KATIE ASHLEY. A javaslat

KATIE ASHLEY

A javaslat

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű: Katie Ashley: The Proposal Fordította MEDGYESI CSILLA

Ajánlás A nagyanyámnak, Nagy Mamának – egy apró termetű asszonynak, akit a bátorsága, hite és tiszteletre méltó természete tett naggyá. Nem csupán az emlékeimben élsz tovább, hanem a könyveimben szereplő minden erős nőalakban is, aki bátran, zokszó nélkül viseli el, amit az élet rámért, aki módfelett szereti a családját, akinek szilárd a hite, aki okos, rafináltan elegáns, és néha egy icipicit csintalan.

Előszó Aidan megpróbálta lecsillapítani a szíve kalapálását, miközben végigsietett a házhoz vezető járdán. Megbotlott a verandára vezető lépcsőn, és majdnem nekitántorodott az ajtónak. Mindkét ökölbe szorított kezével dörömbölni kezdett, amilyen erősen csak bírt. – Kérlek! Kérlek, nyisd ki! Beszélnem kell veled! – kiáltozta. A keze átsiklott a csöngőre. Kitartóan nyomogatta, mintha morzézva kérne segítséget. Kétségbeesett erőfeszítéseit végül siker koronázta: kivágódott a bejárati ajtó. A lány könnyáztatta arca láttán fájdalom hasított a férfi szívébe. – Kérlek... kérlek, engedd, hogy beszéljek veled! A lány megrázta a fejét. – Nincs már mit mondanom, Aidan. Túl sokszor jutottunk el idáig. Rádöbbentem, hogy nálad a tettek mindig érthetőbben beszélnek a szavaknál. – Nem, nem az elmúlt éjszaka az, amit akarok. Egyszerűen csak halálra voltam rémülve a baba miatt és amiatt, ami az elmúlt hetekben történt köztünk. Amikor a lány megpróbált kilépni mellette az ajtón, a férfi elállta az útját. – Mozdulj, Aidan! Munkába kell mennem. Nem mondhatsz olyasmit, amitől megváltozna, amit érzek. – Nem jelenthetsz beteget? Szeretlek, és helyre akarom hozni a dolgokat. – Aidan reszkető kezével beletúrt már így is kócos

hajába. Még mindig abban a gyűrött ruhában volt, amelyet előző nap vett fel. Nem aludt, nem evett; egész éjjel azon morfondírozott, hogyan szerezze vissza a lányt. – Bármit is gondolsz, én tényleg szeretlek... és valóban akarom ezt a gyereket. A lány felemelte a fejét, és rámeredt. A szeméből sugárzó leplezetlen gyűlölet láttán Aidan egy lépést hátrált. – Ne merészeld ezt állítani! Tudom, mit gondolsz a terhességemről: azt, hogy teher a számodra. Emiatt kefélted meg azt a lányt! Mert amikor félsz valamitől, akkor mindig sikerül elbasznod! Félrelökte a férfit az útból, aztán lerobogott a lépcsőn. Aidan szorosan a nyomában loholt. – Oké, igazad van. Teher volt, talán még mindig az. De most már tudom, hogy egyszerűen ostoba voltam. Szeretlek, feleségül akarlak venni, és felnevelni a gyermekünket. A lány megtorpant. Magába roskadt, majd lassan megfordult. – Most azt hiszed, hogy ezt akarod. De túlságosan is jól ismerlek. Mielőtt összeházasodnánk vagy megszületne a baba, ismét megrémülsz és megcsalsz. – Szomorúan megcsóválta a fejét. – Ostoba voltam, amikor azt hittem, hogy a terhességem megváltoztat téged, és rábír majd, hogy elköteleződj. De te még a saját gyereked kedvéért sem vagy képes a hűségre. Aidan kinyújtotta feléje a kezét, de a lány ellépett előle, és végigszaladt a járdán. Mire Aidan utolérte, már bezárta maga mögött az autó ajtaját. A férfi dörömbölni kezdett az ablakon. – Kérlek! Kérlek, ne csináld ezt!

A lány beindította a motort, és csikorgó kerekekkel kitolatott a felhajtóról. Felbőgött a motor, ahogy végighajtott az úton. Aidan megadóan lehunyta a szemét. Hátratántorodott, és kétségbeesetten kapkodott levegő után. A csikorgó kerekek és az összezúzódó üveg hangjától egy pillanatra megállt a szíve. Rohanni kezdett a felhajtó vége felé. Úgy érezte, mintha az idő megállt volna, amikor meglátta a távolban az összeroncsolódott fémkupacot. – AMY! – üvöltötte.

1. fejezet Aidan felriadt a rémálomból, és rádöbbent, hogy arcra borulva fekszik a konyhaasztalon. Verejtékcseppek folytak le az arcán. Felemelte remegő kezét, hogy megszárítgassa. Csak ekkor döbbent rá, hogy nem verítékezett, hanem sírt, az arcát könny áztatta. Évek óta nem gyötörték már rémálmok Amy balesete miatt. Egy szempillantásnyi idő kellett csak, hogy eszébe jusson, mi hozta vissza az álmokat. Emma. Ha azt gondolta, szerelmes Amybe, ez ezerszeresen igaz volt Emmával kapcsolatban. Csak hitte, hogy tudja, mi a szerelem. Emma a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyeket el sem tudott képzelni. És most mindennek vége volt. Kétségbeesett, fájdalmas kiáltás szakadt fel a torkából. – Látom, visszatértünk a rémálmokhoz, hm? Aidan megvonaglott, aztán hátranézett a válla fölött. – Szia, apu! Hogy jutottál be? Patrick kényszeredetten elmosolyodott. – Van kulcsom, fiam. Aidan megpördült a széken, de megszédült, és bele kellett kapaszkodnia az asztal szélébe, hogy a padlóra ne essen. – Igen, persze, de hallottál már a kopogásról? – Kopogtam, de nem nyitottál ajtót. És most már értem is, hogy miért.

Aidan felnézett a két elmosódott, aggódó arcra. Egyetlen, totális undorról árulkodó pillantás is elég lett volna, de a pokolba is, annyira részeg volt, hogy kettőt látott belőle. Patrick nekidőlt a pultnak, és összefonta a karját a mellén. – Azt hiszem, be vagy baszva, fiam. Aidan megvetően felhorkant, majd arccal visszazuhant az asztalra. Rázta a nevetés, amiért az apja valóban kiejtette ezt a szót a száján. A dolog persze még viccesebb volt attól, hogy ő ennyire részeg volt. Amikor végre sikerült összeszednie magát, megszólalt. – Az igazság az, apu, hogy már öt sörrel és három tequilával ezelőtt be voltam baszva. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy merev részeg vagyok. – Szóval megint itt tartunk? – fújtatott Patrick. Aidan felemelte a fejét, és összeráncolta a homlokát. – Ezt hogy érted? Az apja arcára kiült a harag. – Pontosan tudod, hogy értem. Ugyanazt az átkozott utat követed, mint kilenc évvel ezelőtt, egészen a mértéktelen ivásig. – Azért hívtalak, mert segítségre van szükségem, nem pedig fejmosásra. Ha azért jöttél, hogy üvöltözz velem, akkor elmehetsz a fenébe! Mire Aidan észbe kapott, Patrick a hajánál fogva felrántotta a fejét, és az arcába meredt. – Ne merészelj így beszélni velem soha többé! Az apád vagyok, és tiszteletet fogsz mutatni irántam. Megértetted? – Hagyj békén! – harsogta Aidan, és megpróbált kiszabadulni az apja szorításából.

Patrick erősebben markolta a fia haját, amitől Aidan arca fájdalmasan megrándult. – Rendben van. Ennyi. Úgy fogok bánni veled, ahogyan egy újonccal tenném, aki elbaszta! Mielőtt Aidannek ideje lett volna tiltakozni, Patrick felrántotta a konyhaszékről, amely zajosan felborult. – Nem is tudtam, hogy még mindig képes vagy rá, öreg. Hetvenkét éves létedre elég gyors vagy – jegyezte meg epésen Aidan. – Elhallgass, ha jót akarsz! – csattant fel Patrick, aztán az előszoba felé kezdte taszigálni Aidant, aki talán össze is esett volna, ha az apja nem tartja biztos kézzel a gallérjánál és az övcsatjánál fogva. Miután beléptek a hálóba, Patrick belökte őt az onnan nyíló fürdőszobába. Aidan megpördült, éppen akkor, amikor az apja bezárta maguk mögött az ajtót. Félelem szállta meg. Idegesen tántorodott hátra, amikor Patrick közelebb lépett. – A francba, apu, ugye nem fogod kiverni a fenekem, mint középiskolás koromban, amikor megtaláltad az ágyam alá rejtett füvet? Patrick válaszra sem méltatta, csak a zuhanyhoz lépett. Megnyitotta a vizet, aztán megragadta Aidan karját, és berántotta a kabinba. Jéghideg víz zúdult rá. Még a ruhán keresztül is úgy érezte, mintha éles kések szaggatnák a bőrét. Próbált kilépni a zuhany alól, de Patrick bevágta az orra előtt a kabin ajtaját. – Addig ott maradsz, amíg ki nem józanodsz, és képes leszel férfiként megtárgyalni, ami történt! Aidan az ajtónak feszült, de Patrick keményen ellenállt.

– Túl öreg vagyok már az ilyen szarságokhoz, fiam. Lehet, hogy nem leszek már melletted kilenc év múlva, amikor legközelebb ilyen cirkuszt csinálsz. Hadd haljak meg békében, azzal a tudattal, hogy van feleséged és gyereked, akiket szerethetsz! Patrick szavai jobban megbénították Aidant, mint a rázubogó hideg víz. Már magától a gondolattól, hogy milyen fájdalmat okozott Emmának, bűntudat hasított belé. Ahelyett, hogy tovább tiltakozott volna, megfordult, és beállt a zuhanyfej alá, hagyta, hogy a jéghideg víz csapkodja, mint a korbács. Lehajtotta a fejét, és azt kívánta, bárcsak valóban korbács lenne. Verést érdemelt mindenért, amit mondott, és amit tett az elmúlt hetekben Emmával és egyúttal a fiával. Örömmel fogadná a fizikai büntetést, ha az megszabadítaná a belsejét marcangoló érzelmi kínszenvedéstől. – Kezdesz már férfiként viselkedni? – kérdezte Patrick. – Igen – morogta Aidan a víz alól. – Helyes. Megyek és főzök kávét. Várom, hogy készen állj a beszélgetésre. Aidan az ajkába harapott, de nem tudta megakadályozni, hogy kibuggyanjanak a könnyei. Mindennél jobban szerette volna, ha az apja valamiként találna rá módot, hogy segítsen neki visszaszerezni Emmát. – Köszönöm, apu – válaszolta megbicsakló hangon. – Szívesen. Aidan kényszerítette magát, hogy egészen addig a zuhany alatt maradjon, amíg ki nem tisztul a feje. Amikor már tántorgás nélkül is képes volt járni, kilépett a kabinból. Vacogó foggal tépte le magáról az elázott ruhát. Rekordgyorsasággal

megtörülközött, aztán bement a hálóba, és felvett egy pizsamanadrágot meg egy pólót. Amikor belépett a konyhába, Patricket az asztalnál ülve találta. Mosoly játszott a szája szegletében. – Sajnálom, hogy kénytelen voltam kijátszani a tengerészgyalogos-kártyát. Aidan megrázta a fejét. – Megérdemeltem. Őszintén szólva, szét kellett volna rúgnod a seggemet. – Csak nem mazochisták lettünk? Aidan vállat vont, aztán öntött magának egy bögre kávét. – Nem érdemlek jobbat. Fájdalmat okozok azoknak, akik a legfontosabbak a számomra. Patrick felsóhajtott. – Én nem így gondolom. Sok jóság van benned, Aidan. Azt kívánom, bárcsak te is látnád ezt. – A jóság lehet kisebbségben, ha mindig elszúrom. – Ha már itt tartunk... – Patrick hátradőlt a széken, és a karfára tette a kezét. – Mielőtt felajánlom a segítségemet, egy dolgot tudnom kell. Aidan felvonta a szemöldökét, és ivott egy apró kortyot a kávéjából. A tűzforró ital megégette a nyelvét. – Mi lenne az? – nyögte ki. – Igazából azért akarod visszaszerezni Emmát, mert szereted őt, vagy azért, mert bűntudatod van? – Ennek semmi köze ahhoz, ami Amyvel történt – tiltakozott Aidan. – Csupán egy egyszerű kérdés volt, fiam. Az életed fennmaradó részét Emmával és a fiaddal akarod tölteni, vagy

sem? Úgy értem, a legtöbb férfi, aki valóban szerelmes, nem lép le, és nem próbál meg lefeküdni más nőkkel. Forró, keserű könnyek öntötték el Aidan szemét. – Tényleg szeretem őt, apu. Ez az igazság, esküszöm. – Megdörzsölte a szemét. Magába roskadva részletesen beszámolt Patricknek arról a napról a stégnél. – Bár nem voltam képes bevallani neki sem akkor, sem ma éjjel, amikor pedig annyira szerette volna hallani, én valóban szeretem Emmát. – Szóval az az egy év, amíg próbáltad visszaszerezni Amyt, csupán… Aidan fájdalmában lehunyta a szemét. – Bűntudat volt, nem szerelem. Azzal, hogy rászedett, elpusztította a szerelmet, amelyet éreztem iránta. De a baba miatt kész voltam kitartani mellette. – Tud Emma bármit is erről? Aidan szemhéja felpattant. – Csak a megcsalásról beszéltem neki. Nem gondoltam, hogy képes lenne megbirkózni a többivel is. – Szerintem el kell mondanod neki. Aidan keserű grimaszt vágott. – Meg is teszem. Ha még egyszer szóba áll velem. – Olyan érzésem van, hogy előbb-utóbb megbékél majd. – Azt ne mondd nekem, hogy az átkozott ír megérzésed súgja ezt – jegyezte meg Aidan összeráncolt homlokkal. – Nem, hanem az, hogy Becky összefutott vele, miután elment innen tegnap éjjel. Aidan felnyögött, aztán megdörzsölte az arcát. – Remek. Akkor biztosan hamarosan berontanak ide, hogy a tűz fölött megpörköljék a férfiasságomat! Patrick kuncogni kezdett.

– Ne becsüld le ennyire a nővéredet! Lehet, hogy ő és a lányok szívesen kasztrálnának a tetteid miatt, de szeretnek, és azt akarják, hogy boldog légy. – Előrehajolt és megpaskolta a fia kezét. – Azt is tudják, hogyan szúrtad el legutóbb, hogyan szabotáltad a saját boldogságodat. Aidan orrcimpája megremegett a dühtől. – Nem ismerik a teljes történetet, apu. Nem tudják, mit tett Amy! – Igaz. Ez titok, amelyet csak te, Amy és én ismerünk. Aidan ökölbe szorította a kezét. – El sem tudod képzelni, hányszor szerettem volna rákiáltani anyura, amikor Amy dicséretét zengte, és az arcomba vágta, hogy férjhez ment, most pedig boldog. Ha tudta volna, hogy Amy tett képtelenné arra, hogy normális kapcsolatot alakítsak ki a nőkkel! – A te döntésed volt, fiam, hogy nem árultad el neki. Nem örültem, hogy titokban kellett tartanom előtte. Anyádnak és nekem nagyon kevés titkunk volt egymás előtt, de a tiédet megtartottam. Aidan dühös arca ellágyult. – Hálás vagyok érte, apu. Patrick elmosolyodott. – Szívesen. – Felállt, és beleöntötte a maradék kávéját a csapba. – Szóval, szándékodban áll beszélni Emmával, és elárulni neki az igazat Amyről? – Igen. Mihelyt szóba áll velem. – Helyes. Örömmel hallom. – Patrick az órájára pillantott. – Azt hiszem, ideje indulnom. Aidan szíve összeszorult a gondolatra, hogy egyedül marad.

– Nagyon késő van ahhoz, hogy vezess. Talán itt maradhatnál éjszakára. Az apja szemébe nézett, és a tekintetével próbálta elmondani neki azt, amit kínosnak tartott volna beismerni: nem akart egyedül maradni. Patrick biccentett. – Azt hiszem, igazad van. Nem bánod, ha az öreged veled tölti az éjszakát? Aidan szája széles mosolyra húzódott. – Hálás vagyok érte.

2. fejezet Három héttel később – N, tizenhárom – búgott a bingó játékvezetőjének a hangja. – Mit mondott, kedvesem? – kérdezte Mrs. Petersen Emmától, miközben a lapjára nézett. Mivel a lány tudta, hogy Mrs. Petersen a hallókészülék ellenére is gyakorlatilag süket, mély lélegzetet vett, és hangosan kiáltotta: – N, TIZENHÁROM! Mrs. Petersen elmosolyodott, és biccentett az ősz fejével. Patrick kuncogott mellette, mire Emma felvonta a szemöldökét. – Mi az? – Ugyan már, Emma, gyönyörű, életvidám fiatal nő vagy. Mi az ördögöt keresel itt velem meg a többi vén trottyal? Emma is kuncogni kezdett. – Viccelsz? Hogyan hagyhatnám ki a szombat esti bingót? És azok a mesés díjak, amelyeket megnyerhetek! Az a hatalmas doboz pelenka gyakorlatilag már az enyém! Patrick felnevetett, mire Emma megfenyegette az ujjával. – Hé, csak ne nevess! A feleséged és a lányaid is voltak terhesek. Tudod, milyen komoly dolog, ha az ember nem tud uralkodni a hólyagján? Patrick szeme elkerekedett. – Nézz csak oda, micsoda szemtelen csitri! Hogy lehet ilyen csúnya szája egy ilyen édes kislánynak?

Emma szíve megállt egy pillanatra, ahogy szinte hallotta Aidan mély hangját: „Meglátod, egyszer még bajba sodor a nagy szád”. Fájdalom hasított belé, alig kapott levegőt. Megrázta a fejét, hogy elhessegesse a fájdalmas emlékeket. – Nos, tudod jól, hogy valójában azért vagyok itt, mert mostanában gyakran szédülsz, és ezért nem vezethetsz. Patrick mérgesen ráncolta a homlokát. – Becky mind a két kocsikulcsomat elkobozta, mielőtt Lizzel elutaztak a városból. – Őszi szünet van, és csak Disney Worldbe vitték a gyerekeket négy napra. Nem az ő hibájuk, hogy aggódnak érted, és ezért elvették a kulcsaidat. A te hibád, hogy az átkozott Fitzgerald makacsság miatt nem mész orvoshoz. – Jövő hétre már van időpontom. – Amikor erre Emma hitetlenkedve felvonta szemöldökét, Patrick a szívére tette a kezét. – Cserkész becsszóra. – Ha te mondod. De ragaszkodom hozzá, hogy személyesen vigyelek el, így biztos el is jutsz az orvoshoz. Patrick felnyögött. – Remek! Van még egy aggodalmaskodó lányom, aki nem száll majd le rólam. Emma szívét melegséggel töltötte el, hogy Patrick a lányának tekinti. Függetlenül attól, hogy mit érzett Aidan iránt, soha, de soha nem mondana le Patrickről és a férfi szeretetéről. Egy kék kontyos nő őrült módjára tapsikolni kezdett, és felkiáltott: – Bingó! Patrick előrehajolt a székén, immár teljesen komoly arccal. – Szóval nem hozzuk szóba a szobában ücsörgő fehér elefántot?

Emma az öregre pillantott, és rávigyorgott. – Arra gondolsz, hogy az egyik nyeremény egy beöntőkészlet? Patrick összefonta a karját a mellén, és nagyot fújtatott. – Nem erre értettem, és ezt te is pontosan tudod. Emma lehajtotta a fejét, és olyan figyelmesen tanulmányozta a kezében tartott bingólapot, mintha soha életében nem látott volna még ennél érdekesebb dolgot. – Inkább nem beszélnék róla – suttogta. – Figyelj, Emma, biztos vagyok benne, hogy tudod, milyen nagy szeretetet érez egy szülő a gyermeke iránt. Aidan a fiam, és tiszta szívemből szeretem őt. – Amikor erre Emma felkapta a fejét, hogy rábámuljon, az öreg megadóan felemelte mindkét kezét. – De ez nem azt jelenti, hogy megbocsátanám neki, amit veled tett. Hidd el nekem, legszívesebben fizikailag bántalmaztam volna. – Jókedv csillant a sötét szemében. – Hát, tulajdonképpen meg is tettem. Emma levegő után kapkodott. – Mit műveltél vele? Patrick felnevetett. – Higgy nekem, semmi olyat, amit ne érdemelt volna meg, és csak annyit, amennyire még hetvenkét évesen képes vagyok. – Szörnyű alak! – vágta rá Emma, de nem tudta visszafojtani a nevetését. Patrick megfogta a lány kezét. – Csak azt akarom, hogy tudd, én semleges vagyok. Szeretlek téged és az unokámat is, éppen úgy, ahogyan Aidant. – Köszönöm, hálás vagyok érte. – Emma megszorította az öreg kezét. – És remélem, tudod, hogy soha nem kérnélek arra,

állj valamelyikünk oldalára, és soha nem tartanálak távol a kicsitől csak azért, ami Aidannel történt. – Tudom, kedvesem. Az első perctől kezdve tudom, milyen rendes lány vagy, és hogy egyetlen rosszindulatú porcikád sincs. – Patrick egy pillanatra elhallgatott, megcsóválta a fejét. – De ha nem öntöm ki a szívemet, akkor felrobbanok! Emma rágcsálni kezdte a már egyébként is tövig koptatott körmét, és visszatartotta a lélegzetét, úgy várta, mit fog mondani Patrick. – Rettenetesen aggódom Aidan miatt. Már három hét telt el, és nyomorúságosan érzi magát, Emma. Nem tud aludni, és alig eszik. A lány utálatos, bosszúszomjas énje élvezte, hogy Aidan szenved. Hitetlenkedve nézett az idős férfira. – Ezt erősen kétlem. Valószínűleg csak próbálja kicsikarni az együttérzésedet, és igyekszik ellenem fordítani téged. – Nem. A saját szememmel láttam. Nálam lakik, mert képtelen egyedül maradni. Emma szeme tágra nyílt, a szíve pedig fájdalmasan összeszorult Aidan miatt. Bár egyrészt örült neki, hogy a férfi ugyanúgy szenved, mint ő, másrészt sajnálta Aidant. Bármennyire is szerette volna megvetni, képtelen volt rá. Az elmúlt három hét minden egyes percében igyekezett eltemetni a férfi iránti érzéseit, és megemészteni a tényt, hogy Aidan soha nem lenne képes teljesen átadni magát neki. Ha ő visszaengedné az életébe, az olyan lenne, mintha mezítláb végigsétálna az összetört szíve szilánkjain. Aidan ismét megbántaná, ez elkerülhetetlen.

De a lelke mélyén még mindig szerette a férfit. Attól tartott, hogy ez örökre így is lesz – ahogy a szíve mélyén még mindig szerette Travist is. Gyűlölte magát emiatt. – Őszintén ki mered jelenteni, hogy nem tett semmit az elmúlt hetekben, amivel meglágyította volna a szívedet? – kérdezte Patrick. Elkínzott sóhaj szakadt fel Emmából. Becky nem viccelt, amikor azt mondta, hogy Aidan mindent meg fog tenni azért, hogy visszahódítsa őt. Még a figyelmeztetés sem készítette fel Emmát a telefonhívások, SMS-ek é: e-mailek áradatára. Aidan még azzal is megpróbálkozott, hogy a munkahelyén beszéljen vele, de Emma megkérte a biztonsági őrt, hogy távolítsa el a férfit az irodájából. Jó nagy jelenetet rendeztek, Aidan dulakodott az őrrel, hogy bejusson Emmához. Végül a lány főnöke figyelmeztette, hogy ne merészeljen még egyszer feljönni az emeletükre. Ekkor Aidan taktikát változtatott. Emma akár virágboltot is nyithatott volna, annyit küldött neki. Minden csokorhoz, minden tucatnyi rózsához kártyát is mellékelt, amelyet teleírt azzal, hogy milyen lelkiismeret-furdalása van, mennyire hiányzik neki Emma, mennyire törődik vele és a babával. Ám még mindig nem vallott szerelmet, ezért Emma nem méltatta válaszra. – Em? – Patrick aggódó hangja rántotta vissza a valóságba. A lány gyűrögetni kezdte a blúza alját. – Tudod, milyen nehéz tudomást sem venni róla, amikor még mindig szeretem, ráadásul a terhesség miatt felszabaduló hormonoktól még érzelgősebb lettem? – Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem csodálom a kitartását.

Még Amy miatt sem tett olyasmit, mint az a verseskötet. Emma behunyta a szemét. Az az átkozott könyv! Majdnem megingatta az elhatározásában. Amikor kibontotta a csomagot, és meglátta a romantikus szerelmes versek egy régi kiadását, egy órán keresztül zokogott megállíthatatlanul. John Keats, Percy Shelley és Lord Byron neve láttán nem csupán Aidan unokaöccsei jutottak az eszébe, de az a sokatmondó tény is, hogy a férfi emlékezett arra, mennyire szereti Emma a verseiket. És bár a könyv gyengéd érzelmekkel volt tele, Aidan még mindig nem mondta ki azt a bizonyos szót. Emma számára viszont ez jelentett mindent. – Őszintén sajnálom, hogy ennyi mindenen megy keresztül. De nekem is fáj – szólalt meg végül. – Tudom, édesem. De ha megkérnélek, hogy mindössze pár percet beszélj vele, megtennéd ezt egy öregember kedvéért? – Ó, Patrick, hát nem érted? Halálra vagyok rémülve. – Amiatt, hogy... újra meg fog csalni? Emma bólintott. – Travisnél soha nem kellett amiatt aggódnom, hogy hűtlen lesz hozzám. Ő az első randevúnktól kezdve abszolút hűséges volt. Nem randiztam sokat, és keveset tudok a világról, így fogalmam sincs, hogyan élhetnék Aidannel úgy, hogy megőrizzem a józan eszemet. Patrick megdörzsölte az állát. Emma tudta, hogy volt még valami, amit az öreg nem árult el – az Aidan-puzzle egyik darabja. – Nem szeretek könyörögni, de megfontolnád, hogy leülsz vele, és meghallgatod? Tudom, hogy ez nagyon sokat jelentene a számára, és azt hiszem, neked is. Emma nagyot fújtatott.

– Azt hiszem, megpróbálhatjuk. – Ez az én kislányom! – Patrick arca felragyogott. – Remek! Most, hogy ezen túl vagyunk, szívesen ennék valami édességet. Kérsz te is? Mintha csak erre várt volna, Emma gyomra korogni kezdett, és a lány elvigyorodott. – Bár nem lenne szabad, hoznál nekem még egy kicsit abból a házi vajas kalácsból? Patrick is elmosolyodott. – Jó választás. Én is éppen azt kívántam meg. Emma megragadta a férfi ingujját. – Csak figyelj, hogy ne Mrs. Forresteréből legyen! Azt hiszem, ezúttal véletlenül sót tett bele cukor helyett. Patrick felkacagott. – Ó, istenem! Azt hiszem, kicsit már zápul az agya. – Ne mondj ilyeneket! Tudod, hogy odavan érted – incselkedett Emma. – Ne hidd, hogy ezután majd nem menekülök előle. Valószínűleg megölne, ételmérgezést kapnék, vagy valami ilyesmi. Emma jót nevetett. – Azért nem kell túl gyorsan szaladnod! Ő csak egy a rajongóid közül. – Nem számít – mordult fel az öreg. De ahogy felállt a székről, az arca megrándult, és a melléhez kapott. – Jól vagy? – kérdezte Emma. – Igen – mormogta Patrick. De ahogy egyet lépett, hogy megkerülje az asztalt, hirtelen levegő után kapkodott, majd összeesett.

– Patrick! – kiáltott fel Emma, és felpattant a székről. Odasietett az öreghez, letérdelt melléje, megragadta a kezét. – A szívem – nyögte Patrick. – Valaki hívja gyorsan a 911-et! – sikoltotta Emma, miközben próbálta magában elfojtani az egyre erősödő pánikot. – Majd én! – kiáltott vissza a játékvezető, és már emelte is a füléhez a telefont. – Add be neki ezt! – szólalt meg egy asszony, és egy aszpirint dugott Emma orra alá. A lány elvette tőle, és Patrick szája elé tartotta. – Nyeld le! Patrick felemelte a fejét, és hagyta, hogy Emma a szájába tegye a tablettát. – Nincs nálad semmi más gyógyszer, amelyet bevehetnél? Például nitroglicerin? Patrick arca grimaszba torzult. – A másik nadrágomban felejtettem – zihálta. Nyilván észrevette a rémületet Emma arcán, mert hozzátette: – Sajnálom. – Ne kérj bocsánatot. Minden rendben lesz. – Imádkozz, angyalkám! – Felemelkedett egy reszkető kéz, hogy gyengéden megsimogassa Emma arcát. Könnyek öntötték el a lány szemét. – Hát persze hogy imádkozni fogok. Most is azt teszem. És tedd azt te is! Mondj el egy Üdvözlégy Máriát, vagy amit ti, katolikusok szoktatok! Patrick erőtlenül kuncogott, de aztán megrándult az arca. – Ne nevettess! – Bocsánat. – Emma megszorította a kezét, és megpróbált bátorítóan az öregre mosolyogni.

– Ha nem végződik jól... Emma egész teste megfeszült. – Nem! Ne merészelj így beszélni! Patrick egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán újra kinyitotta. – Figyelj ide! Ha nem élem túl, ígérd meg, hogy adsz Aidannek még egy esélyt. – Ó, Patrick! – nyögött fel Emma. – Ígérd meg! – sürgette a férfi. Emma semmiképpen nem akart elkeseríteni egy talán haldokló embert. Valahogy összeszedte a bátorságát, és bólintott. – Rendben, megígérem. – Jó kislány. Ekkor tűzoltók rohantak be az ajtón, és Emma hálát adott istennek, hogy a tűzoltóállomás éppen szemben volt a bingóteremmel, az utca túlsó oldalán. Mivel a legtöbb tűzoltó kapott mentős kiképzést, tudta, hogy képesek segíteni Patricken, amíg megérkezik a mentőautó. – Elnézést, hölgyem – szólalt meg az egyikük, egy fiatalember. Emma vonakodva elengedte Patrick kezét. A két tűzoltó átfurakodott mellette, és leguggoltak az idős férfi mellé. Emma összekulcsolta a kezét, és imádkozni kezdett. Figyelte, ahogy az egyik férfi oxigénmaszkot tesz Patrick arcára, miközben a másik megméri az öreg pulzusát. Emma annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is hallotta a mentőautó szirénáját. Arra eszmélt, hogy megérkeztek a mentősök, és hordágyra tették Patricket. – Em! – hangzott fel az öreg rémült kiáltása a maszk alól.

– Itt vagyok – nyugtatta meg Emma, és ellökte az útból az egyik tűzoltót. Egyik kezével a hordágyba kapaszkodott, a másikkal megragadta Patrick kezét. – Itt vagyok. Minden rendben lesz. A hordágy zörgött és rázkódott az egyenetlen kövezeten, ahogy kigurították a nyitott bejáraton át a mentőautóhoz. Emmának igyekeznie kellett, hogy lépést tudjon tartani a mentősökkel, és teljesen kifulladt, mire Patricket betették a kocsiba. Az öreg arca elszomorodott, amikor Emmának el kellett engednie a kezét. – Itt vagyok! – kiáltott oda neki a lány, miközben igyekezett visszafojtani a könnyeket, amelyek égették a szemét. Elszorult a torka. Hirtelen egy kezet érzett a vállán. Egy fiatal tűzoltó nézett rá együtt érző tekintettel. – Szeretne vele menni? – Mehetnék? Kérem! – Hát persze. Jöjjön velem előre! Emma közelebb lépett a mentőautó nyitott ajtajához. – Patrick, itt leszek az első ülésen. Nem hagylak magadra, rendben? Az öreg bólintott. – Szeretlek, és itt leszek, elöl – kiáltott fel Emma, miközben a tűzoltó maga után húzta. Megkerülték a mentőautó oldalát, és a fiatalember kinyitotta Emmának az utas oldali ajtót. – Szálljon be! Emma megkapaszkodott a kocsi oldalában, és próbálta felhúzni magát az ülésre. Most, hogy az adrenalinszintje csökkent, nagyon gyengének érezte magát. Ekkor kezek

ragadták meg a derekánál fogva, és felfelé nyomták. Emma levegő után kapkodott, aztán az ülésre huppant. Mihelyt összeszedte magát, megfordult. A fiatal tűzoltó elvörösödött. – Elnézést. – Nem, semmi baj. Köszönöm a segítséget. A fiatalember elvigyorodott, aztán becsapta az ajtót. Emma hátrafordulva figyelte, ahogy a mentősök Patrickkel foglalkoznak. – Látod, nem hagytalak itt – szólt oda az öregnek. Felbőgött a sziréna, mire Emma megborzongott. Akár egy nyári vihar, rég eltemetett emlékek futottak át az agyán. Bár erősen szorította az ülés oldalát, lélekben kilométerekre volt az őt övező káosztól. Erősen szorította az anyja kezét, miközben beszökdécselt a tűzoltóállomás épületébe. Amikor meglátta az apját, boldogan felsikoltott, és előreszaladt. – Apu! Apu! – Szia, kicsim! – köszöntötte az apja, és a karjába kapta. Emma az apja dereka köré fonta a lábát, miközben a férfi magához szorította őt. – Szóval eljöttél végre megnézni az új állomást, hm? Emma bólintott. Nem értette pontosan, miért kellett otthagyniuk a hegyeket, hogy a városba költözzenek. Igaz, ami igaz, hatalmas könnycseppek peregtek le az arcán, miközben az autó hátsó ablakán keresztül nézte, ahogy a nagypapi és a nagymami búcsút intenek nekik. De apu próbálta elmagyarázni, hogy több pénzt kereshet, ha Atlantában dolgozik tűzoltóként, és nem Ellijay-ben. És akkor szebb holmikat vehetnek. Még egy

kiskutyát is hozott Emmának, hogy a kislány jobban érezze magát. – Hadd vegyem fel a sisakodat! Kérlek, apuci! A férfi felkacagott. – Hát persze, felveheted. – Amikor Emma a fejére tette a sisakot, a nyaka megbicsaklott, húzta a nagy súly. Az apja odasétált vele a csillogó piros tűzoltóautóhoz. – Szeretnéd hallani, hogyan szirénázik, angyalka? Emma tekeregni kezdett a karjaiban. – Igen! Az apja felmászott az utastérbe, és leültette Emmát az ülésre. A kislány automatikusan megmarkolta a kormánykereket, és tekergetni kezdte, úgy tett, mintha vezetne. Az apja megnyomta a dudát. – Még egyszer, apuci! – Az apja elvigyorodott, és addig nyomta a dudát, míg a kollégái meg nem fenyegették, hogy megfojtják, ha nem hagyja abba. Ahogy a könnyű köd gomolygott a háztetők felett, úgy jelent meg egy újabb, alig egy évvel későbbi emlék Emma tudatában. Az iskolában volt, az olvasószőnyegen ücsörgött. Elbűvölten hallgatta a tanítót, aki egy könyvből olvasott arról, hogyan ünnepelték a mackók a halloweent, hogyan árasztotta el a házukat a pattogatott kukorica. Kinyílt az osztályterem ajtaja, és Emma meglepve látta, hogy a nagyapja áll a küszöbön. Odaszaladt hozzá, boldogan megfogta a kezét. A nagyapja kinn, a folyosón a karjába vette őt, és kivitte az épületből. A nagymama az autó mellett állt, Nanát, apuci anyukáját átkarolva. Emmából ömlöttek a kérdések. – Mi történt, nagypapi? Miért vagytok itt, Atlantában? Hol van anyu és apu?

Életében először látott könnyeket a nagyapja sötét szemében. – Emmie Lou, borzalmas tűz volt, és az apukád próbálta megmenteni azokat a gyerekeket. Biztonságosan kihozta őket a házból, de... – A nagyapja hangja elcsuklott a sírástól. – Kicsim, az apukád az angyalokhoz költözött. Emma rugdosni és sikongatni kezdett, a nagyapja kénytelen volt letenni a földre. – Nem, nem, nem! Apu nem hagyna itt engem! Cirkuszba visz a hétvégén. – Ököllel püfölte a nagyapja hasát. – Mondd meg az angyaloknak, hogy hozzák vissza aput! – kiáltotta. A mentőautó ajtaja hangos zajjal kivágódott, ami újabb emléket idézett fel Emmában. Ismét az anyja kezét szorongatta, ahogy a sírok között haladtak a temetőben. Soha életében nem látott még együtt ennyi embert. Sokak szájából hallotta, hogy az apja hős volt. Lerogytak a zöld sátortető alatt felállított bársonyszékekre. Ő az édesanyjához bújt, ijedten összerezzent mind a huszonegy díszlövésre. Aztán egy férfi térdelt le az édesanyja elé, egy összehajtogatott zászlóval a kezében. Emmára pillantott, és szomorúan rámosolygott. Soha nem fogja elfelejteni a férfi együtt érző, meleg, barna tekintetét. – Hölgyem? Emma visszaröppent a jelenbe, és hátranézett a válla fölött. Patrick hordágyát már kiemelték a mentőautó hátuljából. A sofőr, aki az autót vezette a nyitott utas oldali ajtó mellett állt, és intett a lánynak. – Hadd segítsek! – Köszönöm – mormolta Emma. Leugrott, aztán a férfi átkísérte az automata ajtón. A folyosó vége felé mutatott. – A kettes szobába vitték.

Emma biccentett. – Mindent köszönök. Végigtántorgott a fehér kővel borított folyosón, és közben megcsapta az orrát a fertőtlenítő szaga. Kék és zöld műtősruhába öltözött férfiak és nők sürögtek a betegek körül. Emma futó pillantást vetett a nővérpultra, aztán egyenesen Patrick szobájához ment. De mielőtt kinyithatta volna az ajtót, egy nővér megállította. – Nem, hölgyem. Oda nem léphet be. A váróterembe kell mennie. – Hogy van? – Még semmit sem tudunk. Most végzik az első vizsgálatokat. – A nővér megfogta Emma karját. – Ha helyet foglalna, valaki majd... Emma vadul megrázta a fejét. – Kérem, hadd maradjak itt! Nem leszek útban, ígérem. Nem akarta, hogy magára hagyjam! A nővér vetett egy pillantást Emma domborodó pocakjára, és azonnal ellágyultak a vonásai. Hátranézett a válla fölött, aztán felsóhajtott. – Rendben. Nincs valaki, akit felhívhatna? Emma annyira elmerült az emlékeiben, és annyira lekötötte a gondolatait Patrick állapota, hogy eszébe sem jutott felhívni Aidant vagy a nővéreit. A szájához kapta a kezét. – Ó, istenem, el sem hiszem, hogy elfelejtettem felhívni a gyerekeit! – Semmi baj, drágám! Sok mindenen ment keresztül. Miért nem ül le oda? – mutatott a nővér egy asztal felé, amelynek a tetején fényes fekete telefon állt.

Emma bólintott, az asztalhoz sétált, és letelepedett a kényelmetlen műanyag székre. Mivel Becky és Liz éppen Disne1 Worldben volt a gyerekekkel, Julia pedig másik államban élt, Aidan és Angie maradt a logikus választás. Először Angie-t hívta, mert abban reménykedett, hogy őt megkérheti, értesítse Aidant. De Angie nem vette fel a telefont, így Emma kénytelen volt üzenetet hagyni, amelyben azt kérte, hívja vissza, amilyen hamar csak tudja. Reszkető kézzel tárcsázta Aidan mobiljának a számát. A férfi a harmadik csöngésre vette fel. – Aidan Fitzgerald. Mély hangja hallatán Emma szíve összeszorult. Pár pillanatig gondolkodni sem tudott, nemhogy beszélni. A férfi nyilván meg sem nézte a telefon kijelzőjét, mielőtt fogadta a hívást. – Halló! – szólt bele türelmetlenül Aidan. – Khm... én vagyok az. Aidan mély lélegzetet vett. – Emma... – A lány beleborzongott abba, ahogy a férfi kimondta a nevét. Boldogság és fájdalom hallatszott ki belőle. – Istenem, olyan jó hallani a hangodat! Emma meg sem moccant, nem szólalt meg, még csak nem is pislogott. Aidan már a hangjával is teljesen megbénította. – Kérlek, mondj valamit! Beszélj hozzám, Em! – könyörgött a férfi. Térj magadhoz! – visította egy belső hang, és Emma megrázta a fejét. – Nem amiatt hívlak. Az apádról van szó. A Wellstar ügyeletén vagyunk. Aidan hangja nyomban megváltozott. – Várj csak, mi történt apuval?

– Még nem tudom. Mellkasi fájdalmai voltak, és összeesett a bingóteremben. Most vizsgálják. Magánál van, és önállóan lélegzik. – Basszus! Egy órára vagyok Atlantától. – Aidan frusztráltan felnyögött. – Megyek, amilyen gyorsan csak tudok. – Oké – felelte Emma. Letette a kagylót, még mielőtt Aidan bármi mást mondhatott volna. Aztán visszafordult Patrick szobájának zárt ajtaja felé. Egy örökkévalóság telt el, míg a híreket várta. Fel-alá járkált, és egy pillanatra mindig megállt a szíve, valahányszor egy újabb orvos vagy nővér lépett be a férfi szobájába. Emma a kezét tördelte, és folyamatosan imádkozott. Miután két nővértől is sikertelenül próbált megtudni valamit, odaugrott az első emberhez, aki kilépett az ajtón. Megragadta a fehér köpenyt, és el sem engedte, miközben könnyek öntötték el a szemét. – Kérem, kérem, meg kell tudnom, mi történik! Az orvos megfogta a kezét, de ahelyett, hogy lefeszítette volna magáról, gyengéden a tenyerébe szorította. Emma tekintete együtt érző, barna szempárba mélyedt, amelyből megértés sugárzott. – Hogy hívják, kedves? – kérdezte a doktor. – Emmának. Meleg mosoly áradt szét a jóképű arcon – olyan mosoly, amelytől más körülmények között Emma szíve egy kicsit gyorsabban kezdett volna verni, vagy akár még odalenn is megbizsergetett volna benne valamit. A férfi koromfekete haja a homlokába hullott, és fehér gyöngyfogak villantak elő a sötét arcból.

– Emma, én Nadeen doktor vagyok. Szeretném, ha mély lélegzetet venne, és megnyugodna, rendben? Emma vadul megrázta a fejét. – De én. ő... – Mr. Fitzgerald rendbe jön. Stabilizáltuk, és most elvégzünk még néhány vizsgálatot. De úgy tűnik, nincs életveszélyes állapotban. Jó kezekben van, ígérem. A megkönnyebbüléstől Emma lába összecsuklott, és a földre zuhant volna, ha dr. Nadeen át nem karolja. – Hűha, nahát! – Az orvos hátrapillantott a válla fölött. – Jöjjön velem! – Az egyik kezével átkarolta Emma derekát, és bevezette a lányt a Patrick szobájával szemben lévő kórterembe. – Nem, vele kell maradnom – ellenkezett Emma, ahogy az orvos leültette az ágyra. – Innen is mindent láthat, ami történik. – Dr. Nadeen letérdelt Emma elé, és az ujjait a csuklójára szorította. – Nagyon gyors a pulzusa. Meg kell nyugodnia! Szóljak az egyik nővérnek, hogy hívja fel a férjét? Emma arca megrándult. – Nem vagyok férjnél. – Amikor az orvos szóra nyitotta a száját, ő megrázta a fejét. – Barátom sincs. – Tudom, hogy aggódik, de vigyáznia kell magára és a kicsire. – A férfi tekintete Emma hasára tévedt. – Hányadik hétben van? – A huszonharmadikban – felelte a lány. – Ó, és tudja már, hogy mi lesz? – Kisfiú. – Emma a hasára tette a kezét. – Egy nagyon mozgékony kisfiú, annak alapján, ahogyan most rugdos. Az orvos nevetett.

– Ez azt jelenti, hogy erős baba. Emma a szemét forgatta. – Nem tudom, hogy erős-e, vagy inkább erős akaratú baba. Szeret emlékeztetni arra, hogy szerinte mikor jött el az ideje, hogy együnk. A férfi már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor egy nővér dugta be a fejét az ajtón. – Dr. Nadeen, szükségünk van önre a hármas szobában. Az orvos hátranézett a válla fölött, és bólintott. Azután visszafordult Emmához. – Sajnálom, de mennem kell. A lány rámosolygott. – Örülök, hogy találkoztunk, dr. Nadeen. – Szükségtelen ez a formalitás. Alpeshnek hívnak, de szólítson csak Peshnek – mondta a férfi, és elvigyorodott. – Most pedig azt szeretném, ha hátradőlne, és egy kis időre feltenné a lábát. Csak nyugalom, rendben? – A hüvelykujjával Patrick szobája felé bökött. – Vele minden rendben lesz, és biztos vagyok benne, hogy ő sem szeretné, ha aggódna érte a maga állapotában. Emma nem tudta megállni, hogy fel ne nevessen. – Az én állapotomban? Hiszen csak terhes vagyok! Az orvos megfenyegette az ujjával. – Komolyan beszélek! Nem akarom, hogy felkeljen, amíg vissza nem jövök. Megértette? – Maga aztán elképesztően szeret parancsolgatni – jegyezte meg Emma, de engedelmesen feltette a lábát az ágyra, és lesimította magán a blúzt. – Az orvosin tanítják – vágott vissza a férfi, aztán kiment.

Emma megcsóválta a fejét, aztán elővette a mobilját a táskájából. Nem sokat pihenhetett, hiszen mindenkinek gyorsan SMS-t kellet küldenie. Julia, Aidan második legidősebb nővére már úton is volt ide Alabamából, Becky és Liz pedig csomagolt, hogy hamarabb hazajöjjenek. Egy nővér dugta be a fejét az ajtón, mire Emma felugrott. – Elnézést, de dr. Nadeen azt mondta, hogy… A nővér elmosolyodott. – Semmi baj, drágám. Csak kíváncsi voltam, miért írta ki dr. Nadeen, hogy a szoba foglalt, miközben nincs hozzá tartozó beteglap. De már értem – tette hozzá sokatmondó tekintettel. – Nagyon kedves ember – jegyezte meg a lány. – Ő az egyik legjobb. Orvosnak is, és a betegekkel való bánásmódot illetően is. – A nővér Emmára kacsintott. – És messze ő a legcsinosabb. A lány elpirult. – Ez nagyszerű… – Vigyázzon magára! – Köszönöm. Alig ment el a nővér, amikor Pesh ismét megjelent az ajtóban. Emma igyekezett villámgyorsan eldugni a telefonját, hiszen pont a feje mellett volt a figyelmeztető tábla, hogy tilos a mobiltelefon használata. Szégyenlősen az orvosra mosolygott. – Elnézést. De tudatnom kellett mindenkivel, hogy van Patrick. Pesh felnevetett. – Semmi baj, Emma. Nem fogom magára uszítani a biztonságiakat.

Csak örülök, hogy nyugton maradt, és nem járkál. – Azzal közelebb lépett az ágyhoz. Emma nehézkesen felült. A tekintete a Pesh kezében tartott műanyag zacskóra tévedt. Kérdőn a férfira nézett, aki erre kinyitotta a zacskót, amelyből egy kóla, egy palack víz, egy csomag mogyoróvajas keksz és egy tasak Doritos chips került elő. – Ez meg mi? – kérdezte Emma. – A titkos élelmiszerkészletem egy része, hogy megetessük az éhes kis kölyköt. Emma arca és nyaka valósággal lángba borult. Feszengve gyűrögette a blúza alját. – Nem szükséges, igazán. – De éhes a kissrác, nem igaz? – Nos, igen, de... Pesh elmosolyodott. – Akkor tessék! Nem bánom, ha osztoznom kell magával. Emma szája sarka ezúttal nem az éhségtől rándult meg, hanem valami sokkal kellemesebb érzéstől. Elvette a kekszet a férfi kezéből. – Á, szóval maga is mogyoróvaj- rajongó, hm? – jegyezte meg az orvos, és letelepedett az ágy melletti székre. – Így van – mormogta Emma, miközben kinyitotta a keksz csomagolását. A szempillái alól nézett fel a férfira. – Remélem, nem vonom el a betegeitől. – Szerencséje van. Ma kivételesen kevés a beteg, mivel a legtöbb sürgős esetet a belvárosba vitték. Emma meglepetten felvonta a szemöldökét, hiszen korábban annyi orvost és nővért látott rohangászni a folyosón. – Tényleg?

A férfi bólintott. – Ráadásul, bár magát hivatalosan nem vettük fel, aggódom egy kicsit, mivel majdnem elájult, és nagyon gyors volt a pulzusa. Tehát orvosi konzultációnak tekintem, hogy itt vagyok. Emmában szinte gyengéd érzelmek ébredtek Pesh iránt a figyelmessége és a törődése miatt, és ettől teljesen összezavarodott. Beleharapott a kekszbe. A férfi feltartotta a kólát és a vizet, hogy válasszon. Ám amikor Emma a kóláért nyúlt, a férfi elrántotta előle. – Nocsak, Emma, ennél több esze kellene legyen. A koffein nem tesz jót magának. – Ez nem volt szép – vigyorgott a lány az orvosra. Pesh rákacsintott. – Igaza van. Nem lett volna szabad egy ilyen csábító dologgal kísértésbe ejtenem. Emma ismét érezte, hogy elpirul, így hát gyorsan ivott egy korty vizet, hogy lehiggadjon. – Hogy van Patrick? – Jobban. Mihelyt befejezte az evést, bemehet hozzá. – Tényleg? – kérdezett vissza Emma teli szájjal. Pesh bólintott. – Már érdeklődött is maga után. – Valóban? – Emma bekapott még egy kekszet, de közben már állt is fel. Mihelyt lenyelte a falatot, megszólalt: – Oké, akkor menjünk be hozzá! Pesh derűs arccal megcsóválta a fejét. – Tudhattam volna, hogy nem szabad szólnom, amíg be nem fejezte az evést. – És ha megígérem, hogy megeszem az összes kekszet, miközben Patrick mellett vagyok?

– Azt hiszem, akkor a dolog rendben. Emma elvigyorodott, miközben elindultak kifelé a szobából. – Nem tudom eléggé megköszönni az ételt és azt, hogy gondoskodott rólam... és Noah-ról. Pesh zsebre dugta a kezét. – Aha, tehát az erős kis fickót Noah-nak fogják hívni? – Igen, a néhai édesapám után. A férfi rámosolygott. – Nagyon szerencsés, hogy ilyen anyukája lesz. Emma nem tudta megakadályozni, hogy el ne piruljon a bóktól. – Köszönöm. Megpróbálok a lehető legjobb anya lenni. Néhai édesanyám remek példát mutatott. – Mindkét szülőjét elveszítette? A lány bólintott. A férfi megcsóválta a fejét. – Mekkora bánat! – Természetes kedvességgel Emma vállára tette a kezét. – De már az arckifejezéséből és a szemében csillogó szeretetből is nyilvánvaló, hogy mennyire örül ennek a kicsinek. – Igen, így van – dünnyögte Emma. Teljesen hatalmába kerítette a férfi arcáról és hangjából áradó őszinteség. – Dr. Nadeent kérjük az ötös vizsgálóba! Dr. Nadeent kérjük az ötös vizsgálóba! – csendült fel a hangszórókból. – Azt hiszem, jobb, ha siet – jegyezte meg Emma. A férfi bólintott. – Itt még a hullák sem pihenhetnek. Emma elmosolyodott. – Nagyon örülök, hogy találkoztunk.

Pesh a két tenyerébe fogta Emma kezét, és gyengéden simogatta az ujjaival. – Részemről az öröm. Bármennyire is próbálta, Emma képtelen volt figyelmen kívül hagyni a jóleső borzongást, amely átjárta a testét a férfi érintésére. – Viszlát! – motyogta, mielőtt bebotorkált Patrick szobájába.

3. fejezet Aidan már emelte a kezét, hogy intsen egy arra járó nővérnek, de az éneklés hangjára megmerevedett a folyosó kellős közepén. A Danny Boy hangjai szűrődtek ki valahonnan – ez volt az apja kedvenc dala. Patrick második generációs ír bevándorlóként az óhazát idéző dalokon nőtt fel, mint amilyen a Danny Boy és a The Fields of Athenry. Mióta Aidan az eszét tudta, nem emlékezett olyan időkre, amikor az apja ne dúdolta volna valamelyiket. De most nem az apja énekelt. Ettől az édes hangtól éles fájdalom hasított Aidan szívébe, és elborult az arca. Emma énekelt. A lány hangja úgy vonzotta, mint egy szirén éneke. A léptei lelassultak, és szemét a folyosóról nyíló szoba ajtajára szegezte. Utoljára a pajtabálon hallotta Emmát énekelni. Egy nappal azelőtt, hogy rádöbbent, igazán és életre szólóan szerelmes a lányba – és azelőtt, hogy összetörte Emma szívét. Aidan megállt az ajtó előtt, hogy megvárja, míg egy kicsit lelassul a heves szívverése. Az apja a kórházi ágyon feküdt, Emma pedig mellette ült. A két tenyere között tartotta az öregnek azt a kezét, amelybe az infúziót kötötték. Bár Patrick arcát oxigénmaszk takarta, úgy tűnt, hogy jól van, és élvezi a rögtönzött koncertet. Amikor az utolsó hangok visszhangja is elhalt, Patrick szabad kezével tapsolni kezdett a takarón.

– Ez gyönyörű volt, Emma! Egyszerűen gyönyörű! Köszönöm. Bár a lány lehajtotta a fejét, Aidan így is látta, hogy szokás szerint elpirult. – Nagyon szívesen. – Úgy énekelsz, akár egy angyal, kedvesem. Emma az öreg fölé hajolt, és megpuszilta az arcát. – Tudod jól, hogy bármit megtennék a kedvedért, és ebbe beletartozik az is, hogy lehetetlenül magas hangokat énekelek ki a sürgősségi osztály kellős közepén. Az egyik keze a hasára tévedt, s közben széles mosoly ömlött el az arcán. – Noah igazi ír Fitzgerald lesz. Úgy táncol, mint egy őrült. – Megfogta Patrick kezét, és a hasára tette. – Érzed? Aidan felszisszent és hátratántorodott. Mi az ördög! A fiának már neve is volt, és őt kihagyták a választásból? Hogyan dönthetett Emma egy ilyen fontos dologról, mint a gyermekük neve anélkül, hogy megkérdezte volna a véleményét? Nem lett volna szabad zavarnia őt, hogy Emma a néhai édesapja nevét adta a fiuknak, mégis ez volt a helyzet. Megmagyarázhatatlan düh öntötte el Aidant. – Már megbocsássatok! Noah? – csattant fel, mihelyt belépett az ajtón. Patrick és Emma meglepett arccal, egyszerre fordult feléje. Emma elefántcsontszínű bőre fokozatosan vörös lett, egészen a nyaka tövéig, miközben riadtan körbepillantott a szobában, mintha menekülni szeretne. Lecsusszant az ágyról, és olyan messzire hátrált Aidantől, amennyire csak tudott. Bár Aidannek a beteg apjával kellett volna foglalkoznia, képtelen volt levenni a szemét Emmáról. A harag, amelyet a

lány iránt érzett, egy szempillantás alatt elpárolgott, és a szíve megremegett a szerelemtől. Szent isten, mennyire hiányzott neki a lány! Maga sem tudta, amíg meg nem pillantotta Emmát. Olyan szép volt, mint Patrick rózsái, amikor kibontják a szirmaikat. A melle teltebb lett, a pocakja gömbölyűbb, a csípője szélesebb. Aidan alig kapott levegőt, miközben nézte. Patrick megköszörülte a torkát, mire Aidan az apjára nézett. Patrick elmosolyodott. – Igen, Noah Patricknek hívjál majd, a nagyapái után. Szerinted nem megfelelő név a fiadnak? – De, az – mormolta Aidan, és a tekintete visszasiklott Emmára. Amikor a lány végre összeszedte a bátorságát, hogy ránézzen, Aidan bólogatni kezdett. – A Noah Patrick Fitzgerald remek név. Emma szeme elkerekedett a Fitzgerald név hallatán. Aidan felkészült rá, hogy a lány tiltakozni fog, de Emma ehelyett csigalassúsággal elindult az ajtó felé. – Hm... megyek, szerzek valami innivalót. – Majd én hozok – ajánlotta fel Aidan. – Ne, ne, felesleges. Maradj inkább az apád mellett. Ahogy ellépett mellette, Aidannek minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne nyúljon a lány után, ne szorítsa magához. Parfümjének az illata csiklandozta az orrát és felkorbácsolta az érzékeit. Kínjában lehunyta a szemét. Mihelyt Emma távozott, Aidan magába roskadt. – Tényleg gyűlöl engem – nyögte ki. – Nem, fiam, nem gyűlöl. Aidan felhorkant, mire Patrick megrázta a fejét. – Bármennyire szeretne is gyűlölni téged, képtelen rá. Csak fél tőled az ostoba viselkedésed miatt.

– Valójában nekem kellene gyűlölnöm őt. – Aidan rosszalló grimaszt vágott. – Amiért úgy bánik velem, mintha leprás lennék, és nélkülem nevezte el a fiunkat! Patrick felmordult. – Ha befejezted a nyavalygást, szeretnélek emlékeztetni, hogy kórházban vagyok! Aidan pislogni kezdett. – A francba, apu, ne haragudj! Csak kiakasztott, hogy ismét találkoztam Emmával. – Közelebb lépett az ágyhoz. – Nem nézel ki rosszul, de hogy vagy? Szívrohamod volt? Patrick már éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon, amikor valaki kopogott az ajtón. Egy magas, fekete hajú orvos kukkantott be mosolyogva. Gyorsan körbepillantott a szobában, és a mosolya kissé elhalványult. – Helló, Mr. Fitzgerald! Sokkal jobban néz ki, mint amikor először láttam. – Úgy vélem, ezért önt illeti a köszönet, dr. Nadeen. Az orvos belépett a szobába. – Megkaptuk a vizsgálatok eredményét. Úgy tűnik, hogy két artériája nyolcvan százalékban elzáródott. Konzultáltam a vezető kardiológusunkkal, és úgy véljük, az a legbiztosabb, ha éjszakára benn tartjuk, és reggel elvégzünk egy angioplasztikát. Patrick grimaszolt. – Már megint? – Igen, a beteglapjából tudom, hogy esett már át ilyen beavatkozáson – jegyezte meg dr. Nadeen. – Sajnos igen. – Jobban kell vigyáznia magára, és betartania a szívbetegek számára előírt étrendet, hogy ne kerüljön ide vissza. Aidan felhorkant.

– Sok szerencsét hozzá! Patrick rá se bagózott a fiára. – De legalább nem valami komoly, mint például egy nyitott szívműtét. Dr. Nadeen bólintott. – Ezek a hírek biztosan megnyugtatják majd az unokáját. Patrick értetlenül ráncolta a homlokát. – Az unokámat? Dr. Nadeen lehajtotta a fejét, de Aidan így is meglátta a halvány mosolyt az arcán és a csillogást a sötét szemeiben. – Emma... az a gyönyörű, vörösesbarna hajú lány, aki majdnem elájult, annyira aggódott maga miatt. – Majdnem elájult? – kérdezett vissza Aidan és Patrick egyszerre. Az öreg felnyögött: – Jaj, isten áldja a kis szívét, utálom, hogy ennyire megijesztettem őt. – Semmi baj! Rávettem, hogy dőljön le egy kicsit, és hoztam a pocakjában lévő kis fickónak némi harapnivalót. Aidan szíve összeszorult, nem csupán arra a gondolatra, hogy dr. Nadeen ilyen jól ismeri Emmát, hanem Noah említésére is. Ez a pasas máris feldühítette. Aidan férfi volt, azonnal felismerte benne a vetélytársat. Nem elég, hogy dr. Nadeen olyan jól néz ki, hogy a láttán ájuldozni kezdenek a nők, a seggfej ráadásul kedvesnek és figyelmesnek is bizonyult. Ha hozzávesszük, hogy ráadásul még orvos is, nyilván ő a nők vágyálma. Aidan végre képes volt megszólalni. – Ez nagyon kedves volt öntől. Hálás vagyok, hogy a gondját viselte – tette hozzá, és nagyon igyekezett, hogy ne szorítsa össze dühösen az állkapcsát.

Meleg mosoly ömlött el dr. Nadeen arcán. – Boldogan tettem. A húga nagyon kedves fiatal hölgy, árad belőle a lelkierő. Aidan álla leesett. Mi az ördög! Az orvos azt hitte, hogy Emma... a húga? – Mit mondott? – sziszegte. Patrick megrázta a fejét. – Emma nem az unokám, doki. – Ó, elnézést. Akkor nagyon édes lánya van. – Nem, még csak nem is a rokonom. – Aha, értem már. Nos, ön mindenképpen nagyon szerencsés, hogy van valaki az életében, aki ennyire törődik önnel. Patrick előbb Aidanre, majd dr. Nadeenra nézett. – Jól hallottam, hogy gyönyörűnek nevezte? Pesh bocsánatkérő arccal nézett vissza az öregre. – Elnézést kérek. Ez nagy szemtelenség volt a részemről. – Semmi gond, doki – nyugtatta meg Patrick, miközben a kezét dörzsölte. – Ha már úgyis itt kell maradnom, segíthetek összeboronálni magukat. Szeretne Emmával randevúzni? Nincs senkije, tudja… Aidan döbbenten meredt az apjára, aki ettől csak még szélesebben vigyorgott. – Mi az ördögöt művelsz? – sziszegte az öregnek. – Arra kényszerítelek, hogy lépj. Pajkos fény csillant Patrick szemében, és Aidan tudta, hogy semmi sem állíthatja meg az öreget. Fogalma sem volt, hogy mindazok után, amiken Patrick aznap keresztülment, honnan vette az energiát, hogy piszkálja a saját fiát. Patrick tudta, milyen fájó pont számára Emma, aki pillanatnyilag inkább tátongó lyuk volt a szívében.

– Piszkosul örülhetsz neki, hogy a sürgősségin vagy – morogta a bajusza alatt. Patrick rá se hederített, minden figyelmét Peshre irányította, aki fura tekintettel méregette őket. – Mit szól hozzá, doki? – Nos, normális esetben nem szoktam nőket felszedni a sürgősségin, Mr. Fitzgerald – jegyezte meg dr. Nadeen, és kényelmetlenül feszengett. – Ugyan, kérem! Ez nem felszedés. Ez összehozás. Két teljesen más dolog – vitatkozott vele Patrick. – Apu! – mordult rá Aidan. – Talán lesz még módunk beszélgetni – jegyezte meg dr. Nadeen tétova mosollyal az arcán. – Hat hónapos terhes! – kiáltott fel Aidan. Dr. Nadeen úgy rándult össze, mint akit pofon ütöttek. Megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt. – Igen, tisztában vagyok vele. Emiatt is aggódtam leginkább, amikor megláttam őt. Nem akartam, hogy ebben az állapotban felizgassa magát. Aidan felmordult, de nem szállt vitába az orvossal. Dr. Nadeen a földre szegezte a tekintetét. – Miután megnyugtatott, hogy nincs sem férje, sem barátja, akit értesíteni kellene, feltételeztem, hogy egyedülálló. Elnézést kérek, ha a feltevésem helytelen volt. – Ne aggódjon a fiam miatt, doki! – Patrick jelentőségteljes pillantást vetett Aidanre. – Nincs köze Emmához. Többé már nincs. Dr. Nadeen szemlátomást most értette csak meg, mi a helyzet.

– Ó... nos, ha legközelebb látja Emmát, mondja meg neki, hogy hívjon fel. Ezzel elővett egy névjegykártyát az iPadje tokjából. Aidan felhorkant, és összefonta a karját a mellén. – Ne reménykedjen! Emma nem az a fajta lány, aki felhív egy férfit. Nagyon régimódi. – Összehúzott szemmel meredt dr. Nadeenra, és néma kihívással figyelte, oda meri-e adni az orvos Patricknek a névjegyet. Dr. Nadeen elmosolyodott. Elővett egy tollat a köpenye zsebéből, aztán ismét Patrickhez fordult. – Mr. Fitzgerald, nem tudja véletlenül Emma telefonszámát? Boldogan felhívom én. – Felemelte a kezét. – De csakis azzal a céllal, hogy érdeklődjem az egészsége felől a mai incidens után. Patrick kuncogni kezdett. – Hát persze hogy tudom. Miután dr. Nadeen felírta a számot, futólag Aidanre pillantott, majd visszanézett a betegre. – Köszönöm. – Szívesen. Dr. Nadeen szégyenlősen elvigyorodott. – Most pedig, gondolom, ideje visszatérni a dolgunkhoz. – Lepillantott az iPadjére. – Ha vár még néhány percet, átszállítjuk a kardiológiára. A műtétet… – figyelmesen végiglapozta a képernyőt, majd felhúzta az orrát – …hajnali hét órára írták ki. – Sejtettem. Dr. Nadeen felnevetett. – Nos, sok szerencsét, Mr. Fitzgerald! – Előrehajolt, és kezet rázott Patrickkel.

