XX. évfolyam 6. szám 2015. június
Kertvárosi Krónika Valami többet
S Z E Ú J P E
N T
S
I
T
S
-
T
K
V
E
Á
R
N
T V Á R
P L
O
É
S
B
I
Á N I A
Életünk fontos sarokköveinek hétvégéje. A Krónika e számának megjelenése éppen azokra a napokra esik, amelyek két rendkívül fontos dolgot hivatottak ünnepelni: az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust és a közösséget. A Juniális forgataga, az együvé tartozás, közösségi tudatunk megerősítése vezeti fel a hétvégét, amelynek célja, hogy tovább erősödjön kertvárosi közösségünk, s benne az egyén identitása, majd vasárnap az egyik legszebb ünnepünk mutat rá határozott pontossággal, mi, illetve ki köré is kell építenünk ezt a közösséget. Hogy mi, illetve ki köré érdemes felépítenünk az egész életünket. Mert íme, Ő velünk van minden nap… Életünk és közösségünk felépítése nehéz feladat. Ha értékes életet, értékhordozó közösséget szeretnénk, mindenképpen az. Megannyi kihívás, akadály, kísértés nehezíti. Körös-körül értékrelativizmus, közöny, szürkeség. Mintha e kor társadalma (is?) a középszerűség társadalma lenne, amely nem kíván többet, csak vegetálni, a saját kényelmét biztosítani. Igen, az egyik legnagyobb kihívás a középszerűség mulasztáson alapuló vétkének legyőzése. Az egyén és a közösség számára egyaránt. Mindennapjainkban és ünnepeinkben ugyanúgy. Amikor Horatius arról írt, hogy boldog élete lesz, „akinek szívében arany közép tart súlyegyent”, nem a szürkeséget, hanem a szélsőségektől való mentességet ünnepelte. Mintha egyre többen esnének abba a hibába, hogy ezt félreértelmezik. Keresztényi küldetésünkből fakadóan is törekednünk kell egyfajta minőségre. Nem szabad középszerű életet élnünk, nem szabad középszerű vallásosságba fojtanunk hitünket, ugyanígy nem szabad középszerű közösséget építenünk. Azon az úton kell járnunk, melyen kerülhetjük a mulasztást. Hiszen a középszerűség meghaladásához le kell győznünk közönyünket, közönyünk legyőzéséhez félre kell tennünk lustaságunkat. A szürkeséget, átlagosat ugyanis az értékőrzés és az értékteremtés győzi le. A cél tehát: értékes életet kell élnünk. E küldetésünk pedig Krisztusban és a világnak Krisztust hitelesen felmutató közösségünkben teljesedhet ki igazán. Erről szól ez a hétvége. Vágvölgyi Gergely
Lelkiség
Találkozhatunk, de kivel és hogyan? Szeretünk találkozni embertársainkkal, beszélgetni és időt eltölteni velük. Ez teljesen emberi tulajdonság. Vágyunk találkozni azzal, aki jóságos, tiszta, energikus, irányt mutat, kedves, meghallgat és így talán röviden összefoglalva azt is mondhatjuk, hogy ez a személy, akire vágyakozunk szerethető és szeret is minket. De van-e olyan valaki, akiről ez minden esetben elmondható és nem csak akkor mehetünk oda hozzá, vagy hívhatjuk fel, ha jó passzban van, nem fáradt és semmi és senki nem keseríti el... Mindannyian vágyunk egy olyan barátra, akire minden helyzetben lehet számítani. Jézus azt mondta apostolainak (ami nekünk is szól), hogy barátainak nevezi őket. Szeretne a mi barátunk is lenni, egészen közel lenni hozzánk. Máshol pedig azt mondta: „én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." (Jn 6,51)
Az egyik legnagyobb ajándék az életünkben maga az Oltáriszentség. Egy olyan közösséget élhetünk meg általa, amit senki és semmi más által nem tudunk átélni. Természetesen ez egy olyan igazság, amit nem tud mindenki elfogadni. Nincs olyan (sors)közösség, amit mindenki elfogad építőnek és éltetőnek. A Teremtő megadja nekünk azt a szabadságot, hogy még ezt a közösséget is visszautasíthatjuk. Ezt a fajta együttlétet sem kényszeríti ránk. Miért is tenné? Egészen szabadnak teremtett minket. Többen mondák már nekem: „Szoktam imádkozni a magam módján. Templomba nem járok, de imádkozom rendszeresen. Keresztény vagyok, meg vagyok keresztelve...” Mire törekszünk? A minimálisra? Vagy szeretnénk egyre többet és többet megismerni Istenből is? Egyre személyesebbé válhat a vele való kapcsolatunk. Talán mindegyikünknek van olyan élménye, amikor valamelyik étkezésünknél – akár játékból vagy humorból – kényszerítet-
tek minket, hogy együnk vagy igyunk még, de már abszolút nem esett jól. Megteltünk, jól laktunk. Az Úr Jézus Krisztussal kicsit más a helyzet. Vele nem Tudunk betelni. Mindig vágyakozunk utána. Ő is egy személy, akivel találkozhatunk. De a nagy különbség ott van, hogy Ő mindig készen áll a velünk való találkozásra. A legtöbbször mi nem vagyunk eléggé befogadóak, pedig mindig tehetünk érte. A csöndes vágyakozás, az imában való elmélyülés segít minket a találkozásra készülni. Milyen csodálatos az Eukarisztia Titka! Az Isten Önmagával táplál minket, Szent Testével és Szent Vérével. Találkozhatunk vele, ahogy senki mással. Ő mindig szomjazik és vágyik utánunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy a szentmisében a lehető legtisztább szívvel találkozhassunk vele! Urunk Jézus, köszönjük Neked a meghívást és hálát adunk a veled való közösségért! István atya
Ima közösségünkért Drága Jézusunk! Te megajándékoztál bennünket azzal, hogy ismerhetünk Téged, és megkértél bennünket, hogy apostolaid legyünk ebben a kietlen, céltalan, bolyongó világban! Arra kérlek, hogy formáld közösségünket élő közösséggé, hogy valóban a Te Egyházadnak, mint a Te földi Testednek hasznos részei legyünk, hogy közösségünkből a Te fényed ragyoghasson és teljesíthessük küldetésünket, melyet Te bíztál ránk! Ébreszd fel közösségünk valamennyi tagjának szívében a Szentlélek tüzét, hogy élő hitünk legyen és a Te ragyogásod ellenállhatatlanul vonzza Hozzád mindazokat, akik, akár az elkövetkezendő juniálison, vagy bármikor találkoznak velünk, hogy ezáltal Veled is találkozhassanak! Amen Jakab Feri 2
