beköszöntõ
A Rákóczi Családi Kör ismét 135 magyar diákkal bõvül, akik az idei, 14. Magyarságismereti Mozgótábor keretében vendégeskednek Magyarországon. Lapunkban szerepel egy kis válogatás az idei tábori résztvevõk pályázataiból - a Szent Erzsébet Év alkalmából Árpádházi Szent Erzsébet mai üzeneteibõl, Mikes Kelemen képzeletbeli utolsó levelébõl és a bõvülõ Európai Unióban rejlõ lehetõségekbõl. Az idei Fenyõk hasábjain Családunk további tagjainak írásaiból szemezgettünk. Olvashatunk az egyre aktuálisabb emberi jogi kérdésekrõl, egy volt táborosunk karrierjérõl, a 2006-os Bethlen csapat tábori élményeirõl, és Családunk tagjainak gondolataiból. Kedves Olvasó, kérem, engedjen meg egy személyes vallomást az idei tábori készülõdésrõl, ami különleges volt számomra. A 2007es év tavaszi félévében lehetõségem
Emberi Jogokról Emberi Nyelven Rólunk és Általunk Kedves Rákóczisok! Arról, hogy léteznek emberi jogok, feltételezem, valamennyien hallottatok már. Arról, hogy neked/nekünk tulajdonképpen mi közünk a témához, már kevesebb szó esik. Valahogy mindig távoli dolgokra, eseményekre gondolunk, ha az emberi jogok szóba kerülnek... mi történik Iránban, Koszovóban vagy éppen Indonéziában... s innentõl kezdve meghallgatjuk a hírt, jobb esetben szörnyülködünk egyet, s tán a következõ percben már el is felejtettük, mirõl is tudósítottak bennünket. Más kérdés viszont, ha nálunk nem engedik kirakni a nemzetiségi nyelvû helységneveket vagy hivatalos feliratokat. Az is más, ha azért kapok rossz jegyet egy tanárnál, (késõbb a munkáltatónál alacsonyabb fizetést) mert köztudottan nem tartja nagyra a lányokat. Hányszor kérdõjelezõdik meg mindennapjainkban a szólás szabadsága, vagy a szabad vallásgyakorlás? Ki nem hallott már évekig elhúzódó bírósági perekrõl - hogy aztán akinek végig igaza volt, már ne tudja megélni az igazát? Ki ne találkozott volna már a mindennapokban apró-cseprõ korrupcióval? Ki ne tudna példát mondani környezetében arra, hogy ugyan mindenki egyenlõ, de azért vannak egyenlõbbek is? Ez van? Ilyen a világ? Senki nem tesz semmit, a politikusaink is inkább csak a saját érdekeiket képviselik, mint a miénket. Ilyen véleményeket szintén elég gyakran hallani. Ismerõs, ugye? Igen, bosszantó. "De én kicsi vagyok, egyedül semmit nem érek el..." Na ez az a hozzáállás, amely leginkább erõsíti a mindenféle diszkrimináció burjánzását közösségeinkben. Igenis van lehetõség egyenként is lépni, tenni, figyelmeztetni ezekre a jelenségekre. Egyénileg is, s akár közösen, a Rákóczi Családi Kör által is. Ne feledjétek! Tagjai vagytok egy az egész Kárpát medencét behálózó szervezetnek. Bárhova mentek, mindenhol találhattok ismerõst, s ezek a kapcsolatok óriási lehetõségeket rejtenek magukban. Mit tehetsz Te, s mit a Rákóczi Családi Kör az emberi jogokért, az emberhez méltó életért? Az alábbiakban ajánlásainkat fogalmazzuk meg:
Ta n u l d m e g ! A z e m b e r i jogok az emberi élet és méltóság tiszteletén alapulnak. Tu d a t o s í t s d , h o g y a z igazságtalanság, a diszkrimináció nem normális jelenség!
Magukban hordozzák a minden világvallásban fellelhetõ aranyszabályt: ne tégy olyat a másiknak, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek. (Ez a szeresd felebarátodat, mint önmagadat parancsa!)
Életünket behálózzák az egymás iránti elõítéletek - ezeket kell megtörni. Egyszerû lépésekkel is kezdheted - nem meghallgatni, vagy esetleg kifejezetten ellenezni például a roma vagy nõ-ellenes vicceket. Nem is hiszitek mekkora különbséget hoz az életetekbe, környezetetekbe egy ilyen "politika" kitartó felvállalása. Elõbb utóbb többen fognak elgondolkodni az ezt alátámasztó értelemrõl.
