John Grisham A MANIPULÁTOR. Geopen Könyvkiadó ISBN: Fordította: Komáromy Rudolf

John Grisham

A MANIPULÁTOR Geopen Könyvkiadó ISBN:9789639574502 2005 Fordította: Komáromy Rudolf

1 Annak az elnöki időszaknak utolsó óráiban, amelyet a sors arra ítélt, hog y olyan csekély érdeklődést ébresszen a történészekben, mint – a beiktatásától a haláláig harminceg y napot hivatalában töltött – William Henry Harrisoné óta talán eg yik sem, Arthur Morg an eg yetlen meg maradt barátjával az Ovális irodában fontolg atta befejező döntéseit. Ebben a pillanatban úg y érezte, mintha az elmúlt nég y évben minden döntését elfuserálta volna, és nem különösebben volt meg g yőződve arról, hog y a vég játékban helyrehozhatja a dolg okat. A barátja sem mert volna mérg et venni rá, bár szokás szerint keveset szólt, és akkor is csak azt mondta, amit az elnök hallani akart. Keg yelmi kérvények feküdtek az asztalon – kétség beesett folyamodványok tolvajok, sikkasztok és csalók érdekében, némelyik még börtönben ült, mások sosem kerültek ug yan rács mög é, mindazonáltal tisztázni akarták a nevüket, és nag yra becsült polg árjog aik visszaszerzésére áhítoztak. Állítólag csupa barát vag y barát barátja, vag y rendíthetetlen támog ató fordult az elnökhöz, bár a tizenkettedik órát meg előzően nem sokuknak nyílt módja, hog y kinyilvánítsa a támog atását. Ig azán sajnálatos, hog y a szabad világ élén eltöltött nég y mozg almas esztendő eg yetlen nyomorúság os paksamétában, eg y rakás csirkefog ó kérelmeiben csapódott le. Vajon melyik tolvajt hag yja ismét lopni? Ezt a sarkalatos kérdést kellett meg válaszolnia az elnöknek, miközben pereg tek az órák. Az utolsónak maradt barát Critz volt, rég i diákszövetség i cimbora a cornelles időkből, amikor Morg an vezette a diákönkormányzatot, Critz pedig meg buherálta a szavazóurnákat. Az elmúlt nég y évben Critz szolg ált sajtótitkárként, kabinetfőnökként, nemzetbiztonság i tanácsadóként, még külüg yminiszterként is, bár ez a meg bízatása csupán három hónapig tartott, és sietve visszavonták, miután Critz sajátos diplomáciai stílusa kis híján kirobbantotta a harmadik világ háborút. Critz leg utóbbi feladatát tavaly októberben, az újraválasztási roham finisének tébolyult heteiben kapta. Minthog y a közvélemény-kutatások tanúság a szerint Morg an leg alább neg yven államban csúnyán lemaradt, Critz vette át a kampány irányítását, és sikeresen elideg enítette az ország többi részét, kivéve talán Alaszkát. A választások történelmileg példátlan eredményt hoztak; hivatalban lévő elnök sohasem kapott még ilyen kevés elektori szavazatot. Pontosan hármat, azt is Alaszkából, az eg yetlen államból, amelyet Morg an – Critz tanácsára – nem keresett föl. Kihívója ötszázharmincöt voksot szerzett, Morg an elnök hármat. Akkorát bukott, hog y a „földcsuszamlásszerű” jelző meg sem közelíti a vereség nag yság át. A szavazatok meg számlálása után a kihívó valami rossz tanácsnak eng edve úg y döntött, meg támadja az alaszkai eredményt. Úg y okoskodott, miért ne hajtana rá mind az 538 elektori szavazatra? Soha még elnökjelöltnek nem nyílt lehetőség e teljesen lemosnia a pályáról az ellenfelét, tökéletesen kirekesztenie a pontszerzésből. Az elnök további hat héten át szenvedett, miközben Alaszkában jog viták dühöng tek. Miután a leg felsőbb bíróság vég ül helybenhag yta az északi állam három elektori szavazatát, az elnök és Critz ig en csendesen pezsg őt bontottak. Morg an elnök beleszeretett Alaszkába, jóllehet a meg erősített eredmények alapján mindössze tizenhét szavazatos különbség g el szerzett fölényt. Több államot kellett volna elkerülnie. Még szűkebb pátriájában, Delaware államban is alulmaradt, ahol a valaha józanul

g ondolkodó elektori kar nyolc csodálatos évhez juttatta a kormányzói székben. Ahog y ő nem tudott időt szakítani Alaszkára, ug yanúg y hag yta fig yelmen kívül az ellenfele Delaware-t – nem épített ki említésre érdemes támog ató szervezetet, nem adott le televíziós hirdetést, nem iktatott be eg yetlen kampánymeg állót sem. Az opponens még is elvitte a szavazatok 52 százalékát! Critz eg y párnázott bőrfotelben ült, jeg yzettömböt tartott a kezében, rajta száz azonnali elintézendővel. Fig yelte, ahog y az elnöke eg yik ablaktól a másikig ballag , kibámul a sötétbe, arról ábrándozik, mi mindent tehetett volna. Levert és meg alázott férfi benyomását keltette. Ötvennyolc évesen vég et ért az élete, a karrierje romokban hevert, a házasság a zátonyra futott. Mrs. Morg an már vissza is költözött Wilming tonba, és nyíltan kikacag ta az elképzelést, hog y eg y alaszkai erdei faházban lakjék. Critz titokban kételkedett abban, hog y a barátja képes élete hátralévő részében vadászattal és horg ászással fog lalkozni, viszont ig en vonzotta az a lehetőség , hog y háromezer kilométerre kerülhet Mrs. Morg antől. Talán még Nebraskát is meg nyerhették volna, ha az előkelősködő hajlamú First Lady nem nevezi „Nebraska Sooners”nek az ottani futballcsapatot, holott a „sooners” jelző hag yományosan az oklahomaiak-nak jár. Morg an népszerűség e a nebraskai és oklahomai felmérések szerint eg yik napról a másikra akkorát zuhant, hog y sosem heverte ki. Texasban pedig olyan rosszul lett az elnökné eg y falat díjnyertes chilitől, hog y kihányta. Azonnal kórházba szállították, s közben eg y mikrofon rög zítette máig híres szavait: – Hog y bírnak ilyen undorító kotyvalékot enni ezek az elmaradott bunkók? Nebraska öt elektori szavazattal rendelkezik, Texas harmincnég g yel. A helyi futballcsapat meg sértése tehát olyan hiba, amely esetleg átvészelhető. Azon viszont már eg yetlen elnökjelölt sem teheti túl mag át, ha ilyen lekicsinylő meg jeg yzéssel illetik a texasi chilit. Micsoda kampány! Critz leg szívesebben könyvet írt volna róla. Úg y vélte, valakinek meg kell örökítenie ezt a katasztrófát. Csaknem harminc évre visszatekintő kapcsolatuk a vég éhez közeledett. Critz fölhajtott mag ának eg y évi kétszázezer dolláros állást eg y hadiipari szállítónál, és fölkészült arra, hog y alkalmanként ötvenezer dollárért előadásokat tartson, már ha valaki hajlandó ennyit fizetni. Miután eddig i életét a köz szolg álatának szentelte, mostanra kiég ett, rohamosan öreg edett, és szerette volna vég re meg szedni mag át. Az elnök busás haszonnal eladta takaros g eorg etowni házát, és vett eg y kis tanyát Alaszkában, ahol a jelek szerint csodálták őt. Azt tervezte, ott tölti öreg napjait, vadászg at, horg ászg at, talán meg írja az emlékiratait – csakis olyasmihez kezd Alaszkában, aminek semmi köze a politikához és Washing tonhoz. Nem játssza a nyug almazott államférfit, a párt nag y öreg jét, akinek bölcs hang ján a tapasztalat beszél. Lemond a búcsúkörutakról, a szónoklatokról, nem alapít politológ iai tanszékeket. Az emberek eg yértelműen kinyilvánították véleményüket. Ha nem kíváncsiak rá, ő ig azán meg lesz nélkülük. – Döntenünk kell, mi leg yen Cuccinellóval – szólalt meg Critz. Az elnök még mindig az ablaknál állt, a semmibe meredt a sötétben, Delaware-on rág ódott. – Kivel? – Fig g y Cuccinellóval, a filmrendezővel, akit vád alá helyeztek, mert lefeküdt eg y fiatal sztárocskával.

– Milyen fiatal? – Azt hiszem, tizenöt éves. – Hát az elég fiatal. – Ig en. Cuccinello Arg entínába szökött, tíz éve ott lapul, de most honvág ya támadt, szeretne hazajönni, és újra iszonyúbbnál iszonyúbb filmeket forg atni. Azt mondja, hazahívja a művészet. – Talán a lánykák hívják. – Azok is. – Eg y tizenhét évesen nem akadnék fönn, de tizenöt, az már túlzás. – Maximum ötmillió az ajánlata. Az elnök Critz felé fordult, és a szemébe nézett. – Ötmilliót ajánlott a keg yelemért? – Annyit, és g yorsan kell lépnie, mert a pénzt Svájcból utalja át. Ott most éjjel három. – Hová utalná? – Vannak külföldi számláink. Nem nag y üg y. – Mit fog szólni a sajtó? – Elképzelhető, hog y csúnyán felfújja az esetet. – Mindent csúnyán felfúj. – Ezt különösen csúnyán felfújhatja. – Tulajdonképpen fütyülök a sajtóra – mondta Morg an. Akkor meg mi a bajod?, kérdezte kis híján Critz. – Lenyomozható a pénz? – tudakolta az elnök, és visszafordult az ablakhoz. – Nem. Az elnök jobb kezével vakarg atni kezdte a nyakát, mindig íg y tett, ha nehéz döntéssel birkózott. Tíz perccel ezelőtt kis híján leatombombázta Észak-Koreát, akkor véresre vakarta a bőrt az ing g allérja alatt. – Elutasítjuk – felelte. – A tizenöt, az túlzás. Kopog ás nélkül nyílt az ajtó, és Artie Morg an, az elnök fia nyomult be eg yik kezében eg y Heinekennel, a másikban valami iratokkal. Kopott farmert viselt zokni nélkül. – Most beszéltem a CIA-vel – közölte hanyag ul. – Maynard úton van ide. A papírokat az íróasztalra dobta, és távozott, becsapta mag a mög ött az ajtót. Artie habozás nélkül elfog adná az ötmilliót, g ondolta Critz, akárhány éves a lány. Artie szemében semmiképpen nem számított túl kevésnek a tizenöt év. Kansast még meg is nyerhették volna, ha nem kapják el Artie-t eg y topekai motelszobában három hajrálánnyal, akik közül a leg idősebb volt tizenhét éves. Eg y mag amutog ató államüg yész vég ül – két nappal a választások után – ejtette a vádat, azt követően, hog y a lányok esküvel állították, nem létesítettek szexuális kapcsolatot Artie-val. Akarni akartak, tulajdonképpen csak másodpercek választották el őket attól, hog y mindenféle hancúrozásba kezdjenek, de ekkor az édesanyák kopog tattak a motelszoba ajtaján, s ezzel meg előzték az org iát. Az elnök beült hátradönthető bőrfoteljébe, és úg y tett, mintha lényeg telen papírok közt

lapozg atna. – Mi újság Backmannel? – kérdezte. *** Teddy Maynard tizennyolc éve ig azg atta a CIA-t, és ezalatt tízszer sem fordult meg a Fehér Házban. A vacsorameg hívásokat (eg észség üg yi okokra hivatkozva) mindig elhárította, és sosem vette a fáradság ot, hog y külföldi nag ykutyákkal parolázzon (hideg en hag yta az ilyesmi). Amikor még tudott járni, olykor beug rott tárg yalni az aktuális elnökkel, esetleg eg y-két bizalmasával. Amióta kerekes székbe kényszerült, a Fehér Házzal folytatott értekezletei telefonbeszélg etésekre korlátozódtak. Az alelnök két ízben még ki is hajtatott Lang leybe, hog y találkozzék vele. Mr. Maynard a tolószék eg yetlen előnyét abban látta, hog y nag yszerű ürüg yet biztosított, hog y akkor menjen vag y maradjon, vag y csináljon bármi eg yebet, ha úri kedve úg y diktálta. Senki sem akart erőszakoskodni eg y rokkant, idős emberrel. Csaknem fél évszázados kémkedés után most meg eng edte mag ának azt a luxust, hog y helyváltoztatás közben állandóan hátrafelé lessen. Meg különböztető jelzés nélküli fehér furg onban utazott – g olyóálló ablak, páncélozott karosszéria, az állig fölfeg yverzett sofőr mög ött két állig fölfeg yverzett fickó –, a tolószéke hátul a padlóhoz rög zítve, és menetiránnyal szemben, hog y Teddy láthassa a forg almat, amely nem láthatta őt. Valamivel távolabb két másik furg on követte, és azonnal meg akadályozott minden kósza kísérletet, hog y ideg enek az ig azg ató közelébe férkőzzenek. Bár nem számítottak effélére. A világ leg nag yobbrészt azt hitte, Teddy Maynard vag y meg halt, vag y valami eldug ott nyug díjasotthonban teng eti utolsó napjait, olyan helyen, ahová a kivénhedt kémeket szokták küldeni, hog y unalmukban elpatkoljanak. Maynard akart ilyen látszatot kelteni. Vastag szürke plédbe bug yolálva üldög élt, hűség es jobbkeze, Hoby vig yázott rá. Ahog y a furg on eg yenletesen száz kilométer per órás sebesség g el robog ott a körg yűrűn, Teddy zöld teát szürcsölt, amelyet Hoby töltött neki a termoszból, és fig yelte a mög öttük haladó kocsikat. Hoby a tolószék mellett ült a külön neki csináltatott bőrülőkén. – Hol van most Backman? – kérdezte két korty között Teddy. – A zárkájában – felelte Hoby. – Az embereink a börtönparancsnoknál vannak? – Az irodájában ülnek, várnak. Újabb kortyintás a g ondosan két kézben tartott papírpohárból. Az aszott, eres, tejfehér kéz úg y festett, mintha már meg halt volna, s csak arra várna, hog y a többi testrész is kövesse. – Mennyi időbe telik, hog y kijuttassuk a pasast az ország ból? – Körülbelül nég y órába. – Terv szerint haladunk? – Minden kész. Csak a zöld jelzésre várunk. – Remélem, az a debil képes felfog ni, mit akarok.

***

Critz és a debil az Ovális iroda falait bámulták, a nyomasztó csöndet csak időnként törte meg eg y-eg y Joel Backman-nel kapcsolatos meg jeg yzés. Beszélg etniük kellett valamiről, mert eg yikük sem akarta kibökni, valójában mi jár az eszében. Hát lehetség es ez? Csakug yan itt a vég ? Neg yven év. A Cornelltől az Ovális irodáig . Most olyan hirtelen szakadt vég e, hog y nem maradt idejük kellőképpen felkészülni rá. Még nég y évre számítottak. Nég y év dicsőség re, amely alatt g ondosan meg tervezik, mit hag ynak hátra, azután emelt fővel elüg etnek az alkonyaiban. Bár későre járt, úg y tűnt, mintha odakint még tovább sötétedne. A rózsakertre néző ablakok feketéllettek. Szinte hallatszott, ahog y a kandalló fölötti falióra meg állíthatatlanul ketyeg , eg yre fog ynak a másodpercek. – Mit fog művelni a sajtó, ha keg yelmet adok Backman-nek? – kérdezte az elnök, immár nem először. – Meg vadul. – Abból jó kis muri lehet. – Te már nem fog od vég ig asszisztálni. – Én már nem. Úg y tervezte, a másnap déli hatalomátadás után a fővárosból először is mag ánlökhajtásoson (eg y olajtársaság g épén) Barbadosra repül, eg y rég i barátja villájába. Morg an utasítására a tévékészülékeket eltávolították a villából, nem kézbesítenek semmiféle újság ot, se napilapot, se képes mag azint, és minden telefont kikapcsoltak. Leg alább eg y hónapig nem fog érintkezni senkivel, még Critzcel sem, de különösen Mrs. Morg annel nem. Felőle akár föl is g yújthatják Washing tont. Titokban reménykedett, hog y ez fog történni. Barbados után az alaszkai faházába akart föllopózni, hog y továbbra se veg yen tudomást a világ ról, ott várja ki a tavaszt. – Meg keg yelmezzünk neki? – kérdezte az elnök. – Alkalmasint – mondta Critz. Az elnök áttért a többes szám első személyre, mindig íg y tett, ha várhatóan népszerűtlen intézkedés került terítékre. A könnyebb esetekben meg maradt az eg yes számnál. Ha mankó kellett, kivált, ha bűnbakra volt szükség e, meg nyitotta a döntéshozó folyamatot, és bevonta Critzet. Critz neg yven éven át vállalta a bűnbak szerepét, és bár kétség kívül hozzászokott, mindazonáltal belefáradt. – Ha nincs Joel Backman, most valószínűleg nem lennénk itt – jeg yezte meg . – Talán ig azad van – hag yta rá az elnök. Mindig azt állította, hog y rag yog ó kampányának,

karizmatikus személyiség ének, hátborzong atóan üg yes helyzetfelismeréseinek és Amerika számára felvázolt világ os jövőképének köszönhette meg választását. Meg döbbentette, hog y vég ül el kellett ismernie, Joel Backmannek is tartozik valamivel. Critz azonban már annyira kiég ett és elfáradt, hog y meg döbbenni sem tudott. Hat évvel ezelőtt a Backman-botrány elborította Washing tont, és vég ül a Fehér Házra is árnyékot vetett. Sötét felhő g omolyg ott a közkedvelt elnök fölött, s ezzel meg nyílt az út, amelyen Arthur Morg an bebotorkálhatott a Fehér Házba. Most, hog y kifelé tántorg ott onnan, eljátszott a g ondolattal, hog y még eg yszer borsot tör a washing toni politikai g arnitúra orra alá, amely nég y esztendőn át úg y bánt vele, mint eg y leprással. A Joel Backmannek adott keg yelem minden közhivatal falait meg reng eti a szövetség i fővárosban, és a sajtó hetet-havat összehord majd. Morg annek tetszett a g ondolat. Amíg ő Barbadoson sütkérezik, a város ismét meg bénul, a Capitoliumon meg hallg atásokat követelnek, államüg yészek játsszák az eszüket a kamerák előtt, a kábelcsatornákon reg g eltől estig nag yokosok lefetyelnek. Az elnök a sötétbe mosolyg ott. ***

A Potomac folyót átívelő Arling ton Memorial hídon Hoby újratöltötte az ig azg ató papírpoharát zöld teával. – Köszönöm! – mondta halkan Teddy. – Mit csinál a nag yfiú holnap, miután elhag yja a hivatalát? – kérdezte. – Elmenekül az ország ból. – Előbb is eszébe juthatott volna. – Azt tervezi, az Antillákon tölt eg y hónapot, nyalog atja a sebeit, hátat fordít a világ nak, duzzog eg y sort, várja, hog y valaki némi érdeklődést mutasson iránta. – És Mrs. Morg an? – Ő már javában bridzsel otthon, Delaware-ban. – Elválnak útjaik? – Ha elég okos a srác. Ki tudja? Teddy óvatosan kortyintott a teából. – Mi lesz a nyomásg yakorlásunkkal, ha Morg an keresztbe tesz nekünk? – Nem hiszem, hog y keresztbe tesz. Az előzetes tárg yalások jól mentek. Úg y tűnik, Critz benne van a buliban. Most már sokkal jobban érzékeli a helyzetet, mint Morg an. Critz tudja, hog y be sem tehették volna a lábukat az Ovális irodába, ha nincs a Backman-botrány. – Szóval akkor mi lesz a nyomásg yakorlásunkkal, ha Morg an keresztbe tesz nekünk? – Semmi. Ez a tag idióta, de tiszta. Ráfordultak a Constitution Avenue-ról a Tizennyolcadik utcára, és rövidesen beléptek a Fehér Ház keleti kapuján. Géppisztolyosok bontakoztak ki a sötétből, majd fekete trencskós titkosszolg álatosok tartóztatták föl a furg ont. Jelszavak hang zottak el, rádiók recseg tek, és

Teddyt perceken belül kiemelték a furg onból. Odabent futólag átvizsg álták a kerekes széket, de nem találtak benne mást, csak eg y rokkant, plédbe takarg atott öreg embert. ***

Artie ezúttal Heinekentelenül, de ismét kopog ás nélkül dug ta be a fejét az ajtón, és bejelentette: – Meg jött Maynard. – Szóval él – mondta az elnök. – Éppen csak hog y. – Akkor g urítsák be! Hoby és eg y Priddy nevű ig azg atóhelyettes követték a kerekes széket az Ovális irodába. Az elnök és Critz üdvözölték vendég eiket, majd a kandalló előtti ülőg arnitúrához tessékelték őket. Míg Maynard kerülte a Fehér Házat, Priddy jóformán ott élt, minden reg g el tájékoztatta az elnököt a hírszerzési kérdésekről. Miközben helyet fog laltak, Teddy körülpillantott a helyiség ben, mint aki poloskát, lehallg atóberendezést keres. Szinte bizonyosra vette, hog y nincsenek ilyenek; a korábbi g yakorlatnak vég et vetett a Waterg ate-üg y. Nixon annyi vezetéket telepített a Fehér Házba, amennyi eg y kisebb város elektrosokkolásához elég lett volna, de persze, meg is fizetett érte. Teddy azonban be volt drótozva. A kerekes szék teng elye fölött g ondosan elrejtve, eg y-két ujjnyival az ülés alatt mag netofon lapult, amely a következő harminc percben érzékeny mikrofonjával minden hang ot rög zített. Mosolyog ni próbált Morg an elnökre, de leg szívesebben valami effélét mondott volna: Mag a kétség kívül a leg korlátoltabb politikus, akivel valaha találkoztam. Csakis Amerikában fordulhat elő, hog y eg y ilyen debil a csúcsra emelkedhessen. Morg an elnök mosolyg ott Teddy Maynardra, de leg szívesebben valami effélét mondott volna: Nég y évvel ezelőtt el kellett volna csapnom mag át. Az irodája folyvást csak zavarba hozza ezt az ország ot. Mire Teddy: Meg döbbentem, hog y eg y államot sikerült leakasztania, még ha csak tizenhét szavazattal is. Morg an: Akkor sem tudna kézre keríteni eg y terroristát, ha az illető óriásplakáton hirdetné mag át. Teddy: Kellemes horg ászást! Még kevesebb pisztráng fog a horg ára akadni, mint ahány szavazat. Morg an: Miért nem dobja már föl a talpát, holott mindenki azt íg érte? Teddy: Elnökök jönnek-mennek, én maradok. Morg an: Critz erősködött, hog y tartsam meg mag át. Neki köszönheti az állását. Én már két héttel a beiktatásom után páros lábbal akartam kirúg ni. – Kávét? – kérdezte hang osan Critz.

– Nem kérek – felelte Teddy, és miután ez tisztázódott, Hoby és Priddy ug yancsak elhárították a kínálást. Mivel pedig a CIA nem óhajtott kávét, Morg an elnök íg y válaszolt: – Tej nélkül, két cukorral. – Critz biccentett a titkárnőnek, aki oldalt eg y félig nyitott ajtóban várakozott. Critz visszafordult a g yülekezethez: – Nincs sok időnk. – Azért jöttem, hog y Joel Backmanről értekezzünk – vág ta rá Teddy. – Ig en, pontosan ezért – felelte az elnök. – Mint tudják – folytatta Teddy, szinte tudomást sem véve az elnökről –, Mr. Backman anélkül vonult börtönbe, hog y eg y szót is ki lehetett volna húzni belőle. Mindmáig olyan titkok birtokosa, amelyek, az ig azat meg vallva, alááshatják a nemzetbiztonság ot. – Nem ölhetik meg – bukott ki Critzből. – Nem vehetünk célba amerikai állampolg árokat, Mr. Critz. Ez ellenkezne a törvénnyel. Jobb szeretjük, ha másvalaki vég zi el ezt a feladatot. – Nem tudom követni – árulta el az elnök. – A következőt tervezzük: ha ön keg yelmet ad Mr. Backmannek és ő elfog adja, akkor órákon belül kijuttatjuk az ország ból. Backmannek bele kell eg yeznie, hog y élete hátralévő részére elrejtőzik. Ez nem okozhat g ondot, mert akadnak, akik szívesebben látnák holtan, és ezt ő is tudja. Áttelepítjük eg y másik ország ba, alig hanem Európába, ahol könnyebb szemmel tartani. Új személyazonosság ot kap. Szabadon élhet, és az emberek idővel elfelejtik Joel Backmant. – De ezzel nincs vég e – vélte Critz. – Nincs. Várunk, talán eg y évet, azután a meg felelő helyeken kiszivárog tatjuk a hírt. Meg találják Mr. Backmant, vég eznek vele, és ezáltal sok kérdésünkre választ kapunk. Hosszú csend támadt, Teddy előbb Critzre, majd az elnökre nézett. Miután meg g yőződött arról, hog y mindkettőjüket alaposan zavarba hozta, folytatta: – Pofoneg yszerű terv, uraim. Csak az a kérdés, ki öli meg . – Szóval önök szemmel tartják? – kérdezte Critz. – Közvetlen közelről. – Ki akarja elkapni? – kérdezte az elnök. Teddy újra összekulcsolta eres kezét, kissé meg hökkent, majd fölényesen a jelenlévőkhöz fordult, mint a tanító bácsi a kis harmadikosokhoz: – Talán az oroszok, a kínaiak, esetleg az izraeliek. Mások is lehetnek. Természetesen voltak mások, de senki sem várta Teddy-től, hog y mindent fölfedjen, amit tud. Ez sosem volt szokása, füg g etlenül attól, ki az elnök, és mennyi időt tölt még az illető az Ovális irodában. Az elnökök jöttek és mentek, némelyik nég y, mások nyolc év után. Eg yesek imádták a kémkedést, de akadtak, akiket csak a leg frissebb közvélemény-kutatási eredmények érdekeltek. Morg an különösen alkalmatlannak bizonyult a külpolitikára, és mivel kormányzati idejéből már csak órák maradtak hátra, Teddynek eszébe sem jutott, hog y többet kössön az orrára, mint amennyi a keg yelem kieszközléséhez feltétlenül szükség es. – Backman miért menne bele ilyen alkuba? – kérdezte Critz. – Nem biztos, hog y belemeg y – felelte Teddy. – De hat éve mag ánzárkában ül. Ez napi

huszonhárom óra eg y pici cellában. Eg yetlen óra napfény. Heti három zuhanyozás. Silány koszt – azt mondják, több mint huszonöt kilót fog yott. Úg y hallom, nem valami jól érzi mag át. Két hónappal ezelőtt, a csúfos választási vereség et követően, amikor Teddy Maynard kieszelte ezt a keg yelmi cselt, meg mozg atott eg y-két követ a sok közül, és Backman fog vatartási körülményei jelentősen rosszabbodtak. A zárkájában öt fokkal csökkent a hőmérséklet, a férfi eg y hónapja csúnyán köhög ött. Addig is enyhén szólva ízetlen étele tovább romlott, és hideg en tálalták. A vécétartálya hol öblített, hol nem. A feg yőrök éjjel a leg különbözőbb időpontokban fölkeltették. A jog i könyvtár, amelyet addig hetente kétszer vett ig énybe, eg yszerre elérhetetlenné vált. Üg yvéd lévén, Backman ismerte a jog ait, és mindenféle perrel fenyeg etőzött a börtön meg a kormány ellen, de eg yelőre nem nyújtott be keresetet. A hadakozás meg viselte, altatót és Prozacot szedett. – Azért akarja, hog y keg yelmet adjak Joel Backmannek, hog y eltetethesse láb alól? – kérdezte az elnök. – Ig en – felelte közönyösen Teddy. – Ug yanis mi nem tehetjük el láb alól. – De valaki vég ez vele? – Ig en. – És a halála eg yértelmű nemzetbiztonság i érdek? – Szilárd meg g yőződésem, hog y az.

2 A Rudley Szövetség i Büntetés-vég rehajtó Intézet elkülönítő szárnya neg yven eg yforma zárkából állt, mindeg yik tizenkét nég yzetméteres, ablaktalan, zöldre festett cementpadlós, salakbeton falú, a vasajtón alul keskeny rés az élelmiszeres tálcának, fönt kis nyílás, amelyen az őrök időnként bekukucskálhattak. A szárnyba kormányszervek informátorai kerültek, drog os besúg ók, kiug rott maffiózók, eg y-két kém – csupa olyan személy, akit azért kellett elzárni, mert odahaza jó néhányan örömest elvág ták volna a torkukat. A Rudleyban védőőrizetet élvező neg yven fő zöme az E szárnyat ig ényelte. Joel Backman épp aludni próbált, amikor döng ve kitárult az ajtó, és két feg yőr fölkapcsolta a világ ítást. – A parancsnok hívatja – közölte az eg yikük, és már vitték is. Némán robog tak a börtönfurg onnal a fag yos oklahomai prérin, elhaladtak a kevésbé szig orúan őrzött bűnözők tömbjei mellett, majd meg érkeztek a börtönparancsnokság épületéhez. A minden nyilvánvaló ok nélkül meg bilincselt Backmant betaszig álták, föl két lépcsősoron, azután vég ig eg y hosszú folyosón a tág as irodához, amelyben ég ett a villany, és valami fontos dolog zajlott. Backman a faliórán látta, hog y mindjárt este tizeneg y. Még sosem találkozott a parancsnokkal, ami eg yáltalán nem számított szokatlannak. A parancsnok jó néhány nyomós okból nem sokat mászkált. Nem pályázott újabb hivatalra, és nem izg atta mag át azon, hog y lelkesebb munkára ösztönözze alárendeltjeit. Rajta kívül három öltönyös tartózkodott a helyiség ben, csupa komoly kinézetű férfi. Eg y ideje cseveg tek. Bár az Eg yesült Államok szövetség i hivatali épületeiben szig orúan tilos a dohányzás, a hamutálca meg telt csikkekkel, és a mennyezet alatt sűrű füstfelhő terjeng ett. – Üljön le, Mr. Backman! – kezdte a parancsnok. Bemutatkozásra nem veszteg ette az időt. – Örvendek, hog y meg ismerhetem – felelte Backman. és meg nézte mag ának a többieket. – Pontosan miért hoztak ide? – Ezt fog juk meg beszélni. – Leg yen szíves, vetesse le rólam a bilincset! Meg íg érem, hog y senkit sem fog ok meg ölni. A parancsnok intett a leg közelebb álló őrnek, aki g yorsan előszedte a kulcsot, és kioldozta Backmant. Az őr ezután kicsámpázott az irodából, becsapta mag a mög ött az ajtót, ami ig en kellemetlenül érintette a szerfölött ideg es természetű parancsnokot. A börtönparancsnok bemutatta a jelenlévőket: – Adair különleg es üg ynök az FBI-tól, Mr. Knabe az Ig azság üg yi Minisztériumból és Mr. Sizemore, szintén Washing tonból. A meg nevezettek eg yike sem fordult Mr. Backman felé, aki még mindig állt, és meg lehetősen tanácstalannak látszott. Kényszeredetten biccentett, hog y udvarias benyomást keltsen. Nem viszonozták a fáradság át. – Fog laljon helyet! – biztatta a parancsnok, és Backman vég re leült. – Köszönöm! Mint tudja, Mr. Backman, hamarosan fölesketik az új elnököt. Morg an elnök nemsokára távozik. A jelen pillanatban az Ovális irodában birkózik azzal a döntéssel, hog y teljes keg yelemben részesítse-e önt. Backmant hirtelen heves köhög és fog ta el, amelyet részben a zárkája csaknem sarkvidéki

hőmérséklete, részben a „keg yelemben” szó okozta meg rázkódtatás idézett elő. Az ig azság üg yis Mr. Knabe eg y palack vizet nyújtott neki, Backman nag yot húzott belőle, benedvesítette az állat, vég ül sikerült leg yűrnie a köhög ést. – Keg yelmet kapok? – motyog ta. – Teljes keg yelmet, némi feltétellel. – De hát miért? – Fog almam sincs, miért, Mr. Backman, nem is feladatom, hog y meg értsem, mi történik. Csak a hír továbbítása a dolg om. Mr. Sizemore, akit bármiféle rang vag y hovatartozás nélkül, eg yszerűen úg y mutattak be, hog y „szintén Washing tonból”, íg y szólt: – Alkut ajánlunk, Mr. Backman. A teljes keg yelemért cserébe vállalnia kell, hog y örökre elhag yja az ország ot, új személyazonosság g al él valahol, ahol senki sem találhatja meg . Ez nem probléma, g ondolta Backman. Nem hiányzott neki, hog y meg találják. – De hát miért? – dünnyög te ismét. A bal kezében tartott vizespalack láthatóan remeg ett. A szintén washing toni Mr. Sizemore fig yelte a remeg ést, vég ig nézett Joel Backmanen a rövidre nyírt, ősz hajtól az elnyűtt, filléres áruházban beszerzett futócipőig meg a fekete börtönzokniig , és óhatatlanul felidézte mag ában a férfi korábbi képét. Meg elevenedett eg y mag azin címlapja. A g ondosan beállított fotón Joel Backman ápoltan, kifog ástalanul szabott, fekete, olasz öltönyben nézett a fényképezőg ép lencséjébe, olyan önelég ülten, ahog y az eg yáltalán lehetség es. A haja hosszabb és sötétebb volt, meg nyerő arca telt és ránctalan, nem épp darázsdereka számos munkaebédről és nég yórás vacsoráról árulkodott. Backman kedvelte a bort, a nőket és a sportkocsikat. Szívesen dicsekedett saját lökhajtásosával, jachtjával, a coloradói síparadicsomban, Vailben épült üdülőjével. A feje fölött a vastag on szedett felirat íg y szólt: A MANIPULÁTOR – A MÁSODIK LEGBEFOLYÁSOSABB EMBER WASHINGTONBAN? A mag azin eg y vastag Joel Backman-dossziéval eg yütt Mr. Sizemore aktatáskájában lapult. Washing tonból Tulsá-ba jövet a repülőg épen átböng észte. A hetilap cikke szerint a manipulátor jövedelme akkoriban meg haladta az évi tízmillió dollárt, bár erről szűkszavúan nyilatkozott a riportereknek. Az általa alapított üg yvédi iroda kétszáz jog ászt fog lalkoztatott, ez washing toni mércével kicsinek számított, de politikai körökben kétség kívül a leg nag yobb befolyással bírt. Lobbig épezetként működött, nem is ig azi üg yvédek hivatásg yakorlásának eszköze volt, inkább afféle bordély g azdag vállalatok és külföldi kormányok számára. Miként hullottak el a hősök, g ondolta Mr. Sizemore, miközben a palack remeg ését fig yelte. – Nem értem – nyög te ki nag y nehezen Backman. – Nincs időnk mag yarázkodni – mondta Mr. Sizemore. – Ez villámalku, Mr. Backman. Sajnos nem érünk rá a részleteket fontolg atni. Azonnal döntenie kell: ig en vag y nem. Itt akar maradni, vag y más néven a világ másik felén akar élni? – Hol? – Nem tudjuk, hol, de majd kiokoskodjuk. – Biztonság ban leszek? – Erre csak ön válaszolhat, Mr. Backman.

Miközben Mr. Backman a saját kérdését mérleg elte, még inkább remeg ett. – Mikor indulok? – kérdezte lassan. A hang ja pillanatnyilag visszanyerte az erejét, de újabb heves köhög őroham készülődött. – Azonnal – mondta Mr. Sizemore, aki teljesen átvette az irányítást, és tétlen szemlélődésre kárhoztatta a börtönparancsnokot, az FBI és az Ig azság üg yi Minisztérium képviselőjét. – Úg y érti, most azonnal? – A cellájába már nem térhet vissza. –A fenébe! – mondta Backman, mire a többiek önkéntelenül elmosolyodtak. – Eg y feg yőr áll a cellája előtt – mondta a börtönparancsnok. – Kihozza, amit akar. – Mindig áll eg y feg yőr a cellám előtt – reccsent rá Backman. – Ha az a kis szadista szemét Sloan az, mondják meg neki, hog y hozza ki a borotvapeng émet, és vág ja föl a saját ereit! Mindenki nag yot nyelt, és várta, hog y a szavak kiröppenjenek a szellőzőn. Ehelyett a füstös leveg őbe hasítottak, és eg y pillanatig a helyiség ben rezeg tek. Mr. Sizemore meg köszörülte a torkát, áthelyezte súlypontját az ülepe bal feléről a jobbra, és meg szólalt: – Az Ovális irodában várnak a válaszára, Mr. Backman. Elfog adja az ajánlatot? – Az elnök vár rám? – Mondjuk. – Ő az adósom. Én juttattam oda. – A pillanat ig azán nem alkalmas efféle kérdések meg vitatására, Mr. Backman – jeg yezte meg hig g adtan Mr. Sizemore. – Az elnök most viszonozza a szívesség et? – Nincs betekintésem az elnök g ondolataiba. – Honnan veszi, hog y képes g ondolkozni? – Jó, akkor telefonálok, és meg mondom nekik, hog y tárg ytalan. –Várjon! Backman fölhajtotta a palack vizet, és másikat kért. Ing ujjával meg törölte a száját, és meg kérdezte: – Ez valami olyasféle, mint a tanúvédelmi prog ram? – Ez nem hivatalos prog ram, Mr. Backman, de időről időre szükség esnek tartjuk, hog y elbújtassunk embereket. – Milyen g yakran fordul elő, hog y valakit elveszítenek? – Nem túl g yakran. – Nem túl g yakran? Szóval semmi sem g arantálja a biztonság omat. – Semmire sincs g arancia, de önnek jók az esélyei. Backman a börtönparancsnokra pillantott: – Hány évet is hag yok itt, Lester? Lester hátrahőkölt a kérdéstől. Senki sem hívta Lester-nek, utálta és kerülte ezt a nevet. Az íróasztali névtábláján L. Howard Cass állt.

– Tizennég yet, és szólítson Cass börtönparancsnok úrnak! – Majd leg közelebb. Úg y néz ki, eg ykettőre beadom a kulcsot. Az alultápláltság , a kihűlés és a hanyag eg észség üg yi ellátás eg yüttes erővel vég ez velem. Lester nag yon keményen adja elő, srácok. – Visszatérhetnénk a tárg yra? – kérdezte Mr. Sizemore. – Természetesen elfog adom az ajánlatot. Ki az a bolond, aki visszautasítaná? Mr. Knabe az ig azság üg ytől vég re meg mozdult. Kinyitotta az aktatáskáját: – Itt vannak a papírok. – Mag a kinek dolg ozik? – kérdezte Backman Mr. Sizemore-tól. – Az Eg yesült Államok elnökének. – Akkor mondja meg neki, azért nem szavaztam rá, mert lakat alatt voltam. De adott esetben biztosan rá szavaztam volna. És mondja meg neki, hog y kösz, rendben? – Hog yne. *** Hoby újabb pohár zöld teát töltött, most koffeinmenteset, mert majdnem éjfélre járt, és Teddy kezébe nyomta, aki takaróba bug yolálva bámulta a furg on mög ötti forg almat. A Constitution Avenue-n haladtak, elhag yták a belvárost, már majdnem a Roosevelt hídhoz értek. Az öreg ivott eg y kortyot, és kijelentette: – Morg annek nincs annyi esze, hog y áruba bocsássa a keg yelmet, de ez a Critz ag g aszt. – Új számlát találtunk Nevis szig etén – mondta Hoby. – Két hete bukkant föl, valami ismeretlen vállalkozás nyitotta, amelynek a tulajdonosa Floyd Dunlap. – Az meg ki? – Morg an eg yik adományg yűjtője. – Miért pont Nevisen? – Most az a leg menőbb hely a külföldi piacon. – És rajta vag yunk? – Széltében-hosszában. Bármiféle átutalást a következő neg yvennyolc órában kell lebonyolítani. Teddy alig észrevehetően bólintott, és balra pillantott, hog y kicsit jobban meg nézze mag ának a Kennedy Centert. – Backman hol van? – Most hag yja el a börtönt. Mosolyog va kortyolg atta a teáját. Csöndben keltek át a hídon, és miután mag uk mög ött hag yták a Potomacet, vég re föltette a kérdést: – Vajon ki fog ja elkapni? – Számít? – Nem, nem számít. De élvezettel fig yelem majd a versenyt.

*** Joel Backman viseltes, stráfoktól és jelvényektől meg fosztott, de kikeményített és simára vasalt khaki katonai eg yenruhában, kifényesített fekete g yakorlóbakancsban, a vastag teng erészanorák csuklyáját jól a fejére húzva lépett ki a Rudley Szövetség i Büntetés-vég rehajtó Intézet kapuján. Öt perccel éjfél után, tizennég y évvel a kiszabott idő letelte előtt. Hat évet töltött mag ánzárkában, s távozáskor csak eg y kis vászon oldaltáskát vitt mag ával, benne néhány könyvet meg eg y-két fényképet. Nem nézett vissza. Az ötvenkét éves, elvált, meg tört férfi három g yermeke közül kettő teljesen elhideg ült tőle, eg ykori barátai mind elhag yták. A szabadság vesztése első éve után senki sem fárasztotta mag át tovább azzal, hog y levelezzen vele. Eg y rég i barátnője, eg yike a meg számlálhatatlan titkárnőknek, akit az eleg áns irodájában hajkurászott, tíz hónapig írt neki, míg nem a Washington Post közölte, nem valószínű, hog y Joel Backman milliókat vág ott zsebre a cég éből és az üg yfeleitől, mint kezdetben rebesg ették. Ki akar levelezg etni eg y bukott üg yvéddel, aki börtönben ül? Még ha g azdag , akkor esetleg . Az édesanyja időnként írt, de a kilencveneg y éves asszony eg y Oakland környéki olcsó nyug díjasotthonban élt, és minden levele olyan benyomást keltett, mintha az lenne az utolsó. Joel hetente eg yszer írt neki, de kétellette, hog y a mama eg y sort is el tud olvasni, azt pedig szinte bizonyosra vette, hog y a személyzetnek se ideje, se kedve fölolvasást tartani. Az asszony mindig meg köszönte a kapott leveleket, de eg y szóval sem említette a tartalmukat. Jeles alkalmakra Joel üdvözlőlapot is küldött. Az asszony az eg yik levelében bevallotta, hog y senki más nem emlékezett meg a születésnapjáról. Backman nag yon nehéznek érezte a bakancsot. Ahog y a járdán cammog ott, ráeszmélt, hog y az elmúlt hat esztendő leg nag yobb részében nem viselt lábbelit, csak zoknit. Fura dolg ok jutnak az ember eszébe, ha minden előzetes fig yelmeztetés nélkül kihozzák a rács mög ül. Mikor is hordott utoljára bakancsot? És mikor rúg hatja le a lábáról ezt a vacakot? Eg y másodpercre meg állt, fölnézett az ég re. Eddig naponta eg y órán át járkálhatott a börtönszárnya előtti kis füves térség en. Mindig eg yedül, csakis feg yőr felüg yelete alatt, mintha attól kellett volna tartani, hog y Joel Backman, az eg ykori üg yvéd, aki soha eg y pisztolyt sem sütött el dühében, eg yszeriben veszélyessé vált, és meg nyomoríthat valakit. A „kertet” szög esdróttal koronázott, három méter mag as rácskerítés vette körül. Körülötte üres vízlevezető csatorna húzódott, azon túl pedig vég eláthatatlan, fátlan préri, amely vélhetőleg eg észen Texasig nyúlt. Mr. Sizemore és Adair üg ynök kísérték. Eg y sötétzöld eg yterűhöz vezették, amelyről meg különböztető jelzés nélkül is ordított, hog y állami járg ány. Joel bemászott a hátsó ülésre, eg yedül, és imádkozni kezdett. Lehunyta a szemét, összeszorította a fog ait, és kérte Istent, induljon be a motor, mozduljanak meg a kerekek, nyíljon ki a kapu, leg yen elég ség es az adminisztráció, ki ne derüljön, hog y ez csak valami keg yetlen tréfa. Könyörg ök, Istenem, nehog y álom leg yen! Húsz perc elteltével Sizemore szólalt meg elsőként. – Mondja, Mr. Backman, nem éhes?

Mr. Backman abbahag yta az imádkozást, és elsírta mag át. A jármű eg yenletesen haladt, de a férfi továbbra sem nyitotta ki a szemét. Vég ig feküdt a hátsó ülésen, viaskodott az érzelmeivel, és csúnyán alulmaradt. – De – nyög te ki. Felült, kinézett. Szövetség i autópályán robog tak, elhúztak eg y zöld kijáratjelző – Perry – mellett. Meg álltak eg y falatozó parkolójában, az autópályától háromnég yszáz méterre. A távolban kamionok ig yekeztek a dolg ukra, dízelmotorjuk berreg ett. Joel fig yelte őket eg y pillanatig , heg yezte a fülét. Ismét föltekintett, és félholdat látott az ég en. – Sietünk? – kérdezte Sizemore-t, ahog y a vendég lőbe léptek. – Betartjuk a menetrendet – hang zott a válasz. Az ablak közelében fog laltak helyet, Joel kinézett. Bundás kenyeret és g yümölcsöt rendelt, semmi nehezet, mert félt, hog y az emésztése túlság osan hozzászokott ahhoz a moslékhoz, amivel bent etették. A társalg ás akadozott; a két állami fickót arra idomították, hog y ne sokat beszéljenek, és a cseveg ésre mindketten teljesen alkalmatlannak bizonyultak. Nem mintha Joelt érdekelte volna a mondanivalójuk. Meg próbált nem mosolyog ni. Sizemore később azt jelentette, hog y Backman időnként az ajtó felé pillantott, láthatólag szemmel tartotta a többi vendég et. Nem tűnt ijedtnek; épp ellenkezőleg . Ahog y teltek a percek, és elmúlt a kezdeti meg rázkódtatás, észrevehetően g yorsan alkalmazkodott a helyzethez, valamelyest fölélénkült. Két adag bundás kenyeret falt be, és nég y csésze kávét ivott meg hozzá. *** Néhány perccel hajnali nég y után g ördültek be a texasi Brinkley közelében lévő Summiterőd kapuján. A támaszpont kórházában két orvos vizsg álta meg Backmant. Meg állapították, hog y a meg hűlésen, köhög ésen és általános testsúlyhiányon kívül nincs rossz kondícióban. Ezután eg y hang árba vitték, ahol meg ismerkedett valami Gantner ezredessel. Rög tön össze is barátkozott vele. Gantner utasítására és ellenőrzése alatt zöld katonai kezeslábasba öltözött. A mellrész jobb zsebe fölé a HERZOG nevet nyomták. Joel a névre nézett. – Ez volnék én? – A következő neg yvennyolc órára – felelte Gantner. – És a rang om? – Őrnag y. – Nem rossz. E rövid elig azítás alatt a szintén washing toni Mr. Sizemore és Adair üg ynök elillantak, Joel Backman többé a színüket sem látta. A felkelő nap első sug arainál Joel belépett eg y C-130-as teherszállító g ép hátsó nyílásfedelén, és követte Gantnert a felső szintre, eg y kis hálófülkébe, ahol hat másik katona készülődött a hosszú repülésre. Az ezredes az eg yik alsó priccsre mutatott: – Ez a mag áé. –Meg kérdezhetem, hová meg yünk? – érdeklődött suttog va Joel. – Meg kérdezheti, de nem válaszolhatok.

– Csak kíváncsiskodom. – Leszállás előtt tájékoztatni fog om. – És az mikor várható? – Körülbelül tizennég y óra múlva. Mivel semmiféle ablak nem vonta el a fig yelmét, Joel elhelyezkedett a fekhelyén, fejére húzta a takarót, és mire fölszálltak, már horkolt.

3 Critz aludt néhány órát, majd jóval a beiktatási cirkusz kezdete előtt hazament. Alig virradt, amikor új munkaadója számos mag ánlökhajtásosa eg yikén elsuhant a feleség ével Londonba. Két hetet szándékozott ott tölteni, azután visszatérni a főváros forg atag ába, mint ősrég i játékot űző újdonsült lobbizó. Nem fűlött hozzá a fog a. Éveken át fig yelte, amint a balfácánok átallnak a másik oldalra, újra nekifutnak, volt kollég áikat nyag g atják, bárkinek eladják a lelküket, aki eleg et tud fizetni áruba bocsátott befolyásukért. Rohadt eg y mesterség . Undorodott a politikától, de sajnos semmi eg yébhez nem konyított. Majd tart néhány előadást, esetleg könyvet ír, néhány évig erőlködik abban a reményben, hog y valaki még emlékszik rá. De Critz tudta, milyen hamar elfelejtik Washing tonban a hajdan befolyásosakat. Morg an elnök és Maynard ig azg ató meg állapodtak, hog y huszonnég y óráig , jóval a beiktatás utánig jeg elik a Backman-sztorit. Morg ant nem érdekelte a dolog , mivel Barbadosra indult. Critz azonban mag ára nézve nem érzett kötelezőnek semmilyen meg állapodást, azt meg vég képp nem, amit eg y Teddy Maynard-félével kötöttek. Eg y jó sok borral meg locsolt, hosszas vacsora után, londoni idő szerint éjjel kettő tájban fölhívta a CBS fehér házi tudósítóját, és meg súg ta neki a Backman-keg yelem főbb tudnivalóit. Ahog y sejtette, a CBS kora reg g eli pletykaműsorában leadta a sztorit, és a hír reg g el nyolcra már bejárta Washing tont. Joel Backman az utolsó órában feltétel nélküli teljes keg yelmet kapott! Részleteket nem közöltek szabadonbocsátásáról. Leg utóbb még azt lehetett hallani róla, hog y eg y oklahomai feg yházban őrzik. A módfelett izg ág a városban úg y indult a nap, hog y a keg yelem híre azonnal előtérbe került, versenyre kelt az új elnökkel és első hivatali napjával. *** A csőd szélén álló Pratt és Boiling üg yvédi iroda most a Massachusetts Avenue-n, a Dupont Circle-től nég ysaroknyira működött; ami nem rossz hely, de korántsem olyan eleg áns, mint a rég i volt a New York Avenue-n. Néhány évvel ezelőtt, amikor Joel Backman irányította a cég et – akkor még Backman, Pratt és Bolling nak hívták –, rag aszkodott hozzá, hog y a város leg drág ább bérleti díját fizesse, hog y hatalmas irodája hatalmas ablakából, a hetedik emeletről nézhessen le a Fehér Házra. Most hiába is keresték volna a Fehér Ház látványát, nem voltak pazar irodáik még pazarabb panorámával; az épület is csak kétemeletes volt, nem pedig hét. A munkaerőlétszám kétszáz jól fizetett jog ászról harminc teng ődőre zsug orodott. Az első csőd – amelyet házon belül csak Backman I-esként emleg ettek – meg tépázta a cég et, de csodával határos módon meg kímélte az üzlettársakat a börtöntől. A Backman II-est három évvel ezelőtt a túlélők pereskedéssé fajuló ádáz belviszálya idézte elő. A konkurencia előszeretettel élcelődött azon, hog y a Pratt és Boiling több időt fordított önmag a perlésére, mint az e célból szerződtetett kívülállók. Ezen a reg g elen azonban a konkurensek hallg attak. Joel Backmant kieng edték a börtönből. A manipulátor kiszabadult. Vajon visszatér a szakmába? Újra meg jelenik Washing tonban? Ig az ez

az eg ész? Biztosan nem. Kim Boiling pillanatnyilag alkoholelvonó kényszerkúrán vett részt, rög tön azután pedig sokéves kezelés várta eg y mag án-elmeg yóg yintézetben. A leg utóbbi hat esztendő elviselhetetlen ideg feszültség e jóvátehetetlenül tönkretette a férfit. A Joel Backman-féle lidércnyomás terhét – nem csekély önsúlya mellett – most eg yedül Carl Prattnek kellett hordoznia. Pratt mondta ki huszonkét éve a boldog ító ig ent, amikor Backman azt javasolta, házasítsák össze a két kis cég et. Pratt g ürcölt tizenhat éven át szívósan, hog y eltakarítson Backman mög ött, miközben a cég terjeszkedett, dőlt a honorárium, és a felismerhetetlenség ig elmosódott mindenfajta etikai határvonal. Pratt harcolt hetente a partnerével, de ug yancsak Pratt volt az, aki idővel élvezni kezdte hallatlan sikerük g yümölcseit. Aztán Carl Pratt hajszál híján mag a is összetűzésbe került a szövetség i bűnüldöző szervekkel, közvetlenül azelőtt, hog y Joel Backman hősiesen elvitte a balhét mindenki helyett. Backman vádalkuja, a cég többi tulajdonosát fölmentő meg állapodás tízmillió dolláros pénzbírság ot vont mag a után, ezzel közvetlenül az első csődhöz, a Backman I-eshez vezetett. De Pratt szinte naponta emlékeztette mag át, hog y a csőd még mindig jobb, mint a börtön. Aznap kora reg g el sivár irodájában ténferg ett, mag ában motyog ott, kétség beesetten próbálta elhinni, hog y eg yszerűen nem ig az a hír. Meg állt a keskeny ablaknál, a szomszédos szürke tég laépületet bámulta, és törte a fejét, hog y történhetett ez. Hog y képes eg y bukott, kamarából kizárt, levitézlett hajdani lobbista üg yvéd az utolsó pillanatban keg yelmet kieszközölni az immár többé-kevésbé meg kötött kezű, leköszönő elnöktől? Amikor Joel Backman börtönbe vonult, alig hanem a leg híresebb intellektuális bűnöző volt Amerikában. A leg szívesebben mindenki a bitófán látta volna. Ám Prattnek is el kellett ismernie, hog y ha létezik a földön valaki, aki vég hez tud vinni ekkora csodát, az Joel Backman. Pratt néhány percre ráfeküdt a telefonra, meg mozg atta washing toni pletykafészkei és mindentudói kiterjedt hálózatát. Eg y rég i barátja, akinek valahog y sikerült nég y elnök alatt – két demokrata és két republikánus idején – talpon maradnia a Fehér Ház hivatali apparátusában, vég ül meg erősítette a hírt. – Hol van most? – érdeklődött türelmetlenül Pratt, mintha attól kéne tartania, hog y Backman bármelyik pillanatban föltámad Washing tonban. – Senki sem tudja – érkezett a válasz. Pratt bezárta az ajtaját, és viaskodott a késztetéssel, hog y felbontsa a benti üveg vodkáját. Neg yvenkilenc éves volt, amikor az üzlettársát húsz évre, a feltételes szabadlábra helyezés kizárásával börtönbe küldték, és Pratt sokszor eltűnődött, mihez kezd majd hatvankilenc évesen, ha Backmant kieng edik. E percben úg y érezte, mintha elcsaltak volna tőle tizennég y évet. *** Azon a hat évvel ezelőtti napon a tárg yalóterem zsúfolásig meg telt, a bíró két órával még el is halasztotta a meg hallg atást, hog y valamiképp meg szervezzék az ültetésrendet, eldöntsék,

kik élveznek elsőbbség et. Az ország minden valamirevaló hírüg ynökség e ülő- vag y állóhelyet követelt mag ának. Az Ig azság üg yi Minisztérium, az FBI, a Pentag on, a CIA, az NSA, vag yis a Nemzetbiztonság i Hivatal, a Fehér Ház és a Capitolium nag ykutyái mind tülekedtek a helyekért, valamennyien azt állították, közérdek, hog y jelen lehessenek Joel Backman meg lincselésénél. Amikor a vádlott vég re meg jelent a pattanásig feszült lég körű tárg yalóteremben, hirtelen meg dermedt a tömeg , és nem hallatszott más zaj, csak a törvényszéki g yorsíróg ép billentyűinek kattog ása. Backmant a védelem asztalához vezették, ahol üg yvédeinek kisded sereg e olyan szorosan vette körül, mintha g olyókra számíthatna a karzati csőcseléktől. Néhány pisztolylövés senkit sem lepett volna meg , bár a biztonság i intézkedések eg y elnöki látog atással is felértek. Az első sorban, mindjárt a védelem asztala mög ött Carl Pratt és a cég tucatnyi jelenleg i, illetve reménybeli üzlettársa ült. A lehető leg kíméletlenebb motozáson estek át, és nem véletlenül. Bár mindannyiukban forrt a g yűlölet Backman ellen, ug yanakkor szurkoltak is neki, mert tudták, ha ez a meg állapodás az utolsó pillanatban valami zökkenő vag y nézeteltérés miatt dug ába dől, akkor ők ismét szabad prédává változnak, és villámg yorsan csúnya perekre számíthatnak. Most leg alább az első sorban ültek, a nézők között, nem pedig a védelem asztalánál, a g azfickók helyén. Ők leg alább élnek. Nyolc nappal ezelőtt eg yik tekintélyes üzlettársukat, Jacy Hubbardot holtan találták az Arling toni Nemzeti Temetőben, állítólag önkezével vetett vég et az életének, de ebben nem sokan hittek. Hubbard huszonhat éven át képviselte Texast a washing toni törvényhozásban, és azzal a kizárólag os – bár nem hang oztatott – céllal adta föl szenátori székét, hog y a leg többet kínálónak ajánlja számottevő befolyását. Joel Backman természetesen nem hag yhatta, hog y ekkora hal kicsússzék a hálójából, íg y a Backman, Pratt és Boiling többi tulajdonosával eg yetértésben évi eg ymillió dolcsiért szerződtette Hubbardot, mert a jó öreg Jacy akkor juthatott be az Ovális irodába, amikor csak akart. Hubbard halála csodás mértékben seg ítette elő, hog y Joel Backman meg értse a vád álláspontját. Hirtelen meg szűnt a fennakadás, amely addig késleltette a peren kívüli eg yezség et. Backman nemcsak elfog adta a húsz évet, de szerette volna minél előbb meg kezdeni a letöltését. Alig várta a védőőrizetet! A vádat aznap az ig azság üg y eg yik mag as rang ú hivatásos üg yésze képviselte, aki a nag y és prominens tömeg láttán óhatatlanul ripacskodni kezdett. Eg yszerűen nem bírta eg y szóval kifejezni mag át, ha hármat is fölhasználhatott, a sok ember meg zavarta. Rivaldafényben érezte mag át, hosszú, szürke pályáján ritka pillanatot élt át, amelyben úg y esett, hog y az eg ész nemzet fig yelme rá összpontosult. Rettenetes fahang on fog ott bele a vádirat ismertetésébe, és hamar nyilvánvalóvá vált, hog y szinte semmi érzéke a színpadi szerepléshez, g yakorlatilag teljesen tehetség telen ripacs, pedig g örcsösen próbálkozott. Nyolcperces zavaros monolog izálása után a bíró, aki álmosan pislog ott olvasószemüveg e mög ül, íg y szólt: – Szíveskedjék fölg yorsítani az iramot, üg yész úr, és eg yúttal fog ja vissza a hang erőt! A tizennyolc vádpont a kémkedéstől a hazaárulásig terjedt. Miután valamennyit fölolvasták, Joel Backman annyira sötét színben tűnt fel, hog y eg y kateg óriába került Hitlerrel. Az üg yvédje haladéktalanul emlékeztette a bíróság ot és minden jelenlévőt, hog y a vádiratból semmi sincs bizonyítva, az nem eg yéb, mint az eg yik fél érveinek felvonultatása, a vád erősen eg yoldalú véleménye. Kifejtette, hog y védence a tizennyolc vádpontból csupán nég yben fog ja bűnösnek vallani mag át – csak a katonai dokumentumok eng edély nélküli birtoklását ismeri el. A bíró ezután fölolvasta a terjedelmes vádalku szöveg ét, és húsz percig semmi több sem hang zott el.

Az első sorban ülő g rafikusok vadul rajzolg atták a jelenetet, képeik szinte semmi hasonlóság ot sem mutattak a valóság g al. A hátsó sorban, az ideg enek között ült Joel nag yobbik fia, Neal Backman. Pillanatnyilag még a Backman, Pratt és Boiling üzlettársaként, de már nem sokáig . Döbbenten fig yelte az eseményeket, képtelen volt elhinni, hog y nemrég nag y hatalmú édesapja bűnösnek vallja mag át, és hamarosan eltűnik a szövetség i büntetés-vég rehajtó rendszer süllyesztőjében. A vádlottat vég ül a pulpitus elé vezették, ahol kihúzta mag át, amennyire csak bírta, és az esküdtszék felé fordult. Miközben jobbról-balról üg yvédek sug dostak a fülébe, a nég y vádpontban elismerte bűnösség ét, majd visszakísérték a helyére. Sikerült elkerülnie, hog y bárkinek is a szemébe nézzen. Az ítélethozatalt a következő hónapra tűzték ki. Amint Backmant meg bilincselték és elvezették, a jelenlévők számára nyilvánvalóvá vált, hog y nem fog ják titkai kiadására kényszeríteni, valóban nag yon hosszú időre bebörtönzik, és azalatt jelentőség üket vesztik a cselszövései. A tömeg lassan feloszlott. Az újság írók meg kapták a kívánt sztori felét. A hivatali fejesek szótlanul távoztak – eg yesek elég edetten, hog y a titkok nem kerültek napvilág ra, mások dühösen, mert a bűnök rejtve maradtak. Carl Pratt és a többi üzlettárs a leg közelebbi bárt vették célba. *** Az első riporter nem sokkal reg g el kilenc előtt hívta az irodát. Pratt addig ra riasztotta a titkárnőjét, hog y efféle telefonok várhatóak, ezért mindenkinek mondja azt, a főnöknek a bíróság on akadt dolg a valami elhúzódó üg yben, és talán hónapokig házon kívül lesz. Hamarosan ég tek a telefonvonalak, és eg y látszólag termékeny nap veszendőbe ment. Az összes üg yvéd és eg yéb alkalmazottak mindent félbehag ytak, és másról sem súg tak-búg tak, mint a Backman-üg y híreiről. Többen a bejáratot lesték, szinte azt várták, belibeg , értük jön a kísértet. Pratt zárt ajtó mög ött, eg yedül Bloody Maryt iszog atott, és a kábeltévé nonstop hírműsorát nézte. Szerencsére a Fülöp-szig eteken elraboltak eg y buszrakományra való dán turistát, különben Joel Backman lett volna a leg nag yobb szenzáció. De még íg y sem sokkal maradt le az első helyről, mindenféle szakértőket szólaltattak meg , kisminkelve locsog tak a jupiterlámpák fényében az üg yvéd közszájon forg ó bűneiről. Eg y volt pentag onos g óré úg y vélte, ez a keg yelem „potenciális csapás a nemzetbiztonság ra”. Eg y nyug almazott szövetség i bíró, aki elmúlt kilencven, és eg y nappal sem látszott fiatalabbnak, „elvetélt ig azság szolg áltatás”-ról beszélt, ahog y azt előre lehetett sejteni. Eg y zöldfülű vermonti szenátor bevallotta, nem sokat tud a Backman-botrányról, mindazonáltal annyira föllelkesítette a kábeltévés szereplés, hog y kilátásba helyezte, mindenféle vizsg álatokat fog szorg almazni. Eg y meg nem nevezett fehér házi tisztség viselő úg y nyilatkozott, az új elnököt „meg lehetősen felzaklatta” a keg yelem, és felülbírálatát tervezi, bármit értett is ezen. És íg y tovább. Pratt kevert mag ának még eg y Bloody Maryt. Eg y „tudósító” – nem szimplán „riporter” – kapitális trófeára áhítozott, és előásott valamit Jacy Hubbard szenátorról. Pratt a távirányító után nyúlt. Épp fölhang osította a készüléket, amikor Hubbard kinag yított arcképe villant föl a képernyőn. A volt szenátort holtan találták,

g olyóval a fejében, eg y héttel azelőtt, hog y Backman bűnösnek vallotta mag át. Ami kezdetben öng yilkosság nak tűnt, később kételyeket ébresztett, bár eddig eg yetlen g yanúsítottat sem azonosítottak. A sorozatszám nélküli pisztolyt valószínűleg lopták. Hubbard sokat vadászott, de maroklőfeg yvert sohasem használt. A jobb kezén kimutatott lőpormaradvány g yanúsnak bizonyult. A boncolás során jelentős mennyiség ű alkoholt és barbiturátokat találtak a holttestben. Az alkoholra persze számítani lehetett, de arról senki sem tudott, hog y Hubbard valaha is fog yasztott kábítószert. A halála előtt néhány órával eg y csinos ifjú hölg y társaság ában látták valamelyik g eorg etowni bárban, ami elég g é szokványos. Az elterjedt hipotézis úg y szólt, hog y a nő annyi kábítószert csempészett Hubbard italába, amennyi kiütötte a szenátort, azután a profi bérg yilkosok kezére adta. Azok az Arling toni Nemzeti Temető eg y eldug ott pontjára cipelték, és g olyót eresztettek a fejébe. A holttestét a fivére, eg y kitüntetett vietnami hős sírjára fektették. Üg yes húzás, de akik jól ismerték, mind azt állították, ritkán beszélt a családjáról, sokan nem is hallottak az elhunyt fivérről. A kimondatlan teória szerint Hubbardot ug yanazok ölték meg , akik Joel Backmannel is vég ezni akartak. Carl Pratt és Kim Boiling ezután évekig súlyos pénzeket fizettek hivatásos testőröknek, hátha az ő nevük is szerepel azon a listán. Úg y látszik, nem szerepelt. A Backmant hűvösre, Hubbardot hideg re tevő, vég zetes alku részleteit csak ők ketten ismerhették, Pratt idővel lazított a mag a körüli biztonság i rendszeren, bár továbbra is mindenhová mag ával vitte töltött Rug erjét. *** Backman azonban messze járt, és a távolság percről percre nőtt. Furcsa módon ő is épp Jacy Hubbardra g ondolt, és azokra, akik meg ölhették. Reng eteg ideje volt a g ondolkodásra – tizennég y óra eg y lehajtott priccsen, eg y zörg ős teherszállító g épen jócskán eltompítja az érzékeket, leg alábbis eg y normális emberéit. A frissen szabadult elítéltre azonban, aki hat év után most lépett ki a mag ánzárkából, meg lehetősen serkentőleg hatott a repülés. Akárki ölte meg Jacy Hubbardot, most minden bizonnyal Joel Backman bőrére pályázott, és ahog y most Backman hétezer méter mag asság ban rázatta mag át a g éppel, komoly kérdéseket fontolg atott. Ki járta ki neki a keg yelmet? Hol akarják ezek elrejteni? Eg yáltalán kik azok az „ezek”? Csakug yan kellemes kérdések. Nem eg észen huszonnég y órája még efféléken tanakodott: Vajon meg próbálnak éhen halasztani? Azt akarják, hog y meg fag yjak? Lassan be fog ok csavarodni ebben a három és félszer három és feles cellában? Vag y nem is olyan lassan? Látom még valaha az unokáimat? Akarom látni őket? Az új kérdések jobban tetszettek neki, bármennyire nyug talanították is. Leg alább kimehetett valahol az utcára, friss leveg őt szívhatott, az arcán érezhette a napot, esetleg beülhetett eg y kávéházba, ihatott eg y csésze feketét. Volt eg yszer eg y üg yfele, eg y g azdag kokainimportőr, akit lépre csalt a kábítószerfelüg yelet. Olyan értékes fog ásnak számított, hog y a szövetség iek fölajánlották neki, új néven, új arccal új életet kezdhet, ha énekel a kolumbiaiakról. Énekelt is, és plasztikai műtét után Chicag o északi fertályán született újjá, ahol eg y kis könyvesboltot vezetett. Joel évek múltán eg y nap beesett az üzletbe, és ott találta a kliensét, aki kecskeszakállasan pipázg atott, eg észen

intellektuálisnak, g yakorlatiasnak látszott. Amúg y nem volt rajta semmi feltűnő. Újranősült, három mostohag yereket nevelt, a kolumbiaiak sosem bukkantak a nyomára. Nag y a világ . Nem is olyan nehéz elrejtőzni benne. Joel lehunyta a szemét, nem mozdult, hallg atta a nég y hajtómű eg yenletes moraját, és g yőzködte mag át, hog y bárhová tart is, nem fog úg y élni, mint aki menekül. Alkalmazkodik, mindent átvészel, nem fog ja félelemben tölteni a mindennapjait. Két priccsel odébb fojtott hang on társalog tak, két katona cserélt eszmét összes eddig i nőiről. Joelnek eszébe jutott Mo, a maffiaspicli, aki a leg utóbbi nég y évben a szomszéd zárkában lakott, és a nap körülbelül huszonkét órájában az eg yetlen ember volt, akivel szóba állhatott. Nem láthatta, de eg y szellőzőnyíláson át hallhatták eg ymást. Mo nem sírt a családja, a barátai, a háza, az evés-ivás meg a napfény után. Nem volt más témája, csak a szex. Hosszú, aprólékosan kidolg ozott történeteket adott elő a hódításairól. Olyan disznó vicceket mesélt, amelyekhez fog hatókat Joel soha életében nem hallott. Mo még verseket is írt rég i szeretőiről, hancúrozásokról és fantáziálásokról. Joel tudta, hog y nem fog neki hiányozni Mo. Se a piszkos fantáziája. Önkéntelenül újra elbóbiskolt. Arra ébredt, hog y Gantner ezredes rázog atja, és félhang osan szólong atja: – Herzog őrnag y! Herzog őrnag y! Beszélnünk kell. Backman föltápászkodott a priccséről, követte az ezredest a fekhelyek közötti szűk folyosón, be eg y kis helyiség be, valamivel közelebb a pilótafülkéhez. – Fog laljon helyet! – mondta Gantner. Összehajoltak eg y fémasztalka fölött. Gantner eg y dossziét szorong atott. – A következő a helyzet – kezdte. – Nag yjából eg y óra múlva érünk földet. A terv szerint mag a beteg , annyira rosszul van, hog y a leszállópályán a támaszpont kórházának mentőautója várja a g épet. Az olasz hatóság ok elvég zik a tőlük meg szokott g yors iratellenőrzést, talán eg y pillantást is vetnek mag ára, de ez valószínűleg elmarad. Amerikai katonai bázisra ig yekszünk, ahol folyton jönnek-mennek a katonák. Hoztam mag ának útlevelet. Majd én beszélek az olaszokkal, azután a mentők a kórházba szállítják mag át. – Olaszokkal? – Ig en. Hallott már az avianói lég i támaszpontról? – Nem. – Sejtettem. Azóta van amerikai kézen, hog y 1945-ben kisöpörtük innét a németeket. Olaszország északkeleti részén, az Alpok közelében fekszik. – Ez remekül hang zik. – Nem rossz hely, de támaszpont. – Meddig maradok ott? – Az nem tőlem füg g . Nekem az a dolg om, hog y erről a g épről a támaszpont kórházába juttassam mag át. Ott majd valaki átveszi. Tessék, a biztonság kedvéért nézzen bele Herzog őrnag y életrajzába! Joel néhány percig olvasg atta Herzog őrnag y kiag yalt történetét, és meg jeg yezte a hamis útlevél adatait.

– Ne feledje, nag yon beteg , és le van nyug tatózva! – fig yelmeztette Gantner. – Színleljen kómát! – Hat éve abban vag yok. – Kér kávét? – Mennyi az idő ott, ahová meg yünk? Gantner az órájára pillantott, g yors fejszámolást vég zett. – Éjjel eg y körül fog unk leszállni. – Eg y kis kávé jólesne. Gantner papírpoharat és termoszt nyomott a kezébe, majd eltűnt. Joel két pohár után érezte, hog y a hajtóművek csökkentik az iramot. Visszatért a priccséhez, és meg próbálta becsukni a szemét. *** Amint a C–130-as meg állt a betonon, a lég i támaszpont eg yik mentőautója közvetlenül a hátsó nyílásfedélhez tolatott. A katonák elballag tak, többnyire még félálomban. Herzog őrnag yot hordág yon g urítottak le a rakodótéren, majd óvatosan beemelték a kocsiba. A leg közelebbi olasz illetékes eg y amerikai katonai terepjáróban ült, lag ymatag on fig yelte a dolg okat, ig yekezett jó meleg en beburkolózni. A mentőautó minden különösebb sietség nélkül elindult, öt perc múlva Herzog őrnag yot betolták a támaszpont kis kórházába, eldug ták eg y első emeleti szobácskában, amelynek ajtaját két őrszem vig yázta.

4 Backman szerencséjére, bár erről semmiképpen sem tudhatott, és nem is érdekelhette a dolog , Morg an elnök az utolsó órában eg y korosodó milliárdosnak is meg keg yelmezett, aki a börtön elől külföldre szökött. A milliárdos évtizedekkel ezelőtt valamelyik szláv ország ból vándorolt be, és az Eg yesült Államokba érkezésekor módja nyílt arra, hog y meg változtassa a nevét. Akkor, ifjú fejjel Duke Mong óra, azaz Mong o herceg re keresztelte mag át. A „herceg ” eg y társzekér pénzzel támog atta Morg an elnökválasztási kampányát. Miután kitudódott, hog y eg ész életében kibújt az adófizetés alól, az is kiderült, hog y több éjszakát töltött a Fehér Ház Lincoln-hálószobájában, ahol kedélyes esti poharazg atás közben folyamatban lévő vádemelésekről diskurált az elnökkel. A poharazg atásnál jelen volt harmadik személy – az a kis pipi, aki az idő tájt Duke Mong o ötödik feleség eként futott – elmondta, az elnök azt íg érte, latba veti befolyását az adóhivatalnál, leállíttatja a kopókat. Nem íg y történt. A vádirat harmincnyolc oldalra rúg ott, de még ki sem került a nyomtatóból, amikor a milliárdos az ötös számú nej nélkül Urug uayban vert tanyát, eg y palotában rendezkedett be a nővel, aki hamarosan hatodik feleség évé lépett elő, onnét mutatott szamárfület Washing tonnak. Most hazakívánkozott, hog y méltóság g al hunyhassa le a szemét, ig az hazafiként haljon meg , és a kentuckyi Lexing ton melletti telivértelepén temettesse el mag át. Critz tető alá hozta az üg yletet, és Morg an elnök néhány perccel Joel Backman keg yelmi határozatának aláírása után feltétel nélküli keg yelemben részesítette Mong o „herceg ”-et. Eg y napba tellett, hog y a hírek kiszivárog janak – a Fehér Ház érthető okokból nem verte nag ydobra a keg yelmi intézkedéseket –, és a sajtó meg vadult tőlük, íme, az ember, aki húsz év alatt hatszázmillió dollárt csalt el a szövetség i kormányzat elől, eg y g azfickó, aki rászolg ált, hog y életfog ytig lan kivonják a forg alomból, és tessék, most hazarepül az óriásg épén, és hivalkodó fényűzésben tölti öreg napjait. Bármekkora szenzációt kavart is a Backman-sztori, most kemény konkurenciája támadt nemcsak a dán turisták, hanem az ország leg nag yobb stílű adócsalója személyében is. De azért íg y is izg almas téma maradt. A jelentős keleti parti reg g eli lapok zöme helyet szorított a címoldalán „a manipulátor” fényképének. A leg többjük hosszú tudósítást közölt a botrányról, a vádalkuról és a mostani keg yelemről. Carl Pratt mindet elolvasta az Interneten, a tág as és rendetlen dolg ozószobában, amelyet az otthoni g arázsa fölött alakított ki mag ának. Szeretett itt, a főváros északnyug ati részén elrejtőzni a cég ében dühöng ő háborúskodás elől, elkerülni üzlettársait, akiket ki nem állhatott. Itt nyug odtan ihatott, senki sem törődött vele. Földhöz csapkodhatott ezt-azt, az öklét rázhatta a falaknak, elvég re a saját szentélyében bármit meg tehet az ember, ha kedve tartja, a mindenség it neki. A Backman-anyag eg y nag y irattároló kartondobozban pihent, eddig eg y beépített szekrényben őrizte. Most az íróasztalán állt, és Pratt sok év óta először nézte át. Annak idején mindent félretett – újság cikkeket, fotókat, házon belüli feljeg yzéseket, kényes kérdésekről készített saját jeg yzeteit, vádindítvány-másolatokat, Jacy Hubbard boncolási jeg yzőkönyvét. Micsoda eg y istenverte üg y… ***

Három fiatal pakisztáni számítástechnikus 1996 januárjában meg döbbentő felfedezést tett. Karacsi peremén, eg y bérház leg felső emeletének fülledt, szűk lakásában hálózatba kötöttek eg y sor Hewlett-Packard számítóg épet, amelyet állami támog atással az Interneten vásároltak. Új „szuperszámítóg épüket” ezután eg y korszerű, katonai műholdas telefonhoz kapcsolták, amelyet szintén az államtól kaptak. Az eg ész akció titokban zajlott, nem hivatalosan a hadsereg pénzelte. A fiatalemberek eg yszerű célt tűztek mag uk elé: meg találnak eg y ötszáz kilométer mag asság ban Pakisztán fölött lebeg ő új indiai kémműholdat, majd behatolnak a rendszerébe. Azt remélték, ha sikerül „meg csapolniuk” a szatellitet, akkor nyomon követhetik földerítő tevékenység ét. Mellesleg arról ábrándoztak, hog y meg próbálják manipulálni. Az ellopott hírszerzési információk eleinte izg almasnak tűntek, de g yakorlatilag haszontalannak bizonyultak. Az új indiai „kandi kamera” nag yjából ug yanazt művelte, amit elődei már vag y tíz esztendeje – több ezer fényképet készített ug yanazokról a katonai létesítményekről. Pakisztáni mesterség es holdak ug yanezen tíz év alatt indiai katonai támaszpontokról és csapatmozg ásokról küldtek haza fotókat. A két ország nyug odtan képeket cserélhetett, akkor sem tudott volna meg semmi újat. Véletlenül azonban eg y másik műholdat is fölfedeztek, azután még eg yet és még eg yet. Se nem pakisztániakat, se nem indiaiakat, nem is számítottak rájuk azon a helyen, ahol meg találták őket – minteg y ötszáz kilométeres teng erszint feletti mag asság ban kétszáz kilométer per órás eg yenletes sebesség g el észak-északkeleti irányban mozog tak, eg ymástól hatszáz kilométeres távolság ot tartottak. Az izg atott számítóg épkalózok tíz napon át leg alább hat különböző mesterség es hold mozg ását kísérték fig yelemmel, ahog y a szatellitek lassan közeledtek az Arab-félszig et felől, vég ig söpörtek Afg anisztán és Pakisztán eg én, majd távoztak Nyug at-Kína felé. A fiúk senkinek sem szóltak a dolog ról, inkább üg yesen beszereztek a hadsereg től eg y nag yobb hatóerejű műholdas telefont, azt állították, az indiai felderítő műholddal kapcsolatban kell még befejezniük valamit. Eg y hónapi módszeres, huszonnég y órás meg fig yeléssel kilenc azonos felépítésű, eg ymással összekapcsolt műholdból álló világ hálózatot tártak föl, amelyet körültekintően úg y terveztek meg , hog y a fölbocsátóján kívül mindenki számára láthatatlan maradjon. Fölfedezésüknek a Neptun fedőnevet adták. A három ifjú komputervarázsló az Eg yesült Államokban tanult. A vezetőjük, Szafi Mirza a Stanfordon vég zett, ahol tanárseg édkedett is, majd rövid ideig a műholdas rendszerekre szakosodott Breedin Corpnál, eg y korábbi hadiszállítónál dolg ozott. Fazal Saríf a Georg iai Műeg yetemen szerzett oklevelet. A Neptun-banda harmadik, eg yben leg fiatalabb tag ja, Faruk Hán írta meg vég ül azt a szoftvert, amely bejutott az első neptunos műhold rendszerébe. A behatolás után Faruk olyan kényes hírszerzési adatokat kezdett letölteni, hog y mindhárman tudták, a senki földjén járnak. Éles színes felvételeket kaptak afg anisztáni terroristakiképző táborokról, peking i állami limuzinokról. A Neptun kihallg atta, ahog y kínai pilóták hatezer méteres mag asság ban ug ratják eg ymást, meg lesett eg y g yanús halászbárkát, amint kiköt Jemenben. Követett eg y páncélozott járművet, vélhetőleg Castróét Havanna utcáin. És élő videoközvetítésben azzal döbbentette meg a három hekkert, hog y jól kivehetően mag a Arafat lépett be g ázai főhadiszállásán eg y

sikátorba, cig arettára g yújtott, majd vizelt. A hármak két nap, két éjjel le sem hunyták a szemüket, a Pakisztánt átszelő műholdakat kukkolták. A szoftver ang olul íródott, és mivel a Neptun a Közel-Kelettel, Ázsiával és Kínával fog lalkozott, kézenfekvő volt a feltételezés, hog y az Eg yesült Államoké, jóval kisebb valószínűség g el Nag y-Britanniáé vag y Izraelé. Talán közös amerikai-izraeli titok. A fiatalemberek kétnapi hallg atózás után elillantak a lakásból, és Karacsitól tizenöt kilométerre, eg y barátjuk parasztházában szervezték újjá kis sejtjüket. A fölfedezés önmag ában is elég izg almas volt, de szerettek volna eg y lépéssel továbbmenni, kivált Szafi, aki biztosra vette, hog y képes manipulálni a rendszert. Első sikerként láthatta, ahog y Fazal Saríf újság ot olvas. Hog y tartózkodási helyüket titokban tartsák, Fazal zöld sapkában és napszemüveg ben bebuszozott Karacsi belvárosába, vett eg y hírlapot, és eg y bizonyos útkereszteződés közelében leült eg y padra a parkban. Faruk eg y meg bütykölt műholdas telefonon át parancsokat táplált be, eg y neptunos műhold meg találta Fazalt, annyira ráközelített, hog y meg jeleníthesse az újság főcímeit, az eg észet továbbította a parasztházba, ahol néma hitetlenkedés fog adta. A rendszer az elektrooptikai leképezésben az akkor ismert leg nag yobb felbontást alkalmazta, akár eg yméteres képátmérővel dolg ozott – akkorával, mint az amerikai katonai felderítő műholdak leg élesebb képei, és kétszer olyan tiszta felvételeket biztosított, mint a leg jobb európai és amerikai kereskedelmi műholdak. A hármas fog at heteken-hónapokon át szünet nélkül dolg ozott, írta a házi g yártmányú szoftvert a fölfedezéshez. Menetközben sok mindent elvetettek, de ahog y tovább csiszolg atták a sikeres prog ramokat, még inkább elámultak a Neptun lehetőség ein. Másfél évvel azután, hog y ráakadtak a Neptunra, nég y két g ig abájtos Jaz-lemezen a kezükben volt a számítóg épes prog ram, amely nemcsak meg növelte a sebesség et, amellyel a Neptun kommunikált számos földi kapcsolatával, hanem azt is lehetővé tette, hog y akadályozzon a föld körül kering ő sok navig ációs, távközlési és felderítő műholdat. Jobb fedőnév híján a DUGÓ nevet adták prog ramjuknak. Bár a Neptunnak nevezett rendszert más üzemeltette, a három konspirátor az irányítása alá vonta, kénye-kedve szerint manipulálta, akár használhatatlanná is tehette. Ádáz harc bontakozott ki. Szafi és Fazal vérszemet kaptak, el akarták adni a DUGÓ-t annak, aki a leg többet kínálja érte. Faruk úg y látta, teremtményük csak bajt hoz rájuk. Úg y g ondolta, átadja a pakisztáni hadsereg nek, és mossa kezeit. Szafi és Fazal 1998 szeptemberében Washing tonba utaztak, és eg y álló hónapig kínlódtak, hog y pakisztáni összeköttetéseik révén eljussanak a katonai hírszerzéshez. Azután eg y barátjuk említést tett nekik Joel Backmanről, aki előtt minden ajtó meg nyílik Washing tonban. Az ő ajtaja azonban nem eg ykönnyen nyílt ki. A manipulátor ig en fontos ember volt fontos üg yfelekkel, és sok jelentős személyiség között osztotta meg drág a idejét. Új üg yfelektől eg y eg yórás konzultációért kerek ötezer dollárt kért, és ez azokra a szerencsésekre vonatkozott, akiknek sikerült elnyerniük a nag y férfiú jóindulatát. Szafi eg y chicag ói bácsikájától kapott kölcsön kétezer dollárt, és azt íg érte Mr. Backmannek, a többit kilencven napon belül kifizeti. Később a bíróság on dokumentumok bizonyították, hog y az első találkozásra 1998. október 24én, a Backman, Pratt és Boiling épületében került sor. Ez a meg beszélés vég eredményben valamennyi jelenlévő életét tönkretette.

Backman eleinte kétkedéssel fog adta a DUGÓ-t és hihetetlen képesség eit. Vag y talán azonnal fölfog ta a benne rejlő lehetőség eket, és ravaszul meg játszotta mag át új kliensei előtt. Szafi és Fazal arról álmodtak, hog y eg y vag yonért adják el a DUGÓ-t a Pentag onnak, annyiért, amennyit Mr. Backman szerint hozhat a konyhára a portékájuk. Márpedig ha valaki szerezhet eg y vag yont Washing tonban a DUGÓ-val, akkor az Joel Backman. Joel hamar bevonta Jacy Hubbardot, milliódolláros szócsövét, aki továbbra is hetente g olfozott az elnökkel, és eg yütt iszog atott capitoliumi nag ykutyákkal. A sziporkázóan színes eg yéniség ű, harcias, háromszorosan elvált szenátor kedvelte a drág a whiskeyt, különösen akkor, ha kijárok fizették a számlát. A politikában csak azért bírt talpon maradni, mert úg y ismerték, mint a leg mocskosabb eszközökkel kampányoló alakot az Eg yesült Államok szenátusának történetében, ami nem kis bravúr. Tudták róla, hog y antiszemita, és pályája során szoros kapcsolatokat épített ki a szaúdiakkal. Ig en szorosakat. A számos etikai bizottság i vizsg álat eg yike kiderítette, hog y eg ymillió dolláros kampány-hozzájárulást kapott eg y herceg től, ug yanattól, akivel Ausztriába járt síelni. Hubbard és Backman eleinte vitatkoztak, mi a leg jobb mód a DUGÓ piacra dobására. Hubbard a szaúdiaknak akarta elpasszolni, és biztosra vette, hog y eg ymilliárd dollárt is meg adnának érte. Backman arra a kissé provinciális álláspontra helyezkedett, hog y ilyen veszedelmes terméket inkább otthon kellene tartani. Hubbard meg volt g yőződve arról, hog y alkut tud kötni a szaúdiakkal, akik meg íg érik, hog y sosem alkalmazzák a DUGÓ-t a szövetség esüknek mondott Eg yesült Államokkal szemben. Backman tartott az izraeliektől – befolyásos amerikai barátaiktól, haderejüktől, és ami a leg fontosabb, titkos kémszolg álatuktól. Abban az időben a Backman, Pratt és Boiling sok külföldi vállalatot és kormányt képviselt. Olyannyira, hog y a cég volt „a” cím mindazok számára, akik azonnal ezerrel akartak nyomulni Washing tonban. Ha meg fizették az ijesztő honoráriumot, bárkihez eljuthattak. Az üg yfelek vég telen névsorában helyet kapott a japán acélipar, a dél-koreai kormány, a szaúdiak, a karibi bankbiznisz java, az épp hatalmon lévő panamai rezsim, eg y bolíviai mezőg azdaság i szövetkezet, amely nem termelt mást, csak kokaint és íg y tovább. Akadt a listán sok törvényes kliens, és sok kétes tisztaság ú is. A DUGÓ-val kapcsolatos hírek lassanként elterjedtek a cég nél. Az üg y a cég eddig i leg nag yobb honoráriumával kecseg tetett, pedig előfordultak már meg hökkentő összeg ek. Ahog y teltek a hetek, a többi üzlettárs különféle elképzeléseket terjesztett elő a DUGÓ értékesítésére. A csipetnyi hazafiság hamar feledésbe merült – eg yszerűen túl sok pénz forg ott kockán! A cég képviselt eg y holland vállalatot, amely repülőelektronikát szállított a kínai lég ierőnek, és ezzel a fölvezetéssel zsíros üzletet köthettek a peking i kormánnyal. A délkoreaiak nyug odtabban élhettek, ha pontosan tudják, mi zajlik északon. A szíriaiak az eg ész államkincstárat kiürítették volna azért a lehetőség ért, hog y semleg esítsék az izraeli katonai hírközlést. Eg y bizonyos drog kartell milliárdokat tudott fizetni azért, hog y nyomon követhesse az amerikai kábítószer-felüg yelet erőfeszítéseit. Joel Backman és pénzéhes üg yvédcsapata napról napra g azdag odott. A cég leg nag yobb irodáiban nemig en esett szó másról. ***

Az orvos meg lehetősen fukarul mérte a szót, mint akinek nincs sok ideje új páciensére. Elvég re ez eg y katonai kórház. Jóformán néma csöndben ellenőrizte a jövevény pulzusát, szívét, tüdejét, vérnyomását, reflexeit és íg y tovább, azután teljesen váratlanul kijelentette: – Azt hiszem, kiszáradt. – Hog yhog y? – kérdezte Backman. – Hosszú repülőútnál g yakran meg esik. Kap eg y kis fiz. sót, és huszonnég y órán belül rendbe jön. – Úg y érti, infúzióra kötnek? – Úg y. – Nem kell infúzió. – Hog y mondta? – Jól hallotta. Nem fog nak szurkálni. – Most vettünk mag ától vért. –Az más, venni lehet, de semmit sem fog nak belém nyomni. Felejtse el az infúziót, doki! – De hát kiszáradt. – Nem érzem mag am kiszáradva. – Én vag yok az orvos, és azt mondom, hog y ki van száradva. – Akkor adjon eg y pohár vizet! Fél óra múlva eg y ápolónő lépett be széles mosollyal és maréknyi g yóg yszerrel. Joel elhárította az altatót, és amikor a nővér meg lóbált eg y fecskendőt, azt kérdezte: – Ez meg mi? – Ryax. – Mi a franc az a Ryax? – Izomlazító. – Akár hiszi, akár nem, pillanatnyilag teljesen lazák az izmaim. Nem panaszkodtam izommerevség re. Az orvos sem állapított meg nálam izommerevség et. Senki sem kérdezte, lazák-e az izmaim. Úg yhog y fog ja szépen azt a Ryaxet, és nyomja bele a saját seg g ébe, akkor mind a ketten lazábbak és boldog abbak leszünk. Az ápolónő majdnem elejtette a fecskendőt. Amikor hosszú, kínos hallg atás után vég re szóhoz jutott, csak annyit tudott kinyög ni: – Beszélek a doktor úrral. – Beszéljen csak. Eg yébként most jut eszembe, döfje bele azt a tűt a főnöke hájas seg g ébe! Ráfér eg y kis lazítás. A nő azonban már kilépett az ajtón. A támaszpont másik felén eg y bizonyos McAuliffe őrmester pötyög ött a billentyűzetén, üzenetet küldött a Pentag onba. Onnan szinte azonnal továbbították Lang leybe, ahol Julia Javier olvasta – rég i motoros, akit mag a Maynard ig azg ató választott ki a Backman-üg y kezelésére. Ms. Javier a ryaxes közjátéktól számított tíz percen belül a monitorára meredt, eldörmög te a „fenébe” szót, majd fölment a lépcsőn.

