: A) Vízfolyás-rendezési, belterületi vízrendezési tervek készítése B) Csapadékvíz elvezetés, vízfolyás-rendezés, belterületi vízrendezés C) Duna elmaradt mederrendezési és árvízvédelmi létesítményeinek megvalósítása Karsztvízbázisok védelme:

A) Üzemelı vízbázisok védelme B) Távlati vízbázisok biztonságba helyezése Hulladékkezelés, -gazdálkodás fejlesztése: •

Települési hulladékgazdálkodás rendszerének és informatikai hátterének megteremtése: A) Megyei hulladékgazdálkodási terv készítése B) Települési (térségi) hulladékgazdálkodási tervek készítése, megvalósítása

43 C) D) E) F) G) H)

•

Települési hulladékok információ rendszerének létrehozása Korszerő regionális lerakó telepek kialakítása Átrakóállomások kialakítása Hulladékudvarok kialakítása Szelektív hulladékgyőjtési rendszerek és hasznosító mővek kialakítása Települési hulladék lerakók (nem megfelelı mőszaki védelemmel rendelkezık) rekultiválása I) Dögkutak, térségi ellátást biztosító feldolgozók létesítése Illegális hulladéklerakó helyek felszámolása

A megyei környezetvédelmi program megvalósulásával szorosan összefüggı, azt elısegítı további elsıdleges prioritású programok: • •

települési környezetvédelmi programok készítése (szinte mindenütt megtörtént) megyei területrendezési terv készítése (megtörtént) A) A területrendezési terv beépítése a megyei területi információs rendszerbe B) A területrendezési terv környezeti, társadalmi, gazdasági hatásainak vizsgálata, a tájterhelhetıségi elıírások érvényesítése C) Településrendezési tervek készítése

Komárom-Esztergom megye 2002-ben elfogadott, korábbi Fejlesztési tervébıl az alábbiak emelhetık ki: Kiemelt környezeti programok: Energetika és egyéb ipar okozta problémák: A bányászat, az energetikai ipar és az egyéb nehézipari ágak utolsó évszázadban okozott környezeti terheléseinek, kárainak pontos felmérése a megye területén elkerülhetetlen feladat. A meglévı felhagyott bányászati üzemterületek, épületek elbontása a közeljövı feladata, illetve az is, hogy amely terület hasznosítható, azt a terület rekultivációját követıen hasznosítani kell. A még üzemelı erımővek esetében (Vértesi Erımő Rt.) meg kell valósítani a retrofit programot (megvalósult). Az utolsó évszázadban a bányászat olyan technológiai rendszereket fejlesztett ki, akkora termelési kapacitásokat mozgósított, amelyek "károkozó sebességével" a természet már nem tudja felvenni a versenyt, és így jelentıs környezeti károsodásokat szenvedett a megye területe. Sokkal nagyobb károkozás, hogy a tervezhetı, sok esetben tervezett helyreállítási munkákat nem végeztek, végeznek el a bányászkodók. A térség egyik legjelentısebb környezeti károkozását a szénbányászat miatti karsztvízszint csökkenést követı tömeges forrás elapadások jelentették. A szénbányászat során a térségben négy jelentısnek mondható „károkozás” található. Ilyen a mélymőveléső bányászat omlasztásos fejtését követı felszakadások, lehajlások felszínalakító hatása; a mélymővelés másik tájsebe a mélységi meddıbıl képzett meddıhányók, melyek a fedıkızetek magas széntartalma miatt öngyulladásra hajlamosak. A szénbányászat harmadik megjelenési formája a külszíni fejtés, mely általában meddıhányóból és bányaudvarból tevıdik össze, de megjelenhet a vetı mentén megmaradt sziklafal, valamint a zárógödör, igen gyakran lefolyástalan tó formájában. A szénbányászat térségi károkozásának különleges formája a dorogi és tatabányai iszap-tömedékeléses mélymőveléshez szükséges homok kitermelésbıl keletkezı roncsolt felszínek.