Bõvülõ Európai Unió Miben hoz újat, mást és milyen lehetõségek rejlenek a kárpátmedencei közösségek számára a kibõvült Európai Unióban? Az 1992-ben létrejött Európai Unió jelmondata: ,,Egység a sokféleségben" (,,In variatate concordia") - éppúgy érvényes ma, mint annak idején. E szerint az egyre bõvülõ EU egyre több csatlakozó ország számára próbál biztosítani megannyi lehetõséget, szolgáltatást és támogatást fejlõdésükhöz. Felületesen úgy gondolhatnánk, hogy az EU-hoz történõ csatlakozás, gyógyírként szolgálhat a határon túli kisebbségek számára. Azonban kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy olyan jogszabályt szeretnénk találni, amely ezzel a problémával kapcsolatos. Kisebbségben élõ nemzetiségiekkel foglalkozó jogszabály ugyanis nem létezik. Ellenben már folyamatban vannak a tárgyalások ez ügyben. Bõvülõ EU? Ez nem minden esetben jelent létszámnövekedést. Pl.: csökken az egyes országokon belüli kisebbségek lélekszáma. Ennek fõ okai: asszimiláció, megélhetési gondok, romló demográfiai adatok, kivándorlás - gazdasági, megélhetési tényezõk játszanak domináns szerepet (pl. Vajdasági magyarok 340 ezerbõl napjainkban ez 294 ezerre csökkentek). Az EU-n belül fontos szerepet játszik az egységes piac kialakítása, miszerint a nemzeti piacok egyetlen határok nélküli piacot alkotnak. Fõ célkitûzése, hogy garantálja az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását az EU tagországai között. Elõnye, az EU polgárai számára, hogy úgy utazhatnak, élhetnek és dolgozhatnak az általuk választott tagországban, hogy mindenütt élhetnek jogaikkal és elismerik diplomájukat. Mivel én egy Szlovákiában élõ 17 éves magyar lány vagyok, nekem igenis sokat számított az, hogy 2004. május 1-jén beléptünk az Európai Unióba.
Ennek köszönhetõen sokat változott az oktatás, az iskolák pályázatokat nyerhetnek, s most még több lehetõség, van kijutni k ü l f ö l d r e , t a n u l n i , m i n t m á s k o r.
Ennek köszönhetõen most már merek azon gondolkozni, hogy hátha nekem is van ugyanannyi esélyem bejutni egy külföldi egyetemre, mint az ottani diákoknak. Egy külföldi egyetem elvégzése után nagyobb esélyem lenne elhelyezkedni, akár külföldön is. Az én véleményem ez:
Több van, mi összeköt bennünket, mint ami szétválaszt!
Csáky Alexandra, Felvidék
Itt születtem, magyar vagyok, ez a sorsom…A barátaim, a családom, a tanáraim magyarok, a környezetem nyelve magyar, azonban Ukrajnában lakom, ennek az országnak vagyok az állampolgára. Eleinte szerettem volna, hogy majd Magyarországon éljek, ott jobbak a körülmények és nem lesz gondom az ukrán nyelvvel, könnyebb lesz az életem, azonban akkor elgondolkoztam azon,
ha mindenki elköltözne, akkor elveszne az a több évszázados kultúra, amit az itt élõ õseink hagytak ránk, s hogy nem lenne kinek tovább adni mindazt, amit e vidék tájaival, életerejével nekünk ajándékoz, s mindazoknak, akik megbecsülik ezt. S bár az itteni élet nem könnyû, mégis azt gondolom, a mi feladatunk szebbé tenni és felvirágoztatni szülõföldünket. Kárpátalja olyan, mint egy gondozásra váró növénypalánta, belsõ magja pedig az itteni nemzetiségek viszonylag békés egymás mellett élése. Az Európai Unió - mivel Ukrajna nem tagország, ezen belül Kárpátalja sem része - közvetlen módon nem tudja támogatni a helyi fejlesztéseket, azonban
Magyarországnak, mint EU tagnak lehetõsége nyílik rá, sõt kötelessége, hogy a határokon túl élõ kisebbségi magyarságot támogassa, s a megadott pályázatokat kooperációban, tehát együttmûködve sikeresen megírják. Ennek elsõ megnyilvánulása, hogy Magyarország újonnan kidolgozandó interregionális politikájának megfelelõen 180 milliárd forintot fordítanak majd a határ menti regionális fejlesztésekre, amelyek egyharmada a szomszédos országokat érinti. Reméljük, e támogatás szülõföldünk esetében is látható eredményekkel fog szolgálni, és megteszi hatását a kellõ fejlesztésekre váró területeken, úgy gazdasági, mint kulturális szempontból… A mi feladatunk ezeken túl, hogy kihasználjunk minden olyan lehetõséget, mellyel tehetünk valamit magunkért, életünkért, szülõföldünkért… Hiszen sokszor a legkisebb porszemekbõl alakul ki a legelsöprõbb homokvihar, mely újjá teremt és megújít…
Barna György, Beregszász
Jeles napok júliusban Sarlós Boldogasszony napja - július 2.