Teddy Maynard szokás szerint plédbe csavarva ült eg y hosszú asztal vég én, és az óránként elébe halmozott meg számlálhatatlan összefog laló eg yikét olvasta. – Most hallottam Avianóból – szólalt meg Ms. Javier –, hog y a srác minden g yóg yszert visszautasít. Sem infúziót, sem tablettát nem fog ad el. – Nem tehetnek valamit az ételébe? – kérdezte halkan Teddy. – Nem eszik. – Mit mond, miért nem? – Mert háborog a g yomra. – Lehetség es ez? – Nehéz meg mondani. Nem jár ki a vécére. – Folyadékot fog yaszt? – Vittek neki eg y pohár vizet, azt nem itta meg . Rag aszkodott a palackozotthoz. Amikor azt kapott, ellenőrizte a kupakot, hog y sértetlen-e a zárószalag ja. Teddy félrelökte az aktuális jelentést, és meg dörzsölte a szemét. Az első terv úg y szólt, hog y a kórházban vag y infúzióval, vag y szabályos injekcióval lenyug tatózzák Backmant, teljesen kiütik, két napon át g yóg yszerezik, aztán a leg korszerűbb narkotikumaik kellemes kis koktéljával lassanként fölélesztik. Néhány napi bódultság után elkezdik a kezelést nátriumpentotállal, az ig azság szérummal, amelynek seg ítség ével tapasztalt kihallg atóik mindig elérik, amit akarnak. Az első terv játszi könnyedség g el kivitelezhetőnek tűnt. A második hónapokat vehetett ig énybe, és semmi sem g arantálta a sikerét. – Nag y titkokat rejteg et a pasas, ig az? – kérdezte Teddy. – Semmi kétség . – De ezt eddig is tudtuk, nem? – Persze, hog y tudtuk.

5 Joel Backman három g yermeke közül kettő már a botrány kitörésekor hátat fordított az apjának. Neal, a leg idősebbik leg alább havonta kétszer írt neki, bár a szabadság vesztés első napjaiban elég g é nehezére esett a levélírás. Neal a Backman-cég huszonöt éves újonc üzlettársaként élte át az apja bebörtönzését. Bár a DUGÓ-ról és a Neptun-ról nem sokat tudott, az FBI nem hag yta békén, vég ül szövetség i szinten vádat emeltek ellene. Joel hirtelen elhatározását, miszerint bűnösnek vallja mag át, jócskán előseg ítette az, ami Jacy Hubbarddal történt, de szerepet játszott benne a fia hatóság i zaklatása is. Az alku keretében elejtették a Neal elleni összes vádat. Miután az apa húsz évre börtönbe vonult, Carl Pratt azonnal kitette Neal szűrét, feg yveres biztonság i őrökkel kísértette ki a cég épületéből. A Backman név meg bélyeg zetté vált, Washing tonban és környékén a fiú semmiképpen sem találhatott munkát. Eg y volt diáktársa nag ybátyja, eg y nyug almazott bíró seg ített, néhány telefonhívás révén Neal eg y kisvárosban, a virg iniai Culpeperben kötött ki, eg y ötfős cég nél dolg ozhatott, és hálásan fog adta ezt a lehetőség et. Névtelenség re áhítozott. A névváltoztatás is meg fordult a fejében. Az apjával nem állt szóba. Fog almazói munkát vég zett, vég rendeleteket és adásvételi szerződéseket írt, szépen beilleszkedett a kisvárosi élet keretei közé. Vég ül meg ismerkedett eg y helybeli lánnyal, feleség ül vette, hamarosan született eg y kislányuk, Joel második leányunokája, az eg yetlen, akiről kapott fényképet. Neal a Postban olvasott az apja kiszabadulásáról. Meg hányta-vetette a dolg ot a feleség ével, röviden a cég társaival is beszélt róla. Ha Washing tonban földindulást okozott is az üg y, Culpeperbe nem jutottak el a reng éshullámok. Úg y tűnt, senki sem tud az esetről, vag y aki tud, azt nem érdekli. Itt nem a manipulátor fiát látták a fiatalemberben, hanem eg yszerűen Neal Backmant, eg y déli kisváros sok üg yvédjének eg yikét. Eg y meg hallg atás után a bíró félrevonta, és meg kérdezte: – Mondja, hol rejteg etik az öreg ét? – Nem a kedvenc témám, bíró úr – válaszolta tisztelettudóan Neal, és ezzel a társalg ás vég et is ért. Színleg semmi sem változott Culpeperben. Neal tette a dolg át, mintha nem is ismerné azt az embert, aki keg yelmet kapott. Eg y telefonhívásra várt; tudta, hog y az apja valamikor jelentkezik majd. *** Ismételt felszólítás után a felüg yelő nővér g yűjtőakcióba kezdett, és csaknem háromdollárnyi aprót kalapozott össze. Az érméket a továbbra is Herzog őrnag ynak titulált pácienshez vitték, aki eg yre zsémbesebb hang ulatba került, és állapota kétség kívül tovább rosszabbodott a koplalástól. Herzog őrnag y fog ta a pénzt, eg yenesen az első emeleten fölfedezett büféautomatákhoz ment, és vásárolt mag ának három kis zacskó kukoricás chipszet meg két doboz kólát. Az eg észet percek alatt bekebelezte, és eg y óra múlva cudar hasmenéssel

rohant a toalettre. De leg alább valamelyest csillapította az éhség ét, nem szedett be g yóg yszereket, és nem mondott olyasmit, amit nem akart. Bár elvileg szabad embernek érezhette mag át, aki feltétel nélküli keg yelmet kapott, változatlanul eg y állami intézmény épületében kényszerült tartózkodni, eg y nem sokkal nag yobb helyiség ben, mint a börtöncellája. A Rudleyban csapnivaló kosztot adtak, de azt leg alább meg ehette, nem kellett attól félnie, hog y lenyug tatózzák. Most meg kukoricás chipszen meg üdítőn élt. Az ápolónők alig valamivel barátság osabban viselkedtek, mint a feg yőrök, akik kínozták. Az orvosok meg csak arra utaztak, hog y felsőbb utasításra elkábítsák, ezt biztosra vette. Valahol a közelben nyilván volt eg y kis kínzókamra, ahol alig várják, hog y rávessék mag ukat, miután csodákat művelnek a drog jaikkal. Kifelé vág yakozott, friss leveg őre, napsütésre, bőség es élelemre, eg y kis emberi érintkezésre valakivel, aki nem hord eg yenruhát. És két ig en hosszú nap elteltével meg is kapta. A harmadik napon eg y Stennett nevű, kifejezéstelen arcú fiatalember jelent meg a szobájában, és kedvesen íg y szólt: – Na ide hallg asson, Backman, eng em Stennettnek hívnak. Eg y dossziét dobott a takaróra, Joel lábához, néhány rég i képes mag azin mellé, amelyeket Backman már harmadszor olvasott. Joel kinyitotta a dossziét. – Marco Lazzeri? – Ez mag a, cimbora, mostantól ízig -vérig olasz. Itt a születési anyakönyvi kivonata meg az olasz személyi ig azolványa. Jeg yezze meg minél előbb kívülről az összes adatot! – Jeg yezzem meg ? Elolvasni sem tudom. – Akkor tanulja meg . Körülbelül három óra múlva indulunk. Eg y közeli városba visszük mag át, ott majd meg ismerkedik az új jó barátjával, aki néhány napig fog ja a kezét. – Néhány napig ? – Esetleg eg y hónapig is, attól füg g , milyen jól meg y az átalakulás. Joel letette a dossziét, és Stennettre meredt. – Mag a kinek dolg ozik? – Ha elárulnám, meg kellene ölnöm mag át. – Nag yon vicces. A CIA-nek? –Csak annyit mondhatok, hog y az Amerikai Eg yesült Államoknak, és ennél többet mag ának sem kell tudnia. Joel a fémkeretes, lezárt ablakra nézett. – Nem láttam útlevelet a dossziéban. – Nem is láthatott, mert sehová sem fog utazni, Marco. Nag yon csöndesen fog élni. A szomszédai azt hiszik majd, hog y Milánóban született, de Kanadában nevelkedett, ez mag yarázza, hog y rosszul beszél olaszul. Ha utazni szottyan kedve, az nag yon veszélyessé válhat. –Veszélyessé? – Ug yan már, Marco, ne szórakozzon velem! Odakint csúnya emberek ólálkodnak, akik

boldog an elkapnák mag át. Ha szót fog ad nekünk, nem kell tartania tőlük. – Eg y kukkot sem tudok olaszul. – Dehog ynem: pizza, spag etti, kapucsínó, bravó, opera, mamma mia! Rárag ad az emberre. Minél g yorsabban és minél jobban meg tanulja a nyelvet, annál nag yobb biztonság ban érezheti mag át. Mag ántanárt is kap. – Eg y vasain sincs. – Úg y hírlik. Leg alábbis hivatalosan. – Stennett bankjeg yeket húzott elő a zsebéből, és a dossziéra tette. – Amíg a rács mög ött ült, az olaszok búcsút mondtak a lírának, és áttértek az euróra. Ez itt száz. Eg y euró körülbelül eg y dollár. Eg y óra múlva visszajövök valami ruhával. A dossziéban talál eg y szószedetet, az első kétszáz szót olaszul. Azt ajánlom, szorg oskodjon. Eg y óra elteltével ing et, nadrág ot, zakót, cipőt és zoknit hozott, csupa olasz holmit. – Buon g iorno! – köszönt. – Mag ának is – felelte Backman. – Hog y mondják az autót? – Macchina. – Helyes, Marco. Ideje beszállni a macchinába. A kicsi, jelleg telen Fiat volánja mög ött eg y másik úriember hallg atott. Joel bepréselődött a hátsó ülésre a vászontarisznyával, amely összes cókmókját tartalmazta. Stennett előreült. A hűvös, nyirkos időben leheletfinom hóréteg vonta be a talajt. Amikor kiléptek az avianói lég i támaszpont kapuján, Joel Backmant először csapta meg a szabadság szele, de a pillanatnyi izg alomra súlyosan telepedtek rá a balsejtelmek. Fig yelmesen nézeg ette az útjelzéseket; az elülső ülésről eg y szó sem hallatszott. Kétsávos műúton haladtak, a 251-esen, úg y vélte, dél felé. Hamarosan besűrűsödött a forg alom, ahog y közeledtek Pordenone városához. – Mennyi Pordenone lélekszáma? – törte meg kérdésével a mély csöndet Joel. – Ötvenezer – felelte Stennett. – Ez Észak-Olaszország , ug ye? – Északkelet. – Mennyi ide az Alpok? Stennett nag yjából jobbfelé biccentett, és azt mondta: – Körülbelül hatvan kilométer ebben az irányban. Tiszta időben ellátni odáig . – Meg állhatnánk valahol eg y kávéra? – kérdezte Joel. – Nem, mert, hm, nincs rá felhatalmazásunk. A sofőr mindeddig süketnek tettette mag át. Meg kerülték Pordenone északi peremét, és rövidesen már az A28-ason robog tak, amelynek nég y sávján a kamionosok kivételével mintha mindenki rettenetes késéssel ig yekezett volna a munkahelyére. Kisautók húztak el mellettük, miközben ők szerény száz kilométer per órával totyog tak. Stennett széthajtog atott eg y olasz újság ot, a La Repubblicát, és a fél szélvédőt eltakarta vele. Joel nem bánta, hog y szótlanul autóznak, az elsuhanó tájat bámulta. A lankás vidék nag yon

termékenynek tűnt, bár most, január vég én semmi sem nőtt a földeken. Olykor eg y-eg y teraszos domboldalon ódon villát látott. Eg yszer mag a is kibérelt eg y ilyet. Tíz-eg ynéhány évvel ezelőtt a második feleség e azzal fenyeg etőzött, hog y elhag yja, ha nem viszi el valami hosszú nyaralásra. Joel heti nyolcvan órát dolg ozott, és a fennmaradó idejét is munkára szánta. Szívesebben tartózkodott az irodájában, és abból ítélve, ahog y otthon alakultak a dolg ok, mindenképpen békésebb közeg vette körül. A válás azonban túl sokba került volna, ezért Joel mindenkivel közölte, hog y a drág a nejével eg y hónapot tölt Toscanában. Úg y állította be a dolg ot, mintha az ő fejéből pattant volna ki az ötlet: „eg yhavi borozg atás és g asztronómiai kalandozás a chianti szűkebb pátriájában!” A középkori San Gimiano városka mellett találtak eg y tizenneg yedik századi kolostort teljes takarító- és konyhaszemélyzettel, sőt sofőrrel. A kalandozás ötödik napján azonban Joel riasztó híreket kapott: a szenátus közbeszerzési bizottság a azt fontolg atta, hog y lemond eg y meg rendelést, ezáltal az ő eg yik hadiipari szállító üg yfele kétmilliárd dollártól esett volna el. Bérelt lökhajtásoson hazarepült, és nekilátott, hog y újra g atyába rázza a szenátust. A kettes számú oldalborda Toscanában maradt, és mint később kiderült, összeszűrte a levet az ifjú sofőrrel. Joel a következő héten naponta telefonált, azt íg érte, visszatér a villába, eg yütt fejezik be a vakációt, de az asszony a második hét után nem fog adta a hívásait. Joel a közbeszerzési üg yet szépen rendbe hozta. Eg y hónap múlva a feleség e benyújtotta a bontókeresetet, csúnya huzakodás kezdődött. Vég ül Joelnek hárommillió dolcsija bánta. És még ez a nő volt a kedvence a három közül. Mostanára mind leléptek, örökre elpályáztak. Az első, két g yermekének anyja kétszer is férjhez ment Joel óta, a mostani férje azon g azdag odott meg , hog y folyékony műtrág yát adott el fejlődő ország oknak. Az asszony eg yébként küldött pár g onoszkodó sort Joelnek a börtönbe, dicsérte az ig azság szolg áltatást, amiért vég re elbánt az eg yik leg nag yobb g azemberrel. Joel nem is hibáztatta. Ez a feleség e azután hurcolkodott el, hog y rajtakapta a titkárnővel, azzal a cicababával, aki a második feleség e lett. A harmadik feleség nem sokkal a vádemelés után menekült el a süllyedő hajóról. Bitang élet! Ötvenkét évesen mit tud felmutatni, mit hozott neki az üg yfelek rászedése, a titkárnők utáni kujtorg ás, a mocskos kis politikusok zsarolása, a heti hétnapi munka, három meg lepően kieg yensúlyozott csemetéjének semmibe vétele, a látszat buzg ó ápolása a nyilvánosság előtt, határtalan hiúság ának leg yezg etése, a pénzeszsák tömködése, tömködése és tömködése? Mi a jutalma a nag y amerikai álom fáradhatatlan kerg etésének? Hatesztendei börtön. Most pedig álnév, mert a valódi túlság osan veszélyes. Meg vag y száz dollár a zsebében. Marco? Hog y nézzen a tükörbe reg g elenként? Mondja azt, hog y „Buon g iorno, Marco”? Persze még ez is kenterben veri a „Jó reg g elt, Mr. Gonosztevő!„-t. Stennett nem annyira olvasta az újság ot, mint inkább birkózott vele. A tanulmányozott sajtótermék rázkódott, ug rált, meg -meg g yűrődött, a sofőr időnként borús arccal pillantott oda. Eg y tábla azt jelezte, hog y Velence hatvan kilométer délre, és Joel úg y döntött, meg töri a némaság ot:

– Szívesen mennék Velencébe, ha a Fehér Ház nem bánja. A sofőr meg rezzent, Stennett újság ja tizenöt centit zuhant. A kis kocsiban eg y másodpercre feszültté vált a lég kör, majd Stennett felmordult, és vállat vont: – Sajnálom. – Nag yon kell vizelnem – mondta Joel. – Nem tud felhatalmazást szerezni eg y pisiszünetre? Coneg lianótól északra álltak meg eg y modern, út menti serviziónál. Stennett mindenkinek presszókávét rendelt a hivatal számlájára. Joel csészéjével az ablakhoz lépett, a tovarobog ó forg almat nézte, miközben eg y fiatal pár olasz pörlekedésére fülelt. Az eddig meg jeg yezni próbált kétszáz szóból eg yet sem hallott. Lehetetlennek tűnt a feladat. Stennett bukkant föl mellette, ő is a forg almat fig yelte. – Sok időt töltött már Olaszország ban? – kérdezte. – Eg yszer eg y hónapot Toscanában. – Tényleg ? Eg y eg ész hónapot? Szép lehetett. – Tulajdonképpen csak nég y napot, de a feleség em eg y hónapig maradt. Ismerkedett. Hát mag ával mi a helyzet? Szeret itt lebzselni? – Járkálg atok erre-arra. – Az arca éppolyan talányos volt, mint a válasza. Kortyintott a kávéscsészéből, majd hozzátette: – Coneg liano nevezetesség e a prosecco. – Az olasz pezsg ő – mondta Joel. – Az. Mag a nem veti meg az italt? – Hat éve eg y korty sem ment le a torkomon. – A börtönben nem szolg áltak föl ilyesmit? – Na mit g ondol? – És most? – Majd visszaszokom rá. Eg y időben túlság osan is rákaptam. – Indulnunk kéne. – Még mennyit meg yünk? – Nem sokat. Stennett az ajtó felé fordult, de Joel feltartóztatta: –Várjon, nézze, rettentően meg éheztem. Nem vehetnénk eg y szendvicset az útra? Stennett a felvág ottas paninókkal teli polcra pillantott. – De. – Esetleg kettőt? – Nem g ond. Az A27-es délnek, Trevisóba vezetett, és miután nyilvánvalóvá vált, hog y nem fog nak elmenni a város mellett, Joel föltételezte, ez a vég állomás. A sofőr lassított, kétszer lekanyarodott, és hamarosan a város szűk utcáin döcög tek. – Mennyi Treviso lakosság a? – kérdezte Joel. – Nyolcvanötezer – felelte Stennett. – Mit tud a városról?

– Jómódú település, ötszáz év alatt nem sokat változott. Valaha, amikor a városok mind harcban álltak eg ymással, Velence hűség es szövetség esének számított. A második világ háborúban szarrá bombáztuk. Kedves hely, nincs sok turista. Éppen alkalmas a rejtőzködésre, g ondolta Joel. – Ez az úti célom? – Meg lehet. A forg alom mintha mindenfelől eg y toronyóra vonzásának eng edelmeskedett volna, hog y azután a Piazza dei Sig nori körül araszoljon. Robog ók és mopedek cikáztak az autók között, vezetőik rettenthetetlennek tűntek. Joelt meg ig ézte a fura, rég imódi boltocskák látványa – a tabaccheria a bejáratot eltorlaszoló hírlapállvánnyal, a farmacia a zöld neonkeresztjével, a hentes a kirakatában csüng ő százféle sonkával, és persze a kis presszók, amelyeknek teraszait órákon át elég edetten üldög élő, olvasó, pletykálg ató, presszókávét szürcsölg ető vendég ek töltötték meg . Joel látta, hog y már majdnem délelőtt tizeneg y. Vajon miből élnek ezek, ha eg y órával ebéd előtt nyug odtan kávéznak? Úg y döntött, majd kideríti. A névtelen g épkocsivezető beállt eg y félórás parkolóba. Stennett számokat pötyög ött a mobiltelefonján, várt, majd szaporán mondott valamit olaszul. Miután befejezte, a szélvédőn át kimutatott: – Látja azt a kávéházat szemben, a piros-fehér vászonernyővel? A Caffè Donatit? Joel nyújtog atta a nyakát a hátsó ülésen. – Aha, meg van. – Menjen be, aztán a jobb oldali bárpult mellett eg észen a hátsó helyiség be, ahol nyolc asztal van. Üljön le, rendeljen kávét, és várjon! – Mire várjak? – Körülbelül tíz perc múlva eg y férfi lép oda mag ához. Mag a azt teszi majd, amit ő mond. – És ha nem? – Ne szórakozzon, Mr. Backman! Fig yelni fog juk. – Ki az az ember? – Az új kebelbarátja. Ha szót fog ad neki, valószínűleg életben marad. Ha valami hülyeség g el próbálkozik, nemig en bírja ki eg y hónapig sem. Stennett ezt olyan önelég ült képpel közölte, mintha élvezné, ha ő nyiffantaná ki szeg ény Marcót. – Akkor nekünk most adios, hm? – kérdezte Joel, és meg fog ta a táskáját. – Nem adios, Marco, hanem arrivederci. A papírok rendben? – Rendben. – Akkor arrivederci! Joel kikászálódott a kocsiból, elindult. Viaskodott a késztetéssel, hog y hátrasandítson, meg g yőződjön róla, fig yel-e rá Stennett, az oltalmazója, ott van-e még , védelmezi-e az ismeretlentől. De nem fordult hátra. Inkább meg próbált minél normálisabbnak tűnni, miközben a vászontáskájával ballag ott az utcán, az eg yetlen vászontáskával, amelyet e

pillanatban Treviso központjában látott. Stennett természetesen fig yelt. És még ki mindenki? Bizonyára az új kebelbarátja is itt tartózkodott valahol, félig eg y újság mög é bújt, jeleket adott Stennettnek és a színjáték többi szereplőjének. Joel eg y pillanatra meg torpant a tabaccheria előtt, vég ig pásztázta az olasz hírlapok főcímeit, bár eg y árva szót sem értett belőlük. Azért állt meg , mert meg állhatott, mert szabad emberként hatalma és jog a volt ahhoz, hog y bárhol meg állhasson, ahol csak akar, és újra elindulhasson, ha úg y tetszik neki. Belépett a Caffè Donatiba, ahol a bárpultot törölg ető fiatalember halk „buon g iornó”-val üdvözölte. – Buon g iorno! – sikerült válaszolnia, az első ig azi szavakat intéznie eg y ig azi olaszhoz. A társalg ás folytatását meg előzendő továbbment, elhaladt a pult, majd eg y csig alépcső mellett, amelynél tábla jelezte az emeleti presszórészt, azután még eg y ínycsiklandó cukrászsüteményekkel teli széles pult mellett is. A hátsó helyiség sötét volt, szűk, és fojtog ató cig arettafüst terjeng ett benne. Joel leült a két üres asztal eg yikéhez, üg yet sem vetett a törzsvendég ek pillantásaira. Retteg ett a pincértől, retteg ett attól, hog y rendelni próbáljon, retteg ett attól, hog y ilyen hamar elveszítse az álarcát, íg y hát csak ült leszeg ett fejjel, és új személyi iratait olvasg atta. – Buon g iorno! – köszönt az ifjú hölg y a bal vállánál. – Buon g iorno! – felelte Joel, és mielőtt a nő bármit is karattyolhatott volna az étlapról, még hozzátette: – Espresso. – A nő mosolyg ott, mondott valami teljesen érthetetlent, erre Joel azt válaszolta: – No. Ez hatott, a nő távozott, és ez Joel számára komoly g yőzelemmel ért fel. Senki sem bámult rá úg y, mint valami tudatlan külföldire. Miután a nő kihozta a feketét, Joel eg észen halkan azt mondta: – Grazie! – A nő pedig rámosolyg ott. Joel lassan iszog atta, nem tudta, meddig kell húznia az időt, nem akarta elfog yasztani, nehog y valami mást kelljen rendelnie. Olasz beszéd rajzott körülötte, szünet nélküli, szélsebes ütemű, baráti csevely. Vajon az ang ol is ilyen hadarásnak hang zik? Alig hanem. Teljes képtelenség nek tűnt, hog y olyan jól meg tanulja a nyelvet, hog y értse, amit körülötte mondanak. A kétszáz szó szeg ényes kis listájára nézett, majd néhány percig g örcsösen próbált leg alább eg yetleneg yet meg hallani az ott szereplők közül. A pincérnő arra járt, föltett eg y kérdés. Joel az imént bevált „no”-val válaszolt, és ez ismét bejött. Joel Backman tehát „espressó”-t ivott Olaszország északkeleti részén, Venetóban, Treviso város központjában, a Piazza dei Sig norinál, a Via Verdén, eg y kis kávéházban, mialatt rég i cimborái továbbra is a Rudley Szövetség i Büntetés-vég rehajtó Intézet elkülönítő szárnyának őrizetében ültek pocsék koszt, vízízű kávé, szadista feg yőrök, hülye rendszabályok mellett, és évekig még csak nem is álmodhattak a szabad életről. Úg y látszott, Joel Backman a korábbi tervekkel ellentétben nem fog a Rudleyban, rács mög ött meg halni. Nem fog testileg , lelkileg , szellemileg elsorvadni. Tizennég y évvel átverte kínzóit, és most láncok nélkül üldög élt Velencétől eg yórányira, eg y fura kis kávéházban. Miért jutott eszébe eg yáltalán a börtön? Mert az ember nem hag yhat mag a mög ött hat évet csak úg y, minden utólag os meg rázkódtatás nélkül. Valamicskét mag ával cipel a múltjából,

bármennyire kellemetlen volt is az. A börtön iszonyata meg édesítette ezt a hirtelen szabadulást. Tudta, időbe telik földolg oznia, és meg fog adta, hog y a jelenre fog összpontosítani. A jövőre még csak g ondolni sem akart. Hallg atta a hang okat, a barátok perg őtűzszerű tereferéjét, a nevetg élést, a szemközt mobiltelefonba sug dosó pasast, a csinos pincérnőt, aki épp kiszól a konyhába. Mag ába szívta a szag okat – a cig arettafüstöt, a kávé zamatát, a friss sütemények illatát, az ódon kis helyiség meleg ét, amelyben az itteniek évszázadok óta találkozg atnak. Már vag y századszor kérdezte mag ától, pontosan miért is került ide. Miért csempészték ki hipp-hopp a börtönből, azután az ország ból? A keg yelem még hag yján, de miért kellett mindjárt a teng eren túlra röpíteni? Miért nem nyomták kezébe a papírjait, hog y búcsút inthessen a jó öreg Rudleynak, és élhesse az életét, mint más, frissen keg yelmet kapott elítéltek? Sejteni sejtette éppen. Nag yon is határozottan meg tudta tippelni. És ettől meg rémült. Luig i a semmiből termett előtte.

6 A harminc körül járó Luig i fekete haja félig eltakarta a fülét, az arcán leg alább nég ynapos borosta díszlett. Eg yenes szabású, nyakig beg ombolt dzsekit viselt, amelyben borotválatlan ábrázatával, bánatos, fekete szemével jóképű parasztleg énynek látszott. Presszókávét rendelt, és folyton mosolyg ott. Joel rög tön észrevette, hog y a férfi keze és körme tiszta, a fog sora szabályos. A parasztos dzseki meg a serkenő szakáll a színjátékhoz tartozott. Luig i alkalmasint a Harvardon vég zett. Tökéletes ang olság át épp csak annyi akcentus színezte, hog y bárkit meg g yőzzön, valóban olasz. Azt mondta, milánói. Olasz diplomata édesapja amerikai feleség ével és két g yermekével beutazta a világ ot hazája szolg álatában. Joel föltételezte, hog y Luig i sokat tud róla, ezért ig yekezett ő is minél többet meg tudni új kalauzáról. Nem sokra jutott: családi állapota nőtlen, diplomát Bolog nában szerzett, azután, ig en, tanult az Eg yesült Államokban is, valahol közép-nyug aton. A kormánynak dolg ozik, hog y melyiknek, azt nem mondhatja meg . Luig i könnyed mosollyal hárította el azokat a kérdéseket, amelyekre nem kívánt válaszolni. Joel látta, hog y profival van dolg a. – Gondolom, tud rólam eg yet-mást – mondta. Kivillant a hibátlan fog sor. A bánatos szempár majdnem becsukódott, amikor Luig i mosolyg ott. A nők nyilván verekedtek ezért a pasasért. – Láttam az anyag át. – Az anyag omat? Az akkora, hog y be sem férne ebbe a helyiség be. – Láttam az anyag át. – Na jó, mennyi ideig szolg ált Jacy Hubbard az Eg yesült Államok szenátusában? – Szerintem a kelleténél tovább. Nézze, Marco, nem érünk rá múltat idézg etni. Sok a dolg unk. – Nem kaphatnék másik nevet? Nem vag yok odáig ezért a Marcóért. – Nem én választottam. – Akkor ki találta ki? – Nem tudom. Nem én. Sok fölösleg es kérdést tesz fel. – Szakmai ártalom. Huszonöt évig üg yvédkedtem. Luig i fölhajtotta a kávéja maradékát, és néhány eurót tett az asztalra. – Járjunk eg yet! – mondta, és fölállt. Joel fölvette a vászontáskáját, és követte Luig it, ki a kávéházból, majd eg y kevésbé forg almas mellékutcába. Ott már csak néhány lépést tettek, aztán Luig i meg állt az Alberg o Campeol előtt. – Ez az első állomása – mondta. – Mi ez? – kérdezte Joel. A háromemeletes, stukkódíszes épület két másik közé ékelődött. Kapuzata fölött színes zászlók leng tek. – Eg y jó kis szálloda. Az „alberg o” szállodát jelent. Használhatja a hotel szót is, ha akarja, de a kisebb városokban szívesebben nevezik alberg ónak. – Szóval ez eg y könnyű nyelv – jeg yezte meg Joel. Vég ig mérte a szűk utcát, nyilvánvalóan új lakókörnyezetét.

– Könnyebb, mint az ang ol. – Majd elválik. Mag a hány nyelven beszél? – Öt-hat. Beléptek, és áthaladtak a kis hallon. Luig i otthonosan biccentett a recepciós pult mög ött álló alkalmazottnak. Joel elsütött eg y tűrhető „buon g iornó”-t, de továbbment, remélte, hog y ezzel elkerüli a mélyrehatóbb választ. Meg másztak háromemeletnyi lépcsőt, vég ig mentek eg y szűk folyosón. Luig i a nála lévő kulccsal benyitott a 30-asba, eg y eg yszerű, de jól fölszerelt lakosztályba, amelynek ablakai három oldalra nyíltak, s az eg yik irányban eg y csatornára lehetett látni. – Ez a leg szebb – mondta Luig i. – Semmi extra, de meg teszi. – Látta volna a leg utóbbi szállásomat. Joel az ág yra dobta a táskáját, és hozzáfog ott, hog y széthúzza a füg g önyöket. Luig i kinyitotta az icipici g ardrób ajtaját: – Nézze! Nég y ing , nég y nadrág , két zakó, két pár cipő, mind a mag a mérete. Meg eg y vastag szövetkabát, mert Trevisóban kutya hideg tud lenni. Joel meg tekintette új ruhatárát. Minden szépen fölakasztva, kivasalva, fölvételre készen. Mértéktartó, ízléses színek, minden ing illett minden zakóhoz és nadrág hoz. Vég ül vállat vont. – Köszönöm! – A komódban talál övet, zoknit, alsóneműt, mindent, ami kell. A fürdőszobában pedig minden szükség es piperecikket. – Eg y szavam se lehet. – Ez pedig itt, az íróasztalon két szemüveg . – Luig i fölemelte az eg yiket, és a fény felé tartotta. A kis, tég lalap alakú lencséket vékony, fekete drótkeret fog ta össze, nag yon európaias stílusú. – Armani – jeg yezte meg Luig i csipetnyi büszkeség g el. – Olvasószemüveg ? – Félig -meddig . Azt javaslom, állandóan hordja, ha kilép ebből a szobából. Ez is az álcájához tartozik, Marco. Az új énje része. – Kár, hog y nem ismerte a rég it. – Kösz, meg vag yok nélküle. A meg jelenés nag yon fontos az olaszoknak, különösen nekünk, északiaknak. Az öltözékének, a szemüveg ének, a hajviseletének, mindennek kifog ástalannak kell lennie, máskülönben szemet szúr. Joel eg y pillanatig feszeng ett, de aztán azt g ondolta, eg y frászt fog ja izg atni mag át. Olyan hosszú ideig járt börtönhacukában, hog y szinte nem is emlékezett az azt meg előzőekre. Pedig fénykorában szemrebbenés nélkül leszurkolt háromezer dollárt eg y jól szabott öltönyért. – Tilos a bermuda, a fekete zokni fehér tornacipővel, a műszálas nadrág , a póló – folytatta a kiselőadást Luig i –, és könyörg ök, nehog y pocakot eresszen! – Hog y mondják olaszul azt, hog y „nyasg em”? – Arra majd később térünk rá. Az illem és a szokás ig en fontos. Könnyen meg tanulható, és kifejezetten kellemes. Sosem rendelünk például délelőtt fél tizeneg y után kapucsínót. Presszókávét viszont a nap bármely órájában kérhet. Ezt tudta?

– Nem. – Csak turisták rendelnek kapucsínót ebéd vag y vacsora után. Rémes. Teli g yomorral tejet inni! Luig i eg y pillanatig úg y fintorg ott, mint aki a rend kedvéért mindjárt elhányja mag át. Joel fölemelte a jobb kezét. – Esküszöm, sosem teszek ilyet. – Fog laljon helyet! – mondta Luig i, és az asztal meg a két szék felé intett. Leültek, meg próbálták kényelembe helyezni mag ukat. Luig i folytatta: – Először is itt ez a szoba. Az én nevemen van, de a személyzet azt hiszi, eg y kanadai üzletember fog itt lakni néhány hétig . – Néhány hétig ? – Ig en, azután máshová kell költöznie – mag yarázta Luig i a lehető leg baljósabban, mintha Trevisóban máris bérg yilkos osztag ok lesnének Joel Backmanre. – Ettől a pillanattól fog va nyomokat hag y mag a után. Tartsa észben, hog y bármit tesz, bárkivel találkozik, az mind-mind újabb nyom. Ne nag yon álljon szóba az emberekkel, és ez a hotelportásra meg a szobaasszonyra is vonatkozik. A szállodai személyzet fig yeli a vendég eket, és jó a memóriája. Hat hónap múlva esetleg betoppan valaki ebbe a szállodába, és mag a felől kérdezősködik. Talán fényképet is hoz. Pénzt kínál. A portás pedig tüstént visszaemlékszik mag ára, és arra is, hog y jóformán nem beszélt olaszul. – Volna eg y kérdésem. – Kár a fáradság ért. – Miért pont ide hoztak? Miért olyan ország ba, amelynek nem beszélem a nyelvét? Miért nem Ang liába vag y Ausztráliába, olyan helyre, ahol könnyebben elveg yülhetnék? – Valaki más döntött íg y, Marco. Nem én. – Éltem a g yanúperrel. – Akkor meg minek kérdezte? – Nem tudom. Kérhetem az áthelyezésemet? – Újabb fölösleg es kérdés. – Rossz vicc volt, nem rossz kérdés. – Talán folytathatnánk. – Rendben. – Az első napokban elviszem ebédelni és vacsorázni. Bejárjuk a várost, mindig máshová meg yünk. Treviso kellemes hely reng eteg vendég lővel, és mindeg yiket kipróbáljuk. Máris készüljön fel arra az időre, amikor már nem leszek itt! Vig yázzon, kivel ismerkedik! – Még eg y kérdés. – Tessék, Marco! – Ezúttal az anyag iakról. Nem csípem, hog y eg y vasam sincs. Nem tervezik, hog y kiutaljanak némi apanázst vag y valamit? Cserébe lemosom a kocsiját, elvég zek ezt-azt. – Mi az az apanázs? – Készpénz. Amiből költhetek. – A pénz miatt ne fájjon a feje! Eg yelőre fizetem a számláit. Nem fog éhezni.

– Az jó. Luig i mélyen a dzsekije zsebébe nyúlt, és mobiltelefont húzott elő. – Ez a mag áé. – Még is kit hívjak rajta? – Szükség esetén eng em. A számom ott van a hátoldalon. Joel elfog adta a telefont, és az asztalra tette. – Éhes vag yok. Hosszas ebédelésről álmodozom, spag ettiről, borról, édesség ről, meg persze feketéről, semmiképpen sem kapucsínóról ilyen későn, azután esetleg eg y kis sziesztázásról. Nég y napja tartózkodom Olaszország ban, és eddig nem ettem mást, csak kukoricás rág csát meg szendvicset. Mit szól ehhez? Luig i az órájára pillantott. – Ismerem a meg felelő helyet, de előbb még tisztáznunk kell néhány dolg ot. Ug yebár nem beszél olaszul? Joel az ég nek emelte a tekintetét, és bosszúsan szuszog ott, majd mosolyog ni próbált. – Nem, még nem nyílt alkalmam, hog y olaszul, franciául, németül vag y bármilyen más nyelven tanuljak. Amerikai vag yok, ha nem tudná. A hazám nag yobb, mint Európa mindenestül. Odaát nincs szükség másra, csak az ang olra. – Ne feledje, hog y kanadai! – Jó, tökmindeg y, az eg y elszig etelt világ . Nincs ott más, csak mi meg az amerikaiak. – Az a feladatom, hog y a biztonság ára üg yeljek. – Köszönöm szépen! – Mag a pedig azzal seg íthet ebben, ha a lehető leg g yorsabban jól meg tanul olaszul. – Értem. – Mag ántanárt is kap, eg y Ermanno nevű diákot. Minden délelőtt és délután vele fog tanulni. Kemény munka vár mag ára. – Mennyi ideig ? – Ameddig csak kell. Mag ától füg g . Ha szorg almasan dolg ozik, akkor három-nég y hónap múlva meg állhat a saját lábán. – Mag a mennyi idő alatt tanult meg ang olul? –Édesanyám amerikai. Otthon ang olul beszéltünk, mindenütt másutt olaszul. – Ez nem ér. Még milyen nyelven beszél? – Spanyolul, franciául, és még eg y-két nyelven. Ermanno kitűnő tanár. A tanterem ug yanebben az utcában van. – Nem itt, a szállodában? – Nem, Marco, g ondolnia kell a nyomokra. Mit szólna a londiner vag y a szobaasszony, ha eg y fiatalember napi nég y órát töltene mag ával ebben a szobában? – Isten őrizz! – A szobaasszony hallg atózna, és rájönne, hog y mag a nyelvórákat vesz. Elújság olná a g ondnoknőnek. Eg y-két nap alatt az eg ész személyzet tudná, hog y a kanadai üzletember

intenzíven tanul. Napi nég y órát! – Vettem az adást. Akkor lássuk az ebédet! A szállodából kifelé menet Joelnek sikerűlt eg yetlen szó nélkül rámosolyog nia a portásra, eg y takarítóra és a rang idős londinerre. Lesétáltak Treviso eg y háztömbnyire lévő központjáig , a Piazza dei Sig noriig , az árkádokkal és vendég lőkkel övezett főtérig . Dél volt, a g yalog osforg alom fölerősödött, mivel a helybeliek ebédelni ig yekeztek. Hűvösebbre fordult az idő, bár Joel jól érezte mag át az új nag ykabátban. Meg próbált tőle telhetőleg olasznak látszani. – Kint vag y bent? – kérdezte Luig i. – Bent – felelte Joel, és beléptek a piazzára néző Caffè Beltraméba. A helyiség et a bejárat közelében álló tég lakemence fűtötte, hátulról a napi ételválaszték illatai szálltak. Luig i és a főpincér eg yszerre beszéltek, azután nevettek, majd találtak eg y asztalt az ablaknál. – Szerencsénk van – mondta Luig i, miután levették a kabátjukat és leültek. – A mai ajánlat faraona con polenta. – Vag yis? – Gyöng ytyúk puliszkával. – Mi van még ? Luig i áttanulmányozta az eg yik durván ácsolt keresztg erendára füg g esztett tábla krétafeliratait. – Panzerotti di fung hi al burro, vajban sült g ombás táska. Conchig lie con cavalfiori, karfiolos kag ylótészta. Spiedino di carne misto alla g rig lia, veg yes rablóhús. – Ebben a sorrendben jöhet. – A házi boruk eg ész jó. – A vörösre szavazok. A vendég lő percek alatt meg telt helybeliekkel, akik láthatólag mind ismerték eg ymást. Eg y jó kedélyű emberke suhant el piszkos fehér kötényben az asztal mellett, csak annyi időre lassított, hog y szemkontaktust létesítsen Joel-lel, és semmit sem írt föl, amikor Luig i elhadarta, mi mindent kérnek. Eg y kancsó házi bor érkezett eg y tálka meleg olívaolaj meg eg y tányér szeletekre vág ott focaccia társaság ában, és Joel falatozni kezdett. Luig i fáradhatatlanul mag yarázta a reg g elizés és ebédelés bonyodalmait, a szokásokat és hag yományokat, a hibákat, amelyeket azok a turisták követnek el, akik ig azi olasznak próbálják mutatni mag ukat. Luig i mellett minden tanulási témává vált. Bár Joel óvatosan kóstolg atta az első pohár bort, az alkohol azonnal a fejébe szállt. Csodálatos, zsong ító meleg ség áradt szét a testében. Szabadon eng edték, jó pár évvel a kiszabott idő letelte előtt, eg y rusztikus kis vendég lőben ült, eg y olasz városban, amelyről azelőtt nem is hallott, finom helybeli bort iszog atott, és beszívta az ízletes ebéd illatait. Luig ira mosolyg ott, miközben tovább folyt az okítás, de eg y bizonyos ponton Joel átúszott eg y másik világ ba. *** Ermanno huszonhárom évesnek mondta mag át, de leg feljebb tizenhatnak látszott. A

nyakig láb, kákabélű fiú kese hajával és mog yoróbarna szemével inkább németnek, mint olasznak tűnt. Nag yon félszeg en és ideg esen viselkedett, elsőre nem tett jó benyomást Joelre. A szállodától hatsaroknyira, eg y elhanyag olt épület második emeletén, a fiú csöppnyi lakásán találkoztak. A három kis helyiség – konyha, háló, nappali – szeg ényes berendezése nem hatott volna szokatlannak eg y diáknál, de úg y festett az eg ész, mintha Ermanno csak az imént költözött volna be, és bármelyik pillanatban továbbállhatna. A nappali közepén körbeültek eg y kis asztalt. Joel nem látott televíziót. A hideg , rosszul meg világ ított szobában óhatatlanul úg y érezte, mintha valami föld alatti útvonalra került volna, ahol a menekülteket életben tartják, és titokban szállítják. A kétórás ebéd meleg e g yorsan elillant. A mag ántanár ideg esség e sem tett jót. Miután Ermanno képtelen volt kézben tartani az összejövetelt, Luig i g yorsan bevetette mag át, és meg adta a kezdő lökést. Javasolta, hog y tanuljanak minden délelőtt kilenctől tizeneg yig , iktassanak be kétórás szünetet, azután folytassák fél kettőtől addig , amíg el nem fáradnak. Úg y tűnt, ez Ermannónak és Joelnek is meg felel, bár utóbbiban fölmerült a kérdés: ha ez az új fiú diák, hog yhog y eg ész nap ráér eng em tanítani? De ennyiben hag yta. Gondolta, majd később kideríti. Azok a fránya kérdések eg yre csak g yűltek. Ermanno vég ül feloldódott, és vázolta a tanfolyam menetét. Amíg lassan fűzte a szavakat, az akcentusa tűrhető szinten maradt, de ha kapkodni kezdett, amire hajlamos volt, akkor úg y szólt a szájából az ang ol, mintha olaszul beszélne. Eg yszer csak Luig i közbevág ott: – Ermanno, fontos, hog y nag yon lassan beszélj, leg alább az első napokban. – Köszönöm! – mondta Joel, mint valami ig azi nag yokos. Ermanno elvörösödött, és félénken elnézést kért. Átadta az első adag tanulmányi seg édeszközt – az eg yes számú tankönyvet meg eg y kis mag netofont és két kazettát. – A kazetták a könyvet követik – mondta eg észen tag oltan. – Ma este tanulja meg az első leckét, és többször hallg assa vég ig a kazettákat! Holnap azzal kezdjük. – Nag yon feszes tempót diktálunk – tette hozzá Luig i, tovább fokozva a nyomást, mintha szükség es lett volna. – Hol tanult ang olul? – kérdezte Joel. – Az eg yetemen – felelte Ermanno. – Bolog nában. – Szóval nem az Eg yesült Államokban vég ezte a tanulmányait? –De, ott is – mondta a fiú, és ideg es pillantást vetett Luig ira, mintha inkább nem beszélne arról, ami Amerikában történt. Luig ival ellentétben olvasni lehetett az arcáról, lerítt róla, hog y nem profi. – Hol? – érdeklődött Joel, kíváncsi volt, meddig juthat el. – A Furmanen. Az eg y kis főiskola Dél-Karolinában. – Mikor járt oda? Luig i sietett a fiú seg ítség ére, meg köszörülte a torkát.

– Még reng eteg idejük lesz efféle cseveg ésre. Most az a fontos, Marco, hog y elfeledkezzék az ang olról. Mától fog va olasz világ ban él. Bármihez nyúl, annak olasz neve van. Minden g ondolatát le kell fordítania. Eg y hét múlva rendelni fog az étteremben, két hét, és olaszul álmodik. Teljesen meg merítkezik a nyelvben és a kultúrában, és nincs visszaút. – Kezdhetünk reg g el nyolckor? – kérdezte Joel. Ermanno fölkapta a fejét, fészkelődön, vég ül azt felelte: – Talán fél kilenckor. – Rendben, fél kilenckor itt leszek. Elhag yták a lakást, visszaballag tak a Piazza dei Sig nori-ra. Délután három felé járt az idő, a forg alom észrevehetően elcsitult, a járdák szinte elnéptelenedtek. Luig i meg állt a Trattoria del Monte előtt. Az ajtó felé biccentett: – Este nyolckor itt várom vacsorára, rendben? – Jó, rendben. – Tudja, hol a szállodája? – Az alberg o? Ig en. – És van térképe a városról? – Van. – Helyes. Akkor mag ára hag yom, Marco. Ezzel Luig i befordult eg y sikátorba, és eltűnt. Joel eg y másodpercig nézett utána, majd folytatta útját a főtérre. Nag yon eg yedül érezte mag át. Nég y nappal a Rudley elhag yása után vég re szabadon, kíséret nélkül közlekedhetett, talán nem is fig yelték, bár ebben kételkedett. Rög tön elhatározta, úg y fog járkálni a városban, úg y intézi az üg yeit, mintha senki sem lesné. Miközben úg y tett, mintha eg y kis bőrdíszmű-kereskedés kirakatát szemlélg etné, azt is eldöntötte, nem fog ja az élete hátralévő részét azzal tölteni, hog y lépten-nyomon hátrafelé sandítg at. Nem fog ják meg találni. Ide-oda kószált, míg nem a Piazza San Vitón találta mag án, eg y terecskén, ahol hétszáz éve állt két templom: a Santa Lucia és a San Vito. Most mindkettőt bezárták, de a rég i sárg aréz tábla azt íg érte, délután nég ytől este hatig újra kinyitják. Miféle hely az, amely déltől nég yig zárva tart? A bárok nem voltak zárva, csak kong tak az üresség től. Joel Backman vég ül összeszedte a bátorság át, és beosont az eg yikbe. Fölült eg y bárszékre, visszafojtotta a léleg zetét, és amikor a csapos közelebb lépett, kimondta a bűvszót: – Birra. A csapos visszaug atott valamit, válaszra várt, és a másodperc tört részéig Joel kísértést érzett, hog y kirohanjon. De meg látta a sörcsapot, rámutatott, mintha napnál világ osabb lenne, mit akar, és a csapos fölvett eg y üres korsót. Az első sör hat év óta. A hűvös, testes, ízletes ital minden cseppjét kiélvezte. Valahol a pult vég énél szappanopera vartyog ott a tévében. Joel időről időre belehallg atott, eg y szót sem értett, de keményen g yőzködte mag át, hog y képes elsajátítani a nyelvet. Épp eldöntötte, hog y most már visszaballag a szállodába, amikor kinézett az ablakon.

Stennett járt arra. Joel kért még eg y sört.

7 Dan Sandberg , a Washington Post veteránja annak idején szorg osan tudósított a Backmanüg yről. 1998-ban ő közölte le, hog y bizonyos szig orúan titkos iratok jutottak ki eng edély nélkül a Pentag onból. A hamarosan meg indított FBI-nyomozás fél évig adott neki elfog laltság ot, ezalatt tizennyolc cikkét hozták le, zömmel az első oldalon. Meg bízható kapcsolatokat épített ki a CIA-nél és az FBI-nál. Ismerte a Backman, Pratt és Boiling tulajdonostársait, bejáratos volt az irodáikba. Információkért ostromolta az Ig azság üg yi Minisztériumot. A tárg yalóteremben ült aznap, amikor Backman sietve bűnösnek vallotta mag át, és eltűnt. Eg y év múlva Sandberg meg írta első könyvét a botrányról. Nem kevesebb, mint huszonnég yezer példány kelt el kemény kötésben, a másodikból körülbelül feleannyi. Mindeközben Sandberg kulcsfontosság ú ismeretség eket kötött. Az eg yik különösen értékes hírforrásnak bizonyult, és ezzel némi meg lepetést szerzett. Eg y hónappal Jacy Hubbard halála előtt Carl Pratt, akit akkor erősen g yanúsítottak, miként a cég fő tulajdonosainak leg többjét, érintkezésbe lépett Sandberg g el, és találkozót beszéltek meg . Vég ül vag y tizenötször találkoztak, mialatt a botrány kibontakozott, és a következő években ivócimborákká váltak. Suttyomban leg alább évente kétszer összejöttek, hog y kicseréljék értesüléseiket. Három nappal az elnöki keg yelem nyilvánosság ra kerülése után Sandberg fölhívta Prattet, hog y találkozzanak kedvenc helyükön, eg y diákpresszóban a Georg etown Eg yetem közelében. Pratt ijesztően festett, mint aki napok óta iszik. Vodkát rendelt; Sandberg maradt a sörnél. – Szóval hol a srác? – kérdezte vig yorog va. – Az biztos, hog y már nincs a börtönben. Pratt csaknem g yilkos dózist döntött le a vodkából, és cuppantott. – Semmi hír róla? – Semmi. Leg alábbis nálam meg a cég nél. – Meg lepődnél, ha telefonálna vag y betoppanna? – Ig en is meg nem is. Backmannél semmi sem lep meg . – Még eg y kis vodka. – Nem lepne meg , ha visszamerészkedne Washing tonba. Nem lepne meg , ha holnap fölbukkanna, és bejelentené, hog y új üg yvédi irodát alapít. – A keg yelem meg lepett. – Meg , de az nem Backman ötlete volt, vag y ig en? – Szerintem sem. – Eg y diáklány lépett be, Sandberg meg nézte mag ának. A kétszer elvált férfit sosem hag yta el a vadászösztöne. A sörét kortyolg atva meg kérdezte: – Nem praktizálhat, ug ye? Úg y tudtam, kizárták az üg yvédi kamarából. – Ez Backmannél nem akadály. Elnevezné a munkáját „kormánykapcsolatok”-nak vag y „tanácsadás”-nak, vag y valami másnak. A lobbizás a szakterülete, ahhoz pedig nem kell működési eng edély. Ebben a tetves városban az üg yvédek fele el sem talál a leg közelebbi bíróság ig . A Capitolium-ig bezzeg mindeg yik eltalál. – Mi a helyzet az üg yfelekkel? – Nem jellemző. Backman úg ysem jön vissza Washing tonba. Vag y valami mást hallottál?

– Semmit sem hallottam. Köddé vált. A börtönben mindenki hallg at. A büntetésvég rehajtósokból eg y szót sem bírok kihúzni. – Mi a teóriád? – kérdezte Pratt, kiürítette a poharát, és látszott, hog y eg y másikkal is meg birkózna. – Ma kiderítettem, hog y Teddy Maynard tizenkilencedikén este a Fehér Házba hajtatott. Ezt csak olyasvalaki csikarhatta ki Morg anből, mint Teddy. Backman odébbállt, valószínűleg kísérettel, és nyoma veszett. – Tanúvédelem? – Valami efféle. A CIA-sek másokat is kikészítettek már. Kénytelenek. Hivatalosan semmi sincs leírva, de meg vannak az eszközeik. – Miért készítenék ki Backmant? – Bosszúból. Emlékszel Aldrich Amesre, minden idők leg nevezetesebb beépített üg ynökére a CIA-nél? – Persze. – Most hét lakat alatt őrzik eg y szövetség i dutyiban. Mit g ondolsz, a CIA nem próbálkozna nála szíves örömest? De nem teheti, mert a törvény tiltja: amerikai állampolg árt se itthon, se külföldön nem vehet célba. – Backman nem volt beépített üg ynök a CIA-nél. Viszont utálta Teddy Maynardot, és az ellenszenv ig encsak kölcsönös volt. – Maynard nem fog ja meg ölni. Csak úg y rendezi a dolg okat, hog y valaki más meg teg ye neki ezt a szívesség et. Pratt fölállt, a sörre mutatott: – Kérsz még eg yet? – Talán majd később. Sandberg másodszor emelte föl a korsóját, és ivott. Miután Pratt visszatért eg y dupla vodkával, leült, és azt kérdezte: – Szóval szerinted Backman napjai meg vannak számlálva? – Elmondtam a teóriámat. Most halljuk a tiédet! Jót húzott a vodkából. – Ug yanaz az eredmény, de kissé eltérő kiindulóponttal. – Pratt az italba dug ta az ujját, meg kavarta, azután lenyalta az ujját, és néhány másodpercig g ondolkozott. – Ezt most nem tőlem tudod, rendben? – Természetesen. Az évek során annyit beszélg ettek már, hog y mindent bizalmasan kezeltek, ami elhang zott. – A Hubbard halála és Backman vádalkuja közötti nyolcnapos időszak kész rémálom volt. Kim Boiling meg én éjjel-nappal az FBI védelme alatt álltunk, eg y pillanatra sem tévesztettek bennünket szem elől. Elég fura, ami azt illeti. Az FBI azért törte mag át, hog y életfog ytig lan börtönbe küldjön minket, ug yanakkor szükség esnek érezte, hog y védőőrizetet biztosítson nekünk. – Eg y kortyintás, közben Pratt körbepillantott, valamelyik eg yetemista nem hallg atózik-e. Úg y látta, nem. – Sor került fenyeg etésekre, súlyos húzásokra ug yanazok

részéről, akik meg g yilkolták Jacy Hubbardot. Az FBI később, hónapokkal azután, hog y Backmant leültették, és a dolg ok elcsöndesedtek, kikérdezett bennünket. Valamelyest már biztonság ban éreztük mag unkat, de még két évig feg yveres testőröket fizettünk Bolling g al. Én még ma is folyton a visszapillantó tükröt lesem. Szeg ény Kim meg beg olyózott. – Kik fenyeg etőztek? – Ug yanazok, akik szeretnék meg találni Joel Backmant. – Kicsodák? – Backman és Hubbard meg állapodtak, hog y eg y rakás pénzért eladják a cuccot a szaúdiaknak. Borsos áron, de jóval kevesebbért, mint amennyibe eg y vadonatúj műholdas rendszer kiépítése került volna. Az üzlet kútba esett. Hubbard meg öng yilkolódott. Backman hanyatt-homlok rohant a börtönbe, és a szaúdiak nem valami boldog ok. Ahog y az izraeliek sem, mert ők is szerettek volna üzletet kötni. Ráadásul dühösek, amiért Hubbard és Backman a szaúdiakkal akartak meg alkudni. – Pratt elhallg atott, ivott eg y kicsit, mint aki erőt merít a történet befejezéséhez. –Aztán ott vannak azok a pasasok, akik eredetileg létrehozták a rendszert. – Az oroszok? – Nem valószínű. Jacy Hubbard imádta az ázsiai lányokat. Utoljára eg y hosszú combú, hosszú fekete hajú, kerek arcú, valahonnét a másik féltekéről való bombázóval látták kimenni eg y bárból. A kommunista Kína ezreket használ föl nálunk adatg yűjtésre. Az összes eg yesült államokbeli diákját, üzletemberét, diplomatáját. Ez a hely hemzseg a szimatoló kínaiaktól. Ezenkívül a kínai hírszerzés ig en eredményes üg ynököket fog lalkoztat. Efféle üg yekben eg y percig sem haboznának, hog y elkapják Hubbardot és Backmant. – Biztos, hog y a kommunista Kína van a háttérben? – Itt semmi sem biztos. Backman talán tudja, mi az ig azság , de soha senkinek nem mondta el. Ne feledd, a CIA-sek még csak nem is tudtak a rendszerről. Csúnyán lebőg tek, és az öreg Teddy azóta is próbálja rendbe hozni a renoméját. – Szóval Teddy mesterkedik? – Naná. Beetette Morg ant a nemzetbiztonság g al. Morg an persze bedőlt neki. Backmant eleng edik, Teddy kisíbolja az ország ból, aztán lesi, ki fog ja lepuffantani. Teddy csak nyerhet a dolg on. – Rag yog ó. – Az nem kifejezés, Dan. Gondolj csak bele! Ha majd Joel Backmant kicsinálják, soha senki nem fog ja meg tudni. Senki sem tudja, hol tartózkodik most. Senki sem fog ja tudni, kicsoda, ha majd meg találják a hulláját. – Ha meg találják. – Na ez az. – És Backman tud erről? Pratt fölhajtotta a második vodkáját, és az ing e ujjával meg törölte a száját. A homlokát ráncolta. – Backmant nem ejtették a fejére. De sok minden csak azután került napvilág ra, hog y őt már kivonták a forg alomból. Hat évet túlélt a börtönben, alig hanem azt képzeli, bármit túlél.

*** Critz betért eg y sörözőbe a londoni Connaug ht Hotel közelében. Fedél alá akart húzódni, mert a szemerkélő eső jobban rákezdett. Mrs. Critzet az új munkaadója által biztosított kis lakásban hag yta, íg y most nyug odtan üldög élhetett a zsúfolt ivóban, ahol senki sem ismerte, és leg uríthatott eg y-két pofa sört. Eg y hete időzött Londonban, úg y tervezte, még eg y hétig marad, aztán újra átszeli az óceánt, visszarepül Washing tonba, a nyomorúság os állásba, hog y annak a vállalatnak lobbizzon, amelyik eg yebek között vacak rakétákat g yártott. Ezeket a Pentag on utálta, mindazonáltal kénytelen-kelletlen meg vásárolta, mert a cég üg yes kijárókat fog lalkoztatott. Talált eg y üres bokszot, amelyik részben kilátszott a sűrű cig arettafüstből, bepréselte mag át, és letelepedett a több mint félliteres poharával. Milyen kellemes is eg yedül iddog álni, ha nem kell attól tartani, hog y valaki kiszúrja az embert, odanyomul, és nekiáll süketelni: – Hé, Critz, mi a szart képzeltek mag uk ezzel a Bermanféle vétóval? Jólesően hallg atta a jövő-menő környékbeli britek derűs hang ját. Még a füstöt sem bánta. Eg yedül volt, ismeretlenül, és csöndben élvezte háborítatlan mag ánszféráját. Névtelenség e azonban nem bizonyult teljesnek. A háta mög ül előpenderült eg y kis termetű, harminc év körüli férfi elnyűtt teng erészsapkában, és ledobta mag át az asztal túloldalán. Critz meg hökkent. – Nem zavarom, Mr. Critz? – kérdezte a teng erész vig yorog va. Kivillantak sárg a lapátfog ai. Critz meg jeg yezte mag ának az ápolatlan fog sort. – Fog laljon helyet! – felelte bizalmatlanul. – Szabad a nevét? – Ben. Hallatszott, hog y a sötét hajú, sötétbarna szemű férfi nem brit, és az ang ol nem az anyanyelve. Hosszú, heg yes orrával leg inkább g örög nek tűnt. – Családneve nincs, hm? – Critz kortyolt eg yet a söréből. – Honnét tudja, hog y hívnak? – Mindent tudok mag áról. – Nem is érzékeltem, hog y ennyire híres vag yok. – Ez nem hírnév kérdése, Mr. Critz. Rövid leszek. A meg bízóim nag yon szeretnék meg találni Joel Backmant. Tetemes összeg et fizetnek érte készpénzben. Készpénzben eg y táskában vag y eg y svájci bankban, mindeg y. Gyorsan, órák alatt lebonyolítható a dolog . Mag a meg mondja, hol a pasas, meg kapja az eg ymilláját, és soha senki nem fog ja meg tudni. – Eng em hog y találtak meg ? – Gyerekjáték volt, Mr. Critz. Mondjuk úg y, hog y profik vag yunk. – Kémek? – Az nem fontos. Vag yunk, akik vag yunk, és meg fog juk találni Mr. Backmant. Most az a kérdés, kell-e mag ának az eg ymillkó? – Nem tudom, hol van Backman. – De meg tudja találni.

– Lehetség es. – Akar üzletet kötni? – Eg ymillióért nem. – Akkor mennyiért? – Azt még ki kell g ondolnom. – Gondolja ki g yorsan! – És ha nem tudom meg szerezni az információt? – Akkor többé nem látjuk eg ymást. Soha nem is találkoztunk. Ilyen eg yszerű. Critz nag yot húzott a poharából, és morfondírozott. – Jó, mondjuk, meg tudom szerezni az információt, bár nem nag yon bízom benne, de talán szerencsével járok. Akkor mi a teendő? – Repüljön a Lufthansával a Dullesről Amszterdamba! Első osztályon. Jelentkezzen be az Amstel Hotelbe a Biddenhamstraaton! Meg fog juk találni, ahog y itt is meg találtuk. Critz hallg atott, emlékezetébe véste a részleteket. – Mikor? – kérdezte. – Minél előbb, Mr. Critz. Mások is keresik a pasast. Ben éppolyan g yorsan eltűnt, ahog y testet öltött, Critz pedig a füstbe bámulva mereng ett, vajon nem álmodott-e. Eg y óra múlva hag yta el a sörözőt, esernyő alá rejtette az arcát, biztosra vette, hog y fig yelik. Vajon Washing tonban is fig yelni fog ják? Az a nyug talanító érzése támadt, hog y ig en.

8 Hiába próbált sziesztázni. Az ebédhez elfog yasztott bor és a délutáni két korsó sör sem seg ített. Túl sok g ondolat járt a fejében. Meg aztán túlság osan kipihent volt; túl sok alvást g yűjtött össze a szervezete. Hatévnyi mag ánzárka annyira tétlen állapotba süllyeszti az embert, hog y az alvás fő tevékenység g é válik. A Rudleyban töltött első hónapokban Joel rászokott, hog y éjszaka nyolc órát aludjon, ebéd után nag yot szundítson, ami érthető is, hiszen a meg előző húsz esztendőben nemig en aludt, mert nappal ország os üg yeket intézett, aztán hajnalig nőzött. Eg y év elteltével már kilenc, olykor tíz órát aludt. Nemig en tehetett mást, leg feljebb olvashatott vag y tévét nézhetett. Unalmában eg yszer felmérést vég zett, számos titkos közvélemény-kutatása eg yikét, körbeküldött eg y papírt a zárkákban, mialatt mag uk a feg yőrök ejtőztek, és a börtönszárnyban a harminchét válaszadó átlag a napi tizeneg y órai alvás lett. Mo, a maffiaspicli azt állította, tizenhatot durmol, és valóban nemeg yszer délben is hallatszott a horkolása. Kerg emarha Miller írta föl a leg kevesebbet, három órát, de szeg ény fiú évekkel azelőtt bedilizett, úg yhog y a válaszait Joel kénytelen volt kizárni a felmérésből. Előfordultak álmatlanság i rohamok, hosszabb időszakok, amikor a sötétbe bámult, a hibáira g ondolt, meg a g yerekeire meg az unokáira, a meg alázó múltra és a félelmetes jövőre. Néha hetekig altatót kapott, szemenként, de sosem használt. Gyanította, hog y csak placebo. Mindenesetre hat év alatt túl sokat aludt. Mostanra teljesen kipihente mag át a szervezete. Az ag ya viszont túlórázott. Lomhán fölkelt az ág yról, ahol eg y óra hosszat hiába feküdt, mert képtelen volt lehunyni a szemét, a kisasztalhoz lépett, amelyen a Luig itól kapott mobiltelefont hag yta. Az ablakhoz vitte a mobilt, bebillentyűzte a hátára rag asztott számot, és nég y cseng és után meg hallotta az ismerős hang ot. – Ciao, Marco! Come stai? – Csak ellenőriztem, működik-e – felelte Joel. – Azt hitted, rossz telefont adok? – Nem, dehog y. – Hog y sikerült a szundikálás? – Köszönöm, jól. Viszlát a vacsoránál! – Ciao! Honnan beszél Luig i? A közelben lődörög a telefonnal a zsebében, és csak arra vár, hog y Joel hívja? Fig yeli a szállodát? Ha Luig ival meg Ermannóval eg yütt még Stennett és a sofőr is Trevisóban tartózkodnak, az azt jelenti, hog y összesen nég y különféle „barát” tartja szemmel. Joel a telefont szorong atta, és azon töpreng ett, vajon ki más tud az iménti hívásról. Ki más hallhatta? Lepillantott az utcára. Vajon ki jár ott? Csak Luig i? Elhessentette ezeket a g ondolatokat, és az asztalhoz ült. Kávét kívánt, talán eg y dupla feketét, hog y fölpezsdítse az ideg eit, semmiképpen sem kapucsínót ilyen későn, de még nem bírta fölvenni a telefont, hog y rendeljen. A köszönéssel és a „kávé”-val már boldog ult, de eg yéb szavak özöne zúdult volna rá, amelyeket még nem ismert.

Hog y bírhatja ki valaki erős kávé nélkül? Valaha a kedvenc titkárnője hetente hat nap pontban reg g el fél hétkor hozta be az első csészével a lórúg ásszerű török főzetből. Joel kis híján feleség ül vette. Délelőtt tízre a manipulátor annyira fölvillanyozódott, hog y csapkodott, ordibált a beosztottaival, és három telefonnal zsong lőrködött, amíg a vonal vég én szenátorok várakoztak. A múltidézés nem szolg ált örömére. Máskor sem nag yon. Reng eteg ilyen emlékképet hordozott, és hatévi mag ányában elkeseredett ideg harcot vívott, hog y kitörölje a múltját. Meg int eszébe jutott a kávé, amit nem mert meg rendelni, mert félt az ideg en nyelvtől. Joel Backman soha semmitől sem félt, és ha képes volt fig yelemmel kísérni háromszáz törvényhozási indítvány sorsát a Capitolium útvesztőjében, ha képes volt napi száz hívást lebonyolítani úg y, hog y ritkán folyamodott a névjeg ytartójához vag y a telefonkönyvhöz, akkor biztosan képes meg tanulni annyit olaszul, amennyi eg y rohadt kávérendeléshez kell. Szépen elrendezte az asztalon az Ermannótól kapott tananyag ot, és meg nézte az első óravázlatot. Ellenőrizte a kis mag nóban az elemeket, piszmog ott kicsit a kazettákkal. Az első lecke első oldalán eg y meg lehetősen primitív színes rajz eg y család nappaliját ábrázolta, apu, anyu és a g yerekek tévét néztek. A tárg yakat ang olul és olaszul eg yaránt fölcímkézték: ajtó és porta, kanapé és sofà, ablak és finestra, festmény és quadro és íg y tovább. Kiderült, hog y a fiú rag azzo, az anya madre, a sarokban bottal csoszog ó öreg ember pedig a nag ypapa, vag yis il nonno. Néhány lappal odébb következett a konyha, majd a hálószoba, azután a fürdő. Joel eg y óra múlva – még mindig kávé nélkül – lassan körbejárt a szobájában, rámutatott mindenre, amit látott, és elsuttog ta a nevét: ág y, letto; lámpa, lampada; óra, orolog io; szappan, sapone. Néhány ig e is sorra került: beszélni, parlare; enni, mang iare; inni, bere; g ondolkozni, pensare. Meg állt a fürdőszobában (bag no) a kis tükör (specchio) előtt, és próbálta meg g yőzni mag át, hog y ő tényleg Marco. Marco Lazzeri. – Sono Marco, sono Marco – ismételg ette. Marco vag yok. Marco vag yok. Eleinte sutának találta, de ezt félre kellett tennie. Túl sok forg ott kockán, semhog y eg y rég i névhez rag aszkodjon, amely az életébe kerülhet. Ha marcóság ával meg mentheti a bőrét, hát akkor mostantól Marco. Marco. Marco. Marco. Olyan szavakat keresett, amelyek nem szerepeltek a rajzokon. Új szótárában meg találta, hog y a vécépapír carta ig ienica, a párna g uanciale, a mennyezet soffitto. Minden új nevet kapott, minden tárg y a szobájában, a saját kis világ ában, minden, amit ebben a pillanatban látott, valami újjá változott. A tekintete ide-oda szökkent, eg yik holmiról a másikra, és kimondta az olasz szót. Aztán mag ára irányult a fig yelme. Van ag ya, cervello; keze, mano; karja, braccio; lába, g amba. Tud léleg ezni, respirare; látni, vedere; tapintani, toccare; hallani, sentire; aludni, dormire; álmodni, sog nare. Rajtakapta mag át, hog y elkalandozott. Ermanno holnap az első leckével kezdi, az első szótömeg g el, amelyben különös hang súlyt kapnak a leg alapvetőbbek: köszönés és meg szólítás, udvarias társalg ás, számok eg ytől százig , a hét napjai, az év hónapjai, sőt mag a az ábécé. A létig e (essere) és a birtoklást kifejező avere rag ozása jelen, eg yszerű múlt és jövő időben. Mire eljött az étkezés ideje, Marco betéve tudta az eg ész első leckét, és tucatszor meg hallg atta a hang anyag ot. Kilépett az ig encsak hűvös estébe, és jókedvűen indult el

nag yjából a Trattoria del Monte irányába, ahol tudta, hog y Luig i eg y g ondosan kiválasztott asztalnál, remek vacsorajavaslatokkal várja. Az utcán még szédelg ett a többórás biflázástól, amikor észrevett eg y robog ót, eg y kerékpárt, eg y kutyát, néhány kamaszlányt, és fejbe kólintotta a rideg valóság , hog y eg yiknek a nevét sem tudja új nyelvén. Eg ész szókincse a hotelszobában maradt. A jó vacsora reményében azonban kihúzta mag át, és rettenthetetlenül haladt tovább, változatlanul bízott abban, hog y ő, Marco, többé-kevésbé rendes olasszá válhat. A sarokasztalnál nag y büszkén üdvözölte Luig it: – Buona sera, sig nore, come sta? – Sto bene, g razie, e tu? – felelte Luig i elismerő mosollyal. Kösz, jól, hát te? – Molto bene, g razie – mondta Marco. Nag yon jól, köszönöm! – Szóval tanultál? – kérdezte Luig i. – Nincs más dolg om. Marco még ki sem bonthatta a szalvétáját, amikor eg y pincér meg állt mellettük eg y szalmafonatú palack házi vörössel. Fürg én kitöltött két pohárral, azután eltűnt. – Ermanno nag yon jó tanár – mondta Luig i. – Máskor is ig énybe vetted már? – kérdezte könnyedén Marco. – Ig en. – Milyen g yakran hoztok ide mag amfajtákat, hog y olasszá alakítsátok őket? Luig i elmosolyodott. – Időről időre. – Nehéz elhinni. – Hig g y, amit akarsz, Marco. Ez mind csak spekuláció. – Úg y beszélsz, mint eg y kém. Vállrándítás, a válasz elmaradt. – Kinek dolg ozol, Luig i? – Te mit g ondolsz? – Valami rövidítésre: CIA, FBI, NSA. Esetleg a katonai hírszerzés valamelyik titokzatos üg yosztályára. – Szeretsz ezekben a kedves kis éttermekben találkozg atni velem? – kérdezte Luig i. – Van más választásom? – Van. Ha sokat kérdezősködsz, akkor nem találkozunk többet. És ha nem találkozunk többet, akkor az életed, bár most is hajszálon füg g , még bizonytalanabbá válik. – Azt hittem, az a feladatod, hog y életben tarts. – Az is. Úg yhog y ne fag g ass tovább mag amról! Biztosíthatlak, hog y nem kapsz választ. A pincér tökéletes időzítéssel jelent meg , eg y-eg y terjedelmes étlapot tett eléjük, ezzel sikeresen más irányba terelte a társalg ást. Marco homlokráncolva fig yelte az ételek jeg yzékét, amely ismét emlékeztette, mennyire hiányos még az olasz nyelvtudása. A lap alján felismerte a caffè, vino és birra szót.

– Mit érdemes meg kóstolni? – kérdezte. – A konyhafőnök sienai, tehát kedveli a toszkán ételeket. A varg ányás rizottó remek első fog ás. Én már ettem firenzei marhasültet, az is kiváló. Marco becsukta az étlapját, és beleszimatolt a konyha felől szálló aromákba. – Ezt a kettőt kérem. Luig i is becsukta a mag áét, és intett a pincérnek. Miután rendelt, néhány percig csöndben szopog atta a bort. – Néhány éve – kezdte – eg y reg g el eg y isztambuli kis hotelszobában ébredtem. Eg yedül, körülbelül ötszáz dollárral a zsebemben. Meg eg y hamis útlevéllel. Eg y árva szót sem beszéltem törökül. Az összekötőm a városban volt, de ha kapcsolatba lépek vele, akkor kereshetek mag amnak más pályát. Pontosan tíz hónap múlva ug yanabba a szállodába kellett visszatérnem, hog y találkozzam eg y baráttal, aki kivisz az ország ból. – Úg y hang zik, mint eg y CIA-s alapkiképzés. – Nem stimmel a rövidítés. – Luig i ivott eg y kortyot, majd folytatta. – Mivel nem rajong ok az éhenhalásért, meg tanultam életben maradni. Elsajátítottam a nyelvet, a kultúrát, mindent, amit mag am körül láttam. Eg ész jól boldog ultam, beolvadtam a környezetembe, és tíz hónap múlva, amikor találkoztam a barátommal, több mint ezer dollárom volt. – Olasz, ang ol, francia, spanyol, török... mi van még ? – Orosz. Eg y évre bedobtak Volg og rádba. Marco kis híján meg kérdezte, kik dobták be, de aztán annyiban hag yta. Eg yrészt úg ysem kapott volna választ, másrészt tudni vélte. – Eng em meg ide dobtak be? – kérdezte. A pincér az asztalra huppantott eg y kosár fehér és barna kenyeret meg eg y tálka olívaolajat. Luig i mártog atni és falatozni kezdett, a kérdést vag y elfelejtette, vag y fig yelmen kívül hag yta. További ennivaló következett, kis tálca sonka meg szalámi olajbog yóval, és a társalg ás elakadt. Luig i kém volt vag y ellenkém, vag y tartótiszt, vag y valamiféle üg ynök, vag y eg yszerű összekötő, esetleg külső munkatárs, mindenekelőtt és mindenekfölött azonban olasz. A világ minden kiképzése sem terelhette el a fig yelmét a terített asztal kihívásairól. Amíg evett, témát váltott. Kifejtette a rendes olasz vacsora pontos tudnivalóit. A nyitány az antipasto – rendszerint eg y tányér veg yes felvág ott, mint amit most ők is kaptak. Azután jön az első fog ás, a primo, amely általában mértéktartó adag főtt tészta, rizs, leves vag y puliszka, és az a célja, hog y működésbe hozza a g yomrot, előkészítse a fő fog ás, a secondo – laktató húsétel, hal, sertés, baromfi vag y bárány – befog adására. A desszerttel vig yázni kell, fig yelmeztetett Luig i vészjósló arccal, és körbepillantott, hog y meg bizonyosodjon, a pincér nem hallja-e. Szomorúan csóválta a fejét, miközben elmag yarázta, manapság sok jó étterem házon kívül vásárolja az édesség eket, és azokban annyi a cukor vag y az olcsó likőr, hog y g yakorlatilag tönkreteszik az ember fog át. Marconak sikerült kellő meg döbbenést mutatnia eme ország ra szóló botrány hallatán. – Tanuld meg a g elato szót! – mondta ismét felcsillanó szemmel Luig i. – Fag ylalt. – Bravó! Még hozzá a leg jobb a világ on. Nem messze innét van eg y g elateria. Vacsora után

meg látog atjuk. *** A szobapincér éjfélig vett föl rendelést. Marco 23.55-kor lassan fölemelte a telefonkag ylót, és kétszer meg nyomta a nég yes billentyűt. Nag yot nyelt, azután visszatartotta a léleg zetét. Az előbb harminc percig g yakorolta a párbeszédet. Néhány ráérős csöng etés után, amely alatt Marco kétszer is majdnem letette, álmos hang jelentkezett a vonal vég én: – Buona sera! Marco lehunyta a szemét, és belevág ott. – Buona sera! Vorrei un caffè, per favore. Un espresso doppio. – Si, latte e zucchero? Tejjel és cukorral? – No, senza latte e zucchero. – Si, cinque minuti. – Grazie! Marco g yorsan letette, nem kockáztatott további dialóg ust, bár a túloldali lelkesedésből ítélve ettől nemig en kellett tartania. Talpra ug rott, a leveg őbe lendítette az öklét, és vállon vereg ette mag át, amiért lebonyolította első olasz társalg ását. Eddig semmi g ubanc. Mindkét fél pontosan értette, amit a másik mondott. Éjjel eg ykor még mindig a dupla feketéjét szürcsölg ette-ízlelg ette, pedig már rég kihűlt. A harmadik lecke közepénél járt, és mivel az alvás meg sem fordult a fejében, arra g ondolt, esetleg az eg ész tankönyvet befalja az első órára. *** Tíz perccel korábban kopog tatott a lakás ajtaján. Ő akart diktálni. Bármennyire próbált ellenállni, ráeszmélt, hog y ösztönösen visszatér a rég i beideg ződéseihez. Szerette, ha ő dönti el, mikor kezdődjön az óra. Tíz perccel előbb vag y húsz perccel később, nem mag a az idő számított. Amíg a szürke lépcsőházban várakozott, emlékezetében fölvillant eg y mag as szintű értekezlet, amelyet hatalmas tanácstermében rendezett. Vállalatvezetők és különféle szövetség i hivatalok fejesei zsúfolódtak össze a helyiség ben, mindannyiukat a manipulátor kérette oda. Bár a tanácskozót csak ötven lépés választotta el az irodájától, Joel húszperces késéssel érkezett, elnézést kért, és azzal menteg etőzött, hog y valami kis ország miniszterelnökével telefonált. Milyen kisded játékokat űzött! Úg y látszott, Ermanno nem zavartatja mag át. Leg alább öt percig várakoztatta a vendég et, csak aztán nyitott ajtót félénk mosollyal, és barátság osan köszönt: – Buon g iorno, Sig nor Lazzeri! – Buon g iorno, Ermanno! Come stai?

– Molto bene, g razie, e tu? – Molto bene, g razie. Ermanno szélesebbre tárta az ajtót, és befelé intett: – Preg o! Tessék! Marco belépett, és ismét meg hökkent, milyen szűkösnek és átmenetinek tűnik minden. Az első szoba kis asztalának közepére tette a könyveit, és úg y határozott, hog y mag án hag yja a kabátot. Odakint plusz öt fok körüli hőmérséklet uralkodott, és a pici lakásban sem lehetett sokkal meleg ebb. – Vorrebbe un caffè? – kérdezte Ermanno. Kávét? – Si, g razie! Marco körülbelül két órát aludt, nég ytől hatig , azután lezuhanyozott, felöltözött, és kimerészkedett Treviso utcáira, talált eg y korán nyitó presszót, ahol öreg urak g yűltek össze feketézni, és mind eg yszerre beszéltek. Marco még több kávét kívánt, de leg inkább harapott volna valamit. Rong yoskiflit, brióst vag y effélét, olyasmit, aminek még nem tanulta meg a nevét. Úg y döntött, hog y visszafojtja az éhség ét délig , akkor majd Luig ival újabb kirándulást tesz az olasz g asztronómiába. – Szóval diák vag y? – kérdezte, miután Ermanno két csészét hozott be a konyhából. – Non ing lese, Marco, non ing lese. Ezzel vég et ért az ang olozás. Mintha elvág ták volna: hirtelen vég leg es búcsút vett az anyanyelvétől. Ermanno az asztal eg yik oldalára ült, Marco a másikra, és pontosan fél kilenckor eg yütt lapoztak az első lecke első oldalára. Marco felolvasta az első dialóg ust olaszul, Ermanno szelíden kiig azg atta, bár meg lehetősen lenyűg özte tanítványa felkészültség e. A szavakat Marco alaposan meg tanulta, de a kiejtésén még dolg ozni kellett. Eg y óra múlva Ermanno különféle tárg yakra mutog atott a szobában – szőnyeg , könyv, képes újság , szék, takaró, füg g öny, rádió, padló, fal, hátizsák –, és Marco könnyedén válaszolt. Eg yre javuló kiejtéssel locsog ta vég ig az udvariasság i kifejezések eg ész sorát: jó napot, hog y van, köszönöm jól, leg yen szíves, minden jót, viszontlátásra, jó éjszakát – és még vag y harmincat. Eldarálta a hét napjait és az év hónapjait. Röpke két óra alatt átvették az első leckét, és Ermanno meg kérdezte, tartsanak-e szünetet. – No. Folytatták a második leckével, még eg y oldal szóval, amelyet Marco már bemag olt, és további párbeszéddel, amelyet ig azán imponálóan adott elő. – Látom, tanultál – motyog ta Ermanno ang olul. – Non ing lese, Ermanno, non ing lese – intette Marco. Beindult a játék: ki bírja jobban szuflával. Délre a tanár kimerült, alig várta a szünetet, és mindketten meg könnyebbüléssel hallották a kopog ást az ajtón, majd Luig i hang ját a lépcsőházból. Luig i belépett, és látta, hog y úg y g ubbasztanak a papírokkal telirakott asztalka két oldalán, mintha órák óta szkandereznének. – Come va? – kérdezte. Hog y meg y? Ermanno fáradtan felelte:

– Molto intenso. Nag yon intenzíven. – Vorrei pranzare – jelentette be Marco, és lassan fölállt. Szeretnék ebédelni. Kellemes étkezést remélt némi ang ol beszéddel, hog y meg könnyítse a dolg okat, esetleg oldja az állandó fordítási kényszerből adódó ideg feszültség et. Minthog y azonban Ermanno ujjong va számolt be a délelőtti óráról, Luig i lelkesen folytatta a teljes meg merítkezést az ebéd során, leg alábbis az első felében. Az étlapon eg y szó sem volt ang olul, és miután Luig i érthetetlen olaszság g al elmag yarázta valamennyi ételt, Marco fölemelte a kezét: – Ennyit erről. A következő eg y órában nem akarok olasz szót kiejteni és hallani. – Mi lesz az ebéddel? – Azt eszem, amit te. Fölhajtotta a vörösbort, és lazítani próbált. – Hát jó. Azt hiszem, eg y óráig beszélhetünk ang olul. – Grazie! – szaladt ki Marco száján, mielőtt észbe kapott.

9 A másnap délelőtti óra felénél Marco hirtelen irányt váltott. Eg y különösen unalmas párbeszéd közepén sutba dobta az olaszt, és azt mondta: – Te nem is vag y diák. Ermannónak nem nag yon ment az alakoskodás, a kelleténél lassabban válaszolt, és nem is valami meg g yőzően: – De, az vag yok. – Nem hiszem. Szemlátomást nem jársz előadásokra, különben nem érnél rá eg ész nap eng em tanítani. – És ha esti tag ozatra járok? Nem mindeg y? – Nem jársz te sehová. Nincsenek tankönyveid, nincs diákújság , semmiféle szokásos vacak, amit a diákok szanaszét hag ynak. – Talán a másik szobában van. – Mutasd! – Minek? Miért olyan fontos? – Mert szerintem ug yanazoknak dolg ozol, akiknek Luig i. – És ha íg y van? – Szeretném tudni, kik azok. – Mondjuk, hog y én sem tudom. Mit érdekel? Az a dolg od, hog y meg tanuld a nyelvet. – Mióta laksz ebben a lakásban? – Nem vag yok köteles válaszolni a kérdéseidre. – Nézd, szerintem a múlt héten költöztél be; ez valamiféle konspirációs lakás; te pedig nem az vag y, akinek mondod mag ad. – Akkor ug yanabban a cipőben járunk. Ermanno fölpattant, és a kicsi konyhán át a lakás hátsó részébe ment. Valami iratokkal tért vissza, amelyeket Marco elé csúsztatott. A Bolog nai Eg yetem beiratkozási csomag ja volt, a borítékon az Ermanno Rosconi név állt, alatta ennek a lakásnak a címe. – Rövidesen folytatom a tanulmányaimat – mondta Ermanno. – Kérsz még kávét? Marco átfutotta a nyomtatványokat, éppen annyit értett belőlük, hog y felfog ja a lényeg et. – Ig en, kérek. Iratokat persze könnyű hamisítani, de ha ezeket hamisították, akkor nag yon jól. Ermanno eltűnt a konyhában, kinyitotta a vízcsapot. Marco hátratolta a székét. – Járok eg yet a háztömb körül. Ki kell szellőztetnem a fejemet. A vacsoránál meg változott az eddig i rend. A Piazza dei Sig norin, eg y dohánybolt előtt találkozott Luig ival, vég ig mentek eg y mellékutcán, ahol nag y volt a nyüzsg és, az üzletek éppen zártak. Már besötétedett, a dermesztő hideg ben jól beöltözve siettek haza a boltosok,

mindőjükön fejfedő és sál. Luig i kesztyűs kezét mélyen a térdig érő, vastag g yapjúszövet felöltője zsebébe dug ta. A kabátot éppúg y örökölhette a nag yapjától, ahog y vásárolhatta a múlt héten Milánóban valami méreg drág a divatszalonban. Akárhonnan származott a darab, tudta viselni, és Marco újfent meg irig yelte összekötője könnyed eleg anciáját. Luig i nem sietett, sőt mintha élvezte volna a hideg et. Eg y-két meg jeg yzést tett olaszul, de Marco nem ment bele a játékba. – Ang olul, Luig i! – kérte kétszer is. – Beszéljünk ang olul! – Rendben. Hog y ment a második tanítási nap? – Jól. Ermanno eg ész jó. Humorérzéke nincs, de tanárnak alkalmas. – Haladsz? – Mi mást tehetnék, mint hog y haladok? – Ermanno szerint van nyelvérzéked. – Te is tudod, hog y Ermannónak nem áll jól a színlelés. Szorg almasan tanulok, mert sok múlik ezen. Naponta hat órán át okít Ermanno, esténként három órát biflázom. Óhatatlanul haladok. – Nag yon szorg almasan tanulsz – ismerte el Luig i. Eg yszer csak meg állt, és benézett eg y kis ételbárfélébe. – Itt a vacsora, Marco. Marco rosszallóan meredt rá. Az eg ész portál nem volt szélesebb három méternél. Az ablaknál három asztal szorong ott eg ymás mellett, és odabent láthatólag eg y tűt sem lehetett elejteni. – Komolyan mondod? – kérdezte Marco. – Persze, nag yon jó hely. Könnyebb ételek, szendvicsek meg ilyesmi. Eg yedül eszel, én nem meg yek be. Marco ránézett, és tiltakozni kezdett, de észbe kapott, és mosolyg ott, mint aki örömmel fog adja az erőpróbát. – A választék ott van a pénztár fölötti táblán, csak olaszul. Először rendelsz, fizetsz, aztán a pult túlsó vég én meg kapod az ennivalót, ott mindjárt le is ülhetsz, ha találsz helyet. A borravaló benne van az árban. – Mi a helyi specialitás? – kérdezte Marco. – A sonkás-articsókás pizzájuk finom. A paninójuk is. Eg y óra múlva találkozunk szemben, a szökőkútnál. Marco fog csikorg atva lépett be az ételbárba, rettentően eg yedül érezte mag át. Amíg két fiatal nő mög ött várakozott, kétség beesetten fürkészte a krétával írt táblát, keresett valamit, amit ki tud ejteni. Azzal már nem is törődött, ehető-e. Csak a rendelésre és a fizetésre fig yelt. A pénztárnál szerencsére eg y középkorú, mosolyg ós hölg y ült. Marco barátság os „Buona será”val nyitott, és mielőtt a nő meg mukkanhatott volna, kért eg y „panino prosciutto e formag g io”-t – sonkás-sajtos zsemlét – meg eg y Coca-Colát. A jó öreg Coca-Colát. Az minden nyelven ug yanaz.

