jogosítványaikat kell talpon maradniuk és a munkavállalók

„Elnök tollából”

csorbítva jogosítványaikat kell talpon maradniuk és a munkavállalók erős képviseletét, érdekvédelmét fenn tartaniuk.

Az idei esztendő első kiadványa kerül az olvasó elé. Az újév kezdete mindig a megújulást fémjelzi, de ha azt veszem, hogy már március idusát írjuk, a tavasz kezdete a fellángolások lehetőségét is magukban hordozzák. Az elmúlt években sokat változott a világ és szűkebb környezetünkben is nagyon sok kihívással találtuk és találjuk szembe magunkat. Mára elérkeztünk oda, hogy most kell szembesülnünk a munka világával összefüggő negatív változásokkal.

Az Egységes Közlekedési Szakszervezet megszületése is ezt a célt szolgálta. Már a megalakulás sem volt könnyű és jelenleg is küzdenünk kell, mert a körülmények nem csak bennünket, hanem a többi szakszervezet munkáját sem segítik. Amikor a munkavállalók érzékelik, hogy baj van, egyes szakszervezetek, még mindig az egymás elleni ellenségeskedésben látják az előre törést, a talpon maradást. Tévednek és téved mindenki, akik az összefogás lehetőségét elvetik és a megújulás időszerűségét figyelmen kívül hagyják.

A szakszervezetek már lassan két éve jelezték, hogy a Munka törvénykönyve módosítása igencsak megnehezítik majd a munkavállalók eddigiekben megszokott körülményeit. Sokan nem érzékelték előre, hogy milyen következményekkel járhat az új törvény bevezetése. Most kell mindenkinek szembesülnie a tényekkel, amikor is a napi életben találkozunk az egyre inkább felbukkanó munkáltatói magatartással. Azt vesszük észre, hogy egyre több vezető fedezi fel a Munka törvénykönyve adta lehetőségeket és él vissza hatalmával, erősítve az alá-felé rendeltség viszonyát. Sokan félnek és mind többször fordulnak a szakszervezetekhez segítségért. Azokhoz a szakszervezetekhez, amelyeket szintén nem kímélt a törvény és meg-

Egyre több példát látunk arra, hogy szervezetek fognak össze, alakulnak újjá, hogy az energiákat összpontosítva lépjenek fel a mind nagyobb munkáltatói fölénnyel, pökhendiséggel szemben. Egyre több szakszervezeti hír szól arról, hogy egy-egy ágazaton, szakmán belül a szakszervezetek összeolvadnak. Nincs más választás, az energiákat koncentrálni kell, a megosztottságok meg kell szüntetni, mert a munkavállalói érdekek ezt kívánják. A munkavállalóknak, szakszervezeti tagoknak az elvárása, hogy teljes összefogásban, csak a dolgozói érdekek megvédése legyen a legfontosabb cél. A BKV munkavállalói nincsenek könnyű helyzetben. Nyakunkon a kiszervezés, a vállalati átalakulás

újabb lépcsőjén is vagyunk túl már, miközben a munkavállalók megélhetése, létbiztonsága, a családok jövőbe vetett hite a mélyponton van. Szükség van olyan érdekképviseleti irányra, melyben a dolgozók félelme felülkerekedik, az önmagukért való kiállás felelőssége megnő, a szakszervezetek irányában mutatott bizalom, hit újra megerősödik. Egyik napról a másikra természetesen ez nem következik be, de az idő annyira rövid, hogy a folyamatok felgyorsítása elkerülhetetlen. Március 15-e üzenete segíthet talán bennünket abban, hogy az általunk felépített értékek, az összetartozás érzése utat mutasson és egységes irányt kijelölve, a munkavállalói érdekek szem előtt tartását jelölje ki első számú prioritásnak. Nemes Gábor

Területi képviselőink elérhetősége megtalálható honlapunkon: www.egyksz.hu

2

„Most jött el a buszok ideje” A cím a Mozgásban magazin decemberi számának egy cikke. Ebben olvashatunk a buszágazat szinte összes rákfenéjéről, csak éppen egy sajátságos, szerintem rendkívül bárgyú, rész információkat és általában téves következtetéseket tálaló módon. Bontsuk ki az igazság eltakart vagy elfelejtett részleteit is. Az írás elején megtudhatjuk, hogy a járműveink műszaki állapota nonszensz, habár a menetkimaradások száma 3%-alá csökkent, az nem egy általános javulásnak, hanem az új szervezeti felépítésben és annak hatékonyságában rejlik, azaz: „Végre összeérnek a szálak” Egyébként ide tartozik az újságban másutt is olvasható hasonló tartalmú egyéb írások, amik ezzel a 2012. októberi átszervezéssel foglalkoznak, vagy azt magasztalják. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de emlékszem, hogy nem olyan rég egy hasonló rendszert vertek szét, aminek most a születését hozsannázzák. Remélhetőleg emlékszünk, hát volt itt üzemegység vezető, meg összeérő szálak garázs szinten, egymással beszélő jobb kéz meg bal kéz. Nem kellett feltalálni a spanyolviaszt. Voltak itt saját járművek, voltak többé - kevésbé saját startok és saját váltópárok. Mindez azért, mert a cég több évtizedes működése során bizonyítódott, hogy ez a leg életképesebb üzemeltetési forma. Csakhogy ezt a működő rendszert évekkel ezelőtt felszámolták, széttúrták, mint vaddisznó a kukoricást! Nem akarok üzemmérnöki kompetenciába való kérdéseket feszegetni. De egyet tudok és minden 8 osztályt végzett sofőr tudta, hogy ha szét-

verik a saját busz rendszert, az rengeteg menetkimaradáshoz és a buszok idő előtti halálához vezet. Tévedtek? Nem tévedtek! Térjünk vissza a tárgyhoz, a cikk következő fontosabb megállapítása: - „Eljött az ideje a buszos ágazatban idáig elmaradt rendszerváltoztató folyamatoknak” – Hát azon törtem egy kicsit a fejem, mik lehetnek a többi ágazatban végbement rendszerváltoztató folyamatok? Talán a világ egyik legdrágább, azóta sem elkészült metróberuházása, netán a kín keserves Alstom sztori, vagy inkább az egymilliárd forintos Siemens villamosok, ami a Volvo buszokkal együtt klíma nélkül érkezett, mert egy akkor városházi böszme megnyilatkozta, hogy a magyarországi időjárási viszonyok azt nem teszik szükségessé, esetleg a napjainkban előkerült, hogy is mondjam, félresikerült ingatlanügyek? Nem tudom, de egyben egyetértek a szerzővel: - „Nincsen stratégiailag fontos tartalékunk, hogy versenyképesek legyünk.” – Ennek okáról részben említés történik, azonban szögezzük le tényszerűen. Az elmúlt 22 esztendőben az autóbusz ágazaton eret vágtak, majd hagyták elvérezni. Fejlesztés, beruházás, modernizálás, járműpark csere nélkül hagyták leamortizálódni, mind fizikailag, mind erkölcsileg. Egyik nagyobb veszteség, mint a másik! Mi lehet a megoldás? A cikkíró szerint: - „A három és féllábú megoldás” - Ebben a lényeg a fél láb, ami nem más, mint a kiszervezés. A kiszervezés lehetséges mértéke 66%, tehát három vonalból kettő kiszervezhető. Fel is készít a szerző, habár van helyzeti előnyünk a külsősökkel szemben, nagyon kemény menetre készülhetünk. Ennél a pontnál jegyezzünk meg valamit. Sokan és gyak3

ran teszik fel ezeket a kérdéseket: De miért, miért engedik szétverni ezt a vállalatot, vagy miért kell engedni lecsúszni a teljes szétesésig? Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a mostani politikai garnitúra nem szereti a BKV-t. A budapestiekkel kapcsolatban meg azt gondolják, ha rosszul sül el a dolog, akkor legfeljebb egyétek meg, amit 1990 és 2010 között főztetek. Öt Demszky ciklus, az ehhez köthető MSZP-SZDSZ-es székfoglalók az Akácfa 15.-ben. Ráadásul a szakszervezetek (szakszervezeteink!!) bújtatott vagy nyílt MSZP-SZDSZ mániája. Tehát azt javasolnám a gondolkodni tudóknak, ne csodálkozzunk. A mostani kormány nyílván nem „utál” minket, de ha választania kell, hogy mi kapjon előbb száz forintot, egy más probléma vagy a miénk, biztos tudod a választ. Visszatérve a már említett kemény menetre, egyfajta jó tündér gyanánt felbukkan a BKK kötbér rendszere, ami segítheti a ki nem mondott európai versenyképes szolgáltatói magatartást és ezzel az elvesztett piacaink visszaszerzésének lehetőségét. Ehhez jegyezzük meg, hogy jelen időben 2013.03.31.-ig rád nem terhelheti a BKV a BKK által kirótt kötbért, mert pillanatnyilag rád a KSZ 2. számú melléklet fegyelmi tételei az irányadók munkajogilag. A cikk befejezésül kissé álszent módon, a vállalat együttérzéséről biztosítja a kiszervezés lehetséges „áldozatait”, mindent megtesznek, hogy segítsenek, de : - Illúzió azt gondolni, ha teljesítményünk 10 %-át elvesztjük, annak nem lesznek következményei - Igazán figyelmes, ne felejtsük, az újság karácsony előtt nem sokkal jelent meg! Szakszervezeti szövetségünk nevében szeretném megnyugtatni a vezetőséget, közép és felső szinten egya-

ránt. Mi magunk is együtt érzünk, valamint mindent megteszünk az ő veszteségeikkel szemben is. Tudniillik ahol 10%-kal csökken a teljesítmény és ezért elbocsájta-

Amit a 2013-as bértárgyalások alakulásáról tudni érdemes A 2013-as bértárgyalások alakulásáról folyamatosan, napra készen adtunk ki tájékoztatókat a munkavállalók részére. Ezek alapján, aki akarta, pontosan nyomon tudta követni az eseményeket. E rövid összefoglalóban szeretném a lényeget feleleveníteni, Rátok bízva, hogy a megfelelő következtetéseket levonjátok.

nak dolgozókat, ott nyilvánvalóan megmaradt üzemegység a BKVcsökkenni kell a vezetőségnek is, nál? hiszen nincs kit vezessenek, igaz? Az Akácfa 15. Illúzió ezt gondolnunk? Feleljünk -bogyóegy viccel: Melyik lesz az utolsó december 5-én kötött megállapodás szerint: „A 2012. évi jubileumi elismerés tárgyában a felek 2013. február 28-ig megállapodnak a kifizetés mértékéről és idejéről.” Nos, ez eléggé egyértelmű. A munkáltató egész egyszerűen megszegi a szakszervezetekkel kötött megállapodását. Ez, túl azon, hogy elfogadhatatlan, indokolatlan is egyben, hiszen állítólag a teljesítéshez szükséges forrást már a tavalyi év terhére elkülönítette! Vajon mi indokolja hát e tettét és mi várható a jövőben bármely megállapodásra vonatkozóan? A munkáltató finoman fogalmazva eddig sem állt a helyzet magaslatán, hiszen felelős munkáltató szem előtt tartja a dolgozók érdekeit! A megállapodás megszegésével azonban teljes mértékben hiteltelenné tette önmagát.