A Római Katolikus Egyház emlékezik meg Szûz Máriának Keresztelõ Szent János édesanyjánál tett látogatásáról. Viszonylag kései keletkezésû Mária-ünnep, a XIV. században vált általánossá. Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedõk és a halottak oltalmazója. Hazánkban az aratás kezdõnapjaként tartják számon. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor a nõk még sarlóval arattak. A búza beérése, az aratás kezdete kapcsolódik ehhez az asszonyi és vegetációs jellegû naphoz. A szegedi kirajzású helyeken (Padé, Jazovo, Csóka, Szaján, Debellács, Telecska, Horgos, Majdán, Ürményháza, Rábé, Torda, Verbica, Magyarcsernye, Udvarnok, Hetény, Kisorosz, Törökkanizsa stb.) azt tartották, hogy az asszony sarlóval arasson egy keveset, szedjen kalászt, hogy a jószág el ne pusztuljon. Az asszonyi sarlós aratás hagyománya Szlavóniában még a XIX. Században is gyakorlott volt. Az asszony nyomában járó férfi kötözött.
Sarolta napja - július 5.
A Muravidéken termésjóslónak tartják. Azt tapasztalták, hogy ha esik az esõ Saroltán, nem lesz diótermés.
Mérges Margit, Pisis Margit - július 13.
Az általános népi megfigyelés azt mondja, hogy Mérges Margit vagy Pisis Margit többnyire esõt, zivatart hoz, ezért kapta jelzõit is. Negyvenes nap lévén az a hiedelem, ha esik, dörög, villámlik, vihar dühöng Margit napján, akkor 40 napig ilyet várhatunk.
Henrik napja - július 15.
Az új kenyér sütésének napja. Kipróbálják az új lisztet. Szlavónia református községeiben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) új kenyeret sütnek az új lisztbõl, és úrvacsoraosztáskor vesznek belõle magukhoz.
Illés napja - július 20.
Évszázados megfigyelések szerint ezen a napon, illetve e nap táján gyakoriak a viharok. E napon munkatilalom volt, mert úgy gondolták, hogy aki ilyenkor a mezõn dolgozik, abba belecsaphat a villám, a termést pedig elveri a jég. Doroszlón azt vallják, hogy Illés, Anna és Jakab három szeles nap. Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng. Ha az egyiken nem, akkor a másikon: "Illés meg Jakab Annát kergeti", "Illés rossz, mert áldást nem hoz."
Dániel napja - július 21.
A Muravidéken zivataros napnak tartják. "Zivatart hoz Dániel", fogalmazták meg a regulát.
Mikes Kelemen képzeletbeli utolsó levele "Ha egy festõ emberi formába akarná megörökíteni a hûséget, ajánlom: rajzolja le Mikes Kelemen arcképét. Ha valaki a hûségnek személyi nevet akarna adni, ajánlom: nevezze Mikes Kelemennek. Íme egy ember, aki megható hûségével tette halhatatlanná a nevét. Aki g y e r m e k -ii f j ú k o r á b a n k e r ü l I I . R á k ó c z i F e r e n c udvarába, s többé el nem marad ura mellõl, követi bús vándorlásaiban, megosztja vele a számkivettetés keserveit, zokog ravatala mellett, s õ maga is, hosszú évek multán, ott hunyja örök álomra szemét, ahol ura: "Egyedül, a bujdosók közül - nagy Törökországban!" - így emlékezett vissza az íróról Benedek Elek. Nem tudom miért, de ebben a vallomásban valami megfogott, mikor elõször olvastam, valami megragadta a fantáziámat. Mikor visszagondoltam a fejedelemre és a hûséges apródjára szinte láttam õket, miként élnek ott, a "nagy Törökországban". Láttam az arcukat, hol a vidámságtól sugározva, hol a gondtól terhelve.
Rodostó, 25. március 1735. Kedves néném. Sokadik esztendõmet töltöm már távol otthonomtól. Rengeteget gondolok haza és Önre. Nyugtalan napjaimon gyakorta visszasírom Zágont, nem hagyja nyugodni lelkemet a gondolat, hogy talán sohasem látom viszont. A mai nap is ezek közé tartozott. A nap, amit a mi Atyánk azért ajándékozott nekünk, gyarló embereknek, hogy gyönyörködhessünk csodálatos alkotásaiban. Akkor ébredt, mikor. A nagyságos fejedelem a megszokott módon kezdte napját. Ebédig írással és olvasással töltötte idejét, s ezt követõen lement mûhelyébe, ahol fafaragással foglalkozott még. A szakálla is tele lett forgáccsal. Ennek láttán olyan vidámság töltötte el, hogy még õ maga is nevetésre fakadt. Úgy izzadt munkájában, hogy akik nem ismerik, azt hihetnék, hogy ezután kapja kenyerét. A mai napon urunk beszédes kedvében volt. Eszébe jutott édesanyja, Zrínyi Ilona, az az áldott jó asszony. És az, hogy aprócska vitézként vigyázott anyjára az ostromlott munkácsi várban. Mesélt nekem várairól. Elmondta, hogy ötvenkét
