1. MÓDOSÍTÁS. Isztambul Protokoll

AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK HIVATALA EMBERI JOGI FŐBIZTOS GENF

SZAKKÉPZÉSI SOROZAT 8. SZÁM / 1. MÓDOSÍTÁS

Isztambul Protokoll A kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló kézikönyv

EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE New York és Genf, 2004 A dokumentum angolról magyar nyelvre fordítása az Egyesült Nemzetek Szervezete UNVFVT Alapjának támogatásával valósult meg, a Cordelia Alapítvány gondozásában.

Isztambul Protokoll

MEGJEGYZÉS

Az ebben a kiadványban alkalmazott megnevezések és az itt szereplő anyag bemutatása nem utal az Egyesült Nemzetek szervezetének titkársága részéről bármely ország, terület, város vagy térség, ezek hatóságainak jogállására vagy határainak vagy közigazgatási határainak kijelölésére vonatkozó vélemény kifejtésére. Az e kiadványban szereplő anyagok szabadon idézhetők vagy reprodukálhatók, azzal a feltétellel, hogy a reprodukált anyagot tartalmazó kiadványban a forrást megjelölik és annak egy példányát megküldik az Egyesült Nemzetek szervezete emberi jogi főbiztosának hivatalába, 1211 Genf 10, Svájc.

HR/P/PT/8/Rev.1

AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK KIADVÁNYA Értékesítési szám E.04.XIV.3 ISBN 92-1-154156-5 ISSN 1020-1688

ii

Isztambul Protokoll

A kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló kézikönyv

Isztambul Protokoll Az Egyesült Nemzetek Szervezete emberi jogi főbiztosának benyújtva: 1999. augusztus 9.

RÉSZTVEVŐ SZERVEZETEK Action for Torture Survivors (HRFT), Geneva Amnesty International, London Association for the Prevention of Torture, Geneva Behandlungszentrum für Folteropfer, Berlin British Medical Association (BMA), London Center for Research and Application of Philosophy and Human Rights, Hacettepe University, Ankara Center for the Study of Society and Medicine, Columbia University, New York Centre Georges Devereux, University of Paris VIII, Paris Committee against Torture, Geneva Danish Medical Association, Copenhagen Department of Forensic Medicine and Toxicology, University of Colombo, Colombo Ethics Department, Dokuz Eylül Medical Faculty, Izmir, Turkey Gaza Community Mental Health Programme, Gaza German Medical Association, Berlin Human Rights Foundation of Turkey (HRFT), Ankara Human Rights Watch, New York Indian Medical Association and the IRCT, New Delhi Indochinese Psychiatric Clinic, Boston, United States of America Institute for Global Studies, University of Minnesota, Minneapolis, Unites States Instituto Latinoamericano de Salud Mental, Santiago International Committee of the Red Cross, Geneva International Federation of Health and Human Rights Organizations, Amsterdam, The Netherlands International Rehabilitation Council for Torture Victims (IRCT), Copenhagen Johannes Wier Foundation, Amsterdam, The Netherlands Lawyers Committee for Human Rights, New York Physicians for Human Rights Israel, Tel Aviv Physicians for Human Rights Palestine, Gaza Physicians for Human Rights USA, Boston Program for the Prevention of Torture, Inter-American Institute of Human Rights, San José Society of Forensic Medicine Specialists, Istanbul, Turkey Special Rapporteur on Torture, Geneva Survivors International, San Francisco, United States The Center for Victims of Torture (CVT), Minneapolis, United States The Medical Foundation for the Care of Victims of Torture, London The Trauma Centre for Survivors of Violence and Torture, Cape Town, South Africa Turkish Medical Association, Ankara World Medical Association, Ferney-Voltaire, France

iii

Isztambul Protokoll

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK Oldal

TÁRSSZERZŐK ÉS TOVÁBBI KÖZREMŰKÖDŐK ....................................................................................

vi 1

BEVEZETŐ ............................................................................................................................................ Fejezet

Bekezdés

Oldal

I. A VONATKOZÓ NEMZETKÖZI JOGI SZABÁLYOZÁS ....................................................................... A Nemzetközi emberi jog .................................................................................................... B Az Egyesült Nemzetek Szervezete .................................................................................. 1. A kínzás megelőzésére vonatkozó jogi kötelezettségek ............................................. 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének szervei és mechanizmusai ............................ C Regionális szervezetek ..................................................................................................... 1. Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága és az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága ……………………………………………………..………………………..….. 2. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ......................................................................... 3. A Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésének Európai Bizottsága. .................................................................................................. 4. Az Emberi és Polgári Jogok Afrikai Bizottsága és az Emberi és Polgári Jogok Afrikai Bírósága ........................................................................................................ D A Nemzetközi Büntetőbíróság ........................................................................................

1-47 2-6 7-24 10 11-24 25-46

3 3 4 5 6 9

26-32 33-38

9 11

39-43

12

44-46 47

13 14

II. A KAPCSOLÓDÓ ETIKAI KÓDEXEK ………………………………………………………..……. A Jogi szakmai etika …………………………………………………………………….. B Egészségügyi etika ............................................................................................................ 1. Az egészségügyi szakemberekre vonatkozó ENSZ-határozatok ............................... 2. Nemzetközi szakmai szervek nyilatkozatai ................................................................ 3. Nemzeti orvosi etikai kódexek ................................................................................... C Az egészségügyi etikai kódexek közös alapelvei ............................................................ 1. Az emberséges ellátás kötelezettsége ........................................................................ 2. Tájékoztatás alapján adott beleegyezés ................................................................... 3. Az orvosi titoktartás .................................................................................................. D Kettős kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szakemberek ................................... 1. Irányadó alapelvek kettős kötelezettséggel rendelkező orvosok számára ………… 2. A kettős kötelezettségből eredő dilemmák ………………………………………..…....

48-73 49-50 51-56 52-53 54-55 56 57-65 58-62 63-64 65 66-73 67 68-73

15 15 15 16 17 18 18 18 19 20 20 21 21

III. A KÍNZÁS JOGI VIZSGÁLATA .......................................................................................................... A A kínzás vizsgálatának céljai .......................................................................................... B A kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés hatékony kivizsgálásának és dokumentálásának alapelvei .......................................... C A kínzás vizsgálata során alkalmazott eljárások ........................................................ 1. A vizsgálatot végző szerv meghatározása …………………………………………….. 2. Az álltólagos áldozat és a tanúk meghallgatása ....................................................... 3. A tárgyi bizonyítékok biztosítása és megszerzése ..................................................... 4. Orvosi bizonyítékok .................................................................................................. 5. Fényképezés .............................................................................................................. D Vizsgálóbizottság .............................................................................................................. 1. A vizsgálat hatáskörének meghatározása ................................................................. 2. A Bizottság hatásköre ............................................................................................... 3. Tagsági kritériumok ................................................................................................. 4. A Bizottság személyi összetétele ............................................................................... 5. Tanúvédelem ............................................................................................................. 6. Eljárások ................................................................................................................... 7. Vizsgálati értesítés .................................................................................................... 8. A bizonyítékok átvétele ............................................................................................. 9. A felek jogai .............................................................................................................. 10. A bizonyítékok értékelése ......................................................................................... 11. A Bizottság jelentése .................................................................................................

74-119 77

24 24

78-84 85-106 85-87 88-101 102-103 104-105 106 107-119 107 108 109-110 111 112 113 114 115 116 117 118-119

24 26 26 27 31 32 33 33 33 33 33 34 34 34 35 35 35 35 35

IV. A MEGHALLGATÁSOK ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI ........................................................................ A A vizsgálat, az orvosi szakvélemény és dokumentáció célja ....................................... B Fogvatartottakra vonatkozó eljárási biztosítékok ........................................................ C Büntetés-végrehajtási intézetekben tett hivatalos látogatások .................................... D Kérdezési technikák .........................................................................................................

120-160 121-122 123-126 127-134 135

37 37 37 39 41

iv

Isztambul Protokoll

Tartalomjegyzék

E A háttér dokumentálása ................................................................................................. 1. A pszichoszociális múlt és az őrizetbevétel előtti események …………………..…. 2. A fogvatartás és a bántalmazás összefoglalása ....................................................... 3. A fogvatartás körülményei ........................................................................................ 4. A fogvatartás helye és feltételei ................................................................................ 5. A kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód módszerei ................ F A háttér feltérképezése .................................................................................................... G Kínzási módszerek áttekintése ........................................................................................ H A meghallgatott ismételt traumatizálódásának kockázata .......................................... I Tolmácsok alkalmazása ................................................................................................... J Nemi szerepekkel kapcsolatos kérdések ........................................................................ K Beutalás szükségességére utaló jelek .............................................................................. L Megállapítások és következtetések értelmezése ............................................................

136-141 136 137 138 139 140-141 142-143 144-145 146-149 150-153 154-155 156 157-160

41 41 41 41 41 42 43 43 44 45 46 46 47

V. A KÍNZÁS FIZIKAI BIZONYÍTÉKAI ….............................................................................................. A A meghallgatás szerkezeti felépítése ….......................................................................... B Kórtörténet …................................................................................................................... 1. Akut tünetek …........................................................................................................... 2. Krónikus tünetek ...................................................................................................... 3. A meghallgatás összefoglalása. ................................................................................ C Testi vizsgálat …............................................................................................................... 1. Bőr ............................................................................................................................. 2. Arc ............................................................................................................................. 3. Mellkas és hasi terület .............................................................................................. 4. Vázizom rendszer ….................................................................................................. 5. Húgyivarszervi rendszer …...................................................................................... 6. Központi és perifériás idegrendszer .......................................................................... D A speciális kínzási formákat követő vizsgálat és értékelés ........................................... 1. A verés és más, tartós nyomot nem hagyó trauma..................................................... 2. Talpverés ................................................................................................................... 3. Függesztész…............................................................................................................ 4. Egyéb testhelyzeti kínzás............................................................................................ 5. Kínzás elektrosokkal……………................................................................................. 6. Fogazatot érinő kínzás .............................................................................................. 7. Fojtogatás ….............................................................................................................. 8. Szexuális kínzás, nemi erőszak ……........................................................ E Speciális diagnosztikai vizsgálatok ….............................................................................

161-233 163-167 168-172 170 171 172 173-186 176 177-182 183 184 185 186 187-232 189-202 203-205 206-209 210-211 212 213 214 215-232 233

48 48 49 50 50 50 50 51 51 52 52 53 53 53 54 56 58 59 59 60 60 60 65

VI. A KÍNZÁS PSZICHOLÓGIAI BIZONYÍTÉKAI …................................................................................ A Általános szempontok ….................................................................................................. 1. A pszichológiai értékelés központi szerepe ……........................................................ 2. A pszichológiai értékelés kontextusa…….................................................................. B A kínzás pszichológiai következményei ........................................................................ 1. Figyelmeztető megjegyzések …………....................................................................... 2. Általános pszichológiai reakciók. ……...................................................................... 3. Diagnosztikai besorolások ….................................................................................... C A pszichológiai / pszichiátriai értékelés ………............................................................. 1. Etikai és klinikai megfontolások ............................................................................... 2. A meghallgatás folyamata …..................................................................................... 3. A pszichológiai / pszichiátriai értékelés összetevői …….......................................... 4. Neuropszichológiai vizsgálat …................................................................................ 5. A gyermekek és a kínzás …….....................................................................................

234-315 234-239 234-237 238-239 240-259 240 241-249 250-259 260-315 260-262 263-274 275-291 292-309 310-315

66 66 66 67 68 68 68 70 73 73 74 77 80 84

MELLÉKLETEK: I. A KÍNZÁS VAGY MÁS KEGYETLEN, EMBERTELEN VAGY MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD VAGY BÜNTETÉS EREDMÉNYES KIVIZSGÁLÁSÁNAK ÉS DOKUMENTÁLÁSÁNAK ALAPELVEI …..................................... II. DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK ….................................................................................................... III. A KÍNZÁS ÉS ROSSZ BÁNÁSMÓD DOKUMENTÁLÁSÁT SEGÍTŐ ANATÓMIAI ÁBRÁK …......................... IV. A KÍNZÁS ÉS ROSSZ BÁNÁSMÓD ORVOSI ÉRTÉKELÉSÉRE VONATKOZÓ IRÁNYELVEK …....................

v

87 89 93 101

Isztambul Protokoll

Társszerzők és további közreműködők

TÁRSSZERZŐK ÉS TOVÁBBI KÖZREMŰKÖDŐK

Projekt koordinátorok: Dr. Vincent Iacopino, Physicians for Human Rights USA, Boston, United States Dr. Önder Özkalipçi, Human Rights Foundation of Turkey, Istanbul, Turkey Ms. Caroline Schlar, Action for Torture Survivors (HRFT), Geneva Szerkesztói bizottsági tagok: Dr. Kathleen Allden, Indochinese Psychiatric Clinic, Boston, and Department of Psychiatry, Dartmouth Medical School, Lebanon, New Hampshire, United States Dr. Türkcan Baykal, Human Rights Foundation of Turkey, Izmir, Turkey Dr. Vincent Iacopino, Physicians for Human Rights USA, Boston, United States Dr. Robert Kirschner, Physicians for Human Rights USA, Chicago, United States Dr. Önder Özkalipçi, Human Rights Foundation of Turkey, Istanbul, Turkey Dr. Michael Peel, The Medical Foundation for the Care of Victims of Torture, London Dr. Hernan Reyes, Center for the Study of Society and Medicine, Columbia University, New York Mr. James Welsh, Amnesty International, London Jegyzőkönyvvezetők: Dr. Kathleen Allden, Indochinese Psychiatric Clinic, Boston, and Department of Psychiatry, Dartmouth Medical School, Lebanon, New Hampshire, United States Ms. Barbara Frey, Institute for Global Studies, University of Minnesota, Minneapolis, United States Dr. Robert Kirschner, Physicians for Human Rights USA, Chicago, United States Dr. ª ebnem Korur Fincanci, Society of Forensic Medicine Specialists, Istanbul, Turk ey Dr. Hernan Reyes, Center for the Study of Society and Medicine, Columbia University, New York Ms. Ann Sommerville, British Medical Association, London Dr. Numfondo Walaza, The Trauma Centre for Survivors of Violence and Torture, Cape Town, South Africa Közreműködő szerzők: Dr. Suat Alptekin, Forensic Medicine Department, Istanbul, Turkey Dr. Zuhal Amato, Ethics Department, Doküz Eylul Medical Faculty, Izmir, Turkey Dr. Alp Ayan, Human Rights Foundation of Turkey, Izmir, Turkey Dr. Semih Aytaçlar, Sonomed, Istanbul, Turkey Dr. Metin Bakkalci, Human Rights Foundation of Turkey, Ankara, Dr. Ümit Biçer, Society of Forensic Medicine Specialists, Istanbul, Turkey Dr. Yeºim Can, Human Rights Foundation of Turkey, Istanbul, Turkey Dr. John Chisholm, British Medical Association, London Dr. Lis Danielsen, International Rehabilitation Council for Torture Victims, Copenhagen Dr. Hanan Diab, Physicians for Human Rights Palestine, Gaza Mr. Jean-Michel Diez, Association for the Prevention of Torture, Geneva Dr. Yusuf Do¢gar, Human Rights Foundation of Turkey, Istanbul, Turkey Dr. Morten Ekstrom, International Rehabilitation Council for Torture Victims, Copenhagen Professor Ravindra Fernando, Department of Forensic Medicine and Toxicology, University of Colombo, Colombo Dr. John Fitzpatrick, Cook County Hospital, Chicago, United States Ms. Camile Giffard, University of Essex, United Kingdom Dr. Jill Glick, University of Chicago Children’s Hospital, Chicago, United States Dr. Emel Gökmen, Department of Neurology, Istanbul University, Istanbul, Turkey Dr. Norbert Gurris, Behandlungszentrum für Folteropfer, Berlin Dr. Hakan Gürvit, Department of Neurology, Istanbul University, Istanbul, Turkey Dr. Karin Helweg-Larsen, Danish Medical Association, Copenhagen Dr. Gill Hinshelwood, The Medical Foundation for the Care of Victims of Torture, London Dr. Uwe Jacobs, Survivors International, San Francisco, United States Dr. Jim Jaranson, The Center for Victims of Torture, Minneapolis, United States Ms. Cecilia Jimenez, Association for the Prevention of Torture, Geneva Ms. Karen Johansen Meeker, University of Minnesota Law School, Minneapolis, United States Dr. Emre Kapkin, Human Rights Foundation of Turkey, Izmir, Turkey

Társszerzők és további közreműködők

Isztambul Protokoll

Dr. Cem Kaptano¢glu, Department of Psychiatry, Osmangazi University Medical Faculty, Eskiehir, Turkey Professor Ioanna Kuçuradi, Center for Research and Application of Philosophy and Human Rights, Hacettepe University, Ankara Mr. Basem Lafi, Gaza Community Mental Health Programme, Gaza Dr. Elizabeth Lira, Instituto Latinoamericano de Salud Mental, Santiago Dr. Veli Lök, Human Rights Foundation of Turkey, Izmir, Turkey Dr. Michele Lorand, Cook County Hospital, Chicago, United States Dr. Ruchama Marton, Physicians for Human Rights-Israel, Tel Aviv Ms. Elisa Massimino, Lawyers Committee for Human Rights, New York Ms. Carol Mottet, Legal Consultant, Bern Dr. Fikri Öztop, Department of Pathology, Ege University Medical Faculty, Izmir, Turk ey Mr. Alan Parra, Office of the Special Rapporteur on Torture, Geneva Dr. Beatrice Patsalides, Survivors International, San Francisco, United States Dr. Jean Pierre Restellini, Human Rights Awareness Unit, Directorate of Human Rights, Council of Europe, Strasbourg, France Mr. Nigel Rodley, Special Rapporteur on Torture, Geneva Dr. Füsun Sayek, Turkish Medical Association, Ankara Dr. Françoise Sironi, Centre Georges Devereux, University of Paris VIII, Paris Dr. Bent Sorensen, International Rehabilitation Council for Torture Victims, Copenhagen and Committee against Torture, Geneva Dr. Nezir Suyugül, Forensic Medicine Department, Istanbul, Turkey Ms. Asmah Tareen, University of Minnesota Law School, Minneapolis, United States Dr. Henrik Klem Thomsen, Department of Pathology, Bispebjerg Hospital, Copenhagen Dr. Morris Tidball-Binz, Program for the Prevention of Torture, Inter-American Institute of Human Rights, San José Dr. Nuray Türksoy, Human Rights Foundation of Turkey, Istanbul, Turkey Ms. Hülya Üçpinar, Human Rights Office, Izmir Bar Association, Izmir, Turkey Dr. Adriaan van Es, Johannes Wier Foundation, Amsterdam, The Netherlands Mr. Ralf Wiedemann, University of Minnesota Law School, Minneapolis, United States Dr. Mark Williams, The Center for Victims of Torture, Minneapolis, United States További közreműködők: Mr. Alessio Bruni, Committee against Torture, Geneva Dr. Eyad El Sarraj, Gaza Community Mental Health Programme, Gaza Dr. Rosa Garcia-Peltoniemi, The Center for Victims of Torture, Minneapolis, United States Dr. Ole Hartling, Danish Medical Association, Copenhagen Dr. Hans Petter Hougen, Danish Medical Association, Copenhagen Dr. Delon Human, World Medical Association, Ferney-Voltaire, France Dr. Dario Lagos, Equipo Argentino de Trabajo e Investigación Psicosocial, Buenos Aires Dr. Frank Ulrich Montgomery, German Medical Association, Berlin Mr. Daniel Prémont, United Nations Voluntary Fund for Victims of Torture, Geneva Dr. Jagdish C. Sobti, Indian Medical Association, New Delhi Mr. Trevor Stevens, European Committee for the Prevention of Torture, Strasbourg, France Mr. Turgut Tarhanli, International Relations and Human Rights Department, Bogazici University, Istanbul, Turkey Mr. Wilder Taylor, Human Rights Watch, New York Dr. Joergen Thomsen, International Rehabilitation Council for Torture Victims, Copenhagen A projekt a következő szervezetek támogatásával valósulhatott meg: United Nations Voluntary Fund for Victims of Torture; Division for Human Rights and Humanitarian Policy of the Federal Department of Foreign Affairs, Switzerland; Office for Democratic Institutions and Human Rights of the Organization for Security and Cooperation in Europe; Swedish Red Cross, Human Rights Foundation of Turkey and Physicians for Human Rights. További támogatók: Center for Victims of Torture; Turkish Medical Association; International Rehabilitation Council for Torture Victims; Amnesty International Switzerland, Christian Association for the Abolition of Torture Switzerland. Az eredeti angol nyelvű kézikönyv javított kiadásának nyomtatása az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával valósult meg. A javított kiadás borítóterve Centre for Victims of Torture (CVICT), Nepal adománya a United Nations Voluntary Fund for Victims of Torture részére.

vii

Bevezető

Isztambul Protokoll

BEVEZETŐ Ez a kézikönyv a kínzást az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni 1984. évi Nemzetközi Egyezményének megfogalmazása szerint határozza meg: A kínzás kifejezés minden olyan cselekményt jelent, amelyek szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy tőle, illetőleg harmadik személytől értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki; vagy, hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő, vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá; illetőleg, hogy olyan harmadik személyt félemlítsenek meg; vagy, hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza. Nem foglalja magába a kizárólag törvényes szankciókból felmerülő, azokkal járó vagy azokat kísérő fájdalmat vagy szenvedést.1 A kínzás a világ egész közösségét mélyen aggasztó probléma. Célja nemcsak az egyének fizikai és érzelmi jól-létének, hanem egyes esetekben teljes közösségek méltóságának és akaratának szándékos lerombolása is. Az emberiség nagy családjának összes tagját érinti, mivel létünk értelmét és a szebb jövőre vonatkozó reményeinket vonja kétségbe. 2 Bár a nemzetközi emberi jog és az azokkal foglalkozó jogág következetesen tiltja a kínzást bármilyen körülmények között (lásd első fejezet), a világ országainak több mint felében gyakorlat a kínzás és a rossz bánásmód. 34 A kínzás abszolút tilalma és a világban való előfordulásának gyakorisága közti megdöbbentő ellentét illusztrálja, hogy az államoknak eredményes intézkedéseket kell meghatározni és végrehajtani az egyének kínzással és rossz bánásmóddal szembeni védelme érdekében. A jelen kézikönyv kialakításának célja az volt, hogy lehetővé tegye az államok számára, hogy az egyének kínzással szembeni védelmével összefüggő egyik legalapvetőbb aggállyal foglalkozni tudjanak – ez pedig az eredményes dokumentálás. Az ilyen dokumentáció fényt derít a kínzás és rossz bánásmód bizonyítékaira, így az elkövetőket felelősségre lehet vonni tetteikért, és az igazság érdekeit lehet szolgálni. Az ebben a kézikönyvben szereplő dokumentációs módszerek más összefüggésben is alkalmazhatók, többek között az emberi jogi vizsgálatra és a monitoringra, a politikai menedékjog értékelésére, a kínzás során bűncselekményeiket „bevalló” egyének védelmére és a kínzás áldozatainak ellátási igényeinek felmérésére. A kézikönyv továbbá nemzetközi hivatkozási pontot biztosít az egészségügyi szakszemélyzet és az őket elbírálók számára egyaránt azon egészségügyi szakemberek tekintetében, akiket a kínzás bizonyítékainak figyelmen kívül hagyására, nem helytálló megjelenítésére vagy meghamisítására kényszerítenek.

1

1982. óta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a kínzások áldozataiért létrehozott önkéntes alapjának kuratóriuma által az ENSZ főtitkárához intézett, az ENSZ által a kínzás áldozatainak nyújtandó segítségre vonatkozó ajánlásai a „Declaration on the Protection of All Persons from Being Subjected to Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment” első cikkén alapul, amely a következőképpen rendelkezik: “Torture constitutes an aggravated and deliberate form of cruel, inhuman or degrading treatment or punishment”, továbbá “It does not include pain or suffering arising only from, inherent in or incidental to, lawful sanctions to the extent consistent with the Standard Minimum Rules for the Treatment of Prisoners”, továbbá az összes vonatkozó nemzetközi instrumentumon. 2 V. Iacopino, “Treatment of survivors of political torture: commentary” („ A politikai kínzások túlélőinek kezelése: kommentár”) The Journal of Ambulatory Care Management, vol. 21 (2) (1998), 5-13 old. 3 Amnesty International, Amnesty International Report 1999 (London, AIP, 1999) 4 M. Basoglu, “Prevention of torture and care of survivors: an integrated approach”(„A kínzás megelőzése és a túlélők ellátása: integrált megközelítés”) , The Journal of the American Medical Association (JAMA), vol. 270 (1993), 606-611. old.

1

Bevezető

Isztambul Protokoll

Az elmúlt két évtized során sokat tudtunk meg a kínzásról és következményeiről, e kézikönyv kialakítása előtt azonban nem álltak rendelkezésre nemzetközi dokumentációs irányelvek. Az Isztambul Protokoll a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló kézikönyv célja, hogy nemzetközi iránymutatással szolgáljon az olyan személyek felméréséhez, akik kínzásról vagy rossz bánásmódról számolnak be, az állítólagos kínzások előfordulásának vizsgálatához és a megállapításoknak az igazságügyi vagy egyéb nyomozó szervek részére történő jelentéséhez. A kézikönyvben szerepelnek a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálására vonatkozó alapelvek (lásd első melléklet). Ezek az alapelvek vázolják fel az államok számára a kínzás eredményes dokumentálását biztosító minimális standardokat.5 A kézikönyvben szereplő irányelvek nem rögzített protokollként szerepelnek. Inkább alapelveken alapuló minimális standardokat jelentik, melyeket a rendelkezésre álló erőforrások figyelembe vételével kell alkalmazni. A kézikönyv és az alapelvek 15 ország 40 szervezetét illetve intézményét képviselő több mint 75 jogi, egészségügyi és emberi jogi szakértő 3 éves elemző, kutató és szövegező munkájának eredménye. A kézikönyv koncepciójának kialakításában és elkészítésében Chilében, Costa Ricában, Dániában, Franciaországban, Németországban, Indiában, Izraelben, Hollandiában, Dél-Afrikában, Sri Lankán, Svájcban, Törökországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és a megszállt Palesztin területeken dolgozó igazságügyi szakértők, orvosok, pszichológusok, emberi jogi megfigyelők és jogászok vettek részt.

5

A kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálására és dokumentálására vonatkozó alapelvek a 2000. december 4-i 55/89 Közgyűlési Határozat, illetve a 2000. április 20-i 2000/43 Emberi Jogi Bizottsági Határozat mellékletét képezik, amelyek mindegyikét szavazás nélkül fogadtak el.

2

Isztambul Protokoll

I. Fejezet

hatályát. Az I. jegyzőkönyv – melyet eddig 153 állam ratifikált – a nemzetközi, míg a II. jegyzőkönyv a nem nemzetközi vonatkozású összeütközésekről rendelkezik. Ez utóbbi jegyzőkönyvet mindeddig 145 állam ratifikálta.

I. FEJEZET A VONATKOZÓ NEMZETKÖZI JOGI SZABÁLYOZÁS

3. Témánk szempontjából nagyobb jelentőséggel bír az úgynevezett „közös 3. cikk”, amely mind a négy genfi egyezményben megtalálható. A közös 3. cikk a „nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésekre” vonatkozik, de ennél pontosabb meghatározással nem szolgál. Azokat az alapvető kötelezettségeket határozza meg, amelyeket valamennyi fegyveres összeütközés során, és nem csak az országok közötti nemzetközi háborúk során kell tiszteletben tartani. Ez általában azt jelenti, hogy a háború vagy összeütközés természetétől függetlenül bizonyos alapszabályok nem helyezhetők hatályon kívül. A kínzás tiltása – amely közös eleme a nemzetközi humanitárius jognak, valamint az emberi jogok védelmének – egyike ezen alapszabályoknak.

1. A nemzetközi jog egyértelműen kimondja a kínzás tilalmát. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód elleni egyezmény mind tiltja a kínzás bármilyen formáját. Hasonlóképpen rendelkezik számos regionális vonatkozású jogvédelmi dokumentum is. Az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye, az Ember és a Népek Jogainak Afrikai Chartája, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény mindegyike kifejezetten rendelkezik a kínzás tilalmáról.

4. A közös 3. cikk a következőt mondja ki: „…ebből a célból mindenkor és mindenütt tilos: …. az élet és a testi épség elleni merénylet, különösen a bármely formában megnyilvánuló emberölés, csonkítás, kegyetlen bánásmód és kínzás;…az emberi méltóság megsértése, nevezetesen a lealacsonyító és megalázó bánásmód…”

A. Nemzetközi emberi jog 2. A fegyveres konfliktusokat szabályozó nemzetközi szerződések alkotják a nemzetközi humanitárius, más néven háborús jogot. A nemzetközi humanitárius jog értelmében a kínzás tilalma pusztán egy kicsi, bár rendkívül fontos része annak a szélesebb körű védelemnek, amelyről ezek a szerződések a háború valamennyi áldozata esetében rendelkeznek. Az 1949. évi négy genfi egyezményt 188 állam ratifikálta. Ezen egyezmények a nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkozóan fogalmaznak meg szabályokat, különös tekintettel az olyan személyek helyzetére, akik egyáltalán nem, vagy már nem vesznek részt közvetlenül a harcokban, így például a sebesültekre, a fogságba esettekre és a civil lakosságra. Mind a négy egyezmény tartalmazza a kínzás vagy bármilyen egyéb szándékos bántalmazás tilalmát. A genfi egyezményekhez 1997-ben csatolt két kiegészítő jegyzőkönyv kiterjesztette az említett egyezmények által létrehozott védelmet és az egyezmények

5. Ahogyan Nigel Rodley, a kínzás kérdésével foglalkozó különleges előadó megállapította: „Nehezen tudnánk ennél kifejezőbb meghatározást adni a kínzás vagy más bántalmazás fogalmára. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által megfogalmazott szöveggel kapcsolatos hivatalos magyarázat szerint nem maradt lehetséges kibúvó, nem lehetséges kifogás és nem létezhetnek enyhítő körülmények. f”

6. A nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok között további összefonódás figyelhető meg a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra (például az egész országra kiterjedő polgárháborúk) vonatkozó II. f

N. Rodley: The Treatment of Prisoners under International Law, Második kiadás (Oxford, Clarendon Press, 1999), 58. o.

3

Isztambul Protokoll

I. Fejezet – A vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás

jegyzőkönyv preambulumában, mely a következőt mondja ki: „... az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi okmányok alapvető védelmet nyújtanak minden ember számára.” g

vonatkozó orvosi etikai elvei (az orvosi etika elvei) m, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni egyezmény (kínzás elleni egyezmény) n, a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló alapelvek (a fogva tartás alapelvei) o valamint a börtönbüntetésüket töltő személyekkel való bánásmód alapelvei bírnak. p

B. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 7. Az ENSZ hosszú évek óta dolgozik azon, hogy egy általánosan alkalmazható normákat dolgozzon ki annak biztosítása érdekében, hogy a kínzás vagy egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal szemben mindenki megfelelő védelemben részesüljön. Amellett, hogy az ENSZ tagállamai által elfogadott egyezmények, nyilatkozatok és határozatok egyértelműen kimondják, hogy a kínzás tilalma alól nem lehet kivétel, emellett egyéb követelményeket is megállapítanak az ilyen visszaélések elleni védelem biztosítása érdekében. Ezen okmányok közül a legnagyobb jelentőséggel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, h a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, i a fogva tartottakkal kapcsolatos bánásmódra vonatkozó minimumszabályok összessége, j a kínzásnak és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetett személyek védelméről szóló nyilatkozat (a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat), k a bűnüldöző szervekre vonatkozó magatartási kódex l, az egészségügyi szakszemélyzetnek, különösen az orvosoknak, a börtönbüntetésüket töltő és a fogva tartott személyek kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésekkel vagy bánásmóddal szembeni védelmében játszott szerepére

8. Az ENSZ kínzás elleni egyezménye nem terjed ki a jogszerű szankciókból eredő, fakadó vagy az általa véletlenül előidézett fájdalomra. q 9. Az ENSZ egyéb emberi jogi szervei és mechanizmusai a kínzás megelőzését célzó normák, valamint olyan normák kialakításán dolgoznak, amelyek az államokat a kínzás gyanújának kivizsgálására kötelezik. E szervek és mechanizmusok között szerepel a Kínzás Elleni Bizottság, az Emberi Jogi Bizottság, az Emberi Jogok Bizottsága, a kínzás témájával foglalkozó különleges előadó, a nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadó, valamint az egyes országok ügyeivel foglalkozó, az Emberi Jogok Bizottsága által kinevezett különleges előadók.

m Az1982. december 18-i 37/194 ENSZ-közgyűlési határozat mellékletének 2–5. alapelve, lásd a Közgyűlés 37. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 51. Kiegészítésének (A/37/51) 211. oldalát n Hatálybalépés időpontja: 1987. június 26., lásd az 1984. december 10-én elfogadott 39/46 ENSZ-közgyűlési határozat mellékletének 2. cikke, lásd a Közgyűlés 39. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 51. Kiegészítésének (A/39/51) 197. oldalát o Az 1988. december 9-én elfogadott 43/173 ENSZ-közgyűlési határozata mellékletének 6. cikke, lásd a Közgyűlés 43. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 49. Kiegészítésének (A/43/49) 298. oldalát p Az 1990. december 14-én elfogadott 45/111 ENSZ-közgyűlési határozat mellékletének 1. alapelve, lásd a Közgyűlés 45. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 49. Kiegészítésének (A/45/49) 200. oldalát q Annak értelmezését, hogy mit jelent a „jogszerű szankció” lásd a különleges ENSZ-előadó kínzásról szóló jelentésében, mely az Emberi Jogok Bizottságának 53. ülésszakára készült (E/CN.4/1997/7, 3–11. bekezdés). Ebben a különleges előadó arra hívja fel a figyelmet, hogy az olyan büntetési gyakorlatok, mint a halálra kövezés, a korbácsolás vagy a csonkítás pusztán abból eredően, hogy eljárási szempontból engedélyezésre kerültek, nem tekinthetők jogszerű szankcióknak. A különleges előadó ezen értelmezése, mely megegyezik az Emberi Jogok Bizottságának és egyéb ENSZ-mechanizmusoknak a véleményével, bekerült az Emberi Jogok Bizottságának 1998/38 határozatába, amely így „felhívja a kormányok figyelmét, hogy a testi büntetés alkalmazása kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódhoz, vagy akár kínzáshoz vezethet.”

g

Az 1949.évi genfi egyezményekhez kiegészítésképpen csatolt 1977. évi II. jegyzőkönyv második preambulum bekezdése. h Az 1948. december 10-én elfogadott 217 A (III) ENSZközgyűlési határozat 5. cikke, lásd a Közgyűlés Harmadik ülésszakáról készült hivatalos jegyzőkönyv (A/810) 71. oldalát i Hatálybalépés időpontja: 1976. március 23., lásd az 1966. december 16-án elfogadott 2200 A (XXI) ENSZ-közgyűlési határozathoz tartozó melléklet 7. cikkét, a 21. ülésszakról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 16. kiegészítésének (A/6316) 52. oldalát, valamint az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 999. kötet, 171. oldalát. j Elfogadta: a Bűnmegelőzésről és a jogsértőkkel való bánásmódról szóló első ENSZ-kongresszus 1955. augusztus 30án. k Az 1975. december 9-én elfogadott 3452 (XXX) ENSZközgyűlési határozat mellékletének 2. és 4. cikke, lásd az ENSZ Közgyűlésének 30. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 34. Kiegészítésének (A/10034) 91. oldalát l Az 1979. december 17-i 34/169 ENSZ-közgyűlési határozat mellékletének 5. cikke, lásd a Közgyűlés 34. ülésszakáról készült Hivatalos Jegyzőkönyv 46. kiegészítésének (A/34/36) 186. oldalát

4

Isztambul Protokoll


(f) Annak biztosítása, hogy a (polgári és katonasági) büntetés-végrehajtó személyzet, az egészségügyi személyzet, a köztisztviselők és más érintett személyek képzése kiterjedjen a kínzás tilalmának oktatására és az azzal kapcsolatos tájékoztatásra (kínzás elleni egyezmény 10. cikke, a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 5. cikke, valamint a fogva tartottakkal való bánásmódról szóló minimumszabályok 54. bekezdése)

1. A kínzás megelőzésére vonatkozó jogi kötelezettségek 10. A fent említett nemzetközi jogi okmányok meghatározzák azon kötelezettségek körét, melyeket a részes államok a kínzás megelőzése érdekében kötelesek tiszteletben tartani. Ezek a következők: (a) A kínzás megelőzését célzó hatékony jogalkotási, közigazgatási, bírósági, illetve egyéb intézkedések meghozatala. A kínzás indokolásaként nem hozható fel kivétel, még háború sem (a kínzás elleni egyezmény 2. cikke, és a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 3. cikke);

(g) Annak biztosítása, hogy bármely olyan nyilatkozatra, amelyről megállapítást nyert, hogy kínzás következtében szerezték meg, semmiféle eljárásban ne lehessen bizonyítékként hivatkozni, kivéve azt az eljárást, amelyben azt a kínzással vádolt személy ellen használják fel a nyilatkozat megtételének bizonyítására (a kínzás elleni egyezmény 15. cikke, a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 12. cikke);

(b) Olyan országból érkező személyek kiutasításának, visszafordításának (visszaküldésének) vagy kiadatásának tilalma, akik vélhetően korábban az adott országban kínzásnak voltak kitéve (a kínzás elleni egyezmény 3. cikke).

(h) Annak biztosítása, hogy az illetékes szervek haladéktalanul és pártatlanul vizsgálatot folytassanak le minden olyan esetben, amikor ésszerű indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy kínzás történt (a kínzás elleni egyezmény 12. cikke, a fogva tartásra vonatkozó 33. és 34. alapelv, és a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 9. cikke);

(c) A kínzás bármilyen formájának bűncselekménnyé minősítése, beleértve a bűnpártolást vagy a bűnrészességet is (a kínzás elleni egyezmény 4. cikke, a fogva tartásra vonatkozó 7. alapelv, a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 7. cikke, valamint a fogva tartottakkal való bánásmódról szóló minimumszabályok 31–33. bekezdése)

(i) Annak biztosítása, hogy a kínzás áldozatai jogorvoslattal élhessenek, és megfelelő kártalanításban részesüljenek (a kínzás elleni egyezmény 13. és 14. cikke, a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 11. cikke, és a fogva tartottakkal való bánásmódról szóló minimumszabályok 35. és 36. bekezdése);

(d) A kínzás kiadatással járó bűncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó kötelezettségvállalás, valamint más részes államok segítése a kínzással kapcsolatban indított büntetőeljárással összefüggésben (kínzás elleni egyezmény 8. és 9. cikke); (e) Az érintkezési lehetőség nélküli fogva tartás alkalmazásának korlátozása; annak biztosítása, hogy a fogva tartottakat kizárólag hivatalosan ellenőrzött helyen tartják fogva; hogy az ilyen személyek fogva tartásáért felelős személyek neve az érintettek – köztük a fogva tartott családja és barátai – számára elérhető és hozzáférhető helyen regisztrálásra kerüljön; hogy minden egyes kihallgatás, a jelenlévők nevével együtt, rögzítésre kerüljön; valamint hogy a szükséges orvosok, ügyvédek és a családtagok látogathassák a fogva tartottat (a kínzás elleni egyezmény 11. cikke, a fogva tartásra vonatkozó 11–13., 15–19. és 23. alapelv, valamint a fogva tartottakkal való bánásmódról szóló minimumszabályok 7., 22. és 37. bekezdése)

(j) Annak biztosítása, hogy az állítólagos jogsértőt, illetve jogsértőket bírósági eljárás alá vonják, ha egy nyomozás megállapítja, hogy láthatóan kínzás történt. Amennyiben más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésre vagy bántalmazásra vonatkozó feltételezést megalapozottnak tekintenek, az állítólagos jogsértőt, illetve jogsértőket büntető-, fegyelmi vagy egyéb megfelelő eljárás alá kell vonni (a kínzás elleni egyezmény 7. cikke, a kínzás elleni védelemről szóló nyilatkozat 10. cikke).

5

Isztambul Protokoll


tagállammal való együttműködésre törekszik. Az eljárások lezárását követően a Bizottság – az érintett részes állammal folytatott konzultáció után – dönthet úgy, hogy a részes államoknak és a Közgyűlésnek szóló éves jelentésében összefoglalót készít az eljárások eredményeiről. r

2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének szervei és mechanizmusai

(a) Kínzás Elleni Bizottság 11. A Kínzás Elleni Bizottság felügyeli a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód elleni egyezmény végrehajtását. A Bizottság tíz szakértőből áll, akiket „nagy erkölcsi tekintélyük és az emberi jogok területén elismert szaktudásuk” alapján neveznek ki. A kínzás elleni egyezmény 19. cikke értelmében az egyezményben részes államok az ENSZ Főtitkárának közvetítésével jelentést készítenek a Bizottság számára a vállalt kötelezettségeik érvényesítését célzó intézkedéseikről. A Bizottság emellett azt is megvizsgálja, hogy a kínzás elleni egyezmény rendelkezéseit az egyes államok hogyan ültetik át nemzeti jogukba, valamint nyomon követi, hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban. A Bizottság minden jelentést áttanulmányoz, majd általános megjegyzéseket és ajánlásokat fogalmazhat meg, és ezeket az információkat belefoglalja a részes államoknak és a Közgyűlésnek szánt éves jelentésébe is. Ezekre az eljárásokra nyilvános üléseken kerül sor.

13. A kínzás elleni egyezmény 22. cikke értelmében egy részes állam bármikor elismerheti a Bizottság hatáskörét a joghatósága alá tartozó olyan személyektől származó vagy a nevükben tett feljelentések átvételére és kivizsgálására, akik azt állítják, hogy a kínzás elleni egyezmény rendelkezéseinek egy részes állam által történt megsértésének áldozatai. A Bizottság az ilyen feljelentéseket bizalmasan kezeli, és továbbítja a véleményét az érintett részes államnak, valamint az érintett személynek. Az egyezményt ratifikáló 112 részes államból mindössze 39 ismerte el a 22. cikk alkalmazhatóságát is. 14. A Bizottság által a Közgyűléshez benyújtott éves jelentésekben megfogalmazott aggodalmak között szerepel annak szükségessége, hogy a kínzás elleni egyezmény részes államainak eleget kell tenniük a kínzás elleni egyezmény 12. és 13. cikkének, annak biztosítása érdekében, hogy a kínzásra vonatkozó panaszokat azonnal és pártatlanul kivizsgálják. A Bizottság például kijelenti, hogy a kínzással kapcsolatos állítások 15 hónapos késéssel történő kivizsgálása ésszerűtlenül lassú, és nem áll összhangban a 12. cikkel. s A Bizottság emellett azt is megjegyzi, hogy a 13. cikk értelmében nem szükséges a kínzásra vonatkozó panasz hivatalos benyújtása, ám kiköti, hogy „ez csak olyan kínzás esetében elégséges, melyek sértettje olyan részes állam polgára, amely kötelezettséget vállalt a felhozott vádak azonnali és pártatlan kivizsgálására”.t

12. A kínzás elleni egyezmény 20. cikke értelmében, amennyiben a Bizottsághoz olyan hitelt érdemlő információ érkezik, mely alapján feltételezhető, hogy valamely részes állam területén rendszeresen kínzást alkalmaznak, a Bizottság köteles az érintett államot együttműködésre felkérni az ügy kivizsgálásában, és az esettel kapcsolatos megállapításait az állammal ismertetni. Amennyiben a Bizottság ezt indokoltnak látja, egy vagy több tagját bizalmas vizsgálat lefolytatására jelölheti ki, és erről haladéktalanul jelentést tesz a Bizottságnak. Az érintett részes állam jóváhagyásától függően a vizsgálat lefolytatása során helyszíni ellenőrzésre is sor kerülhet. A bizottsági tag vagy tagok megállapításainak áttanulmányozását követően a Bizottság megküldi ezen megállapításokat az érintett részes államnak, a helyzet szempontjából megfelelőnek tűnő észrevételekkel, illetve ajánlásokkal együtt. A 20. cikk hatálya alá tartozó bizottsági eljárások bizalmasak, és a Bizottság – az eljárás bármely szakaszában – a

r Hangsúlyozni kell azonban, hogy a 20. cikk alkalmazása valamely olyan részes állam kikötése miatt korlátozható, ebben az esetben a 20. cikk nem alkalmazható. s Lásd a 8/1991. közlemény 185. bekezdését, a Kínzás Elleni Bizottság 1994. június 12-én a Közgyűlésnek tett jelentése. t Lásd a 6/1990. közlemény 10.4 bekezdését, a Kínzás Elleni Bizottság 1995. július 26-án a Közgyűlésnek tett jelentése (A/50/44).

6

Isztambul Protokoll


17. 1992. április 10-én a Bizottság a korábbi megjegyzéseket pontosító, a 7. cikkre vonatkozó új általános megjegyzéseket fogadott el. A Bizottság a következőkkel erősítette meg a 7. cikkre vonatkozó álláspontját: „a bántalmazásra vonatkozó panaszokat az illetékes hatóságoknak kell azonnal és pártatlanul kivizsgálniuk annak érdekében, hogy a jogorvoslat hatékony legyen”. Amennyiben valamely állam ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának első opcionális jegyzőkönyvét, az állam polgárai a Bizottsághoz fordulhatnak olyan panasszal, ha az egyezségokmány szerinti jogaik sérültek. Amennyiben a Bizottság elfogadhatónak ítéli, érdemi határozatot hirdet, és azt éves jelentésében közzéteszi.

(b) Emberi Jogi Bizottság (Human Rights Committe) 15. Az Emberi Jogi Bizottság a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 28. cikke alapján jött létre azzal a céllal, hogy az egyezségokmány rendelkezéseinek betartását felügyelje az abban részes államokra vonatkozóan. A Bizottság 18 független szakértőből áll, akikkel szemben követelmény a morális értékekkel szembeni különleges érzékenység, valamint az emberi jogok területén elismert szaktudás. 16. Az egyezségokmány részes államai kötelesek ötévente jelentést készíteni az okmányban foglalt jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedéseikről, valamint az adott jogok gyakorlása tekintetében elért haladásról. Az Emberi Jogi Bizottság a jelentéseket a vizsgálat tárgyát képező jelentést készítő részes állam képviselőivel folytatott párbeszéd során tanulmányozza át. A Bizottság ezt követően megállapítja záró észrevételeit, melyekben összefoglalja legfőbb aggodalmait, továbbá megfelelő tanácsokkal és ajánlásokkal is szolgál az érintett részes állam felé. A Bizottság emellett az Egyezségokmány egyes cikkeire vonatkozó általános észrevételeket is készít, annak érdekében, hogy iránymutatással szolgáljon a részes államoknak jelentéseik összeállítása, illetve az okmány rendelkezéseinek végrehajtása során. Az említett általános észrevételek egyikében a Bizottság a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkét kívánta egyértelművé tenni, mely szerint senkit sem lehet kitenni kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. A Bizottság jelentésében az Egyezségokmány 7. cikkére vonatkozó általános észrevételekben kifejezetten megállapította, hogy pusztán a kínzás tiltása, illetve bűncselekménnyé nyilvánítása nem elégséges alkalmazása a 7. cikk rendelkezéseinek u A Bizottság a következőt állapította meg: „... Az államoknak bizonyos ellenőrző rendszer révén kell biztosítaniuk hatékony védelmet. A bántalmazásra vonatkozó panaszokat illetékes hatóságoknak kell alaposan kivizsgálni.”

18. Az Emberi Jogok Bizottsága az ENSZ legfontosabb emberi jogi szerve. A Bizottság 53 tagállamát a Gazdasági és Szociális Tanács választja meg, három évig tartó időszakokra. A Bizottság minden évben hat hétig Genfben ülésezik, hogy az emberi jogi kérdésekben eljárjon. A Bizottság tanulmányokat és tényfeltáró vizsgálatokat indíthat, egyezményeket és nyilatkozatokat szövegezhet, melyek felsőbb ENSZszervekhez kerülnek jóváhagyásra. Emellett nyilvános vagy zárt üléseken olyan eseteket tárgyal, melyekben emberi jogok sérültek. 1967. június 6-án a Gazdasági és Szociális Tanács 1235. számú határozatában egyrészt arra hatalmazta fel a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az emberi jogok súlyos megsértésére vonatkozó állításokat, másrészt arra, hogy alaposan tanulmányozza az olyan helyzeteket, amelyek az emberi jogok rendszeres és folyamatos megsértését tárják fel”. v E felhatalmazás alapján a Bizottság – egyéb eljárások mellett – elfogadott olyan határozatokat, amelyek kifejezésre juttatnak az emberi jogok megsértésével kapcsolatos aggodalmakat, illetve különleges előadókat nevezett ki adott témakörbe tartozó emberi jogi jogsértések kezelésére. A Bizottság emellett a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésre vagy bánásmódra

u

v

(c) Emberi Jogok Bizottsága (Commission on Human Rights)

Egyesült Nemzetek, A/37/40 dokumentum, 1982

7

Uo., E/4393

Isztambul Protokoll


meg. A jelentés 926. bekezdésének (g) pontjában a következőt állapította meg:

vonatkozó határozatokat is elfogadott. 1998/38. számú határozatában a Bizottság hangsúlyozta, hogy „a kínzásra vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésre vagy bánásmódra vonatkozó valamennyi állítást az illetékes nemzeti hatóságnak kell azonnal és pártatlanul kivizsgálnia”.

„Amennyiben egy fogva tartott, vagy annak rokona, ügyvédje kínzással kapcsolatos panaszt emel, minden esetben vizsgálatot kell folytatni… Vizsgálati és eljárási joggal felruházott független nemzeti hatóságokat – például nemzeti bizottságot vagy ombudsmani hivatalt – kell létrehozni a panaszok fogadására és kivizsgálására. A kínzással kapcsolatos panaszokat késedelem nélkül ki kell vizsgálnia egy olyan független hatóságnak, amely nem áll kapcsolatban az állítólagos sértett elleni ügyet kivizsgáló vagy abban bűnvádi eljárást folytató hatósággal. w”

(d) A kínzással foglalkozó különleges előadó 19. A Bizottság 1985-ben, 1985/33 számú határozatában egy, a kínzással foglalkozó különleges előadó kinevezéséről döntött. A különleges előadó feladata, hogy felkutassa, és fogadja a kínzás szempontjából releváns kérdésekkel kapcsolatos hiteles és megbízható információkat, valamint azokra késedelem nélkül reagáljon. A Bizottság időről időre kiadott határozatokban megújítja a különleges előadó mandátumát.

21. 1996. január 9-i jelentésében a különleges előadó hangsúlyozta ezen ajánlás fontosságát. x A gyakorlatban alkalmazott kínzási cselekmények miatti aggodalmát kifejezve a különleges előadó kiemelte, hogy „az egyes államok mind az általános nemzetközi jog, mind a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód elleni egyezmény alapján kötelesek a kínzásról szóló állítások kivizsgálására”.

20. A különleges előadó felügyeleti hatásköre kiterjed az Egyesült Nemzetek valamennyi tagállamára, illetve valamennyi megfigyelő státusszal rendelkező államra, attól függetlenül, hogy adott állam ratifikálta-e a kínzás elleni egyezményt. A különleges előadó kapcsolatba lép az egyes kormányokkal, tájékoztatást kér tőlük a kínzás megelőzése érdekében hozott jogalkotási és közigazgatási intézkedéseikről, felkéri őket a következmények jogorvoslatára, továbbá arra, hogy válaszoljanak a kínzás tényleges bekövetkezését állító tájékoztatásra. A különleges előadó olyan sürgős esetekben is eljárhat, melyekben egy személy fizikai és mentális épségének megőrzése érdekében a jogsértésről maga az előadó tájékoztatja az adott kormányt. A különleges előadó emellett konzultációt folytat az arra igényt tartó kormányok képviselőivel, valamint – a tisztségével járó mandátumnak megfelelően – helyszíni látogatásokat tesz a világ egyes részein. A különleges előadó jelentéseket tesz az Emberi Jogok Bizottságának és a Közgyűlésnek. Ezen jelentések beszámolnak a különleges előadó hivatali ideje alatt tett intézkedéseiről, és folyamatosan felhívják a figyelmet a kínzásra vonatkozó állítások azonnali kivizsgálásának fontosságára. A kínzással foglalkozó különleges előadó 1995. január 12-i jelentésében Nigel Rodley különleges előadó számos ajánlást fogalmazott

(e) A nők elleni különleges előadó

erőszakkal

foglalkozó

22. A nők elleni erőszakkal foglalkozó különleges előadó tisztséget az Emberi Jogok Bizottságának 1994/45. számú határozata hozta létre 1994-ben, majd a mandátumot az 1997/44 számú határozat újította meg. A különleges előadónak bevált eljárásai vannak arra, hogy – humanitárius szellemben – pontosítást és tájékoztatást kérjen az egyes kormányoktól állítólagos erőszakkal kapcsolatos konkrét ügyekben, annak érdekében, hogy feltárjon és kivizsgáljon bármely ország területén nők elleni erőszakkal kapcsolatos konkrét helyzeteket és állításokat. Ezek a bejelentések vonatkozhatnak egy vagy több, név vagy általánosabb jellegű – nők elleni erőszak elnézésével vagy elkövetésével járó tartós helyzetre vonatkozó – információ alapján azonosítható személyre. A nemi alapon elkövetett erőszak különleges előadó által használt megfogalmazása az ENSZ w x

8

Uo., E/CN.4/1995/34. Uo., E/CN.4/1996/35.

Isztambul Protokoll


Közgyűlésének 1993. december 20-i 48/104 határozatával elfogadott, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló nyilatkozatból származik. Olyan, nők elleni erőszakkal kapcsolatos esetben, amely valamely személy élethez való jogára vagy fizikai épségére jelentkező azonnali fenyegetéssel vagy fenyegetés veszélyével jár vagy járhat, a különleges előadónak sürgősségi eljárásra van módja. A különleges előadó nyomatékosan felkéri az illetékes nemzeti hatóságokat arra, hogy az üggyel kapcsolatban ne csak átfogó tájékoztatást biztosítsanak, hanem függetlenül és pártatlanul vizsgálják ki a benyújtott ügyet, és hozzanak azonnali intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nők emberi jogainak megsértése a továbbiakban nem forduljon elő.

szervezetek nyújthatnak segítséget. Az ENSZ Közgyűlése 1981 decemberében megalakult a kínzás áldozatai számára létrehozott önkéntes pénzügyi alap, mely az önkéntesen felajánlott összegeket olyan civil szervezetek között osztja el, melyek pszichológiai, egészségügyi, szociális, gazdasági, jogi vagy egyéb formában nyújtanak humanitárius segítséget olyan személyek számára, akik vagy akiknek családtagja kínzás áldozatává vált. A rendelkezésre álló önkéntes felajánlások nagyságától függően az Alap a világ 80 országában tevékenykedő, mintegy 80 000, kínzás áldozatául esett személy vagy ilyen személyek családtagjainak segítését ellátó, közel 200, civil szervezetet érintő projektre nyújthat finanszírozást. Az Alap finanszírozta e kézikönyv szövegezését és fordítását is, továbbá – az Alap Kuratóriumának ajánlása alapján – javasolta a közzétételét az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának szakképzési sorozatában; a kuratórium korlátozott számban támogat olyan projekteket, amelyek arra irányulnak, hogy egészségügyi és más szakembereknek képzést nyújtsanak a kínzás áldozatainak történő segítségnyújtás módjáról.