Csiling elt a kasszag ép, a nő eg ymásba olvadó szavaiból Marco semmit sem értett, de mosolyog va bólintott – Si! –, átnyújtott eg y húszeurós bankjeg yet abban a biztos tudatban, hog y az mindenre elég , és még vissza is kap belőle. Bevált. A visszajáróhoz eg y jeg yet is mellékeltek. – Numero sessantasette – mondta a nő. Hatvanhetes szám. Marco fog ta a jeg yet, és vég ig ballag ott a pult mentén a konyha felé. Senki sem bámulta meg , úg y látszott, senki sem fig yel föl rá. Vajon tényleg sikerült olasznak, ig azi helybelinek elsütnie mag át? Vag y annyira lerí róla ideg en mivolta, hog y a helybeliek rá se hederítenek? Hamar rászokott, hog y felmérje, hog yan öltöznek más férfiak, és úg y ítélte meg , ő sem lóg ki a sorból. Ahog y Luig i mondta, az északolasz férfiaknál fontosabb a stílus és a külső, mint az amerikaiaknál. Több a zakó, a szövetnadrág , a kardig án és a nyakkendő. Sokkal kevesebb a farmer, és g yakorlatilag teljesen hiányzik a szabadidőfelső vag y a meg jelenésbéli nemtörődömség eg yéb jele. Luig i vag y akárki más, aki a ruhatárát összeállította – kétség kívül olyan személy, akit az amerikai adózók dollárjaiból fizetnek –, jó munkát vég zett. Ahhoz képest, hog y Marco hat évig ug yanazt a börtönszerelést hordta, g yorsan rákapott az olasz holmikra. Fig yelte a tálcákat, ahog y felbukkantak a pulton, a g rillsütő közelében. Körülbelül tíz perc elteltével meg jelent eg y jól meg rakott szendvics. Eg y alkalmazott meg fog ta, letépett eg y jeg yet, és elkurjantotta mag át: – Numero sessantasette! Marco szótlanul odalépett, bemutatta a jeg yét. Ezután következett az üdítő. Talált eg y helyet eg y kis sarokasztalnál, és alaposan kiélvezte vacsorája mag ányát. A zajos és zsúfolt ételbárt környékbeliek látog atták, vendég ei nag yrészt ismerték eg ymást. Találkozáskor hosszas üdvözlés közben összeölelkeztek-csókolóztak, a búcsúzkodás még tovább tartott. A sorban állás nem okozott g ondot, bár úg y tűnt, az olaszoktól ideg en az az alapelv, hog y az eg yikük a másik háta mög ött várakozzék. Amerikában mindenesetre éles meg jeg yzések hang zottak volna el a vendég ek, esetleg eg y-két káromkodás a pénztáros részéről. Olyan ország ban, ahol eg y háromszáz éves ház újnak számít, más jelentést kap az idő. Az ételt élvezni szokás, még eg y pár asztalos kis ételbárban is. A Joel közelében ülők mintha órákig szándékoztak volna emésztg etni a pizzájukat vag y a szendvicsüket. Hiszen annyi mindent kellett meg beszélniük! A börtönélet ag yhalott mozdulatlanság a lelassította Backmant. Hog y meg ne bolonduljon, heti nyolc könyvet olvasott el, de lényeg ében kikapcsolódásként, nem feltétlenül tanulás céljából. A kétnapi meg feszített memorizálás, ig erag ozás, kiejtési g yakorlás és minden addig inál fig yelmesebb hallg atás szellemileg kimerítette. Íg y most úg y fog adta be az olasz zsong ást, hog y nem is próbálta meg érteni. Gyönyörködött a ritmusában, dallamában, derűjében. Időnként elkapott eg y-eg y szót, különösen az üdvözléseket és elköszönéseket, és úg y vélte, ez már valamelyes haladás. A családok és baráti társaság ok látványa fokozta benne az eg yedüllét érzését, bár nem volt hajlandó ezen rág ódni. Tudta, milyen az ig azi mag ány: napi huszonnég y óra eg y szűk cellában, g yér posta, társaság g yanánt meg csak ponyvareg ények. Meg tapasztalta a mag ányt, ez most ahhoz képest sétag alopp. Mindent meg próbált, hog y minél tovább tartson a szendvicse, de most már nem húzhatta az

időt. Meg jeg yezte mag ának, hog y leg közelebb hasábburg onyát fog rendelni, mert azzal még akkor is elszöszmötölhet, ha már rég kihűlt, íg y az étkezés jóval hosszabbra nyújtható, mint amit otthon normálisnak tekintenének. Vonakodva vált meg az asztalától. Majdnem eg y órával a helyiség be lépése után otthag yta a meleg et, és a szökőkúthoz ment, amelyet télire lezártak, nehog y szétfag yjon. Luig i néhány perccel később jelent meg , mintha addig az árnyékban bujkálva várakozott volna. Nem átallott g elatót, fag ylaltot ajánlani, de Marco íg y is diderg ett. Luig i visszakísérte a szállodához, és jó éjszakát kívánt. *** Luig i területi fölöttese diplomáciai fedőtisztség et viselt a milánói amerikai konzulátuson. Whitakernek hívták, és összes tennivalója közül a Backman-üg y érdekelte a leg kevésbé. Backman sem a hírszerzésben, sem az elhárításban nem játszott szerepet, és Whitakernek ezek a témakörök épp elég elfog laltság ot adtak ahhoz, hog y ne érjen rá eg y Washing tonból kiebrudalt, Olaszország ban lapuló politikai manipulátor miatt izg atni mag át. Kötelesség szerűen még is elkészítette és Lang leybe küldte a napi összefog lalókat. Ezeket Julia Javier fog adta és nézte át, a rég i motoros, akinek mag ához Mr. Maynardhoz is bejárása volt. Ms. Javier vig yázó szeme miatt szorg oskodott Whitaker annyira Milánóban. Különben nem sietett volna olyan nag yon a napi összefog lalókkal. Teddy jelentést kért. Ms. Javiert a hatodik emeleten – vag y ahog y Lang ley-szerte emleg ették, a „Teddy– szárnyban” – lévő irodájába hívatta. A nő belépett a főnök „állomáshelyére” – Maynard szerette íg y nevezni –, és meg int a hosszú, széles tárg yalóasztal vég én találta, eg yenes derékkal ült a meg emelt tolószékben, szokás szerint fekete öltönyben, deréktól lefelé plédbe bug yolálva, eg y köteg összefog lalót nézeg etett. Hoby a közelében téblábolt, ug rásra készen, hog y ismét hozzon eg y csészével a förtelmes zöld teából, mert Teddy meg volt g yőződve arról, hog y az tartja életben. Az ig azg ató úg y festett, mintha a zöld tea nem nag yon használna, ámbár Julia Javier már évek óta íg y g ondolta. Elfog lalta szokott helyét a főnök jobbján, szinte előírásszerűen minden látog ató ide ült – az ig azg ató a jobb fülével sokkal élesebben hallott, mint a ballal –, és Maynard kipréselt mag ából eg y ig encsak fáradt „Jó napot, Juliá”-t. Hoby, mint mindig , a nővel átellenben fog lalt helyet, és felkészült a jeg yzetelésre. Az „állomáshelyen” elhang zó minden szót meg örökített a korszerű technika által létrehozott eg yik leg fejlettebb hang rög zítő berendezés, Hoby mindazonáltal eljátszotta, hog y mindent leír. – Jelentsen Backmanről! – mondta Teddy. Az efféle szóbeli beszámolóktól elvárta, hog y tömören, lényeg re törően, eg yetlen fölösleg es szó nélkül tájékoztassák. Julia a jeg yzeteibe pillantott, meg köszörülte a torkát, és beszélni kezdett a láthatatlan hang felvevőknek. – Trevisóban, eg y kedves északolasz kisvárosban lakik. Eddig három teljes napot töltött ott, a jelek szerint eg ész jól alkalmazkodik. Az üg ynökünk állandó érintkezésben van vele, a nyelvtanár helybeli, jó munkát vég ez. Backmannek nincs pénze, nincs útlevele, és eg yelőre készség esen tartja a szoros kapcsolatot az üg ynökkel. A hotelszobájában lévő telefont nem

használja, a mobilját sem próbálta az üg ynökünk hívásán kívül másra ig énybe venni. Nem mutatott érdeklődést arra, hog y fölfedezze a környéket, elkószáljon. Úg y látszik, a börtönben kialakult szokásoktól nehéz elszakadni. Nem távolodik el a szállodájától. A nyelvórákon és az étkezéseken kívül ki sem mozdul a szobájából, olaszul tanul. – Hog y áll vele? – Nem rosszul. Ötvenkét éves, úg yhog y nem számíthatunk g yors eredményre. – Én hatvanévesen tanultam meg arabul – büszkélkedett Teddy, mintha eg y évszázada lett volna hatvan. – Ig en, tudom – felelte a nő. Eg ész Lang ley tudta. – Backman vasszorg alommal tanul, és halad is, de még csak három napja kezdte. A tanárát lenyűg özte. – Miről szokott beszélni? – A múltról nem, rég i barátokról és rég i ellenség ekről sem. Semmi olyanról, ami érdekelne bennünket. Ezt a fejezetet lezárta, leg alábbis eg yelőre. Felszínes társalg ásba általában az új környezetéről, a kultúráról és a nyelvről bocsátkozik. – A hang ulata? – Most jutott ki a börtönből tizennég y évvel idő előtt, nag yokat eszik, jó borokat iszik. Eg ész jó kedvű. Mintha nem kínozná honvág y, de persze nincs is ig azi otthona. A családjáról sosem beszél. – Az eg észség e? – Úg y tűnik, rendben. A köhög és elmúlt. Láthatólag aludni is tud. Nincsenek panaszai. – Mennyit iszik? – Módjával. Ebédhez és vacsorához bort, eg y közeli bárban sört, de mértéket tart. – Nyomjuk eg y kicsit a piát, rendben? Hátha meg ered a nyelve. – Ez a tervünk. – Mi a helyzet a biztonság ával? – Mindent lehallg atunk: a telefonokat, a szobát, a nyelvórákat, az ebédeket, a vacsorákat. Még a cipőjébe is mikrofont építettünk. Mindkét párba. A felöltője bélésébe eg y Peak-30-ast varrtunk. – Szóval nem tud meg lóg ni? – Ez eg y üg yvéd, nem pedig kém. Pillanatnyilag úg y látszik, nag yon elég edett a szabadság ával és azzal, hog y azt teszi, amit mondanak neki. – Azért nem tökkelütött. Ezt ne feledje, Julia! Backman tudja, hog y akadnak nag yon csúnya emberek, akik boldog an elkapnák. – Ig az, de eg yelőre olyan, mint eg y kisg yerek, aki az anyja szoknyájába kapaszkodik. – Tehát biztonság ban érzi mag át? – A jelenleg i körülmények között ig en. – Akkor ijesszünk rá! – Most? – Ig en. – Teddy meg dörzsölg ette a szemét, és ivott eg y korty teát. – Mi van a fiával?

– Hármas szintű meg fig yelés, nem sok esemény történik a virg iniai Culpeperben. Ha Backman meg próbál kapcsolatba lépni valakivel, akkor Neal Backman lesz az. De azt Olaszország ban előbb tudjuk meg , mint Culpeperben. – A fia az eg yetlen ember, akiben meg bízik – mondta ki Teddy azt, amit Julia már jó néhányszor. – Tökéletesen eg yetértek. Hosszú hallg atás után meg kérdezte: – Van még valami, Julia? – Levelet ír az anyjának, Oaklandbe. Teddy hirtelen elmosolyodott. – De kedves! Meg szereztük? – Ig en, az üg ynökünk teg nap lefényképezte, most kaptuk meg . Backman a szobájában, a helyi ideg enforg almi mag azin lapjai között rejteg eti. – Milyen hosszú? – Két jókora bekezdés. Szemlátomást még készül. – Olvassa föl! – mondta Teddy, a kerekes szék háttámlájára hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Julia papírokat lapozg atott, és föltette az olvasószemüveg ét. – Keltezés nélküli, kézzel írott, úg yhog y elég fárasztó, mert Backman meg lehetősen üg yetlenül forg atja a tollat. „Drág a Anyám! Nem tudom, meg kapod-e eg yáltalán ezt a levelet, és ha ig en, mikor. Még azt sem tudom, postára adom-e, íg y aztán kérdéses, eljut-e hozzád. Mindenesetre kieng edtek a börtönből, és jobban meg y sorom. Leg utóbbi levelemben azt írtam, minden rendben az oklahomai síkvidéken. Akkor még nem is sejtettem, hog y keg yelmet kapok az elnöktől. Olyan hirtelen történt, hog y még most is alig tudom elhinni.” Második bekezdés. „A világ másik felére kerültem, nem mondhatom meg , hová, mert fölizg atna eg yeseket. Szívesebben lennék az Eg yesült Államokban, de az lehetetlen. Nincs beleszólásom a dolog ba. Nem valami pazar az életem, még is jobb, mint az eg y héttel ezelőtti. A börtönben csak senyvedtem, bármit írtam is a leveleimben. Nem akartalak szomorítani. Itt szabad vag yok, és ez a leg fontosabb a világ on. Járkálhatok az utcán, ebédelhetek vendég lőben, jöhetek-mehetek tetszésem szerint, és nag yjából azt csinálhatok, amit akarok. Éveken át erről a szabadság ról álmodtam, Anyám, és azt hittem, lehetetlen.” – A nő letette a levelet. – Eddig jutott. Teddy kinyitotta a szemét. – Mit g ondol, annyira ostoba, hog y levelet küld az anyjának? – Nem, de már hosszú ideje hetente eg yszer ír neki. A szokásává vált, alig hanem g yóg yhatású. Szükség e van rá, hog y beszéljen valakihez. – Továbbra is fig yeljük az asszony postáját? – Hog yne, ami keveset kap. – Nag yon helyes. Ijesszék halálra a pasast, aztán jelentést kérek. – Értettem. Julia összeszedte a papírjait, és elhag yta a helyiség et. Teddy a kezébe vett eg y összefog lalót, és meg ig azította az olvasószemüveg ét. Hoby átment a szomszédos kis konyhába.

Backman édesanyjának telefonját az oaklandi idősek otthonában bedrótozták, de eddig semmit sem tudtak meg . A keg yelem bejelentésének napján két ősrég i barátnője hívta föl reng eteg kérdéssel és némi visszafog ott g ratulációval, de Mrs. Backmant annyira fölzaklatta a hír, hog y vég ül nyug tatót adtak be neki, és órákig aludt. Három unokája – Joel és a különféle feleség ek g yermekei – közül eg y sem telefonált az elmúlt hat hónapban. Lydia Backman már két szélütésen esett át, és tolószékbe kényszerült. Amíg a fiának jól ment, az asszony viszonylag os fényűzésben, eg y tág as társasházi lakásban élt, a nap huszonnég y órájában külön ápolónő viselte g ondját. Joel bebörtönzése után neki is le kellett mondania a kényelemről, azóta századmag ával eg y idősek otthonában lakott. Bizonyosnak látszott, hog y Backman nem fog kapcsolatot keresni vele.

10 Critz néhány napig álmodozott a pénzről, azután g ondolatban hozzáfog ott, hog y elköltse. Ennyi kápéval nem kellene többé annak a nyavalyás hadiszállítónak dolg oznia, se közönség et vadásznia az előadásaihoz. (Az előadás-szervezője fűt-fát íg érg etett, még sem sikerült meg g yőznie arról, hog y bárki is kíváncsi a mondanivalójára.) Vég re nyug alomba vonulhat! Jó messze Washing tontól és ott szerzett ellenség eitől, valami teng erparton, a közelben horg onyzó vitorlással. Esetleg Svájcba költözik, karnyújtásira az új bankjában eldug ott új vag yonától, amely jólesően adómentes, és napról napra g yarapszik. Telefonált, még néhány napra meg kapta a londoni lakást. Biztatta a feleség ét, vásároljon még vadabbul. Az asszonyt is elcsig ázta Washing ton, g ondtalanabb életet érdemelt. Critz részben kapzsiság a, részben veleszületett kétbalkezesség e folytán, meg azért is, mert hiányzott belőle mindennemű hírszerzői dörzsöltség , kezdettől fog va hibát hibára halmozott. Ezek a baklövések ilyen rég i játékosnál meg bocsáthatatlannak minősültek a washing toni küzdőtéren. Először is a kölcsönlakás telefonját használta, ezzel meg könnyítette, hog y lenyomozzák pontos tartózkodási helyét. Jeta Priddyt, a CIA-s kapcsolatát hívta, aki a leg utóbbi nég y évben a Fehér Házban állomásozott. Priddy még a posztján volt, bár arra készült, hog y rövidesen visszarendelik Lang leybe. Úg y tűnt, kissé bosszantja a hívás, morg olódott, hog y az új elnök most rendezkedik be, nag y a felfordulás és íg y tovább. Sosem voltak puszipajtások Critzcel, és Priddy rög tön érzékelte, hog y a pasas hátulról jön. Critz vég ül azt mondta, eg y rég i cimboráját keresi, eg y mag as rang ú CIA-elemzőt, akivel valamikor sokat g olfozott. Dalynek hívják, Addison Dalynek, és eg y ázsiai kiruccanás kedvéért hag yta el Washing tont. Priddy nem tudja véletlenül, hol van most? Addison Dalyt eldug ták Lang leyben, és Priddy jól ismerte. – Tudom, ki az – felelte. – Talán meg is találom. Hol érhetlek el? Critz meg adta neki a lakás telefonszámát. Priddy fölhívta Addison Dalyt, és meg osztotta vele a g yanúját. Daly bekapcsolta a rög zítőjét, és biztosított vonalon tárcsázta Londont. Critz vette föl a telefont, és repesett örömében, hog y hall rég i barátja felől. Locsog ott eg y kicsit, milyen g yöng yélete van, amióta otthag yta a Fehér Házat, milyen jó a sokesztendei politikai sakkjátszma után vég re mag ánemberként élni. Szívesen felújítaná rég i barátság ait, fejlesztené a g olftechnikáját. Daly belement a játékba. Meg jeg yezte, hog y csaknem harmincévi szolg álat után ő is a visszavonulás g ondolatával fog lalkozik, mostanában jött rá, nem bánná már, ha eg y kicsit könnyebben élhetne. Mi újság mostanában Teddyvel, érdeklődött Critz. És milyen az új elnök? Milyen a hang ulat Washing tonban az új vezetés alatt? Nem sok változott, felelte Daly, csak újabb rakás tökfej jött. Apropó, mit csinál a volt elnök, Morg an? Critz nem tudta, nem beszélt vele, sőt feltételezte, hog y jó néhány hétig nem is fog . Lassanként leült a társalg ás, Critz félszeg nevetéssel bedobta: – Joel Backmannek persze színét sem láttátok.

Daly is nevetett, mint aki ellenállhatatlanul vicceset hallott. – Nem hát. Gondolom, jól elbújt a tag . – Ha van esze. Critz meg íg érte, hog y telefonál, mihelyt visszatér Washing tonba. Vég ig játszanak eg y meccset valamelyik jó g olfklubban, aztán isznak eg yet, mint a rég i szép időkben! Miféle rég i szép időkben? – hökkent meg mag ában Daly, miután letette a kag ylót. Eg y óra múlva lejátszották a telefonbeszélg etést Teddy Maynardnak. Mivel az első két hívás némi bizakodásra adott alapot, Critz tovább nyomult. Mindig is mániákus szívósság g al telefonált. Mag áévá tette a sörétes elméletet – ha összevissza lövöldöz, majd csak eltalál valamit. Lassanként összeállt a terv. Eg y másik rég i cimborája hajdanában a szenátusi hírszerzési bizottság elnökének stábjában dolg ozott, még hozzá mag as beosztásban, és bár azóta jó összeköttetésekkel rendelkező kijáróvá vedlett át, állítólag szoros kapcsolatokat ápolt a CIA-vel. Elcseveg tek politikáról, g olfozásról, és vég ül a cimbora Critz leg nag yobb örömére meg kérdezte, voltaképpen mi járt Morg an elnök eszében, amikor keg yelmet adott Duke Mong ónak, az amerikai történelem leg nag yobb adócsalójának. Critz azt állította, ő ellenezte a keg yelmet, de sikerült a társalg ást a másik, szintén nag y port felvert üg yre terelnie. – Miket beszélnek Backmanről? – kérdezte. – Te is itt voltál – felelte a cimbora. – Persze, de hová dug ta Maynard? Ez a nag y kérdés. – Szóval a CIA csinálta? – kérdezte a barát. – Még szép – válaszolta Critz bennfentes hang on. Ki más csempészhette volna ki a pasast az ország ból éjnek évadján? – Ez érdekes – mondta a cimborája, majd feltűnően hallg atott. Critz g yőzködte, hog y ebédeljenek eg yütt a jövő héten, és ebben maradtak. Miközben Critz lázasan telefonált, újfent elámult kapcsolatai vég telen során. A hatalomnak meg vannak a mag a előnyei. *** Joel, azaz Marco este fél hatkor köszönt el Ermannótól, eg y g yakorlatilag szünet nélküli, háromórás nyelvlecke vég én. Mindketten kimerültek. Ahog y Treviso szűk utcáit rótta, a csípős leveg ő seg ített kitisztítani a fejét. Már második napja ug rott be eg y kis sarki kocsmába, és sört rendelt. A kirakathoz ült, fig yelte a sietős helybelieket, eg yesek munkából ig yekeztek haza, mások g yorsan bevásároltak vacsorára. A kocsma füstös meleg ében Marco g ondolatai ismét visszakalandoztak a börtönbe. Nem tehetett ellene – túlság osan drasztikus változás zajlott le, túl hirtelen jött a szabadság . Még most sem múlt el a félelem, hog y felébredéskor a cellájába zárva találja mag át, és valami láthatatlan tréfamester hisztérikusan röhög a távolban. A sör után kávét ivott, majd kilépett a sötétbe, és mélyen a zsebébe dug ta a kezét. Amikor befordult a sarkon, nemcsak a szállodáját látta meg , hanem Luig it is, amint a bejárat előtt

ideg esen föl-alá járkált és cig arettázott. Ahog y Marco átkelt az úttesten, Luig i odacsapódott mellé. – Azonnal elmeg yünk innét – közölte. – Miért? – Marco körülnézett, kereste a rosszfiúkat. – Majd később meg mag yarázom. Az ág yadon találsz eg y sporttáskát. Csomag olj össze, amilyen g yorsan csak bírsz! Itt várlak. – És ha nincs kedvem elmenni? – kérdezte Marco. Luig i elkapta a bal csuklóját, eg y fél másodpercig g ondolkozott, majd mintha elmosolyodott volna. – Akkor nem biztos, hog y kihúzod még eg y napig – felelte a lehető leg vészjóslóbban. – Bízz bennem! Marco felrohant a lépcsőn, vég ig a folyosón, és már majdnem a szobájához ért, amikor ráeszmélt, hog y az éles fájdalom a g yomrában nem a zihálástól, hanem a félelemtől ered. Vajon mi történt? Mit látott vag y hallott Luig i, vag y mit mondtak neki? Eg yáltalán kicsoda ez a Luig i, és kitől kapja az utasításokat? Mialatt Marco a kicsi g ardróbból kikapkodta és az ág yra dobálta a ruháit, föltette mag ának mindezeket a kérdéseket, és még sok eg yebet is. Amint elkészült a csomag olással, eg y pillanatra leült, meg próbálta összeszedni a g ondolatait. Mély léleg zetet vett, lassan fújta ki a leveg őt, g yőzködte mag át, hog y bármi történik most vele, csak a játékhoz tartozik. Eg ész életében menekülni fog ? Sietve bepakol, majd elmenekül eg y szobából, és másikat keres? Íg y is ezerszer frankóbb, mint a börtönben, de idővel meg bosszulja mag át. És hog y találhatta meg bárki is ilyen hamar? Még csak nég y napja érkezett Trevisóba. Ahog y valamelyest összeszedte mag át, vég ig ballag ott a folyosón, lement a földszintre, a hallban biccentett a szájtáti portásnak, de nem szólt semmit, és kilépett a bejáraton. Luig i elkapta a táskáját, és eg y kis Fiat csomag tartójába dobta. Mire meg szólaltak, már Treviso külvárosában jártak. – Mi ez az eg ész, Luig i? – kérdezte Marco. – Színváltozás. – Erre mag amtól is rájöttem. De miért? – Meg van rá az okunk. – Ja, íg y mindjárt más, ez mindent meg mag yaráz. Luig i bal kézzel kormányzott, a jobbal tébolyultan cibálta a sebesség váltót, és közben padlóig nyomta a g ázt, a fékről meg mintha elfeledkezett volna. Marcót már korábban is zavarba ejtette, hog y képesek eg yesek két és fél órát nyug odtan üldög élni az ebéd mellett, azután autóba pattanni, és nyaktörő iramban tíz percig szág uldani a városon át. Most eg y órán keresztül robog tak, általában dél felé, csupa mellékutakon, kerülték a főútvonalakat. – Valaki követ minket? – kérdezte Marco többször is, miközben két keréken vették be az éles kanyarokat. Luig i csak a fejét rázta. Hunyorg ott, felvonta a szemöldökét, összeszorította a fog át, ha épp nem dohányzott. Noha eszelősen vezetett, közben nyug odtan cig arettázott, és eg yszer sem

pillantott hátra. Elszántan hallg atott, s ezzel fokozta Marco elszántság át, hog y beszélg etést kezdeményezzen. – Csak rám akarsz ijeszteni, ug ye, Luig i? Spionosdit játszunk, te alakítod a kémfőnököt, én meg a szerencsétlen flótást, aki titkokat rejteg et. A szívbajt hozod rám, hog y aztán a kezedből eg yek. Tudom, miben sántikálsz. – Ki ölte meg Jacy Hubbardot? – kérdezte Luig i. Alig mozg ott az ajka. Backmannek hirtelen elment a kedve a beszédtől. Hubbard puszta említése eg y pillanatra meg dermesztette. A név mindig ug yanazt az emléket idézte föl: a rendőrség i fotót, amelyen Jacy a fivére sírjának dőlve fekszik, a feje bal felét szétlőtték, minden csupa vér – a sírkő, a fehér ing e. Minden. – Láttad az anyag ot – mondta Backman. – Öng yilkos lett. – Na persze. És ha íg y g ondoltad, miért döntöttél úg y, hog y bűnösnek vallod mag ad, és védőőrizetet kérsz a börtönben? – Berezeltem. Az öng yilkosság néha rag ályos. – Szentig az. – Szóval szerinted azok, akik meg rendezték Hubbard öng yilkosság át, most énrám utaznak? Luig i vállrándítással hag yta rá a feltételezést. – És valahog y kiszimatolták, hog y Trevisóban bujkálok? – Jobb, ha nem bocsátkozunk találg atásokba. Marco sejtette, hog y Luig i nem fog ja elárulni a részleteket, már ha eg yáltalán tud valamit. Akarata ellenére, ösztönösen hátrasandított, és látta a mög öttük sötétlő utat. Luig i a visszapillantó tükörbe nézett, és elég edett mosoly jelent meg az arcán, mintha azt mondaná: valahol mög öttünk járnak. Joel néhány ujjnyival lejjebb csúszott az ülésen, és becsukta a szemét. Annak idején először két üg yfele halt meg . Szafi Mirzát meg késelték eg y g eorg etowni éjszakai bár előtt, három hónappal azután, hog y meg bízta Backmant, és átadta neki a DUGÓ eg yetlen példányát. Mag uk a szúrások is elég súlyosak voltak, de a tettes mérg et juttatott az áldozatba, alig hanem a peng ével. Se tanúk, se nyomok. A bűntény felderítetlen maradt, de Washing tonban nem ritkaság az ilyesmi. Eg y hónap múlva Karacsiban eltűnt Fazal Saríf, feltételezték, hog y meg halt. A DUGÓ valóban eg ymilliárd dollárt ért, de senki sem örülhetett ennek a pénznek. *** A Backman, Pratt és Boiling 1998-ban évi eg ymillió dollárért szerződtette Jacy Hubbardot. Első komoly feladatát a DUGÓ értékesítése jelentette. Hubbard meg akart dolg ozni a fizetéséért, ezért némi szájjártatás és kenőpénz seg ítség ével kétbalkezes, eleve kudarcra ítélt próbálkozásba fog ott a Pentag onnál, hog y meg g yőződjön a Neptun műholdas rendszer létezéséről. Hubbard informátora – kozmetikázott, mindazonáltal titkos – dokumentumokat csempészett ki, és mindent jelentett a fölötteseinek. A rendkívül kényes iratok látszólag ig azolták, hog y létezik eg y hallatlan képesség ekkel rendelkező, Csillag ok háborújaszerű – valójában csak kitalált –

felderítő rendszer, a Gamma Net. Mihelyt Hubbard „meg állapította”, hog y a három pakisztáni fiatalember nem téved – a Neptun amerikai g yártmány –, büszkén beszámolt a tapasztalatairól Joel Backmannek, és rátérhettek az üzletre. Mivel a Gamma Netet a feltételezések szerint az amerikai hadig épezet hozta létre, a DUGÓ még értékesebbnek tűnt. Valójában sem a Pentag on, sem a CIA nem tudott a Neptunról. A Pentag on ezután kiszivárog tatta a saját meséjét – hog y eg y beépített üg ynök titkokat szolg áltatott ki meg bízójának, Jacy Hubbardnak és a volt szenátor nag y hatalmú új főnökének, mag ának a manipulátornak. Kirobbant a botrány. Az FBI éjszaka rajtaütött a Backman, Pratt és Boiling épületén, meg találta a Pentag onból származó dokumentumokat, amelyeket mindenki hitelesnek tartott, és szövetség i üg yészek lelkes brig ádja neg yvennyolc órán belül vádindítványt fog almazott meg a cég valamennyi üzlettársa ellen. Nemsokára bekövetkeztek a g yilkosság ok, és semmiféle nyom sem utalt arra, ki állhat a hátterükben. A Pentag on üg yesen kiiktatta Hubbardot és Backmant, ug yanakkor eg y szóval sem említette, hog y tényleg esen rendelkezik-e a műholdas rendszerrel, kifejlesztett-e effélét. A Gamma Net, Neptun vag y nevezzük bárminek, szépen elrejtőzött a „hadititkok” áthatolhatatlan hálójában. Backman, az üg yvéd tárg yalást akart, kivált akkor, ha a pentag onos iratok valódiság a kérdéses, Backman, a vádlott viszont szerette volna elkerülni, hog y Hubbardhoz hasonló sorsra jusson. Ha Luig i őrült szág uldása Trevisóból az ő meg rémítését célozta, a terv most hirtelen hatni kezdett. Joel a kieng edése óta most először hiányolta feg yházbeli kis cellája biztonság át. Felbukkant előttük Padova, forg alma és fényei kilométerről kilométerre erősödtek. – Mennyi Padova lakosság a? – kérdezte Marco. Fél órája most szólalt meg először. – Kétszázezer. Miért érdekli az amerikaikat minden falu és város lakosság a? – Nem tudtam, hog y ez g ondot okoz. – Éhes vag y? A tompa lüktetés a g yomrában nem éhség től, hanem félelemtől eredt, még is azt válaszolta, persze, hog y éhes. Közvetlenül a padovai körg yűrűn kívül eg y kis falatozóban pizzáztak, aztán g yorsan visszaültek a kocsiba, és továbbhajtottak dél felé. Aznap éjjel Bolog nától nem messze, eg y kis vidéki fog adóban aludtak, amely nyolc g ardróbfülke méretű szobával működött, és a római idők óta eg yazon család kezében volt. Semmiféle felirat nem hirdette a szolg áltatást, ez a hely is Luig i útközbeni meg állói közé tartozott. Csak eg y keskeny, elhag yatott út húzódott a közelében, amelyet g yakorlatilag kizárólag 1970 előtti járművek vettek ig énybe. Luig i a szomszédban aludt, eg y évszázados, vastag kőfal túloldalán. Mire Joel Backman/Marco Lazzeri bebújt a takaró alá, és vég re fölmeleg edett, szikrányi fényt sem látott. Teljes sötétség honolt körös-körül. És teljes csönd. Akkora csönd, hog y sokáig le sem tudta hunyni a szemét.

11 Miután Teddy Maynard az ötödik jelentést kapta arról, hog y Critz Joel Backman felől kérdezősködik, dührohamot kapott, ami pedig ritkán fordult elő nála. Az a hülye Londonban ráfeküdt a telefonra, valamilyen okból mindenáron keresett valakit, aki felvilág osítással szolg álhat Backmanről. – Valaki pénzt ajánlott Critznek – reccsent rá Teddy eg y Wig line nevű ig azg atóhelyettesre. – De Critz semmiképpen sem derítheti ki, hol van Backman – mondta Wig line. – Akkor sem jó, hog y próbálkozik. Csak bonyolítja az üg yet. Likvidálni kell. Wig line Hobyra pillantott, aki hirtelen abbahag yta a jeg yzetelést. – Hog y mondta, Teddy? – Likvidálják! – Amerikai állampolg ár. – Tisztában vag yok vele! Viszont meg hiúsít eg y akciót. Csináltunk már ilyet. Van rá precedens. Teddy nem vesződött azzal, hog y felvilág osítsa őket, miféle precedensre g ondol, de úg y vélték, mivel g yakran mag a g ondoskodik precedensekről, jobb, ha nem feszeg etik a kérdést. Hoby bólintott, mintha azt mondaná: Ig en, csináltunk már ilyet. Wig line összeszorította a fog át, azután meg jeg yezte: – Ha jól értem, most rög tön óhajtja. – Minél előbb – felelte Teddy. – Két órán belül látni akarom a tervet. *** Fig yelték Critzet, amint elindult a kölcsönlakásból hosszú, késő délutáni sétájára, amely rendszerint eg y-két pofa sörrel vég ződött. Fél óra múltán eg ykedvű léptekkel meg érkezett a Leicester Square-re, és betért a Kutya és Kacsába, ug yanabba az ivóba, amelyikbe előző nap. A földszinti külső helyiség söntéspultjának túlsó vég én már a második fél litert kortyolta, amikor meg ürült a mellette lévő szék, odafurakodott eg y férfi, és sörért kurjantott. – Nem bánja, ha rág yújtok? – kérdezte a férfi – eg y Greenlaw nevű üg ynök – Critztől, aki vállat vont, és azt felelte: – Ez nem Amerika. – Jenki, he? – Aha. – Itt él? – Nem, csak látog atóba jöttem. Critz a pult mög ötti falon sorakozó palackokra összpontosított, kerülte a szemkontaktust, nem hiányzott neki a társalg ás. Hamar meg kedvelte a zsúfolt sörözők mag ányát. Szeretett

üldög élni, iszog atni, abban a tudatban hallg atni a britek szapora fecseg ését, hog y senkinek fog alma sincs, kicsoda ő. De még mindig törte a fejét azon az emberkén, akit Bennek hívtak. Ha valaki fig yeli őt, nag yon ért hozzá, hog y az árnyékban maradjon. Greenlaw ledöntötte a sörét, hog y behozza a lemaradást Critzhez képest. Létfontosság ú volt, hog y a következőt eg yszerre rendeljék. Szippantott a cig arettájából, majd tovább g yarapította a fölöttük g omolyg ó füstfelhőt. – Én eg y éve vag yok itt. Critz rá sem nézett, csak biccentett. Kopj le! – A balra hajts nem zavar, se ez a tetves időjárás, de az itteni sport teljesen kiakaszt. Látott már krikettmérkőzést? Nég y napig tart. Critz kipréselt mag ából valami dörmög ésfélét, és erőtlenül hozzátette: – Hülye eg y sport. – Nincs más, csak labdarúg ás meg krikett, de ezek mind a kettőért majd' meg őrülnek. Alig bírtam ki a telet tojásfoci nélkül. Azt hittem, belehalok. Critz, a hűség es Redskins-drukker minden évben pályabérletet vett, és nem sok dolog izg atta az életben annyira, mint kedvenc csapata. Greenlaw nemig en szurkolt senkinek, de ma eg ész nap a statisztikai adatokat mag olta a CIA észak-londoni konspirációs lakásában. Úg y tervezte, ha az amerikai futball nem jön be, akkor a politikával próbálkozik. Ha az sem nyerő, akkor talán az a kellemes külsejű hölg y, aki odakint várakozik, bár Critz nem állt szoknyavadász hírében. Critznek hirtelen honvág ya támadt. A londoni sörözőben ülve, távol a hazájától, távol a Szuperkupa őrjöng ésétől – amely két nap múlva kezdődik, de a brit sajtó még most se vesz róla tudomást – szinte hallotta a tömeg moraját, érezte az izg almat. Tudta, ha a Redskins túljutott volna a rájátszáson, ő most nem itt sörözg etne. A Szuperkupán ülne, a középtribünön, a számos támog ató cég e eg yikétől kapott jeg g yel. Greenlaw-ra nézett, és meg kérdezte: – Patriots vag y Packers? – Az én csapatom nem jutott be a döntőbe, de mindig az NFC-seknek szurkolok. – Én is. Melyik a csapata? Ezzel Robert Critz talán élete leg vég zetesebb kérdését tette föl. Miután Greenlaw azt felelte, hog y a Redskins, Critz elmosolyodott, és meg jött a kedve a beszélg etéshez. Néhány percig szurkolói mivoltuk alapvető tudnivalóit tisztázták – ki, mikor szeg ődött a Redskins táborához, milyen nevezetes mérkőzéseket látott –, szót ejtettek a leg jobb játékosokról, a bajnoki rang adókról. Greenlaw rendelt még eg y rundot, és úg y tetszett, akár órákon át mindketten szívesen elevenítg etik föl a rég i meccseket. Critz Londonban alig találkozott jenkikkel, és ezzel a pasassal ig azán könnyen meg értette mag át. Greenlaw elnézést kért, és kiment a mosdóba. A takarítószeres fülkényi méretű, sok más londoni retyóhoz hasonlóan eg yszemélyes mellékhelyiség az emeleten működött. Greenlaw bereteszelte az ajtót, hog y néhány másodpercig senki se háborg athassa, mobiltelefont rántott elő, és jelentette, hol tart. Minden terv szerint haladt. A csapat néhány házzal odébb várt. Három férfi meg eg y kellemes külsejű hölg y.

A neg yedik sör felénél éppen udvarias vita bontakozott ki Sonny Jurg ensen hatpontos g óljainak és röptében elkapásainak arányát illetően, amikor Critznek vég re vizelnie kellett. Útbaig azítást kért, majd távozott. Greenlaw fürg én Critz poharába pottyantott eg y kis fehér Rohypnol tablettát – erős, íztelen, szag talan nyug tatót. Miután a Redskins-szurkoló felfrissülten, ivásra készen visszatért, John Rig g insről meg Joe Gibbsről cseréltek eszmét, és remekül érezték mag ukat, kár, hog y szeg ény Critz feje le-lekókadt. – Hűha – mondta máris nehezen forg ó nyelvvel. – Jobb, ha meg yek. Vár az asszony. – Ja, eng em is – felelte Greenlaw, és fölemelte a poharát. – Le vele! Fölhajtották a sörüket, és elindultak; elöl Critz, mög ötte Greenlaw, hog y elkaphassa. Átverg ődtek a bejáratnál összezsúfolódott tömeg en, kijutottak az utcára, ahol a hideg szél fölélesztette Critzet, de csak eg y másodpercre. Meg feledkezett új cimborájáról, még húsz lépést sem tudott meg tenni, mert remeg ni kezdett a lába. Eg y lámpaoszlop felé kapkodott. Greenlaw estében fog ta meg , és eg y arra haladó fiatal pár kedvéért hang osan meg jeg yezte: – A fenébe, Fred, már meg int beszívtál. Fred korántsem csak beszívott. Eg y autó bukkant fel a semmiből, lassított a járda mellett. Kivág ódott a hátsó ajtó, Greenlaw belökte az ülésre a félholt Critzet. Az első meg álló nyolcsaroknyira, eg y raktárépületben következett. Az ekkorra teljesen eszméletlen Critzet átpakolták eg y két-szárnyú hátsó ajtós, cég jelzés nélküli kis furg onba. Amíg Critz a raktér padlóján feküdt, eg y üg ynök injekciós tűvel hatalmas adag nag y tisztaság ú heroint fecskendezett be neki. A heroin jelenléte mindig titkosítja a boncolás eredményét, persze csak a család követelésére. A zárt teherkocsi a már alig léleg ző Critzcel elhag yta a raktárépületet, és a férfi lakásától nem messze lévő Whitcomb Streetre hajtott. A g yilkosság hoz három jármű kellett – a furg on, a mög ötte haladó nag y darab és súlyos Mercedes, valamint eg y lakókocsit vontató személyautó, a volánja mög ött eg y ig azi brittel, aki majd a helyszínen marad és szöveg el a rendőröknek. A lakókocsi elsődleg esen azzal a céllal vett részt az akcióban, hog y minél távolabb tartsa a forg almat a Mercedes mög ött. A három sofőr rádión tartotta a kapcsolatot eg ymással meg a két üg ynökkel (az utóbbiak eg yike a kellemes külsejű hölg y volt, aki a járdáról fig yelt), a harmadik menetben kitárult a furg on hátsó ajtaja, Critz az úttestre zuhant, a Mercedes meg célozta a fejét, és g yomorforg ató csattanással átment rajta, majd a lakókocsis brit kivételével mindenki eltűnt. Ő beletaposott a fékbe, kiug rott, és odaszaladt a szeg ény részeg hez, aki most tántorg ott ki az utcára, és elg ázolták. Gyorsan körülnézett, akadnak-e más tanúk. Nem akadtak, de a szemközti sávon eg y taxi közeledett. Leintette, és hamarosan mások is meg álltak. Rövid idő alatt tömeg csődült össze, és a rendőrség is meg érkezett. A lakókocsis látta, hog y eg y férfi botorkált ki két amott parkoló autó közül az úttestre, és elg ázolta eg y nag y fekete kocsi. Vag y talán sötétzöld. Hog y milyen g yártmányú, azt nem tudja. A rendszámot nem jutott eszébe meg nézni. A cserbenhag yó g ázoló személyleírása? Hát arról fog alma sincs. Teljesen meg döbbentette a látvány, amikor az a részeg eg yszer csak meg jelent az úttesten. Mire mentőautóba tették Bob Critz holttestét, hog y a halottasházba szállítsa, Greenlaw, a kellemes külsejű hölg y meg a csapat két további tag ja már a vonaton ültek, amely elhag yta

Londont, és Párizsba tartott. Néhány hétre szétszóródtak, azután visszatértek bázisposztjukra, Ang liába. *** Marco már csak azért is reg g elizni akart, mert meg szimatolta, hog y valahol a főépület mélyén sonka és kolbász pirul a faszénen, de Luig i ideg esen siettette az indulást. – Más vendég ek is vannak, és mindenki eg y asztalnál étkezik – mag yarázta, miközben bedobálták a csomag jukat a kocsijába. – Ne felejtsd el, hog y nyomokat hag ysz, és a sig nora mindent meg jeg yez. Vég ig robog tak a földúton, szélesebbeket kerestek. – Hová meg yünk? – kérdezte Marco. – Majd meg látod. – Most már ne szórakozz velem! – fortyant föl olyan hevesen, hog y Luig i összerezzent. – Szabad ember vag yok, bármikor kiszállhatok ebből a kocsiból! – Ig az, de... – Elég a fenyeg etőzésből! Valahányszor kérdezek valamit, ezekkel a homályos fenyeg etésekkel válaszolsz, hog y önállóan huszonnég y óráig sem maradnék életben. Tudni akarom, mi folyik itt. Hová meg yünk? Mikor érünk oda? Meddig maradsz mellettem? Felelj valamit, Luig i, különben lelépek. Luig i ráfordult eg y nég ysávos útra, ahol tábla jelezte, hog y Bolog náig még harminc kilométer. Várt, hog y enyhűljön kissé a feszültség , majd azt mondta: – Pár napra Bolog nába meg yünk. Ermanno is odajön. Folytatod a tanulást. Néhány hónapig eg y konspirációs lakásban helyezünk el. Azután eltűnök, mag adra hag ylak. – Köszönöm szépen! Miért nyög ted ki olyan nehezen? – Változik a terv. – Tudtam, hog y Ermanno nem diák. – Diák. Ő is részt vesz a tervben. – Nem látod, mekkora marhaság ez a terv? Gondold csak vég ig , Luig i! Valaki időt és pénzt nem kímélve ig yekszik meg ismertetni velem eg y ideg en nyelvet és kultúrát. Miért nem ültet vissza inkább arra a teherg épre és dob le valami olyan helyen, mint Új-Zéland? – Pompás ötlet, de nem én hozom ezeket a döntéseket, Marco. – Marco a nénikéd. Valahányszor a tükörbe nézek, és kimondom ezt a nevet, röhög nöm kell. – Pedig nem is olyan vicces a helyzet. Ismered Robert Critzet? Marco eg y pillanatig g ondolkozott. – Néhányszor találkoztunk az évek során. Nem nag y haszonnal. Ő is csak eg y politikai díszletmunkás a sok közül, mint én. – Morg an elnök jó barátja, kabinetfőnöke, kampányig azg atója. – Na és?

– Teg nap este Londonban meg g yilkolták. Úg yhog y már öten haltak meg miattad: Jacy Hubbard, a három pakisztáni, most pedig Critz. Nincs vég e a g yilkolásnak, Marco, és nem is lesz. Ne türelmetlenkedj velem! Én csak meg akarlak védeni. Marco a fejtámlának lökte a fejét, és lehunyta a szemét. Nem állt össze a kép. Hirtelen lekanyarodtak az útról tankolni. Luig i eg y-eg y papírpohár feketével tért vissza a kocsihoz. – Eg yenesen az automatából – jeg yezte meg Marco. – Azt hittem, Olaszország ból kitiltják ezt a förtelmet. – A g yorsetetők mindenhová belopóznak. Sajnos. – Csak kend az amerikaiakra! Ahog y mások. Nem sokkal később már Bolog na peremén araszoltak a csúcsforg alomban. – Képzeld, errefelé készülnek a leg jobb autóink. A Ferrari, a Lamborg hini, a Maserati, minden klassz sportkocsi. – Kaphatok eg yet? – Bocs, nem fér bele a költség vetésbe. – Tulajdonképpen mi fér bele? – Nag yon csöndes, eg yszerű élet. – Sejtettem. – Sokkal jobb, mint amit mag ad mög ött hag ytál. Marco iszog atta a kávéját, fig yelte a forg almat. – Nem itt tanultál? – De. Az eg yetem ezeréves. Az eg yik leg jobb a világ on. Majd elviszlek oda. Letértek a főútvonalról, szürke külvárosban kanyarog tak, eg yre rövidebb és szűkebb utcákon. Luig i láthatólag jól ismerte a környéket. Követték a jelzőtáblákat, amelyek a város központja és az eg yetem felé mutattak. Luig i eg yszer csak lefordult, felug ratott a járdára, és benyomult a Fiattal eg y akkora résen, ahová eg y motorkerékpár is alig fért volna be. – Eg yünk valamit! – indítványozta, és miután sikerült kipréselődniük a kocsiból, szapora léptekkel indultak el a hűvös időben. *** Marco következő búvóhelyéül eg y lelakott szálloda szolg ált az óváros szélétől néhány háztömbnyire. – Máris lefarag ták a költség vetést – morog ta, miközben a kicsiny hallon át Luig i nyomában a lépcsőhöz ig yekezett. – Csak néhány napról van szó. – És azután? Marco küszködött a csomag jaival a keskeny lépcsőn. Luig i semmit sem hozott mag ával. Szerencsére csak az első emeletig kellett cipekedni, ott volt a szoba – zsebkendőnyi helyiség

aprócska ág g yal. Napok óta nem szellőztettek benne. – A trevisói jobban tetszett – zúg olódott Marco a falat bámulva. Luig i szétrántotta a füg g önyt. A napfény alig javított valamit a helyzeten. – Nem rossz – mondta minden meg g yőződés nélkül. – A zárkám takarosabb volt. – Folyton panaszkodsz. – Nem véletlenül. – Csomag olj ki! Tíz perc múlva odalent találkozunk. Ermanno vár. Ermanno éppolyan meg viseltnek tűnt a helyváltoztatástól, mint Marco. Nyúzott volt, nyug talan, mintha eg ész éjjel üldözte volna őket Trevisótól idáig . Néhány saroknyit g yalog oltak eg y lepusztult bérházig . Liftnek nyomát sem látták, úg yhog y a nég y emeletnek is g yalog vág tak neki. Beléptek a két kis helyiség ből álló, a trevisóinál is szeg ényesebben bútorozott lakásba. Ermanno nyilván sietve csomag olt be és még sietősebben ki. – Még sivárabb az odúd, mint az enyém – mondta Marco, miután felmérte a helyet. Eg y keskeny asztalon szétrakva bevetésre várt az előző nap használt tananyag . – Délben visszajövök – íg érte Luig i, és g yorsan eltűnt. –Andiamo a studiare! – adta ki a jelszót Ermanno. Gyerünk tanulni! – Már mindent elfelejtettem. – Pedig teg nap nag yon jól sikerült az óra. – Üljünk inkább be eg y bárba! Most tényleg semmi kedvem ehhez. Ermanno azonban már helyet fog lalt az asztal túloldalán, és a tankönyvben lapozg atott. Marco vonakodva ült le vele szemben. *** Az ebéd és a vacsora a felejthető kateg óriába tartozott: pár sebtében bekapott falat risszrossz trattoriákban, a g yorsbüfé olasz változataiban. Luig i morcos kedvében volt, rag aszkodott hozzá, hog y csak olaszul beszéljenek, és ezt eg yszer-kétszer elég g é g orombán juttatta kifejezésre. Lassan, tag oltan beszélt, mindent nég yszer elismételt, míg Marco meg nem értette, csak azután lépett tovább a következő mondatra. Ilyen nyomás alatt vég képp nem esett jól az étel. Éjfélkor Marco a hideg szobában szorosan a vékony takaróba burkolózva ült az ág yán, narancslevet szürcsölg etett, amelyet mag ának rendelt, és fáradhatatlanul mag olta az ig éket és mellékneveket. Ug yan mit művelhetett Robert Critz, amiért olyanok vég eztek vele, akik Joel Backmanre is leselkedhetnek? Mag a a kérdés is teljes képtelenség nek tűnt, nemhog y válasszal próbálkozhatott volna. A keg yelmi döntés vélhetőleg Critz jelenlétében született; a leköszönő elnök, Morg an képtelen lett volna önállóan határozni eg y ilyen üg yben. Eg yébként azonban Critz alig ha juthatott szóhoz mag asabb szintű manőverekben. Az évtizedek során bebizonyította, hog y leg inkább kulimunkára jó. Nem sokan bíztak benne.

De ha továbbra is hullanak az emberek, g ondolta Backman, akkor sürg ősen meg kell tanulnia az ág yán heverő ig éket és mellékneveket. A nyelvtudás életben maradást és mozg ásteret jelent. Luig i és Ermanno nemsokára eltűnnek, és Marco Lazzerinek a saját lábára kell állnia.

12 Marco hajnalban kiszökött klausztrofóbiát g erjesztő szállásáról, avag y a „lakosztály”-ból, ahog y nevezték, és hosszú sétára indult. A járda majdnem olyan nyirkos volt, mint a dermesztő leveg ő. A Luig itól kapott, természetesen csakis olasz nyelvű térkép seg ítség ével vág ott neki az óvárosnak, és miután a Porta San Donatónál elhag yta az ókori városfal romjait, a Via Irnerión, az eg yetemi neg yed északi szélén nyug atnak fordult. Az utcákat láthatólag kilométerekre nyúló árkádsorok szeg élyezték. A jelek szerint az eg yetemi neg yedben későn kezdődött a nap. Eg y-eg y autó járt az utcán, majd néhány biciklista, de a g yalog osforg alom még nem éledt föl. Luig i elmag yarázta, hog y Bolog na hosszú ideje baloldali beállítottság ú, kommunistabarát város. Gazdag történelemmel büszkélkedhet, és Luig i meg íg érte, hog y majd eg yütt fedezik föl a település múltját. Marco eg y kis zöld neonreklámot vett észre, amely szenvtelenül hirdette a Bar Fontanát, és ahog y elindult felé, hamarosan erős kávéillatot érzett. A bárra eg y ódon épület sarkán akadt rá – ámbár itt minden épület ódon volt. Az ajtó nehezen nyílt, és miután Marco bejutott, majdnem elmosolyodott, annyiféle aroma csiklandozta az orrát – kávé, cig aretta, sütemény, a hátul elhelyezett g rillen készülő reg g eli. Aztán rátört a szokásos félelem, hog y ideg en nyelven kell rendelnie. A Bar Fontanát diákok nem látog atták, és nők sem. A vendég kör zöme Marco kortársa volt, ötvenes vag y idősebb, kissé furcsán öltözött, és a sok pipa meg szakáll elárulta, hog y ez a tanári kar eg yik törzshelye. Eg y-ketten a belépő felé pillantottak, de eg y százezer hallg atót vonzó eg yetem környékén nem könnyű fölkelteni a fig yelmet. Marco a helyiség hátsó részében az utolsó üres kis asztalt fog lalta el, és amikor falnak vetett háttal vég re befészkelte mag át, g yakorlatilag összeért a válla új szomszédaival, akik mindketten a reg g eli lapba temetkeztek, s eg yikük sem mutatta jelét, hog y észrevette volna őt. Luig i az olasz kultúráról tartott eg yik okításában kifejtette a térhasználat európai felfog ását és az amerikaitól való különbözőség ét. Európában nem védelmezik a teret, hanem osztoznak rajta. Meg osztoznak az éttermi asztalokon, és mag ától értetődően a leveg őn is, mert senkit sem zavar a dohányzás. Az élet számtalan fontos részlete – autó, ház, busz, lakás, vendég lő – kisebb, ennélfog va zsúfoltabb, ennélfog va az emberek készség esebben meg osztják eg ymással. Ha valaki mindennapi társalg ás közben szinte hozzáér az ismerőséhez, az illető nem veszi zokon, mert nem tekinti úg y, hog y meg sértették a személyes terét. A beszélg etőpartnerek g esztikulálnak, átkarolják, meg ölelik, néha meg is csókolják eg ymást. Az effajta bizalmaskodás még a leg barátság osabb amerikaiak számára is nehezen érthető. Marco pedig még nem hang olódott rá, hog y túlzottan sokat eng edjen a saját teréből. Fölvette az asztalról a g yűrött étlapot, és g yorsan kiválasztotta az első dolg ot, amit fölismert. Amint a pincér meg állt és lepillantott rá, Marco tőle telhető könnyedség g el rendelt: – Espresso, e un panino al formag g io. Eg y sajtos szendvicset. A pincér bólintva vette tudomásul. Senki sem kapta föl a fejét az ideg enes kiejtés miatt. Senki sem eresztette le az újság ját, hog y meg nézze, ki ez a jövevény. Senkit sem érdekelt. Itt nem ment ritkaság számba az akcentus. Ahog y Marco Lazzeri visszatette az asztalra az étlapot, úg y vélte, alig hanem meg fog ja szeretni Bolog nát, ha még oly kommunista g ócnak bizonyul is.

Állandóan jöttek-mentek a világ minden részéről származó diákok és tanerők, íg y a külföldiek meg szokottá váltak. Marco úg y g ondolta, itt talán még nyerő is az akcentus, a másként öltözködés. Talán eg yáltalán nem baj, ha valaki nem titkolja, hog y tanulja a nyelvet. Külföldiség e eg yik árulkodó jeleként mindent szemrevételezett, ide-oda cikázott a tekintete, mint aki tudja, hog y új kultúrába hatol be, és nem szeretné, ha rajtacsípnék. Marco elhatározta, őt nem fog ják azon kapni, hog y a Bar Fontanában bámészkodik. Elővett eg y ig erag ozási táblázatokkal teli füzetet, és erőnek erejével próbált nem törődni az emberekkel, eg ész környezetével, amelyet pedig fig yelni szeretett volna. Ig ék, ig ék, ig ék. Ermanno mindig azt mag yarázta, ha az ember jól meg akar tanulni olaszul, eg yáltalán bármilyen újlatin nyelven, akkor tudnia kell az ig éket. A füzet ezer alapvető ig ét tartalmazott, és Ermanno azt állította, jó kiindulópont. Bármennyire lélekölő is a biflázás, Marco valami furcsa örömet lelt benne. Élvezte, ha vég ig futott nég y lapon, azaz száz ig én vag y főnevén, vag y akármin, és eg yetleneg yet sem vétett el. Ha hibázott vag y csak eg y kiejtést elrontott, akkor visszalapozott, és vezeklésül elölről kezdte. Mire meg jött a kávéja és a szendvicse, háromszáz ig ét a mag áévá tett. Ivott eg y kortyot, és folytatta a munkát, mintha a szendvics sokkal kevésbé érdekelné, mint a szótanulás, és már valahol nég yszáz fölött járt, amikor meg érkezett Rudolph. A kis kerek asztal túloldalán g azdátlanul álló szék mag ára vonta eg y alacsony, pocakos, tetőtől talpig kopott feketébe öltözött férfi fig yelmét. Hullámos, ősz haja szanaszét meredezett, csak eg y részét tudta nag y nehezen eltakarni a fekete svájcisapka, amelyet valahog y sikerült a fején tartania. – Buon g iorno. É libera? – kérdezte udvariasan, és az ülőhelyre mutatott. Marco nem tudta biztosan, mit mondott, de a szándék nyilvánvaló volt. Aztán felfog ta a „libera” szót, és feltételezte, hog y azt jelenti, „szabad” vag y „üres”. – Si – felelte Marco akcentus nélkül, mire a férfi levette hosszú, fekete köpenyét, a szék támlájára terítette, majd beüg yeskedte mag át a szűk helyre. Miután letelepedett, leg feljebb hetven-nyolcvan centi választotta el őket. Itt más a térérzékelés, emlékeztette mag át újra meg újra Marco. A férfi eg y L'Unitát tett az asztalra, amelyet ide-oda hintáztatott. Marco eg y pillanatig ag g ódott a kávéja miatt. A társalg ás elkerülése vég ett még inkább beleásta mag át Ermanno ig éibe. – Amerikai? – kérdezte újdonsült barátja ideg en akcentus nélküli ang olság g al. Marco leeresztette a füzetet, és a közelben csillog ó szempárba nézett. – Majdnem. Kanadai. Honnét jött rá? A férfi a füzetre nézett. – Ang ol-olasz szótár. Mag a nem látszik britnek, tehát úg y g ondoltam, amerikai. A kiejtéséből ítélve, valószínűleg nem a közép-nyug at felső tájékáról származott. Nem New Yorkból vag y New Jerseyből, nem Texasból vag y máshonnét délről, nem az Appalach vidékéről, nem is New Orleansból. Miután az ország hatalmas területei kiestek, Marcóban felsejlett Kalifornia, és ez szerfölött ideg esítette. Mindjárt kezdődik a hazudozás, ő pedig nem g yakorolt eleg et. – Mag a hová való? – érdeklődött. – Utoljára a texasi Austinban rontottam a leveg őt. Annak már harminc éve. Rudolphnak

hívnak. – Nag yon örvendek, Rudolph. Marco vag yok. – Mint az óvodában, ahol csak keresztnevet használnak. – A beszéde alapján nem texasi. – Hála istennek! – mondta a férfi, és nyájas nevetést hallatott, bár a szája alig látszott a szakállától. – Eredetileg San Franciscó-i volnék. A pincér odahajolt, Rudolph presszókávét rendelt és még valamit villámg yors olaszság g al, a pincér viszonozta, Rudolph sem maradt adósa, Marco pedig eg y kukkot sem értett az eg észből. – Mi szél hozta Bolog nába? – kérdezte Rudolph. Úg y látszott, okvetlenül cseveg ni akar; alig hanem ritkán fordul elő, hog y a kedvenc kávézójában sarokba szoríthatja eg y amerikai honfitársát. Marco letette a füzetet. – Eg y évig utazg atok Olaszország ban, meg nézem a látnivalókat, próbálok fölcsipeg etni valamicskét a nyelvből. Rudolph fél arcát eltakarta a zilált, bodros ősz szakáll, amely eg észen mag asan kezdődött a járomcsontján, és minden irányban burjánzott. Az orra nag yrészt kilátszott, a szája csak félig . Valami rejtélyes okból, amelyet senki sem értett, mert soha senki nem mert ilyen nevetség es kérdést föltenni, szokásává vált, hog y az alsó ajka alatt eg y kis kerek, az álla elülső oldalát is nag yjából mag ában fog laló területet leborotvált. E szent terep kivételével a vad bozont szabadon tenyészett, és szemlátomást nemig en érte víz. A férfi feje búbja körülbelül ug yanilyen látványt nyújtott – fésűtől érintetlen, világ osszürke fürtök kandikáltak ki körös-körül a svájcisapka alól. Mivel vonásait íg y általában véve elmaszkírozta, minden fig yelem a férfi sötétzöld szemére irányulhatott, amely a dús szemöldök alól éberen pásztázta környezetét. – Mióta tartózkodik Bolog nában? – kérdezte Rudolph. – Teg nap jöttem. Nincs kötött időbeosztásom. Na és mag a hog y került ide? Marco ig yekezett elterelni mag áról a társalg ást. A sötétzöld szempár ide-oda táncolt, és sosem pislog ott. – Harminc éve élek itt. Az eg yetemen tanítok. Marco vég re beleharapott a sajtos szendvicsébe, részben éhség ből, de inkább azért, hog y Rudolph tovább beszéljen. – Hová való? – kérdezte a professzor. – Torontóba – mondta föl a betanult szöveg et Marco. – A nag yszüleim Milánóból vándoroltak ki oda. Olasz vér csörg edezik az ereimben, de a nyelvet nem tanultam meg . – A nyelv nem nehéz – vélte Rudolph. Meg jött a kávéja. Meg rag adta a csészét, és nekilódította a szakállának. Minden bizonnyal meg találta vele a száját. Cuppog ott, majd kissé előrehajolt, mint aki közölni akar valamit. – Nem úg y beszél, mint a kanadaiak – jelentette ki, és a szeme mintha Marcóra nevetett volna. Marco kínlódva ig yekezett olasznak látszani, hang zani, akként viselkedni. E fárasztó munka közben g ondolkodni sem ért rá azon, miként keltsen kanadai benyomást. Tulajdonképpen hog y beszélnek a kanadaiak? Meg int harapott eg yet, jó nag yot, és rág csálás közben meg jeg yezte:

– Erről nem tehetek. Hog y keveredett ide Austinból? – Hosszú história. Vállat vont, mint akinek temérdek ideje van. – Pályakezdőként a Texasi Eg yetem jog i karán oktattam. Amikor rájöttek, hog y kommunista vag yok, mindent elkövettek, hog y eltávolítsanak. Nem hag ytam mag am, erre még jobban bekeményítettek. Én meg fölemeltem a hang om, kivált a tanteremben. A hetvenes évek elején nemig en kényeztették el a kommunistákat Texasban. Gondolom, ez azóta sem változott. Nem vég leg esítettek, sőt még a városból is elüldöztek, íg y aztán Bolog nába, az olasz kommunizmus felleg várába jöttem. – Itt mit tanít? – Jog filozófiát. Elméleti jog ot. Radikális baloldali jog i teóriákat. Valami porcukros péksütemény érkezett, Rudolph eg yetlen falasra bekapta a felét. Néhány morzsa lepottyant a szakálláról. – Még most is kommunista? – kérdezte Marco. – Persze. Az is maradok. Miért változnék? – Nem g ondolja, hog y a kommunizmus már lejárt lemez? Elvég re nem valami jó ötlet az eg ész. Nézze meg például, miféle zűrzavar uralkodik Oroszország ban a sztálini örökség miatt. Vag y Észak-Koreában, ahol éhínség dúl, mert a diktátor nukleáris rakétákat fabrikál. Kuba ötven évvel elmaradt a világ tól. Nicarag uában leszavazták a sandinistákat. Kína a tőkés piacg azdaság felé fordult, mert a rég i rendszer bedög lött. Tényleg nem működik a dolog . A péksütemény elvesztette a vonzerejét, a zöld szempár résnyire szűkült. Marco látta, hog y kirohanás következik, valószínűleg ang ol és olasz trág árság okkal tarkított kivitelben. Gyorsan körbepillantott, és ráeszmélt, ig en nag y az esélye, hog y a Bar Fontanában túlerőben vannak a kommunisták. Na és ő mag a mit köszönhet a kapitalizmusnak? Rudolph becsületére leg yen mondva, hog y elmosolyodott, vállat vont, és csipetnyi nosztalg iával azt felelte: – Talán ig az, de az biztos, hog y harminc évvel ezelőtt jó buli volt kommunistának lenni, főleg Texasban. Azok voltak a szép idők! Marco az újság felé biccentett: – Szokott olvasni otthoni lapokat? – Nekem ez az otthonom, barátom. Olasz állampolg ár lettem, húsz éve nem is jártam az Államokban. Backman meg könnyebbült. A szabadon bocsátása óta nem látott amerikai újság okat, de feltételezte, hog y beszámoltak az üg yről. Valószínűleg rég i fényképeket is közöltek. De most úg y tűnt, Rudolph nem tud a múltjáról. Marco elg ondolkodott, vajon rá is ilyen jövő vár-e – az olasz állampolg árság . Ha eg yáltalán van jövője. Ug orjunk előre húsz évet: vajon akkor is ide-oda bolyong Olaszország ban, talán nem nézeg et folyton a háta mög é, de mindig ez jár az eszében? – Ha már itt tartunk – rezzentette föl Rudolph –, mit ért „otthon” alatt? Az Eg yesült Államokat vag y Kanadát?

Marco elmosolyodott, és jelképesen a messzeség felé biccentett. – A teng erentúlt. – Apró hiba, de ezt sem lett volna szabad elkövetnie. Hog y g yorsan témát változtasson, meg említette: – Most járok először Bolog nában. Nem is tudtam, hog y az olasz kommunizmus központja. Rudolph letette a csészéjét, és cuppantott részben eltakart ajkával. Azután két kézzel finoman hátrag ereblyézte a szakállát, olyasformán, mint eg y macska, amelyik lesimítja a bajuszát. – Bolog na sok minden, barátom – mondta, mint aki hosszas előadásba kezd. – Mindig is a szabad g ondolkodás és szellemi tevékenység központjának számított Itáliában, innen az első beceneve, la dotta, ami tanultat jelent. Azután a politikai baloldal otthonává vált, íg y kapta második becenevét: la rossa, vag yis vörös. Ezenkívül a bolog naiak mindig nag yon komolyan vették az evést. Úg y vélték, és alig hanem jog osan, hog y ez itt Olaszország g yomra, íg y született a harmadik becenév: la g rassa, azaz kövér, ami kedveskedő jelző, mert nem sok túlsúlyos embert láthat errefelé. Én már íg y érkeztem. Eg yik kezével büszkén meg paskolta a pocakját, a másikkal a szájába tömte a maradék süteményt. Ijesztő kérdés villant Marco eszébe: lehetség es, hog y Rudolph is a műsorhoz tartozik? Eg yütt szerepel Luig ival, Ermannóval, Stennett-tel és mindenki mással, aki a háttérben azon fáradozik, hog y életben tartsa Joel Backmant? Nem, biztos, hog y nem. Nyilván az, akinek mondja mag át – eg yetemi tanár. Csodabog ár, fura szerzet, korosodó kommunista, aki valahol másutt jobb életre lelt. A g ondolat elszállt, de nem merült feledésbe. Marco elfog yasztotta a kis szendvicsét, és úg y döntött, eleg et beszélg ettek. Sürg ősen el kellett érnie valami vonatot, hog y újabb eg ész napos városnézésre induljon. Sikeresen kibűvészkedte mag át az asztal mög ül, és kedélyesen elbúcsúzott Rudolphtól. – Minden reg g el itt talál – mondta a professzor. – Jöjjön el ismét, ha majd tovább ráér! – Grazie! – felelte Marco. – Arrivederci! A bár előtt közben életre kelt a Via Irnerio, az áruszállító kisteherautók meg kezdték napi körútjukat. Két sofőr eg ymással ordítozott, valószínűleg barátság os trág árság okat, amelyeket Marco száz év alatt sem tudott volna meg tanulni. Elsietett a bártól, hátha a jó öreg Rudolphnak eszébe jut még valami kérdeznivaló, és utána rohan. Befordult eg y mellékutcába, a Via Capo di Luccába – már rájött, hog y a térképén könnyen meg találja ezeket a g ondosan jelzett kis utcákat –, és cikcakkban haladt a központ felé. Elhaladt még eg y hang ulatos kis kávézó mellett, aztán visszafarolt, és beug rott eg y kapucsínóra. Itt nem háborg atták kommunisták, sőt mintha tudomást sem vett volna róla senki. Marco és Joel Backman élvezték a pillanatot – a finom, erős italt, a nehéz, meleg leveg őt, a beszélg etők halk nevetését. Ebben a másodpercben senki a világ on nem tudta, pontosan merre jár, és ez csakug yan felszabadító érzés volt. *** A délelőtti tanulást Marco határozott kérésére nyolckor, nem pedig harminc perccel később

kezdték. Ermanno, a diák továbbra is ig ényelte volna, hog y jól kialudja mag át, de nem szállhatott szembe tanítványa buzg óság ával. Marco minden alkalommal úg y érkezett, hog y alaposan emlékezetébe véste a szószedeteket, tökéletesen beg yakorolta a szituációs párbeszédeket, és alig bírta fékezni heves nyelvtanulási vág yát. Eg yszer még azt is fölvetette, hog y kezdjenek hétkor. Aznap reg g el, amikor meg ismerkedett Rudolphfal, két órán át meg szakítás nélkül studírozott, majd váratlanul azt mondta: – Vorrei vedere l'università. Szeretném meg nézni az eg yetemet. – Quando? – kérdezte Ermanno. Mikor? – Adesso. Andiamo a fare una passeg g iata! Most rög tön. Sétáljunk eg yet! – Penso che dobbiamo studiare. Szerintem tanulnunk kell. – Si. Possiamo studiare a camminando. Persze. Járkálás közben tanulhatunk. Marco már föl is állt, a kabátjáért nyúlt. Kiléptek a lehang oló épületből, és nag yjából az eg yetem felé indultak. – Questa via, come si chiarna? – kérdezte Ermanno. Hog y hívják ezt az utcát? – È Via Donati – felelte Marco, meg sem nézte az utcatáblát. Meg álltak eg y boltocska előtt, és Ermanno meg kérdezte: – Che tipo di neg ozio è questo? Miféle üzlet ez? – Una tabaccheria. Dohánybolt. – Che cosa puoi comprare in questo neg ozio? Mit vásárolhatsz ebben az üzletben? – Posso comprare molte cose. Giornali, riviste, francobolli, sig arette. Sok mindent vásárolhatok. Újság ot, képes mag azinokat, bélyeg et, cig arettát. A lecke ide-oda csapong ó névadó játékba torkollott. Ermanno rámutatott valamire, és meg kérdezte: – Cosa è quello? Mi ez? Kerékpár, rendőr, kék autó, busz, pad, szemeteskuka, eg yetemista, telefonfülke, kiskutya, kávéház, cukrászda. Marco a lámpaoszlop kivételével mindeg yikre azonnal tudta az olasz szót. És jöttek a mindenütt nélkülözhetetlen ig ék – g yalog ol, beszél, néz, tanul, vásárol, g ondolkozik, tereferél,

léleg zik, eszik, iszik, siet, autót vezet – vég telen hosszúra nyúlt a lista, de Marco készen állt a helyes fordítással. Néhány perccel múlt tíz, és vég re az eg yetem is feléledt szenderg éséből. Ermanno elmag yarázta, hog y itt nincs központi campus, amerikai stílusú, körülzárt terület fasorokkal, mieg ymással. Az Università deg li Studi tíz-eg ynéhány mutatós, rég i épületben helyezkedik el, némelyik ötszáz esztendős, a leg több eg ymás mellett sorakozik a Via Zambonin, bár az iskola az évszázadok folyamán eg yre nőtt, és ma már eg y eg ész neg yedet fog lal el Bolog nában. Eg y-két háztömbnyire elfeledkeztek az olasz nyelvtanulásról, miközben az éppen előadásra vag y onnan kifelé ig yekvő diákok áradatában sodródtak. Marco azon kapta mag át, hog y eg y csillog ó őszhajú öreg embert keres – a kedvenc kommunistáját, első ig azi ismerősét a börtönből való kiszabadulása óta. Már el is határozta, hog y ismét találkozni fog Rudolphfal. A Via Zamboni 22.–nél meg állt, és a kapu meg eg y ablak közötti táblát nézeg ette: FACOLTÀ DI GIURISPRUDENZA. – Ez a jog i kar? – kérdezte. – Si. Rudolph valahol odabent tartózkodhatott, kétség kívül baloldali nézeteket terjesztett fog ékony tanítványai körében. Ráérősen ballag tak tovább, folytatták az elnevezős játékot, és élvezték az utca forg atag át.

13 A leckeséta – lezione a piedi – másnap is folytatódott, miután Marco eg yórányi száraz nyelvtang yakorlást követően fellázadt, félretolta a könyvet, és rag aszkodott hozzá, hog y járkáljanak eg y kicsit. – Ma, deve imparare la g rammatica – ellenkezett Ermanno. Muszáj elsajátítanod a nyelvtant. Marco már a kabátját vette. – Tévedsz, Ermanno. Élő beszédre van szükség em, nem mondatszerkezetekre. – Sono io l'inseg nante. Én vag yok a tanár. – Gyerünk! Andiamo! Vár Bolog na. Az utcákon nyüzsög a sok jókedvű fiatal, a leveg őt meg töltik a nyelvetek hang jai, mind arra várnak, hog y mag amba fog adjam őket. – Mivel Ermanno habozott, Marco rámosolyg ott: – Kérlek, barátom! Hat évig sínylődtem eg y körülbelül akkora cellába zárva, mint ez a lakás. Nem várhatod tőlem, hog y itt penészedjek. Odakint vibrál a nag yváros. Gyerünk, fedezzük föl! Ahog y kiléptek a házból, üdítően tiszta leveg ő fog adta őket, sehol eg y felhő, pompás téli nap, amely az utcákra csalog atott minden meleg vérű bolog nait, hog y üg yeket intézzen, és hosszas cseveg ésbe bocsátkozzon rég i barátaival. Itt is, ott is elmélyült társalg ás bontakozott ki, ahog y álmatag tekintetű eg yetemisták köszöntek eg ymásnak, háziasszonyok álltak le kettesével-többesével a pletykák kitárg yalása céljából. Nag ykabátos, nyakkendős öreg urak fog tak kezet, majd mind eg yszerre mondták a mag ukét. Utcai árusok kínálták leg frissebb portékájukat. Ermanno azonban nem hag yta, hog y a séta önfeledt mászkálássá változzék. Ha a tanítványának társalg ás kellett, tőle meg kaphatta. Rámutatott eg y rendőrre, és azt mondta Marconak, természetesen olaszul: – Menj oda ahhoz a rendőrhöz, kérdezd meg , hol a Piazza Mag g iore! Jeg yezd meg , amit hallasz, azután ismételd el nekem! Marco nag yon lassan ballag ott, néhány szót motyog ott, másokat meg ig yekezett fölidézni. Arról sem feledkezett meg , hog y mindig mosollyal és a meg felelő üdvözléssel kell kezdeni. – Buon g iorno! – mondta szinte léleg zet-visszafojtva. – Buon g iorno! – viszonozta a rend őre. – Mi può aiutare? Seg ítene? – Certamente. Hog yne. – Sono canadese. Non parlo molto bene. Kanadai vag yok. Nem nag yon jól beszélem a nyelvet. – Allora. Csak tessék! A rendőr még mindig mosolyg ott, már alig várta, hog y seg íthessen. – Dov'è la Piazza Mag g iore?

A rendőr meg fordult, a távolba meredt, Bolog na centruma felé. Meg köszörülte a torkát, Marco pedig felkészült az útbaig azító szóáradatra. Ermanno eg y-két lépésnyire tőlük mindent hallott. A biztos úr szép lassan mag yarázott olaszul, közben persze mutog atott, ahog y az olaszok szoktak: – Nincs túl messze. Induljon el ezen az utcán, az első sarkon forduljon jobbra, az a Via Zamboni, menjen tovább, amíg meg nem látja a két tornyot. Forduljon a Via Rizzolira, és onnan már csak három sarok. Marco heg yezte a fülét, majd meg próbálta visszamondani az eg észet. A rendőr türelmesen újra átvette a g yakorlatot. Marco meg köszönte, mag ában elmondta, amennyire tudta, azután továbbította Ermannónak. – Non c'è male – ismerte el a tanár. Nem rossz. De a móka még csak ekkor kezdődött. Miközben Marco kisded diadalát élvezte, Ermanno már a következő mit sem sejtő seg édoktatót kereste. Meg is találta eg y idős férfi személyében, aki botra támaszkodva, vastag hírlappal a hóna alatt csoszog ott. – Kérdezd meg , hol vette az újság ot! – utasította tanítványát Ermanno. Marco nem kapkodott, néhány lépésnyire követte az úriembert, majd amikor úg y vélte, összeszedte a szükség es szavakat, meg szólította: – Buon g iorno, scusi! Az öreg meg állt, rábámult, eg y pillanatra úg y tűnt, mindjárt fejbe vág ja a botjával Marcót, akitől a szokásos „Buon g iornó”–t is sajnálta. – Dov'è ha comprato questo g iornale? Hol vette ezt az újság ot? Az öreg ember úg y nézett az újság ra, mint valami dug árura, azután olyan szemet meresztett, mintha Marco az anyját szidta volna. Vég ül balra rántotta a fejét, és valami effélét mondott: – Ott, ni! Ezzel a mag a részéről befejezte a társalg ást. Mialatt elcsoszog ott, Ermanno Marco mellett termett, és ang olul meg jeg yezte: – Nem valami bőbeszédű, mi? – Hát nem. Beléptek eg y kis kávézóba, ahol Marco mag ának sima feketét kért. Ermanno azonban nem érte be ennyivel, hosszú kávét kért cukorral, tejszín nélkül, és eg y kis cseresznyés pitét. Marcóval rendeltetett, és mindent szépen meg is kapott. Ermanno különböző címletű euróbankjeg yeket rakosg atott ki az asztalra, ötvencentes és eg yeurós érméket, majd a számokat g yakorolták. Ezután úg y döntött, még eg y hosszú kávét kér, ezúttal cukor nélkül, de eg y kis tejszínnel. Marco elvett két eurót, és meg hozta a kávét. Leszámolta a visszajárót. A rövid pihenő után tovább rótták az utcákat, ballag tak a Via San Vitalén, az eg yetem eg yik főútvonalán, amelynek mindkét oldalán az árkádokkal fedett járdákon a délelőtti előadásokra ig yekvő eg yetemisták ezrei tülekedtek. Az úttestet ellepték a kerékpárok, a környék leg kedveltebb közlekedési eszközei. Ermanno saját elmondása szerint három évig tanult Bolog nában, bár Marco nemig en hitt neki, ahog y Luig inak sem.

– Ez a Piazza Verdi – mondta Ermanno, és eg y terecske felé biccentett, ahol valamiféle demonstráció készülődött, nem épp lázas iramban. Eg y hetvenes évekből hírmondónak maradt, hosszú hajú alak ig azg atott eg y mikrofont, semmi kétség , mennydörg ő szónoklatot tervezg etett, amelyben mélység esen elítéli az amerikaiak itt vag y ott elkövetett g aztetteit. Társai eg y jókora, üg yetlenül ping ált, házi g yártmányú transzparenst próbáltak kibontani, a rajta díszelg ő jelmondatot még Ermanno sem bírta kisilabizálni. De láthatólag korán érkeztek. A diákok még föl sem ébredtek ig azán, és főleg az ag g asztotta őket, hog y el fog nak késni az előadásról. – Mi a bajuk? – kérdezte Marco, miközben elhaladtak mellettük. – Nem tudom biztosan. Valami a Világ bankkal. Itt mindig tüntetnek. Továbbmentek, hömpölyg ött velük a fiatalok sokaság a, a g yalog os forg alomban többékevésbé a városközpont – il centro – felé haladtak. Eg yütt ebédeltek Luig ival az eg yetem közelében, eg y Testerino nevű étteremben. Luig i sokfélét rendelt az amerikai adófizetők pénzéből, és nem nézte az árakat. Ermannót, az üres zsebű diákot eleinte mintha zavarta volna ez a nag yvonalúság , de olasz lévén vég ül meg tetszett neki a hosszas ebédelés. Két órán át étkeztek, és közben eg yetlen szót sem ejtettek ang olul. Az olasz társalg ás lassan, módszeresen, g yakori ismétléssel folyt, de nem eng edtek teret az ang olnak. Marco nem ig azán élvezte a fölség es lakomát, miközben az ag yát elfog lalta a hallottak értelmezése és elraktározása, ráadásul valami választ is ki kellett eszelnie a hozzá intézett utolsó mondatra. Az a bizonyos mondat sokszor úg y elröppent, hog y csak eg y-két szót bírt kihámozni belőle, és máris valami más hang zott el, tolakodott az előbbi helyébe. A barátai pedig nem csak az időtöltés kedvéért diskuráltak vele. Ha csak a leg csekélyebb jelét is érzékelték, hog y Marco nem követi a társalg ást, hog y csak bólog at, hadd beszéljenek, amíg ő eszik eg y falatot, rög tön abbahag yták, és meg kérdezték: – Che cosa ho detto? Mit mondtam? Marco néhány másodpercig rág ott, időt nyert, hog y kig ondoljon valamit – olaszul, a nyavalya törje ki! –, ami kihúzhatja a csávából. Meg tanult fig yelmesen hallg atni, úg y, hog y elkapja a kulcsszavakat. Mindkét barátja azt hajtog atta, mindig többet fog érteni, mint amennyit beszélni tud. Vég ül az étel mentette meg . Különös fontosság g al bírt a tortellini (főtt tésztabatyucska sertéshústöltelékkel) és a tortelloni (nag yobb méretű, ricottával, azaz tehéntúróval töltött tészta) közötti eltérés. Miután a főszakács meg tudta, hog y Marco kanadai, és ig en kíváncsi a bolog nai konyhára, nem nyug hatott, amíg mindkét fog ást föl nem tálalhatta. Luig i szokás szerint elmag yarázta, hog y mindkettő kifejezetten a nag y bolog nai séfek remeke. Marco eg yszerűen csak evett, ig yekezett minél többet befalni a finomság okból, és addig is kerülni az olasz beszédet. Két óra múltán mindenképpen pihennie kellett. Fölhajtotta második feketéjét, és elköszönt. Az étterem előtt vált el a többiektől, eg yedül indult útnak, a füle cseng ett, a feje szédült a nyelvi edzéstől. ***

Két háztömbnyi kerülőt tett a Via Rizzolitól, majd eg yszer meg ismételte, hog y meg bizonyosodjék, senki sem követi. A hosszú árkádsorok ideálisnak tűntek a rejtőzködésre. Miután ismét besűrűsödött a diákforg alom, átvág ott a Piazza Verdin, ahol a világ bankos tüntetés jeg yében most épp g yújtó hatású szónoklatra került sor, és Marco pillanatnyilag nem is nag yon bánta, hog y nem ért olaszul. A Via Zamboni 22.–nél meg állt, és újra meg nézte a jog i kar masszív tölg yfa kapuját. Bement, és ig yekezett úg y tenni, mint aki otthonos terepen mozog . Útmutató jelzéseket nem látott, csak eg y hallg atói faliújság ot, amelyen lakásokat, könyveket, társas prog ramokat és szinte minden eg yebet hirdettek, még a Wake Forest-i Jog i Eg yetem nyári kurzusát is. Az előcsarnok túlsó vég éből belső udvar nyílt, ahol reng eteg diák mászkált, mobiltelefonált, cig arettázott, várt a következő előadásra. Balra lépcsőházat vett észre. Fölment a második emeletre, ahol vég re talált valamiféle jelzőtáblát. Meg értette az „uffici” szót, és eg y folyosón elhaladt két tanterem mellett, majd rábukkant a tanszéki irodákra. A leg több ajtón volt név, némelyiken nem. A leg utolsón Rudolph Viscovitch állt, eleddig az eg yetlen nem olasz név az épületben. Marco bekopog ott, nem kapott választ. Lenyomta a kilincset, de az ajtó zárva volt. Kabátja zsebéből g yorsan kivett eg y papírlapot, amelyet a trevisói Alberg o Campeolból hozott el, és üzenetet firkantott rá: Kedves Rudolph! Az egyetemen jártam, ráakadtam a szobájára, és gondoltam, beköszönök. Talán megint benézek a Bar Fontanába. Élveztem a tegnapi beszélgetést. Jó néha angol szót hallani. Kanadai barátja, Marco Lazzeri. Becsúsztatta az ajtó alatt, és eg y diákcsoport nyomában lement a lépcsőn. Visszatért a Via Zambonira, minden különösebb cél nélkül mászkált. Meg állt eg y g elatóra, majd lassan visszaindult a szállodájába. A sötét kis szobában olyan hideg volt, hog y nem tudott aludni. Újra elhatározta, hog y panaszt tesz az elhelyezésére. A mai ebéd többe került, mint három éjszakai szállása. Luig i meg a fölöttesei csak le tudnak akasztani neki valami rendesebb helyet. Visszavonszolta mag át Ermanno lakásnak nevezett g alambdúcába a délutáni órára. *** Luig i türelmesen várakozott a Bolog na Centralsén a milánói nonstop Eurostarra. A pályaudvaron viszonylag os nyug alom honolt, az ötórai csúcsforg alom előtti csend. Az áramvonalas szerelvény 15.35-kor, pontosan menetrend szerint süvített be eg y rövid meg állóra, és Whitaker leszökkent róla. Mivel Whitaker sosem mosolyg ott, jóformán nem is köszöntek eg ymásnak. Eg y kurta kézfog ás után Luig i Fiatjához indultak. – Hog y viselkedik a fiú? – kérdezte Whitaker, mihelyt becsapta a kocsiajtót. – Eg ész jól – felelte Luig i, beindította a motort, és elhajtott. – Szorg almasan tanul. Eg yebet nemig en tehet.

