KERTSÉGI OLVASÓKÖRÖK DEBRECENBEN

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX

249

KERTSÉGI OLVASÓKÖRÖK DEBRECENBEN A XX. SZ. ELSŐ FELÉBEN

KOVÁCS ILONA

Bevezető

D

ebrecen századforduló utáni és két háború közötti történetének olyan részéről kíséreltem meg szólni írásomban, amelyről ezidáig átfogó tudományos feldolgozás nem született. Az olvasókörök történetét elsősorban levéltári források alapján lehet körvonalazni. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár olvasóköri anyaga sem mondható azonban teljesnek. Az alapszabályok, melyek a körök működésének szempontjából alapvető fontosságú iratnak számítanak, szinte kivétel nélkül a kutatás rendelkezésére állnak és néhányuk nyomtatásban is megjelent. Ezen kívül a megalakulással - megszüntetéssel kapcsolatos iratok tanulmányozhatók, a közgyűlési és választmányi gyűlések jegyzőkönyvei viszont töredékesek. A tagságra vonatkozóan értékes információkat nyújtó tisztikari és választmányi jegyzőkönyvek szintén hiányosak és csupán néhány tagfelvételi könyv áll rendelkezésünkre. Az olvasókörök alakulása A XX. sz. első éveiben mindössze két olvasókör alakult, a többség a két világháború között, az 1920-as évek második felében és a 30-as években alakult. Debrecen kertségeiben a következő olvasókörök működtek: Olvasókör neve Debreceni Homokkerti Református Olvasóegylet Debreceni Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre Újvárosi úti és környéke Kis-

Működési terület Homokkert

Alakulás időpontja 1904. július 10.

Csapókert

1905. április 21.

Boldogfalvai kert, Vargakert, Tégláskert Hatvani utcai kert,

1925. július 19. 1925. augusztus 23.

Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben…

250

Olvasókör neve Működési terület polgári Olvasókör Köntöskert Böszörményi úti és környéki Böszörményi út, Újkert, Polgári Olvasókör Vénkert, Csigekert Hármastelep és környéke Polgá- Bozzay telep, Bihari - telep, ri Olvasókör Geréby telep Kisbarcsay - Wolafka- telep és Barcsay telep, Wolafka környéke Kispolgári Olvasókör telep Debreceni Tégláskerti OlvasóTégláskert kör Boldogfalva kertség Olvasóköre Boldogfalvai kert Debreceni Csapókerti ReformáCsapókert tus Olvasókör Debreceni Nyilastelepi ReforNyilastelep mátus Olvasókör Debreceni Téglavetői ReformáTéglavető tus Olvasókör Debreceni Vargakerti Olvasókör Vargakert 1.

Alakulás időpontja 1926. január 31. 1926. augusztus 8. 1928. március 11. 1929. április 1. 1929. szeptember 8. 1933. január 8. 1934. március 11. 1934. október 21. 1937. április 18.

táblázat A XX. század első felében, Debrecenben működő olvasókörök alakulási ideje és működési területe a levéltári iratokból összegezve

Az alakuló közgyűlésekről néhány jegyzőkönyv áll rendelkezésünkre. Az olvasókörök alakulási folyamatát ezekből rekonstruálhatjuk. Az első elengedhetetlen lépés az volt, hogy az alakuló közgyűlés megtartását engedélyeztetni kellett a Magyar Királyi rendőrség debreceni kapitányságával. A Vargakerti Olvasókör részéről Szabó Gábor nyugdíjas MÁV mozdonyvezető, P Kiss István nyugdíjas MÁV műszaki altiszt, Szabó János nyugdíjas pénzügyi számviteli tanácsos, Egressy Gyula nyugdíjas MÁV segédtiszt bejelentették, hogy a vargakerti kertgazdaság kb. 150 tagja Vargakerti Olvasókör néven, hazafias és kulturális célt szolgáló társadalmi egyesületet kíván alakítani, és alakuló közgyűlést szeretnének tartani 1937. április 18-án délután 1/2 3-kor a Legányi u. 25/b. számú magánlakáson. Kérték az alakuló közgyűlés engedélyezését, amit a debreceni kapitányság meg is adott.1 A bejelentés egyben a működés engedélyeztetésének kérelmét jelentette, amit - az ismert források szerint - minden esetben megadtak. A bejelentési kötelezettség arra szolgált, hogy a rendőrség tudjon arról, milyen társadalmi szervezetek működnek a városban. A Téglavetői Református Olvasókör viszont elmulasztotta ezen kötelezettségét, amiről a kapitányság értesíti a polgármestert. Levelében megírja, hogy csupán sajtóközleményből értesült arról, miszerint 1934. október 21-én Téglavetői Olvasókör alakult. Az alakuló közgyűlést a rendőrhatósághoz nem jelentették be, így azt engedély nélkül tartották meg. A polgármester határozatban kéri az alakulóban lévő 1

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (a továbbiakban HBML) X.301.222. A Debreceni Vargakerti Olvasókör iratai 4/108-1937


251

egyesület elnökségét, tegyen jelentést arról, miért nem kért engedélyt a kapitányságtól. Rátonyi Lajos olvasóköri elnök válasza: 1934. október 21-én a Téglavetői Református Gyülekezeti Házban alakuló gyűlést tartottak. Ezt a rendőrségnek valóban nem jelentették be, mivel a Téglavetőben már működik Református Bibliakör, Református Nőegyesület, Református Leánykör és Református Ifjúsági Egyesület. Ezek megalakulásakor rendőrhatósági bejelentés nem történt és nem is volt szükséges. Ezért abban a meggyőződésben voltak, hogy mivel az olvasókör csak egy további református helyi szervezet, nincs szükség a rendőrségi engedélyre.2 Az alakuló közgyűléseket általában a kora esti órákban (5 - 6 órai kezdettel) tartották. A megjelent tagok száma a Téglavetői Református Olvasókörnél 52, Boldogfalva kertség Olvasóköre esetében 46, a Vargakerti Olvasókörnél 86, a Böszörményi úti Olvasókörnél 41 és a Csapókerti Református Olvasókör esetében pedig 44 volt. A rendőrhatóság képviselőjének megjelenése után kezdődött meg a közgyűlés. A résztvevőket általában az alapítók egyike üdvözölte. A Böszörményi úti Olvasókör közgyűlésén a jelenlévők Szabó József kocsigyártó mestert korelnökké választották, s ő e minőségében üdvözölte a megjelenteket és a hatóság képviselőjét. Annak megállapítása után, hogy a tagok határozatképes számban jelentek meg, az alakuló közgyűlést megnyitotta, és a jegyzőkönyv vezetésére dr. Tukacs Dezső ügyvédet kérte fel.3 A Téglavetői Olvasókörben Kiss Ferenc református segédlelkész gyűlést megnyitó imát mondott, míg Boldogfalva kertség Olvasókörében a „Nemzeti Hiszekegy” hangzott el, ahol ezt követően, a gyűlést megnyitó Kovács Károly nyugdíjas római katolikus tanító indítványára, szintén korelnököt és korjegyzőt választottak. Korelnökké Juhász Benjámin nyugdíjas MÁV pályafelvigyázót, korjegyzővé Dávid Nándor városi adóhivatali tisztviselőt választotta a közgyűlés, akik átvették a gyűlés vezetését.4 Az összejövetelek célját a levezető elnökök ismertették. A Csapókerti Református Olvasókör egyik alapítója, dr. Szabó Ferenc ügyvéd, a következőkkel indokolta az olvasókör megalakításának szükségességét: „Az olvasókör megalakulására azért van szükség, mert már több évtizeddel ezelőtt alakult és egész a legutóbbi időkig működött itt a nemzeti és kulturális célt szolgáló társadalmi egyesület, azonban anyagi okokból az elmúlt év végén feloszlását volt kénytelen kimondani. Viszont a csapókerti városrész és az ahhoz tartozó kertségek és telepek vallási, nemzeti és kulturális igényei és a társadalmi érintkezés fejlesztésének szempontjából továbbra is szüksége van ilyen társadalmi egyesülésre. Tekintettel arra, hogy az alakítandó olvasókör részére a Kisfaludy u. 39. sz. házban nagyon előnyös formában megfelelő helyiséget sikerült biztosítani, az alapítók úgy látják, hogy az egyesület működése virágzó lesz.”5

2

HBML X.301.152. A Debreceni Téglavetői Református Olvasókör iratai 1934-1948 HBML X.301.8. A Böszörményi úti és környéki Polgári Olvasókör iratai 1934-1948 HBML X. 301. 16. A Boldogfalva kertség Olvasóköre iratai 1929-1939 5 HBML X. 301. 52. A Csapókerti Református Olvasókör iratai 1933-1947 3 4

252


Az Újvárosi úti Olvasókör megalakítását Hegymegi Kiss Pál6 országgyűlési képviselő szorgalmazta. A képviselőnek az volt az álláspontja, hogy a külsőségen élő emberek, a várostól való nagy távolságuk miatt, egymásra vannak utalva és ezért a maguk kulturális életét ott kell folytatniuk. Ez azért is fontos, mert ez az összefogás előmozdítja a Debrecen életében elhanyagolt külsőségek helyzetének javulását.7 Szabó Gábor a Vargakerti Olvasókör levezető elnöke azzal érvelt: egyes vargakerti birtokosok részéről hangzott el az a kívánság, hogy a kertségben hazafias, kulturális célt szolgáló egyesületet kell alakítani. Épp ezért az összejövetel célja, hogy határozzanak az olvasókör megalakításának ügyében.8 Ezek után a legtöbb közgyűlésen egyhangúlag kimondták az olvasókör megalakulását. Boldogfalva kertség Olvasókörének közgyűlésén azonban e helyett az alapszabály ismertetésére került sor. A korelnök kérésére Rostkovitz Arthur hírlapíró felolvasta az olvasókör alapszabály tervezetét, azt pontonként ismertette, s végül az alakuló közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A megalakulás kimondása után a többi közgyűlésen is az alapszabályok ismertetése és elfogadása volt a fő napirendi pont. Ez általában a jelenlévők egyhangú egyetértésével történt. Az alakuló közgyűlés másik fontos feladata a tisztikar megválasztása volt. Két közgyűlés jelölőbizottságot küldött ki az ideiglenes tisztikar megválasztására: Boldogfalva kertség Olvasóköre 6 tagút, a Vargakerti Olvasókör 3 tagút. A többi olvasókör közgyűlése közvetlenül választotta meg a tisztikart, a választmányt, pótválasztmányt és a számvizsgáló bizottság tagjait. Boldogfalva kertség Olvasókörének elnöke indítványozta, hogy a közgyűlés szavazzon köszönetet dr. Hadházy Zsigmond főispánnak és dr. Vásáry István9 polgármesternek Boldogfalva kertség fejlődéséért és általában a kertségek érdekében kifejtett köztevékenységükért és küldöttség útján hozza tudomásukra az olvasókör összes tagjának bizalmát és ragaszkodását. Az indítványt a közgyűlés elfogadta és felkérte az elnököt, hogy 10 tagú küldöttség élén adja tudomásul ezen határozatot.10 Akadt több olyan olvasókör, amely hasonló módon fejezte ki köszönetét városi, egyházi vezetőnek. A Téglavetői Református Olvasókör védnökének választotta Dr. Baltazár Dezső püspököt11, dr. báró Vay László főispánt. Díszelnöknek választották dr. Vásáry István polgármestert és dr. Juhász Nagy Sándor12 egyházi főjegyzőt. Az Újvárosi úti Olvasókör Dr. Hegymegi Kiss Pál képviselőt választotta díszelnöknek az olvasókör megalakítása körül kifejtett buzgalmáért. 6

Lásd: L. Nagy Zsuzsa: Liberális pártmozgalmak 1931-45 Budapest, 1986; Nagy Vince: Októbertőloktóberig Budapest, 1991 7 Tóth András: Az Újvárosi úti Olvasókör működésének 10 éves története Debrecen, 1936. 9. oldal 8 HBML X. 301. 222. 9 Lásd: Gazdag István: Debreceni polgármesterek in: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve 19. kötet (1992), Vásáry István írta Csűrös Ferenc in: Debreceni Képes Kalendárium 1930. 10 HBML X. 301. 16. 11 Lásd: Dr. Baltazár Dezső írta Csiky Lajos in: Debreceni Képes Kalendárium 1912; L. Nagy Zsuzsa: A liberális ellenzék és Debrecen az 1920-as években in: Magyar Történeti Tanulmányok XVII. szerk. Fehér András KLTE Debrecen, 1984 12 Lásd: Vígh Károly: Juhász Nagy Sándor életútja in: Debreceni Szemle 1981/2, Magyar Történeti Tanulmányok XVII. szerk. Fehér András (Litván György, L. Nagy Zsuzsa, Fehér András, Veress Géza, Vígh Károly tanulmányai)