A munkáltató az első tárgyalási fordulóra teljesen felkészületlenül érkezett. Ez nem csupán abból derült ki, hogy még kiajánlást sem adott (egészen pontosan nulla százalékos kiajánlást tett), hanem abból is, hogy a munkavállalói oldal által feltett kérdésekre nem tudott válaszolni. Legalábbis ezt állították. A szakszervezetek által kért adatokat pedig nem bo- Ráadásul olyan ultimátum keretében teszi meg a kiajánlását a csátották azok rendelkezésére. munkáltató(?), igazgatóság(?), Aztán hosszú csend. Pontosan egy „BKK igazgatósági ülésen részt hónap telt el addig, míg a munvevő képviselői”(?), ami bizony káltató leült folytatni a bértárgyanehezen nevezhető tisztességes lásokat! „Természetesen” továbbajánlatnak. Nehéz eldönteni, honra is kiajánlás nélkül! Az előzetes nan származik bármely ajánlat, üzleti tervben szerepelt a 3%-os megítélésem szerint még véletlebéremelésre és az 5.000 Ft/hó nül sem a BKV menedzsmentjéErzsébet utalvány. Már ekkor jetől. Meggyőződésem, ők már rélezte a munkáltatói oldal képvisegóta nem hoznak önálló döntéselője, csak akkor állapodik meg a ket. A tárgyalásokon soha nincs szakszervezetekkel a jubileumi jelen olyan személy, aki döntéselismerések kifizetést illetően, ha hozói helyzetben lenne. Azt meg a február 28-i igazgatósági ülésen nehéz lenne megítélni, vajon miarra vonatkozóan jóváhagyó dönlyen magasságból adják ki az utatés születik! Ehhez képest a 2012 sításokat. 4

Az biztos, a mai politikai hatalom igényeinek tökéletesen eleget tesznek. Hiszen mióta kiderült, fülkeforradalmat vívtunk, a munkavállalók helyzete, különös tekintettel a közpénzből finanszírozott vállalatoknál dolgozóké, bizony alaposan romlik. De a forradalom már csak ilyen! Az újonnan (illetve adott esetben ismét) hatalomra jutottak szépen elosztják egymás között a koncot, meg a pozíciókat, a proletárok pedig megfizetik az árát! Én azt gondolom, nem az állítólagos rezsicsökkentéssel kéne kiszúrni az emberek szemét, hanem meg kéne fizetni a dolgozókat, hogy ki tudják fizetni a számláikat! Ismerjük, milyen az, mikor az ÁLLAM gondoskodik rólunk! Abban bizony sok köszönet nem szokott lenni! A szomorú csak az, hogy egyes szakszervezetek minket támadnak, mivel nem értünk egyet a béremelés mértékével, valamint a jubileumi jutalmak kérdésében történő megállapodás megszegésével. Mi csupán annyit mon-

dunk, megértve a BKV nehéz gazdasági helyzetét, hogy a béremelés érje el az inflációs mértéket, hogy a dolgozók legalább ne keressenek reálértéken kevesebbet, mint az elmúlt évben. Pedig meggyőződésünk szerint többet kéne emelni! Csak azt várom, mikor lesz a vállalat olyan gazdasági helyzetben, mikor az inflációt meghaladó emelést ajánl ki! Már nagyon várom! Azok a szakszervezetek pedig, akik elégedettek a 3%-kal, nyilván nem azt tűzték ki célul, mint mi, hogy javuljon, legalábbis nem romoljon a munkavállalók helyzete. Csak akkor mi a cél? Más nem marad, nyilván az a céljuk, hogy romoljon a helyzetük. Akkor viszont nem értem, miért nem fogadták el a 0 százalékos kiajánlást? Hiszen ebben az esetben még inkább teljesülne a kitűzött céljuk, hogy a dolgozók helyzete romoljon! Azért emlékeztetnék a február 22-i plenáris ülésen bejelentett sztrájkbizottság megalakulásának körülményeire!

A három százalékot a munkáltató a 2013-as tervezetben szerepeltette, csak az igazgatóság jóváhagyására várt, csakúgy, mint az 5.000 Ft-os utalvány! Még mielőtt valaki elhiszi, csupán az volt a probléma, hogy nem kiajánlásként hozták a tárgyalásra, gondolkozzatok! A keddi üléshez képest a következő hétfői igazgatósági ülésre lett volna beterjesztve az emelés! Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy sztrájkkal fenyegetőzne ebben a helyzetben egy szakszervezet, hiszen semmilyen határidő nem sérült ebben az esetben!

BKK – egyenlő - egy problémát megoldunk, közben százat okozunk.

rehozva saját magát, még szereptévesztésben is van. Szerintem, akik kitalálták ezt az egész BKKBKV történetet, alá, fölé, mellérendeltségi viszonyt, már azok sem tudják, ki kivel van. Vagy nagyon is jól tudják. Hosszú hónapokig csak a jó nagy vezető apparátus működött, búsás fizetések ellenében. Később aztán beosztottakat is szerzett magának a BKK. Mindezt szintén a BKV terhére. A megrendelt szolgáltatást továbbra sem fizetik ki. Ha a BKV részére kifizetnék az évtizedek alatt ki nem fizetett szolgáltatás ellenértékét, bizton állíthatom, már rég új járművekkel szolgáltathatnánk. (A BKK honlapján olvasható adatok szerint 130 milliárd forint évente a budapesti közösségi köz-

Néhány szót szeretnék írni a BKK és a BKV sajátos viszonyáról. Harsog az egész média a BKK-ról. Ilyen meg olyan járműveket vásárolt, állított forgalomba. Mit vásárolt? Mit állított forgalomba? Úgy tudtam ő csak a megrendelő! Megrendeli a szolgáltatást a BKVtól és más szolgáltatóktól. (Esetleg bele kell pillantani a nemrég vásárolt Volvók forgalmi engedélyébe, hogy lássuk ki az igazi tulajdonos). Nem elég, hogy a csőd közeli BKV-tól vagyont vesz el lét-

De vajon mire van és mire nincs pénz a budapesti tömegközlekedésben (bocsánat, megszoktam, hogy a tömegközlekedést tömegközlekedésnek, a Moszkva teret meg Moszkva térnek hívjam)? Azt látjuk, a kiszervezésnél a lényegesen drágább alvállalkozói teljesítést helyezik előtérbe. Persze, lehet arra hivatkozni, hogy az új busszal nő a szolgáltatás színvo-

5

nala, az pedig megéri a többletkifizetést, de álljunk meg itt egy pillanatra! Egyes becslések szerint két és fél, mások szerint négymilliárd forint az éves különbözet! Kiszámolta valaki, hogy csak a különbözetből hány autóbuszt lehetne venni? Évi százat? Vagy csak nyolcvanat? És az itt maradna, nem kerülne magánvállalat tulajdonába! De szórjuk csak szét a pénzt a szélben, mint Matolcsy tette a nyugdíj-megtakarítással! Arról nem is beszélve, milyen következményekkel jár az agglomerációs szolgáltatás átadása a Volánbusznak. Vajon kinek lehet hinni, a minisztériumnak, ahol az derült ki, már tavaly május óta tudott volt a döntés, a BKV csupán egy évre, 2013-ig határozott időre kapta a megbízást, vagy a BKV-nak, ahol azt állítják, nem tudtak erről? Mi tagadás, a megállapodást megszegő, semmibe vevő BKV-nak kicsit nehezemre esik hinni… -gabo-

lekedési rendszer működtetési költsége). Ez a BKK és ténykedése a BKV teljes ellehetetlenítéséért van. Mintha az árvagyerek tehetne arról, hogy meghalt anyja, apja és ezért még jól el is verjük! Úgy tűnik, mintha a mai politikai hatalom számára a BKV és munkavállalói valamiféle gonosz ellenségképek lennének. Harcolnak is a megsemmisítésükért becsülettel. A BKV vezetése sem áll ki a saját dolgozóiért, sőt egyre inkább fennhéjazó, a dolgozókat lenéző, lefelé taposó, szabályokat semmibe vevő vezetők kerülnek pozícióba. Még mindig ott tartanak, hogy a saját jó nagy fizetésükért inkább eltaposnak, mint összefognának a

dolgozókkal, együtt munkahelyünket.

megvédeni is a pótló járművet állítólag a BKV -tól fizetség ellenében bérli. Így aztán ha pótolva van a menet, ha Álljon itt még egy példa arra, honem, akkor is kötbérez a BKK, higyan fosztják ki, teszik lehetetlenszen ő teljesített, nem a BKV! né a BKV-t és munkavállalóit. EhKonkrét eset a napokból: Az egyik hez vegyük át a tartalék autóbusz vonalon lerobbant egy kocsi. A rendszer jelentőségét, fogalmát. tartalék ment, pótolta. Tehát a Ha egy vonalon egy busz meghi- menet teljesítve lett. Közben rövid básodik és a javítás miatt kimarad idő alatt elkészült a lerobbant jármenet, akkor a BKK megkötbérezi mű. A menetirányító utasította, a BKV-t. Ehelyett azonban beug- aki ugye a BKK embere, hogy ürerik a tartalék BKV-s busz és pótol- sen menjen ki a másik végálloja a ledörrent járművet, hipp-hipp másra és teljesítse visszafelé a mehurrá, nincs kimaradt menetet. netet, a tartalékot pedig utasította, Azt gondolnánk egyszerű polgá- hogy üresen jöjjön be a másik végrok, hogy mivel a menet pótolva állomásról. Józan paraszti ésszel lett, így a kötbérezés elmarad. De gondolkodva is megállapítható, nagyon rafinált ez a BKK. Ugyan

Jegyellenőrzés Amikor a BKK-t létrehozták, az volt a legfőbb indok, hogy külön kell választani a megrendelőt és a tulajdonost, ettől varázsütésre megoldódik a főváros tömegközlekedésének helyzete. Távol álljon tőlem ebben kételkedni, hiszen nyilván jól felkészült szakemberek hozták meg a döntést, hogy jövök én ahhoz, hogy ne értsek egyet velük? Mégis munkálkodik bennem az a bizonyos kisördög… Nem azt vitatom, hogy attól, mert a BKK a BKV felett vagyonkezelőként is diszponál, még valóban a főváros a tulajdonos. Én mégis úgy látom, kissé fából vaskarika ez az egész működés. Az tagadhatatlan, hogy sikerült létrehozni újabb státuszokat vezetői szinten, de az is, hogy a két vállalat igazgatósági tagjai között igen komoly átfedés van. Magyarul ez azt jelenti, mindkét vállalat legfőbb döntéshozói ugyan azok az emberek. Mindig könnyekig meghatódom azon a lojalitáson, ahogy a BKK vezérigazgatója teljes lojalitással

hogy itt valami bibi van. Mondjuk lassan, hogy mindenki értse: Költségeit tekintve ez a konkrét teljesítés normál esetben egy menet oda, egy meg vissza, az kettő és ennyi. A rafinált BKK-s metódus szerint kér menet oda, kettő vissza, az négy, meg a kötbér. Miért nem a tartalék tette meg visszafelé is a menetet? Hisz ez lenne ésszerű. Miért is? Ha jóindulatú vagyok, akkor csak súlyos szakmai hibának tarthatjuk. De sokak szerint ez nem más, mint pénzlenyúlás, vagy a BKV vélt agóniájának szándékos gyorsítása. Egyik sem válik a BKK dicséretére. --árcsi--

érvvel saját BKV igazgatósági döntései mellett. De ennél is érdekesebb az a működés, ami az első ajtós rendet illeti. Nem csupán azért, mert több utasítás van érvénybe az alkalmazott technológiát illetően, melyek egymásnak ugyancsak ellentmondanak, hanem azért, mert tudomásom szerint az értékesítést és az ellenőrzést 2012. májusa óta a BKK végzi. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a jegyellenőrök testületileg átkerültek a BKKhoz, csakúgy, mint jegypénztár dolgozói. Vagy maguk a menetjegyek, bérletek, melyek immáron gyönyörű lila színekben pompáznak, rajtuk a BKV logót pedig felváltotta a BKK-é. És akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami miatt én, az egyszerű, tudatlan dolgozó értetlenségemnek vagyok kénytelen hangon hangot adni. Nyilván csak azért, mert még nem magyarázta el senki. De talán ez is meg fog történni egyszer. Történt ugyanis, hogy a BKV, mikor még a bevételek hozzá érkez6

tek, elkezdte bevezetni az első ajtós felszállási rendet. Ez már akkor is elgondolkoztató volt, de két okból mégsem jelentett akkora problémát, mint a mára kialakult helyzet. Egyrészt, mivel kis forgalmú járatokon kerültek bevezetésre, melyek a város határán belül közlekedtek, közlekednek, másrészt nyilván a dolgozó is érzi, saját érdeke is azt diktálja, az igénybevevő fizessen a szolgáltatásért! Azonban ez a helyzet alapjaiban változott, mikor a BKK-hoz került a feladat. Megítélésem szerint nem bővíteni kellett volna az elsőajtós rendszert, hanem – ebben a formában legalábbis – megszüntetni!

