Katie Ashley AZ AJÁNLAT
l. fejezet Emma Harcison hátralépett, hogy megcsodálja kemény munkája eredményét. Egy pillanatra felvillant arcán az elégedett mosoly. Csodával határos módon valahogy sikerült átalakítania az ütött-kopott harmadik emeleti tárgyalót tökéletes rózsaszínű álommá. Különösen azért volt büszke magára, mert a dekorálás és a partiszervezés egyébként nem volt az erőssége. Természetesen, ha arról kellett meggyőznie a főnökeit, hogy a jövendő anyák milyen újszülöttköszöntőt szeretnének, sokat segített az egyik legmenőbb atlantai reklámügynökségnél betöltött pozíciója. Félrebiccentette a fejét, és észrevette, hogy kissé balra dől a Kislány lesz feliratú transzparens. Miután megigazította, végighúzta ujjait a halvány rózsaszín asztalterítőn, amelyen már ott sorakoztak a frissítők és a színes papírba csomagolt ajándékok a baba számára. Kifújt egy kósza gesztenyebarna tincset az arcából, és próbálta visszaigazítani a tarkóján kötött kontyba. Igen, pontosan ilyen újszülöttköszöntőt szeretnék én is... ha valaha eljutok odáig. Fájdalom nyilallt a szívébe, aztán végigfutott a mellkasán. Ismerős érzés volt ez mostanában, hogy vészesen közeledett a harmincadik születésnapja – fekete felhőként tornyosult föléje, miközben az anyaság az Igazival együtt még mindig elkerülte. A szülei halála után még sokkal jobban fájt, hogy nincs sem férje, sem gyermeke. Miután két éve meghalt az édesanyja, megesküdött rá, hogy a szeretetet, amelyet elveszített, azzal pótolja majd, hogy talál magának férjet, és szül egy gyermeket. Sajnálatos módon azonban az életében semmi sem alakult olyan jól, ahogyan azt gondolatban eltervezte. Felrázta magát merengéséből, és felkattintotta a fedőt az óráján – az édesanyjáé volt –, hogy megnézze, mennyi az idő. Már csak tizenöt perce maradt, mielőtt megérkeznének a vendégek, főleg kollégák. Oké, Em, ideje, hogy feltedd az álarcot. A köszöntő háziasszonya nem hagyhatja, hogy eméssze a féltékenység zöld szemű szörnye, és ettől elveszítse a fejét, asztalokat borogasson, és megvadult Hűikként falhoz vagdossa az ajándékokat! Szedd össze magad! A biztatás nem sokat enyhített a kínzó érzéseken. Olyan erősen szorította az asztal szélét, hogy elfehéredtek az ízületek a kézfején. Kicsordult a könnye, de gyorsan letörölte. Mélyzöld szemét a plafonra emelte. Kérlek, segíts át ezen, imádkozott. – Tudod, van egy körömreszelő a fiókomban, ha fel akarod vágni az ereidet. Sokkal hatékonyabb lenne, mint az, amit most csinálsz! Emma összerezzent ijedtében, és a mellére szorította a kezét. Megpördült; a legjobb barátnője, Casey vigyorgott rá. Kétségbeesetten újra megtörölte a szemét. – Jesszus, Case, halálra rémítettél! – Bocs. Azt hiszem, nagyon elmerültél a nyomorúságodban és az önutálatban, és nem hallottad, hogy szólítottalak. – Nem tudom, miről beszélsz – mondta Emma lehajtott fejjel. – Csak ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, mielőtt megjönnek a vendégek. Casey a szemét forgatta. – Em, mi ütött beléd, hogy elvállaltad? Ez egy lassú érzelmi öngyilkosság. – Hogy mondhattam volna nemet? Therese szerezte nekem ezt az állást. Tőle tanultam mindent, amit tudok. Es három alkalommal kellett átesnie mesterséges megtermékenyítésen. Ha valaki kiérdemelt egy újszülöttköszöntőt, hát ő az. – Igen, de nem neked kellett volna megszervezned. Biztosan megértette volna – különösen azok után, ami Connorral történt. Emma telefonja rezegni kezdett az asztalon. Rápillantott a kijelzőre, és elfintorodott. – Kellett neked falra festeni az ördögöt!? – Még mindig folyamatosan hívogat, és küldözgeti az üzeneteket? – kérdezte Casey. – Ja. Micsoda szerencsés nőszemély vagyok!
– Hadd feleljek neki én. Közlöm azzal az érzéketlen tuskóval, hogy távoltartási kérelmet nyújtasz be ellene, vagy valami ilyesmit. – Ártalmatlan alak, Case. –A képébe kell vágnod, hogy legyen végre férfi, növesszen golyókat, és adjon neked egy kis spermát. Emma önkéntelenül kuncogni kezdett. – Bármily csábítóan hangzik, azt hiszem, passzolok. Az egész zűrzavart a spermaügy meg a babadolog robbantotta ki. Casey tehetetlenül felmordult. – Már maga a tény is nevetséges, hogy egyáltalán eszedbe jutott felhasználni valakinek az adományozott spermáját. – Emma vállára tette a kezét. – Túl szép, édes és csodálatos vagy ahhoz, hogy feladd a párkapcsolat lehetőségét egy gyerek kedvéért. – Ügyes húzás ez a sok bók. Soha nem jutott eszedbe, hogy a reklámpiacon helyezkedj el? – kérdezte Emma. – Haha, nagyokos. Nem próbáltam neked eladni semmit. Ez az átkozott igazság. Nem tudom, mikor hiszed el végre. De leginkább arra lennék kíváncsi, hogy ennek a városnak a férfijai mikor húzzák ki a fejüket a seggükből, és jönnek végre rá erre! Emma elkeseredetten széttárta a karját. – Case, mivel a biológiai órám már nem is csupán ketyeg, hanem csörög, azt hiszem, ehhez kissé késő van. – De hiszen még harminc sem vagy! – tiltakozott Casey. – Tudom, viszont húszéves korom óta vágyom gyerekre. Újra családot akarok – szükségem van rá. Miután elveszítettem a szüléimét, és nincsenek testvéreim... – A hangja elcsuklott az érzelmektől. Casey vigasztalón megsimogatta a karját. – Még rengeteg időd van, hogy gyereket szülj. És még férj is kerülhet mellé. Emma égnek emelte a szemét. – Talán emlékeztesselek az idióták gyülekezetére, akikkel az elmúlt hat hónapban szerencsétlenségemre randiztam? – Ó, ugyan már, nem voltak azért olyan rosszak! – Hülyeségi skála szerint osztályozzunk? Először ott volt Andy, aki – Emma idézőjeleket mutatott – gyakorlatilag különváltan élő könyvelő, de a felesége váratlanul megjelent az első randinkon, és nekiesett a cukrászda kellős közepén. – A francba, már emlékszem. A rendőrséget is kihívták, nem? – Ó, igen. Meg kellett kérnem Connort, hogy jöjjön el értem, mert mindkettőnket őrizetbe vettek a közrend megsértése miatt. – Na, jó, volt egy rohadt alma is a kosárban – ismerte el Casey. – Aztán ott volt a temetkezési vállalkozó, aki a vacsora alatt végig a balzsamozás részleteivel traktált, nem is beszélve arról, hogy szerintem meglehetősen egészségtelen ragaszkodást mutatott a kedves elhunyt kliensei iránt. Casey öklendező hangokat hallatott. – Oké, elismerem, hogy a nekrofília gondolata bárkit elriasztana egy időre a randevúzgatástól. – Egy időre? Talán egy egész elcseszett életre, Case! – Emma megborzongott. – Hála istennek csak egyszer találkoztunk, és egy ujjal sem ért hozzám. – Rendben, két rohadt alma. De egy egész városnyi férfi van odakinn, Em. Emma csípőre tette a kezét. – Ezek szerint a szelektív memóriádból kiesett Barry, a fogorvos is? Casey fájdalmas fintorra húzta az arcát. – Még mindig börtönben van kukkolás miatt?
Emma bólintott. – Szerencsére a hatóságok nagyon szigorúak azokkal a seggfejekkel, akik kamerákat rejtenek el az edzőterem férfiöltözőjében! – Oké, de ezek szélsőséges esetek voltak. – Őszintén, a lányok az osztályon úgy gondolják, hogy könyvet kellene írnom a randevúkon szerzett tapasztalataimról. – Na várjunk csak! Találkoztál azért néhány rendes pasassal is. Emma felsóhajtott. – És abban a pillanatban, amikor rádöbbentek, hogy nem bújok velük ágyba, még mielőtt tálalnák az előételt, már ott sem voltak. Ha esetleg mégis kibírták a vacsora végéig, a házasság és gyerek utáni vágyam bűze elriasztotta őket. – Tudod, rossz irányból közelíted meg a dolgokat. – Casey elvigyorodott. – Dobd sutba az óvatosságot, és vesd bele magad vad szeretkezésekbe, hogy teherbe ess! – Nem, nem. – Emma megrázta a fejét. – Csak azért, mert Connor visszalépett attól, hogy a spermadonorom legyen, még nem kell feladnom. Valahogy, valami módon, de szülni fogok egy gyereket, akit szerethetek. Aidan Fitzgerald megdörzsölte fáradt szemét. Az ujjai közül kilesett a számítógép képernyőjén látható órára. A francba, már elmúlt hét óra. Hiába akarta befejezni a projektet, túlságosan fáradt volt hozzá az agya. Már alig látta az előtte sorakozó szavakat. Kikapcsolta a gépet, miközben azzal nyugtatta magát, hogy a marketingért felelős alelnöki kinevezése lehetővé teszi számára, hogy várjon a folytatással reggelig, és senki sem piszkálja majd amiatt, hogy lopja a napot. Nagyot nyögve felkászálódott a székből, és nyújtózott egyet. Felkapta a táskáját, és elindult az ajtó felé. Miközben leoltotta a lámpákat, hangosan megkordult a gyomra. Otthon valószínűleg nem volt semmi ennivaló, vagyis útközben vennie kell valamit. Egy másodpercig azt kívánta, bárcsak várná otthon egy asszony valami finom, házilag készített vacsorával. Ám gyorsan elhessegette magától a képet. Néhány tál étel nem ér annyit, hogy cserébe elviselje a tartós kapcsolatokkal együtt járó veszekedéseket. Végül is sokkal boldogabb volt így, hogy valamelyik férjezett nővérétől kellett néha kikönyörögni egy-egy vacsorát. Legalábbis addig nem volt gond, míg bele nem kezdtek a szokásos tirádába arról, hogy nem maradhat élete végéig agglegény, és harminckét évesen már ideje lenne megállapodni és családot alapítani. – Baromság – motyogta a bajsza alatt a gondolatra. A folyosó végén dolgozó vonzó takarítónő láttán felkapta a fejét. Csábító mosolyt villantott feléje. – Jó éjszakát, Mr. Fitzgerald! – mondta a nő. – Jó éjt, Paula – köszönt vissza. Megnyomta a lift hívógombját, miközben ellenállt a kísértésnek, hogy visszamenjen a takarítónőhöz, és beszélgetésbe elegyedjen vele. Beletúrt vörösesszőke hajába, aztán megrázta a fejét. A beszélgetés Paulával valószínűleg egy gyors légyotthoz vezetne a raktárban, és bármennyire élvezetes is az ilyesmi, egy kissé kezdte magát öregnek érezni az effajta menetekhez. A lift levitte a földszintre. Amint kilépett a folyosóra, meghallotta az izgatott hangokat, és frusztráltan felnyögött. A francba, más sem hiányzott a hosszú munka és a csábító takarítónővel való találkozás után, mint belecsöppenni egy házastársi vitába. Márpedig a nő és a férfi hangja alapján ítélve éppen ez volt a helyzet. – Connor, el sem hiszem, hogy a munkahelyen próbálsz sarokba szorítani – sziszegte a nő. – És ugyan mit kellett volna tennem? Nem fogadod a hívásaimat, és nem válaszolsz az e-mailekre. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy jól vagy. – Mondtam, hogy hagyj békén, és komolyan gondoltam!
– De szeretlek, Em. Nem akarlak elveszíteni. Csoszogó hangok hallatszottak, majd egy oktávval magasabban ismét megszólalt a női hang. – Állj! Ne merészelj hozzám érni! A nő hangja hallatán Aidanben felébredt a védelmező ösztön. Gyorsan befordult a sarkon. – Hé! Vedd le róla a mocskos kezedet! – bömbölte. A párocska ijedten hátrahőkölt a láttára. A nő könnyes arca vérvörösre pirult, és lehajtotta a fejét, hogy elkerülje Aidan kutató tekintetét. Aidan rögtön megismerte: Emma Harrison, harmadik emelet, hirdetés, a nő, akit nem sikerült felszednie a cég karácsonyi buliján. Abból, ahogyan kerülte a tekintetét, egyértelmű volt, hogy a lány is felismerte őt. Aidan a pasasra, Connorra irányította a figyelmét, akinek a szeme elkerekedett a félelemtől. Elengedte Emma vállát, és hátrált néhány lépést. Connoron látszott, hogy bármelyik pillanatban menekülőre foghatja. Aidan csak ekkor döbbent rá, milyen ijesztőnek tűnhet az oldala mellett ökölbe szorított kezével, megfeszült állkapcsával. Próbált ellazulni, de képtelen volt rá, mert a vére csak úgy dobolt a fülében. Connor megadóan széttárta a karját. – Bármit is gondol arról, mi történt, mi csak beszélgettünk. Aidan összehúzta a szemét. – Szerintem annak alapján, amennyire sírt és könyörgött, hogy hozzá ne érjen, több volt ez beszélgetésnél. Már éppen megkérdezte volna Emmától, igaza van-e, de a nő elrobogott mellette, és bemenekült a mosdóba. Rábámult hát Connorra. – Nézze, ember, félreérti a helyzetet. Én... – kezdte Connor. – Mit lehet ezen félreérteni? Nyilvánvalóan nem hagyja, hogy a volt barátnője vagy felesége, vagy mit tudom én, micsodája elhagyja, pedig ő még azt sem bírja elviselni, hogy maga hozzáér! Connor ideges nevetésben tört ki. Ám abban a pillanatban elhallgatott, ahogy Aidan felvont szemöldökkel egy lépést tett felé. – Higgyen nekem, nagyon-nagyon téved. Emma nem az exem. – Akkor mi a helyzet? Connor megköszörülte a torkát. – Rendben, az igazságra kíváncsi? Hát, tessék. Meleg vagyok, és Emma a középiskola óta a legjobb barátom. Aidannek leesett az álla. – Komolyan? – Aha. – Hah... Akkor be kell látnom, hogy helytelenül viselkedtem. Sajnálom. Connor vállat vont. – Semmi gond. Valószínűleg én is ezt tettem volna, ha úgy vélem, hogy egy seggfej zaklat egy nőt. Vagyis, talán mégsem, ha a pasas kétszer nagyobb nálam, mint maga. – Elnézett – Aidan mellett a mosdó felé, és grimaszolt. – A fenébe, utálom, amikor haragszik rám. Azt hiszem, még soha nem volt ennyire dühös és megbántott. És egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tegyem jóvá, tudja? Aidan kényelmetlenül feszengett, mert érezte, hogy a beszélgetés érzelmi síkra terelődött, márpedig az ilyesmit mindenféleképpen próbálta elkerülni. Felemelte a kezét: – Hé, haver, ehhez nekem tényleg semmi közöm... – ám abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyták a száját, rájött, hogy süket fülekre talált. Connor elkínzott arcáról tisztán leolvashatta, hogy addig nem szabadul, míg végig nem hallgatja az egész drámai történetet, hacsak szó szerint el nem szalad.
Connor felsóhajtott, beletúrt sötét hajába, majd halk hangon beszélni kezdett. – Odavan a gyerekekért, és már vagy két éve őrülten ketyeg a biológiai órája. Mivel tényleg szeretem, megígértem neki, hogy vállalom az apaságot, és spermát adományozok a cél érdekében. Oké, talán ez mégsem az a történet, amelyre Aidan számított. – Ne is mondja! Berezelt, amikor a tettek mezejére kellett volna lépnie? Connor mérgesen rámeredt. – Ha-ha, seggfej, nagyon vicces. Csak hogy tudja, egy klinikán került volna sor a dologra. – Hol van abban a móka? – kérdezte Aidan ravaszkás mosollyal. – Haver, meleg vagyok, elfelejtette? – Elnézést. – Aidan Önmaga számára is meglepő módon annyira kíváncsi lett a történet folytatására, hogy sürgetni kezdte Connort. – Szóval, mi történt? – A partnerem még nem áll készen a gyermekáldásra. Hiába fogadkoztam neki, hogy Emma nem okvetlenül ragaszkodik hozzá, hogy részt vegyek a gyereknevelésben, nem hajlandó beleegyezni. Pokolian nehéz volt választani a legjobb barátom és a férfi között, akit szeretek. – De miért nem fordul egy spermabankhoz? Connor kuncogni kezdett. – Emma a fejébe vette, hogy valami gond lesz, és az általa kért első osztályú mintát össze fogják keverni egy sorozatgyilkoséval. Aidan elvigyorodott. – Azt hiszem, értem, mi a probléma. Connor zsebében rezegni kezdett a telefon. Előhalászta, aztán felnyögött, mikor meglátta a kijelzőn, hogy ki keresi. – A fenébe, ez Jeff. Szétrúgja a seggemet, ha megtudja, hogy idejöttem, és próbáltam beszélni Emmával. Tényleg, de tényleg muszáj mennem. – A tekintete ismét a mosdóajtó felé rebbent. – De utálnám őt itt hagyni... – Csak menjen. Gondoskodom róla, hogy sértetlenül eljusson az autójáig. – Tényleg? Ez csodálatos lenne. – Connor kezet nyújtott. – Örülök, hogy megismertem... – Aidan. Aidan Fitzgerald. – Connor Montgomery. – Miután kezet ráztak, Connor elmosolyodott. – Köszönöm a segítséget, és azt is, hogy teljesen félreértelmezte a helyzetet. Aidan felnevetett. – Öröm volt majdnem szétrúgni a seggét. – Na, elég! – válaszolta Connor. Amikor a telefonja csörögni kezdett, megrándult az arca, odaintett Aidannek, aztán a füléhez emelte a készüléket. – Bébi, igen, sajnálom, hogy nem válaszoltam az SMS-eidre. Már úton vagyok hazafelé. – Kilépett az üvegajtón, és eltűnt az éjszakában. Aidan megcsóválta a fejét, aztán elindult a folyosón a mosdóhoz. Bekopogott. Emma éles hangon kikiáltott. – Menj innen, Connor! Nincs mit mondanom! Arról nem szólva, hogy pokolian megaláztál a cég egyik legnagyobb seggfeje előtt! – Legnagyobb seggfej, mi? – motyogta Aidan a bajsza alatt. Nem kimondottan az a cím, amelyre büszke lehet, különösen nem egy nő szájából. Ennél sokkal hízelgőbb jelzőkhöz szokott. Nos, legalábbis eleinte, mielőtt lelépett volna. Végül is, általában csúnyán végződtek a dolgok. – Nem megyek ki a mosdóból, míg el nem tűnsz!
Aidan felsóhajtott. Határozott nőszemély, és minden bizonnyal pokolian csökönyös is. Eszébe villant, milyen gyönyörű és szexi volt a karácsonyi partin – a zöld ruha ellenállhatatlanul simult az idomaira. Mikor meglátta a terem másik végében a barátnői körében, szentül elhatározta, hogy vele tölti az éjszakát. A lány szégyenlős mosolya, és ahogyan néha ráemelte a tekintetét félig leeresztett pillái alól, arra késztette, hogy közelebb merészkedjen. De persze, mire odaért, a barátnői felvilágosították, micsoda megrögzött szívtipró és nőcsábász híre van. – Nők – motyogta félhangosan, miközben belépett a mosdóba. Emma a kárpitozott kanapén ült, a szemére nedves papírtörlőt szorított. A szoknyája jócskán felcsúszott, kivillantva fantasztikus lábszárát és combját. A léptek hallatán frusztráltan felnyögött. A levegőbe bökött a mutatóujjával. – Ha nem hagysz békén, esküszöm, úgy tökön rúglak, hogy többé fel sem merülhet, hogy a gyermekeim apja legyél! Aidan kuncogott. A mély gesztenyebarna haj jól jellemezte a lány tüzes természetét – amelyről tanúbizonyságot tett a karácsonyi partin. Minden félénksége elillant abban a másodpercben, amikor egyértelműen Aidan tudomására hozta, hogy nem kíván a hódításainak vagy egyéjszakás kalandjainak részese lenni. – Igazából nem Connor van itt. Az ismeretlen hang hallatán Emma lekapta a papírtörlőt a szeméről. Rémület futott át az arcán, amikor meglátta, hogy Aidan áll előtte. Sietve lejjebb rángatta a szoknyája szélét, majd kócos haját kezdte igazgatni. – Nem magára számítottam, Mr. Fitzgerald – mondta kimérten. Aidan elvigyorodott. – Nem, úgy vélem arra számított, hogy kasztrálhatja Connort. Emma arca és nyaka olyan mélyvörösbe fordult, mint a haja. – Sajnálom, hogy a fültanúja volt, és azt is, hogy belekeveredett a veszekedésünkbe. Bármilyen kínos volt is, és még mindig az, értékelem, hogy próbált megvédeni. Aidan vállat vont. – Szívesen segítettem. – Nos, hálás vagyok. És sajnálom, hogy tönkretettem az estéjét. Aidan soha nem hagyott kihasználatlanul egyetlen adódó lehetőséget sem; elvigyorodott. – Nem tette tönkre az estémet. Valójában korán van még, megengedi, hogy meghívjam egy italra? Emma nyomorgatta a papírtörlőt, majd belehajította a szemetesbe. – Hm, kedves magától, de nehéz napom volt. Jobb, ha hazamegyek. – Átmehetnénk az utca túloldalára az O'Malley'sbe. – Emma tétovázását látva Aidan felnevetett. – ígérem, nem próbálom meg leitatni és kihasználni az érzelmi válságát abból a célból, hogy hazacsábítsam magamhoz. – Titokban persze remélte, hogy egy-két ital talán megolvasztja a jeges felszínt, és így lehetősége lesz elkapni a lányt. Nem lepődött meg túlságosan, amikor látta a döbbenetet Emma arcán. – Tényleg? A szívére szorította keresztbe tett ujjait. – Cserkész becsszó – hazudta. Emma ajka felkunkorodott, mintha próbált volna elfojtani egy mosolyt. – Akkor rendben. Amilyen napom volt, valóban rám férne egy ital. – Belepillantott a tükörbe. – Ó, szörnyen nézek ki! Adna pár percet, hogy rendbe szedjem magam? – Természetesen. Odakinn megvárom.
2. fejezet Mikor becsukódott az ajtó Aidan mögött, Emma hosszan kifújta a levegőt. Szinte nekirogyott a pultnak. Megörültél, elmész inni Aidan Fiztgeralddal? Az épületben dolgozó valamennyi nő ismerte a pasas jelszavát: „Keféld meg, és hagyd el!" Aki nem akarta, hogy összetörjön a szíve, távol tartotta magát tőle. A karácsonyi partin történtek emléke viharos 'erővel tört elő. Emma új volt még a cégnél, ezért igyekezett felmérni minden potenciális egyedülálló férfit. Miután többször is rajtakapta Aidant, hogy őt mustrálja, ártatlanul megkérdezte Caseyt, hogy ki az a pasas. A barátnője olyan hevesen rázta a fejét, hogy Emma attól tartott, eltörik a nyaka. – Ő egy szexisten, Em, szóval tartsd magad távol tőle, ha nem akarod, hogy kihasználjon! – válaszolta. A többi jelen lévő hölgy is igen részletes beszámolóval szolgált Aidan néhány hírhedt viszonyáról a cég valamelyik női alkalmazottjával. így aztán, mire a férfi csábító mosollyal és fesztelen önbizalommal megkörnyékezte, gyorsan lerázta, és Aidan behúzott farokkal elmenekült. Kikotorta a retiküljéből a sminktáskát. Belenézett a tükörbe, és bepúderezte az arcát. A sírás miatt a szemét újra ki kellett húznia, a pilláit kifestenie. Utolsó simításként végigszaladt ajkán a rózsavörös rúzzsal. Emma megvizsgálta a tükörképét, majd felnyögött. Miért izgatod magad egyáltalán amiatt, hogy milyen az arcod? Úgyis csak az érdekli, milyen vagy nyaktól, vagy inkább deréktól lefelé! Szent isten, az épületben dolgozó összes férfi közül éppen Aidannek kellett a megmentésére sietnie! Magának Mr. Szoknyapecér Fitzgeraldnak. Ez a fajta férfi nem szokott hozzá az elutasításhoz, vagyis biztosan vissza akar majd vágni, hogy kiegyenlítse a számlát. Bedobta a sminktáskát a retiküljébe. Mély lélegzetet vett, aztán elindult kifelé. ígéretéhez híven Aidan a mosdó előtti pádon ülve várta. Ahogy meglátta, felpattant. – Kész van? – Persze. Kiléptek a forgóajtón a járdára. Emma cipősarka kopogott az aszfalton. A sűrű forgalom okozta meleg széllökések belekaptak a szoknyájába, és vigyáznia kellett, nehogy úgy járjon, mint Marilyn Monroe a Hétévi vágyakozás című filmben. – Gyakran jár az O'Malley'sbe? – kérdezte, hogy megtörje a csendet. Aidan bólintott. –A fiúkkal az osztályomról hetente többször megiszunk ott egy sört. Néha megnézünk egy meccset. – Megnyomta a zebra jelzőgombját. – És maga? Emma felhúzta az orrát, miközben átmentek az úttesten. – Nemigen. Nem túl rokonszenves a légkör. – Mikor a férfi felvonta a szemöldökét, hozzátette: – Úgy értem, nem ciki odamenni magával. Egyszerűen csak nem az a hely, ahol a barátnőimmel szívesen lógunk. Aidan a védjegyévé vált pimasz vigyorral nyitotta ki előtte az O'Malleys ajtaját. – Hadd találgassak! Mivel velem van, nem kell aggódnia, hogy egy csapat részeg seggfej kikezd magával. – Pontosan. Nos, talán csak egy részeg seggfej miatt kell aggódnom. – Felnézett a férfira. – Attól függ, mennyit iszik. Aidan szeme elkerekedett, aztán felnevetett. – Majd igyekszem uralkodni magamon.
Egy fiatal szőke ácsorgott a hoszteszpult mögött. Mikor meglátta Aidant, elvigyorodott, és megigazította a blúzát, hogy a férfi jobban belelásson a dekoltázsába. – Kaphatnánk egy bokszot, Jenny? – Hát persze, Aidan. Jöjjenek! Miközben Jenny ringó csípővel elindult előttük, Emma Aidan arcába nézve a szemét forgatta, mire a férfi rákacsintott. Jenny a bár hátsó részében, egy halványan megvilágított asztalhoz ültette le őket. Átnyújtotta az itallapot, majd Aidan szemébe nézett. – Később találkozunk! A férfi csak intett, majd tanulmányozni kezdte az itallapot. Felpillantott, mikor megérezte magán Emma tüzes tekintetét. – Mi van? – Semmi – mormogta a lány. – Ha a semmi Jennyre vonatkozik, akkor emlékeztetném, hogy gyakran járok ide. – Nem mondtam semmit – vágott vissza a lány. – Nem is volt rá szükség, önmagáért beszélt a halálos pillantás. – Aidan önelégülten Emmára mosolygott. – Mivel tudom, hogy mire kíváncsi, elárulom, hogy Jenny nem tartozik a hódításaim közé, és soha nem találkoztunk az O'Malleysen kívül. Ráadásul az apjáé a hely, aki habozás nélkül szétrúgná a seggemet. Valami okból kifolyólag Emma megnyugtatónak találta ezt a tényt. Ám igyekezett megőrizni a pókerarcot, és vállat vont. – Semmi közöm hozzá. Aidan válaszul csak kuncogott, s közben megérkezett a pincér. – Mivel szolgálhatok önöknek ma este? Aidan Emma felé biccentett. – Egy Margaritát kérek jéggel, só nélkül – rendelt a lány. – Én pedig egy üveg Heinekent. A pincér feljegyezte a rendelésüket egy szalvétára, aztán visszaindult a bárpult felé. Emma az asztalra könyökölt, és a kezébe temette az arcát. Hosszú, elkínzott sóhaj hagyta el az ajkát. – Nehéz napja volt, igaz? A lány felemelte a fejét, szomorú mosoly futott át az arcán. – Hát nem mondhatom, hogy életem legjobb napja volt. És a legrosszabb részéért nem is Connor a felelős. Már Therese újszülöttköszöntője is pokoli volt. – Therese a főnöke? – kérdezte Aidan, és Emma bólintott. A pincér meghozta az italukat. Emma kortyolt a Margaritából, míg Aidan jó nagyot húzott az üvegből. A lányt nyugtalanság töltötte el a férfi kíváncsi tekintete láttán, és attól tartott, hogy Aidan fel fogja tenni a rettegett, sokatmondó kérdést. – Mi volt a baj a köszöntővel? Talán valaki berúgott a felturbózott puncstól, és nem volt hajlandó részt venni valamelyik bugyuta játékban, például találgatni, hogy mi van a pelusban? Oké, nem ezt a kérdést várta. – Honnan a csudából tudja, hogy milyen egy újszülöttköszöntő? Aidan grimaszt vágott. – Négy nővérem van. Higgye el, eltöltöttem némi időt az újszülöttköszöntők poklában. Emma elvigyorodott. – Most már elhiszem. – Szóval, mi történt? – faggatta a férfi. – Igazából semmi – válaszolta Emma vállat vonva. – Csak nehezebb volt, mint gondoltam. – Azért, mert maga is gyereket akar?
Emmának elállt a lélegzete, kis híján felborította a poharát. – Várjon, honnan... – Connor mondta. Emma szeme elkerekedett, és nyakig elvörösödött. – T-t-tényleg? M-m-mit mondott még? Aidan ivott még egy kortyot, mielőtt válaszolt. – Hogy a tervek szerint ő lett volna a gyermekének az apja, de visszakozott. Bár Emma csupán egyetlen apró kortyot ivott, úgy érezte, a helyiség hirtelen megdőlt és forogni kezdett körülötte. Megrázta a fejét, mintha fel akarna ébredni a rémálomból, amivé a beszélgetés fajult. Ez nem lehetett igaz. – Ki fogom nyírni. – Szükségtelen. – Viccel velem? – Emma hangja egy oktávval megemelkedett. – Éppen elég pocsék volt már az is, hogy állandóan SMS-eket küldözgetett, és hívogatott. Most pedig megjelent a munkahelyemen, hogy zaklasson. És a tetejébe éppen magának számolt be a magánéletem legszemélyesebb részletéről! Aidan előrehajolt, a könyöke összekoccant a lányéval. – Éppen nekem... Mit akar ez jelenteni? Emma lehajtotta a fejét. – Semmit. – Ó, nem! Ilyen könnyen nem szabadul! – Csak arról van szó, hogy a magaféle biztosan képtelen megérteni a problémáimat vagy a vágyaimat. Aidan felhorkant. – Hadd találgassak. Az állítólagos szoknyabolond hírnevem miatt el sem tudom képzelni, milyen az, amikor valaki annyira szeretne anya lenni, hogy megkéri a legjobb, egyébként meleg barátját, csinálja fel? – Nem erre gondoltam. – Hanem mire? Emma olyan közel hajolt, hogy csak centiméterek választották el Aidan arcától. – Mivel azt hiszi, mindent tud, árulja el, érti-e ezt. Akart már valaha valamit annyira az életben, hogy kész lett volna meghalni, ha nem szerzi meg? Hogy már a gondolat sem hagyja aludni? Nem tud aludni, enni, inni. Annyira emészti a vágy, hogy semmi más nem számít, és már abban sem biztos, hogy érdemes élnie, ha nem szerzi meg azt a valamit? – keserű könnyek égették a szemét, és az ajkába harapott, nehogy zokogni kezdjen. Aidan egy darabig nem szólalt meg, Emma pedig megcsóválta a fejét, és hátradőlt a széken. – Látja? Erről beszéltem. Egy magához hasonló férfi aligha értheti meg, mit jelent számomra a gyermek utáni vágy. – De, értem én. Tényleg. Emma felvonta gesztenyebarna szemöldökét. – Ebben erősen kételkedem. – Talán bizonyos fokig... – Széles, buja mosoly öntötte el lassan az arcát – olyan mosoly, amelytől a lány elpirult, és mocorogni kezdett. – Annyira akartam magát a karácsonyi partin, hogy azt hittem, meghalok, amikor közölte, hogy nem hajlandó hazajönni velem. A férfi rekedt hangja meglepte a lány. – Tessék? Aidan közel húzta hozzá a székét, és Emmának kényszerítenie kellett magát arra, hogy ne meneküljön hátrébb. Némán nyeldekelt. A szemében felvillanó kéjvágytól a férfi úgy festett, mintha a Nagy Gonosz Farkas hajolt volna föléje.
– Hogy világosabban fejezzem ki magam: olyan átkozottul szexi volt abban a zöld ruhában. A haját leeresztette, hullámokban omlott a vállára. És egyfolytában rám villantotta azokat az ártatlan kis mosolyokat a terem másik végéből. – Aidan lélegzete égette az arcát, aztán a férfi a fülébe suttogott. – Soha senkit nem akartam még annyira megkefélni, mint magát. Emma teljes erejéből ellökte. – Szentséges isten, maga egoista gazember! Én lemeztelenítem a lelkemet, elmesélem, mennyire szeretnék gyereket, maga meg azzal jön, hogy meg akar... meg akar... Aidan összefonta a karját a mellén. – Ejnye, Emma, hisz nagylány már. Nem tudja kimondani azt a szót, hogy megkefélni. – Maga egyszerűen undorító. – Emma megragadta a poharát, aztán összehúzott szemmel a férfira meredt. – Ha nem lenne kétségbeesett szükségem a maradék Margaritára, beleönteném az arrogáns arcába! Aidan felnevetett a lány sértettségén. – Hát illik így beszélni a jövendő gyermeke apjával? Emma úgy pattant hátra, mintha gumiból volna. – T-t-tessék? – Egy apró ajánlatról beszélek, amelynek köszönhetően mindketten megkapjuk azt, amire nagyon-nagyon vágyunk. Én is adok valamit, és maga is. – Mire akar kilyukadni? – Arra, hogy felajánlom magának a DNS-emet. Connor mondta, hogy nem hajlandó spermabankhoz fordulni, nehogy a Sátán fattyát szülje meg véletlenül, így aztán arra gondoltam, hogy én jó jelölt lennék. Emma szeme elkerekedett, ahogy a sokk hullámokban elöntötte a testét. – Ezt nem gondolhatja komolyan! – Melyik részét: azt, hogy donor lennék, vagy azt, hogy jobban járna velem, mint a Sátán fattyával? – kérdezte Aidan kaján vigyorral. – Mindkettőt... de főleg azt, hogy az én spermadonorom akar lenni. – De, komolyan gondolom. – Van fogalma arról, mit jelent spermadonornak lenni? – kérdezte a lány. – Elég jó elképzelésem van róla – vigyorgott a férfi. Emma megrázta a fejét. – Maga elvicceli a dolgot. Holott nagyon komoly kötelezettséget jelent. – Ugyan már, ne túlozzon. Csak bele kell élveznem egy műanyag pohárba, nem valamelyik szervemet ajánlom fel átültetésre. – Valójában ennél azonban kicsit többről van szó. – Néhány haverom csinálta ezt a főiskolán. Semmi megerőltető nincs benne. – Aidan vállat vont. – Ráadásul nem arról van szó, hogy feleségül venném, és együtt nevelnénk fel egy gyereket. Csupán némi DNS-t cserél két ismerős. Biztos vagyok benne, hogy Connor aláírt volna valami papírt arról, hogy nem vesz részt a gyereknevelésben, igaz? – Igen, szóba került, hogy megállapodást írunk alá, miután Jeff nagyon ellenezte, hogy Connornak köze legyen a dologhoz. – Fogadok, hogy jobb jelölt vagyok Connornál. – Ugyan miért? – Mindenki egészséges, értelmes, helyes gyerekre vágyik, nem igaz? Nos, most jött meg az éves munkaegészségügyi vizsgálat eredménye, és teljesen egészséges vagyok. A családomban nem fordult elő súlyos fizikai vagy mentális betegség. Osztályelsőként végeztem a Georgiái Egyetemen, és közgazdasági diplomát szereztem. – Emmára kacsintotta – És azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy meglehetősen vonzó külsőt adó géneket hozok az üzletbe. A lány gyanakodva figyelte.
– De hol van a csapda? Már megbocsásson, de azonkívül, hogy egy cégnél dolgozunk, alig ismerem magát. Amit pedig tudok, az nem túl hízelgő. Bár maga könnyedén veszi ezt az egészet, komoly áldozat felajánlani a génjeit. Nem tudom elképzelni magáról, hogy ilyen önzetlen lenne. Aidan a szívére szorította a kezét. – A francba, Emma, ez tényleg fájt. Hiszen alig egy órája kockára tettem az életemet, amikor Connorral veszekedtek, és mégis én vagyok az önző fasz. A lány égnek emelte a szemét. – Csak válaszoljon a kérdésre! A férfi elvigyorodott. – Oké, oké, igaza van. Az indokaim nem teljesen önzetlenek. – Tudtam! – fújt a lány. – íme, a javaslatom. Felajánlom, hogy a gyermeke apja leszek, maga pedig beleegyezik, hogy a baba természetes módon fogan meg. A lány megremegett a félelemtől. – Természetes módon? Vagyis, hogy maga és én... lefeküdjünk egymással? – A legtöbb nő ezt kicsivel vonzóbb lehetőségnek találná, mint maga – jegyezte meg a férfi. Emma vadul rázta a fejét – Nem feküdhetek le magával! – Miért? – Egyszerűen csak nem. – Muszáj lesz valamilyen indokkal szolgálnia. Emma nyomorgatni kezdte a szalvétát, mint mindig, amikor ideges volt. – Csupán arról van szó, hogy én a szexet valamiféle szent dolognak tartom, különlegesnek, két egymás iránt mélységesen elkötelezett ember közös ügyének, akik szerelmesek egymásba. Aidan a homlokát ráncolta. :– És hányszor kötelezte el magát mélységesen valaki iránt? Emma nem volt hajlandó a férfi szemébe nézni. – Egyszer – suttogta. – Szent szar! – hüledezett Aidan. – Ez hihetetlen. Emma felkapta a fejét, és a férfi szemébe nézett. –Tudom, hogy a maga számára elképzelhetetlen, hogy valaki nem dönget meg mindent, ami mozog! De én nem játszom ezt. És igen, húszéves koromban veszítettem el a szüzességemet egy olyan fiúval, akivel már több mint egy éve jártam, és aki később a vőlegényem lett. – Nem tudtam, hogy elvált. – Nem vagyok az. Meghalt autóbalesetben hat hónappal az esküvőnk tervezett időpontja előtt. – Emma próbálta elhessegetni a Travisszel kapcsolatos érzelmeket, amelyek most feltörni készültek. A megbánás legalább olyan erős volt, mint a gyász. Hányszor kínozta magát, amiért elhalasztotta az esküvőt? Akkoriban úgy vélte, hogy ésszerű lépés volt a részéről. Először be akarta fejezni a főiskolát, aztán pedig arra várt, hogy Travis legalább félig elvégezze az orvosi egyetemet. így ismerkedett meg Caseyvel, akinek a fiúja, Nate volt Travis legjobb barátja az Emoryn. Aidan hangja ragadta ki a gondolataiból. – Jézus, Emma, sajnálom – szólalt meg együtt érző arccal. – Köszönöm – motyogta a lány. – Mikor történt ez? – Négy éve. Aidan félrenyelte a sört. Miután abbahagyta a köhögést, megkérdezte:
– Négy éve nem feküdt le senkivel? – Nem – suttogta a lány, és végighúzta ujját az asztallap egyik mélyedésén. Utálta magát, amiért elárulta ezt Aidannek, de meg kellett értetnie a férfival, mennyire abszurd a javaslata. Bár kétségbeesetten vágyott egy kisbabára, annyira azért nem, hogy alkalmi szexbe bonyolódjon egy hírhedt szoknyavadásszal. Vagy talán... – A francba – mormogta a férfi. – És hogy bírja? Emma összehúzta a szemét a hitetlenkedő kérdés hallatán. – Amikor az ember számára az élete utolsó négy éve maga a pokol, akkor a szex nem igazán tartozik a legfontosabb problémái közé. Aidan a homlokát ráncolta. – Ezt meg hogy érti? Emma lebámult a szalvétára, ami immár fecnikre szaggatva beborította az ölét, és próbálta visszafojtani az érzelmeit. Nem szeretett volna az este folyamán immár másodszor hisztériázni a férfi előtt. – Miután Travis, a vőlegényem meghalt, egy évig teljesen magam alatt voltam. Mondhatjuk, olyan voltam, akár egy zombi. Reggelenként felkeltem, elmentem dolgozni, aztán hazatértem. Mikor már kezdtem volna helyrejönni, édesanyámnál rákot diagnosztizáltak, ő jelentette számomra az egész világot, és tizennyolc hónapon keresztül arról szólt az életem, hogy őt ápoltam. – Könny öntötte el a szemét. – Aztán egyszerűen elment. – Aidan döbbent arckifejezése láttán Emma idegesen felnevetett. – Gondolom, most azt kívánja, bárcsak ne hívott volna meg egy italra, és pláne ne jutott volna eszébe ajánlatot tenni nekem. – Egyáltalán nem ez járt a fejemben. – Ó, tényleg? – Ha tudni akarja, arra gondoltam, hogy még nem találkoztam olyan nővel, mint maga. – Ezt bóknak szánta? – Természetesen. Tudja, nem vagyok ám akkora seggfej. – Miután a lány hitetlenkedve nézett rá, Aidan megfogta a kezét. – Maga egy igazi paradoxon a számomra. Az egyik percben olyan, mint egy törékeny kis virágszál, a következőben pedig olyan kemény, mint a törhetetlen acél. Emmának tátva maradt a szája. – El sem hiszem, hogy képes ilyen mély értelmű és érzékeny is lenni! – Vannak jó pillanataim – felelt a férfi vigyorogva. – Kérem, feltétlenül próbálkozzon vele gyakrabban! Aidan vidám arca hirtelen elkomolyodott, Őszintén sajnálom, hogy ilyen sok mindenen kellett keresztülmennie az elmúlt néhány évben. Senkinek sem lenne szabad ennyit szenvednie, méghozzá egyedül. – Köszönöm mormogta a lány, és próbált nem olyan tekintettel nézni a férfira, mintha az hirtelen szarvakat növesztett volna. Lehetséges, hogy az önző felszín alatt egy igazán jó szív lapult? Tényleg képes átérezni, min ment keresztül? – És azt is sajnálom, hogy cikiztem a szex miatt. Üdítő olyan nővel találkozni, akinek ilyen régi vágású elvei vannak. – Ezt komolyan mondja? Aidan szégyenlősen elvigyorodott. – Igen. És azt is jó érzés tudni, hogy a meglehetősen nagy nyilvánosság előtti elutasítása a karácsonyi bulin nem annyira nekem szólt, mint a saját személyes meggyőződésének. – Tényleg ennyire egoista? – kérdezte Emma, de nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. – Félretéve a tréfát, már értem, miért akar annyira gyereket.
– Ó, valóban? Aidan bólintott. – Olyan sok halállal és veszteséggel kellett megbirkóznia, hogy szeretne egy kis életet. – Megszorította Emma kezét. – Igaz? A lány szaggatottan felsóhajtott, ahogy a férfi szavai visszhangoztak a fejében. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan férfi, mint Aidan, így belelát a szívébe, amikor néha még Casey sem értette meg a gyermek utáni vágyát? – Igen – mormogta. – Akkor hadd adjam meg ezt magának! Hadd adjak magának egy gyermeket! A helyzet annyira abszurd volt, hogy Emma majdnem megcsípte magát, hogy kiderüljön: nem álmodik-e. Hogyan jutott el az újszülöttköszöntő utáni érzelmi összeomlástól odáig, hogy egy férfi kész valóra váltani a legmerészebb álmait? Az elméjének racionális része próbálta kordában tartani a szívét. – Van fogalma arról, milyen őrülten hangzik mindez? Nem is ismerem magát! Miért ajánlja fel egy részét éppen nekem? – Már elmondtam az okát. – Emma frusztráltan szipákolt. – Azért, hogy lefeküdhessen velem. Ez az egyetlen oka? Aidan szája mosolyra húzódott. – Súlyosan alábecsüli a bájait és a szexuális vonzerejét. – Ha valaha is eszembe jut komolyan venni magát, akkor ennél jobb magyarázattal kell szolgálnia. Aidan mocorgott egy kicsit, aztán megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt. – Nos, van még egy okom... Éspedig? Aidan savanyú képet vágott. – Oké, jól van. Mikor anyám rákban haldoklott, megígértem neki, hogy egyszer lesznek majd gyerekeim. így legalább beválthatom az ígéretemet a lehető legkisebb elkötelezettség vállalásával. S Hiába próbálta elrejteni, Emma észrevette a fájdalmat Aidan tekintetében. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon szerette az édesanyját. – Nagyon sajnálom az édesanyját – mormogta. Aidan vállat vont. – Öt éve történt. – Miért ígértette meg magával, hogy lesznek gyerekei? Úgy értem, nem tételezte fel, hogy úgyis megtörténik majd? – Nem igazán. Emma utálkozó arccal megcsóválta a fejét. – Fogadok, hogy ki nem állhatja a gyerekeket. – Csak hogy tudja, kilenc unokahúgom és unokaöcsém van, valamint egy három hónapos másodunokaöcsém. Bármelyiket megkérdezi, azt fogják mondani, hogy klassz nagybácsi vagyok. – Előkapta az iPhone-ját, átlapozott néhány fényképen, aztán Emma orra alá dugta a kijelzőt. – Ó – morogta a lány, ahogy meglátta a mosolygó arcokat. – Nem sejtettem, hogy ilyen nagy a családja. – Négy nővérem van, elfelejtette? Ráadásul ír katolikusok vagyunk. Emma bólintott. – Nem túl fiatal ahhoz, hogy másod-unokaöccse legyen? Aidan egy vonzó középkorú nőre mutatott.
– Angéla tizenöt évvel idősebb nálam, és Megan nem tervezte, hogy huszonkét évesen szülni fog. Emma elmosolyodott a fiatal lány karján nyugvó újszülött láttán. – Gyönyörű kisfiú. – Kilenc hónap múlva magának is lehet egy ilyen – jegyezte meg csöndesen Aidan. Érzelmek szorították össze Emma szívét, és szinte nem kapott levegőt. Egy pillanatra behunyta a szemét, kétség– beesetten próbálta megőrizni maradék józanságát. Szemben ült vele a válasz minden problémájára. Csak igent kell mondania, és végre anya lehet. Ezt megemészteni túl sok volt számára, muszáj volt megszabadulnia Aidan jelenlététől, hogy tisztán tudjon gondolkodni. Mikor végre újra kinyitotta a szemét, látta, hogy Aidan őt bámulja. Bocsánatkérően elmosolyodott. – Sok minden történt ma velem. Időre van szükségem, hogy gondolkodjam. – Megértem. Addig gondolkodhat, ameddig csak akar. Tudja, hol talál meg. Emma bólintott, majd felállt. – Köszönöm az italt... és azt, hogy meghallgatott. Aidan biccentett. – Bármikor. Aztán Emma valami olyasmit tett, amivel önmagát is meglepte. Előrehajolt, és megpuszilta a férfi arcát. Mikor elhúzódott, látta, hogy Aidan szeme döbbenten kidülledt. – Jó éjszakát – motyogta a lány, és kisietett a bárból. A késő nyári hőség valósággal főbe kólintotta, ahogy elindult az éjszakában. Érzelmileg és fizikailag kimerülten, rogyadozó térdekkel botladozott az egyenetlen aszfalton. Éppen csak odaért a halványan megvilágított parkolóhoz, amikor valaki megragadta a karját. Emma megpördült, és tiszta erőből belevágott a támadó arcába. Keményen. – A francba, nem rossz a jobbhorga – nyögött fel Aidan, és a szemére szorította a kezét. – Ó, istenem, annyira sajnálom! Nem tudtam, hogy maga az! – mentegetőzött a lány. – Minden rendben. Fasz vagyok, hogy nem szólítottam meg inkább. – Aidan fél szemmel Emmára pillantott. – Hadd találgassak. Részt vett a cég által szervezett önvédelmi tanfolyamon? – Emma bólogatott. – Ja, remek, jól kiképezték. Örülök, hogy nem a jól bevált GYORÁ módszerhez folyamodott. – Ó, a gyomorszáj, orr, rüszt, ágyék dologra gondol? Aidan bólintott. – Nem használt volna az ajánlatomnak, ha kiherél. Emma gyorsan el akarta terelni a témáról a szót, ezért megkérdezte: – Mégis mit keres itt? – Itt parkolok. – Ó, igaz – motyogta a lány, és komplett idiótának érezte magát. – Ráadásul megígértem Connornak, hogy biztonságban eljuttatom az autójáig. Emma próbálta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy milyen gyorsan kezdett verni a szíve e kedvesség hallatán. – Köszönöm. Ez hihetetlenül édes magától. – A parkoló vége felé mutatott. – Ott állok. – Odakísérhetem. – Mikor Emma hitetlenkedve rápillantott, Aidan elvigyorodott. – Szeretném bebizonyítani, hogy még nem veszett ki a világból a lovagiasság, meg ilyesmi. – Akkor rendben. A lépteik visszhangzottak az üres parkolóházban. – Szóval, valahol a közelben lakik? – kérdezte végül a férfi. – Nem, úgy félórányira innen, az East Cobbon. – Az autóval nem veszélyes. Már ha nincs forgalom.
Emma lehajtotta a fejét, hogy el ne kuncogja magát Aidan gyengécske társalgási kísérletén. Valószínűleg nem sikerült eléggé álcáznia a jókedvét, mert a férfi hirtelen megkérdezte: – Mi olyan vicces? A lány elmosolyodott. – Csak azon tűnődtem, mikor hozza szóba az időjárást. – Gyenge próbálkozás volt, igaz? – Semmi baj. A férfi rávigyorgott. – Azt hiszem, nem vagyok formában, mert maga nem olyan, mint azok a nők, akikkel általában kapcsolatba kerülök. – Mikor Emma már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, Aidan megrázta a fejét. – Higgyen nekem, Em, ezt bóknak szántam. – Értem. – Emma az Accordja felé biccentett. – Nos, itt is vagyunk. – Connor büszke lenne rám, hogy biztonságban eljuttattam az autójáig. Emma felmordult, miközben előhalászta a kulcsokat a retiküljéből. – Ha megéri a holnapot, azok után, hogy mindent kifecsegett. Csodálom, hogy nem helyeztetett ki egy óriásplakátot az autópályán azzal a felirattal, hogy „Kérem, valaki csinálja fel a barátomat!" Aidan felnevetett. – Ne legyen vele ilyen szigorú! Törődik magával. Emma szeme elkerekedett a férfi hangjából áradó gyengédségtől. – Tudom. – Feszélyezetten ácsorogtak egy darabig egymás szemébe nézve. – Nos, köszönöm még egyszer a mai estét, és azt is, hogy elkísért az autómhoz. – Szívesen. – Miközben Emma megnyomta az ajtónyitó gombot, Aidan elindult, majd megtorpant. Visszafordult, és megcsóválta a fejét.– Ó, bassza meg! – Emmát váratlanul érte, hogy nekilökte az autónak. Átkarolta a derekát, és szorosan magához rántotta. Mintha áramütés érte volna a férfi érintésére, és kissé megszédült, megérezve az illatát. Vergődni kezdett a férfi karjában. – Mit... Aidan lehajolt, és ajkát a lányéra szorította. Emma próbálta ellökni magától, de a férfi meleg nyelve becsússzam a szájába, mire megroggyant a térde, és a karja bénultan lehullott az oldala mellé. Aidan tenyere felsiklott a derekáról a hátára. Belemarkolt a lány hosszú hajába, miközben a nyelve incselkedőn simogatott. Ekkor Emma átkarolta a férfi nyakát, hogy még közelebb húzza magához. Szent isten, olyan régen volt már, hogy valaki megcsókolta, és Travisnek egy hétbe tellett összeszedni a bátorságát, hogy ilyen merész legyen. Aidannek ez nem okozott problémát. Aidan a csípőjével az autóhoz szorította, miközben majd felfalta. Mikor Emma már azt hitte, hogy nem kap levegőt, és mindjárt elájul, a férfi elhúzta az ajkát. Félig hunyt pillái alól vágytól részegen nézett le rá, aztán elmosolyodott. –Talán ez segít dönteni. Ezzel elhúzódott, és elindult visszafelé a folyosón, otthagyva őt felizgulva, zaklatottan, egyedül, az autójának dőlve.
3. fejezet Másnap ebédidőben Casey besétált Emma irodájába, és tárcáját az asztalra hajította. – Ne engedj az ételautomaták közelébe! Ruhapróbám lesz a héten, és addig csak salátát és zellerszárat ehetek. Emma kedvetlenül felnevetett. Az esze még mindig az előző éjszaka történteken járt, így nehezen tudta átérezni Casey drámáját az esküvői ruha meg diéta összefüggésében. Egész éjszaka csak forgolódott, miközben Aidan ajánlatán töprengett. De főleg azért nem tudott aludni, mert az ajka még mindig égett Aidan heves csókjától. A teste sajgott a vágyakozástól, így végül kénytelen volt megadni magát, és előhalászni a vibrátort az éjjeliszekrény fiókjából. Casey lehuppant a székre, és félrebiccentett fejjel Emmára nézett. – Mi bajod? – Semmi – hazudta Emma. Casey le sem vette a szemét a barátnőjéről, miközben kinyitotta az ebédjét rejtő műanyag dobozt. – Baromság! Pokoli szarul nézel ki. – Kösz. Feltételezem, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéta okozta stressz beszél belőled, és nem akarattal vagy velem ilyen szemét. – Ha-ha. Úgy nézel ki, mint aki érzelmi másnaposságban szenved egy újszülöttköszöntő miatt – válaszolta Casey salátával teli szájjal. – Nem, szó sincs róla. – Emma oda sem figyelve firkálgatott az asztali naptárra. Bár nem volt benne biztos, hogy kész bármit is mondani Caseynek az Aidannel töltött estéről, tudta, hogy felrobban, ha nem beszél róla valakinek. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy szüksége lesz a legjobb barátnője tanácsára, ha komolyan fontolóra akarja venni az ajánlatot. – Case? – Hm? – Casey nem nézett fel, csak utálkozva bámult a salátára. – ölni tudnék egy kis ranch dresszingért. – El kell mondanom valamit. Casey felkapta a tekintetét. – Ó, a fenébe! Nem szeretem ezt a hangsúlyt. Mi a gond? Ki fognak rúgni? Nem, várjunk, engem fognak kirúgni? Emma nemet intett. – Nem, dehogy. Csak... – Nagy lélegzetet vett. – Az Üjszülöttköszöntő után ittam egyet Aidan Fitzgeralddal. – ó, Jézusom, ez nem lehet igaz! Em, óva intettelek tőle! – Casey elkeseredetten lehunyta a szemét. – Kérlek, mondd, hogy nem használta ki a megsebzett érzelmi állapotodat! – Jobban is bízhatnál bennem – vágott vissza sértetten Emma. Casey sötét szeme felpattant. – Akkor mi történt? Így hát Emma elmesélt mindent Connor felbukkanásától kezdve a vigasztaláson át egészen addig, hogy Aidan felajánlotta a DNS-ét. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy a megtermékenyülésnek természetes úton kell történnie, Casey felpattant, mire a salátája a földre borult. – Szent szar, Em! – Nem mondtam igent. Casey szeme elkerekedett. – És miért nem?
– Miért nemi Hiszen két másodperce még te is halálra váltál, mert azt hitted, hogy összeszűrtem vele a levet! – Az más. Tudom, hogy kapcsolatra vágysz; férjre, és Aidan Fitzgerald nem férjnek való. De az biztos, hogy tenyészménnek kiváló. – Mikor Emma nem válaszolt, Casey áthajolt az íróasztal fölött. – Igazából miért utasítottad el? Emma képtelen volt a barátnője szemébe nézni. – Hát... tudod jól. – Ez a válaszod? Egyetlen ok sem jut az eszembe, ami ellene szólna! Hadd világosítsalak fel. Lehetőséged van rá, hogy megszerezd azt, amire a világon a legjobban vágysz, egy gyereket, egy okos, egészséges, jó külsejű férfitól, méghozzá úgy, hogy közben észvesztő szexben is részed lehet. Emma elpirult, és megrázta a fejét. – Tudod, mennyi tapasztalatom van, vagy inkább nincs a férfiakkal. Azt sem tudnám, hol kezdjem. – Ó, millió különböző forgatókönyvvel is tudnék szolgálni arról, hogy hol kezdjed – válaszolta Casey, miközben kajánul felvonta a szemöldökét. – Fúj! – sikította Emma. Casey felnevetett. – Oké, oké, nem foglak burkolt célzásokkal kínozni. – Köszönöm. – De – emelte fel Casey figyelmeztetően a kezét – csak akkor, ha megígéred, hogy elfogadod Aidan ajánlatát. Emma frusztráltan beletúrt a hajába. – Higgy nekem, egy nagyon kitartó, ám roppant idegesítő hang azt súgja, hogy most azonnal masírozzak be az irodájába, és mondjak neki igent. Mintha a sors hozta volna őt az utamba tegnap este. – Úgy tűnik, az ésszerűség beszél belőled, én pedig tökéletesen egyetértek vele. Életre szóló tapasztalatot ígér neked, és nem csupán egyetlen értelemben. Végül is, ha nem lennék már öt éve szerelmes Nate-be, magam is meggondolnám, ne játszadozzam-e el egy kicsit Aidannel. Emma összefonta a karját. – Ó, valóban? – Igen – felelte Casey álmodozó arccal. – Ahogy már mondtam, ő a két lábon járó szex. Ki ne szeretné legalább egy éjszakára kipróbálni? – Vagyis szerinted Nate nem egy szexisten? Casey kuncogott. – Nate hozzá képest legföljebb alacsony zsírtartalmú zabkeksznek nevezhető. De én már kiéltem a vad vágyaimat, és megelégszem azzal, amim van. – Lehajolt, és felszedte a földről a dobozt és az evőeszközt, aztán a villájával Emma felé intett. – Neked viszont még kielégítetlenek az ilyen irányú vágyaid. Emma égnek emelte a szemét. – Hagyd ki ebből a vad vágyaimat, jó? – Ugyan már, Em. Egy kicsit sem vagy kíváncsi arra, milyen lenne vele a szex? Forróság öntötte el Emma arcát, ahogy eszébe jutott Aidan buja csókja. Ha a férfi egy homályosan megvilágított parkolóban képes volt így felszítani a vágyát, akkor vajon mire lehet képes a hálószobában? – Persze hogy kíváncsi vagyok. Szexuális értelemben most vagyok a legjobb korban, még szép, hogy vannak vágyaim. – Akkor mi a gond? Emma elgondolkodva biggyesztette az ajkát.
– Oké, mondok egy nagyon rossz példát. Aidan a szexet illetően olyan, mint egy versenyautó, nekem pedig valaki olyanra van szükségem, aki inkább... – Dodzsem? – Én személyautót akartam mondani, okostojás. – Casey felnevetett. – Bocs. Nem bírtam megállni. – Felegyenesedett a széken. – Folytasd! Emma szórakozottan forgatta a ceruzát az ujjai között. – A lényeg, hogy Travis és én egy hullámhosszon voltunk. Persze próbálkoztam más férfiakkal, el is jutottam velük valameddig, de odáig egyikkel sem, mint vele. És ő is csak egy másik lánnyal volt rajtam kívül. Egy örökkévalóságig jártunk együtt, türelmes volt, nem sürgetett. – Megcsóválta a fejét. – Aidan nem tűnik türelmes, megértő típusnak, ő inkább az a „durr bele, viszlát, bébi" fajta. – Soha nem fogod megtudni, így van-e, ha nem próbálod ki. És a pokolba, Em, nem egy ősember, aki megragad a hajadnál fogva, és berángat a barlangjába. – Casey megnyalta az ajkát. – Bár ebben a forgatókönyvben is van némi perverz vonzerő. – Case, kérlek – nyögött fel Emma. – Rendben. A lényeg a következő. Függetlenül attól, hogy szerelmes vagy-e az illetőbe vagy nem, a szex kizárólag a kommunikációról szól. Szóval, csak tudasd vele, hogy mit szeretnél, és mit nem. Nyilvánvalóan nagyon vágyik rád, ha egy kis hentergésért kész felajánlani a DNS– ét, ezért aztán biztos vagyok benne, hogy boldogan megteszi, amit kérsz. Emmának ismét eszébe jutott, milyen kedves és figyelmes volt Aidan előző este. Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint valami totális seggfej, akinek hitte. – Azt hiszem, igazad van... Casey felsóhajtott. – Oké, Em, feledkezzünk most el egy kicsit a szexről és arról, hogy Aidan milyen ember. Egy pillanatig ne gondolj semmi másra, csak arra, milyen érzés lenne egy év múlva ilyenkor a karodban tartani a kisbabádat. A gondolatra Emma szemét elfutotta a könny, és felötlött benne, mit mondott neki Aidan előző este. A baba – ő volt a lényeg. Igen, Aidan gyakorlatilag idegen, de ugyanez lenne a helyzet egy spermadonorral is, vagy még rosszabb. így legalább lehetősége van megismerni a gyermeke hús-vér apját, ami nem fordulhatna elő, ha a klinikát választaná. Nem maradt túl sok választási lehetősége, vagyis, ha gyereket akar, akkor ennek a tervnek van a leginkább értelme. Szaggatott lélegzetet vett, majd hangosan kifújta. Caseynek sikerült megtörnie maradék kis ellenállását is. – Ismét bebizonyítottad, hogy kiváló reklámszakember vagy, mert éppen most győztél meg arról, hogy fogadjam el Aidan ajánlatát. Casey felsikított, és átszaladt az asztal túloldalára. Átkarolta Emma nyakát, és kajánul elvigyorodott. – Ó, Em, gondolj bele, milyen gyönyörű gyereket csináltok majd Aidannel! Igazi szívtipró lesz belőle! Emma elmosolyodott. Lelki szemei előtt megjelent egy kisbaba metszően zöld szemmel, Aidan vörösesszőke hajával. Hamarosan valóra váltja az álmait.