Interjú Snell György püspök atyával
Püspökként mosolyogni a világra Május végén plébániánkon találkozott az espereskerület papságával Snell György atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közelmúltban felszentelt új segédpüspöke. Ez alkalomból adott interjút a Kertvárosi Krónikának, melyben beszélt püspöki hivatásáról, a papi szolgálatról, missziós lehetőségekről és az alázatos vendéglátásról. Püspök atya, Önt december 6 -án szentelték fel a püspöki szolgálatra. Az azóta eltelt fél évben hogyan élte meg a hivatását? Milyen kihívásokkal és milyen örömökkel találkozott? Nagyon sok örömöm van benne, nem is hittem, hogy a püspökség ennyi örömöt jelent! Persze kétségtelenül nagyon sok kihívást és többletmunkát is. A szentelés után az első feladatot és örömöt a püspöki primíciák jelentették. Szombati napon szenteltek a Szent István Bazilikában, másnap ott mondtam az első püspöki szentmisémet. Rögtön a mise után autóba ültünk és huszonhat testvéremmel indultunk Częstohovába. Hazaérkezés után készülődtünk a karácsonyra, de mutattam be ünnepi primíciát előző plébánosi helyemen is, ahol korábban harminchárom éven át szolgáltam. Az ünnepek után a szülőfalumban, Gádoroson is misét mondtam. Nagyon megható
volt, hogy csordultig megtelt a templom. Azóta is rengeteg munkám van. Nagyon sok helyre hívnak bel- és külföldön egyaránt, ami nagy megtiszteltetés, de nagy feladat is egyben, mert egy-egy alkalomra sokat kell készülni. Több egyházmegye meghívott, hogy tartsak papi rekollekciókat, búcsúkat, lelkigyakorlatos beszédeket. Ezekre nem lehet egyszerűen csak odamenni, hanem lelkiismeretes felkészülést igényel. A nagy leterhelést elsősorban nem is én érzem meg, hanem a híveim. Nagyon szeretem őket, igyekszem szoros kapcsolatban lenni velük. Tudja, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. De ez általában is igaz; ha az ember rámosolyog a világra, az visszamosolyog. A híveim pedig mostanában többször megállítanak az utcán, hogy kevesebbet látnak. Igyekeztem persze mindent úgy szervezni, hogy a vasárnapi nagymisét továbbra is én tudjam tartani, de ez nem mindig sikerül – ilyenkor hiányolnak a hívek. Milyen feladatok várnak Önre a következő hetekben? A közeljövőben is sok helyen fogok szolgálni. Ez nagy öröm számomra. Jézus Szíve ünnepén Zalaegerszegen veszek részt búcsún, a következő naptól egyhetes lelkigyakorlatot vezetek az Egri Egyházmegye szentelés előtt álló kispapjainak. Ez
azt jelenti, hogy hat napon keresztül napi négy lelkigyakorlatos beszédet mondok nekik. Nagy felelősség és alapos felkészülést igényel. Általában éjszaka jut idő rá, hogy felkészüljek ezekre a beszédekre. Mik azok a feladatok, amelyeket Önnek delegált a bíboros úr? Mi az a terület, aminek Ön lett a felelőse? A bíboros úr feladatomul jelölte meg, hogy az esperesi gyűléseken vegyek részt, intenzíven tartsam a kapcsolatot a főegyházmegye papságával, törődjek velük, foglalkozzak a lelki gondozásukkal, ügyeikkel. Ez tehát az elsődleges feladatom. Ezen túl el kell látnom az általános segédpüspöki feladatokat, és a plébánosi munkát is. A Bazilika pedig nagy intézmény, a káplán atyákkal együtt negyven alkalmazottja van, igazi nagyüzem. Ma este is vár még rám egy litánia vezetése, valamint egy bibliaóra. Minden pénteken gyóntatok, elsőpénteken járok a 3
beteg testvérekhez. De nem panaszkodni szeretnék, hiszen én magam kértem, hogy had maradjak plébános. Említette, hogy első püspöki szentmiséje után azonnal Częstohovába utazott. Minden bizonnyal fontos hely az életében… Mindig „anyás voltam”, földi édesanyámat is nagyon szerettem és nagyon szeretem a Szűzanyát is. Évente háromszornégyszer megyek Częstohovába, hosszabbrövidebb időre. Ott elintézem az ügyeimet Anyácskámmal, aztán sietek haza. De annyi minden van, amivel kapcsolatban azt érzem, hogy meg kell beszélnem vele…! És még soha, egyetlen egyszer sem csalódtam a Szűzanyában, ő mindig erős támaszom volt. Az ottani püspöki primíciámat a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén mondhattam. A kegykép előtt mutattam be a szentmisét a házfőnök atyával, aki egyébként nagyon szépen beszél magyarul. Előtte részt vehettünk egy körmeneten is. Hagyomány, hogy a Szeplőtelen Fogantatás szobrot ezen az ünnepen a szentmise előtt megkoronázzák. Rengeteg virágot hoznak a hívek, az érsek atya pedig egy tűzoltódaru segítségével a magasba emelkedik és elhelyezi a szobor fején a koronát. Ez nekünk egy kicsit furcsa lehet, de nekik egy nagyon szép hagyományuk. Egyébként mindig azt 4
éreztem a lengyelekben, hogy nagyon személyes a hitük, ami nagy ajándék. Püspöki jelmondata: „Ti adjatok nekik enni!” Mi volt az oka, hogy ezt a jézusi mondatot választotta? Világéletemben lelkipásztor voltam. Papságom negyvennegyedik évét járom. Annyiszor megtapasztaltam már, hogy az emberek mennyire éhezik és szomjúhozzák az evangéliumot! Sokszor paptársaimat is bíztattam, hogy minél többet dolgozzanak a hívekért, hogy legyenek jelen az életükben és ismerjék fel a szükséget maguk körül! Nagyon fontosnak tartom például a temetéseket. Amikor Rákoskeresztúrra kerültem, „Soha, egyetlen egyszer sem csalódtam a Szűzanyában., Ő mindig erős támaszom volt.”