– Magának is, doki – kacsintott rá az öreg. Dr. Nadeen Aidanre pillantott, biccentett, aztán kisétált az ajtón. Mihelyt az orvos távozott, Aidan dühösen Patrick felé fordult. – Hogy tehetted ezt velem, apu, azok után, hogy az elmúlt három hétben a poklok poklán mentem keresztül? – Nem tettem veled semmit. Aidan megragadta az ágykorlátot, és az apjához hajolt. – Odaadtad neki Emma számát! Tálcán kínáltad fel neki! Patrick rávigyorgott. – Örömmel látom, hogy felpiszkáltam benned a harci szellemet. – Ó, nagyon messze vagyok a felpiszkálástól! Kibaszottul dühös vagyok! – Remek. Nem is árt. Fontos, hogy ébren tartsuk benned a küzdőszellemet. Aidan megcsóválta a fejét. – Semmit nem ér, ha Emma... Megremegett a szíve a gondolatra, hogy Emma esetleg szívesen fogadja dr. Nadeen közeledését. Végül is egy jóképű orvosról van szó, akit egyáltalán nem zavar, hogy a lány terhes. Ez bármelyik nő számára elég lenne, hogy elájuljon tőle. – Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy Emma szeret téged, miközben dr. Nadeen érdeklődése legföljebb hízeleg a hiúságának. Ez az egész csupán egyetlen célt szolgál. – És mi lenne az? – nyögte ki Aidan. – Hogy megmutassa neki, számára senki más nem létezik rajtad kívül.

Julia szakította félbe őket, aki a férjével, Timmel ebben a pillanatban lépett be a szobába. Míg Becky, Angie és Aidan az édesanyjukra hasonlítottak, Julia és Liz az apjuk sötét haját és szemét örökölték. Julia megölelte Aidant, aztán megfenyegette Patricket. – Apu, nem hiszem el, hogy össze kellett esned a bingóteremben, hogy végre eljuss az orvoshoz! Patrick a szemét forgatta. – Jövő hétre volt időpontom. – Világéletedben makacs seggfej voltál – vágott vissza Julia, miközben fáradtan megszorította az orrnyergét. – Örülök, hogy legalább nem voltál egyedül. Hála istennek, Emma veled tartott, és közel volt a tűzoltóállomás. Emma említésére Aidan aggódn: kezdett. A lány túlságosan régen elment már azért az innivalóért. – Ha már Emnél tartunk, jobb lesz, ha megkeresem. – Tedd azt, fiam! – A folyosón volt, amikor megjöttünk – szólt oda Julia az öccsének. Aidan sarkon fordult, de elbotlott a saját lábában, és majdnem feldöntötte Timet. Julia elkapta a karját, hogy el ne essen. – Óvatosan, kisöcsém. Nem hiszem, hogy elszalad. Egyelőre – kacsintott Aidanre. – Kösz, Jules – mormogta Aidan a bajusza alatt. Kilépett a folyosóra, és a nyakát nyújtogatva előbb balra, majd jobbra nézett, de sehol nem látta Emmát. Végigsietett a folyosón, megnyomta a személyzeti bejárat nyitógombját, és belépett a váróterembe. Emma az egyik széken ült, és villámgyorsan SMS-ezett.

– Em? A lány rémülten összerezzent, amikor meghallotta a férfi hangját. – Én... khm. úgy gondoltam, hogy egy kicsit egyedül szeretne maradni a család. – Nagyon kedves tőled, de tudod jól, hogy te soha nem zavarsz – nyugtatta meg Aidan. Emma a szemébe nézett, aztán elpirult, és lehajtotta a fejét. – Éppen azt próbáltam kideríteni, hogy Casey vagy Connor el tud-e vinni az autómhoz. – Majd én elviszlek – ajánlotta a férfi. Emma az ajkát harapdálta, és ebből Aidan pontosan tudta, hogy a lánynak nem igazán tetszik az ötlet. – Nos, mivel szombat éjszaka van, és egyiküket sem érem utol... – Remek. Akkor ezt meg is beszéltük. – Aidan a kezét nyújtotta Emmának. A lány zavartan figyelte. – Köszönjünk el aputól! A lány vonakodva megfogta Aidan kezét. Az érintésre mintha áramütés futott volna végig a férfi karján. Emma döbbent arckifejezéséből tudta, hogy ő is ugyanezt érezte. Nem engedte el Emma kezét mindaddig, míg a lány erővel ki nem szabadította magát a szorításából. Aidan nem kezdett vitatkozni vele. Inkább a derekára tette a kezét, úgy vezette őt vissza Patrick szobájához. Amikor odaértek, látták, hogy a szoba üres. – Ó, már biztosan felvitték az emeletre. Emma szája széle legörbült. – Nem tudtam elbúcsúzni tőle. – Majd küldök Juliának egy SMS t, hogy hazaviszlek.

Emma beleegyezően bólintott. Miközben végigsétáltak a folyosón, Aidan a lány felé fordult. – Ha akarod, reggel érted megyek, hogy beszélhess vele a műtét előtt. – Aidan, én… Aidan arca keserű grimaszba torzult. – Persze, gondolom, én vagyok az utolsó ember a földön, akivel szívesen töltenéd az idődet, igaz? Emma a férfi karjára tette a kezét. Ismét olyan volt, mint az áramütés, és Aidan hirtelen nem kapott levegőt. – Csak úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha a saját autómmal jönnék, akkor nem terhelnélek azzal, hogy haza kelljen vinned Patrick műtétje után. – Higgy nekem! A nővéreim mind ott fognak sürgölődni apu körül. – Aidan kisimított egy tincset Emma arcából, és a füle mögé igazította. – Ráadásul te soha nem jelentesz terhet a számomra. Az ujjai hegyével lágyan végigsimított a lány arcán, amitől Emma megborzongott. De aztán hirtelen elrántotta a fejét. – Ideje indulnunk. Sarkon fordult, és határozott léptekkel elindult vissza, a váró felé. Aidannek szinte kocognia kellett, hogy utolérje. Amikor Emma a kilincs után nyúlt, Aidan megragadta a karját. – Várj meg itt! Hozom az autót. – Köszönöm – felelte a lány, és lehajtotta a fejét. Aidan szinte tánclépésben indult a parkoló felé. Végre ismét esélye volt Emmával lenni, és megmutathatja végre a lánynak az igazságot, akkor is, ha ez lesz az utolsó tette.

4. fejezet Aidan alig állította meg az autót a járda mellett, azonnal ki is pattant belőle. – Mit... – akarta kérdezni Emma, de aztán megértette, hogy a férfi azért szállt ki, hogy kinyissa neki az ajtót. Hitetlenkedve felvonta a szemöldökét. – Nocsak, nocsak, micsoda úriember vagy ma este! Aidan feszülten rámosolygott. – Ha jobban belegondolsz, mindig is úriemberként viselkedtem. Megborzongott, amikor a lány összefonta a karját a mellén. – Nos, legalábbis az esetek többségében. – Gondolom, igen – hagyta rá Emma. Aidan intett a lánynak, hogy szálljon be. Mivel meglehetősen csípős volt az idő, Emma boldogan csusszant be a kocsi fűtött ülésére. Aidan becsukta utána az ajtót, aztán átszaladt a vezető oldalára. – Októberhez képest rettentő hideg van, nem igaz? – jegyezte meg. Reszketés rázta Emma testét. Önkéntelenül az a beszélgetés jutott az eszébe, amelyet a parkolóban folytattak, miután Aidan az O’Malley’s-ben előállt az ajánlatával. A férfi akkor nagyon ideges volt, és a forgalomról kezdett beszélni. Emma pontosan tudta, mennyire zavarban van most is, hiszen az ilyenkor

szokásos témát, az időjárást vette elő. Fájdalmas emlék volt, sajgó vágyakozást ébresztett Emmában a múlt iránt. Összedörzsölte a tenyerét, hogy felmelegedjen. Aidan ezt látva bekapcsolta a fűtést. Emma a férfira pillantott. Vadul vert a szíve Aidan folyamatos figyelmességétől. – Köszönöm. – Nem akarsz enni valamit? – Nem vagyok igazán éhes – füllentette a lány. Aidan felmordult. – Gondolom, dr. Nadeen jóllakatott, mi? Emma teste megfeszült az éles megjegyzés hallatán. – Csak egy kis nassolnivalót hozott nekem. – Mindegy, enned kell. – Aidan szúrós szemmel nézett Emmára. – Ha magad miatt nem is, hát Noah kedvéért. Emma összehúzott szemmel nézett vissza rá. – Köszönöm, de tisztában vagyok azzal, mire van szüksége Noah-nak. Aidan elhúzta a száját. – Elnézést. Nem így értettem. – Mély lélegzetet vett. – Csak arra gondoltam, hogy a gyerek miatt enned kell, bármennyire is kiborultál attól, ami apuval történt. A férfi hangjából érződő őszinteség és együttérzés meglágyította Emma szívét. Ahogy Aidanre nézett, látta, mennyire lefogyott. Patrick nem túlzott, amikor azt állította, hogy a fia nem eszik. – A kinézeted alapján neked sem ártana, ha harapnál valamit. Aidan állán megfeszültek az izmok. – Ha eszel velem, talán nekem is menni fog. Emma pontosan tudta, hogy nem lenne szabad beleegyeznie az együtt vacsorázásba. De ahogy áruló gyomra hangosan

megkordult, érezte, hogy az elhatározása meginog. Megrándult az arca, amikor látta, hogy Aidan elvigyorodik a hangra. – Hm, szóval éhes vagy? Csak a társaságomat nem akarod? Emma gyűrögetni kezdte a blúza alját. – Ne vitatkozzunk, rendben? – Aidan reménykedő ábrázata láttán felsóhajtott. – Hát jó, vigyél el vacsorázni. Aidan szája mosolyra görbült, és Emma pontosan tudta, hogy a férfi elfojtott egy széles vigyort. Amikor Aidan bekanyarodott az ismerős parkolóba, Emma levegő után kapkodott. – Itt? – sikoltotta az O’Malley’s villogó zöld-narancssárga neonfényei láttán. Aidan vállat vont, és leállította a motort. – Ez volt az első hely, amelyet megláttam. Ráadásul mindketten szeretjük az itteni ételt és hangulatot, igaz? Fájdalmas emlékek rohanták meg Emmát, mint a viharos óceán hullámai a partot. – Gondolom – motyogta. Aidan, az úriember, kinyitotta előtte az étterem ajtaját. Emma egy pillanatra megkönnyebbült, hogy nem Jenny állt a hoszteszpult mögött. De aztán éles sikítás hallatszott, és Emma a bár felé kapta a fejét. – Emma! – kiáltotta Jenny. Az arca felderült, és olyan hirtelen ugrott le a bárszékről, hogy az döngve felborult. Jenny odarohant hozzájuk, és Emma nyaka köré fonta a karját. – Ó, istenem! Nem hiszek a szememnek! Melegség öntötte el Emma szívét Jenny öröme láttán. – Téged is jó újra látni.

Jenny elhúzódott tőle. Kék szeme boldogan csillogott, ahogy végignézett Emmán. – Fantasztikusan nézel ki! – lelkendezett, aztán a tekintete megállapodott Emma gömbölyödő pocakján. – Édesem, remélem, én is olyan gyönyörű leszek majd terhesen, mint te! Emma felnevetett, és a hasára tette a kezét. – Köszönöm, de nem érzem különösebben gyönyörűnek magam. – Hidd el nekem, hogy az vagy, szexi mami! Az ördögbe, még alig látszik rajtad, pedig hol is tartasz, a hatodik hónapban? Emma bólintott. – Gratulálok hozzá, hogy fiú. – Köszönöm. Jenny az ügyeletes hoszteszhez fordult. – Miért nem kíséred Aidant hátra egy bokszba? Szeretnék egy kicsit beszélgetni még a babáról. A hosztesz bólintott, felkapott két étlapot, és intett Aidannek, hogy kövesse. A férfi vonakodva indult utána. Még óvatosan hátra is pillantott párszor a válla fölött Emmára. Jenny megfogta a lány mindkét kezét. Az imént még derűs arcán aggodalom jelent meg. – Szeretném, ha tudnád, mennyire aggódtunk Aidan miatt. Az első héten többször is apunak kellett hazavinnie őt. – Könnyek szöktek a szemébe. – Attól féltünk, hogy elveszítjük őt. Emma felszisszent. De mielőtt válaszolhatott volna, Jenny megcsóválta a fejét. – Nézd, tudom, hogy elszúrta. Próbáltam figyelmeztetni, amikor volt képe idehozni azt a ribancot. – I-idehozta?...

Jenny bólintott. – Néha azt kívánom, bárcsak ne engedtem volna leülni őket. Talán ha lett volna ideje végiggondolni a dolgot, nem vitte volna haza magával. Emma Jenny válla fölött látta, milyen türelmetlenül bámulja őt Aidan. – Mennem kell. – Próbált elhúzódni Jennytől, de a lány megszorította a kezét. – Nem tudom, mit tennék a helyedben. Remélem, és imádkozom érte, hogy soha ne is kelljen ilyesmin gondolkodnom. De azt tudom, hogy soha nem láttam még férfit nyomorúságosabb állapotban. Annyira emésztette a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás, hogy attól féltünk, élve eltemetkezik. Emma nem tudta, mit mondjon erre, ezért csak bólintott. Reszkető lábbal sétált oda Aidanhez. Hála istennek a pincérnő nem ahhoz a bokszhoz vezette őket, amelyikben akkor, korábban ültek. Aidan már megrendelte az italokat. Mivel ma nem ivott kávét, Emma elfogadta a kólát, amely már az asztalon várta. Ivott egy kortyot, aztán végigfutott a menün. – Te mit választasz? – kérdezte Aidanre pillantva. A férfi vállat vont. Abból, ahogyan az alsó ajkát harapdálta, Emma tudta, hogy valamit mondani szeretne. Már nyitotta a száját, hogy rákérdezzen, amikor megjelent a pincér. – Mit hozhatok? A lány lepillantott az étlapra. – Hm, nehéz dönteni. – Felnézett, egyenesen Aidan elkínzott tekintetébe. Tudta, tennie kell valamit, hogy enyhítse kissé a feszültséget. – Te fizeted?

Aidan összeráncolta a homlokát. – Persze. Miért? Emma elvigyorodott. – Remek! Viaskodtam magamban, hogy valami kevésbé drágát rendeljek, vagy valami drágát. De ha te fizetsz, akkor nem tartóztatom meg magam. Aidanre kacsintott, aki lassan elmosolyodott. – Edd végig az egész átkozott menüt! Nem bánom. – Azt hiszem, marharostélyost kérek, jól átsütve, párolt zöldségekkel. És egy salátát is, mustáros mézzel. A pincérnő bólogatva feljegyezte a rendelést. Aztán Aidanhez fordult. – És ön? – Nekem elég lesz a sör – felelte Aidan. A pincérnő már indult volna a konyha felé, de Emma ököllel az asztalra csapott. – Ó, azt már nem! Nem fogsz itt ücsörögni, és vedelni, mint a kefekötő. Jobban teszed, ha rendelsz valamit, méghozzá nyomban! Ez is része volt a megállapodásnak, vagy elfelejtetted? – Em, nem akarok… A lány a férfiról a pincérnőre fordította ellenséges tekintetét, aki elsápadt kissé az egyre növekvő feszültségtől. – Hozzon neki egy Porterhouse sztéket közepesen átsütve, jó adag héjában sült krumplival. Hozhat még egy adag fokhagymás krumplit is, mert odavan a szénhidrátért és a krumpliért. Salátát is kér, de Cézár legyen. És lenne szíves hozni egy egész kenyeret, jó sok vajjal, amilyen hamar csak lehet? – Aidan felé intett a fejével. – Annyira szereti a kenyerüket, hogy képes lenne csak azzal jóllakni.

Aidan döbbenten meredt Emmára. A pincérnő készenlétben tartotta a tollat, de csak akkor kezdett el jegyzetelni, amikor Aidan bólintott. – Rendben. Leadom a rendelést, és hozom a kenyeret. – Köszönöm – nyugtázta Emma, és odaadta a pincérnőnek az étlapokat. Ivott egy korty kólát, és csak akkor vette észre, hogy Aidan bámulja. – Mi van? – Emlékszel rá, hogy mit szeretek – mormogta a férfi. Emma kicsit hangosabban tette le a poharat, mint egyébként. – Természetesen emlékszem. A mértéktelen libidódon kívül csakis a gyomrod kiszámítható. Ugyanazt rendelted minden egyes alkalommal, amikor ide jöttünk. Flörtölő mosoly jelent meg Aidan szája szögletében. – Ha nem eszem meg mindent, akkor elfenekelsz, anyuci? Emma összefonta a karját a mellén. – Nem, de megtömlek, mint egy hisztis totyogót, ha úgy viselkedsz! Aidan a mellére szorította a kezét. – Au, Em. Ez fájt. – Ne kekeckedj velem, Aidan! Pocsékul nézel ki, és több táplálékra van szükséged, viszont kevesebb alkoholra. Aidan az asztalra könyökölt és előrehajolt. – Ez nem valami tisztességes. – Mi? – Hogy én pocsékul nézek ki, te viszont olyan kibaszottul gyönyörű vagy. – Fájdalmas hang tört föl Aidan torkából, miközben a szemét le sem vette Emma zöld kismamablúzáról. – És zöld ruha van rajtad, mint azon az éjszakán, amikor először megláttalak. – Kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a

lányét. – Istenem, te voltál és még mindig te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam. Emma frusztráltan fújtatott. – Nem akarom, hogy úgy beszélj, mintha fel akarnál szedni, és azt sem, hogy hízelegj nekem, köszönöm szépen! Aidan fájdalmas pillantással nézte a lányt. – Nem mondhatom azt a gyermekem anyjának, milyen gyönyörű? Hogy a terhességtől valósággal kivirágzott, és még lélegzetelállítóbban szexi nő lett? Emma szíve megállt egy pillanatra a szavaktól és a bennük rejlő érzelmektől. A férfi csillogó szeme a lábai között is életre keltett valamit. Legszívesebben megzabolázta volna áruló testét és az ereiben száguldó terhességi hormonokat. – A bókoknál nagyobb szükségem van arra, hogy helyrejöjj, Aidan – jegyezte meg csöndesen. – Ez meg mit akar jelenteni? – kérdezte a férfi. Ebben a pillanatban megjelent a pincérnő a kenyeres kosárral. – Parancsoljanak. – Szinte hozzájuk vágta a kosarat, aztán eliramodott. Emma válaszra sem méltatta a kérdést. Levágott egy darab kenyeret, és akkora adag vajat kent rá, amennyitől bárkinek megemelkedett volna a koleszterinszintje, aztán odanyújtotta Aidannek. A férfi nem tiltakozott. Elvette tőle a kenyeret, és az illendőnél kissé hosszabb ideig nem engedte el Emma kezét. Miután gyakorlatilag rágás nélkül lenyelte a falatot, Emma győzelemittasan rávigyorgott. – Tudtam, hogy éhes vagy – jegyezte meg, és megkent egy újabb darab kenyeret.

– A társaságodra vagyok éhes – vágta rá Aidan elkínzott hangon. Emma lehunyta a szemét és megrázta a fejét. – Kérlek, ne csináld ezt! – Nézz rám! – parancsolta Aidan. Emma vonakodva kinyitotta a szemét, és ragyogó babakék tekintet ejtette foglyul. – A francba, ez az igazság! Fogalmad sincs, micsoda poklon mentem keresztül, mert nem voltál hajlandó szóba állni velem! Nem hagytad, hogy bocsánatot kérjek, hogy megbeszéljük. Kibaszottul leírtál engem. – Aidan egész testében megremegett. – Az elmúlt három hétben halott voltam legbelül. De most, hogy veled vagyok… – Hadd találgassak! Most, hogy újra a társaságomban vagy, úgy érzed magad, mint a pillangó, miután kibújt a gubójából? – csattant fel Emma szarkasztikusan. – Ha továbbra is így beszélsz velem, akkor nem eszem többet. Emma összeszorította a fogát. – Örömmel látom, hogy még mindig lehetetlen alak vagy. Aidan rákacsintott, miközben lenyelte a harmadik falat kenyeret. Emma dühösen gyűrögette a szalvétát az ölében. – Úgy viselkedsz, mintha te lennél az egyetlen, aki szenvedett. Aidan azonnal felélénkült. – Úgy érted, hogy én is hiányoztam neked? – kérdezte érzelmektől remegő hangon. – Természetesen. Hogy kérdezhetsz egyáltalán ilyet? Aidan válla előreesett.

– Miután nem voltál hajlandó szóba állni velem, azt hittem, hogy a gyűlölet elpusztított benned minden más érzelmet. – Az irántad érzett gyűlölet sok más érzelmet táplál. – Talált, süllyedt – felelte Aidan, és a szájához emelte a sörösüveget. – Úgy tűnik, elfelejtetted, hogy abba a napba, amelyik életem egyik legboldogabb napja kellett volna hogy legyen, beletaposott és beleköpött a férfi, akit szerettem, és aki a gyermekem apja! Aidan szeméből sugárzott a fájdalom, ahogy lassan elvette a szájától az üveget. – Jézusom, Em – motyogta. Aidan fájdalma elborította Emmái is, a melle hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy levegő után kapkodott. Végül nagy nehezen képes volt ismét megszólalni. – Sajnálom, de ez az igazság. Higgy nekem, lehet, hogy látszólag összeszedettebb vagyok, mint te, de ez nem így van. Belül ugyanolyan roncs lettem. De most nem omolhatok össze, ahogyan Travis vagy anyukám elvesztése után. Noah-ra is gondolnom kell. – Keserűen felnevetett. – Szóval lehet, hogy azt hiszed, az elmúlt három hét pokoli volt számodra, de biztos lehetsz benne, hogy számomra legalább annyira az volt! Emma felkapta az öléből a szalvétát, és letörölte a forró könnyeket a szeme sarkából. Aidan álla remegni kezdett. – Istenre és mindenre, ami szent, esküszöm, hogy azt kívánom, bárcsak visszacsinálhatnám az egészet – suttogta. Kinyújtotta a kezét, hogy megfogja Emmáét, de ekkor Jenny meghozta a salátájukat. Emma érzelmei hirtelen teljesen megváltoztak, és rettenetesen érezte magát, amiért az ellenséges

hangulattal elijesztették a másik pincérnőt. Pár percig egyikük sem szólalt meg. Úgy tűnt, túl sok minden történt kettejük között ahhoz, hogy bármit is mondjanak. Mire Emma finnyásan piszkálni kezdte a fejes salátát, amelyet elborított a dresszing, és végre a szájába vett egy falatot, Aidan már be is falta a magáét. Emma villája megállt félúton a látványra, ahogy Aidan ujjai ki-be jártak a szájában, mert lenyalta- leszopogatta róluk az utolsó csepp dresszinget is. Hirtelen emlékek árasztották el a lányt, és beleremegett a gondolatba, milyen volt azokat az ujjakat és azt a nyelvet érezni a testén. Tudatában volt, hogy elpirul, ezért próbált félrenézni, bármire, csak ne arra a felséges szájra. Mi a baj veled? A szex Aidannel az utolsó dolog, amire gondolnod szabad! A terhességgel járó hormonális hullámvasút azonban a jelek szerint szexvágányra tévedt. Aidan felpillantott, találkozott a tekintetük, és a férfi elpirult. – Bocsánat. Nem akartam ilyen ősember módjára viselkedni. – N-nem, semmi baj. Örülök, hogy végre jó étvággyal eszel. Nyilván nagyon éhes vagy. Aidan a szempillái alól nézett fel Emmára. – Csak túl makacs ahhoz, hogy beismerjem, igaz? Emma lenyelt egy falat salátát. – Soha nem vallod be azt, amit kellene – jegyezte meg csöndesen. – Tudom – morogta Aidan, és felkapta az utolsó kenyérdarabot. Emma felsóhajtott.

– Komolyan gondoltam, amit arról mondtam, hogy helyre kell jönnöd. Vigyáznod kell magadra. Nem tetszik, hogy túl sokat iszol, aggódom az egészséged és a biztonságod miatt. Attól függetlenül, hogy mi ketten hogyan állunk egymással, akkor is apa leszel. Nem engedhetek egy részeges alakot az én... – Emma elhallgatott egy pillanatra. – Úgy értem, a kisbabánk életébe. Aidan nem vette le elkínzott tekintetét Emmáról, miközben megrágta a falatot. – Szóval Noah életének a része lehetek, de a tiédnek nem? Emma nem tudta, mit mondjon erre, ezért inkább bökdösni kezdte a salátáját a villával. – Em! – sürgette Aidan. – Soha nem tartanálak távol Noah-tól, ha valóban az élete része akarsz lenni. Jenny ismét félbeszakította őket, ezúttal a főfogással. – Eddig minden rendben? Emma mosolyt erőltetett az arcára a kétértelmű kérdés hallatán. – Nagyon finom, köszönjük. – Szeretnék még egy kis kenyeret – mondta Aidan. Jenny bólintott. – Mindjárt hozom. Ismét csönd ereszkedett rájuk. – Edd meg a salátát! – szólalt meg végül Aidan. – Ó, szóval most te mondod nekem, hogy egyem? – Sok zöld, leveles zöldséget kell enned a folsav miatt. Emma meglepetten felvonta a szemöldökét. – És ezt te honnan tudod?

Aidan már enni kezdte a héjában sült krumplit, így teli szájjal válaszolt. – A Mire számítsunk a terhesség alatt? című könyvből. Emma szíve olyan hangosan zakatolt, hogy biztos volt benne, Aidan is hallja. – Tényleg elolvastad a könyvet, amit adtam? Aidan bólogatva lapátolta magába a húst. – Néhány másikat is – motyogta rágás közben. Emma hitetlenkedve bámult a férfira. Amikor Aidan végre felemelte a fejét a tányérjából, és meglátta a lány arcát, elvigyorodott. – Edd meg a salátádat! Emma lebiggyesztett szájjal bámult rá még egy darabig, aztán felvette a villát. Mihelyt tele volt a szája egy hatalmas falattal, azt motyogta: – Most boldog vagy? – Mhm. Edd meg a húst is! Noah- nak fehérjére van szüksége. Emma bosszankodva felhorkant, de engedelmeskedett. Mikor végzett az összes salátával, Aidan megtapsolta. Emma nem tudta megállni, hogy fel ne nevessen. – Nem hiszem, hogy két ember valaha is ilyen megszállottan foglalkozott volna egyetlen fogással – mélázott. – Azt hiszem, mindkettőnknek hasznára válik, hogy valaki gondoskodik rólunk. – Lehetséges – mormolta a lány. Aidan eltolta maga elől az üres tányért, és elkomorodott az arca. – El kell mondanom neked az igazságot arról, hogy mi történt Amyvel.

– Már tudom. – Aidan kérdő tekintetét látva Emma hozzátette: – Becky elmesélte, hogy egy éven keresztül próbáltad visszahódítani őt. Hogy alkoholista lettél... és elvonóra mentél. De ennek semmi köze hozzánk. Aidan arcán megrándult egy izom. – Igen, de ez csak az egyik fele a történetnek. Emma hátán végigfutott a hideg, és megborzongott. – Ezt hogy érted? – Csak Amy, apu és én tudjuk a teljes igazságot. – A férfi kiitta a maradék sörét, és odaintett az éppen arra járó pincérnőnek. – Akkor meséld el! – Az együtt töltött évek után Amy kétségbeesetten szerette volna, ha összeházasodunk – kezdte Aidan, és szaggatott, mély lélegzetet vett. – Olyan kétségbeesett volt, hogy túl messzire ment, és megpróbált csapdába csalni. A világ hirtelen forogni kezdett Emma körül. – Úgy érted… – Igen, teherbe esett. Emma a szájához kapta a kezét. – Ó, istenem! – Amikor másodszor is összekerültünk, már nem úsztunk versenyszerűen. Egyre gyakrabban emlegette, hogy fölösleges a dupla védekezés. Egy idő után beadtam a derekam. Fogamzásgátlót szedett, és úgy gondoltam, hogy az elég. Nem használtam többé óvszert. Emma kérdőn felvonta a szemöldökét. – Azt mondtad, én voltam az első nő, akivel óvszer nélkül szeretkeztél. Aidan szégyellősen elmosolyodott.

– Nos, bocsáss meg nekem, amiért úgy véltem, totálisan tönkretenné a pillanat varázsát, ha bevallanám, hogy csupán kétszer nem használtam óvszert, és az exbarátnőm azonnal teherbe esett. – Hangosan felnevetett Emma döbbent arckifejezése láttán. – Igen, meglehetősen potens vagyok, igaz? Innen tudtam, megfelelő jelölt vagyok rá, hogy felcsináljalak. – Ez egy undorító kifejezés! – sziszegte Emma. Aidan vonásai ellágyultak. – Ne haragudj. Nem így értettem. – Mindegy, szóval Amy a fogamzásgátló ellenére terhes lett? Keserű mosoly jelent meg Aidan arcán. – Ó, nem! Véletlen terhesség? Azt könnyen megbocsátottam volna. Végül is a dobozon szerepel a kibaszott figyelmeztetés, hogy a gyógyszer csak 98 százalékos védettséget nyújt. – Tépkedni kezdte a sörösüveg címkéjét. – Nem. Egy évvel azután, hogy újra összejöttünk, és én folyamatosan kitértem az elköteleződés elől, ő a tudtom nélkül abbahagyta a gyógyszer szedését. – Ó, Aidan! – mormolta Emma. Nem tudta, mi mást mondhatna. – Vagyis azt akarod ezzel mondani, hogy van valahol egy gyereked? A harag egy csapásra eltűnt Aidan arcáról, és mély szomorúság váltotta fel. – Azt kívánom, bárcsak így lenne. Emma képtelen volt megállni, hogy ne fogja meg Aidan kezét. – Mi történt? – kérdezte. A pincérnő meghozta a férfi sörét, aki egyetlen húzással megitta a felét, mielőtt újra megszólalt.

– Néhány héttel azelőtt, hogy tudomást szereztem volna Amy terhességéről, együtt buliztunk néhány barátunkkal, és rendesen berúgtam. Azon az éjszakán Advilt kerestem a gyógyszeres szekrényben, és közben véletlenül levertem a fogamzásgátló tabletta dobozát. Képzelheted, mennyire meglepődtem, amikor láttam, hogy egy darab sem hiányzik belőle. Amikor kérdőre vontam, bevallotta, hogy abbahagyta a gyógyszer szedését, mert úgy gondolta, hogy egy gyerek megerősítené a kapcsolatunkat. – Aidan megborzongott. – Iszonyatos dühbe gurultam. Összepakoltam a cuccomat, és visszaköltöztem a szüleimhez. Nem voltam hajlandó szóba állni vagy találkozni vele. – Előrehajolt, és a könyökére támaszkodott. – Valahogy úgy, ahogyan te velem. Emma a szemét forgatta. – Fejezd be az átkozott történetedet, Aidan! A férfi megadóan felemelte mindkét kezét. – Rendben. Végül felkeresett az irodában, és megmutatta a terhességi tesztet. – Aidan szomorúan Emmára mosolygott. – Borzalmas volt a tudat, hogy az az Amy, akiről azt hittem, hogy ismerem és szeretem, így elárult engem, csapdába csalt, hogy házasságra kényszerítsen, de az volt a legrosszabb, hogy halálra rémített a gondolat, hogy huszonnégy évesen apa leszek. – Két nagy kortyot ivott a sörből. – Gondolom, sejted, mi következett ezután. Emma gyomra összeszorult. – Folytasd! – parancsolt rá a férfira. Aidan rávicsorgott. – Tényleg azt akarod, hogy hangosan is kimondjam? – Rendben, kimondom én. Amy ezután rajtakapott, miközben egy másik nőt keféltél.

– Igen – nyögte ki Aidan. Emma összehúzta a szemét. – Hűha, úgy látszik, van bennünk valami közös. Talán csináltatnunk kellene egy pólót, ezzel a felirattal: „Aidan Fitzgerald mindkettőnket átbaszott!” – Em, kérlek! – könyörgött a férfi. A lány nagyot fújt. – Rendben. Folytasd! – Amy aznap éjjel kidobott a házból. Másnap reggel visszamentem, és próbáltam dűlőre jutni vele. Mondtam neki, hogy sajnálom, szeretem őt, és annak ellenére, ami történt, mármint hogy csapdába csalt, én pedig valaki mással keféltem, még mindig feleségül akarom venni. Nem érdekelte. Beült az autóba, és elrobogott. Emma homloka összeráncolódott a meglepetéstől, amikor meglátta a könnyeket Aidan szemében. – Nem állt meg a lakópark végénél lévő stoptáblánál, annyira igyekezett minél messzebbre kerülni tőlem. Egy autó rohant belé balról. Hála istennek, megúszta néhány karcolással és horzsolással. – Aidan hangosan kapkodta a levegőt, a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt. – De még aznap elvetélt. Emma önkéntelenül Aidan keze után kapott. A férfi arckifejezésétől, a könnyeitől és a szavaitól majd’ meghasadt a szíve. Végre a helyére került a kirakós minden darabja. – És még ennyi idő után is bűntudatod van a baba miatt, igaz? Aidan bólintott, és letörölte a könnyeit. – Nem akartam őt, aztán…, meg is öltem. – Hirtelen zokogni kezdett. Emma az ajkát harapdálta, és magában viaskodott, hogy felkeljen-e a helyéről, és átüljön-e Aidan mellé. Végül a

józan ész veszített, és azon kapta magát, hogy átöleli Aidant. A régi Aidan, akit ismert, soha nem sírt volna, különösen nem nyilvános helyen. Nyilvánvalóan teljesen megtörték a múlt és a jelen kísértetei. A lány megnyugtatóan simogatni kezdte a férfi hátát. – Nem a te hibád, ami a babával történt, Aidan, legalábbis nem jobban, mint Amyé, aki túl gyorsan vezetett, és átrobogott a stoptáblán. Gyakran történnek balesetek. Aidan felemelte a fejét, és megint letörölte a könnyeit. – Lehet, hogy történnek balesetek, de az emberek soha nem felejtik el... és nem bocsátják meg. Emma nem foglalkozott a kijelentés kettős értelmével. – Biztos vagyok benne, hogy az idő segített elhalványítani Amy rossz érzéseit. Biztos vagyok benne, hogy ő is bűntudatot érzett, amiért megpróbált csapdába csalni téged. Aidan vállat vont. – Remélem. Az mindenesetre biztos, hogy sokat tett azért, hogy elbaszódjak a többi nő számára. – Kék szemében őszinteség csillogott. – Talán én vagyok az, aki képtelen megbocsátani. Ha ő nem lett volna, akkor talán nem szúrom el a dolgokat, főleg veled. – Talán – dünnyögte Emma. Aidan megfogta a lány állát, felemelte, és amikor egymás szemébe néztek, a férfi megcsóválta a fejét. – A megállapodásunk nagyrészt azért született, mert mindenképpen le akartam feküdni veled, és megígértem néhai édesanyámnak, hogy egy nap majd lesznek gyerekeim. De az volt a másik célom vele, hogy jóvátegyem a múltat. Arra gondoltam, hogy ha segítek neked világra hozni egy gyermeket, az talán megszünteti a múlt miatt érzett fájdalmat.

Emma álla leesett a meglepetéstől. Egy darabig csak bámulta a férfit, teljes döbbenettel. Aidan egész idő alatt egy sokkal mélyebb, csodálatosabb vágyat táplált magában, mint hogy egyszerűen spermadonor legyen! – Most gyűlölsz emiatt? Emma vadul megrázta a fejét. – Nem, hogy gondolhatsz ilyet? – Mert csak bámultál, és nem szóltál egy szót sem. Azt hittem, talán úgy érzed, hogy kihasználtalak vagy becsaptalak. – Szó sincs semmi ilyesmiről. Valójában most sokkal többre tartalak amiatt, amit elmondtál. – Tényleg? – Örülök, hogy Noah lehetővé teszi számodra, hogy úgy érezd, jóváteszed azt, amit elkövettél. Soha nem késő helyrehozni valamit, Aidan. Remény csillant a férfi elkínzott tekintetében. – Bármit megtennék, hogy veled is helyrehozzak mindent. Csak kérlek, kérlek, adj még egy esélyt! Emma képtelen volt tovább elviselni a férfi intenzív, kétségbeesett tekintetét. Lenézett az ölébe, és nem kapott levegőt. Az agya zakatolt, a szíve elszorult a túláradó érzelmektől. Valóban akar esélyt adni Aidannek arra, hogy helyrehozzon mindent? Megteheti ezt önmagával? Ha viszont megtagadja tőle, hogyan fogja elviselni, hogy a férfi része legyen Noah életének anélkül, hogy ő érzelmi ronccsá válna? – Em, kérlek! – könyörgött neki Aidan. – Gondolom, megpróbálhatjuk – válaszolta végül a lány. Amikor felnézett, látta, hogy micsoda elszántság csillog a férfi kék szemében. – De semmit sem ígérek!

Aidan elmosolyodott. – Ennyi nekem elég. Bármi elég, amit kész vagy adni nekem. Jenny ismét félbeszakította őket, ezúttal a számlával. – Mért nem kértek desszertet? Emma felnevetett, mert Jenny inkább neki tette fel a kérdést, mint Aidannek. Megpaskolta nagyon is teli pocakját. – Kösz, de én tökéletesen jóllaktam. Aidan benyúlt a zsebébe a tárcájáért. Rá sem nézett a számlára, csak begyömöszölt egy csomó bankjegyet a bőrtokba. Amikor Jenny tiltakozni próbált, hogy az túl sok lesz, megrázta a fejét. – Sokkal többel tartozom neked és apádnak azért, hogy a gondomat viseltétek az elmúlt néhány hétben. – Boldogan tettük. – Jenny lehajolt és megölelte Aidant. – Csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra, és akkor kvittek leszünk, rendben? Aidan bólintott, de közben nem vette le a szemét Emmáról. – Máris úgy érzem, mintha a régi önmagam lennék. Emma felvonta a szemöldökét. – Reménykedjünk, hogy nem tért vissza a régi éned minden egyes alkotóeleme – jegyezte meg, miközben felállt. – A francba, Emma, muszáj mindig belém vágnod azt az átkozott kést? – morogta Aidan, miközben követte. Jenny aggódóan előbb az egyikükre, majd a másikukra nézett, aztán mosolyt erőltetett az arcára. – Nos, remélem, hamarosan újra látlak benneteket, srácok. Emma megnyugtatóan Jennyre mosolygott. – Köszönöm. – Gyorsan megölelte a lányt, aztán elindult kifelé. Aidan utána sietett. Amikor a lány már éppen nyitotta volna az ajtót, eléje lépett, és kitárta előtte.

– Köszönöm – motyogta Emma, és igyekezett tudomást sem venni az apró áramütésről, amelyet érzett, amikor a férfi teste hozzáért. Tartotta Aidantől a távolságot, miközben odamentek a kocsihoz. Egyikük sem törte meg a csendet útközben a bingóterem felé, csak a rádió szólt csöndesen. Szerelmes dalokat játszottak, amitől Emma úgy érezte, mintha dárdákat döfködnének az összetört szívébe. Amikor Aidan leparkolt az autója mellett, Emmának nem volt kedve otthagyni a férfit. Az agya sikongatva azt követelte, hogy emelje a kezét és a lábát, mozduljon meg végre. Amikor azonban a kilincs felé nyúlt, Aidan megragadta a vállát. – Várj! – kiáltotta.

5. fejezet Aidan szíve összeszorult a gondolatra, hogy akár csak egyetlen pillanatra is elveszítse szem elől Emmát. Az elmúlt néhány órában olyan messzire jutottak, hogy attól félt, mindez eloszlik majd, akár egy álom, ha nem maradnak együtt. Kétségbeesetten keresett valami okot, hogy maga mellett tartsa a lányt. Hirtelen eszébe is jutott valami. – Láthatnám Beau-t? Emma lenézett az ölébe. Aidan pontosan tudta, hogy viaskodik magában, engedje-e, hogy ő hazakísérje. – Kérlek! Emma válla kissé megroskadt, de felemelte a fejét és elmosolyodott. – Természetesen. Úgy értem, te is hiányzol neki. Aidan felnevetett. – Kétlem. Téged választott, nem engem, igaz? Hirtelen megrohanták annak az éjszakának a fájdalmas emlékei, amikor Emma rajtakapta Heatherrel. Beau látványa, ahogy Emma után szaladt, az ölébe fúrta az orrát, és vinnyogva könyörgött neki, hogy vigye magával, ugyanolyan fájdalmas volt még ma is, mint aznap éjjel. Megborzongott, de mosolyt kényszerített az arcára. – Biztos vagyok benne, hogy túlságosan lefoglalja az asztallábak rágcsálása és a kanapén való heverészés ahhoz, hogy hiányozzam neki. – Nincs igazad. Végül is két évig te voltál a gazdája.

– Jó, mert ő tényleg hiányzik nekem. – Aidan áthajolt a sebváltó fölött Emmához. – Minden nap minden egyes percében hiányzott. Emma zöld szeme elkerekedett a férfi közelségétől és attól a ténytől, hogy mindketten tudták: Aidan már nem Beau-ról beszél. Elektromosság vibrált körülöttük. – Követhetsz hazáig. – Köszönöm. Aidan megvárta, amíg Emma beült a kocsiba és beindította a motort, csak azután indult el. Útközben idegesen dobolt a kormánykeréken. Bár az út csupán tíz percig tartott, úgy érezte, soha nem érkeznek meg. Remény öntötte el, hogy Emma talán megbocsát neki végre, és visszaengedi őt az életébe. Ahogy felhajtott a házhoz, egy tábla ragadta meg a figyelmét. A sötétben nehéz volt kivenni, de amikor sikerült, elakadó lélegzettel látta, hogy ez egy ingatlanhirdetés. Az Eladó felirat tőrdöfés volt a szívébe. Az eddigi szerelmes érzéseket düh váltotta fel. Csikorogtak a gumik, olyan erővel lépett bele a fékbe. A fülében dübörgött a vére, ahogy kimászott az autóból, és bevágta maga után az ajtót. Mielőtt Emma odaérhetett volna hozzá, már mellette is állt. – ELKÖLTÖZÖL? – rivallt r Aidan. A lány összehúzta magát, és az autóhoz lapult, amikor észrevette, mennyire dühös a férfi. – Igen – suttogta. Aidan elszégyellte magát, hogy a reakciója így megijesztette Emmát.

– Ne haragudj, hogy rád kiabáltam, de hogy hallgathattad ezt el előlem? – Elmondtam volna – szállt vele vitába Emma. – Mikor? Amikor megjött a költöztető? Krisztusom, Emma, egész este együtt voltunk! Feltártam előtted a szívemet és a lelkemet, te pedig egy ilyen apró részletet sem voltál képes elárulni? – Sajnálom. Aidan félt feltenni a következő kérdést, mert a lelke mélyén tudta a választ. – És hová költözöl? – Haza, Ellijay-be. A nagyival és nagyapával fogok lakni egy ideig, amíg sikerül eladni a házat, aztán talán találok magamnak valamit a közelükben. Mindketten öregszenek. A nagypapa múlt héten leesett a létráról, és csípőprotézist kellett beültetni neki. Szükségük van rám, de ami még fontosabb, nekem is rájuk. Aidan megrázta a fejét. – Nem veszed el tőlem a fiamat! Emma zöld szeme dühösen összeszűkült. – Ne merészelj fenyegetni! Nagyon jól tudod, hogy soha nem tartanálak távol Noah-tól. Csak azért, mert nem itt élek, még láthatod őt. – Ellijay másfél órányira van innen! Hogyan láthatnám őt, amikor ilyen messzire él majd tőlem? Talán megszabsz valamiféle láthatási rendet? Kéthetenkénti láthatást engedélyezel, vagy valami hasonló baromságot? Emma megdörzsölte a homlokát. – Nem tudom, mit fogok csinálni. Csak azt tudom, hogy nem maradhatok itt egyedül.

– A francba, Emma, nem hiszem el, hogy ilyen kőszívű vagy! A lány felkapta a fejét, és olyan dühvel bámult rá, hogy Aidan önkéntelenül hátralépett. – Te seggfej! Hogy merészelsz éppen te azzal vádolni engem, hogy kőszívű vagyok! Nem én csaltalak meg, és tettem tönkre mindent kettőnk között! – Nem feküdtem le vele – ellenkezett erőtlenül Aidan. Emma felemelte mindkét kezét. – Teljesen lényegtelen, hogy nem állt fel a farkad, vagy hogy félbeszakítottalak benneteket, Aidan! Hazavittél egy idegen nőt az otthonodba, azzal a feltett szándékkal, hogy megkeféld, és ezzel kivess engem a szívedből és a gondolataidból! Aidan arca dühös grimaszba torzult. – Milliószor és ezerféleképpen mondtam már, hogy sajnálom! – Tudom, hogy sajnálod, és ahogy már az O’Malley’s-ben is mondtam, próbálok majd megbocsátani neked, de ez átkozottul sokáig fog tartani. Szóval ne várd tőlem, hogy máris a karjaidba omlok, mintha mi sem történt volna. Előtted is volt életem, és utánad is lesz! Azzal Emma sarkon fordult, és ott hagyta Aidant. – Em, várj! Amikor a lány nem állt meg, Aidan utána szólt. – Rendben, valami még látványosabb gesztust vársz? Hát tessék! Azzal letérdelt a járdán. Emma megpördült, és elkerekedett a szeme. – Mit csinálsz? Aidan körbenézett.

– Szerinted? Térden állok és könyörgök, hogy bocsáss meg. – Állj fel! – sziszegte Emma, amikor egy kutyát sétáltató pár alaposan megbámulta őket. – Addig nem, amíg meg nem bocsátasz. Emma frusztráltan felmordult. – Megmondtam, hogy időbe telik, úgyhogy hagyd ezt a drámát! Aidan vállat vont. – Rendben, nevezz nyugodtan hisztérikusnak. Nevezz, aminek akarsz! Csak engedd el végre a haragot és a gyűlöletet, hogy már ma éjjel elkezdhess megbocsátani nekem. – Szélesre tárta a karját. – Mondtam már virágokkal, SMS-ekben, üzenetekben, még azzal a nyálas verseskötettel is. De most a szemedbe is mondom, ha ez az egyetlen esélyem. Ám ebben a pillanatban Aidan hirtelen egyáltalán nem volt biztos magában. Mély, szaggatott lélegzetet vett. – Sajnálom, Emma. Sajnálom, hogy összetörtem a szívedet. Sajnálom, hogy egy igazi fasz voltam, és féltem az irántad való érzéseimtől. De leginkább azt sajnálom, hogy elszúrtam a tökéletes életünket azzal, hogy ellöktelek magamtól és megcsaltalak. Emma arcát forróság öntötte el, amikor a kutyás nő levegő után kapkodott. Aidan az asszonyhoz fordult. – Igen, így van. Én is a számtalan seggfej egyike vagyok, akik összetörik a nők szívét. Képtelen voltam bevallani Emmának, hogy szeretem, és majdnem megkeféltem egy másik nőt, mert próbáltam őt eltaszítani magamtól. – Tiszta erőből a mellére vágott. – De tiszta szívemből és nagyon-nagyon sajnálom!

– Jesszus, haver, te minden büszkeségedet elveszítetted? – kérdezte a kutyás férfi, mire a nő belebokszolt a karjába. Aidan kuncogni kezdett. – Igen. Mert kész vagyok bármire, hogy visszahódítsam őt – bökött Emmára, és rámosolygott. Amikor Emma elszánt arccal elindult feléje, Aidanben feléledt a remény. Ám hamar el is párolgott, amikor a lány belemarkolt a hajába, és hátrarántotta a fejét. – Tűnj el a járdámról ebben a másodpercben, vagy kihívom a zsarukat! – Őrült módjára rángatta Aidan fejét. – El sem hiszem, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztál a szomszédjaim előtt! – Azt hittem, olyan férfit akarsz, aki kimondja, amit érez! Emma a szemét forgatta, és dühösen körbemutatott. – De nem erre gondoltam! – Rendben. – Aidan felállt. Közelebb hajolt Emmához, és felvonta a szemöldökét. – De valld be őszintén, egy kicsit sem nyűgözött le? Emma szája széle felkunkorodott, és Aidan tudta, hogy a lány próbálja elfojtani a mosolyát. – Talán egy kicsit. – Á, tudtam! – Gyerünk! Menjünk be, mielőtt még nagyobb dilibogyót csinálsz magadból. Aidan felnevetett. – Minek neveztél? – Casey kifejezése. – Hm, hadd találgassak! Casey kifejezése rám? Emma bólintott, miközben kinyitotta a bejárati ajtót. – Igen, csak néhány durva jelzővel kiegészítve.

– Sejtettem. – Foglalj helyet! Megyek, kieresztem Beau-t a pincéből. Aidan leült a kanapéra, és azonnal megrohanták az emlékek. Pontosan ezen a helyen szeretkezett Emmával, mielőtt először találkozott a nagyszüleivel. Sokkal előbb meghallotta Beau-t mielőtt meglátta volna a kutyát kirohanni a sarok mögül. – Hé, nagyfiú! – kiáltotta, és felkelt a kanapéról. Mihelyt meglátta Aidant, Beau teljesen megkergült. Az egész teste tekergett, úgy csóválta a farkát, miközben vinnyogott és nyüszített. Ráugrott Aidanre, és ledöntötte a kanapéra. Aztán nyalogatni kezdte az arcát, a kezét, minden egyes porcikáját, amelyet csak elért a nyelvével. Emma nevetve figyelte őket. – Látod, mondtam, hogy hiányzol neki. Beau néhányat vakkantott, mintha csak igazat adna Emmának, aztán újra boldogan nyalogatni kezdte Aidan arcát. – Oké, nagyfiú, te is hiányoztál nekem. – Aidan megsimogatta Beau hátát, és megpaskolta a fejét. – Ülj le Beau, legyél jó fiú! – parancsolt Emma a kutyára. Aidan legnagyobb meglepetésére Beau engedelmesen lecsúszott a padlóra, és moccanatlanul ült, hogy Aidan simogathassa. – A francba, el sem hiszem, hogy sikerült engedelmességre nevelned. – Eltartott egy ideig. – Vigyáztál a mamira, amíg távol voltam? – kérdezte Aidan Beau fülét vakargatva. Emma felszisszent, mire Aidan felnézett rá, és kacsintott.

– Nagyszerű társaság. Különösen éjszakánként – vallotta be Emma csöndesen. – El tudom képzelni. Az éjszakák pokoliak voltak egyedül. Emma már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán hirtelen Beau felé fordult, és fenyegetően megrázta felé az ujját. – Fejezd be a nyalakodást, vagy szégyenszemre felteszem rád a tölcsért. Aidan felnevetett, és megpaskolta Beau hátát. – Ne légy már ilyen komoly, Em. Ő csak egy kutya. Hadd nyalogassa magát, ha ahhoz van kedve. Emma megrázta a fejét. – Ha tovább nyalogatja magát, akkor elfertőződhetnek a varratok. – Varratok? – kérdezett vissza Aidan ostobán. – Mi történt vele? Amikor Emma nem válaszolt, Aidan felnézett, és látta, hogy a lány elpirul és lehajtja a fejét. Ó, ne! Ezt nem tehette! Soha nem tenne ilyesmit! A nyakörvénél fogva lassan megfordította Beau-t. Elveszített férfiassága láttán felszisszent. – Ivartalaníttattad? Emma az alsó ajkát harapdálta. – Az állatorvos javasolta. Azt mondta, ettől nyugodtabb lesz, és könnyebben alkalmazkodik majd az új helyzethez, ha Noah megszületik. Aidan feltápászkodott a földről. – Jézusom, Em, először engem akartál kiherélni, most meg a kutyámmal csináltad meg ugyanezt! – Soha nem akartalak… kiherélni – méltatlankodott a lány. – Szimbolikusan meg is tetted.

Emma a szemét forgatta. – De nézd meg, mennyivel nyugodtabb máris! Aidan lenézett a kutyára. Bármennyire utálta is elismerni, Beau valóban sokkal nyugodtabb volt. – Ja, persze, de előbb talán meg kellett volna beszélned velem. Ő az én kutyám! Emma arca megrándult, mintha fájdalmai lennének. Lassan a fotelhoz sétált, és óvatosan elhelyezkedett benne. – Hé, várj egy percet! Ne sétálj csak úgy el! Még nem fejeztük be... Em? – Amikor a lány nem válaszolt, Aidan odalépett hozzá, és leguggolt előtte. A szíve megállt egy pillanatra, aztán hevesen verni kezdett, amikor meglátta Emma fájdalomtól eltorzult arcát. – Em, mi a baj? – Én... görcsölök. – A lány lehunyta a szemét, a melle hevesen hullámzott, ahogy levegő után kapkodott. – Nagyon fáj. Rettegés kúszott Aidan szívébe. – Gyere! Beviszlek a kórházba. Mielőtt Emma ellenkezhetett volna, megfogta a kezét, és felsegítette a fotelból. A lány nyöszörgött és a hasához kapott. – Kiviszlek a kocsihoz, ha kell. – Nem, a saját lábamon is sikerül – válaszolta Emma. Aidan átkarolta a derekát, hogy egyenesen tartsa. – Maradj, Beau! – szólt vissza a válla fölött. A kutya vinnyogott, de vonakodva leült az előszobában. Emma megtorpant, mielőtt kiléptek volna az ajtón. – A táskám! – Hozom.

Aidan sarkon fordult, és visszament, hogy felkapja a lány retiküljét a földről. Aztán visszalépett Emmához, kisegítette az ajtón, letámogatta a lépcsőn. – A tiéddel akarsz menni? Az közelebb van. Arrébb tudok állni az enyémmel. Emma megrázta a fejét. – Nem, a tiéd jó lesz. – Mennyire fáj? – Eléggé – lihegte a lány. – Vérzel? Gondolod, hogy elment a magzatvíz? – Nem, csak összehúzódások. A remény szikrája ébredt Aidanben. – Minden rendben lesz, Emma. Bemegyünk a kórházba, és bármi is a baj, majd rendbe hozzák. Összetört a szíve, amikor a lány könnyes szemmel nézett fel rá. – Remélem, hogy így lesz. – Én tudom. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és segített Emmának beülni. Mihelyt becsukta a lány mögött az ajtón, átszaladt a másik oldalra. Bemászott a kocsiba, és beindította a motort. Kihajtott az útra, aztán Emmára pillantott. Csukva volt a szeme, összeráncolta a homlokát és beharapta az alsó ajkát. Aidan elvette az egyik kezét a kormányról, és megfogta Emma kezét. A lány szemhéja felpattant, és rábámult. – Itt vagyok, Emma. – Köszönöm... örülök neki. – A lány erősen megszorította Aidan kezét. El sem engedte, miközben a másik kezével előkotorta a mobilját a táskájából. Odaadta Aidannek. – Hívd fel Casey-t! – mormogta.

Aidan egy kézzel kormányzott, miközben a másikkal végigpörgette Emma listáját. Felkészült a dühkitörésre, mihelyt megnyomta a hívás gombot. Casey a harmadik csöngetésre felvette a telefont. – Hé, dögös anyuci, ne haragudj, hogy még nem tudtalak visszahívni – szólt bele köszönés helyett. – Khm... Aidan vagyok. Hosszú szünet következett. – Mi az ördögöt csinálsz Em telefonjával? Ne mondd, hogy valami igazán nagy őrültséget csináltál, csak hogy visszaszerezd őt! Mert ha igen, akkor gondoskodom róla, hogy nagyon- nagyon hosszú időre börtönbe kerülj, ahol egy hatalmas darab, szőrös pasas ribanca leszel! – visította Casey olyan hangosan, hogy Emma is hallotta. – Figyelj rám, Casey! Nem raboltam el Emmát. A Wellstar sürgősségi osztálya felé tartunk. Casey levegő után kapkodott. – Ó, istenem, mi a baj? Aidan Emmára pillantott, aki ismét lehunyta a szemét és összeszorította a fogát fájdalmában. – Összehúzódásai vannak. – De ugye nem vérzik? – Nem, csak összehúzódások. Aidan hallotta, hogy valaki, valószínűleg Nate mond valamit a háttérben. – Úgy tűnik, jó jel, hogy nem vérzik. Nate úgy véli, hogy csak Braxton-Hicks összehúzódások, de ott leszünk, amilyen hamar csak tudunk. – Oké. Szólnál Connornak is?

Emma szeme kinyílt, és döbbenten Aidanre szegeződött. Valószínűleg elcsodálkozott, hogy nem kellett mindent a férfi szájába rágnia, hanem magától is kitalálta, hogy ő mit szeretne. – Hát persze. – Viszlát! Casey köszönés után letette, így Aidan bontotta a vonalat. – Van még valaki, akit szeretnéd, hogy felhívjak? Virginia? Emma megrázta a fejét. – Nem akarom felizgatni a nagyit, ha tényleg csak BraxtonHicks összehúzódások. – Oké, ha tényleg ezt akarod... Feszült csendben tették meg az út hátralévő részét. Miután Aidan csikorgó kerekekkel lefékezett a kórház parkolójában, odakanyarodott a sürgősségi bejárata elé, és leállította a motort. Kiszállt, és éppen csak elindult az utas oldal felé, amikor odarohant hozzá egy biztonsági őr. – Itt nem parkolhat, uram. – Nézze, a... – Aidan elharapta a mondat végét, mert nem tudta, minek nevezze Emmát. Egyértelműen nem volt a felesége, és a kapcsolatuk státusza alapján a barátnőjének sem minősült. – Neki – mondta végül, megnyomva a szót – idő előtti összehúzódásai vannak, ezért be fogom vinni oda. Ha nem tetszik, vitesse el a kibaszott autómat! A biztonsági őr megadóan feltartotta a kezét. – Elnézést, uram. De mihelyt bejelentkeztek, kérem, jöjjön vissza, és álljon el innen az autóval. Egy ilyen szép Mercedest csúnyán összekaristolnának szállítás közben. Aidan frusztráltan felnyögött, miközben Emma felé nyújtotta a karját.

– Rendben. De addig nem jövök vissza, amíg nem tudom biztosan, hogy ő és a gyerek is rendben van! A szabad kezével előkotort egy százast a tárcájából. – Vigyázzon rá, rendben? Az őr alaposan körülnézett, mielőtt kikapta a kezéből a pénzt. – Igen, uram. Aidan visszafordult Emmához, és kisegítette az autóból. A lány arca fájdalmas grimaszba torzult, ahogy talpra állt. – Támaszkodj rám! – ajánlotta fel neki Aidan, amikor a lány óvatosan elindult az aszfalton. Aidan átkarolta a derekát, úgy vezette át az önműködő ajtón, be a sürgősségi ügyeletre. Emma szorosan markolta a kezét, és az arckifejezéséből tisztán látszott, hogy erősödött a fájdalom. – Csak még egy kicsit tarts ki, Em! – biztatta Aidan. A pult előtt leültette a lányt. Amikor senki nem jelent meg azonnal, hogy segítsen, ököllel rávágott az asztalra. – Elnézést, de lehet, hogy a hölgynél megindult a szülés! A recepciós odabiccentett egy nővérnek. – Mindjárt hátravisszük. – Köszönöm – felelte Aidan. Egy nővér lépett ki az ajtón, kerekes széket tolva. Aidan talpra segítette Emmát, aztán beültette a székbe. Amikor indult volna ő is hátra, velük, a recepciós utána kiabált. – Addig nem mehet hátra, amíg nem adja meg a hölgy összes egészségügyi adatát. – Már regisztráltam a nőgyógyászaton keresztül – motyogta Emma, a fájdalomtól összeszorított fogakkal. – Akkor addig kell maradnia, amíg egyeztetjük a biztosítási adatokat.

Aidan tehetetlenül Emmára nézett, aki odaadta neki a retiküljét. – A tárcámban vannak a kártyák. A férfi nagyon sietett a papírmunkával. A legtöbb rubrikát üresen hagyta, és nagyon remélte, hogy a kórházban megvannak Emma szükséges adatai, mert ő bizony nem tudta őket. Tisztában volt vele, mennyire ironikus, hogy Emma a gyermekét hordja a szíve alatt, és neki fogalma sem volt arról, esett-e át jelentős műtéten vagy fertőző gyermekbetegségeken. Már éppen megnyomta volna az ajtó nyitógombját, amikor valaki megköszörülte a torkát mögötte. A biztonsági őr volt az. – Bassza meg! – kiáltott fel Aidan. A váróteremben ülők közül sokan döbbenten felkapták a fejüket a hangra. Előhalászta a zsebéből a kulcsokat, kiviharzott a biztonsági őr mellett a kocsijához. Csikorgó kerekekkel lőtt ki, aztán betolatott egy üres parkolóhelyre. Amikor visszaért, megnyomta a Kizárólag a személyzet számára feliratú ajtó nyitógombját. Kétségbeesetten körülnézett a szobaajtókkal teli folyosón. Fura déjà vu érzés öntötte el, és már éppen lestoppolt volna egy nővért, amikor hirtelen megjelent előtte dr. Nadeen, aggodalomtól feszült arccal. – Az ötös szobában van – közölte azonnal. Bár utálta, hogy ezt kell mondania, Aidan kinyögte: – Köszönöm. Kivágta az ajtót, és egy összehúzott függönyt látott. Magzati szívhangok visszhangoztak a falakról. – Em? – Itt vagyok.

Odaszaladt, elrántotta a függönyt. Megtorpant, amikor meglátta Emmát a kengyelbe akasztott lábbal, egy orvossal a lábai között. – Aidan – szólt rá Emma sürgetően, és intett, hogy lépjen közelebb. A hangjából áradó feszültség mozgásra bírta a férfit. Megkerülte az orvost, és Emma mellé lépett. Megfogta és megszorította a lány kezét. – Sajnálom. Ki kellett töltenem azt a rengeteg papírt, aztán elállni az autóval. – Minden rendben. Aidan megrázta a fejét. – Nem, nincs rendben. Nem lett volna szabad egyedül maradnod. Szükséged volt rám. – Lenézett Emmára. – Veled kellett volna lennem. – Most már itt vagy. Csak ez számít. Aidan képtelen volt megállni, lehajolt és megpuszilta Emma homlokát. El kellett ismernie, hogy a kórházban megtettek minden tőlük telhetőt. Alig húsz perce érkeztek, és Emma már kórházi hálóingben volt, és egy orvos vizsgálta. Aidan nem tudta elhessegetni a gondolatot, hogy ennek az oka talán nem csupán a lány állapota lehetett, hanem esetleg dr. Nadeen is besegített, hogy gyorsabban menjenek a dolgok. Az orvos, a fehér köpenyen olvasható kék betűs felirat szerint „Dr. Pendleton”, felállt a székről. – Most már leszállhat – mondta Emmának, aki leemelte a lábát a kengyelből, miközben dr. Pendleton visszahajtotta eléje az asztalt. Bedobta a használt gumikesztyűt a szemetesbe, aztán feléjük fordult.

– Bár koraszülési tüneteket mutatott, nem kezdett el tágulni, és a nyákdugó is érintetlen. Aidan és Emma értetlen arckifejezése láttán az orvos magyarázni kezdett. – Ezek jó jelek. Szólok egy nővérnek, hogy adjon be magának Terbutaline-t, amitől abbamaradnak az összehúzódások. Később majd visszajövök, és ultrahanggal megnézzük, hogy van a baba. A szívverése alapján egy kicsit izgatottnak tűnik, de ez lehet a méhfal összehúzódásaitól is. – Az ajtó felé fordult, de Emmához beszélt. – Mivel az állapota stabil, majd kicsit később visszajövök, hogy magára nézzek. Aidan úgy érezte, összecsuklik a térde, ezért lerogyott az ágy mellett álló székre. Megkönnyebbülés árasztotta el. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy Noah jól van, ahogy Emma is. – Köszönöm, istenem – mormogta Emma. Felfordulás zaja hangzott fel az ajtó előtt. – Mi a... – kezdte Aidan, ám ebben a pillanatban Casey és Connor berontott az ajtón.