44 A kı- és murva-bányászat a meredek bányafalak hátrahagyásával jelent környezeti károsítást, melyeket általában nem lehet „eltüntetni” A Duna-parti sódertermelés általában az ártérre korlátozódik, így számottevı környezeti kárt nem okoz. Komárom-Esztergom megyében rövid távon meg kell valósítani a tervezhetı – sok esetben tervezett – helyreállítási munkákat; a „gazdátlan” tájsebek rekultiválását; meg kell oldani a környezet szennyezésük csökkentését.

Összegzı helyzetértékelés Az eddig elkészített, ill. elfogadott megyei szintő dokumentációk sem elemzik teljeskörően a közelmúlt már leépült üzemi területek és a közeljövıben még várható „barnamezık” helyzetét, hasznosítási lehetıségét. Általánosságban tervezik a tájsebek megszüntetését, bányászati rekultivációt, de nem jutnak el azon felismerésig, hogy a bányakár minıségét elemezzék, s kimutassák, hogy vannak helyreállítható, a károsodás mértékét csökkentı és gyakorlatilag helyreállíthatatlan tájsebek. A magyar törvénykezés is „adós” ennek kezelésével, hiszen akkor lényegesen ki kellene terjeszteni a ma érvényben lévı bányatörvény e szakágra vonatkozó felelısségvállalását. A megyei területfejlesztési koncepció „Barnamezıs területek, roncsolt területek rehabilitációja, rekultivációja” altéma-területének SWOT-elemzése:

Erısségek

Gyengeségek

Lehetıségek

Veszélyek

45

5.5. BIZTONSÁG-POLITIKA (RENDVÉDELEM, TŐZ- ÉS KATASZTRÓFAELHÁRÍTÁS)

Dokumentumok elemzése: Az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) stratégiai céljai között szerepel a „Természeti erıforrások és környezeti értékek védelme és fenntartható hasznosítása”, mely fejezetnél kerültek rögzítésre az alábbiak: A civilizációs és természeti katasztrófák megelızése, a hatékony védelem megteremtése, a környezet- és természetvédelemre kockázatot jelentı események csökkentése, az esetleges károk minimalizálása érdekében korszerősíteni kell a felkészülés, védekezés és rehabilitációs tevékenységet. Meg kell teremteni a beavatkozás gyors, szakszerő, biztonságos feltételeit. Hatékony együttmőködést kell kialakítani a veszélyhelyzetek, természeti és civilizációs katasztrófahelyzetek komplex kezelésében, a lakosságvédelemben a helyreállítások koordinálásában a hazai és európai társszervezetekkel, intézményekkel, a társadalmi és civil szervezetekkel, felkészülve a hosszú távon jelentkezı veszély-helyzetekre.

A Belügyminisztérium stratégiai fejlesztésének célja címő szakmai anyag 2003-ban készült el, melynek célja, hogy meghatározza a Belügyminisztérium (BM) stratégiai fejlesztésének kulcskérdéseit, alapvetı céljait és irányait, valamint felvázolja a megvalósításhoz szükséges végrehajtási program leglényegesebb elemeit. A megfogalmazott kulcskérdések azért stratégiai jellegőek, mert ráirányítják a figyelmet azokra a területekre, amelyek a minisztérium eredményességét alapvetıen befolyásolják, és ahol tartós, gyökeres változtatásokra a leginkább szükség van. A minisztérium stratégiájának megvalósítása csak egy hosszú változási folyamat eredményeként képzelhetı el, amelynek kulcskérdései szükségszerően következnek a kormányprogramnak a kormányzásra vonatkozó átfogó célkitőzéseibıl. Ezek szerint az állam legyen erıs, hatékony, de ugyanakkor a szükségesnél nem nagyobb és költségesebb. Decentralizált, technikailag jól felszerelt és megfizetett közszolgálati alkalmazottakkal mőködjön. Az állami szabályozás egyfajta közérdekő szolgálat, amely csak akkor éri el a célját, ha nem lépi túl a feltétlenül szükséges mértéket, ezért új lendületet kell adni a deregulációnak, a felesleges szabályok és a bürokrácia visszaszorításának. Ha egyszerősödik a hatósági tevékenység, javulni fog az állami közszolgáltatások minısége is. A Kormány megköveteli az állami szervek mőködésében a szakszerőséget, az átláthatóságot és az ellenırizhetıséget. Elısegíti a tıle független autonóm érdekképviseletek megerısödését. Mindezek alapján az alábbi kormányzati célkitőzések fogalmazhatók meg, amelyek a BM stratégiai céljait és irányait is meghatározzák. A közigazgatás legyen - erıs, cselekedni képes és tettre kész, - költségtakarékos és hatékony, - megfelelı mértékben decentralizált, - szakszerő, átlátható, ellenırizhetı és megbecsült, - a felesleges szabályoktól és az indokolatlan állami beavatkozásoktól mentes,

