TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÔ 3
10
17
21
30
Varga-Ötvös Béla KI VISZI ÁT...? (A HOSSZÚ TÁVÚ VÁROSFEJLESZTÉSI TERVEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK INTÉZMÉNYI FELTÉTELEIRÔL) Lukovich Tamás – Búzás László – Gyôrffy Gábor – Gyurcsek Tamás– Heinrich Péter – Sitányi László – Török Zoltán A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉGEK ELSÔ ORSZÁGOS FÓRUMÁRÓL Tatai Zoltán WALLNER ERNÔ, A TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ KUTATÓJA
KÖNYVISMERTETÉS ÁLTALÁNOS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ II. VIDÉKFEJLESZTÉS
31
Jávor Károly A magyar vidékfejlesztési politika jellemzôi
38
Matolcsi Lajos A kistérségek helyzete Hajdú-Biharban
40
Hamzáné Lakos Judit–Tóth Márta Példaértékû kistérségi összefogás a kecskeméti Térségi Kertészeti és Élelmiszeripari Kiállításon
43
HÍREK
Hamarné Szabó Mária–Molnár László NÉHÁNY GONDOLAT A MAGYARORSZÁGI TERVEZÉSISTATISZTIKAI RÉGIÓK KÖZÚTHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁRÓL
A folyóirat támogatói: Miniszterelnöki Hivatal, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium • Fôszerkesztô: Hörcher Ferencné • A kiadó vezetôje: Szikla Gyula • Fotók: Dékány Tibor • Olvasószerkesztô: Körösmezey Lászlóné • Tervezôszerkesztô: Pintér József • Felelôs kiadó: VÁTI Kht., vezérigazgató: Paksy Gábor • A szerkesztôség és a kiadó címe: 1016 Budapest, Gellérthegy utca 30–32.
Telefon: 356-9122, 375-5691 • Fax: 356-8003 • Nyomdai elôkészítés: Pala 11, TIMP Kft. • Nyomás: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. • A lap olvasható az Interneten a www,vati.hu/fvr honlapon •
ISSN: 1218-2613 A folyóirat évente tízszer jelenik meg, elôfizethetô a szerkesztôségben és a kiadóban.
VARGA-ÖTVÖS BÉLA ügyvezetô igazgató, ÉRTÉK-TÉRKÉP Kft.
KI VISZI ÁT ... ? A hosszú távú városfejlesztési tervek megvalósításának intézményi feltételeirôl „Aki az elôtte haladót utánozza, sose éri azt utol” Jelen írás kiemelés a Lukovich Tamás és Csontos János szerkesztésében „A mi Budapestünk” címmel a Pallas Stúdió kiadásában megjelent könyvbôl. Tettük ezt azért, hogy a legkorszerûbb szakmai gondolatokat összefogó kötet egyes sarkalatos jelentôségû írásait minél szélesebb szakmai közönség ismerhesse meg és azok minél szélesebb értelemben hassanak az ország különbözô részeiben élô és tevékenykedô várospolitikusok mindennapi gyakorlatára. Hasonló céllal jelentettük meg a 2002/5. számunkban LukovichTamás „Rajtunk múlik: a jövô Budapestje” címû írását is. A fôszerkesztô
Bevezetô tûnôdések Milyen lesz Budapest húsz év múlva? Csúcstechnológiájú várossá válik, légkondicionált, beüvegezett utcákkal, ahol forgalmi dugó nélküli közlekedés lesz, ma még nem használatos jármûvekkel? Elképzelhetô. Fürdôváros lesz, pénzügyi központ vagy logisztikai bázis? Ez a kérdés, válasszunk? Netán hulladékhányós hajléknegyedek és ezektôl elhatárolódott elittelepek között fogunk élni? Meglehet. Sok zöldet, ligetet látunk majd? Jó lenne. Vagy büszkén emlegetjük, hogy Budapest milyen sikeres, hírnevet és jólétet hozó olimpiát rendezett? Igen, meglesz, sokat fogunk dolgozni érte, de ... Mindez valahogy kevés. A jövôkép formálása nem errôl szól, ezek csak extrapolált gondolatkísérletek. Az elmúlt évek, évtizedek városépítési terveit nézegetve, eltûnôdik az ember, vajon milyen vagy melyik Budapesten élnénk ma, ha mindaz megvalósult volna, amit a jövôtervezôk megálmodtak. A megváltoztathatatlan múlton persze nem érdemes merengeni, viszont tanulhatunk belôle. Elmondhatjuk-e, hogy a jelenünk más is lehetett volna? Igen. Voltak jó és rossz döntések. Pedig valójában mindegyik terv ugyanazt a pozitív jövôképet fogalmazta meg, lényegében ugyanazzal a helytálló és valóra váltandó tartalommal: Budapest legyen üde és tiszta, innovatív és otthonos, közösségi és biztonságos, gazdasági és kulturális értékekben bôvelkedô, egyszerre közép-európai és világvárosi rangú. A tervek precízen meg is nevezték, hogy milyen projektek kellenek, és milyen trendekhez kell igazodnia a városnak. Az igazi kérdés számomra az: miért nem valósultak meg a jó tervek? Mit tegyünk azért, hogy a szép elképzelések, az elérendô célok ne váljanak örök, közhellyé silányuló ábrándokká. Ha a jövô rajtunk is múlik, akkor van választásunk. A jelenlegi helyzeten ronthatunk is, nemde? Nem mindegy, hogyan építjük a jövôt. Ahhoz, hogy a friss, módos, vonzó és versenyképes Budapest ne legyen megvalóFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
sítatlan álom csupán, meg kell vizsgálnunk múlttá váló jelenünket, hogy tanuljunk belôle. „Aki elfeledi a múltat, arra ítéltetik, hogy újra átélje ugyanazt” – mondják a bölcsek. Mert valamit másképpen kell csinálnunk! „A szekér megelôzte a lovakat” Budapest zajos, büdös és piszkos. A város bedugult. Százezrek költöznek ki az agglomeráció kertvárosias övezeteibe, hogy kényelmesebb lakásban és zöld környezetben éljenek. Mégsem jó a közérzetük. Kedvetlenek, mert a város rosszul mûködik. A gombamód szaporodó, rendszertelenül elhelyezkedô, a szükséges és várható igényméretezések nélkül megvalósuló projekt-halmazok kaotikussá teszik a fôváros és környéke életét. Zsúfoltság van. Zsúfoltság van abban a városban, ahol csökken a népesség, ahol a hasznosítható telkek száma szinte beépíthetetlenül magas, ahol több az iskolai férôhely, mint ahány gyerek van, ahol túlkínálat van az iroda- és használtlakás-piacon, ahol nincs mûszaki vagy természeti korlát az infrastruktúra fejleszthetôségében, a gazdaság pörög, a tôkebeáramlás rekordokat döntöget. Ahol zsúfoltság van, ott szûk keresztmetszetek vannak. Dugó keletkezik, mert a mai városlakó és a gazdaság sokkal aktívabb, mozgékonyabb, mint évtizedek óta bármikor. A keret azonban alig változott. Budapest százhúsz éves térszerkezetét feszegetik a gazdasági növekedéssel és a közeledô EUcsatlakozással felgyorsuló befektetési és életminôségbeli igények, melyek városépítô léptéke a Kiegyezést követô évekéhez hasonlítható. A város nem tudja kihasználni lehetôségeit. Az évtizedek óta megvalósulásra váró híd-, körút- és közmûtervek ciklusosan reinkarnálódnak – a tervlapokon. A polgárok, vállalkozók aktivitásához nincs megfelelô fizikai és gazdasági mozgástér, ami sorban állást, egyensúlytalanságot, túlterheltséget, energiapazarlást idéz elô, mivelhogy a szûk keresztmetszetek határozzák meg a mûködôképességet. A változatlan térszerkezetre épülnek rá az újabb projektek. Mint amikor a karácsony3
fa ágainak a szélére újabb és újabb díszeket rakunk, úgy terheljük a meglévô út-, közmû-, oktatási és egészségügyi hálózatot újabb lakó-, bevásárló- és szolgáltatótelepekkel, egyéb ingatlanfejlesztésekkel az összeroskadásig. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy ahol zsúfoltság van, ott fejlesztési forrásoknak is képzôdniük kell. A rendezetlenség és a zsúfoltság annak bizonyítéka, hogy kihasználatlan lehetôségek vannak a városban. „A szekér megelôzte a lovakat”, vagyis az élet meghaladta a jelenlegi kereteket. A fôváros mint városfejlesztô húzóerô és utat törô intézmény nem tölti be hivatását. „Rossz a rendszer.”
A városok fejlôdésében ciklusok vannak és most, az ezredforduló tájékán is lezárul egy fejezet. A fôváros felújításra és továbbépítésre szorul. Halaszthatatlanná vált a fôvárosi, kerületi önkormányzatok és az állam együttmûködési viszonyának rendezése, egy új közigazgatási és önkormányzati finanszírozási struktúra felépítése. Nagyvonalú változtatások szükségeltetnek, amihez bátorságot kell meríteni. Át kell alakítani a térszerkezetet, vagyis át kell rajzolni a térképet. Új korszakot kell nyitni Budapest életében. A fordulathoz pedig városépítô filozófia, fejlesztési stratégia és az ezt megvalósító, jogi és gazdasági hatáskörrel felruházott intézményrendszer szükséges. Kérdés: milyen felhajtóerôre lehet építeni? A térkép üzenete
Kell egy fordulat! A fôváros immár egy évtizede átfogó városfejlesztési koncepció nélkül mûködik, miközben a piaci aktivitás már nem ismer határokat. Nincs olyan városfejlesztési intézmény, amely elkészítené és megvalósítaná a stratégiai terveket. A rendszerváltás óta ellentét feszül a városlakó, az ingatlanfejlesztô, a kerület, a fôváros és az állam között, ami bénítja az együttmûködést, torzítja vagy megakasztja a projektek megvalósulását. 1 Fejlesztési tervezés döntôen a kerületekben folyik, miközben a forrásteremtô vagyont az önkormányzatok felélik. A befektetôk nyomására elkészülô, rögtönzéseken alapuló szabályozási tervek csak állandó módosításokkal képesek funkcionálni. Ma a piac és a spontán jelentkezô érdekek „fejlesztik” Budapestet, lényegében egyedi ad hoc projekt-menedzselések folynak. A közhatalom az események után kullog. A tehetséges és ambiciózus zenészeket nem fogja össze sem egy új mû igézete, sem egy karmesteri pálca. Nem csoda, ha a város szétesôben van. 4
Nézzünk rá Európa térképére! Budapest vonzása leírható az Adria – Bécs – Prága – Krakkó – Kijev – Szófia – Adria óriás ellipszissel. London, Párizs, Berlin és Moszkva kivételével, melyik európai városnak van ekkora hatósugara, ha úgy tetszik urbanizációs akciórádiusza? A földrajzi fekvés, a kontinentális léptékû keresztezôdési pont kínálta közvetítôi szerepkörbôl integráló, továbbfejlesztô, regionális mintaadó kultúra alakult ki a pest-budai révnél, amely forrásává vált az itt újra és újra fônixmadárként feltámadó lehetôségeknek. Melyik európai városban halmozódott föl annyi kultúraféleség, mint Budapesten? Elég, ha csak az építészeti emlékekbôl veszünk mintát. Az európai „bevett” stílusokon kívül megtalálhatók itt az iszlám, a sajátosan közép-európai romantika, az eklektika és a szecesszió épületei, a bauhaus, a szocreál, a „panel”, a posztmodern, az organikus építészet, a sokféle náció és vallás vagy akár a paraszti kultúra még látható emlékei is. Valamennyi kor kialakította a maga városképét, de ma már egyikôjükbôl sem tudunk igazán meríteni, csak együttességükbôl. A „lehetôségekbôl” következik, hogy óvatosan kell bánni azzal a szándékkal, ha megpróbálnánk kijelölni a város jövôbeni fejlesztési „húzóágazatát”. Inkább az a valószínû, hogy egy fôprofil erôltetése gyengítené a város lehetôségeit, szûkítve-szürkítve a színességét. Hogy mit hoz a következô húsz év, az nagyrészt rajtunk múlik, az adottság megvan hozzá. Fölfogásom szerint Budapest makrojellegû csomóponti és regionális szerepkörébôl az következik, hogy potenciálisan alkalmas minden világvárosi funkcióra. Viszont mégsem tudjuk kellô bizonyossággal megjósolni, hogy mit hoz a közeljövô konjunkturális rohama. Kellô felelôsséggel nem tudunk javaslatot tenni arra, hogy a város „milyen lapra tegyen”. Csak egyet mondhatunk nagy megkönnyebbüléssel: mindegyikre. Budapest, az integráció városa Ma már banalitásnak számít, hogy Európa integrációban és azon belül régiókban gondolkodik. Ha Európában nem következik be egy dezintegrációs fordulat, vagyis folytatódik a határok eljelentéktelenedése, az áru, a tôke, a munkaerô, a szolgáltatások, velük együtt az információ és a kultúra szabad áramlása, akkor Budapest városfejlesztési filozófiájának a képe már körvonalazódik. 2 Jelenünk és jövônk kulcsszava: az integráció. Integráció a világpiacba, integráció az Európai Unióba, integráció Közép2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
Európában, integráció az agglomeráció településeivel és a központi régióval, integráció a budapesti kerületek között, egység állam és fôvárosa között. A jövô Budapestjének tehát integrálódnia és integrálnia kell. Az integráció erôsödése az egyén (polgár) és a hely (város és térsége) felértékelôdésével jár, ami a területi szemlélet reneszánszát is jelenti, mivel – közgazdasági példával élve – az integrált piac a lokális piacok összegezôdésébôl áll össze, ahol az értéket nem csorbítja vám, ideológia, politikai berendezkedés. Az integrált piacon a helyi, a speciális és a személyes adottságok kihasználásával jobban lehet érvényesülni és fordítva, a helyi és a személyes szükségleteket – a keresletet – megfelelôbben lehet kielégíteni a nagyobb kínálatból. Budapest csak akkor tud integrálódni kifelé, ha már belül is létrejött a hatékony, versenyképes integráció. Ez termeli ki a „húzóágazatot”, és ez képes megvalósítani az olyan nagy, felemelô projektet, mint az olimpia vagy egy világkiállítás megrendezése. Az európai integráció kiteljesülésével, a határok fokozatos eltûnésével egyre nyíltabbá válik a városok és régiók versenye. A regionális központi szerepkörért folytatott küzdelemben alapvetô tényezô a versenyképesség erôsítése. Budapest közép-európai centrális szerepe megingathatatlannak tûnt a közelmúltig, azonban mára sok tekintetben hátrányba került néhány rivális várossal szemben. Bécs és Prága él a „világhálós” lehetôségekkel. Ma már nem Budapest a térség elsô számú befektetési és székhelyválasztási célpontja vagy kongresszusi találkozóhelye. Az informatika, a kommunikáció, a mobilizáció által lebomló idô- és térbeli korlátok csökkentik a földrajzi adottságok szerepét, de teljesen nem váltják ki. Nyilvánvaló, hogy az a város lesz sikeresebb, amelyik egyaránt épít földrajzi, gazdasági és kulturális adottságaira, amelyik minél kevésbé korlátozza a kreativitást, az értékalkotó folyamatokat, amelyik a kívülrôl jövô impulzusokat és forrásokat integrálni képes a belsôkkel. A versenyképesség kedvezô elérhetôséget, bô kapacitású térszerkezetet, alacsony közterheket (adót, járulékot, illetéket), szolgálatkész és precíz bürokráciát, relatíve olcsó, de korlátlan elérhetôségû infrastruktúrát, megbízható és szakképzett gazdasági partnereket (beleértve a közhatalmi szereplôket is), kulturált, egészséges, és biztonságos lakó-, és munkahelyeket, sokféle rekreációs lehetôséget jelent. Nos, Budapest „csak” potenciálisan alkalmas az integrációs fôszerepre, mert a kiteljesedést gátolják a város szerkezetében és szervezetében meglévô szûk keresztmetszetek. A környezetvédelemnek, az út- és közmûfejlesztésnek, a lakáspolitikának, a gazdasági versenyszférának szabályozása (ösztönzése, orientálása, korlátozása), a kulturális élet alakításának, a rehabilitáció menedzselésének egyazon várospolitika integrált részét kell képeznie, ami nem külön-külön megalkotott ágazati koncepciók levezénylését, költségvetési „betervezését” jelenti. A város egészét egységes, értékkövetô koncepció szerint kell megtervezni és nem projekt menedzselések alapján. Stratégiába illesztett akciótervek kellenek, hogy elkerüljük a projektek formálta kényszerpályák kialakulását. A fô cél Budapest városszerkezetének és városfejlesztési intézményrendszerének az újraformálása, a kapacitás növelése, melyet kitöltenek az ágazati és egyéb projektek. Közös érdekpályát kell teremteni a fôváros, a kerületek, az állam, a polgár és a vállalkozó számára. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
Régi-új intézményrendszer szükségessége Fôvárosunk történetében nem elôször áll elô a maihoz hasonló helyzet, amikor a térszerkezet szûkössége miatt megakad a városfejlôdés és nagy, szerkezetátalakító munkához kell hozzálátni. Tanulságos, hogy a várost világszínvonalra emelô, grandiózus fejlesztések akkor következtek be, amikor megvalósult a tetterôs, közös akarat a fôváros, az állam és a civil, illetve a gazdasági szféra között, amikor ennek következményeként új fejlesztési és szabályozási tervet dolgoztak ki és létrehozták a szerkezetátalakítást végrehajtó új intézményt, megteremtve hozzá az adekvát pénzügyi rendszert és hatáskört. Budapest nagy korszakai elválaszthatatlanul egybeforrtak ezen intézményekkel. Az új városfejlesztési mód keresése tehát együtt jár a múlt tapasztalatainak a mába illesztésével (ismét egy integrációs motívum). Pest elsô, modern városszabályozása 1805-ben készült el, melynek fô gondolatát a következô idézettel jellemezhetjük: „... miként lehetne Pest városát mindenki számára kényelmessé, de külsôleg is rendessé szabályozni és díszessé tenni.” 3 Az akkoriak – József nádor, Hild János, késôbb Széchenyi – úgy ítélték meg, hogy „a város fejlôdni fog, mert arra hivatott és anyagi ereje van hozzá” és tisztán látták azt is, „...hogy mindig csak alkalmilag szakértelmet kívánó ügyeket intézni nem lehet.” 4 Megfogalmazták a célt, hogy Pest a monarchia elsô városai közé kerüljön. A megvalósítandó jövôkép igencsak hasonlatos volt a maiakhoz: kellemes, szép, lakható és európai jelentôségû legyen a város. Világos volt, hogy – mai szóval élve – csak „projektekbôl” és napi ügyintézések sokaságából ez nem valósulhat meg. Ennek érdekében 1808-ban megalakították „a városi elöljáróságtól független Királyi Szépítô Bizottságot” és „gondoskodás történt Szépítô Alap” létrehozásáról, 5 hogy meglegyen a fejlesztési és szabályozási terv végrehajtásához szükséges szervezeti és pénzügyi rendszer. Az alap egyszeri nagy, induló összegbôl, a Lechner-hagyatékból, telkek értékesítésébôl, a városi költségvetés meghatározott, évi rendszerességgel folyósított részébôl állt össze. Az alapot a fejlesztések hasznaiból keletkezô bevételek hizlalták. Ismerôsen hangzik a hat évtizeddel késôbb elkészült, az egyesítés elôtt álló fôváros városszabályozásának fô gondolata is: Budapest legyen „gyakorlatias, higiénikus, szép, egyöntetû”. 6 A terv megvalósítására életre keltett Fôvárosi Közmunkák Tanácsa feladata volt többek között „... nem csak szép Budapestet ... szolgálni, hanem a megelégedett Budapestet is”. 7 Budapest 1872-es egyesítését megalapozta a hosszú távú fejlesztési és szabályozási terv megalkotása, a kiépítést megvalósító Fôvárosi Közmunkák Tanácsa és a pénzügyi háttér intézményes létrehozása. A Közmunkatanács tevékenységének biztosításához, vagyis a városfejlesztési elképzelések megvalósítása érdekében Fôvárosi Pénzalap „alkottatott”. A Pénzalap legnagyobb részét sorsolási jegyek kibocsátásából (egyszeri, nagy induló összegbôl), a Fôváros által az utak és hidak építésére, a Duna-part szabályozására fölvett hitelekbôl, „a kölcsönbôl eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendô telkek eladási árából”8 teremtették elô. A Pénzalap bevételi oldalát döntôen a hidak jövedelmei – kezdetben a Lánchíd, majd az újonnan épített hidak vámjai – és az újabb hitelfelvételbôl vásárolt telkek értékesítésébôl származó bevételek tették ki. A befolyó bevételekbôl és további hitelfelvételekbôl egyrészt folytatták a tervszerû város5