6. fejezet – Em! – kiáltott fel Casey, és odaszaladt az ágyhoz. Átkarolta

és magához szorította Emmát. – Mi az ítélet? – Egyelőre minden rendben, és Noah is jól van. Némi koraszülési tünetek, de le tudják állítani. Casey és Connor hangosan kifújta a levegőt. – Hála istennek – mondta Connor. Egy nővér szakította félbe őket, aki bejött, hogy beadja a Terbutaline injekciót. Alaposan végigmérte a szobában lévőket, aztán helytelenítően megcsóválta a fejét. – Nem szabadna ennyi látogatót fogadnia. Pihenésre és nyugalomra van szüksége. – Kérem, ne zavarja ki őket! Megnyugtatnak – tiltakozott Emma. A nővér kétkedően cicegett, de beinjekciózta a gyógyszert Emma infúziós palackjába. – Dr. Pendleton nem fog örülni neki, hogy itt vannak, és zavarják magát. Hamarosan visszajön, hogy elvégezze az ultrahangos vizsgálatot. – Akkor majd kint várunk – ígérte Casey diplomatikusan. – Igen, nem szeretnénk, ha Emma bajba kerülne – kontrázott Connor. Amikor Aidan meg sem mozdult, Casey jelentőségteljesen ránézett. – Én Emmával és a fiammal maradok – közölte a férfi tömören.

– Ahogy akarod – csattant fel Casey, aztán elindult az ajtó felé. Connorral már éppen kiléptek volna, amikor megérkezett dr. Pendleton. Casey és Connor a falhoz lapult. Az orvos nem köszöntötte őket, és mintha észre sem vette volna, milyen sokan vannak a szobában, elkezdte a vizsgálatot. Emma megnyugodott, amikor meglátta Noah alakját a képernyőn. Hála istennek, a magzat szívverése már nem volt olyan szapora. – Úgy tűnik, egy ideig még odabent szeretne maradni – jegyezte meg dr. Pendleton, mielőtt kikapcsolta a gépet, és felállt. – Bár a jelek szerint minden rendben van, ragaszkodom hozzá, hogy szigorúan ágyban maradjon legalább a következő egy-két hétben. Feküdhet vagy ülhet, de a lába csak akkor érintheti a padlót, ha a mosdóba megy. Azt javaslom, zuhanyozáshoz is használjon széket. Világos? Emma levegő után kapkodott. – De a munka... Dr. Pendleton felemelte az ujját, hogy elhallgattassa. – Ms. Harrison, tudom, hogy mivel pillanatnyilag megoldottuk a problémát, úgy tűnik, minden rendben van, de a terhesség jövőbeni stabilitása attól függ, mennyire vigyáz magára a következő tíz napban. – Értem – mormolta Emma. Próbálta elnyomni a kezdődő pánikot, amely belemart a gyomrába. – Ami a munkáját illeti, elintézem a szükséges papírmunkát, hogy szabadságot kapjon. Jelenleg az a legfontosabb, hogy pihenjen és ne nyugtalankodjon. Nem szeretnénk koraszülést. – Mennyi ideig kell a kórházban maradnom? – kérdezte Emma reszkető hangon. – Éjszakára szeretném benn tartani, aztán hazamehet. Utánanézek, fel tudják-e már vinni az osztályra.

Miután dr. Pendleton távozott, Emma szabadjára engedte az érzelmeit. Minden erejével igyekezett, hogy ne boruljon ki, amiért Noah élete még mindig veszélyben van. De iszonyúan nehéz volt, és végül nem tudta elfojtani a sírást. Fojtott zokogásban tört ki, mire Casey és Aidan is odaszaladt hozzá, hogy megvigasztalja. Casey-nek valahogy sikerült könyökkel eltaszítania Aidant az útból, és megakadályozni, hogy a férfi Emmához férkőzhessen. Frusztrált morgás tört fel a férfi torkából, de Casey rá sem hederített. Megfogta Emma kezét, erősen megszorította, és biztatóan a barátnőjére mosolygott. – Ne sírj, Emma! Minden rendben lesz. Sok nőnek van szüksége egy ideig ágynyugalomra, és a terhességük további része teljesen problémamentes. – Remélem, hogy így lesz – nyögte ki Emma zokogva. – Én meg tudom. Reggel az lesz az első dolgom, hogy elviszlek a nagymamádhoz, aki majd segít neked túljutni ezen az egészen. Emma megrázta a fejét; könnyek patakzottak végig az arcán. – Nem mehetek a nagyiékhoz. A nagypapát egy hete műtötték a csípőjével, és a nagyinak már az ő ápolása is túl sok. Nem tehetem ki még nagyobb stressznek az ő korában. Aidan megköszörülte a torkát, megkerülte Casey-t, hogy Emma lássa őt. – Hazajössz velem. Majd én gondodat viselem. Casey felszisszent. Elrántotta a kezét Emmától, és keményen megbökte a mutatóujjával Aidan mellkasát. – Csak a holttestemen keresztül! Aidan felvonta a szemöldökét. – Tessék?

Casey orrcimpája kitágult. – Neked teljesen elment a kibaszott maradék eszed is! Még hogy te viseled gondját? Hiszen miattad került ilyen állapotba! Aidan arcizma megrándult. – Apu rosszulléte miatt Emmának sok stresszben volt része ma, és az elmúlt hetekben is nyugtalankodott. – Ne próbáld másra kenni! – Nézd, tudom, hogy elszúrtam! S bár megtennék mindent, hogy visszacsináljam, ez lehetetlen. De helyre tudom hozni a dolgokat, és az egyik módja annak, hogy bebizonyítsam Emmának, mennyire törődöm vele, az, hogy gondoskodom róla, amikor leginkább szüksége van rám. Emma levegő után kapkodott Aidan szavai hallatán. Biztos volt benne, hogy a számtalan monitor, amelyet rákapcsoltak, mindjárt kiakad, olyan hevesen kezdett el verni a szíve. Teljesen megdöbbent, hogy Aidan egyáltalán felajánlotta, gondoskodik róla, arról már nem is beszélve, hogy ezt komolyan is gondolta. Bár Emma mélységesen meghatódott, el sem tudta képzelni, hogy rojtosra cincálódott idegei hogyan viselnék a férfi közelségét. Végül megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy... – kezdte. Acélos elszántság csillogott Aidan kék szemében. – Ez nem vitatéma. Casey felhorkant. – Ó, a pokolba, dehogynem, ezt bizony meg kell beszélnünk. Ha bárki gondját viseli Emmának, az én leszek, te hülye seggfej! Aidan arcát harag árnyékolta be, és Emma komolyan megijedt, hogy a férfi elveszíti a türelmét. Aidan összeszorította az állkapcsát, és Casey-hez hajolt.

– Úgy tűnik, elfelejted, hogy az én gyermekemmel várandós. A kicsi az én felelősségem is. Átkozottul biztos lehetsz benne, hogy a világon semmi sem számít nekem többet, mint a fiam. Casey állta a tekintetét. – Nagy kár, hogy nem gondoltál Noah-ra, amikor megkefélted azt a ribancot. Aidan felmordult, mire Connor gyorsan kettőjük közé lépett. – Oké, elég volt! – Megcsóválta a fejét. – A francba, Em egyikőtöknek sem a tulajdona! Abbahagynátok egy percre, és elgondolkodnátok, hogy mennyire felzaklatjátok? Aidan és Casey egyszerre fordult Connortól Emma felé. A figyelmüktől a lány egész arca és nyaka lángba borult. Aidan vonásai ellágyultak. – Sajnálom, Em. Nem akartalak felizgatni. Én csak szeretném... – Beletúrt a hajába. – Én csak szeretném, ha engednéd, hogy gondoskodjam rólad és Noah-ról. A szavaiból áradó őszinteségtől ismét megremegett Emma szíve, és gyűlölte magát emiatt. Az ajkába harapott, aztán megkérdezte: – És mi lesz a munkáddal? Nem tudsz annyit utazni, amennyit szoktál, ha közben rólam kell gondoskodnod. – Majd szabadságot veszek ki, ahogy te is. Emma nagy szemeket meresztett. – Megtennéd? – Természetesen. Szükséged van rám – vágta rá Aidan, és közelebb lépett az ágyhoz. – De hogyan engedhetnék ezt meg a te pozíciódban? Úgy értem, nem vagyunk házasok. Aidan vállat vont.

– Ha nem engednek el szabadságra, akkor felmondok. Te és Noah fontosabbak vagytok számomra, mint egy állás. Casey nagyot fújtatva összefonta a karját a mellén. – És mi lesz, ha hirtelen feléled a libidód egy miniszoknya láttán? Akkor megint cserbenhagyod őt? – Case – esedezett Emma és Aidan egyszerre. – Nem hiszem el, hogy komolyan fontolgatod, hogy belemenj ebbe – makacskodott Casey. – Összetörte a szívedet, Em! – kiáltott fel, és feldúltan széttárta a karját. Emma felsóhajtott. – Igen, pontosan tudom, mit tett. De pillanatnyilag nem látok más lehetőséget, mint hogy elfogadjam a javaslatát. – Aidan felé fordult. – A házam a költözés miatt kész káosz. Nálad kell maradnom. A férfi ragyogó mosolyától tovább olvadt a szívében a jég. – Természetesen nálam leszünk. Átengedem neked a hálószobámat, mert az a földszinten van, és közel van hozzá a fürdőszoba. – Köszönöm. Szükségem van néhány holmira. Casey, el tudnál szaladni Aidannel, hogy segíts összecsomagolni mindent, ami kell? Casey úgy meredt rá, mintha Emma arra kérte volna, hogy segítsen a Sátánnak leigázni a világot. – Képtelen vagyok egy helyiségben maradni vele, nemhogy segíteni neki, amikor összefogdossa a holmidat! Emma a szemét forgatta. – Rendben, viselkedj csak éretlen seggfejként. Biztos vagyok benne, hogy Connor boldogan megteszi helyetted.

– Hát persze, Emmie Lou – felelte Connor, majd közelebb lépett, és hátba vágta Aidant. A férfi grimaszából nyilvánvaló volt, hogy Connor erősebbet ütött, mint kellett volna. – Hálás vagyok érte, Connor – mondta Emma, majd jelentőségteljesen Aidanre nézett. – Csak a legszükségesebbeket pakoljátok össze. Nem maradok sokáig. Aidan szája önelégült vigyorra húzódott. – Majd meglátjuk. – Lehetetlen alak vagy – motyogta Emma. – Oké, akkor ideje belevágni, hogy minden készen álljon, mire reggel kiengednek – jegyezte meg Connor. Aidan bólintott. – Jól hangzik. Casey hosszan, mélyen sóhajtott. – Rendben. Veletek megyek. – Tényleg? – kérdezte Connor és Aidan egyszerre. – Igen – csattant fel Casey, mire Connor megadóan feltartotta a kezét. – Lássátok be, mivel én vagyok hármunk közül az egyetlen nő, aki tudja, mit akar Emma, szükségetek lesz rám. Connor felhorkant. Ja persze, persze, én ismerem őt a leghosszabb ideje, és... – Van vaginád? – kérdezett vissza Casey incselkedő vigyorral. – Ó, bassza meg! Emma felnevetett. – Befejeznétek, srácok, hogy indulhassatok végre? – Máris parancsolgatsz – vigyorodott el Connor, és oldalba bökte Aidant. – Szórakoztató két heted lesz, rabszolgafiú. Aidan kuncogni kezdett.

– Nem bánom. Emma kihasználhat és ugráltathat, amennyit csak akar. Amíg boldog és egészséges, megteszek bármit. Connor egy pillanatig csak bámult Aidanre, aztán megcsóválta a fejét. – Csúnyán megfertőzött a szerelemvírus, haver. Nagyonnagyon csúnyán. – Visszafordult Emmához, és rákacsintott. – Holnap találkozunk, Emmie Lou. – Lehajolt, megölelte és megpuszilta Emmát. Mielőtt elhúzódott tőle, a fülébe suttogott. – Dolgozd meg keményen, Em, de adj neki esélyt! – Megpróbálom. Connor átadta a helyét Casey- nek, aki szintén melegen megölelte Emmát. – Miután végeztem, visszajövök, és veled maradok éjszakára – mondta. Emma megrázta a fejét. – Ne, ne, megleszek. Egyetlen éjszakáról van szó. Nem mintha nem töltöttem volna pár éjszakát kórházban, csak általában nem én feküdtem az ágyban. – Biztos vagy benne? Nate éjszakás ma, úgyhogy nekem nem lenne gond. – Biztos vagyok benne. Visszajöhetsz reggel, vagy találkozunk a háznál. Casey egész teste megfeszült Aidan otthonának említésére. – Majd meglátjuk. – Megfordult, meglendítette hatalmas retiküljét, és egyenesen Aidan ágyékába vágta. A férfi felnyögött, kétrét görnyedt, és hangosan lihegett. Amikor kicsit jobban lett, felkapta a fejét. Kék szeme összeszűkült a haragtól. Casey édesen rámosolygott. – Ó, bocsánat! Az én hibám volt. Aidan morgott valamit a bajusza alatt, de nem támadt Casey-re.

– Gyertek! – szólalt meg Connor, és megragadta Aidan karját. Miután a két férfi kilépett az ajtón, Emma a barátnője után szólt. – Case? A lány visszapillantott a válla fölött. – Igen? Emma halványan rámosolygott. – Viselkedj vele rendesen, oké? Casey dühösen felhorkant. – Hogy kérheted ezt tőlem? Tudod, hogy érzek ez iránt a... seggfej iránt! – Tudom, de több van a mögött, ami történt, mint amennyit tudsz. Hagyd békén egy kicsit! Casey megpördült és széttárta a karját. – A francba, Em, miért kell ilyen kedvesnek és megbocsátónak lenned? – Nem azt mondtam, hogy megbocsátottam neki. Csak egy kicsit jobban megértem. – Casey kétkedő tekintete láttán hozzátette: – Bízz bennem! – Rendben, civilizált leszek, de képtelen vagyok kedvesen viselkedni vele. – A civilizált azt jelenti, hogy nem fogod újra tökön vágni? Casey huncut vigyorral válaszolt. – Azt jelenti, hogy megpróbálok uralkodni magamon. – Erősen próbáld, rendben? Casey bólintott. – Köszönöm – sóhajtotta Emma. Casey csókot dobott neki, majd távozott. Emma visszahanyatlott a párnára, és nagyot fújtatott. A keze a hasára tévedt, a szeme pedig a plafon csempeborítására meredt.

– Kérlek, istenem, kérlek, vigyázz Noah-ra, ne engedd, hogy bármi történjék vele! Semmi más nem számít, csak hogy egészségesen és a megfelelő időben hozzam világra. Lehunyta a szemét, mire Aidan arca jelent meg előtte, amitől felpattant a szemhéja. – És ha valóban Aidan számomra az igazi, lágyítsd meg a szívemet iránta… vagy adj egy jelet, hogy tovább kell lépnem. Az imádságot egy nővér és egy műtőssegéd érkezése szakította félbe. – Ideje, hogy felvigyük az emeletre. A műtőssegéd közelebb gurította a kerekes széket, Emma pedig kiült az ágy szélére. Utána helyet foglalt a székben, és megigazította a kórházi hálóinget a combján. Lifttel felmentek a második emeletre. Emma azon tűnődött, vajon Patrick melyik emeleten volt. Megnézte, hányas számú szobába viszik, hogy megírhassa SMS-ben Casey-nek... és Aidannek. Egy kedves arcú, középkorú nővér lépett be a szobába, éppen amikor ő elhelyezkedett volna az ágyon. – Connie vagyok, üdvözlöm. Szóljon, ha szüksége van valamire! Emma rámosolygott. – Köszönöm. Nagyon hálás vagyok. Miután Connie és a műtőssegéd távozott, Emma bekapcsolta a tévét, hogy lefoglalja a gondolatait. Éppen a Szeretem Lucyt egyik részét nézte, amikor valaki finoman kopogott az ajtón. – Igen? – szólt ki Emma. Azon tűnődött, vajon ki lehet az. Kinyílt az ajtó, és Pesh dugta be a fejét. – Helló!

Emma magában felnyögött. Az orvos volt az utolsó, akit várt. Gyorsan felült, megigazította a haját, és nagyon remélte, hogy a sírás miatt nem néz ki úgy, mint egy mosómedve. – H-helló! Az orvos játékosan megfenyegette az ujjával, és fejcsóválva belépett a szobába. – Nem hagyhatta, hogy Mr. Fitzgerald felülmúlja, mi? Emma felnevetett. – Dehogy, szó sincs róla. Pesh az ágy melletti székre mutatott. – Megengedi? – Persze. Az orvos derűs arca hirtelen elkomolyodott. – El sem tudja képzelni, mennyire megrémültem, amikor megláttam a nevét a számítógép monitorján. – Megcsóválta a fejét. – Tehát igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy jobban kellene vigyáznia magára? – Sajnos igen. És ez nem csupán a mai napra igaz. – Emma lepillantott az egyszerű kórházi takaróra. – Azt hiszem, az elmúlt három hét megtette a hatását. – Van ennek valami köze a Mr. Fitzgerald fiával való kapcsolatához? Emma felkapta a fejét. – V-várjon, honnan tudja… Pesh megértően rámosolygott. – Ez hosszú történet. – Az enyém is az – válaszolta Emma, és szomorúan felnevetett. A levegő megtelt feszültséggel, ezért kétségbeesetten próbált témát váltani. – Azt hittem, már végzett, és hazament. Amikor behoztak, azt reméltem, hogy

maga lesz az orvosom. Dr. Pendleton nem igazán figyelmes a betegekkel. – Bocsánatot kérek a nevében. – Nem a maga hibája, hogy ő olyan barátságtalan. – Nem, de az igen, hogy el kellett őt viselnie. – Hogy érti ezt? Szégyenlős mosoly jelent meg a férfi szája szögletében. – Nekem kellett volna megvizsgálnom, de megkértem őt, hogy vegye át magát. Emma levegő után kapkodott. – De miért? Pesh lehajtotta a fejét, úgy válaszolt. – Mert tudtam, hogy szeretnék magával magánemberként találkozni a jövőben, és mindkettőnk számára túlságosan kényelmetlen lett volna, ha kénytelen vagyok... – Mély lélegzetet vett és elpirult. – Nos, ha fizikai vizsgálatot kellett volna végeznem magán. Emmának eszébe jutott, milyen alaposan megvizsgálta dr. Pendleton, és azonnal megértette, mire akar kilyukadni Pesh. – Ó... – mormolta elgondolkodva. A férfi előrehajolt a széken, sötét szeme esdeklően csillogott. – Nem szeretném, ha azt hinné, hogy valamiféle perverz alak vagyok, amiért szeretném jobban megismerni. Ráadásul Mr. Fitzgerald hozta szóba a dolgot. Emma szeme elkerekedett a rémülettől. – Tényleg ezt tette? Na, majd megkapja a magáét, mihelyt mindketten jobban leszünk! Amikor a férfi bűntudatosan összehúzta magát, Emma nagyon megbánta, hogy sértőnek hangzottak a szavai.

– Ó, Pesh, annyira sajnálom! Nem arról van szó, hogy nem akarok randizni magával… A férfi sötét szeme reménykedően megvillant. – Tényleg? – Igen. Csak nem hiszem el, hogy Patrick ilyesmit tett. – Amiatt, ami valamikor maga és a fia között volt? – Igen, meg amiatt, hogy közben a sürgősségi osztályon feküdt. Nem éppen a megfelelő idő arra, hogy valaki kerítőt játsszon. – Azt hiszem, én adtam neki az ötletet, amikor gyönyörűnek neveztem magát. Emma elpirult a bóktól. – Köszönöm. Pesh lenézett a kezére. – Szeretném, ha tudná, hogy aki megszerezte a maga telefonszámát Mr. Fitzgeraldtól, és gyönyörűnek nevezett egy vadidegen nőt... az igazából nem én vagyok. Egyik kollégám sem hinné el, ha valaki azt állítaná, hogy ilyesmit tettem. – Tényleg? Pesh bólintott. – Az igazság az, hogy már nagyon-nagyon régen nem reagáltam úgy egy nőre, ahogyan magára. – Ó... A férfi hosszú, sötét szempillái alól nézett fel Emmára. Szomorúság sugárzott a tekintetéből. – Tizennyolc hónapja elveszítettem a feleségemet egy aneurizma következtében. Emma levegő után kapkodott. – Annyira sajnálom!

– El sem tudja képzelni, milyen tehetetlennek éreztem magam, hogy orvos létemre nem tudtam megmenteni a nőt, akit a világon mindennél jobban szerettem. – Hány éves volt? – kérdezte Emma óvatosan. – Csak harmincöt. – Milyen fiatal! Pesh bólintott. – Jade-et hároméves korában fogadták örökbe. A nevelőszüleinek fogalmuk sem volt az egészségügyi hátteréről. Abból, amit megtudtam, kiderült, hogy megakadályozhattuk volna a bajt, ha ismerjük a jeleket és tüneteket, amelyekre figyelnünk kellett volna. A gyötrődése láttán Emma a férfi felé nyújtotta a kezét, amelyet Pesh megfogott, közben hálás mosoly játszott az arcán. – Tudom, milyen érzés, ha az ember elveszíti élete szerelmét. Pesh meglepetten felvonta a szemöldökét. – Valóban? Emma bólintott. – Öt évvel ezelőtt a vőlegényem életét vesztette egy autóbalesetben. – Annyira sajnálom! Kínos csend telepedett a szobára. Végül Pesh megrázta a fejét. – Hm, maga elveszítette a vőlegényét, szakított a gyereke apjával, én pedig özvegy vagyok; tragikus pár, nem igaz? – Az emberek továbblépnek – jegyezte meg Emma csöndesen. De amikor kiejtette a száján a szavakat, sokkal inkább Aidanre értette, mint Travisre. Lehet, hogy Pesh volt a jel, amelyért imádkozott? Vagy csupán annyi minden történt az elmúlt három hétben, hogy ő túlságosan is összezavarodott?

– A tizennyolc hónap alatt, amióta elveszítettem Jade-et, meg sem fordult a fejemben, hogy valaha szeretnék majd más nővel randevúzni. – Pesh Emmára mosolygott. – Egészen máig. – De miért én? – Miért ne? – Tisztában van vele, hogy hat hónapos terhes vagyok, ugye? – Erre csak azt mondhatom, amit Mr. Fitzgerald fiának, amikor szóba hozta a dolgot. Emma arca lángba borult Aidan említésére. El sem akarta képzelni azt a beszélgetést Patrick, Aidan és Pesh között. Gyötrő gondolatait Pesh szakította félbe, amikor megszorította a kezét. – A ténynek, hogy terhes, semmi köze a magából áradó kedvességhez, vagy ahhoz, milyen gyönyörű. Emma döbbenten bámult a férfira; nem pislogott, még lélegzetet sem vett. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen jóképű, sikeres, megértő férfi vele akar randevúzni, aki hat hónapos terhes egy másik férfi gyermekével? – Pesh, nagyon hálás vagyok a hízelgő bókjaiért, de az életem pillanatnyilag rettentően bonyolult. – És én sem segítek a romantikus vallomásaimmal, igaz? Emma szomorúan a férfira mosolygott. – Olyan sok mindenen ment keresztül, hogy kiérdemelte az igazi boldogságot. Őszintén mondom, nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg bármit is adhatnék magának. Pesh elgondolkodva oldalra billentette a fejét. – Mi lenne, ha egyelőre csak barátként megismernénk egymást, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle? Tudom, hogy a következő néhány hétben egyébként sem léphet ki otthonról, de talán meglátogathatnám, orvosi minőségben. Tudja, ellenőrizni

kell az egészségi állapotát. – Hirtelen elfintorította az arcát. – Nos, ez nem hangzik valami jól. – Dehogynem, én... – Nagyon rég nem randiztam már. Biztos nagyon kiábrándító, amit itt összehordok. Emma ránézett az elképesztően jóképű arcra, és azon tűnődött, van¬e olyan nő, aki nem tartja Pesht vonzónak. – Nagyon örülnék, ha meglátogatna és ellenőrizné, hogy vagyok. A férfi meglepetten ráncolta a homlokát. – Tényleg? Emma bólintott. – Biztos vagyok benne, hogy néhány, ágyban töltött nap után boldogan fogadom majd a társaságot. Legalább annyira, mint az orvosi szakvéleményt. Boldog mosoly ömlött el Pesh arcán. – Nagyon örülnék neki. – Én is. Ekkor megszólalt a férfi csipogója. – Azt hiszem, ez a jel, hogy mennem kell. – Felkelt a székről. – Alig várom, hogy valamikor a jövő héten újra találkozzunk. – De honnan fogja… Pesh felemelte a kezét. – Mr. Fitzgerald már gondoskodott róla. Emma a szemét forgatta, de önkéntelenül is felnevetett. – Miért nem vagyok meglepve? Pesh is vele nevetett. Ismét megfogta a lány kezét, aztán a szájához emelte.

– Jobban teszi, ha megígéri, hogy nagyon fog vigyázni magára. Emma nehezen kapott levegőt. – Megígérem – mormolta. A férfi megfordult és az ajtóhoz sétált. Mielőtt kilépett volna a folyosóra, még visszaintett Emmának. Mihelyt a lány meghallotta, hogy becsukódott az ajtó, hátrahanyatlott a párnára. Megcsóválta a fejét; hitetlenkedve gondolta végig a nap történéseit. Ha tegnap valaki azt mondja neki, hogy egy elképesztően vonzó férfi randira hívja, azt gondolta volna, hogy az illető megőrült. Ugyanez volt a helyzet mindazzal kapcsolatban is, ami az Aidannel elköltött vacsora alatt kiderült, kezdve az Amyvel történtekkel egészen a férfi őszinte vágyáig, hogy ő megbocsásson neki. A napi eseményektől kimerülten lehunyta a szemét, és próbálta kizárni az agyából az irányíthatatlan gondolatokat és félelmeket.

7. fejezet Emma hajnali három óra felé arra ébredt, hogy pisilnie kell. Lelógatta a lábát az ágy széléről, és megdermedt. Melegség öntötte el a szívét, amikor meglátta, hogy Aidan mélyen alszik mellette a székben. Valamikor az éjszaka folyamán visszajött, hogy Emma ne legyen egyedül. A lánynak hevesen kezdett verni a szíve a gondolatra, mennyire törődik vele a férfi. A Peshsel kapcsolatos összes gondolata elpárolgott, miközben az ágy szélén ült, és Aidant nézte. A férfi nyaka kényelmetlenül kitekeredett, és Emma tudta, hogy reggel rémes fájdalmai lesznek. Reszketegen lábra állt, és fölé hajolt. – Aidan! – suttogta, és óvatosan a férfi arcára tette a tenyerét. – Hm? – Ébredj fel! Aidan szemhéja felpattant, és olyan gyorsan felugrott, hogy majdnem nekizuhant Emmának. – Mi a baj? Jól vagy? A lány elmosolyodott. – Igen, jól vagyok. Csak a mosdóba kell mennem, és nem akartam, hogy kitörjön a nyakad abban a helyzetben. A férfi arca megrándult, és tornáztatni kezdte a vállát. – Szólnod kellene a nővérnek, hogy hozzon egy ágytálat, és akkor fekve maradhatnál. Emma horkantott egyet. – Nem vagyok magatehetetlen, köszönöm szépen!

Aidan szeme pajkosan megvillant. – Akarod, hogy kivigyelek? – Még csak az kéne! Már csak az hiányzik, hogy az egyetlen szóba jöhető gondozóm sérvet kapjon, mert megpróbált felemelni! – Em, nem kapnék miattad sérvet – tiltakozott Aidan. – Nem érdekes – motyogta a lány, aztán bement a fürdőszobába. Miután végzett és megmosta a kezét, Aidant újra álomba merülve, sőt halkan hortyogva találta. Fejcsóválva visszafeküdt az ágyba. Úgy érezte, éppen csak lehunyta a szemét, amikor meleg leheletet érzett a nyakán. – Em, ébredj fel, kedvesem! Kinyitotta a szemét, és Aidant látta, amint föléje hajol. – Hány óra van? – Hat. Csak szólni akartam, hogy lemegyek apuhoz, mielőtt kezdődik a műtét. – Rendben. Mondd meg neki, hogy szeretem, és imádkozom érte. – Megmondom. – Aidan pillanatnyi tétovázás után lehajolt, és megpuszilta Emma feje búbját. – Utálom, hogy itt kell hagynom téged. – Apád mellett a helyed. – Visszajövök, amilyen hamar csak tudok. Emma bólintott. Amikor a férfi az ajtó felé fordult, utána szólt. – Aidan, várj! A férfi megpördült, felvonta a szemöldökét, és várt. – Csak meg akartam köszönni, hogy velem maradtál múlt éjjel. Nagyon sokat jelent nekem, hogy nem hagytál magamra. Aidan elmosolyodott.

– Igazán nem szükséges megköszönnöd, de nagyon szívesen. Miután a férfi becsukta maga mögött az ajtót, Emma visszafeküdt a párnára. Hamarosan újra elaludt, és fel sem ébredt, amíg be nem gurították a szobába a reggelit. Az étellel együtt megérkezett egy újabb nővér is, aki megvizsgálta. Emma éppen lekényszerített a torkán némi gumiszerű kórházi szalonnát és túlsütött tojást, amikor kitárult az ajtó. – Jó reggelt, napsugár! – köszöntötte Casey vidáman. – Jó reggelt! – Hoztam kényelmes cuccot, hogy hazamehess... Nos, inkább azt kellene mondanom, hogy elmehess a seggfej házába. Emma a szemét forgatta. – Hogy ment a dolog tegnap este? – Jól. Sikerült megállnom, hogy ne heréljem ki. – Örömmel hallom, hogy nem tettél benne több fizikai kárt. Érzelmileg is kímélted? Casey felmordult, és lehuppant a székre. – Jó, ha összesen öt szót szóltam hozzá. – Körülnézett a szobában, aztán megkérdezte: – Ha már a témánál vagyunk, hogy van ma reggel a szarevő? Emma elkeseredetten felsóhajtott. – A nővéreivel azt várja, hogy megy Patrick műtétje. – Aha, értem. Emma már nyitotta a száját, hogy elmondja Casey-nek, Aidan vele töltötte az éjszakát, amikor Pesh lépett be a szobába. – Jó reggelt! Csak látni akartam, hogy van, mielőtt elkezdem a műszakomat. Emma az ajkába harapott, hogy el ne nevesse magát Casey arckifejezése láttán. Barátnője ugyanis tátott szájjal,

elkerekedett szemmel mérte végig a férfit tetőtől talpig. Amikor Pesh ránézett, azonnal a kezét nyújtotta neki és bemutatkozott. – Doktor Alpesh Nadeen vagyok. – C-Casey Turner – mutatkozott be a lány is. – A legjobb barátnőm – magyarázta Emma, miközben Casey csak tovább bámulta a férfit. – Nagyon örülök, hogy találkoztunk. – Pesh megkerülte Casey-t, és odalépett Emma ágyához. – Remélem, nem veszi tolakodásnak, de belepillantottam a beteglapjába. – Maga igazi zaklató – incselkedett Emma. Pesh rávigyorgott, amitől gödröcskék jelentek meg az arcán. – Nos, most, hogy ezt tisztáztuk, a jelek szerint minden rendben. Úgy vélem, ha a következő tizennégy napban sokat pihen, akkor a terhesség további része problémamentes lesz. – Nagyon remélem. – Bízzon benne. Nem lesz semmi gond. – Ismét a csipogó szakította félbe őket. – Azt hiszem, ideje lemennem a földszintre. – Nagyon köszönöm, hogy beugrott. Pesh biccentett. – Holnap majd beszélünk, és egyeztetjük a vacsoraterveket. – Vacsora? Pesh felvonta a szemöldökét. – Ugye nem gondolta, hogy meglátogatom, gyorsan megvizsgálom, aztán már futok is? Emma érezte, hogy elpirul a gyanúsításra. – Hát, nem, de... Pesh felemelte a kezét, és rámosolygott. – Majd később megbeszéljük. – Aztán Casey felé fordult. – Örülök, hogy megismertem.

– Igen, én is örülök – felelte a lány, és le sem vette a szemét a férfi fenekéről, miközben az kisétált a szobából. Mihelyt kettesben maradtak, Casey megpördült. – Szent szar, Em! Pontosan öt másodperced van, hogy eláruld, ki az ördög ez a doktor Bollywoodi Álom! Emma felnevetett, aztán beszámolt mindenről. Amikor befejezte, barátnője csak a fejét csóválta. – Nahát... Úgy értem... Hűha! – Ne is mondd! – jegyezte meg Emma álmodozva. – Vagyis adsz neki esélyt? Emma vállat vont. – Talán. – Szerintem egy ilyen férfi kicsit többet érdemel egy „talán”nál. – Casey vágyakozva pillantott az ajtó felé, amelyen keresztül Pesh pár perccel korábban távozott. – Úgy értem, nem elég, hogy hihetetlenül jól néz ki, ráadásul megértő és gondoskodó... Totálisan az ellentéte annak az elkötelezettségfóbiás szemétládának. – Már így is túl sok rajtam a stressz, Case. Nem adhatok még egy potenciális új partnert is a keverékhez. – Mielőtt Casey tiltakozhatott volna, Emma megrázta a fejét. – Ráadásul még mindig nem vagyok biztos abban, hogy kész vagyok túllépni Aidanen. Casey a szemét forgatta. – Komolyan? Hagyod, hogy a seggfej iránti érzelmeid miatt elszalassz egy potenciálisan csodálatos lelki társat? – Aidan a gyermekem apja. Már emiatt is örökre szeretni fogom őt, de még annyi minden köt össze bennünket! – Casey keserű arckifejezése láttán Emma folytatta.

– A dolog nem fekete és fehér, Casey. Szürke az egész. Attól függetlenül, mit érzek iránta, az elmúlt huszonnégy órában nagyon kedvesen viselkedett. Az állását kockáztatja, hogy a gondomat viselje. Visszajött múlt éjjel, hogy ne kelljen egyedül maradnom. Könyörög és esedezik, hogy bocsássak meg neki... Képtelen vagyok mindezt figyelmen kívül hagyni. Casey válla megadóan lehorgadt. – Csak nem szeretném, ha újra fájdalmat okozna neked. – Tudom. És higgy nekem, én sem akarom. De legalább meg kell próbálnom, különben esetleg életem végéig sajnálom, hogy nem adtam neki még egy esélyt. Casey már éppen tiltakozásba fogott volna, amikor rezegni kezdett Emma telefonja. Lepillantott a kijelzőre. – Aidan úton van felfelé. Casey felhúzta az orrát. – Akkor jobb lesz, ha megyek, nehogy elkéssem a munkából. – Tartsd a frontot, amíg távol vagyok! Casey elvigyorodott. – Ne aggódj! Te csak azzal törődj, hogy nagyon vigyázz magadra és Mr. Noah-ra, hogy minél hamarabb visszajöhess dolgozni. Emma visszamosolygott rá. – Feltett szándékom. Casey lehajolt, megölelte és megpuszilta Emmát. – Hamarosan meglátogatlak. – Remek! Casey éppen elindult az ajtó felé, amikor Aidan belépett. Megrándult az arca, és olyan messzire húzódott Casey-től és a kezében tartott e- könyv-olvasótól, amennyire csak bírt.

– Nyugi, kispapa, ma reggel biztonságban vannak a golyóid. Aidan megkönnyebbülten felsóhajtott. – Örömmel hallom. Még mindig sokkos állapotban vannak a múlt éjszaka után. Casey a válla fölött visszakacsintott a barátnőjére. – Viszlát! Emma integetett neki, aztán Aidanhez fordult. – Patrick hogy van? – Jól – felelte a férfi. Emma megkönnyebbülten felsóhajtott. – Hála istennek! – Biztos örömmel hallod, hogy mihelyt visszavitték a szobájába, első dolga volt, hogy érdeklődjön felőled. Könnyek lepték el Emma szemét. – Tényleg? Aidan bólintott. – Azt üzente, hogy szeret téged és Noah-t, és mihelyt képes lesz rá, átjön meglátogatni. Emma felnevetett, és megtörölgette a szemét. – Milyen édes! – Igen, az édesség öröklődik a Fitzgerald DNS-sel, különösei férfiágon – tréfálkozott Aidan. Emma tettetett haraggal nézett rá. – Nincs még egy kicsit korán az ilyen beképzelt pimaszsághoz? Aidan csak kuncogott. Ekkor egy nővér lépett be a szobába, meghozta Emma zárójelentését, és a lány aláírt minden szükséges dokumentumot. – Akkor ideje indulnunk, nem? – kérdezte Aidan. Emma bólintott, és elkezdett kikászálódni az ágyból.

– Mihelyt átöltöztem és megfésülködtem. Aidan összeráncolta a homlokát. – Ne álldogálj sokáig öltözés közben! Ülj le inkább a kád szélére vagy a vécétetőre! Emma mérgesen felhorkant. – Ilyen túlzott aggodalmaskodással veszel majd körül akkor is, ha nálad leszek? Aidan bólogatott. – Aha, legalábbis addig, amíg biztonságban nem tudlak téged és Noah-t. Emma dühe nyomban megenyhült a férfi őszintesége hallatán. – Oké, oké, majd ülve öltözöm fel. Belépett a fürdőszobába, boldogan letépte magáról a kórházi hálóinget, és felvette a jóganadrágot meg a hosszú ujjú pólót, amelyet Casey behozott. Aztán beledugta kissé duzzadt lábát az egy számmal nagyobb teniszcipőbe, amelyet kénytelen – kelletlen vett meg. Hosszú haját a végén lófarokba fogta. Amikor végzett és visszatért a szobába, egy nővért talált ott egy kerekes székkel. Beleült, miközben Aidan fogta a táskát, amelyet Casey hozott, valamint a retiküljét. A nővér végiggurította a folyosón a lifthez. – Figyelmesen olvassa el a zárójelentést, hogy tudja, mit szabad tennie, és mit nem. Az is szerepel benne, hogy mikor kell visszajönnie kontrollra. Mielőtt Emma megszólalhatott volna, Aidan válaszolt. – Gondoskodom róla, hogy így legyen. A nővér a férfira mosolygott. – Fogadok, hogy nagyszerűen gondját viseli majd.

– Igen, hölgyem. Sok gyengéd, szerető gondoskodásban lesz része. Emma felkapta a fejét, mire Aidan rákacsintott. Mihelyt leértek az előtérbe, a nővér megszólalt: – Itt megvárjuk, amíg a férje ideáll az autóval. Emma fojtottan felnyögött, és Aidan is megtorpant. – Hm... oké – nyögte ki végül a lány. A férfi gyorsan rápillantott, aztán kikocogott a parkolóba. Nem tartott sokáig, hogy visszaérjen az autóval. – S ok szerencsét! – köszönt el a nővér, mielőtt Emma becsukta a kocsi ajtaját. – Köszönöm! – felelte. Gyorsan bekapcsolta a biztonsági övet, majd Aidanhez fordult. – Akkor menjünk! – Van még valaki, aki alig várja, hogy láthasson – jegyezte meg Aidan, miközben kihajtott a parkolóból. – Ó! Kicsoda? A férfi egy pillanatra levette a tekintetét az útról, és Emma felé fordult. – Hát Beau. A lány felnevetett. – Remélem, tegnap éjjel hazavitted. – Azt hittem, hogy a te házad az otthona. – Az eredeti otthonába. – Aha, igen, persze. Természetesen egyfolytában téged keresett mindenhol. – Szegény kicsikém! – Biztos vagyok benne, már alig várja, hogy megoszthassa veled az ágyat és az ételmaradékot. Emma elvigyorodott.

– Utálok egyedül aludni, ezért boldogan fogadom majd vissza hálótársnak. Aidan már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán szó nélkül be is csukta. – Mi van? – kérdezte Emma. – Semmi. Mivel a lány sejtette, hogy Aidan a hálótársi szolgálatait akarta felajánlani, inkább ejtette a témát. Amikor befordultak az utcába, ahol a férfi lakott, Emma szíve összeszorult a boldog és fájdalmas emlékektől. Amint Aidan beállt a felhajtóra, önkéntelenül felrémlett benne az éjszaka, amikor egy másik kocsit is itt talált a férfié mellett. Aidan leállította a motort, és Emmára nézett. – Maradj itt addig, amíg kinyitom az ajtót, hogy ne kelljen a küszöbön ácsorognod. A lány csúnyán nézett vissza rá. – Aidan, azt hiszem, képes vagyok két másodpercig állni, amíg kinyitod az ajtót. – Rendben – dohogott a férfi. Emma el sem hitte, mennyire komolyan vette Aidan az ágynyugalomra vonatkozó utasítást. Az egyik percben dühítőnek, a következőben kedvesnek találta a férfi túlzott aggodalmát. Nagyon remélte, a hormonjai lehetővé teszik majd, hogy hálásan fogadja a gondoskodást, ahelyett hogy folyton morogna miatta. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy Aidan villámgyorsan kiugrott az autóból, átszaladt a garázson, így mire ő szép lassan az ajtóhoz sétált, a férfi már ki is tárta előtte. – Szép lábmunka volt, Mr. Villám – jegyezte meg a lány. – Ugye?

Ebben a minutumban Beau roham ki csaholva a konyhából. – Hé, nagyfiú, hiányoztam? A kutya nyüszített, és megbökdöste az orrával Emma pocakját. – Igen, mindketten jól vagyunk, csak pihennem kell – közölte a lány a kutyával. – Ha már a pihenésnél tartunk, gyorsan ágyba is duglak. – Olyan erőszakos vagy! – jegyezte meg Emma, miközben végigsétált az előszobán. Belépett Aidan hálószobájába, és hirtelen nem kapott levegőt. Az ágyon az a takaró volt kiterítve, amelyet a nagymamája még akkor készített neki, amikor kislány volt, az éjjeliszekrényen pedig ott állt az antik ezüst képkeret, benne a szülei fotójával. Kényelmes karosszéke az ottománnal együtt ott volt az ágytól jobbra. Meglepett arccal fordult Aidar felé. – Casey találta ezt ki? – Nem – morogta a férfi. Emma szíve vadul kalapálni kezdett. – Úgy érted, hogy ez a te műved? Miattam csináltad? – Igen. – Mivel a lány nem vette le róla a tekintetét, Aidan ádázul vakargatni kezdte a nyakát. – Casey elhozta az összes szükséges holmit, meg minden, de arra gondoltam, hogy kellene még néhány más dolog is, hogy otthon érezd magad. Még akkor is, ha azt mondtad, nem maradsz itt sokáig. Emma nem kapott levegőt, meg sem tudott szólalni. Ó, szent isten, miért kell Aidannek ilyen csodálatosan viselkednie? Valahányszor valami kedveset és figyelmeset tett, azzal kicsit összetörte Emma szívét, ahelyett hogy megmelengette volna. Mintha újra és újra az arcába vágta volna, hogy az

egyetlen égbekiáltó hiba mellett, amelyet elkövetett, valójában nagyon jó ember – olyan férfi, aki kiérdemli az ő bocsánatát. Emma néhány tétova lépéssel közelebb ment hozzá. Megállt előtte, felnézett a férfi kérdő szemébe. Közelebb hajolt hozzá, és megölelte. – Köszönöm, Aidan. Ez nagyon sokat jelent nekem. A férfi gyorsan a karjába zárta. Emma lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a vigasztaló nyugalom – és igen, a szerelem – elárassza. Aidan meleg lehelete csiklandozta a fülcimpáját. – Örülök, hogy tetszik. Mindent megteszek, hogy boldog légy. – Hát, ez egy csodálatosan nagyszerű kezdet. – Az a nagyszerű, ha így gondolod. – Aidan hangja elégedetten zengett. – Szóval, akarsz egy kicsit pihenni? Összedobhatok egy korai ebédet. – Igazság szerint majd meghalok egy zuhanyért. Elég koszosnak érzem magam. Aidan bólintott. – Vettem egy zuhanyzószéket a gyógyászati segédeszközök boltjában. Hadd készítsem be neked! – Remek, most aztán úgy érzem magam, mintha nyolcvanéves lennék – motyogta Emma, miközben követte Aidant a fürdőszobába. Megtorpant, amikor meglátta, hogy a kedvenc fürdőköpenye az ajtón lóg, és minden pipereholmija és kozmetikuma ott sorakozik a polcon. Aidan lehajtotta a vécéülőke tetejét, és intett neki, hogy üljön le. – Nem muszáj közben talpon lenned, elfelejtetted? Emma mélyet sóhajtva engedelmeskedett. Aidan villámgyorsan felállította a zuhanyzószéket, aztán kinyitotta a

csapot, beállította a megfelelő vízhőmérsékletet, majd a válla fölött hátranézett. – Rendben. Minden kész. – Köszönöm. Amikor Emma nem mozdult, a férfi aggódva felvonta a szemöldökét. – Segítségre van szükséged? A lány elvörösödött a gondolatra, hogy Aidan ismét meztelenül lássa. Vadul rázni kezdte a fejét. – Meg tudok birkózni a dologgal. – Rendben. Amikor az ajtó becsukódott a férfi mögött, Emma ujja a blúz gombjait babrálta, de hirtelen megdermedt. A tekintete a zuhanyzószékre tapadt. Megrohanták az emlékképek az édesanyja rákkal vívott küzdelmének utolsó napjairól. Képek az édesanyja tönkrement testéről, ahogy kétségbeesetten próbált beülni és kiszállni a zuhanyozószékből, és ettől megborzongott. A látomás, mindazzal együtt, amin keresztülment az elmúlt huszonnégy órában, teljesen kiborította. Mindennek a tetejében még mindig fojtogatta a félelem. Mintha egy néma, lapuló kísértet kigúnyolta volna, amiért az álma a tökéletes gyermekről talán nem is válik valóra. Már maga a gondolat, hogy elveszítheti Noah-t, jeges borzongással rázta meg az egész testét. A kezébe temette az arcát, és leplezetlenül zokogni kezdett. Bár tudta, hogy nem szabadna, hagyta, hogy rázza a sírás. Megdermedt, amikor meghallotta, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. – Jól vagy, Em?

– Igen – jelentette ki határozottan, de reszkető hangja elárulta. Aidan belépett az ajtón. Emma próbálta eltitkolni előle a teste remegését, miközben a férfi tétován végigsétált a kővel kirakott padlón. A lány az ujjai közül kilesve figyelte, milyen aggódó arcot vágott Aidan, amikor meglátta, hogy ő még mindig a vécén ül. – Miért nem zuhanyozol? – Én, á... Aidan letérdelt eléje, a tenyerébe fogta az állát, felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Em, abba kell hagynod a sírást. Nem tesz jót sem neked, sem Noah- nak. – Sajnálom – suttogta a lány rekedten. A férfi ekkor Emma arcára szorította a kezét. – Nem kell bocsánatot kérned. Most már itt vagy velem, és minden rendben lesz. Emma vadul rázta a fejét. – Hát nem érted? Semmi sincs rendben! – Tudom, de... – Neked könnyű azt mondani, hogy ne legyek szomorú, de fogalmad sincs arról, hogy min megyek keresztül! – sikította. Aidan lehorgasztotta a fejét. – Tisztában vagyok vele, Em. A lány letörölte a könnyeit a kézfejével. – Minden percben, minden másodpercben arra gondolok, hogy szét fog esni az életem. Halálosan félek, hogy valami rossz történik Noah-val. Elveszítettem mindenkit, akit szerettem. Őt nem veszíthetem el. Hullámzott a mellkasa, ahogy újabb zokogásban tört ki.

Aidan tétovázás nélkül, szorosan átkarolta. El kellett volna löknie magától a férfit! A tűzzel játszott, amikor ilyen érzelmi állapotban közel engedte magához. De annyira belefáradt már abba, hogy állandóan egyedül legyen, és hogy magányosan cipelje az összes terhet. Aidan mindkettejük helyett elég erős volt, és Emmát már az is megnyugtatta, hogy magán érezte az ölelő karját. Ő is átölelte Aidant, belemarkolt az ingébe, és úgy szorította, mintha az élete függne tőle. Megérezte a férfi meleg ajkát a fülén, és beleborzongott. – Csss, kérlek, kedvesem! Ne sírj! – suttogta a fülébe Aidan. – Itt vagyok, és együtt túljutunk majd ezen is. A férfi szavai megnyugtatták, és saját maga, valamint Noah érdekében igyekezett összeszedni magát. Amikor csillapodott a zokogása, Aidan elhúzódott tőle, és a tekintetét kereste. Kék szemében eltökéltség csillogott. – Figyelj rám! Megértem, hogy félsz, de szeretném, ha hinnél nekem, amikor azt mondom, hogy Noah-val minden rendben lesz. Pokolian erős génekkel van megáldva. – A tenyerét Emma pocakjára fektette, és elmosolyodott. – A családom férfitagjai generációk óta híresek arról, milyen kemény, erős harcosok, vasakaratú túlélők. – Tényleg? – kérdezte Emma csuklások közepette. Aidan bólintott. – Ráadásul a harcos ír Fitzgerald vér mellett az édesanyjától is a legcsodálatosabb géneket örökölte. Az édesanyjától, aki a legerősebb ember, akit ismerek. A férfi szavaitól, a belőlük kicsendülő őszinteségtől melegség öntötte el Emma szívét.

– Ó, Aidan! – mormolta. – Erősnek kell maradnod, Em. – A férfi kisimította a lány haját az arcából. – Ezt a tüzet, amely mélyen benned ég, és amely átsegített a legnehezebb időszakokon is, táplálnod kell, hogy még fényesebben ragyogjon. – Megpróbálom. – Helyes. Örömmel hallom – mondta Aidan, majd felállt a földről. – Most pedig gyere! El fog fogyni a forró víz, mielőtt még lezuhanyoznál. Emma szeme tágra nyílt, amikor Aidan letépte magáról az inget. – Mit csinálsz? – Leveszem az ingemet. Nem akarom, hogy elázzon, miközben segítek neked zuhanyozni. Emma vadul rázta a fejét. – Nincs szükségem a segítségedre! – Ki vagy merülve, Em. Csak engedd, hogy segítsek, jó? – Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – És miért nem? A lány arca lángba borult. – Mert látni fogsz... Pajkos vigyor ömlött el Aidan arcán. – Elfelejtetted talán, hogy nagyon jól ismerem a gyönyörű tested minden négyzetcentiméterét? Emma lenézett az ölében összekulcsolt kezére. – Nem, de akkor másképp volt. Mi is mások voltunk. Magán érezte a férfi tekintetét, ezért felnézett rá, miközben Aidan azt mondta:

– Most azért más, mert nem fogok neked esni, miközben meztelen vagy. Gondoskodni fogok rólad. Az intimitásnak más szintjei is vannak, mint a szex, Emma. – Tudom – suttogta a lány. – Akkor engedd, hogy segítsek! Emma megadóan felsóhajtott, és bólintott. – Elfordítanád a széket, hogy ne szemben legyek veled? Vidámság csillant Aidan szemében. – Igen, Szégyenlős kisasszony, ezt megtehetem. – Ha nem vetted volna észre, kicsit nagyobb lettem, amióta utoljára így láttál – figyelmeztette Emma, miközben megigazította a széket. A férfi megfordult, és vállat vont. – Kétlem. Ráadásul ugyanolyan gyönyörű vagy, mint amikor először megláttalak. – Állandóan flörtölsz, mi? – kérdezte Emma vigyorogva. – Csak megállapítom a tényeket, hölgyem. Aidan megfogta a blúza alját. Emma nem tiltakozott, hagyta, hogy lehúzza róla. Aidan tekintete egy kicsit tovább időzött a dekoltázsán, mint kellett volna, mielőtt belehajította a blúzt a fonott szennyeskosárba. – Állj fel! – szólt rá a lányra. – Szeretsz parancsolgatni. – Te pedig átkozottul makacs vagy – vágott vissza a férfi, miközben lehúzta Emmáról a nadrágot. Amikor már csak fehérnemű volt rajta, a lány megborzongott. Mintha csak nem akart volna lemaradni, Aidan is lehúzta a cipzárját, és kibújt a nadrágjából. Találkozott a tekintetük, miközben Emma háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a

melltartóját. Miután a ruhadarab a földre hullott, a lány összefonta a karját a melle előtt. – Ó, Em, komolyan! Ne viselkedj úgy, mintha valami perverz alak lennék, akinek ettől áll fel a farka! Aidan ingerült hangjára felébredt Emmában a kisördög. Megfogta a bugyiját, és – amennyire a pocakjától tudta – lehúzta magáról. A férfi meglepett tekintetétől kísérve odament a zuhanyzószékhez, és leült rá. – Kérem a vaníliaillatú tusfürdőt és a rózsaszínű szivacsot! Köszönöm. Aidan nevetésétől visszhangzott az egész fürdőszoba. Bedugta a kezét a víz alá, és odaadta a lánynak a tusfürdőt. – A samponodat már idekészítettem. – A férfi behúzta maga mögött a zuhanykabin ajtaját. Emma nem mert hátranézni, hogy ellenőrizze, levette-e a bokszert is. – Akarod, hogy megmossam a hajadat? – Komolyan szeretnéd? – Hát persze. Ráadásul azt úgysem fogod megengedni, hogy a jó kis részeidet is megmossam. Emma kuncogni kezdett. – Azt hittem, rendesen fogsz viselkedni – tiltakozott. – Úgy is van. Azért foglalom el a kezemet a hajaddal. – Rendben, legyen. Aidan leemelte a zuhanyfejet, és bevizezte a lány haját. Amikor teljesen vizes lett, a markába nyomott egy adagot a barackillatú samponból, és jól felhabosította. Emma képtelen volt elfojtani a kéjes nyögést, amikor Aidan masszírozni kezdte a fejbőrét. – Ó, istenem, ez annyira jó érzés!

– Örülök, hogy élvezed. Ha kirúgnak a szabadság miatt, akkor legalább elhelyezkedhetek a kozmetikai iparban. Emma felnevetett. – Nem igazán tudlak elképzelni fodrászként. – Én sem. – Tudod, ez az egész a Távol Afrikától egyik jelenetére emlékeztet, amikor Robert Redford mossa Meryl Streep haját – jegyezte meg Emma. – Anyám imádta azt a filmet. – Tényleg? Aidan nevetve öblítette le a lány haját. – Igen, imádott mindent, amiben Robert Redford szerepelt. Mindig azt mondta, hogy apámra emlékezteti, csak szőke kiadásban. – Ó, istenem, most, hogy mondod, Patrick valóban hasonlít egy kicsit Robert Redfordra! – Nem hiszem el, hogy eddig nem említette! Mindig nagyon nagyra volt vele. – Túlfejlett ego, hm? Úgy tűnik, ez öröklődik a Fitzgerald családban. – Ha-ha – felelte Aidan fahangon. Emma megmerevedett, amikor a férfi ujjai végigsiklottak a bőrből kiemelkedő hegen. – Mi ez, Em? A lány kezéből kiesett a szivacs. – Semmi. Csupán egy harci sebesülés. – Nem semminek tűnik. – Aidan keze lesiklott Emma fejéről a vállára. – Áruld el! Emma maga köré fonta a karját. – Emlékeztető életem egyik nagyon fájdalmas időszakára, amikor valami ostobaságot követtem el. – Aidan nem vette el a

kezét a válláról, mire Emma felsóhajtott. – Édesanyám halála után nagyon magányos voltam. Még friss volt a Travis iránt érzett gyász is. Nem volt férjem, apám, anyám... A sötét fellegek miatt nem értékeltem kellően, hogy a nagyi és a nagypapa még megvan nekem. Reszkető kéz simított végig a testén, miközben Emma hagyta, hogy a múlt csontvázai körbetáncolják. – Egyik éjjel, amikor fenn voltam a hegyekben, az éjszaka kellős közepén felkeltem, és beültem az autóba. Iszonyatos sebességgel hajtottam azokon a kanyargós utakon, abban a reményben, hogy egyszer csak szembejön majd egy másik autó, és véget vet mindennek. – Ó, istenem! – motyogta Aidan, és erősen megszorította a lány vállát. Emma hátranézett. – Ehelyett belecsapódtam egy fába. Bár az autó totálkárosra tört, én pedig beszereztem ezt a borzalmas heget, megúsztam a balesetet. – Csak akkor egyszer próbáltál meg?... Emma tudta, hogy Aidan képtelen kimondani a szavakat. Gyorsan bólintott. – Az után az éjszaka után tudtam, a sors akarata, hogy életben maradjak... hogy boldog életet éljek a szüleim és Travis kedvéért. Találtam egy nagyon jó pszichiátert, aki a családom és a hitem mellett segített túljutnom a nehezén. – Köszönöm, hogy megosztottad velem. – Aidan lehajolt, nyomott egy puszit a lány vizes feje búbjára. – Te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel életemben találkoztam. – Azért ezt nem hiszem. – Pedig így van.

– Amit tettem, nagyon ostoba és önző dolog volt, és... Aidan megrázta a fejét. – Nem fogok ítélkezni fölötted, Em. S oha nem mentem keresztül olyan poklon, mint te. Egyszerűen csak örülök, hogy még mindig itt vagy. – Köszönöm. Aidan elzárta a vizet. – Mindened szép tiszta? – kérdezte. Emma felnevetett. – Igen, mindenem szép tiszta. A férfi kilépett a zuhanyfülkéből, hogy hozzon a lánynak egy törülközőt meg a köntösét. Emma megkönnyebbülten állapította meg, hogy rajta volt az alsónadrág. Mivel teljesen átázott, nagyszerűen kiemelte a férfi fenekét. A hormonjai azonnal működésbe léptek, ezért újra a csempét kezdte bámulni. Aidan odanyújtotta neki a törülközőt, ő pedig szárítgatni kezdte a karját és a lábát. A férfi laza kontyba tekerte a haját, és törülközőt csavart a fejére. – Éhes vagy? – Aha – motyogta Emma, miközben belebújt a köntösbe. – Mit szeretnél? A lány meglepetten felvonta a szemöldökét. – Elkészítesz bármit, amit csak kérek? – Igen. Vagy elmegyek és meghozom. – Mi lenne, ha inkább a híres garnéládat készítenéd el? Aidan bólintott. – Összedobom, amíg megszárítod a hajadat, aztán beviszem neked az ágyba. – Ezüsttálcán, kristályvázával, benne rózsaszállal? – kérdezte vigyorogva a lány.

– Már megint szemtelen vagy – motyogta Aidan, és elindult kifelé. Emma kuncogva vette elő a hajszárítót. Letelepedett a vécéülőkére, még mielőtt Aidan ráparancsolt volna, hogy üljön le. Mikor a haja már száraz volt, felvette a pizsamáját, és ágyba bújt. Beau boldogan melléje telepedett. Egész halom könyvet vett észre az éjjeliszekrényen. Végigfutott a címeken: többnyire ismeretterjesztő irodalom volt. Kiválasztotta közülük az egyik kedvencét, Mitch Albom Keddi beszélgetések életről és halálról című emlékiratait, és olvasni kezdte. Kicsit később megjelent Aidan egy tálcával a kezében. Kristályváza rózsával nem volt rajta, csak két tányér és két pohár. Emma elégedetten szimatolt. – Ó, istenem, csodás az illata! – Köszönöm. Felegyenesedett, és az ölébe vette a tálcát. Amikor Aidan is elvette a saját tányérját, Emma az éjjeliszekrény felé intett. – Mi ez a sok olvasnivaló? Aidan elpirult. – Khm... a pszichiáterem ajánlotta. Emma döbbenetében félrenyelte a rákot. Amikor végre meg tudott szólalni, azt kérdezte: – Te pszichiáterhez jársz? A férfi bólintott, elrejtette az arcát a lány kutató tekintete elől, és letelepedett a karosszékbe. – Mióta jársz hozzá? Aidan a tányérjára meredt, és a villájával egy rákdarabot piszkált. – Még kérdezed?

– Igen – suttogta a lány. A férfi felkapta a fejét, hogy Emma szemébe nézhessen. – Miután elszúrtam az életemet és a tiédet, másnap reggel kértem időpontot. – Értem. – Nagyon kedvelem dr. Leightont. Sokat segít, hogy feldolgozzak jó néhány dolgot. – Milyen gyakran jársz hozzá? – Hetente háromszor. Emma levegő után kapkodott. – Ez nagyon sok! – Amikor próbált megbirkózni a gyászával, ő csak hetente kétszer járt pszichiáterhez. Aidan szégyenlősen elmosolyodott. – A legintenzívebb kezelést kértem, mert a lehető leggyorsabban helyre akarok jönni... miattad, és Noah kedvéért is. Emma szíve vadul kezdett verni. Aidan miatta akar jobb ember lenni – hogy helyrehozzon mindent, amit elkövetett, és főleg azért, hogy az lehessen, akit ő szeretett, és akire szüksége volt. Énjének egyik része legszívesebben szorosan magához ölelte volna a férfit, hogy megerősítse: még mindig Aidanhez tartozik, és ez örökké így lesz. De képtelen volt rá. Túlságosan félt. – Nincs kedved filmet nézni? – kérdezte váratlanul a férfi. Amikor Emma kétkedően rápillantott, Aidan elvigyorodott. – Te választhatsz, ígérem. Emma végiggondolta, mihez lenne kedve. – A muzsika hangja. Aidan arcán megrándult egy apró izom. – Jesszusom, tényleg muszáj azt a musicalt néznünk? – Azt mondtad, hogy választhatok – vágott vissza a lány.

– Jól van, jól van – motyogta Aidan, és beletúrt a hatalmas doboznyi DVD-be, amelyet a lány házából hozott. Mikor megtalálta, amit keresett, bedugta a lejátszóba, aztán fogta a tányérját. Ezúttal nem a karosszékbe ült vissza, hanem az ágyra telepedett. – Milyen a rák? – Mm, nagyon finom – felelte Emma vigyorogva. – Remélem, nem csak ennyit készítettél. Aidan felnevetett. – Az állapotodat figyelembe véve úgy gondoltam, jobb lesz, ha dupla adagot főzök. – Ó, te vagy az én hősöm! – Hadd találgassak! A hős, aki egy perc múlva boldogan kivonszolja a seggét a konyhába, hogy hozzon neked még egy adaggal. Emma megrebegtette a szempilláit. – Igen, de kedves leszek, és megvárom, amíg befejezed az étkezést. – A könyörület angyala vagy – motyogta Aidan teli szájjal. Emma vihogva bekapcsolta a tévét. Mihelyt megjelentek a bevezető képsorok, és Julie Andrews pörögni és énekelni kezdett a hegytetőn, Emma feljebb húzta magán a takarót, és elégedetten felsóhajtott. – Neked tényleg tetszik ez a szarság, igaz? – kérdezte Aidan. Emma a férfira pillantott. – Mit szólnál, ha elárulnám, hogy középiskolás koromban eljátszottam Maria szerepét? Aidan nagyot nyelt. – Úgy érted, hogy apácakosztümöt viseltél? – Természetesen.

A férfi megnyalta a száját. – A francba, az nagyon dögös lehetett! Emma a szemét forgatta. – Lehetetlen alak vagy. Aidan kuncogott. – Sajnálom, bébi, de minden férfi fantáziál bizonyos dolgokról. – Rólam fantáziálsz apácaruhában? – Valójában bármiben… vagy semmiben – felelte Aidan, és Emmára kacsintott. – Tökmindegy – motyogta a lány, és a képernyőre szegezte a tekintetét. Miután bekebelezett még egy adag ételt, érezte, hogy elnehezül a szemhéja. Aidanre pillantott, és látta, hogy a férfi üveges tekintettel mered előre, de nem volt egyértelmű, hogy a kimerültségtől- e, vagy azért, mert ezt a filmet kénytelen nézni. Emma álomba merült, még mielőtt a von Trappok Svájcba menekültek volna. Amikor felébredt, már sötét volt odakint. Hátrapillantott a válla fölött, de Aidan már nem volt mellette. A zuhanyból érkező hangokból egyértelművé vált, hová tűnt. Emma az éjjeliszekrényen álló órára nézett. Hat óra múlt. Nagyot ásított, nyújtózkodott egyet, majd felült. Most érezte csak meg, hogy vécére kell mennie. Az ajkát harapdálva a csukott fürdőszobaajtóra meredt. Két választása volt: vagy megzavarja Aidant zuhanyozás közben, vagy a gyáva megoldást választja, és kimegy az előszobában lévő mosdóba. Megrázta a fejét; nem megy olyan messzire. Nagyot sóhajtva kikászálódott az ágyból. Beau leugrott melléje. – Nyugalom! Nem hagylak el.

A kutya ügyet sem vetett rá, mellette maradt, amíg Emma besétált a fürdőszobába. Gőzfelhő ölelte körbe, hirtelen semmit sem látott. Már éppen indult volna a vécé felé, amikor Aidan elzárta a vizet, és dicső meztelenségében kilépett a zuhanykabinból. Emma döbbent babakék szempárba bámult, majd a tekintete lesiklott a férfi ágyékára. A látványra beindultak a hormonok, és Emma megnyalta az ajkát. – S okáig bámulod még a szerszámomat? – kérdezte Aidan vidáman. Emma vonakodva elkapta a tekintetét. – Szeretnéd, mi? – kérdezett vissza. Aztán elöntötte a szégyen, és lehorgasztotta a fejét. – Ne haragudj. Pisilnem kellett. Ellépett a víztől csöpögő, meztelen férfi mellett, hogy a vécéhez menjen. Aidan csak nevetett a zavarán. Fogott egy törülközőt, de nem tekerte a derekára, hanem szép lassan megtörölte a karját és a mellkasát. Emma oda sem figyelt rá, arra koncentrált, hogy kiürítse a hólyagját. Amikor végzett, a mosdókagylóhoz lépett, hogy kezet mosson. – Mit szeretnél vacsorára? – kérdezte a férfi. – Mindegy. Majd’ éhen halok – felelte Emma, de a szemét le sem vette a mosdóról. – Tényleg? Erre felnevetett. – Jobb lesz, ha hozzászoksz, hogy kielégítsd a végtelen étvágyamat. – Megpróbálhatom – felelte Aidan, és végre a derekára csavarta a törülközőt. – Mit szólnál a pizzához?

