Kávézacc 1. fejezet: Isztambul
Az ebédlőasztalra borulvaon tértem magamhoz. Fejem egy mélytányérban pihent, és farkasszemet néztem egy félig megrágott virslivel. Számban éreztem az olcsó vörösbor édeskés ízét, de. Elmém kellemesen zsibbadt, a másnaposság egyelőre csak lesben állt, nem
[s1] megjegyzést írt: nagyon jó kezdés, megteremti az alaphangulatot és kíváncsivá teszi az olvasót
támadott. Mi a fene történt? Csináltam valami hülyeséget?!, – nyugtalankodtam magamban. – Éreztem, a ruháim rendeltetésszerűen fedik a testemet fedik, mindkét cipő a lábamon, ahogy tegnap este elindultam otthonról. Nem fájt semmim, mind a négy végtagom a helyén. Nagy baj nem történhetett, – higgadtam le. Minden erőmmel nekifeszülvetem, hogy felemelkedjektem, hogy többet is lássak a világból egy pépesített húskészítménynél, és ám az arcom és a tányér között megkövült mustár visszarántott. Vésőnek használt villámmal felfeszítettem a fosszíliát, körbenéztem a konyhában.
[s2] megjegyzést írt: ez túlzás, a megszáradt mustárnak nincs ekkora kötőereje, de ha lenne sem tudná egy tányér lehúzni a szereplő fejét, nem olyan nagy a súlya
Üres üvegek, törött poharak, néhány eszméletlen bolgár joghallgató a földön. Messziről úgy tűnt, lélegeznek. Éjszaka volt. A csukott ablakon behallatszott Taksim városnegyedének nyughatatlan moraja. Minden reményem semmivé foszlott, hogy valaha is megtudjam az igazságot, mi is történt az elmúlt órákban. Korábban azt hittem, ekkora pusztítást csak ötös erősségű hurrikán végezhet. A mi esetünkben a hurrikánt Carmennek hívták, és édesre kevert
[s3] megjegyzést írt: messziről ezt nem tudja megállapítani, főleg ha éjszaka van és kevés a fény
[s4] megjegyzést írt: ez nem következik az előző mondatokból, mert például felkelthetné a joghallgatókat is. Ki kellene fejteni, miért nincs már reménye. Vagy kihúzni a mondatot, mert később mégis visszatérnek majd az emlékei.
sangríájával hozta ránk a viharfelhőket. Carmen, drágám, veled még holnap számolok… Felültem. Szemben, a fémes burkolatú hűtőszekrény tükröződő felületént bámulva megpillantottam egy kócos leányzót, egy Afrikára emlékeztető mustárfolttal az orcáján. Johannesburg környékén elkezdtem kapargatni a kontinenst. A plafon irányából egy bekapcsolva hagyott stroboszkóp ütemes villogása sértegette szemem világát, mire hirtelen mind élesebb villanások cikáztak lelki szemeim előtt is. Emlékek voltak. Nevezhetjük inkább emlékfoszlányoknak, két képkocka között hosszúra hagyott szünetekkel. Próbáltam technikásan összefűzni őket ezeket, határtalan képzelőerőmmel megfejteni, hogyan is jutottam el kerülhettem egy pohár sangríától – mely pár órával ezelőtt még a barátomnak mondta magát – egészen az ebédlőasztal fényesre lakkozott lapjáig.
1
[s5] megjegyzést írt: magához térésekor ezt venné észre legelőször, ott lenne érdemes említeni. Vagy most kapcsolt be hirtelen? Nem tiszta.
