JOGREND ÉS EMBERI MÉLTÓSÁG
EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA
Lukács Eszter "Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya"
December 10-én világszerte az Emberi Jogok Napját ünnepeljük. Az idei megemlékezés két szempontból is különleges. Egyrészt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 60. évfordulójára emlékezünk, másrészt – nem véletlenül – a mai napon, azaz 2008. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése a sokak által „hiányzó láncszemként” titulált dokumentumot; a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet.1 Ezáltal, ezen második generációsnak is nevezett jogok érvényesülése – a Jegyzőkönyv részesévé váló országokban, elsősorban a magánszemélyek szempontjából – sokkal hatékonyabban válhat biztosítottá, mint az Egyezségokmány 1976-os hatályba lépése óta eltelt időszakban valaha. A, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatától a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányáig Két, hatalmas áldozatokkal járó világháború után, a Föld népeinek és képviselőiknek a fő törekvése a tartós béke és a jólét - folytonos gazdasági növekedés révén történő - biztosítása volt. Mindkét célt, tehát a béke és a növekvő jólét biztosítékát a nemzetközi intézményes összefogásban látták az akkori döntési helyzetben lévő képviselők. Amíg azonban – elsősorban J. M. Keynes zsenialitásának köszönhetően – a háború után megalakult gazdasági rezsimek jövő-orientáltak voltak, addig a béke intézményesülése inkább múltba tekintőnek nevezhető, ami alatt konkrétan azt értjük, hogy a béke tartós fenntartására valamint az emberi jogok érvényesítésének biztosítására megfogalmazott dokumentumok egy sajátos „minek nem szabad még egyszer előfordulnia” gondolattal vannak mélyen (és minden jóérzésű ember számára érthető módon) átitatva. „Az Egyesült Nemzetek Előkészítő Bizottsága, amely a San Franciscó-i Konferencia záró ülése után rögtön összeült, javasolta, hogy a Gazdasági és Szociális Tanács az első ülésén hozzon létre az emberi jogok előmozdításával foglalkozó bizottságot az Alapokmány 68. cikke értelmében. Ennek megfelelően 1946 elején megalakították az Emberi Jogok Bizottságát (Commission on Human Rights). A Bizottság 1947 elején, első ülésszakán felhatalmazta tisztségviselőit, hogy szövegezzék meg – ahogy fogalmazott - „az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényének előzetes tervezetét”. Később a munkát egy hivatalos szerkesztőbizottság vette át, amely a Bizottság nyolc tagállamból származó tagjaiból állt, akiket a megfelelő földrajzi elosztás szerint válogattak ki. A Szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy két dokumentumot készít elő: az egyik nyilatkozat formájában nyilvánítja ki az emberi jogok általános elveit és normáit; a másik pedig egyezmény formájában határozná meg a sajátos jogokat és azok korlátait. Ennek megfelelően a Szerkesztőbizottság átadta az Emberi Jogok Bizottságának az emberi jogok nemzetközi nyilatkozatának és nemzetközi egyezményének tervezett cikkeit. Az Emberi Jogok Bizottsága 1947 decemberében, második ülésszakán úgy döntött, hogy az előkészületben lévő dokumentumok sorozatára az „Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye” kifejezést használja, és három munkacsoportot hozott létre: egyet a nyilatkozatra, egyet az egyezményre (amelyet átnevezett „egyezségokmánynak”), és egyet a megvalósításra. A Bizottság harmadik ülésszakán, 1948. május/júniusában módosította a nyilatkozatot, figyelembe véve a kormányoktól érkezett megjegyzéseket. Azonban nem volt ideje az egyezségokmány és a megvalósítás kérdésének áttekintésére. A nyilatkozatot ezért a Gazdasági és Szociális Tanácson keresztül a Közgyűlés elé terjesztette, amely Párizsban ülésezett. 1
UNITED NATIONS Press Release, Closing a historic gap in human rights, www.unhchr.ch/huricane/huricane.nsf/view01, letöltés dátuma: 2008. december 15. 2
A Közgyűlés 1948. december 10-ei 217 A (III) számú határozata értelmében - ezeknek a tervbe vett okmányoknak az első tagjaként - elfogadta és kinyilvánította az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, így vált december 10-e az Emberi Jogok Napjává. A Közgyűlés ugyanazon a napon, amikor elfogadta az Egyetemes Nyilatkozatot, felkérte az Emberi Jogok Bizottságát, hogy sürgősen készítse el az emberi jogok egyezségokmányának és a megvalósítási intézkedéseknek a tervezetét. A Bizottság 1949-ben megvizsgálta az egyezségokmány tervezetét, és a következő évben – a kormányoktól kapott megjegyzések alapján – módosította az első 18 cikket. 1950-ben a Közgyűlés kijelentette, hogy „a polgári és politikai szabadságok és a gazdasági, szociális és kulturális jogok élvezete egymással összekapcsolódik és összefügg” (421 (V) határozat E szakasz). A Közgyűlés úgy döntött, hogy az emberei jogok egyezségokmányába beleveszi a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, valamint a férfiak és nők egymással összefüggő jogai egyenlőségének a kifejezett elismerését, amint az az Alapokmányban foglaltatik. 