építést, másrészt a hiteleket törlesztették. Ezáltal lépésrôl lépésre, pontosabban évtizedrôl évtizedre, megvalósították az egyesített Budapest nagyra törô stratégiai tervét. Képzeljük el, mi lett volna, ha 1870-ben Pest, Buda, Óbuda és a többi település külön-külön készítette volna el saját, hosszú távra szóló jövôképét és annak terveit különbözô pénzügyi konstrukcióban finanszírozta volna, ahogy ez körülbelül ma is történik. Létrejött volna a világvárosi rangra emelkedô Budapest, az a város, amit ma az egyik legszebb városnak tartunk? Nyilvánvalóan nem. 1872-ben a Bécshez és a legfejlettebb európai városokhoz mérhetô regionális központ megvalósítása volt a cél. Ez sikerült, hiszen máig annak a kornak a térszerkezetére, szellemi-kulturális és építészeti értékeire építünk. Mindkét városépítô korszakban egyértelmû volt, hogy a szép, élhetô nagyváros nem jöhet létre pusztán néhány jól sikerült ingatlanfejlesztésbôl, burkolatcserébôl. Mindkét esetben kihasználták a gazdasági konjunktúrát, a növekedési pályára állt ország dinamizmusát, bevonva és serkentve a lakosság, illetve a gazdasági élet városfejlesztô hajlandóságát és persze voltak karizmatikus egyéniségek, valódi városépítôk. A Szépítô Bizottság és a Közmunkatanács gyakorlati mûködésének közös alapelve volt, hogy visszaforgatták az ingatlanfejlesztések hasznaiból keletkezô bevételeket az újabb, rendezési tervekkel elôkészített infrastruktúra- és területfejlesztésekbe. Ha úgy tetszik „közérdekû” telekspekulációt folytattak az ingatlanpiac generálása érdekében. Munkájuk eredményessége szoros összefüggésben volt a területfelértékelôdés mértékével, mivel abból finanszírozták intézményük mûködését és az újabb területfejlesztési akciókat. Napjainkban, az ezredforduló környékén közel hasonló helyzetben van a fôváros, mint kétszáz vagy százharminc éve, amikor az ellehetetlenülô állapotok megoldására belevágtak a nagy térszerkezeti átalakításokba. (Jellemzô közös vonás például, hogy a csatornázás és „a forgalom megkönnyítése” mindkét korszakban, miként ma is, kulcsproblémának számított.) A megfogalmazott szép és korszakosan újraképzôdô jövôkép megvalósításához létrehozták a megfelelô stratégiai szervezeti és finanszírozási intézményrendszert. A hasonlóságok ellenére azonban alapvetô különbségek is vannak a két városépítô század között. A XIX. századi városfejlesztések látványos, mennyiségi növekedések voltak. Valójában mindkét esetben új nagyváros született. Rövid idô alatt megtöbbszörözôdött mind a városlakók száma, mind a beépített terület nagysága, jóllehet, a városépítôk nem maradtak el a minôségi fejlesztésben sem. A XXI. században a megújuló, világA színvonalra törekvô Budapestnek nem 6
lehet célja a mennyiségi növekedés, csak a minôségi. Az integráció városának integrált városfejlesztési tervezés és szabályozás felel meg. A megvalósítandó jövôkép persze alig változott: Budapest legyen kellemes, kényelmes, derûs és világvárosias. Ahhoz, hogy ez beteljesüljön, Budapestnek elônyhöz kell jutnia az egységesülô Európa és a globális piac városversenyében. A minôségi Budapest létrejöttéhez nem szükséges új területek bevonása. A követendô cél a jelenlegiek jobb, intenzívebb hasznosítása. Gondoljunk csak a volt nagyipari ún. rozsdaövezetek lepusztult ingatlantömbjeire, a nem használt vasúti területekre, amelyek zárványként terpeszkednek a város közepén, kínai falként elválasztva a városrészeket. Sôt, több vízfelület és „beépítetlen” zöldmezô kellene. Az infrastruktúra-hálózat ellenben nagyméretû bôvítésre szorul, melyek egy része pótlás, mivel a megépítendô utak, hidak, alagutak, tömegközlekedési vonalak, a Duna bekapcsolása a városi élet vérkeringésébe, a gyalogos-sétáló övezetek kialakítása, a parkolás megoldása már régóta idôszerû és többször „megrajzoltatott”, csupán megvalósításra várnak. Hatáskörök és források Nézetem szerint ma nagyobb gondot okoz a generális városfejlesztô intézmény megfelelô hatáskörrel és anyagi erôvel törté-
pesti oldal szabályozásának átnézeti térképe (1873)
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
ben az ügyben akárcsak a közeljövôt is belátni. Lehet, hogy ez így volt József nádor és gróf Andrássy Gyula idejében is? A nagy formátumú változásokhoz persze nagy formátumú egyéniségek is kellenek. A hatásköri problémához hasonlóan nehéz feladatnak ígérkezik egy mai Közmunkatanács jellegû szervezet finanszírozási konstrukciójának megalkotása is, melynek állandó forrásokon és piacgeneráló gazdasági kezdeményezô erôn (jogosítványokon) kell nyugodnia. Mint láttuk, mindkét elôzô, sikeres városépítô korszakban a nagy nekirugaszkodás tetemes, egyrészt „vissza nem térítendô”, másrészt meghitelezett összeggel kezdôdött, amihez folyamatosan rendelkezésre álló költségvetési hányadot rendeltek és olyan bevételnövelô jogosítványt adtak a végrehajtó szervezetnek, ami szervesen összekapcsolódott városfejlesztôi hivatásával. Utóbbi tényezô volt talán a legfontosabb momentum, hiszen a városépítés gyakorlatilag infrastruktúra- és ingatlanfejlesztést jelent. Ha a városfejlesztô szervezet hosszú távon és egzisztenciálisan érdekelt „közérdekû” tevékenysége eredményeiben, a fejlesztések hasznaiban, akkor fô motorja és nemcsak bürokratikus intézôje lesz a város alakításának. A Közmunkatanács fô forrásai a hídvámokból és a telekeladásokból származtak. Saját szervezetének fenntartását és a felvett hitelek törlesztését is ebbôl kellett finanszíroznia. Az érdekeltségi konstrukció végül is egyszerû volt. Minél hamarabb épülnek meg a hidak és a hidakhoz vezetô utak, annál több lesz a hídvámbevétel, annál gyorsabban lehet közmûvesíteni és új területeket – kisajátítással, szabályozással – elôkészíteni, minek következtében emelkednek az építési telkek árai, melyek eladásából újabb utat, hidat, közmûvet, színházat, más középületet, egyszóval várost lehet fejleszteni. A szervezet hosszú távon érdekelt volt abban, hogy ne építse el (ne élje fel) a jövô nagy ingatlanfejlesztési lehetôségeit. Példa rá és az elôrelátó szabályozásra, hogy a Hungária körút és a Lágymányosi híd helyének a kijelölése, valamint megvalósulása között száz év telt el. A Közmunkatanács, feladatához mérten, stratégiában gondolkodott, amiben a projektek csak alrendszerek voltak. Ilyen típusú fejlesztési módra és finanszírozási rendszerre ma is nagy szükség lenne a fôvárosban. A módszer átvehetô, de a kezdeményezôképes gazdasági erô hiányzik. A jelenlegi önkormányzati finanszírozási rendszer mindenképpen átalakításra szorul, a budapesti problémától függetlenül. Ma az önkormányzatok bevételeinek legnagyobb része állami forrásból származik. Ez azonban feltehetôen nem fog jelentôs mértékben növeA nagykörút térsége napjainkban, légifotón. kedni, mert az ország versenyképessé-
nô felruházása, mint a XIX. században. Akkor azzal, hogy a várost nagyságrendekkel bôvítették, egyrészt megnövelték a meglévô közigazgatási egységeket létszámban és hatáskörben, másrészt új helyhatóságokat hoztak létre. A városfejlesztés kevésbé sértette az érdekeket. Az érdekegyensúly a bôvülés mentén rendezôdött. Egy mai Közmunkatanács felállítása nem hatáskörbôvülést hozna a kerületi önkormányzatoknak, hanem éppen csökkenést és alárendeltséget. Annak idején a város nagyvonalú kialakításához a Közmunkatanács építéshatósági, szabályalkotó, intézkedô, jóváhagyó, fellebbviteli és felügyeleti hatáskört kapott és nagyon sok anyagi forrást. A Királyi Szépítô Bizottságnak például az épületek homlokzatkialakításában és színezésében is volt vétójoga. Ma mindez az önkormányzatok jogainak a megnyirbálásával járna. Az akkori idôk országgyûléseiben viszonylag könnyen átmentek a fôváros-fejlesztési törvények, mivel egyöntetûség volt a nagy elképzelés véghezvitelében. Korunkban újra kellene alkotni az önkormányzati és különösen a fôvárosi törvényt. Parlamenti jóváhagyással kellene létrehozni egy Közmunkatanács jellegû intézményt, melynek hatáskörét az agglomeráció területére is ki kellene terjeszteni. Emellett városszövetségre, agglomerációs társulásokra, városfejlesztô társaságokra lenne szükség komoly hatáskörökkel. Az új intézmények sok meglévô intézményt és egzisztenciát korlátoznának, illetve kiváltanának. Nehéz eb-
FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
7
gének javítása és az uniós elvárások szerint is csökkenteni kell az adókat (személyi jövedelemadó, forgalmi adó, társasági adó), ami szûkülô költségvetési forrásokat okoz. Az állami céltámogatási rendszer amúgy sem a legmegfelelôbb eszköz területfejlesztésre, mert nem tud kellôen differenciált, „helyspecifikus” lenni és csak projekteket finanszíroz. Másik forrásteremtô erô lehetett volna az önkormányzati tulajdon hasznosítása, de az önkormányzatok értékesítették a forgalomképes vagyont az elmúlt évtized során, többnyire úgy, hogy az önkormányzatok a befolyt bevételekbôl a helyi mûködési kiadásokat finanszírozták. E történelmileg kivételes, csak egyszer igénybe vehetô és felhalmozásra, tôkésítésre fordítható források így kimerültek. A harmadik nagy forrással, a helyi – iparûzési, kommunális, idegenforgalmi, építmény-, telek- – adókkal pedig az a helyzet állt elô, hogy az önkormányzatok nem szívesen szánják rá magukat az adók kivetésére vagy emelésére. A jelenleg alkalmazható helyi adófajták sok önkormányzatnál nem növelhetôk, mert elriasztanák a befektetôket, gyengítenék a vásárlóerôt, a jövedelemfelhalmozó képességet és a helyi vezetôk is ódzkodnak a népszerûtlen adóemeléstôl. Az egyetlen igazi városfejlesztô erô ma a magántôke, de az a saját útját járja. Jó példa erre, hogy az elmúlt évtizedben több mint tíz milliárd dollárnyi mûködô tôke települt a fôvárosba, mégis, e hatalmas fejlesztô erô hatása alig látszik a városon. Egyedi, különálló projektek valósultak meg a régi városszerkezetben. Az eredmény: nagyobb lett a zsúfoltság. Mindennek következtében szûkülô gazdasági mozgástér keletkezett az önkormányzati gazdálkodásban. Az állami támogatásokra és a vagyonfelélés pótlására vonatkozó növekvô forrásigény pedig a központi és helyi adók, járulékok növelését vagy adósságspirál elindítását feltételezné. A növekvô terhek csökkentenék a gazdasági aktivitást, a befektetési hajlandóságot, tehát kevesebb adóbevételre, ezért kevesebb újraelosztható forrásra lehetne számítani. Vagyis, helyi tôkeképzési problémával állunk szemben. Az önkormányzatok intézmény- és eszközrendszere nem igazodik a gazdaságban bekövetkezett minôségi fordulathoz. Változtatni kell tehát az önkormányzatok gazdasági rendszerén, a tôkeakkumulációs képesség növelése érdekében. A versenyelônyhöz relatíve alacsony közterhek, adók kellenek, viszont kiépített infrastruktúra és szolgáltatóhálózat is kell, amit pedig a költségvetés az adókból finanszíroz. Hogyan és mibôl teremthetô elô a korszerû infrastruktúra és a kívánatos térszerkezet-átalakítás fedezete? A város átformálásához mozgásba lendítô (indító), állandó (fenntartható) és bôvíthetô forrásokra van szükség. A nagy, kezdô lökés nem teremthetô elô hagyatékból vagy sorsjegyek kibocsátásából, miként a XIX. században. Hídvám, útdíj nem alkalmazható. A paradox helyzetre jellemzô, hogy az út- és infrastruktúra-fejlesztéshez szükséges forrás voltaképpen rendelkezésre áll a különbözô ágazatoknál (lásd közlekedés- és közmûfejlesztési programok), de nem egy városfejlesztô szervezet keretében. Ha lenne egy nagy projekt, például az olimpiai játékok megrendezése, akkor e források összevonása elkerülhetetlenné válik a hatékony menedzselhetôség érdekében. Ami a közcélú ingatlan- vagyongazdálkodást illeti, a fôváros hatalmas vagyonhoz jutott a rendszerváltozáskor, de nagy részét felélte, a megmaradókat pedig nem úgy hasznosította, ahogy azt eleink példamutató módon végezték. Valójában a pi8
aci értéken történô számbavétel sem történt meg, nemhogy kihasználták volna a területérték növekedésbôl adódó lehetôségeket. A fôvárosi helyi adókkal is baj van, különösen az évrôl évre rekordnagyságot elérô iparûzési adóval, amelyet maximális mértéken vetettek ki Budapesten és a legnagyobb önkormányzati bevételnek számít. Hazai és külföldi üzleti körökben egyöntetû a vélemény, hogy az adó túl magas és inkább „ipar elûzési adónak” nevezhetô, mivel egyre több cég költözik ki a városból. Csapdahelyzet alakult ki. A fôváros nem tudja kiváltani, behelyettesíteni legjobb bevételi forrását, ugyanakkor a vállalkozások gyorsan döntenek – a kivonulás mellett. Integrált, értékalapú fejlesztés és finanszírozás Jövedelem, vagyon a gazdasági életben keletkezik. Az állami és helyi-regionális közhatalmi intézmények feladata az orientálás, a szabályozás, a versenyképesség (az esélyek) feltételeinek a globális gazdasági viszonyokba ágyazott megteremtése. Ha a közberuházások döntôen adókból és vagyongazdálkodásból finanszírozhatók – mi másból? –, de a mai adók nem elégségesek és nem növelhetôk, a forgalomképes helyi vagyon pedig minimalizálódott, akkor más megoldást kell találni, vagyis változtatni kell a jelenlegi adózás és vagyongazdálkodás rendszerén, új súlypontokra van szükség. Abból kell kiindulnunk, hogy Budapest versenypozíciója a gazdaság versenyképességén alapul. Ha a városból elvándorolnak a városlakók és a vállalkozások, akkor Budapestnek lépnie kell. Budapest regionális integrációs szerepe, de az ország uniós jövôje is azon múlik, hogy milyen gazdasági feltételeket teremt. Az emberek, a vállalkozások ott fognak letelepedni, ahol kedvezôbbek az élet- és gazdasági körülmények. Olyan adónemet kell keresni, ami nem az értékteremtô tevékenységet adóztatja, ami nem az értéktöbbletre rak újabb terhet. Az iparûzési adót és általában a tevékenységekre épülô adófajtákat (pl. idegenforgalmi adó) rövidesen ki kell váltani, mert korlátozzák a kreativitást. E rövid írásnak természetesen nem célja, hogy kifejtsen egy új adópolitikai rendszert. Annyi bizonyos, hogy a városfejlesztés hosszú távú folyamat és ennek fedezetére folyamatosan képzôdô bevételi forrás kell, ami követi a piaci változásokat, tisztán értelmezhetô és összefüggésben áll a helyi vezetés várospolitikájának minôségével, gazdasági eredményességével. Ez a forrás ugyanaz, mint amire a nagy XIX. századi és a mai nyugat-európai városfejlesztôk építenek: az ingatlan. Minden vállalkozás, pénzteremtô tevékenység elôbb-utóbb „leszáll a földre”. („Pénzt bármibôl lehet csinálni, de vagyont csak ingatlanból”.) A területhasználat-tervezéssel irányított városfejlesztés, egyúttal az ingatlan értékére és nem a területére /!/ kivetett adó orientál és ösztönöz a befektetések területén. Nem a tevékenység folytatása – az „ipar ûzése” – ellen hat, hanem a helyszín megváltoztatására késztet, ha az nem a hely értékének megfelelô. Tehát nem bünteti, hanem tereli a tevékenységet és optimalizálja az ingatlanhasználatot. Azt sújtja, aki nem értékének megfelelôen hasznosítja az adott ingatlant. Minden tevékenységet lehet máshol, jobb gazdasági körülmények között, például alacsonyabb adókondíciók mellett folytatni. 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
Az ingatlanok értékváltozására épített adópolitika fenntartható bevételt jelent, mert az ingatlanérték kevésbé reagál gazdasági és politikai ciklusokra, az adó tárgya nem vihetô el, az adó értékarányossá (méltányossá, igazságossá, kiszámíthatóvá) és ezzel társadalmilag elfogadhatóvá tehetô. Biztos támasz a jelenlegi helyzetbôl kivezetô út megtalálásában. Olyan értékalapú fejlesztési szabályozás alakítható ki, amely az adóbevételek egy részét infrastruktúra- és ingatlanfejlesztésre fordítja, az arra hivatott intézmény közmunkája által. Az így elôálló területfelértékelôdés hasznait pedig ismét visszaforgatja a város fejlesztésébe. Erre akkor is szükség van, ha a város megújításának indító forrása hitelbôl származik, hiszen a hitelt törleszteni kell, a kamatokat vissza kell fizetni. A módszer akkor sem nélkülözhetô, ha az állam rendelkezésre bocsátja a kezdô lépésekhez szükséges milliárdokat, mert azokat befektetendô tôkeként kell felhasználni, hogy a kezdeményezô erô fenntartható legyen. Ahogyan a képletet már a XIX. században felállították a nagy városépítôk. Ôk a jövôbe láttak. Tudták, hogy az élhetô-éltetô városideáért meg kell tenni a város átformálását, és létre kell hozni a megvalósító szervezeti és finanszírozási intézményrendszert. És bátorságuk is volt hozzá. Következtetésünk nem lehet más, minthogy létre kell hozni Budapest és az agglomeráció integrált fejlesztésére egy modernizált Közmunkatanácsot és a mûködését hosszú távon finanszírozni tudó Pénzalapot. A szervezet és pénzalapja gazdasági erejét egyszeri nagy állami támogatás, hitelfelvétel, évrôl évre rendelkezésre álló költségvetési hányad, értékalapú bevételi források (adók, díjak), a vagyongazdálkodás és területfejlesztés révén keletkezô hasznokban való érdekeltség teremtheti meg.
kel, akkor lemarad. Folytatódni fog a városlakók, a vállalkozók eláramlása. Ki viszi át a köztudatba, hogy mit kellene tenni? Ki viszi át Budapestet a XXI. századba? Ki viszi át mindazt, ami ehhez szükséges, például az új törvényeket a Parlamentben? Ki fogja összehangolni a lakossági, üzleti, önkormányzati, politikai, uniós stb. érdekeket? József nádor, Széchenyi, Andrássy, Podmaniczky, Reitter Ferenc típusú városépítôk szükségeltetnek. Új korszak – új jelkép Ha majd eljön az új városépítô korszak, akkor azt új szimbólumokkal is ki kell fejezni. Például új zászlóval. Budapest elsô, vörös-sárga-kék lobogóját a város címerével együtt, az egyesítés idején, az új városépítési korszak nyitányaként alkották meg. Az elsô világháborút követôen piros-sárga-zöldre változtatták a színeket, mivel az eredetiek a szomszédos román állam zászlajával voltak azonosak. 1990-ben, a rendszerváltás forgatagában Budapest hivatalos zászlaját ismét az eredeti módon, vörös-sárga-kék színekben határozták meg, ami idônként zavart okoz a közvéleményben, különösen nemzeti ünnepeink idején. Az 1930-as lépés elegáns megoldás volt, még ha Budapest zászlaja elôbb is született néhány évvel, mint Romániáé. Ezt a gesztust ismét meg lehetne tenni. Az 1930-as újbóli vagy egy új zászló elfogadása így az új városépítô korszak egyik emblematikus jelképévé válna.