Lassan tápászkodtam fel hálóhelyemről. Első lépéseimmel azon nyomban sikerült gyomorszájba rúgnom Juant, a spanyol torreádort, aki magzatpózba gömbölyödve hevert a metlaki padlón. Hála Istennek és a karjai között szorongatott üres üveg ánizspálinkának, semmit nem vett észre a véletlen erőszakból. Lábánál a szőke Helena terült el,; csuklóját a fiú
[s6] megjegyzést írt: igazából nem az üres üvegnek köszönhette, hanem a tartalmának, amit elfogyasztott, ezt át kellene írni, mert így képzavaros
cipőfűzőjeével odarögzítve rögzítette annak bokájához. Juan mindig is vonzotta a nőket. Az ellensúly a földre húzta, nem jutott fel utánam a komfortos kerevetre. A Rakı selymes illata megcsapta orromat. Előre tekintettem a bejárati ajtóra, helyesebben a helyén tátongó lyukra.
[s8] megjegyzést írt: oda kellene írni, hogy mi, pl. „valami” vagy „egy emlék”
Bevillant. -
[s7] megjegyzést írt: ezt a mondatot nem értem, mert úgy hat, mintha most akart volna feljutni a fiú a kerevetre, holott az előbb arra utaltál, hogy eszméletlen, mert még egy rúgást sem vett észre.
Köszi Juan, már emlékszem – suttogtam angolul a fiúnak. Esetlen mosolyra görbült a
szája, másik oldalára fordult, s békésen aludta tovább a részegek álmát.
[s9] megjegyzést írt: ez sem jön ki jól, hogy egy rúgást nem vesz észre, de a suttogást valahogy érzékeli.
Pár órával ezelőtt még senki snem hevert a padlón., Ccsak a lengyelek, akik szívószállal
FONTOS! Kötőjelek és felsorolás helyett gondolatjeleket kellene használni.
szürcsölgették literes kondérokból a spanyol bódító, spanyol bájitalt. A hangfalakból James Brown ordított, dallamait a borospoharamba dúdoltam. A bejárati ajtó másik oldalán élére vasalt
egyenruhájában
Van
Damme
főtörzs
kopogtatott.
A
főtörzsnek
születési
anyakönyvezett neve inkább Mustafa, netán Ali lehetett, mégis, viselkedése elárulta, nagy
[s10] megjegyzést írt: ha aztán úgyis be fog törni, mert már készült rá, felesleges kopogtatnia, vagy ha senki sem hallotta meg őt a zenétől, és ezért törte be az ajtót, akkor a főhős sem hallotta volna meg a kopogást
rajongója a B-kategóriás akciófilmeknek. Mi sem példázza ezt jobban, mint ahogy tömzsi lábával porrá zúztaberúgta a bejárati ajtót. Hosszú ideje készülhetett hasonló belépőre. Van Damme török szitokszavak közepette lomhán átcammogott a roncsokon, és a dübörgő hangfalakhoz sétált. Tört angolsággal motyogott valamit kefebajsza alatt, amit szája elé tartott húsos mutatóujjával nyomatékosított. Aztán A főtörzs amilyen gyorsan belépett be az életünkbe,köreinkbe, olyan hirtelen is tűnt el onnan köreinkből.
[s11] megjegyzést írt: értem a humort, de ez akkor is zavaros, szó szerint lehet értelmezni, hogy itt lép be először az életükbe
Senki nem tudott Van Damme-ra haragudni. Juan utána akart menni, visszaédesgetni, és megtudni, a Tökéletes katona vagy a Karate tigris volt rá nagyobb hatással. Szerencsére lebeszéltük róla. Helyette előhozakodott a B-tervvel, ami. A B-terv maga volt a momentán karjai között szorongatott török Rakı, akkor még bontatlan állapotában. -
A bulinak tehát vége – nyugtáztam hangosan.
Kiléptem a nappaliba.
