Január, február TARTALOM. A szerkesztőség a beérkezett hirdetések tartalmáért nem vállal felelőséget

2006. május

2

2006. május

TARTALOM

EGYETEMI HÍREK

4M-ECO rendszer ........................................................................ 4 Jogi előadások .............................................................................. 4 Felhívás / Kossuth Klub ............................................................... 5 Fejlesztés Debrecenben ............................................................... 5 Patlib-központ nyílt a DE OEC-en ............................................. 5 HÁTTÉR

Állásbörze .................................................................................... 6 Tacsi, az új családtag .................................................................... 8 Érmelléki kalauz .......................................................................... 9 „Egy jogásznak önmagát kell képeznie” .......................................11 Szakhetek ....................................................................................12 ZOOM

Barátkozás Szabó Erikával ........................................................ 14 Vekeri-tó Fesztivál.......................................................................15 Óriási botrány! ............................................................................16 SZÉP-SZELET

Erdész Júlia és Szász Tamás írásai ............................................ 17 NÉZÕPONT

Kalandok Némethonban............................................................. 19 Olvasásszociológiai vizsgálatok ................................................ 20 Karrierpizza................................................................................ 21 Feltálaló...................................................................................... 22 COSMO

Flamand tavasz a Debreceni Egyetemen ................................... 23 DE-FICIT

VoIP a jelenben .......................................................................... 25 SPORT

Bajnok a Debreceni Egyetem! ................................................... 27 Kerékpár, barátság, maraton....................................................... 28 „Sörömfoci” ............................................................................... 29 BALU ......................................................................................... 30

A szerkesztőség a beérkezett hirdetések tartalmáért nem vállal felelőséget.

Január, február… …itt a nyár – mondogatta hajdanán nagyapám, s lám, milyen igaza volt. Alig lábaltunk ki a derékig – na jó, legfeljebb bokáig – érő hóból, máris kapunk eleget a jóból. Benedek Pisti barátom április 22-én óvatlanul elaludt a tűző napon, arcára borítva teniszütőjét, s mire felkelt, csinos arca kockásra égett. Szerencsére velem ez sohasem fordulhat elő, mert mindig huszonkettes fényvédő faktorú, szuperbiztos naptejjel kenem be tökéletes testem napozás előtt. Tudjuk, a leégés csak egy a nyár sok-sok veszélye közül. Különben is, legfontosabb először is az, hogy a vizsgaidőszakban ne égjünk le, mármint semmilyen tárgyból, hanem elegánsan véve az akadályokat vágjunk neki a vakációnak. Lássuk, ki hová utazik a nyáron? Lapunk munkatársaitól a következő válaszokat kaptam: Balatonfenyves, Újhuta, Nova Huta, Velence, Róma, Nápoly, Verona, s persze az óbudai Hajógyári-sziget. Széles a paletta, mindenki megy, amerre lát, s ameddig a pénztárcájából telik. Nekem mindig fékezhetetlen jókedvem támad utazás előtt. Vidáman viháncolva pakolom be bőröndöm, és alig bírom türtőztetni magam, amikor indulásra kerül a sor. Annyira jó egy kecses kocsival repeszteni a tenger felé, ilyenkor – ha nem én vezetek – kihajolok az ablakon, és hagyom, hogy a szél szanaszét fújja rakoncátlan fürtjeim. Ebben a felszabadult hangulatban gyakran dalra is fakadok, s fújom estig kora reggel óta. Ezt a tevékenységet csak útitársaim hathatós érvelése szakítja meg időnként, olyankor csendesen mosolygok tovább. Jó utat, hajtsanak óvatosan, s döntsék el: isznak vagy vezetnek! Bőrönd Ödön

Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja – A Debreceni Egyetem megbízásából kiadja a Debreceni Campus Kht. – Felelõs kiadó: Dr. Nagy János rektor – Fõszerkesztõ: Ölveti László – Lapmenedzser: Bánfalvi Gyõzõ – Fotó: Gerõ Tamás – Olvasószerkesztõ: Szabó Tibor – Állandó munkatárs: Szabó Ivett, Szabó Laci – Korrektor: Kovács Éva – Tördelõ: Barna Ildikó – Levilágítás: Betűvető Bt. – Nyomda: Vider-Plusz Bt. – Terjesztés: Meló-Diák – ISSN 0230 7731 – Megjelenik kéthetente 4000 példányban – A szerkesztõség levélcíme: Pont Szolgáltató Központ, 4010 Debrecen, Pf: 75 – A szerkesztõség telefonszáma: (52) 512-900/ 22884 – A szerkesztõség e-mail címe: [email protected] – Hirdetésfelvétel: 06-(30)-9953-041, [email protected]

Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelõje, az

3

2006. május

HÍREK „4M-ECO, a mezőgazdasági szaktanácsadó rendszer ” Ezzel az elnevezéssel bemutató konferenciát tartott a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Földműveléstani és Területfejlesztési Tanszéke, valamint az MTA-DE Földművelési és Területfejlesztési Kutatócsoportja. A konferencián többek között szót ejtettek a neves előadók a tápanyag-gazdálkodás helyzetéről és aktuális kérdéseiről az Észak-alföldi régió növénytermesztésében, de hallhattak egy előadást az érdeklődők az internet használatáról az integrált mezőgazdasági szaktanácsadásban is. A konferenciát április 20-án tartották a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumán. Képünkön dr. Forgács Barna, a Hajdú-Bihar Megyei Területi Agrárkamarák elnöke.

Jogi előadások Április 5-én a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európajogi Tanszékének szervezésében dr. Romssich Réka, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást a Kassai úti campuson „Magyarország képviselete az Európai Bíróság előtt” címmel. Míg április 19én dr. Baka András, az Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar bírája tartott előadást az Emberi Jogok Európai Egyezményéről, a strasbourgi bíróság emberi jogok nemzetközi védelmében betöltött szerepéről, illetve a legújabb reformelképzelésekről. A nemzetközi tekintéllyel bíró szakember a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszéke meghívásának tett eleget.

lyuk

4

2006. május Felhívás ADEBRECENI UNIVERSITAS Kht. térítéses nyelvoktatást szervez a diplomához szükséges angol, német alapfokú, középfokú nyelvvizsga megszerzéséhez. A tanfolyam 60 órás. Részvételi díj 36.000 Ft, melyből a 30% szja visszaigényelhető. Így a tanfolyam 25.200 Ft-ba kerül. A tanfolyamok helye a Debreceni Egyetem, tanfolyamok kezdése: egész évben, nyáron is induló csoportokkal. Jelentkezés: Csoma Éva programszervezőnél, e-mail: [email protected], mobil: 06-30-676-9555, iroda: 52/ 520-055 9-12 óráig vagy DE: Pont Iroda / Menza fsz.: 512-900/22414.

Kossuth Klub Dr. Wojnárovich Elek egyetemünk díszdoktora volt vendége április 27én a Kossuth Klubnak. Előadásának címe: A FAO munkatársa voltam-16 fejlődő országban –egy halbiológus eredményei, emlékei. Az előadást a KLTE Baráti Köre szervezte a TTK Dékáni Tanácstermében.

lyuk

Fejlesztés Debrecenben Április 28-án mutatták be a Rektori Tanácsteremben a „Debreceni Fejlesztési Pólus” stratégiáját és programját. Az ismertetőn részt vett Szűcs Erika miniszteri biztos, dr. Nagy János rektor, Kósa Lajos polgármester és Miklóssy Ferenc, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke. A DFP küldetése: Debrecen adottságaira támaszkodva döntő mértékben az agrárium, a környezettudomány, a gyógyszerészet, a biotechnológia és az informatika területén versenyképes K+F eredmények felfedezése, termékké alakítása gyártása és világméretű alkalmazási feltételeinek megteremtése. A programnak három alapvető célja van: a térség gazdasági szerkezetének modernizálása, a foglalkoztatottsági viszonyok javítása és a jövedelmi helyzet növelése. A projektet az egyetem, a kamara és a város a jövőben együtt alakítja ki. Magyarországon a debrecenin kívül még öt pólus alakul.