23. A különleges előadó évente jelentést tesz az Emberi Jogok Bizottságának, melyben mind az általa az egyes kormányoknak küldött feljegyzések, mind a tőlük kapott válaszok szerepelnek. A kormányoktól vagy egyéb megbízható forrásból származó információk alapján a különleges előadó ajánlásokat fogalmaz meg az érintett kormányoknak annak érdekében, hogy bármely országban a nők elleni erőszak felszámolását szolgáló tartós megoldásokat jöhessenek létre. A különleges előadó utókövetési feljegyzéseket küldhet a kormányoknak, ha azoktól nem érkezett válasz, vagy ha nem szolgáltattak elegendő mennyiségű információt. Amennyiben a nők elleni erőszakkal járó helyzet valamely adott országban tartósan fennáll, és az előadónak eljuttatott információ alapján úgy tűnik, hogy a kormányzat semmilyen intézkedést nem tett vagy tesz annak érdekében, hogy biztosítsa a nők emberi jogainak védelmét, a különleges előadó mérlegelheti annak lehetőségét, hogy az adott kormányzat engedélyétől függően, a kérdéses országban tett látogatás útján helyszíni tényfeltáró vizsgálatot folytasson.

C. Regionális szervezetek 25. A kínzás megelőzését célzó szabályozás kialakításához regionális szervek is hozzájárultak. Így például az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága, az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága, az Emberi Jogok Európai Bírósága, a Kínzás Elleni Európai Bizottság, valamint az Emberi Jogok Afrikai Bizottsága.

1. Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága és az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága 26. 1969. november 22-én az Amerikai Államok Szervezete elfogadta az Emberi Jogok Amerikai Egyezményét, amely 1978. július 18-án lépett hatályba. y Az Egyezmény 5. cikke a következőt mondja ki:

(f) Az ENSZ által a kínzás áldozatai számára létrehozott önkéntes pénzügyi alap 24. A kínzás fizikai és pszichológiai utóhatásai megsemmisítőek lehetnek és évekig tarthatnak, és nemcsak az áldozatokra, hanem családtagjaikra is hatással lehetnek. Az elszenvedett traumából való felépüléshez a kínzás áldozatainak támogatására szakosodott

Az Amerikai Államok Szervezete, Szerződések Tára, 36. szám, valamint az Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 1144. kötet, 123. oldal, újranyomva ld. „Basic documents pertaining to human rights int he inter-American system” (OEA/Ser. L.V/II.82, document 6, 1. felülvizsgált változat), 25. o., 1992.

y

9

Isztambul Protokoll


megfelelően kivizsgálni minden olyan állítást, amely szerint a joghatóságukhoz tartozó területen kínzás történt. 29. A 8. cikk rendelkezései szerint „a részes államok kötelesek biztosítani minden olyan személy számára ügyének pártatlan kivizsgálását, aki arról számol be, hogy adott állam joghatóságukhoz tartozó területen kínzásnak tették ki”. Hasonlóképpen, amennyiben olyan vád áll fenn, illetve megalapozott okkal vélelmezhető, hogy a joghatóságukhoz tartozó területen kínzási cselekmény elkövetésére került sor, a részes államoknak garantálniuk kell, hogy illetékes hatóságaik megfelelően és haladéktalanul járjanak el az ügy kivizsgálása érdekében, továbbá adott esetben megindítsák a kapcsolódó büntetőeljárást

„1. Minden embernek joga van a fizikai, mentális, illetve morális épségének védelméhez. 2. Senki nem vethető alá kínzásnak vagy egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Minden olyan személyt, akit szabadságától megfosztanak, megillet az alapvető emberi méltósághoz való jog.”

27. Az egyezmény 33. cikke rendelkezik az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának, valamint az Emberi Jogok Amerika-közi Bíróságának létrehozásáról. A Bizottság szabályzatában foglaltak alapján a Bizottság elsődleges feladata az emberi jogok tiszteletben tartásának és védelmének előmozdítása, valamint az, hogy emberi jogi kérdésekben tanácsadói testületként szolgáljon az Amerikai Államok Szervezetének. z Ezen feladatának ellátása érdekében a Bizottság tanulmányozta a kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló Amerika-közi egyezményt, melynek 5. cikke iránymutatással szolgál a kínzás fogalmának értelmezéséhez. aa A kínzás megelőzéséről és büntetéséről szóló Amerikaközi egyezmény, melyet az Amerikai Államok Szervezete 1985. december 9-én fogadott el, 1987. február 28-án lépett hatályba. bb Az egyezmény 2. cikke a következőképpen határozza meg a kínzás fogalmát:

30. A Bizottság az egyik 1998-as országjelentésében megjegyezte, hogy a kínzás elkövetőinek eredményes felelősségre vonását akadályozza a kínzással kapcsolatos állítások kivizsgálása során tapasztalható függetlenség hiánya, mivel a vizsgálatokat azoknak a szövetségi szerveknek kell lefolytatniuk, amelyek valószínűleg ismerik a kínzás elkövetésével megvádolt feleket.cc A Bizottság az egyes ügyek „pártatlan kivizsgálásának” alátámasztása érdekében a 8. cikkre hivatkozott. dd

„…bármely olyan szándékos cselekvés, amelyet – nyomozás érdekében – valakivel szemben megfélemlítési eszközként, személyes büntetésként, megelőző intézkedésként, szankcióként vagy bármely más céllal fizikai vagy mentális fájdalmat vagy szenvedést váltanak ki. Adott személlyel szemben olyan módszerek alkalmazása is kínzásnak minősül, melyeknek célja az áldozat személyiségének lerombolása, vagy fizikai, illetve szellemi képességeinek leépítése, még abban az esetben is, ha nem okoznak fizikai fájdalmat vagy mentális gyötrelmet.”

31. Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottsága foglalkozik az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásának szükségességével. A Velasquez Rodriguez ügyben hozott 1988. július 29-i ítéletében a Bíróság a következőt állapította meg: „Az állam köteles minden olyan helyzetet kivizsgálni, amely az egyezmény által védett jogok megsértését vonja maga után. Amennyiben az államapparátus oly módon jár el, hogy a jogsértés büntetlen marad, és az áldozat egyezményben foglalt jogait nem állítják vissza a lehető legrövidebb időn belül, az adott állam nem tesz eleget azon kötelességének, hogy biztosítsa az említett jogoknak a joghatósága alá tartozó személyek általi szabad és teljes körű gyakorlását.”

28. Az 1. cikk értelmében a részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egyezményben foglaltaknak megfelelően megelőzik és büntetik a kínzást. Az egyezmény részes államai kötelesek azonnal és z

„Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának Szabályzata” (OEA/Ser.L.V/II.92), 31. dokumentum, 1996. május 3-i 3. felülvizsgált változat, 1. cikk. aa Lásd 10.832 eset, 35/96 számú jelentés, Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának 1997-es jelentése, 75. bekezdés. bb Amerikai Államok Szervezete, Szerződések Tára, 67. szám

cc

Az Emberi Jogok Amerika-közi Bizottságának jelentése a mexikói emberi jogi helyzetről, 323. bekezdés,1998 dd Uo., 324. bekezdés

10

Isztambul Protokoll


32. Az egyezmény 5. cikke rendelkezik a kínzás elleni védelemhez való jogról. Bár az ügyben kifejezetten az áldozat eltűnéséről volt szó, a Bíróság által hivatkozott egyik jog, amelyet az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye garantál, a kínzás és a bántalmazás egyéb formái elleni védelemhez való jog.

35. A Bíróság kitartott azon vélemény mellett, hogy a felperes sérülései kínzásból eredtek, és megsértették a 3. cikket. hh Ezen túlmenően a Bíróság értelmezte az egyezmény 13. cikkét, amely rendelkezik arról a jogról, hogy – a kínzással kapcsolatos keresetek alapos kivizsgálására vonatkozó kötelezettség előírásaként – nemzeti hatóság előtt kérhető tényleges jogorvoslat. Figyelembe véve a „kínzás tilalmának alapvető fontosságát”, valamint a kínzás áldozatainak sebezhetőségét, a Bíróság megállapította, hogy „a 13. cikk – a hazai jogrendszer keretében igénybe vehető bármely más jogorvoslati lehetőség sérelme nélkül – arra kötelezi a tagállamokat, hogy alaposan és ténylegesen vizsgálják ki a kínzás eseteit. ii

2. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 33. Az Európa Tanács 1950. november 4-én elfogadta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, amely 1953. szeptember 3-án lépett hatályba. ee Az egyezmény 3. cikke kimondja, hogy „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”. Az európai egyezmény ellenőrző mechanizmusokként létrehozta az Emberi Jogok Európai Bíróságát és Bizottságát. Az 1998. november 1-jén hatályba lépett reform óta a korábbi Bíróságot és Bizottságot egy új állandó bíróság váltotta fel. Ma az egyéni kérelmek benyújtásához való jog kötelező, és minden áldozat közvetlenül jelentkezhet a Bíróságnál. A Bíróságnak volt lehetősége arra, hogy – a 3. cikk által garantált jogok biztosításának módjaként – mérlegelje a kínzással kapcsolatos állítások kivizsgálásának szükségességét.

36. A Bíróság értelmezése szerint a 13. cikkben foglalt „hatékony jogorvoslat” fogalma a kínzás minden „érvekkel alátámasztható állításának” alapos kivizsgálását vonja maga után. A Bíróság megjegyezte, hogy bár az egyezmény nem tartalmaz kifejezetten erre vonatkozó rendelkezést, mint például a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni ENSZegyezmény 12. cikke, „ez a követelmény benne foglaltatik a 13. cikk szerinti „hatékony jogorvoslat” fogalmában. jj A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a felperes kínzással kapcsolatos állításai kivizsgálásának elmulasztásával az állam megsértette a 13. cikket. kk

34. A témával foglalkozó első ítélet az Aksoy kontra Törökország (100/1995/606/694) ügyben 1996. december 18-án kihirdetett határozat volt. ff Az említett ügyben a Bíróság a következőt mondta ki:

37. Az Aszenov és társai kontra Bulgária ügyben 1998. október 28-én hozott ítéletben (90/1997/874/1086) a Bíróság még ennél is tovább ment – azáltal, hogy elismerte: az állam a kínzással kapcsolatos állításokat nemcsak a 13. cikk alapján, hanem a 3. cikk alapján is köteles kivizsgálni. Ebben az ügyben egy, a rendőrség által letartóztatott, roma fiatal ütlegelésről szóló orvosi igazolást mutatott be, azonban azt nem lehetett felmérni, hogy az említett sérüléseket a fiatal apja vagy a rendőrség okozta. A Bíróság elismerte, hogy „az Aszenov urat megvizsgáló orvos által talált zúzódás mértéke arra utal, hogy a sértett sérülései – függetlenül attól, hogy azokat a

„ha valamely személyt jó egészségi állapotban helyeznek rendőri őrizetbe, de szabadon bocsátásakor sérültnek találják, az állam köteles elfogadható magyarázattal szolgálni a sérülés okát illetően, ennek hiányában egyértelműen fennáll az egyezmény 3. cikkének megsértése. gg”

Egyesült Nemzetek Szerződéseinek Tára, 213. kötet, 222. oldal. Lásd a 3., 5. és 8. sz. kiegészítő jegyzőkönyveket, amelyek 1970. szeptember 21-én, 1970. december 20-án, illetve 1990. január 1-jén léptek hatályba. Európai Szerződések Tára: 45., 46., illetve 118. szám. gg Lásd: Emberi Jogok Európai Bírósága, Ítéletek és Határozatok Tára 1996-VI., 61. bekezdés ee

ff

hh

Uo., 64. bekezdés Uo., 98. bekezdés jj Uo. kk Uo., 100. bekezdés ii

11

Isztambul Protokoll


fiatal apja vagy a rendőrség okozta – kellően súlyosak ahhoz, hogy a 3. cikk hatálya alá tartozó bántalmazásnak minősüljenek”. ll A Bizottsággal ellentétben, amely azt állította, hogy a 3. cikk nem sérült, a Bíróság ezen a ponton nem állt meg. A Bíróság továbblépett, és úgy ítélte meg, hogy a tényállás alapján „alapos gyanú merül fel azt illetően, hogy a sérüléseket a rendőrség okozta”. mm Így a Bíróság a következőt mondta ki:

valamint – szükség esetén kártalanítás megfizetését. oo”

40. A bizottság részben rendszeres, részben ad hoc jellegű látogatásokat tesz az Európa Tanács tagállamaiban. A bizottság látogató delegációja a bizottság tagjaiból, az őket kísérő orvosi, jogi vagy egyéb területtel foglalkozó szakértőkből, tolmácsokból és a Titkárság egyes tagjaiból áll. A delegációk az adott ország hatóságai által a szabadságuktól megfosztott személyeket látogatnak meg. qq Az egyes látogató delegációk igen széles körű felhatalmazással bírnak: látogatást tehetnek bárhol, ahol embereket szabadságuktól megfosztva tartanak; az ilyen helyeket bármikor, bejelentés nélkül meglátogathatják és oda bármikor vissza is térhetnek; személyes megbeszéléseket tarthatnak a fogva tartott személyekkel, és közülük bárkit meglátogathatnak, valamint korlátozás nélkül megtekinthetik a fogva tartás helyszíneinek

„Amennyiben egy egyén érveléssel alátámaszthatóan azt állítja, hogy őt a 3. cikk rendelkezéseit megsértve bántalmazták, a hatékony jogorvoslat fogalma emellett a 3. cikkben előírthoz hasonló, alapos és hatékony vizsgálat lefolytatás–át vonja maga után… a sértett vizsgálati anyaghoz való hozzáférését,

oo

Uo., 117. bekezdés. Európai Szerződések Sorozat, 126. szám A szabadságától megfosztott személy bárki lehet, akit a szabadságától valamely hatóság megfoszt, így például, de nem kizárólag, a letartóztatott vagy bármilyen formában fogva tartott személyek, a tárgyalásra váró fogva tartottak, az elítélt rabok, valamint azon személyek, akik akaratukon kívül kerültek pszichiátriai intézményekbe. pp qq

Uo., Ítéletek és Határozatok Tára, 1998-VIII, 95. bekezdés

nn

a

39. Az Európa Tanács 1987-ben elfogadta a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetések megelőzéséről szóló európai egyezményt, mely 1989. február 1-jén lépett hatályba. . pp 1999. március 1-jére az Európa Tanács mind a 40 tagállama ratifikálta az Egyezményt. Ez az Egyezmény megelőző mechanizmussal egészíti ki az Emberi Jogok Európai Egyezményének bírósági mechanizmusát. Az Egyezmény szándékosan nem hoz létre anyagi jogi normákat. Az Egyezmény létrehozta a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottságot, melyben minden tagállam egy taggal képviselteti magát. A Bizottság tagjainak kiemelkedő morális értékrenddel kell rendelkezniük, pártatlan, függetlennek kell lenniük, és akár helyszíni kiküldetések lebonyolítására is alkalmasnak kell lenniük.

38. A Bíróság első alkalommal vonta le azt a következtetést, hogy a 3. cikk megsértése nem magával a bántalmazással valósult meg, hanem azáltal, hogy az állam nem folytatott tényleges hivatalos vizsgálatot a bántalmazásra vonatkozó állítással kapcsolatban. Ezen túlmenően a Bíróság megismételte az Aksoyügyben képviselt álláspontját, és azt a következtetést vonta le, hogy a 13. cikk rendelkezései is sérültek. A Bíróság a következőt állapította meg:

mm

részére

3. A Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésének Európai Bizottsága

„Ilyen körülmények között, amikor magánszemély hoz fel érvekkel alátámasztható állítást arra vonatkozóan, hogy a rendőrség vagy bármely egyéb állami tisztviselő törvénytelenül és a 3. cikket megsértve bántalmazta, az adott rendelkezés – az egyezmény 1. cikke szerint az államot terhelő általános kötelezettséggel együtt értelmezve, miszerint, „a joghatósága alá tartozó személyek számára köteles [az] egyezményben meghatározott jogokat és szabadságokat biztosítani – közvetett módon előírja, hogy lennie kell tényleges hivatalos kivizsgálásnak. A vizsgálatnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy segítségével a felelősök azonosíthatóvá és büntethetővé váljanak. Ellenkező esetben a kínzás és más embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés általános jogi tilalma – ennek alapvető fontossága ellenére – nem lenne hatékony a gyakorlatban, és bizonyos esetekben az állami tisztviselők – látszólagos büntetlenség mellett – visszaélhetnek az ellenőrzésük alá tartozó személyek jogaival. nn”

ll

–

Uo., 101. bekezdés

Uo., 102. bekezdés

12

Isztambul Protokoll


összes helyiségét (nem csak a cellákat). A delegáció a meglátogatni kívánt személyek minden iratához és aktájához hozzáférhet. A bizottság teljes munkája titoktartáson és együttműködésen alapul. 41. Egy-egy látogatás után a bizottság jelentést készít. A jelentés a látogatás során feltárt tények alapján megjegyzéseket tesz a helyszínen észlelt körülményekről, konkrét ajánlásokat ad, valamint felteszi a további tisztázásra szoruló kérdéseket. Az Egyezmény részes állama írásban válaszol a jelentésre, és ezáltal a bizottság és a részes állam között párbeszédet hoz létre, amely következő látogatásig folytatódik. A bizottság jelentései és a részes állam válaszai bizalmas dokumentumok, de a részes állam (a bizottság nem) dönthet úgy, hogy a jelentéseket és a válaszokat is közzéteszi. Eddig szinte valamennyi részes állam nyilvánosságra hozta mind a jelentéseket, mind pedig a válaszokat.

4. Az Emberi és Polgári Jogok Afrikai Bizottsága és az Emberi és Polgári Jogok Afrikai Bírósága 44. Az európai és az Amerika-közi rendszerrel ellentétben Afrika nem rendelkezik a kínzásról és annak megelőzéséről szóló egyezménnyel. A kínzást egy szinten kezelik az egyéb emberi jogi jogsértésekkel. A kínzás kérdésével alapvetően az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája foglalkozik, amelyet az Afrikai Egység Szervezete fogadott el 1981. június 27-én, és amely 1986. október 21-én lépett hatályba. rr Az Afrikai Charta 5. cikke a következőt mondja ki: Minden embernek joga van az emberi méltóság tiszteletben tartásához, valamint a jogállásának elismeréséhez. Az ember kizsákmányolásának és megalázásának bármilyen formája – különösen a rabszolgaság, a rabszolgakereskedelem, a kínzás, az embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód – tilos.

42. Az elmúlt tíz év során a bizottság által kidolgozott, az őrizetben tartott személyekkel való bánásmódra vonatkozó kritériumrendszer általános előírásokat fogalmaz meg, melyek nemcsak a fizikai feltételekkel, hanem az eljárási biztosítékokkal is foglalkoznak. Az őrizetben tartott személyek vonatkozásában a bizottság a következő három biztosítékot támogatja: (a) a szabadságától megfosztott személynek – amennyiben úgy kívánja – joga van ahhoz, hogy a letartóztatásról azonnal tájékoztasson egy harmadik felet (családtagot);

45. Az Afrikai Charta 30. cikkének megfelelően 1987-ben létrejött az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bizottsága, melynek feladata „az emberi jogok és a népek jogainak előmozdítása és védelme Afrikában”. A bizottság rendszeres időközönkénti ülésein már számos olyan határozat született, amelyek egy adott országra vonatkoztatva foglalkoznak az afrikai emberi jogokkal. Ezek némelyike – egyéb jogsértések között – kínzással is foglalkozik. Határozatainak egy részében a bizottság az emberi jogokat sértő helyzetekkel, köztük a kínzás alkalmazásával kapcsolatban vetett fel aggodalmakat.

(b) a szabadságától megfosztott személynek joga van ahhoz, hogy azonnal ügyvédhez forduljon;

46. A bizottság új mechanizmusokat hozott létre, például a börtönök helyzetével foglalkozó különleges előadót, az önkényes és tömeges kivégzésekkel foglalkozó különleges előadót, illetve a nők helyzetével foglalkozó különleges előadót, akiket arra hatalmaztak fel, hogy a bizottság nyilvános ülésein tegyenek jelentéseket. Ezek a mechanizmusok lehetőségeket teremtettek az áldozatok és a civil szervezetek számára arra, hogy közvetlenül a különleges előadókhoz küldjenek információkat. Az áldozatnak és a civil szervezetnek ugyanakkor joga van ahhoz, hogy

(c) a szabadságától megfosztott személynek – amennyiben úgy kívánja – joga van egy általa választott orvoshoz fordulni. 43. A bizottság emellett folyamatosan hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző tisztviselők által elkövetett bántalmazás megelőzésének egyik leghatékonyabb eszközét az jelenti, ha az illetékes hatóságok gondosan kivizsgálják az ilyen esetekkel kapcsolatos panaszokat, adott esetben a megfelelő büntetés kiszabása mellett. Ez határozottan elrettentő hatással bír.

rr Afrikai Egység Szervezete, CAB/LEG/67/3 dokumentum, 5. felülvizsgált változat, 21. o., International Legal Materials, 58, 1982.

13

Isztambul Protokoll


A Bíróság joghatósággal rendelkezik azokban az ügyekben, amelyekben – akár a népirtás, akár az emberiség elleni bűncselekmény részeként – kínzással kapcsolatos állítások merülnek fel, amennyiben a kínzást széles körű vagy rendszeres támadások, vagy az 1949-es genfi egyezmények által meghatározott háborús bűncselekmények során követték el. A Római Alapokmány meghatározása szerint a kínzás olyan szándékosan – akár fizikai akár mentális – fájdalom vagy szenvedés okozását célzó cselekmény, melyet egy őrizetben lévő, vagy a vádlott ellenőrzése alatt álló személyen követnek el. 2000. szeptember 25-éig a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Alapokmányát 113 ország írta alá és 21 állam ratifikálta. A Bíróság székhelye Hágában lesz. A Bíróságnak csak azokban az esetekben van joghatósága, amelyekben az adott állam nem tud vagy nem hajlandó a Római Alapokmányban foglalt bűncselekményekért felelős személyek ellen bűnvádi eljárást folytatni.

az Afrikai Charta 5. cikkében meghatározottak szerinti kínzási cselekményekkel kapcsolatban a bizottságnál panaszt emeljen. Amíg valamely egyéni panasz a bizottság előtt folyamatban van, az áldozat vagy a civil szervezet ugyanazt az információt a különleges előadóknak is elküldheti, hogy azt a bizottság ülésein nyilvánosan előadott jelentéseikbe foglalják. Az Afrikai Chartában foglalt jogok megsértésével kapcsolatos panaszok elbírálásához szükséges fórum létrehozása érdekében az Afrikai Egység Szervezete 1998 júniusában elfogadott egy, az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Bíróságának létrehozását célzó jegyzőkönyvet. D. A Nemzetközi Büntetőbíróság 47. A Nemzetközi Büntetőbíróság Római Alapokmánya, melyet 1998. július 17-én fogadtak el, egy állandó nemzetközi büntetőbíróságot hozott létre a népirtás, az emberiség elleni bűncselekmények és a háborús bűnök elbírálására (A/CONF.183/9).

14

Isztambul Protokoll

II. Fejezet – Kapcsolódó etikai kódexek

közhivatalnokok által elkövetett kínzási bűncselekményeket és esetükben vádemelést tenni. Az ügyészek szerepéről szóló ENSZiránymutatás 15. cikke kimondja: „Az ügyészeknek kellő figyelmet kell fordítaniuk a vádemelésre az olyan bűncselekmények esetében, melyeket közhivatalnokok követtek el, különösképpen a korrupcióval, a hatalommal való visszaéléssel, az emberi jogok súlyos megsértésével és egyéb, a nemzetközi jog által elismert bűncselekménnyel kapcsolatban, és – amennyiben azt a jog lehetővé teszi, illetve a helyi gyakorlattal összeegyeztethető – az ilyen bűncselekmények kivizsgálására.” tt

II. FEJEZET A KAPCSOLÓDÓ ETIKAI KÓDEXEK

48. Minden szakma etikai kódex szerint működik, amely egyrészt az adott szakma képviselői által közösen vallott értékekről és vállalt kötelezettségekről szóló nyilatkozatul szolgál, másrészt megállapítja azokat az erkölcsi szabályokat, melyekhez igazodniuk kell. Az etikai szabályok elsősorban az alábbi két módon kerülnek megfogalmazásra: az ENSZ-hez hasonló szervek által összeállított nemzetközi dokumentumokon keresztül, illetve maguk a szakmák is megfogalmazzák alapelveik gyűjteményét – nemzeti vagy nemzetközi – képviseleti egyesületeiken keresztül. Az alapvető tanok, melyek a szakma becsületének megőrzése érdekében az egyéni ügyfelek vagy betegek felé, az általánosságban vett társadalom felé, illetve a kollégák felé fennálló kötelezettségekre irányulnak, mindig ugyanazok. Ezek a kötelezettségek visszatükrözik és kiegészítik azokat a jogokat, amelyek a nemzetközi dokumentumok alapján mindenkit megilletnek.

50. A nemzetközi szabályok azt is előírják az ügyészek számára, hogy munkájuk során kötelesek ellátni az emberi jogok és az alapvető szabadságok hirdetését és védelmét. Az ügyvédek szerepéről szóló ENSZ-alapelvek közül a 14. alapelv a következőkről rendelkezik: „Az ügyvédek – ügyfeleik jogainak védelme és az igazság ügyének képviselete közben – kötelesek a nemzeti és nemzetközi jogszabályokban elismert emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére törekedni és mindenkor függetlenül és kellő alapossággal, a törvények, az elismert szabályok és a jogi szakmai etika szellemében cselekedni.” uu

A. A jogi szakma etikája

B. Az egészségügyi ellátás etikája

49. Az igazságszolgáltatás alapvető képviselőiként a bíróknak különleges szerep jut az állampolgárok jogainak védelmében. A nemzetközi szabályok erkölcsi kötelességgel ruházzák fel a bírókat az egyének jogainak védelme biztosításának tekintetében. A bírói kar függetlenségéről szóló alapelvek közül a 6. alapelv kimondja, hogy: „A bírói kar függetlenségének elve feljogosítja a bírókat és egyben megköveteli tőlük a bírósági eljárások tisztességes lefolytatásának biztosítását, valamint a felek jogainak tiszteletben tartását”. ss Ehhez hasonlóan, az ügyészek erkölcsi kötelessége kivizsgálni a

51. Egyértelmű kapcsolat áll fenn az emberi jogok elmélete és az egészségügyi etika régóta elismert elve között. Az egészségügyi szakemberekre vonatkozó erkölcsi kötelezettségek megfogalmazásának három szintje létezik, és ezek a jogi szakma esetéhez hasonló módon visszacsengenek az ENSZ dokumentumaiban. Az etikai normák az egészségügyi szakemberek nemzetközi képviseleti szervezeteinek, ilyen például a Orvosok Világszövetsége (World Medical Association), a Pszichiátriai Világszövetség (World Psychiatric Association) és az Ápolók Nemzetközi Tanácsa (International Council of

ss Elfogadta az ENSZ 1985. augusztus 26. és szeptember 6. közötti milánói (Olaszország) hetedik bűnmegelőzési és az elkövetőkkel való bánásmódról szóló kongresszusa, és jóváhagyta az ENSZ Közgyűlésének 1985. november 29-i 40/32 számú és 1985. december 13-i 40/146 számú határozata.

tt

Elfogadta az ENSZ 1990. augusztus 27. és szeptember 7. közötti havannai nyolcadik bűnmegelőzési és az elkövetőkkel való bánásmódról szóló kongresszusa. uu Lásd a fenti 46. lábjegyzetet

15

Isztambul Protokoll


Nurses), nyilatkozataiban is megtalálhatók. vv A nemzeti orvosi kamarák, valamint ápolói szervezetek szintén adnak ki etikai kódexeket, melyekhez tagjaiknak igazodniuk kell. A bármilyen módon megfogalmazott egészségügyi etikai normák központi tana az az alapvető kötelesség, mely előírja, hogy az egészségügyi szakemberek mindenkor, az egyéb korlátozásoktól, kényszerítő hatásoktól és szerződéses kötelezettségektől függetlenül, a beteg legjobb érdekeinek megfelelően kötelesek cselekedni. Néhány országban az orvosetikai alapelveket, mint például az orvos és betege közti kapcsolat bizalmas jellegét, a nemzeti joganyag tartalmazza. Még azokban az országokban is, ahol az erkölcsi alapelvek nincsenek ilyen formában a joganyagba emelve, minden egészségügyi szakembert erkölcsi értelemben kötnek a szakmai szerveik által felállított szabályok. Amennyiben – elfogadható indokok nélkül – eltérnek a szakmai szabályoktól, elkövetik a meg nem engedett magatartás bűnét.

kötelezettségeivel egészségügyi szakszemélyzetnek, különösen az orvosoknak, a börtönbüntetésüket töltő és a fogva tartott személyek kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésekkel vagy bánásmóddal szembeni védelmében játszott szerepére vonatkozó orvosi etika alapelveiről szóló dokumentumában. xx Az alapelvek egyértelműen kimondják az egészségügyi szakemberek erkölcsi felelősségét a fogva tartottak fizikai és mentális egészségének védelme tekintetében. Kifejezetten tilos számukra az orvosi szaktudásuknak, képességeiknek az emberi jogokat sértő módon való alkalmazása. yy Különösképpen, az egészségügyi etika durva megsértésének számít a kínzásban való – közvetett vagy közvetlen – részvétel, vagy az ilyen cselekmény be nem avatkozással történő jóváhagyása. 53. A „kínzásban való részvétel” magába foglalja egy személy bántalmazásakor az adott személy tűrőképességének vizsgálatát; a bántalmazásnál az egészségügyi szakemberek jelenlétét, felügyeletét, vagy a fájdalom előidézését; a bántalmazásnak alávetett személy felélesztését, abból a célból, hogy őt további kínzásnak vethessék alá; a kínzás valószínűsíthető felelőseinek utasítására közvetlenül a kínzás előtt, alatt vagy után orvosi ellátás nyújtása; a kínzást elkövetők részére szakvélemény készítése vagy az áldozat egészségére vonatkozó információk átadása; illetve bizonyítékok szándékos semmibe vétele és jelentések, például boncolási jegyzőkönyvek vagy halotti bizonyítványok, meghamisítása. zz Az ENSZalapelvek is tartalmazzák az egészségügyi etika egyik alaptételét, hangsúlyozva, hogy az elítéltek és az egészségügyi szakemberek között etikai szempontból egyetlen elfogadható kapcsolat létezik, az elítéltek egészségének felmérését, megőrzését vagy javítását célzó kapcsolat. Azaz, a fogva tartottak

1. Az ENSZ egészségügyi szakemberekre vonatkozó nyilatkozatai 52. Az egyéb, börtönökben dolgozó személyekhez hasonlóan, az egészségügyi szakembereknek is kötelességük betartani a börtönbüntetésüket töltő személyekkel való bánásmódra vonatkozó ENSZminimumszabályokat, melyek megkövetelik, hogy megkülönböztetés nélkül, minden egyes elítéltnek hozzá kell jutnia orvosi – azon belül pszichiátriai – ellátáshoz, valamint, hogy minden beteg vagy ellátását igénylő elítéltet kötelező naponta megnézni. ww Ezen követelmények megerősítik az orvosok – alábbiakban tárgyalt – erkölcsi kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy a gondjaikra bízott betegek legjobb érdekeinek megfelelően cselekedjenek és őket eszerint kezeljék. Az ENSZ emellett külön foglalkozik az orvosok és más egészségügyi szakemberek erkölcsi

Elfogadta 1982-ben az ENSZ Közgyűlése. yy Különös tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a kínzásnak és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetéseknek vagy bánásmódnak kitett személyek védelméről szóló nyilatkozatra. zz Az orvosoknak azonban nem szabad megfeledkezniük sem a betegek felé fennálló orvosi titoktartási kötelességről, sem az adatok nyilvánosságra hozatalához való tájékozott beleegyezésre vonatkozó kötelezettségről, különösen akkor, ha a nyilvánosságra hozott adatok miatt egyének veszélybe kerülhetnek. (lásd a II. fejezet C szakaszának 3. bekezdését). xx

vv

Ezeken kívül számos regionális szervezet is létezik, így például a brit koronagyarmatokat tömörítő Commonwealth Medical Association, vagy az iszlám országok által létrehozott International Conference of Islamic Medical Associations, melyek mindegyike fontos nyilatkozatokat ad ki az orvosi etika és az emberi jogok területén a tagjai számára. ww A börtönbüntetésüket töltő személyekkel való bánásmódra vonatkozó minimumszabályok, valamint a minimumszabályok hatékony végrehajtására irányuló eljárások, melyeket az ENSZ 1955-ben fogadott el.

16

Isztambul Protokoll


egészségének felmérése a büntetés vagy kínzás megkönnyítése céljából, határozottan etikátlan tevékenység.

szakma becsületének megsértése pedig igen komoly szakmai kötelességszegésnek minősül. Az Orvosok Világszövetsége emberi jogi határozatában eee felszólít minden nemzeti orvosi kamarát az országukon belüli emberi jogok felülvizsgálatára, valamint annak biztosítására, hogy orvosaik még a megtorlástól való félelemtől vezérelve se titkolják el a bántalmazások bizonyítékait. A Világszövetség megköveteli a nemzeti testületektől, hogy szolgáljanak egyértelmű iránymutatással, különösen a börtönben dolgozó orvosok számára, az emberi jogok állítólagos megsértésével járó esetek elleni tiltakozás érdekében, továbbá azt, hogy dolgozzanak ki hatékony mechanizmust az emberi jogok területét érintő etikátlan orvosi tevékenységek kivizsgálására. A Világszövetség azt is megköveteli, hogy a nemzeti testületek támogassák azokat az egyéni orvosokat, akik felhívják a figyelmet az emberi jogi visszaélésekre. Az Orvosok Világszövetsége következő, Hamburgi Nyilatkozata fff újra megerősíti az egyének, valamint a világ különböző szervezett orvosi csoportjainak azon kötelezettségére, hogy bátorítsák az orvosokat a kínzás, illetve bármilyen olyan kényszerítő erő elleni fellépésre, amely az erkölcsi elvekkel ütköző cselekedetre szólítja fel őket. A Világszövetség minden egyéni orvost a bántalmazás elleni fellépésre szólít fel, a nemzeti és nemzetközi orvosi szervezeteket pedig az etikátlan tevékenységet megtagadó orvosok támogatására ösztönzi.

2. Nemzetközi szakmai szervek nyilatkozatai 54. A nemzetközi szakmai szervezetek számos nyilatkozata kiemelten kezeli az emberi jogok védelmével kapcsolatos alapelveket, és képviseli a nemzetközi orvostársadalom egyértelmű álláspontját a témában. Az Orvosok Világszövetsége az orvosok erkölcsi kötelességeire vonatkozóan határoz meg nemzetközileg elfogadott szempontokat, melyeket minden orvos elismer. Az Orvosok Világszövetségének Tokiói Nyilatkozata aaa megismétli a kínzásban vagy egyéb bántalmazásban való orvosi részvétel vagy jelenlét bármilyen formájának tilalmát, melyet a Tokiói Nyilatkozatra külön hivatkozó ENSZ-alapelvek is megerősítenek. Az orvosok számára határozottan tilos a bántalmazást megkönnyítő információ vagy bármilyen orvosi műszer, illetve készítmény átadása. A Pszichiátriai Világszövetség Hawaii bbb Nyilatkozata által kifejezetten a pszichiátriára vonatkoztatott ugyanilyen szabály kimondja, hogy a pszichiátriai készségekkel tilos bármely egyén vagy csoport emberi jogainak megsértése céljával visszaélni. Az iszlám orvostudománnyal foglalkozó nemzetközi konferencia hasonló megállapítást tett a Kuvaiti Nyilatkozatban,ccc amely megtiltja az orvosok számára, hogy engedélyezzék szaktudásuk oly módon való felhasználását, hogy általa „testi, szellemi vagy lelki sérüléseket okozzanak – bármilyen katonai vagy politikai indokkal”. Az ápolóknak a fogva tartottak és a börtönbüntetésüket töltő személyek ellátásában betöltött szerepéről szóló irányelv hasonló rendelkezéseket fogalmaz meg az ápolókra is. ddd

3. Nemzeti orvosetikai kódexek 56. Az erkölcsi alapelvek megfogalmazásának harmadik szintjét a nemzeti etikai kódexek képviselik, melyek az előzőekben már említett alapvető értékeket tükrözik, hiszen az orvosi etika valamennyi orvos közös értékeinek kifejezését jelenti. Gyakorlatilag valamennyi kultúra és etikai kódex ugyanazon alapfeltevéseket fogalmazza meg az ártalom elkerülésének, a betegek segítésének, a kiszolgáltatottak védelmezésének kötelességéről, valamint arról, hogy az orvos semmilyen alapon sem tehet különbséget a betegek között, kivéve az orvosi ellátás

55. Az egészségügyi szakemberek kötelesek támogatni olyan munkatársaikat, akik szót emelnek az emberi jogokat sértő cselekmények ellen. Ennek hiányában nemcsak betegeik jogait és a fentiekben felsorolt nyilatkozatokat sértik meg, hanem az egészségügyi szakmákra is szégyent hoznak. A aaa

Elfogadta 1975-ben az Orvosok Világszövetsége. Elfogadva 1977-ben. ccc Elfogadva 1981-ben (iszlám időszámítás szerint 1401-ben). ddd Elfogadta 1975-ben az Ápolók Nemzetközi Tanácsa. bbb

eee fff

17

Elfogadva 1990-ben. Elfogadva 1997-ben.

Isztambul Protokoll


sürgősségét. Ugyanezen értékek jelennek meg az ápolói szakmára vonatkozó kódexekben. Az erkölcsi alapelvek problémát jelentő vonatkozása, hogy mégsem szolgálnak végleges szabályokkal minden egyes döntési helyzetre vonatkozóan, hanem némi értelmezésre szorulnak. Erkölcsi döntések mérlegelésénél létfontosságú, hogy az egészségügyi szakemberek legyenek tekintettel a rájuk vonatkozó közös szakmai értékekben megjelenő alapvető erkölcsi kötelezettségekre, és az is, hogy ezeknek olyan módon szerezzenek érvényt, amely tükrözi azt az alapvető kötelességet, hogy kerüljék a betegeiknek való károkozást.

59. A modern orvosetikát nagymértékben alátámasztják a szakmai értékeket tartalmazó legkorábbi nyilatkozatokban foglalt azon alapelvek, melyek szerint az orvos még akkor is köteles ellátást nyújtani, ha ez számára némi kockázattal jár. Például az időszámításunk utáni I. századból származó hindu kódex, a Caraka Samhita a következőt írja elő az orvosok számára: „teljes szívvel és lélekkel törekedniük kell a betegek fájdalmának enyhítésére. Betegeiket még akkor sem hagyhatják cserben, ha a gyógyítás saját életüket vagy fennmaradásukat veszélyezteti". Hasonló rendelkezésekkel találkozhatunk a korai iszlám kódexekben és a modernkori Kuvaiti Nyilatkozatban, melyek megkövetelik az orvosoktól, hogy a szenvedőkkel törődjenek, legyenek azok „közel vagy távol, ártatlanok vagy bűnösök, barátok vagy ellenségek”.

C. Az egészségügyi ellátásra vonatkozó etikai kódexek közös alapelvei 57. A szakmai függetlenség elve megköveteli az egészségügyi szakemberektől, hogy minden esetben a gyógyítás elsődleges célját, azaz a szenvedés és a fájdalom enyhítését, valamint az ártalom elkerülésének elvét kell szem előtt tartaniuk, bármilyen egyéb kényszerítő erő ellenére. Számos egyéb olyan erkölcsi alapelv létezik, amelyek alapvető voltukból eredően kivétel nélkül minden kódexben vagy etikai nyilatkozatban megtalálhatók. Ezek közül legalapvetőbbek az együtt érző ellátásról, az ártalom elkerüléséről és a betegek jogainak tiszteletben tartására vonatkozó utasítások, melyek valamennyi egészségügyi szakember tekintetében kulcskövetelmények.

60. A nyugati orvoslás értékeiben a hippokratészi eskü, illetve a hasonló fogadalmak, mint például a maimonidészi ima hatásai érvényesülnek alapvetően. A hippokratészi eskü egy ünnepélyes fogadalom az orvoskollégákkal való szolidaritásról, valamint arra vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy az orvosok a betegek javára, és nem kárára lesznek ellátásuk során. Emellett az orvosi titoktartásra vonatkozó ígéretet is magában foglal. Az említett négy gondolat különféle formában jelenik meg az egészségügyi etika valamennyi modern szakmai kódexében. Az Orvosok Világszövetségének Genfi Nyilatkozata hhh a hippokratészi értékek modernkori újrafogalmazása. A Nyilatkozat egy olyan fogadalom, amelyben az orvosok vállalják, hogy elsődlegesen betegeik egészségét tartják szem előtt, és ünnepélyesen megfogadják, hogy életüket az emberiség lelkiismeretes és méltósággal teli szolgálatának szentelik.

1. Az emberséges ellátás kötelessége 58. Az ellátásnyújtási kötelesség változatos módon jut kifejezésre a nemzeti és nemzetközi kódexekben és nyilatkozatokban. Az említett kötelesség egyik szempontja az orvosi ellátást igénylő személyekkel való törődést jelenti. Ez kifejeződik az Orvosok Világszövetsége által kiadott, az Orvosi Etika Nemzetközi Kódexében is ggg, amely az orvosok sürgősségi ellátásra vonatkozó erkölcsi kötelezettségét humanitárius kötelességként ismeri el. A szükségre és szenvedésre reagálás kötelessége gyakorlatilag minden kultúrában visszaköszön a hagyományos kinyilatkoztatásokban. ggg

61. Az ellátási kötelesség szempontjai az Orvosok Világszövetségének számos nyilatkozatában megjelennek, melyek egyértelművé teszik, hogy az orvosoknak mindig a beteg legjobb érdekében kell eljárniuk, legyen szó akár fogva tartottakról vagy állítólagos bűnözőkről. Ez a kötelesség gyakran a szakmai függetlenség fogalmán keresztül jut kifejezésre, megkövetelve az orvosoktól, hogy hhh

Elfogadva 1949-ben.

18

Elfogadva 1948-ban.

Isztambul Protokoll


bármilyen kényszerítő hatás ellenére, a bevált orvosi gyakorlatnak megfelelően járjanak el. Az Orvosok Világszövetségének Nemzetközi Orvosi Etikai Kódexe hangsúlyozza az orvosok azon felelősségét, hogy betegeiket „teljes szakmai és erkölcsi függetlenségüket megőrizve, együttérzéssel és az emberi méltóság iránti tisztelettel” lássák el. Emellett hangsúlyozza, hogy az orvos csak a beteg érdekében járhat el, valamint, hogy betegének teljes hűséggel tartozik. Az Orvosok Világszövetségének Tokiói Nyilatkozata, valamint az Orvosi Függetlenség és Szakmai Szabadság Nyilatkozata iii egyértelműen kimondja, hogy az orvosoknak ragaszkodniuk kell cselekvési szabadságukhoz, mellyel a betegek érdekeiért tesznek, minden egyéb szemponttól függetlenül, beleértve a munkáltatóktól, a büntetés-végrehajtási hatóságoktól vagy a biztonsági erőktől kapott utasításokat is. Az utóbbi nyilatkozat előírja az orvosok számára, gondoskodjanak a következőkről: „szakmai függetlenségüket megőrizve képviselik és védik a betegek egészségügyi szükségleteit minden olyan személlyel szemben, aki az ellátásra szoruló sérült vagy beteg emberek ellátását megtagadni vagy korlátozni akarja”. Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa az ápolók számára hasonló elveket ír elő az ápolók etikai kódexében.

megfelelő egészségügyi ellátáshoz, függetlenül az olyan tényezőktől, mint az etnikai hovatartozása, politikai meggyőződése, nemzetisége, neme, vallása vagy személyes érdemei. A bűncselekmény elkövetésével vádolt vagy elítélt személyeknek ugyanolyan erkölcsi jogosultságuk van a megfelelő orvosi és ápolási ellátáshoz. Az Orvosok Világszövetségének Lisszabon Nyilatkozata leszögezi, hogy a betegek közötti különbségtétel egyetlen szempontból lehet indokolt, az orvosi ellátás iránti igény viszonylagos sürgőssége alapján. 2. Tájékozott beleegyezés 63. Bár az ellátásnyújtási kötelességet tartalmazó nyilatkozatok mind hangsúlyozzák az egészségügyi szakemberek azon kötelezettségét, hogy a vizsgált vagy kezelt személy legjobb érdekei szerint kell eljárniuk, ez azt feltételezi, hogy az egészségügyi szakemberek tudják, mi a beteg legjobb érdeke. A modern orvosi etika egyik kőbe vésett szabálya, hogy a saját érdekeit a legjobban a beteg tudja megítélni. Ez megköveteli az egészségügyi szakemberektől, hogy inkább az adott felnőtt beteg kívánságait, és ne egy illetékes személy véleményét tekintsék mérvadónak arról, hogy mi lenne az adott személy számára a legjobb. Amennyiben a beteg eszméletlen vagy bármely egyéb okból képtelen érvényes belegyezést adni, az egészségügyi szakembereknek kell eldönteniük, hogy hogyan lehet a beteg legjobb érdekeit védeni és érvényesíteni. Az olyan nyilatkozatok, mint az Orvosok Világszövetségének Lisszaboni Nyilatkozata és az Ápolók Nemzetközi Tanácsa által az ápolóknak a betegjogok védelmében betöltött szerepéről kiadott nyilatkozata egyértelműen kimondja, hogy az ápolók és orvosok kötelesek betegeik érdekeinek képviselőjeként eljárni.kkk

62. Az Orvosok Világszövetsége emellett a betegjogok elismerésével is kifejezi az orvosok ellátásnyújtási kötelességét. A betegek jogairól szóló lisszaboni nyilatkozatában jjj elismeri, hogy minden egyes beteg – megkülönböztetés – nélkül, jogosult a megfelelő orvosi ellátásra, és ismételten megállapítja, hogy az orvosok kötelesek mindig betegeik legjobb érdekében eljárni. A Nyilatkozat szerint a betegek számára önrendelkezést és igazságot kell garantálni, továbbá mind az orvosok, mind az egészségügyi szolgáltatók kötelesek tiszteletben tartani a betegek jogait. „Amennyiben jogszabály, kormányzati intézkedés vagy bármely egyéb hatóság vagy intézmény megtagadja a betegektől ezeket a jogokat, az orvosok kötelesek megfelelő eszközöket keresni arra, hogy a jogokat biztosítani tudják és vissza tudják azokat állítani.” Minden személynek joga van a

64. Az Orvosok Világszövetségének Lisszaboni Nyilatkozata pontosítja, hogy az orvosok bármilyen vizsgálathoz vagy eljáráshoz kötelesek a mentálisan beszámítható betegtől önkéntes és tájékozott beleegyezést szerezni. Ez annyit jelent, hogy az egyes személyeknek ismerniük kell mind a beleegyezés, mind az elutasítás követ-

iii

Elfogadta 1986-ban az Orvosok Világszövetsége. 1981-ben elfogadta az Orvosok Világszövetsége, módosította annak Közgyűlése 1995 szeptemberében a 47. ülésszakon. jjj

kkk

19

Elfogadva 1983-ban.

Isztambul Protokoll


kezményeit. Ezért a betegek vizsgálata előtt az egészségügyi szakemberek kötelesek a betegnek őszintén elmagyarázni a vizsgálat vagy kezelés célját. A kényszer, vagy a beteg félretájékoztatásának eredményeképpen elért beleegyezés érvénytelen, és az ilyen beleegyezés alapján eljáró orvosok valószínűleg megsértik az orvosi etikát. Minél komolyabb következményekkel jár az eljárás a beteg szempontjából, annál nagyobb erkölcsi jelentőségű a megfelelően tájékozott beleegyezés megszerzése. Amennyiben tehát a vizsgálat vagy kezelés egyértelműen gyógykezelési célt szolgál, a betegnek az eljárásokban való együttműködése révén szerzett beleegyezés elegendő lehet. Olyan esetekben azonban, amelyekben a vizsgálat elsődleges célja nem gyógykezelés, nagy körültekintést igényel annak biztosítása, hogy a beteg ennek tudatában legyen, és beleegyezzen ebbe, és semmiképpen se legyen ellentétes a beteg érdekeivel. A korábban megállapítottaknak megfelelően, az annak igazolása céljából végzett vizsgálat, hogy egy adott személy kibírja-e a kihallgatása során alkalmazott büntetést, kínzást vagy fizikai kényszerítést, etikátlan és ellentétes az orvoslás céljával. Fogva tartott személy egészségi állapota kizárólag akkor mérhető fel etikus módon, ha az a beteg optimális egészségének megőrzését és javítását, nem pedig a büntetés elősegítését célozza. Nyomozás során egy beteg bizonyítási célt szolgáló fizikai megvizsgálásához szükség van a beteg beleegyezésére, melyhez tájékoztatni kell őt arról, hogy a vizsgálat során megszerzett egészségügyi adatait hogyan fogják felhasználni, tárolni és kinek lesz azokhoz hozzáférése. Amennyiben ez, vagy a beteg döntéséhez kapcsolódó egyéb kérdéseket előzetesen nem tisztázzák, a betegnek a vizsgálathoz és az adatrögzítéshez adott beleegyezése érvénytelen.

kötelezettséget annyira komolyan veszik, hogy azt a nemzeti joganyag tartalmazza. A titoktartási kötelezettség azonban nem teljes; erkölcsi alapon megszeghető olyan kivételes esetekben, amikor ennek elmulasztása előreláthatólag valakinek a szenvedését okozza, vagy súlyos igazságtalansághoz vezet. Általában véve azonban a beazonosítható személyes egészségügyi adatokat védő titoktartási kötelezettség feloldására csak a beteg tájékozott engedélye esetén van mód. lll A betegre vonatkozó, nem beazonosítható adatok szabadon felhasználhatók más célokra, és minden olyan esetben elsődlegesen ezek használandók, ahol a beteg beazonosítása nem elengedhetetlenül szükséges. Ilyen eset lehet például a kínzási vagy bántalmazási módokra vonatkozó adatok gyűjtése. Komoly döntési helyzetek merülnek fel, ha egészségügyi szakembereket kényszerítenek, vagy törvény útján köteleznek olyan azonosítható adat kiadására, amely a betegeket valószínűleg ártalom kockázatának tenné ki. Ilyen esetekben az alapvető erkölcsi kötelezettségek a következők: a beteg önrendelkezésének és érdekeinek tiszteletben tartása,a jótett és az ártalom elkerülése. Ezek felülírnak minden egyéb megfontolást. Az orvosoknak az adatokat kérő bíróság vagy hatóság számára egyértelművé kell tenniük, hogy őket köti a titoktartás szakmai felelőssége. Az ily módon eljáró egészségügyi szakemberek jogosultak szakmai szervezeteik és munkatársaik támogatására. Ezen túlmenően, fegyveres konfliktusok idején a nemzetközi humanitárius jog kifejezetten védi az orvos-beteg kapcsolat bizalmas jellegét, megkövetelve az orvosoktól, hogy beteg vagy sérült személyeket ne szolgáltassanak ki. mmm Az egészségügyi szakemberek ilyen esetekben élvezik azt a védelmet, mely szerint semmiképp sem kényszeríthetők a betegek adatainak nyilvánosságra hozatalára.

3. Titoktartás

D. Kettős kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szakemberek

65. A hippokratészi eskütől a modern korig, minden erkölcsi szabálygyűjtemény alapelvként tartalmazza a titoktartási kötelezettséget, amely az Orvosok Világszövetségének nyilatkozataiban, például a Lisszaboni Nyilatkozatban is kiemelt helyen szerepel. Vannak olyan jogrendszerek, amelyekben a szakmai titoktartási

66. Az egészségügyi szakemberek kettős kötelezettsége abban rejlik, hogy egyrészt lll Kivéve a közegészségügyi kötelezettségeket, így például a beteg neve alapján jelentendő fertőző betegségek, kábítószerfüggőség vagy mentális rendellenességek stb. esetén. mmm Az 1949-es genfi egyezményekhez csatolt 1977-es I. jegyzőkönyv 16. cikke, és a II. jegyzőkönyv 10. cikke.

20

Isztambul Protokoll


elsődleges kötelességük az adott személy legjobb érdekeinek előmozdítása, másrészt a társadalommal szembeni általános kötelességük, hogy biztosítsák az igazság szolgáltatását és megakadályozzák az emberi jogok megsértését. Az említett kettős kötelezettségből eredő döntési helyzetek különösen azoknál az egészségügyi szakembereknél nehezek, akik a rendőrség, a katonaság, valamely más biztonsági erő szolgálatában állnak, vagy börtönökben dolgoznak. A munkáltatójuk és nem egészségügyi munkatársaik érdekei egyes esetekben ütközhetnek a fogva tartott betegek legjobb érdekeivel. A foglalkoztatásuk körülményeitől függetlenül, minden egészségügyi szakember alapvető felelősséggel tartozik azon személyek ellátásáért, akiknek a vizsgálatára vagy kezelésére felkérték. Semmilyen szerződéses vagy egyéb kötelezettség nem kötelezheti őket a szakmai függetlenségük feladására. Kötelesek elfogulatlanul felmérni a beteg egészségügyi érdekeit és ennek megfelelően eljárni.

kötelessége, hogy a beteg érdekeinek képviselőjeként járjanak el. Az orvosok olyan általános titoktartási kötelességgel tartoznak, hogy a beteg tudta nélkül nem adhassanak ki információt. Gondoskodniuk kell orvosi jelentéseik bizalmas tárolásáról. Az orvosok kötelesek figyelemmel kísérni és közölni, ha az őket foglalkoztató szolgálatok etikátlanok, sértő viselkedésűek, nem megfelelőek, vagy esetlegesen veszélyeztetik a betegek egészségét. Ilyen esetekben etikai felelősségük haladéktalanul fellépni, mivel az azonnali állásfoglalás elmulasztása megnehezíti a későbbi tiltakozást. A helyzetről kötelesek jelentést tenni a megfelelő hatóságoknak vagy azoknak a nemzetközi ügynökségeknek, amelyek vizsgálatot folytathatnak, ám ezzel nem tehetik ki veszély előrelátható komoly kockázatának a betegeket, azok családját vagy önmagukat. Az orvosok és a szakmai szervezetek kötelesek támogatni azokat a kollégáikat, akik ésszerű bizonyítékok alapján tesznek ilyen intézkedéseket. 2. A kettős kötelezettségből eredő dilemmák

1. A kettős kötelezettséggel bíró orvosokra irányadó alapelvek

68. Nehéz döntési helyzetek olyan esetekben alakulhatnak ki, amikor az etika és a jog összeütközésbe kerül. Olyan körülmények között fordulhat ez elő, amikor az egészségügyi szakemberek etikai felelőssége arra kötelezi őket, hogy ne engedelmeskedjenek valamely adott jogszabálynak, például a beteg orvosi adatainak kiadására vonatkozó jogi kötelezettségnek. Az etikai szabályokról szóló nemzetközi és nemzeti nyilatkozatokban egyetértés mutatkozik azt illetően, hogy más kényszerítő erő – beleértve a jogot is – nem kötelezheti az egészségügyi szakembereket az orvosi etika és saját lelkiismeretük elleni cselekedetre. Ilyen esetekben az egészségügyi szakemberek kötelesek inkább visszautasítani a törvény vagy valamely rendelet betartását, mintsem hogy az alapvető etikai elvek sérüljenek vagy a betegeket komoly veszélynek tegyék ki.