[s12] megjegyzést írt: már volt egy B-kategóriás film is, sok lesz a B. Az egyiket ki kellene húzni, én a filmnél húznám
[s13] megjegyzést írt: ez egyértelmű, kihúznám
A dohányzóasztalon egy pislákoló vízipipa eregette émelyítő,
cseresznye illatú füstjét. A kanapén Yannis, a tökéletesre faragott görög isten hevert félmeztelenül. Pőre mellkasán rúzsfelirat hirdette: Eljuttatlak az Olümposzra… Utamat mámoros állapotú német mintadiákok szegélyezték. Néhányukon átszökkenve elértem
2
[s14] megjegyzést írt: képzavaros, mert az isteneket nem faragta ki senki, esetleg lehetne „tökéletes testű görög isten” [s15] megjegyzést írt: nagyon jó [s16] megjegyzést írt: ha részegen fekszenek eszméletlenül, nem annyira lehetnek mintadiákok
legkedvesebb barátomhoz, Łukaszhoz. Vele egy sangríával töltött kis piros kis fazék végzett. [s17] megjegyzést írt: nem használnék ilyen végletes kifejezéseket, félre lehet érteni, helyette lehetne pl.: „Neki egy sangríával töltött kis piros fazék lett a végzete.” Azt kihagynám, hogy mozdulatlanul hevert mellette, mert az előbbiekből egyértelmű.
Mozdulatlanul hevert gyilkosa mellett. -
Łukasz, életben vagy? – suttogtam felé angolul.
Szörcsögő hangon életjeleket produkált. Biztonság kedvéért kitapintottam a pulzusát, szerencsésen túlélte.
[s18] megjegyzést írt: ha már hangokat ad, abból lejön, hogy még él
Eljött az idő, hogy elhagyjam a tett színhelyét, ám a csípős márciusi pirkadat gondolata visszatántorított. A lépcső felé vettem az irányt. Halkan lopóztam fel, hogy előkerítsem elkallódott elkászálódott kabátomat., Aaz emeleti folyosón azonban zárt ajtókatra találtam, tanácstalanul botorkáltam fel-alá. -
Carmen, engedj be, kérlek! – fogtam könyörgőre barátnőm szobája előtt., de Vválasz nem érkezett a túloldalról. Homlokomat az ajtóhoz támasztottam, és egy ismeretlen dallamot dudorásztam magam elé.
Vajon mit csinálna a helyemben Van Damme főtörzs? – merengtem. Csendesen tovább dúdoltam a távoli melódiát. Valaki gitározik, – ismertem fel. – Nem is olyan messze tőlem. Észrevétlenül követni kezdtem a zeneszót, nehogy megneszelje jelenlétem, és érkezésem előtt elillanjon. A folyosó végén a tízes 10-es szobáig követtem a nyomát. Az ajtó résein fény szűrődött ki. Nagy levegőt vettem, kopogtattam, mire a dallam kámforrá vált. Elijesztettem.
[s19] megjegyzést írt: a zene megszemélyesítése akkor jönne ki jól, ha a főhős még részeg lenne vagy már másnapos, mert akkor funkciója lenne a történetben, szemléltetné az állapotát. Így nem érzem funkcióját, inkább kihúznám.
Rátettem a kezem a kilincsre, és benyitottam. Az első kedves arc, amit megpillantottam, egy gyámoltalan próbababáé volt. A szemközti falhoz támasztották, a derekára narancssárga, kacsás úszógumit húztak,. Az életmentő játékot
[s21] megjegyzést írt: arra gondolok, hogy a szóismétlést szeretted volna elkerülni ezzel, de nem mindig jönnek ki jól az ilyen kifejezések, erőltetett hatásuk lehet.
ezt leszámítva szemérmetlenül pucér volt. -
[s20] megjegyzést írt: ez arra utal, hogy annak is kedves arca lesz, akit majd másodszorra pillant meg, de a fiút inkább számító nőcsábásznak írod le lejjebb
A neve Samantha – szólt egy hang a szoba másik sarkából.