vára közül a regõci volt számára a legkedvesebb. Viccesen megjegyezte, hogy sok kincset rejtett oda. De csöppnyi elmélkedés után kijavította magát, hogy Munkács és Ungvár vára is épp oly fontos számára. Mesélt nekem a Kárpátok szépségeirõl és elmondta, hogy én azt a csodát el sem tudom képzelni, amikor õsszel a fák lehullajtják a levelüket, vagy mikor nyáron lombok között besüt a nap. Az valami olyasfajta látvány, amit az ember nem tud kiverni a fejébõl. Elragadtatva beszélt lováról. Szép szürke táltos ló és olyan okos, hogy megérezte a veszélyt. Nemegyszer megmentette életét, de egyszer aztán majdnem vesztét is okozta, amikor leborultak egy ugratón és a ló ráborult. Azt is mondta, hogy meneküléskor megfordította a ló patkóit, ezzel is összezavarva a császár embereit. És végül megemlítette a turulmadarat, aki mellette állt a harcokban és gyõzelemre segítette õt isteni jelként. Bevallom, ezt kétkedve fogadtam. De csakugyan, nem kérdõjelezhetem meg uramat. A nap végén a fejedelem kért, hogy mondjunk el közösen egy imát a magyarságért, hogy ha már õneki nem sikerült, jöjjön el az az ember, aki felszabadítja, és békét hoz a magyarokra, mert ez egy kiváltságos nemzet és minden érdeme megvan erre. Drága nénémKöszönöm türelmét és kérem Önt, hogy szívéjesen gondoljon ránk, és nevünket foglalja imába az Úr elõtt. Tóth Gergely, Kárpátalja
Rövid csönd következett, utána mintha mindenki egyszerre vett volna mély lélegzetet, hangos taps fogadta a beszédet. Többek szemében ott bújt egy könnycsepp is. Az ajtóból hallgató szolgálóleányok halk pityergést hallattak. Ezek után mindenki húslevest kapott, vasárnap lévén. Mindenki jóízûen kanalazta. A leves után a fõfogás következett. A menü rántott sertéshús, törtburgonya, és frissen reszelt ropogós saláta volt. Az étek mellé vörösbort szolgáltak fel. Ez nagyon jól esett. Észrevételeim szerint a Fejedelem nagyon keveset evett. Ezt szóvá is Rodostó, a magyarok utcája tettem neki, de csak legyintett - Hagyd ezt Mikes! - és gyorsan más témára terelte a szót. Most már tudom, hogy az emésztõrendszere ezekben a napokban már nem mûködött úgy, ahogy kellett volna. Ebéd után meginvitált a közeli erdõbe, egy kis délutáni lovaglásra. A meghívást boldogan fogadtam el. Felültünk a lovakra, és elindultunk a közeli akácerdõ felé. Utunk alatt alig ejtettünk pár szót egymással, leginkább a tájat figyeltük, hogy suhan el mellettünk a hatalmas rónaság, távolban kisebb-nagyobb dombokkal. Amint az erõ közeléhez értünk, orrunkat és vele együtt személyünket finom illatok hívogattak a sûrû és óriási lombkoronájú fák közé. Akácvirág volt az. Az erdõ most egy hatalmas méhkaptár volt, méhei hangos zümmögéssel fogadtak minket, hívatlan vendégeket. A lovaink kicsit megijedtek a hatalmas zajtól, de pár perc után megnyugvás töltötte el õket is, és nem figyeltek többet a méhek monoton hangzású, ám nyugtató dalára. Egy kis idõ elteltével a fejedelem nagyon elfáradt, és javasolta, hogy térjünk haza. Amikor ránéztem sápadt volt és falfehér. Nem ellenkeztem. Abban a pillanatban visszafordultunk, és ütemesebb lépésben haladtunk rodostói lakásunk felé. Útközben egy napszámos állított meg bennünket. Vizet kért, mert az övé már jó néhány órája elfogyott a kulacsából. Mi jószívvel odaadtuk neki a miénket, amit az útra készítettem, de hozzá sem nyúltunk. II. Rákóczi Ferenc közben egyre gyengébb és sápadtabb lett. A temetés másnap délután volt. Egész Rodostó részt vett rajta. Megkönnyezetlen senki se hagyta, és Úgy voltunk mi akkor itt, mint a juhnyáj pásztor nélkül. mindenki a részvétét nyilvánította a Kószáltunk fel s alá, mint valami nyughatatlan lélek. Nem is volt vígasztalódásunk semmiben. Egyedül az keresztfája elõtt, amin ez állt: II. Rákóczi imádság hajtotta el a bánat felhõit, de az is csak ideigFerenc erdélyi fejedelemség. Élt 59 óráig. Igaz keresztény ember létemre hiszem és vallom, hogy rövid földi életünk csak pitvara a mennybéli évet. palotának, ahová minden igaz ember iparkodik, mégis, Ez az a történet, amit közölnöd kellene amikor ennyire közeli társunk távozik, hát bizony a földi bánat gyakran elnyomja az égi boldogságot. Nem is egész Magyarországgal, mivel ez nem t u d o m , k i t s a j n á l t a m j o b b a n . U r u n k o t -e e vagy csak családja, hanem egész önmagunkat, hogy ezek után nem láthatjuk, sem nem Magyarország szívügye is. hallhatjuk. Unokaöcséd, Mikes Kelemen
Bodnár Luca