gyakorlatilag üres templomot vettem át. A következő harminchárom évben megtelt a templom, építettünk egy új, nagyobb templomot, majd az is megtelt, így egy üres helyett két teli templomtól búcsúztam el, amikor áthelyeztek. Megkockáztatom, hogy a hívek egyharmada a temetések révén került közel az egyházhoz. A temetések előtt mindig kikérdeztem a családot, feltérképeztem a személyes vonatkozásokat. Azután sosem engedtem meg magam-
nak, hogy ne prédikáljak a temetésen, a szentbeszédbe pedig belefűztem ezeket a személyes vonatkozásokat is. Annyira érzékeny az emberek lelke, anynyira vágyik a vigasztalásra, az örömhírre, a jó szóra! És mi többet adhatunk egy gyászolónak, mint az örök élet örömhírét?! Ezeket a lehetőségeket sokkal jobban ki kell használni, mint amennyire ma kihasználjuk. Én mindig azt éreztem, hogy az evangélium hirdetése hatalmas lelki erőt ad. „Menjetek el az egész világra…”! Püspöki jelmondatom emlékeztet arra, hogy mennyi munkára van szükség a szőlőben. Ha pedig egy kicsit szorosabb értelemben vesszük a jelmondatot, arra gondolunk, Ön kifejezetten jó házigazda lehet… Mindig is igyekeztem jó házigazda lenni. Két káplánom van. A reggeleink úgy néznek ki, hogy fél hétkor elmegyek vásárolni, hét órakor én mondom az első misét, aztán az egyik káplán nyolckor a másodikat, utána fél kilenckor együtt reggelizünk. Én akkor már terített asztallal várom a káplán atyákat, tudom, ki-mit szeret, felszolgálok nekik, beszélgetünk, aztán elmosogatok és mindenki megy a dolgára. Tényleg Ön szolgál fel az asztalnál?
Ez nálam hagyomány, addig szeretném folytatni, amíg csak mozogni tudok. Olyan jó olyankor velük együtt lenni! Ilyenkor van lehetőség megbeszélni a napi teendőket, örömöket, ügyes-bajos dolgokat. Nagyon szeretem őket, és egyébként is fiatal-párti vagyok. Nagyra becsülöm fiatal paptestvéreimet is, kiváló papok, akik jól kiegészítik egymást. Előfordult, hogy este csöngött a telefon. Felvettem, köszönt egy hívő, aki oda jár hozzánk. Csak annyit mondott: „Atya, olyan jó, hogy vannak nekünk! Olyan jó látni, hogy szeretnek minket a papjaink és egymást is szeretik! Jó éjt, dicsértessék!” Ezek olyan visszajelzések, amik igazolják, hogy a papok egymás közti szeretetközössége hihetetlenül fontos dolog. Ezt pedig igyekez-
nem kell plébánosként és püspökként is előmozdítani. A kertvárosi közösség lapjában nem kerülhetjük meg a kérdést: járt már nálunk korábban is, vagy most van itt először? A plébánián egyszer már voltam, még László atya idejében. Akkoriban az egyházi iskolákért voltam felelős, és amikor meglátogattam a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolát, rövid látogatást tettem a plébánián is, de sajnos akkor nagyon kevés időm volt. A templomot most láttam először és nagyon tetszett. Nagyon szép templomuk van és örülök neki, hogy a hívek hétről-hétre megtöltik! Beszélgetésünk a plébániai juniális napján, Úrnapja előtt
jelenik meg. Mit üzen a kertvárosi híveknek e két ünnep kapcsán? Méltó és igazságos, hogy a juniális éppen Úrnapja előtt kerül megrendezésre. Az Eucharistiát középpontba kell állítanunk. A communio, az áldozás közösséggé formál bennünket Krisztussal és egymással. Tehát miként az egyén Krisztushordozóvá válik, úgy összekapcsolódik a communioban testvéreivel is. A közösség örömének megélése a juniális alkalmával előkészíti, hogy másnap az Eucharistiát úgy ünnepelhessék meg, hogy „egy test és egy lélek” legyenek, amint azt az Úr akarja. Szívből kívánom, hogy nagyon szépen sikerüljön a juniális, sok keresőt szólíthassanak meg, másnap pedig egy szívvel sorakozzanak fel az Úr Jézus mögé! Vágvölgyi Gergely
Babits Mihály: Eucharistia Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős
A Megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás! ki két karjával általér
ha szellemében szellemünk nem részes és úgy vesszük Őt magunkhoz, mint ama vadak a tetemet vagy totemet?
törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje
minden családot s törzseket. Egyik karja az igazság, másik karja a Szeretet... Mit ér nekünk a Test, a Vér,
Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! Oldozd meg a bilincseket amikkel törzs és vér leköt,
szállna mellükbe - de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem.
hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap.