46 -

a minıségi fejlesztést központi kérdésként kezelı, az autonóm civil szervezetekkel korrekt, kölcsönös érdekeken nyugvó, együttmőködı kapcsolatokat ápoló.

Fenti stratégiai célok és irányok meghatározása részletesebben: Erıs, cselekedni képes és tettre kész közigazgatás: A belügyi tárca legyen dinamikusan megújuló minisztérium, amely gyorsan, rugalmasan képes reagálni a változásokra. Ha cselekedni kell, legyen arra képes azonnal, ha pedig súlyos érdekek ütközésével járó feladatot kell levezényelnie, legyen képes a konszenzusteremtésre. A döntések megalapozottságát megfelelı információáramlás biztosítsa, a személyi állomány hozzáállását engedelmesség helyett a közérdek szolgálata, valamint a szervezeti és mőködési célok megvalósítása iránti elkötelezettség jellemezze. Ez utóbbi nélkülözhetetlen feltétele a kreativitás kibontakozásának. A vezetık éljenek hatáskörükkel és tudatosan vállalják fel döntéseikért a felelısséget. Gyökeresen változtatni kell az ún. kézi vezérléses, irányítási, vezetési módszereken, amelyek többnyire a felelısségvállalás felfele történı hárítását eredményezik. A tekintélyelvre épülı vezetési stílust a beosztottak érdemi felelısségvállalására, kreativitására alapozó vezetési magatartással kell felváltani. Költségtakarékos és hatékony közigazgatás: A minisztérium feladatellátását és gazdálkodását alapvetıen a költségtakarékosságnak és a hatékonyságnak kell jellemezni. Ez szükségessé teszi bizonyos minisztériumi feladatok újraértékelését és leválasztását az állami szerepvállalástól. Csak olyan tevékenységet lásson el a minisztérium, amely a közhatalmi jellegő szabályozó-koncepcionáló profilba beleillik. Az egyéb tevékenységeket rá kell bízni a piaci alapon mőködı szervezetekre, mert ott a feladat – a verseny szülte kényszer miatt – hatékonyabban, magasabb minıségi színvonalon látható el. A gazdálkodásban tulajdonosi szemlélet helyett szolgáltatás-vásárlás szemléletre van szükség. A nélkülözhetetlen beruházások finanszírozására olyan pénzügyi megoldásokat kell találni, amelyek költségei nem lökésszerően koncentráltan jelentkeznek, hanem több évre eloszlanak. Megfelelı mértékben decentralizált közigazgatás és az ehhez igazodó minisztériumi struktúra: Meg kell valósítani a politikai és igazgatási decentralizációt, valamint az EU normák szerinti régiók, valamint kistérségek kialakítását, amelyek hatékonyan és versenyképesen hasznosítják a regionális, illetve kistérségi erıforrásokat. A regionalizmus kérdésköreit és szakmailag megalapozottan tisztázni kell, mert a kihívásokra adott válaszok hosszú távra lerakhatják annak az útnak a mérföldköveit, amely visszafordíthatatlanul vezet az európai értelemben is korszerő, demokratikus és hatékony államberendezkedéshez, a magas színvonalú és az állampolgárok közmegelégedésére mőködı közigazgatáshoz. Az önkormányzati választott régiók kialakításában a közigazgatás reformját össze kell kapcsolni a területfejlesztési funkciók ellátásával. A decentralizáció elsıdlegesen nem a központi önkormányzati rendszeren belüli funkciók átrendezését, hanem a központi kormányzati feladatok egy részének regionális szintre telepítését kell, hogy jelentse. A túlzott központosított kormányzati hatalom ésszerő lebontása elkerülhetetlenné teszi a finanszírozási rendszer megújítását is. A minisztériumnak aktívan közre kell mőködnie a decentralizáció folyamatában. A cél az, hogy készen álljon az önkormányzatok problémáinak gyors érzékelésére és eredményes kezelésére.