Vigasztalásul talán még annyit, hogy jóságos a mi Urunk Istenünk. Habár egyik kezében vesszõ vagyon, másikkal azért megsímogassa az arra érdemeseket. Én azér úgy látom, hogy mennél inkább messzebb kerülünk majd idõben ettõl a nagy szomorúságtól, annál inkább elfelejteti velünk bánatunkat, hiszen a szekér is annál kisebb, mennél messzebb halad. Aztán kéd is írjon valamiféle híreket hazulról, de azt a lelkire kötöm, hogy valamivel vigságosabbat, mint ez itt! Köböl Zoltán, Felvidék
2006. július 1. Kedves Naplónk! A mai napot Szuri András tollából tudhatod meg. Szóval miután nagynehezen megjöttünk a Csillebérci Szabadidõ Parkba egy nyugodt ebéd után a közel 150 fiatalt 3 csoportra osztották: a Zrínyi, a Rákóczi és hát persze a mienk, a Bethlen. Két Vezetõnk személye, mint kiderült a bolondos Viki és Zoli. Kaptunk valami bilétát, kicsit olyan, mint a koncerteken a V. I. P. jegyek, mindenhová hivatalosak vagyunk vele, és azzal kapjuk meg a cuccokat is. Megkaptuk, mint harci feladat, hogy minél több emberrel ismerkedjünk meg, hát ez nem is olyan könnyû, mint azt hittem. Tartottunk egy misét és vele párhuzamosan egy istentiszteletet. Én református révén, az istentiszteleten vettem részt. Tök jó témánk volt, a tiszteletes egy pesti, ha jól rémlik Andrássy úti templomból jött. … Ezek után egy szolid vacsi. Utána mindhárom csoport bemutatott valami csoportszellem javító programot. Miután jól "kimulattuk" magunkat és megkaptuk a Rákóczi táboros pólóinkat, mindenki elvonulhatott. A nap mottója: "Hiába laksz a C4-es blokkban, ha a lányok az A-sokban voltak."
2006. július 2. (Az idérzékünket elvesztve a dátumot csak onnan tudjuk, hogy Székesfehérvárott láttuk a kövirózsákból kirakott dátumot, és mellette pedig a virágórát) Reggeli után felpakoltuk az ételcsomagokat és cuccainkat ("egyéb ingóságainkat"), (Megjegyzem, délvidéki buszunk volt!), mert ez a szép "kis" bordó busz most két hétre a miénk! Elsõ állomásunk Székesfehérvár volt. Újra találkoztunk a Zrínyi csoporttal, akikkel együtt megismertük az idegenvezetõnket; aki egy nagyon kedves, modern, idõsebb hölgy: Megnéztünk egy pár templomot (bazilika, kápolna) jártunk szép tereken, néztünk modern és kevésbé modern szobrokat. Folyó ügyeink intézése elõtt meghallgattunk egy kis harangjátékot és ez volt számomra a nap legkedvesebb élménye. Ebédidõ után felültünk újra a buszra, ami elhozott minket a gyõri szálláshelyünkre, ez mellékesen nagyon tetszik!!! Gyõrött megnéztük a Széchenyi tér mellett lévõ nagyon szép és nagyon jó kollégiumot. A rövid városnézés után vacsoráztunk szálláshelyünkön. A vacsora meglepetés volt (pizza), de a kapus bácsi véletlenül elárulta. Most itt ülök lekoppanó szemekkel, és egy pár órás ismerkedési est után körmölöm a napi naplót. Na mára ennyit! Holnap is szép napunk lesz! C 25-ös szoba
2006. július 5. szerda A mai nap reggelije volt az utolsó, amelyet Gyõrben fogyasztottunk. Ezután elindultunk Pécs felé, elbúcsúztunk a gyõri luxuskollégiumtól, és persze integettünk Ákosnak is, aki mindvégig nagyon jófej volt velünk. Odafelé megálltunk Veszprémben, ahol megtekintettük Szent István király és feleségének Gizellának a szobrát, valamint a püspöki palota kastélyban is, megszemléltük a festményeket, szobákat, Sissi bútorait. Ezután megkaptuk az ebédet és elindultunk Tihanyba, ahol az apátságot vehettük szemügyre. Kis pihenõ, majd jöhetett a komp, amellyel átmentünk a Balaton másik oldalára. Itt 2 óra pancsikolás után lángost kaptunk, ami nagyon jó volt!!!Majd elindultunk Pécsre. Megérkezésünkkor rögtön megvacsoráztunk, majd utána minden csoport megkapta saját kis "lakosztályát". Ezután rövid ismertetõ volt az elkövetkezõ programokra nézve. 110-es szoba 2006. július 06. csütörtök A mai napunk képekben (megörökítették: a 114-es szoba, Pécs - Ancsi, Kati, Ági, Szidici, Enikõ, Panni, Tamara) Emeletes ágyak, benne ébredezõ, ágyon ülõ emberek. Akiknek láthatóan fáj a reggel… Egy jóízûen megterített asztalka, rajta a reggelivel: hmm… rózsaszín tea, medvesajt, jó étvágyat! "Rövid"programismertetõ Pécsrõl Várszegi Csaba elõadásában, Csaba élethûen magyaráz, vele szembe érdeklõdõ gyerekek… Városnézés - a Basilica, hát igen, minden díszítés 24k aranyból. Dzsámi: egy volt török templom felirattal: erre van Mekka, mellette egy fügefa. Zsolnai Múzeum, Kati egy vázát nézeget, s azt kéri Karácsonyra! Csontváry Múzeum, majd történelmi elõadás a Mohácsi csatától 1825-ig. Elmentünk a TV toronyhoz… sok… sok lépcsõ (450) … hazafelé az út veszélyes… fõleg a melegtõl. Szabadidõ!!! Yes!!! Este vacsora, éneklés 2006. július7.