Akkor lássuk, mire alapozom a véleményemet! Először is, az ellenőrzés nem a BKV, hanem a BKK feladata. Az újonnan bevezetett vonalakon a bevezetést követően még mutatóban sem találni jegyellenőröket. Az egész feladatot a járművezetőknek kell elvégezni. Ráadásul, amennyiben tévednek, még számolniuk kell azzal, hogy őket is bírsággal sújtják az őt ellenőrző BKK-s forgalmi ellenőrök! A járművezetők semmilyen ellentételezésben nem részesülnek az elvégzett feladatért! Nem tudni, milyen megállapodást kötött a két vállalat, ami alapján működik ez az ellenőrzési rendszer, az biztos, hogy a dolgozók csupán a feladatot kapták meg. Még mielőtt valakinek eszébe jutna megemlíteni, hogy az eladott jegyek után jutalék illeti meg az értékesítőt, megjegyzem, nem az értékesítésről, hanem az ellenőrzésről. Tudni kell azt is, hogy az értékesítés is igen izgalmas tevékenység, mikor a busz áll a megállóban, mögötte a kocsisor, rajta a türelmetlen, dolgukra igyekvő utasok. De hát a felszálló utas jegyet vesz. Ez a kétféleképpen történhet. Egy, ha az utas eleve vásárlási szándékkal száll fel, kettő, amikor csupán utazna, de felszállás után szembesül az ellenőrzés tényével. Az első esetnél értelemszerűen kimarad a felszólítás, hogy mutassa fel a bérletét, a másodiknál ezzel kell kezdeni, hiszen láthatóan jegyet nem kezel. Ezt követően a folyamat azonos mederben halad. Utas közli, jegyet szeretne venni. Rendben, a járművezető előveszi a táskájából a tárcát, melyben a jegyet tartja. Előkotorja a tömböt, letépi róla a kívánt mennyiségű jegyet. A jegy (ek) hátuljára szépen rávezeti az aznapi dátumot. Utas hálás, hogy kapott egy jegyet 450 Ft-ért, majd átnyújtja a pénzt, melyből az ese-

tek többségében vissza kell adni. Akkor előkotorássza az aprót, ha van, a jeggyel együtt átadja a viszszajárót. Majd szépen elrakja a tárcába a jegytömböt, a kapott pénzt, a tárca már mehet is a táskába. Természetesen, amennyiben az utas nem kér számlát, mert ebben az esetben még azt is ki kell tölteni és jelenteni kell a számlaadást! Ekkor már csak egy dolga marad, a munkalapra rávezetni, melyik vonalon adta el a jegyet. Szerencsés esetben a még felszálló 25-30 utas már nem szeretne helyszínen vásárolni…

tett egyedi igazolvánnyal. Azt már meg sem említem, hogy a BKK hatékony ellenőrzése mellett a bérletek kb. nyolcvan százalékán nincs feltüntetve az igazolvány száma, amely ezáltal érvénytelen! Érthetetlen, miért vezette be a BKK az agglomerációs vonalakon az ellenőrzést, nem egészen három hónappal a Volánbuszos váltás előtt!

És bizony nagy probléma, hogy az ellenőrzés teljességgel összeegyeztethetetlen a forgalmi utasítással, mely szerint: „Az utasok le- és felszállását a visszapillantó tükör Nem tisztázott az sem, mit kell segítségével figyelemmel kell kítenni, ha az utas nem hajlandó sérni.” jegyet venni, mint ahogy az sem, mi van, ha mindeközben az átme- Ehelyett a következőképpen kell neti zűrzavarban felslisszolnak eljárni: amennyiben a megállóban mögötte a többiek, illetve a többi, felszállni kívánó utas várakozik, már nyitott ajtón történő felszál- először az első ajtót szabad kinyitlást választják sorbaállás helyett. ni (miközben a többi ajtónál leDe még jöhetnek közben tolóko- szállni kívánók dicsérő szavakkal csival is, amihez ki kell szállni, illetnek bennünket és felmenőinlenyitni a rámpát, ugyanígy leszál- ket), ezt követően lehet a többi ajtót nyitni, illetve engedélyezni. lásnál! És itt van a baj. Hiszen nekünk Az sem tisztázott, mi van abban az éppen akkor kötelességünk bérleesetben, ha a rendszer miatt felbotet nézni, illetve egyéb igazolvárul a menetrend, behozhatatlan nyokat, valamint a jegyek kezelékésés keletkezik. Egészen pontosét, továbbá esetleg értékesítést san több utasítás olvasható erről, végezni, mikor a többi ajtónál a melyek nincsenek egymással össztükörből figyelemmel kísérjük a hangban. leszállást. No meg az illetéktelen Jelentős problémát okoz a bérle- felszállást! Klassz! De semmi tek és egyéb jogosultságok elle- gond, ha hibázunk, majd megfizenőrzése. Ezek mennyisége és vál- tünk érte! tozatossága szinte végtelen, semMindezt miért is? Hogy a BKK milyen kiadvány nem tartalmaz finanszírozni tudja a többletbevéróluk átfogó összesítést. Az úgynetelből a drágább alvállalkozót? vezett MÁK kártya kísértetiesen Akkor mi saját magunk ellen dolhasonlít a diákigazolványra. A 65 gozunk, hiszen ennek következév felettiek személyi igazolványt ményeképpen éppen a mi munmutatnak fel, ami szép és nemes kánkra nem lesz szükség! Csak cselekedet, de ember legyen a talnekem jut eszembe erről az a kép, pán, aki látja rajta, vajon tényleg mikor a halálraítélttel megásatják 65 éves elmúlt-e az utas. Ez a a saját sírját, és mikor végez, beleprobléma könnyen kiküszöbölhető lövik? -gabolenne egy külön erre a célra készí7

Sallai Főműhely Valamikor réges-régen, úgy néhány évtizeddel ezelőtt ipari tanulóként volt szerencsém a Gyömrői úti Sallai főműhelyben eltölteni két évet. /A szakmunkás vizsgám előtti utolsó évemben – az akkortájt frissen megépült – Cinkota telephelyre vezényeltek/. A főműhely sajátos „egyénisége” és tekintélyt parancsoló fensőséges épületegyüttese, a korhoz és az akkori elvárásokhoz igazodó korszerűnek mondható felszereltségével engem már akkor lenyűgözött, ezért néhány sorban most ennek a létesítménynek állítanék emléket! Kezdetben még nem a Gyömrői úton, hanem a Damjanich utcában működött főműhely.

időben /1946/ anyag- és alkatrész -beszerzési gondokkal küszködtek, de ennek ellenére kb. kéthetenként egy autóbuszt újjáépítettek, és az abban az időben működő két garázst is ellátták javított törzs- és részegységekkel. 1946. október 25 -én 46 roncsot selejteztek. A viszszanyert alkatrészeiket az éppen esedékes helyreállítási munkák során újrahasznosították /ez ugye mai napig jellemző a buszágazatra/. A MÁVAG és a RÁBA gyár termelőerejét a jóvátételi feladatok teljesítése kötötte le, így a BSZKRT-tól alkatrészmegrendeléseket nem fogadtak el. A helyreállítási munkákat, az új viszonylatok indítását a gyorsuló inflációs folyamat is akadályozta. A pénzromlásra jellemző, hogy az

A megnövekedett karbantartási munkákat a Damjanich utcai ideiglenes létesítmény már nem tudta elvégezni. Pestlőrincen, a Gyömrői út 7-9. szám alatti volt Cardó gyár épületeit a BSZKRT megvette, és a meglevő berendezéseket - négy esztergapaddal, egy főtengelycsiszolóval és egy oszlopos fúrógéppel kiegészítve - ide telepítették. A Sallai Imre nevét felvett új főműhely 1948 augusztusában lépett üzembe.

1-es buszon a vonaljegy 1945 nyaA főváros vezető testülete az átAz ideiglenes főműhelyt a Damja- rán még 5, 1946 elején viszont szervezéskor úgy döntött, hogy a nich utcai telepen hozták létre. A már 1200 pengőbe került. Gyömrői úti Sallai főműhelyt II. kocsiszínt javítócsarnoknak 1948 augusztusában üzembe rendezték be, a III.-ban motorpró- lépett a Sallai Imre Főműhely önállósítja: erre 1950. április 1-én került sor. A Fővárosi Autóbusz batermet alakítottak ki. Abban az Főműhely Községi Vállalat tízéves 8

működése során krónikus létszámhiánnyal küzdött. Az autóbuszok korábban 60-70 000 km futásteljesítmény után kerültek főjavításra, az ötvenes évek elején 100-200 000 km után; az évtized közepén nem egy jármű 350 000 vagy ennél is több kilométer megtétele után került a főműhelybe. A forgalom fenntartása érdekében a Récsei és a Fürst garázs a napi tmk - feladatokon túl sok főműhelyi jellegű tevékenységet is végzett. Az új vállalattal a Fővárosi Autóbuszüzem azonnal keretszerződést kötött 90 autóbusz, 368 motor, 354 sebességváltó, 260 hátsóhíd, 239 mellső tengely, 294 kormánymű és 3334 részegység főjavítására. A Főműhelyben azonban legszívesebben a háború utáni típusokat javították, mert ezekhez az autóbuszokhoz könynyebben szerezhettek alkatrészeket. Csakhogy a fővárosban 1950 végén még 149 régebbi építésű

autóbusz is közlekedett, így ezek fenntartásáról és javításáról természetesen szintén gondoskodni kellett. A Főműhely nem győzte a munkát, megalakulásától kezdve létszámhiánnyal küzdött.

alól a cég a főműhelyt! Valami elképzelhetetlen indokból „idegen” kézre játszották át a fődarab cseréket, teljes felújításokat, és bár mindenki látta, hogy így kétszer annyiba kerül, szépen végignéztük, ahogy ügyes manőverekkel A 60-as, 70-es évekre azután renmegszabadulnak a szakembergárdeződtek a sorok. A főműhely dától, és teszik rommá a nagy szakemberinek ugrásszerűen nőtt múltú és méltán elhíresült Sallai az ázsiója, és ezzel együtt a leterfőműhelyt. heltsége is, hisz az akkoriban még folyamatosan bővülő - BSZKRT- Mező és Récsei garázsok, Sallai ból BKV-vá lett - járműpark bősé- főműhely, sportpályáink, sok-sok gesen ellátta őket munkával. A 80 üdülő /hamarosan a fenyvesi is/… -as évekre a felszereltségével – ha mind-mind a múlté! Nagyon köa politika nem tesz keresztbe /hisz zeleg a perc, amikor már nem maakkor még az Ikarus gyár volt a rad más a BKV-nak mint az Akácfavorit/ – a Főműhely képes lett fa utcai székháza, mert abba vivolna saját, kizárólag a BKV szá- szont foggal-körömmel kapaszmára és igényeinek megfelelő kodnak! buszgyártásra. Köszönjük nektek! Sajnos a történet végét már mindannyian jól ismerjük! Sok más -hangyajól működő részleggel egyetemben, szó szerint kiszervezte maga