47

Szakszerő, átlátható, ellenırizhetı és megbecsült közigazgatás: A belügyi tárca legyen innovatív minisztérium, amely képes szellemi mőhelyként a tudomány eredményeit és a gyakorlati tapasztalatokat ötözve stabil és megbízható szakmai hátteret biztosítani a kormányzati törekvések megvalósításához. A tárcát a titokzatosság és a körülményes elérhetıség helyett a nyitottság jellemezze. Az állampolgároknak, illetve az ıket képviselıknek (polgármesterek, jegyzık, szakmai érdekképviseletek, szakszervezetek) joguk van arra, hogy élı, közvetlen kapcsolatokat ápolhassanak azzal a minisztériummal, amely a belsı ügyek igazgatásért felel, az embereként van, s ezért a hétköznapi ügyek minisztériumaként valóságos szolgáltató szervezetként képes mőködni. A közigazgatás átalakításának egyik fontos eleme a személyi állomány alkalmassá tétele az európai színvonalú közigazgatási tevékenységre. Hiába alkotunk európai értelemben harmonizált jogszabályokat, korszerősítjük a közigazgatás szervezetrendszerét, ha a köztisztviselı felkészültsége, szakmai hozzáértése, szemlélete nem tart lépést a korszerő követelményekkel. A magas szakmai és erkölcsi követelmények teljesítése csak akkor várható el a személyi állománytól, ha mind anyagi, mind pedig erkölcsi megbecsülése biztosított. Olyan jogi szabályozásra van szükség, amely kiszámítható, igazságos, ugyanakkor megfelelı differenciálást is lehetıvé tevı elıremenetelt, illetve díjazást biztosít. A közigazgatás sajátos viszonyainak tükrözıdniük kell a jogi szabályozásban, ezért az egységesítési törekvések nem járhatnak azzal, hogy a köztisztviselıi kar sajátos érdekei, eddig következetesen képviselt értékei meggyengüljenek. Felesleges szabályoktól és az indokolatlan állami beavatkozásoktól mentes közigazgatás: A BM megújulása a bürokrácia más szemlélető megközelítését is igényli. A belsı folyamatok mőködéséhez, a jogszabályok érvényesítéséhez és a feladatok eredményes végrehajtásához szükség van a jó bürokráciára, amelyet elsısorban a magas minıségi színvonal, a költségérzékenység és a projektszemlélet jellemez. Meg kell szüntetni azonban a nehézkes, lassú és körülményes, az állampolgárt másodlagosnak tekintı rossz bürokráciát. A közigazgatási eljárás megújításával fel kell számolni az indokolatlanul korlátozó vagy eljárási többletterhet elıíró jogszabályi rendelkezéseket, amelyek miatt úgy érzi a lakosság, hogy a hatóságok packáznak velük és feleslegesen zaklatják ıket. El kell érni, hogy a hivatali ügyintézés egyszerőbbé, érthetıbbé, és áttekinthetıbbé váljon valamennyi állampolgár számára, mert csak így biztosítható a hivatalokban az esélyegyenlıség. Egyszerősíteni kell a közigazgatási ügyintézés folyamatát, és meg kell szüntetni a jogi beavatkozást, ha az nem jár társadalmi haszonnal, illetve ahhoz nem főzıdik nyomós közérdek. Ehhez azonban alapvetı szemléletváltozásra van szükség a jogalkalmazásban és a jogalkotásban egyaránt. A közigazgatás minıségi fejlesztése: Mára már elfogadott tény, hogy a hatékony közigazgatás a fenntartható gazdasági növekedés nélkülözhetetlen feltétele. A közeljövı egyik kihívása a korszerősítés és a minıségfejlesztés számára, hogy a költségtermelı közigazgatás értékteremtı közigazgatássá váljon. Ezért el kell érni, hogy a minıségfejlesztés területén elért kezdeti sikerek általános áttörést hozzanak. Nap mint nap eszünkbe kell, hogy jusson: ha ugyanazt tesszük változtatás nélkül, mint eddig, akkor csak ugyanazt az eredményt kaphatjuk, mint korábban. A siker záloga tehát a cselekvés, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy másként kell cselekednünk, ha mást akarunk. A legnagyobb hangsúlyt a minıségelvő szakmai környezet, az általános minıségi kultúra fejlesztésére kell helyezni. Csak akkor lehetünk sikeresek a minıségfejlesztésben, ha a személyi állomány szemléletében alapvetıen megújul, s a minıséget munkája legfontosabb vezérlıelvének tekinti. Nemcsak elviseli a minıségfejlesztéssel járó