4. fejezet Pár nappal később történt, hogy amikor Emma felnézett, meglátta Aidant a küszöbön. A tenyerével eltakarta a telefonkagylót, és intett neki, hogy lépjen beljebb. A figyelmét vonakodva a vonal másik végéről jövő hangra fordította. – Igen, elintézem. Még egyszer köszönöm. – Letette a telefont, és feljegyezte a megbeszélés időpontját. Mikor ezzel végzett, a férfira mosolygott. – Örülök, hogy át tudott ugrani hozzám. – Mindig boldogan szakítok időt magára, Emma. – A lányt bosszantotta, hogy a férfi elmosolyodott a pirulásán. – Feltételezem, azért hívott, mert kész elfogadni az ajánlatomat. – Közelebb hajolt, rátámaszkodott az asztalra. Az arca alig néhány centiméterre volt Emmáétól. – Biztos vagyok benne, hogy hosszan és alaposan átgondolta a dolgot, megfontolta a lehetőségeket. – Igen – mormogta a lány, és a teste azonnal reagált a férfi közelségére. Gyűlölte, hogy Aidan ilyen nagy hatással volt rá. – Akkor döntötte el, hogy elfogadja az ajánlatomat, amikor maga elé képzelt meztelenül? Pajzán mosolya láttán Emma égnek emelte a szemét. – Gondolja, hogy képes legalább megpróbálni felnőtt ember módjára viselkedni, tekintettel a helyzet komolyságára? Aidan kuncogott, aztán ledobta magát az asztal előtti székre. – Rendben, teszek egy kísérletet. – Mindkettőnk számára az lenne a legjobb, ha üzleti szempontból néznénk a megállapodásunkat. Először is vérvizsgálatnak kell alávetnünk magunkat, hogy biztosak lehessünk benne, egyikünknek sincs nemi vagy egyéb betegsége. – Biztosíthatom, hogy tiszta vagyok, de boldogan alávetem magam a vizsgálatnak. – Köszönöm. – Emma átnyújtott a férfinak egy dossziét. – Az ügyvédem vetette papírra. Aidan egy darabig a dossziét bámulta, majd Emma szemébe nézett. – Egy szerződés, hm? – Hátradőlt, és fellapozta a dossziét. – Olyasmi, mint amilyen abban a perverz könyvben szerepelt, amelyben lefektetik, hogy mire vagyunk hajlandóak szex közben és mire nem? Hogy hol a határ, ameddig elmehetünk, és mi a menekülőszavunk? Emma arca szinte lángba borult zavarában. – Dehogy! Aidan felnevetett. – Örömmel hallom. Csak hogy tudja, korbácsolásról vagy leláncolásról szó sem lehet. – Jó tudni! Hajlandó lenne végre komolyra fordítani a szót? – kérdezte Emma neheztelően. Felkelt a székből, és átment az asztal túloldalára. – A szerződés azt foglalja össze, hogy mi az, ami elvárható, pontosabban inkább azt mondanám, mi nem várható el magától az apasággal kapcsolatban. – Miközben Aidan átfutotta az első pár bekezdést, Emma folytatta. – Tömören összefoglalva az egész a maga védelmét szolgálja. Biztosítja, hogy soha nem állok elő anyagi követelésekkel, például gyermektartási igénnyel. – Úgy tűnik, az ötödik paragrafusnak semmi köze az anyagiakhoz – figyelmeztette Aidan, és felemelte a dossziét. Emmának nem kellet; belenézni a papírokba. Pontosan tudta, mit tartalmaz az a paragrafus. – Az a tétel engem véd abban az esetben, ha valaha is megpróbálna bíróság előtt igényt formálni a gyermekfelügyeletre, vagy elvenni tőlem a gyermeket. – Azt hiszi, képes lennék ilyesmire?
– Nem. De az ügyvédem szerint... Aidan szeme elsötétedett. – Ez a paragrafus előírja, hogy soha nem léphetek szóbeli vagy fizikai kapcsolatba a gyermekemmel. – Azt hittem, ezt szeretné. Múltkor azt mondta, hogy soha nem akart gyereket vagy az ezzel járó felelősséget – érvelt a lány. – Így igaz, de mi van, ha megváltozik a véleményem? Mondjuk, pár év múlva látni szeretném, hogy mi lett a gyerekemből? És mi van, ha a gyerek akar majd egyszer találkozni velem? – Nem tudom. – Emma lehajtotta a fejét, és nekidőlt az asztalnak. – Mikor úgy volt, hogy Connor lesz az apja, minden világos volt. Tizenkét éves korunk óta ismerjük és szeretjük egymást. A szülei szeretnének unokát, ezért tisztában voltam vele, hogy valamilyen formában része lesz az életünknek, függetlenül attól hogy Jeff mit akar. Felemelte a fejét, és elkapta Aidan várakozó tekintetét. – Magával minden bizonytalanná vált. Egy hosszú pillanatig csak néztek egymás szemébe. Aidan benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy tollat. – Rendben. Úgy lesz, ahogyan akarja – mondta, és már írni volna alá a szerződést. – Várjon! – kiáltott fel Emma. Aidan csodálkozó tekintettel felnézett. – Mi az? A lány mély lélegzetet vett. – Ha tényleg komolyan szeretné látni a babát, újratárgyalhatjuk a feltételeket. – Oké. De elég hozzátenni egy kiegészítést, amely szerint jogom van látni a gyereket. Eszemben sincs pelenkát cserélni, vagy az éjszaka közepén felkelni, hogy megetessem, világos? Emma elmosolyodott. – Világos. – Akkor hogyan tovább? – Remélem, a lehető leghamarabb belevághatunk, vagyis, mihelyt megjönnek az eredmények. Elméletileg éppen akkor lesz peteérésem. – He? Emma elpirult. – Ez azt jelenti, hogy akkor a legnagyobb az esélye a teherbe esésnek. – Vagyis nem fogunk folyamatosan kefélni? – kérdezte Aidan vigyorogva. – Nem. A megtermékenyülés nem így működik. – Milyen kár – jegyezte meg a férfi. Emma visszament az íróasztala mögé, és lepillantott a naptárjára. – Megfelel, mondjuk hétfőhöz egy hétre? – Jól hangzik. Emma az ajkát harapdálva tétovázott, hogyan hozza szóba a többi babacsináló követelményt. Nagyon zavarban volt attól, hogy ilyesmiről kell beszélnie a férfi előtt. – Ki vele, Em! – parancsolta Aidan, de a hangján érződött, hogy élvezi a helyzetet. A lány összehúzott szemmel figyelte, mert egyáltalán nem tetszett neki, hogy a férfi ilyen jól érti a testbeszédét. – Oké, a lényeg. Legjobb lenne, ha kétnaponta szexelnénk a termékeny periódusom alatt. A mindennapos szex éppen ellenkező hatással lehet a megtermékenyülést illetően. – Szóval, hajlandó találkozni velem szerdán és talán pénteken is? – Nagyanyáink szexnaptárját követjük? Milyen hatékony – mélázott a férfi. – Kérek egy kis komolyságot!
Pajzán mosoly ömlött el a férfi arcán. – Rendben, feljegyezheti a naptárba. Erekcióval készen várom minden egyes alkalommal, amikor szüksége lesz rám. – Köszönöm – felelte Emma zavart mosollyal. – Most, hogy ez megvan, az a kérdés, hol találkozzunk. – Mivel a lehető legüzletiesebb módon óhajtja az ügyet kezelni, talán az lenne a legjobb, ha semleges terepen találkoznánk, egy hotelszobában, nem pedig valamelyikünk otthonában. Emma bólintott. – Jól hangzik. – Mi lenne, ha foglalnék egy szobát a Grand Hyattben? Emmának leesett az álla. – A Grand Hyattben? – kérdezett vissza döbbenten. Aidan kuncogott. – Nem vagyok az a moteles típus, Em. – Ó, nem, jó lesz. Csak azt hittem, hogy mivel maga az, aki kisegít engem, meg minden, így én állom majd a szállodai számlát, és néhány éjszaka a Hyattben kicsit sok lenne nekem. Aidan megrázta a fejét. – Nem, majd én elintézem. – De... – Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy sokkal többet keresek magánál, szóval hagyja, hadd fedezzem én. – Amikor Emma felszisszent, Aidan felemelte a kezét. – Ráadásul magának spórolnia kell a gyerekre. Bár Emmának nem volt ínyére az utalás a fizetésbeli különbségre, tudta, hogy a férfinak igaza van. – Akkor jó. Fizethet. – Köszönöm. –Tehát hétfőn hétkor? – kérdezte Emma. – Megbeszéltük.
5. fejezet Emma magára kapta a köntösét, mikor megszólalt a csengő, és szaladt, hogy beengedje Caseyt. Alig résnyire nyílt ki az ajtó, Casey máris megkérdezte: – Hogy bírod? Emma felnyögött. – Egy óra múlva kell találkoznom Aidannel, de úgy érzem, bármelyik pillanatban hányni kezdek. Lehet, hogy szükségem lenne egy Xanaxra, hogy túléljem ezt az éjszakát! – Ahogy sejtettem – jegyezte meg Casey, miközben belépett az előszobába. – De ne félj! Most már itt vagyok, hogy lelket öntsek beléd, és meggyőzzelek róla: mesésen nézel ki. Emma megölelte Caseyt. – Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem. – Szóra sem érdemes. – A lány megpaskolta Emma hátát. – Te is mindig segítettél a párkapcsolati problémáim megoldásában. Tartozom neked ennyivel! Együtt siettek Emma hálószobája felé. – Szóval, mit veszel fel? – kérdezte Casey. Emma a gardrób ajtaján lógó, meglehetősen szerény fekete ruha felé intett. Casey megrázta a fejét. – Nem, nem, nem! Ez túlságosan visszafogott egy ilyen alkalomhoz! – Komolyan, Case, Aidan tudja, hogy nem kell ledumálnia a lábamról. Mit számít, mit viselek? Úgysem lesz sokáig rajtam. Casey a szemét forgatta. – Ne légy ostoba, Em. A férfiak vizuális lények. Azt akarjuk elérni, hogy mihelyt meglát, megvaduljon, és le akarja tépni rólad a ruhát, hogy neked eshessen. – De hát először vacsorázni fogunk – tiltakozott Emma, miközben Casey kitárta a gardrób ajtaját, és felkattintotta odabenn a villanyt. – Remek, akkor legalább félárbocon lesz egész este, és téged akar majd megenni desszertnek! – El sem hiszem, hogy ilyesmi jár a fejedben, azt meg főleg nem, hogy hangosan is kimondtad! Casey megvetően horkantott. – Hát, egyikünknek muszáj ilyesmire is gondolnia. Emma oda sem figyelt, visszament a fürdőszobába, hogy kisminkelje magát. Éppen a pirosítót tette fel elefántcsontszínű bőrére, amikor Casey berobogott az ajtón. – Ó-ó, ezt! – tartott fel egy rövid, pánt nélküli smaragdzöld sifonruhát. A fürdőszoba orgonaszínre festett falai hirtelen összezáródtak Emma körül. Vadul megrázta a fejét. – Nem, ezt nem vehetem fel. – Miért nem? Szexi, de nem kurvás, és ez a kedvenc színed. Ráadásul kiemeli a mesés alakodat! Az égető fajdalomtól összeszorult Emma szíve, és egy pillanatra annyira elárasztották az érzelmek, hogy meg sem bírt szólalni. Mikor végül sikerült, a hangja feszült volt. – Ez a ruha volt rajtam, mikor Travisszel eljegyeztük egymást. A boldog vigyor lehervadt Casey arcáról, de egy szempillantás múlva már ismét mosolygott. – Mindenképpen fel kell venned újra! Az egy boldog éjszaka volt, és a mai is az lesz, mert új fejezet kezdődik az életedben, ami elhozza számodra az anyaságot.
Emma egy pillanatig csak bámulta a ruhát. Kristálytisztán látta maga előtt az édesanyját, ahogy a mellére szorított kézzel boldogan mosolygott. Olyan tisztán hallotta a hangját, ahogyan akkor is, ott a boltban. Ó, Em, édesem, ez a ruha csodálatos! Travisnek elakad majd a lélegzete, ha meglát. Emma lehunyta a szemét, hogy élvezze az emléket, s egyúttal visszafojtsa a kitörni készülő érzelmeket. Mikor már biztos volt benne, hogy nem sírja el magát, kinyitotta a szemét, és Caseyre mosolygott. – Igazad van. Újra viselnem kell, hogy újabb emlékek kötődjenek hozzá. – Ez a beszéd! – Casey átkarolta Emmát, és erősen magához szorította. – A fenébe, büszke vagyok rá, hogy a legjobb barátnőmnek nevezhetlek. Olyan erős és kitartó vagy mindazok után, amiken átmentél, aztán még egy gyereket is vállalsz egyedül. Te vagy az én saját kis Acélmagnóliám! Emma elvigyorodott. – Ki hitte volna, hogy az alkalmi szex gondolatától ilyen szentimentális leszel. – Egyszerűen csak örülök neked, és annak, hogy nagynéni leszek. – Keresztanya, elfelejtetted? Casey felhúzta az orrát. – Nem vagyok benne biztos, hogy akarom a keresztanyasággal járó összes erkölcsi és egyéb felelősséget. Szívesebben lennék elvetemült nagynéni, aki becsempészi a korhatáros filmekre, és piát vesz neki, amíg nem nagykorú. Emma kuncogni kezdett. – Dolgoznunk kell majd még ezen a mentalitáson, különösen mielőtt anya lennél! – Ez nem volt szép tőled, kisasszony. Meg kell várnunk, hogy Nate befejezze a szakmai gyakorlatot, mielőtt egyáltalán gondolkodhatnánk a gyerekvállaláson. Emma folytatta a sminkelést, miközben Casey megcsinálta a frizuráját. – Milyen legyen? Laza konty? – Nem, Aidan azt szereti, ha a hajam hullámokban omlik alá – felelte Emma, miközben felvitte a szemhéjpúdert. – Ah, nocsak, a kicsikém már azon gondolkodik, hogy Aidan mit szeret. Pillanatok alatt a kezedből eszik majd! Emma a szemét forgatta. –Vajon miért érzem úgy magam hirtelen, mint Scarlett O'Hara az Elfújta a szélben, amikor azon nyavalyog, hogy miért kell a nőknek ostobának tettetniük magukat, ha férjet akarnak fogni? – Nos, technikailag nem azért teszed, mert férjet akarsz – egyszerűen csak azt akarod, hogy Aidannek felálljon egyszer... kétszer. Emma testét rázta a nevetés, amitől a szemhéjtus hegye végigszaladt a homlokán. – A fenébe, Case, nézd, mit csináltál! – szólt a barátnőjére, mikor végre újra kapott levegőt. – Én? Én nem csináltam semmit, csak megállapítottam a tényeket. Miután Emma letisztította az elkenődött festéket, felemelte a csuklóját, hogy megnézze, mennyi az idő. – A csudába! Mozogjunk, különben elkésem! Emma már vagy ezredszer pillantott le a telefonjára. – A francba, a francba, a francba – Tizenöt perces késesben volt, és Aidan nem válaszolt az SMS-ére. Attól tartott, hogy a férfi feldühödött, és egyszerűen elhúzott. Hiszen nem szokott hozzá, hogy nőkre várjon – általában boldogan lesték, hogy csettintsen nekik. A mobilja éppen jelzett, amikor befordult a parkolófiúk standja elé. Belekotort a retiküljébe, és előbányászta a készüléket.
Elég volt egyetlen pillantást vetnie az üzenetre, és a szíve egy másodpercre megállt, aztán újra verni kezdett. Remélem, hogy már úton vagy. És sietsz. Ma éjjel nem szeretnék hidegzuhanyt venni. – Hölgyem? – szólította meg a parkolófiú. Annyira Aidanre koncentrált, hogy észre sem vette, amikor a kocsi ajtaja kinyílt, és a fiatalember várakozón ránézett. – Ó, elnézést. Emma elvette a fiútól a cédulát, és besietett a szállodába. A tekintete végigsuhant az ismeretlen arcokon. Amikor nem találta Aidant, a nyakát nyújtogatta, hátha meglátja valamerre. Végre találkozott a tekintetük, és Emma félénken a férfira mosolygott. Aidan határozott léptekkel elindult feléje. A férfi dühös arca láttán bocsánatkérően felemelte a kezét. – Ó, Aidan, annyira, de annyira sajnálom, hogy elkéstem. A forgalom kész rémálom, és... A férfi az ajkára tapasztotta a száját, hogy elhallgattassa. A csók sokkal szemérmesebb volt, mint a múltkori, hiszen egy szálloda nyüzsgő halijában voltak. Mikor Aidan elhúzódott, Emma a karjára csapott. – Jó lenne, ha erről leszoknál! – tiltakozott. – Arról, hogy megcsókoljalak? – Nem, arról, hogy félbeszakíts. – Bocs, nem tudtam megállni. Kibaszottul jól nézel ki ma este. Emma szeme elkerekedett, aztán elmosolyodott,– Rendben, akkor megbocsátok. Aidan elvigyorodott. – Örömmel hallom. Éhes vagy? – Egy kicsit – füllentette a lány. Már az evés gondolatától is hányingere lett. Nagyon ideges volt. – Gyere! – Aidan a derekára tette a tenyerét, és a szálloda étterme felé terelte. A szmokingos pincér egy olyan asztalhoz vezette őket, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városszéli láthatáron lemenő napra. Felvette az italrendelést, majd távozott. Mikor Emma az étlapért nyúlt, ujjai hozzáértek Aidan kezéhez. A férfi felnézett, és rávillantotta védjegyévé vált halálosan szexi mosolyát. Izzó vágy és bénító félelem elegye rázta meg a lányt, és lenézett az étlapra. Mély lélegzet, Em. Meg tudod csinálni. – Megnyerte valami a tetszésedet? – törte meg Aidan a csendet. – Ó, nem is tudom – mormogta Emma, és le nem vette a szemét az étlapról. A legkevésbé az étel körül forogtak a gondolatai. Csak az járt a fejében, hogy mi történik majd a vacsora után. Milyen érzés lesz újra intim közelségbe kerülni valakihez? És főleg amiatt aggódott, hogy képes lesz-e megfelelni a férfi várakozásainak. Életében nem volt még olyan hálás Emma, mint most, amikor a pincér meghozta a Margaritáját. Az ajkához emelte a poharat, és egyetlen korttyal végzett az ital felével. Megrázkódott, mikor az alkohol leért a gyomrába. Mire a pincér felvette az ételrendelésüket, Emma megitta az erős tequilás koktélt, és rendelt egy másodikat. – Úgy tűnik, nagyon jó Margaritát kevernek itt, hm? –kérdezte Aidan feszült mosollyal. Emma lelkesen bólogatott. – Ahogy mondod. Miközben Aidan részletesen beszámolt a marketingért felelős alelnöki kinevezéséről, és elmesélte, mennyire várja a poszttal járó sok utazást, Emma végzett a második Margaritával is. Alig valami jutott el az agyáig Aidan összefüggéstelen szövegeléséből az üzlet hazai és külföldi részéről. Ehelyett arra koncentrált, hogy a vékony szalmaszálon keresztül magába
szívja a folyékony bátorságot. Észre sem vette, amikor intett a pincérnek, hogy hozza a következőt. Aidan mondat közben elhallgatott, és felvonta a szemöldökét. – Be akarsz rúgni, hogy el tudd viselni velem a szexet? – Nem, dehogy, szó sincs róla! – kiáltott fel a lány. Aidan áthajolt az asztalon. – A múlt héten alig ittad meg az italod felét. Most viszont úgy nyomod be egyiket a másik után, mint aki épp kijött az elvonóról, és pótolni akarja, amit kihagyott. Emma mély lélegzetet vett, és úgy döntött, az őszinteség a legcélravezetőbb. – – Csak... ideges vagyok, ennyi az egész. – Amiatt, hogy lefekszünk egymással? Emma bólintott. Aidan a homlokát ráncolta. – Attól félsz, hogy fájdalmat okozok, vagy attól, hogy olyasmire kényszerítelek, amit nem akarsz megtenni? – Dehogy, szó sincs ilyesmiről. – Akkor mitől félsz? – kérdezte a férfi. –Attól, hogy csalódást okozok. Aidan szája tátva maradt a hitetlenkedéstől. – Hogy jut eszedbe ilyen butaság? Emma vállat vont. – Mert olyan sok nővel voltál már... és én nem vagyok tapasztalt. Csak egyetlen férfival voltam, és nem tudom, hogy más mit akarhat. – Először is, a pletykák ellenére viszonylag alacsony a rekordom, Emma. Nem keféltem meg a fél várost, és nem én vagyok Gene Simmons a Kissből. Másodszor, a szex alapvetően ugyanaz, bárkivel vagy. Attól változik, hogy különböző emberek mást szeretnek, másra vágynak. Emma a szívószállal játszadozott. – Azt hiszem, attól tartok, hogy miután egyszer együtt voltunk, ki akarsz majd szállni az „üzletből". – Úgy érted, annyira lelomboz majd az élmény, hogy soha többé nem akarok majd lefeküdni veled? – Igen – mormogta a lány. Mikor Aidan hátravetette a fejét, és hangosan felnevetett, Emma szája széle remegni kezdett. – Ez nem vicces. A férfi abbahagyta a nevetést. – Ó, Em, sajnálom, ha megbántottalak. De egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy tényleg elhiszed ezt a butaságot. – Pedig elhittem. – Emma felsóhajtott. – Még mindig elhiszem. – Tisztázzunk valamit! – Aidan felemelte a mutatóujját. – Kizárt, hogy akkora csalódást okozhass nekem, hogy ne akarjalak többé. – Közelebb húzódott a lányhoz, forró lehelete csiklandozta Emma érzékeny fülcimpáját. – Már attól feláll a farkam, hogy rád nézek. Emma elpirult. – El sem hiszem, hogy ezt mondtad! Aidan elvigyorodott. – Ez az igazság. Abban a pillanatban, ahogy ma este megláttalak, a legszívesebben a karomba kaptalak volna, hogy felvigyelek. – Megfogta Emma kezét, behúzta az asztal alá, és rászorította az ágyékára. – Érzed, mit teszel velem? Emma szája kiszáradt e szavak hallatán. Nyelvével megnedvesítette az ajkát. Aidan tekintete nyomán tetőtől talpig bizseregni kezdett, főleg a lába között. Szent isten, a férfi annyira szexi volt – egy kicsit túlságosan is szexi az ő ízlésének. Ha már attól ennyire
izgalomba jött, hogy egymás mellett ültek egy asztalnál, akkor vajon milyen lesz vele egy ágyban? A várakozás izgalma győzött az idegesség felett. – Azt hiszem, kész vagyok felmenni a szobába, ha te is. Aidan meglepetten felvonta a szemöldökét. – Vacsora nélkül? Emma bólintott. – Hadd találjam ki! Attól félsz, hogy elveszíted a bátorságodat? A szervezetében dolgozó nevetségesen sok alkohol hatására Emma pajkosan elmosolyodott. – Nem, csak alig várom, hogy megkefélj. – Felszisszent, mihelyt a szavak elhagyták az ajkát, és lehajtotta a fejét. – O, istenem, ezt tényleg hangosan kimondtam? – Ha így folytatod, mindenki látni fogja, milyen állapotban vagyok. – Aidan intett a pincérnek, hogy hozza a számlát. Mihelyt fizetett, Emma felpattant, s ettől az egész helyiség forogni kezdett. – Ó, a francba, szédülök. Aidan megragadta a vállát, hogy el ne essen. –Tudsz járni? – Azt hiszem. De az még kétséges, hogy fogok-e még valaha az életben inni. Aidan kuncogva átkarolta a derekát, és kivezette az étteremből. Emma a férfi mellére hajtotta a fejét, élvezettel szívta be kölnijének erdőillatát. Amikor a liftek felé indultak, felnézett Aidanre, és megkérdezte: – Nem kell bejelentkeznünk? A férfi előhalászta a zakózsebéből a kulcsot, és meglengette az orra előtt. m – Mindent elintéztem. – A férfi, aki mindenre gondol – jegyezte meg, és kuncogni kezdett, mintha ez lett volna a legviccesebb dolog, amit valaha mondott. Mikor Aidan vidám arccal lenézett rá, megrázta a fejét. – Komolyan, soha, de soha többé nem fogok inni. – Ugyan, igazán aranyos vagy piásan – felelte Aidan, és megnyomta a hívógombot. Kinyílt a lift ajtaja, és beléptek. A rázkódástól Emma térde megroggyant, és szorosabban Aidanhez simult. A felvonó csöngetett, mikor megérkeztek az emeletükre. – Csak utánad – mondta a férfi, mikor kinyílt az ajtó. – Köszönöm. – Ám, amikor Emma kilépett a liftből, jobbra fordult, nem balra, mert nem tudta, melyik irányba kell menniük. – Erre – mutatta Aidan, és megfogta a karját. Mikor odaértek a szobához, Emma tekintete az ajtón lévő sárgaréz táblára vándorolt, mire megragadta Aidan zakójának az ujját. – Mit keresünk mi itt? Ez a nászutas lakosztály. – Igen, már akkor észrevettem, amikor lefoglaltam. Állítólag ez az egyik legjobb lakosztály a szállodában. – Aidan elvigyorodott. – Emellett úgy gondoltam, talán kényelmesebben érzed majd magad azzal kapcsolatban, amit csinálni fogunk, ha úgy tűnik, mintha házasok lennénk. Emma hitetlenkedve pislogott. – Milyen édes vagy! Mindenre gondoltál, igaz? – Bármit megteszek, hogy jobban érezd magad. Emma szíve megremegett a férfi szavaira. – Köszönöm. Aidan kinyitotta az ajtót. – Csak utánad.
6. fejezet Emma belépett a lakosztályba, és elakadt a lélegzete. Rózsaszín és vörös rózsaszirmok ösvénye vezetett a nappaliból a hálószobába. A kávézóasztalon ezüstvödörben pezsgőspalack hűlt, mellette két pohár. A csokoládéval leöntött eperrel teli tál láttán megkordult a gyomra. Elfordította róla a tekintetét, és követte a rózsaszirmokat a hálószobába, ahol egy sor gyertya várta, hogy meggyújtsák, és egy rózsaszínű papírba csomagolt dobozka feküdt az ágyon. Visszanézett Aidanre, aki éppen a zakójából bújt ki. – Ezt mind a kedvemért csináltad? – Szívesen learatnám a babérokat, de a cuki gyertyák és a virág a személyzet műve – felelte, és lehajította a kulcsot az asztalra. Emma elképedt arca láttán kuncogni kezdett. – Mégis mit vártál? Egyszemélyes ágyat és egy gyors menetet? Tudom, hogy a megtermékenyítés a lényeg, de azért többet is kinézhetnél belőlem. – Dehogy... csak ezt nem hittem volna. – Emma szégyenlősen elmosolyodott. – Mindenesetre köszönöm. – Szívesen. – Mi van a dobozban? – kérdezte az ágy felé intve. – Egy apróság neked. – Nekem? Aidan bólintott, és átnyújtotta a csomagot. – Mielőtt kinyitod, hadd mondjak valamit. Tudod, hogy már attól feláll a farkam, ha lélegzetet veszel... – Aidan! – tiltakozott Emma. Aidan felnevetett a felháborodott hangsúly hallatán. – Mindegy, az a helyzet, hogy imádom a fehérneműt, és arra gondoltam, hogy felvennéd ezt a kedvemért. Emma kinyitotta a dobozt. Széthajtotta a rózsaszín selyempapírt, és meglátta a smaragdzöld szatént. Remegő kézzel vette ki a baby-dollt. Bonyolult zöld és arany gyöngyök díszítették a nyomott virágmintás, combig érő felsőrészt és a hozzá illő tangát. – Tetszik? – Ez gyönyörű! – mormogta a lány. Megható volt a tudat, hogy a férfi elment vásárolni neki. Vajon minden hódítása kedvéért megtette ugyanezt, vagy a többiek a saját fehérneműjüket viselték? – Köszönöm. Aidan arcán széles mosoly ömlött el. – Azt nem tudom, hogy önmagában gyönyörű-e. De az biztos, hogy kibaszottul szexi vagy zöldben. Ahogyan abban a ruhában a karácsonyi partin, és most is, ebben. – Gyengéden kisimított egy gesztenyebarna tincset Emma arcából. – Ez a szín kiemel rajtad mindent, a hajadat, a szemedet. – De honnan tudtad a méretemet? – Casey segített. Emma a szemét forgatta. – Miért nem vagyok meglepve? El ne felejtsem megköszönni neki. Aidan felnevetett. – Ha attól jobban érzed magad, elárulom, hogy megesküdött: levágja a tökömet, ha tönkreteszem ezt az éjszakát. – Tényleg? – sikkantotta Emma. – Ó, igen.
– El sem hiszem, hogy Connor és Casey ügyködése ellenére is kész vagy keresztülmenni ezen. – Semmi gond. Remekül teljesítek nyomás alatt – viccelődött Aidan. A fejével a fürdőszoba felé intett. – Most pedig szedd össze magad, és menj átöltözni. Emma kuncogni kezdett. – Hát, jó. – Belibbent a fürdőszobába, becsukta maga mögött az ajtót, és a biztonság kedvéért be is zárta. Lehúzta a cipzárt a ruháján, és a sifonanyag egy suhanással a földre hullott. A bugyit lecserélte a tangára levette a melltartót, és belebújt a hálóingbe. Nem volt rajta gomb vagy cipzár, csupán egy szaténszalag fogta össze az elején. Mikor végzett, megnézte magát a tükörben. – ó, istenem – motyogta. A baby-dolltól valóságos szexistennővé változott. Szinte hallotta a fülében Casey hangját. Eredj, és kapd el, bébi! Mielőtt kinyitotta az ajtót, vett néhány megnyugtató lélegzetet. Kilépett a fürdőszobából – Aidan háttal állt neki. A hálószobát gyertyák reszkető fénye világította meg, és halk zene szólt a sarokban álló iHome-ból. Emma el sem merte hinni, hogy a férfi ennyire figyelmes lesz. Úgy képzelte, hogy felviszi magával az emeletre, és mint a Nagy Gonosz Farkas nekiesik majd, még mielőtt az ajtó becsukódna mögöttük. Félszegen ácsorgott a szoba közepén, és várta, hogy Aidan észrevegye. Egyik lábáról a másikra állt, meztelen karját dörzsölgette. Végül megköszörülte a torkát. Aidan megpördült, a szeme elkerekedett. – Szentséges ég, Em! A lány zavartan lejjebb rángatta a baby-doll alját, hogy eltakarja a combját. – Hogy festek? – kérdezte, és lassan körbefordult, hogy a férfi jobban láthassa. Aidan két lépéssel előtte termett. Átkarolta a derekát, és magához rántotta. A lehelete csiklandozta Emma arcát, amikor azt suttogta: – Pokolian szexi vagy. – Köszönöm. – A dicsérettől felbátorodva Emma közelebb hajolt, és a férfi szájára tapasztotta az ajkát. Ezúttal ő dugta be a nyelvét Aidan szájába, mohón vágyva a belőle áradó melegségre. Aidan keze lecsúszott a derekáról a popsijára. Felhúzta Emma egyik lábát a csípőjére, és nekidörzsölte az ágyékát. Emma felnyögött, mikor megérezte a férfi szerszámát a vékony bugyin keresztül. Ahogy Aidan hozzányomult, egyre többet akart a férfiból – a meztelen bőrét a sajátján. Egy pillanatra elhúzta az ajkát a férfiéról. – Magadon akarod hagyni a ruhát? – Arra vártam, hogy te vetkőztess le. – Ó – mormogta a lány. Hál' istennek, Aidan már megszabadult a nyakkendőtől, így azzal nem kellett vesződnie. Reszkető kézzel nyúlt az inggombok után. Ügyetlenül kigombolta az elsőt, aztán a többit. Széthúzta az inget, és a szeme elkerekedett az izmos mellkas láttán. Mielőtt elveszítette volna a bátorságát, lecsúsztatta tenyerét Aidan mellkasán, kemény hasán az övcsatig. Az érintésétől Aidan felszisszent, a hasizmai megfeszültek. Emma nagyon élvezte, hogy a leggyengédebb érintése is ilyen hatással van a férfira. Felnézett rá, és elmosolyodott. – Klassz mellkas. Fogadok, hogy órákat töltesz az edzőteremben. – Mielőtt a férfinak ideje lett volna válaszolni, megrázta a fejét. – Nagyobb klisét nem is mondhattam volna, igaz? Aidan kuncogni kezdett. – Nem, uszodába járok. Annak idején állami bajnokságot nyertem. Hm, fogadok, hogy ennivalóan nézel ki Speedóban, gondolta Emma. Aidan mellkasa remegett a nevetéstől, és Emma nagy rémületére rádöbbent, hogy hangosan kimondta, amire gondolt. – Ha elég ügyes leszel, talán felveszem egyszer a kedvedért.
Emma már alig várta, hogy többet lásson a férfiból, ezért gyorsan kikapcsolta az övét, és kirántotta a nadrágból. Lehajította a földre, majd felnézett Aidanre. Izzó tekintete valósággal égette, érezte, ahogy a melegség elárasztja az arcát, és lefut a nyakán. Felnyúlt, hogy lehúzza az inget a férfi válláról. A ruhadarab a padlóra hullott. Immár nem maradt más, mint Aidan nadrágja, és Emma számára ez volt a legfélelmetesebb – pontosabban az, amit rejtett. Kigombolta Aidan sliccét, majd a cipzár után nyúlt. Ahogy lehúzta, a keze végigsiklott Aidan merev farkán. Az nekinyomódott az alsónadrágnak, mintha alig várná, hogy kiszabaduljon. Emma közelebb hajolt a férfihoz, forró testük összeért, ahogy a lány hátranyúlt, hogy lehúzza róla a nadrágot. Egy pillanatra megszorította a farpofáit, aztán megragadta a nadrág derekát. Lecsúszott Aidan testén, magával húzva a nadrágot. – Meg sem dicséred a seggemet? – kérdezte Aidan vidáman. Amikor Emma leguggolt, felemelte az arcát. – Nagyon guszta. Aidan felnevetett. – Kösz. Emma megmarkolta a férfi lábát, így siklott lassan fel a testén. A körmei végigkarcolták a vádliját és a combját. Aidan nem vette le róla a szemét. Emma azon kapta magát, hogy ismét megmarkolja a férfi seggét, miközben az ujjai az alsónadrág derekára csúsztak. Mikor már éppen nyúlt volna a farka után, a férfi elhúzta onnan a kezét. Meglepetten Aidanre nézett, aki megrázta a fejét. – Az első alkalom csak rólad szól. – Ezzel a száját az ajkára tapasztotta, a nyelvét a szájába dugta. Emma átkarolta a nyakát, miközben Aidan nyelve az övével csatázott. Aidan meleg szája végigcsókolta az állát a füle tövéig, s közben a tenyere felsiklott a mellére. – Neked van a legcsodálatosabb cickód. Ideges nevetés hagyta el a lány ajkát. – Mi az? – kérdezte Aidan. – Ez úgy hangzott, mintha kanos diák lennél. A férfi elvigyorodott. – Tényleg? És szerinted akkor minek hívjam? – Talán mellnek? Aidan ujjai besiklottak a vékony anyag alá, megmarkolták a lány forró bőrét. A hüvelykujjával pöckölgette Emma bimbóját, és a lány felszisszent. Aidan elmosolyodott erre a reakcióra. – Oké, neked van a legszebb melled. így jobb? Emma belesimult a tenyerébe. – Mm, sokkal jobb – válaszolta pihegve. – Alig várom, hogy végre a számba vegyem. Emma felnyögött, amikor Aidan a másik kezébe fogta addig elhanyagolt mellét, és mindkettőt gyúrni kezdte. Maga is meglepődött, amikor kicsúszott a száján a kérdés: – Mi tart vissza? – Hm, ez a kis darab ruhaanyag. Nem bánod, ha megszabadulunk tőle? Emma megrázta a fejét. Aidan az ujjai közé vette a hálóinget összefogó szaténszalagot. Anélkül, hogy a szemét elfordította volna Emmáéról, lassan meglazította a masnit. Egy kicsit megrántotta, mire a hálóing szétnyílt. A tekintete lesiklott a lány mellére, és megnyalta az ajkát. Emma érezte, ahogy egyre forróbb lett az öle, ezért a másik lábára helyezte a súlyát, és összeszorította a combját, hogy enyhülést leljen.
A feje hátrahanyatlott, mikor Aidan ajka összezárult a bimbóján. Mélyen beszívta, aztán megpöckölte a nyelvével, és körbenyalta. A bimbó megmerevedett, megkeményedett a szájában, miközben a lány másik mellét a kezével simogatta. Emma képtelen volt visszafojtani a kéjes kiáltást. Az ujjaival ösztönösen belemarkolt Aidan hajába, rángatta, szorította a tincseket, miközben a kéj hullámokban áradt szét a testében. Aidan végighúzta nedves nyelvét a másik melléig, hogy azt a bimbót is magának követelje. Emma lába között egyre erősödött a sajgás, és tudta, hogy ha Aidan megérintené ott, azonnal rájönne, mennyire vágyik rá. Mintha csak olvasott volna a gondolataiban, Aidan lecsúsztatta az egyik kezét a hasán. Az ujjai finoman cirógatták a bőrét, amitől Emma csípője előrerándult. Aidan tétovázott, mielőtt végre bedugta az ujjait a lába közé. Emma a férfi szájába lihegett, mikor az ujjak a ruhaanyagon keresztül simogatni kezdték az érzékeny húst. A csípője akaratlanul a férfi tenyerének nyomódott, nekidörzsölte magát az ujjai hegyének. – Gondolod, hogy ettől is megszabadulhatunk? – Aha – motyogott Emma. Aidan kuncogva megragadta a bugyit, és lehúzta Emma popsiján. Ahogy korábban a lány, most ő is lecsúszott a földre a bugyi után, de Emmával ellentétben végigcsókolta és harapdálta combját és a lábait. Emma úgy érezte, bármelyik pillanatban összecsuklik a térde. Hál' istennek Aidan megragadta a combját, hogy ne veszítse el az egyensúlyát, míg kilép a bugyiból. Aidan előtte térdelt. A lába közé nyúlt, kitapogatta duzzadt csiklóját. Mihelyt végigsimított rajta, Emma felkiáltott, és megszorította a vállát. Aidan a hüvelykujjával körözött, míg a többi becsúszott a nedves redők közé. Körbesimítottak a szűk alagút falain, egyre magasabbra korbácsolva a lány vágyát. Emma az ajkába harapott, hogy visszafojtsa a torkából kitörni készülő kéjes sikolyokat. Ám minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, ahogy Aidan folytatta az édes kínzást, és egyre közelebb és közelebb juttatta a csúcshoz. Ahogy az első orgazmus hulláma átcsapott rajta, Emma belevájta a körmeit Aidan hátába, és keményen a tenyerének feszítette a csípőjét. Aidan felállt a földről. A kezét Emma derekán tartotta, hogy támogassa, míg a lány kicsit magához tér. – Kibaszottul izgató vagy, amikor elélvezel – mormogta a fülébe. Emma elpirult a szavaira, még mindig kapkodta a levegőt. Aidan gyengéden az ágy felé tolta, aztán lefektette a hátára. Emma a könyökére támaszkodott, majd feljebb csúszott az ágyon. Aidan föléje magasodott, a vágy tüze égett csillogó kék szemében. Emma megremegett tekintetének súlya alatt. A férfi ráfeküdt, és szélesre tárta a lábát. Aztán végigcsókolta a testét a nyakától a melle közötti mélyedésen keresztül a hasáig. Amikor a feje lebukott a lába közé, Emma összeszorította a szemét a gyönyörtől. Aidan ujjai ismét beléje csúsztak, a nyelve körbesiklott a csiklóján, aztán beszívta az ajka közé, és Emma két kézzel szorította a lepedőt. – Ó, Aidan! – sikította. A szájára szorította a kezét. Istenem, mi történik velem? Soha nem sikítottam még az ágyban. Aidan ujjai sebesen mozogtak benne, miközben tovább nyalogatta és szívogatta a csiklóját. – Ó, igen! Igen, Aidan... kérlek – motyogta a lány, egyre erősebben markolva a lepedőt. Aidan ajka egy másodpercre sem veszítette el őrjítő ritmusát, miközben az ujjai mozogtak benne. Ez végre eljuttatta újra a csúcsra, a teste vadul összerándult. Mikor kezdett végre magához térni, észrevette, hogy az egyik keze már nem a lepedőt, hanem Aidan haját markolta. Miután elengedte a tincseket, Aidan levette az alsónadrágját, és Emma láthatta végre masszív erekcióját. A férfi a lába közé térdelt, és levigyorgott rá.
– Szóval, melyik pozitúra a legjobb a babacsinálásra? Mi a?... Komolyan azt kérdezte tőle, hogy milyen pozitúrát használjanak? – Uh, nos, azt hiszem, a misszionárius póz. – Nekem jó. – Aidan lehajolt, és beigazította magát a combjai közé. Amikor a farka nekinyomódott a bejáratának, Emma teste megfeszült, és megragadta a férfi vállát. Aidan gyengéden megpuszilta a homlokát. – Finoman és lassan csinálom majd, jó? Emma bólintott, és összeszorította a szemét. – Nem, nézz rám, Emma! A parancsnak engedelmeskedve a lány felpillantott a férfira. Aidan gyengéden kezdett behatolni. Emma felszisszent, amikor fajdalom helyett inkább gyönyört érzett. – Hm – mormolta, mikor Aidan végre mélyen benne volt. – Istenem, csodálatos érzés – suttogta a lány fülébe. – Én is ugyanezt mondhatom – válaszolta Emma. Aidan kuncogott, és egy pillanatig meg sem mozdult, hogy Emmának legyen ideje hozzászokni a méretéhez. – Igen, de számomra az érzékelés a fontos. Soha nem hatoltam még nőbe óvszer nélkül. – Tényleg? Aidan bólogatott. – Mondhatjuk, hogy elveszed az óvszerszüzességemet. – Ó – mormogta a lány. Aidan lassan kihúzódott, aztán újra behatolt. – Ó, basszus, igen, ez annyira izgató – nyögte a lány a fülébe. Amikor Aidan megtalálta a megfelelő ritmust, Emma megemelte a csípőjét minden egyes lökésnél. Majdnem teljes összhangban mozogtak, egyre szaggatottabban kapkodtak levegő után. Aidan azonban Emma meglepetésére nem gyorsított a tempón. Gyengéd és édes érzés volt – majdnem olyan, mint amikor Travisszel szeretkeztek, összeszorult a szíve, és megremegett. Nem tetszett neki, amit érzett. Ennek csak szexnek kellett volna lennie, hogy megfoganjon, nem pedig szeretkezésnek. Amikor belenézett Aidan szemébe, kiolvasta belőle, hogy a férfi uralkodik magán. Két kezébe fogta Aidan arcát, és rámosolygott. – Miattam nem kell visszafognod magad. – Régóta nem voltál már férfival, és nem akarok fájdalmat okozni – válaszolta Aidan, és összeszorította a fogát az erőlködéstől. – Nem vagyok szűz, nem fogsz fájdalmat okozni. – Ám amikor Aidan nem változtatott a lassú, szinte mérnökien pontos ritmuson, Emma rádöbbent, hogy neki kell cselekednie, ha el akarja érni a célját. Ugyanakkor nem volt benne biztos, hogy képes-e kikövetelni azt, amire szüksége volt. Mély lélegzetet vett, és rávágott Aidan pucér seggére. Erősen. – Aidan Fitzgerald, jobban teszed, ha úgy kefélsz, mint aki komolyan gondolja! Aidan hátrakapta a fejét, mintha Emma pofon vágta volna. – Krisztusom, Em, el sem hiszem, hogy ezt mondtad. Emma elpirult, ahogy szokott, de megrázta a fejét. – Ne bánj úgy velem, mintha törékeny virágszál lennék. Azt akarom, hogy te is élvezd. – Hát jó – morogta a férfi. Emma felsikított, mikor Aidan megfordult vele együtt, úgy, hogy most ő került felülre. Aidan mozdulatlanul feküdt, mélyen beléje hatolva, és várta, hogy átvegye az irányítást. Emma először tétován hintáztatta a csípőjét, aztán egyre gyorsabban mozgott. Hátradőlt, rátámaszkodott Aidan combjára. Keményen és gyorsan lovagolt a férfin, nekiszorította az ölét, míg meg nem találta azt a pontot, ahonnan útjára indult a gyönyör. – Igen! Ó, istenem! – kiáltott fel.
Aidan felült. A szájába vette Emma egyik ugrándozó mellét, beszívta, miközben szorosan megragadta a két combját. Most már ő diktálta a ritmust. Szinte teljesen felhúzta a lányt a farkáról, aztán visszarántotta magára. Emma érezte, ahogy Aidan minden egyes lökésnél egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt belé, szítva a vágyát, miközben kéjesen nyögdécselt a mellébe. Mikor Emma már azt hitte, hogy mindjárt elélvez ismét, Aidan a hátára lökte, nekiszorította a combját a mellének, a lábát pedig feltette a vállára. Emma nyöszörgött, amikor a férfi ismét beléhatolt. Aidan önelégülten rávigyorgott, és Emma tudta, hogy megkapja, amit kért. Azt mondta a férfinak, hogy kefélje meg, és Aidan most éppen ezt teszi. Keményen. Aidan golyói minden egyes lökésnél a fenekének csapódtak. Aidan felnyögött, mert ebben a pózban még mélyebbre tudott hatolni. Emma gyönyörsikolyai csak tovább szították a vágyát. Emma érezte, ahogy a férfi teste megfeszül, és rájött, hogy Aidan közel van a csúcshoz. Aidan hirtelen széttárta Emma lábát, így visszakerültek az eredeti pózba, szemtől szembe, egymást átkarolva. Mikor Emma orgazmusa összerántotta a hüvelyét Aidan farka körül, a férfi még egy utolsót lökött, aztán elélvezett. – Ó, basszus, Emma! – kiáltotta, aztán ráomlott a lányra. Egymást átölelve hevertek, levegő után kapkodva. – Soha többé ne kételkedj magadban – mormogta Aidan a lány fülébe. – Tényleg? Aidan elhúzódott, és rámosolygott. –Abszolúte. – Kösz. Te is nagyon klassz voltál. – Azt hiszem, ez egyértelműen kiderült abból, amilyen hangos voltál. – Aidan kisimította a hajat a lány arcából. – A hálószobában nem vagy szégyenlős, igaz? Emma Aidan nyakába fúrta az arcát, annyira szégyellte magát amiatt, hogy vajon mit mondott vagy tett a szenvedély hevében. – Ó, istenem – motyogta. – Igen, ezt is nagyon gyakran mondogatod. Én természetesen jobban örülök, ha a nevemet sikítod. – Amikor a lány nem bújt elő a rejtekéből, Aidan gyengéden megbökdöste. – Na, Em. Ne légy szégyellős. Pokolian szexi volt. –Tényleg? – nyüszögte a lány. – Igen. Emma elégedetten felsóhajtott, aztán elhúzódott, és félszegen a férfira mosolygott. – Azt hiszem, azért ragadtattam el magam, mert nem hittem, hogy ez ilyen is lehet. – Nem volt ilyen szexben részed a vőlegényeddel? – De, csakhogy őt szerettem. – Aidan a homlokát ráncolta, mire Emma elpirult. – Úgy értem, azt hittem, hogy nem fogom élvezni a szexet, ha nem szeretem azt, akivel együtt vagyok. – Hát, örülök, hogy segítettem bebizonyítani, menynyire tévedtél. Egy darabig szótlanul feküdtek. Emma számára nyilvánvaló volt, hogy Aidan nem az a szeretkezés után összebújós fajta, ami még inkább alátámasztotta a szemében a férfi szoknyavadász renoméját. Figyelte, ahogy Aidan a plafont bámulta, mocorgott a takaró alatt. Valószínűleg nem aludt együtt a legtöbb nővel, akivel lefeküdt. Aidan megköszörülte a torkát. – Nincs kedved zuhanyozni velem? – Még nincs. Várnom kell előtte. – Miért? A lány elpirult.
– Biztos vagy benne, hogy hallani szeretnéd a választ? – Hát persze. Emma hihetetlennek találta, hogy miután éppen az előbb feküdt le Aidannel, mégsem tudja rászánni magát, hogy bizonyos szavakat kimondjon előtte, vagy elmagyarázza a sikeres foganás egyes aspektusait. Aidan könyökkel oldalba bökte. – Gyerünk, Em. Miről van szó? – Rendben. Azt olvastam, hogy húsz-harminc percig várni kell a vécé használata vagy zuhanyozás előtt. Tudod, azért, hogy a spermiumok célba érjenek, meg minden. – Ennyi? A húzódozásod alapján azt hittem, hogy valami nagyon zavarba ejtő dologra gondolsz. – Aidan elvigyorodott. – Higgy nekem. Ijesztő számomra ilyesmiről beszélni. – Oké, ahogy akarod. Vagyis ez olyasmi a spermiumokkal, mint az, hogy evés után fél óráig nem szabad úszni? – Gondolom – motyogta a lány. – És még mit ajánlatos tenned? – Aidan! – tiltakozott Emma. – Gyerünk! Meg tudod tenni. Épp az előbb mondtad ki előttem a spermium szót, és nem vettem fel a nyúlcipőt. Azt hiszem, megbirkózom vele. Emma kuncogni kezdett. – Hát, azt is mondják, hogy tegyünk párnát a csípőnk alá. Ettől hátrafelé dől a méhnyak és a méh. Aidan megcsóválta a fejét. – Oké, most megfogtál. Kimondtad azt az elfogadhatatlan szót, hogy méh. Már itt sem vagyok. Emma játékosan karon vágta, amikor Aidan úgy tett, mintha fel akart volna kelni az ágyból. A férfi megpuszilta a homlokát. – A francba, szexi vagy, mikor zavarba jössz. – Ja, persze. – Komolyan, Emma, négy nővérrel nőttem fel egy kicsi, három hálószobás, két fürdőszobás házban. Annyi lányos dolgot láttam és hallottam, amennyitől más fickók évekig pszichiátriai kezelésre szorulnak. Elhiheted, hogy nem tudsz olyat mondani, amitől kiakadnék. Emma felnevetett. – Én viszont egyke vagyok, akinek egy évébe tellett, mire képes volt szóba hozni a menstruációját a barátja előtt. Aidan fogta az egyik pluszpárnát, amelyen eddig feküdt, és bedugta a takaró alá. A kezét becsúsztatta Emma popsija alá, és megemelte. – Rendben, akkor ideje, hogy kisegítsük a srácokat! Emma nevetett és dobálta magát. – Egyedül is meg tudtam volna csinálni! – Boldogan segítek. – Aidan beigazította Emma alá a párnát, de nem húzta el a kezét. – És soha nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy fogdossam a seggedet! – Soha nem állsz le? – fújtatott a lány. – Menjünk még egy menetet, és. könyörögni fogsz, hogy ne álljak le! – Majd meglátjuk. Aidan kihívóan rávigyorgott, aztán lerántotta magáról a takarót. – A második menet a zuhany alatt kezdődik tizenöt perc múlva. – Oké – felelte a lány.
Emma figyelte, ahogy a férfi a maga pompás meztelenségében bemasírozik a fürdőszobába, és megnyitja a csapot. Megremegett a gondolatra, hogy újra szeretkezhet vele. Pír öntötte el az arcát, aztán végigfutott a nyakán a gondolattól, hogy miket mondott és tett. De Aidannek tetszett, és csupán ez számított. A percek kínosan lassan peregtek, miközben arra várt, hogy felkelhessen. Azon tűnődött, vajon marad-e elég forró víz. Végül kibújt a takaró alól, és besietett a fürdőszobába. Ahogy belépett, körbevette a pára, és meghallotta Aidan dúdolását. Kinyitotta a zuhanykabin üvegajtaját, és belépett. – Hűha, ez hatalmas! – jegyezte meg. – Nászutas lakosztály, elfelejtetted? A friss házasokról feltételezhető, hogy rengeteg időt töltenek itt együtt. – Gondolom, igen – válaszolta Emma. Aidan átnyújtotta a tusfürdő flakonját. Emma kinyomott egy adagot a tenyerébe, és mosakodni kezdett, aztán megérezte Aidan kezét a derekán. A férfi húzni kezdte maga felé, de Emma hátralépett. Aidan kérdő tekintete láttán édesen elmosolyodott. – Úgy emlékszem, azt mondtad, hogy az első alkalom rólam szól. – Lenyúlt, és megragadta Aidan péniszét. – Ez viszont most rólad. Aidan önelégülten vigyorgott. – Ahogy óhajtja, hölgyem. Emma szappantól síkos keze fel-alá csúszkált, és az érintése nyomán Aidan kőkeménnyé merevedett. Kéjesen felmordult, amikor Emma másik keze a lába közé siklott, és megmarkolta, majd finoman masszírozni kezdte a golyóit. – Hm, elég jó technika egy olyan lánytól, aki azt állítja, hogy nincs sok tapasztalata. – Ó, még csak most kezdtem el, Mr. Fitzgerald. – Krisztusom – mormolta Aidan, amikor Emma eléje térdelt, végighúzta a tenyerét Aidan combján, és lemosta róla a szappant. Mikor eltűnt az összes hab, szétfeszítette a férfi lábát. Megragadta Aidant, és végighúzta a nyelvét a köldökétől a farka tövéig. A víz végigcsorgott a hátán, miközben megnyalta a makkot. Ingerlően körbeforgatta a nyelvét, amitől Aidan felnyögött.– Meg akarsz ölni? Elakadt a lélegzete, amikor Emma a szájába vette a farkát. A keze is arra a ritmusra mozgott, ahogy fel-le siklott rajta az ajka. Emmát némi büszkeség öntötte el, amikor Aidan behunyta a szemét, és a feje nekiütődött a csempének. Aidan beletúrt a hajába, ujjai a hosszú fürtöket markolászták, miközben Emma feje fel-alá mozgott. Mikor úgy érezte, hogy Aidan közel van a csúcshoz, a férfi finoman ellökte magától. – Nem szeretném, ha pocsékba menne, bébi – magyarázta, mikor a lány kérdőn felnézett rá. Aidan megragadta a vállát, és felemelte. Megpördült, és nekiszorította Emmát a falnak. Rávigyorgott, aztán felrántotta az egyik lábát a csípőjére, és beléhatolt. – A kis jeleneteddel annyira felizgattál, hogy a második menet némileg rövidebb lesz, mint terveztem. – Úgy is jó – lihegte a lány. Szorosan átkarolta Aidan nyakát, erősen nekinyomta keblét a férfi mellkasának. A víz valósággal egymáshoz szívta őket, ahogy Aidan mozogni kezdett. Az első néhány erőteljes lökés után Emma felkiáltott. Aidan a szemébe nézett. – Nem okozok fájdalmat, ugye? – Nem, nagyon jó vagy. – Csak jó? – incselkedett a férfi. Emma elvigyorodott. – Nagyszerű, csodálatos, varázslatos. O, istenem, ó, istenem! Aidan felnevetett.
– Igazi okostóni vagy! – Gyorsított a tempón, amitől mindketten nyögdécselni kezdtek. Mikor Emma már majdnem a csúcsra ért, Aidan megragadta a fenekét, felrántotta a másik lábát is a földről, és még mélyebbre beléje hatolt. Emma felszisszent a gyönyörtől, ahogy Aidan nekinyomta a hátát a zuhanyzó falának. – Szoríts meg! – parancsolt a lányra. Emma szorosan köréje fonta a lábait, amitől a férfi még mélyebbre merült. – Ó, istenem, igen – nyögte Emma vállába. Aidan eszeveszetten pumpált. Emma válla égett, ahogy folyamatosan a falnak dörzsölődött, de minden más túl jó volt ahhoz, hogy panaszkodjon. A férfi fülébe lihegett, és a nevét kiáltotta, amikor elélvezett. Ahogy az izmok megfeszültek Aidan körül, ő is a csúcsra ért, keményen nekiszorítva Emmát a falnak. – A francba – mormolta. – A lány felé fordította a fejét, és rávigyorgott. – Igen, átkozottul jó, Ms. Harrison. Emma felnevetett. – Köszönöm, Mr. Fitzgerald. Gondolja, hogy most már le tud tenni? Tele leszek égési sebekkel. Aidan szeme elkerekedett. – Ó, a fenébe, sajnálom. – Semmi baj. Mikor Emma végre megérezte a talajt a talpa alatt, annyira reszketett a lába, hogy attól félt, összecsuklik. Ez a pozitúra nem volt kimondottan ajánlatos fogantatás céljából, így hát tudta, hogy vissza kell feküdnie az ágyba. – Jobb lesz, ha ledőlök egy kicsit. – A srácok kedvéért – vigyorgott rá Aidan. – Igen, a srácok kedvéért. Fogott egy törülközőt, kibotladozott a zuhanyzóból, és betámolygott a szobába. Gyorsan megszárítkozott, aztán elővette a retiküljéből a saját hálóingét, és belebújt. Rápillantott az éjjeliszekrényen álló órára, és látta, hogy elmúlt éjfél. Ásított, és azon tűnődött, hogyan fog reggel felkelni, hogy dolgozni menjen. Felhajtotta a takarót, és bebújt az ágyba. Aidan kilépett a fürdőszobából, csak egy törülköző volt a derekán. Emma zavartan magához szorította a takarót. – Kimerítettelek? – kérdezte Aidan vigyorogva. Emma szégyenlősen elmosolyodott. – Egy kissé – válaszolta. Képtelen volt elfordítani a tekintetét, amikor Aidan ledobta magáról a törülközőt, és felvette az alsónadrágját, összeszorult a szíve, amikor a férfi a nadrágja után nyúlt. – Nem maradsz? Aidan feléje fordult. – Igazából nem terveztem. De te maradhatsz. A szoba ki van fizetve éjszakára. – Ó – motyogta a lány; képtelen volt palástolni a csalódottságát. Magán érezte Aidan izzó tekintetét, aztán meghallotta szaggatott lélegzetvételét. Az ágy benyomódott a súlya alatt, ahogy melléje ült. – Em, tudtad, még mielőtt belevágtunk, hogy miféle férfi vagyok. Nem szoktam... – Nem, minden rendben. – Egy csöppet sem hangzik úgy, hogy rendben lenne. – Egyszerűen csak összezavartál a fehérneművel meg a pezsgővel. így az egész sokkal kevésbé üzleti jellegű lett, és sokkal inkább... – Emma megrázta a fejét. – De már minden világos. Ez mindig csak szex lesz a számodra. Aidan felnyögött, és beletúrt nedves hajába. – Gondolhattam volna, hogy ez történik majd – motyogta.
– Jól vagyok. Rendben? – Aidan szkeptikus tekintete láttán felsóhajtott. – Ez az egész egy szokatlan érzelmi hullámvasút a számomra, és sajnálom. Biztosan utálod a követelőző és érzelmes nőket. Aidan elfintorodott. – Néha igen. Emma szomorúan mosolygott. – Erre magamtól is rájöttem. – Igazából most magamat utálom, amiért hitegettelek. – Frusztrált mordulással ledobta a nadrágját, és lefeküdni készült. Amikor megfogta a takarót, Emma csodálkozva felkapta a fejét. – Mit csinálsz? – Mégis mi a bánatnak látszik? Lefekszem – dörmögte. – De azt hittem... – Mivel a gyermekem anyja leszel, gondolom, ebben az esetben kivételt tehetek. Döbbent kiáltás hagyta el Emma ajkát. Ha valamire, hát sajnálatra nem vágyott a férfitól. Mihelyt Aidan bebújt az ágyba, olyan messzire csúszott tőle, amennyire csak tudott. Sértődötten hátat fordított, tudomást sem véve róla. – Em? – Amikor a lány válaszra sem méltatta, Aidan közelebb kúszott hozzá. – Miért vagy ilyen dühös? Itt maradtam, nem igaz? Emma hátrafordította a fejét, és rábámult. – Nem akarom, hogy kötelességtudatból vagy szánalomból maradj, Aidan. Azt akarom, hogy azért maradj, mert azt szeretnéd. – Basszus. Nem úgy értettem. Azt akartam mondani, hogy azért kell maradnom, mert te más vagy, mint a többiek... különleges. Emma arca ellágyult. – Tényleg? – Igen, tényleg. – Akkor jó. – Akkor kaphatok egy kis takarót? Befagy a seggem. – Természetesen. Nem hagyhatjuk, hogy történjen valami azzal a mesés seggel, nem igaz? – Mindig tiéd az utolsó szó – motyogta Aidan, aztán bebújt a takaró alá. Emma nem tudta visszafojtani az elégedett sóhajt, amikor Aidan nagy meglepetésére a hátához simult.