– Nem csavarog el? – Nem. Szeret a városban járkálni, de nem merészkedik messzire. Meg aztán pénze sincs. – Tartsuk is csórón! Hog y halad az olasszal? – Gyorsan. – A Via dell'Indipendenzán jártak, eg y széles sug árúton, amely eg yenesen déli irányba, a város központjába vezetett. – Nag yon ig yekszik. – Beijedt? – Szerintem ig en. – Ag yas fickó, Luig i, ne feledjük, hog y ért a manipuláláshoz. És mivel ag yas, meg is ijedt. Ismeri a veszélyeket. – Meséltem neki Critzről. – És? – Leesett az álla. – Frászt kapott? – Szerintem. Ki csinálta ki Critzet? – Gondolom, mi, de sosem lehet tudni. A K-akás kész? – Kész. – Helyes. Akkor lássuk, mi vár Marcóra! A csöndes Via Fondazza az óváros délkeleti fertályán, az eg yetemi neg yedtől néhány háztömbnyire húzódott. Miként másutt is Bolog nában, mindkét oldalon árkádsorok szeg élyezték. Az örök- és bérlakások közvetlenül az utcáról nyíltak. A leg többnél a kaputelefon mellett sárg aréz névtábla csillog ott, de a Via Fondazza 112-esnél nem. Ez három éve nem viselt jelzést, azóta, hog y kivette eg y titokzatos milánói üzletember, aki a bérét fizette, de ritkán használta. Whitaker már több mint eg y éve nem látta a lakást; nem mintha sok látnivaló lett volna rajta. A nég y helyiség ből álló, eg yszerű, ötven-hatvan nég yzetméteres bérlemény eg észen alapszintű berendezéssel havi ezerkétszáz euróba került. Konspirációs lakás volt, se több, se kevesebb; a jelenleg Észak-Olaszország ban Whitaker ellenőrzése alatt tartott három bérlemény eg yike. Két hálószoba, csöppnyi konyha, nappali, az utóbbiban kanapé, íróasztal, két bőrfotel. Televízió sehol. Luig i a telefonra mutatott, és többé-kevésbé virág nyelven kitárg yalták a lehallg atókészüléket, amelyet észrevehetetlen módon szereltek bele. Mindeg yik helyiség ben két rejtett mikrofon működött, érzékeny kis rög zítőberendezés, amely minden emberi hang ot fölfog ott. Két parányi kamera is volt – az eg yik az ülőg arnitúra fölött, eg y rég i mennyezetburkoló lap repedésében, ahonnét a bejárati ajtóról adott képet. A másik eg y olcsó konyhai világ ítótestben, tiszta rálátással a hátsó ajtóra. A hálószobát nem szándékoztak fig yelni, és Luig i azt mondta, nem is bánja. Ha Marco talál valami nőt, aki hajlandó följárni hozzá, a nappaliban lévő kamerával észlelhetik, ahog y jönmeg y, és Luig inak ennyi pontosan elég is volt. Ha nag yon elunja mag át, csak eg y kattintás, és hallg atózhat szórakozásul. A konspirációs lakást délről eg y másik határolta, a kettőt vastag kőfal választotta el. Odaát, a Marcóénál valamivel nag yobb, nég yszobás lakásban Luig i rejtőzött. Az ő hátsó kijárata eg y kis kertre nyílt, Marcótól nem lehetett odalátni, íg y észrevétlenül közlekedhetett. A konyháját

csúcstechnológ iás leshellyé alakították, ahol bármikor bekapcsolhatta a kamerákat, meg fig yelhette, mi történik a szomszédban. – Tanulni is itt fog nak? – kérdezte Whitaker. – Ig en. Szerintem elég biztonság os. Azonkívül fig yelemmel kísérhetem az eseményeket. Whitaker újra körbejárt minden helyiség et. Miután eleg et látott, meg kérdezte: – Odaát minden kész? – Minden. Két éjszaka már ott is aludtam. Készen állunk. – Őt mikor költöztetjük be? – Ma délután. – Nag yon helyes. Akkor nézzük meg a fiút! Északi irányban vég ig mentek a Via Fondazzán, azután északnyug atnak eg y szélesebb sug árúton, a Strada Mag g ior-én. A találkozóhely eg y kis kávézó volt, a Lestre. Luig i fog ott eg y újság ot, és eg yedül telepedett eg y asztalhoz. Whitaker –szintén újság g al – a közelben ült le, a két férfi üg yet sem vetett eg ymásra. Pontban fél ötkor Ermanno és a tanítványa toppantak be, hog y felhörpintsenek eg y kávét Luig ival. A köszönés és kabátlevétel után Luig i meg kérdezte: – Kifárasztott már az olasz, Marco? – Halálosan – felelte mosolyog va Marco. – Jó, akkor beszéljünk ang olul! – Na hál' istennek! Whitaker másfél méternyire ült, részben az újság takarásában, cig arettázott, mint akit senki sem érdekel. Ermannót természetesen ismerte, de személyesen még sosem találkozott vele. Marcóval eg észen más volt a helyzet. Tíz-eg ynéhány évvel ezelőtt, amikor mindenki ismerte a manipulátort, Whitaker eg y lang leyi meló miatt járt Washing tonban. Emlékezett Joel Backmanre, mint politikai tényezőre, aki majdnem annyi időt fordított saját túlméretezett imázsa ápolására, mint fontos üg yfelei képviseletére. A hatalom és pénz meg testesítője volt, valóság os császár, aki szép szóval vag y keménykedéssel és a kellő pénzösszeg bevetésével bármit elérhetett, amit csak akart. Elképesztő, mennyit alakít az emberen hat év feg yház. A pasas mostanra alaposan lefog yott, és az Armani szemüveg ben kimondottan európai benyomást keltett. Úg y tűnt, őszes kecskeszakállt növeszt. Whitaker bizonyosra vette, hog y ha ebben a pillanatban valaki, g yakorlatilag bárki besétál a Lestrébe, nem ismeri meg Joel Backmant. Marco észrevette, hog y a nem messze ülő férfi többször is odanézeg et, de nem tulajdonított neki jelentőség et. Elvég re ang olul beszélg ettek, ahog y talán nem sokan, leg alábbis a Lestrében. Az eg yetemhez közelebb minden preszóban különféle nyelveket hallhatott az ember. Ermanno eg y csésze kávé után elnézést kért, és elköszönt. Néhány perc múlva Whitaker is távozott. Leg yalog olt néhány saroknyit, talált eg y internetkávézót, amelyet már korábban is ig énybe vett. Becsatlakoztatta a laptopját, fölment a világ hálóra, és üzenetet g épelt Julia Javiernek Lang leybe:

A lakás a Fondazzán startra kész, beköltözés ma este. Megtekintettem az emberünket, a barátainkkal kávézott. Különben rá sem ismertem volna. Szépen alkalmazkodik az új körülményekhez. Itt minden rendben; eddig semmi probléma. *** A Fiat sötétedés után meg állt a Via Fondazza közepén, és g yorsan kirakodtak belőle. Marco hamar vég zett, mert jóformán alig volt holmija. Két bőrönd ruhával és némi olasz tankönyvvel könnyen mozg ott. Amikor belépett új lakásába, először is arra fig yelt föl, hog y rendesen fűtenek. – Ez már jobb –jeg yezte meg Luig inak. – Elállok a kocsival. Addig nézz körül! Úg y is tett. Nég y szépen berendezett helyiség et látott, semmi extra, még is óriási előrelépés a leg utóbbi szállásához képest. Eg yre javult a helyzet – tíz napja még börtönben ült. Luig i sietve visszatért. – Mi a véleményed? – Meg felel. Köszönöm! – Nincs mit. – És köszi a washing toniaknak is! – A konyhát is láttad? – kérdezte Luig i, és felkattintott eg y villanykapcsolót. – Láttam, tökéletes. Meddig maradok itt, Luig i? – Tudod, hog y nem én döntöm el. – Tudom. Visszamentek a nappaliba. – Van eg y pár dolog – mondta Luig i. – Először is Ermanno mindennap idejön tanítani. Nyolctól tizeneg yig , azután kettőtől ötig vag y ameddig bírod. – Csodás. Lég y szíves, szerezz a fiúnak is eg y másik lakást! Az a lepratelep szég yen az amerikai adófizetőkre nézve. – Másodszor ez nag yon csöndes utca, javarészt lakóház. Sietősen jöjj és menj, ne állj szóba a szomszédokkal, ne barátkozz senkivel! Ne feledd, mindenütt nyomot hag ysz, Marco. Ha feltűnő, valaki rád talál. – Az első tíz alkalommal is jól hallottam. – Akkor halld meg most is! – Lazíts, Luig i! A szomszédaim észre sem fog nak venni, becsszóra. Jól érzem itt mag am. Sokkal kedélyesebb, mint a börtöncellám.

14 Robert Critz búcsúztatását eg y leg inkább g olfklubra emlékeztető temetőkápolnában, Philadelphia eg yik nag ymenők lakta elővárosában tartották. A szülőhelyén, amelyet azonban leg alább harminc éve került. Vég rendelet nélkül halálozott el, meg sem fordult a fejében, hog y g ondoskodjon az ilyenkor szükség es dolg okról, íg y nemcsak Londonból való hazaszállításának terhe hárult szeg ény Mrs. Critz-re, hanem azt is az özveg ynek kellett eldöntenie, miként szabaduljon meg illő módon az elhunyt porhüvelyétől. Eg yik fia szorg almazta, hog y hamvasztassák el, majd az elemektől védett márványkriptában helyezzék örök nyug alomra. Addig ra Mrs. Critz szinte bármibe beleeg yezett volna. Miután hét órát repült az Atlanti-óceán fölött (turistaosztályon), míg a férje maradványai valahol alatta, eg y meg lehetősen rideg , kimondottan halottak lég i fuvarozására készült ládában rázódtak, az asszony kis híján ideg összeroppanást kapott. Ráadásul leszálláskor senki illetékes sem fog adta a reptéren. Micsoda fejetlenség ! Az istentiszteleten csak meg hívottak vehettek részt, ezt a volt elnök, Arthur Morg an kötötte ki, aki a Barbadoson töltött mindössze két hét után vonakodott úg y hazatérni, hog y boldog boldog talannal találkozzék. Hog y ig azán bánkódott-e élethosszig lani barátja elvesztése miatt, nem mutatta. Annyit huzakodott a Critz-famíliával a temetés részletein, hog y vég ül majdnem meg kérték, maradjon inkább távol. Az időpontot is Morg an miatt változtatták meg . Nem felelt meg neki a szertartás forg atókönyve. Nag y nehezen ráállt, hog y g yászbeszédet mondjon, de csak, ha nag yon rövidre fog hatja. Az az ig azság , hog y sosem szívelte Mrs. Critzet, ahog y az asszony sem kedvelte őt. A barátok és hozzátartozók szűk köre számára valószínűtlennek tűnt, hog y Robert Critz annyira berúg ott eg y londoni sörözőben, hog y kitántorg ott a forg almas utcára, és eg y autó elé esett. Miután a boncolás számottevő mennyiség ű heroint mutatott ki, Mrs. Critzet annyira felzaklatta a hír, hog y rag aszkodott a jeg yzőkönyv teljes eltitkolásához. Még a g yermekeinek sem volt hajlandó beszélni a kábítószerről. Rendületlenül hitt abban, hog y a férje sosem nyúlt drog hoz – bár erősen ivott, de erről nem sokan tudtak –, mindazonáltal eltökélte mag át, hog y meg őrzi az elhunyt jó hírét. A londoni rendőrök örömest vállalták, hog y titkosítják a boncolás eredményét, és lezárják az üg yet. Kérdéseik persze akadtak bőven, de sok más üg y épp elég munkát adott nekik, meg aztán az özveg y alig várta, hog y hazamehessen, mag a mög ött tudhassa ezt az eg észet. A búcsúztatás csütörtök délután kettőkor kezdődött – az időpontot Morg an szabta meg úg y, hog y mag ánlökhajtásosa közbenső leszállás nélkül tehesse meg a Barbados és a philadelphiai nemzetközi repülőtér közötti távot –, és eg y órán át tartott. Nyolcvankét személy kapott meg hívót, ötveneg yen jelentek meg , nag y többség üket inkább a Morg an elnök iránti kíváncsiság vonzotta, mintsem az a vág y, hog y elköszönjenek a jó öreg Critztől. Az eseményt valami félprotestáns lelkészszerűség celebrálta. Critz neg yven éve nem látott belülről templomot, leg feljebb esküvők és temetések alkalmával. A lelkészre az a nehéz feladat várt, hog y felidézze eg y olyan ember életét, akivel sosem találkozott, és bár vitézül próbálkozott, teljes kudarcot vallott. Felolvasott a Zsoltárok könyvéből. Elmormolt eg y általános jelleg ű imát, amely éppúg y illett volna eg y tisztes presbiterre, mint eg y sorozatg yilkosra. Néhány vig asztaló szót intézett a családtag okhoz, de azok ug yancsak vadideg enek voltak neki.

Szívbe markoló vég tisztelg és helyett olyan hideg re sikeredett a rendezvény, mint a mesterkélt kápolna szürke márványfalai. A februárban nevetség esen bronzbarna Morg an meg kísérelte, hog y rég i pajtásáról szóló néhány anekdota seg ítség ével öntsön lelket a szerény létszámú g yülekezetbe, de olyan benyomást keltett, mint aki csak a látszat kedvéért produlálja mag át, és alig várja, hog y visszamenekülhessen a lökhajtásosa fedélzetére. A sokórás karibi sütkérezés meg g yőzte Morg ant, hog y katasztrofális újraválasztási kampányáért csakis Robert Critz a felelős. Erről a következtetéséről senkinek sem tett említést; nem is lett volna kit a bizalmába avatnia, mert a teng erparti villában eg y lélek sem járt rajta meg a bennszülött személyzeten kívül. De mag ában máris neheztelt, meg kérdőjelezte eg ész barátság ukat. Nem is időzött tovább, amikor a szertartás vég re kifog yott a szuszból és vég et ért. Kötelesség szerűen meg ölelte Mrs. Critzet és g yermekeit, pár szót váltott eg y-két rég i baráttal, meg íg érte, hog y néhány hét múlva fölkeresi őket, majd előírásos titkosszolg álati kíséretével kisietett. A kerítésen kívül tévékamerák posztoltak, de eg yik sem örökítette meg a volt elnököt. Morg an bevetette mag át a két fekete kombi eg yikének hátsó ülésére. Öt óra múlva már a medencéje mellett g yönyörködött az újabb karibi naplementében. Bár az emlékszertartás csekély tömeg et vonzott, mások mindazonáltal éber fig yelemmel kísérték. Még javában zajlott, amikor Teddy Maynard meg kapta mind az ötveneg y résztvevő névsorát. Nem találtak közöttük g yanúsat. Eg yik név olvastán sem vonta össze senki a szemöldökét. A g yilkosság tisztán lebonyolódott. A boncolás észleleteit a szőnyeg alá söpörték, hála részben Mrs. Critznek, részben annak, hog y a londoni rendőrség nél jóval mag asabb szinten meg mozg attak eg y-két összeköttetést. A holttest immár elhamvadt, a világ hamarosan elfelejtkezhetett Robert Critz-ről. Idióta beavatkozása Backman eltűnésének üg yébe semmi kárt sem okozott a tervben. Az FBI hiába próbált rejtett kamerát fölszerelni a kápolnában. A tulajdonos szembeszeg ült, és a jelentős nyomás ellenére sem állt kötélnek. Odakint viszont eng edélyezett rejtett kamerákat, és ezek élő adásban közelképeket szolg áltattak az érkező, majd távozó g yászolókról. A felvételeket meg szerkesztették, hamar összeállították az ötveneg y fős névsort, és eg y órával a szertartás befejezése után jelentést tettek az ig azg atónak. *** Eg y nappal Robert Critz halála előtt meg hökkentő értesülések futottak be az FBI-hoz. Teljesen váratlanul és kéretlenül, eg y kétség beesett nag yvállalati csirkefog ó jóvoltából, aki neg yvenévi feg yházzal nézett farkasszemet. Eg y jelentős befektetési alap üg yvezetőjeként rajtakapták, hog y lefölözi a befizetéseket, bár ez még csak eg y lett volna a rong yos pár milliárd dollárt érintő sok Wall Street-i botrány közül. Csakhog y ezt a befektetési alapot eg y nemzetközi bankklikk birtokolta, és a csirkefog ó az évek során bedolg ozta mag át a szervezet leg belső köreibe. Lefölözési tehetség ének köszönhetően annyira jövedelmezővé vált az alap, hog y a nyereség et nem lehetett nem észrevenni. A fickót beszavazták az ig azg atótanácsba, luxuslakást kapott Bermudán, ig en rejtőzködő hajlamú cég e központjában. Annyira meg rettent, hog y hátralevő életét börtönben töltheti, hog y hajlandónak

mutatkozott titkok feltárására. Banktitkok. Külföldi szennyes. Azt állította, bizonyítani tudja, hog y Morg an, a volt elnök hivatali ideje utolsó napjaiban leg alább eg y keg yelmet adott el hárommillió dollárért. A pénzt eg y nag y-kajmán-szig eteki bankból eg y szing apúriba utalták át, titokban mindkettőt az a klikk irányította, amelyikből az informátor most távozott. A pénz még Szing apúrban rejtőzött, eg y fedővállalkozás által nyitott számlán, az a cég pedig valójában Morg an eg yik rég i komájának tulajdonában volt. A hírforrás szerint a pénzt Morg annek szánták. Miután az FBI utánanézett az átutalásoknak és a számláknak, hirtelen alkut kötöttek. A csirkefog óra most már csak kétévi enyhe házi őrizet várt. Elnöki keg yelmet pénzért veszteg etni olyan szenzációs bűncselekménynek számított, hog y az üg y azonnal elsőrendű fontosság úvá vált a Hoover-épületben. Az informátor nem tudta meg mondani, kinek a pénze hag yta el a Kajmán-szig eteket, de az FBI számára elég g é nyilvánvalónak tűnt, hog y a Morg an által keg yelemben részesítettek közül csak ketten fizethettek ekkora összeg et. Első és leg valószínűbb jelöltként Duke Mong o jött szóba, az elag g ott milliárdos, aki új csúcsot állított fel az adóhivatal elől elrejtett dollárok tekintetében, leg alábbis a mag ánszemélyek kateg óriájában. A vállalati rekordert illetően még lehetett volna vitatkozni. Az informátor azonban határozottan úg y vélte, Mong o nincs benne az üg yben, mert korábban sokáig elhúzódó, csúnya összetűzésbe keveredett a kérdéses bankokkal. Ő inkább a svájciakat preferálta, és ezt az FBI is meg erősítette. A második g yanúsított természetesen Joel Backman volt. Ekkora kenőpénz nem okozott volna meg lepetést olyan manipulátortól, mint Backman. És bár az FBI jó néhány éve úg y hitte, a férfi nem rejtett el vag yont, erre vonatkozóan mindig maradtak kételyek. Manipulátori minőség ében mind Svájcban, mind az Antillákon kiépített kapcsolatokat. Eg ész hálózatot hozott létre fontos helyeken háttérben tevékenykedő fig urákból. Csúszópénz, lekenyerezés, kampány-hozzájárulás, kijárói jutalék – mindez a manipulátor ismerős terepéhez tartozott. Az FBI-t akkoriban eg y sok vihart átvészelt férfiú, Anthony Price ig azg atta. Három esztendeje nevezte ki Morg an elnök, aki hat hónap múlva már le is akarta váltani. Price könyörg ött, hadd maradhasson még , és nem is kellett távoznia, de ezek ketten eg yfolytában civakodtak. Price azt is elhatározta – már nem emlékezett, milyen okból –, hog y férfiasság át bizonyítandó teng elyt akaszt Teddy Maynarddal. Teddy nem sok csatát veszített a CIA és az FBI titkos háborújában, és nyilván nem szeppent meg Anthony Price-tól sem, aki a sokadik volt a papírtig risek hosszú sorában. Teddy azonban nem tudott a keg yelemértékesítési összeesküvésről, amely miatt most az FBI ig azg atójának főtt a feje. Az új elnök meg fog adta, hog y kipenderíti Anthony Price-ot, átfazonírozza a Szövetség i Nyomozóhivatalt. Azt is íg érg ette, hog y vég re elzavarja Maynardot nyug díjba, de efféle fenyeg etőzések sokszor elhang zottak már Washing tonban. Price előtt hirtelen nag yszerű lehetőség csillant föl állása bebiztosítására. Elment a Fehér Házba, tájékoztatta a g yanús szing apúri számláról a nemzetbiztonság i tanácsadót, akit előző nap erősítettek meg a hivatalában. Eg yértelműen összefüg g ésbe hozta az üg g yel a volt elnököt, Morg ant. Kifejtette, hog y Joel Backmant föl kell kutatni, haza kell cipelni kikérdezés és esetleg es vádemelés céljából. Ha a hír ig aznak bizonyul, akkor ez eg etverő botrány, páratlan és valóban történelmi jelentőség ű. A nemzetbiztonság i tanácsadó feszülten fig yelt. A tájékoztató után eg yenesen bement az

alelnök irodájába, kiküldte a munkatársakat, kulcsra zárta az ajtót, és kipakolt mindent, amit az imént hallott. Ezután kettesben mondták el az elnöknek. Az Ovális iroda új ura és elődje szokás szerint nem veszteg ettek eg ymásra g yöng éd érzelmeket. Választási hadjáratukat ug yanazok az alantas és mocskos trükkök jellemezték, amelyek az amerikai politikában szokványos mag atartásformákká váltak. Az új elnöknek még a földcsuszamlásszerű, történelmi léptékű g yőzelem és a Fehér Házba való bejutás örömmámora után sem akaródzott felülemelkednie a sárdobáláson. Lelkesedett a g ondolatért, hog y ismét porig alázhatja Arthur Morg ant. Máris látta mag át, amint a szenzációs pert és az ítélethirdetést követően az utolsó másodpercben keg yelmet g yakorol, hog y meg mentse az elnöki tisztség tekintélyét. Micsoda pillanat! Másnap reg g el hatkor az alelnök szokásos páncélozott konvojával a CIA lang leyi központjába hajtatott. Maynardot előzőleg a Fehér Házba hívatták, de valami ármányt orrontott, ezért kimentette mag át, azt állította, tériszonyban szenved, és orvosi utasításra nem hag yhatja el az irodáját. Gyakran ott aludt és étkezett, különösen olyankor, ha a tériszonya annyira súlyosbodott, hog y állandóan szédült miatta. A tériszony számos, bármikor hasznosítható nyavalyája közé tartozott. Az értekezlet g yorsan lezajlott. Teddy a hosszú tárg yalóasztala vég én ült a kerekes székében, g ondosan plédekbe bug yolálva, mellette Hoby. Az alelnök eg yetlen asszisztenssel érkezett, és az új kormányzati apparátusról meg effélékről folytatott eg y-két mondatnyi nehézkes cseveg és után közölte: – Mr. Maynard, az elnököt képviselem. – Mag ától értetődik – felelte ig en hűvös mosollyal Teddy. Arra számított, hog y kirúg ják; tizennyolc esztendő és számtalan fenyeg etés után itt a vég . Az új elnök hozza a saját bábuját, hog y leüsse a tábláról Teddy Maynardot. Az ig azg ató fel is készítette Hobyt erre a pillanatra. Amíg az alelnökre várakoztak, Teddy feltárta előtte a félelmeit. Hoby a szokásos nag yalakú jeg yzettömbjére írog atott, várta, hog y papírra kelljen vetnie a szavakat, amelyektől oly sok éve retteg ett: Mr. Maynard, az elnök felszólítja, hog y nyújtsa be a lemondását. Az alelnök ehelyett valami eg észen váratlant mondott. – Mr. Maynard, az elnök tudni akar Joel Backmanről. Teddy Maynardot semmi sem zökkenthette ki. – Mit akar tudni róla? – kérdezte habozás nélkül. – Azt akarja tudni, hol tartózkodik jelenleg , és mennyi időbe telik hazahozatni. – Miért? – Azt nem mondhatom meg . – Akkor én sem. – Ez nag yon fontos az elnök számára. – Ezt méltányolom, de Mr. Backman nag yon fontos a folyamatban lévő műveleteink szempontjából. Az alelnök bírta rövidebb ideig . Az asszisztensére pillantott, aki azonban a saját

jeg yzetelésével volt elfog lalva, íg y nem vehette hasznát. Semmi szín alatt nem akartak beszélni a CIA-nek az átutalásokról és a keg yelmi meg veszteg etésről. Tudták, Teddy kieszelne valamit, hog y a mag a javára fordítsa ezeket az értesüléseket. Lenyúlná az ő kis felfedezésüket, hog y meg erősítse ing adozó pozícióját. Azt már nem, Teddy vag y hajlandó eg y csapatban játszani velük, vag y vég ül kirúg atja mag át. Az alelnök eg y centivel előrébb könyökölt, és azt mondta: – Az elnök nem fog alkudozni ezen, Mr. Maynard. Meg fog ja szerezni ezt az információt, még hozzá ig en hamar. Ha nem, akkor kérni fog ja az ön lemondását. – Arra várhat. – Szükség es emlékeztetnem, hog y az ön állása az ő jóindulatától füg g ? – Nem szükség es emlékeztetnie. – Helyes. Akkor tisztáztuk a felállást. Ön elhozza a Backman-aktát a Fehér Házba, és részletesen ismerteti velünk a tartalmát, vag y a CIA hamarosan új ig azg atót kap. – Bátorkodom meg jeg yezni, uram, hog y a mag ukfajtánál ritka az ilyen durva szókimondás. – Ezt bóknak veszem. A meg beszélés vég et ért. *** A Hoover-épület úg y szivárg ott, mint eg y rég i g át, g yakorlatilag ontotta a pletykákat Washing ton utcáira. A pletykák beg yűjtésén pedig sokan fáradoztak, eg yebek között Dsn Sandberg , a Washington Post tudósítója. Csakhog y ő sokkal jobb hírforrásokból merített, mint az átlag os oknyomozó újság írók, íg y a keg yelmi botránnyal kapcsolatban is hamar szag ot fog ott. Meg mozg atta eg y rég i beépített emberét az új Fehér Házban, és részleg es információhoz jutott. Nag yjából kezdett körvonalazódni a történet, de Sandberg tudta, a komoly részletek g yakorlatilag ellenőrizhetetlenek. Semmi esély sem látszott arra, hog y betekinthessen a bankátutalási adatokba. Pedig ha netán ig az a sztori – hivatalban lévő elnök keg yelmet árult számottevő nyug díjkieg észítésért –, akkor ennél szenzációsabbat Sandberg elképzelni sem tudott. Vádat emelnek eg y volt elnök ellen, bíróság elé állítják, esetleg bűnösnek találják és lecsukják. Fantasztikus! Szemétlerakónak álcázott íróasztalánál dolg ozott, amikor befutott a londoni hívás. Eg y rég i barátja kereste, szintén rámenős riporter, aki a Guardiannek írt. Néhány percet beszélg ettek az új kormányzatról, a pillanatnyilag hivatalos washing toni témáról. Elvég re február elején jártak, mindent vastag hótakaró borított, a törvényhozás nyakig ült az éves bizottság i kulimászban. Lassan folydog ált az élet, nemig en adódott más kitárg yalnivaló. – Bob Critz haláláról nincs valami újság ? – kérdezte a barát. – Nincs, csak a teg napi temetés – felelte Sandberg . – Miért? – Tudod, fölmerült eg y-két kérdés szeg ény hapsi kipurcanásával kapcsolatban. Meg aztán nem tudunk közel férkőzni a boncoláshoz. – Miféle kérdés merült föl? Azt hittem, eg yszerű eset, már le is zárták.

– Talán eg yszerű, de irtó hamar zárták le. Persze nincs semmi kézzelfog ható adatom, csak keresg élek, hátha kiderül, hog y valami nem stimmel. – Fölhívok pár embert – mondta Sandberg . Most már eg yre inkább g yanakodott. – Az jó. Holnap vag y holnapután meg int beszélünk. Letette a kag ylót, és számítóg épe üres képernyőjére bámult. Critz bizonyára jelen volt, amikor Morg an az utolsó pillanatban aláírta a keg yelmi határozatokat. Az üldözési mániájukat ismerve, nag yon valószínű, hog y csak Critz tartózkodott az Ovális irodában Morg annel, amikor meg születtek a döntések, és aláírták a dokumentumokat. Talán Critz túl sokat tudott. Három óra múlva Sandberg a Dullesen fölszállt a londoni g épre.

15 Marco jóval virradat előtt meg int ideg en helyen, ideg en ág yban ébredt, és sokáig nag y erőfeszítéssel szedeg ette össze a g ondolatait – fölidézte eddig i lépéseit, elemezte faramuci helyzetét, meg tervezte az előtte álló napot, próbálta elfelejteni a múltját, ug yanakkor előre jelezni, mi várható a következő tizenkét órában. Az éjjel enyhén szólva rosszul aludt. Néhány órát szenderg ett, talán nég yet-ötöt, nem tudta biztosan, mert a meg lehetősen meleg kis szobában teljes sötétség honolt. Kivette a fülhallg atót; éjfél után szokás szerint úg y aludt el, hog y valami vidám olasz párbeszéd szólt a fülében. Örült a fűtésnek. A Rudleyban kifag yasztották, és a leg utóbbi szálloda sem volt különb. Az új lakást vastag falak, jól záró ablakok védték, és a fűtőrendszer éjjel-nappal működött. Miután Marco úg y látta, a napját már kellően meg szervezte, lassan letette a talpát a jó meleg csempepadlóra, és újra hálát adott Luig inak a szálláscseréért. Nem tudhatta, meddig maradhat itt, ahog y a számára eltervezett jövő leg több részletét sem ismerte. Fölkapcsolta a villanyt, meg nézte a karóráját – majdnem ötöt mutatott. A fürdőszobában is fölkapcsolta a lámpát, és meg szemlélte mag át a tükörben. A borosták az orra alatt, a szája két oldalán és az állán jóval deresebb árnyalatban serkentek ki, mint remélte. Olyannyira, hog y eg yheti növesztés után nyilvánvalóvá vált, a kecskeszakálla leg alább kilencven százalékban ősz lesz, csak néhány mag ányos sötétbarna szál veg yül belé. Á, le van ejtve! Ötvenkét éves. Ez is az álcájához tartozik, és elég sajátos külsőt ad neki. Csontos, kissé beesett arcával, rövidre nyírt hajával meg a dzsesszes kis nég yszög letes szemüveg ével – Armani keret! – a bolog nai utcán akárhol simán elsütheti mag át Marco Lazzerinek. Vag y éppen Milánóban, Firenzében vag y bárhol másutt, ahová látog atni óhajt. Eg y órával később kilépett a kapun a hideg , néma árkádok alá, amelyek hajdani építői már háromszáz éve a földben nyug odtak. Metsző szél fújt, újra eszébe jutott, hog y fölpanaszolja, nincs meg felelő téli holmija. Nem olvasott újság ot, nem nézett televíziót, íg y fog alma sem volt az időjárás-jelentésről, de az biztos, hog y hideg ebbre fordult az idő. Vég ig sietett a Via Fondazza alacsony árkádjai alatt, az eg yetem felé. Rajta kívül senki sem járt az utcán. Nem akarta használni a zsebébe dug ott térképet. Ha eltéved, még előhúzhatja, elismervén ezzel pillanatnyi kudarcát, de eltökélte mag át, hog y járkálás és meg fig yelés útján kiismeri a várost. Harminc perc múlva, amikor vég re a nap is mintha valami életjelet mutatott volna, Marco az eg yetemi neg yed északi peremén kijutott a Via Irnerióra. Két háztömbnyivel keletre meg látta a Bar Fontana halványzöld cég érét. A kirakaton át meg pillantott eg y deres üstököt. Rudolph tehát már meg érkezett. Marco meg szokásból várt eg y másodpercet. Vég ig tekintett a Via Irnerión, abban az irányban, amelyből jött, arra várt, hog y néma kopóként elősettenkedik valaki az árnyékból. Miután senki sem bukkant föl, belépett. – Az én Marco barátom! – örvendezett mosolyog va Rudolph, ahog y üdvözölték eg ymást. – Fog laljon helyet! A helyiség félig meg telt a minapi tanárfélékkel, akik a reg g eli lapokba temetkeztek, elmerültek a saját világ ukban. Marco kapucsínót rendelt, közben Rudolph újratöltötte tajtékpipáját. Kellemes aroma leng te be a kis sarkot, amelybe telepedtek. – Meg kaptam a múltkori üzenetét – mondta Rudolph, és füstfelhőt bodorított az asztal fölé.

– Sajnálom, hog y elkerültük eg ymást. Merre járt mostanában? Marco semerre sem járt, de már összeállította az olasz származású, időmilliomos kanadai turistához illő, kitalált prog ramot. – Pár napra Firenzébe mentem. – Az g yönyörű város. Eg y kicsit beszélg ettek Firenzéről, Marco ide-oda csapong ott az utcák, műalkotások, történelmi nevezetesség ek között, amelyeket csak eg y Ermannótól kölcsönkapott, olcsó útikönyvből ismert. Természetesen olaszul írták. Órákig szótározott, hog y összehozzon valamit, aminek alapján úg y társalog hat Rudolphfal, mintha heteket töltött volna a városban. Az asztaloknál minden hely g azdára talált, a későn érkezők a bárpult köré tömörültek. Luig i már az elején elmag yarázta neki, mi a szokás Európában: aki elfog lal eg y asztalt, eg ész napra kisajátíthatja. Nem tessékelik ki az ajtón, hog y mást ültessenek a helyére. Eg y csésze kávé, eg y újság , eg y kis füstölnivaló, és nem számít, meddig marad, miközben mások jönnek-mennek. Rendeltek még eg y kört, Rudolph ismét meg tömte a pipáját. Marco csak most vette észre, hog y a professzor szája környékén dohánytól sárg állik a bozontja. Az asztalon három reg g eli lap feküdt, mind olasz. – Kapható valami jó ang ol újság Bolog nában? – érdeklődött Marco. – Miért kérdezi? – Nem is tudom. Néha szívesen tájékozódnék, mi történik az óceánon túl. – Hébe-hóba Herald Tribune-t veszek. Ami eng em illet, örülök, hog y itt élek, távol a bűnözéstől, a forg alomtól, a környezetszennyezéstől, a politikusoktól meg a botrányoktól. Az amerikai társadalom velejéig romlott. A kormány pedig a képmutatás netovábbja – még hog y a világ leg fejlettebb demokráciája! Kacag nom kell. A törvényhozást meg vették kilóra a g azdag ok. Rudolph olyan képet vág ott, mint aki mindjárt köp eg yet, majd a szájába kapta a pipáját, és rág csálni kezdte a szárát. Marco léleg zet-visszafojtva várta az Eg yesült Államok elleni újabb ádáz rohamot. A pillanat tovaszállt; mindketten a kávéjukat iszog atták. – Utálom a washing toni kormányt – morog ta mérg esen Rudolph. Ez már ig en, g ondolta Marco. – És mi a helyzet a kanadaival? – kérdezte. – Mag uk jobb jeg yet kapnak. Eg y icipicivel. Úg y tett, mint aki meg könnyebbült, és elhatározta, hog y témát vált. Azt mondta, tervezg eti, hog y leg közelebb Velencébe ruccan ki. Rudolph természetesen sokszor járt már ott, és reng eteg tanáccsal látta el. Marco még jeg yzetelt is, mint aki alig várja, hog y vonatra szökkenhessen. Azután Milánó került terítékre, bár Rudolph nem nag yon lelkesedett érte az ott ólálkodó sok „jobboldali fasiszta” miatt. – Tudja, ott működött Mussolini hatalmi központja – mag yarázta, és behúzta a nyakát, mintha attól tartana, hog y a Bar Fontanában tartózkodó többi kommunista a diktátor nevének puszta említésére dühbe g urul. Miután nyilvánvalóvá vált, hog y Rudolph képes majdnem eg ész délelőtt itt üldög élni és beszélg etni, Marco fölcihelődött. Meg beszélték, hog y jövő hétfőn ug yanitt, ug yanebben az

időpontban találkoznak. Odakint szálling ózott a hó, annyira, hog y az áruszállító furg onok nyomot hag ytak mag uk után a Via Irnerión. Marco otthag yta a fűtött kávézót, és ismét csodálattal adózott a hajdani bolog nai városrendezők előrelátásának, akik az óvárosban minteg y harminc kilométernyi árkádsort építettek. Néhány háztömbnyit továbbment keleti irányban, majd délnek fordult, a Via dell'Indipendenzára, a széles, eleg áns sug árútra, amely az 1870-es években épült, hog y a központban lakó módos polg árság g yalog szerrel könnyen eljuthasson a város északi részén lévő vasúti pályaudvarra. Amikor átkelt a Via Marsalán, belelépett eg y összelapátolt hókupacba, és meg rezzent, ahog y a jég hideg latyak eláztatta a jobb lábát. Szidta Luig it nem meg felelő ruhatára miatt – a józan ész azt diktálná, hog y ha havazik, az embernek valami téli cipő kell. Ezután hosszas néma monológ következett arról, hog y nem kap pénzt attól, aki jelenleg az eltartásáért felelős, bárki az ördög leg yen is az. Ideplántálták Bolog nába, Olaszország közepére, szemlátomást nem keveset adnak ki nyelvórákra, konspirációs lakásokra meg személyzetre, eg yáltalán az etetésére. Úg y vélte, csak pazarolják a drág a időt és a pénzt. Sokkal jobban járna, ha Londonba vag y Sydneybe csempésznék, ahol se szeri, se száma az amerikaiaknak, különben is mindenki ang olul beszél. Ott sokkal könnyebben beolvadhatna. Az emleg etett szamár meg jelent. Ott lépkedett mellette. – Buon g iorno! – mondta Luig i. Marco meg állt, elmosolyodott, a kezét nyújtotta: – Nocsak! Buon g iorno, Luig i! Már meg int követsz? – Nem. Csak sétálni indultam, és meg láttalak az utca túloldalán. Imádom a havat. Hát te, Marco? Újra elindultak, kényelmes tempóban. Marco szeretett volna hinni a barátjának, de kétellette, hog y véletlenül találkoztak. – Kibírom. Sokkal kellemesebb itt, Bolog nában, mint Washing tonban, a csúcsforg alomban. Eg yébként mit csinálsz eg ész nap, Luig i? Nem baj, ha meg kérdezem? – Dehog y baj. Azt kérdezel, amit akarsz. – Gondoltam. Fig yelj, két panaszom van. Illetve három. – Nem lep meg . Kávéztál már? – Ig en, de meg innék még eg yet. Épp eg y kis sarki presszóhoz értek. Luig i a bejárat felé intett a fejével. Beléptek, látták, hog y minden asztal fog lalt, úg yhog y a zsúfolt bárpulthoz ültek feketézni. – Mi az első panaszod? – kérdezte halkan Luig i. Marco közelebb húzódott, szinte eg ymáshoz ért az orruk. – Az első két panaszom szorosan összekapcsolódik. Először is pénz kellene. Nem kérek sokat, de szeretnék valamiféle ellátmányt. Senki sem érzi jól mag át teljesen leég ve, Luig i. Jobb szeretem, ha van eg y kis pénzmag a zsebemben, és tudom, hog y nem muszáj ülnöm rajta. – Még is mennyi? – Nem is tudom. Rég nem eg yezkedtem javadalmazásról. Mit szólnál kezdetnek heti száz euróhoz? Íg y vehetnék mag amnak újság ot, képeslapokat, könyvet, ennivalót, szóval a

leg alapvetőbbeket. Állam bácsi fizeti a lakásomat, és ezért ig azán hálás vag yok. Ha jobban meg g ondolom, már hat éve fizeti a lakásomat. – Tudod, hog y még mindig börtönben ülhetnél. – Kösz, Luig i, mag amtól eszembe sem jutott. – Ne harag udj, utálatos voltam... – Nézd, Luig i, rendben, szerencsém, hog y itt lehetek. Viszont vég érvényesen szabadlábra helyezett állampolg ár vag yok, ha nem is világ os, melyik államé, de eg y kis emberi méltóság azért eng em is meg illet. Nincs ínyemre a pénztelenség , íg érd meg , hog y kapok heti száz eurót! – Meg látom, mit tehetek. – Köszönöm! – A második panasz? – Szeretnék eg y kis pénzt ruhavásárlásra. Pillanatnyilag lefag y a csülköm, mert havazik, és nincs rendes lábbelim. Eg y vastag abb kabáttal is tudnék mit kezdeni, esetleg eg ykét pulóverrel. – Majd én meg veszem neked. – Nem, én akarom meg venni, Luig i. Szerezz pénzt, és majd én vásárolok mag amnak. Nem vag yonokat kérek. – Meg próbálom. Néhány ujjnyival eltávolodtak eg ymástól, ki-ki ivott eg y kortyot. – A harmadik panasz? – kérdezte Luig i. – Ermanno. Nag yon g yorsan lankad az érdeklődése. Napi hat órát töltünk eg yütt, és kezdi unni az eg észet. Luig i bosszúsan forg atta a szemét. – Honnét akasszak le neked másik nyelvtanárt, Marco? – Taníts te! Tég ed kedvellek, Luig i, jól meg vag yunk eg yütt. Tudod, milyen sótlan ez az Ermanno. Fiatal, iskolába szeretne járni. Belőled remek tanár válna. – Nem értek a tanításhoz. – Akkor keríts valaki mást! Ermannónak nincs kedve hozzá. Attól tartok, íg y nem sokra meg yek. Luig i elfordította a fejét, két öreg urat fig yelt, akik épp becsoszog tak. – Azt hiszem, eg yébként is itthag y bennünket. Ahog y mondtad is, szeretné folytatni az eg yetemet. – Meddig vehetek nyelvleckéket? Luig i a fejét rázta, mint akinek fog alma sincs. – Ezt nem én döntöm el. – Van eg y neg yedik panaszom is. – Ötödik, hatodik, hetedik. Ki vele mind, akkor talán kibírjuk eg y hétig panaszkodás nélkül. – Ezt már hallottad, Luig i. Visszatérő problémám.

– Valami üg yvédi dolog ? – Túl sok amerikai filmet nézel a tévében. Komolyan szeretnék átkerülni Londonba. Abban a városban tízmillióan laknak, és mind ang olul beszélnek. Minek veszteg essek napi tíz órát arra, hog y meg tanuljak eg y nyelvet? Ne érts félre, Luig i, imádom az olaszt. Minél többet tanulom, annál inkább meg ismerem a szépség ét. De ne bolondozzunk már, ha el akartok bújtatni, dug jatok olyan helyre, ahol életben tudok maradni. – Már továbbítottam az üg yet, Marco. Nem rajtam múlik. – Tudom, tudom, csak lég y szíves, forszírozd eg y kicsit! – Induljunk! Ahog y kiléptek a presszóból, jobban rákezdett a hó, de az árkádok alatt zavartalanul folytatták az útjukat. Eleg ánsan öltözött üzletemberek siettek el mellettük munkába menet. Az első vásárlók is meg jelentek – főként háziasszonyok, akik a piacra tartottak. Az úttesten kis személyautók és robog ók sokaság a kerülg ette a buszokat meg az eg yre nag yobb tócsákat. – Milyen g yakran esik itt a hó? – kérdezte Marco. – Minden télen néhányszor. Akkor sem sok, és ezek a jó kis árkádok meg védik az embert. – Nem rossz meg oldás. – Némelyik ezeréves. Tudtad, hog y több van belőlük, mint bárhol másutt a világ on? – Nem. Nincs sok olvasnivalóm, Luig i. Ha lenne némi pénzem, akkor vehetnék könyveket, hog y olvassak és meg tudjak efféléket. – Délben hozom a pénzt. – Hová? – Ristorante Cesarina, Via San Stefano. Eg y óra meg felel? – Hog y is mondhatnék nemet? *** Luig i eg y nővel ült a bejárat közelében, amikor Marco öt perccel a meg beszélt időpont előtt belépett. Komoly beszélg etés szakadt félbe. A nő kényszeredetten, savanyú arccal állt fel, és ernyedt kézfog ással üdvözölte Marcót, akinek Luig i Sig nora Francesca Ferrp néven mutatta be. Mutatós asszony volt, neg yvenöt körüli, kissé talán öreg Luig ihoz, aki inkább az eg yetemista lányok után forg atta a fejét. Sig nora Ferro valamiféle intellektuális ing erültség et sug árzott. Marco kis híján meg jeg yezte: „Már elnézést, de eng em ide ebédre hívtak!” Miután helyet fog laltak, Marco meg fig yelte, hog y a hamutartóban két teljesen elszívott cig aretta maradványai hevernek. Luig i vizes pohara szinte teljesen kiürült. Ezek ketten leg alább húsz perce ültek itt. Luig i jól tag olt olaszság g al tájékoztatta Marcót: – Sig nora Ferro nyelvtanár és helybeli ideg envezető. Elhallg atott, Marco halk „Si”-vel nyug tázta az információt. A sig norára pillantott, elmosolyodott, mire a nő is mosolyt erőltetett mag ára. Úg y látszott, máris unja. Luig i olaszul folytatta:

– A hölg y az új olasztanárod. Délelőttönként Ermanno tanít, délután Sig nora Ferro. Marco mindent értett. Műmosolyt küldött a tanárnőnek: – Va bene. Rendben. – Ermanno a jövő héttől szeretné folytatni az eg yetemi tanulmányait – mondta Luig i. – Gondoltam – válaszolta ang olul Marco. Francesca újra rág yújtott, telt, piros ajkai közé vette a cig arettát. Hatalmas füstfelhőt ereg etett, majd meg kérdezte: – Szóval hog y áll az olasszal? Érzelmes, már-már fátyolos hang jához kétség kívül a sokéves dohányzás is hozzájárult. Lassan, nag yon g ondosan, a leg csekélyebb akcentus nélkül beszélt ang olul. – Hadilábon – felelte Marco. – Szépen halad – helyesbített Luig i. A pincér eg y palack ásványvizet hozott, és mindhármuknak étlapot. A sig nora eltűnt az övé mög ött. Marco követte a példáját. Hosszú csend támadt, szemlélg ették az ételválasztékot, és rá se hederítettek eg ymásra. Miután az étlapok vég re az asztalra ereszkedtek, az asszony íg y szólt Marcóhoz: – Szeretném hallani, hog y rendel olaszul. – Kérem – mondta Marco. Talált eg y-két dolg ot, amelyet anélkül tudott kiejteni, hog y nevetést fakasztott volna. Odalépett a pincér a tollával, és Marco máris sorolta: – Si, allora, vorrei un'insalata di pomodori, e una mezza porzione di lasag na. Na akkor kérek eg y paradicsomsalátát és eg y fél adag lasag nét. Mag ában ismét hálát adott az olyan határokat nem ismerő finomság oknak, mint a spag etti, a lasag ne, a ravioli és a pizza. – Non c'è male – mondta a nő. Nem rossz. Luig ival mindketten eloltották a cig arettájukat, amint meg érkezett a saláta. Az evés rövid időre fölmentést adott az amúg y is vontatott társalg ás alól. Bort nem rendeltek, pedig nag yon elkelt volna. Marco múltját, az asszony jelenét és Luig i titokzatos fog lalkozását eg yaránt nem feszeg ethették, úg yhog y étkezés közben felszínesen cseveg tek az időjárásról, szerencsére jórészt ang olul. Miután felhörpintették a presszókávét, Luig i fog ta a számlát, és kisiettek az étteremből. Közben, amíg Francesca nem nézett oda, Luig i eg y borítékot csúsztatott Marco kezébe. – Tessék, pár euró! – suttog ta. – Grazie! A havazás elállt, előbújt a nap, és rag yog óan sütött. Luig i a Piazza Mag g iorénál elköszönt tőlük, és a rá jellemző módon kámforrá vált. Csendben ballag tak eg y darabig , majd az asszony meg szólalt: – Che cosa vorrebbe vedere? Mit szeretne látni?

Marco még nem járt a város székeseg yházában, a Basilica di San Petronióban. Elmentek a templomhoz, meg álltak a széles bejárati lépcsőnél. – Eg yszerre szép és szomorú – jeg yezte meg a nő ang olul, most először érződött a beszédén némi brit akcentus. – A városi tanács a római pápával szembeszeg ülve nem katedrálisnak, hanem polg ári templomnak szánta. Eredetileg még a Szent Péter-székeseg yháznál is nag yobbra tervezték, de menet közben meg hiúsult a dolog . Róma ellenezte, íg y máshová irányították a pénzt, eg y részét az eg yetem alapítására fordították. – Mikor épült? – Kérdezze olaszul! – Nem tudom. – Akkor fig yeljen: „Quando è stat costruita?” Mondja utánam! Marco nég yszer is elismételte, amíg a tanárnő meg nem elég edett. – Nem vag yok a könyvek, kazetták és effélék híve – árulta el Sig nora Ferro, miközben tovább bámultak fölfelé a roppant építményre. – A társalg ásban, a minél több társalg ásban hiszek. Ahhoz, hog y az ember meg tanuljon eg y nyelvet, beszélnie kell, eg yre csak beszélnie, valahog y úg y, mint a kisg yerek. – Hol tanult ang olul? – kérdezte Marco. – Erre nem válaszolhatok. Fig yelmeztettek, hog y nem beszélhetek az előéletemről. És az önéről sem. Marco a másodperc tört részére eg észen közel került ahhoz, hog y sarkon forduljon és elvonuljon. Torkig volt már azokkal, akik nem beszélhettek vele, akik meg hátráltak a kérdései elől, akik úg y viselkedtek, mintha az eg ész világ kémekből állna. Meg elég elte a kisded játékokat. Eg yre azt bizonyg atta mag ának, hog y szabad ember, képes teljesen önállóan járni-kelni és neki tetsző döntéseket hozni. Ha eg yszer unja Luig it meg Ermannót meg ezt a Sig nora Ferrót, meg mondhatja az eg ész bag ázsnak, hog y fújják föl mag ukat. – Az építkezés 1390-ben kezdődött, és úg y az első száz évben zökkenőmentesen haladt – mag yarázta a nő. A homlokzat alsó harmadát tetszetős rózsaszín márvány borította, a felső kétharmadról hiányzott a burkolat, kilátszottak a ronda barna tég lák. – Aztán nehéz idők köszöntöttek be. Mint látható, a külső munkálatokat be sem fejezték. – Nem valami szemet g yönyörködtető. – Nem, de eg ész érdekes. Meg nézi belülről? Mi mást csinálhatott volna Marco a következő három órában? – Certamente. Fölmentek a lépcsőn, meg álltak a kapunál. Az asszony eg y táblára nézett: – Mi dica! Mondja! – Hánykor zár a templom? Marco erősen ráncolta a homlokát, g yakorolta a szavakat, majd felelt:

– La chiesa chiude alle sei. A templom hatkor zár. – Ripeta! Ismételje meg ! A tanárnő háromszor elismételtette vele, azután beléptek. – Petroniusról, Bolog na védőszentjéről nevezték el –mondta halkan az asszony. A székeseg yház fő szintjén kényelmesen elfért volna eg y hokipálya, mindkét oldalon népes közönség g el. – Óriási – ámult el Marco. – Az, pedig csak körülbelül eg yneg yede az eredetileg tervezettnek. De, mint mondtam, a pápának nem tetszett, és némi nyomást g yakorolt. Az építkezés reng eteg közpénzt emésztett fel, és az embereknek vég ül elment tőle a kedvük. – Íg y is lenyűg öző. Marco cseppet sem bánta, hog y ang olul társalog nak. – A hosszabbik katedrálisnézést akarja, vag y a rövidebbiket? – kérdezte a nő. Bár odabent majdnem annyira hideg volt, mint kint, Sig nora Ferro mintha föleng edett volna kissé. – Ön a tanár. Balra indultak, meg várták, amíg eg y kis csoport japán turista befejezi eg y nag y márvány sírbolt tanulmányozását. A japánokon kívül senkit sem láttak a templomban. Péntek volt, és február, nem éppen ideg enforg almi főidény. A délután folyamán Marco meg tudta, hog y Francesca munkája erősen szezonális, a téli hónapokban nag y a pang ás. Ez volt az eg yetlen személyes adat, amelyet a nő elárult. Mivel ennyire ráért, nem akart vég ig rohanni a Basilica di San Petronión. Meg tekintették mind a huszonkét oldalkápolnát, meg nézték a leg több táblaképet, szobrot, színes üveg ablakot és freskót. A kápolnákat az évszázadok során vag yonos bolog nai családok építtették, amelyek busásan fizettek azért, hog y a művészek meg örökítsék őket. Az építkezés keresztmetszetet adott a város történelméről, és Francesca minden részletet ismert. Meg mutatta Szent Petronius bebalzsamozott fejét, amely büszkén állt eg y oltáron, valamint a csillag ászati órát, amelyet 1655-ben szerkesztett két tudós, közvetlenül Galileitől az eg yetemen tanultak alapján. Marco olykor unta a festmények és farag ványok apró-cseprő tudnivalóit, elborította a nevek és évszámok özöne, mindazonáltal derekasan kitartott, ahog y az ideg envezetés lassacskán haladt előre a hatalmas épületben. Lebilincselte a nő hang ja, kidolg ozott, nyug odt előadásmódja, tökéletesen csiszolt ang olság a. A japánok már rég elhag yták a katedrálist, amikor ők is visszaértek a főbejárathoz, és a nő meg kérdezte: – Eleg et látott? – Ig en. Kiléptek, és Francesca azonnal rág yújtott. – Mit szólna eg y kávéhoz? – kérdezte Marco. – Azt, hog y tudom, hová menjünk. Követte az asszonyt a túloldalra, a Via Clavaturéra, ahol néhány lépés után betértek a Rosa

Roséba. – Itt kapni a leg jobb kapucsínót a tér környékén – biztosította Francesca, és kettőt rendelt a bárpultnál. Marco rá akart kérdezni a délelőtt fél tizeneg y utáni kapucsínóivás olasz tilalmára, de meg g ondolta mag át. Amíg várakoztak, a nő g ondosan levette bőrkesztyűjét, sálját, kabátját. Úg y tűnt, ez a kávézás eltart eg y ideig . A kirakatnál találtak mag uknak eg y asztalt. A nő két cukrot tett a csészéjébe, és addig keverg ette, amíg tökéletesen föl nem oldódott. Az elmúlt három órában eg yáltalán nem mosolyg ott, és Marco most sem számított ilyesmire. – Meg kaptam az anyag ot, amelyből a másik tanárával tanultak – mondta Francesca, és cig arettáért nyúlt. – Ermannóval. – Mindeg y, nem ismerem. Javaslom, hog y délután mindig arról társalog junk, amit délelőtt vesznek át. Marco nem volt abban a helyzetben, hog y vitába szálljon a nő javaslataival. Vállat vont: – Jó. Francesca rág yújtott, azután belekortyolt a kapucsínójába. – Luig i mit mondott rólam? – kérdezte Marco. – Nem sokat. Azt, hog y kanadai. Hosszú üdülésre jött Olaszország ba, és szeretné meg tanulni a nyelvet. Ez ig az? – Most személyes kérdéseket tesz föl? – Nem, csak azt kérdeztem, ig az-e. – Ig az. – Nem az a dolg om, hog y ilyesmiken izg assam mag am. – Nem kértem, hog y izg assa mag át. Marco a sztoikus tanút látta a nőben, aki dölyfösen ül az esküdtszék előtt, abban a szilárd meg g yőződésben, hog y bármiféle keresztkérdéseket zúdítanak rá, nem fog ják se visszakozásra kényszeríteni, se meg törni. Mesterfokra fejlesztette az európai nőknél oly népszerű, szórakozottan barátság talan arckifejezést. Az arcához közel tartotta a cig arettát, a szemével mindent észlelt, ami a kirakaton túl zajlott, de úg y tett, mintha semmit sem látott volna. Az üres fecseg és nem tartozott a specialitásai közé. – Férjnél van? – hang zott el Marco első majdhog ynem keresztkérdése. Mordulás, műmosoly. – Utasítást kaptam, Mr. Lazzeri. – Kérem, szólítson Marconak! Én hog y szólíthatom mag át? – Eg yelőre meg teszi a Sig nora Ferro. – De hát tíz évvel fiatalabb nálam. – Itt távolság tartóbbak az emberek, Mr. Lazzeri. – Azt látom. A nő elnyomta a cig arettáját, ivott még eg y korty kávét, és rátért a tárg yra.

– A mai a szabadnapja, Mr. Lazzeri. Most utoljára szólaltunk meg ang olul. A következő órán csak olaszul beszélünk. – Jó, de szeretném emlékeztetni valamire. Mag a nem szívesség et tesz nekem, világ os? Ezért fizetik. Ez a szakmája. Kanadai turista vag yok, reng eteg az időm, és ha nem tudunk szót érteni, akkor keresek valaki mást, akivel tanulhatok. – Meg bántottam valamivel? – Mosolyog hatna többet. Francesca alig észrevehetően biccentett, és a szemét hirtelen elfutotta a pára. Elfordította a fejét, kinézett az ablakon, és azt mondta: – Nincs sok mosolyog nivalóm.

16 A Via Rizzoli üzletei szombaton tízkor nyitottak, és amíg Marco várt, a kirakatokban látható árukat nézeg ette. Az ötszáz ropog ós euróval a zsebében nag yot nyelt, arra g ondolt, hog y nincs más választása, mint bemenni, átvészelni első ig azi olasz nyelvű vásárlási élményét. Este a szavakat és kifejezéseket memorizálta, azokkal aludt el, de most, ahog y az ajtó becsukódott mög ötte, eg y kedves, fiatal eladóért imádkozott, aki folyékonyán beszél ang olul. Nem íg y lett. Az idősebb úriember nyájasan mosolyg ott, de eg y szót sem tudott ang olul. Marco szűk tizenöt percen át mutog atott, hebeg ett-habog ott, időnként eg ész üg yesen kérte a méreteket, tudakozódott, mi mennyibe kerül. Eg y pár mérsékelt árú és fiatalos meg jelenésű túrabakanccsal távozott, olyan stílusúval, amilyet rossz időben néha az eg yetem környékén látott, valamint eg y fekete vízleperg ető anorákkal, amelynek a kapucniját bele lehetett hajtog atni a g allérjába. És csaknem háromszáz euró maradt a zsebében. A kuporg atás hirtelenjében fő szemponttá lépett elő nála. Ig yekezett vissza a lakásba, fölvette a bakancsot meg az anorákot, és újra elment otthonról. Az eg yébként harmincperces út a Bolog na Centraléig majdnem eg y óráig tartott a kacskaring ók és varg abetűk miatt, amelyeket menet közben leírt. Nem nézeg etett hátra, inkább beug rott eg y-eg y kávézóba, onnan fig yelte a g yalog os forg almat, vag y meg torpant eg y cukrászdánál, és a csemeg éket csodálta, miközben a kirakatüveg ben tükröződő alakokat nézte. Ha valaki követi, nem akarta, hog y g yanút fog jon az illető. Különben is g yakorolnia kellett. Luig i azt mondta, rövidesen elválnak eg ymástól, és Marco Lazzeri mag ára marad a világ ban. Csak azt nem tudta, mennyire bízhat Luig iban. Se Marco Lazzeri, se Joel Backman nem bízott már senkiben. A pályaudvaron eg y pillanatra összeszorult a szíve, ahog y belépett a csarnokba, meg látta a tömeg et, meg nézte az érkezések és indulások kifüg g esztett időpontjait, és elkeseredve g ondolt a pénztárablakra. Meg szokásból eg yúttal valami ang ol feliratot is keresett, de már kezdte meg tanulni, hog y félresöpörje a szorong ást, és továbbnyomuljon. Beállt a sorba, és amikor ő következett, fürg én odalépett az ablakhoz, rámosolyg ott az üveg túloldalán ülő kis hölg yre, kedvesen köszönt – „Buon g iorno!” –, majd hozzátette: – Vado a Milano. Milánóba meg yek. A nő máris bólintott. – Alle tredici e venti – mondta még Marco. 13.20-kor. – Si, cinquanta euro. Ötven euró. Százeuróssal fizetett, mert aprót akart, azután a jeg yét szorong atva és g ondolatban a saját vállát vereg etve elvonult. Maradt eg y órája, úg yhog y kiment a pályaudvarról, kétsaroknyit leballag ott a Via Boldrinin, ott talált eg y kávézót. Kért eg y paninót meg eg y sört, jóízűen elfog yasztotta, miközben fig yelte az utcát, remélte, hog y nem vesz észre senki érdekeset. Az Eurostar pontosan menetrend szerint érkezett, Marco a tömeg nyomában sietve fölszállt. Először vonatozott Európában, és nem tudta pontosan, mi a szokás. Ebédnél meg vizsg álta a

jeg yét, nem látott rajta semmiféle ülőhely-számot. Úg y tűnt, az utasok érkezési sorrendben, találomra fog lalnak helyet, úg yhog y amint lelt eg y ablak melletti ülést, mindjárt le is telepedett. A vag on félig sem telt meg , amikor a szerelvény pontban 13.20-kor mozg ásba lendült. Hamarosan elhag yták Bolog nát, a vidék tovaszállt mellettük. A vasúti sínek párhuzamosan haladtak az M4-essel, a fő autóúttal, amely Milánóból Parma, Bolog na, Ancona felé vezetett, majd vég ig a keleti teng erparton. Marco körülbelül fél óra múltán csalódottan felhag yott a táj nézeg etésével. Nehéz értékelni a látványt, ha az ember óránként százhatvan kilométerrel szág uld; minden összemosódik, a varázslatos tájkép eg yetlen szempillantás alatt tűnik el. Ráadásul sok g yár csoportosult a vág ány mentén, a közlekedési útvonalak közelében. Marco hamar rájött, miért ő az eg yetlen ebben a kocsiban, akit eg y kicsit is érdekel a külvilág . A harminc fölöttiek újság okba és mag azinokba temetkeztek, teljesen kikapcsolódtak, némelyikük unott képet vág ott. A fiatalabbak aludtak, mint a bunda. Eg y idő múlva Marco is elbóbiskolt. A kalauz ébresztette föl valami teljesen érthetetlen olasz hablatyolással. Második vag y harmadik próbálkozásra elkapta a „big lietto” szót, és g yorsan átadta a jeg yét. A kalauz a homlokát ráncolta, mintha a következő hídnál kihajítaná szeg ény Marcót, majd eg y pillanat alatt kilyukasztotta a jeg yet, és tele szájjal vig yorog va adta vissza. Eg y óra elteltével a hang osbeszélő recseg ett valami zag yvaság ot Milánóval kapcsolatban, és feltűnően meg változott a táj. A nag y kiterjedésű város hamarosan körülölelte őket, ahog y a vonat lassított, meg állt, majd ismét elindult. Eg ymás után húztak el a háború utáni építésű, szorosan eg ymás mellett mag asodó lakóházak mellett, amelyeket széles sug árutak választottak el más házsoroktól. Ermanno útikönyve elárulta, hog y Milánó lakosság a nég ymillió; jelentős nag yváros; Észak-Olaszország nem hivatalos fővárosa, az ország pénzüg yi, divat-, kiadói és ipari központja. Szorg osan munkálkodó iparváros, amellett g yönyörű belvárossal és meg tekintésre érdemes székeseg yházzal dicsekedhet. A vág ányok meg sokasodtak és leg yezőként nyíltak szét, ahog y beértek a Milano Centrale rendezőterére. A szerelvény beállt a csarnok hatalmas boltozata alá, és amikor Marco a peronra lépett, már a hely méretétől is meg hökkent. Ahog y vég ig ment a peronon, leg alább tucatnyi másik vág ányt számolt meg szabályos rendben, a leg többjén vonat várt türelmesen az utasaira. Marco a csarnok vég én, a tébolyultan jövő-menő emberek ezrei között meg állt, és tanulmányozta az indulásokat: Stuttg art, Róma, Firenze, Madrid, Párizs, Berlin, Genf. Eg ész Európa néhány óra alatt elérhető volt. A jelzések nyomán eljutott a főkapuig , meg találta a taxiállomást, ahol rövid sorban állás után bepattant eg y kis fehér Renault hátsó ülésére. – Aeroporto Malpensa – mondta a sofőrnek. Vánszorog tak a milánói forg alomban, amíg a város szélére nem értek. Húsz perc múlva lekanyarodtak az autósztrádáról a lég ikikötő felé. – Quale Compag nia aerea? – kérdezte a taxis a válla fölött. Melyik lég itársaság . – Lufthansa – felelte Marco. A kettes terminálon a sofőr talált eg y helyet a járda mellett, és Marco meg szabadult újabb neg yven eurótól. Az automatikus ajtó teng ernyi népre nyílt, Marco örült, hog y nem kell

repülőhöz ig yekeznie. Átfutotta az indulásokat, és meg lelte, amit keresett – eg y közvetlen járatot Washing tonba. Kering ett a terminálon, amíg meg nem találta a Lufthansa utasfelvételi pultját. Hosszú sor várakozott, de az üg yintézés a németekre jellemző hatékonyság g al, g yorsan folyt. Első kiszemeltje, eg y huszonöt év körüli, csinos, vörös hajú nő láthatólag eg yedül utazott, és ez kifejezetten tetszett Marconak. Akinek van párja, az hajlamos mesélni arról az ideg enről, aki elég g é furcsa kéréssel fordult hozzá a reptéren. A nő az első osztályú pultnál állt, csak eg y ember volt előtte. Marco fig yelte, és közben kiválasztotta a második jelöltet is: eg y loboncos hajú, borostás, elnyűtt hátizsákos diákot farmerban és Toledói Eg yetem feliratú felsőben – úg y tűnt, tökéletesen meg felel a célnak. Jócskán hátul állt a sorban, zenét hallg atott élénksárg a fülhallg atóján. Marco követte a vörös hajú nőt, miután az a beszállókártyájával meg a kézipog g yászával ellépett a pulttól. A járat csak két óra múlva indult, úg yhog y a nő a tömeg ben a vámmentes üzlethez bandukolt, ott meg állt, és szemüg yre vette a leg újabb svájci órákat. Nem látott semmi érdekeset, úg yhog y átballag ott az oldalt lévő újság oshoz, és vásárolt két divatlapot. Már a kapu és az első ellenőrző pont felé tartott, amikor Marco mély léleg zetet vett, és odapenderült mellé. – Elnézést, kisasszony, bocsásson meg ! A nő önkéntelenül odafordult, ránézett, de elég bizalmatlanul, úg yhog y nem is válaszolt. – Nem Washing tonba utazik véletlenül? – kérdezte széles mosollyal Marco, és úg y tett, mintha szaladt volna utána, és most alig kapna leveg őt. – De – vetette oda a nő. Semmi mosoly. Na persze, amerikai. – Úg y volt, hog y én is, de most lopták el az útlevelemet. Nem tudom, mikor jutok haza. – Marco eg y borítékot húzott elő a zsebéből. – Születésnapi üdvözlőlap édesapámnak. Meg tenné, hog y bedobja a postaládába, amikor Washing tonba ér? Apámnak jövő kedden lesz a születésnapja, és attól tartok, nem tudom személyesen felköszönteni. Leg yen szíves, seg ítsen! A nő g yanakodva nézte Marcót meg a borítékot. Pedig csak eg y születésnapi lap volt. Se nem bomba, se nem pisztoly. Marco még valamit előrántott a zsebéből. – Bocsánat, nem rag asztottam rá bélyeg et. Tessék, eg y euró! Seg ítsen, kérem! Az arc vég re meg enyhült, már-már elmosolyodott. – Hog yne – mondta a nő, elvette a borítékot meg a pénzt, és mindkettőt a retiküljébe tette. – Nag yon szépen köszönöm – hálálkodott Marco, kis híján könnyekben tört ki. – A kilencvenedik születésnapja lesz. Nag yon köszönöm! – Kérem, szívesen. A sárg a fülhallg atós srác nehezebb esetnek bizonyult. Ő is amerikai volt, és ő is bevette az elveszett útlevélről szóló mesét. De amikor Marco meg próbálta kezébe nyomni a borítékot, a fiú óvatosan nézett körül, mint aki tilosban jár. – Hát nem is tudom, öreg em – mondta, és hátrált eg y lépést. – Inkább nem. Marconak volt annyi esze, hog y ne erőltesse. Visszavonult, és a lehető leg epésebben köszönt el: – Kellemes utazást! Mrs. Ruby Ausberry Pennsylvaniából az utolsók között jelentkezett be a pultnál. Neg yven

évig okította történelemre a yorki középiskolásokat, és most arra költötte a nyug díját, hog y olyan helyekre utazg asson, amelyeket eddig csak tankönyvekből ismert. Éppen hazatérőben volt háromhetes kalandozásáról, amelynek során majdnem eg ész Törökország ot bejárta. Milánóban csak átszállt az isztambuli járatról. Az a kedves úriember szomorkás mosollyal lépett oda hozzá, és elmag yarázta, hog y ellopták az útlevelét. Le fog ja késni az édesapja kilencvenedik születésnapját. Hát persze, hog y elvette tőle az üdvözlőlapot, és a táskájába tette. Áthaladt az ellenőrzésen, g yalog olt még vag y ötszáz métert a kapuig , ott ülőhelyet keresett, és kényelembe helyezte mag át. Közben mindössze nég y-öt méterrel a háta mög ött a vörös hajú döntésre jutott. Lehet, hog y ez még is valami levélbomba. Ig az, nem olyan vastag , hog y robbanóanyag férhessen bele, de hát mit ért ő ezekhez a dolg okhoz? Az ablaknál látott eg y hulladékg yűjtőt – dizájnos krómtartályt krómfedéllel (Milánó még iscsak Milánó) –, feltűnés nélkül odasétált, és a szemétbe ejtette a levelet. Ahog y visszaült, arra g ondolt, hátha felrobban, de tudta, hog y késő. Nem óhajtott odamenni, és kihalászni. Eg yébként is mit kezdene vele? Keressen valami eg yenruhást, próbálja elmag yarázni neki ang olul, hog y talán levélbombát tart a kezében? Ug yan már! Fog ta a lég ibőröndjét, átment a beszállókapu másik oldalára, a lehető leg távolabb a kukától, amelyről nem bírta levenni a tekintetét. Eg yre jobban nyomasztotta a titok. Elsőként nyomult föl a 747-esre, amikor meg kezdődött a beszállás. Csak eg y pohár pezsg ő tudta vég re meg nyug tatni. Elhatározta, hog y amint hazaér Baltimore-ba, rög tön bekapcsolja a CNN-t. Meg volt g yőződve arról, hog y tömeg szerencsétlenség várható a milánói Malpensa repülőtéren. Marco visszataxizott a Milano Centraléig , ez neg yvenöt euróba került, de nem vonta kérdőre a sofőrt. Minek bajlódott volna ilyesmivel? A vonatjeg y Bolog nába ug yanannyi volt, mint odafelé – ötven euro. Eg ynapi vásárlás és utazás vég én körülbelül száz eurója maradt. Csekély készpénztartaléka rohamosan apadt. Már majdnem besötétedett, amikor a vonat lelassított a bolog nai pályaudvaron. Marco a sok fáradt utas eg yikeként lépett a peronra, de dag adt a keble a büszkeség től aznapi teljesítménye miatt. Ruhaneműt vásárolt, vonatjeg yet vett, átvészelte Milánóban a pályaudvari meg a reptéri bolondokházát, kétszer is taxit fog adott, és levelet adott föl, ig azán nem kevés eg y napra, miközben senki nem is sejti, kicsoda ő és merre járt. És eg yszer sem kértek tőle útlevelet vag y más személyi okmányt. *** Luig i eg y másik vonattal, a 11.45-ös expresszel indult Milánóba, de leszállt Parmában, és beleveszett a tömeg be. Taxiba ült, azzal tette meg a rövid utat a találkozóhelyre, eg yik kedvenc kávéházába. Majdnem eg y órát várt Whitakerre, aki lekésett eg y vonatot Milánóban, és a következővel jött. Whitaker szokás szerint harapós kedvében volt, s ezt tovább súlyosbította, hog y szombaton kellett lebonyolítania ezt a találkozót. Gyorsan rendeltek, és miután a pincér ellépett az asztaltól, Whitaker meg jeg yezte: – Nem csípem ezt a nőt.

– Francescát? – Azt, az ideg envezetőt. Ug ye még sosem használtuk? – Sosem, de nyug i, nincs vele semmi g ond. Nem sejt semmit. – Hog y néz ki? – Viszonylag csinos. – Kösz, most sokkal okosabb lettem. Hány éves? – Ilyet sosem kérdezek. Neg yvenötre saccolom. – Férjezett? – Ig en, g yerek nincs. A férje idősebb, nag yon rossz állapotban van. Fél lábbal a sírban. Whitaker jeg yzetelt, mint mindig , és közben a következő kérdésen törte a fejét. – Fél lábbal a sírban? Mi baja? – Azt hiszem, rákos. Nem sokat kérdezősködtem. – Talán többet kéne. – Hol szedted össze a nőt? – Nem volt könnyű. A nyelvtanárok nem állnak sorban, mint a taxisok. Eg y barátom ajánlotta. Itt is, ott is érdeklődtem. Jó híre van a városban. És ráér. Szinte lehetetlen olyan tanárt találni, aki hajlandó mindennap három órát tölteni eg y diákkal. – Mindennap? – Hétfőtől péntekig majdnem mindennap. Vállalta, hog y körülbelül eg y hónapig minden délután dolg ozik. Az ideg envezetőknek most holtszezon van. Elképzelhető, hog y bejön neki heti eg y-két meg bízás, de ig yekszik rendelkezésre állni. Nyug i, jól csinálja. – Mennyit kér? – Heti kétszáz eurót. Tavaszig , amikor beindul a turistaforg alom. Whitaker úg y forg atta a szemét, mintha a pénzt eg yenesen az ő fizetéséből vonnák le. – Sokba kerül ez a Marco – mondta, szinte csak saját mag ának. – Támadt eg y jó ötlete. Ausztráliába menne vag y Új-Zélandra, vag y valami olyan helyre, ahol a nyelv nem okoz g ondot. – Azt akarja, hog y áttelepítsük? – Azt, és szerintem pompás ötlet. Passzoljuk le valaki másnak! – Ez nem a mi hatáskörünk, Luig i. Vag y ig en? – Nem. Meg jött a saláta, eg y pillanatra elhallg attak, majd Whitaker meg szólalt: – Akkor sem tetszik nekem ez a nő. Keress valaki mást! – Nincs más. Mitől félsz? – Marco azelőtt elég sokat nőzött, mint tudjuk. Kutyából nem lesz szalonna. Ez a nő bonyolíthatja a dolg okat. – Fig yelmeztettem. És kell neki a pénz. – Le van ég ve?

– Az a benyomásom, hog y nem nag yon ug rálhat. Itt a holtszezon, a férje meg nem dolg ozik. Whitaker majdnem elmosolyodott, mintha jó hírt hallott volna. Eg y nag y cikk paradicsomot tömött a szájába, azon csámcsog ott, miközben körbekukkantott a trattoriában, nem kag ylózik-e valaki a fojtott hang ú ang ol társalg ásra. Miután vég re le tudta nyelni a falatot, azt mondta: – Beszéljünk az e-mailről! Marco sosem volt az a komputerg uru. Fénykorában a telefonon lóg ott, nég y-öt készülék volt az irodájában, kettő a kocsijában, eg y a zsebében, eg yszerre három vonalon beszélt. Azzal henceg ett a marha, hog y ötezer dollárt számít föl pusztán azért, ha fog adja eg y új üg yfél hívását. Számítóg épet sosem használt. A munkatársai szerint időnként elolvasott e-maileket. Küldeni ritkán küldött, akkor is a titkárnőjén keresztül. Az irodáját a leg korszerűbb technikával szerelték föl, de ő, a nag yfőnök hozzá sem nyúlt, másokkal kezeltette. – És a börtönben? – E-mailezésről nem tudunk. Volt eg y laptopja, de csak levelezéshez használta, e-mailhez soha. Úg y látszik, mindenki elfordult tőle, miután meg bukott. Olykor írt az anyjának meg a fiának, de mindig hag yományos postai úton. – Mint valami komputeranalfabéta. – Ig en, de Lang leyben ag g ódnak, hog y esetleg meg próbál kapcsolatot teremteni a külvilág g al. Telefonon nem teheti, eg yelőre semmiképpen. Semmilyen címet nem használhat, tehát a levél alig ha jöhet szóba. – Butaság lenne levelet küldenie – vélte Luig i. – Elárulná a tartózkodási helyét. – Pontosan. Ahog y a telefon, a fax és minden más, az e-mail kivételével. – Az e-mailt le tudjuk nyomozni. – A leg többet ig en, de léteznek kiskapuk. – Nincs számítóg épe, se pénze, hog y veg yen mag ának. – Tudom, de elméletileg beosonhat eg y internetkávézóba, titkos felhasználónévvel küldhet e-mailt, azután elsöpri a nyomokat, fizet eg y csekély összeg et a hálózathasználatért, majd távozik. – Persze, de ki tanítja meg , hog y kell használni? – Tanulékony. Könyvből meg tudhatja. Valószínűtlen, de nem kizárt. – Mindennap átfésülöm a lakását – mondta Luig i. – Milliméterről milliméterre. Ha vásárol eg y könyvet vag y lerak valahol eg y számlát, tudni fog ok róla. – Csekkold le a környékbeli internetkávézókat! Már több is van Bolog nában. – Ismerem őket. – Marco hol van most? – Nem tudom. Szombat van, szabadnap. Alig hanem a bolog nai utcákat járja, élvezi a szabadság át. – És még mindig fél? – Retteg . ***

Mrs. Ruby Ausberry enyhe nyug tatót vett be, és a Milánótól a Dulles nemzetközi repülőtérig tartó nyolcórás útból hat órát vég ig aludt. A leszállás előtt felszolg ált lang ymeleg kávétól nemig en tisztult ki a feje, és ahog y a 747-es a kapuhoz g urult, Mrs. Ausberry ismét elszundított. Elfeledkezett a születésnapi üdvözletről, miközben az utasokat a betonon várakozó buszokhoz terelték, majd a főterminálhoz fuvarozták. Nem jutott eszébe, amíg a sokaság g al arra várt, hog y meg kapja a csomag ját és átverg ődjön a vámon. Vég képp nem jutott eszébe, amikor szeretett unokája az érkezési oldalon fog adta. Eg észen addig nem jutott eszébe, amíg szerencsésen haza nem ért a pennsylvaniai Yorkba, és valami szuvenír után nem kotorászott vállra akasztós táskájában. – Jesszusom! – mondta, ahog y az üdvözlőlap a konyhaasztalra esett. – Ezt föl kellett volna adnom a reptéren. Aztán elmesélte unokájának a szeg ény pasas történetét, aki elveszítette az útlevelét, és nem ért haza az édesapja kilencvenedik születésnapjára. A fiatal nő a borítékra nézett. – Nem olyan, mint eg y születésnapi üdvözlet – mondta. Meg vizsg álta a címzést: R. N. Backman üg yvédi irodája, Virg inia, Culpeper, Main Street 412, 22701. – Nincs rajta feladó. – Holnap reg g el első dolg om lesz, hog y elvig yem a postára – mondta Mrs. Ausberry. – Remélem, időben odaér a születésnapra.

17 Hétfőn délelőtt tíz óráig a titokzatos hárommillió dollár az Old Stone Group részvénytársaság szing apúri számláján pihent, de ekkor elektronikus úton távozott, és meg kezdte csöndes utazását a másik féltekére. Kilenc órával később, amikor a karib-teng eri Saint Christopher szig etén kinyitotta kapuit a Galleon Bank és Hitelintézet, a pénz nyomban befutott, és elkönyvelték betétként eg y névvel nem, csupán sorszámmal jelzett számlán. Rendesen abszolút névtelen tranzakció maradt volna, eg y a hétfő délelőtti több ezer közül, de az Old Stone most az FBI teljes fig yelmét élvezte. A szing apúri bank mindenben eg yüttműködött. A Saint Christopher-i nem, de hamarosan lehetőség et kapott a részvételre. Miután Anthony Price ig azg ató hétfőn kora hajnalban meg érkezett a Hoover-épületben lévő irodájába, sürg ős feljeg yzés várta. Minden délelőttre tervezett prog ramját lemondta. Összedug ta fejét a csapatával, és várta, hog y a pénz Saint Christopheren landoljon. Aztán fölhívta az alelnököt. Nég yórás, cseppet sem diplomatikus kötélhúzás kellett ahhoz, hog y kicsikarják az információt a Saint Christopher-iekből. A bankárok először nem akartak eng edni, de hát mit tehet eg y operettország a világ eg yetlen szuperhatalmának teljes erejével és harag jával szemben? Az alelnök olyan g azdaság i és banküg yi szankciókkal fenyeg ette meg a miniszterelnököt, amelyek szétzúzták volna a szig et létfontosság ú kis g azdaság át, íg y a kormányfő vég ül beadta a derekát, és rádörrent a bankáraira. A sorszámos számlát eg yenesen Artie Morg anhez, a volt elnök harminceg y éves fiához sikerült visszavezetni, aki az apja utolsó fehér házi óráiban ki-be járkált az Ovális irodába, Heinekent ivott, és időnként tanácsokat osztog atott Critznek meg az elnöknek. Óráról órára érett a botrány. Az átutalás Nag y-Kajmántól Szing apúron át Saint Christopherig arról árulkodott, hog y eg y amatőr próbálja eltüntetni a nyomait. Eg y profi nyolcfelé osztotta volna az összeg et, különféle ország ok más-más bankjaiban üdülteti, és több hónapos időközzel indítja az átutalásokat. De még a zöldfülű Artie is képes lett volna elrejteni a pénzt. Az általa kiválasztott külföldi bankok elég g é titkolózva intézték az üg yeiket ahhoz, hog y meg védjék őt. A hatóság ok nem bukkantak volna a nyomára, ha nincs a befektetési alapos csirkefog ó, aki bármit meg tett volna, hog y elkerülje a börtönt. A pénz forrására vonatkozóan azonban íg y sem szereztek még bizonyítékot. Morg an elnök utolsó három hivatali napján huszonkét keg yelmet adott. Csak kettő keltett fig yelmet: Joel Backmané és Duke Mong óé. Az FBI szorg osan dolg ozott, hog y a másik húszról is előkotorjon valami pénzüg yi szennyest. Kinek van hárommillió dollárja? Ki rendelkezik forrásokkal, hog y meg szerezze? A szövetség i nyomozók minden barátot, családtag ot és üzletfelet g órcső alá vettek. Az előzetes elemzés csak a már ismert adatokat erősítette meg . Mong o bizonyosan elég korrupt volt ahhoz, hog y bárkit meg veszteg essen a milliárdjaiból. Backman is csinálhatta a balhét. Harmadik lehetőség ként fölmerült eg y volt New Jersey-i törvényhozó, akinek a családja eg y vag yont keresett szövetség i útépítéseken. A férfi tizenkét éve néhány hónapot ült, és most büntetlen előéletet akart vásárolni mag ának. Az elnök éppen Európában utazg atott, bemutatkozó látog atásokat tett, első g yőzelmi körét

futotta a nag yvilág ban. Csak három nap múlva tervezték a hazatérését, és az alelnök úg y döntött, vár. Fig yelik a pénzt, másodszor és harmadszor is utánanéznek minden adatnak, részletnek, és mire az elnök meg jön, tökéletesen tisztázott üg yről számolhat be neki. Az áruba bocsátott keg yelem botránya felrázza majd az ország ot. Meg szég yenül az ellenzéki pártot, meg g yöng íti ellenállását a Capitoliumon. Biztosítja, hog y Anthony Price még néhány évig az FBI élén maradhasson. Vég re nyug díjba küldi Teddy Maynardot. Eg yszerűen nem látszott árnyoldala annak, hog y totális szövetség i villámháborút indítsanak a mit sem sejtő exelnök ellen. *** A tanárnő állig felöltözve várt a Basilica di San Francesco hátsó padjában, kesztyűs kezét félig a vastag télikabát zsebébe dug ta. Odakint meg int havazott, és a hatalmas, üres szentélyben sem volt sokkal meleg ebb. A férfi leült mellé, és halkan köszönt: – Buon g iorno! – Buon g iorno! – viszonozta a nő, és éppen csak udvariasnak nevezhető mosolyra méltatta a jövevényt, aki szintén a zsebében tartotta a kezét, s hosszú ideig úg y ültek eg ymás mellett, mint két átfag yott kiránduló, akik az elemek elől kerestek menedéket az épületben. A nő szokás szerint bánatos arcot vág ott, g ondolatai másutt jártak, nem ennél az üg yefog yott kanadainál, aki meg akarja tanulni a nyelvét. Zárkózottnak, szórakozottnak tűnt, és Marco meg elég elte a viselkedését. Ermanno üg ybuzg alma napról napra lanyhult. Francescát alig lehetett elviselni. Luig i mindig a közelben ólálkodott és fig yelt, de mintha őt is mind kevésbé érdekelte volna a móka. Marco kezdte úg y érezni, hamarosan elválnak útjaik. Nem g yámolítják tovább, mehet, amerre lát. Ám leg yen! Csaknem eg y hónapja eng edték szabadon. Már meg tanult annyit olaszul, amennyi a túléléshez kell. A többit nyilván önállóan is képes meg tanulni. – Ez mennyi idős? – kérdezte, miután eg yértelművé vált, hog y neki kell először meg szólalnia. A nő kicsit fészkelődött, meg köszörülte a torkát, kivette kezét a zsebéből, mint aki mély álomból ébred. – Ferences szerzetesek fog tak hozzá 1236-ban, és harminc év múlva elkészült ez a főszentély. – Tempós munka. – Ig en, elég g yors. Az évszázadok során a kápolnák kétoldalt úg yszólván kinőttek a földből. Meg épült a sekrestye, majd a harang torony. A franciák Napóleon alatt, 1798-ban világ i használatban adták, vámházzá alakították. 1886-ban újra fölszentelték, 1928-ban restaurálták. Amikor a szövetség esek bombázták Bolog nát, a homlokzata csúnyán meg sérült. Nem kímélte a történelem. – Kívülről nem valami szép. – A bombázás tehet róla. – Mag uk alig hanem rossz oldalra álltak. – Nem Bolog na hibájából.

Nem lett volna értelme újrajátszani a háborút. Ahog y elhallg attak, érzékelték, hog y fölöttük visszhang zik a kupola. Backmant kisfiú korában néhányszor elvitte templomba az édesanyja, de a lag ymatag hitg yakorlást középiskolás fejjel hamar elvetette, és a leg utóbbi neg yven évben teljesen elfelejtette. Még a börtön sem tudta meg téríteni, nem úg y, mint némelyik rabtársát. Vallástalan létére sem bírta azonban felfog ni, hog y szolg álhat bármiféle hitélet színhelyéül eg y ilyen hideg , lélektelen múzeumépület. – Kong az üresség től. Szoktak itt eg yáltalán ájtatoskodni? – Mindennap miséznek, vasárnap több istentiszteletet is tartanak. Nekem itt volt az esküvőm. – Nem kéne mag áról beszélnie. Luig i dühös lesz. – Olaszul, Marco, nincs több ang ol! – fig yelmeztette a nő, majd olaszul érdeklődött: – Miről tanultak ma délelőtt Ermannóval? – La famig lia. A családról. – La sua famig lia. Mi dica! Meséljen a családjáról! – Elég g é rumlis – mondta Marco ang olul. – Sua mog lie? A feleség e. – Melyik? Három is van. – In italiano! – Quale? Ne ho tre. – L’ultima. A leg utóbbiról. Most kapott észbe. Ő nem a háromszor elvált, zűrzavaros családi helyzetű Joel Backman, hanem a torontói Marco Lazzeri, aki nős, nég y g yermek apja, és ötszörös nag ypapa. – Csak vicceltem – mondta ang olul. – Eg y feleség em van. – Mi dica, in italiano, di sua mog lie? Meséljen olaszul a feleség éről. Marco lassan fűzte az olasz szavakat kitalált feleség e leírására. Laurának hívják. Ötvenkét éves. Torontóban él. Eg y kis cég nél dolg ozik. Nem szeret utazni. És íg y tovább. Minden mondatot leg alább háromszor elismételt. Minden kiejtési pontatlanság ot fintor és g yors utasítás követett: – Ripeta! Marco újra meg újra elmondta a nem létező Laura tudnivalóit. Miután vég zett az asszonnyal, következett a leg idősebb g yermek, újabb g ondolatszülemény, ezúttal Alex nevű. Harmincéves, vancouveri üg yvéd, elvált, kétg yermekes stb. stb. Szerencsére Luig i rövid életrajzot adott neki Marco Lazzeriről, benne az összes adatokkal, most abból merített a diderg ető templomban. A tanárnő eg yre biztatta, tökéletesség re

törekedett, óva intette a hadarástól, mert látta, hog y a férfi természeténél fog va hajlamos rá. – Deve parlare lentamente – hajtog atta Francesca. Tessék lassan beszélni! Szig orúan tanított, humortalanul, de nag yon ösztönző módon. Marco úg y g ondolta, ha csak feleolyan jól meg tanul olaszul, amilyen jól a nő beszél ang olul, akkor lepipálja a tömeg et. Ha tehát a tanárnő az állandó ismételg etés híve, akkor ő is. Éppen Marco édesanyjáról értekeztek, amikor eg y idős úr lépett a templomba, és a közvetlenül előttük lévő padban fog lalt helyet. Hamarosan elmélkedésbe és imába merült. Úg y döntöttek, ang olosan távoznak. Még szálling ózott a hó, bementek az első presszóba kávézni és cig arettázni. – Adesso, possiamo parlare della sua famig lia? – kérdezte Marco. Most beszélhetünk a családjáról? A nő elmosolyodott, kivillantotta a fog ait, ami ritkán fordult elő, és azt felelte: – Benissimo, Marco. – Nag yon jó. – Ma, non possiamo. Mi displace. – De nem beszélhetünk róla. Sajnálom. – Perchè non? Miért nem? – Abbiamo delle reg ole. Kötnek a szabályok. – Dov’è suo marito? Hol a férje? – Qui, a Bolog na. Itt, Bolog nában. – Dov’è lavora? Hol dolg ozik? – Non lavora. Nem dolg ozik. A nő elszívott két cig arettát, azután visszamerészkedtek az árkádok alá, és hosszas lecke kezdődött a hóról. Francesca feladott eg y rövid ang ol mondatot, és Marconak le kellett fordítania. Esik a hó. Floridában sosem esik a hó. Lehet, hog y holnap havazni fog . A múlt héten kétszer havazott. Imádom a havat. Nem szeretem a havat. Meg kerülték a főteret, vég ig az árkádok alatt maradtak. A Via Rizzolin elhaladtak az előtt üzlet előtt, ahol Marco a bakancsát meg az anorákját vásárolta, és arra g ondolt, a tanárnő talán szívesen meg hallg atná az erről szóló beszámolóját. A szükség es szavak leg nag yobb részét már tudta. Aztán még sem erőltette a dolg ot, mert Francesca teljesen belemeleg edett az időjárás témájába. Eg y kereszteződésnél meg álltak, és meg tekintették a due torrit, a két meg maradt tornyot, amelyre a bolog naiak oly büszkék. Valaha több mint kétszáz torony volt, mondta a nő, azután felszólította Marcót, hog y ismételje el. Marco meg próbálta, elszúrta a múlt időt meg a számnevet, aztán addig nyúzta azt a nyavalyás mondatot, amíg hibátlanul nem sikerült. A mai olaszok nem tudják meg mag yarázni, miért, de középkori elődeik furcsa hóbortnak

eng edelmeskedtek, mag as, karcsú lakótornyokat építettek mag uknak. Mivel a nemzetség ek közötti csetepaték, helyi ellenség eskedések járványszerűen terjedtek, a tornyokat elsősorban védelmi célból emelték. Leshelyként nag yszerűen beváltak, és támadások idején is jól jöttek, de lakóhely g yanánt kevésbé bizonyultak praktikusnak. A konyhát az élelem meg védése céljából g yakran a leg felső emeletre tették, az utcától vag y háromszáz lépcsőnyire, íg y nem könnyen találtak meg bízható cselédség et. Ha kitört a harc, a hadban álló családok eg yszerűen eg yik toronyból a másikba lövöldözték nyilaikat, hajig álták dárdáikat. Szóba sem jött, hog y az utcán viaskodjanak, mint a pórnép. A tornyok státusszimbólummá is váltak. Mag ára valamit is adó nemes nem hag yhatta, hog y a szomszédja és/vag y riválisa mag asabb tornyot építtessen, ezért a tizenkettediktizenharmadik században különös kivag yiság i láz dühöng ött Bolog nában, eg yik nemes sem akart alulmaradni a verseng ésben, íg y kapta a város a turrita, azaz tornyos jelzőt. Eg y ang ol utazó pedig „spárg aág yás”-nak titulálta. A tizenneg yedik századra meg szilárdult a városi önkormányzat, és a település előrelátó vezetői tudták, hog y a rivalizáló előkelőség eket meg kell fékezni. Amint a közhatalom kellően meg erősödött, sok tornyot lebontatott. A többivel az idő és a g ravitáció bánt el; a g yöng e alapozás néhány évszázad alatt szétmállott. Az 1800-as évek vég én csekély többség g el g yőzedelmeskedett a kampány, amelyet az összes torony lebontására indítottak. Csak kettő maradt meg – az Asinelli és a Garisenda. Eg ymás mellett láthatók a Piazza di Porto Raveg nanánál. Eg yik sem teljesen füg g őleg es, a Garisenda észak felé hajlik, dőlésszög e vetekszik a híresebb és sokkal mutatósabb pisai ferdéével. A két nag y túlélőről az évtizedek során sok színes leírás született. Eg y francia költő hazafelé tántorg ó részeg matrózokhoz hasonlította őket, mintha eg yik a másikra próbálna támaszkodni. Ermanno útikönyve a középkori architektúra „Stan és Pan”-jaként emleg ette a párost. A Torre deg li Asinelli a tizenkettedik század elején épült, és a mag a 97,2 méterével kétszeresen a társa fölé mag asodik. A Garisenda a tizenharmadik században már a befejezéshez közeledett, amikor dőlni kezdett, ekkor vág ták félbe, hog y meg akadályozzák a további ferdülést. A Garisenda nemzetség kedveszeg etten kotródott el a városból. Marco már ismerte a történetet Ermanno könyvéből, Francesca azonban nem tudta ezt, íg y – mint minden jó ideg envezető – tizenöt hosszú percen át beszélt a híres tornyokról. Meg fog almazott eg y eg yszerű mondatot, tökéletesen előadta, seg ített Marconak átbukdácsolni rajta, azután vonakodva tért át a következőre. – Az Asinelli tetejére nég yszázkilencvennyolc lépcső vezet – közölte. – Andiamo! – vág ta rá Marco. Gyerünk! Keskeny ajtón át léptek be a masszív alsó részbe, szűk csig alépcsőn g yalog oltak vag y tizenöt métert a pénztárig , amely az eg yik sarokban bújt meg . Két darab háromeurós jeg yet vettek, és meg kezdték a toronymászást. Az üreg es építményben a külső falhoz rög zítették a lépcsőt. Francesca azt mondta, leg alább tíz éve nem járt odafent, és izg atottnak látszott a kis kaland miatt. Elsőnek indult fel a keskeny, vastag tölg yfa lépcsőn, Marco némi lemaradással követte. Időnként keskeny, üveg ezetlen ablaknyílás eng edte be a fényt és a hideg leveg őt. – Szedje a lábát! – szólt hátra a nő ang olul, és mindinkább elhúzott Marcótól. Ezen a havas februári délutánon senki más nem tartott velük a város tetejére. Marco szedte a lábát, de hamarosan szem elől tévesztette a tanárnőt. Körülbelül félúton

meg állt eg y nag y ablaknál, a szél jólesően hűsítette az arcát. Úrrá lett a liheg ésén, majd ismét nekivág ott, most még lassabb ütemben. Néhány perc múlva újból meg állt, a szíve vadul kalapált, a tüdeje szinte kiszakadt, elbizonytalanodott, képes-e feljutni. A nég yszázkilencvennyolc lépcső után vég re kilépett a ládaszerű padlásról a torony tetejére. Francesca cig arettázott, g yönyörködött a városában, izzadtság nak semmi jele sem mutatkozott az arcán. Csodálatos körkilátás tárult a városra. A piros cseréptetőket vastag hó fedte. A San Bartolomeo halványzöld kupolája közvetlenül alattuk eg yetlen pihét sem tűrt meg mag án. – Tiszta időben keleten eg észen az Adriai-teng erig , északon az Alpokig ellátni – mondta még mindig ang olul a tanárnő. – Csodaszép, még behavazva is. – Csodaszép – helyeselt zihálva Marco. A szél átsüvített a tég laoszlopok közé erősített vasrácson, sokkal hideg ebb volt Bolog na fölött, mint lent, az utcán. – A torony az ötödik leg mag asabb rég i építmény Olaszország ban – büszkélkedett Francesca. A férfi biztosra vette, hog y a másik nég yet is föl tudná sorolni. – Miért kímélték meg a tornyot? – kérdezte. – Azt hiszem, két okból. Gondosan tervezték és építették meg . Az Asinelli család erős volt és befolyásos. Ráadásul a tizenneg yedik században, amikor a leg több tornyot lerombolták, ezt rövid ideig börtönnek használták. Az ig azat meg vallva, senki sem tudja, ennek miért keg yelmeztek meg . Az asszonyt százméteres mag asság ban mintha kicserélték volna. A szeme elevenen csillog ott, a hang ja cseng ett. – Ez mindig eszembe juttatja, miért szeretem a városomat – mondta, és szokatlan módon elmosolyodott. Nem a férfira, nem Marco szavaira, hanem Bolog na háztetőire, panorámájára. Átmentek a másik oldalra, és délnyug at felé a messzeség be néztek. A város fölötti dombon kirajzolódtak a város őrang yala, a Santuario di San Luca körvonalai. – Járt már ott? – kérdezte a nő. – Nem. – Eg yszer majd elmeg yünk, ha szép lesz az idő, jó? – Remek. – Még nag yon sok a látnivaló. Marco arra g ondolt, talán még sem rúg ja ki a nőt. Annyira kiéhezett a társaság ra, főleg a másik nembelire, hog y még Francesca távolság tartását, szomorúság át és kedélyhullámzásait is el tudta viselni. Elhatározta, még szorg almasabban fog tanulni, hog y kivívja az elismerését. Ha az Asinelli-torony meg mászása fölvillanyozta a tanárnőt, a lefelé vezető út visszasüllyesztette korábbi fag yos hang ulatába. A tornyok tövében felhörpintettek eg y kávét, azután Francesca elköszönt. Csak úg y elvonult, nemhog y felszínes ölelésre, de még futólag os kézfog ásra sem méltatta Marcót. A férfi elhatározta, hog y még eg y hetet ad neki. Titkos próbaidőre bocsátja. Hét napot kap, ezalatt vag y kedvesebbé változik, vag y nincs több nyelvlecke. Rövid az élet. Ig az, hog y ez a nő viszont csinos.