253

Az alakuló közgyűlés egyik lényeges kérdése az alapszabályzat megalkotása és elfogadása volt. Ez azért volt fontos, mert az olvasókörök tényleges működésüket addig nem kezdhették meg, amíg alapszabályukat a belügyminiszter nem láttamozta. Boldogfalva kertség olvasókörének elnöke levelében azzal a kéréssel fordul a polgármesterhez, hogy az olvasókör alapszabályait terjessze a belügyminiszterhez jóváhagyás céljából, és közbenjárásával eszközölje ki, hogy azt minél előbb kézhez kaphassák, a kör minél hamarabb megkezdhesse működését. A polgármester az olvasókör kérését a főispánhoz továbbította és tolmácsolta a rendőrség értesülését, miszerint a kör alapító tagjai és tisztikara ellen sem erkölcsi, sem politikai kifogás nem merült fel. Ezért „az egyesület megalakulását - tekintettel annak közérdekű céljára - magam részéről közérdekből indokoltnak tartom.” A belügyminiszter leiratban értesítette a polgármestert, hogy az olvasókör alapszabályait láttamozta, melyet a polgármester tudomásul vett és elrendelte az olvasókör nyilvántartásba való felvételét.13 Az alapszabály általános rendelkezései között tüntetik fel a kör lényeges adatait: a nevét, székhelyét és működési területét, hivatalos nyelvét és az egylet pecsétjének leírását. Ezt követően az alapszabály az egyesület célját határozta meg. A polgári és kispolgári jellegű olvasókörök elsősorban a társas élet ápolását, a közművelődés terjesztését és az önképzést emelik ki céljaik között. A Kisbarcsay Wolafka telep és környéke Kispolgári Olvasókör alapszabályzatából: „Az egyesület célja a tagok között a hazafias felfogások és a társas élet ápolása, a közművelődés terjesztése, kapcsolatban az önképzéssel. Általában az olvasókör működési területén a tagok gazdasági és kulturális érdekeinek szolgálata, a politikai tevékenység teljes kizárása mellett.”14 A politikamentességet általában minden olvasókör hangsúlyozta, így a Vargakerti Olvasókör is megfogalmazta: „Az egyesület társadalmi alakulás, napi és pártpolitikával, valamint felekezeti kérdésekkel nem foglalkozik.”15 A Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör célja az, hogy „a Csapókert minden, de főleg középosztályú polgára a kor igényelte művelődési előhaladottság színvonalára emelkedjék, s e célt társalgás, másrészről hasznos könyvek s hírlapok olvasása, mint eszközök által kívánja elérni.”16 Céljaik elérésére hasonló eszközöket sorol fel a Tégláskerti Olvasókör is: „tagjai részére alkalmas helyiséget tart fenn, ahol rendszeres összejöveteleket tart, melyeknek tárgya hazafias, ismeretterjesztő előadások, felolvasások tartása. Az egyesület tagjai részére napi, közgazdasági és szépirodalmi lapokat tart, esetleg dalkört és könyvtárat szervez, melyet a tagok díjtalanul használhatnak.”17 Ugyanakkor a református olvasókörök céljaik között „a vallási - erkölcsi életnek református szellemben történő gyakorlását” is megfogalmazzák, a „felekezeti türelmetlenség kizárásával”, valamint további céljuk - ahogy a Nyilastelepi Református Olvasókör alapszabályzata fogalmaz - „a társadalmi életnek kedélyessé 13

HBML X. 301, 16. HBML X. 301, 367. A Kisbarcsay-Wolafka telepi Kispolgári Olvasókör iratai 1928-1948 15 HBML X. 301. 222. 16 HBML X. 301. 52. 17 HBML X. 301. 98. A Debreceni Tégláskerti Olvasókör és Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre iratai 1925-1950 14

254


tétele, az általános szellemi művelődés: a szép, nemes dolgok, intézmények megismertetése és másokkal való megkedveltetése. Az egyesület anyagi erejéhez mérten a szegények segélyezése és más jótékony segélyek adományozása. Hazánkat, református egyházunkat és városunkat érdeklő kérdésekben egymás felvilágosítása.” Valamint Magyarország alkotmányának megismertetése, hogy az olvasókör tagjai „hazánk, egyházunk, városunk, törvényeink, társadalmunk és egymás iránt tartozó jogait és kötelezettségeit megismerhessék és helyes irányban gyakorolhassák.”18 Ezen kívül nagy hangsúlyt kapott a közösségi és hazafias érzés ápolása, valamint a tagok vallási, hazafias, kulturális és gazdasági érdekeinek képviselete. Az alapszabályzatok tiltották az egyesület helyiségeiben a szerencsejátékot, mert - mint a Homokkerti Református Olvasóegylet alapszabályzata írja - „amenynyiben az egylet ezen tilalmat megszegi, a belügyminiszter minden további eljárás mellőzésével azonnal feloszlathatja.”19 Az alapszabályok az egyesületi vagyonra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak. Az olvasókörök alapvagyonát a tagsági díjakból befolyó összeg 20 %-a képezte, amelyet csak ingó vagy ingatlan beruházásokra, leltári beszerzésekre lehetett fordítani és amelynek gyümölcsöztető elhelyezéséről a közgyűlés intézkedett. A tagsági díjak 80 %-a, valamint minden más jövedelem, így a felolvasásokból, ismeretterjesztő előadásokból, összejövetelekből és magánadományokból származó jövedelem az olvasókör háztartási alapját képezte, amely a folyó kiadásokra volt felhasználható. Az alapvagyon kamatai szintén a háztartási alapot gyarapította. Az alapszabály igen részletesen tárgyalja a tagok felvételének, jogainak és kötelezettségeinek, valamint a tagság megszűnésének kérdését. Az olvasókör tagjai rendes, pártoló, alapító és tiszteletbeli tagok lehettek. Rendes tagok az adott olvasókör működési területén lakó, nagykorú, magyar állampolgárságú személyek lehettek. A református olvasókörök feltételül szabták azt is, hogy református vallású lakosok legyenek. Pártoló tag lehetett minden Debrecenben lakó, „társadalmi tekintetben kifogástalan jellemű”, nagykorú, magyar állampolgár. Az olvasókör tagjai közé kiskorúakat csak szülői, gyámi vagy törvényes képviselői beleegyezéssel vettek fel. A rendes tagok közül választották a tisztikart és a választmányt. A közgyűlésen választók és választhatók voltak, valamint indítványozási és szavazati joggal is bírtak. A pártoló tagok viszont nem voltak választhatók, indítványozási joguk volt, azonban szavazati joggal nem rendelkeztek. Az alapító tagság feltétele az volt, hogy az illető személy az évi rendes tagsági díjon felül, bizonyos összeget fizessen be az egyesület pénztárába. Ezt az összeget 4 olvasókör - a Téglavetői, a Homokkerti, a Csapókerti és a Nyilastelepi Olvasókör - 5 aranypengőben, míg a Tégláskerti Olvasókör 10 aranypengőben határozta meg. Tiszteletbeli tagok, valamint díszelnökök vagy védnökök azok a magyar lakosok lehettek, akiket „a közgyűlés a választmány javaslatára az olvasókör megalakítása körüli tevékenységükért, vagy az olvasókör érdekében kifejtett működésükért az elért anyagi vagy erkölcsi eredményekért, általában az olvasókör céljait előmozdító önzetlen munkásságuk elismeréseképpen arra érdemesnek tart és megvá18 19

HBML X. 301. 297. A Nyilastelepi Református Olvasókör iratai 1934-1947 HBML X. 301. 99. A Debreceni Homokkerti Református Olvasóegylet iratai 1929-1950

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 20

255

laszt” . A tiszteletbeli tagok azonos jogokat élveztek a rendes tagokkal, azonban tagsági díjat nem kellett fizetniük. A felvételre jelentkezőnek belépési nyilatkozatot kellett aláírnia, amelyben kötelezettséget vállalt az alapszabályok pontos betartására. A nyilatkozatnak tartalmaznia kellett a felvételre jelentkező nevét, foglalkozását, lakását. Ezen kívül a választmány két tagjának az ajánlása is szükséges volt. A tagok felvétele tekintetében a választmány döntött titkos szavazással, indoklás nélkül. Az olvasókör elnöke a tagfelvételi választmányi ülést a nyilatkozat kézhezvételétől számított 15 napon belül volt köteles összehívni. A választmány határozata ellen, a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül, fellebbezéssel lehetett élni a közgyűléshez, amelyet az elnöknek 30 napon belül össze kellett hívni. A közgyűlés titkos szavazással végérvényesen döntött a felvétel kérdésében. Az olvasókör tagjainak sorába felvettek nevének jegyzékét a hirdetőtáblán függesztették ki. Az alapszabályokból kitűnően, tagfelvételi könyvet is vezettek, amelyek szintén tartalmazták a tagok nevét, foglalkozását, lakását, esetleg vallási hovatartozását is. Nem vették fel tagjaik közé azt, akit tiltott szerencsejáték miatt a bíróság jogerősen elítélt, vagy akit ugyanezen ok miatt már más egyesületből kizártak. Az olvasókör helyiségét az elnökség engedélyével vendégek is látogathatták, azonban csak 3 napon át voltak bevezethetők. Amint arról már korábban szó volt, a rendes tagok indítványozási és szavazati joggal rendelkeztek, valamint választók és választhatók voltak. Ezen kívül betekinthettek a közgyűlési és választmányi ülési jegyzőkönyvekbe. Ugyanakkor minden tagnak kötelessége „személyes közreműködésével és anyagi hozzájárulásával is az olvasókör anyagi és erkölcsi felvirágoztatásán közreműködni, a házirendet betartani és mindattól tartózkodni, ami a rend megzavarására, botránkozásra, politikai vagy felekezeti torzsalkodásra vezetne.”21 Továbbá a tagok kötelesek voltak a közgyűlés által meghatározott tagsági díjat időben befizetni. Az évi tagsági díj összege olvasókörönként változott: 1 pengő 20 fillér és 6 pengő között mozgott. A Vargakerti Olvasókörnél az újonnan felvett rendes tagok 1 pengő belépési díjat is kötelesek voltak fizetni. Az a tag, aki fizetési kötelezettségének az év végéig nem tett eleget, nem gyakorolhatta jogait mindaddig, míg kötelességét nem teljesítette. A tagság a következő esetekben szűnt meg: ha kilépett az olvasókörből, ha végleg eltávozott a városból, illetve ha kizárták, ha többszöri felszólítás után sem fizette a tagdíjat és ezért törölték. Kizárandó volt az a tag, akit a bíróság tiltott szerencsejáték miatt jogerősen elítélt, vagy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követett el. Ezen kívül a választmány által kizárható volt az a tag, aki az olvasókör helyiségében botrányt okozott, vagy aki összeférhetetlen természete miatt az olvasókör rendjét, békéjét többszöri figyelmeztetés ellenére is megzavarta, aki az olvasókör erkölcsi vagy anyagi romlására tört. A kizárásról a választmány döntött titkos szavazással, ami ellen szintén lehetett fellebbezni a közléstől számított 15 napon belül. A közgyűlés döntése végleges volt. A tagok sorából való törlés esetén az eljárás ugyanaz volt. 20 21

HBML X. 301. 52. HBML X. 301. 222.

256


Az alapszabályzat a legrészletesebben az olvasókör szervezeti felépítését szabályozta. A legfőbb irányító szervük a közgyűlés volt, amely a tagok összességét magában foglalta és általában kétféle lehetett - rendes és rendkívüli közgyűlés. Rendes közgyűlést minden évben egyszer, rendszerint januárban tartottak. Rendkívüli közgyűlést az elnök hívhatott össze, illetve köteles volt összehívni, ha a választmányi tagok egyharmada, az olvasóköri tagok közül legalább 20 tag és ha a számvizsgáló bizottság kívánta. A határozatokat szavazattöbbséggel hozták, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. Titkos szavazást az elnök bármikor elrendelhetett, de 5 tag írásos kérelmére azt köteles volt elrendelni. A választások vagy egyhangúlag vagy általános szavazattöbbséggel történtek, azonban 5 tag kívánságára a titkos szavazás szintén elrendelhető volt. A közgyűlések akkor voltak határozatképesek, ha a rendes tagok legalább egyharmada megjelent. A tagság kétharmadának jelenléte volt szükséges az alapszabályzat módosítása, más egyletbe való beolvadás, az olvasókör feloszlatása és vagyonának hova fordításának tárgyában hozott határozatokhoz. Azaz un. „kétharmados döntések” voltak, vagyis a határozatok érvényességéhez a jelenlévők kétharmadának a hozzájárulása igényeltetett. Amennyiben a tagok a közgyűlésen nem jelentek volna meg határozatképes számban, úgy 30 napon belül újabb közgyűlést kellett összehívni, amely már a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes Az olvasókört volt. érintő minden fontos kérdésben a közgyűlés döntött: megválasztotta a tisztikart, a választmányt, a választmányi póttagokat és a számvizsgáló bizottság tagjait. Az olvasókör elnökét rendszerint 3 évre, míg a többi tisztségviselőt, a választmányi ill. póttagokat és a számvizsgáló bizottság tagjait 1 - 1 évre választották. Ezen kívül a közgyűlés tárgyalta az évi jelentést, a költségvetést és zárszámadást, döntött a választmány hatáskörét meghaladó fontos szerződések és a kör vagyonát érintő ügyek tekintetében, felülbírálta a választmány határozatait, megtárgyalta a tagok indítványait, módosíthatta az alapszabályzatot, illetve a közgyűlés döntött az olvasókör feloszlatásáról, vagy más egyesülettel való fuzionálás kérdésében. A választmány 3 - 40 közötti rendes tagból és 2 - 20 közötti választmányi póttagból állt. Az időközben megszűnt választmányi tagsági helyre, a megválasztott póttagok sorrendben, az elnök által hívattak be. Választmányi ülést legalább negyedévenként egyszer tartani kellett. Az elnök vagy a választmányi tagok abszolút többségének kívánságára rendkívüli ülés is tartható volt. A választmányi ülés a tagok egyharmadának a jelenlétével volt határozatképes. A választmány hatáskörébe tartozott a tagok felvétele, törlése vagy kizárása, a hanyag fizetők és hátralékosok figyelmeztetése, az ismeretterjesztő felolvasások, előadások megszervezése, hírlapok, könyvek megrendelése, a tisztviselők működésének ellenőrzése. A választmány gazdasági, kulturális vagy más szórakoztató kezdeményezések érdekében ill. azok lebonyolítására szakosztályokat, albizottságokat szervezhetett, pl. vigalmi bizottságot. A Debreceni Homokkerti Református Olvasóegylet is rendelkezett vigalmi bizottsággal. Feladatát a következőkben jelölte meg: „az egyleti tagok és hozzátar-