A homokszőke hajú srác az ágy szélén ült, kezében ütött-kopott akusztikus gitár feküdt. Ő volt a kimondhatatlan nevű Maciek Kasprzykowski. Valójában ki lehetett ejteni a nevét, csak magyar
fülnek ez egyenértékű
volt
egy
Kasprzykowski… Egészségedre barátom!
hangos tüsszentéssel:
Kasprzykowski… [s22] megjegyzést írt: túlmagyarázás
3
Voltaképpen kKét összetett mondatot sem váltottunk az utóbbi szemeszterben. Ha jól emlékszem, építésznek készült. Fél évet áthallgatott a krakkói egyetemről, míg én legtöbb időmet a Turkológia tanszéken töltöttem. A gitárvirtuóz szösziről temérdek pletyka szállingózott a kampuszon: vodkavedelő lengyel, eszméletlenül hiperaktív, mérhetetlenül egoista, valamint szikrázó fogsorával ártatlan leányok elcsábítója. Szobatársam, Magda esett bele gondosan megszőtt hálójába, ebből fakadóan jómagam is több álmatlan éjszakát szenvedtem át Kasprzykowski miatt. Maciek nem tartozott azok közé, akikkel szívesen
[s23] megjegyzést írt: Vagy beleesik a csapdába, vagy belegabalyodik a hálóba
megosztottam volna a tízóraimat. Nem azért, mintha annyira sajnáltam volna Magdát. A lakótársam önző, elkényeztetett, gyermeteg lélek,. és ezt csak Elragadó személyiségét tetézte, hogy hébe-hóba alva járt. Paraszomniája feldúlt lelkiállapotában teljesedett ki igazán, mely a lLengyelnek köszönhetően gyakran előfordult az utóbbi hónapokban. Magamat sajnáltam. -
[s25] megjegyzést írt: ez lejött a fentiekből
Szia, Maciek! – köszöntem udvariasan. – Igazán szimpatikus próbababa. Illik hozzá a
Samantha név. Netalántán Ewing? Még egy Pamela elférne mellé. -
[s24] megjegyzést írt: ez a mondat zavaros
ÁAh, Anita! A magyar lány! – irányította felém a veszedelmes bájmosolyt. – Milyen a
[s26] megjegyzést írt: ha a célközönséged a mostani huszonpár évesek, nekik már nem mond olyan sokat a Dallas című film
lenti parti? Hallottam, hogy… -
A nevem Anna – szakítottam félbe flegmán. – Ahogy legutóbb is az volt, amikor
Andreának hívtál. Tudom, igen igazán bonyolult név. Négy betű. Ugyanaz elölről, mint hátulról. A jelentése: kellem, báj, kecsesség. Utóbbiak jelenleg nem annyira szembetűnőek – meresztettem rá szemeimet. -
[s27] megjegyzést írt: páros szerveket egyes számban használjuk
Sajnálom, ha megbántottalak! Szörnyű a névmemóriám – emelte rámpihentette
arcomon bocsánatkérő tekintetét. Bűnbánata Meakulpája fikarcnyit sem érdekelt. Számtalan álmatlan éjszakával tartozol nekem, barátocskám!, – kezdtem magamban a szemrehányások áradatát. – Nem tudod te,
[s28] megjegyzést írt: ha van magyar megfelelő, jobb azt használni [s29] megjegyzést írt: ez félreérthető :)
milyen arra ébredni, ahogy egy üveges tekintetű lány könyököl az ágyad szélén, és téged bámul! Láthatóan nNem kedvelsz engem – próbált megfejteni. – Nem ismersz, és nem
kedvelsz – keltette fel közömbösségem az érdeklődését. – Tudom, hogy Magdával jó barátok
[s30] megjegyzést írt: előtte mondhatna valamit a lány vagy reagálhatna valahogy a bocsánatkérő tekintetre, hogy logikusan következzen ez a mondat
vagytok.