Jegyzetek „Aki az elôtte haladót utánozza, sose éri azt utol” Az eddigieket összefoglalva, egyre világosabbá válik, hogy korszakteremtô tettekre kell vállalkozni. A fôváros területén jelenleg mûködô 23+1 önálló önkormányzat („kisköztársaság”) helyett egységes közigazgatásra és közszolgáltatásokra, új, egységes önkormányzati gazdálkodási rendszerre van szükség, ami az eddigitôl eltérô város- és térségpolitika (Budapest, agglomeráció, régió) kialakítását és ennek megfelelô új, általános fejlesztési és szabályozási (rendezési) terv elkészítését feltételezi. A város térbeli, közigazgatási és gazdasági szerkezetét át kell formálni. A városépítô stratégiának a városlakó, a tôke, az önkormányzatok, a régió és az állam integrált együttmûködésén kell alapulnia. Az élre töréshez, a versenyelôny eléréséhez vezetô út azonban nem lehet olyan, mint amit más városok bejártak. Az európai minták valószínûleg csak részletekben vehetôk át. Ha a tálcán kínált regionális központi és európai kihatású integrációs szerepkört Budapest be szeretné tölteni és meg is kívánja tartani, ha el akarja érni például az „olimpia városa” kitüntetô címet, akkor más, jobb utat kell választania, mint versenytársainak. Ahogy a vitorlásversenyzôk mondják: „Aki az elôtte haladót utánozza, sose éri azt utol”. Nagy kérdés, hogy ki és hogyan fogja megvalósítani a kellemes, attraktív, világvárosias Budapestet? „Ki viszi át ... ?” Ha ugyanis Budapest nem tart lépést a nagy integrációs trendekFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
1. Néhány példa az ellenérdekek megnyilvánulására: építési telkek kialakításának módja, száma, helyszíne, a belterületbe vonás gyakorlata, a bevásárlóközpontok és más zöldmezôs beruházások elhelyezése, a közlekedési szövetség hiánya, a fôvárosi és agglomerációs infrastrukturális beruházások finanszírozásának megosztása, a városrehabilitáció vontatottsága, az adókedvezmények kérdése, a zöldterületek beépítése, a környezetvédelem „teherelosztása”, az autópályák, bevezetô szakaszok nyomvonalvitái stb. 2. Ha ellenben ismét beköszönt egy határlezárásos, monokulturális korszak, akkor annak a forgatókönyvét már ismerjük. Erôinket az értékmentésre, illetve a pusztítás anatómiájának a dokumentálására kell fordítanunk. Hasznos lesz az újjáépítésnél. 3. Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? 1870–1930. (Fôvárosi Közmunkák Tanácsa, 1931), 22. oldal 4. i.m. 25. oldal 5. i.m. 25. oldal 6. i.m. 51. oldal 7. i.m. 554. oldal 8. i.m. 86. oldal
Illusztrációk: Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? 1870–1930. (Fôvárosi Közmunkák Tanácsa, 1931) és Budapest Ortofotók (Székely és Társa Kiadó, 2001). 9
LUKOVICH TAMÁS ügyvezetô igazgató, Pro Régió Ügynökség BÚZÁS LÁSZLÓ, GYÔRFFY GÁBOR, GYURCSEK TAMÁS, HEINRICH PÉTER, SITÁNYI LÁSZLÓ, TÖRÖK ZOLTÁN, regionális ügynökségek vezetôi
A REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉGEK ELSÔ ORSZÁGOS FÓRUMÁRÓL Hajdúszoboszló, 2002. október 18–19. A hét tervezési-statisztikai régió hét, közhasznú társaság formájában mûködô ügynöksége idén szeptemberben Balatonfüreden közösen rendezte meg a Közép- és Kelet-Európai Fejlesztési Ügynökségek (EURADA) nemzetközi konferenciáját. A rendezvényt dr. Nagy Sándor, a MEH politikai államtitkára nyitotta meg, aki elismerôen szólt a hazai regionális ügynökségek által eddig elvégzett jelentôs munkáról. E találkozón fogalmazódott meg az igény arra, hogy a hazai ügynökségek rendezzenek kétnapos fórumot, amelynek keretében (jobban) megismerhetik egymást, valamint professzionális moderálás mellett közös víziót alkotnak. Erre a rendezvényre Hajdúszoboszlón került sor 2002 október 18–19-én. A közösen megfogalmazott célok között voltak: • a hálózat- és kapcsolatépítés • egymás (jobb) megismerése • a közös jövôkép alkotás • közös dolgaink megbeszélése • az információcsere • az ügynökségek szövetségének megalakítása, valamint – nem utolsósorban – • közösen jól érezzük magunkat. A kétnapos tréning az ügynökségek rövid bemutatkozásával kezdôdött. A bemutatkozás formája teljesen kötetlen volt; lehetett élôkép, alakzat, színielôadás, mûsor, szavalókórus, zene, képlet, struktúra, képzôdmény, vagy bármi más. Mindenféle narrátori, bemondói, énekesi, kísérô hanghatás is ajánlott volt. A cél a bemutatkozással az volt, hogy minél több információt kapjon a többi résztvevô arról, hogy • mely régióban, milyen témákban tevékenykedik a csapat, • mit tekint küldetésének; • mik a fô értékei; • miben hisz; • mik az erôsségei; • miben vannak még tartalékai; • milyen jellemzô tulajdonságokkal rendelkezik; • hogyan szokott akciózni; • mi az a három legfontosabb dolog, amit a többi kollégának tudnia kell róla. A trénerek/moderátorok a budapesti NLP Intézet munkatársai voltak, akik elsôdleges feladatuknak tekintették azt, hogy a résztvevôk munkájukhoz egymás10
tól ismereteket, ötleteket tudjanak kapni, jól érezzék magukat, tudatosuljon az a vízió, amelynek alapján konkrét céljaikat meg tudják határozni és közös értékeik mentén meg tudják valósítani, valamint saját belsô energiáik növeléséhez is készletbôvítô lehetôségekhez jussanak. A bemutatkozások igen színes képet mutattak: volt olyan csapat, aki szóvivô(k) útján mutatkozott be, voltak, akik kollázs jellegû poszterekkel illusztrálták „paramétereiket”, volt SWOT elemzés, láttunk piramis és hangyaboly analógiákat, a legnagyobb sikert azonban a Nyugat-magyarországi Ügynökség „Folytassa Claudius” remekbe szabott kosztümös produkciója aratta, amely a hanyatló Római Birodalom keretei közé helyezte igen szellemesen mondanivalóját. A bevezetô délelôtt másik fontos funkciója a belsô állapotok kezelése, illetve a belsô energiák mozgósítása volt, hiszen az összegyûlt és megszokott munkakörnyezetébôl átmenetileg kiszakadt kollégáknak jelentôs, romboló jellegû stressztôl kellett megszabadulniuk, pontosabban ezt az állapotot a hasznos stressz szintjére kellett csökkenteniük. A pozitív belsô állapotok elemei lehetnek: a belsô energia, a belsô béke, a belsô egyensúly, a belsô elégedettség, a kegyelmi állapot, a beteljesedés érzés, az egység és az összeolvadás. Megtanultuk, hogy ezek már most megvannak mindegyikünkben, csak le kell tennünk néhány dolgot, mint a panaszkodást, a hibáztatást, a haragot, a ragaszkodást, elvárásainkat, félelmeinket, bûntudatunkat, illúzióinkat, szokásainkat, a sajnáltatást, a játszmázást, a folytonos értékelést és minôsítést, elôítéleteinket, élethazugságainkat, nyavalygásainkat, önsajnálatunkat, beprogramozottságunkat, valamint megfelelni akarásunkat. Mindez olyan egyszerû eszközökkel elérhetô, mint az ellazulás, az elme lecsendesedése, az ellenállásmentes megadás, hagyni engedni a dolgokat, jelen lenni a jelenben, a megbocsátás és a mosoly. Az elérhetô eredmények pedig igen vonzóak: a belsô erô, a lelkesedés, az éberség, a tudatosság, a szabadság, az erôszakmentesség, a szeretet és bátorság, az együttérzés, az erkölcsösség, a karizma és a nyugalom! I. Részvíziók, 2007 Még a bevezetô részben szó volt a jól mûködô szervezetek mûködésének egyensúlyban lévô négy alappillérérôl: a pénzügyi stabilitásról, a kommunikációról/kapcsolatokról, a mûködési 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
folyamatokról és a fejlôdésrôl/értékteremtésrôl. A tényleges munka elsô részében kiscsoportos keretben hat szakmai csoport 11 szempont alapján kidolgozta az ügynökségek 2007-es vízióját. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze: Pályázati csoport
1. Ha elképzeljük, hogy most már itt vagyunk 2007-ben, mi mindent látunk ezen az így létrejött képen? – Gazdasági stabilitás; – Önálló közigazgatással rendelkezô, autonóm régiók; – Az ügynökség a végrehajtó hatóság; – Kialakuló, jól mûködô partnerségi hálózat; – EU támogatásokat abszorbálni képes intézményrendszer; – Civil szervezetek hálózata. 2. Mi hallatszik itt, most a környezetbôl? – Elismertség, ismertség, elfogadott regionalizmus; – Megnövekedett fejlesztési források; – Túlzott bürokrácia. 3. Mit értünk el terveinkbôl mostanra? – Csökkenô területi különbségek; – Nemzeti Fejlesztési Tervben foglaltak; – Strukturális Alapok felhasználása; – Együttmûködô régiók; – Euró bevezetve; – Kialakult partnerség; – Letisztult intézményrendszer, átlátható mûködés; – Kapacitásában és pozíciójában megerôsödött ügynökségek; – Kiépült, jól mûködô monitoring rendszer. 4. Ez mit eredményez itt és most számunkra? – Jól felhasznált források és pályázatírási készség; – Felhasználói tanácsadás; – Tapasztalatcsere, képzés; – Decentralizált programvégrehajtás; – Hatékony forrásfelhasználás. 5. Mit eredményez ez most szûkebb és tágabb környezetünk számára? FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
– Vállalkozói szféra bevonása; – Alulról építkezünk; – Helyi döntések elôtérben; – Anyagi és pozícionális biztonság; – Tervezhetô jövô. 6. Milyen akcióink vannak itt, most 2007-ben? – Tervezéstôl a végrehajtáson át a monitoringig. 7. Miben fejlôdtünk 2002 óta? – Kiépített szervezetek, megfelelô kapacitás; – Jó technikai háttér; – Jelentôs mûködési forrás; – Pénzügyi motiváció a dolgozóknak; – Hatékonyság; – Szakmai tapasztalat. 8. Hogyan sikerült elérnünk ezt az eredményt? – Külön regionális Operatív Program és hozzárendelt forrás + regionális bevételek; – Kockázati tôke szerepe jelentôs; – Érdekérvényesítés (tréning, önképzés); – Külsô környezet változása, beléptünk az EU-ba. 9. Miben hiszünk itt, most 2007ben? – Megvalósul a következô tervezési periódus 2007–2012; – Tapasztalatainkban és az elért eredményekben; – Fenntartható fejlôdésünkben; – Céljainkban; – Jó úton haladunk. 10. Mi a küldetésünk itt, most 2007ben? – Példát mutatni a nyugat-európai ügynökségeknek; – Tanácsadók vagyunk; – Új tagok (jelöltek) felkészítése; – Régió megerôsödése, felemelkedése. 11. Mi szimbolizál leginkább bennünket, fejlôdésünket, eredményeinket, most így együtt? – Innováció, kreativitás; – Tapasztalat; – Elégedettség; – Belsô energia; – Fa hét terméssel.
11
Szolgáltató – titkárság, kommunikáció, pénzügy – csoport
1. Ha elképzeljük, hogy most már itt vagyunk 2007-ben, mi mindent látunk ezen az így létrejött képen? – Régiók, választott tanácsokkal, saját bevétellel; – Magyarország küld szakértôket, segítségnyújtás a csatlakozni kívánóknak; – Stabil pénzügyi háttér, jól mûködô intézményrendszer; – Technikai felszereltség európai színvonalon; – Átjárhatóság a régiós munkában – hospitálás egymásnál (nemzetközi); – Regionális programok megvalósulnak; – Régiók közötti különbségek mérséklôdnek; – Jó érdekérvényesítés az EU-ban (1. célterület – Strukturális Alapok forrásfelhasználás); – Régiótudat, regionális identitástudat; – Hazai és nemzetközi partnerkapcsolat; – Nagy létszámú ügynökségek; – EU-USA egyenlô erôk; – Erôs kistérségek; – E-régiók, on-line tanácsülés, papírmentes, fenntartható kommunikáció. 2. Mi hallatszik itt, most a környezetbôl? – Híradásban nem megye, hanem régió, kistérség; – Regionális napilapok, sajtó, tv; – Forrásfelvevô képesség jó; – Források, sikeres pályázati rendszer, elégedett pályázók. 3. Mit értünk el terveinkbôl mostanra? – Papírmentes ügyintézés; – Nyelvtudás (még tudunk magyarul). 4. Ez mit eredményez itt és most számunkra? – Hatékonyság; – Jól informált társadalom; – Szakmaiság; – Stabilitás (egzisztenciális, intézményi). 5. Mit eredményez ez most szûkebb és tágabb környezetünk számára? – Életminôség javulása; – Mindennapossá váló nemzetközi kapcsolatok; 12
– Jó infrastruktúra; – Pályázati források közismertté válnak; – Regionális szervezetrendszer meg- és elismertsége; – KKV-k fejlôdnek. 6. Milyen akcióink vannak itt, most 2007-ben? – Regionális eredmények (kulturális fesztiválok, happeningek, road– showk); – Rendszeres ügynökségi találkozók; – Iskolai oktatás; – Területfejlesztési szakképzés felsôfokú szinten; – Brüsszelben külön képviselet → akciók. 7. Miben fejlôdtünk 2002 óta? – Székház, megfelelô technikai háttér; – Szakmai rutin; – Gazdasági háttér: tervezhetô mûködés, költségek; – Megfelelô kapacitás → munkával arányos munkaerô; – Versenyképes jövedelem. 8. Hogyan sikerült elérnünk ezt az eredményt? – Sok munkával, kitartással; – Szakmai elkötelezettséggel; – Jó szerzôdésekkel, erôs érdekérvényesítéssel; – 7 regionális operatív programmal; – Tanultunk a hibákból, tapasztalatokat hasznosítottuk; – Szakmai továbbképzésekkel; – Tapasztalatcserével; – Megnyertük a médiát; – Optimista hozzáállással. 9. Miben hiszünk itt, most 2007ben? – Magunkban; – Jól végzett munkára alapozhatunk; – Elismerik fáradozásunkat; – Fenntartható fejlôdésben; – Unió innovációs motorja lehetünk. 10. Mi a küldetésünk itt, most 2007ben? – Országon belüli területi kiegyenlítés; – Magyarok önbecsülése. 11. Mi szimbolizál leginkább bennünket, fejlôdésünket, eredményeinket, most így együtt? – Virágzó, rügyezô fa, illetve virágok. 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
Tervezési /programozási csoport
1. Ha elképzeljük, hogy most már itt vagyunk 2007-ben, mi mindent látunk ezen az így létrejött képen? Világ: – USA-EU hatalmi pólusok, a globalizálódás erôsödik; – Önálló régiós egységek; – Nemzeti szint → gyengül, régiós szint → erôsödik; Gazdaság: – 5–6%-os növekedés (ami az EU átlag 90%-a); – EU bôvülés pozitív hatást gyakorolt. Ország: – EU-tagok vagyunk; – Gyengülô központi irányítás; – Saját adó, saját bevétel, önkormányzati régiók. – Nemzeti Fejlesztési Terv 2. kész; – Önálló regionális operatív programok. 2. Mi hallatszik itt, most a környezetbôl? – Madárdal, erdôsusogás, zeneszó; – Gyorslift; – Újsághírek. 3. Mit értünk el terveinkbôl mostanra? – Erôs 150 fôs ügynökségek; – Jobb fizetések; – Régiós érdekeket képviselô Regionális Operatív Program; – Saját régiós források; – 97%-os forrásfelhasználás 4. Ez mit eredményez itt és most számunkra? – Régiós programozás erôsödik, régiós érdekeket képviselô ROP a Közösségi Támogatási Keret alapján; – Partnerség, szakértôi háttér, legitimáció; – Szakma–politika egyensúlya; – Megvalósítási jelentések; – Vademecum Hungaricum. 5. Mit eredményez ez most szûkebb és tágabb környezetünk számára? Szûkebb környezet = ügynökség: – Elismertség; – Helyi érdekek érvényesülése; – Kikristályosodott, önálló régiótudattal rendelkezô vezetôk. Tágabb környezet = régió: – Formálódó regionális tudat; – Társadalmi párbeszéd; – Társadalmi jólét, növekedés; FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
– Gazdasági versenyképesség; – Stabil helyzet–nem csalódtak (EU). 6. Milyen akcióink vannak itt, most 2007-ben? – Kikapcsolódás, konferenciák, tanulmányutak; – Tudástranszfer; RPP, SPP szakértés Kelet-Európában; – Projekt tervezés; – Kistérségi tervezés, koordinálás. 7. Miben fejlôdtünk 2002 óta? – Ismertség; – EU-s bérszínvonal; – Infrastrukturális háttér, – Humán kapacitás. – Tudás és nyelvtudás; – Letisztult szervezeti, intézményi forma; – On-line összeköttetés. 8. Hogyan sikerült elérnünk ezt az eredményt? – Ügynökségi hálózattal; – 2002-es vizionálással; – Tervezôk 2002-es tanácsainak megfogadása; – Belsô állapotaink kezelésével; – Régióközi összefogással. 9. Miben hiszünk itt, most 2007ben? – Önmagunkban; – Jók vagyunk együtt és önállóan is; – Fejlôdésben; – Hálózati mûködésben; – Tervezésben; – Régióközi összefogásban. 10. Mi a küldetésünk itt, most 2007ben? – „Mi vagyunk a haladás zászlóvivôi”; – Jobb életkörülmények elôsegítése; – Esélyegyenlôség elômozdítása; – EU-n belüli különbségek mérséklése. Vezetôk csoportja
1–2. Mit látunk, hallunk? – 7 régió; – Vegyes tulajdonú (állam + tanács) ügynökségek – á/100–150 fô; – Regionális hivatalok és önkormányzatok. 3–5. Milyen eredményeink vannak? – Saját operatív program; 13
– Régiók presztízse nôtt; – Emberi erôforrásaink kiválóak; – A dekoncentrált szervezetek koordinációja. 6. Akcióink 2007-ben: – Partnerségi csoportok; – Programozás / tervezés; – Projekt generálás; – Global Grant menedzsment; – Kistérségi koordináció. 7. Miben fejlôdtünk 2002 óta? – Együttmûködésben; – Kommunikációban. 8. Hogyan sikerült elérnünk ezt az eredményt? – Stabil költségvetéssel; – Sok munkával. 9. Miben hiszünk itt, most 2007ben? – Magunkban + csapatunkban; – A Fejlesztési Ügynökségek Szövetségében. 10. Mi a küldetésünk itt, most 2007-ben? – Konszolidálni a dolgokat (a sokféle ambíciót, kezdeményezést, tervet, akciót)! 11. Mi szimbolizál bennünket? – 7 vezér (vérszerzôdés), hétszirmú margaréta. II. A 2007-es integrált vízió elsô munkaváltozata A szakmai csoportokban kidolgozott 2007-es víziók prezentálása és megbeszélése után következett a zárónapon az ügynökségek egységes jövôképének elsô „lepárlása”. Természetesen az itt közöltek még további finomításra, valamint rendszeres karbantartásra és idôszakos felülvizsgálatra szorulnak 1. Ha elképzeljük, hogy most már itt vagyunk 2007-ben, mi mindent látunk ezen az így létrejött képen? – Önálló autonóm egységek saját bevétellel (gazdasági stabilitás); – A régiók megerôsödése. 2. Mi hallatszik itt, most a környezetbôl? – Anyagi és szakmai elismertség minden szinten; – Gondolatok elfogadottsága. 3. Mit értünk el terveinkbôl mostanra? – Regionális mûködésben a szerepkörök teljes kialakulása; 14
– A teljes intézményi rendszer kialakult. 4. Ez mit eredményez itt és most számunkra? – Hatékony forrásfelhasználás; – Regionális Operatív Program régiónkénti kidolgozása; – Decentralizáció. 5. Mit eredményez ez most szûkebb és tágabb környezetünk számára? – Tervezhetô jövô; – Alulról építkezés. 6. Milyen akcióink vannak itt, most 2007-ben? – Tervezés/programozás, végrehajtás, monitoring; – Kistérségek koordinációja; – Ágazati kezdeményezések koordinálása; – Regionális kulcsprogramok; – Partnerségi csoportok. 7. Miben fejlôdtünk 2002 óta? – Szakmai tapasztalat; – Érdekérvényesítô képesség; – Létszám; – Technikai felszereltség; – Bérszínvonal; – Tudás; – Kommunikáció; – Együttmûködés. 8. Hogyan sikerült elérnünk ezt az eredményt? – Önképzés / Tréning; – Összefogás; – Szakmai elkötelezettség; – Pozitív hozzáállás. 9. Miben hiszünk itt, most 2007ben? – Magunkban és csapatunkban; – A fejlôdésben; – Jó úton haladunk. 10. Mi a küldetésünk itt, most 2007ben? – Mi vagyunk a haladás zászlóvivôi; – Példamutatás; – Tanácsadás; – Új tagjelöltek felkészítése. 11. Mi szimbolizál leginkább bennünket, fejlôdésünket, eredményeinket, most így együtt? – A hét régió megjelenése és összefonódása; – Életképesség és fejlôdés szimbolizálása; – Nyitottság; – Hálózat (pókháló); – Egyenrangú kapcsolódások; 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
– Globalizáció, de a nemzeti sajátosságok megtartása. Eközben („keresztben”) a résztvevôknek személyre szóló boríték alapján egymást megkeresve kiscsoportokat is kellett alkotniuk, olyan tematikák mentén mint: „a mosolygó/vidám csoport”, „a másokban értékeket keresô és megtaláló csoport”, „ az együttmûködést keresô, együttmûködô csoport”, „az önmagukat, a többieket és a helyzetet pártatlan megfigyelô helyzetbôl folyamatosan figyelô és tudatosító csoport”, valamint „az éberség, tudatosság, kreativitás csoport”, „a közös érdekeket megtaláló és egyeztetô csoport”. E kiscsoportok azután megbeszélték és bemutatták közös értékeiket. III. Küldetésünk Végül minden fejlesztési ügynökség kidolgozta 1–2 mondatos küldetését. Dél-Alföld: Stabil anyagi háttérrel rendelkezô, helyi felsôoktatási intézményekkel kiépült szakmai együttmûködésre alapozó szervezetként interaktív kommunikációval partnerségi alapon a régió érdekeinek képviseletében az életminôség javítása, a régió és az ország dél-keleti határ menti kapcsolatainak fejlesztése érdekében. A holnap mindig jobb legyen! Közép-Magyarország: A stratégiai partner. Dél-Dunántúl: A régió társadalmi és gazdasági helyzetének javítása a hálózatos együttmûködés erôsítése és az innovációs folyamatok elôsegítése révén. Közép-Dunántúl: Jó a csapat. Nélkülünk a Közép-Dunántúl NEM VÁLHAT az INNOVÁCIÓ régiójává! Észak-Alföld: A ma kezdôi, a holnap vezetôi. Nyugat-Dunántúl: „Tetteinkkel segítjük, hogy FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
15
régiónk váljék az új Közép-Európa egyik kezdeményezô régiójává, ahol jelen van és fejlôdik a személyes és szervezeti megújulás gyakorlata, a helyi kezdeményezések tisztelete, az ember és a természet harmonikus együttmûködése, valamint a népek és régiók közös munkája.” Észak-Magyarország: Együtt a jövôért, az Ügynökség a Régióért. Szövetség A rendezvény záróaktusaként a hét fejlesztési ügynökség hitet tett az együttmûködés folytatása mellett, és ezt megerôsítendô megalakította szövetségét, amelyet a jelen levô több mint 90 munkatárs aláírásával támogatott. Ezt a formális eseményt szimbolikusan jól illusztrálta a rögtönzött zárókép, amelyben a hét vezetô kapaszkodott össze egy „forgót” alkotva, majd hozzájuk kapcsolódtak
16
HAJDÚSZOBOSZLÓI CHARTA Megállapodás a Fejlesztési Ügynökségek Szövetségének (FÜSZ) megalakításáról A hét tervezési-statisztikai régióban mûködô regionális fejlesztési ügynökség elhatározta, hogy együttmûködését tovább folytatja, és azt egy szövetség létrehozásával megerôsíti. 1. A Szövetség céljai • Az EU konform regionalizmus ügyének hazai elômozdítása, beleértve a partnerséget, a programozást és az ésszerû decentralizációt, • a szakmaiság egységes alapjainak megerôsítése, • a legjobb gyakorlatok megosztása egymás között és a régiók partnereivel, valamint • a közös érdekek hatékony képviselete. 2. A Szövetség tagsága A Szövetség tagsága (a belépés és a kilépés) önkéntes. Tagja minden önálló jogi személyiséggel rendelkezô regionális fejlesztési ügynökség. Támogatók lehetnek mindazok a természetes személyek, akik ezt aláírásukkal megerôsítik. 3. A Szövetség szervezete és mûködése A Szövetséget héttagú Irányító Bizottság irányítja (tagonként egy fô), amely esetileg ad felhatalmazást egyszemélyi képviseletre. A döntéseket az Irányító Bizottság lehetôleg konszenzussal, de minimálisan kétharmados többségi szavazással hozza. További mûködési és eljárási kérdésekrôl a Szövetség Szervezeti és Mûködési Szabályzata rendelkezik. 4. A Szövetség megszûnése A Szövetség megszûnik, ha feloszlását a tagok kétharmados szótöbbséggel kimondják. Hajdúszoboszló, 2002. október 19.