67. Minden olyan esetben, amikor orvosok harmadik fél megbízásából járnak el, kötelesek biztosítani, hogy a beteg ennek tudatában legyen. nnn Az orvosok kötelesek bemutatkozni a betegeknek, illetve kötelesek elmagyarázni bármely vizsgálat vagy kezelés célját. Még olyan esetben is, amikor az orvost harmadik fél jelöli ki és fizeti meg, az orvos ellátási kötelessége ugyanúgy fennáll bármely, általa vizsgált vagy kezelt beteg felé. Az orvosok kötelesek megtagadni bármely olyan eljáráshoz való igazodást, amely árthat a betegeknek vagy akár fizikailag, akár lelkileg sebezhetővé teszi őket. Meg kell bizonyosodniuk afelől, hogy szerződéses feltételeik meghagyják számukra a klinikai döntések meghozatalához szükséges szakmai függetlenséget. Az orvosoknak biztosítaniuk kell, hogy minden őrizetben lévő személy hozzájusson a számára szükséges orvosi vizsgálathoz és kezeléshez. Amennyiben a fogva tartott kiskorú, vagy gondozást igénylő felnőtt, az orvosok további

69. Néhány esetben két etikai kötelezettség áll szemben egymással. A nemzetközi kódexek és etikai alapelvek megkövetelik a kínzással vagy bántalmazással kapcsolatos információk jelentését egy felelős szerv felé. Vannak olyan jogrendszerek, ahol ez egyben jogi követelmény is. Néhány esetben ugyanakkor, a

Ezen elvek a Doctors with Dual Obligations (Kettős kötelezettséggel rendelkező orvosok) című dokumentumból kerültek kiemelésre (London, Brit Orvosi Kamara [British Medical Association], 1995).

nnn

21

Isztambul Protokoll


előfordulhat, hogy nem képes nyíltan beszélni a történtekről. Bármilyen vizsgálat megkezdése előtt a törvényszéki orvos köteles a szerepéről tájékoztatni a beteget és világossá tenni a beteg számára, hogy az orvosi titoktartás munkájának nem szokásos része, mint ahogyan gyógykezelési helyzet során lenne. Előfordulhat, hogy a szabályok nem teszik lehetővé a beteg számára a vizsgálat elutasítását, de a beteg dönthet arról, hogy valamely sérülésének okát feltárja-e. A törvényszéki orvosok nem hamisíthatják meg jelentéseiket, hanem pártatlan bizonyítékokat kötelesek feltárni, beleértve bármilyen bántalmazást bizonyító nyom egyértelmű feltüntetését is.ooo

betegek megtagadhatják beleegyezésüket egy ilyen célú vizsgálathoz, vagy ahhoz, hogy a kivizsgálás alapján nyert információkat harmadik felek tudomására hozzák. Félthetik magukat, illetve családjukat egy esetleges megtorlástól. Ilyen esetekben az egészségügyi szakemberek kettős felelősséggel bírnak: a beteg felé és általában a társadalom felé, melynek az az érdeke, hogy igazságot szolgáltasson, és a visszaélést elkövető személyek bíróság elé kerüljenek. Az ilyen döntési helyzetekben alkalmazott mérlegelés során az ártalom elkerülésének elve kell, hogy előtérbe kerüljön. Az egészségügyi szakembereknek olyan megoldásokat kell keresniük, amelyek az egyén titoktartáshoz való jogának sérelme nélkül segítik elő az igazság érvényesülését. Ki kell kérni megbízható ügynökségek tanácsát; néha lehet ez a nemzeti orvosi kamara, illetve lehetnek nem kormányzati ügynökségek. Másik lehetőségként – támogató biztatásra, egyeztetett feltételek mellett – néhány vonakodó beteg beleegyezhet az adatok kiadásába.

72. A börtönorvosok elsősorban gyógykezelést nyújtanak a fogva tartottaknak, ugyanakkor felelősek a rendőrségi őrizetből a börtönbe érkező fogva tartottak kivizsgálásáért is. Ilyen szerepükben, illetve a börtönben lévő személyek kezelése során felfedezhetnek olyan elfogadhatatlan erőszakot bizonyító nyomokat, amelyekről maguk a rabok sem számolnak be reálisan. Ilyen helyzetekben az orvosok kötelesek a beteg legjobb érdekeit és a vele szemben fennálló orvosi titoktartási kötelezettségüket szem előtt tartani, ugyanakkor erős hatással bírnak az egyértelmű bántalmazás jelentését előíró morális érvek, mivel maguk a fogva tartottak gyakran képtelenek ezt hatékonyan megtenni. Amennyiben a rabok beleegyeznek a bizonyítékok feltárásába, nem merül fel összeférhetetlenség, és a morális kötelezettség egyértelmű. Ha egy fogva tartott nem engedélyezi a bizonyítékok feltárását, az orvosoknak mérlegelniük kell a betegre vonatkozó kockázatot és lehetséges veszélyt, valamint a fogva tartottak összességénél felmerülő előnyöket és a társadalomnak a hatalommal való tartós visszaélés megakadályozásához fűződő érdekét.

70. Az orvos etikai kötelezettségei különbözhetnek attól függően, hogy milyen körülmények között jön létre az orvos-beteg kapcsolat, illetve hogy a betegnek milyen lehetőségei vannak az adatai nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos döntésnél szabad akaratának érvényesítésére. Ha például az orvos és a beteg egyértelműen gyógykezelési helyzetben találkozik, például kórházi ellátás nyújtása során, az orvosok erős morális kötelezettséggel tartoznak a gyógykezelési kapcsolatokban általánosan érvényesülő, szokásos titoktartási szokásos szabályok betartása terén. Az orvos tudomására jutott kínzással kapcsolatos bizonyítékok jelentése ilyen helyzetekben teljességgel helyénvaló, amennyiben a beteg ezt nem tiltja meg. Az ilyen bizonyítékokat az orvosok akkor kötelesek jelenteni, ha ezt a betegek kérik, vagy a megfelelően tájékozott beleegyezésüket adják hozzá. Az orvosok kötelesek betegeiket támogatni az ilyen döntések során.

73. Az egészségügyi szakembereknek azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a hatalommal való visszaélésnek az állítólagos elkövetés alapján illetékességgel bíró hatóságok felé történő jelentése határozottan magában

71. A törvényszéki orvosok kapcsolata az általuk vizsgált személyekkel különbözik a többi orvos-beteg kapcsolattól, és általában megfigyeléseik tényszerű jelentésére kötelesek. Az ilyen helyzetekben a beteg kisebb befolyással és választási lehetőséggel bír, és

ooo

Lásd: V. Iacopino et al. 1996. Physician complicity in misrepresentation and omission of evidence of torture in postdetention medical examinations in Turkey (Orvosok bűnrészessége a kínzás bizonyítékainak meghamisításában és elhallgatásában a fogva tartás után elvégzett orvosi vizsgálatok során Törökországban), Journal of the American Medical Association. 276. sz. 396-402. o.

22

Isztambul Protokoll


egészségügyi szakembereknek figyelembe kell venniük annak az azonosítható adatok kiadása miatt velük szemben alkalmazott nyomásgyakorlás eshetőségét, illetve orvosi adataik erőszakos megszerzésének lehetőségét. Annak ellenére, hogy nincsenek egyszerű megoldások, az egészségügyi szakembereket mindenekelőtt az ártalom elkerülésének alapvető utasítása kell, hogy vezesse, és – amennyiben lehetséges – nemzeti vagy nemzetközi orvosi szervektől kell tanácsot kérniük.

hordozhatja a betegnek vagy más személyeknek – közük a jelentéstevőnek – történő károkozás kockázatát. Az orvosok nem tehetnek ki senkit tudatosan a megtorlás veszélyének. Nem mentesülnek a fellépés alól, de körültekintően kell cselekedniük és kötelesek megfontolni, hogy jelentsék-e az információkat egy olyan felelős szervnek, amely közvetlenül nem illetékes, vagy – amennyiben az nem jár az egészségügyi szakemberek és a betegek számára előrelátható kockázattal – nem azonosítható módon jelentik-e az ügyet. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi megoldás választása esetén az

23

Isztambul Protokoll

III. Fejezet – A kínzás jogi vizsgálata

független nyomozóbizottság felállításához szolgál iránymutatással. Ezen iránymutatások számos olyan ország tapasztalatain alapulnak, amelyek állítólagos emberi jogi visszaélések – többek között a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzást és az eltűnések – kivizsgálására hoztak létre független bizottságokat.

III. FEJEZET A KÍNZÁS JOGI VIZSGÁLATA

74. A nemzetközi jog a bejelentett kínzási esetek haladéktalan és pártatlan kivizsgálására kötelezi az államokat. Ahol bizonyítékok indokolják, azon állam, melynek területén a kínzást állítólag elkövető személy vagy az elkövetésben állítólag részt vevő személy tartózkodik, köteles az állítólagos elkövetőt egy olyan államnak kiadni, amely illetékes hatáskörrel rendelkezik, vagy az ügyet saját illetékes hatóságai elé utalni, nemzeti vagy helyi büntetőjogi vádemelés céljából. A kínzási esetekben lefolytatható vizsgálatok alapelve az illetékesség, a pártatlanság, a függetlenség, a gyorsaság és az alaposság. Ezen elvek bármely jogrendszerbe beilleszthetők, és minden állítólagos kínzás kivizsgálásánál betartandók.

A. A kínzás vizsgálatának céljai 77. A vizsgálat általános célja az állítólagos kínzási esetekkel kapcsolatos tények megállapítása, annak érdekében, hogy az esetekért felelős személyek azonosíthatók legyenek és az ellenük folytatott büntetőeljárás könnyebbé váljon, vagy annak érdekében, hogy egyéb, az áldozatok számára jogorvoslat megszerzésére kialakított eljárások során felhasználhatók legyenek. Az itt tárgyalt témák a kínzás egyéb típusú kivizsgálásához is hasznosak lehetnek. E cél megvalósítása érdekében a vizsgálatot folytatók kötelesek – legalább – arra törekedni, hogy az állítólagos kínzás áldozataitól vallomást szerezzenek; a felelősök elleni esetleges vádemelés érdekében az állítólagos kínzással kapcsolatos bizonyítékokat, többek között orvosi bizonyítékokat gyűjtsenek és őrizzenek meg; a lehetséges tanúkat azonosítsák és tőlük vallomást szerezzenek az állítólagos kínzásra vonatkozóan; valamint meghatározzák egyrészt, hogy az állítólagos kínzási eset hogyan, mikor és hol történt, másrészt mindazon módszert vagy gyakorlatot, amely a kínzást előidézhette.

75. Ha a vizsgálati eljárások erőforrások vagy szakértelem hiánya, elfogultság, nyilvánvalóan fennálló bántalmazás vagy egyéb alapvető okok miatt nem megfelelőek, az államok kötelesek független nyomozóbizottság bevonásával vagy hasonló eljárás útján vizsgálatot folytatni. Az említett bizottság tagjait elismert pártatlanságuk, szakértelmük és egyéni függetlenségük alapján kell kiválasztani, különös tekintettel bármely olyan intézménnyel, szervvel vagy személlyel szembeni függetlenségükre, amely, vagy aki a nyomozás alanya lehet.

B. A kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés hatékony kivizsgálásának és dokumentálásának alapelvei

76. Az A. szakasz a kínzás kivizsgálásának általános célját ismerteti. A B. szakasz a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés hatékony kivizsgálásának és dokumentációjának alapelveit határozza meg. A C. szakasz az állítólagos kínzás kivizsgálásának lefolytatásához ajánlott eljárásokat írja le, ennek során elsőként a megfelelő vizsgálati hatóság kiválasztásának döntési folyamatát tekinti át, majd a bejelentett áldozattól és a szemtanúktól származó szóbeli vallomás megszerzésére, valamint a tárgyi bizonyítékok begyűjtésére vonatkozó iránymutatással szolgál. A D. szakasz egy különleges,

78. A következő alapelvek a kínzás kivizsgálása területén szakértelemmel bíró egyének és szervezetek körében egyaránt elfogadott elveket képviselik. A kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés (továbbiakban: kínzás vagy egyéb bántalmazás) hatékony kivizsgálásának és dokumentációjának célja a következőkből áll:

24

Isztambul Protokoll


meg kell védeni a vizsgálat miatt esetlegesen felmerülő erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármely egyéb formájával szemben. A kínzásban vagy bántalmazásban potenciálisan érintett személyeket el kell távolítani a panaszt emelő személyek, a tanúk, családjaik vagy a vizsgálóbiztosok felett – akár közvetlen vagy közvetett – felügyelettel vagy hatalommal bíró beosztásból.

(a) a tények tisztázása, továbbá az áldozatokkal és családjukkal szembeni egyéni és állami felelősség megállapítása és elismerése; (b) az ismételt elkövetés megakadályozásához szükséges intézkedések azonosítása; (c) a vizsgálat alapján felelősnek bizonyult személyek elleni vádemelés, illetve adott esetben fegyelmi szankciók elősegítése, és az állam részéről történő teljes kártalanítás és jóvátétel – azon belül az igazságos és megfelelő pénzügyi kompenzáció, valamint az orvosi ellátás és rehabilitáció eszközeinek biztosítása – szükségességének bemutatása.

81. A kínzás vagy bántalmazás állítólagos áldozatait és jogi képviselőjüket tájékoztatni kell minden meghallgatásról, ezeket számukra hozzáférhetővé kell tenni, csakúgy, mint a vizsgálathoz kapcsolódó valamennyi információt, továbbá jogosultak kell lenniük egyéb bizonyítékok benyújtására.

79. Az államok kötelesek biztosítani, hogy a kínzásra vagy bántalmazásra vonatkozó panaszok és jelentések haladéktalanul és hatékonyan kivizsgálásra kerüljenek. Még a kifejezett panasz hiánya esetén is vizsgálatot kell folytatni, ha kínzás vagy bántalmazás elkövetésére utaló egyéb jelek tapasztalhatók. A gyanúsított elkövetőktől és az általuk szolgált szervtől független vizsgálóbiztosoknak illetékesnek és pártatlannak kell lenniük. Hozzáféréssel kell rendelkezniük pártatlan orvosi vagy egyéb szakértők vizsgálataihoz, vagy fel kell hatalmazni őket vizsgálatok elrendelésére. Az e vizsgálatok lefolytatásához használt módszereknek a lehető legmagasabb szakmai színvonalat kell elérniük, és megállapításaikat nyilvánosságra kell hozni.

82. Olyan esetekben, ha a bevált vizsgálati eljárások a kellő szakértelem hiánya, feltételezhető elfogultság, nyilvánvalóan fennálló bántalmazás vagy egyéb alapvető okok miatt nem megfelelőek, az államok kötelesek gondoskodni arról, hogy a vizsgálatra független nyomozóbizottság bevonásával vagy hasonló eljárás útján kerüljön sor. Az ilyen bizottság tagjait elismert pártatlanságuk, illetékességük és egyéni függetlenségük alapján kell kiválasztani. Függetlennek kell lenniük különösen bármely gyanúsított elkövetőtől, valamint az őket esetlegesen foglalkoztató intézménytől vagy szervektől. A bizottságnak jogosultnak kell lennie a vizsgálathoz szükséges valamennyi információ megszerzésére, és a vizsgálatot köteles az említett alapelvekkel összhangban folytatni. qqq A nyomozás hatókörét, a bizonyítékok értékeléséhez használt eljárásokat és módszereket, valamint a ténybeli megállapításokon és az alkalmazandó jogon alapuló következtetéseket és ajánlásokat, ésszerű határidőn belül elkészített, írásos jelentésbe kell foglalni. Elkészítését követően a jelentést nyilvánosságra kell hozni. A jelentésnek emellett részletesen ismertetnie kell a bekövetkezettként megállapított konkrét eseményeket, az említett megállapítások alapjául szolgáló bizonyítékokat, továbbá tartalmaznia kell a vallomást tevő tanúk névsorát, kivéve azokét, akiknek személyazonossága saját biztonságuk érdekében titokban maradt. Az állam köteles ésszerű határidőn belül válaszolni a jelentésre,

80. A vizsgálatot folytató hatóság jogosult és köteles a nyomozáshoz szükséges valamennyi információt beszerezni. ppp A vizsgálatot lefolytató személyek rendelkezésére kell, hogy álljon valamennyi, a hatékony vizsgálathoz szükséges, pénzügyi és technikai erőforrás. Rendelkezniük kell emellett azzal a hatáskörrel, amellyel a kínzásban vagy bántalmazásban állítólagosan részt vevő, hivatali minőségükben eljáró személyeket megjelenésre és vallomástételre kötelezhetik. Ugyanez vonatkozik a tanúkra is. E célból a vizsgálatot folytató hatóság jogosult a tanúkat – köztük bármely, állítólagosan érintett hivatalos személyt is – beidézni és bizonyítékok benyújtását kérni tőlük. A kínzás vagy bántalmazás állítólagos áldozatait, a tanúkat, a vizsgálóbiztosokat és családjaikat ppp

Bizonyos körülmények között a szakmai etika megkövetelheti az információk titokban tartását. Ezeket a követelményeket tiszteletben kell tartani.

qqq

25

Lásd a 68. lábjegyzetet.

Isztambul Protokoll


(e) A szerző személyének rögzítését. A jelentésnek egyértelműen azonosítania kell a vizsgálatot végző személyeket, és azt aláírással kell ellátni.

és – szükség szerint – megjelölni a válaszként megteendő lépéseket. 83. A kínzás vagy bántalmazás vizsgálatába bevont orvosszakértők kötelesek mindvégig a legmagasabb szintű etikai szabályoknak megfelelően eljárni, és különösképpen kötelesek bármely vizsgálat megkezdése előtt az érintett személy tájékozott beleegyezését kérni. A vizsgálatnak összhangban kell lennie az orvosi gyakorlat kialakult normáival. Különös tekintettel arra, hogy a vizsgálatokat bizalmasan, az orvosszakértő felügyelete alatt kell elvégezni, oly módon, hogy azon biztonsági személyzet és más kormányzati tisztviselő ne vegyen részt. Az orvosszakértőnek haladéktalanul pontos, írásbeli jelentést kell készítenie, mely legalább a következőt kell, hogy tartalmazza: (a) A kihallgatás körülményeit. Az alany nevét, valamint a vizsgálaton jelen lévő személyek hovatartozását; a vizsgálat pontos idejét, dátumát, helyszínét, valamint a vizsgálatnak helyet adó intézmény jellegét (például fogda, klinika, ház stb.) és címét (adott esetben a szobaszámot is); a vizsgálat idején fennálló bármilyen lényeges körülményt (például bármilyen, a vizsgálat előtt vagy közben fennálló korlátozás, a vizsgálat ideje alatt jelen lévő biztonsági erők, a rabot kísérők magatartása, a vizsgálatot folytató személyhez intézett fenyegető kijelentések stb.); és bármely egyéb lényeges tényezőt; (b) A háttérinformációkat. Az alany által a kihallgatás során tett beszámoló részletes feljegyzését, beleértve a kínzás és bántalmazás állítólagos módszereit, a kínzás vagy bántalmazás állítólagos elkövetésének idejét, valamint a testi vagy lelki tünetekre vonatkozó valamennyi panaszt. (c) Fizikális és pszichológiai kivizsgálást. A klinikai vizsgálat során tett összes fizikális és pszichológiai megállapítás feljegyzését, beleértve a megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat, és – amennyiben lehetséges – valamennyi sérülésről színes fényképeket. (d) Orvosi véleményt. A fizikális és pszichológiai tünetek, valamint a lehetséges kínzás vagy bántalmazás közötti feltételezhető kapcsolatra vonatkozó magyarázatot. Bármilyen szükséges orvosi és pszichológiai kezelésre vagy további vizsgálatra vonatkozóan is ajánlást kell tenni.

84. A jelentés bizalmas, és tartalmát ismertetni kell a vizsgálat alanyával vagy kijelölt képviselőjével. A vizsgálat alanyának, valamint képviselőjének a vizsgálati eljárással kapcsolatos véleményét ki kell kérni, és azt a jelentésben rögzíteni kell. Amennyiben lehetséges, a jelentést írásban kell a kínzás vagy bántalmazás kivizsgálásáért felelős hatósághoz eljuttatni. Az állam felelőssége annak biztosítása, hogy a jelentés biztonságosan eljusson ezekhez a személyekhez. A jelentés senki másnak nem adható ki, kivéve a vizsgálat alanyának beleegyezésével, vagy ha az átadás kikényszerítésére felhatalmazott bíróság azt engedélyezi. A kínzással kapcsolatos állításokhoz kapcsolódó írásos jelentésekre vonatkozó általános megfontolások a IV. fejezetben találhatók. Az V. fejezet a fizikális, míg a VI. fejezet a pszichológiai értékeléseket fejti ki részletesen.

C. A kínzás vizsgálata során alkalmazott eljárások 1. A vizsgálatot végző szerv meghatározása 85. Olyan esetekben, ha fennáll az a gyanú, hogy hivatalos személyek kínzásban vettek részt, beleértve a kínzás használatát elrendelő parancsot, mely származhat miniszterektől, minisztériumi alkalmazottaktól, a miniszter tudtával eljáró tisztviselőktől, minisztériumi felsővezetőktől, katonai felsővezetőktől, illetve ezen személyek tudtával elkövetett kínzások esetén az elfogulatlan és pártatlan kivizsgálás csak akkor lehetséges, ha egy különleges vizsgálóbizottság kerül felállításra. Vizsgálóbizottságra abban az esetben is szükség lehet, ha a vizsgálóbiztosok szakértelmét vagy pártatlanságát vonják kétségbe. 86. Azon tényezők, amelyek arra engednek következtetni, hogy az állam érintett volt a kínzásban vagy, hogy olyan különleges körülmények állnak fenn, amelyek szükségessé

26

Isztambul Protokoll


vizsgálat miatt esetlegesen fellépő erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármely egyéb formájával szemben. A vizsgálóbiztosok kötelesek tájékoztatni a tanúkat a vizsgálatban való részvételük következményeiről, valamint az eset minden olyan további fejleményéről, amely hatással lehet rájuk.

teszik egy speciális, pártatlan vizsgálati mechanizmus kialakítását, a következők: (a) ha az áldozatot utoljára rendőrségi őrizetben vagy fogva tartás során látták sértetlenül; (b) ha az eljárásmód felismerhetően állami segítséggel elkövetett kínzásnak tulajdonítható; (c) ha az államigazgatásban dolgozó, vagy az államhoz köthető személyek megkísérlik akadályozni vagy késleltetni a kínzás kivizsgálását;

(a) Tájékozott beleegyezés és egyéb védelem az állítólagos áldozat számára 89. Amennyiben lehetséges, az állítólagos áldozatot kezdettől fogva tájékoztatni kell az eljárások természetéről, valamint arról, hogy miért kérik a vallomását, és hogy a vallomását felhasználják-e, s ha igen, hogyan. A vizsgálóbiztosok kötelesek elmagyarázni az áldozatnak, hogy a vizsgálat mely részei kerülnek nyilvánosságra, és mely részei maradnak bizalmasak. Az érintett személynek joga van ahhoz, hogy a vizsgálatban való együttműködést teljes egészében vagy részben megtagadja. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy időbeosztása és kívánságai teljesüljenek. Az állítólagos kínzás áldozatát rendszeresen tájékoztatni kell a vizsgálat előrehaladásáról. Az állítólagos áldozatot emellett értesíteni kell a vizsgálat és a bűnvádi eljárás során folytatott minden fontos tárgyalásról. A vizsgálóbiztosoknak tájékoztatniuk kell az állítólagos áldozatot a gyanúsított elkövető letartóztatásáról. Az állítólagos áldozatok számára meg kell adni olyan képviseleti, illetve gyógykezelési csoportok elérhetőségeit, amelyek a segítségükre lehetnek. A vizsgálóbiztosoknak együtt kell működniük az illetékességi körükbe tartozó képviseleti csoportokkal annak biztosítása érdekében, hogy a kínzással kapcsolatban megvalósuljon a kölcsönös információcsere és képzés.

(d) ha a közérdeket független nyomozás lefolytatása szolgálná; (e) ha a szokásos vizsgálati szervek általi vizsgálat szakértelem vagy pártatlanság hiánya, vagy egyéb okok – többek között az ügy jelentősége, az egyértelműen fennálló bántalmazás, az érintett személy panaszai, a fent említett elégtelenségek, vagy egyéb lényeges okok – miatt megkérdőjelezhető. 87. Amennyiben az állam független nyomozóbizottság felállításáról dönt, számos tényezőt kell figyelembe vennie. Először is a vizsgálatnak kitett személyek számára a vizsgálat valamennyi szakaszában a nemzetközi jog által védett minimális eljárási biztosítékokat kell garantálni. Másodsorban, a vizsgálóbiztosoknak rendelkezésére kell, hogy álljon a megfelelő technikai és adminisztrációs személyzet, illetve biztosítani kell számukra az elfogulatlan és pártatlan jogi tanácsadást, annak érdekében, hogy a vizsgálat a büntetőeljáráshoz elfogadható bizonyítékokat szolgáltasson. Harmadsorban, a vizsgálóbiztosok számára biztosítani kell az állami erőforrások és hatáskörök teljes körét. Végezetül, a vizsgálóbiztosoknak jogosultnak kell lenniük nemzetközi jogi és orvosszakértők segítségének igénybe vételére.

2. Az állítólagos áldozat és a tanúk meghallgatása

(b) A vizsgálóbiztos kiválasztása 90. Az esetet kivizsgáló hatóságok kötelesek kijelölni egy olyan személyt, aki elsődleges felelősséggel tartozik az állítólagos áldozat kikérdezéséért. Mivel előfordulhat, hogy az állítólagos áldozatnak ügyét mind a jogi, mind az orvosszakértőkkel meg kell beszélnie, a kivizsgáló csoportnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az áldozatnak a lehető legkevesebbszer kelljen a

88. A kínzási esetek természetéből, valamint az azok következtében az egyéneket ért traumából – mely gyakran a tehetetlenség megsemmisítő érzésével jár – eredően különös jelentőséggel bír a kínzás vélelmezett áldozata és a tanúk irányában tanúsított érzékenység. Az állam köteles megvédeni a kínzás állítólagos áldozatait, a tanúkat és családjukat a

27

Isztambul Protokoll


történetét szükségtelenül elismételnie. Az állítólagos kínzás áldozatáért felelős fővizsgáló személyének kiválasztásakor különös figyelmet kell fordítani az áldozatnak az adott személyre vonatkozó kívánsága, miszerint ez a személy vele azonos nemű, kulturális hátterű legyen, vagy képes legyen az áldozat anyanyelvén kommunikálni. A fővizsgálónak előzetes képzéssel vagy tapasztalattal kell rendelkeznie a kínzás dokumentálása és a trauma – többek között a kínzás – áldozataival való együttműködés terén. Olyan helyzetekben, amikor nem áll rendelkezésre előzetes képzéssel vagy tapasztalattal rendelkező vizsgálóbiztos, a fővizsgálónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az áldozat kihallgatása előtt ismereteket szerezzen a kínzás, valamint annak fizikális és pszichológiai következményeiről. A kínzással kapcsolatos információk különböző forrásokból érhetők el, többek között ebből a kézikönyvből, számos szakmai és képzési kiadványból, tanfolyamokról, valamint szakmai konferenciákról. A vizsgálóbiztosnak emellett a vizsgálat során hozzá kell férnie nemzetközi szakértői tanácsadáshoz és segítségnyújtáshoz is.

megfelelő módját illetően. A környezet a vizsgálat lebonyolítását szabályozó jogi előírásokra is hatással van. Így például, egy állítólagos elkövető tárgyalásában kicsúcsosodó vizsgálat a legmagasabb szintű bizonyítékokat igényli, míg egy harmadik állambeli politikai menedékjogi kérelmet alátámasztó jelentés elegendő, ha csupán viszonylag alacsony szintű bizonyítékkal szolgál a kínzásra vonatkozóan. A vizsgálóbiztosnak – az alábbi irányelvekhez az adott helyzetnek, valamint az értékelés céljának megfelelően – az alábbi irányelvekhez kell alkalmazkodnia. A különböző környezeteket illusztráló példák többek között, de nem kizárólag a következők: (i) az egyén hazája területén történő bebörtönzése vagy fogva tartása;

(c) A vizsgálati környezet

(vii) háborús bűnöket vizsgáló bíróság vagy igazságfeltáró bizottság előtt.

(ii) másik országban történő bebörtönzés vagy fogva tartás; (iii) az egyént hazájában nem tartják fogva, de ellenséges, zsarnoki légkörben tartózkodik; (iv) béke és biztonság idején az egyént nem tartják fogva a hazájában; (v) akár barátságos, akár ellenséges másik országban; (vi) menekülttábori körülmények között;

91. A vizsgálóbiztosoknak alaposan át kell gondolniuk munkájuk körülményeit, gondoskodniuk kell a szükséges óvintézkedésekről, és ennek megfelelő biztosítékokkal kell szolgálniuk. Az olyan személyek kihallgatásakor, akik még mindig börtönben, vagy ehhez hasonló, olyan helyzetben vannak, ahol megtorlások lehetségesek, a kihallgatást folytató személynek ügyelnie kell arra, hogy ne tegye ki őket veszélynek. Olyan helyzetekben, amelyekben a vizsgálóbiztossal folytatott beszélgetés valakit veszélybe sodorhat, az egyéni kihallgatás helyett célszerűbb lehet a „csoportos kihallgatás”. Egyéb esetekben a kihallgatást folytató személynek olyan helyszínt kell választania az egyéni kihallgatáshoz, ahol a tanú biztonságban érzi magát ahhoz, hogy szabadon beszéljen.

93. A politikai környezet ellenséges lehet az áldozattal és a vizsgálóbiztossal szemben, ha például fogvatartottakat fogva tartásuk során hallgat ki saját kormányzatuk, vagy ha külföldi kormányzat kitoloncolás céljából tartja őket fogva. Azokban az országokban, ahol a menedékjogért folyamodókat a kínzás bizonyítékának megállapítása céljából vizsgálják meg, a kínzásra és a traumára vonatkozó keresetek elismerésének alacsony hajlandósága politikai okokra vezethető vissza. A fogvatartott biztonságának további veszélyeztetésére valós lehetőség van, s ezt minden értékelés során figyelembe kell venni. Még azokban az esetekben is, amikor a kínzásról beszámoló személyek nincsenek közvetlen veszélynek kitéve, a vizsgáló-biztosoknak rendkívül körültekintően kell eljárniuk, ha kapcsolatba lépnek velük. A vizsgálóbiztos által választott nyelv és hozzáállás jelentősen befolyásolja az állítólagos áldozatnak a kihallgatása iránti képességét és hajlandóságát. A kihallgatás helyszíne a lehető legbiz-

92. Értékelésre különböző politikai környezetben kerül sor. Ennek eredményeképpen jelentős különbségek lehetnek az értékelések elvégzésének

28

Isztambul Protokoll


jával szemben. A kínzásban potenciálisan érintett személyeket el kell távolítani a panaszt emelő személyek, a tanúk, családjaik vagy a vizsgálóbiztosok felett – akár közvetlen vagy közvetett – felügyelettel vagy hatalommal bíró beosztásból. A vizsgálóbiztosoknak folyamatosan figyelembe kell venniük, hogy a vizsgálat hogyan befolyásolja a kínzást állító személy és más tanúk biztonságát.

tonságosabb és legkényelmesebb kell, hogy legyen, beleértve a mellékhelyiséghez és frissítőkhöz való hozzáférést is. Az állítólagos kínzásban érintett áldozat kihallgatására elégséges időt kell szánni. A vizsgálóbiztosok nem számíthatnak arra, hogy az első kihallgatás során megismerik a teljes történetet. A személyes jellegű kérdések az állítólagos áldozat számára nyomasztó emlékűek lesznek. Az állítólagos áldozat tanúvallomásának természetére való tekintettel a vizsgálóbiztosnak érzékenyen kell megválasztania a hangnemet, a kérdések megfogalmazását és sorrendjét. A tanút tájékoztatni kell arról a jogáról, hogy bármikor megállíthatja a kikérdezést, szükség esetén tarthat szünetet, vagy dönthet úgy, hogy egyetlen kérdésre sem válaszol.

96. A kihallgatott személyek – többek között a konfliktushelyzetben lévő országokban fogva tartott személyek – biztonságát célzó intézkedésre ajánlott egyik technika a meglátogatott egyének személyazonosságának feljegyzése és biztonságban tartása, így a vizsgálóbiztosok egy jövőbeni újabb látogatás esetén nyomon követhetik ezen személyek biztonságának alakulását. A vizsgálóbiztosok számára lehetővé kell tenni, hogy bárkivel és mindenkivel szabadon és bizalmasan beszélhessenek, és hogy ugyanezen személyeket ismételten meglátogathassák (ezért szükséges a kihallgatottak személyazonosságának nyomon követhetősége), ha erre szükség van. Nem minden ország fogadja el ezeket a feltételeket, és a vizsgálóbiztosok nehézségekkel szembesülhetnek a hasonló biztosítékok megszerzése során. Olyan esetekben, ha a tanúvallomás valószínűsíthetően veszélybe sodorná a tanúkat, a vizsgálóbiztosnak egyéb bizonyítási formákat kell felkutatnia.

94. Amennyiben lehetséges, az állítólagos kínzás áldozata, a tanúk és a kivizsgáló csoport tagjai számára hozzáférést kell biztosítani pszichológiai tanácsadókhoz, illetve kínzás áldozataival való foglalkozásra képesített személyekhez. A kínzás tényeinek ismételt elmondása olyan hatással lehet az egyénre, mintha újraélné az élményt, illetve egyéb, traumához köthető tünetek jelentkezhetnek nála (lásd a IV. fejezet H. szakaszát.). A kínzás részleteinek meghallgatása a kihallgatást folytató személyeknél másodlagos trauma tüneteit eredményezheti, így arra kell őket ösztönözni, hogy reakcióikat beszéljék meg egymással, a titoktartás szakmai etikai előírásainak tiszteletben tartása mellett. Amikor csak lehetséges, ennek egy tapasztalt levezető személy segítségével kell történnie. Különösen két kockázati tényezővel kell tisztában lenni: egyrészt fennáll a veszélye annak, hogy a kihallgató azonosul a kínzást állító személlyel, és nem kérdezi ki őt kellőképpen, másrészt előfordulhat, hogy a kihallgató annyira hozzászokik a kínzásról szóló történetek hallgatásához, hogy a kihallgatott személy élményeinek szintjét a valóságosnál alacsonyabbnak érzékeli.

97. A fogvatartottak jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az őrizet alatt nem álló személyek. A fogvatartottak különböző helyzetekre különbözőképpen reagálhatnak. Egyes helyzetekben a fogvatartottak akaratlanul bajba sodorhatják magukat azáltal, hogy túlságosan meggondolatlanul szólalnak fel, azt gondolva, a „külső” vizsgálóbiztos puszta jelenléte megvédi őket. Előfordulhat, hogy más a helyzet. Más esetekben a vizsgálóbiztosok a „hallgatás falába” ütköznek, mert a fogvatartottak túlságosan meg vannak félemlítve ahhoz, hogy bárkiben megbízzanak, még akkor is, ha bizalmas megbeszéléseket ajánlanak fel számukra. Ez utóbbi esetben szükség lehet arra, hogy „csoportos kihallgatással” kezdjenek, így a vizsgálóbiztosok egyértelműen elmagyaráz-hatják a vizsgálat hatókörét és célját, és ezt követően felajánlhatják a bizalmas beszélgetések lehetőségét minden

(d) A tanúk biztonsága 95. Az állam felelősséggel tartozik azért, hogy megvédje az állítólagos áldozatokat, a tanúkat, illetve családjaikat a vizsgálat miatt esetlegesen fellépő erőszakkal, fenyegetéssel vagy a megfélemlítés bármely egyéb formá-

29

Isztambul Protokoll


megállapítása nem feltétlenül könnyű, hiszen előfordulhat, hogy több helyszín és elkövető (vagy elkövetői csoport) érintett. A különböző helyszínekről külön történetek rögzítésére lehet szükség. Az időrendi sorrend pontatlan lehet, sőt, néha zavaros; az idő érzékelése gyakran nehezére esik a megkínzott személynek. A különböző helyszínekről származó külön történetek hasznosak lehetnek, ha a vizsgálóbiztos a helyzetről átfogó képet kíván kapni. A túlélők gyakran nem is fogják pontosan tudni, hogy hová vitték őket, mivel szemüket bekötötték vagy félig eszméletlenek voltak. A hasonló vallomásokat összeillesztve, lehetségessé válhat konkrét helyszínek, módszerek, sőt elkövetők „felfedése”.

olyan személy számára, aki beszélni kíván. Ha a megtorlástól való félelem – akár valós, akár nem – túl nagy, szükség lehet arra, hogy valamennyi rabot egy adott őrizeti helyen hallgassanak ki, hogy egyetlen konkrét személyt se emeljenek ki. Ha a vizsgálat vádemeléshez, vagy más igazságfeltáró fórumhoz vezet, a vizsgálóbiztos köteles olyan intézkedéseket ajánlani, amelyek az állítólagos áldozatot megóvják a veszélytől, például a következők révén: az érintett személy azonosítására szolgáló információk és nevek törlése az állami nyilvántartásokból, vagy annak felajánlása az érintett személy számára, hogy kép- vagy hangelváltoztató készülék, vagy zártláncú televízió segítségével tehessen vallomást. Ezen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a vádlott jogaival.

(e) Tolmácsok igénybevétele 98. Kínzás kivizsgálása során nem könnyű tolmács közvetítésével dolgozni, még szakemberek esetén sem. Nem lesz mindig lehetőség arra, hogy bármilyen nyelvjárásra vagy nyelvre kéznél legyenek tolmácsok, így néha szükség lehet az érintett személy családjából vagy kulturális csoportjából származó tolmács használatára. Ez nem ideális megoldás, hiszen az érintett személy néha kényelmetlennek érezheti, hogy olyan személy közvetítésével beszéljen kínzási élményeiről, akit ismer. Ideális esetben a tolmácsnak a vizsgáló csoport tagjának kell lennie, és értenie kell a kínzással kapcsolatos témákhoz (lásd a IV. fejezet I. szakaszát, és a VI. fejezet C. szakaszának 2. bekezdését).

(iii)

A letartóztatásban, fogva tartásban és a kínzásban részt vevő személyek részletes leírása, arra is kitérve, hogy az állítólagos kínzás eseményeit megelőzően az illető bármelyiküket ismerte-e, valamint ismertetve ruházatukat, sebhelyekeit, anyajegyeiket, tetoválásaikat, magasságukat, súlyukat (az adott személy esetleg saját termetéhez viszonyítva képes leírni a kínzóját), bármi szokatlant az elkövető testfelépítésén, nyelvében és akcentusában, és hogy az elkövetők bármikor ittasak voltak-e.

(iv)

Az adott személy által elmondott vagy tőle kérdezett információk. Ezáltal lényeges információk nyerhetők, amikor a fogva tartás titkos vagy nem feltárt helyszíneit próbálják azonosítani;

(v)

A fogva tartás helyén alkalmazott szokásos rutin és a bántalmazás módjának leírása;

(vi)

A kínzással kapcsolatos tények leírása, beleértve a használt kínzási módszert is. Ez érthető okokból gyakran nehéz, így a vizsgálók nem várhatják el, hogy az egész történetet megismerjék egyetlen kihallgatás során. Fontos a pontos információk beszerzése, de az intim jellegű megalázásokra és támadásokra vonatkozó kérdések – gyakran kiugró mértékben – nyomasztóan hatnak;

(f) Az állítólagos kínzásnak alávetett személytől megszerzendő információk 99. A vizsgálóbiztosnak arra kell törekednie, hogy az állítólagos áldozat vallomása során a következő információk közül a lehető legtöbbet megszerezze (lásd a IV. fejezet E. pontját): (i) A kínzáshoz vezető körülmények, beleértve a letartóztatást, elrablást és fogva tartást; (ii)

A kínzás körülbelüli dátuma és időpontja, beleértve a legutóbbi kínzási eset időpontját. Ezen információk

(vii) Annak megállapítása, hogy az egyént szexuálisan bántalmazták-e. A legtöbb

30

Isztambul Protokoll


mivel, ha a ténylegesen megtörtént események nem illenek pontosan a megadott lehetőségek egyikébe sem, az egyént a pontatlan válasz megjelölésére kényszeríti. Hagyni kell, hogy az egyén maga mondja el a történetét, ám segíteni kell őt a pontosságot növelő kérdések feltevésével. Bátorítani kell arra, hogy minden érzékét használja a történtek leírása során. Ki kell kérdezni arról, hogy mit látott, szagolt, hallott vagy érzett. Ez olyan esetekben fontos, amikor például bekötötték az egyén szemét vagy a támadás sötétben érte.

ember a szexuális támadásra vonatkozó kérdést úgy tekinti, mintha az tényleges nemi erőszakot vagy szodómiát jelentene. A vizsgálóbiztosoknak tudatában kell lenniük annak, hogy a verbális erőszakot, a levetkőztetést, a tapogatást, az obszcén vagy megalázó tetteket vagy a nemi szervekre mért ütéseket, illetve az ott alkalmazott áramütéseket az áldozat gyakran nem tekinti szexuális támadásnak. Mindezek a tettek sértik az egyén intimitáshoz való jogát, és a szexuális támadás szerves részeként kezelendők. A szexuális támadások áldozatai nagyon gyakran nem mondanak semmit, esetleg tagadják is a szexuális támadást. Gyakran csak a második, sőt, harmadik találkozó alkalmával ismerhető meg a történet többi része, ha a kapcsolatfelvétel együtt érzőnek és az egyén kultúrája és személyisége iránt fogékonynak bizonyult; (viii) A kínzás során szerzett testi sérülések; (ix)

A használt fegyverek, vagy egyéb tárgyak leírása;

(x)

A kínzással járó események tanúinak személyazonossága. A vizsgálóbiztosnak körültekintően kell eljárnia a tanúk biztonságának védelmében, és meg kell fontolnia, hogy a tanúk személyazonosságát kóddal titkosítja, vagy a lényeges kihallgatási feljegyzésektől elkülönítve őrzi a neveket.

(h) Az állítólagos elkövető vallomása 101. Amennyiben lehetséges, a vizsgálóbiztosoknak ki kell hallgatniuk az állítólagos elkövetőket. A vizsgálóbiztosok kötelesek megadni számukra a nemzetközi és nemzeti jog által biztosított jogi védelmet.

3. A tárgyi bizonyíték biztosítása és megszerzése 102. A vizsgálóbiztosnak a lehető legtöbb tárgyi bizonyítékot kell beszereznie egy kínzási eset vagy kínzási mód dokumentálásához. A kínzás alapos és pártatlan kivizsgálásának egyik legfontosabb szempontja a tárgyi bizonyítékok begyűjtése és elemzése. A vizsgálóbiztosoknak dokumentálniuk kell a tárgyi bizonyítékok megtalálásának és megőrzésének felügyeleti láncát, annak érdekében, hogy a bizonyítékok jövőbeni jogi eljárások – többek között az esetleges bűnvádi eljárás – során felhasználhatók legyenek. Kínzások legtöbbször olyan helyszíneken fordulnak elő, ahol embereket tartanak valamilyen formában felügyelet alatt, és ahol a tárgyi bizonyítékok megőrzése vagy a korlátlan hozzáférés kezdetben nehéz, vagy egyenesen lehetetlen. A vizsgálóbiztosoknak felhatalmazást kell kapniuk az államtól arra, hogy korlátlan bejárási lehetőséget kapjanak bármilyen helyszínre vagy helyiségbe, valamint arra, hogy biztonságossá tudják tenni a kínzás állítólagos helyszínét. A vizsgálatot folytató személyzet és más vizsgálóbiztosok kötelesek összehangolni tevékenységüket annak érdekében, hogy az állítólagos kínzás helyszínét alapos vizsgálatnak vessék alá. A vizsgálóbiztosoknak korlátlan belépési joggal

(g) A kínzást állító személy vallomása 100. A vizsgálóbiztos köteles az egyén részletes vallomásáról hangfelvételt készíteni, és ennek átiratát elkészíttetni. A vallomásnak olyan válaszokon kell alapulnia, amelyeket nem befolyásoló kérdésekre adtak. A nem befolyásoló kérdések nem élnek feltevésekkel vagy következtetésekkel, és lehetővé teszik, hogy az egyén a legteljesebb és legkevésbé elfogult vallomást tegye. Nem befolyásoló kérdés például a „Mi történt Önnél, és mikor?” a „Kínozták-e a börtönben?” helyett. Az utóbbi kérdés feltételezi, hogy ami a tanúval történt, az kínzás volt, és a börtönre korlátozza a tettek helyszínét. A lehetséges válaszok felsorolásával feltett kérdések kerülendők,

31

Isztambul Protokoll


érdekében, hogy kiderüljön, tanúi voltak-e az állítólagos kínzási eseteknek. Bármilyen lényeges papírt, feljegyzést vagy dokumentumot meg kell őrizni, bizonyítási célra és kézíráselemzésre.

kell rendelkezniük a kínzás állítólagos helyszínére. Belépési jogosultságuknak tartalmaznia kell, legalább, a nyitott és lezárt területeket, beleértve azokat az épületeket, járműveket, irodákat, börtöncellákat vagy egyéb helyiségeket, ahol a kínzásra állítólag sor került.

4. Orvosi bizonyíték 103. Minden, vizsgálat alatt álló épületet vagy területet le kell zárni, hogy semmilyen lehetséges bizonyíték se veszhessen el. Miután vizsgálati területnek nyilvánítottak egy területet, oda csak a vizsgálóbiztosok és munkatársaik számára engedélyezhető a belépés. A helyszínt bármilyen tárgyi bizonyíték gyűjtése céljából át kell vizsgálni. Az összes bizonyítékot megfelelően kell begyűjteni, kezelni, csomagolni, címkézni és azokat biztonságos helyen kell őrizni, annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a bizonyíték szennyeződése, meghamisítása vagy elvesztése. Ha a kínzás állítólagos elkövetése óta elég rövid idő telt el ahhoz, hogy az ilyen bizonyítékokat még figyelembe lehessen venni, a bármilyen testnedvből (például vér vagy ondó), hajból, rostszálból vagy textilfonalból származó mintát be kell gyűjteni, fel kell címkézni, és megfelelően meg kell őrizni. Bármilyen, kínzás elkövetésére alkalmas, eszközt – akár kifeje-zetten erre a célra szánták, vagy a körülmények folytán erre használták azokat – be kell gyűjteni és meg kell őrizni. Amennyiben elég frissek a felhasználhatósághoz, bármely ujjlenyomatot le kell venni és meg kell őrizni. A kínzás állítólagos helyiségekről vagy helyszínről jelölésekkel ellátott méretarányos vázlatot kell készíteni, feltüntetve minden lényeges részletet, mint például egy-egy épület szintjeinek elhelyezkedését, szobáit, bejáratait, ablakait, bútorait és a környező területet. Ugyanezen tényezők rögzítése érdekében színes fényképeket is kell készíteni. A kínzás állítólagos helyszínén tartózkodó valamennyi személy személyazonosságát rögzíteni kell, beleértve a teljes nevet, a lakcímet és a telefonszámot vagy egyéb elérhetőséget. Ha a kínzás óta eltelt idő elég rövid ahhoz, hogy ez figyelembe vehető legyen, leltárba kell venni a kínzást állító személy öltözetét, és lehetőség szerint el kell végezni annak laboratóriumi vizsgálatát, testnedvek és egyéb tárgyi bizonyítékok után kutatva. A helyszínen vagy a vizsgálat alatt álló területen tartózkodó összes személyt ki kell kérdezni annak

104. A vizsgálóbiztosnak meg kell szerveznie az állítólagos áldozat orvosi kivizsgálását. Az ilyen orvosi vizsgálatok időben történő elvégzése különösen fontos. Az orvosi vizsgálat a kínzás óta eltelt idő hosszától függetlenül elvégzendő, ám, ha erről azt állítják, hogy nem haladja meg a hat hetet, a vizsgálatra sürgősen sort kell keríteni, mielőtt az akut tünetek elmúlnának. A vizsgálatnak értékelést kell tartalmaznia a sérülések és betegségek kezelésének, a lelki segély, a tanácsadás és a nyomon követés szükségességére vonatkozóan (a fizikális vizsgálatról és a bírósági értékelésről szóló leírásért lásd az V. fejezetet). Az állítólagos kínzás áldozatának pszichológiai felmérésére mindig szükség van, s ez képezheti a fizikális vizsgálat részét, vagy amennyiben nincsenek testi jelek, önmagában is elvégezhető (a pszichológiai felmérés leírásáért lásd a VI. fejezetet). 105. A kínzás fizikális és pszichológiai bizonyítékainak jelentése céljából szükséges klinikai benyomás kialakítása közben az alábbi hat fontos kérdést kell feltenni: (a) A testi és lelki tünetek megegyeznek-e az állítólagos kínzásról szóló jelentéssel? (b) Mely testi panaszok alkotják a klinikai képet? (c) Az észlelt pszichológiai tünetek az egyén kulturális és szociális környezetén belül a rendkívüli stresszre adott várható vagy tipikus reakciónak számítanak-e? (d) A traumához kapcsolódó mentális rendellenességek időbeni hullámzó jellegét ismerve, mi a kínzási esetekre vonatkozó időkeret? A felépülés mely fokán áll az egyén? (e) Milyen egyéb nyomasztó tényezők hatnak az egyénre (például folyamatos zaklatás, kényszermigráció, száműzetés, a családi és társadalmi szerep elvesztése stb.)? Ezen tényezők milyen hatással vannak az áldozatra?

32

Isztambul Protokoll


(f) A klinikai kép hamis állítást sugall-e a kínzásra vonatkozóan?

(b) Pontosan meg kell határozniuk azokat az eseményeket és problémákat, amelyeket ki kell vizsgálni, és amelyekre a bizottság zárójelentésében ki kell térni.

5. Fényképezés

(c) A nyomozás hatókörét illetően rugalmasságot kell biztosítaniuk annak biztosítása érdekében, hogy a bizottság alapos vizsgálódását ne akadályozza sem egy túlságosan korlátozó, sem egy túlságosan tágan értelmezhető feladat-meghatározás. A szükséges rugalmasság például úgy is elérhető, hogy a bizottság számára szükség esetén engedélyezik a feladat-meghatározás módosítását. Fontos azonban, hogy a bizottság a mandátumában bekövetkező bármilyen módosításról folyamatosan tájékoztassa a nyilvánosságot.

106. Színes fényképeket kell készíteni az állítólagosan megkínzott személyek sérüléseiről, a kínzás állítólagos (külső és belső) helyszínéről, és az ott talált bármilyen egyéb tárgyi bizonyítékról. Mérőszalag vagy a fényképen a méretarány feltüntetésére alkalmas más eszköz használata elengedhetetlen. A fényképeket minél előbb el kell készíteni, akár egy egyszerű fényképezőgéppel, mert egyes fizikai nyomok gyorsan eltűnnek, és a helyszínek megváltozhatnak. Az azonnal kidolgozott fényképek idővel tönkremehetnek. Ajánlatos a magasabb szakmai színvonalú képek használata, melyeket a felszerelés rendelkezésre állását követően azonnal el kell készíteni. Amennyiben lehetséges, a fényképek elkészítéséhez 35 milliméteres, automatikus dátumkijelző funkcióval ellátott fényképezőgépet kell használni. A film, a negatívok és a kinyomtatott képek felügyeleti láncát kötelező teljes körűen dokumentálni kell.

2. A bizottság hatásköre 108. A bizottság általánosságban vett hatásköreit alapelveknek kell meghatározni. A bizottságnak különösen a következőkre van szüksége: (a) a vizsgálathoz szükséges összes információ megszerzésére vonatkozó felhatalmazás, beleértve azt a jogot, hogy jogi szankciók bevetésével kényszeríthessen ki tanúvallomást, hogy különféle dokumentumok, köztük állami és orvosi iratok feldolgozását rendelhesse el, és hogy a tanúkat, az áldozatok családját és egyéb forrásokat megvédhesse;

D. A vizsgálóbizottság

1. A nyomozás hatáskörének megállapítása

(b) nyilvános jelentés elkészítésére vonatkozó felhatalmazása;

107. A vizsgálóbizottságokat felállító államoknak és szervezeteknek oly módon kell meghatározniuk a nyomozás hatókörét, hogy a bizottságok felhatalmazásába feladatmeghatározást illesztenek. A bizottság feladatainak meghatározása kifejezetten fokozhatja annak sikerességét, azáltal, hogy legitimálja az eljárásokat, segít a bizottság tagjainak egyetértésre jutni a nyomozás hatókörét illetően, illetve értékmérővel szolgál a bizottság zárójelentésének megítéléséhez. A feladat-meghatározások összeállításához tartozó ajánlások a következők: (a) Semleges szerkesztésűnek kell lenniük, azaz nem szabad, hogy előre meghatározott eredményt sugalljanak. A semlegesség érdekében a feladatmeghatározás nem korlátozhatja a vizsgálatokat azon területekre, ahol a kínzásért való állami felelősség fedhető fel;

(c) helyszíni szemlék lebonyolítására vonatkozó felhatalmazás, beleértve azt a helyszínt is, ahol a kínzást gyaníthatóan elkövették; (d) arra vonatkozó felhatalmazás, hogy az ország területén kívüli tanúktól és szervezetektől is fogadhasson bizonyítékokat.

3. A tagokkal szembeni követelmények 109. A bizottsági tagokat az alábbiakban meghatározott, elismert egyéni pártatlanságuk, szakértelmük és függetlenségük alapján kell kiválasztani. (a) Pártatlanság. A bizottsági tagok nem állhatnak szoros kapcsolatban egyetlen olyan személlyel, állami intézménnyel, politikai

33

Isztambul Protokoll


területén. Egy teljesen elfogulatlan és mindenre kiterjedő vizsgálat lefolytatása érdekében a bizottságnak szinte mindig saját vizsgálóbiztosaira van szüksége a nyomok követéséhez és a bizonyítékok feltárásához. Olyan mértékig növelhető tehát egy nyomozás hitelessége, amennyire a bizottság képes saját vizsgáló-biztosaiban megbízni.

párttal vagy egyéb szervezettel sem, amelyek potenciálisan érintettek a kínzásban. Nem kötődhetnek túl szorosan olyan szervezethez vagy csoporthoz, amelynek az áldozat is tagja, hiszen ez ronthatja a bizottság hitelességét. Ez azonban nem indokolhatja olyan személyeknek a bizottságból történő általános kizárását, akik például az áldozattal együtt nagyobb szervezetek tagjai, vagy akik a kínzás áldozatainak kezelésével és felépülésével foglalkozó szervezetekhez kötődnek.

5. A tanúk védelme

(b) Szakértelem. A bizottsági tagoknak tudniuk kell értékelni és mérlegelni a bizonyítékokat, valamint ésszerű ítéletet alkotni. Amennyiben lehetséges, a nyomozóbizottságoknak a jog, az orvostudomány és egyéb megfelelő szakterületen tapasztalattal rendelkező személyekből kell állniuk.

112. Az állam köteles megvédeni a panasztevőket, a tanúkat, a vizsgálatot lebonyolító személyeket és családjaikat az erőszaktól, a fenyegetéstől és a megfélemlítés bármely egyéb formájától (lásd a fenti C. szakasz 2. bekezdésének (d) pontját). Ha a bizottság úgy véli, hogy bármely tanúra vagy leendő tanúra tekintettel indokolt a zaklatástól, a molesztálástól vagy a bántalmazástól való félelem, a bizottság célszerűnk ítélheti meg, hogy a vallomást zárt ajtók mögött, az informátor vagy tanú személyazonosságának titokban tartása mellett hallgassa meg, olyan bizonyítékokat használjon, amelyek nem azonosíthatják a tanút, valamint egyéb megfelelő intézkedéseket tegyen.