-p péntek Hét élvezetes, fárasztó nap telt el a táborból. Az elsõ napokban mindannyian tartottunk a beilleszkedés nehézségétõl, de a gondolat ellenére minden jól alakult, mindenki barátokra lelt. …De most lássuk a mai nap kimerítõ eseményeit. A korai takarodó ellenére is fáradtan ébredtünk. A szakácsok végre szabadra engedték fantáziájukat, szalámi helyett kolbászt reggeliztünk. Szokásos folytatás: buszra szállás, számolás, zötykölõdés a célállomás felé, ez esetben a mohácsi csata színhelyére. Ma valamiért gyorsabban telt az idõ, mint máskor. Talán azért, mert most már mindannyian jobban megismertük egymást. Felszabadultabban, könnyebben ismerkedünk. Mára lehet, hogy a Bethlen csoportban már százszorosabb barátság is fûzõdött, ami talán évekig is el fog húzódni, levelezésen keresztül. Sokáig, hosszú oldalakon keresztül szaporíthatnánk a szót, de fölöslegesnek tartjuk újra írni Viki és Zoli betáblázott napirendjét. A lényeg így is lényeg marad. Élményekben dús, gazdag nap volt. Barna Beáta
Csak egy tábor volt, és mégis több A Rákóczi Alapítvány évente 140 határontúli magyar diákot hív meg a magyarságismereti táborába, ahol a résztvevõk megismerkedhetnek hozzájuk hasonló helyzetben élõ társaikkal, és lehetõségük nyílik arra, hogy szoros, gyümölcsözõ kapcsolatokat építsenek ki egymással. Úgy látom, hogy jelenlegi Magyarország határain kívül élõ magyar kisebbségek megmaradásában óriási jelentõséggel bír az, amit már több mint egy évtizede a Rákóczi Alapítvány tesz a nyári táboraival: erõsíti a résztvevõkben az egészséges magyarságtudatot, és lehetõséget teremt arra, hogy a résztvevõknek életre szóló közösségi élményben lehessen részük, amivel erõsíthetik otthoni közösségeiket. Megélhettem azt, hogy bizony nagy kincs kisebbségben élõ magyarnak lenni, és ebben erõsíthettük egymást erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és felvidéki társaimmal. Számomra nagy élmény volt, hogy eljuthattam olyan történelmi helyekre, ahova a tábor nélkül valószínûleg nem juthattam volna el, hogy új baráti kapcsolatokat építhettem, és hogy közülük sokkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Kürti Kálmán, Felvidék I was in The Ráckoczi camp 2 years ago. This camp gave me the possibility to learn about my own history, to find out very interesting things and to see a lot of monuments, museums, so it gave me the credibility of the "history -llessons". This camp also gave me the opportunity to meet new people, people who are in the same situation as I am. It
was good to find out that I am not alone in this worldwith such problems. Being there meant a lot for me, it was one of my best experiences. I will never forget that few weeks and I hope that others will get the same possibilities, as well, so I hope that this camp will continue every year. Lot of thanks again, Kovács Enikõ-Zsófia
Aztán a házasságkötések után sûrûn jöttek a fényképek megosztva egymás közt a boldog pillanatokat. Csak egy tábor volt, és mégis több. Sok értékes embert volt alkalmam megismerni. Remélem a gyermekeimnek is lesz alkalmuk ilyen élmények megélésére, mert majd mesélek nekik, de ezeket meg kell tapasztalni. Soóky Éva, Felvidék
I think the work in the Rákóczi camp is important because in this way, we, Hungarians from regions outside of Hungary, can learn more about the country, we can visit many historical places, meet students from other regions and learn about their traditions. I feel that I have learnd a lot in this camp. Now I know more about our ancestors and this knowledge provides me security, because now I am able to talk about this topic. One can learn a lot in this camp and the time spent there is an unforgettable experience. Ferencz Julcsi
Aki szereti a hazáját és annak történelmét annak a Rákócziban a helye! Horváth Csaba, Délvidék
A sok élmény, a sok barát meghatározta döntéseim, tanulmányaim, céljaim, túlzás nélkül talán az egész életem. Éveken át leveleztem, s máig õrzöm ezeket a leveleket. Ma már a leveleket felváltotta az internetes kapcsolattartás, ami még elevenebbé tette ezeket a barátságokat. Nem telnek el nagy dolgok az életünkben úgy, hogy azokat ne közölnénk egymással. Emlékszem mikor kitört a szerb háború, és tudtuk milyen barátok hol vannak veszélyben - naponta tartottuk a kapcsolatot kétségbeesve, hogy hogy tudnánk segíteni nekik...