48 kötelmeket, hanem tudatosan azonosul a minıségi célokkal, s hajlandó tevékenyen közremőködni azok eléréséért. Az autonóm civil szervezetekkel korrekt kölcsönös érdekeken nyugvó, együttmőködı kapcsolatokat ápoló közigazgatás: A minisztériumnak új fejezetet kell nyitni a szakmai és érdekképviseleti szervekkel való kapcsolattartásban is. Mindenekelıtt arra kell törekednie, hogy a formális kapcsolatrendszert felváltsa az érdemi, konszenzuskeresı együttmőködés. A Belügyminisztérium stratégiai célkitőzései alapján az irányítása alá tartozó szervetek elkészítették szakstratégiáikat, melyek a funkcionális – humán, gazdasági és informatikaistratégiák figyelembevételével kerültek kidolgozásra és alkalmazásra, illetve végrehajtásra.

Az Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) a biztonságpolitika számára az alábbi területi prioritásokat fogalmazta meg: A rendvédelmi, a tőz- és katasztrófavédelmi szervezetrendszer, infrastruktúra fejlettsége közvetlen hatást gyakorol a versenyképesség, az ipari-gazdasági fejlettség, a közlekedésfejlesztés, a környezet- és a természetvédelem területeire egyaránt, jelentısen befolyásolva az emberek biztonságérzetét meghatározó életminıséget. Az épített és természeti környezet, az emberi élet és az egészség megóvásának elsıdleges eszköze a megelızés. E körben szükséges a korszerő veszélyelemzési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, a lakosság biztonsági kultúrájának növelése, az elırejelzés, a monitoring- és riasztórendszerek létrehozása és üzemeltetése, a bőnmegelızés és bőnüldözés speciális területi prioritásainak megfogalmazása és a mindenki számára biztonságos környezet kialakítása érdekében az ún. egyetemes tervezés alkalmazása. A mentı- és tőzvédelemi szolgáltatást nyújtó tőzoltó és katasztrófavédelmi egységek infrastruktúrájának – diszlokációjának – fejlesztésével a veszélyhelyzetek, katasztrófák károsító hatása megelızhetı, jelentıs mértékben csökkenthetı. Biztosítani kell, hogy az országos és regionális fejlesztési programok szerves részei legyenek az adott fejlesztéshez szükséges biztonsági infrastruktúra-fejlesztési elemek is: - Szükséges a mentı-, tőzvédelmi, katasztrófavédelmi lefedettség javítása annak érdekében, hogy a beavatkozó egységek a riasztástól számítva legfeljebb 15-20 percen belül kiérkezzenek a helyszínre. - A természeti katasztrófáktól (árvíz, belvíz, aszály, erdıtőz) fenyegetett térségekben az elırejelzési, monitoring és riasztórendszerek mőködési feltételeinek biztosítása, a veszélyelemzési, kockázatértékelési módszerek bevezetése, fejlesztése, a védelmi rendszerek megerısítése, a szomszédos országokkal való együttmőködés erısítése. - A dunai hajózás biztonságának megteremtése, közlekedésszervezési és infrastruktúrafejlesztési eszközökkel. - A határmenti térségekben (a határok átjárhatóságának biztosítása mellett is !) a hazai és a nemzetközi bőnözés csökkentése, a megelızési tevékenység erısítése. - Az elmaradott, súlyos társadalmi-gazdasági feszültségekkel küzdı térségekben az átlagnál nagyobb arányú személy elleni bőncselekmények megelızése bőnmegelızési programok keretében, közösségfejlesztéssel, civil szervezetek bevonásával. - A turisztikailag leginkább preferált térségekben (Budapest, Balaton-térség) elsısorban a vagyon elleni bőncselekmények megelızése, a távközlési és informatikai rendszerekkel, a személyi állomány és a jármőállomány fejlesztésével.