1951-ben a Bizottság 14 cikket fogalmazott meg a gazdasági, szociális és kulturális jogokról a kormányok által tett indítványok és a szakosított intézmények javaslatai alapján. Továbbá 10 cikket is megszövegezett ezen jogok megvalósítására vonatkozó intézkedésekről, amelyek szerint az egyezségokmányokban részes államok időszakos jelentéseket nyújtanának be. 1951/52-ben, hatodik ülésszakán tartott hosszú vita után a Közgyűlés felkérte a Bizottságot, hogy „fogalmazzon meg két Emberi Jogi Egyezségokmányt,…..az egyik a polgári és politikai jogokat, a másik a gazdasági, szociális és kulturális jogokat tartalmazza” (543 (VI) határozat 1. bekezdés). A Közgyűlés előírta, hogy a két egyezségokmány annyi hasonló rendelkezést tartalmazzon, amennyit csak lehet. Úgy döntött, hogy egy olyan cikket is tartalmaznia kell, amely kiköti, hogy „minden népnek joga van az önrendelkezésre” (545 (VI) határozat). A Bizottság kilencedik és tizedik ülésszakán, 1953-ban és 1954-ben fejezte be a két tervezet elkészítését. A Közgyűlés kilencedik ülésszakán, 1954-ben áttekintette a két szöveget, és úgy döntött, hogy a lehető legszélesebb körű nyilvánosságot biztosítja annak érdekében, hogy a kormányok alaposan tanulmányozhassák azokat, továbbá a nyilvánosság is szabadon kifejezhesse véleményét. Javasolta, hogy Harmadik Bizottsága tizedik ülésszakán, 1955-ben lásson hozzá a szövegek cikkről-cikkre történő megvitatásához. Jóllehet a cikkről-cikkre történő megvitatás a tervek szerint kezdődött, a két egyezségokmány előkészítését csak 1966ban fejezték be. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát a Közgyűlés az 1966. december 16-ai, 2200 A (XXI) számú határozatában fogadta el. Az Első Fakultatív Jegyzőkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához, amelyet ugyan az a határozat fogadott el, olyan egyénektől származó közlésekkel foglalkozó nemzetközi mechanizmusról intézkedik, akik azt állítják, hogy az Egyezségokmányban megfogalmazott bármely joguk megsértésének az áldozatai. A Második Fakultatív Jegyzőkönyvet a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához – amelynek célja a halálbüntetés eltörlése – 1989. december 15-én fogadta el a Közgyűlés 44/128-as számú határozatával.”2 B, Az Egyezségokmányok hatálybalépése A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának hatálybalépéséhez a közgyűlési határozat elfogadása után újabb tíz esztendőnek kellett 2
Magyar ENSZ Társaság, Gömbös Ervin főtitkár (szerk.) (2008): Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye, Jogrend és Emberi Méltóság 1948-2008, pp. 7-19. 3
eltelnie. Ennek oka 27. cikk előírása, miszerint harmincöt megerősítő vagy csatlakozási okiratot szükséges „megvárni” és az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál letétbe helyezni, majd csak mindezek után három hónappal, tehát a konkrét esetben 1976. január 3-án léphetett hatályba a dokumentum. 27. cikk 1. Az Egyezségokmány a harmincötödik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál történt letétbe helyezését követő három hónap elteltével lép hatályba. 2008. december 5-ig 159 állam vált az Egyezségokmány részesévé, ami az idei évi változásokat illeti: Pakisztán Parlamentje négy évvel a dokumentum aláírása után ratifikálta azt, Pápua Új-Guinea, a Komorosz-szigetek, Kuba és a Bahamák pedig újonnan csatlakoztak.3 Fontosnak tartom megemlíteni, hogy van öt olyan ország, (Beliz, a Komorosz-szigetek, Sao Tome és Principe, a Dél-Afrikai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok) melyek az Egyezségokmánynak aláírói ugyan, de a 26. cikk rendelkezésével szemben, parlamentjeik a mai napig nem ratifikálták a dokumentumot. 26. cikk 2. Az Egyezségokmányt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni. Mindez a Komorosz-szigetek esetében érthető, és valószínűleg az idő függvénye. A terjedelem relatív szűkössége miatt nem a két mini állammal kívánok foglalkozni, hanem egy rövid gondolat erejéig az Egyesült Államok valamint a Dél-Afrikai Köztársaság eljárására kitérni. Az Egyesült Államok 1977 októberében James Carter elnöksége idején vált az Egyezségokmány aláírójává, azonban, ahogy fentebb említésre került a megerősítés elmaradt. A Carter adminisztráció politikai okokból nem terjesztette véleményezésre és jóváhagyásra a Szenátus elé a dokumentumot, így nem is lehetett azt ratifikálni. Ronald Reagan és az idősebbik George Bush adminisztrációja egyaránt azt az álláspontot képviselte, hogy a gazdasági-, szociális és kulturális jogok, valójában nem is jogok, csupán erősen vágyott társadalmi célok, ezért nem is szabad, hogy kötelezettség vállalással járó nemzetközi szerződések tárgyát képezzék. (A 20. század utolsó huszonöt évének domináns, „mainstream” közgazdasági irányzata a leginkább Milton Friedman nevével fémjelzett neoliberális monetáris-institucionalista gondolkozás volt, melynek elvei a gazdaságpolitika gyakorlati működtetésébe is nyilvánvalóan beépültek.) W. Clinton nem vitatta ugyan a második generációs jogok természetét, azonban adott történelmi környezetben nem kívánt az Egyezségokmány megerősítése kapcsán a Kongresszussal politikai vitába keveredni. Ha Clinton - elnöksége idején - megpróbálta volna „keresztül vinni” a ratifikációt, akkor vagy leszavazták volna, tehát a megerősítés meghiúsult volna, vagy csak olyan fenntartások megfogalmazása mellet lett volna sikeres, amelyek a gazdasági-szociális szempontból lényeges témákat érintették volna. Magyarul: a fenntartások megfogalmazásával tartalmilag
3
International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights New York 16 December 1966 http://www2.ohchr.org/english/bodies/ratification/3.htm, letöltés dátuma: 2008. december 9.