7. fejezet A széthúzott függönyön keresztül beragyogó napsugarak felmelengették Emma arcát. Arrébb gurult, a karjával eltakarta a szemét. Egy pillanatra el is feledkezett róla, hogy nem a saját puha ágyában fekszik. Aztán fejbe kólintotta felismerés. Egy hatalmas ágyban volt, a Grand Hyatt nászutas lakosztályában. Megfordult, és rájött, hogy Aidan már elment – köszönés nélkül. Szomorúság szorította össze a szívét, de próbálta azzal védeni a férfi viselkedését, hogy már önmagában az is szinte csodának nevezhető, hogy egyáltalán az– éjszakát vele töltötte. Nem várhatta egy ilyen pasastól, hogy felébressze, és búcsúcsókot adjon. Ez teljesen idegen lett volna Aidantől. Emma az órára pillantott, és látta, hogy elmúlt hét. Tudta, ha időben be akar érni a munkahelyére, akkor össze kell kapnia magát. Belebújt az előző este viselt ruhába, miközben azon mérgelődött, miért nem jutott eszébe, hogy magával hozzon egy váltás holmit. Bár harminc felé járt, még soha nem fordult elő vele, hogy egy pillantással bárki megállapíthatta volna róla, mivel töltötte az éjszakát. Hiszen ki visel sifont reggel hétkor? A folyosó szerencsére üres volt, ahogy végigsietett a virágmintás szőnyegen a lift felé. Amikor leért a földszintre, a szállodai személyzeten kívül senki nem lézengett a hallban. Emma felszegett fejjel ment el mellettük. Egészen addig sikerült is fenntartani a méltóságát, míg átadta a parkolójegyet az őrnek. A fiú végignézett rajta, és mindentudó mosolyra húzódtak az arcizmai. – Egy perc, hölgyem. Emma felnyögött magában, és eldöntötte, hogy soha többé nem felejt el tiszta ruhát magával vinni. * Alig lépett be az irodájába, Casey máris ott termett, és bevágta maga mögött az ajtót. – Nem hiszem el, hogy nem hívtál fel! Emma figyelmeztetőn felemelte a kezét. – Még nem ittam meg a kávémat. A helyedben legalább fél óráig visszafognám az inkvizítoraimat. – Hm, valaki ingerlékeny. Nem aludtál eleget az éjszaka? – kérdezte Casey a szemöldökét incselkedőn fel-le mozgatva. – Ami azt illeti, valóban nem. Casey felsikkantott, aztán levetette magát a székbe. – Részleteket, Em! Kétségbeesett szükségem van részletekre! – Akkor viselkedj legjobb barátnőként, és hozz nekem kávét – nyögte Emma. Casey fújt egyet, de felállt. – Rendben. De azt ajánlom, hogy mesélj el minden egyes erotikus részletet, amint visszajövök! Mikor Casey kilépett az ajtón, Emma lepakolta a cuccait, és bekapcsolta a számítógépét. Átnézte, milyen találkozókat beszélt meg aznapra, és a felénél járt, amikor a telefonja felberregett a retiküljében. Elővette, és végignézte az SMS-eket. A szíve a torkába ugrott, mikor meglátta, hogy érkezett egy Aidantől is. Sajnálom, hogy nem köszöntem Olyan békésen aludtál, nem volt szívem felébreszteni. Várom a szerdát. A Nem tehetett róla Emma, hogy arcán ostoba vigyor jelent meg. Aidan mégsem akkora seggfej! Törődött vele annyira, hogy küldjön egy üzenetet.
Az ujjai villámsebesen jártak a billentyűk fölött. Kösz. Tényleg jól aludtam tegnap éjszaka... szóval, a többi dolog után. Én is várom a szerdát. Casey egy bögre forró kávéval a kezében tért vissza, és átnyújtotta Emmának. Ahogy Emma apró hullámokat fújt a sötét folyadék tetején, Casey alsó ajka duzzogva legörbült, – Em, tényleg fáj, hogy nem hívtál fel reggel hazafelé menet. Tudod, hogy egész éjszaka és reggel majd meghaltam, hogy halljak felőled! Az őrületbe kergettem Nate-et az éjjel, mert egyfolytában azon tűnődtem, hogy mit csináltok. Emma olyan sebesen pattant fel a székből, hogy a kávéja kilöttyent a földre. – Te beszámoltál Nate-nek arról, hogy mit tervezünk Aidannel? Casey a szemét forgatta. – Hát persze. Vagy szerinted nem gondolkodna el egy kicsit azon, ha egyszer csak a semmiből teherbe esnél? – De, valószínűleg, igazad van. – Azt hiszem, reggelre már ő is éppen olyan nyugtalan volt, hogy halljon felőled, mint én. De szerintem ő inkább amiatt aggódott, hogy jól vagy-e, nem kötözött-e le Aidan, hogy valami perverz dolgot csináljon veled. Emma csípőre tette a kezét, és dühösen Caseyre nézett. – És mégis mit vártál? Hogy pontról pontra beszámolok neked SMS-ben mindenről, ami történik? – Hát, ez elég érdekes lett volna. Bár nem tudom, hogyan lehet a nyögdécselést és a nyöszörgést szavakkal leírni. – Lehetetlen nőszemély vagy – motyogta Emma, és beleivott a kávéjába. A meleg folyadék végigáramlott a .torkán, szinte érezte, ahogy a koffeint magába szívja a szervezete. – Szóval, milyen volt? Emma lelki szemei előtt, mint egy pornófilm, felvillantak az előző éjszaka történéseinek képei, és önkéntelenül elpirult. – Csodálatos. – Vagyis minden pontosan úgy történt, ahogy elképzelted? Emma bólintott. – Még annál is úgyabbul. Casey minden részletre kíváncsi volt. Annyira előrehajolt a széken, hogy az arca majdnem a padlót érte. – És hányszor élveztél el? – Casey! – kiáltott fel Emma. – Ó, ugyan már, Em! Nate őrült rezidensi munkaideje mellett rajtad keresztül kell élnem – vitatkozott Casey. Melegség öntötte el Emma arcát. – Oké, akkor jó. Négyszer... Nem, várj, ötször. Egyszer a zuhanyzóban is. Casey sötét szeme elkerekedett, és ujjongva tapsolni kezdett. – Em, ez fan-baszottul-tasztikus! – Csak te vagy képes arra, hogy orgazmusoknak tapsolj. – Nem tehetek róla! Annyira boldog vagyok miattad! Álmodozó sóhaj hagyta el Emma ajkát, aztán elárult Caseynek néhány nem túlságosan megbotránkoztató részletet. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Aidan vele maradt éjszakára, Casey a homlokát ráncolta. – Mi a baj? Szerinted nem volt édes? – kérdezte Emma. – De, igen, csak... Emma kétségbeesetten tördelte a kezét.
– Kinyögnéd végre? – Szeretném, ha óvatos lennél, Em. Még csak egyszer feküdtél le vele, és máris túl sokat adsz bele a dologba érzelmileg. – Nem igaz! – tiltakozott Emma. – De bizony, hogy az. Kiakadtál, amikor tegnap éjszaka távozni akart, és beleszédültél, hogy ma reggel SMS-t küldött. Nem szeretném, ha csalódás érne, oké? Emma hátrahajtotta a fejét a szék támlájára, és felsóhajtott. – Igazad van. Túl sok érzelem kavarog bennem. – Kifújt egy kósza tincset az arcából, és Caseyre pillantott. – Miért kell mindennek ilyen nehéznek lennie a számomra? Más nő képes lerúgni a bugyiját, és belevetni magát a vad szexbe, de én, én aztán nem. Nekem muszáj érzelmileg is kötődnöm a szemétládához, aki csak a saját élvezete kedvéért csinál fel. Casey felnevetett. – Ne legyél ilyen szigorú magaddal! Még én is kénytelen vagyok elismerni, hogy a szemétláda, ahogy nevezted, ért a csábítás művészetéhez. A pokolba, én a helyedben talán még kicsit többet is éreznék iránta, miután elvitt vacsorázni, fehérneműt vett ajándékba, és még éjszakára is ott maradt. – Új stratégiára van szükségem. Mostantól ennek tisztán fizikai kapcsolatnak kell maradnia. Bemegyek, elvégzem a feladatomat, és elhúzok a pokolba. – Ez a beszéd!
8. fejezet Amikor szerdán Emma belépett Aidan irodájába, a férfi felnézett a papírmunkából, és magába itta a látványt. A lány tudta, hogy másképpen fest, mint amikor a férfi azon a reggelen ott hagyta – gyakorlatilag meztelenül a takaró alatt, a párnán szétterülő gesztenyebarna hajjal. Most pontosan annak az érett, diplomás nőnek látszott, aki volt, a szűk szürke szoknyában, fekete fodros blúzban, magas sarkú cipőben. A haját laza kontyba fogta. De bármilyen ízlésesen öltözött is fel, a férfi olyan tekintettel méregette, mintha meztelen volna. Menj be, aztán gyorsan kifelé, és ne sérüljön a lelked közben, ismételgette magában. Belenézett Aidan vágytól izzó szemébe, és elpirult. – Szia – köszönt félénken. – Helló! Minek köszönhetem a megtiszteltetést, hogy láthatlak? Mély lélegzet, Em. Meg tudod csinálni. Legföljebb nemet mond... és mélységesen megaláz, amiért ilyesmivel állsz elő a nap kellős közepén. Arról már nem is beszélve, hogy be is panaszolhat szexuális zaklatásért. Emma körbepillantott. – Hm, sok a dolgod? – Nem, éppen két megbeszélés között vagyok. Miért? Emma az ajkába harapott. Nem volt biztos benne, hogy kérhet-e ilyesmit a férfitól. Attól a pillanattól kezdve, hogy elvégezte az ovulációs tesztet a mosdóban, egyfolytában azon járt az esze, hogy micsoda őrültség volt már csak gondolni is arra, hogy ajánlatot tegyen Aidannek a munkahelyükön. Miközben felfelé ment a lifttel, végig őrlődött, telhetetlen ribancnak érezte magát amiatt, hogy egyáltalán felmerült benne egy gyors menet lehetősége. Elhessegette a figyelmeztető belső hangokat. – Nos, tudod, a hőmérsékletem megemelkedett egy kis idővel ezelőtt. Aidan a homlokát ráncolta. – Azért jöttél, hogy szólj, beteg vagy? Emma idegesen felnevetett. – Nem, nem, semmi ilyesmi. Csak... – Mély lélegzetet vett, hogy megnyugtassa táncoló idegeit. Nem sok sikerrel, a térde még mindig remegett. Hiszen arra készült, hogy olyan dolgokról beszéljen, amilyenekről nem szokott. – Tudod, elvégeztem egy tesztet, amelyből kiderül, hogy mikor van a peteérésem, mikor vagyok a leginkább termékeny. És az... most van. Aidan rámeredt; nem pislogott, egy percig még levegőt sem vett, aztán önelégült mosoly áradt szét az arcán. – Ó, szóval dugni jöttél? Emma megrándult. – Muszáj mindig ilyen közönségesnek lenned? Aidan kuncogott. – Sajnálom. Szívesebben neveznéd délutáni élvezetnek? – incselkedett. Szemlátomást élvezte, hogy ez mennyire kínos a lánynak. – Fejezd be, kérlek – mormogta Emma. Összeszedte minden bátorságát, és közelebb lépett az íróasztalhoz. Csodák csodájára reszkető lába mégsem csuklott össze. Ha a férfi ilyen szexőrült seggfejként viselkedik, akkor nem kell aggódnia amiatt, hogy semmit nem érez iránta. Hz az a hitvány alak volt, akire a karácsonyi partiról emlékezett, nem az a férfi, aki összebújt vele a múltkor. Emma rádöbbent, hogy mindig erre kell gondolnia, amikor úgy tűnik, hogy érez valamit a férfi iránt. Minden akaraterejét összeszedve átment az asztal másik oldalára. Aidan kihívó tekintete láttán felsóhajtott.
– Kérlek, nem tudnál úgy viselkedni, mint a múltkor? – És az milyen volt? Emma lehajtotta a fejét. – Nem tudom... de nem ilyen. – Sajnálom, Em. Egyszerűen nem szoktam hozzá, hogy egy darab húsként tekintsenek rám a nap kellős közepén. Emma belenézett Aidan vidám szemébe. – Sajnálom, ha ilyen benyomást keltettem. Szívesebben vártam volna estig. El sem tudod képzelni, milyen nehéz ez nekem. Idejönni, és előállni ezzel a javaslattal halálosan rémisztő és borzalmasan megalázó. De bármennyire is gyűlölöm ezt, szükségem van a segítségedre, hogy teherbe essem. És most van rád szükségem. Aidan mocorogni kezdett a széken, Emma kérése nyilván nem maradt hatástalan. – Be kell vallanom, pokolian izgató, hogy szükséged van rám, Em – mormogta. Az ajtó felé intett. – Zárd be! Emma gyorsan bezárta az ajtót, hogy senki ne zavarhassa meg őket. Mikor visszatért a férfihoz, Aidan megnyomott egy gombot az asztali telefonkészüléken. – Igen, Mr. Fitzgerald? – csendült fel a titkárnőjének a hangja. – Marilyn, legyen szíves, halassza el a háromórás megbeszélésemet. Közbejött valami. – Emmára kacsintott. – Igen, uram. – És, kérem, gondoskodjon róla, hogy senki ne zavarjon a következő harminc percben. – Úgy lesz. Mikor Emma biztos volt benne, hogy Aidan bontotta a vonalat, megcsóválta a fejét. – Fél óra? Valaki nagyon sokat képzel magáról és az állóképességéről. Aidan felnevetett. – Soha ne legyenek kétségeid az állóképességemet illetően. – Hátragurult a székkel, aztán megpördült, hogy szembekerüljön Emmával. Vágy égett a szemében, ahogy összefonta kezét a tarkója mögött. – Oké. A tiéd vagyok, bébi. Nincs más dolgod, mint a magadévá tenni. Emma szeme elkerekedett. – De nem fogsz... – Elharapta a mondat végét, és a tekintete a bőrkanapéra siklott. Aidan lassan rázta a fejét. – Neked van rám szükséged. Nálad van a labda. Megaláztatás és düh rázta meg a lányt. Aidan megnehezítette a dolgát. – Rendben van – vetette oda. Tekintetét a férfiéba fúrva felrántotta a szoknyát a derekáig. Aidan felszisszent, meglátva a csipkés harisnyatartót. – A francba, milyen szed – mormogta. Emma kibújt a bugyijából, aztán kissé lejjebb húzta a szoknyáját, és közelebb lépett. Szívesen lepofozta volna az 'önelégült vigyort Aidan jóképű arcáról. A férfi kék szemében csillogó vidámság elárulta, hogy nagyon is élvezi Emma zavarát. A szükségesnél nagyobb erővel feszítette szét Aidan lábát a térdével. Föléje hajolt, ujjai összezárultak az övcsatján. A férfi merevedése jól látszott az anyag alatt. Gyorsan lehúzta a cipzárt, aztán leereszkedett a férfi ölébe. – Mi az, semmi előjáték? – kérdezte Aidan tréfálkozó hangon. Emma haragosan nézett rá. – Nem az élvezet a cél. Hanem hogy megkapjam, amit akarok – vágott vissza, miközben a keze becsúszott a férfi alsónadrágjába, hogy megragadja a farkát. – Sajnálom, bébi. De ha én nem élvezek el, te nem kapod meg azt, amit akarsz.
Emma a szemét forgatta, aztán bevezette a férfi farkát a combja közé. Ahogy lassan és finoman magába fogadta, Aidan felnyögött, és ajkát a lány nyakára tapasztotta. Mikor már teljesen benn volt, végighúzta a nyelvét a füle tövéig, és az ajka közé szívta a cimpáját. – Hm, valaki nagyon nedves és kész rám, pedig hozzá sem értem. Csak vagyok rád némi hatással, bébi. Emma beletúrt a férfi hajába, és felrántotta a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Mosolyogva válaszolt. – Ne hízelegj magadnak. Ez pusztán biológia. A hormonoktól, nem pedig miattad vagyok ilyen... Aidan szorosan megmarkolta Emma combját, az ujjai a lány húsába vájtak. – Mondd ki! Emma tétovázott, mielőtt azt suttogta: – Nedves. Aidan felmordult, és a nyelvét Emma szájába dugta. A lány gyorsított az iramon, egyre sebesebben mozgott. Aidan keze felcsúszott a csípőjéről a derekára. Kirángatta a szoknyából a blúzt, aztán határozott ujjakkal dolgozni kezdett az apró gyöngygombokon. Emma az ajkába harapott, amikor Aidan keze besiklott a csipkés melltartó alá, és becézni kezdte a mellét. Megcsípte a bimbóját, és Emma képtelen volt visszafojtani a nyögést. Még jobban utálta magát, mikor meglátta Aidan diadalittas mosolyát. A férfi szentül elhatározta, hogy eléri: Emma ne csupán gyereknemzés céljából akarja őt, és a lányt feldühítette, hogy ez sikerült. A haragtól még erőteljesebb lökésekkel lovagolta a férfit, abban a reményben, hogy Aidan így gyorsabban elélvez. De a férfi előre látta, hogy ez a célja. Keményen megragadta Emma popsiját, és a szék szélére csúszott. A lány felsikított, lábát a férfi dereka körét fonta, hogy ne essen le. – Maradj így – szólt rá Aidan. Egyetlen laza mozdulattal talpra állt, amitől Emma még szorosabban ölelte a nyakát. Aidan halk nevetése csiklandozta a lány fülét. – Ne szoríts olyan erősen, bébi! Nem kapok levegőt. – Bocsánat – nyöszörögte a lány. Aidan gyengéden leültette az asztal szélére, aztán a száját az ő ajkára tapasztotta. Éhesen csókolta, miközben a hátára fektette. Emma arrébb húzta a csípőjét, aztán lábával ismét átfogta Aidan derekát, hogy mélyebben magába húzza. – Basszus, Emma – mormogta Aidan, ahogy lökött egyet. Aidan egyenletes ritmusban pumpált, miközben elhúzta Emma ajkáról a száját, és elindult lefelé a nyakán. Most a szája volt ott, ahol az előbb a keze: az egyik bimbóját nyalogatta és szívogatta. Emma lehunyta a szemét. Az elhatározása, hogy nem érez majd semmit, elenyészett, és egyre beljebb nyomta a mellét Aidan szájába. Mikor a férfi áttért a másik mellére, tudta, hogy közel van a csúcshoz. – Aidan – lihegte. Aidan felemelte a fejét a melléről, hogy lássa, ahogyan [elélvez. – Megőrjít ez a látvány – motyogta. Néhányat még lökött, aztán végzett. – Krisztusom! – kiáltotta. Percekig mozdulatlanul feküdtek, miközben a szívverésük lassan csillapodott. Aidan felemelte a fejét, és lustán Emmára vigyorgott. – Mint mindig, most is csodálatos volt. – Igen, tényleg az volt – válaszolta Emma pihegve. – Van rá esély, hogy ma még egyszer emelkedik a hőmérsékleted? – Nem, nem hiszem. – A francba! – Bocs – kuncogott a lány.
Aidan megcsókolta, mielőtt felegyenesedett. Miközben felhúzta a nadrágját, Emma lecsúszott az asztalról. Megigazította a melltartóját, lesimította a blúzát. – Ó, a bugyim! – mormogta, és körülnézett. – Megtaláltam – mondta Aidan, és behajolt az asztal mögé. Alaposan megnézte a rózsaszín rózsabimbókkal díszített csipkés fekete tangát, mielőtt odaadta Emmának. – Milyen kár, hogy nem láttalak benne. – Mindig van egy következő alkalom – jegyezte meg a lány mosolyogva. Aidan felnevetett, és betörte az inget a nadrágjába. Emma felhúzta a bugyiját, aztán megigazította a haját. – Hm, nem bánnád, ha ledőlnék egy kicsit a kanapédon? – A srácok kedvéért? Emma bólintott. – Persze hogy nem. Úgyis indulnom kell a megbeszélésre. – Akkor péntek este találkozunk? Aidan rákacsintott, aztán rácsapott a fenekére. – Igen.
9. fejezet Két héttel később Emma minden erejével azon volt, hogy ne bámuljon már vagy századszorra a naptárán vörössel bekarikázott dátumra. A menstruációja két napot késett – pontosabban két álmatlan éjszakát, hetvenkét órát és ötvenkét percet. Mivel eddig mindig óraműpontossággal indult be a vérzése, most az aggodalomtól rojtosra koptak az idegei. Fizikailag természetesen lehetséges volt, hogy valaki már az első próbálkozásra teherbe esik. De vajon tényleg annyira készen volt a szervezete az anyaságra, és Aidan akkora szexisten volt, hogy azonnal sikert is arattak? Ha a vádlón bekarikázott dátum nem lett volna elég, hogy teljesen kiborítsa, ez a nap egyébként is nyomta a szívét. Nem is értette, miért kellett megjelölnie a naptárban, amikor amúgy sem lenne képes megfeledkezni a fontosságáról. Hiszen beleégett a szívébe és a lelkébe. Ma volt az édesanyja halálának a második évfordulója. A gyötrelem könnyei égették a szemét, mikor Casey bedugta a fejét az ajtón. – Gyere, csibe, elviszlek ebédelni. Emma elmosolyodott. Nem is próbálta leplezni, hogy sírt. Casey pontosan tudta, milyen fontos ez a nap. Tavaly elhalmozta Emmát alkohollal és csokoládéval, aztán vele töltötte az éjszakát, a karjában tartotta, míg ő vigasztalhatatlanul zokogott. – Kedves tőled, de azt sem bánom, ha maradnom kell. – Ugyan milyen barátnő lennék, ha éppen ma hagynálak magadra? – Olyan, aki megérti, hogy érzelmileg mennyire bezárkózom, ha magányos vagyok, és olyankor visszahúzódom a családomtól és a barátaimtól? – kérdezte reménykedve Emma. Casey horkantott. – Ki van zárva. Egy feneketlen Margaritás pohárra van szükséged, némi hizlaló kajára, valamint kalóriától és csokoládétól csöpögő desszertre. Én pedig kéjes örömmel szolgálok neked mindezekkel. Emma tudta, hogy semmi értelme Caseyvel vitatkoznia. Ráadásul tényleg alig várta, hogy kiszabaduljon az irodából, és egy időre elterelje a gondolatait. így hát felállt, és elmosolyodott. – Akkor jó. Ha te fizetsz, kész vagyok enni, inni és felszabadult lenni! – Helyes. A liftben Casey megkérdezte: – Nem bánod, ha Nate csatlakozik hozzánk? – Persze hogy nem bánom. Ezer éve nem láttam. – Akkor már ketten vagyunk. Ah, azt hiszem, hozzá kell szoknom, hogy néha átszaladok a kórházba ebédidőben egy gyors menetre. Emma a szemét forgatta. – Rettenetes nőszemély vagy! Mikor megérkeztek az étterembe, Nate már az egyik bokszban várta őket. Felállt, hogy megölelje Emmát. – Hogy bírod, Emmie Lou? – kérdezte. Emma majdnem elmosolyodott, mikor meghallotta Nate szájából a nagymamája által használt becenevet. Travis imádta ezzel cikizni, és amikor Nate egyszer meghallotta, hogy így szólította, nevetőgörcsöt kapott, és automatikusan átvette az elnevezést. Hál istennek Emma tudta, hogy Nate az édesanyja halálának évfordulójára célzott, és nem a késésben lévő menstruációjára. –Tartom magam. Vannak jobb és rosszabb napok.
Nate bólintott, aztán megpaskolta a hátát. Visszaült a helyére, és Casey megbökdöste Emmát, hogy üljön mellé. Emma tudta, hogy a barátnője nem akarja, hogy egymagában ücsörögjön. – Nem, nem, ti alig látjátok egymást, srácok – tiltakozott. – Jobb lesz így. Ha szemben ülök Nate-tel, bele tudok nézni a szemébe – érvelt Casey. – És legalább nem tud molesztálni az asztal alatt – tette hozzá Nate, és Emmára kacsintott. Emma felvihogott, és becsúszott a férfi mellé. Casey leült velük szemben. Alig vette fel a pincérnő az italrendelést, mikor éles fájdalom hasított Emma alhasába, és a keze összerándult az étlapon. Casey azonnal megérezte az aggodalmát. – Mi a baj? Emma Nate-re pillantott, aztán visszanézett Caseyre, és megrázta a fejét. Nem állt szándékában megvitatni a férfi előtt ilyen női dolgokat – akár rezidens volt, akár nem. S bár Nate nem csupán Casey vőlegénye volt, hanem jó és megbízható barát is, az mégis zavarta volna, hogy ilyen intimitást osszon meg vele. – Ó, semmi. – A fenébe, nem görcsölsz, ugye? Emma érezte, hogy forróság önti el az arcát, és igyekezett elbújni az étlap mögé. – Mondtam, hogy semmi. Casey a szemét forgatta. – Ó, az isten szerelmére, Em! Nate mindent tud a vagináról és a petefészekről, fölösleges úgy tenned, mintha zavarban lennél. – Nem teszek úgy, mintha zavarban lennék... zavarban vagyok – kiáltott fel Emma. Mintha meg sem hallotta volna, Casey Nate felé fordult. – Tudod, ugye, hogy Emma Aidannel kefél, hogy teherbe essen? – A férfi bólintott. – Nos, két napja késik a menstruációja. Emma lehunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak megnyílna alatta a föld, és elnyelné. Nate megköszörülte a torkát, és próbálta oldani a feszültséget. – Ha görcsölsz, az jót is jelenthet. Néha, amikor a petesejt beágyazódik a méh falába, jelentkezhet mérsékelt vagy akár komoly fájdalom is, hasonló a menstruációs görcshöz. Casey Nate-re vigyorgott. – Bébi, olyan szexi vagy, amikor orvosi zsargonnal dobálózol. Emma horkantott, Nate pedig áthajolt az asztalon, és hosszan megcsókolta Caseyt. – Betegek vagytok, gyerekek – jegyezte meg Emma. Mikor abbahagyták a smárolást, Nate-re mosolygott. – De kösz az információt. Remélem, hogy tényleg ez a helyzet. – Én is reménykedem, hogy sikerül. Csodálatos anya leszel, Emmie Lou. Isten a tudója, hogy megérdemelsz egy kis boldogságot – mondta Nate, és megszorította a kezét. – Köszönöm. Nagyon hálás vagyok. – A folytatást félbeszakította a mobil rezgése a retiküljében. Emma az üzenetre pillantott, és elmosolyodott. Nem tudom, beszélő viszonyban vagyunk-e még, de rád gondolok ma. A sajátomon kívül senki nem jelentett nekem olyan sokat, mint az anyukád. Mindig annak szeretett és fogadott el, aki voltam. Ráadásul ő készítette a legjobb csokis sütit, amelyet valaha ettem! Szeretlek, és hiányzol, Emmie Lou! Az üzenet Connortól érkezett. Ráadásul a becenevét használta. Mikor elkezdte bepötyögni a választ, Casey megköszörülte a torkát. Emma felkapta a fejét. – Elnézést, nem hittem... Casey hátraintett Emma válla fölött. Mikor a lány megfordult, meglátta Connort, a kezében egy csokor liliommal – az édesanyja kedvenc virágával. Szemét döntötték a könnyek. Felpattant, és átkarolta Connor nyakát.
– Ó, istenem, el sem hiszem, hogy eljöttél! – Én pedig annak örülök, hogy megölelsz, ahelyett, hogy orrba nyomnál. Emma kuncogva elhúzódott. –Alaposan elrontottam a dolgokat kettőnk között, mi? – Hát, azt hittem, végem, vagy te intézel el, vagy az a pasas... mi is a neve? Annak, aki azt hitte, hogy a fiúd vagyok, és szét akarta rúgni a seggemet. Casey felvihogott. – Aidannek hívják, de azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk Em babája Jövendőbeli Apukájának. Connor hátratántorodott, a szeme elkerekedett. – Azt a fickót kaptad spermadonornak? Emma gyilkos pillantást vetett Caseyre, aztán kirángatta a bokszból. – Nem, nem igazán. – Biccentett Connornak, hogy üljön le. – Azt hiszem, el kell mondanom neked néhány dolgot. Connor magához intette a pincérnőt, mielőtt helyet foglalt. – Szükségem van egy sörre... tudja, mit, hozzon mindjárt egy egész kancsóval!
10. fejezet Az utolsó délutáni megbeszélése végeztével Aidan sietve kilépett a liftből. Új pozíciója miatt a napjai percre pontosan be voltak osztva attól a pillanattól kezdve, hogy belépett az ajtón, egészen addig, amikor elhagyta az épületet. Szerencsére fél óra múlva mehetett végre haza. Megtorpant a titkárnője asztalánál. – Van valami üzenet, Marilyn? Az asszony megrázta a fejét. – De Ms. Harrison az irodájában várja. Aidan farka megrándult Emma neve hallatán. Mikor a lány legutóbb az irodájában járt, észbontó menetet zavartak le. Pokolian remélte, hogy Emma most is ezért jött. – Köszönöm. Várakozással telve megnyalta az ajkát, és belökte az iroda ajtaját. A szex minden reménye azonnal elszállt abban a pillanatban, amikor meglátta Emmát, aki elterült a kanapén, és hisztérikusan zokogott. Aidan torka elszorult a rémülettől, úgy érezte, nem kap levegőt. Gyerekkorától hozzászokott az ilyen jelenetekhez. Négy nővér mellett nőtt fel, nem volt olyan, amit ne látott vagy hallott volna. De ha az ösztrogénvihar lecsapni készült, az apjával együtt általában igyekeztek kitérni az útjából, és kimenekültek a baseballpályára vagy a pizzériába. Lehetett bármilyen sikeres a munkájában, volt valami, amit képtelen volt kezelni: az érzelmeiket szabadjára engedő nőket. Emma felpillantott, és meglátta a küszöbön. A tekintetük találkozott, és a lány még hevesebben zokogott. – Ó, a francba – mormolta Aidan, és beletúrt a hajába. Tétovázott, mielőtt közelebb ment a kanapéhoz. Lenézett a lányra, és közben előre-hátra hintázott a talpán. Végül előhúzta az egyik monogramos zsebkendőjét a zakózsebéből, és odaadta neki. – Emma, mi a baj? – Elkezdődött a menstruációm. Aidan arca grimaszba torzult. – Hm, sajnálom. Van Advil a fiókomban, ha görcsölsz, vagy ilyesmi. Emma kifújta az orrát, és felbámult rá. – Hát nem érted? Menstruálok, vagyis nem vagyok terhes. – Ó – lehelte Aidan; végre megértette, miért borult ki a lány. – És tudom ugyan, hogy elsőre nem szokott sikerülni, de mi van, ha nem tudok teherbe esni? Igen, persze, a nőgyógyászom szerint egészséges és termékeny vagyok, de mi van, ha téved? Aidan már nyitotta a száját, de Emmából ömlött a szó, és a hangja egy oktávval megemelkedett. – Vagy mi van, ha súlyos érzelmi gát alakult ki bennem, ami fizikaivá változott, és lehetetlenné teszi a fogantatást? Mi van, ha elvesztegettem az összes termékeny évemet, és most már meddő és magányos leszek egész életemben? Újra sírni kezdett, rázta a zokogás. Aidan mintha gyökeret eresztett volna, csak ácsorgott, és azon vívódott, ne forduljon-e sarkon és rohanjon ki az ajtón. Mi az ördögöt tegyen ilyen helyzetben? Végül kelletlenül lehuppant a lány mellé a kanapéra. Emma kérdezés nélkül a karjába Bevetette magát. Könnyben ázó arcát a nyakához szorította, miközben a testét rázta a zokogás. Aidan megdermedt; Emma akár egy márványszobornál is kereshetett volna vigasztalást. Aidan megköszörülte a torkát, próbált magához térni.
– Sss, semmi baj. Ne sírj – mormogta a lány hátát paskolva. Emma valószínűleg csak ennyi biztatásra várt, mert szorosan átkarolta a nyakát. Mivel fogalma sem volt, mi mást tehetne, Aidan hagyta, hogy kisírja magát. Úgy tűnt, egy örökkévalóság telt el, mire Emma belefáradt. Szaggatottan kapkodta a levegőt, a teste meg-megremegett. – Most már jól vagy? – kérdezte tétován Aidan. Emma összerándult a hangja hallatán. Hirtelen rémült kifejezés öntötte el az arcát. – Ó, istenem, annyira, de annyira sajnálom! El sem hiszem, hogy felrohantam ide, és így kiborultam! – Semmi baj. – Jaj, de, igen. A francba! Mikor megtudtam... mikor kiderült, hogy nem vagyok terhes, csak arra tudtam gondolni, hogy veled legyek. Még Casey irodáját is messze elkerültem. – Egész testében remegett. – Istenem, annyira szégyellem magam, hogy ilyen elmebeteg módon viselkedtem előtted! – nyögte, és a kezébe temette az arcát. Aidan próbálta enyhíteni a feszültséget. – Tudod, a végén még komplexusaim lesznek. Emma felkapta a fejét. – Mi van? – Azt hiszem, a szíved mélyén az bánt leginkább, hogy ismét le kell feküdnöd velem. Emma kuncogni kezdett. – Dehogy, szó sincs ilyesmiről. Játékosan oldalba bökte a férfit. – Csak nem azt állítod, hogy alábecsülöd a hálószobái képességeidet? Aidan rávigyorgott. – Nem igazán. – Én sem hiszem. – Emma közelebb hajolt, és megpuszilta a férfi arcát. – Nem, Aidan, ebben az egész őrült cselszövésben a legkellemesebb meglepetés a szex volt veled. – Meglepetés? Te aztán még véletlenül sem hízelegsz egy férfi egojának, igaz? – Ne próbálja kicsikarni, hogy hízelegjek a hiúságának, Mr. Fitzgerald. – Emma a két tenyerébe fogta a férfi arcát, a hüvelykujját végighúzta borostás állán. – Ráadásul úgy vélem, elég rendesen megcirógattam az egódat a legutóbbi együttlétünk során. – Aidan szeme elkerekedett, Emma felnevetett. – És alig várom már, hogy amikor hét-tíz nap múlva ismét termékeny periódusomban leszek, ismét egy olyan szexisten ágyában találjam magam, mint te vagy, feltéve, hogy hajlandó leszel rá. – Ó, hajlandó leszek. – Aidan megfogta Emma kezét, és megcsókolta az ujjait. – Most is hajlandó lehetek éppen. Emma megrázta a fejét. – Hét-tíz nap. Aidan felnyögött. mf Imádsz kínozni, igaz? – Sajnálom. ígérem, hogy kárpótollak majd. – Emma szemérmes kis csókot nyomott az ajkára. – Viszont tényleg szeretnék neked köszönetét mondani. A mai kiborulásomnak... nem csak a terhesség volt az oka. – Valóban? – kérdezett vissza Aidan óvatosan. Emma szaggatott lélegzetet vett. – Ma van édesanyám halálának második évfordulója. Az ilyen napok mindig nehezek, de az, hogy ráadásul megtudtam, nem vagyok terhes... dupla csapás volt. Aidan megszorította a kezét. – Sajnálom. Én öt éve veszítettem el az anyámat. A születésnapja, az anyák napja, a halálának az évfordulója – pocsékak.
Emma döbbenten meredt rá, és Aidan maga is meglepődött a szavain. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen személyes dolgot megoszt valaki mással, de volt valami Emmában, ami arra késztette, hogy megnyíljon előtte. – Közel álltatok egymáshoz? – kérdezte Emma halkan. Aidan kényelmetlenül mocorogni kezdett, ahogy, mint egy film, leperegtek a szeme előtt a kellemes emlékek. – Igen. Persze apámhoz még mindig közel állok. De anyám... – Apró mosoly jelent meg a szája szögletében. – Harmincnyolc éves volt, amikor megszülettem. Én voltam a régen várt fiúgyermek, aki továbbviszi a családi nevet, ráadásul kései baba. – Fogadok, hogy teljesen elkényeztetett – csipkelődött Emma. – így igaz. Akárcsak a négy nővérem. – Aidan megcsóválta a fejét. – Jézus, kész csoda, hogy nem lettem meleg ennyi ösztrogénnel körülvéve. Emma felnevetett. – Nem, inkább szoknyavadász lett belőled. – Hé! – tiltakozott Aidan, és a térdével megbökdöste Emmát. – Oké, akkor egy aranyszívű szoknyavadász? – Ez már jobban hangzik. Emma elmosolyodott. – Köszönöm, hogy kisírhattam magam a válladon. – Örülök, hogy segíthettem. Pár percig még mozdulatlanul ültek, egymás szemébe nézve. Végül Emma megköszörülte a torkát, és felállt. – Azt hiszem, ideje hazaindulnom. Ahogy ellépett Aidan mellett, a férfi megragadta a karját – Miért nem jössz haza velem ma este? – Egy pillanatra azt hitte, hogy valaki más szólalt meg. A hangja ismeretlennek tűnt, ráadásul totálisan idegen volt tőle az ilyen javaslat. Ritkán hívott meg magához nőket – mindig hozzájuk vagy hotelba mentek. Csak tartós szexuális partnerek léphették át ezt a határt. De Emma elpuhította érzelmileg, és ez arra kényszerítette, hogy megszegje a saját szabályait. Először vele töltötte az éjszakát, most pedig meghívta a házába. Ha ő meglepődött, hát Emma majd' elájult a meglepetéstől. – M-m-micsoda? – Tudod, hogy ne kelljen egyedül maradnod mindazok után, ami ma történt. – Biztos vagy benne? Aidan bólintott. – Rádobhatok némi sztéket a grillre, vagy főzhetek tésztát, esetleg garnélát. – Tudsz főzni? – kérdezte Emma hitetlenkedve. – Igen, okostojás, tudok főzni. – Lenyűgöztél. Meg sem fordult a fejemben, hogy három területen is kiváló vagy. Úgy értem, kulináris képességekkel rendelkezel, a munkádban te vagy a világmindenség ura, és persze ne feledkezzünk meg a hálószobában megnyilvánuló tehetségedről. Aidan felnevetett: – Teli vagyok meglepetésekkel, bébi. Emma az ajkát harapdálta, és Aidan biztos volt benne, hogy azon vívódik, elfogadja-e az ajánlatát. – Biztos, hogy nem bánnád? – Biztos. Csak együtt lógunk és lazítunk. – Istenien hangzik. – Tíz perc múlva találkozunk odakinn, rendben? Emma bólintott. – Megmondod, hogyan jutok oda, vagy kövesselek? – Mi lenne, ha velem jönnél, aztán visszahoználak az autódért?
– Ó, nem, az túl sok gonddal jár. – Em, jó lesz így. Találkozzunk odalenn tizenöt perc múlva. – Oké, ez remekül hangzik.
11.fejezet Emma lelkében dúlt a vihar, míg leért a lifttel a saját emeletére. Megszeged a magad által felállított összes szabályt, ha hazamész vele! Emlékszel még a „bemegyek, elvégzem a dolgom, kijövök" mantrára? Ennek pokolian nem része, hogy megengedd, főzzön neked és próbáljon megvigasztalni. Ezt még bánni fogod! önmaga legrosszabb ellensége lett. – Elég! – kiáltott fel éppen akkor, mikor megállt a lift. A két várakozó nő fura pillantásokkal méregette. Leszegte a fejét, és határozott léptekkel az irodájába masírozott. Felkapta a táskáját, bevágta, majd bezárta maga mögött az ajtót. Miután leért a földszintre, fel-alá járkált az előtérben. Már éppen arra jutott, hogy megkönnyíti Aidan dolgát, és egyúttal megőrzi a saját józan eszét, mikor a férfi megjelent előtte. – Elnézést, hogy megvárakoztattalak. – Á, dehogy, minden rendben. Követte a férfit az oldalajtón keresztül a parkolóházba. Mikor a távkapcsoló parancsára felvillantak a felnyitható tetejű, szénfekete Mercedes lámpái, halkan füttyentett egyet. – Szép autó, Mr. Fitzgerald. Aidan kuncogni kezdett. – Köszönöm, Miss Harrison. – Lenyűgöz, hogy ilyen stílusosan visz haza. Aidan megcsóválta a fejét. – Már megint nagy a szád. Emma lehajította a táskáját a padlóra, majd becsusszant a bőrülésbe. Amellett, hogy az autó kétszer annyiba került, mint a Hondája, makulátlanul tiszta is volt. Sehol egy morzsa vagy egy porszem, miközben egy kisebb falu jóllakhatott volna azokból a maradékokból, amelyekkel a sietősen bekapott reggelik és vacsorák után tele volt az ő autója. – Nem bánod, ha lehúzom a tetőt? – Dehogy, sőt megkérlek rá. Gyönyörű ma az idő. Aidan megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a tető kezdett visszacsúszni. Mikor kihajtottak a parkolóból, Emma benyúlt a táskájába egy csatért. Feltűzte hosszú haját, behunyta a szemét, és hagyta, hogy simogassa a szellő. – Ne mondd, hogy annyira unalmas vagyok, hogy mindjárt elalszol? Emma vihogott. – Bocs. Csak pihentetem kicsit a szememet. Rövid ideig haladtak az autópályán, aztán Aidan lehajtott egy mellékútra. Egy régebbi, jó hírű negyedben jártak. Emma meglepetten fordult a férfi felé. – Te itt laksz? Aidan halkan felnevetett. – Ez meg mit akar jelenteni? Emma vállat vont. – Nem is tudom. Gondolom, úgy képzeltem, hogy fényes és divatos apartmanházban laksz, egy igazi agglegénylakásban. – Nos, ha tudni szeretnéd az igazat, valóban, ahogy fogalmaztál, egy fényes és divatos apartmanházban éltem a belvárosban. De aztán Angie, a nővérem, aki ingatlanügynök, meggyőzött, hogy a bérleti díj ablakon kidobott pénz, és inkább fektessek ingatlanba. Valahogy rádumált, hogy vegyem meg ezt a házat a másik nővérem, Becky szomszédságában. – Emmára pillantott, és elvigyorodott. – Szerintem leginkább az volt a céljuk, hogy rajtam
tarthassák a szemüket, de nem bánom, mert megéri a rengeteg ingyen kaja. – Balra mutatott, egy hatalmas, kétszintes, gyarmati stílusú épületre, amelyet veranda fogott körbe. – Az Becky háza. – Gyönyörű. – Kösz – válaszolta Aidan, és bekanyarodott a sarkon. – Nagy házra van szüksége, hogy benn tartsa a szörnyeket. – Szörnyeket? – A három unokaöcsémet. Emma felvihogott. – Már értem. Aidan befordult egy kétszintes, fehér oszlopos téglaház felhajtójára. Emma álla leesett, annyira nem illett az épület Aidanhez. Már csak a fehér kerítés és az udvaron heverő játékok hiányoztak, hogy pont úgy nézzen ki, mint egy átlagos külvárosi férj és apa otthona. Miután kiszállt az autóból, és kilépett a garázsból, elkerekedett a szeme a smaragdzöld gyep és a színes virágágyások láttán. – Nahát, ez a te műved? – kérdezte a gyönyörű pázsit felé intve. Aidan horkantott. – Ó, istenem, dehogy. Én képtelen vagyok bármit életben tartani a hűtőbeli penészt kivéve. Az apám zöld tündér. Ráadásul már nyugdíjas, és életcélja, hogy rendben tartsa a gyerekei udvarát. – Ez nagyon kedves tőle. – Emma követte Aidant fel, a veranda lépcsőjén, aztán be a házba. Mikor a riasztóberendezés csipogni kezdett, Aidan beütötte a kódot. Emma igyekezett nem mutatni, mennyire meglepődött, ahogy végigpillantott a tágas nappalin. Padlótól mennyezetig érő ablakokon áradt be a fény, a plafont fagerendák tartották. Annak alapján, amit eleinte gondolt Aidanről, funkcionális, modern, de rideg berendezést várt. Nem kényelmes, kárpitozott székeket, kétszemélyes kanapét vagy antik takarót a díványra terítve. – Belsőépítész tervezte? – kérdezte, miközben követte a férfit a konyhába. – Nem, én rendeztem be az egész házat. Persze a nővéreim segítettek. Fontosnak tartják, hogy elkényeztessenek az otthoni dolgokat. – Aidan megfordult, és figyelte Emma arckifejezését. – Ezek szerint tetszik? – Hogy tetszik-e? Imádom. Sokkal több ez, mint ingatlanbefektetés. Ez egy olyan otthon, amelyre bárki büszke lenne. Mosoly ömlött el Aidan arcán. – Köszönöm. Sokat jelent ez egy hozzád hasonló ember szájából. – Hozzám hasonló? Aidan beletúrt a lány hajába, aztán megmarkolta a tincseket a tarkóján. – Ó, tudod, egy igazi nő szájából – aki értékeli a különbséget az otthon és a ház között. Emma már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egy hangos dobbanás megakadályozta benne. Aidan a szemét forgatta. – Valószínűleg figyelmeztetnem kellett volna téged Beau-ra. – Van lakótársad? Aidan felnevetett. – Feltéve, hogy lakótársnak minősíthető egy harminchat kilós fekete labrador, amelyik kieszik a házamból és az otthonomból, és hangosabban horkol, mint egy medve. – Ó, van egy kutyád! – sikkantotta Emma. Aidan fura arccal méregette. ~ A francba, nem hittem volna, hogy ilyen izgatott leszel az öreg, büdös kutyámtól. Emma elvigyorodott.
--Mert nem tudod, mennyire imádom a kutyákat! Már nagyon régóta szerettem volna egyet, de a munkaidőm kiszámíthatatlan, és attól féltem, hogy szegényke túl sokat lenne egyedül. – Megértem. Én is ezért viszem el hetente párszor Beau-t kutyanapközibe. – Tényleg? – kérdezte Emma, és próbálta elfojtani a mosolyt. Aidan savanyú ábrázattal válaszolt. – Igen, igen, totális anyámasszony katonája vagyok. Emma lábujjhegyre állt, hogy játékosan megborzolhassa Aidan haját. – Ah, szerintem inkább édes, hogy megteszed ezt Beau kedvéért. – Aztán lecsúsztatta a kezét a férfi mellére. – És ez is csak azt bizonyítja, amit én már az elejétől sejtettem: tényleg van szíved. – Örömmel hallom, hogy javul rólam a véleményed. Utálnám, ha a jövendő gyermekünk lelki beteg lenne, mert az anyja szívtelen, szexmániás seggfejnek tartja az apját. Emma arca grimaszba torzult, és elkapta a kezét Aidan mellkasáról, aki maflán nézett le rá. – Nem akartalak elszomorítani a baba emlegetésével. – Minden rendben. Túlságosan érzelgős vagyok ma. Aidan megfogta Emma állát, és biztatóan rámosolygott. – Sikerülni fog, Emma! Lehet, hogy a jövő hónapban vagy talán csak a jövő évben, de teherbe esel. Könny öntötte el a lány szemét. – Köszönöm. – Ha belehalunk is a próbálkozásba, elérjük, hogy sikerüljön. Emma felnevetett. – Valami miatt úgy vélem, hogy élveznéd a szex közbeni halált. Aidan lehunyta a szemét a túljátszott gyönyörtől. – El sem tudok képzelni ennél szebb halált! Ezúttal egy mély, erős vonítás szakította őket félbe az alagsori ajtó felől. – Azt hiszem, jobb lesz, ha kiengedem Beau-t, mielőtt idegösszeomlást kap – jegyezte meg Aidan. Elfordította a nyitógombot, és Beau kirobbant az ajtón. Első mozdulatával ledöntötte Emmát a lábáról, de a lány csak szívélyesen nevetett. – Feküdj, Beau! Nem ugrál! – kiáltott rá Aidan. – Semmi baj – nyugtatta meg a lány, miközben Beau cuppogva végignyalta az arcát. – Csak örül, hogy lát végre valakit. – A kutyakiképző iskola szégyene – motyogta Aidan. – Biztos vagyok benne, hogy ő a legeslegjobb fiú széles e világon! Nem igaz, drágaságom? – gügyögte Emma, és a hangja emelkedett egy oktávot. Beau izgett-mozgott, egy másodpercig sem maradt nyugton, a farka csapkodta Aidan lábát. Az pedig maga volt a kutyamennyország, amikor Emma vakargatni kezdte a füle tövét. Ekkor végre nyugodtan leült, és halkan morgott. – Oké, fiú, ideje kimenni a levegőre. Beau el sem mozdult Emma mellől. Aidan elkeseredetten forgatta a szemét. – Kifelé! Azonnal! Emma megpuszilta a kutya fejét, és talpra állt. – Jobb lesz, ha kimész, mielőtt mindkettőnket bajba sodorsz – mondta, és a hátsó ajtó felé mutatott. Beau vonakodva elindult a konyhán keresztül, karmai kopogtak a parkettán. Aidan kinyitotta az ajtót, és kiengedte a kutyát az udvarra. Megcsóválta a fejét, mikor Beau egy pillangó után vetette magát. – Remek. Máris odavan érted.
– Nem tehetek róla, hogy mindenki, még az állatok is szeretnek – viccelődött Emma. Aidan feléje fordult, és elvigyorodott. – Valaki beképzelt egy kicsit. – Elkerekedett a szeme, mikor meglátta a lány lábát. – Ó, a francba, ne haragudj! Emma lepillantott, és csak ekkor vette észre, hogy Beau karmai hatalmas lyukakat szakítottak a harisnyáján. – Nem nagy ügy. – Adjak valamit, amibe átöltözhetsz? – Az remek lenne, kösz – bólintott a lány. – Gyere velem. Emma elindult Aidan után a folyosón. Nem igazán vonzotta a gondolat, hogy kövesse a férfit a hálószobába, ezért inkább megtorpant a fal előtt, amely tele volt fényképekkel. – Ez mind a családodat ábrázolja? Aidan hátrafordult, és bólintott. – Igen, Angie csinálta nekem, összeszedte az összes képet, aztán elrendezte őket házavató-ajándék gyanánt. – Remek munkát végzett. – Miközben Aidan bement a hálószobába, Emma a képeket nézegette. Aidan a néhai édesanyja kiköpött mása volt. Jó néhány képen szerepeltek a szülei, fiatalabb és idősebb korukban is. – Imádom ezt, amelyik a szüleid ötvenedik házassági évfordulóján készült. Anyukád nagyon szép volt – kiabált be a szobába. – Kösz. – És az apukád is jóképű. – Mondtam, hogy vonzó géneket hozok a családba! Emma égnek emelte a szemét a nagyképű megjegyzésre. – Apukád nagyon kedves és rendes embernek tűnik. Aidan kidugta a fejét az ajtón. – Ez meg mit akar jelenteni? Emma vállat vont. – Nem is tudom. Gondolom, azt képzeltem, hogy a papád olyan, mint Hugh Hefner, és követted a példáját. Aidan felnevetett, aztán átnyújtott egy sötétkék melegítőnadrágot és egy fehér pólót. – Higgy nekem, apám semmiben sem hasonlít Hefre. A szüleim középiskolás korukban szerettek egymásba. Nem hiszem, hogy valaha is lefeküdt volna bárkivel anyun kívül, aki már öt éve meghalt, de apu még mindig alig-alig randizik. – Milyen romantikus! – áradozott Emma. – Igen, de apám magányos. Ha nem valamelyik nővéremet zaklatja, akkor engem hívogat, és próbál bűntudatot kelteni bennem, hogy meglátogassam. Tudom, hogy szeretné, ha lenne vele valaki állandóan, de valahogy képtelen elengedni anyut. Hiába mondogatom neki, hogy lépjen tovább, nem hajlandó rá. Emmát felbőszítette Aidan hangsúlya. – Talán még nem áll rá készen. Talán egy olyan nagy szerelmen, mint amilyen az övék volt, nem olyan könnyű túllépni, mint gondolod – vágott vissza. – Lehetséges. De, Jézusom, nem várhatja el tőlem állandóan, hogy ugrom, amikor csettint. Emma dühösen széttárta a karját, képtelen volt tovább Visszafogni magát. –Jó apa volt gyerekkorodban, vagy nem? – Igen, persze hogy az volt. – Akkor meg nem lenne szabad várnod, hogy felhívjon és könyörögjön, hogy látogasd meg. Neked kellene rendi szeresen felhívnod, ellenőrizned a hogylétét. Meghálálni azt a sok áldozatot, amelyet hozott, míg felnevelt.
– Tudom, de ez... – Higgy nekem, Aidan, amikor azt mondom, nem lesz mindig itt neked. Megtettem édesanyámért mindent, amit lehetett, míg életben volt, de néha még így is elönt a bűntudat. Nem kívánom neked, hogy kísértsen a megbánás. – A francba, Em, elérted, hogy igazi seggfejnek érezzem magam. Ahogy elpárolgott a haragja, Emma hirtelen megbánta, hogy így rátámadt a férfira. Lehajtotta a fejét. – Sajnálom. De csak azért van, mert tudom, hogy valójában jó szíved van. – Akkor, ha hiszel nekem, megígérem, hogy ezentúl jobban figyelek, rendben? Emma félig lehunyt pillái alól felnézett Aidanre, és elmosolyodott. – Oké. A férfi megköszörülte a torkát, és a folyosó vége felé intett. – Átöltözhetsz a fürdőszobában. – Kösz. Azt hiszem, nem ártana megmosni az arcomat a sírógörcs után. Valószínűleg pocsékul nézek ki. – Nem akarsz lezuhanyozni, míg elkészítem a vacsorát? – Arra utalsz ezzel, hogy bűzlöm? kikérdezte a lány vigyorogva. Aidan halkan felnevetett. – Nem, csak úgy gondolom, hogy attól jobban éreznéd magad. Ha akarod, áztathatod magad a jacuzziban is. Emma lehunyta a szemét, és felsóhajtott. – Az mesés lenne. – Akkor gyere! Emma követte a férfit a hálószobába, amelyet tágassá és barátságossá varázsoltak a világoskék falak és a fehér szegély. Visszafojtotta a kuncogást, mikor eszébe jutott, milyennek képzelte Aidan hálószobáját – selyem ágynemű, tükör az ágy fölött, fekete vagy vörös falak. Valójában éppen az ellenkezője volt. Hatalmas baldachinos ágy terpeszkedett a szoba közepén. Leginkább az tűnt fel, hogy milyen tiszta és rendes minden. – Biztos egy vagyon fizetsz a takarítónőnek – csipkelődött. – Nincs takarítónőm. – Te tartasz rendben mindent? – Aha, szeretek takarítani. Emma bepillantott a fürdőszobába. – Úgy látszik, rendmániás vagy. – Lehet, hogy csak egy kicsit anális visszatartó személyiség vagyok abban az értelemben, hogy szeretem a rendet. – Hm. – Ez meg mit akar jelenteni? – kérdezte Aidan csípőre tett kézzel. – Semmit. – Hadd találgassak! Meghallgattál néhány pszichológiai előadást a főiskolán, és a szakemberek azt állítják, hogy a mániákusan tiszta emberek általában így kompenzálják az életükben uralkodó érzelmi káoszt. – Én ezt nem mondtam. Aidan felhorkant. – Nem is volt rá szükség, dr. Phil. Nos, ha végeztél a személyiségem elemzésével, akkor hagyom, hogy fürdőt vegyél. – Ezt értékelem. Emma becsukta az ajtót Aidan mögött, aztán megnyitotta a csapot. Ahogy kibújt a ruháiból, próbálta egyúttal maga mögött hagyni az aznapi stresszt is. Mikor tele lett a kád,
bekapcsolta a sugarakat. Beleült a bugyborékoló vízbe, és elégedetten felsóhajtott. Éppen hátrahajtotta a fejét, amikor kivágódott az ajtó. Felsikított, és a melle elé kapta a karjait. Aidan kuncogni kezdett. – Jézus, Em, semmi ok a pánikra! Már láttam mindent, amid van, nem emlékszel? Forróság öntötte el a lány arcát. – Tudom. Egyszerűen csak megijesztettél. Aidan feltartotta a retiküljét. – Ezt a konyhában hagytad, és gondoltam, esetleg szükséged lehet rá. Emma bólintott. – Köszönöm. Aidan letette a retikült a pultra. – Oké, most már tényleg megyek, és ígérem, hogy békén hagylak. Emma felvihogott, aztán újra hátradőlt, miután az ajtó becsukódott a férfi mögött. Valószínűleg képes lett volna órákig áztatni magát, de amikor a bőr ráncolódni kezdett az ujjai hegyén, és megcsapták az orrát a konyhából áradó csodálatos illatok, rádöbbent, hogy ideje kiszállni a kádból. Megszárítkozott, felvette Aidan ruháit, és a haját lófarokba fogta. Mikor felkapta a táskáját, rezegni kezdett a telefonja. Eddig nem vette észre, hogy kapott egy üzenetet Caseytől. Ebéd óta nem találkoztunk. Remélem, jól vagy. Emma visszafojtotta a kitörni készülő kétségbeesett sírást. Reszkető ujjakkal pötyögte be a választ. Menstruálok. Aidannél vagyok. Holnap hívlak. Caseynek csupán egy másodpercre volt szüksége, hogy válaszoljon. Nagyon-nagyon sajnálom, bébi. Itt vagyok, ha kellek. Szeretlek. Emma nagyon meglepődött Casey reakcióján. Azt várta, hogy a barátnője azonnal tudni akarja majd, mi az ördögöt csinál Aidannél, ahelyett, hogy vele hajtaná le sorra a Margaritákat. De legalább is figyelmezteti, hogy ne töltsön egy percet sem Aidannél, hacsak nem gyártanak gyereket. Mély sóhajjal visszatette a telefont a retiküljébe, aztán elindult kifelé a hálószobán át.
12. fejezet Ahogy a nappaliba ért, meghallotta, hogy Aidan együtt dúdol a konyhában szóló rádióval. Kikukucskált a sarok mögül, és ámulva figyelte a konyhában sürgölődő férfit, Hogyan lehetett ez az Aidan azonos azzal a beképzelt, egoista szoknyavadásszal, aki néha az őrületbe kergette? Olyan volt, mintha két ember osztozott volna egy testen. Aidan észrevette, hogy figyeli, és félszegen rámosolygott, mikor mezítláb besétált a konyhába. Emma beleszippantott a levegőbe. – Valaminek csodálatos az illata! Hálás mosoly ömlött el a férfi arcán. – A garnéla mellett döntöttem. Arra gondoltam, hogy ehetnénk odakinn a patióban, ha nem bánod. Emma bólintott. – Remekül hangzik. Aidan kitárta a hátsó ajtót, és Emma kilépett rajta. Beau azonnal odakocogott hozzá. – Ül! Eszedbe se jusson, öregem! – kiáltott Aidan a kutyára. Beau beletörődően nekidőlt Emma lábának. – Jó fiú – dicsérte meg Emma, és jutalmul megvakarta a füle tövét. Körbepillantott a makulátlanul rendben tartott patióban és a távolabbi udvarrészen, aztán elkerekedett a szeme, mikor meglátta az úszómedencét. – Itt minden olyan gyönyörű! – Köszönöm. Aidan kihúzta Emmának a széket, és a lány leült az asztalhoz. Aidan már szépen megterített, még damasztszalvétákat is tett. Mikor Emma meglátta a garnélával telipakolt tányért, az éhségtől megkordult a gyomra. Aidan is helyet foglalt, és Emma rámosolygott. – Nem tudom eléggé megköszönni a fürdőt és a ruhákat. Egészen új embernek érzem magam. – Nagyon szívesen. Bekapott egy falat tésztát, s mikor felnézett, azt látta, hogy Aidan a mellét bámulja. Zavartan összefonta a karjait, hogy ne látszódjon, mennyire feszül rajta az anyag. Megköszörülte a torkát, és Aidan elkapta a tekintetét. – Aidan Fitzgerald, úgy bámulod a cicimet, mintha kanos tinédzser volnál! A férfi mafla vigyort vágott. – Elég nehéz megállni, amikor majdnem szétreped rajtad a póló. Emma elkeseredetten sóhajtott. – Sajnálom, hogy kinyújtom, mert nem az enyém, és mindenhol pont jó, csak mellben nem. – Lepillantott magára, és megborzongott. – Ah, annyira szeretnék egy mellkisebbítő műtétet! – Jézus, hogy jut eszedbe ilyesmi? Csodálatos a melled. Emma a szemét forgatta. – Ez tipikus férfivélemény. Fogalmad sincs, mennyi baj van vele. Állandóan fáj a hátam, arról nem beszélve, milyen nehéz megfelelő blúzt találni. Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a terhesség alatt még nagyobb lesz. Aidan megnyalta az ajkát. – Tényleg? – Igen, te perverz disznó, megduzzad. Aidan felnevetett.
– Sajnálom, de én abszolúte cicipárti vagyok, ezért ez a kilátás csak felizgat. – Kihez képest cicipárti? Van olyan férfi, aki a popsit vagy a combot szereti a legjobban? Aidan bólintott. – Természetesen az magától értetődik, hogy a popsid és a combod is csodálatos. Emma szája széle szarkasztikus mosolyra húzódott. – Ó, nagyon köszönöm! Már éppen azon aggódtam, hogy undorítóak, és sokkot kaptál, amiért látnod kellett őket. Örülök, hogy legalább emiatt nyugodtan alhatom majd. – A pimaszságot kivételesen elnézem, mert rossz napod volt. Úgyhogy kapsz inkább még egy kis bort – jegyezte meg Aidan. Emma felemelte a poharát. – Köszönöm. Nagyon finom. Miközben Aidan töltött, Emma a medence felé pillantott, amelynek a vizén megcsillantak a lemenő Nap sugarai. – Be kell vallanom, hogy egy kicsit irigylem a medencédet. – Valójában amiatt vettem meg a házat. Ahogy már mondtam, gyerekkoromban az úszás volt a szenvedélyem, és miután elköltöztem otthonról, mindig is szerettem volna magamnak egy medencét. – Aidan belekortyolt a borba, aztán a lányra fordította égő tekintetét.– Neked mi volt a szenvedélyed fiatalabb korodban? – Hm, ez tiszta közhely, de az éneklés. – Emma végighúzta az ujja hegyét a pohár peremén. – Hát, azt hiszem, még mindig ez a szenvedélyem. – Tényleg? Emmát meglepte Aidan lelkes arckifejezése. – Igen, a családom imádta a bluegrasst és a countryt. Gyerekkoromban az öt unokatestvéremből álló zenekarban énekeltem. Fesztiválokon léptünk fel, meg Gary bácsi kocsmájában. – Emma felnevetett. – Azt hiszem, leginkább honky-tónknak nevezhetnénk. Aidan megcsóválta a fejét. – Szinte lehetetlen elképzelni téged egy füstös, durva, ócska lebujban énekelni. – Ó, nem csupán ott énekeltem. Hanem a templomban is. Aidan sokatmondó arccal elvigyorgott. – Ah, szóval templomba járó lány vagy. Ez sok mindent megmagyaráz. Emma abbahagyta a tészta feltekerését a villájára, és éles pillantást vetett a férfira. – Ez meg mit akar jelenteni? – Most már értem, miért viszonyulsz fenntartással ahhoz, hogy lefeküdj velem, és miért nem voltak szexuális partnereid a vőlegényeden kívül. – Erkölcsösnek és hívőnek lenni nem rossz dolog – vetette ellen a lány. – Nem is állítottam, hogy az. Valójában éppen ez tetszik benned a leginkább. Emma felhorkant. – Ezt nem mondhatod komolyan! – Pedig így van. – Aidan átnyúlt az asztal fölött, és megérintette a lány ujjait. – Amíg nem találkoztunk, nem tudtam, hogy az ártatlanság ilyen szexi lehet. Bár elpirult a dicséretre, Emma nem tudta elfojtani az önelégült mosolyt. – Te aztán tudsz hízelegni, igaz? Aidan elrántotta a kezét, és összekulcsolta a karját a mellkasán. – Nem vettem észre, hogy hízelgek. Csak legyezgetni akartam kissé a hiúságodat. Emma elgondolkodva rágcsált egy rákdarabot. – Azt hiszem, ez olyan természetesen jön belőled, hogy már észre sem veszed. Szerintem még kómás állapotban is képes lennél rá. – Ó, valóban? – Igen, az összes nővér elalélna a gyönyörtől, még a férfiak is. Fantasztikus ellátásban lenne részed. Arról már nem is beszélve, hogy összeverekednének azon, ki mosdasson meg.