49 -

A bőnügyileg leginkább fertızött nagyvárosi agglomerációkban az átlagnál nagyobb vagyon elleni, illetve közterületi bőnözés visszaszorítása. A környezetre veszélyt jelentı iparral rendelkezı térségekben a nukleáris és kémiai biztonság magas szintő biztosítása érdekében a települési védelemi intézkedési tervek elkészítése és végrehajtása, a kockázatkezelési, -megelızési és kárelhárítási rendszerek karbantartása és fejlesztése szükséges.

Összegzı helyzetértékelés: Bőnügyi helyzet értékelése: Megyénk bőnügyi fertızöttsége a korábbi néhány évi csökkenést követıen 2005-ben ismét nıtt, így újra az elsık közé kerültünk az országos rangsorban a bőnelkövetık, valamint bőncselekmények 100.000 lakosra vetített arányát tekintve. A bőnözés egészét tekintve, strukturális változás évek óta nem tapasztalható A nyomózó hatóságok eljárásainak több mint fele (54,6 %) az elmúlt évben is vagyon elleni bőncselekmények elkövetése miatt indult. Ezt a közrend elleni (18,5 %), a közlekedési (9,7 %), a házasság, a család, az ifjúsági és a nemi erkölcs elleni (7,1 %) és a személy elleni (5,2 %) fejezethez tartozó jogsértések követték. Megállt a vagyon elleni bőncselekmények számának több éve tartó mérséklıdése, a személy elleniek alig észrevehetıen növekedtek, de a korábbi idıszakhoz képest kevesebb emberölés kísérlete és szándékos testi sértés miatt kellett eljárni a rendırségnél. Az ismertté vált bőncselekmények közel egyötödét a közrend elleniek alkották. A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni jogsértések megháromszorozódtak. Az elızı idıszakhoz képest az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bőncselekmények gyakorisága 26,5 %-al növekedett. Több lett a hamis vád, a hivatalos személy elleni erıszak, a vesztegetés miatti nyomozások száma. Tőzvédelmi, katasztrófavédelmi helyzet értékelése: A tőzvédelmi lefedettség napjainkra jelentısen javult. Az önkéntes tőzoltóságok száma 2005. december 01-tıl 5-re emelkedett, így a mentı tőzvédelmi feladatokat 9 tőzoltóság látja el, állandó készenléti szolgálatot fenntartva. 46 település elérhetı 15 percen belül, 24 pedig 20 percen belül. Ezzel a kormányprogramban megfogalmazott cél csaknem teljesül. 6 település van (Dömös, Réde, Ácsteszér, Aka, Csatka, Súr ) amelyek csak 21-30 percen belül érhetık el az esemény jelzését, illetve a riasztást követıen. Megyénkben a tőzoltó egyesületek (társadalmi szervezetek) száma az elmúlt 15 évben jelentısen lecsökkent. 12-15 olyan szervezetet tartanak nyilván, akik a székhely településükön esetlegesen riaszthatók, és beavatkozási készségük eléri az elvárható szintet. A települések több mint 2/3-án gyakorlatilag nincs, vagy nem mőködik olyan szervezet, amely esemény (tőz, elemi csapás, egyéb baleset, katasztrófahelyzet) során az azonnali beavatkozást meg tudná kezdeni. Komárom-Esztergom megyében az elmúlt idıszakban 1700-2500 között mozgott a tőzoltói beavatkozást igénylı esetek éves száma. Az események kb. 2/3-a tőzeset, 1/3-a mőszaki mentés.