4
„kiürítették” volna az Egyezségokmányt.4 A leköszönőben lévő ifjabb Bush Elnök a reagani és az édesapja adminisztrációja által is képviselt nézőponton áll.5 Az Egyesült Államok különböző elnökségeinek „hozzáállása” feltehetően abból következik, hogy általánosító leegyszerűsítéssel: a polgári és politikai jogok nem járnak különösebb kiadásokkal a nemzetállamok számára, azonban a gazdasági-, szociális és kulturális jogok érvényesítése komoly terheket ró az egyes országok költségvetésére. Valószínűsíthető, hogy az Egyesült Államok fenti elvek alapján ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát 1992. június 8-án, és ugyanezért marad adós a másik Egyezségokmány megerősítésével. Az emberi jogok az állami szerepvállalás szempontjából a következő módon pontosíthatók: 6 1. Aktív állami szerepvállalást igénylő polgári és politikai jogok: biztosításuk nemcsak negatív, hanem pozitív kötelezettségekkel is jár (intézményi feltételek, eljárási kötelezettségek: kivizsgálási kötelezettség, jogorvoslat biztosítása, stb.) 2. Aktív állami szerepvállalást nem igénylő gazdasági, szociális, kulturális jogok: szakszervezet alapításának joga, sztrájkhoz való jog – sokszor egyes polgári és politikai jogok (ld. véleménynyilvánítás szabadsága, egyesülési jog speciális megnyilvánulásai 3. Aktív állami szerepvállalást igénylő, „szolgáltatási típusú” gazdasági, szociális, kulturális jogok: egészséghez, szociális biztonsághoz való jog A legköltségesebb tehát a gazdasági- és szociális „típusú” jogok biztosítása, ideértve pl. (az Egyezségokmányban is megfogalmazott) általánosan hozzáférhető egészségügyi és fokozatosan ingyenessé váló felsőoktatás biztosítását is. 13. cikk 2. c, a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján. Az Amerikai Egyesült Államok a piacközpontú vegyes gazdasági rendszer vagy az ún. reziduális jóléti állam7 „iskolapéldája”, ahol a gazdaság alapvetően piaci mechanizmusok alapján történő működtetése mellett, az állam a társadalom perifériájára szorult egyéneket „megmenti” ugyan, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szociális ellátó rendszerek címzettje (ingyenes hozzáféréssel) az egész társadalom legyen. Más történelmi és kulturális 4
David Shiman: A Human Rights Perspective, Which economic, social, and cultural rights are guaranteed in international human rights documents? http://www1.umn.edu/humanrts/edumat/hreduseries/tb1b/Section1/tb1-3.htm, letöltés dátuma: 2008. december 16. 5 Amnesty International USA, Economic, Social, and Cultural Rights, Questions and Answers http://www.amnestyusa.org/escr/files/escr_qa.pdf, letöltés dátuma: 2008. december 16. 6 Mink Júlia (2007): Az Emberi jogok védelmének általános kérdései, Az ENSZ emberi jogvédelmi rendszere http://ajkhok.elte.hu/jegyzettar/Nemzetkozi%20jog/NJ1%20eloadas/8.ea_Mink_Az%20emberi%20jogok%20ve delme.ppt, letöltés dátuma: 2008. december 8. 7 Bara Zoltán – Szabó Katalin (1999): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények, Aula, Budapest, pp 127156. és 209-242.
5
hagyományokra építve ugyan, de az európai neokorporatív- és az ázsiai állam által vezérelt piacgazdaságok működési elvei sokkal könnyebben összeilleszthetők az Egyezségokmány tartalmi gondolatával. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a neokorporatív modellek „megfinanszírozása” tetemes költségvetési forrásokat igényel, csak a stabil, viszonylag tartós növekedést mutató „fejlett” országok engedhetik meg maguknak ezt a fajta intézményes berendezkedést. A globalizáció (a részpiacok világpiaci integrációja) az európai államokban is inkább a liberális neokorporatizmus számára hagy teret, míg a szociális neokorporítív rendszerek létjogosultsága csökkenő. Mindez valószínűleg azért alakult így, mert „a 21. század elejére kialakult nemzetközi rendszerben két különösen lényeges (azonban egymásnak némileg ellentmondó) állami feladat kristályosodott ki: egyrészt az államnak meg kell védenie az ország lakosságát a globalizáció kedvezőtlen következményeitől, másrészt biztosítania szükséges, hogy az adott ország minél nagyobb hasznot húzzon a globalizáció által teremtett lehetőségekből.”8
A kapitalista gazdaság történeti típusai .
Források: Bara Zoltán – Szabó Katalin: Gazdasági rendszerek, országok, intézmények, Aula, 1999, pp.157-208
Szabadversenyes piacgazdaság
Piac által vezérelt gazdaság
Vegyesgazdasági rendszerek
Tárgyalásos (neokorporatív) gazdaság
Állam által vezértelt gazdaság
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának megerősítése kapcsán egy rövid gondolat a Dél-Afrikai Köztársaságról: Az ország Alkotmánya magában foglalja az Egyezségokmány által is definiált jogokat, az ország törekvéseket mutat a megerősítés mielőbbi perfektuálására. 9 Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban az Egyezségokmányban foglaltak maradéktalanul 8
Simai Mihály (2007): A világgazdaság a XXI. század forgatagában, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 62-63. United Nations Office at Geneva, News&Media http://www.unog.ch/80256EDD006B9C2E/(httpNewsByYear_en)/187D3A435745F16DC125746C003E4030?O penDocument, letöltés dátuma: 2008. december 16. 9
6