Aidan hátrakapta a fejét, és kitört belőle a hangos nevetés. Mikor találkozott a tekintetük, kék szemében csillogott a jókedv. – Jézus, Em, nem hiszem, hogy valaha olyan sokat nevettem volna egy nővel, mint veled. – Ezt bóknak vehetem, nemde? – Ó, igen, nagy bóknak. Emma rágcsálni kezdte a villáján lévő falatot, és azon «gondolkodott, fel merje-e tenni azt a kérdést, amely már jó ideje izgatta. – Szóval, voltál már valaha igazán szerelmes? Aidan félrenyelte a rákot. Jó darabig köhögött, majd ivott egy korty bort. – Ez váratlanul jött – jegyezte meg elhaló hangon. – Nem igazán. Csak el akarod kerülni a választ. Aidan frusztráltan felnyögött. Egy darabig a csillogó vizet bámulta, végül megszólalt, – Igen, voltam már szerelmes. Most boldog vagy? – Elégedjem meg ennyivel? – Azt remélted, hogy pikáns részletekkel szolgálok? Emma elvigyorodott. – Talán. – Nos, szerintem ennyi elég volt ma estére. – Aidan megfogta az üres tányérját, és már éppen felkelt volna a székből, mikor Emma feléje nyúlt, és finoman megérintette a karját. Kiolvasta a belső vívódást a férfi tekintetéből, látta, ahogyan összeszorítja, majd elernyeszti az izmokat az állán. Nem tudta eldönteni, hogy őszinte legyen-e vele. Mivel nem akarta megbántani a férfit, Emma megrázta a fejét. – Minden rendben. Nem kell elmondanod. Tapintatlan kérdés volt. – Nem, nem, elárulom neked a dicsőséges részleteket – felelte Aidan, és visszaereszkedett a székbe, Emma elámult. Képtelen volt megállni, hogy ne hajoljon előre; figyelmesen csüngött a férfi minden szaván. Már hallott a szüleiről, most pedig a szerelmi életéről is fog, így lassan összeáll majd az Aidan-puzzle. – Amynek hívták, tizenöt évesek és a középiskolai úszócsapat tagjai voltunk. Vele jártam először, vele tettem szert az első szexuális tapasztalatra, és... – Aidan feszengett ültében. – Ő volt az első lány, akinek összetörtem a szívét. Emma torka összeszorult a lány miatt, akit nem is ismert. – Miért szakítottatok? – Középiskolás korunkban végig együtt jártunk, és próbálkoztunk még a főiskola első évében is, de már nem adtam bele apait-anyait. És főleg nem akartam kötöttséget, így aztán elkezdtem körbenézegetni. – Rajtakapott, hogy megcsalod? Aidan megdörzsölte az arcát. – Basszus, nem hiszem el, hogy ezt elmesélem neked. – Kérlek, fejezd be. – Nem, szakítottam vele, még mielőtt lebuktam volna. Aztán három évvel később összefutottunk egy közös barát esküvőjén, és ismét elkezdtünk randizni. Már egyikünk sem úszott versenyszerűen, befejeztük a főiskolát, és elkezdtük építeni a karrierünket. Miután együtt voltunk újabb egy évig, az volt a logikus... – Hogy eljegyezzétek egymást. Aidan arca grimaszba rándult. – De bármennyire is várta, hogy megkérem a kezét, egyszerűen képtelen voltam rávenni magam. Úgy éreztem, megfulladok már a gondolattól is, hogy egész életemre össze legyek
kötve vele. – Aidan megremegett. – Aztán tettem valami nagyon-nagyon szemét dolgot, és szakított velem. – Mit tettél? – kérdezte Emma lágyan. – Rajtakapott, amikor egy másik nővel voltam. Emma elszörnyedve meredt Aidanre. – Ez... annyira kegyetlen dolog. Aidan tekintete elsötétedett. – Ja, ha esetleg nem hallottad volna még, seggfej vagyok. – De olyan kedves és figyelmes is tudsz lenni! Már önmagában az is bizonyítja ezt, hogy most nem ücsörgők otthon egyedül, hogy kisírjam a szemem egy doboz jégkrém fölött. Ehelyett itt vagyok veled, eszem a vacsorát, amelyet te főztél, és a ruháidat viselem. Mi ez, ha nem igazi részvét? – Szomorúan megcsóválta a fejét. – Mindezek miatt olyan nehéz elképzelni, hogy ilyen durván bántál valakivel, akit szerettél. Aidan vállat vont. – Mint tudjuk, a múltat nem lehet megváltoztatni. De legalább talált valaki mást magának, és nyolc éve boldog házasságban él. – Találkoztál vele? – Nem. Anyu szokott összefutni a misén a férjével és a gyerekeivel. – Aidan mafla vigyort vágott. – Anyu minden alkalommal az orrom alá dörgölte. – Valószínűleg haragudott rád, amiért tönkretettél egy ilyen nagyszerű dolgot. – Valószínűleg. – Aidan kitöltötte a maradék bort a poharába. – És most, hogy hallottad szomorú történetemet, ki vele, mi a helyzet veled? – Már ismered a történetemet. Aidan megrázta a fejét. – Nem a szerelemről beszélek. Hanem arról, amikor összetörted valakinek a szívét. – Az üvegasztalra könyökölt. – Képtelenség, hogy ezzel az arccal és testtel nem zúztad ripityára legalább egy pasas szívét. – Soha nem állítottam, hogy nem történt ilyesmi – tiltakozott Emma. – Aha! Ki vele! – Megközelítőleg sem olyan pikáns történet, mint a tiéd. Aidan önelégülten vigyorgott. – Nem is számítottam rá, erkölcsös kisasszony. Biztos vagyok benne, hogy már azzal összetörtél jó néhány szívet, hogy nem feküdtél le fűvel-fával. Emma összekulcsolta a karját a mellén. – Ha jól tudom, a szíved a derekadtól fölfelé van, nem lefelé. Aidan felnevetett. – Oké, oké. Értem a célzást. Szóval, mi történt? – Rendben. íme, a tömör változat: Steve-nek hívták, tizennyolc évesek voltunk, és szerelmes voltam a legjobb barátjába. – Au, ez nagy szívás lehetett szegény jó Steve számára. – Soha nem állt szándékomban fájdalmat okozni neki, de tizenhat éves koromtól kezdve számomra nem létezett senki más, csak Travis. – Randiztál vele, hogy féltékennyé tedd Travist? – Nem, először azt hittem, hogy Steve segít majd elfelejteni őt. Együtt voltunk az iskolában, a templomban, de Travis úgy tett, mintha csupán barátok lettünk volna. Steve viszont az a fajta srác volt, aki virágot hoz az embernek, és felhívja reggelenként, hogy megkérdezze, hogy s mint van. És tiszteletben tartotta a szexszel kapcsolatos korlátaimat. – Szegény Steve – gúnyolódott Aidan. Emma felnevetett. – Azt nem mondtam, hogy nem volt részem szexuális kielégülésben.
– Csak nem engedted be a macit a málnásba. Emma felhúzta az orrát. – Ha ragaszkodsz hozzá, így is mondhatjuk. Aidan elvigyorodott. – Aztán mi történt? – Bár megvolt benne minden, amit elvártam egy fiútól, nem éreztem iránta semmit. Ez nem volt tisztességes, ezért szakítottam vele. Annyira elkeseredett, hogy rávette Travist, jöjjön el, és beszéljen velem. Emma lehajtotta a fejét, hogy elrejtse az álmodozó mosolyt. – Travis bedübörgött a szobámba, vörös arccal és dühösen, és nekem támadt: hogy a pokolba voltam képes összetörni a legjobb barátja szívét. Mikor már vagy öt perce szónokolt és dühöngött, sikítva közöltem vele, hogy szerelmes vagyok belé. Aidan szeme elkerekedett. – Atyaég! Ez bátor dolog volt. Mit válaszolt? Emma felnevetett. – Azt, hogy ő is szerelmes belém, de nem akart fájdalmat okozni Steve-nek. így aztán vártunk pár hónapig, mielőtt elkezdtünk randizni, és attól kezdve elválaszthatatlanok voltunk egymástól. – És Steve mit szólt hozzá? – Nem örült neki, de talált magának valaki mást. Aidan csak nézte egy darabig Emmát, aztán elvigyorodott. – Most, hogy kiöntöttük egymásnak a lelkünket, azt hiszem, ránk fér még egy kis bor. – Igen, én is azt hiszem.
13. fejezet Mivel Aidan percek múlva sem tért vissza, Emma a keresésére indult. A konyhát üresen találta, de az előtérből hangos vitát hallott. Kikukkantott a sarok mögül, hogy megnézze, kivel beszél Aidan. Három vörösesszőke fiú ácsorgott a hallban fürdőnadrágban, strandcuccokkal felszerelkezve. Lehajtották a fejüket. A legkisebb, aki nem lehetett több ötévesnél, dobbantott, és rosszkedvűen fújtatott. – De, Aidan bácsi, azt mondtad, hogy bármikor átjöhetünk úszni! – Tudom, Georgie, de értsd meg... A legmagasabb megcsóválta a fejét. – Haver, ez nem menő. – Nézzétek, srácok, mondtam, hogy visszajöhettek holnap. – Csak ma este nem jó – győzködte őket Aidan. Emma kilépett a hallba, és megköszörülte a torkát. Négy szempár meredt rá. – Mi folyik itt? – Szóval miatta nem úszhatunk! – kiáltott fel a középső fiú. – O-ó, Aidan bácsinak barátnője van! – jelentette ki Georgie, aztán vihogni kezdett. Aidan frusztráltan felnyögött. – Emma, ők a szörnyek, akiket már említettem: John, Percy és Georgie. Emma közelebb lépett, intett, és ragyogó mosolyt villantott a fiúkra. – Sziasztok, srácok! – Szia – motyogták. Ügy tűnt, mintha Emma megigézte volna őket. Emma el is tűnődött, vajon találkoztak-e már nővel Aidan házában. Félrebiccentett fejjel tanulmányozta a fiúkat. – Hadd találgassak! Csak nem költőkről kaptátok a nedveteket? A legmagasabb a szemét forgatta. –Aha, sajnos a szüléink nagyon odavannak az unalmas, begyöpösödött angol fickókért. Aidan elkeseredetten felnyögött. – Azt akarta mondani, hogy a nővérem és a sógorom is az angol irodalom professzora a Georgiai Állami Egyetemen. A legmagasabb fiúra mutatott. – A nagyszájú tizenhárom éves John Keats. A középső, Percy Shelley tizenegy, George Byron, vagyis Georgie pedig öt. – Visszafordult Emma felé. – Srácok, ő pedig a barátom, Emma Harison. – Örülök, hogy találkoztunk. Szóval, úszni készültetek? – Aha, míg Casanova tönkre nem tett mindent – vágta rá John, miközben haragos tekintettel Aidan felé fordult. Aidan feléje bökött, és felmordult. – Vigyázz a szádra! Emma a szája elé kapta a kezét, úgy nevetett. Mikor visszanyerte az önuralmát, megszólalt: – A nagybátyátok védelmében el kell mondanom, hogy nem tudta előre, milyen rossz napom lesz ma, és társaságra vágyom majd. De egy csöppet sem bánom, ha itt maradtok és úszkáltok, srácok. Aidan meglepetten felvonta a szemöldökét. – Tényleg? – kérdezte, Georgie-val egyszerre, aki azt sikította: – Igazán? – Hát persze. – Akkor jó! – kiáltott fel Percy, aztán elviharzott Emma mellett. John és Georgie a sarkában loholt. Emma felnevetett az izgalmuk láttán, Aidan pedig megcsóválta a fejét. – El sem hiszem, hogy megengedted, hogy maradjanak.
– Fürdeni jöttek, erősen kétlem, hogy zavarnának bennünket. – Bárcsak igazad lenne – motyogta Aidan, aztán kihessegette Emmát az udvarra. Mikor meglátta, hogy Georgie éppen készül beugrani a medencébe a sekélyebb oldalon, Aidan ott termett, és felkapta a gyereket. – Nocsak, nocsak, kisöreg! Ne merészelj beugrani a vízbe karúszó nélkül! – De a karúszó babáknak való! – nyögte a kisfiú, és szabadulni próbált Aidan öleléséből. – Ezt nem akarom még egyszer hallani. – Aidan leültette Georgie-t, és felnyitotta egy barna műanyag láda tetejét. Kivett egy pár Power Ranger mintás karúszót. Felhúzta Georgie karjára. – Az anyukád szétrúgja a seggemet, ha váratlanul megjelenik, és ezek nincsenek rajtad. Georgie dühösen Aidanre bámult, aztán eliramodott, és beleugrott a medencébe. – Aidan bácsi, segítesz a hátúszásban? – kiabált ki Percy a vízből. Aidan Emmára pillantott. – Nem bánod? – Persze hogy nem. Igazság szerint imádlak akció közben látni. Aidan önelégülten elvigyorodott, aztán lehajolt, hogy a lány fülébe suttogjon. – Felvenném a Speedót, ahogy ígértem, de azt hiszem, a srácok halálra rémülnének. Emma kuncogva lökte el magától. – Menj, és vegyél fürdőgatyát, te beképzelt majom! Mikor Aidan eltűnt a házban, John odaúszott Emma közelébe. Felkönyökölt a medence szélére. – Szóval, mióta vagy Aidan bácsi barátnője? Emma próbált nem elpirulni az egyenes kérdés hallatán. – Csak barátok vagyunk. John tekintetéből egyértelmű volt, hogy úgy gondolja, Emma csupán szórakozik vele. – Bárcsak nekem olyan csinos barátaim lennének, mint te – közölte vigyorogva. Emma nem tudta megállni, hogy vihogni ne kezdjen. – Hát, köszönöm, John. Elbűvölő fiatalember vagy, nem igaz? John büszkén kidüllesztette a mellét, és Emma fogadott volna, hogy Aidan éppen ugyanígy nézett ki tizenhárom évesen. – Igen, a lányok is így gondolják. – Hm, úgy tűnik, hogy a hajadon és a szemeden kívül a flörtölési képességeket is örökölted Aidan bácsikádtól. Aidannek persze éppen ebben a pillanatban kellett visszatérnie. Kíváncsi pillantással méregette előbb Emmát, majd Johnt. – Miről beszélgettetek? – Arról, hogy John mennyire hasonlít rád. – Emma huncutul elmosolyodott, és Aidanre kacsintott. – És úgy is viselkedik, mint te. Aidan összekulcsolta a karját meztelen mellkasán. –John, kikezdtél a barátommal? John elsápadt egy kicsit. – Nem, csak beszélgettünk. Hiszen még soha, de soha nem járt nálad lány, és nem hoztál senkit a papához sem. Ezúttal Aidan jött zavarba. – Mindegy. – Beugrott a medencébe, és odaúszott a várakozó Percyhez. Emma figyelte, ahogy Aidan megmutatta Percynek, mit kell csinálnia, aztán segített tökéletesíteni a mozdulatokat. Közben pedig feldobálta a vidám Georgie-t a levegőbe, hogy nagyokat csobbanjon a vízben.
Emma elkeseredetten felsóhajtott, és próbálta lecsendesíteni a szívét, amely izgatottan dobogott a látványra, ahogyan Aidan játszott az unokaöccseivel. Mikor a férfi végre kimászott a medencéből, és elindult feléje, Emma csodálattal bámulta. Aidan a homlokát ráncolta az arckifejezése láttán. – Mi van? – Soha nem hittem volna, hogy gyerekek körében látlak. – Ó, persze, én vagyok a kibaszott apa a Bízd csak az öcskösre című filmből. – Ne becsüld le magad. Valami miatt nem szereted elismerni, hogy mennyire törődsz velük. – Tényleg? Emma bólintott. – Ha annyira gyerekellenes lennél, akkor nem ajánlottad volna fel nekik, hogy eljöhetnek fürdeni, és beengedted volna Georgie-t a vízbe karúszó nélkül. Ráadásul éppen az előbb húsz percet szántál rá, hogy úszóleckéket adj Percynek. Aidan dühös mozdulatokkal dörzsölte a fejét a törülközővel. – Nem tudom, mire akarsz kilyukadni, Em, de soha nem leszek jó apaalapanyag, oké? – Nem lenne szabad ilyen negatívan megítélned magadat – tiltakozott a lány. Mielőtt Aidannek ideje lett volna válaszolni, éles sikítás hangzott fel a medencéből. Georgie evickélt a lépcső felé, és potyogtak a könnyei. Miután kijött a medencéből, Emmához és Aidanhez szaladt. – Lenyomott a víz alá! – panaszolta sírva, és Johnra mutatott. – Egy másodpercig sem tartott. Ne legyél már ilyen anyámasszony katonája! – szólt rá John. – N-n-nem kaptam levegőt! – vágott vissza Georgie. Apró öklével próbálta kidörzsölni a könnyet a szeméből. – Tedd magad túl rajta, öcskös. Nem lesz semmi bajod – szólt közbe Aidan. Georgie ettől csak még kétségbeesettebb sírásra fakadt, Emma pedig elképedve bámult a férfira. – Mi van? – kérdezte Aidan. – Gyere ide, édesem – tárta szét a karját Emma a kisfiú felé. Georgie azonnal az ölébe mászott, és átkarolta a nyakát. – Sss, már nincs semmi baj. – Emma minden dühe John ellen fordult. – Azt hiszem, tartozol az öcsédnek egy bocsánatkéréssel. John elkerekedett szemmel meredt Emmára, aztán a nagybátyjára, de Aidan válaszul csupán vállat vont. – Bocs, Georgie. – Megígéred, hogy többet nem csinálsz ilyet? – kérdezte az öccse, még mindig Emma melléhez bújva. – Igen, megígérem. Emma megnyugtatóan simogatta Georgie hátát. – Látod, minden rendben. Szeretnél visszamenni a medencébe? – Nem. Percy a szemét forgatta John felé, aki erre felvihogott. – Ja, ha egy ilyen lökhárítóhoz bújhatnék, én sem akarnám elengedni! – jegyezte meg John, és Percy egyetértőn bólogatott. Bár halkan beszélt, Emma és Aidan is meghallotta, mit mondott. Emma nagyon igyekezett nem elpirulni, Aidan viszont a medence széléhez lépett. – Rendben, azonnal gyertek kifelé! Ha ilyen tiszteletlenül viselkedtek a barátommal, akkor szépen hazahúzhatjátok a kanos kis seggeteket! – mordult rájuk. John és Percy szeme elkerekedett, de nem feleseltek. Magukba roskadva elindultak a lépcső felé.
–Várj, Aidan, emiatt ne zavard haza őket! Hiszen csak kisfiúk – tiltakozott Emma. Aidan feléje fordult. – Viccelsz velem? – Biztos vagyok benne, hogy nagyon sajnálják, amiért durvák voltak, és készek bocsánatot kérni. – Emma várakozón a fiúkra nézett. – Igaz? – Igen, hölgyem – felelte Percy. John bólintott. – Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyesmit mondtam Emmáról. – Köszönöm. A biztonság kedvéért John Aidan szemébe nézve folytatta: – És bocsánatot kérek, amiért tiszteletlen voltam a barátnőddel... – Aidan gyilkos pillantását látva egy pillanatra elhallgatott, mielőtt befejezte volna a mondatot. – A barátoddal. – Én is – kotyogott közbe Percy. Emma felnézett Aidanre, és elmosolyodott. – Látod, megoldódott a probléma. Georgie felemelte a fejét. – Mit jelent az, hogy kanos? A helyzet annyira abszurd volt, hogy Emma nem tudta megállni nevetés nélkül, különösen, mikor Aidan szeme elkerekedett, és kétségbeesetten nézett rá. – Ezt még nem kell tudnod, és a nagybátyádnak nem is lett volna szabad kiejtenie a száján – magyarázta a kisfiúnak. – Ó, Aidan bácsi, bajban vagy – rázta az ujját a férfi felé a kisfiú. Emma elvigyorodott. – Igen, Aidan bácsi nagyon rossz fiú. Ki kéne mosnunk szappannal a száját, nem? Georgie kuncogott. – De bizony! – Hahó? – hangzott fel egy női hang a házból. – Anyu! – kiáltott fel Georgie. Kihámozta magát Emma karjából, és beszaladt az ajtón. Emma már éppen felállt volna a székből, de Aidan nem hagyta, és a kezébe nyomta a törülközőjét. Mikor tiltakozott volna, a férfi grimaszt vágott, és intett a melle felé. Emma lenézett, és elpirult. Miközben Georgie-t vigasztalta, átázott a fehér pólója, és látni lehetett csipke melltartóját. – Ó, a fenébe! – csattant fel, és kétségbeesetten körbepillantott, merre tűnhetne el. Aidan kinyújtotta felé a kezét. – Gyere, ismerkedj meg Beckyvel. – Viccelsz? Nem állok a nővéred elé, mint egy buta liba a vizespóló-verseny után – sziszegte. – Nincs sok választási lehetőséged. Abban a másodpercben, ahogy megtudja Georgietól, hogy nő van nálam, már rád is veti magát. – Aidan közelebb lépett, és ráterítette a törülközőt Emma vállára. – Csak csinálj úgy, mintha úsztál volna. – Oké – mormogta Emma vonakodva. És ahogyan Aidan jósolta, Becky meg is jelent a küszöbön, kézen fogva Georgie-val. Mikor meglátta Emmát, határozott léptekkel elindult feléjük. Vörösesszőke hajával, átható kék szemével Becky akár Aidan ikertestvérének is elment volna. Megpaskolta Aidan hátát. – Hát, kisöcsém, nem engedtem volna át a fiúkat, ha tudom, hogy társaságod van. – Ö Emma Harrison; egy barát a munkahelyemről. Emma kinyújtotta a kezét, és a legszebb mosolyát villantotta Beckyre. – Örülök, hogy megismerhetlek. – Én is.
Mivel Becky alaposan végigmérte, Emma megköszörülte a torkát. – A fiúk abszolút imádnivalók. Nagyon örülök, hogy találkoztam velük. Becky elvigyorodott. – Köszönöm. Csak remélni merem, hogy rendesen viselkedtek. – Ezután elszánt arccal Aidan felé fordult. – Nem is tudtam, hogy ilyen csinos munkahelyi barátaid vannak. Aidan felhorkant a nővére égyenessége hallatán. – Igen, a cégnél megkövetelik a szépséget. Becky játékosan oldalba bökte. – Nos, nem is zavarunk benneteket tovább. – Kiintette Johnt és Percyt a medencéből. A fiúk vonakodva kimásztak, és nekiálltak megtörülközni. Becky szorosabban belecsavarta Georgie-t a törülközőjébe. – Mit mondunk Aidan bácsinak, amiért megengedte, hogy fürödjünk? – Köszönjük – felelték a fiúk kórusban, mire Aidan és Emma elvigyorodott. Ezután John és Percy nyomatékosan Emmára nézett. – Köszönjük, hogy rábeszélted Aidan bácsit, hogy maradhassunk. .. mindkétszer – mondta John, és halványan elpirult. Emma rámosolygott. – Szívesen. Becky a fiúkról Emmára nézett, aztán sokatmondó arckifejezéssel Aidan felé fordult. – Kellemes estét kívánok nektek. – Köszönjük. Kikísérték Beckyt és a fiúkat a bejárati ajtóhoz. Mihelyt távoztak, Aidan felmordult, megdörzsölte a szemét, és lerogyott egy székre. – Jézus, örülök, hogy elmentek. – Au, én viszont sajnálom. Igazán édes kölykök. Aidan halkan felnevetett. , – Ó, igen, meg kellett volna engednem nekik, hogy itt aludjanak. Biztos vagyok benne, hogy John szívesen megosztotta volna az ágyát veled és a lökhárítóddal. – Felháborodottan csóválta a fejét. – A kis perverz! – Tizenhárom éves. Mit vársz tőle? Kétlem, hogy te az erény mintaképe lettél volna ennyi idős korodban – vágott vissza Emma mosolyogva. – Nem, én is perverz voltam. – Sejtettem. Esküszöm, hogy úgy néz ki, és úgy is viselkedik, mint te. – Emma kuncogott. – Egy újabb Fitzgerald játékos melegít. Csöngeni kezdett Aidan mobiltelefonja, és ahogy lenézett a kijelzőre, grimaszba torzult az arca. – A francba, az indiai iroda. Fel kell vennem. Érezd magad otthon, rendben? – Nem gond – felelte Emma, és megvakarta Beau füle tövét. Mihelyt Aidan kilépett a szobából, Beau felugrott melléje a kanapéra. – Van kedved megnézni velem valami csajos filmet? A kutya megnyalta a kezét. Emma felkapta a távirányítót az asztalról, és elkezdett szörfölni a csatornák között. – Ó – mormogta, mikor meglátta, hogy az egyik kedvence, a Sztárom a párom megy. Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és tovább simogatta Beau fényes fekete szőrét. Egy idő után a szemhéja elnehezedett, és mielőtt még tehetett volna ellene valamit, elbóbiskolt. – Igen, alig várom, hogy találkozzunk a jövő hónapban, Mr. Benwaldi – köszönt el Aidan, aztán bontotta a vonalat. Nagyot sóhajtva felkelt az íróasztal mögül. Nem volt túl lelkes, hogy egy hónapra elhagyja az országot, de ez volt a kinevezésének az egyik feltétele. Természetesen Emmának még nem említette, hogy hamarosan el kell utaznia. Nem tudta,
hogyan fogadja majd a lány, hogy elmegy a babagyártási folyamat kellős közepén. Talán meg tudja majd győzni Emmát, hogy pár napra látogassa meg, ha a következő heti kísérleteik nem járnak sikerrel. Várjunk csak, mit a fenét gondolt? Emma nem a barátnője vagy a felesége. Túlságosan nagy elkötelezettséget jelent arra kérni egy nőt, hogy repüljön át a fél világon, még akkor is, ha ez inkább az ő érdekeit szolgálta, mint a sajátját. – Én vagyok a világ legrosszabb házigazdája. Sajnálom, hogy a beszélgetés ilyen sok időt vett igénybe – mondta, miközben bement a nappaliba. Megtorpant, látva, hogy Emma a kanapén alszik, Beau-val az oldalán. Egy pillanatig nem tudta, mit tegyen. Keltse fel a lányt, és vigye vissza a kocsijához, vagy ajánlja fel neki a vendégszobát? Vagy vigye be a saját ágyába? Hiszen nem ez lenne az első alkalom, hogy együtt alszanak. Beau-t figyelte, és bosszúsan felmordult. Mikor Beau ráemelte álmos tekintetét, Aidan fenyegetően felemelte az ujját, – Átkozottul jól tudod, hogy nem mászhatsz fel a bútorokra! Beau válaszképpen ásított egyet, aztán mélyen belefúrta az orrát Emma oldalába. Aidan a kanapé fölé hajolt, és megsimogatta Emma arcát. – Ébredj fel, Em – súgta. – Hm? – motyogta a lány, de meg se moccant. – Ágyba kell bújnod. – Nem. Túlságosan fáradt vagyok – mormogta. Aidan megsimogatta a karját. – Jobban aludnál az ágyban. Emma válaszképpen horkantott egyet. Aidan égnek emelte a szemét. Naná, hogy ez a lány csak megnehezíti a dolgát! – Oké, rendben van. Akkor majd én ágyba duglak. Az egyik karját a lány térde, a másikat a háta alá csúsztatta. Nagyot nyögve felemelte a kanapéról. Emma félig lehunyt szemhéja alól ránézett. – Most már a fényes páncélos lovagom is vagy? – Ó, igen, nagyszerű lovag vagyok – morogta Aidan. – Miattad megszegem az összes szabályomat. – Hah? Emma szemhéja lecsukódott, és Aidan már azt hitte, hogy újra elaludt. –Túl sok érzést ébresztesz bennem... Csak szexre lenne szabad használnom téged, ahogyan te használsz engem. Aidan mellkasa összeszorult ezekre a szavakra. Tényleg ezt gondolja róla a lány? Bár általában ez volt az igazság, nem örült neki, hogy ezt Emma szájából hallja... legalábbis jelen pillanatban. – Em, nyisd ki a szemed, és nézz rám! Parancsoló hangjára Emma ráemelte zöld szemét. – Soha ne hidd, hogy kihasznállak, rendben? Lehet, hogy szerettem volna lefeküdni veled, azonban soha, de soha nem foglak kihasználni. Emma szorosabban a nyaka köré fonta a karját, ajka Aidan arcát súrolta. – Jó ember vagy Aidan Fitzgerald, hiába próbálod leplezni. – Úgy gondolod? Emma lustán bólogatott. – Nem hittem volna, hogy úgy gondomat viseled majd, ahogyan ma este tetted, különösen, mivel reményed sem volt szexre. Mégis így lett. Aidan a szemét forgatta, aztán gyengéden lefektette a lányt az ágyára. – Ettől igazi úriember vagyok, hah?
– Mhm – mormolta a lány, és kényelmesen elhelyezkedett a takaró alatt. – Örülök, hogy ilyen nagyra tartasz, Em. – Csak ne törd össze a szívem – súgta a lány Emma már egyenletesen szuszogott, mikor Aidan válaszolt. – Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne így legyen.
14.fejezet Tíz nappal az Aidannél töltött éjszaka után Emma kénytelen volt kihajítani az ablakon a szabálykönyvét. Aidan mindennapos SMS-ei, e-mailjei és telefonhívásai nyomán még Casey is kezdte azt hinni, hogy a férfiban mégiscsak van párkapcsolati potenciál. És a vörössel bekarikázott dátum a naptárban arról tanúskodott, hogy ideje megkezdeni a babagyártás második fordulóját. Ezúttal Aidan ragaszkodott hozzá, hogy a házában találkozzanak. Miután a megállapodásuk „ez csupán üzlet" részét már úgyis sutba dobták, nem volt értelme szállodába menniük. Emma hazaszaladt átöltözni, aztán elindult Aidanhez. A férfi egy szál bokszerben és pólóban nyitott ajtót. – Bocs, most jöttem ki a zuhany alól. – Igen, velem is ez a helyzet – válaszolta Emma, aztán követte a férfit a házba. Aidan a válla fölött hátravigyorgott. – Itt is zuhanyozhattál volna, és akkor két legyet üthettünk volna egy csapásra. Emma felnevetett. – Azt hiszem, igazad van. – Nem vagy éhes? – De, egy kicsit. – Rendelhetek kínait. Emma úgy tett, mintha felháborodott volna. – Vagyis ma este nem főztél nekem? Aidan kuncogni kezdett. – Sajnálom, bébi, ma este nem. Ki sem látszom a munkából. – A kinevezés? Aidan bólintott. – Bár a fizetés mesés, kezdem azt kívánni, bárcsak nemet mondtam volna. Beletúrt a fiókba, előhúzott egy étlapot, és odaadta Emmának. – Válaszd ki, mit szeretnél. Ahelyett, hogy az étlapra koncentrált volna, Emma azon töprengett, mi olyan furcsa Aidanen. Hirtelen rádöbbent. – Bokszer? Mióta hordasz te ilyesmit? Aidan nekidőlt a konyhapultnak. – Nos, végeztem egy kis kutatómunkát, és megtudtam, hogy a bokszer jót tesz a heréknek, és ezáltal egészségesebb lesz a sperma. – Értem – felelte Emma, és nagyon próbált nem nyakig elpirulni. – Igen, a cikk szerint úgy tűnik, hogy mozgékonyabbak lesznek tőle a spermiumok, márpedig mi most olimpiai bajnokságot szeretnénk nyerni. Emma szíve zakatolni kezdett, és élesen beszívta a levegőt. – Vagyis azért kezdtél el bokszért hordani, hogy nagyobb legyen az esély a megtermékenyülésre? – Aha. És azt is olvastam, hogy az önmegtartóztatás következtében hatékonyabbak lehetnek a spermiumok. – Ellökte magát a pulttól, és megállt Emma előtt. – Ezért hát visszafogtam a szexuális tevékenységet, hogy ne pocsékoljam el őket. – Ó – mormogta Emma. – Meglepődtél? A lány bólintott. – Azt gondoltam, hogy randizol valakivel vagy...
– Kefélek valakit? – Mikor Emma nem válaszolt, Aidan hátrasimította a haját, és megcirógatta az arcát. – Rajtad kívül nincs senki más a legutóbbi találkozásunk óta. Emma szeme elkerekedett, mikor felfogta a férfi szavait. – Akkor ez nagyon hosszú tíz nap lehetett, mi? Aidan szenvedő arcot vágott. – Őszintén? Mindjárt felrobbanok. Emma felnevetett. – Egyszerűen lenyűgöző, milyen komolyan veszed ezt a dolgot. – Amikor belefogok valamibe, igyekszem jól csinálni, és beleadok mindent. És ebbe beleértendő a felcsinálásod is. Emma játékosan belebokszolt a karjába. – Micsoda elbűvölő alak vagy! Aidan felnevetett. - Akkor lássuk, le tudom-e bűvölni rólad a bugyit most azonnal. – És mi lesz a kajával? – kérdezte Emma. – Legalább megjön az étvágyunk – felelte a férfi. Az étlap kiesett a lány kezéből, és lehullott a padlóra. – Nekem megfelel. Ahogy egymás szemébe néztek, a helyiség megtelt elektromossággal. Hirtelen úgy tűnt, mintha Aidan nem tudná elég gyorsan levetkőztetni. Megragadta Emma ruhájának az alját, felhúzta, aztán lerántotta a fején keresztül. A lány örült, hogy fehérneműt váltott, mikor látta, milyen csodáló szemmel néz végig Aidan a zöld-arany melltartón és bugyin. De nem nézelődött sokáig. Megragadta Emma derekát, és felültette a márványpultra. Kikapcsolta a melltartóját, és félresöpörte az útból, miközben Emma a dereka köré fonta a lábát. Aidan szája mohón tapadt a lányéra, a nyelve éhesen járkált ki-be. Megmarkolta Emma pucér mellét, és úgy gyömöszölte, ahogyan a lány szerette. Emma kéjes nyögéssel jutalmazta az erőfeszítéseit. Aidan keze lecsúszott a melléről a tangára. Lehúzta a ruhadarabot. Aztán szétterpesztette a lány lábát, a térdét a vállára fektette. Amikor a nyelve besiklott forró testébe, Emma hátrakapta a fejét. – Mm, ó, istenem, igen! – Mondd ki a nevemet, bébi! – mormogta Aidan a lába közül. Ahogy a férfi folytatta az édes kínzást, Emma nem sokáig bírt ellenállni a kérésnek. – Igen, Aidan! Ó, igen, ó, igen, Aidan! – Reszkető lába szélesebbre tárult, hogy a férfi könnyebben hozzáférjen a céljához. Emma megkapta a jutalmát: Aidan az ujjaival pumpálta, miközben a nyelve simogatta és kényeztette a szemérmét. Emma megszorította a pult szélét, mikor végigsöpört rajta az orgazmus. Mikor az ujjai helyett Aidan kőkemény farka kezdte bökdösni a bejáratát, felpattant a szemhéja, és hátrarándult. – Nem, ne így! Ne itt! Aidan felvonta a szemöldökét. – Ne mondd nekem, hogy fenntartásaid vannak a konyhapulton űzött szexszel kapcsolatban? Biztosíthatlak, hogy tiszta. Emma érezte, hogy elpirul, p – Nem ez zavar. Aidan beletúrt izzadságtól nedves hajába. – Em, gondolod, hogy képes vagy elfeledkezni most erről? Itt állok kőkemény farokkal, és nem vágyom semmi másra, mint hogy mélyen benned legyek. – De én nem akarom, hogy a gyermekem egy konyhapulton foganjon meg, rendben? Aidan egy pillanatig szótlanul bámulta, majd kirobbant belőle a nevetés. – Ha az emlékezetem nem csal, megdöngettelek az íróasztalomon is a munkahelyemen, miután meglovagoltál a széken.
– De csak mert nem voltál hajlandó elmenni a kanapéig! – vágott vissza a lány. – Nem gondolod, hogy gyerekek fogantak meg már ennél rosszabb helyeken is? Emma mérgesen összefonta a karját. – Nem érdekelnek más emberek gyerekei. Én a sajátomról beszélek. Aidan a szemét forgatta, aztán elvigyorodott. – Emma Harrison, te leszel egyszer a halálom. – Közelebb vonta magához a lányt, de még mielőtt Emma tiltakozhatott volna, megrázta a fejét. – Csak kapaszkodj, hercegné. Beviszlek a hálószobába, rendben? Emma elvigyorodott. – Ígérem, hogy nem fogod megbánni. Ahogy Aidan felemelte a pultról, Emma combja szorosabban kulcsolódott a derekára, a férfi pedig átkarolta a csípőjénél. – Hm, mi jár a fejedben? Emma félrebiccentette a fejét, mintha elgondolkodna. – Mit szólnál hozzá, ha az első menet után nagyon sok orális figyelmet fordítanék az értékes kincseidre? Aidan felnyögött. – Az megér minden egyes kibaszott lépést, amikor a szexi seggedet becipelem az ágyamba. Emma kuncogni kezdett. – Sejtettem, hogy így lesz. – Olyan erőszakos és követelődző vagy, Em. El sem hiszem, hogy engedelmeskedem. – Ez azért van, mert engedelmeskedni akarsz nekem. Ismerd el! Megpuhítottalak a szex terén. Aidan összehúzta a szemét. – Azt akarod mondani, hogy férfiatlan vagyok? – Ugyan, dehogy, te buta! Úgy értettem, hogy nekem köszönhetően másképpen gondolsz a szexre, és másképpen cselekszel, ahogyan te is megváltoztattál engem. Gyengéd, érzéki és figyelmes vagy, ahelyett, hogy csak a saját kielégülésedre koncentrálnál. A jövendőbeli nők hálásak lesznek majd nekem ezért. Aidan nem válaszolt, csupán teketória nélkül ledobta az ágyra. Emma felsikkantott a durvaságon. – Mr. Fitzgerald, ez nem volt úriemberhez méltó – incselkedett. Aidan határozottan megrázta a fejét. – A kis konyhai hisztid miatt túl sokat vártam a kefélésre, Ms. Harrison. Tekintsd ezt figyelmeztetésnek arra nézve, hogy nem leszek többé Mr. Kedves Fickó! Emma nem mondott volna igazat, ha arról próbált volna meggyőzni bárkit, hogy Aidan szavai és a szemében csillogó vágy nem izgatta fel. Aidan a két kezével szétfeszítette a combját, szélesre tárva a lábát. Az arckifejezése olyan volt, mint egy ragadozóé, mikor a lány fölé helyezkedett. Egyetlen határozott lökéssel beléje hatolt. Emma megremegett a férfi erejétől. Aidan önelégülten rávigyorgott. – Úgy látszik, a tested elárulja, hogy mégsem vagy olyan szemérmes. Ezek szerint én is vagyok némi hatással rád. – Ezt én soha nem is tagadtam. Te teszed – lihegte a lány. Aidan folytatta a döfködést, bőrük csattogásának zaja |visszhangzott a szobában, a férfi szinte állati morgásával ; keveredve. Emma tudta, Aidan azért keféli így, hogy bizonyítson magának valamit, ő viszont semmire nem vágyott jobban, mint hogy megértesse vele, megváltozott. Így hát a két tenyerébe fogta Aidan arcát, és ajkát a férfiéra szorította. Aidan egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, mikor Emma bedugta a szájába a nyelvét, és édesen
simogatni kezdte vele az övét. Beletúrt Aidan hajába, belemarkolt a tarkóján lévő tincsekbe. A férfi mély torokhangon felmordult. Emma finoman végigcirógatta Aidan hátát. Nem vájta bele a körmeit a bőrébe, ehelyett finoman simogatni kezdte a hátsóját. Most Aidan teste remegett meg. Emma megmarkolta a fenekét, mélyebben magába vonta, s közben megemelte a csípőjét. – Most pedig lassan és finoman, kérlek! Aidan szemhéja felpattant, szája széle mosolyra húzódott. – Hogyan mondhatnék nemet, amikor ilyen szépen kéred? * Miután befejezték az első menetet, és beváltotta az orális figyelmességre vonatkozó ígéretét is, Emma Aidan könyökhajlatába bújva ébredt. Az arcát a férfi mellkasára szorította, és hallgatta a szívverését. Majdnem visszaaludt, mikor Aidan hangja felriasztotta. – Ébren vagy? – Mhm – mormogta válaszul. – Valamit el kell mondanom neked, de teljesen ébernek kell lenned hozzá, Em. A férfi szavai olyan ébresztő hatásúak voltak, mint egy csésze kávé. Felemelte a fejét, és meglátta Aidan zaklatott arckifejezését. – Miért érzem úgy, hogy bombát készülsz robbantani? Aidan szaggatott lélegzetet vett. – Az új pozícióm miatt Indiába kell utaznom, hogy segítsek beindítani az ottani iroda munkáját. Emma magában megkönnyebbülten felsóhajtott. Milliónyi elkeserítő lehetőség futott át az agyán. A legtöbbjében az szerepelt, hogy a férfi nem akarja folytatni a babaprojektet. – Mennyi ideig leszel távol? – Ez a része nem fog neked tetszeni... két héttől egy hónapig terjedő időre. Emma felszisszent. – De ez azt jelenti, hogy nem leszel itthon, amikor legközelebb... – Lehorgasztotta a fejét. – Szóval, tudod. Aidan végigsimított az arcán a hüvelykujjával. – Lehetséges, hogy mégis. Csak előre nem tudhatom, mennyi időt vesz igénybe a dolog. Emma bólintott. – Rendben van. Megértem. – Biztos? – Nem arról van szó, hogy nyaralni mennél, vagy ilyesmi. Ez a munkád. El kell végezned. Tisztában vagyok vele, hogy van saját életed rajtam és a babaprojektemen kívül. Elmosolyodott. – Ráadásul egyébként sem láncolhatnálak az ágyhoz, hogy kielégítsd az igényeimet. Aidan mellkasa remegett a nevetéstől. – Ó, Em, nem is tudtam, hogy ilyen perverz vagy! Felkönyökölt és lenézett a lányra. – Csak szólj, ha az ágyhoz akarsz bilincselni. Boldogan engedelmeskedem. Emma feltápászkodott, és szétterpesztett lábbal Aidan csípőjére ült. – Szerintem jó így, ahogy van. Aidan végigcirógatta az ujjbegyével Emma combját. – Miért is nem vagyok meglepve? Ha a konyhapultot sértőnek találod megtermékenyítés céljára, akkor nyilvánvalóan szóba sem jöhet semmiféle lekötözés. – Korábban azt mondtad, hogy te sem vagy oda az ilyesmiért. – Így igaz. De a kedvedért kivételt tennék. Emma lehajolt, és végighúzta a nyelve hegyét Aidan nyakán és állán. Mikor már majdnem elért a szájához, elhúzódott.
– Gondolod, hogy rávehetlek még egy menetre? Aidan elvigyorodott. – De még mennyire! Beau ebben a pillanatban felugrott az ágyra, a szájában Emma bugyijával. – Beau! Nem, add ide! – sikított fel a lány, és a kutya szájához kapott. Mihelyt kirántotta a bugyit a fogai közül, a kutya nekinyomta nedves orrát a combjának, és megpróbálta lelökni Aidan öléből. – Beau, te vén erénycsősz! Lefelé! – kiabált Aidan. Emma vihogva visszazuhant az ágyra. Aidan szavai és Beau idétlen viselkedése olyan nevetséges volt, hogy alig kapott levegőt. Beau nyalogatni kezdte az arcát, kénytelen volt ellökdösni magától. – Ne, öreg, fejezd be! – lihegte. – Lefelé! – dörrent a kutyára Aidan, és megpróbálta elkapni a nyakörvét. Mikor Beau végre lenn volt a földön, Emma Aidanhez fordult. – Mi lesz vele, míg te távol vagy? Aidan vállat vont. – Bár utál éjszakára ott maradni, azt hiszem, kénytelen leszek a kutyapanzióban hagyni. Emma lenézett az ágy széle fölött Beau-ra. A kutya olyan szomorúan nézett vissza rá, amilyenre állat egyáltalán képes. – Au, szegény kicsikém! – Visszafordult Aidanhez, és elmosolyodott. – Vigyázhatnék rá én is. Aidan felmordult. – Mi az ördög bírna rá ilyesmire? – Az, hogy imádom, és nem bírom elviselni a gondolatot, hogy két hétig vagy egy hónapig szomorú legyen. – Komolyan beszélsz, ugye? Emma bólintott. – Nem mered rám bízni a kutyádat? Aidan felnevetett. – Dehogynem! És ha tényleg el bírod viselni a szaros seggét hetekig, akkor a tiéd! Emma lenézett a kutyára az ágy széle fölött. – Hallottad ezt, fiú? Velem leszel, míg apuci elutazik Indiába. Beau hálásan megcsóválta a farkát, Aidan pedig hangosan vihogott. – Nem hiszem el, hogy Beau apucijának neveztél! Emma csintalanul rávigyorgott. Végighúzta az ujjait a combján, aztán a markába fogta puha péniszét. – Jobban szeretnéd, ha simán apucinak neveznélek? Aidan várakozóan megnyalta az ajkát. – Ó, igen, ez nagyon jó! – Melyik része? Az, hogy simogatlak, vagy az, hogy apucinak hívlak? – incselkedett Emma. – Mm, mindkettő – válaszolta Aidan. Mihelyt megkeményedett a keze alatt Aidan farka, Emma magába vezette. Aztán levigyorgott a férfira. – Oké, apuci, próbálkozzunk még egyszer azzal a babaprojekttel!
15. fejezet Emma tövig koptatott körmeit rágcsálta. A mosdóban lévő pulton ült, a lábát himbálta. Az egész teste zümmögött az ideges energiától. Mélyeket lélegzett, hogy visszanyerje az önuralmát, de pillanatnyilag semmi más nem segített volna rajta, csak egy vödör Margarita. Caseyre pillantott, aki a kanapén hevert, és le nem vette a szemét a három különböző terhességi tesztcsíkról. – Mennyi ideje tart? – nyüszítette Emma. Casey felnyögött. – Öt kibaszott másodperce kérdezted meg utoljára! Jézus, Em, agyvérzést kapok tőled! – Ne haragudj. Mintha egy örökkévalóság telt volna el, mióta rápisiltem ezekre az átkozott csíkokra. Beleőrülök. Valaki be akart menni a mosdóba, de Casey felpattant, és kitámasztotta az ajtót. – Elnézést, nem működik. Menjen a másikba a folyosó végén. Az illető morgott valamit, de engedelmeskedett. Emma szeme elkerekedett. – Nem hiszem el, hogy a testeddel véded a mosdót a terhességi tesztem kedvéért! – Talán valami ismeretlen liba pisilésének a zaját akarod hallgatni életed legfontosabb pillanatában? Ideges nevetés robbant ki Emmából. – Nem, azt hiszem, nem. De még nem tudjuk, hogy életem legfontosabb pillanata lesz-e vagy sem. Casey elvigyorodott. – Ezúttal egy hete késik a menstruációd, Em. És arról se feledkezz el, hogy Aidan különös gondot fordított a kicsikéire. Szerintem ezúttal minden a siker mellett szól. – Bármennyire is szeretném, hogy így legyen, azt hiszem Aidan egy kissé csalódott lesz, hogy nincs több gyerekcsinálási program. Különösen most, hogy külföldön van, és tartalékolja az energiáját. – Ki mondta, hogy véget kell vetni neki? Emma meglepve felvonta a szemöldökét. – Hiszen a célt elértük... Terhes leszek. – Igen, és ha engeded, hogy továbbra is visszajárjon hozzád, akkor esetleg olyasmit kaphatsz, amire nem számítottál. – És mi lenne az? Casey sokatmondóan elmosolyodott. – Egy férj. A helyiség hirtelen forogni kezdett, és Emma feje nekicsapódott a tükörnek. A homlokára szorította a tenyerét, hogy megállítsa az őrjítő forgást. – Ne is említs nekem ilyesmit, amikor már így is majdnem felrobbanok. – Mikor Casey nem válaszolt, Emma kinyitotta a szemét. – Mi van? – Kezd megváltozni a színük! Emma mély lélegzetet vett, aztán előrehajolt ültében. – ÉS? – Szent isten, az egyiken két csík jelent meg, a másik kettő pedig azt mondja, hogy „igen"! Emma lerogyott a kövezett padlóra, aztán odabotorkált Caseyhez, és megragadta a vállánál fogva. – De... ez azt jelenti, hogy?... – dadogta holtra váltan. Könny csillogott Casey szemében.
– Azt jelenti, hogy terhes vagy! – Biztos vagy benne? Nem lehet, hogy félreértetted a használati útmutatót? – Nem tévedek, a tesztek eredménye pozitív! Emma mozdulatlanná dermedt, miközben a teste kétségbeesetten próbált megbirkózni az érzelmeivel. Reszketni kezdett, nem tudott pislogni, de még lélegzetet venni sem. A Travis és az édesanyja halála óta eltelt fájdalmas évek, amelyek alatt egyfolytában reménykedett, imádkozott, vágyakozott egy gyermekre, most, ebben a pillanatban értek össze. Fizikailag és érzelmileg is elsöprő érzés volt. Terhes... valóban terhes volt. Casey gyengéden megrázta. – Lélegezz, Em, lélegezned kell! Emma hangtalanul zokogott, könny patakzott az arcán. A tenyerét tétován a hasára fektette. – El sem hiszem, hogy valóban megtörténik. – Jó érzés, ha az embernek igaza van – viccelődött Casey, és letörölte a saját könnyeit a kézfejével. Emma arckifejezése aggodalmasra változott. – Mi van, ha a teszt nem jó? Úgy értem, mi van, ha... Casey megrázta a fejét. – Vehetsz akár egy tucat terhességi tesztet is, csak hogy megnyugtasd magad, de ez most tényleg igaz. Emma előkapott egy papírzsebkendőt, és megtörölte a szemét. – Hát nem érted? Annyi csalódás és szomorúság ért már életemben, ezért nehéz felfogni, hogy végre valóban megtörténik valami, amit nagyon szeretnék – Em... – Nem érted, milyen volt ez számomra. Olyan sokszor ébredt bennem remény az igazi boldogságra, hogy aztán meghiúsuljon. Travisszel úgy terveztük, hogy azonnal vállalunk gyereket. Azzal viccelődött, hogy felcsinál, és akkor kénytelenek leszünk összeházasodni, hogy elkerüljük a szégyent. Semmit sem szerettem volna jobban, mint gyermeket szülni neki, de meghalt. Aztán elveszítettem az édesanyámat. – Remegett az ajka. – Rettegek, hogy ez is tönkremegy, Case. – Ne félj! – Casey a karjába vonta Emmát. – Itt vagyok veled, és minden rendben lesz. Eljött végre a te időd, Em. Csak ne veszítsd el a hitedet, és bízz a sikerben! Emma lehunyta a szemét, és hagyta, hogy átjárja a lelkét Casey optimizmusa. – Hinni akarok benne. Nagyon-nagyon akarom. Casey elhúzódott Emmától, hogy megnyugtatóan rámosolyoghasson. – Helyes, jobban is teszed, mert az a valóság. Most pedig nézz bele a tükörbe, és mondd ki hangosan! – Komolyan, Case? – Gyerünk! – Rendben. – Emma rámeredt sápadt, elmázolódott festékcsíkos tükörképére. – Terhes vagyok, és anya leszek. – Ahogy mondod! Szóval, mikor számolsz be apucinak a jó hírről? – Ó, nem is tudom. Bár beszéltünk többször telefonon és Skype-on, mióta elutazott, ezt nem szeretném ilyen személytelenül közölni. Casey pajzán arckifejezése láttán Emma összekulcsolta a karját a mellén. – Tudom, hogy mire gondolsz, és a válasz nem. Nem próbáltuk ki a telefonszexet. – Milyen kiábrándító – duzzogott Casey. – Emma a szemét forgatta. – Mindegy, térjünk vissza az eredeti témához. Azt hiszem, megvárom, míg hazaér. – És az pontosan mikor is lesz?
– Valamikor a jövő héten. – Jó. Addigra elmehetsz a nőgyógyászodhoz, és kétséged sem lehet majd a jó hírt illetően. – Casey kinyitotta Emma előtt a mosdó ajtaját. – Szerintem húzzunk el innen, és ünnepeljük meg a jó hírt valami alkoholmentes itallal és csokoládéval. – Remek terv – egyezett bele vigyorogva Emma. Egy héttel később Emma kilépett a szülész-nőgyógyász rendelőjének várótermébe, ahol Casey és Connor izgatott arccal ücsörgött. Képtelen volt elrejteni a boldog mosolyt. – Igazán, valóban terhes vagyok! Mindketten felpattantak a székből, felkiáltottak, és izgatottan megölelték Emmát. Már kifelé tartottak az autóhoz, amikor a mobil jelzett Emma retiküljében. Előbányászta a készüléket, aztán felsikkantott. A repülőtéren vagyok. Hazamegyek. Akarsz találkozni OMalleysnél hatkor? Gyorsan bepötyögte a választ Aidannek. Persze. Jól hangzik. Ott találkozunk. Az újabb SMS láttán Emma megtorpant, és döbbenten meredt a kijelzőre. A szavak olvastán aggodalom és vágyakozás öntötte el. Jó. Alig várom, hogy végigcsókolhassam és nyalogassam mesés tested minden porcikáját ma éjjel. – Mi a baj, Em? – kérdezte Casey. – Semmi... csak az SMS, amit kaptam. Connor felhorkant. – Csak az SMS, na persze! A szédült arckifejezésed láttán feltételezem, hogy Fitzgerald apucitól jött! – viccelődött Connor. Emma kuncogni kezdett. – Talált. Úton van hazafelé. Connor átkukucskált Emma válla fölött, aztán felszisszent. – A csudába, te lány, alig várja, hogy végignyalogassa minden porcikádat? Em perverz lett! – Hagyd abba! – csattant fel a lány, és elrántotta a telefont. A reakciója láttán Casey és Connor vadul vihogva huppant be az autóba. Emma keresgélni kezdte a kulcsait. Nem tudta, mit válaszoljon Aidan üzenetére. Végül egy sima Találkozunk mellett döntött. Összerándult a gyomra, miközben beindította a motort. Az volt az érzése, hogy nem lesz olyan könnyű elmondani a dolgot Aidannek, mint hitte.
16. fejezet |Aidan alig tudta megállni, hogy boldogan fel ne kiáltson, ahogy a gépe végiggördült a Hartsfield Jackson repülőtér leszállópályáján. Számára tényleg otthon volt a legjobb, türelmetlenül dobolt a lábával, miközben várta, hogy a repülő végre megálljon. Ez a négy hét egy örökkévalóságnak tűnt. Bár a legszívesebben beszerzett volna pár chilis hot dogot és egy karton sört, nagyon komoly tervei voltak a vacsorát és még nagyobbak az éjszakát illetően. Miután elhagyta a gépet, végigkocogott a folyosón, és amilyen hamar csak lehetett, begyűjtötte a csomagjait. Rápillantott az órájára; még negyvenöt perce volt, hogy az O'Malleysbe érjen. Jobban örült volna, ha lett volna ideje átöltözni, lecserélni gyűrött ingét és pantallóját. Csodával határos módon kicsivel hat előtt belépett a bár ajtaján. Jenny arca felragyogott, amikor meglátta. – Szia, idegen! Örülök, hogy újra itt vagy! Aidan elmosolyodott. – Kösz. Jó itthon. El sem tudod képzelni, mennyire hiányzott ez az öreg koszfészek. A sör meg a hamburger egészen más arrafelé. Jenny felnevetett. – Kiürítsek egy nagyobb bokszot a bandád és az üdvözlőbuli számára? – Ah, nem, találkozóm van valakivel. – Valakivel vagy egy nővett | Aidan megköszörülte a torkát. – Egy nővel. Nagyon meglepődött, mikor Jenny erre még szélesebben mosolygott. –Azzal a csinos vörössel, akivel már voltál itt korábban? Aidan eltátotta a száját. – Várjunk csak, ezt miből gondolod? Jenny rávigyorgott. – Mihelyt beléptetek, azonnal megéreztem, hogy van valami köztetek – valami más, mint a többi nővel, akivel láttalak. – De akkor még nem is randiztunk. – Aidan megcsóválta a fejét. – Még most sem randizunk. – Ó, kérlek! – Jenny elutasító mozdulatot tett, aztán felkapott két étlapot. Ugyanahhoz a félreeső részhez vezette a férfit, ahol előzőleg ült Emmával. Ezúttal a hátsó sarokban lévő bokszot adta nekik, ahol senki nem zavarhatta őket. – Nagyon szép pár vagytok – közölte, mielőtt magára hagyta a tátott szájjal bámuló férfit. Aidan frusztrált morgással válaszolt csupán Jenny dicsérő megjegyzésére. Leroskadt a padra, majd elővette a telefonját. Átlapozott néhány e-mailt és SMS-t, aztán felpillantott, és meglátta, hogy Emma belép az ajtón. Felszisszent, és próbálta csillapítani vadul dobogó szívét. Mi az ördög történik vele? Soha nem volt még rá nő ilyen hatással. A távol töltött idő miatt még szebbnek találta a lányt, mint amilyenre emlékezett, de valahogy meg is változott – lágyabb, sebezhetőbb lett. Pokolian izgató volt. Mikor Jenny mondott valamit Emmának, a lány elvigyorodott, és lehajtotta a fejét. Aidan kimeredt szemmel figyelte, ahogy Emma követte Jennyt az asztalukig. A ruhája rásimult a csípőjére, kiemelte az oly ismerős vonalakat. Hosszú gesztenyebarna haja hullámokban omlott a vállára. Aidan összeszorította a fogát, mikor észrevette, hogyan bámulja meg néhány férfi vendég Emmát, miközben elhalad mellettük. Bár nem volt hozzá joga, legszívesebben a képükbe ordította volna, hogy a lány hozzá tartozik. Emma arca felragyogott, mikor találkozott a tekintetük.