Ez a tábor nem csupán egy 17napos nyaralás, ahol megismerhettem Magyarország nevezetesebb helyeit, utazhatok naponként az ország legjobb helyeire, ez egy olyan 17 nap, melyet, ha komolyan veszünk, megváltoztathatja személyiségünket s egyben életünket, elmélyíti magyarságtudatunkat s lehetõséget biztosít határokon átívelõ barátságok születésére, melyeket pótolni vagy másként megszerezni nem lehet. Muzsalyi Róbert, Kárpátalja Barátokra tettem szert, kikkel a kapcsolatot a mai napig tartom, pedig 2004-b ben vettem részt a táborban. A tábor által megismerhettem más emberek életét és azt, hogy milyen az õ sorsuk abban az országban, ahol élnek és azt, hogy hogyan is viszonyulnak egyáltalán magyarságukhoz. Szerintem azért fontos a Rákóczi Tábor munkája, mert összetartja a határon túli magyarokat és magyarságukat. Beregi Georgina
Árpádházi Szent Erzsébet Árpádházi Szent Erzsébet példáját követve mi is a béke és az öröm eszközeivé válhatunk, ha megtanuljuk enyhíteni a környezetünkben élõk sebeit, emberibbé tenni élethelyzetüket és felszárítani mások könnyeit. A jótékonyság által egyesíthetjük a darabra esett világot. A jótékonyság titka abban rejlik, hogy ez nem csak annak öröm, aki kap, hanem annak is, aki ad. A jótékonyságnak szerénységgel kell párosulnia. Minél többen jótékonykodunk, annál inkább elmondhatjuk magunkról, hogy értelmes életet élünk. Miképpen a Példabeszédek Könyvében írva van: "Ki a bõkezûséget és a jótékonyságot gyakorolja, életet, igazságot és tiszteletet talál." Hajdú Mária, Felvidék
"Az emberszeretet egyetlen kiapadatlan forrása az Isten szeretete." Árpád házi Szent Erzsébet üzenetét a legjobban talán Sík Sándor fogalmazta meg, aki szerint Erzsébet maga a nõi eszmény, melynek lényege, "az odaadás, amelyben úgy kifejlõdik a lélek ereje, hogy hõsiességé nõ". Szent Erzsébet Sík Sándor szemében az igazi nõiesség, az ideális hitves, az ideális anya megtestesítõjeként jelenik meg, akinek szeretete nem ismer korlátokat. Szent Erzsébet a szeretetet egyetemes szeretetté tudta tágítani. Példája mutatja, hogy az emberszeretet egyetlen kiapadhatatlan forrása az Isten szeretete. Szent Erzsébet példája talán sugallja a mai ember számára, hogy ki kellene lépjen a már megszokott istentelen, globalizált világából s a másik egyénre figyelve törõdjön embertársaival, barátaival. Talán rá kellene jönnie az embernek és hiszem, hogy rá is fog jönni arra, hogy egy meleg kézfogás vagy egy ölelés, vagy akár egy kevés személyes adakozás a szegények számára többet jelent bármennyi közönyös juttatásnál, de félõ, hogy akkor már késõ lesz. Elkeserítõ a hír, mely szerint a nehéz anyagi helyzetben lévõ emberek jobban segítik a szegényeket, az árvákat, mint a tehetõsebb emberek. A XXI. század embere, elfelejtve az emberi léhaságot, meg kellene teremtse a harmóniát Isten és a világi élet között, akárcsak Szent Erzsébet közel 800 éve. Árpád házi Szent Erzsébet élete példázza a halandó emberek számára, hogy
Isten végtelen szeretetét használva mi is szerethetünk, anélkül, hogy megosztanánk szeretetünket. Egymást segítve, szeretve és Isten szeretetébõl táplálkozva, talán egy jobb, szebb, idillikusabb világot teremthetünk magunk körül, melyben nem az számít, hogy kinek mennyi pénze van, hanem, hogy ki mennyire segítõkész, szeretetteljes, önfeláldozó.
Simon Levente, Erdély
Boldog Salkaházi Sára Szent Erzsébet méltó követõje. Mindketten az Isten és felebaráti szeretet szentjei, akik a maguk korában és eszközrendszerével az Egyház szociális küldetését prófétai módon élték meg. Erzsébet pár évig házasságban élve valósította meg az egyház szociális tanítását, férje halála után sem lépett kolostorba. Azt mondta, a kolostori élet elválasztaná õt a szegényeitõl. Sára testvér szerzetes, egy modern, 1923-ban alapított közösségnek, a Szociális Testvérek Társaságának a tagja volt. Fõ jellemvonása a Szentlélek tisztelete, a bencés lelkiség, a szociális küldetés megvalósítása és a modernség. Erzsébet nem csak alamizsnát adott, hanem szegényházat, árvaházat, kórházat is alapított, szerszámot adott a szegények kezébe, aratni küldte õket. Munkát adott, nem alamizsnát. Egy lusta öregasszonyt, aki nem akar dolgozni, csak koldulni, megvesszõzött.