[s31] megjegyzést írt: sem a közömbösség, sem az érdeklődés nem jött le eléggé
-
[s32] megjegyzést írt: ez túl hirtelen jön, az olvasónak már elmondtál dolgokat, de a két szereplő beszélgetése töredékes
4
Maciek valószínűleg tényleg azt gondolta hitte, a női nem iránti szolidaritásból kollektív én is utálatot érzek iránta. Ez kicsit megenyhített. De csak egy kicsit. Csakis egy icipicit. Ha valakit ilyen fogsorral áldott meg a Jóisten, hát használja! Van, aki porszívókkal házal ezzel az adománnyal, akad, aki lányokat csábít el. Szíve joga, míg akadnak rá áldozatok. -
[s33] megjegyzést írt: a főhős nem tudhatja, mit hisz a fiú valójában, csak tippelhet [s34] megjegyzést írt: egymaga nem érezhet kollektív utálatot, a szót több emberre szokták használni, pl. a barátnők kollektíven utálják a fiút [s35] megjegyzést írt: Az előbb még eléggé haragudott, nem hat hihetően hogy a fiú fenti mondatától ennyire megenyhült
Nem az én dolgom bíráskodni feletted – szólaltam meg barátságosabb hangnemben. –
Valóban nem ismerlek, de nincsen okom a marakodásra – passzoltam neki egy magamhoz
[s36] megjegyzést írt: fentebb írtad, hogy van oka
képest visszafogott mosolyt, melyre ugyanazt a választ kaptam. Szerettem, ha viszonozzák az ajándék-mosolyomat. -
Szóval kedves Annna – nyújtotta el hosszan a közepén – dupla N-nel természetesen.
Minek köszönhetem a látogatásodat ezen a késői órán? Félre ne érts, máskor is szívesen látlak
[s37] megjegyzést írt: ez nagyon körülményes lett, egyszerűsíteni kellene [s38] megjegyzést írt: nem az volt a főhős problémája, hogy egy n-nel ejtette a nevét, hanem hogy elfelejtette, nem tűnik logikusnak, hogy most ezt hangsúlyozza.
hajnalok hajnalán. Bármikor belibbenhetsz összeráncolt szemöldökkel, a fejemre olvashatod életem összes helyrehozhatatlan hibáját. – Llomhán elkezdte hangolni a gitárját. – Mellesleg be kell vallanom, igazán jól áll neked, ha dühösdacos vagy – lökte oda szenvtelenül első bókját. -
Kedves Maciek! – kontráztam rá. – Nagaszaki ’45-ben idillibb hely volt, mint jelen
pillanatban a földszinti nappali. Halálos áldozatok nincsenek, mindössze páran estek kómába. A kiérkező biztos úr többször látta a Rambóot, mint A muzsika hangját, ezért már bejárati ajtótok sincs. A kabátomat keresem, nem láttad véletlenül? Tavaszi típus, két ujja van, nőiesen szűkített, esetleg fekete? – tört elő belőle a veleszületett irónia. – Nem, sajnos nem láttam.
Ami egyből feltűnik a szövegből, az az, hogy nagyon jó a humorod és a kifejezőkészséged. Egyedi szóképeket használsz, amiktől igazán szórakoztatóvá válik a történet. Ezekkel azonban érdemes vigyázni, nem szükséges minden egyes mondatba sziporkázó szóviccet tenni, mert hosszú távon túlzsúfolttá válhat a szöveg. Kellenek egyszerű mondatokkal megírt részek is, mert a kevesebb több, és így ezek a humorforrások nagyobbakat ütnének. Nem jó, hogyha a forma nagyobb hangsúlyt kap, mint a tartalom. Ha szinte minden mondatodat megtűzdeled különleges kifejezésekkel, szóviccekkel vagy hatáskeltő elemekkel, elterelődhet az olvasó figyelme a történetről. A stílusnak a mondanivalót kell szolgálnia, nem létezhet önmagáért. A szóképek sok helyen frappánsak lettek, viszont akad, ahol képzavarok vannak, például két kifejezést olvasztottál véletlenül egybe (beleesik a hálóba). Pontosabban kellene fogalmazni. 5