csapataik, végül mindenki koncentrikus körökbe rendezôdve, magasba emelt kézzel ünnepelte a közös eredményt. A tréning legfôbb eredményének mégis az tekinthetô, hogy a résztvevôk jelentôs része megértette és hiszi, hogy a lehetôségek és az akadályok nem a külvilágban, a környezetben keresendôk, hanem elsôsorban saját magunkban. Természetesen egy kis kikapcsolódásra is igyekeztünk idôt adni. A közös mulatságot szolgálta többek között a Pro Régió Blues Band kétórás fellépése is – „sztárvendégük” az erre az alkalomra alakult hattagú Pro Régió Singers volt, valamint Géczi Gyula (ex-Edda) Salgótarjánból, akinek a lányokkal háromszor is el kellett énekelnie a Csinibaba címû film címadó dalát. Így ez a produkció végül is igazi „Interreg” projektnek bizonyult.
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
TATAI ZOLTÁN ny. egyetemi docens
WALLNER ERNÔ, A TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ KUTATÓJA Sokoldalú földrajzi munkássága Wallner Ernô azon kevesek közé tartozott, akik a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán – ahova akkor a földrajz egyetemi oktatása tartozott – a gazdaságföldrajzot az elsô, magát gazdaságföldrajzosnak tekintett tanszékvezetô egyetemi tanártól, Cirbusz Gézától tanulhatta a múlt század második évtizedének elején. Nyugat-Európa elôttünk járó országaiban a gazdaságföldrajz a földrajztudományon belül már jelentôs teret, tekintélyt szerzett, sok helyütt oktatták és komoly tudományos eredményt tudhatott magáénak. Nálunk azonban a földrajztudományt nagyon magas szinten, a természetföldrajzi témakörökben mûvelték. Ezt tükrözte, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Tanszékét a világhírnek örvendô kiváló tudósunk Lóczy Lajos vezette kimagasló színvonalon. A gazdaságföldrajz nemzetközi elôretörésének tükrében, mintegy a lemaradást pótlandó került sor arra, hogy a megüresedett tanszék vezetésére Cirbusz Gézát választották meg, akinek már e témakörben jelentek meg munkái. Wallner Ernô 1909-ben került az egyetemre és az újonnan odakerülô földrajzprofesszortól az elsôk között találkozhatott azzal a felfogással, hogy a földrajztudomány keretei között a természet törvényeinek megismerése mellett, az ember tevékenységével, a minket körülvevô földrajzi környezetre ható szerepével, a társadalom térbeli szerkezetének kérdéseivel a korábbinál többet, elmélyültebben szükséges foglalkozni. Ugyanakkor a Földrajzi Tanszék keretében az oktatás súlypontját továbbra is a természetföldrajzi ismeretek alkották. Ezekbôl következett, hogy Wallner – kortársaihoz hasonlóan – az egyetemen a magas szintû természetföldrajzi ismereteken kívül a társadalommal, az emberrel foglalkozó térbeli viszonyokról, a kor színvonalán, egyetemi szintû ismeretekhez jutott. Czirbusz Géza elôadásaiban, megjelent írásaiban a gazdaságföldrajzi kérdések domináltak. Tanítványa, Wallner Ernô „rendszerességben és a természeti adottságoknak a helytôl és idôtôl megszabott funkcionális hatásainak értékelésében messze túlnôtt mestere következetes, célkitûzést és adatokat nélkülözô, sejtésekre alapozott teoretikus fejtegetésein.” (Somogy Sándor: Köszöntjük a 90 éves Wallner Ernôt. Földrajzi Közlemények, 1982) Wallner Ernô hosszú tanári, kutatói pályafutása alatt a magas szinten megismert természetföldrajzi ismeretekre támaszkodva, azokat az oktatásban és kutatásban felhasználva végezte munkáját, de önmagát, tevékenységét alapvetôen az emberföldrajz, a gazdaságföldrajz, a társadalomföldrajz mûvelôjének tekintette. Wallner Ernô FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
hosszú élete, tanári, kutatói pályáján a földrajztudomány sok elemével, részével foglalkozott behatóan. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1938-ban „gazdasági földrajz” tárgykörben nyerte el az egyetemi magántanári címet. Egyetemi elôadásait az 1938/39-es tanév elsô félévében „általános gazdasági földrajz” címen, az 1939/40-es tanév elsô felében „Közép-Európa gazdasági földrajza” címen, az 1940/41es tanév elsô félévére „Magyarország gazdaságföldrajza” címen hirdette elôadásait. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1943-ban „Európa gazdasági földrajza” címen nyerte el a magántanári státuszt. Európa gazdasági földrajzi címû tantárgyának hat félévre terjedô tematikáját félévenkénti bontásban a következôk szerint adta meg: Közép-Európa gazdasági földrajza, a magyar medence gazdasági földrajza; Nyugat-Európa gazdasági földrajza; Dél- és Délkelet-Európa gazdasági földrajza; Észak- és Kelet-Európa gazdasági földrajza, a földrajzi tényezôk Európa gazdasági életében. A tematika mutatja a hat félévre tervezett Európa gazdasági földrajzának oktatását, a hatodik részben mintegy szintetizálja az elôzô öt félévben regionális egységenkénti anyagot. Wallner Ernô a nehéz háborús és háború utáni évek körülményei között igyekezett egyetemi magántanári feladatát ellátni. Ezt bizonyítja Bulla Béla egyetemi tanárnak, a Földrajzi Intézet vezetôjének 1948. április 10-én kelt levele, amelyben a következôk olvashatók: „Wallner Ernônek a magántanárság nemcsak tudományos dekrétum, hanem ô magántanárságát komoly elkötelezettségnek tartja. Bár Sopronban lakik, minden félévben hirdet és tart is igen komoly és nívós elôadásokat, amelyekkel Karunk emberföldrajzi tanszékének oktató munkáját, abba szervesen bekapcsolódva, hathatósan elôsegíti.” A fenti levélben Bulla Béla professzor Wallner Ernônek az irányú kérelmét támogatja, hogy a magántanári tárgyköre, az „Európa gazdasági földrajza” kiterjesztésre kerüljön „A világrészek gazdasági földrajza” címû tárgykörre. Ezt azzal indokolja, hogy „különösen értékesek az ipari nyersanyagok földrajzával foglalkozó elôadásai, amelyeknek során természetszerûleg gyakorta át kell lépnie az európai kontinens kereteit”. Továbbá hozzáteszi Bulla, hogy Wallner tudományos munkássága nem korlátozódik Európára. Wallner Ernô az 1950-es évtizedben az ELTE Természettudományi Karán, 1952-tôl az újonnan megalakult Regionális Földrajzi Tanszék keretében elsôsorban a népi demokratikus országok és a Szovjetunió földrajzát adta elô, és ezekbôl a témakörökbôl készített országosan használt jegyzeteket, amelyek még nyugdíjazása után is több kiadást megértek. Mindezek azt mutatják, hogy Wallner Ernô egyetemi oktatási tevékenysége során a regionális földrajzi témakör széles körével foglalkozott. Irodalmi munkásságát vizsgálva is 17
ugyanezt tapasztaljuk. Az 1930-as, 1940-es évtizedben európai tájakról, infrastrukturális létesítményekrôl készített ismeretterjesztô írásokat, illetve számolt be utazásainak tapasztalatairól, elsôsorban a Földrajzi Közleményekben, de a Földgömbben, a Földrajzi Zsebkönyvben és más földrajzi periodikákban. Az 1950-es, 1960-as évtizedben a Földrajzi Közleményekben, a Földrajzi Értesítôben és a Természettudományi Közlönyben döntôen Afrika és Ázsia országait bemutató írásai jelennek meg. A fentiek mutatják, hogy Wallner Ernô oktatói, szakírói munkássága a regionális földrajz széles körére kiterjedt, a megjelent publikációk száma megközelíti a másfél százat. Településföldrajz a legfontosabb kutatási témaköre Wallner Ernô sokoldalú földrajzi munkásságán belül a településföldrajzot tekinthetjük a legfontosabbnak, alkotói-kutatói szempontból talán legeredményesebb tevékenységi körének. Település-földrajzi kutatási metodika. Wallner Ernô kutatói munkásságára jellemzô, hogy a használt fogalmakat, kutatási metodikáját világosan, alaposan, részletesen kidolgozott tanulmányokban publikálta. A paksi járásban végzett vizsgálatainak tapasztalatait összegezve készítette el és adta ki a „középszintû (járási) gazdaságföldrajzi vizsgálatok tárgyköre és módszere” címû munkáját 1957-ben. A Balaton-felvidéki községek tanulmányozásához kapcsolódik, de már megvakulása után 1971-ben adta ki a „Községszintû település-földrajzi vizsgálatok módszertani, szociálgeográfiai és alkalmazott földrajzi problémái” címû munkáját. És végül tíz évvel késôbb, 1981-ben, kilencvenéves korában jelent meg „A hazai település- és városföldrajzi vizsgálat szemléltetésérôl” címet viselô dolgozata. De metodikai problémákat fejteget „A hazai település-földrajzi kutatás idôszerû kérdései” és a „Néhány kiegészítés falvainak szociálgeográfiai vizsgálatának kérdéséhez” címû, az 1970-es évtizedben megjelent munkáiban is. Ezek a metodikai, kutatás-módszertani munkák a fiatalabb kutató nemzedék számára kívánja átadni saját, gyakran keservesen megszerzett-megszenvedett tapasztalatait. A metodikai kérdéseket egész kutatói-oktatói munkássága során fontosnak tartotta nemcsak a maga számára megfogalmazni, hanem a mások számára is átadni. Ezekben a munkákban a pedagógusi és kutatói attitûdje mintegy összefonódva jelenik meg. A gyakorlati irányítási tevékenységében is mindig fontosnak tartotta az elvégzendô feladatok pontos, tudatos megtervezését, a végrehajtás precíz megszervezését és az elvégzett feladat ellenôrzését. Kutató munkássága során a metodikai dolgozatai is ezt a tervezô-szervezô munkát kívánta segíteni. Földrajzi szempontból minden település érdekes és tanulságos. Elôtérbe került az általános törvényszerûségek, a funkciók bôvülésének vizsgálata. A funkcionális vizsgálat azonban korántsem tette feleslegessé a morfológiait, amely a múlthoz képest sok új elemmel bôvült. Nem vesztette el jogosultságát a területileg szûkebbre szabott településkutatás. Bennük az általános törvényszerû fejlôdés egyéni vetületben jelentkezik, alkalmat nyújtva egy-egy 18
fejlôdéstényezô behatóbb vizsgálatára vagy új szempontok feltárására. Az országnak számos olyan vidéke van, amely megérdemli a részletesebb vizsgálatot. Kétségkívül idetartoznak a Balaton-part települései. Az idegenforgalommal kapcsolatos kérdések tanulmányozása mellett háttérbe szorult a települések állandó lakossága életének vizsgálata. A teljes településföldrajzi képet a régi falu és a fürdôtelep fejlôdése együttesen adja meg. Ennek a fejlôdésfolyamatnak feltárását egy terület településeinek vagy egy településegységnek a kutatásával végezhetjük el. Módszertani kérdéseit nem dolgozták ki, noha nem kétséges, hogy analitikusan kell hozzáfognunk a munkához. A települést abba a földrajzi környezetbe kell helyezni, amely a termelési lehetôségeket és azok optimális kihasználását biztosítja. A múlt kutatását nem nélkülözhetjük akkor sem, ha csupán történeti értékûnek tekintjük azt. Máig megmaradt nyomai éreztetik hatásukat. Mindezek nélkül genetikus településkép megrajzolása el sem képzelhetô. A falu, mint belsôség és a falu határa, mint külsôség szoros funkcionális kapcsolatban vannak egymással. Módszertani szempontból ismerni kell a népesség korábbi osztályviszonyait, mert ezzel függött össze a belsô telkek nagysága: a zsúfolt vagy tágas építkezés. A külsôségi birtokviszonyok döntôen befolyásolták a település térbeli fejlôdését. A Balaton-parti fürdôtelepek tervszerû vagy tervszerûtlen kialakulása a felszabadulás elôtti idôk viszonyaira vezethetôk vissza. A múltra épült vizsgálat természetszerûleg felveti a jövô fejlôdési kérdéseit. Kapcsolódás a településfejlesztéshez Wallner Ernô alapvetôen pedagógus és tudós kutató volt Azonban településföldrajzi munkásságával nem csupán a tudományt kívánta szolgálni, de a településfejlesztés gyakorlati feladatainak megvalósítását is segíteni akarta. Tisztában volt azzal, hogy a településföldrajz feladata nem a településtervezés, -fejlesztés közvetlen végzése. Azzal számos más szakterület: mérnöki, közgazdasági, jogi stb. szakemberei foglalkoznak, de a földrajznak, jelesül a településföldrajznak is fontos szerepe lehet. Mindenekelôtt a természeti tényezôk, morfológiai adottságok és azok történeti alakulásának feltárásával segítheti a gyakorlati feladatok megoldását. Ezek a témakörök fôként életének utolsó évtizedeiben foglalkoztatták, amikor több település fejlesztésével foglalkozó szakemberrel került közelebbi kapcsolatba, illetve amikor a településföldrajzi vizsgálatok mindinkább szociológiai, igazgatási és más hasonló témákkal kezdtek foglalkozni. Ebbe a témakörbe tartozik elôsorban élete utolsó szakaszában készített terjedelmes átfogó tanulmánya „A hazai településföldrajzi kutatás idôszerû kérdéseirôl”. A településfejlesztés ügye élete utolsó szakaszában is érdekelte, számos magánlevélben és néhány hátramaradt kutatási témavázlatában foglalkozott a településkutatás-településfejlesztés kérdéseivel. Egyik figyelemreméltó megállapítása volt, hogy nem a településfejlesztési koncepció okozta a falvak, falusi térségek népességcsökkenését, esetenkénti visszafejlôdésüket, elnéptelenedésüket, hanem a megváltozott társadalmi körülmények. Ezt az a Wallner írta le, aki egyébként nem politizált, és soha életében nem törekedett napi politikai érdemekre. 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
A településföldrajz oktatása Wallner Ernô egyetemi oktatói munkaköréhez nem tartozott a településföldrajznak mint tantárgynak az oktatása, de a regionális földrajzi tantárgyaihoz kapcsolódva természetesen a településföldrajzi témákkal is érintôlegesen foglalkoznia kellett. Az 1950-es évek elején-közepén az ELTE harmadéves földrajz szakos hallgatói nyári gyakorlati képzésben vettek részt. 1953–54-ben Pakson és a paksi járásban végezte az egyetemi hallgatók egy csoportja a nyári terepgyakorlatot Wallner Ernô vezetésével. A terepgyakorlat nem valamiféle csupán önmagáért a gyakorlat kedvéért végzett tevékenység volt, vagyis nem csupán azt kívánta bemutatni, hogyan lehet, hogyan kell a helyszínen adatokat gyûjteni, tapasztalatokat szerezni a kutatási feladatok elvégzéséhez, hanem az eredményeket, tapasztalatokat egy konkrét kutatási programhoz is fel kívánták használni. Wallner Ernô ez idô tájt készítette a kandidátusi tudományos fokozatának elnyeréséhez szükséges disszertációját. Természetes, hogy az általa vezetett, a tanszékéhez tartozó egyetemi hallgatók által gyûjtött adatokat, tapasztalatokat a lehetôség szerint a kandidátusi értekezéséhez fel is használta. Természetesen ezt a hallgatók tudták, és ezáltal az általuk végzett erôfeszítéseket nem csupán kötelezô tanulási penzumnak tekintették, hanem értelmes, hasznos munkának. Ugyanakkor a gyakorlatot vezetô tanárnak is közvetlen érdeke fûzôdött ahhoz, hogy az egyetemi hallgatók a kutatási programhoz felhasználható eredményes munkát végezzenek. (Az idô tájt, de talán napjainkban is, az egyetemek törekedtek arra, hogy az egyetemi hallgatók kötelezô terepgyakorFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
latait összekapcsolják a tanszékek kutatási programjával; illetve a hallgatók által végzett felmérô, gyakorlati és más helyi tapasztalataikat a kutatási munkájukban hasznosítsák.) A paksi járásban részt vevô egykori tanítványok ma már nyugdíjas tanárként, kutatóként szívesen emlékeznek a Wallner Ernô által vezetett terepgyakorlatokra, amelyet egész életükben jól hasznosíthattak és kellemes élményként maradt meg emlékezetükben. Wallner Ernô nem teremtett településföldrajzi „iskolát”, sôt már a terepgyakorlati munkán kívül a településtudományt nem is tanította, nem voltak ilyen értelemben tanítványai. Tanítványainak, munkatársainak egy szûk csoportjával az egyetemi évei alatt és utána is egy ideig baráti beszélgetések négyszemközti vagy néhány tagú személyes szakmai konzultációk keretében sokat foglalkozott, foglalkoztak a településföldrajz, a településfejlesztés elméleti, metodikai és gyakorlati kérdéseivel. Ennek a körnek a szellemi vezetôje haláláig Mendöl Tibor volt, aki hivatalból és szinte mindenki által elismerten mintegy élô klasszikusként irányította, vezette a „kört”. Mellette és halála után a csoport legidôsebb tagja, Wallner Ernô vette át ezt a szerepet. Ez a laza csoportosulás 1965 után és még inkább Wallner Ernô 1967-es teljes megvakulása után egyre inkább szétesett, és folyamatosan inkább kétoldalú kapcsolatokká váltak Wallner Ernô és az egyes „tagok” között. A személyes kapcsolat egyre inkább a telefoni és írásbeli tapasztalatcserékre korlátozódott. A most már Ernô bácsi körül csoportosuló baráti-szakmai társaságot teljesen nem ismerjük, de mindenképpen a „belsô” körbe tartozónak tekinthetô Somogyi Sándor, Zámbó László, Major Jenô, illetve Havasné Bende Piroska, Körmendy Klára és egy ideig Letrich Edit, Navracsics Tibor és mások. Wallner nem törekedett soha valamiféle vezérszerepre, de szívesen adta át – részben a magasabb életkorból, részben a jelentôs irányítói munkakörébôl adódó – tapasztalatait. Nyitott volt a nálánál fiatalabbak más élethelyzetükbôl adódó tapasztalataiknak a mérlegelésére, elismerésére is. A tudományban nem a tekintélyelvet tartotta fontosnak, hanem a kölcsönös ismeretek, tapasztalatok megvitatásából levont következtetéseket. A baráti-szakmai körének megválasztásában azonban nagyon igényes volt, csak azokkal igyekezett szorosabb kapcsolatot kialakítani, fenntartani, akik számára megfelelô etikai, szakmai színvonalat képviseltek. A barátságával kitüntetettekhez szinte élete végéig hûséges maradt, és a kapcsolatok ápolására még a nehéz körülményei között is minden, számára lehetséges eszközzel törekedett. Különösen fontosnak tartotta Mendöl Tiborral 1942-ben kialakult ismeretségét, majd barátságát, amelyet Mendöl Tibor halála után emlékének ápolásával, a tiszteletére kiadott Földrajzi Közlemények különszámának szorgalmazásával, szervezésével, kiemelkedôen szép és tartalmas, már vakon róla készített tanulmányával is megmutatott. Wallner Ernô, a kiváló tanár, elismert kutató, halálának 20. évfordulója alkalmából 2002. május 3-án Veszprémben, a Veszprémi Akadémiai Bizottság székházában egykori iskolája, a VEAB és a Magyar Földrajzi Társaság rendezésében tudományos emlékülésre került sor, amelyen tanítványai, munkatársai, tisztelôi tudományos elôadásokkal, emlékezô beszédekkel tisztelegtek emléke elôtt. 19
Wallner Ernô településföldrajzi munkái Tanulmányok
A felsôôrvidéki magyarság települése. Földrajzi Közlemények. 1926. 1–4. sz. 1–36. p. A Bakony gazdasági életének földrajza I. Domborzat – települések – népesség. Pannónia, 1937. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. Pécs. 108 p. A Balaton-part népsûrûsége. Földrajzi Közlemények. 1933. 101–103. p. A Szovjetunió városfejlôdése. Földrajzi Értesítô. 1953. 1–38. p. Dunaföldvár településképe. Földrajzi Értesítô. 1961. 1. sz. 67–97. p. A paksi járás népesség- és mezôgazdasági földrajzi képe 1955-ben, különös tekintettel a mezôgazdasági termelési viszonyok változására. Kandidátusi értekezés tézisei. 1956. 12.p. A paksi járás népesség- és mezôgazdasági földrajzi képe 1955-ben. Földrajzi Értesítô. 1957. 1.sz. 57–99 p. Középszintû (járási) gazdasági földrajzi vizsgálatok tárgyköre és módszerei. Földrajzi Értesítô. 1957. 227–258. Paks településképe. Földrajzi Közlemények. 1958. 1.sz. 1–26.p. 11 ábra, 18 kép A Szovjetunió nagyvárosainak fejlôdése a Nagy Honvédô Háború után. Földrajzi Közlemények. 1958. 2.sz. 105–130.p. 4 ábra, 8 táblázat Népesség és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban. Földrajzi értesítô. 1958. 4.sz. 419–480.p. A paksi járás mezôgazdasági földrajzának alapvonásai. Földrajzi Értesítô. 1958. 53–95.p. 16 térkép, 3 ábra, 3 fotó Dunaföldvár népességfejlôdése és társadalmi tagolódása a XVIII. és a XIX. században. Demográfia, 1959. Alsóôrs településképe. Veszprém Múzeumi Évkönyv. 1970. 103–147 p. A községszintû településföldrajzi vizsgálatok módszertani, szociálgeográfiai és alkalmazott földrajzi problémái. Földrajzi Szemle. 1971.4. sz. 355–367. Néhány kiegészítés falvaink szociográfiai vizsgálatának kérdéséhez. Földrajzi Értesítô. 1973. 2–3. sz. A hazai településföldrajzi kutatás idôszerû kérdéseirôl. Földrajzi Szemle. 1976. 1–2. sz. 45–80. Emlékezés Mendöl Tiborra. Földrajzi Szemle. 1976. 3–4. sz. 173–186. Településföldrajz – városföldrajz. Földrajz Értesítô. 1978. A település és városföldrajz vizsgálat szemléltetésérôl. Földrajzi Értesítô. 1981. 1.sz. 102–113.p. Városismertetôk
Hamburg. Földgömb. 1936. 9.sz. 321–332.p. A Rajna-Ruhr iparvidéken. Földgömb. 1938. 1.sz. 2–15.p. Oslo. Földgömb. 1938. 4.sz. 131–-39.p. Kassa. Földgömb. 1939. 2.sz. 41–49.p. A Dalmát tengerparton. Földgömb. 1941. 5.sz. 103–109.p. Stockholm. Földgömb. 1941. 11.sz. 252–258.p. Berlin. Földgömb. 1942. 6.sz. 101–108.p. Hong-Kong. Macau. Földrajzi Közlemények. 1965. 2.sz. 178–183.p. 20
A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár
Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum
Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
HAMARNÉ SZABÓ MÁRIA fôosztályvezetô, UKIG MOLNÁR LÁSZLÓ elnök-igazgató, FÖMTERV Rt.