*** A borítékot a titkárnő bontotta fel, ahog y az összes teg napi és teg napelőtti küldeményeket is. Az első borítékban azonban eg y másikat talált, amelyet eg yszerűen Neal Backmannek címeztek. Elől-hátul komor fig yelmeztetés csupa nag ybetűvel: MAGÁNÜGY, BIZALMAS, NEAL BACKMAN SAJÁT KEZÉBE! – A leg felső érdekes lehet – jelezte a titkárnő, amikor reg g el kilenckor becipelte a főnöke napi postáját. – A postabélyeg ző szerint két napja adták föl a pennsylvaniai Yorkban. Miután kiment, és becsukta mag a mög ött az ajtót, Neal meg vizsg álta a világ osbarna borítékot. Nem látszott rajta más, csak a feladó nyomtatott betűs kézírása, amely kissé ismerősnek tűnt. Neal levélbontóval lassan vég ig vág ta a boríték felső szélét, majd kihúzta belőle az eg yetlen összehajtog atott, fehér papírlapot. Az apjától jött. Meg döbbentette. Illetve nem is annyira. Kedves Neal! Febr. 21. Most biztonságban vagyok, de kétlem, hogy ez sokáig tart. A segítségedre van szükségem. Nincs lakcímem, se telefonom, se faxom, és ha lenne, akkor sem tudom, használnám-e. E-mail hozzáférés kell, olyan, amit nem bírnak lenyomozni. Fogalmam sincs, hogy csináljam, de te biztosan kiokoskodod. Nincs számítógépem, nincs pénzem. Nagyon valószínű, hogy téged is figyelnek, szóval bármit csinálsz, ne hagyj nyomot! Tüntesd el a sajátjaidat és az enyémeket! Ne bízz senkiben! Állandóan légy résen! Rejtsd el ezt a levelet, azután semmisítsd meg! Küldj annyi pénzt, amennyit csak bírsz! Tudod, hogy vissza fogom fizetni. Sehol ne szerepeljen az igazi neved! Az alábbi címet használd: Sr. Rudolph Viscovitch, Università degli Studi, Bolognai Egyetem, Via Zamboni 22, 44041, Bologna, Olaszország. Két borítékot használj – az elsőt Viscovitchnak, a másodikat nekem. A kísérőlevélben írd meg neki, hogy tegye félre a csomagot Marco Lazzerinek! Igyekezz! Ölel: Marco Neal az íróasztalára tette a levelet, az ajtóhoz lépett, kulcsra zárta. A kis bőrdíványra ült, meg próbálta rendezni a g ondolatait. Arra már rájött, hog y az apja elhag yta az ország ot, különben hetekkel ezelőtt fölvette volna vele a kapcsolatot. Mit keres Olaszország ban? Miért Pennsylvaniában adták föl a levelet? A feleség e sosem találkozott az apósával, aki már két éve börtönben ült, amikor ők meg ismerkedtek és összeházasodtak. Fényképeket küldtek neki az esküvőről, később eg yet a g yermekükről, Joel második leányunokájáról is. Neal nem szívesen beszélt az apjáról. Gondolni sem szeretett erre a témára. Joel pocsék apa volt, Neal g yerekkorában alig látta, és döbbenetes bukása kínos helyzetbe hozta a hozzátartozóit. A börtönbüntetése alatt Neal kötelesség szerűen leveleket és lapokat írt neki, de őszintén leg alább mag ának meg a feleség ének bevallotta, hog y nem hiányzik neki az apja,

akinek a társaság át a letartóztatása előtt sem sűrűn élvezhette. Most előkerült, pénzt kért, holott Nealnek sem volt, habozás nélkül feltételezte, hog y a fia pontosan az útmutatásai szerint fog eljárni. Úg y viselkedett, mint akit eg y pillanatig sem zavar, hog y mást is bajba sodor. Neal az íróasztalához ment, újra elolvasta a levelet, azután még eg yszer. Ug yanaz az alig kibetűzhető macskakaparás, amelyet már számtalanszor látott. És ug yanaz az eljárásmód, otthon és a munkahelyen eg yaránt. Csináld ezt meg ezt meg ezt, és minden sikerülni fog . Úg y, ahog y nekem tetszik, még hozzá most azonnal! Ig yekezz! Tég y kockára mindent, mert szükség em van rád. És mi lesz, ha minden simán meg y, és a manipulátor hazatér? Nyilván nem ér majd rá Neallel és a kisunokával fog lalkozni. Ha lehetőség e nyílik rá, Joel Backman ötvenkét esztendősen újra dicsőség es mag asság ba emelkedik a washing toni politikai berkekben. Meg felelő barátság okat köt, meg felelő üg yfeleket hajt föl mag ának, a meg felelő nőt veszi feleség ül, meg találja a meg felelő üzlettársakat, és eg y éven belül újra hatalmas irodában terpeszkedik, ahol szemérmetlen honoráriumokat számíthat föl, és törvényhozókat ug ráltathat. Sokkal eg yszerűbbnek tűnt az élet, amíg az apja börtönben ült. Mit mondjon Lisának, a feleség ének? Édesem, most kuncsorog ták el a kétezer dollárunkat, amit a betétszámlánkon őrizg ettünk. Meg még pár száz dollárt titkosított e-mailezésre. Ja és mostantól állandóan zárkózz be a kicsivel, mert sokkal veszélyesebb lett az életünk. Ennek a napnak már lőttek. Neal csöng etett a titkárnőjének, és szólt, hog y senkit se kapcsoljon be hozzá. Vég ig nyúlt a díványon, lerúg ta a cipőjét, behunyta a szemét, és masszírozni kezdte a halántékát.

18 A CIA és az FBI randa kis belháborújában mindkét fél fölhasznált bizonyos újság írókat taktikai célokra. Meg előző csapásokat mérhetett, ellentámadásokat háríthatott el, fejvesztett visszavonulásokat szépítg ethetett, még a veszteség eket is mérsékelhette a sajtó manipulálásával. Dan Sandberg mindkét oldalon csaknem húsz éve ápolt kapcsolatokat, és bármikor eng edte, hog y hírforrásai eszközül használják, ha helytálló és kizárólag os értesülésekkel látták el. Készség g el vállalta a hírvivő szerepét is, óvatosan szállított kényes témájú mendemondákat a két harcoló tábor között, hog y kiderítse, mennyit tud a másik oldal. Most azt ig yekezett ellenőrizni, hog y az FBI tényleg eg y keg yelmi meg veszteg etési botrány üg yében nyomoz-e, ezért érintkezésbe lépett leg meg bízhatóbb forrásával a CIA-nél. A szokásos köntörfalazás fog adta, amely még neg yvennyolc óráig sem tartott. Lang leybeli kapcsolata a hányatott pályájú, változó titulusú Rusty Lowell volt. Bármilyen címen kapta is a fizetését, valójában a sajtót kellett fig yelnie, és tanácsokat adnia Teddy Maynardnak, hog yan használja föl, miként éljen vissza vele. Nem árusította ki a cég et, és nem adott tovább mindenféle valótlanság okat. Többéves eg yüttműködésük során Sandberg kellőképpen meg g yőződött arról, hog y a Lowelltől kapott információk javát mag a Teddy csöpög tette el. Odaát Virg iniában, mindjárt a körg yűrűn kívül, a Tyson-féle plazában találkoztak, még hozzá a felső szinti ízek utcája eg yik olcsó pizzázójában. Eg y-eg y szelet szalámis-sajtos pizzát meg üdítőt vettek, azután kerestek mag uknak eg y bokszot, ahol senki sem láthatta őket. A szokásos szabályokat alkalmazták: (1) a közlés nem hivatalos, abszolút háttéranyag ; (2) Sandberg csak akkor jelentethet meg bármit is, ha Lowell előbb zöld utat ad neki; és (3) ha másik forrásból ellentmondó hír érkezik, akkor Lowell áttekintheti, és az övé az utolsó szó. Sandberg oknyomozó újság íróhoz illően utálta a szabályokat. Lowellt azonban még sosem tudták meg hazudtolni, és senki mással nem állt szóba. Ha Sandberg ebből a g azdag forrásból akart meríteni, akkor be kellett tartania a játékszabályokat. – Valami pénzt találtak – kezdte Sandberg . – Úg y g ondolják, köze van az eg yik keg yelemhez. Lowell nem tudott csalni, mindig elárulta a tekintete. Most is azonnal hunyorított, azaz nyilvánvalóan újdonság ot hallott. – A CIA tud róla? – kérdezte Sandberg . – Nem – mondta nyíltan Lowell. – Sosem félt az ig azság tól. – Fig yelünk bizonyos külföldi számlákat, de eddig semmi sem történt. Hog y mennyi pénz? – Sok. Nem tudom, mennyi. Azt sem tudom, hog y akadtak rá. – Honnét származik? – Nem tudják biztosan, de mindenáron Joel Backman-nel akarják összefüg g ésbe hozni. A Fehér Házzal tárg yalnak. – Nem pedig velünk. – Ezek szerint nem. Politikától bűzlik az üg y. Szeretnének botrányt akasztani Morg an elnök nyakába, és Backman tökéletes cselszövőnek látszik. – Duke Mong o még szebb célpont.

– Ig en, viszont g yakorlatilag vég e. Hosszú, színes adócsalói múltja van, de már nem rúg hat labdába. Backman titkokat rejteg et. Vissza akarják ráncig álni, belenyomják az ig azság üg y húsdarálójába, akkora botrányt kavarnak, hog y hónapokig zeng tőle Washing ton. Jól meg alázzák vele Morg ant. – Üdítő változatosság ként tereli el a fig yelmet a g azdaság zuhanórepüléséről. – Ahog y mondtam, az eg ész a politikáról szól. Lowell vég re beleharapott a pizzájába, és g yorsan meg rág ta a falatot, amíg g ondolkozott. – Ez nemig en Backman. A fiúkák eltájolták mag ukat. – Biztos? – Holtbiztos. Backmannek fog alma sem volt, hog y keg yelmet kap. Az éjszaka közepén a szó szoros értelmében kicibáltuk a cellájából, aláírattunk vele valami papírokat, azután kizsuppoltuk az ország ból, mielőtt fölkelt a nap. – Hová ment? – Gőzöm sincs, de ha tudnám, akkor sem mondanám meg . A lényeg az, hog y Backmannek nem volt ideje veszteg etést szervezni. A börtön mélyén még csak nem is álmodhatott keg yelemről. Teddy ötlete volt, nem az övé. Nem Backman az emberük. – Meg akarják keresni. – Minek? Szabad ember, nem holmi szökött elítélt. Teljes keg yelmet kapott, a kiadatását sem kérhetik, kivéve persze, ha össze tudnak hozni valami vádemelést. – Amire képesek. Lowell eg y-két másodpercig homlokát ráncolva nézte az asztalt. – Nem látom a vádemelés lehetőség ét. Nincs bizonyítékuk. Ahog y mag a mondta, valami g yanús pénz fekszik eg y bankban, de nem tudják, honnét származik. Meg nyug tathatom, hog y az nem Backman pénze. – Meg tudják találni? – Meg szorong atják Teddyt, és éppen ezért akartam beszélni mag ával. – Félretolta a meg kezdett pizzát, és közelebb hajolt. – Nemsokára értekezletet tartanak az Ovális irodában. Teddy is részt vesz rajta, és az elnök föl fog ja szólítani, hog y mutassa be a kényes anyag ot Backmanről. Ezt vissza fog ja utasítani. Kenyértörésre kerül a sor. Akkor elválik, az elnöknek van-e kurázsija, hog y kirúg ja az öreg et. – Van neki? – Valószínűleg . Teddy leg alábbis erre számít. Ez a neg yedik elnöke, ami, mint tudja, rekord, és az első három is mind ki akarta ebrudalni. Csakhog y most már öreg , és kész távozni. – Ezer éve öreg és kész távozni. – Ig az, de feszes rendet tartott a háza táján. Most más a helyzet. – Miért nem meg y mag ától nyug díjba? – Azért, mert rig olyás, kiállhatatlan, csökönyös vén strici, mint tudjuk. – Ez nem újság . – És ha kipaterolják, nem meg y el szépszerével. Rag aszkodik a kieg yensúlyozott sajtótálaláshoz.

A „kieg yensúlyozott sajtótálalás” rég óta az „adjuk elő a saját elferdített verziónkat” fedőneveként szolg ált. Sandberg is félretolta a pizzáját, és az ujjait ropog tatta. – Én a következőképpen képzelem a sztorit – mondta. Ez is a szertartásrendhez tartozott. – Teddy Maynardot tizennyolc évi erőskezű CIA-vezetés után lapátra teszi a vadonatúj elnök. Még pedig azért, mert Maynard visszautasította, hog y feltárja folyamatban lévő kényes akciók részleteit. A nemzetbiztonság meg óvása érdekében tapodtat sem hátrált, farkasszemet nézett az elnökkel, aki az FBI-jal eg yütt titkos adatok kiszolg áltatását követeli, hog y az FBI nyomozást folytathasson az előző elnök, Morg an által aláírt keg yelmi határozatokkal kapcsolatban. – Backman nevét nem említheti. – Nem óhajtok neveket fölhasználni. Nincs meg erősített értesülésem. – Biztosíthatom, hog y a pénz nem Backmantől jött. És ha most bedobja a nevét, fönnáll a veszély, hog y Backman tudomást szerez róla, és valami ostobaság ra rag adtatja mag át. – Mint például? – Például fut, hog y mentse az életét. – Ez miért ostobaság ? – Mert nem akarjuk, hog y mentse az életét. – Azt akarják, hog y meg haljon? – Persze. Ez a terv. Látni akarjuk, ki öli meg . Sandberg a pad műanyag háttámlájának dőlt, és elfordította a fejét. Lowell szalámiszeleteket szedeg etett le nyúlósra hűlt pizzájáról, és sokáig csöndben g ondolkoztak. Sandberg elfog yasztotta diétás kóláját, és vég ül azt mondta: – Teddy valahog y rábeszélte Morg ant, hog y adjon keg yelmet Backmannek, akit aztán elvittek valahová, és most csalétek a g yilkosoknak. Lowell nem nézett oda, de bólintott. – A g yilkosság pedig majd választ ad Lang ley kérdéseire? – Talán. A terv ez. – Backman tudja, miért kapott keg yelmet? – Tőlünk nem, de van sütnivalója. – Ki feni rá a fog át? – Néhány ig en veszélyes ember, aki meg neheztelt. – Tudják, kik? Biccentés, vállrándítás, nem éppen válasz. – Többen is szóba jöhetnek. Nyitva tartjuk a szemünket, és vag y meg tudunk valamit, vag y nem. – És miért neheztelnek? Lowell elnevette mag át a g yermekded kérdésen. – Üg yes próbálkozás, Dan. Hat éve kérdezi ug yanezt. Na jó, mennem kell. Dolg ozzon a kieg yensúlyozott cikken, és majd mutassa meg !

– Mikor lesz az értekezlet az elnöknél? – Még nem biztos. Amint hazajön. – És ha Teddyt elbocsátják? – Mag a lesz az első, akit fölhívok. *** Neal Backman a virg iniai Culpeperben kisvárosi üg yvédként sokkal kevesebbet keresett, mint amiről a jog i eg yetemen álmodozott. Akkoriban az apja cég e olyan erőt képviselt Washing tonban, hog y a fiú könnyen úg y érezhette, néhány évi g yakorlattal már nag y pénzeket fog leszakítani. A Backman, Pratt és Boiling leg fiatalabb társtulajdonosa évi százezer dollárral kezdett, és harmincéves korára ennek a háromszorosát remélhette. Még a jog i eg yetemre járt, amikor az apja eg y washing toni képeslap címlapján szerepelt, és drág a csecsebecséiről nyilatkozott a mag azinnak. Jövedelmét évi tízmillió dollárra becsülték. Ez komoly hullámokat kavart az eg yetemen, amit Neal eg yáltalán nem bánt. Rózsás színben látta a jövőt ilyen kereseti lehetőség ek mellett. Ám alig eg y évvel az üg yvédi munkaközösség g el kötött meg állapodás után eltávolították a cég től, mert az apja bűnösnek vallotta mag át. Nealt szó szerint kidobták az épületből. Neal azonban nem sokáig ábrándozott a nag y dohányról meg a fényűző életről. Tökéletesen beérte azzal, hog y eg y szép kis Main Street-i üg yvédi irodában művelheti a szakmáját, és jó esetben talán évi ötvenezer dollárt is hazavihet. Lisa a kislányuk meg születése után otthon maradt, ő kezelte a pénzt, vig yázott, hog y kijöjjenek a költség vetésből. A férfi most eg y álmatlan éjszaka után úg y kelt föl, hog y nag yjából tudta, hog yan tovább. A leg kellemetlenebb kérdést az jelentette, szóljon-e a feleség ének, vag y ne. Amint eldöntötte, hog y nem szól, kezdett testet ölteni a terv. Nyolckor szokás szerint bement az irodájába, és internetezg etett másfél órán át, amíg ki nem nyitott a bank. Miközben leballag ott a Main Streeten, el sem tudta képzelni, hog y valaki ott ólálkodjon és leselkedjen utána, de tudta, semmiképpen sem kockáztathat. Richard Koley vezette a Piedmont National Bank leg közelebbi fiókját. Eg yütt jártak templomba, fajdvadászatra, baseballozni a Rotary Klub színeiben. Neal cég e kezdettől fog va abban a bankban intézte a pénzüg yeit. Az előtér még üres volt ezen a korai órán, de Richard már az íróasztalánál ült eg y bög re híg kávéval, a Wall Street Journallel, és szemlátomást ig en kevés tennivalóval. Kellemes meg lepődéssel fog adta Nealt, és húsz percig a főiskolai kosárlabdáról beszélg ettek. Amikor vég ül a tárg yra tértek, Richard meg kérdezte: – Szóval mit tehetek érted? – Csak kíváncsiskodom – adta elő Neal fesztelen hang on az eg ész reg g el g yakorolt szöveg et –, mennyi kölcsönt kaphatnék csak úg y, az aláírásomra. – Kicsit meg szorultunk, mi? Richard rátenyerelt az eg érre, és máris a képernyőt fig yelte, ahol az összes válaszok lapultak. – Á, semmi ilyesmi. Nag yon alacsonyak az árfolyamok, és kinéztem mag amnak eg y fincsi

részvényt. – Nem rossz húzás, bár én persze nem reklámozhatom. Most, hog y a tőzsdeindex meg int tízezerre csúszott, nem is értem, miért nem rohan mindenki kölcsönt fölvenni és értékpapírokat vásárolni. A jó öreg bank biztos nem járna rosszul. – Nehézkes bankárkuncog ással jutalmazta saját szellemeskedését. – Mennyi a jövedelmed? – kérdezte, és immár komoly arccal nyomkodta a billentyűket. – Változó. Hatvan-nyolcvan. Richard még jobban ráncolta a homlokát, Neal nem tudta, azért-e, mert szomorúan hallotta, hog y a barátja ilyen sokat keres, vag y ezért, mert a barátja ennyivel többet keres, mint ő. Mindkettő előfordulhatott, elvég re a kisvárosi bankok nem arról híresek, hog y túlfizetik az alkalmazottaikat. – Összes hiteltartozás a jelzálog on kívül? – hang zott az újabb kérdés, majd g ombnyomkodás. – Hm, lássuk csak. – Neal behunyta a szemét, és újra átfutotta az elszámolást. A lakáshitel majdnem kétszázezer dollárt tett ki, ezt a Piedmont állta. Lisa annyira félt az eladósodástól, hog y a saját kis mérleg ük fig yelemre méltóan tiszta volt. – A kocsihitel kábé húsz rong y – mondta. – Hitelkártya olyan ezer körüli, szóval nem sok. Richard eg yetértőleg bólog atott, közben le nem vette tekintetét a képernyőről. Miután az ujjai elszakadtak a billentyűzettől, meg vonta a vállát, és átalakult nag ylelkű bankárrá. – Háromezret adhatunk aláírásra. Hat százalék kamattal, tizenkét hónapra. Neal még sosem vett föl kölcsönt fedezet nélkül, úg yhog y nem tudta, mire számítson. Fog alma sem volt, mennyit érhet az aláírása, de a háromezer dollár valahol tisztesség esnek hang zott. – Fölmehetünk nég yezerre? – kérdezte. Újabb homlokráncolás, elmélyült képernyő-tanulmányozás, majd válasz: – Persze, hog y föl. Úg yis meg talállak, nem ig az? – Remek. Majd informállak, hog y áll a részvény. – Valami jó kis fülest kaptál, bennfentes infót? – Várj eg y hónapot! Ha fölmeg y az árfolyam, visszajövök, és dicsekszem eg y kicsit. – Ezt meg beszéltük. Richard kihúzott eg y fiókot, űrlapokat keresett. – Fig yelj, Richard – mondta Neal –, ez maradjon köztünk, jó? Tudod, hog y értem? Lisának ne kelljen aláírog atnia. – Nem g ond – felelte a bankár, a diszkréció szobra. – A feleség em a feléről sem tud annak, amit pénzüg yi vonalon művelek. A nők nem értik az ilyesmit. – Erről van szó. És ha már itt tartunk, meg kaphatnám az összeg et készpénzben? Másodpercnyi hallg atás, meg hökkent tekintett, na de hát a Piedmont Nationalnél minden lehetség es. – Hog yne, csak kérek eg y órácskát. – Be kell ug ranom az irodába, hog y bepereljek eg y krapekot, rendben? Dél körül visszajövök, mindent aláírok, és fölveszem a pénzt.

Neal remeg ő g yomorral sietett kétsaroknyira lévő irodájába. Lisa meg öli, ha rájön, és eg y kisvárosban nag yon nehéz titkot tartani. Nég yévi nag yon boldog házasság uk alatt mindenről közösen döntöttek. Ezt a kölcsönt nag yon nehéz lenne meg mag yarázni, bár ha elmondja az ig azság ot, valószínűleg mag a mellé tudja állítani az asszonyt. A pénz visszafizetése nem lesz eg yszerű. Az apja sosem fukarkodott a könnyelmű íg éretekkel. Hol teljesítette őket, hol nem, és sosem izg atta mag át, melyik változat jön be. De ez még a rég i Joel Backman volt. Az új viszont eg y kétség beesett ember, akinek nincs barátja, senkiben sem bízhat. Le van ejtve! Hisz csak nég yezer dollár. Richard hallg atni fog róla. A kölcsöntartozás miatt később is ráér ag g ódni. Elvég re üg yvéd. Itt-ott benyom eg y kis többlethonoráriumot, rátesz még eg y-két órát. Pillanatnyilag mindenekelőtt a Rudolph Viscovitchnak küldendő csomag ért izg ult. *** Neal ebédidőben a pénzzel a zsebében elszelelt Culpeper-ből, meg sem állt a másfél órányira lévő Alexandriáig . A Potomac folyótól körülbelül két kilométerre, eg y Russel Road-i kis üzletsoron meg kereste a Chatter nevű kereskedést, amely az Interneten azzal hirdette mag át, hog y a leg korszerűbb távközlési ketyerék tárháza, és azon csekély számú bolt eg yike az Eg yesült Államokban, ahol az ember Európában is használható kártyafüg g etlen mobiltelefonokat vásárolhat. Az üg yvéd néhány pillanatig bámészkodott, meg döbbentette a telefonok, személyhívók, számítóg épek, műholdas telefonok választéka – mindaz, ami csak kellhetett a kapcsolattartáshoz. Nem sokáig böng észhetett, mert nég y órakor már eg y vallomástétel üg yében várták az irodájában. Lisa pedig a nap folyamán többször is be szokott ug rani, hog y tájékozódjon, történik-e valami a belvárosban. Meg kért eg y eladót, mutassa meg neki az Ankyo 850-es zsebkommunikátort, a leg újabb műszaki csodát, amelyet a leg utóbbi kilencven napban dobtak a piacra. Az eladó kivette a készüléket eg y vitrinből, és nag y lelkesedéssel mag yarázatba fog ott. – Ez a teljes qwerty billentyűzetes, három frekvenciasávos okostelefon mind az öt földrészen működik, nyolcvan meg abájt a belső memóriája, nag ysebesség ű EGPRS adatátvitelre képes, vezeték nélkül helyi hálózatra csatlakoztatható, Bluetooth, infravörös vag y Pop-port interfésszel veheti fel a kapcsolatot, IPv4 és Ipv6 protokollt eg yaránt használhat, Symbian operációs rendszerű, 7.OS Series 80 platformon fut. – Automatikusan kapcsol át a sávok között? – Ig en. – Az európai hálózatokkal eg yüttműködik? – Természetesen. Az okostelefon valamivel nag yobb volt, mint eg y tipikus cég es telefon, de azért kényelmesen kézben tartható. Sima fémfelületét a hátoldalon érdes műanyag burkolat takarta, hog y használat közben ne csúszkáljon. – Elég nag y – mondta az eladó –, de telepakolták nyalánkság okkal: e-mail, képüzenet, beépített kamera, videolejátszó, komplett szöveg szerkesztő, internetes böng észő, a tetejében

szinte a világ bármely pontján vezeték nélküli hálózati hozzáférést biztosít. Hová akarja vinni? – Olaszország ba. – Máris mehet. Csak előfizetést kell nyitnia eg y szolg áltatónál. Az előfizetés adminisztrációt jelentett, az adminisztráció pedig azt, hog y nyomokat hag y, és Neal éppen ezt nem akarta. – Mi a helyzet a kártyás használattal? – kérdezte. – Tudunk adni olasz kártyát. A leg nag yobb ottani szolg áltatóé, a TIM-é. Telecom Italia Mobile. Minteg y kilencvenöt százalékos a lefedettség e az ország ban. – Kérek eg yet. Neal letolta a fedél alsó részét, és láthatóvá vált a teljes billentyűzet. – A leg jobb két kézben tartani, és hüvelykujjai g épelni – világ osította föl az eladó. – Mind a tíz ujja úg ysem fér el a billentyűzeten. Elvette a készüléket Nealtől, és bemutatta a hüvelykujjai g épelés javasolt módszerét. – Világ os – mondta Neal. – Meg veszem. 925 dollárba került, ehhez jött még a forg almi adó és további 89 dollár a TIM-kártyáért. Neal készpénzben fizetett, eg yidejűleg elhárította a meg hosszabbított jótállást, a reg isztrációs visszatérítést, a tulajdonosi prog ramot, vag yis mindazt, ami papírmunkát és nyomokat jelentett volna. Az eladó a nevét és a címét kérdezte, Neal ezt sem árulta el. A vég én bosszúsan felcsattant: – Mondja, nem lehetne szó arról, hog y eg yszerűen fizessek és távozzak? – De, természetesen – felelte az eladó. – Akkor csináljuk azt. Sietek. Kilépett az áruházból, és eg y kilométert autózott eg y nag y irodafelszerelési szaküzletig . Gyorsan kiválasztott eg y Hewlett-Packard táskag épet beépített vezeték nélküli csatlakozással. Újabb nég yszázneg yven dollárt fektetett be az apja biztonság ába, bár a laptop nála maradt, az irodájában akarta eldug ni. Eg y letöltött térkép seg ítség ével eg y másik közeli üzletsoron meg találta a csomag küldő szolg álatot. Odabent, a feladópultnál sietve papírra vetett kétoldalnyi használati útmutatót az apjának, majd borítékba tette eg y levéllel és további instrukciókkal eg yütt, amelyeket reg g el írt. Miután meg bizonyosodott arról, hog y senki sem néz oda, húsz darab százdollárost rejtett az Ankyo csodaszerkentyűjéhez tartozó kis fekete tokba, majd a levelet, az útmutatásokat, az okostelefont meg a tokot a szaküzletben kapott postai kartondobozba helyezte. Gondosan lerag asztotta a dobozt, és a külsejére fekete alkoholos filccel ráírta: MARCO LAZZERI RÉSZÉRE. Ezután a doboz eg y valamivel nag yobb másikba került, amelyet meg címzett Rudolph Viscovitchnak Bolog nába, a Via Zamboni 22-be. Feladónak a csomag küldőt adta meg : Packag ePost, 8851 Braddock Road, Alexandria, Virg inia 22302. Más lehetőség híján meg hag yta a pultnál a nevét, címét és telefonszámát arra az esetre, ha a csomag visszajönne. Az üg yintéző lemérte a csomag ot, érdeklődött, akarja-e biztosítani. Neal azt felelte, nem, ezzel további papírmunkát küszöbölt ki. Az üg yintéző felbélyeg ezte a teng eren túlra szánt küldeményt, s vég ül közölte: – Összesen tizennyolc dollár és húsz cent. Neal fizetett, és még eg yszer meg nyug tatták, hog y aznap délután postázzák a csomag ját.

19 Marco a kis lakás félhomályában a szokásos hatékonyság g al vég ezte el reg g eli feladatait. A börtönt leszámítva, ahol nemig en volt indoka, hog y felpattanjon és munkához lásson, sosem szokott felébredés után sokáig heverészni. Várta a sok teendő, a sok látnivaló. Nemeg yszer már reg g el hat előtt beért az irodájába, kirobbanó formában nézett aznapi első csörtéje elébe, pedig g yakran csak három-nég y órát aludt. Ezek a szokások most újraéledtek. Nem indult mindennap rohamra, nem számított összecsapásokra, de akadtak másfajta kihívások. Nem eg észen három perc alatt zuhanyozott le, ezt a szintén rég i szokását a Via Fondazzán jelentősen erősítette a súlyos meleg víz-hiány. A mosdó fölött meg borotválkozott, vig yázott az eg ész csinos arcszőrzetre, amelyet most növesztett. A bajusza már majdnem tökéletesnek volt mondható, az álla eg yenletesen szürkéllett. Eg yáltalán nem úg y festett, mint Joel Backman, és nem is úg y hang zott. Gyakorolt, hog y sokkal lassabban és szelídebben beszéljen. Ráadásul természetesen más nyelven. Gyors reg g eli prog ramja eg y kis kémkedést is mag ában fog lalt. Az ág ya mellett komód állt, ebben tartotta a holmiját. Nég y fiók, mind azonos méretű, a leg alsó tizenöt centiméterrel a padló fölött. Marco fog ott eg y szál fehér cérnát, amelyet a lepedőjéből húzott ki. Ug yanezt a szálat használta mindennap. Mindkét vég ét meg nyalta, jó alaposan benyálazta, majd az eg yik vég et az alsó fiók fenekéhez rag asztotta, a másikat pedig a komód oldalsó keretéhez, íg y ha a fiókot kihúzták, a láthatatlan cérnaszál elmozdult. Valaki – feltételezhetőleg Luig i – mindennap behatolt a szobájába, amíg Marco vag y Ermannóval, vag y Francescával tanult, és az illető átkutatta a fiókokat. Az íróasztala a kis nappaliban kapott helyet, az eg yetlen ablak alatt. Azon tartotta különféle papírjait, füzeteit, könyveit; Ermanno bolog nai bedekkerét, a Herald Tribune néhány számát, ing yenes vásárlási útmutatókból álló haszontalan kollekcióját, ezeket cig ányok osztog atták az utcán, továbbá sokat forg atott olasz-ang ol szótárát és eg yre nag yobb halomba g yűlő oktatási seg édanyag ot, amelyet Ermanno sózott rá. Az íróasztalon mérsékelt szervezettség uralkodott, ez az állapot ideg esítette Marcót. Rég i üg yvédi íróasztala, amely be sem fért volna a mostani nappalijába, katonás rendjéről volt híres. Eg y titkárnő minden délután szorg oskodott körülötte. A rendetlenség ben azonban láthatatlan rendszer bújt meg . Az íróasztal lapja keményfából készült, felületét az elmúlt évtizedek erősen ig énybe vették. A karcolások és benyomódások között akadt eg y kis elszíneződés – Marco úg y vélte, tintafolt. Akkora, mint eg y ing g omb, és majdnem az asztallap mértani középpontjában helyezkedett el. Minden reg g el elindulás előtt pontosan a tintapaca közepére ig azította valami papírcetli sarkát. Még a leg fig yelmesebb kém sem vette volna észre. Nem is vette. Bárki lopózott be naponta kutakodás vég ett, eg yetleneg yszer sem vig yázott elég g é, hog y minden könyvet és papírt az eredeti helyére teg yen vissza. Luig i és bandája minden áldott nap behatolt, hog y elvég ezze piszkos munkáját. Még a hétvég eken is, amikor Marco nem vett nyelvleckéket. Marco fontolg atott eg y tervet, hog y eg yik vasárnap reg g el kínzó fejfájással ébred, telefonál Luig inak, továbbra is az eg yetlen személynek, akivel mobilon beszélni szokott, és meg kéri, hozzon neki valami aszpirint vag y

amit Olaszország ban kapni lehet. Színleg kúrálg atja mag át, ág yban marad, lesötétíti a lakást, majd késő délután eg yszer csak meg int rácsörög Luig ira, és bejelenti, már sokkal jobban van, meg éhezett. Valahol a közelben bekapnak eg y falatot, azután Marconak hirtelen kedve szottyan visszatérni a lakásba. Még eg y órát sem lesznek távol. Vajon ezalatt valaki más elvég zi az átfésülést? A terv kezdett kibontakozni. Marco tudni akarta, ki fig yeli még ? Mekkora a hálózat? Ha csupán az a g ondjuk, hog y őt életben tartsák, akkor minek kutatják át nap mint nap a lakását? Mitől félnek? Attól félnek, hog y eltűnik. És miért olyan félelmetes ez? Elvég re szabad ember, minden korlátozás nélkül mozog hat. Az álcája jól sikerült. A nyelvtudása fog yatékos, de tűrhető, és napról napra javul. Miért zavarja őket, ha eg yszerűen lelép? Ha vonatra száll és beutazza az ország ot. Ha vissza sem tér. Hát nem g ondtalanabbá válna az életük? És miért tartják ennyire rövid pórázon, útlevél nélkül, alig valami pénzzel? Mert félnek, hog y eltűnik. Lekapcsolta a villanyt, kinyitotta az ajtót. Odakint, a Via Fondazza árkádjai alatt még sötétség honolt. Bezárta mag a mög ött az ajtót, és elsietett, keresett eg y újabb, korán nyitó kávézót. A vastag fal túloldalán csipog ó ébresztette Luig it, valahol a távolban szólt; ug yanaz a berreg és, amely majd minden reg g el ilyen iszonyú időpontban verte föl. – Mi ez? – kérdezte a nő. – Semmi – felelte Luig i, hálótársa felé lökte a takarót, és ruhátlanul kibotorkált a szobából. A nappalin keresztül a konyhába ig yekezett, kinyitotta az ajtót, belépett, becsukta, kulcsra zárta, és az összehajtható asztalra helyezett monitorra nézett. Marco szokás szerint most hag yta el a lakását. Ismét tíz perccel hat után, ebben sem volt semmi szokatlan. Rettentően ideg esítő szokás. Hülye amerikaiak! Meg nyomott eg y g ombot, a képernyő elsötétült. Az előírások szerint most azonnal föl kellett öltöznie, lerohannia az utcára, meg keresnie Marcót, és mindaddig fig yelnie, amíg a pasas nem találkozik Ermannóval. De Luig it eg yre inkább kimerítették az előírások. Eg yébként is Simona várt rá. A nápolyi diáklány, ez a kis cukorfalat alig múlt húsz, eg y hete ismerkedett meg vele eg y klubban, amelyet akkor fedezett föl. Teg nap éjjel jöttek össze először, és Luig i úg y g ondolta, nem utoljára. A lány már ismét aludt, mire Luig i visszatért, és bebújt a takaró alá. Kint hideg van. Neki meg itt van Simona. Whitaker Milánóban alig hanem durmol még , alig hanem eg y olasz nő fekszik az ág yában. A kutya sem fig yeli, mit csinál ő, Luig i eg ész nap. Marco sem csinál semmi különöset, csak kávézik. Mag ához vonta Simonát, és elaludt. *** Derűs, napsütéses március eleji délelőtt volt. Marco befejezte a kétórás nyelvleckét Ermannóval. Mint mindig , ha az idő eng edte, sétálg attak Bolog na központjában, és kizárólag

olaszul beszélg ettek. A nap ig éje a „fare”, azaz »tesz, csinál« volt, és amennyire Marco meg tudta állapítani, az olasz nyelv eg yik leg sokoldalúbb, leg többet használt szava. Bevásárolni olaszul „fare la spesa”, vag yis »kiadásokat, beszerzéseket eszközölni«, kérdezni „fare la domanda”, »kérdést föltenni«, reg g elizni pedig „fare la colazione", »elvég ezni a reg g elit«. Ermanno kissé korán köszönt el, meg int a saját tanulmányaira hivatkozott. A leckesétáknál Luig i az esetek többség ében meg jelent, átvette a vezetést Ermannótól, aki szélsebesen eltűnt. Marco g yanította, ezzel az összehang oltság g al azt akarják jelezni neki, hog y állandóan fig yelik. Az eg yetemi neg yed számos könyvesboltjának eg yike, a Feltrinelli előtt fog tak kezet és búcsúztak el. Luig i akkor bukkant föl a sarkon, és a szokásos szívélyesség g el üdvözölte Marcót: – Buon g iorno! Pranziamo? Ebédelünk? – Certamente. A közös ebédek meg ritkultak, Marconak több lehetőség e adódott, hog y eg yedül étkezzen, önállóan birkózzon meg az étlappal és a kiszolg álással. – Ho trovato un nuovo ristorante. Találtam eg y új éttermet. – Andiamo! Gyerünk! Nem volt világ os, mihez kezd Luig i napközben az idejével, de kétség telenül órákat töltött azzal, hog y kávézókat, trattoriákat, éttermeket keresg élt a városban. Soha nem ettek kétszer ug yanazon a helyen. Szűk utcákon haladtak vég ig , és kiértek a Via dell’Indipendenzára. Többnyire Luig i vitte a szót, mindig kifejezetten lassú, meg fontolt, pontos olaszság g al beszélt. Marco jelenlétében teljesen elfelejtett ang olul. – Francesca ma délután nem ér rá órát adni – mondta. – Miért nem? – Csoportot vezet. Teg nap fölhívta eg y ausztrál csoport. Az évnek ebben a szakában nem sok munkája akad. Kedveled a nőt? – Kedvelnem kéne? – Nem volna hátrány. – Nem mondhatnám, hog y csupa bűbáj. – Tanárnak jó? – Kitűnő. A tökéletes ang olság a arra ösztönöz, hog y még többet tanuljak. – Szerinte nag yon szorg almasan tanulsz, és rendes embernek tart. – Szóval kedvel? – Mint diákot, ig en. Szerinted jó nő? – Az olasz nők zöme az, és Francesca sem kivétel. Befordultak eg y kis utcába, a Via Goitóra, és Luig i előre mutatott. – Tessék! – mondta, és meg álltak Franco Rossi éttermének bejáratánál. – Még nem voltam

itt, de úg y hallom, nag yon jó hely. Mag a Franco üdvözölte őket mosolyog va és tárt karokkal. Eleg áns sötét öltönye kellemes kontrasztot képezett dús ősz hajával. Elvette a kabátjukat, és rég i barátként cseveg ett Luig ival. Luig i elejtett néhány nevet, Franco helyeselt. Ablakhoz közeli asztalt választottak. – Ez a leg jobb – mondta Franco lelkesen. Marco körülnézett, de nem látott rossz asztalt. – Az antipastóink kiválóak – jeg yezte meg Franco szerényen, mint aki röstell a főztjével dicsekedni. – A mai kedvencem azonban a szeletelt g ombasaláta. Lino tesz bele eg y kis szarvasg ombát, némi parmezánt, pár szelet almát... – Eg y pillanatra elhallg atott, meg csókolta összecsippentett ujjai heg yét. – Nag yon finom – fejezte be lehunyt szemmel, ábrándos hang on. A salátánál maradtak, Franco elsietett, hog y újabb vendég eket fog adjon. – Ki az a Lino? – kérdezte Marco. – Az öccse, a főszakács. – Luig i eg y kis toszkán kenyeret mártog atott eg y tálka olívaolajba. Eg y pincér lépett oda, érdeklődött, parancsolnak-e bort. – Hog yne – felelte Luig i.– Valami tájjelleg ű vöröset szeretnék. Nem is volt kérdéses, mit ajánljon a pincér. A tollával a borlapra bökött. – Ez itt imolai liano. Fantasztikus. A nag yobb nyomaték kedvéért szusszantott eg yet. Luig inak nem maradt választása. – Meg kóstoljuk. – Francescáról beszéltünk – vette föl az előbbi fonalat Marco. – Nag yon g ondterheltnek látszik. Mi baja? Luig i beletunkolt az olívaolajba, és eg y nag y falat kenyeret rág csált, miközben azon vívódott, mennyit áruljon el Marconak. – A férje nincs jól – mondta. – Vannak g yerekeik? – Nem hiszem. – Mi baja a férjének? – Súlyos beteg . Azt hiszem, idősebb nála. Nem ismerem. Sig nore Rossi visszatért, hog y vég ig kalauzolja őket az étlapon, noha nem ig azán szorultak seg ítség re. Elmag yarázta, hog y az itteni tortellini a leg jobb eg ész Bolog nában, és ma különösen kiváló. Lino örömmel kijön a konyhából, hog y tanúsítsa ezt. A tortellini után remek választás lenne a szarvasg ombás borjúfilé. Több mint két órán át követték Franco tanácsait, majd miközben visszatolatták a pocakjukat a Via dell’Indipendenzán, a sziesztájukról tárg yaltak. *** Marco a Piazza Mag g iorén véletlenül találkozott a tanárnővel. Harmincperces élénk g yalog lás után eg y presszó teraszán telepedett le, a rag yog ó napsütésben meg kockáztatta a kinti hideg et, és épp kávézott, amikor deres hajú nyug díjasokból álló kisebb csoportot látott meg . A Palazzo Communaléból, a városháza épületéből léptek ki. Ismerős alak vezette őket,

karcsú, eg yenes tartású nő, sötét haja a vállára omlott a borvörös svájcisapka alól. Marco eg y eurót hag yott az asztalon, és a csoport felé indult. A Neptun-szökőkútnál az összesen tízfős csoport mög é osont, és hallg atta, hog yan dolg ozik Francesca. A nő azt fejteg ette, hog y a római teng eristen g ig antikus bronzszobrát eg y francia három éven át, 1563-tól 1566-ig mintázta. Az alkotást eg y püspök rendelte meg a pápa tetszésének elnyerését célzó városszépítő prog ram keretében. Az anekdota szerint a francia a tényleg es munka meg kezdése előtt ag g ódott a szoboralak pucérság a miatt – Neptun anyaszült meztelen –, úg yhog y elküldte a tervet Rómába, pápai jóváhag yás vég ett. A pápa azt írta vissza: „Bolog nának jó lesz.” Francesca az ig azi turisták között valamivel élénkebben viselkedett, mint Marcóval. Energ ikusabban cseng ett a hang a, többet mosolyg ott. Nag yon csinos szemüveg et vett föl, amely tíz évvel fiatalabbnak mutatta. Marco az ausztrálok háta mög é rejtőzve sokáig fig yelte észrevétlenül. A nő arról beszélt, hog y a Fontana del Nettuno ma a város eg yik leg híresebb jelképe, és talán a leg népszerűbb fotós háttér. Minden zsebből fényképezőg ép került elő, és a turisták jó ideig fényképeszkedtek Neptun előtt. Marco eg yszer csak annyira közel férkőzött Francescához, hog y szemkontaktust létesíthettek. A nő észrevette, ösztönösen elmosolyodott, majd halkan köszönt: – Buon g iorno! – Buon g iorno! Nem bánja, ha mag ukkal tartok? – kérdezte ang olul Marco. – Nem. Sajnálom, hog y le kellett mondanom az órát. – Semmi baj. Mit szólna eg y vacsorához? A nő körbepillantott, mint aki valami illetlenség et követett el. – Természetesen tanulás céljából. Másra nem g ondoltam – tette hozzá a férfi. – Sajnálom, nem lehet. – A tanárnő Marco háta mög é, a téren át a Basilica di San Petronio felé nézett. – Találkozzunk ötkor a templom melletti sarki presszóban, ott eg y órát tanulhatunk. – Va bene. Az ideg envezetés néhány lépésnyit folytatódott a Palazzo Communale nyug ati falához, ott Francesca három nag y bekeretezett, fekete-fehér fényképg yűjtemény előtt állította meg a turistákat. A történelmi lecke arról szólt, hog y a második világ háború idején Bolog nában és környékén dobog ott az olasz ellenállás szíve. A bolog naiak g yűlölték Mussolinit, a fasisztáit meg a népet meg szállókat, és szorg osan dolg oztak a földalatti mozg alomban. A nácik keg yetlen meg torlással válaszoltak – közhírré tették, hog y a partizánők által meg ölt minden német katonáért tíz olaszt vég eznek ki. Bolog nában és környékén ötvenkét véreng zést hajtottak vég re, fiatal olasz harcosok ezreit g yilkolták meg . Az áldozatok neve és arca ott állt a falon, íg y örökítették meg az emléküket. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban az idős ausztrálok közelebb húzódtak, hog y szemüg yre veg yék a hősöket. Marco is előrébb nyomult. Meg hökkentette fiatalság uk, a jövő vég leg elveszett íg érete – lemészárolták őket a bátorság ukért. Francesca továbbhaladt a csoporttal, Marco lemaradt, bámulta az arcokat, amelyek a hosszú fal nag y részét beborították. Százak, talán ezrek sorakoztak ott. Eg y-eg y bájos női arc. Testvérek. Apák és fiák. Eg y eg ész család. Parasztemberek, akik készek voltak meg halni a hazájukért és a meg g yőződésükért. Hűség es

hazafiak, akik nem adhattak mást, csak az életüket. Marco bezzeg nem íg y járt el. De nem ám. Amikor választásra kényszerült a hűség és a pénz között, azt tette, amit mindig is. A pénzre hajtott. Hátat fordított a hazájának. Mindent odadobott az arany csillog ásáért. *** Francesca a presszóban állt, várt, nem ivott semmit, de természetesen cig arettázott. Marco úg y vélte, a kései nyelvóra iránti hajlandóság a is azt jelzi, mennyire kell neki a munka. – Van kedve sétálni? – kérdezte a nő köszönésképpen. – Persze. Marco délelőtt több kilométert g yalog olt Ermannóval, majd ebéd után órákig mászkált, amíg a nőre várt. Mára bőven kimászkálta mag át, de hát mi mást csinálhatott? Eg y hónap alatt napi több kilométeres g yalog lással formába hozta mag át. – Hová? – érdeklődött. – Messzire? Girbe-g urba, szűk utcákon haladtak délnyug at felé, lassan beszélg ettek olaszul az Ermannótól kapott délelőtti leckéről. Francesca meg jeg yezte, hog y az ausztrál csoportok barátság osak, sosincs velük g ond. Az óváros szélén a Porta Sarag ozzához értek, Marco ekkor eszmélt rá, hol járnak, merre tartanak. – Fölmeg yünk a San Lucához – mondta. – Úg y van. Ma nag yon szép az idő, kellemes esténk lesz. Bírja az iramot? A lába majd’ leszakadt, de eszébe sem jutott, hog y meg hátráljon. – Andiamo! Gyerünk! A Santuario di San Luca az Apenninek eg yik leg szélső nyúlványa, a Colle della Guardia tetején, ezerméteres mag asság ban áll. Nyolc évszázada tekint le onnét Bolog nára, mint a város pártfog ója és védelmezője. Hog y a heg yre ig yekvőknek se esőtől, se perzselő naptól ne kelljen szenvedniük, a bolog naiak olyan meg oldáshoz folyamodtak, amelyhez a leg jobban értettek – árkádokat építettek. 1674-ben kezdték a munkát, és meg szakítás nélkül hatvanöt éven át folytatták, míg el nem készült a 666 dong aboltozattal fedett sétány, amely összesen 3,6 kilométerével a világ leg hosszabb árkádsora. Bár Marco tanulmányozta a történelmet, a tanárnője szájából sokkal érdekesebben hang zottak a részletek. A g yalog út eg yenletesen emelkedett, és ehhez ig azították az iramot. Marco lábikrája száz boltív után szinte sikoltott, hog y pihenjenek már. A férfi eg yre arra várt, hog y Francesca lassítson és rág yújtson. Bolog na e nag yszabású és költség es vállalkozáshoz latba vetette számottevő vag yonát. Az eg ymással civakodó pártok ritka eg ység ről tettek tanúbizonyság ot, mindeg yik árkádot másmás csoport pénzelte: kalmárok, kézművesek, diákok, templomok és nemesi családok. Ki-ki hozzájárulásának meg örökítésére és saját halhatatlanság ának biztosításaképpen táblát helyezhetett el az árkádjánál. A táblák zöme az idők során eltűnt.

Francesca rövid pihenőre meg állt a százhetvenedik boltívnél, ahol a csekély számú meg maradt tábla eg yike füg g . Ezt „la Madonna g rassá”-nak, kövér Madonnának nevezik. Az útvonal mentén tizenöt kápolnát emeltek. A nyolcadik és kilencedik kápolna között ismét meg álltak, ott, ahol híd vezet át eg y út fölött. Az árkádokban hosszúra nyúlt a tartóoszlopok árnyéka, ahog y Marcóék az emelkedő leg meredekebb részén kaptattak fölfelé. – Este szépen kivilág ítják – nyug tatta meg Francesca. – A visszaútra. Marco nem is g ondolt a lefelé vezető útra. Eg yelőre fölfelé nézett, a templomot bámulta, amely néha közelebbinek látszott, máskor mintha elillant volna előlük. A combja most már sajg ott, eg yre nehezebben lépkedett. Miután fölértek a heg ytetőre, és kiléptek a hatszázhatvanhatodik árkád alól, eléjük tárult a fenség es bazilika. Kig yúltak a fényei, miközben a sötétség elborította a Bolog na körüli heg yeket, kupolája aranyként csillog ott. – Most zárva van – közölte Francesca. – Majd máskor nézzük meg . Fölfelé jövet Marco meg pillantott eg y lefelé haladó autóbuszt. Elhatározta, ha valaha is újra a heg yre akarna látog atni pusztán abból a célból, hog y meg tekintse a sokadik katedrálist, buszra fog ülni. – Erre! – mondta halkan a nő, és félrehívta Marcót. – Tudok eg y titkos ösvényt. Marco követte a templom mög ötti kavicsos úton eg y sziklapárkányra, ahonnét lenéztek az alattuk elterülő városra. – Ez a kedvenc helyem – árulta el Francesca, és mély léleg zetet vett, mintha mag ába akarná szívni Bolog na szépség ét. – Gyakran jár ide? – Évente többször, rendszerint csoportokkal. Azok mindig busszal jönnek. Vasárnap délutánonként néha fölg yalog olok. – Eg yedül? – Ig en, eg yedül. – Leülhetnénk valahová? – Persze, ott eg y kis pad eg y eldug ott zug ban. Senki sem ismeri. Marco néhány lépést tett a nő nyomában előbb le, majd eg y köves ösvényen eg y másik párkányhoz, ahonnét nem kevésbé látványos panoráma nyílt. – Elfáradt a lába? – kérdezte Francesca. – Á, dehog y – hazudta a férfi. Francesca rág yújtott, úg y élvezte a cig arettát, ahog y nem sokan képesek. Sokáig ültek némán, mindketten pihentek, mindketten g ondolkodtak, és nézték Bolog na hunyorg ó fényeit. Vég ül Marco meg szólalt. – Luig i azt mondja, súlyos beteg a férje. Sajnálom. A nő meg lepetten pillantott rá, azután elfordult. – Nekem azt mondta, a mag ánéletről nem beszélg ethetünk. – Luig i változtatg atja a szabályokat. Rólam mit mesélt mag ának? – Nem kérdezősködtem. Mag a kanadai, utazg at az ország ban, meg akar tanulni olaszul.

– És elhiszi? – Nemig en. – Miért nem? – Mert mag a azt állítja, nős, családos, még is hosszú időre otthag yta a szeretteit, hog y bejárja Olaszország ot. És ha csak kéjüdülő üzletember, akkor hog y kerül a képbe Luig i? Meg Ermanno. Miért van szükség e ezekre az emberekre? – Jó kérdések. Nincs feleség em. – Szóval ez mind hazug ság . – Az. – Mi az ig azság ? – Azt nem mondhatom el. – Jobb is. Nem hiányzik, hog y tudjam. – Épp elég problémája van, ig az, Francesca? – A problémáim csak rám tartoznak. Francesca újabb cig arettára g yújtott. – Kaphatok eg yet? – kérdezte Marco. – Dohányzik? – Jó pár évvel ezelőtt dohányoztam. Kivett eg y szálat a csomag ból, és meg g yújtotta. A város fényei élesebbé váltak, ahog y a sötétség körülölelte őket. – Mindent elmond Luig inak, amit csinálunk? – kérdezte Marco. – Nag yon keveset mondok neki. – Az jó.

20 Teddy utolsó fehér házi látog atását délelőtt tízre ütemezték. Úg y tervezte, hog y késve érkezik. Reg g el héttől fog adta nem hivatalos átadás-átvételi brig ádja tag jait – mind a nég y ig azg atóhelyettest és vezető beosztású munkatársait. Csöndes meg beszéléseken tájékoztatta azokat, akik sok esztendeje élvezték a bizalmát, hog y kifelé áll a szekere rúdja, ez már rég óta elkerülhetetlenné vált, de az élet meg y tovább. Azok, akik jól ismerték, meg könnyebbült hang ulatot érzékeltek. Elvég re nyolcvanhoz közeledett, és közmondásosán rozzant eg észség e mostanában még inkább romlott. Pontosan 8.45-kor, miközben műveleti ig azg atóhelyettesével, William Lucattel értekezett, behívatta Julia Javiert a Backman-téma miatt. A Backman-üg y fontosnak számított, de a világ méretű hírszerző tevékenység összefüg g ései a lista közepére sorolták. A sors iróniája, hog y eg y levitézlett volt lobbistát érintő művelet okozta Teddy bukását. Julia Javier leült az örökké éberen őrködő Hoby mellé –aki még most is jeg yzeteket készített, noha tudta, hog y azokra soha senki nem lesz kíváncsi –, és szakszerűen kezdett a beszámolóhoz: – A férfi a helyén van, még Bolog nában, úg yhog y ha most kellene lépnünk, meg tehetnénk. – Úg y tudtam, az a terv, hog y vidékre telepítjük, valami kisvárosba, ahol jobban szemmel tarthatjuk – mondta Teddy. – Az néhány hónap múlva esedékes. – Nincs néhány hónapunk. – Teddy Lucathez fordult, és meg kérdezte: – Mi történik, ha most nyomjuk meg a g ombot? – Valószínűleg működik a dolog . Valahol Bolog nában kapják el. Az eg y rendes város, úg yszólván nincs is bűnözés. Gyilkosság ról nem is hallottak, úg yhog y a halála némi fig yelmet kelt, ha ott találják meg a holttestét. Az olaszok hamar rájönnek, hog y ez az ember nem... hog y is hívják, Julia? – Marco – mondta Teddy fejből. – Marco Lazzeri. – Ig en, aztán vakarg atják a fejüket, tanakodnak, kicsoda lehet. – Nincs támpontjuk az ig azi kilétét illetően – jeg yezte meg Julia. – Ott állnak majd eg y hullával, eg y hamis személyi ig azolvánnyal, és kész. Nincs se családja, se barátai, se címe, se munkahelye, semmije. Eltemetik, mint eg y koldust, és eg y évig vezetik az aktáját. Azután lezárják. – Ez nem a mi g ondunk – mondta Teddy. – Nem mi intézzük a g yilkosság ot. – Az ig az – helyeselt Lucat. – A nag yvárosban kicsit zűrösebb, de a srác szeret csavarog ni. El fog ják kapni. Talán elg ázolja eg y autó. Az olaszok ug yebár úg y vezetnek, mint az őrültek. – Nem is lesz olyan nehéz, ig az? – Nem hiszem. – És mekkora az esélyünk, hog y tudomást szerezzünk róla, ha bekövetkezik? – kérdezte Teddy. Lucat a szakállát birizg álta, az asztal fölött Juliára nézett, aki a körmét rág va Hobyt fig yelte, amaz pedig műanyag pálcikával zöld teát keverg etett. Lucat vég ül meg szólalt:

– Amondó vag yok, hog y ötven százalék, leg alábbis a jelenleg i helyszínen. A nap huszonnég y órájában fig yelünk, de a leg esleg jobbak fog ják elintézni. Feltehetőleg tanúk nélkül. – Később, néhány héttel a koldus temetése után, többre számíthatunk – tette hozzá Julia. – Jó embereink dolg oznak ott. Éberen fig yelünk majd. Szerintem később hallani fog unk felőle. – Fennáll a veszély, hog y nem fog unk biztosat tudni – fig yelmeztetett Lucat. – Mint minden olyan esetben, ha nem mi húzzuk meg a ravaszt. – Ezt nem baltázhatjuk el, világ os? Jóleső lesz a tudat, hog y Backmannek vég e, ig azán rászolg ált, de a művelet célja a g yilkos kilétének meg állapítása – szög ezte le Teddy, és ráncos, fehér kezével lassan a szájához emelte a papírpoharat. Hang osan, fülsértően szürcsölte a zöld teát. Talán meg érett az idő, hog y a vénember elpályázzon valami nyug díjasotthonba. – Én elég g é biztos vag yok a dolg unkban – felelte Lucat. Hoby le is írta ezt. – Ha most szivárog tatjuk ki, mikor hal meg ? – kérdezte Teddy. Lucat vállat vont, elfordította a fejét, mint aki a kérdést fontolg atja. Julia a következő körmét rág csálta. – Az attól füg g – mondta óvatosan a nő. – Ha az izraeliek lépnek, akkor eg y héten belül bekövetkezhet. A kínaiak rendszerint lassúbbak. A szaúdiak alig hanem valami szabadúszót bérelnek föl; eg y hónapba is beletelhet, amíg kerítenek eg yet. – Az oroszok eg y hét alatt elintézhetik – tette hozzá Lucat. – Én már nem leszek itt, amikor lezajlik – jelentette ki szomorúan Teddy. – És az Atlantióceán innenső oldalán soha senki sem fog ja meg tudni, íg érjék meg , hog y majd fölhívnak! – Úg y értsem, most zöld utat ad? – kérdezte Lucat. – Úg y. De vig yázzanak, hog yan szivárog tatják ki! Minden vadásznak eg yenlő esélyt kell kapnia a prédára. Vég leg elbúcsúztak Teddytől, és elhag yták az irodáját. Hoby fél tízkor kitolta a folyosóra, a lifthez. Nyolc szintet ereszkedtek a pinceg arázsig , ahol a g olyóálló fehér furg on várta, hog y utoljára a Fehér Házba szállíthassa. *** A meg beszélés nem tartott sokáig . Amikor néhány perccel tíz után elkezdődött, Dan Sandberg a Post szerkesztőség ében az íróasztalánál ült. El sem mozdult onnét, amíg húsz perc múlva be nem futott a telefonhívás. – Vég e – mondta Rusty Lowell. – Hog y ment? – kérdezte Sandberg , és már pötyög ött is a billentyűzetén. – A forg atókönyv szerint. Az elnök tudni akart Backmanről. Teddy nem eng edett. Az elnök azt mondta, jog a van mindenről tájékozódni. Teddy ezt belátta, de úg y vélte, az értesülést politikai célokra fog ják felhasználni, visszaélnek vele, aláásnak eg y veszélyes műveletet. Rövid szóváltás után Teddy kirúg atta mag át. Ahog y előre meg mondtam. – Az anyja!

– A Fehér Ház öt perc múlva nyilatkozik. Nem árt, ha meg nézi. Szokás szerint rög tön meg indult a kozmetikázás. Eg y komor képű sajtótitkár bejelentette, hog y az elnök úg y döntött, „új irányt szab hírszerzési tevékenység ünknek”. Dicsérte Maynard ig azg atót leg endás vezetői képesség eiért, úg y tett, mintha eg yenesen sajnálkozna, hog y utódot kell keresni. A pulpitus előtti sorból szeg ezték neki az első kérdést, hog y Maynard lemondott vag y menesztették. – Az elnök úr és Maynard ig azg ató úr közös meg eg yezésre jutottak. – Ez mit jelent? – Azt, amit most mondtam. Ez íg y ment harminc percig . Sandberg másnap reg g eli címlapsztorija két bombát robbantott. Először is határozottan meg erősítette, hog y Maynardot kirúg ták, miután nem volt hajlandó kényes információkat átadni szerinte politikai visszaélés céljára. Leköszönésről, „közös meg eg yezésre jutásról” szó sem volt. Annak rendje és módja szerint útilaput kötöttek a talpára. A második robbanás azt tudatta a világ g al, hog y az elnök azzal az új FBI-nyomozással közvetlen összefüg g ésben rag aszkodott a hírszerzési adatokhoz, amely keg yelmi veszteg etés üg yében vizsg álódott. A keg yelemárusítási botrány távoli morajként hallatszott, amíg Sandberg ki nem tárta a kaput. A szenzációs hírtől majdhog ynem leállt a forg alom az Arling ton Memorial hídon. Míg Sandberg a sajtószoba környékén időzött, kiélvezte a most vég hez vitt feg yvertényt, meg szólalt a mobiltelefonja. Rusty Lowell kereste, és csak annyit mondott: – Hívjon vissza vezetékesen, de g yorsan! Sandberg eg y kis irodába húzódott, hog y senki se háborg assa, és tárcsázta Lowell lang leyi számát. – Lucat most repült – közölte Lowell. – Ma reg g el nyolckor találkozott az elnökkel az Ovális irodában. Fölkérték, hog y vállalja a meg bízott ig azg atói posztot. Ig ent mondott. Eg y órán át tárg yaltak. Az elnök forszírozta a Backman-üg yet. Lucat nem eng edett. Kirúg atta mag át, akárcsak Teddy. – A mindenit, száz éve ott dolg ozott. – Pontosabban harmincnyolc. Az eg yik leg jobb emberünk. Nag yszerű főtisztviselő. – Ki a következő? – Fog ós kérdés. Mindannyian félünk, hog y kopog tatnak az ajtónkon. – Valakinek vezetnie kell az üg ynökség et. – Ismeri Susan Pennt? – Nem. Tudom, kicsoda, de még nem találkoztam vele. – Műszaki-tudományos ig azg atóhelyettes. Baromi hűség es Teddyhez, persze melyikünk nem az, de túlélőművész is. Jelenleg az Ovális irodában tartózkodik. Ha neki is felajánlották az átmeneti üg yvezetőség et, alig hanem elfog adja. És hog y meg kapja, kiszolg áltatja Backmant. – Az új elnök parancsol, Rusty. Jog a van mindent tudni. – Természetesen. És ez elvi kérdés. Nem is hibáztathatjuk a pasast. Még új a hivatalában, szeretné kipróbálni az izmait. Úg y nézem, képes mindannyiunkat kirúg ni, amíg meg nem kapja, amit akar. Azt mondtam Susan Penn-nek, fog adja el a meg bízást, hog y leállítsa a

vérontást. – Tehát az FBI-osok pillanatokon belül tudomást szereznek Backman hollétéről? – Szerintem még ma. Nem tudom biztosan, mihez kezdenek akkor, mert még hetek választják el őket a vádindítványtól. Valószínűleg csak elcseszik az akciónkat. – Hol a pasas? – Nem tudom. – Ug yan már, Rusty, meg változott a helyzet. – Azt mondtam, nem tudom, és ezzel vég e. Majd tájékoztatom a vérfürdőről. Eg y óra múlva a Fehér Ház sajtótitkára fog adta az újság írókat, és bejelentette, hog y Susan Pennt bízták meg a CIA ideig lenes ig azg atásával. A szóvivő nag y súlyt helyezett arra a tényre, hog y Penn az első nő ezen a poszton, ez is bizonyítja, milyen eltökélten fáradozik az elnök az esélyeg yenlőség üg yének előmozdításán. *** Luig i teljesen felöltözve és eg ymag ában ült az ág ya szélén, várta a jelzést a szomszédból. Reg g el hat után tizennég y perccel meg is érkezett – ez a Marco teljesen a szokások rabja lett. Luig i kiballag ott a meg fig yelőhelyiség be, meg nyomott eg y g ombot, hog y elhallg attassa a csipog ót, amely jelezte, hog y a barátja kilépett a bejárati ajtón. Számítóg ép rög zítette a pontos időt, és valaki Lang leyben másodperceken belül meg tudhatta, hog y Marco Lazzeri pontosan 6.14-kor hag yta el a Via Fondazza-i konspirációs lakást. Luig i napok óta nem követte Marcót. Simona nála aludt. Most várt néhány pillanatot, majd kiosont a hátsó ajtón, átvág ott a kis sikátoron, azután kikukucskált az árkádok árnyékában a Via Fondazzára. Marco tőle balra dél felé haladt a tőle meg szokott szapora léptekkel, amelyek bolog nai tartózkodása alatt eg yre g yorsabbakká és hosszabbakká váltak. Leg alább húsz évvel idősebb volt, mint Luig i, de mivel nap nap után élvezettel g yalog olt jó néhány kilométert, sokkal jobb formába hozta mag át. Ezenkívül nem dohányzott, nem sokat ivott, nem nag yon mutatott érdeklődést a nők meg az éjszakázás iránt, és a leg utóbbi hat évet lakat alatt töltötte. Nem csoda, ha most órákig rótta az utcákat csak úg y passzióból. Mindennap az új túrabakancsát hordta. Luig i még nem tudta a kezébe kaparintani a lábbelit, íg y az poloskátlan maradt, nem hag yott hátra jeleket. Whitaker ag g ódott emiatt Milánóban, de hát ő mindenért ag g ódott. Luig i meg volt g yőződve arról, hog y Marco akár száz kilométert is g yalog ol a városon belül, de el nem hag yja a várost. El-eltűnik eg y időre, fölfedezi a környéket, várost néz, de mindig előkerül. Most befordult a Via Santo Stefanóra, a főútra, amely a rég i Bolog na délkeleti sarkából a dolg ok sűrűjébe, a Piazza Mag g ioréhoz vezetett. Luig i átkelt az úttesten, és a másik oldalról követte. Gyakorlatilag kocog ott, miközben rádión Zellmant hívta, az új fiút a városban, akit Whitaker küldött, hog y szorosabbra húzzák a hálót. Zellman a Strada Mag g iorén várakozott, eg y másik forg almas úton, a konspirációs lakás meg az eg yetem között. Zellman érkezése a terv előrehaladását jelezte. Luig i most már a leg több részletet ismerte, és valamelyest lehang olta a tény, hog y Marco napjai meg vannak számlálva. Nem tudta biztosan, ki fog ja hazavág ni, és az volt a benyomása, hog y Whitaker sem tudja.

Luig i imádkozott, hog y ne rá osszák ki a feladatot. Két másik pasast már kicsinált, és jobb szerette volna elkerülni az ilyen balhét. Azonkívül kedvelte is Marcót. Mielőtt Zellman átvette volna a követést, Marco felszívódott. Luig i meg állt, fülelt. Behúzódott eg y sötét kapualjba, hátha Marco is meg állt valahol. *** Marco hallotta, hog y a háta mög ött jön, nehézkes léptekkel, kissé zihálva. Gyorsan balra kanyarodott eg y szűk utcába, a Via Castellatára, ötven métert sprintelt, aztán ismét bal kanyar a Via de’ Chiarira, majd teljes irányváltással északról eg yenesen nyug at felé fordult. Már úg y ismerte az óvárost, mint a tenyerét, a sug árutakat, a kis közöket, a zsákutcákat, a kereszteződéseket, a zeg zug os utcácskák vég telen labirintusát, az összes tér és sok üzlet nevét. Tudta, melyik trafik nyit hatkor, melyik vár hétig . Öt presszót is találhatott mag ának, amelyik napkeltére meg telt, bár a leg több csak azután húzta fel a rolót, hog y odakint teljesen kivilág osodott. Tudta, hol érdemes az ablakhoz ülnie, eg y újság takarásában, arccal az utca felé, és várnia, hog y Luig i arra ballag jon. Bármikor lerázhatta Luig it, ha akarta, de leg többször belement a játékba, úg y jött-ment, hog y kényelmesen követhessék. Viszont ig az, ami ig az, annyira rátapadtak, hog y azt még a vak is látta. Nem akarják, hog y eltűnjek, mondog atta mag ában. Vajon miért nem? Mert valamilyen okból tartanak itt. Jócskán a város nyug ati felében járt, messze eltávolodott attól a résztől, ahol várhatóan tartózkodnia kellett volna. Csaknem eg yórás cikcakkozás és kacskaring ózás, tucatnyi rövid utca és sikátor után kilépett a Via Irnerióra, és fig yelte a g yalog osforg almat. A Bar Fontana éppen átellenben volt. Senki sem leselkedett. Rudolph az eg yik hátsó sarokban ült, a feje alig látszott ki a reg g eli lapból, a pipafüst lusta kék spirálban bodorodott fölötte. Tíz napja nem látták eg ymást, és a szokásos szívélyes üdvözlés után mindjárt azt kérdezte: – Eljutott Velencébe? Ig en, remekül sikerült a kiruccanás. Marco elsorolta mindazon helyek nevét, amelyeket betanult az útikönyvből. Áradozott a csatornák szépség éről, a hidak elképesztő változatosság áról, a turisták siserehadáról. Mesés eg y hely. Alig várja, hog y visszatérhessen. Rudolph fölidézte saját emlékeit. Marco úg y írta le a Szent Márk-templomot, mintha eg y hetet töltött volna benne. Mi a következő célpont? – érdeklődött Rudolph. Valószínűleg délre meg y, meleg ebb tájékra. Talán Szicíliába meg az amalfi partra. Rudolph természetesen imádta Szicíliát, elmesélte ottani látog atásait. Félórás utazási csevej után Marco vég re a tárg yra tért. – Annyit jövök-meg yek, hog y tulajdonképpen nincs is címem. Eg y barátom csomag ot küld nekem az Eg yesült Államokból. A mag a eg yetemi címét adtam meg neki. Remélem, nem harag szik. Rudolph újra meg g yújtotta a pipáját. – Már meg jött. Teg nap érkezett – mondta, és szavaival eg yütt dőlt a szájából a füst.

Marcóban meg állt az ütő. – Feladó van rajta? – Valami virg iniai hely. – Jó. Rög tön kiszáradt a szája. Ivott eg y korty vizet, leplezni próbálta izg atottság át. – Remélem, nem okozott g ondot. – Eg yáltalán nem. – Később beug rom érte. – Tizeneg ytől fél eg yig a szobámban talál. – Az jó, kösz! – Még eg y korty. – Mellesleg mekkora a csomag ? Rudolph rág csálta a pipaszárat. – Kábé mint eg y kis szivardoboz. *** A hideg eső tíz körül eredt el. Marco és Ermanno épp az eg yetemi neg yedben járkáltak, eg y csöndes kis bárban kerestek menedéket. Korábban fejezték be a tanulást, főként azért, mert a tanítvány nag yon szorg almazta a dolg ot. Ermanno mindig kész volt rá, hog y előbb hag yják abba. Mivel Luig ival nem beszéltek meg ebédet, Marco szabadon csatang olhatott, vélhetőleg nem követték. Azért óvatos volt. Vég ig csinálta a kanyarg ós-visszafordulós manőverezést, és hülyén érezte mag át, mint mindig . Hülyeség vag y sem, mostanára bevett szokásává vált. Miután visszajutott a Via Zambonira, besorolt eg y céltalanul lófráló diákcsapat mög é. A jog i kar kapujánál beug rott, fölment a lépcsőn, és néhány másodperc múlva már Rudolph ajtaján kopog ott. Rudolph őslelet íróg épén kalapált valamit, szemlátomást mag ánlevelet. – Ott van ni! – mondta, és eg y évtizedek óta le nem takarított asztalt borító papírkupacra mutatott. – Az a barna a tetején. Marco a lehető leg szenvtelenebb arckifejezéssel vette mag ához a csomag ot. – Még eg yszer köszönöm, Rudolph! – mondta, de Rudolph már újra g épelt, nem volt vendég fog adós hang ulatban. Nem szerette, ha meg zavarták. – Nincs mit! – mormolta, hátrasandított, és újabb pipafüstfelhőt bocsátott fel. – Van itt valahol mosdó? – kérdezte Marco. – A folyosón balra. – Köszönöm! Viszlát! A mellékhelyiség ben eg y özönvíz előtti piszoárt és három deszkafülkét talált. Bement a leg hátsóba, bereteszelte az ajtót, lehajtotta a fedelet, és leült. Óvatosan kibontotta a csomag ot, széthajtog atta a papírokat. Az első sima fehér volt, fejléc nélküli. Amikor meg látta a „Kedves Marco” szavakat, majdnem elsírta mag át.

Kedves Marco! Mondanom sem kell, nagyon örültem, hogy hallottam felőled. Hálát adtam Istennek, miután kiengedtek, most pedig imádkozom, hogy ne érjen baj. Mint tudod, bármit megteszek, hogy segítsek. Ez itt egy úgynevezett okostelefon, a legkorszerűbb meg minden. Az európaiak előttünk járnak a mobiltelefóniában és a vezeték nélküli internetezésben, úgyhogy ez biztosan jól fog működni odaát, írtam némi útmutatást egy másik lapra. Tudom, neked kínaiul hangzik, de nem olyan komplikált. Meg ne próbálj fölhívni – nagyon könnyű lenyomozni. Azonkívül név és számlaazonosító kell hozzá. Az e-mail a megoldás. Ha a KwyteMailt használod titkosítással, akkor lehetetlen nyomon követni az üzeneteinket. Azt ajánlom, csak nekem küldj e-mailt. Én majd továbbítom, ha kell. Vettem egy új laptopot, és állandóan a kezem ügyében tartom. Ez működni fog, Marco, bízhatsz bennem. Amint a hálózaton vagy, e-mailezz, és cseveghetünk. Sok szerencsét kíván: Krampusz (Március 5.) Krampusz? Ez valami fedőnév. Neal nem használta az ig azi nevüket. Marco vizsg álg atta a formatervezett kütyüt, teljesen meg rémült tőle, de elszánta mag át, hog y beindítja ezt a vackot. Meg nézte a kis tokot, meg találta a pénzt, lassan számolta meg , mintha arany lenne. Kinyílt és becsukódott az ajtó, valaki használta a vizeldét. Marco alig mert leveg őt venni. Nyug i! – mondog atta mag ában. Ismét nyílt és csukódott az ajtót, eg yedül maradt. Az útmutatást kézzel írták, Nealnek láthatólag sietnie kellett. Íg y szólt: Ankyo 850-es zsebkommunikátor, teljesen feltöltött akkumulátorral, töltővel, hat óra beszélgetési idő újratöltés nélkül. 1. lépés: Internetkávézót keresel vezeték nélküli eléréssel, a listát mellékeltem 2. lépés: Vagy bemész oda, vagy ötvenméteres körzetben tartózkodsz 3. lépés: Bekapcsolod, a kapcsoló a jobb felső sarokban 4. lépés: Megvárod a képernyőn az „Elérési terület” feliratot, majd az „Elérés most?” kérdést. Megnyomod a kijelző alatt az „Igen” gombot; vársz 5. lépés: Megnyomod jobbra lent a billentyűzet kapcsolóját, kinyitod a billentyűzetet 6. lépés: Megnyomod a képernyőn a Wi-Fi elérést 7. lépés: Megnyomod a „Start”-ot az internetes böngészőhöz 8. lépés: A kurzornál beütöd a „www.kwytemail.com” címet 9. lépés: Beütöd a „Krampusz456” felhasználónevet 10. lépés: Beütöd a „post hoc ergo propter hoc” jelszót 11. lépés: Megnyomod az „Új levél” gombot, hogy megnyíljon az új üzenet ablak

12. lépés: Kiválasztod az e-mail címemet: 123Krampusz@ kwytemail.com 13. lépés: Beütöd a nekem szóló üzenetet 14. lépés: Rákattintasz az „Üzenet titkosítás”-ra 15. lépés: Rákattintasz a „Küld”-re 16. lépés: Szüret! – megkapom az üzenetet A túloldalon további meg jeg yzések következtek, de Marcónak szünetet kellett tartania. Az okostelefon percről percre nehezedett, több kérdést termett, mint választ. Marco életében nem járt internetkávézóban, el sem tudta képzelni, hog y lehet az utcáról használni. Ötvenméteres távolság ból. Az e-mail áradatot mindig titkárnők kezelték. Ő nem ért rá képernyő előtt ücsörög ni. Találomra belelapozott a készülékhez mellékelt kézikönyvbe. Elolvasott néhány sort, és eg y árva szót sem értett belőle. De bízott Nealben. Tudta, nincs más választása, úrrá kell lennie ezen a nyomorult jószág on. Neal a www.AxEss.com webszájtról kinyomtatta az ing yenes internetelérést kínáló bolog nai helyek jeg yzékét – három presszót, két szállodát, eg y könyvtárat és eg y könyvesboltot. Marco összehajtotta a készpénzt, zsebre dug ta, majd lassan visszacsomag olta a küldeményt. Fölállt, g épiesen lehúzta a vécét, és kiment a mosdóból. A telefon, a tok, a kis töltő, a papírok mind kényelmesen elfértek az anorákja mély zsebeiben. Az eső havazásba fordult, mire Marco kilépett a jog i kar épületéből, de az árkádok meg védtek őt és az ebédelni siető diákok tömeg ét. Ahog y eltávolodott az eg yetem környékétől, azt latolg atta, hová rejtse a kincseit, amelyeket Neal küldött. A telefont állandóan mag ánál akarta tartani. Ahog y a pénzt is. De hová dug ja a sok papírt – a levelet, az útmutatást, a kezelési kézikönyvet? A lakásában semmi sincs biztonság ban. Az eg yik üzlet kirakatában mutatós hordtáskát látott. Bement, érdeklődött felőle. Silvio márkájú laptoptáska volt, sötétkék, vízálló, valami szintetikus szövetből készült, amelynek a nevét az eladónő nem tudta lefordítani. Hatvan euróba került, amelyet Marco nehéz szívvel rakott le a pultra. Miközben a nő befejezte a vásárlással kapcsolatos adminisztrációt, Marco g ondosan elhelyezte az okostelefont és tartozékait a táskában. Kint az utcán a vállára akasztotta a táskát, és szépen a jobb hóna alá vette. Ez a táska a szabadság ot jelentette Marco Lazzerinek. Az élete árán is meg akarta védeni. Meg találta a könyvesboltot a Via Ug o Bassin. A mag azinokat a g alérián árulták. Öt percig álldog ált a képes újság ok polcai mellett, eg y labdarúg ó-hetilapot szorong atott, közben a bejáratot fig yelte, nem tapasztal-e valami g yanúsat. Az internetkapcsolat az emeleten, eg y kis kávézóban állt rendelkezésre. Vett eg y süteményt meg eg y kólát, kiszemelt mag ának eg y keskeny bokszot, ahová beülhetett, és onnan minden jövést-menést szemmel tarthatott. Itt senki sem találhatta meg . A tőle telhető leg mag abiztosabb képpel vette elő Ankyo 850-esét, és átfutotta a kezelési kézikönyvet. Újra elolvasta Neal útmutatásait. Ideg esen hajtotta vég re a lépéseket, két hüvelykujjával, a kézikönyvben ábrával szemléltetett módon g épelt az apró billentyűzeten. Minden eg yes lépés után felnézett, ellenőrizte a mozg ást a kávézóban.

A lépések tökéletesen működtek. Leg nag yobb csodálkozására eg ykettőre följutott a világ hálóra, és miután a jelszó is hatott, meg jelent eg y képernyő, amelyre üzenetet írhatott. Lassan rakosg atta ide-oda a hüvelykujját, és beütög ette élete első vezeték nélküli e-mailjét: Krampusz! Csomagot megkaptam. Nem is tudod, mennyit jelent nekem. Kösz a segítséget! Biztos, hogy teljesen titkosak az üzeneteink? Ha igen, akkor többet is elárulok a helyzetemről. Félek, hogy veszély fenyeget. Ottani idő szerint mindjárt reggel fél kilenc. Most elküldöm ezt az üzenetet, és pár óra múlva megnézem az e-mailt. Üdv: Marco Elküldte az üzenetet, kikapcsolta a g épet, és még eg y óráig maradt, a kézikönyvet tanulmányozta. Mielőtt elindult, hog y találkozzon Francescával, újra bekapcsolta a masinát, és előírásos módon fölment az Internetre. A képernyőn kiválasztotta a „Goog le kereső”-t, majd beütötte, hog y „Washing ton Post”. Sandberg cikke fölkeltette az érdeklődését, és vég ig g örg ette az oldalt. Személyesen sosem találkozott Teddy Maynarddal, de telefonon többször beszélt vele. Nag yon feszült lég körben. Abba az emberbe már tíz éve is úg yszólván csak hálni járt a lélek. Joel az előző életében néhányszor összerúg ta a patkót a CIA-vel, többnyire hadiipari szállító üg yfeleinek tervezett svindlijei kapcsán. A könyvesbolt előtt Marco felmérte az utcát, nem látott semmi érdekeset, és újabb hosszú sétára indult. Áruba bocsátott keg yelem? Micsoda szenzációs újság hír, de túlzott hiszékenység kellett ahhoz, hog y az ember azt feltételezze, eg y leköszönő elnök efféle kenőpénzeket fog ad el. Amikor Joel a felhők közül a mélybe zuhant, sok mindent olvasott saját mag áról, és a fele sem volt ig az. A saját bőrén tanulta meg , hog y ne veg ye készpénznek a nyomtatott betűt.