5
Tudástár
Szodoma és Gomora A Kertvárosi Krónika előző számában megkezdetett a bibliai nevek, fogalmak és események körüli vizsgálódásunkat folytatva ezúttal a Szodoma és Gomora történetével és a leírásban szereplő természeti jelenségek lehetséges magyarázatával foglalkozunk. Szodoma és Gomora történetét a Biblia 1 Móz, 13- 14, valamint a 18-19 fejezetei beszélik el. A történetüket hittanból jól ismerjük: a két város lakóinak erkölcsi romlottsága oly mérvű volt, hogy Isten elhatározta eltörli őket a föld színéről. Ábrahám hiába igyekezett megmenteni Szodoma lakóit (1 Móz 18, 22) nem volt benne 10 igaz ember sem, akik által megmenekülhetett volna az ítélettől. Isten kénköves tüzes esőt bocsátott a városra (1Móz19,24), amely így teljesen elpusztult. Csak Ábrahám unokatestvére, Lót és két leánya menekült meg. Lót felesége, mivel nem fogadta meg az Úr parancsát és menekülés közben hátrafordult és visszanézett a pusztuló városra, sóbálvánnyá változott. Szodomával együtt pusztult el Gomora (5Móz 29,22), valamint Admá és Cebójim is (Óz, 11, 8). Istennek ez a végrehajtott ítélete gyakran szerepel a szentírás lapjain annak példájaként, hogy milyen veszedelem vár azokra az emberekre, városokra és vezetőikre, akik istentelenül élnek (Ez 13,19; Jer 49,18; 50, 40; Ám 4, 11; Szof 9, 29). Mi tudható Szodomáról és Gomoráról valójában? Mit őrzött meg a hagyomány és mit sikerült a régészeknek, nyelvészeknek kideríteni e városok kataklizma6
szerű pusztulásáról? Valóban volt-e kénköves tüzes eső, s ha igen, akkor maradt-e ennek ma is látható nyoma? Ennek eredünk nyomába. A Biblia Szodomáról akkor tesz első ízben említést, amikor a kánaániak földjének kiterjedéséről beszél (1Móz 10,19): Gomora, Admá és Cebójim társaságában. Amikor Ábrahám és Lót felosztják egymás között a területet, akkor Lót a Jordán völgyében lévő városokban telepedett le és egészen Szodomáig sátorozott (1Móz 13, 10). Ez a környék akkoriban rendkívül bővizű, termékeny földnek számított és Egyiptom földjével egyenértékűnek tartották. Szodoma egyike volt annak az öt városnak (Gomora, Admá, Cebojim, Coár), amelynek királyai szövetségbe tömörülve fellázadtak Elám királyának, Kedorláomernek és szövetségeseinek (Tádál, Amráfel és Áriok királyok) uralma ellen. A Sziddim-völgyében vívott csatát az öt város szövetsége elvesztette. Kedorláomer zsákmányul ejtette Szodoma és Gomora minden vagyonát és jószágát. Szodomai lakosként Lót is fogságba esett. Ám amint erről Ábrahám értesült azonnal rátámadt Kedorláomerre és szövetségeseire és szétkergette őket, Lótot pe-
dig kiszabadította és minden vagyonával együtt épségben visszahozta. A Sziddim-völgyi csata leírásában szerepel egy látszatra jelentéktelen, ám meglepő részlet az 1Móz14,10-ben: „A Sziddimvölgynek sok aszfaltgödre volt, és amikor megfutamodott a szodomai és a gomorai király, beleestek ezekbe, a többiek pedig a hegyekbe menekültek”. Aszfaltgödör? Hogy kerül ez ide? Tehetjük fel a kérdést. De ha tovább olvassuk a történetet a 1Móz 19:27-28-nál ezt találjuk: „… letekintett Szodomára és Gomorára és a környék egész földjére, azt látta, hogy füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence füstje”. Ennek a résznek a kibogozása kulcsot adhat Szodoma és Gomora egész tragédiájának megértéséhez. Nincsenek arról ismereteink, hogy Szodoma, Gomora, Admá, Cebojim, Coár nevű települések pontosan hol helyezkedtek el. A Biblia szövegének elemzése, valamint a későbbi görög és latin szerzők munkáinak vizsgálata alapján a régészek egy része a településeket a Holt-tenger déli részén keresi. Itt valamikor gazdag termőföldek lehettek, de minthogy a sóstó szintje az elmúlt évszázadokban tetemes mértékben megemelkedett ezért a városok romjai víz alá kerültek. A szintemelkedést igazolja, hogy a múlt században még létező kis szigetek ma már nem láthatók és a tó déli partvonala felé nyomul tova. Egyes kutatók, mint R. Graves és R. Patai kétségbe vonják, hogy ezen a katlanszerűen forró és száraz vidéken egyáltalán létezhettek-e bármikor is virágzó városok. De ha nagy váro-