NÉHÁNY GONDOLAT A MAGYARORSZÁGI TERVEZÉSISTATISZTIKAI RÉGIÓK KÖZÚTHÁLÓZAT-FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJÁRÓL Bevezetés Napjainkra világméretûvé bôvültek a kereskedelmi, termelési kapcsolatok. Az egymással együttmûködô, illetve egymással versengô térségi, illetve gazdasági szereplôk együttmûködése és elhelyezkedése ezzel lényegesen megváltozott. A közlekedés viszonya gazdasági, társadalmi, természeti környezetével pedig a korábbi évtizedekhez képest szorosabbá, kölcsönhatásaiban jobban együtt élôvé vált. Felértékelôdtek a területi, gazdasági, fenntarthatósági szempontok is. Fentiek eredménye, hogy az infrastruktúra-hálózatok tervezésének cél- és indokrendszere kibôvült. A sajátos ágazati szempontok mára ugyan fontos, de csupán egy tényezôt jelentenek a döntési tényezôk mérlegelésekor. A regionális közúthálózat fejlesztésének lehetôsége és szükségessége – mint minden infrastrukturális fejlesztés – napjainkban a korábbiaknál aktuálisabb kérdés és összhangja a területfejlesztéssel elengedhetetlen. Mindezek figyelembevételével a közlekedési tárca – az érintettek széles körû bevonásával, egyeztetések sorozatán át – elkészíttette a magyarországi tervezési-statisztikai régiók közúthálózat-fejlesztési koncepcióját. 1. Néhány kiinduló gondolat a koncepció szükségességérôl Az európai kontinens versenyképességének fenntartására és növelésére olyan stratégiát kellett kidolgozni, amely lehetôvé teszi az egyes térségek potenciál- és piacnövelését. Erre a területi sajátosságokat és közös jellemzôket felmutató, földrajzilag körülhatárolható, de országhatárokon is átnyúló régiók a legalkalmasabbak. A versenyképesség az Európai Unió legfontosabb térségfejlesztési stratégiája az optimális gazdasági egységek létrehozásában. Az unió a regionális politika általános céljait a kiegyenlített és hosszú távú gazdasági és szociális fejlôdés biztosításában, a belsô határok nélküli gazdasági tér megteremtésében és a gazdasági, valamint a szociális összetartozás (kohéFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
zió) erôsítésében fogalmazta meg. Ezeket a célokat a területfejlesztés számára az alábbiak szerint konkretizálta: – a különféle régiók fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentése, különösen a kedvezményezett és a vidéki térségek hátrányainak mérséklése érdekében; – a transzeurópai hálózatok kiépítése és fejlesztése (közlekedés, energia és telekommunikáció); – a környezet minôségének megôrzése és javítása; – a természeti erôforrások racionális és körültekintô felhasználása; – a nemzeti és regionális sokszínûség megóvása; – a minôségi oktatás és képzés fejlesztése. 1.1. A regionális politika alapelvei és célkitûzései
Az Európai Közösség ösztönözni kívánja az unión belüli szolidaritást, ezért vállalta, hogy kiegészíti a tagállamok által végrehajtott intézkedéseket, ugyanakkor a harmonikus európai integráció felé irányítja tevékenységüket, ami nemcsak az elmaradott régióknak, hanem az egész uniónak hasznára válik. Ez a EU regionális politikájának a célja. Az Európai Unió célja tehát, hogy a világ makrorégióinak versenyében kellôen erôs belsô termelési potenciállal és piaccal rendelkezzék. E cél adta keretben épül fel az EU regionális politikája, amely az együttmûködésre alkalmas tér és szereplôk bôvítésével, a perifériák jobb elérhetôségével kívánja a pozícióinak erôsítéséhez szükséges optimális gazdasági egységet létrehozni. Országunk törekvéseit figyelembe véve, az Európai Unió regionális politikája kialakulásának és jelenlegi célkitûzéseinek ismerete nélkül nem kezelhetô a magyar regionális politika. Magyarország közelgô (remélhetôleg 2004. év) uniós csatlakozásának elengedhetetlen feltétele, hogy alapelveiben kövesse az EU regionális politikáját, különösképpen azért, mert épít annak támogatási rendszerére. Az elvek követhetôsége megkívánta, hogy nálunk is megtörténjen az EU-ban kialakított statisztikai rendszernek megfelelô területi felosztás. Európában ehhez kialakult egy ötfokozatú egységes statisztikai rendszer: a NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques). A rendszer arra szol21
gál, hogy az eltérô fejlettségû területek megfelelô területi egységekben legyenek elemezhetôk, majd támogathatók. (Az ötszintû hierarchikus osztályozással dolgozó NUTS rendszerbôl három a regionális, kettô pedig a lokális szintre vonatkozik.) 1.2. Magyarország tervezési-statisztikai régiói
A területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. és az 1999. XCII. törvény, amely az elôzôt módosítja, már szá-
rületbeosztáshoz való alkalmazkodást, az ötfokozatú NUTSrendszerben a második szintet jelentô régiók meghatározását. A kialakított régióbeosztásnak ki kellett elégítenie a stabilitásra, a rendszeres információszolgáltatásra és adatbázis-szervezésre való alkalmasságra, valamint az ország területének teljes és ismétlésmentes lefedésére vonatkozó követelményeket. Erre a célra a tervezési-statisztikai régió látszott alkalmas megoldásnak. Az Országgyûlés 1998. március 10-i ülésnapján elfogadta az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998.(III.20.) OGY. hatá-
Nyugat-dunántúli régió
Közép-dunántúli régió
Dél-dunántúli régió
Közép-magyarországi régió
Észak-magyarországi régió
Észak-alföldi régió
Dél-alföldi régió
2.sz.ábra: A statisztikai régiók néhány jellemzô adatának összehasonlítása
molt azzal, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás elôkészítése megköveteli hazánktól is, az ott kialakított és használt te-
rozatot és ezen belül az ország hét tervezési-statisztikai régióra való felosztását a következôk szerint (1. sz. ábra): 1.3. A régiók néhány mutatójának összehasonlítása
1.sz.ábra: A magyarországi statisztikai régiók
22
A hét magyar tervezési-statisztikai régió átlagos területe valamivel több, mint 13 000 km2, átlagos népességszámuk pedig mintegy 1,5 millió fô, jól megközelítve az Európai Unióban kialakult értékeket (2.sz. ábra). Látható, hogy a legnagyobb területû a dél-alföldi régió, mely Magyarország területének mintegy 20%-át, 18 ezer km2-et foglal el, a legkisebb területtel – alig 7000 km2-rel – a közép-magyarországi régió rendelkezik. Ugyanebben a régióban legnagyobb a népsûrûség (411/km2), a régió össznépessége az ország 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
legfejlettebb nyugat-dunántúli régióban és mintegy tizenháromszor több mint a DélDunántúlon. 1.4. A régiók jelenlegi közlekedési helyzetének bemutatása
A közép-magyarországi régió rendelkezik a leghosszabb gyorsforgalmi úthálózattal. Az M1-es, M3-as, M5-ös és M7-es autópályák régiót érintô együttes hossza 122 km, míg az M0-ás autóút hossza 35 km. Az elsôrendû fôúthálózathoz tartozik, de kiépítésében szintén gyorsforgalmi úthálózati elem (jelenleg félautópálya) a 2. sz. fôút új szakasza. A régió területén jelenleg 11 3. sz. ábra: Régiók GDP-je az országos adatokhoz képest elsôrendû és 9 másodrendû fôúthálózati elem található. A közép-magyarországi régió egyetlen országgal, Szlovákiával határos és a régiók közül a legrövidebb határszakasszal rendelkezik. A nyugat-dunántúli régió gyorsforgalmi úthálózatának gerince az M1-es autópálya 72 km-es szakasza. A régió területén jelenleg 7 elsôrendû (igaz, ezek közül Vas és Zala megyében csak 1–1) és 16 másodrendû fôúthálózati elem található. A közép-dunántúli régió gyorsforgalmi úthálózatát az M1-es és M7-es autópályák alkotják. A két autópálya régiót érintô együttes hossza közel 135 km, így a régiók között a leghosszabb autópálya-háló4. sz. ábra: Mûködôtôke-beáramlás nagysága régiónként zattal rendelkezik. A régió területét jelennépességének közel 30%-a, népsûrûsége is majdnem négysze- leg 5 elsôrendû és 16 másodrendû fôúthálózati elem érinti. A közúthálózat forgalmilag legterheltebb szakaszai az auresen haladja meg az országos átlagot. A legtöbb településsel a jellemzôen aprófalvas dél-dunán- tópályák alkotta közlekedési folyosók (M1-es és M7-es). A fôtúli régió rendelkezik, amely ezzel együtt is az ország legrit- utak közül kiemelkedô jelentôségû és forgalmú a 6. és 8. sz. fôút, valamint a Balaton északi partján futó 71. sz. fôút. A nem kábban lakott régiója. Az egyes régiókban a kilencvenes években a gazdaság fej- fôváros irányú úthálózati elemek közül a 81. sz. fôút szerepe lôdése, a piaci viszonyok kialakulása és megszilárdulása dif- jelentôs. ferenciáltan ment végbe, ennek következményeként a területi különbségek növekedtek. Fejlett területek válságtérségekké, addig elmaradott térségek pedig a gazdasági modernizáció színterévé váltak. A területi egyenlôtlenségek elsôsorban a fôváros és a vidék, illetve az ország nyugati és keleti része között alakultak ki. A határ menti térségek északnyugaton dinamikusan fejlôdô zónává alakultak, míg a déli és keleti országrészek továbbra is elmaradottsággal jellemezhetôk. A területi egyenlôtlenségeket jól mutatja, hogy Közép-Magyarországon az egy fôre jutó GDP 2,3-szer meghaladja a legkevésbé fejlett észak-magyarországi régió hasonló mutatóját, de az észak-alföldi és dél-alföldi régióban sem sokkal kedvezôbb a helyzet. Ugyancsak az egyenlôtlenséget jeleníti meg, hogy az e szempontból legfejlettebb Közép-Magyarországon egy fôre háromszor annyi mûködôtôke-befektetés jut, mint a második 1.sz. fénykép: 61. sz. fôút FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
23
Nyugat-dunántúli régió
Közép-dunántúli régió
Dél-dunántúli régió
Közép-magyarországi régió
Észak-magyarországi régió
Észak-alföldi régió
Dél-alföldi régió
5.sz.ábra: A statisztikai régiók néhány közúthálózattal kapcsolatos adatának összehasonlítása
A dél-dunántúli régió gyorsforgalmi úthálózatát az M7-es autópálya rövid, 18 km-es szakasza alkotja. A régióban jelenleg 2 elsôrendû és 13 másodrendû fôúthálózati elem található. A dél-alföldi régió jelenlegi gyorsforgalmi úthálózatát egyedül az M5-ös autópálya biztosítja. A Budapest–Kiskunfélegyháza között megépült szakasz korántsem képes betölteni hivatott funkcióját, részben a hiányzó szakasz miatt, részben pedig az autópályára érvényes díjak mértéke miatt. A régió területén jelenleg 3 elsôrendû és 12 másodrendû fôúthálózati elem található. Az észak-magyarországi régió legfontosabb közlekedési tengelye az Alföld északi peremén vezetô M3-as autópálya és a vele párhuzamosan vezetô 3. sz. fôút. A fôváros irányú kapcsolatot biztosító tengelyre merôlegesen észak–déli irányban, a természetes folyó- és patakvölgyek mentén húzódnak a fontos közlekedési útvonalak.
Az észak-magyarországi régió több száz kilométeres hosszon határos Szlovákiával, ez azonban mégsem párosul jelentôs határforgalommal. Itt található az összes magyarországi határátkelôhely 19%-a, ezeken a határforgalomnak azonban csak 6,6%-a bonyolódik. Említésre méltó tény, hogy a régiók közül egyedül az északalföldi régió nem rendelkezik gyorsforgalmi úthálózati elemmel. A 2000-ben megkezdett M3-as autópálya Füzesabony–Polgár közötti szakaszának kivitelezési munkái már érintik a régiót, ahová a Polgár térségében létesülô Tisza-hídon lép be. A régió területén jelenleg 4 elsôrendû és 15 másodrendû fôúthálózati elem található. Az egyes régióknak alapvetô funkcionális kapcsolatban kell állniuk a szomszédos hazai térségekkel, s ezen keresztül az ország egész területével, gazdaságával. E kapcsolatok a történelmi fejlôdés során folyamatosan alakultak ki, többnyire az adott kapcsolaterôsség által megkívánt szinten. A folyamat napja-
6.sz. ábra: A dél-alföldi régió és a közép-dunántúli régió fejlesztendô térségi kapcsolatai
24
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
inkban is tart, melynek eredményeképpen a legfontosabb interregionális viszonylatokban a régiók már rendelkeznek megfelelô színvonalú kapcsolatrendszerrel. A rendszer természetesen még nem teljes, számos régióközi kapcsolat hiányzik. Az önálló regionális szerepkörök és funkciók megteremtésének, majd megerôsödésének alapfeltétele a régiók egymás közötti, illetve a fôváros irányába mutató kapcsolatrendszerének megfelelô kialakítása. Az egyes régiók esetében a szomszédos régiókkal, térségekkel fejlesztendô kapcsolatok irányultságát (mintaként egy-két régió esetében) a 6.sz.ábra mutatja. 2. A regionális közúthálózat-fejlesztési koncepciók célja Egy-egy térség, régió versenyképességének növeléséhez, fejlôdésének gyorsításához a kereskedelmi folyamatokat közvetítô, gazdasági szereplôket összekötô közlekedés, annak magas színvonalú hálózati alapjai és megbízható mûködése alapfeltétel. Ez azonban csak egységes területfejlesztési és közlekedési politikára, azonos cél- és eszközrendszerre alapuló, átfogó szemlélettel készülô fejlesztési koncepciók, programok, tervek alapján lehetséges. Ebbôl következik, hogy a regionális közúthálózat-fejlesztési koncepciók készítésének a célja az volt, hogy olyan egységes terv készüljön, amelyet a térségért dolgozók elfogadnak, használnak és képviselnek is. Ezzel elérhetô az, hogy: * lerövidülnek, csökkennek a véglegesnek szánt tervek, anyagok feletti viták, * nagy részben kizárhatóvá válik az egyes fejlesztések megvalósulásának az ellehetetlenülése, * az EU által támogatandó komplex projektek összeállítása azonos elképzeléseken alapul, * biztosítható az EU-hoz kiküldött anyagok egységessége, kizárva az egymásnak ellentmondó nyomvonalakat, folyosókat, * egyértelmûvé válhat az érdeklôdô befektetôk tájékoztatása, * javulhat a gyors döntések meghozatalának a lehetôsége, a térségben és a térségért dolgozó szakemberek együttmûködése, mindezzel * az érintett terület fejlôdése, érdekeinek az érvényesülése, az ott élôk életszínvonalának mielôbbi javulása megtörténhet.