257

tozóik részére szórakoztató összejövetelek és azok keretében műkedvelő előadások és más célszerű műsorszámok előkészítése és megrendezése.”22 A vigalmi bizottság 5 tagú volt: elnöke a két olvasóköri alelnök közül az egyik, jegyzője pedig az egyleti másodjegyző volt, a főrendezőt és a két rendezőt vagy a választmányi tagok, vagy az egyleti tagok közül választották. Az elnök állította össze a tervezett összejövetelek műsorát. A műsortervezetet két héttel az összejövetelek ill. előadások előtt a választmánynak mutatta be jóváhagyás végett. A műsortervezet összeállítása közben, az egyleti tagok és hozzátartozóik köréből, kiválasztotta az előadáshoz szükséges szereplőket és a felkért szereplők nevét szintén közölte a választmánnyal. A rendezők feladata volt a szereplők betanítása és irányítása. A jegyző pedig a bizottság üléseinek tanácskozásairól és határozatairól készített rövid jegyzőkönyvet. A vigalmi bizottság tagjai az egyleti háznaggyal és a felkért kisegítőkkel (pl. jegyellenőrök, díszletkezelő, stb.) együttesen gondoskodtak az összejövetelek és szórakoztató előadások rendezéséről és rendben történő lebonyolításáról. Az előadásokhoz szükséges kiadásokat az egyleti pénztárból fedezték. A kisebb költségekkel járó kellékeket (pl. arcfesték, paróka) a bizottság elnöke vagy maga szerezte be, vagy az ő jóváhagyása volt szükséges beszerzéséhez. A nagyobb költségekkel járó kellékek (színfalak, ruhák, stb.) beszerzéséhez ill. az egyéb szükségletek biztosításához (ruhakölcsönzés, zenekar szerződtetése, engedélyek, stb.) szükséges költségekről a választmánynak részletes költség előirányzatot kellett benyújtani. A rendezvények eredményéről a vigalmi bizottság elnöke jelentésben számolt be a legközelebbi választmányi ülésen és a rendezvény teljes jövedelme az egyleti pénztárt gyarapította. Mind a közgyűlésről, mind a választmányi ülésről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyet az elnök, a jegyzőkönyvvezető és az elnök által kijelölt két hitelesítő írt alá. Az olvasókör vagyona kezelésének felülvizsgálatára egy 3 - 5 tagból álló számvizsgáló bizottságot választott, amelynek tagjai egyidejűleg más tisztséget nem tölthettek be, és a választmány tagjai sem lehettek. Bármikor megvizsgálhatták a pénzkezelést, az évi zárszámadást pedig kötelesek voltak vizsgálat alá venni és tapasztalataikról a közgyűlésnek írásban jelentést tenni. Ha pedig valamilyen szabálytalanságot észleltek, azt jelenteni kellett az elnöknek. Az alapszabály határozta meg az olvasókör tisztviselőinek körét és azok feladatát. A tisztikar általában a következőkből állt: elnök, esetleg társelnök, alelnök, titkár, jegyző, pénztáros, ellenőr, ügyész, könyvtáros, háznagy. Az elnök hívta össze a közgyűléseket és a választmányi üléseket és az elnöklete alatt megtartott ülések jegyzőkönyvét aláírta. Ügyelt az ezeken született határozatok pontos végrehajtására. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. A pénztárt és a pénztári naplókat bármikor megvizsgálhatta. Képviselte az olvasókört a hatóságok előtt. A társelnök ill. az alelnök segédkezett az elnöknek teendői elvégzésében és ha valamilyen oknál fogva az elnök nem tudta ellátni feladatait, mindenben helyettesítette őt.

22

HBML X. 57. A Debreceni Homokkerti Református Olvasókör iratai 1941-1949

258


A titkár készítette elő az évi rendes és rendkívüli közgyűlést, valamint a választmányi üléseket. A felvételre jelentkező új tagok nála jelentkezhettek és a titkár tartotta nyilván a tagok névsorát is. Közgyűlésen az olvasókör működéséről évi jelentésben számolt be. A jegyző vezette a közgyűlések és választmányi ülések jegyzőkönyvét, valamint intézte a kör összes írásbeli ügyét, levelezését. A pénztáros az olvasókör vagyonát kezelte, melyről számadásokat vezetett. A kézi pénztárban általában legfeljebb 100 P. készpénzt tartottak. Az ezt meghaladó összeget egy, a választmány által meghatározott pénzintézetben kamatoztatták. Az ellenőr a pénztáros munkáját ellenőrizte és a pénzkezelésért vele együtt felelős volt. Az ügyész intézte a kör peres ügyeit. A könyvtáros az egylet tulajdonát képező könyvtárat gondozta. A könyvekért, irattári okmányokért és értékekért anyagilag is felelős volt. A háznagy gondoskodott a kör helyiségének rendjéről, tisztántartásáról, fűtéséről, világításáról. Megrendelte a hírlapokat, beszerezte a szükséges játékszereket és kezelte a játékok használatából befolyt pénzt. Az olvasókör tisztviselői tevékenységükért díjazásban nem részesültek. Az olvasókörök működési területe, területi elhelyezkedésük Az olvasókörök Debrecen külsőségein az un. kertségekben és telepeken fejtették ki tevékenységüket. Mikor alakultak ki, honnan erednek? Debrecen települési szerkezetének sajátos formáját alkotják a kertségek. Györffy István a kertes települések típusába sorolta Debrecent.23 A XVI. sz. a várost körülvevő árkon kívül szőlőskertek létesültek, amelyek a belterületen lakó cívis polgárok számára a kertművelést tették lehetővé. A legrégibb szőlőskertek a város nyugati részén tűntek fel. Ezt tanúsítják a XVI. sz. közepéről származó városi jegyzőkönyvek. Feltehető, hogy egyik - másik szőlőskert már jóval korábban is megvolt. Debrecen egyik legrégibb szőlőskertje a Tócóskert. Az első rá vonatkozó feljegyzés 1566-ból való: „Hortus prope fluvium Thotzo” /„a Tócó közelében lévő kert”/. Nevét a Tócó patakról kapta, melynek keleti partján települt. Az 1720-ban bekövetkezett bővítéskor alakult ki Nagy és Kis - Tócóskert. A Postakertnek eredetileg a Szent Miklós utca végén lévő szőlőskert volt a neve. 1573-ban Méliusz Péter püspök özvegyének, Erzsébet asszonynak is volt itt birtoka. A XVIII. sz. első felében Patikáskertnek hívták, s csak 1774-es okmányokban találkozunk a Postakert elnevezéssel. A XVI. sz. végén tűnt fel a Széchényi - kert is, de Német utca végén levő kert néven. Előfordul Német utcai kisajtónál lévő ill. Új utcán kívül fekvő kert néven is. 1715-ben Német utcai Koskertnek nevezték, a múlt században pedig Zsidókert néven szerepelt. A Széchenyikert elnevezés újabb keletű.

23

Debrecen története 1693-ig szerk. Szendrey István Debrecen, 1984 484. oldal, lásd még Györffy István: Az alföldi kertes városok in: Néprajzi Értesítő 1926/18


259

A Boldogfalvai kert először XVII. sz. eleji adásvételi szerződésekben fordul elő, keletkezése azonban valószínűleg sokkal korábbi. 1648-ban Külső Boldogfalvai kert, 1715-ben Boldogfalvai Öregkert néven fordul elő. A Hatvan utcai kertet már 1666-ban Hatvan utcai öregkertként említik. Az öreg szó nemcsak azt jelentette, hogy régi, hanem azt is, hogy nagy, vagyis esetleg nagyobb volt a többi szőlőskerthez képest. A Túrásos vagy Disznótúrási kertet másként Hatvan utcai kiskertnek is nevezték. 1690-95 között egykori szérűskertek helyén telepítették. 1667-ben történt említés a Hatvan utcai kisajtón kívül fekvő Villongó nevű szőlőskertről. Nem tisztázott azonban, hogy pontosan hol volt ez a kert. A Köntöskert, Vénkert, Csigekert kora bizonytalan. A Hatvan utcai kerttel szemben feküdt a Köntöskert. Nevét a Köntös patakról kapta és a XVII. sz.-ban a Köntös hídja mellett levő kertként említik. 1670-ben a tanács elhatározta, hogy a Mester utcán kívül szőlőskertet oszt, valószínűleg ez lehetett a későbbi Vénkert elődje. A Csigekertet 1718-ban a Csige tavánál lévő kertnek, 1744-ben pedig Szent Mihály dombja alatt lévő Csige kertnek nevezik. Többször említik a jegyzőkönyvek a Szent Mihály hegye v. dombja nevű szőlőskertet, amely vagy a két utóbbi kert táján feküdt, vagy valamelyiknek része volt. A város délnyugati sarkánál elhelyezkedő Vargakert keletkezését nem ismerjük, de a XVII. sz.-ban többször is felbukkan a forrásokban. Egy 1668-beli bevallás pedig Vargahegynek nevezi a szőlőskertet. A Tégláskert alapítását egy 1671-es tanácsi határozat jelenti. Ennek értelmében a téglavermeknél lévő búzaföldeket az alsójárási lakosok között osztották ki. Debrecen keleti oldalának homokdombjait a XVII. sz. második felében kezdték szőlővel beültetni, így a Homokkertet is. Egy 1671. évi adásvételi szerződés említi először a Szent Anna asszony utcai sorompón kívül fekvő kertet. Ez a mai Homokkert, melyet más bevallások boldogfalvai kapun kívül lévő kertnek ill. a boldogfalvai kútnál lévő Homokkertnek írják. A kertség valamely részét képezhették a Szent Antal hegy és a Székfüves hegy nevű kertek. A Homokkertnél fiatalabb ültetés a Csapókert. 1675-ben a városi tanács elrendelte, hogy a temetőn kívül lévő hegyes homokot kötéllel mérjék fel és díjtalanul osszák fel azok között, akiknek még nincs szőlőjük. Így alakult meg a Csapókert, melyet később Csapó utcai homokhegyként és Csapó utcai kapun kívül lévő kertként is emlegettek, egyes részeit pedig Golgotahegynek és Kincseshegynek is mondták. A város és a Nagyerdő között elterülő szőlőskertek aránylag új keletűek. Közöttük legidősebb az Újkert, amely 1752 óta szerepel a városi jegyzőkönyvekben. A Sesta v. Sexta nevű kertet 1811-ben parcelláztatta fel a tanács. Neve onnan származik, hogy ez a hely volt a Református Kollégium legalsó osztályos diákjainak a sextáknak (sestáknak) a játszóhelye. Az osztályok elnevezése ekkor fordított volt. A legfelső osztály volt a prima classis az első osztály, s a legalsó, a kezdő osztály a sexta classis a hatodik osztály, ennek diákjai a sexták, magyarosan ejtve a sesták.24 24

Debrecen utcanevei szerk. Dr. Nábrádi Mihály Debrecen, 1984 257-58. oldal

260


A Simonyi utat szegélyező Sétakert 1844-ben alakult. A név arra utal, hogy 1819-ben Simonyi óbester saját költségére 600 db. jegenyecsemetét ültetett el a Péterfia út folytatásában. A nagyerdei sétányt a korabeliek Simonyi - gátnak v. Simonyi allénak nevezték és az idők folyamán a debreceniek kedvelt sétahelyévé vált.25 A városban voltak kifejezetten gyümölcsös kertek is. A Csemete utca elnevezés gyümölcsös emlékét őrzi, 1664-ben pedig szó esik a péterfiai kapun kívüli gyümölcsöskertről, amely a későbbi Libakerttel azonosítható.26 A XIX. sz. második felében a szőlőskertek életében mélyreható változások következtek be. Korábban a kertségi törvények tiltották a kertekben való kintlakást ill. lakóház építését, s csak présház építését engedélyezte a tanács. Az 1860-as évektől kezdve azonban először a Homokkertben és a Csapókertben, majd a többiben szintén a tiltó rendelkezések ellenére kisebb lakóházakat kezdtek építeni azok a „kisemberek”, akik a város belterületén nem tudtak lakáshoz jutni. A homokkerti birtokosok több ízben is kérvényt nyújtottak be a tanácshoz, hogy engedélyezze letelepedésüket a kertségben, de kérelmüket minden esetben elutasították. 1872-ben a városi közgyűlés 209. számú határozata kimondta, hogy a szőlőskertekben nem szabad kint lakni és akik másképp cselekednek, azok kilakoltathatók. Ezen határozat hatására a homokkertiek és a csapókertiek szervezkedni kezdtek és fellebbezést fogalmaztak meg a belügyminisztériumhoz a sérelmes közgyűlési határozat ellen. A belügyminisztérium 1876-ban döntött a vitatott kérdésben, mégpedig a kertségek javára. A kertekben való állandó lakást a következő feltételek mellett engedélyezte: a lakók nem vonhatják ki magukat a közterhek viselése alól, gyermekeiket iskolába kell járatniuk, a közbiztonságot ne veszélyeztessék, a közel eső szőlőkben kárt ne okozzanak. Azok, akik már kiköltöztek a kertségekbe, nem tilthatók ki onnan, ha a megszabott feltételeknek eleget tettek. Akik ezt követően szándékoznak letelepedni ott, azoknak a városi tanácstól kell engedélyt kérniük. A városházán nem váltott ki nagy lelkesedést a miniszteri döntés és ezért igyekeztek titokban tartani azt. A tanács elutasító magatartása néhány többszörös háztulajdonos városatya befolyásának volt köszönhető. Ezek azt hangoztatták, hogy ha az emberek kiköltöznek a kertségekbe, akkor a belvárosi házak üresen maradnak és elértéktelenednek. A homokkertiek utolsó akciója végül sikerrel járt. 1879-ben Tisza Kálmán miniszterelnök fogadta a homokkerti lakosok küldöttségét, aki megerősítette a három évvel korábban született belügyminisztériumi rendeletet. A városi tanács így nyilvánvalóan kudarcot szenvedett és ezt követően nem háborgatta többé a Homokkert és a Csapókert lakosait.27 Az engedély elnyerésével megindult a fokozatos letelepedés. Utcaterv ill. építési szabályok hiányában rendezetlen, laza beépítésű külső kertes lakóövezet alakult ki. Mindenki oda és úgy épített, ahova és ahogy akart. A várostól való távol25