teljesülnek, csupán annyit, hogy jogsértés esetén a nemzeti jogba beépült nemzetközi elvekre és dokumentumra is lehet hivatkozni. Így történt ez az a gazdasági-, és szociális jogok bírói érvényesítése kapcsán gyakran idézett, 2000-ben tárgyalt Grootboom ügyben is. Az ügy lényege nagyon röviden az, hogy egy nyomornegyedben élő hölgy (Irene Grootboom) és családja számára - különböző körülmények következtében - a nyomornegyedbeli élet életveszélyessé vált, így egy olcsó lakások építésére kijelölt üres telekre költöztek, majd a telek tulajdonosa ledózeroltatta kalibáikat, ezért úgy vágtak neki 1999 telének, hogy sem fedelet, sem élelmet nem tudtak biztosítani gyermekeiknek. Az Alkotmánybíróság határozata hosszú és bonyolult, számunkra itt az az érdekes, hogy figyelembe vették a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezéseit, mert (annak ellenére, hogy nem ratifikálták) az már - az alkotmánybírák meglátása szerint - a nemzetközi szokásjog részévé vált. Sőt, azáltal, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott az Egyezségokmányra, hozzájárult annak értelmezéséhez és így, egy transznacionális konszenzus kialakításához is. 10 Az első generációs, tehát a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 1976. március 23án lépett hatályba, három hónappal azután, hogy a 49. cikk előírása szerint a harmincötödik megerősítő vagy csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál letétbe helyezték. 2008. december 5-ig 163 állam vált az Egyezségokmány részesévé, így a 2007-es állapothoz képest három országot érint változás: Egyrészt Kuba és a Komorosz-szigetek 2008-ban aláírókká váltak, másrészt Vanuatu (régebbi nevén az Új-Hebridák) Parlamentje megerősítette a már négy évvel korábban aláírt dokumentumot.11 C, Gazdasági, szociális, és kulturális jogok védelme az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában Az alábbi felsorolás alapján belátható, hogy a gazdasági-, szociális-, és kulturális jogok nemzetközi védelmét már az 1948-ban hatályba lépett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is „felvállalja”. • • • • • • • •
szociális biztonsághoz való jog; munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez való jog; méltányos és kielégítő fizetéshez való jog; pihenéshez/szabadidőhöz való jog; anyaság-, gyermekkor védelme; neveléshez való jog; kulturális életben való részvétel joga; szociális ellátáshoz való jog.12
és
kielégítő
10
Dux László: A gazdasági és szociális jogok bírói érvényesítése – a dél-afrikai Alkotmánybíróság Dél-Afrika v. Grootboom ügyben hozott ítélete, http://jesz.ajk.elte.hu/dux16.html, letöltés dátuma: 2008. december 8. 11 International Covenant on Civil and Political Rights New York, 16 December 1966 http://www2.ohchr.org/english/bodies/ratification/4.htm, letöltés dátuma: 2008. december 15. 12 Magyar ENSZ Társaság (2008): Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozata, Jogrend és Emberi Méltóság 19482008, pp. 3-14. 7
Fentiek alapján felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség egy nemzetközi dokumentumban már biztosított jogok újbóli kodifikálására? C/1. A gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesülésének nemzetközi biztosítékai Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tehát a klasszikus jogokon (polgári és politikai jogokon) kívül a fent összefoglalt gazdasági-, szociális-, és kulturális jogokról is rendelkezik. „A Nyilatkozat azonban, mint minden közgyűlési határozat, csak ajánlás jellegű. Kétségtelen azonban, hogy az emberi jogok nemzeti és nemzetközi keretekben történő védelmére világszerte nagy hatást gyakorolt. Több állam alkotmányába, egyes nemzetközi egyezményekbe, valamint nemzetközi szervezetek határozataiba is beiktatták a Nyilatkozat rendelkezéseit, melynek döntő jelentősége az, hogy megalapozta az emberi jogok katalógusába tartozó jogok általános védelmét szolgáló nemzetközi szerződéses szabályozás kidolgozását és elfogadását.”13 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az a nemzetközi dokumentum, ami a 20. század elő felére visszatekintve igyekszik garantálni, hogy emberhez méltatlan dolgok a világtörténelemben ne fordulhassanak elő. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya már hatálybalépésekor (1976-ban) is jobban biztosította a felölelt jogok de facto megvalósulását, az igazi áttörést, azonban az idei Fakultatív Jegyzőkönyv elfogadása jelenti. Amíg Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányához tartozó első Fakultatív Jegyzőkönyv már az Egyezségokmánnyal egyidejűleg (1976. március 23.) hatályba lépett, addig a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához tartozó Fakultatív Jegyzőkönyvet csak 2008. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése. Aláírásra 2009 folyamán fogják megnyitni, hatályos pedig csak akkor lesz, ha már tíz ország parlamentje megerősítette.14 A frissen elfogatott Jegyzőkönyvet nem véletlenül illették a „hiányzó láncszem” elnevezéssel. Fakultatív Jegyzőkönyv hiányában ugyanis a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt jogok érvényesítése csak indirekt módon volt számon kérhető egy nemzetállamon. C/1/a. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságát (Committee on Economic, Social and Cultural Rights) 1985-ben hozta létre az ECOSOC az Egyezségokmány IV. (a jelentéstételről és ellenőrzésről szóló) részének cikkei alapján.15 A Bizottság a „végrehajtás ellenőrzője”, egy tizennyolc tagú független, emberi jogi specialistákból álló szakértői testület, amelynek tagjait négy évre választják, a folyamatos munka biztosítása érdekében azonban, (a többi ENSZ-családhoz tartozó szervhez hasonlóan) két évente választanak új tagokat a bizottsági helyek felére. A nemzetállamok az Egyezségokmányban foglalt jogok gyakorlati megvalósulásának folyamatáról a Bizottságnak küldik meg jelentéseiket. Az első jelentést a megerősítés után két évvel szükséges elkészíteni, majd öt évenként ismételten. A Bizottság a jelentéseket 13
Bokorné Szegő Hanna (1998): Nemzetközi jog, Aula, Budapest, p. 201. UNITED NATIONS Press Release, Closing a historic gap in human rights, www.unhchr.ch/huricane/huricane.nsf/view01, letöltés dátuma: 2008. december 15. 15 Committee on Economic, Social and Cultural Rights, monitoring the economic, social and cultural rights http://www2.ohchr.org/english/bodies/cescr/index.htm, letöltés dátuma: 2008. december 8. 14
8