(c) Függetlenség. A bizottsági tagoknak közösségükön belül híresnek kell lenniük becsületességükről és tisztességességükről. 110. A vizsgálat és a bizottság megállapításainak tárgyilagossága összefüggésben állhat többek között azzal, hogy a bizottság egy vagy két tag helyett három, esetleg annál több tagból áll. Egyetlen bizottsági tag általában nem vezethet kínzásra irányuló vizsgálatokat. Egyetlen bizottsági tag önállóan általában korlátozott mélységű vizsgálatot képes elvégezni. Emellett egyetlen bizottsági tagnak ellentmondásos és fontos döntéseket kell meghoznia vita nélkül, és különösen érzékeny lesz az állami és egyéb külső kényszerítő hatásokkal szemben.

6. Eljárások 113. A büntetőeljárás általános alapelveinek megfelelően a kihallgatásoknak nyilvánosnak kell lenniük, kivéve, ha a tanú védelme érdekében zárt ajtók mögötti eljárásra kerül sor. A zárt ajtók mögötti eljárásokat rögzíteni kell, és a lezárt, bizalmas jegyzőkönyvet ismert helyen kell tartani. Esetenként szükség lehet a teljes titoktartásra a vallomástétel ösztönzése miatt, és a bizottság esetlegesen dönthet úgy, hogy a tanúkat személyesen, nem hivatalos keretek között hallgatja meg, vagy a vallomást nem rögzíti.

4. A bizottság összetétele 111. A vizsgálóbizottságoknak pártatlan és szakértő jogtanácsossal kell rendelkezniük. Amennyiben a bizottság az állam mulasztásával kapcsolatos állításokat vizsgál, célszerű lenne az Igazságügyi Minisztériumtól független jogtanácsost kinevezni. A bizottság fő jog-tanácsosának politikai befolyástól mentesnek kell lennie, rendelkezhet közszolgálati tisztséggel, vagy lehet a bírói kar teljesen független tagja is. A vizsgálat gyakran szakértő tanácsadók segítségét teszi szükségessé. A bizottság számára biztosítani kell a technikai szaktudást a patológia, a törvényszéki tudományok, a pszichiátria, a pszichológia, a nőgyógyászat és a pediátria

7. A vizsgálati értesítés 114. A bizottság létrejöttét és a vizsgálat tárgyát széles körben kell bejelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a lényeges információk benyújtására és az írásbeli nyilatkozatok bizottsághoz történő benyújtására vonatkozó felhívást, valamint a vallomástételre hajlandó személyeknek szánt

34

Isztambul Protokoll


vevő felek számára lehetővé kell tenni, hogy írásbeli kérdéseket nyújtsanak be a bizottsághoz. A másodkézből (hallomásból) való értesülés megbízhatóságát gondosan meg kell fontolni, mielőtt a bizottság azt tényként fogadná el. A keresztvizsgálattal nem ellenőrzött tanúvallomás szintén körültekintéssel kezelendő. A lezárt jelentésben őrzött, vagy egyáltalán nem rögzített, zárt ajtók mögött tett vallomást gyakran nem ellenőrzi keresztvizsgálat, és így esetleg kisebb súllyal veendő figyelembe.

utasításokat. A felhívást újságokban, magazinokban, a rádióban, televízióban, szórólapokon és reklámtáblákon lehet hirdetni.

8. A bizonyítékok átvétele 115. A viszgálóbizottságoknak képesnek kell lenniük vallomás kikényszerítésére és doku-mentumok előállítására, valamint azon hivatalos személyek vallomását kikényszerítésére, akik állítólag kínzásban érintettek. Ennek gyakorlatilag magában kell foglalnia azt a lehetőséget, hogy bírságokat és büntetéseket róhasson ki, ha a kormány tisztviselői vagy egyéb személyek megtagadják az együttműködést. A bizottságoknak a bizonyítékgyűjtés első lépéseként vallomástételre vagy írásbeli nyilatkozat megtételére kell felszólítania az egyéneket. Az írásbeli nyilatkozatok fontos bizonyítékforrást jelenthetnek olyankor, amikor szerzőjük nem mer vallomást tenni, nem tud az eljárás helyszínére utazni vagy egyéb módon nem elérhető. A bizottságoknak egyéb olyan eljárásokat is tanulmányozniuk kell, amelyek lényeges információval szolgálhatnak.

10. A bizonyítékok értékelése 117. A bizottság köteles minden hozzá beérkező információt és bizonyítékot a megbízhatóság és becsületesség szempontjából értékelni. A bizottságnak a szóbeli vallomásokat is értékelnie kell, a tanú viselkedésének és általános hitelességének figyelembevétele mellett. A bizottságnak érzékenynek kell lennie a viselkedést befolyásoló szociális, kulturális és nemi kérdésekkel szemben. A bizonyítékok több forrásból származó megerősítése növeli azok bizonyító erejét és megbízhatóságát.

9. A felek jogai 11. A bizottság jelentése 116. A kínzásról beszámoló személyeket és jogi képviselőiket tájékoztatni kell minden a vizsgálat szempontjából lényeges valamennyi információról, és ezekhez hozzáférést kell számukra biztosítani, illetve jogosultnak kell lenniük bizonyítékok benyújtására. Annak a különös hangsúlyozása, hogy a bírósági eljárás során a túlélő az egyik félként szerepel, a túlélő érdekeinek a vizsgálat elvégzésében való kiemelkedően fontos szerepéből ered. Ugyanakkor minden érdekelt fél lehetőséget kell, hogy kapjon a meghallgatásra. E célból a nyomozó szerv jogosult a tanúkat – köztük az állítólagosan érintett hivatalos személyeket – beidézni és a bizonyítékok benyújtását követelni. E tanúk mindegyikének engedélyezni kell a jogi tanácsadást, ha a nyomozás esetleg kárukra lehet, például úgy, hogy vallomásuk nyomán bűnügyi vád vagy polgári felelősség merül fel velük szemben.. A tanúk nem kényszeríthetők arra, hogy maguk ellen tanúskodjanak. A bizottságnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy a tanúkat ténylegesen kikérdezze. A nyomozásban részt

118. A bizottság köteles ésszerű határidőn belül nyilvános jelentést kiadni. Ezen túlmenően, amennyiben a bizottság nem egyhangúlag vonja le következtetéseit, a kisebbségben lévő bizottsági tagoknak csatolniuk kell eltérő véleményüket. A nyomozóbizottsági jelen-téseknek legalább a következő információkat kell tartalmazniuk: (a) a nyomozás hatóköre és a feladatmeghatározás; (b) a bizonyítékok értékelése során alkalmazott eljárások és módszerek; (c) a vallomást tett összes tanú listája, amely tartalmazza a korukat és a nemüket, kivéve azon személyekét, akik személyazonossága védelmük miatt titkos, továbbá a zárt ajtók mögött vallomást tett tanúk listája, és a bizonyítékként kapott bűnjelek; (d) az egyes ülések ideje és helye (a jelentés mellékleteként is csatolható);

35

Isztambul Protokoll


(e) a nyomozás háttere, így például a lénye-ges társadalmi, politikai és gazdasági körül-mények;

(i) a bizottság megállapításain alapuló ajánlások.

(f) a bizottsági megállapítások alapját képező konkrét események és bizonyítékok.

119. A bizottság jelentésére az állam köteles nyilvánosan válaszolni, adott esetben köteles közölni, hogy a jelentésre reagálva milyen lépéseket szándékozik tenni.

(g) a bizottság által alkalmazott jog; (h) az alkalmazott jogon, és a tényekből levont megállapításokon alapuló bizottsági következtetések;

36

Isztambul Protokoll

IV. Fejezet – A meghallgatások Általános szempontjai

igazságügyi vagy egyéb szakhatóságok felé. Emellett az orvosi szakvélemény gyakran nyújt tájékoztatást a kínzás fizikai és pszichológiai folyományairól az igazságügyi, és egyéb kormányzati tisztviselőknek, valamint a helyi és nemzetközi közösségnek. A vizsgálatot végző orvosnak a következőkre kell felkészülnie: (a) Az esetleges sérülések és bántalmazás vizsgálata még akkor is, ha az egyén, a rendfenntartási vagy igazságügyi hivatalos személyek erre vonatkozó konkrét kérést nem tesznek; (b) A sérülés és bántalmazás fizikai és pszichológiai bizonyítékainak dokumentálása; (c) A szakvélemény megállapításai és a páciens által a bántalmazásra vonatkozóan tett konkrét állítások közötti konzisztencia mértékének meghatározása; (d) Az egyéni vizsgálati megállapítások és az adott térségben alkalmazott kínzási módszerekre és általános utóhatásaikra vonatkozó konkrét ismeretek közötti konzisztencia megállapítása; (e) Az orvosi-jogi szakvélemények megállapításainak szakértői értelmezése és a dokumentáció benyújtása a menekültügyi meghallgatások, büntetőjogi perek bírósági szakaszában és a polgári eljárások során a bántalmazás lehetséges okaira vonatkozóan; (f) A megfelelő módon megszerzett információk felhasználása a tényfeltárás és a kínzás bővebb dokumentációja érdekében.

IV. FEJEZET A MEGHALLGATÁSOK ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI

120. Egy állítólag megkínzott személy meghallgatása alkalmával számos kérdéskört és gyakorlati tényezőt kell figyelembe venni. E szempontok vonatkoznak a meghallgatást lefolytató minden személyre, akár jogász, orvos, pszichológus, pszichiáter, emberi jogi megfigyelő vagy bármilyen szakma képviselője is az illető. A következő fejezet ezt a „közös nevezőt” próbálja azokba az összefüggésekbe helyezni, amelyek a kínzás vizsgálatakor és a kínzás áldozatainak meghallgatásakor merülhetnek fel. A. A vizsgálat, a szakvélemény és a dokumentáció célja 121. A vizsgálat tág célja az állítólagos kínzásokkal kapcsolatos tények megállapítása (lásd 3. fejezet D. szakasz). A kínzás tényének orvosi vizsgálata például az alábbi jogi összefüggésekben szolgálhat hasznos bizonyítékkal: (a) A kínzásért felelős elkövetők azonosítása és az igazságszolgáltatás elé állítása; (b) Politikai menedékjogi védelemre vonatkozó kérés alátámasztása; (c) Azon körülmények meghatározása, amelyek között állami tisztségviselők hamis vallomásokhoz juthattak; (d) Regionális kínzási gyakorlat meghatározása. Az orvosi szakvélemény továbbá a túlélők terápiás igényeinek meghatározásában, valamint az emberi jogi vizsgálatokban tanúvallomásként is fel lehet használni.

B. Fogvatartottakra vonatkozó eljárási biztosítékok 123. Az ügyészek vagy más megfelelő tisztségviselők hivatalos írásos kérelmére el kell végezni a fogvatartottak igazságügyi szakorvosi vizsgálatát. A rendészeti hivatalos személyek orvosi szakvéleményre vonatkozó kérései csak akkor érvényesek, ha azt írásos ügyészi utasításban kérik. A fogvatartottak, ügyvédjük vagy rokonaik azonban kérhetnek orvosi szakvéleményt a kínzás és rossz bánásmód bizonyítékainak feltárása érdekében. A fogvatartottat a katonáktól és rendőröktől eltérő hivatalos személyeknek kell az igazságügyi orvosszakértői vizsgálatra elszállítani, mivel az előbbiek őrizetében előfordulhatott kínzás és rossz bánásmód, és

122. Az orvos írásbeli vagy szóbeli tanúsítványának célja egyrészt szakvéleményt adni arról, hogy az orvosi megállapítások milyen mértékben korrelálnak a pácienst ért állítólagos bántalmazással, másrészt az orvosi megállapítások és azok értelmezésének összegzését eredményesen kommunikálni az

37

Isztambul Protokoll


ezért elfogadhatatlan kényszerítő nyomást gyakorolnának a fogvatartottra vagy az orvosra a célból, hogy ne megfelelően és eredményesen dokumentálja a kínzást vagy rossz bánásmódot. A fogvatartott szállítását felügyelő hivatali személyeknek az ügyészség alá, nem pedig más rendészeti hivatalos személyek alá rendelt személyeknek kell lenni. A fogvatartott vizsgálatára irányuló kérelem benyújtása, valamint a fogvatartott vizsgálatot követő szállítása során a fogvatartott ügyvédjének is jelen kell lenni. A fogvatartottak a fogvatartás időtartama alatt és azt követően jogosultak más szakorvostól második vagy alternatív orvosi szakértétői vizsgálatot kérni.

vizsgálóban bármilyen okból rendőrök, katonák, büntetés-végrehajtási alkalmazottak vagy bármely más rendészeti szerv részéről valamilyen hivatalos személy jelen van. A vizsgálat alatti jelenlétük alapul szolgálhat egy negatív orvosi vélemény figyelmen kívül hagyására. A szakvéleményben fel kell tüntetni az orvosi vizsgálat során a vizsgálóban jelen lévő bármely személy személyazonosságát és beosztását. A fogvatartottak orvosi-jogi értékelését egy általánosan elfogadott szabványszerű orvosi szakvéleménynyomtatvány formájában kell megjeleníteni (a szabványszerű orvosi jelentési formanyomtatványának kialakításában alkalmazandó iránymutatásokat lásd a IV. Mellékletben).

124. Minden egyes fogvatartottat négyszemközt kell megvizsgálni. A vizsgálóban soha nem lehet jelen a rendőrséget vagy bármilyen más rendészeti szervet képviselő hivatalos személy. Ezen eljárási biztosítékot csak abban az esetben lehet kizárni, amennyiben a vizsgáló szakorvos véleménye szerint arra utaló bizonyíték áll fenn, hogy a fogvatartott komoly biztonsági kockázatot jelent az egészségügyi szakszemélyzetre nézve. Ilyen körülmények között a vizsgáló orvos kérésére az egészségügyi létesítmény biztonsági személyzetének, nem pedig a rendőrség vagy egyéb rendészeti szervek hivatalos személyeinek kell rendelkezésre állnia. Ilyen esetekben a biztonsági személyzetnek is a betegtől hallótávolságon kívül kell maradnia (azaz csak vizuális kapcsolatban állhatnak). A fogvatartottak orvosi vizsgálatát az orvos által leginkább megfelelőnek ítélt helyszínen kell végezni. Egyes esetekben a eredményesebb lehet a börtön vagy a fogda helyett, a hivatalos egészségügyi létesítményekben folytatott orvosi vizsgálathoz való ragaszkodás Más esetekben előfordulhat, hogy a rabok inkább cellájuk viszonylagos biztonságában szeretnék lefojtatni a vizsgálatot, amennyiben úgy érzik, hogy az orvosi létesítmény például megfigyelés alatt állhat. A legjobb hely kijelölését számos tényező befolyásolja, de a vizsgálóknak minden esetben gondoskodni kell arról, hogy a fogvatartottakat nem kényszerítik olyan hely elfogadására, ahol kényelmetlenül érzik magukat.

126. Az eredeti kitöltött vizsgálati eredményt közvetlenül a jelentést kérő személyhez, általában az ügyészhez kell továbbítani. Amennyiben a fogvatartott vagy a nevében eljáró ügyvéd kér orvosi szakvéleményt, a jelentést neki kell átadni. A vizsgáló orvos köteles az összes orvosi szakvélemény másolatát megőrizni. Egy nemzeti orvosi testület vagy vizsgálóbizottság dönthet az orvosi jelentések felülvizsgálata mellett annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő eljárási biztosítékokat és dokumentációs standardokat betartják, különösen az állami alkalmazásban álló orvosok esetén. A szakvéleményeket továbbítani kell az említett szervezetnek, különösen, ha a pártatlanság vagy titoktartás megsértésének kérdése merül fel. Az orvosi jelentés semmilyen körülmények között nem kerülhet rendészeti hivatalos személyek kezébe. A fogvatartottak a fogvatartás kezdetekor kötelező orvosi vizsgálaton esnek át, melyet a szabadon bocsátásukkor megismételnek, az eredményeket pedig szakvélemény formájában kötelesek 70 rögzítien. Az orvosi vizsgálat idején biztosítani kell ügyvédhez való hozzáférést. A börtönökben előforduló legtöbb helyzetben előfordulhat, hogy a vizsgálat során nincs mód külső személy jelenlétére. Ilyen esetekben ki kell kötni, hogy a rabokkal dolgozó börtönorvosok tartsák be az orvosi etika szabályait és harmadik fél befolyásától mentesen, függetlenül legyenek képesek ellátni szakmai feladataikat. Amennyiben az

125. Az orvos a hivatalos szakorvosi véleményében köteles megemlíteni, ha a

70

Lásd az Egyesült Nemzetek foglyok kezelésére vonatkozó standard minimum szabályait (I. fejezet B szakasz)

38

Isztambul Protokoll


igazságügyi orvosi vizsgálat alátámasztja a kínzásra vonatkozó állításokat, a fogvatartottat nem lehet a fogvatartás helyére visszaszállítani, hanem ügyész vagy bíró előtt kell megjelennie, hogy megállapítsák a fogvatartott jogi helyzetét.71

kontraproduktívak is lehetnek. A szóban forgó esetben különbséget kell tenni a vizsgálathoz valóban szükséges látogatás – amely esetében kérdés nem merül fel – és az ezen túlmenő nem létfontosságú látogatások között, amely a kínzást a gyakorlatban alkalmazó országokban több kárt jelenthet, mint amennyi hasznot hozhat, ha nem szakértők bonyolítják le. A jogászokból és orvosokból álló független bizottságoknak időszakos bejutást kell biztosítani a fogvatartási helyekre és börtönökbe.

C. Büntetés-végrehajtási intézetekben tett hivatalos látogatások 127. A rabok látogatása nem egy egyszerű kérdés. Egyes esetekben jelentős nehézségbe ütközhet a látogatás objektív és szakszerű lebonyolítása, különösen olyan országokban, ahol a kínzást a gyakorlatban még mindig alkalmazzák.

129. A még mindig őrizetben lévő, esetleg a kínzások elkövetőinek keze között lévő emberek meghallgatása nyilvánvalóan nagyon eltérhet a külső, biztonságos orvosi létesítmény magányában és biztonságában lefojtatott meghallgatásoktól. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos ilyen helyzetekben megszerezni az adott személy bizalmát. Még ennél is lényegesebb azonban, hogy ezzel a bizalommal még akaratlanul sem szabad visszaélni. Minden elővigyázatossági intézkedést meg kell tenni annak biztosítására, hogy a fogvatartottakat bármilyen veszélytől megóvjuk. A megkínzott fogvatartottakat meg kell kérdezni arról, fel lehet-e használni a kínzás körülményeivel kapcsolatos információkat, és ha igen, milyen módon. Lehet, hogy túlságosan rettegnek nevük használatának engedélyezésétől, például megtorlástól tarthatnak. A vizsgálók, klinikai szakemberek és tolmácsok kötelesek tiszteletben tartani a fogvatartottnak tett ígéreteiket.

Veszélyesek lehetnek az egyszeri látogatások, amelyeket nem követ utógondozás a meghallgatottak biztonságának biztosítása érdekében. Egyes esetekben az ismételt látogatás nélkül megejtett egyszeri látogatás rosszabb lehet, mint ha egyáltalán nem keresnék fel a fogvatartottat. Jószándékú vizsgálók abba a csapdába eshetnek, hogy úgy keresik fel a börtönt vagy rendőrőrsöt, hogy nincsenek tudatában annak, hogy látogatásukkal mit is okoznak. A valóságról nem teljes vagy hamis képet formálhatnak. Akaratlanul is veszélyt hozhatnak azokra a rabokra, akiket aztán később soha nem látogatnak meg. Alibit szolgáltathatnak a kínzások elkövetőinek, akik felhasználhatják azt a tényt, hogy kívülállók felkeresték a börtönt, és semmit nem láttak.

130. Egyértelmű dilemma merülhet fel, ha például nyilvánvaló, hogy az adott helyen nagy számú rabot kínoztak meg, de a félelem miatt egyikük sem hajlandó megengedni a vizsgálónak, hogy felhasználja történetüket. Az egyik lehetőség, a kínzás leállítása érdekében a rabok bizalmával való visszaélés, a másik pedig a bizalom tiszteletben tartása és a szó nélküli távozás; erre a dilemmára mihamarabb hasznos megoldást kell találni. Ha a vizsgáló több olyan rabbal találkozik, akik testén a korbácsolás, ütlegelés, vagy nádpálcával való verés által okozott véraláfutások stb. egyértelmű nyomai láthatók, de a megtorlás miatt egyikük sem hajlandó az ügyről beszélni, hasznos lehet a teljes részlegben az udvaron látványos és nyilvános „egészségügyi inspekciót” szervezni. Ily módon a rabok

128. A látogatásokat legjobb olyan vizsgálókra hagyni, akik azt és az utógondozást szakszerűen tudják elvégezni, és akik munkájukban rendelkeznek kipróbált és bevált eljárási biztosítékokkal. Az a gondolat, hogy valamennyi bizonyíték jobb, mintha egyáltalán nincs bizonyíték, nem érvényes az olyan rabokkal folytatott munkában, akiket a vallomástétel veszélybe sodorhat. A hivatalos és nem kormányzati intézményeket képviselő jószándékú emberek büntetés-végrehajtási intézetekben tett látogatásai nehézségeket okozhatnak, de ami még ennél is rosszabb, 71

“Health care for prisoners: implications of Kalk’s refusal” („Rabok egészségügyi ellátása: Kalk tagadásának vetületei”) The Lancet, vol. 337 (1991), 647-648. old.

39

Isztambul Protokoll


133. Ideális esetben a még őrizetben tartott személyek felkeresése során a tolmácsokat nem helyben kell toborozni, kívülállónak kell lenniük. Ennek célja főleg annak elkerülése, hogy a tolmácsokra vagy családjukra a kíváncsiskodó hatóságok bármilyen nyomást gyakorolhassanak, így próbálják kideríteni, hogy a vizsgáló milyen információk birtokába jutott. A kérdés még összetettebb lehet, ha a fogvatartottak a fogvatartóktól eltérő etnikai csoporthoz tartoznak. Vajon a helyi tolmácsnak a rabbal azonos etnikai csoporthoz kellene tartoznia, hogy elnyerje a rab bizalmát, ugyanakkor kiváltva a hatóságok bizalmatlanságát, aminek eredményeképpen a hatóság esetleg megpróbálja megfélemlíteni a tolmácsot? Ezen túlmenően a tolmács esetleg nem hajlandó olyan ellenséges környezetben dolgozni, ami potenciálisan kockázatot jelenthet számára. Vagy tartozzon a tolmács a fogvatartók etnikai csoportjához, így elnyerve azok bizalmát, viszont elvesztve a rab bizalmát, miközben ez a megoldás még mindig nem zárja ki a tolmács felülről jövő megfélemlítésének lehetőségét? A válasz ideális esetben nyilvánvalóan az, hogy a fenti lehetőségek egyike sem elfogadható. A tolmácsoknak a térségen kívülről kell származnia, és mindenki számára ugyanolyan függetlennek kell látszania, mint a vizsgálók.

között sétáló, a rabok hátán a kínzás igen jól látható jeleit észlelő szakorvos jelentésében arról számolhat be, amit látott, és nem kell azt mondania, hogy a rabok panaszkodtak kínzásra. Ez az első lépés biztosítja a rabok bizalmát a későbbi látogatások esetére. 131. A kínzás egyéb, finomabb formái, például a pszichológiai vagy szexuális kínzás egyértelműen nem kezelhetők ily módon. Ilyen esetekben arra lehet szükség, hogy a vizsgálók egy vagy több látogatás alkalmával tartózkodjanak a megjegyzésektől mindaddig, míg a körülmények lehetővé teszik a fogvatartottak számára, vagy arra ösztönzik őket, hogy ne féljenek annyira és engedélyezzék történetük felhasználását. Az orvosnak és a tolmácsnak meg kell mondania a nevét, és ismertetni kell a vizsgálat lebonyolításában betöltött szerepüket. A kínzás orvosi bizonyítékainak dokumentálásához engedéllyel rendelkező gyakorló egészségügyi szakemberek konkrét ismereteire van szükség. A kínzásra, valamint annak fizikai és pszichológiai következményeire vonatkozó ismereteket a különböző kiadványokból, képzésekből, szakmai konferenciákból és tapasztalatból lehet összegyűjteni. Emellett fontos a kínzás és rossz bánásmód adott térségre jellemző gyakorlatára vonatkozó ismeretek megszerzése is, mivel az ilyen információ alátámaszthatja az egyén ezekről szóló beszámolóját. Az egyének meghallgatásában és a kínzásra vonatkozó fizikai és pszichológiai bizonyítékokra irányuló vizsgálatban, a megállapítások dokumentálásában a gyakorlatot tapasztalt klinikai szakemberek felügyelete alatt kell megszerezni.

134. Az este 8-kor meghallgatott személy ugyanannyi figyelmet érdemel, mint a reggel 8-kor meghallgatott. A vizsgálók szervezzék úgy munkájukat, hogy elegendő idejük legyen és ne dolgozzák túl magukat. Az este 8-kor meghallgatott személlyel szemben (aki ráadásul egész nap várta, hogy elmondhassa történetét) nem tisztességes a meghallgatást az idő miatt röviden lezárni. Hasonlóképpen a falanga-ról szóló 19. történet ugyanannyi figyelmet érdemel, mint az első. A kívülállókkal ritkán találkozó raboknak esetleg soha nem nyílt lehetőségek a kínoztatásukról beszélni. Hibás feltevés lenne azt gondolni, hogy a rabok egyfolytában a kínzásról beszélnek egymás közt. Azok a rabok, akik nem tudnak újdonságot hozzátenni a vizsgálathoz, ugyanannyi időt érdemelnek, mint a többi fogvatartott.

132. Akik még mindig őrizetben vannak, időnként túl nagy bizalmat mutathatnak olyan helyzetekben, amelyekben a meghallgatást lefolytató személy egyszerűen nem garantálhatja a megtorlás elmaradását, ha például a hatóságokkal nem tárgyalták meg a látogatás megismétlését és azt a hatóságok nem fogadták el teljes egészében, vagy az adott személy személyazonosságát nem rögzítették az utógondozás céljából. Minden óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítására, hogy a rabok szükségtelenül ne hozzák magukat kockázatos helyzetbe azzal, hogy naiv módon egy külső személy által nyújtandó védelemben bíznak.

40

Isztambul Protokoll


2. A fogvatartás és a bántalmazás összefoglalása

D. Kérdezési technikák 135. A vizsgálat során számos alapvető szabályt kell betartani (lásd 3. fejezet, C2 (g) szakasz). Természetesen az információ fontos, de még annál is fontosabb a meghallgatott személy, azon túl, hogy az odafigyelés még a kérdezésnél is lényegesebb. Ha csak kérdéseket tesznek fel, csak válaszokat kaphatnak. A fogvatartott számára fontosabb lehet a családról beszélni, mint a kínzásról. Ezt megfelelően figyelembe kell venni, és időt kell hagyni a személyes ügyek megbeszélésére is. A kínzás, különösen a szexuális kínzás nagyon intim téma és esetleg csak a következő vagy egy még annál is későbbi látogatás során merül csak fel. Az egyéneket nem lehet semmilyen formájú kínzásról való beszédre kényszeríteni, ha ettől kényelmetlenül érzik magukat.

137. Az események részletes ismertetése előtt összefoglaló információt kell szerezni, ami magába foglalja a fogvatartás dátumát, helyét és időtartamát, a kínzások gyakoriságát és időtartamát. Az összefoglaló segít az idő hatékony struktúrálásában. Egyes esetekben, ha a túlélőket többször kínozták, esetleg fel tudják idézni, mi történt velük, de gyakran nem tudják pontosan megmondani, hogy az egyes eseményekre pontosan hol és mikor került sor. Ilyen körülmények között tanácsos lehet a történeti elbeszélést a bántalmazások módja szerint felderíteni, a konkrét letartóztatások során lezajlott eseménysor elmondatása helyett. Az életesetmények leírásakor hasonlóan hasznos lehet a „mi történt hol” kérdésre adott válaszokat a lehető legnagyobb mértékben dokumentálni. A fogvatartási helyeket különböző biztonsági, rendőri vagy fegyveres erők üzemeltetik, és a különböző helyeken zajló cselekmények felderítése hasznos lehet a kínzó rendszerről formált kép teljesebb megfogalmazásához. Ha lehetséges térképet szerezni a kínzás helyszínéről, ez hasznos lehet a különböző emberek történeteinek összeállításában. Ez a megoldás gyakran az átfogó vizsgálatban is hasznos eszköznek bizonyul.

E. A háttér dokumentálása 1. A pszichoszociális múlt és az őrizetbe vétel előtti események 136. Amennyiben az állítólagos kínzás áldozata már nincs őrizetben, a vizsgálónak ki kell térnie az adott személy napi életére, a családdal és a barátokkal, a munkahellyel vagy iskolával fennálló kapcsolatára, foglalkozására, érdeklődésére, a jövőre vonatkozó terveire, valamint az alkohol- és droghasználati szokásaira. Emellett a személy fogvatartást követő pszichoszociális környezetére vonatkozó információkat is lényeges azonosítani. Ha az egyén továbbra is őrizetben van, elegendő a foglalkozásra és képzettségre vonatkozó szűkebb pszichoszociális előtörténet felderítése. Rá kell kérdezni a beteg által korábban szedett, orvos által felírt gyógyszerekre; mely azért is különösen fontos, mert az őrizetben tartottaktól esetleg megtagad-hatják az ilyen gyógyszereket, ami súlyos egészésgkárosító következményekkel járhat. A politikai tevékenységre, beállítottságra és véleményre vonatkozó érdeklődés annyiban releváns, amennyiben segít magyarázattal szolgálni az adott személy fogvatartásának vagy kínzásának okára, de ezeket a kérdéseket legjobb közvetett módon feltenni oly módon, hogy a vele szemben emelt vádakra, illetve fogvatartásuk vagy kínzásuk okára kérdeznek rá.

3. A fogvatartás körülményei 138. A következő kérdéseket kell figyelembe venni: Mikor történt? Hol volt? Éppen mit csinált? Ki volt ott? Írja le az Önt elfogó személyeket. Katonai vagy civil személyek voltak, egyenruhában vagy utcai ruhában voltak? Milyen fajta fegyvert viseltek? Mi hangzott el? Volt-e szemtanú? Formális letartóztatás, adminisztratív őrizetbevétel vagy eltűnés történt? Alkalmaztak-e erőszakot, hangzottak-e el fenyegetések? Családtagokkal sort került-e valamilyen közjátékra? Fel kell jegyezni a korlátozó eszközök vagy szembekötés alkalmazását, a szállítóeszközt, a célállomást és a hivatalos személyek nevét, amennyiben ez ismert.

41

Isztambul Protokoll


kínzások esetében az elektromos áram milyenségét, az eszközt, az elektródák számát és formáját. Kérdéseket kell feltenni az öltözetről, a vetkőztetésről és a ruhaváltásról. Fontos feljegyezni a kihallgatás során elhangzottakat, az áldozathoz vágott sértéseket, stb. Az elkövetők egymás közt mirő beszéltek?

4. A fogvatartás helye és feltételei 139. Szerepeltetni kell az ételhez és italhoz, mosdóhoz, világításhoz, hűtés-fűtéshez és szellőzéshez való hozzáférés lehetőségeit és ezek leírását. Emellett dokumentálni kell a családdal, az ügyvédekkel vagy egészségügyi szakemberekkel történt kapcsolatfelvételt, a zsúfoltságot vagy magánelzárás feltételeit, a fogvatartás helyének méreteit és azt, vannak-e más személyek, akik a fogvatartás tényét alá tudják támasztani. A következő kérdéseket kell vizsgálni: Mi történt először? Hova vitték? Került-e sor személyazonosító eljárásra (személyes információk rögzítése, ujjnyomat vétel, fényképezés)? Kérték-e, hogy bármit írjon alá? Ismertesse a cella vagy helyiség állapotát (fel kell jegyezni a méretet, a többi jelenlévő jelenlétét, a világítást, a szellőzést, a hőmérsékletet, a rovarok, rágcsálók jelenlétét, a hálóhelyet és az ételhez, vízhez és WC-hez való hozzáférést). Mit hallott, látott, milyen szagot érzett? Került-e kapcsolatba kinti emberekkel, orvosi ellátáshoz hozzáfért-e? Milyen volt a fogvatartás helyének fizikai elrendezése?

141. Mindegyik bántalmazási forma esetén fel kell jegyezni: a testhelyzetet, a korlátozás jelegét, a testet ért kínzás jellegét annak időtartamával, gyakoriságával, anatómiai elhelyezkedésével, és a test konkrétan érintett területével együtt. Előfordult-e vérzés, koponyasérülés vagy eszméletvesztés? Az eszméletvesztés a koponyasérülés, fojtogatás vagy fájdalom miatt következett be? A vizsgálónak arra is kérdezzen rá, hogy a személy milyen állapotban volt az „esemény” végén? Tudott-e járni? Támogatni kellett vagy vissza kellett-e vinni a cellájába? Másnap fel tudott-e kelni? Mennyi ideig volt dagadt a lábfeje? A kérdésekre adott válaszok olyan teljessé tehetik a kínzás jellemzését, melyet egy, a csak kínzási módszereket tartalmazó lista soha nem lenne képes megadni. A kínzás történeti összefoglalójában szerepelnie kell a testhelyzettel operáló kínzás dátumának, a kínzás ismétlődésének és időtartamának, az egyes epizódok hosszának, a felfüggesztés módjának (fejjel lefelé függőlegesen, vastag pokróccal letakarva vagy közvetlenül kötéllel megkötözve, a lábakon súllyal vagy húzva), valamint a testhelyzetnek. A felfüggesztéses kínzás esetén fontos rákérdezni, a felfüggesztéshez használt anyagra (a kötél, a drót és a textil különböző nyomokat hagy a bőrön a felfüggesztést követően, ha egyáltalán marad nyom). A vizsgálónak szem előtt kell tartania, hogy a kínzás túlélője által a kínzás hosszának megítélése szubjektív, esetleg nem helytálló, hiszen általánosan megfigyelt tény, hogy a kínzás során a tér- és időérzék elvész. A személyt bármilyen módon bántalmazták-e szexuálisan? Lényeges felderíteni, hogy mi hangzott el a kínzás során. Például, a nemi szerveket ért elektrosokkos kínzás során az elkövetők gyakran azt állítják a kínzás áldozatának, hogy innentől kezdve szexuális funkciózavaraik lesznek. Az állítólagos szexuális kínzás – beleértve a nemi erőszakot – felmérésének részletes tárgyalását lásd az V. fejezet D.8. szakaszában.

5. A kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód módszerei 140. A kínzásra és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vonatkozó háttérinformációk beszerzése során nagyon óvatosan kell bánni az adott személyt esetlegesen ért bántalmazási formákra való utalásokkal, sugallmazásokkal. Ez segíthet elválasztani az esetleges szépítéseket a tényleges tapasztalatoktól. A kínzás különféle formáira vonatkozó kérdésekre kapott negatív válaszok azonban segíthetnek az adott személy szavahihetőségének megállapításában. A kérdéseket olyan sorrenben kell feltenni, hogy az azokra adott válaszok összefüggő narratív elbeszéléssé álljanak össze. A következő kérdéseket kell megfontolni. Hol, mikor került sor a bántalmazásra és meddig tartott? Bekötötték a szemét? A bántalmazás formáinak megbeszélése előtt fel kell jegyezni a kínzás során jelenlévő személyeket (nevükkel, beosztásukkal együtt). Ismertetni kell a helyiséget vagy helyet. Milyen tárgyakat figyelt meg? Ha lehet, minden kínzóeszközt részletesen jellemezzen; az elektromos

42

Isztambul Protokoll


függetlenül is kirajzolódik a traumatikus események és a kínzás menetének forgatókönyve.

F. A háttér feltérképezése 142. A kínzás túlélőinek számos fontos okból nehézséget okozhat a kínzás konkrét részleteinek felidézése és elmondása, ezek közé tartoznak:

G. Kínzási módszerek áttekintése

(a) a kínzás során felmerülő tényezők, pl. a szembekötés, elkábítás, eszméletvesztések, stb.; (b) az a félelem, hogy magukra vagy másokra nézve veszélyt hoznak; (c) a vizsgáló orvos vagy tolmács iránti bizalom hiánya; (d) a kínzás és a trauma pszichológiai hatása, pl. a felfokozott érzelmi állapot és a emlékezetkiesések, amelyek az olyan traumával társuló mentális betegség mellett fordulhatnak elő, mint a depresszió és a Poszttraumás Stressz Zavar (PTSD); (e) a koponyát ért ütések, fulladás, a vízbefulladás közeli élmény vagy éhezés következményeként felmerülő neuropszichiátriai memóriazavar; (f) a helyzettel való megközdésre használt védekező mechanizmusok, pl. a tagadás és a elkerülés; (g) az adott kultúra előírásai, melyek a traumatikus élményeket csak rendkívül bizalmas körülmények között engedik feltárni 72.

144. Az események részletes narratív elbeszélésének rögzítését követően tanácsos egyéb lehetséges kínzási módszereket is áttekinteni. Lényeges megismerni a térségben alkalmazott kínzási módszereket, és ennek megfelelően módosítani a helyi irányelveket. A kínzás konkrét formáira vonatkozó kérdések akkor segítenek, ha: (a) a pszichológiai tünetek elhomályosítják az események felidézését; (b) a trauma érzékszervi károsodásokhoz vezetett; (c) felmerül az oganikus agykárosodás lehetősége; (d) mérséklő nevelési és kulturális tényezők állnak fenn. 145. A kínzás fizikai és pszichológiai módszerei közötti különbségtétel mesterséges. Például, a szexuális kínzás általában fizikai és pszichológiai tüneteket egyaránt okoz még akkor is, ha konkrét fizikai bántalmazásra nem került sor. A kínzási módszerek alábbi felsorolásának célja bemutatni a lehetséges bántalmazások néhány kategóriáját. Nem célja, hogy a vizsgálók a kategóriarendszert a jelentésben a kínzási módszerek felsorolására szolgáló ellenőrző listaként vagy modellként használják fel. A módszereket felsoroló megközelítés kontraproduktív lehet, mivel a kínzás által okozott teljes klinikai kép jóval több, mint egy felsorolásban szereplő módszerek által okozott sérülések egyszerű összessége. A tapasztalatok éppen azt mutatják, hogy ha a kínzás ilyen „vázlatos csoportosításával” kerülnek szembe, az elkövetők gyakran a módszerek egyikére összpontosítva arról vitatkoznak, hogy az adott konkrét módszer a kínzás egy formája-e vagy sem. A figyelembe veendő kínzási módszerek közé tartoznak, korlátozás nélkül, a következők:

143. Az adott személy történetében tapasztalható következetlenségek hátterében a fenti tényezők valamelyike vagy mindegyike is állhat. A vizsgáló kérjen további tisztázásra való alkalmat, amennyiben lehetséges. Ha ez nem megoldható, a vizsgálónak olyan egyéb bizonyítékot kell keresnie, ami a történetet alátámasztja vagy cáfolja. A konzekvens támogató részletek összessége alátámaszthatja és tisztázhatja a személy történetét. Bár az egyén esetleg nem képes a vizsgáló által kért részleteket megadni – pl. dátumok, időpontok, gyakoriság és az elkövetők pontos személyazonossága – idővel azonban ettől 72

R. F. Mollica és Y. Caspi-Yavin, „Overview: the assessment and diagnosis of torture events and symptoms” („Áttekintés: a kínzási események és tünetek felmérése és diagnózisa”), a Torture and Its Consequences: Current Treatment Approaches (Kínzás és következményei: aktuális kezelési megközelítések), c. műben, szerk.: M. Başoglu, (Cambridge, Cambridge University Press, 1992), 38-55. oldal

(a) Tompa tárggyal elkövetett testi sértés, mint például ökölcsapás, rúgás, pofon, korbácsolás, drótokkal vagy gumibottal végzett

43

Isztambul Protokoll


megalázó cselekmények végrehajtása; (p) halálra, a családot érő ártalomra, további kínzásra, bebörtönzésre vonatkozó fenyegetések, kivégzés eljátszása; (q) állati támadásra vonatkozó fenyegetés, például kutya, macska, patkány vagy skorpió; (r) az egyén megtörésére használt pszichológiai módszerek, ezen belül árulás kikényszerítése, tanult tehetetlenség, kétértelmű helyzetek előidézése vagy ellentmondó üzenetekkel való befolyásolás; (s) tabuk megsértése; (t) magatartási kényszer, például az áldozat vallásával ellenkező gyakorlat kikényszerítése (például muzulmánok disznóhúsevésre kényszerítése), kínzás vagy más bántalmazás révén kikényszerített, másokat érő ártalom, tulajdon megsemmisítésének kikényszerítése, valamely személy elárulásának kikényszerítése, amely rájuk az ártalom kockázatát hozza; (u) az áldozat rákényszerítése a másra kirótt kínzás vagy atrocitások végignézésére.

verés vagy esés; (b) testhelyzettel operáló kínzás, felfüggesztés alkalmazása, végtagok szétfeszítése, mozgás tartós korlátozása, kikényszerített test-helyzetek; (c) cigarettával, felforrósított eszközökkel, forró folyadékkal vagy vegyianyaggal végzett égetés; (d) elektrosokk; (e) fojtogatás, például nedves és száraz módszerekkel, vízbefojtás, légutak elzárása, nyakszorítás vagy vegyszerek használata; (f) zúzódások, törések, például ujjak összetörése vagy nehéz hengerrel a comb vagy a hát sérülésének előidézése; (g) szúrt, metszett, vágott sérülések, például döfések és lőfegyverrel okozott sebek, köröm alá szúrt drótok; (h) só, erőspaprika, gázolaj, stb. és egyéb vegyi anyagok alkalmazása (sebekben vagy testnyílásokban); (i) nemi szerveken alkalmazott szexuális erőszak, molesztálás, bármilyen eszköz erőszakos alkalmazása, nemi erőszak; (j) ujjperceken és végtagokon okozott zúzódásos sérülések vagy azok amputációja; (k) ujjpercek vagy végtagok orvosi amputálása, szervek sebészeti eltávolítása; (l) pharmakológiai kínzás nyugtatók, neuroleptikumok, paralitikumok, stb. mérgező dózisának felhasználásával; (m) a fogvatartás körülményei, például kicsi vagy zsúfolt cella, magánzárka, nem higiénikus körülmények, mosdólehetőségekhez való hozzáférés megtagadása, nem rendes vagy szennyezett étel és víz, szélsőséges hőmérsékletnek való kitettség, egyedüllét megtagadása és kényszermeztelenség; (n) a normál érzékelési ingerektől való megfosztás – például hang, fény, időérzék, elszigeteltség –, a cellában tapasztalható fény manipulálása, fiziológiai szükségletekkel való visszaélés, alvás, étel, víz, testi funkciók, tisztálkodás, mozgásos tevékenységek, orvosi ellátás, szociális kapcsolatok korlátozása, börtönön belüli elszigetelés, külvilággal fennálló kapcsolat elvesztése (az áldozatokat gyakran elszigetelik, hogy megakadályozzák a kötődések és a csoportidentitás kialakulását, és ösztönözzék a kínzóhoz való traumatikus kötődést); (o) megalázás, például szóbeli bántalmazás,

H. A meghallgatott ismételt traumatizálódásának kockázata 146. Figyelembe véve, hogy az alkalmazott kínzási módszereknek megfelelően más és más fajtájú és mértékű sérülések fordulhatnak elő, az átfogó kórtörténet és fizikálisi vizsgálat következtében összegyűjtött adatokat megfelelő laboratóriumi és röntgen vizsgálatokkal együtt kell értékelni. Fontos szerepet játszik az orvosi vizsgálat során alkalmazandó mindegyik eljárásról nyújtott tájékoztatás és magyarázat valamint a laboratóriumi módszerek részletes ismeretének biztosítása (lásd VI. fejezet B2 (a) szakasz). 147. Meghallgatás, fizikális vizsgálat vagy laboratóriumi vizsgálat során a kínzás túlélője, a túlélőket érintő pszichológiai következmények, különösen a PTSD különféle tünetei miatt, tarthat a kínzás rekonstruálásának emocionális következményeitől. Az eljárásnak az orvosi vizsgálatot megelőző fontos lépése annak ismertetése, hogy a kínzás túlélője mire számíthat. A kínzást túlélők, akik saját országukban maradnak, intenzív félelmet és gyanakvást érezhetnek, hogy újból őrizetbe veszik őket, és gyakran bujkálni kényszerülnek, hogy az újbóli

44

Isztambul Protokoll


őrizetbe vételt elkerüljék. Akiket száműznek, vagy akik elmenekülnek, maguk mögött hagyhatják anyanyelvüket, kultúrájukat, családjukat, barátaikat, munkájukat és mindent, ami számukra ismerős és megszokott.

szubjektívan kell felmérnie, hogy milyen mértékben szükséges a részletek feltárásának erőltetése a jelentés bíróság előtti érvényesítéséhez, különösen, ha a meghall-gatás során az elbeszélő a distressz nyilvánvaló jeleit mutatja.

148. A meghallgatás folyamatát és ebből következően a vizsgálat eredményét befolyásolhatja a kínzás túlélőjének a meghallgatóra adott személyes reakciója (valamint tolmács igénybevétele esetén a tolmácsra adott személyes reakció). Hasonlóan, a vizsgálónak az adott személlyel szembeni személyes reakciója is befolyásolhatja a meghallgatás menetété és a vizsgálat eredményét. Fontos megvizsgálni az eredményes kommunikáció akadályait és megérteni, hogy az ilyen személyes reakciók mit jelenthetnek a vizsgálat szempontjából. A vizsgálónak a kínzások túlélőinek pszichológiai felmérése és kezelése területén jártas kollégákkal folytatott egyeztetés és megbe-szélések révén folyamatosan figyelem-mel kell kísérnie a meghallgatás és a vizsgálat folyamatát. Ez a fajta kollegiális szakmai szupervízió eredményes eszközt biztosíthat a meghallgatás és a vizsgálati folyamat figye-lemmel kísérésében az elfogultságok és az eredményes kommunikáció akadályainak felderítése, valamint a pontos információk megszerzése szempontjából (lásd VI. fejezet C2 szakasz).

I. Tolmácsok alkalmazása 150. Számos szempontból szükséges tolmácsot igénybe venni, annak érdekében, hogy a meghallgató megérthesse az elhangzottakat. Bár a meghallgató és a meghallgatott esetleg egy kicsit értenek valamilyen közös nyelven, a keresett információ azonban gyakran túl fontos az egymás nem teljes megértéséből fakadó hibák kockáztatásához. A tolmácsokat kötelező tájékoztatni, hogy a meghallgatások során általuk hallott és tolmácsolt információ szigorúan bizalmas. A tolmács az a személy, aki az összes információt első kézből, cenzúra nélkül kapja meg. Az embereket biztosítani kell afelől, hogy a megszerzett információkkal sem a vizsgáló, sem a tolmács nem fog semmilyen módon visszaélni (lásd VI. fejezet C2 szakasz). 151. Amennyiben nem hivatásos tolmáccsal dolgozunk,,mindig fennáll a kockázata annak, hogy a vizsgáló elveszti az ellenőrzést a meghallgatás felett. A meghallgatottak elragadtathatják magukat, hogy valaki olyannal beszélhetnek, aki beszéli a nyelvüket, és a meghallgatás elkalandozhat a szóban forgó kérdésektől. Annak a kockázata is felmerül, hogy egy elfogult tolmács félrevezetheti a meghallgatottat, vagy eltorzítja a válaszokat. A tolmáccsal folytatott munka során óhatatlanul elvész információ, amely hol releváns, hol nem. Szélsőséges esetekben még arra is szükség lehet, hogy a vizsgálók a meghallgatások során ne jegyzeteljenek, a meghallgatásokat több rövid részletben bonyolítsák le, hogy legyen idejük az egyes alkalmak között leírni az elhangzottak főbb pontjait.

149. Minden elővigyázatossági intézkedés ellenére a fizikális és pszichológiai vizsgálatok természetüknél fogva újra traumatizálhatják a beteget azáltal, hogy a fájdalmas hatások és emlékek felidézésével a poszttraumás stressz zavar tüneteit erősítik, illetve súlyosbítják (lásd VI. fejezet B2 szakasz). A legtöbb hagyományos társadalomban a pszichológiai nehézségekre és különösen a szexuális ügyekre vonatkozóan feltett kérdések tabunak minősülnek, az ilyen kérdések feltevését tiszteletlennek vagy sértőnek tekintik. Ha a felmerült erőszakos cselekményeknek a szexuális kínzás is részét képezte, az erre hivatkozott személy úgy érezheti, vissza-vonhatatlanul megbélyegződik és erkölcsi, vallási, társadalmi vagy pszichológiai integ-ritásában sérül. A megfelelően moderált meghallgatás szempontjából ezért rendkívül fontos kifejezni az ilyen körülmények tiszte-letteljes ismeretét, továbbá tisztázni a feltárt információk bizalmas jellegét és azok bizalmas kezelésének lehetséges korlátait. Az értékelőnek

152. A vizsgálóknak szem előtt kell tartani, hogy az adott személyhez beszéljenek és tartsanak szemkontaktust még akkor is, ha a meghallgatott természetes módon hajlamos a tolmácshoz beszélni. A tolmács segítségével végzett munka során hasznos az egyes szám második személy alkalmazása, például

45

Isztambul Protokoll


célszerű azt kérdezni, „és utána mit csinált?”, ahelyett, hogy egyes szám harmadik személyben fogalmazna: „kérdezze meg, mi történt ezután”. A vizsgálók gyakran hajlamosak azalatt jegyzetelni, hogy a tolmács a kérdést vagy a meghallgatott válaszát tolmácsolja. Egyes vizsgálók úgy tűnik, nem figyelnek a beszélgetésre, mivel a meghallgatás egy számukra érthetetlen nyelven folyik. Ennek nem szabad megtörténnie, mivel a vizsgáló számára lényeges nem csak a meghallgatott szavainak, hanem testbeszédének, arckifejezésének, hanghordozásának és gesztusainak megfigyelése is, ha teljes képet kívánnak alkotni. A vizsgálók ismerkedjenek meg a meghallgatott nyelvében a kínzáshoz kapcsolódó szavakkal, hogy megmutathassák, ismerik a témát. A vizsgáló hitelességét fokozza, ha rezzenéstelen arc helyett kifejezi érzéseit az olyan kínzáshoz kapcsolódó szavak hallatán, mint a submarino vagy a darmashakra.

esetén a tolmács nemét. Ez különösen akkor fontos, ha egy nőt olyan helyzetben tartanak fogva, amelyben nemi erőszak tudottan előfordult, még akkor is, ha eddig erre nem panaszkodott. A legtöbb kínzásnak még akkor is van szexuális vetülete, ha tényleges szexuális bántalmazás nem kerül sor (lásd V. fejezet, D8 szakasz). A re-traumatizálódás gyakran súlyosabb, ha a nő úgy érzi, olyan valakinek kell elmesélnie a történteket, aki fizikailag hasonlít kínzóihoz, akik óhatatlanul leginkább vagy szinte kizárólag férfiak. Egyes kultúrákban férfi vizsgáló nem kérdezhet ki női áldozatot, és ezt tiszteletben kell tartani. A legtöbb kultúrában azonban, ha csak férfi orvos áll rendelkezésre, sok nő inkább a férfi orvossal beszél más szakmát képviselő nő helyett, annak érdekében, hogy megkaphassák az őket érdeklő orvosi információt és tanácsokat. Ilyen esetben lényeges, hogy amennyiben tolmácsot alkalmaznak, ő nő legyen. Egyes meghallgatottak előnyben részesíthetik továbbá, ha a tolmács nem a közvetlen környékükről származik, egyrészt mivel fennáll a veszély, hogy a kínzásra emlékeztetik őket, másrészt pedig a titoktartást fenyegető vélt veszély miatt (lásd IV. fejezet I szakasz). Ha nincs szükség tolmácsra, legalább a szomatikus kivizsgálás során, amennyiben pedig a beteg úgy kívánja, akár a teljes meghallgatás ideje alatt is jelen kell lennie a vizsgáló csoport egy női tagjának gardedámként.

153. A fogvatartottak látogatása során, amennyiben felmerül annak a lehetősége, hogy a meghallgatottak megbízhatatlannak tartják,.soha ne a helyi tolmácsal dolgozzunk. Emellett tisztességtelen lehet a helyi tolmácsokat politikai foglyokkal kapcsolatba hozni, akiket a látogatás után a helyi hatóságok „kikérdezhetnek” vagy más módon nyomást gyakorolhatnak rájuk. A legjobb olyan független tolmácsokat alkalmazni, akik egyértelműen láthatóan valahonnan máshonnan jönnek. A helyi nyelv folyékony ismeretén túl, a második legfontosabb dolog olyan tapasztalt, képzett tolmáccsal dolgozni, aki érzékeny a kínzás és a helyi kultúra témájára. Az egyéb fogvatartottakat szabályként csak akkor szabad tolmácsolásra igénybe venni, ha nyilvánvaló, hogy a meghallgatott olyan valakit választott, akiben megbízik. Nem fogvatartott személyek meghallgatása esetén e szabályok többsége ugyancsak érvényes, ugyanakkor ilyen helyzetekben könnyebben lehet kívülről behozott (egy helyi személlyel) tolmácsoltatni, ami börtönhelyzetekben csak ritkán lehetséges.

155. A helyzet összetettebb, ha az áldozat, akit szexuálisan bántalmaztak, férfi, mivel őt is zömében vagy teljes egészében férfiak bántalmazták szexuálisan. Ezért egyes férfiak inkább nőkkel ismertetik tapasztalataikat, mivel túlságosan félnek más férfiaktól, mások viszont az ilyen személyes ügyeket nem kívánják egy nő előtt megvitatni. K. Beutalás szükségességére utaló jelek 156. A kínzást orvosi/jogi okból dokumentálni kívánó vizsgálatokat minden lehetséges esetben össze kell kötni az egyéb igények felmérésével, akár szakorvoshoz, pszichológushoz, fizioterapeutához vagy olyan szakemberhez való beutalásról van szó, akik szociális tanácsot és támogatást tudnak nyújtani. A vizsgálóknak ismerniük kell a helyi rehabilitációs és szociális intézményeket. A klinikai szakember az orvosi értékelés során ne

J. Nemi szerepekkel kapcsolatos kérdések 154. Ideális esetben a vizsgáló csoportban mindkét nemhez tartozó szakértőknek is szerepelnie kellene, hogy a kínzásra hivatkozó személy megválaszthassa a vizsgáló és szükség

46

Isztambul Protokoll


159. Fontos tudatosítani, hogy a kínzók megpróbálhatják tetteiket leplezni. A verés fizikai jeleinek elkerülése érdekében a kínzást gyakran széles, tompa tárgyakkal végzik, a kínzás áldozatait néha szőnyeggel vagy falanga esetén cipőkkel borítják, hogy megosszák az egyes ütések erejét. A nyújtás, a zúzásos sérülések és a fojtogatás is a kínzás olyan formáit jelentik, ahol a cél a maximális fájdalom és szenvedés kiváltása minimális bizonyítékkal. Ugyanezen okból az elektrosokk során nedves törölközőt használnak.

habozzon ragaszkodni az általa szükségesnek tartott egyéb szakemberekkel való konzultációhoz és vizsgálatokhoz. A kínzás és rossz bánásmód orvosi bizonyítékainak dokumentálása során az orvosok nem mentesülnek etikai kötelezettségeik alól. A vizsgáló a további orvosi vagy pszichológiai ellátást igényelőket a megfelelő szolgálatokhoz köteles irányítani.