21 Efraim, az üg ynök, Tel-Aviv belvárosában belépett a Pinsker utca eg yik házszám nélküli, névtelen és jelleg telen épületébe, elhaladt a felvonó mellett, és meg állt a folyosót lezáró, csukott ajtó előtt, amelyen nem látszott se kilincs, se g omb. A férfi eg y tévé-távirányítóra emlékeztető kis eszközt vett elő a zsebéből, és az ajtóra célzott vele. Valahol odabent vastag reteszek tolódtak félre, éles kattanás hallatszott, és az ajtó mög ött feltárult az izraeli titkosrendőrség , a Moszad által fenntartott számos konspirációs lakás eg yike. Nég y helyiség ből állt – kettőben Efraim és három kollég ája emeletes ág yon aludtak, a kis konyhában összeüthettek mag uknak valami ennivalót, a jókora, de zsúfolt dolg ozószobában pedig mindennap órákon át tervezg ettek eg y akciót, amelyet hat éven át g yakorlatilag jeg eltek, de amely most hirtelen a Moszad eg yik leg fontosabb műveletévé lépett elő. Ezek nég yen eg y kidon, kis, szorosan szervezett eg ység tag jai voltak, vag yis kiválóan képzett üg ynökök, akik alapvetően merényletekkel fog lalkoztak. Gyors, célirányos, hang talan g yilkolással. Célpontjaikká Izrael olyan ellenség ei váltak, akiket nem állíthattak bíróság elé, mert nem vonhatták őket a zsidó állam jog hatóság a alá. Elsősorban arab és iszlám ország okban tevékenykedtek, de g yakran vetettek be kidonokat a volt szovjet blokkban, Európában, Ázsiában, még Észak-Koreában, valamint az Eg yesült Államokban is. Mindennemű meg kötöttség , korlátozás nélkül dolg oztak, semmi sem tarthatta vissza őket attól, hog y elpusztítsák azokat, akik Izrael vesztére törtek. A kidonokban működő férfiak és nők teljes felhatalmazást kaptak, hog y öljenek a hazájukért. Mihelyt a hivatalban lévő miniszterelnök írásban jóváhag yott eg y célpontot, műveleti terv készült, meg szerveztek eg y eg ység et, és Izrael ellenség ének ezzel g yakorlatilag vég e is volt. Az ilyen leg felsőbb jóváhag yás meg szerzése ritkán ütközött nehézség be. Efraim eg y zacskó süteményt dobott az eg yik összecsukható asztalra, amelynél Rafi és Saul kutatásokba mélyedtek. Ámosz a sarokban, a számítóg épnél üg yködött, Bolog na térképeit tanulmányozta. Az eddig i anyag nag yrészt elavult; főként haszontalan háttéradatokat, Joel Backmanről évekkel ezelőtt g yűjtött információkat tartalmazott. Mindent tudtak a férfi zűrzavaros mag ánéletéről – három elvált feleség éről, három g yermekéről, volt partnereiről, barátnőiről, üg yfeleiről, a washing toni hatalmi körökhöz tartozó, rég elveszített barátairól. Amikor hat évvel ezelőtt jóváhag yták a meg g yilkolását, eg y másik kidon szorg almas munkával feltárta Backman hátterét. Az első terv, amely szerint autóbalesetben halt volna meg Washing tonban, füstbe ment, miután hirtelen bűnösnek vallotta mag át, és börtönbe menekült. A rudleyi védőőrizetben még eg y kidon sem férkőzhetett hozzá. A háttér most csak a fia miatt volt érdekes. Backman hét héttel ezelőtti meg lepetésszerű szabadlábra helyezése és eltűnése óta a Moszad mindig két üg ynököt tartott Neal Backman közelében. Ezeket három-nég y naponta cserélték, nehog y valaki g yanút fog jon Culpeperben; a kisvárosokban a minden lében kanál szomszédok és unatkozó zsaruk jelentősen akadályozták a munkát. Az eg yik üg ynök, eg y német akcentusú, csinos hölg y még szóba is eleg yedett Neallel a Main Streeten. Turistának mondta mag át, útbaig azítást kért a közeli Montpelierbe, James Madison elnök birtokához. Kacérkodott a férfival, minden női praktikát bevetett, és örömest ment volna tovább is, de Neal nem kapta be a csalit. Bepoloskázták az üg yvéd házát és irodáját,

lehallg atták mobiltelefon-beszélg etéseit. Eg y tel-avivi laborban elolvasták valamennyi irodai emailjét, és az otthoniakat is. Fig yelemmel kísérték a bankszámláját és hitelkártyás kiadásait. Tudták, hog y hat napja rövid kiruccanást tett Alexandriába, de nem tudták, miért. Fig yelték Backman anyját is Oaklandben, de szeg ény asszony rohamosan hanyatlott. Éveken át fog lalkoztak a g ondolattal, hog y elképesztő arzenáljukból beadnak neki valami méreg tablettát, azután a temetésen letámadják a fiát. A kidonok merényleti szabályzata azonban tiltotta családtag ok meg g yilkolását, hacsak az illető személyek nem jelentettek mag uk is fenyeg etést az izraeli nemzetbiztonság ra. De továbbra is vitatkoztak az ötletről, amelyet Ámosz támog atott a leg hang osabban. Backman halálát akarták, de mielőtt vég eznek vele, szerették volna néhány órán át életben tartani, hog y elbeszélg essenek vele, kérdéseket teg yenek föl, és ha a válaszok késlekednek, tudták, hog yan bírják szóra. Mindenki beszélt, ha a Moszad ig azán választ akart valamire. – Hat olaszul beszélő üg ynököt találtunk – mondta Efraim. – Ketten ma délután háromkor idejönnek értekezletre. – A jelenlévők nem tudtak olaszul, de ang olul és arabul kiválóan. Ők nég yen még nyolc másik nyelvet beszéltek. Mind a nég yen rendelkeztek harci tapasztalatokkal, alapos számítóg épes képzettség g el, g yakorlatot szereztek a határátlépésben (iratokkal vag y iratok nélkül), kihallg atásban, álcázásban és hamisításban. És tudtak szemrebbenés nélkül, hideg vérrel ölni. Átlag os életkoruk harmincnég y év körül mozg ott, és mindannyian leg alább öt sikeres kidon-merényletben vettek részt. Kidonjuk teljes készültség ben tizenkét tag ot számlált. Nég yen hajtották vég re mag át a g yilkosság ot, a többi nyolc fedezte őket, biztosította a földerítést és a taktikai támog atást, majd a támadás után takarított. – Címünk van? – kérdezte Ámosz a komputer mellől. – Még nincs – felelte Efraim. – És nem tudom, kapunk-e. Az elhárítástól. – Félmillióan élnek Bolog nában – jeg yezte meg Ámosz szinte csak mag ának. – Nég yszázezren – helyesbített Saul. – És ebből százezren eg yetemisták. – Kép kell róla – jelentette ki Efraim, mire a másik abbahag yta, amit éppen csinált, és fölnézett rá. – Valahol létezik eg y nemrég iben, a börtön óta készült fotó Backmanről. Nem lehetetlen, hog y hozzájussunk. – Az biztosan seg ítene – vélte Rafi. Száz rég i fényképük volt Joel Backmanről. Áttanulmányozták az arca minden nég yzetcentiméterét, minden ráncát, minden erecskét a szemében, minden szál haját. Meg számolták a fog ait, meg szerezték a fog ászati nyilvántartását. Az Izraeli Központi Hírszerző Intézet és Különleg es Szolg álat, ismertebb nevén a Moszad városbéli főhadiszállásán dolg ozó szakemberek kitűnő számítóg épes ábrázolásokat állítottak elő arról, hog yan festhet Backman most, hat évvel a leg utóbbi nyilvános szereplése óta. Dig itális képsorozatot g yártottak a testes, száztíz kilós Backman arcáról – ennyit nyomott, amikor bűnösnek vallotta mag át –, és eg y másikat a nyolcvankilósról, mert úg y hírlett, ennyi a jelenleg i súlya. Változtatg atták a haját, meg hag yták az eredeti formájában, és kig ondolták, milyen árnyalatúra változhatott most, ötvenkét évesen. Feketére, vörösre, barnára színezték. Lenyírták, meg hosszabbították. Tizenkét különböző szemüveg et big g yesztettek az orrára, azután szakállat illesztettek az arcára, előbb

feketét, majd őszet. Mindig a szeméhez tértek vissza. A szemét tanulmányozták. Bár az eg ység et Efraim vezette, Ámosz volt a rang idős. 1998-ban állították rá Backmanre, amikor a Moszad először értesült a DUGÓ szoftverről, amelyet eg y befolyásos washing toni kijáró árulg at. Az izraeliek washing toni nag ykövetük útján a DUGÓ meg vásárlására törekedtek, már azt hitték, összejött az üzlet, ám hoppon maradtak, mert Backman és Jacy Hubbard máshová vitték a prog ramot. A vételár nem vált ismertté, az üg yletet nem bonyolították le. Némi pénz g azdát cserélt, de Backman valamilyen okból nem szállította le az árut. Eg yedül Backman tudta, hová kerülhetett vég ül, s hog y eg yáltalán létezett-e. A Joel Backman utáni hajsza hatéves szünetében Ámosznak bőven jutott ideje, hog y tisztázzon bizonyos részleteket. Akárcsak a fölöttesei, ő is úg y g ondolta, hog y az úg ynevezett Neptun műholdas rendszer a kommunista Kína kreációja; hog y a kínaiak nemzeti vag yonuk jókora részét áldozták föl a létrehozására; hog y ehhez értékes technológ iát loptak el az amerikaiaktól; hog y rag yog óan álcázták a rendszer felbocsátását, lóvá tették az amerikai, orosz és izraeli műholdakat; és hog y képtelenek átprog ramozni a rendszert, felülírni a DUGÓ által feltöltött szoftvert. A Neptun használhatatlanná vált a DUGÓ nélkül, és a kínaiak a nag y falat is odaadták volna, hog y rátehessék kezüket a DUGÓ-ra és Backmanre. Ámosz és a Moszad vezetői ezenkívül úg y vélték, hog y a kínaiak meg keresték és nyolc hónappal ezelőtt meg ölték Faruk Hant, a hármas fog at utolsónak maradt tag ját, a szoftver fő szerzőjét. A Moszad már a nyomában volt, amikor a fiatalember eltűnt. Azt is hitték, hog y az amerikaiak továbbra sem biztosak abban, ki építette a Neptunt, s ez a hírszerzési kudarc hosszú ideje húzódó, már-már tartós pironkodásra késztette az illetékeseket. Immár neg yven éve amerikai mesterség es holdak uralták az eg et, annyira eredményesen dolg oztak, hog y átláttak a felhőkön, észrevettek eg y sátor alá rejtett g épfeg yvert, elcsípték eg y drog díler számítóg épes banki átutalását, kihallg attak eg y épületen belüli beszélg etést, és infravörös leképezéssel olajat találtak a sivatag ban. Messze felülmúlták mindazt, amit az oroszok valaha is összehoztak. Elképzelhetetlennek tűnt, hog y valaki az övékkel eg yenértékű vag y még jobb technológ iát tervezzen, építsen meg , bocsásson föl, hozzon működésbe, és mindez ne jusson a CIA meg a Pentag on tudomására. Az izraeli műholdak nag yon jók voltak, de nem annyira, mint az amerikaiak. A hírszerző világ most úg y érzékelte, a Neptun fejlettebb, mint bármi, amit az Eg yesült Államok valaha is fellőtt. Ezekből a feltételezésekből nem sokat sikerült meg erősíteni. A DUGÓ eg yetlen példányát elrejtették. Alkotói meg haltak. Ámosz majdnem hét éve élt eg yütt az üg g yel, felajzotta az új kidon létrehozása, és sietve tervezg etett. Tudta, hog y szorít az idő. A kínaiak fél Olaszország ot képesek a leveg őbe röpíteni, ha azt hiszik, Backman is a halálát leli a romok alatt. Az amerikaiak szintén meg próbálhatják elkapni a pasast. Odahaza védte az alkotmány és mindenféle óvintézkedés. A törvény méltányos bánásmódot szavatolt neki, azután börtönbe dug ták, ahol éjjel-nappal őrizték. A világ másik felén azonban szabadon vadászhattak rá. Kidonokat felhasználtak már néhány kellemetlenné vált izraeli kiiktatására, de sohasem

otthon. Az amerikaiak nyilván ug yaníg y jártak el. *** Neal Backman ug yanabban a rég i, elnyűtt aktatáskában helyezte el új, ultravékony laptopját, amelyet minden este hazacipelt. Lisa nem látta, mert a férfi sosem vette elő a g épet. Mindig a keze üg yében, eg y-két lépésnyire tartotta. Az üg yvéd kissé meg változtatta reg g eli menetrendjét. Bérletet vásárolt a Jerry Javánál. Ez a nemrég indított, franchise rendszerű kávé- és süteménylánc kávékülönleg esség ekkel, valamint ing yenes újság okkal, mag azinokkal meg vezeték nélküli interneteléréssel csábítg atta a vendég eket. A cég átépített eg y városszéli elhag yott autósfalatozót, mutatós berendezéssel pezsdítette föl, és a meg nyitást követő két hónapban remekül ment az üzlet. A behajtós ablaknál hárman várakoztak Neal előtt. A laptop a térdén, a kormánykerék alatt feküdt. Az ablaknál dupla mokkát rendelt tejszínhab nélkül, és várta, hog y a kocsisor előbbre araszoljon. Közben pedig két kézzel billentyűzg etett. Amint a hálózatra csatlakozott, g yorsan belépett a KwyteMailbe. Beütötte a felhasználónevét – Krampusz123 –, azután a jelszavát – post hoc erg o proper hoc. Néhány másodperc elteltével meg jelent az első üzenet az apjától. Léleg zet-visszafojtva olvasott, majd nag yot fújt, és előrébb g urult a kocsival. Működött! Az öreg kiokoskodta! Gyorsan beg épelte: Marco! Az üzeneteinket nem nyomozhatják le. Azt mondasz, amit akarsz, de mindig az a legjobb, ha a lehető legkevesebbet mondunk. Örülök, hogy ott vagy és kikerültél a Rudleyból. Mindennap ugyanebben az időben, keleti parti idő szerint pontosan 7.50-kor fölmegyek a hálóra. Most rohanok. Krampusz A laptopot az anyósülésre helyezte, letekerte az ablakot, és majdnem nég y dollárt fizetett eg y csésze kávéért. Ahog y elindult, folyton a számítóg épre pillantg atott, hog y lássa, meddig tart a hozzáférési jelzés. Kikanyarodott az útra, és alig tett meg ötven métert, amikor eltűnt a jel. *** Teddy Maynard tavaly novemberben, Arthur Morg an döbbenetes vereség e után kezdte fontolg atni a Backman-féle keg yelmi stratég iáját. A tőle meg szokott, aprólékos g onddal készült a napra, amikor beépített emberei kiszivárog tatják majd Backman hollétének hírét. Rög tön hozzálátott, hog y meg keresse a tökéletes informátort, aki majd leadja a drótot a kínaiaknak, még hozzá úg y, hog y ne keltsen g yanút. Választása Helen Wang ra, eg y ötödik g enerációs amerikai kínaira esett, aki nyolc éve dolg ozott Lang leyben ázsiai kérdések elemzőjeként. A rendkívül okos, feltűnően csinos nő tűrhetően beszélt mandarin kínaiul. Teddy ideig lenes szerződéssel elhelyezte a Külüg yminisztériumban, ahol a nő kapcsolatokat építg etett kínai diplomatákkal, akik között

szintén akadtak kémek, és állandóan újonnan beszervezhető üg ynökökre lestek. A kínaiak hírhedtek voltak rámenős spiontoborzásukról. Évente huszonötezer diákjuk iratkozott be amerikai eg yetemekre, és a titkosrendőrség valamennyiüket meg találta. A kínai üzletemberektől elvárták, hog y hazatérésük után eg yüttműködjenek az állami hírszerzéssel. A Kínában üzletelő több ezer amerikai vállalatot állandóan fig yelték. Vezetőiket leinformálták és fig yeltették, az íg éretes jelölteket általában meg környékezték. Miután Helen Wang „véletlenül” kikottyantotta, hog y korábban eltöltött néhány évet a CIAnél, és reméli, nemsokára visszatérhet oda, a peking i hírszerzési főnökök hamar érdeklődni kezdtek iránta. A nő elfog adta új ismerősei ebéd-, majd vacsorameg hívását eleg áns washing toni éttermekbe. Csodálatosan játszotta a szerepét, mindig tartózkodóan fog adta a közeledést, de némi húzódozás után minden alkalommal ig ent mondott. Az eg yes találkozókat követően személyesen kézbesítette jelentését Teddynek. Miután Backmant váratlanul kieng edték a börtönből, eg yértelművé vált, hog y elbújtatták valahol, és nem fog előkerülni, a kínaiak óriási nyomást g yakoroltak Helen Wang ra. Százezer dollárt ajánlottak neki a férfi hollétére vonatkozó felvilág osításért. A nő látszólag meg ijedt az ajánlattól, és néhány napra meg szakította a kapcsolatot. Teddy tökéletes időzítéssel töröltette Helen külüg yminisztériumi meg bízatását, és visszarendelte Lang leybe. Wang kisasszony két hétig nem jelentkezett kínai követség i áldiplomata barátainál. Azután telefonált nekik, és az ár hamarosan ötszázezer dollárra szökött. Helen bedurvult, eg ymilliót kért, arra hivatkozott, hog y a karrierjét és a szabadság át kockáztatja, az pedig nyilván többet ér, mint ez az összeg . Ezt a kínaiak is belátták. A Teddy elbocsátását követő napon Helen telefonált követség i kapcsolatának, és titkos találkozóra invitálta. Átadott a férfinak eg y papírt, rajta átutalási útmutatással eg y panamai bankszámlára, amelyet titokban a CIA kezelt. Azt mondta, amint a pénz meg érkezik, újra találkoznak, és addig ra meg tudja, hol tartózkodik Joel Backman. Eg y friss fényképet is átad Joel Backmanről. Az anyag átadása személyesen történt, a feltűnés elkerülése vég ett ig en ravasz módon. Helen Wang munka után bement eg y bethesdai Krog er áruházba. Elsétált a tizenkettedik g ondola vég ébe, ahol a képes újság okat meg az olcsó reg ényeket árulták. Követség i összekötője ott ácsorg ott eg y Lacrosse Magazine-nal a kezében. Helen fölvett eg y másik példányt ug yanabból a mag azinból, és g yorsan belecsúsztatott eg y borítékot. Elég g é unottan lapozg atott eg y kicsit, majd visszatette a mag azint a polcra. Az összekötője ezalatt a sporthetilapok között kotorászott. Helen elvonult, de csak miután látta, hog y a férfi mag ához veszi a Lacrosse Magazine inkriminált példányát. A kalandreg énybe illő eljárásra kivételesen nem volt szükség . Helen CIA-s kollég ái nem fig yeltek, hiszen ők szervezték az átadást. Már jó néhány éve ismerték ezt az összekötőt. A boríték eg yetlen papírlapot tartalmazott – eg y húszszor huszonötös fénymásolt fotót, amelyen Joel Backman láthatólag az utcán g yalog olt. Jócskán lefog yott, őszes kecskeszakállt növesztett, európaias napszemüveg et viselt, és úg y volt öltözve, mint eg y helybeli. A lap alján kézírással ez állt: Joel Backman, Olaszország , Bolog na, Via Fondazza. Az összekötőnek majd kiesett a szeme, miután beült a kocsijába, azután elrobog ott a Kínai Népköztársaság nag ykövetség ére, a Washing ton északnyug ati neg yedében lévő Wisconsin Avenue-ra.

*** Az oroszokat eleinte mintha nem érdekelte volna Joel Backman holléte. Meg nyilatkozásaikat Lang leyben sokféleképpen értelmezték. Nem vontak le elhamarkodott következtetéseket, nem is tudtak volna. Az oroszok éveken át titokban azt éreztették a viselkedésükkel, hog y az úg ynevezett Neptun rendszer is az övék, és ez ig encsak hozzájárult a CIA tanácstalanság ához. A hírszerző világ leg nag yobb meg lepetésére Oroszország továbbra is körülbelül évi százhatvan földerítő mesterség es holdat lőtt fel, ug yanannyit, mint a volt Szovjetunió. Erőteljes jelenléte a kozmoszban nem csökkent, rácáfolt a Pentag on és a CIA előrejelzéseire. 1999-ben eg y dezertőr, aki az orosz katonai hírszerzéstől, a KGB utódszervezetei közé tartozó GRU-tól szökött meg , tájékoztatta a CIA-t, hog y a Neptun nem az oroszok tulajdona. Őket ug yanolyan váratlanul érte a rendszer híre, mint az amerikaiakat. A g yanú a kínaiakra terelődött, akik jelentősen lemaradtak a műholdas versenyben. Csakhog y tényleg lemaradtak-e? Az oroszok adatokat akartak a Neptunról, de nem óhajtottak fizetni a Backmannel kapcsolatos információkért. Miután üg yet sem vetettek a Lang leyből kiindult próbálkozásokra, a kínaiaknak eladottal azonos színes fénykép névtelen e-mailben érkezett meg nég y orosz hírszerző főnökhöz, akik európai diplomáciai fedőállásokban működtek. *** A szaúdiaknak eg y amerikai olajvállalat Rijádban állomásozó munkatársa szivárog tatta ki a hírt. Tag g ettnek hívták, és már több mint húsz éve élt ott. Folyékonyan beszélt arabul, és eg yetlen külföldi sem mozg ott nála könnyedebben társaság i körökben. Különösen közel került a szaúdi külüg yminisztérium eg yik középszintű hivatalnokához, és eg y késő délutáni teázás alkalmával meg említette neki, hog y a cég ét valaha Joel Backman képviselte. Továbbá azt állította, és ez már sokkal fontosabb, hog y tudja, hol bujkál Backman. Öt órával később Tag g ett arra ébredt, hog y cseng etnek. Ajtót nyitott, mire három sötét öltönyös fiatalember nyomult be a lakásába. A jövevények elnézést kértek, amiért néhány percig zavarni kénytelenek, elmag yarázták, hog y valamiféle rendőri szervhez tartoznak, és okvetlenül beszélni akarnak vele. Miután erősködtek, Tag g ett vonakodva átadta az információt, amelynek közlésére kioktatták. Joel Backman álnéven Olaszország ban, Bolog nában rejtőzik. Összesen ennyit tudott. Meg kérdezték, többet is ki tudna-e deríteni. Talán. Arra kérték, másnap reg g el utazzon el, térjen vissza a vállalata New York-i központjába, és ásson elő további adatokat Backmanről. Ez nag yon fontos a szaúdi kormány és a királyi család számára. Tag g ett beleeg yezett. A királyért mindent.

22 Minden év májusában, áldozócsütörtök előtt, a bolog naiak a Porta Sarag ozzától fölvonulnak a Colle della Guardiára, vég ig a világ leg hosszabb eg ybefüg g ő árkádsora, mind a hatszázhatvan boltív alatt, mind a tizenöt kápolna mellett, eg észen a csúcsra, a Santuario di San Lucához. A szentélyben leemelik talapzatáról a Madonnájukat, és visszamennek vele a városba, ahol vég ig parádéznak az utcákat meg töltő tömeg között, vég ül elhelyezik a Cattedrale di San Pietróban, és ott marad nyolc napig , majd újabb parádéval viszik haza. Ezt az eg yedülállóan bolog nai ünnepet 1476 óta minden esztendőben meg tartják. Francesca és Joel a Santuario di San Lucában ültek, Francesca leírta az eseményt, elmondta, milyen sokat jelent a bolog naiaknak. Marco úg y látta, a San Luca mutatós épület, de csak eg y újabb lélektelen templom. Ezúttal busszal mentek, meg úszták a hatszázhatvanhat árkádot és a 3,6 kilométeres heg ymászást. A férfi vádlija még mindig fájt a leg utóbbi, három nappal ezelőtti látog atástól. Francesca fig yelmét annyira lekötötte mag vas mondanivalója, hog y meg int ang olul beszélt, és mintha észre sem vette volna. Marco nem tiltakozott. Miután a nő vég zett az ünnep ismertetésével, hozzálátott, hog y meg mutassa a székeseg yház látnivalóit – az építészeti elemeket, a kupola szerkezetét, a falfestményeket. Marco kétség beesett erőfeszítéssel próbált fig yelni. A bolog nai kupolák, kifakult freskók, márványkripták és halott szentek mind összefolytak az ag yában, és rájött, hog y meleg ebb időre vág yik. Akkor a szabadban beszélg ethetnének. Sétálhatnának a város g yönyörű parkjaiban, és ha a nő csak szóba hozna eg y katedrálist, ő tüstént fellázadna. Francesca nem a meleg ebb időre g ondolt. Más járt a fejében. – Ez már meg volt – szakította félbe Marco, amikor a nő a keresztelőmedence fölötti festményre mutatott. – Bocsánat! Untatom? A férfiból majdnem kibukott az ig azság , vég ül csak ennyit mondott: – Nem, de már eleg et láttam. Elhag yták az épületet, hátraosontak a templom mög é, a nő titkos ösvényére, amelyről néhány lépcső vezetett lefelé a leg szebb bolog nai panorámához. A leg utóbbi hó g yorsan olvadt a piros cseréptetőkön. Március tizennyolcadikát írták. Francesca rág yújtott, láthatólag élvezte, hog y csöndben g yönyörködhet Bolog nában. – Szereti a városomat? – kérdezte vég ül. – Ig en, nag yon. – Mit szeret rajta? Hatévi börtön után bármelyik város meg felelt volna. Marco eg y pillanatig g ondolkodott, majd íg y válaszolt: – Ig azi város, az emberek ott élnek, ahol dolg oznak. Biztonság os, tiszta, kortalan. Évszázadok óta nem sok változott benne. Az emberek élvezik a történelmüket, és büszkék arra, amit elértek. A nő finoman bólog atott, helybenhag yta Marco elemzését.

– Nem értem az amerikaiakat – mondta. – Amikor Bolog nában kalauzolom őket, mindig sietnek, alig várják, hog y meg nézzenek eg y látnivalót, kipipálják, és rohanjanak a következőhöz. Folyton a másnapi prog ram felől érdeklődnek. Ez miért van? – Nem jótól kérdezi. – Miért? – Kanadai vag yok, nem emlékszik? – Mag a nem kanadai. – Tényleg nem. Washing toni vag yok. – Jártam ott. Sehol másutt nem láttam annyi ész nélkül lótó-futó embert. Nem értem, miért kell nekik annyira a zaklatott élet. Mindenben kapkodnak, leg yen az munka, evés, szex. – Hat éve nem volt szerencsém a szexhez. Francesca olyan pillantást vetett a férfira, amely sok kérdéssel felért. – Erről nem beszélünk. – Mag a hozta szóba. Szívta a cig arettát, hog y enyhüljön a feszültség . – Miért maradt ki hat évig a szexből? – Mert feg yházban ültem, mag ánzárkában. Meg rezzent, kissé kihúzta mag át. – Meg ölt valakit? – Nem, semmi ilyesmi. Eg észen ártalmatlan vag yok. Újabb szünet, újabb szippantás. – Miért jött ide? – Fog almam sincs. – Meddig marad? – Azt talán Luig i tudja. – Luig i – mondta a nő olyan hang on, mintha köpni akarna. Meg fordult, elindult. Marco eng edelmesen követte. – Mi elől bujkál? – kérdezte Francesca. – Ez nag yon, nag yon hosszú história, tényleg jobb, ha nem ismeri. – Veszély fenyeg eti? – Azt hiszem. Nem tudom, mekkora, mondjuk, hog y nem merem használni a valódi nevemet, és félek hazamenni. – Ez veszélyesnek hang zik. Luig i hog y jön a képbe? – Azt hiszem, vig yáz rám. – Meddig ? – Nem tudom. – Miért nem tűnik el? – Éppen azt csinálom. Az eltűnésem kellős közepén vag yok. De innen hová mehetnék? Nincs pénzem, nincs útlevelem, nincs személyazonosság om. Hivatalosan nem is létezem.

– Ez elég zavaros. – Az. Jobb, ha hag yjuk. Marco eg y pillanatra félrenézett, nem vette észre, hog y a nő elesik. Francesca mag as sarkú fekete bőrcsizmában lépkedett a szűk ösvényen, és a bal lába csúnyán meg bicsaklott eg y kövön. Elvág ódott, az utolsó pillanatban mag a elé kapta a két kezét. A táskája előrerepült. Valamit sikoltott olaszul. Marco odaug rott, hog y fölemelje a nedves g yalog útról. – A bokám! – g rimaszolt a nő. Könnybe lábadt a szeme, bájos arca eltorzult a fájdalomtól. A férfi g yöng éden a karjába vette, és eg y közeli padhoz vitte, majd visszament a retiküljéért. – Biztosan meg botlottam – hajtog atta Francesca. – Bocsánat! A könnyeivel küzdött, de hamar föladta. – Semmi baj – nyug tatg atta Marco, és letérdelt elé. – Meg fog hatom? Az asszony lassan fölemelte a bal lábát, de nag yon fájt. – Hag yjuk rajta a csizmát! – javasolta Marco, és eg észen óvatosan meg tapog atta a lábat. – Azt hiszem, eltört – mondta a nő. Papír zsebkendőt húzott elő a táskájából, és meg törölg ette a szemét. Zihálva léleg zett, a fog át csikorg atta. – Bocsánat! – Semmi baj. – Marco körülnézett; mag ukban voltak. Fölfelé g yakorlatilag üres buszon jöttek a San Lucához, és az elmúlt tíz percben eg y lelket sem láttak. – Bemeg yek, és seg ítség et hívok. – Jó, leg yen szíves! – Ne mozduljon! Mindjárt jövök. Meg paskolta az asszony térdét, Francesca mosolyt erőltetett az arcára, majd Marco elsietett, annyira, hog y majdnem mag a is elesett. A templom hátsó oldalához futott, senkit sem látott. Tulajdonképpen hol található eg y székeseg yházban az iroda? Hol a g ondnok, üg yintéző, főlelkész? Ki a főnök ezen a helyen? Kétszer is körbejárta a San Lucát, mire észrevette, hog y a kert növényzete által félig eltakart ajtón valami házmesterféle lép ki. – Mi può aiutare? – kiáltott oda neki Marco. Seg ítene? A házmester csak nézett, nem szólt semmit. Marco biztosra vette, hog y jól érthetően kérdezte. Közelebb lépett. – La mia arnica si é fatta male. A barátnőmnek baja esett. – Dov’è? – morog ta a férfi. Hol van? Marco meg mutatta: – Li, dietro alia chiesa. Amott, a templom mög ött. – Aspetti! Várjon! A házmester meg fordult, visszament az ajtóhoz, kinyitotta. – Si sbrig hi, per favora! Leg yen szíves sietni! Eg y-két csig alassú perc telt el, Marco türelmetlenül várt, szeretett volna visszarohanni, hog y meg nézze Francescát. Tudta, ha az asszonynak csontja tört, akkor hamar sokkot kaphat.

Kinyílt a keresztelőkápolna kapuja, és eg y öltönyös úr robog ott ki rajta, nyomában a házmesterrel. – La mia amica é caduta – mag yarázta Marco. A barátnőm elesett. – Hol van a hölg y? – kérdezte az úriember kiváló ang olság g al. Átvág tak eg y tég laburkolatú kis teraszon, kerülg ették a meg maradt havat. – Hátul, az alsó sziklapárkánynál. A bokáját fájlalja, úg y g ondolja, eltört. Lehet, hog y ki kell hívnunk a mentőket. Az úr a válla fölött hátravakkantott valamit a házmesternek, aki erre eltűnt. Francesca a pad szélén ült, ig yekezett meg őrizni a méltóság át. A szája elé tartotta a papír zsebkendőt; már nem sírt. Az úriember névről nem ismerte, de nyilvánvalóan máskor is látta már a San Lucánál. Olaszul társalog tak, Marco alig értett belőle valamit. Az asszony továbbra sem vetette le a bal lábáról a csizmát, eg yetértettek abban, hog y rajta is kell hag yni, íg y kevésbé tud meg dag adni. Úg y tűnt, az úriember, Sig nor Coletta ért az elsőseg élynyújtáshoz. Meg vizsg álta az asszony térdét és kezét. Horzsolásokat talált, de vérzést sehol. – Csak csúnyán meg húzódott – mondta Francesca. – Nem nag yon hiszem, hog y eltört. Dudálás hallatszott a közelből. A házmester kocsit hozott, a lehető leg közelebb állt meg vele. – Azt hiszem, tudok járni – mondta bátran az asszony, és meg próbált talpra állni. – Ne, majd mi seg ítünk – mondta Marco. Kétfelől meg rag adták Francesca könyökét, és lassan fölemelték. A nő elfintorodott, amikor ránehezedett a lábára, de úg y vélte: – Nem tört el. Ez csak húzódás. Mindenáron a saját lábán akart menni. Vég ül félig -meddig cipelték az autóig . Sig nor Coletta átvette az irányítást, úg y helyezte el őket a hátsó ülésen, hog y az asszony fölemelt lába Marco ölében pihenjen, a hátát pedig a bal hátsó ajtónak támassza. Amint az utasokat szépen elrendezte, beug rott a volán mög é, és sebesség be tette a kocsit. Lépésben tolattak vég ig eg y sövénnyel szeg élyezett sétányon, rá eg y keskeny köves útra. Hamarosan már lefelé tartottak a heg yről, Bolog na irányába. Francesca fölvette a napszemüveg ét, hog y eltakarja a szemét. Marco észrevette, hog y vér szivárog a bal térdéből. Kivette a zsebkendőt az asszony kezéből, és fölitatta a vért. – Köszönöm! – rebeg te Francesca. – Sajnálom, hog y elrontottam a napját. – Ne is mondjon ilyet! – felelte mosolyog va Marco. Tulajdonképpen ez volt a leg jobb napja Francescával, akit a baleset meg szelídített, emberibbnek látszott tőle. Őszinte, önkéntelen érzelmeket váltott ki belőle. Lehetővé vált a nyílt fizikai érintkezés, amikor az eg yik ember seg íteni próbálhat a másiknak. Marco eg yszeriben belépett az asszony életébe. Tudta, bármi történik ezután, akár a kórházban, akár a nő lakásán, leg alább eg y pillanatig mellette lehet. A rendkívüli helyzetben Francesca rászorult, bár az asszony nyilvánvalóan nem akarta ezt. Amíg Marco fog ta a nő lábfejét, és elg ondolkozva bámult ki az ablakon, ráeszmélt, milyen kimondhatatlanul vág yik valamiféle emberi kapcsolatra. Bárkivel. Bárki barátság ának örülne. Amikor leértek a heg yről, Francesca Sig nor Colettához fordult: – Szeretném, ha hazavinne.

A férfi a visszapillantó tükörben ránézett. – Szerintem orvoshoz kéne mennie. – Talán majd később. Pihenek eg y kicsit, és meg látom, hog y érzem mag am. Francesca már döntött, hiába is vitatkoztak volna vele. Marco is adhatott volna tanácsot, de meg tartotta mag ának. Szerette volna látni, hol lakik az asszony. – Rendben – mondta Sig nor Coletta. – A Via Minzonira leg yen szíves, a pályaudvar mellett! Marco mag ában mosolyg ott, ig azán büszke volt, hog y ismeri az utcát. Mag a elé képzelte a térképen, az óváros északi szélén: nem rossz rész, de nem is a drág a bérű neg yed. Leg alább eg yszer vég ig g yalog olta már. Sőt talált eg y korán nyitó kávézót is ott, ahol az utca a Piazza dei Martiribe torkollik. Ahog y a kora délutáni forg alomban körbekerülték a városközpontot, Marco meg nézett minden utcatáblát, fölmért minden kereszteződést, és mindvég ig pontosan tudta, hol járnak. Több szót nem ejtettek. Marco tartotta a nő lábát, pillanatnyilag eg yáltalán nem érdekelte, hog y Francesca divatos, de már elhordott csizmája kicsit bepiszkítja a szövetnadrág ját. Miután bekanyarodtak a Via Minzonira, a nő meg szólalt: – A második saroknál, a jobb oldalon. – Eg y pillanat múlva hozzátette: – Eg yenesen előre. Ott eg y üres hely a zöld BMW mög ött. Óvatosan kiemelték a hátsó ülésről a járdára, ahol eg y másodpercre lerázta őket mag áról, és meg próbált elindulni. A bokája nem bírta; a két férfi elkapta. – Az első emeleten lakom – mondta fog csikorg atva. A házban nyolc lakás volt. Marco fig yelmesen nézte, amint az asszony meg nyomja a Giovanni Ferro neve melletti g ombot. Női hang válaszolt. – Francesca – jelentkezett be az asszony, és a kapu zárja kattanva kinyílt. Beléptek a sötét és elhanyag olt lépcsőházba. Jobbra nyitott ajtóval várta őket a lift. Hárman alig fértek el benne. – Most már tényleg boldog ulok – mondta az asszony, szemlátomást szeretett volna meg szabadulni mind Marcó-tól, mind Sig nor Colettától. – Jeg et kell tenni rá – mondta Marco, miközben a felvonó vánszorog va elindult. Nag y csattanással meg álltak, az ajtó nehézkesen kinyílt, kikászálódtak a folyosóra, a két férfi továbbra is a könyökénél fog va tartotta Francescát. A lakásig csak néhány lépést kellett meg tenni, és miután az ajtóig kísérték az asszonyt, Sig nor Coletta el is búcsúzott: – Ig azán sajnálom, ami történt. Leg yen szíves, értesítsen, ha valami orvosi költség merül fel! – Köszönöm, nem szükség es. Ig azán kedves. – Köszönjük – mondta Marco, még mindig fog ta a nő karját. Becseng etett, majd várt, miközben Sig nor Coletta visszatért a lifthez és távozott. Az asszony elhúzódott tőle. – Rendben, Marco, innen már meg oldom eg yedül. Anyám eg ész nap a házat őrzi. A férfi remélte, hog y behívják, de semmiképpen sem erőltethette a dolg ot. Az ő részéről befejeződött a közjáték, és sokkal többet tanult, mint várta. Mosolyog va eleng edte Francescát, és már épp el akart köszönni, amikor hang osan kattant a zár. A nő az ajtó felé fordult, eközben ránehezedett a sérült bokájára. Az ismét kibicsaklott, Francesca meg hökkent, és a férfiba

kapaszkodott. Az ajtónyitás pillanatában ájult el. *** Az édesanyja, Sig nora Altonelli hetven körül járt, nem beszélt ang olul, és az első zaklatott percekben azt hitte, valamiképpen Marco ártott a lányának. A férfi bumfordi olaszság a ebben a feszült helyzetben elég telennek bizonyult. A kanapéhoz cipelte Francescát, és azt ismételg ette: – Ghiaccio, g hiaccio! Hog y a mama hozzon jeg et. Az idős asszony kelletlenül kihátrált, majd eltűnt a konyhában. Francesca már éledezett, amikor az anyja visszatért eg y nedves ruhával meg eg y kis nejlonzacskónyi jég g el. – Elvesztette az eszméletét – mag yarázta föléhajolva Marco. A nő meg szorította a kezét, és értetlenül nézett körül. – Chi è? – kérdezte g yanakodva az anyja. Ki ez? – Un amico. – Barát. Marco a ruhával meg törölg ette Francesca arcát, és a nő eg ykettőre mag ához tért. Elmesélte az anyjának, mi történt. Marco még nem hallott ilyen perg ő nyelvű beszédet. Szédelg ett az oda-vissza röpködő olasz mondatok g éppuskatüzében, ahog y meg próbált elkapni eg y-eg y szót, vég ül inkább föladta. Sig nora Altonelli elmosolyodott, és meg paskolta a vállát. Jól van, fiam. – Kiment kávét főzni – közölte Francesca, miután mag ukra maradtak. – Remek. – Marco odahúzott mag ának eg y zsámolyt a kanapéhoz, leült, várt. – Jeg elnünk kéne ezt a dolg ot. – Ig en. Mindketten a csizmát nézték. – Levenné? – kérdezte Francesca. – Hog yne. – Marco lehúzta a nő jobb lábán a cipzárt, és olyan óvatosan vette le a csizmát, mintha az a lába is meg sérült volna. A másikkal még óvatosabban bánt. Minden apró mozdulat fájdalmat okozott, ezért vég ül meg kérdezte: – Akarja inkább mag a? – Nem, csinálja csak, kérem! A cipzár szinte pontosan a bokánál meg akadt. A dag adás meg nehezítette a csizma levételét. Marco hosszú percekig finoman ide-oda mozg atta a lábbelit, közben a páciens összeszorított fog akkal szenvedett, míg nem lejött a csizma. Francesca fekete harisnyát viselt. Marco nézeg ette, majd kijelentette: – Ezt is le kell venni. – Ig en. – Közben a mama visszatért, és hadart valamit olaszul. – Leg yen szíves, várjon addig a konyhában! – kérte Francesca. A talpalatnyi, de tökéletesen fölszerelt, ultramodern konyha csillog ott-villog ott a krómtól és üveg től, eg yetlen nég yzetcentimétert sem hag ytak benne kihasználatlanul. A pulton csúcstechnológ iás kávéfőző kotyog ott. A kis reg g elizősarok falait élénk színű absztrakt

festmények borították. Marco várt, és hallg atta, hog y a két nő eg yszerre beszél. További sérülés nélkül levették a harisnyát. Amikor Marco ismét a nappaliba lépett, Sig nora Altonelli a jeg et ig azg atta a lánya bal bokáján. – Anyám szerint nincs eltörve – mondta Francesca. – Sokáig dolg ozott kórházban. – Bolog nában lakik? – Pár kilométerre, Imolában. Marco pontosan tudta, hol van az a város, leg alábbis a térképen. – Mennem kéne – mondta, nem mintha elkívánkozott volna, de hirtelen betolakodónak érezte mag át. – Ig yon eg y kis kávét! – marasztalta Francesca. Az anyja már kinn is termett a konyhában. – Nem szeretnék alkalmatlankodni. – Ug yan, mindazok után, amit ma tett értem, ez ig azán a leg kevesebb. A mama visszatért, eg y pohár vizet és két tablettát hozott. Francesca bevette a g yóg yszert, és párnákkal meg támasztotta mag át. Néhány rövid mondatot váltott az anyjával, majd a férfira nézett. – Van csokoládétorta a hűtőben. Meg kínálhatjuk? – Köszönöm, kérek. A mama ismét kiment a konyhába, most már dúdolg atva és ig azán elég edetten, hog y g ondoskodhat valakiről, és etethet is valakit. Marco újból elfog lalta helyét a zsámolyon. – Fáj? – Ig en – felelte mosolyog va Francesca. – Nem tudok hazudni. Fáj. A férfinak nem jutott eszébe semmi jó válasz, úg yhog y visszamerészkedett a közös témához. – Villámg yorsan történt. Néhány percig a baleseten kérődztek, azután elhallg attak. Az asszony behunyta a szemét, mintha szunyókálna. Marco karba tett kézzel bámult eg y óriási, nag yon különös festményt, amely majdnem eg y eg ész falat beborított. Francescáék rég i házban laktak, de a férjével mindenre elszánt modernistákként rendezkedtek be a lakásban. Mindenütt alacsony, formatervezett bútorok, csillog ó, acélvázas, fekete bőrg arnitúra, kifejezetten minimalista stílus. A falakat meg hökkentő kortárs műalkotások borították. – Luig inak nem szólunk erről – suttog ta az asszony. – Miért nem? Habozott, azután elárulta: – Heti kétszáz eurót fizet, hog y tanítsam mag át, Marco, és sokallja. Alkudoztunk. Fenyeg etőzött, hog y mást keres. Őszintén szólva, kell a pénz. Most hetente eg y-két meg bízást kapok, még nem indult be a szezon. Eg y hónap múlva elkezdődik, jönnek a turisták délre, de eg yelőre nem sokat keresek. A szenvtelen külső rég eltűnt. Marco el sem akarta hinni, hog y az asszony ennyire kiadja mag át. Láthatólag meg ijedt, Marco pedig kezét-lábát összetörte volna, hog y seg ítsen neki.

– Biztosan nem tart tovább ig ényt a szolg álataimra –folytatta Francesca –, ha kihag yok pár napot. – Márpedig ki fog hag yni pár napot. Marco a nő beborog atott bokájára pillantott. – És ha hallg atnánk a dolog ról? Hamarosan meg int tudok járni, nem g ondolja? – Meg próbálhatjuk elhallg atni, de Luig i érti a módját, hog y mindent kiszimatoljon. Árnyékként követ. Holnap beteg et jelentek, azután majd kieszelünk valamit. Esetleg tanulhatnánk itt. – Azt nem. Itt a férjem. Marco önkéntelenül hátranézett. – Itt? – A hálószobában, súlyos beteg . – Mi a... – Rák. Vég stádium. Amikor dolg ozom, anyám vig yáz rá. Délutánonként eg y ápolónő jár hozzá, ő adja be a g yóg yszereit. – Sajnálom. – Hát még én. – Luig i miatt ne ag g ódjék! Meg mondom neki, hog y rajong ok a mag a tanítási módszereiért, és senki mással nem vag yok hajlandó dolg ozni. – Ez hazug ság , nem? – Olyasmi. Sig nora Altonelli visszajött eg y tálca tortával és feketekávéval. A szoba közepén lévő tűzpiros dohányzóasztalra tette, és hozzálátott, hog y fölszeletelje a tortát. Francesca csak kávézott, a tortát nem kívánta. Marco a lehető leg lassabban majszolt, és úg y ivott a csészéből, mintha élete utolsó kávéját élvezné. Amikor Sig nora Altonelli rátukmált még eg y szeletet és újratöltötte a csészéjét, a férfi kicsit kérette mag át, de elfog adta. Körülbelül eg y órát maradt. Miközben lefelé ment a liften, ráeszmélt, hog y Giovanni Ferro ezalatt meg sem mukkant.

23 A kommunista Kína leg főbb hírszerző hivatala, az Állambiztonság i Minisztérium, vag yis az ÁBM kiválóan képzett eg ység ek seg ítség ével hajtott vég re merényleteket szerte a világ on, nag yjából ug yanúg y, ahog y az oroszok, az izraeliek, a britek és az amerikaiak. Azzal a fig yelemre méltó különbség g el azonban, hog y a kínaiak mindinkább eg y bizonyos eg ység re hag yatkoztak. Ahelyett, hog y szétosztották volna a piszkos munkát, mint más ország ok, az ÁBM illetékesei először eg y fiatalemberhez fordultak, akit a CLA és a Moszad évek óta nag y csodálattal fig yelt. Sammy Tinnek hívták, diplomata szüleit állítólag az ÁBM szemelte ki, hog y házasodjanak össze, és szaporodjanak. Ha létezett valaha tökéletesen klónozott üg ynök, akkor Sammy Tin az volt. New Yorkban született, Washing ton eg yik elővárosában nőtt föl, mag ántanárok oktatták, akik pelenkás korától ideg en nyelvekkel bombázták. Tizenhat évesen iratkozott be a Marylandi Eg yetemre, huszoneg y esztendősen két diplomával távozott Németország ba, majd Hamburg ban mérnöki képzettség et szerzett. Időközben kedvtelésből kitanulta a bombag yártást. A szenvedélyévé váltak a robbanószerek, különös tekintettel a mindenféle érdekes csomag olásba – levélborítékba, papírpohárba, g olyóstollba, cig arettásdobozba – rejtett pokolg épekre. Mesterlövészként is jeleskedett, de a lőfeg yverek eg yszerűség ük miatt untatták. A bombáit viszont imádta. Ezután álnéven veg yészetet tanult Tokióban, ahol elsajátította a méreg g el g yilkolás művészetét és tudományát. Mire huszonnég y éves lett, tucatnyi néven szerepelt, körülbelül ug yanennyi nyelvet beszélt, útlevelek és álruhák hatalmas arzenáljával lépte át a határokat. Bárhol bármely vámtisztet meg g yőzött, hog y ő japán, koreai vag y tajvani. Felkészültség e kiteljesítése vég ett eg y keg yetlen esztendőt töltött kiképzéssel a kínai hadsereg eg yik elit alakulatánál. Meg tanult tábort verni, szabad tűzön sütni-főzni, g yors sodrású folyókon átkelni, az óceánban életben maradni, és az őserdőben napokig fenntartani mag át. Miután elérte a huszonhat éves kort, az ÁBM-ben úg y döntöttek, eleg et tanult a fiú. Ideje hozzáfog nia az öldökléshez. Amennyire Lang leyben meg tudták állapítani, g yilkosság ainak döbbenetes sorát három kínai tudóssal kezdte, akik túlság osan összebarátkoztak az oroszokkal. Vacsorára hívta őket eg y moszkvai étterembe. Amíg a testőreik odakint vártak, az eg yik tudós torkát elvág ta a férfimosdóban, ahol az áldozat épp elvég ezte a dolg át a vizeldénél. Eg yórás keresés után találták meg a holttestet eg y meg lehetősen kicsi szemétkukába g yömöszölve. A második elkövette azt a hibát, hog y nyug talankodott az első miatt. Kiment a mellékhelyiség be, ahol Tin takarítónak öltözve lesben állt. A tudóst fejjel az eldug ult, vízzel teli vécécsészében találták meg . A harmadik néhány másodperc múlva az asztalnál halt meg , ahol eg yedül ült, és kezdett nag yon ag g ódni két hiányzó kollég ája miatt. Eg y pincérkabátos férfi sietett el mellette, le sem lassított, csak eg y törpe mérg ezett nyílvesszőt döfött a tarkójába. A g yilkosság okat elég g é trehányul hajtotta vég re. Sok vérrel, sok tanúval. A menekülésen rajtaveszthetett volna, de sikerült meg lóg nia, észrevétlenül átrohannia a nyüzsg ő konyhán. Mire szóltak a testőröknek, ő már kereket oldott, eltűnt az épület mög ötti sikátorban. Belevetette mag át a sötét városba, taxit fog ott, és huszonnég y perc múlva belépett a kínai követség re. Másnap szép csöndben már Peking ben ünnepelte első diadalát. A merénylet vakmerőség e sokkolta a hírszerző világ ot. Rivális üg ynökség ek törték

mag ukat, hog y kiderítsék, ki követte el. Teljesen elütött attól, ahog y a kínaiak rendesen likvidálták az ellenség eiket. Éppen arról váltak híressé, hog y türelmesen, feg yelmezetten kiböjtölték a leg meg felelőbb pillanatot. Addig hajszolják a prédát, amíg az eg yszerűen föl nem adta. Vag y pedig ejtették az eg yik tervet, és áttértek a másikra, óvatosan kivárták, amíg eljön az alkalom. Miután néhány hónappal később ismét akcióba lépett, leg enda szövődött Sammy Tin – vag y ahog y a szakmában nevezték: Tin Man, a „Bádog ember” – köré. Eg y francia vállalatvezető valami csúcstechnológ iás, hordozható radarral kapcsolatban hamis adatokat szolg áltatott ki. Lepottyant tizenharmadik emeleti hotelszobája erkélyéről, és amikor az uszoda mellett földet ért, fölzaklatott jó néhány napozót. Ez a g yilkosság is túlság osan látványos volt. A Bádog ember Londonban mobiltelefonnal robbantotta szét eg y férfi fejét. A New York-i kínai neg yedben eg y disszidens arcából nem sok maradt, miután szétdurrant a cig arettája. Hamarosan e sajátos alvilág leg látványosabb g yilkosság ai fűződtek Sammy Tin nevéhez. Híre sebesen terjedt. Bár nég y-öt meg bízható munkatárs tartozott az eg ység éhez, g yakran eg yedül dolg ozott. Szing apúrban elveszítette eg y emberét, amikor a célszemély váratlanul barátokkal eg yütt bukkant föl, ráadásul feg yveresen. Ez a ritka kudarc azt a tanulság ot hozta, hog y jobb hamar lecsapni, és nem túl nag y létszámmal működni. Érettebb fejjel Tin kevésbé látványos, kevésbé erőszakos és sokkal könnyebben leplezhető merényleteket hajtott vég re. Most harminchárom éves volt, és kétség kívül a világ leg retteg ettebb üg ynöke. A CIA-nél eg y vag yont dobtak ki arra, hog y meg próbálják fig yelemmel kísérni a mozg ását. Ismerték peking i tartózkodási helyét, eg y luxuslakást. Amikor elhag yta Kínát, követték Hong kong ba. Riasztották az Interpolt, miután fölszállt eg y londoni közvetlen g épre, de a brit fővárosban útlevelet cserélt, és az utolsó pillanatban fölpattant az Alitalia milánói járatára. Az Interpol meg csak nézett. Sammy Tin g yakran utazott diplomáciai álcával. Nem bűnöző volt, hanem üg ynök, diplomata, üzletember, professzor, szükség esetén bármi. A milánói Malpensa repülőtéren kocsi várta, és nyoma veszett a nag yvárosban. A CIA értesülései szerint utoljára nég y és fél éve járt Olaszország ban. *** Elija úr ig azán a vag yonos szaúdi üzletember szerepének meg felelően festett, bár a vastag g yapjúszövet öltöny majdnem fekete volt, kissé sötét Bolog nában, a csíkozását pedig olasz textiltervező semmiképpen sem komponálta volna ennyire erőteljesre. Rózsaszínű ing et vett föl hozzá, vakító fehér g allérral, ami nem rossz színösszeállítás, de a rózsaszín még iscsak rózsaszín. A g allért aranytű fog ta össze, szintén túl vastag , annyira fölnyomta a nyakkendő csomóját, mintha meg akarná fojtani a viselőjét, és a tű két vég ét g yémánt díszítette. Elija úr bolondult a briliánsokért – mindkét kezén eg y-eg y jókora g yémánt rag yog ott, többtucatnyival rakták ki a Rolexét, és még néhánnyal az arany kézelőg ombját. A cipőjéről Stefano úg y vélte, olasz, vadonatúj, barna, de túlság osan világ os, nem illik az öltönyhöz. Mindent eg ybevéve nem sikerült a szerelés. Pedig valaki rettentően ig yekezett vele. Stefano ráért kielemezni az üg yfelét, mialatt g yakorlatilag néma csöndben hajtottak a reptérről – ahová Elija úr és a személyi titkára mag án-lökhajtásoson érkeztek – Bolog na központjába. Eg y

fekete Mercedesben ültek – az üg yfél rag aszkodott a Mercedes-hez –, Elija úr és Stefano hátul, a jelek szerint csak arabul tudó titkár pedig elöl, a szótlan sofőr mellett. Elija úr tűrhetően beszélt ang olul, rövid löketekben, majd odaszólt valamit arabul a titkárnak, az pedig kötelesség szerűen mindent följeg yzett, amit a g azdája mondott. Tízperces kocsikázás után Stefano már reménykedett, hog y jóval ebéd előtt vég eznek. Először az eg yetem közelében mutatott nekik eg y lakást, ahová Elija úr fia beköltözhetett, hog y rövidesen meg kezdje orvosi tanulmányait. Három szoba, az első emeleten, lift nincs, masszív, rég i épület, szép berendezés, ig azán luxuskörülmények eg y diáknak – havi 1800 euró, plusz rezsi, eg yéves bérleti szerződés. Elija úr eg yfolytában a homlokát ráncolta, mintha az ő elkényeztetett fiacskája ennél sokkal jobbat ig ényelne. A titkár is ráncolta a homlokát. A lépcsőn lefelé menet vég ig ráncolták a homlokukat, úg y szálltak be a kocsiba, és eg y szót sem szóltak, miközben a sofőr a második meg állóhoz robog ott. A Via Remorsellán álltak meg , a Via Fondazzától eg ysaroknyira nyug atra. A lakás valamivel nag yobb volt, mint az első, a konyhája akkora, mint eg y takarítószeres fülke, a berendezés g yöng e, kilátás nulla, a távolság az eg yetemtől húsz perc, havi 2600 euróba került, ráadásul furcsa szag terjeng ett benne. A homlokráncolás meg szűnt, tetszett a hely. – Ez jó lesz – mondta Elija úr, és Stefano meg könnyebbülten léleg zett föl. Némi szerencsével ebéd közben már nem kell szórakoztatnia őket. És csinos jutalék üti a markát. Átsiettek Stefano cég ének irodájába, ahol rekordütemben jutottak túl a papírmunkán. Elija úr, ez az elfog lalt ember közölte, hog y sürg ős tárg yalásra várják Rómában, és ha azon nyomban nem tudják elintézni a bérletet, akkor felejtsék el az eg észet! A fekete Mercedes visszarobog ott velük a reptérre, ahol a kimerültség től ideg es Stefano köszönetet és búcsút mondott nekik, majd a lehető leg g yorsabban elpályázott. Elija úr és a titkára a betonon a lökhajtásoshoz mentek, és eltűntek a g ép belsejében. Az ajtó becsukódott. A g ép nem mozdult. Odabenn Elija úr meg a titkára ledobták az üzleti maskarát, és sportos ruhába öltöztek. Összedug ták a fejüket a csapat három másik tag jával. Körülbelül eg yórás várakozás után vég re elhag yták a g épet, nem csekély mennyiség ű pog g yászukat a mag ánterminálhoz vonszolták, majd az ott várakozó furg onokba rakták. *** Luig i g yanakodni kezdett a sötétkék Silvio táskára, amelyet Marco sohasem hag yott a lakásban. Sosem tévesztette szem elől. Mindenhová mag ával vitte, a vállára akasztotta, és g ondosan a jobb hóna alá szorította, mintha aranyat tárolna benne. Ug yan miféle holmija lehet, hog y ennyire vig yázni kell rá? A tanszereit nemig en vitte sehová. Ha Ermannóval fedett helyen tanultak, akkor Marco lakásában tették. Ha a városban, akkor vég ig társalog tak, ahhoz pedig nem használtak könyvet. Whitaker is g yanakodott Milánóban, kivált azóta, hog y Marcót az eg yetem közelében eg y internetkávézóban látták. Eg y Krater nevű üg ynököt Bolog nába küldött, hog y seg ítsen Zellmannek és Luig inak jobban szemmel tartani Marcót meg azt a nyavalyás táskát. Mivel szorult a hurok, és tűzijátékra számítottak, Whitaker további erősítést kért Lang leyből. Lang leyben azonban állt a bál. Teddy távozása, bár eg yáltalán nem váratlanul történt,

fenekestül felforg atott mindent. A Lucat kirúg ását követő reng éshullámok még mindig éreztették hatásukat. Az elnök alapos átszervezéssel fenyeg etőzött, az ig azg atóhelyettesek és mag as beosztású tisztviselők inkább a saját irhájuk mentésével fog lalkoztak, semmint az akciók felüg yeletével. Krater vette Luig i rádióadását, miszerint Marco a Piazza Mag g iore felé tart, valószínűleg késő délutáni kávézás vég ett. Krater meg is pillantotta, amint a pasas sötétkék táskával a jobb hóna alatt átvág ott a téren, eg észen úg y nézett ki, mint eg y helybeli. Miután tanulmányozta Joel Backman nem éppen vékony aktáját, örült, hog y vég re élőben is láthatja. Szeg ény pasi, ha tudná, mi vár rá... Marco azonban eg yelőre nem óhajtott kávézni. Elhaladt a presszók és üzletek mellett, majd lopva körülkémlelt, és g yorsan belépett az Alberg o Nettunóba, eg y ötvenszobás, exkluzív kis szállodába a piazza közvetlen közelében. Krater rádiózott Zellmannek és Luig inak, aki különösen elcsodálkozott, mert Marcónak az ég világ on semmi keresnivalója nem volt szállodában. Krater öt percet várt, majd bement a kis haliba, és mindent meg fig yelt. Jobbra néhány fotelt látott, a széles dohányzóasztalon utazási mag azinok hevertek. Balra meg pillantott eg y nyitott ajtajú, üres telefonfülkét meg eg y másikat, amelyik nem volt üres. Marco ült benne eg yedül, a falra szerelt telefonkészülék alatti asztalka fölé g örnyedt, a kék táskája nyitva. A nag y tevés-vevésben észre sem vette, hog y Krater elsétált mellette. – Seg íthetek, uram? – kérdezte a portás a pult mög ül. – Ig en, köszönöm, szobát szeretnék – felelte olaszul Krater. – Mikorra? – Mára. – Sajnálom, ma nincs üres szobánk. Krater fölvett eg y prospektust a pultról. – Mag uknál mindig telt ház van – mondta mosolyog va. – Népszerűek. – Íg y van. Talán majd leg közelebb. – Mondja, nincs véletlenül internetelérésük? – De, természetesen van. – Vezeték nélküli? – Ig en, a szállodák közül elsőként a városban. Ellépett a pulttól. – Köszönöm! Majd máskor is próbálkozom. – Kérem, leg yen szerencsénk! Kifelé menet elhaladt a telefonfülke mellett. Marco nem nézett föl. *** Két hüvelykujjával g épelte a szöveg et, és remélte, hog y a hotelportás nem fog ja kitessékelni. A Nettuno reklámozta a vezeték nélküli internetelérését, de csak a szállóvendég eknek szánta. A presszók és könyvtárak – akárcsak az a bizonyos könyvesbolt – ing yen kínálták bárkinek, aki

betévedt, de a szállodák nem. Az e-mail íg y szólt: Krampusz! Egyszer valami dolgom akadt egy zürichi banktisztviselővel, a neve Mikel van Thiessen, a belvárosi Bahnhofstrassén lévő Rheinland Bankban dolgozott. Próbáld meg kideríteni, most is ott van-e! Ha nem, ki vette át a helyét? Ne hagyj nyomot! Meg nyomta a „Küld” g ombot, és meg int imádkozott, nehog y elrontson valamit. Gyorsan kikapcsolta az Ankyo 850-esét, és bedug ta a táskába. Távozóban biccentett a portásnak, aki épp telefonált. Két perccel Krater után hag yta el a szállodát. Három különböző pontról fig yelték, majd a nyomába eredtek, miközben könnyedén elveg yült a munkából hazafelé indulók késő délutáni tömeg ében. Zellman visszakanyarodott, bement a Nettunóba, balra a második telefonfülkébe, és leült ug yanoda, ahová nem eg észen húsz perce Marco. A portás most már nem értette a dolg ot, de úg y tett, mintha ki se látna a munkából. Eg y óra múlva eg y bárban találkoztak, és felidézték a férfi mozg ását. Kézenfekvő, de nehezen emészthető volt a következtetés – mivel Marco nem használta a telefont, a szálloda vezeték nélküli internetelérésén potyázott. Semmi más nem indokolhatta, hog y vaktában beessen eg y szálloda halljába, nem eg észen tíz percig üljön eg y telefonfülkében, majd hirtelen távozzon. De hog y internetezhetett? Tudták, hog y laptopja nincs, mobiltelefonja is csak az, amelyet Luig itől kapott kölcsön, eg y idejétmúlt készülék, amelyik csak a városon belül működik, és semmiképpen sem tehető alkalmassá Internetezésre. Szerzett valami csúcstechnológ iás ketyerét? Hiszen nincs is pénze. Talán lopta? Különféle továbblépési lehetőség eket ötöltek ki. Zellmann elment, hog y e-mailen közölje a riasztó híreket Whitakerrel. Kratert elküldték, hog y nézeg esse a kirakatokat, keressen eg y ug yanolyan Silvio táskát. Luig i távozott, hog y kig ondoljon valami vacsorázóhelyet. Elmélkedéséből a telefon zökkentette ki. Mag a Marco hívta a lakásából, hog y nem érzi jól mag át, a g yomra eg ész délután rendetlenkedett. Lemondta az óráját Francescánál, és most a vacsorát is szeretné kihag yni.

24 Ha Dan Sandberg telefonja reg g el hat előtt cseng ett, az sosem íg ért jó hírt. Sandberg éjszakai bag oly volt, a sötétség fia, aki g yakran olyan későn kelt, hog y összeköthette a reg g elit az ebéddel. Az ismerősei mind tudták, hog y semmi értelme korán hívniuk. Most eg y kollég ája kereste a Posttól. – Elhalászták a szenzációdat, öreg – jelentette be komoran. – Mi van? – reccsent rá Sandberg . – A Times most körözött le. – Mi a téma? – Backman. – Mit írnak? – Nézd meg mag ad! Sandberg rendetlen lakása nappalijába rohant, és letámadta a számítóg épét. Meg is találta a cikket, amelyet g yűlölt riválisa, Heath Frick írt a New York Timesban. Az első oldali főcím íg y szólt: AZ FBI KEGYELMI CSOPORTJA JOEL BACKMAN UTÁN NYOMOZ. Frick eg y sereg meg nem nevezett forrásra hivatkozva arról számolt be, hog y az FBI keg yelmi meg veszteg etési nyomozása immár nag y erőkkel folyik, és meg határozott eg yénekre terjed ki, akik a volt elnöktől, Arthur Morg antől kaptak keg yelmet. Duke Mong o úg y szerepelt, mint „érdekes személy” – ezt a szépítő meg fog almazást g yakran alkalmazták, ha a hatóság ok hírbe akartak hozni valakit, aki ellen nem tudtak szabályszerűen vádat emelni. Mong o azonban kórházban feküdt, és azt beszélték, hog y az utolsókat rúg ja. A nyomozó csoport most Joel Backmanre összpontosította a fig yelmét, akinek az utolsó pillanatban kapott keg yelme Frick kéretlen elemzése szerint sokakat meg döbbentett és fölháborított. Backman titokzatos eltűnése még inkább tápot adott a spekulációknak, hog y meg vásárolta a keg yelmet, és a nyilvánvaló kérdések elől menekült el. Máig sem ült el a rég i szóbeszéd, emlékeztetett mindenkit Frick, és különféle névtelen, állítólag szavahihető források utaltak arra a Backmanről kering ő híresztelésre, hog y hivatalosan mindmostanáig feltételezik, eg y eg ész vag yont rejtett el valahol. – Micsoda moslék! – vicsorog ta Sandberg , miközben leg ördítette a képernyőoldalt. Mindenki másnál jobban ismerte a tényeket. Ez a sok baromság teljesen meg alapozatlan. Backman nem fizetett a keg yelemért. A volt elnökkel akár csak távolról kapcsolatba hozható személyek véletlenül sem fecseg nének. Eg yelőre csak eg y bizottság vizsg álódott, hivatalos nyomozás nem is indult, bár Sandberg tudta, a szövetség i nehéztüzérség nem sokáig várat mag ára. Eg y buzg ó államüg yész hang oskodott, hog y lássanak munkához. Vádesküdtszéket még nem hívtak össze, de az üg yészség ug rásra készen várta az Ig azság üg yi Minisztérium jelzését. Frick zárszóként két bekezdést veszteg etett Backmanre, fölmeleg ített zag yvalékot, amit az újság már rég leközölt. – Nem tudják mivel kitölteni az oldalakat! – füstölg ött Sandberg .

*** Az elnök is olvasta a cikket, de belőle más reakciót váltott ki. Jeg yzeteket készített, és félretette fél nyolcig , amikor Susan Penn, a CIA meg bízott ig azg atója meg érkezett a reg g eli jelentésre. A REJ-t – a reg g eli elnöki jelentést – hag yományosan mag a az ig azg ató tette meg , mindig az Ovális irodában, és rendesen a nap első prog rampontjaként. Teddy Maynard és rozzant eg észség i állapota azonban meg változtatta ezt a bevett szokást, és az elmúlt tíz évben a jelentéstétel valaki másra hárult. Most felújították a hag yományt. Pontosan reg g el hétkor nyolc-tíz oldalas hírszerzési összefog lalót helyeztek az elnök íróasztalára, aki az eddig hivatalában töltött majdnem két hónap alatt szokásba vette, hog y az utolsó szóig elolvasta. Izg almasnak találta. Az elődje eg yszer azzal dicsekedett, hog y könyvet, újság ot, folyóiratot is alig olvas, jog szabályokat, irányelveket, értekezéseket, napi jelentéseket meg vég képp nem. Sokszor a saját beszédeinek elolvasása is nehezére esett. Most alaposan meg változott a helyzet. Susan Penn páncélozott g épkocsiban hajtatott g eorg etowni otthonából a Fehér Házba, ahová minden reg g el 7.15-kor érkezett. Útközben átolvasta a napi összefog lalót, amelyet a CIA-nél készítettek. Ma reg g el a neg yedik oldalon szerepelt eg y tétel Joel Backmanről, aki ig en veszélyes emberek fig yelmét vonta mag ára, többek között Sammy Tinét. Az elnök szívélyesen üdvözölte az ig azg atónőt, a kanapénál már kávé várta őket. Szokás szerint mag ukban voltak, és rög tön hozzá is fog tak a munkához. – Látta a ma reg g eli New York Timest? – kérdezte az elnök. – Láttam. – Mekkora a valószínűség e, hog y Backman fizetett a keg yelemért? – Ig en csekély. Mint már kifejtettem, nem is sejtette, mi zajlik. Nem volt ideje meg szervezni a dolg ot. Azonkívül szinte biztosra vesszük, hog y a pénze is hiányzott hozzá. – Akkor miért kapott keg yelmet Backman? Susan Penn volt főnöke iránti hűség e hamar a múlt ködébe veszett. Teddy Maynard távozott, várhatóan nemsokára az élők sorából is kilép, Susan előtt pedig neg yvennég y évesen még karrier állt. Talán hosszú karrier. Jól eg yüttműködtek az elnökkel, aki láthatólag nem sietett kinevezni új ig azg atóját. – Az az ig azság , hog y Teddy a halálát kívánta. – Miért? Emlékezete szerint miért akarta Mr. Maynard, hog y Backman meg haljon? – Hosszú história... – Annyira nem. – Nem mindent tudunk. – De eleg et. Mondja el, amit mag a tud! A nő a kanapéra dobta az összefog laló nála lévő példányát, és mély léleg zetet vett: – Backman és Jacy Hubbard túl nag y fába vág ták a fejszéjüket ezzel a szoftverrel, a DUGÓ-val, amelyet az üg yfeleik ostobán az Eg yesült Államokba, az ő irodájukba hoztak, hog y meg g azdag odjanak rajta.

– Ezek az üg yfelek a fiatal pakisztániak voltak, ug ye? – Ig en, és már mind halottak. – Tudja, kik ölték meg őket? – Nem. – Tudja, kik ölték meg Jacy Hubbardot? – Nem. Az elnök fölállt a kávéjával, és az íróasztalához lépett. Az asztal szélére ült, onnét nézett az ig azg atónőre. – Nehezen tudom elhinni, hog y nem tudjuk ezeket a dolg okat. – Őszintén szólva, én is. Nem mintha nem próbálkoztunk volna. Teddy többek között ezért ig yekezett annyira, hog y keg yelmet szerezzen Backmannek. Tény, hog y a halálát akarta, már csak elvi okból is, ezek ketten rég nem szívelték eg ymást, és Teddy kezdettől fog va hazaárulónak tartotta Backmant. Ráadásul határozottan úg y g ondolta, Backman meg öléséből kideríthetünk valamit. – Mit? – Az attól füg g , ki öli meg . Ha az oroszok, akkor azt hihetjük, a műholdas rendszer az övék volt. Ug yanez érvényes a kínaiakra. Ha az izraeliek vég eznek vele, akkor nag y valószínűség g el Backman és Hubbard a szaúdiaknak próbálták eladni az árujukat. Szinte biztosra vesszük, hog y a szaúdiak már nyereg ben érezték mag ukat. – De Backman áthintázta őket? – Lehet, hog y nem. Úg y véljük, Hubbard halála mindent meg változtatott. Backman vette a kalapját, és a rács mög é menekült. Bármiféle üzletnek lőttek. Az elnök visszaballag ott a dohányzóasztalhoz, újratöltötte a bög réjét. Helyet fog lalt az ig azg atónővel szemben, a fejét csóválta. – Most azt várja, hog y elhig g yem, három ifjú pakisztáni komputerkalóz meg csapolt eg y műholdas rendszert, amely annyira fejlett, hog y mi még csak a létezéséről sem tudtunk? – Azt. Üg yesen csinálták, de a szerencse is a kezükre játszott. Azután nem eg yszerűen feltörték a rendszert, hanem valami elképesztő prog ramot is írtak, amellyel manipulálható. – Ez a DUGÓ? – Ig en, íg y nevezték el. – Látta valaki a szoftvert? – A szaúdiak. Innen tudjuk, hog y nem csak létezik, de valószínűleg működik is, úg y, ahog y reklámozták. – Most hol a szoftver? – Senki sem tudja, kivéve talán mag át Backmant. Sokáig hallg attak, az elnök kortyolg atta lang yos kávéját, majd a térdére könyökölt, és meg kérdezte: – Mi a leg jobb nekünk, Susan? Mi szolg álja leg inkább az érdekeinket? A nő habozás nélkül válaszolt.

– Ha Teddy terve szerint járunk el. Backmant likvidálni fog ják. A szoftvert hat éve nem látták, tehát valószínűleg az is elveszett. A szatellitrendszer működik, de bárki a tulajdonosa, nem játszhat vele. Még eg y korty, újabb hallg atás. Az elnök meg csóválta a fejét, és azt mondta: – Akkor leg yen! *** Neal Backman nem olvasta a New York Timest, de minden reg g el g yorsan rákeresett a neten az apja nevére. Miután rábukkant Frick cikkére, a reg g eli e-mailjéhez csatolva elküldte a Jerry Javából. Az íróasztalánál újra elolvasta a cikket, és eszébe jutottak a rég i mendemondák arról, mennyi pénzt rejtett el a manipulátor, miközben a cég e összeomlott. Sohasem szeg ezte a kérdést az apjának, mert tudta, úg ysem kapna eg yenes választ. Az évek folyamán azonban kezdte elfog adni a közvélekedést, amely szerint Joel Backmannek éppúg y nincs eg y vasa sem, ahog y a leg több elítélt bűnözőnek. Akkor vajon miért kínozta az az érzés, hog y a meg veszteg etési üg y talán ig az? Mert ha valaki képes arra a csodára, hog y eg y szövetség i feg yintézet mélyéről összehozzon eg y ilyen balhét, az az apja. De hog y került Olaszország ba, Bolog nába? És miért? Kik akarják elkapni? A kérdések eg yre csak g yűltek, a válaszok bizonytalanabbá váltak, mint valaha. Miközben iszog atta a dupla mokkáját, és irodája bezárt ajtajára bámult, ismét meg fog almazta mag ában a nag y kérdést: Miként találjon meg az ember eg y bizonyos svájci banktisztviselőt anélkül, hog y telefonhoz, faxhoz, hag yományos postához vag y e-mailhez nyúlna? Tudta, hog y ki fog ja okoskodni. Csak idő kell hozzá. *** Efraim Firenzéből Bolog nába menet, a vonaton olvasta a Times cikkét. Tel-Avivból telefonon riasztották, és az interneten találta meg . Ámosz nég y sorral mög ötte ült, és ug yanazt olvasta a laptopján. Úg y beszélték meg , hog y Rafi és Saul másnap reg g el érkeznek, Rafi eg y milánói lég ijárattal, Saul Rómából vonattal. A Kidon nég y olaszul beszélő tag ja már Bolog nában tartózkodott, sietve biztosította a vállalkozáshoz szükség es két konspirációs lakást. Az előzetes terv úg y szólt, hog y a Via Fondazza vag y eg y másik alkalmas mellékutca félhomályos árkádjai alatt, lehetőleg reg g el vag y sötétedés után elkapják Backmant. Elkábítják, belökik eg y furg onba, eg y konspirációs lakásba viszik, és meg várják, hog y elmúljon a g yóg yszerek hatása. Kivallatják, vég ül méreg g el meg ölik, és a holttestét a kétórányira északra fekvő Garda-tóba dobják, ahol fölfalják a halak. A csak nag yjából kidolg ozott terv veszélyeket rejtett mag ában, de zöld utat kapott. Most már nem fújhatták le. Miután Backman ekkora fig yelmet vont mag ára, g yorsan le kellett

csapniuk. A verseng ést az a tény is szította, hog y a Moszad jó okkal hihette, Sammy Tin vag y Bolog nában, vag y valahol nem messze tartózkodik. *** Az asszony lakásához leg közelebbi étterem eg y kedves, rég i trattoria volt, amely a Nino nevet viselte. Francesca jól ismerte a helyet, és sok éve összebarátkozott az öreg Nino két fiával. Elmag yarázta nekik szorult helyzetét, és amikor meg érkezett, mindketten várták, szinte a karjukban vitték be. Elvették a botját, a táskáját, a kabátját, lassan a kedvenc asztalához kísérték, amelyet közelebb toltak a tűzhöz. Kávét és vizet hoztak neki, kínálták mindennel, ami szemszájnak ing ere. Délután három körül járt az idő, az ebédforg alom már lecseng ett. Francesca a tanítványával kisajátíthatta az eg ész Ninót. Amikor Marco néhány perc múlva befutott, a testvérpár családtag ként üdvözölte. – La professoressa la sta aspettando – mondta az eg yikük. A tanárnő már várja. A San Luca-i baleset és a bokahúzódás meg változtatta Francescát. Eltűnt a fag yos közömbösség . Eltűnt a szomorúság , leg alábbis eg yelőre. Az asszony elmosolyodott, amikor meg látta Marcót, még a kezét is kinyújtotta felé, mag ához vonta a férfit, hog y jobbról-balról arcon csókolja, helyesebben csak mímelje, mert valójában nem ért hozzá. Marco már két hónapja fig yelte ezt a szokást, de eddig még nem g yakorolta. Elvég re most szerezte az első nőismerősét Olaszország ban. Francesca a szemközti székre intett. A fivérek ott tüsténkedtek, elvették Marco kabátját, kávéval kínálták, izg atottan várták, milyen lesz az az olaszlecke. – Hog y van a lába? – kérdezte Marco, de elkövette azt a hibát, hog y ang olul. Az asszony az ajka elé tette az ujját, meg rázta a fejét. – Non ing lese, Marco. Solamente italiano. A férfi a homlokát ráncolta: – Ettől tartottam. Francesca lába nag yon fájt. Amíg olvasott vag y tévét nézett, jég g el borog atta, ettől lelohadt a duzzanat. Az étteremig lassan biceg ett el, de feltétlenül mozog ni akart. Az anyja rábeszélte, hog y használjon botot. Francesca hasznosnak találta ezt az eszközt, ug yanakkor feszélyezte is. Újabb adag kávé meg víz érkezett, és miután a fivérek meg g yőződtek arról, hog y az ő drág a Francesca barátnéjükkel és kanadai tanítványával minden a leg nag yobb rendben, kelletlenül visszavonultak az étterem elejére. – Hog y van az édesanyja? – érdeklődött olaszul Marco. Nag yon jól, nag yon fáradtan. Már eg y hónapja vig yázott Giovannira, és ez kezdte meg viselni. Aha, g ondolta Marco, most már Giovanni is társalg ási téma. Hát ő hog y van? Inoperábilis rosszindulatú ag ydag anat, felelte az asszony, és Marcónak csak a többedik nekifutásra sikerült pontosan meg értenie a kifejezést. Giovanni már majdnem eg y éve szenved, és eg észen közel a vég . Nincs eszméleténél. Szánni való az állapota. Mi a fog lalkozása, mit csinált azelőtt?

Sok éven át tanított az eg yetemen. Középkori történelmet. Ott ismerkedtek meg – Francesca a diákja volt. Giovanni akkoriban eg y másik nővel élt, szörnyen boldog talan házasság ban. Két fiuk született. A diáklány és a tanár úr eg ymásba szerettek, csaknem tíz éven át viszonyt folytattak, vég ül Giovanni elvált, és feleség ül vette Francescát. Gyerekek? Nincsenek, felelte szomorúan az asszony. Giovanninak már volt kettő, nem akart többet. Francesca sok bánatot hordozott mag ában. Marco eg yértelműen érezte, hog y ez a házasság sem boldog . Várjunk csak, amíg rátérünk az enyémre! – g ondolta. Nem sokat kellett várni. – Meséljen mag áról! – kérte Francesca. – Lassan beszéljen, a lehető leg tisztább kiejtéssel. – Kanadai üzletember vag yok – kezdte Marco olaszul. – Ne, komolyan kérdeztem. Mi az ig azi neve? – Hag yjuk! – Mi az? – Eg yelőre Marco. Sok minden történt velem, Francesca, és nem beszélhetek róla. – Na jó, g yerekei vannak? Bizony, vannak. Hosszú idő óta először beszélt három g yermekéről – melyiküket hog y hívják, mennyi idős, mi a fog lalkozása, hol lakik, van-e házastársa, g yereke. Itt-ott némi fantáziát is beleszőtt az elbeszélésbe, és csodával határos módon sikerült majdnem normálisnak leírnia a családját. Francesca feszülten fig yelt, várta, hog y lesújthasson eg y félresiklott kiejtésre, helytelen ig erag ozásra. Nino eg yik fia eg y kis bonbont hozott, és annyi ideig maradt az asztalnál, hog y széles mosollyal meg jeg yezhesse: – Paria molto bene, sig nore. Nag yon jól beszél, uram. Eg y óra múltán Francesca fészkelődni kezdett, Marco látta rajta, hog y feszeng . Vég ül rábeszélte, hog y menjenek, és nag y örömmel kísérte vég ig a Via Minzonin, az asszony jobb kézzel Marco bal könyökébe kapaszkodott, a bal kezével a botot fog ta. A lehető leg lassabban lépkedtek. Francesca retteg ett a lakásba való visszatéréstől, a halálváró beteg őrzéstől. Marco leg szívesebben kilométereket g yalog olt volna, hog y érezze az asszony kezét, érezze, hog y valakinek szükség e van rá. Francesca lakásánál a mímelt puszival búcsúztak el, és meg beszélték, hog y másnap ug yanabban az időben, ug yanannál az asztalnál találkoznak a Ninóban. *** Jacy Hubbard csaknem huszonöt évet töltött Washing tonban; eg y neg yed századon át nag y elánnal kavart eg yszer használatos nők szemkápráztató sokaság ával. A sort Mae Szun zárta, a száznyolcvan centi mag as szépség , aki szabályos arcvonásaival, őrjítően fekete szemével és fátyolos hang jával minden nehézség nélkül kicsalog atta Jacyt eg y bárból, be eg y autóba. Eg yórányi vad hancúrozás után leszállította Sammy Tinnek, aki vég zett a férfival, és a fivére sírjánál hag yta.

Ha eg y g yilkosság meg rendezéséhez a nemiség et is föl kellett használni, Sammy előszeretettel vette ig énybe Mae Szunt. A lány mag a is kiváló ÁBM-üg ynök volt, de az arca meg a hosszú combja olyan színekkel g azdag ította az összképet, amelyek leg alább három alkalommal vég zeteseknek bizonyultak. Tin most nem csábítás céljából hívta Bolog nába, hanem azért, hog y eg y másik üg ynökkel kézen fog va, boldog turista házaspárnak mutassák mag ukat. A csábítás persze mindig fönnállt, mint lehetőség . Különösen Backman esetében. Szeg ény pasi hat évet töltött lakat alatt, nő nélkül. Mae rög tön kiszúrta Marcót, ahog y a férfi a Strada Mag g iorén haladt a tömeg ben, nag yjából a Via Fondazza irányában. A lány bámulatos fürg eség g el g yorsította föl a lépteit, mobiltelefont vett elő, és sikerült úg y meg közelítenie a célszemélyt, hog y továbbra is unott kirakatnézeg etőnek látszott. Aztán a pasas eltűnt. Hirtelen befordult balra, eg y szűk mellékutcába, a Via Beg attóra, és észak felé tartott, el a Via Fondazzától. Mire a lány utánaeredt, nyoma veszett.

25 A tavasz vég re beköszöntött Bolog nába. Rég lehullottak az utolsó hópelyhek. A hőmérséklet előző nap meg közelítette a tíz fokot, és amikor Marco virradat előtt kilépett, meg fordult a fejében, hog y az anorákját valamelyik zakójára cseréli. Néhány lépést tett a sötét árkádok alatt, próbálg atta, fázik-e, majd úg y döntött, még nincs olyan meleg , hog y leveg ye az anorákot. Leg feljebb pár óra múlva visszajön, és átöltözik. Zsebre dug ta a kezét, és nekivág ott a reg g eli g yalog túrának. Eg yre csak a Times cikke járt az eszében. Fájdalmas emlékeket ébresztett benne, hog y nevét a címoldalon látta, ez önmag ában véve is fölzaklatta. Ráadásul azzal rág almazták, hog y meg veszteg ette az elnököt, ezért rég en kapásból pert akasztott volna minden érintett nyakába. Jól meg szorong atta volna a New York Timest. Most viszont különféle kérdések nyug talanították. Mit akar jelenteni éppen most ez az érdeklődés? Vajon Luig i innen is elráng atja, meg int menekülnie kell? És a leg fontosabb: Ma nag yobb veszély fenyeg eti, mint teg nap? Eddig szépen életben maradt, elrejtőzött eg y kedves városban, ahol senki sem tudta a valódi nevét. Senki sem ismerte föl az arcát. Senki sem törődött vele. A bolog naiak élték a mag uk életét, nem háborg attak másokat. Még ő sem ismert mag ára. Miután reg g elenként befejezte a borotválkozást, fölvette a szemüveg ét meg barna kordbársony g olfsapkáját, a tükör elé állt, és köszönt Marcónak. Rég eltűnt a húsos képe, a dag adt, karikás szeme, a haja meg ritkult, rövidebb lett. Rég eltűnt az önelég ült vig yora. Most már csak eg y csöndes hétköznapi ember volt a sok közül. Napról napra élt, s a napok eg ymásra sorjáztak. A Times olvasói nem sejtették, hol van Marco, és mit csinál. Elhaladt eg y sötét öltönyös férfi mellett, és rög tön tudta, hog y baj van. Az öltöny kilóg ott a képből. Külföldies volt, valami olcsó üzletben vásárolt darab, amilyet előző életében mindennap látott. A fehér ing pedig ug yanaz a leg ombolt g alléros eg yenfazon, amilyennel harminc éven keresztül úton-útfélen találkozott Washing tonban. Valaha azt fontolg atta, feljeg yzést köröztet a cég nél, és kitiltja a leg ombolt g alléros, kék-fehér csíkos pamuting eket, de Carl Pratt lebeszélte róla. A nyakkendő színét nem tudta meg állapítani. Ilyen öltöny nem illett virradat előtt a Via Fondazza árkádjai alá, sőt semmilyen más napszakban sem. Néhány lépést tett, hátrasandított, és látta, hog y az öltönyös követni kezdte. Fehér fickó, harmincéves, testes, kisportolt, eg yértelműen nyerő, ha futásra vag y ökölharcra kerül sor. Íg y hát Marco más stratég iához folyamodott. Meg torpant, hátrafordult, és meg kérdezte: – Óhajt valamit? Mire valaki más azt felelte: – Erre, Backman! A neve hallatán meg fag yott ereiben a vér. Eg y másodpercre meg remeg ett a térde, előreg örnyedt, és g yőzködte mag át, hog y nem, nem álmodik. Eg y szemvillanás alatt átfutott az ag yán mindaz a rettenet, amelyet a „Backman” szó hozott mag ával. Milyen szomorú, ha az

ember ennyire meg rémül a saját nevétől. Ketten voltak. Az, amelyik meg szólalt, a Via Fondazza túloldaláról lépett be a képbe. Nag yjából ug yanolyan öltönyt viselt, de hozzá sima fehér ing et, nem leg ombolós g allérral. Idősebb volt, alacsonyabb és sokkal soványabb. Felemás páros. Stan és Pan. Lassan a zsebükbe nyúltak. – Az FBI-tól jöttünk – közölte a testes. Amerikai ang olt beszélt, valószínűleg a KözépNyug atról származott. – Na persze – mondta Marco. Eljátszották az ilyenkor előírt jelvényvillog tatást, de az árkád sötétjében Marco nem sokat látott. Az eg yik kapu fölötti halvány fényű lámpa seg ített valamicskét. – Nem tudom elolvasni – mondta. – Sétáljunk eg yet! – javasolta a sovány. Bostoni, ír. A „sétáljunk”-ot „setájunk”-nak ejtette. – Eltévedtek, fiúk? – kérdezte Marco, és nem moccant. Eg yrészt nem akart, másrészt a lába kissé elnehezedett. – Pontosan tudjuk, hol vag yunk. – Azt kétlem. Letartóztatási parancsot hoztak? – Arra nincs szükség ünk. A testes elkövette azt a hibát, hog y meg érintette Marco bal könyökét, minteg y arra ösztökélve, hog y induljon el a kívánt irányban. Marco elrántotta a karját. – Ne nyúljon hozzám! Mag uk el vannak tévedve. Itt nem tartóztathatnak le. Leg feljebb szöveg elhetnek. – Helyes, beszélg essünk! – mondta a sovány. – Nincs mondanivalóm. – Két háztömbbel odébb van eg y kávézó – jeg yezte meg a testes. – Nag yszerű, kávézzanak! Eg yenek sütit! Csak eng em hag yjanak békén! Stan és Pan eg ymásra néztek, azután körbepillantottak, nem tudták, most mit lépjenek, miféle B tervet kövessenek. Marco csak állt; nem mintha ott nag y biztonság ban érezte volna mag át, de szinte látta, hog y a sarkon túl eg y fekete autó várja. Hol a pokolban bujkál ilyenkor Luig i? Ez most vajon az ő bulija? Fölfedezték, meg találták, leleplezték, a valódi nevén szólították a Via Fondazzán. Ez nyilván újabb költözést, újabb konspirációs lakást jelent. A sovány úg y döntött, mag ához rag adja az irányítást: – Jó, itt is tárg yalhatunk. Otthon reng eteg en szeretnének beszélni mag ával. – Talán épp ezért vag yok itt. – A keg yelem üg yében nyomozunk, amit meg vásárolt. – Akkor rohadt sok időt meg pénzt pocsékolnak el, de hát ez senkit sem lep meg . – Néhány kérdést tennénk föl az alkuval kapcsolatban. – Micsoda hülye nyomozás! – fröcsög te Marco a soványabbik képébe. Hosszú évek óta először

érezte mag át meg int a hajdani nag ymenőnek, aki lehord valami g őg ös hivatalnokot vag y tompaag yú törvényhozót. – Az FBI arra költi az adófizetők pénzét, hog y két mag ukfajta bohócot szalajtson eg észen Olaszország ig , akik az utcán kötözködnek velem, és olyan kérdéseket tesznek föl, amelyekre ép eszű ember sosem válaszolna. Nem veszik észre, milyen ag yalág yultak? Eredjenek haza, és mondják meg a főnöküknek, hog y ő is ag yalág yult! És ha már úg yis beszélnek vele, világ osítsák föl, hog y csak az időt meg a pénzt pocsékolja, ha azt hiszi, fizettem a keg yelemért. – Tehát tag adja, hog y... – Nem tag adok semmit. Nem ismerek be semmit. Nem mondok semmit, csupán annyit, hog y az FBI a leg rosszabb formáját futja. Mag uk, fiúk a mély vízbe pottyantak, és nem tudnak úszni. Odahaza behúztak volna neki eg y-kettőt, lökdösték, sérteg ették volna. Ideg en földön azonban nem tudták, hog yan viselkedjenek. Arra kaptak utasítást, hog y keressék meg , derítsék ki, valóban ott lakik-e, ahol a CIA állította. Ha pedig meg találják, kapják el a g rabancát, ijesszék meg , szeg ezzenek neki bankátutalásokkal és külföldi számlákkal kapcsolatos kérdéseket. Mindent kidolg oztak és jó néhányszor elpróbáltak. Csakhog y Sig nor Lazzeri a Via Fondazza árkádjai alatt meg hiúsította a terveiket. – Nem meg yünk el Bolog nából, amíg nem áll szóba velünk – mondta a testes. – Gratulálok, hosszú üdülésre számíthatnak. – Utasítást kaptunk, Mr. Backman. – Én is. – Csak néhány kérdést eng edjen meg ! – próbálkozott a sovány. – Forduljanak az üg yvédemhez! – mondta Marco, és elindult a lakása felé. – Ki az üg yvédje? – Carl Pratt. Azok ketten nem mozdultak, nem mentek utána, Marco pedig felg yorsított. Átment a túloldalra, a konspirációs lakására pillantott, de nem lassított. Ha követni akarták, túl sokáig késlekedtek. Mire beug rott a Via del Piombóra, tudta, hog y bottal üthetik a nyomát. Ezek már az ő utcái, az ő sikátorai, az ő sötét portáljai olyan üzletek előtt, amelyek csak három óra múlva fog nak kinyitni. A Via Fondazzán csak azért találták meg , mert tudták a címét. *** A bolog nai óváros délnyug ati szélén, a Porto San Stefano közelében elcsípett eg y buszt, fél órát utazott vele, majd az északi oldalon, a pályaudvar tájékán átszállt eg y másik buszra, és a városközpontba vitette mag át. A buszok kezdtek meg telni, a korán kelők munkába indultak. Eg y harmadik busz ismét átszállította a városon, a Porta Sarag ozzá-hoz, ahol Marco meg kezdte a 3,6 kilométeres g yalog lást föl, a San Lucához. A nég yszázadik dong aboltozatnál meg állt, kifújta mag át, lenézett az oszlopok között, és várt, nem lopakodik-e utána valaki. Nem jött senki. Ahog y g ondolta.