Fontosabbnak tar totta az erkölcsi beavatkozást az anyaginál. Szûkebb és tágabb világunkból egyre hiányzik a remény, az önfeláldozó szeretet, az elkötelezõdés képessége, amit az egyre magasabb arányú depresszió, a házasságkötések, papi és szerzetesi hivatások számának csökkenése, a válások növekedése is mutat. A világ számos pontján napjainkban is a fegyverek vagy a terrorizmus biztosítják a jogot, vagy tartják fenn a jogtalanságot, hátrányos helyzetbe szorítanak, sõt gyilkolnak védtelen magzatokat, kiszolgáltatott betegeket és egészséges felnõttek egyaránt, fajuk, vallásuk, nemzeti vagy politikai hovatartozásuk miatt. Egész népeket bélyegeznek meg, nyilvánítanak háborús bûnössé egyesek tettei miatt. Ma is harcolni kell az emberi jogok érvényesüléséért, a lelkiismereti szabadságért, szembe kell szállni az ártalmas eszmerendszerekkel, még ha azokat liberalizmusnak, vagy relativizmusnak hívják is. Merjünk harcolni a lelkiismereti szabadság elismeréséért. Hogy az orvosokat, egészségügyben dolgozókat ne kényszeríthessék az élet kioltására, sem annak az elején, sem a végén; hogy az erkölcs fontosabb legyen, mint a profit. Tanuljuk meg Sára testvértõl az élet titkát! A titkot, hogy
egyedül a szeretetbõl fakadó önátadás révén lehetünk boldogok, bármilyen életállapotban élünk is. Sára testvérhez hasonlóan így válhatunk mi is boldoggá, s jutalmul embertársaink szeretete és megbecsülése mellett, megkaphatjuk az örök életet.
Vajlik Noémi, Felvidék
Ki is valójában Isten? Napjainkban sok emberrel találkozunk a világban, akik nem keresztények. Adódik olyan eset, amikor felteszik nekünk, keresztény embernek a kérdést, hogy ki is valójában Isten? Ekkor eléjük kell állnunk az érveinkkel és annak a személynek meg kell magyarázzuk Isten létét. Igenis nekünk keresztényeknek bizonyítanunk kell, amit hiszünk. Azt mondhatjuk, amit az emberiség általában Istenrõl tart. Ez az, hogy egy világfeletti lény, melytõl függnek az összes dolgok, különösen az emberek. "Isten olyan lény, melynél nagyobbat elgondolni nem lehet"- írja Szent Anzelm (+1109). Isten valójában létezik, már pedig ha Isten nem volna: akkor nagyobb lényt lehet-e elgondolni? Tudni illik, a létezõ Isten nagyobb dolog, mint az, ahogy van gondolkodásunkban. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy valami változik ezen a világon. Ám de tudjuk, hogy ami van, azt más változtatja. Lehet, vagy van olyan dolog, hogy valami önmagát változtatja? Feltevõdhet a kérdés, de tudomásom szerint nincsen olyan dolog, ami önmagát változtatja, semmi sem jön létre ok és okozat nélkül. A változást Isten végzi a világban, ha nem is egyenesen az õ keze által teszi ezt, akkor rajtunk keresztül. Akár ezt is felhasználhatjuk érvünkként. Isten szeret bennünket, minket, gyarló embereket. Istennek az irántunk való szeretete végtelen, minden emberét lehajol és segít rajta, még akkor is, ha már mi úgy látjuk, hogy nem áll mellettünk a nehézségek közepette, õ abban a pillanatban jelen van. Név szerit is meghívott minket Isten, rajtunk áll, hogy mellette döntök-e vagy azt mondom: köszönöm szépen nem kérek Isten szeretetébõl. Ezt a dolgot is megtehetjük, de ekkor sem hagy el ? teljesen, ha megvetjük, mindig mellettünk fog állni és bátorít. Az életünk folyamán nagyon sok nehézség adódik, valami dolog nem jön össze úgy, ahogyan mi szeretnénk, nem szabad elcsüggednünk. A fájdalom, amivel találkozunk, azt vigyük az Isten elé, mondjuk el neki, hogy mi bánt, õ meghallgat és segít rajtunk. De ezért tennünk kell mi is valamit, és pedig azt, hogy imádkozunk. Imádkozni kell, mert az ima segít abban, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Sokszor az imádság által kapunk választ kérdéseinkre. Ha imádkozunk, akkor a problémáink megoldódnak. Igaz, már rég megoldotta az Isten a mi problémáinkat, nem azon kell rágódjunk, hogy melyek azok, hanem azon, hogy tudjunk tovább lépni, újból folytatni ott ahol abbahagytuk. Bátorsággal buzdítalak titeket, hogy bármely helyzetben tegyetek tanúságot Istenrõl, az õ jóságáról, szeretettérõl és irgalmasságáról, elismerem, nem könnyû a mai világban, de tegyetek meg mindent, mert nem fogjátok megbánni. Kovács István-LLászló