L. Megállapítások és következtetések értelmezése

160. A jelentésben fel kell tűntetni a vizsgáló képesítéseit és szakmai tapasztalatát. Amennyiben lehetséges, a tanú vagy a beteg nevét is meg kell adni. Ha ez jelentős kockázatot jelentene az adott személy számára, célszerű személyi azonosítót alkalmazni, amelynek segítségével a vizsgáló team felismerheti a nyilvántartásban szereplő személyt, más számára azonban nem teszi lehetővé az adott egyén azonosítását. A jelentésben kötelező feltüntetni, ki más volt jelen a helyiségben a meghallgatás vagy annak bármely része során. A jelentésben részletesen ismertetni kell a vonatkozó történetet a hallomásból szerzett értesülések kerülésével, megfelelő esetben pedig be kell számolni a megállapításokról. A jelentést a vizsgáló köteles aláírni, és keltezni, abban szerepeltetnie kell az illetékes joghatóság által esetleg előírt szükséges nyilatkozatokat (lásd IV. melléklet).

157. A kínzás fizikális tünetei a bántalmazás intenzitásának, gyakoriságának és időtartamának, a kínzást túlélő önvédelmi képességének, valamint a fogvatartott kínzás előtti fizikai állapotának függvényében változhatnak. A kínzás más formái lehet, hogy nem okoznak konkrét testi sérüléseket, egyéb állapotokkat azonban előidézhetnek. Például az eszméletvesztéssel járó koponyát ért ütés poszttraumás epilepsziát vagy organikus agykárosodást okozhat. Továbbá, a fogvatartás során a nem megfelelő táplálkozás és elégtelen higiéniai feltételek vitaminhiányos állapotot okozhat. 158. A kínzás egyes formái bizonyos következményektől szétválaszthatatlannak tűnnek. Az eszméletvesztést eredményező, fejre mért ütések különösen fontosak az organikus agykárosodás klinikai diagnózisában. A nemi szerveket ért trauma pedig gyakran összefügg a későbbi szexuális funkciózavarral.

47

Isztambul Protokoll

V. Fejezet – A kínzás fizikai bizonyítékai

kihagyni a kínzással vagy a rossz bánásmód egyéb formáival egybevágó megállapításokat.

V. FEJEZET A KÍNZÁS FIZIKAI BIZONYÍTÉKAI

A. A meghallgatás szerkezeti felépítése 163. A fenti megjegyzések különösen az olyan személyek meghallgatására vonatkoznak, akiket már nem tartanak őrizetben. A meghallgatás és a vizsgálat helyének a lehető legbiztonságosabbnak és legkényelmesebbnek kell lennie. Elegendő időt kell biztosítani a részletes meghallgatás és vizsgálat lebonyolításához. Előfordulhat, hogy a kínzás fizikai vagy pszichológiai bizonyítékainak értékeléséhez nem elég egy 24 órás meghallgatás. Ezen túlmenően az értékelés során bármikor előfordulhat, hogy az olyan helyzetspecifikus változók, mint a meghallgatás dinamikája, a páciens tehetetlenség érzése, mivel intim szférájába hatolnak, a későbbi üldöztetéstől való félelem, az eseményekkel kapcsolatos szégyenérzet és a túlélők bűntudata mind-mind a kínzásélmény körülményeit szimulálhatják. Ez fokozhatja a beteg szorongását és a releváns információk feltárásával szembeni ellenállását. Az értékelés befejezéséhez így szükség lehet egy második, esetleg egy harmadik meghallgatás kitűzésére.

161. A kínzás dokumentálásához szükségesek a tanuk és a túlélők vallomásai. Amennyiben a kínzásnak léteznek fizikai bizonyítékai, azok az adott személyt ért kínzás tényének fontos megerősítő bizonyítékát adják. A fizikai bizonyítékok hiányát azonban nem lehet a kínzás hiányára utaló jelként értelmezni, mivel a személyek ellene elkövetett erőszakos cselekmények gyakran nem hagynak nyomot vagy megmaradó heget. 162. A jogi szempontú orvosi vizsgálatot objektívan és pártatlanul kell lebonyolítani. A szakvéleménynek az orvos klinikai szakértelmén és szakmai tapasztalatán kell alapulnia. A beteg érdekében végzett munka etikai szempontból megalkuvás nélküli pontosságot és pártatlanságot követel, mely a szakmai hitelesség kialakításának és fenntartásának nélkülözhetetlen feltételét képezi. Amennyiben lehetséges, a fogvatartottak vizsgálatát végző klinikai szakembereknek a kínzás igazságügyi orvosszakértői dokumentációját, valamint a fizikai és pszichológiai bántalmazás egyéb formáit tárgyaló speciális képzésben kell részesülnie. Ismerniük kell a beteg bebörtönzésének konkrét területén alkalmazott kínzási módszereket és börtönkörülményeket, valamint a kínzás általános utóhatásait. Az orvosi szakvéleményt tényszerűen és körültekintően kell megfogalmazni, a szakzsargont célszerű kerülni. Az orvosi szakkifejezéseket lényeges a laikusok számára is érthető módon megfogalmazni. Az orvosnak nem szabad feltételeznie, hogy az orvosi-jogi szakvéleményt kérő hivatalos személy az összes lényeges tényt feltárta. Az orvos felelőssége felderíteni az általa relevánsnak tartott minden lényeges megállapítást, és erről beszámolni még akkor is, ha az orvosi vizsgálatot kérő fél ügye szempontjából az irrelevánsnak vagy épp kedvezőtlennek minősülhet. Az orvosi-jogi szakvéleményből semmilyen körülmények között nem lehet

164. A bizalom lényeges elem a bántalmazás pontos felidézésének kiváltásában. A kínzáson vagy egyéb bántalmazáson átesett személyek bizalmának elnyeréséhez aktív figyelemre, körültekintő kommunikációra, udvariasságra, valódi empátiára, őszinteségre van szükség. Az orvosoknak képesnek kell lenniük egy olyan bizalmi légkör kialakítására, amell lehetővé teszi a létfontosságú, bár esetleg igen fájdalmas vagy szégyenteljes tények feltárását. Fontos annak tudatában lenni, hogy e tények néha olyan bensőséges titkok, amiket az adott személy első alkalommal tár fel az adott pillanatban. A kényelmes környezet, a meghallgatásokra fordított elégséges idő, a frissítők és a mosdóhoz való hozzáférés biztosítása mellett a klinikai szakembernek azt is el kell magyaráznia, hogy a beteg mire számíthat az értékelés során. A klinikusnak oda kell figyelnie a kérdések hangnemére, megfogalmazására és sorrendjére (az érzékeny kérdéseket célszerű a bizalmi kapcsolat

48

Isztambul Protokoll


számára, mivel az esetek zömében az ő kínzásuk véget ért. Azonban amennyiben a vizsgáló megfelelő empátiát tanúsít, fokozhatja annak a csekély vigasznak a súlyát, hogy meghallgatott tudja: az információ valamilyen jövőbeni célt szolgál. Bár ez magától értetődőnek tűnhet, a börtönöket felkereső vizsgálók túlságosan gyakran annyira az információk megszerzésére összpontosítanak, hogy elmulasztják a meghallgatottal szemben empátiát gyakorolni.

kialakulása után feltenni) és nyugtáznia kell, hogy a beteg szükség esetén szünetet tarthat, vagy dönthet úgy, hogy valamely kérdésre nem válaszol. 165. Az orvosok és tolmácsok kötelesek az információkat titkosan kezelni és azokat csak a beteg beleegyezésével tárhatják fel mások számára (lásd III. fejezet C szakasz). Minden személyt egyénileg, privát körülmények között kell vizsgálni. A pácienst tájékoztatni kell az értékelés titkosságára bármilyen állami vagy igazságügyi hatóság által kirótt korlátról. A meghallgatottat egyértelműen tájékoztatni kell a meghallgatás céljáról. Az orvosoknak gondoskodni kell arról, hogy az informált beleegyezés az orvosi vizsgálat lehetséges előnyeinek és hátrányos következményeinek megfelelő bemutatását és megértését követően szülessen meg, továbbá lehetővé kell tenni, hogy a páciens a beleegyezést önkéntesen, bármilyen más fél, különösen rendészeti vagy igazságügyi szervek kényszerítő befolyása nélkül adja meg. Az adott személy jogosult az értékelést visszautasítani. Ilyen körülmények között a klinikai szakembernek dokumentálnia kell az értékelés megtagadásának indokát. Ezen túlmenően, amennyiben az adott személy fogvatartott, a jelentést ügyvédjének és egy másik egészségügyi hivatalos személynek is alá kell írnia.

B. Kórtörténet 168. Teljes körű kórtörténetet kell dokumentálni, beleértve a korábbi orvosi, sebészeti vagy pszichiátriai problémákra vonatkozó információkat is. Gondoskodni kell arról, hogy a fogvatartás időszaka előtt előfordult esetleges sérüléseket és azok utóhatásait is rögzítsék. Kerülni kell a rávezető kérdéseket. A vizsgálatokat úgy kell alakítani, hogy a fogvatartás során átélt események nyílt végű, kronológiai beszámolóját szerezzék meg. 169. A konkrét történeti információk hasznosak lehetnek a térségben gyakorolt kínzásokra vonatkozó információnak az egyéni bántalmazásra vonatkozó állításokkal való összekapcsolásához. A hasznos információkra példa lehet a kínzóeszközök, testhelyzetek, a korlátozó módszerek leírása, az akut vagy krónikus sebesülések és fogyatékosságok ismertetése, valamint az elkövetőket és a fogvatartás helyét azonosító adatok. Miközben a kínzás túlélőinek élményeire vonatkozó pontos információ rögzítése igen lényeges, a nyitott meghallgatási módszerek megkövetelik, hogy a kérdezettek élményeiket saját szavaikkal, saját visszaemlékezésük alapján mondják el. A kínzást túlélt személynek gondot okozhat a tapasztalatok és tünetek szavakba öntése. Egyes esetekben segítséget nyújthat a traumás eseményekkel kapcsolatos tünetlisták vagy ezekre vonatkozó kérdőívek használata. Amennyiben az interjú készítője úgy véli, hogy ezen eszközök használata segítséget nyújthat, számos kérdőív közül választhat; azonban ezek egyike sem konkrétan a kínzások áldozataira vonatkozik. A kínzás túlélőjének minden panasza jelentős. Bár a fizikai megállapításokhoz ezek esetleg nem kapcsolódnak, mindről be kell számolni. Dokumentálni kell a bántalmazások konkrét

166. A páciensek attól tarthatnak, hogy a vizsgálat során feltárt információkat nem lehet biztonságban megóvni attól, hogy az üldöző kormányzati szervek ahhoz hozzáférjenek. A félelem és bizalmatlanság különösen erős lehet olyan esetekben, amelyeknél a kínzásban orvosok vagy egyéb egészségügyi dolgozók is részt vettek. A vizsgáló számos helyzetben a többségi kultúra és etnikai csoport tagja, míg a páciens a meghallgatási helyzetet és a meghallgatás helyét tekintve, valószínűleg kisebbségi csoporthoz vagy kultúrához tartozik. Ez az egyenlőtlenségi dinamika megerősítheti a vélt és valós hatalmi egyensúlytalanságot és fokozhatja a vizsgált személy félelem, bizalmatlanság és kényszerű alávetés érzetét. 167. A még őrizetben lévő emberek számára a legfontosabb dolog, amit a vizsgálótól kaphatnak, az empátia és az emberi kapcsolat. A vizsgálat maga esetleg semmilyen konkrét előnnyel nem jár a meghallgatott személy

49

Isztambul Protokoll


szerepel a fejfájás, hátfájás, emésztőbélrendszeri tünetek, szexuális diszfunkciók és izomfájdalom. Az általános pszichológiai tünetek közé tartoznak a depresszív szimptómák, szorongás, inszomnia, rémálmok, emlékvillanások (flashback) és visszaemlékezési nehézségek (lásd VI. fejezet, B2 szakasz).

formáihoz fűződő akut és krónikus tüneteket és diszfunkciókat, valamint az azokat követő gyógyulási folyamatokat.

1. Akut tünetek 170. A vizsgált személyt meg kell kérni, hogy ismertesse az állítólagos bántalmazás konkrét módszerei eredményeképpen keletkezett sérüléseit. Ezek között lehet például vérzés, zúzódás, duzzadás, nyílt seb, nyálkahártya felmaródása, törés, ficam, izületi ártalom, vérköpés, légmell, a dobhártya perforációja, a húgy és ivarszervek sérülése, égés (az égés fokának megfelelően elszíneződés, bulla vagy nekrózis) elektromos sérülések (a léziók mérete és száma, színe és felületi jellemzői), vegyszer okozta sérülések (színe, nekrózis jele), fájdalom, érzéketlenség, székrekedés és hányás. Az egyes tünetek intenzitását, gyakoriságát és időtartamát is rögzíteni kell. A későbbi bőrléziók kialakulását is ismertetni kell, annak megjelölésével, hogy maradt-e utánuk sebhely. Az elbocsátáskori egészségi állapotra is rá kell kérdezni; a beteg tudott járni vagy ágyba kényszerült? Ha igen, mennyi időre? Mennyi idő alatt gyógyultak be a sebek? Elfertőződtek? Milyen kezelést kapott? Orvostól vagy hagyományos gyógyítótól kapott kezelést? Tudni kell arról, hogy maga a kínzás vagy annak utóhatásai elhomályosíthatták a fogvatartottnak az ilyen megfigyelésre való képességét, és ezt dokumentálni kell.

3. A meghallgatás összefoglalása 172. A kínzás áldozatai olyan sérüléseket szenvedhetnek, amelyek lényegesen eltérnek a trauma egyéb formáitól. Bár az állítólagos sérülések esetén jellegzetesek lehetnek az akut léziók, a léziók zöme a kínzástól számított mintegy 6 héten belül nyom nélkül gyógyul, vagy legfeljebb nem specifikus sebhelyet hagy. Ez gyakran előfordul, amikor a kínzók olyan módszereket alkalmaznak, melyek megakadályozzák vagy csökkentik a sérülés azonosítható jeleit. Ilyen körülmények között a fizikai vizsgálat az egészséges határértékeken belül lehet, ez azonban semmiképpen sem cáfolja a kínzásra vonatkozó állítást. A kínzásra vagy rossz bánásmódra vonatkozó konkrét állítások alátámasztásának gyakran fontos forrását képezi a beteg által megfigyelt akut léziók részletes ismertetése és az ezt követő gyógyulási folyamat.

C. Testi vizsgálat 173. A háttér-információk beszerzését és a beteg tájékozott beleegyezésének megszerzését követően képesített orvosnak kell elvégezni a teljes körű fizikai kivizsgálást. A páciens számára minden lehetséges esetben biztosítani kell, hogy megválaszthassa az orvos és – amennyiben szükséges – a tolmács nemét. Amennyiben az orvos neme eltér az alanyétól, a vizsgált személlyel azonos nemű kísérőt kell bevonni, ha csak a páciens nem tiltakozik ellene. Fontos, hogy a páciens tisztában legyen azzal, hogy ő irányítja az eseményeket, azaz jogosult a vizsgálatot korlátozni, vagy azt bármikor leállítani (lásd IV. fejezet, J szakasz).

2. Krónikus tünetek 171. Információt kell szerezni azokról a fizikai betegségekről, amelyek az egyén véleménye szerint a kínzással vagy a rossz bánásmóddal függnek össze. Fel kell jegyezni az egyes tünetek súlyosságát, gyakoriságát és időtartamát, az esetleges járulékos fogyatékosságot vagy orvosi illetve pszichológiai ellátás szükségességét. Egyes fizikai tünetek, például az elektromos áram vagy nagy hőfokú égés okozta sebhelyek, a csontozat deformálódása, a törések rossz gyógyulása, fogászati sérülések, hajvesztés és az izom kötőszövetes átalakulása fennmaradhat még akkor is, ha az akut léziók utóhatásai hónapok vagy évek múlva nem azonosíthatók. Az általános szomatikus panaszok között

174. Ebben a szakaszban számos esetben hivatkozunk a szakorvoshoz történő beutalásra és a további vizsgálatokra. Amennyiben a páciens nem fogvatartott, lényeges, hogy a szakorvos egészségügyi és pszichológiai

50

Isztambul Protokoll


lehetséges esetben lényeges fényképet készíteni. A vizsgálónak végső soron véleményt kell mondania a lézió eredetéről: idegenkezűség vagy önkezűség okozta, a véletlen vagy betegség folyamatának eredménye. 73 74

ellátóintézményekhez való kapcsolata biztosított legyen, mely lehetővé teszi a vizsgálat során felismert szükségletek kielégítését. Számos helyzetben előfordul, hogy bizonyos diagnosztikai eszközök nem állnak rendelkezésre, ezek hiánya azonban nem érvénytelenítheti a jelentést (a lehetséges diagnosztikai vizsgálatok további részletei a 2. Mellékletben szerepelnek).

2. Arc 177. Az arc szöveteit tapintással kell megvizsgálni, mely lehetővé teszi a törés, sercegés, duzzanat vagy fájdalom azonosítását. Az összes kraniális ideg mozgató és érzékelő komponensét, köztük a szaglást és ízlelést is vizsgálni kell. Az arctörések diagnosztizálásához és jellemzéséhez, az illeszkedés meghatározásához, valamint a kapcsolódó lágyszöveti sérülések és szövődmények diagnosztizálásához a rutinszerű röntgen helyett a legjobb a komputertomográfiás (CT) vizsgálat. A koponyán belüli és a nyakszirti gerincsérülések gyakran arctraumával párosulnak.

175. Állítólagos, közelmúltban történt kínzást követően, ha a kínzás túlélője még mindig viseli a kínzás során viselt ruháját, a ruhákat mosás nélkül kell vizsgálatra küldeni, majd tiszta öltözetet kell biztosítani. A vizsgáló helyiséget minden lehetséges esetben a vizsgálathoz elégséges orvosi felszereléssel és világítással kell ellátni. Minden hiányosságot fel kell jegyezni a jelentésben. A vizsgálónak fel kell jegyeznie minden vonatkozó pozitív és negatív megállapítást az összes sérülés helyének és jellegének rögzítésére szolgáló testábrák alkalmazásával (lásd 3. Melléklet). A kínzás egyes formái, például az elektrosokk vagy a tompa tárgyakkal okozott trauma kezdetben nem észlelhetők, egy későbbi vizsgálat során azonban ezekre is fény derülhet. Bár a kínzóik fogságában lévő rabok lézióit ritkán lehetséges fényképen rögzíteni, a fényképezésnek a vizsgálatok rutinszerű részét kell képeznie. Amennyiben fényképezőgép rendelkezésre áll, még mindig jobb rossz minőségű fényképeket készíteni, mint egyáltalán nem készíteni fotókat. Ezeket a lehető leghamarabb professzionális fényképekkel kell lecserélni (lásd III. fejezet, C5 szakasz).

(a) Szem 178. A szemet számos különböző trauma érheti, például a kötőhártya bevérzése, a lencse elmozdulása, a subhyaloideális bevérzés, a szemgolyó mögötti bevérzés, a retinabevérzés, vagy a látómező elvesztése. Ha a szemet ért trauma vagy betegség gyanúja felmerül, szemészeti konzultációt kell kérni, tekintve a kezelés hiányának vagy a helytelen kezelés komoly következményeit. A szemüregi törések, a szemgolyó és a szemgolyó mögötti képleteket ért lágyszöveti sérülések diagnosztizálásához a CT a legjobb vizsgálati módszer. A lágyszöveti sérülések azonosítását kiegészítheti a mágneses rezonancia (MRI) vizsgálat. A szemgolyót ért trauma értékelésére alternatív módszert kínál a nagy felbontású ultrahang.

1. Bőr 176. A vizsgálatnak a teljes testfelületre ki kell terjedni, hogy lehetőség legyen azonosítani az általános bőrbetegségek, például az A-, B- és C-vitamin hiányt, a kínzás előtt fennállt léziók vagy a kínzás által okozott léziók jeleit, például horzsolások, vérömlenyek, véraláfutások, szúrt sebek, cigaretta vagy felhevített eszközök okozta égések, elektromos sérülések, alopecia és körömeltávolítás. Kínzás okozta léziókat azok helye, szimmetriája, alakja, mérete, színe és felülete (például pikkelyes, kérges, fekélyesedő) szerint, valamint a környező bőrfelülethez képesti körülhatároltságuk és szintjük szerint kell körülírni. Minden

(b) Fül 179. A súlyos verés gyakori következménye a fület ért trauma, különösen a dobhártya szakadása. A hallójáratot és a dobhártyát 73

O. V. Rasmussen, “Medical aspects of torture” ( „A kínzás orvosi vetületei”), Danish Medical Bulletin, vol. 37, 1. sz. melléklet (1990), 1-88. old. 74 R. Bunting, “Clinical examinations in the police context” („Klinikai vizsgálatok rendőrségi összefüggésben”), Clinical Forensic Medicine, szerk.: W. D. S. McLay, (London, Greenwich Medical Media, 1996), 59-73. old.

51

Isztambul Protokoll


otoszkóppal kell megvizsgálni, a sérüléseket le kell írni. A Latin-Amerikában telefono néven ismert gyakori kínzási forma keretében az egyik vagy mindkét fülre kemény pofont mérnek, ez gyorsan növeli a nyomást a hallójáratban és a dobhártya szakadását okozza. A 2 milliméternél kisebb átmérőjű dobhártya szakadások felderítéséhez azonnali vizsgálat szükséges, ezek 10 napon belül gyógyulhatnak. A középfülben vagy a külső fülben folyadék jelenhet meg. Ha a laboratóriumi elemzés fülváladékozást állapít meg, a törés elhelyezkedését MRI vagy CT segítségével kell meghatározni. Egyszerű szűrési módszerek segítségével vizsgálni kell a hallásvesztés lehetőségét. Szükség esetén fülorr-gégész szakorvos végezze el a hallásvizsgálatot. A halántékcsont törését vagy a hallócsontocskák zavarát legjobban CT, ezután hypocyclois mozgással végzett tomográfia, végső soron lineáris tomográfia segítségével lehet meghatározni.

hogy a fogszuvasodás, az ínysorvadás vagy a lyukas fogak állapota romoljon. Gondos fogászati kórtörténetet kell fölvenni és amennyiben létezik fogászati nyilvántartás, azt el kell kérni. A közvetlen trauma vagy elektrosokkos kínzás a fogideg szakadását, fogtörést, a tömések elmozdulását és protézistörést okozhat. Fel kell jegyezni a fogszuvasodást és az ínysorvadást. A rossz állapotú fogazat lehet a fogvatartás körülményeinek következménye, de a fogvatartás előtt is fennállhatott már. A szájüreget gondosan meg kell vizsgálni. Elektromos árammal való kínzás során a páciens elharaphatja nyelvét, ínyét vagy ajkát. A különböző tárgyak vagy anyagok szájba kényszerítése és az elektromos áram alkalmazása is sérüléseket okozhat. A röntgen és az MRI képes meghatározni a lágyszövetek, az állkapocs és a fogak traumájának mértékét.

(c) Orr

183. A törzs vizsgálatának a bőrsérülések megállapításán kívül a fájdalmas, érzékeny vagy kényelmetlenséget okozó területek felderítésére kell irányulnia, amelyek az izomzat, a bordák vagy a hasüregi szervek sérülését mutathatja. A vizsgáló köteles figyelembe venni az izmon belüli, a hashártyán és a hasüregen belüli vérzés, valamint valamely belső szerv zúzódásának vagy sérülésének lehetőségét. Az ilyen sérülések megerősítésére ultrahangos, CT vizsgálatot illetve csontszcintigráfiás vizsgálatot kell alkalmazni, amennyiben az eszközök reálisan rendelkezésre állnak. A szív és érrendszer, a tüdő és a hasüreg rutinszerű vizsgálatát a szokásos módon kell elvégezni. Fogságban a korábban meglévő légzési rendellenességek valószínűleg súlyosbodnak, gyakran új légzési rendellenességek alakulnak ki.

3. Mellkas és hasi terület

180. Az orrsövény állását, sercegését és ferdülését vizsgálni kell. Az egyszerű orrtöréshez elegendő lehet a szabványos orr röntgen. Összetett orrtörés esetén, ha az orrsövény porcos állománya elmozdult, CT vizsgálatot kell végezni. Orrfolyás esetén ajánlott a CT vagy az MRI alkalmazása. (d) Áll, száj- és garatüreg, és a nyak 181. A verés állcsonttörést vagy diszpozíciót eredményezhet. Az arc alsó részére és az állra mért verés gyakran eredményezi az rágóizület szindrómáit. Vizsgálni kell, hogy a páciensnél megjelenik-e a nyelvcsont vagy a gégeporc recsegése, ami a nyakat ért ütések eredménye. A garatra vonatkozó megállapításokat részletesen fel kell jegyezni, köztük az elektrosokkból vagy egyéb traumából származó égéseknek megfelelő léziókat. Fel kell jegyezni továbbá az ínyvérzést és az íny állapotát.

4. Vázizom rendszer 184. A vázizomzati fájdalmakra vonatkozó panaszok igen gyakran előfordulnak a kínzások túlélőinél. 75 Ezek származhatnak ismételt verésből, felfüggesztésből, egyéb testhelyzeti kínzásból vagy a fogvatartás

(e) Szájüreg és fogak 182. A fogorvosi vizsgálatot fogvatartás során az időszakos egészségügyi vizsgálat részének kell tekinteni. Ezt a vizsgálatot gyakran elhanyagolják, azonban a fizikai vizsgálat fontos részét képezi. Előfordulhat, hogy a fogápolást szándékosan megtagadják,

75

52

Lásd a 73-as lábjegyzetet.

Isztambul Protokoll


általános fizikai környezetéből. 76 Lehetnek továbbá szomatikus fájdalmak (lásd VI. fejezet, B2 szakasz). Ugyan nem specifikusak, viszont dokumentálni kell őket. Gyakran jól reagálnak a fizioterápiára.77 A csontváz fizikai vizsgálatának ki kell terjednie az izületek, a gerinc és a végtagok mobilitásának vizsgálatára. Fel kell jegyezni az összes mozgással, összehúzódással, erőkifejtéssel járó fájdalmat, a keringési elégtelenségre utaló jeleket, deformitással járó vagy azzal nem járó töréseket és diszpozíciókat. A diszpozícióra, törésre és csontvelőgyulladásra vonatkozó gyanút röntgen segítségével kell értékelni. Csontvelőgyulladás gyanúja esetén rutin röntgenfelvételt kell készíteni, amelyet háromfázisú csontszcintigráfia követ. Az ínszalagokat, inakat és izmokat ért sérüléseket legjobb MRI-vel értékelni, de izületi vizsgálatot is lehet végezni. Ez a vizsgálat az akut stádiumban felderítheti a bevérzést és az esetleges izomszakadást. Az izmok általában teljesen meggyógyulnak hegesedés nélkül; így a későbbi képalkotó eljárások negatív eredményt mutatnak. Az olyan izmok, amelyeknél az idegi összeköttetés megszakadt, valamint a keringési elégtelenséggel működő izmok az MRI és a CT alatt izomfibrózisként jelennek meg. A csontzúzódásokat MRI vagy szcintigráfia segítségével lehet felderíteni. A csontzúzódás általában nyom nélkül gyógyul.

6. Központi és perifériás idegrendszer 186. A neurológiai vizsgálat során a koponyaidegeket, az érzékszerveket és a perifériás idegrendszert kell értékelni, ellenőrizve az esetleges traumához, vitaminhiányhoz vagy betegséghez kapcsolódó motoros és szenzoros neuropátia fennállásának lehetőségét. A kognitív képességet és a mentális státuszt is értékelni kell (lásd VI. fejezet, C szakasz). A függesztéses kínzásról beszámoló személyek esetében külön figyelmet kell fordítani a kar ideg-és érhálózatának vizsgálatára (aszimmetrikus kézerősség, a csukló lógása, kargyengeség változó érzékeléssel és ínreflexszel). A kínzással összefüggő traumából fakadhat ideggyökér-bántalom, egyéb neuropátia, az agyidegek deficitje, fokozott fájdalomérzékenység, érzékvesztés, túlérzékenység, testhelyzet változtatás, hőérzékelés, motorosfunkciók, járás és koordináció változása. Akiknél szédülés és hányás lépett fel, vizsgálni kell a vesztibuláris rendszert, és fel kell jegyezni a nystagmusra utaló jeleket. A radiológiai értékelés keretében MRI vagy CT vizsgálatot kell végezni. Az agy és a hátsó koponyaárkok radiológiai értékelését CT helyett lehetőleg MRI-vel kell végezni.

D. A speciális kínzási formákat követő vizsgálat és értékelés

5. Húgyivarszervi rendszer 185. A nemi szervek vizsgálatát csak a beteg beleegyezésével lehet elvégezni, szükség esetén egy későbbi vizsgálatra kell halasztani. Ha a vizsgáló orvos neme eltér a páciensétől, kísérőnek kell jelen lennie. Bővebb tájékoztatás a IV. fejezet J szakaszában található. A szexuális támadások áldozatainak vizsgálatára vonatkozó bővebb információ az alábbi D8 szakaszban található. A nemi szerveket és a húgyutat ért trauma felderítésére ultrahangos vizsgálatot vagy dinamikus scintigráfiát lehet végezni.

187. Az alábbiakban nem célunk a kínzás összes formáinak kimerítő felsorolását szerepeltetni, viszont részletsebben kívánjuk ismertetni a kínzás általánosabban elterjedt formái közül több forma orvosi vetületeit. Az orvosnak minden egyes sérülésre és a sérülések átfogó mintájára vonatkozóan meg kell állapítani azon összeillés fokát, mely a sérülések megjelenése, valamint azok páciens által megnevezett okai között állnak fenn. Általában a következő kifejezéseket alkalmazzák: (a) nem konzekvens: a sérülést nem okozhatta az ismertetett trauma; (b) konzekvens: a sérülést okozhatta az ismertetett trauma, azonban nem specifikus, számos egyéb oka lehet; (c) nagyon konzekvens: a sérülést okozhatta az ismertetett trauma és kevés egyéb lehetséges oka van;

76

D. Forrest, “Examination for the late physical after-effects of torture” („A kínzás kései fizikai utóhatásainak vizsgálata”), Journal of Clinical Forensic Medicine, vol. 6 (1999), 4-13. old. 77 Lásd a 73-as lábjegyzetet

53

Isztambul Protokoll


hozhatnak létre. Ez rendszerint a csukló belső oldalán szokott előfordulni, ha az illető kezét szorosan összekötözték.

(d) tipikus: a sérülés megjelenése általában előfordul ilyen jellegű traumánál, de vannak más lehetséges okok; (e) diagnosztikai jellemző: e sérülés megjelenését az ismertetetten kívül más nem okozhatta. 188. Végső soron a kínzásról szóló történet felmérésben nem az a fontos, hogy az egyes sérülések mennyiben vágnak egybe valamelyik konkrét kínzási formával, hanem az összes sérülés átfogó értékelése (a kínzási módszerek felsorolását lásd a IV. fejezet G szakaszában).

191. A vérömlenyek és zúzódások a lágy szövetben a tompa tárggyal okozott trauma miatt az erek sérülése hatására kialakuló bevérzett területek. A vérömleny kiterjedése és súlyossága nem csak az alkalmazott erő nagyságától, hanem az érintett szövet szerkezetétől és érellátásától is függ. Vérömleny könnyebben alakul ki csont felett található vékony bőrszöveten vagy zsírosabb területeken. A zúzódások vagy purpura kialakulásához számos egyéb egészségügyi körülmény, köztük a vitamin vagy egyéb tápanyaghiány is hozzájárulhat. A vérömlenyek, és horzsolások arra utalnak, hogy adott bőrfelületen nagy erőhatást alkalmaztak. A zúzódás vagy egyéb horzsolások hiánya azonban nem jelenti azt, hogy az adott területet nem érte nagy bántalmazás. A vérömlenyek mintát alkothatnak, amelyek az azokat okozó eszköz körvonalait rajzolhatják ki. Például a sín alakú zúzódás akkor jöhet létre, ha például gumibotot vagy nádpálcát alkalmaztak. A zúzódás alakjáról következtetni lehet a tárgy alakjára. A vérömlenyek felszívódásuk során folyamatos színváltozáson esnek át. A legtöbb zúzódás kezdetben sötétkék, lila vagy bíborszínű. Ahogy a zúzódásban található hemoglobin lebomlik, a szín fokozatosan lilára, zöldre, sötétsárgára, világossárgára vált, majd eltűnik. Nagyon nehéz azonban a vérömlenyek megjelenésének pontos időpontját megállapítani. Egyes bőrtípusoknál a zúzódások gyógyulást követően olyan hiperpigmentációhoz vezethet, ami több éven át fennáll. A mélyebb szubkután szövetekben kialakuló vérömlenyek csak a sérülés után több nappal jelenhetnek meg, amikor a vér eléri a felszínt. Amennyiben a páciens állítólagosan elszenvedett zúzódásokról számol be, azonban a vérömleny nem azonosítható, az áldozatot több nap elteltével újból meg kell vizsgálni. Figyelembe kell venni, hogy a zúzódások végleges pozíciója és alakja nem áll kapcsolatban az eredeti traumával valamint, hogy az ismételt vizsgálat idejére egyes léziók kifakulhatnak. 78

1. Verés és más tartós nyomot nem hagyó trauma (a) Bőrkárosodás 189. A kínzásra gyakran jellemzőek az akut sérülések, mivel olyan idegen kezű sérülések mintáját mutatják, ami eltér a nem idegen kezű sérülésektől, például alakjuk, ismétlődésük és a testen való elhelyezkedésük szerint. Mivel a legtöbb sérülés a kínzástól számított mintegy 6 héten belül begyógyul és nem vagy csak nemspecifikus sebhelyet hagy, a kínzásra vonatkozó állítást az akut sérülések jellegzetes története és a gyógyulásig tartó folyamat támaszthatja csak alá. A bőrön ütéssel okozott tartós elváltozás nem gyakori, nem specifikus és általában diagnosztikai jelentőséggel sem bír. A szorítókötések tartós alkalmazását diagnosztikailag igazoló jel a kar vagy a láb általában a csukló vagy a boka körül körkörösen kiterjedő lineáris terület, mely a tompa tárggyal okozott erőszak következménye. Ez a terület kevés szőrszálat vagy szőrtüszőt tartalmaz, mely valószínűleg a sebhelyes kopaszodás (cicatricial alopecia) egy formája. Nem létezik spontán bőrbetegség formájában megjelenő differenciáldiagnózis, amellett, hogy a mindennapi életben is nehezen elképzelhető az ilyen jellegű trauma előfordulása. 190. Az akut sérülések közül a bőr felületi horzsolásos sérülései megjelenhetnek horzsolás, karcolás, súrlódásos-égéses típusú vagy nagyobb felületi sebek formájában. A horzsolások mintázata néha megmutatja a sérülést okozó eszköz vagy felület körvonalait. Az ismételt vagy mély horzsolások bőrtípustól függően alul- vagy túlpigmentált felületeket

78

S. Gürpinar and S. Korur Fincanci, “Insan Haklari Ihlalleri ve Hekim Sorumlulugu” (Human rights violations and responsibility of the physician) (“Az emberi jogok megsértése és az orvos

54

Isztambul Protokoll


192. A test kiálló részein könnyen kialakulnak véraláfutások, a bőr és az alatta található lágyszövetek szakadása vagy zúzódása könnyen létrejöhet az ütés erejének nyomása miatt, mivel a bőr összenyomódik a tompa tárgy és a bőr alatti szövetek alatt található csont felülete között. Ha azonban elegendő erőt alkalmaznak, a bőrt a test bármely részén fel lehet szakítani. Az aszimmetrikus hegek, a szokatlan helyen található hegek és sebhelyek diffúz elterjedése mind szándékos megsebesítésre utal. 79

keskeny, hipertrófiás vagy hiperpigmentált szélek rajzolják körül őket. Ez látható például, az elektromosan felhevített fémpálcával vagy gázöngyújtóval végzett égetést követően. Ha sok a sebhely, nehéz differenciáldiagnózist felállítani. A spontán jelentkező gyulladásos folyamatoknál nincs meg a jellegzetes határfelület, és ezek csak ritkán mutatnak súlyos szövetkárosodást. Az égetés hipertrófiás vagy keloidos hegeket is okozhat, például az égő gumival okozott égetést követően. 195. A körömágy égetését követő körömnövekedés során csíkos, vékony, deformálódott köröm nő, ami néha hosszában töredezett lehet. Ha a körmöt letépték, a proximális körömredőben a szövetek túlburjánzása jelenhet meg, ami kúszóhártya kialakulását eredményezi. Az egyetlen releváns differenciáldiagnózis a Lichen planus által okozott körömelváltozás, ezt azonban általában nagy kiterjedésű bőrsérülés kíséri. Másrészt viszont a gombás fertőzéseket a fenti elváltozásoktól eltérő megvastagodott, sárgás, töredezett körmök jellemzik.

193. A korbácsolás nyomai gyógyult zúzódások formájában jelentkezhetnek. Ezek a sebhelyek pigment-hiányosak és gyakran hipertrófiásak, keskeny, hiperpigmentált csíkok veszik körül őket. Az egyetlen differenciáldiagnózis a növényi eredetű bőrgyulladás, ezt azonban a hiperpigmentáció és nagyságukat tekintve rövidebb sebhelyek jellemzik. Ezzel szemben a szimmetrikus, atrófiás, pigmenthiányos lineáris elváltozások a hason, a testhajlatokban és a lábszáron, amelyekre esetenként a kínzás következményeként hivatkoznak, tulajdonképpen striák és általában nem a kínzáshoz kapcsolódnak. 80

196. Éles traumás sebek akkor keletkeznek, ha a bőrt éles tárggyal, például késsel, bajonettel vagy üvegcseréppel megvágják, melyek közé tartozik a döfött, metszett vagy vágott, valamint a pontszerű szúrt seb. Az akut megjelenést általában könnyű megkülönböztetni a későbbi vizsgálatok során talált, esetleg jól megkülönböztethető zúzódások és sebhelyek szabálytalan, szaggatott megjelenésétől. Az apró, rendezett mintában megjelenő vágott sebhelyeket a hagyományos gyógyítók is okozhatták. 82 A sebhely hipertrófiássá válhat, ha a nyílt sebbe borsot vagy egyéb ártalmas anyagot helyeznek. A sebhelyek aszimmetrikus mintája és eltérő mérete a kínzás diagnosztizálása során valószínűleg nagy jelentőséggel bír.

194. A bőrön leggyakrabban tartós elváltozást okozó kínzási forma az égetés. Ezen elváltozások néha diagnosztikus értékűek. A cigarettával okozott égések gyakran 5-10 milliméter hosszú, kör alakú vagy ovális elszíneződött hegek, amelyek közepe túl- vagy alulpigmentált, kerülete pedig hiperpigmentált, viszonylag nem körülhatárolható. A kínzással kapcsolatban a tetoválások cigarettával történő kiégetéséről is beszámoltak. A diagnózist segíti a keletkező heg jellegzetes alakja és a tetoválás bármilyen maradványa. 81 A forró tárgyakkal végzett égetés jellegzetesen atrófiás sebhelyeket okoz, amelyeken látszik az eszköz alakja, és a gyulladás kezdeti területének megfelelő

(b) Törések 197. A törések különféle vektorsíkokban jelentkező mechanikai erő hatására jelentkező csontfolytonossági hiányt okoznak. Nyílt törés közvetlenül erőhatás kifejeződésének helyén vagy az erőhatás alkalmazásának helyén jelentkezik. A törés helye, körvonala és egyéb jellemzői tükrözik az alkalmazott erő jellegé és irányát. Néha a törés radiológiai meg-

felelőssége”) , Birinci Basamak Için Adli Tip El Kitabi (Handbook of Forensic Medicine for General Practitioners) (Igazságügyi orvostani kézikönyv háziorvosok számára) (Ankara, Turkish Medical Association, 1999) 79 Lásd a 73-as lábjegyzetet. 80 L. Danielsen, “Skin changes after torture” (“A bőr elváltozásai kínzást követően”), Torture, vol. 2, supplement 1 (1992), 27-28. oldal 81 Ibid

82

55

Lásd a fenti 76. lábjegyzetet.

Isztambul Protokoll


jelenéséből lehet megkülönböztetni a véletlen sérülés révén keletkezett törést. A viszonylag friss törések röntgenes azonosítását tapasztalt, traumában jártas radiológusnak kell elvégeznie. Az ütés következtében kialakult traumás léziók jellegének és korának értékelésében kerülni kell a spekulatív ítéleteteket, mivel a sérülés a beteg korának, nemének, szöveti jellemzőinek, kondíciójának, egészségi állapotának, illetve a trauma súlyosságának megfelelően eltérhet. Például a jó kondícióban lévő, izmos, fiatalabb egyének jobban ellenállnak a zúzódásnak, mint a törékenyebb, idősebb személyek.

áldozatot vagy ruháját megragadták. A legszélsőségesebb esetben a rázás ugyanolyan sérüléseket okozhat, mint amelyek a megrázott csecsemő-szindrómánál láthatóak: agyi ödémát, szubdurális hematómát és retina-bevérzést. Az áldozatok gyakrabban panasz-kodnak visszatérő fejfájásról, tájékozódási nehézségekről vagy mentális állapotuk változásáról. A rázás általában rövid ideig, néhány percig vagy akár addig sem tart, viszont több napon vagy héten át többször megismételhetik. (d) Mellkasi és hasüregi trauma 201. A mellkast ért verés gyakori következménye a bordatörés. Ha a borda el is mozdul, tüdősérülést, esetleg légmellet okozhat. A nagy erőhatás közvetlen alkalmazása a csigolyanyúlványok törését eredményezheti.

(c) Fejsérülés 198. A fejet ért trauma a kínzás egyik leggyakoribb formája. A fejet ért ismétlődő trauma esetén még akkor is lehet számítani agykéreg-sorvadásra és diffúz axonkárosodásra, ha a trauma nem súlyos mértékű. Esés okozta sérülés esetén az agyi területek trauma helyével szemközti oldalán található sérüléseket is meg lehet figyelni. Ezzel szemben közvetlen trauma esetén az agyi vérömlenyeket közvetlenül a bántalmazott terület alatt lehet megfigyelni. A koponya zúzódása kívülről gyakran csak akkor látható, ha az meg is dagad. Sötét bőrű egyéneken a zúzódásokat nehéz lehet meglátni, azok azonban tapintásra érzékenyek.

202. Akut hasüregi trauma esetében a fizikai vizsgálat során a hasi szervek és a húgyutak sérülésének bizonyítékát kell keresni. A vizsgálat azonban gyakran negatív. A vesezúzódás legjelentősebb jele a véres vizelet. A rejtett hasüregi vérzés felderítését segíti a peritoneális átmosás. A peritoneális átmosást követően CTn látható szabad hasüregi folyadék a mosás vagy vérzés eredménye lehet; így ez a megállapítást megfosztja érvényességétől. CT felvételen az akut hasüregi vérzés általában azonos sűrűségű vagy víz sűrűségű jelet ad, eltérően az akut központi idegrendszeri vérzéstől, amely magas jelintenzitású. A szervek sérülése megjelenhet szabad levegőben, az üregen kívüli folyadék vagy alacsony jelintenzitású területek formájában, amelyek ödémára, zúzódásra, vérzésre vagy szakadásra utalhatnak. Az akut traumás és nem traumás hasnyálmirigy-gyulladás egyik jele a hasnyálmirigy körüli ödéma. A lép burka alatti hematómák felderítésében különösen hasznos az ultrahang. A súlyos veréseket követően akuttá válhat a harántcsíkolt izom roncsolódása miatti veseelégtelenség. A vesesérülések későn jelent-kező szövődménye lehet a vesét ellátó erekben tapasztalható magasvérnyomás.

199. Az olyan kínzás túlélője, akinek a fejét ütötték, folyamatos fejfájásról panaszkodhat. Ezek gyakran szomatikus panaszok vagy a nyaktól felderíthetők (lásd a fenti C szakaszt). Az áldozat a szóban forgó terület érintésekor fájdalomra panaszkodhat, a fejbőr tapintásos vizsgálatával pedig szórt vagy lokális telítettség vagy fokozott keményedés figyelhető meg. Sebhelyek csak a fejbőr sérülése esetén azonosíthatók. A fejfájás a terjedő szubdurális hematóma kezdeti tünete is lehet. A fejfájás összefügghet a mentális állapot hirtelen változásával, ilyenkor sürgősen CT vizsgálatot kell végezni. A lágy szövetek duzzadását vagy a vérzést általában CT-vel vagy MRI-vel lehet felderíteni. Emellett szükséges lehet pszichológiai vagy neuro-pszichológiai vizsgálatok elrendelése (lásd VI. fejezet C.4 szakasz).

2. Talpverés 203. A lábfejen (ritkábban a kézfejen vagy a csípőn) okozott trauma ismételt alkalmazását leggyakrabban falangának nevezik, ezt általában gumibottal, csődarabbal vagy hasonló fegyverrel hajtják végre. A falanga

200. A kínzás egy formájaként alkalmazott erőszakos rázás külső nyomok nélkül okozhat agyi sérülést, bár zúzódások jelenhetnek meg a mellkas felső részén vagy a vállon, ahol az

56

Isztambul Protokoll


leg-súlyosabb szövődménye a kompartment szindróma, amely izomelhalást, érelzáródást vagy a lábfej illetve lábujjak disztális részének üszkösödését okozhatja. A lábfej tartós deformálódása nem gyakori, de előfordul, hasonlóan a kéztőcsont, kézközépcsont és az ujjcsontok töréséhez. Mivel a sérülések általában a lágyszövetre korlátozódnak, a sérülés radiológiai dokumentációját lehetőleg CT vagy MRI segítségével kell végezni, azonban hangsúlyozni kell, hogy az akut fázisban a fizikai vizsgálat diagnosztikai jelentőségű. A falanga krónikus funkcióképtelenséget okozhat. Fájdalmas és nehéz lehet a járás. A lábtő csontjai (görcsösen) rögzülhetnek vagy épp ellenkezőleg, mozgásuk fokozódhat. A talp megszorítása, valamint a nagylábujj dorzális hajlítása fájdalmat okozhat. Tapintásra a talpi izombőnye teljes hosszában érzékeny lehet, a bőnye távolabbi kötődései elszakadhatnak, részben az ujjcsontok alapjánál, részben a bőrnél. A bőnye nem feszül meg normálisan, ez megnehezíti a járást, és izomkimerülés követheti. A nagylábujj passzív nyújtása segítségével lehet felderíteni, hogy a bőnye elszakadt-e. Ha érintetlen, tapintásos vizsgálat során feszültség keletkezését kell érezni a bőnyében, ha a lábujjat 20 fokkal hátrafelé hajlítják; a maximális normál nyúlás mintegy 70 fok. Az ennél nagyobb érték a bőnye kapcsolódásainak sérülésére utal. 83 84 85 86 A korlátozott hátrahajtás és a nagylábujj túlnyújtására jelentkező fájdalom azonban a Hallux rigidus (nagylábujj-merevség) jelenlétét mutatja, ami az első lábtőcsont fejnél illetve az ahhoz csatlakozó ujjcsont alapjánál fennálló hátsó csontlerakódás eredménye.

súlyosabb szövődmény. Egy zárt részben felmerülő ödéma az erek elzáródását és az izom elhalását eredményezi, ami a láb távolabbi részében vagy a lábujjakban fibrózist, görcsös összehúzódást vagy üszkösödést okozhat. Általában az adott területben fennálló nyomás mérésével diagnosztizálják; (b) Összenyomódott sarok és talp. A falanga során vagy közvetlenül, vagy a traumával összefüggő ödéma eredményeként a sarokcsont és a közeli ujjperccsontok alatti elasztikus területek összezúzódnak. A csontot a bőrrel összekötő, zsírszöveten áthaladó szövetállomány is elszakad. A zsírszövet elveszti vérellátását és elsorvad. A kipárnázó hatás elvész, a lábfej pedig már nem nyeli el a járás által okozott terhelést; (c) A falanga alkalmazását követően a lábfej bőrét és szubkután szöveteit érintő merev és szabálytalan sebhelyek láthatók. Egy normális lábfejben a bőr-és bőr alatti szöveteket szoros szövetszálak kötik a talp izombőnyéjéhez. Ezek a szövetszalagok azonban részben vagy teljesen megsemmisülhetnek a falangát követően a szalagokat megszakító ödéma miatt; (d) A talpi izombőnye és a láb inainak szakadása. Ezeket a szöveteket a falangát követő időszakban jelentkező ödéma elszakíthatja. Ha a talp boltívének fenntartásához szükséges alátámasztó funkció eltűnik, nehezebbé válik a járás, a lábfej izmaira, különösen a quadratus plantaris longus-ra túlzott erő hárul; (e) Talpi fascia gyulladása. Ez a sérülés további szövődményeként jelenhet meg. Falanga esetében az irritáció gyakran a teljes talpi izombőnyében megjelenik és krónikus aponeurositist okoz. A témában készült tanulmányok kimutatták, hogy a 15 év fogvatartást követően szabadon bocsátott raboknál, akiken - állításuk szerint - őrizetbe végtelükkor falangát alkalmaztak, a sarok-csontban vagy a lábközépcsontokban a pozitív csontvizsgálatokon hiperaktív pontokat lehetett megfigyelni. 87

204. Számos szövődmény és szindróma fordulhat elő: (a) Kompartment szindróma. Ez a leg83

G. Sklyv, “Physical sequelae of torture” („A kínzás fizikai következményei”), in Torture and Its Consequences: Current Treatment Approaches (Kínzás és következményei: aktuális kezelési megközelítések), M. Başoglu, ed. (Cambridge, Cambridge University Press, 1992), 38-55. old. 84 Lásd a fenti 76. lábjegyzetet. 85 K. Prip, L. Tived, N. Holten, Physiotherapy for Torture Survivors: A Basic Introduction („Fizikoterápia a kínzás túlélői részére: Bevezetés”) (Koppenhága, A Kínzás Áldozatainak Nemzetközi Rehabilitációs Tanácsa, 1995). 86 F. Bojsen-Moller és K. E. Flagstad, “ Plantar aponeurosis and internal architecture of the ball of the foot” („A talpi izombőnye és a talp belső felépítése”), Journal of Anatomy, vol. 121 (1976), 599-611. old.

87

V. Lök és mások, “Bone scintigraphy as clue to previous torture” („Csontscintigráfia mint a korábbi kínzásokra utaló jel”), The Lancet, vol. 337, No. 8745 (1991), 846-847. old. Lásd még M. Tunca és V. Lök, “Bone scintigraphy in screening of torture survivors” („Csontscintigráfia a kínzás túlélőinek szűrésében”), The Lancet, vol. 352, No. 9143 (1998), 1859. old.

57

Isztambul Protokoll


205. Az olyan radiológiai módszerek, mint az MRI, a CT és az ultrahang gyakran igazolja a falanga nyomán jelentkező traumákat. A pozitív radiológiai leletek egyéb betegségek vagy traumák másodlagos megerősítését is szolgálják. Kezdő vizsgálatként a rutinszerű röntgenvizsgálat ajánlott. A lágyszövetek sérülésének felderítése lehetőleg MRI-vel történjen. A zúzódásos csontsérüléseket, amelyeket a rutin röntgenfelvételek vagy a CT nem mutatnak ki, MRI vagy szcintigráfia segítségével lehet felderíteni.88

sérülését okozhatja. A „Papagájrúd” a térdizület ínszalagjainak szakadását eredményezheti. Az áldozatokat függesztés közben gyakran verik, vagy más módon bántalmazzák. Krónikus lefolyás esetén általában tartóssá válik a vállizület körüli fájdalom és érzékenység, súly emelése vagy forgás, különösen a belső elfordulás akár évekkel később is komoly fájdalmakat okoz. A függesztést követő akut időszakban felmerülő szövődmények között szerepel a kar vagy a kéz gyengesége, a fájdalom és paresztézia, zsibbadás, tapintásra való érzéketlenség, felületi fájdalom és reflexkiesés. Az izomgyengeséget intenzív, mély fájdalom fedheti el. A krónikus fázisban a gyengeség továbbra is fennállhat, és akár izomsorvadássá fejlődhet. Megjelenik a zsibbadás, és ennél gyakrabban fordul elő a paresztézia. A kar felemelése vagy súly emelése fájdalmat, zsibbadást vagy gyengeséget okozhat. A neurológiai sérülésen túlmenően a vállizület inai elszakadhatnak, a lapocka elmozdulhat és a váll területén izomsérülés merülhet fel. A hát vizuális vizsgálata során „szárnyszerű lapocka” (a lapocka gerinc felőli határának kiállása) figyelhető meg a nervus thoracicus longus sérülésével vagy a lapocka elmozdulásával.

3. Függesztés 206. A függesztés a kínzás olyan gyakori formája, amely rendkívüli fájdalmat okozhat, de mint a sérülés bizonyítéka alig hagy - ha egyáltalán - látható nyomot. A továbbra is őrizetben tartott személyek esetleg nem szívesen ismerik el, hogy kínozzák őket, de a perifériás neurológiai deficitek, a kar plexopátiájának diagnózisa szinte bizonyítja a függesztéses kínzás diagnózisát. A függesztés különféle formákban alkalmazható: (a) Függesztés kereszt alakban. Ennek során a kart kifeszítik, és egy vízszintes rúdhoz kötözik; (b) „Hentes” függesztés. A kezeket fent rögzítik egyenként vagy együtt; (c) „Fordított hentes” függesztés. A lábat fent, a fejet pedig lent rögzítik; (d) “Palesztin” függesztés. Az áldozat alkarjait háta mögött összekötözik, a könyököt 90 fokban behajlítják és az alkart vízszintes rúdhoz kötözik, az áldozatot így függesztik fel. Alternatív módszerként a foglyot a két könyök vagy csukló köré kötött kötélről lógatják úgy, hogy a kar a test mögött van; (e) “Papagájrúd” függesztés. Ilyenkor az áldozatot behajtott térddel a térdhajlat mögött átvezetett rúdra függesztik, miközben a csuklót gyakran a bokához kötözik.

208. A karban általában aszimmetrikus a neurológiai sérülés. A karfonat sérülése motoros, szenzoros és reflex-diszfunkciókban jelenik meg. (a) Motoros vizsgálat. A leginkább várható tünet a disztális területeken erőteljesebben jelentkező aszimmetrikus izomgyengeség. Az akut fájdalom megnehezítheti az izomerő vizsgálati eredményének értelmezését. Ha a sérülés súlyos, a krónikus fázisban izomsorvadás jelenhet meg; (b) Szenzoros vizsgálat. Gyakori az érzékelés teljes elvesztése vagy az érzékelő idegek mentén megjelenő paresztézia. Vizsgálni kell a testhelyzet érzékelést, a különböző pontok megkülönböztetésére való képességet, a szúrásérzékelést és a hideg-meleg érzékelést egyaránt. Ha legalább 3 héttel később reflexkiesés vagy - csökkenés van jelen, az elektrofiziológiai módszerek alkalma-zásában és értelmezésében tapasztalattal rendelkező neurológusnak kell vizsgálatokat végeznie;

207. A függesztést 15-20 perctől akár több órán át is alkalmazhatják. A „Palesztin” függesztés rövid időn belül a karfonat tartós 88

Lásd: 76. és 83. lábjegyzet, továbbá V. Lök és mtsai,: “A korábbi kínzás bizonyítékaként szolgéló csont szcintigráfia” (“Bone scintigraphy as an evidence of previous torture”), a Törökországi Emberi Jogi Alapítvány Terápiás és Rehabilitációs Központjának jelentése (Treatment and Rehabilitation Center Report of the Human Rights Foundation of Turkey) (Ankara, 1994), 91-96. old.