„Következtető megfigyelésekkel” látja el. A jelentés- és következtető megfigyelés küldési folyamat, tehát kizárja, hogy az Egyezségokmányra hivatkozva egyének panaszolják el (akár a saját nemzetállamukban elszenvedett) jogsérelmeiket. A fenti processzus, mint az Egyezségokmányban foglalt jogok megvalósulásának biztosítéka két okból azonban egyáltalán nem lebecsülendő. Egyrészt „fel kell tételeznünk, hogy a kormányok nem fogadják kitörő örömmel az intézményesített nyomásgyakorlást, másrészt pedig a nyilvános bírálatot”.16 A hangsúlyt az utóbbira helyezném. A nemzetközi dokumentumokba foglalt jogok érvényesülésére valószínűleg két tényező együttes fennállása hat pozitívan. A modern kommunikációs-távközlési technológiák lehetővé teszik, hogy a világ gyakorlatilag bármely pontján történő események azonnal és szintén gyakorlatilag mindenki számára ismertté váljanak, így az egyik tényező a már említett „nyilvánosság ereje”. A másik pedig a nem kormányok által létrehozott, civil szervezetek tevékenysége. A civilek a 21. században „rájöttek”, hogy a kormányok és a szupranacionális szervezetek csupán objektív segítséget képesek nyújtani, azaz jogi/formai kereteket teremteni, valamint esetenként finanszírozási forrásokat biztosítani. A nemzetek közötti (fölötti) jó szándékok megvalósulásához leginkább a civil szervezetek (NGOk) önkénteseinek szubjektív, gyakran önfeláldozó segítsége járul hozzá leginkább. Nagyrészt a terep munkások odaadása révén telik meg tartalommal az emberi jogok nemzetközi ügye. Fentiek illusztrálására két konkrét példa: A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának I. része (és egyben 1. cikke) a népek önrendelkezési jogával és politikai rendszerük szabad megválasztásának jogával foglalkozik; valamint kinyilvánítja, hogy a népek szabadon rendelkeznek természeti kincseikkel és erőforrásaikkal és nem foszthatóak meg a létfenntartásukhoz szükséges eszközeiktől. Az Egyezségokmány 1. és 25. cikkének értelmében indiai önkéntesek igyekeznek védeni (az egyébként sérelmet szenvedő) jogokat. 1. cikk 2. Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és a nemzetközi jogból eredő kötelezettségeinek a tiszteletben tartásával - szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől. 25. cikk Az Egyezségokmány egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az csorbítaná a népek vele született jogát arra, hogy teljes mértékben és szabadon élvezzék és felhasználják természeti kincseiket és erőforrásaikat. Számos transznacionális vállalat a WTO szellemi tulajdonjogok klauzúráját (TRIPs) alkalmazza arra, hogy bizonyos növények vagy élőlények kereskedelme kapcsán monopolista pozícióba kerüljön. Sok olyan mezőgazdaságban és gyógyászatban használt növény került a világ különböző tájain törzskönyvezésre, amelyek tradicionálisan déli fajok, az ott élők gondozták és őrizték meg őket évezredeken át az utókor számára. 16
Gudmundur Anderson (1998): Kisebbségi jog: nemzetközi standardok és ellenőrzési mechanizmusok, Regio. Kisebbség, politika, társadalom 1998. 9. évf. 4.sz. 9
Több ilyen növény kereskedelmére jegyeztek be szabadalmat, közöttük a nímfára (Azadirachta indica!) is, amelyet Indiában gyógyító minőségei következtében „az élet fájának” neveznek. (Magyar elnevezései közül a legelterjedtebb a miatyánkcserje.) Az indiai aktivisták képtelenek voltak megakadályozni a tradicionális tudás külföldiek által történő szabadalmi levédetésének gyakorlatát, ezért a Vandana Shiva vezette önkéntesek, a nemzeti örökség védelme érdekében polgári mozgalmat indítottak, melynek keretében fiatal jogászok kezdték járni a vidéket, és arra ösztönözték a lakosokat, hogy gyűjtsék össze a tájak növényfajait. Ezeket katalogizálták, egy ún. „közösségi magnyilvántartást” hoztak létre, amelyek a jövőbeli szintén vitatható szabadalmi eljárásoknak kívánnak elébe menni.17 „Természetesen maga az ENSZ sem tétlen ezekben az ügyekben. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága már 1998-ban felhívta a Világbank, az IMF és a WTO figyelmét arra, hogy megfelelő módszerek kidolgozására van szükség, amelyekkel fenti intézmények intézkedéseinek gazdasági-szociális jogokra gyakorolt hatását mérni lehet (social monitoring). 1999-ben pedig maga Kofi Annan Főtitkár hirdette meg a „Gobal Compact” elnevezésű programot, amely megerősített keretet biztosít a nemzetközi üzleti világ és az ENSZ közötti együttműködéshez, s a vállalati szektort közvetlenül vonja be az ENSZ emberi jogi okmányaiban foglalt normák megvalósításába.”18 A másik konkrét példa – reményeim szerint – még inkább megvilágítja a szubjektív segítségnyújtás fontosságát. Afrikában az asszonyok 46,5; Ázsiában 65,4; a Csendes-óceáni és Karib térségben pedig a nők 88,5 százaléka szül képzett orvosok, szülésznők vagy bábák segítségével. Az Action Research and Training for Health (ARTH) csoport radzsasztháni kutatási alapján nem az állami intézmény rendszer mulasztásainak következtében ilyen alacsony a hivatásos születéssegítés aránya, hanem arról van szó, hogy az állapotos nők nemcsak egészségügyi szolgáltatásokat várnak el várandósságuk és a szülés során. A tradicionális (hivatalos oklevéllel nem rendelkező) bábák a családokkal rendszeres kapcsolatokat tartanak fenn, így tevékenységük a védőnői funkciók ellátására és a lelki gondozásra legalább annyira kiterjed, mint magának a szülés folyamatának levezetésére. A képzett szülésznők többsége (62 százaléka) azonban nem azokban a rurális térségekben él, ahol munkáját ellátja, így szolgáltatásaikat a helyiek - feltehetően a bizalmi kapcsolatok hiányában - többnyire igénybe sem veszik. Az állami gondoskodás tehát - személyes jelenlét nélkül - nem hozza meg a tőle várt eredményt.19 (Más kérdés, hogy a hivatkozott szülésznők a rossz higiéniai és infrastrukturális viszonyok miatt nem hajlandóak ezekbe a falvakba költözni, mely feltételek fokozatos javítása szintén az Egyezségokmányban foglalt állami feladat.) C/1/b. Ahogy az alpont elején már említésre került, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányához tartozó első Fakultatív Jegyzőkönyv már az Egyezségokmánnyal egyidejűleg (1976. március 23.) hatályba lépett, addig a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához tartozó Fakultatív Jegyzőkönyvet csak 2008. december 10-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése. Aláírásra 2009 folyamán fogják megnyitni, hatályos pedig csak akkor lesz, ha már tíz ország parlamentje megerősítette. 17