Komoróczy György: A kertgazdálkodás fejlődése Debrecenben 1950-ig Debrecen, 1970. 7-8. oldal A debreceni kertségek kialakulását Zoltai Lajos mutatja be „A debreceni kertségek múltja” illetve „A debreceniek szőlőműveléséről és szőlőskertjeiről” című tanulmányaiban 27 Kövér Gyula: A debreceni Homokkert története Debrecen, 1911 19-28. oldal 26


261

ság és laza beépítés miatt a kertségek közművesítése nem történt meg. Noha 1894ben e területek belsőséggé váltak, még sokáig megőrizték kert jellegüket. A városközponttal szerves kapcsolatuk nem alakult ki. Az építkezés és kintlakás ellenére a kertek zárt jellege továbbra is megmaradt. Minden kertséget kerítéssel, de legalább árokkal vettek körül és a bevezető utakat kapukkal zárták le, melyek több helyen a II. világháborúig fennmaradtak. Minden kertnek külön kertgazdája és közösen tartott csősze volt, aki éjjel-nappal a kertben tartózkodott és vigyázott a kerti javakra.28 A XIX. sz. második felében kezdtek kialakulni az un. telepek is, amelyeket tulajdonosaikról neveztek el. Ezek a következők: Vida, Szotyori Nagy, Tisztviselő, Kerekes, Geréby, Vályi - Nagy, Erzsébet, Wolafka, Barcsay, Márk Endre, Poroszlay - Márk, Bihary, Bozzay, Onossay, Emerich, Böszörményi, Márton Kálmán, Halasy, Kónya, Bauer, Móric, Patay, Vecsey, Katz, Cecília.29 A századforduló idején a város külső területén két önálló település is létesült, melyet a város vezetősége újból és újból fel akart számolni. Olyan nincstelenek telepedtek itt le, akik önálló családi ház építéséhez szükséges telket nem tudtak vásárolni és lakást sem tudtak bérelni. Ezért a városi tulajdont képező Olajütő és a régi Téglavető területén telepedtek le.30 Az előbbiekben felvázolt településtörténeti sajátosságokból is következik, hogy a két háború közötti Debrecen funkcionálisan jól elkülöníthető övezetekből állt. A történeti városmag, a belváros több részre oszlott: belső magját a nagyvárosi jellegű Piac utca és a belőle nyíló néhány utca eleje képezte; a kisvárosi üzletnegyed formacsoportja főként a Csapó ill. a Hatvan utcára volt jellemző. A történeti városmag legnagyobb részét a kisvárosi lakónegyed övezete alkotta, peremén keskeny sávban félagrár jellegű övezet terült el. A belváros szélén apró telkű külváros, a hóstát helyezkedett el. Ezt a nagy helyigényű intézmények övezete fogta körül, melyben gyárak, raktárak, kórház, pályaudvar helyezkedtek el. A város legszélső és egyben legnagyobb övezete a lazán beépített második lakónegyed övezete volt. Ez foglalta magában a kertségeket és telepeket.31 A következőkben részletesebben áttekintem, hogy az egyes olvasókörök a város mely területén fejtették ki működésüket, hol volt a székhelyük és a kör tagjai mely utcákban laktak. A Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör és a Csapókerti Református Olvasókör nemcsak a Csapókertben de a környező telepeken is működött. Mindkét olvasókör a Kisfaludy u. 39. szám alatt rendezte be székhelyét. Ez az ingatlan az egyesület tulajdonában volt 1942. augusztusáig, amikor is a református egyház tulajdonába került. Az épületet az olvasókör továbbra is díjmentesen használhatta. Az épület nagy teremből, kis teremből, ruhatárból, pénztárszoba és konyha helyiségekből állt.32 A Függetlenségi és 48-as Olvasókör tagjainak lakhelyéről csak kevés forrás áll rendelkezésünkre. Abból viszont az tűnik ki, hogy tagjainak többsége 4 utcában lakott: a Kinizsi, Kisfaludy, Jánosi utcában és a Vasuti soron. A Református 28

Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete Debrecen, 1972 64-65. oldal Debrecen utcanevei 40. oldal 30 Sápi Lajos: im. 70. oldal 31 Tímár Lajos: Vidéki városlakók Budapest, 1993. 55-60. oldal 32 HBML X. 301. 52. 29

262


Olvasókör Tagságának nagy része a Csapókertben lakott: 75 tagból 62-en . Heten a belvárosban vagy annak a kertséghez közel eső peremén éltek (Árpád tér, Nyíl, Kút utca), míg 6-an a Csapókert körüli telepeken (Katz, Cecília, Patay és Móricz) laktak. A kertségben lakók több mint fele (36-an) a Függetlenségi és 48-as Olvasókörhöz hasonlóan 3 utcában - Kinizsi, Kisfaludy, Jánosi - tömörült. Boldogfalva kertség Olvasókörének székhelye az Epreskert u. 11/b. sz. alatt volt. A kör tagjai 9 utcából kerültek ki. Az Epreskert utca lakói szinte mindanynyian az olvasókör tagságához tartoztak, 33-an voltak tagjai az egyesületnek. Sokan laktak a Csóka, Úszó és Egyletkert utcákon is. Néhányan viszont más kertségekben (Homokkert, Tégláskert) és a belvárosban éltek. A Kerekestelep és környéke Polgári Olvasókör a gr. Leiningen u. 17.sz. alatt működött. Az egyesület a kör helyiségeit Jakab Zsigmondtól és feleségétől bérelte. Jakab Zsigmond 1930-ban a városi tanácstól engedélyt kért olvasó- és tanácskozó terem építésére.33 Minden bizonnyal ekkor épült fel az olvasókör céljára szolgáló nagyterem, beépített színpaddal, egy kisebb terem és a ruhatár. A kör négy telep lakosságára terjesztette ki tevékenységét: a Kerekes, Geréby, Vályi - Nagy és a Barcsay telep belső részére. A tagok többsége a telepek fő utcáin lakott: a Kerekes, Rudolf, Szávai Gyula, Leiningen és Monostorpályi utcákon. A Tégláskerti Olvasókör székhelyét illetően kétféle információ áll rendelkezésünkre. Több irat azt tanúsítja, hogy a kör a Balaton u. 26. sz. alatt működött. Viszont a feloszlatási iratokból az derül ki, hogy az egyesületnek volt a Gulyás u. 13. sz. alatt egy 140 négyszögölön fekvő háza udvarral. A kör tagjai a Tégláskert 6 utcájában laktak: legtöbben a Balaton és Szepesi utcákban (47-en) valamint a Basahalom, Balogh Mihály, Gulyás és Kanális utcákon. A Téglavetői Református Olvasókör a Pósa u. 37. sz. alatti Református Gyülekezeti Házban folytatta tevékenységét. A város tulajdonát képező telket a református egyház ingyenesen kapta meg. A kikötés az volt, hogy a Gyülekezeti Otthont 1933-ban fel kellett építeni.34 Az olvasókör tagjainak lakóhelyére vonatkozóan az 1936-os tisztikar nyújt eligazodást. Ez azt mutatja, hogy a tagok a Téglavető területén szétszórtan, 10 utcában laktak. Az Újvárosi úti és környéke Kispolgári Olvasókör özv. Agárdi Gyuláné vendéglőjében, az Újvárosi u. 16. sz. alatt bérelt egy helyiséget. Ez a helyiség nem volt alkalmas nagyobb összejövetelek, előadások rendezésére. Ezért az olvasókör megegyezett a vendéglő tulajdonosával abban, hogy az udvaron nyári mulató helyiséget építtetnek, melyhez a faanyagot az egyesület szerzi be.35 Az olvasókör az Újvárosi úton és az ezen utca két oldalán elterülő Köntöskertben ill. a Hatvan utcai kertben és a Szotyori telepen működött. A Köntöskertben a kör tagjai 4 utcában laktak (Töhötöm, Köntösgátsor, Bezerédy, Szabolcs), a Hatvan utcai kertben 3 utcában (Halastó, Gyepűsor, Gohér) valamint a Szotyori telepen. A Vargakerti Olvasókörnek a Közép u. 3. sz. alatt saját háztulajdona volt, amely a következő helyiségekből állt: nagyterem, olvasószoba, üveges veranda,

33

Debrecen Polgármesteri Hivatal Mikrofilmtár, Debrecen város ingatlanvagyon leltára hrsz. 12346/2. Uo. K/II. 26. törzskönyv 35 Tóth András: im. 18. oldal 34


263

borpince és kimérői lakás. Az egyesület tagsága a kertség 13 utcájában lakott, néhányan pedig a közeli Tisztviselő telepen éltek. A Böszörményi úti és környéke Polgári Olvasókör működési területe a Böszörményi útra, a Károly Ferenc József körútra, a Nyulasi Óbarak és három kertség: a Csige-, Új- és Vénkert térségére terjedt ki. Székhelye a Böszörményi u. 49. sz. alatt volt. Papp József kocsmáros díjmentesen bocsátotta az olvasókör rendelkezésére vendéglőjének nagytermét, amely beépített színpaddal is fel volt szerelve.36 A kör tagjai közül a legtöbben a Böszörményi úton és a Nyulasi Óbarak utcáiban laktak (összesen 83-an). A Csigekertben a Honvéd temető utcán 6-an éltek és ugyanennyien laktak a Vénkertben is a Domokos és Sinai utcákon. Továbbá 9-en az Újkertben a Jerikó és Lehel utcákon, 12-en pedig a Károly Ferenc József körúton laktak. A tagok közül sokan éltek a belvárosban (21-en), néhányan pedig más közeli kertségből származtak. A Kisbarcsay - Wolafka telepi Olvasókör székhelyének hollétéről nem rendelkezünk információval. A tagság túlnyomó többsége 4 párhuzamos utcában lakott: 12 - 12 körtag a Bajnok és Dömsödi utcában, 13-an a Wolafka és 14-en a Monostorpályi úton. A Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre három kertségben tevékenykedett: a Boldogfalvai-, Varga- és Tégláskertben. A kör működésének színhelye a Gázgyár u. 8. sz. alatti Csónakázó vendéglő volt. A tagságból legtöbben (37-en) a Tégláskertben laktak, 12-en a Boldogfalvai kertben, hatan pedig a Vargakertben éltek. A Nyilastelepi Református Olvasókör a Téglavetőihez hasonlóan, a református egyház által építtetett Gyülekezeti Házban folytatta működését. A kör tagjai nagyon szétszórtan laktak, 30 utcából kerültek ki. Néhány utca azért mégis kiemelhető, ahol többen is éltek, így a Márton Kálmán, Huszár Gál, Malvin utcák ill. a MÁV Kolónia. A Hármastelepi Olvasókör nevéből következően három telepen fejtette ki működését: a Geréby, Bozzay és Bihari telepeken. Székhelye a Bozzay telepen, a Dévai u. 11. sz. alatt volt. Tagságának nagy része is ezen a telepen élt (19-en), a Geréby telepen 10-en, a Biharin 2-en laktak. A Homokkerti Református Olvasóegylet helyisége a Szabó Kálmán u. 31. sz. alatt volt. Az épület 1931. december 30-ig az egyesület tulajdonát képezte. Ezen a napon az olvasóegylet és a református egyház adásvételi szerződést kötött: az egyház 8750 Pengőért vásárolta meg a házat.37 Az egylet tagjai közül 34-en a Szabó Kálmán, 29-en az Oláh Károly utcán laktak. 16-16 tag a Harsányi ill. Óvoda utcából, 14-en a Szoboszlai Papp István, 11-en a Monostorpályi, 10-en a Budai Ézsaiás utcából kerültek ki. Többen laktak a Bujdosó, Hegyi Mihályné, Tusnád, Lónyai, Kiss Áron utcákon is.