– Szia! Aidan felemelkedett, Emma pedig odaszaladt hozzá, és a nyaka köré fonta a karját. A férfi nyitotta a száját, hogy köszönjön, de a lány ajka az övére tapadt. Ahogy Emma elmélyítette a csókot, Aidan szorosan átkarolta a derekát, hogy el ne veszítse a fejét. A pokolba, nagyon hiányzott neki a lány ajka, nyelve, az érzés, ahogyan a testük összesimul. Aidan legnagyobb bánatára egy mögöttük felharsanó fütty hatására Emma hátrarándult. Jenny rájuk vigyorgott, és kacsintott. – Kinek is kellenek a cimborák, ha ilyen üdvözlésben részesül, nem igaz? Emma elvörösödött, de csak nevetett. Félrebiccentett fejjel Aidanre nézett. – Elég, ha egyedül én üdvözöllek a hazatérésed alkalmából? Aidan rávigyorgott. – A pokolba is, pillanatnyilag igen. Jenny átfurakodott mellettük, hogy az asztalhoz férjen, és megteríthessen. – Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha magára hagyom a szerelmespárt. – Kösz, Jenny – felelte Aidan. Felvonta a szemöldökét, mikor Emma melléje huppant, nem pedig vele szemben foglalt helyet. – Ennyire hiányoztam, hm? A lány nevetése megmelengette a szívét.– Igen, tényleg hiányoztál. Aidan belemerült a csillogó zöld szempárba.–Te is hiányoztál nekem. – Sokkal jobban, mintamennyire szeretném bevallani. – Én, vagy a szex? – kérdezte Emma. – Mindkettő – ismerte el Aidan őszintén. Emma kuncogni kezdett. – Azt hittem, csak a szex hiányzott. – Szokás szerint alábecsülöd magad. – Aidan a háttámlára helyezte a karját, és a lány felé fordult, hogy jobban megnézze. – De nem tehetek róla, ha úgy hangzik, mintha csak a szex hiányzott volna, amikor azt mondom neked, hogy kibaszottul pompásan nézel ki ma este. – Oké, nem baj. – Emma elpirult. – És köszönöm. Aidan belefúrta az arcát Emma nyakába, beszippantotta parfümjének finom illatát. Felmordult az édes kíntól. – Ahogy a ruhád kiemeli minden porcikádat, és a hajad hullámokban hullik a válladra, szinte könyörögve azért, hogy beletúrjak, elfeledteti velem a vacsorát, és arra késztet, hogy inkább most azonnal vigyelek haza. Felkapta a fejét, mikor megérezte, hogy Emma megmerevedik. – Mi a baj? – El kell mondanom neked valamit. – Bármit. Mármint azon kívül, hogy nem jössz haza velem ma este. – Terhes vagyok – bökte ki a lány. Minden levegő kipréselődött Aidan tüdejéből, és úgy érezte, mintha ágyékon rúgták volna. – Oké, nem igazán erre számítottam. – Egy hete tudtam meg, de addig nem akartam elmondani neked, míg haza nem érsz. Gondoltam, jobb lesz személyesen. Aidan most már legalább tudta, hogy miért tűnt Emma olyan másnak. A terhesség hatására szabályosan ragyogott a boldogságtól. Hihetetlen büszkeség öntötte el, hogy ő tette ilyen boldoggá a lányt. Őszinte mosolyra húzódott az ajka. – Em, ez csodálatos hír! Annyira örülök! A boldogság könnyei csillogtak Emma szemében. – Ó, Aidan, soha nem fogom tudni meghálálni neked, hogy segítettél valóra váltani az álmomat! – kiáltotta, és a férfi nyaka köré fűzte a karját. Szorosan magához ölelte Aidant. –
Még mindig nem merem elhinni, hogy két hónap próbálkozás után már sikerült is. Tudod te, hogy milyen áldottak és szerencsések vagyunk? Vannak, akik hiába próbálkoznak hosszú hónapokig, akár évekig. – Igen, az valóban rettenetes lett volna – viccelődött a férfi. Emma úgy vihogott, mint egy csitri. – Sajnálom, hogy nem kellett... szóval, tudod, olyan sokat szexelnünk, amennyit szerettél volna. Aidan már a szó hallatán is fészkelődni kezdett. – Ezt én is sajnálom, főleg azért, mert gyakorlatilag szerzetesként éltem az elmúlt hetekben. Elkerekedett Emma szeme. – Azt akarod mondani, hogy megmaradtál a bokszernél, és teljesen visszafogtad magad? – Nos, lehet, hogy egyszer-kétszer segítettem magamon – vallotta be Aidan mafla képpel. – De egész múlt héten megtartóztattam magam, hogy felkészüljek a hazatérésre. Most pedig, ennyi munka után mehet haza behúzott farokkal, elmondhatatlanul frusztráltan. Ma éjjel tényleg nem lesz más, csak ő és a keze. Emma a tenyerébe fogta Aidan arcát. – Ó, szegény kicsikém! Te tényleg megtettél mindent értem ebben az ügyben. Mikor az ujjai végigsimítottak az ajkán, Aidan megragadta a lány kezét. – Kérlek, Em, ne csináld ezt. Túlságosan frusztrált vagyok az ilyen szarsághoz. Csipkelődő, de ugyanakkor édes mosoly ömlött el a lány arcán. – Mondok neked valamit. Mivel a világ legboldogabb nőszemélyévé tettél, azt hiszem, tartozom neked egy-két menettel, hogy mosolyt varázsoljak az arcodra. Azon az éjjelen Aidan már másodszor érezte úgy, mintha ágyékon rúgták volna. – Ezt nem gondolhatod komolyan. Emma összeráncolta a homlokát. – Nem akarod, hogy komolyan gondoljam? – Dehogynem! Legszívesebben lerángatnám rólad a ruhát, letépném a tangát, amelyet szerintem viselsz, és addig kefélnélek itt a bokszban, míg el nem ájulsz. Emma felszisszent, elkerekedett a szeme. – Azt hiszem, ezt igennek vehetem. Aidan elvigyorodott. – Hé, négy hétig voltam távol, bébi! Örülj neki, hogy nem rángatlak be egy gyors menetre a mosdóba. – Mikor erre Emma undorral felhúzta az orrát, Aidan képtelen volt visszatartani a nevetést. – Ne aggódj, Em! Uralkodom magamon. – Megszorította Emma combját a ruha alatt. – Legalábbis, amíg nyilvános helyen vagyunk. Aidan maga is meglepődött, hogy a lány nem lökte el a kezét. Ehelyett csak hívogatóan rámosolygott. – De legalább ehetnénk előtte? – Hát persze. Te most kettő helyett eszel, nem? Emma felhorkant. – Állítólag. De annak alapján, ahogyan újabban falok, azt hihetné az ember, hogy hármas ikreket várok vagy mi. Aidan intett a pincérnek. Miután Emma végigrendelte az egész étlapot, Aidan viccelődve megkérdezte: – Ezt tényleg mind meg fogod enni? Emma bólogatott, miközben a pincér távozott. – De most nem számít, mert, gondolom, később sok kalóriát elégetek majd, igaz? Aidan halkan felnevetett.
– A pokolba, de még mennyire! A vacsora további részében visszafogta magát. Inkább azt figyelte, milyen örömmel beszélt Emma a babáról és a terhességről. Soha nem fordult még elő, hogy a lányból így ömlött a szó, és ennyit mosolygott. Aidan azon csodálkozott, hogy nem fájdult meg tőle Emma arca. Egy pillanatra megfeszült, mikor Emma elmesélte, hogy Casey és Connor is elkísérte az első orvosi vizsgálatra. – Szóval most, hogy nem ő az apa, már odavan azért, hogy gyereket vársz? Emma villája megállt a levegőben, az arca megrándult. – Csak szeretett volna eljönni és segíteni, mivel te nem voltál a városban. – Ez nagyon kedves volt tőle–jegyezte meg Aidan szarkasztikusan. – Ha nem akarod, hogy eljöjjön az első ultrahangos .vizsgálatra, akkor nem hívom el magammal. Aidan maga sem értette, miért zavarta ez az egész. Hiszen végül is nem tervezte, hogy részese legyen a baba életének. .. vagy mégis? Valami ok miatt már maga a gondolat, hogy Connor része az ő babája életének, a birtoklási vágy nehéz takaróját borította rá. Megrázkódott, próbálta elfojtani ezeket az érzéseket. Ráadásul Connor őszinte fickónak tűnt – nyilvánvalóan nem kellett amiatt aggódnia, hogy be akar bújni Emma ágyába. – Aidan, még mindig nem válaszoltál. Belenézett Emma szemébe. – Mi? – Ismét megkérdeztem, azt akarod-e, hogy csak mi ketten legyünk ott az első ultrahangos vizsgálaton? Aidan nagyon nyelt, aztán végre kinyögte a választ. – Ah, igen, persze. A döntését illető minden bizonytalansága elenyészett, mihelyt meglátta a tiszta, gyermeki boldogságot Emma arcán. A tudat, hogy ez az ő műve, megmelengette a lelkét. Ezt az érzést bizony szerette volna gyakrabban átélni. – Remek – jegyezte meg Emma, és rágcsálni kezdte az utolsó darab sült krumplit. Aidan nem tudta megállni a vigyorgást, ahogy végignézett az üres tányéron. – Kérsz desszertet? Emma lebiggyesztette az ajkát a cikizésre. – Nem, egyelőre jóllaktam, kösz. – Akkor eltűnhetnénk végre innen, kérlek, és elindulhatnánk hozzád, még mielőtt a golyóim maradandó károsodást szenvednek? Emma kuncogni kezdett. – Gondolom. Ezer szerencséd, hogy van otthon jégkrém, különben kénytelenek lennénk megállni útközben. Aidan felnyögött, aztán az asztalra hajított néhány bankjegyet. – Szeretsz kínozni, igaz? Emma végighúzta a tenyerét Aidan combján, de megállt, mielőtt a farkához ért volna. Mikor Aidan élesen felszisszent, Emma elhúzta a kezét, és felemelte a poharát. Körbeforgatta a szívószálat, aztán az ajka közé illesztette, és ki-be húzgálta, miközben ivott. – Hm, ez nagyon fincsi! Aidan eltátotta a száját döbbenetében. El sem hitte, hogy a lány ilyesmit tesz. Az édes, ártatlan Emma, a gyermekének az anyja igazi csábító lett. És Aidan ezt bizonyos mértékig nagyon élvezte. Mikor Emma végre ránézett, kirobbant belőle a nevetés. – Sajnálom. Nem tudtam ellenállni. – Csak gondoskodj róla, hogy egész éjjel így viselkedj – mondta Aidan, aztán kituszkolta a lányt a bokszból.
17. fejezet Miután távoztak az O'Malley sből, Aidan követte Emmát hazáig. A lány behajtott a garázsba, kipattant az autóból, és a behajtónál megvárta a férfit. Aidan körbepillantott az udvaron. – Hol van Beau? Emma felnevetett. – Bezártam az agglegénykuckójába az alagsorban, mielőtt elindultam a találkozónkra. Akarod, hogy kiengedjem? Aidan megrázta a fejét, és elindult a járdán. – Nem, várhatok a találkozással, míg legalább egyszer neked nem esem. Emma helytelenítően cicegett. – Szegény Beau! Apucija mindig magára gondol először. Aidan felnevetett, – Jó haver, meg fogja érteni. – Ó, tényleg? – Nyugodt lehetsz, hogy ha egy tüzelő szuka lenne a közelben, ő is inkább a farkával gondolkodna, és nem engem választana. – Szóval ez vagyok neked? Egy tüzelő szuka? – kérdezte Emma megjátszott felháborodással. –Természetesen nem... nos, talán az voltál, mielőtt teherbe estél. Emma megcsóválta a fejét, aztán kinyitotta az ajtót, és kitárta Aidan előtt. Mikor megfordult, hogy becsukja maguk mögött, Aidan mozdult, mint a villám. Elkapta hátulról, megragadta a két kezét, és a faajtónak szorította. Belefúrta az arcát a lány nyakába, átkarolta a derekát, és a popsijához szorította ágaskodó szerszámát. Körözni kezdett a csípőjével, miközben azt nyögte: – Istenem, Em, annyira kívánlak, hogy az már fáj. A férfi vágyától melegség öntötte el Emma ágyékát. Érzelmileg is hiányzott neki Aidan, de a lába között lüktető fajdalommal a teste tudatta, hogy ez fizikailag is igaz volt. Aidan egyik tenyere felsiklott a derekáról, és megmarkolta a mellét. Mikor durván dagasztani kezdte, éppen úgy, ahogyan Emma általában szerette, a lány most nem a gyönyörtől, hanem a fajdalomtól kiáltott fel. A reakciójára Aidan azonnal mozdulatlanná dermedt. Szembefordította magával a lányt, aggodalmasan ráncolta a homlokát. – Sajnálom, Em. Régebben imádtad, mikor ezt csináltam. Emma a tenyerébe fogta a férfi arcát, és a hüvelykujjával simogatni kezdte az állát. – Nem a te hibád. Figyelmeztetnem kellett volna téged, hogy a mellem... – Az ajkába harapott. Vajon hogyan magyarázza meg a férfinak? – Nos, nagyon érzékeny a terhesség miatt. – Érezte, hogy elpirul zavarában. – Ó, már értem! Mikor végre fel mert pillantani Aidan arcába, látta, hogy a férfi kíváncsian vizsgálgatja a mellét, aztán megvakarta az állát. – Mi van? – kérdezte Emma. – Jön már belőle, izé, tej? A lány felnevetett. – Nem, dehogy, szó sincs róla! Bár Aidan a választól szemlátomást megnyugodott, mégsem ért hozzá. Emma lassan megfogta a ruhája alját, és lehúzta fején keresztül. A tekintetét Aidanébe fonta, miközben
hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartóját. Leejtette a padlóra, aztán megfogta a férfi kezét, és a mellére tette. – Csak gyengéden, rendben? – Finoman körözött Aidan kezével a mellén, hogy mutassa, mi esik jól neki. – Mm, ez fincsi! Mikor a bimbói megkeményedtek Aidan becéző ujjai alatt, a férfi kérdőn felvonta a szemöldökét. – Nagyon jó – mormogta a lány. Miközben Aidan folytatta a simogatást, Emma felnyúlt, hogy meglazítsa a férfi nyakkendőjét. Mihelyt azzal végzett, gombolni kezdte az ingét. Miután levette róla, az öv után nyúlt. Nyilván nem volt elég gyors, mert Aidan felengedte a mellét, lehúzta a cipzárját, és lerúgta a nadrágját. Emma elvigyorodott, mikor meglátta a gyűrött bokszert – amelyet csak azért vett fel, hogy segítse a megtermékenyülést. Megfogta Aidan kezét, végigvezette a folyosón a hálószobához. A férfi a szabad kezével megsimogatta Emma hátsóját. Mintha képtelen lett volna távol tartani a lánytól a kezét. Mikor beléptek a hálószobába, Aidan felcsúsztatta a tenyerét Emma hátsójáról a derekára, és magához szorította a lányt. Emma Aidan köré fonta a karját, élvezve a pucér bőrének érintését a mellén. Aidan vadul, kétségbeesetten megcsókolta, és az ágy felé terelte. Emma a mellkasára fektette a tenyerét, és rábökte a matracra. Ám a férfi azonnal felült. Megragadta Emma csípőjét, és közelebb rántotta magához. Percekig élvezettel nyalogatta és szopogatta a lány bimbóit, végigcsókolta a bőrét a melle közötti vágattól a hasáig. Fürge ujjai lehámozták róla a bugyit. Emma védtelennek érezte magát meztelenül az égő tekintet előtt. Mikor a férfi nem csókolta vagy simogatta tovább, a lány lenézett rá. Elakadt a lélegzete, mikor meglátta, hogy a férfi a hasát bámulja. – Mi a baj? – kérdezte. – Semmi – mormogta a férfi. – Csak nem gondoltad, hogy máris meglátszik rajtam? – Nem, persze hogy nem. De a tested máris megváltozott apró dolgokban. Még én is észreveszem. – Finoman végighúzta a keze fejét a lány hasán. Elbűvölt tekintettel követte az ujjait. – Tehát benned van egy rész belőlem, hm? – Igen – felelte a lány csöndesen. Aidan félrebiccentette a fejét, és felmosolygott a lányra. – A fenébe! Csodálatos, ha jobban belegondolok. Emma szíve hevesebben kezdett verni a férfi szavai hallatán. – Tényleg az. Aidan előrehajolt, és pici puha csókokat hintett a hasára, Emmának pedig vége volt. A gyengéd gesztus könnyeket csalt a szemébe. Olyan erősen az ajkába harapott, hogy elfojtsa a zokogást, hogy megérezte a vér fémes ízét. Mikor már úgy érezte, semmi sem menti meg attól, hogy belezuhanjon az érzelmi szakadékba, Aidan végighúzta a nyelvét a csiklóján, miközben az ujjaival beléhatolt. Emma felszisszent, megragadta a férfi fejét, és belemarkolt a hajába. Minden gondolat kirepült a fejéből, semmi más nem számított, csak Aidan nyelvének édes kínzása, ahogy nyalta és szívogatta az ölét. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy hátravesse a fejét, és Aidan nevét kiáltsa, miközben elélvezett. A teste még remegett, mikor a férfi megragadta a derekát, megfordította, és lelökte az ágyra. Emma feje még mindig szédült, de ez kivételesen nem az orgazmus utóhatása volt, hanem a terhesség egyik kellemeden velejárója. Aidan éhes mosollyal az arcán az ágyra szorította. Ám miután ráfeküdt, hirtelen mozdulatlanná dermedt, aztán feltérdelt Emma két lába között. – Mi a baj? – faggatta a lány.
Aidan megvakarta a fejét. – Ah, nem is tudom, hogyan mondjam. Emma felkönyökölt. – Ezt hogy érted? – Szóval, az a helyzet, hogy félek egy kicsit. Emma szemöldöke felszaladt. – Tessék? – Úgy értem, attól félek, hogy valami olyasmit teszek, ami árt a babának. Például megnyomom a hasadat, vagy túl mélyre beléd hatolok. – Ó, már értem – mormogta a lány. Majdnem elnevette magát a helyzet abszurditásán. Nem hitte volna, hogy Aidan félni fog a szextől. – Nos, az orvosom nem említette, hogy tartózkodnom kellene a nemi élettől, szóval, azt hiszem, nem lesz baj. Aidan szemében felcsillant a remény. – Gondolod? Emma képtelen volt tovább visszafojtani a nevetést. – Biztos vagyok benne. – Ó, szóval ez ennyire vicces? Emma bólintott. – Látnod kéne, milyen képet vágsz. Aidan dühösen összekulcsolta a karját. – Nos, bocsáss meg, hogy nem akarok kárt okozni a gyermekünknek. Emma felült, és a két tenyerébe fogta Aidan arcát. – Ne haragudj! Nem kellett volna nevetnem. De, tudod, a legtöbb pár, akár házasok, akár nem, nem mondanak le a szexről a terhesség alatt sem. – Mikor Aidan nyitotta a száját, hogy vitába szálljon vele, Emma az ajkára tette az ujját, hogy elhallgattassa. – De értékelem, hogy aggódsz. Minden egyes alkalommal, amikor együtt voltunk, nagyon vigyáztál, hogy ne csinálj semmit, ami fájdalmat okozna nekem. Biztos vagyok benne, hogy ezután is így lesz. Aidan grimaszt vágott. – Csak... aggódom, mert sok idő telt el. Ha teljesen őszinte akarok lenni, felnőtt életem során ez volt a leghosszabb szexmentes időszak, és félek, hogy nagyon magával ragad majd a hév. – Minden rendben lesz. Bízz bennem, szólok, ha valami nem stimmel. Aidan óvatosan rápillantott, aztán bólintott. –Akkor miért nem szeretkezel velem? Finoman és lassan. Aidan szusszantott. – Megpróbálhatom. Emma képtelen volt elfojtani a kuncogást a férfi határozatlan arckifejezése láttán. – El sem hiszem, hogy Mr. Aidan Fitzgerald, a Fantasztikus Szexisten kételkedik a képességeiben! A csipkelődés hatására Aidan aggodalma egy csapásra eltűnt. – Már megint nagy a szád – jegyezte meg mély, rekedt hangon. – Hm-hm – mormogta a lány, és lehúzta magához Aidan fejét. Kétségbeesetten vágyott forró ajkára. Becsúsztatta a nyelvét Aidan szájába, aki ettől mély torokhangon felnyögött. Emma benyúlt kettejük közé, és marokra fogta Aidan szerszámát. Erőteljes, gyors mozdulatokkal simogatta; érezte, hogy az izmok megfeszülnek Aidan állán. Pár pillanatig még pumpálta a csodás szerszámot. Aidan felmordult, a csípője előre-hátra mozogni kezdett. – Em – mormolta. A lány ekkor magába vezette. Aidan lassan hatolt belé, centiről centire, míg végül teljesen kitöltötte. Emma csak most döbbent rá, mennyire hiányzott neki ez az intim közelség.
Mikor Aidan kihúzódott, Emma felszisszent az ürességtől. Aidan vágytól fűtött tekintete az övébe mélyedt, és Emma elmosolyodott. – Minden rendben. Folytasd, amit csinálsz. – Igyekszem – válaszolta a férfi, miközben újra előrenyomult. Emma megragadta Aidan vállát, és szélesebbre tárta a combját. Aidan tartotta az istenien lassú ritmust. Emma minden lökésnél megemelte a csípőjét. Tökéletes összhangban mozogtak együtt, azonos ütemben lélegeztek. Aidan megfogta Emma kezét, és kettejük közé húzta. – Simogasd magad! – parancsolt a lányra. A kérés hallatán Emma elszégyellte magát. Próbálta elhúzni a kezét, de Aidan megrázta a fejét. – Ha nem vagy hajlandó simogatni magad, akkor simogass engem... simogass bennünket. A szavaira Emma egész testében megremegett. Nem csupán engedett a parancsnak, de az hihetetlenül fel is izgatta. Óvatosan lecsúsztatta a kezét oda, ahol a testük összekapcsolódott; érezte, ahogyan Aidan ki-be mozog. Végighúzta ujjait a férfi farkán, amelyet síkossá tett a vágyuk. Aidan biztatóan felnyögött. – Ez az, bébi. Ó, bassza meg, ez annyira jó! – Egy idő után Emma végül a csiklójára tette a kezét, és elkezdte simogatni, dörzsölni magát. Lehunyta a szemét, hagyta, hogy átjárja az érzés. Szinte túl sok volt – ahogy Aidan mozgott benne és a saját simogató keze. Nem kellett hozzá sok idő, hogy elélvezzen. – Aidan! Ó, Aidan! – sikította. – Ó, bassza meg, Em, nem hiszem, hogy sokáig bírom – nyögte Aidan összeszorított foggal, Emma a férfi szájára tapasztotta az ajkát, és vadul, szenvedélyesen csókolta, miközben Aidan egész teste megremegett, és beléélvezett. Rázuhant, ahogy szokott, betakarta a testével. – Ó, a kénköves pokolba! – átkozódott. Riadt szemmel meredt a lányra. – Krisztusom, ugye nem nyomtalak agyon? Emma a szemét forgatta. – Aidan, abbahagynád végre az aggodalmaskodást? Jól vagyok. – Biztos? Emma rávigyorgott. – Talán kész vagyok a desszertre! Aidan felhorkant. – Azt hittem, az volt a kibaszottul vad desszert, amit most csináltunk! – Hm, nos, valóban nagyon-nagyon forró volt, de én inkább valami hidegre és édesre vágyom. – Aidan kérdő arckifejezése láttán kuncogni kezdett. – Bár az is nagyon édes volt, amit az előbb csináltunk. – Hadd találgassak! Majd elepedsz egy kis jégkrémért? Emma bólogatott. – Akkor hadd legyek igazi úriember, idehozom neked. – Ó-ó, szex után fagyi... milyen romantikus! – csipkelődött Emma. – És már megint nagy a szád – mondta Aidan, miközben kimászott az ágyból, és elindult a konyha felé. – Még szerencse, hogy mindjárt tele lesz jégkrémmel, igaz? Aidan visszakacsintott a válla fölött. – Jobb ötletem is van, hogy mit tömjünk a szádba. Emma hozzávágott egy párnát. – Menj, és hozd azt a fagyit, és majd meglátom, visszaengedjelek-e az ágyba. – Ó, vissza fogsz engedni. Sőt fogadok, hogy még könyörögni is fogsz érte. Miközben kivonult a szobából, Emma önkéntelenül megremegett a gondolatra, hogy mi vár rá még az éjszaka.
18. fejezet Emma az alvás és az ébrenlét határán lebegett, mikor érezte, hogy valami nedves mozog felfelé a pucér hátán és a nyakán. A szemhéja abban a pillanatban felpattant, ahogy megérezte Aidan reggeli erekcióját a hátsójának nyomódni. Hátrapillantott rá a válla fölött. – Neked is jó reggelt! Vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy mindkettőtöknek? – kérdezte viccelődve. Aidan belekuncogott a fülébe. – Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Nem tehetek róla, felizgultam attól, hogy egy tüzes, meztelen istennő mellett ébredtem. – Azt hiszed, hogy egy kis hízelgés elég, és hagyom, hogy ismét kiéld rajtam a vágyaidat? – Pokolian bízom benne, hogy igen. – Hm, azt hittem, múlt éjszaka megkaptad a vigaszdíjat. Nem emlékszem, hogy a reggel is része lett volna a megállapodásnak. – Vagyis incselkedni akarsz, és megjátszod, hogy milyen nehéz elcsábítani, hm? – Aidan lecsúsztatta kezét Emma hasán, a lába közé. A lány felszisszent. – Ezt igennek vehetem? – kérdezte, miközben az ujjai gyorsabban kezdtek mozogni. – Hát, az biztos, hogy nem „nem" – mormogta Emma, és hátrahajtotta a fejét Aidan vállára. Már majdnem eljutott az orgazmusig, mikor elkapta az ismerős reggeli hányinger. – Ne, ne, állj! – kiáltotta. Aidan meglepődve nézett le rá. – Mi a baj? – Én... – Emma a szája elé kapta a kezét, és azon imádkozott, hogy ne hányjon a férfi előtt. Átmászott Aidanen, és kirohant a fürdőszobába. Éppen csak eljutott a vécéig, mikor a gyomra összerándult. Megragadta a csésze szélét, és vadul öklendezni kezdett. A gyomra újra és újra megemelkedett. Kimerültén térdre rogyott. Mikor felnézett, látta, hogy Aidan az ajtóban állt. Felvette az alsónadrágját, és Emma észrevette, hogy ez a kis jelenet sikeresen elintézte a férfi libidóját. – Reggeli hányinger? – Mhm – nyögte Emma. – Hozhatok neked valamit? – Nem, én... – Emma gyomra ismét felfordult. A karjába temette az arcát, nem mert Aidanre nézni. Szégyellte, hogy a férfi így látta. Nem vette le a szemét a csempéről, miközben azt mondta: – Jól vagyok. Tényleg. Feküdj vissza. Aidan szó nélkül kiment a fürdőszobából. Emma nem hibáztatta miatta. El tudta képzelni, hogy a terhességnek ez a taszító aspektusa csak újabb érv, ami eltávolítja a férfit. Mit akarna egy ilyen nőszemélytől, mikor megkaphat bárkit, akit csak akar? Az arcát az ülőkére szorította, és érezte, hogy ismét emelkedik a gyomra. Magában azért könyörgött, hogy legyen végre jobban. Ekkor Aidan jelent meg az ajtóban. Emma felpillantott, és látta, hogy a férfi egy pohár vizet és egy csomag sós kekszet tart a kezében. Döbbenten rámeredt, mire Aidan maflán elvigyorodott. – Gondoltam, ez esetleg segít. Nem menekült el. Ehelyett keresett valamit, amitől Emma jobban lesz. A kedves gesztustól a lány érzelmei ringlispílként kavarogtak.
– Köszönöm – suttogta. Ahelyett, hogy letette volna a poharat és a kekszet a pultra, és kirohant volna, Aidan fogott egy kéztörlőt, és hideg vízzel megnedvesítette. Lekuporodott Emma mellé, és a tenyerébe fogta az arcát. – Aidan, nem kell... – tiltakozott a lány. – Sss, engedd, hogy gondoskodjam rólad. – Gyengéden megtörölgette az arcát és a homlokát. A gesztus megmelengette a lány szívét, szerelem öntötte el a férfi iránt. Ha eddig kétségei voltak az érzelmeit illetően, most egy csapásra eltűntek. Lehunyta a szemét, hogy Aidan ne lássa a könnyeit. – Jólesik? Emma képtelen volt megszólalni, csak bólintott. – Sajnálom, hogy hánytál – nyögte ki. Emma szemhéja felpattant. – Nem a te hibád. Aidan rávigyorgott. – Hát, valamilyen szinten igen, mivel én csináltalak fel. Emma bágyadtan elmosolyodott. – De én kértelek meg rá. Ha valakié, hát az én hibám. – Végig ilyen rossz volt? Emma bólintott. – Minden reggel... néha délutánonként is. – Megremegett. – És bizonyos szagoktól, r’ Aidan a kezében lévő törülközővel játszadozott. – Bárcsak segíthetnék. Olyan tehetetlennek érzem magam, amikor szenvedni ládák. Emma szíve ismét összeszorult a szavai hallatán. –Az is elég, hogy itt vagy... és vigasztalsz. – Aidan arcához emelte a kezét. – Olyan jó a szíved, és annyi szeretetre vagy képes. Csodálatos apa leszel. Aidan hitetlenkedve ránézett – a mellkasa sebesen hullámzott. Emma szinte látta, ahogyan a szeme láttára bezáródott érzelmileg. Megrázta a fejét. – Azt hiszem, túl sokat képzelsz rólam. Ráadásul igazi Igazember lennék, ha magadra hagynálak, mikor rosszul vagy. – Aidan felállt, és a pultra hajította a törülközőt. Emma az ajkába harapott. Rádöbbent, hogy valószínűleg ez a legtöbb, amit kaphat a férfitól – éppen annyi gondoskodást és aggodalmat, ami megnyugtatja a lelkiismeretét. De soha nem lesz elég ahhoz, hogy megszeresse őt, vagy kötelezettséget vállaljon. El kellett fogadnia a tényt, hogy óvnia kell a szívét. Csak fizikai értelemben adhatja magát a férfinak – bár kétségbeesetten remélte, hogy a testi közelség talán érzelmeket ébreszt Aidanben. Így hát vett egy mély lélegzetet, és felállt. – Lezuhanyozom. Aidan meglepetten megpördült. – Elég jól érzed már magad? – A hányinger nem tart sokáig. Máris jobban vagyok. – A férfira mosolygott. – Van kedved csatlakozni hozzám? – Biztos vagy benne? – Nem ígérek semmit. – Emma elhúzta a zuhanyfüggönyt, és megnyitotta a csapokat. – Ráadásul úgyis készülődnünk kell, mert azt remélem, hogy elviszel reggelizni. Tudod, tartozol ennyivel, miután felcsináltál. Aidan elvigyorodott. – Azt hiszem, ennek semmi akadálya.
19 fejezet Egy órával később Emma bekapcsolta a biztonsági övét, Aidan pedig lehajtotta az autó tetejét. – Hova menjünk? – kérdezte, miközben kikanyarodott az útra. – Hm, a palacsintapalota? Meghalok egy kis palacsintáért! – Akkor legyen a palacsintapalota. Miközben Aidan valami zenét keresett a rádióban, megszólalt a telefonja. Ránézett a kijelzőre, és elfintorodott. – Az apám az. – Nem beszéltél vele, mióta hazajöttél? – Nem. Emma megcsóválta a fejét. – Hogyhogy fel sem hívtad? Nem is szóltál neki, hogy szerencsésen megérkeztél? Fogadok, hogy halálra aggódta magát. – Kösz, hogy felébresztetted a lelkiismeretemet. Emma játékosan kinyújtotta rá a nyelvét, miközben Aidan fogadta a hívást. – Szia, apu... Igen, tegnap éjjel érkeztem. Bocs, hogy nem hívtalak fel. Egy kicsit fáradt voltam. Emma felhorkant a hazugság hallatán. Ahhoz bezzeg nem volt fáradt, hogy ágyba bújjon vele. Mikor találkozott a tekintetük, Aidan kinyújtotta rá a nyelvét, Emma pedig kuncogni kezdett. – Úgy tervezem, hogy beugrom hozzád. – Némi szünet után folytatta. – Tudom, hogy nagyon sokat dolgoztál a rózsakerttel, de szerintem ez nem a legmegfelelőbb idő erre. Emma megköszörülte a torkát, mire Aidan feléje fordult. – Vigyél haza, aztán menj el apádhoz – mormogta. Aidan megrázta a fejét. – Igen, hiányoztál neki, és... – Apu, örömmel beugrom hozzád, ha nem bánod, hogy magammal viszem egy barátomat. Várjunk csak, mi van? Aidan tényleg be akarja mutatni az apjának? Ez az elköteleződésnek olyan szintje volt, amelyre Emma nem számított tőle. Aidan nyilván látta rajta, mennyire meglepődött, mert azt suttogta: – Nem bánod? Emma megrázta a fejét, mire a férfi elmosolyodott. – Rendben. Tíz perc múlva ott vagyunk. – Miután bontotta a vonalat, Emma felé fordult. – Biztos, hogy nem bánod? – Miért bánnám? Aidan vállat vont. – Nem is tudom. Apám... nos, katolikus ír melós, egykori tengerészgyalogos, aki imád a rózsáival pepecselni és az unokáival játszani. Emma elvigyorodott a tömör összefoglaló hallatán. – Mivel az anyukám is munkáscsaládból származott, azt hiszem, ez nem lesz gond. Ráadásul az én gyermekemnek is ő a nagyapja. – Csak nem akartam, hogy arra vesztegesd a szombatodat, hogy az apámat hallgatod, amint a különböző rózsafajtákról szónokol, vagy háborús történeteket mesél. – Szerintem ez viccesnek hangzik. – Többet kellene eljárnod otthonról, bébi.
A nyegle hangsúlytól összeszorult Emma szíve, a mosolya elhalványult. – Azt hiszem, a lelked mélyén nem akarsz bemutatni neki. Aidan döbbenten rábámult. – Micsoda? Miért mondod ezt? – Nem akarod elmagyarázni neki, hogy mit jelentünk egymásnak, vagy azt, hogy mit nem. Arról már nem is beszélve, hogy nem akarsz úgy tenni, mintha a barátnőd lennék. – Nos, nem terveztem, hogy a barátnőmként mutatlak be. Hazudni akartam neki, azt mondani, hogy egy projekten dolgozunk együtt. – ÓO – motyogta Emma. – Ugye nem gondoltad, hogy beszambázom apámhoz, és bombát robbantok a babával? Azt hiszem, kissé kiakadna. – Szándékodban áll valaha is bevallani neki? – És mit mondjak neki? „Szia, apu, ez az a lány, aki megkért, hogy csináljam fel, mert ketyeg a biológiai órája. Néha talán megengedi majd neked, hogy találkozz a kölyökkel, ha akarsz, de aláírtam egy szerződést, amely szerint nincsenek apai, illetve anyagi kötelezettségeim." Emma a fejét csóválta. – Tudod jól, hogy átírattam azt a részt. És soha nem tartanám távol a babát a nagyapjától... vagy az apjától. – Aidan meglepett arccal fordult feléje. – Úgy érted, nem bánnád, ha nagyobb részt vállalnék a baba életében? – Emma szíve olyan hangosan dobogott, hogy biztos volt benne, Aidan is hallja. Alig tudott megszólalni. – Természetesen nem bánnám. Azt szeretném, ha azt tennéd, amit helyesnek tartasz. Aidan egy darabig nem szólalt meg. Aztán felsóhajtott. – Szeretnék tisztázni valamit. A nagyobb szerep vállalása nem jelenti azt, hogy tipikus apa leszek, és segítek neked gyereket nevelni. És pokolian biztos vagyok benne, hogy nem fogok pelenkát cserélni, vagy felkelni az éjszaka közepén, hogy megetessem. Emma az ajkába harapott, nehogy kuncogjon. Lassan, de biztosan bontogatta Aidan páncélját. Apró lépés volt, de megelégszik annyival, amennyit kap. – Rendben. Nem várok tőled semmi ilyesmit. Csak azt szeretném, hogy tudja, ki az apja. – Oké, akkor ebben megegyeztünk. Aidan bekanyarodott egy egyszerű téglaház elé. Akárcsak Aidannél, itt is lélegzetelállító látványt nyújtott a kert. – Tényleg nem vicceltél, mikor azt mondtad, hogy az apukád ért a növényekhez – jegyezte meg ámulva, ahogy kiszálltak az autóból. Aidan vigyorgott. – Csak várj, míg meglátod a rózsakertjét! – Van egy egész rózsakertje? – Igen, több különböző fajtával. – Ez csodálatos! Talán hajlandó adni néhány kertészeti tippet. Szeretnék több virágot a baba szobája körül. – Biztos vagyok benne, hogy boldogan segít majd. A ház felé lépdelve Emma megbotlott. Aidan elkapta a derekánál, hogy el ne essen. – Minden rendben? – Csak egy kicsit szédülök újabban. A terhesség korai szakaszának egyik újabb csodálatos mellékhatása. – Örömmel hallom, hogy nem a tegnap éjszakai testmozgástól lettél ilyen – vágta rá Aidan önelégült vigyorral.
Emma játékosan belebokszolt a karjába. – Rettenetes vagy! – Nocsak, ki van itt! – szólalt meg egy ősz hajú férfi a ház oldala mellől. Emma kellemesen meglepődött, hogy Aidan nem engedte el a derekát. – Szia, apu! – Örülök, hogy látlak, fiam – válaszolta Aidan apja mosolyogva. A tenyerével árnyékolva a szemét Emmára nézett. – És ki ez a csinos hölgy? – Emma Harrison. Együtt dolgozunk. Emma mosolyogva kezet nyújtott. – Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Fitzgerald. – Kérem, szólítson Patricknek! – válaszolta a férfi, és megrázta a lány kezét. – Szereti a rózsákat, Emma? – Igen. Éppen a gyönyörű virágait csodáltam. – Jöjjön, hadd mutassam meg akkor a rózsakeltemet! – Igazi régi vágású úriemberként a karját nyújtotta, Emma pedig belekarolt. Végigsétáltak az előkerten, Aidannél a nyomukban. Mikor befordultak a sarkon, Emmának elakadt a lélegzete a szivárvány minden színében pompázó virágok láttán. – Ez gyönyörű! – Köszönöm. Éppen néhány új fajtát telepítek. Megszólalt Aidan telefonja. Kibányászta a zsebéből, és felnyögött. Patrick és Emma kérdőn nézett rá. – Munka. Jobb lesz, ha felveszem. – Csak tessék, fiam. A rózsák nem szaladnak sehová – nyugtatta meg Patrick kedvesen. Aidan visszament a ház sarka mögé. Emma finoman az ujjai közé fogott egy vörös rózsabimbót, aztán lehajolt, hogy megszagolja. A részegítő illat betöltötte az érzékeit, és kéjesen felsóhajtott. – Csodálatosak! Patrick ragyogott a büszkeségtől. – Don Juan rózsájának vagy a Kedves Rózsájának nevezik. Illetve futórózsának, mert a hajtásai remekül felkapaszkodnak a lugasra és a ház falára. Az bennük a jó, hogy nagyon ellenállóak, ezért nem kell sokat bíbelődni velük, hogy a következő évben is nyíljanak. – Patrick óvatosan végighúzta az ujja hegyét az egyik tüskén. – Ezeket még megboldogult feleségem ültette. Emma szíve elszorult a férfi szomorú arca láttán. Kinyújtotta a kezét, és kedvesen megsimogatta Patrick karját. – Aidan elmesélte, hogy meghalt. Fogadja őszinte részvétemet. Én is tudom, milyen érzés elveszíteni valakit, aki az egész világot jelenti az ember számára. – Tényleg? – kérdezte Patrick csöndesen. – Édesanyám két éve halt meg rákban. Ő volt a mindenem, különösen azután, hogy hatéves koromban meggyilkolták az édesapámat. – Szomorúan a férfira mosolygott. – Néha úgy érzem, soha nem leszek túl rajta; mintha örök életemre megmaradna a tátongó lyuk a szívemben. Patrick bólintott. – Igen, én is pontosan így érzem. – Megfogta Emma kezét, és megszorította. – Köszönöm, hogy megosztotta ezt velem. – Nekem is jó, ha beszélhetek róla. Csend telepedett rájuk, Emma pedig tovább csodálta Patrick kertjét. Éppen mélyen beszívta az egyik virág – talán Texas Sárga Rózsája – illatát, amikor a férfi hangja megriasztotta. – Tehát együtt dolgoznak a fiammal?
– Ugyanannál a cégnél, de ő valójában pár emelettel fölöttem dolgozik. – Értem. Emma felpillantott a virágról, és látta, hogy Patrick sokatmondó tekintettel figyeli. – És azt gondolják, hogy elhiszem, nincs maguk között semmi, csak együtt dolgoznak? – kérdezte mosolyogva. Emma elpirult. – Nos, nem, úgy értem, ez kissé bonyolult. – Talán a szerelem nem bonyolult mindig? – A-a-azt hiszem, igen. De mi csak pár hónapja ismerjük egymást, és Aidan nem szerelmes... úgy értem, nem vagyunk szerelmesek egymásba. Patrick egy pillanatra összeszorította a száját, majd megkérdezte: – Látja azt a rózsát? Emma bólintott. – Nem úgy néz ki, mintha hamarosan virágozna, igaz? Emma félrebillentette a fejét, és alaposan megvizsgálta a bimbót. – Valóban nem. – Ah, ám a látszat csal. Néha azok hervadnak el a leggyorsabban, amelyek a leghamarabb nyílnak. Azok hozzák a legszebb virágokat, amelyeket a legnehezebb rábírni, hogy kinyíljanak. – Levágott egy hosszú szárú Don Juant, és átnyújtotta a lánynak. – Mondhatja nekem, hogy maga és Aidan nem szerelmesek, de az érzet csalhat. Emma lélegzete elakadt, döbbenetében majdnem elejtette a rózsaszálat. Már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon Patrickkel, de Aidan közeledett feléjük. – Elnézést. – Semmi baj, fiam. Élveztem, hogy jobban megismerkedhetem Emmával – felelte Patrick. Emma lehajtotta a fejét, hogy a férfi ne olvashasson az arckifejezéséből. – Meghívhatlak benneteket ebédre? – Ami azt illeti, éppen villásreggelizni vittem Emmát, mikor hívtál. – Eh, ki választaná a villásreggelit, mikor igazi házias ételt is ehet? Méghozzá anyád pásztorpitéjét? Emma látta, hogy Aidan szeme felcsillan, és nyomban tudta, hogy szívesen lemond a palacsintáról. – Istenien hangzik! – kiáltott fel. Aidan kérdőn felvonta a szemöldökét, a lány pedig bólintott. – Rendben, akkor maradunk. – Csodálatos! – jegyezte meg Patrick, és a hátsó ajtó felé intett. Emma elmosolyodott. – Be kell vallanom, nagy hatással vannak rám a Fitzgerald család férfi tagjainak kulináris képességei. Patrick a válla fölött visszanézett Aidanre. – Ó, főztél Emmának? A lány alig tudta megállni, hogy kuncogni ne kezdjen, mikor meglátta, hogy Aidan szépen lebarnult arca vérvörösbe fordult. – Ja, csak egy kis rákot. Nem volt nagy szám. – Csak szerénykedik. Nagyon finom volt. Patrick kinyitotta előttük az ajtót. – Azt hiszem, mi, Fitzgerald fiúk kénytelenek voltunk megtanulni főzni; én azért, mert megözvegyültem, Aidan pedig azért, mert megrögzött agglegény. – Biztos vagyok benne, hogy bármit is készített, az nagyon finom lesz – jegyezte meg Emma. Patrick felkapott egy konyhai kesztyűt.
– Aidan, miért nem kíséred be Emmát az ebédlőbe, és teszel ki még egy terítéket, míg én befejezem az ételt? – Hadd segítsek inkább – ajánlotta a lány. A férfi elmosolyodott. – Az remek lesz. Miután mindennel végeztek, leültek az asztalhoz. Patrick kinyújtotta a két kezét. – Aidan, elmondanád az áldást? Emma eltátotta a száját döbbenetében. Nem tételezte volna fel Aidanről, hogy bármi köze lenne a valláshoz, azt meg pláne nem, hogy ő mondjon asztali áldást. Aidan a keze után nyúlt, és rákacsintott. – Csukd be a szád, Emma, mert beleszáll egy légy. Emma összeszorította az ajkát, és gyilkos pillantást vetett a férfira. De a haragja nyomban elpárolgott, mihelyt Aidan megfogta a kezét, és finoman megsimogatta az ujjaival. – Drága Urunk, add, hogy őszintén hálásak legyünk azért, amiben hamarosan részünk lesz. Ámen. – Ámen – ismételte meg Patrick, miközben mindhárman felemelték a fejüket. Emma szemérmesen Aidanre mosolygott. – Kedves és rövid – mormogta. A férfi csak halkan felnevetett, aztán az ölébe terítette a szalvétát. Abban a pillanatban, ahogy Patrick felemelte az edény fedőjét, Emma gyomra összeszorult. Ó, nem, ne most!Kérlek, ne most! – könyörgött magában. Ám mihelyt megérezte a hús illatát, elkapta a hányinger. A szája elé kapta a kezét. – Elnézést! – motyogta, aztán olyan sebesen pattant fel az asztaltól, hogy a széke a lendülettől hátrazuhant.
20.fejezet Aidan ideges pillantást vetett az apjára. Nagyot nyelt, látva, hogyan bámul Patrick Emma távolodó alakja után. Mikor meghallották, hogy becsapódik a fürdőszobaajtó, Patrick kérdőn felvonta a szemöldökét. Száguldottak a gondolatai, próbálta kitalálni, hogyan magyarázza meg Emma viselkedését úgy, hogy közben ne árulja el a titkukat. Végül bocsánatkérőn elmosolyodott. – Szólnom kellett volna, hogy vegetáriánus, és rosszul lesz a hús illatától. – Ne szórakozz velem! – Tessék? – kérdezett vissza Aidan, és előrehajolt. Az biztos, hogy nem ezt a választ várta. Szerinte egész hihetőnek tűnt a hazugság. Bár arról az apróságról elfeledkezett, hogy Emma alig tíz perce szívesen fogadta a húsos pitére szóló ebédmeghívást. Patrick megcsóválta a fejét. – Terhes, igaz? Most Aidan gyomra szorult össze, és alig bírta megállni, hogy el ne rohanjon az asztaltól, akárcsak Emma. – Miből gondolod? – nyögte ki. Pokolian remélte, hogy Emma nem említett semmit Patricknek, míg a rózsákat csodálták. Ha valakinek robbantania kellett ezt a bombát, hát ő volt az. – Anyád miatt. Mikor veled volt terhes, nem bírt megmaradni a helyiségben, ahol hús volt. A leggyengébb szagtól is rohannia kellett a fürdőszobába. Az volt a legkínosabb, amikor a városban elmentünk egy hot dogos stand mellett. – Patrick vágyakozó arccal elmosolyodott. – Azóta senkit nem láttam, aki így reagált volna, még a nővéreidet se. Aidan végigpillantott a folyosón. – Emma úgy a hatodik hétnél tart. A reggeli rosszullétek, vagy inkább hányingernek kéne hívni, nagyon megviselik. – Feltételezem, hogy a tiéd a gyerek. – Hát persze – mordult fel Aidan. – Bizonyára megérted, miért faggatlak. Végül is úgy mutattad be mint egy munkahelyi barátot, most pedig azt mondod, hogy a gyermekedet várja. – Nem igazán tudtam, hogyan mondjam meg neked. – Elveszed feleségül? – Ez nem olyan egyszerű. Patrick meglepetten ráncolta a homlokát. – Nem? Azt hittem, ha az ember teherbe ejt egy nőt, akkor a tisztességes megoldást választja, és megkéri a kezét. Mi az ördögért feküdtél le vele, ha nem szereted, és nem vele képzeled el a jövődet? Vagy még mindig kötöd az ebet a karóhoz, hogy igazi seggfej vagy, aki csak önző céljaira használja a nőket? Aidan összehúzta a szemét, és megmarkolta a terítő szélét. – Jézusom, apu, ne fogd vissza magad! Áruld el, mit gondolsz rólam! – Sajnálom, de harminckét éves vagy. Nem volt egyetlen tartós kapcsolatod sem, mióta szakítottál Amyvel. – Patrick szomorúan csóválta a fejét. – Ha igazán őszinte akarnék lenni, mondhatnám, hogy Emma nagyon emlékeztet Amyre. És egyáltalán nem akarom, hogy ugyanúgy szenvedjen, mint Amy, különösen így, hogy az unokámmal várandós. – Nézd, fölösleges engem ócsárolnod. Nem vagyok gazember. Emma gyereket akart, én pedig beleegyeztem, hogy hozzásegítem. Patrick csak tátogott, mint a partra vetett hal. Miután volt elég ideje megemészteni a hírt, tréfás mosolyra húzódott az ajka. 1 – Ah, szóval te vagy a tenyészmén vagy mi?
– Nem vicces. – Ne haragudj, fiam. Nem tudtam megállni. – Megpaskolta Aidan karját. – A tréfát félretéve, csak azt szeretném, ha hosszan és alaposan végiggondolnád, hogy mit csinálsz. Látom, hogy valóban törődsz Emmával, akárcsak ő veled. Aidan kényelmetlenül feszengett, aztán lebámult a kezére. – Nem tudom, mit érzek. – Tudod, mit mondana anyád, igaz? Mintha futóhomok nyelte volna el az apja szavaira, Aidan felpattant, hogy töltsön magának egy italt. Kivette a skót whiskyt a szekrényből. – Hagyd őt ki ebből! Éppen eleget szekált. Mindig nyaggatott, hogy miért törtem össze Amy szívét, mi okból nem állapodom meg végre, és veszek el egy kedves lányt a gyülekezetből, hogy csináljak egy csomó gyereket. – Kényelmesen kihagyta a felsorolásból azt a részt, amikor az édesanyja a halálos ágyán megígértette vele, hogy egyszer lesznek majd gyermekei. – Hát nem veszed észre, fiam, hogy pontosan tudta, mi tenne téged igazán boldoggá? Aidan a homlokát ráncolta. – De soha nem látta, milyen vagyok valójában; csak a jó részemet fogadta el. Ha valóban vette volna a fáradságot, hogy végiggondolja a dolgokat, akkor rájött volna, hogy soha nem akartam lekötni magam, egyetlen asszony mellett ragadni egész életemben. Fájdalom csillogott Patrick szemében. – Ilyennek láttad a negyvenöt évnyi házasságunkat anyáddal? Aidan hátrahajtotta a fejét, és felnézett az ebédlő nedvességtől foltos plafonjára. Azt kívánta, bárcsak ne vette volna fel a telefont, és ne egyezett volna bele, hogy eljönnek. De leginkább azt kívánta, bárcsak soha, de soha ne fordult volna meg a fejében, hogy magával hozza Emmát. A lánynak igaza volt, mikor előre látta, hogy a jelenléte kérdéseket vet majd fel. Aidan felsóhajtott, és visszanézett az apjára. – Nem, apu, nem így látom. De nem vagyunk egyformák. – Emma lehet a legjobb dolog, ami valaha történt veled. Aidan felhorkantott. – Honnan a pokolból tudod? Csak egy órája ismered! – Lehet, hogy öreg vagyok, de nem vak. Benne megvan minden, fiam. Olyan gyönyörű külsőleg is, mint belsőleg. Hogyhogy nem ámulsz el azon, milyen különleges fiatal nő? Ha annyi idős lennék, mint te, minden tőlem telhetőt megtennék, hogy megszerezzem magamnak... főleg akkor, ha a gyermekemet várná. Aidan már nyitotta a száját, hogy vitába szálljon, de becsukta, mikor meghallotta, hogy nyikorog a fürdőszobaajtó. – Egy szót se! – suttogta az apjának. Emma halottsápadt volt, csak a szégyen pírja égett az arcán. Leült, és óvatos pillantást vetett Aidanre az asztal fölött. – Jól vagy? – kérdezte a férfi. Emma bágyadtan elmosolyodott. – Igen. – Aztán Patrick felé fordult. – Mr. Fitzgerald, nagyon sajnálom, hogy tönkretettem az ebédet. A férfi fölemelte a mutatóujját, hogy elhallgattassa. – Szó sincs ilyesmiről. – Átnyúlt az asztal fölött, és megszorította Emma kezét. – Arról nem is beszélve, milyen jót tesz egy öregember szívének, amikor megtudja, hogy ismét nagyapa lesz. – A francba, apu, mondtam, hogy egy szót se! – kiáltott fel Aidan, miközben Emma szeme hatalmasra tágult. – Elmondtad neki? – fordult szemrehányóan felé.
Patrick megrázta a fejét. – Nem ő a hibás. Magamtól jöttem rá. Mikor néhai feleségem Aidant várta, iszonyatosan szenvedett a reggeli rosszullétektől. Nos, viccesen egész napos rosszulléteknek hívtuk, mert nem csupán reggelente fordultak elő. És főleg a szagok zavarták. Emma a hasára szorította a kezét. – Ez rettenetes. – Ha fogadnék, nagy pénzt tennék rá, hogy fiút vár. Hiszen a feleségemnél is akkor fordult elő, amikor Aidannel volt terhes. Emma álmodozó arccal elmosolyodott. – Csodás lenne egy kisfiú, de ugyanilyen boldog lennék egy kislánnyal is... Csak az számít, hogy egészséges legyen. Patrick megpaskolta a lány kezét. – Ó, fiúnak kell lennie! így a Fitzgerald név nem halna ki; – Aztán Aidan felé fordult. – A nevedre veszed a gyereket, ugye? –Jézusom, apu! Elég már! – Rendíthetetlen ír katolikus vagyok, nem veszem könnyedén az unokám származásának törvényességét. Aidan érezte, hogy kifut a vér az arcából. A pohara után kapott, és ledöntötte a maradék whiskyt. Miután az apja nem fordította el róla vizslató tekintetét, fészkelődni kezdett a széken. – Nos, Emmával még nem beszéltünk erről a kérdésről. – Nem akarod, hogy fennmaradjon a családunk neve? – Patrick Emma felé fordult. – Én voltam a szüleim egyetlen fia, és nekem is csupán egy fiam van. Öt fiúunokám, illetve dédunokám van, de a nevünk kihal Aidannel. – Ó, apu, ugyan már, nem én vagyok a világon az utolsó Fitzgerald! Fritz nagyapának hét fivére volt! vitatkozott Aidan. Patrick nagyot szusszanva összefonta a karját a mellén. – Rendben van. Ha nem veszed a nevedre a gyereket, majd megteszem én! Mikor Emma megnyikkant, Aidan tudta, hogy a lány kiborult a két erős akaratú férfi közötti nyílt feszültségtől. – Abbahagynád végre? Megijeszted Emet. Patrick arca azonnal ellágyult. – Emma, sajnálom, ha megbántottam vagy megijesztettem. – Nagyon családcentrikus vagyok, és most, hogy az ‘unokámmal várandós, maga is a család része. Aidan figyelte, ahogy Emma arcáról eltűnt a nyugtalanság, és a lány elvigyorodott. – Nagyon kedves magától, hogy ennyire törődik velem. A kisbabám nagyon boldog lesz majd, hogy ilyen nagyapja van. – Ezután mély lélegzetet vett. – De mielőtt teherbe estem volna, Aidannel pontosan meghatároztuk, hogy mi lesz a szerepe. – Vagyis ellenzi, hogy a gyerek a nevét viselje? – kérdezte határozottan Patrick. – Nos, nem... Úgy értem, nem bánom. – Mikor Aidan fenyegető pillantást lövellt feléje, Emma gyorsan megrázta a fejét. – De nem akarom Aidant rákényszeríteni semmire. Nem akarom megbántani, Patrick, de kínos helyzetbe hozta. Nem akarom, hogy Aidan kényelmetlenül érezze magát. Patrick megköszörülte a torkát, majd hátradőlt a széken. –Akkor jó. Én már csak ilyen régimódi, érzékeden vén bolond vagyok. Emma kuncogni kezdett. – Dehogy! Valójában az anyai nagyapámra emlékeztet. Ő számomra az igazi apafigura, mióta édesapám meghalt. Nagypapi nagyon hagyománytisztelő és régi vágású. És nagyon lezser, egészen addig, míg valaki nem kellemetlenkedik a családjával.
– Akkor olyan, mint én. – Azt hiszem, remekül kijönnek majd egymással. Ugyanazokat a kérdéseket tette fel és aggodalmakat fogalmazta meg, mint maga, amikor megtudta, hogy férj nélkül szülök gyereket. – Emma gyömöszölni kezdte az ölében fekvő szalvétát. – Valójában elég sok mindent vágott a fejemhez. Aidan védelmező természete azonnal feléledt Emma feszengése láttán. – Ezt nem is mondtad. – Most már minden rendben. Egyébként nagypapi nagyon ügyes, ha famunkáról van szó, és már neki is állt egy hintaló elkészítésének. – Remek módja a bocsánatkérésnek – viccelődött Patrick. Emma elmosolyodott. – Tényleg az. Patrick elgondolkodott, aztán felállt az asztaltól. – Jöjjön, Emma, van valami, amit szeretnék magának és a babának adni. Kinyújtotta a kezét, és Emma mosolyogva megfogta. Aidan figyelte, ahogy az apja felhúzta a lányt a székről, és végigvezette a folyosón. Megdöbbentette, milyen hatással volt Emma az apjára. Aidan hónapok óta nem látta már az öreget ilyen elevennek. Mintha Emma újra életre keltett volna az apjában egy elhalt területet – amire sem ő, sem a nővérei nem voltak képesek. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni. Felállt, hogy utánuk menjen. A szülei hálószobájában talált rájuk. Emma a szoba közepén állt, és figyelmesen bekukucskált a beépített gardróbba. Belülről csoszogó hangok hallatszottak, és Aidan hallotta, ahogy az apja halkan káromkodik. Végül megjelent Patrick, kezében egy kortól elsárgult dobozzal, és széles vigyorral az arcán. – A fiúunokámnak – közölte, és Emma kezébe nyomta a dobozt. A lány kötözködve csípőre tette a szabad kezét. – És mi van, ha lány lesz? – Bízzon bennem ez ügyben. Mikor Emma tiltakozásképpen fújt egyet, Patrick felnevetett. – Rendben, rendben. Lánynak is jó lesz. Emma felnyitotta a doboz fedelét. Aidan előrehajolt, és figyelte, ahogy óvatosan félrehúzta a selyempapírt. Emma ajkát meglepett sikoly hagyta el. Gyengéden elővette a fehér, finom csipkével és gyöngyökkel díszített babaruhát. – Ez gyönyörű! – Ez volt Aidan keresztelőruhája – magyarázta Patrick. Aidan élesen szívta be a levegőt. Az apja szavai és a látvány, ahogy Emma a múlt egy darabját tartotta a kezében, olyan volt, mintha gyomorszájon vágták volna. Ha eddig a leghalványabb kétely is felmerült volna benne azzal kapcsolatban, hogyan érzett az apja Emma és a gyermekük iránt, az most elszállt. Aidan nem volt benne biztos, hogy készen állt ilyen szintű érzelmekre és elköteleződésre. – Apu, Emma még csak nem is katolikus – tiltakozott. Patrick le sem vette a szemét Emmáról, miközben megrázta a fejét. – De talán a kedvemért megkeresztelteti a babát. Emma beharapta az ajkát. – Igazság szerint baptista vagyok. – Mikor Patrick levegő után kapkodott, felemelte a kezét. – De mivel maga és Aidan katolikus, így a baba is félig az lesz, ezért hát, gondolom, akár meg is kereszteltethetem. Ha ez tényleg olyan sokat jelent magának. Széles mosoly ömlött el Patrick arcán. – Nagyon sokat jelent. – Akkor megtiszteltetés lesz számomra.
– Köszönöm, kedves. – Patrick megölelte, és szorosan magához szorította a lányt. – És leginkább azt köszönöm, hogy ilyen gyönyörű fénysugárként beragyogja a világot. .. és a fiam életét. Aidan rémülten meredt az apjára. Elment az esze? Emma nem volt az életét beragyogó fénysugár... vagy mégis? Próbálta nem észrevenni a lány zöld szemében csillogó könnyeket, amikor kibújt Patrick öleléséből. Gyengéden arcon csókolta az öreget. – Köszönöm, hogy része akar lenni a baba életének. Az apja és Emma sem fojtotta vissza az érzelmeket, és ettől Aidan úgy érezte, mintha valaki kiszívta volna a szobából a levegőt. A puszta lélegzetvétel is olyan nehéz volt, mintha egy szumóbirkózó ült volna a mellén. Gyönyörű fénysugárként beragyogja a fiam életét, ismétlődtek újra és újra az apja szavai a fejében. Valahol mélyen legbelül egy hang egyetértett az apjával. Emma egyik pillanatban felszította a vágyát, a következőben pedig megnevettette. Megmelengette Aidan szívét, ahogy a lány Beau-val és az unokaöccseivel bánt. Olyan nő volt, aki ápolná őt, ha megbetegszik, és kősziklaként állna mellette, amikor érzelmi viharokat él át. Hogyan lehetett ennyire vak? Aidan tekinteté vadul cikázott a szobában. Nem, egyszerűen csak el kell tűnnie a szülei hálószobájából, az apja házából, és akkor talán képes lesz gondolkodni. Megköszörülte a torkát. – Utálok ünneprontó lenni, de tényleg mennünk kell. Rengeteg dolgom van az egy hónapos távollét után. Patrick bólintott. – Megértem, fiam. Örülök, hogy beugrottál. – Aztán Emmára mosolygott. – Hogy mindketten beugrottatok. Beletelt egy kis időbe, mire Aidan képes volt válaszolni. – Én is örülök. Emma a mellkasához szorította a keresztelőruhát, miközben követte Patrickot kifelé a hálószobából. Aidan szorosan a nyomukban volt. – Most, hogy megismerkedtünk, látogasson meg néha. Tudja, hol lakom, nem kell megvárnia, míg Aidan magával hozza. Jézus, két órát töltött a lánnyal, és az apja máris felhatalmazza, hogy jöjjön csak el, amikor akar. Ahogy az apját ismerte, meg fogja mutatni az összes családi fotóalbumot és a régi középiskolai évkönyveket Emmának. Micsoda rémálom! Patrick még egyszer megölelte Emmát, aztán Aidanhez fordult. – Látogass meg néha. – Igyekszem. Mikor Emma elindult lefelé a veranda lépcsőjén, Patrick megragadta Aidan karját. – Megpróbálnád legalább átgondolni mindazt, amiről beszéltünk? – kérdezte fojtott hangon. – Megpróbálom, apu. Komolyan. Patrick elmosolyodott. – Akkor jó. Örömmel hallom. Emma becsússzam az anyósülésre, s Aidan is beült, aztán hosszan, szaggatottan kifújta a levegőt. Emma feléje fordult, és óvatosan rámosolygott. – Ez... érdekes volt. – Így is mondhatjuk – felelte a férfi, majd beindította a motort. Miután kifordultak a behajtóról, Aidan oldalra pillantott, és látta, hogy Emma végigfuttatta az ujjait a keresztelőruha anyagán. – Fogadok, hogy imádnivaló voltál benne – jegyezte meg.
– Nem, láttam a képeket. Ügy néztem ki, mint egy pufók kis pubi női ruhában. – Te sosem nézhetsz ki úgy, mint egy pubi – incselkedett a lány. Aidan válaszképpen csak felmordult. Az utat figyelte, erősen szorította a kormányt, kétségbeesetten próbálta visszanyerni az uralmát a belsejében viharzó érzelmek fölött. Percekig egyikük sem szólalt meg. Mikor Emma végül beszélni kezdett, feszült volt a hangja. – Ne haragudj a mai napért. Aidan elfordította a szemét az útról, és a lányra bámult. – Miről beszélsz? – Az apáddal való találkozásról. Túl nagy nyomás és elkötelezettség volt ez a; számodra. Egyértelműen látszott. – Nem igaz, nem volt az. – Ó, kérlek! Majdnem elájultál a stressztől, mikor a szüleid hálószobájában voltunk. – Emma megcsóválta a fejét. – Komolyan aggódtam, hogy agyvérzést kapsz, vagy valami hasonló baj lesz. – Nem volt azért annyira rossz. Az arca égni kezdett Emma tekintetétől. – Legalább légy őszinte, Aidan! A férfi mély torokhangon felmordult. – Rendben. Totálisan összezavarodott számomra minden. – Így már jobb. – Ja, persze. – Komolyan beszélek. Azt akarom, hogy mindig őszinte légy velem, különösen az érzelmeidet illetően. – A nők mindig ezt mondják, aztán abban a pillanatban, amikor egyenesen megmondod nekik az igazat, verbálisán vagy szó szerint felpofoznak. Percekig csend volt a kocsiban. Végül Emma szólalt meg. – Nézd, nem fontos megtartanom a ruhát. Visszaadhatod Patricknek, és elmagyarázhatod neki, hogy csak a DNS-edet ígérted nekem, magadat nem. Aidan ököllel a kormánykerékre csapott. – A francba, Emma, de én nem ezt akarom! Keresztülvágott két sávon, és bekanyarodott egy szupermarket parkolójába. Lefékezett, aztán leállította a motort. Mikor Emma felé fordult, látta, hogy a lány szeme elkerekedett, és nekipréselte magát az ajtónak, hogy a lehető legmesszebb legyen tőle. – Mikor azt mondtam, hogy ma minden összezavarodott, igazat beszéltem. Az, hogy együtt láttalak az apámmal, az, ahogyan reagált rád, megzavart engem. De nem abban az értelemben, ahogyan gondolod. – Ó? Aidan megcsóválta a fejét. – Mikor megismerkedtünk, az életem pontosan olyan volt, amilyennek akartam. Kizárólag a farkammal gondolkodtam, amikor azt hittem, hogy képes leszek teherbe ejteni téged, aztán kisétálni az életedből. És most... ez az egész olyan kibaszottul bonyolult, hogy már nem ismerem ki magam. – Sajnálom. Nem akartam problémát okozni neked, vagy terhet jelenteni a számodra. Aidan a szemét forgatta. –Jézus, Em, hogyan jut egyáltalán ilyesmi az eszedbe? ' A lány a homlokát ráncolta. – Mert azt mondtad... Aidan frusztráltan felmordult, majd beletúrt a hajába. – A francba, nem vagyok jó az ilyesmiben. Mindent rosszul mondok és teszek.