Promoting and Defending Economic, Social & Cultural Rights, Chapter 8 Violations of specific Covenant Rights http://shr.aaas.org/escr/handbook/chap08.htm, letöltés dátuma: 2008. december 8. 18 A fenntartható fejlődés és a globalizáció kihívásai az emberi jogok szempontjából, Kondorosi Ferenc előadása a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat szakmai napján, 2007. május 15-én, pp. 15-18. 19 Culture and Issues Related to Reproductive Health, in: UNFPA State of World Population 2008, Reaching Common Ground: Culture, Gender and Human Rights pp. 59-60. 10
A Fakultatív Jegyzőkönyvek jóval erősebb nemzetközi biztosítékok, mint a jelentéstételi kötelezettségek, hiszen direkt jogvédelmet jelentenek a magánszemélyek számára. Az egyének a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában megfogalmazott jogok sérelmével kapcsolatos panaszaikat közvetlenül juttathatják el a Bizottsághoz, azonban a civil jogi segítségnyújtó szolgálatok szerepe várhatóan itt is jelentős lesz, hiszen a Fakultatív Jegyzőkönyvek konkrétan azt teszik lehetővé, hogy az Egyezségokmány tartalmi keretein belül a polgár perelje saját államát. D, A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának felépítése A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya egy bevezető részből és harmincegy cikkből áll. A Dokumentum tartalmi felépítése a következő: I. RÉSZ (1. cikk) II. RÉSZ (2-5. cikk) III. RÉSZ (6-15. cikk) IV. RÉSZ (16-25. cikk) V. RÉSZ (26-31. cikk) D/1. Az I. RÉSZ, ahogy a C/1/a, alpontban részletes kifejtésre került a népek önrendelkezési jogával, politikai rendszerük szabad megválasztásának jogával, valamint a természeti erőforrásaikhoz való viszonyával és jogaival foglalkozik. Összefoglalva: •
Népek önrendelkezési joga és politikai rendszerük szabad megválasztásának joga.
•
Népek szabadon rendelkeznek természeti kincseikkel és erőforrásaikkal.
•
Negatív jog → egy nép sem fosztható meg létfenntartásához szükséges eszközeitől.
D/2. A II. RÉSZ (2-5. cikk) az Egyezségokmány egyik legérdekesebb rendelkezését tartalmazza, ami egyben a dokumentum bírálói számára – a lehető legkörültekintőbb megfogalmazás ellenére – támadási felületet biztosít. 2. cikk 1. Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy - különösen gazdasági és technikai téren - mind saját erejéből, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttműködés útján a rendelkezésre álló valamennyi erőforrás igénybevételével, minden megfelelő eszközzel, ideértve különösen a jogszabályi intézkedéseket, fokozatosan biztosítja az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását
„Ezzel a megfogalmazással a szerződés elismeri a benne foglalt jogok relatív természetét. Emellett megállapítja, hogy a jogok biztosítása érdekében nemzetközi segítségnyújtásra van
11
szükség, amely a fejlődő államok támogatását jelenti, amelyek többsége súlyos hátrányban van a gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosításában. A szabályozási koncepció következő vonása, hogy a végrehajtás nem csupán jogszabályi intézkedésekkel, hanem társadalmi-gazdasági programok útján történik Ez a felfogás tükröződik az egyes jogok (D/3.) szabályozása során is, amikor az Egyezségokmány meghatározott programot ír elő. Így például a munkához való jog megvalósításából eredő egyik jogi kötelezettség, „a műszaki és szakmai tanácsadási és képzési programok, eljárásmódok és módszerek” létéről való gondoskodás. Az Egyezségokmány a védett jogok széles körét tartalmazza (a munkához való jog és részjogosítványai, a szakszervezeti szervezkedés szabadsága, az alapvető emberi szükségletek kielégítésének joga, a társadalombiztosításhoz való jog és következményei, az oktatáshoz és a kulturális életben való részvétel joga), de az általa nyújtott védelmet lerontja a szolgáltatás nyújtására vonatkozó állami kötelezettségek normatív jellegének a megfogalmazása („elismerik”, „tiszteletben tartják” az adott jogot). A kikényszeríthetőségen javít, ha az Európai Szociális Charta megoldását átvéve az állami kötelezettségek tartalma viszonylag pontosan van megfogalmazva. Az is előfordul, hogy a normatív jelleg bizonytalansága együtt jár a kötelezettség tartalmának számon kérhető jellegével. A 12. cikk szerint a részes államok „elismerik” mindenki jogát a „testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjére”. Ugyanakkor az államok intézkedési kötelezettségeinek fel kell ölelnie a következőket: a halvaszületés, a csecsemőhalálozás csökkentése, a gyermekek egészséges fejlődése érdekében tett lépések, járványos megbetegedések megelőzése, gyógyítása, az általános orvosi ellátás feltételeinek megteremtése, stb.”20 „Az Egyezségokmányban megfogalmazott kötelezettségvállalásnak ez a flexibilis jellege a jogok természetébõl, helyesebben abból a realitásból fakad, hogy megvalósításuk bizonyos materiális előfeltételek megteremtését igényli. Ugyanakkor világosan kifejezésre jutó kívánalom: a kötelezettségvállalásnak e kevésbé rigorózus jellege ne adjon alkalmat a joggal való visszaélésre. Így e jogokból folyó kötelezettségek terjedelmét vizsgálva a nemzetközi szakértő bizottság az ún. limburgi elvek 16. cikkében kifejtette: a gazdasági, szociális és kulturális jogok biztosítását szolgáló lépéseket az államoknak "azonnal meg kell kezdeniük", hogy a jogok biztosítását a lehetőségekhez képest a leggyorsabban érjék el. A 21. cikk szerint pedig a fokozatos megvalósítás lehetősége "semmilyen körülmények között sem értelmezhető oly módon, hogy az államoknak jogukban áll a tejes biztosítást szolgáló erőfeszítéseket bizonytalan időre elhalasztani.”21 A 2. cikk első bekezdésének kulcsszava tehát a fokozatosság, a kötelezettségvállalás ezen flexibilis jellege, amelyet a harmadik bekezdésben, a fejlődő országok vonatkozásában külön megerősít az Egyezségokmány. 2. cikk 3. A fejlődő országok, kellő figyelemmel az emberi jogokra és saját nemzetgazdaságukra, maguk határozhatják meg, hogy milyen mértékben biztosítják az Egyezségokmányban elismert gazdasági jogokat azok számára, akik nem állampolgáraik.