50

A tőzeset során elhunytak száma 1-8 fı/év, a sérültek száma 7-23 fı/év, több év átlagában. A tőzesetek 50-60 %-a kárnélküli, az esemény nemzetgazdasági jellege szerinti megoszlása évenként eltérı adatokat mutat. A személyi ingatlanokban keletkezı ún. káros tüzek 200-300 esetben keletkeznek évente. Az ipar területén 50-100 esemény fordul elı egy évben. A mezıgazdaságban keletkezı tüzek száma igen nagy szórást mutat – 300-800/év – attól függıen, hogy csapadékos vagy száraz a tavaszi, illetve nyári-ıszi idıjárás. A közlekedés területén általában 30-50 tőzeset következik be évente. A mőszaki mentések közül kiemelkedı a közlekedési balesetek száma, 200-260 esemény történik évente. Megnövekedett a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek száma, melyek új kihívásokat jelentenek a tőzoltóknak és a katasztrófavédelmi szakembereknek egyaránt. A megye katasztrófa-veszélyeztetettségét elemezve elsı helyen szerepel az ár- és belvízi fenyegetettség. A természeti katasztrófák sorában a földrengés és az elemi csapás, a szélsıséges idıjárásból fakadó veszélyek egyaránt megtalálhatók. Komárom-Esztergom megye iparosodottsága jelentıs, magas a veszélyes üzemek száma, ezen belül jelenleg 5 tartozik az ún. SEVESO II. elıírások hatálya alá. Jelentıs a veszélyes anyagok közúti, vasúti és vízi szállítása, mely ugyancsak potenciális veszély forrást jelent a megye lakosságára. A megyei területfejlesztési koncepció „Biztonságpolitika, rendvédelem, tőz- és katasztrófa-elhárítás” altéma-területének SWOT-elemzése: Erısségek Rendvédelem: •

• •

• • • • •

Gyengeségek Rendvédelem:

Nemzetközileg is elismert • A megfelelı társadalmi megbecsülés eredményesség a bőnüldözı munka és bizalom hiánya érzıdik a területen egyes szakterületein, a belül közlekedésbiztonság javítása terén • Bizonytalanság a korábbi, illetve a Egyre több kreatív, változtatni akaró várható átszervezések miatt felsı- és középszintő vezetı • Gyengülı közösségi szellem A kezdeti lépések megtétele a humán • Magas létszámhiány, nagy fluktuáció erıforrás gazdálkodást érintıen (a • A fegyelmi helyzet elvárható szinttıl vezetıképzés fejlesztése, a való elmaradása nyelvképzés beindítása, a munka• Korrupciós veszélyeztetés körelemzés, a karrierpálya terén) A tudományos munka és az innováció szerepének felértékelıdése Tőz- és katasztrófavédelem: Emelkedı technikai színvonal Alkalmazkodó készség Az önkormányzati szféra egyértelmő • Elszívó hatás a speciális, támogatása kvalifikáltabb és idegennyelvtudással rendelkezık Kiegyensúlyozott kapcsolatok az tekintetében együttmőködı szervekkel.

51

Tőz- és katasztrófavédelem: •

•

•

• • • •

A fejlıdési tendencia egy nagyobb hatékonyságú megelızési, hatósági tevékenységet végzı, beavatkozásra és koordinálásra képes szervezet kialakításának irányába mutat A szervezet képes megfelelni a változó kockázati tényezık által megjelenı követelményeknek, a katasztrófák hatásainak, illetve az új típusú kihívásoknak A szervezet rendelkezik a mőködéséhez szükséges jogszabályi környezettel, az EU-s jogharmonizáció megtörtént Egyre kedvezıbb a szolgálatot teljesítık társadalmi megítélése Folyamatosan javul a képzettségi szint Nagyarányú tőzoltó-technikai eszközfejlesztés Tőzvédelmi lefedettség szintje az országos átlagon felüli, rövidebbek a vonulási idık

Lehetıségek

• •

• • •

Negatív egészségügyi és mentálhigiéniás hatások begyőrőzése, korai elhasználódás Az egyes állománykategóriákon belül, illetve azok között meglévı, korábban kialakult anyagi és egzisztenciális feszültségek Egyenetlen leterheltség Gazdálkodási nehézségek, folyamatos takarékossági kényszer Egyes fejlesztések elmaradása

Veszélyek