(c) Reflexvizsgálat. A reflexek kiesése, a reflexek csökkenése vagy kettő közötti különbség figyelhető meg. A „Palesztin”

58

Isztambul Protokoll


kínzás formái jellegzetesen csekély külső nyomot vagy radiológiai úton felderíthető nyomot hagynak, ha ugyan egyáltalán, annak ellenére, hogy gyakran súlyos krónikus funkcióvesztéssel járnak.

függesztésnél aszimmetrikus plexus működési zavar alakulhat ki amiatt, hogy a kínzás áldozatának melyik karját helyezték feljebb, vagy milyen módon kötözték meg, bár mindkét karfonatot trauma érte. Bár a kutatások arra utalnak, hogy a kari plexusok funkciózavara általában egyoldali, ez eltér a kínzás kontextusában tapasztaltaktól, ahol gyakori a kétoldali sérülés.

211. Minden testhelyzeti kínzás az inakra, az izületekre és az izmokra irányul. Különféle módszerek ismeretesek: „papagáj függesztés”, „banán állás”, vagy a klasszikus „gúzsba kötözés” széken vagy egyszerűen a földön, vagy motorbiciklin, kényszerített állás, kényszerített egy lábon állás, tartós fal mellett állás a falon magasra nyújtott kézzel, tartósan kikényszerített guggolás illetve tartós mozdulatlanság egy kis ketrecben. Ezeknek a testhelyzeteknek megfelelően a panaszokat általában valamelyik testtáj fájdalmával, az izületi mozgás korlátozásával, hátfájdalommal, a kéz vagy a test nyaki részeinek fájdalmával és a lábszár duzzadásával jellemzik. A testhelyzeti kínzások e formáira a függesztéssel azonos neurológiai és vázi-zomzati vizsgálati alapelvek vonatkoznak. A testhelyzeti kínzás összes formájával összefüggő sérülések értékelésére lehetőleg a radiológiai módszerek közül az MRI vizsgálatot kell alkalmazni.

209. A váll szövetei közül a karfonat a húzásos sérülésekre leginkább érzékeny. A „Palesztin” függesztés a kar erőltetett hátranyújtása miatt károsítja a karfonatot. A „Palesztin” függesztés klasszikus eseténél, amikor a testet a kar túlzott hátranyújtásával függesztik fel, megfigyelhető, hogy általában a karfonat lejjebb lévő szálai, majd a karfonat középső és felső szálai károsodnak, ha a karfonatra ható erő elég súlyos. Ha a felfüggesztés „keresztre feszítés” jellegű, de nem terjed ki a túlzott nyújtásra, a túlnyújtás miatt valószínűleg a karfonat középső szálai károsodnak. A karfonat sérülésit a következő kategóriákba lehet sorolni: (a) A karfonat alsó részének károsodása. A működési zavar az alkar és a kézfej izmaiban lokalizálható. Az alkaron, valamint a kézfej középvonali részénél a negyedik és ötödik ujjnál a singcsonti ideg működésekor hiányos érzékelés figyelhető meg;

5. Kínzás elektrosokkal

(b) A karfonat középső részének károsodása. Ez az alkar, a könyök és az ujjak feszítőizmait érinti. Gyenge lehet az alkar fordítása és a kézfej orsócsonti hajlítása. Az alkaron, valamint a kézfej első, második és harmadik ujján a kézháton a singcsonti ideg működése miatt érzékeszavar jelentkezhet. A tricepsz reflexek elveszhetnek;

212. Az elektromos áramot a test bármely részére helyezett elektródákon vezetik be. A leggyakoribb területek a kézfej, a lábfej, az ujjak, a lábujjak, a fül, a mellbimbók, a száj, az ajak és a nemi szervek területe. Az áramforrás lehet kézzel hajtott vagy belső égésű generátor, fali hálózat, sokkolópuska, elektromos szarvasmarha-terelő vagy egyéb elektromos eszköz. Az áram a két elektróda közötti legrövidebb utat követi. Az elektromos áram alkalmazásakor felmerülő tüneteknek a következő a jellegzetessége: ha például a jobb láb egy lábujjára és a nemi szervek területére helyeznek elektródákat, a jobb comb és lábszár izmaiban jelenik meg fájdalom, izomösszehúzódás és görcs. A nemi szervek területén gyötrelmes fájdalom jelentkezik. Mivel az elektromos áram útvonalán található összes izom tetániásan összehúzódik, mérsékelten magas áramszint esetén a váll, a csípő és a nyak ideggyök-károsodása figyelhető meg. Az áldozat fizikai vizsgálata azonban nem teszi lehetővé az alkalmazás típusának, idejének, az alkalmazott áram-erősségnek és feszültségnek

(c) A karfonat felső részének károsodása. Ez különösen a váll izmait érinti. Hiányos lehet a váll nyújtása, tengely körüli forgatása, valamint az alkar befelé-kifelé fordítása. A deltoid területen érzészavar figyelhető meg, ez kiterjedhet a karra és az alkar külső részeire. 4. Egyéb testhelyzeti kínzás 210. A testhelyzeti kínzásnak számos formája létezik, ezek mindegyikében kicsavarodott, túlnyújtott vagy egyéb természetellenes helyzetben kötözik meg vagy korlátozzák az áldozatot, ami súlyos fájdalmat okoz és sérüléseket okozhat a szalagokban, az inakban, az idegekben és a véredényekben. A

59

Isztambul Protokoll


alakulhatnak ki, például pont nagyságú bőrvérzés, orrvérzés, fülvérzés, vértolulás az arcban, szájüregi fertőzések, illetve akut vagy krónikus légzésproblémák. A fej gyakran vizelettel, széklettel, hányással vagy egyéb szennyező dolgokkal szennyezett vízbe nyomása vízbe fulladáshoz közeli állapotot vagy vízbe fulladást eredményezhet. A tüdőbe lélegzett víz tüdőgyulladáshoz vezethet. A kínzás-e formáját „vizes submarino”-nak nevezik. Akasztásnál vagy egyéb, kötéllel végzett fojtogatásnál a nyakon gyakran megjelennek egy határozott mintát követő horzsolások vagy zúzódások. A részleges fojtogatás vagy a nyakat ért ütések miatt a nyelvcsonk és a gégeporc eltörhet.

pontos meghatározását. A kínzók gyakran alkalmaz-nak vizet vagy géleket a kínzás hatékony-ságának fokozása, az elektromos áramnak a testbe történő belépési pontjának kiterjesztése, valamint a felfedezhető elektromos égések megelőzése érdekében. Az elektromos égések nyomai általában 1-3 milliméter átmérőjű vörösesbarna, kerek, általában nem gyulladt léziók amelyek hiperpigmentált sérülést okozhatnak. A bőr felületét óvatosan kell átvizsgálni, mivel a léziók gyakran nehezen észlelhetők. Ma is vitatott a friss sérülések biopsziája azok eredetének bizonyítása érdekében. Az elektromos égések specifikus szövettani változásokat okozhatnak, azonban ezek nem mindig fordulnak elő és az elváltozás hiánya semmiképpen nem jelenti azt, hogy a sérülés nem elektromos égéstől származik. A döntést eseti alapon kell meghozni annak alapján, hogy a bőrbiopsziával járó fájdalmat és kellemetlen érzést az eljárás lehetséges eredményei indokolják-e (lásd II. melléklet, 2. szakasz).

8. Szexuális kínzás, nemi erőszak 215. A szexuális kínzás a kényszerített meztelenséggel kezdődik, ami számos országban a kínzási helyzetek állandó tényezője. Az ember soha nem sebezhetőbb, mint amikor mezítelen és tehetetlen. A meztelenség a kínzás minden vetületének pszichológiai terrorját fokozza, hiszen a háttérben mindig ott áll a potenciális bántalmazás, nemi erőszak vagy szodómia lehetősége. Ezen túlmenően a szexuális kínzás részét képezik a szóbeli szexuális fenyegetések, a molesztálás és a csúfot űzés, mivel fokozzák a megalázást és annak minden megalázó vetületét, ami mind az eljárás részét képezi. A nők tapogatása minden esetben traumatikus, és kínzásnak minősül.

6. Fogazatot érintő kínzás 213. A fogazattal kapcsolatos kínzások közé soroljuk a fogak törését vagy kihúzását, illetve elektromos áram alkalmazását a fogakon. A fog elvesztését vagy törését, az íny duzzadását, vérzését, fájdalmát, ínysorvadást, szájnyálkahártya-gyulladást, állcsont-törést vagy a fogtömések elvesztését eredményezheti. A rágóizület szindrómája az izület fájdalmát, az állkapocs mozgás korlátozását, egyes esetekben az izület részleges ficamát okozhatja az elektromos áram vagy az arcot ért ütések eredményeként megjelenő izomgörcsök miatt.

216. A férfiak és a nők szexuális kínzása között vannak eltérések, számos dolog azonban mindkettőre vonatkozik. A nemi erőszak mindig összefüggésben áll a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatos fertőzéssel, különösen az emberi immunhiány vírus (HIV) általi fertőzés kockázatával. 89 A HIV ellen jelenleg rendelkezésre álló jelenleg hatásos profilaxisát az esemény után órákon belül kell alkalmazni, és általában nem áll rendelkezésre azokban az országokban, ahol a kínzás rutinszerűen előfordul. A legtöbb esetben fennáll egy szexuális kéjelgést okozó tényező, egyéb

7. Fojtogatás 214. A fojtogatás miatti fulladásos állapot a kínzás egyre inkább terjedő módszere. Általában nem hagy nyomot, a gyógyulás pedig gyors. Ezt a kínzási módszert olyan széles körben alkalmazták latin-Amerikában, hogy spanyol megnevezése, a submarino, az emberi jogi szótárakba is bekerült. A normál légzést gátolhatják például úgy, hogy a fejet nejlonzacskóval lefedik, a szájat és az orrot elzárják, a nyak körül nyomást vagy kötést alkalmaznak, port, cementet, borsot, stb. lélegeztetnek be. Ez „száraz submarino” néven is ismert. Különféle szövődmények

89

I. Lunde and J. Ortmann, “Sexual torture and the treatment of its consequences” („Szexuális kínzás és következményeinek kezelése”), Torture and Its Consequences, Current Treatment Approaches („Kínzás és következményei, aktuális kezelési megközelítések), szerk. M. Başoglu, (Cambridge, Cambridge University Press, 1992), 310-331. old.

60

Isztambul Protokoll


kérdések, amelyek csak a szexuális bántalmazásra vonatkozó állítás esetén relevánsak. Ezek - ha a közelmúltban lezajlott támadás eredményeként jelenleg fennálló tüneteket vesszük - például vérzést, hüvelyi vagy anális folyást, a fájdalom, zúzódások vagy sebek elhelyezkedését próbálják felderíteni. A múltban történt szexuális támadások esetén a kérdéseket a támadás eredményeként felmerült, folyamatos tünetekre kell irányítani, például vizelés gyakorisága, inkontinencia vagy zavart/fájdalmas vizelés, menstruáció rendszertelensége, későbbi terhesség, abortusz vagy hüvelyi vérzés, szexuális tevékenység - ezen belül közösülés – problémái és végbélfájdalom, vérzés, székrekedés vagy inkontinencia.

esetekben a kínzás a nemi szervekre irányul. A férfiak nemi szerveire általában elektromosságot és ütéseket mérnek, ehhez kapcsolódó anális kínzással vagy anélkül. Az ebből keletkező fizikai traumát fokozza a szóbeli bántalmazás. Gyakran fenyegetik a férfiakat férfiasságuk elvesztésével és ebből következően a társadalom megbecsülésének elvesztésével. A rabokat esetleg meztelenül zárják egy cellába családtagokkal, barátokkal vagy idegenekkel, így a kultúrális tabukat törik meg. A helyzetet ronthatja, ha a WC használata során nem lehet elkülönülni. Emellett a rabokat arra kényszeríthetik, hogy szexuálisan molesztálják egymást, amivel különösen nehéz lehet érzelmileg megbirkózni. A traumát fokozhatja a nők körében a lehetséges nemi erőszaktól való félelem, tekintve a nemi erőszakhoz fűződő mélységes kulturális megbélyegzésre. Nem hanyagolható el az esetleges terhesség traumája, amelyet a férfiak nyilvánvalóan nem élnek át, a szűzesség elvesztésétől, valamint a meddővé válástól való félelem (még ha a nemi erőszakot a potenciális férj és a társadalom többi része elől el is lehet rejteni).

219. Ideális esetben a szexuális erőszak túlélőinek vizsgálatához megfelelő fizikai és műszaki eszközöknek kell a tapasztalt pszichiáterekből, pszichológusokból, nőgyógyászokból és ápolókból álló csoport rendelkezésére állni, akik jártasak a szexuális kínzások túlélőinek kezelésében. A szexuális támadást követő konzultáció további célja támogatással, tanáccsal és megerősítéssel szolgálni. Ide tartoznak olyan témák, mint a nemi úton terjedő betegségek, a HIV, a terhesség – amennyiben az áldozat nő -, valamint a tartós fizikai károsodás, mivel a kínzók gyakran azt állítják, hogy az áldozatok soha többet nem tudnak szexuálisan normálisan működni, ami önbeteljesítő jóslattá válhat.

217. Ha szexuális bántalmazás esetén az áldozat szociokulturális nyomás vagy személyes ok miatt nem kívánja az eseményt nyilvánosságra hozni, az orvosi vizsgálatot végző orvos, a vizsgáló szervek és a bíróságok kötelesek az áldozat titoktartásának fenntartásában együttműködni. A nemrégiben szexuális támadáson átesett túlélőkkel kialakított kapcsolathoz különleges pszichológiai képzettségre és megfelelő pszichológiai támogatásra van szükség. A kínzás túlélőjének pszichológiai traumáját esetleg növelő bármilyen kezelést kerülni kell. A vizsgálat megkezdése előtt meg kell szerezni az egyén engedélyét mindenféle vizsgálathoz, és az áldozatnak az engedélyt meg kell erősítenie a vizsgálat intimebb részei előtt. Az egyént világosan és érthetően kell tájékoztatni a vizsgálat és a lehetséges megállapítások fontosságáról.

(b) Támadást követő azonnali vizsgálat 220. Ritkán fordul elő, hogy a kínzás során a nemi erőszak áldozatát szabadon bocsátják, amíg a támadás akut jelei még észlelhetők. Ilyen esetekben tudni kell, hogy számos dolog hátráltathatja az orvosi értékelést. A nemrégiben bántalmazott áldozatok zavartak lehetnek, félelmeik, szocio-kultúrális aggályok vagy a bántalmazás destruktív jellege miatt összezavarodhatnak abban, hogy kérnek-e orvosi vagy jogi segítséget. Ilyen esetekben az orvos magyarázza el az áldozatnak az összes orvosi és igazságügyi lehetőséget, és az áldozat kívánságának megfelelően járjon el. Az orvos kötelezettségei közé tartozik a vizsgálathoz a tájékoztatás alapján és önként adott beleegyezés megszerzése, a bántalmazás összes orvosi megállapításának rögzítése és a minta-

(a) Tünetek áttekintése 218. Az állítólagos támadás alapos ismertetését ebben a kézikönyvben leírtaknak megfelelően kell rögzíteni (lásd a fenti B szakaszt). Vannak azonban olyan konkrét

61

Isztambul Protokoll


vétel az igazságügyi vizsgálatokhoz. A vizsgálatot minden lehetséges esetben a szexuális támadások dokumentálásában jártas szakértőnek kell elvégeznie. Egyéb esetben a vizsgáló orvosnak konzultálnia kell egy szakértővel, vagy tanulmányoznia kell az igazságügyi klinikai orvostanról szóló szabványszöveget. 90 Ha az orvos és az áldozat neme eltér, az áldozatnak lehetőséget kell adni arra, hogy vele azonos nemű felügyelő legyen jelen a helységben. Ha tolmácsot vesznek igénybe, a tolmács is játszhatja a felügyelő szerepét. Tekintettel a szexuális támadások vizsgálatának érzékeny jellegére, ilyen szerepre ideális esetben nem alkalmas az áldozat rokona (lásd IV. fejezet, I. szakasz). A beteg a vizsgálat előtt nyugodjon meg, érezze kellemesen magát. Alapos fizikai vizsgálatot kell végezni az összes fizikai megállapítás aprólékos dokumentálásával, beleértve a színt, méretet, elhelyezkedést, és - amennyiben lehetséges - a megállapításokat fényképpel kell illusztrálni, és a vizsgálatról bizonyítékot kell gyűjteni.

222. Ha igazságügyi laboratórium rendelkezésre áll, a vizsgálat előtt kapcsolatba kell lépni a laboratóriummal, hogy kiderüljön, milyen fajta mintákat tudnak vizsgálni, hogy milyen mintát kell venni és milyen módon. Számos laboratórium ad készleteket, amelyek segítségével az orvosok a szexuális támadásra hivatkozó egyénektől az összes szükséges mintát levehetik. Amennyiben nem áll rendelkezésre laboratórium, még mindig érdemes lehet kenetet venni és később a levegőn megszárítani. Ezeket a mintákat később DNS-vizsgálatra lehet felhasználni. A hüvely mélyéből vett mintákból maximum 5 napig, a végbélből vett mintákból maximum 3 napig lehet azonosítani a spermát. Szigorú elővigyázatossági intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy több különböző áldozatból vett minta esetén megakadályozzák a minták keresztbe szennyezésére való hivatkozást, különösen, ha azokat az állítólagos elkövetőktől vették. Minden igazságügyi mintát teljes körű védelemben kell részesíteni és az őrzés láncolatát teljes körűen dokumentálni kell.

221. A fizikai vizsgálat kezdetben ne irányuljon a nemi szervek területére. Bármilyen deformációt fel kell jegyezni. Különös figyelmet kell fordítani a bőr alapos vizsgálatára, amely során az esetleg a támadásból eredő bőrsérüléseket kell keresni. Ezek közé tartoznak a zúzódások, véraláfutások, a szívásból vagy harapásból származó kék-zöld foltok és pont nagyságú bőrvérzések. Ez segítséget nyújthat abban, hogy a beteg ellazuljon a teljes vizsgálat előtt. Ha a nemi szerveken található sérülések minimálisak, a test más részén található sérülések lehetnek a támadás legjelentősebb bizonyítékai. Ha a női nemi szerveket közvetlenül a nemi erőszak után vizsgálják meg, az esetek kevesebb, mint 50%-ban lehet károsodást észlelni. A férfiak és nők anális megerőszakolását követő végbélvizsgálata az esetek kevesebb, mint 30%-ban mutat sérülést. Az azonosítható károsodás valószínűsége egyértelműen jelentősen nagyobb, ha a hüvelybe vagy a végbélnyílásba hatolásra viszonylag nagy tárgyat használtak.

(c) Nem azonnali vizsgálat 223. Abban az esetben, ha az állítólagos támadás több mint egy héttel megelőzően történt, és nincs jele zúzódásnak és sérülésnek, kevésbé sürgős a kismedencei vizsgálat. Időt lehet fordítani arra, hogy megpróbálják a megállapítások dokumentálására legjobban képzett személyt és az egyén meghallgatásához a leg megfelelőbb környezetet biztosítani. Ha azonban lehetséges, még mindig hasznos lehet a megmaradó sérülések megfelelő lefényképezése. 224. A hátteret a fentiek szerint kell rögzíteni, ezt követően kerül sor a vizsgálatra és az általános fizikai megállapítások dokumentálására. Azokban a nőkben, akik a nemi erőszakot megelőzően szültek, és különösen, akik a nemi erőszakot követően szültek, nem valószínű, hogy a diagnózist megalapozó egyedi megállapításokra kerülhet sor, bár egy tapasztalt nőgyógyász sok mindenre rájöhet abból, hogy egy nő milyen módon adja elő történetét.91 Időbe telhet, mire az egyén hajlandó a kínzásnak a számára

90

J. Howitt és D. Rogers, “Adult sexual offences and related matters” („Felnőtt szexuális bűncselekmények és kapcsolódó ügyek”), Journal of Clinical Forensic Medicine, szerk.: W. D. S. McLay, (London, Greenwich Medical Media, 1996), 193-218. old.

91

G. Hinshelwood, Gender-based persecution (Nemi alapú üldöztetés) (Toronto, Az ENSZ nemi alapú üldöztetéssel foglalkozó szakértői csoportjának ülése, 1997).

62

Isztambul Protokoll


leginkább zavarba ejtő vetületeit megbeszélni. Hasonlóképpen a betegek esetleg későbbi konzultációra szeretnék hagyni a vizsgálat intimebb részeit, amennyiben az idő és a körülmények ezt lehetővé teszik.

(iv) Szexuális izgalom zavara és erekciós zavarok; (v) A kapott nemi úton terjedő betegség, a szaporítószerveket ért közvetlen trauma vagy a nemi erőszakot követő terhességek rosszul végzett abortusza miatti fájdalom közösülés során nők esetében.

(d) Utánkövetés 225. A szexuális támadás számos fertőző betegség továbbadására ad lehetőséget, köztük olyan nemi úton terjedő betegségek, mint a gonorrhoea, chlamydia, szifilisz, HIV, hepatitis B és C, herpes simplex és Condyloma acuminatum (vírusos szemölcs a nemi szerveken), a szexuális bántalmazással összefüggő hüvelygyulladás és szeméremtestgyulladás, mint például a trichomoniasis, Moniliasis vaginitis, Gardnerella vaginitis és az Enterobius vermicularis (galandféreg), valamint húgyúti fertőzések.

(e) Női nemi szervek vizsgálata 227. Számos kultúrában teljességgel elfogadhatatlan az, hogy a szűz nő hüvelyébe bármivel, akár spekulummal, ujjal vagy kenetvevő pálcával behatoljanak. Ha a nő külső vizsgálata egyértelműen bizonyítja a nemi erőszakot, szükségtelen lehet a belső medencei vizsgálat elvégzése. A nemi szerveken fellelhető jelek közé tartozhatnak a következők: (i) A szeméremtest kis sérülései vagy szakadásai. Ezek lehetnek akutak, a túlzott nyújtás okozza őket. Általában teljesen begyógyulnak, ismételt trauma esetén azonban hegesedés jelentkezhet. (ii) A női nemi szervek horzsolása. Horzsolásokat okozhat az olyan kemény tárgyakkal előforduló kontaktus, mint a köröm vagy gyűrű. (iii) Hüvelyi sérülések. Ezek ritkák, amennyiben azonban jelen vannak, a szövetek atrófiájával vagy korábbi műtéttel hozhatók összefüggésbe. Nem lehet megkülönböztetni őket a behelyezett éles tárgyakkal okozott metszésektől.

226. A szexuális bántalmazás minden esetében megfelelő laboratóriumi vizsgálatokat és kezelést kell előírni. Gonorrhoea és chlamydia esetében legalább a végbélnyílás vagy a szájgarat kísérő fertőződését figyelembe kell venni, legalábbis a vizsgálat szempontjából. Szexuális támadás esetén friss kultúrákat és szerológiai vizsgálatokat kell biztosítani, és kezdeményezni kell a megfelelő terápiát. A kínzások túlélői, különösen a nem kizárólag szexuális kínzáson vagy nemi erőszakon átesettek körében gyakran előfordul rendellenes szexuális működés. A tünetek eredete lehet fizikai, pszichológiai, vagy a kettő kombinációja, és a következőkre terjedhetnek ki: (i) A másik nem tagjaival szembeni averzió vagy a szexuális aktivitás iránti csökkent érdeklődés; (ii) Félelem a szexuális aktivitástól, nehogy a szexuális partner felismerje, hogy az áldozatot szexuálisan bántalmazták, vagy félelem az újabb szexuális sérüléstől. A kínzók ezzel fenyegetőzhettek és az análisan bántalmazott férfiakba beülte-thették a homoszexualitástól való félelmet. Egyes heteroszexuális férfiak a beleegyezésük nélkül folytatott anális közösülés során merevedést, esetenként ejakulációt élhettek át. Őket biztosítani kell arról, hogy ez fiziológiás reakció; (iii) Szexuális partner iránti bizalomra való képtelenség;

228. Ha a támadás után több mint egy héttel vizsgálják a női nemi szerveket, ritkán lehet bármilyen fizikai bizonyítékot találni. Később, ha a nő – akár konszenzuálisan, akár máshogyan – szexuális tevékenységet folytatott vagy gyermeket szült, szinte lehetetlen bármilyen megállapítást az állítólagos bántalmazás konkrét eseményének tulajdonítani. Ezért az orvosi értékelés legfontosabb össze-tevője lehet a vizsgáló részéről a háttér-információk feltérképezése (például az állítólagos bántalmazás és az egyén által megfigyelt akut sérülések közötti kapcsolat) és az egyén magatartásának felmérése, figyelembe véve a nő által átéltek kulturális összefüggéseit.

63

Isztambul Protokoll

(f)


(g) Anális terület vizsgálata

Férfiak nemi szerveinek vizsgálata

232. Bármely nem esetében az anális erőszakot vagy a különböző tárgyak végbélnyílásba vezetését követően napokig vagy hetekig jelentkezhet fájdalom vagy vérzés. Ez gyakran székrekedéshez vezet, amit súlyosbíthat a sok fogvatartási helyen biztosított gyenge étrend. Bélrendszeri és vizelési tünetek is jelentkezhetnek. Az akut fázisban a vizuális vizsgálaton túlmenő bármilyen vizsgálathoz helyi vagy általános anesztéziára lehet szükség, amelyet szakorvosnak kell végeznie. A krónikus fázisban számos tünet állhat fenn, ezeket ki kell vizsgálni. Felmerülhetnek szokatlan méretű vagy elhelyezkedésű hegek a végbélben, ezeket dokumentálni kell. Az anális repedések több évig fennállhatnak, általában azonban lehetetlen megkülönböztetni a kínzás által okozottakat a más mechanizmus által okozottaktól. A végbél vizsgálata során a következő jelenségeket kell keresni és dokumentálni:

229. A nemi szervek területén folytatott kínzásnak, ezen belül a herezacskó zúzásán, csavarásán vagy húzásán átesett, vagy a területet ért közvetlen traumán átesett férfiak általában az akut időszakban fájdalomra és érzékenységre panaszkodnak. Vérbőséget, jelentős duzzadást és elszíneződéseket lehet megfigyelni. A vizeletben nagyszámú erithrocyta és leucocyta lehet. Ha valamilyen duzzanatot észlelnek, meg kell határozni, hogy az nyirokgyülem (hydrocele), vérgyülem (haematocele) vagy lágyéksérv. Lágyéksérv esetén a vizsgáló az adott duzzanat fölött nem tudja kitapintani az ondóvezetéket. Hydrocele vagy haematocele esetén a gyülem fölött általában kitapinthatók az ondóvezeték képletei. A hydrocele a here és függelékeinek gyulladása miatt a hereburkon belüli folyadékgyülem a vezetékben vagy a hashártya mögötti területen jelentkező nyirok- vagy vérkeringési elzáródás miatti csökkent ürülés miatt jelenik meg. A haematocele a traumát követően a hereburkon belül felgyülemlett vért jelenti. A hydrocelétől eltérően ez nem átvilágítható

(i) A repedések nem specifikus megállapítások, mivel számos „normál” helyzetben előfordulhatnak (székrekedés, rossz higiénia). Akut helyzetben (azaz 72 órán belül) azonban specifikusabb megállapításnak minősülnek és a behatolás bizonyítékának minősülhetnek; (ii) Fel lehet jegyezni a vérző vagy nem vérző szakadásokat a végbélben; (iii) A redős hámmintázat zavara sima, legyező alakú hegként jelenhet meg. Ha az ilyen heget a középvonaltól eltérően (azaz nem 12 vagy 6 óránál), ez a behatolásos traumára utaló jel lehet; (iv) Bőrkinövések, amelyek a gyógyulás traumás eredményei lehetnek; (v) A végbél gennyes váladékozása. Az állítólagos végbélbe hatolás esetében mindig tenyésztést kell végezni gonorrhoeára és chlamydiára, attól függetlenül, hogy váladékozást feljegyeztek-e.

230. A herezacskót ért trauma herecsavarodást is eredményezhet. Ilyen sérülés esetén a here alapjánál megcsavarodik, így elzáródik a herébe érkező vér útja. Ez súlyos fájdalmat és duzzadást okoz, sürgős sebészeti ellátást igényel. Ha a csavarodást nem csökkentik azonnal, ez a here infarktusához vezet. A fogvatartás körülményei között, ahol megtagadhatják az orvosi ellátást, az ilyen sérülés kései következményei alakulhatnak ki. 231. A herezacskót ért kínzást átélő személyek krónikus húgyúti fertőzéstől, erekciós zavaroktól vagy heresorvadástól szenvedhetnek. Nem ritka a PTSD tünete. Krónikus fázisban előfordulhat, hogy nem lehet különbséget tenni a kínzás és más betegség lefolyása által okozott patológiás állapotoktól a herezacskóban. Amennyiben a teljes körű urológiai vizsgálat során nem találnak semmilyen fizikai abnormitást, ez arra utal, hogy a vizelési tüneteket, impotenciát vagy más szexuális problémát pszichológiai alapon lehet magyarázni. A herezacskó és a pénisz bőrén található sebhelyeket nagyon nehéz lehet vizuálisan észlelni. Emiatt ezeken a helyeken a hegek hiánya nem igazolja a kínzás hiányát. A hegek jelenléte viszont általában jelentős trauma átélésére utal.

E. Speciális diagnosztikai vizsgálatok 233. A diagnosztikai vizsgálatok nem képezik lényeges részét az olyan személyek klinikai felmérésének, akiket állításuk szerint megkínoztak. Számos esetben elegendő a kórtörténet és a fizikai vizsgálat. Vannak azonban olyan körülmények, amelyek között az ilyen vizsgálatok értékes, a tényeket alátámasztó

64

Isztambul Protokoll


Számos olyan helyzet létezhet, amelyben technikai okokból nem lehet diagnosztikus vizsgálatot végezni, azonban ezek hiánya sosem érvénytelenítheti az egyébként megfelelően megírt jelentést. Nem helyénvaló kizárólag jogi okok miatt a sérülések dokumentálására felhasználni a korlátozottan rendelkezésre álló diagnosztikai létesítményeket, ha ezekre nagyobb klinikai igény áll fenn (részletek a II. mellékletben találhatók).

bizonyítékkal szolgálnak. Ilyen például a hatóságok valamelyik tagja ellen indított eljárás vagy kártérítési követelés. Ilyen esetekben az ügy sikere vagy kudarca múlhat a megfelelő vizsgálaton. Emellett, ha terápiás okból végeznek diagnosztikai vizsgálatot, az eredményt a klinikai jelentésben szerepeltetni kell. Fel kell ismerni, hogy a fizikai megállapításokhoz hasonlóan, a pontos diagnosztikus vizsgálati eredmény hiányát nem lehet annak alátámasztására felhasználni, hogy kínzásra nem került sor.

65

Isztambul Protokoll

VI. Fejezet – A kínzás pszichológiai bizonyítékai

alapvető pszichológiai és szociális működési módja ellen intézett támadás eszköze. Ilyen körülmények között a kínzó nem csak arra törekszik, hogy az áldozatot fizikailag cselekvőképtelennétegye, hanem az egyén személyiségének lebontására is törekszik. A kínzó megkísérli lerombolni az áldozatazt az elképzelését, hogy egy családban és társadalomban gyökeredző emberi lény, akinek a jövőre vonatkozóan álmai, reményei és törekvései vannak. A kínzók az áldozatok elembertelenítésével és akaratuk megtörésével elrettentő példát állítanak azoknak, akik a későbbiekben kerülnek kapcsolatba az áldozattal. Ily módon a kínzás teljes közösségek akaratát és összetartását tudja megtörni, illetve lerombolni. A kínzás emellett alapjaiban károsíthatja a házastársak, szülők, gyermekek, egyéb családtagok közötti bensőséges viszonyt, illetve az áldozatok és közösségeik közötti relációkat.

VI. FEJEZET A KÍNZÁS PSZICHOLÓGIAI BIZONYÍTÉKAI

A. Általános szempontok 1. A pszichológiai értékelés központi szerepe 234. Széles körben elterjedt az a nézet, hogy a kínzás olyan rendkívüli esemény az életben, ami a fizikai és a pszichológiai szenvedések széles skáláját okozhatja. A legtöbb klinikai szakember és kutató egyetért abban, hogy a kínzás szélsőséges jellege önmagában is elég erőteljes ahhoz, hogy mentális és érzelmi következményekkel járjon, függetlenül az egyén kínzás előtti pszichológiai állapotától. A kínzás pszichológiai következményei azonban személyes jelentéstulajdonítás, személyiségfejlődés, valamint szociális, politikai és kulturális tényezők összefüggésében merülnek fel. Ennél fogva nem lehet feltételezni, hogy a kínzás minden formája azonos eredménnyel jár. A tettetett kivégzés pszichológiai következményei például nem azonosak a szexuális támadás miatt felmerülőkkel, és a magánzárkába zárás és elszigetelés valószínűleg nem ugyanolyan hatással jár, mint a fizikai kínzási cselekmények. Hasonlóképpen nem lehet feltételezni, hogy a fogvatartás és kínzás ugyanolyan hatást gyakorol a felnőttekre, mint a gyerekekre. Ezzel együtt léteznek olyan tünetegyüttesek és pszichológiai reakciók, amelyeket bizonyos rendszerességgel figyeltek meg és dokumentáltak kínzások túlélőinél.

236. Fontos felismerni, hogy nem minden kínzáson átesett személynél alakul ki diagnosztizálható mentális betegség. Sok áldozat azonban mély érzelmi reakciókat és pszichológiai jelenségeket él át. A kínzással összefüggő főbb pszichiátriai rendellenességek a PTSD és a major depresszió. Miközben e rendellenességek a népesség körében általában is megjelennek, sokkal gyakrabban fordulnak elő traumatizált populációkban. Az egyénnek a kínzás leírására és megvitatására való képességét befolyásolják a kínzásnak az egyén számára egyedi kulturális, szociális és politikai implikációi. Ezek olyan fontos tényezők, amelyek a kínzás pszichológiai és társadalmi szempontból kifejtett hatásához járulnak hozzá, és amelyeket egy más kultúrából származó egyén értékelése során figyelembe kell venni. A kultúrák közti kutatás rávilágított, hogy a pszichológiai vagy pszichiátriai rendellenességek értékelése során a legracionálisabb megközelítés a fenome-nológiai vagy a leíró módszer. Ami az egyik kultúrában zavart viselkedésnek vagy betegségnek minősül, egy másikban esetleg nem patológiás. 93,94,95 A második világháború óta

235. Az elkövetők a kínzást és az embertelen bánásmódot gyakran az információgyűjtés szükségességével próbálják indokolni. Az ilyen koncepciók gyártása elhomályosítja a kínzás célját és a következményeit. A kínzás egyik központi célja az egyént a szélsőséges tehetetlenség és lesújtottság állapotába hozni, ami a kognitív, az érzelmi és a viselkedési funkciók romlásához vezethet.92 Így a kínzás az egyén

Einintegratives Lehrbuch für Psychoanalyse und Verhaltenstherapie, szerk.: W. Senf és M. Broda, (Stuttgart, Thieme, 1996). 93 A. Kleinman, “Anthropology and psychiatry: the role of culture in cross-cultural research on illness and care” („Antropológia és pszichiátria: A kultúra szerepe a betegség és ellátáskultúrák közi kutatásában”), a Pszichiátriai Világszövetség

92

G. Fischer és N. F. Gurris, “Grenzverletzungen: Folter und sexuelle Traumatisierung”, Praxis der Psychotherapie–

66

Isztambul Protokoll


előrelépés történt az erőszak pszichológiai követ-kezményeinek megértésében. Bizonyos pszichológiai tüneteket és tünetegyütteseket figyeltek meg és dokumentáltak a kínzások és egyéb erőszakos cselekmények túlélőinek körében.

2. A pszichológiai értékelés kontextusa 238. Az értékelés különféle politikai kontextusban történhet. Ennek eredményeként fontos különbségek állhatnak fenn az értékelés elvégzésének módjában. Az orvos vagy a pszichológus az alábbiakban ismertetett irányelveket az adott helyzethez és az értékelés céljához köteles igazítani (lásd III. fejezet, C.2 szakasz).

237. Az elmúlt években a PTSD diagnózisát a széles körben változó erőszaktípusok hatásaitól szenvedő személyek egyre szélesebb körére alkalmazták. Nem állapították meg azonban, hogy ez a diagnózis mennyire használható a nem nyugati kultúrákban. Ezzel együtt a bizonyítékok arra utalnak, hogy a számos különböző etnikai és kulturális háttérrel rendelkező, traumatizált menekült populációk körében magas a PTSD és a depresszió tüneteinek előfordulási aránya. 96 97 98 Az Egészségügyi Világszervezet depresszióról kiadott interkulturális tanulmánya hasznos információkat tartalmaz. 99 A különböző kultúrákban bizonyos tünetek jelenléte esetleg nem tűnik patológiásnak.

239. Az, hogy bizonyos kérdéseket biztonsággal lehet vizsgálni, jelentősen változhat, és attól függ, mennyire lehet biztosítani a bizalmat és a biztonságos légkört. A látogató orvos által a börtönben végzett, 15 percre korlátozott vizsgálat menete nem lehet ugyanolyan, mint egy magánrendelőben végzett igazságügyi vizsgálat, amely több órát is igénybe vehet. További problémák merülnek fel annak megítélésében, hogy a pszichés tünetek vagy bizonyos magatartásformák patológiásak vagy felvettek- e. Ha a személyt a fogvatartása során, vagy akkor vizsgálják, amikor jelentős fenyegetettség vagy elnyomás alatt él, egyes tünetek felvettek lehetnek. Például egy magánzárkában élő személy részéről érthető, ha a különféle tevékenységek iránti érdeklődése csökken és elszakítottságot, vagy elidegenültséget érez. Ehhez hasonlóan az elnyomó társadalmakban élők esetében túlzott éberségre és kerülő magatartásra lehet szükség. 100 A meghallgatások bizonyos feltételeinek korlátozása azonban nem zárja ki a jelen kézikönyvben szereplő irányelvek alkalmazására való törekvést. Különösen nehéz körülmények esetén fontos, hogy az érintett kormányokkal és hatóságokkal a lehető legnagyobb mértékben betartassák ezeket a normákat.

pszichiátriáról és a kapcsolódó tudományágakról szóló regionális szimpóziumán tartott előadás, 1986 94 H. T. Engelhardt, “The concepts of health and disease” („Az egészség és a betegség fogalma”), Evaluation and Explanation in the Biomedical Sciences (Értékelés és magyarázat az orvosbiológiai tudományokban), szerk.: H. T. Engelhardt és S. F. Spicker, (Dordrecht, D. ReidelPublishing Co., 1975), 125141. old. 95

J. Westermeyer, “Psychiatric diagnosis across cultural boundaries” („A kultúrák határát átlépő pszichiátriai diagnózis”), American Journal of Psychiatry, vol. 142 (7) (1985), 798-805. old. 96 R. F. Mollica és mások, “The effect of trauma and confinement on functional health and mental health status of Cambodians living in Thailand-Cambodia border camps” („A trauma és a bezártság Thaiföldi és Kambodzsai határ táboraiban élő kambodzsaiak funkcionális egészségügyi és mentál-egészségügyi állapotára gyakorolt hatásai”) , Journal of the American Medical Association (JAMA), vol. 270 (1993), 581-586. old. 97 J. D. Kinzie és mások “The prevalence of posttraumatic stress disorder and its clinical significance among Southeast Asian refugees”(„A poszttraumás stressz-rendellenesség előfordulási gyakorisága és klinikai jelentősége a dél-kelet ázsiai menekültek körében”), American Journal of Psychiatry, vol. 147 (7) (1990), 913-917. old. 98 K. Allden és mások, “Burmese political dissidents in Thailand: trauma and survival among young adults in exile” („Burmai politikai disszidensek Thaiföldön: trauma és túlélés a száműzetésben élő fiatal felnőttek körében”), American Journal of Public Health, vol. 86 (1996), 15611569. old. 99 N. Sartorius, “Cross-cultural research on depression”(„A depresszió kultúrák közi kutatása”), Psychopathology, vol. 19 (2) (1987), 6-11. old.

100

M. A. Simpson, “What went wrong?: diagnostic and ethical problems in dealing with the effects of torture and repression in South Africa” („Mi romlott el? Diagnosztikai és etikai problémák a dél-afrikai kínzás és elnyomás hatásainak kezelésében”), Beyond Trauma: Cultural and Societal Dynamics, szerk.: R. J. Kleber, C. R. Figley, B. P. R. Gersons, (New York, Plenum Press, 1995), 188-210. old.

67

Isztambul Protokoll


B. A kínzás pszichológiai következményei

2. Általános pszichológiai reakciók (a) A trauma újraélése

1. Figyelmeztető megjegyzések

241. Az áldozat emlékei bevillanhatnak, vagy betolakodhatnak a gondolatai közé, a traumás eseményt újból átélheti éber és tudatos állapotban, de lehetnek visszatérő rémálmai, amelyekben a traumás esemény elemei eredeti vagy szimbolikus formában jelennek meg. A traumát jelképező vagy arra emlékeztető hívószavak válaszaként megjelenő veszélyérzet gyakran a bizalom hiányában és a tekintélyszemélyektől, például az orvosoktól és a pszichológusoktól való félelem formájában jelenik meg. Azokban az országokban vagy olyan helyzetekben, ahol az emberi jogok megsértésében a hatóságok is részt vesznek, a tekintélyszemélyektől való félelem és a bizalom hiánya nem minősül patológiásnak.

240. A tünetek technikai leírásának és pszichiátriai besorolásának megkezdése előtt meg kell jegyezni, hogy a pszichiátriai besorolások általában a nyugati orvoslás fogalmainak felelnek meg, és a nem nyugati népességre történő alkalmazásuk kifejezetten vagy nem kifejezetten nehézségeket okoz. Egyes érvelések szerint a nyugati kultúrák a pszichológiai folyamatok túlzott medikalizálásától szenvednek. A nem nyugati társadalmak számára elfogadhatatlan lehet az a gondolat, hogy a mentális szenvedés az egyénben lévő zavart jelent, amelynek számos tipikus tünete van. Ezzel együtt a PTSD-ben előforduló biológiai változásokra jelentős bizonyítékok állnak rendelkezésre, ebből a szemszögből a PTSD biológiailag és pszichológiailag kezelhető, diagnosztizálható szindróma. 101 Az értékelő orvosnak vagy a pszichológusnak a lehető legjobb tudása szerint kell megpróbálni a mentális szenvedést az egyén hitének és kulturális normáinak összefüggésébe helyezni. Ide tartozik a politikai kontextus, valamint a kulturális és a vallásos hit tiszteletben tartása. A kínzás és következményeinek súlyosságát tekintve a pszichológiai értékelés során a gyors diagnosztizálás és besorolás helyett inkább a tájékozódáson alapuló ismeretszerzés szerint kell eljárni. Ez az attitűd ideális esetben azt jelzi az áldozatnak, hogy panaszait és szenvedését a körülmények között valóságosként és várhatóként ismerik el. Ebben az értelemben az érzékeny, empatikus hozzáállás megkönnyebbülést hozhat az áldozat elidegenedés érzésében.

(b) Elkerülő magatartás és érzelmi beszűkülés (i) a trauma felidézését kiváltó bármilyen gondolat, beszélgetés, tevékenység, hely vagy személy kerülése; (ii) súlyos érzelmi beszűkülés; (iii) súlyos személyes távolságtartás és visszahúzódás; (iv) képtelenség a trauma egy fontos elemének a felidézésére. (c) Túlzott izgatottság (i) (ii) (iii) (iv) (v) (vi)

az elalvás vagy az átalvás nehézsége; ingerlékenység vagy dühkitörések; koncentrációs nehézség; túlzott éberség, hyperarousal; általános szorongás; légszomj, verítékezés, szájszárazság vagy szédülés-érzet és emésztési zavarok.

(d) A depresszió tünetei 242. A depresszió következő tünetei jelenhetnek meg: nyomott hangulat, anhedonia (érezhetően csökkent érdeklődés vagy örömre való képtelenség a különböző tevékenységekben), étvágyzavar vagy súlyvesztés, álmatlanság vagy aluszékonyság, pszichomotoros nyugtalanság vagy meglassultság, fáradtság és energiavesztés, értéktelenség érzése és túlzott bűntudat, nehézség a figyelem fenntartásában, koncentrációban vagy az

101

M. Friedman és J. Jaranson, “The applicability of the posttraumatic stress disorder concept to refugees” („A poszttraumás stessz rendellenesség fogalmának alkalmazhatósága a menekültekre”), Amidst Peril and Pain: The Mental Health and Well-being of the World’s Refugees (Veszélyek közt, fájdalomban: a világ menekültjeinek mentális egészsége és jól-léte), szerk.: A. Marsella mások, (Washington, D. C., American Psychological Association, 1994), 207-227. old.

68

Isztambul Protokoll


sérülés okoz. A kínzás túlélői között igen gyakori a fejfájás, amely gyakran krónikus poszttraumás fejfájáshoz vezet. Ezt a feszültség vagy stressz is okozhatja, illetve súlyosbíthatja.

emlékek visszaidézésében, halál és haldoklás körüli gondolatok, öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkossági kísérletek. (e) Sérült ékép és negatív jövőkép 243. Az áldozat azt érezheti, hogy visszafordíthatatlan károsodást szenvedett és visszafordíthatatlan személyiségváltozáson 102 esett át. Úgy érzi, a jövője kilátástalan, nem számít sem karrierre, sem házasságra, gyermekekre vagy normál élettartamra.

(h) Rendellenes szexuális működés 246. A kínzás túlélői között különösen gyakori a szexuális diszfunkció, de nem csak azok között, akik szexuális kínzáson vagy nemi erőszakon estek át. (lásd V. fejezet, D.8 szakasz).

(f) Disszociáció, deperszonalizáció és atipikus magatartás

(i) Pszichózis 247. A kulturális és nyelvi különbségek megtévesztők lehetnek a pszichotikus tünetek értékelésénél. A tüneteket az egyén egyedi kulturális összefüggésében kell értékelni, mielőtt pszichotikusnak bélyegeznénk. A pszichotikus reakciók lehetnek rövidek vagy elhúzódóak, a tünetek felmerülhetnek a fogvatartás és kínzás során vagy azt követően is. A következő tünetek fordulhatnak elő:

244. A disszociáció a tudatosság, az énkép, a memória és a cselekvés integrációjának zavara. A személy bizonyos cselekvésektől távolinak érzi magát, vagy nincs tudatában, esetleg úgy érezheti, kettéhasadt, mintha bizonyos távolságról kívülről figyelné magát. A deperszonalizáció azt jelenti, hogy valaki magától vagy a testétől különállónak érzi magát. A spontán ötletek megvalósításának szabályozási problémái olyan viselkedést eredményeznek, amelyeket a túlélő a traumát megelőző személyiségéhez képest jelentősen atipikusnak tart. Aki korábban például óvatos volt, nagy kockázatot hordozó viselkedést mutathat.

(i) Téveszmék. (ii) Hallási-, látási-, tapintási- és szaglási hallucinációk. (iii) Bizarr gondolatok és viselkedés. (iv) Pszeudohallucinációk formájában megjelenő, a valódi pszichotikus állapotok határán álló illúziók vagy érzékcsalódások. Az elalváskor vagy ébredéskor előforduló kóros érzékelés és hallucináció a népesség körében általánosan elterjedt és nem utal pszichózisra. Nem ritka, hogy a kínzások áldozatai arról számolnak be, hogy sikolyokat hallanak, a nevükön szólítják őket vagy árnyakat látnak, viszont nem mutatnak florid jeleket illetve a pszichotikus tüneteket. (v) Paranoia és üldöztetési téveszme. (vi) Akik korábban mentális betegségen estek át, azoknál visszatérő pszichotikus rendellenességek vagy pszichotikus jellegű hangulatváltozások alakulhatnak ki. Akik korábban bipoláris rendelle-nességtől, pszichotikus tünetekkel járó visszatérő major depressziótól, szkizo-fréniától és szkizoaffektív zavartól szenvedtek, ennek a zavarnak az egyik epizódját mutathatják.

(g) Szomatikus panaszok 245. A kínzás áldozatainál gyakran észlelhetők olyan szomatikus tünetek, mint a fájdalom, a fejfájás vagy más fizikaális panaszok, amik vagy objektíválhatók vagy nem. Előfordulhat, hogy az egyetlen megjelenő panasz a fájdalom, amelynek helye és intenzitása változó. A szomatikus tünetek lehetnek közvetlenül a kínzás fizikai következményei vagy pszichés eredetűek. Például minden fajta fájdalom lehet a kínzás közvetlen fizikai következménye is, és lehet pszichés eredetű is. A típusos szomatikus panaszok közé tartozik a hátfájás, a vázizomzat fájdalma és a fejfájás, amit gyakran a fejet ért 102

N. R. Holtan, “How medical assessment of victims of torture relates to psychiatric care” („Hogyan kapcsolódik a kínzás áldozatainak orvosi felmérése a pszichiátriai ellátáshoz”), Caring for Victims of Torture (A kínzás áldozatainak gondozása), szerk.: J. M. Jaranson and M. K. Popkin, (Washington, D. C., American Psychiatric Press, 1998), 107-113. old.

69

Isztambul Protokoll


(j) Szerfüggőség

besorolási rendszer a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában (BNO-10) 103 mentális és magatartási rendellenességekre vonatkozó besorolása, valamint az Amerikai Pszichiátriai Szövetség Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSMIV) 104. A diagnosztikai kategóriák teljes leírását a BNO-10 és a DSM-IV tartalmazza. Ez az áttekintés a traumával kapcsolatos leggyakoribb diagnózisokra összpontosít: ezek a PTSD, a Major depresszió és a Személyiségzavarok.

248. A kínzás túlélőiben a traumás emlékek elhomályosításának, az utóhatások és a szorongás kezelésének egyik módja a másodlagos jelenségként gyakran kialakuló alkohol- és kábítószer használat. (k) Neuropszichológiai sérülés 249. A kínzás olyan fizikai traumát okozhat, ami különböző szintű agyi sérüléshez vezet. A fejet ért ütések, a fulladás és a tartós alultápláltság olyan hosszú távú neurológiai és neuropszichológiai következményekkel járhat, amiket az orvosi vizsgálat során nem könnyű azonnal felmérni. A fejről képalkotó eljárással vagy más orvosi eljárásokkal nem dokumentálható agyi sérülésekhez hasonlóan a hatások dokumentálását esetleg kizárólag neuropszichológiai felméréssel és vizsgálatokkal lehet megbízhatóan elvégezni. Az ilyen tesztekkel feltárható tünetek gyakran jelentős átfedést mutatnak a PTSD és a major depresszió tüneteivel. A tudat éberségének, az orientáció, a figyelem, a koncentráció, az emlékezet és a végrehajtó funkciók szintjének ingadozása vagy hiányai mind funkcionális zavarokból, mind szervi okból egyaránt létrejöhetnek. Ezért ha ilyen elkülönítésre szükség van, külön tudást igényel a neuropszichológiai felmérés és a neuropszichológiai eszközök kultúrák közötti validitási problémáinak ismerete (lásd az alábbi C.4 szakaszt).

(a) Depressziós zavarok 251. A kínzások túlélőinek körében szinte mindenkinél észlelhető depressziós tünet. A kínzás következményeinek értékelésével összefüggésben problémát jelenthet annak feltételezése, hogy a PTSD és a súlyos depressziós rendellenesség két különálló, egyértelműen elkülöníthető etiológiával rendelkező betegség. A depressziós zavarok közé tartozik a Súlyos depressziós zavar, az egyszeri vagy major depressziós zavar (Depressziós epizód) és az Ismétlődő (egynél többször előforduló) depressziós zavar. A depressziós zavarokat kísérhetik pszichotikus, katatón, melankólikus vagy atipikus jellemzők, de előfordul, hogy nem kísérik őket. A DSMIV szerint a Major depressziós epizód diagnózisának felállításához egy két hetes időszakon belül a következő tünetek közül legalább ötnek egyidejűleg fenn kell állnia és a korábbi működéshez képest változást kell jelentenie (legalább az egyik tünetnek a nyomott hangulatnak vagy az érdeklődés vagy öröm elvesztésének kell lennie): (1) nyomott hangulat; (2) minden vagy szinte minden tevékenység iránt kifejezetten csökkent érdeklődés illetve öröm; (3) súlycsökkenés vagy étvágyváltozás; (4) álmatlanság vagy aluszékonyság; (5) pszichomotoros izgalom vagy késlekedés; (6) fáradtság vagy energiavesztés; (7) értéktelenség érzése, vagy túlzott vagy nem helyénvaló bűntudat; (8) csökkent képesség a gondolkodásra vagy koncentrálásra;

3. Diagnosztikai besorolások 250. Míg a kínzás túlélőinek fő panaszai és lényegi megállapításai nagyon eltérőek és az egyén egyedi élettapasztalatához, kulturális, szociális és politikai környezetéhez kapcsolódnak, az értékelők számára tanácsos megismerkedni a traumák és kínzások túlélői között leggyakrabban diagnosztizált rendellenességekkel. Emellett nem ritka az egynél több mentális rendellenesség fennállása, mivel a traumával kapcsolatos mentális rendellenességek körében jelentős a komorbiditás. A kínzásból eredő leggyakoribb tünetek a szorongás és a depresszió különféle megjelenési formái. A fent leírt tünetegyüttest nem ritkán a szorongás és a hangulati rendellenességek kategóriájába sorolják. A két fő

103

Egészségügyi Világszervezet, A mentális és viselkedési rendellenességek BNO-10 osztályozása (Genf, 1994). 104 Amerikai Pszichiátriai Szövetség, Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve: DSM-IV-TR, 4. kiadás (Washington, D.C., 1994).

70

Isztambul Protokoll


és (9) visszatérő végezetes vagy öngyilkossági gondolatok. A diagnózis felállításához a tüneteknek jelentős szenvedést vagy kórosan megváltozott társadalmi vagy foglalkozási funkciót kell okozniuk, okuk nem lehet fiziológiai rendellenesség és más DSM-IV diagnózis ezeket nem indokolhatja.

újból megtörténne, ideértve hallucinációkat, emlékvillanásokat és illúziókat, az eseményre emlékeztető dolgok esetén intenzív pszichológiai veszélyérzet és az esemény aspektusaira emlékeztető vagy azokat szimbolizáló hívószavak esetén pszichológiai reakciók figyelhetők meg.

(b) Poszttraumás Stressz Zavar

254. Az egyénnek a traumás eseménnyel összefüggő ingerek kerülését vagy a reakciókészség általános megbénulását kell tartósan tanúsítania, amelyet az alábbi jelenségek közül legalább három jelez: (1) a traumával összefüggő gondolatok, érzések vagy beszélgetések elkerülésére irányuló erőfeszítés; (2) az áldozatot a traumára emlékeztető tevékenységek, helyek vagy emberek kerülésére irányuló erőfeszítés; (3) az esemény egy fontos vonatkozásának felidézésére való képtelenség; (4) jelentős tevékenységek iránti érdeklődés csökkenése; (5) elszakadás vagy elidegenedés másoktól; (6) korlátozott érzelemnyilvánítás; és (7) csökkent életkilátás. A PTSD DSM-IV szerinti diagnózisának felállítására szolgáló további ok a trauma előtt nem tapasztalt fokozott izgatottság tüneteinek megléte, amelyet a következők közül legalább két dolog jelez: az elalvás vagy az átalvás nehézsége, inger-lékenység vagy dühkitörések, koncentrá-ciós nehézség, túlzott éberség és túlzott megriadás.