– Ezt nem értem – motyogta a lány. – Mélyen legbelül ugyanaz az ember vagyok, aki akkor voltam, amikor belevágtunk ebbe: nem akarok házasságot, komoly elkötelezettséget, hosszú távú kapcsolatot. – Aidan felsóhajtott. – De... veled szeretnék többet. Emma lélegzete elakadt. –Tényleg? Aidan határozottan a szemébe nézett. – Bár utálom bevallani, tényleg hiányoztál, míg távol voltam. – Biztos vagy benne, hogy nem csak a szex hiányzott? Aidan haragosan ráncolta a homlokát. – Igen, biztos vagyok benne. Emma óvatosan a férfira mosolygott. – Ez nagyon hízelgő. – Basszus, nem hittem, hogy ennyire megnehezíted számomra. – Tessék? – Azt hittem... – Aidan megcsóválta a fejét. – Azt hittem, hogy még nálam is jobban akarod, hogy együtt legyünk. – így is van – felelte csendesen a lány. – Fura módon mutatod ki. Emma a férfira meredt. – Most aztán tényleg nem játszol tisztességesen. Kedves és figyelmes voltál, sőt kimondottan gondos egész idő alatt, míg próbáltam teherbe esni, de végig tartottad a távolságot. Minden alkalommal bezárkóztál, mikor már azt hittem, hogy tényleg érdekellek. Most pedig, amikor a hormonok miatt érzelmi csődtömeg vagyok, azt várod, hogy azonnal a nyakadba ugorjak, mihelyt közlöd, hogy többet akarsz. – Mi a különbség? – Minden! – Emma kimutatott a szélvédőn a kamasz fiúra, aki a helyére tolta a bevásárlókocsikat. – A hormonok miatt annyira össze vagyok zavarodva, hogy ha az a kölyök feleségül kérne, neki is igent mondanék. – Ez elég szar ügy – mondta Aidan. – Igen, ösztrogén-túltengésnek hívják. Ha tudni szeretnéd, milyen érzés, hát olyan, mint amikor egy hatalmas adag tesztoszteron pumpálódik az ágyékod révén a testedbe, és az irányítja minden döntésedet. Aidan hátrahajtott fejjel hangosan felnevetett. – Azt állítod, hogy kizárólag a farkammal gondolkodom? – Nem hiszem, hogy terhes lennék, ha nem így lett volna – felelte Emma csöndesen. Aidan arckifejezése elsötétedett. – Csak az ösztrogén beszél belőled, vagy meg akarsz sérteni? Emma lehajtotta a fejét. – Igen is, meg nem is. Az a helyzet, hogy érzelmileg minden nagyon megvisel. A Patrickkel való találkozás..– Emma az ajkába harapott, aztán kibámult az ablakon. – Tudom, hogy csak rövid ideje vagyunk együtt, de abban a pillanatban, amikor találkoztam vele, úgy éreztem, kapcsolat köt valamihez, amiben már nagyon-nagyon régen nem volt részem. Ez pedig az apai szeretet. Korábban csak a nagyapám mellett éreztem ilyesmit, ő pedig tényleg a saját húsom és vérem. Aidan szíve összeszorult Emma fájdalmától. Kinyúlt feléje, és megfogta a kezét. – Em... Amikor a lány visszafordult feléje, könny csillogott a szemében. – Azt hiszed, hogy magadat védelmezed? Nos, velem is ez a helyzet. Bármennyire szeretnék igent mondani neked, Aidan, magamra és a babára kell gondolnom. – A babára? Tényleg azt hiszed, hogy tennék bármit, ami árt neki?
– Készakarva nem. De nem engedhetem meg, hogy az életünk része legyél, ha bármikor előfordulhat, hogy egy rövid szoknyától és egy méretes kebeltől elveszíted a fejed. – Ez övön aluli ütés volt – mordult fel Aidan. Emma megtörölte a szemét. – Sajnálom, de te is tudod, hogy valahol mélyen ez az igazság. Magad mondtad millió alkalommal, hogy nem vagy hajlandó hosszú távú kapcsolatra. – Ja, tudod, az emberek megváltozhatnak. – El sem tudod képzelni, mennyire szeretnék hinni ebben – suttogta a lány. Aidan felsóhajtott, és dobolni kezdett az ujjaival a kormányon. – Figyelj, a telefonhívás, amelyet kaptam munkaügyben, nos, Washingtonba kell utaznom kedden. Pár napig távol leszek. Gondolkodsz addig a dolgon? – Igen, ha te is. – Mit akar ez jelenteni? – Azt, hogy biztos akarok lenni benne: tökéletesen érted, mit vársz tőlem és magadtól. Azt akarom, hogy tisztában legyél vele, mit jelent számodra pontosan a „több". – Rendben. – Aidan jelentőségteljesen Emma szemébe nézett. – Megteszem, ha te is. A lány szája széle mosolyra húzódott. – Megbeszéltük.
21. fejezet A behajtóra kanyarodó autó hangjára Beau leugrott a kanapéról, és vadul ugatni kezdett. – Mi az, öcsi? – kérdezte Emma, és letette a könyvet. Beau vinnyogva rohant az ajtóhoz. Emma felkelt a kanapéról, és elindult az ablak felé. Remélhetően nem gondolta meg magát Megan, Aidan unokahúga, és jött vissza, hogy elvigye négy hónapos fiát, Masont. Azonnal összebarátkoztak, amikor megismerkedtek a vasárnapi ebéden Patricknél. Bár Aidan nem volt a városban, Patrick ragaszkodott hozzá, hogy Emma és a jövendőbeli unokája is részt vegyen a családi eseményen. Bár egy kicsit nyomasztotta az együttlét Aidan nővéreivel és a családjukkal, összességében csodálatos érzés volt a közösség részének lenni. Mivel Megan alig várta, hogy Emma vigyázzon a fiára, nyilván nem változtatta meg a véleményét. Emma kilesett a függöny résein, és a szíve nagyot dobbant. Aidan volt az. Mit keresett itt? Amikor előző este beszéltek, azt mondta, csak egy hét múlva jön haza. Emma lenézett a kifakult Scooby-Doo mintás pizsamanadrágjára és az ócska pólójára, és megcsóválta a fejét. Nem volt ideje átöltözni, természetesen még nehezebb lesz megmagyarázni Mason jelenlétét. Feltépte a bejárati ajtót. Beau kirohant az éjszakába, csaholt, és a farkát csóválta. Ráugrott Aidanre, kis híján ledöntötte a lábáról. Emma kiszaladt a verandára. – Szia! Mit keresel itt? Aidan a boldog Beau-t simogatta. – Az utolsó pár megbeszélést elhalasztották a jövő hétre. Felpattantam az első gépre, hogy meglepjelek. Emma megtántorodott, levegő után kapkodott. Aidan tényleg képes volt ilyen spontán romantikus dologra? – Hű, ez édes! És nagyon kellemes meglepetés. Aidan otthagyta Beau-t, és közelebb lépett a lányhoz. – És egyenesen ide akartam jönni, hogy megtudjam, gondolkodtál-e rajta, hogy valami több legyen közöttünk. – Igen. Aidan a homlokát ráncolta. – És? – A válaszom igen – felelte Emma mosolyogva. Aidan arcáról azonnal eltűnt az aggodalom, és elárasztotta a boldogság. – Örömmel hallom. Egész idő alatt ezen gondolkodtam, míg távol voltam. – Ahogy én is. – De még inkább szerettem volna, ha minden tisztázódik, mielőtt visszamegyek Washingtonba. – Mikor indulsz? – Kedden. Emma szíve elszorult a hírre. Aidan éhes tekintete végigpásztázott rajta, aztán a férfi elvigyorodott. – Mezítláb és terhesen, hm? Már nincs is más dolgom, mint bemenni a konyhába, és összedobni valamit vacsorára. Emma a fejét csóválta. – Főztem volna neked valamit, ha tudom, hogy jössz, így csak egy kis maradék pizzával szolgálhatok, amit ma este rendeltem. Aidan magához húzta, átkarolta a derekát.
– Hajlandó vagyok elfeledkezni a vacsoráról, ha bemegyünk, és megfelelően üdvözölsz – incselkedett, és végighúzta a nyelvét Emma nyakán. Emma vágyakozva megremegett, aztán megrázta a fejét. – Hm, nem hiszem, hogy van rá mód. – Miért? – Nem vagyok egyedül. Aidan karja megfeszült Emma derekán. Hátrakapta a fejét, és kutató tekintettel nézett a lányra. – Egy fickó van nálad? Emma bólintott. – Méghozzá nagyon jóképű. Aidan állkapcsán megfeszültek az izmok. – De azt mondtad... beleegyeztél, hogy több legyen kettőnk között. Emma az ajkába harapott, hogy el ne nevesse magát. – Tudom. De már akkor is itt volt, mikor még nem tudtam, hogyan érzek. És be kell vallanom, van valami ebben a srácban, aminek nem tudok ellenállni. Aidan egyetlen szó nélkül kibontakozott az ölelésből, és berobogott az ajtón. – Aidan, várj, én... A férfi oda sem figyelt rá, hanem végigvágtatott az előszobán. Emma mögötte rohant, próbálta utolérni, még mielőtt Aidan üvöltözni kezd a képzeletbeli fickóval, de főleg, mielőtt felébreszti Masont. Figyelte, ahogy Aidan megtorpan, és megmerevedik a hordozható kiságy előtt, amelyben Mason aludt. Aidan megpördült. – Mason. Vagyis egy kisbaba miatt borultam így ki? Emma kuncogni kezdett. – Igen. Aidan élesen kifújta a levegőt, aztán könyökével a térdére támaszkodott. – Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem! Azt hittem, ki kell hajítanom innen valami fickót. – Ó, minden lány álma: a védelmező, harcias páncélos lovag. Aidan dühösen a lányra pillantott, aztán a mellére szorította a kezét. – A francba, azt hiszem, szívrohamot kapok. Emma eléje lépett, és a férfi szívére fektette a tenyerét. – Jaj, szegény kicsikém, akarod, hogy adjak rá egy puszit? Aidan az ajkát biggyesztette, és úgy nézett rá, mint egy szomorú kiskutya, míg Emma közelebb hajolt, és megpuszilta az inget a szíve fölött. – Köszönöm. – A válla fölött visszanézett Masonre. – Szóval mit is keres ő itt? Emma átkarolta Aidan nyakát, és szorosan a férfihoz simult. – Mit mondhatnék? Valami vonz a Fitzgerald család férfi tagjaihoz. Aidan szája széle önelégült mosolyra görbült. – Valóban? – Valóban, ráadásul Megannek rengeteg vizsgája van, így hát felajánlottam, hogy vigyázok rá egy kicsit, hogy nyugodtan tudjon tanulni. Azonkívül gyakorlásnak sem rossz. – Várjunk csak, szóval éjszakára is itt marad? – Aha. – Emma közelebb hajolt, és incselkedően végighúzta a nyelve hegyét Aidan ajkán. – De ő a járókában alszik, te viszont bebújhatsz az ágyba. Mellém. – Hm, tetszik ez a terv. – Aidan vadul csókolni kezdte, miközben hátrafelé terelgette a kanapé felé. – Nahát, várj csak egy percet! Nem úgy gondoltam, hogy azonnal bele is vágunk – suttogta a lány. – Mikor lenne alkalmasabb rá az idő?
Emma hagyta, hogy Aidan lelökje a párnák közé. – Tényleg meg kellene várnunk, míg leteszem Masont éjszakára. Még meg kell etetnem és fürdetnem. – Remekül elvan. – Aidan leereszkedett Emmára, vigyázva, hogy ne nehezedjen rá a teljes súlyával. Az egyik keze becsusszant a póló alá, a másikkal megfogta a pizsamanadrág derekát, aztán mozdulatlanná dermedt. – A francba, Scooby-Doo? Emma kuncogott. – Nem számítottam társaságra, és gyerekkoromban eléggé odavoltam a régi rajzfilmekért. – Majdnem lelohasztotta a farkamat. Emma becsúsztatta a kezét kettejük közé, aztán felvonta a szemöldökét. – Nekem rendben lévőnek tűnik. – Hm, csak folytasd, és azt hiszem, több mint rendben lesz. Emma a nadrágon keresztül simogatta, miközben Aidan forró nyelve végigsiklott a nyakán egészen a kulcscsontjáig. Amikor lehúzta a póló vállpántját, hogy lemeztelenítse Emma keblét, visítás hallatszott a szoba másik feléből. Egy pillanatra Emma nem is értette, mi ez a hang, de aztán Mason hangosan bőgni kezdett. A lány azonnal abbahagyta a csókot, és elrántotta a kezét Aidan szerszámáról. – Állj le... bébi – lihegte. – Nem, annyira jó – mormogta Aidan a bőrébe. Emma a szemét forgatta, aztán mellbe vágta a férfit. – Aidan, süket vagy? Mason sír. – Ó, a francba! – Aidan fájdalmas nyögéssel elhúzódott. A lány kicsússzam alóla, és odasietett a kiságyhoz. Mason feléje nyújtotta a karját, és hatalmas könnycseppek gurultak végig az arcán. – Sss, minden rendben, édes kicsi fiú – vigasztalta Emma, és kivette az ágyból. A sírás azonnal csillapult, mihelyt Mason Emma karjában találta magát. – Mi a baj, angyalom? Éhes vagy? Emma megpuszilta a kicsi arcát, és a hátát simogatta, miközben a válla fölött Aidanre vigyorgott. – Micsoda kis faroklohasztó – motyogta Aidan. Emma felszisszent, és megpördült. – Minek nevezted? – Faroklohasztónak, és pillanatnyilag pontosan az is. Mason felvisított, és Emma szorosabban magához ölelte. – Ne hallgass Aidan bácsira, bucikám. Nem gondolta komolyan. Aidan a kisfiú felé intett. – Nézz csak rá! Remekül elvan, míg a karodban tartod. Emma megcsóválta a fejét. – Totális seggfej vagy. – Nem lenne szabad káromkodnod a baba előtt – intette a férfi vigyorogva. Emma szeme elkerekedett. Fújt egyet, aztán odament Aidanhez. – Itt az ideje, hogy megetessem. Fogd meg, míg előkészítem a cumisüveget. Meglepő módon Aidan nem tiltakozott, amikor Emma a karjába tette Masont. A kisfiú azonnal elhallgatott, és kerek szemmel bámult Aidanre. – Bizony, így van. Kénytelen vagy velem beérni, nekem pedig nincs olyan klassz karosszériám, amelyhez hozzábújhatnál. Emma rácsapott a karjára. – Ne merészelj így beszélni vele! Csak egy kisbaba! A cici csak ételt jelent a számára, te perverz disznó!
– A francba, Em, mióta vagy ilyen erőszakos? – viccelődött a férfi. Mason teli szájjal Aidanre vigyorgott, miközben Emma elrobogott. Aidan felnevetett. – Azt hiszem, igaza van, mi? De egy nap majd megérted, milyen érzés, amikor egy tyúk magadra hagy félig álló farokkal. – Hallottam ám! – kiáltott be Emma a konyhából, és becsapta a hűtő ajtaját. Felmelegítette a tápszert, és éppen akkor lépett be a cumisüveggel a nappaliba, mikor Mason újra kezdte a nyafogást. Aidan nyújtotta feléje a kisfiút, de Emma megrázta a fejét. – Megetetnéd, míg elkészítem fürdővizét? Aidan a lányra vigyorgott. – És ha nemet mondok, akkor eljátszom minden esélyemet arra, hogy ledumáljam a Scooby-Doo pizsamát rólad ma este? – Úgy fogalmaznék, hogy az esélyeid megközelítenék a nullát. Aidan elvette tőle az üveget. – Hát, gondolom, nem halok bele, ha megetetem. Elég régen kényszerített ilyesmire valamelyik nővérem, ezért kicsit berozsdásodtam. De a pelenkacserélésnél ne számíts rám! Emma csípőre tette a kezét. – Lássuk, jól értem-e. Csak azért eteted meg Masont, hogy lefeküdjem veled? – Szerintem mind a ketten jól járunk. – Aidan lenézett Masonre, aki elégedetten evett. – És ő is. – Amikor már éppen azt hiszem, hogy mégsem vagy szexmániás seggfej, azonnal úgy kezdesz viselkedni. Aidan felvonta a szemöldökét. – Minden nős barátom figyelmeztetett, milyen pocsék lesz a párok szexuális élete, mihelyt gyerekük születik. Ezek szerint te már korábban kezded? – Lehetetlen alak vagy! – Emma átment a hálóba. Belépett a fürdőszobába, megnyitotta a csapokat, és ellenőrizte a víz hőmérsékletét. Mikor a kád már eléggé megtelt, elzárta a csapot, és visszament a nappaliba. Aidan a csatornák között szörfözött, Masonnal a karja hajlatában. – Büfizett? Aidan feléje fordult. – He? Emma égnek emelte a szemét, és elvette az üres üveget Aidantől. – Ha jól sejtem, nem sokat segítettél az unokaöcséid és -húgaid körül, míg kisbabák voltak. – Nemigen. Miért? – Mert miután a baba kiitta az üveget, meg kell büfiztetni, különben a gázoktól fájdalmai lesznek. – Rendben, akkor megbüfiztetem. – Aidan a mellkasához szorította Masont, aztán megpaskolta a kisfiú hátát. – Egy kicsit erősebben – utasította a lány. Aidan még kétszer megpaskolta a hátát, mire Mason hangosat büfizett, és nyomban visszaöklendezett egy adag tápszert a nagybátyja vállára. – Jézus! – kiáltott fel Aidan, és undorodva meredt az ingére. – Ó, nyugi, ez csak egy kis bukás. – Ez meg egy százdolláros ing, Em. – Úgy viselkedsz, mintha direkt csinálta volna. – Emma odanyújtotta Aidannek a nedves törlőkendőkkel teli dobozt, aztán felvette Masont. – Míg én megfürdetem, bevinnéd a kiságyat a hálószobába? – Hát persze. – Köszönöm.
Míg a fürdőszoba felé tartott, hallotta, ahogy Aidan morog, miközben az ingét tisztogatja. Mire végeztek a fürdéssel és az öltözködéssel, Mason elálmosodott. Emma kikukkantott a fürdőszobaajtón, és látta, hogy a kiságy a hálóban van, vagyis Aidan megtette, amit kért tőle. Ezzel szerzett egy jó pontot. Pár percig ringatta Masont, míg biztos nem volt benne, hogy a kisfiú mélyen alszik. Miközben elindult a nappali felé, eszébe jutott Aidan szarkasztikus megjegyzése a babákról és a szexről. Még mindig dühös volt a férfira, de nem akarta teljesen elidegeníteni a házasság és a gyerekek gondolatától most, hogy ilyen jól mentek kettejük között a dolgok. Egy darabig vívódott magában, aztán hagyta az ördögöt győzni az angyal helyett. Végül is szerette, ha igaza lett, és be fogja bizonyítani Aidannek, hogy téved, még ha ez lesz is az utolsó tette életében. Csöndesen odament a komódhoz, és kihúzta a legalsó fiókot. A melltartók és bugyik alá rejtve megtalálta a spagettipántos fekete fűzőt és harisnyatartót, amelyet Casey vetetett meg vele a gyerekcsinálási akcióra. Végül azonban nem volt rá szüksége. A fodros fekete bugyival kétséget kizáróan ez volt a legkihívóbb fehérneműje. Szerencsére még ráment, ha gömbölyödő pocakja fölött nem kapcsolta be az összes csatot. – Igen, ez megteszi – suttogta. Felkapta a ruhadarabot, beszaladt a fürdőszobába, és átöltözött. Mikor megvizsgálta magát a tükörben, úgy találta, nem látszik picit pocakos várandós anyának. Úgy festett, mint egy érett fiatal nő. Végigment a folyosón. Mikor a konyhához ért, meghallotta a nappaliból egy sportriporter izgatott hangját. – Mason elaludt – jelentette be. – Könnyen ment? – kérdezte Aidan, miközben le sem vette a szemét a képernyőről. – Úgy elaludt, mint egy kisangyal. –Akkor jó. – Kérsz egy sört? – Igen, az jó lenne. Emma kivett egy üveg sört a hűtőből, és lassan odasétált a kanapéhoz. Aidan rá sem pillantott, miközben elvette tőle az italt. Letekerte a kupakot, és ivott egy kortyot. – Mit nézel? – A Braves meccsét. – Nem akarsz inkább játszani? – kérdezte Emma szemérmesen. Aidan ivott még egy kortyot, mielőtt feléje fordult. Kiköpte a sört, ahogy a pillantása végigsiklott a lány testén. – Jézus, Em, mi az ördög van rajtad? Emma olyan tekintettel nézett végig magán, mintha ez lenne a megszokott szerelése. – Csak egy kis meglepetés a számodra. Nem tetszik? – Ó, dehogynem. – Aidan megnyalta az ajkát, a tekintete elidőzött a fűző dekoltázsán. – Csak azt hittem, hogy miután idióta faszfejként viselkedtem, ma nem lesz részem szexben. – Nos, megérdemelnéd, hogy jól elfenekeljelek, amiért rossz voltál. Aidan felnevetett. – Azt hiszem, élvezném. Emma sokatmondó pillantással megállt a kanapé előtt. Aidan szeme kitágult a harisnyatartó és a harisnya láttán. Emma felvett egy párnát a kanapéról, és ledobta a padlóra. Aidan fölé hajolt, és gombolni kezdte a nadrágját. – Szeretném befejezni, amit elkezdtünk, mielőtt félbeszakítottak, ha nincs ellenedre. – Benne vagyok. Emma lehúzta a cipzárt, Aidan pedig megemelte a csípőjét, hogy levehesse róla a nadrágot. Az erekciója az alsónadrág anyagának feszült. Emma a lába közé térdelt a párnára, végighúzta a kezét a férfi combján, a körmével finoman végigkarcolva az érzékeny bőrt.
– Em, kérlek – mormolta Aidan. Emma édesen rámosolygott, miközben lehúzta az alsónadrágját, és kiszabadította ágaskodó szerszámát. Egyik kezébe fogta, és lassan végignyalta a tövétől a csúcsáig. A nyelvével megpöccintette és körbenyalta a makkot, beszívta a szájába, majd elengedte. Aidan felnyögött. – Ne incselkedj, bébi. Túl sok idő telt el. Emma folytatta a lassú kínzást, érezte, ahogy Aidan szerszáma egyre nagyobbra nő a becézéstől. Ráfújt a csillogó makkra, amitől Aidan mély torokhangon felmordult. Mikor a férfi már éppen tiltakozni kezdett volna, bevette a szájába. Aidan felszisszent, és felrántotta a csípőjét, amitől még mélyebben becsússzam a lány szájába. Emma feje le-föl járt, erősen szívta a makkot, miközben megszorította a tövét. Aidan minden egyes mozdulatra kéjesen felnyögött. – Ó, Em, ó, bassza meg! – A lány gyorsított a tempón, amikor a férfi belemarkolt a hajába. – Elmegyek, ha nem hagyod abba – figyelmeztette Aidan. De Emma éppen ezt akarta, így hát folytatta, egyre mélyebben magába fogadta a farkát, és mind erősebben szopott. Aidan végül felkiáltott, megemelte a csípőjét, és elárasztotta Emma száját a magjával. A lány az utolsó cseppet is kiszívta, kinyalogatta belőle, és amikor felnézett rá, Aidan tekintete szinte égetett. – Istenem, ez jó volt! – Örülök, hogy élvezted. Aidan előrehajolt, és ölbe vette a lányt. Emma érezte, hogy egyre nedvesebb lesz, ahogy a combja közé szorította a férfit. Aidan keze felsiklott a mellére, kiszabadította a malmokat a ruhából. Megmarkolta őket, és Emmára vigyorgott. – Azt hiszem, már kezdem érteni, milyen játékot játszol. – Játékot? – kérdezett vissza Emma ártatlan arccal. Aidan bólintott. – Be akartad bizonyítani, hogy az embernek lehet gyereke és izgató szerelmi élete együtt. Emma felvonta a szemöldökét. – Ó, szerinted tényleg izgató volt, amit csináltam? Aidan addig morzsolgatta a bimbóit az ujjai között, míg meg nem keményedtek. – Amikor ilyen szexi cuccot veszel fel, és leszopsz? A pokolba, igen, hihetetlenül izgató. – Csak üdvözölni akartalak itthon. – Emma nekidörzsölődött Aidan ernyedt szerszámának, és pár határozott ’ csípőmozdulattal újra életre keltette. – Teljesen megvadítasz, Em – mormogta Aidan ajkát a lány mellére szorítva. – Vigyél ágyba! – parancsolta a lány. – Örömmel.–Aidan megragadta a csípőjét, és talpra állította. Miközben felállt, lerúgta magáról az alsónadrágot. – Siess, és vedd le az inget is! Büdös – utasította Emma, és elindult a hálószoba felé. Kihívóan riszálta a csípőjét. Felvihogott, mikor meghallotta, ahogy szétgurulnak a parkettán az inggombok. Csak Aidan képes egy kis szex miatt tönkretenni egy drága inget. Éppen csak kijutott az előszobába, mikor Aidan utolérte. Átölelte a derekát, és a karjába szorította. Forró lehelete égette Emma arcát. – ígérem, akkorát fogsz élvezni, hogy a nevemet sikítod. Emma megremegett az izgatott várakozástól. Közelebb bújt Aidanhez. – Sss, csöndben kell maradnunk, különben felébresztjük Masont – válaszolta. Aidan felvihogott. – Nem számítottam közönségre. – Akkor mit javasolsz?
A férfi végignézett a folyosón, aztán behúzta a lányt a vendégszobába. Már csukta volna be az ajtót, mikor Emma megrázta a fejét. – Úgy nem hallom Masont. Aidan frusztráltan felnyögött, aztán az ágy felé lökte a lányt. Ügyes ujjai egy szempillantás alatt végeztek a kapcsokkal. Mihelyt Emma melle kiszabadult az anyag fogságából, rátapasztotta az ajkát az egyik bimbóra. Kemény szerszáma a lány hasának feszült, és Emma érezte, hogy egyre jobban felizgul. Aidan keze besiklott a bugyija alá, és lecsúsztatta a holmit a lábán. Aztán megfordította, úgy, hogy a matracra térdeljen. Szélesebbre tárta a lány lábát. A szerszáma hátulról feszült a bejáratának. – Mehet így? – kérdezte. – Aha – mormolta Emma. Az első lökésnél a lány felkiáltott. Aidan a hátára hajolt, és a fülébe suttogott. – Ne ébreszd fel Masont! Emma a válla fölött hátranézett a férfira. – És mi lesz az ígéreteddel, hogy sikongatni fogok a gyönyörtől? – lihegte. – Ó, azt még mindig megtehetem. – Előrenyúlt Emma lüktető csiklójához. Olyan ütemben simogatta, ahogyan döfött. – Túl sok, bébi? – kérdezte rekedt hangon. Emma tudta, hogy Aidan még mindig attól tart, hogy valami kárt okoz a babában. Megrázta a fejét. – Nem, így jó. Annyira jó. – Aidan másik kezével megmarkolta a mellét, az ujjai közé csípte a bimbót. – Igen, ó, igen! – kiáltott fel Emma, és kis híján azonnal elélvezett. Aidan elhúzta a kezét, és a lány frusztráltan nyöszörögni kezdett. Mikor Emma kicsit lecsillapodott, a férfi visszatette a kezét, igazi hozzáértéssel simogatta, becézgette, míg újra közel nem juttatta a csúcshoz. – Igen! Ó, Aidan, kérlek! Aidan – kiáltotta. – Mit kérsz? – Kérlek, simogass még! Juttass a csúcsra! Aidan egyre gyorsabban és gyorsabban simogatta, míg végül Emma rázuhant a matracra, megmarkolta a lepedőt, és felsikított. Aidan is közel járt már. Szorosabban markolta a lány csípőjét, az arcát belefúrta a nyakába. Olyan erőteljesen élvezett el, hogy meg sem próbálta elfojtani a torkából feltörő kiáltást. Mikor magához tért, kihúzódott, és maga felé fordította a lányt. – Ha mindig így üdvözölsz, mikor hazatérek, akkor kérni fogom, hogy gyakrabban utazhassam. – Jaj, az klassz lenne, de túlságosan hiányoznál hét közben. Aidan elvigyorodott. – Én vagy a szex? – kérdezte szokás szerint. Emma felkapta a fejét. – Természetesen a szex! Aidan felmordult, és játékosan rácsapott a lány fenekére. – Egyszer már mondtam, és most megismétlem. Túl nagy a szád. Emma kicsusszant az öleléséből. – Megyek zuhanyozni. Nincs kedved csatlakozni? – Ezt kérdezned sem kell.
22.fejezet Nem sokkal hajnali három után Emma Mason sírására ébredt. Megtaszította Aidant, aki rajta feküdt. – Ébredj, Aidan! – Hm? R – Mason sír. A férfi felnyögött, és legurult a lányról. Emma éppen felkapta a köntösét, mikor Mason felvisított. – Jézus, ennek a kölyöknek aztán erős tüdeje van – morgott Aidan, és a fejére szorította a párnát. Emma a hordozható kiságyhoz lépett. – Sss, jól van, drágám – mormogta, és felvette Masont. A bőgés kicsit alábbhagyott. – Em, nem vinnéd át valahová visítozni? – hallatszott Aidan fojtott hangja a párna alól. Emmát elöntötte a harag. Hogy merészel Aidan így bánni vele? A vállához szorította a babát, és szabad kezével rácsapott Aidan pucér hátsójára. Erősen. A férfi lekapta a fejéről a párnát, és rábámult. – Ezt meg miért kaptam? – Miért vagy ilyen érzékeden seggfej? – Mert túl sokat dolgozom, kifárasztott az utazás, és aludni akarok – morgott a férfi. Emma megcsóválta a fejét. – A ma éjszakai viselkedéseden komolyan el kell gondolkodnom. Aidan felült az ágyban, és megdörzsölte a szemét. – Most meg mi a bajod? – Így lesz a mi gyerekünkkel is? Csak a saját szükségleteidre gondolsz majd, megharagszol a babára, ha félbeszakítja a szexet, és főleg hagyod, hogy úgy nézzen ki, mintha egyedülálló szülő lennék, mikor ott vagy velem ugyanabban a szobában? Aidan a szemét forgatva lerúgta magáról a takarót. – Jól van. Elkészítem a kibaszott cumisüveget. Most boldog vagy? – Talán – felelte a lány. Aidan pucér seggel kirobogott a szobából, Emma pedig nem állta meg vigyorgás nélkül, hogy a szentbeszéde azonnal mozgásra bírta a férfit. Minden apró csata az ő győzelmével végződött. Mason hátát simogatva leült a karosszékbe. – Tarts ki, drágám. Aidan bácsi hozza az üvegedet. A szavak azonban nem nyugtatták meg a kisfiút, így mire Aidan visszatért, már kivörösödött a feje, dühösen prüszkölt, kézzel-lábbal kalimpált. – A francba, kisember, nyugodj már meg – mondta Aidan, és Emma kezébe nyomta a cumisüveget. – Köszönöm – mondta mosolyogva a lány. – Úgy látszik, a hiszti öröklődik a Fitzgerald családban – csipkelődött, miközben Mason valósággal rávetette magát az üvegre. – Fogalmam sincs, miről beszélsz – válaszolt Aidan vigyorogva. Visszazuhant az ágyra. – Nyilvánvalóan az apjától örökölte – attól a faszfejtől, aki felcsinálta Megant, aztán lelépett. – Micsoda barom! Kinek jut egyáltalán eszébe otthagyni egy olyan angyalt, mint Mason, vagy egy olyan kedves lányt, mint Megan – tette hozzá Emma. Hintáztatta magát a széken, miközben Mason mohón bekebelezte a tejet. – Éhes voltál, ugye? – kérdezte, és megbüfiztette a kisfiút. Aztán a melléhez szorította a babát, és a szájába dugta a cumit. Halkan dúdolni kezdett, és a baba elcsöndesedett. Mikor belekezdett az énekbe, Mason szemhéja egyre jobban elnehezült. Aztán már aludt is.
Mikor felállt, hogy betegye a babát az ágyába, észrevette, hogy Aidan a könyökére támaszkodva figyeli. Csak a folyosón égő lámpa adott némi kis fényt, így Emma nem tudta megállapítani, hogy vágy vagy szerelem égett-e a férfi szemében. – Mi van? – suttogta, miközben óvatosan lefektette :Masont – Soha nem hallottalak még énekelni. – Ó. – Emma lehajtotta a fejét, hogy Aidan ne lássa pirulását. Betakarta a babát. – Nagyon jó hangod van. Emma felkapta a fejét, és meglepetten Aidanre nézett. – Komolyan mondod? – Olyan, akár egy angyalé. – Aidan megfogta a kezét, és visszahúzta az ágyba. – Persze, mondtad, hogy énekeltél a templomban meg a bárban, de arról fogalmam sem volt, hogy ennyire jó vagy. – Csak kedveskedni akarsz. – Csináltam valaha is ilyesmit? – viccelődött Aidan ravaszkás mosollyal. Emma kuncogni kezdett. – Oké, azt hiszem, kivételesen igazad van. Aidan ajka végigsiklott Emma kulcscsontján, aztán felnézett a lányra. – Komolyan beszélek, Em. Egyszerűen csodálatos a hangod. – Köszönöm. – Emma Aidan szájára szorította az ajkát. – Ha bármikor szeretnéd, hogy altatódalt énekeljek neked, csak szólj. – Nagyon jó lenne. Emma közelebb bújt Aidanhez, a könyökhajlatába fúrta az arcát. – Nagyon utálom, hogy ismét el kell menned. – Én is – mormogta a férfi. Emma vívódott magában, mielőtt feltette a következő kérdést. – Tudom, megállapodtunk, hogy mindketten „többet" akarunk, de kitálaltad már, hogy ez mit jelent a számodra? Aidan ujjai, amelyek eddig laza körökben simogatták a bőrét, e szavakra megálltak a lapockáján. – Nem igazán. És te? Emma Aidan mellkasára támasztotta az állát, és a férfi szemébe nézett. – Azt remélem, ez legalábbis monogámiát jelent. – Magától értetődik. – A homlokát ráncolta. – Tudod, nem voltam senki mással, mióta előálltam azzal az ajánlattal az O'Malleysben. – Tudom. Csak... – Attól félsz, hogy a múltam miatt képtelen vagyok monogámiára? – Igen – suttogta Emma. Aidan felsóhajtott. – Megértem, miért érzel így, Em. De komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy többet szeretnék veled kapcsolatosan. Nem adhatok garanciákat, de legalább meg akarom próbálni. Kedvellek. Szeretek veled lenni, a hálószobán kívül is. Emma tudta, hogy Aidantől nagy dolog az, amit ígér. Neki egyáltalán nem volt akkora szám, de végül is ő nem bújt egy kötöttségektől rettegő szoknyavadász bőrébe. Az a tény, hogy a férfi nem tekintette egzotikus szextúrának az indiai útját, és senkit nem szedett fel az újdelhi irodában, azt jelentette, hogy őszintén próbálkozott. Belenézett Aidan szemébe. – Ez elfogadható számomra. ; – Én pedig feltételezhetem, hogy te sem vagy többé kapható, igaz? Emma nem tudta elfojtani a megvető horkantást. – Ezt még kérdezned kell? Ráadásul, ha jól tudom, a terhesség nem vonzza kimondottan a kalandra vágyó férfiakat. Aidan a szemét forgatta.
– Már megint lebecsülöd a szexuális vonzerődet. Fogalmad sincs, milyen hatással vagy a férfiakra. –Ja, persze. – Észre sem vetted, hogy aznap éjjel, mikor megjöttem Indiából, majdnem összeverekedtem az O'Malleysben a többi férfival, akiknek majd' kiesett a szemük, úgy bámultak téged. – Komolyan? – kérdezte Emma. – Hogyan tudnám megértetni veled, milyen kibaszottul szexi vagy? Emma az icipicit kerekedő pocakjára mutatott. p, – Ez neked szexi? – Egy csöppet sem érdekelne, ha nagy lenne a hasad, Em. Te teszed magad szexivé, nem a tested. Még csak nem is az, ahogyan abban a buja fehérneműben mutattál az este. Hanem az, ahogyan riszálod a csípődet, és rázod a popsidat előttem, abban a tudatban, hogy megőrjítesz vele, vagy ahogyan totális önfeledtséggel leszoptál. Szavaira pír öntötte el Emma arcát, melegség áradt szét az ereiben az őszinteségétől. – Vagyis akkor is vadul kívánni fogsz, amikor kilenc hónapos terhes leszek, tizenöt kilóval nehezebb, és olyan .dagadt, mint a Goodyear baba? Aidan felnevetett. – Igen! – Hm, majd meglátjuk. Mikor Emma már éppen elhelyezkedett volna, hogy aludjon, Aidan megkérdezte: – Vagyis a „több" meghatározása számunkra az, hogy nem randizunk másokkal? – Azt hiszem, ez kezdetnek elég. Te nem így gondolod? – Bár Emma mindent és még annál is többet akart Aidannel, nem szerette volna elijeszteni. Úgy vélte, az lesz fa legjobb, ha apránként haladnak a kapcsolatukat illetően, és így jutnak el az olyan nagy elhatározásokig, mint az összeköltözés vagy amit remélni is alig mert: a házasság. – Feltételezem, igen. Úgy értem, máris minden időnket együtt töltjük. Ezen már nem kell dolgoznunk. – Egyetértek. – Akkor megállapodtunk a többünkében? – kérdezte Aidan. Bár kiáltani, sikítani, üvölteni szerette volna, hogy gyűlöli azt, ahogyan meghatározták a „többet", Emma csupán elmosolyodott. – Igen, megállapodtunk.
23. fejezet Két hónappal később Emma áztatta magát a hatalmas kádban, és undorodva bámulta duzzadt lábfejét. Azt hitte, csak később kell majd szembesülnie a terhességnek ezzel különösen taszító mellékhatásával. De mihelyt átlépett az első harmadból a másodikba, a lába naponta változott. S mivel a napját talpon töltötte, miközben hirdetési prezentációkat tartott, a helyzet ma még a szokásosnál is rosszabb volt. Beau a kád előtt hevert, és halkan horkolt. Mivel Aidan alelnöki státusával együtt járt a kéthetenkénti utazás, Beau legalább annyira Emma kutyája is lett, mint a férfié. Délutánonként elhozta a kutyanapköziből, Beau pedig átsegítette a magányos éjszakákon, amikor Aidan nem aludt mellette. Emma éppen még egy kis meleg vizet eresztett, hogy tovább áztathassa magát, mikor Beau felkapta a fejét. Ugatott egyet, aztán a fürdőszobaajtóhoz rohant. – Ó, fogadok, hogy apuci jött meg New Yorkból – jegyezte meg a lány. Beau tekergőzése, farkcsóválása láttán ő sem tudta elfojtani az izgatottságát. – Em? – kiáltotta Aidan az előszobából. – A kádban vagyok – szólt vissza a lány. Aidan feltépte az ajtót, és szélesen rávigyorgott. – Szia, bébi! – Aidan a kád felé indult, Beau pedig csaholva követte. Az ajka elidőzött a lányén, mielőtt üdvözölte a kutyát. – Milyen volt az utad? – kérdezte Emma, miközben Aidan Beau fülét vakargatta. A férfi felnyögött. – A szokásos szarság. Emma felhúzta az orrát. – Vagyis a jövő héten megint menned kell, igaz? – Sajnos igen. Gondolom, ezért kapom a hatalmas fizetésemet. – Éhes tekintettel figyelte a habfürdőben felsejlő alakot. – Nincs ehhez korán egy kicsit? Emma kuncogott, és kiemelte a lábfejét a víz alól. – Talán igen, de, gondoltam, áztatom magam egy kicsit, hogy lelohadjon a bohóclábam. Aidan letérdelt, megfogta Emma lábát, és megpuszilta a rüsztjét. – Megmasszírozom, miután kijöttél. Emma felvonta a szemöldökét. – Aha, és mit kérsz cserébe a kényeztetésért? Aidan vigyorgott. – Ki mondta, hogy bármit is kérek? A gyerekem anyjának megduzzadt a lába, kötelességemnek érzem, hogy segítsek rajta. –, Még meleg a víz. Csatlakozhatsz, ha akarsz – csábította Emma. Aidan azonnal gombolni kezdte az ingét. – Nem kell kétszer mondanod. Emma elismerő tekintettel figyelte, ahogy vetkőzött. Minden alkalommal, amikor távolt volt, egyre jobban hiányzott neki, és mindinkább sóvárgott utána. Aidan belépett a kádba, átkarolta és az ölébe ültette. Emma meglepődött, amikor Aidan gyengéden csókolta meg, nem pedig a szokásos vad vággyal. Amikor végighúzta az ujjait Emma gerincén, a lány megremegett az izgatott várakozástól. – Elárulod, mi jár a fejedben? – kérdezte Aidan. – Hm? Aidan kuncogott. – Kissé feszült vagy, ennyi az egész.
– Stresszes napom volt – hazudta a lány. Aidan nem hagyta annyiban. – És még mi? – Rendben. Van valami, amit szerettem volna megkérdezni tőled. – Oké. Ki vele! – Szóval, ami a következő üzleti utadat illeti... – Hm? – mormogta a férfi, és beletúrt Emma nedves hajába. – Tervezel valamit az azt követő hétvégére? – Nem tudok róla. Miért? Emma tisztában volt vele, hogy vagy most kell robbantania a potenciális bombát, vagy soha. Igen, két hónap telt el úgy, hogy egyre több időt töltöttek együtt. Aidan tartotta magát a monogámiához, és egészen odáig ment, hogy amikor távol volt, esténként Skype-on vagy telefonon beszélt Emmával. Ha a városban volt, szinte minden éjszakát együtt töltöttek. De még mindig nem érték el az elkötelezettségnek azt a szintjét, amelyet Emma szeretett volna, és nem ejtették ki a szájukon azt az sz-szel kezdődő szót, amelyet annyira vágyott hallani. – Szóval, a családom minden évben ilyenkor rendezi a szokásos pajtabált fenn, a hegyekben. Mármint anyukám családja. Aidan felnyerített. – És pontosan mi az a pajtabál? – Pontosan az, aminek hangzik. Az unokatestvéreim zenekara játszik, az emberek táncolnak, általában van grillezés is... és engedély nélkül főzött whisky. – Emma elvigyorodott, látva, hogy Aidan szeme elkerekedik. – Ez elsősorban afféle családi összejövetel. Úgy terveztem, hogy szombat délután indulnék, és vasárnap este jönnék vissza. Nagyon örülnék, ha elkísérnél. Különösen a nagyszüleim szeretnének találkozni veled. Aidan elmosolyodott. – Rendben. – Tényleg? – sikkantotta Emma; nem tudta palástolni a meglepődését. Aidan bólintott. – Te már kénytelen voltál találkozni a családom legnagyobb részével. Viszonoznom kell a szívességet. Ráadásul boldogan szabadulok ki a városból a hegyek közé. Magunkkal vihetnénk Beau-t is. Emma felnevetett. – Ó, valóságos kutyamennyországban érezheti majd magát a nagyszüleimnél. Vagy harminc hold földjük van, meg egy tó. – Ez remekül hangzik; és nem csupán Beau számára. Emma szíve megremegett attól, hogy Aidan izgatottan várja a találkozást a családjával. – Akkor szólhatok a nagyinak, hogy megyünk? – Hát persze. Ki nem hagynám, a világ minden kincséért sem.
24. fejezet Aidan behajította az utolsó ruhadarabokat is a bőröndjébe, aztán behúzta a cipzárt. Frusztráltan felnyögött, amikor a zsebében megszólalt a mobilja. Mivel már így is késésben volt, hogy felszedje Emmát, nem szerette volna, ha közbejön valami. Szerencsére tudta, hogy nem Emma hívja sürgetően, mert nem az ő ismerős csengőhangja szólt. – Halló? Egy enyhén ittas hang dörgött a vonal másik végén. – Fitzy, hol a pokolban vagy, haver? Az egész banda itt van az O'Malley sben, és arra vár, hogy idevonszold az aszott seggedet! Blake volt, a haverja. Aidan gondosan elfelejtett szólni neki és a többi munkahelyi cimborájának, hogy kihagyja a szokásos szombati találkozót. – Sajnálom, haver, kirándulni megyünk Emmel. – Már megint Emmával vagy? – nyafogta Blake. A háttérben hallatszott a lármás tömeg. – Igen, a családját látogatjuk meg a hegyekben. Pajtabál van vagy mi a szarság. – Baszd meg, haver! Most már minden idődet vele töltőd. Arról már nem beszélve, hogy kölyköd is lesz. Ennyi erővel akár vaginát is növeszthetnél. – Persze, igazi anyámasszony katonájává tesz, hogy rengeteg szexi időt töltök egy gyönyörű, vad vörössel! – vágott vissza Aidan nevetve. Blake horkantott. – Fogalmad sincs róla, milyen kibaszott futóhomokra tévedtél. Igen, most még úgy tűnhet, hogy jó móka az egész, de csak várj! Emma nem bolond. Szép lassan rád akasztja a hurkot, és te, amilyen vak vagy, észre sem veszed. – Ne beszélj ilyen marhaságokat Emmáról! – csattant fel Aidan. – Nem csak én gondolom így, Fitzy. Az egész banda aggódik érted. És ne mondd, hogy nem tudjuk, mit beszélünk! Ne felejtsd el, hogy hárman közülünk már túl vannak egy váláson. Aidan áttette a telefont a másik füléhez. Nem örült, hogy ilyen irányt vett a beszélgetés. Nem tetszett neki Blake hangneme, és az sem, hogy volt némi igazság a szavaiban. – Nagyszerű barátaim vannak, rajtam köszörülik a nyelvüket a hátam mögött. – Jó, rendben, csak jegyezd meg, amit mondtam! Ha nem lépsz le még időben, egy nap majd sajnálni fogod, hogy nem hallgattál ránk. – Cseszd meg, Blake! – üvöltötte Aidan, aztán bontotta a vonalat. Bedugta a telefont a zsebébe. Ki az ördögnek képzeli magát Blake? Emma nem kényszerítette semmire. Soha egy nő sem tette, és nem is foga. Azért volt Emmával, mert élvezte. Nem volt ebben semmi rossz. Csak annyit adott, amennyit akart, és Emma nem erőszakolt rá semmit. – Szarháziak – motyogta a barátaira gondolva, akik együtt ittak, és piszkálták őt Emma miatt. Megragadta a bőröndöt, és füttyentett Beau-nak. – Gyere, öreg! Tűnjünk innen a pokolba! Beau boldogan engedelmeskedett, és alig bírt magával, mikor rájött, hogy autóba szállnak. Mivel tudta, hogy késésben van, Aidan végigdöngetett az autópályán, aztán átcikázott az ismerős utcákon Emma háza felé. Nem sokkal három után állt meg a behajtón. Ügyet sem vetett a mobil rezgésére, mert biztos volt benne, hogy Emmától kapott SMS-t. Inkább kipattant az autóból. Beau is kezdett kifurakodni, de Aidan megrázta a fejét. – Marad! Odakocogott az ajtóhoz, és rácsapott a csöngőre. – Nyitva van! – kiáltott ki Emma. Aidan benyomta az ajtót, és azonnal meglátta a lány bőröndjét és retiküljét a padlón. Hallotta, hogy a konyhában matat.
– Bocs, hogy késtem. Beau az istennek sem akart pisilni – füllentette. Nem érezte szükségét, hogy elárulja, az egyik seggfej barátja miatt késett, és nem Beau veséje volt a hibás. – Nem hagytad otthon, ugye? Aidan felnevetett. – Nem, a kocsiban hisztizik. Esküszöm, hogy megismeri a házadat. Meghallotta Emma kislányos kuncogását. – Szegény kicsikém! Ez volt a második otthona az elmúlt hónapokban. Betettem egy nyers csontot a táskámba, hogy könnyebb legyen elviselnie az utat. De legalább egyszer meg kell majd állnunk, hogy pisilhessen. – Emma frusztráltan felsóhajtott. – Kit akarok becsapni? Miattam előbb kell megállni, mint Beau kedvéért! Emma kifordult a sarok mögül, és Aidan szíve megállt egy pillanatra. Minden alkalommal, amikor hosszabb idő után először látta a lányt, elakadt a lélegzete. Most pántos smaragdzöld nyári ruhát viselt. A szoknya éppen a térde fölött végződött. A terhességtől megduzzadt a melle, majdnem szétfeszítette a finom anyagot. De leginkább a barna cowboy csizma ragadta meg Aidan figyelmét. Emma elsietett mellette, hogy valamit még beledobjon a bőröndbe, de Aidan kinyújtotta a karját, és elkapta. – A francba, pokolian szexin nézel ki! Emma összeráncolt homlokkal nézett végig magán. – Komolyan mondod? Aidan megnyalta az ajkát, és bólintott. – Ebbe a ruhába még beleférek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy beadjam a derekam, és beszerezzek néhány kismamaholmit. Aidan ráfektette a tenyerét Emma pocakjára, finoman megérintette a vékony anyagon keresztül. – Ahhoz képest, hogy négy és fél hónapos terhes vagy, alig látszik. Emma kifújt egy kósza tincset az arcából. – Mondd ezt a cipzárnak! – És a csizma? – Ó, segít, hogy ne távolodjam el a vidéki gyökereimtől. Mindig ez van rajtam, mikor fenn vagyok a hegyekben. Aidan elvigyorodott. – Tetszik... nagyon is. – Félrebiccentette a fejét, és az igazi „legszívesebben felfalnálak" mosolyát villantotta a lányra. Emma megrázta előtte az ujját. – Ó, nem. Eszedbe se jusson! – Bébi, alig láttalak, és hozzád sem értem az elmúlt héten. Mindjárt felrobbanok! – Indulnunk kell. Már elmúlt három óra – tiltakozott a lány. – És miért olyan nagy baj, ha teszünk egy kis kitérőt? – Mielőtt Emma tovább vitatkozhatott volna, Aidan lecsapott rá, forró nyelve becsúszott a lány szájába. Átkarolta a derekát, és magához húzta. Emma próbált kibújni az ölelésből, de Aidan merev szerszáma a hasához nyomódott. – Ne akard, hogy álló farokkal találkozzam a nagy– szüleiddel! Emma önelégülten rávigyorgott, és ismét próbált kicsusszanni a férfi karja közül. – Hosszú az út. Biztosan lehiggadsz, mire odaérünk. Aidan frusztráltan felnyögött, és szorosabban ölelte. A másik kezével lecsúsztatta a vékony pántokat a lány válláról, és lehúzta a ruhát, hogy a melléhez férjen. Markolászni kezdte, s közben a hüvelykujja a merevedő bimbót simogatta. Mikor meghallotta, hogy Emma felszisszen, incselkedőn megcsípte az apró csomót. Ez aztán
megtette a hatását, mert Emmát elöntötte a vágy. Megcsókolta Aidant, és szorosan hozzásimult. A férfi végighúzta a nyelvét az állától a fülcimpájáig. – Annyira kívánlak, Emma – mormolta. Megfogta a lány állát, hátrahajtotta a fejét, és amikor Emma ránézett, szemhéja elnehezült a gyönyörtől. – Akkor tégy a magadévá – suttogta. Aidan megcsókolta, a keze a lány ruhája alá siklott. Emma belenyögött az ajkába, mikor rátalált a forróságra a lábai között. A bugyin keresztül simogatta, míg megérezte a vágy nedvességét a kelmén keresztül. Akkor mélyen beléhatolt az ujjaival – ugyanabban a ritmusban, ahogyan a nyelve járt ki-be a lány szájában. Emma elszakította tőle az ajkát, hevesen lihegett. – Mm, Aidan... igen, Istenem! Aidan! Igen! – sikoltotta, és szorosan összezárta a szemét, ahogy felért a csúcsra. Nyöszörgött, mikor a férfi kihúzta az ujjait. Aidan lerántotta a bugyit a térdéig. Megfogta Emma kezét, és a farkára szorította. A lány reszkető kézzel kigombolta a nadrágját, aztán lehúzta a cipzárt. Mihelyt kiszabadult a farka, keményen és gyorsan simogatni kezdte, az előspermát használva síkosítóként. Aidan szaggatottan kapkodta a levegőt, aztán elhúzta Emma kezét. – Ebből ennyi elég – motyogta feszült hangon. Hátralépett a kanapéhoz, letolta a pantallóját és az alsónadrágját a combjára. Elkapta Emma kezét, és magához rántotta. Lezuhantak a kanapéra; Emma a férfi ölében. Aidan azonnal beléhatolt, és mozogni kezdett. Őrjöngő ritmusban döfködött. Emma lehajolt, és megcsókolta. A lánynak nem kellett sok idő ahhoz, hogy újra elélvezzen. Bár Aidan nagyon közel járt már a csúcshoz, nem akart elmenni. A világon semmi nem volt olyan jó, mint mélyen Emmába hatolni. Újra és újra felnyomta a csípőjét, aztán lerántotta magára a lányt. Hátrahajtotta a fejét, és lehunyta a szemét, ahogy átjárta a gyönyör. Végül, amikor már úgy érezte, nem bírja tovább, megadta magát, és hagyta, hogy a magja elárassza a lányt. Mikor Aidan a mellkasához szorította, Emma eltakarta az arcát a kezével, és felnyögött. – Mi a baj? – kérdezte a férfi. – Nem hiszem el, hogy hülyére keféltél, mielőtt találkozom a nagyszüleimmel. Aidanből kirobbant a nevetés. – Sajnálom, hogy ilyen kanos gazember vagyok, de képtelen voltam megállni. De, ha őszinték akarunk lenni, inkább a te hibád, mint az enyém. Emma lélegzete elakadt. – És ugyan hogy a pokolban lenne ez az én hibám? Aidan rákacsintott. – Muszáj volt olyan átkozottul szexin kinézned ebben a ruhában és a cowboy csizmában? – Lehetetlen alak vagy! – pufogott a lány. Titokban azonban nagyon örült annak, hogy Aidan szexinek tartja, és képtelen távol tartani tőle a mancsát. Minél jobban meghízott, annál kevésbé találta magát kívánatosnak. Ám Aidannek hála ugyanolyan gyönyörűnek érezte magát, mint azon a napon, amikor a férfi előállt az ajánlatával az O'Malleysben. Aidan megpuszilta a nyakát, miközben a hátát simogatta. – A francba, nagyon hiányoztál – dünnyögte a lány torkába. – Én vagy a szex? – tette fel Emma az immár szokásos kérdést. – Ennyi idő után még mindig ezt játsszuk? – mordult fel Aidan. – Te. Kibaszottul hiányoztál, rendben? Emma elhúzódott, hogy a férfi lássa a vigyorát. – Ó, Aidan, olyan romantikus vagy! Suttogj még ilyen édes szavakat a fülembe! Aidan szeme elkerekedett, aztán elnevette magát. – Bocs, attól tartok, nem voltam igazán romantikus,igaz? – Azért értékelem a vallomást. Te is hiányoztál nekem.
Beletúrt a férfi hajába, és elmosolyodott. – Bár az hozott minket össze, mégis utálom néha a munkádat. – Ne is mondd! – zsémbelt Aidan. – Gondolod, hogy akkor is ennyit kell majd utaznod, miután a baba megszületett? – Remélem, hogy addigra kicsit elcsöndesednek a dolgok. – Apró csókokat hintett a lány állára. – Azt hiszik, hogy kihasználhatnak és visszaélhetnek velem, mert agglegény vagyok. Talán szólnom kéne odabenn, hogy apa leszek, és akkor könnyebb lenne. Emma teste megfeszült. – Azt akarod mondani, hogy még senki nem tud az osztályodon a babáról? – Nem igazán... Úgy értem, a barátaim és a munkahelyi haverjaim tudják. – Elvigyorodott. – A veled töltött idő kicsit belezavart az O'Malleysnél rendezett sörözéseinkbe, és ez nem igazán tetszik nekik. Emma frusztráltan felnyögött. Kipattant Aidan öléből, felrángatta a bugyiját, és megigazította magán a ruhát. – Mi a baj? – Ezt tényleg meg kell kérdezned? Aidan elfintorodott. – Dühös vagy, mert nem számoltam be a főnökömnek a babáról? – Még szép, hogy az vagyok! – morogta haragosan a lány, és odament a bőröndjéhez. Aidan felállt a kanapéról, és felöltözött. – Em, várj, meghallgatnál? A lány megpördült. – Most majd azt fogod mondani, hogy sajnálod, és egyszerűen eszedbe sem jutott, hogy megemlítsd? Mert valahogy kiment a fejedből, hogy nem egészen öt hónap múlva apa leszel? Aidan védekezőn felemelte mindkét kezét. – Nézd, tényleg sajnálom, őrületesen sok volt a munka az elmúlt két hónapban, mióta próbálunk összecsiszolódni. Szinte egy hetet sem töltöttem egyfolytában a központban. Biztosíthatlak, hogy nem akarok senkit félrevezetni a babát illetően. Esküszöm. Emma felsóhajtott, mert nyilvánvaló volt, hogy Aidan őszintén beszél. – Sajnálom. Nem lett volna szabad így kiborulnom. Ezektől a hülye hormonoktól néha teljesen irracionálissá válok. – Nem, jogosan akadtál ki. Hiszen nem nagyon erőlködtem, hogy bemutassalak a barátaimnak, vagy bejelentsem nekik, hogy hivatalosan is együtt vagyunk. Emma érezte, hogy a szobában megváltozott a hangulat. Aidan tényleg hivatalosabbá akarja tenni a dolgokat kettejük között? Ez azt jelenti, hogy talán össze is költöznek? Ez hatalmas lépés lett volna, hiszen még ki sem ejtették a szájukon azt az sz-szel kezdődő szót. Nem mintha Emma nem lett volna szerelmes Aidanbe. Csak félt attól, hogy elijeszti. Az egész kapcsolatuk olyan volt, mint egy lufi; Emma attól félt, hogy bármelyik pillanatban kipukkadhat. Aidan kérdőn felvonta a szemöldökét. – Szóval nincs köztünk baj? Emma rámosolygott. – Minden rendben. – Akkor jó. Tűnjünk a pokolba a városból! – mondta Aidan, és felkapta Emma bőröndjét. A lány mély lélegzetet vett, próbált lelkileg és érzelmileg felkészülni az elkövetkezendőkre.
25. fejezet Beau azonnal ugatni kezdett, és csóválta a farkát, mihelyt meglátta őket közeledni az autóbeállón. Mikor Emma odaért, kidugta a fejét a hátsó ablakon. – Hiányoztam, édes kis kutyám? – Beau nekinyomta a testét az ajtónak, és hálásan vinnyogott. – Au, te is hiányoztál nekem! Emma Aidanre pillantott a válla fölött. – Nem lett volna szabad ilyen hosszú időre a kocsiban 'hagynod! – Lehúztam minden ablakot. – Aidan a fészkelődő Beau-ra mutatott. – Nézz csak rá! Remekül érzi magát. – Szerintem is – mormogta Emma, és megvakargatta a kutya füle tövét. – Elkényezteted – csipkelődött Aidan, miközben betette a bőröndöt a csomagtartóba. – Nem igaz. – Tényleg? Valahányszor belépek az ajtón, elindul, hogy megkeressen téged. Engem már emberszámba sem vesz. Ráadásul elvárja, hogy felengedjem a kanapéra, és odaadjam neki a maradékot. Emma elpirult. – Hoppá! – Mihelyt beült az autóba, Beau előrehajolt, hogy megnyalja az arcát. – Kész vagy rá, hogy megszabadulj a város bűzétől? – kérdezte Emma a labradort, és megpaskolta a fejét. A kutya csóválni kezdte a farkát, és újra megnyalta a lány arcát. – Igen, azt hiszem, készen áll. Aidan felhorkantott, ahogy kihajtott az útra. – Mihelyt meglátja azokat a tág tereket, talán soha nem is akar majd visszajönni. Ráhajtott a városból kivezető útra, és megkezdődött a hosszú utazás. A házakat smaragdzöld fák és legelők váltották fel. Minél közelebb értek a hegyekhez, annál hűvösebb lett a levegő. Emmát honvágy kerítette hatalmába, ahogy az ismerős utakon haladtak. Az egész gyerekkorát a hegyek között töltötte, mielőtt főiskolára ment, Atlantába. Egyik énje még mindig vágyott vissza, különösen most, hogy egy gyermeket kell majd felnevelnie. Előrehajolt az ülésben, mikor közeledtek a nagyszülei birtokához. – Oké, annál a fekete postaládánál kell jobbra fordulni. Aidan döbbenten fordult feléje. – Arra a kavicsos útra? – Aha. Néhány kanyar után nyílt mezőre értek. A hegyoldalban állt a nagyszülei háza és pajtája. Aidan elkerekedett szemmel fordult feléje, mikor meglátta, milyen sok az autó, és mennyi ember bolyong szanaszét. – Ezek mind a családhoz tartoznak? Emma bólintott. – Általában úgy ötvenen vagy valamivel többen vagyunk. Mire elkezdődik a tánc, körülbelül százan leszünk. – Figyelte a férfi szkeptikus arckifejezését. – Biztos, hogy készen állsz erre? – Biztos. Nem lesz baj, míg valaki seggbe nem akar rúgni, amiért felcsináltalak. Emma felnevetett. –A család döntő részének nincs baja a terhességemmel. A nagyapám és néhány nagybátyám azonban lehet, hogy nem hagyja szó nélkül. – Habozott, mielőtt robbantotta volna a bombát. – Khm, mivel nem vagyunk házasok, ne várd, hogy egy szobában alszunk ma éjjel. – Tessék?