36 37

HBML X. 301. 8. HBML X. 301. 99.

264


Az olvasókörök tagságának vallási és foglalkozási összetétele A vallási összetétel vizsgálata előtt szükséges Debrecen néhány demográfiai adatának említése. A város lélekszáma korszakunkban állandóan növekedett, azonban 1890 és 1910 között a népesség gyarapodása nagyobb mértékű volt, mint a két világháború között. 1890 és 1900 között 27,2 %-kal, 1900-1910 között 23,6 %-kal nőtt a népesség. Ugyanakkor 1920-30 között 13,6 %, míg 1930-41 között már csak 7,4 % volt a népszaporulat. Az 1890-1910 közötti időszakban és még 1910-20 között is a lakosság gyarapodása főként a bevándorlásból adódott. 1910-20 között a 11,3 %-os népességgyarapodásból csak 3,8 % volt a természetes szaporodás eredménye, a bevándorlók aránya viszont 7,5 % volt. Ezzel szemben 1920-30 között a tényleges népességgyarapodás több, mint fele a lakosság természetes szaporodásából következett. 1930-41 között a népességgyarapodás szinte teljes mértékben a természetes szaporodásból származott.38 Ha a lakosság területi elhelyezkedését is figyelembe vesszük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a belterület népessége az 1910-30 közötti időszakban mindvégig meghaladta a külterület népességét, de a közöttük lévő különbség arányszáma csökkent. Az alábbi táblázat a lakosság területi megoszlását, valamint a külterület népszaporulatát mutatja be az 1910-30 közötti időszakban ( a százalékok a városrész lakosságának Debrecen népességéhez viszonyított arányát fejezik ki ). Városrész Belterület Külterület

1910 51.749 55,8 % 22.063 23,8 %

1920 53.121 51,5 % 30.569 29,6 %

1910 - 20 Külterület népszaporulata

8.506

38,5 %

1930 51.186 43.769

43,6 % 37,3 %

1920 -30 13.200

43,2 %

2. táblázat Debrecen lakosságának területi megoszlása az 1910-1930 közötti időszakban (az 1910., 1920., 1930. évi népszámlálási adatokból saját számítás alapján) A külterület népessége tehát 1910-30 között rohamosan növekedett: 191020 között 38,5 %-kal, 1920-30 között pedig 43,2 %-kal nőtt az ottani lakosság száma. Szükséges hozzátenni ehhez azt is, hogy 1930-ban a belváros, a történeti városmag 51 ezer lakosa 3,8 km2 területen élt, szemben a külterület, a kertségek, telepek övezetével, ott csaknem 44 ezer lakosra 18 km2 terület jutott.

38

Tímár: im. 72. oldal


265

Debrecent a „kálvinista Rómá”-nak is nevezték, mivel a reformátusok aránya sokkal magasabb volt az országos átlagnál. A XIX. század elején a város valóban majdnem tisztán református, 1805-ben 96,6 %-át tették ki Debrecen lakosságának, a római és görög katolikusok aránya viszont együttesen is csak 2,6 % volt. Mintegy száz év alatt az arányok jelentősen eltolódtak: 1900-ra a reformátusok aránya 69,7 %-ra esett vissza, a római és görög katolikusok hányada ugyanakkor jelentékenyen: 17,7 %-ra illetve 2,7 %-ra növekedett. Ez az arányeltolódás korszakunkban tovább folytatódott: a református vallásúak aránya 1941-ben már csupán 65,6 %-ot tett ki. Egyidejűleg a római katolikusok aránya 20,2 %-ra, a görög katolikusoké 5,1 %-ra nőtt. A zsidók 1848 előtt egyáltalán nem lakhattak a szabad királyi városokban, így Debrecenben sem. 1850-ben még csak 105-en laktak a városban, számuk azonban rohamosan gyarapodott és a századfordulón már több, mint hatezer főt számláltak. A zsidóság aránya 1920-ban volt a legmagasabb (9,8 %), majd fokozatosan csökkent: 1930-ban 8,5 %, 1941-ben már csak 7,3 % az arányuk. Az ágostai hitvallású evangélikusok száma ugyan emelkedett a vizsgált időszakban, de arányuk lényegesen nem változott: a lakosság 1,4 %-a tartozott ehhez a felekezethez. A görögkeleti és unitárius vallásúak jelentéktelen számot értek el.39 Debrecen lakosságának vallásfelekezetek szerinti megoszlása 1900-1941 között %-ban: 1900 1910 1920 1930 1941 Római katolikus 17,7 17,9 19,2 19,9 20,2 Görög katolikus 2,7 2,9 3,5 4 5,1 Református 69,7 68,3 65,7 65,9 65,6 Izraelita 8,3 9 9,8 8,5 7,3 Ágostai hitvallású 1,3 1,4 1,4 1,3 1,4 evangélikus 3. táblázat Debrecen lakosságának vallásfelekezetek szerinti megoszlása 19001941 között százalékban – a népszámlálási kötetek felhasználásával A reformátusok arányának csökkenése és a más vallásúak arányának növekedése elsősorban a bevándorlással magyarázható, hisz a reformátusok természetes szaporodása igen magas volt. A következőkben érdemes megvizsgálni a felekezetek és a topográfia öszszefüggését. A legfeltűnőbb jelenség, hogy a reformátusok a külterületen sokkal nagyobb arányban voltak jelen, mint a belterületen. 1910-ben a külterületen az arányuk elérte a 76,4 %-ot, a belterületen viszont csak 62 %-ot tett ki. A következő évtizedek népszámlálásai hasonló arányt rögzítettek: a külterületen 14 %-kal több reformátust írtak össze, mint a belterületen.

39

Kovács Alajos: Debrecen lakosságának összetétele in: Magyar Statisztikai Szemle 1927/5


266

A római katolikusok számaránya 1910-ben még magasabb volt a belterületen (18,1 %), mint a külterületen (13,9 %). 1920-ra azonosra változott (19,7 % ill. 19,9 %), 1930-ra viszont a kertségek és telepek római katolikusainak aránya némileg magasabb lett (21,2 %) a belterületnél (20,7 %). A görög katolikus felekezethez tartozók aránya 1910 - 30 között végig magasabb volt a külső övezetben, mint a belvárosban. A zsidóság területi elhelyezkedése a legszembeötlőbb, a legnagyobb aránybeli különbségek itt mutatkoznak meg. Az izraeliták szinte kizárólag a belvárosban éltek, a városi népességen belüli arányukat itt jócskán túlhaladták. Ugyanakkor a város külterületén csak elenyésző számban és arányban laktak zsidók. A fentebb leírtakat jól szemlélteti a következő táblázat, amely a négy legnépesebb vallásfelekezet városrészek szerinti megoszlását mutatja százalékosan 1910-30 között:

Római katolikus Görög katolikus Református Izraelita

1910 1920 1930 Belterület Külterület Belterület Külterület Belterület Külterület 18,1 13,9 19,7 19,9 20,7 21,2 2,6

3,2

2,9

4

3,1

4,7

62

76,4

57,7

72,2

56,5

70,3

15,2

1,7

17,6

2,1

17,8

1,9

4. táblázat A legnépesebb vallásfelekezetek városrészek szerinti százalékos megoszlása 1910-1930 között – az adott időszak közötti népszámlálási kötetekből összesítve A statisztikai összeírások azt is lehetővé teszik, hogy részletesebben megnézzük a külváros egyes részeinek demográfiai viszonyait és a lakosság vallási megoszlását. Az olvasóköri tagság vallási hovatartozásának vizsgálatát viszont nehezíti az, hogy csak a 30-as évek végén keletkezett tisztikari jegyzőkönyvek ill. tagfelvételi könyvek tartalmaznak ilyen jellegű adatokat. Ezért a körtagok egy részének egyáltalán nem ismerjük vallási megoszlását. A külterület egyik legnépesebb kertsége a Csapókert volt, 1920-ban 3175 lakossal. Itt a reformátusok aránya a városi átlagnál 20 %-kal volt magasabb (85,2 %), a többi felekezet viszont alulprezentáltságot mutat: a római katolikusok aránya csak 9,5 %, a görög katolikusoké 2,6 %, az izraelitáké pedig 0,9 % volt. A Csapókerti Református Olvasókör tagjai - az előbbieknek megfelelően - túlnyomó többségben reformátusok voltak és csupán egy római katolikus vallásút találunk közöttük. E helyen szükségesnek tartom visszautalni arra, hogy a református olvasókörök alapszabályai, a tagság feltételéül szabták a református felekezethez tartozást. Ugyanakkor céljaik között megfogalmazódott a felekezeti türelmetlenség kizárása is. Ennek jegyében vettek be a református körök tagjaik közé más vallásúakat is.


267

A Homokkert hasonló lélekszámú volt, a két háború között több mint 3 ezer lakost számlált. Vallási összetételét illetően ugyanazok a fő tendenciák érvényesültek, amelyek a város egészében. Vagyis a római katolikusok aránya 1910-30 között 17 %-ról 23,4 %-ra növekedett, a reformátusoké viszont 77 %-ról 10 %-kal esett vissza. A görög katolikusok és izraeliták aránya lényegesen nem változott: a kertség lakosainak 4-5 %-a tartozott a görög katolikus felekezethez és 2 %-a az izraelitákhoz. A Homokkerti Olvasókör, mivel református kör volt, ezért a reformátusok aránya jóval magasabb a kertséghez viszonyítva. A 179 körtagnak 86 %-a református vallású, ugyanakkor csak 10 % római katolikus, a görög katolikusok száma öt és csupán egyetlen zsidó tagja volt. Ebből azt is láthatjuk, hogy a Csapókerti Olvasókör nem az egyetlen, amely befogadott tagjai sorába nem reformátusokat. A Homokkerti Olvasókör szintén nyitottságot tanúsított az eltérő felekezetűek iránt. A nyilastelepi városrész népessége 1920-30 között 66 %-os növekedést mutat: 796-ról 1324-re nőtt lakosainak száma. Ezen a telepen a római katolikusok nagyobb arányban voltak jelen, mint más kertségekben. 1920-ban 26,5 %-kukkal a reformátusok 66-68 %-os aránya áll szemben, a görög katolikusok 4,5 %-ot tettek ki. A zsidóság száma itt is csekély volt. A Nyilastelepi Református Olvasókör vallási összetétele viszont más képet mutat. Itt ismételten szeretnék emlékeztetni az alapszabályokban írottakra: az olvasókör tagjai református és ágostai hitvallású evangélikus lakosok lehettek. Ennek megfelelően a kör tagjai e két vallásfelekezetből kerültek ki: többségében reformátusok voltak és csupán egy ágostai evangélikus akadt közöttük. Habár nem ismerjük a tagság egészének vallási hovatartozását, mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a két fentebbi református körtől eltérően, a Nyilastelepi Olvasókör - vallási tekintetben - sokkal homogénebb volt. A Tégláskert lélekszáma az 1920-30-as években 1300 körül mozgott. Igen magas volt a reformátusok aránya (80 %), a népesség 15 %-a tartozott a római katolikus felekezethez, a görög katolikusoké a külterületi átlagnak felelt meg (4 %), az izraelitáké elhanyagolható maradt. A Tégláskerti Olvasókör tagságának többsége szintén református volt, csupán négy római katolikus és kettő görög katolikus vallásút találunk tagjai között. A Kisbarcsay és a Wolafka telep együttes népessége 1930-ban 559 fő volt. Ebből 76 % a református felekezethez tartozott, 16 % római katolikus volt. Izraelita egy sem élt ezeken a telepeken. Az olvasókör 38 tagjának ismert a vallási hovatartozása. Közülük 28 volt református, 8 római katolikus, 2 görög katolikus. A Vargakertben az 1920-as népszámlálási adatok szerint 1616-an éltek. A római katolikusok aránya ebben a kertségben 25 %-ot ért el, a görög katolikusoké 6,6 %-ot tett ki, ami az átlagosnál kissé magasabbnak tekinthető. A református vallásúak aránya 64 %-os, az izraelitáké 2,5 %-os volt. A Vargakerti Olvasókör vallási adatai majdnem teljesek, hisz a 65 tagból csupán nyolcnak nem ismerjük a felekezeti hovatartozását. A körtagok között itt is legtöbb volt a református (44), nyolc római és öt görög katolikus mellett. A Böszörményi úti és környéke Polgári Olvasókör 3 kertre: Újkert, Vénkert, Csigekert terjesztette ki tevékenységét. A három kertségben 1920-ban összesen 1763 lakos élt. A római katolikusok aránya 19,6 %, a görög katolikusoké 2,7 %, a reformátusoké pedig 70,7 % volt. Ezekben a kertségekben az izraeliták arányszáma