– Hm, mennyeien hangzik. – Akkor megyek, és rendelek néhányat. Emma felkacagott. – Igen, és lehetőleg nagyot. Ó, és hozass fahéjas tekercset is! – Rendben. – Nézhetünk még filmet? Aidan megborzongott. – Még több csajos szart? Emma könyörgően lebiggyesztette az ajkát. – Lécci! Aidan a szemét forgatta. – Jó, nem bánom. – Jaj, köszi, köszi! – kiáltott fel a lány, és átkarolta Aidan nyakát. A szája csak néhány centire volt a férfiétól, ezért gyorsan elfordította a fejét, és megpuszilta Aidan arcát, aki hosszú másodpercekig kutató tekintettel figyelte. – Rendben. Elég ebből! Sipirc vissza az ágyba! – Igenis, őrmester – sóhajtott fel Emma. Amikor elindult kifelé a fürdőszobából, Aidan játékosan rácsapott a fenekére. Emma visszanézett rá a válla fölött, mire a férfi megcsóválta a fejét. – Te meg az a nagy szád!

8. fejezet Emma nem sokkal egy óra előtt ébredt fel. Kiment a fürdőszobába, majd visszafeküdt az ágyba. Aidan mélyen aludt, és közben halkan horkolt. Emma éppen betakarózott, amikor felzümmögött a telefonja az éjjeliszekrényen. Odahajolt és felvette. Caseytől jött SMS. Csak ellenőrizlek, Em. Remélem, hogy pihensz & jól vagy. Hívj majd fel reggel! Emma elmosolyodott Casey aggodalmán. Jól vagyok. Kösz, hogy kérded. Mellesleg, mit csinálsz ébren ilyen későn? Ezt én is kérdezhetném tőled. Pisilnem kellett. Aha, már értem. megdöngessen!!!

Várom,

hogy

Nate

hazaérjen,

és

Emma a szemét forgatva bepötyögte: Szegény fiú! Bármilyen fáradt, nem pihenhet a libidód miatt! Haha. Igaz. Ha már a pihenésnél tartunk, hol van a bohócfejű? Emma kuncogott, miközben az ujjai röpködtek a billentyűk fölött. Itt alszik mellettem.

MI A FASZ MEGBOLONDULTÁL ?!!!! Ne izgulj!! Nem csinálunk semmit Elaludtunk filmnézés közben. Nagyon remélem, hogy a legborzalmasabb csajos filmekkel büntetted. Emma lepillantott az alvó Aidanre, és majdnem megsajnálta amiatt, amit ki kellett állnia. De csak majdnem. Haha, legyen elég, hogy háromszoros ösztrogénadagot kapott A muzsika hangjával, az Acélmagnóliákkal és a Sült zöld paradicsommal. Azt hiszem, az Acélmagnóliákon tényleg elsírta magát... de szerintem inkább amiatt, mert ezt kellett néznie foci helyett. Nem kellett ott maradnia és néznie, Em. Veled akart lenni... a hülye fasz. Emma önkéntelenül elvigyorodott. Nem számít, hogy velem akart-e lenni. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy nekem vele kell-e lennem. Bűntudat öntötte el, mihelyt leírta a mondatot. Nem volt benne biztos, hogy ez az igazság. Hm, van valami köze a véleményed megváltozásának dr. Bollywoodi Álomhoz? Emma az ajkába harapott. Tétovázott, aztán írni kezdett. Talán... talán nem. Mikor van a randitok? Nem randi. Csak átugrik, hogy megvizsgáljon. Vacsorát is visz, Em. Ezt randinak hívják.

Nem számít. Emma szinte látta maga előtt, ahogy Casey a szemét forgatja, és dühösen fújtat, miközben a választ pötyögi. Azért csak ne tedd lapátra dr. Bollywoodi Álmot! Aidan talál vaginát növesztett, amiért hirtelen ilyen gondoskodó és figyelmes lett. Aidan nem növesztett vaginát! Pedig nem ártana. Akkor talán kevésbé történne meg, hogy a farkával gondolkodik! Case… Jól van, jól van, leszállok a seggfejről. Köszönöm. Mellesleg, szerintem ellenőrizned kellene, igaz-e a teóriám, hogy Aidan egy figyelmes vagina. Micsoda?!! Zavard el valami kajáért! Nem kívánsz valamit? Emma elgondolkodva biggyesztette le az ajkát. Folyamatosan szalonnát és fagylaltot kívánt, még reggelire is képes lett volna együtt enni a kettőt. Meg tudnék enni egy szalonnás hamburgert jeges turmixszal. Ha! Jó választás. A Wendy’s kettőig van nyitva. Küldd el érte! Most rögtön! Case, mélyen alszik!

Ó, az isten szerelmére! Ébreszd fel, hadd mutassa meg, milyen fényes új vaginája van! Emma nagyot sóhajtott. Rendben. Később dumálunk. Oké, jó éjt! Ne hidd, hogy nem írok vissza később, hogy ellenőrizzem, tényleg megtetted-e! Gonosz vagy. De te mégis szeretsz! Így van. Én is szeretlek. Emma lehajította a telefont az éjjeliszekrényre, aztán Aidanre nézett. A kedvenc aszexuális pozíciójában feküdt: hason, a karjával szorosan átölelve a feje alatt lévő párnát. Arccal Emma felé fordult, így a lány láthatta, milyen békésen alszik. Rettenetes érzés lesz felébreszteni – bár valóban éhes volt, és nem csupán Casey-nek akart bizonyítani. Felsóhajtott, és megbökdöste a férfi hátát. – Aidan? A férfi mocorogni kezdett. – Ébredj fel! – Em? – szólalt meg Aidan álmos hangon. – Igen. Nézd... hm... sajnálom, hogy zavarlak, de kicsit kívánós vagyok. Aidan még mindig csukott szemmel nagyot ásított. – Hozzak neked valamit a konyhából? Emma az ajkát harapdálta. – Tulajdonképpen a Wendy’sből szeretnék valamit.

Aidan szemhéja felpattant. – Most komolyan? A lány bólintott. – Hány óra van? – Egy. – Azt akarod, hogy keljek fel, és hozzak neked valamit enni most? – kérdezte Aidan hitetlenkedve. – Kérlek! A férfi egy hosszú percig csak bámult rá; nem moccant, még csak nem is pislogott. Emma el tudta képzelni, mi jár a fejében. Amikor már azt hitte, hogy Aidan szó nélkül visszaalszik, a férfi felült, és megdörzsölte a szemét. – Mit szeretnél? – Dupla szalonnás hamburgert, sült krumplit és csokis fagyiturmixot. – Krisztusom, az éjszaka kellős közepén? – Egész nap képes lennék szalonnát és fagylaltot enni. – Emlékeztess rá holnap, hogy vásároljak be – mondta Aidan, miközben kikászálódott az ágyból. – Tényleg elmész? Aidan kirázta a nadrágját. – Hát persze. – Ezek szerint tényleg vaginát növesztettél – motyogta Emma. A férfi, egyik lábával a nadrágban, megdermedt. – Mit mondtál? – Ó, semmit. Aidan felhúzta a cipzárt, aztán az ágy fölé hajolt. A fürdőszobából érkező gyenge fényben Emma vidámságot látott csillogni a szemében.

– Meg mernék esküdni rá, hogy úgy hallottam, mintha azt mondtad volna, hogy vaginát növesztettem. – Nem, azt mondtam, hogy tényleg sokkal érettebb lettél. Tudod, érzelmileg – füllentette a lány. – Aha. Mielőtt a férfi elhúzódhatott volna, Emma közelebb hajolt hozzá, és megpuszilta az arcát. – Vigyázz magadra, és köszönöm. Aidan rávigyorgott. – Vigyázni fogok. – Amikor az ajtóhoz ért, még visszafordult. – Ne felejtsd el megmondani Casey-nek, hogy büszke vagyok az állítólagos vaginámra, és nem azért, mert a táskájával elintézte a férfiasságomat, hanem azért, mert szeretnék a kedvedért jobb emberré válni. Emma nagyokat pislogott. – Honnan tudtad?... Aidan kuncogott. – Mikor összeszedtem a holmidat, hogy áthozzam ide, Casey azzal vádolt, hogy vaginát növesztek. Gondoltam, ő az egyetlen, akinek hajnali egykor SMS-eket küldesz. Emma megcsóválta a fejét. – Mindegy. Csak hozd a kajámat, légy szíves! – Én és a vaginám húsz perc múlva itt vagyunk. Legkésőbb. Aidan kacsintott, és már ott sem volt.

9. fejezet Emma másnap reggel arra ébredt, hogy a mobilja hangosan csörög a füle mellett. Fél szemmel az órára pislogott, és felnyögött. Alig múlt hét óra, és pontosan tudta, hogy csupán egyetlen ember hívhatja ilyen korán. Addig tapogatózott, míg megtalálta a telefont, és fogadta a hívást. – Jó reggelt, nagyi! – motyogta álmos hangon. – Szia, drágám! Hogy érzed magad? Casey felhívott, és mindent elmesélt. – Álmosan. A nagyanyja felnevetett. – Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de tudod, nagyapádnak és nekem öt órakor kezdődik a nap. – Nevetséges, hiszen addig alhatnátok, ameddig csak akartok. – Figyelj, édesem, azon tűnődtem, nem tudna-e Aidan felugrani valamikor a nap folyamán. Elővettem néhány dolgot a fagyasztóból, amiket szeretsz, és mindjárt nekiállok összedobni egy kis ragut, hogy felmelegíthesd később. – Nagyi, magaddal és a nagyapával kellene törődnöd, nem pedig velem! – tiltakozott Emma. – Ó, mennyi időbe telik megfőzni néhány adag ételt? A legtöbbje már kész is van, csak félretettem. Ráadásul úgysem nyugszom, ha azt hiszem, hogy te és a baba nem esztek finom, egészséges ételt.

– Aidan nagyon jól főz, nagyi. A nagyanyja megköszörülte a torkát. – De nem úgy, mint én. Emma felnevetett. – Ez igaz. – Szóval, gondolod, hogy eljön? Emma hátranézett a válla fölött, és meglepve látta, hogy Aidan még ott van mellette az ágyban. – Majd megkérdezem tőle, ha felébredt. Aidan kinyitotta az egyik szemét. – Ébren vagyok – motyogta. – Akkor elmész a nagyiékhoz ennivalóért? – Főz? Emma bólintott, mire Aidan elvigyorodott. – A pokolba, de még mennyire! Már öltözöm is. A lány nevetve szólt bele a telefonba. – Dél körül ott lesz. – Amikor erre a nagyanyja felsóhajtott, gyorsan hozzátette: – Először reggelit kell készítenie és le kell zuhanyoznia. – Rendben van. Szeretlek, kislányom. – Én is szeretlek. Emma bontotta a vonalat, aztán a melléhez szorította a telefont. Semmi másra nem vágyott jobban, mint a nagyanyja ölelésére. Mindegy, mi történt vele, valahogy mindig minden rendbejött, amint a nagyanyja átkarolta. – Hiányzik neked, igaz? Emma Aidanre pillantott és bólintott. – Átadnál neki egy nagy ölelést és egy puszit a nevemben, ha odaérsz? – kérdezte. A férfi felnevetett.

– Nem hiszem, hogy Virginia egyáltalán engedne átlépni a küszöbön, mielőtt átölelne és megpuszilna. Emma jóízűen kuncogott. – Igaz. De azért mindenképpen tedd meg, rendben? – Rendben. És aztán, amikor hazajövök, gondoskodom róla, hogy te is megkapd az övét. – Köszönöm. Aidan visszahanyatlott a párnára, és felnyögött. – Jézusom, ez az első nap, amikor a munka miatt nem kellene korán kelnem, mégis fél nyolckor fenn vagyok. – Nem kell még felkelned. Megpróbálhatunk visszaaludni. – Biztos nem vagy éhes? Emma elhúzta a száját. – Nem, reggelenként még mindig hányingerem van egy kicsit. – Beállítanád tízre a vekkert? Emma kérdőn felvonta a szemöldökét. – Tényleg sokáig szeretnél aludni, mi? – Ühüm – dünnyögte a férfi. Emma elhelyezkedett a takaró alatt, mire Aidan közelebb húzódott hozzá. Átkarolta a derekát, és a hátához bújt, arcát belefúrta a lány nyakába. – Melegíts fel! Emma lélegzete elakadt, és hátrapillantott a válla fölött Aidanre. – Tényleg ennyire fázol? A férfi kinyitotta az egyik szemét, és szégyenlősen rávigyorgott. – Talán. – Aha, jól van, csak vigyázz magadra!

Éppen kényelmesen elhelyezkedtek, amikor Noah vadul rugdosni kezdett. – Uh – nyögött fel Emma, és egy kicsit jobbra húzódott. – Komolyan, Emma, nem akarlak fogdosni. A lány kuncogni kezdett. – Tudom. – Megfogta Aidan kezét, a pocakjára tette, oda, ahol Noah mocorgott. A férfi hangosan felszisszent. Emma hátranézett, és áhítatos csodálatot látott az arcán. Találkozott a tekintetük, és Aidan rámosolygott. – Mindig ilyen aktív reggelenként? – Néha. Általában akkor jön bele igazán, miután ettem. – Aha, mintha a cukor aktivizálná? – Azt hiszem. Aidan az után is Emma pocakján hagyta a kezét, hogy Noah megnyugodott. Bár tiltakoznia kellett volna, a lány mégsem tette. Túlságosan jó volt maga körül éreznie a férfi karját, és pár percen belül már elégedetten álomba is merült. *** Tízkor megszólalt az ébresztőóra, és Aidan kiugrott az ágyból. Emma is felébredt. Azt hitte, a férfi egyenesen zuhanyozni megy, ám ehelyett felvette a mobilját. – Mit csinálsz? – Felhívom Beckyt. – Miért? – Nemcsak a nagyidékhoz kell elmennem, hanem vásárolnom is kell, és elintéznem néhány dolgot. Lehet, hogy tovább tart majd, mint terveztem, és nem akarlak olyan sokáig egyedül hagyni.

Emma a szemét forgatta. – Azt hiszem, egyedül is el tudok jutni az ágytól a fürdőszobáig, köszönöm szépen! Aidan megrázta a fejét, miközben kisétált a hálóból. – Szia, nővérkém, megtennél nekem egy szívességet? – hallotta Emma. Elég hosszú idő telt el, mielőtt Aidan visszatért volna a szobába. – Becky átjön – jelentette. – Mesés – mormolta a lány. Aidan értetlenül ráncolta a homlokát. – Azt hittem, kedveled őt. – Így is van. Igazából úgy szeretem, mintha a testvérem lenne. Csak azt érzem, hogy agyonnyom ez a túlzott gondoskodás. Olyan, mintha egy gömbakváriumban lennék. – Sajnálom, de képtelen vagyok rá, hogy ne aggódjam érted, Em. Emma szíve összeszorult a férfi komoly ábrázata láttán. Maga sem értette, miért kellett állandóan harcba szállnia Aidannel. Abbahagyhatná szépen, és élvezhetné a férfi figyelmességét és gondoskodását. Ezért hát nem is kezdett vitatkozni, megadóan széttárta a karját. – Jól van, jól van. Becky jöhet vigyázni rám. Aidan elvigyorodott. – Jó, lévén hogy nincs más választásod. – Aidan! – szólt rá figyelmeztetően Emma. A férfi lehajolt, hogy megpuszilja az arcát. A szája Emmáé fölött időzött egy pillanatig. Amikor a lány felnézett, vágyakozást látott csillogni Aidan szemében. Emma egyik énje szerette volna magához húzni és megcsókolni Aidant, a másik azonban tudta, hogy ezzel aknamezőre tévednének. A férfi mellére tette a tenyerét, és gyengéden eltolta magától.

– Jobb lesz, ha indulsz zuhanyozni. A nagyiban felmegy a pumpa, és állandóan hívogat majd, ha nem érsz oda tizenkettőre. Fájdalom villant fel Aidan szemében, de aztán bólintott. – Rendben. Emma összeszoruló szívvel figyelte, ahogy legyőzötten bevonul a fürdőszobába.

10. fejezet Aidan megtette az utat a városból fel, a hegyekbe. Éppen csak elmúlt dél, amikor leállította az autót Earl és Virginia háza előtt. Idegesen sóhajtott, aztán elindult a bejárat felé. Éppen fellépett a veranda lépcsőjének első fokára, amikor Virginia kinyitotta az ajtót. – Helló, szépfiú! Örülök, hogy újra látlak. Megkönnyebbülés öntötte el Aidant, hogy Emma nagyszülei nem haragtartóak. Természetesen kettejük közül legkevésbé a nagymama miatt aggódott. Ő legföljebb serpenyővel esik neki, Earl viszont tőrrel és puskával. Elmosolyodott. – Helló, Virginia! Én is örülök, hogy látlak. Ahogy várta, az asszony átkarolta és erősen magához szorította. – Hogy van az én édes kislányom? – Pokolian dühös, hogy főzöl neki, ahelyett hogy pihennél – felelte Aidan, miközben kibontakozott az ölelésből. Virginia oldalra billentette ősz fejét, és Aidan mélyet sóhajtott. – Bár megparancsolta, hogy azt mondjam neked, jól van, nem hazudhatok. – Sejtettem. – Fizikailag jól van, de érzelmileg nem, és ebbe majd belepusztul… persze én is. – Aidan zsebre dugta a kezét, előrehátra billegett a sarkán.

– Bárcsak tudnám, mit mondjak vagy tegyek, hogy jobban érezze magát! Utálom, amikor sírni látom, és meghasad a szívem, hogy ugyanúgy retteg, mint korábban. Virginia megsimogatta Aidan karját. – Ó, drágám, biztos vagyok benne, hogy jól gondját viseled. A terhesség önmagában sem könnyű, nem is beszélve a koraszülés veszélyéről és a kényszerű ágynyugalomról. – Mit számít, milyen jól gondoskodom róla, ha miattam került ebbe a helyzetbe? – Nem szabad így gondolkodnod! – Ez az igazság, nem? Virginia megcsóválta a fejét. – Nem az én dolgom, hogy ítélkezzem feletted, vagy megbüntesselek azért, amit tettél, Aidan. Ez a te dolgod, meg Emma és az Úr dolga. És ha jól ismerem a kislányomat, akkor a legnagyobb stresszt az okozta számára, ami az apukáddal történt. Abban a mentőben száguldani, hallani a szirénákat; tudom, hogy ez felélesztette az emlékeit azzal kapcsolatban, ami az apjával történt. – A két tenyere közé fogta Aidan arcát. – Szóval ne emészd magad, rendben? Ha te is a gödör aljára kerülsz, senki sem lesz, aki kisegíti onnan Emmát. Tétova mosoly jelent meg Aidan szája szélén. – Azt hiszem, igazad van. – Én viszont tudom, hogy így van. – Virginia intett, hogy menjen be a házba. – Gyere, pakoljuk be az ételt. Nem akarlak sokáig távol tartani Emmától. – Nem mintha különösebben érdekelné – motyogta Aidan a bajusza alatt. Virginia sokatmondó pillantást vetett rá a válla fölött. – Sokkal jobban érdekli, mint hinnéd.

Az asszony szavaira gyorsabban kezdett verni Aidan szíve, és felébredt benne a remény szikrája. Ahogy belépett a nappaliba, a tekintete azonnal találkozott Earlével, aki a fotelban pihent. Aidan mély lélegzetet vett, hogy felkészüljön a fejmosásra. – Helló, Earl? – Mizújs, Aidan? – köszöntötte az öreg, és lehalkította a tévét. – Hogy érzed magad? Earl vállat vont. – Egy kicsit már jobban. Virginia mérgesen szipogott. – Túl sok mindent akar csinálni, aztán majd gyorsan újra a kórházban találja magát. Az öreg kétségbeesetten a feleségére nézett. – Utálok egész nap a seggemen ücsörögni, és hagyni, hogy ugráljanak körülöttem – lamentált Earl. – Mintha csak Emmát hallanám – jegyezte meg Aidan. – Isten áldja meg Emmie Lou szívét – mondta erre Earl. Virginia menet közben megpuszilta az öreg arcát. – Higgy nekem, kedvesem, nálam jobban senki nem szeretné, ha meggyógyulnál. Earl a feleségére vigyorgott. – Te egy angyal vagy, Ginny. Szinte kislányos kuncogás hangzott fel az asszony ajkáról, aztán Aidanhez fordult. – Csüccs le, drágám, én majd mindent összepakolok. Aidan nyugtalanul Earlre pillantott, aztán Virginiára. – Biztos nem segíthetek? Az asszony megrázta a fejét.

– Nem. Még ki kell vennem az utolsó tepsit a sütőből. Virginia elindult a konyha felé, Aidan pedig vonakodva letelepedett a kanapéra. Nagyot nyelt, amikor a tekintete az alig egyméternyire álló fegyverszekrényre tévedt. Összerezzent, amikor Earl megszólalt. – Mi bajod? – S-semmi. – Amikor Earl kérdőn felvonta a szemöldökét, Aidan felsóhajtott. – Azon tűnődtem, mekkora előnyt tudok szerezni, ha elindulsz a puskádért. Vidámság csillant Earl szemében. – Fiam, nem foglak lelőni azért, amit Emmi Lou-val tettél. – Tényleg? Az öreg megrázta a fejét. – Először is azt akarom, hogy a dédunokámnak legyen apja, és Emma nem sok hasznodat veszi, ha megbénulsz, vagy a sírban fekszel. Aidan halkan felnevetett. – Hát, tényleg nem. Earl kilesett Aidan mellett a konyhába, mielőtt ismét megszólalt volna. – Másodszor: sok minden vagyok, de hipokrita nem. – Tessék? Earl nagyot sóhajtott. – Legyen elég annyi, hogy amikor még fiatal és ostoba voltam, elkövettem ugyanazt a hibát, amelyet te. Aidan eltátotta a száját döbbenetében. – Szóval te... ó... Earl a szemét forgatta. – Milyen egyértelműen kell fogalmaznom, hogy megértsd? Beképzelt huszonöt éves gazember voltam, és mivel a két fiunk

miatt Ginny már nem tudta minden figyelmét rám fordítani, majdnem hagytam, hogy egy olcsó szajha tönkretegye a házasságomat. – Igen, ez egyértelmű fogalmazás. – Nagy szerencsémre Virginia adott nekem egy második esélyt, és azzal töltöttem az utóbbi ötven évet, hogy ezt megháláljam. Aidan előrehajolt. – Mennyi időbe telt, mire megbocsátott? – Nagyon-nagyon hosszú időbe. Aidan kétségbeesetten fújt egyet. – Remélem, Emma megbocsátóbb lesz. – Az attól függ, mennyi erőfeszítést teszel, hogy így legyen. – Komolyan? Esküszöm, hogy majd’ belegebedek. Earl megköszörülte a torkát. – Higgy nekem, nincs okod panaszra, amíg nem kell harminc fokos hőségben lyukakat ásnod, hogy megvehesd a feleségednek a gyöngysort, amelyre egész életében vágyott. Aidan szája széle mosolyra húzódott. – Azt hiszem, igazad van. Virginia kiabált be a konyhából. – Rendben, drágám, végeztem! A fiatalember felállt, de Earl felemelte a kezét. – Figyelj, fiam, csak próbálkozz tovább! Emmie Lou makacs, keményfejű asszonyok ivadéka. De tudom, hogy őrülten odavan érted, szóval, ha igazán akarod őt, akkor csak igyekezned kell, hogy visszahódítsd. Earl biztató szavaitól mosoly ömlött el Aidan arcán. – Pokolian biztos lehetsz benne, hogy így lesz.

*** Miután Aidan visszaérkezett Atlantába, bevásárolt, és elintézett néhány dolgot, mielőtt hazafelé vette az irányt. A szíve megállt egy pillanatra, amikor leparkolt a behajtón. Becky autója nem volt ott. Egymást kergették a fejében a gondolatok. Mi van, ha Emma ismét görcsölni kezdett, és Becky bevitte a kórházba? Kiugrott a kocsiból, azzal sem foglalkozott, hogy becsukja maga után az ajtót. A garázson keresztül berohant a konyhába. – EMMA! – kiáltotta. Fegyverropogás és robbanások hangja ütötte meg a fülét. A nyakát nyújtogatta, és meglátta Johnt és Percyt a kanapén, a játékkonzol előtt. – Hol van Emma? És hol van az anyátok? – kérdezte köszönés helyett. John felpillantott, a szemét forgatta, aztán folytatta a játékot. – Ne tojj be, haver! Anyut berendelték egy rendkívüli tanszéki értekezletre, ezért mi vagyunk a bébiszitterei Emmának, amíg anyu visszaér. George a hálószobában van vele, a Némó nyomábant nézik, vagy mi. Aidan annyira megkönnyebbült, hogy el is felejtette leteremteni Johnt a csúnya beszéd miatt. – Ó, akkor jó. – A garázs felé intett. – Srácok, segítenétek becipelni a bevásárlószatyrokat és a cuccot, amit Emma nagymamája küldött? – Ez most komoly? – kérdezett vissza John. Aidan felmordult. – Igen, komoly. Vegyétek úgy, hogy ezzel fizettek, amiért egész nyáron használhattátok a medencét.

– Azt hittem, azért engedted, hogy használjuk a medencét, mert mi vagyunk a kedvenc unokaöcséid – vágott vissza Percy, de azért felkászálódott a kanapéról. Aidan nevetve összeborzolta a haját. – Azt hiszem, igazad van. - Amikor John meg sem mozdult, Aidan odanyúlt, és elvette tőle a joystickot. – Hé! – kiáltott fel John. – Emeld a segged, és talán megéred, hogy tovább játszhass! John dühösen pufogva felkelt a kanapéról, és elindult a konyhán keresztül kifelé. Aidan és Percy követték. A férfi kinyitotta a csomagtartót, és elkezdte adogatni a szatyrokat a fiúknak. – Aidan bácsi! – kezdte Percy. – Igen? – Nem gondolod, hogy feleségül kellene venned Emmát? A férfi olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy beleverte a csomagtartó fedelébe. – BASSZA MEG! – kiáltott fe Csillagokat látott. Még jó darabig káromkodott a fejébe hasító fájdalomtól. – Szépen beszélsz, mondhatom! – szidta John. Aidan összeszorított szájjal masszírozta fájó kobakját. – Ha beárulsz anyádnak, beszámolok neki a betojós megjegyzésedről. John eltátotta a száját a döbbenettől. – Haver, az annyira ciki! – Nem érdekel, ez van. – Aidan visszafordult a szatyrokhoz, de észrevette, hogy Percy még mindig várja a választ. Felsóhajtott. – Ó, Percy... A kisfiú szőke szemöldöke megemelkedett. – Talán nem szereted őt?

– Ó, Krisztusom! – motyogta Aidan, és beletúrt a hajába. Megrándult az arca, ahogy ismét fájdalom hasított a koponyájába. – Anyád vett rá, hogy megkérdezd? – Nem. Amikor megkérdeztem tőle ugyanezt, csak annyit válaszolt, hogy fajankó vagy. – Percy vállat vont. – Azt sem tudom, hogy mit jelent ez a szó. – Szerintem olyan fickót, aki seggfejként viselkedik a nőkkel – magyarázta John. Aidan a fiúra meredt. – Nem vagyok fajankó! John megadóan feltartotta a kezét. – Nem én mondtam, hanem anyu. Jellemző volt a nővérére, az angol nyelv professzorára, hogy egy XIX századi kifejezéssel illesse őt. Percy kezébe nyomta az egyik dobozt, amelyet Virginiáéktól hozott. – Percy, ez bonyolult, mivel... – Fajankó vagy? – vágott közbe John. Aidan rá se bagózott. – Ostoba voltam, és csináltam valamit, amivel nagyon megbántottam Emma érzéseit. Kell egy kis idő, hogy megbocsásson, és visszafogadjon a szívébe. Percy a csípőjére tette a dobozt. – Kisbabátok lesz Emmával, tehát az lenne a felelős lépés, ha feleségül vennéd – magyarázta tudálékosan. Aidan csak pislogott. – Erősebben bevertem a fejem, mint gondoltam, vagy tényleg úgy beszélsz, mint egy felnőtt, és nem úgy, mint egy gyerek? Percy vállat vont. – Lehetséges. Apu mindig azt mondja, hogy koravén vagyok.

Aidan felnevetett. – Azt hiszem, ebben igaza van. – Johnra pillantott, aki elégedetten vigyorgott. – Természetesen bármit is mondasz, az fényévekre van ettől, itt – bökött John felé. – Ja, persze – morogta a fiú. Aidan felvett egy könnyebb szatyrot, és John kezébe nyomta. – Mi ez? – kérdezte a fiú, és belekukucskált. A férfi gyorsan kikapta a kezéből. – Az Emmáé! – Nem úgy tűnik, mintha az ő mérete lenne – mélázott a gyerek. Pajkos fény csillogott a szemében. – Azért, mert Noah-é, okostojás. – Aidan a csomagtartó felé intett. – Fogd azokat, és hozd! Megyek, benézek Emmához. John felkapott még néhány szatyrot, miközben Aidan és Percy elindultak befelé. Aidan a konyhában hagyta a fiúkat, ő pedig végigsétált a folyosón. Emma nevetésétől átmelegedett a szíve. Aztán meghallotta Georgie kántálását: – Noah... Noah! Rugdoss a kedvemért, Noah! Aidan megállt a küszöbön, és figyelte az eléje táruló képet. Emma elemlámpát tartott a pocakjához. Georgie egészen közel hajolt hozzá, és olyan figyelmesen bámulta a lány hasát, mintha arra várna, hogy valami csoda történik. Emma felpillantott, meglátta Aidant, és elmosolyodott. – Szia! Hát visszaértél. – A nagyi azt üzeni, hogy szeret, és még a héten meglátogat. Emma a fejét csóválta. – És a nagyapa? – kérdezte tétován. – Még mindig nagy fájdalmai vannak, de elég jól van. És sem szóban, sem fizikailag nem bántalmazott. Emma meglepetten ráncolta a homlokát.

– Ez jó hír. Aidan a lányra és Georgie-ra mutatott. – Mit műveltek, srácok? – Az elemlámpás trükkel próbálkozunk – közölte Georgie, de a szemét nem vette le Emma pocakjáról. – Elemlámpás trükk? – kérdezett vissza Aidan, és odasétált hozzájuk. Emma bólintott. – Mivel a baba a hatodik hónapban már nyitogatja a szemét, ha az ember elemlámpát szorít a hasához, a fénytől állítólag felébred és mozogni kezd. – Lemosolygott Georgie-ra. – Soha nem érezte még, milyen, amikor egy baba rugdos, és szeretné kipróbálni. Aidan kuncogni kezdett. – Nem jártatok szerencsével? Georgie lebiggyesztette a száját. – Nem. – Noah bebizonyítja, hogy igazi makacs Fitzgerald, és nem hajlandó együttműködni – viccelődött Emma. – Hé, szerintem ezt tőled is örökölhette – védte Aidan a mundér becsületét. – Rúgj, Noah! – parancsolta Georgie. Aidan felnevetett a kisfiú elszántsága láttán. – Az még nem jutott az eszedbe, hogy esetleg felbosszantod? Neked hogy tetszene, ha valaki elemlámpát nyomna a képedbe, és a szemedbe világítana vele? – Megragadta Georgie bokáját, és magához húzta. – Lássuk, te mit szólsz hozzá, hm? Georgie kuncogásban tört ki, amikor Aidan felrántotta a pólóját, és a hasához nyomta az elemlámpát.

– Hagyd abba, Aidan bácsi! – könyörgött, amikor végül meg tudott szólalni a nevetéstől. – Elkezdett rugdosni a babád? – kérdezte Aidan. Georgie lesimította magán a pólót. – Az én hasamban nincs baba, te buta! – Tényleg? – Persze. Csak a mamák hasában van kisbaba. – Ó, már értem. – Aidan megcsiklandozta Georgie oldalát, amitől a kisfiú ismét kuncogni és tekergőzni kezdett. – Gyorsan, Georgie! – kiáltott fel Emma. Aidan derékon kapta a kisfiút, és visszatette Emma mellé. A lány megfogta Georgie kezét, és a hasára fektette. A gyerek szeme hatalmasra nyílt. – Aidan bácsi, Noah rugdossa a kezemet! Emma elvigyorodott. – Biztos tetszik neki a nevetésed, mert attól kezdett mocorogni, nem az elemlámpától. Georgie elvette a kezét, lehajolt, és puszit nyomott arra a pontra, ahol a rugdosást érezte. – Szeretlek, Noah! Aidan elmosolyodott, amikor meglátta, hogy könnyek csillognak Emma smaragdzöld szemében. Már hozzászokott, hogy a lány a hormonoktól egy szempillantás alatt sírni kezd. Georgie azonban meglepetten pillantott fel rá. – Miért sírsz, Emma néni? – Mert olyan édes kisfiú vagy – felelte a lány, és a karját a gyerek köré fonta. Megpuszilta Georgie feje búbját, és szorosan átölelte. Aidan figyelmét nem kerülte el, hogy Georgie „néninek” nevezte Emmát, és a lány nem tiltakozott.

– Pisilnem kell – közölte egyszer csak Georgie. Kimászott Emma karjaiból, és leugrott az ágyról, aztán elrobogott Aidan mellett. Emma meglátta a szatyrot. – Mi az? – Ó, khm... – Aidan megdörzsölte az állát, és egyik lábáról a másikra állt. Maga sem tudta, miért volt ennyire ideges az ajándék miatt. Hiszen csak egy buta kis rugdalódzó volt. – Egy apróság Noah-nak. Emma zöld szeme felragyogott. – Tényleg? – Nem nagy dolog. Csak megláttam a boltban, és ő jutott eszembe… meg te. Emma olyan boldogan nevetett, mint egy kisgyerek karácsonykor. Kikapta a szatyrot Aidan kezéből, belemarkolt, és előhúzta a rugdalódzót. Kihajtogatta, aztán megnézte a hímzett feliratot. – „Helyes vagyok, a mami is helyes, apu pedig…” – Felemelte a fejét, és Aidan szemébe nézett. – Apu szerencsés – fejezte be a férfi a mondatot. – Ó, Aidan! – sóhajtott fel a lány. Ismét könnyek szöktek a szemébe, de telt ajkán elégedett mosoly játszott, ahogy végigsimított a rugdalódzón. Felnézett Aidanre. – Köszönöm. Ez nagyon kedves volt tőled. Boldog vagyok, hogy az első ruhadarab, amelyet kapott, az apukájától származik. – A keresztelőruhát kivéve – emlékeztette Aidan. – Ó, igazad van. De akkor is. – Ha tudtam volna, hogy ilyen szentimentálissá tesz, akkor valami szebbet választottam volna.

– Ez nem csupán egy rugdalózó, Aidan. A lényeg az, amit jelent – mondta Emma csöndesen. Találkozott a tekintetük, és a férfi szíve kalapálni kezdett a lány szeméből sugárzó szerelemtől. Ha valahogy megőrizhetné az ehhez hasonló pillanatokat, visszaadhatná a lánynak, valahányszor Emma kételkedni kezd az ő iránta érzett szerelmében. – Emma néni! – szólalt meg Georgie, aki most újra visszamászott az ágyra. – Igen, édesem? – Azon tűnődtem, hogyan került Noah a pocakodba. – Nos, igen... – Anyu azt mondta, hogy Aidan bácsi babája, szóval hogyan dugta be oda? Emma szeme szinte kiguvadt, amikor felnézett Aidanre. – Nos, igen... Hirtelen John és Percy jelent meg az ajtóban. – Tudjátok, ez nekem is zavaros egy kicsit, szóval elmagyarázhatnátok mindnyájunknak – jegyezte meg John szemtelen vigyorral az arcán. Aidan haragos tekintettel meredt Johnra. – Georgie – kezdte –, az anyukádtól és az apukádtól kellene megkérdezned, hogyan lesz a kisbaba. Georgie összeráncolta a homlokát. – Miért? Titok? – Nem, csak... nos... – Aidan megdörzsölte a tarkóját, miközben megpróbált kitalálni valami magyarázatot. Végül eszébe jutott, mit mondott neki az édesanyja, amikor ő még kisfiú volt, és a nővére, Angie terhes lett. – Szóval... amikor egy férfi és egy nő nagyon szereti egymást, a szerelmük megnő a nő hasában, és abból lesz a kisbaba.

John megvakarta az állát. – Akkor ezek szerint te szereted Emmát, ugye? Aidan figyelmeztető pillantást vetett Johnra, aztán visszafordult Georgie felé. A magyarázat ámuló kifejezést csalt a kisfiú arcára. – Klassz, hogy anyuci és apuci szerelmeként lettem – motyogta a gyerek. Amikor Aidan végre Emmára mert nézni, látta, hogy a lány elkerekedett szemmel, tátott szájjal bámul rá. Bár ő burkoltan mindennap célzott rá, még soha nem mondta ki azt a bizonyos szót. Talán eljött az ideje, hogy megtegye, és ezzel megpecsételje a kettejük közötti megállapodást. – Hé, srácok, találtok a konyhában Emma nagymamájának a sütijéből, ha kértek. Georgie villámgyorsan lemászott az ágyról, John és Percy pedig végigrohant a folyosón. Amikor kettesben maradtak, Aidan Emmára mosolygott. – Hogy sikerült a magyarázatom? Emma felszisszent. – Jó volt... és aranyos. Totálisan bevették. – És te? – Ezt hogy érted? – suttogta a lány. Aidan vére a fülében dobolt. Ez az! Most vagy soha! Tétován közelebb lépett, és szóra nyitotta a száját. – Aidan Fitzgerald, mit művelsz? Csokoládéval tömöd a fiaimat ebéd előtt? – kiáltott fel Becky. Az ajtóban állt, csípőre tett kézzel. Bassza meg! Teljesen tönkretette Aidan nagy pillanatát. A férfi megpördült és Beckyre meredt. A nővére fura tekintettel méregette.

– Johnnak és Percynek köszönhetően valószínűleg egy szem süti sem maradt Emmának. Aidan beletúrt a hajába, és megadóan felsóhajtott. – Sajnálom, nővérkém. Segítettek becipelni a cuccot, és azt hittem, nassolhatnak egy kicsit. Becky elvigyorodott. – Akkor talán megbocsátok – mondta, majd Emmához fordult. – Minden rendben ment, amíg távol voltam? Emma bólintott. – Ők voltak eddig a legjobb bébiszittereim. Becky felnevetett. – Azt hiszem, ők voltak az egyetlenek az öcsémen kívül. Emma pajkosan Aidanre mosolygott. – Ó, ő sokkal több, mint bébiszitter! Aidan felvonta a szemöldökét. – Nahát, tényleg? – Hm… Lássuk csak: szakács, házvezető és szórakoztató társaság. Aidan megcsóválta a fejét, és önkéntelenül is elnevette magát. – Igen, ez mind én vagyok. – Nos, azt hiszem, jobb lesz, ha fogom a fiúkat, és megyünk – szólalt meg Becky. Az ágyhoz lépett, megpuszilta Emmát. – Vigyázz magadra, anyuci! – Úgy lesz. Aidan gondoskodik róla. A férfi elmosolyodott az Emma arcát elöntő szeretetteljes kifejezés láttán. – Hát persze. – Dolgozz keményen! – figyelmeztette Becky. Játékosan megtaszította Aidant, aztán megpuszilta az arcát.

– Akármibe lefogadhatod, hogy így lesz – jegyezte meg Aidan. – Akkor viszlát! – intett Becky. A férfi egy hosszú pillanatig csak nézte Emmát. Vágjon bele, tegyen vallomást most, vagy várjon az újabb alkalomra? Ekkor megszólalt Emma telefonja. Ezek szerint a dolog várhat.

11. fejezet A következő néhány nap monoton ritmusban telt. Elmúlt az első ágynyugalomban töltött hét. Emma olvasgatott, tévét és filmeket nézett. Gyakran meglátogatta őt Casey és Connor, valamint Aidan nővérei. Ahogy ígérte, a nagyi is eljött egy napra, és sem Emma, sem Aidan nem tudta megakadályozni, hogy hatalmas adag ételt készítsen, desszerttel együtt. Emma különösen azt élvezte, amikor Patrick jött át. Nagyon boldog volt, hogy egészségesnek látja az öreget, ellentétben azzal, ahogy a legutóbbi találkozásukkor kinézett. Mindkettőjük állapota szépen javult, és ezért Emma nagyon hálás volt. Szerencsére kiderült, hogy Aidan szabadsága inkább csak annyit jelentett, hogy a férfi otthon dolgozott. Emma örült neki, hogy így elfoglalta magát, és nem anyáskodott vele a nap huszonnégy órájában, mint egy kotlós. Nem arról volt szó, hogy nem élvezte Aidan jelenlétét. Nagyon tetszett neki, hogy a férfi kész volt megtenni mindent, amit kért tőle. Jó társaság volt, ráadásul együtt ettek, és általában filmnézés közben aludtak el, vagyis egy ágyban, egymás mellett. Úgy tűnt, hogy minden nappal közelebb kerülnek egymáshoz, de Emmát még mindig emésztette az aggodalom. Attól félt, hogy a hormonjai, valamint a fizikai közelség elvakítja Aidan jellemét illetően. Végül is a férfi egyszer már a bolondját járatta vele.

Tényleg megbízhat benne? Képes lenne érzelmileg elviselni, hogy felépít vele egy közös jövőt, aztán minden ismét összeomlik, ha Aidan újra megcsalja? Egyik hétfő délután éppen kényelmesen elhelyezkedett, hogy megnézze egyik kedvenc régi tévésorozata, a Ouinn doktornő maratoni adását, amikor rezegni kezdett a telefonja. A kijelzőn megjelenő név láttán olyan gyorsan kezdett verni a szíve, hogy attól félt, kiugrik a mellkasából. Peshtől érkezett SMS. Veszem a bátorságot, és érdeklődöm, hogy meglátogathatom-e ma este. A lány megcsóválta a fejét, miközben többször is elolvasta az üzenetet. Nem elég, hogy Pesh teljesen másmilyen volt, mint a többi férfi, akit ismert, ráadásul mindig kedves és figyelmes is. Már kétszer felhívta őt, és megkérdezte, hogy van, de korábban nem hozta szóba a látogatást. Persze. Jól hangzik. Szereztem egy hordozható ultrahangkészüléket is, hogy ellenőrizhessük a kis fickót. Noah említésére ellágyult Emma szíve. Jaj, köszönöm szépen! Öt óra túl korai lenne? Éjszakás vagyok. Nem, az jó lesz. Remek. Szereti az indiai konyhát? Emma az ajkát harapdálta, mielőtt válaszolt.

Az igazság az, hogy még soha nem kóstoltam. Komolyan? Igen. Bárcsak látná, mekkorára tátottam a számat! Emma kuncogva válaszolt. Bocsánat. Az igazi déli lányok a vadonban nőnek fel. Erre van ellenszer. Hozok néhány fogást a kedvenc indiai éttermemből. Csodásan hangzik. Csak írja meg a címet, és nemsokára találkozunk. Már éppen írni kezdte a telefonba Aidan címét, amikor észbe kapott. Tényleg egy másik férfit hív Aidan otthonába? Egy férfit, akinek már a puszta jelenléte összezavarja őt az Aidan iránti érzelmei mélységét illetően? Ó, micsoda utálatos, rettenetes nőszemély vagy, Emma Harrison! – nyögött fel, és hátrahanyatlott a párnára. Miért kell mindennek ilyen komplikáltnak lennie? Tudta, mit mondana Casey. Azért lett minden bonyolult, mert Aidan majdnem megdöngetett egy másik nőt, és összetörte Emma szívét, eljátszotta a bizalmát. Ha a férfi nem követett volna el egy ekkora hibát, akkor Emma fejében meg sem fordult volna a gondolat, hogy bármi köze lehet Peshhez. Ugyanakkor Aidan nagyon igyekezett elnyerni az ő bocsánatát, és nem feledkezhet el arról a tényről sem, hogy ő a gyermeke apja. – Szívtelen ribanc – szidta magát a belső monológ végén.

De őszintén, az, hogy meghívja Pesht, még nem jelenti, hogy le is fekszik vele. Az isten szerelmére, hiszen a férfi orvosi minőségében látogatja meg! Igaz, mellesleg vacsorát is hoz, de ez még nem jelenti, hogy ez randevú lenne, vagy valami különleges dolog. Hiszen megmondta neki a kórházban, hogy nem biztos benne, nyújthat-e neki bármit, vagyis nem csapja be a férfit… és természetesen nem lesz hűtlen Aidanhez. Már csak annyi volt a dolga, hogy kitalálja, hogyan mondja meg Aidannek, hogy Pesh beugrik. Összerándult a gyomra a gondolatra. Szerencsére nem kellett sokáig várnia. Aidan pár pillanattal később megjelent az ajtóban, miközben Emma még mindig a kezében tartott telefon kijelzőjére meredt. – Nincs szükséged valamire? A lány mosolyt erőltetett az arcára. – Nem, köszönöm. – Figyelj, tudom, hogy utálod, ha állandóan körülötted legyeskedem, úgyhogy nem bánnád, ha beszaladnék az irodába? Nem igazán értik, hogy mit jelent a „szabadság”. – Nem, persze, menj csak! – Lehet, hogy utána beugrom az edzőterembe is. Nem maradok el két óránál tovább. Hazafelé vehetek valamit vacsorára. – Ó, nem szükséges. Aidan furán nézett rá. – Nem leszel addigra éhes? – Az a helyzet, hogy Pesh beugrik, hogy megvizsgáljon. Hoz vacsorát is. Emma felszisszent, amikor meglátta, hogy Aidan szőke szemöldöke felugrik a homloka közepére. – Randid van Peshsel?

– Nem randi! – tiltakozott Emma. Aidan összefonta a karjait a mellén. – Nem csak azért ugrik be, hogy megmérje a pulzusodat, Em. A faszfej vacsorát hoz! A lány megrázta a fejét. – Nem így van. Pesh tudja, hogy pillanatnyilag nem akarok belemászni semmibe. Csak megnéz, mert kedves ember. Tudod, mint egy barát. – Nekem pokolian nem úgy tűnik. Az érdes hang hallatán Emma lehajtotta a fejét, és a takarót bámulta. – Nézd, ez a te otthonod, és én a vendégszeretetedet élvezem. Ha tényleg így érzel Pesh iránt, akkor szólok neki, hogy ne jöjjön. Amikor összeszedte a bátorságát, hogy felnézzen, látta, hogy Aidan arca ellágyul. – Tényleg megtennéd? A kedvemért? – Természetesen. Jó lenne, ha bíznál benne, hogy tekintettel vagyok az érzéseidre. Aidan beletúrt a hajába, aztán frusztráltan felnyögött. – És biztos vagy benne, hogy nem akarsz összejönni vele? – A még több stressz hiányzik pillanatnyilag a legkevésbé az életemből, márpedig egy kapcsolat, különösen egy új kapcsolat, mindig stresszes. – Még velem is? Emma oldalra billentett fejjel figyelte a férfit. – Nem én voltam az, aki stresszessé tette a kapcsolatunkat, emlékszel? Aidan arca elkomorult.

– Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mit tettem, mivel folyamatosan iszom a levét. Például kénytelen vagyok elviselni, hogy az a külföldi fasz körülötted szaglásszon. Emma a szemét forgatta. – Van neve, Peshnek hívják. Ha vennéd a fáradságot, hogy jobban megismerd, rájönnél, hogy nem az a fajta férfi, aki megpróbál kihasználni, vagy leimádkozni rólam a bugyit. – Annál rosszabb, hogy nem ilyen – mordult fel Aidan. – Micsoda? – Sokkal jobban örülnék neki, ha valami seggfej lenne, aki csak le akar fektetni, mert attól totál kiakadnál, és elküldenéd őt a fenébe, ahogy engem is az első alkalommal. – Aidan keserves grimaszt vágott. – De ez sokkal rosszabb, mert ő egy rendes fickó, akit nem érdekel, hogy egy másik férfi gyerekével vagy terhes. Az isten szerelmére, bűzlik róla, hogy szívesen elköteleződne! A pokolba, valószínűleg el is jegyezne még ma este! Emma képtelen volt megszólalni, miután felfogta Aidan szavainak az értelmét. Hosszú, kínos percekig csak méregették egymást, aztán a férfi felsóhajtott. – Rendben. Hadd jöjjön, és nézzen meg. – Nem megnéz. Megvizsgál. Még egy hordozható ultrahangkészüléket is hoz, hogy ellenőrizze Noah-t. – Mesés – gúnyolódott Aidan, aztán elindult az ajtó felé. – Ez nem tisztességes! – szólt utána Emma. A férfi sarkon fordult, és izzó tekintettel meredt a lányra. – Tessék? – Hát senki sem érti, hogy min megyek keresztül? Teljesen össze vagyok zavarodva miattad, miattunk, ráadásul ez a sok bizonytalanság… Te is ugyanezt érezted, nem?

– Azt akarod ezzel mondani, hogy amin te most éppen keresztülmész, az ugyanaz, mint amit én tettem veled? – Nem, én csak... Aidan felemelte a kezét, hogy elhallgattassa. – Sokat és hosszan gondolkodtam a hasonlóságokon, Em. Mert hosszú távon a zavarodottság oda vezetett, hogy elszúrtam a legcsodálatosabb dolgot, amiben valaha részem volt. – Szomorúan megcsóválta a fejét. – Egyáltalán nem kívánom neked, hogy ugyanezen menj keresztül. Emma szíve összeszorult Aidan szavaitól. Vajon igaza van? Két kézzel elhajítja magától a boldogságot az ostoba bizonytalansága miatt? A férfi szavai rángatták ki a gondolataiból. – Mennyi ideig kell távol maradnom ma este? – Aidan, nem kell, hogy elmenj. Itt maradhatsz, hogy lásd, nem történik semmi. – Lehet, hogy mazochista vagyok, de csak egy határig – vágta rá Aidan keserűen. Emma felsóhajtott. – Ötre jön, és kilencre kell beérnie dolgozni. Aidan bólintott. – Nálam lesz a mobilom, ha szükséged lenne valamire. Azzal egyetlen szó nélkül távozott. Emma megrándult, amikor bevágódott a hátsó ajtó. Beau robogott be a hálószobába, a tekintete mintha azt kérdezte volna: mi a fasz van? Emma a szemét forgatta. – Igen, igen, az én hibám, rendben? Beau vakkantott, aztán odament az ágyhoz. A lány felült, és lehajolt, hogy megvakargassa a kutyus füle tövét.

– Gyere! El kell készülnöm. Társaságunk lesz ma délután. Beau a fülét hegyezte a társaság szó hallatán, de Emma megrázta a fejét. – Biztos vagyok benne, hogy nem nagyon fogod kedvelni Pesht. Védeni fogod a területedet, vagyis valószínűleg be kell hogy zárjalak az alagsorba. A kutya nyüszíteni kezdett, és elhátrált, mire Emma felnevetett. – Nem most azonnal, te buta. Csak mielőtt megjön a társaság. Aztán készülni kezdett Pesh látogatására. Lezuhanyozott, kisminkelte magát. Bizonyítandó magának és Aidannek is, hogy nem randevúról van szó, nem vette fel valamelyik csinos kismamaruháját. Maradt a szokásos sztreccsnadrágnál és hosszú ujjú pólónál. Miután száműzte Beau-t az alagsorba, ledőlt a kanapéra egy könyvvel. Amikor Pesh becsöngetett, csak kiszólt neki: – Jöjjön be! Pesh belépett a bejárati ajtón. Benézett a szobába, Emmát keresve. Amikor találkozott a tekintetük, a férfi szélesen elvigyorodott. – Helló! Csodálatosan néz ki. Emma lepillantott a ruházatára, aztán visszanézett a férfira. – Komolyan? Pesh vigyorgott. – Nem a ruhájára értettem, hanem az arcszínére. Úgy tűnik, jót tesz az ágynyugalom, mert majd kicsattan az egészségtől. – Ó... nos, köszönöm. Jó ezt hallani. – Nem kezd még megőrülni a semmittevéstől? Emma elmosolyodott.

– Talán egy kicsit. Csak egyszer tettem ki a lábam a házból, amikor el kellett mennem az orvoshoz. Semmi izgalom. – Nos, ha már szóba került az orvos, hadd hozzam a táskámat a monitorral, hogy megnézzük, mi a helyzet. – Jól hangzik. Pesh eltűnt egy pillanatra a verandán, aztán egy fekete orvosi táskával és egy nagy, fogantyús dobozzal tért vissza. Letette mindkettőt a kanapé mellé. Aztán körbenézett a nappaliban. – Nagyon szép a lakása. – Köszönöm, de nem az én érdemem, mivel ez nem az én házam. Pesh letelepedett melléje a kanapéra. – Sejthettem volna, hogy valaki ápolni fogja. Emma az ajkát harapdálta. – Ez valójában Aidan otthona. Pesh csodálkozva bámult rá. – Ezek szerint az ő házában vagyok kettesben magával? Emma belepirult a helyzet fonákságába. – Sajnálom, ha ez kényelmetlen magának. Ő az egyetlen, aki a gondomat viselheti. – Minden rendben. – Pesh Emmáéra tette a kezét. – Bárhová szívesen elmegyek, ha ez azt jelenti, hogy magával tölthetek egy kis időt. A lány a férfi szemébe nézett. – Köszönöm – mormolta. Minden, amit Aidannek mondott arról, hogy nem érdekli Pesh, tovatűnt, amikor belenézett az orvos meleg, barna szemébe. Pesh felfelé fordította Emma csuklóját, és megmérte a pulzusát. – Egy kicsit gyors, de azért még jónak tűnik – jegyezte meg.

Lehajolt, és keresni kezdett valamit az orvosi táskában. Bedugta a fonendoszkópot a fülébe, és az ezüstkorongot a lány mellkasára tette. Orvos üzemmódra váltott. – Lélegezzen nyugodtan! – utasította Emmát. Ahogy a műszert mozgatta a lány mellkasán, a karja véletlenül hozzáért a melléhez. Emma megmerevedett. Ha Pesh észre is vette a reakcióját, nem adta semmi jelét. Összeráncolta a homlokát, miközben a lány szívét és tüdejét hallgatta. Pesh közelségétől sokkal gyorsabban vert Emma szíve. A férfi erdőillata, a testéből áradó hő, a zilált, sötét haj, amelybe legszívesebben belemarkolt volna – mindez majd’ megőrjítette. Képtelen volt nyugodtan lélegezni, ahogy a férfi kérte. Hangosan kapkodta a levegőt. Pesh sötét szemével felnézett a fonendoszkópról, és találkozott a tekintetük. A férfi kivette a füléből a műszert, miközben sokatmondóan elmosolyodott. – Vagy miattam ideges, vagy ismét be kell feküdnie a kórházba a szabálytalan szívverés és légzés miatt. Emma érezte, hogy elpirul. – Nem, maga az oka – mormolta. Pesh felvonta a szemöldökét. – Szóval azt állítja, hogy ha dr. Pendleton vizsgálná, akkor arra nem ugyanígy reagálna? Emma felnevetett. – Hát persze hogy nem! Pesh testtartást váltott, közelebb hajolt Emmához. Átható volt a tekintete. – Miért lesz nyugtalan tőlem, Emma? A lány szája teljesen kiszáradt, megnyalta az ajkát. – Mert... – Mert átkozottul jóképű vagy, a fantasztikus tested láttán elszabadultak a hormonjaim, és ettől úgy gondolok rád,

ahogy normális esetben nem tenném. De a fizikai vágynál is fontosabb, hogy kedves és figyelmes vagy, és ha úgy alakulna, nagyon könnyen beléd tudnék szeretni. Emma hosszan kifújta a levegőt. – Azt mondtam Aidannek, hogy nincs köztünk semmi, és hogy nem adhatok magának semmit. De most, hogy itt van velem, ahogy rám néz... – Vállat vont. – Összezavart. – Én zavartam össze? Emma lenézett az összekulcsolt kezére. – Még mindig mélyen érzek Aidan iránt, de amikor magával vagyok, akkor hirtelen... másképpen kezdem érezni magam. – Erre most mondhatnám, hogy pusztán biológiai jelenségről van szó, hogy a teste csupán párra vágyik, aki megvédelmezi magát és a gyermekét. – De ebben az esetben csak Aidan iránt éreznék így, nem igaz? Pesh arca elkomolyodott. – Ezek szerint van esélyem, hogy elnyerjem a szívét? – Elnyerje a szívemet? A férfi felnevetett. – Nem így mondják? – Nem igazán. Az orvos elgondolkodva oldalra billentette a fejét. – Hm... Akkor van rá esély, hogy egy kis romantikával megnyerjem? Egy gyertyafényes vacsorával, némi finom bor mellett? Emma elmosolyodott, és a pocakjára bökött. – Borról szó sem lehet, és mivel ágyban kell maradnom, a vacsora is csak korlátozottan lehet romantikus.

– Á, ezért is hoztam ételt! – Pesh felkelt a kanapéról. – Hadd hozzam be, aztán kezdhetjük is a szívelnyerést. Emmára kacsintott, aki erre felnevetett. – Rendben. Az ajtónál Pesh megtorpant és visszafordult. – Amíg van rá esélyem, hogy elnyerjem a szívét, Emma, addig boldogan megelégszem azzal, amit nyújtani tud. A lány erősen tartotta magát, nehogy meghatódjon a férfi szavain. Nem tervezte, hogy többet ajánl a barátságánál – se többet, se kevesebbet. Bármire is vágyott áruló teste, ennyi jutott a számukra. Pesh két hatalmas zacskót cipelt be a hátsó ajtón. – Szent isten! Ennyit azért nem eszem! – jegyezte meg Emma csipkelődve. Pesh felnevetett. – Tudom, de szerettem volna, ha megkóstol különböző indiai fogásokat. – Körülnézett. – A konyhába vigyem? – Nem, tegye csak ide az asztalra! Olyan lesz, mint egy piknik. – Nem bánom. – Pesh letette a zacskókat, aztán visszafordult Emmához. Megdörzsölte a kezét. – Mielőtt nekiesünk, megnézem, hogy van a kisember. Emma lelkesen felnevetett. – Rendben. – Nehéz elhinni, hogy a technika annyit fejlődött, hogy már létezik hordozható ultrahangkészülék is. – Kész őrület! Pesh előkészítette a műszert, aztán odanyúlt, hogy felemelje a lány pólójának az alját. Emma ösztönösen félreütötte a kezét. Pesh meglepetten felvonta a szemöldökét.

– Elnézést. Én csak… – Tudom. Nevetségesen reagáltam. Felhúzta a pólót a hasán, és eltűnődött a helyzeten. Ha Pesh a gömbölyű pocakja láttán nem vette fel a nyúlcipőt, akkor talán megérte volna adni neki egy esélyt a romantikus kapcsolatra. Gyorsan elhessegette a gondolatot, miközben a férfi hideg zselét nyomott a hasára. Végighúzta a műszer fejét a pocakján, és Noah szemcsés képe megjelent a monitoron. – Itt is van. Meg kell állapítanom, minden rendben lévőnek tűnik. Emma elbűvölve figyelte Noah-t. A karjával és a lábával kissé hadonászott, mintha a vizsgálat megzavarná a pihenésben. Sőt, két hatalmasat rúgott is, hogy egyértelműen közölje: azt akarja, hogy hagyják békén. – A szívverése normális, és a placentával is minden rendben van. – Pesh felnézett a monitorról, egyenesen Emma szemébe. – Nem jelentkezett újabb görcs vagy fájdalom? – Nem. Minden rendben volt. Az orvos elmosolyodott. – Milyen áldás ezt hallani! Biztos vagyok benne, hogy mihelyt jövő héten felkelhet az ágyból, boldogan és egészségesen hordhatja ki a babát. – Ebben reménykedtem, és ezért imádkoztam – felelte Emma. Pesh biztatóan megpaskolta a lány kezét. – Higgyen is benne! – Aztán elpakolta a készüléket. Emma lepillantott a ragadós masszára a hasán. – Hozna nekem egy kéztörlőt a konyhából? Pesh előhúzott az orvosi táskájából egy papírtörlőt.

– Mindenre fel vagyok készülve. Emma felnevetett. – Köszönöm! – Amíg tisztálkodik, hozok tányérokat és evőeszközt. – Jól hangzik. Miközben letörölgette a zselét a hasáról, Emma hallotta, ahogy Pesh nyitogatja a konyhaszekrények ajtaját. Éppen visszatért volna a nappaliba, amikor hatalmasat csattant valami az alagsor ajtaján. Pesh nagyot ugrott, és majdnem kiejtett mindent a kezéből. Tátott szájjal nézett Emmára, miközben odalentről vad kaparás és vonyítás hangzott fel. – Aidan fogva tart valakit az alagsorban? Emma kuncogni kezdett. – Ez csak a mi... vagyis Aidan nagyon elkényeztetett kutyája, Beau. Pesh bólintott, és lerakta a tányérokat az asztalra. – Akarja, hogy kiengedjem? – Azt hiszem, igen. Nem tudtam, hogyan fogadná magát. – Az állatok általában szeretnek, próbáljuk ki, hátha szimpatizál velem. Pesh kinyitotta az alagsor ajtaját, és Beau beszökdécselt a nappaliba. Egyenesen Emmához szaladt, és megnyalta a kezét. – Szia, jó fiú! A kutya a fülét hegyezte, majd megpördült, és Peshre meredt. Mély torokhangon felmordult. – Nem, nem, Beau, Pesh a barátunk – figyelmeztette Emma, és elkapta a kutyát a nyakörvénél fogva. Pesh lassan a kanapéhoz sétált. Óvatosan kinyújtotta a kezét, hogy Beau megszagolhassa. A kutya megszimatolta, de továbbra is ugyanolyan vad tekintettel méregette.

– Azt hihetné az ember, hogy Aidan figyelmeztette az érkezésemre, mielőtt elment – jegyezte meg a férfi. Emma felnevetett. – Általában nagyon rendesen viselkedik az idegenekkel, de féltem, hogy valami ilyesmi történik majd, ha Aidan nem lesz itt. – Ilyen egy hűséges házőrző. Mivel nem ismer, védelmezi magát és a babát. – Pesh oldalra hajtotta a fejét. – Hm, lássuk csak, hogy össze tudunk-e barátkozni. Belekotort az egyik zacskóba. – Nézzük, le lehet-e kenyerezni egy falat szamoszával – mondta, és Beau felé nyújtott valami tortillaféleséget. Beau Emmára nézett. – Minden rendben. Elveheted. A kutya óvatosan közelebb oldalgott, aztán kikapta a kenyeret Pesh kezéből. – Mi volt az? – Sült tészta krumplis, fűszeres töltelékkel. – Ó, Jesszus, akkor most a mennyben érzi magát! Majdnem annyira szereti a krumplit, mint a gazdája. – Emma elpirult, amikor rádöbbent, hogy mit mondott. – Amíg kipakolok, nincs kedve elmesélni, mi történt Aidan és maga között? Emma grimaszolt. – Muszáj? – Nem, ha elszomorítja. Soha nem okoznék fájdalmat magának. Emma felnyögött. – Nem, azt hiszem, úgy tisztességes, ha tudja, mibe keveredett.

– Vagy mi ellen kell harcolnom? – Gondolom – motyogta a lány. – Szóval, randevúztak Aidannel, teherbe esett, és ő nem volt hajlandó vállalni az elkötelezettséget? – kérdezte Pesh, miközben belenyúlt az egyik zacskóba. Ó, szent isten! Ez túl banális lenne így. – Nem egészen. Pesh az ételes dobozokról Emmára nézett. – Elnézést. Nem lett volna szabad faggatnom. – Dehogy, csak nem vicceltem ám, amikor azt mondtam a kórházban, hogy ez egy hosszú történet. – Emma mély lélegzetet vett, aztán elmesélt Peshnek mindent az elejétől fogva, attól kezdve, hogy megkérte Connort, legyen a gyermeke apja, egészen Aidan árulásáig. Amikor befejezte, Pesh megcsóválta a fejét. – Igaza van. Ez tényleg hosszú történet volt. – A csipkelődésre Emma játékosan belebokszolt a karjába, mire a férfi elvigyorodott. – Köszönöm, hogy megosztotta velem. Tudom, hogy nem volt könnyű beszélnie erről a sok fájdalomról. Emma biccentett. – Mindig tudja, hogy mit kell mondania? Hogy mit akar hallani a másik? – A szüleim mindig azt mondták, hogy öreg és bölcs a lelkem. Azt hiszem, ezért beszélek így. – Maga a legidősebb fivér a családban? Pesh bólintott. – Igen, azt hiszem, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a legidősebb gyermek sztereotípiája vagyok. A kisöcsém... nos, ezt majd máskor elmesélem.