Magyar filmek – egy villamosvezető hétköznapjaiban

Csinibaba - utas a megállóban A részleg – tartózkodó Na, végre itt a nyár! – a fülke elfoglalása délutánosként Csapd le csacsi! – jó tanács utassal vitatkozó kollegának

Hagyjátok Robinsont! – hajnali vekkercsörgés

Mielőtt befejezi röptét a denevér – szaladó utas

A dokumentátor – mappa átvétel

Roncsfilm – mai járműveim

Magyar vándor – jármű átvétel

Honfoglalás – hazaértünk

Moziklip – első kör még félálomban

Egészséges erotika – végre ágyban

Le a fejjel! – meghívó a szőnyegszélére

Sorstalanság – fizetésnap

Nem félünk a farkastól – szőnyegszélén az emeleten Vakvagányok – áll a vonal

-EMMA-

Kék Duna keringő – csonka menet Utánam srácok! – megindul a forgalom In flagranti – VBCS-ellenőrzés Éljen anyád – szóba elegyedés reklamáló utasokkal 9

Tiszta vizet a kopaszra! 2005 óta vagyok a cégnél, mint járművezető és mély szomorúság tölt el az elmúlt időszakkal kapcsolatban. Bizonyára szóban vagy kiaggatott papírok útján eljutott hozzátok is a szakszervezeti viták, bércsökkenés hatásai, feszített munkarend és persze az át-ki- és beszervezések átláthatatlan, kommunikálatlan dzsungele. Jelen levelemmel saját és ismerőseim, munkatársak véleményét tömörítem egy majdnem rövid levélbe, mert úgy gondolom a féligazság károsabb, mint ha semmit nem tudtok, vagy legalábbis a vélemény formálásához érdemes mindkét felet meghallgatni a saját szemszögéből. Elsőnek említeném, hogy (azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül) az BKV- hoz való belépésemnél a reális fizetésen és juttatásokon felül fő szempontként szerepelt a BIZTONSÁGOS MUNKAHELY. Úgymond nyugdíjas meló, és a járművezetőknél nem jellemző a létszámleépítés, ahol ha nem csinálok nagy galibát innen megyek nyugdíjba. Nos, ennek vége! A BKK-s szétválással (házassággal) megváltozott erőviszonyok szenvedő alanyai lettünk. A tápláléklánc legalja. Persze érthető a cég anyagi helyzetének javítására tett bármilyen kísérlet, és azt is értem, hogy mi vagyunk sokan, a tőlünk levont bércsökkentés látványos, de kérem EDDIG ÉS NE TOVÁBB. Évek óta elmaradt inflációarányos bérfejlesztés hiánya az eredményezi, hogy gyakorlatilag minden évben csökkentenek a fizetésünkből, és most elérkezett a pillanat, amikor konkrétan elvettek minden dolgozótól 30 ezer forintot!!! Ismétlem évek óta nem volt reális bérfejlesztés a kenyér ára pedig nőttön nő. Az előző vezetés többé-kevésbe korrekt ,"maradjon egy kis káposzta, de azért a kecske se haljon éhen"

filozófiája után megérkezett az "örülj, hogy van munkád" és a " ha nem tetszik el, lehet menni" filozófia. Akinek lehetősége van, már határon túl van, aki meg marad, az farkát behúzva dolgozik tovább. A recepthez tartozik még a folyamat felgyorsítása a feszített munkarenddel. Ugye senkinek nem kell ecsetelnem, amikor 5-6 órán keresztül 3 perces végállomási tartózkodással, próbálsz koncentrálni melyik, végállomásra is megy éppen kocsid, mert ha ne adjisten 2.10 kor csörgött az óra hogy beérj az éjszakai busszal, nem lehetsz olyan szemtelen, hogy koffeint akarsz magadhoz venni? És a kávé vízhajtó hatására fittyet hányva, még a toalettet is meg akarod látogatni? MUNKAIDŐBEN? Nem kell otthoni probléma hogy a járművezető 6.30-kor pikírt hangot üssön meg a T. utassal, aki ártatlanul ugyan, de volt olyan balga, hogy megkérdezze azt a karikás szemű sofőrt, hogy hány megálló a Kikerics utca. Pedig a jókedvünkhöz, és az utasokhoz való (elvárt) toleranciánkhoz mérföldeket adna ha 2-3 óránként lehetőségünk lenne toalettre menni, vagy egy kávét meginni. A megnövekedett balesetek és utas panaszok orvoslására szigorú büntetésekkel, és kiemelt ellenőrzéseket, és ködbérrendszert vezettek be. Gratulálok! Egyetlen apró tényt nem vesznek figyelembe: emberek vagyunk. A túlhajszolt dolgozó, fáradt, dekoncentrált, stresszes, alkalmasint betegen dolgozik ( hála az egészségkártya elvételének, és a táppénz lecsökkentésének...) végigszáguld a vonalon, hogy legyen 2 perce elmenni egy kávét meginni, mert nem emlékszik megállt-e az előző megállóban, mire kiveszik a végállomáson az adatmodult és kap ajándékba 1000 óra prémium megvonást, mert nem akar sittre menni egy gázolásért (elaludt vezetés közben). A kamionosokat nem véletlenül kötelezik a 3 óránként megállásra, mert BALESETVESZÉLYES. 10

Az én hátam mögött 300 ember szeretne épen és egészségesen eljutni A-ból B be. Mi ez, ha nem munkakörében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, nem tudtam, hogy álmos vagyok, miért nem tettem intézkedést az álmosság ellen pl. kávéval miért nem váltattam le magam?! Egy rutinos járművezető a 3. órától megszokásból vezet (az oktatáson nagyon-nagyon hangsúlyozzák ez mennyire balesetveszélyes) az 5. óra után robotpilótára kapcsol. Számomra is rejtély miért nincs napi szinten gázolás! Nos, visszatérve az új "ha nem tetszik, el lehet menni" filozófiára, és a m e g n ö v e k e d e t t "újoncok" (elnézést a szóért) és FMS-ek számára, kérdésem hogy ha egy rutinos járművezetőt aki balesetmentesen vezet megszokásból 5-6 órát folyamatosan,kicserélünk egy újoncra, akkor milyen lesz a baleseti statisztika? Mert bár az újonc végtelenül szabálykövető, a kezében nincs benne a rutin, nem alakult még ki a reflexszerű vészfékezés. Félreértés ne essék ez nem csoda. Velem már nem egyszer előfordult (ahogy gondolom Veletek is) hogy egy bizonyos forgalmi szituációban ösztönösen vészfékeztem, anélkül hogy a vészfékezésre gondoltam volna, és bizony vér folyt volna, ha a kezem nem gyorsabb, mint az agyam. Ehhez idő kell, mindenkinél kialakul, ha meg nem akkor megy tovább a ranglétrán… Szorongatott helyzetünkben mi mást hívhatnánk segítségül, mint a Szakszervezeteket. Most jön a sóhaj - 100-ból százan legyintenek. Joggal. Az elmúlt időszak bizonytalanságai, szakszervezeti vállvonogatások, rémhírei, miszerint nem lesz fizetés, aztán örülhetsz, mert csak 30-al kapsz majd kevesebbet - elég kiábrándító hatással voltak a szakszervezetekhez való hozzáállásra. Jómagam is kiléptem már egy ideje ebből a cirkuszból. Minek fizessek olyanoknak, akik magasról tesznek rám.

Egyetlen emberben bízok meg, és tartom megfelelően felkészültnek szakmailag, Ő Kolák András. Mikor a villamos ágazattal együtt ő is kikerült a Fürstből, azonnal kiléptem én is. Javasolta, hogy ha látok másik megfelelő szakszervezetet, lépjek át nyugodtan, de egyik sem tűnt ki a többi közül, azonkívül hozzá voltan szokva Andráséknál a folyamatos tájékoztatáshoz, segítségükhöz, bármilyen kérdésemre adott azonnali, határozott és korrekt tájékoztatáshoz, és még sorolhatnám. Mikor szőnyeg szélére kellett mennem, András olyan felkészülten érkezett az F2. utasítás rám vonatkozó részeit sorolva üzemvezetőmnek, hogy az még egy bíróságon is megállná a helyét. Tátottam a számat, és úgy gondoltam, na igen ilyen egy szakszervezeti védelem". Szerencsére nem járok "fel" túl sűrűn, de folyamatosan hallgattam a többi kollégától, mit, kivel, kinek hogyan miben tudott segíteni. Előttem bizonyított. De a lényeg, hogy számomra egy szakszervezet nem az üdülésem olcsóbbá tételével, hanem az érdekképviseleti munkájával válik érdemessé. Mikor szólt, hogy alakítanak egy új szakszervezetet gondolkodás nélkül csatlakoztam. Sok kritika éri Kolák Andrást. Néha talán több is, mint amennyit megérdemel. Többek között a nagy szája, agresszív érdekképviselete - máig legendás közbeszólása egy bértárgyaláson, melyen az alacsony bérfejlesztési javaslatot követően eg hajmeresztően magas béremelést követelt, a képviselő megkérdezte " Maga viccel?" mire András: " Igen, de nem én kezdtem!"- ezenkívül a legkevésbé sem simulékony, túl őszinte természete sok gondot okozott már neki,lehet őt nevezni"odamondósnak" is, és nem feledkezzünk meg rémes helyesírásáról sem.:) Ugyanakkor szakmailag maximálisan felkészült. Ha nem is tud valamit, azt mindig tudja kitől kell megkérdezni, elhivatott, hiszen

amit nekünk kiharcol azt ő is érzi hiszen szintén járművezető, korrekt, tettre kész, és ha hajnali ötkor felhívom mert valamilyen gondom - bajom vagy kérdésem lenne, készséggel válaszolgat ha kicsit morgósan is :) és mindig minden helyzetben lehet rá számítani. És mint szakszervezeti képviselő, szerintem ez a legfontosabb. Választhattam egy rámenős, hangos, érdekeimet mindig szem előtt tartó felkészült képviselő, és egy mosolygós, kedves, elnéző, vállveregetős, atyaian dorgáló, vállvonogatós, utazási ügynök között. Nem volt kérdés. Nektek miért az? Hiszen ez nem szimpátiára megy, hanem a zsebedre! Ha van lehetőség bérfejlesztésre, vagy bárminemű munkakörülmény javításra akkor András addig megy, amíg le nem lövik. :)Nos, a vadászok már felsorakoztak. Egyes szakszervezetek vállvetve a munkáltatóval lejárató kampányba kezdtek Nemes Gábor és Kolák András ellen. Nemes Gábor pont azzal bizonyított előttem, hogy szabad kezet adott Andrásnak nem kötött pórázt a nyakába, ahogy eddig vele tették. Nehéz úgy érdekvédelmi munkát végezni hogy folyamatosan lecsittegik, mondván " nyugi, ne most Gabikám, hiszen most nem erről tárgyalunk, ne keverjük a kettőt mert egyikből sem lesz semmi, ülj csak le majd szólunk..." Most pedig azzal vádolják, mire várt??? Ettől függetlenül beigazolta a szörnyű sejtést, miszerint nem a dolgozók érdekeiért, hanem a dolgozok tagdíjáért léteznek egyes Szakszervezetek. Ajánlom mindenki figyelmébe az "Igazi Összefogás" című plakátot. Miért támadt ránk? Gondolkodj! Valami "kivágjuk a fát a dolgozó lába alól, és azt is elveszítjük, ami megmaradt, ezért fogjuk meg egymás kezét..." Mit is veszítünk el? Neki még van cafeteriája amit elvehet a cég, de nekünk már SEMMI nem maradt, mit vesznek el??? Az Erzsébet utalványt? Kösz. Akkor 11