Patlib-központ nyílt a DEOEC-en Debreceni Egyetem Tudás és Technológia Transzfer Irodája fogadja be az európai Patlib-hálózat Észak-alföldi Regionális Központját. A DEOEC Elméleti Tömbjében, a Magyar Szabadalmi Hivatal támogatásával létrejött új központ a szellemi tulajdonvédelmi oltalmi formák teljes körére kínál tájékoztató ügyfélszolgálati szolgáltatást, valamint információt nyújt cégek, intézmények, szervezetek, vállalkozók és érdeklődők szellemi alkotásaival kapcsolatos jogvédelmi kérdésekben. A Patlib hálózat Észak-alföldi Regionális Központjának működésétől a Debreceni Egyetem jelentős innovációs képességének fokozott társadalmi felhasználását, a szellemi termékek előállítására és hasznosítására létrejött Regionális Egyetemi Tudásközpont valamint Kooperációs Kutató Központok eredményes működésének továbbfejlesztését, az Észak-alföldi régió gazdasági növekedését várják a DEOEC munkatársai. A Patlib-központ április 27-én nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

5

2006. május

HÁTTÉR

Állásbörze a Debreceni Egyetemen Idén 10. alkalommal rendezték meg az Universitas Állásbörze kiállítást a Debreceni Egyetem központi épületének díszudvarán. A kiállítást a Pont Szolgáltató Központ és az AIESEC szervezte, amelyet dr. Nagy János rektor és Rezsőfi István, a Munkaügyi Központ igazgatója nyitott meg április 19-én. Az ünnepélyes köszöntőn elhangzott: nagy örömmel töltötte el a szervezőket, hogy az idei szép jubileumi alkalmon a korábbi évekhez képest még több cég képviseltette magát, hiszen az Universitas Állásbörze kiállításon 30 nagyvállalat vett részt. A szervezők bíznak benne, hogy ez a tendencia a jövőben is folytatódik, segítve ezzel a Debreceni Egyetem frissen végzett hallgatóit az álláshoz jutásban. A legtöbb kiállító pályakezdő mérnököt, informatikust és gyógyszerészt keresett. A cégek mellett megjelent a rendezvényen a Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ is, akik a foglalkoztatottak aktuális támogatási lehetőségeiről tájékoztatták az érdeklődőket. Az állásbörze első napján a jubileumi alkalomhoz kapcsolódóan egy konferencián látták vendégül a szervezők a Debreceni Egyetem neves oktatóit és munkatársait, valamint az állásbörzén kiállító cégek képviselőit. A konferencián elhangzott előadásokkal, az ünnepi hangulat fokozásán túl, a Debreceni Egyetem azon szándékát kívánta kifejezésre juttatni, hogy a térség vezető munkaerő-piaci szereplőivel a jövőben még szorosabb együttműködésre és párbeszédre törekszik, a felsőoktatási reform eredményeképp létrejött új képzési rendszer nyújtotta lehetőségek maximális

6

kiaknázása végett. A felkért előadók saját szakterületükön mutatták be azt, hogy a bolognai folyamat milyen változásokat idéz majd elő a munkaerő- piacon, mit nyújthat az állásbörzén megjelent cégeknek. A konferencián elsőként dr. Nagy János, a Debreceni Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia Egyetemi Tagozatának elnöke osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Ezt követően dr. Fésüs László akadémikus, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum elnöke, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke tartott előadást. Végül dr. Bazsa György egyetemei tanár, a Felsőoktatási Tudományos Tanács elnöke beszélt az ifjú diplomások magyarországi elhelyezkedési lehetőségeiről. Ez a jubileumi alkalom egyébként nemcsak az ünneplésre, hanem a visszatekintésre is kiváló alkalmat nyújtott. Ezért a Debreceni Egyetem rektori vezetése kitüntetéssel jutalmazta azokat a cégeket, amelyek kiemelt szerepvállalást mutattak az elmúlt években a Debreceni Egyetemen végzett hallgatók álláshoz jutta-

tásában. Ezen a területen tett kiemelkedő szerepvállalásáért három céget részesített elismerésben az intézmény rektori vezetése. A kitüntetéseket a konferencia záró akkordjaként dr. Nagy János adta át a cégek képviselőinek. Az elmúlt tíz évben a Debreceni Egyetem hallgatóinak elhelyezkedésében nyújtott kiemelkedő szerepvállalásáért tehát a Debreceni Egyetem elismerő oklevélben részesítette az ADECCO Személyzeti Közvetítő Kft.-t. A díjat Liszka Annamária, az ADECCO Személyzeti Közvetítő Kft. irodavezetője vette át. Ezt követően Szabó Miklós, az Inform Média Kft. ügyvezető igazgatója vehette át a kitüntetését, hiszen a kft. az elmúlt években sajtótermékeiben támogatott megjelenésekkel segítette az állásbörzekiállítások sikeres lebonyolítását. A harmadik díjazott, vagyis a National Instruments Europe Kft., a végzés előtt álló egyetemistákat megcélzó folyamatos gyakorlati programjaival járult hozzá a Debreceni Egyetemen végzett hallgatók sikeres érvényesüléséhez. Az elismerő oklevelet Ábrahám Lászlónak, a National Instruments ügyvezető igazgatójának nyújtotta át egyetemünk rektora. A díjátadások után a jubileumi konferencia résztvevői hangulatos állófogadáson vitathatták meg egymással a nap tanulságait. Szabó Ivett