városok nem is voltak ezen a területen, de kisebb települések mégiscsak létezhettek a Sziddim-völgyében. Graves és Patai egyébként Kr.e. 1900 körülire datálják azokat a természeti eseményeket, amelyek hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Holt-tengerbe benyúló Lisanfélsziget körüli területet sós víz öntse el. Elfogadva azt, hogy ezek a Holt -tenger környéki települések csakugyan léteztek és valamilyen rendkívüli csapás következtében pusztultak el, a terület geológiai viszonyainak ismerete és bizonyos természeti jelenségek együttes bekövetkezése nagyon sok kérdés tisztázását teszi lehetővé. A Holt-tenger egy tektonikailag rendkívül altív területen, az úgynevezett Jordán -árokban fekszik és ez a földfelszín legmélyebb depressziója. Felszíne 392 m, aljzata pedig 787 m mélységben van a Világóceán szintje alatt. Két kőzetlemez mozog egymás mellett különböző sebességgel. A lemezmozgások a Vörös-tenger északi részének kialakulásával függenek össze és mintegy 30-35 millió éve tartanak. Körülbelül 100-110 km hosszúságú területet érintenek, és a felhatolnak Jeruzsálemen át (Olajfák-hegye is beleesik!) a Tibériás-tó térségéig. A kőzetlemezek mozgása földrengéseket idéz elő. A sekélyfészkű földrengések relatíve gyakoriak. Erősebb rengések értéke elérheti a 7,0 Richterskála szerinti magnitúdót is, de ezek ritkák és hosszú nyugalmi periódusok választják el őket. Az Izraelben folyó régészeti kutatások 19 nagy, pusztító erejű földrengés nyomait azonosították bibliai leírásokra és a régészeti leletekre alapozva. A földrengéseket követő földfel-
színi mozgások (egy terület lesüllyedése vagy kiemelkedése) a Holt-tengeri árokban is jól nyomon követhetők, amik magyarázatot adnak, miért kerülhettek víz alá az egykor virágzó part menti települések. Hátra van azonban még egy súlyos kérdés. Hogyan hozható kapcsolatba a földrengés a „kénköves tűzesővel”, amelyet a bibliai szövegek olyannyira hangsúlyoznak. A kén jelenlétét és a tűzesőt gyakran említik olyan területen, ahol aktív vulkáni tevékenység észlelhető. Ilyen vulkáni működés azonban sem a bibliai korban, sem manapság nem figyelhető meg. (Az emberi történelem előtti korban azonban létezett vulkáni tevékenység Izrael földjén! Gondoljunk csak a Golánfensík bazaltláva borításaira, vagy a kafarnaumi zsinagóga ma is impozáns romjai között felbukkanó bazaltból faragott kőtömbökre). Tehát ha nem vulkáni tevékenység, akkor valami más folyamat felelős a nem közönséges tűzvészkatasztrófáért, ami viszont nagy földrengések esetén gyakori jelenség. Ehhez a Holttengert kell egy kicsit közelebbről megvizsgálnunk! A Holttenger valójában egy lefolyástalan tó, mert nincs természetes kapcsolata a Vörös-tengerrel. Noha számos forrás és patak vize táplálja, a legnagyobb vízmennyiséget a Jordán-folyótól kapja, ami rengeteg szerves anyagot szállít a tóba. A hőség és a folyamatos párolgás eredményeként a tó sótartalma mára elérte a 238 o/oo-et, ami rendkívül magas. Erre utal a tó héber neve: Jam HaMelach = sós tó. A víz oldott oxigén tartalma viszont rendkívül alacsony. Ebben a közegben szinte alig tud
valami megélni. Ezért is hívják Holtnak. Viszont rendkívül érdekes módon az ókorban „Lacus Asphaltites” volt a neve, vagyis Aszfalt-tó! (Figyeljük meg, hogy már akkor is tóról beszéltek helyesen és nem tengerről!) Azért kapta ezt a szokatlan nevet, mert időről időre jókora bitumentömbök szakadnak fel a mélyből és úsznak a tó felszínén. A bitumen, vagyis az aszfalt oxigéntartalmú szerves vegyületekből és jelentős részben szénhidrogénekből álló, sötét, képlékeny anyag. A bitumentömbök megjelenését 1834-ben közvetlenül is megfigyelték egy a Holttenger környezetét érintő földrengés alkalmával. A bitument Palesztina egykori őslakói előszeretettel gyűjtötték össze és kereskedtek is vele. De hogy kerül bitumen a Holt-tengerbe? Úgy, hogy a Jordán-folyó által szállított szerves anyagot a Holt -tengerben élő sókedvelő (Halophyta) és az oxigénhiányos állapotot elviselő (anaerob) mikroorganizmusok azonnal bontani kezdik és a bontástermékek lesüllyednek a tenger aljzatára. Ha sok millió évet tudnánk várni az anyag átalakulna kőolajjá, földgázzá, kőzet pedig olajpalává! Mivel a mai is zajló bontási folyamat gázfejlődéssel jár, az olykor felszökő hatalmas gázbuborékok felszakítják a bitumentáblákat, máskor pedig a földrengések teszik ugyanezt. A Holttenger környékén olyan kőzetek is találhatók, amelyeknek jelentős a bitumentartalma és ezek könnyen meggyulladhatnak. Másrészt a Holt-tenger körül gyakoriak az olajszivárgások is. A klasszikus szerzők gyakran emlegették a tengerből áradó elviselhetetlenül kellemetlen 7