20
Kardos Gábor: Az emberi jogok nemzetközi védelmének általános kérdései, http://www.ok.hu/katalogus?q=kardos+g%E1bor%2Bemberi%2Bjogok&mode=1&x=11&y=26, letöltés dátuma: 2008. december 8. 21 Kondorosi Ferenc: A gazdasági-szociális jogokról, http://eszmelet.freeweb.hu/40/kondorosi40.html, letöltés dátuma: 2008. december 8.
12
A fentebb (B, pontban) idézett Grootboom ügyben is, elsősorban azt vizsgálta a dél-afrikai Alkotmánybíróság, hogy a központi kormányzat (és három-szintű közigazgatási rendszere) mindent megtett-e a lakáshelyzet javítása érdekében. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg Határozatában, hogy az állam megszegte az ország Alkotmányát, mindezt azonban nem azzal, hogy évente hozzávetőlegesen 22 000 házat építenek, miközben 20 000 családdal többnek lenne otthonra szüksége. Az Alkotmánysértés tehát nem amiatt következett be, hogy a dél-afrikai nemzeti lakásprogram lassú ütemű (ez a gazdasági helyzet eredménye és megfelel a fokozatosság elvének). A Határozatot arra alapozták, hogy az államnak nem volt akut módon jelentkező problémákra (pl. természeti katasztrófa) megfelelő megoldási programja. A II. RÉSZ magában foglalja még a jogok diszkriminációmentes gyakorlásának kötelezettségét (fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyoni helyzetre, születésre, vagy minden egyéb helyzetre). D/3. A III. RÉSZ (6-15. cikk) tartalmazza magukat a biztosítani kívánt jogokat, az alábbi bontásban: • • • • • • • •
Munkához való jog és az ehhez kapcsolódó jogok (6-7. cikk) Szakszervezet alapításának joga (8. cikk) Társadalombiztosításhoz való jog (9. cikk) Családok, anyák, gyermekek, fiatalkorúak védelme (10. cikk) Alapvető emberi szükségletek kielégítéséhez tartozó jogok (11. cikk) Egészséghez való jog (12. cikk) Oktatáshoz való jog (13-14. cikk) Kulturális életben való részvételhez való jog (15. cikk)
D/4. A IV. RÉSZ (16-25. cikk) tartalmáról a C, pontban már nagy részletességgel szóltunk. A IV. rész gyakorlatilag a jogok nemzetközi szinten való megvalósulásáról és azok ellenőrzéséről szól, egyrészt a már említett jelentéstételi-következtető megfigyelési mechanizmus útján, másrészt az idei év nagy áttöréseként értékelt Fakultatív Jegyzőkönyv keretében. D/5. Az V. RÉSZ (26-31. cikk) pedig, ahogy a B, pontban is idéztük, a csatlakozások-, megerősítések- és módosítások szabályozásával foglalkozik. E, Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye, Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Iszlám (Sharia) Jog Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényében foglaltakkal kapcsolatban gyakran felmerül az a kétség, hogy a felölelt jogok megvalósulása azért aggályos, mert bizonyos országok (és itt elsősorban az Iszlám Konferenica Szervezetének OIC jelenleg 57 tagállamára gondolnak) vallási alapon nem ismerik el az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényének univerzalitását. Ennek alátámasztására Irán képviselőjének 1981-es kijelentését szokták idézni, aki az ENSZ Közgyűlésének 36. ülésszakán azt jelenttette ki, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a zsidó-keresztény tradíciók szekuláris interpretációja, így a muszlim hívek számára befogadhatatlan. Azt is hozzátette, hogy ha ezek között a feltételek (tehát a
13
Nyilatkozat cikkei) és országának isteni törvényei között kellene választaniuk, Irán mindenképp az Iszlám törvényei mellett tenné le a voksát.22 Mashood Baderin és Robert McCorquodale az elmúlt években megjelent műveikben éppen ez utóbbi kijelentés tartalmára alapozzák az iszlám jog és az Egyezségokmányok összeférhetőségét. Baderin megközelítésének lényege az, hogy különösen a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát vizsgálva, a dokumentum cikkeinek mindegyike megtalálható a Sharia jogban is. A probléma tehát nem abban áll, hogy az ENSZ emberi jogi törvényei és az iszlám tanításai összeegyeztethetetlenek lennének, hanem a nem muszlim országok azon eljárása okoz megrökönyödést és konkrét fenntartásokat néhány iszlám országban, hogy egy ember alkotta jogot (legyen az bármilyen nemes szándékú is) az Isten alkotta törvény fölé kívánnak helyezni.23 (A Sharia-t az iszlám országokban az isteni kinyilatkoztatásra épülő törvényként határozzák meg.) Baderin úgy véli, hogy ha az Egyezségokmányban foglalt jogokat először az Iszlám törvényeiben keresnék és az alapján kodifikálnák, azok muszlim társadalmakban történő elfogadtatása jóval egyszerűbb lenne. Összegzés A dolgozat az Emberi Jogok Napjának 60. évfordulójára készült. 2008-ban ez a nap egy új, régen várt eredményt hozott, az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatában fogadta el a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet. A dokumentum elfogadásával a gazdasági, szociális és kulturális jogok védelme - elsősorban a magánszemélyek szempontjából – a korábbiaknál hatékonyabban válik biztosítottá. Szóltunk továbbá a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt jogok természetéről, megvalósulásuk elveiről és lehetőségeiről, nemcsak a világgazdasági és állami intézményes berendezkedés, hanem a vallási orientáció függvényében is.