Emma nevetve figyelte, ahogy Pesh valami levest töltött egy tálba. Elismerően beszívta az illatot. – Hm, ez meg mi? – Raszam, vagyis paradicsomleves. Emma óvatosan belekóstolt. – Nagyon finom. – Gondoltam, hogy ízleni fog. És ráadásul nagyon egészséges is. Jót tesz az emésztésnek. Emma felnevetett. – Az étterem felvehetné reklámmenedzsernek! – Úgy gondolja? Emma bólintott. – Én csak tudom! Hiszen hirdetésszervezőként dolgozom. Tovább kanalazta a levest, és közben figyelte, ahogy Pesh kinyitott egy újabb dobozt. Vonakodása láttán a férfi megnyugtatta: – Kóstolja meg a Dal Makhanit! - Pesh felnevetett, amikor észrevette a lány kétkedő tekintetét. – Bízzon bennem! Jót fog tenni. Sok benne a fehérje és a rost. Mihelyt Emmy a szájába vett egy falatot, azonnal tudta, hogy hibát követett el. – Ez erős. – Tényleg? Emma bólogatott, és közben az égő száját legyezgette. – Azt hiszem, figyelmeztetnem kellett volna, hogy nem nagyon bírom a fűszeres ételt. – Jól van. Akkor ezt hagyjuk, kóstolja meg inkább a vajas csirkét – mondta Pesh, és valami narancssárga színű csirkedarabot tett a tányérjára.

– Meséljen a családjáról! – kérte Emma. Nehezére esett a beszéd, mert még mindig lángolt a nyelve. – Az apám a szüleivel együtt települt át Amerikába, még tizenéves korában. Maga mögött akarta hagyni Indiát, és igazi amerikaivá válni. – Pesh megcsóválta a fejét. – Még a nevét is Charlie-ra változtatta. – Tényleg? Pesh elvigyorodott. – Igen, és amennyire tudom, anyámon és a néhai nagyszüleimen kívül senki nem is szólította az igazi nevén. Emma a tányérján matatott a villával, nem tudta, mit kóstoljon meg először. – És az édesanyja? – Neki köszönhető, hogy nem lettem teljesen amerikai, és nem Billnek, vagy valami hasonlónak hívnak. Emma kuncogott. – Nem nagyon tudom elképzelni Billnek… Williamnek talán, de Billnek vagy Billynek semmiképp. – Én sem. – Pesh megtörölte a száját a szalvétájával. – Csak tizennyolc éves volt, amikor ide jött, hogy feleségül menjen apámhoz. Bár gyerekkoruk óta ismerték egymást, és elrendezett házasság volt. – Ó... – dünnyögte a lány. Óvatosan a szájába vett egy falatot az egyik kevésbé fűszeres fogásból. – A maga házassága is elrendezett volt? – Nem. Valójában Jade volt az első nem indiai származású lány, akivel jártam. – Haragudott miatta az édesanyja? Pesh bólintott.

– Eleinte igen. De Jade mindenképpen szeretett volna beilleszkedni az életembe, megismerni a szokásainkat. Az évek alatt, amíg együtt jártunk, lassan megszerettette magát az édesanyámmal. – Emmára vigyorgott. – Ami az apámat, a kultúránk árulóját illeti, az ő számára egy szőke hajú, kék szemű meny maga volt a megvalósult álom! Emma felnevetett. – El tudom képzelni. – Amikor felnézett a tányérjából, látta, mennyire elkomolyodott Pesh arca. – Mi az? – El tudom képzelni, mennyire odalenne egy gesztenyebarna, csillogó, zöld szemű szépségért. Emma villája nagy zajjal a padlóra esett. Peshsel egyszerre hajoltak le érte, összekoccant a homlokuk. – Uff! – nyögött fel a lány. A fejéhez kapta a kezét, és megdörzsölte a fájó pontot. – Elnézést, hogy felzaklattam – jegyezte meg Pesh csöndesen. – Nem zaklatott fel. Én csak... – Emma az ajkát harapdálta, mert nem tudta, hogyan folytassa. – Amikor ilyesmiket mond, úgy érzem, mintha az orránál fogva vezetném. Nem szeretnék fájdalmat okozni magának. – Felnőtt ember vagyok, Emma. Képes vagyok vigyázni magamra és az érzéseimre. Ráadásul egyértelműen a tudomásomra hozta a szándékait. Emma megcsóválta a fejét. – Miért veszi a fáradságot, hogy rám pazarolja az idejét, ha teljesen elzárkózom? – Ugyanezt a kérdést feltehetnénk Aidannel kapcsolatban is. Ő miért veszi a fáradságot, hogy tovább próbálkozzon, azok után, amit tett, és ahogyan maga még mindig érez iránta? –

Tétován elmosolyodott. – Azért, mert magáért érdemes harcolni. – Ó, istenem! – nyögött fel a lány, és a kezébe temette az arcát. – Valami rosszat mondtam? Emma a tenyere mögül válaszolt. – Ó, dehogy! Éppen ez a baj. Soha nem mond semmi rosszat. Minden, amit mond és tesz, egyszerűen csodálatos. Pesh felnevetett. – Elnézést, hogy összezavarom, Emma. Tényleg sajnálom. A lány kikukucskált az ujjai között. – Valóban? – Nos, hazudhatnék, és válaszolhatnék igennel, de az igazság az, hogy örülök neki, ha lassan leomlasztom a falat, amelyet maga köré épített. Én itt leszek, ha úgy érzi, hogy készen áll, és tényleg engem akar. – Pontosan ilyesmire számítottam magától – mormolta a lány. Pesh felállt, nagyot nyújtózott. – Rendben, azt hiszem, ideje témát váltani, és rendet rakni. – Ó, hagyja csak! – Nem szeretnék visszaélni a vendégszeretetével úgy, hogy rendetlenséget hagyok magam után. – Tessék, már megint azt mondja, amit hallani akarok – jegyezte meg Emma. Pesh megfenyegette az ujjával. – Tudja, racionális vagyok. És magában mi a különleges? – Hm, hát... – Ó, ugyan már! Tudom, hogy egy csomó különleges dolog van magában.

– Hát, rendben, énekesnő vagyok. Pesh meglepetten felvonta a szemöldökét. – Tényleg? Emma bólintott, és elmesélte Peshnek, hogy kamaszkorában az unokatestvére, Gary bárjában énekelt. – Egy Doki nevű bárban énekelt? – kérdezett vissza Pesh. Mosoly bujkált a szája szögletében. – Igen. Ez volt Gary beceneve. – Hm, szeretem az iróniát. Pesh Emmára kacsintott, aki megcsóválta a fejét. – Oké, szóval énekesnő vagyok. És magában mi még a különleges? Pesh megvakarta az állát. – Saját repülőgépem van, amelyet magam vezetek. Emma szeme elkerekedett. – Tényleg? – Igen. De igazából nem csak az enyém a gép. Apámnak és a középső testvéremnek is van pilótaengedélye. – Nahát, soha nem ültem még kisgépen. – Akkor egyszer majd el kell csábítanom. Emma szíve megremegett a célzásra. Pesh mintha olvasott volna a gondolataiban. A férfi elvigyorodott. – Befejezte az evést? Mivel Emma gyomra mái háborgott a sokféle fűszeres ételtől, tudta, hogy egy falattal sem ehet többet. – Igen, köszönöm. – Nem bánja, ha elviszem a maradékot a többi orvosnak és a nővéreknek? – Nem, nem. Csak tessék!

Pesh elmosolyodott. – Nem igazán szerette meg az indiai konyhát, ugye? Emma felnevetett. – Azt hiszem, ezentúl inkább csak egyfélét eszem majd, ahelyett hogy végigkóstolom az egész étlapot. Pesh éppen befejezte a rendrakást, amikor megszólalt a csipogója. – Ez nem lehet igaz! – morogta. – Mi a baj? – Kicsit korábban kell bemennem. Attól tartok, a telihold mindenkit megbolondít. – Tényleg? Pesh felnézett rá, és elmosolyodott. – Melyik részre érti? Arra, hogy be kell mennem, vagy arra, hogy a teliholdtól megbolondulnak az emberek? Emma kuncogott. – Mind a kettőre, azt hiszem. – Ó, igen. A teliholdas éjszakák olyanok a sürgősségin, mint egy horrorfilm forgatása. – Akkor majd magáért is imádkozom. – Igen, legyen szíves! – mondta Pesh, aztán végignézett a körülötte lévő táskákon. – Azt hiszem, kétszer kell majd fordulnom. Mindjárt visszajövök. – Megfogta az étellel teli szatyrokat és az orvosi táskát, majd elindult az ajtó felé. Beau követte. – Nem, nagyfiú. Gyere ide! A kutya nyomban visszatért Emma mellé. A lányra nézett, mire az elmosolyodott. – Nem, nem szököm meg vele. A hálótársad és ételmaradékszolgáltatód itt marad.

Beau megcsóválta a farkát. Amikor Pesh visszatért a hátsó ajtón át, a kutya megmerevedett. Pesh nem vette le a szemét Beau-ról, miközben megkerülte a kanapét, hogy magához vegye az ultrahangkészüléket. – Hm, azt hiszem, a szamosza nem betonozta be a barátságunkat, mi, haver? Beau felugrott a kanapéra, és Emma ölébe hajtotta a fejét. Pesh kedélyesen felnevetett. Megrázta az ujját Beau felé. – Vigyázz rá és a kisemberre, rendben? Emma elmosolyodott. – Emiatt nem kell aggódnia. – Köszönöm, hogy meglátogathattam. – Nem, nekem kell megköszönnöm, hogy eljött, és vacsorát is hozott. – Részemről az öröm, és remélem, valamikor a jövőben megismételhetjük. De azt hiszem, az udvarlással megvárom, amíg nem lesz ágyhoz kötve. – Rendben. Pesh elgondolkodva simogatta az állát. – Szereti az operát? – Ó, igen, imádom. Rajongok a művészetekért. Pesh belenyúlt a tárcájába, és előhúzott néhány jegyet. – Ezek az Aida jövő heti előadására szólnak. Addigra már nem lesz ágyhoz kötve. Lenne kedve eljönni? – Amikor látta, hogy a lány tétovázik, hozzátette: – Csak barátként, Emma. A lány megkönnyebbülten felsóhajtott. – Köszönöm. Biztosan nagyon fogom élvezni. – Akkor alig várom, hogy jövő héten találkozzunk a nemrandinkon, hogy megnézzük az Aidát. – Én is.

Pesh felkapta a készüléket, aztán lehajolt, és gyengéden arcon csókolta Emmát. Beau felemelte a fejét, és mély hangon felmordult. – Beau! – szólt rá a lány, mire lesunyta a fejét, és a lehető legszomorúbb kutyaszemmel nézett Emmára. – Azt hiszem, ez a jel, hogy ideje mennem. – Elnézést a kutya miatt. Pesh megrázta a fejét. – Semmi miatt ne kérjen elnézést, Emma. Sem Beau-ért, sem azért, mert nem ízlett az étel... – Pesh arca alig néhány centire volt a lányétól. – De a legkevésbé azért, ahogy esetleg érezte magát miattam ma este. Emma felnézett a férfira; nem mozdult, még csak nem is pislogott. – Jó. Ígérem. – Helyes. – Pesh felegyenesedett, intett neki, majd kisétált az ajtón. Mihelyt magukra maradtak, Beau nyüszíteni kezdett, és közelebb bújt Emmához. – Ó, ne izélj már! Nem olyan könnyű, ha valaki egyetlen hatalmas, terhes hormonlabda! Azzal Emma visszahanyatlott a párnára, és bekapcsolta a tévét.

12. fejezet Nem sokkal kilenc óra után Beau felkapta a fejét, és boldogan ugatni kezdett. – Hm, megjött apuci? Beau farkcsóválva kirohant a konyhába. A riasztó csipogása jelezte, hogy Aidan belépett a hátsó ajtón. – Szia, nagyfiú! Vigyáztál a házra, amíg nem voltam itthon? Aidan a még mindig csaholó Beau-val az oldalán lépett be a nappaliba. – Nagyon remélem, nem csinált semmi kínosat, nem pisilt körbe benneteket, hogy jelezze a területét, amíg itt volt a vendéged. – Nem! – csattant fel Emma. – Ha már itt tartunk, milyen volt a randid? – kérdezte Aidan, és az asztalra hajította a kulcsait. – Nem randi volt – motyogta a lány. – Elnézést, Ingerlékeny kisasszony. – Aidan hangosan beszívta a levegőt. – Fű, mi ez a bűz? – Pesh indiai kaját hozott, hogy megkóstoljam. – Emma gyomra már az evés, pontosabban a fűszeres étel gondolatára is felfordult. – Hol jártál? – kérdezte, hogy témát váltson. – Randim volt. Emma felkapta a fejét. A szeme önkéntelenül elkerekedett a döbbenettől, és leesett az álla. Aidan egy másik nővel volt? Azután, amiket mondott neki, mielőtt elment? A tudatra még

jobban felfordult a gyomra, nagyokat nyelt, hogy el ne hányja magát. – T-tényleg? Aidan bólintott, és lehuppant a dohányzóasztalra. Összekoccant a térdük, és Emma majdnem arrébb húzódott, hogy eltávolodjon a férfitól. Aidan a combjára támasztotta a könyökét. – Képzeld magad elé ezt a szerelést: sort, Daisy Duke stílusában, kivillanó popsival... – Sort? Október végén? Aidan felemelte a kezét. – Még nem fejeztem be. Emma összefonta a karját a mellén, és morcosan fújtatott. – Rendben. – Szóval, ahogy már mondtam, Daisy Duke-féle szerelés, cowboycsizma, és mindennek a tetejébe apró top alól kivillanó derék... – Lehunyta a szemét és megcsóválta a fejét. – Atyaég, remekül néztem ki! Hirtelen felpattant a szemhéja, aztán a lányra kacsintott. Emma hitetlenkedve meredt rá. – Nem egy csaj viselte? Úgy érted, hogy te?... Aidan felnevetett. – Csak húztalak, Em. Apunál voltam, meccset néztünk. Tuti, hogy nem egy nővel szórakoztam. A gondolat, hogy Aidan randevúzott, annyira kiborította Emmát, hogy a megkönnyebbüléstől szabályosan rosszul lett. Egy másodpercre pánikba esett, hogy nem ér ki időben a fürdőszobába, aztán előredőlt, és belehányt Aidan ölébe. A férfi Emmára emelte a tekintetét az összehányt nadrágjáról.

– A francba, Em, tudom, hogy rossz vicc volt, de tényleg muszáj volt lehánynod? A megaláztatás könnyei öntötték el a lány szemét. – B-bocsánat. Amikor sírva fakadt, Aidan arcáról eltűnt a vigyor, és aggodalmas kifejezés váltotta fel. Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Emma karját. – Hé, ne sírj! Nem te vagy az első, aki lehányt. Annak idején egy diákszövetség tagja voltam. Nincs annál pocsékabb, mint amikor egy részeg pasas hányja le az embert. – El sem hiszem, hogy ilyen jól viseled – zokogta a lány. – Miért? Nem direkt csináltad! – A férfi kérdően felvonta a szemöldökét. – Vagy mégis? – Dehogy! Soha nem tennék ilyet! Aidan végigsimította Emma arcát a hüvelykujjával. – Tudom. Csak húztalak, Em. – Azt hiszem, nem tett jót nekem az étel. Túl sok különböző fűszer és szósz volt benne – magyarázta Emma, majd megtörölte az orrát a blúza ujjával. – Hm, gondolom, ez sokat elárul a társaságról is. Szerinted nem? – Aidan! – szólt rá figyelmeztetően a lány. A zavar helyét harag váltotta fel a feltételezés hallatán. A férfi oldalra hajtotta a fejét. – Nekem úgy tűnik, Noah ezzel jelezni próbált valamit. Örülök, hogy a kisember máris az apja mellé állt. Emma összehúzta a szemét. – Soha nem ettem még indiai ételt. Ennek az egésznek semmi köze az érzéseimhez, vagy Noah-éhoz. Az emésztőrendszerem üzen, köszönöm szépen – csattant fel.

Aidan elvigyorodott. – Á, íme az imádnivaló terhességi hangulatváltozások, amelyeket annyira szeretek. Emma dühösen felnyögött. – Gyerünk! Meg kell tisztálkodnod, nekem pedig ideje visszabújnom az ágyba. Aidan felállt, mire a hányadék lecsusszant a lábszárán. Elfintorodott. – Jesszus, mindjárt én is elhányom magam. – Kigombolta a nadrágját, lehúzta a cipzárt. Gyorsan kilépett a ruhadarabból, és egy gombócba gyűrte az egészet. – Jobb lesz, ha azonnal beteszem a mosógépbe. Emma pont abban a pillanatban dőlt előre, hogy felkeljen a kanapéról, amikor Aidan megfordult, így az arca hozzádörzsölődött a farkához. Aidan élesen felszisszent, mire a lány hátrakapta a fejét. – Ó, elnézést – motyogta. – Ez az éjszaka egyre jobban alakul – dörmögte a férfi. Mielőtt elindult volna a hálószoba felé, megfordult, és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse Emmát. A lány szíve hevesebben kezdett dobogni az apró gesztustól. – Kösz. – Szívesen. Figyelj, fogom a cuccomat, és felmegyek az emeletre lezuhanyozni, hogy használhasd a fürdőszobát. – Jaj, de édes vagy – motyogta Emma, még mindig zavartan. Aidan játékosan elvigyorodott. – A francba, bébi, téged aztán nem nehéz lenyűgözni, mi? Emma a szemét forgatta.

– Elnézést kérek, hogy hálás vagyok a kedvességedért – közölte sértődötten, majd bement a fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót. Aidan éppen akkor dugta be a fejét, amikor a lány levette a pólót. Emma felsikoltott, amikor meglátta a férfit. – Hm, csak össze kell szednem innen a szarjaimat. – Persze, fogd csak! Emma egy szál melltartóban sikálni kezdte a fogát. Aidan magához vette a samponját és a tusfürdőjét, aztán odahajolt a fogkeféjéért, és egy puszit nyomott a lány nyakára. Vágyakozás borzongatta meg Emmát. Ha Aidan észre is vette a reakcióját, egy szóval sem jelezte. – Ne maradj sokáig talpon! – Csak ennyit mondott. A lány szalutált, és fehéren habzó szájjal motyogta: – Igenis, uram. Aidan csak megcsóválta a fejét. – Te meg az a nagy szád. Emma rávigyorgott, mire a férfi távozott. *** Aidan még az emeleten volt, amikor Emma befejezte a zuhanyozást. Az aznapi érzelmi hullámvasúttól holtfáradtan azonnal mély álomba merült. De ez nem volt pihentető alvás. Álmok gyötörték. Először azt álmodta, hogy Aidan és Pesh párbajozott érte, mint a régi időkben. Aztán azt, hogy amikor Noah megszületett, pont úgy nézett ki, mint Pesh, és egy csöppet sem hasonlított sem rá, sem pedig Aidanre. Végül újabb álmot látott – de ez túl szürreális volt, mert egyszer valóban megtörtént.

Hűvös víz simogatta a nyakát és a vállát, miközben rúgkapált, hogy a felszínen maradjon a nagyszülei halastavában. Ha hagyta volna, hogy a víz alá kerüljön a feje, a lába leért volna a tó aljára. Miközben a vizet taposta, Aidan úszott oda hozzá, a szeme csillogott. Emma vágyakozva megborzongott. – Fázol? – kérdezte Aidan. – Egy kicsit – vacogta Emma. – Akkor hadd melegítselek fel! – Aidan a karjába vonta, és az ajkára tapasztotta a száját. – Mm, olyan édes az ízed... édesebb, mint általában. Emma belemosolygott a csókba. – Lehetséges, hogy bekaptam egy falat sütit az előbb. Aidan kuncogott. – Édességre és szexre vágytál, mi? – Igen. – Szerintem ideje lenne a másik vágyadat is kielégíteni, nem gondolod? – Igen, kérlek! – Fond körém a lábadat, bébi! Emma engedelmeskedett. Aidan felmordult, és elindult vele kifelé, a partra. – Nem vagyok túl nehéz? – Csöppet sem – mormolta a férfi összeszorított fogakkal. Emma felnevetett. – Tudok járni, Aidan. Nem kell cipelned. – Nem az a baj, hogy túl nehéz lennél. Csak nem hittem, hogy a hideg vízben is ennyire feláll majd a farkam.

– Jaj, te egy hős vagy! – Emma megpuszilta Aidan arcát. Aztán apró csókokat nyomott az állára, harapdálta, nyalogatta, míg vissza nem ért a szájáig. Végül az ágyékához dörgölőzött. – A francba, Em!- szűrte a foga között Aidan, és megszorította a lány fenekét. – Felizgatlak? – Ó, a pokolba, de még mennyire! – Akkor jó. – Emma beledugta a nyelvét a férfi meleg szájába. Hagyta, hogy a nyelvük édes csatát vívjon egymással. Aztán, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót, hirtelen vadul csókolózni kezdtek. Aidan kilépett a partra, és Emma szorosan belékapaszkodott, miközben a férfi térdre hullott. A lány felsikoltott, amikor Aidan a földre ejtette. – Jól vagy? – kérdezte a férfi. Emma felnézett rá. A telihold fénykört vont Aidan feje köré, amitől hirtelen angyalinak látszott. – Most már igen. Széttárta a lábát, hogy a férfi elhelyezkedhessen közöttük. – Szeretkezz velem, Aidan! A másik kutató tekintettel nézett a szemébe, és Emma tudta, hogy a kifejezés, amelyet használt, nem kerülte el a férfi figyelmét. – Amit csak akarsz, bébi – felelte a megszokott önelégült vigyorral az arcán. Amikor beléhatolt, Emma felkiáltott, és erősen megszorította a férfi vállát. Aidan lassan, gyengéden mozgott benne. A nyelve imitálta a finom döféseket, az egyik kezével megmarkolta a lány mellét, és kemény gombocskává simogatta a bimbóját.

Amikor Emma már közel állt az orgazmushoz, Aidan tempót váltott, egyre keményebben döfködött, az erőteljes mozdulatoktól a homok és a letört ágacskák a lány hátába fúródtak. Emma megrázkódott a karjai között. – Nem, ne így! Legyél gyengéd velem, Aidan – suttogta. Emmát ekkor kitépte valami a tóparti szeretkezésből, és visszarántotta Aidan hálószobájába. Valaki rázta. Nem, Aidan rázta! – Ébredj fel, Em! A lány kinyitotta a szemét, és meglátta maga fölött a férfi aggódó arcát. – Mi történt? Aidan elengedte a vállát, és az arcára tette a tenyerét. – Nyögdécseltél. Azt hittem, hogy talán rémálom gyötör. – Nem, majdnem elélveztem – motyogta Emma álmosan. – Tessék? Emma hirtelen magához tért, és a megaláztatástól lángba borult arca elé kapta a kezét. – Ó, istenem! Aidan kuncogni kezdett. – Em, te csúnya kislány! Azért nyögdécseltél, mert szexről álmodtál? Emma tudomást sem vett róla, hanem az oldalára fordult. Felrázta a párnát, és újra elhelyezkedett. – Várjunk csak egy percet! Amikor azt mondtad, hogy „legyél gyengéd velem, Aidan”, akkor nem az ébresztésre értetted, igaz? – Aludni akarok. Aidan játékosan megbökte a vállát.

– Ugyan, Emma! Valld be! Arról álmodtál, hogy szeretkezünk. – Elégedettség csengett a hangjából. – Biztos nagyon jó voltam, ha majdnem elélveztél. Emma elkeseredetten felhorkant. – Csodálom, hogy egyáltalán eszedbe jutott megkérdezni, mennyire voltál jó. Mindig csodálatosnak hiszed magad, nem igaz? Aidan megfogta a lány vállát, és a hátára fordította. A feje mellé támaszkodott, maga alá gyűrte, úgy kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Te vagy az egyetlen nő a világon, akinek a kedvéért csodálatos akarok lenni az ágyban, akinek észvesztő, többszörös orgazmust akarok okozni. – Megrázta a fejét. – Senki más kedvéért, esküszöm. Emma nem fordította el a tekintetét, miközben végigsimította a férfi borostás arcát. – Borotválkoznod kellene – motyogta. Aidan felvonta a szemöldökét. – Nem akarod, hogy szakállt növesszek? Körszakállat vagy igazit? – Nem, úgy tetszik, ahogy van. – Akkor megborotválkozom. A kedvedért. Emmát elborították az érzelmek, és mivel még mindig nem múlt el az álom hatása, felemelte a fejét, és a száját Aidan szájára tapasztotta. A férfi nyomban megmerevedett, és a lány úgy érezte, mintha egy márványszobrot csókolna. Kinyitotta a száját, hogy becsúsztassa a nyelvét Aidan ajkai közé, és ekkor a férfi végre felengedett. Emma simogató keze Aidan arcáról a hajába siklott. Belemarkolt a selymes tincsekbe, húzta, szorította, miközben a férfi ajkát harapdálta.

Aidan mély torokhangon felnyögött, és beledugta a nyelvét Emma szájába. Szent isten, mennyire hiányzott a lánynak a férfi csókja – ahogy a nyelvük édes táncot járt! Vágy öntötte el, és tudta, hogy soha nem akarta még ennyire Aidant. A férfi lecsúsztatta a kezét a válláról a mellére, a hálóingen keresztül megmarkolta, gyúrta az érzékeny halmokat. Emma széttárta a lábát, hogy Aidan közéjük furakodhasson. De amikor a férfi elkezdte róla lefejteni a hálóinget, felpattant a szemhéja, mert hirtelen rádöbbent, hogy ez nem álom, hanem a valóság. – Várj, Aidan, ne! A férfi felemelte a fejét a nyakáról, és vágytól elködösült szemmel nézett le rá. – Kérlek, mondd, hogy nem azért kéred, mert valójában nem is akarod, hanem mert mindketten csak most döbbentünk rá, hogy az orvos megtiltotta! Emma bólintott. – Még elélveznem sem szabad, mert az orgazmus összehúzódásokat okozhat. Aidan önelégülten vigyorgott. – Akkor kész szerencse, hogy felébresztettelek, hm? Emma elpirult, és halkan felnevetett. – Azt hiszem. Sajnálom – tette hozzá, amikor Aidan elkezdett lekászálódni róla. – Ne tedd. Mindkettőnket elragadott a szenvedély. – A férfi mosolyogva Emmához simult. – Ráadásul, bár fizikailag talán nem nyújt kielégülést, ha egész éjjel a karomban tartalak, de semmi mást nem tennék szívesebben. Emma felnyögött.

– Miért kell ilyesmit mondanod? – Tessék? Emma lehajtotta a fejét. – Folyton csodálatos dolgokat mondasz és teszel. Teljesen összezavarsz. – Talán azt szeretnéd, ha seggfejként viselkednék? – Természetesen nem. – Ó, már értem! Azt szeretnéd, ha ismét a régi, önző Aidan lennék, mert akkor könnyebb lenne nem azt érezned, amit érzel. – Nem ezt mondtam. – De nem akarod, hogy megváltozzam? – A régi Aidanbe szerettem bele, vagy már elfelejtetted? A férfi értetlen arcot vágott. – És nem szeretnéd, ha érted és Noah kedvéért jobb emberré válnék? – Természetesen szeretném. – Akkor hadd mondjak és tegyek, amit akarok. – Rendben. Egy darabig csendben feküdtek. – Soha nem fogsz megbocsátani nekem, igaz? – kérdezte végül Aidan. – Várjunk csak, ezt meg honnan veszed? Aidan felült az ágyban. – Mindaz, amit az elmúlt nyolc napban tettem érted, minden, amit mondtam… a bocsánatkérések, a próbálkozások, hogy helyrehozzam a dolgokat... mindez szart sem ér, ugye? – Ez nem igaz! – ellenkezett Emma. – Nyilvánvalóan így van. Ha komolyan azt szeretted volna, hogy megint együtt legyünk, akkor nem engedted volna, hogy

Pesh idejöjjön, még orvosi minőségében sem. Akkor már közölted volna vele, hogy velem akarsz lenni. – Mondtam, hogy ha annyira zavar, akkor nem engedem, hogy eljöjjön, és hogy szeretném, ha itt maradnál. Végül is ez a te házad, az isten szerelmére! Maradhattál volna, hogy a saját szemeddel lásd, semmi romantikus dolog nem történt Pesh és köztem. De te úgy döntöttél, hogy inkább elmész. – Szóval most úgy akarod beállítani, mintha azért mentem volna el, mert nem érdekelt, hogy Pesh tényleg ki akar-e kezdeni veled? – Dehogy, egyáltalán nem. – Megint minden az én hibám, igaz? Emma megdörzsölte a halántékát. – Lehetne, hogy ne vitatkozzunk erről, kérlek? Fáradt vagyok. – Persze, én is az vagyok. – Aidan lerántotta magáról a takarót, és kiugrott az ágyból. Emma nem fárasztotta magát azzal, hogy megkérdezze tőle, hová megy. A lépcsőn felfelé dübörgő léptek zaja elárult mindent, amit tudnia kellett. Az öklével kidörzsölte a szeméből a könnyeket. A francba, miért nem tudta, mit kell tennie? Miért nem egyértelmű, hogy mit tegyen? Aidannel akar lenni, vagy búcsút kell vennie tőle? És miért érzi állandóan úgy, hogy az érzelmei hullámvasútra ültetik? A sírás hangjára megjelent Beau, és felugrott melléje az ágyra. – Ó, Beau! – zokogta a lány, és átkarolta a kutyát. Mozdulatlanul feküdtek, amíg Emma jól kisírta magát. Végül kimerülten álomba merült.

13 fejezet Emma és Aidan között feszült volt a hangulat a lány ágyhoz kötöttségének utolsó napjaiban. Bár Aidan mindent megadott Emmának, amit csak kért, teljesítette minden szeszélyét, valahogy semmi sem volt olyan, mint korábban. A férfi többé nem ült mellé, nem néztek együtt filmeket. És bár Beau a lánnyal aludt, az ágy hidegnek és üresnek tűnt neki éjszakánként a férfi nélkül. Aidan kényszerhelyzetbe hozta Emmát. A férfi úgy érezte, hogy elkövetett mindent, ami emberileg lehetséges, hogy elnyerje a lány bocsánatát, és úgy vélte, most már Emmán a sor. A lánytól függ, mi történik közöttük. De Emmának fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Megvizsgálta a nőgyógyásza, dr. Middleton, aki elégedetten nyugtázta, hogy minden rendben van, véget vetett a kényszerű pihenésnek, és engedélyezte, hogy Emma a következő héten újra dolgozni kezdjen. Bár a lányt nagyon boldoggá tették a hírek, bizonytalanság kínozta. Még aznap délután költözzön vissza a saját házába? Vagy maradjon, és próbálja meg tisztázni a dolgokat Aidannel? Vagy készüljön a költözésre Ellijay- be, hogy a nagyszüleivel lehessen, ahogy korábban tervezte? Feszült csend uralkodott a kocsiban, amikor eljöttek az orvostól. Végre egy örökkévalóságnak tűnő idő után Aidan felsóhajtott. – Figyelj, Em, valószínűleg nem fog tetszeni, amit most mondok, de úgy érzem, muszáj mégis kimondanom.

– Oké – válaszolta a lány tétován. – Tudom, hogy hivatalosan vége az ágynyugalomnak, de nem hiszem, hogy bármi igazán megerőltetőt szabadna csinálnod. Szóval, ha hajlandó vagy rá, jobban szeretném, ha nálam maradnál…, legalább még egy rövid ideig. Emma Aidan felé fordult, és látta, hogy megfeszülnek, majd elernyednek az izmok a férfi állán. Szemlátomást próbált uralkodni az érzelmein. Emma tisztában volt vele, hogy ez azt jelenti, Aidan szeretné, ha nála maradna. A gondolatra kicsit hevesebben kezdett verni a szíve. – Biztos, hogy nem bánnád? Aidan elfordította a tekintetét az útról, hogy ránézzen. – Hát persze hogy nem. Maradj még néhány napot vagy hetet! – Aztán egészen halkan mormolta, csak úgy maga elé: – Maradj örökké. Emma lélegzete elakadt a célzás hallatán, de úgy döntött, nem feszegeti tovább a kérdést. – Ha biztos vagy benne, akkor szívesen maradok. Kedvesen a férfira mosolygott, mire Aidan szája szélén kaján vigyor jelent meg. – Remek. Örömmel hallom. Miért nem ünnepeljük meg? Meghívlak vacsorázni. – Nem, nem, most már rajtam a sor. Te már eleget tettél értem. – Hm, nem hiszem, hogy valaha is engedtem, hogy egy nő fizessen – mélázott Aidan. – Mindig van egy első alkalom. Aidan kuncogni kezdett. – Rendben, Em. Mivel te fizetsz, kiderítem, melyik a legdrágább hely a városban!

*** Másnap este Emma készülődni kezdett a nem-randevú operalátogatásra Peshsel. Miután elkészült a frizurájával, kiegyenesedett a fürdőszobai tükör előtt, hogy ellenőrizze a kinézetét. A mell alatt húzott, széles spagettipántos, ibolyaszínű koktélruha éppen csak eltakarta a térdét. Elfintorodott, látva, hogy a terhességtől megduzzadt melle szinte kibuggyan a dekoltázsból. Úgy tűnt, mintha az elmúlt néhány napban egy teljes számot nőtt volna a melle. Vigyáznia kell, hogy magán hagyja a stólát, miután leveszi majd a kabátot. Régóta nem öltözött már ki, és ezt a ruhát eredetileg Casey és Nate esküvői főpróbájára vette, amely puccos eseménynek ígérkezett. De örült, hogy az operában is viselheti. Összerezzent, amikor meghallotta az ajtó csapódását. – Em? – szólította Aidan. – A fürdőszobában vagyok. – Mivel igazi gyáva nyúl volt, még nem említette Aidannek, hogy találkozója van Peshsel. Nagyon jól tudta, hogy a dolog szükségtelen balhét okoz majd. Abban bízott, hogy mire Aidan hazaér, ő már nem lesz itt. Sokkal könnyebb lett volna egy cetlit hagynia vagy SMS-t küldenie, hogy elmegy egy kis időre, mint Aidan szemébe mondania a dolgot. Aidan egyszerűen nem fogja fel, hogy semmi nincs közöttük Peshsel, ugyanakkor még mindig nem mondta ki azt a mágikus szót, amelyet Emma annyira szeretett volna hallani. Miközben az agya arról győzködte, hogy az operalátogatás ártatlan szórakozás, a szíve mást mondott. Valahol mélyen pontosan tudta, hogy fájdalmat okoz vele Aidannek, és ez borzalmas emberré teszi őt, bármit is követett el ellene a férfi.

Azonnal nemet kellett volna mondania Peshnek, amikor az szóba hozta az operát, ehelyett a saját jobb belátása ellenére beleegyezett. A gondolataiból Aidan hangja zökkentette ki, aki bekiabált a folyosóról. – Hazafelé beugrottam egy kínai étterembe. Gondoltam, ha van hozzá kedved, elmehetnénk ma este Percy úszóversenyére. Nagyon szeretné, ha ott lennénk. Esküszöm, legalább ötször felhívott miatta. Emma arca megrándult a gondolattól, hogy nemcsak Aidannek, hanem Percynek is csalódást okoz. A férfi megjelent a fürdőszobaajtóban, kezében egy félig megevett tojásos tekerccsel. Eltátotta a száját, mihelyt meglátta a lányt. – Azt hiszem, kissé túl vagy öltözve egy úszóversenyhez. Emma elpirult a szégyentől. – Valójában az operába megyek ma este. Aidan arca elkomorodott. – Peshsel? Emma az ajkába harapott, mielőtt válaszolt. – Még a múlt héten hívott el, mert volt egy fölösleges jegye. Jön egy másik pár is, szóval nem kettesben leszünk. Tulajdonképpen megünnepeljük, hogy vége az ágyhoz kötöttségnek. – Az Aidan szeméből sugárzó megbántottság láttán gyorsan hozzátette: – Csak a belvárosba megyünk, a Foxba. Nem maradok ki későig, és ígérem, hogy csak olyan keveset ácsorgok majd, amennyit okvetlenül muszáj. A férfi egy szót sem szólt, és Emma szíve majd’ meghasadt. Tudta, hogy nagyon gyorsan el kell tűnnie a férfi közeléből. Ahogy elment Aidan mellett, észrevett egy ételmorzsát az

arcán. Felemelte a kezét, a hüvelykujjával végigsimított a férfi szája szélén, hogy letörölje. Aidan elkapta a kezét, kék szemében kétségbeesés csillogott. – Em, ne menj el! Kérlek! A lány remélte, hogy Aidan nem vette észre, mennyire remegni kezdett. – Aidan, már megígértem Peshnek, és fel is öltöztem. Ráadásul ez nem randi. Esküszöm. A férfi összeráncolta a homlokát. – Dehogynem randi. Lehet, hogy azt hiszed, csak barátok vagytok, de biztos vagyok benne, hogy ő nem így gondolja. Vagy legalábbis szeretné veled elhitetni ezt a hazugságot, miközben szép lassan elcsábít. Emma lehorgasztotta a fejét. – Igen, Pesh valóban szeretné, ha több lenne köztünk, de megmondtam neki, hogy nem tudom, én mit akarok. – Ez nem igaz! Azt akarod, hogy együtt legyünk. Tudom, hogy ezt akarod. – Amikor Emma nem volt hajlandó ránézni, Aidan megfogta a lány állát, és felemelte a fejét. – Miért harcolsz ellene? Kettőnk ellen? Emma megpróbált elhúzódni tőle, de Aidan szorosan átkarolta. – Nem harcolok kettőnk ellen. Valójában nincs is olyan, hogy mi, nem igaz? Átkozottul egyértelműen a tudtomra adtad, amikor képtelen voltál kimondani, hogy szeretsz, és megpróbáltál megkefélni egy másik nőt! Aidan összehúzott szemmel figyelte a lányt. – Ó, a pokolba, dehogy nincs! Korábban is volt, és most is van! Emma megrázta a fejét; könnyek égették a szemét.

– Hát soha nem fogod megérteni? Összetörted a szívemet, Aidan! Millió apró darabra törtél, és azt sem tudom, leszek-e még valaha épkézláb nő melletted vagy egy másik férfi mellett. Aidan arca eltorzult a fájdalomtól. – Már mondtam, hogy sajnálom. Könyörögtem és esdekeltem, hogy bocsáss meg nekem. Minden lehetséges módon próbáltam bebizonyítani, mennyire sajnálom. Az elmúlt tíz nap miatt még erősebb lett a kapcsolatunk, de a francba, egyfolytában küzdesz ellene, mert félsz, hogy megint elszúrom! Emma arca most már lángolt a dühtől. – És ugyan honnan tudhatnám, hogy nem így lesz? Az utolsó alkalommal azt mondtad, hogy szeretnéd, ha több lenne közöttünk, és nézd meg, hogy ez hová vezetett! Honnan tudhatnám, hogy miután gyűrűt húzol az ujjamra, nem borulsz ki és csalsz meg újra? – Mert nem fog megtörténni. Esküszöm istenre és mindenre, ami szent, hogy nem fog megtörténni! – Nem ígérhetsz meg ilyesmit. Nem tudhatod biztosan, mit teszel holnap vagy öt év múlva. – Biztosan tudom! A szívem mélyén tudom, hogy senki iránt nem éreztem még úgy, ahogy irántad. Csak téged akarlak. – Aidan… A férfi válaszul Emma ajkára tapasztotta a száját. Szokás szerint szinte sistergett körülöttük a levegő, mintha megtelt volna elektromossággal. Fizikai vágy, szerelem és az a gondolat öntötte el Emmát, hogy meghal, ha nem kerül még közelebb a férfihoz. Szerette volna megsimogatni és végigcsókolni a teste minden egyes négyzetcentiméterét.

Aidan fájdalmasan felnyögött, amikor a lány óvatosan bedugta a nyelvét az ajkai közé. Kinyitotta a száját, boldogan befogadta Emma nyelvét, és incselkedett vele. A lány szinte ösztönösen a nyaka köré fonta a karját, Aidan pedig szorosan átölelte a derekát. Őrült vággyal ölelték egymást. Aztán a férfi megpróbált elhúzódni, mire a lány csalódottan felkiáltott. – Érzel minket, Emma? Itt hever minden a lábad előtt, csak el kell fogadnod – suttogta Aidan. A lány kinyitotta a szemét, és felnézett a férfira. – Emma, én... Aidant félbeszakította a csengő, és a hang visszarántotta a lányt a valóságba. – Ó, istenem! – nyögte. A két keze Aidan mellkasára csúszott, és ellökte magától a férfit. – Engedj! – Amikor Aidan nem lazított az ölelésen, kétségbeesett tekintettel nézett fel a férfi fájdalomtól csillogó szemébe. – Kérlek, Aidan! A férfi karja bénán leesett, a válla előregörnyedt. – Rendben. Menj hozzá! Remélem, ő képes megadni neked azt, amit nyilvánvalóan nem tőlem akarsz. De egy percig se hidd, hogy nem ugyanazt teszed, amit én. Elmenekülsz a boldogság elől, és valaki mással próbálod csillapítani a félelmeidet. Ezzel megfordult, és otthagyta Emmát egyedül a fürdőszobában. A lány megszédült, és gyorsan megkapaszkodott a mosdó szélében. Könnyek borították el a szemét, de próbálta összeszedni magát. Hallotta, hogy Aidan kinyitja a bejárati ajtót, és beinvitálja Pesht. Belenézett a tükörbe, és hangosan felnyögött. A csóktól elkenődött a rúzsa. – Egy pillanat! – kiáltott ki a férfiaknak.

– Nem kell sietni – szólt vissza Pesh kedvesen. Emma biztos volt benne, hogy csak udvariasságból mondta, mivel Aidan ott állhatott mellette. Megigazította a sminkjét, megragadta a retiküljét, és végigsietett a folyosón. Pesh az előtérben állt, háttal neki. Zsebre dugta a kezét, és idegesen játszadozott a kulcsaival. Aidant a lány nem látta sehol. Megköszörülte a torkát. – Elnézést a késésért. Pesh megpördült, és alaposan végigmérte. Ragyogó mosoly ömlött el az arcán. – Olyan fantasztikusan néz ki, hogy bolond lenne az a férfi, aki nem bocsátana meg azonnal. – Köszönöm – felelte Emma. Az orvos is nagyon jól festett az elegáns kabátban, amelyet az öltönyéhez felvett. Hozzá krémszínű sálat tekert a nyakára. – Maga is nagyon jól néz ki. – Köszönöm. Jólesik a dicséret – mondta Pesh, és körülnézett. – Hol a kabátja? – Ó, egy pillanat! – Emma már indult a konyhaajtó melletti beépített szekrény felé, amikor megjelent Aidan, kezében az elegáns kabáttal. – Ezt ne felejtsd itt! Öt-tíz fokot mondtak mára. Nem szeretném, ha te vagy Noah megfáznátok – mondta. Emma már nyúlt a kabátért, de Aidan tartotta, hogy belebújhasson. A lány hátat fordított neki, így pont szemben állt Peshsel. A férfi álla megfeszült, ahogy nézte, amint Aidan felsegíti rá a kabátot. – Köszönöm. – Szívesen. – Aidan ujjai Emma vállán pihentek, míg végül a lány ellépett előle.

– Azt hiszem ideje indulnunk. Nem szeretnénk lekésni az asztalfoglalást – mondta Emma Peshnek. – Örülök, hogy ismét találkoztunk, Aidan. Mondja meg az apjának, hogy vigyázzon magára! – Igen, én is örülök. Megmondom apámnak, hogy üdvözli. Emma el sem akarta hinni, hogy Aidan milyen szívélyesen viselkedett. De amikor az ajtóhoz értek, még utánuk szólt. – Vigyázzon a csajomra! Pesh keze megmerevedett a kilincsen. – Hm... vigyázni fogok – motyogta, aztán felrántotta az ajtót. Mihelyt becsukódott mögöttük, Pesh nagyot fújt. – Elnézést kérek érte – mondta Emma, ahogy lefelé mentek a lépcsőn. – Semmi baj. Valószínűleg én is ugyanígy reagáltam volna. – Tényleg? Pesh bólintott. Kinyitotta a lánynak a Jaguar ajtaját. – Ha valaki megpróbálná elcsábítani a nőt, akit szeretek, én talán még sokkal kevésbé civilizáltan viselkednék. – De maga nem próbál elcsábítani. Aidan tudja, hogy csak barátok vagyunk. – Emma figyelmét nem kerülte el, hogy Pesh arca megrándult a „barát” szó hallatán. – Barátok vagyunk, ugye, Pesh? A férfi mosolyt kényszerített az arcára. – Természetesen. Emma gyomra összeszorult az aggodalomtól. Valószínűleg Pesh leolvasta az arcáról, mert megszólalt. – Emma, nem kell végigcsinálnia, ha kényelmetlenül érzi magát a mai este miatt, vagy azért, mert egyedül hagyta Aidant. Soha, de soha nem tennék olyasmit, amitől kínosan érzi magát.

A hangjából kicsendülő őszinteség hallatán Emma megrázta a fejét. – Nem, minden rendben. Menjünk! – De az volt az igazság, hogy egyáltalán nem volt minden rendben. Az érzelmei valósággal zúgtak és zümmögtek, mint egy lecsapni készülő sáskaraj. Pesh bólintott, és miután Emma kényelmesen elhelyezkedett az ülésen, becsukta a kocsi ajtaját. Átment a vezető oldalára, beült, és beindította a motort. Emma felé fordult, és elmosolyodott. – Örülök, hogy elfogadta a ma esti meghívást. A testvérem és a sógorom is csatlakozni fog hozzánk. – Ó... – motyogta Emma a kettős randira való utalás hallatán. – De Shevta tisztában van vele, hogy nem köteleztük el magunkat egymás iránt, ezért nem kell aggódnia amiatt, hogy esetleg kellemetlen helyzetbe kerül. Persze, biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, sokkal több van közöttünk, mint amennyit bevallott neki... ahogy Becky is! – gondolta Emma, de összeszorította a száját. Megragadta a kabátja alját, és idegesen gyűrögetni kezdte. Pesh próbálta kitölteni a kényelmetlen csendet a testvéréről és a sógoráról szóló történetekkel. Egyértelmű volt, hogy nagyon szereti Shevtát, aki a sztorik alapján nagyszerű nő lehetett. – Hol fogunk enni? – Egy indiai étteremben, a színház mellett. Emma gyomra összerándult a gondolatra, de mielőtt felvehette volna a pókerarcot, Peshből kitört a nevetés. – Csak viccelek! Emma idegesen kuncogott.

– Tényleg? A férfi egy pillanatra elfordította a tekintetét az útról, hogy szélesen rávigyorogjon. – A Livingstonban foglaltam asztalt, szóval vacsora után csak át kell sétálnunk az út túloldalára, így rengeteg időnk van enni és lazítani. – Ó, mindig szerettem volna ott enni. A Georgian Terrace Hotel olyan gyönyörű, régi épület! – Örülök, hogy ezek szerint jól választottam. Emma elmosolyodott. – Azt hiszem, hogy egy szép napon, amikor már nem leszek terhes, összeszedem a bátorságomat, és újra megpróbálkozom az indiai konyhával. – Valóban? – Amikor Emma lelkesen bólogatni kezdett, Pesh megjegyezte: – Ez tényleg nagy bátorságra vall. – Nem ismeri az egész történetet, így nem is tudja, hogy valójában mennyire igaza van. – Ó, mi történt? Emma elfintorodott, aztán elmesélte, hogy Aidan ölébe hányt. Természetesen egy csomó részletet kihagyott a történetből. Pesh arca elkomolyodott. – Utálom azt hallani, hogy rosszul lett. Gondolnom kellett volna rá, hogy a sokféle fűszer és íz keveréke nem fog jót tenni, különösen mivel még gyötörheti az émelygés. – Nem érdekes. Megtörténik az ilyesmi – nyugtatta meg Emma, miközben behajtottak az étterem parkolójába. Pesh leállította a motort, aztán Emma felé fordult.

– Szóval ma este a legkevésbé fűszeres ételt kell választanunk, hogy ne kelljen a mosdóba szaladgálnia, vagy a zenekari árokba hánynia? Emma felnevetett. – Ennyire azért nem vagyok érzékeny. – Hm, jó tudni. Pesh megkerülte az autót, kinyitotta Emmának az ajtót, és megfogta a kezét, hogy kisegítse. Emma félrebillentette a fejét. – Nem vagyok még olyan hatalmas, hogy ne tudjak mozogni. Pesh rákacsintott. – Tudom. De jó trükk volt, hogy megfoghassam a kezét. Emma felnevetett a férfi pajkos vigyora láttán. – Foghatom még, hogy bekísérjem az étterembe? – Gondolom, igen. – Nem szeretném, ha tolakodónak tartana. – Majd szólok, ha ez fenyeget. Amikor zöldre váltott a zebra melletti lámpa, átsiettek az úton, be az étterembe. Amint odaléptek a hoszteszpulthoz, Pesh elengedte Emma kezét. – Nadeen névre szól a helyfoglalás – mondta a hölgynek. A hosztesz belepillantott az előtte fekvő könyvbe. – Igen, a társaságukból ketten már megérkeztek. Kérem, kövessenek! Pesh intett Emmának, hogy menjen előre, és a lány követte a hoszteszt. Amikor megálltak az asztal előtt, amely mellett egy vonzó indiai házaspár ült, Emma mély lélegzetet vett. – Shevta, Sanjay, ő a barátom, Emma Harrison – mutatta be őket egymásnak Pesh. Emma a kezét nyújtotta Shevtának.

– Örülök, hogy megismerhetem. Shevta széles mosollyal az arcán kedvesen megrázta a kezét. – Részemről a megtiszteltetés, Ms. Harrison. Kérem, foglaljon helyet! Emma Sanjay-jel is kezet rázott. Pesh lesegítette róla a kabátot, kihúzta neki az egyik széket, aztán alája tolta. Miután megrendelték az italokat, Shevta Emmához fordult. – Ha jól tudom, nagyon szereti az operát... – Ó, igen. Gyerekkoromban az édesanyám rendszeresen elhozott a Foxba. Tizenhárom évesen láttam először az Aidát. – Sanjayjel bérletünk van, mióta összeházasodtunk. Az őrült munkarendje miatt nem tudtuk olyan gyakran magunkkal csábítani Alpesht, mint szeretné – magyarázta Shevta. – Nagyon hálás vagyok, hogy elhoztak magukkal ma este. – Ó, nagyon felvillanyozott minket, hogy eljön – mondta Shevta ravasz mosollyal az ajkán. Emma kényelmetlenül fészkelődött, és próbált a menüre koncentrálni, nem pedig az egyre növekvő feszültségre. Most akkor mi is van köztük Peshsel? *** A vacsora további része kellemesen telt, és Emma kimondottan élvezte Shevta és Sanjay társaságát. Pesh természetesen ugyanolyan elbűvölő volt, mint mindig, és Emma szíve minduntalan megremegett egy kicsit, amikor azon kapta a férfit, hogy őt nézi, vagy amikor Pesh játékosan rákacsintott. Amikor végeztek a vacsorával, átsétáltak az utca túloldalára, a fényesen kivilágított Fox Színházba. A jegyszedő a zsöllye harmadik sorához kísérte őket, és Emma elismerően fordult Peshhez.

– Ez csodálatos hely! A férfi mosolyogva lesegítette a kabátját. – Örülök, hogy tetszik. – Tetszik? Azt hiszem, még soha nem ültem ilyen elöl. Olyan, mintha ismét a színpadon lennék. Nem mintha valaha is álltam volna ilyen színpadon. – Színházban is fellépett? – kérdezte Pesh, miközben elhelyezkedtek a bársonyszékeken. – Ó, igen – mondta Emma, és a lámpák lekapcsolásáig fennmaradó időben részletesen elmesélte Peshnek, hogy milyen musicalekben szerepelt. Attól a pillanattól kezdve, hogy felemelkedett a függöny, Emma megbabonázva ült a helyén. A kosztümök, a dallamok, az énekesek – mind lélegzetelállítóak voltak, és sokkal, de sokkal jobbnak találta az operát, mint amilyenre emlékezett. Amikor a szereplők kijöttek a függöny elé, szinte véresre tapsolta a tenyerét. Elindultak kifelé, és Emma érezte Pesh kezét a derekán, ahogy a férfi óvatosan terelgette, nehogy valaki nekimenjen. Jéghideg szél fogadta őket, amikor kiléptek az előcsarnok ajtaján a ponyvatető alá. – Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk – mondta Sanjay. – Én is – válaszolta Emma, és megrázta a férfi kezét. Shevta közelebb hajolt, és Emma fülébe súgta: – Reméljük, hogy hamarosan újra látjuk. Régóta nem láttam Pesht ilyen boldognak. A célzásra összeszorult Emma szíve, és hirtelen alig kapott levegőt. Hogyan magyarázhatná meg Shevtának, hogy nem viszonozza Pesh érzelmeit? Bármennyire nem akarta, a végén valószínűleg fájdalmat fog okozni neki. Vagy önmagának

hazudott, amikor nem vett tudomást a belső vibrálásról, amelyet minden alkalommal érzett, amikor Pesh rámosolygott vagy kedvesen és figyelmesen viselkedett vele? Pesh mellett soha nem kellene aggódnia a hűtlenség miatt vagy azért, hogy a férfi nem mondja ki, mit érez. Pesh nem titkolta az érzelmeit, és olyan régi vágású úriember, hogy eszébe sem jutna félrelépni. – Köszönöm – mormolta végül. Miután búcsút intettek Sanjaynek és Shevtának, Pesh Emmába karolt. – Szóval, tetszett az Aida? – Csodálatos volt! A szomorú részek ellenére olyan gyönyörű szerelmes történet! – Aggódtam a sok szipogás miatt. Emma a férfira vigyorgott. – Nem tehetek róla. Nem elég, hogy tombolnak a hormonjaim, egyébként is mindig sírok a filmek, a könyvek és a színdarabok érzelmes részein. Mielőtt befordultak volna a sarkon, hogy a parkolóba menjenek, Pesh hirtelen megtorpant. – Mi a baj? – kérdezte Emma. A férfi a járda mellett ácsorgó hintó felé biccentett. – Nincs kedve kocsikázni? Emma szeme elkerekedett a romantikus gondolatra és a kocsikázás reményére. – Nagyon szeretnék, de... – Attól fél, hogy nem tud felkapaszkodni rá? Emma összeráncolta a homlokát. – Honnan... Pesh felnevetett.

– Találgattam. De ne féljen! Biztos vagyok benne, hogy megoldjuk. Megfogta Emma kezét, és a hintó oldalára tette. – Most pedig tegye fel a lábát a lábtartóra! – Megfogta Emma derekát, és gyengéden felsegítette. Emma felemelte a másik lábát is, aztán majdnem előrezuhant, egyenesen az ülésre. – Huh! – motyogta, és megigazította a ruháját. – Jól van? – Igen. – Rendben, készen vagyunk – szólt Pesh a kocsisnak. – Igenis, Mr. Nadeen. A kocsis megrántotta a kantárt, a kocsi meglódult, amitől Emma hátraesett Pesh mellkasára. Gyorsan ellökte magát a férfitól. – Honnan tudja a nevét? – Ha valaki tíz óra után kocsikázni akar, akkor előre meg kell rendelnie. – Sétakocsikázást rendelt? – kérdezte Emma hitetlenkedve. – Igen, nos... abban a pillanatban jó ötletnek tűnt... Újabb lehetőségnek arra, hogy meghódítsam a szívét. Természetesen ez még azelőtt volt, hogy elmentem magáért, és szemtanúja voltam annak a jelenetnek Aidannel. Emma lehajtotta a fejét. – Sajnálom. Pesh gyengéden megfogta a lány állát, felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Ne kérjen bocsánatot! Örülök, hogy eltölthettem magával egy kellemes estét. Emma elmosolyodott a férfi komoly arca láttán. – Én is örülök. És hálás vagyok, hogy ennyire megértő.

– Szívesen. A nevezetességeket és a régi épületeket nézegették, miközben autók és emberek nyüzsögtek körülöttük. Emma Peshhez bújt, hogy ne fázzon. A férfi egy pillanatra megfeszült, de aztán köré fonta a karját. Bár gyűlölte magát emiatt, Emma önkéntelenül is észrevette, mennyire különbözik Pesh Aidantől. Magasabb és izmosabb volt. Emma még a gömbölyű pocakja ellenére is szinte aprónak érezte magát a karjában. – Emma! – suttogta Pesh. A lány felkapta a fejét a férfi melléről, hogy a szemébe nézzen. Váratlanul érte a Pesh szemében izzó vágyakozás, erősödni kezdett tőle a vibrálás a belsejében. Mielőtt észbe kaphatott volna, közelebb hajolt, megadva Peshnek az engedélyt. A férfi óvatosan Emma ajkához érintette a száját. Amikor a lány nem húzódott el, erősebben rátapasztotta az ajkát. De mivel igazi úriember volt, nem próbálta elmélyíteni a csókot azzal, hogy bedugja a nyelvét Emma szájába. Inkább elhúzódott, és belenézett a lány szemébe. Emma először bizsergést, aztán lángoló tüzet érzett az ölében. Most ő csókolta meg a férfit, de ő bedugta a nyelvét Pesh szájába. A férfi mély torokhangon felnyögött, aztán visszacsókolta. Ebben a pillanatban Emma úgy érezte, semmire sem vágyik jobban, mint hogy minél közelebb bújjon a férfihoz, minél többet érezzen belőle. Belemarkolt Pesh hajába, és szinte az ölébe ült. Csalódottan nyöszörögni kezdett, amikor Pesh megfogta a vállát, hogy eltolja magától. – Ne, Emma. – Mi? – motyogta a lány kábultan. Pesh megrázta a fejét.

– Ez nem te vagy. Csak a hormonjaid. – Ne, várj! Nem így van! – Emma felnézett a férfi szemébe. – Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy nagyon-nagyon jól csókolsz. Pesh felkacagott. – És öt perc múlva utálni fogod magad és engem is, ahogy én most. – Miért? – Mert úgy érzem, nagy szamár vagyok, amiért kikezdtem veled, hiszen csak most keltél fel az ágyból, alig ismerjük egymást, és valaki mást szeretsz. Emma pislogott, aztán elértek a tudatáig a férfi szavai. Az arca elé kapta a kezét. – Ó, istenem, úgy viselkedtem, mint egy ócska ribanc – nyögött fel. – Dehogy! – Amikor kilesett az ujjai közül, látta, hogy Pesh szégyenlősen mosolyog. – És te legalább okolhatod a terhességi hormonokat. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen. Emma a két tenyerébe fogta Pesh kezét. – Nem csupán a hormonok miatt akarlak, Pesh. Csodálatos férfi vagy: jóképű, erős, érzékeny, odaadó. A helyemben bármelyik nő boldogan lerúgná a bugyiját a kedvedért, még akkor is, ha egyébként erkölcsös. Pesh felnevetett. – Nem is tudtam, hogy ilyen hatással vagyok a nőkre. Emma elvigyorodott. – Többször ki kellene mozdulnod a sürgősségiről. – Ha még sok ilyen este várna rám, akkor talán meg is tenném.

A célzás hallatán Emma lehorgasztotta a fejét. Csalódott kis hang tört fel Pesh torkából. Kibontakozott Emma karjából, letelepedett a másik ülésre, és megpaskolta a kocsis vállát. – Ed, azt hiszem, ideje visszafordulnunk. Egy kicsit hideg van ahhoz, hogy Emma túl sokáig a szabadban legyen. – Igen, uram. Az út fennmaradó részében Pesh a szemközti ülésen maradt, és Atlantáról beszélgettek, nem pedig arról, mi történt, illetve mi nem történt közöttük. Emma teljesen átfagyott, mire visszaértek az autóhoz. A műszerfalból áradó meleg levegőhöz tartotta a kezét, és élvezettel állapította meg, hogy az ülés is fűthető. – Sajnálom, hogy ennyire átfagytál. Gondolnom kellett volna rá, hogy az idő nem alkalmas a sétakocsikázásra. Emma a kezét dörzsölgette, és a férfira mosolygott. – Dehogy, nagyon élveztem. Ma este minden csodálatos volt. – Hm, ezt bóknak vegyem, vagy egyszerűen csak örülsz, hogy két hét után kiszabadultál az ágyból? Emma felnevetett. – Nyugodtan bóknak veheted. Bár valószínűleg olyan helyre is elvihettél volna, amit utálok, például egy meccsre, akkor is élveztem volna. – Nem vagy oda a sportért, igaz? Emma felhúzta az orrát. – A színházé és a művészeté a szívem. Pesh elmosolyodott. – Majd észben tartom. Mire kiértek az autópályára, Emmán erőt vett a kimerültség. A kellemes melegtől és attól, hogy hetekig nem csinált semmit, teljesen elálmosodott. Hamarosan el is szenderedett.

Arra riadt fel, hogy megállt az autó. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Aidan behajtóján állnak. Ásított egyet, majd Pesh felé fordult. – Meglehetősen udvariatlan társaság vagyok, nem igaz? A férfi megrázta a fejét. – Csodálom, hogy ilyen sokáig bírtad. Hosszú nap volt. – Valóban. – Gyere, elkísérlek az ajtóig. Pesh kiszállt a kocsiból, Emma pedig fogta a retiküljét. A házban teljesen sötét volt. Aidan még a verandavillanyt sem hagyta neki égve. A lány felsóhajtott a gondolatra, hogy szembe kell néznie a férfival. Amikor felértek a verandára, Pesh felé fordult. – Szeretném még egyszer megköszönni ezt a kellemes estét. Pesh elmosolyodott. – Nagyon szívesen. Remélem, valamikor megismételhetjük. Emma bólintott. – Én is. – Odahajolt, hogy megpuszilja Pesh arcát. Mielőtt elhúzódhatott volna, a férfi megpuszilta a száját. Aztán, még mielőtt a lány észbe kaphatott volna, már csókolta is. Még alig ért össze a szájuk, Pesh nyelve az övét kereste, és Emma tudta, hogy mindennek vége. A férfi átkarolta és szorosan magához ölelte. Emma a mellkasára tette a kezét, de ahelyett, hogy eltolta volna magától, továbbcsúsztatta a karját a nyaka köré, és belemarkolt a hajába. Mélyről jövő nyögés tört fel Pesh torkából, és figyelmeztetés nélkül nekinyomta Emmát a téglafalnak. A lány érezte, ahogy a ruhája, a harisnyája beleakad a durva felületbe, de nem érdekelte. Nem tudott betelni a férfival. Az illatával, azzal,

ahogyan a teste az övéhez simul, ahogyan a csókjától elönti a forróság. Eszébe sem jutott az illem. Csírájában el kellett volna fojtania a vágyait annak a ténynek, hogy egy másik férfival csókolózik Aidan verandáján. De nem így történt. Pesh elvette a száját az övéről, és csókolni kezdte a nyakát. Emma hátrahajtotta a fejét. – Hm, ó, Aidan... – suttogta. Csak akkor nyitotta ki a szemét, amikor Pesh megmerevedett. Fojtott kiáltás szakadt fel a torkából, és ellökte magától a férfit. Szent isten, az ő nevét mondta ki! Aidant szólította, miközben szenvedélyesen ölelkezett Peshsel. A szégyen könnyei égették a szemét. Megfordult, hogy elszaladjon. Pesh elkapta a karját. – Várj, Emma! – Ó, istenem, sajnálom! Annyira, de annyira sajnálom! – kiáltott fel. Könnyek patakzottak az arcán. Próbálta kitépni magát a férfi karjából, hogy elmeneküljön, mert képtelen volt Pesh szemébe nézni. – Fejezd be és nézz rám! – parancsolt rá Pesh. Emma felemelte a tekintetét a kövezett padlóról a férfi arcára. – Kérlek, csak engedj el! Nem mondhatsz semmit, amitől jobban gyűlölném magam, mint amennyire most. Teljesen megdöbbent, amikor a férfi magához ölelte. – Nem gyűlöllek, tehát neked sem kell gyűlölnöd magad. Emma hátrakapta a fejét, és hitetlenkedve nézett a szemébe. – Miközben csókolóztunk, annak a férfinak a nevén szólítottalak, aki összetörte a szívemet!