3. A közúti közlekedés fejlesztése és hatása a régiókban A régió közúthálózatának fejlesztése többrétegû és kiterjedt integrált megközelítéssel állítható a kitûzött komplex térségés gazdaságfejlesztési célok szolgálatába. A terület és gazdaságfejlesztés – tehát a térségi versenyképesség növelése – nem csupán a gazdasági teljesítmények növelését, hanem a környezeti és életviszonyok javítását is elvárja a közlekedésfejlesztéstôl. A régió vonzerejének növelése egyszerre igényli hatékonysági és lakhatósági kritériumok kielégítését, ami csak a területszerkezettel összehangoltan, az egyes szállítási, utazási formák területhasználathoz igazított integrált, egymásra épített fejlesztésével érhetô el. A régiók és városok földrajzi pozíciói a hálózati kapcsolódásokon át realizálhatók, a megközelíthetôség (hálózatok mennyisége) és az elérhetôség (hálózatok minôsége) szintje a versenyképesség szintjét is (piacok elérhetôsége) jórészt behatárolja. Egy-egy régió versenyelônyéhez a kereskedelmi folyamatokat közvetítô, gazdasági szereplôket összekötô közlekedés, annak magas színvonalú hálózati alapjai és megbízható mûködése alapfeltétel. Az „egyre gyorsabban, egyre versenyképesebben jelen lenni...” követelmény könnyû elérhetôséget és megbízható (kiszámítható) közlekedési feltételt követel. A magas színvonalú pályákat, kedvezô kapcsolódásokat, hatékony csomópontokat és korszerû logisztikai rendszereket integráló közlekedési hálózat az általa térségbe vont kereskedelmi folyamatokkal, csomópontokban gerjesztett gyártó, összeszerelô, szolgáltató tevékenységekkel ugyanakkor kilép a gazdaságot kiszolgáló szerepkörébôl és maga válik gazdasági, térségfejlesztési tényezôvé. A közlekedési kapcsolati alkalmasság maga válhat az ország egyik legfontosabb erôforrásává. A közlekedés gazdaság- és területfejlesztô szerepének érvényesítéséhez a cél nem a nagy nemzetközi tranzitforgalom minél gyorsabb, országon történô átengedése, hanem az általa hordozott globális gazdasági, kereskedelmi folyamatokba való minél kedvezôbb és hatékonyabb bekapcsolódás. Ö s s z e f o g l a l v a tehát olyan közúti közlekedési rendszer kiépítése a cél, amely az integrált közlekedési rendszer részeként a ráháruló – s hazánkban még várhatóan növekvô – feladatok, áru- és személyszállítási szükségletek magas színvonalú kielégítésével és szolgáltatásaival gazdaságélénkítô, multiplikátor hatást fejt ki. Továbbá hozzájárul az ország lehetôleg zökke-
7.sz.ábra: Ábrák az utak térségi átvezetésérôl FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
25
nômentes európai integrációjához, a szomszédos országokkal való kapcsolatainak a kiépítéséhez, a belsô területi különbségek kiegyenlítéséhez, miközben a fejlesztések révén negatív hatásai az emberi életre és környezetre minimálisra csökkennek. Az integrált közúthálózat fejlesztés alapja: a terület használathoz igazított hálózati szerep és a hálózati szerephez igazított kiépítési jelleg. A régió új feladatai szempontjából egy megfelelô közlekedési infrastruktúra ellátottság: • egyfelôl lehetôvé teszi a geopolitikai helyzetbôl eredô elônyök versenyelônnyé alakítását azzal, hogy a régió jó elérhetôségét a távolsági kapcsolatok kívánatos fejlesztése biztosítja; • másfelôl megteremti a régió versenyképességének feltételeit azzal, hogy az egyes térségi és gazdasági szereplôk kívánatos együttmûködését és kohézióját egy fejlett belsô közlekedési rendszer megteremtése biztosítja.
hozzáadott értéket produkáló szerepének növelése a NyugatEurópa és a Kelet-Európa közötti kereskedelemben, áruellátásban. Mindezek alapján elkészült a hét magyarországi tervezési statisztikai régióra vonatkozó közúthálózat-fejlesztési koncepció, amely a térségek közép- és nagytávú igényeit mérte fel. A fejlesztési elképzelések, regionálisan felvetôdött közúthálózati problémák összegyûjtéséhez szakmai szinteken – megyei kht.-k, regionális és megyei területfejlesztési tanácsok, valamint megyei önkormányzati szakemberek bevonásával – egyeztetések folytak. Ezek figyelembevételével sikerült feltárni az igényeket és megtenni az európai regionális rendszerbe, valamint az országos közúthálózat meglévô elemeinek illesztéséhez szükséges koncepcionális javaslatokat. Mint az eddigiekbôl is kitûnt, a közúthálózat fejlesztésének alkalmazkodnia kell a fejlôdés új gazdasági, társadalmi viszo-
A közúthálózati fejlesztés célhierarchiáját az alábbi vázlat szemlélteti: A hálózatfejlesztés tényezôi
Transzkontinentális hálózatokhoz illeszkedés
Gazdasági térségekkel való kapcsolatok
A régió külsô közúti kapcsolatrendszere
Közlekedés és környezetének minôsége
Harmonizáció a régió egyes területegységeinek sajátossága, a közlekedés funkciója és a közúthálózat jellege között
Térségi, települési elérhetôség
A régió belsô közúti kapcsolatrendszere
Környezeti, területhasználati, gazdasági, lakhatósági igények kielégítése 8. sz. ábra: A hálózatfejlesztés hierarchiája
A közúthálózatfejlesztés kitûzött eredményei között megjelenik: • az elérhetôség, átjárhatóság javítása, az ország valamennyi régiójával gyorsforgalmi úti kapcsolat kiépítése, a transzeurópai rendszerekhez való illeszkedés megvalósítása; • a belsô életminôség, kohézió fejlesztése, a térségi és a gazdasági szereplôk mûködési és együttmûködési hatékonyságának javítása, a regionális versenyképesség fokozása; • a térségi, gazdasági alkalmasság erôsítése, a régió aktív és 26
9. sz. ábra: A javasolt koncepció folyamatábrája
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
3.1. Az elvek fejlesztési (gyakorlati) megvalósítása 3.1.1. Gyorsforgalmi utak
10. sz. ábra: A közlekedés közvetítô szerepe
Az egyes régiók gazdasági fejlôdésének hátterét lényegesen befolyásolja egy európai szinten megjelent gazdaságfejlôdési folyamat nemzetközi, nevezetesen a Helsinki folyosók mentén tapasztalható fejlôdés kihasználásának mértéke. A jelenség szorosan összefügg a közép-kelet-európai volt szocialista országok európai integrációjával, illetve távolabbi keleti piacok megnyílásával (Ukrajna, Oroszország, Románia, Balkán). Az ország és ezen belül a régiók a folyamatnak haszonélvezôi lehetnek. Megállapítható, hogy a nemzetközi szállítási, közlekedési fôirányok egybeesnek az ország fô forgalmi tengelyeivel, amelyek egyben jelentôs gazdasági tengelyek is. A területi tényezôk és az új európai együttmûködések figyelembevétele révén Magyarország az összeurópai hálózat egyik súlypontjába került. E súlyponti elhelyezkedés nem elsôsorban a közlekedési, szállítási szerepkör, hanem a globális léptékben is kiaknázható gazdasági, térségfejlesztési szerepkör révén egyedülálló fontosságot biztosíthat az ország számára az európai együttmûködésben.
nyaihoz. A közlekedés a nemzetgazdaság egyik ágazata, sajátos összefüggései alapján azonban állapota, fejlesztése és hatása több, mint ágazati hatás. Összességében az ország gazdasága, terület- és településszerkezete, valamint a környezeti és életminôsége egészére, tehát a társadalom, a gazdaság állapotára általános befolyást gyakorol. Ebbôl is látható, hogy a közúthálózat és a közúti közlekedés területi és tartalmi (funkcionális) vonatkozásban kiterjedtebb és összetettebb kapcsolatba került környezetével. E kapcsolódások egymással szoros összefüggésben alkotják a gazdaság szereplôinek teljesítményét, a közlekedés hatását érvényesítve nem csupán a gazdasági versenyképességre, hanem a – gazdasági tevékenységek területi elhelyezkedését befolyásolva – a regionális versenyképességre is. A területi sajátosságokat és együttmûködéseket kiaknázó regionalizmus ma az európai kontinens versenyképességét erôsítô legfontosabb térségfejlesztési stratégia, a kontinens térségeinek nemzetálla11. sz. ábra: Gyorsforgalmi úthálózat tervezett kiépítettsége 2015-ben mokon belüli és azokat áthidaló, egymásba fonódó, együttmûködô regionális szervezôdése a belA régiók fejlôdése szempontjából nem csupán a Helsinki fosô kohézió és potenciálnövekedés legfontosabb erôforrása. lyosók fejlesztése bír jelentôséggel, hanem az országot, így az Egy-egy régió fejlettsége és közlekedési rendszere, illetve egyes régiókat érintô interregionális, illetve nemzetközi funkmegközelíthetôsége között szoros összefüggés van. A magas szín- ciójú vonalak is, melyek megvalósulása szintén kedvezô módon vonalú közlekedési pályákat, csomópontokat, korszerû logiszti- befolyásolja az egyes térségek ellátottságát, hálózati struktúrákai rendszereket integráló közlekedési hálózat az általa a tér- ját. Ezek sorába tartozik a TINA-hálózatba esô elemek kiépíségbe vonzott gazdasági, kereskedelmi folyamatokkal mintegy tése a nyugat-dunántúli, közép-dunántúli, észak-alföldi, északkilép a gazdaságot kiszolgáló szerepébôl, és maga válik gazda- magyarországi régiók területén. sági, térségfejlesztési tényezôvé. A tervezett gyorsforgalmi úthálózat teljes kiépítése 2030 év Az egyes régiók versenyelônyéhez hozzátartozik a gazdasá- körüli idôpontra várható. A kiépítés ütemezett megvalósulása gi, kereskedelmi folyamatokat közvetítô, a gazdasági szerep- – a mai ismeretek szerint – a régiókat a mellékelt ábra szerint lôket összekötô közlekedés, annak magas színvonalú hálóza- érinti 2015-ig: ti alapjai és megfelelô mûködése. FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
27
3.1.2.
Fôúthálózat
Az ország közúthálózata sugaras felépítésû, fôváros centrikus, ugyanez a jelenség érvényes az egyes régiókban levô nagyobb városokra és környékükre is. A régiókon keresztül haladó fôúthálózat többsége intenzíven beépített területeken vezet keresztül, ahol a haladási sebesség lecsökken, a balesetveszély megsokszorozódik, a környezeti ártalmak fokozódnak. Az országos fôúthálózat fejlesztésével kapcsolatos elképzelések – országos és régiós szinten is – ellentétben a másik két útkategóriával (gyorsforgalmi utak, mellékutak) többnyire nem új hálózati elemek kiépítését tartalmazzák, hanem a meglévô hálózat paramétereinek, kiépítettségének, biztonságtechnikai megfelelôségének fejlesztését határozzák meg. A hiányzó magasszintû kapcsolatokat elsôsorban a gyorsforgalmi, az alacsonyabb szintûeket a mellékúthálózat kezeli. (12. sz. ábra) 3.1.3. Mellékúthálózat
A fejlesztések indokai között megjelenik a kiemelt hálózati funkciójú mellékutak fejlesztése, a hiányzó helyi összeköttetések megteremtése, a zsáktelepülések második bekötése. A mellékúthálózati fejlesztéseknek számos formájuk van, így a meglévô alacsonyabb rendû utak korszerûsítése, a földutak szilárd burkolattal való ellátása, illetve útépítés új nyomvonalon. A mellékúthálózat feladata: • a területi munkamegosztásból, a bôvülô kooperációkból, reprivatizációból eredô személy- és áruszállítási igények; • a falusi térségek népességmegtartó erejének növeléséhez a szükséges közlekedési, utazási feltételek; • az idegenforgalom növeléséhez a vonzó területek, létesítmények megközelíthetôségének minél hatékonyabb kiszolgálása, feltárása. A mellékúthálózat fejlesztésénél fontos a fô- és mellékúthálózat egységének megteremtése. Jelenleg a mellékutak hiánya miatt a helyközi forgalom is sok esetben a fôutak forgalmát növeli, mivel a fôutak mellett nincs olyan összefüggô útvonal, amely ezek levezetésére, esetenkénti tehermentesítésére (pl. baleseti szituáció a fôúton, gyorsforgalmi úton) alkalmas. A régiók úthálózati kapcsolódását javítani kell, a hiányzó összekötések kiépítésével. Szükséges a meglévô utak hiányzó, néhol több kilométer hosszúságú kiépítetlen szakaszainak, “hézagainak” pótlása. A kisebb térségek, aprófalvak, külterületi lakott helyek megközelíthetôségének biztosítása, a gazdaságilag elmaradott térségek bekötése szintén fontos feladat.
28
4. Kutatások az infrastruktúraberuházások régiók fejlôdésére gyakorolt hatásáról Nem lenne teljes a közúthálózat fejlesztésérôl alkotott kép, ha nem térnénk ki arra, hogy az elmúlt évtizedekben elôtérbe került különbözô kutatások alapján egy olyan szemlélet is, amely a közlekedési infrastruktúra építés pozitív regionális hatásainak a túlbecsülésére figyelmeztettek és hangsúlyozták, hogy a közlekedési infrastruktúrának tulajdonított foglalkoztatási, jövedelem- és termelésnövekedési hatások nem bizonyítottak. Ezek az érvek sok esetben az infrastruktúra-fejlesztésre fordítandó összegek csökkentését eredményezték. Ezt követôen – fenti megállapításokra reagálva – a tisztánlátást elôsegítô vizsgálatok (Aberle 1979, Frerich 1995) az infrastruktúra-beruházások által lehetséges regionális fejlôdési impulzusok kimutatását állították elôtérbe. Ezzel összefüggésben három módszertani, illetve vizsgálati feltételre vonatkozó megjegyzést kell tenni: A z e l s ô, hogy a regionális hatások nem teljesen öntörvényû, sajátos térjelenségek, hanem több ágazati és szektorális (gazdasági, valamint társadalmi, szociológiai és ökológiai) hatás komplexumának térbeli megnyilvánulási formái. Következésképpen az egyes ágazatok hatásainak vizsgálata nélkül elképzelhetetlen a célirányos regionális vizsgálat. A m á s o d i k az, hogy bár a regionális gazdaságpolitika és a területfejlesztés is elôkelô helyen szerepeltet eszköztárában közlekedéspolitikai mûveleteket, közlekedési infrastrukturális beruházásokat, azonban általában elmarad annak kézzelfogható bizonyítása, hogy a közlekedési infrastruktúra önmagában képes-e területi fejlôdést indukálni. A h a r m a d i k az, hogy a makrogazdaság (konjunkturális) állapotának hatását mindenkor és minden részprobléma elemzésekor figyelembe kell venni. Ahol és amikor a dekonjunktúra miatt mind a cégek, vállalatok telepítésének (alapításának), áttelepítésének folyamatai, mind a bôvítésekkel kapcsolatos beruházások nagymértékben visszaestek, ott a közlekedési infrastruktúra-fejlesztések telephely befolyásoló hatása nem tudott érvényesülni. Mindezek alapján nagyon fontos a megvalósult fejlesztések hatásait elemzô vizsgálatok elvégzése mind gyorsforgalmi, mind egyéb úthálózati, illetve infrastruktúra-elem esetében, különbözô térségekben (fejlôdô, stagnáló, lemaradó stb.), illetve a hatásuk területén, azaz, hogy hol jelentkeznek a fejlesztô hatások. Az eddigi elemzések, részletes fejtegetések is alátámasztják azt a tényt, hogy a gazdasági, politikai erômezôk mentén alakuló új globális térben, Közép-Európa a világgazdasági folyamatok egyik fókuszába kerül. Európa globális versenyképességéhez Közép-Európán át vezet az út. Új piacok, erôforrások és befolyások e térségben, s ettôl keletre nyerhetôk. Történelmi a lehetôség, amely a gazdasági, kereskedelmi interakciók keletirányú súlypont eltolódásából a közép-európai országok számára felkínáltatott, s amelynek praktikus vetületeként a kontinens nyugati fele EU-csatlakozás címén, érdekkörén belülre vonja e labilis térséget azért, hogy belsô potenciálját növelje és egyben stabilizált ugródeszkát hozzon létre külsô befolyási övezete (szovjet utódállamok, Balkán, Ázsia) kiter2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
jesztéséhez, illetve kiaknázásához. Magyarország helyzete e szerepben kitüntetett, mivel kiváló lehetôsége nyílik a “határország” – határ keletrôl az EU felôl és felé – tartósnak ítélhetô stratégiai szerepkörében. Összefoglalás A közúti közlekedés fejlesztése a gazdaság fejlesztésének egyik nélkülözhetetlen eleme. Különösen napjainkban van ennek kiemelkedô jelentôsége, hiszen az Európai Unióhoz történô közelgô csatlakozás olyan feladatok elé állítja a közúti szektort, mint a nemzetközi szempontokat kielégítô nagytérségeket és nagy potenciállal bíró csomópontokat összekötô hálózat kiépítése, a periferikusabb régiók elérhetôségének javítása a kiegyenlítettebb területfejlesztés érdekében, a meglévô közúti hálózat kapacitásnövelése, és nem utolsósorban a közlekedés hatékony mûködése és a környezet védelme. Egy-egy régió versenyképessége csak kiváló minôségû kapcsolati, kommunikációs szolgáltatás és közlekedési infrastruktúra esetén biztosítható. A régiók közlekedési kapcsolatának alakítása alapvetôen változtatja az együttmûködésbe vonható területeket, illetve az együttmûködési aktivitást, hatékonyságot. A közlekedés elsôdleges funkcióján túlnôve politikai célt és stratégiát kifejezô, integrációs elemmé lép elô, fontos szerepet ellátva a régiók fejlôdésében, illetve a hazai régiók európai regionális rendszerbe illesztésében. A regionális hálózatfejlesztés esetében a megközelíthetôség és az elérhetôség haszna nem csupán az eljutási idôk csökkenésében, az eljutási alternatívák növekedésében figyelhetô
meg, hanem a befektetôi aktivitás növekedésében, munkahelyteremtésben, területfejlôdésben, életszínvonal-emelkedésben. Ezért tartjuk fontosnak ezzel a koncepcióval megkezdett munkát és ennek folytatását, amely a hiányzó kapcsolatok mellett a meglévô hálózati elemek fejlesztéssel összehangolt korszerûsítésére is ki fog terjedni. Reméljük, hogy a területfejlesztéssel történô együttgondolkodás tovább mélyûl és ahol jelen munkánál még „döcögtek” az egyeztetések, a folytatás már ott is sikeresebb és építôbb lesz. Ezúton szeretnénk megköszönni minden egyes, a koncepciók elkészítésében közremûködô személyeknek, szervezeteknek a cél érdekében történô kedvezô hozzáállását.
Irodalomjegyzék • Regionális közúthálózat-fejlesztési koncepciók (KÖVIMUKIG 2001) • A regionális közúthálózat-fejlesztés lehetôségei, feladatai Hamarné Szabó Mária, 2001, UKIG • A magyarországi regionalizmus kérdése és kapcsolatai a közlekedési hálózatok fejlesztésében. Szûcs Mihály, OTK 2000. • Tervezési, statisztikai régiók országos közúthálózattal kapcsolatos fontosabb adatai (KÖVIM Közúti Fôosztály – UKIG Hálózatfejlesztési fôosztály 2001) • Hálózatfejlesztéssel kapcsolatos aktuális kérdések (UKIG Hálózatfejlesztési fôosztály, Balatonföldvár, 2002. február) • Az úthálózat-fejlesztés és a beruházási programok egységes módszertanának kidolgozása. Molnár László, FÔMTERV Rt., 2002.