22
Idézi: David G. Littman (2003): Human Rights and Wrongs, Sharia can’t be an exeption to international human-rights norms, http://www.nationalreview.com/script, letöltés dátuma: 2008. december 16. 23 Mashood Baderin, Robert McCorquodale (2007): Social, Economic and Cultural Rights in Action, Oxford University Press 14
Irodalomjegyzék
Amnesty International USA, Economic, Social, and Cultural Rights, Questions and Answers http://www.amnestyusa.org/escr/files/escr_qa.pdf, letöltés dátuma: 2008. december 16. A fenntartható fejlődés és a globalizáció kihívásai az emberi jogok szempontjából, Kondorosi Ferenc előadása a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat szakmai napján, 2007. május 15-én, pp. 1518. Bara Zoltán – Szabó Katalin (1999): Gazdasági rendszerek, országok, intézmények, Aula, Budapest, pp 127-156. és 209-242. Bokorné Szegő Hanna (1998): Nemzetközi jog, Aula, Budapest, p. 201. Committee on Economic, Social and Cultural Rights, monitoring the economic, social and cultural rights http://www2.ohchr.org/english/bodies/cescr/index.htm, letöltés dátuma: 2008. december 8. Culture and Issues Related to Reproductive Health, in: UNFPA State of World Population 2008, Reaching Common Ground: Culture, Gender and Human Rights pp. 59-60. David G. Littman (2003): Human Rights and Wrongs, Sharia can’t be an exeption to international human-rights norms, http://www.nationalreview.com/script, letöltés dátuma: 2008. december 16. David Shiman: A Human Rights Perspective, Which economic, social, and cultural rights are guaranteed in international human rights documents? http://www1.umn.edu/humanrts/edumat/hreduseries/tb1b/Section1/tb1-3.htm, letöltés dátuma: 2008. december 16. Dux László: A gazdasági és szociális jogok bírói érvényesítése – a dél-afrikai Alkotmánybíróság Dél-Afrika v. Grootboom ügyben hozott ítélete, http://jesz.ajk.elte.hu/dux16.html, letöltés dátuma: 2008. december 8. Gudmundur Anderson (1998): Kisebbségi jog: nemzetközi standardok és ellenőrzési mechanizmusok, Regio. Kisebbség, politika, társadalom 1998. 9. évf. 4.sz. International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights New York 16 December 1966 http://www2.ohchr.org/english/bodies/ratification/3.htm, letöltés dátuma: 2008. december 9. International Covenant on Civil and Political Rights New York, 16 December 1966 http://www2.ohchr.org/english/bodies/ratification/4.htm, letöltés dátuma: 2008. december 15. Kardos Gábor: Az emberi jogok nemzetközi védelmének általános kérdései, http://www.ok.hu/katalogus?q=kardos+g%E1bor%2Bemberi%2Bjogok&mode=1&x=11&y= 26, letöltés dátuma: 2008. december 8.
15
Kondorosi Ferenc: A gazdasági-szociális jogokról, http://eszmelet.freeweb.hu/40/kondorosi40.html, letöltés dátuma: 2008. december 8. Magyar ENSZ Társaság (2008): Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozata, Jogrend és Emberi Méltóság 1948-2008, pp. 3-14. Magyar ENSZ Társaság, Gömbös Ervin főtitkár (szerk.) (2008): Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye, Jogrend és Emberi Méltóság 1948-2008, pp. 7-19. Mashood Baderin, Robert McCorquodale (2007): Social, Economic and Cultural Rights in Action, Oxford University Press Mink Júlia (2007): Az Emberi jogok védelmének általános kérdései, Az ENSZ emberi jogvédelmi rendszere http://ajkhok.elte.hu/jegyzettar/Nemzetkozi%20jog/NJ1%20eloadas/8.ea_Mink_Az%20ember i%20jogok%20vedelme.ppt, letöltés dátuma: 2008. december 8. Promoting and Defending Economic, Social & Cultural Rights, Chapter 8 Violations of specific Covenant Rights http://shr.aaas.org/escr/handbook/chap08.htm, letöltés dátuma: 2008. december 8. Simai Mihály (2007): A világgazdaság a XXI. század forgatagában, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 62-63. United Nations Office at Geneva, News&Media http://www.unog.ch/80256EDD006B9C2E/(httpNewsByYear_en)/187D3A435745F16DC125 746C003E4030?OpenDocument, letöltés dátuma: 2008. december 16. UNITED NATIONS Press Release, Closing a historic gap in human rights, www.unhchr.ch/huricane/huricane.nsf/view01, letöltés dátuma: 2008. december 15. UNITED NATIONS Press Release, Closing a historic gap in human www.unhchr.ch/huricane/huricane.nsf/view01, letöltés dátuma: 2008. december 15.
rights,
16