[s39] megjegyzést írt: nem jó túlzásokba esni, mert a következő mondatoddal rá is cáfolhatsz, mint itt is. Ha nincsenek halálos áldozatok, miért rosszabb a hely, mint Nagaszaki? Szőrszálhasogatás, de ha nem figyelsz ilyenekre, rosszul jöhet ki a dolog [s40] megjegyzést írt: ez sem biztos, hogy sokat mond a mai huszonéveseknek [s41] megjegyzést írt: nem kell megmondani az olvasónak, hogy milyennek lássa a fiú stílusát
Ezeket utólag úgy is megpróbálhatod kiszűrni, hogy hangosan felolvasod a szöveget. Ez a módszer arra is jó, hogy meghalld, ha zsúfolt hatást kelt a mondat, vagy valahol döccen, ilyenkor érdemes kicsit egyszerűsíteni rajta. Ahol bizonyos kifejezésekre van magyar megfelelő is, ott érdemes inkább azt használni az idegen szavak helyett (pl.: paraszomnia, meakulpa). Kerülni kellene a túlzásokat, mint például a mustár, a fazék sangría vagy Nagaszaki esetében, mert alkalmanként pont az ellenkező hatást érheted el az olvasónál. Félre is érthetik először, mint a sangriánál, ahol egy pillanatra úgy tűnhet, tényleg meghalt tőle az egyik diák. Nagaszakinál rosszul is jöhet ki a dolog, ha egy arra érzékeny olvasó kezébe kerül a történet. Szóban vicces lehet az ilyesmi, de írásban nem árt óvatosabbnak lenni. Azért is nem jó túlzásokba esni, mert akaratlanul is megbízhatatlan narrátort kreálhatsz vele. Az olvasó lehet, hogy már nem fog hinni a főhősödnek, ha majd tényleg komoly dolgot szeretne bemutatni, azt hihetik, azt is csak felfújja. A túlzásokat egyébként a fiatalabb, kamaszkorú olvasók kedvelni szokták, mert jól előadva nagyszerű humor forrása lehet, és ez egy életkori sajátosság is náluk, azonban ahogy kivettem, a te célközönséged a húszas éveikben járó fiatalok. Az ő szemükben ez már lehet, hogy gyerekesen hatna. Ha ez a stíluselem a regény későbbi részeiben esetleg felerősödik, azt is eredményezheti, a nyelvezete és témája ütni fogja egymást. Egyes helyeken, ahol már egyértelmű a szituáció, még tovább magyarázod a dolgokat. Például egy arasznyi bekezdésben leírod, hogy a főhősnek kellemetlenségeket okozott a lakótársa, majd leírod külön is, hogy a főhős ebben a szituációban magát sajnálta. Egy másik helyen másfél oldalon át már bemutattad, hogy vége a bulinak, mert mindenki kidőlt, de aztán a főhős megállapítja hangosan is, hogy a bulinak vége. Bízni kell az olvasóban, hogy ezekre a következtetésekre magától is rájön. Összességében nagyon hosszúnak éreztem ezt az expozíciót. Közel öt oldalon keresztül annyi történik, hogy a főhős felébred egy buli után, körülnéz, azután elmegy megkeresni a kabátját és végül meddő szópárbajba keveredik az egyik társával. Kevés dolgot tudunk meg a szereplőről és nem nagyon körvonalazódik a probléma. Arra tippelek, hogy a regény egy humoros romantikus történet lesz, de nem sikerült beazonosítanom az írói ígéretet. Talán Macieknek lesz később szerepe, de nem vagyok biztos benne. Ezt az öt oldalt szerintem jobb lenne lerövidíteni, hogy hamarabb lássunk egy olyan jelenetet, ami kirajzolja, merre tart a cselekmény. Formázással kapcsolatban egy apró észrevétel: párbeszédek előtt nem felsorolásjelet kell használni, hanem gondolatjelet. Mindenképpen van tehetséged, fantáziád és jó humorod, csak azt javasolom, hogy jobban figyelj oda a fogalmazásmódra és fókuszálj a mondanivalóra. Köszönöm, hogy olvashattam. Szilágyi Ildikó
6