Emma elfintorodott. – A nagyszüleim nagyon régimódiak. Nem néznék el, hogy egy ágyban aludjunk, ha nem vagyunk házasok. – Bár a gyerekemet várod? Igen.’ Aidan hangosan kifújta a levegőt. –: Még jó, hogy jutott valami, mielőtt elindultunk. Különben nagyon-nagyon hosszú lenne a hétvége. – Felnevetett, mikor Emma játékosan a karjára csapott. – Gyerünk! Nézzünk szembe a kivégzőosztaggal – mondta Emma vigyorogva. – Mesés – nyögött Aidan, ahogy kiszállt az autóból. Rácsatolta a pórázt Beau nyakörvére, és kiengedte az izgatott kutyát a hátsó ülésről. Csodás illatok csapták meg Emma orrát, és megkordult a gyomra. Nagyon hálás volt, hogy már nem kínozta a rosszullét, mert semmi másra nem vágyott jobban, mint a nagyanyja Brunswick pörköltjére. – Házi barbecue illatát érzem? – kérdezte Aidan. – Igen. Minden házi az almás pitétől a pálinkáig. – A francba, azt hiszem, meghaltam, és a mennyországba jutottam. Bár nem a whisky miatt. Emma kuncogni kezdett. – Sok szerencsét hozzá, hogy megúszd a piát. A nagybátyáim ki akarják majd próbálni, igazi férfi vagy-e. Aidan már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de ekkor felharsant egy női hang. – Emma! – kiáltotta, és összecsapta a kezét. Emmának hátra sem kellett fordulnia, felismerte a hangot, amely körbeölelte, mint a szeretet puha takarója. Megpördült, és meglátta közeledő nagymamáját, aki feltupírozott ősz hajával és a ruhája elé kötött piros-fehér kötényével pont úgy nézett ki, mint mindig; nem öregedett és nem változott. Ő volt az állandó fénysugár Emma életének viharában, akinek a szeretetére, támogatására és erejére mindig számíthatott. A nagyanyja arca felragyogott. – Itt az én gyönyörű kicsikém! – kiáltotta, és erős karjába szorította Emmát. – Annyira hiányoztál, drágám! – Te is hiányoztál nekem, nagyi. Az idős asszony elhúzódott, és a lányra mosolygott. – Gyakrabban kellene jönnöd, mint kéthetente. A nagyapáddal olyan magányosak vagyunk nélküled. Emma felnevetett. – Másnaponként beszélünk telefonon. Tényleg gyakrabban kellene jönnöm? – Igen. Főleg, miután meglesz a baba. – Az idős asszony gyengéden megsimogatta Emma növekvő pocakját. – Nézzenek oda, hogy megnőtt! – Ne is mondd! Már egyetlen ruhám sem jön rám. – Nos, szerencsésnek mondhatod magad, hogy nem kezdtél el azonnal hízni. Anyádnak már a második hónaptól kismamaruhákat kellett hordania, amikor terhes volt veled. Emma elmosolyodott az emlékre, hogyan mesélte nevetve az édesanyja, hogy gyakorlatilag az első pillanattól kezdve látszott rajta a terhesség. – Szóval, hogy érzed magad? – kérdezte a nagyi, és aggódva ráncolta a homlokát. – Jobban. Hál istennek a reggeli rosszullétek elmúltak most, hogy a második harmadban vagyok. Jövő héten megtudom a baba nemét az ultrahang-vizsgálaton. Az idős asszony mosolygó arca még jobban felragyogott. – Csodálatos! Persze én változatlanul állítom, hogy fiú lesz. Emma hátrapillantott Aidanre, és elvigyorodott.
– Aidan apja boldog lesz. Mikor megismerkedtünk, ő is esküdözött, hogy fiú lesz. A nagyi Aidan felé fordította kutató zöld szemét. – Szóval ez a hihetetlenül jóképű és szimpatikus fiatalember Mr. Fitzgerald? Pír öntötte el Emma arcát nagyanyja dicsérő szavaira, no meg attól, hogyan mutassa be a férfit. – Igen, ő Aidan. A... – Spermadonor? – kérdezte a nagyi. Aidan halkan felnevetett. – Igen, többszörösen is. Az asszony a hasára szorította a kezét, és összegörnyedt nevetéstől. Mikor magához tért, kitárta a karját Aidan felé. – Nos, Mr. Spermadonor, gyere, hadd öleljelek meg! Emma elképedve figyelte, hogy Aidan lelkesen megöleli a nagyanyját. El sem hitte, milyen fesztelenül viselkedett, különösen azok után, amennyire kiborult, amikor Emma először találkozott az unokaöcséivel és Patrickkel. A nagyi megpaskolta Aidan hátát. – Nagyon örülünk, hogy velünk töltőd a hétvégét. Remélem, jól érzed majd magad. Aidan arcán káprázatos mosoly villant fel. – Köszönöm, asszonyom. Örülök, hogy itt lehetek. A nagyi megfenyegette Aidant az ujjával. – Ami Em babáját illeti, mondanom kell valamit. Ép Emma az ajkába harapott, és aggódva előbb a nagymamájára, aztán Aidanre pillantott. A szíve összeszorult a gondolatra, hogy mit akarhat mondani a nagymamája. Ha valami olyasmit, amit ő kapott az első telefonbeszélgetések és látogatások alkalmával, amikor a nagyszülei kifejtették a véleményüket a házasságon kívüli terhességről, akkor a nagyija Aidant is lekapja a tíz körméről. – Igen, asszonyom? – kérdezte Aidan udvariasan, bár Emma azt is észrevette, hogy idegesen rángatja Beau pórázát. – Magától értetődően soha nem kívántuk a férjemmel, hogy Emma egyedül vállaljon gyermeket. Jobban szerettük volna, ha előbb férjet talál magának, és csak utána szül. – Az asszony szomorúan megcsóválta a fejét. – Volt idő, amikor közel járt ehhez. Aztán az élet nem volt igazán tisztességes vele. Megérdemli a boldogságot, és tudom, hogy semmi sem teheti őt boldogabbá, mint az, hogy teljesül végre az anyaságról szőtt álma. Emma szemét döntötték a könnyek a nagyanyja szavaiból sugárzó szeretettől és igazságtól. Mikor összeszedte a bátorságát, hogy Aidanre nézzen, látta, hogy a férfi mosolyog. – Teljesen egyetértek önnel, Mrs. Anderson. Nagyon hálás vagyok, hogy hozzásegíthettem Emmát az álma megvalósulásához. Az asszony a kezébe fogta Emma állát, és elmosolyodott. – Valósággal ragyogsz, drágám. Nem hiszem, hogy édesanyád halála óta ilyennek láttam volna a tekintetedet. – Ó, köszönöm – mondta Emma, és megtörölte a szemét. A nagyi megpaskolta Aidan karját. – Mindezek után szeretném megköszönni, hogy boldoggá tetted Emmát és ezáltal a családot is. – Nagyon szívesen, Mrs. Anderson. – Kérlek, szólíts Virginiának – mondta a nagyi, aztán ciccegni kezdett, mikor észrevette, hogy néhány asszony étellel teli serpenyőket cipel a pajtához. – Ó, anyám, egy percig nem nézek oda, és egyesek azt hiszik, hogy mindent maguk intézhetnek. Jobb lesz, ha megyek, nehogy a vacsora katasztrófába torkolljon! Mihelyt hallótávolságon kívülre került, Aidan hangosan kifújta a levegőt.
– Hát, nem ezt vártam. – Meleg fogadtatást? Aidan megrázta a fejét, és átkarolta Emma derekát. – Nem, azt nem hittem volna, hogy hősként fogadnak, amiért felcsináltalak. Errefelé ilyenkor nem a vadászpuskát szokták előkapni? Emma kuncogott. – Legyen elég annyi, hogy egészen más lenne a helyzet, ha tinédzserek volnánk. – Félrebillentette a fejét, hogy előkaphassa a férfi tekintetét. – Természetesen erősen kétlem, hogy a tinédzser Aidant is képes lettem volna rávenni erre. – Soha nem tudhatod. Lehet, hogy nagyon is benne lettem volna, hogy megrontsalak, és az erényedre törjek. Emma játékosan oldalba bökte. – A nagyapám és a nagybátyáim szétlőtték volna a családi kincsedet. Aidan halkan felnevetett. – Az bizony tragikus lett volna. – Ó, igen, akkor később nem lettél volna képes teherbe ejteni engem – csipkelődött a lány. Aidan a fülére szorította az ajkát, amitől Emma megremegett. – Vagy többszörös észbontó orgazmusokban részesíteni téged. – Aidan! – sikított fel a lány, és eltaszította magától. Aidan felnevetett. – Tudod, hogy igazam van. Harsogó hang szakította őket félbe. – Emmie Lou, gyere ide, és ölelj meg! A lány égnek emelte a szemét, de akaratlanul is elmosolyodott. – Lehet, hogy a nagyi kedves volt veled, de a nagypapa valószínűleg keményebb dió lesz – figyelmeztette Aidant. Érezte, ahogy a férfi teste megfeszül kissé, mikor követte őt a kifakult farmert viselő, ősz hajú férfihoz. – Nagypapa, mikor tanulod meg már végre, hogy egy kicsit öreg vagyok ehhez a becenévhez? Az öreg elvigyorodott. – Nevetséges! Mindig az én kicsikém maradsz, az én kis Emmie Lou-m! Emma megölelte a nagyapját, behunyt szemmel élvezte a mentacukor és az Old Spice ismerős illatát. – Hiányoztál. Az öreg a vállánál fogva eltolta magától Emmát, és felvonta busa, ősz szemöldökét. – Két teljes hete jártál itt utoljára, kislány! Már majdnem leküldtem a fiúkat a városba, hogy megnézzék, mi van veled. – Sajnálom, de egy kissé őrültekháza volt újabban. – Emma észrevette, hogy a nagyapja már nem rá figyel, hanem kérdő tekintettel nézi Aidant. – Ó, nagypapa, szeretném, ha megismerkednél valakivel. – Megragadta Aidan kezét, és közelebb húzta, összekulcsolt kezük láttán Emma legnagyobb aggodalmára a nagyapja arcáról eltűnt a barátságos kifejezés, és helyette alig leplezett düh jelent meg. Emma képtelen volt nem észrevenni, hogy Aidan homlokát veríték lepte el, és nem a hőség, hanem a nagyapja átható tekintete miatt. – Ö Aidan Fitzgerald. A gyermekem apja. – Emma Aidanre mosolygott. – Ő pedig a nagyapám, Earl. – Örülök, hogy megismerhetem, uram – köszönt Aidan, és a hangja kissé megbicsaklott. Earl áttolta a falat dohányt a szája másik sarkába, és vonakodva megrázta Aidan kezét. – Örülök, hogy találkoztunk. – Emma! – kiáltotta valaki. Mikor hátrapillantott a válla fölött, észrevette, hogy Dave, az unokatestvére integet. – Egy pillanat. Mindjárt visszajövök.
26. fejezet Aidan vonakodva engedte el Emma kezét. Ami azt illeti, legszívesebben anyámasszony katonájaként a lány után szaladt volna. A legkevésbé arra vágyott, hogy egyedül maradjon az öreggel. Kényelmetlenül egyik lábáról a másikra állt, a keze fejével letörölte az izzadságot a homlokáról. Earl kiköpött egy adag dohánylét. – Szóval azt tervezed, hogy nem lépsz le, miután a baba megszületett? – Igen, uram. – Segítesz majd felnevelni is? – Nos, ennek a részleteibe még nem mentünk bele. – Mikor erre Earl arckifejezése még jobban elsötétült, Aidan gyorsan hozzátette: – De igyekezni fogok. Őszintén. Earl összehúzta a szemét. – És mi lesz a házassággal? Aidan úgy érezte, mintha tökön rúgták volna. Alig kapott levegőt. A francba, ha rossz választ adok, ez a fickó biztosan kinyír. Kiszáradt a szája, ezért megnyalta az ajkát. Sötétedik, vagy csak el fogok ájulni? – Nem válaszoltál a kérdésemre, fiam. El fogod venni az én Emmie Lou-mat vagy nem? – Nagyapa! – kiáltott fel Emma, rémülettől elkerekedett szemmel. Aidan megkönnyebbült, hogy ideiglenesen lekerült a horogról. – Mi van, drágám? Ez egy jogos kérdés. Emma a nyaka tövéig elvörösödött. Még a pucér válla is. – Nem az. Aidan én megelégszünk a megállapodással, amelyet kötöttünk. Majd ha készen állunk arra, hogy változtassunk valamin, akkor tudatjuk veled, de nem akarunk semmiféle kényszert, rendben? – Aidanre pillantott, hogy lássa, a férfi is egyetért-e, és ő bólintott. Earl puszit nyomott Emma feje búbjára. – Rendben, kislány. Nem hozom szóba még egyszer. – Vetett Aidanre még egy undortól izzó pillantást, aztán elmasírozott. – Csak kellemetlenkedik veled – szólalt meg Emma. Mikor Aidan nem válaszolt, megsimogatta a férfi karját. – Nem félsz tőle, ugye? Aidan Earl felé nézett. Négy unokája társaságában ücsörgött, és egy botot faragott. A kés hosszú pengéjén megcsillant a napfény, és Aidan megrázkódott. – A pokolba, dehogynem! Tudom, hogy számodra ő a te édes kis nagyapád, de a pasas képes lenne kinyírni engem, ha akarna, valószínűleg puszta kézzel is. És biztos vagyok benne, hogy a nagybátyáid és az unokafivéreid boldogan segítenének neki elkaparni engem a földbe. Emma szája mosolyra kunkorodott. – Viccelsz, ugye? Aidan felhorkant. – Őszintén, félek egy kicsit álomra hajtani a fejem ma este, nehogy besurranjon a szobába, és levágja a farkamat, amiért teherbe ejtettelek. – Az pedig tragikus veszteség lenne, nem igaz? – Ó, igen, de még mennyire! Emma nevetett. – Nem, csupán arról van szó, hogy én vagyok az egyetlen lányának a gyermeke, az ő kicsi unokája, és mint minden nagyapa vagy apa próbál megvédeni attól, hogy a csúnya nagy farkas megrontson. – Nevető arca elsötétedett.
– Rosszabbul viseli a terhességemet, mint a nagymamám, mert régi vágású. Diakónusként soha nem lesz képes elfogadni, hogy „zabigyereket" hozok a világra. Aidan élesen beszívta a levegőt, aztán összehúzta a szemét. – Ezt így meg is mondta neked? – Nem ezekkel a szavakkal, de igen. – Elég fura dolog így gondolni a saját dédunokájára. – Igen, persze, a saját apád is hasonlóképpen érez. Emlékszel, mennyire ragaszkodott hozzá, hogy a baba a nevedet viselje? – Igaz – ismerte el Aidan. Kolompolás szakította félbe a beszélgetést. Aidan meg-pördült, és Virginiát látta egy régi tehénkolomppal a kezében. Szélesen mosolygott. – Rendben, mindenki! Vacsoraidő! – kiáltotta, és a pajta felé intett. – Éhes vagy? – kérdezte Emma. – Mint a farkas. – Aidan a lányra vigyorgott, majd átkarolta a vállát. – A délutáni testmozgás meghozta az étvágyamat. Emma eltátotta a száját, aztán könyökkel hasba vágta Aidant. – Rettenetes vagy! – Tudom, hogy szeretsz – jegyezte meg a férfi incselkedve. Mihelyt megérezte, hogy Emma teste enyhén megfeszül, azonnal tudta, hogy rosszat mondott. A szavai egészen más értelmet kaptak, mint amilyent szánt nekik. Gyorsan megpróbálta helyrehozni a baklövést: – Úgy értem, mit nem lehet szeretni egy szabad szájú perverz alakon, aki mindig a szexre célozgat, nem igaz? – Pontosan így van – felelte a lány vigyorogva. Aidan álla leesett, mikor beléptek a pajtába. A rusztikus külső csalóka volt. Az összes bokszot megszüntették, így az egész egyetlen hatalmas helyiséggé vált. Tíz-tizenkét kerek asztalt állítottak fel összehajtható székekkel. A helyiség közepét foglalta el a kicsi, fából ácsolt színpad, amelyen néhány fickó már hangolt. – Egész klassz, igaz? – kérdezte Emma. – Nem hittem volna, hogy ilyen komolyan veszitek ezt a dolgot. – Bizony. Még egy kisebb konyha is van hátul. – Emma nevetett; Aidan úgy gondolta, hogy a zavart arckifejezése ilyen mulatságos. – Ilyen nagy famíliával szükségünk van egy helyre, ahol mindannyian összejöhetünk. – Jézusom, nem hiszem, hogy összesen ismernék ennyi embert, nemhogy rokoni kapcsolatban lennék velük – elmélkedett Aidan, miközben Emma a büféasztal felé terelte. – Higgy nekem, az este végére már téged is a család tagjának tekintenek majd. Szerintem olyanok vagyunk, mint a család a Bazi nagy görög Lagzi, csak déli változatban. Aidan nem volt benne biztos, hogy ez olyan rossz dolog. Mindenki nagyon melegen és barátságosan fogadta – még úgy is, hogy technikailag ő volt az a seggfej, aki felcsinálta Emmát, és nem vette feleségül. Miután jól megpakolták a tányérjaikat grillezett húsokkal és nyálcsorgatóan gusztusos köretekkel, Emma egy üres asztalhoz vezette. Aidan az első falat után felnyögött. – Ó. Te. Szent. Isten. Ez fantasztikus! Emma rámosolygott. – A mártás a nagyi saját receptje alapján készül. – Tényleg? Palackozni és árusítani kellene. Tízszer jobb, mint bármi, amit Atlantában ettem. – Meg kell mondanod neki. Boldoggá tennéd vele. – Örömmel megteszem. Egy idős férfi csoszogott az asztalukhoz. – Foglalt ez a szék, Em?
– Nem, Pete bácsi. Neked és Ella néninek tartottuk fenn. Pete szélesen Emmára mosolygott, aztán megölelte. Aidannek nagyon tetszett, milyen hatással volt a lány mindenkire. Atlantában is elbűvölte az embereket, de itt szinte olyan volt, mint egy angyal. Egyre nagyobb lett a tömeg a pajtában, és a zenekar rázendített. Aidan éppen a második adagot kebelezte be, és azon vívódott, egyen-e egy harmadikat is, amikor Earl .odaballagott hozzá. Aidan aggódva figyelte a kezében lévő .'befőttesüveget, amely átlátszó folyadékkal volt tele. – Ittál valaha házi pálinkát, városi fiú? – kérdezte. – Nagyapa, Aidan a neve – sziszegett az öregre Emma. – Elnézést. Ittál valaha házi pálinkát, Aidarn. – Nem, uram. Nem hiszem. Earl az orra alá dugta a befőttesüveget. – Miért nem kóstolod meg? – Ez becsapós kérdés, uram? – Ezt meg hogy érted? Aidan szaggatottan beszívta levegőt, mielőtt válaszolt. – Szóval, Emma elmondta, hogy maga mélyen vallásos ember, vagyis nem hiszem, hogy sokat iszik. Ha elfogadom az italt, részeges alaknak fog tartani, aki nem érdemli meg, hogy az unokájával járjon. Másrészt viszont, ha néha szeret legurítani egy kupicával, és én most nemet mondok, akkor anyámasszony katonája városi ficsúrnak néz majd. Igaz? Earl Aidanre meredt. Végül széles vigyor ömlött el az arcán. Szívélyesen hátba vágta. – Tetszik, ahogy gondolkodsz. – A tekintetét le sem véve Aidanről a szájához emelte a befőttesüveget, és kortyolt egy nagyot. – Egy kis pálinka senkinek nem árt. Aidan nevetve elvette az üveget Earltől. Ahogy lenyelte, a torka lángba borult, és tűz égette a gyomrát. Mivel Earl várakozásteljes arccal figyelte, nagyon igyekezett megküzdeni a könnyeivel és a kényszerrel, hogy fulladozni és köhögni kezdjen. – Jó cucc – jegyezte meg a legférfiasabb hangon, amelyet csak képes volt kicsiholni magából. Gyorsan visszaadta a befőttesüveget, nehogy még egy kortyot itassanak vele. Earl kuncogva Emmához fordult. – Talán mégis megéri a fáradságot, Emmie Lou. Emma elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a nagyapja arrébb ment. – El sem hiszem, hogy sikerült megnyerned magadnak, méghozzá ilyen gyorsan. Travisnek évekbe tellett, hogy ne bámuljon rá állandóan gyilkos indulattal, pedig vele egész életünkben ismertük egymást. Aidan önelégülten a lányra vigyorgott. – Mindazok után, amin keresztülmentünk, hogyan kételkedhettél benne, hogy elbűvölöm a nagyapádat? – Közelebb hajolt, és Emma fülébe suttogta: – Ne feledkezz meg azokról az alkalmakról, amikor rólad bűvöltem le a bugyit. Emma játékosan eltaszította magától. – Úgy tűnik, elfeledkeztél az első alkalomról, amikor megpróbáltál felszedni a karácsonyi bulin, én pedig azonnal és simán leráztalak. Aidan halkan felnevetett. – Igaz. Életem legrosszabb kikosarazása volt. – Azt kétlem. – Higgy nekem, bébi. Az volt. Emma képtelen volt elrejteni a meglepődését. Másra terelte a szót: – Hoznál egy kis édességet? Aidan felvonta a szemöldökét.
– Még mindig éhes vagy? Emma felnevetett. – Ezt pont te kérdezed, aki két tányér kaját evett, míg én csak egyet. – Rendben. Hozok neked valami édességet. Emma megpuszilta az arcát. – A baba és én is köszönöm. – Persze, persze. Kihasználod a terhességet, amennyire csak tudod, igaz? – Ahogy mondod – vágta rá a lány. Aidan kuncogva felállt az asztaltól. – Van valami konkrét kívánságod? – Talán egy kis kóstoló mindenből? Aidan tisztelgett. – Igenis, hölgyem! Miután jól megpakolt két tányért különböző desszertekkel, Aidan elindult vissza az asztalukhoz. Mikor odaért, Emma éppen egy csecsemőt tartott a karjában, miközben egy fiatal párral beszélgetett. – Ö, Aidan, ők az unokatestvéreim, Stacey és Mark. – Lenézett a kisbabára, és széles mosoly ömlött el az arcán. – ő pedig a névrokonom, Emma Kate. – Most csak viccelsz. Stacy elmosolyodott. – Nos, tulajdonképpen a dédnagymamánkat hívták Emma Katherine-nek, de el sem tudok képzelni édesebb nőszemélyt, aki után elnevezhettem volna a lányomat, mint Em. – Én sem – válaszolta Aidan, és Emmára kacsintott. – Gyere, édesem, jobb lesz, ha eszünk valamit, mielőtt minden kaja elfogy – szólalt meg Mark. Mikor Stacy a babáért nyúlt, Emma megrázta a fejét. – Vigyázok rá addig, amíg esztek. – Tényleg? – Hát persze. Jó gyakorlás. Mark halkan felnevetett. – Hű, nem hiszem, hogy volt babamentes étkezésünk az elmúlt hat hét alatt, mióta Emma Kate megszületett. – Kösz, Em – tette hozzá Stacey. Miközben Mark és Stacey elsétált, Aidan visszaült a helyére. Mintha Emma eltűnt volna a baba megjelenésével, így hát Aidan egyedül kezdett neki a tányérnyi édességnek, miközben Emma a kicsinek gügyögött. – Hát nem gyönyörű? – kérdezte. Aidan tetőtől talpig végigmérte a rózsaszínű ruhába bugyolált kisbabát. – Majdnem olyan gyönyörű, mint a névrokona. Emma felnevetett. – Micsoda elbűvölő alak vagy! Mikor már elege lett az édességből, Aidan eltolta a tányért. Emma közelebb hajolt, és odatartotta neki a babát. – Nem akarod fogni egy kicsit? – Hogy ehess? – Nem, csak gondoltam, egyszer szívesen megfognál egy kislányt. Hiszen kizárólag unokaöcséid vannak. Aidan óvatosan méregette Emma Kate-et. Olyan pici és törékeny volt a vasgyúró Masonhöz képest. Attól félt, hogy összetöri. – Komolyan, Em, semmit nem tudok a kislányokról.
– Pedig könnyen elképzelhető, hogy lányunk lesz. – Emma a karjába tette Emma Kateet. Aidan vonakodva a könyökhajlatába fektette. A baba kinyitotta a szemét, és felnézett rá. Az arca ráncba szaladt, és úgy tűnt, bármelyik pillanatban sírva fakadhat. – A francba! Feldühítettem! – nyögött fel Aidan. Emma felnevetett. – Dehogy! Csak ringasd egy kicsit, és add oda neki a cumit! Aidan ügyetlenül matatott az élőkén, amelyhez a cumit erősítették. Mikor Emma Kate sírásra nyitotta a száját, gyorsan bedugta a cumit. A baba azonnal szopni kezdte, és megnyugodott. Keze-lába kalimpált, de perceken belül elnehezült a szemhéja. Mikor elaludt, Aidan Emmára pillantott. önkéntelenül büszkén elvigyorodott. – Született apa vagy – jegyezte meg Emma. – Nem hiszem. Mark és Stacey visszatért a tányérjával. – Jó neked, haver. Tudod, amiatt, hogy felkészülhetsz az eljövendőre – intett Mark az Aidan karjában alvó babára. – Én szinte nem is voltam gyerekek között, mielőtt a sajátom megszületett. – Szerencsére egy csomó unokahúgom és -öcsém van. Aidan megigazította Emma Kate-et a karjában. – Ennek alapján eléggé biztos vagyok benne, hogy a kisasszony elázott. Mark felnyögött. – Mesés! Emma felállt az asztaltól. – Majd én tisztába teszem. – Aidan boldogan átnyújtotta a babát, aztán lenézett a nadrágjára, hogy nem lett-e nedves. Stacey vigyorogva adta oda Emmának a pelenkás táskát. –Te vagy a legjobb kuzin! – Nem gond. Miközben Aidan figyelte Emma távozó alakját, éles nevetés harsant fel a füle mellett. – Szia, jóképű, Mary vagyok. Akarsz táncolni? Aidan megfordult, és egy lány – egy nagyon csinos tinilány vigyorgott rá. – Hm, nem hiszem. A lány lebiggyesztette vörös ajkát. – Miért nem? – Először is Emmával vagyok, másrészt azt hiszem, egy kicsit öreg vagyok hozzád. – Tizenkilenc vagyok. Ráadásul Emma az unokatestvérem. Nem bánná. Aidan alig tudta megállni, hogy ne helyesbítsen: Dehogynem bánná! Emma még terhesen is elég harcias volt ahhoz, hogy seggbe rúgja Maryt, amiért flörtölt vele. kétségbeesett sóhajjal feltartotta a kezét. – Nézd, kedves tőled, hogy megkérdezted, de tényleg nemet kell mondanom. Emma ebben a pillanatban jött vissza a babával. Végignézett rajtuk, mielőtt megkérdezte: – Mi folyik itt? – Táncolni akartam Aidannel, de nem hajlandó – vallotta be Mary. – Aidan összeszorította az állkapcsát. – Világosan elmagyaráztam neki, hogy veled vagyok. – Egy tánc nem árt meg. – Emma félrehajtott fejjel Aidanre nézett, és émelyítően édes mosoly ömlött el az arcán. – Én nem bánom, ha te sem. Ó, nem, ugye nem nyújtotta át tálcán a tüzes kis unokatestvérének? Aidan tudta, hogy Emmának valami hátsó szándéka volt ezzel. Talán így akarta megbüntetni, amiért nem voltak
hivatalosan is egy pár – bebizonyítani, hogy így mindenki szabad prédának tekinti, vagy mi. Vagy talán csak túlságosan paranoiás a lány motivációit illetően? – Rendben – morogta, ahogy Mary felrántotta, és maga után vonszolta a táncparkettre. Szerencsére gyors számot játszottak, így nem kellett magához ölelnie a lányt. Fogalma sem volt, hogyan kell erre a zenére táncolni, és Emma nevető tekintetéből egyértelműen kiviláglott, hogy bolondot csinál magából. Ezt még vissza fogja adni neki, ha addig él is. Mikor véget ért a dal, az arcára kényszerített egy mosolyt. – Köszönöm, Mary. – Bármikor, szépfiú – válaszolta a lány, és rácsapott Aidan seggére. Aztán rákacsintott, mielőtt odasietett a sarokban vihogó lányokhoz. – Mi a fasz? – morogta Aidan a bajsza alatt. – Van még kedved táncolni, lányok kedvence? – kérdezte Emma. – Azok után, amit az unokatestvéred a seggemmel csinált, nemigen. Emma felnevetett. – Ugyan, kérlek! Táncolni szeretnék a pasimmal. A zenekar belekezdett egy édes balladába. Aidan vonakodva tűrte, hogy Emma átkarolja. – Sajnálom, hogy molesztáltak – mondta a férfi szemébe nézve. Aidan felhorkant. – Mindegy. Egyszerűen nem hiszem el, hogy tálcán nyújtottál át. Azt hittem, tíz körömmel esel neki, ha meglátod, hogy beszélgetünk. Emma a szemét forgatta. – Nem vagyok annyira féltékeny. – Ó, tényleg? A lány elvigyorodott. – Ráadásul, amikor tisztába tettem Emma Kate-et, hallottam, hogy a lányok fogadásokat kötöttek, lesz-e mersze Marynek felkérni téged. Gondoltam, hagyom, hadd nyerjen. Aidan hátravetett fejjel nevetett. – Nem hiszem el, hogy ezt tették. – Jóképű idősebb férfi vagy, miért ne tennék? – Szorosabban Aidan köré fonta a karját. – Annak idején még egy kis pénzt is feltettem volna, hogy táncolhassak veled. Aidan ajka végigsiklott a nyakán. – Bébi, ingyen is a tiéd vagyok, amikor csak akarod. – Hm, lehet, hogy szavadon foglak. Még egy lassú számot végigtáncoltak, aztán, mikor a zenekar szünetet tartott, visszatértek az asztalukhoz. Az énekes, akit Emma Dave-ként mutatott be, a mikrofonhoz lépett. – Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy együtt van az összes barátom és a család, hogy fontos bejelentést tegyek. Tegnap megkértem Laurel, életem szerelme kezét, és igent mondott! A tömeg hangos éljenzésben és fütyülésben tört ki, Aidan pedig érezte, hogy Emma teste megfeszül. Bár ragyogó mosolyt kényszerített az arcára, Aidan tudta, hogy bántja az unokatestvére eljegyzése. Nem volt nehéz megértenie, miért. Noha tudta, hogy a lány boldog, hogy végre gyereke lesz, vágyott arra, ami Laurelnek megadatott: szerelemre, elkötelezettségre és egy csillogó gyémántgyűrűre az ujján. Aidan azon töprengett, vajon ő-e az a férfi, aki ezt megadhatja Emmának, vagy a lány csak az idejét vesztegeti a reménytelen várakozással. – Most tartanék pár perc szünetet, hogy táncolhassak a csodálatos menyasszonyommal – folytatta Dave, és kutatva végignézett a tömegen, míg a tekintete meg nem állapodott Aidanék asztalánál. – Em, feljönnél a színpadra, és énekelnél nekünk?
Ha Emma eddig feszült volt, most szó szerint megmerevedett a gondolattól, hogy énekelnie kell. – Nem, nem, nem! Nagyon régen nem énekeltem már. – Ez nem igaz. Megtisztelted vele Masont és engem néhány hónapja – vitatkozott Aidan. Emma gyilkos pillantást vetett rá. – Pokolian nagy a különbség aközött, hogy egy babának énekelek altatódalt a saját hálószobám magányában, vagy egy pajtát betöltő tömegnek! – sziszegte a fogai között. Megrázta a fejét Dave felé. – Tényleg nem lehet. Egy magas, hosszú lábú szőke lány ugrálni kezdett mögöttük. Aidannek nem kellett sok idő ahhoz, hogy kitalálja, ő lehet Laurel. – Ó, kérlek, Emma, énekeld el a Vigyél magaddal, cowboyt. Ezt énekelted azon az estén is, amikor Dave-vel megismerkedtünk! Aidan Emma füléhez hajolt. – Gyerünk! Tudod jól, hogy leveszed őket a lábukról a hangoddal. Emma feléje kapta a fejét, az ajka tökéletes ó-t formált a meglepetéstől. – Tényleg? Aidan bólintott. – Oké, oké, megteszem. A tömeg ismét éljenezni kezdett, mikor Emma felállt az asztaltól. Felmászott a színpadra, Aidan pedig előredőlt a székén. Alig várta, hogy hallja, amint énekel. Emma reszkető kézzel vette le a mikrofont az állványról. Néhányszor megköszörülte a torkát, mielőtt beszélni kezdett. – Azt hiszem, mindnyájan tudjátok, hogy két éve nem énekeltem mikrofon előtt, tehát el kell hinnetek, amikor azt mondom, hogy csupán a tiszta és igaz szeretet hozott fel a színpadra. A szeretet, amelyet Dave iránt érzek, aki az évek során olyan volt számomra, mint egy testvér, és szeretet közte és édes, gyönyörű menyasszonya között tesz képessé arra, hogy elénekeljem nektek ezt a dalt. – A tekintete Dave-re és Laurelre vándorolt, akik egymást átkarolva várták, hogy elkezdje a dalukat. – Ez most nektek szól. A hegedű és a két gitár hangja betöltötte a pajtát. Aidan figyelte, mint párolog el Emma idegessége abban a pillanatban, ahogy meghallotta az ismerős dallamot. Magabiztosan emelte szájához a mikrofont, és elkezdett énekelni. Az emberekkel teli terem eltűnt, Aidan számára kettőjükön kívül senki más nem létezett a világon. Szorosan lehunyta a szemét, és hagyta, hogy átjárja a lány selymes hangja. Nem érdekelte, hogy a dal egy cowboyról szólt, aki magával viszi a lányt a nagyvárosból a tágas legelőkre. Csak a hihetetlen büszkeségre figyelt, amely eltöltötte Emma éneke hallatán. Mikor a lány befejezte a dalt, az emberek olyan hangos tapsorkánban és éljenzésben törtek ki, hogy Aidan majdnem megsüketült. Emma mélyvörösre pirult, de ragyogó mosoly ömlött el az arcán. Bájosan pukedlizett. – Köszönöm – mormogta. – Most pedig énekeld el az Édes álmokat, Emmie Lou! - üvöltötte Earl. Emma vadul rázta a fejét, és igyekezett gyorsan visszatenni a mikrofont az állványra. – Nem, nagyapa, mára már eleget énekeltem. Earl toppantott. – Emma Katherine Harrison, a nagyapád egy kis Patsy Cline-t akar hallani, úgyhogy énekeld el az Édes álmokat. Aidan nem tudta megállni, hogy kuncogni kezdjen. – Aha, Em, a teljes neveden szólított. Jobb lesz, ha azt teszed, amit mond – kiáltott közbe. Emma gyilkos pillantást vetett rá, aztán visszafordult az unokatestvéreihez.
– Gondolom, srácok, még emlékeztek az Édes álmokig Dave, aki közben csatlakozott hozzájuk, feltartotta a kezét. – Ó, nem, az egy cappella, hugi! Emma fenyegetően felemelte az ujját. – Jobb, ha tudjátok, hogy ezért még számolok veletek! A fiúk melegen felnevettek, aztán levonultak a színpadról. Emma visszafordult a hallgatóság felé, és Aidanre mutatott. – Ez neked is szólt! Aidan elvigyorodott. – Boldogan elviselem, bármit szabsz ki rám. Most pedig tedd boldoggá a nagyapádat, és énekelj! Aidan Earlre pillantott, aki bólintott és rámosolygott. Talán tényleg lekerült a horogról... vagy legalábbis a farka megúszta. Kényelmesen hátradőlt a széken, és minden figyelmét Emmára fordította. Mihelyt Emma énekelni kezdte a régi countrydalt, az egész pajta elcsendesedett. Ha jól énekelte a Vigyél magaddal, cowboyt, most egyenesen szenzációs volt. Lehunyt szemmel, olyan átéléssel és érzelmekkel telten dalolt, hogy könnyeket csalt többek szemébe. Aidan egyre kevésbé élvezte a dalt, mikor Emma elért a második versszakhoz. A hangja fájdalmassá, kínlódóvá vált, mikor Patsy sorait énekelte arról, hogy soha nem viseli majd az ujján a szerelme gyűrűjét, soha nem érzi majd, hogy a férfi viszontszereti. Aidan szíve összeszorult attól, hogy mennyire tükrözte a dal Emma sorsát. Azon tűnődött, vajon a lány látott-e édes álmokat arról, hogy együtt él vele – álmot, amely talán soha nem válik valóra. Dübörgő taps rázta fel a gondolataiból. Emma befejezte a dalt, és most a tömeg fele állva éljenezte. Elpirult, és boldogan vigyorgott. – Köszönöm – mormogta a mikrofonba. Dave és a többi unokatestvér csatlakozott hozzá a színpadon. Mindegyikük megölelte és megpuszilta, aztán kézbe vették a hangszereiket. Új dalba kezdtek, miközben Emma visszatért az asztalukhoz. |– Szóval, mit gondolsz? – kérdezte elfulladó hangon. – Egyszerűen csodálatos. Emma boldog vigyorral fogadta a dicséretet. – Valóban? Aidan bólintott. – Akkor is fantasztikus voltál, mikor Masonnek énekeltél, de, a francba... akár a Megasztárba is jelentkezhetnél. Emma nevetve puszilta meg az arcát. – Kösz. – Egy ideig figyelte a táncoló párokat, aztán könyörgő tekintettel visszafordult Aidanhez. – Nem akarsz táncolni még egy kicsit? i A férfi felnyögött. – Ha muszáj. * Tizenegy óra elmúlt, mire az utolsó vendég is távozott. Aidan kellemesen elfáradt, mire felvonszolta magát a hegyoldalban lévő házhoz. Kivette a bőröndjeiket a csomagtartóból, és csatlakozott Emmához, együtt követték Earlt és Virginiát. – Nos, Aidan, te itt fogsz aludni – mutatott Virginia az egyik hálószobára. Aidan ledobta a bőröndöt az ajtó mellé. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjön, a szobája véletlenül éppen Earlé és Virginiáé mellett van. így aztán könnyedén szemmel tudták tartani. Rájuk mosolygott. – Kényelmesnek látszik. Köszönöm. – Emma, te a mamád régi szobáját kaptad. – Earl jelentőségteljesen Aidanre nézett. – A folyosó végén.
Aidan köhögéssel palástolta a nevetést. Annyira abszurdnak tűnt, hogy hiába jártak Emmával a harmincas éveikben, úgy bántak velük, mintha tinédzserek lennének. – Akkor, gondolom, ideje jó éjszakát kívánni – jegyezte meg. Átkarolta Emma derekát, és magához húzta. – Édes álmokat, Emma. – Neked is édes álmokat, Aidan – mormogta a lány. És bár Aidan tudta, hogy Earlnek nem tetszik, szűzies csókot nyomott a lány ajkára. Emma rávigyorgott, mielőtt jó éjszakát kívánt a nagyszüleinek. Integetett, aztán végigment a folyosón. Aidan vonakodva belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
27. fejezet Emma úgy érezte, igazán tilalmas dolgot művel, ahogy lábujjhegyen eltipegett a nagyszülei hálószobája előtt Aidan szobájához. Remegő kézzel, lassan elfordította a gombot, és megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy az ajtó nem volt zárva. Óvatosan kinyitotta, nagyon vigyázott, hogy ne nyikorogjon. Már bánta, hogy nem jutott eszébe magával hozni a zsírozót a mosogató alól. Aidant az ágyban találta; a kézi szövésű takarót beborították a színes papírlapok. Beau mellette hevert. Mikor meglátta, Aidan szemöldöke a homlokára szaladt. | – Mi az ördögöt keresel itt? – sziszegte. Emma felemelte az ujját, aztán becsukta az ajtót, mielőtt válaszolt. Vigyorogva fordult a férfi felé. – Látni akartalak. Aidan égnek emelte a szemét. – Jézusom, Em, mikor már éppen azt hiszem, hogy biztonságban van a farkam a nagyapád haragjától, akkor te besurransz ide!? Emma kuncogva bemászott mellé az ágyba. – Ó, ugyan már! Nagyon jól tudod, hogy nem művelne veled ilyesmit. – Nem merném a nyakamat tenni rá. – Aidan tekintete végigkalandozott a gyakorlatilag átlátszó hálóingen. – Mit akarsz valójában? – Nem találod ki? Az izgató testedet akarom... méghozzá nagyon – incselkedett a lány. Aidan felmordult. – Ne kínozz ilyen szöveggel! – Igazából arra gondoltam, hogy talán lenne kedved egy éjszakai fürdőzéshez. –Tényleg? Emma bólintott. – A tó itt van a ház mellett. – Biztonságos? – Hát persze, ott tanultam meg úszni. – Emma a könyökével megbökte a férfit. – Én persze nem voltam állami úszóbajnok, így aztán mit is tudhatok? Aidan megcsóválta a fejét, miközben lerúgta magáról a takarót. – Már megint nagy a szád. Emma kuncogott. – Akkor ez azt jelenti, hogy benne vagy? – Persze, persze. Benne vagyok – válaszolt Aidan, és belelépett a teniszcipőjébe. Kisurrantak a folyosóra. Aidan véletlenül rálépett az egyik nyikorgó parkettára, mire megdermedtek. Amikor Earl nem rohant ki a szobából vadászpuskával a kezében, lábujjhegyen továbbsurrantak a nappaliba. Emma kivett egy elemlámpát az ajtó mellett álló asztal fiókjából, míg Aidan kinyitotta a zárat. Kiléptek a verandára, lesiettek a lépcsőn a ház mögé vezető kavicsos ösvény felé. Nem is volt szükségük az elemlámpára, mert a telihold fénye megvilágította az utat. Kifulladtak, mire a hosszú stéghez értek. Aidan lehajolt, és a térdére támaszkodott. Mihelyt ismét kapott levegőt, felemelte a fejét, és körülnézett. – A francba, de gyönyörű idekinn! – Ez a legvarázslatosabb hely a világon – mondta Emma lihegve. Közelebb lépett a férfihoz, és a legszemérmesebb mosolyát villantotta rá. – Tudod, nagyon-nagyon régóta nem úsztam meztelenül fiúval.
Aidan elvigyorodott. – Tényleg? Emma megrázta a fejét. Lehúzta a hálóinget, és pucéran állt a holdfényben. Fájdalmas nyögés szakadt fel Aidan torkából. – Basszus, egész idő alatt nem volt rajtad bugyi? – De nem ám! –Akkor neked kellett volna esnem a hálószobában! Emma mosolyogva figyelte, amint Aidan rekordidő alatt letépte magáról a pólót és az alsónadrágot. Amikor utánanyúlt, a lány hátralépett. – Meztelenül úszásról volt szó, nem arról, hogy szexszel megszentségtelenítem a nagyszüleim tavát. Aidan csípőre tette a kezét, ami azonnal felhívta a lány figyelmét az erekciójára. – Tényleg azt hitted, hogy csupán egy kis éjszakai úszás kedvéért vonszoltam ide a seggem? – Nem tudom, hogy mire gondoltál, de az nem fog megtörténni. – Aha, majd meglátjuk! – Ahhoz előbb el kellene kapnod! – évődött a lány, majd fejest ugrott a stégről. Ahogy a tó feneke felé úszott, a jéghideg víz apró tűhegyekként szurkálta a bőrét. Nem gondolta volna, hogy nyáron is ilyen hideg még a víz. Általában kellemesen langyos volt, mint a fürdővíz. Mikor a felszínre bukkant, azon kapta magát, hogy vacog a foga. Fröcskölő hangokat hallott maga mögül, és megfordult. Még a halvány fényben is látta Aidan csillogó szemét. – Azt hiszem, mindjárt elkaplak. A lány nevetve figyelte, ahogy Aidan két laza mellúszó mozdulattal előtte termett. Ahelyett, hogy menekült volna, boldogan hagyta, hogy Aidan a melléhez szorítsa. |– Megvagy! – kiáltott fel a férfi. Emma lebiggyesztette az ajkát. – Nem volt tisztességes küzdelem, mivel én terhes vagyok, te pedig kiváló úszó. – Igaz, nagyon igaz. Milyen férfi lennék, ha kihasználnám a gyermekem anyját? Viselkedni fogok, és úszunk egy jót. Emma meglepetten felvonta a szemöldökét. – Komolyan mondod? Aidan rávigyorgott. – Nos, a hideg víz kissé lelohasztott. – Akkor úszás után kénytelenek leszünk partra mászni, ha egy kis akcióra vágyunk.
28. fejezet Később, míg egymásba gabalyodva hevertek a homokos parton, Aidan a homlokát ráncolta. – Mi a baj? – faggatta Emma. – Csak csodálkozom, hogy még nem rúgtad szét a kanos seggemet. – Mi? – Tudod, az állandó szexről beszélek. Azt hittem, hogy miután teherbe esel, nem leszel oda érte. Emmából kirobbant a nevetés, látva, milyen komoly képet vág a férfi. Megsimogatta Aidan borostás arcát. – Ezek szerint nem olvastad el azt a terhességről szóló könyvet, amelyet adtam. Aidan felmordult. – Na, persze! Minek néztek volna, ha előveszem a repülőn vagy valami nyilvános helyen? Emma a fejét csóválta. – Attól nem leszel kevésbé férfi, ha terhességről szóló könyvet olvasol. Ráadásul az iPadre is feltehetted volna. – Aidan elgondolkodó arckifejezését látva megtekerte az orrát. – Ha elolvastad volna, akkor most tudnád, hogy a nők szexuális étvágya gyakran annyira felerősödik a terhesség alatt, hogy a férjük vagy a barátjuk nem is bírja tartani velük a lépést. – Hülyéskedsz? – kérdezte Aidan, és sötétkék szeme elfeketedett a döbbenettől. –Nem. Komolyan mondom, i Aidan elvigyorodott. – Ez fan-kanosan-tasztikus! – Igen – nevetett Emma –, és ki tudja, milyen titkokat rejteget még az a könyv. Azt javaslom, olvasd el. – Rendben. Elolvasom. Emma magában győzelmi táncot járt, bár némi csalást kellett bevetnie, hogy rábírja Aidant a terhességről szóló könyv elolvasására. Annál jobb, minél többet tud és ért meg a férfi abból, hogy mi történik majd a következő hónapokban. Néha a terhesség kellemetlen dolgokkal jár, és azt akarta, hogy Aidan felkészült legyen. Aidan lemászott a lányról, és felállt. Emma mozdulatlanul feküdt, és csodálta a férfi holdfényben fürdő meztelen testét. Aidan feléje fordult, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. Emma minden illetlen gondolata elszállt a figyelmességétől. Miután Aidan felsegítette, köszönetképpen lágyan megpuszilta a férfi ajkát. – A francba, bárcsak eszembe jutott volna, hogy hozzak törülközőt – morgott Aidan. Emma elvigyorodott. – Csak kérned kell, és megkapod. – A stég szélére ment, ahol egy ócska, utazóláda méretű fadoboz állt. A nagyapja csinálta réges-régen az unokák úszócuccai számára. Elővett két tarka pikniktakarót. – Nem törülköző ugyan, és egy kicsit dohos, de megteszi. Aidan hálásan elvette az egyiket. – Nekem megfelel. Megtörülközött, Emma pedig beleburkolózott a megfakult takaróba. Megborzongott a hidegtől, mire Aidan dörzsölni kezdte a karját, hogy felmelegedjen. – Visszamehetünk? – Maradjunk még egy kicsit! – Komolyan ezt akarod? Emma bólintott, és a két masszív tölgyfa közé kifeszített függőágy felé intett.
– Gyönyörű az éjszaka, nézegethetjük a csillagokat. Aidan felhorkant. – Függőágyból csillagokat nézni? Rossz romantikus regénybe illő klisé. – Ó, nem is tudtam, hogy szereted a bugyit lecsalogató regényeket, amelyek tele vannak lüktető szerszámokkal. – Haha – mondta Aidan, és játékosan rácsapott Emma popsijára. Miután a lány felvette a hálóingét, Aidan pedig a bokszeralsóját, Emma megfogta a férfi kezét, és a függőágyhoz vezette. Belefeküdt, és lehúzta maga mellé a férfit. Átkarolta, és felnézett az arcába. – Nem is olyan rossz, igaz? Aidan elvigyorodott. – Nem. Valójában egészen kellemes. – Akkor jó. Örülök, hogy így gondolod. – Mennyivel fényesebbek a csillagok, mihelyt az ember elhagyja a várost! Itt a hegyekben úgy érzed, mintha megérinthetnéd őket – elmélkedett Aidan. – Idekinn minden szebb. – Csak nem némi honvágyat érzek a hangodban? Hogy időt nyerjen, Emma követte a tekintetével, ahogy egy vízcsöpp lecsorgott Aidan pucér mellkasán. – Em? – sürgette a férfi. A lány felsóhajtott. – Néha úgy gondolom, hogy tényleg vissza kellene költöznöm ide – különösen most. Itt nevelhetném fel a gyerekemet. Aidan teste megfeszült. – Komolyan beszélsz? – Itt nőttem fel... számomra ez a legdrágább hely a világon. Az egész családom itt él. Ha valami történne velem vagy a babával, és szükségem lenne a nagyira, majdnem egyórányi autóútra van tőlem. – Azt akarod mondani, hogy egyedül érzed magad Atlantában? – Nos, nem, úgy értem, ott van Casey... és te is. Aidan felmordult. – Nahát, én csak Casey után következem? – Nem úgy értettem. – Emma felemelte a fejét, hogy Aidan kutató szemébe nézhessen. – Tudod, milyen sokat jelentesz nekem, milyen... fontos vagy nekem. – Elöntötte a megkönnyebbülés, amikor látta, Aidan arca ellazul. – De én semmit nem tudok a csecsemőkről, és nem vagyok biztos pont, igaz? – kérdezte a férfi. – Így van. Emma visszafojtotta a lélegzetét, úgy várta, hogy Aidan majd megnyugtatja: nem kell aggódnia a bizonytalanság miatt. Hogy még többet akar. Hogy mindig ott lesz a számára – az éjszaka közepén, ha a baba rosszul lesz, és ő halálra rémül, vagy ha nehéz volt a napja, és szeretne néhány percre kikapcsolódni. – Ha az egyedüllét miatt aggódsz, akkor ott van az apám, a nővéreim és Megan. ígérem, hogy bennük igazi biztonsági rendszert találsz majd. – Jó tudni – mormogta Emma, és próbálta elfojtani a könnyeit. A szíve összeszorult a fájdalomtól: nem ilyen választ szeretett volna hallani. A férfi nem mondott semmit arról, hogy hivatalosabbá tenné a kapcsolatukat, vagy arról, hogy ott lesz neki, ha úgy hozza a szükség. Akkor hát hogyan számíthatna komolyan rá? Ehelyett Aidan ismét elhárította a felelősséget és az elköteleződést. Mikor vonja le végre a tanulságot? S ami még fontosabb: mikor adja fel az Aidanhez fűzött reményt?
*
Emma a függőágy hirtelen rándulására ébredt. Kinyitotta a szemét, és felnézett az égre. Ragyogott a hajnali napsugár, kavargó kékre, rózsaszínre és narancssárgára festve az eget. Álomba zuhantak a csillagok alatt. Valaki megköszörülte a torkát, mire Emma megpróbált kikászálódni a függőágyból, de Aidan szorosabban magához ölelte. – Hová készülsz? – kérdezte álomittasan. Emma tekintete Aidanről a nagyapjára siklott, aki összefont karral állt. – Társaságunk van – suttogta. Aidan szemhéja felpattant, és ijedség öntötte el, mikor álmos kék szeme megakadt Earlön. Azonnal elhúzódott Emmától, és megadóan feltartotta a kezét. – Nagyon sajnálom, uram. Nem állt szándékomban az akarata ellenére és a fedele alatt együtt aludni Emmával – hadarta, és sokkal inkább hangzott esdeklő tinédzsernek, mint felnőtt férfinak. Earl körbepillantott a fákon, aztán fel az égre. – Nem úgy tűnik, hogy a fedelem alatt lennétek, nemde? – kérdezte, és a szája mosolyra húzódott. Emma és Aidan összenézett. Nagyapa tényleg ilyen könnyedén hagyja őket szabadulni? – Sajnálom, nagypapa. Earl vállat vont. – Úgy tűnik, nem sok szavam lehet. Felnőttek vagytok. A ti dolgotok, mit tesztek, még akkor is, ha nem értek vele egyet. – De nem akarok neked csalódást okozni – mondta Emma. – Soha nem okozhatsz csalódást nekem, Emmie Lou. – Az öreg megpaskolta a lány lábát. – Túlságosan szeretlek, még akkor is, ha kirángattad ezt a szerencséden flótást az ágyából, hogy meztelenül fürödjetek. Emma a szája elé kapta a kezét, Aidanből pedig kirobbant a nevetés. – De hogyan?... – Nem számít. Nem azért jöttem, hogy piszkáljalak benneteket. A nagyanyád üzeni, hogy kész a reggeli. Aztán megyünk a templomba. – Sokatmondó pillantással nézett rájuk. – Mindannyian. Miután Earl elcsoszogott, Aidan eltakarta a szemét a karjával. – Nem hiszem el, hogy lebuktunk. Emma kuncogott. – Nem hiszem el, hogy emiatt nyafogsz, és nem azért, mert templomba, kell menned. – Higgy nekem, az sem dob fel, de elmegyek, ha ez boldoggá teszi a nagyszüleidet. – Azzá teszi. – Akkor induljunk! Készüljünk fel a jámborságra!
29. fejezet Aidan még akkor sem hitte el, mi történik vele, amikor már a kocsiban ült, és úton voltak a templom felé, ahova Earl és Virginia járt. Utoljára Mason keresztelőjekor vett részt istentiszteleten, de nem tudta volna megmondani, hogy azt megelőzően mikor. Ennyit az ígéretről, amelyet az anyjának tett, hogy hetente egyszer elmegy templomba. Az anyja örülne, hogy most kap valamiféle morális iránymutatást. k Emma szótlanul ücsörgött mellette. Aidan lopva feléje pillantott. A lány gyönyörű volt a jégkék ruhában; ez fokkal visszafogottabb volt, mint amit előző nap viselt. A kezét összekulcsolta az ölében, szerénynek és ártatlannak tűnt – eltekintve domborodó hasától. Önkéntelenül megfogta a kezét. Emma szája mosolyra görbült, és Aidan felé fordul– Biztos, hogy részedről rendben van a dolog? – suttogta. – Igen. Mikor behajtottak a zsúfolt parkolóba, Emma megrázta a fejét. – A híres utolsó szavak. Aidannek nem volt módja megkérdezni, mire gondolt. Mihelyt kiszálltak az autóból, megrohanták őket. Ünnepszámba ment, hogy Emma ismét otthon van, és megjelenik a templomban. Aidant ez váratlanul érte. Nők ájuldoztak és ámuldoztak Emma körül, és sokan ölelgették. Kezek nyúltak Aidan felé, emberek mutatkoztak be neki. Ebből nyilvánvalóvá vált számára, hogy Travis óta Emma nem vitt magával a templomba férfit, barátot, semmilyen hímnemű lényt. A tömeg végül szétszéledt, és bemehettek az épületbe. – Szóval – kezdte Aidan, miközben tartotta az ajtót Emmának. – Szóval? – Kaphatok majd tőled autogramot? Emma kuncogott. – Hű, de szemét vagy! – Nem is tudtam, hogy a város üdvöskéjével járok. – Sajnálom. Elfelejtettem említeni – morogta. – A végén még kiderül, hogy bálkirálynő is voltál. Mikor Emma összeszorította a száját, Aidan szeme elkerekedett. – Voltál? A lány bólintott. – De ez nagyon kicsi középiskola volt. Aidan átkarolta a vállát. – Mit titkolsz még előlem, királynőm? – Emma? Te vagy az? Aidan érezte, hogy Emma teste megfeszül. Ránézett a vonzó, jól öltözött, ötvenes éveiben járó asszonyra. A nő arcán elhalványult a mosoly, amikor a tekintete Emma gömbölyödő hasára siklott. Fájdalom suhant át az arcán, és Aidan attól tartott, hogy könnyekben fakad ki. – Helló, Jane. Örülök, hogy újra látlak – mondta Emma kedvesen. Jane már magához tért a meglepetésből, elvette a tekintetét Emma hasáról, és rájuk nézett. Tétovázás nélkül megölelte a lányt. – Valósággal ragyogsz, szívem. Nagyon büszke és boldog vagyok miattad. Annyira örülök, hogy az anyaságról szőtt álmaid végre valóra válnak.
Emma remegett Jane ölelésében, és kitört belőle a zokogás. Aidan alig bírta megállni, hogy el ne rángassa ettől a nőtől, aki nyilvánvalóan nagy fájdalmat okozott neki. Megköszörülte a torkát. – Aidan Fitzgerald vagyok. Örülök, hogy megismerhetem – mondta, és kezet nyújtott. Jane gyanakodva figyelte Aidant Emma válla fölött, majd lassan elhúzódott a lánytól. – Hova lett a jó modorom? Örülök, hogy megismerhetem, Aidan. Jane Lewis vagyok. – Kezet rázott Aidannel. – Gratulálok a babához. Nagyon-nagyon szeretem Emmát. – Remegni kezdett az álla. – Úgy volt, hogy a menyem lesz. Aidan szíve összeszorult. Jane Travis mamája. Immár mindent értett. Arról, hogy Emmát terhesen látja, eszébe jutott, hogy Travisnek nem lehetett gyermeke. Megszorította az asszony kezét. – Sokat hallottam a fiáról, asszonyom. Őszinte részvétem. Jane elmosolyodott. – Köszönöm. Hálás vagyok. – Elengedte Aidan kezét, és hátralépett. – Nagyon vigyázzon Emmára, rendben? – Igen, asszonyom – nyugtatta meg Aidan. Mihelyt kiejtette a száján a szavakat, azt várta, hogy becsap a ménkű. Nem mintha hazudott volna Isten házában. Csupán nem volt benne biztos, hogy képes-e megfelelni az elvárásoknak, amelyeket Jane, valamint az egyházközösség és a város minden polgára támasztott vele szemben Emmát illetően. Jane még egyszer megölelte Emmát, aztán csatlakozott a férjéhez. Emma letörölte a könnyeit, Aidan pedig hangosan beszívta a levegőt. Emma félénken rámosolygott. – Sajnálom az előbbieket. Figyelmeztetnem kellett volna, mikor észrevettem őket. – Nem baj, minden rendben. Csak nagyon érzelmes találkozás volt. Először azt hittem, hogy egy szenteskedő ’ nőszemély, aki dühös, hogy házasságon kívül estél teherbe. De aztán rájöttem, kicsoda... – Aidan megremegett. – Remélem, Travis nem egyetlen gyermek volt – mondta, ahogy leereszkedtek a padra. – Nem, van két nővére. – De ő volt az egyetlen fiú. Emma bólintott. – A francba! – Aidan szeme elkerekedett, amikor rádöbbent, hogy templomban káromkodott. – Bocsánat – mormogta a bajsza alatt. Virginiára pillantott, hogy az asszony meghallotta-e, de szerencsére éppen egy barátnőjével beszélgetett. Aztán elkezdődött a szertartás. Aidan elismerően hallgatta, ahogy Emma teli tüdőből énekelte az egyházi énekeket. A gondolatai elkalandoztak a prédikáció alatt, és nagyon hálás volt, mikor a szertartás végre befejeződött. Amikor szinte kirobbant az ülésből, Emma felnevetett. – Eleged van, igaz? – így is fogalmazhatunk. Earl lépett mögéjük, és rácsapott Aidan vállára. – Gyere, fiam, szeretnélek bemutatni néhány embernek. Aidan vonakodva bólintott. Nem volt biztos benne, hogy kíváncsi rá, milyen szavakkal mutatja majd be Earl. Végül is csupán Emma fiúja... vagy a spermadonorja... vagy a seggfej, aki felcsinálta a közösség édes kis angyalát. Meglepő módon mindenki nagyon kedvesnek és előzékenynek bizonyult. Egy pasas azonban gyilkos pillantásokkal méregette, és Aidan egy csöppet sem csodálkozott, mikor kiderült, hogy Steve az – egy újabb emlék Emma múltjából. Bár ott állt mellette a gyönyörű felesége, Aidan érezte, hogy Steve még mindig úgy érzi, védelmeznie kell Emmát. Nagyon hálás volt, mikor Earl végre ki terelte az ajtón az udvarra. Miután odakinn is bemutatta nagyjából mindenkinek, Aidan a nyakát kezdte nyújtogatni, hogy lássa, hol van
Emma. Valaki megveregette a vállát. Lenézett, és látta, hogy Virginia az. Az arcáról valószínűleg mindent le lehetett olvasni, mert az asszony hátramutatott a válla fölött. Aidan elfordította a fejét, és meglátta Emmát, aki a temető távoli sarkában ácsorgott. Biccentett Virginiának, aki bátorítóan rámosolygott. Aidan mély lélegzetet vett, és elindult a különböző alakú és színű sírkövek között. Végül odaért Emmához. A lány nyugodt arccal, csöndesen állt egy rózsaszínű gránit emlékmű előtt, amelyre a „Harrison" nevet vésték. Alatta két név: „Noah és Katherine", valamint a születésük és a haláluk dátuma. Egy hatalmas, selyem virágcsokor feküdt a talapzatánál. – Em – szólalt meg Aidan halkan, és átkarolta a lány derekát. Emma felemelte a fejét, és szomorúan rámosolygott. – Jól vagyok. Tényleg. Mindig eljövök ide, ha itthon vagyok. Aidan lepillantott Emma apja halálának a dátumára. – Anyukád soha nem ment újra férjhez? – De. Úgy öt évvel apu halála után. Még felső tagozatos voltam. De csak pár évig tartott. Nem mintha Paul rossz ember lett volna, vagy ilyesmi. Még most is beszélünk néha. De anyu azt mondta, számára senki más nem étezett a világon, csak apu. Aidan bólintott. – Mintha csak az apámat hallanám. Csöndben ácsorogtak még pár percig, a szél belekapott a hajukba és a ruhájukba. Aidan szíve gyorsabban kezdett verni, mikor Emma odanyúlt, és megfogta a kezét. – Nem nagyon emlékszem az apámra, de azt tudom, hogy anyu szeretett volna téged – suttogta. Aidan megszorította a kezét. – Örömmel hallom. Tekintve, hogy apám mennyire imád téged, anyám is biztosan ugyanígy érezne. Emma a férfira mosolygott. – Olyan jó, hogy a gyerekünknek sok őrangyala lesz. Aidan torka elszorult, ahogy az édesanyjára gondolt. – Igen, így van – nyögte ki nagy nehezen. – Gyere! Jobb lesz, ha visszamegyünk. A nagyi lakomával vár minket. Aidan bólintott, és hagyta, hogy Emma kivezesse a temetőből.