Szomorú kifejezés jelent meg Pesh arcán. – És amikor én nekinyomtalak annak a falnak, a lelki szemeimmel Jade-et láttam, és őt akartam érezni. Ahelyett, hogy dühbe gurult volna, Emma szíve összeszorult a férfi fájdalma láttán. – Annyira, de annyira sajnálom! – Azt hiszem, hogy ez csak megerősíti azt, amitől már jó ideje tartok. Mindketten összetört szívű emberek vagyunk, akik még nem állnak készen valaki másra, bármennyire is erőltetik. – Kisimított egy tincset Emma arcából. – Mindketten még mindig kétségbeesetten szerelmesek vagyunk valaki másba. – Szeretni akarom Aidant... Úgy értem, tényleg szeretem, néha kétségbeesetten, de félek átadni magam az érzésnek. A feleséged mindig hűséges volt hozzád. Soha nem hagyott volna el téged. – Bevallom, hogy amit Aidan tett veled, az még mindig annyira dühít, hogy legszívesebben behúznék neki egyet. De szeret téged, Emma. Az elmúlt két hétben keményen dolgozott azért, hogy ezt bebizonyítsa neked. – De képtelen kimondani azt a szót. Valahányszor megpróbálja, valami félbeszakítja, és aztán nem erőlködik tovább. Pesh megfogta a lány állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Gondolkozz! Mit szeretnél jobban? Szavakat, amelyeket könnyedén kimond, de bármikor ugyanolyan könnyedén vissza is szívhat, vagy tetteket? Emma fejében egymást kergették a képek arról, hogyan viselkedett Aidan az elmúlt hetekben. Az állását kockáztatta, hogy az ő gondját viselje. Arról már nem is beszélve, hogy

megfőzött mindent, amit csak kért tőle, éjszaka képes volt elszaladni baconos burgerért és jeges turmixért, masszírozta a lábát, miközben csajos filmeket nézett, amelyeket pedig utál, és a karjaiban tartotta őt, amikor szomorú volt. Pesh elmosolyodott. – Nem tudom, miért nem képes kimondani azt a szót, de abban egészen biztos vagyok, hogy szeret téged. Élete nagy részében Aidan valószínűleg jobban szerette önmagát, mint bárki mást a világon. Most pedig téged még önmagánál is jobban szeret. – Egy pillanatra a lány pocakjára tette a kezét. – És szereti a fiát. Zokogás tört fel Emma melléből, és ezúttal meg sem próbálta elfojtani. Pesh köré fonta a karját, és szorosan átölelte. – Miért vagy ilyen csodálatos? Pokolian dühösnek kellene lenned, felborogatni a bútorokat, a fejemhez vágni, hogy csak játszottam veled! Pesh felnevetett. – Egyáltalán nem vagyok hipokrita. Pontosan tudom, hogy mit érzel. – Csodálatos férj lesz belőled. – Emma elhúzódott, a két tenyerébe fogta a férfi arcát. – El sem tudod képzelni, mennyire szeretnék neked feleséget és családot. – Még nem jött el az ideje, Emma. A lány gyengéden megpuszilta Pesh arcát. – Imádkozni fogok azért, hogy valaki előtt megnyíljon a szíved. Jade is azt akarná, hogy boldog légy. Megfeszült, majd elernyedt egy izom Pesh állkapcsán, és Emma tudta, hogy a férfi próbálja elfojtani a kitörni készülő érzelmeket. – Tudom – suttogta.

– Akkor tegyél boldoggá két nőt, aki imád téged, és találj magadnak feleséget! Pesh tátott szájjal bámult Emmára. A lány elmosolyodott, és bólintott. – Törődöm veled, Pesh. Most már tudom, hogy az érzelmek, amelyeket tápláltam irántad, nem voltak teljesen romantikusak, annak ellenére, ahogyan a hintóban és itt a verandán viselkedtem. Attól függetlenül, hogy szerelmes vagyok Aidanbe, téged is nagyon szeretlek. – Én is szeretlek téged. És azt szeretném a legjobban a világon, hogy boldog légy. – A férfi közelebb hajolt, és Emma fülébe suttogta: – Azt hiszem, hogy az a boldogság ott van az ajtó túloldalán. Könnyek csillogtak Emma szemében. Képtelen volt megszólalni, ezért csak bólintott. Pesh elhúzódott tőle, aztán rákacsintott. – Siess befelé, és szerezz Aidannek egy kellemes éjszakát! Emma még egyszer megpuszilta Pesh arcát, aztán előbányászta a kulcsokat a kabátzsebéből. – Még egyszer köszönök mindent. – Szívesen. – Aztán a férfi búcsút intett, majd lesietett a lépcsőn a kocsija felé. Emma reszkető kézzel nyitotta ki az ajtót. Óvatosan belépett a házba, és sötétben ment keresztül a nappalin. Csodálkozott, hogy Aidan már nincs ébren. Elfintorította az orrát, amikor meglátta a kávézóasztalt borító sörösdobozokat. Levette a kabátját, és érezte, hogy valami meleg és szőrös dörgölőzik a lábához. – Jaj, nagyfiú, vártad, hogy hazajöjjek?

Beau felnyüszített, és megbökdöste az orrával Emma combját. – Most már mindketten itthon vagyunk. Nem kell tovább aggódnod. – A lány megvakarta a kutya füle tövét. – Hol van apuci? Beau vakkantott egyet, és elindult a lépcső felé. Azok után, ahogy elváltak, Emma nem csodálkozott azon, hogy Aidan nem akar a közelében lenni, ezért nem a hálószobájában feküdt le aludni. Lassan felsétált a lépcsőn, végig a folyosón a vendégszoba felé. Beau körmei a háta mögött kopogtak. Amikor az ajtóhoz ért, visszafordult a kutyához. – Marad! Beau vonakodva lefeküdt az ajtó előtt. Emma rámosolygott. – Jó kutya. Annyira reszketett a keze, hogy alig tudta elfordítani a gombot. Ahogy belépett az elsötétített szobába, meghallotta Aidan halk horkolását. Mivel a férfi utált sötétben aludni, az éjszakai jelzőfény megvilágította az utat Emma számára. Leült az ágyra a férfi mellé. Aidan a hátán feküdt, a takaró egy csomóban a dereka körül, egyik keze lazán a feje fölött. Miközben Emma az alvó férfit nézte, azon tűnődött, vajon miként hihette egyáltalán, hogy valaki mást akar. Megborzongott, amikor eszébe jutott, hogyan csókolta Pesht, holott semmi másra nem vágyott, mint Aidan ajkára, Aidan érintésére. Aidan is az iránta való érzelmei ellen harcolt, amikor egy idegent hozott haza, és ő most ugyanezt tette Pesh segítségével. Ám ő sem szabadulhatott volna meg az Aidan iránti igazi érzéseitől, bármit is tett volna valaha Peshsel.

Végül csupán két szerelme lesz életében – Travis és Aidan. Végighúzta a kézfejét Aidan arcán. Elmosolyodott, amikor rádöbbent, hogy a férfi mennyire igyekezett mindig alaposan megborotválkozni, mert tudta, hogy ő így szereti. Mivel Aidan nem ébredt fel az érintésre, Emma közelebb hajolt, és megpuszilta a száját. Aztán felemelte a fejét, és lenézett az alvó férfi arcára. – Szeretlek, Aidan Fitzgerald. Mindig is szeretni foglak. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam – suttogta. Aidan álmában elfintorodott, és megmarkolta a lepedőt. – Em... Em, kérlek... Én... szeretlek. Egy pillanatra Emma szíve megállt, aztán újra dobogni kezdett. A melléhez kapta a kezét, és megdörzsölte ott, ahol a lassú, égető fájdalmat érezte. Aidan őt hívta. Valahogy, valahol a tudata mélyén valóban őt akarta, és kimondta azt a szót, amelyet ő annyira akart hallani. Ebben a pillanatban Emma semmi másra nem vágyott, mint hogy szeretkezzen Aidannel, és bebetonozzák az egymás iránti érzelmeiket. Újra megcsókolta, de a férfi még mindig mélyen aludt. Emma az ajkába harapott. Tudta, egyetlen módja van csupán annak, hogy úgy ébressze fel a férfit, hogy az készen álljon, és eszébe se jusson ellenkezni. Lehajolt, nedves kis csókokkal egyre lejjebb haladt Aidan meztelen mellkasán. A férfi még akkor sem rezdült meg, amikor elért az alsónadrág derekához. Lehúzta a ruhadarabot, és marokra fogta a szerszámát. Ahogy simogatta, az lassan kezdett megmerevedni. Aidan megmozdult, de a lélegzése üteme nem változott. Amikor Emma a szájába vette a péniszét, megrándult a csípője. Aztán mély nyögés szakadt fel a mellkasából.

– Emma – motyogta, mire a lány megmerevedett. Egy pillanatra megállt a szívverése, amikor rádöbbent, hogy a férfi még mindig alszik, és őt szólítja álmában.

14. fejezet Aidan próbált felébredni az álomból. Az éjszakái ismét Emmával voltak tele. A nappalait felemésztette az érzelmei okozta erősödő fájdalom, most pedig már az álmai is kínozták. Fizikai fájdalmat okozott neki, hogy valósággal érezte a lány ajkát, meleg száját. Felnyögött. – Emma – mormolta. Szent isten, mennyire vágyott a lányra! Szerette volna köréje fonni a karját, és mélyen belé hatolni. Hallani akarta, ahogy Emma a nevét kiáltja, úgy, ahogy régen. – Szükségem van rád, Emma. – Itt vagyok, bébi, és csak arra vágyom, hogy szeretkezzem veled. Erre aztán Aidan szeme rögtön kinyílt. Rádöbbent, hogy nincs egyedül az ágyban. Nem álom volt, amit érzett. Emma fölötte térdelt, és az ajkaival meg a nyelvével becézgette a szerszámát. – Ne, várj! – nyögte rekedten. Amikor Emma megnyalta, aztán a szájába vette az egyik golyóját, Aidan feje hátrahanyatlott a párnára. Basszus, annyira régen volt már! Önkéntelenül mozgatni kezdte a csípőjét, amitől a farka még mélyebbre hatolt a lány szájában. Nem, nem, nem! Ezt nem teheti! A kapcsolatuk szexszel kezdődött, de nem fogja hagyni, hogy újra ez legyen a kiindulópont. Ezúttal a szerelemről fog szólni – az igazi és csodálatos szerelemről. Felült.

– Emma, ne! – kérte a lányt. Emma csodálkozó tekintettel nézett fel rá. Aidan megrázta a fejét. – Nem akarom, hogy ezt csináld. Emma olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy Aidan arca megrándult, ahogy a lány fogai végigkarcolták a szerszámát. Próbálta elkapni Emma vállát, de a lány olyan gyorsan lemászott róla, hogy nem érte el. Emma beszaladt a fürdőszobába, és bevágta maga mögött az ajtót. Aidan égnek emelte a tekintetét. Vajon miféle tehetség kellett ahhoz, hogy totálisan elszúrja a dolgokat minden egyes alkalommal, amikor Emma közelében volt? Lerántotta magáról a takarót, és a fürdőszobához sietett. Hallotta, hogy Emma sír. A kilincs után nyúlt, de az ajtó be volt zárva. – Sajnálom, Em. Félreértettél, esküszöm. A szavai hallatán Emma még kétségbeesettebb zokogásban tört ki. Aidan olyan erővel vágott az ajtóra, hogy felüvöltött fájdalmában. – A francba, Emma, kinyitnád az ajtót, hogy megmagyarázzam? – Hogyan érthettelek volna félre? Azt mondtad, hogy nem akarsz lefeküdni velem! – visította a lány zokogás közben. Fájdalom hasított Aidan szívébe, és tehetetlen dühében az ajtóba rúgott. – Em, volt valaha is olyan szakasza a kapcsolatunknak, amikor nem kívántalak? Már attól feláll a farkam, ha egy szobában vagyok veled. Emma csak még hangosabban sírt, és Aidan hallotta, ahogy a pult alatti szekrényben matat; nyilván vécépapírt keres.

Kiderült, hogy jól gondolta, mert hallotta, ahogy a lány hangosan kifújja az orrát. Beletúrt kócos hajába, és vadul csóválta a fejét. Tudta, hogy tennie kell valamit, méghozzá gyorsan. Pesh karjába taszította Emmát, és a lány bizonytalan fizikai és mentális állapotában ez elég is volt ahhoz, hogy kiboruljon. Aidan felsóhajtott. – Tényleg arra kényszerítesz, hogy így csináljam végig? Alsónadrágban, a csábító ajkaid miatt álló farokkal, miközben a fürdőszobában zokogsz? – Kérlek… csak hagyj békén. – NEM foglak békén hagyni Veled akarok lenni, Em. Veled akarok lenni minden kibaszott nap minden kibaszott percében! – Aidan szíve olyan hevesen dobogott, hogy kénytelen volt néhány mély lélegzetet venni. Ez az! Most vagy soha! – És tudod, hogy miért? Mert szeretlek! Hallottad? Szeretlek, Emma Harrison! Teljes szívemből szeretlek. Ha őszinte vagyok magammal, akkor valószínűleg az első éjszaka óta szerettelek, ott az O’Malley’s-ben. Csak mostanáig nem voltam képes kimondani. Mély csend volt a válasz a szavaira. – Higgy nekem! Nem arról van szó, hogy nem akartam, hogy leszopj. Csak nem akartam semmi szexuálisat addig, amíg be nem vallottam neked, hogyan érzek. Bár az orvos azt mondta, hogy mindent szabad, nem akarlak megkefélni vagy szexelni veled. Szeretkezni akarok veled, Em. Aidan a csukott ajtóra meredt. Miért nem mond semmit Emma? Miért nem vágja ki az ajtót, és repül a karjaiba? Talán nem azt mondta, amit a lány hallani akart? Nem tudta, mi mást tehetne még, így hát kiöntötte a szívét.

– Minden olyan zavaros volt apuval meg veled, és az az átkozott Alpesh megpróbált elcsábítani tőlem. Majd’ beleőrültem a féltékenységbe. Olyan kibaszottul sajnálom, hogy nem vallottam be akkor, a stégnél, hogy szeretlek. Mielőtt vallomást tettél, már tudtam, hogyan érzek, és ettől halálra rémültem. Abban a pillanatban sokkal többet éreztem irántad, mint Amy iránt a négy év alatt, amíg együtt voltunk. Amikor Emma még erre sem szólt semmit, Aidan torka elszorult, és könnyek lepték el a szemét. A francba, nem akart a lány előtt sírni! Az ajtónak támasztotta a homlokát. – Kérlek, Em. Olyan nagyon szeretlek, hogy már fáj. Sajog érted a lelkem. Kérlek... nem tudok nélküled élni! Minden nap minden percét veled akarom tölteni. Feleségül akarlak venni, és veled leélni az életemet. Fel akarom nevelni Noah-t, azt akarom, hogy egy család legyünk. Kérlek... kérlek, mondd, hogy örökre velem maradsz! Kivágódott az ajtó, és Aidannek meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában, hogy el ne essen. Emma ott állt előtte elkerekedett szemmel, tátott szájjal, szempillafestéktől maszatos arccal. Óvatosan lépett egyet Aidan felé. – Mondd még egyszer! – suttogta végül. Zokogás tört föl Aidan torkából. – Szeretlek. – Ó, Aidan! – nyöszörögte Emma. A két tenyere közé fogta a férfi arcát, és hüvelykujjával letörölte a könnyeit. A szájára tapasztotta az ajkát, és gyengéden megcsókolta. Amikor elhúzódott, az arcáról boldogság és bűntudat sugárzott. – Ne haragudj a mai éjszakáért, azért, hogy fájdalmat okoztam neked Peshsel. A szívem mélyén soha, de soha nem szűntem meg szeretni téged, és igazad volt, amikor azt

mondtad, hogy az egymás iránti érzelmeink megerősödtek az elmúlt két hétben. Csak... dühös és keserű voltam, összetörte a szívemet, amit tettél. Bár gyűlölni akartalak, nem voltam rá képes. És abban is igazad volt, hogy azt hittem, ki tudom törölni magamból az érzéseimet irántad, ha kapcsolatot kezdek Peshsel, de képtelen voltam rá. – Erősen megszorította a férfi arcát. – Esküszöm neked, hogy a szívem örökké a tiéd lesz. Aidan megcsóválta a fejét. – Nem lett volna szabad várnom ezzel, Em. Az egyik énem azt akarta, hogy te és Pesh egymás mellett kössetek ki. Tudtam, hogy ő képes lenne megadni neked mindent, amit nekem kellett volna megadnom, habozás nélkül, ráadásul ő sosem csalna meg téged. Emma Aidan szájára tette az ujját, hogy elhallgattassa. – Fejezd be az önostorozást! Hibát követtél el, én pedig megbocsátok. Aidan levegő után kapkodott. – Tényleg? – Igen, igen. Emma megcsókolta, aztán elhúzódott. – Nekem pedig nem lett volna szabad elmennem szórakozni Peshsel, sem pedig meghívni őt ide. Ez nem csupán tiszteletlenség és gonoszság volt veled szemben, de ostobaság is a részemről, mert kísértettem a sorsot. Ráadásul ő soha nem lett volna képes megadni nekem azt, amit te. Valóra váltottad az álmaimat azzal, hogy megadtad nekem Noah-t. Az, hogy még szerelmes is lettem beléd, felülmúlta minden várakozásomat. És most, hogy tudom, te is viszontszeretsz... – A szavai zokogásba fulladtak.

Aidan gyengéden letörölgette a könnyeket az arcáról. Nem bírta elviselni, ha Emma sírt, különösen most, amikor végre minden rendbejött kettejük között. – Komolyan mondtam, hogy feleségül akarlak venni, Em. De megfelelő módon szeretném megkérni a kezedet, nem félmeztelenül, álló farokkal. Engedélyt szeretnék kérni Earltől, aztán térden állni előtted, és gyűrűt húzni az ujjadra. Ezt érdemled, és azt akarom, hogy meg is kapd. Emma pupillája kitágult. – Tényleg? Aidan bólintott. – Esküszöm. – Ó, istenem, olyan boldoggá teszel! – kiáltott fel Emma, és Aidan nyaka köré fonta a karját. A férfi hintáztatta, aztán erősen magához szorította. – Szeretlek, szeretlek, szeretlek – suttogta a lány Aidan fülébe. – Én is szeretlek – válaszolta a férfi. Emma tekeregni kezdett, és amikor Aidan lazított a szorításon, szerelemmel és vággyal a szemében nézett fel a férfira. – Szeretkezz velem, Aidan! – kérte. – Ezt akarod? Mert nincs semmi a világon, amit jobban szeretnék. Emma Aidanhez dörzsölte a csípőjét. – Téged kívánlak a legjobban a világon. Aidan hátranyúlt a ruha cipzárjához. Kínos lassúsággal húzta le. Emma hánykolódott, próbált minél gyorsabban kibújni a ruhájából. – Mi tart ilyen sokáig?

Aidan felnevetett. – Nem gondoltam, hogy ennyire meztelen akarsz lenni. Emma vágytól csillogó szemmel nézett fel rá. – Olyan közel akarok lenni hozzád, amennyire csak lehet. Szükségem van rá, hogy érezzem a bőrödet a meztelen testemen. Akkor fogom csak tudni, hogy minden valódi... Bezárul a kör, visszaérünk oda, ahonnan elindultunk. Aidan felnyögött, lerántotta a vállpántot, és hagyta, hogy a ruha a földre hulljon. Kikapcsolta Emma melltartóját, és félrehajította. Éhes tekintete a lány mellére tapadt, és közben vágyakozva megnyalta az ajkát. – Miattam vagy?... Emma a szemét forgatta. – Te aztán tudod, hogyan tedd tönkre a pillanatot. Aidan kuncogott. – Bocs, de nem tudtam nem észrevenni, hogy... nagyobbak lettek. – Igen, és valószínűleg még tovább fognak duzzadni. Nem emlékszel, hogy korábban már mondtam? – Valószínűleg elfelejtettem. De higgy nekem, nem fogok panaszkodni – tette hozzá a férfi önelégült mosollyal. Emma elvigyorodott. – Meg sem fordult a fejemben. Aidan csókokat hintett Emma arcára, végigharapdálta a nyakát, miközben simogatni kezdte dús keblét. A lány ajkára tapasztotta a száját, és addig simogatta a mellét, amíg Emma lihegni nem kezdett. Akkor abbahagyta a csókot, és az ajkai közé vette az egyik mellbimbóját. Emma belemarkolt a hajába, miközben Aidan az érzékeny kis gyöngyöt nyalogatta.

Végighúzta rajta a fogait, mire Emma felkiáltott, és a férfi arcához nyomta a mellét. Amikor a bimbó már nagyon megkeményedett, Aidan végigcsókolta a lány bőrét a dekoltázsán, hogy eljusson a másikhoz is. Emma az erekciójához dörgölőzött. – Most azonnal akarlak, Aidan. Kérlek – pihegte. – Túl sok idő telt el, igaz? – mormolta a férfi a lány két melle között. – Ó, igen! – kiáltott fel Emma, és nekinyomta magát Aidan lefelé vándorló másik kezének. Aidan becsúsztatta a hüvelykujját a bugyi gumija alá, és lehúzta a lány combjára. A térdénél megakadt a fehérnemű, de Emma lerúgta magáról. Ő is megfogta Aidan bokszeralsóját, és egy mozdulattal lerántotta. Meztelenül álltak egymással szemben, a tekintetük a másikéba fúródott. – Azt hiszem, kihagyhatjuk az előjátékot, nem gondolod? – Ühüm – helyeselt Emma, és végigsimított Aidan meztelen mellkasán. Aidan leült az ágy szélére. Megfogta a lány kezét, és maga felé húzta. Emma le sem vette róla a tekintetét, miközben az ölébe ült. Aidan felnyögött, amikor megérezte Emma meleg ölét a péniszén. – Szorosan ölelj át a lábaddal, bébi! Emma nyomban engedelmeskedett, Aidan pedig hátrahúzódott az ágy közepére. Emma lábai közé nyúlt, mire a lány nyöszörögni kezdett. Amikor Aidan belédugta egy ujját, Emma érezte, ahogy a hüvelye összerándul. – Csak biztos akartam lenni benne, hogy készen állsz rám. – Mindig készen állok rád, szerelmem – suttogta Emma.

Aidan két kézzel megfogta a lány derekát, és gyengéden felemelte. Aztán a farkát a nedves szirmok közé igazította. Miközben Emma lassan beleült a szerszámába, Aidan gyengéd csókokat hintett a kulcscsontjára. Kéjes borzongás futott végig rajta, amikor teljesen hosszában a lányba hatolt. – Ó, istenem, mennyire hiányzott, hogy érezzelek magam körül! Felemelte a fejét, és Emma lemosolygott rá. – Nekem is hiányzott minden centimétered. Aidan felnevetett. – Hízelegsz a hiúságomnak. – Szerintem tökéletesen összeillünk. – Emma lepillantott domborodó pocakjára. – Pontosabban ez most egy kicsit útban van. Aidan kisimította a hosszú, gesztenyebarna fürtöket a lány arcából. – Soha ne hidd, hogy Noah útban van. Mindig ő lesz a kapocs, amely összeköt bennünket. Ő a szerelmünk gyümölcse, aki benned növekszik. Lehet, hogy nem ő az oka annak, hogy beléd szerettem, de annak igen, hogy kaptam egy újabb esélyt az élettől. – Mélyen, szenvedélyesen megcsókolta a lányt. – Megmentettél, Emma! Könnyek csillogtak a lány zöld szemében, a mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, ahogy próbált uralkodni a kitörni készülő érzelmeken. – Ó, Aidan – suttogta, és a két tenyere közé fogta a férfi arcát. – Olyan nagyon szeretlek! – mormolta, és ráhajolt. A mellkasuk egymáshoz simult. Emma egyszerre mozgatta a csípőjét Aidannel. A férfi fülébe lihegett, ahogy az lassú, finom lökésekkel egyre mélyebbre hatolt belé. Szorosan átölelték

egymást, a tekintetük összekapcsolódott. Kezek és lábak kusza összevisszaságát alkották – de egyek voltak.

15. fejezet Két héttel később A telefon fülsüketítő csöngése ébresztette fel Emmát mély álmából. Kinyúlt az éjjeliszekrény felé, és addig matatott, amíg a keze végre rátalált a készülékre. A hüvelykujja szinte automatikusan nyomta meg a hívásfogadás gombot, és a füléhez szorította a telefont. – Halló! – nyögte rekedten. – Em! – sikította Casey a vonal másik végén, aztán zokogásban tört ki. Emma olyan gyorsan magához tért, mintha ledöntött volna egy tucat kávét. – Case, mi a baj? A keserves sírás miatt csak néhány szót tudott kihámozni barátnője mondanivalójából. – Jason. Az egyik vőfély. Alkoholmérgezést kapott a legénybúcsún... Kórházban van. Hiányzik egy ember! Az esküvőnek vége. Emma felült az ágyon. – Casey, vegyél néhány mély lélegzetet, és nyugodj meg, rendben? Attól még nem ment tönkre az esküvőd, hogy egy seggfej vőfély kórházba került, mert olyan sokat ivott. – De mindent hét vőféllyel próbáltunk el. Az összes fénykép pocsék lesz! – Nincs senki más Nate barátai vagy rokonai között, aki be tudna ugrani, és jó rá Jason szmokingja?

– Nem tudom! Különben is, ki az ördögre lenne jó egy 193 centis testépítő srác szmokingja? Emma a válla fölött hátrapillantott a mélyen alvó Aidanre, és egy ötlet villant fel az agyában. – Hm, nos, Aidannek van szmokingja. – Hosszú csönd a vonal másik végén. – Ott vagy még? – Vajon miért nem lep meg, hogy James Bondnak van saját szmokingja? – jegyezte meg Casey csípősen. – Üzleti célokra, Case. – Emma felsóhajtott. – Figyelj, értem, hogy még mindig nem ő a kedvenced, de... – Nem, nem, igazad van. Nincs sok választási lehetőségünk, és Nate kedveli őt. – Hát, örülök, hogy legalább egyikőtök kedveli a gyermekem apját. Casey felnyögött. – Tudod, hogy kedvelem őt… Csak nem vagyok belé újra szerelmes, mint te. – Szóval, szeretnéd, ha szólnék neki, hogy öltözzön ki szépen, és legyen ott délben a többiekkel együtt? – Igen, nagy örömet és megtiszteltetést jelentene számomra, ha ott lenne. Emma felnevetett. – Aha, nagyon meggyőzően hangzott. Casey vihogott. – Majd dolgozom rajta, amíg ideér, rendben? – Oké. Később találkozunk! – Szia! Emma letette a telefont, aztán visszafeküdt a paplan alá. Odabújt Aidan meleg testéhez, és megpuszilta a száját. – Ébredj, bébi!

Aidan grimaszolt, és nem nyitotta ki a szemét. Emma újból megcsókolta. – Em? – kérdezte a férfi félálomban. Emma belefúrta a fejét Aidan nyakába, és a combját a férfiéra fektette. Aidan felhívásként értelmezte a mozdulatot, átkarolta Emma derekát, és magára húzta. Emma megcsóválta a fejét. – Hűha, cowboy, mit képzelsz? És mit művelsz itt? Aidan lustán elvigyorodott. – Szerintem inkább te látszol tehenészlánynak ebben a pozitúrában. Emma felnevetett. – Ja, persze, de ez a tehenészlány nem készül lovagolni. – Amikor Aidan elfintorodott, gyorsan hozzátette: – Legalábbis most nem. Szeretnélek megkérni valamire. Aidan kérdőn felvonta a szemöldökét. – És mi lenne az? Emma beszámolt neki arról, amit Casey mondott. Amikor befejezte, Aidan hangosan kifújta a levegőt. – Úgy érted, tényleg azt akarja, hogy vegyek részt az esküvőn? – Igen. Aidan szkeptikusan nézett Emmára. – Komolyan? – Amikor a lány lelkesen bólogatni kezdett, Aidan elvigyorodott. – Emma Katherine Harrison, te vagy a legrosszabb hazudozó a világon. – Figyelj, Nate valóban kedvel téged, és Casey is mindig kedvelt. Csak nehezen bocsát meg neked. – Aidan felmordult. – Szóval megteszed?

– Hát persze hogy meg. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm – ismételgette Emma, miközben Aidan arcát és száját puszilgatta. – Ezzel tényleg boldoggá teszed Casey-t. Attól félt, hogy tönkremegy a tökéletes napja. Egyetlen nő sem akarja, hogy akár a legkisebb dolog is rosszul alakuljon az esküvőjén. Úgy értem, ennek kell lennie az ember élete legboldogabb napjának, nem igaz? Aidan tekintete elfelhősödött. – Talán fel kellene hívnom őt, és szólnom, hogy megteszem. Tudod, hogy elsimítsam a dolgokat. – Az csodálatos lenne! Aidan Emma ajkára tapasztotta a száját, hosszan és gyengéden csókolta a lányt, miközben a hátát simogatta. – Menj, zuhanyozz le! Egy perc, és ott vagyok. – Vajon miért van olyan érzésem, hogy a cowboy azt reméli, ellovagolhat az alkonyatba zuhanyozás közben? Aidan hátravetett fejjel nevetett. – Menj, hadd beszéljek Casey-vel. – Jól van, jól van – motyogta Emma, és lemászott Aidanről. Bármi mondandója volt is a férfinak, eltartott egy ideig. Emma már éppen kilépett a zuhany alól, amikor Aidan bejött a fürdőszobába. – Minden rendben ment? – kérdezte, miközben egy törülközővel szárítani kezdte a haját. Miután Aidan nem válaszolt, belenézett a tükörbe, és látta, hogy a férfi a fogát mossa, de szélesen, idióta módjára vigyorog közben. – Aidan, hallottad, amit mondtam? A férfi kiköpte a fogkrémhabot. – Hm? – Azt kérdeztem… hogy ment a dolog?

Aidan ismét szélesen elvigyorodott. – Nagyon-nagyon jól. Emma gyanakodva méregette, miközben megtörülközött. – Hát, akkor jó. Az imáim beteljesülnének, ha te és Casey ismét barátok lennétek. Aidan elzárta a vizet. – Em, kettőnk közül nem én ragaszkodtam az ellenségeskedéshez. Az ég szerelmére, hiszen tökön vágott! – Tudom. – Emma megpuszilta a férfi meztelen vállát. – Ezért vagyok olyan büszke rád, hogy különb vagy nála, és megpróbálod helyrehozni a dolgokat. Aidan felvonta a szemöldökét. – Büszke vagy rám? – Ühüm. – A férfi vigyora láttán Emma rácsapott a seggére. – De most már mozogjon, mister! Casey érzelmeivel ma olyan csínján kell bánni, mintha vékony jégen járnánk. Az lenne a legrosszabb, ha elkésnénk. – Azt hittem, el kell kísérned a szépségszalonba. – Úgy van. – Emma a pulton heverő telefonra pillantott. – A fenébe! Jobb lesz, ha gyorsan felkapok valamit. Harminc percen belül ott kell lennem. Volnál olyan drága, és elhoznád a ruhámat a templomba? – Hát persze. – Aidan Emmához hajolt, hogy megcsókolja; a szájának mentaíze volt. – Köszönöm – mormolta Emma, közel a férfi ajkához. – Szeretlek – mondta Aidan, miközben elhúzódott. – Én jobban szeretlek téged – vágta rá a lány mosolyogva. ***

A szépségszalonban arc- és testmasszázzsal töltött kényeztető délelőtt után az egész násznép frizurája és sminkje elkészült végre. Emma képtelen volt abbahagyni a vihogást, Casey olyan komikusan nézett ki a tréningruhában, tökéletesen kisminkelve, elegáns fátyollal és csillogó tiarával a fején. Casey végignézett magán. – Mi van? Ugye nem azt akarod mondani, hogy valami baj van a kinézetemmel? Fogadok, hogy nyugodtan besétálhatnék a WalMartba így, és senki nem tenne megjegyzést. Emma megragadta a retiküljét. – Hm, ez mindent elárul a WalMart vásárlóiról. Casey felnevetett. – Gyerünk! El kell vonszolnunk a seggünket a templomba. Emma a szemét forgatta. – Te vagy az egyetlen, aki egy mondatban említi a segg és a templom szót. – Tudom jól, hogy szereted a mocskos számat. – Mindent szeretek benned, barátnőm. Casey felemelte a kezét. – Elég volt az ilyen veszélyes érzelmi vallomásokból, Em. Nem tehetem tönkre a sminkemet. Emma felnevetett. – Rendben. A nap hátralévő részében totál érzéketlen leszek. Most boldog vagy? – El vagyok ájulva. Na, gyerünk! Emma és Casey a többiekkel együtt elindult a Krisztus király katedrális felé. Nate gyerekkora óta ebbe a templomba járt, és a gyönyörű épület Emma szerint csodálatos helyszín volt egy esküvő számára.

Bezárkóztak az öltözőbe, és nekiálltak feladni Casey-re a bonyolult ruhát. Amikor végeztek, Emma hátralépett, és végigmérte a barátnőjét. A korábbi ígérete el is felejtődött, amikor a szeme könnybe lábadt. – Fantasztikusan nézel ki! Casey rábökött. – Megígérted, Em! – Nem tehetek róla. A hormonoktól még érzelmesebb vagyok, mint általában! – Komolyan abba kell hagynod az egerek itatását, különben én is sírva fakadok, és ez a vízálló smink azért nem teljesen vízálló. – Rendben, megyek, és felöltözöm. – Jól van. És miközben öltözöl, gondolj kellemetlen dolgokra, olyan emberekre, akik feldühítenek. Bármire, csak el ne kezdj megint sírni. Emma csípőre tette a kezét. – Nem gondolod, hogy a vendégek tűnődni kezdenek majd, vajon mért vág a nagyon terhes koszorúslányod „baszódjatok meg” arckifejezést? Casey felnevetett. – Addig nincs baj, amíg sírni nem kezdesz. – Lehetetlen nőszemély vagy – morogta Emma, miközben belépett a másik öltözőbe. A gesztenyebarna ruha a zsákban lógott a kampón, ahová Aidan akasztotta. Belebújt, de mivel egyedül nem tudta felhúzni a cipzárt, visszament a másik helyiségbe, hogy valakitől segítséget kérjen. Carlee, Casey tizenhat éves húga boldogan állt a rendelkezésére. Emma éppen belenézett a tükörbe, amikor valaki kopogott az ajtón.

– Aidan vagyok – szólalt meg egy hang. Carlee vihogva szaladt ajtót nyitni. A férfi belépett, és azonnal Emmát kereste a tekintetével. Elvigyorodott, mihelyt meglátta a lányt. – Gyönyörű vagy! Emma is mosolygott. – Köszönöm – mondta, aztán végignézett magán, és megcsóválta a fejét. – Komolyan, úgy érzem magam, mint egy Oompa Loompa! – Higgy nekem bébi, egyáltalán nem úgy nézel ki, mint azok a Charlie és a csokigyárból. – Amikor a lány hitetlenkedve Aidanre pillantott, a férfi rákacsintott. – Na, jó, akkor biztos Willy Wonka-mániás vagyok, mert legszívesebben megzabálnálak. Emma játékosan a kezére csapott, miközben Casey megkérdezte: – És én? A menyasszonyt már meg sem dicséred? Aidan gondolkodás nélkül rávágta: – Te maga vagy a tökéletesség hófehér ruhában. Nate lélegzete is elakad, mihelyt meglát. Casey elvigyorodott. – Te aztán tudsz hízelegni, kispapa. Nagyon-nagyon jól csinálod. Aidan Casey-hez hajolt, és megpuszilta az arcát. – Ez az igazság. – Akkor köszönöm – felelte a lány. – Örülök, hogy részese lehetek a nagy napodnak. – Ahogyan én is – vágta rá Casey, és Aidanre kacsintott. Emma tátott szájjal hallgatta őket, és különösen elámult, amikor Casey is puszit nyomott Aidan arcára. Ezek szerint már

nem utálja a férfit? Elég volt annyi, hogy Aidan hajlandó volt beugrani, és megmenteni a napot, ahhoz, hogy Casey mindent megbocsásson neki? – Szükséged van valamire? – kérdezte. – Csak látni akartalak, és megnézni, hogy érzed magad, de főleg sütkérezni az elragadó szépségedben. – Ó, istenem, milyen édes! – kiáltott fel Carlee, és az egyik koszorúslány is lelkesen helyeselt. Aidan önelégülten elvigyorodott, Emma meg a szemét forgatta. – Ez most komoly? A férfi felnevetett. – Valójában eljött a fotózás ideje. – Sejtettem. Aidan megfogta Emma vállát; az arcán némi aggodalom tükröződött. – Lehet, hogy vicceltem, de tényleg meg akartam nézni, hogy vagy. A hangjából kicsendülő őszinteség melegséggel töltötte el Emma szívét. – Jól vagyok. Aidan összeszorította a száját. – Próbálj meg olyan keveset talpon lenni, amennyit csak lehet. – Aidan! – tiltakozott a lány. – Komolyan beszélek. – Két hete megengedte az orvos, hogy visszatérjek a munkához és a megszokott tevékenységeimhez, emlékszel?

– De ez nem azt jelenti, hogy nem kell néha lassítanod. Egy dolog újra dolgozni, de a vacsorapróbával meg a leánybúcsúval túlhajtottad magad ezen a héten. Bármennyire is utálta elismerni Emma, valóban ki volt merülve. – Oké, oké, Mr. Erőszakos. Ha végeztünk a fotózással, leülök, és felteszem a lábam a ceremónia kezdetéig. Elégedett mosoly ömlött el Aidan arcán. – Jól van. – Kisimított egy göndör tincset Emma arcából. – De legalább egyet hadd táncoljak majd veled a fogadáson! Emma gyomra összeszorult a fogadás említésére. Nem elég, hogy énekelnie kell a ceremónián, de Casey arra is megkérte, hogy ő daloljon, amikor először táncolnak majd Nate-tel. Aidan nyilvánvalóan észrevette az aggodalmát, mert odahúzta magához. – Lámpalázad van? Emma megpróbálta legyűrni a gombócot a torkában. – Egy kicsit. – Csodálatosan fogsz énekelni. Ahogy mindig. – Remélem – nyögte ki a lány. Aidan elhúzódott, és két tenyere közé fogta az arcát. – Én pedig tudom, hogy így lesz. – Emma ajkára tapasztotta a száját. Egyszerre megnyugtató és izgató bizsergés futott végig a lányon a feje búbjától a talpáig. – Nem, nem, nem! El se kezdjétek! Tönkre fogod tenni Emma sminkjét a fotózás előtt! – tiltakozott Casey. Aidan belenyögött Emma szájába, mielőtt a lány elhúzódott. – Szörnyella vagy! – csipkelődött a menyasszonnyal. Casey felnevetett.

– Vigyázz magadra, kispapa! Nehogy keressek egy másik táskát, amellyel tökön vághatlak! Aidan megcsóválta a fejét, de csak nevetett. – Ne hidd, hogy nem figyelmeztettem Nate-et, hogy maradjon távol tőled, amikor dühös vagy, és táska van a kezed ügyében. Veszélyes fegyver! Emma döbbenten figyelte a baráti civódásukat, amelyet alig tudott követni, miközben utánuk ment a szentélybe. Miután a fényképész egymillió fotót készített, először Casey-vel, aztán miután ő eltűnt, Nate-tel, Emma úgy érezte, hogy az arcára fagyott a mosoly, és mindjárt megvakul a vaku villogásától. Hamar elérkezett a ceremónia ideje. Emma elfoglalta a helyét Carlee előtt, és végignézett a hatalmas vendégseregen. A válla fölött hátrapillantva látta, ahogy Casey belekarol az apjába. A férfi odahajolt a lányához, és megpuszilta az arcát. – Mindig a kicsi lányom maradsz – mondta neki. Szomorúság fogta el Emmát amiatt, hogy őt soha nem fogja végigvezetni az édesapja a templomon. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ha Aidannel összeházasodnak, a nagyapja boldogan vállalja majd a megtiszteltetést. Gyorsan elhessegette a szomorúságot és a sajnálkozást. Inkább arra koncentrált, milyen tiszta boldogság várja őt és Casey-t is a jövőben. Nem kellett széles mosolyt kényszeríteni az arcára, amikor Aidan csatlakozott hozzá az oltárhoz vezető ajtó előtt. Ahogy belekarolt a férfiba, hogy együtt sétáljanak végig a templomon, Noah gyengéden rúgott egyet. Emma úgy érezte, hogy ő a legáldottabb asszony a világon.

16. fejezet Emma a rokonokkal együtt a főasztalnál ült, a fényesen világító csillárok alatt. Hitetlenkedve figyelte, milyen gyönyörű volt minden a hatalmas virágdíszektől kezdve a jégszobrokig. Casey és Nate családja nagyon kitett magáért. Aidan tisztára ette a tányérját, de aztán észrevette, hogy Emma csak játszik az étellel. – Noah dühös lesz, ha nem eszel – figyelmeztette a lányt, miközben a szalvétába törölte a száját. – Majd akkor eszem, ha végeztem az énekléssel. Nem szeretnék hányni az idegességtől Casey és Nate nagy napján. – A férfi szkeptikus tekintete láttán gyorsan folytatta. – Ígérem, mihelyt befejeztem, az egészet belapátolom, jó néhány szelettel együtt az ifjú feleség és férj tortáiból. Aidan ivott egy korty pezsgőt, aztán beleegyezően bólintott. – Mikor kerülsz sorra? – A beszédek után. – Vagyis nemsokára. – Úgy tűnik, hamarabb, mint gondoltam – intett Emma arrafelé, ahol Nate bátyja és tanúja állt mikrofonnal a kezében. Miközben Anthony elmondta a beszédét, Emma észrevette, hogy nem ő, hanem Aidan kezdett fészkelődni a székén. A kezét jó néhányszor a zakója zsebébe dugta, aztán visszatette a combjára. – Bocs – lehelte, amikor Emma kérdőn ránézett.

Miután Anthony tapsvihar közepette befejezte a mondandóját, Carlee vette át tőle a mikrofont, remegő kézzel. Könnyek csillogtak a szemében, és hamarosan ömleni is kezdtek az arcán, ahogy beszélni kezdett a nővéréről. Nem kellett sok idő, és mindenki sírt a meghatottságtól, Emmát is beleértve. Aztán a zenekarvezető elvette a mikrofont Carlee-től, és Emma gyomra szikladarabbá változott. Aidan is újra fészkelődni kezdett. – Ne mondd, hogy miattam izgulsz! – suttogta a férfi fülébe. – Ó... igen, azt hiszem elkaptam tőled, vagy mi – motyogta végül Aidan. – Most pedig itt az ideje, hogy a menyasszony és a vőlegény eljárja első táncát házaspárként. Emma arcán elkínzott kifejezés jelent meg. – Ez az én végszavam. Aidan rávigyorgott. – Kéz- és lábtörést, bébi! – Nagyon köszönöm – rebegte Emma. Vigyázva, hogy ne lássa senki, Aidan rácsapott a lány fenekére. A játékos gesztustól Emma idegessége nyomban megszűnt. Casey az egyik kedvenc kávézójukban hallotta őt énekelni, és esküdözött, hogy Emmának ugyanolyan jó a hangja, mint az egyik kedvencének, Patty Griffinnek. Így aztán nem is volt kérdés, hogy Casey Emmától szerette volna hallani a Heavenly Dayt nyitótáncként. Ez volt egyébként Emma egyik kedvenc dala is. Magabiztosan megragadta a mikrofont, és körülnézett a zsúfolt bálteremben.

– Hét éve a néhai vőlegényem azt mondta: „Hé, azt hiszem, kedvelni fogod a szobatársam barátnőjét. Nagyon kedves lány, ráadásul bolondos és pokolian vicces!” A vendégek felnevettek, és Emma elmosolyodott. – Mihelyt megismertem Casey-1, tudtam, hogy Travisnek igaza volt, és a legjobb barátnők leszünk. Nate-et is megszerettem. Hálás vagyok azért, hogy Casey a legjobb barátnőm volt azóta is, Nate-tel együtt pedig az életem részévé váltak, mellettem álltak jó és rossz időkben egyaránt. – Emma látta, hogy könnyek csillognak Casey szemében. – Nincsenek rá szavak, hogy milyen boldoggá tesz látni őket, amint megkezdik új életüket férjként és feleségként. Azt kívánom, hogy áldás kísérje őket, és imádkozom istenhez, hogy adjon nekik nagyonnagyon sok mennyeien szép napot. A zenekar belekezdett a dalba, és Emma érezte, ahogy magával ragadja a zene. Szívét-lelkét beleadta, és amikor kiénekelte az utolsó hangot, tudta, hogy remekül sikerült. Dübörgő taps térítette magához. Elmosolyodott a büszkeségtől. – Nagyon szépen köszönöm. – Hát nem csodálatos? – kiáltott fel lelkesen a zenekar vezetője, amikor Emma visszaadta neki a mikrofont. Tovább dübörgött a taps, amitől a lány még jobban elpirult. Gyorsan visszasietett a székéhez. – Hányan szeretnék, ha Emma még énekelne? A vendégsereg fütyülni és éljenezni kezdett. – Úgy tűnik, többet szeretnének, bébi – jegyezte meg Aidan vigyorogva. Emma megrázta a fejét.

– Már két dalt elénekeltem. Azt fogják hinni, hogy hajszolom a népszerűséget – tiltakozott. – Dehogy, hiszen ők kérik, hogy énekelj még. A zenekarvezető hangja szakította félbe őket. – Aidan, miért nem jössz fel a színpadra, hátha meg tudod győzni Emmát, hogy énekeljen még nekünk? A férfi felemelkedett a székről. Emma megragadta a karját, és kétségbeesetten belekapaszkodott. – Ne! – tört ki belőle sikoltásszerűen a hang. Aidan megnyugtatóan rámosolygott. – Soha nem fogom megérteni, hogyan lehetséges, hogy az egyik percben még higgadt, profi énekesnőként viselkedsz, a következőben meg halálra rémülsz, amiért fel kell lépned. – Ez része az édes, neurotikus oldalamnak – felelte Emma. – Figyelj, csak vegyél mély lélegzetet! Megyek, és majd azt mondom, hogy túlságosan kimerültél ahhoz, hogy a te állapotodban többet énekelj. – Nagyon köszönöm – motyogta a lány. Aidan fellépett a színpadra, és elvette a mikrofont a zenekarvezető kezéből. Végigpillantott a vendégseregen. – Nos, elméletileg azért vagyok itt, hogy vagy könyörögjek Emmának, énekeljen még önöknek, vagy elnézést kérjek a nevében. – Visszanézett Emmára. – De be kell vallanom, hogy valójában egészen más ok miatt állok most itt. A násznép sugdolózni kezdett. – A világ egyik legboldogabb férfija áll most itt önök előtt. Egy gyönyörű nő szeret, és hamarosan fiam születik. De ez mind nem elég. Miután ma szemtanúja voltam, ahogy Casey és Nate örök hűséget esküdött egymásnak, én is ugyanezt akarom.

– Lelkes kiáltások hallatszottak a tömegből. – Szóval csupán egyetlen kérdést szeretnék most feltenni Emmának. Határozott léptekkel elindult vissza az asztaluk felé, Emma pedig totális hitetlenkedéssel figyelte. A hangszórók felvisítottak, amikor Aidan letette a mikrofont az asztalra. Benyúlt a szmokingja zsebébe, és elővett egy fekete bársonydobozkát. Emma szeme elkerekedett, amikor a férfi kinyitotta, és előtűnt egy csillogó gyémántgyűrű. Aidan kivette az ékszert, aztán fél térdre ereszkedett Emma előtt. – Emma Katherine Harrison könyörületes és megbocsátó angyal, életem szerelme és a fiam anyja, a világ legboldogabb férfijává tennél, ha hozzám jönnél feleségül. – Ó, istenem! – mormogta Emma. Könnyek öntötték el zöld szemét, és a szája elé kapta a kezét. – Ó, istenem – ismételgette. – Nem kimondottan ezt a választ reméltem – incselkedett vele Aidan. A boldogság könnyei patakzottak Emma arcán. Aztán Aidan nyaka köré fonta a karjait. – IGEN! Igen, hozzád megyek! A vendégek ismét dübörgő tapsviharban törtek ki. Emma Aidan szájára tapasztotta az ajkát. Amikor a férfi elmélyítette volna a csókot, Emma visszahúzódott, és végigpuszilta Aidan arcát, orrát, homlokát. Végül pedig ő csókolta meg a férfit. Aidan kibontakozott a karjából, és megfogta Emma bal kezét. A hüvelykujjával gyengéden megsimogatta a kézfejét, aztán felhúzta az ujjára a gyűrűt. – Tessék. Immár hivatalosan is jegyesek vagyunk.

Emma kuncogott, megragadta Aidan ingét, és ismét magához rántotta a férfit. Szenvedélyesen megcsókolta. Aidan belenevetett a csókba. – Em, ugye nem felejtetted el, hogy egy emberekkel teli teremben vagyunk? Emma felsikoltott, és gyorsan elhúzódott tőle. Körülöttük mindenki nevetett. – Ez elég egyértelmű igen volt, nem gondolják? – kiáltott fel Aidan. – A pokolba, de még mennyire! – szólt oda Connor a helyéről. Emma zavarában eltakarta az arcát. Szerencsére a zenekarvezető odalépett az asztalukhoz, és magához vette a mikrofont. – Mit szólna egy dalhoz a friss házasok és az újonnan eljegyzett pár tiszteletére? – kérdezte. – Nem! Ez Casey napja – tiltakozott Emma. – Bébi, Nate-tel együtt mindenről tudtak. Azért hívtam fel, hogy ezt megbeszéljem vele. – Tényleg? – Emma felnézett; Casey széles vigyorral az arcán álldogált a táncparketten. Amikor a lány kérdőn felvonta a szemöldökét, Casey biccentett, és puszit dobott neki. Aztán a lány Nate felé fordult, aki rámosolygott, és intett, hogy minden a legnagyobb rendben van. – Akkor jó. Menjünk táncolni. Aidan kivezette a táncparkettre. Emma átkarolta a nyakát, de képtelen volt megállni, hogy ne bámulja megigézetten a gyűrűt. Időről időre elfeledkezett róla, ahogy ringatóztak a zene ütemére, de aztán a fény meg-megcsillant a gyémánton. Már majdnem megcsípte magát, hogy megbizonyosodjon róla, nem csupán egy csodálatos álom-e ez az egész.

– Tetszik? – Gyönyörű! Aidan boldogan rávigyorgott. – Nem voltam benne biztos, hogy mit szeretnél, ezért Connor segített kiválasztani. – Tényleg? Aidan bólintott. – Átkozottul jó ízlése van. – Hirtelen vidám kifejezés jelent meg a szemében. – Persze valahányszor próbáltam egy olcsóbb gyűrűt kiválasztani, kéjes kárörömmel emlékeztetett bizonyos múltbeli dolgokra. Emma felnevetett. – Azt hiszem, hallani sem akarom, mi mindent vágott a fejedhez, amivel rábírt, hogy egy ilyen hatalmas gyémántot vegyél. – Nyugodtan dolgozhatna a CIA-nál. Elképesztő a meggyőzőképessége. Véget ért a dal. – Rendben, emberek. Itt az ideje, hogy felvágjuk a tortát. Akar valaki fogadni, hogy Nate arca két másodpercen belül maszatos lesz a cukormáztól? – kérdezte a zenekarvezető, mire az egész vendégsereg nevetésben és füttyögésben tört ki. Miután felvágták a tortát, és mindenki degeszre tömte a hasát a cukros, dekadens, isteni édességgel, Emma ismét visszatért Aidannel a táncparkettre. A férfi lemosolygott rá, ahogy ringatóztak a zenére. – Szóval, jövendőbeli Mrs. Fitzgerald, mikor kötünk házasságot? Emma mélyen elgondolkodva billentette oldalra a fejét.

– Bármennyire is nem szeretnék terhesen menyasszonyi ruhát viselni, azt akarom, hogy még Noah születése előtt összeházasodjunk. – Ó, szeretnéd, ha a kis ember törvényes gyerekként jönne a világra, mi? Emma kuncogott. – Pontosan. – Valami ilyesmit szeretnél? – intett körbe Aidan a puccos teremben. Emma felhúzta az orrát. – Sok évvel ezelőtt én is ilyesmit terveztem. – Aidan teste megfeszült a Travisszel tervezett esküvő említésére. – De most csak valami egyszerűt akarok a legközelebbi családtagok és barátok részvételével – folytatta a lány, és felnézett Aidanre. – Összeházasodhatunk a mi templomunkban, a lakodalmat pedig tarthatjuk a pajtában. Aidan mély lélegzetet vett. – Apu nagyon ki fog akadni, ha nem katolikus templomban kötök házasságot. – Akkor majd kitalálunk valami mást. – Mi lenne, ha a halastó fölötti mezőn tartanánk? – Nem gondolod, hogy ott túl hideg van? – Akkor majd gondoskodunk róla, hogy a ceremónia rövid, de szép legyen – viccelődött Aidan. Emma elvigyorodott. – Oké, az jól hangzik. Akkor a lakodalmat tarthatjuk a pajtában. Ez így jobban tetszik? – Engem az egészből csak az a rész érdekel, amikor „igent” mondasz, és a feleségem leszel. – Aidan Emma ajkára tapasztotta a száját. Amikor a lány szenvedélyesen viszonozta a

csókot, és szorosan hozzásimult, Aidan meglepetten hőkölt hátra. – Csak nem akar kikezdeni velem, Ms. Harrison? Emma nem fordította el a tekintetét, miközben bólogatott. – Vigyél fel az emeletre! – Most viccelsz? – Azt akarod, hogy könyörögjek? – Emma! – mordult fel a férfi. – Aidan – unszolta Emma édes hangon. – Felvinnél, kérlek, az emeletre, a hatalmas, bérelt lakosztályunkba, és szeretkeznél velem, amíg el nem ájulok a kimerültségtől? A férfi olyan döbbenten bámult rá, mintha Emma elvesztette volna az eszét. – El sem hiszem, hogy ezt mondtad. – Jobban szeretnéd, ha vulgárisan fogalmaznék, és azt mondanám, hogy kérlek, vigyél fel az emeletre, és addig kefélj, amíg el nem ájulok a kimerültségtől? – csipkelődött a lány. – Te leszel a halálom, Em. Meg fogsz ölni. – Akkor tegyél valamit! – Nem kellene itt maradnunk, amíg Casey és Nate el nem megy? – Nate-nek olasz a családja. Hajnali kettőig inni és bulizni fognak. Aidan összeráncolta a homlokát. – Úgy érted, hogy maffiózók? Emma kuncogott. – Nem hiszem. – Játékosan megtaszította Aidant. – Menj már, és ajánlj fel nekik valamit, amit nem tudnak visszautasítani, hogy felvihesd az emeletre a menyasszonyodat, és elhálhassuk az eljegyzést. Aidan összeráncolta a homlokát.

– A házasságot szokás elhálni, nem az eljegyzést. – Rendben. Akkor majd én elintézem. Emma megfogta Aidan kezét, és kihúzta maga után a táncparkettről. – De legalább már oszlik a tömeg – jegyezte meg a férfi. – Miért aggódsz ennyire? – Egyszerűen csak nem akarom kiakasztani Casey-t és Nateet. Már az is elég nagylelkű és rendes dolog volt a részükről, hogy megengedték, hogy az esküvőjükön kérjem meg a kezedet. Amikor odaléptek hozzájuk, Casey éppen lenyalta a cukormázat Nate arcáról, amelyet előzőleg ő kent össze gondosan. Emma a füléhez hajolt, és súgott neki valamit. Casey szélesen elvigyorodott, majd bólintott. Aidan segélykérő tekintettel nézett Nate- re, aki rákacsintott. – Vettem, haver – formálta némán a szavakat. Emma rángatni kezdte Aidan kezét. – Rendben, kispapa, most már felvihetsz az emeletre, hogy megbecsteleníts. Aidan kuncogott. – Ha tudtam volna, hogy egy gyűrűtől ilyen szexre éhes leszel, már sokkal korábban felhúztam volna az ujjadra.

17. fejezet Amikor beléptek a liftbe, Emma nekilökte a férfit a falnak, amivel alaposan meglepte Aidant. – Em, mit... A lány egy csókkal hallgattatta el. Megragadta a férfi két kezét, és a feje mellett a falnak szegezte. A nyelve besiklott Aidan szájába, mohón összefonódott a férfiéval, vágyakozóan becézgette. Mély nyögés szakadt fel Aidan torkából. Emma az egyik markába szorította a férfi csuklóit, a másik kezével végigsimított a mellén, a hasán, és megmarkolta keményedő farkát. Aidan elrántotta a száját a lányéról. Lihegve nézett bele a vágytól égő smaragdzöld szemekbe. – Emma Harrison, meg akarsz erőszakolni egy liftben? A lány kicsit megszorította a férfi péniszét, és kérdőn felvonta a szemöldökét. – Nem hiszem, hogy meg lehet erőszakolni valakit, aki maga is akarja. Aidan felnevetett. – Talált. Emma tovább simogatta a férfi szerszámát, miközben meleg ajkaival végigcsókolta a nyakát. Aidan kéjesen megborzongott, amikor a lány megnyalta az állát. – Hadd találgassak. A terhességi hormonok tesznek ilyen elképesztően szexéhessé? Érezte a bőrén a lány nevetését.

– Így van. Ó, azok a borzalmas hormonok! – Elengedte Aidan farkát, és elhúzódott. – Azt hiszem, kezdem érteni, milyen érzés a bőrödben lenni. Aidan hátravetett fejjel, hangosan felnevetett. – Úgy érted, milyen érzés kanosnak lenni? Emma is vele nevetett. – Aha. – Akkor miért húzódtál el? – Nos, mert... – Nem panaszkodásnak szántam, bébi. Emma vigyorogva simított végig a szmoking mellrészén. – Tehát nem bánod, ha egy liftben molesztállak? – Egy cseppet sem. Sőt, kimondottan élveztem. A lift csöngetett, és kinyílt az önműködő ajtó. – Azt hiszem, a lakosztályunkban kell folytatnunk – jegyezte meg Emma. Aidan kibújt a szmokingkabátból, és a karjára terítette, hogy senki se lássa az ágyékát. Bár rettenetesen élvezte, hogy Emma ilyen agresszíven viselkedett a liftben, ez némileg tönkretette a terveit. Annyira fel volt izgulva, hogy szóba sem jöhetett a lassú csábítás. Emma elvette tőle a kulcskártyát, és kinyitotta az ajtót. Aidan visszafojtott lélegzettel lépett be a lakosztályba. – Ó, istenem! – motyogta a lány. Aidan a nyakát nyújtogatta, hogy jól lásson, miközben Emma végigsétált a padlót borító rózsaszirmokon. Az asztalon egy vödörben pezsgő és egy tál eper állt. Bár Aidan nem láthatta a lány arcát, tudta, hogy Emma a hálószobát nézte, ahol gyertyák várták, hogy meggyújtsák őket, és egy rózsaszín papírba csomagolt doboz feküdt az ágyon.

Emma megpördült. – Ez olyan, mint… Aidan elmosolyodott. – Az első alkalommal. Emma könnyektől csillogó szemmel lépett a férfihoz. Ezúttal nem szenvedéllyel, hanem szerelemmel csókolta meg Aidant. – Olyan, de olyan nagyon szeretlek, Aidan! – suttogta. – Én is szeretlek. Emma elhúzódott, az ágy felé biccentett. – Meg sem kérdezem, mi van a dobozban, mert nem hiszem, hogy találtál olyan fehérneműt, amelyik rám jön. Aidan a szemét forgatta. – Úgy csinálsz, mintha duci lennél. Pedig csak a pocakodon látszik, hogy terhes vagy. – A lány hasára tette a tenyerét. – Te vagy a legszexibb, leggyönyörűbb terhes nő, akit életemben láttam. – Jaj, bébi, olyan édes vagy! – Emma a fogai közé vette a férfi alsó ajkát. – De nem kell tovább hízelegned, így is biztos lehetsz benne, hogy lefektetlek ma éjjel. Aidan felmordult. – Te meg az a nagy szád! Emma szélesen elmosolyodott. – Hát, ez jutott neked, jobb, ha élvezed. – Ó, élvezem, ahogy minden porcikám is. – Csúnya, csúnya fiú – duruzsolta Emma, aztán újra megcsókolta a férfit. Aidan a lábával becsukta az ajtót, aztán hagyta, hogy Emma taszigálni kezdje a hálószoba felé. Az eperrel és pezsgőspoharakkal teli asztal mellett azonban megtorpant. Kétségbeesetten szerette volna kiélvezni a pillanatot.

– Várj egy pillanatot, bébi! – Mi az? – Miért nem koccintunk az eljegyzésünkre? – kérdezte Aidan. Emma összeráncolta a homlokát. – De én nem... Aidan feléje fordította a palackot, hogy a lány lássa, csak szénsavas almalé van benne. Emma boldogan elmosolyodott. – Ó, ezt imádom! Mindenre gondoltál. Aidan bontogatni kezdte a palackot, de Emma kivette a kezéből. – Hagyjuk meg későbbre! – mondta, és a férfi gombjai után nyúlt. – Nem szeretnél előbb egy kis almalét? – kérdezte Aidan vidáman. Emma felnézett rá: szerelem és vágy sugárzott a tekintetéből. – Nem, csak szeretkezni akarok a vőlegényemmel. – Tetszik ez a kifejezés – vallotta be Aidan, miközben Emma lehúzta róla az inget. – De az még jobban fog tetszeni, amikor Mrs. Fitzgeraldnak hívnak majd. – Hm... a feminista érzékenységemet bosszantja a célzás, de tényleg tetszik a hangzása. – Nem akarsz valami olyan dilisen hangzó nevet, mint az Emma Harrison-Fitzgerald, ugye? – kérdezte Aidan, miközben levette a nadrágját. – Nem, Mr. Ősember, nem akarok. – Emma felvigyorgott a férfira. – Egyszerűen csak a feleséged akarok lenni. – Méghozzá amilyen hamar csak lehet, igaz? – Természetesen.

– Szerintem össze tudunk hozni valamit a következő hetekben. Emma hangosan beszívta a levegőt. – Nahát, nem is tudtam, hogy ennyire sürgős. Aidan finoman megsimogatta a lány hasát. – Nincs már túl sok időnk a kisember érkezéséig. – Igaz, de egy esküvőt megszervezni nem könnyű. Még egy olyan szűk körű rendezvényt sem, amilyet tervezünk. Aidan lebiggyesztette az ajkát. – Én egyszerűen csak szeretnék a férjed lenni. Emma felnevetett. – És az is leszel, Mr. Türelmetlen. Nem megyek sehová, és ha megpróbálsz elmenekülni, lasszóval elkaplak és megkötözlek. – Hm, ez az én csúnya tehenészlányom! – Lehetetlen alak vagy! – Emma beletúrt a férfi hajába, és megcsóválta a fejét. – Lehet, hogy nem köt még minket egymáshoz a házasság szentsége, de abban a pillanatban megalapoztuk a kapcsolatunkat, amikor Noah megfogant. Aidan megcsókolta, miközben a keze a ruha cipzárjára vándorolt. Egyetlen apró csuklómozdulat, és a ruha szétnyílt, Aidan pedig lecsúsztatta Emma válláról. Összeráncolta a homlokát, aztán mosolyra húzta a száját, amikor meglátta a régimódi, hatalmas bugyit. – Au, Em, van még ebből egy pár készleten? Emma mélyen elpirult. – Muszáj ilyesmit hordanom, köszönöm szépen. – Nagyot fújtatva eltakarta a karjával a mellét. Aidan kuncogni kezdett, de ha pillantással ölni lehetne, ő már holtan terült volna el a padlón. – Ez nem nevetséges, Aidan. Mindig is telt alkatú

voltam, és jobb, ha felkészülsz rá, hogy egyre több lesz belőlem, amit szerethetsz. – Már mondtam, hogy a pocakodon kívül alig látszik rajtad a terhesség... de, ha egy kis zsír esetleg halmozódik még ide – szünetet tartott, és egyik kezével megmarkolta a lány mellét, a másikkal pedig a popsiját – vagy ide, azt egy cseppet sem bánom! Emma a szemét forgatta. – Ahogy már mondtam, lehetetlen alak vagy. – Te pedig nagyon szexi, amikor dühös vagy. – Aidan megcsókolta, még mielőtt Emma bármit is mondhatott volna. A száját azonban nem nyitotta ki, ezért Aidan megnyalta az ajkát. Amikor Emma erre sem adta meg magát, mély torokhangon felmordult. – Ne legyél már olyan makacs, Em – motyogta. Az egyik keze kettejük közé csúszott, és befurakodott a lány lábai közé. A nagymamás fazonú bugyin keresztül simogatta, becézgette, amitől Emma teste megfeszült. Amikor a férfi ujja besiklott az anyag alá, a meleg ölébe, Emma levegő után kapott. Aidan kihasználta az adódó alkalmat, és bedugta a nyelvét a szájába. A lány felemelte a karját, amely eddig bénán lógott az oldala mellett, belemarkolt Aidan hajába, és a férfi tudta, hogy Emma immár megadta magát. – Ez az én csajom – suttogta, miközben végigcsókolta a lány arcát. Amikor a füléhez ért, még egy ujját bedugta a hüvelyébe, és közben azt suttogta: – Az én gyönyörű, szexi csajom, akitől eláll a lélegzetem, bármekkorára hízik is, és akármilyen bugyit visel. A szaggatott nyögésből nevetés lett. – Te aztán tudsz hízelegni, kispapa. Nagyon-nagyon jól csinálod – ismételte meg Emma Casey korábbi szavait.