szagot, valamint a „láthatatlan kormot”, amely homályossá tette a fémtárgyakat. Különösen az ezüstből, rézből illetve bronzból készülteket. Valószínűleg kénes gázokról lehet szó, ami ugyancsak a szerves anyagok bomlástermékeiből származhat. A biológiai bomlás és sókiválás eredményeként a környékbeli kőzetek nemcsak gipszet, hanem elemi ként (kéntartalmú geodák, gömböcskék) is jelentős mértékben tartalmaznak. A kőolaj, a bitumen és a különböző gázok jelenléte kapcsolatban áll az itteni hatalmas méretű sódómmal, amely Jegel Uszdum területén található. Közvetlenül a Holt-tenger partján mutogatnak a turistáknak egy függőlegesen álló sótömböt, amelyben ki-ki felismerheti a bibliai Lót feleségét. A látható „sóbálvány” az erózió munkájának köszönhetően egy
természetes módon kipreparálódott sószikla. Arra kérdésre tehát, hogy miért semmisült meg egyszerre több település is „kénköves tűzeső” révén, valószínűleg a helyes magyarázatot az a feltevés képviseli, miszerint a Holt-tenger környékén Kr.e. 1900-2000 között egy heves földrengés pusztított. A rengés kipattanásakor hírtelen és gyors ütemben óriási mennyiségű metán tartalmú gáztömeg szabadult fel a talaj mélyebb rétegeiből. A völgy pedig annyira megtelt gázokkal, hogy bármely szikrától hírtelen belobbant és a tűz minden irányban elharapózott. Ha a települések házait, kőkerítéseit a környékben kitermelhető, aszfaltot és ként igencsak tartalmazó kőzetből építették, akkor az elharapózó tűzvihar kiteljesítette a kataklizmát. A kőzetből
kifolyó és égő kén látványa valóban arra emlékeztethette a szemtanút, mintha „olvasztókemence füstje szállna fel a földből”. Valóban így lehetett? Természetesen határozottan nem állítható, de az bizonyos, hogy a vázolt leírás reális, tudományos geológiai alapokon nyugszik. Az szent szövegekben megfogalmazott erkölcsi tanítás erejét ezek a képek mindenesetre igen félelmetessé teszik: „És te Kafarnaum!… Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna… Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11,2224).” Hollósy Ferenc
Plébániánk élete
Zarándokok plébániánkon Örömmel tájékoztatjuk a kertvárosi hívek népes táborát, hogy az Élő rózsafüzér zarándoklat egyik állomásaként a zarándokok május 9-én kb. fél egy órakor érkeztek templomunkhoz. Harangzúgással és István atya rövid üdvözlő beszédével fogadtuk őket. Templomunkban kicsit megpihenve indultak tovább Káposztásmegyerre. A plébániai Karitász tagjai az eddigi, több éves gyakorlat szerint idén is kis képecskét és imát - összesen 97-et - adtak a zarándokoknak, akik szívesen és örömmel fogadták ezt a kis figyelmességet. Horváth Kati karitászvezető
Kedves Olvasóinknak kellemes nyári feltöltődést, hasznos időtöltést és élményekben gazdag kikapcsolódást kívánunk! A Krónika szerkesztői
8
Plébániai hírcsokor Május 1.: a hívek összefogásával és önkéntes munkájával valósult meg a templomkert szebbé tétele. A kerítés mentén sövényt telepítettünk. Ezzel párhuzamosan a kiszáradt, beteg tuják kivágásra kerültek a Wass Albert Emlékparkban. Május 3.: a 9 órai szentmise végén az óvodások és iskolások műsorával köszöntöttük az édesanyákat és nagymamákat, akiknek gyermekeik egy-egy szál virággal is kedveskedtek. Május 4.: A káposztásmegyeri egyetemista hittancsoport érkezett vendégségbe a kertvárosi egyetemistákhoz. Az együtt töltött este folyamán a két plébánia fiataljainak lehetőségük volt személyesen is megismerni
egymást, majd közös elmélkedés és szentségimádás szerepelt a programban. Az est agapéval zárult. Május 8.: Szinte teljesen megtelt a templom a Zeneiskola tanévzáró hangversenyére. A koncerten az intézmény művésztanárai és hallgatói is felléptek. A Zeneiskola vonószenakarát Sillye Gergely igazgató vezényelte. A hangversenyt percekig tartó vastapssal köszönte meg a nagyszámú publikum. Május 17-én este Faragó Ákos orgonakoncertje volt templomunkban. Ákos gyakran szolgál a szentmiséken, közösségünk pedig büszkén köszöntötte az előző napon jeles osztályzat-
tal értékelt diplomakoncertet adó fiatal művészt. Május hónapban megkezdődött a plébániai mellékhelyiségek felújítása. A munkálatok során a mosdók teljes mértékben megújulnak. Mindezt az önkormányzat és a hívek támogatása teszi lehetővé. A hónap folyamán Horváth István plébániai kormányzó jóváhagyásra felterjesztette az Érseki Hivatalba a képviselőtestületi választás végeredményét és a képviselők névsorát. Az új Egyházközségi Képviselőtestület a hivatalos jóváhagyást követően tesz ünnepélyes ígéretet és tartja alakuló
Baba-mamás hírek Nyáron is vár mindenkit a Baba -Mama Klub. Június 11-én és 25-én, csütörtökön mindenkit szeretettel várunk!
cm). Baba-mama jól vannak. Köszönjük azoknak a komatálat, akik tudtak vállalni. Az Isten áldja meg őket!
Nyári praktika!