12. sz. ábra: Az ország régióiban tervezett közúthálózat-fejlesztések 2030-ig
FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
29
KÖNYVISMERTETÉS
ÁLTALÁNOS TÁRSADALOMFÖLDRAJZ II. A Falu Város Régió 2002/ 6. számában közöltünk ismertetôt a Dialóg Campus Kiadó 2002-ben megjelent szép és értékes könyvérôl, amelyet Tóth József szerkesztett. Az ismertetôben kiemeltük jelentôségét, néhány általunk indokoltnak tartott problémára is felhívtuk a könyv készítôinek a figyelmét, mindenekelôtt arra, hogy a második kötet tartalma, ismeretének hiánya az elsô kötet értékelését is megnehezíti. Úgy látszik, a könyv készítôi „meghallották” gondolatunkat, és mire az I. kötet ismertetôje kinyomtatásra került, már kezünkbe is vehettük az Általános társadalomföldrajz II. kötetét. Ez bizony dicsérendô, de ha két kötet egyszerre kerülhetett volna kezünkbe vagy jelezték volna a második rész megjelenésének az idejét, még szerencsésebb lett volna. Már most, elöljáróban is megjegyezhetjük, hogy a mû második része méltó folytatása az elôzônek. Elsô ránézésre is megkapó a könyv külseje, a keménytáblás borító a szép, érdekes, színes képpel, de a kötés, a papír minôsége, a nyomdatechnika is dicsérhetô. A háromszáz oldalt meghaladó könyv két fejezetre oszlik, az elsô kötetben megkezdett fejezetszámozás szerint – ami a két kötet szoros egységét is mutatja – 8. és 9.-re. A nyolcadik fejezet adja a kötet több mint kilenctizedét és csupán egy kurta rész a befejezô 9. fejezet. Megítélésem szerint a nyolcadik fejezet elnevezése, a társadalmi tevékenységek földrajza nem igazán célszerû, mert a két kötet egésze a társadalmi tevékenységek földrajzával foglalkozik, másrészt – és ennyiben helyes is lenne a megnevezés – túlzottan széles, egymástól mégiscsak távol esô térbeli problémákat tárgyal. A 8. fejezetet célszerû lett volna több fejezetbe sorolni. Az „Általános társadalomföldrajz II.” még az elsô résznél is több, a társadalmi életben az utóbbi idôben felmerült kérdéskört, térbeli kérdéseket, vagy nagyon is régi, de az utóbbi évtizedekben a földrajzi irodalomból, kutatásból, gondolkodásból kimaradt témát tárgyal, mint az elsô kötet. A politikai földrajz és a katonai földrajz alapjaiban vizsgált kérdéskör azért is fontos, mert a földrajznak, a föld felszínének megismerése az államrendszer kialakulása után is jórészt éppen a katonai-hatalmi terjeszkedéshez kötôdött, nagy az irodalma, de hosszú ideig a velük való foglalkozás szinte tabunak számított. (Példaként említem meg, hogy e sorok írója egy rövid tanulmányt készített az ipartelepítés és a katonaság kapcsolatáról, aminek közlését a katonai folyóiratok megtagadták. A földrajzi és történeti munkák éppen a politikai és katonai témakörökben kapcsolódnak talán a leginkább össze.) A kommunikáció általános földrajza címû rész a földrajztudomány egyik legrégibb és legújabb, a hagyományosnak tekinthetô, a közlekedést-szállítást és a technikai fejlôdés révén létrejövô legújabb kapcsolatteremtési rendszereket tárgyalja. A turizmus földrajzi kérdéseinek a földrajzi oktatás alaptankönyvében indokolt a megjelenése. Talán érdekes, hogy a turizmushoz kapcsolódó témakörök földrajzi oktatása hamarabb jelent meg az idegenforgalommal foglalkozó oktatási tematikában, mint a földrajzi oktatásban. A viselkedés földrajzi alapjai – megítélésem szerint – a leginkább vitatható része a
30
tankönyvnek, nem egészen összetartozó témákat tárgyal. Az itt bemutatottak részben a kommunikációs, részben a népességi fejezetbe kerülhettek volna. A katasztrófák témakörének lényegesen részletesebb, sokoldalúbb földrajzi kutatása és oktatása lenne célszerû hazánkban is. Az integrációk és innovációk jórészt új földrajzi témakörök és a korszerû földrajzi oktatásban és természetesen a tankönyvben is helyük van. A sportföldrajz alapjainak megjelenése a földrajzi képzésben az egyik legújabb témakör. Negyedszázaddal ezelôtt, 1976-ban a Nemzetközi Földrajzi Unió Moszkvában tartott kongresszusán a témakör viszonylag terjedelmes megjelenése a földrajzosok egy részében meglepetést és mosolyt váltott ki, pedig már akkor és azóta még inkább a sporttal mint társadalmi tényezôvel számolni kell és helye vitathatatlan a társadalmi földrajzban. A környezetföldrajzra ugyancsak érvényes, hogy a földrajz legrégibb és legújabb témakörének egyike. A földrajztudomány kezdetektôl fogva nem más, mint a környezetünket megismerni szándékozó tudomány és a környezetvédelem, de a pusztítás is lényegében az emberiség keletkezésével egyidôs. A környezetvédelem kezdettôl fogva szorosan kapcsolódott a földrajztudományhoz, hazánkban is jórészt földrajzosok foglalkoztak vele az elmúlt évtizedekben. Felvethetô, hogy a katasztrófák földrajzi témaköre nem idekívánkozna-e inkább? Könyvünk második része a kilencedik fejezet a rajon- és régióelméletekkel foglalkozik viszonylag röviden. Az Általános társadalomföldrajz két kötetes, sok újat tartalmazó, a kísérletezô kedvet sem nélkülözô munka a befejezô szakaszában megítélésem szerint talán bátrabb is lehetett volna. A ma egyik legaktuálisabb társadalmi, de földrajzi kérdéskörbe tartozó kérdésrôl, az idôszerû területirányítási kérdéskörrôl többet mondhatott volna, errôl a tudományosan kevéssé kiforrott, de nagyon idôszerû témakörrôl. Feltehetô, hogy ezért az egyetemi hallgatók és mások is hálásak lettek volna. Külön tanulmányozást, tanulmányt igényelne a két kötetes munka nagyon gazdag irodalomjegyzéke. Majdnem valamennyi fejezete, tárgyalási körének irodalomjegyzéke nemcsak gazdag, de eddig sokak által nem ismert munkákat is tartalmaz, segíti a további kutatásokat. Ugyanakkor néhány év, kutatási irányzat alig szerepel a felsorolt irodalmak között. Külön szeretném kiemelni a II. kötet elsô fejezetét, amely a történeti földrajz tárgyalását a földrajzi felsôoktatás részévé tette a napjainkban új fellendülést élô, jórészt e fejezetet készítô munkásságának eredményeként. Befejezésül ismételten szeretném leszögezni, hogy az „Általános társadalomföldrajz” I. és II. kötetének megjelentetését a hazai földrajztudomány-oktatás nagyon fontos, idôszerû kiemelkedô alkotásának tartom. Megtisztelô elismerés illeti a szerzôket és kiemelten a fôszerkesztôt, mert újszerûen közelítették meg témakörüket, alapvetôen jól foglalták össze az igen nagy irodalmi ismeretekre támaszkodó részfeladatokat, messzemenôen törekedtek az átfedések kiiktatására, korszerû tudományos ismereteket közöltek olvasóikkal, legfôképpen az egyetemi hallgatókkal. A felvetett észrevételek nem a mû újszerûségébôl, esetleg a recenzor korszerûtlenebb felfogásából adódnak. A Dialóg Campus Kiadót elismerés illeti, hogy vállalta és gondos, szép munkával biztosította a kétkötetes munka gyors megjelenését. Tatai Zoltán 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
JÁVOR KÁROLY, a VÁTI Kht. Országos Vidékfejlesztési Irodájának vezetôje
A MAGYAR VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA JELLEMZÔI1 Bevezetés Az 1998-as választásokat követôen a vidékfejlesztés fontosságát felismerve, a magyar vidékfejlesztési politika elvált a területfejlesztési politikától mind anyagi forrásait (a vidékfejlesztési célok megvalósítására külön célelôirányzat alakult), mind adminisztrációs hátterét tekintve (a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumon (FVM) belül önálló fôosztály jött létre a vidékfejlesztési programok megvalósítására). 1999 kora tavaszán az FVM pályázatot írt ki a kistérségek számára (már meglévô vagy frissen alakított települési társulások) agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjuk kidolgozására. A vidékfejlesztési célelôirányzat (VFC) 2000-ben indult. Az elmúlt két évben 1200 pályázatot fogadtak el, melyek teljes költségvetése 11,1 milliárd Ft, támogatási része 5,5 milliárd Ft volt. A fent említett tapasztalatok alapján 2001-ben kísérleti program indult, mely a LEADER+ Közösségi Kezdeményezésre történô felkészülést szolgálja.
Van valami köze ennek a folyamatnak az EU fejlesztési politikája alakulásához? 1. A vidékfejlesztési politika fejlôdése Magyarországon 1998. második felében az FVM kialakította a saját ágazati politikáját (Az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés stratégiai kérdései. 1999 március). A magyar vidékfejlesztési politika irányelveiként a következôket határozták meg: • Integrált, multifunkcionális megközelítés • Alulról-felfelé irányuló, partnerségen alapuló kezdeményezések elôtérbe helyezése • A vidéki területek fejlesztése saját forrásaik és lehetôségeik szerint, tekintettel a helyi kultúrára és a fenntarthatóság ökológiai feltételeire • Állami támogatást kell biztosítani a jövôkép megalkotására, a programírás gyakorlatának elsajátítására és a szükséges információk és oktatás biztosítására a vidéki területeken
1. ábra
FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
31
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
2. ábra
3. ábra
32
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
• A városi és vidéki területek egyenrangú partnerkapcsolata. Ezen stratégia alapján a vidékfejlesztésnek megoldást kell nyújtania egyrészt a mezôgazdaság fellendítésére az ehhez megfelelô adottságokkal rendelkezô területeken, másrészt a vidéki lakosság életkörülményeinek javítására a kedvezôtlen adottságú vagy környezetileg érzékeny területeken. A fentebb felsorolt irányelvek szellemében és szolgálatában a kistérségek programírási folyamata 1999 márciusában elkezdôdött. Kétszáz ún. vidékfejlesztési kistérség alakult és vett részt pályázóként a folyamatban, amely nagyon eredményesnek bizonyult (l. 1. ábra). 2001 közepére 150 operatív program készült el, amely hozzávetôlegesen 4500 konkrét projektet tartalmaz. Az EU 1268/1999 számú tanácsi rendelete alapján Magyarország SAPARD Terve (2000–2006) elkészítése 1999 márciusában kezdôdött és az év végére befejezôdött. A SAPARD Terv általános stratégiájának keretein belül három prioritást határoz meg: • A mezôgazdaság versenyképességének javítása • Az agrárkörnyezet védelmének elôtérbe helyezése • A vidéki területek adaptációs képességének javítása. A terv intézkedései az 1268/1999 rendelet és a prioritások alapján a következôk: • Beruházások mezôgazdasági vállalkozásokba • Mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozása és értékesítése • A szakmai képzések fejlesztése
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
• Mezôgazdasági termelési módszerek alkalmazása a környezet védelmére és a vidéki környezet megóvására • Termelôi csoportok kialakítása • A falvak felújítása és fejlesztése, valamint az épített, természeti és kulturális örökség védelme és megôrzése • A gazdasági tevékenységek diverzifikációja és fejlesztése, alternatív jövedelemszerzési lehetôségek biztosítása • A vidéki infrastruktúra kialakítása és fejlesztése. A megvalósítandó intézkedések száma ideiglenesen háromra csökkent a végrehajtásért felelôs intézmény átmeneti kapacitás problémái miatt. A hazai vidékfejlesztési célelôirányzatot (VFC) 2000-ben vezették be. Célja egyrészt a nemzeti SAPARD-források átmeneti felhasználása, valamint pénzügyi források biztosítása a kistérségi operatív programok által kialakított projektek, illetve helyi igények megvalósítására. Következésképpen, a jogosult tevékenységeket a SAPARD Tervben meghatározott vidékfejlesztési intézkedések szerint csoportosították (falumegújítás, gazdasági diverzifikáció, vidéki infrastruktúra). 2001ben a vidéki területek valós igényeinek megfelelôen az intézkedések kibôvítésére került sor. A gazdaság fejlesztésén túl 2000-ben a közösségépítést szolgáló intézkedések kaptak nagy hangsúlyt, míg 2001-ben az alternatív jövedelmet biztosító tevékenységek fejlesztésén (helyi specialitások, kézmûvesség, nem élelmiszer jellegû termékek, termelés – feldolgozás – marketing) és az agrár-környezetvédelmen volt a fô hangsúly (ökológiai alapokon nyugvó komplex gazdasági fejlesztés). 4. ábra
FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
33
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
5. ábra
Az EU csatlakozási folyamat további mérföldköveként kell megemlíteni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) kidolgozása 2000-ben elkezdôdött, 2001-ben pedig elérte a stratégiai fázist. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program kidolgozása szintén elkezdôdött. A kistérségi szintû programokra, a VFC-nél szerzett tapasztalatokra, valamint a 104/2001(VI.21.) sz. kormányrendeletre alapulva 2001-ben a Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya meghívásos rendszerû pályázatot írt ki. A meghívottak kiválasztásához nyolc országos civil szervezet javaslatait kérték ki. A pályázat célja a vidéki partnerek megkeresése ahhoz a kísérleti programhoz, melynek célja a LEADER+ program megvalósítására. történô felkészülés a vidéki térségekben. Az eddig bemutatott fejlesztési elképzelések törvényi alapját a következô rendelkezések teremtik meg • az 1991. évi XVIII sz. törvény a számvitelrôl • az 1992. évi XXXVIII sz. törvény az államháztartásról • a 217/1998 (XII.27.) sz. kormányrendelet az államháztartás mıködésérôl 34
• a 1268/1999/EK Tanácsi Rendelet a SAPARD-ról • a 34/2000 (VII.6.) földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet A VFC-vel kapcsolatos szabályok • a 104/2001 (VI.21.) kormányrendelet • az 50/2001 (VII.20.) földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet
6. ábra 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
2. Programozás Az FVM vidékfejlesztéssel kapcsolatos ágazati stratégiájának 1998-as közzétételét követôen, két jelentôs programozási feladat kezdôdött 1999 elején. A SAPARD Terv fent ismertetett elôkészítésével párhuzamosan, a FVM pályázatot írt ki (melyet a bevezetésben már említettünk) a kistérségek (már mûködô vagy frissen alakított települési társulások) számára, hogy állami támogatás segítségével elkészítsék saját agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjukat. Elsô körben a jelentkezéskor a kistérségeknek bizonyítani kellett felkészültségüket és rendelkezésre álló kapacitásukat a programírási folyamatban való részvételre. A jelentkezéseket az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályához kellett benyújtani. Több mint 200 ún. vidékfejlesztési kistérség vett részt pályázóként ebben a programban. A jelentkezéseket elbíráló bizottságban a különbözô minisztériumok és civil szervezetek képviselôi is jelen voltak. A programozási folyamat gördülékenysége érdekében, a bizottság elbírálása alapján a kistérségeket három csoportra osztották felkészültségük szerint. A programozási folyamat három fô lépésbôl állt, melyek a következôk voltak: – Helyzetértékelés – Stratégiai program – Operatív program (l. a 7. ábrát).
7. ábra FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
8. ábra
Minden programírási fázis elôtt a kistérségek két-három delegáltja részt vett egy-egy néhány napos képzésen, melyet minisztériumi szakértôk és más, a vidékfejlesztéssel foglalkozó intézmények képviselôi tartottak. A képzések résztvevôi minden program-dokumentum kidolgozásához a dokumentumok tartalmi felépítését tartalmazó részletes útmutatókat és módszertani segítséget kaptak, melyek a vidékfejlesztés jogi, politikai és szociális hátterét ismertették. Valamennyi kistérség részt vett a fent leírt többlépcsôs képzéseken. A kevésbé felkészült kistérségek késôbb kezdték a programozást, így értékes tapasztalatokat vehettek át a többiektôl. A benyújtott programokat körültekintô értékelésnek vetették alá, különleges tekintettel a partnerségre és a helyi lakosság bevonására. A kistérségek csupán a program dokumentumaik elfogadása után részesülhettek az FVM által nyújtott vissza nem térítendô támogatásból, az adott kistérséggel kötött szerzôdés alapján. 2001 közepére mintegy 150 operatív program készült el, mely több mint 2500 települést érint és mintegy 4500 részletesen kidolgozott projektet tartalmaz.
9. ábra
35
V
I
D
É
K
F
A fejlesztési szükségleteket tekintve a stratégiai terv elkészítésekor a kistérségek elég ambiciózusak voltak, majd reálisabbá váltak az operatív rész elkészítésekor, mivel itt már részletes és konkrét projekteket kellett kidolgozniuk. Azt is meg kell említenünk, hogy a stratégiai tervek hét éves periódusra, míg az operatív programok csak három éves idôtávra készültek. A tervezett teljes beruházási költség az 1444 milliárd Ft-ot is eléri a stratégiai tervekben, amelyhez az igényelt támogatás 1097 milliárd Ft. Az operatív programok teljes beruházási költsége 228 milliárd Ft volt, az ehhez tartozó a támogatási igény 96 milliárd. Ennek a folyamatnak a tapasztalatai, valamint a végrehajtott intézményi fejlesztések szolgáltak a 2000-ben elindított hazai vidékfejlesztési támogatások alapjául. A programozást és az együttmûködést hangsúlyozó szakaszban – mely 1999ben indult – és a VFC keretében mûködtetett pályázati rendszer kétéves, projekt központú szakaszában szerzett összes eredmény és tapasztalat hasznosításával (különösen az emberierôforrás-fejlesztés és a képességek tekintetében) 2001 végén újabb továbblépés történt. Egy kísérleti programban tizenkét Helyi Vidékfejlesztési Munkacsoport vesz részt és sajátítja el, hogy – hogyan dolgozzanak ki területalapú, integrált fejlesztési programot, helyi fejlesztési stratégiát és helyi akciótervet a LEADER típusú szabályok szerint; – hogyan juthatnak állami támogatáshoz a fenti dokumentumokkal; – hogyan válasszanak ki és támogassanak projekteket a saját döntéseik alapján a helyi fejlesztési program megvalósítása érdekében. 3. Intézményfejlesztés Az 1998-as választásokat követôen a vidékfejlesztés a korábbi Földmûvelésügyi Minisztérium égisze alá került, a vidékfej36
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
lesztés a minisztériumon belül elkülönült, a minisztérium neve ennek megfelelôen Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumra (FVM) változott. A vidékfejlesztés nemcsak az erre a célra szolgáló elkülönített költségvetési tételként, hanem szervezeti formában is megjelent az FVM-en belül. Létrehozták a Vidékfejlesztési Programok Fôosztályát. A kormány regionális politikáját évek óta háttérintézményként szakmai szolgáltatásokkal segítô VÁTI Kht.-n (Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság) belül is létrejött egy új egység, az Országos Vidékfejlesztési Iroda, mely az FVM és a VÁTI közötti megállapodás révén született, és az FVM, azon belül leginkább a Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya (fôosztály) munkáját hivatott 10. ábra segíteni szakvéleményekkel és egyéb szakmai szolgáltatásokkal a vidékfejlesztéssel kapcsolatos területeken. A VFC 2000-ben történô bevezetése határozott igényt támasztott az intézményi háttér javítására a pályázatok várható áradata miatt. A fôosztály kihelyezett irodáiként hét irodából álló rendszer jött létre 2000-ben, a regionális vidékfejlesztési irodák rendszere. Minden régióban van egy iroda három-három köztisztviselôi státuszú munkatárssal. A programozási folyamat jelentôs emberi közremûködést igényelt a szakértôi munkát, a menedzsmentet, a szervezési munkát és az adminisztrációt is beleértve. Mivel még hiányzott egy láncszem, a fôosztály kezdeményezésére speciális támogatást vezettek be a kistérségi vidékfejlesztési menedzserek mûködésének megsegítésére. 2001 végére mintegy 190 regisztrált menedzser volt az országban, akik azóta rendszeres képzésben és kiegészítô anyagi támogatásban részesülnek az FVM részérôl. 4. A magyar vidékfejlesztés mutatói (1998–2002) Programozás: • 1 hétéves terv nemzeti szinten (SAPARD) • 7 agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai program régiós szinten (NUTS 2) • 19 agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai program megyei szinten (NUTS 3) • 180 helyzetelemzés kistérségi szinten (NUTS 4) • 160 agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai program kistérségi szinten • 150 agrárstruktúra- és vidékfejlesztési operatív program kistérségi szinten • 4500 kidolgozott vidékfejlesztési projekt • 12 résztvevô Helyi Vidékfejlesztési Munkacsoport a LEADER-re felkészítô kísérleti programban • 450 programozásra kiképzett ember 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
• kb. 30–35000 fô, aki részt vett a programozással kapcsolatos fórumokon és helyi gyûléseken a kistérségekben. Megvalósítás:* • 1500 támogatott projekt • 14,7 Mrd Ft tervezett teljes beruházási költség • 7,3 Mrd Ft támogatás lebontva a fôbb tételekre: (millió Ft) alternatív jövedelem falumegújítás infrastruktúra Intézményfejlesztés:
teljes beruházási költség 5 223 4 115 5 380
támogatás 2 160 2 286 2 845
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
ra jobb oldala) és egy kicsivel késôbb Magyarországon megszólal a hangja (az ábra bal oldala). Mivel a magyar vidékfejlesztési politika és az egész programozási folyamat legfontosabb céljai a belsô erôforrásokra alapozó kistérségi fejlesztés segítése társadalmi, gazdasági és ökológiai értelemben egyaránt, illetve a vidéki népesség felkészítése az EU-hoz való csatlakozásra, ezért a hazai intézkedések tervezése során az EU vidékfejlesztési politikája és támogatási rendszerei szolgáltak alapul. A magyar vidékfejlesztésnek megvannak a maga sajátos vonásai, magát a fejlesztési politikát azonban az EU vidékfejlesztési politikájának fejlôdése motiválja. A KAP további reformjai várhatóan nem a direkt kifizetések felé, hanem egy erôs második pillér kiépítése irányába fognak hatni.