268


a többi külterületi városrészhez viszonyítva magasnak mondható: 4,5 %-os. Az olvasóköri tagság vallási megoszlásáról csupán hozzávetőleges számításokat tudunk végezni, mivel forrásaink a tagok egyharmadáról nyújtanak ilyen jellegű információkat. A 45 tagból 31 református, 11 római és 3 görög katolikus vallású volt. A továbbiakban azokat a kertségeket és telepeket tekintem át, melyekben működtek ugyan olvasókörök, de tagjaik felekezeti megoszlásáról a tisztikari jegyzőkönyvek nem tudósítanak. A Téglavető telep lélekszáma 1910-30 között ugrásszerűen emelkedett: 1910-ben még csak 612-en lakták, 1930-ban már 2165-en. A római katolikusok aránya 1930-ban 13 %, a görög katolikusoké 5 %, a reformárusoké 79,6 %, az izraelitáké pedig 1,3 %. Debrecen gyorsan gyarapodó kertségei és telepe volt a Köntös- és Hatvan utcai kert valamint a Szotyori telep is, ahol az Újvárosi úti és környéki Olvasókör működött. 1930-ban ezen városrészek lakossága 2042. A reformátusok aránya kiemelkedően magas (81 %), a római katolikusoké 12,5 %, a görög katolikusoké 2 %, az izraelitáké 3 % volt. A Boldogfalvai kertség népessége 1910-30 közötti időszakban másfélszeresére növekedett. Lakosainak száma 1910-ben 447, 1930-ban 1360. Az 1920-30-as népszámlálási adatok alapján a városrész római katolikusainak aránya 19 %, a görög katolikusoké 6 %, a reformátusoké 72 %. Izraeliták csupán 1930-ban fordulnak elő a népszámlálásokban, akkor is mindössze hatan. A Kerekestelep és a környező 3 telep (Barcsay belső, Geréby, Vályi - Nagy telep) együttes népessége 1194 volt 1930-ban. A római katolikusok aránya 24,8 %, a görög katolikusoké 5 %, a reformátusoké pedig 68 % volt. A Geréby és Vályi Nagy telepeken zsidók egyáltalán nem éltek, a másik két telepen is csupán 9-en. A Hármastelepi Olvasókör tevékenysége a Bihari, Bozzay és Geréby telepekre terjedt ki. A három telep közül a legnépesebb a Bihari telep volt, lakosainak száma 1920-ban 1375, 1930-ban pedig már közel 2 ezer. A Bozzay és Geréby telepek összes népessége viszont 386 volt 1920-ban. A három telepen összesen 15 % a római katolikusok, 5 % a görög katolikusok és 76,5 % a reformátusok aránya. Izraeliták csak a Bihari telepen éltek, ott 2,6 % az arányuk. Az olvasóköri tagság foglalkozások szerinti megoszlásáról a tisztikari és választmányi jegyzőkönyvek valamint a néhány tagfelvételi könyv tudósít. Összesen 1060 körtag foglalkozásáról készítettem kimutatást. A tagság zöme a kispolgárság különböző rétegeiből került ki. Az egyik legnépesebb csoportot a kisiparosok alkották: a tagok 25 %-a (267-en) különféle iparos szakmát űzött. Közülük legtöbben (46-an) cipészek voltak, 26-an asztalosok, 22-22 a hentesek, lakatosok, kőművesek száma. Ezen kívül 16 fodrász, 14-14 tímár és szabó és 10 festő fordul elő. A kiskereskedők száma 51 volt, többségük fűszerkereskedő. Rajtuk kívül néhány szatócs, piaci árus és kereskedelmi alkalmazott is felbukkan a jegyzőkönyvekben. A tagság másik népesebb csoportját az altisztek képezték, 405 ilyen foglalkozású tagot számoltam össze. Feltűnően magas volt közöttük a MÁV alkalmazottak száma: összesen 317 vasutas került ki az olvasókörökből. Jelentékeny számot


269

értek el a postások, villamos kalauzok, valamint a fegyveres testületek altisztjei, a csendőrök, rendőrök is. A kispolgári foglalkozásúak csoportját gyarapította a 19 fuvaros, kocsis, a 18 vendéglős, kocsmáros és a különböző alkalmazottak: betegpénztári, köztisztasági, villanyvállalati, városi alkalmazottak. Az olvasókörök tagjai közül összesen 84-en dolgoztak a mezőgazdaságban: a földművesek száma 38, a gazdálkodóké 30, a kertészeké 16 volt. A gyári munkások lényegesen alacsonyabb számot értek el: 41 körtagot foglalkoztattak ebben a szektorban. Az értelmiségiek ennél jelentősebb számot tettek ki: többségük református tanító (24-en) és református lelkész (15-en) valamint ügyvéd (15-en). Számottevő volt a különböző tisztviselők: városi, vármegyei, magántisztviselők száma is. Ugyanakkor csekély számban fordultak elő egyetemi tanárok, egyetemi tisztviselők, iskolaigazgatók. Néhány orvost, gyógyszerészt, tanárt, építészt és mérnököt is találunk a körök tagjai között. Szerettem volna azt is megvizsgálni, hogy a nők milyen arányban fordulnak elő az olvasókörökben, azonban csak szórványadatokat találtam. Mindössze 15 háztartásbeli nő szerepelt a jegyzőkönyvekben. A Homokkerti Református Olvasókörből 8-an, a Csapókerti Református Olvasókörből 5-en és a Tégláskertiből 2-en kerültek ki. A következőkben néhány olyan olvasókört emeltem ki, amelynek a foglalkozási összetétele - egy-egy társadalmi csoport különösen magas száma miatt érdekesnek mutatkozik. Az általános részben már utaltam rá, hogy a vasutasok az olvasókörökben igen magas számot értek el. A Tégláskerti Olvasókörben például a 74 tagból 48-an MÁV alkalmazottak voltak: legtöbben MÁV altisztek és segédtisztek, néhányan lakatosok. A vasutasokon kívül néhány kisiparost, két kiskereskedőt, néhány más altisztet: 1-1 villamos kalauzt, csendőrt, magánzót találunk és egyéb kispolgári foglalkozásúakat. A Vargakerti Olvasókörben is magas volt a MÁV alkalmazottak száma: a 65 körtagból 39-en. Közülük 9-en vasúti kalauzok, 7-en mozdonyvezetők, 15-en MÁV altisztek és segédtisztek voltak, 6-an pedig egyéb vasúti alkalmazottak. Néhány más altiszti foglalkozású magánzó, postás, csendőr, OTI altiszt is előfordult közöttük. Jelentékeny számot még a különféle kisiparosok értek el. A Homokkerti Református Olvasóegylet forrásanyaga igen gazdag, hiszen 203 tagnak ismerjük a foglalkozását. A legnépesebb csoportot az altisztek képezték: 104 volt a számuk. A legtöbben itt is MÁV alkalmazottak (79-en), de a postások szintén jelentékeny számot értek el az altisztek között. A különféle kisiparosok száma 49 volt, sokan űzték a cipész, asztalos, lakatos és hentes mesterséget. A 17 értelmiségi körtag zöme református lelkész és tanító, néhány tisztviselő fordul elő köztük, valamint egy-egy ügyvéd, építész és egyetemi tanár. A Téglavetői Református Olvasókört azért tartom érdemesnek e helyen kiemelni, mert a többi körhöz képest a földműves foglalkozásúak itt feltűnően magas számot értek el. A kör tagjai közül 31-en űzték ezt a foglalkozást. Az Újvárosi úti Olvasókör tagságában szintén magas volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Különösen érdekes, hogy a kertészek milyen jelenté-

270


keny arányt értek el. A kispolgárság itt is jelentős erőt képviselt és néhány értelmiségi is előfordult közöttük.

Az olvasókörök belső élete, tevékenysége Az olvasókörök elnevezése nem véletlen, hisz egyik központi tevékenységük az olvasás volt. Legtöbb kör rendelkezett könyvtárral, azonban állományukra vonatkozóan csupán néhány elszórt adat áll rendelkezésünkre. Ezekből az állapítható meg, hogy pár száz kötetből álló kisebb könyvtárak voltak. A Nyilastelepi Olvasókör például 303 db könyvvel rendelkezett - egy 1936-os leltár szerint. Az egyesületek vezetői törekedtek könyvtáruk folyamatos fejlesztésére: részben vásárlások útján, de főként magánszemélyek adományozása révén, illetve könyvkérésükkel megkeresték a minisztériumokat is. A Kisbarcsay - Wolafka telepi Olvasókörnek 1929-ben 337 kötetes könyvtára volt, melyből 224 kötetet magánszemélyek, 113-at pedig a Földművelési Minisztérium adományozott.40 A Hármaskerti Kispolgárok Olvasókörének - ugyanebben az évben - 469 darab könyv volt a birtokában. 1930 januárjában a kör összejövetelt tartott és ezen alkalomból a könyvtár javára gyűjtést rendezett. Sajnos azt nem tudjuk, hogy milyen sikerrel.41 Boldogfalva kertség Olvasókörének választmánya ugyancsak 1930-ban, könyv adományozására kérte a kör tagjait. A következő évben pedig az olvasókörnek lehetősége nyílt a Gilányi iskolában lévő népkönyvtár használatára.42 A Csapókerti Református Olvasókör a negyvenes évek elején - mivel megfelelő helyiséggel nem rendelkezett - könyvtárát a templom melletti lelkészi irodában helyezte el. Tevékenységét itt folytatta tovább: könyvtár órákat tartottak, könyveket osztottak az olvasókör tagjainak díjmentesen, csapókerti lakosoknak filléres használati díjért. A nehéz, háborús körülmények ellenére, igyekeztek gyarapítani könyvtárukat: a kultuszminisztériumtól egy népkönyvtárat kértek, 318 kötetes könyvtáruk kiegészítésére.43 Az Újvárosi úti Olvasókör könyvtárát Hegymegi Kiss Pál képviselő alapozta meg azáltal, hogy alakulásakor kb. 100 kötet könyvet adományozott a körnek. 1927-ben széles körű akciót indítottak újabb könyvek beszerzése érdekében. Az olvasókör elnöke e tárgyban kérvényt intézett az Országos Közművelődési Tanácshoz és a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz. Ezenkívül, mivel a körtagok között sok mezőgazdasági foglalkozású volt, a vezetőség arra törekedett, hogy a könyvtárat ilyen tárgyú könyvekkel is kiegészítsék. E cél vezérelte őket, amikor a Földművelésügyi Minisztériumhoz és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarához fordultak kérésükkel. Törekvésük sikerrel járt, ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium 1929-ben a kör részére egy 152 kötetből álló gazdasági népkönyvtárat adományozott, melyet nemcsak a tagság, hanem a kertségi lakosság is használhatott. Ily 40

HBML X. 301. 367. HBML X. 301. 98. HBML X. 56. A Debreceni Boldogfalva Kertség Olvasóköre iratai 1929-1933 43 HBML X. 301. 52. 41 42


271

módon az olvasókör könyvállománya 1929-ben meghaladta a 400 kötetet, a 30-as évek második felében pedig már 537 kötetből állt.44 Az olvasókörök között az egyik legnagyobb és legsikeresebben működő könyvtára a Homokkertinek volt. 1905-ben 141 műből álló könyvtárral rendelkezett. Felhívásokra itt is megindult az adományozás: Szabó Kálmán a kerület akkori képviselője Jókai összes műveit adományozta az egyletnek. 1906-ban pedig egy ismeretlen jóakaró 44 kötet könyvet adományozott a körnek. A következő évben ismét gyarapodott a könyvtár: a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 500 korona értékű vándor könyvtárat adományozott az egyesületnek. Az 1909-es közgyűlésen az egyleti elnök már arról számolt be, hogy a könyvtárnak 600 kötet könyve van. A gyarapodáshoz nagyban hozzájárult a gőzfűrészgyár tulajdonosának 190 kötetes könyvajándéka is. Az olvasóegylet kiemelkedő tevékenységét bizonyítja, hogy 1912-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 50 korona jutalommal és díszoklevéllel tüntette ki Kövér Gyula homokkerti könyvtárnokot.45 1929-ben a könyvtár 723 kötettel rendelkezett és ebben az évben a Homokkerti Olvasóegylet szintén kapott egy gazdasági népkönyvtárat a Földművelésügyi Minisztériumtól, amely 107 kötetből állt.46 Az olvasókörök könyvállománya többségében szépirodalmi könyvekből állt, kisebb része szakkönyv volt: mezőgazdasági, történelmi és földrajzi művek. A szépirodalmi anyagban szinte minden könyvtárban megtalálható volt a 100 kötetes Jókai-sorozat néhány kötete és Herczeg Ferenc 30 kötetes sorozatának egyes darabjai. Mikszáth Kálmántól, Gárdonyi Gézától, Zilahy Lajostól, Csathó, Sajó Sándor, Szabolcska Mihály verseskötetei. A külföldi szerzők közül leggyakrabban Jack London, H.G. Wells, Dickens, Dumas, Tolsztoj, Zola művei fordultak elő.47 Az olvasókörök forgalmára, a kölcsönzésre vonatkozóan szinte egyáltalán nem rendelkezünk adatokkal. Egyedül a Tégláskerti Olvasókör forrásanyaga tartalmaz némi információt. Könyvtárát 1934-ben 29 tag vette igénybe. A jegyzőkönyvben feljegyezték a kölcsönzők nevét és azt is, hogy hányszor és hány könyvet vettek kölcsön. Érdemes néhány példát említeni: P. Nagy Ferenc 35 esetben 207 kötetet, Gulyás Mihály 22 esetben 269 kötetet, Ladányi Lajos szintén 22 alkalommal 197 könyvet, Szöllős Bálint 19 esetben 100 kötetet kölcsönzött. Összesen a 29 tag 236 alkalommal vette igénybe a könyvtárat. Sajnos azt nem örökítették meg, hogy milyen könyveket kölcsönöztek ki.48 A könyvek mellett újságokat is olvastak a körtagok. Szűkös anyagi helyzetük miatt az egyesületek nem mindegyike tudott újságot járatni. Az Újvárosi úti Olvasókör például 1926-ban lemondta a Debreceni Ujság előfizetését, mert Nagy József pénztárnok felajánlotta, hogy egy példányt az újságból minden nap biztosít a körtagok számára.49 Forrásaink ezen a téren nem kényeztetnek el bennünket, szinte 44