csak 25.000-el keresek kevesebbet havonta, nem 30.000- el. Kösz. Ha eszük lett volna megvárják míg kiássuk a makkot, és mindenki jól jár. Legalábbis a dolgozók biztosan. És ezt azzal érdemeltük ki, hogy elkezdtünk érdekképviseleti munkát végezni, a már átlépett tagok problémáit orvosolni, menetrendi kifogást emeltünk, szorgalmaztuk a szerződések, utasítások, szolgálati számok felülvizsgálatát petíciót, fórumot szerveztünk...stb. Egyszerű példával élve: egy kis faluban volt egy zöldséges mely 10 forintért adta a tojást, ám nyílt egy második zöldséges is mely olcsóbban adta a tojásait, erre józan paraszti ész szerint nem levitte az árait az első zöldséges, hanem az éjszaka leple alatt bekente sárral az új zöldséges ablakait. Korrekt? Nem. Várható volt? Igen. Te milyen következtetést vonsz le ebből? Ez az általuk emlegetett 8000 dolgozót egységbe tömörítő Bitang erős szakszervezet hol bujkált mikor elvették a 3+3%-ot? Vagy az év végi pulykapénzt? Vagy a KOMPLETT cafeteriát? Hol voltak a petíciói fórumra, gyűlésre, lázadásra tüntetésre, túlszabályosított munkavégzésre szólító felhívásai??? Én egyel sem találkoztam. És Te? Örüljünk az 5000ft-os Erzsébet utalványnak, még nem tudhatjuk jövőre is kapjuk-e még. De most egyetlen alakulóban lévő kis szakszervezet ellen oldalakat cikkeztek, tömörülnek, éppen csak szenteltvizet nem loccsantottak ránk. Szégyen, de a PETÍCIÓ aláírói közül sokan kérdezték félve: ugye nem lesz bajom belőle?Ha a munkáltatóval szemben is ilyen agilisan kiállnátok a 8000 ember érdekében most nem itt tartanánk. De úgy gondolom, most majd megmutatjátok milyen is az az erő, de most ne tévesszétek el a célt. Mutatom: Akácfa utca!Oda tessék megmutatni a bitang erőtöket, versenyezzünk, ki tud többet kicsikarni a dolgozó javára. Jó munkát! Erdős Kati

A szolidaritás nem érvényesül. Ma a szint, mely sokkal fontos kérdésekben központi, minden erőteljesebb az edágazatot érintő döntés születik, helyi diginél. Mi volt az oka az EKSZ megalakulá- szinten nem sok tennivaló marad. Magyarországon sának? Vannak ilye, általad említett egyéni elég jellemző probEnnek oka az utóbbi évek történései- érdekek? Valóban garázsonként elté- léma, hogy az emberek egy személytől ben, elsősorban a Munka törvény- rő érdekek jelennek meg? De akár azt várják a megoldást, azt gondolják. Ez könyvének változásaiban keresendő. is kérdezhetném, hogy például a met- igaz lehet az EKSZ-re is? Valóban Egy hatékonyabb szerkezeti és műkö- rónál a legfőbb érdekek mások, mint Nemes Gábor véleménye és döntése dési struktúrát kellet létrehozni. Egy- a villamosnál vagy az autóbusznál? az egyedüli meghatározó tényező? részt a szakszervezetnek meg kellett Akkor végül eljutunk oda, hogy az Véleményem szerint az valóban igaz, szerezni a törvényileg előírt tíz száza- eltérő műszakokban is más érdekeket hogy meghatározó a szakszervezet, lékos kollektív szerződéskötési jogo- kell képviselni! de más egyéb szervezet élén álló szesultságot, másrészt ettől függetlenül Ebben hibáztak a szakszervezetek. A mély szerepe. Az is igaz, hogy pontois a szakszervezeteknek rá kell ébredrendszerváltás utáni időkben azt gon- san ez a probléma jellemző a szakniük, hogy ilyen megosztottságban dolták, élve a jogszabályi változások szervezetek többsége esetén. Az elnem lehet hatékonyan képviselni a adta lehetőséggel, különböző kis nök a saját véleményét keresztülviszi munkavállalói érdekeket. szakszervezetek létrehozásával haté- a testületeken, majd kizárólag ez a Úgy gondolod, ezt most kellett meg- kony lehet az érdekképviselet. Nyil- döntés érvényesül. Én ebben nem lépni, vagy már régen meg kellett vánvalóan a megelőző időszakban hiszek. Mi a képzésekre is nagy fivolna tenni? működő rendszert nem lehetett fenn- gyelmet fordítunk, engem olyan emMár évekkel ezelőtt megkezdődött ez tartani, de meg kellett volna őrizni a berek vesznek körül, akikkel jól kia folyamat, melynek első lépéseként kohéziót és nem lett volna szabad egészítjük egymást. Tulajdonképpen szakszervezeti szövetségek jöttek ilyen sokáig várni az újraegyesítési egy szakszervezetnek is hasonlóképlétre. Meggyőződésem, ezek jó kez- folyamat megindításával. Sokan úgy pen kell ma már működni, mint a verdeményezések voltak, de a folyamat érzik, megoldást jelenthet az egyéni senyszféra vállalatainak, a vezetőnek egy szinten megrekedt és a szövetségi érdekek képviselete és természetesen valójában menedzselnie szükséges a működés hosszú távon nem volt fenn- megjelenek személyes érdekek is, folyamatokat, a működést. hiszen ha valaki elnöki pozícióba tartható. Több regionális, országos szövetségkerül, nehezen mond le ennek előnyeben is vezető tisztséget töltesz be. Mi volt az oka ennek a kudarcnak? iről és lép vissza a másodiki vonalba, Gondolod, hogy továbbvihető ez a Egyrészt a belső hatalmi harcok, más- pedig meggyőződésem szerint ezeket még nagyobb szakszervezeti kiterjerészt az egyéni szakszervezeti érde- a lépéseket meg kell tenni! dés, tehát vissza abba az irányba, kek gátolták a szövetségi formában Sokan azt mondják, az EKSZ is tulaj- hogy egy országos szakszervezet felé való működést. Nagyon sok szakszer- donképpen egy szövetség, amiben az haladva a munkavállalói érdekek vezet félt feladni az önállóságát, nem alapszervezetek kötöttek szövetséget. képviselete, vagy valahol megálljt voltak hajlandók ezeket alárendelni a Mi a különbség egy szövetségi és egy kell mondani, és azt kell mondani, nagyobb közösségi érdekeknek. Hiá- alapszervezeteken keresztül működő hogy idáig vannak szakszervezetek és ba léptek a szakszervezetek egyik szakszervezet között? efölött vannak szövetségek, aztán szövetségből a másikba, ha a szakkonföderációk, amivel megint rengeszervezetek nem adták meg ezeknek Alapvető különbség, hogy az EKSZ teg probléma van napjainkban? a szövetségeknek azt a lemondást, egy alulról szerveződő közösség, ami a működéshez szükséges volt, melybe beléptek olyan, már létező Én úgy gondolom, hogy a mai helyvalamint ha nem tudtak egységesen szervezetek, melyek vezetői lemond- zetben három szintre lenne érdemes munkát hozzáadni az elvégzendő fe- tak a pozíciójuk nyújtotta előnyökről helyezni a szakszervezeti struktúrát. ladatokhoz. A tagszervezetek csak és alapszervezeti működés mellett Első az országos szint, ami itt nem addig gondolják, hogy egy szövetség alapvető döntési mechanizmust adtak azért nem működik feltétlenül, mert működőképes, míg a saját érdekeik át központi irányításnak. Ezáltal lét- sok konföderáció van, vagy nincs szerinti döntések nem születnek meg. rejöhetett egy magasabb döntéshozói meg a kormányzattal az a párbeszéd, ami meg volt néhány évvel ezelőtt.

Beszélgetés Nemes Gáborral, az EKSZ elnökével

12

Szükség van konföderációra, de nem ennyire, hanem legfeljebb kettőre. Ez alá kellene középszinten elhelyezni azt a szakmai ágazati szintet ami a közlekedésben tulajdonképpen megvan. Éppen a napokban kötött a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetsége egy megállapodást az Autonóm Szakszervezetekkel és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével, hogy ezt a szakmai szintet megerősítsük, és adott esetben mintát mutassunk arra vonatkozóan, hogy más ágazatok is hozzák létre ezeket a szakmai szinteket. Így ezek a konföderációk a szakma kérdéseit erősítsék, és próbáljanak az adott kormányzati szinteken eredményt elérni az adott szakmában. És a legfontosabb a helyi szint, aminek természetesen meg kell maradni. Tehát mindenképpen vállalatonként kell működjön egy szakszervezet, és egy vállalaton belül egy szakszervezet működjön, vagy maximum kettő három, semmiképpen nem 26, mint ami a BKV-nál van. Ehhez képest az EKSZ két vállalatnál is képviseli magát. Bár ez is egy speciális helyzet, mivel a BKK a BKVból jött létre és a munkavállalók azért nálunk szakszervezeti tagok, mert mesterségesen kiszakították őket a BKV-ból, bár a mai napig nem tisztázott, hogy valóban ez megtörtént-e, hogy valóban megtörtént-e a feladatok átadása, átvétele. Hiszen ezzel is gondunk van sok területen, hogy átfedéssel működik a két vállalat, jogilag se tisztázott, kinek mi a feladata és a felelőssége. Igen, az EKSZ éppen a változások időszakában alakult és valóban a Budapesti Közlekedési Központ megalakulásával. Azokat a munkavállalókat, akik a BKV-tól átkerültek, ilyen formán megörököltük őket, és úgymond vállalaton kívüli tagsággal is rendelkezünk. De ezt az EKSZ nem úgy

oldotta meg, hogy mint Egységes Közlekedési szakszervezet jelent meg a Budapesti Közlekedési Központban, hanem egy alapszervezetet hozott létre, és ezen az alapszervezeten keresztül próbálja megadni azt a segítséget, ami az alapszervezet működéséhez kell.

ahol a kisebb létszámú szervezetek vannak, akár a megszűnéshez vezet. Illetve voltak példák, hogy próbáltunk együttműködni más szervezetekkel, hogy ebben a struktúrákban vegyenek részt, ez nem történt meg. A munkavállalók azonban mintha egyes területeken kezdenék megadni a választ és kilépnek az adott szakAkkor kicsit beszéljünk arról, hogy a szervezetből és választják az EKSZ-t, többi szakszervezet hogy fogadta az akár úgy is, hogy alapszervezeteket EKSZ létrejöttét a BKV-n belül. Mikell létrehoznunk. lyen a viszony a többi szakszervezettel? Arról nem tudunk beszélni, hogy Általános probléma, hogy kilépnek a a többiek mit gondolnak, de Te hogy szakszervezetekből, de úgy látszik, képzeled el az együttműködést, milyen nem csak a BKV-nál, hanem mindenjövőt látsz, vagy szeretnél? hol jelentősen csökken a szakszervezeti tagság. Nyilván ennek oka van, és Én azt gondoltam, sok szakszervezet, van igazság abban amit mondanak, de nyilván nem ez a megoldás. Te hogy látod? Képviselet nélkül egy munkavállalónak létezni nagyon nehéz, de mi lehet az ok, ami miatt elfordulnak a szakszervezettől?