2015. május elején megrendezésre került a Születés hete c. rendezvénysorozat. Ezt a programot minden évben megtartják, ahol a szüléssel kapcsolatos dolgok kerülnek felszínre. Mindenki megtalálhatja a számára fontos előadásokat. Szó kerül a könnyed szülésről, ahol a dúlák tanácsokkal látják el a kismamákat. Lehetőség van arra is, hogy akik már szültek, élményeiket megosszák másokkal. Sokan nem tudják a szülést, illetve az utána jelentkező baby blues-t lelkileg feldolgozni. Ehhez is lehet segítséget találni. Szülésznők segítenek abban, hogyan figyelhetünk oda a tünetekre, illetve miként tudunk
A nyári melegben sem biztos, hogy elkerül mindenkit a betegség. Utazás során pedig segítségünkre lehet egy zokni és egy kevés rizs. Ha a csemetének megfájdul a füle, akkor a zokniba töltött rizst tegyük be pár másodpercre a mikróba és máris egy tökéletes fülmelegítőt sikerült csinálnunk. A rizs hosszabb időre megtartja a meleget és enyhíti a problémát. Itthon akár egy maci vagy baba figurát is varrhatunk rizzsel kitömve, mely egész évben a segítségünkre lehet. Örömmel tudatjuk, hogy május 11-én megszületett Tóth Gergely (3370g és 54
kilábalni ezekből az élethelyzetekből, elkerülve a depressziót. Számos anyukával beszélgettem, akiknek nem volt lehetőségük kibeszélni élményeiket, fájdalmukat – akár azért mert nem tudták úgy megszülni gyermeküket, ahogyan szerették volna, akár mert másra számítottak, vagy nem voltak felkészülve erre az élményre és a következményeire. Ebben a rohanó világban és a technika fejlődésével a szülést is sokszor sürgetik, a császármetszések száma is rohamosan nő. Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy a bennük lévő élményeket ne tartsák magukban, hanem beszéljék ki magukból azokat –nálunk, a baba-mama klubban nyitott fülekre találhattok! Csambalikné Simon Hajnalka 9
Leendő elsőáldozóink első szentgyónása Május 23-án részesült először 16 gyermek a bűnbocsánat szentségében. István atya üdvözlő szavait követően Gersei Kata gitárkíséretével énekeltünk, majd közösen imádkoztunk, azután a gyermekek István atyához és az ez alkalomból ismét hozzánk látogató Marczis Ferenc atyához mentek szentgyónásra. Még a felkészülésükkor felírták a bűneiket egy kis cédulára, amit a szentgyónás után elégettünk egy tálban. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezt követően a tanulók mindegyike kapott egy gyertyát a kezébe, melyet a húsvéti gyertya lángjáról gyújtott meg az atya. Az oltár előtt felsorakozva, égő gyertyával a kezükben ünnepélyesen megújították a keresztségi fogadalmukat. Majd a hívek könyörgését olvasta fel egy-egy szülő, egy testvér, egy leendő elsőáldozó és egy hitoktató. Elmondtuk közösen az Úr imádságát, majd az áldással ért véget a szertartás. Nagy öröm volt látni, hogy a gyermekeket mennyire megérintette az első szentgyónás. Hálás vagyok mindannyiukért az Úrnak, és kívánom, hogy a következő alkalommal is szépen, alaposan, elmélyülve készüljenek a bűnbocsánat szentségének vételére. Köszönjük az atyák és a hitoktatók áldozatos munkáját! Valkócziné Mihály Emese A Krónika vendégségben járt az elsőáldozásra készülők hittanóráján, ahol a gyerekeket is megkérdeztük, milyen élmény volt számukra első szentgyónásuk. Az alábbiakban erre adott válaszaikból válogatunk. „Először görcsben volt a hasam, de próbáltam megnyugtatni magam. Amikor kijöttem, nagy kő esett le a szívemről és megkönnyebbültem” - mondja a tíz éves Bogi, akitől Balázs veszi át a szót: „Nagyon izgultam, hogy elrontom, vagy valami gond lesz… de egész hamar kijöttem!”. Az általános derültség közepette Bogi jóindulatúan hozzáteszi: „Azért jött ki hamar, mert kevés bűne volt!” A kilenc éves Panna osztja meg velünk: „Nekem nagyon jó érzés volt. Amikor bementem, éreztem, hogy ott van mellettem Isten.” A tálban elégetett „bűnök” kapcsán Panni Ferenc atyát idézi: „Amikor égtek a papírok, Ferenc atya azt mondta, hogy ott füstöl el a gonosz…”
Ima a Csíksomlyói Szűz Máriához Üdvözlégy csíksomlyói szentséges Szűz Mária,
Bizalommal jöttem ide, mint édes jó anyámhoz,
Keresztény híveidnek segítő anyja!
Hatalmas pártfogómhoz, életem vezércsillagához.
Íme, kegyszobrod előtt térdelve mély alázattal Mutatom be tiszteletemet és hódolatomat. Te általad ajánlom fel magamat Istennek, és Remélem, hogy általad elnyerem mindazokat a kegyelmeket, amelyekre oly nagy szükségem van! Irgalmas jó anyám, tekints reám, fogadj engem Anyai jóságoddal és megértéseddel!
10
Végy anyai oltalmadba, és nyújtsd felém kezedet, mely engem gyámolítson, vezessen és oltalmazzon! Hallgasd meg buzgó kérésemet, segíts minden ügyemben, vigasztalj szenvedésemben és bánatomban, oltalmazz a veszélyben, ments meg a bűnre vezető kísértésektől, légy betegségemben ápolóm és
halálomkor vigasztalóm! A te kegyes oltalmadba ajánlom nemcsak önmagamat, Hanem szüleimet, testvéreimet, rokonaimat, barátaimat, jótevőimet és mindazokat, akikért imádkozni tartozom! Nyerd meg mindnyájunk számára a mennyei Atya irgalmát és az Úr Jézus szeretetét és a Szentlélek kegyelmét, hogy testben-lélekben megszentülve éljünk e világon, holtunk után pedig veled együtt örvendezzünk az örök boldogságban!