252. A kínzás pszichológiai következményeivel leggyakrabban összefüggő diagnózis a PTSD. A kínzás és a diagnózis közötti kapcsolat az egészségügyi szolgáltatók, a bevándorlással foglalkozó bíróságok és a tájékozott laikus közönség körében egyre elfogadottabb. Ez azt a téves és leegyszerűsítő benyomást alakította ki, hogy a PTSD a kínzás fő pszichológiai következménye. 253. A PTSD DSM-IV szerinti meghatározása erősen támaszkodik a traumával kapcsolatos memóriazavarok meglétére, mint amilyenek a betörő emlékképek, a rémálmok és a trauma fontos vonatkozásainak felidézésére való képtelenség. Az egyén esetleg nem képes pontosan visszaidézni a kínzási események konkrét részleteit, a kínzás során átélt élmények fő témáit azonban fel tudja idézni. Például az áldozat vissza tud emlékezni arra, hogy többször megerőszakolták, de nem tudja megadni a pontos dátumot, helyet és a környezet vagy az elkövetők részletes leírását. Ilyen körülmények között a pontos részletek felidézésére való képtelenség inkább alátámasztja, mint gyengíti a túlélő történetének hitelességét. A történet fő témái az ismételt meghallgatások során konzisztensek. A PTSD BNO-10 szerinti diagnózisa nagyon hasonlít a DSM-IV szerintihez. A DSM-IV szerint a PTSD lehet akut, krónikus vagy késleltetett. A tüneteknek több mint egy hónapig fenn kell állniuk és a zavarnak jelentős szenvedést vagy funkcionális csökkenést kell okoznia. Ahhoz, hogy PTSD-t lehessen diagnosztizálni, az egyénnek olyan traumás eseményt kellett átélnie, amelynek során az áldozat vagy mások életét fenyegető tapasztalatot élt át, és amely intenzív félelmet, tehetetlenséget vagy rémületet okozott. Az eseményt az alábbi módok közül egy vagy több módon újra át kell élni: az esemény betörő, gyötrelmes felidézése, az eseményre vonatkozó visszatérő gyötrő álmok, az egyén úgy viselkedik vagy érez, mintha az esemény

255. A PTSD tünetei lehetnek krónikusak vagy hosszabb időn át ingadozhatnak. Bizonyos időszakokban a klinikai képek a túlzott izgatottság és ingerlékenység tünete uralja. Ilyenkor a túlélő általában fokozottan jelentkező betörő emlékekről, rémálmokról és emlékvillanásokról számolt be. Máskor viszont a túlélő viszonylag tünetmentesnek vagy érzelmileg beszűkültnek vagy visszahúzódónak tűnhet. Nem szabad elfelejteni, hogy amennyiben a beteg a PTSD diagnosz-tikai kritériumait nem teljesíti, ez nem jelenti azt, hogy kínzásra nem került sor. A BNO-10 szerint az esetek bizonyos százalékban a PTSD sok éven át krónikus lefolyású lehet, és végül tartós személyiség-változásba megy át. (c) Tartós személyiségváltozás 256. Katasztrófák vagy tartós szélsőséges stresszt követően a felnőtt személyiség zavarai alakulhatnak ki olyan személyeknél, akiknek korábban nem volt személyiségzavaruk. A

71

Isztambul Protokoll


személyiség megváltoztatására képes szélsőséges stressz típusai közé tartoznak a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatok, természeti csapások, az elhúzódó fogvatartás, amelyben fennáll az erőszakos halál lehetősége, életveszélyes helyzetek - például terrorista cselekmény áldozatává válás – és a kínzás. A BNO-10 szerint a tartós személyiségváltozás diagnózisát csak akkor lehet felállítani, ha az egyén környezetére és saját magára irányuló észlelése, kapcsolata vagy az arról folytatott gondolkodásmintája határozott, jelentős és tartós változására van bizonyíték és ezek a traumás élmény előtt nem álltak fenn, rugalmatlan és rosszul alkalmazkodó viselkedéshez fűződnek. A diagnózis nem tartalmazza azokat a változásokat, amelyek más mentális zavar manifesztációi vagy bármilyen korábbi mentális rendellenesség maradványtünetei, továbbá az agyi betegség, diszfunkció vagy károsodás miatt a személyiségben és a viselkedésben bekövetkező változásokat.

veteránok, akik némi betekintést nyújthatnak ebben a témában. E csoportok tanulmányozása arra vet fényt, hogy az alkohol- és drogfogyasztás előfordulása etnikai vagy kulturális csoport szerint változik. A PTSD-s volt hadifoglyoknál fokozottan felmerül az alkoholés drogfogyasztás kockázata, a harcteret megjárt veteránok körében pedig a PTSD és az alkohol- és drogfogyasztás komorbiditása nagyarányú. 105 106 107 108 109 110 111 112 Összefoglalásképpen, a PTSD által veszélyeztetett egyéb népesség körében is jelentős bizonyíték áll fenn arra, hogy a kínzás túlélői esetén az alkohol- és drogfogyasztás potenciális komorbid diagnózis.

105

P. J. Farias, “Emotional distress and its socio-political correlates in Salvadoran refugees: analysis of a clinical sample” („Az érzelmi szenvedés és annak szociális-politikai vetületei Salvadori menekültek körében: klinikai minta elemzése”), Culture, Medicine and Psychiatry, vol. 15 (1991), 167-192. old. 106 A. Dadfar, “The Afghans: bearing the scars of a forgotten war” („Az Afgánok: egy elfeledett háború hegeivel”), Amidst Peril and Pain: The Mental Health and Well-being of the World’s Refugees, A. Marsella és mások (Washington, D. C., American Psychological Association, 1994). 107 G. W. Beebe, “Follow-up studies of World War II and Korean war prisoners: II. Morbidity, disability, and malajustments” („ A második világháború és a koreai háború foglyainak tanulmányozása: II. morbiditás és rokkantság és rossz alkalmazkodás”), American Journal of Epidemiology, vol. 101 (1975), 400-422. old. 108 B. E. Engdahl és mások, “Comorbidity and course of psychiatric disorders in a community sample of former prisoners of war” („Pszichiátriai rendellenességek komorbiditása és lefolyása volt hadifoglyokból álló közösségi mintában”), American Journal of Psychiatry, vol. 155 (1998), 1740-1745. old. 109 T. M. Keane és J. Wolfe, “Comorbidity in post-traumatic stress disorder: an analysis of community and clinical studies” („Poszttraumás stressz zavar komorbiditása: közösségi és klinikai tanulmányok elemzése”), Journal of Applied Social Psychology, vol. 20 (21) (1990), 1776-1788. old. 110 R. A. Kulka és mások, Trauma and the Vietnam War Generation: Report of Findings from the National Vietnam Veterans Readjustment Study (A trauma és a vietnámi háború generációja: beszámoló a vietnámi veteránok visszailleszkedéséről szóló országos tanulmány megállapításairól) (New York, Brunner/Mazel, 1990). 111 B. K. Jordan és mások, “Lifetime and current prevalence of specific psychiatric disorders among Vietnam veterans and controls” („Konkrét pszichiátriai rendellenességek az aktuális illetve életfogytig tartó előfordulás a vietnámi veteránok és a kontrollcsoport között”), Archives of General Psychiatry, vol. 48, No. 3 (1991), 207-215. old. 112 A. Y. Shalev, A. Bleich és R. J. Ursano, “Posttraumatic stress disorder: somatic comorbidity and effort tolerance” („Poszttraumás stressz zavar: szomatikus komorbiditás és az eröltetett tolerancia”), Psychosomatics,vol. 31 (1990), 197203. old.

257. Ahhoz, hogy a katasztróra élményét követő tartós személyiségváltozás BNO-10 szerinti diagnózisát fel lehessen állítani, a személyiségváltozásnak a stresszt követően legalább két évig fenn kell állnia. A BNO-10 meghatározza, hogy a stressznek olyan mértékűnek kell lennie, hogy „a személyiségre gyakorolt mélységes hatásának magyarázatához nem szükséges a személyes sebezhetőséget figyelembe venni”. Ezt a személyiségváltozást a világgal szembeni ellenséges vagy bizalmatlan attitűd, társadalmi visszahúzódás, üresség vagy reménytelenség érzése, a kitaszítottság krónikus érzése jellemzi, mintha az egyént folyamatosan fenyegetnék, továbbá az elidegenedés érzése jellemzi. (d) Alkohol- és drogfogyasztás 258. A klinikai szakemberek megfigyelték, hogy a kínzás túlélőiben a traumás emlékek elnyomásának, a kellemetlen hatások szabályozásának és a szorongás kezelésének egy módjaként gyakran kialakul az alkohol- és kábítószer fogyasztás. Bár a PTSD és egyéb rendellenességek komorbiditása gyakori, az ilyen szereknek a kínzások áldozatai általi használatát alig tanulmányozták szisztematikus kutatás keretében. A PTSD-től szenvedő populációkról szóló szakirodalomban szerepelhetnek kínzások túlélői, például menekültek, hadifoglyok és fegyveres konfliktust túlélt

72

Isztambul Protokoll


lógiai tüneteket okoz, a kínzási módszereket gyakran úgy alakítják ki, hogy fizikai sérülést ne hagyjanak, és a kínzás fizikai módszerei olyan fizikai megállapításokhoz vezethetnek, amelyek vagy elmúlnak, vagy nem specifikusak.

(e) Egyéb diagnózisok 259. Ahogyan az az e szakaszban leírt tünetek katalógusából is nyilvánvaló, a PTSDn kívül más olyan diagnózisokat is figyelembe kell venni, mint például a Súlyos depressziós zavar és a Tartós személyiségváltozás. Az egyéb lehetséges diagnózisok közé tartoznak korlátozás nélkül a következők:

261. A pszichológiai értékelés hasznos bizonyítékokkal szolgál az orvosi-jogi vizsgálatokhoz, a politikai menedékjogra irányuló kérelmekhez, az esetleges hamis vallomások körülményeinek megállapításához, a regionális kínzási gyakorlat megismeréséhez, az áldozatok terápiás igényeinek meghatározásához és emberi jogi vizsgálatok során tett tanvallomásokhoz. A pszichológiai értékelés átfogó célja az egyén kínzásról adott beszámolója és az értékelés során megfigyelt pszichológiai megállapítások közötti konzisztencia mértékének megállapítása. E célból az értékelésben meg kell adni az egyén élettörtének részletes leírását, a mentális állapot vizsgálatának, a szociális működés felmérésének, valamint a klinikai benyomások kialakításának részletes leírását (lásd III. fejezet C szakasz és IV. fejezet E szakasz). Megfelelő esetben pszichiátriai diagnózist kell felállítani. Mivel a kínzások túlélői körében igen gyakran előfordulnak pszichés tünetek, bármilyen kínzás érzékelése során fokozottan szükséges pszichológiai felmérést alkalmazni.

(i) A Generalizált szorongás esetén a beteg túlzottan szorong, különböző események vagy tevékenységek sokasága miatt aggódik, motoros feszültség és fokozott autonóm tevékenység jellemzi. (ii) A Pánikbetegség intenzív félelem vagy kellemetlen érzés visszatérő, váratlan rohamaiban jelenik meg, tünetei közé tartozik a verejtékezés, fulladás-érzés, remegés, szapora szívverés, szédelülés érzés, hányinger, hidegrázás vagy hőhullámok. (iii) Az Akut stressz zavar tünetei lényegében megegyeznek a PTSD-ével, azonban a traumás esemény átélését követő egy hónapon belül diagnosztizálják. (iv) Az egészségügyi állapotnak be nem tudható fizikai tünetekkel járó szomatoform rendellenességek. (v) Mániás vagy hipomán epizódokat mutató Bipoláris zavar emelkedett, fokozódó vagy ingerlékeny hangulattal, nagylelkűséggel, csökkent alvásigénnyel, az ötletek cikázásával, pszichomotoros izgatottsággal és a kapcsolódó pszichotikus jelenségekkel. (vi) Gyakran agyi funkciózavar formájában megjelenő általános egészségügyi állapot miatti rendellenességek, amelyek a tudatosság, orientáció, figyelem, koncentráció, memória és végrehajtó funkciók ingadozását vagy hiányosságait eredményezik. (vii) Fóbiák, például Szociális fóbia és Agorafóbia.

262. A pszichés státusz felvételét és a klinikai diagnózis kialakítását mindig a kulturális összefüggés tudatában kell kialakítani. A meghallgatás lebonyolítása, a klinikai benyomás és következtetés kialakítása szempontjából fokozottan fontos a kultúrspecifikus szindrómák és az olyan nyelvhez kötött, a szenvedés kifejezésére használt idiómák ismerete, amikkel a tüneteket kommunikálják. Ha a meghallgató alig vagy egyáltalán nem ismeri az áldozat kultúráját, fontos a tolmács segítsége. Ideális esetben az áldozat országából származó tolmács ismeri a nyelvet, a vizsgálat során figyelembe veendő szokásokat, vallási hagyományokat és egyéb hiedelmeket. A meghallgatás az áldozatban félelmet és bizalmatlanságot kelthet, esetleg korábbi kihallgatásokra emlékeztetheti. Az ismételt traumatizálás hatásának csökkentése érdekében a klinikai szakembernek azt az érzést kell keltenie, hogy az egyén élményeit és kulturális hátterét érti. Nem helyénvaló a pszichoterápia egyes formáiban alkalmazott

C. A pszichológiai / pszichiátriai értékelés 1. Etikai és klinikai megfontolások 260. A pszichológiai értékelések több okból szolgálhatnak kritikus fontosságú bizonyítékkal a kínzások áldozatainál fellépő bántalmazásról: a kínzás gyakran pusztító pszicho-

73

Isztambul Protokoll


az orvosi titoktartási kötelezettséget betartani.

szigorú, „klinikai neutralitás” betartása, amelynek keretében a szakember nem aktív és keveset beszél. A szakembernek azt kell kommunikálnia, hogy az egyén szövetségese, és támogató, ítélettől mentes megközelítést kell alkalmaznia.

265. A fizikai vagy pszichológiai vizsgálatot végző klinikai szakembereknek tudatában kell lenniük, hogy a súlyos trauma értékelése milyen potenciális érzelmi reakciót válthat ki a meghallgatottban és a meghallgatóban egyaránt. Ezeket az érzelmi reakciókat áttételnek és viszont áttételnek hívjuk. A kínzások túlélői által adott típusos reakciók közé tartozik a bizalmatlanság, félelem, szégyenérzet, düh és bűntudat, különösen, ha a trauma részleteinek elmesélésére vagy vissza-idézésre kérjük őket. Az áttétel arra az érzésre utal, amelyet a túlélő a klinikai szakemberrel szemben érez, múltbéli tapasztalatokhoz kapcsolódik, de amelyeket tévesen a szakemberrel szembeni érzésként él meg. Emellett a pszichológiai értékelést a szakember által a kínzás túlélőjével kapcsolatos érzelmi válasz is befolyásolhatja, ez a viszont áttétel. Az áttétel és a viszont áttétel kölcsönösen összefüggnek és hatnak egymásra.

2. A meghallgatás folyamata 263. A klinikai szakembernek úgy kell bevezetnie a meghallgatást, hogy részletes magyarázatot adhasson a következő eljárásokra (a pszicho-szociális kórtörténetre, ezen belül az átélt kínzásokra és a jelenlegi pszichés működésre vonatkozóan feltett kérdések (és felkészíti az egyént a kérdések által esetleg kiváltott nehéz érzelmi reakciókra). A személynek lehetőséget kell adni arra, hogy szünetet kérjen, bármikor megszakítsa a meghallgatást és elmehessen, ha a stressz tűrhetetlenné válik, egy későbbi találkozó lehetőségével. A klinikai szakemberek részéről a kérdezés során érzékenységre és empátiára van szükség, ugyanakkor a klinikai felmérést objektíven kell végezniük. Mindeközben a meghallgatónak tudatában kell lennie, hogy milyenek a személyes reakciói a túlélőre, továbbá az észlelését és ítéletalkotását esetleg befolyásoló, a kínzásokról szóló leírásra adott reakciói.

266. A vizsgálatra adott áttételi reakció lehetséges hatása akkor válik nyilvánvalóvá, ha figyelembe vesszük, hogy a traumás történet részleteinek elmesélésével és visszaidézésével foglalkozó meghallgatás vagy vizsgálat gyötrő és nem kívánt emlékekkel, gondolatokkel és érzésekkel jár. A kínzás áldozata abban a reményben egyezhet belea vizsgálatba, hogy abból haszna lesz, a vizsgálat eredményeként megújuló emlékek magát a traumás élményt isfelidézhetik. Ide tartozhatnak a következő jelenségek.

264. A meghallgatás a túlélőt a kínzás során átélt kihallgatásra emlékeztetheti. Ezért a szakemberrel szemben olyan erőteljes negatív érzések alakulhatnak ki, mint a félelem, düh, hirtelen ellenérzés, tehetetlenség, zavartság, pánik vagy gyűlölet. A szakembernek lehetővé kell tennie az ilyen érzelmek kifejezését és közlését, és ki kell fejeznie megértését az egyén nehéz helyzete iránt. Emellett szem előtt kell tartani, hogy az egyén esetleg még mindig üldöztetés vagy elnyomás alatt áll. Szükség esetén el kell kerülni a tiltott tevékenységekre vonatkozó kérdéseket. Fontos a pszichológiai értékelés okait vizsgálni, mivel ezek határozzák meg, hogy a szakértő milyen szinten köteles a titoktartásra. Ha valamely állami hatóság igazságügyi eljárás keretében kéri az egyén kínzásról szóló beszámolója hitelességének értékelését, az értékelendő személyt kötelező tájékoztatni, hogy ez a jelentésben szereplő összes információra vonatkozó orvosi titoktartás alóli mentességet jelent. Ha azonban a pszichológiai értékelésre vonatkozó kérés a kínzott személytől érkezik, a szakértő köteles

267. A vizsgáló kérdéseit a meghallgatott a kihallgatáshoz hasonló lkényszerkérdezésként élheti át. Arra gyanakodhat, hogy az értékelő motivációja voyeur-szerű vagy szadista jellegű, és a meghallgatottban a következő kérdések merülhetnek fel: „Miért akarja, hogy a legutolsó borzalmas részletét is elmondjam annak, mi történt velem? Normális ember miért él abból, hogy az enyémhez hasonló történeteket hallgat? Biztos, hogy valamilyen furcsa motiváció vezérli.” A vizsgálóval szemben előítélet állhat fenn, hiszen őt nem vették őrizetbe és nem kínozták meg. Ennek hatására az alany a vizsgálót végző személyt az ellenség oldalán állónak tarthatja. 268. A vizsgálót tekintély helyzetben lévő személyként érzékeli a meghallgatott – és ez gyakran így is van, ezért a traumás kórtörténet bizonyos vonatkozásait nem bízzák rá. Egy

74

Isztambul Protokoll


másik lehetőség, ami gyakran előfordul a még őrizetben lévők esetén, hogy az alany túlságos bizalmat tanúsíthat olyan helyzetekben, amelyekben a meghallgatás nem tudja garantálni a megtorlás elmaradását. Minden elővigyázatossági intézkedést meg kell tenni annak biztosítására, hogy a rabok szükségtelen kockázatot ne vállaljanak azzal, hogy naivan bíznak a kívülálló védelmében. A kínzás áldozatai attól félhetnek, hogy a vizsgálat keretében felfedett információkat nem tudják biztonságban tartani az üldöző kormány előtt. A félelem és a bizalmatlanság különösen erős lehet olyan esetekben, ha a kínzásban orvosok vagy más egészségügyi dolgozók is részt vettek.

megvizsgáljon) – nem a meghallgató neme a fontos, – ami nemi erőszak esetén nem kívánatos, hogy férfi legyen -, hanem jóval fontosabb, hogy a vizsgáló orvos legyen, akinek az áldozat pontos kérdéseket tehet fel. Előfordult, hogy nemi erőszak áldozatai semmit nem mondtak női, de nem egészségügyi vizsgálóknak, viszont kérték, hogy egy orvossal beszélhessenek és konkrét orvosi kérdésekettehessenek fel, még akkor is, ha az orvos férfi. A kérdések típusos esetben a lehetséges következményekre vonatkoznak, például teherbe esésre, későbbi termékenységre vagy a házastársak közötti szexuális kapcsolat jövőjére. A jogi célból folytatott értékelések összefüggésében a részletekre fordított – szükséges – figyelmet és a kórtörténetre vonatkozó pontos kérdéseket könnyen a vizsgáló bizalmatlanságának vagy kétségeinek értékelik.

269. Az értékelő számos esetben a többségi kultúrához és etnikumhoz tartozik, míg a meghallgatási helyzetben a vizsgált személy a kisebbségi csoporthoz vagy kultúrához. Az ilyen egyenlőtlenség dinamikája megerősítheti a vélt és valós erőegyensúly hiányát, és a vizsgált személyben fokozhatja a félelem, a bizalmatlanság és kényszerű vallatás érzését. Egyes esetekben, különösen a még őrizetben tartott személyeknél ez a dinamika inkább a tolmácshoz és nem az értékelőhöz kapcsolódhat. Ezért - ideális esetben - a tolmácsnak is kívülállónak kell lennie, akit nem helyben „toboroztak”, hogy mindenki ugyanolyan függetlennek tekinthesse, mint a vizsgálót. Természetesen nem szabad tolmácsként alkalmazni olyan családtagot, akire később a hatóságok nyomást gyakorolva megpróbálhatják kideríteni, miről volt szó az érékelés során.

271. A korábban már említett pszichológiai nyomás miatt a túlélők újra traumatizálódhatnak, az emlékek eláraszthatják őket és ezek erőteljes visszahúzódást és érzelmi ellenállást mobilizálhatnak a vizsgálat vagy meghallgatás során. A dokumentálás szempontjából a visszahúzódás és az érzelemtelenítés speciális nehézséget jelent, hiszen a kínzások áldozatai esetleg nem tudják hatásosan közölni a történetüket és a jelen szenvedésüket, pedig számukra ez lenne a legfontosabb. 272. A viszont áttételi reakciók gyakran tudattalanok, és problémávt okozhatnak, ha valaki nem ismeri fel azokat. A kínzásukról mesélők meghallgatása közben érzelmek megjelenése várható, bár ezek az érzések, zavarhatják a klinikai szakember eredményességét, ha azonban megérti őket, vezérfonalként is szolgálhatnak. A kínzások áldozatainak értékelésébe és kezelésébe bevont orvosok és pszichológusok egyetértenek abban, hogy létfontosságú a típusos viszont áttételes reakciók megértése és az is, hogy ezt tudatosan kezeljék, mert az jelentősen korlátozhatja a kínzás fizikai és pszichológiai következményeinek értékelését és dokumentá-lásra való képességüket. A kínzás és az embertelen bánásmód egyéb formáinak ered-ményes dokumentálásához meg kell érteni, mi a szakértő személyes motivációja arra, hogy ezen a területen dolgozzon. Egyetértenek abban, hogy a folyamatosan ilyenfajta

270. Ha az értékelő és az áldozat neme megegyezik, a meghallgatás könnyen úgy értékelhető, mint ami közvetlenül emlékeztet a kínzási helyzetre. Például az a nő, akit a börtönben egy férfi őr megerőszakolt vagy megkínzott valószínűleg nagyobb distresst, bizalmatlanságot és félelmet él át egy férfi értékelővel szemben, mint egy női meghallgató esetében érezne. Ennek az ellenkezője igaz a szexuálisan bántalmazott férfiakra. Esetleg szégyellhetik a kínzás részleteinek ismertetését egy női értékelő előtt. A tapasztalatok különösen a még őrizetben lévő áldozatok esetében azt mutatták, hogy a hagyományosan fundamentalista társadalmak kivételével (ahol szóba sem jöhet, hogy egy nőt egy férfi hallgasson meg, vagy esetleg

75

Isztambul Protokoll


vizsgálatot végző szakembereknek az ezen a területen járatos kollégák felügyeletére és szakmai támogatására kell hagyatkoznia. Gyakori viszont áttételes reakciók például a következők:

etnikai csoportokról szóló mítoszokba vetett hit, a leereszkedő hozzáállás és az egyén fejlettségi szintjének vagy belátási képességének alábecsülése. Ezzel szemben viszont az áldozattal azonos etnikai csoporthoz tartozó klinikai szakemberek non-verbális szövetségre léphetnek az áldozattal, ami szintén befolyásolhatja az értékelés objektivitását.

(a) A zavart keltő beszámolókra reagálva elkerülés, visszahúzódás és defenzív közömbösség. Ez ahhoz vezethet, hogy a szakember egyes részleteket elfelejt és alábecsüli a fizikai és pszichológiai következmények súlyosságát. (b) Az illúzióvesztés, tehetetlenség, reménytelenség és a túlzott azonosulás depresszióhoz vagy vikarizáló traumatizációhoz vezethet, és például rémálmok, szorongás és félelem jelentkezik. (c) Omnipotencia és grandiozitás érzés, ami úgy jelenik meg, hogy a szakértő megmentőnek, a trauma nagy szakértőjének tartja magát vagy úgy érzi, hogy a túlélő gyógyulásában és jó közérzetének elérésében az utolsó reményt ő adja. (d) Az előadott történet vagy szenvedés súlyosságával szembekerülve a szakértő bizonytalannak érezheti a saját szalmaiságát. Ez úgy nyilvánulhat meg, hogy megrendül a vizsgáló önbizalma abban, hogy igazságot tud szolgáltni a túlélőnek. Irreális, idealizált orvosi normákak közelíti meg a helyzetet. (e) Bűntudat amiatt, hogy a szakember nem osztozik a kínzás túlélőjének élményében és fájdalmában, vagy az a tudat, hogy mi nem realizálódhatott politikai szinten, ez pedig a túlélővel szemben túl szentimentális vagy idealizált megközelítést eredményezhet. (f) A kínzókkal és üldözőkkel szembeni harag és düh várható, viszont ha ezt az érzést fel nem ismert személyes tapasztalatok vezérlik krónikussá vagy túlzott mértékűvé válnak, ami aláaknázhatja az objektivitás fenntartására való képességet. (g) A szakértő szokatlan mértékű szorongást érez az áldozattal szemben, ami dühöt vagy taszítást eredményezhet. Ugyanez merülhet fel, ha a szakértő úgy érzi, hogy az áldozat kihasználja, ha az állítólagos kínzás történetének igazságtartalmával kapcsolatban kétségei merülnek fel, és az áldozat az állítólagos incidens következményeit dokumentáló értékelésből várhatólag elő-nyhöz jut. (h) A klinikai szakember és a kínzásra hivatkozó személy kulturális értékrendje közti jelentős eltérések között szerepelhetnek az

273. A legtöbb klinikai szakember egyetért abban, hogy sok viszont áttételes reakció nem csupán a torzítást szolgálja, hanem a kínzás áldozatának pszichológiai állapotára vonatkozó információ fontos forrása is lehet. A klinikai szakember munkájának eredményességét veszélyeztetheti, ha a viszont áttételen nem gondolkodik el, hanem annak alapján cselekszik. A kínzás áldozatainak értékelésével és kezelésével foglalkozó klinikai szakemberek számára tanácsos a viszont áttételt megvizsgálni és - ha erre lehetőség van - egy kollégától konzultációt és szupervíziót kérni. 274. Bizonyos körülmények szükségessé teszik, hogy a meghallgatásokat a túlélő kultúrális vagy nyelvi csoportjától eltérő nyelvi csoportból származó szakember folytassa le. Ilyen esetben két megközelítés lehetséges; mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A meghallgató alkalmazhat a tolmács által nyújtott szó szerinti fordításokat (lásd IV. fejezet I. szakasz). A másik megoldás, hogy a meghallgató bikulturális megközelítést alkalmaz a meghallgatáson. Ez utóbbi megközelítés szerint a vizsgáló klinikai szakemberből és egy tolmácsból álló meghallgató csoportot alkalmaznak, a tolmács nyelvi tolmácsolást biztosít és segíti az eseményekhez, élményekhez, tünetekhez és idiómákhoz kapcsolódó kulturális jelentések megértését. Mivel a klinikai szakember gyakran nem ismeri fel a releváns kulturális, vallási és szociális tényezőket, a gyakorlott tolmács ezekre rá tud mutatni és el tudja magyarázni őket a szakembernek. Ha a meghallgató szigorúan a szó szerinti tolmácsolásra hagyatkozik, az információk ilyenfajta mélységi interpretációja elmarad. Másrészt viszont, ha a tolmácstól várják el, hogy rámutasson a releváns kulturális, vallási és szociális tényezőkre, létfontosságú, hogy semmilyen módon ne próbálja befolyásolni a megkínzott személy válaszait a szakember. Ha nem alkalmaznak szó szerinti fordítást, a

76

Isztambul Protokoll


DSM-IV szerinti kategóriájára vonatkozó három konkrét kérdést kell feltenni (traumás esemény ismételt átélése, elkerülő reakció vagy reakcióképesség megmerevedése, ideértve az emlékezetkiesést és a fokozott

klinikai szakembernek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a meghallgatott személy tolmács által közölt válaszai kizárólag a meghallgatott személy mondandóját fogalmazzák meg, a tolmács kiegészítései vagy törlései nélkül. A megközelítéstől függetlenül a tolmács kiválasztása során fontos szempont a tolmács identitása, etnikai, kulturális és politikai kötődése. A kínzás áldozatának bíznia kell a tolmácsban, hogy az megérti a mondandóját és pontosan fogja kommunikálni a vizsgáló klinikai szakembernek. A tolmács semmilyen körülmények között nem lehet rendészeti hivatalos személy vagy kormányalkalmazott. A magánélet tiszteletben tartása érdekében soha nem szabad családtagot tolmácsként használni. A vizsgáló csoportnak független tolmácsot kell választania.

,

arousal szintet is).113 114 Az affektív, a kognitív és a magatartási tüneteket részletesen kell leírni, és fel kell tüntetni a rémálmok, hallucinációk és a félelmi reakciók gyakoriságát, néhány példával illusztrálva azokat. A tünetek hiánya a PTSD epizodikus vagy gyakran késleltetett jellege vagy a tünetek tagadása a szégyenérzés miatt fordulhat elő. (c) Kínzás utáni kórtörténet 278. A pszichológiai értékelésnek ez az összetevője a jelenlegi életkörülményekre vonatkozóan kíván tájékozódni. Fontos rákérdezni az aktuális stresszforrásokra, például a szerettektől való különélésre vagy a szerettek elvesztésére, a származási országból való menekülésre és a száműzetésben folytatott életre. A meghallgató emellett érdeklődjön az egyén produktivitásra, megélhetésre, családjának ellátására való képességére, illetve a szociális támogatás rendelkezésre állására vonatkozóan.

3. A pszichológiai / pszichiátriai értékelés összetevői 275. A bevezetőben említést kell tenni a beutalás adatairól, össze kell foglalni a kiegészítő adatokat (például orvosi, jogi és pszichiátriai adatok), továbbá ismertetni kell az alkalmazott felmérési módszereket (meghallgatások, tünet jegyzőkönyvek tesztek és neuropszichológiai vizsgálat). (a) A kínzás és az története

embertelen

(d) A kínzást megelőző kórtörténet

bánásmód

279. Amennyiben releváns, ismertetni kell az áldozat gyermekkorát, tinédzserkorát, fiatal felnőttkorát, családi hátterét, a családban előfordult betegségeket és a család összetételét. Emellett ismertetni kell az áldozat képzettségét és a korábbi foglalkozását. Le kell írni bármilyen anamnesztikus traumát, például gyermekbántalmazás, háborús trauma vagy családi erőszak, valamint az áldozat kulturális és vallási hátterét.

276. Minden erőfeszítést meg kell tenni a kínzások, üldöztetések és egyéb releváns traumás élmények teljes történetének dokumentálására (lásd IV. fejezet E szakasz). Az értékelésnek ez a része gyakran kimerítő a vizsgált személy számára. Ezért többszöri vizsgálatra lehet szükség. A meghallgatásnak az események általános összefoglalásával kell kezdődnie, ezt követően kerül sor a kínzás élmények részleteinek ismertetésére. A meghallgatónak ismernie kell a szóban forgó jogi kérdéseket, mivel ez határozza meg a tények dokumentáláshoz szükséges információk jellegét és mennyiségét.

280. A traumát megelőző kórtörténet ismertetése azért fontos, hogy fel lehessen mérni, hogy a kínzás áldozata a traumás 113

B. O. Rothbaum és mások, "A prospective examination of posttraumatic stress disorder in rape victims” („A poszttraumás stressz rendellenesség előretekintő vizsgálata nemi erőszak áldozatai körében”) („Journal of Traumatic Stress, vol. 5 (1992), 455-475. old. 114 P. B. Sutker és mások, “Cognitive deficits and psychopathology among former prisoners of war and combat veterans of the Korean conflict” („Kognitív hiányosságok és pszichopatológia a korai koreai konfliktus volt hadifoglyai és veteránjai körében”) , American Journal of Psychiatry, vol. 148 (1991), 62-72. old.

(b) Aktuális pszichológiai panaszok 277. Az értékelés lényegét az aktuális pszichológiai állapot felmérése képezi. Mivel a súlyosan bántalmazott hadifoglyok és nemi erőszak áldozatai körében 80-90 százalékuknál áll fenn egész életük során PTSD, a PTSD

77

Isztambul Protokoll


események előtt milyen lelki egészségi állapotban lehetett, és hogy milyen színvonalú volt a pszicho-szociális működése. Ilyen módon a meghallgató összehasonlíthatja a jelenlegi lelki egészségi állapotot az egyén kínzást megelőző állapotával. A háttér információk értékelése során a meghallgatónak szem előtt kell tartania, hogy a traumára adott reakciók tartamát és súlyosságát számos tényező befolyásolja. E tényezők közé tartoznak többek között a kínzás körülményei, az, hogy az áldozat hogyan éli át és hogyan értelmezi a kínzást, a kínzást megelőző, a kínzás alatti és a kínzást követő szociális kontextus, a közösségben és kortársak körében rendelkezésre álló erőforrások, valamint a traumás élményekkel kapcsolatos értékrend és attitűdök, politikai és kulturális tényezők, a traumás események súlyossága és időtartama, genetikai és biológiai sérülékenység, az áldozat fejlődési fázisa és életkora, a korábbi traumák és a korábban létezett személyisége. Számos meghallgatási helyzetben nehéz lehet ezeket az információkat beszerezni az időkorlátok és más problémák miatt. Ezzel együtt fontos azonban ahhoz elegendő adatot szerezni az egyén korábbi mentális egészségéről és pszicho-szociális működéséről, hogy véleményt lehessen formálni arról, a kínzás milyen mértékben járult hozzá a pszichológiai problémákhoz.

(g) Alkohol- és kábítószerhasználatra és ezzel való visszaélésre vonatkozó kórtörténet 283. A klinikai szakembernek kérdéseket kell feltenni a kínzás előtti és utáni alkohol- és kábítószerhasználatra vonatkozóan, a szerek használatában bekövetkezett változásokrat illetően és arra vonatkozóan, hogy ezeket az anyagokat az alvászavarok vagy a pszichológiai/pszichiátriai problémák kezelésére használja-e a beteg. Ide nem csak az alkohol, a kannabisz és az ópium tartozik, hanem olyan regionálisan használt anyagok, mint például a bétel és egyebek. (h) A mentális állapot vizsgálata 284. A mentális állapot vizsgálata akkor kezdődik, amikor a klinikai szakember találkozik a vizsgált személlyel. A vizsgálónak dokumentálnia kell a személy megjelenését, például az alultápláltság jeleit, a tisztálkodás hiányát, a meghallgatás során a motoros tevékenység változását, a nyelvhasználatot, a szemkontaktus meglétét, a vizsgáló személyhez való kapcsolódási képességét és az vizsgált személy által a kommunikáció kialakítására használt eszközöket. A pszichológiai értékelésről szóló jelentésnek ki kell terjednie a következő összetevőkre, és a mentális állapot vizsgálatának összes vetületének szerepelnie kell a jelentésben; olyan aspektusok, mint az általános megjelenés, motoros tevékenység, beszéd, hangulat és érzelemnyilvánítás, a gondolkodás tartalma, a gondolkodási folyamat, öngyilkossági és gyilkossági gondolatok, valamint kognitív vizsgálat (orientáció, hosszú távú memória, középtávú és rövid távú memória).

(e) Orvosi kórtörténet 281. Az orvosi kórtörténet foglalja össze a traumát megelőző egészségi állapotot, a jelenlegi egészségi állapotot, a testi fájdalmat, a szomatikus panaszokat, a gyógyszerfogyasztást és annak mellékhatásait, a vonatkozó szexuális kórtörténetet, korábbi sebészeti beavatkozásokat és egyéb orvosi adatokat (lásd V. fejezet, B. szakasz).

(i) A szociális funkció felmérése 285. A trauma és a kínzás közvetlenül és közvetve is befolyásolhatja a személy működőképességét. Emellett a kínzás közvetett módon a működés hiányosságait és fogyatékosságot is okozhat, ha az élmény pszichés következményei csorbítják az egyén képességét saját maga ellátására, megélhetése biztosítására, a család eltartására és az oktatásban való részvételre. A klinikai szakembernek a napi tevékenységekre, a társadalmi szerepre (háztartásbeli, tanuló, dolgozó), a társadalmi és a rekreációs

(f) Pszichiátriai kórtörténet 282. Ki kell kérdezni a mentális vagy pszichológiai zavarok kórtörténetét, az aktuális problémákat, azok, esetleges kezelését vagy hogy pszichiátriai kórházi kezelésre volt-e szükség. A kérdéseknek ki kell terjednie a pszichotróp gyógyszerek korábbi terápiás használatára is.

78

Isztambul Protokoll


(iv) Milyen egyidejűleg fennálló stressztényezők nehezednek az egyénre (például folytatódó üldöztetés, kényszerkivándorlás, száműzetés, család és társadalmi szerep elvesztése)? Ezek milyen hatást gyakorolnak az egyénre? (v) A klinikai képhez milyen fizikai állapotok járulnak hozzá? Különös figyelmet kell fordítani a kínzás vagy fogvatartás során elszenvedett fejsérülésekre. (vi) A klinikai kép a kínzásra vonatkozó állítás hamisságára utal?

tevékenységekre és az egészségi állapot észlelésére vonatkozó kérdésekkel kell felmérnie az egyén aktuális működési szintjét. A vizsgálónak meg kell kérniea személyt, hogy becsülje fel a saját egészségi állapotát, nyilatkozzon a krónikus fáradtság érzéséről vagy annak hiányáról, valamint számoljon be az általános működésében bekövetkezett esetleges változásokról. (j) Pszichológiai vizsgálatok, az ellenőrző listák és kérdőívek használata 286. A pszichológiai vizsgálatoknak (projektív és objektív személyiségtesztek) a kínzás túlélőinek felmérésében történő alkalmazására nézve kevés adatot tettek közzé. A pszichológiai személyiségtesztek emellett kultúrák között nem érvényesek. E tényezők kombinációja súlyosan korlátozza a pszichológiai vizsgálatok hasznosságát a kínzás áldozatainak értékelésében. A neuropszichológiai vizsgálatok azonban segítséget nyújthatnak a kínzásból fakadó agysérülések felmérésében (lásd az alábbi C.4 szakaszt). A kínzást túlélt egyénnek gondot okozhat az élmények és tünetek szóban történő kifejezése. Egyes esetekben segítséget nyújthat a traumás eseményeket és tüneteket felsoroló ellenőrző listák vagy kérdőívek használata. Ha a meghallgató úgy véli, ezek használata segítséget nyújthat, számos kérdőív áll rendelkezésre, bár egyik sem konkrétan a kínzások áldozataira vonatkozóan készült.

288. A klinikai szakértőknek észrevételezni kell a pszichológiai megállapítások konzisztenciáját, valamint azt, hogy e megállapítások mennyiben függnek össze az állítólagos bántalmazással. Ismertetni kell a személy meghallgatás során tanúsított érzelmi állapotát és érzelmi kifejezését, tüneteit, a fogvatartás és kínzás történetét, valamint a kínzást megelőző élettörténetet. Fel kell jegyezni az olyan tényezőket, mint a traumához kapcsolódó konkrét tünetek beállása, bármilyen konkrét pszichológiai megállapítás specifikussága és a pszichológiai működés mintái. Olyan további tényezőket is figyelembe kell venni, mint a kényszerkivándorlás, áttelepülés, a koldurális beilleszkedés nehézsége, nyelvi problémák, munkanélküliség, az otthon, a család és a társadalmi állás elvesztése. Értékelni és ismertetni kell az események és tünetek közötti kapcsolatot és összefüggést. A fizikai állapot, például a fejet ért trauma vagy agysérülés további értékelést igényelhet. Ajánlatos lehet a neurológiai vagy neuro-pszichológiai felmérés.

(k) Klinikai benyomások

289. Ha a túlélő tünetszintjei megfelelnek a DSM-IV vagy BNO-10 szerinti pszichiátriai diagnózisnak, a diagnózist meg kell nevezni. Egynél több diagnózist is lehet alkalmazni. Megint csak hangsúlyozni kell, hogy bár a traumához kapcsolódó mentális rendellenesség diagnózisa alátámasztja a kínzásra vonatkozó állítást, ha valamely pszichiátriai diagnózis kritériumai nem teljesülnek, ez nem jelenti azt, hogy az adott személyt nem kínozták meg. A kínzás túlélőinél esetleg nem olyan szintűek a tünetek, amelyek a DSM-IV vagy BNO-10 szerinti diagnózis teljes körű teljesítéséhez szükségesek. Ilyen esetekben, hasonlóan az összes többi esethez, a túlélő tüneteit és az állítása szerint átélt kínzásokról szóló történetet egységes egészként kell vizsgálni. A

287. A kínzás pszichológiai bizonyítékairól történő beszámolás céljából kialakított klinikai benyomás megformálása során a következő fontos kérdéseket kell feltenni: (i) A pszichológiai megállapítások egybevágnak az állítólagos kínzásról szóló beszámolóval? (ii) A pszichológiai megállapítások az egyén kulturális és szociális környezetében a rendkívüli stresszre adott várható vagy tipikus reakcióknak minősülnek? (iii) Tekintettel a traumához kapcsolódó mentális rendellenességek időben hullámzó jellegére, a kínzáshoz képest milyen az időtáv? Hol tart az egyén a gyógyulás menetében?

79

Isztambul Protokoll


jelentésben értékelni és ismerni kell a kínzásról szóló történet és az egyén által ismertetett tünetek közötti konzisztencia mértékét.

4. Neuro-pszichológiai felmérés 292. A klinikai neuro-pszichológia az agy viselkedésben kifejeződő rendellenes működésével foglalkozó alkalmazott tudomány. A neuro-pszichológiai felmérés konkrétan a szervi agysérüléssel összefüggő viselkedési zavarok mérésével és besorolásával foglakozik. Ezt a tudományágat régóta a neurológiai és pszichológiai állapotok közötti különbségtétel és a különböző szintű agykárosodás következményeitől szenvedő betegek kezeléséhez és rehabilitációjához iránymutatást nyújtó hasznos eszközként ismerik el. A kínzás túlélőinek neuro-pszichológiai értékelésére ritkán kerül sor, mindeddig a szakirodalomban nem található a kínzás túlélőire vonatkozó neuro-pszichológiai tanulmány. Ezért az alábbi megjegyzések az általános alapelvek tárgyalására szorítkoznak, így kívánnak iránymutatást nyújtani az egészségügyi szolgáltatóknak a gyaníthatóan kínzáson átesett alanyok neuro-pszichológiai felmérése hasznosságának és indikációinak megértéséhez. A hasznosság és az indikáció kérdéseinek megvitatása előtt azonban lényeges felismerni a neuro-pszichológiai felmérés korlátait e populációban.

290. Fontos felismerni, hogy egyesek számos különféle okból hamisan állítják, hogy megkínozták őket, mások viszont személyes vagy politikai okból egy viszonylag kisebb jelentőségű tapasztalatot eltúlozhatnak. A vizsgálónak mindig tudatában kell lennie e lehetőségeknek és meg kell próbálnia a túlzás vagy hamis állítás lehetséges okait meghatározni. A klinikai szakértőnek azonban azt is szem előtt kell tartania, hogy az ilyen történetek kitalálása a traumával kapcsolatos tünetek olyan részletes ismeretét igényli, amivel az egyének ritkán rendelkeznek. A vallomásokban számtalan valós okból előfordulhatnak következetlenségek, ilyenek például az agysérülés miatti memóriacsorbulás, zavartság, disszociáció, az időérzékelésben fennálló kulturális különbségek vagy a traumás emlékek töredezettsége és elnyomása. A kínzás pszichológiai bizonyítékainak eredményes dokumentálásához a klinikai szakembernek képesnek kell lennie a jelentésben szereplő konzisztenciák és inkonzisztenciák értékelésére. Ha a meghallgató kitalált történetre gyanakszik, további meghallgatásokat kell szervezni a jelentésben szereplő inkonzisztenciák tisztázása érdekében. A történet részleteit családtagok vagy barátok alátámaszthatják. Ha a klinikai szakember további vizsgálatokat végez, de továbbra is a történet valót-lanságát gyanítja, utalja be az egyént egy másik klinikai szakemberhez és kérje ki a kolléga véleményét. A kitalált történetek gyanúját két klinikai szakember véleményével kell dokumentálni.

(a) A neuro-pszichológiai felmérés korlátai 293. A kínzás túlélőinek felmérését több gyakori tényező komplikálja általánosságban, amelyeket a kézikönyv máshol tárgyal. Ezek a tényezők a neuro-pszichológiai felmérésre ugyanúgy vonatkoznak, mint az orvosi vagy pszichológiai vizsgálatra. A neuro-pszichológiai felmérést számos további tényező korlátozhatja, köztük a kínzás túlélőire vonatkozó kutatások hiánya, a populáción alapuló normák alapul vétele, a kulturális és nyelvi különbségek és a kínzáson átesettek újra traumatizálódása.

(l) Ajánlások 291. A pszichológiai értékelésből előálló ajánlások az értékelés kérésekor feltett kérdéstől függnek. A szóban forgó kérdések jogi vagy igazságügyi, menedékjogi, áttelepülési ügyekkel vagy a kezelés szükséges-ségével függhetnek össze. Az ajánlás vonatkozhat további felmérésre, például neuro-pszichológiai vizsgálatra, orvosi vagy pszichiátriai kezelésre, vagy biztonság, vagy menedék nyújtására vonatkozó igényre.

294. A fent már említettek szerint a szakirodalomban nagyon kevés a hivatkozás a kínzás áldozatainak neuro-pszichológiai felmérésére. A szakirodalom vonatkozó része különféle fejet ért traumákkal és a PTSD általános neuro-pszichológiai felmérésével foglalkozik. Ezért az alábbi diszkusszió és a neuro-pszichológiai felmérések ezt követő értelmezései szükségszerűen a más populációknál használatos általános alapelvek alkalmazásán alapul.

80

Isztambul Protokoll


295. A nyugati országokban kialakított és gyakorolt neuro-pszichológiai felmérés nagyban támaszkodik az aktuárius megközelítésre. Ez a megközelítés tipikusan a standardizált vizsgálatok eredményeit veti össze a populáción alapuló normákkal. Bár a neuropszichológiai felmérések norma alapú értelmezését a kvalitatív elemzés luria szerinti megközelítése egészítheti ki, különösen, ha a klinikai helyzet ezt igényli, túlsúlyban van az aktuárius megközelítés alkalmazása. 115, 116 Ezen túlmenően, a teszteredményekre leginkább akkor hagyatkoznak, ha az agy sérülése nem súlyos, hanem az enyhe és a mérsékelt között mozog, vagy ha a neuro-pszichológiai hiányosságokat a pszichiátriai rendellenesség másodlagos jelenségének gondolják.

belül például ezeket a becsléseket gyakran a Wechsler skálák használatával, verbális feladatsorokból vezetik le, különösen a tájékozódási skálából, mivel a szervi agysérülés fennállása esetén a szerzett tényszerű ismeretek valószínűleg kevésbé romlanak az egyéb feladatoknál, és egyéb mércéknél jobban reprezentálják a múltbéli tanulási képességet. A mérés visszamenőleges oktatási és munkavégzési adatokon, valamint demográfiai adatokon is alapulhat. Nyilvánvalóan a fentiek közül egyik szempont sem vonatkozik olyan alanyokra, akikre nézve nem állapítottak meg populáció alapú normát. Ezért a traumát megelőző szellemi működésre vonatkozóan csak nagyon durva becsléssel lehet élni. Ennek eredményeképpen nehéz lehet értelmezni a súlyos vagy mérsékelt szintnél alacsonyabb szintű neuro-pszichológiai sérülést.

296. A kulturális és nyelvi eltérések jelentősen korlátozhatják a neuro-pszichológiai felmérés hasznosságát és alkalmazhatóságát a kínzások gyanított áldozatai esetén. A neuropszichológiai felmérések érvényessége megkérdőjelezhető, ha a tesztek szabványos fordításai nem állnak rendelkezésre és a klinikai vizsgáló nem beszéli folyékonyan az alany nyelvét. Verbális feladatokat egyáltalán nem lehet elvégezni, és nem lehet értelmesen interpretálni, ha a tesztekről nincsenek standardizált fordítások, és a vizsgálók nem beszélik folyékonyan az alany nyelvét. Ez azt jelenti, hogy csak non-verbális vizsgálatokat lehet alkalmazni, ez pedig kizárja a verbális és non-verbális képességek összevetését. Ezen túlmenően nehezebb a hiányosságok lateralizálásának (vagy elhelyezkedésének) elemzése. Ez az elemzés azonban gyakran hasznos, hiszen az agy aszimmetrikus szervezésű, tipikus esetben a bal félteke dominál a beszédben. Ha az alany kulturális és nyelvi csoportjára vonatkozó populáció alapú normák nem állnak rendelkezésre, a neuropszichológiai felmérés érvényessége is megkérdőjeleződik. Az IQ becslése az egyik központi benchmark, ami lehetővé teszi a vizsgáló számára, hogy a neuro-pszichológiai vizsgálat eredményét megfelelő perspektívába helyezze. Az Egyesült Államok népességén

297. A neuro-pszichológiai felmérések újra traumatizálhatják a kínzást átélt személyeket. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az alany a diagnosztikai eljárások bármilyen formája keretében csak minimális potenciális újra traumatizálódást éljen át (lásd IV. fejezet, H szakasz). Hogy egy nyilvánvaló, a neuropszichológiai vizsgálatra specifikus példát mondjunk, potenciálisan nagy kárt okozhat a Halstead-Reitan tesztcsomag standard alkalmazása, különösen az érintéses teljesítményvizsgálat (Tactual Performance Test TPT) lefolytatása során rutinszerűen bekötni az alany szemét. A kínzás legtöbb áldozata számára, akik a fogvatartás és kínzás során átélték a szembekötést, sőt, még azok számára is, akiknek nem kötötték be a szemét, nagy traumát jelent az eljárásban rejlő tehetetlenség megtapasztalásának bevezetése. Voltaképpen a neuro-pszichológiai vizsgálatok bármilyen formája problémát okozhat függetlenül az alkalmazott eszköztől. Az alany számára az, hogy figyelik, stopperrel mérik az idejét és egy ismeretlen feladat ellátásban maximális erőfeszítést kérnek tőle, sőt, még teljesíteni is kell a párbeszéd helyett, túlságosan stresszesnek bizonyulhat vagy a kínzás élményét idézheti fel.

115

A. R. Luria és L. V. Majovski, “Basic approaches used in American and Soviet clinical neuropsychology” („Az amerikai és szovjet klinikai neuro-pszichológiában alkalmazott alapvető megközelítések”), American Psychologist, vol. 32 (11) (1977), 959-968. old. 116 R. J. Ivnik, “Overstatement of differences” („Az eltérések túlhangsúlyozása”), American Psychologist, vol. 33 (8) (1978), 766-767. old.

81

Isztambul Protokoll


túlélők szubjektív panaszai között gyakran szerepel az odafigyelés, a koncentráció, és a rövid távú memória zavara, ami lehet agysérülés vagy PTSD eredménye egyaránt. Mivel e panaszok gyakoriak a PTSD-től szenvedő túlélők körében, előfordulhat, hogy meg sem kérdezik tőlük, hogy a panaszok fejsérülés miatt állnak-e fenn.

(b) Neuro-pszichológiai felmérés indikációi 298. A gyaníthatóan kínzás áldozatává vált személyek viselkedési hiányosságainak értékelése során a neuro-pszichológiai felmérésnek két elsődleges indikációja van: az agysérülés, valamint a PTSD és kapcsolódó diagnózisok. Bár bizonyos vonatkozásokban a két állapot átfedésben van és gyakran egybe is esik, csak az első tartozik a klinikai neuropszichológiai tipikus és hagyományos alkalmazási körébe, az utóbbi viszonylag új, alapos kutatások még nem folytak a tárgyban és meglehetősen problémás.

301. A vizsgálat kezdeti fázisában a diagnosztizáló szakember kénytelen a feji traumáról szóló beszámolóra és a szimptomatológia folyamatára támaszkodni. Ahogy az az agyi sérülést szenvedett alanyoknál általában előfordul, segítséget nyújthat a harmadik felektől, különösen rokonoktól kapott információk. Nem szabad elfelejteni, hogy az agysérült alanyoknak gyakran nagy nehézséget okoz saját korlátaik megfogalmazása vagy akár felmérése, mivel úgymond a problémán „belül” állnak. A szervi agysérülés és a PTSD közötti különbségre vonatkozó első benyomás kialakítása során hasznos kiindulópontot nyújt a tünetek krónikus voltának felmérése. Ha a gyenge odafigyelés, koncentrációs és memóriaproblémák tüneteinek időbeni ingadozását és a szorongásos depresszió szintjével együttes változását figyelik meg, ez valószínűleg inkább a PTSD fázisos jellege miatt fordul elő. Másrészt viszont, ha a sérülés krónikusnak tűnik, nem ingadozik és azt a családtagok is megerősítik, foglalkozni kell az agysérülés lehetőségével még akkor is, ha kezdetben a fejet ért traumáról nincs egyértelmű kórtörténet.

299. Az agy sérülése és az ebből fakadó agykárosodás az üldöztetés, fogvatartás és kínzás időszaka alatt kirótt különféle típusú fejet ért trauma és metabolikus zavar eredménye lehet. Ide tartozhatnak a lőtt sebek, a mérgezés hatása, az éheztetés vagy ártalmas anyagok kényszerű fogyasztásából fakadó alultápláltság, a fulladozásból vagy vízbe fulladás közeli állapotból fakadó hypoxia vagy anoxia hatásai, és leggyakrabban a verések során elszenvedett fejet ért ütésektől. Fogvatartás és kínzás során gyakran mérnek ütést a fejre. A kínzás küllőinek egy mintáján belül például a testi bántalmazás második leggyakrabban említett formája (45%) volt a fejre mért ütés a testre mért ütéseket követően (58%). 117 A kínzások áldozatai körében magas az agykárosodás lehetősége. 300. Az abnormális neuro-pszichológiai jelenségek talán leggyakrabban felmért oka az enyhétől mérsékeltig terjedő szintű hosszú távú sérülést eredményező zárt fejsérülés. Miközben a sérülés jelei közé tartozhatnak a fejen található hegek, az agyi léziókat általában az agyi képalkotó diagnosztikai eljárások nem fedezik fel. Az agykárosodás enyhe illetve mérsékelt szintjét a mentál-egészségügyi szakemberek figyelmen kívül hagyhatják, vagy alábecsülhetik, mivel a klinikai képben valószínűleg előkelő szerepet játszanak a depresszió és a PTSD tünetei, aminek eredményeképpen kevesebb figyelmet fordítanak a feji trauma potenciális hatására. A

302. Ha felmerül a szervi agysérülés gyanúja, a mentál-egészségügyi szakember számára az első lépés megfontolni, hogy a beteget további neurológiai vizsgálatokra beutalja egy orvoshoz. Az első megállapítások függvényében az orvos ezt követően konzultálhat neurológussal, vagy diagnosztikai vizsgálatokat rendelhet el. A megfontolandó lehetőségek közé tartozik a kiterjedt orvosi vizsgálat, a konkrét neurológiai konzultáció és a neuro-pszichológiai értékelés. A neuropszichológiai értékelési eljárások alkalmazása általában akkor indikált, ha a nagy neurológiai zavar nem áll fenn, az elmondott tünetek zömében kognitív jellegűek vagy az agysérülés és a PTSD közötti differenciáldiagnózist kell felállítani.