mikor az EKSZ alakulását kezdtük előkészíteni, megérti, miért van szükség hatékonyabb működésre, összeolvadására. Sajnos nem ez történt! Nagyon sok támadást kapott ez a szakszervezet és kap a mai napig is. De elsősorban én úgy látom, ezek a támadások elsősorban a Te személyednek szólnak, vagy legalábbis a Te személyeden keresztül támadják az EKSZ-et. Rosszul látom? Én tovább mennék. Úgy látom, ezeket a támadásokat a félelem élteti. Nagyon jól látják, hogy ha a szakszervezet valamit valóban le tud tenni az asztalra, és valóban meg tudja szólaltatni a munkavállalókat, akkor akár arra is képes lehet ez a szakszervezet, hogy a megosztottságot tompítsa. Vagyis ha egy jól működő szervezetről beszélünk, akkor előbb utóbb olyan területeken, persze első körben 13

Az elmúlt években valóban ez a tendencia alakult ki, mert a szakszervezetek nem tudnak eredményt felmutatni. Szerintem mi magunk is követtünk el hibát, amikor a kollektív szerződés tavalyi felmondását követően azt gondolom nem tettünk meg mindent, amit lehetett volna tenni annak érdekében, hogy a múltban valamilyen szinten azokat az eredményeket megőrizzük, amelyeket közösen kiharcoltunk. A szakszervezeti tagság, illetve a munkavállalók egyre inkább magukba fordultak. Ezek az eredménytelenségek azt hozták magukkal, hogy úgy gondolták, a szakszervezet nem tudja megvédeni őket. Amit megkapnak bérfejlesztést, azt úgyis megkapják vagy éppen elveszítik és a szakszervezeteknek erre nincs igazi ráhatása. Ezért nem biztos hogy szakszervezeti tagnak kell lenniük. Illetve nyilván azok az elvárások is jelentkeznek, hogy talán így büntetik a szakszervezeteket azért, hogy nem képesek ebben a helyzetben a meg-

osztottságon úrrá lenni, hogy egyfajta kohéziót teremtsenek. A szakszervezettől is elvárnák azt, hogy fogjanak össze, szorítsák meg a szíjat és a vezetési hierarchiát csökkentve, az erőket, energiát, pénzt összerakva, amikor már csak a tagdíjakból tudunk élni egy olyan szervezetet hozzunk létre, amelynek működése ilyen értelemben sokkal gazdaságosabb! És Te úgy érzed, vannak eredmények, van perspektíva, elképzelés? Mik a közeli, távoli célok? Nagyon nehéz ebben a helyzetben eredményeket felmutatni, és a dolgozók csak abban az esetben fognak újra mellénk állni, ha eredményeket tudunk felmutatni. Persze nélkülük ez nem megy, de addig nem lesznek nagy számban tagjaink ezek a munkavállalónk, amíg csak azt mondjuk, hogy mi most megalakultunk és egységesek vagyunk! Ettől nem fognak idejönni hozzánk. Van egyfajta stratégiánk. Azt gondoljuk, hogy a kollektív szerződési jogosultságot kiharcolva mindenféleképpen, ha nem is rövidtávú célokként, de aminek ott kell lennie a célok között: a jövedelmek szinten tartása, illetve a megfelelő inflációt követő bérfelzárkóztatás, a cafeteria rendszerek visszaállítása, természetesen a biztos munkahely, a kollektív szerződés felülvizsgálata. Ezek mind olyan apropók, ahol hoszszabb távon lehetnek eredmények. Nagyon oda kell figyelni a napi gondokra. Több olyan kérdőíven indítottunk el közvélemény kutatást, ami napi szinten foglalkoztatja a munkavállalókat, akár egy első ajtózás, vagy akár a menetkimaradások, betegállományi problémák, amiknél úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a munkáltató felelősségre vonja a dolgozókat. Tehát ebben az egyéni érdekképviselet kezd felerősödni, hogy érezze azt a dolgozó, mögötte áll egy szakszervezet. Ezeken a látszólagosan kisebb problémáknak a felvállalásán keresz-

tül talán lehet bizalmat ébreszteni az emberekben, és akkor távlati célokban ki lehet tűzni akár a bérszínvonal megőrzését, a kollektív szerződésnek a megőrzését, és sok minden egyéb mást, ami egyfajta biztonságérzetet nyújt a dolgozók számára. Abban egyetértünk, hogy eredményeket kell felmutatni, ezektől az eredményektől kell elvárni a tagság növekedését, ami a szakszervezet jelentőségét is növeli. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy az emberek visszalépnek a szakszervezetekbe. Úgy látom, a többi szakszervezet csak a saját tagjainak a problémáival foglalkozik, és nem gondol arra, hogy esetleg egy szakszervezeten kívüli jelenséggel is lehetne. Hiszel abban, hogy ha felkarolsz bizonyos jelenségeket, amik nem is feltétlenül a Te szakszervezeti dolgozóid irányából jönnek, akkor ezek megmozgathatják azokat az embereket akiknek a problémáját megoldottad? Amit említettél szolidaritás, közös teherviselés, hajlandóak lennének-e részt venni abban, hogy ezáltal a későbbiekben hatékonyabb érdekképviselet alakulhasson ki? Azt gondolom, hogy az elsődleges cél

Bent tartózkodtunk egészen késő reggelig. Megszólítottuk az embereket, amikor egy nagyobb csoport megérkezett a szolgálati járatokkal akkor kiálltunk és elkezdtünk beszélgetni, illetve tájékoztatót tartani. Én sem éreztem magam egyedül, mert ott voltak a csapattársaim, és a munkavállalók is azt látták, hogy itt van nyolc-tíz ember, akik a szakszervezet vezetésével ott vannak, és foglalkoznak az ő problémáival. Úgy döntöttünk, hogy ezt megcsináljuk, ezek a párbeszédek rendszeressé válnak, nem két-három ember megy be egy adott időszakban, hanem több, akkor egyrészt mások problémájáról is lehet beszélgetni. Illetve amiről beszélgettünk, hogy tudatosan fel kell építeni helyi szintű szakszervezet, ágazati szint, és országos, akár konföderáció, mind jobban megismertetni a munkavállalókkal azokat a problémákat, amik szerintem máshol is ugyanúgy megvannak. Tehát nem arról van szó, hogy egy buszvezető, villamosvezető, vagy mondhatnék akár metróvezetőt, más és teljesen eltérő problémával rendelkeznek, mint egy mondjuk textiliparban dolgozó! Nem, a munkavállalók sorsa, azt gondolom, ebben a mai magyar valóságban ugyanaz, mindenki a piactól függ, mindenki a megélhetésért küzd, és ebben a helyzetben ki kell lépnünk ebből a körből, ezt meg kell érteniük a dolgozóknak! Kevés már a BKV-n belül is az öszszefogás, adott esetben az ágazatoknak a közlekedésen belül is össze kell fogniuk, sőt az ágazatoknak összességében össze kell fognia azért, hogy a legmagasabb szinteken minél hatékonyabban ki tudjuk harcolni azokat a minimális feltételeket, amik a napi megélhetésekhez mindenféleképpen szükségesek. És akkor még hol van az, hogy egy család normálisan tudjon élni és hogy legyen jövőképe!

a szakszervezeti létszám stabilitása, megőrizni ezt. Nekem nagyon pozitív tapasztalatom volt ma reggel, ugyanis úgy döntött tegnap a szűkebb értelemben vett csapatunk, hogy bevonulunk a telephelyünkre, mind a nyolSokan azt vágják a szakszervezeti can, tízen, hajnal fél négykor, amikor vezetők fejéhez, hogy kényelmesen a munkavállalók zöme jön dolgozni. 14

elvannak, jó fizetéssel, nem kell úgymond dolgozniuk, vádként fogalmazták meg, hogy kevés az olyan szakszervezeti vezető, aki valójában tenni szeretne. A törvény alapján a szakszervezeti vezetők a munkáltatók alkalmazottjaiként dolgoznak, de azt gondolom, hogy ez csak egy formalitás, igazából egy szakszervezeti elnöknek nem azt kell képviselnie, amit a munkáltatói jogkörrel megbízott személy diktál, hanem csupán formailag alkalmazottja a vállalatnak és neki kőkeményen ütközéseket felvállalva kell a dolgozók érdekeit képviselnie, ez a feladata. Én azt gondolom, hogy teljesen mindegy, idézőjelben, hogy egy szakszervezet, vagy egy munkáltató tartja el a szakszervezeti vezetőt. Egyrészt azért, mert most is a szakszervezetek megosztottsága is hozzájárul ehhez, nem tudnak olyan tagdíjat szedni a szakszervezetek, hogy a saját vezetőjüket ellássák. Ha már egyszer van egy ilyen lehetőség, hogy egy munkáltatóval kötött megállapodás alapján a szakszervezeti vezetők úgymond eltarthatóvá válnak, úgy, hogy függetlenek, munkáltató befolyásától mentesek tudnak maradni, akkor ez az út a helyes. Egyébként pedig inkább a szakszervezeti tagok felelőssége, hogy ha észlelik, hogy vezetőjük lepaktál, eladja magát, akkor váltsák le. Ez olyan, hogy ha demokratikus módszerekkel meg lehet ezeket a folyamatokat változtatni, akkor azt meg kell tenni. Tehát ha elégedetlen valaki egy szakszervezettel, akkor nem kilépni kell belőle, meg nem másikat létrehozni, hanem az azt működtető vezetést kell leváltani és új embereket kell adott esetben odatenni. Te hogy látod,itt a vállalatnál működik, hogy működik, esetleg visszaélnek a helyzettel, segítik a munkádat, vagy azt érzed, hogy inkább akadályozzák?

Nem félsz attól, hogy veled szemben is komolyabb szankciókat szeretne alkalmazni a vállalat, ha nem működsz megfelelően együtt?