HBML X. 301. 231. Az Újvárosi úti és környéke Kispolgári Olvasókör iratai 1925-1930 Sz. Szabó László: Adalékok a Hajdú-Bihar megyei olvasókörök 1900 és 1944 közötti történetéhez 2.rész in: Könyvtáros 1979/2 46 HBML X. 301. 99. 47 Sz. Szabó László: im. 1. rész Könyvtáros 1979/4. 48 HBML X. 60. A Debreceni Tégláskerti Olvasókör és a Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre iratai 1934-1949 49 HBML X. 78. 45

272


alig van adat arról, hogy milyen lapokat olvastak az olvasókörökben. Főként bizonyára a debreceni napilapokat (Debrecen, Debreceni Ujság, Debreceni Független Ujság) olvasták, esetleg országosakat is. Az egyesületi alapszabályok némelyike célként határozta meg a tagok gazdasági érdekeinek képviseletét. A Boldogfalva kertség Olvasókörének 1930. február 26-án tartott választmányi ülésén az ügyvezető igazgató „a lakosság gazdasági érdekeinek előmozdításáról” beszélt. A kertségi lakosok számára lényeges kérdést, a gyümölcs jobb értékesítésének lehetőségét vetette fel.50 Az előbbiekben láttuk, hogy az olvasókörök igyekeztek mezőgazdasági tárgyú szakkönyvekkel is ellátni könyvtárukat. Emellett ismeretterjesztő előadásokat szerveztek a méhészkedés, kertészkedés témaköréből. Példaként ismét a Boldogfalvai Olvasókört említhetjük: Juhász József egyesületi elnök szakelőadást hirdetett a fatenyésztésről.51 Az olvasás és művelődés mellett az olvasókörök másik lényeges tevékenysége a szórakozás ill. szórakoztatás volt. Kiemelkedő jelentőséggel bírtak a körök, hiszen a kertségi emberek számára szinte az egyedüli szórakozási lehetőséget jelentették és a társasági élet fő színterévé váltak. Az egyesületek által szervezett rendezvények eseményszámba mentek a kertségekben, így nem kellett a lakosságnak a belvárosba mennie, ha kikapcsolódásra vágyott. A teadélutánok, teaestélyek programja főként a társalgás volt. Kedvelték a műsoros estélyeket, a táncestélyeket, gyakorta össze is kötötték a kettőt: kabaréval vagy műsorral egybekötött táncmulatságot rendeztek, néha pedig vacsorával kezdődött az összejövetel. Boldogfalva kertség Olvasóköre 1931. december 6-án műsoros estet tartott, Kiss Béla posta főtiszt magyar dalokkal lépett fel, Orbán Mariska és Nagy Etelka szavalatokat, Gömöri Andor irredenta dalokat adott elő.52 A Homokkerti Református Olvasóegylet 1926. július 18-án kabaréval egybekötött táncmulatságot szervezett. Egy más alkalommal rendezett összejövetelnek a műsorát is ismerjük. József Attilától és Ady Endrétől egy-egy verset adtak elő, egy táncbemutató, valamint több egyfelvonásos vígjáték szerepelt a műsorszámok között ( Karinthy Frigyes: A bűvös szék, Gaál Ferenc: Ki tudja jobban a leckét, Dorka Géza: A három kívánság).53 A Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre 1926. szeptember 5-én szépségversennyel egybekötött műsoros estét rendezett. Nagy kár, hogy a részleteit nem ismerjük. Az Újvárosi úti Olvasókör rendszeresen szervezett estélyeket. 1928. februárjában „az újonnan megválasztott tisztikar és a választmányi tagok tiszteletére szűkebb körű összejövetelt rendezett az elnökség. Erre az alkalomra a kör összes tagját meghívta. Az összejövetel táncmulatsággá fejlődött a kör zenekarának közreműködése mellett.”54

50

HBML X. 56. HBML X. 56. 52 HBML X. 56. 53 HBML X. 301. 99. 54 HBML X. 78. 51


273

A gyakori rendezvények arra ösztönözték a fiatalságot, hogy zenekart alakítsanak. Az olvasókör anyagilag támogatta igyekezetüket és a kisebb mulatságok alkalmával ez a zenekar helyettesítette a cigányzenét.55 1938-ban pünkösd vasárnapján vacsorával egybekötött dalestélyt rendeztek. A vacsora bográcsos pörkölt volt, melyet az egyik körtag készített el.56 Az olvasókörök összejöveteleiket gyakran rendezték ünnepi alkalmakkor: farsangkor, húsvét vasárnapján, pünkösdkor, szüret alkalmával, karácsony idején és szilveszterkor. Boldogfalva kertség Olvasóköre 1931. február 7-én az ifjúság szórakoztatására jelmezes farsangi mulatságot szervezett, míg április 5-én húsvét vasárnapján szavaló ünnepélyt tartottak. A felnőttek mellett gyerekek is felléptek. „A 20 gyermek által előadott versek vallásosságra, haza- és emberszeretetre, rendre, tisztaságra, szorgalomra és kötelességteljesítésre ösztönöztek előadót és hallgatót egyaránt.”57 Az Újvárosi úti Olvasókör 1927. június 5-én pünkösd első napján tánccal egybekötött kabarét rendezett. Rendszeresen szerveztek cseresznyeszüreti mulatságot és szilveszteri mulatságot is. 1928 szilveszterén például teával, tombolával és tánccal egybekötött estélyt tartottak.58 Városszerte híresek voltak az olvasókör nyári helyiségében rendezett kertész bálok. Ilyen alkalommal a nyári tánchelyiség igen pazarul virággal volt díszítve, a kertészek szekérszámra hordták össze a legszebb virágokat.59 Forrásainkból az derül ki, hogy az olvasókörök kapcsolatokat tartottak fenn más egyesületekkel, körökkel és meghívták egymást rendezvényeikre ill. közösen is szerveztek összejöveteleket. Az Újvárosi úti Olvasókör például szoros kapcsolatban állt a Debreceni Függetlenségi Körrel. Nem véletlen, hisz 1927-ben Czeizing Lajost az olvasókör elnökét, a Függetlenségi Kör igazgatójának választották. Ugyanezen évben történt, hogy a Függetlenségi Kör régi helyiségéből a püspöki palotába költözött és ezen alkalomból házavató ünnepséget rendezett. Az ünnepélyen az olvasókör küldöttsége is részt vett. A rendezvényeken való megjelenés kölcsönös volt: 1928ban az olvasókör pünkösdi táncmulatságán a Függetlenségi Kör tagjai is részt vettek. Más egyesületekkel is tartották a kapcsolatot: a Böszörményi úti Olvasókör 1927-ben a konyári sóstón mulatságot rendezett és az Újvárosi úti Olvasókört is meghívta. 1928. szeptember 7-én pedig a Kossuth Dalkörrel tartottak közösen mulatságot.60 A különböző társas összejövetelek egyben az olvasókörök egyik bevételi forrásának is számítottak. Általánosságban az nem mondható el, hogy minden rendezvényen szedtek belépődíjat. Az Újvárosi úti Olvasókör összejövetelein például nem mindig szedtek belépőt, ha volt, akkor 1 pengő körüli összeg. A körök tagjainak szórakoztatását szolgálták a különféle játékok is. Legnépszerűbbek a kártya, sakk, dominó, biliárd, teke és az asztalitenisz volt. Az egye55

Tóth András: im. 22. oldal HBML X. 301. 231. 57 Gazdag István: A debreceni kertségek kulturális egyesületei a II. világháborúig Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve 18. kötet (1991) 58 HBML X. 78. 59 Tóth András: im. 19. oldal 60 HBML X. 78. 56

274


sületek tiltották a szerencsejátékot, vagyis „minden olyan játékot, melyben a nyereség vagy veszteség kizárólag a véletlentől függ.”61 Szigorúan felléptek azokkal a tagokkal szemben, akiket hazárdjátékon kaptak rajta. Erre azért is volt szükség, mert a rendőrség rendszeresen ellenőrizte az egyesületeket azzal az ürüggyel, hogy helyiségükben nem folyik-e tiltott szerencsejáték. A Homokkerti Olvasóegylet tiltott kártyajátékoknak nyilvánította a következőket: ferbli, ramsli, 21-es, nasi-nasi, fájer. A játékok szintén bevételi forrást jelentettek: az olvasókörök játékpénzeket állapítottak meg; meghatározták, hogy személyenként mennyit kell fizetni a játékeszközök használatáért. A Homokkerti Olvasóegylet 1938. évi választmányi ülésén rendelkezett a játékpénzekről. A kör tagjai a következő játékokat használták: sakk, dominó, kártya, automata taxi-biliárd, teke. Játékpénzt csak a kártya, taxi-biliárd és teke után szedtek. Kártyajáték után naponként és fejenként 10 fillér, új kártyacsomag bontása esetén 20 fillér volt a díj. Az automata taxi-biliárdot 20 fillérért használhatták egy fél órára. A tekénél ha 8 vagy ennél kevesebb játékos játszott, akkor 12 dobásért fejenként 4 fillért kellett fizetni. Ha 8-nál több játékos vett részt, akkor 9 dobásért kellett ugyanezt az összeget befizetni.62 Az Újvárosi úti Olvasókör a kártya és a dominó díját a következőkben állapította meg: nappal személyenként 25 fillér, este 9 órától 50 fillér, éjfél után pedig 75 fillér.63 Az olvasókörök játékversenyeket is rendeztek: Boldogfalva kertség Olvasóköre 1931. december 28-án Nagy József körgazda vezetésével sakkversenyt tartott. Tízen neveztek be, a nevezési díjakból további sakk-készletet vásároltak.64 Az egyesületek a tagság számára tanfolyamokat is szerveztek: a Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre 1934. szeptember 20-án tartott választmányi ülésén megállapodás született Bakó Géza tánctanár és az olvasókör között. A kör helyiségében tánciskola indult be 30 jelentkezővel. A tandíj kezdőknek 4 Pengő, haladóknak 3 Pengő volt. A tandíjakból befolyt összeg fele az egyesületé lett, a másik fele viszont a tánctanárt illette.65 A körök nagy hangsúlyt fektettek a hazafiasság, a nemzeti érzés ápolására. A trianoni békerendszer súlyos következményeit a magyar társadalom igen nehezen tudta elviselni. Ez az érzés az olvasókörök tagságát is áthatotta. Habár alapszabályaikban a politikamentességet hangoztatták, azért mégsem zárkóztak el teljesen a politizálástól. Boldogfalva kertség Olvasókörének 1931. december 6-ai műsoros estélyén Rostkovitz Arthur újságíró - aki az ÉME körébe tartozott - „A magyar nép visszaszerzendő lelki integritásáról” tartott előadást.66 Az Újvárosi úti Olvasókör nyíltan kiállt a revíziós törekvések mellett: „minthogy az Olvasókör kezdettől fogva a minden igaz magyart eltöltő hazafias gondolat: a revíziós gondolat alapján áll, Czeizing Lajos indítványára az olvasókör az elsők között volt, akik Rothermere lordot, Magyarország barátját, - mint aki a trianoni diktátum revíziója érdekében nyíltan síkra szállt - üdvözölje.” A kör 61

HBML X. 57. HBML X. 301. 99. 63 HBML X. 78. 64 HBML X. 56. 65 HBML X. 60. 66 Gazdag István: im. 62


275

67

Rothermere lordot fővédnökéül választotta, melyről levélben értesítette. A lord barátságos hangú válaszában elfogadta a tiszteletbeli védnökséget. Levelét a korabeli helyi lapok is leközölték. Az olvasókörök rendszeresen megünnepelték Horthy Miklós kormányzó névnapját és megemlékeztek kormányzói működéséről is. Boldogfalva kertség Olvasókörének elnöke, az 1930. február 26-i választmányi ülésen, Horthy Miklós 10 éves kormányzói tevékenységéről mondott beszédet. A következő évben - december 5-én - Horthy tiszteletére teaestélyt rendeztek.68 A körök programjuk részének tekintették a szegényekről való gondoskodást is. A Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre 1929. decemberi választmányi gyűlésén elhatározta, hogy mind a három kertben 1-1 jó tanuló gyerek részére 5-5 Pengő jutalmat ad. Az Ispotály szegényei részére 10 Pengőt szavaztak meg. A segélyeket karácsony estéjén osztották ki.69 Boldogfalva Kertség Olvasóköre egy karácsonyi ünnepség alkalmából 50 kertségi gyereknek édességgel és kaláccsal kedveskedett.70 Az Újvárosi úti Olvasókör pedig a környékbeli szegényebb családok gyermekeit ruhasegélyben részesítette. Az első ilyen akcióra 1934. decemberében került sor, amikor 10 gyerek részesült segélyben. Ezen kívül a kör meg is vendégelte a gyerekeket: egy-egy csésze tejeskávét és egy-egy kalácsot osztott ki közöttük.71 Az olvasókörök megszűnése, feloszlatásuk Az előző részben láttuk, hogy az olvasókörök milyen sokszínű tevékenységet folytattak és sikeresen működtek. Az ország helyzetének alakulása azonban természetesen kihatással volt a körökre, életükben válságos időszakok is mutatkoztak. Az 1930-as évek elején a világgazdasági válság különösen nehéz helyzetbe hozta az egyesületeket. Elmaradtak a tagdíjfizetések, bevételük a minimumra csökkent. A Tégláskerti Olvasókör a válság mélypontján 1931-ben és 1932-ben - közgyűlési határozattal - elengedte a tagdíjak befizetését. Ilyen körülmények között az olvasókörök egy része nem tudta tevékenységét tovább folytatni és kénytelen volt kimondani feloszlatását illetve összeolvadni másik körrel. Ugyanakkor a gazdasági válság enyhülésével - 1933-34-ben - már új olvasókörök alakultak. Vagyis a 30-as évek első felében átrendeződtek a körök: egy részük megszűnt, de újak is alakultak. A második világháború idején szintén sok problémával kellett megküzdeniük az egyesületeknek: a bevonulások miatt a tagság megfogyatkozott, a katonaság lefoglalta helyiségeiket. Mindezek ellenére, tevékenységük fenntartására törekedtek, melyet az is mutat, hogy ezen időszakban egyetlen kör sem oszlott fel.