Miközben az ujjai tovább művelték a csodát, Aidan lesegítette Emmát az ágyra, aztán mellébújt. Emma lehunyt szemmel vonaglott a keze alatt, emelgetni kezdte a csípőjét, ahogy Aidan gyorsított a tempón. – Mm, kérlek... – nyögte. Forró lehelete simogatta a férfi arcát. – Mit szeretnél, bébi? – Elégíts ki, Aidan! Abban a pillanatban, ahogy Aidan hüvelykujja végigsimított a csiklóján, Emma megmarkolta a takarót és felkiáltott. Aidan egy másodpercet sem vesztegetett. Kihúzta az ujjait, és lerántotta a lányról a bugyit. Levette magáról az alsónadrágot, és feltérdelt Emma lábai közé. A lány nagy pocakja miatt mindig érdekes kísérlet volt megtalálni a megfelelő pozitúrát. Most egyszerűen széttárta Emma combját, és beléhatolt. A lány szorosan átkarolta a lábával a derekát, Aidan pedig megragadta a térdénél fogva. Amikor döfködni kezdte, Emma a feje fölé emelte a karját, és belemarkolt a lepedőbe. Beleharapott az ajkába, hogy elfojtsa a kéj kiáltásait, mire Aidan megmerevedett. – Ne szemérmeskedj, Em. Hadd halljalak! – parancsolta. Emma elpirult. – De mi lesz, ha más is meghallja? – Kit érdekel? Én hallani akarlak. Tudni akarom, mit teszek veled. Emma megremegett a szavak hallatán. – Rendben – mormolta. Aidan levigyorgott rá. – Jó.

Amikor ismét mélyre hatolt, Emma hangos nyögéssel válaszolt. Aidan kettejük közé nyúlt, hogy a döfködések ritmusára simogathassa a lányt, mire Emma felsikoltott, aztán nyögdécselni kezdett. Aidan lehunyta a szemét, és hátravetette a fejét; Emma sikolya zene volt a füleinek. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a lány elélvezzen, miközben mantraként ismételgette Aidan nevét. A férfi folytatta a heves mozdulatokat, miközben a lány hüvelyének izmai összeösszerándultak a farka körül. Még nem állt készen. Olyan sokáig el akarta nyújtani a kéjt, amennyire csak tudta. De hirtelen megérezte, ahogy Emma összeszorítja a hüvelyét. Felpattant a szeme, és egyenesen Emmára nézett. A lány győzedelmesen rámosolygott, amikor a férfi élvezni kezdett. Ezúttal az ő torkából szakadtak fel mély kiáltások és nyögések. Amikor a remegések végre elcsitultak, Aidan a hátára fordult, és elterült Emma mellett az ágyon. A mellkasa hullámzott, ahogy levegő után kapkodott. Emma hozzábújt, és megpuszilta az arcát. – Szeretlek, Aidan. – Tudom – lihegte a férfi. A lány a combjára csapott; a csattanás zaja visszhangzott a szobában Aidan mély hangú nevetésével együtt. Aztán Emma felé fordult, aki felháborodott arccal nézett rá. – És én is kibaszottul szeretlek, Emma.

18. fejezet Három héttel később Emma a nagyanyja egész alakos tükrében nézegette magát. Balra fordult, aztán jobbra, figyelte, ahogy a menyasszonyi ruha bő alja libeg a lába körül. Eddig úgy gondolta, hogy soha életében nem látott még ilyen gyönyörű ruhát a kecsesen leomló, bő szaténaljjal és a finom, gyöngyökkel díszített mellrésszel. Nem is gondolta volna, hogy talál majd ilyen meseszép, kismamáknak való menyasszonyi ruhát, méghozzá ilyen rövid idő alatt. De most, hogy elérkezett a nagy nap, már nem volt olyan biztos benne, hogy olyan meseszép az öltözék. – Hát, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy úgy nézek ki, mint a Michelin-emberke – nyögött fel. – Ó, a pokolba, dehogyis! – nyugtatta meg Casey, és megigazította a csillogó tiarát Emma fején. Emma unokatestvére, Stacey is egyetértően bólintott, és kisimította a hosszú fátylat. – Ne légy buta, Em. Egyszerűen csodálatosan nézel ki. – Ha hetero lennék, azt szeretném, ha pont úgy nézne ki a menyasszonyom, mint te – vigyorgott rá kajánul Connor. – Ó, istenem, tisztára úgy beszéltek már, mint Aidan! – vágta rá Emma. – Te pedig hallgass rájuk, édesem. Fantasztikusan nézel ki! – kiáltott fel a nagyi Emma háta mögött. Még csak fel sem pillantott az ékszeres ládikából, ahol Emma „kölcsönvett”

cuccai között kutatott. A harisnyatartó kék csipkéje elegáns volt, akárcsak a fehér ruha és a fátyol. Alatta azonban gondosan elrejtve ott volt a „régi” egy pár cowboycsizma alakjában. Ma a kényelem volt számára a fontos, ezért olyan lábbelit választott, amelybe belefért feldagadt lábfeje, és amelyben biztosan nem fog megbotlani és orra bukni. Emma felsóhajtott. – Értékelem, hogy próbáltok felvidítani, srácok, de komolyan úgy érzem magam, mint Moby Dick vagy a Michelin-baba. Casey felhorkant. – Elég a bókhajhászásból! – Megragadta Emma vállát, és maga felé fordította a barátnőjét. – Te vagy a legszebb menyasszony, akit életemben láttam, magamat is beleértve! Nem számít, hogy már a hetedik hónap végén vagy. Mihelyt elindulsz az oltár felé, Aidan kis híján el fog ájulni. Emma szeme könnybe lábadt Casey dicsérő szavai hallatán. – Ó, a fenébe, el ne kezdj nekem sírni, mert tönkreteszed a sminkedet! – kiáltott fel Casey, és kétségbeesetten hadonászott Emma orra előtt. A menyasszony ellökte a kezét. – Rendben, rendben, nem fogok sírni. – Akkor jó. A nagyi odalépett hozzájuk egy gyöngysorral a kezében. – Magunkra hagynátok egy percre? Casey elmosolyodott. – Hát persze. Megyünk, kivesszük a csokrot a hűtőből. – De nem hagyom, hogy feltűzd a virágomat a gomblyukamba! – mordult fel Connor. – És ugyan miért nem?

– Mert állandóan belém szúrod közben a tűt – kiáltott fel Connor. Folytatták a civakodást, miközben kimentek az ajtón. Amikor magukra maradtak, Emma kérdőn felvonta a szemöldökét. Megrémítette egy kicsit a nagymamája komoly arckifejezése. Viccnek vette a dolgot, hogy enyhítsen a feszültségen. – Ugye tudod, hogy nem kell elmagyaráznod, hogyan lesz a kisbaba? A nagyi türelmetlenül intett a szabad kezével. – Remélem, hogy nem. Gondolom, ezzel már Travisnél is elkéstem. Emma elpirult, de bólintott. A nagyi további magyarázat nélkül megállt mögötte, és feltette rá a nyakláncot. A gyöngysor éppen leért Emma kulcscsontjára. A nagyi bekapcsolta a gyöngysort, aztán megszorította Emma vállát. A tekintetük találkozott a tükörben. – Egész életemben egy igazi gyöngysorra vágytam. A nagyapád két különmunkát is vállalt, hogy a harmadik házassági évfordulónkra megvehesse ezt nekem, miután tett valami nagyon hasonlót, mint Aidan. Emma levegő után kapkodott döbbenetében. – Ó, nagyi, el sem hiszem, hogy a nagyapa bármi ilyesmit tett! – Azt hitte, elmenekülhet a házasság és a vele járó kötelezettségek elől, de miután megtette, rádöbbent, hogy hibát követett el. Erről még soha senkinek nem beszéltem, az édesanyádnak sem árultam el. – A nagyi elmosolyodott. – Természetesen a nagyapád félrelépése utáni kibékülésünk volt

az oka, hogy ő egyáltalán megszületett. Úgy is mondhatjuk, hogy ezt a gyöngysort és édesanyádat kaptam engesztelésül. – Ezek szerint megbocsátottál neki? – Még mindig vele vagyok, nem igaz? Emma a gyöngyöket simogatta, miközben visszagondolt arra, mennyi boldog évet éltek le együtt a nagyszülei. Soha még csak jelét sem látta annak, hogy bármi baj lenne köztük. Pont ilyen kapcsolatra vágyott ő is a házasságában. A nagyi megpaskolta Emma hátát. – Azért akartam ezt ma elmondani neked, hogy megértsd: nincs tökéletes házasság. Lesznek jó idők és rosszak, szívfájdalom és öröm. Soha ne hidd, hogy amiatt, ami történt, a szerelmetek nem olyan erős vagy csodálatos, mint bárki másé. Az a szerelem az igazi, amelyik túléli a legkeményebb megpróbáltatásokat. – Köszönöm, nagyi. – Emma a nagyanyjához hajolt, megpuszilta ráncos arcát. – Gondolod, hogy Aidan és én ugyanolyan boldogok leszünk, mint te és nagyapa? A nagyi elmosolyodott. – Azt hiszem, hogy igen. – Nagyon remélem. – Az idő gyorsan repül, ha az ember boldog és szerelmes. Az egyik pillanatban még fiatal vagy, a következőben pedig ott állsz az unokád előtt, aki szinte teljesen úgy néz ki, mint az édesanyja az esküvője napján. Az anyja említésére ismét könnybe lábadt Emma szeme. Bármit megtett volna azért, hogy az édesanyja itt állhasson mellette, megigazíthassa a fátylát, megnyugtassa, hogy ő a legszebb menyasszony a világon.

Amikor találkozott a tekintetük, a nagyanyja megrázta a fejét. – Édesanyád a legkevésbé sem szeretné, ha ma szomorú lennél. Azt szeretné, ha boldog lennél, és alig várnád, hogy megkezdődjön a csodálatos jövő, amely Aidannel és Noah-val vár rád. – Tudom. De nagyon nehéz. A nagyi eléje lépett, és megsimogatta Emma arcát. – Tudom, kislányom. Ő volt az egyetlen lányom, és bármit megtennék azért, hogy itt lehessen. De soha nincs nagyon messze. Mindig itt van. – A nagyi Emma szívére tette a tenyerét. – Ott lesz veled ma, és akkor is, amikor az az édes kisfiú a világra jön, és először magadhoz öleled. Emma az ajkába harapott, hogy elfojtsa a sírást. Átkarolta a nagyanyját. – Köszönöm, hogy te itt vagy ma velem. – Nagyon szívesen, édesem. Emma nagyapja megköszörülte a torkát a küszöbön. – Khm... nos, a szervező hölgy üzeni, hogy elérkezett az idő. Emma kibontakozott a nagyanyja öleléséből. Egy kósza pillanatig teljesen más színben látta a nagyapját a múltban elkövetett hibái miatt, de aztán Aidanre gondolt és a megbocsátásra. Elmosolyodott. A nagyapjához lépett, és megpuszilta az arcát. Aztán hátrált egy kicsit, megragadta az öreg zakójának a hajtókáját, és a nagyapjára mosolygott. – Nézzenek oda, milyen jóképű vagy! A nagyapja rávigyorgott. – Ez a legjobb öltönyöm. Reméltem, hogy megfelelő lesz. – Megtiszteltetés számomra, hogy az oltárhoz kísérsz.

Mielőtt kiléptek volna az ajtón, az öreg megállította Emmát. – Virginia elmondta neked a gyöngysor történetét, igaz? Emma eltátotta a száját. – Honnan tudtad? – Az arckifejezésedről, amikor beléptem a szobába. – Sajnálom. – Semmi baj, Emmie Lou. Csak csodálkozom, hogy Aidan nem mondta el neked. Emma szeme elkerekedett a döbbenettől. – Elárultad neki? Mikor? – Amikor eljött az ételért, miközben te ágyhoz voltál kötve. – De miért? Az öreg grimaszolt egyet. – Szerettem volna, ha megérti, tudom, mit élt át, és ugyanakkor azt is akartam, hogy harcoljon érted. – Ennyire kedveled őt? – Igen. – Az öreg elvigyorodott. – Azt hiszem, hogy kifejezetten szeretem. Emma felkapta a fejét. Döbbenten meredt a nagyapjára. – Tényleg? – Boldog vagyok miattad, Emmie Lou. Azt hiszem, a jó öreg Aidan remek férj lesz. – Ó, nagyapa! – motyogta Emma, és könnybe lábadt a szeme. – Ne sírj nekem! – Ezek a boldogság könnyei, ne aggódj! – Persze, de bajba kerülök, ha a tyúkanyók azt hiszik, hogy miattam mázolódott el a sminked. Emma kuncogott. – Na jó. Nem akarom, hogy bajba kerülj.

– Rendben. – Az öreg végignézett Emma ruháján, aztán megvakarta a fejét. – Na, lássuk, hogyan tudunk kivonulni innen ebben az izében. Emma nevetve kioldalazott a szobaajtón. A nappaliban az esküvőszervező éppen a násznépet utasítgatta. – Hogy festek, Emma néni? – kérdezte Georgie, és megpördült, hogy megmutassa a szmokingját. Emma rámosolygott. – Nagyon csinos vagy, akár egy igazi felnőtt. A kisfiú felemelte a kezében tartott párnát. – Azt hittem, ma megkapom az igazi gyűrűket. – Sajnálom, drágám, de az Casey és Patrick papa feladata. Georgie félrebiccentette a fejét. – Akkor mi a fenéért vagyok én a gyűrűvivő? Emma szemöldöke a magasba szaladt, Casey viszont a szája elé kapta a virágcsokrot, hogy fel ne vihogjon. – George Byron Parker! Ne merészelj ilyen csúnya szavakat használni! – A „fene” az csúnya szó? – Igen, az. Georgie vállat vont. – Ó, én csak hallottam, hogy John és Aidan bácsi is használja. – Nos, akkor majd bajba is kerülnek, de te ne tegyél ilyet! – Emma megpaskolta a kisfiú hátát. – Nagyon fontos feladatod van gyűrűvivőként, még az igazi gyűrűk nélkül is. A násznép tagjaként is különleges szereped van. – Tényleg? – Igen.

Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Georgie-t sikerült megnyugtatni, de aztán újra elfelhősödött a kisfiú arca. – Tényleg muszáj mellette mennem? – intett az egyik koszorúslány, Emma unokahúga, Sarah felé. – Mi bajod Sarah-val? Georgie elkeseredetten forgatta a szemét. – Az, hogy lány! Emma az ajkába harapott, hogy el ne nevesse magát. – De nagyon rendes lány, és megnyugtatlak, hogy nem kell fognod a kezét, vagy ilyesmi. – Akkor jó! Marie, az esküvőszervező tapsolni kezdett. – Rendben. Itt az idő! Georgie, Sarah, ti mentek ki elsőként. Aztán Connor, Stacey és Casey... ó, anyám, ez rímel – kuncogott Marie. Casey a szemét forgatta. Átnyújtotta Emmának a hatalmas virágcsokrot. – Ez a tyúk tiszta dilis. Emmából kitört a nevetés. Ettől kissé enyhült is az idegessége. Vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjon. Annyi év után végre megtörténik! Férjhez megy. Érezte, hogy Noah rúg egyet, mire megcsóválta a fejét és elmosolyodott. Isten megáldotta őt azzal, hogy a sok szívfájdalommal és veszteséggel teli út után ilyen hihetetlen boldogságban részesítette. Amikor kiléptek a verandára, Emma felnézett az égre. Olyan volt, mintha maga Isten mosolygott volna le ezen a különleges napon, hiszen nem csupán gyönyörű, felhőtlen volt az ég, de késő januárhoz képest szokatlanul meleg is volt az idő Georgiában.

A nagyapja karjára támaszkodva végigsétált a ház mögé vezető ösvényen. Emlékek törtek fel benne arról az alkalomról, amikor Aidannel mentek végig rajta, hogy kisurranjanak az éjszakai fürdőzésre. Az oltárhoz vezető füves ösvényt vörös, rózsaszín és sárga rózsaszirmok borították. Emma szívét melengette a látvány, és nem csupán azért, mert színesebbé tette a halott téli füvet, hanem azért is, mert a rózsaszirmok emlékeztették azokra a boldog éjszakákra a hotelban, az első babacsináló kalandjukkor, meg az eljegyzésükre. Széles mosolyt csaltak az arcára az emlékek, és ez a mosoly csak még boldogabb lett, amikor észrevette Aidant az oltár előtt. A férfi a nyakát nyújtogatta, hogy meglássa őt. A vonósnégyes éppen befejezte a Kánon D-dúrbant, aztán belekezdett a Nászindulóba. – Itt az idő, Emmie Lou! – szólalt meg a nagyapja, a hangjában öröm és szomorúság vibrált. Emma mély lélegzetet vett, és elindult a székek közötti folyosón. A vendégek felálltak, de ő csak Aidant figyelte, aki végre meglátta a menyasszonyt. A férfi eltátotta a száját, a szeme kiguvadt. Emmának a lélegzete is elakadt Aidan reakciója láttán. Azt várta, hogy a férfi önelégülten elvigyorodik, amikor meglátja, ezért meglepődött, hogy könnyek csillognak a szemében. Egy pillanatra megállt a szíve, aztán újra hevesen dobogni kezdett. Ebben a percben nem vágyott semmi másra, mint gyorsan végigmasírozni a folyosón, hogy Aidan karjába vesse magát. Nem tudta elképzelni, hogy valaha is képes lesz jobban szeretni a férfit, mint ebben a pillanatban.

Úgy tűnt, mintha egy örökkévalóság telt volna el, míg odaért a férfi mellé. Aidan a kézfejével letörölte a könnyeit. Reszketeg mosoly játszott a szája szögletében, szerelem izzott kék szemében. Emma gondolkodás nélkül eleresztette a nagyapja karját, és belekarolt a vőlegénybe. – Ó, Aidan! – sóhajtotta, és erősen megölelte. – Alig tudok megszólalni, Emma. Elképzelni sem bírtam olyan szépet, mint amilyen te vagy. – Aidan szaggatottan lélegzett, és megremegett a lány karjában. – Olyan vagy, mint egy kibaszott álomkép. Ismét emlékképek villantak a lány eszébe arról az éjszakáról, amikor először csináltak gyereket. Aidan átverekedte magát a hotel zsúfolt előterén, megcsókolta, és ugyanezeket a szavakat használta. – Istenem, Em, annyira szeretlek, hogy az már fáj – suttogta most elkínzottan a lány fülébe. – Tudom. Én is pont annyira szeretlek téged. A lelkész megköszörülte a torkát. – Azt hiszem, még nem értünk ehhez a részhez. Emma hirtelen rádöbbent, hol vannak, és hogy tönkreteszi a gondosan kidolgozott tervet. Elhúzódott Aidantől. – Hoppá! – motyogta elpirulva. A vendégsereg felnevetett. Emma hátralépett, és ismét belekarolt a nagyapjába. – Úgy illik, hogy átadjalak a vőlegénynek, Emmie Lou, nem pedig hogy odaszaladj hozzá, amilyen gyorsan csak bírsz – incselkedett. Emma a könnyein keresztül az öregre mosolygott. – Soha nem adsz át senkinek, és ezt te is nagyon jól tudod.

– Magától értetődik, kislányom. Főleg úgy nem, hogy a szíved alatt hordod az én klassz kis dédunokámat. Szüksége lesz egy igazi férfira, aki megtanítja majd bizonyos dolgokra. – Nagyapa! – sziszegett rá Emma, miközben Earl Aidanre kacsintott. A lelkész ismét megköszörülte a torkát. – Kedves szeretteink, azért gyűltünk ma itt össze Isten színe előtt, hogy a házasság szentségében egyesítsük Aidan Patrick Fitzgeraldot és Emma Katherine Harrisont. – Emma alig hallotta a lelkész szavait, nem látott mást, csak Aidan mosolygó arcát. Alig vette észre, hogy a nagyapja hivatalosan is kiadta őt Aidannek, aztán ellépett mellőle, és leült a nagyanyja mellé. Még arra is nehezen tudott koncentrálni, amikor az unokatestvére, Dave némileg orrhangon elénekelte John Lennon Grow Old Along With M című dalát. Ebben a pillanatban senki más nem létezett számára, csak Aidan – a férfi, aki valóra váltotta minden álmát. Akkor eszmélt csak fel, amikor a lelkész a nevén szólította, és akkor ő elismételte utána az eskü szavait. „Én, Emma Katherine Harrison törvényes férjemül fogadlak téged, Aidan Patrick Fitzgerald Gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, jóban, rosszban, holtomiglan, holtodiglan, míg a halál el nem választ.” Aidan zengő hangon, teljes meggyőződéssel ismételte el az eskü szavait, amitől Emma szíve megremegett. Aztán elvette a karikagyűrűt Patricktől, a tanújától, és a lány ujjára húzta. – Ezzel a gyűrűvel házastársammá fogadlak. Emma felnézett, mire Aidan rákacsintott, és a lány képtelen volt elfojtani a mosolyt a férfi önelégült vigyora láttán. Elvette

a gyűrűt Casey-től, Aidan ujjára húzta, és elismételte ugyanazokat a szavakat. Aztán a lelkész felé fordultak, aki rájuk mosolygott. – A mindenható Isten és Georgia állam által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel férjjé és feleséggé nyilvánítalak benneteket. – Jelentőségteljesen Aidanre nézett. – Most már megcsókolhatod a feleségedet. – Éppen ideje – mormogta Aidan, és két tenyerébe fogta Emma arcát. Szemérmes, ugyanakkor szenvedélyes csókot nyomott a lány szájára. Feldübörgött körülöttük a taps, amikor Aidan végül elhúzódott Emmától. Egymásba karolva végigsétáltak a székek között, aztán lefelé a dombon a pajtához, hogy elkezdődhessen az ünnepség. *** Dave és az unokatestvérek zenekara tökéletesen játszotta el az első tánc dallamát. Emma Aidan karjában ringatózott. Ahogy felpillantott a ragyogó lámpafüzérekre, ismét elámult azon, hogyan volt képes Marie és a csapata téli csodaországgá varázsolni a pajtát. A helyszín lélegzetelállítóan nézett ki; Emma elégedetten felsóhajtott, olyan tökéletesen sikerült minden. Nem volt könnyű ilyen rövid idő alatt megszervezni az esküvőt, de a nagyi, a nagynénikkel és unokatestvérekkel karöltve olyan menüt dobott össze, amelyre bármelyik vendéglátó-ipari cég büszke lett volna. Az elfogyasztott isteni barbecue gondolatára halkan böffentett egyet. Aidan nevető kék szemmel pillantott le rá. – Elnézést – motyogta Emma. – Egy kicsit sokat ettél?

– Lehetséges. – Átkozottul finom volt! – Ugye? – Bizony. Minden remek volt. Habár ez a dal lehetne kicsit jobb. – Aidan elfintorodott. – Hogy a pokolba engedhettem meg, hogy egy John Denver számra járjuk el házaspárként az első táncunkat? – A For You gyönyörű dal. Soha nem figyeltél még oda a szövegére? Arról szól, hogy életem hátralévő részében senki más nem létezik majd számomra, egyedül csak te! Aidan elvigyorodott az érzelemkitörés hallatán. – Igazad van. Ez gyönyörű dal. És Dave elképesztően jól énekli. De mégis... – És te ugyan mit választottál volna? – kérdezte Emma, amikor elhalt az utolsó hang is. Mielőtt válaszra kényszeríthette volna Aidant, Dave szakította félbe a gondolatait. – A következő dalt Aidan kérte. Azt akarja, hogy Emma tudja, milyen sokat jelent neki a dal szövege és a kapcsolatuk. Szóval, Emma, neked szól a You Save Me. Emma levegő után kapkodott, és Dave-ről Aidanre pillantott. A férfi ajka a már megszokott önelégült vigyorra húzódott. – Tényleg ezt kérted? – kérdezte a lány, miközben Dave énekelni kezdte Kenny Chesney klasszikussá vált számát. – Igen. Emma megmerevedett Aidan karjában, és hagyta, hogy átjárja a lelkét a dal szövege. Érezte Aidan meleg leheletét az arcán. – Ez az igazság, Em. Valóban megmentettél. Még mindig el lennék veszve, ha nem léptél volna be az életembe, és

mindennap hálát adok Istennek, hogy adtál nekem még egy esélyt arra, hogy megmutassam, mennyire vágyik rád a lelkem. Soha többé nem létezik számomra más nő a világon. Emma szeme könnybe lábadt, ahogy felnézett a férfira. Aidan álla megfeszült. – Komolyan mondtam, Em. – Te is megmentettél engem – suttogta a lány. Aidan gyengéden megcsókolta, aztán a lányéhoz szorította az arcát. – Ha tavaly ilyenkor azt mondod nekem, hogy egy év múlva házas ember leszek, és hamarosan apa, halálra röhögtem volna magam, és őrültnek nevezlek – mélázott. Amikor erre Emma teste megfeszült, Aidan elhúzódott tőle, és rámosolygott. – A francba, micsoda eszeveszett gazember voltam! Emma viszonozta a mosolyt. – Én is ugyanezt tettem volna, ha valaki azt mondja, hogy nemcsak a felesége leszek, hanem gyereket is várok majd attól a görénytől, aki kikezdett velem a karácsonyi bulin. Aidan felnevetett. – Fura dolgokat művel a sors, nem igaz? – De igen. Aidan egyre szorosabban ölelte Emmát, ahogy a dal a vége felé közeledett. – A pokolba, miért nem vágjuk fel gyorsan a tortát, hogy eltűzhessünk innen a nászutunkra? Emma a szemét forgatta. – Tényleg ennyire türelmetlenül várod? Aidan felmordult. – Tíz napja nem feküdtél le velem! Mindjárt felrobbanok.

– Azt akartam, hogy az első, férjként és feleségként eltöltött éjszakánk különleges legyen – vágott vissza Emma. Kaján vigyor jelent meg a férfi arcán. – Akkor gondoskodj róla, hogy minél hamarabb különleges legyen. – A türelem fontos erény, Mr. Fitzgerald. Nem fogok a libidód miatt lemondani arról, hogy végigtáncoljam veled az éjszakát. Ráadásul nagyapával és apáddal is táncolni akarok, és szeretném, ha te is felkérnéd a nagyit. Csak egyetlen lakodalmunk lesz. – Rendben, rendben – morgott Aidan. Emma közelebb hajolt, és a fülébe suttogta: – Megígérem, hogy később majd kárpótollak. Aidan kuncogott. – Semmit sem kell megígérned. Olyan őrülten szerelmes vagyok beléd, hogy megteszek bármit, amit kérsz, beleértve azt is, hogy várok, amíg lefekszel velem. Emma átkarolta Aidan nyakát. – Ó, kit érdekel a költészet, amikor ilyen romantikus dolgokat mondasz? Aidan elvigyorodott. – Te is tudod, bébi, milyen pokolian klassz pasi vagyok!

19. fejezet Csillagszórók világították be az éjszakát, ahogy Emma és Aidan a kocsi felé szaladt, miközben csak úgy záporozott rájuk a madáreledel. Emma csupán egy futó pillantást vetett a borotvahabbal borított, óvszerrel díszített Mercedesre, mielőtt feltépte az ajtót, és lerogyott az ülésre. Lesöpörte a ruhájáról és a hajáról a magokat. Aidan vigyorogva indította be a motort. – Nagyon remélem, hogy nem támad ránk egy csapat éhes madár. Emma felnevetett. – Milyen messze van a haverod faháza? – Kábé húszpercnyire innen, Blue Ridge-nél. Mivel Emma már a terhessége utolsó harmadában járt, Aidan ragaszkodott hozzá, hogy a közelben töltsék a nászutat. Egy hétre kölcsönkapta egyik munkahelyi haverjának a faházát. – Sajnálom, hogy nem vihetlek valami olyan egzotikus helyre, mint a Karib-tenger, vagy olyan romantikusra, mint Velence – mondta Aidan, miközben ráhajtott az autópályára. – Miután Noah megszületett, behajtom rajtad a megígért olaszországi utat. – Megegyeztünk. És mivel tudom, hogy egy lépést sem teszel majd nélküle, a kisember még egyéves sem lesz, és már bejárja a világot. – Jaj, már előre imádom! – Emma a két tenyerébe fogta Aidan kezét. – Nem számít, hová megyünk, amíg veled vagyok.

A férfi a szájához emelte és megcsókolta a lány kezét. – Én is ugyanígy érzek, bébi. Miután letértek a főútról, sötét, kanyargós hegyi utakon haladtak. Aidan a telefonján ellenőrizte, merre kell menniük, és végül bekanyarodott egy mellékútra. – Greg kiküldött ide valakit ma délután, hogy mindent előkészítsen nekünk. – Szexivé tette a helyet? – kérdezte Emma vigyorogva. Aidan visszamosolygott. – Lehetséges. Hoztak kaját is. De el is mehetünk néha vacsorázni, ha akarod. – Kinn vagyunk a semmi közepén! Honnan tudjam, hogy nem akarsz szexrabszolgaként fogva tartani? Aidan hátrahajtott fejjel felnevetett. – Nem, bébi, a feleségem vagy, nem a szexrabszolgám. – Milyen kár! – motyogta Emma. Amikor erre Aidan elkerekedet szemmel rábámult, kuncogni kezdett. – Csak vicceltem. A férfi ráfordult egy autóbehajtóra. A díszkivilágítás egy pillanatra szinte elvakította a lányt. Kiszállt az autóból, és a döbbenettől leesett az álla. Aidanre nézett, és megcsóválta a fejét. – Mi van? – kérdezte a férfi. – Azt mondtad, hogy a haverod kölcsönadta a faházát. Ez – mutatott a hatalmas kúriára – nem faház. Ez vadászkastély. Fogadok, hogy van benne nyolc-tíz hálószoba. – És mindegyiket felszentelhetjük, amíg itt vagyunk – jegyezte meg Aidan. Emma felnevetett. – Na, azt majd meglátjuk.

– Gyere! Ha kívülről csodálatosnak tartod, várj csak, amíg meglátod, milyen belül. – Aidan megfogta Emma kezét, és maga után húzta a járdán, aztán fel a veranda lépcsőin. Kinyitotta az ajtót, és pajkos csillogással a szemében hátranézett a lányra. – Bármire is gondolsz most, a válaszom határozottan nem! Aidan kuncogni kezdett. – Gyere! Szeretném átvinni a feleségemet a küszöbön. Emma képtelen volt megállni, hogy ne forgassa a szemét. – A feleséged hét hónapos terhes. Ráadásul ezt otthon kell megtenned, nem pedig a nászutunkon. Aidan nem törődött vele, hanem a karjába kapta. Emma felsikoltott. A férfi lábbal betaszította az ajtót. – Huh! – nyögte, ahogy áttántorgott a küszöbön. Emma nevetésben tört ki az elszánt ábrázata és a kivörösödött arca láttán. – Ne rokkanj meg, mielőtt elkezdődhetne a nászutunk! – csipkelődött. – Persze, persze – felelte Aidan, és gyengéden talpra állította a lányt az előtérben. – Á, az én hősöm – rebegte Emma, és megcsókolta a férfit. Aidan rávigyorgott. – Menj, és fedezd fel a fahá... – Vadászkastélyt – javította ki a lány. – Mindegy. Megyek, behozom a bőröndöket. – Csak óvatosan! Nem szeretném, ha egy ilyen városi fiút, mint te, elragadna egy medve vagy egy prérifarkas. Aidan megcsóválta a fejét. – Mindig az a nagy szád!

Mihelyt Aidan kilépett az ajtón, Emma körülnézett a nappaliban. Hatalmas, kárpitozott kanapékkal és fotelokkal rendezték be. A szoba közepén egy plafonig érő kőkandalló állt. Emma felvette a távkapcsolót az egyik asztalról, és egyetlen gombnyomásra lobogó tűz gyulladt a kandallóban. Emma oldalra hajtotta a fejét, úgy vizsgálgatta a magas mennyezetet tartó fagerendákat. Körbesétált a helyiségben, és meglátta az emeletre vezető hatalmas csigalépcsőt. Aidan szuszogva lépett be három bőrönddel a kezében. – Segítsek? – kérdezte Emma. – Nem, megoldom – nyögte a férfi a csomagok mögül. Elindult a folyosón, és a lány követte. A végén helyezkedett el a legnagyobb hálószoba. Emma szeme elkerekedett, amikor Aidan felkapcsolta a lámpát. Nem csupán egy gigantikus baldachinos ágyat látott, hanem egy nappalinak berendezett részt is kanapéval, dívánnyal és fotellal, valamint egy kandallót, amely elé szőrmét terítettek. – Ez egy?... – kérdezte a szőrmére mutatva. Aidan elvigyorodott. – Nem, mű medvebőr vagy valami hasonló, politikailag korrekt műszőr. – Jó tudni. – De fogadok, hogy azért puha – mormolta Aidan a lány arcához hajolva. – Biztos vagyok benne. – Emma a férfihoz hajolt, és puhán megcsókolta a száját. Miután elhúzódott tőle, lepillantott a lábuknál álló csomagokra. – Várj, ez nem minden cuccunk. Aidan összeráncolta a homlokát. – Kezdetnek nem elég? Emma megrázta a fejét.

– Nem hoztad be a jutalomcsomagomat. Aidan felvonta a szemöldökét. – A midet? Emma szégyenlősen elmosolyodott. – Jól hallottad. Abban van minden, amit a csajoktól kaptam ajándékba. Bilincsek, masszázsolaj, néhány ehető fehérnemű... Aidan felemelte a kezét. – Nem kell többet mondanod. Meggyőztél – felelte, és kiviharzott a hálószobából, és végigrohant a folyosón. Emma fejcsóválva a hálószoba hátsó fala felé fordult. Hatalmas üvegajtó vezetett a balkonra, és elakadt a lélegzete az eléje táruló csodálatos látványtól. Még a verandát megvilágító gyenge fényben is látszott, hogy hegyek terülnek el körülöttük kilométereken keresztül. El sem tudta képzelni, milyen lélegzetelállító látvány lesz, ha majd felkel a nap. A padlóra zuhanó csomagok puffanása jelezte Aidan visszatérését. A férfi hátulról átkarolta, és magához húzta, miközben a másik kezével simogatni kezdte a mellét. – Hát nem csodálatos a kilátás? – De igen, az – mormogta Aidan a lány nyakába. Az erekciója Emma popsijához nyomódott. – Uralkodnál magadon egy percig, és vetnél egy pillantást a kilátásra? – mutatott a lány a fenyőerdőre. – Öt másodperccel ezelőtt a masszázsolaj és ehető fehérnemű szavak hagyták el a gyönyörűséges ajkadat. Semmit nem akarok látni a testeden kívül egészen addig, amíg legalább kétszer a magamévá nem tettelek. Amikor Emma megpróbált kisiklani a karjai közül, Aidan a fülébe suttogott; forró lehelete szinte égette a bőrét. – Te. Meztelenül. Jacuzzi. Azonnal.

Emma a válla fölött hátrapillantott, és a szemét forgatta. – Úgy beszélsz, mint egy ősember! Aidan erre csak kuncogott. – Annak is érzem magam. Majdnem két hét szex nélkül, az valóságos kínszenvedés, Em. – Igazából inkább jó gyakorlat. Noah születése után legalább hat hétig nem leszek használható odalent. Aidan felnyögött. – Ó, istenem, ne is emlékeztess rá! Megfogta Emma ruhájának az alját, és lehúzta róla a fején keresztül. – Vedd le a cipődet! – parancsolt a lányra. Emma boldogan kibújt a cipőből, amelybe már beledagadt a lábfeje. Aidan a kezénél fogva kivezette a folyosóra. – De terhesen nem ajánlott forró fürdőt vennem – tiltakozott a lány. – Mindenre gondoltam, bébi. Minden szükséges óvintézkedést megtettem, lejjebb állíttattam a vízhőmérsékletet. Csak kellemesen meleg lesz a víz. – Tényleg? Aidan bólintott, és magához húzta a lányt. – Ráadásul úgy gondoltam, hogy ha meglovagolsz, akkor úgysem fogsz teljesen belemerülni a vízbe. Emma megcsóválta a fejét. – Mindig tartogatsz valami ördögi szextervet, igaz? – Aha. Emma nevetve várta, hogy Aidan kinyissa előtte a hálószobával szemközti helyiség ajtaját. A férfi kezének

egyetlen apró mozdulatára halvány gyertyafény árasztotta el a szobát. – Elektromos gyertyák? Ki ez a te barátod? Valami szívtipró? Aidan felnevetett, és elkezdte kigombolni az ingét. – Igazság szerint ötgyermekes családapa. – Aki a jelek szerint szereti a romantikát, mi? A helyiség egyik sarkában, egy franciaablak előtt álló jacuzziban bugyogott a víz. Emma biztos volt benne, hogy napközben innen is olyan elképesztő a kilátás, mint a hálószobából. Aidan letépte magáról az inget, aztán nekiesett a nadrágjának. Emma megértette a célzást, és odalépett a férfihoz, hogy segítsen neki. Levette Aidanről az övét, és jól megmarkolta. Amikor a férfi lehajolt, hogy levegye magáról a nadrágot és a bokszeralsót, Emma kihasználta az adódó alkalmat, és rácsapott a pucér seggére az övvel. A csattanás zaja visszhangzott a helyiségben. Aidan döbbenten felkapta a fejét, és megdörzsölte a hátsóját. – Mi az ördög volt ez, Emma? A lány kuncogni kezdett. – Nem szereted, ha néha elfenekelnek egy kicsit? Aidan szája önelégült vigyorra húzódott. – Ezt nem állítottam. A lány nem vette le a férfiról a tekintetét, miközben újra rácsapott a fenekére. Borzongás futott végig rajta, látva, hogy Aidan kék szeme elsötétül a vágytól. – Miért fenekelsz el? – Mert csúnya fiú voltál. A férfi szőke szemöldöke kérdőn felhúzódott.

– Valóban? – Ühüm. Semmi más nem érdekel, mióta megérkeztünk, csak a saját gyönyöröd. – Emma a férfi mellkasára tette a kezét. – És mi lesz az enyémmel? – Aha, szóval először azt kell kielégítenem. – Igen, kérlek. – És mit szeretnél, mit tegyek? Emma merészsége egyből elpárolgott, és hirtelen úgy érezte, képtelen hangosan is kimondani, mire vágyik. – Nos... szeretném, ha beülnénk a kádba. – És? – sürgette Aidan. Felemelte a kezét, és gyors, szakértő mozdulattal kikapcsolta a lány melltartóját. – Érezni akarom a szádat. – Valóban? – Aidan lehúzta róla a bugyit, és Emma hirtelen nagyon kiszolgáltatottnak érezte magát a férfi éhes tekintete előtt. Aidan végigsimított az ajkán a hüvelykujjával. – Itt akarod érezni a számat? – Nem – mormolta a lány. Aidan ujjai végigsiklottak az állán és a nyakán, aztán megmarkolták a mellét. – Itt akarod érezni a számat? – kérdezte ismét. Emma megrázta a fejét. Aidan elengedte a mellét, és a keze lesiklott a lába közé. – Itt akarod érezni a számat? – Igen. Kérlek! – nyöszörgött vágyakozva a lány, miközben a férfi simogatni kezdte. – Akkor gyere ide! Aidan elhúzta a kezét, és Emma csalódottan felkiáltott. A férfi a jacuzzi felé hátrált. Emma figyelte, ahogy Aidan kívánatos, meztelen teste belecsobban a vízbe. A férfi intett,

hogy menjen közelebb. A lány hagyta, hogy az öv kihulljon a kezéből. Amikor belépett a kádba, Aidan még mindig állt. Gyengéden lenyomta Emmát a kád szélére. Letérdelt eléje, megfogta a két térdét, és széttárta a két lábát. Felnézett a lányra, miközben az ujjai hegyével finoman simogatta a combját. Emma kéjesen megborzongott. Az ajkába harapott, hogy kényszerítse mozdulatlanságra magát. Aidan lehajtotta a fejét, majd kínos lassúsággal csókolgatni, harapdálni kezdte a combja belső oldalát, egyre feljebb. Amikor végre megérezte forró leheletét az ölén, a férfi elfordította a fejét, és a másik combját kezdte becézgetni. – Aidan… – Igen, bébi? – Ne kínozz már! – nyögte Emma. É rezte a férfi nevetését a combja érzékeny bőrén. Aidan felemelte a fejét. – Bocsáss meg! Tényleg a tudtomra adtad, hol akarod érezni a számat, igaz? – Igen... Aidan Emma lába közé nyomta a fejét, lassan végighúzta a nyelvét a lány nedves szeméremajkain. Belé hatolt az ujjaival, hogy helyet csináljon a nyelvének. Emma az ajkába harapott, hogy elfojtsa a kéj kiáltásait, de egy mély nyögés azért felszakadt a torkából. Az egyik kezével megragadta a kád szélét, a másikkal belemarkolt Aidan hajába. Aidan kihúzta a nyelvét, nyalogatni-szopogatni kezdte Emma csiklóját, miközben előbb egy, majd két ujjal hatolt belé. Begörbítette az ujjait, hogy elérje a lány G-ponját, mire Emma hátravetett fejjel felsikoltott. Aidan nevét kiáltotta, ahogy a férfi nyelve és ujjai egyre közelebb röpítették a csúcshoz. Immár két

kézzel kapaszkodott bele a kád szélébe. A csípője hullámzott, és felemelkedett a kád széléről, hogy a férfi minél mélyebbre hatolhasson. Amikor már azt hitte, nem bírja tovább, hirtelen az egész teste megfeszült, és hatalmasat élvezett. – Aidan! Ó, igen! IGEN! – kiáltot fel. A hüvelye még mindig Aidan ujjait szorította, miközben a férfi a másik karjával leemelte a kád széléről, és az ölébe húzta. Háttal maga felé ültette a lányt, és az ujjai helyét hirtelen a lüktető szerszáma vette át. Mélyen a lányba hatolt és felnyögött. Megragadta Emma csípőjét, úgy mozgatta le és fel a farkán. Emma Aidan mellkasának dőlt, átkarolta Aidan nyakát, beletúrt összekócolódott hajába. Aidan a mellét gyömöszölte, a bimbóit csavargatta, míg meg nem keményedtek. Emma kéjesen felsóhajtott. – Keményebbet is el bírsz viselni, bébi? – lihegte a férfi. – Naná! Aidan ismét megragadta a csípőjét. Erőteljesebben kezdett döfködni, miközben mozgatta a lányt. Emma hátrapillantott rá a válla fölött, aztán összeszorította a hüvelyét. – Ó, bassza meg, Em – motyogta Aidan, aztán hátrahajtotta a fejét a kád szélére. Emma megtámaszkodott Aidan combján, és egyre gyorsabban lovagolta, míg végül mindketten nyögtek a kéjtől. Az egymáshoz csapódó testek és a csapkodó víz hangja visszhangzott a helyiségben. Aidan egy idő után lihegve megszólalt. – Közel jársz? – Talán – felelte Emma. Aidan válaszképpen az egyik kezével benyúlt a lány lába közé. Emma abban a pillanatban elélvezett, ahogy a férfi ujjai a

csiklójához értek. Aidan nevét kiáltotta, aztán hátrahanyatlott a férfi mellkasára, fejét a vállára fektette. Aidan párat még döfött, aztán belé ontotta a magját. Amikor lecsillapodott a remegés, Aidan szorosan magához ölelte Emmát, és végigcsókolta a nyakát. – A francba, ez megérte a várakozást! Emma mozdulni is képtelen volt. – Gondolod? – motyogta. – Ó, igen! – Örülök, hogy így gondolod. Azt akartam, hogy különleges legyen, amikor először szeretkezünk férjként és feleségként. – Emma hátramosolygott a férfira. – Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy szeretkezésnek minősül-e, amit csináltunk, de nekem így is jó. Emma teste Aidanével együtt rázkódott, ahogy a férfi nevetett alatta. – Nem minősül annak. De majd kárpótollak. Legközelebb lassan és gyengéden csináljuk majd: tényleg szeretkezni fogok a feleségemmel. Szívogatni kezdte Emma fülcimpáját, és a lány megborzongott a gyönyörtől. – Hm, ez nagyon jól hangzik. A pillanat varázsát Emma gyomrának hangos korgása törte meg. – Úgy tűnik, megéheztél – jegyezte meg Aidan. – Újabban állandóan éhes vagyok. Vagy inkább úgy is fogalmazhatnék, hogy Noah újabban állandóan éhes. – Menj, és rohamozd meg a kamrát! – Nem bánod?

– Milyen szexmániás seggfej lennék, ha nem engedném, hogy erőt gyűjts? – kérdezte Aidan vigyorogva. – Hm, visszatért a régi éned? – csipkelődött a lány. – Nem vagy vicces – morgott Aidan. Kihúzódott Emmából, és gyengéden talpra állította. A lány kissé megtántorodott, ezért gyorsan elkapta a derekánál fogva. – Óvatosan! Hadd segítsek. Kilépett a kádból, és Emma mindkét kezét megfogta, nehogy a lány elcsússzon. A lány csókkal hálálta meg a figyelmességét. – Köszönöm, szerelmem. – Szívesen. Két frottírköntöst találtak az ajtó mögött, és miután megtörölköztek, Emma boldogan magára kapta az egyiket. Végigsétált a folyosón a konyhába. Kinyitotta a hatalmas, rozsdamentes acél hűtőszekrény ajtaját, és felmérte a tartalmát. Aidan nyilván nem kicsinyeskedett, mert talált egy zöldségtálat, egy tálcát tele mindenféle felvágottal és sajttal, valamint egy tál friss gyümölcsöt is. Fogta a zöldségtálat és a gyümölcsöket, és a tekintete megakadt egy tejszínhabos palackon. Visszapillantott a hálószoba felé, az ajkába harapott, és azon tűnődött, vajon elég bátor-e ahhoz, hogy felvesse Aidannek az ötletet. Megfordult, letette a pultra a tálakat, aztán vett egy mély lélegzetet, és megfogta a tejszínhabos dobozt. Miközben répát és zellerszárat rágcsált, rádöbbent, hogy valóban akarja. – Hahó, kispapa! – kiáltott Aidannek. – Igen? – Elhoztad azt a dobozt, amelyikbe a nagyi a barbecue maradékokat csomagolta? – Várj egy kicsit! Azt hiszem, itt van valahol.

Hallotta, hogy Aidan a hegynyi bőrönddel matat, és közben kinyitotta a lezárt gyümölcsös tálat. Már a felénél járt, amikor Aidan végre megjelent. – A nagyid ételes dobozai akkorák, mint egy bőrönd – morgott. – Nagyon komolyan veszi az ilyesmit – jegyezte meg Emma, és a virágmintás táska felé intett. – Azt én vettem neki Atlantában, az AmericasMartban. Aztán valami mást is észrevett, és nagyot nyelt. – Megtaláltad a bilincset? Pajzán mosoly ömlött el Aidan arcán. – Miközben a maradékokat kerestem, rábukkantam a jutalomcsomagodra. Emma elpirult, amikor eszébe jutott, mi minden van abban a csomagban. – A legtöbb dolog vicces ajándék a barátaimtól. Nem azért vannak, hogy valóban ki is próbáljuk őket. – Akkor miért hoztad magaddal? Emma vállat vont. – Siettem, és mindent csak beledobáltam a táskába. Aidan megpörgette az ujjain a szőrrel borított, zöld bilincset. – Ezt például nem akarod kipróbálni? Emma az ajkába harapott. – De, ha te is. – Mit akar ez jelenteni? A lány lassan odasétált Aidanhez. A férfi nem vette a fáradságot, hogy felöltse a köntöst vagy bármilyen más ruhadarabot. Emma kikapta a kezéből a bilincset, miközben a tenyerét Aidan mellkasára tette. A székek felé lökdöste a férjét. – Ülj le!

– Igenis, asszonyom – felelte a férfi; kíváncsiság csillogott a szemében. Emma kinyitotta a bilincset, aztán megfogta Aidan egyik kezét. A férfi tiltakozás nélkül hagyta, hogy a csuklójára tegye. Emma a háta mögé lépett, hátrahúzta a másik karját, és azt is megbilincselte. Aidan próbálta lerázni a bilincset, de az nem engedett. – Hm, a foglyod vagyok? – Lehetséges. Emma hátranézett a válla fölött, és meglátta a tejszínhabot. Elindult érte, mire Aidan megpördült a széken. – Hová mész? Emma rávigyorgott. – Majd meglátod – felelte, azzal megfogta a palackot, és elindult vissza a férfihoz. Aidan a tejszínhabra meredt, aztán kérdőn felvonta a szemöldökét. – És ezzel mit tervezel? – Természetesen megesszük, mi mást? – Emma felrázta a palackot, aztán levette róla a kupakot. Előrehajolt, és cikcakkos vonalat nyomott a habból Aidan kulcscsontjától egészen a köldökéig. A férfi megrándult, ahogy a hideg hab a bőréhez ért. Emma az ölébe ült, és a combjai közé szorította a férfi lábát. Várakozásteljesen megnyalta az ajkát, aztán megérezte Aidan erekcióját. Lepillantott, aztán szélesen elmosolyodott. – Fekszik! Eljön majd a te időd is, apuskám! Aidan felnyögött a célzásra, és hátrahanyatlott. Emma a mellkasára tapasztotta a száját, és elkezdte róla lenyalnileszopogatni a tejszínhabot. Aidan lélegzete szaggatottá vált, ahogy a lány egyre lejjebb haladt. Amikor elért a farkáig, ismét

elindult felfelé. Aidan csalódottan felmordult, és megemelte a csípőjét. Miután Emma tisztára nyalta a mellkasát, felállt az öléből. – Te is állj fel! – Mi? Várj csak... – kérdezte Aidan kétségbeesetten. Emma a szemét forgatta. – Komolyan azt hitted, hogy letérdelek ezen a kemény parkettán? – kérdezte ciccegve. – Együtt kell működnöd velem, kispapa. Aidan arcáról lerítt a megkönnyebbülés. – Hála istennek. Emma a szájára tapasztotta a száját, és hosszan, mélyen megcsókolta a férfit. Aidan végighúzta a nyelvét a szájában és az ajkán, hogy megízlelje a tejszínhab maradékát. Emma kettőjük közé nyúlt, és simogatni kezdte a péniszét. Aidan belenyögött a lány szájába. Emma erre elengedte a szerszámát, abbahagyta a csókot, aztán leült az egyik székre. Aidan nekifeszült a bilincsnek. – Vedd le a köntöst! – parancsolta. Emma felnézett rá, és megrázta a fejét. – Kérlek! – nyögte a férfi. – Tényleg azt szeretnéd, ha meztelen lennék? – Hm, tudod jól, hogy mindig szerettelek nézni. A melledet, a lábadat, a puncidat... – Aidan! – sikoltott fel Emma, és kiejtette a kezéből a tejszínhabos flakont. – Mi van? – El sem hiszem, hogy kimondtad azt a szót!

– Melyiket? – csipkelődött a férfi. Emma tudta, hogy Aidan addig nem hagyja békén, amíg ki nem mondja, ezért azt suttogta: – A puncit. Aidan felnevetett. – Mit kellett volna helyette mondanom. A pi?... Emma befogta Aidan száját, hogy elhallgattassa, és közben vadul rázta a fejét. – Nem, nem! Az még rosszabb. Amikor elvette a kezét, Aidan szája önelégült vigyorra húzódott. – Emma, talán nem élvezted, amikor ma éjjel simogattam és nyalogattam a puncidat? – Kérlek, ne ismételgesd ezt állandóan! – figyelmeztette Emma, és lehajolt, hogy felvegye a flakont. – Ha már nem lesz rajtam ez a bilincs, beledugom az ujjamat a... Emma figyelmeztetően ránézett. – Komolyan mondtam, Aidan! A férfi pajzánul vigyorgott. – Könyörögni fogsz, hogy megba... Emma nehezen állta meg, hogy el ne mosolyodjon. – Ha nem fejezed be, bekötöm a szádat a köntös övével, hogy ne kelljen tovább hallgatnom a trágár szövegedet. Aidan kuncogott. – Akkor legalább meztelen leszel. – Lehetetlen alak vagy! – Ugyan már, bébi! Alig tizenöt perce láttam utoljára a tested minden négyzetcentiméterét.

– Jól van, jól van. Ha attól elhallgatsz végre – durcáskodott a lány. Kioldotta az övet, és a köntös a padlóra hullott. Aidan elismerően rákacsintott. – Köszönöm, szépségem. Emma szégyenlősen felnézett rá. – Szívesen. Aidan félrebillentette a fejét. – Most pedig leszopnál végre, kérlek? Emmából kitört a nevetés. – Hát persze hogy megteszem, ha már ilyen szépen kérted – felelte, és megrázta a tejszínhabos flakont. – De előbb kissé édesítsük meg, rendben? – Mm, rendben. Emma jó sok habot nyomott a markába, aztán bekente vele Aidan farkát. A férfi megremegett, és lehunyta a szemét. Felnyögött, amikor Emma odahajolt, és megnyalta a makkját. Aztán a lány végighúzta a nyelvét a szerszáma tövétől a tetejéig, miközben lenyalta róla az édes habot. Aztán megmarkolta a péniszét, és a szájába vette. Az arca behorpadt, olyan erősen szopta. Aidan csípője megrándult, a karja nekifeszült a bilincsnek. Emma tudta, hogy szeretne kiszabadulni, hogy belemarkolhasson a hajába. Hirtelen hagyta, hogy Aidan farka kicsusszanjon a szájából. A férfi egész testében remegett. – Kérlek, Em! A lány azonban ügyet sem vetett a könyörgésre, lenyalta a maradék tejszínhabot, miközben simogatta a férfi péniszét. Az ujjai összeragadtak a tejszínhabtól, ezért fokozta a tempót. Csak a makkot vette vissza a szájába, körbe-körbe nyalogatta,

felválta szopogatott és incselkedően nyalakodott. Aidan mellkasa hullámzott, hangosan kapkodott levegő után. Amikor Emma újra a szájába vette, mély nyögés szakadt fel a tüdejéből. Emma érezte, ahogy a férfi teste megfeszül. Egyre erőteljesebben és gyorsabban járt a keze és a szája. – Igen… áá... ó, istenem, Em! Remegés futott végig Aidan testén, ahogy beleélvezett Emma szájába. – Igen, igen! – A csípője vadul hullámzott. Aztán a tökéletesen kielégített emberek elhomályosult tekintetével lenézett a lányra. – Kérlek, mondd, hogy van kulcsod ehhez itt. Emma felemelkedett a székről, és intett a férfinak, hogy kövesse. Aidan boldogan engedelmeskedett.

20. fejezet Egy hónappal később Aidan a garázsajtón keresztül vánszorgott be a házba; már a gondolat is kimerítette, hogy néhány órán belül repülőre kell szállnia, amellyel Charlotte-ba utazik. De legalább egy kicsit hamarabb eljöhetett a munkahelyéről. Lehajította az aktatáskáját a konyhaasztalra. – Em? – szólította a feleségét. – A gyerekszobában vagyok – kiáltott vissza Emma az emeletről. Aidan mosolyogva indult fel a lépcsőn. Hallotta, hogy a nő énekel. A gyerekszoba küszöbén megállva bekukucskált, és látta, hogy Emma odabent serénykedik, kék takarókat rakosgat be a fiókos szekrénybe. – Szia, bébi! Emma megpördült. – Szia! Éppen végeztem idefenn, és elkezdtem volna bepakolni a holmidat. Aidan bizonytalan arcot vágott. – Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy helyes, ha magadra hagylak. Emma odalépett hozzá. – Minden rendben lesz. Hiszen csak két napig leszel távol. – Akkor sem tetszik. Emma a férfi nyaka köré fonta a karját.

– Még három és fél hét van hátra a szülésig. Az első gyerek ritkán születik a kiírtnál korábban, tehát minden rendben lesz. – Azért Casey eljön, hogy veled maradjon éjszakára, ugye? Emma elvigyorodott. – Igen, ne aggodalmaskodj! Az a helyzet, hogy Connorral elvisznek vacsorázni, aztán pizsamapartit rendezünk. Aidan felnevetett. – Na, az aztán érdekes lesz! – Féltékeny vagy, hogy kimaradsz a sminktanácsokból és a pletykákból? – Nem, azt hiszem, hogy azt szívesen passzolom. – Ahogy akarod. Aidan körbenézett a gyerekszoba világoskékre festett falain. Először szkeptikusan fogadta, hogy Emma Noah nevével játszva Noé bárkájának témáját választotta a gyerekszoba díszítésére. A lány a munkahelyi kapcsolatain keresztül talált egy művészt, aki szivárványt és bárkára vonuló állatokat festett a falakra. Aidan nem hitt a szemének, amikor meglátta, milyen fantasztikusan sikerült. Egy héttel ezelőtt szállították házhoz az utolsó bútordarabokat, így a szoba immár teljesen be volt rendezve: ággyal, pelenkázóasztallal, fiókos szekrényekkel, kényelmes fotellal és a hozzá tartozó lábtartóval. Már csupán Noah hiányzott, hogy teljes legyen a kép. – Úgy tűnik, minden készen áll a kisember fogadására – jegyezte meg. Emma bólintott, és megsimogatta a pocakját. – Még pár plüssállat kell... és nem hozták meg az életnagyságú zsiráfot és az elefántot. – Még több plüssállat? Már most is elég van belőle egy egész óvoda számára!

Emma elvigyorodott. – Nem, bébi, egy egész Noé bárkáját akarunk. – Ahogy gondolod. A lány megragadta a férfi kezét. – Gyere! Lezuhanyozhatsz és megborotválkozhatsz, amíg összecsomagolom a holmidat. – Azt akarod mondani, hogy büdös vagyok? Emma kuncogva indult lefelé a lépcsőn. – Nem, de mivel ma reggel későn ébredtél, ezért borotválkozás és zuhanyzás nélkül rohantál el dolgozni, úgy vélem, nem ártana mindezt megejteni a munkavacsora előtt. – Azt hittem, szereted, ha egy kicsit borostás vagyok. Emma elmosolyodott, és megsimogatta Aidan arcát. – Így van. A férfi az asszony hátát simogatta, miközben a hálószobájuk felé sétáltak. – De általában akkor szereted a legjobban, amikor a combodat dörzsöli, miközben kinyallak. – Aidan Fitzgerald! – sikított szemrehányóan Emma, és rácsapott a férfi karjára. Aidan felnevetett. – Te is tudod, hogy ez az igazság. Emma fenyegetően megrázta az orra előtt az ujját. – Irány a zuhany, piszkos kölyök! Aidan átkarolta a derekát, és magához húzta. – Sokkal piszkosabb is lehetnék, ha hajlandó lennél egy gyors menetre... egy fincsi búcsúajándékra, mielőtt indulnom kell. Emma kibontakozott az ölelésből.

– Meg kell tisztálkodnod, aztán el kell érned a gépet, mister. Szóval mozgás! Aidan felnyögött. – Az utóbbi időben olyan ünneprontó vagy! Nem szeretgeted a férjedet. Azt hittem, a szextilalom csak Noah születése utánra vonatkozik. Amikor az asszony zöld szeme összeszűkült, Aidan már tudta, hogy bajban van. – Nos, igen, annyira sajnálom, hogy kimerült vagyok, mert teljes munkaidőben dolgozom, rendben tartom a házat, és mindennek a tetejébe a szívem alatt hordom a fiadat, aki máris bizonyságot tesz a Fitzgeraldok makacsságáról, és ha úgy tetszik neki, egész éjjel rugdos és mocorog, holott aludnia kellene – vágott vissza Emma. Aidan beletúrt a hajába, és megadóan felsóhajtott. – Ne haragudj! Csak hiányzol. Hiányzik az együttlét. Ennyi az egész – mondta, aztán bement a fürdőszobába. Rekordidő alatt lezuhanyozott és megborotválkozott. A derekára tekert egy törülközőt, és kinyitotta a fürdőszoba ajtaját. Egyetlen lépést tett csupán a hálószobában, majd megdermedt. A döbbenettől leesett az álla. Emma az ágyon hevert, a könyökére támaszkodva, abban a zöld köntösben, amelyet Aidan az eljegyzésük alkalmából vett, de a lány még soha nem viselte. És amikor Aidan meglátta, hogy Emma cowboycsizmát és -kalapot is felvett, belebizsergett a farka. Teljesen kiszáradt a szája. – Mit művelsz? – Hát, mivel az utóbbi időben olyan fáradt voltam, és hangulatom sem volt szeretkezni, megbántam, hogy nemet

mondtam a gyors menetre. Tényleg kimondottan kedves és megértő voltál, és egy olyan kanos pasasnál, mint te, nem érdemes túlfeszíteni a húrt. Aidan kuncogni kezdett. – Köszönöm. – Tehát arra gondoltam, jóváteszem azzal, hogy megkapod, amire régóta vágysz – folytatta Emma szemérmes mosollyal. Megpaskolta maga mellett az ágyat. – Készülj fel, cowboy! Végre készen állok a lovaglásra. Aidan oldalra hajtott fejjel vigyorgott. – Akkor jippiáéj! Emma kuncogva figyelte, ahogy a férfi közeledik az ágyhoz. – Nem hiszem el, hogy a Drágán add az életedből idézel nekem. – Ja, én meg azt nem hiszem el, hogy úgy beszélsz velem, mintha ló lennék. – A tenyészcsődöröm voltál valaha, vagy tán elfelejtetted? – Voltam. Most már a férjed vagyok, és ez az egész ló-ügy egy kicsit nevetséges. – Szerepjáték, bébi. – Emma levette a fejéről a kalapot, és Aidanére tette. Amikor a férfi le akarta kapni magáról, megállította. – Tetszik. – Ezt nem gondolhatod komolyan! Emma az ajkába harapott, aztán lerántotta Aidanről a törülközőt. Magába itta a látványt, majd felpillantott a férfira. – Hm, igen, nagyon-nagyon tetszel meztelenül, cowboykalapban.

– Em, te csúnya kislány – mormolta Aidan, és lehajolt, hogy megcsókolja. Gyorsan lerántotta róla a köntöst. A lány érzéki, meztelen teste láttán a pénisze még jobban megkeményedett. Megmarkolta a telt kebleket, miközben a nyelve mélyen Emma szájába hatolt. Addig simogatta a bimbókat, míg megkeményedtek, amitől Emma felnyögött, és a fogai közé vette a férfi alsó ajkát. Aztán átkarolta Aidan nyakát, és simogatta, markolászta a haját a tarkóján. A férfi felnyögött, miközben a keze lejjebb vándorolt a lány melléről a lába közé. – Nincs rajtad bugyi? Teljesen biztos voltál benne, hogy nem tudok majd ellenállni a puncidnak, mi? Emma felnevetett. – Ugyan mikor tudtál neki ellenállni? – Soha. Mert soha nem lehet elég belőled. Emma arca elkomolyodott. – Jaj, olyan édes vagy! – mondta, és a szeméből sütött a szerelem. A férfi szájára tapasztotta az ajkát, és szenvedélyesen megcsókolta. Hagyta, hadd valljanak a csókjai az érzelmeiről. – Szeretlek, Aidan – motyogta. – Én is szeretlek téged – felelte a férfi. A hátára fektette a lányt, megragadta a csípőjét, és lehúzta az ágy szélére. Szélesre tárta a lábát, és elhelyezkedett közöttük úgy, hogy ő az ágy mellett állt. – Úgy is jó, ha nem lovagolsz meg? – Úgy teszel a magadévá, ahogy csak akarsz, cowboy. Aidan kajánul elvigyorodott. Az ujjain érezte, hogy Emma nedves a vágytól. – Készen állsz rám, igaz?