Lelassította a lépteit, és ötvenöt perc alatt ért föl. A Santuario di San Luca mög ött rátért a szűk ösvényre, amelyen Francesca elesett, és vég ül letelepedett a padra, amelyen az asszony a baleset után várt. Az ébredező Bolog na csodálatos látványt nyújtott odafentről. Marco kibújt az anorákjából, hog y lehűtse mag át. Már fölkelt a nap, Marco úg y érezte, sosem szívott a tüdejébe ilyen könnyű és tiszta leveg őt, sokáig ült eg ymag ában, és fig yelte, amint életre kel a város. Értékelte a mag ányt és a pillanatnyi biztonság ot. Minden reg g el fölmászhatna ide, elüldög élhetne Bolog na fölött, nem csinálna semmit, csak g ondolkozna, esetleg elolvasná az újság ot. Vag y talán fölhívná eg y barátját, és elcseveg ne vele. Ehhez először barátot kellene találnia. Szép álom, amely sosem válhat valóra. Luig i ig en korlátozott képesség ű mobiltelefonjával fölhívta Ermannót, és lemondta a délelőtti órát. Azután Luig it hívta, és elmag yarázta, hog y nincs kedve a tanuláshoz. – Valami baj van? – Nincs. Csak pihenni akarok. – Értem, Marco, de fizetünk Ermannónak, hog y tanítson tég ed, világ os? Mindennap tanulnod kell. – Felejtsd el, Luig i! Ma nem tanulok. – Ezt nem szeretem. – Hát aztán? Buktass meg ! Csapj ki a suliból! – Dühös vag y? – Nem, Luig i, jókedvű. Gyönyörű az idő, tavaszodik Bolog nában, és hosszú sétára indulok. – Hová? – Ne fáradj, Luig i, nem kell társaság . – Eg yütt ebédelünk? Marco g yomra meg kordult. Kettesben mindig jókat ebédeltek, és mindig Luig i fizette a cechet. – Jó. – Kig ondolom, hol, aztán visszahívlak. – Rendben, Luig i. Ciao! Fél eg ykor a Caffé Atenében találkoztak, eg y mellékutcai ódon lebujban, néhány lépcsőnyivel az utcaszint alatt. A parányi helyiség ben a kis nég yszög letes asztalok szinte összeértek. A pincérek az asztalok közt a fejük fölött tartott tálcán eg yensúlyoztak a tányérokkal. Szakácsok kurjong attak a konyhából. A füstös, lármás vendég lő zsúfolásig meg telt éhes emberekkel, akik élvezték, hog y evés közben teljes hang erővel beszéltek. Luig i elmag yarázta, hog y ez az intézmény évszázadok óta működik, lehetetlen asztalt kapni, és a konyhája természetesen kitűnő. Azt javasolta, hog y előételnek felezzenek meg eg y adag polipot. Miután Marco vég ig tépelődte a délelőttöt a San Lucánál, úg y határozott, nem szól Luig inak az FBI-osokkal történt találkozásáról. Talán majd holnap vag y holnapután, de pillanatnyilag még a g ondolatait rendezg ette. Elsősorban azért hallg atott a dolog ról, mert nem akart meg int összepakolni és elfutni, leg alábbis nem Luig i játékszabályai szerint.

Ha leg közelebb elfut, csakis eg yedül teszi. El sem tudta képzelni, mit keresnek az FBI-osok Bolog nában, szemlátomást Luig i és bármiféle főnöke tudtán kívül. Feltételezte, hog y Luig i semmit sem tud a jelenlétükről. Úg y tűnt, sokkal inkább az étlap meg az itallap érdekli. Szép az élet. Minden rendben. Ebben a pillanatban kialudt a villany, teljes sötétség be borult a Caffé Atene, a következő másodpercben eg y pincér Luig i és Marco asztalának ütközött, a tálcáján valaki más ebédjével, és szitkozódva, ordítva rájuk esett. Az antik asztal meg billent, a széle Marco ölébe vág ódott. Nag yjából ezzel eg y időben mintha jó erősen Marco bal vállába rúg tak volna. Mindenki üvöltözött. Üveg csörömpölés hallatszott. Az emberek taszig álták eg ymást, aztán a konyhában valaki elkiáltotta mag át: – Tűz van! Meg indult a roham az utcára, és súlyos sérülés nélkül le is zajlott. Marco ért ki utolsónak, mert tülekedés közben meg lapult, és a sötétkék Silvio táskáját kereste. Szokás szerint a széke háttámlájára akasztotta, és úg y helyezte el, hog y vég ig érezze. A kavarodásban még is lába kelt. Az olaszok az utcán ácsorog tak, és hitetlenkedve bámultak a vendég lőre. Tudták, hog y ott az ebédjük félig elfog yasztva és most tönkretéve. Vég ül vékony fehér füstcsík kíg yózott elő a bejáraton. Eg y pincér poroltóval szaladg ált az elülső asztaloknál. Még eg y kis füst jött ki, de nem sok. – Elvesztettem a táskámat – mondta Marco Luig inak, mialatt nézelődtek és várakoztak. – A kéket? Miért, hány táskával szoktam mászkálni, Luig i? – Ig en, a kéket. Már g yanította, hog y meg fújták. Eg y kis tűzoltó autó érkezett éktelen szirénázással, csikorog va fékezett, és tovább bőg ette a szirénáját, amíg a tűzoltók berohantak. Teltek-múltak a percek, az olaszok lassan elszálling óztak. A határozottabbak elvonultak, hog y máshol ebédeljenek, amíg nem késő, a többiek tovább bámészkodtak ezen a borzalmas méltánytalanság on. Vég re elhallg attatták a szirénát. Láthatólag a tűz is kialudt, nem kellett vég ig locsolni az eg ész vendég lőt. Eg yórás eszmecsere, vitatkozás és ig en kevés tűzoltás után helyreállt a rend. – Valami a mosdóban – rikkantotta eg y pincér a barátjának, a néhány ott maradt, még mindig éhes vendég eg yikének. Felkapcsolták a villanyt. Beeng edték őket, hog y fölveg yék a kabátjukat. Eg yesek, akik közben máshová mentek ebédelni, szintén visszajöttek a holmijukért. Luig i ig en seg ítőkésznek mutatkozott Marco táskájának keresésében. Tájékoztatta a helyzetről a főpincért, és a fél személyzet hamarosan tűvé tette a vendég lőt. Az izg atott szóváltás közben Marco hallotta, hog y az eg yik pincér valami „füstbombá”-ról beszél. A táska eltűnt, Marco tudta, hog y nem is lesz meg . Eg y presszó teraszán szendvicset ettek, sört ittak, sütkéreztek a napon, és nézték a csinos lányokat. Marco g ondolatait teljesen lekötötte a lopás, de erősen ig yekezett fesztelennek látszani. – Sajnálom a táskádat – jeg yezte meg Luig i.

– Nem nag y dolog . – Szerzek eg y másik mobiltelefont. – Kösz! – Mi mást veszítettél el? – Semmi különöset. Bolog nai térképeket, eg y kis aszpirint, pár eurót. Zellman és Krater néhány saroknyira eg y hotelszobában szépen kirakosg atták az ág yra a táska tartalmát. Az Ankyo okostelefonon kívül volt benne két várostérkép, mindkettő ig encsak használt és bejelölg etett állapotban, de nem sokat árult el, nég y darab százdolláros bankjeg y, a mobiltelefon, amelyet Luig i kölcsönzött Marconak, eg y fiola aszpirin, valamint az Ankyo kezelési kézikönyve. Zellman, kettejük közül a lelkesebb komputerzseni bedug ta az okostelefont eg y Internetes aljzatba, és rövidesen már a menüben kotorászott. – Jó kis cucc – hajtog atta, kellőképpen lenyűg özte Marco ketyeréje. – A leg esleg újabb játékszer a piacon. Nem meg lepő módon a jelszónál elakadt. Na majd Lang leyben ízekre szedik a g épet. A laptopján e-mailezett Julia Javiernek, meg adta a készülék sorozatszámát és eg yéb információkat. A lopástól számított két óra múlva eg y CIA üg ynök ült a zöldövezeti Alexandriában, a Chatter előtti parkolóban, és várta, hog y az üzlet kinyisson.

26 Tisztes távolság ból fig yelte, amint a nő feg yelmezetten, bátran biceg botjával a Via Minzonin. A nyomába szeg ődött, hamarosan tizenöt méterre meg közelítette. A nő aznap barna hasítottbőr csizmát vett föl, nyilván azért, hog y tartsa a bokáját. Alacsony sarkú csizmát, holott a lapos sarkú lábbeli kényelmesebb lett volna, de olasz lévén, a divatszempontok elsőbbség et élveztek nála. A világ osbarna szoknya a térdéig ért. Testhez álló g yapjúpulóvert viselt, élénkpiros színűt, a férfi most először látta úg y, hog y nem volt a hideg miatt bebug yolálva. Nem takarta télikabát ig azán jó alakját. Az asszony óvatosan, kissé sántítva lépkedett, de olyan elszántság g al, hog y a férfiba is lelket öntött. Hisz ez csak eg y kávé a Ninóban, eg y-két óra olasz társalg ás. És mindez őérte! Meg a pénzért. Eg y pillanatra elg ondolkozott az asszony pénzüg yein. Bármilyen komisz helyzetbe került is szeg ény férjével, bármennyire idénymunka az ideg envezetés, azért sikkesen tudott öltözni, és g yönyörűen berendezett lakásban élt. Giovanni professzorként talán g ondosan tartalékolt az évek során, csak most a beteg ség e leterhelte a költség vetésüket. Mindeg y. Marconak meg volt a mag a g ondja. Most vesztett el nég yszáz dollár készpénzt és az eg yetlen köldökzsinórt, amely a külvilág hoz kötötte. Azok, akiknek nem lett volna szabad tudniuk a hollétéről, most már ismerték a pontos címét. Kilenc órával ezelőtt a valódi nevét hallotta a Via Fondazzán. Lassított, hag yta, hog y a nő bemenjen a Ninóba, ahol a névadó fiai ismét szeretett családtag ként üdvözölték. Marco meg kerülte a háztömböt, hadd sürg ölődjenek az asszony körül, vig yenek neki kávét, cseveg jenek eg y kicsit, tárg yalják ki a környék leg frissebb híreit. Tíz perccel az asszony után érkezett, belépett az ajtón, mire Nino kisebbik fia tüstént átölelte. Francesca barátját ő is a barátjának tekintette. Az asszony kedélyállapota annyit változott, hog y Marco nem tudta, mire számítson. Jólesően emlékezett az előző szívélyesség re, de tudta, hog y ma visszatérhet a közöny. Miután a nő mosolyog va fog ta meg a kezét, és meg ismétlődött a pusziceremónia, rög tön látta, hog y ez a nyelvóra eg y pocsék nap fénypontját jelenti majd. Amint vég re kettesben maradtak, az asszony férje felől érdeklődött. Nem változott a helyzet. – Csak napok kérdése – mondta Francesca merev arccal, mint aki már tudomásul vette a halált, és felkészült a g yászra. Kérdezte az édesanyjáról, Sig nora Altonelliről, és kimerítő választ kapott. Körtetortát sütött, Giovanni eg yik kedvencét, hátha a veje meg érzi az illatát a konyhából. – Hát mag ának hog y telt a napja? – tudakolta Francesca. Ennél utálatosabb eseménysort kitalálni sem lehetett volna. Először az a meg rázkódtatás érte, hog y a sötétből rávakkantották a valódi nevét, majd g ondosan meg rendezett lopás áldozatává vált, nem is képzelte volna, hog y ilyesmik várnak rá ma. – Eg y kis izg alom az ebédnél – felelte. – Meséljen róla! Leírta g yalog túráját a San Lucához, oda, ahol Francesca elesett, az asszony padját, a kilátást, Ermanno lemondott nyelvóráját, az ebédet Luig ival, a tüzet – csak a táskája elvesztését nem. Az

asszonynak fel sem tűnt a táska hiánya, amíg vég ül be nem számolt erről is. – Bolog nában elenyésző a bűnözés – mondta Francesca majdhog ynem menteg etőzve. – Ismerem a Caffé Atenét. Nem tolvajok tanyája. Marco száján már-már kiszaladt, hog y ezek alig ha olaszok voltak, de inkább komoran bólog atott, mintha azt kérdezné: Bizony, bizony, hová süllyed a világ ? A cseveg és befejeztével az asszony szig orú tanárhoz illően hang ot váltott, és közölte, hog y kedve támadt eg y kicsit ig ékkel fog lalkozni. Marco azt felelte, neki nem, de azt senki sem kérdezte, ő mit szeretne. Francesca g yakoroltatta vele az abitare (lakik) és vedere (lát) ig e jövő idejét. Azután a két ig ét százféle mondatban különböző ig eidőkbe helyeztette vele. Francesca fig yelme eg yáltalán nem kalandozott el, lecsapott minden pontatlan hang súlyra. Azonnal meg torolta a nyelvtani hibákat, mintha az eg ész ország on esett volna sérelem. Az asszony álló nap a lakásában g ubbasztott, haldokló férje és sürg ő-forg ó édesanyja mellett. Eg yedül a nyelvóra kínált lehetőség et, hog y némileg levezesse az energ iáját. Marcót viszont elcsig ázta a délelőtt. Az ideg feszültség éreztette hatását, bár Francesca teljes g őzzel folyó oktatása elterelte a g ondolatait saját nyúzottság áról és zavarodottság áról. Az első óra g yorsan elszaladt. Feltankoltak még eg y kis kávét, és az asszony alámerült a – jelen, elbeszélő múlt és rég múlt idejű – kötő mód homályos, bonyolult világ ába. Marco vég ül lankadni kezdett. Francesca meg próbálta föllelkesíteni, nyug tatg atta, hog y a kötő mód sok nyelvtanulón kifog , de a férfi elfáradt, nem bírta az iramot. Két óra múltán teljesen kitikkadva föladta, hiányzott már, hog y meg int járjon eg y jót. Tizenöt percbe tellett búcsút venniük Nino fiaitól. Marco örömmel kísérte haza az asszonyt. Puszi, ölelés, aztán meg íg érte, hog y másnap rendesen tanul. Ha a lehető leg rövidebb úton indul el, huszonöt perc alatt a szállásához ért volna. De több mint eg y hónapja sehová sem ment a leg rövidebb úton. Csavarog ni támadt kedve. *** Délután nég ykor a kidon nyolc tag ja a Via Fondazza különböző pontjain tartózkodott – eg yikük eg y presszó teraszán kávézott, hárman eg ysaroknyi távolság ban cselleng tek, eg y társuk robog óval cirkált föl-alá, eg y pedig eg y második emeleti ablakból nézelődött. Alig eg y kilométerre onnét, a városközponton kívül, eg y öreg zsidó virág boltja fölötti első emeleti lakásban a kidon nég y további tag ja kártyázott és ideg esen várakozott. Eg yikük, Ari, a Moszad leg kiválóbb ang ol kihallg atói közé tartozott. Játék közben nem sokat beszéltek. Hosszú és kellemetlen éjszaka állt előttük. *** Marco eg ész nap azzal a kérdéssel viaskodott, visszatérjen-e a Via Fondazzára. Az FBI-os fiúk még ott ronthatták a leveg őt, készen arra, hog y meg int belekössenek. Biztosra vette, hog y másodszor nem hag yják mag ukat olyan könnyen lerázni. Nem fog ják eg yszerűen bedobni a

törülközőt, hog y hazarepüljenek, mert otthon a fölötteseik eredményeket követelnek. Eg yáltalán nem tudhatta, de erősen úg y érezte, hog y Luig i áll a Silvio táska ellopása mög ött. Az a tűz nem is ig azán tűz volt, inkább elterelő művelet, ürüg y a villany leoltására, hog y a sötétség leple alatt valaki elcsaklizhassa a táskát. Nem bízott Luig iban, mert senkiben sem bízott. Meg szerezték a helyes kis okostelefonját. Neal kódjai valahol a készülékben rejtőztek. Vajon meg fejthetik őket? Eljutnak általuk a fiához? Marconak halvány fog alma sem volt, hog yan működnek ezek a dolg ok, mi lehetség es, mi nem. Leküzdhetetlenné vált a késztetés, hog y elhag yja Bolog nát. Azt még nem fundálta ki, hová menjen és hog y jusson el oda. Eg yelőre csak mászkált, kiszolg áltatottnak, szinte mag atehetetlennek érezte mag át. Minden rátekintő arcban eg y újabb ideg ent látott, aki tudja az ig azi nevét. Eg y zsúfolt buszmeg állóban előretolakodott, és fölkapaszkodott, azt sem tudta, hová meg y. A jármű tele volt fáradt ing ázókkal, összepréselődve zötykölődtek. Marco az ablakon át fig yelte a városközpont csodálatos árkádjainak nyüzsg ő g yalog osforg almát. Az utolsó pillanatban leug rott, háromsaroknyit g yalog olt a Via San Vitalén, majd meg látott eg y másik buszt. Majdnem eg y órán át buszozott körbe-körbe, vég ül a vasúti pályaudvar közelében leszállt. Sodródott az ottani tömeg g el, azután átvág ott a Via dell’Indipendenzán a buszállomáshoz. Két induló járatot talált, látta, hog y az eg yik tíz perc múlva meg y Piacenzába, ami öt közbenső meg állóval másfél órás út. Harminc euróért jeg yet váltott, és az utolsó percig a mosdóban bujkált. A busz majdnem meg telt. A széles ülésekhez mag as fejtámasz tartozott, a busz lassan cammog ott a sűrű forg alomban. Marco kis híján elbóbiskolt, aztán észbe kapott, hog y az alvás most meg eng edhetetlen. Hát ez is eljött – a szökés, amelyet az első bolog nai nap óta fontolg atott. Arra a meg g yőződésre jutott, hog y ha életben akar maradni, el kell tűnnie, faképnél kell hag ynia Luig it, eg yedül kell boldog ulnia. Sokszor elg ondolkodott, pontosan hog yan és mikor kezdődik majd a menekülés. Mi váltja ki? Eg y arc? Valami fenyeg etés? Buszra, vonatra, taxiba vag y repülőg épre száll? Hová meg y? Hol fog elbújni? Kezdetleg es olasztudása átseg íti az akadályokon? Mennyi pénz lesz a zsebében abban a pillanatban? Most bekövetkezett. Meg történt. Innen nincs többé visszaút. Az első meg álló Bolog nától tizenöt kilométerre nyug atra eg y kis falu, Bazzano volt. Marco leszállt a buszról, és nem szállt vissza. Ismét az állomás mosdójában lapult, amíg a busz el nem ment, azután átkelt az úton a szemközti presszóba, ahol kért eg y sört, és a csaposnál a leg közelebbi szálloda felől érdeklődött. A második sör fölött rákérdezett a vasútállomásra, és meg tudta, hog y Bazzanóban nincs olyan. Csak buszok járnak, mondta a csapos. Az Alberg o Cantino a helység központjánál, öt-hat utcányira állt. Besötétedett, mire Marco odaért, és pog g yász nélkül lépett be, ami nem kerülte el a pult mög ötti sig nora fig yelmét. – Szobát szeretnék – mondta Marco olaszul. – Hány éjszakára? – Csak eg yre. – Ötvenöt euró lesz. – Rendben.

– Kérem az útlevelét. – Sajnos elvesztettem. A nő g yanakvóan vonta föl kiritkított és feketével kihúzott szemöldökét, majd meg rázta a fejét. – Sajnálom. Marco két százeuróst helyezett a pultra, a nő elé. Nyilvánvaló volt, hog y meg akarja veszteg etni – teg ye el a pénzt, hag yja az adminisztrációt, és adja oda a kulcsot. Újabb fejrázás és homlokráncolás. – Útlevél nélkül nem lehet – felelte a nő, majd összefonta a karját, fölszeg te az állat, felkészült a szópárbajra. Semmiképpen sem eng edett. Marco kiment, rótta az ideg en település utcáit. Talált eg y presszót, kávét rendelt; nem akart szeszt inni, észnél kellett maradnia. – Hol találok taxit? – kérdezte a pultost. – Az autóbusz-állomáson. *** Luig i este kilenckor a lakásában járkált, várta, hog y Marco hazatérjen a szomszédba. Fölhívta Francescát, akitől meg tudta, hog y tanultak aznap délután; sőt, jól sikerült az óra. Remek, g ondolta Luig i. Számítottak Marco eltűnésére, de Whitaker és a lang leyiek úg y g ondolták, csak néhány nap múlva várható. Máris elveszítették? Ilyen hamar? Jelenleg öt üg ynök dolg ozott a közvetlen közelben – Luig i, Zellman, Krater és két másik, aki Milánóból jött. Luig i kezdettől meg kérdőjelezte a tervet. Eg y Bolog na méretű nag yvárosban képtelenség huszonnég y órás szoros meg fig yelés alatt tartani valakit. Luig i szinte dühösen fejteg ette, hog y csak úg y működhet a dolog , ha valami falucskában dug ják el Backmant, ahol korlátozott a mozg ástere, nem sok lehetőség közül választhat, és a látog atói sokkal feltűnőbbek, íg y szólt az eredeti terv, de Washing tonban ukmukfukk meg változtattak mindent. 21.12-kor halkan meg szólalt a konyhában a berreg ő. Luig i a monitorhoz sietett. Szóval Marco hazajött. Nyílt a bejárat ajtaja. Luig i a dig itális képre meredt, amelyet a szomszédos nappali mennyezetébe rejtett kamera továbbított. Nem Marco volt az, hanem két ideg en. Két harmincas férfi átlag os öltözékben. Gyorsan, nesztelenül, szakszerűen becsukták az ajtót, majd körülnéztek. Az eg yikük valami kis fekete táskát tartott a kezében. Üg yesen csinálták, nag yon üg yesen. Érteniük kellett a dolg ukat, ha elbántak a konspirációs lakás zárjával. Luig i felvillanyozva mosolyg ott. A kamerái némi szerencsével rög zítik majd, ahog y elkapják Marcót. Talán ott, a nappaliban vég eznek a pasassal, ő pedig mindent filmre vesz. Talán még iscsak működőképes ez a terv. Bekapcsolta a hang ot, és fölerősítette a hang erőt. A nyelv sorsdöntő – hová való ez a két fickó? Milyen nyelven beszélnek eg ymással? De nem adtak semmilyen hang ot, csöndben

mozog tak. Eg yszer-kétszer suttog tak, de Luig i alig hallotta.

27 A taxi hirtelen meg állt a Via Gramscin, a busz- és a vasúti pályaudvar közelében. Marco a hátsó ülésről előrenyújtotta a fuvardíjat, majd kiug rott két parkoló autó közé, és hamarosan beleveszett a sötétség be. Bolog nából való szökése eddig elég kurtára sikeredett, de még nem eg észen ért vég et. Meg szokásból cikcakkozott, vissza-visszakanyarodott, fig yelte a saját nyomvonalát. A Via Minzonin szedte a lábát az árkádok alatt, és Francescáék házánál meg állt. Nem eng edhette meg mag ának a latolg atás, tétovázás vag y spekulálás fényűzését. Kettőt csöng etett, és g örcsösen remélte, hog y Francesca veszi föl a kaputelefont, nem pedig Sig nora Altonelli. – Ki az? – kérdezte a kedves hang . – Francesca, én vag yok az, Marco. Eg y kis seg ítség et szeretnék kérni. Eg észen rövid szünet után hallatszott a felelet: – Hát persze, jöjjön csak! Az asszony az első emeleten a lakás ajtajában várta, és beinvitálta. Marco leg nag yobb bánatára Sig nora Altonelli még ott volt, a konyhaajtóban állt törlőruhával a kezében, árg us szemmel fig yelte a belépő férfit. – Mi a baj? – kérdezte Francesca olaszul. – Ang olul, leg yen szíves! – kérte Marco, és a nő édesanyjára mosolyg ott. – Hog yne. – Nincs hol aludnom. Szobát nem kaphatok, mert nincs útlevelem. Még veszteg etéssel sem tudtam bejutni eg y kis szállodába. – Tudja, Európában ez a szabály. – Ig en, kezdem meg tanulni. Az asszony a kanapé felé intett, majd az anyjához fordult, és kérte, hog y főzzön kávét. Leültek. Marco észrevette, hog y a nő mezítláb van, és bot nélkül jár, pedig még szükség e volt rá. Feszes farmer és bő pulóver volt rajta, olyan helyes volt benne, mint eg y diáklány. – Árulja el, mi folyik itt! – Bonyolult história, és a leg javát nem mondhatom el. Maradjunk annyiban, hog y pillanatnyilag nem ig azán érzem biztonság ban mag am, és minél előbb el kell hag ynom Bolog nát. – Hová meg y? – Még nem tudom. El Olaszország ból, el Európából, olyan helyre, ahol újra elbújhatok. – Meddig fog bujkálni? – Sokáig . Nem tudom. Mereven, rezzenéstelen arccal bámulta a férfit. Marco állta a tekintetét, mert úg y találta, hog y a szeme még akkor is g yönyörű, ha hideg . – Kicsoda mag a? – Az biztos, hog y nem Marco Lazzeri. – Mi elől menekül?

– A múltam elől, és eg ykettőre utolérhet. Pedig nem vag yok bűnöző, Francesca. Valaha üg yvéd voltam. Bajba keveredtem. Leültettek érte, de teljes keg yelmet kaptam. Nem vag yok g onosztevő. – Miért üldözik? – Eg y hat évvel ezelőtti üzleti üg y miatt. Valakiknek nag yon nem tetszett, ahog y az üg y vég ződött. Eng em okolnak. Veszedelmes társaság . Meg akarnak keresni. – Hog y meg öljék? – Ig en. Az a szándékuk. – Nekem ez mag as. Miért jött Bolog nába? Miért seg ített mag ának Luig i? Miért fog adott föl eng em meg Ermannót? Nem értem. – Ezekre a kérdésekre én sem tudom a választ. Két hónappal ezelőtt börtönben ültem, és azt hittem, még tizennég y évig ki sem szabadulok. Hirtelen kieng edtek. Új személyazonosság ot kaptam, idehoztak, először Trevisóban bújtattak, most pedig Bolog nában. Azt hiszem, azt akarják, hog y itt öljenek meg . – Itt? Bolog nában? A férfi bólintott, és a konyha felé pillantott, ahonnét Sig nora Altonelli jött ki, a kezében tálca, azon kávé és eg y még felvág atlan körtetorta. Miközben finoman kistányérra fektetett eg y szeletet a vendég nek, a férfi rájött, hog y ebéd óta nem evett. A Luig ival tervezett ebéd, a tűz miatti vaklárma meg az okostelefon ellopása óta. Meg int eszébe jutott Neal, és ag g ódott a fiáért. – Nag yon finom! – mondta a mamának olaszul. Francesca nem evett, fig yelte minden mozdulatát, minden harapást, minden kortyintást. Miután az anyja visszament a konyhába, meg kérdezte: – Kinek dolg ozik Luig i? – Nem tudom biztosan. Valószínűleg a CIA-nek. Ismeri a CIA-t? – Persze. Szoktam, kémtörténeteket olvasni. A CIA hozta ide mag át? – Szerintem a CIA-sek hoztak ki a börtönből, az ország ból, azután ide, Bolog nába, ahol elrejtettek eg y konspirációs lakásban, amíg kiokoskodják, mihez kezdjenek velem. – Meg akarják ölni mag át? – Lehetség es. – Luig i? – Talán. Az asszony az asztalra tette a csészéjét, és eg y ideig a haját babrálta. – Hozzak eg y kis vizet? – kérdezte, és felállt. – Köszönöm, nem kérek. – Mozog nom kell eg y kicsit – mondta, ahog y óvatosan ránehezedett a bal lábára. Lassan kiment a konyhába, ahol pillanatnyi csönd után szócsata tört ki. Az asszony meg az anyja parázs vitába bonyolódtak, amelyet azonban csak hang os, feszült suttog ás formájában folytathattak. A házi perpatvar néhány percig tartott, hol elült, hol újra fellobbant, eg yik fél sem akart meg hátrálni. Vég ül Francesca visszabiceg ett eg y kis üveg San Pelleg rinóval, és helyet fog lalt a

kanapén. – Mi volt ez? – kérdezte Marco. – Meg mondtam neki, hog y mag a szeretne itt éjszakázni. Félreértette. – Ug yan már! Nekem teljesen mindeg y, hol alszom. A g ardróbban is jó. – Anyám nag yon rég imódi. – Ő is itt marad éjszakára? – Most már ig en. – Csak eg y párnát adjanak, és elalszom a konyhaasztalon. Sig nora Altonellire rá sem lehetett ismerni, amikor visszajött, hog y elvig ye a tálcát. Úg y leste Marcót, mint aki máris molesztálta a lányát. Francescára meg úg y nézett, mintha föl akarná pofozni. Néhány percig dúlt-fúlt a konyhában, majd elvonult valahová a lakásban. – Nem álmos? – kérdezte Francesca. – Nem. Mag a? – Én sem. Beszélg essünk! – Jó! – Mondjon el mindent! *** Néhány órát aludt a kanapén, és arra ébredt, hog y Francesca a vállát vereg eti. – Támadt eg y ötletem – mondta az asszony. – Jöjjön! Kimentek a konyhába, ahol az óra neg yed ötöt mutatott. A mosog ató melletti pulton eg y eldobható borotva, eg y tubus borotvakrém, eg y szemüveg meg eg y flakon sorakozott, az utóbbi valami hajkencefice – Marco nem tudta lefordítani a feliratát. Francesca átnyújtott neki eg y lapos, bordó bőrtokot, és azt mondta: – Útlevél. Giovannié. Marco kis híján elejtette. – Nem, ezt nem fog adha... – Dehog ynem. Neki már nem lesz rá szükség e. Kérem! Lassan kinyitotta, és meg nézte az ismeretlen férfi arcát. Az okmány hét hónap múlva jár le, tehát a fénykép csaknem öt esztendeje készült. Kikereste a születési dátumot – Giovanni most hatvannyolc volt, jó húsz évvel idősebb a feleség énél. Amíg Bazzanóból visszataxizott a városba, Marco eg yfolytában az útlevélen törte a fejét. Arra g ondolt, hog y elcseni eg y g yanútlan turistáét. Vag y vesz eg yet a feketepiacon, de fog alma sem volt, hová menjen. És eszébe jutott Giovannié, amely a tulajdonosa számára sajnos nemsokára úg yis haszontalanná válik. Értelmét veszti. De akkor elvetette az ötletet, mert félt, hog y veszélybe sodorja Francescát. Mi lesz, ha lebukik? Ha a reptéren az útlevélellenőr g yanút fog , és odahívja a főnökét? Persze leg inkább attól retteg ett, hog y az üldözői kapják el. Az útlevél belekeverte volna az üg ybe az asszonyt, és

Marco ezt semmiképpen sem akarta. – Biztosan nekem adja? – kérdezte. Most, hog y a kezébe fog hatta az útlevelet, szívesen meg tartotta volna. – Kérem, Marco, szeretnék seg íteni. Giovanni is ezt akarná. – Nem is tudom, mit mondjak. – Dolog ra! Két óra múlva indul eg y busz Parmába. Azzal baj nélkül kijut a városból. – Milánóba szeretnék menni. – Jó ötlet. Francesca elvette az útlevelet, és kinyitotta. Tanulmányozta a férje fényképét. – Kezdjük azzal az akármivel a szája körül! Tíz perc múlva eltűnt a bajusz és a kecskeszakáll, simára borotválták Marco arcát. Az asszony tartotta neki a tükröt, amíg a férfi a mosog ató fölé hajolt. Giovanninak hatvanhárom évesen kevesebb ősz hajszála volt, mint Marconak a mag a ötvenkét évével, de persze nem élt át szövetség i vádemelést, majd hatesztendei börtönt. Marco feltételezte, hog y a flakonban a nő hajszínezője lehet, de nem kíváncsiskodott. Eg y órát kellett várni, hog y az anyag hasson. Ült az asztalnál, a vállán törülköző, Francesca óvatosan keneg ette a haját az oldattal. Nem sokat beszéltek. A mama aludt. A férj erősen beg yóg yszerezve, mozdulatlanul, csöndben feküdt. Nem sokkal ezelőtt Giovanni, a professzor kerek, világ osbarna teknőchéj keretes szemüveg et hordott, amely nag yon tudós külsőt kölcsönzött neki, és amikor Marco föltette, hog y meg vizsg álja új külsejét, meg döbbent a változáson. A haja jóval sötétebb lett, a szeme is eg észen más. Alig ismert mag ára. – Nem rossz – értékelte Francesca a saját munkáját. – Eg yelőre meg teszi. Kihozott eg y sötétkék kordbársony sportzakót, erősen kopott könyökfolttal. – Giovanni vag y öt centivel alacsonyabb mag ánál –mondta. A zakó ujját tényleg meg toldhatták volna két centivel, és mellben is csak azért nem szorította, mert Marco annyit fog yott, hog y bármibe belefért volna. – Mi az ig azi neve? – kérdezte az asszony, miközben meg ráng atta a zakó ujját és meg ig azg atta a g allérját. – Joel. – Szerintem utazhatna aktatáskával. Természetesen hatna. Nem tudott ellenkezni. Francesca nag ylelkűség e lenyűg özte, és most ig encsak rá is volt szorulva. Az asszony kiment, majd eg y nag yon szép, rég i, csau színű, ezüstcsatos irattáskával tért vissza. – Nem is tudom, mit mondjak – motyog ta Marco. – Giovanni kedvence, tőlem kapta húsz éve. Olasz bőr. – Hát persze. – Ha valahog y elkapják az útlevéllel, mit fog mondani? – Hog y loptam. Mag a tanított, a lakásán jártam, meg találtam a fiókot, ahol az irataikat tartják, és elemeltem a férje útlevelét.

– Jól hazudik. – Hajdanában a leg jobb hazudozók közé tartoztam. Ne féljen, Francesca, ha elkapnak, meg védem mag át. Olyanokat hazudok, hog y mindenkinek tátva marad a szája. – Nem fog ják elkapni. De minél kevesebbet használja az útlevelet! – Nem kell ag g ódnia. Meg semmisítem, mihelyt tudom. – Nincs szükség e pénzre? – Nincs. – Biztos? Van ezer euróm. – Nem kell, Francesca, de azért köszönöm! – Nem árt sietni. Kiment az asszony után az előszobába, ahol meg álltak, eg ymásra néztek. – Sokat internetezik? – kérdezte. – Mindennap eg y kicsit. – Keressen rá Joel Backmanre, kezdje a Washington Posttal! Talál majd ezt-azt, de ne hig g yen el mindent, amit írnak! Nem az a szörnyeteg vag yok, akinek lefestenek. – Mag a eg yáltalán nem szörnyeteg , Joel. – Nem tudom, hog y köszönjem meg . Francesca két kézbe fog ta a jobb kezét, és meg szorította. – Visszajön valaha Bolog nába? Ez inkább hívásnak, mint kérdésnek hang zott. – Nem tudom. Tényleg fog almam sincs, mi fog most történni. De talán ig en. Bekopog tathatok majd az ajtaján? – Bármikor. Vig yázzon mag ára! Marco néhány percig álldog ált a Via Manzonin, az árnyékban, nem akaródzott itthag ynia az asszonyt, nekivág nia a hosszú útnak. Aztán köhintés hallatszott a túloldali árkádok alól, és Giovanni Ferro nekiiramodott.

28 Ahog y az órák g yötrő lassúság g al teltek, Luig i nyug talanság a fokról fokra pániknak adta át a helyét. Csak két dolog történhetett: vag y máris bekövetkezett a g yilkosság , vag y pedig Marco neszét vette, mi készül, és menekülni próbál. Luig i ag g ódott az ellopott táska miatt. Talán rossz húzás volt? Marco annyira meg ijedt miatta, hog y eltűnt? A drág a okostelefon mindenkit meg rendített. Az emberük korántsem csak olaszul tanult, sétálg atott és vég ig próbált minden presszót meg bárt a városban. Tervezg etett, és érintkezésbe lépett valakivel. Az okostelefont jelenleg a milánói amerikai nag ykövetség pincelaboratóriumában vizsg álták, és Whitaker leg frissebb hírei szerint – márpedig neg yedóránként beszéltek – a műszakiak eddig nem bírták feltörni a kódokat. Éjfél után néhány perccel a szomszéd lakásbeli két behatoló elunta a várakozást. Kifelé menet néhány szót szóltak, elég hang osan ahhoz, hog y a mikrofon érzékelje. Ang olul beszéltek, árnyalatnyi akcentussal. Luig i azonnal fölhívta Whitakert, és jelentette, hog y valószínűleg izraeliek. Nem is tévedett. A két üg ynök utasítást kapott Efraimtól, hog y hag yja el a lakást, fog laljon el másik pozíciót. Miután távoztak, Luig i úg y döntött, Kratert a buszpályaudvarra küldi, Zellmant a vasúthoz. Marco útlevél híján nem válthatott repülőjeg yet. Luig i tehát a repülőtérrel nem fog lalkozott. Bár, ahog y el is mondta Whitakernek, ha az emberük szert tett eg y leg esleg korszerűbb mobiltelefonos kézi számítóg épre, amelyik körülbelül ezer dolcsiba kerül, akkor útlevelet is szerezhetett. Éjjel háromkor Whitaker Milánóból üvöltözött, Luig i pedig biztonság i meg fontolásból nem hang oskodhatott, íg y csak káromkodott, hol ang olul, hol olaszul, de mindkét nyelven profi szinten. – Elvesztettétek, a rohadt életbe! – ordította Whitaker. – Még nem. – Már meg halt! Luig i letette, immár harmadszor ezen az éjszakán. A kidon tag jai hajnali fél nég y tájban vonultak vissza, hog y pihenjenek néhány órát, azután meg tervezzék az előttük álló napot. *** A Via dell’Indipendenzán, a buszpályaudvartól nem messze eg y kis parkban várt eg y padon. Mellette eg y piás majdnem eg ész éjjel valami rózsaszín folyadékkal teli üveg et dajkálg atott, körülbelül ötpercenként nag y nehezen fölemelte a fejét, és mondott valamit a másfél méterre ülő Marconak. Marco visszamotyog ott, és úg y látszik, ez ki is elég ítette a piást. Két szesztestvér teljes kómában hevert a közelben, mint két halott baka a lövészárokban. Marco nem érezte mag át tökéletes biztonság ban, de komolyabb g ondok fog lalkoztatták.

Néhányan lézeng tek a buszpályaudvar előtt. Fél hat körül fölélénkült a mozg ás, népes csoport özönlött ki, láthatólag cig ányok, eg ymás szavába vág va harsog tak, nyilvánvalóan örültek, hog y a hosszú utazás befejeztével vég re leszállhattak a buszról. További érkező utasok jelentek meg , és Marco úg y vélte, ideje mag ára hag ynia a piását. Eg y kisg yermekes fiatal pár nyomában lépett be az épületbe, követte őket a pénztárhoz, ahol hallotta, hog y Parmába vesznek jeg yet. Ő is íg y tett, majd besietett a mosdóba, és ismét elrejtőzött eg y fülkében. Krater a pályaudvar eg ész éjjel nyitva tartó büféjében ült eg y újság fedezékében, löttykávét ivott, és fig yelte a jövő-menő utasokat. Látta, hog y Marco elhalad mellette. Meg nézte a férfi mag asság át, termetét, korát. A járása ismerős volt, csak sokkal lassúbb. Az a Marco Lazzeri, akit hetek óta követett, olyan tempóban g yalog olt, ahog y mások kocog ni szoktak. Ez a pasas jóval lassabban lépkedett, ig az, itt nem volt hová mennie. Minek sietett volna? Az utcán Lazzeri mindig meg próbálta lerázni őket, és időnként sikerült is neki. Hanem az arca nag yon meg változott. A haja sokkal sötétebb lett. A barna kordbársony sapkája hiányzott, ámbár az ilyen öltözékkieg észítő könnyen elvész. A teknőchéj keretes szemüveg fölkeltette Krater fig yelmét. A szemüveg nag yszerű álca, de sokszor túllőnek vele a célon. A divatos Armani keret remekül illett Marcóhoz, kissé módosított a külsején, de nem terelte a fig yelmet a férfi arcára. Ez a kerek szemüveg annál inkább. Az arcszőrzete eltűnt, ezt ötperces munkával bárki meg oldja. Az ing et Krater még nem látta, pedig többször is járt Marco lakásában, amikor Luig ival házkutatást tartottak, és olyankor minden ruhadarabot meg néztek. A kopott farmer teljesen jelleg telen darab volt, Marco is vásárolt mag ának hasonlót. A kék sportzakó a viseltes könyökfoltjával meg lepte Kratert, ahog y a mutatós aktatáska is. Az a zakó jó pár kilométert futott, ilyet Marco nem szerezhetett akárhol. Az ujja kicsit rövid volt, de ez nem ritkaság . A táska finom bőrből készült. Jó, Marco némi költekezéssel valamiképp hozzájuthatott eg y okostelefonhoz, de minek dobta volna ki a pénzt ilyen drág a aktatáskára? A leg utóbbi táskája, a sötétkék Silvio, amelyet Krater tizenhat órával ezelőtt a Caffé Atenében a kavarodást kihasználva eltulajdonított, hatvan euróba került. Krater fig yelte a férfit, amíg az be nem fordult eg y sarkon. Talán – de csak talán – Marcót látta. Fölhajtotta a kávéját, és néhány percig tanakodott az iménti úriemberen. Marco letolt farmerban állt a fülkében, elég hülyén érezte mag át, de most inkább az izg atta, hog y jó fedezéket találjon. Nyílt az ajtó. A bejárattól balra nég y piszoár sorakozott, átellenben hat mosdókag yló, oldalt a nég y fülke. A másik három üres volt. Pillanatnyilag nem sokan vették ig énybe a mellékhelyiség et. Marco a fülét heg yezte, várta a meg könnyebbülés neszeit – cipzárnyiszorg ás, övcsat zörg ése, a mély sóhaj, amelyet a férfiak ilyenkor g yakorta hallatnak, a vizelet csorg ása. Semmi. Nem jött zaj a mosdósor felől sem, senki sem mosott kezet. A másik három fülke ajtaja nem nyílt ki. Talán a takarító járt körbe, még hozzá nag yon csöndben. Krater a mosdók előtt lehajolt, és meg látta a bokáig letolt farmert az utolsó fülkében. A farmer mellett ott állt az eleg áns aktatáska. Az úriember a dolg át vég ezte, és eg yáltalán nem kapkodott vele. A következő busz reg g el hatkor Parmába indult, azután a 6.20-as Firenzébe. Krater a pénztárhoz sietett, és mindkettőre jeg yet váltott. A pénztáros furcsán méreg ette, de Krater fütyült rá. Visszament a mosdóba. Az úriember még a fülkében rostokolt. Krater kilépett, Luig it hívta. Személyleírást adott a férfiról, és elmag yarázta, hog y az illető

láthatólag nem siet elhag yni a férfivécét. – Az a leg jobb búvóhely – mondta Luig i. – Mag am is sokszor használtam. – Szerinted Marco az? – Nem tudom, de ha ig en, akkor nag yon jó az álcája. Luig i az okostelefon, a nég yszáz dollárnyi készpénz és az eltűnés meg rázkódtatása után semmit sem akart a véletlenre bízni. – Kövesd! – utasította Kratert. 5.55-kor Marco felöltözött, lehúzta a vécét, fog ta az aktatáskáját, és elindult a buszhoz. A peronon már ott várakozott Krater, lezseren almát rág csált, a másik kezében újság ot tartott. Amikor Marco a parmai buszhoz ment, Krater is. Az ülések eg yharmada üres volt. Marco kiválasztott eg yet a bal oldalon, középtájon, az ablaknál. Krater másfelé nézett, amikor elhaladt mellette, majd nég y sorral hátrébb leült. *** Először Modenában álltak meg , harminc perccel az indulás után. Ahog y a városhoz közeledtek, Marco úg y döntött, meg szemléli az arcokat mag a mög ött. Fölállt, hátrament a vécéhez, és útközben könnyedén eg y-eg y pillantást vetett mindeg yik férfira. Miután bezárkózott a fülkébe, lehunyta a szemét. Ig en, már látta ezt az arcot. Nem eg észen huszonnég y órája, a Caffé Atenében, alig néhány perccel azelőtt, hog y kialudt a villany. A rég i fali fog ashoz tartozó hosszú tükörben látta. Az az arc a közelben ült, mög ötte, eg y másik férfival. Ismerős arc volt. Talán korábban is találkozott vele valahol Bolog nában. Marco visszatért a helyére, közben a busz lassított, a pályaudvarhoz közeledett. Gondolkozzunk g yorsan, hajtog atta mag ában, de csak nyug i. Semmi pánik! Követtek Bolog nából, nem hag yhatom, hog y külföldre is kövessenek. Amint a busz meg állt, a sofőr közölte, hog y Modenába érkeznek. Rövid ideig várakoznak, tizenöt perc múlva indulnak tovább. Nég y utas vég ig oldalazott az ülések között, és leszállt. A többiek a helyükön maradtak, a zömük eg yébként is szunyókált. Marco lehunyta a szemét, hag yta, hog y a feje balra, az ablaknak billenjen, mintha hirtelen elaludt volna. Eg y perc elteltével két karikás szemű parasztember szállt föl nag y batyut szorong atva. Miután a sofőr visszatért, és elhelyezkedett a volán mög ött, Marco hirtelen fölkászálódott, vég ig surrant a közlekedőn, és leszökkent a buszról, amelynek ajtaja abban a pillanatban csukódott be. Besietett az épületbe, majd meg fordult, és fig yelte a távolodó buszt. Az üldözője odafenn maradt. Krater először arra g ondolt, lerohan a buszról, közben esetleg vitatkozik a sofőrrel, de ug yan melyik buszvezető akarna fent tartani valakit? De észbe kapott, hiszen Marco nyilvánvalóan tudta, hog y követik. Utolsó pillanatbani leszállása csak meg erősítette Krater g yanúját. Tuti, hog y Marco volt, úg y menekült, mint a sebzett vad. Csak az a bökkenő, hog y most már szabadon mászkált Modenában, Krater pedig nem. A busz

befordult eg y másik utcába, majd meg állt eg y közlekedési lámpánál. Krater odarontott a sofőrhöz, a hasát fog ta, könyörg ött, eng edje leszállni, mielőtt mindent összehány. Az ajtó feltárult, Krater leug rott, és futott vissza a pályaudvarhoz. Marco nem veszteg ette az időt. Mihelyt a busz kig urult a képből, kiszaladt a bejárat elé, ahol három taxi állt sorban. Bevetette mag át az első kocsi hátsó ülésére, és azt mondta: – Milánóba leg yen szíves! Nag yon szépen beszélt olaszul. – A Milano? – Si, a Milano. – È molto caro! Az nag yon sokba kerül. – Quanto? – Duecento euro. Kétszáz euróba. – Andiamo! *** Krater két órán át vizslatta a modenai autóbusz-pályaudvart és a két szomszédos utcát, majd telefonált Luig inak a nem eg észen jó, de nem is eg észen rossz hírrel. Elvesztette az emberét, de az illető ész nélküli menekülése meg erősítette, hog y tényleg Marco az. Luig i veg yes érzésekkel fog adta a közlést. Bosszantotta, hog y eg y amatőr túljárt Krater eszén. Imponált neki, hog y Marco képes hatásosan elváltoztatni a külsejét, eltűnni az org yilkosok kisebb hadsereg e elől. És dühöng ött Whitake-re meg a washing toni barmokra, akik folyton módosítg atják a terveket, most aztán nyakukon a katasztrófa, amelyért kétség kívül őt, Luig it hibáztatják majd. Fölhívta Whitakert, meg int ordibáltak és káromkodtak eg y sort, majd Zellmannel meg a két másikkal elindult a vasúti pályaudvarra. Úg y volt, hog y Kraterrel Milánóban találkoznak, ahol Whitaker teljes pályás letámadást íg ért minden mozg ósítható erő bedobásával. Miközben Luig i a közvetlen Eurostarral elhag yta Bolog nát, pompás ötlet jutott eszébe, amelyet azonban senkinek sem említhetett. Eg yszerűen fölhívhatná az izraelieket meg a kínaiakat, meg mondhatná nekik, hog y Backmant utoljára Modenában látták, nyug at felé tartott, Parmába és valószínűleg Milánóba. Nekik sokkal inkább kell a pasas, mint Lang leynek. És az is biztos, hog y üg yesebben előkerítenék. De hát a parancs az parancs, még ha folyton változik is. Minden út Milánóba vezetett.

29 A taxi a milánói központi pályaudvartól eg ysaroknyira állt meg . Marco kifizette a sofőrt, kétszer is meg köszönte a szívesség ét, jó utat kívánt vissza Modenába, majd vég ig ment tíztizenöt másik taxi mellett, amely érkező utasokra várt. A roppant csarnokban sodródott a tömeg g el, föl a mozg ólépcsőn, ki a peronok szabályozott tébolyába, ahol tucatnyi vág ány fog adta a szerelvényeket. Meg kereste az induló járatok táblázatát, és tanulmányozta a lehetőség eit. Naponta nég y vonat ment Stuttg artba, és a hetedik meg álló Zürich volt. Elvett eg y menetrendi tájékoztatót, vásárolt eg y térképpel ellátott, olcsó városkalauzt, aztán beült eg y üzletsori presszóba. Tudta, hog y nincs veszteg etni való ideje, de ki kellett okoskodnia, mit merre talál. Elfog yasztott két csésze feketét meg eg y süteményt, közben a tekintete a tömeg et fürkészte. Imádta a tumultust, a jövő-menő emberek sokaság át. A nag y létszám biztonság ot íg ért. Először azt tervezte, beg yalog ol a város központjába, az körülbelül fél óra. Valahol út közben keres eg y olcsó ruházati boltot, és lecserél mindent – zakót, ing et, nadrág ot, cipőt. Bolog nában kiszúrták. Még eg yszer nem kockáztathat. Valahol a centrumban, a Piazza del Duomo környékén biztosan akad eg y internetkávézó, ahol bérelhet számítóg épet tizenöt percre. Nemig en bízott a hozzáértésében, hog y eg y ideg en masinához üljön, bekapcsolja azt a vackot, és nemcsak életben maradjon az internet dzsung elében, de még üzenetet is tudjon küldeni Nealnek. Milánóban most délelőtt 10.15 volt, Virg iniában tehát hajnali neg yed öt. Neal 7.50-kor fog rácsatlakozni a hálózatra. Valahog y meg kellett birkóznia az e-maillel. Nem volt más választása. Ahog y fig yelte az embereket, akik ezrével pattantak fel a vonatokra, amelyek órák alatt szertevitték őket Európában, eg yre g yümölcsözőbbnek tetszett a második terve: szég yen a futás, de hasznos. Most rög tön jeg yet vált, és minél előbb elsöpör Milánóból, Olaszország ból. Új hajszíne, Giovanni szemüveg e és az idős professzor zakója nem verte át őket Bolog nában. Ha ennyire üg yesek, biztos bárhol meg találják. Vég ül kieg yezett eg y háztömb körüli sétában. A friss leveg ő mindig jót tett neki, és nég y sarok után ismét fölpezsdült a vére. Akárcsak Bolog nában, a milánói utcák is minden irányban szétfutottak, mint a pókháló küllői. A sűrű g épkocsiforg alom időnként szinte leállt. Imádta a forg almat, még inkább imádta a zsúfolt járdákat, amelyek fedezéket kínáltak. A Roberto cég táblájú kis férfidivatáru-kereskedés eg y ékszerüzlet meg eg y pékség közé ékelődött. Két kirakata tömve volt olyan ruhadarabokkal, amelyeken látszott, hog y körülbelül eg y hétig tartanak, és Marconak ez pontosan meg is felelt. A közel-keleti eladó rosszabbul beszélt olaszul, mint Marco, de mutog atásból és hümmög ésből perfekt volt, ezenkívül elszántan ig yekezett újjávarázsolni a kuncsaftját. A kék zakót sötétbarna váltotta fel. Az ing et rövid ujjú fehér pamutpulóver. A feketéskék nadrág olcsó g yapjúszövetből készült. A méretre ig azítása eg y hétbe tellett volna, ezért Marco ollót kért az eladótól. A penészes öltözőfülkében tőle telhetőleg belőtte a vonalat, és saját kezűleg nyisszantotta le a hajtókát. Amikor az új eg yüttesben előlépett, az eladó lenézett az eg yenetlen vág ásszélre, és majdnem sírva fakadt. A cipő, amelyet fölpróbált, nyomorékká tette volna, mielőtt visszaér a vasútállomásra, úg yhog y pillanatnyilag a túrabakancsban maradt. A leg jobb szerzeménye eg y dohánybarna szalmakalap volt, amelyet azért vett meg , mert mielőtt az üzletbe lépett, épp látott eg y

ug yanolyat. Kit érdekelt most a divat? Az új kacabajka csaknem nég yszáz eurójába került, nehezen vált meg a pénztől, de nem tehetett mást. Meg próbálta becserélni Giovanni aktatáskáját, amely nyilvánvalóan többet ért, mint az eg ész rajta lévő cucc, de az eladót teljesen lesújtotta a nadrág vandalizálás. Alig bírt kinyög ni eg y bág yadt köszönömöt meg eg y viszlátot. Marco a kék zakót, a kopott farmert és a rég i ing et összehajtog atva eg y piros reklámszatyorba pakolta; meg int vihetett valamit a kezében. Néhány perces g yalog lás után meg látott eg y cipőboltot. Vett eg y pár, leg inkább kissé elfajzott tekecipőre emlékeztető lábbelit, kétség kívül a leg ocsmányabb tételt, amelyet ebben a – mint kiderült – nag yon szép üzletben árultak. Fekete alapon valami borvörös csíkozás ékesítette, tervezője remélhetőleg a kényelmesség re törekedett, ha már a mutatósság ra nem. Százötven eurót fizetett érte, kizárólag azért, mert a cipőcsoda már be volt törve. Két háztömbnyit ment benne, mire annyi erőt g yűjtött, hog y lenézzen rá. *** Luig it követték Bolog nából. A robog ós kölyök látta, hog y kilép a Backmanével szomszédos lakásból, és távozásának módja hívta föl mag ára a fig yelmet. Futólépésben ment, méterről méterre fokozta a sebesség et. A Via Fondazza árkádjai alatt nem szokás futkározni. A robog ós várt, amíg Luig i meg nem állt, hog y g yorsan bemásszon eg y piros Fiatba. Néhány sarokkal odébb lefékeztek, eg y másik férfi ug rott be a kocsiba. Nyaktörő sebesség g el indultak el, de a robog ó a városi forg alomban g ond nélkül a nyomukban tudott maradni. Amikor bekanyarodtak a vasúti pályaudvarhoz, ahol a tilosban leparkoltak, a kölyök mindent látott, és rádión újra jelzett Efraimnak. Tizenöt percen belül két rendőrnek öltözött Moszad-üg ynök nyomult be Luig i lakásába, mire működésbe léptek a riasztók – némelyik némán, némelyik alig hallhatóan. Amíg három üg ynök az utcán falazott, a két behatoló berúg ta a konyhaajtót, és meg találta az elektronikus meg fig yelőberendezések döbbenetes kollekcióját. Amikor Luig i, Zellman és eg y harmadik üg ynök fölszálltak a milánói Eurostarra, a robog ós srác is jeg yet váltott. Paulnak hívták, a kidon leg fiatalabb tag ja volt, és ő beszélt a leg jobban olaszul. A homlokba fésült haj és a babaarc eg y huszonhat éves veteránt takart, aki már öt-hat g yilkosság ot vég rehajtott. Miután rádiózott, hog y elindult a vonattal, két további üg ynök hatolt be Luig i lakásába, és seg édkezett szétcincálni a berendezéseket. Az eg yik riasztót azonban nem tudták elhallg attatni. Szűnni nem akaró vijjog ása átszűrődött a falakon, fölkeltette néhány szomszéd fig yelmét. Tíz perc elteltével Efraim lefújta a betörést. Az üg ynökök szétszéledtek, majd az eg yik konspirációs lakásban összeg yűltek. Nem tudták meg állapítani, kicsoda Luig i, sem azt, kinek dolg ozik, de nyilvánvalóan Backman után kémkedett. Ahog y múltak az órák, és Backman nem mutatkozott, kezdték úg y g ondolni, hog y meg szökött. Vajon Luig i a nyomára vezetheti őket?

*** Marco Milánó központjában, a Piazza del Duomón meg bámulta a g ig ászi g ótikus katedrálist, amely háromszáz évig épült. Vég ig ballag ott a Galleria Vittorio Emanuelén, a káprázatos, üveg tetős passzázson, amely Milánó eg yik híresség e. A kávéházakkal és könyvesboltokkal szeg élyezett, fedett sétálóutca a város életének szíve, a leg népszerűbb találkozóhely. Miközben a hőmérséklet lassan tizenöt fokra emelkedett, Marco eg y teraszon elfog yasztott eg y szendvicset meg eg y kólát. Galambraj rebbent minden lehullott morzsa után. Marco fig yelte, ahog y idős milánóiak járkálnak a g alérián, nők karon fog va, férfiak állnak meg tereferélni, mint akiknek nem számít az idő. Milyen szerencsések, g ondolta. Azonnal menjen tovább, vag y lapítson eg y-két napig ? Most ez az ég ető kérdés vetődött fel. Eg y nég ymilliós világ városban bármeddig rejtőzködhet. Vesz eg y térképet, meg ismeri az utcákat, órákig bujkál a szobájában, és órákig mászkál a mellékutcákon. Csakhog y az őt üldöző vérebek közben újrarendezik soraikat. Menjen el most, amíg a fejüket vakarg atva csetlenek-botlanak valahol? Ig en, úg y döntött, ez a meg oldás. Kifizette a pincért, lepillantott tekecipőjére. Kényelmesnek kényelmes volt, de alig várta, hog y tűzre vethesse. Eg y helyi busz oldalán meg látta eg y internetkávézó címét: Via Ferri. Tíz perc múlva odaért. A falon felirat hirdette az árakat – óránként tíz euro, minimális idő fél óra. Rendelt eg y narancslevet, és befizetett eg y fél órára. Az alkalmazott fejével az asztal felé intett, amelyen eg y csomó számítóg ép várta az Internetezőket. A nyolcból hármat éppen használtak – olyanok, akik nyilvánvalóan tudták, mit csinálnak. Marco máris úg y érezte, elveszett. De üg yesen leplezte. Leült, mag a elé húzta a billentyűzetet, a képernyőre meredt, és fohászkodni akart, de inkább belevág ott, mint aki évek óta hekkerkedik. Meg lepően könnyen boldog ult; fölment a KwyteMail honlapjára, beütög ette a felhasználónevét – Krampusz456 –, majd a jelszavát – post hoc erg o propter hoc –, várt tíz másodpercet, és meg jelent az üzenet Nealtől: Marco! Mikel van Thiessen még a Rheinland Bankban van, most ő az ügyfélszolgálatért felelős alelnök. Egyéb? Krampusz Keleti parti idő szerint pontosan 7.50-kor Marco beg épelt eg y üzenetet: Krampusz! Itt Marco élőben és személyesen. Ott vagy? Belekortyolt a dzsúszába, és a képernyőt fixírozta. Gyerünk már, picikém, lég y szíves, működjél! Újabb korty. Eg y hölg y az asztal túloldalán beszélg etett a monitorával. Majd befutott az üzenet: Itt vagyok teljes életnagyságban. Mi a pálya? Marco g épelt: Ellopták az Ankyo 850–esemet. Nagy valószínűséggel a rosszfiúknál van, és darabokra

szedik. Mit gondolsz, eljuthatnak hozzád? Neal: Csak ha ismerik a f elhasználónevet és a jelszót. Ismerik? Marco: Nem, eltüntettem a papírt. Semmiképpen nem szerezhetik meg a jelszót? Neal: A KwyteMailnél nem. Az tökéletesen biztonságos és titkosított. Ha csak a PC van a kezükben, akkor fújhatják. Marco: Szóval teljes biztonságban vagyunk? Neal: Ezer százalékig. De most honnan írsz? Marco: Egy internetkávézóból, bérelt gépről, mint egy vérbeli hecker. Neal: Kérsz egy másik Ankyo okostelefont? Marco: Nem, most nem, talán később. Figyelj, a következőt kéne csinálnod. Keresd föl Carl Prattet! Tudom, hogy nem csíped, de most szükségem van rá. Pratt nagyon jóban volt Ira Clayburn korábbi északkarolinai szenátorral. Hosszú éveken át Clayburn vezette a szenátus hírszerzési bizottságát. Most az ő segítsége kell. Pratt révén juthatsz el hozzá. Neal: Most hol van ez a Clayburn? Marco: Nem tudom, de remélem, még él. Valami észak-karolinai sárfészekből, a turzásvidékről származik. Egy évvel azután vonult nyugalomba, hogy engem bekasztniztak. Pratt meg tudja találni. Neal: Rendben, elintézem, amint el tudok lógni innét. Marco: Légy szíves, vigyázz! Nehogy kövessenek! Neal: Te jól vagy? Marco: Épp menekülök. Ma hajnalban elszöktem Bolognából. Megpróbálok holnap ugyanebben az időben jelentkezni. Oké? Neal: Csak óvatosan! Holnap itt leszek. Marco elég edett képpel lépett ki a rendszerből. Küldetés teljesítve. Nincs itt semmi hiba, kérem. Felvirradt a csúcstechnológ iás bűvészkedés és a ketyerék kora. Üg yelt rá, hog y kitörölje a KwyteMail-használat nyomát, majd meg itta a narancslevét, és elhag yta a kávézót. A pályaudvarra indult, odamenet előbb eg y bőrdíszművesnél állt meg , ahol sikerült eg y az eg yben becserélnie Giovanni csinos aktatáskáját eg y kellemesen középminőség űre; majd eg y olcsó bizsutériánál, ahol tizennyolc eurót fizetett eg y nag y, kerek számlapos, rikító piros műanyag szíjas karóráért, hog y még valami elterelje azok fig yelmét, akik a hajdani bolog nai Marco Lazzerit keresik; azután eg y antikváriumnál, ahol két eurórért meg kapta Czeslaw Milosz verseit kemény kötésben, természetesen leng yelül, bármit meg tett, hog y zavarba hozza a kopókat; vég ezetül eg y használtcikk-kereskedésben vásárolt eg y napszemüveg et meg eg y botot, amelyet rög tön be is üzemelt. A bot Francescára emlékeztette. Meg le is lassította, meg változtatta a járását, íg y is bőven maradt ideje, hog y becsoszog jon a Milano Centraléba, és jeg yet váltson Stuttg artba. ***

Whitaker sürg ős üzenetet kapott Lang leyből, hog y betörtek Luig i konspirációs lakásába, de ezzel kapcsolatban az ég világ on semmit sem tehetett. Mostanra az összes bolog nai üg ynök Milánóban szerencsétlenkedett. Ketten a vasúti pályaudvaron keresték a tűt a szénakazalban. Ketten a belvárostól neg yvenhárom kilométerre lévő Malpensa reptéren toporog tak, ketten a jóval közelebbi Linatén, amely elsősorban európai járatokat indított és fog adott. Luig i a központi autóbusz-pályaudvarról hajtog atta mobiltelefonján, hog y Marco talán nincs is Milánóban. Pusztán abból, hog y Bolog nából Modenába buszozott, és hozzávetőleg esen északnyug ati irányba tartott, még nem feltétlenül következik, hog y Milánóba ig yekszik. Luig i szavahihetőség e azonban pillanatnyilag valamelyest csökkent, leg alábbis Whitaker mértékadó véleménye szerint, ezért száműzték a buszpályaudvarra, ahol leshette a tízezernyi utast. Krater került leg közelebb a tűhöz. Marco hatvan euróért az első osztályra váltott jeg yet, abban a reményben, hog y íg y kevésbé teszi közszemlére mag át, mint ha termes kocsiban utazik. Az észak felé tartó szerelvény leg vég ére csatolták az első osztályú vag ont, Marco fél hatkor szállt föl rá, neg yvenöt perccel az indulás előtt. Elhelyezkedett az ülésen, a napszemüveg g el és a barna szalmakalappal eltakarta az arcát, amennyire csak lehetett, kinyitotta a leng yel verseskönyvet, és vég ig nézett a peronon, ahol utasok jöttek-mentek a vonata mellett. Eg yesek alig több mint eg yméternyire tőle, és mindannyian siettek. Eg y kivételével. Ismét meg jelent az a fickó a buszról; a Caffé Atenében látott arc; alig hanem az enyveskezű haramia, aki lenyúlta a kék Silvio táskáját ug yanaz a véreb, aki körülbelül tizeneg y órával ezelőtt kissé késve szállt le a buszról. Lépkedett, de sehová sem ig yekezett. A szemét résnyire húzta, a homlokát g ondterhelten ráncolta. Profihoz képest túlság osan árulkodó a viselkedése, g ondolta Giovanni Ferro, aki most már sajnos sokkal többet tudott lopakodásról, rejtőzködésről és a nyomok eltüntetéséről, mint amennyit szeretett volna. Kraternek azt mondták, Marco valószínűleg vag y délnek, Rómába tart, ahol többféle lehetőség közül választhat, vag y pedig északnak, Svájcba, Németország ba, Franciaország ba – g yakorlatilag bárhová a kontinensen. Krater öt órán át bolyong ott a tizenkét peronon, fig yelte az érkező és távozó szerelvényeket, elveg yült a tömeg ben, eg yáltalán nem törődött a leszállókkal, viszont feszült érdeklődéssel kísért mindenkit, aki fölszállt. Bármilyen árnyalatú vag y szabású kék zakó mag ára vonta a fig yelmét, de az elnyűtt könyökfoltosat még nem látta. Nem is láthatta, mert az az olcsó fekete aktatáskában lapult, Marco lába közt, a stuttg arti vonat első osztályú kocsijának hetvenkettes ülésénél. Marco fig yelte, amint Krater vég ig poroszkál a peronon, nag yon lesi a vonatot, amelynek vég állomása Stuttg art. Mintha jeg yet tartott volna a kezében, és ahog y kilépett a látótérből, Marco esküdni mert volna, hog y fölszáll. Marco tépelődött, leszálljon-e. Ebben a pillanatban kinyílt a fülke ajtaja, és belépett az asszonyság .

30 Mihelyt meg állapították, hog y Backman eltűnt, nem pedig halálát lelte valaki más kezétől, viharos öt óra telt el, míg nem Julia meg találta azt az információt, amely kezdettől fog va a szeme előtt lehetett volna. Eg y dossziéban lelt rá, amit az ig azg atói irodában tartottak elzárva, és amit nemrég iben még mag a Teddy Maynard őrzött. Julia nem emlékezett, látta-e valaha ezt az anyag ot, és az biztos, hog y a mostani felfordulásban semmit sem óhajtott beismerni. Az értesülést nag y nehezen az FBI adta tovább évekkel ezelőtt, amikor nyomozás folyt Backman ellen. A pénzüg yeit tüzetes ellenőrzés alá vették, mert széltében-hosszában azt beszélték, hog y becsapta eg y üg yfelét, és eg y eg ész vag yont ásott el valahol. Hová tehette a pénzt? Az FBI a kutatás során éppen az üg yvéd utazásainak jeg yzékét állította össze, amikor Backman váratlanul bűnösnek vallotta mag át, és leültették. A vádalku nem zárta le Backman aktáját, de kétség kívül meg szüntette a nyomást. Idővel befejezték az utazási vizsg álatot, és vég ül átküldték az eredményt Lang leybe. A vádemelést, letartóztatást és ig en szig orú feltételek mellett óvadék ellenében szabadlábon védekezést meg előző hónapban Backman két rövid kiruccanást tett Európába. Az első alkalommal az Air France első osztályán kedvenc titkárnőjét vitte Párizsba, ahol néhány napig hancúroztak és meg tekintették a nevezetesség eket. A nő később azt mondta a nyomozóknak, Backman eg yik nap átug rott Berlinbe valami g yors üzleti üg yben, de még időben visszaért, hog y Alain Ducasse-nél vacsorázzanak. A titkárnő nem kísérte el. Azon a héten eg yetlen polg ári lég ijárat utaslistáján sem szerepelt Backman neve, sem berlini viszonylatban, sem másutt Európában. Ehhez útlevél kellett volna, és az FBI eg yértelműen tisztázta, hog y Backman nem használta a sajátját. A vonatozáshoz viszont nem kellett útlevél, és akár Genf, akár Bern, Lausanne vag y Zürich vasúton nég y órán belül elérhető Párizsból. A második kirándulás eg y hetvenkét órás villámtúra volt a Dullesről a Lufthansa első osztályán Frankfurtba, ismét üzleti célból, noha ott semmiféle üzleti kapcsolatát nem derítették föl. Backman két éjszakát fizetett eg y frankfurti luxusszállodában, és semmi jel sem vallott arra, hog y másutt aludt. Miként Párizsból, a svájci bankközpontok Frankfurttól is néhány órára vannak vasúton. Miután Julia Javier vég re rábukkant az aktára, és elolvasta a jelentést, azonnal fölhívta Whitakert, s közölte vele: – A pasas Svájcba meg y. *** Az asszonyság annyi pog g yásszal utazott, mint eg y tehetős öttag ú család. Eg y kifulladt hordár seg ített fölcipelni a nehéz koffereket az első osztályú vag onra, amelyet a hölg y azonnal betöltött lényével, a holmijával és a parfümjével. A fülke hat üléséből leg alább nég yet ig énybe vett. Marcóval szemben telepedett le, és úg y izg ett-mozg ott terebélyes hátsójával, mintha íg y akarná kiszélesíteni a teret. Az ablaknál kucorg ó férfira pillantott, és odabúg ott neki eg y neg édes bonsoirt. Francia, g ondolta Marco, és

mivel nem tartotta helyénvalónak, hog y olaszul válaszoljon, a jó öreg hellónál maradt. – Á, amerikai. A nyelvek, személyazonoság ok, nevek, kultúrák, származások, hazug ság ok, hazug ság ok és hazug ság ok immár teljes kavalkádjában sikerült minden meg g yőződés nélkül kinyög nie: – Nem, kanadai. – Á, ig en – mondta a nő, tovább rendezg ette a csomag jait, belakta a környezetet. Úg y látszott, az amerikainak jobban örült volna. A hatvan körüli, tenyeres-talpas, vaskos combú asszony testhez álló piros ruhát viselt. Strapabíró fekete körömcipőjében már leg alább eg ymillió kilométert tett meg . Az erős ping álás sem takarhatta el, hog y a szeme püffedt, s hamarosan az is kiderült, mitől. A nő jóval a vonat indulása előtt eg y nag y lapos flaskát vett elő, lecsavarta a tetejét, amely eg yben pohárként szolg ált, és fölhajtott eg y adag töményét. Nag yot nyelt, majd Marcóra mosolyg ott, és meg kérdezte: – Meg kínálhatom? – Köszönöm, nem. – Nag yon finom konyak. – Köszönöm, nem kérek. – Hát jó. A nő töltött még eg y kupicával, meg itta, azután eltette a flaskát. A hosszú vonatút még hosszabbá vált. – Hová utazik? – kérdezte ig en jó ang olság g al a nő. – Stuttg artba. És ön? – Stuttg artba, azután tovább Strasbourg ba. Tudja, nem bírom sokáig Stuttg artban. Úg y fintorg atta az orrát, mintha az eg ész város csatornalében úszna. – Én szeretem Stuttg artot – jeg yezte meg Marco, hog y ne kelljen tovább néznie a fintorg ást. – Vag y úg y. A nő fig yelme a cipőjére terelődött. Lerúg ta a lábáról, nemig en törődött vele, hová esik. Marco felkészült a lábszag támadására, de ráeszmélt, hog y az teljesen esélytelen az olcsó pacsulival szemben. Önvédelemből úg y tett, mintha elbóbiskolna. A nő néhány percig békén hag yta, majd hang osan meg kérdezte: – Beszél leng yelül? A verseskönyvet nézte. Marco meg rántotta a fejét, mint aki csak most ébredt föl. – Nem, nem nag yon. De próbálom meg tanulni a nyelvet. A családom leng yel. A mondat után léleg zet-visszafojtva várt, szinte attól tartott, hog y a nőből választékos leng yel szóáradat tör elő, és mag a alá temeti őt. – Értem – mondta a nő, nem valami meg g yőzően. Pontosan 18.15-kor eg y láthatatlan kalauz a sípjába fújt, és a szerelvény mozg ásba lendült. Szerencsére több utas nem lépett be az asszonyság kupéjába. Néhányan elhaladtak a folyosón, meg álltak, benéztek, látták a

túlnépesedést, és továbbmentek eg y másik fülkébe, ahol több a hely. Marco feszülten fig yelte a peront, ahog y elindultak. Sehol sem látta a buszról ismert férfit. Az asszonyság addig fog yasztg atta a konyakot, míg horkolni nem kezdett. A kalauz ébresztette föl, aki kezelte a jeg yüket. Azután eg y mozg óbüfés tolta vég ig italokkal teli kocsiját a vag onon. Marco vett eg y sört, utastársnőjét is meg hívta volna, de az újabb hatalmas orrfintorg atással fog adta az ajánlatot, mint aki inkább vizeletet iszik. Az első állomás Como/San Giovanni volt, a két perc alatt senki sem szállt föl. Öt perc múlva Chiassóban álltak meg . Ekkorra csaknem besötétedett, Marco fontolg atta, hog y lelép. Meg nézte a menetrendi kivonatot; Zürichig még nég y meg álló, eg y Olaszország ban, három Svájcban. Melyik ország a nyerőbb? Most nem reszkírozhatta, hog y kövessék. Ha a vonaton vannak, akkor Bolog nától rárag adtak, és Modenán meg Milánón át a különféle álruhák ellenére a nyomában maradtak. Ezek profik, nem veheti föl velük a versenyt. Marco a sörét iszog atta, és nyomorult amatőrnek érezte mag át. Az asszonyság a nadrág szára brutálisan meg kurtított alját bámulta. Azután Marco észrevette, hog y az elfajzott tekecipőt nézeg eti, és ezt nem is rótta föl neki. Majd a rikító piros óraszíj rag adta meg a nő fig yelmét. Az arcáról sug árzott a nyilvánvaló tény – ki nem állhatta, hog y valakinek ennyire nincs érzéke a divathoz. Tipikus amerikai vag y kanadai, vag y akárkicsoda. A Lug anói-tó tükrén meg csillantak a fények. A szerelvény a tóvidéken kanyarg óit, nag yobb teng erszint fölötti mag asság ba értek. Már nem sok választotta el őket Svájctól. Időnként eg y-eg y kósza utas vonult el a sötét folyosón a fülke előtt. Benéztek az üveg ajtón, majd továbbmentek a kocsi vég ébe, a mosdóhoz. Az asszonyság föltette nag y lábát a szemközti ülésre, Marco mellé. Eg y órája indultak el, és már sikerült az eg ész kupéban szétrakosg atnia a dobozait, képes újság jait, ruhadarabjait. Marco nem merte elhag yni a helyét. Vég ül felülkerekedett a fáradtság , és Marco elaludt. Az első svájci állomáson, Bellinzonában zenebona ébresztette föl. Eg y utas az első osztályú kocsira szállt, és nem találta a helyét. Benyitott az asszonyság fülkéjébe, körülnézett, nem tetszett neki, amit látott, és elment a kalauzzal ordibálni. Valahol másutt helyezték el. Az asszony jóformán föl sem pillantott a divatlapjaiból. Eg y óra neg yvenperces útszakasz következett, és amikor az asszonyság ismét elővette a flaskáját, Marco azt mondta: – Most szívesen meg kóstolnám. A nő órák óta első ízben mosolyg ott rá. Bár szemlátomást nem zavarta, ha eg yedül ivott, baráti társaság ban mindig kellemesebb az ilyesmi. Két korty után azonban Marco ismét elbóbiskolt. *** A vonat meg rándult, ahog y Arth-Goldau előtt fékezett. Marco feje is meg rándult, a kalapja leesett. Az asszonyság éberen fig yelte. Miután vég leg kinyitotta a szemét, meg szólította:

– Eg y furcsa ember lesi mag át. – Hol? – Hog yhog y hol? Hát itt, a vonaton. Leg alább háromszor járt itt. Mindig meg áll az ajtónál, szemüg yre veszi mag át, azután eloson. Talán a cipőm az oka, g ondolta Marco. Vag y a nadrág om. Esetleg az óraszíj? Meg dörzsölte a szemét, próbált úg y viselkedni, mintha mindennap előfordulna ilyesmi. – Hog y nézett ki? – Szőke, körülbelül harmincöt éves, jóképű, barna zakós. Ismeri? – Nem, fog almam sincs, ki lehet. A férfi a modenai buszon nem volt se szőke hajú, se barna zakós, bár ezek az apróság ok most lényeg telenné váltak. Marco épp elég g é félt eltérni a tervtől. Huszonöt perc múlva következett Zug , az utolsó meg álló Zürich előtt. Nem kockáztathatta meg , hog y elvezesse őket Zürichbe. Amikor már csak tíz perc volt hátra, közölte, hog y ki kell mennie a mosdóba. Az ülőhelye és az ajtó között az asszonyság holmija képezett akadályt. Miközben átlábalt rajta, föltette az aktatáskáját meg a botját az ülésre. Elhaladt nég y fülke mellett, mindenütt leg alább hárman ültek, eg yikük sem látszott g yanúsnak. Belépett a mosdóba, bereteszelte az ajtót, és várt, amíg a vonat lassítani nem kezdett. Azután meg állt. Zug ban két percig kellett állniuk, és eddig kínos pontosság g al betartották a menetrendet. Eg y percig várt, aztán visszasietett a fülkéjéhez, kinyitotta az ajtót, se szó, se beszéd, fölkapta az aktatáskáját és a botját, amelyet minden további nélkül hajlandó volt feg yverként használni, és a szerelvény vég ébe rohant, ahol leug rott a peronra. A kicsi állomás az utcaszint fölött helyezkedett el. Marco lerobog ott a lépcsőn, az út szélén mag ányos taxi várakozott, a sofőr öntudatlan állapotban ült a volánnál. – Szállodába, leg yen szíves! – rezzentette föl Marco, mire a férfi ösztönösen az indítókulcshoz kapott. Kérdezett valamit németül, Marco az olasszal próbálkozott: – Eg y kis szállodát szeretnék. Nincs fog lalásom. – Nem g ond – mondta a sofőr. Ahog y elindultak, Marco fölnézett, és látta, hog y a vonat továbbmeg y. Hátrapillantott, senki sem követte. Az út összesen nég ysaroknyit tartott, majd eg y csöndes mellékutcában meg álltak eg y alpesi stílusú épület előtt, és a sofőr olaszul közölte: – Ez nag yon jó szálloda. – Annak látszik. Köszönöm! Mennyi innen kocsival Zürich? – Nag yjából két óra. A forg alomtól füg g . – Holnap reg g el kilencre Zürich belvárosában kell lennem. El tudna vinni? A sofőr habozott eg y másodpercig , g ondolatban a pénzt számolg atta. – Talán. – Mennyibe kerül? Meg vakarta az állat, majd vállat vont. – Kétszáz euró. – Rendben. Hatkor indulunk innét.

– Jó, hatkor. Itt leszek. Marco még eg yszer meg köszönte neki, és fig yelte, ahog y elhajt. Amikor belépett a szálloda kapuján, meg szólalt eg y cseng ő. A kis pult g azdátlanul állt, de valahol a közelben televízió csicserg ett. Vég ül előkeveredett eg y álmos szemű tinédzser, és elmosolyodott: – Guten Abend! – Parla ing lese? – kérdezte Marco. A fiú a fejét rázta. – Italiano? – Eg y kicsit. – Eg y kicsit én is – mondta Marco olaszul. – Szobát szeretnék eg y éjszakára. A portás odatolt elé eg y bejelentőlapot, Marco emlékezetből kitöltötte az útlevélen szereplő nevet és számot. Odafirkantott eg y kitalált bolog nai címet, valamint eg y lég ből kapott telefonszámot. Az útlevél a zakója belső zsebében, a szíve fölött lapult, és ha vonakodva is, de elővette volna. De már későre járt, a fiú pedig nem akart lemaradni a tévéműsoráról. A svájciakra nem jellemző szakszerűtlenség g el – szintén olaszul – közölte: – Neg yvenkét euró. Az útlevelet nem említette. Giovanni a pultra helyezte a készpénzt, meg kapta a 26-os szoba kulcsát. Meg lepően jó olaszság g al ébresztést kért hajnali ötre. Majd minteg y mellékesen meg jeg yezte: – Elveszítettem a fog kefémet. Nincs véletlenül eg y fölösleg es? A portás eg y fiókba nyúlt, és eg y dobozt húzott elő, benne mindenféle piperecikk – fog kefe, fog krém, eldobható borotva, borotvakrém, aszpirin, tampon, bőrápoló krém, fésű, még óvszer is. Giovanni kiválasztott ezt-azt, és átnyújtott tíz eurót. A Ritz luxuslakosztályának sem örült volna jobban, mint a 26-os szobának. Kicsi, tiszta, meleg helyiség , kemény matrac, na és ajtó, amit kettőre zárhatott, hog y kirekessze azokat a fig urákat, akik kora reg g el óta kísértették. Sokáig állt a forró zuhany alatt, meg borotválkozott, és vég telen ideig sikálta a fog át. Nag y meg könnyebbülésére minibárt talált a televízió alatti szekrényben. Meg evett eg y csomag teasüteményt, leöblítette két mini üveg whiskeyvel, és testileg -lelkileg kimerültén mászott be a takaró alá. A bot az ág yán, a keze üg yében feküdt. Tudta, hog y marhaság , de dolg ozott a beideg ződés.

31 A börtön mélyén nemeg yszer Zürichről álmodott, kéklő vizű folyóiról, tiszta, árnyas utcáiról, modern üzleteiről, ápolt lakóiról, akik mind büszkék arra, hog y svájciak, és mindannyian jóleső komolyság g al teszik a dolg ukat. Hajdanvolt életében Backman velük eg yütt villamosozott a pénzüg yi neg yedbe. Akkoriban nem ért rá sokat utazg atni, fontos ember lévén nem hag yhatta ott a törékeny washing toni mechanizmust, de Zürich azon kevés hely közé tartozott, amellyel meg ismerkedett. Úg y érezte, neki való ez a város: nem terheli turizmus és forg alom, nem kell azzal töltenie az idejét, hog y katedrálisokon, múzeumokon álmélkodik, az elmúlt kétezer év emlékeinek hódol. Szó sincs róla. Zürich lényeg e a pénz, annak is a kifinomult kezelése, nem pedig a közönség es harácsolás, amelyet Backman valaha tökélyre vitt. Ismét villamoson ült, a pályaudvar közelében szállt föl rá, és a jármű most eg yenletes ütemben, halkan siklott vele a Bahnhofstrassén, amely a zürichi belváros főútvonala, ha ug yan van itt efféle. Néhány perccel kilenc előtt a g ondosan öltözött fiatal banktisztviselők utolsó hulláma tartott az UBS, a Credit Suisse és ezernyi kevésbé ismert, de nemkevésbé g azdag pénzintézet felé. Sötét öltönyök, inkább különböző színű, mint fehér ing ek, drág a nyakkendők vastag abb csomóval és kevesebb mintával, sötétbarna cipők, csakis fűzősek, véletlenül sem makkosak. Az elmúlt hat esztendőben nem sokat változott a stílus. Mindig konzervatív, de van benne eg y kis lendület. Nem olyan sikkes, mint a fiatal értelmiség iek öltözködése Bolog nában, az ő saját közeg ében, de azért vonzó. Menet közben mindenki olvasott valamit. Szemből is villamosok jöttek. Marco úg y tett, mintha a Newsweekbe mélyedne, de valójában a többieket fig yelte. Őt viszont senki. Úg y tetszett, senkit sem botránkoztat meg a tekecipője. Sőt a pályaudvarnál eg y sportosan öltözött fiatalemberen ug yanolyat látott. A szalmakalapja sem keltett feltűnést. A nadrág ja alját valamelyest meg javította a hotelportástól vásárolt olcsó varrókészlet seg ítség ével, fél órán át ig yekezett vérontás nélkül helyrehozni a ruhadarabot. Az öltözéke a töredékébe került, mint a körülötte levőké, de mit érdekelte most ez őt? Eljutott Zürichbe Luig i meg a többiek nélkül, és eg y kis szerencsével ki is jut innét. A Paradeplatzon meg álltak a keletről és nyug atról beg ördülő villamosok. Gyorsan kiürültek, a fiatal banktisztviselők rajokra oszlottak, és meg célozták az épületeket. Marco a tömeg g el tartott, kalapját a villamos ülése alatt hag yta. Hét év alatt semmi sem változott. A Paradeplatz ug yanaz maradt – nyitott tér, kis üzletek és kávéházak. A bankok száz éve működtek ott; némelyik neonreklámmal hirdette a nevét, mások úg y elbújtak, hog y meg sem lehetett találni őket. Marco a napszemüveg mög ül ig yekezett minél többet mag ába fog adni a látványból, közben nem tág ított a három fiatalember sarkából, akik városi hátizsákkal a vállukon siettek – úg y tetszett, a keleti oldalon lévő Rheinland Bank felé. Követte őket az épület előcsarnokába, ahol kezdetét vette a móka. Az információs pultot nem mozdították el hét év óta; sőt a mög ötte ülő, ápolt külsejű hölg y is mintha ismerősnek tűnt volna. – Mikel van Thiessen úrhoz jöttem – mondta a lehető leg halkabban. – Szabad a kedves nevét? – Marco Lazzeri.

A Joel Backmant majd később, az emeleten akarta használni, itt még óvakodott tőle. Neal emailjei remélhetőleg fig yelmeztették Thiessent az álnévre. Meg kérték az úriembert, hog y körülbelül eg y hétig lehetőleg maradjon a városban. A hölg y telefonált, billentyűzetet nyomkodott. – Csak eg y perc türelmet kérek, Lazzeri úr – mondta. – Elnézést, hog y meg várakoztatom! – Semmi baj – felelte. Meg várakoztatják? Oda se neki. Évek óta erről álmodott. Leült, keresztbe tette a lábát, de meg látta a cipőjét, erre inkább mag a alá húzta. Biztos volt benne, hog y leg alább tucatnyi különböző kameraállásból fig yelik, és ezt most nem is bánta. Talán felismerik az előcsarnokban ülő férfiban Backmant, talán nem. Szinte látta őket, amint odafent a képernyőkre merednek, és a fejüket vakarg atják: „Nem is tudom, sokkal soványabb, majdhog ynem g irhes.” „És a haja. Elég üg yetlenül van befestve.” Seg ítség képpen levette Giovanni teknőchéj keretes szemüveg ét. Öt perc múlva komor képű, szűkre szabott öltönyös rendészféle bukkant fel a semmiből. – Leg yen szíves, fáradjon velem, Lazzeri úr! Különliften mentek föl a második emeletre, ahol Marcót eg y vastag falú szobába kísérték. A Rheinland Bankban minden fal vastag nak látszott. Két másik biztonság i őr várt rá. Az eg yikük még mosolyg ott is, a másik nem. Meg kérték, hog y helyezze mindkét tenyerét eg y biometrikus ujjlenyomat-leolvasóra. A készülék összevetette az ujjlenyomatait a majdnem hét évvel ezelőtt ug yanebben a helyiség ben hátrahag yottakkal, és miután tökéletes eg yezést talált, újabb mosolyok következtek, majd eg y barátság osabb szoba, eg y barátság osabb előtér, kávéval és dzsússzal kínálták. Mr. Backmanért bármit. Narancslevet kért, mert nem reg g elizett. A biztonság i őrök visszahúzódtak a barlang jukba. Most már Thiessen eg yik formás asszisztensnője, Elke állt Mr. Backman rendelkezésére. – A főnököm rög tön jön – mag yarázta a lány. – Nem várta önt ma reg g elre. Elég nehéz időpontot kérni, ha az ember vécéfülkékben bujkál. Joel rámosolyg ott a lányra. Az öreg Marco immár a múlté lett. Jó kéthavi működés után vég re szélnek ereszthette. Marco tisztesség g el szolg álta, életben tartotta, meg tanította neki az olasz nyelv alapjait, bejárta vele Trevisót és Bolog nát, és bemutatta Francescának, az asszonynak, akit nem felejt el eg yhamar. De Marco a halálát is okozta volna, úg yhog y a Rheinland Bank második emeletén meg vált tőle, miközben Elke fekete tűsarkúját nézte, és a lány főnökére várt. Marco vég leg elenyészett. Mikel van Thiessen irodáját úg y tervezték, hog y erőteljes jobb horog g al üdvözölje a belépőt. Erőt, hatalmat, befolyást sug árzott az óriási perzsaszőnyeg , akárcsak a bőrkanapé és a fotelek, az antik mahag óni íróasztal – amely be sem fért volna a rudleyi cellába – vag y az elektronikus szerkentyűk sora. Thiessen a hatalmas tölg yfa ajtóban fog adta Joelt, annak rendje és módja szerint kezet fog tak, de nem úg y, mint a rég i barátok. Ezelőtt pontosan eg yszer találkoztak. Ha Joel huszonöt kilót fog yott a leg utóbbi látog atása óta, Thiessen ug yanannyit hízott. Sokat őszült is, közel sem volt olyan friss és rug anyos, mint fiatalabb kollég ái, akiket Joel a villamoson látott. Thiessen a bőrfotelhez irányította üg yfelét, mialatt Elke és eg y másik asszisztensnő terültek-fordultak, kávét meg süteményt hoztak.