Idősebbek találkozója Találkozónkat szokásunkhoz híven imával kezdtük, majd az előző hónap eseményeinek megbeszélésével folytattuk. Május a Szűzanya hónapja. Ezért a beszélgetéseinket őrá koncentrálva folytattuk. Megemlékeztünk a május 13-i fatimai jelenésről filmvetítés formájában. 1917-ben három tanulatlan pásztorgyermeknek többször is megjelenik Fatimában a Szűzanya. Rajtuk keresztül a "gyönyörű hölgy" fontos üzeneteket ad át a világnak. Ezek megrázzák a világot és állásfoglalásra késztetnek minden embert. 1917 októberében jelent meg utoljára a Szent Szűz, amikor 70 ezer ember volt szemtanúja a napcsodának. A Nap eleinte egy forgó tűzkerékként jelent meg az égbolton, és úgy tűnt, hogy rövidesen lezuhan. Az emberek saját szemükkel megtapasztalták a csodát, amely a gyerekeket igazolta. A vetítés után, beszélgettünk a film vallási jelentőségéről. Az Élő rózsafüzér zarándoklaton közösségünk néhány tagja
is részt vett. A mi kerületünk a második szakaszban zarándokolt, három fő állomást közbe iktatva. Indulás 7:30-kor a Csillaghegyi Jézus Szíve Plébániatemplomból volt. A 20 km gyaloglás után a második állomás az Újpesti Egek Királynéja főplébánia-templom volt, ahova az újpesti hívők csatlakoztak. 14 km gyaloglás után a káposztásmegyeri Szentháromság plébániatemplomba értek, majd a pihenő után 10 km gyaloglás után érkeztek el a hívők a fóti Szeplőtelen Fogantatás-templomba. A zarándoklat 19 órakor szentmisével ért véget. A zarándoklás olyan életforma mely lépésről lépésre közelebb visz önmagunkhoz, embertársunkhoz és az Istenhez, miközben kinyitja előttünk a világot. A zarándoknap közel tízezer ember számára nyújtott lelki élményt. A mai széthúzó világban átélték az egységet, mely hatalmas jelentőséggel bír. Isteni Szeretet! Atya, Fiú és Szentlélek! Hadd élhessek én is Szentháromságotok fényében és
melegében! A mindennapi élet hajszájában sohase feledjem, hogy a Szentháromság bennem él, és erőt ad minden küzdelemben! Ámen. Május 22-én részt vettünk a Szent Rita tiszteletére tartott püspöki szentmisén. Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki, éskiárasztottad ránk a Szentlélekben, a Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat, hogy benned, a Szentháromság egyIstenben megtalálják mindig a remény forrását. Ámen. (Szent II. János Pál pápa) A következő nyugdíjas találkozó 2015. június 29-én lesz. Parizán Klári
A plébániánkon működő 1918. sz. Xantus János Cserkészcsapat szeretettel hív minden érdeklődő fiatalt nyári táborába, Csákberénybe! 7-11 évesek: 3,5 nap 2015.08.02.-05 8.000,- Ft. 12-15 évesek: 9 nap 2015.08.02.-10. 19.000,- Ft A résztvevőkre izgalmas programok és remek közösség vár! Jelentkezni lehet:
[email protected] [email protected]
11
Programnaptár Június: 6. szombat: Elsőszombat. Kertvárosi Juniális: egész napos családi programok a plébánián és a templomkertben. Rózsafüzér Társulat titokcseréje 17:15-kor. 7. vasárnap: Úrnapja, 9 órakor ünnepi szentmise, majd körmenet. 20 órakor dicsőítés a nagyteremben. 9. kedd: szentségimádás a Szent Erzsébet kápolnában minden kedden 8:00 és 18:00 között.
PLÉBÁNIÁNK ÁDÁTÁI Cím: 1046 Bp. Rákóczi tér 4-8. Telefonszám: +36 1 369 0393 Bankszámlaszám: OTP BANK 11704007-20050306
11. csütörtök: 10:00-12:00: Baba-Mama Klub a plébánián. Este a Szent Mónika kör találkozója.
Honlap: ujpestkertvaros.hu
12. péntek: Jézus Szent Szíve főünnepe. 19 órakor ökumenikus imaóra a templomban 14. évközi 11. vasárnap 16. kedd: a plébániai napközis tábor kezdete 21. évközi 12. vasárnap 24 szerda: Keresztelő Szent János születésének főünnepe 25. csütörtök: 10:00-12:00: Baba-Mama Klub a plébánián. 27. szombat: Szent László király ünnepe 28. évközi 13. vasárnap 29. hétfő: Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe Július: 2. csütörtök: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél, Sarlós Boldogasszony ünnepe 3. péntek: elsőpéntek 4. szombat: 17:15-kor a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. 5. évközi 14. vasárnap, Péterfillér-gyűjtés a Szentatya szándékára 9-12. csütörtök-vasárnap: a plébánia családos tábora Zselickisfaludon. Programjainkra szeretettel várjuk a kedves Testvéreket! A plébániai eseményekről folyamatosan hírt adunk honlapunkon (www.ujpestkertvaros.hu), valamint Facebook-oldalunkon is.
Az Újpest-Kertvárosi Szent István Plébánia lapja. Megjelenik havonta, 400 példányban. Egyházi felelős és kiadó: Horváth István plébániai kormányzó Főszerkesztők: Faragó András és Vágvölgyi Gergely Olvasószerkesztők: Tajti Róbert és Kerek István Email:
[email protected]