– A kalap miatt – pihegte Emma, miközben a férfi ujjai ki-be jártak benne. Aidan a szemét forgatta. – Komolyan? Emma összehúzta a szemét. – Te a zöld köntösről fantáziáltál, én meg arról, hogy cowboykalap van rajtad. – Akkor örülök, hogy valóra válthatom a fantáziádat – felelte Aidan. Az ujjai rátaláltak az asszony G – pontjára, mire Emma megmarkolta az ágy szélét. – Ó, igen, igen, pont ott, Aidan. Ó, istenem! Kérlek! – kiáltott fel, és a csípője a levegőbe emelkedett. Vadul rázta a fejét, miközben elélvezett. Aidan kihúzta az ujjait, és elhelyezkedett a lába között. Egyetlen erőteljes lökéssel beléhatolt, amitől mindketten felnyögtek. – Szorosan ölelj át a lábaddal! Érezni akarom, ahogy a seggembe vág a cowboycsizma sarka. Emma engedelmeskedett, és Aidan kéjesen felnyögött. Megmarkolta a matrac szélét, és keményen döfködni kezdett. Emma szorosan átkarolta a lábával, és amikor a férfi lassított a tempón, a csizma sarkát Aidan húsába nyomta, jelezve, hogy gyorsítson inkább. A férfi lenézett rá, és kérdően felvonta a szemöldökét. – Biztos vagy benne? Emma megnyalta az ajkát. – Ühüm – mormolta. Aidan engedelmesen döfködni kezdett. Minél erőteljesebben mozgott, annál jobban kiizzadt. Ha végeznek, talán nem ártana újra lezuhanyoznia. Tudta, hogy nem bírják sokáig, így amikor

Emma hüvelye összeszorult körülötte, jelezve, hogy ő már elélvezett, megragadta a nő csípőjét, és még erőteljesebb és gyorsabb döfködésbe kezdett, aztán Emma nevét kiáltotta, amikor ő is a csúcsra ért. Lihegve lehajolt, hogy megcsókolja a lány száját. – Köszönöm, bébi. Ez aztán nem semmi búcsú volt. Emma felkacagott. – Én pedig köszönöm, hogy kielégítetted a cowboyos fantáziámat. – Szívesen, hölgyem – felelte Aidan, és megbökte a kalapját. – Nos, miután engeded, hogy kigabalyodjam a csodás lábaid közül, leköteleznél, ha kivinnél a repülőtérre. – Boldogan. – Adj egy percet, hogy némi kölnivel elnyomjam a szex bódító illatát. Nem szeretném, ha az üzleti partnereim féltékenyek lennének, amiért ilyen szerencsém volt. – Aidan! – sikoltotta Emma, és letaszította magáról a férfit. Aidan kuncogott. – Imádlak cukkolni, Em. Különösen, amikor így reagálsz rá. Emma elvigyorodott. – Én pedig szeretem, hogy könyörtelenül cukkolsz. Aidan megsimogatta a hüvelykujjával az asszony arcát. – Én pedig téged szeretlek.

21. fejezet Emma kitette a kocsiból Aidant a repülőtéren, aztán sietett haza. Éppen csak annyi ideje volt, hogy elkészüljön, mielőtt megszólalt a csengő, jelezve, hogy Casey megérkezett. Beau-val a sarkában elindult ajtót nyitni. Amikor másodszor is megszólalt a csengő, felkiáltott: – Várnál egy kicsit? Csak lassan tudok mozogni. Hallotta, hogy Casey felnevet, aztán ráfekszik a csöngőre. – Ne legyél már ilyen gyerekes, Case! – szólt Emma a barátnőjére, miközben feltépte az ajtót. Casey letörölte a nevetéstől kibuggyant könnyeket az arcáról. – Képtelen voltam megállni – közölte, aztán végignézett Emmán. – Jaj, Em, csodálatosan nézel ki – áradozott, és megpuszilta a barátnője arcát. – Kösz. Úgy érzem, éppen csak sikerült összekapnom magam. – Ezt hogy érted? Egy egész délutánod volt rá, hogy elkészülj, mielőtt kivitted Aidant a repülőtérre, nem? Emma lehorgasztotta a fejét, hogy elrejtse az arcát elöntő pírt. – Nos, búcsúajándékot adtam Aidannek. Casey-ből kirobbant a nevetés. – Em, te csúnya kislány! – Nem tehetek róla. Bármennyire kimerült is vagyok, a hülye terhességi hormonok miatt folyamatosan kívánom a szexet!

– Hm, én is folyamatosan kívánom a szexet, és még az a hasznom sincs belőle, hogy terhes lennék – mélázott Casey. – Akkor halálra fárasztod majd szegény Nate-et, ha terhes leszel. Tiszta őrület. Higgy nekem! Casey felhúzta az orrát. – Nos, emiatt majd csak a távoli jövőben kell aggódnom. Tuti, hogy egyhamar nem kerül rá sor. Emma felkapta a retiküljét. – Mehetünk? – Aha. Induljunk Connorért! Casey tizenöt perccel később bekanyarodott Connor kocsifelhajtójára. A barátjuk ragaszkodott hozzá, hogy a vadonatúj Lexus 350-esével menjenek. – Klassz kocsi – jegyezte meg Emma, miközben bemászott a hátsó ülésre. – Kösz. Jeff és én is imádjuk. – Még mindig minden csodás köztetek? – kérdezte Emma. Connor hátranézett, és a lányra vigyorgott. – Aha. Az a helyzet, hogy már a házasságot tervezzük. – Komolyan? Ez csodálatos! – Persze a környéken nincs rá mód, de készen állunk rá, hogy örök hűséget fogadjunk egymásnak. – Ez csúcs! – jegyezte meg Casey, miközben becsatolta a biztonsági övet. – Ti lesztek majd a koszorúslányaim... vagy vőfélyeim... A pokolba, szóval a násznép tagjai. Emma és Casey felnevetett. – Nagyon szívesen megtesszük – felelte Casey. – De csak akkor, ha megvárjátok, hogy lemenjen rólam pár kiló a szülés után – viccelődött Emma.

Connor megállt egy piros lámpánál. – Ó, kérlek! Mintha olyan sokat kellene majd fogynod. Emma felnyögött. – Higgy nekem! Többet, mint gondolnád. – Előrehajolt, és megrázta kissé dagadt ujjait Connor orra előtt. – Nézd csak, milyen klassz, amikor az ember teste feldagad a sok víztől. – Fúj, ez gusztustalan! – Látnád csak a lábamat! Casey megcsóválta a fejét. – Ó, kérlek, Em! Gyakorlatilag csak a hasadra és a cicidre híztál. Emma felhúzta az orrát, Connor meg felnyerített. – Pedig már hetedik óta hatalmasak a csöcseid. – Connor! – kiáltott fel Emma felháborodva, és rácsapott a férfi karjára. – Ugyan, kérlek, te is tudod, hogy tizenkét éves korod óta minden srác a cicidről beszélt, nem az arcodról. Emma a szemét forgatta. – Oké, oké. Ma este már elég szó esett a mellemről. Ideje, hogy témát váltsunk! – Rendben – motyogta Casey és Connor egyszerre. – Hová megyünk? – kérdezte Casey. – Két étterem is nyit ma este a belvárosban. Lehet, hogy néhány celeb is ott lesz majd – mondta Connor. Hátranézett Emmára, hogy lássa, miképpen reagál. A lány elhúzta a száját. – Nem mehetnénk valami ismerős helyre, ahol kisebb a tömeg? – Jézus, máris úgy beszélsz, mint egy házsártos vénasszony! – nyögött fel Connor.

– Nem tehetek róla, hogy kifáraszt a terhesség. – Ó, azt már nem! Ne fogd a terhességre! A te hibád, hogy egy szál cowboycsizmában, szexszel búcsúztattad Aidant – vigyorgott rá pajkosan Casey. Emma elpirult, Connor pedig felnyögött. – Ó, istenem, nem bántam volna, ha ezt soha nem tudom meg. – Úgy csóválta a fejét, mintha megpróbálta volna elhessegetni a képet. – Oké, szóval Mrs. Csizmában Döngető kedvéért nem tesszük be a lábunkat semmiféle menő helyre. – Fúj, ti ketten szörnyűek vagytok néha – morogta Emma, de Casey csak vihogott. – Ez a te estéd, szivi, úgyhogy választatsz – közölte a barátnője. – Mit szóltok a Cheesecake Factoryhoz? – javasolta Emma. – Rendben, menjünk oda, ahová biztosan nem vágyik senki rajtunk kívül – viccelődött Connor. – Emiatt nem izgulok – vágta rá Emma vigyorogva. Amikor megérkeztek az étteremhez, át kellett verekedniük magukat a nyüzsgő tömegen. – Nem úgy tűnik, hogy senkit sem érdekel ez a hely! – kiabálta túl Emma a zajt. – Péntek este van. Mindenhol hatalmas a tömeg. Harminc perccel később végre letelepedhettek egy asztalhoz, de addigra Emma lába már majd’ leszakadt. Éles fájdalom hasított a derekába, amikor lehuppant a bokszban. – Au! – kiáltott fel. – Jól vagy? Emma kuncogni kezdett. – Igen, csak arra számítottam, hogy kicsit puhább lesz az ülés. Nem mintha nem lennék eléggé kipárnázva. – Connor már

nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Emma gyorsan megfenyegette az ujjával. – És nem vagyok kíváncsi semmiféle megjegyzésre azzal kapcsolatban, hogy mindig is volt mit markolni rajtam, köszönöm szépen. – Annyira prűd vagy! – kacsintott rá a barátja. Mire végeztek az evéssel, és Emma dugig lakott a kedvenc mogyoróvajas sütijével, teljesen ki is merült. Semmi másra nem vágyott, mint hazamenni, pizsamába bújni, és összekuporodni a kanapén. Nagyon remélte, hogy Casey-nek és Connornak nincsenek további tervei aznap estére. Amikor felálltak az asztaltól, Emma arca megrándult, és megmasszírozta a derekát. A vacsora alatt érzett tompa sajgás lüktető fájdalommá változott. Kisántikált az étteremből, kétségbeesetten próbált lépést tartani Connorral és Casey-vel. – Hé, srácok, nem futóversenyen vagyunk. Lelassítanátok egy kicsit? – szólt utánuk. – Istenem, Em, már azt hittem, ennél lomhább nem is lehetsz – jegyezte meg Casey, miközben visszasétált a barátnőjéhez. – Iszonyatosan fáj a hátam. Casey felhorkant. – Szex közben húzódott meg? Emma összehúzott szemmel meredt rá. – Semmi köze a szexhez. Akkor kezdett fájni, amikor leültünk az asztalhoz. Szerencsére simán eljutottak az autóhoz. Amikor megérkeztek, valami fura érzés futott végig Emma hátán és hasán, aztán nedvesség árasztotta el a combját. Először halálra rémült, hogy terhességi inkontinencia, de aztán hirtelen rádöbbent, hogy vacsora előtt kint volt a mosdóban… és aztán még egyszer, mielőtt kihozták a desszertet.

– Ó, istenem! – motyogta. – Mi a baj? – kérdezte Casey, aki éppen a kis tükörben ellenőrizte, hogy néz ki, és kirúzsozta a száját. Emma szaggatott lélegzetet vett. – Azt hiszem… elfolyt a magzatvíz. Casey és Connor egyszerre pördült meg az ülésen, sokk és rémület sugárzott az arcukról. – Micsoda? – kiáltott fel Casey. – Igen, egészen biztos vagyok benne. Teljesen eláztatott. – Ó, a francba, Em, ne mondd, hogy most tetted tönkre a vadonatúj bőrülésemet! – nyögött fel Connor. Casey keményen rávágott a karjára. – Nem tehet róla! Emma elpirult zavarában. – Annyira, de annyira sajnálom, Connor! Ígérem, hogy kifizetem a tisztíttatást. – Alighogy kimondta a szavakat, éles fájdalom hasított bele a hasába. Felkiáltott. Szorosan lehunyta a szemét, és mély lélegzetet vett, hogy elmúljon a fájdalom. – Em? – szólította Casey aggódva. Amikor alábbhagyott a fájdalom, Emma kinyitotta a szemét. Casey és Connor várakozva figyelte. – Igen, nos... azt hiszem, el kell halasztanunk a pizsamapartit. Be kell mennem a kórházba. Azonnal.

22. fejezet – Jó éjszakát! – köszönt el Aidan az üzleti vacsora után.

Megmozgatta a vállát, próbálta lerázni magáról a fáradtságot. Semmire sem vágyott jobban, mint visszamenni a szállodába, és lefeküdni. Megszólalt a telefonja; Emma ismerős hívóhangja csendült fel. Előbányászta a zsebéből a készüléket. – Máris hiányzom, szívem? – kérdezte viccelődve. – Nem is hiszed, mennyire! – válaszolt a lány feszült hangon. Aidan megtorpant a járdán. – Valami baj van, Em? – Hm, szóval, ne rémülj meg… – Már megtörtént. – Elfolyt a magzatvizem, éppen most vettek fel a kórházba. Aidan fájdalmában lehunyta a szemét. – Ezt nem mondhatod komolyan! – Higgy nekem, én is jobban szeretném, ha vicc lenne. – De még több mint három heted van hátra! Különben soha, de soha nem hagytalak volna magadra. – Figyelj, nincs semmi gond. Csak ki kell jutnod a repülőtérre. – Em, egyetlen járat sincs már ma éjjel Charlotte-ból vissza Atlantába. – Tudom. Ezért eszeltem ki egy B tervet. – És az mit takar pontosan? – Pesh már úton van érted a saját gépével.

– Most viccelsz velem, ugye? – Amikor Emma nem válaszolt, Aidan ismét megszólalt. – Em, ott vagy még? Hallotta, hogy a felesége szaggatott lélegzetet vesz. – Ez. Most. Nagyon. Durva. Volt. A férfi elsápadt. – Ó, a francba! Sajnálom. Annyira szeretnék ott lenni veled, hogy fogjam a kezedet... hogy segítsek neked. Eltelt pár másodperc, mire Emma ismét meg tudott szólalni. – Jó. Akkor várd meg Pesht a repülőtéren... – Em, tudod jól, hogy félek kisgéppel repülni. – Aidan! – mordult fel az asszony, aztán már csak lihegett és fújtatott. Amikor Emma fájdalmában felnyögött, Aidan tudta, hogy nagy bajban van. – Hadd találgassak: pillanatnyilag csöppet sem érdekelnek a félelmeim, sem pedig az, hogy mit akarok vagy mit nem, igaz? – Pontosan! – csattant fel Emma. – Oké, oké. Indulok a repülőtérre, amilyen gyorsan csak tudok. – Jól van. – Szeretlek, Em. – Én is szeretlek. Aidan félelemtől és izgatott várakozástól remegő kézzel leintett egy taxit. Pokolba a holmijával! Noah úton volt, és ő kétségbeesetten szeretett volna eljutni Emmához. Alig csusszant be a taxi bőrülésére, amikor újra megszólalt a mobilja. Bár a szám ismeretlen volt, sejtette, ki keresi. – Helló, Pesh Nadeen vagyok – szólalt meg az ismerős hang a vonal másik végén. – Hm, szia!

– Figyelj! Ha odaérsz a repülőtérre, a kisgépek hangárjához vitesd magad, ne a főbejárathoz! Ott foglak várni. – Oké. És... khm... köszönöm, hogy megteszed ezt Emmának... vagyis nekem. Nekünk. – Nem gond. Nagyon szívesen. Aidan a szemét forgatta, aztán bontotta a vonalat. Még szép, hogy szívesen teszi. Pesh az a fajta megbízható ember, aki akkor is helyesen cselekszik, ha semmire sem számíthat Emmától. Pesh kedvességének nem lett volna szabad ennyire bosszantani Aidant, de valamilyen ok miatt egyszerűen képtelen volt elfeledkezni arról, ami majdnem történt Emma és Pesh között. Egész úton a kezét tördelte. Miután kiszállt a taxiból, körülnézett a hangárnál. Elkerekedett a szeme és megborzongott, amikor meglátta Pesh kisgépét a kifutón. Bedugta a fejét a hangár ajtaján, és aggodalmas pillantással felmérte az odabenn rejtőző halálos csapdákat. – Helló! Pesh kilépett az egyik oldalajtón, egy csipeszes írótáblával a kezében. – Szia, Aidan! Éppen egyeztettem a repülési tervet a toronnyal. De már indulhatunk is. – Ó... oké. Elindultak kifelé a hangárból a felszállópályára, de Aidan hirtelen megtorpant. Pesh megtett még pár lépést, mire észrevette, hogy a másik lemaradt mellőle. Visszafordult Aidan felé. – Mi a baj? – Emma nem említette, hogy mi a véleményem a kisgépekről?

– Nem, de az is igaz, hogy amikor beszéltem vele, túlságosan lefoglalta a gondolat, hogyan juss vissza Atlantába. Aidan arcán megrándult egy izom. – Kissé idegenkedem... vagyis félek a 747-esnél kisebb gépeken. Pesh összeráncolta a homlokát. – De ez egy Cessna 270-es, az egyik legbiztonságosabb repülőgép. Aidan a gép felé intett. – Nem az a típus, amelyikkel ifjabb JFK lezuhant, ugye? Pesh megrázta a fejét. – Az egy Piper Saratoga volt – mondta, és kinyitotta Aidan előtt az ajtót. – Gyerünk, ugorj be! Indulnunk kell. Amikor látta, hogy Aidan még mindig habozik, mosolyra húzódott a szája. – Tényleg félsz, ugye? Aidan összehúzta a szemét. – Igen, félek. Hívj nyugodtan anyámasszony katonájának, vagy aminek csak akarsz, de ezek az izék valóságos halálcsapdák! Pesh egy szót sem szólt, csak beletúrt a táskájába. Elővett egy doboz gyógyszert, és odadobta Aidannek. – Mi a fene ez? – kérdezte Aidan. – Valium. Segít, hogy ellazulj repülés közben. Aidan gúnyosan Peshre vigyorgott. – Nem tilos az orvosoknak gyógyszert tartaniuk maguknál, és szíre-szóra adni belőle másoknak? – Nem szokásom gyógyszert osztogatni! – csattant fel Pesh. Fájdalmas kifejezés jelent meg az arcán. – A gyógyszer a néhai feleségemé volt. Nagyon félt az utasszállító gépeken, és az

enyémen is. Már lejárt, ezért nem lesz olyan hatásos, mint eredetileg, de ahhoz elég, hogy megnyugodj tőle. Aidan már szóra nyitotta a száját, de Pesh otthagyta, és elindult a gép másik oldala felé. – Bassza meg! – motyogta Aidan a bajsza alatt. Igazi faszfejként viselkedett azzal az emberrel, aki igyekezett segíteni neki, hogy hazajusson, és láthassa megszületni a fiát. Felpattintotta a doboz tetejét, és mivel a gyógyszer már lejárt, két tablettát kapott be. Lenyelte, és megborzongott a szájában maradt utóíztől. Egyik lábát gépiesen a másik elé téve a géphez sétált, aztán bemászott a helyére. Pesh már felvette a fejhallgatót, és nyomogatta a kapcsolókat. – Hé! – próbálta meg Aidan felhívni magára a férfi figyelmét. Amikor Pesh nem reagált, megérintette a karját. – Sajnálom. Szemét dolog volt azt a megjegyzést tennem. Hiszen csak próbáltál segíteni rajtam... több értelemben is. Pesh vállat vont. – Semmi gond. Tudom, hogy ideges vagy. – Ez még nem ok arra, hogy faszfejként viselkedjem, különösen a néhai feleségeddel kapcsolatban. – Aidan mély lélegzetet vett. – Emma nem említette, hogy özvegy vagy. Részvétem. – Köszönöm – felelte Pesh. Őszinte mosolyt villantott Aidanre, aztán visszafordult a kijelzők felé. Aidan erősen megmarkolta az ülése szélét, amikor megindultak a kifutón. Pesh odanyújtott neki egy fejhallgatót. – Tessék, ez majd kiszűri egy kicsit a zajokat. Aidan vonakodva felvette. Egy hang szólalt meg a fülében. – 33-as járat, felkészülhetnek a felszállásra.

– Értettem – felelte Pesh. Aidan szorosan lehunyta a szemét, és nagyon remélte, hogy a lejárt Valium hamarosan hatni kezd. Minden gondolatát Emmára összpontosította, és azon tűnődött, vajon ő hogyan bírja. Bízott benne, és imádkozott érte, hogy Noah ne szülessen meg, amíg oda nem ér a kórházba. Aidan semmi másra nem vágyott, mint hogy lássa, amint az elsőszülött fia először levegőt vesz ezen a világon. Amikor kinyitotta a szemét, már felfelé emelkedtek. Sötétség vette körül a gépet, ahogy áthatoltak a könnyű felhőkön. Mihelyt elérték az utazómagasságot, Pesh Aidan telefonja után nyúlt. – Mi az ördögöt művelsz, haver? – El kell intéznem egy gyors hívást. Aidan vadul rázta a fejét. – Aha! Figyeld az eget vagy mit! Nem akarom, hogy elterelődjön a figyelmed, és lezuhanjunk. Pesh kuncogni kezdett. – Nyugodj meg! Mindent kézben tartok. Aidan morgott valamit a bajusza alatt. Bármit megadott volna érte, ha nála lenne a rózsafüzére. Valószínűleg végig kellett volna túrnia jó néhány fiókot, hogy megtalálja. Istenem, tuti mindennap elmegyek misére... Na jó, legalább hetente egyszer, ha épségben kijuttatsz ebből a halálcsapdából, és biztonságban megérkezem Emmához. Pesh hangja térítette vissza a gondolataiból. – Itt dr. Alpesh Nadeen beszél. Kérem, hogy folyamatosan tájékoztassanak Emma Hamson állapotáról. Harmadik emelet, szülészet. Bármi történik, tudni akarom. – Egy másodpercnyi szünet után bólintott. – Köszönöm. – Bontotta a hívást, és

visszaadta Aidannek a telefont. – Most már mindenről tudni fogsz, ami történik. Aidan felhúzott szemöldökkel meredt Peshre. – Hűha, köszönöm! – Szívesen. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet ez számodra. Aidan felhorkant. – Bármilyen emocionális pokol is ez nekem, bele sem merek gondolni, hogy Emma min megy keresztül. – De legalább az megnyugtathat, hogy a legjobb kezekben van. Aidan türelmetlen arcot vágott. – A francba, a dolog orvosi részébe bele sem akarok gondolni… különösen abba, hogy milyen fájdalmakat élhet át. Végig ott akartam lenni mellette. – Ha valami, hát az egészen biztos, hogy Emma emocionálisan és fizikailag olyan erős, mint egy bivaly. Túljut rajta. – Gondolod? Pesh Aidan felé fordult, és rávigyorgott. – Biztos vagyok benne... mihelyt hat az epidurális érzéstelenítés. Aidan mobiltelefonjának a csörgése szakította őket félbe. Kikapta a zakózsebéből a készüléket. – Halló! Em? – Nem, Casey vagyok. Emma kért meg, hogy telefonáljak és megtudjam, jól vagy-e, és elindultatok-e már. Aidan szívét megmelengette a gondolat, hogy Emma még ebben a helyzetben is ugyanolyan figyelmes, mint mindig, és aggódik miatta.

– Mondd meg neki, hogy jól vagyok, ne is foglalkozzon velem. Casey átadta az üzenetet, majd Aidan egy sikítást hallott. – A francba, Emmie Lou, ne szoríts ilyen erősen! Soha többé nem leszek képes használni a kezemet! – visította Connor. – Hm, hogy állnak a dolgok? – kérdezte Aidan tétován. – Nem akarod tudni. – Pesh elintézte, hogy a kórházból értesítsenek mindenről. – Az jó, mert nagyon csúnyán néz, amiért a telefonnal vagyok elfoglalva. – Hé, Em, kapcsolatba léphetünk Aidannel Skype-on, ha akarod – vetette fel Connor. – Nem akarom, hogy a vaginám a Skype-on legyen! Csak azt akarom, hogy Aidan itt legyen mellettem, oké? – üvöltötte Emma olyan dühösen, amilyennek Aidan nem sokszor hallotta. – Már érted, mire utaltam? – kérdezte Casey. – A francba, ez durva. – Ó, hála istennek! Megjött végre az aneszteziológus. Vigyázz magadra, rendben? – Rendben. Mondd meg Emmának, hogy szeretem! – Oké. Aidan bontotta a vonalat, és mocorogni kezdett az ülésen. – Eléggé durván mennek a dolgok, mi? – kérdezte Pesh. – Ja – motyogta Aidan. – Minden rendben lesz, Aidan. A férfi megfordult, és látta, hogy Pesh biztatóan rámosolyog. – Utána is szeretni fog téged. Valóra váltottad az összes álmát. Mihelyt először a karjában tartja majd Noah-t, abban a másodpercben megfeledkezik minden kínról és fájdalomról, amelyet átélt. És te leszel majd az, aki ezt megadta neki.

– A fenébe, te tényleg rendes fickó vagy! Pesh kuncogni kezdett. – Igen, azt hiszem. Úgy tűnt, mintha hirtelen forogni kezdett volna a pilótafülke, és Aidannek be kellett hunynia a szemét, hogy el ne szédüljön. – Ezt te csinálod, vagy a gyógyszer hatása? – Azt hiszem, a gyógyszer. Aidan egyszer csak arra eszmélt, hogy valaki keltegeti. – Ébredj, hétalvó! Be kell szállnunk az autóba. – Vége? Nem zuhantunk le? – kérdezte Aidan, és a szemét dörzsölgette. – Nem. Biztonságban megérkeztünk a McCollumra. A repülőtér neve hallatán Aidan azonnal magához tért. Némi nehézség árán kikapcsolta a biztonsági övet, majd szinte kizuhant a nyitott ajtón. – Csak tízpercnyire vagyunk a kórháztól, igaz? – Aha. Nem sokkal a leszállás előtt hívtak. Noah még nem jött világra, és Emma még csak hét centire tágult. Aidan összeráncolta a homlokát. Úgy tűnt, hogy minden, amit olvasott a terhességről, kirepült a fejéből. – Várj, ez azt jelenti... – Tíz alatt nem kezd nyomni. Van még időnk. – Hála istennek! Beültek Pesh Jaguarjába. Az orvo: keményen belelépett a gázba, mire Aidan kérdőn felvonta a szemöldökét. – Nem aggódsz a zsaruk miatt? – Ha az ember orvos, az olyan, mintha szabad jegyet kapott volna. Elég, ha annyit mondok nekik, hogy vészhelyzet van. Aidan elvigyorodott.

– Percről percre jobban kedvellek. Pesh felnevetett. – Tudtam, hogy előbb-utóbb így lesz. – Én viszont egyáltalán nem voltam benne biztos. A szülészeti osztály bejárata előtt álltak meg. Aidan feltépte az ajtót. Mielőtt becsukta volna, Pesh szemébe nézett. – Soha, de soha nem fogom tudni meghálálni ezt neked. Komolyan mondom. – Boldogan tettem. Emmáért... és érted. – Pesh elmosolyodott. – Most pedig menj, és ismerkedj meg a fiaddal! – Így lesz. És még egyszer köszönöm! Aidan berohant a bejárati ajtón, és beugrott az első szabad liftbe. Ahogy felért a harmadikra, végigrohant a folyosón Emma szobájához. A küszöbön megtorpant. Egy nővér állt Emma lábai között, és Aidanre rátört a déjà vu érzése; ugyanez a látvány fogadta, amikor a lányt behozta a sürgősségire. Lehajolt, a térdére támaszkodott, levegő után kapkodott. – Szia, kispapa! Éppen időben érkeztél – köszöntötte Connor vigyorogva. – Tényleg? – lihegte Aidan. A nővér rámosolygott. – Igen, éppen most tágult tíz centire, és kezdünk nyomni. – Aidan, gyere ide! – szólt rá Emma rekedten. A férfi odabotorkált az ágyhoz. Két tenyerébe fogta az asszony arcát, és megcsókolta a száját. Aztán az arcát, majd a homlokát. – Sajnálom, Em. Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt veled. – Minden rendben. Nem a te hibád.

– Tudom, de... Emma erőtlenül elmosolyodott. – Majd később kárpótolsz, rendben? Aidan tréfásan felnyögött. – Aha, szóval évekig fogom hallgatni, mi? – Lehetséges. Aidan kisimította az izzadságtól ragadós gesztenyebarna fürtöket a felesége arcából. – Nagyon rossz volt? – A fájdalom? – Amikor Aidan bólintott, Emma elfintorodott. – Meglehetősen borzalmas volt, míg hatni nem kezdett az epidurális érzéstelenítés. – A karomon lévő zúzódások önmagukért beszélnek – kotyogott közbe Connor. – De most már nem fáj? – Nem. Az igazság az, hogy szólniuk kell, amikor jönnek az összehúzódások. Aidan hátranézett a válla fölött Casey-re. – Úgy tűnik, hogy nélkülem zajlott le az összes móka, srácok. Casey rávigyorgott. – Azt a pár percet leszámítva, amelyet a telefonon lógva töltöttem veled, nem nevezném mókának. – Megcsóválta a fejét. – Amikor Emnek fájdalmai vannak, félelmetesebb, mint Regan Az ördögűzőben. Aidan felnevetett, Emma pedig elpirult. – Tényleg ennyire pocsék volt? – Igen, de azért még mindig szeretlek – felelte Casey. Lehajolt, és megpuszilta Emma arcát. A kedves, középkorú nővér kezet nyújtott Aidannek.

– Annie vagyok. Feltételezem, hogy maga a büszke apuka. Aidan bólintott. – Igen, én vagyok. – Nagyon örülök, hogy időben ideért, hogy lássa világra jönni a fiát. – Ahogy én is. – Aidan Emmára pillantott. – Soha nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de hálát adok istennek Peshért. Emma elmosolyodott. – Nagyon sokkal tartozunk neki. Aidan felemelte a kezét. – Most ne foglalkozzunk ezzel! Kinyílt az ajtó, és egy Emmánál nem sokkal idősebb doktornő lépett be. Ismerősnek tűnt, és Aidannek eszébe jutott, hogy egyszer már találkoztak, amikor megismerkedtek minden szülésszel, aki az osztályon dolgozik. A fehér köpenyre tűzött névtábla tanúsága szerint dr. Karen Middletonnak hívták. Az orvos rájuk mosolygott. – Szóval Noah baba úgy döntött, hogy világra jön? Annie bólintott. – Igen. Az orvos felhúzta a gumikesztyűt, aztán Aidanre, majd Emmára pillantott. – Akkor kezdődhet a show!

23. fejezet Emma mély lélegzetet vett. Ez az! Amikor nyomni kellett, az volt az igazán nehéz. – Oké, Emma, kezdjük, ha készen áll – mondta neki Annie. Az asszony bólintott, és feltámaszkodott az ágyon. – Ha nem bánja, felteszünk egy tükröt, így láthatja, amikor Noah megszületik. Rendben? – kérdezte a nővér. – Hát persze. Látni akarom. – Khm... hová álljak, hogy biztosan ne lássam Em vagináját? – kérdezte Connor. Emma rámeresztette a szemét, mire Connor felemelte mindkét kezét. – Szeretlek, drágám, de tizennyolc éven keresztül megúsztam, hogy látnom kelljen az izédet, és szeretném, ha ez így is maradna. Annie kuncogni kezdett. – Álljon az ágy mögé, onnan biztosan nem látja majd egy icipici részét sem – utasította Connort. – Nagyon szépen köszönöm! Annie intett Aidannek. – Ha megfogná az egyik lábát és... – Hirtelen elhallgatott, és Casey-re, majd Connorra pillantott. Connor azonnal megrázta a fejét. – Ahogy már mondtam, én itt maradok hátul, a sarokban. Casey felnevetett. – Én nagyon szívesen segítek. Aidan megfogta Emma bal lábát, Casey pedig a jobbat. – Oké, Emma, lélegezzen

normálisan, ragadja meg a lábát, és nyomjon, amikor számolunk! – kérte dr. Middleton. Emma mély lélegzetet vett, aztán olyan erősen nyomni kezdett, amennyire csak bírt. Alig hallotta, ahogy dr. Middleton és Annie elszámol tízig. – Jó. Most állj! Emma éppen csak abbahagyta a lihegést, amikor dr. Middleton ismét megszólalt. – Oké, most újra. Emma szorosan lehunyta a szemét, úgy koncentrált, és három fárasztó kísérletet tett, mielőtt Annie rászólt. – Nyissa ki a szemét, kedvesem! Már látszik a feje. Emma szemhéja felpattant, várakozásteljesen a tükörbe nézett, amelyben legnagyobb csodálkozására meglátta Noah apró fejét. – Jaj, Em, mintha homokszőke lenne a haja! – kiáltott fel Casey. Aidan elvigyorodott. – Nem, szerintem inkább vörös. Emma összeszorította a fogát, úgy meredt a férjére. – Ne merészeld Piroskának hívni a fiunkat! Connor és Casey felnevetett, Aidan pedig Emmához hajolt, és megpuszilta az arcát. – Csak viccelek, bébi. De remélem, hogy sötétebb lesz majd a haja, olyan gyönyörű, mint a tiéd. Emma már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de dr. Middleton közbeszólt. – Oké, most még egy erős nyomást kérek. Amikor Annie elért tízig, Emma próbált ellazulni, de dr. Middleton megrázta a fejét.

– Ne hagyja abba, folytassa! – Amikor pedig Emma már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, dr. Middleton szólt, hogy pihenhet. Emma kimerülten hátrahanyatlott a párnára. Nem volt benne biztos, hogy maradt ereje ismét nyomni. Lehunyta a szemét, néhány mély lélegzetet vett, hogy összeszedje magát. – Még egy utolsó erős nyomást, Emma – biztatta dr. Middleton. Emma megszorította a combját, és minden maradék erejével nyomni kezdett. Dr. Middleton hangja elnyomta a feltörő nyögését. – És itt is van! – jelentette ki az orvos, és felemelte a hangosan síró, véres Noah-t, hogy Emma és Aidar láthassa. A föld hirtelen megszűnt forogni, és Emma számára semmi más nem létezett, csak Noah hangos sírása. Mintha testének minden molekulája, minden sejtje, minden szövete együtt zsongott és zümmögött volna az új élettel. Noah – hús a húsából, vér a véréből – volt a leggyönyörűbb dolog, amelyet valaha látott... vagy hallott, ami azt illeti. A csoda láttán könnyek öntötték el a szemét. – Nocsak, nocsak, elég nagy baba ahhoz képest, hogy három héttel korábban született – jegyezte meg dr. Middleton mosolyogva. Emma képtelen volt megszólalni, csak kinyújtotta a karját Noah-ért, mert kétségbeesetten szerette volna magához ölelni. Amíg nem tartja a karjában, nem hiszi el, hogy mindez valóságos. – Várjon, anyuci! Hadd tisztogassam meg előbb egy kicsit – mondta Annie.

Egy törülközőt terített Emma hasára, aztán ráfektette Noah-t. A baba egyfolytában visított, miközben Annie megtörölgette. Amikor ezzel készen voltak, takaróba tekerték. Egy örökkévalóság telt el, mire beletették Noah-t Emma kitárt karjába. Emma megpuszilta a kisbaba feje búbját, aztán a mellére ölelte. Noah azon nyomban abbahagyta a bőgést. Dühtől szorosan összezárt szemhéja felpattant, és felnézett az anyjára. Amikor találkozott a tekintetük, Emma szíve megállt egy pillanatra, aztán ismét verni kezdett. Elárasztották az érzelmek, nem hitte, hogy kordában tudja tartani őket. – Szia, kicsi angyalom! Olyan nagyon-nagyon régóta vártam már rád! – motyogta. Aidan odahajolt hozzájuk, a hüvelykujjával megsimogatta a kisbaba arcát, de Noah nem vette le a szemét Emmáról. – Úgy látszik, egyedül te létezel a számára – jegyezte meg elmélázva. Emmát csöppet sem izgatta, hogy könnyek patakzanak az arcán. Felnézett Aidanre. – Gyönyörű, igaz? Aidan elmosolyodott. – Ő nyújtja a legcsodálatosabb és legszebb látványt, amellyel életemben valaha találkoztam – felelte érzelmektől elcsukló hangon. – Apuka, készen áll rá, hogy elvágja a köldökzsinórt? – kérdezte dr. Middleton, és átnyújtott Aidannek egy műtőollót. Emma boldogságtól csillogó szemmel figyelte, ahogy Aidan reszkető kézzel elvette az orvostól az ollót. – A... hol kell?...

Annie egy pontra mutatott, és Aidan óvatosan elvágta a Noah-t és Emmát összekötő köldökzsinórt. – Remekül csinálta. – Nos, anyuka, nagyon sajnálom, hogy el kell őt vinnem, de meg kell mérnünk, és el kell végeznünk az Apgar-tesztet. Aztán egy időre visszakaphatja őt. Emma kétfelől megpuszilta a fia arcát és orrocskáját, aztán vonakodva odaadta Noah-t Annie- nek. Kitekeredett nyakkal figyelte, ahogy megmérik a babát. – 3400 gramm. – Képzeld csak, mekkora lenne, ha még három hétig vagy tovább maradt volna! – jegyezte meg Aidan. Emma megborzongott. – Még viccből se emlegesd, hogy mekkorára nőtt volna. Így is elég nagy volt! Aidan kuncogva megcsókolta az asszonyt. – Ha már a csodálatosnál és szépségesnél tartunk, elárulhatom, mennyire büszke vagyok rád? Emma felmosolygott a férfira. – Tényleg? Aidan bólogatott. – Éppen most voltam a szemtanúja annak, hogy egy új élet született belőled. Ez... nos, ez kibaszottul megható! – Tudja, vannak olyan férfiak, akik nehezen tudnak ugyanolyan szemmel nézni a feleségükre vagy a barátnőjükre, miután szemtanúi voltak a szülésnek – jegyezte meg dr. Middleton, miközben befejezte Emma ellátását. – Teljesen megértem őket – motyogta Connor a sarokból. Aidan megrázta a fejét. – Lehet, hogy most már anya, de mindig az én Emem marad.

– A francba, papuska, ez nagyon édes volt! – szólalt meg Casey, és kitörölte a szeméből a könnyeket. Emmához hajolt, és kisimította az arcából a kósza tincseket. – Ez egyszerre volt szívmelengető és félelmetes. De a világ minden kincséért sem adnám oda az élményt. Emma megpuszilta Casey arcát. – Annyira örülök, hogy itt voltál velem! – Hátrapillantott a válla fölött, és Connorra mosolygott. – És te is. – Én csak annak örülök, hogy végignézhettem az egészet anélkül, hogy valóban látnom kellett volna... ha érted, mire gondolok – kacsintott Connor Emmára. Emma és Aidan felnevetett, de Casey csak megcsóválta a fejét. – Nem hiszem el, hogy ennyire rettegsz egy vaginától. – Anélkül is elég szoros a kapcsolatom Emmával, hogy közelről és személyesen meg kellene ismerkednem a vaginájával – vágott vissza Connor. Emma nem figyelt tovább Casey és Connor csipkelődésére, minden figyelmét ismét Noah-ra fordította. Figyelte, ahogy láblenyomatot vettek tőle, hallgatta, hogy visít, amíg vizsgálják, aztán végre bebugyolálták egy takaróba, és apró sapkát tettek a fejére. – Készen áll, apuka, hogy a karjába vegye? – kérdezte Annie mosolyogva. Emma szívét megmelengette, ahogy Aidan előbb ránézett, hogy a beleegyezését kérje. – Nem akarod előbb visszakapni? Bár Emma semmire sem vágyon jobban, mint hogy ismét a karjába vegye Noah-t, szerette volna, ha Aidan is kiélvezheti apasága első pillanatait.

– Fogd csak meg! Ideje, hogy a karodba vedd a fiadat. – Oké – mondta Aidan. Annie a férfi kitárt karjába tette a csecsemőt, és Emma szemét elöntötték a könnyek a férfi arcára kiülő határtalan csodálat láttán. Aidan lenézett Noah-ra; nem mozdult, még csak nem is pislogott. Végül megcsóválta a fejét. – Úgy néz ki így bebugyolálva, mint egy szentjánosbogár. – Bepólyázva úgy érzi magát, mintha még mindig az anyaméhben lenne – magyarázta Emma. Aidan csak nézte Noah-t. A baba egyik apró ökle valahogy kiszabadult a takaróból, és szinte kihívóan felemelte Aidan arca felé. A férfi szélesen elvigyorodott. – Aha, már ki is ütközik rajta a harcos Fitzgerald szellem. Senki sem szoríthat korlátok közé, igaz, Noah? Emma megcsóválta a fejét. – Másképp értékeled majd a harcos szellemét, ha tinédzser lesz. – Nem, azt akarom, hogy kemény és bátor legyen. – Válaszképpen Noah kidugta a nyelvét, Aidan pedig kuncogni kezdett. – Igen, látod, pont olyan beképzelt, pimasz alak, mint az örege. Casey tett egy tétova lépést Aidan felé. – Szóval már tudjuk, hogy az apja seggfej személyiségét örökölte… Aidan felvonta a szemöldökét. – Hé, álljon meg a menet! Casey elvigyorodott, és megpaskolta Aidan hátát. – Csak viccelek, kispapa. Arra lennék kíváncsi, hogy kire hasonlít.

– Úgy néz ki, mint te, Em – jegyezte meg Aidan, miközben a tekintetét végigjártatta Noah csöpp arcán. – Hm, hadd lássam! – kérte Casey, és átkukucskált Aidan válla fölött. Sikoltott egyet, és összecsapta a kezét. – Ó, istenem, micsoda pofi! Milyen jóképű és imádnivaló! Emma fülig érő szájjal mosolygott Casey bókja hallatán. Connor is odasétált hozzájuk. – A szüleinek hála, nyilvánvaló volt, hogy jó kinézetű kölyök lesz. De tényleg Emma kiköpött mása lenne? – kérdezte Connor. Casey oldalra billentette a fejét. – Nem, van benne egy kicsi az apjából is. Aidan hátrapillantott a válla fölött Casey-re. – Tényleg? A nő bólintott. – Egyértelmű, hogy a haját és a száját Emmától örökölte, de az orra és a szeme a tiéd. Aidan Emmára vigyorgott. – Az biztos, hogy átkozottul jó géneket örökölt. Emma felnevetett, és a szemét forgatta. Aidan mormogott valamit, miközben Noah arca elfelhősödött, látszott rajta, hogy mindjárt visítani kezd. – Úgy tűnik, itt az ideje, hogy kiderítsük, akar-e szopni – jegyezte meg Annie. – Máris éhes? – kérdezte Aidan hitetlenkedve. – Néhány baba a születése után azonnal éhes, mások csak órák múlva – felelte a nővér. – Ha tényleg éhes, akkor szeretnék megpróbálkozni a szoptatással – közölte Emma, és kinyújtotta a karját Noah-ért.

– Igen... ami azt illeti, ideje mennem – szólalt meg Connor, és elindult az ajtó felé. Casey felnevetett. – Miért nem megyünk ki mindnyájan, és jelentjük a várakozó tömegnek, hogy Noah megszületett? – Tömegnek? – kérdezett vissza Emma meglepetten. Casey bólintott. – Nate küldött egy SMS-t, hogy a váróterem tömve van a családoddal és Aidan-ével. Patrick odakinn várakozik, a nagyszüleid pedig éppen most érkeztek. Azt írta, Beckyvel megígértették a fiai, hogy behozza őket, akár az éjszaka kellős közepén is. Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan legalább egy pillanatra látni szeretnék Jóképű uraságot. Emma kissé megrémült a gondolattól, hogy ennyi látogatót fogadjon, különösen ilyen kimerült állapotban. De aztán új erővel töltötte el a tudat, hogy ilyen sokan vártak arra, hogy lássák és megszeretgessék Noah-t. Elöntötte a hála. – Ez jól hangzik. Mihelyt Casey és Connor távozott, Emma kibújtatta az egyik karját a kórházi hálóingből, és elvette Noah-t Aidantől. A mellére vette a babát, és azonnal aggódni kezdett, vajon képes lesz-e szoptatni. Mi lesz, ha nem elég tápláló a teje, vagy kevés, és segítséget kell kérniük? A barátnőitől és a szakkönyvekből tudta, hogy a szoptatás nem mindig egyszerű. De megtörtént a csoda: miután néhány másodpercig kutatott a szájával, Noah rácuppant a bimbójára, és erőteljesen szívni kezdte. – Ó, hogy te milyen szerencsés kis fickó vagy! – jegyezte meg Aidan.

Emma szemét elöntötték a könnyek, és szeretetteljesen felnézett a fiáról Aidanre. Mosoly áradt szét az arcán. – Ó, fogalmad sincs, mennyire!

Epilógus Aidan megdörzsölte fáradt szemét, aztán nagyot nyújtózott. A számítógép monitorján lévő óra tanúsága szerint egyértelműen ideje volt végre befejeznie a munkát. A zakója zsebében rezegni kezdett a mobilja, újabb figyelmeztető jelként arra, hogy ideje indulni. Lekapta a zakót a szék támlájáról, fogta az aktatáskáját, és meglódult az ajtó felé. Csilingelve kinyílt a lift ajtaja, és Aidan hirtelen felfordulás zaját hallotta. Ahelyett azonban, hogy szokása szerint odarohant volna, hogy közbeavatkozzon, csak elmosolyodott. Pontosan tudta, hogy a felfordulás okozója egy nyolc hónapos kis angyal, aki az apja kék szemét és az anyja ragyogó, vörösesbarna hajának világosabb változatát örökölte. Befordult a sarkon, és meglátta Emmát a babakocsi mellett. Az asszony pirulva figyelte, hogyan babusgatja Noah-t egy csapatnyi rajongója. Bár már majdnem egy éve házasok voltak, Emma láttán még mindig elállt a lélegzete. Ritkán fordult egyébként elő, hogy ilyen szépen felöltözve látta. Fekete, tűsarkú cipőt, fekete miniszoknyát és testhezálló zöld topot viselt, amely remekül kiemelte telt keblét. A látványra forróság öntötte el Aidan ágyékát. Főállású anyaként Emma az utóbbi időben szinte mindig jóganadrágot vagy farmert hordott. Aidan azonban akkor is elképesztően gyönyörűnek és szexinek látta, ha az asszony szakadt pólót és az ő egyik bokszerét vette fel. Bár Emma még mindig panaszkodott a

négy-öt kiló miatt, amelyet szerinte le kellett volna adnia a szülés után, Aidan imádta, hogy az egész a mellére és a fenekére rakódott, ahogy csipkelődve rendszeresen meg is jegyezte. Emma számára nehéz volt a döntés, hogy feladja a munkáját. Eleinte megpróbált részmunkaidőben dolgozni, de ennek az lett a vége, hogy mindennap sírva ment el otthonról, amiért magára kell hagynia Noah-t. Aidan azt szerette volna, ha Emma boldog, ezért azt javasolta, hogy maradjon otthon. Így aztán, amikor Noah három hónapos lett, az asszony otthagyta a céget. Éppen emiatt akart aznap este eljönni, hogy egykori kolléganői láthassák, milyen sokat nőtt Noah. Aidan azonnal észrevette, hogy nem csupán Emma közvetlen munkatársnői gyűltek a baba köré, hanem sokan a sajátjai közül is, például Marilyn, a titkárnője. Mind ott nyüzsögtek, mosolyogtak és gügyögtek Noah-nak, aki úgy trónolt a babakocsijában, mint egy király az udvaroncai között. Hosszú szempillái alól kukucskált fel a rajongóira, és amikor rájuk vigyorgott, kivillant két fogacskája. Aidan megcsóválta a fejét. A fia máris mesteri módon flörtölt, és pontosan tudta, hogyan csavarja a nőket – illetve tulajdonképpen mindenkit – a kisujja köré. Ha a fehérnép figyelmét kellett felhívnia magára, akkor kiköpött apja fia volt. Persze valahányszor Aidan ezt hangosan is megjegyezte, Emma mindig rávágott a kezére, és a szemét forgatta. Aidan a csoport mellé lépett. – Sziasztok! Noah azonnal felkapta a fejét, és az apjára nézett. – Papa! – kurjantott, és már nyújtotta a karját, hogy Aidan vegye fel.

A férfi majd’ elolvadt. Akárhányszor hallotta, hogy Noah szólítja, minden alkalommal ugyanúgy reagált: színtiszta szeretet árasztotta el a feje búbjától a kisujja hegyéig. – Szia, kisember! – köszöntötte Noah-t, és kivette a babakocsiból. – Adj apucinak egy puszit! – mondta a kicsinek Emma. Noah nyomban odahajolt az apjához, és egy nedves, cuppanós puszit nyomott az arcára. A kolléganők kórusban ájuldoztak a gyönyörtől. – El sem hiszem, hogy mennyire hasonlít rád, Aidan! – jegyezte meg Marilyn. – Ugye? – kérdezett vissza a férfi, és Emmára vigyorgott. Az asszony a szemét forgatta, miközben az egyik kolléganő megcsóválta a fejét. – Azért van benne valami Emmából is, például az édes mosolya. Emma felnevetett. – Olyat csak ritkán csinál, általában ugyanolyan önelégülten vigyorog, mint minden Fitzgerald. Noah fészkelődni kezdett Aidan karjában. – Kezdesz megéhezni, kisember? Emma benyúlt a táskájába, elővett egy cumisüveget, és beledugta Noah kitátott, bőgésre kész szájába. Marilyn elmosolyodott. – Nos, azt hiszem, jobb lesz, ha hagyjuk, hogy induljatok. Még percekig búcsúzkodtak, amíg mindenki megpuszilta Noah arcát. A kisfiú nem csinált belőle nagy ügyet, nyugodtan tűrte az érdeklődést, aztán boldog arccal „pá-pá”-t intett, majd kivette a szájából a cumisüveget, és puszit dobált mindenkinek.

Aidan visszaültette Noah-t a babakocsiba. – Majd én tolom, bébi. Te lazíthatsz. Emma tartotta Aidannek az ajtót. Megcsóválta a fejét, és elmosolyodott. – Mi van? – faggatta a férfi. – Alighanem most mindenki Mr. Szoknyavadász Fitzgeraldot nézi, amint éppen babakocsit tol. Aidan összeráncolt homlokkal meredt a feleségére. – Csak voltam Mr. Szoknyavadász, köszönöm szépen. Emma kuncogni kezdett. – Így igaz. Most már az én Mr. Szoknyavadászom vagy. – Játékosan rácsapott Aidan fenekére, aztán elindultak a járdán. – Mrs. Fitzgerald, szépen kérem, hogy ne bánjon ilyen durván a seggemmel nyilvános helyen. – Szexi vigyor ömlött el Aidan arcán. – Tartogasd otthonra! Emma kuncogott. – Jó, úgy lesz. Zöldre váltott az átkelőhely lámpája, és Aidan áttolta az úton a babakocsit. – Biztos azt akarod, hogy elvigyük Noah-t az O’Malley’sbe? Emma bőszen Aidanre meredt. – Már legalább ötször jártunk ott vele. Jenny állandóan SMSekkel bombáz, hogy mikor jövünk megint. – Igen, de akkor még kisebb volt. És ott mindig akkora a füst. – A nemdohányzó részben fogunk leülni, Aidan. – Amikor átértek az út túloldalára, Emma felnézett a férfira. – Ráadásul Noah félig ír. Nem úgy illik, hogy pia közelében nőjön fel?

Aidan a szemét forgatta. – Ha-ha. Emma elvigyorodott, aztán a férjébe karolt. – Szeretlek, tudod? – Én is téged – vágta rá Aidan, és lehajolt, hogy megcsókolja az asszonyt. Emma alig nyúlt a kilincs felé, amikor Jenny kiviharzott az ajtón. – Ó, istenem! Már azt hittem, srácok, hogy nem is jöttök! – Csupán egy futó pillantást vesztegetett Aidanre és Emmára, mielőtt Noah után nyúlt. – Hát itt van az én nagy, gyönyörű babám! – kiáltott fel. Noah kiköpte a szájából a cumisüveget, elmosolyodott, és felemelte a két karját, hogy Jenny vegye fel. – Úgy látom, velünk már a kutya sem törődik – jegyezte meg Aidan vigyorogva. – Ahogy mondod. De legalább következetes. Vagyis ugyanezt csinálja, akárhová megyünk, apádhoz vagy a nagyszüleimhez – felelte Emma. Jenny a karjában ringatta Noah-t Emma és Aidan pedig követte őket az étterembe. – Kaphatunk egy bokszot a lehető legmesszebb a dohányzó résztől? – kérdezte Aidan. Látta, hogy Emma és Jenny egymásra néz, majd a hosztesz bólintott. – Hát persze. Nikki, odakísérnéd őket a tizenötös bokszhoz? A lány bólintott, és elindult a bár felé. Emma Noah-ért nyúlt, de Jenny megrázta a fejét. – Nem, nem, nem! Még nem teltem el vele. Emma felnevetett.

– Ha nyűglődni kezd, mert enni akar, akkor csak hozd majd oda. – Rendben. Addig is élvezzétek egymás társaságát. Mintha randin lennétek – mondta nekik Jenny vigyorogva. – Jó. Már nem is emlékszem, milyen az – mélázott Aidan. – Dehogynem. Emlékszel, két hónapja Megan vigyázott rá, hogy visszamehessünk a hegyekbe, a vadászházba? Aidanben azonnal felrémlett, amikor Noah-t az unokahúgánál, Megannél hagyták, hogy visszamehessenek a vadászházba, ahol a nászútjukat töltötték. Bár Noah szeretett Megannél lenni, és izgatott volt, hogy az unokatestvérével, Jasonnel játszhat, Emma egész úton sírdogált. Az emlékekre Aidan megcsóválta a fejét. – Arra az éjszakára gondolsz, amikor ötpercenként küldtél Megannek SMS-t, hogy megbizonyosodj róla, Noah-val minden rendben? – kérdezte. Emma elvigyorodott. – Igen, arra. – Aha – jegyezte meg Aidan, és sietett, hogy utolérje Nikkit. A lány a legtávolabbi sarokban lévő boksz mellett várakozott. Aidan összeráncolta a homlokát, amikor Emma besiklott melléje, ahelyett hogy az asztal másik oldalán foglalt volna helyet. Az asszony ábrándos arckifejezése láttán megkérdezte: – Miről álmodozol? – Hát nem emlékszel? – Mire? Emma felsóhajtott. – Ugyanebben a bokszban ültünk, miután visszatértél Indiából. – Tényleg?

Emma bólogatott, majd közelebb hajolt, és Aidan szájához érintette az ajkát. A nyelvével finoman végigsimított a férfién, amikor valaki megköszörülte mellettük a torkát, véget vetve a csókolózásnak. Nikki bocsánatkérően elmosolyodott, amikor Emma villámgyorsan elhúzódott Aidantől. – Mit innátok ma este? – Én csak egy kólát kérek – felelte Emma. Aidan elvigyorodott. – Igazán ihatnál valamit. Hiszen már nem szoptatsz, és állítólag ma este randin vagyunk. Az asszony elpirult, és Aidan pontosan tudta, hogy zavarba hozta a szoptatás említésével. Emma végül vállat vont. – Nem, a kóla jó lesz. – Ugyan már! Igyál egy Margaritát, Em! Megérdemelsz egy kis lazítást és ünneplést. Majd én vezetek – sürgette Aidan. Az asszony megrázta a fejét, majd felnézett Nikkire. – Csak egy kólát kérek. Aidan felmordult. – Rendben. Legyél ünneprontó. Én egy csapolt Heinekent kérek. – Egy perc, és már itt is vagyok, hogy felvegyem az ételrendelést. Aidan biccentett, Nikki pedig otthagyta őket. Ekkor a férfi ismét a felesége felé fordult. – Miért nem akartál inni? Attól féltél, azért itatlak le, hogy aztán kihasználjam a helyzetet? Emma elmosolyodott. – Ugyan mióta kell leitatnod engem ahhoz, hogy beinduljon a libidód? Aidan hátrahajtott fejjel felnevetett.

– Soha. Örömteli sikoltás vonta a figyelmüket Jennyre és Noah-ra. A kisfiú egy lufi után nyújtogatta a kezét, amelyet az egyik bármixer fújt fel neki. Aidan önkéntelenül elmosolyodott Noah boldog arca láttán. Emma megköszörülte a torkát, mire Aidan visszafordult feléje. – Ne haragudj, bébi. Most én nem viselkedem úgy, ahogy egy randin illik. – Ha már a libidódnál tartunk… Aidan figyelte, ahogy az asszony forgatja a kezében az étlapot, és az ajkát harapdálja. – Mi a baj, Em? Egy kicsit sápadtnak tűnsz. Minden rendben? – El kell mondanom neked valamit. Aidan a szeme sarkából látta, hogy Jenny három lufit tartva viszi tovább Noah-t egy csoporthoz. Feltartotta a hüvelykujját. – Egy perc, Em! – Felállt az asztaltól. – Jenny, ne vidd őt olyan közel a dohányzó részhez! – kiáltotta oda a lánynak. Emma a válla fölött a férjére nézett, és bólintott. Amikor Aidan megnyugodott, hogy Noah biztonságban van a passzív dohányzás veszélyeitől, visszafordult Emmához. – Elnézést. Mit akartál mondani? – Nos... tudom, hogy nem terveztük, de... – Jaj, odanézz, Em, puszit dobál az öregeknek a bárpultnál! Aidan hirtelen arra eszmélt, hogy Emma a két kezébe fogja az arcát, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni. – Figyelnél rám végre? – Jézus, mi bajod van? Az asszony összehúzta zöld szemét.

– Terhes vagyok! Az a bajom! Aidan szíve egy pillanatra megállt. – H-hogy mi? Emma arca ellágyult. – Az orvostól jövök. Amiről azt hittem, hogy gyomorpanasz... hát, nem az volt. Hathetes terhes vagyok. – Szent szar! De hiszen óvszert használunk! Emma elvörösödött. – A vadászházban töltött hétvégén nem használtunk. Aidan közelebb hajolt hozzá, és lehalkította a hangját. – Igen, de akkor előbb kihúzódtam. Emma felvonta a szemöldökét. – De te Mr. Szuper Potens vagy, elfelejtetted? Aidan nagyot nyelt. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Ismét apa lesz! Eszébe sem jutott, hogy újabb gyereket vállaljanak legalább Noah kétéves koráig, vagy még tovább. Igaz, hogy a két nővére, Angie és Julia között csak tizennégy hónap volt, de ő soha nem akart gyerekeket ilyen kis korkülönbséggel. Noah még pelenkás lesz, amikor az új baba megszületik. Jézus, még Noah állandó pelenkázásába is majd beleőrült... milyen lesz, amikor egyszerre kettővel kell majd csinálni? – Aidan? – sürgette Emma. Mihelyt találkozott a tekintetük, a férfi azonnal látta, mit érez a felesége. Repesett az örömtől, hogy újabb gyermeke lesz, akit szerethet, de egyúttal félt is az ő reakciójától. Az asszony ajkára szorította a száját, és szenvedélyesen, biztatóan megcsókolta. Amikor végül elhúzódott tőle, Emma szemében könnyek csillogtak. – Ez azt jelenti, hogy nem bánod?

Aidan gyengéden az asszony hasára tette a tenyerét. – Be kell vallanom, hogy be vagyok szarva egy újabb gyerek gondolatától, de már annyi mindenen mentünk keresztül. Egy újabb kisbaba csak még több szeretetet jelent. Az asszony ragyogó mosolya felmelegítette a szívét. – Ó, Aidan, a világ legboldogabb asszonyává tettél, amikor megajándékoztál egy gyermekkel. Aztán teljessé tetted az életemet azzal, hogy nekem adtad a szívedet és a szerelmedet. El sem tudok képzelni csodálatosabbat, mint még egy gyereket tőled. Emma finoman megcsókolta Aidant. Amikor az asszony elhúzódott, a férfi rávigyorgott. – Ez azt jelenti, hogy a libidód hamarosan újra az egekbe szökik, mint akkor, amikor Noah-t vártad? Emma szégyenlősen elmosolyodott, aztán rákacsintott. – Ó, igen! Aidan színpadiasan lehunyta a szemét, és a mellére szorította a kezét. – Nyugodj le, ó, szívem! Emma játékosan oldalba bökte, amikor Nikki megérkezett az italukkal. Amint Emma a szokásos rostélyost rendelte, Aidan meglepetten rámeredt. – Sztéket eszel? – Persze, miért ne? – kérdezte Emma, miközben visszaadta Nikkinek az étlapot. – Azt hittem, az első trimeszterben rosszul voltál a hústól, amikor Noah-val voltál terhes. Emma megborzongott az emlékre. – Ó, így is volt. Még a szagát sem bírtam elviselni, emlékszel? – Hirtelen meglepetés futott át az arcán, ahogy

kergetni kezdték egymást a gondolatok a fejében. Aztán széles mosoly áradt szét az arcán. – Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy kislány lesz! – Ó, istenem! – nyögött fel Aidan. Emma oldalra hajtotta a fejét, úgy nézett fel a férfira. – Mi a baj, kispapa? Nem hiszed, hogy elboldogulsz egy kislánnyal? – Azt hiszem, nem lesz bajom vele, amíg tinédzser nem lesz, de akkor majd lehet, hogy börtönben végzem, mert kiherélek valami kis kanos fickót! Emma felnevetett. – Szegénykém! Egy ilyen apával harmincéves koráig még randizni sem fog. – És az nagyon jó is lesz így, mert ha csak félig olyan szép lesz, mint az anyja, akkor minden fiú utána fut majd. Könnyek öntötték el Emma szemét a bók hallatán. – Olyan édes vagy! – Ez az igazság. – De még emlékszem, amikor azt mondtad, hogy te is meglehetősen jó géneket adsz át a gyerekünknek. – Remek gyerekcsináló pár vagyunk, nem igaz? Emma horkantott egyet. – Nem is csupán egyetlen értelemben. Aidan felnevetett. – Ki hitte volna, hogy ennyire termékeny leszel, én pedig ilyen potens? – Ez csupán annyit jelent, hogy miután ez a baba megszületik, óvatosabbnak kell lennünk, vagy más lehetőségeket is számításba kell vennünk. Aidan vadul rázta a fejét.

– Eszedbe se jusson vaszektómiát javasolni! Emma a szemét forgatta. – Fogamzásgátlóra gondoltam, vagy valami ilyesmire. Ne aggódj, meg sem fordult a fejemben, hogy megfosszalak a férfiasságodtól. Aidan önkéntelenül felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. – Jó ezt hallani. – De azért ne gondold, hogy mivel fogamzásgátlót szedek majd, azért lemondok a további gyermekáldásról. Aidan felvonta a szemöldökét. – Ó, tényleg? – Ühüm. Olyan nagy családot akarok, mint a tiéd. – Em, nem hiszem, hogy valaha is azt ígértem volna, hogy öt gyereket nemzek neked. – Ó, de amikor annyira jó vagy benne! – csipkelődött az asszony. Aidan felnyögött. – Már megint az a nagy szád. – Rendben, azt hiszem, megelégszem hárommal, ha befogod végre a szádat, és megcsókolsz. – Boldogan, hölgyem! Aidan az asszony ajkára tapasztotta a száját. Emma meleg ajkai hívogatóan szétnyíltak, de egy hangos visítás elszakította őket egymástól. Figyelték, ahogy Jenny odasiet hozzájuk a kivörösödött arcú, síró Noah-val. – Mi a baj, drágám? – kérdezte Emma. – Ma! Ma! – sírta a kisfiú. Emma megcsóválta a fejét, aztán elmosolyodott, miközben elvette Noah-t Jennytől.

– Nem hiszem el, hogy egész nap a papát ismételgeti, engem meg csak „ma”-nak hív. Noah Emma nyakába fúrta az arcát, és lassan abbahagyta a sírást, miközben az anyja halkan dúdolt neki. Ekkor megérkezett a vacsorájuk. – Akarsz idejönni apucihoz, kisember, hogy a mama enni tudjon? Noah válaszul szorosabban átölelte Emma nyakát. – Na, gyere! A mamának ennie kell a kisöcséd vagy a húgod kedvéért. Aidan a gyerekért nyúlt, mire Noah visítani kezdett, és még jobban szorította az anyját. – Ó, Jézusom! Egyre inkább az anyja fia – lamentált Aidan. – Nincs azzal semmi baj. Mintha lenne egy másik Fitzgerald fiú is, aki az volt, és a végén egészen kikupálódott – felelte Emma, miközben Noah hátát simogatta, és a kisfiú vörösben játszó haját puszilgatta. Aidan bólintott. Ő is az anyja fia volt, és büszkén gondolt erre. – Nos, így igaz, de azért elszúrtam egy párszor, mielőtt rátaláltam egy másik jó asszony szerelmére – ismerte el. – Akkor csak reménykedhetünk és imádkozhatunk azért, hogy Noah is rátaláljon majd erre egy szép napon. – Emma Aidanre mosolygott Noah feje fölött. – Addig is nyugodtan lehet az anyja fia. Aidan felmordult. – Gyerünk, kisember! Igazából apád fia vagy, ugye? – Noah Emma tincsei közül az apjára vigyorgott. Az apró gesztustól Aidan szíve úgy összeszorult, hogy alig kapott levegőt. – Jól vagy? – kérdezte tőle Emma.

– Nagyon is jól vagyok. – Aidan megpuszilta Noah arcát, aztán gyengéden megcsókolta Emmát is. – Átkozottul jól!

Copyright © 2013 by Katie Ashley All rights reserved Hungarian translation © Medgyesi Csilla, 2014 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014 ISBN 978-963-383-073-4 Felelős kiadó Kepets András Szerkesztette Bakay Dóra Felelős szerkesztő Palkó Katalin Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez, digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli. A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Az ajánlat