Miután az urak mag ukra maradtak, és becsukódott az ajtó, Thiessen meg jeg yezte: – Olvastam önről. – Ig azán? És mit olvasott? – Mondja, Mr. Backman, tényleg olyan könnyű odaát meg veszteg etéssel keg yelmet kapni eg y elnöktől? Joel nem tudta eldönteni, hog y ezt tréfának tekintse-e, vag y sem. Jó hang ulatban volt, de annyira nem, hog y poénokkal dobálóddzék. – Nem veszteg ettem meg senkit, ha erre céloz. – Hát ig en, az újság ok tele vannak spekulációkkal. Az inkább vádló, mint kedélyes hang hallatán Joel elhatározta, hog y nem veszteg eti az időt. – Ön mindent elhisz, amit az újság okban olvas? – Természetesen nem, Mr. Backman. – Három okból jöttem. Szeretnék hozzáférni a széfrekeszemhez. Szeretném átnézni a számlámat. Szeretnék fölvenni tízezer dollárt készpénzben. Azután talán még kérek eg y-két szívesség et. Thiessen bekapott eg y aprósüteményt, és rág csálta. – Hog yne, természetesen. Nem hiszem, hog y bármelyik g ondot okoz. – Miért is okozna? – Semmi g ond, uram. Csak néhány percet kérek. – Minek? – Beszélnem kell eg y kollég ámmal. – Jó, de g yorsan! Thiessen szinte kiviharzott a szobából, és becsapta mag a mög ött az ajtót. Joel g yomra meg fájdult, de nem az éhség től. Nem készített másik tervet arra az esetre, ha most befuccsol. Üres kézzel távozna a bankból, remélhetőleg átjutna a Paradeplatzon a villamosig , és miután fölszállna, nem tudna hová menni. Ha íg y alakulna, akkor vég e a dalnak. Visszatérne Marco, márpedig Marco előbb-utóbb a halálát okozná. Hirtelen meg állt az idő, és eg yre csak a keg yelem járt Joel fejében. A keg yelemmel tiszta lapot kapott. Az amerikai hatóság ok nincsenek abban a helyzetben, hog y nyomást g yakoroljanak a svájciakra a számlája befag yasztása vég ett. A svájciak nem fag yasztg atnak be számlákat! A svájciak mentesek a nyomásg yakorlástól! Ezért vannak tele a bankjaik a világ minden tájáról származó szajréval. Elvég re svájciak! Arra ocsúdott föl, hog y Elke belépett, és meg kérte, fáradjon vele. Más körülmények között bárhová követte volna Elkét, de most csak a pincébe kellett. Előző látog atása alkalmával már járt a páncélteremben, több emelettel a föld színe alatt, bár az üg yfelek sohasem tudhatják, milyen mélyre ereszkednek a svájci talajban. Minden ajtó kétarasznyi vastag volt, a falak mintha ólomból készültek volna, a mennyezeten mindenütt biztonság i kamerákat helyeztek el. Elke ismét átadta őt Thiessennek. Lenyomateg yeztetés vég ett mindkét hüvelykujját meg vizsg álta eg y érzékelő. Optikai

leolvasóval arcképet készítettek róla. – A hetes – mondta Thiessen, és meg mutatta az irányt. – Ott találkozunk. Ezzel eg y ajtón át távozott. Joel vég ig ment eg y rövid folyosón, elhaladt hat ablaktalan acélajtó mellett, a hetediken meg nyomott eg y g ombot, belülről mindenfél kattog ás-csattog ás hallatszott, vég ül az ajtó kinyílt. Belépett, Thiessen már várta. A nég yszer nég yméteres helyiség három falát páncélrekeszek borították, a leg többjük körülbelül akkora, mint eg y nag y cipősdoboz. – A rekeszszáma? – L2270. – Rendben. Thiessen az üg yfél jobb oldalához lépett, kissé lehajolt az L2270-es rekeszhez, amelynek tenyérnyi billentyűzetén meg nyomott néhány számot, majd föleg yenesedett: – Parancsoljon! Joel a banktisztviselő vig yázó szeme előtt a rekeszéhez lépett, beütötte a kódot. Közben halkan suttog ta az örökre emlékezetébe ég ett számokat: – Nyolcvaneg y, ötvenöt, kilencvennég y, kilencvenhárom, huszonhárom. – Apró zöld fény kezdett villog ni a billentyűzeten. Thiessen elmosolyodott. – Elöl várom. Csak csöng essen, ha vég zett! Miután eg yedül maradt, Joel kivette az acélkazettát a rekeszből, és fölnyitotta a tetejét. Elővette a buborékfóliás levélborítékot, és felbontotta. Ott volt a nég y két g ig abájtos Jaz-lemez, amely valaha eg ymilliárd dollárt ért. Eng edélyezett mag ának eg y kis lazítást, de leg feljebb hatvan másodpercet. Vég tére is pillanatnyilag ig en biztonság os helyen tartózkodott, és mit árthat eg y kis múltidézéssel? Szafi Mirzára, Fazal Sarífra és Fárúk Hánra g ondolt, az okos fiúkra, akik fölfedezték a Neptunt, aztán hétrőfös szoftvert írtak, hog y kijátsszák a rendszert. Azóta mind meg haltak, meg ölte őket naiv pénzvág yuk és üg yvédválasztásuk. Jacy Hubbardra g ondolt, a rámenős zsiványra, aki varázsos eg yéniség ével eg ész pályája során palira vette a szavazók tömeg eit, és vég ül túlzottan mohónak bizonyult. Carl Prattre és Kim Bolling ra meg a tucatnyi többi üzlettársra g ondolt, akiket ő vitt a jól menő cég hez, azokra az életekre, amelyeket tönkretettek ezek a kezében tartott lemezek. Nealre g ondolt, a meg aláztatásra, amelyet a fiának okozott, amikor a botrány elborította Washing tont, és a börtön nemcsak elkerülhetetlenné, hanem eg yenesen áhított menedékké vált. Vég ül önmag ára g ondolt, nem önző módon, a sebeit nyalog atva, másokat hibáztatva. Milyen szánalmasan silány életet élt, leg alábbis eddig ! Bármennyire szeretett volna visszatérni a múltba, másként fordítani az eseményeket, most nem fecsérelhette az időt efféle g ondolatokra. Már csak pár éve maradt, nevezzék bár Joelnek, Marcónak, Giovanninak vag y akárhog y. Most először ebben a rohadt életben miért ne tenné azt, ami helyes, még ha nem is jövedelmező? A borítékba helyezte a lemezeket, a borítékot az aktatáskába, majd visszatolta az acélkazettát a rekeszbe, és csöng etett Thiessennek.

Odafent a jobb horg os irodában Thiessen eg y dossziét adott át neki, benne eg yetlen papírlappal. – Tessék, a bankszámlakivonata. Ig azán eg yszerű. Mint láthatja, nem mutat semmilyen számlaforg almat. – Összesen eg y százalék kamatot fizetnek – mondta Joel. – Ezzel akkor is tisztában volt, amikor számlát nyitott nálunk, Mr. Backman. – Ig az. – Mi másként g ondoskodunk az értékei védelméről. – Természetesen. – Becsukta és visszaadta a dossziét. – Ezt nem kívánom meg tartani. Meg van a készpénz? – Hog yne, már hozzák is. – Helyes. Szükség em van néhány dolog ra. Thiessen írótömböt húzott mag a elé, és töltőtollal a kezében várakozott. – Hallg atom. – Szeretnék átutalni százezret eg y washing toni bankba. Tud ajánlani meg felelőt? – Hog yne, eg yüttműködünk a Maryland Trusttal. – Jó, akkor oda utalják át a pénzt, és eg yúttal nyissanak náluk takarékszámlát! Nem irkálok csekkeket, csak pénzt veszek föl. – Milyen néven? – Joel Backman és Neal Backman. Kezdte újra meg szokni a nevét, nem húzta be a nyakát, amikor kimondta. Nem lapított félelmében, nem várt feg yverropog ásra. Tetszett neki. – Ig enis – mondta Thiessen. Itt minden lehetség es volt. – Eg y kis seg ítség kellene, hog y hazajussak az Eg yesült Államokba. Szólna a lánykának, hog y nézzen utána a philadelphiai és New York-i Lufthansa-járatoknak? – Természetesen. Mikor és honnét óhajt elrepülni? – Még ma, a lehető leg hamarabb. Az itteni repteret elkerülném. Milyen messze van autóval München? – Autóval három-nég y óra. – Tud kocsit szerezni? – Biztosan el tudjuk intézni. – Szívesebben indulnék a mélyg arázsukból, és a vezető ne viseljen sofőrruhát. Fekete kocsit sem szeretnék, valami olyat, ami nem kelt feltűnést. Thiessen abbahag yta az írást, meg lepetten pillantott föl. – Veszélyben van, Mr. Backman? – Talán. Nem biztos, és nem akarok kockáztatni. Néhány másodpercig fontolg atta a hallottakat. – Óhajtja, hog y helyet fog laljunk önnek a g épen?

– Ig en. – Akkor látnom kell az útlevelét. Joel elővette Giovanni kölcsönzött útlevelét. Thiessen hosszasan tanulmányozta az okmányt, szenvtelen bankárarca most elárulta értetlenség ét és ag g odalmát. Vég ül kibökte: – Ön valaki másnak az útlevelével fog utazni, Mr. Backman. – Úg y van. – És ez érvényes útlevél? – Az. – Feltételezem, hog y nincs sajátja. – Rég elvették. – A bankunk nem vállalhat részt bűncselekmény elkövetésében. Amennyiben ez az útlevél lopott, akkor... – Biztosíthatom, hog y nem lopott. – Akkor hog y jutott... – Mondjuk, hog y kölcsönkaptam, jó? – De más útlevelét használni törvényellenes. – Azt javaslom, ne rág ódjunk az Eg yesült Államok bevándorlási politikáján. Csak nézzék meg a menetrendet, én kiválasztom a járatot, a lánykája elintézi a helyfog lalást a bank számlájára, azután levonják tőlem a költség eket. Szerezzen kocsit és sofőrt, vonja le azt is a számlámról, ha akarja. Ilyen eg yszerű az eg ész. Hiszen csak eg y útlevél. Az ördög be is, más üg yfelek három-nég y útlevéllel járnak. Thiessen visszaadta Joelnek. – Értettem. Óhajt még valamit? – Ig en, szeretnék internetezni. Gondolom, biztonság osak a számítóg épeik. – Tökéletesen. *** Az alábbit e-mailezte Nealnek: Krampusz! Egy kis szerencsével ma este az USA-ba érkezem. Vegyél egy új mobiltelefont. Ne téveszd szem elől! Holnap reggel hívd föl Washingtonban a belvárosi Hiltont, Marriottot és Sheratont! Kérd Giovanni Ferrót. Az vagyok én. Ma reggel mindenekelőtt hívd föl Carl Prattet az új mobiltelefonon! Beszéld rá, hogy hozza Washingtonba Clayburn szenátort! Fedezzük a költségeit. Mondd meg neki, hogy sürgős! Szívesség egy régi barátnak. Ne tedd le, amíg igent nem mond! Amíg haza nem érek, nincs több e-mail. Marco Thiessen irodájában bekapott eg y szendvicset kólával, majd eg y metálzöld, nég yajtós BMW szedánban távozott a bank épületéből, mint akit puskából lőttek ki. A rend kedvéért eg y svájci újság ot tartott az arca előtt, amíg az autópályára nem értek. A sofőr, akit Franznak hívtak,

Formula-l-es reménység nek képzelte mag át, s miután Joel tudatta vele, hog y kissé sietős a dolg a, Franz a belső sávba húzódott, és százötven kilométer per órával repesztett.

32 Joel Backman 13.55-kor a Lufthansa eg yik 747-ese első osztályának pazarul széles ülésén terpeszkedett, miközben a g ép eltolatott a müncheni repülőtér beszállókapujától. Csak miután mozg ásba lendültek, akkor merte fölemelni a pezsg őspoharat, amellyel már tíz perce szemezett. Mire a g ép az utolsó ellenőrzéshez meg állt a kifutópálya vég én, a pohár kiürült. Amikor a kerekek elszakadtak a betontól, Joel lehunyta a szemét, és átadta mag át a néhány órás kikapcsolódás fényűzésének. *** A fia viszont ug yanebben a percben, azaz keleti parti idő szerint 8.55-kor annyira ideg eskedett, hog y leg szívesebben a földhöz csapott volna valamit. Hog y a francba veg yen most rög tön eg y új mobiltelefont, aztán hívja föl újra Carl Prattet, célozg asson nem létező rég i szívesség ekre, dumáljon rá eg y nyug almazott, zsémbes, vén szenátort, hog y hag yjon ott csapot-papot az észak-karolinai Ocracoke-ban, és haladéktalanul térjen vissza a fővárosba, amelyet nyilvánvalóan kimondhatatlanul utál? Arról már nem is szólva, hog y neki, Neal Backmannek mellesleg a saját irodájában is akad eg ész napra eleg endő dolg a. Ig az, nem olyan ég etően sürg ős, mint a hóbortos apja meg mentése, csak eg y rakás üg yfél és eg yéb fontos tennivaló. Távozott a Jerry Javából, de nem az irodába ment, hanem haza. Lisa a kislányukat fürdette, és meg lepetten látta a férjét. – Mi a baj? – kérdezte. – Azonnal beszélnünk kell. A férfi a pennsylvaniai Yorkban postára adott titokzatos levéllel kezdte, majd rátért a nég yezer dolláros kölcsönre, bármilyen kínosan érezte is mag át, azután az okostelefonra, a titkosított e-mailekre, nag yjából elmesélte az eg ész históriát. Leg nag yobb meg könnyebbülésére az asszony hig g adtan fog adta. – Szólhattál volna – mondta többször is. – Tudom, ne harag udj! Nem veszekedtek, nem estek eg ymásnak. A párja iránti rag aszkodás Lisa leg főbb erősség ei közé tartozott. – Seg ítenünk kell apádnak – jelentette ki vég ül. Neal átölelte. – Vissza fog ja fizetni a pénzt – biztosította a feleség ét. – A pénz miatt majd később ag g ódunk. Veszélyben van? – Azt hiszem. – Jó, mi az első lépés? – Hívd föl az irodát, mondd meg , hog y influenzával az ág yat nyomom!

*** Az eg ész beszélg etést élőben, tökéletes részletesség g el fölvette eg y pici mikrofon, amelyet a Moszad szerelt az ülőg arnitúra fölötti világ ítótestbe. Vezetéken jutott a padláson elrejtett adóhoz, amely eg y nag yfrekvenciás vevőkészüléknek továbbította, abba az ötszáz méternyire lévő, ritkán használt üzlethelyiség be, amelyet nemrég iben hat hónapra kibérelt eg y washing toni úriember. Ott eg y technikus kétszer meg hallg atta, majd g yorsan e-mailezett a washing toni izraeli nag ykövetség en dolg ozó főnökének. Mióta Backman több mint huszonnég y órával ezelőtt eltűnt Bolog nából, a fiánál elhelyezett poloskákat még éberebben fig yelték. A Washing tonba küldött e-mail íg y vég ződött: „JB hazajön.” Szerencsére Neal a Lisával folytatott beszélg etés során nem említette a „Giovanni Ferro” nevet. Sajnos meg említett viszont a három szálloda közül kettőt – a Marriottot és a Sheratont. Backman visszatérése a lehető leg fontosabb üg g yé lépett elő. A keleti partra telepített mind a tizeneg y Moszad-üg ynököt azonnal Washing tonba rendelték. *** Lisa kitette a lányukat az édesanyjánál, azután Neallel a harminc percre lévő Charlottesvillebe robog tak. A város északi szélén, eg y bevásárlóközpontban meg keresték a U. S. Cellular képviseletét. Számlát nyitottak, telefont vásároltak, és fél órán belül ismét úton voltak. Lisa vezetett, Neal meg próbálta utolérni Carl Prattet. *** Joelnek derekas mennyiség ű pezsg ő és bor seg ítség ével sikerült néhány órát aludnia az Atlanti-óceán fölött. Amint a g ép 16.30-kor földet ért a Kennedy reptéren, a nyug odt pihenésnek vég e szakadt, bizonytalanság és kényszeres hátrafelé leselkedés váltotta fel. Az útlevélkezelésnél először a hazatérő amerikaiak jóval rövidebb sorába állt be. A nem amerikaiaknál nyomasztó tömeg várakozott. Aztán észbe kapott, körbepillantott, káromkodott a bajsza alatt, és g yorsan átsorolt a külföldiekhez. Hog y lehetett ilyen hülye? Eg y bikanyakú, eg yenruhás bronxi suttyó ordibált az emberekkel, hog y innen álljanak sorba, ne amonnan, és csipkedjék mag ukat. Édes otthon! Nem tudta, mi hiányzott. Az illetékes homlokráncolva szemlélg ette Giovanni útlevelét, ig az, a többiekét is. Joel az olcsó napszemüveg mög ül feszülten fig yelte. – Leg yen szíves, veg ye le a szemüveg ét! – kérte a tiszt. – Certamente – felelte hang osan Joel, g örcsösen ig yekezett bizonyítani olasz mivoltát. Levette a napszemüveg et, hunyorg ott, mintha elvakítaná a fény, majd meg dörzsölg ette a szemét, amíg az arcát tanulmányozta a tiszt, aki azután nag y nehezen lepecsételte az útlevelet, és szó nélkül visszaadta. Elvámolni való nem lévén, a vámos szinte rá sem nézett. Joel átvág ott

a terminálon, eg yenesen a drosztnál álló taxik sorához. – Pennsylvania pályaudvar – mondta be a címet. A kölyökképű sofőr Fárúk Hánra, a hármas fog at leg fiatalabb tag jára emlékeztette, és ahog y a hátsó ülésről a fiú arcvonásait fürkészte, közelebb húzta mag ához az aktatáskáját. A csúcsforg alommal szemben neg yvenöt perc alatt ért a Pennre. Jeg yet váltott Washing tonba, és 19.00-kor útnak indult. *** A taxi csaknem este tizeneg ykor parkolt le a főváros északnyug ati fertályán, a Brandywine Streeten. Az eleg áns lakóházak ablakai már javarészt elsötétültek. Backman mondott valamit a sofőrnek, aki nyomban hátradőlt, hog y szundítson eg yet. Mrs. Pratt nem tudott elaludni, csak forg olódott az ág yban, amikor meg hallotta a cseng etést. Fölkapta a pong yoláját, leszaladt a földszintre. A férje általában az alag sorban aludt, főként azért, mert horkolt, de azért is, mert sokat ivott, és álmatlanság tól szenvedett. Az asszony föltételezte, hog y most is ott található. – Ki az? – kérdezte a kaputelefonon át. – Joel Backman – érkezett a válasz, és az asszony azt hitte, valaki szórakozik. – Kicsoda? – Esküszöm, én vag yok az, Joel. Eng edj be, Donna! Kilesett a kukucskálón, de nem ismerte meg az ideg ent. – Eg y pillanat! – szólt ki, majd futott az alag sorba, ahol Carl a híradót nézte. Eg y perc múlva a férfi állt az ajtónál Duke emblémás szabadidőruhában, pisztollyal a kezében. – Ki az? – harsog ta a kaputelefonba. – Én vag yok az, Joel. Tedd le a stukkert, Carl, és nyisd ki az ajtót! A hang összetéveszthetetlen volt. Pratt ajtót nyitott, és belépett az életébe Joel Backman, visszatért a rég i lidércnyomás. Csak eg y alig mosollyal fog adta a jövevényt, semmi ölelés, semmi kézfog ás. Pratték szótlanul vizsg álg atták Joelt, aki alaposan meg változott – látták, hog y jócskán lefog yott, a haja sötétebb és rövidebb, a ruházata is furcsa. – Mit keresel itt? – méltatta némi érdeklődésre Donna. – Jó kérdés – felelte hanyag ul. Kihasználta a tervezés előnyét. A házaspárt teljesen készületlenül érte a látog atása. – Ug yan, rakd már le azt a stukit! Pratt eg y konzolasztalra tette a feg yvert. – Beszéltél Neallel? – kérdezte Backman. – Eg ész nap mást sem csináltam. – Mi folyik itt, Carl? – tudakolta Donna. – Fog almam sincs, drág ám. – Szeretnék beszélni veled. Ezért jöttem. A telefonban már nem bízom. – Miről akarsz beszélni vele? – firtatta az asszony.

– Lég y olyan kedves, és főzz nekünk eg y kis kávét, jó, Donna? – kérte nyájasan Joel. – Főzzön a hóhér! – Akkor tartsd meg a kávédat! Carl az állat simog atta, mérleg elte a dolg okat. – Donna, nég yszemközt kell beszélnünk Joellel. Rég i cég es üg y. Majd később elmondom a lényeg et. A nő olyan pillantást vetett rájuk, amely eg yértelműen azt jelentette: „Forduljatok föl!”, majd visszatrappolt az emeletre. A két férfi bement a nappaliba. – Meg kínálhatlak valamivel? – kérdezte Carl. – Valami töményet kérek. A sarokban álló bárpulthoz lépett, és két dupla skót whiskyt töltött. Joel kezébe nyomta az eg yik poharat, és a mosolyra irányuló leg csekélyebb erőfeszítés nélkül emelte föl a sajátját: – Csirió! – Csirió! Örülök, hog y látlak, Carl. – Még szép. Úg y volt, hog y még tizennég y évig senkit sem látsz. – Vág tad a centit? – Még mindig utánad takarítunk, Joel. Sok rendes srác meg sínylette a dolg ot. Sajnálom, ha Donna meg én nem épp üdvrivalg ással fog adtunk. Nem sok embert ismerek a városban, aki a keblére akarna ölelni tég ed. – A leg többen inkább lepuffantanának. Carl óvatosan a pisztolyra sandított. – Nem érek rá emiatt szomorkodni – folytatta Backman. – Persze szívesen visszaforg atnám az időt, másként intéznék ezt-azt, de sajnos nem meg y. Most az életem forog kockán, Carl, és seg ítség re szorulok. – Nem hiányzik, hog y belekeveredjek. – Meg tudlak érteni, de óriási szívesség re van szükség em. Ha most seg ítesz, becsszavamra, soha többé nem fordulok hozzád. – Ne is, mert lövök. – Hol van Clayburn szenátor? Mondd, hog y még él! – De mennyire! Ráadásul pont szerencséd van. – Mennyiben? – Itt van az öreg , Washing tonban. – Miért? – Hollis Maples százévi szenátorkodás után nyug alomba vonul. Bulit csapnak neki ma este. Az összes öreg fiú a városban van. – Maples miatt? Tíz éve már a levesbe csörg ött a nyála. – Hát most meg már nem is látja a levest. Ő meg Clayburn mindig eg y követ fújtak. – Beszéltél Clayburnnel? – Ig en.

– És? – Ez lehet, hog y kemény dió lesz, Joel. Nem örült a nevednek. Valamit dumált, hog y ag yon kellett volna lőni hazaárulásért. – Mindeg y. Mondd meg neki, hog y összehozhat eg y üg yletet, amitől ig az hazafinak érezheti mag át! – Miféle üg yletet? – Nálam van a szoftver, Carl. Az eg ész mindenség . Ma reg g el vettem ki eg y zürichi bank széfjéből, ahol több mint hat évig állt. Te meg Clayburn holnap eljöttök a szállodámba, és meg mutatom nektek. – Nem akarom látni. – Dehog ynem akarod. Pratt felhajtott fél deci tiszta malátawhiskyt. Visszament a bárpulthoz, újratöltötte a poharát, bedobott még eg y toxikus adag ot, azután meg kérdezte: – Mikor és hol? – Reg g el kilenckor a Huszonkettedik utcai Marriottban. Ötszázhúszas szoba. – Miért jó ez nekem, Joel? Minek keveredjek bele? – Szívesség et teszel eg y rég i barátnak. – Nem tartozom neked semmivel. A rég i barát pedig jó ideje elpályázott. – Lég y szíves, Carl! Hozd el Clayburnt, és holnap délre kiléphetsz a képből. Meg íg érem, hog y soha többé nem látsz. – Csábító ajánlat. *** Meg kérte a sofőrt, hog y ne siessen. Átfurikáztak Georg etownon, vég ig a K utcán, ahol a sokáig nyitva tartó éttermek, bárok és diákkocsmák zsúfolásig meg teltek, vendég eik élvezték az életet. Március 22-ét írtak, közelg ett a tavasz. A leg mag asabb nappali hőmérséklet meg közelítette a húsz fokot, az eg yetemisták még éjfélkor is szívesen tartózkodtak a szabadban. A taxi az I utca és a Tizenneg yedik kereszteződésénél lassított, Joel láthatta a távolban, a New York Avenue-n a valamikori irodaépületét. Hajdanában valahol ott, a leg felső emeleten kiskirályként uralkodott, keg yencei a nyomában liheg tek, minden kívánság át lesték. Nem sírta vissza a múltat. Inkább sajnálta a pénzhajszával, meg vásárolt barátság okkal és szerelmekkel meg az ig azi nag ykutyákhoz illő csecsebecsékkel elfecsérelt életet. Miután továbbhajtottak, számtalan irodaház mellett haladtak el, az eg yik oldalon a közhivatalok sorakoztak, a másikon a kijárok cég ei. Szólt a sofőrnek, hog y váltson útirányt, kellemesebb látványra vág yott. Rákanyarodtak a Constitutionre, vég ig hajtottak a Nemzeti park mentén, a Washing ton-emlékmű mellett. A leg kisebbik g yereke, Anna Lee minden tavasszal könyörg ött, hog y eg yszer vig ye el sétálni a parkba, az osztálytársai mind elmennek a szüleikkel. Szerette volna meg nézni Lincolnt, eltölteni eg y napot a Smithsonian Múzeumban. Joel addig íg érg etett, amíg a lánya el nem

költözött otthonról. Eszébe jutott, hog y Anna Lee most Denver-ben él a g yerekével, akit ő még nem is látott. Ahog y közeledett a Capitolium kupolája, Joelnek eg yszeriben eleg e lett. Az emlékek útján tett kis túra lehang olta. Nem sok kedves emléket őrzött. – Vig yen a szállodába! – szólt előre.

33 Neal meg főzte az első kávét, azután kilépett a terasz hűvös tég láira, és elg yönyörködött a kora tavaszi virradatban. Ha az apja valóban visszaérkezett Washing tonba, reg g el fél hétkor már valószínűleg nem alszik. Neal előző este bevitte az új telefonja memóriájába a washing toni szállodák számát, és ahog y fölkelt a nap, a Sheratonnal kezdte. Ott nem talált Giovanni Ferrót. Ezután a Marriott-tal próbálkozott. – Máris kapcsolom! – mondta a központos, majd csörög ni kezdett a szobai telefon. – Halló? – szólt bele eg y ismerős hang . – Marcót kérem – mondta Neal. – Itt Marco. És ott a Krampusz? – Ig en. – Honnan beszélsz? – A teraszomon állok, várom a napot. – Milyen telefont használsz? – Vadonatúj Motorolát, teg nap vettem, azóta a zsebemben tartom. – Szóval biztos, hog y nincs meg piszkálva? – Biztos. Szünet, Joel mély léleg zetet vett. – Jó hallani a hang odat, fiam. – Nekem is a tiédet. Hog y utaztál? – Eseménydúsan. Ide tudsz jönni Washing tonba? – Mikor? – Ma délelőtt. – Persze, mindenki úg y tudja, influenzás vag yok. Az irodában nincs g ond. Mikor és hol? – Gyere a Huszonkettedik utcai Marriottba! Háromneg yed kilenckor besétálsz a hallba, liften feljössz a hatodikra, azután a lépcsőn le az ötödikre. Ötszázhúszas szoba. – Muszáj íg y bonyolítani? – Bízd rám mag ad! Nem jöhetnél másik autóval? – Nem tudom. Fog almam sincs, kitől... – Lisa anyjától. Kérd kölcsön a kocsiját, üg yelj, hog y ne kövessenek! Amikor a városba érsz, hag yd a Tizenhatodik utcai parkolóházban, és g yalog g yere a Marriotthoz! Állandóan fig yelj, nem követnek-e! Ha bármi g yanúsat látsz, hívj föl, és lefújjuk a találkozót. Neal körülkémlelt a kertjében, szinte azt várta, feketébe öltözött üg ynökök lopakodnak felé. Hol szedte föl az apja ezt az akciófilmes stílust? Talán a hat év mag ánzárka az oka? Az ezer kémtörténet? – Hallasz? – reccsent rá Joel. – Hog yne, persze. Máris indulok.

*** Ira Clayburn úg y festett, mint aki eg y halászbárkán töltötte az életét, nem pedig harminchét esztendeig az Eg yesült Államok szenátusában szolg ált. Az ősei száz éven át az észak-karolinai Ocracoke környékén, a turzások partjainál halászg attak. Irára ug yanez a pálya várt, de hatodikban a matektanára fölfedezte kivételes IQ-ját. A Chapel Hill-i ösztöndíj kiszabadította a falujából, a yale-i pedig mesterfokú diplomához juttatta. A harmadik, a stanfordi már doktori címet rag asztott a neve elé. Clayburn elég edetten oktatott közg azdaság tant a Davidsonon, amikor kompromisszumos kinevezés révén a szenátusba került, hog y betöltsön eg y időközben meg üresedett széket. Nem nag y kedvvel indult a teljes időszakra szóló mandátumért, és a következő három évtizedben minden tőle telhetőt elkövetett, hog y búcsút vehessen Washing tontól. Hetveneg y évesen vég re ott is hag yta a közéletet. Amikor távozott a szenátusból, az USA hírszerzésének olyan szintű ismeretét vitte mag ával, amellyel eg yetlen politikus sem vetekedhetett. Puszta kíváncsiság ból eg yezett bele, hog y elmenjen a Marriottba Carl Pratt-tel, rég i teniszpartnerével. Tudomása szerint a Neptun-rejtélyt ez idáig nem sikerült meg fejteni, ig az, hog y ő már öt éve kikerült a vérkering ésből, s azóta majd’ minden napját horg ászással töltötte, boldog an ült a csónakjában, és szelte a habokat a Hatteras-foktól a Lookout-fokig . Szenátori pályája alkonyán fig yelemmel kísérte Joel Backmant, aki a nag y kaliberű lobbisták hosszú sorának leg utóbbi képviselőjeként tökélyre fejlesztette a zsíros honoráriumért folytatott protekciókicsikarás művészetét. Clayburn azután hag yta el Washing tont, hog y holtan találták Jacy Hubbardot, eg y újabb kobrát, aki azt kapta, amit meg érdemelt. A nyug almazott szenátor nem óhajtott közösködni efféle alakokkal. Amikor kinyílt az 520-as szoba ajtaja, Carl Pratt nyomában belépett, és szemtől szemben állt mag ával az ördög g el. Ámbár az ördög eg észen kedvesen, feltűnően jóindulatúan viselkedett, mintha kicserélték volna. Hiába, a börtön. Joel bemutatkozott, aztán bemutatta Neal fiát Clayburn szenátornak. Mindenki kezet fog ott, ahog y illik, meg köszönték a meg köszönendőket. A kis lakosztály asztalán sütemény, kávé és narancslé várta a vendég eket, körülötte jó leveg ősen nég y fotel. Helyet fog laltak. – Remélem, nem fog sokáig tartani – mondta Joel. – Szenátor úr, a seg ítség ét kérem. Nem tudom, mennyire ismeri ezt az elég g é zűrzavaros üg yet, amely miatt évekre kivontak a forg alomból... – A lényeg ről értesültem, de mindmáig maradtak kérdések. – Úg y g ondolom, tőlem mindeg yikre választ kaphat. – Kié a műholdas rendszer? Joel nem bírt ülve maradni. Az ablakhoz lépett, kinézett a semmibe, azután mély léleg zetet vett. – A kommunista Kína építette csillag ászati költség ek árán. Mint tudja, a kínaiak alaposan lemaradtak tőlünk a hag yományos feg yverrendszerek terén, de most reng eteg et költenek csúcstechnológ iás encsembencsemekre. Technológ iai meg oldásokat loptak tőlünk, és sikeresen

pályára állították ezt a Neptun néven emleg etett rendszert. Anélkül, hog y a CIA észrevette volna. – Hog y csinálták? – Kőkorszaki trükkel: erdőtűzzel. Eg y éjjel valamelyik északi tartományban felg yújtottak nyolcezer hektárt. Óriási füstfelhő keletkezett, és annak a leple alatt fölbocsátottak három rakétát három-három műholddal. – Ezt eg yszer az oroszok is elsütötték – jeg yezte meg Clayburn. – És az oroszok bedőltek a saját furfang juknak. Őket is kicselezte a Neptun, ahog y mindenki mást. Senki a világ on nem tudott a létezéséről, amíg az üg yfeleim belé nem botlottak. – Azok a pakisztáni diákok. – Ig en, és mindhárman meg haltak. – Ki ölte meg őket? – Gyanítom, hog y a kommunista Kína üg ynökei. – Ki ölte meg Jacy Hubbardot? – Ug yanazok. – És mag ához mennyire jutottak közel ezek az emberek? – Közelebb, mint szeretném. Clayburn eg y fánkért nyúlt, Pratt meg ivott eg y pohár narancslevet. Joel folytatta: – Nálam van a szoftver, vag yis a DUGÓ, ahog y a fiúk hívták. Eg yetlen példány létezik belőle. – Az, amelyiket meg próbált eladni? – kérdezte Clayburn. – Ig en. És most már nag yon szeretnék meg szabadulni tőle. Szemlátomást életveszélyes, és alig várom, hog y átadhassam. Csak azt nem tudom biztosan, kinek. – Mit g ondolsz a CIA-ről? – vetette föl Pratt, hog y vég re ő is meg szólaljon. Clayburn máris rázta a fejét. – Nem bízom benne – mondta Joel. – Teddy Maynard azért szerzett nekem keg yelmet, hog y páholyból nézhesse, amint valaki más kinyír eng em. Most meg bízott ig azg ató irányítja a cég et. – A Fehér Házat pedig új elnök. A CIA-ben pillanatnyilag teljes a kupleráj. Én a közelébe sem mennék. Clayburn szenátor ezzel átlépte a vonalat, kíváncsi szemlélőből tanácsadóvá vált. – Kihez forduljak? Kiben bízhatom? – A DIA-hez, a Nemzetvédelmi Hírszerző Üg ynökség hez – vág ta rá habozás nélkül. – A főmufti rég i barátom, Wes Roland őrnag y. – Mióta dolg ozik ott? Másodpercnyi g ondolkodás után válaszolt. – Tíz vag y talán tizenkét éve. Annyi a tapasztalata, mint a szemét. Észkombájn, és még tisztesség es is. – Ön tud beszélni vele? – Ig en. Ma is tartjuk a kapcsolatot. – Nem referál a CIA ig azg atójának? – kérdezte Pratt.

– Dehog ynem, ahog y mindenki más is. Leg alább tizenöt különböző kormányszerv fog lalkozik hírszerzéssel, noha jómag am például húsz évig harcoltam ez ellen az állapot ellen, és a törvény értelmében mindeg yik beszámolási kötelezettség g el tartozik a CIA-nek. – Szóval Wes Roland elmondja a CIA-nek, mit kapott tőlem? – kérdezte Joel. – Nincs más választása. De többféle módon is eljárhat. Roland értelmes ember, és ismeri a politikai játékszabályokat. Ezért maradt talpon ilyen sokáig . – Össze tud hozni vele? – Ig en, de mi lesz, ha találkoznak? – A kezébe nyomom a DUGÓ-t, és kirohanok az épületből. – És mit kér cserébe? – Ez eg y eg yszerű alku, szenátor úr. Pénzt nem. Csak eg y kis seg ítség et. – Még pedig ? – Ezt jobb szeretném vele meg beszélni. Természetesen az ön jelenlétében. Némi szünet állt be a társalg ásban, Clayburn a padlót bámulta, mérleg elte a kérdéseket. Neal az asztalhoz lépett, elvett eg y svájci kiflit. Joel kávét töltött. A szemlátomást másnapos Pratt lenyomott még eg y nag y pohár narancslevet. Vég ül Clayburn hátradőlt a foteljében: – Gondolom, ez sürg ős. – Az nem kifejezés. Ha Roland őrnag y elérhető, most rög tön szeretnék találkozni vele. Bárhol. – Fog adok, hog y Wes eldobja, ami épp a kezében van. – Ott a telefon. A szenátor felállt, az íróasztalhoz ment. Pratt meg köszörülte a torkát: – Most, hog y idáig eljutottunk, én lelépek a színről. Azt hiszem, eleg et hallottam. Se tanúvá nem óhajtok válni, se vádlottá, se újabb áldozattá. Úg yhog y az urak eng edelmével, visszatérek az irodámba. Nem várt válaszra. Eg y pillanat alatt odakint termett, az ajtó nag y csattanással csukódott be mög ötte. Néhány másodpercig nézték, kissé meg hökkentek a hirtelen távozástól. – Szeg ény Carl! – mondta Clayburn. – A saját árnyékától is fél. Fölemelte a telefont, és munkához látott. Épp a neg yedik beszélg etést folytatta – ebből a Pentag onnal a másodikat –, amikor a kag ylóra tapasztotta a tenyerét, és odaszólt Joelnek: – A Pentag onban szeretnének tárg yalni. Joel rög tön a fejét rázta. – Nem. Nem meg yek oda a szoftverrel, amíg meg nem állapodunk. Később meg kapják, de azzal eg yütt nem meg yek oda. Clayburn tolmácsolta a szavait, hosszasan hallg atott, majd ismét letakarta a kag ylót: – Min van a szoftver? – Nég y lemezen. – Ellenőrizniük kell a hitelesség ét.

– Rendben, két lemezt elviszek a Pentag onba. Az nag yjából a fele. Belepislanthatnak. Clayburn a telefonhoz fordult, és elismételte Joel kikötését. Meg int sokáig hallg atott, azután meg kérdezte: – Nekem meg mutatja a lemezeket? – Persze. Félretette a kag ylót, Joel meg az aktatáskájából előszedte a borítékot, abból pedig az ág yra helyezte a nég y lemezt, hog y Neal és Clayburn meg csodálhassák. A szenátor tovább telefonált: – Épp a nég y lemezt nézem. Mr. Backman biztosított, hog y ez az. Néhány percig hallg atott, majd ismét meg nyomta a várakoztató g ombot. – Most rög tön várnak bennünket a Pentag onban. – Akkor g yerünk! Clayburn letette, és azt mondta: – Meg mozg attuk a túlpartiakat. Azt hiszem, izg atottak a fiúk. Mehetünk? – Öt perc múlva találkozunk a hallban – felelte Joel. Miután becsukta az ajtót Clayburn mög ött, fog ta a lemezeket, és kettőt a zakózsebébe dug ott. A másik kettőt – a hármas és nég yes számút – visszarakta az aktatáskába, amelyet átadott Nealnek. – Miután elmeg yünk, eredj a recepcióhoz, veg yél ki eg y másik szobát! Rag aszkodj hozzá, hog y azonnal beköltözhess! Telefonálj ide, és hag yj üzenetet a rög zítőn, hog y melyik a szobád! Maradj ott, amíg nem hallatok mag amról! – Rendben, apa. Remélem, tudod, mit csinálsz. – Nyélbe ütök eg y üg yletet, fiam. Mint a rég i szép időkben. *** A taxi a Pentag on déli parkolójánál, a metróállomás közelében tette ki őket. Roland őrnag y vezérkarának két eg yenruhás tag ja már ott várakozott írásos meg hatalmazással és útmutatással. Átvitték a vendég eket a biztonság i ellenőrzésen, fényképet készítettek az ideig lenes belépőkártyájukhoz. Clayburn vég ig zsörtölődött, milyen könnyen ment mindez a rég i szép időkben. Rég i szép idők ide vag y oda, az öreg hamar átalakult kétkedő ítészből kulcsszereplővé, teljes mellszélesség g el beszállt a Backman-féle játékba. Ahog y az első emelet tág as folyosóin vonultak, felidézte, milyen eg yszerűen zajlott az élet, amikor két szuperhatalom vetélkedett eg ymással. A szovjetekre mindig is fig yelniük kellett. Könnyen felismerhették a rosszfiúkat. A lépcsőn mentek föl a második emeletre, a C szárnyba, és a munkatársak eg y sor ajtón kísérték át őket, eg y irodaeg yüttesbe, ahol már szemlátomást vártak rájuk. Ott állt mag a Roland őrnag y is – hatvan körüli, jó tartású, keménykötésű férfi, khaki eg yenruhában. Ki-ki bemutatkozott, majd az őrnag y a tárg yalójába invitálta őket. A középen álló hosszú, széles asztalnál három technikus szorg osan próbálg atott eg y nag y képernyős számítóg épet, amelyet nyilvánvalóan akkor g urítottak be oda.

Roland őrnag y Joel hozzájárulását kérte, hog y két asszisztense is jelen lehessen. Joel természetesen nem ellenezte. – Nem bánja, ha videóra vesszük a meg beszélést? – kérdezte Roland. – Milyen célból? – Hog y rög zítsük arra az esetre, ha mag asabb szerv kívánná látni. – Mint például? – Esetleg az elnök. Joel Clayburnre nézett, eg yetlen barátjára a teremben, ha ug yan annak tekinthette. – Vag y a CIA? – kérdezte Joel. – Talán. – Felejtsük el a videót, leg alábbis eg yelőre! Talán majd később beleeg yezünk, hog y bekapcsolják a kamerát. – Ez korrekt. Kávét vag y üdítőt? Senki sem kért inni. Roland őrnag y érdeklődött az informatikusoknál, készen áll-e a berendezés. Az ig enlő válasz után meg kérte őket, hog y hag yják el a helyiség et. Joel és Clayburn a tárg yalóasztal eg yik oldalán ültek le. A túloldalon Roland őrnag yot két helyettese fog ta közre. Mind a hárman tollal és jeg yzettömbbel vártak a munkára. Joel és Clayburn előtt üres maradt az asztal. – Mindenekelőtt essünk túl a CIA-n! – kezdte Backman, és erősen elhatározta, hog y kézben tartja a dolg okat. – Ha jól ismerem a jog szabályokat, vag y leg alábbis azt, ahog y rég ebben intézték az üg yeket errefelé, a CIA ig azg atója felüg yel minden hírszerzési tevékenység et. – Íg y van – felelte Roland. – Ön mit csinál azzal az információval, amelyet kapni fog tőlem? Az őrnag y jobbra pillantott, tekintete éppolyan bizonytalanság ot tükrözött, mint a helyetteséé. – Amint ön is mondotta, uram, az ig azg ató jog osult mindenről tudni és mindennel rendelkezni. Backman mosolyg ott, meg köszörülte a torkát. – Őrnag y úr, a CIA meg akart öletni, tudja? Leg jobb tudomásom szerint még mindig utazik rám. Nem nag yon vag yok kíváncsi a lang leyi pasasokra. – Mr. Maynard már távozott, Mr. Backman. – És valaki átvette a helyét. Nekem nem pénz kell, őrnag y úr. Hanem védelem. Először is azt szeretném, ha a saját kormányunk békén hag yna. – Ez elintézhető – jelentette ki hivatalos hang on Roland. – És seg ítség et kérek néhány más helyen. – Azt javaslom, mondjon el mindent, Mr. Backman. Minél többet tudunk, annál inkább seg íthetünk. Neal kivételével Joel Backman senkiben nem bízott a föld kerekén, de eljött az ideje, hog y kiterítse a lapjait, és remélje a leg jobbakat. Tudta, hog y a hajsza vég et ért, már nincs hová

futnia. Először mag át a Neptunt ismertette, leírta, hog yan hozták létre a kommunista Kínában, miként loptak technológ iát két különböző amerikai hadiipari szállítótól, bocsátották föl olyan álcázással, hog y nemcsak az amerikaiakat, hanem az oroszokat, a briteket és az izraelieket is átverték. Elmesélte a három pakisztáni hosszú históriáját – vég zetes fölfedezésüket, riadalmukat attól, amit találtak, kíváncsiság ukat, hog y kommunikálhatnának-e a Neptunnal, és zseniális szoftverüket, amely manipulálni és semleg esíteni tudta a rendszert. Kemény szavakkal szólt saját esztelen kapzsiság áról, amellyel különféle ország oknak árulta a DUGÓ-t abban a reményben, hog y annyi pénzt fog keresni, amennyiről mások nem is álmodnak. Nem fog ta vissza mag át, amikor fölidézte Jacy Hubbard meg g ondolatlanság át, ostoba mesterkedéseiket, amelyekkel az árujukkal házaltak. Habozás nélkül elismerte a saját hibáit, eg yedüli felelősség et vállalt a felfordulásért, amelyet előidézett. Azután folytatta. Nem, az oroszokat nem érdekelte, amit kínált. Meg voltak a mag uk műholdjai, és nem eng edhették meg mag uknak, hog y továbbiakért alkudozzanak. Nem, az izraeliek nem tárg yaltak. A pálya széléről fig yeltek, elég közelről ahhoz, hog y tudják, a szaúdiakkal meg állapodás fenyeg et. A szaúdiak okvetlenül meg akarták vásárolni a DUGÓ-t. Volt néhány saját szatellitjük, de azok a nyomába sem jöhettek a Neptunnak. Semmi sem versenyezhetett a Neptunnal, még az amerikai mesterség es holdak leg újabb nemzedéke sem. A szaúdiak meg is nézték a nég y lemezt. Eg y szig orúan ellenőrzött kísérlet során a három pakisztáni szoftverbemutatót tartott a titkosrendőrség ük két emberének. A kísérletre a Marylandi Eg yetem területén, eg y számítóg épes laboratóriumban került sor, és káprázatos, ig en meg g yőző demonstrációt produkáltak. Backman látta, amiként Hubbard is. A szaúdiak százmillió dollárt ajánlottak a DUGÓ-ért. A tárg yalásokon Hubbard vitte a szót, aki a szaúdiak jó barátjának mezében tetszelg ett. „Adminisztrációs költség ” fejében kifizettek eg ymillió dollárt, a pénzt Zürichbe utalták át. Hubbard és Backman félmilliárdos ellenajánlatot tettek. Aztán elszabadult a pokol. A FBI-osok letartóztatási és házkutatási parancsokkal, vádindítványokkal, vizsg álatokkal támadtak, erre a szaúdiak beg yulladtak. Hubbardot meg ölték. Joel a börtönben keresett menedéket, pusztulást és felbőszült harag osokat hag yott mag a után. *** A neg yvenöt perces összefog laló eg yetlen közbeszólás nélkül zajlott le. Mire Joel befejezte, a túloldalon ülők eg yike sem jeg yzetelt már. Mind a hárman buzg ón hallg atták. – Meg g yőződésem, hog y szót tudunk érteni az izraeliekkel – mondta Roland őrnag y. – Ha meg bizonyosodnak arról, hog y a szaúdiak nem kaparinthatják meg a DUGÓ-t, akkor sokkal nyug odtabban alszanak. Az évek során többször tárg yaltunk velük. A DUGÓ a kedvenc témáik közé tartozik. Biztosan ki tudjuk eng esztelni őket. – Mi a helyzet a szaúdiakkal? – Ők is tudakozódtak, a leg mag asabb szinten. Mostanában sok ponton közösek az érdekeink.

Határozottan úg y g ondolom, hog y meg nyug szanak, ha tudják, hog y nálunk van, és senki más nem kaphatja meg . Jól ismerem a szaúdiakat, és azt hiszem, leírják üzleti veszteség ként. Hátra van még eg y apróság : az adminisztrációs költség kérdése. – Eg ymillió dolcsi nekik potom pénz. Szóra sem érdemes. – Helyes. Akkor csak a kínaiak maradnak. – Van valami javaslat? Clayburn még nem szólalt meg . Most előrekönyökölt, és azt mondta: – Véleményem szerint ezek sosem felejtenek. A mag a üg yfelei lényeg ében kifog tak eg y vag yont érő rendszeren, amely most már használhatatlan az általuk összebarkácsolt szoftver nélkül. A kínaiak minden idők kilenc leg jobb műholdját kering etik fölöttünk, és semmire se mennek vele. Nem fog nak se meg bocsátani, se felejteni, és nem is nag yon hibáztathatjuk őket. Sajnos Peking re nemig en tudunk nyomást g yakorolni kényes hírszerzési üg yekben. Roland őrnag y bólog atott: – Eg yet kell értenem a szenátor úrral. Közölhetjük velük, hog y meg kaptuk a szoftvert, de ezt a dolg ot sosem fog ják elfelejteni. – Meg értem őket, csak éppen szeretnék életben maradni. – Minden tőlünk telhetőt meg teszünk a kínaiaknál, de az nem sok. – Az ajánlatom a következő, uraim. Önök a szavukat adják, hog y kiküszöbölik a CIA-t az életemből, továbbá g yorsan cselekszenek az izraeliek és a szaúdiak meg békítése üg yében. A kínaiaknál meg tesznek, amit lehet, és belátom, hog y az nem valami sok. Ezenkívül kapok két útlevelet – eg y ausztrált meg eg y kanadait. Mihelyt a papírok elkészülnek, vag yis leg később ma délután elhozzák nekem, én pedig átadom a másik két lemezt. – Áll az alku – mondta Roland. – De természetesen eg y pillantást szeretnénk vetni a szoftverre. Joel a zsebébe nyúlt, elővette az eg yes és kettes számú lemezt. Roland újra behívta az informatikusokat, és mindannyian a nag y monitor köré g yűltek. *** Az Albert fedőnevű Moszad-üg ynök úg y vélte, Neal Backmant látta belépni a Huszonkettedik utcai Marriott halljába. Értesítette a fölöttesét, és harminc percen belül két másik üg ynök is meg jelent a szállodában. Albert eg y óra múlva ismét látta Neal Backmant, amint kiszállt a liftből eg y aktatáskával, amely az érkezésekor még nem volt nála, a recepcióhoz ment, és úg y tűnt, hog y bejelentőlapot tölt ki. Azután elővette a tárcáját, és átadott eg y hitelkártyát. Visszatért a felvonóhoz, ahol Albert néhány másodperccel lekéste. Az az értesülés, hog y Joel Backman valószínűleg a Huszonkettedik utcai Marriottban lakik, rendkívüli fontosság g al bírt, ug yanakkor óriási problémákat is fölvetett. Először is eg y amerikai meg g yilkolása amerikai földön annyira kényes műveletnek számított, hog y a miniszterelnőkkel kellett konzultálni róla. Másodszor pedig mag a a merénylet vég rehajtása szervezéstechnikai rémálommal ért föl. A szálloda hatszáz szobát, több száz vendég et, több száz alkalmazottat, több száz látog atót, nem kevesebb, mint öt folyamatban lévő kong resszusi

rendezvényt jelentett. Több ezer potenciális tanút. Mindazonáltal hamar összeállt a terv.

34 A szenátorral a Dupont Circle-höz közeli vietnami büfé hátuljában ebédeltek, ezen a helyen biztonság ban érezték mag ukat a lobbistáktól és öreg rókáktól, akik meg láthatnák őket eg yütt, és elindíthatnák a szaftos pletykák eg yikét, amelyek életben tartották, de már-már meg is bénították a várost. Miközben eg y órán át viaskodtak a méreg erős, fűszeres tésztával, Joel és Neal hallg atták az ocracoke-i horg ászt, aki dicsőség es washing toni napjai kifog yhatatlan anekdotakincsével traktálta őket. Többször is elmondta, hog y nem hiányzik neki a politika, az azokból az időkből való emlékeit még is reng eteg intrika, humor és sok-sok barátság szőtte át. Clayburnnek aznap reg g el még az volt a véleménye, hog y a főbelövés túl enyhe büntetés lenne Joel Backman-nek, de amikor a falatozó előtt elbúcsúztak eg ymástól, már unszolta, hog y keresse föl, nézze meg a hajóját, és hozza el Nealt is. Joel g yerekkora óta nem horg ászott, és tudta, hog y sosem fog eljutni a turzásokig , de hálából azt íg érte, ig yekszik elmenni. Közelebb járt a főbelövéshez, mint hitte. Amikor ebéd után Neallel a Connecticut Avenue-n sétáltak, a Moszad vég ig szemmel tartotta őket. Eg y mesterlövész bevetésre készen várakozott eg y bérelt furg on rakterében. A vég ső jóváhag yás azonban még nem jött meg Tel-Avivból, és nag yon sok volt a g yalog os. Neal a szállodai szobájában föllapozta szaknévsort, és talált eg y férfidivatáru-boltot, amely huszonnég y órán belüli méretre ig azítással reklámozta mag át. Nag yon szeretett volna seg íteni, és az apjának sürg ősen új ruhák kellettek. Joel vásárolt eg y sötétkék, mellényes öltönyt, eg y fehér ing et, két nyakkendőt, eg y vászonnadrág ot valami sportos felsőrésszel és – hála az ég nek! – két pár fekete félcipőt. Összesen háromezer-eg yszáz dollárt fizetett készpénzben. A tekecipőt a szemétkosárban hag yta, bár az eladó valami hízelg ő meg jeg yzést tett rá. Neal pontosan 16.00-kor a Massachusetts Avenue-i Starbucks kávézóban ülve elővette a mobiltelefonját, és Roland őrnag yot hívta, majd átadta a telefont az apjának. Mag a az őrnag y jelentkezett. – Már úton vag yunk – mondta. – Ötszázhúszas szoba – közölte Joel, és a körülöttük kávézókat fig yelte. – Hányan jönnek? – Népes csoport. – Nem érdekel, kiket hoz, de hag yja őket a hallban! – Semmi akadálya. Otthag yták a kávét, visszag yalog oltak tízsaroknyit a Marriottig , minden lépésüket állig fölfeg yverzett Moszad-üg ynökök követték. Tel-Avivban továbbra sem döntöttek. Backmanék néhány perce voltak a szobában, amikor kopog tak. Joel ideg esen pillantott a fiára, aki meg dermedt, éppolyan nyug talannak látszott, mint az apja. Lehet, hog y ennyi, g ondolta Joel. Lezárul a kalandos utazás, amely Bolog na utcáin g yalog szerrel kezdődött, majd taxival folytatódott, autóbusszal Modenába, taxival eg észen Milánóig , ott még eg y kis g yalog lás következett, további taxizás, a vonat Stuttg art felé, nem várt kitérő Zug ban, ahonnét eg y másik sofőr jó pénzért Zürichbe fuvarozta, két menet villamossal, aztán Franz és a zöld BMW meg tette vele a százötven kilométeres távolság ot Münchenig , hog y a Lufthansa lág y, ölelő karjaiba fog adja és hazajuttassa. Lehet, hog y itt a

mese vég e. – Ki az? – kérdezte Joel, ahog y az ajtóhoz lépett. – Wes Roland. Kinézett a kukucskálón, senkit sem látott. Mély léleg zetet vett, és kinyitotta az ajtót. Az őrnag y sportzakót és nyakkendőt viselt, eg yedül jött, üres kézzel. Illetve úg y tűnt, hog y senki sincs vele. Ahog y Joel vég ig pillantott a folyosón, elrejtőzni próbáló embereket látott. Gyorsan becsukta az ajtót, és bemutatta Roland őrnag yot Nealnek. – Parancsoljon, az útlevelek! – mondta Roland, és a kabátzsebéből két használt útlevelet vett elő. Az eg yik éjkék fedelén aranybetűkkel állt az AUSTRALIA felirat. Joel kinyitotta, először a fényképet nézte meg . A szakemberek a Pentag on rendészeti fotóját használták föl, jócskán kivilág osították a haját, kiretusálták a szemüveg et és a ráncok eg y részét, eg észen jó képet g yártottak az útlevél tulajdonosáról, Simon Wilson McAvoyról. – Nem rossz – mondta Joel. A másik passzus sötétkék fedelén aranybetűs CANADA csillog ott. Ug yanaz a fotó, a kanadai úr neve pedig Ian Rex Hatteboro. Joel elismerően bólintott, és mindkettőt átadta Nealnek meg tekintésre. – Némi ag g odalomra ad okot a keg yelmi botrány üg yében indított nyomozás – mondta Roland. – Erről eddig nem beszéltünk. – Őrnag y úr, mindketten tudjuk, hog y semmi közöm ahhoz az üg yhöz. Remélem, a CIA meg tudja g yőzni az FBI-os fiúkat, hog y tiszta vag yok. Nem is sejtettem, hog y keg yelmet fog ok kapni. Ez nem az én botrányom. – Lehetség es, hog y beidézik vádesküdtszéki meg hallg atásra. – Jó. Állok elébe. Nag yon rövid meg hallg atás lesz. Roland elég edettnek látszott. Őrá csak a hírvivő szerepét osztották. Most rátért az alku másik felére. – Akkor lássuk a szoftvert! – mondta. – Az nincs itt – keltette szükség telenül a feszültség et Joel. Biccentett Nealnek, aki erre elhag yta a helyiség et. – Eg y perc türelmet! – mondta Joel az őrnag ynak, aki fölvonta a szemöldökét, miközben a szeme résnyire szűkült. – Valami g ond van? – Semmi a világ on. A csomag ot eg y másik szobába vittük. Elnézést, de túl rég óta alakítom a kémet. – Nem rossz g yakorlat az ön helyzetében. – Azt hiszem, most már életforma. – Az informatikusaink még mindig játszadoznak az első két diszkkel. Lenyűg öző munka, az biztos. – Az üg yfeleim eszes fiúk voltak, és rendes fiúk is. Csak meg szédültek a pénz szag ától. Ahog y mások is. Kopog tattak, Neal jött vissza. Átadta a borítékot Joelnek, aki kivette a két lemezt, majd Rolandnak adta.

– Köszönöm. Ehhez kurázsi kellett. – Azt hiszem, eg yesekben több a kurázsi, mint a g óg yi. Az eszmecsere vég et ért. Roland kifelé indult. Meg fog ta a kilincset, aztán meg g ondolta mag át. – Nem árt, ha tudja – jeg yezte meg komoran –, a CIA meg lehetősen biztos benne, hog y Sammy Tin ma délután leszállt New Yorkban. A milánói g éppel. – Kösz! – felelte Joel. Miután Roland a borítékkal elhag yta a hotelszobát, Joel vég ig nyúlt az ág yon, és lehunyta a szemét. Neal kivett két sört a minibárból, és eg y fotelba rog yott. Néhány percig várt, kortyolg atta a sörét, vég ül meg kérdezte: – Apa, ki az a Sammy Tin? – Jobb, ha nem tudod. – Tévedsz. Mindent tudni akarok. És el is fog od mondani. *** Lisa édesanyjának kocsija este hatkor eg y fodrászat előtt állt meg a g eorg etowni Wisconsin Avenue-n. Joel kiszállt, elbúcsúzott. Viszlát! És koszi! Neal elrobog ott, alig várta, hog y hazaérjen. Neal néhány órával ezelőtt telefonon jelentkezett be, ötszáz dollár íg éretével puhította meg a recepcióst. Eg y Maureen nevű teltkarcsú hölg y várta a vendég et, nem nag yon örült a kései munkának, még is érdekelte, kitől esik le ennyi pénz eg y g yors festésért. Joel először fizetett, meg köszönte a recepciósnak és Maureennak a meg értésüket, majd helyet fog lalt a tükör előtt. – Meg mossuk? – kérdezte Maureen. – Ne! Sietek. A nő beletúrt Joel hajába. – Ezt ki csinálta? – Eg y hölg y Olaszország ban. – Milyen színt szeretne? – Őszet, tiszta őszet. – Galambőszet? – Nem, annál is őszebbet. Majdnem hófehéret. A fodrásznő a szemét forg atta a recepciósnak. Hog y kik nem jönnek a nyakunkra! Maureen munkához látott. A recepciós hazament, bezárta mag a mög ött az ajtót. Néhány perce folyt a beavatkozás, amikor Joel meg kérdezte: – Holnap dolg ozik? – Nem én. Szabadnapos vag yok. Miért? – Mert dél körül beug ranék újabb kezelésre. Holnap valami sötétebbhez lesz kedvem, hog y eltakarja a fehérség et, amit most visz föl.

A nő keze meg állt a leveg őben. – Hog y mondta? – Jöjjön be holnap délben, és ezer dollárt fizetek. – Kérem. És holnapután? – Köszönöm, ha eg y kicsit visszaveszünk a fehérség ből, az már elég lesz. *** Dan Sandberg késő délután az íróasztalánál lóg ott a Post szerkesztőség ében, amikor cseng ett a telefon. Az úriember a vonal vég én Joel Backman néven mutatkozott be, azt mondta, beszélni szeretne vele. Sandberg hívószámkijelzője eg y ismeretlen számot mutatott. – Az ig azi Joel Backman? – kérdezte Sandberg , és a laptopja után kapkodott. – Tudtommal az eg yetlen. – Örvendek a szerencsének! Amikor leg utóbb láttam, a bíróság előtt állt, és bűnösnek vallotta mag át mindenféle disznóság ban. – Amely alól vég leg tisztázott az elnöki keg yelem. – Úg y tudtam, a másik féltekén dug ták el. – Ig en, csak meg untam Európát. Hiányzott a rég i küzdőtér. Most visszajöttem, készen arra, hog y újra belevessem mag am az üzletbe. – Miféle üzletbe? – Hát abba, ami a szakterületem. Erről szeretnék beszélni mag ával. – Ezer örömmel. De kérdeznék eg yet-mást a keg yelemről. Sok szóbeszéd kering a városban. – Ezt tárg yaljuk meg először, Mr. Sandberg . Holnap reg g el kilenc óra meg felel? – Tökéletesen. Hol találkozzunk? – A Hay-Adams elnöki lakosztályában. Hozhat fotóst is, ha akar. A manipulátor visszatért a városba. Sandberg letette, és rög tön leg jobb CIA-s hírforrását, Rusty Lowellt hívta. Lowell nem tartózkodott az irodájában, és szokás szerint senki sem tudta, merre jár. Az újság író meg próbálkozott még eg y kapcsolatánál Lang leyben, de senkit sem talált. *** Whitaker az Alitalia milánó-washing toni járatának első osztályán ült. A g ép orrában ülőknek ing yen járt a szesz rog yásig , és Whitaker minden tőle telhetőt elkövetett, hog y leszopja mag át. Julia Javier hívása óta még nem tért észhez. A nő először eg ész kedvesen érdeklődött – Valaki látta odaát Marcót, Whitaker? – Nem, de keressük. – Gondolja, hog y meg találják? – Ig en, eg észen biztosan elő fog kerülni.

– Az ig azg atónő már nag yon nyug talan, Whitaker. Tudni szeretné, hog y mag uk meg találják-e Marcót. – Mondja meg neki, hog y ig en, meg találjuk! – Na és hol keresik, Whitaker? – Milánó és Zürich között. – Akkor csak az idejüket veszteg etik, Whitaker, mert a jó öreg Marco meg jelent Washing tonban. Ma délután a Pentag onban tárg yalt. Kicsúszott a mag uk kezei közül, Whitaker, hülyét csinált mag ukból. – Micsoda? – Jöjjenek haza, Whitaker, de g yorsan! Huszonöt sorral hátrébb Luig i a turistaosztályon szűkösködött, a térde folyton eg y tizenkét éves kislányéhoz ütődött, aki olyan obszcén rapet hallg atott, hog y a férfinak fönnakadt a szeme. Luig i is a neg yedik pohárnál tartott. Bár fizetni kellett érte, de nem bánta, mennyibe kerül. Tudta, Whitaker javában töri a fejét, hog y verhetné rá az eg ész balhét. Luig i ug yanezt tervezte Whitakerrel szemben, de ebben a pillanatban csak inni akart. A jövő hét Washing tonban ig en kellemetlennek íg érkezett. *** Keleti parti idő szerint 18.02-kor futott be a hívás Tel-Avivból, hog y állítsák le a Backmang yilkosság ot. Vég e. Törölve. Csomag oljanak és vonuljanak vissza, ezúttal nem lesz hulla. Az üg ynökök örömmel fog adták a hírt. Arra képezték ki őket, hog y észrevétlenül mozog janak, vég ezzék el a feladatukat, majd tűnjenek el, ne hag yjanak hátra nyomot, bizonyítékot, áruló jelet. Bolog na sokkal alkalmasabb volt erre, mint Washing ton forg almas utcái. Eg y órával később Joel kijelentkezett a Marriottból, és élvezettel sétált eg y nag yot a hűs leveg őn. Persze csakis a forg almas utcákon, és nem veszteg ette az időt. Tudta, hog y ez nem Bolog na. A hivatali munkaidő vég eztével eg észen meg változott a város. Mihelyt a bejárók hazamentek és a forg alom elült, a hely veszedelmessé vált. A Hay-Adams recepciósa jobb szeretett volna átutalást, hitelkártyát, olyasmit, ami nem zökkenti ki a könyvelést. Ritkán fordult elő, hog y eg y vendég rag aszkodott a készpénzfizetéshez, de ezzel az üg yféllel nem lehetett vitatkozni. A szobafog lalást már visszaig azolták, íg y hát előírásos mosollyal átnyújtotta a kulcsot, és üdvözölte a szállodában Mr. Ferrót. – Nincs pog g yásza, uram? – Nincsen. Ezzel vég e is szakadt rövid társalg ásuknak. Mr. Ferro mindössze eg y olcsó, fekete bőr aktatáskával indult a lifthez.

35 A Hay-Adams hetedik emeleti elnöki lakosztályának eg y-eg y széles ablaka nézett a H utcára, a Lafayette parkra, illetve a Fehér Házra. Franciaág yas hálószobát fog lalt mag ában, sárg aréz és márvány fürdőszobát, antik bútorral berendezett szalont, kissé korszerűtlen televíziót és telefonokat, valamint eg y ritkán használatos telefaxot. Háromezer dollárba került eg y éjszakára, de hát mióta törődött ilyesmivel a manipulátor? Miután Sandberg kilenckor bekopog ott, Backman eg yetlen másodpercet várt, majd kitárta az ajtót, és harsányan üdvözölte: – Jó reg g elt, Dan! Lendületes mozdulattal elkapta az újság író jobb kezét, meg szorong atta, és közben berántotta a birodalmába. – Örülök, hog y el tudott jönni. Parancsol kávét? – Köszönöm, kérek. Tej nélkül. Sandberg eg y székre dobta a hátizsákját, és fig yelte, ahog y Backman tölt az ezüst kávéskannából. Erősen lefog yott, a haja rövidebb és majdnem hófehér, az arca csontos. Halványan emlékeztetett a vádlott Backmanre, de nem nag yon. – Érezze otthon mag át! – biztatta Backman. – Rendeltem reg g elit. Mindjárt hozzák. Gondosan odakészített két csészét csészealjjal a kanapé előtti dohányzóasztalra, és azt mondta: – Dolg ozzunk itt! Óhajt mag nót használni? – Ha önt nem zavarja. – Sőt jobban szeretem. Kiküszöböli a félreértéseket. Elhelyezkedtek. Sandberg eg y kis mag netofont állított az asztalra, majd elővette a jeg yzettömbjét és a tollat. A csupa mosoly Backman elterpeszkedett a fotelben, a lábát hanyag ul keresztbe vetette, mag abiztos lég kört árasztott, azét a férfiét, aki semmilyen kérdéstől sem fél. Sandberg meg nézte mag ának a cipőjét: alig használt keményg umi talp, a fekete felső bőrön sehol eg y karcolás vag y piszokfolt. Az üg yvédet mintha skatulyából húzták volna ki – sötétkék öltöny, vakító fehér ing , arany mandzsettag omb, g allértű, vörösarany csíkos nyakkendő, amely messziről felhívja mag ára a fig yelmet. – Az első kérdés az, hol járt mostanában? – Európában mászkáltam, meg néztem az öreg földrészt. – Két hónapig ? – Ühüm, ennyi elég is volt. – Töltött valahol hosszabb időt? – Nem mondhatnám. Reng eteg et vonatoztam odaát, a vonat nag yszerű közlekedési eszköz. Sokat lát az ember. – Miért tért vissza? – Ez a hazám. Hová mehetnék eg yébként? Mi mást csinálhatnék? Európában csatang olni jó mulatság nak tűnik, az is, de nem lehet belőle meg élni. Nekem dolg om van.

– Milyen dolg a? – A szokásos. Kormánykapcsolatok, tanácsadás. – Vag yis lobbizás? – Ig en, a cég em lobbizással is fog lalkozik. Ez a munkánk nag yon fontos része, de semmiképpen sem áll a központban. – És milyen cég ez? – Új. – Elárulna valami bővebbet, Mr. Backman? – Új cég et alapítok, a Backman Csoportot, irodát nyitok itt, azonkívül New Yorkban és San Franciscóban. Hat főmunkatárssal indulunk, és körülbelül eg y év alatt húszra növeljük a létszámot. – Kik ezek az emberek? – Eg yelőre nem említhetek neveket. Most dolg ozzuk ki a részleteket, tárg yalunk a finom mozzanatokról, ez meg lehetősen kényes téma. Úg y tervezzük, hog y május elsején vág juk át a szalag ot, nag y hacacárét csapunk. – Nem kétlem. Ez nem üg yvédi iroda lesz? – Nem, de később jog i osztályt is tervezünk. – Azt hittem, meg fosztották a kamarai tag ság ától, miután... – Íg y van, de mivel keg yelmet kaptam, újra jelentkezhetek üg yvédi szakvizsg ára. Ha kedvet kapok a pereskedéshez, akkor leporolom a tankönyveimet, és meg szerzem a működési eng edélyt. Persze nem a közeljövőben, mert most sok munka vár rám. – Milyen munka? – Beindítom ezt az eg észet, tőkét szerzek, és ami a leg fontosabb, tárg yalok a potenciális üg yfelekkel. – Elárulná néhány üg yfele nevét? – Természetesen nem, de néhány hét múlva ez az információ is a rendelkezésére áll. Az íróasztalon cseng ett a telefon, Backman a homlokát ráncolta. – Eg y pillanat. Már vártam ezt a hívást. Odalépett, fölvette. Sandberg a következőt hallotta: – Itt Backman, tessék! Szevasz, Bob! Ig en, holnap New Yorkban leszek. Fig yelj, eg y óra múlva visszahívlak, rendben? Most épp intézek valamit. – Backman letette. – Elnézést! Neal volt az, az előzetes meg beszélés szerint pontosan 9.15-kor telefonált, és a következő órában tízpercenként jelentkezett. – Semmi baj – felelte Sandberg . – Beszéljünk a szabadon bocsátásáról! Olvasta a tudósításokat arról, hog y állítólag meg vásárolta mag ának az elnöki keg yelmet? – Hog y olvastam-e? Már meg van az üg yvédcsapatom, Dan. Az embereim javában dolg oznak rajta. Ha és amennyiben a hatóság oknak sikerül vádesküdtszéket felállítaniuk, ha eg yáltalán eljutnak odáig , akkor szeretnék elsőként tanúskodni, erről tájékoztattam is őket. Semmi takarg atni valóm sincsen, és aki azt híreszteli, hog y fizettem a keg yelemért, annak a törvény előtt kell felelnie.

– Perelni akar? – De még mennyire! Az üg yvédeim nag yszabású rág almazási keresetet készítenek elő a New York Times és az ellen a Heath Frick ellen, aki a piszkos munkát vég ezte. Randa eg y por lesz. Csúnya tárg yalásra számíthatnak, és eg y kalap pénzt fog nak fizetni nekem. – Biztosan azt akarja, hog y ezt leközöljem? – Hog y az ördög be ne! És ha már itt tartunk, dicséretes a mértéktartás, amelyet ön és az újság ja mindeddig tanúsítottak. Merőben szokatlan, mindazonáltal elismerésre méltó. Sandberg eleve nag y durranásnak tartotta az elnöki lakosztályban tett látog atás sztoriját. Most azonban már a másnap reg g eli címoldalra kívánkozott. – Az eg yértelműség kedvéért: cáfolja, hog y fizetett a keg yelemért? – Kateg orikusan, a leg határozottabban cáfolom. És bárkit beperelek, aki azt állítja, hog y fizettem. – Akkor miért kapott keg yelmet? Backman áthelyezte a súlypontját, és már éppen hosszú eszmefuttatásba kezdett volna, amikor cseng ettek. – Á, a reg g eli! – mondta, és felug rott. Kinyitotta az ajtót, és eg y fehér kabátos pincér zsúrkocsit tolt be, rajta kaviár minden hozzávalóval, szarvasg ombás tojásrántotta, valamint eg y palack jég be hűtött Krug pezsg ő. Amíg Backman aláírta a számlát, a pincér kibontotta a palackot. – Eg y poharat vag y kettőt? – kérdezte. – Eg y pohár pezsg őt, Dan? Sandberg önkéntelenül az órájára pillantott. Kicsit korainak tűnt a szeszelés, de miért is ne? Milyen g yakran fordul elő, hog y az ember a Fehér Házra néző elnöki lakosztályban csücsül, és olyan pezsg őt szopog at, amelyből háromszáz dollár eg y üveg ? – Köszönöm, csak eg y g yűszűnyit. A pincér töltött két pohárba, visszahelyezte a pezsg őt a jeg es vödörbe, és épp elhag yta a szobát, amikor ismét cseng ett a telefon. Ezúttal Randall volt Bostonból, és eg y órát várnia kellett, amíg Backman befejezi a dolg át. Lecsapta a kag ylót. – Eg yen eg y falatot, Dan, annyit rendeltem, hog y kettőnknek is elég . – Köszönöm, nem kérek, már ettem eg y szendvicset. Az újság író fölemelte a poharat, és ivott eg y kortyot. Backman eg y ostyát mártott az ötszáz dolláros kaviárkupacba, és a szájába tömte, mint eg y tinédzser a ketchupos chipset. Járkálás közben, pohárral a kezében rág csálta. – Miért kaptam keg yelmet? Meg kértem Morg an elnököt, hog y vizsg álja felül az üg yemet. Nem hiszem, hog y bármiféle érdek vezérelte volna, de ig en okos ember. – Arthur Morg an? – Ig en, erősen alábecsülték, mint elnököt, Dan. Nem érdemelte meg , hog y ennyire elbánjanak vele. Még vissza fog ják sírni. Mindenesetre minél tovább tanulmányozta Morg an az üg yet, annál inkább ag g asztotta. Átlátott a hatóság ok ködösítésén. Mag a is tapasztalt

védőüg yvéd lévén, tudta, milyen hatalommal bírnak a szövetség i kormányszervek, ha rá akarják húzni a vizes lepedőt eg y ártatlanra. – Azt mondja, hog y ön ártatlan volt? – A leg teljesebb mértékben. Nem vétettem semmit. – De hát bűnösnek vallotta mag át. – Nem maradt más választásom. Először koholt vádakkal illettek eng em és Jacy Hubbardot. Nem tudtak meg törni. Azt mondtuk, állítsanak bíróság elé. Döntsön az esküdtszék! Erre úg y beijedtek, hog y a szokásos módszerükhöz folyamodtak. A barátaink és a családtag jaink nyakára másztak. Ezek a g estapós idióták bevádolták a fiamat, Dan, eg y friss diplomás jog ászt, aki semmit sem tudott az üg yeimről. Ezt miért nem írta meg ? – Meg írtam. – Mindeg y, nem volt más választásom, mint hog y elvig yem a balhét. Ezt büszkén vállalom. Elismertem a bűnösség emet, hog y minden vádat ejtsenek a fiam és az üzlettársaim ellen. Morg an elnök felfog ta ezt. Ezért kaptam keg yelmet. Mert meg érdemeltem. Újabb ostya, újabb vag yont érő falat, újabb hörpintés Krug , hog y leöblítse mindezt. Backman föl-alá járkált, most már ing ujjban, eg y ember, akinek sok tehertől kellett még meg szabadulnia. Aztán meg torpant, és azt mondta: – Elég a múltból, Dan. Beszéljünk a holnapról! Nézze csak odaát a Fehér Házat! Járt már elnöki g álavacsorán – szmoking ok, teng erészg yalog os díszőrség , eleg áns hölg yek pazar estélyiben? – Nem. Backman az ablakban állt, a Fehér Házat bámulta. – Én kétszer is – mondta árnyalatnyi szomorúság g al. – És még visszameg yek. Adjon nekem két, esetleg három évet, és eg y szép napon küldönc hozza majd a vastag meg hívót merített papíron, dombornyomású aranybetűkkel: „Az Eg yesült Államok elnöke és hitvese meg hívják Önt...” Meg fordult, és kajánul az újság íróra vig yorg ott: – Eng em a hatalom éltet, Dan. Jó szöveg , de Sandberg nem eg észen erre volt kíváncsi. Vissza is zökkentette a manipulátort a valóság ba eg y kíméletlen kérdéssel: – Ki ölte meg Jacy Hubbardot? Backman lehajtotta a fejét, még eg yet fordult a jeg es vödörnél. – Eg yszerű és közönség es öng yilkosság volt, Dan. Jacyt hihetetlen meg aláztatás érte. A hatóság ok tönkretették. Nem bírta tovább cérnával. – Ezek szerint ön az eg yetlen ember a városban, aki azt hiszi, hog y öng yilkosság volt. – És az eg yetlen ember, aki tudja az ig azság ot. Ezt is meg írhatja. – Meg írom. – Beszéljünk valami másról! – Őszintén szólva, Mr. Backman, a múltja sokkal érdekesebb, mint a jövője. Ig en meg bízható forrásból úg y értesültem, azért kapott keg yelmet, mert a CIA szabadon akarta bocsáttatni,

Morg an elnök Teddy Maynard nyomásának eng edett, azután valahol rejteg ették önt, hog y meg fig yelhessék, ki nyuvasztja ki elsőként. – Jobb, ha új hírforrás után néz. – Tehát cáfolja... – Itt vag yok! – Backman kitárta a karját, hog y Sandberg jól láthassa. – Élek! Ha a CIA a halálomat akarná, már meg haltam volna. – Lenyelt még eg y kis pezsg őt, majd folytatta: – Keressen jobb hírforrást! Nem kér tojást? Mindjárt kihűl. – Köszönöm, nem. Backman nag y adag rántottát kanalazott eg y kistányérra, és ablaktól ablakig járkálva evett, sosem távolodott el a Fehér Ház látványától. – Eg ész jó, szarvasg ombás. – Köszönöm, nem kérek. Milyen g yakran reg g elizik ilyesmit? – Nem elég g yakran. – Ismerte Bob Critzet? – Persze, ki nem ismerte Critzet? Ug yanolyan rég volt a színen, mint én. – Ön hol tartózkodott, amikor Critz meg halt? – San Franciscóban, eg y barátom házában vendég eskedtem, a híradóban láttam. Ig azán szomorú. De hog y jön ez ide? – Csak kíváncsiság ból kérdeztem. – Ez azt jelenti, hog y kifog yott a kérdésekből? Sandberg visszalapozott a jeg yzeteibe, amikor ismét cseng ett a telefon. Ezúttal Ollie kereste Backmant, aki visszahívást íg ért. – Lent vár a fotósom – mondta Sandberg . – A szerkesztőm képeket szeretne. – Kérem! Joel fölvette a zakóját, a tükörben meg nézte a nyakkendőjét, a frizuráját, a fog át, majd bekapott még eg y kanál kaviárt, mialatt a fotós meg érkezett, és lepakolta a fölszerelését. Amíg a világ ítással bajlódott, Sandberg bekapcsolva hag yta a mag nót, és föltett még néhány g yors kérdést. A fotós szerint leg jobban sikerült és Sandberg tetszését is elnyert felvétel kistotálban mutatta Joelt a bordó bőrkanapén, mög ötte a falon eg y portréval. Készült néhány beállítás az ablaknál is, próbálták behozni a távolban a Fehér Házat. A telefon folyvást cseng ett, Joel a vég én már rá sem hederített. Nealnek ötpercenként kellett tárcsáznia, ha az apja nem vette föl, tízpercenként, ha ig en. Húszpercnyi fotózás után meg őrjítette őket a készülék. Látszott, hog y a manipulátor elfog lalt ember. A fotós vég zett, fölszedelődzködött, és távozott. Sandberg néhány percig maradt, majd vég ül kifelé indult. Elmenőben még meg jeg yezte: – Nézze, Mr. Backman, holnap kétség kívül nag y visszhang ot fog kelteni a cikk, de nem árt, ha tudja, a felét se veszem be annak, amit ma összekamuzott nekem. – Melyik felét nem?

– Vastag on bűnös volt. Ahog y Hubbard is, aki nem önkezével vetett vég et az életének, ön pedig azért rohant a börtönbe, hog y mentse a bőrét. Maynard intézte el a keg yelmet. Arthur Morg annek lövése sem volt az üg yről. – Jó. Az a fele nem is fontos. – Hanem melyik? – A manipulátor visszatért. Üg yeljen arra, hog y ez a címoldalon szerepeljen! *** Maureen most sokkal jobb hang ulatban volt. A szabadnapja még sosem ért ezer dolcsit. Hátrakísérte Mr. Backmant a különszalonba, távol a hölg yek csivitelésétől, akiken az elülső traktusban dolg oztak. Áttanulmányozták a színeket és árnyalatokat, vég ül kiválasztottak eg y könnyen karbantarthatót. A fodrásznő a „karbantartás”-tól öthetenként ezer dollárt remélt. Joelt nem nag yon érdekelte a dolog . Tudta, hog y soha többé nem találkoznak. A nő szürkére változtatta a fehéret, majd fölvitt annyi barnát, hog y az arc öt évet fiatalodott. A hiúság ebben nem játszott szerepet. A fiatalos külső nem számított. Backman csak el akart rejtőzni.

36 A lakosztály utolsó vendég ei meg ríkatták. Neal, a fia, akit alig ismert, és Lisa, a menye, akivel most találkozott először, a kezébe adták Carrie-t, a kétéves kisunokát, akiről eddig csak álmodott. Először a kicsi is pityerg ett, de aztán meg nyug odott, ahog y a nag yapja körbesétált vele, és meg mutatta neki szemben a Fehér Házat. Ablaktól ablakig , eg yik szobából a másikba vitte, dobálg atta, és cseveg ett vele, mint aki tucatnyi unokával szerzett g yakorlatot. Neal is készített fényképeket, de ezek eg észen más embert mutattak. A flancos öltöny eltűnt; a férfi vászonnadrág ot és leg ombolós nyakú, kockás flaneling et viselt. A nag yképű handabandázásnak nyoma sem volt ezen az eg yszerű nag ypapán, aki eg y aranyos kislányon csüng ött. A szobapincér kései ebédet szolg ált föl, levest és salátát. Élvezték a családi étkezést, Joel számára sok-sok év óta az elsőt. Fél kézzel evett, mert a másikkal Carrie-t eg yensúlyozta a térdén, amely közben szüntelenül föl-alá járt. Fig yelmeztette őket a Post másnapi cikkére, és elmag yarázta, milyen szándékkal nyilatkozott: fontos, hog y Washing tonban mutatkozzék, még hozzá a lehető leg feltűnőbb módon. Ezzel némi időt nyer, mindenkit összezavar, aki esetleg még a nyomában jár. Az írás szenzációt kelt, napokig beszélnek róla, miközben ő már messze jár. Lisa fag g atta, mekkora veszély fenyeg eti, és Joel bevallotta, hog y nem tudja biztosan. Eg y időre elpályázik, mászkál eg y kicsit, de mindig nag yon óvatosan. Az elmúlt két hónapban sok mindent tanult. – Néhány hét múlva visszajövök – íg érte. – Aztán időről időre. Remélem, pár év alatt lecseng az üg y. – Most hová mész? – kérdezte Neal. – Vonaton Philadelphiába, onnan repülővel Oaklandbe. Szeretném meg látog atni édesanyámat. Kedves lenne tőled, ha küldenél neki eg y lapot. Ráérősen utazom, vég ül valahol Európában fog ok kikötni. – Melyik útlevelet használod? – Nem a teg nap kapottakat. – Hog yhog y? – Nem szeretném, ha a CIA nyomon követné a mozg ásomat. Vészhelyzet kivételével eg yáltalán nem fog om használni ezt a kettőt. – Akkor mivel utazol? – Van még eg y útlevelem. Eg y barátomtól kaptam kölcsön. Neal g yanakodva nézett rá, mint aki tudja, mit jelent ez a „barát”. Lisa azonban eleng edte a füle mellett, a kis Carrie pedig ezt a pillanatot használta ki, hog y becsurizzon. Joel hamar visszaadta az anyjának. Amíg Lisa a fürdőszobában pelenkát cserélt, Joel lehalkította a hang ját: – Három dolg ot akarok mondani. Először is bízz meg eg y vag yonvédelmi cég et, hog y vizsg álja át a házadat, az irodádat és a kocsijaitokat! Lehet, hog y meg lepetés fog érni. Körülbelül tíz lepedőbe kerül, de feltétlenül el kell vég eztetni. Másodszor lég y szíves, keress valami ápolóotthont itt a közelben. Anyám, a te nag yanyád ott kuksol Oaklandben, ahol senki

sem vig yáz rá. Eg y jó hely havi három-nég yezer dollár. – Feltételezem, hog y van pénzed. – Ig en, ez a harmadik, van pénzem. Eg y számlán itt, a Maryland Trustnál. Te is rendelkezel vele. Veg yél ki huszonötezret az eddig fölmerült költség eidre, és fig yelj a többire! – Nincs szükség em ennyire. – Nem baj, akkor költs belőle, jó? Lazítsatok eg y kicsit! Vig yétek el a kislányt a Disney Worldbe! – Hog y tartjuk a kapcsolatot? – Eg yelőre e-mailen, krampuszosan. Apád komputerzseni, ha nem tudnád. – Mennyire vag y biztonság ban, apa? – A leg nag yobb vész már elmúlt. Lisa visszajött Carrie-vel, aki továbbra is a nag ypapa térdén akart lovag olni. Joel szórakoztatta, ameddig tudta. *** Apa és fia eg yütt léptek be a Union pályaudvarra, amíg Lisa és Carrie a kocsiban vártak. A nag y nyüzsg és ismét nyug talanná tette Joelt; a rég i beideg ződéseket nehéz levetkőzni. Eg y kis kerekes bőröndben húzta mag a után összes holmiját. Jeg yet váltott Philadelphiába, és miközben a peron felé ballag tak, Neal azt mondta: – Szeretném tudni az ig azat. Hová mész? Joel meg állt, ránézett. – Vissza Bolog nába. – Valami barát vár ott, ig az? – Ig az. – Nőnemű? – Talált. – Micsoda meg lepetés! – Nem tehetek róla, fiam. Mindig is ez volt a g yeng ém. – Olasz? – Nag yon is. És eg észen más, mint a többi. – Azok szoktak lenni. – Csakhog y ő meg mentette az életemet. – Tudja, hog y visszamész? – Szerintem ig en. – Nag yon vig yázz mag adra, apa! – Eg y hónap múlva találkozunk. Összeölelkeztek, és elköszöntek eg ymástól.

A szerző meg jeg yzéseiJog i képzettség et szereztem, a műholdakhoz meg a kémkedéshez nem is konyítok. A csúcstechnológ iás elektronikus bizg entyűktől évről évre jobban retteg ek. (A könyveimet még most is eg y tizenhárom éves szöveg szerkesztőn írom. Amikor rakoncátlankodik, és úg y látom, ez eg yre g yakrabban fordul elő, szó szerint léleg zetvisszafojtva várom, mi történik. Ha vég ül felmondja majd a szolg álatot, alig hanem én is bedobom a törülközőt.) Úg yhog y ez mind csak kitalálás, emberek. Vajmi keveset tudok kémekről, elektronikus földerítésről, műholdas távközlésről, okostelefonokról, poloskákról, lehallg atásról, mikrofonokról és azokról az emberekről, akik ilyesmikkel bánnak. Ha valami ebben a reg ényben akár csak meg közelíti a való életet, az alkalmasint a véletlen műve. Bolog na viszont annál valóság osabb. Abba az irig ylésre méltó helyzetbe kerültem, hog y tetszés szerint rábökhettem a térképre, íg y dönthettem el, hová bújtassam Mr. Backmant. Szinte bárhol alkalmas lett volna, de rajong ok Olaszország ért és mindenért, ami olasz, azonkívül töredelmesen bevallom, hog y nem hunytam be a szemem, mielőtt a térképre böktem. Az anyag g yűjtés (ez nag yon komolykodóan hang zik) Bolog nába vezetett, ebbe az elbűvölő, ódon városba, amelynek azonnal a rabja lettem. Luca Patuelli barátom kalauzolt. Minden séfet ismer Bolog nában, ami nem mindennapi teljesítmény, és fáradhatatlan munkánk során körülbelül öt kilót sikerült fölszednem. Köszönet Lucának, a barátainak és vendég szerető, varázslatos városuknak! Valamint köszönet Gene McDade-nek, Mike Moodynak és Bert Colleynak.

A mű eredeti címe: John Grisham: The Broker Published by Doubleday a Division of Random House, Inc. ©: Belfry Holding s, Inc. 2005 Hung arian Translation ©: Komáromy Rudolf 2005 Szerkesztette: Dezsényi Katalin All rig ht reserved Kiadja a Geopen Könyvkiadó, 2005 Felelős kiadó a kiadó üg yvezető ig azg atója Nyomdai előkészítés: Geog rafika Borítóterv: Váradi Gábor Borítókép: Grand Fotóüg ynökség www.g eopen.hu ISBN 963 9574 503 Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető: Györg y Géza vezérig azg ató