mik azok, amiket lehet tenni és fel lehet hívni a figyelmet arra, hogy a munkavállaló képviselje a vállalati érdekeket, amik meghatározzák a munkáltató életkörülményeit? Látod, Az tény, többször előfordult az utóbbi hogy képviselik valamilyen szinten időben, hogy a munkáltató megpróezeket az érdekeket? bált visszaélni ezzel a helyzettel. A tárgyalásokra késve kiküldött meghí- Szerintem nem alakult ki az a párbevók, eseti berendelések olyan helyze- széd, amely a munkáltatók, munkateket idéztek elő, mikor mérlegelnem vállalók közötti ilyenfajta érdekeket kellett, eleget tudok-e tenni ezeknek a képviselhetné. A munka törvényfelhívásoknak vagy a napi érdekkép- könyvének életbelépésével mintha a viseleti tevékenység, melyet végzek, munkáltató is kezdené megérezni annem teszi ezt lehetővé. Utólag, ha nak a lehetőségét, hogy itt hatalmi késve, illetve egyáltalán nem jutottak eszközökkel tudja befolyásolni, kényel hozzám ezek az értesítések, a mun- szeríteni a munkavállalókat. Pedig káltató többször felrótta nekem, hogy nem lehet az a cél, hogy a félelem nem jelentem meg, illetve ilyen értel- nyomása alatt kelljen dolgozni! Kömű tájékoztatást adott a munkaválla- zös az érdek, ezért végezzék el a szollóknak. gáltatói feladatokat közösen a munkavállalókkal, a megfelelő irányítással, Én nem félek, én azt gondolom, hogy ahogy azt remélni lehet. Én tapasztalvisszatérve a mai tapasztalatra, amitam más, külföldi városokban, hogy kor nagyon sok emberrel beszélgetnagyon jól együttműködik a munkatem, azt gondolom, hogy van egyfajta vállalók érdekképviselete a munkáltaismeretségem is. Ha úgy érzed, hogy tókkal. Hozzáteszem megint csak te mindent megtettél, amit lehetett az nincs az a megosztottság, ami a BKVelmúlt években, akkor ez a bizalom, n belül tapasztalható, de ha egy munmint visszajelzés megjön. A BKV egy káltató komolyan gondolja, hogy az ő annyira nyilvánosan működő cég, érdekében, és az ő jobb pozíciója érhogy nekitámadni egy szakszervezeti dekében is tenni akar, akkor a munkavezetőnek nem biztos, hogy mernek. vállalók képviselőjével sokkal jobb Viszont a szakszervezeti vezetőknek kapcsolatot alakítana ki. Szerintem a is ebben nagy felelősségük van, hogy munkaügyi kapcsolatok most mélyilyen értelemben egymás mellett leteponton vannak a BKV-nál és ha ezen gyék a voksukat, kiálljanak egymásürgősen nem változtatunk, akkor sért, hogy ne is engedjék meg, hogy nem csak a munkavállalók lesznek ilyen helyzet bekövetkezzék! De adott ennek az egész változásnak a veszteesetben igen, ez benne lehet a levegősei, hanem ugyanúgy a BKV meben! nedzsmentje is. A munkavállalók A BKV mai viszontagságos helyzeté- azért nem érzik ennek a súlyát, mert ben, szétdarabolásokkal, kiszervezé- szerintem itt most nagyon sok negatív sekkel, az ember azt gondolná, hogy élményen vannak túl. Azt érzik, egyközös a vállalati és a munkavállalói fajta nyomásgyakorlás miatt kell, érdek. Úgy látom, hogy a szakszerve- hogy elvégezzék ezt a felelősségteljes zetek próbálják is erre felhívni a fi- szolgáltatást, mert ha ezt nem teszik, gyelmet, hogy most a munkáltatónak még további veszteségeket szenvedegyütt kéne működni a szakszervezet- nek. Ez a rendszer sokáig így, ebben a tel, a tagsággal. Te ezt hogy látod, ez formában nem fog fennmaradni, megvalósul? Ha igen, miben, ha nem, előbb-utóbb robbanni fog a bomba. 15

Tehetne-e mást a munkáltató a BKVnál? Nem furcsa ez a helyzet, akár az igazgatóság, a menedzsment összetétele, nem összeférhetetlen megítélésed szerint ez a működés? Nyilván itt is van probléma, hogy külső nyomásnak kíván megfelelni a BKV vezetése. Valóban a legfelsőbb döntéshozó testületnek az igazgatósága olyan összetételben van, hogy a cég nem is belső érdekei szerint, hanem külső nyomás, akár a BKK, vagy éppen a tulajdonos nyomása kényszeríti őket. Ez komoly probléma, mert a vállalati érdekek nem jelennek meg ebben. Szerintem ebben a helyzetben nem törvénytelen ez, az egy másik kérdés, hogy nem etikus. Mindenféleképpen változtatni kellene. Sokkal jobban figyelnek arra, hogy milyen összetételben működik egy igazgató-

ság külföldön, a mi esetünkben az állam képviselője is jelen kéne, hogy legyen. Az elmúlt években az állam is jelentős támogatást adott BKV finanszírozásához. Akkor ez, úgy gondolom, hogy a döntéshozók vonatkozásában is meg kellene, hogy jelenjen. Lehet, nem is lennének olyan jellegű döntések, mint amikkel most szembesülünk például az agglomeráció vagy kiszervezés ügyében! Én azt gondolom, azért a helyzetért, ami a BKV-nál kialakult, pont az állam felelős.

mind azt a célt szolgálják, hogy az a BKV-n belüli erős képviselet, ami megjelent a munkakörülményekben, a bérekben, ezt valahogy visszaszorítsák és hosszútávon még lejjebb lenyomják azokat a béreket, amiket a BKV munkavállalói elértek. Azért mondom, hogy öngólt rúgott az állam, mert az eddigiekben több alvállalkozó jelent meg a BKV környezetében. Ezek, mint tudjuk, nem feltétlen legálisan foglalkoztatták a dolgozókat. Ezzel nem csak a munkavállalóknak okoztak kárt, hanem az államnak is, mivel így nem a megfelelő bevételek kerültek az állami kasszába. A BKV nem teheti meg, hogy feketén foglalkoztasson embereket. Legalábbis szürkén.

Ebben egyetértünk, a politika dönt el most nagyon sok kérdést. Ezzel az a baj, hogy ennek az utasok és a munkavállalók isszák meg a levét. Szerintem időnként az állam is öngólt rúg Köszönöm a beszélgetést! magának! Amik itt zajlanak a munkavállalók, a cég környezetében, ezek -gabo-

KÖZÚTI KÖZLEKEDÉSI SZOLGÁLTATÓK ALÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁGÁNAK HÍREI 2013. január 15-én tartotta a munkavállalói oldal idei első ülését. A KKSZAPB Munkavállalói oldala 2013. évre egyhangúlag ismét Székely Sándort (TESZ) választotta meg a munkavállalói oldal elnökének, és a KKSZAPB társelnökének. Székely Sándor a megbízatást elfogadta. Az ülésen a KKSZAPB Munkavállalói oldala egyetértett, és támogatta, hogy levélben tiltakozzanak Hofekker Ferenc rendkívüli felmondással való eltávolítása ellen, és követelték, hogy a Tüke Busz Zrt. helyezze vissza munkakörébe a szakszervezeti tisztségviselőt. Mint ismeretes Pécsett a munkavállalók a járművek műszaki állapota miatt sok járművet nem vittek ki a forgalomba 2012 decemberében és ez miatt komoly zavar keletkezett a pécsi közlekedésben. Hofekker Ferenc

szakszervezeti vezetővel egy interjú készült, melyet részletesen a mellettedvagyunk.hu oldalon minden érdeklődő elolvashatja.

ségét és üdvözli, hogy az út szervezése a szakszervezeti oldal kapcsolataival és ötlete alapján valósul meg. A holland mintát fontosnak és példaszerűnek tartják, úgy A Munkáltatói oldal elnöke vélik, hasznos lehet ez az ismeretDénes András szerző út. 2013. február 8-án KKSZABP A 2013. február 12-én az ÁPB megtartotta a munkaadói és munmunkavállalói oldala találkokavállalói oldal ülését is, mely érzót szervezett a városi közletekezleten az alábbi kérdéseket kedésben érintett szolgáltatárgyalták meg a felek: tók vezetőivel. A munkáltatói A 2013. évi munkaterv össze- oldal egységesen jelezte, hogy állítása (éves keret: 7, 9 mil- nem kívánnak az értkezleten venlió Ft) ni. A munkáltatói oldal kifogásolta A felek egyetértenek abban, hogy még, hogy a VOLÁN –t nem hív– tekintettel a korábbi évek ten- ták meg erre a konzultációra, hodenciájára, miszerint az év máso- lott éppen ők lennének az egyik dik felében elvonások lehetsége- legfajsúlyosabb hiányzó partner sek -, törekedni kell az éves az ÁPB asztalánál (A VOLÁN cémunkaterv elkészítésekor a gek a VOLÁN Egyesülés tagjai, rendelkezésre álló összeg mi- akik nem kaptak erre a találkozóra meghívást.) A szakszervezeti előbbi felhasználására. oldal azonban félreértésben volt: A munkáltatói oldal örömmel azért nem hívták meg a VOLÁN-t, veszi egy hollandiai út lehető16

mert úgy tudták, hogy Dénes András képviseli ezt a munkáltatót. A felek tisztázták, hogy Dénes András a VOLÁN cégcsoport nevében nem írhat alá, és nem képviselője a cégcsoportnak az ÁPB-ben. A FUVOSZ jelezte, hogy az év folyamán két olyan szakmai rendezvényre készülnek (a közúti árufuvarozás és az autóbusz -közlekedés témakörében), amire az ÁPB minden tagját meg kívánják hívni. A NIT Hungary immár 19 éve tart minden évben egy országos személyszállítási konferenciát. Tavaly bővült ez a program egy kiállítással is. Idén a zsámbéki közlekedésbiztonsági központ ad ennek helyet, március 21.-én. A felek egyetértettek abban, hogy az ÁPB tagjai és a titkár részt vesz a szakmai konferencián. A részvételi díj 15.000 Ft+ÁFA/résztvevő. A kiállítást ingyenesen lehet látogatni. A konferencia címe: „Fenntartható és hatékony autóbuszos közszolgáltatás Magyarországon – 2013”. Szabó András, a NIT Hungary képviselője – egyetértve a szociális partnerek véleményével, miszerint érdemes lenne az ÁPB nev éb e n m eg fo g a l maz n i eg y deklarátumot, támogatva ezzel a magyar autóbuszgyártást -, arra kérte az érdekvédelmi képviselőket, segítsék, hogy azok a cégek, akik ma Magyarországon autóbuszt állítanak elő, preferálják ezt a rendezvényt. Az lenne a jó, ha – a nemzetközi autóbuszgyártók járművei melletta magyar buszok is ott sorakoznának, a kipróbálásra várva a kiállításon.

Felek megállapodtak abban, hogy a munkavállalói és a munkáltatói oldal közösen megfogalmaz a KKSZAPB nevében egy, a magyar autóbuszgyártók helyzetét hangsúlyozó nyilatkozatot. Ennek szövegezési munkájára a munkavállalói oldalról Nemes Gábort kérték fel.. Nemes Gábor a felkérést elfogadta.

2013 novemberében ismét várható a tavalyi évben is megszervezett, illetve az ÁPB tagjai által látogatott Fuvarozói Fórum. Az ÁPB felek egyetértettek a rendezvényen történő részvétellel. (A minden évben megrendezésre kerülő Szegedi Nemzetközi Konferencián történő részvétele az ÁPB tagoknak a rendezvény időpontjától függ).

Peredi Péter (FUVOSZ) az általános és speciális (teherfuvarozás) résszel kapcsolatos észrevételeit elküldi a tagoknak.

Felek megegyeztek abban, hogy érdemes lenne egy állásfoglalást kérni arra vonatkozóan, hogy a ki írhatja alá az ágazati KSZ-t, illetve kire lesz hatályos, amennyiben aláírásra kerül az ÁPB tagjai részéről. Az ÁPB felkérte a munkáltatói oldalt, hogy Karmos Gábor segítségével, Dénes András koordinálásával fogalmazza meg az állásfoglalást. Az érintettek elvállalták a feladatot. A két oldal megegyezett abban is, hogy a KSZ-szel kapcsolatos munkát folytatják.

Városi közlekedés Felek megegyeztek abban, hogy a következő ÁPB ülés egyetlen napirendi pontja a Munka Törvénykönyve és a Közúti Közlekedési Törvény eltéréseinek összehasonlítása. Ennek előkészületeként Karmos Gábor közre adja az által elkészített szöveges anyagot (a két törvény eltérő, ellentmondó pontjairól).

Felek lehetőséget látnak arra, hogy szakmai érvekkel tűzdelt, a fenti ellentmondásokra reagáló nyilatkozatot, álláspontot fogalmaznak meg az anyag tanulmányozása után.