117

H. C. Traue, G. Schwarz-Langer és N. F. Gurris, “Extremtraumatisierung durch Folter: Die psychotherapeutische Arbeit der Behandlungszentren für Folteropfer”, Verhaltenstherapie und Verhaltensmedizin, vol. 18 (1) (1997), 41-62. old.

82

Isztambul Protokoll


303. A neuro-pszichológiai vizsgálatok és eljárások kiválasztására fent meghatározott korlátok vonatkoznak, és ezért azok nem követhetik egy standard tesztcsomag formáját, hanem eset specifikusnak kell lenniük, az egyéni jellemzők figyelembe vételével. A vizsgálatok és eljárások kiválasztásában szükséges rugalmassághoz jelentős tapasztalatra, ismeretanyagra és körültekintésre van szükség a vizsgáló részéről. Ahogy a fentiekben már rámutattunk, az alkalmazandó eszközök skálája gyakran a non-verbális feladatokra korlátozódik, és ha az egyéni alanyra nem vonatkoznak a populáción alapuló normák, a legnagyobb valószínűséggel a standardizált vizsgálatok pszichometriai jellemzői szenvednek csorbát. A verbális mérések hiánya roppant komoly korlátot jelent. A kognitív működés számos területét a nyelv közvetíti, és a hiányok jellegére vonatkozó következtetések levonásához tipikus esetben a különféle verbális és nem verbális mérések szisztematikus összevetését alkalmazzák.

adott klinikai szakemberre kell hagyni, aki ezek közül a helyzet igényeinek és lehetőségeinek megfelelően köteles választani. A neuro-pszichológiai vizsgálatok az agyiviselkedési kapcsolatokra vonatkozó kiterjedt képzés és ismeretek hiányában nem alkalmazhatók megfelelően. A neuropszichológiai eljárások és vizsgálatok átfogó listája, valamint ezek helyes alkalmazása a standard referenciákban található.119 (c) Poszttraumás Stressz Zavar 306. A fenti megfontolások alapján egyértelmű, hogy a gyaníthatóan kínzás áldozatává vált személyek agysérülésének neuro-pszichológiai felmérése során nagy körültekintésre van szükség. Még inkább így kell eljárni, ha a vélt túlélők PTSD-jét próbálják neuro-pszichológiai felméréssel dokumentálni. Még olyan PTSD-s alanyok felmérése során is jelentős különbségeket kell figyelembe venni, akikre nézve populáción alapuló normák rendelkezésre állnak. A PTSD pszichiátriai rendellenesség, és hagyományosan nem került a neuro-pszichológiai felmérés középpontjába. Ezen túlmenően a PTSD nem felel meg az orvosi technikákkal megerősíthető, azonosítható agyi léziók elemzésére vonatkozó klasszikus paradigmának. A pszichiátriai rendellenességekben érintett biológiai mechanizmusok megértésére helyezett növekvő hangsúly mellett a neuropszichológiai paradigmákra egyre gyakrabban hivatkoznak. Ahogy azonban már rámutattunk „(…) a PTSD-ről mindeddig viszonylag keveset írtak neuro-pszichológiai szempontból”. 120

304. A dolgokat tovább bonyolítja, hogy a viszonylag szoros kapcsolatban álló kultúrák között is jelentős csoportok közti eltérésekre találtak bizonyítékot a non-verbális feladatok elvégzésében. Egy kutatás például összehasonlította 118 angolul beszélő 118 spanyolul beszélő idősebb személyből álló, véletlenszerűen kiválasztott, közösségen alapuló mintájának teljesítményét a rövid neuropszichológiai tesztcsomag elvég-zésében. 118 A mintákat véletlenszerűen választották ki és demográfiai szempontból megfeleltették. Azonban miközben a verbális méréseken elért pontok hasonlóak voltak, a spanyolul beszélők jelentősen alacsonyabb pontszámot értek el szinte az összes non-verbális mérésen. Körültekintően kell eljárni, ha a non-verbális és verbális méréseket nem angolul beszélő egyének felmérésére használják.

307. A neuro-pszichológiai mérések poszttraumás stresszben történő tanulmányozására használt minták igen változatosak. Ez a tanulmányok keretében felmerülő kognitív problémák változatosságát is indokolhatja. Rámutattak, hogy „a klinikai megfigyelések arra utalnak, hogy a figyelem, memória és végrehajtó funkció neuro-kognitív területével a

305. A gyaníthatóan kínzás áldozatává vált személyek neuro-pszichológiai felmérésére szolgáló eszközök és eljárások kiválasztását az

119

O. Spreen és E. Strauss, A Compendium of Neuropsychological Tests( A neuro-pszichológiai vizsgálatok kompendiuma), 2. kiadás (New York, Oxford University Press, 1998). 120 J. A. Knight, “Neuropsychological assessment in posttraumatic stress disorder” („Neuro-pszichológiai felmérés a poszttraumás stressz rendellenesség esetében”), Assessing Psychological Trauma and PTSD (A pszichológiai trauma és a PTSD felmérése), szerk.: J. P. Wilson és T. M. Keane, (New York, Guilford Press, 1997).

118

D. M. Jacobs és mások, “Cross-cultural neuropsychological assessment: a comparison of randomly selected, demographically matched cohorts of English and Spanish-speaking older adults” („Kultúraközi neuropszichológiai felmérés: angolul és spanyolul beszélő, véletlenszerűen kiválasztott, demográfiailag megfeleltetett idősebb felnőttek mintájának összevetése”), Journal of Clinical and Experimental Neuropsychology, vol. 19 (No. 3) (1997), 331-339. old.

83

Isztambul Protokoll


legnagyobb átfedést a PTSD tünetei mutatják”. Ez egybeesik a kínzások túlélői által gyakran hangoztatott panaszokkal. Az alanyok a koncentráció nehézségére és arra panaszkodnak, hogy nem képesek az információkat fejben tartani, tervezett, valamilyen célra irányuló tevékenységet folytatni.

5. A gyermekek és a kínzás 310. Kínzás közvetett vagy közvetlen hatást gyakorolhat a gyermekekre. A hatás oka lehet a gyermek kínzása vagy fogvatartása, a szülők vagy közeli családtagok kínzása, vagy az, hogy a gyermek kínzás és erőszak tanúja volt. Ha a gyermek környezetében élőket kínozzák, ez óhatatlanul, bár közvetetten hat a gyermekre, mivel a kínzás a kínzás áldozatainak teljes családját és közösségét érinti. A jelen kézikönyv terjedelmének határait meghaladja a kínzásnak a gyermekekre gyakorolt pszichológiai hatásának teljes körű tárgyalása és a megkínzott gyermekek értékelésére vonatkozó iránymutatások. Számos fontos pontot azonban összegezni lehet.

308. Úgy tűnik, a neuro-pszichológiai felmérési módszerek meg tudják határozni a neuro-kognitív hiányok fennállását a PTSD esetén, bár e hiányok specifikusságát nehezebb megállapítani. Egyes tanulmányok dokumentálták a PTSD alanyokban a hiányok megjelenését normál kontroll személyekkel való összehasonlításban, azonban ezeket az alanyokat nem különböztették meg a megfeleltetett pszichiátriai kontrolloktól. 121, 122 Más szóval a PTSD esetében valószínűleg megjelennek a neuro-kognitív hiányok a vizsgálat elvégzése során, de nem elegendőek a PTSD diagnosztizálásához. Számos más típusú felméréshez hasonlóan a vizsgálati eredmények értelmezését a meghallgatásokból származó információk és esetleg a személyiségtesztek bővebb összefüggésébe kell helyezni. Ebben az értelemben a konkrét neuro-pszichológiai felmérési módszerek ugyanolyan módon járulhatnak hozzá a PTSD dokumentálásához, ahogyan az ismert neurokognitív hiányokkal összefüggő egyéb pszichiátriai rendellenességek dokumentálásához.

311. Először is, olyan gyermek értékelése esetén, aki gyaníthatóan kínzást élt át vagy annak tanúja volt, a klinikai szakembernek gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek az értékelés során olyan őt gondozó személyek támogatását élvezze, akikkel biztonságban érzi magát. Ehhez szükség lehet egy szülő vagy olyan gondozó jelenlétére az értékelés során, akiben a gyermek megbízik. Másodszor, a klinikai szakembernek számon kell tartania, hogy a gyermekek a traumával kapcsolatos gondolataikat és érzelmeiket gyakran nem verbálisa, hanem viselkedésükkel fejezik ki. 123 Az, hogy a gyermek mennyiben képes gondolatait és érzelmi megnyilvánulásait verbalizálni, a gyermek korától, fejlettségi szintjétől és más tényezőktől, például a családi dinamikától, személyiségjegyektől és kulturális normáktól függ.

309. A jelentős korlátok dacára a neuropszichológiai felmérés hasznos lehet a gyaníthatóan agysérüléssel rendelkező egyének értékelésében és az agysérülés és a PTSD megkülönböztetésében. A neuro-pszichológiai felmérés használható továbbá az olyan konkrét tünetek értékelésére, mint a PTSD és kapcsolódó rendellenességek estén felmerülő memóriaproblémák.

312. Ha a gyermeket fizikailag vagy szexuálisan bántalmazták, fontos, ha ugyan egyáltalán lehetséges, hogy a gyermeket egy gyermekbántalmazási szakértő lássa. A gyermekek nemi szerveinek vizsgálatát – amely valószínűleg traumás élményt jelent – a megállapítások értelmezésében járatos klinikai szakembereknek kell elvégeznie. Néha helyénvaló a vizsgálat rögzítése videón, hogy más szakemberek is véleményt mondhassanak a fizikai megállapításokról a gyermek újbóli vizsgálata nélkül. Előfordulhat, hogy nem helyénvaló általános anesztézia nélkül

121

J. E. Dalton, S. L. Pederson és J. J. Ryan, “Effects of posttraumatic stress disorder on neuropsychological test performance” („A poszttraumás stressz rendellenesség hatása a neuro-pszichológiai vizsgálatok teljesítésére”), International Journal of Clinical Neuropsychology, vol. 11 (3) (1989), 121-124. old. 122 T. Gil és mások, “Cognitive functioning in post-traumatic stress disorder” („Kognitív működés a poszttraumás stressz rendellenesség során”), Journal of Traumatic Stress, vol. 3, No. 1 (1990), 29-45. old.

123

C. Schlar, “Evaluation and documentation of psychological evidence of torture” („A kínzás pszichológiai bizonyítékainak értékelése és dokumentálása”), kiadatlan anyag, 1999.

84

Isztambul Protokoll


elvégezni a teljes körű genitális és anális vizsgálatot. Ezen túlmenően a vizsgálónak tudnia kell, hogy maga a vizsgálat is emlékeztetheti a gyermeket a támadásra és a gyermek a vizsgálat során spontán felkiálthat vagy pszichológiailag dekompenzálhat.

kínzás kamaszokra gyakorolt hatása a fiatalabb gyerekeknél láthatókhoz hasonlít. (b) Klinikai szempontok 314. A PTSD tünetei megjelenhetnek gyerekekben. A tünetek hasonlóak lehetnek a felnőtteknél megfigyeltekhez, de a klinikai szakembernek jobban kell támaszkodnia a gyermek viselkedésének megfigyelésére, mint a verbális kifejezésre. 128, 129, 130, 131 A gyermeknél az újbóli átélés tünetei megjelenhetnek a traumás esemény vetületeit képviselő monoton, ismétlődő játék formájában, a játék közben és a játékon kívül vizuális emlékek felidézésével, a traumás eseményekre vonatkozó ismételt kérdések vagy nyilatkozatok és rémálmok formájában. A gyermek esetleg ágybavizelővé válhat, bélmozgásait nem tudja többé szabályozni, társadalmilag visszahúzódik, érzelemnyilvánítása korlátozott, önmagával és másokkal szembeni attitűdje változhat, és úgy érezheti, nincs jövő. Túlzott izgatottságot élhet át, éjszakai riadalmaktól, elalvási zavaroktól, alvászavaroktól, fokozott riadt reakcióktól, ingerlékenységtől szenvedhet, jelentős zavarok merülhetnek fel az odafigyelésben és a koncentrációban. A traumás esemény előtt nem létezett félelmek és agresszív viselkedés a kortársak, felnőttek vagy állatok felé megnyilvánuló agresszió formájában, az egyedüli WC-re menéstől való félelem, vagy fóbiák formájában jelenhet meg. A gyermek korának nem megfelelő szexuális viselkedést és szomatikus reakciókat tanúsíthat. Megjelenhetnek a szorongás tünetei, például fokozott félelem az idegenektől, szorongás az elkülönüléstől, pánik, izgatottság, dührohamok és kontrollálatlan sírás. A gyermeknél továbbá evési problémák is kialakulhatnak.

(a) Fejlődési szempontok 313. A gyermek kínzásra adott reakciója az életkorától, fejlettségi szakaszától és kognitív készségeitől függ. Minél fiatalabb a gyermek, a traumás esemény átélését és megélését annál jobban befolyásolják az eseményt követően a gondozói által tanúsított azonnali reakciók és attitűdök. 124 A gondozók óvó és megerősítő szerepe létfontosságú olyan három év alatti gyermekek számára, akik kínzáson estek át vagy tanúi voltak. 125 A nagyon fiatal gyermekek traumás élményre adott reakciója általában valamiféle túlzott izgatottságot jelent, például nyugtalanság, alvászavarok, ingerlékenység, fokozottan riadt reakciók és elkerülés. A három év feletti gyerekek gyakran visszahúzódnak és nem hajlandók közvetlenül beszélni a traumás élményekről. A fejlődés során fokozódik a verbális kifejezés képessége. Markáns növekedés következik be a konkrét operatív szakaszban (8-9 éves korban), amikor a gyerekekben kialakul az események megbízható kronológiájának meghatározására való képesség. Ebben a szakaszban fejlődnek ki a konkrét operációs, valamint az idő- és térbeli képességek. 126 Ezek az új készségek még törékenyek, és általában a gyerekek csak a formális operatív szakasz kezdetétől (12 éves kortól) képesek konzekvensen összeállítani egy összefüggő narratívát. A pubertás zaklatott fejlődési időszak. A kínzás hatásai széles körben változhatnak. A kínzás élmény mély személyiségváltozást okozhatnak a kamaszokban, ami antiszociális viselkedést eredményez. 127 Egy másik lehetőség, hogy a 124

S. von Overbeck Ottino, “Familles victimes de violences collectives et en exil: quelle urgence, quel modèle de soins ? Le point de vue d’une pédopsychiatre”, Revue française de psychiatrie et de psychologie médicale, vol. 14 (1998), 3539. old. 125 V. Grappe, “La guerre en ex-Yougoslavie: un regard sur les enfants réfugiés”, Psychiatrie humanitaire en exYougoslavie et en Arménie. Face au traumatisme, szerk.: M. R. Moro and S. Lebovici, (Paris, Presses universitaires de France, 1995). 126 J. Piaget, La naissance de l’intelligence chez l’enfant (Neuchâtel,Delachaux et Niestlé, 1977). 127 Lásd a 125. lábjegyzetet

128

L. C. Terr, “Childhood traumas: an outline and overview” („Gyermekkori traumák: vázlat és áttekintés”), American Journal of Psychiatry, vol. 148 (1991), 10-20. old. 129 Nemzeti csecsemő, kisgyermek és családközpont, nullától háromig (1994). 130 F. Sironi, “On torture un enfant, ou les avatars de l’ethnocentrisme psychologique”, Enfances, No. 4 (1995), 205-215. old. 131 . Bailly, Les catastrophes et leurs conséquences psychotraumatiques chez l’enfant (Paris, ESF, 1996).

85

Isztambul Protokoll


Ha a gyermek nem a kínzás közvetlen áldozata, csak közvetetten érintett, a felnőttek gyakran alulbecsülik a gyermek pszichéjére és fejlődésére gyakorolt hatásmértékét. Ha a gyermek szeretteit üldözték, megerőszakolták és kínozták vagy a gyermek súlyos trauma vagy kínzás tanúja volt, olyan tévhitek alakulhatnak ki nála, hogy például ő a felelős a rossz eseményekért vagy neki kell viselnie a szülők terheit. Ez a fajta hit hosszú távú bűntudati problémákat, lojalitási konfliktusokat, és problémákat okozhat a személyiségfejlődésben és az önálló felnőtté érésben.

(c) A család szerepe 315. A család fontos dinamikus szerepet játszik a gyermekek tartósan fennálló szimptomatológiájában. A családi összetartás megőrzése érdekében előfordulhat diszfunkcionális viselkedés és a szerepek átruházása. A családtagok, gyakran a gyermekek, kaphatják a beteg szerepét, és súlyos rendellenességeket fejleszthetnek ki. Előfordulhat, hogy a gyermeket túlságosan védik vagy a traumára vonatkozó fontos tényeket eltitkolják. Egy másik lehetőség, hogy a gyermeket szülősítik és elvárják, hogy gondozza a szülőket.

86

Isztambul Protokoll

Mellékletek

I. MELLÉKLET A KÍNZÁS VAGY MÁS KEGYETLEN, EMBERTELEN VAGY MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD VAGY BÜNTETÉS EREDMÉNYES KIVIZSGÁLÁSÁNAK ÉS DOKUMENTÁLÁSÁNAK ALAPELVEI 

1. A kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés (továbbiakban: „kínzás vagy egyéb rossz bánásmód”) eredményes kivizsgálásának és dokumentálásának céljai közé tartoznak a következők: (a) A tények tisztázása, az áldozatokért és családjukért fennálló egyéni és állami felelősség meghatározása és tudomásul vétele; (b) Az újbóli előfordulás megelőzéséhez szükséges intézkedések meghatározása; (c) A vizsgálat által a felelősként megjelölt személyek elleni eljárás illetve megfelelő esetben fegyelmi szankciók megkönnyítése, az állam részéről a teljes körű kártalanítás és elmarasztalás szükségességének bemutatása, beleértve a méltányos és megfelelő pénzügyi kompenzációt, valamint az orvosi ellátásra és rehabilitációra szolgáló eszközök biztosítása. 2. Az államoknak biztosítaniuk kell a kínzásra vagy rossz bánásmódra vonatkozó panaszok és beszámolók haladéktalan és eredményes kivizsgálását. Vizsgálatot kell indítani még kifejezett panasz hiányában is, ha más jelek arra utalnak, hogy kínzásra vagy rossz bánásmódra kerülhetett sor. Az ezzel gyanúsítottaktól és az általuk szolgált szervektől független vizsgálóknak szakszerűnek és pártatlannak kell lenni. Számukra hozzáférést kell biztosítani pártatlan orvosi vagy egyéb szakértőkhöz, vagy fel kell hatalmazni őket arra, hogy ilyen szakértők általi vizsgálatot elrendeljenek. A vizsgálatok elvégzésére alkalmazott módszereknek meg kell felelni a legmagasabb szintű szakmai normáknak, a megállapításokat pedig közzé kell tenni. 3. (a) A vizsgáló hatóságot fel kell jogosítani és számára kötelezővé kell tenni a vizsgálathoz szükséges összes információ megszerzésére. a A vizsgálatot lebonyolító személyek rendelkezésére kell bocsátani az eredményes vizsgálathoz szükséges össze költségvetési és technikai erőforrást. Emellett fel kell jogosítani őket arra, hogy a kínzásban vagy rossz bánásmódban állítólagosan hivatalos minőségben érintett összes személyt kötelezhessék a megjelenésre és a vallomástételre. Ugyanez vonatkozik az esetleges tanukra. E célból a vizsgáló hatóságot fel kell jogosítani a tanuk, köztük bármilyen állítólagosan érintett hivatalos személy beidézésére és a bizonyítékok bemutatásának követelésére. (b) A kínzás vagy rossz bánásmód állítólagos áldozatait, a tanukat, a vizsgálatot lefolytatott személyeket és családjaikat védeni kell a vizsgálatból fakadóan esetleg felmerülő erőszakkal, erőszakra vonatkozó fenyegetésekkel vagy a megfélemlítés bármilyen más formájával szemben. A kínzásba vagy rossz bánásmódba potenciálisan belekeveredett személyeket el kell távolítani a panasztevők, tanuk és családjaik, valamint a vizsgálatot folytató személyek fölött akár közvetlen, akár közvetett ellenőrzést vagy hatalmat biztosító pozíciókból. 4. A kínzás vagy rossz bánásmód állítólagos áldozatait és jogi képviselőjüket tájékoztatni kell minden meghallgatásról, a vizsgálat szempontjából releváns minden információról, ehhez hozzáférést kell számukra biztosítani, és jogosultak más bizonyítékok bemutatására.

 Az Emberi Jogi Bizottság 2000/43 sz. határozatában és a Közgyűlés 55/89 sz. határozatában felhívta a kormányok figyelmét az alapelvekre, és arra biztatta őket, hogy fontolják meg az alapelveknek a kínzás elleni küzdelmet szolgáló hasznos eszközként történő alkalmazását. a Bizonyos körülmények között a szakmai etika előírhatja az információ bizalmas kezelését. Ezeket az előírásokat be kell tartani.

87

Isztambul Protokoll Mellékletek

5. (a) Olyan esetekben, mikor a meghatározott vizsgálati eljárások a szakértelem elégtelen volta vagy gyanítható elfogultság miatt, vagy valamilyen bántalmazási minta látszólagos fennállása vagy egyéb lényeges ok miatt nem megfelelő, az államoknak gondoskodni kell arról, hogy a vizsgálatokat független vizsgáló bizottság keretében vagy hasonló eljárással végezzék. Az ilyen vizsgáló bizottság tagjait elismert pártatlanságuk, szakértelmük és személyes függetlenségük szerint kell kiválasztani. Különösen függetlennek kell lenniük a gyanúsított elkövetőktől és az általuk szolgált intézményektől vagy szervektől. A bizottságot fel kell jogosítani a vizsgálathoz szükséges össze információ megszerzésére, a vizsgálatot pedig a jelen alapelvekben meghatározottak szerint kötelesek lebonyolítani. b (b) Az ésszerű időn belül benyújtott írásbeli jelentésben szerepelnie kell a vizsgálat terjedelmének, a bizonyítékok értékelésére használt eljárásoknak és módszereknek, valamint a tényfeltáráson és a vonatkozó jogszabályokon alapuló következtetéseknek és ajánlásoknak. A jelentést befejezését követően nyilvánosságra kell hozni. A jelentésben részletesen ismertetni kell a megállapítottan megtörtént konkrét eseményeket és a megállapítások alapjául szolgáló bizonyítékokat, fel kell sorolni a vallomást tett tanukat azok kivételével, akik személyazonosságát saját védelmük érdekében nem tárják fel. Az állam ésszerű időn belül köteles a vizsgálati jelentésre válaszolni és a megfelelő esetben jelezni a válaszként megteendő lépéseket. 6. (a) A kínzás vagy rossz bánásmód kivizsgálásában érintett orvosi szakértők mindenkor kötelesek a legmagasabb szintű etikai normáknak megfelelően viselkedni, különösen kötelesek bármilyen vizsgálat elvégzése előtt az alany tájékoztatáson alapuló beleegyezését megszerezni. A vizsgálatnak meg kell felelnie az orvosi gyakorlat bevezetett normáinak. A vizsgálatokat különösen magánjelleggel, az orvosszakértő ellenőrzése alatt, biztonsági ügynökök, és egyéb kormánytisztviselők jelenléte nélkül kell végezni. (b) Az orvosszakértő haladéktalanul elkészít egy pontos írásos beszámolót, amelyben legalább a következő szerepel: A meghallgatás körülményei: az alany neve, a vizsgálaton jelenlévők neve és hovatartozása; a pontos dátum és időpont; a vizsgálat lebonyolításának helye, jellege és a helyszínül szolgáló intézmény (megfelelő esetben a helyiség megjelölésével) címe (például büntetés-végrehajtási intézet, klinika vagy épület); az alany körülményei a vizsgálat idején (például bármilyen korlátozó tényező jellege a vizsgálatra való megérkezéskor vagy a vizsgálat során, biztonsági erők jelenléte a vizsgálat során, a foglyot kísérők magatartása vagy a vizsgálónak címzett fenyegető kijelentések); valamint egyéb releváns tényezők. (ii) Kórtörténet: az alany által meghallgatás során elmondott történet pontos rögzítése beleértve a kínzás vagy rossz bánásmód állítólagos módszerét, a kínzás vagy rossz bánásmód állítólagos bekövetkeztének időpontjait, valamint az összes fizikai és pszichológiai tünetre vonatkozó panaszt. (iii) Fizikai és pszichológiai vizsgálat: a klinikai vizsgálat során tett összes fizikai és pszichológiai megállapítás rögzítése, beleértve a megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat és lehetőség szerint az összes sérülésről készült színes fényképet. (iv) Félemény: a fizikai és pszichológiai megállapítások és a lehetséges kínzás vagy rossz bánásmód közötti kapcsolat valószínűségére vonatkozó értelmezés. Szerepeltetni kell az esetleg szükséges orvosi és pszichológiai kezelésre, illetve további vizsgálatokra vonatkozó ajánlást. (v Szerző megjelölése: a jelentésben egyértelműen meg kell jelölni a vizsgálatot végző személyeket és aláírásuknak is szerepelni kell. (i)

(c) A jelentés bizalmas, az alannyal vagy az általa megnevezett képviselővel közölni kell. Ki kell kérni az alany és képviselője véleményt a vizsgálati folyamatról és ezt a véleményt a jelentésben is szerepeltetni kell. Emellett megfelelő esetben a kínzásra vagy rossz bánásmódra vonatkozó állítás kivizsgálásáért felelős hatóságnak is írásban kell átadni a jelentést. Az állam felelőssége gondoskodni arról, hogy e címzettek biztonsággal megkapják a jelentést. A jelentést csak a jelentés átadására felhatalmazott bíróság engedélyével vagy az alany beleegyezésével lehet bármilyen más személy rendelkezésére bocsátani.

b

Lásd a fenti (a) lábjegyzetet.

88

Isztambul Protokoll

Mellékletek

II. MELLÉKLET DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK

A diagnosztikai vizsgálatok folyamatos fejlesztés és értékelés alatt állnak. E kézikönyv szövegezésekor az alábbi vizsgálatok minősültek értékesnek. Ugyanakkor, amennyiben további alátámasztó bizonyítékra van szükség, a vizsgálóbiztosok kötelesek naprakész információk beszerzésére törekedni, például úgy, hogy a kínzás dokumentálására szakosodott központok (lásd az V. fejezet E. szakaszát) egyikéhez fordulnak.

1. Radiológiai képalkotás Egy sérülés akut szakaszában többféle képalkotó módszer bizonyulhat igen hasznosnak a csontokon, illetve a lágyszöveti területeken szenvedett sérülések kiegészítő dokumentációjának biztosításához. Miután azonban a kínzás testi sérülései begyógyultak, a visszamaradó következmények általában a továbbiakban már nem észlelhetők ugyanazokkal a képalkotó módszerekkel. Ez gyakran még akkor is igaz, ha a túlélő továbbra is jelentős fájdalmat, vagy gyengeséget érez a sérüléseiből fakadóan. A beteg kivizsgálásával kapcsolatos vita, illetve a kínzás különböző formáinak vonatkozásában már esett szó különféle radiológiai tanulmányokról. Az alábbiakban ezen módszerek alkalmazásának összefoglalója olvasható. A magasabb színvonalú, és drágább technológiák ugyanakkor nem mindenki számára elérhetők, vagy legalábbis őrizetben lévő személy számára nem. A radiológiai és képalkotó diagnosztikai vizsgálatok magukban foglalják a rutin radiográfokat (röntgenfelvételeket), a radioaktív izotópos szcintigráfiát, a komputerizált tomográfiát (CT), a nukleáris mágneses rezonanciával történő képalkotást (MRI), valamint az ultraszonográfiát (USG). Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A röntgen, a szcintigráfia és a CT ionizáló sugárzást használ, mely terhes nők, és gyerekek esetében gondot okozhat. Az MRI mágneses mezővel működik. Elméletileg léteznek a magzatokra és a gyermekekre gyakorolt potenciális biológiai hatások, ám ezeket minimálisnak vélik. Az ultrahang hanghullámokat használ, és nincs ismert biológiai kockázata. A röntgen könnyedén elérhető. A koponyát kivéve minden sérült terület esetén elsődleges kivizsgálásként rutin radiográfokra van szükség. Míg a rutin radiográfok az arctöréseket mutatják meg, a CT egy magasabb szintű vizsgálatként jobban kimutatja a töréseket, az elmozdult tört részeket, valamint a kapcsolódó lágyszöveti sérüléseket és komplikációkat. A perioszteum károsodása, vagy kisebb törések gyanúja esetén a röntgenfelvételeket csontszcintigráfiának kell kiegészítenie. A röntgenfelvételek egy hányada még akut törés vagy korai csontvelőgyulladás esetén is negatív eredményt mutat. Lehetséges, hogy a törés meggyógyul, és így egy korábbi sérülésnek nincs radiográfiai bizonyítéka. Különösen igaz ez gyermekek esetében. A lágyszövet felmérésére nem a rutin radiográfok jelentik az ideális vizsgálati módszert. A szcintigráfia magas szintű szenzitivitással, ám alacsony specificitással rendelkező vizsgálat. A teljes csontváz átvilágításának olyan kórok megállapítására használt olcsó és hatékony vizsgálati módja, mint a csontvelőgyulladás, vagy a trauma. A herecsavarodás is megállapítható, bár erre a feladatra az ultrahang jobban megfelel. A szintigráfia nem alkalmas módszer a lágyszöveti trauma megállapítására. A szcintigráfia akut törést 24 órán belül tud kimutatni, ám általában két vagy három napot vesz igénybe, esetenként akár egy hetet vagy annál többet, különösen idősebbek esetében. A méréssel kimutatható eredmény általában két év múltán vált vissza a normális állapotra. Törések és meggyógyított csontvelőgyulladás esetén azonban évekig pozitív maradhat. A csontszcintigráfia használata az epifízisnél vagy metadiafízisnél (a hosszú csontok végei) keletkezett törés kimutatására gyermekek esetén nagyon nehéz, a radiogyógyszerészeti anyagoknak az epifízisre jellemző normál felvétele miatt. A szcintigráfia gyakran képes olyan bordatörések kimutatására, amelyek a szokásos röntgenfelvételen nem láthatók.

89

Isztambul Protokoll

Mellékletek

(a) Csontszcintigráfia alkalmazása a talpak kínzásának megállapítására Csont-szkent egyrészt körülbelül három óra elteltével elkészülő képekkel, másrészt háromfázisú vizsgálatként lehet előállítani. A három fázis a radionuklid angiográfia (artériás fázis), vérpool képek (vénás fázis, azaz lágyszöveti), és a késleltetett fázis (csont fázis). A talpak kínzása után nem sokkal megvizsgált betegekről egy hét eltéréssel két csont-szkent kell készíteni. Ha az első késleltetett szken negatív, és a második pozitív, az arra utal, hogy az első szken előtti napokban az egyént talpkínzásnak tették ki. Akut esetekben az egyhetes különbséggel készített két negatív csont-szken nem szükségszerűen azt jelenti, hogy nem történt kínzás, hanem azt, hogy az alkalmazott talpkínzási módszer súlyossága a szcintigráf érzékenységi szintje alatt maradt. Először is, a háromfázisú szkennelés elvégzése esetén a radiunuklid angiográf fázisban és a vérpool képeknél – nem megnövekedett szintű csontfázisú felvétellel – a megnövekedett adszorpció vérbőségre utalhat, amely lágyszöveti sérüléssel áll összhangban. A lábcsonti és a lágyszöveti trauma MRI-vel is kimutatható. 70

(b) Ultrahang Az ultrahang nem drága, és nincs biológiai kockázata. A vizsgálat minősége a vizsgálatot végző szakértelmétől függ. Amennyiben CT nem áll rendelkezésre, az akut hasi traumát az ultrahang méri fel. A tendinopátia kimutatása is történhet ultrahanggal, és a here rendellenességeinek esetében is választható módszer. A felfüggesztéses kínzást követő akut és krónikus szakaszokban vállultrahang használatos. Az akut szakaszban ödéma, a vállízületben és körülötte jelentkező folyadékgyülem, szakadások és a rotátorköpenyen vérömlenyek észlelhetők az ultrahanggal. Egy ismételt ultrahangos vizsgálat, mely azt állapítja meg, hogy az akut szakaszban észlelt nyom idővel eltűnik, megerősíti a diagnózist. Ilyen esetekben MRI, szcintigráfia és egyéb radiológiai vizsgálat együttes elvégzése, és az azok közötti korrelációk vizsgálata szükséges. Még ha a többi vizsgálat nem is jár pozitív eredménnyel, az ultrahanglelet önmagában elégséges a felfüggesztéses kínzás bizonyítására.

(c) Komputerizált tomográfia A CT kiválóan alkalmas képalkotásra lágyszövet és csont esetében. Az MRI ugyanakkor jobban alkalmazható lágyszövetre, mint csontra. Az MRI feltárhat rejtett törést azelőtt, hogy ez akár rutin radiográfokkal, akár szcintigráfiával láthatóvá válna. A nyitott szkennerek és a szedálás alkalmazása enyhítheti a kínzás túlélői körében gyakori szorongást és klausztrofóbiát. A CT emellett tökéletes törések megállapítására és felmérésére, különösen a temporális és faciális csontokon. További előnyei között szerepel a törések kiegyenesítése és kimozdítása, különösen a gerinc-, a medence-, a váll- és a csípőízületi törések esetén. Csontzúzódások megállapítására nem képes. Akut, szubakut, és krónikus központi idegrendszeri károsodások esetén a kontrasztanyag intravénás befecskendezésével vagy anélkül elvégzett CT kell, hogy legyen a kezdeti vizsgálati mód. Ha a vizsgálati eredmény negatív, nem egyértelmű, vagy nem ad magyarázatot a túlélő idegrendszeri panaszaira vagy tüneteire, MRI használatára kell áttérni. Temporális csonttörések esetén a csontablakos CT, valamint a kontrasztanyag beadása előtti és utáni vizsgálatoknak kell a kezdeti vizsgálatnak lenniük. A csontablakok kimutathatnak töréseket, illetve a fülcsontokban bekövetkezett károsodásokat. A kontrasztanyag beadása előtti vizsgálat folyadékot és cholesteatomát mutathat ki. A kontraszt használatára az erre a területre jellemző vaszkuláris anomáliák miatt van szükség. Orrfolyás esetén a gerinccsatornába fecskendezett kontrasztanyagnak kell a temporális csontot követnie. Az MRI emellett a folyadék szivárgásáért felelős szakadást is kimutathatja. Az orrfolyás megállítása után lágyszöveti és csontablakos arc CT-nek kell következnie. Ezt követően, a kontrasztanyag gerinccsatornába fecskendezése után, CT-t kell készíteni.

70 Lásd az V. fejezet 76. és 83. lábjegyzetét, valamint további információk találhatók a sztenderd radiológiai és nukleáris orvoslással kapcsolatos szövegekben.

90

Isztambul Protokoll

Mellékletek

(d) Mágneses rezonanciával történő képalkotás A központi idegrendszeri rendellenességek kimutatása területén az MRI érzékenyebb a CT-nél. A központi idegrendszeri vérzés időbeli alakulása alapján azonnali, hiperakut, akut, szubakut és krónikus szakaszokra bontható, és az ilyen vérzés egyes szakaszai összefüggésben állnak a vérzésről alkotott képek jellemzőivel. Így, a leletek alapján megbecsülhetővé válhat a fejsérülések ideje és az állítólagos esetekkel való összefüggésük. A központi idegrendszeri vérzés teljesen felszívódhat, vagy elégséges hemosziderin tartalékot állíthat elő ahhoz, hogy a CT akár évekkel később is pozitív eredményt mutasson. A lágyszöveti vérzés, különösen az izmokban, általában teljesen felszívódik, és így nem hagy nyomot, ám vannak ritka esetek, amikor csontosodásra képes. Ezt heterotróf csontalakulásnak, vagy myositis ossifican-nak nevezik, és CT-vel kimutatható.

2. Biopszia áramütés okozta sérülések esetén Az áramütés okozta sérülések esetleg, de nem szükségszerűen, olyan mikroszkopikus változásokkal járhatnak, amelyek rendkívül diagnosztikusak és jellemzőek az elektromos áram által kiváltott traumára. Ezeknek a jellemző változásoknak a biopsziás mintában való hiánya nem cáfolja meg az elektromos árammal való kínzás diagnózisát, és az igazságügyi hatóságok számára nem megengedhető, hogy ilyen feltevésre jussanak. Sajnálatos módon, ha valamely bíróság egy elektromos áram okozta kínzásról jelentést tevő panaszost arra kér, hogy biopsziának vesse alá magát, az eljáráshoz való hozzájárulás megtagadása, vagy egy negatív eredmény előítéletet kelt a bíróságban. Ezen túlmenően a kínzással összefüggő elektromos sérülések biopszia-diagnózisa területén a klinikai tapasztalatok korlátozottak, biztonsággal általában csak a kórtörténetből és a fizikális vizsgálatból állítható fel a diagnózis. Ezt az eljárást tehát klinikai kutatási környezetben kell lefolytatni, és nem szabad diagnosztikai előírásnak tekinteni. A tájékozott beleegyezés megadásakor az egyént tájékoztatni kell az eredmények bizonytalanságáról, és meg kell engedni számára, hogy mérlegelje a potenciális hasznot, valamint a vizsgálat által a már traumatizált pszichére kifejtett hatást. (a) A biopsziát indokló tényezők Átfogó laboratóriumi kutatások folynak az elektromos áram által, elaltatott malacok bőrén okozott hatások felmérése területén.. 71 72 73 74 75 76 A kutatás megállapította, hogy léteznek olyan elektromos sérülésekre jellemző szövettani leletek, amelyek a sérülés tűvel végzett biopsziájának mikroszkopikus vizsgálatával kimutathatók. Ennek az esetlegesen jelentős klinikai alkalmazásra kerülő kutatásnak a további tárgyalása azonban túlmutat a jelen kiadvány hatáskörén. További információk a lábjegyzetekben található referenciákban olvashatók. Néhány, emberek elektromos árammal történő kínzásával járó esetet szövettani szempontból vizsgáltak meg 77 78 79 80

71 H. K. Thomsen et al, 1981. „Early epidermal changes in heat and electrically injured pigskin: a light microscopic study”, Forensic Science International, 17.szám, 133-143. 133-143. 72 Uo., 1983. „The effect of direct current, sodium hydroxide and hydrochloric acid on pig epidermis: a light microscopic and electron microscopic study”, Acta Pathol. Microbiol. Immunol. Scand, 91. szám, 307-316. 307-316. 73 H. K. Thomsen, 1984. "Electrically induced epidermal changes: a morphological study of porcine skin after transfer of low-moderate amounts of electrical energy", disszertáció (University of Copenhagen, F.A.D.L.), 1-78. 1-78. 74 T. Karlsmark et al.1983., „”Tracing the use of torture: electrically induced calcification of collagen in pigskin”, Nature, 301. szám, 75-78. 75-78. 75-78. 75 Uo. 1988. "Electrically induced collagen calcification in pigskin: a light microscopic study", Forensic Science International, 39.szám, 163174. 163-174. 76 T. Karlsmark, 1990. „Electrically induced dermal changes: a morphological study of porcine skin after transfer of low-moderate amounts of electrical energy”, disszertáció (University of Copenhagen, F.A.D.L.), Danish Medical Bulletin, 37.szám, 507-520. 507-520. 77 L. Danielsen et al, 1991. „Diagnosis of electrical skin injuries: a review and a description of a case”, American Journal of Forensic Medical Pathology, 12. szám, 222-226. 222-226. 78 F. Oztop et al, 1994. „Signs of electrical torture on the skin”, Treatment and Rehabilitation Center Report 1994 (Human Rights Foundation of Turkey), 11.szám, 97-104. 97-104. 79 L. Danielsen, T. Karlsmark, H. K. Thomsen, 1997. „Diagnosis of skin lesions following electrical torture”, Rom. J. Leg. Med., 5. szám, 1520. 15-20. 80 H. Jacobsen, 1997. „Electrically induced deposition of metal on the human skin”, Forensic Science International, 90. szám, 85-92. 85-92.

91

Isztambul Protokoll

Mellékletek

A bőrön észlelt elváltozásokat csak abban az egy esetben vélték az elszenvedett elektromos sérülésekre vonatkozóan diagnosztikusnak, amikor a vágásokat a sérülés után valószínűleg hét nappal ejtették (kalciumsó lerakódás a dermális rostokon az elhalt szövet körül elhelyezkedő élő szövetekben). A többi esetben az állítólagos elektromos kínzás után pár nappal ejtett vágások eseti változásokat, és a sejtszerkezeteken kalciumsó-lerakódásokat mutattak ki, amelyek – bár megegyeznek az elektromos áram okozta hatásokkal – nem diagnosztikusak, mivel a dermális rostokon nem volt kimutatható kalciumsó-lerakódás. Egy, az állítólagos elektromos kínzás után egy hónappal végzett biopszia kúp alakú, 1-2 milliméter széles heget mutatott ki, megnövekedett számú fibroblaszt sejttel, és szorosan összetorlódott, vékony, a felszínnel párhuzamosan elhelyezkedő kollagén rostokkal, melyek megegyeznek az elektromos sérülések jellemzőivel, de nem diagnosztikusak azokra nézve. (b) Módszer Miután a beteg tájékozott beleegyezését adta a biopsziához, a vizsgálat előtt a sebről fényképet kell készíteni, az elfogadott törvényszéki módszerek használatával. Helyi érzéstelenítés mellett 3-4 milliméternyi vágással biopsziát kell készíteni, és azt formalin pufferoldatba vagy hasonló fixatívba kell helyezni. A sérülés után, amilyen gyorsan lehet, bőrbiopsziát kell végezni. Mivel az elektromos trauma általában a felhámra és a felszíni bőrrétegre korlátozódik, a sebek gyorsan eltűnhetnek. Biopsziát több sebből is lehet venni, de a betegre gyakorolt potenciális fájdalom figyelembe veendő 81. A biopsziás anyagot egy, a dermatopatológia területén tapasztalattal rendelkező patológusnak kell megvizsgálnia. (c) Diagnosztikai leletek elektromos sérülés esetén Az elektromos sérülés diagnosztikai leletei közé tartozik a vezikuláris mag a felhámban, a verejtékmirigyekben és véredényfalakon (csak egy differenciál-diagnózis: bázikus oldatok okozta sérülések), valamint kalciumsó-lerakódás tisztán a kollagén és elasztikus rostokon (a differenciáldiagnózis, a Calcinosis cutis egy ritka rendellenesség, melyet 220 000 egymást követő emberi bőrbiopsziából mindössze 75-ben találtak, a számottevő kalcium-lerakódások pedig általában a kollagén és elasztikus rostokon való tisztán érzékelhető elhelyezkedés nélkül mutathatók ki). 82 Az elektromos sérülés tipikus, de nem diagnosztikus, leletei a kúp alakú cikkelyekben látható sebek, gyakran 1-2 mm szélesek, vas- vagy vörösréz-lerakódás a felhámban (az elektróda miatt) és homogén citoplazma a felhámban, a verejtékmirigyekben és a véredényfalakon. Kalciumsó-lerakódás is lehet a sejtszerkezetekben, cikkelyes sebekben, illetve előfordulhat, hogy semmilyen rendellenes szövettani lelet sem észlelhető.

81 S. Gürpinar and S. Korur Fincanci, 1999. "Insan Haklari Ihlalleri ve Hekim Sorumlulugu" (Human rights violations and responsibility of the physician), Birinci Basamak Iqin Adli Tip El Kitabi (Handbook of Forensic Medicine for General Practitioners), Ankara, Turkish Medical Association. 82 Lásd a fenti (h) lábjegyzetet.

92

Mellékletek Isztambul Protokoll

III. MELLÉKLET

Anatómiai ábrák a kínzás és más kegyetlen bánásmódok dokumentálásához

Név

Női test - elöl- és hátulnézet

………………….. Eset azonosító száma: ……………… Dátum: ………………………….…

Név

Jobb kar

Női test - oldalnézet

Bal kar


93


Név

Női nemiszerv


Név

Női felsőtest elöl- és hátulnézet


94


Név

Férfi test - elöl- és hátulnézet


Név

Jobb kar

Férfi test - oldalnézet

Bal kar


95


Név

Férfi felsőtest elöl- és hátulnézet


Név

Lábak – a bal és jobb talp felszíne


96


Név

Jobb kéz – palmáris és dorzális nézet


Név

Bal kéz palmáris és dorzális nézet


97


A fej felszíne és csontanatómiája - felülnézet, és a nyak oldal alulnézetben

Név

………………….. Eset azonosító száma:……………….., Dátum: …………………………..…

Név

A fej felszíne és csontanatómiája - oldalnézet

………………….. Eset azonosító száma:……………….., Dátum: …………………………..…

98

Isztambul Protokoll

Mellékletek

A CSONTVÁZ - SZEMBŐL ÉS HÁTULNÉZETBŐL

Név

……………………………………..

Eset azonosító száma: ………………………… Dátum: …………………………

99

Isztambul Protokoll

Mellékletek

JELÖLJE AZ ÁBRÁN AZ ÖSSZES KEZELT, ILLETVE HIÁNYZÓ FOGAT! Becsült

Életkor: Nem:

Etnikum: Panoráma leírás Jelen protetikai állapot Maxilla (felső állkapocs): Teljes fogazat Részleges fogazat Rögzített híd JOBB

BAL Mandibula (alsó állkapocs): Teljes fogazat Részleges fogazat Rögzített híd

Foga Kismértékű Közepes Nagymértékű

Írja le pontosan az összes fogpótlást és rögzített hidat! ……………………………………………………….. ……………………………………………………….. ……………………………………………………….. …………………………………………………………………….

JELÖLJE BE AZ ÖSSZES CARIESES (SZUVAS) FOGAT AZ ÁBRÁN!

A fogazat ívének leírása

JOBB

BAL

Az alsó és felső fogsor viszonya: Normál Mélyharapás Magas harapás A fogágy állapotának leírása Kifogsátalan Átlagos Rossz Calculus (fogkő)

Enyhe Közepes Súlyos

100

Isztambul Protokoll

Mellékletek

IV. MELLÉKLET A kínzás és rossz bánásmód orvosi értékelésére vonatkozó iránymutatások

Az alábbi irányelvek az Isztanbuli Jegyzőkönyv: A kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés eredményes kivizsgálásáról és dokumentálásáról szóló kézikönyv című dokumentumon alapulnak. Az irányelvek nem rögzített előírásnak minősülnek, hanem a rendelkezésre álló erőforrások felmérését követően, az értékelés szempontjából figyelembe véve kell őket alkalmazni. A kínzás és rossz bánásmód fizikai és pszichológiai bizonyítékainak értékelését képesítéstől függően egy vagy több klinikai szakember végezheti. I. Az esetre vonatkozó adatok Vizsgálat dátuma: ........................................... Vizsgálat kérője (név/beosztás): ......................................... Eset vagy jelentés száma:

........................................ Értékelés időtartama: ............. óra,

................ perc

Az alany keresztneve: .......................... Születési dátuma: ............................. Születési helye: ................. Az alany családneve:

......................................................... Neme: férfi/nő: ..................................................

A vizsgálat oka: ............................................................... Az alany azonosítószáma: .................................. A klinikai szakember neve: .............................................. Tolmács (igen/nem) neve: .................................. Tájékoztatáson alapuló beleegyezés: igen/nem Ha nincs tájékoztatáson alapuló beleegyezés, miért? .......... ........................................................................................................................................................................... Az alany kísérője (név/beosztás): .................................................................................................................... A vizsgálat során jelenlévő személyek (név/beosztás): .................................................................................. Az alany a vizsgálat során korlátozva volt: igen/nem; Ha igen hogyan, miért?: ............................................. Az orvosi jelentést kapja (név /beosztás/azonosító szám): ............................................................................... Átadás napja:

........................................ Átadás időpontja: ..............................................................

Az orvosi értékelést/vizsgálatot korlátozás nélkül végezték (őrizetben lévő alanyok esetén): igen / nem Korlátozás részletezése:

....................................................................................................................

II. Klinikai szakember képesítése (igazságügyi vallomástételhez) Orvosi képzettség és klinikai képzés Pszichológiai/pszichiátriai képzés Kínzás és rossz bánásmód bizonyítékainak dokumentálásában szerzett tapasztalat A vizsgálat szempontjából releváns regionális emberi jogi szakismeret Releváns publikációk, előadások és képzések Önéletrajz. III. A vallomás valóságtartalmára vonatkozó nyilatkozat (igazságügyi vallomástételhez) Például: „Az alábbiakban felsorolt tényekről személyesen szereztem tudomást, kivéve a tájékoztatáson és hiten alapuló megállapításokat, amelyek álláspontom szerint igazak. A fenti állításokról személyes tudomásom és hitem alapján kész vagyok tanúvallomást tenni.”

101

Isztambul Protokoll

Mellékletek

IV. Háttér információk Általános adatok (életkor, foglalkozás, képzettség, család összetétele, stb.) Korábbi orvosi kórtörténet A kínzás és rossz bánásmód korábbi orvosi értékeléseinek áttekintése Az őrizetbe vételt megelőző pszichoszociális múlt. V. Kínzásra és rossz bánásmódra vonatkozó állítások 1. 2. 3. 4. 5.

Fogvatartás és bántalmazás összefoglalása Őrizetbe vétel és fogvatartás körülményei Fogvatartás első és ezt követő helye (kronológia, szállítási és fogvatartási körülmények) A rossz bánásmód vagy kínzás narratív leírása (minden egyes fogvatartási helyen) Kínzási módszerek áttekintése.

VI. Fizikai tünetek és fogyatékosságok Ismertesse az akut és krónikus tünetek és fogyatékosságok kialakulását és az ezt követő gyógyulási folyamatot. 1. Akut tünetek és fogyatékosságok 2. Krónikus tünetek és fogyatékosságok.

VII. Fizikai vizsgálat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Általános megjelenés Bőr Arc és fej Szem, fül, orr és torok Szájüreg és fogak Mellkas és hasüreg (életjelekkel együtt) Húgy-ivarszervek Vázizomzati rendszer Központi és perifériás idegrendszer.

VIII. Pszichológiai kórtörténet/vizsgálat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Felmérési módszerek Aktuális pszichológiai panaszok Kínzást követő kórtörténet Kínzás előtti kórtörténet Korábbi pszichológiai/pszichiátriai kórtörténet Alkohol- és droghasználatra és ezzel való visszaélésre vonatkozó kórtörténet Mentális állapot vizsgálata Szociális működés felmérése Pszichológiai vizsgálatok: (az indikációkról és korlátokról lásd VI. fejezet, C.1 szakasz) Neuro-pszichológiai vizsgálatok (az indikációkról és korlátokról lásd VI. fejezet, C.4 szakasz).

IX. Fényképek

X. Diagnosztikai vizsgálatok eredményei (az indikációkat és korlátokat lásd a II. mellékletben)

102

Isztambul Protokoll

Mellékletek

XI. Konzultációk

XII. Megállapítások értelmezése 1. Fizikai bizonyítékok A. Az akut és krónikus fizikai tünetek és fogyatékosságok kórtörténete és a bántalmazásra vonatkozó állítások közötti konzisztencia mértékének megállapítása. B. A fizikai vizsgálat megállapításai és a bántalmazásra vonatkozó állítások közti konzisztencia mértékének megállapítása. (Megjegyzés: A fizikai megállapítások hiánya nem zárja ki a kínzás vagy rossz bánásmód kirovásának lehetőségét.) C. Az egyén vizsgálatának megállapításai és a konkrét térségben alkalmazott kínzási módszerekre és azok gyakori utóhatásaira vonatkozó ismeretek közötti konzisztencia mértékének megállapítása. 2. Pszichológiai bizonyítékok A. A pszichológiai megállapítások és az állítólagos kínzásra vonatkozó beszámolók közötti konzisztencia mértékének megállapítása. B. Annak felmérése, hogy a pszichológiai megállapítások az egyén kulturális és szociális környezetében a szélsőséges stresszre adott várható vagy tipikus reakciónak minősülnek-e. C. Annak megjelölése, hogy az egyén a traumával kapcsolatos mentális rendellenességek időben ingadozó folyamatában hol tart, azaz milyen időszakasz telt el a kínzási eseményekhez képest és az egyén hol tart a gyógyulás folyamatában? D. Az egyénre nehezedő egyidejűleg fennálló stressz tényezők (például folyamatos üldöztetés, kényszerkivándorlás, száműzetés, családi és társadalmi szerep elvesztése, stb.) és az ezek által az egyénre gyakorolt hatás meghatározása. E. A klinikai képet kiegészítő fizikai állapot megemlítése, különös tekintettel a kínzás vagy fogvatartás során elszenvedett fejet ért sérülések esetleges bizonyítékára. XIII. Következtetések és ajánlások 1. A fent említett összes bizonyíték (fizikai és pszichológiai megállapítások, visszamenőleges információ, fényképek, diagnosztikai vizsgálatok eredményei, a regionális kínzási gyakorlat ismerete, konzultációs jelentések, stb.) forrása és a kínzásra és rossz bánásmódra vonatkozó állítások közötti konzisztenciára vonatkozó vélemény megfogalmazása. 2. Azon tünetek és fogyatékosságok újbóli összegzése, amelyektől az egyén az állítólagos bántalmazás eredményeként továbbra is szenved. 3. Az egyén további értékelésére és ellátására vonatkozó esetleges ajánlások.

XIV. Valódiságra vonatkozó nyilatkozat (igazságügyi vallomástételhez) Például: „A … (ország) jogszabályai szerinti büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a fentiekben foglaltak valósághű és igaz információt tartalmaznak, és a jelen nyilatkozat készült … (állam vagy tartomány) … (város) – ban/ben, … (dátum) napján.”

XV. Az orvosi értékelésre/vizsgálatra vonatkozó korlátozásokról szóló nyilatkozat (őrizetben lévő alanyok esetén) Például: „Az alulírott klinikai szakemberek személyesen tanúsítják, hogy szabadon és független módon dolgozhattak, privát körülmények között beszélhettek és vizsgálhatták meg (az alannyal/az alanyt), korlátozás és fenntartás nélkül, a fogvatartó hatóságok semmilyen fajta kényszert nem alkalmaztak”; vagy „az alulírott klinikai szakember(ek) az értékelést a következő korlátok között végezték: …”

103

Isztambul Protokoll

Mellékletek

XVI. Klinikai szakember aláírása, dátum, keltezés

XVII. Vonatkozó mellékletek Többek között a klinikai szakember életrajzának, a kínzás és rossz bánásmód azonosítására szolgáló anatómiai rajzok, fényképek, konzultációk és diagnosztikai vizsgálati eredmények másolata.

Bővebb tájékoztatás az alábbi címen kapható: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala, Palais des Nations, 1211 Genf 10, Svájc Tel: (+41-22) 917 91 59 E-mail: [email protected]

Internet: www.ohchr.org

104

1. MÓDOSÍTÁS. Isztambul Protokoll

Recommend Documents