• 15 köztisztviselô központi szinten • 21 köztisztviselô regionális szinten • 7 szakértô a háttérintézetben • 190 fô kistérségi vidékfejlesztési menedzser 5. Összefoglalás A bemutatott adatok és tények alapján jogosan mondhatjuk, hogy a magyar vidékfejlesztés hozzátesz valamit az európai uniós vidékfejlesztési politikához: a partnerség (részvételi alapú helyi együttmûködés) és a programozás elsajátításának új módszerét. Magyarország a csatlakozni kívánó országoktól és a tagállamoktól egyaránt eltérô módon „látott neki” a vidékfejlesztésnek. A partnerség az a társadalmi szövet, amely mindennek az alapja: ennek révén kezdôdhet a közösségépítés, a programozás is ilyen körülmények között hozza a legjobb eredményeket. Az egyes fejlesztési elképzelések közti szinergikus hatás kialakulásának így jóval nagyobb az esélye, és az ilyen projekteket indukáló programok szolgálják leginkább a mindenkori fejlesztés várható hatásainak területi szintû optimalizálását. Mint az a 11. ábrán látható, a vidékfejlesztési intézkedések megjelenése az EU-hoz viszonyítva némileg késésben van Magyarországon. Ugyanakkor 1999 elejétôl felgyorsult kommunikációt tapasztalunk a két fél között, valamint jelentôsen megnövekedett aktivitást mind a kormányzati intézményi rendszer, mind a vidéki térségek részérôl. Az EU vidékfejlesztési politikájának a csatlakozásra váró országokra gyakorolt hatását tekintve a legérdekesebb, hogy az elsô „jogerôs” vidékfejlesztési intézkedés Magyarországon éppen egy uniós jogszabály, a 1268/1999/EK Tanácsi Rendelet. Más szóval, a fent említett felgyorsult kommunikáció egyfajta zongora-effektushoz vezet. Az EU lenyom egy billentyût (a 11. ábFALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
11. ábra
Jegyzetek 1. A cikk a 2002. június 1-jén Aix-en-Provance-ban (Franciaország), az Evaluation and EU Regional Policy: New Questions and New Challenges (Értékelés és EU területi politika: új kérdések és kihívások) címû konferencián elhangzott elôadás szövege. * Az elôadásban a 2000–2001-es összesítés hangzott el, az itt közölt adatok már a 2002. évi értékeket is tartalmazzák
37
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
MATOLCSI LAJOS c. fôiskolai docens, megyei alelnök
A KISTÉRSÉGEK HELYZETE HAJDÚ-BIHARBAN Jóval a területfejlesztési törvény megjelenése elôtt a megyében térszerkezeti kutatást végeztünk. Ennek eredményeként kialakult az a vélemény, hogy a megye fejlesztésének stratégiája és intézményrendszere csak kistérségi rendszerben valósítható meg. A témavizsgálatban részt vevô partnerszervezetek együttes véleménye volt ez. A megyei önkormányzat koordinálása mellett résztvevôk voltak: az Agrárkamara, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, az Agrártudományi Egyetem, a KLTE Társadalomföldrajzi Tanszéke, a Szociológiai Intézet, és az MTA Regionális Kutatások Központja Debreceni Csoportja. Debrecent és agglomerációját hármas gyûrûben terveztük meg: a város és részeit képezô kertségek és a korábbi városhoz kapcsolt településcsoportok, mint Macs, Bánk stb. Második kört jelentette a Mikepércs – Sámsonkert – Martinka és a harmadik körív északról indulva jelentette volna a Bocskaikertet, Hosszúpályit, Sárándot, illetve az akkor még városi ranggal rendelkezô Vámospércset. Ez mintegy ajánlat is lett volna Debrecennek, hogy a rendezési tervében e témát vegye fel és készítsen valamiféle prognosztizálható lehetôséget, alternatívát. Mi ezt hipotézisnek szántuk. A város akkor erre nem figyelt oda, de azóta sincs jobb, illetve újabb megoldási javaslata. Döntésük, illetve egy esetleges konkrétabb véleményük befolyásolhatta volna – máig is befolyásolhatná – a megye további térszerkezetének alakulását. A fentiekre tekintettel az alábbi kistérségeket alakítottuk ki a résztvevôk teljes egyetértésével és az érintett települések közakaratával, amit végsô fokon minden település képviselô-testülete elfogadott. I. Bihari kistérség – Berettyóújfalu székhellyel II. Erdôspuszták kistérség – Monostorpályi székhellyel III. Hajdúsági kistérség – Hajdúböszörmény székhellyel IV. Ligetaljai kistérség – Nyíradony székhellyel V. Sárréti kistérség – Püspökladány székhellyel VI. Tisza menti kistérség – Tiszacsege székhellyel Az egyes térségek kialakításánál figyelemmel voltunk a történeti földrajzi, gazdaságföldrajzi és népesség-összetételi szempontokra egyaránt. Ezért is volt e munka sikeres és találkozott a települések szándékával, akaratával. Ennek a tanulmánynak az anyaga a megyei közgyûlés elé került és az is elfogadta. A tanulmány alapján készült a jelentés a kihelyezett kormányülés elé, így ez lett az alapja a kormányhatározatnak. Megjegyzem, hogy a kormányülés elôtti napon tartott államtitkári egyeztetés az anyagot mintaszerûnek, követendô módszernek tartotta. Ezt a kormányülésen a miniszterelnök úr külön kiemelte. A területfejlesztési törvény formálódása közben a kistérségi gondolatok egyre inkább afelé haladtak, hogy e térszerkezeten belül is 2–3 újabb kistérség szervezôdött, mivel or38
szágos szintrôl egyre erôsebben sugárzott az az információ, hogy minden kistérség 1–1 fôt delegálhat majd a megalakuló területfejlesztési tanácsba. Majd követte ezt a statisztikai körzetek kialakítása, amit mi innen, de több megye is igyekezett átformálásra javasolni. Máig nincs elfogadható magyarázat arra, hogy miért így kellett ennek alakulnia. Most már látható, hogy ez akadálya a további térszerkezet alakításának és a térszerkezet EUkonformmá tételének. Mi akkor is azt vallottuk, hogy a kistérségeket intézményesíteni kell, mert ezek lehetnek a területfejlesztés alapegységei. Mi minden kistérségben saját erôbôl és a Munkaügyi Központ támogatásával már ekkor kialakítottuk a kistérségi menedzser hálózatot, sôt a kutatásban résztvevôk együttmûködésével minden kistérségben egy-egy team alakult az alábbi összetételben: menedzser, a Munkaügyi Központ elôadója, kamarai ügyintézô, a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány menedzsere és a már formálódó gazdajegyzôi hálózat tagja. Ha most erre visszagondolok, akkor azt kell megállapítani, hogy sok mindenben visszaléptünk, talán több megye megelôzött bennünket, akiket akkor irigyeltek e kialakult rendszer miatt. Miután aktív résztvevôje voltam különbözô szinteken a területfejlesztési és rendezési törvény kidolgozásának, most látom, hogy igazán mit veszítettünk idôben is és az EU-konform térszerkezet-kialakításában. A mi modellünk olyan aktív megyék közötti kapcsolatot is jelentett, amelyre ma már szinte gondolni sem merek. Létrejött 7 megye részvételével az Alföldi Megyék Szövetsége, amely alapítványszinten mûködik, és a szintén kormányprogrammá formálódott Alföld törvény végrehajtását segíti. Nem is beszélve arról, hogy a sikeres megyei együttmûködéseknek eredményeként megalakítottuk a Hatmegyés Területfejlesztési Tanácsot BorsodAbaúj-Zemplén, Nógrád, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék összefogásával, amelyben a kamarák, a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, az egyetemek egyaránt képviselve voltak. Megindult a koncepciók, tervek, programok kidolgozása, egyetértéssel egy-egy megye egy-egy szakfeladatnak lett gesztora. Az ígéretes munka jelentôs folytatása lett volna az az alulról, a kistérségek felôl érkezô kezdeményezés, amely szerint tovább formálódott volna a térszerkezeti rendszer – hiszem, hogy mára valóban EU-konform lenne. Már akkor is szóba került pl., hogy Szolnok egyes kistérségei más régióhoz akarnak csatlakozni, ugyanez volt tapasztalható Hajdú-Biharban is és másutt is. Ma sem érthetô, miért nem lehetett a mai közigazgatási határokhoz nyúlni, amikor szervesen létrejöhetett volna az az állapot, amit elôbb-utóbb meg kell szenvednie az országnak. Hiszem és vallom, hogy a mai régióbeosztás nem állja ki az EU próbáját és azt is hiszem, hogy a magyar megyerendszer is alkalmatlan a regionális feladatok ellátására. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy a területfejlesztés területi 2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
lehatárolása és a közigazgatási területi beosztása nagy ívben elkerüli egymást. Fel kellene végre ismerni, hogy a kettô együtt reformálható és a megyei önkormányzat nélkül ez ma a magyar rendszer egyik leggyengébb és legköltségesebb láncszeme, annak ellenére, hogy a választási elvek szerint a legdemokratikusabb és a leglegitimebb, de minek, ha nincs neki címzett, igazi feladat- és hatásköre. Éppen a fentiek miatt azt gondolom, hogy a jövô útja és az EU igénye pedig egyenlô: település – kistérség – régió – nemzetország. Ezeknek címzett borítékok jöhetnek Brüsszelbôl és innen mehetnek oda-vissza igények és kívánságok, és így remélhetôk a támogatások. Csak közbevetôleg jegyzem meg, hogy a mai megyei közgyûlési feladatok – beleértve az intézményfenntartásokat is – 95%-ban telepíthetôk az érintett települési önkormányzatokhoz, illetve a megyei jogú városokhoz, a maradék 5%, talán a hatósági és fôjegyzôi jogosítvány pedig a közigazgatási hivatalokhoz. Ha mégis megszánná a törvényalkotás a közgyûlést és némi hatáskörrel ruházná fel középszinten, akkor azt a kistérségi küldöttekbôl intézményesített tanácsra kell bízni, amely testület egyben lélekszámarányosan választhat küldötteket a regionális tanácsba (merthogy középszintû önkormányzat, mint fogalom sem létezik). A mai megye duzzadt létszámából bôven jutna apparátus a kistérségekbe és maradhatna egy ideig a kistérségek koordinációs feladatait ellátó kevés létszámmal mûködô apparátus, amely választási és területi kapcsolatok ügyében együttmûködne a közigazgatási hivatallal és a területi kormányzati szervekkel. Következtetésem: a kistérségeket kell alapegységeknek tekinteni a területfejlesztési térszerkezet alakításában és ezeket intézményesíteni kell a rendszerben. Vizsgálandó, hogy milyen mai megyei feladatokat lehet oda telepíteni. Amikor a kistérség kialakult és elfogadta minden érintett település, akkor a következô lépés annak a meghatározása, hogy ezek milyen szerepet tölthetnek be a régiók alakításában. Vallom, hogy a régiók formálása történelmi lépés az ország életében. Ellene hat a sokat emlegetett és hivatkozott „megyetudat”, a Szent István-i megyetudat, de valljuk meg ôszintén, hol vannak már ezek a megyehatárok? Nem inkább az osztódással létrejött általam formálandó kistérségekkel térünk igazán ezekhez vissza? Hiszen nincsen – saját példánkkal élve – Hajdú-Bihar-i tudat, sem JászNagykun-Szolnok-i, hanem igenis van külön-külön mindegyik, amelyek kistérségekké formálódva visszakapnák területi identitásukat. Sôt, erôsödne mindez, hiszen a volt megyeszékhelyek, mint kistérségi székhelyek, intézményesült, méltó rangon lehetnének a természetes tájuk, környezetük központjai. Ma is erôsebb tudat ez már, mint az úgymond „kötôjeles megyetudat”. Mint a magyar közigazgatás negyven évet meghaladó szolgálója, talán felelôsséggel kijelenthetem: ma a megyék és a települések kapcsolatai oly mértékben elsorvadtak, hogy arról, mármint kapcsolatról nem is lehet beszélni. A tényt magát szomorúnak tartom és vallom, hogy a jelen állapotot nem szabad csak úgy ímmel-ámmal foltozni, reformálni, hanem radikális, de demokratikus, átfogó, komplex kezelésre van szükség, de az ezt megalapozó alkotmánymódosítás, önkormányzati és választási törvény módosításon keresztül vezethet csak az út. A FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
rendezô elv pedig benne van az EU által írt országjelentésben és még a forgatókönyv fejezetei is kiolvashatók, amelyhez csak annyit teszek hozzá, hogy a hatalmi ágak elválasztásának elvét és gyakorlatát kell megvalósítani következetesen. El kell választani az állami és önkormányzati feladatokat, legyen megfelelô kontrollja a végrehajtó hatalom ellenôrzéseinek és az azok feletti legitim népfelség elvén alapuló köztestületeknek. A régiók formálásához még azt a megjegyzést fûzöm, hogy igen káros szemléletet sugall, ha valamiféle számosságból indulunk ki a téralkotáskor. Helytelenítem ezt a megközelítést. Talán jobb és pontosabb, stabilabb úgy közelíteni, hogy formáljuk meg a kistérségeket, igazán itt jussunk konszenzusra, és ebbôl a rendszerbôl lépjünk egy osztállyal feljebb, mivel mára már azért, ha halványan is, de ismert az a metodika, ami a jelenlegi EU-rendszert is formálni igyekszik, mert ne legyen az a csalfa képzet a tudatunkban, hogy mi abba az EU térrendszerbe lépünk be, ami ma van. Szép korszakos alkotói feladat vár ma a terület és közigazgatás szervezôire. Hiszem, hogy valahonnan csodálattal figyelik munkánkat az eltávozott nagyjaink: Bibó István, Bihari Ottó, Magyari Imre professzorok és társaik. Azt kívánnám, hogy legyenek ôk is megelégedettek tanítványaik alkotásával, aki pedig az irányító pálcát kezébe veszi, ne feledje: „vannak ennek a nagy feladatnak elôzményei is” és talán még mai értôi is, akik tudnak alternatívát kitalálni a fôhatalom számára, hogy megelégedett közvéleménynek szakszerû döntéssel kínáljanak az új kihíváshoz pozitívan értékelhetô döntést. Javaslataim 1. A szükséges törvényi szabályozásig: Fontos lépés a kistérségek intézményesülése. Kormányzati szándéknyilatkozat kell, hogy a jelenlegi kistérségi rendszert nem tartja véglegesnek. A szükséges vizsgálatokat, téralkotási, kutatási feladatokat el kell végezni. Határidô: egy év 2. A jelenlegi kistérségi menedzserhálózatot – ami kizárólag területfejlesztési központú – bôvíteni kell 2–2 fô közigazgatási szakemberrel, akik hatáskör-telepítésre javaslattal bírnak, illetve fogadásra alkalmasak. Ezeket az állásokat részben a megyék terhére, részben egyért-egyet alapon a térségbôl kell megkövetelni partnerségi alapon. Erre a már „majdnem legitim” szervezetre közigazgatási hivatalok is számíthatnak feladatellátásban, koordinációban egyaránt. Határidô: 2003. május 15. (költségvetés jóváhagyása után) 3. A kistérségi együttmûködés kereteit egy tárcaközi szakmai ajánlás is alapozza meg. Különös tekintettel: - az önkormányzati társulások körére (igazgatási, intézményi, gazdasági), - az infrastruktúra-fejlesztésre (közlekedési – hírközlési együttmûködések, szolgáltatás, oktatás-képzés). Az ajánlásokban jól érzékelhetôen tûnjön ki a „preferálhatóság” – ennek pályázatokban való megjelenítése (ágazati, területfejlesztési, európai uniós is). Határidô: 2003. január 4. A jelenleg mûködô kistérségi szövetségeket ösztönözni kell az intézményesülést elôsegítô alapító okmányok átdolgozására, kiegészítésére. Határidô: 2003. január 39
V
I
D
É
K
F
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
PÉLDAÉRTÉKÛ KISTÉRSÉGI ÖSSZEFOGÁS A KECSKEMÉTI TÉRSÉGI KERTÉSZETI ÉS ÉLELMISZERIPARI KIÁLLÍTÁSON A Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás 1996-ban azzal a céllal jött létre, hogy közös terület- és vidékfejlesztési programokat kialakítva és megteremtve az ezek megvalósításához szükséges pénzalapokat, elôsegítse a települések összehangolt fejlesztését. Az Aranyhomok Kistérségfejlesztési Egyesülettel karöltve koordinálja a társult települési önkormányzatok kölcsönös érdekeltségen alapuló területés településfejlesztését. A társulást 18 település hozta létre, tagjai: Kecskemét, Lajosmizse, Tiszakécske, Kerekegyháza, Ágasegyháza, Ballószög, Felsôlajos, Fülöpháza, Helvécia, Jakabszállás, Kunbaracs, Ladánybene, Lakitelek, Nyárlôrinc, Orgovány, Szentkirály, Tiszaug és Városföld. Kecskemét és térsége 148 308 hektár kiterjedésû területen fekszik az Alföld szívében, Bács-Kiskun megye északi részén. Központja, Kecskemét megyei jogú város
40
Budapest és Szeged között félúton helyezkedik el. Kedvezô forgalmi helyzetének köszönhetôen történelmi múltú piacközpont. A térség másik három városi jogállású települése Tiszakécske, Lajosmizse és Kerekegyháza. Tiszakécske üdülôfunkcióinak, Lajosmizse közlekedésföldrajzi adottságainak, Kerekegyháza pedig sokrétû szolgáltatási szerepkörének köszönhetôen nyerte el a városi rangot a közelmúltban. A kistérség faluhálózata is igen fiatal, a 13 tanyaközség századunkban önállósult. A térség adottságaiból következik, hogy az itt élô családok jelentôs része mezôgazdasági termelésbôl él, illetve az ebbôl származó bevétel fontos jövedelemkiegészítést jelent számukra. A térség mezôgazdaságának jelentôségét több évszázados történelmi múltunk is igazolja. A környék a helyi mesteremberek, kézmûvesek munkája nyomán, valamint az alföldi emberek híres vendégszerete2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
V
I
D
É
K
F
te folytán a turisztika és a kézmûvesség területein is jelentôs hagyományokkal büszkélkedhet. Az utóbbi években a Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás felvállalta a térségi gazdálkodók, élelmiszer-, és kézmûvestermékelôállítók, turisztikai vállalkozók különbözô kiállításokon, rendezvényeken való bemutatkozási lehetôségeinek elôsegítését. Idén harmadik éve vettünk részt az Utazás 2002 kiállításon. A Kecskeméten megrendezett Aranyhomok Expón is sikeresen mutatkozott be a kistérség. A társulás települései immár ötödik éve mutatkoznak be a Hírös Hét Fesztivál – Térségi Kertészeti és Élelmiszeripari Kiállításon. A Hírös Hét Fesztivált hagyományosan 1934 óta rendezik meg Kecskeméten, melyen kiállításunkkal 1998-ban a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nagydíját, 1999ben a Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanács Különdíját, 2000-ben a Közönségdíjat, 2001-ben és idén pedig ismét a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nagydíját nyertük el.
FALU VÁROS RÉGIÓ 2002/9
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
A kiállítás augusztus 27 és szeptember 1 között Kecskeméten, az elmúlt évhez hasonlóan, az Erdei Ferenc Mûvelôdési Központ I. emeleti kiállítótermében volt látható, minden eddiginél nagyobb látogatottság mellett. A kiállításon a térség minden települése saját standdal jelent meg, ahol a látogatók találkozhattak azok változatos terményeivel, feldolgozott élelmiszereivel, kézmûvestermékeivel, és nem utolsósorban azok elôállítóival. A 17 település közel 200 kiállítójának termékeit lehetett megismerni, 14 kézmûves mutatta be mesterségét: szalmafonó, mézeskalács-díszítô, népi iparmûvész-gyöngyfûzô, csuhébaba-készítô, szônyegszövô, fazekas, pásztormûvész és fafaragó, 14 népzenei együttes és néptánccsoport mûsora szórakoztatta a látogatókat, 25 vállalkozás termékkóstolója a vidék ízével ismertette meg a látogatókat. A Kecskemét térségében mûködô két új típusú szövetkezet, az Aranykert Kecskemét Környéki Zöldség-gyümölcs Termelôk Értékesítô Szövetkezet, valamint a Ceregold Értékesítô, Beszerzô, Raktározó és Feldolgozó Szövetkezet is színvonalas kiállítással képviseltette magát a rendezvényen. Bemutattuk honlapunk továbbfejlesztett változatát, melynek címe: www.aranyhomok.hu. A Mûvelôdési Központban, a kiállításunkon felállított saját színpadunkon is folyamatosan minden korosztály megtalálhatta az érdeklôdésének megfelelô mûsort. Az idei év újdonsága a Kecskemét fôterén megrendezett kistérségi délután volt, ahol a kistérség településeirõl 17 népzenei együttes és néptánccsoport lelkes mûsorát tekinthették meg a járókelôk. A Hírös Héten a kiállítók, valamint minden érdeklôdô figyelmébe ajánlottuk társulásunk idekap41
V
I
D
É
K
F
csolódó tevékenységét, a termelôk értékesítési nehézségeinek feloldását célzó beszállítói és értékesítési program létrehozását a Bács-Kiskun megyei speciális magyar élelmiszeripari, kézmûves, illetve tanyasi termékeket elôállító kis és közepes agrárvállalkozások számára. Ennek lényege a fent említett termékeket elôállítók részére bemutató és értékesítési helyek kialakítása, folyamatos pi-
acra jutási lehetôség, marketingszolgáltatás, szaktanácsadás biztosítása, logisztikai és disztribúciós központ, illetve hálózat létrehozása, valamint a turisztikai kínálatot bôvítô gasztronómiai utak mûködtetése. Fórumra hívtuk augusztus 29-én a térség mezôgazdasági és turisztikai vállalkozóit. A mezôgazdasági fórumon dr. Tar42
E
J
L
E
S
Z
T
É
S
ján Zoltán fôosztályvezetô (FVM) a kormány mezôgazdasági politikájáról és támogatási rendszerérôl tartott elôadást. Szendrôné dr. Font Erzsébet, az FVM Vidékfejlesztési Fôosztályának fôosztályvezetôje Kecskemét és térsége vidékfejlesztési lehetôségeirôl beszélt. Méltatta a térségi gazdálkodók pályázati aktivitását és a kistérségi iroda eredményes segítségnyújtását, hiszen a dél-alföldi régióból a legtöbb (65 ) VFC pályázat itt készült. Nagy Lászlóné, a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara programmenedzsere az Agrár-környezetvédelmi Programmal kapcsolatos fejlesztési lehetôségekrôl számolt be. A SAPARD Hivatal Délalföldi Regionális Irodája részérôl Privóczki Zoltán ismertette a résztvevôkkel a SAPARD pályázati lehetôségeket. Jól mutatják a téma fontosságát a várakozáson felül nagy számban megjelent érdeklôdôk, akik ezúttal is a pályázati források elérhetôsége iránt érdeklôdtek a leginkább. A turisztikai fórumunk a Kecskeméti Kistérség turisztikai vállalkozásainak együttmûködési lehetôségeirôl szólt, melynek keretében elôadásokat hallhattak a résztvevôk Kecskemét és Térsége Információs és Szolgáltató Rendszerérôl, a turisztikában érintett vállalkozók megjelenítési lehetôségeirôl a kecskeméti kistérség honlapján, a falusi, tanyai turizmus, magánszálláshely-kiadás feltételeirôl. Minthogy a turisztikában részt vevô vállalkozók többségének nincs lehetôsége saját honlapot terveztetni, fenntartani, ezért a társulás a www.aranyhomok.hu weblapon elhelyezi a vállalkozók információit, így mintegy helyzetbe hozva ôket, lehetôségük nyílik nemcsak országos, hanem külhoni ismertség elérésére is. A kiállítás idén is betöltötte célját, hiszen a környezô települések mezôgazdasági, élelmiszeripari, turisztikai vállalkozói, kézmûvesei, termelôi, beszállítói és feldolgozói partnerekre találtak egymásban és az idelátogató vendégekben. Hamzáné Lakó Judit vidékfejlesztési menedzser Tóth Márta programkoordinátor Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás
2002/9 FALU VÁROS RÉGIÓ