67 Rothermere lord – a Daily Mail c. lap tulajdonosa – 1927. június 21-i cikkével mozgalmat indított „Igazságot Magyarországnak” jelszóval. Az angol főnemes jogosnak ítélte Magyarország revíziós törekvéseit. 68 HBML X. 56. 69 HBML X. 301. 98. 70 HBML X. 56. 71 Tóth András: im. 38. oldal

276


A háború végén Debrecenben tíz olvasókör működött: egyházi és világi egyaránt volt közöttük. 1945-tel azonban, az egyesületek szempontjából kedvezőtlen korszak vette kezdetét: az egypártrendszer kiépülésével a kormányhatalom igyekezett minden civil társadalmi önszerveződést felszámolni. Az olvasókörök megszüntetése ekkor - a 30-as évektől eltérően - elsősorban tehát politikai okokra vezethető vissza. Már 1946-ban és 1947-ben megkezdődött a körök feloszlatása, 1949ben a politikai fordulattal viszont mindenfajta társadalmi szervezetet felszámoltak, köztük a köröket, de ugyanígy a szabadkőműves páholyokat, egyesületeket. A feloszlatott civil szervezetek helyiségeit az új hatalom szervezetei - az MDP területi szervezetei, szakszervezet, MNDSZ, MINSZ - foglalták el, nagy számmal kezdték itt meg működésüket. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy mely olvasóköröket oszlatták fel 1945 előtt illetve 1945 után, zárójelben a megszűnés dátuma szerepel. 1945 előtt feloszlott olvasókörök Debreceni Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör (1932) Hármastelep és környéke Polgári Olvasókör (1933) Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre (1936) Boldogfalva kertség Olvasóköre (1937)

1945 után feloszlatott olvasókörök Újvárosi úti és környéke Kispolgári Olvasókör (1946) Debreceni Téglavetői Református Olvasókör (1946) Böszörményi úti és környéki Polgári Olvasókör (1946) Kisbarcsay-Wolafka-telep és környéke Kispolgári Olvasókör (1946) Debreceni Nyilastelepi Református Olvasókör (1947) Debreceni Csapókerti Református Olvasókör (1947) Debreceni Vargakerti Olvasókör (1947) Debreceni Homokkerti Református Olvasóegylet (1949) Debreceni Tégláskerti Olvasókör (1949) Kerekestelep és környéke Polgári Olvasókör (1949)

5. táblázat Az olvasókörök megszűnésének időpontjai – a feloszlatási iratok alapján A bevezető után nézzük meg egyenként az olvasókörök feloszlatásának körülményeit. A Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör 1932-ben mondta ki feloszlatását. A kör könyvtárát, zászlaját és egyéb ingóságait átadta az alakulóban lévő Csapókerti Református Olvasókörnek. Feloszlatásukat azzal indokolták, hogy a kör elnéptelenedett és ezért fenntartását nem tudják biztosítani.72 72

HBML X. 301. 52.


277

A világgazdasági válság súlyos következményei leginkább a Hármastelepi Olvasókör esetében figyelhető meg. Az olvasókör 1933-ban rendkívüli közgyűlésen mondta ki feloszlatását. Ezen a közgyűlésen Bihari Gábor olvasóköri elnök előadta, hogy a kör 1926-ban ugyan megalakult és megválasztotta tisztikarát, de tényleges működését nem kezdhette meg. Ennek oka az egyre nyomasztóbb gazdasági helyzet, a tagok munka- és keresetnélkülisége, szegénysége volt, valamint az, hogy az olvasókör nem tudott helyiséget szerezni vagy bérelni működéséhez. A hatóságok többször is vizsgálatot tartottak az egyesületnél és felszólították, hogy kezdje meg működését. Végül hosszas halogatás után, mivel erre már belátható időn belül nem volt remény, ezért az elnök javasolta az olvasókör feloszlatását. A pénztáros előadta, hogy a körnek mindössze 60 Pengő készpénze és csupán néhány darab könyve van. Tokaji János körtag az általa adományozott 50 Pengő visszaadását kérte, mivel ő ezt az összeget könyvtár felállítására adományozta és időközben elszegényedett. A közgyűlés teljesítette kérését, a fennmaradó 10 Pengőt és a könyveket pedig a Nyilastelepi Népkörnek adományozta. 1935-ben kiderült, hogy az egyesületnek volt még 34,80 Pengő készpénze, melyet az elnök a Lorántffy Zsuzsanna Nőegyletnek utalt ki.73 A Hármaskerti Kispolgárok Olvasóköre 1934. szeptemberében rendkívüli közgyűlést tartott, melynek keretében titkos szavazással döntöttek arról, hogy egyesülni kívánnak a Tégláskerti Olvasókörrel. A két kör együttes közgyűlésére 1936ban került sor, amikor is a Hármaskerti Olvasókör beolvadt a Tégláskertibe és Debreceni Tégláskerti Olvasókör néven működtek tovább.74 Boldogfalva kertség Olvasókörét 1937-ben hatóságilag oszlatták fel. A feloszlatás előzményeiről az 1935. évi jegyzőkönyvből értesülünk. Ebből az derül ki, hogy az egyesület 1933 decemberétől semmiféle tevékenységet nem fejtett ki, amiben nagy szerepe volt, hogy 1934 áprilisában meghalt Kovács Károly, az olvasókör ügyvezető igazgatója. Az egyesületnek ingatlan vagyona nem volt; 2,55 Pengő készpénze és néhány leltári tárgya maradt.75 Az Újvárosi úti Olvasókör 1945. január 1-ig működésének szüneteltetését kérte a belügyminisztertől, mivel az egyesület a rendkívüli viszonyok és helyiség hiánya miatt nem működött. 1945 októberében Pozsonyi úti és környéke Kispolgári Olvasókör néven a Köntöskerti Ifjúsági Egyesülettel közös választmányi ülést tartott és a két egyesület összeolvadását határozták el. 1946-ban azonban - nem tudjuk milyen okból kifolyólag - a belügyminiszter határozatával feloszlatta az olvasókört. A feloszlatáskor a körnek a Pozsonyi u. 31. szám alatt 300 négyszögöl területű kert ingatlana volt, néhány berendezési tárgya valamint egy 700 Pengős takarékpénztári betétje. Ez utóbbi azonban az infláció következtében elveszítette értékét.76 A Böszörményi úti Olvasókör vezetősége és a tagok többsége a háború idején katonai szolgálatot teljesített és a katonaság lefoglalta helyiségüket is. Ezzel szinte minden működési lehetőségük megszűnt, de mégsem függesztették fel tevé-

73

HBML X. 301. 426. A Hármastelep és környéke Polgári Olvasókör iratai 1928-1935 HBML X. 60., X. 301. 98. HBML X. 301. 16. 76 HBML X. 301. 231. 74 75


278 77

kenységüket. 1946-ban a Kisbarcsay - Wolafka telepi Olvasókörhöz hasonlóan belügyminiszteri határozattal feloszlatták. A Téglavetői Református Olvasókör hasonló nehézségekkel küzdött: helyiségét a Stefánia, majd iskolai tanterem céljára használták 1938-tól, 1946-ban pedig feloszlatták.78 A Nyilastelepi Református Olvasókör 1938-at követően nem fejtett ki működést, mert helyisége igen gyakran katonai célokra volt igénybe véve és a tagok közül többen katonai szolgálatot teljesítettek. A református egyházrész tanácsa a Gyülekezeti Ház egy termét - működhetésének céljából - a Nyilastelepi Népkörnek engedte át 1943-ban, ahol korábban az olvasókör is tevékenykedett. Az egyházrész vezetősége azt javasolta az olvasókörnek, hogy mivel évek óta tényleges működést nem folytatnak, ezért olvasszák be az olvasókört a Népkörbe. A rendkívüli közgyűlés a javaslatot elfogadta. Végül 1947-ben ez a kör is a feloszlatás áldozata lett. A körnek sem ingó, sem ingatlan vagyona nem maradt, iratai pedig elpusztultak.79 A Csapókerti Református Olvasókör működése szintén akadozott a második világháború alatt. Dr. Dancsházy Sándor olvasóköri elnöknek a polgármesterhez intézett jelentéséből az tűnik ki, hogy a kör épületét a katonaság itt is igénybe vette. 1943 őszén a nagyterem felszabadult ugyan, de a kör tagjai továbbra sem tudták használni, ugyanis a közeli Csapókerti Általános Iskola vette azt igénybe: két kisebb iskolatermet alakítottak ki belőle. Az olvasókör könyvtárát a templom melletti lelkészi irodába vitték át, itt folytatták tevékenységüket egészen az 1947-es feloszlatásukig.80 Ugyanekkor került feloszlatásra a Vargakerti Olvasókör is. Az egyesület Közép u. 3. szám alatti ingatlana a háború alatt romos lett és vele együtt az ingóságok és iratok is elpusztultak. Az 5740 Pengő takarékpénztári betét az infláció miatt elvesztette értékét. Az 1948-as belügyminiszteri határozat az olvasókör vagyonának felhasználásáról a következőképpen rendelkezett: a 131 négyszögöl területű udvart, a 104 négyszögöl kertet és a 70 négyszögöl területen fekvő házat a szakszervezetek tulajdonába juttatta.81 A Homokkerti Református Olvasóegylet által használt épületet 1944 őszén bombatalálat érte. Székházának egy része rommá lett, más része súlyosan megrongálódott. Berendezése, felszerelése, könyvtára csaknem teljesen megsemmisült. Ennek ellenére az olvasókör tovább folytatta tevékenységét, újjáépítették székházát is és egészen 1949-ig - feloszlatásáig - működött. Az egylet ingóságait és könyvtárát a város vette át, de egy részét az MDP Homokkerti Szervezete kapta meg.82 A Tégláskerti és a Kerekestelepi Olvasókört szintén 1949-ben oszlatták fel. A Tégláskerti Olvasókör tulajdonát képező 160 négyszögöl szántót, a 140 négyszögöl területen fekvő Gulyás u. 13. sz. alatti házat udvarral, valamint ingóságait a belügyminiszteri rendelet Debrecen város közönségének tulajdonába juttatta. Hasz-

77

HBML X. 301. 8. HBML X. 301. 152. 79 HBML X. 301. 297. 80 HBML X. 301. 52. 81 HBML X. 301. 222. 82 HBML X. 301. 99. 78


279

nálója az MDP helyi szervezete, a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének helyi szervezete lett.83 A Kerekestelepi Olvasókör 1944. július 1-ig a Leiningen u. 17. sz. alatt működött. A július másodikai bombatámadás után helyiségüket átengedték a bombakárosultaknak lakás céljára. 1945 október 1-től március 15-ig orosz katonák tartózkodtak a kör helyiségében, majd 1945 júliusától az MDP Kerekestelepi szervezetének kezelésébe került. 1948 januárjában az Olvasókör és az MKP között megegyezés jött létre: az egyesület ismét használhatja korábbi helyiségét, az MKP viszont sem teremhasználati díjat, sem villanyhasználati díjat nem követel a körtől. Ezt követően az olvasókör rövid ideig - feloszlatásáig - ismét működött.84

Suburban Reading Circles in Debrecen in the First Half of the 20th Century Ilona Kovács In the early 20th century, only two reading circles existed in the city of Debrecen, with the majority of such associations forming in the period between the world wars, in the 1920s and 1930s. A total number of 13 reading circles worked in the city, which performed their activities in the suburbs of Debrecen. In their bylaws, the reading circles identified the cultivation of social life, the dissemination of culture, and self-education as their chief objectives. They aimed to achieve these objectives by way of discussions, reading books and newspapers, holding lectures and readings, and organizing singing groups and libraries. The associations, in proportion with their financial capabilities, also aided the poor, and placed great emphasis on the representation of their members’ religious, patriotic and economic interests as well. The membership of reading circles consisted mainly of people from various layers of the lower middle-classes, such as artisans, tradesmen, noncommissioned officers, but a significant number of white collar workers (teachers, pastors, lawyers, clerks) were also among their ranks. In addition to providing reading and cultural opportunities, the reading circles also offered entertainment possibilities to suburban citizens by organizing tea and dinner parties or dance evenings with cabaret or some other form of entertainment.

83 84

HBML X. 301. 98. HBML X. 58. A Kerekestelep és környéke Polgári Olvasókör iratai 1931-1949

KERTSÉGI OLVASÓKÖRÖK DEBRECENBEN

Recommend Documents