Kollektív Szerződés

17

A Közúti Közlekedési Szolgáltatók Alágazati Párbeszéd Bizottsága szakszervezeti oldala kezdeményezésére jött létre a 2013. február 12. -i konzultáció, ahol az önkormányzati tulajdonú cégek közül Debrecen, Szeged, Miskolc és a BKV Zrt és képviseltette magát. A szakszervezeti oldal felvázolta a problémát: a városi közlekedés méltánytalanul a háttérbe szorul a szakmán, ezen belül a középszintű párbeszéd keretében is. A KKSZAPB-ben a városi közlekedés szakszervezetei ott vannak, de a cégek a munkáltatói oldalról nincsenek képviselve, azaz, tulajdonképpen nincs partnerük a megegyezésekhez, a közös problémák együttes megoldásához. A megbeszélés fő célja volt, hogy a városi közlekedés cégeitől érkező munkáltatókat meginvitálják az ÁPB munkájába. Az ÁPB tagjai közé a

felek érdekvédelmi szövetség ke- tületi ülésén napirendre tűzik az retében tudnak csatlakozni. ÁPB-hez való csatlakozás kérdését, és az eredményről tájékoztatA munkavállalói oldal hangsúlyozják a KKSZAPB-t. ta, hogy számos egyéb, közös szakm a i p r o b l é m a m e g o l d á s a Az alágazati KSZ kérdésében el(jogszabály-véleményezés, közös mondták, hogy munkáltatói szemfellépés,) mellett a KKSZAPB mel mérlegelniük kell, egy ilyen egyik fő célja egy alágazati Kollek- KSZ életre hívása és hatályba léptív Szerződés kötése. tetése milyen plusz terheket jelent majd a cégeknek. Ezért ez a KSZ A jelen lévő cégek munkáltatói egyfajta keretszabályozásként műképviselői kifejtették, hogy a munködhetne, amennyiben létrejönne. káltatói oldal részéről az ÁPB munkájában az MKSZ (Magyar A konzultáció résztvevői egyhanKözlekedési Szövetség) lehetne a gúan egyetértettek abban, hogy a partner. Ígéretet tett a munkálta- munkavállalói és munkáltatói oltói oldal arra, hogy az MKSZ két dal közötti párbeszédnek mindenhéten belül esedékes szakmai tes- kor elsőbbsége, és értelme van,

mert inkább az asztalnál dőljenek el a vitás kérdések, mint az utcán.

Kriplinger szaktárs és a hűséges Ben-dzsó

emlékszel, pont te mondtad, hogy nem szabad mostan új brigádokat szervezni, meg azt is, hogy egységben a velő – nyalta meg a száját éhesen, majd elővette a tízórait, amit a felesége csomagolt neki és nagyon messzire hajította, mert előző este csúnyán összevesztek. De Kriplingert ezek az apróságok már nem hatották meg, ő csak lázas tekintettel, fanatikusan meredt maga elé: - Megcsinálom, meg én, ha addig élek is. Hiszen kemény vagyok, mint a mirelit karaj, meg velem van az erő. Erő? Mit erő?! Ütőerő – pillantott körbe háborodott arckifejezéssel. Lassacskán kezdett körvonalazódni a fejében a terv egyéb részlete is. Szépen apránként sorba vett mindent, egy ponton azonban megakadt: - Hu-hu, a brigádpénz meleg téma, ezek nem szeretnek fizetni. Majd azt mondom, hogy az én brigádom azért jó, mert nálam csak kevés forintot kell köhögni, de azt is visszatoljuk ajándékba a kis csíráknak valamikor, mondjuk karácsonyra. Ez a sok tyúknyakú úgy is elhisz mindent, ha azzal kezded, hogy kevesebbet

Decemberben volt karácsony előtt, egy nyűgös, fénytelen délelőttön. Fáradt voltam, álmos. A tartózkodóban meleg volt, lassan csendes zümmögéssé vált a kollégák beszélgetése, és én elaludtam a székemen. Nini, egyszer csak mit látok? Kriplinger szakit a falumbéli ezermestert, aki gyakran fusizott a környékünkön. Ingerülten járkált fel és alá, szeme ide-oda cikázott, kezével remegve gesztikulált, hol magában motyogott, hol hisztérikusan felkacagott: - Engemet félre tettek, kidobtak, megaláztak. Engemet, akinek a köre ennyire széles-látó, pont engemet, akinek mindent köszönhetnek, jaj nekem – dühöngött eképpen. Mellette toporgott segédje, a majdnem félkegyelmű, örökké vidám Ben-dzsó, bárgyú tekintettel nézte főnökét, miközben egy malter darabot pöckölt ki az orrából. Kezét tördelve próbálta vigasztalni Kriplingert: Ne sirdogálj főnök, majd lesz má-

sik brigádunk, ottan majd mi leszünk a kapitány, vágod? Na, ne rijjá’má, mondjak viccet? Kussolsz - vetette oda Kriplinger, aztán megállt, hosszasan gondolkodott. Hirtelen odalépett Bendzsóhoz, zokogva megragadta a karját, arcon csókolta, megölelte: - Hűséges csicskám, de jól tolod, lesz másik brigád, csinálok egy újat! Én leszek az elnök, te meg az alelnök – mondta bepárásodott tekintettel, majd belefújta az orrát a betonkeverőbe. Ben-dzsó zavartan toporgott, mind aki nem érti, de úgy is volt: - Figyejjé góré, figyejjé. Oké, mink vagyunk a főnök, akiből kevés az elég, de hol vannak a sokaság, na, hogyis hijják má’ őket? Na, megvan a nép, a tagság? Tagság nélkül nincsen brigád. Emlékszel, amikor a tavaly is alig tudtunk átcsalni a sok szakibácsit mihozzánk a másik építkezésről? Hiába volt a talicska oltott mész, meg a sok lopott fa, alig jöttek – tette szóvá Ben-dzsó, miközben az üvegajtón agyonvert egy legyet a fánglival. Miután összesöpörte a szilánkokat, folytatta: - Azt is mondtad 18

Összegezve: a 2013. február 12.-i konzultáció alapján a munkáltatók beviszik az MKSZ testületi ülésére az ÁPB munkájában való részvétel témáját, és ennek eredményéről tájékoztatják az ÁPB-t. A szakszervezeti oldal (név szerint Nemes Gábor) felvállalta, hogy a közös gondolkodás paramétereit, a közös pontokat, - amelyek miatt oka van a középszintű érdekegyeztetés asztalához ülnie a városi közlekedés munkáltatói képviselőinek is összeírja, és erről a résztvevőket tájékoztatja.

kell fizetned valamiért, mint tegnap – állapította meg nem minden alap nélkül és közben vidáman csapkodta a térdét jókedvében. Eszébe jutott, hogy egy moldáv kamionossal cserélt tavaly két mázsa százas szöget, három láda, 15 éve lejárt szavatosságú bolgár pezsgőre. Úgy érezte,

Helyzetjelentés. / BKK/ A szakszervezetek és a BKK vezetése megkötötte a KSZ-t, ami január 1-től hatályos. Egyik szemem sít a másik viszont nevet, mert vannak olyan pontok, ami a MT-nél sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít (délutános és éjszakás pótlék). Viszont az örök téma a cafetéria, az nagyon félresikeredett. Nem tudom, hogy mivel bírták rá a szakszervezeti vezetőket, hogy aláírják a KSZ ezen pontjait, de ha nem írták volna alá, akkor biztos az MT szerint dolgozhatnánk, és nem kapnánk pl. alagúti pótlékot vagy vezetés utáni pótlékot. Cafetéria a műszakpótlékot kapó kollegák esetében bruttó 10.000 Ft-ra maximalizálta a BKK. Ezt az összeget nem tudom, hogy sikerült megállapítani az „illetékes elvtársnak”, de nagyon elbaltáztat ezt az összeg, Nem hiszem, hogy aki ezt előterjesztette az cafetériából veszi a bérletét, tuti szabadjeggyel rendelkezik, mert ha bele gondolunk egy havi bérlet ára 10.500 Ft, tehát havi 10.000 Ft-os cafetériából - amire még rájön az adó - nem lehet bérletet venni. Mivel létezik a BKK állományában olyan munkahelyek, ahol a dolgozók három műszakban dolgoznak (pl. ügyfélszolgálat Callcenter), de mivel helyhez kötöttek nem jár nekik a szabadjegy (jegyellenőrzés, jegyértékesítés), viszont a műszakpótlék miatt csökkentett cafetériát kapnak. Ezeknek az embereknek, tehát

hogy a pezsgő hamarosan gazdára mikor megláttam őket. Kollégákat talál. láttam, köztük itt-ott barátokat, pezsgővel a hónuk alatt. Együgyű Ekkor valaki durván meglökött és mosollyal boldogan vitték a vélt felébredtem. Miközben lassan zsákmányt, mint vak róka a gumirájöttem hol vagyok, az imbolygó csirkét. Szomorúan néztem utáárnyakból kollégák lettek, arcok, nuk, nem értettem az egészet. kezek, lábak változtak át embeMost sem értem. --driver-rekké. Már teljesen felébredtem,

megint csökkent a fizetésük reálértéke. Sajnos még mindig vannak olyan munkavállalók, akik február 28ig nem tudták beállítani a cafetériájukat (így meging vesztettek 1 hónapot), mert nem férnek hozzá a webcafetériához. Mennyivel könnyebben ment ez a BKV-nál!!! Igaz a jegyellenőrzésen már üzembe állítottak gépeket, hogy be tudják állítani a munkavállalók a kért juttatásokat. Igyekezet azért van, de vannak olyan munkavallók, akik még nem rendelkeznek belépési kóddal, hiába kértek, eddig még nem kaptak! Elmesélek nektek egy története, amit az egyik kolléga élt át a májusi átszervezés után. Lakásfelújításba kezdet és júliusban szeretett volna egy kisebb összegű kölcsönt felvenni az egyik banktól, így kért egy munkáltatói igazolást a BKK-tól. Az első kérelme elkeveredett valahogy (ami a HR hozzáértését mutatja, amit nap mint nap tapasztalhatunk saját bőrünkön), majd nem adta fel és egy másik papírt is útnak indított, csak azzal a különbséggel, hogy ezt már nem adta ki a kezei közül és maga járta meg a hadak útját vele. Mikor a kitöltött papír a kezében volt, akkor besétált a hitelt adó bankhoz, ahol közölték vele, hogy mivel csak május óta dolgozik a BKK-nál (vagyis csak ezen időszakot tudta leigazoltatni 3 hónap), hogy lehet, hogy nem próbaidős??? Szegény kolléga magyarázta a magyarázhatatlant, hogy jogutódlással került a BKKhoz, és ő már 10 éve a BKV-nál 19

dolgozott, de ez a hitelt adó bankot nem érdekelte, így nem is kapta meg a hitelt. A felújítás elmaradt a kollega pedig keserű szájízzel távozott a bankból. Szóval szintén köszönjük a BKKnak, hogy megint hátrányos helyzetben kerültek a jogutódlással átvett emberek. Ráadásként, az eddig leírtak megfejeléseként ebben a pillanatban robbant az újabb botrány a cafetéria körül. Itt a HR teljesen alkalmatlan a feladat ellátására. Közölte a HR-es, hogy mindenkit fel kell hívnia telefonon, aki a törvény által kedvezményes adózású 8.000 Ft felett kért Erzsébet utalványt. Ugyanis a főnökétől (Laurinyec Katalintől) azt az utasítást kapta, hogy a juttatási szabályzat nem teszi lehetővé 8.000 Ft felett Erzsébet utalványt kérni. Megnéztük a juttatási szabályzatot, de ilyen kikötés nincs benne, sőt a cafetériával úgy tudom - én rendelkezem, hát hagy kérjek már azt, amit ÉN akarok. Ugyanis én adózom utána!!!! Felháborító a HR hozzáállása a dolgokhoz. Miért köteleznek engem arra, hogy olyan dolgot kérjek a cafetéria terhére, amit soha nem fogok igénybe venni? Káosz a köbön az egész cég, ami a vezetőink hozzá nem értését tükrözi. Mikor lesz ennek a rémálomnak már vége, hogy normális munkakörülmények között, hozzáértő vezetés mellett dolgozhassunk végre megint? BUBU

20