30. fejezet Miután mindenkitől elköszöntek, bezsúfolódtak Earl és Virginia autójába. Mihelyt beléptek a házba, Emma orrát megcsapta a sülő marhahús csodálatos illata. Nagyi nem csupán azért kelt korán, hogy a reggelit készítse el, hanem hogy az ebédet is. Hiába falt be óriási adagot reggelire, a gyomra ismét korgott. Aidan mélyen beszívta a levegőt, és elismerően felnyögött. – Istenem, mennyei illata van! A nagyi rámosolygott. – Köszönöm, fiam. – Aztán megfenyegette Emmát az ujjával. – El kell kezdened főzni az emberednek! Bár butaság volt, Emma érezte, hogy elpirul, amiért a nagyi Aidant az emberének nevezte. A férfi felvonta a 'szemöldökét. – Ezek szerint te tudsz így főzni? – intett a hüvelykujjával a konyha felé. Emma kuncogni kezdett. – Természetesen. – A nagyanyja felé biccentett. – Nekem volt a legjobb tanárom, akit csak el lehet képzelni. – Hm, én benne vagyok! – Ja, de azért ne tartsd vissza a lélegzetedet. A munka és a terhesség fáradalmai mellett nincs sok időm vagy energiám főzőcskézni. A nagyi cicegett, aztán a derekára kötött egy nagy, tarka kötényt. – Jobb lesz, ha találsz rá időt, édes lányom. Végül is az út a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet – mondta, aztán Aidanre kacsintott, majd elindult a konyhába. Aidan felröhögött a nagyi megjegyzésén, mire Emma könyökkel gyomron vágta. – Ne akard, hogy eláruljam neki, hogy a te szívedhez a farkadon keresztül vezet az út – suttogta. Aidan szeme elkerekedett, és fojtottan felnyögött. Jobbra, majd balra nézett, mielőtt azt sziszegte: – Nem hiszem el, hogy kiejtetted a szádon a farok szót a nagyszüleid házában! Emma felnevetett. – Imádom, hogy meg sem próbálod vitatni, hogy ez az igazság! Aidan dühösen rámeredt, aztán helyet foglalt a nappaliban az egyik széken. Emma a nagyanyja után indult, de előbb kedvesen megborzolta Aidan haját. A férfi utánanézett a válla fölött, és vigyorgott. Emma két nagybátyja érkezett a feleségével, így nem maradt üres hely a masszív régi asztal körül. Emma arrébb taszította Maryt, mielőtt a lány lehuppanhatott volna Aidan mellé. Bár a fogadást megnyerte, Mary elszántan próbálta kideríteni, meddig mehet el Aidannél, és Emma a maga részéről boldogan húzta meg a határvonalat. Mary dühösen ránézett, aztán eloldalgott a „gyerekasztalhoz". Aidan mosolyogva figyelte a két lány vetélkedését. Emma válaszképpen csak a szemét forgatta. – Töröld le a szexi kis vigyort az arcodról, különben csak adod alá a lovat. – Nincs abban semmi rossz, ha idejön, hogy köszönjön. – Ó, tényleg? Múlt éjjel mintha nem tetszett volna ennyire a közeledése. – És múlt éjjel te voltál az, aki adtad alá a lovat, nem pedig én. – Aidan a lányhoz hajolt, belefúrta az arcát a nyakába, mire Emma ellökte magától. – Ráadásul nem is vagyok oda érte. Csak vicces látni, hogy fölöslegesen kiakadsz egy tizenkilenc éves lány hízelgése miatt. – Nem akadtam ki – pufogott Emma, és valósággal belecsapta az ölébe a szalvétát.
Aidan megfogta a kezét, a szájához emelte és megcsókolta, miközben a legédesebb kiskutyatekintettel nézett rá. – Ugye tudod, hogy te vagy az egyetlen, akit akarok? Emma alig kapott levegőt. Bár Aidan csak viccelődött, a szavai szíven találták. – Igen, tudom. Majd' elolvadt, mikor Aidan rákacsintott. Earl szakította félbe őket, helyet foglalván az asztalfőn. – Rendben, emberek. Mondjuk el az áldást! Miután nagyapa elmondta az áldást, körbeadogatták a tálakat. Emma színültig töltötte a tányérját, aztán élvezte, ahogy az ismerős ízek szétáradnak a szájában. Aidanre pillantott, aki szemlátomást ugyanúgy élvezte az ételt és a beszélgetést, mint ő. Egy pillanatra próbálta elképzelni, milyen lenne, ha így telne minden vasárnapjuk. Még ha nem költözik is vissza a hegyekbe, megnyugtató volt arra gondolni, hogy Aidan az oldalán ülne az eljövendő vasárnapi ebédek és családi események alatt. Csak azt nem tudta, honnan vette a reményt, hogy így lehet. Mikor végeztek a főétellel és a desszerttel, a nagyija és a nagynénjei nekiálltak leszedni az asztalt. – Hadd segítsek– szólt Emma. – Köszönöm, édesem – mondta Virginia. Miközben a férfiak sorban elszivárogtak, nehogy befogják őket, Earl Aidan felé intett. – Csatlakozz hozzám és a fiúkhoz a verandán, fiam – javasolta. – Biztos benne? – kérdezte Aidan. Earl bólintott. – Hagyjuk a nőket mosogatni, addig mesélhetsz egy kicsit magadról. Emma képtelen volt elfojtani a mosolyt. Tudta, hogy ha a nagyapja többre kíváncsi, akkor Aidan valóban mély benyomást tett rá. A férfi azonban habozott, ezért finoman megtaszította. Aidan végre követte az öreget a verandára. Mihelyt az edények tiszták voltak, és a konyhát is rendbe tették, Emma sietett, hogy megnézze, mi van Aidannel. Megtorpant, látva, hogy a férfi a hintaágyon ült, zsebkéssel az egyik és egy darab fával a másik kezében. Eltátotta a száját. Mielőtt azonban megkérdezhette volna, hogyan jut eszébe egy városi fiúnak, hogy farigcsáljon, Aidan rá-vigyorgott. – A nagyapád megtanít faragni. Emma felnevetett. – Értem. – A csillogó pengéjű kés felé intett. – Csak óvatosan, rendben? – Ah, nem lesz semmi baja. Nem olyan anyámasszony katonája városi gyerek, amilyennek először hittem – nyugtatta meg Earl. – Ez aztán a dicséret – gúnyolódott Emma, és leült Aidan mellé. Fojtott hangon azt suttogta: – Eszedbe ne jusson dohányt rágni, hogy lenyűgözd nagyapát! Nem érhetsz a számhoz, ha előtte azt az undormányt rágtad. Aidan felnevetett. – Emiatt nem kell aggódnod. Ahogy szép lassan telt a délután, Aidan félretette a faragását, és megölelte Emmát. Boldog kis sóhaj szakadt fel a lányból, ahogy a melléhez bújt. Igyekezett kiverni a fejéből a képeket arról, hogy oly sok évvel ezelőtt ugyanígy ült Travisszel is a vasárnapi ebédek után. Miközben a nagyanyja beszámolt a helyi pletykákról, amelyeket eddig még nem hallott, Emma figyelte, ahogy Aidan szemhéja elnehezül. Nem tartott sokáig, hogy a hintaágy álomba ringassa. Emma megpuszilta az arcát, és kibontakozott az öleléséből. Valahova még el akart menni, mielőtt hazaindulnak.
31. fejezet Aidan arra ébredt, hogy Beau nyalogatja az arcát. Megdörzsölte a szemét, majd körülnézett a verandán. Emma rokonai már elmentek. Csak Virginia ült az egyik hintaszékben, és egy takarót készített a babának, Earl pedig újságot olvasott. Aidan nehezen állta meg, hogy meg ne rázza magát, mert úgy érezte, mintha Norman Rockwell egyik szokványos amerikai életképet ábrázoló festményének a szereplője lenne. – Helló, álomszuszék! Felébredtél végre? – kérdezte Virginia. – Igen, asszonyom. Elnézést kérek, hogy elbóbiskoltam. Az asszony legyintett. – A szundikálás a lusta vasárnap délutánok legjobb része. Aidan körülnézett. – Hol van Emma? – Lenn a stégnél. Aidan bólintott, és intett Beau-nak. Ledübörgött a lépcsőn, majd követte az ösvényt a háztól a tóig. Mikor a partra ért, megmerevedett. Emma a stégen ült, a lábát lógázta. A nyári ruha felcsúszott a combján, ahogy a lábával körözött a vízben. Az egyik kezére támaszkodott, a másikkal széles körökben a hasát simogatta. Derűs mosoly játszott az ajkán. A látványtól éles fájdalom hasított Aidan szívébe. Igazi és tiszta érzelem nyilallt belé. Úgy tűnt, mintha egyetlen másodperc alatt kifordult volna a Föld a sarkaiból, és a testének minden egyes molekulája megmerevedett volna. Szerelmes volt. Fullasztó pánik ragadta magával, a tüdeje égni kezdett. Soha nem érzett még ilyesmit. Még az sem volt ehhez fogható, ami Amyhez kötötte. Az elmúlt hónapokban az érzelmek apró parázsból tomboló tűzzé változtak a szívében. És most az érzéseknek ez a pokla el akarta emészteni. Szerelmes volt Emmába. Bassza meg! Teljes szívéből szerette, minden egyes porcikájával. És ettől halálra rémült. Reszkető kézzel beletúrt a hajába. Istenem, hogyan engedhette, hogy ez megtörténjen? Csak jól szórakoztak, élvezték egymás társaságát, a fantasztikus szexről már nem is beszélve. Több tucatszor élte át már ezt a legkülönbözőbb nőkkel. Egyikkel kapcsolatban sem érzett hasonlót. Mindig jóval korábban véget vetett a dolognak. Örült ajánlata, hogy többet adjon Emmának, oda vezetett, hogy többet is vettek el tőle, mint amennyit magától valaha is felajánlott volna. Úgy érezte, mintha alámerülne az érzelmek örvényében, és mindjárt megfulladna. Muszáj volt eltűnnie a lány közeléből. Ha némi távolságot tartana tőle, akkor megváltozhatnának az érzelmei. Talán képes lenne visszatérni ahhoz, amit néhány hete, de még egy napja is érzett iránta. A lelke mélyén azonban tisztában volt vele, hogy ez mekkora hazugság. Minden alkalommal, amikor üzleti úton volt, hiányzott neki a lány – néha ráadásul a szíve fájt a hiányától, nem a farka. Végül azonban talán nem is számít, hogy szereti Emmát. El sem tudta képzelni, hogy feladja az életét, hogy azzá váljon, akire a lánynak szüksége volt. Hogy megfojtsa a férj– és apaszereppel járó felelősség... Bassza meg, szó sem lehet róla! Aidan elindult visszafelé, de a talpa alatt megroppant egy faág, és Emma a hangra feléje fordította a fejét.
– Szia! – köszönt oda. Beau elrobogott Aidan mellett, le, a stégre. Beleugrott a vízbe, lefröcskölve Emmát. – Beau, te büdös dög! – kiáltotta a lány. Aidan kényszerítette a lábát, hogy közelebb vigye. A lány elmosolyodott. – Bocs, hogy ott hagytalak a hintaágyon. Le akartam jönni ide, mielőtt visszaindulunk, és olyan békésen aludtál, nem volt szívem felébreszteni. Különösen, mivel én rángattalak ki az ágyból a múlt éjjel. – Semmi gond. – Aidan lenézett az órájára. – Lassan indulnunk kellene. Emma bólintott, és kihúzta a lábát a vízből. Felállt, és hirtelen elakadt a lélegzete. Mi a baj? – Emma mozdulatlanul állt, a kezét a hasára szorította. Aidan közelebb lépett. – Em? A lány megragadta a kezét, és odatette, ahol az előbb a sajátja volt. – Érzed ezt? Aidan majdnem elrántotta a kezét, mikor megérezte a gyenge vibrálást az ujjai alatt. A szíve megállt egy pillanatra, aztán újra verni kezdett. A baba – az ő babája – mozgott. – Igen – nyögte ki. Emma boldogan rávigyorgott. – Csodálatos, ugye? Aidant annyira elárasztották az érzelmek, hogy képtelen volt megszólalni, csak bólintott. – Soha nem éreztem még, hogy megmozdult. Annyira örülök, hogy itt voltál velem, amikor megtörtént. – Én is. Mikor abbamaradt a mocorgás, Emma Aidan nyaka köré fonta a karját. – Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni neked, hogy megadtad az életnek ezt a csodálatos ajándékát. A világ legboldogabb nőjévé tettél, és ezért szeretlek. Aidan szeme elkerekedett a szavaira. Emma közelebb hajolt, és megcsókolta a férfit. – Szeretlek, Aidan – suttogta. Aidan egyik énje szerette volna őszintén bevallani a lánynak, hogy ő is szereti. De a keményszívű oldal nem engedte, hogy beadja a derekát, és kimondja azt az egyetlen szót. Elhúzódott. – Em, én... Bár a szeméből fájdalom sugárzott, Emma félénken rá-mosolygott. – Minden rendben. Neked nem kell kimondanod. Csak azt akartam, hogy tudd, mit érzek. – Megfogta Aidan kezét. – Gyere, jobb lesz, ha indulunk. Aidan hagyta, hogy Emma maga után vonszolja a stégen, aztán fel, a hegyoldalra.
32. fejezet Emma az ébresztőóra éles hangjára riadt fel. Mivel tudta, hogy Aidan milyen mélyen alszik, megfordult, és gyengéden megrázta a férfit. – Bébi, ébresztő! Aidan morgott valamit, aztán jó néhányszor rácsapott az órára, mire az végre elhallgatott. Mikor Aidan visszahanyatlott az ágyra, Emma alig bírta megállni, hogy végig ne simítson a meztelen mellkasán. Mindig olyan helyes volt reggelenként – az arca gyűrött, vörösesszőke haja kócos. Ehelyett inkább a férfi oldalához bújt. Mikor átvetette a lábát a combján, Aidan megmerevedett. – Zuhanyozhatsz te elsőnek – motyogta. – Bármikor csatlakozhatsz – mondta a lány. – Nem, menj csak – felelte Aidan, és elhúzódott. – Inkább alszom még egy kicsit. Emma hátrarándult; bántották Aidan szavai és tettei. Sós könnyek peregtek le az arcán, ahogy a fürdőszobába ment. Aidan annyira más, olyan távolságtartó lett, mióta visszajöttek a hegyekből. Az elmúlt héten egyre tovább és tovább maradt benn az irodában. Mire hazaért, Emma már általában ágyban volt vagy aludt. Nem közeledett hozzá azóta, hogy a tó partján szeretkeztek. Emma a zuhanyzó falának dőlt. Félelem hasított beléje. Vajon az távolította el Aidant, hogy elkövette a hibát, és bevallotta neki, hogy szereti? Mi legyen most? Tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna, és várja, hogy a dolgok visszatérjenek a normális kerékvágásba, vagy fokozza a nyomást, és csikarja ki Aidanből, hogy mik a szándékai? Miután egy örökkévalóságot töltött a zuhany alatt sírva, Emma igyekezett összeszedni magát, hogy dolgozni induljon. Felkapta a köntösét, és kilépett a fürdőszobából. Aidan még mindig az ágyban volt. Talán bolhából csinál elefántot, és a férfi tényleg csak fáradt. Leereszkedett az ágyra, és megsimogatta Aidan meztelen hátát. – Ébredj, hétalvó, vagy elkésel a munkából. Aidan morgott valamit, aztán feléje fordult. – Kibaszott, pokoli munka. – Ugye nem felejtetted el, hogy milyen nap van ma? – Nem, ma nézik meg ultrahanggal, hogy milyen nemű a baba. Emma elmosolyodott; örült, hogy a férfi emlékezett. – Négykor van a vizsgálat. Biztos, hogy el tudsz jönni, ugye? Aidan kidörzsölte az álmot a szeméből. – Persze. Marilynnel elhalasztattam valamennyi délutáni megbeszélésemet. Emma közelebb hajolt, és gyors csókot nyomott Aidan szájára. – Örülök neki. – Elégedett kis sóhaj szakadt fel belőle. – Alig várom, hogy kiderüljön, apádnak és a nagyinak igaza van-e, hogy fiú lesz. – Igen, az valami lenne – felelte Aidan, de a hangjában nyoma sem volt érzelemnek. Olyan volt, mintha azt vitatták volna meg, fog-e esni, nem pedig azt, hogy milyen nemű lesz az elsőszülött gyermeke. Emma keze ösztönösen a hasára rebbent, mintha meg akarná védeni a babát Aidan durva viselkedésétől. Mikor Aidan ránézett, gyorsan lehajtotta a fejét, hogy a férfi ne lássa a szeméből sugárzó fájdalmat. –Akkor délután találkozunk – mondta a férfi, és lerántotta magáról a takarót. Emma nem mert megszólalni, mert félt, hogy elsírja magát, ezért csak bólintott. A férfi szó vagy búcsúcsók nélkül kipattant az ágyból, és bevonult a fürdőszobába.
*
Aidan belenézett a tükörbe, és undorodva csóválta a fejét. – Igen, remek, forgasd csak meg a tőrt még jobban a szívében, te kibaszott seggfej – motyogta a bajsza alatt. Magába roskadtan megnyitotta a zuhanyt. Hagyta, hogy a tűzforró sugarak csapkodják és perzseljék a bőrét. Megmozgatta a vállát, hogy lerázza a ránehezedő súlyt, amely a stégen lezajlott beszélgetés óta nyomasztotta. Az isten verje meg azt a napot – amikor teljesen elkúrta az életét. Néha érezte, hogy égnek az ajkán Emma szerelmet valló szavai. Bizseregtek az ujjai, szinte érezte a baba mozgását a tenyere alatt. Azon a napon megismerte a szerelmet, és ahelyett, hogy örömmel fogadta volna, egyfolytában menekült előle. Lehunyta a szemét, de nem látott mást, csak Emma magányos alakját a hálószobában, és hallotta a halk sírást, amelyet a lány próbált eltitkolni előle. Tényleg olyan nehéz lett volna egy kis figyelmet és kedvességet mutatni iránta legalább ma? Felnyögött, és beleverte a fejét a falba. Nem, muszáj volt igazi gazemberként elutasítania a lány közeledését, és valódi szemétládaként viselkednie az ultrahanggal kapcsolatban. A pokolba, rettenetesen fáradt volt. Az állandó utazás és a túlórák kikészítették fizikailag. Az Emmával történtek pedig érzelmileg marcangolták. Képtelen volt gyógyszer nélkül aludni, és általában még alkohollal is le kellett öblítenie, hogy hasson. Minél több időt töltött Emmával, annál inkább úgy érezte, hogy megfullad. Ezért igazi gyáva féregként próbálta minél inkább elkerülni a lányt. Néha már az is megfordult a fejében, hogy az irodai kanapén tölti inkább az éjszakát. Nem tudta, mit tegyen. De valamit muszáj volt kitalálnia.
33. fejezet A nap hátralévő részében Emma egyfolytában szédült. Nem hagyta, hogy Aidan reggeli viselkedése tönkretegye az izgalmas várakozást. Casey is segített megőrizni a jó hangulatát azzal, hogy elvitte ebédelni a vizsgálat előtt. Aztán nem sokkal négy óra után belökte a nőgyógyászati 'rendelő ajtaját, és próbált uralkodni az idegein. A bejelentkezéskor a recepciós bocsánatkérően rámosolygott. – Lehet, hogy eltart egy ideig. A technikusunkat feltartották a Sandy Springs-i rendelőben. Emma szíve összeszorult. – Viccel? Még tovább kell várnom, mikor így is majd' szétrobbanok az idegességtől? – El tudom képzelni. Igyekszik, ahogy csak tud. Emma elvigyorodott. – Megértem. Egyszerűen örülök, hogy már most minden kiderül. Nem tudom, régen hogy voltak képesek az asszonyok kilenc hónapig várni. A recepciós felnevetett. – Ugye? ígérem, hogy azonnal szólítjuk, mihelyt a technikus belép az ajtón. – Köszönöm. – Emma leült az egyik kényelmes székre, és kivette az iPadjét a retiküljéből. Gondolta, olvasgathat is, míg Aidan vagy a technikus befut. Annyira belemerült a romantikus regénybe, hogy alig vette észre, amikor megszólalt a telefonja. Azonnal látta, hogy Aidan keresi. – Szia, merre jársz? Aidan fojtott hangon szólt bele a készülékbe, és ebből Emma azonnal tudta, hogy vagy egy megbeszélésen van, vagy éppen csak kiszaladt egyről. – A kibaszott vezérigazgató megjelent a semmiből két órával ezelőtt, és azt akarta, hogy menjünk végig az összes jelentésen, amelyen dolgozunk. Nem hiszem, hogy időben el tudok szabadulni. – Minden rendben. A technikus is késik, még nem tért vissza a másik rendelőből. Csak próbálj ideérni, amikor tudsz, rendben? – Oké. Majd igyekszem. – Szeretlek – tette hozzá Emma. Az egyetlen válasz a kattanás volt, ahogy a vonal megszakadt. Először azzal próbálta nyugtatni magát, hogy Aidannek mennie kellett, mert dolga volt. De hiába. Fojtogatta a sírás. Nem csupán egyedül kell végigcsinálnia a vizsgálatot, de Aidan még azzal sem fáradt, hogy elköszönjön. És még mindig nem volt hajlandó kimondani, hogy viszontszereti. Éppen előhalászott egy zsebkendőt a táskájából, hogy megtörölje a szemét, amikor hangokat hallott az ajtó felől, és felkapta a fejét. – Legalább azt engedd, hogy én menjek be először, és megtudjam, oké-e a dolog – mondta egy ismerős hang. Válaszul egy férfihang felhorkantott. – Leszarom! A kispapa kinyalhatja a seggemet, ha nem akarja, hogy itt legyek! Emma szíve megremegett Casey és Connor civódása hallatán. Azonnal elhallgattak, mihelyt észrevették. – Sziasztok! Hát ti meg mit kerestek itt? Connor tekintete végigsiklott a gyakorlatilag üres várótermen. – Azt hiszem, inkább az a kérdés, hol van a kispapa? Emma égnek emelte a szemét. – Ne nevezd már így! Egy megbeszélésen ragadt.
– Ó – mormolta Casey. Egy nővér kidugta a fejét az ajtón, és ezzel félbeszakította őket. – Ms. Harrison? Készen állunk. – Ó, rendben, köszönöm – válaszolt Emma, és felpattant a székről. Abban bízott, hogy a várakozás elég időt ad ahhoz, hogy Aidan megérkezzen, de úgy tűnt, nem lesz szerencséje. A szeme sarkából látta, hogy Casey tétován Connorra pillantott, aztán közelebb lépett. – Akarod, hogy bemenjünk veled? Emma bólintott. – Nagyon szeretném. Casey elvigyorodott, Connor pedig megköszörülte a torkát. – Csak addig maradunk, amíg a kispapa, khm, úgy értem, Aidan ideér. Aztán magatokra hagyunk benneteket. Őszintesége és figyelmessége meghatotta Emmát. Kinyújtotta a kezét, és megborzolta Connor haját – kamasz– ókoruk óta így mutatta ki a szeretetét iránta. Elmosolyodott. – Kösz. A nővér tartotta nekik az ajtót. Mikor megálltak a mérleg előtt, Emma felnyögött. – Tényleg muszáj ez? A nővér felnevetett. – Sajnálom, drágám. Tudnunk kell, mennyit hízott. – Mesés – válaszolta Emma, és ráállt a mérlegre, pi; Casey és Connor átkukucskált a válla fölött, hogy lássák, mennyit nyom. – Na de srácok!–kiáltott rájuk felháborodottan Emma. – Csak hét kilót szedett fel. Ez nagyon jó; jegyezte meg a nővér, és feljegyezte a súlyt Emma lapjára. – Látom, a kispapával tényleg jó sok kalóriát elégettek, ha éppen a városban van, mi? – viccelődött Connor. Mikor Caseyvel együtt kuncogni kezdtek, Emma gyilkos pillantást lövellt feléjük. Követték a nővért a félhomályos helyiségbe, ahol az ultrahangvizsgálatot végzik. Emma már ismerte Janine-t, a technikust a korábbi ellenőrzésekről. – Nagy nap, igaz? – kérdezte Janine. – Igen, nagyon nagy. Janine tekintete Connoron állapodott meg. – Ö pedig nyilván a büszke apa, ugye? Connor szeme elkerekedett, aztán feltartotta a kezét. – Nem, nem, csak egy barát. – Az apa egy üzleti megbeszélésen ragadt. Remélem, ideér, mielőtt végzünk – magyarázta Emma. – Semmi baj. Gondoskodom róla, hogy készítsek maguknak képeket és egy DVD-t az ultrahangról, ha mégsem sikerülne idejében megérkeznie. – Köszönöm, Janine. A lány megpaskolta a vizsgálóasztalt. – Mostanra már tudja, mi a rend. Emma bólintott. Felmászott az asztalra, a hátára feküdt, és kényelmesen elhelyezkedett. Ahogy kezdte kigombolni a nadrágját, fojtott kiáltás szakadt fel Connor torkából. – Várj csak, ugye nem leszel meztelen? Emma és Casey is felvihogott a rémülete láttán. – Nem, te buta. Szerencséd van, hogy hasüregi ultrahang, nem pedig transzvaginális – nyugtatta meg Emma. Connor a homlokát ráncolta. – Mi a különbség?
Janine megpördült a székkel, és felemelte a transzvaginális vizsgálópálcát. Meglengette Connor orra előtt, aki elsápadt, mikor rájött, hogy mire való. – Ó, a francba! Casey hátba veregette. – Aggodalomra semmi ok. Nem rémítünk halálra azzal, hogy látnod kell Em vagináját. – Ha-ha-ha – morgott Connor. Leereszkedett az egyik székre, és olyan messzire gurult vele a szemközti falhoz, amennyire csak tudott, hogy még véletlenül se lásson semmit. Janine rányomta a zselészerű anyagot Emma hasára. A lány megremegett a hideg folyadéktól. – Bocsánat. Felmelegítettem volna egy kicsit, de nem volt rá időm – magyarázta Janine. Emma elmosolyodott. – Semmi baj. Janine mozgatni kezdte a vizsgálófejet Emma hasán. A lány a nyakát kitekerve bámulta a képernyőn megjelenő szemcsés képet. Várakozón visszatartotta a lélegzetét, míg meg nem hallotta, hogy a baba szívverésének a hangja betölti a helyiséget. – Az újoncok kedvéért, ez a szívverés – mondta Janine Connornak és Caseynek, aztán rámutatott a képernyőn a szív aprócska képére. – ó, nahát – lehelte Casey. Janine lemosolygott Emmára. – Nagyon erősnek látszik és hallatszik is. – Ennek örülök. Janine határozottabban nyomta a műszert, és figyelmesen tanulmányozta a képernyőt. – Nos, szerencséje van. A baba remek belátást enged a lába közé. – Tényleg? Janine bólintott. – Néha olyan szögben fekszenek, hogy nem lehet megállapítani a nemüket, vagy csak makacsok, és úgy fordulnak, hogy ne lássuk a lényeget. De a magáé azt akarja, hogy teljes bizonyosságunk legyen. Emma szíve összeszorult. A szája kiszáradt, ezért megnyalta az ajkát. A válla fölött Caseyre és Connorra nézett. Mindketten annyira előrehajoltak a széken, hogy Emma attól félt, leesnek a földre. – Tehát, milyen nemű? – nyögte ki Emma. Janine elmosolyodott. – Erős, egészséges... fiú. Zokogó hang szakadt ki Emma torkából, és a boldogság könnyei öntötték el a szemét. Patricknek és a nagyinak igaza volt. Fiú. Megadja Aidannek a fiút, aki továbbviheti a család nevét. Lehunyta a szemét, és magában megköszönte Istennek, hogy a fia erős és egészséges. Mikor felnézett, Connor és Casey ott állt mellette. Lehajoltak, hogy megöleljék. – Gratulálunk, anyuka! – mondta Casey, és megpuszilta Emma arcát. – Fiú, mi? Remélem, olyan jóképű és okos lesz, mint Connor mácsikája. – Mácsikája? – kérdezett vissza Emma. – Tudod: „meleg bácsikája". Casey felnyerített. – Nem tudom, Fitzgerald kispapa hogyan vélekedik majd erről. – Azt hiszem, nem fogja zavarni – nevetett Emmái – Úgy értem, ki nem örül neki, hogy vannak, akik szeretik a gyerekét? – A pokolba, de még mennyire szeretni fogom! Egy darab lesz belőled, és ettől még szeretetreméltóbb – tette hozzá Connor, és Emmára kacsintott. Janine átnyújtotta Emmának a DVD-t és néhány kinyomtatott ultrahang-felvételt.
– Gratulálok! – Köszönöm – mormogta Emma, és le nem vette a szemét a kezében tartott szemcsés képekről. – Szóval, mikor árulod el a kispapának? – kérdezte Casey. – Ó, hm, gondolom, ma este, mikor hazaér. Nem akarom telefonon vagy SMS-ben bejelenteni. – Meg kéne lepned az irodában – vetette fel Connor. Emma végighúzta az ujjait a felvételeken. Attól félt, hogy bármelyik pillanatban nyomtalanul eltűnhetnek, és kiderül, hogy csak álmodta az egészet. Casey megköszörülte a torkát, mire Emma bólintott. – Jól hangzik. A szavaiból azt szűrtem le, hogy elég későn végeznek. Casey megölelte Emmát, aztán megpuszilta az arcát. – Annyira boldog és büszke vagyok! Emma rávigyorgott. – Köszönöm. – Magához ölelte Caseyt. – De elsősorban azt köszönöm, hogy végig mellettem álltái, főleg ma. – Connorra mosolygott. – És neked is. – Másképp nem is lehetett volna – válaszolta Casey. Connor bólintott. Casey megpuszilta Emmát. – Most pedig menj, és tudasd a kispapával az örömteli hírt. – Az tuti!
34. fejezet – 'Köszönöm mindnyájuknak, hogy ilyen sokáig maradtak. Nagyon tetszik, amit eddig elértek, és alig várom, hogy sikeresen lezárjuk a fúziót. Mihelyt a vezérigazgató kilépett a tanácsteremből, Aidan előkapta a telefonját a zakózsebéből. Megnézte, mennyi az idő, és elfintorodott. Kizárt, hogy odaérjen a város másik végére, Emma vizsgálatára. Elöntötte a szégyen, amiért megkönnyebbülést érzett, hogy kihagyta az ultrahangot. A baba nemének megállapítása csak még valóságosabbá teszi az elkerülhetetlent. Meglazította a nyakkendőjét, hogy ne érezze úgy, mintha fuldokolna. A tenyere ismét bizseregni kezdett, és gondolatban visszarepült a stégre, ahogy Emmával figyelték, hogyan mozog a baba. Megdörzsölte a nyakát a gallér alatt, és meghallotta, hogy valaki megköszörüli a torkát. Felnézett, és látta, hogy a tanácsteremben nem maradt más, csak a csöcsös kis barna, aki nemrég került az osztályára. – Azt hiszem, hivatalosan még nem ismerjük egymást – mondta a barna kihívó mosollyal az arcán. – Heather Donnovan vagyok. Aidan a kezét nyújtotta. – Aidan Fitzgerald. – Ó, tudom, ki maga! – mondta Heather, és hagyta, hogy a keze a szükségesnél tovább Aidanében maradjon. – Van némi reputációja. Aidan felvonta a szemöldökét. –Valóban? A lány bólintott. – A tanácsteremben és azon kívül is. Aidan életében először nem tudta, hogyan kezelje egy nő flörtölését. Normális esetben ő kezdeményezett volna abban a pillanatban, ahogy kettesben maradnak. Most viszont nem találta a szavakat. A lány félrehajtotta a fejét, és szemérmesen rámosolygott. – Tudja, nemrég jöttem Atlantába, ezért nem ismerek itt sok embert. Lenne kedve inni velem valamit? Aidan szíve hevesebben kezdett verni, ahogy felfogta, mit jelent Heather kérdése. Az esze és a szíve összecsapott. Ettől gyorsabban áramlott a vére, míg végül valósággal dübörgött a fülében. Korábban már nagyon sokszor végigment ezen az úton. Pontosan tudta, Heather mire célzott, és hogy az egész nem csupán egy ártalmatlan, munka utáni italozás lesz. Szinte érezte a nőből áradó vágyat. Ha ráindulna, a csaj valószínűleg azt sem bánná, hogy itt, a tanácsterem asztalán megkefélje. A gondolattól, hogy feltolja a szoknyáját és letépi a bugyiját, forróság öntötte el Aidan ágyékát. Aztán lelki szemei előtt megjelent Emma képe, ahogy a nagyszülei stégén pihent, gyengéden simogatta a hasát, amely az ő gyermekét rejtette. Emma szerette őt, és mélyen legbelül Aidan is szerette a lányt. Nem lenne szabad elfogadnia Heather ajánlatát. Nem fogadhatja e1. De aztán ismét rátelepedett a párkapcsolatnak és a közeledő apaságnak a fojtogató súlya. Egyiket sem kérte. Nem akart mást, mint végre ágyba vinni Emmát, aztán továbblépni, ahogyan mindig is tette. Összeszorította a fogát. Az isten verje meg Emmát, amiért elérte, hogy többet akarjon vele... Amiért megszerettette magát vele. Nem, nem fog belefulladni az Emma iránti érzéseibe. Kilép ebből, amíg még megteheti. – Van egy O'Malleys nevű hely az utca túloldalán – nyögte ki.
~ Csodásán hangzik – válaszolta Heather doromboló torokhangon. Aidan indult volna, hogy megkerülje az asztalt, de a lába földbe gyökerezett. Az agya sikítva parancsolta a lábának, hogy mozduljon, de az megtagadta a parancsot. Mintha valamiféle fura módon hűséget fogadtak volna a szívének és Emmának. Heather kérdő tekintete láttán mosolyt erőltetett az arcára. – Bocs, de mindig lemerevedem egy kicsit, mikor ilyen sokat kell megbeszélésen ücsörögnöm. – Bizonyos helyeken nem is árt egy kis merevség – vágott vissza a lány évődve. Aidan felnevetett a célzásra, és végre mozgásba lendült a lába. Felkapta az aktatáskáját, és elindult a lánnyal az ajtó felé. Bár Heather végigcsacsogta a liftben az utat, Aidan nem hallotta, mit mondott. Néha bólintott, vagy elmosolyodott, és úgy tűnt, ez a lánynak éppen elég. Aidan csupán a céljára tudott koncentrálni. Ki kellett tisztítani Emmát a szervezetéből, és ha ehhez az kellett, hogy megkefélje Heathert, akkor megteszi. Kinyitotta a lány előtt az O'Malleys ajtaját. Megrándult az arca, mikor meglátta Jennyt a hoszteszpult mögött. A láttára felragyogott a lány szeme. Ám ekkor észrevette Heathert. A tekintete azonnal elsötétedett, és düh villant fel egyébként hideg kék szemében. Aidan megköszörülte a torkát. – Egy bokszot kérnénk, Jenny. A lány dühösen megrázta a fejét, amitől ide-oda lengedezett szőke lófarka. – Sajnálom, de ma este telt ház van. Aidan benézett mellette a félig üres helyiségbe, aztán nyomatékosan visszanézett rá. – Nekem úgy tűnik, hogy rengeteg szabad hely van. – Nem, sajnálom, de nincs. Attól tartok, hogy te és a barátod kénytelenek lesztek máshová menni. Heather Jenny elé tipegett tűsarkú cipőjében, amely valószínűleg többe került, mint Jenny egyheti keresete. Aidan visszatartotta a lélegzetét, miközben Heather alaposan végigmérte Jennyt. Aztán duzzadt, vörösre rúzsozott ajka macskaszerű mosolyra húzódott. – Úgy tűnik, valaki egy kicsit féltékeny, amiért együtt vagyunk, Aidan. Mi a probléma, édes? Te is Aidan kirúgott szeretőinek vagy egyéjszakás kalandjainak egyike vagy? – Heather végighúzta műkörmeit Aidan hátán, amitől a férfi megremegett. – Örülök, hogy méltó vagy a rosszfiú híredhez. Most már biztos vagyok benne, hogy érdekes esténk lesz. Jenny motyogott valamit az orra alatt, amit Aidan nem értett. Heather még egy fensőbbséges pillantást vetett Jennyre, mielőtt újra megszólalt. – Kinn megvárlak. Biztos vagyok benne, hogy jól ellátott bárod van odahaza. Szükségtelen pocsékolni az időnket. Mihelyt Heather távozott, Jenny szemöldöke felszaladt a homlokára. – Hol van Emma? De főleg mi az ördögöt csinálsz vele! Aidan összehúzta a szemét. – Őszintén: semmi közöd hozzá! – Nos, sajnálom, de amikor az egyik barátom éppen készül rendesen elbaszni az életét, ahhoz igenis van közöm! – vágott vissza Jenny. Aidan mély torokhangon felmordult. – Nem hallgatom tovább ezt a baromságot! Szomorúság ömlött el Jenny arcán. – Aidan, könyörgöm! Ne csináld ezt! Soha nem láttalak még olyan boldognak, mint azóta, hogy Emmával jársz ide. Jót tesz neked, hát nem érted? – Mikor Aidan elindult kifelé, a lány megragadta a karját. – Mielőtt hazaviszed ezt a ribancot egy ostoba és értelmeden szexszel töltött éjszakára, alaposan gondold végig, hogy mit jelent neked Emma. Ne törd össze a szívét – és a sajátodat!
Aidan melyen belenézett Jenny könyörgő szemébe, aztán elhúzta a karját. Egyetlen szó nélkül kirobogott az ajtón Heatherhöz. Heather a saját kocsijával követte Aidant hazáig. Aidan kiszállt az autóból, de alig csukta be az ajtót, Heather máris rávetette magát, nekiszorította a kocsinak. A férfi agyában azonnal felmerült az emlék, amikor először csókolta meg Emmát abban a nyomorúságos parkolóházban. Fájdalom szorította össze a mellkasát. Megragadta és közelebb rántotta Heathert, hogy elfeledkezzen a múltról. A lány nyelve becsússzam a szájába, ujjai belemarkoltak a hajába. Az ajka kemény volt, hiányzott belőle az a gyengédség, amelyet Emmával tapasztalt meg. Megrázta a fejét, hogy kiverje belőle ezeket a gondolatokat. A mozdulatra Heather abbahagyta a csókot, a fogai közé vette Aidan alsó ajkát. – Vigyél be a házba, és addig kefélj, míg sikongatni nem kezdek! Aidan mosolygott a lány egyenességén. – Azt hiszem, ezt megtehetem. Olyan régen volt már követelőző nővel! Aidan alig tudott felbotorkálni a lépcsőn, mert Heather egyfolytában simogatta, és a csípőjével nekidörgölőzött. – Tudod, nagyon kíváncsiak a szomszédaim – jegyezte meg Aidan, miközben a lány keze végigsiklott a fenekén. – Ó, akkor közönségünk is lesz? De beteg! Aidan végignézett rajta. – Rossz kislány vagy, igaz? Heather kuncogott. – O, igen! Mikor végre beértek a házba, Aidan berúgta a bejárati ajtót. Heather a nyaka köré fonta a karját, az ágyékát az Övéhez dörzsölte. Normális esetben Aidan farka ilyenkor már félig állt, de most semmi nem mocorgott az altestén. – Mutasd a cicidet – parancsolta, és nem ismert rá a saját hangjára. Próbált tudomást sem venni háborgó gyomráról. Heather előzékeny mosollyal az arcán lerántotta a blúzát. Aidan keze azonnal a mellére tapadt. Hiába markolászta azonban a melltartón keresztül, Heather dupla D-s implantátumai nem izgatták fel, másmilyennek érződtek a tenyere alatt, mint Emma természetesen buja keblei. Szorosan lehunyta a szemét. Basszus, ne gondolj már Emmára! A derekánál megragadta Heathert, és a kanapéhoz vonszolta. Lerogyott, a lányt pedig szemben az ölébe ültette. A száját a lányéra tapasztotta; kétségbeesetten szeretett volna bármit érezni Heather iránt, hogy elfeledkezzen Emmáról. Heather kigombolta az ingét, aztán a körmeit Végighúzta a mellkasán. Hintázni kezdett az ölében, belenyögött a szájába. Nagyon közel jutott az orgazmushoz csak azzal, hogy Aidannek dörgölőzött, a férfi pedig nem érzett semmit. Nem, ez azért nem volt teljesen igaz. Lüktetett benne minden, amit valaha Emma iránt érzett. A lány nevetése, szemérmes mosolya, a kuncogása – mind elárasztották az elméjét, Akár itt is lehetett volna a szobában velük. Aidan őt érezte mindenhol maga körül. Az orrát csiklandozta a parfümjének illata, a teste arra vágyott, hogy Emma nőiesen kerek formáit érezze maga alatt. Mikor összeszedte a bátorságát, hogy ismét Heatherre nézzen, végre érzett valamit. Ellenérzést. Hogy a pokolba jutott idáig? Mi szállhatta meg, amitől azt gondolta, hogy jó ötlet hazahozni Heathert? A torka összeszorult, s már éppen lelökte volna a lányt az öléből. Ebben a pillanatban azonban egy kéz siklott a farkára. Mikor Heather rádöbbent, hogy nem izgult fel, elrántotta az ajkát. – Ah, mi folyik itt? Aidan reszkető kézzel beletúrt a hajába, és felsóhajtott. – Nem tudom megtenni.
A lány félrebiccentette a fejét. – Talán merevedési zavaraid vannak, vagy mi? – Bárcsak úgy lenne. – Mi az ördögöt akar ez jelenteni? – Azt jelenti, hogy most azonnal távoznod kell. Azt jelenti, hogy életem legnagyobb baklövését követem el. Szeretem Emmát, és nem tehetem ezt vele. – Aidan megrázta a fejét. – Nagyon sajnálom, Heather. - Ah, nem kell zavarba jönnöd, bébi. Majd megoldjuk. – Csábítóan a férfira mosolygott. – Majd én megoldom.
35. fejezet Emma már félúton járt Aidan irodája felé, mikor eszébe jutott, hogy Beau a kutyanapköziben maradt. A fenébe! Dühös dudálások közepette átvágott két sávon. Kizárólag az új kicsikéje körül keringtek a gondolatai, teljesen megfeledkezett a régiről. Csikorgó kerekekkel fékezett a parkolóban, és kipattant az autóból. Mihelyt Beau meglátta a kerítés túloldaláról, ficánkolni kezdett, mosolyt csalva Emma arcára. – Hé, fiú, azt hitted, hogy elfeledkezem rólad? A kutya boldogan ugatott, és a bejárathoz rohant. Sandy, a megőrző tulajdonosa mosolyogva fogadta Emmát. – Már azt hittem, Beau velünk marad éjszakára. – Nem, bocs. Ma délután ultrahangon voltam, és kicsit elhúzódott. – És mit vársz? – kérdezte Sandy. – Kisfiút. – Ó, ez csodálatos! – Sandy kinyitotta az ajtót, és felcsatolta Beau pórázát. – Hallottad? öcsikéd lesz! Beau rá se hederített, egyenesen Emmához szaladt. Nedves orrával megbökdöste a hasát, mintha üdvözölné a babát. Sandy szeme elkerekedett. – Milyen édes! Emma felnevetett. – Pár napja csinálja ezt. Vagyis azóta, hogy először éreztem a mocorgást.– Megcsóválta a fejét. – Mintha végre érezné, hogy valami megváltozott, és nem csak háj van a hasamban! Sandy kuncogott. – Biztos azért nem vett észre korábban semmit, mert alig látszik rajtad a terhesség! – Kedves vagy, de úgy érzem, mintha duzzadnék, akár egy lufi. Beau megrántotta a pórázt. – Rendben, fiú, hazamegyünk apucihoz. – A kutya füle kiegyenesedett Aidan említésére. – 'éjt, Sandy! – Jó éjt! – köszönt el integetve a lány. Emma nagy nehezen az autóhoz cibálta Beau-t, majd betessékelte az ülésre. – Kizárt, hogy elvigyelek apuci irodájába. Azt hiszem, jobb lesz, ha hazaviszlek, mielőtt meglátogatom odabenn. Beau csalódottan felvonított, miközben Emma kikanyarodott a parkolóból. Mivel Aidan háza volt közelebb, arra jutott, hogy inkább oda viszi a kutyát. Emma szíve nagyot dobbant, mihelyt meglátta Aidan autóját. Aztán összeszorult, látva, hogy egy ezüstszínű Audi is parkol a ház előtt. Alig kapott levegőt. Viharos gyorsasággal kergették egymást a gondolatok az agyában. Azt mondta, hogy sokáig tart a megbeszélés. Még munkában kellene lennie. De itthon van. Reszkető kézzel leállította a motort, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Beau kiugrott, de Emmának annyi lélekjelenléte sem volt, hogy elkapja a pórázt. Csak arra tudott koncentrálni, hogy egyik lábát a másik elé tegye a járdán. Az Aidantől kapott kulccsal kinyitotta az ajtót. A nappali sötétbe burkolózott, csak a csillár tompított fénye világított. Aidan a kanapén terpeszkedett egy hosszú lábú barnával az ölében. Ruhában volt még, csak az inge volt kigombolva. A nőn viszont már nem volt blúz, rövid szoknyája pedig felcsúszott a combján. Aidan keze a nő alkarját fogta, mintha le akarná lökni magáról. Pár kínzó másodpercig Emma képtelen volt bármire, csak hitetlenkedve bámult. Pislogott párat, próbált felébredni az eléje táruló rémálomból, de hiába igyekezett, képtelen
volt rá. Mindez túlságosan valóságos volt. A férfi, akit szeretett, a gyermekének az apja cserbenhagyta életének egyik legfontosabb napján, hogy egy másik nőt keféljen meg. Fojtott kiáltás szakadt fel belőle. Aidan felriadt a hangra. Mikor meglátta Emmát, a szeme kitágult a rémülettől. – Mit keresel te itt? – kiáltott fel. Könnyek égették Emma szemét. Keserűen felnevetett – Én mit keresek itt? Szerintem inkább az a kérdés, hogy te mi az ördögöt művelsz? A női hangra a barna is megfordult. A tekintete lesiklott Emma arcáról a gömbölyödő pocakjára. Felszisszent, aztán megcsóválta a fejét. – Ez kurvára hihetetlen! – Aidan felé fordult, és minden dühét rázúdította. – Nem csoda, hogy nem állt fel a farkad! Biztos marcangolt a bűntudat, hogy megcsalod a terhes feleségedet! – Nem a feleségem... egyelőre – válaszolta Aidan fojtott hangon. A barna csattanós pofont kevert le Aidannek, és Emma kénytelen volt az ajkába harapni, nehogy köszönetét mondjon neki. Ebben a pillanatban a legszívesebben ennél sokkal nagyobb fizikai fájdalmat okozott volna a férfinak. – Nem érdekel, hogy kicsoda! Rohadt gazember vagy! – Kiugrott Aidan öléből, felkapta a blúzát és belebújt, aztán fogta a cipőjét, és Emma felé indult. Egy kissé csillapodott a dühe. – Nagyon sajnálom. Odabenn azt mesélték, hogy nagy játékos, én pedig szórakozni akartam. Fogalmam se volt... – A hangja elhalt, ahogy lepillantott Emma pocakjára. – Köszönöm – suttogta Emma, miközben a másik nő elindult kifelé. Ijedten megugrott, mikor meghallotta a bejárati ajtó csapódását. Reszkető térdekkel tett néhány lépést előre, míg oda nem ért Aidanhez. A férfi felállt a kanapéról, ügyetlenül próbálta begombolni az ingét. Mikor Emma csak állt ott, és bámult, szaggatottan kifújta a levegőt. – Mondj valamit! Emma felvonta a szemöldökét. – Mit szeretnél hallani? – Nem tudom... csak valamit, amitől nem nézel így rám. – Nos, szerintem a barátnőd pontosan fogalmazott. Rohadt gazember vagy! – Egyetértek. – Ez minden, amit mondani akarsz? Nem azt, hogy sajnálod, amiért olyan kevéssé fontosnak tartottad a mai napot, hogy meglógtál az ultrahangról, és inkább megcsaltál? Aidan megrázta a fejét. – Nem feküdtem le vele. Emma kétségbeesetten felemelte a kezét. – De akartál, csak megzavartalak! – Esküszöm, hogy nem keféltem volna meg. Éppen megmondtam neki, hogy nem tehetem, és hogy el kell mennie. Jézusom, magad is hallottad, amikor azt mondta, hogy nem állt fel! – És szerinted jobban kellene magam érezni attól a ténytől, hogy egy ribanc hiába próbált éppen meglovagolni, amikor betettem a lábam? – Nézd, elismerem, hogy elbasztam. De tényleg sajnálom. – Ó, gondolom, azt is sajnálod, hogy hazudtál nekem, amikor az ígérted, hogy megváltozol. Istenem, mennyire ostoba voltam, hogy elhittem, másképp bánsz majd velem, mint Amyvel meg a többi nővel. Rá kellett volna jönnöm, hogy ilyen vagy, és ilyen is maradsz. – Emma, kérlek, sajnálom! – Tényleg? Őszintén így érzel, vagy ezek csupán szavak, amelyekről azt hiszed, hogy rendbe hozzák a dolgokat közöttünk? – A hangja zokogásba fulladt. – Valóban és őszintén sajnálod, hogy összetörted a szívem?
Aidan arca megrándult. – Fogalmad sincs, min mentem keresztül az utóbbi időben. Soha nem leszek teljesen az, akit szeretnél, Emma. És összetörtem a nyomás alatt, hogy próbáljak azzá válni. Emma nem foglalkozott vele, hogy letörölje az arcán patakzó könnyeket. – Vagyis azt mondod, hogy próbáltál felépíteni velem egy kapcsolatot, és ez hajszolt más nők karjába? Aidan arcán belső gyötrelem tükröződött. – Nem, nem így értettem. – Vadul megrázta a fejét. – Elcseszem, amit mondanom és tennem kell. És te még meg is nehezíted a dolgomat. Éppen elég rosszul érzem magam amiatt, amit tettem. – Megnehezítem a dolgodat! – kérdezte Emma, és a hangja megemelkedett. – Hogyan lehet ez egyáltalán nehéz a számodra? Én voltam az, aki a józan ész ellenére feltártam magam, hogy fájdalmat okozhass. – Az öklével kidörzsölte a könnyeket a szeméből. Aidan egy lépést tett feléje, de a lány hátrálni kezdett. – Ne merészelj hozzám érni azok után, hogy azt a kurvát tapiztad! – Kérlek, Emma, ne tedd ezt! Mondtam, hogy sajnálom. Kész vagyok bármire, hogy jóvátegyem. Emma gondolkodás nélkül kibökte: – Mondd, hogy szeretsz! Aidan csak bámult rá; nem mozdult, még csak nem is pislogott. – Mi? – Érzelmileg elzárkóztál előlem attól a naptól kezdve, amikor bevallottam, hogy szeretlek. Szóval, ha komolyan mondtad, hogy sajnálod, és valóban nem akarod, hogy elmenjek, akkor mondd ki azt a szót. Mondd, hogy szeretsz! A csönd olyan hangosan dübörgött a fejében, akár egy robogó vonat. Megrázta a fejét. – Ahogy gondoltam – mormogta. Belenyúlt a táskájába, elővette az ultrahangról készített DVD-t. Minden fajdalmára és dühére szüksége volt, hogy képes legyen a férfihoz vágni. A mellén érte; az ütéstől megrándult Aidan arca. – Nem mintha valaha is különösebben érdekelt volna, de itt a videó a fiadról. Csak reménykedni merek benne, és imádkozom érte, hogy nem lesz olyan, mint az apja! Zokogva sarkon fordult, és kiszaladt a szobából. Beau vinnyogva rohant utána. Miközben Emma a kulcsokkal bíbelődött, Aidan többször is utána kiáltott, hogy jöjjön vissza, de nem volt rá hajlandó. Aztán Aidan a kutyát kezdte hívogatni. – Menj vissza, fiú – parancsolt Emma Beau-ra, és reszkető ujjal Aidanre mutatott. Feltépte a kocsi ajtaját, de a kutya nem tágított mellőle. – A francba, Beau, azt mondtam, hogy gyere ide! – üvöltötte Aidan, és kilépett a tornácra. Odament hozzájuk, és próbálta a nyakörvénél fogva elrángatni Beau-t. De a kutya kitépte magát a kezéből. Az orrát Emma pocakjához dörgölte, és közben vinnyogott. Emma belenézett Aidan rémült szemébe. – Igen, ez a helyzet. Még a kutyád is hűségesebb hozzám és a fiadhoz, mint te! Aidan magába roskadtan lehorgasztotta a fejét, és elengedte Beau nyakörvét. – Rendben, legyen a tiéd. – Gyere, fiú! Befelé a kocsiba! – parancsolta Emma. Beau a farkát csóválva, boldogan beugrott. Emma nem nézett Aidanre, csak bevágta az ajtót. Csikorgó kerekekkel kihajtott a beállóról, miközben próbált uralkodni az érzelmein. De nem ment. Alig félutcányival arrébb kénytelen volt leállni annyira zokogott, hogy nem kapott levegőt. Rémülten összerándult, amikor valaki bekopogott az ablakon. Felébredt benne a remény, hogy Aidan jött utána. Felpillantott, és a szíve kihagyott egy ütemet, Becky állt az autó mellett, és kíváncsian méregette.
– Emma? A francba! Meg sem fordult a fejében, hogy éppen Beckyék utcájában köthet ki. A legkevésbé Aidan valamelyik nővérével akart találkozni. Megtörölte a szemét a kézfejével, és próbálta összeszedni magát. Végül lenyomta az ablaknyitógombot. – Szia! – szólalt meg csendesen Becky felszisszent. – Ó, istenem, csak nem tette meg? Újra döntötték a könnyek Emma szemét. Képtelen volt megszólalni, csupán bólogatott. – Annyira, de annyira sajnálom. Szeret téged, szívem. Tudom, hogy így van. Az egész család tudja. Csak egy ostoba seggfej. Emma csuklott a hüppögések között. – Mondd ezt neki és annak a nőnek, akivel le akart feküdni, mikor rájuk törtem. Elkerekedett Becky szeme. – Kinyírom – motyogta összeszorított fogakkal. Megcsóválta a fejét.– Vagy ha én nem, akkor a lányok. Isten ments, hogy apu megtudja. – Becky kinyitotta a kocsi ajtaját. – Szállj ki! Bejössz velem. – Nem, nem tehetem. Kész katasztrófa vagyok. Mit szólnának a fiúk? – Tate moziba vitte őket. Csak én vagyok itthon. Emma még tétovázott, mire Becky összefonta a karját a mellén. – Ide figyelj, bejössz velem a házba, vagy berángatlak. – A járda mellett parkolok. – Jó lesz ott. – Becky észrevette Beau-t a hátsó ülésen. – Miért van veled? – Nem engedett elmenni. Becky felhorkant. – Bárki mondta is, hogy a férfiak olyanok, mint a kutyák, az tévedett. Beau tudja, mi az igazi hűség. Emma fél szívvel elmosolyodott. – Nekem mondod? Becky kihúzta Emmát az ülésből, aztán átkarolta a derekát. – Figyelj, rendelünk kínait vagy pizzát, vagy amit csak te és a baba kívántok. Aztán felhívom a csajokat. Stratégiai megbeszélését tartunk Aidanről. Emma feltartotta a kezét. – És mit akartok vele elérni? Gúzsba kötni, és kényszeríteni arra, hogy velem legyen? Ha esetleg nem vetted volna észre, nem akar engem! Egyértelművé tette ezt nem csupán azzal, hogy majdnem megkefélt egy másik nőt, hanem azzal is, hogy képtelen kimondani, hogy szeret. – Nem először csinálja már ezt, Em. Biztosan beszélt neked Amyről. – Igen, elmondta, hogy képtelen volt megkérni a kezét, aztán Amy rajtakapta egy másik lánnyal, és szakított vele. – És azt is elmesélte, hogy annak az évnek a nagy részét részegen meg terápián töltötte, mert idegösszeomlást kapott amiatt, amit tett? Emma lélegzete elakadt. – Nem, ezt nem mondta. – Hm, gondolom, kihagyta azt a részt is, hogy újra meg újra próbált kibékülni vele, de Amy nem volt rá hajlandó. Végül csak akkor adta fel, amikor Amy feleségül ment máshoz. Emma nem hitt a fülének. Aidan hazudott neki arról, mi történt Amyvel. Soha nem vallotta be, mennyire szerette Amyt. – Erről egyáltalán nem beszélt nekem. – Ismerem az öcsémet. Azért tette azt, amit tett ma este, hogy eltaszítson, de nem azért, mert más nővel akart kefélni. Minden egyes alkalommal tönkretesz mindent, szabotálja a saját
boldogságát! – Becky frusztráltan felnyögött. – Annak alapján, ahogyan a kapcsolatait alakítja, azt hihetné az ember, hogy diszfunkcionális családban, kábszeresek között nőtt fel, vagy mi. Emma az autónak támaszkodott, és a kezébe temette az arcát. – Nem hiszem, hogy képes leszek megbirkózni ezzel! Becky elhúzta Emma kezét, aztán a szemébe nézett. – Itt és most el kell döntened, hogy harcolni akarsz-e érte. – Én? Mi a bánatért kellene nekem harcolnom? Ő az, aki rendesen elkúrta! – Nem mondtam, hogy nem ez a helyzet? Ha harcolsz érte, az nem azt jelenti, hogy beléd törölheti a lábát, te pedig rohansz vissza hozzá, Em, mihelyt füttyent egyet. Azt jelenti, hogy kész vagy megküzdeni bármilyen baromsággal, hogy elérd: vissza akarjon jönni hozzád. – Tényleg azt hiszed, hogy meg fogja próbálni? Becky elvigyorodott. – Ó, igen. Aidan Fitzgerald holnap reggel, talán már ma éjjel siratni fogja a napot, amikor hagyta, hogy kisétálj az életéből, és ígérem, hogy minden percét élvezni fogod!
36. fejezet Miután Emma elviharzott, Aidan órákig ücsörgött a koromsötét nappaliban. Többször is nyúlt a telefonja után, hogy felhívja a lányt, de aztán leállította magát. Utána akart menni, és átkozta magát a bolondságáért. Nem, nem ő az, akire Emmának szüksége van. Soha nem érhetne fel azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket a lány egy férjjel és apával szemben támaszt. Mindkettőjüknek jobb így. Kiutat keresett, és megtalálta. De ahelyett, hogy megkönnyebbült volna, nyomorúságosán érezte magát. Emma távozása nem szabadította meg a fullasztó érzésektől. Sőt még szorosabban körbezárták. Összetört szívvel felállt a kanapéról, hogy hozzon magának egy sört. Véletlenül belerúgott a DVD-be, és a doboz keresztül– szánkázott a szobán. Ott hagyta, ahol volt, és kiment a konyhába. Kivette a hatos csomagot a hűtőből, aztán elindult vissza a nappaliba. A tekintete megakadt a DVD műanyag dobozán; megállt, és felvette a földről. Az asztalra hajította, bekapcsolta a televíziót, és szörfözni kezdett a csatornák között. A harmadik sör után győzött a kíváncsiság. Kivette a DVD-t a dobozból, és betette a lejátszóba. A kosármeccs zajai elhalkultak, és helyettük dobbanások visszhangzottak a szobában. A fia szívverése. Aidan dermedten bámulta a szemcsés képet. Amikor legutóbb látta a babát, még nem hasonlított semmire. Csupán egy fura, ebihalszerű valami volt. Most viszont egyértelműen látszott minden – karocskák és lábacskák hadonásztak, miközben egy apró száj tátogott. Megbénították az érzelmek, amelyeket akkor érzett, mikor a baba a tenyere alatt mozgott – az azonban semmi sem volt ahhoz képest, hogy mit jelentett látni a fiát. Egy rész belőle erős, egészséges babaként növekedett Emma méhében. Gyermekként, akit az anyjának ígért, mielőtt az asszony meghalt volna. De a fia elment. Akárcsak Emma. Két kézzel elhajította a boldogságot. Leroskadt a kanapéra, és hagyta, hogy egész testét rázza a zokogás. Akkor sírt utoljára, mikor elveszítette az édesanyját. Most újra léleknyomorító veszteséget élt át. Reszkető kézzel nyúlt a telefon után. Megkereste az ismerős számot, aztán a füléhez tette a telefont. – Kérlek, vedd fel, kérlek, vedd fel – könyörgött. – Halló? – Én vagyok az, apu. Elkúrtam, és szükségem van a segítségedre. *