2006. május

HIRDETÉS

7

2006. május

HÁTTÉR

Tacsi, az új családtag

Április végén átadták az új Hitachi S4300CFE típusú pásztázó elektronmikroszkópot a Debreceni Egyetem Természettudományi Kar és az ATOMKI közös Elektron- és Atomi Erő Mikroszkóp Laboratóriumában. Mivel én lemaradtam az S4299es modellnél, ezért mindenképpen meg kellett nézzem az új eszközt. A viccet félretéve, az előző modellt sem ismertem részletesen, csupán a róla készült plakátot csodáltam meg egyszer, mikor nagyítót akartam venni ajándékba a nagyító- és mikroszkópboltban.

8

Humán műveltségű hallgatóként bevallhatom, hogy fizikai ismereteim valahol a termikus kölcsönhatás környékén mozognak: van három doboz langyos sörünk, amiket ha hideg vizes lavórba teszünk, akkor azok lassan átveszik egymás hőmérsékletét, vagyis idővel a sör hidegebb lesz, míg a lavór vize melegszik (ezért kell ilyenkor sűrűn cserélni a vizet!). A kémia sem tartozik a szakterületeim közé, mikor utoljára feleltem kémiából a gimi 10. osztályában, akkor mentőkérdésnek a következőt kaptam: „Az alkohol oldódik vízben?” Én ezt olyan becsapósnak éreztem, s gyorsan rávágtam, hogy nem („Laci, ittál már te sört?”). Ilyen előismeretek birtokában mégis elmentem a kis Hitachi – hívjuk egyszerűen Tacsinak – bemutatójára, s teljesen biztos voltam benne, hogy aznap délelőtt se nem hallhatok, se nem beszélhetek Kant Manó kategorikus imperatívuszáról. A Simonyi úton található ATOMKI területére kellett ellátogatni, oda, ahova már nagyjából az összes fizika tanszék átköltözött. Az új elektronmikroszkópot nem az utcafrontra telepítették, hanem kicsit beljebb, mert zavarta a villamos (na ja, szerintem is hangos a sárga, túlzakatolja

a fülemben üvöltő zenét). De mielőtt még megpillantanánk a kis drágát, érdemes a színfalak mögé is bekukkantani. Egy ilyen ketyere 110 millió ungarische forintba kerül, amiből 100 milliót sikerült pályázati úton elnyerni. A pályázati anyaghoz tartozó nem kidobott papírok súlya elérte a 30 kilót (ez aztán tutira minden általános iskolás papírgyűjtő álma). Egyébként nagyon nehéz volt Tacsit kiválasztani, a piacon ugyanis óriási a kínálat. De megszolgálta a bizalmat, azóta büszkén dorombol új szobájában, melynek szomszédságában a 22 évvel idősebb nagybátyja dolgozik rendületlenül. A generációs különbségek nemcsak a nőideálok kiválasztásakor jelentkeznek, hanem abban is, hogy a kiszemelt tárgyról a nagybátyó 3 nanométeres, míg az ifjonc már 1,5 nanométeres felbontást tud adni (1 milliméter=1 millió nanométer), ráadásul teljesen digitális, sőt még röntgendetektorral is felszerelték, szóval semmi nem bújhat el előle, belát mindenhova. Még homokszemeket is lehet vele vizsgálni: azt már Balázs Fecó is megénekelte, hogy a homok a szélben milyen nagy távolságokat képes megtenni, de ha nálunk van Tacsi, akkor az ő segítségével megtudhatjuk – a homokszemen található repedésekből –, hogy hány éves, sőt az is kiderülhet, hogy honnan érkezett. A Debreceni Egyetem Természettudományi Kara az ATOMKI-vel közösen üzemelteti az új pásztázó elektronmikroszkópot, ami a ttk-s hallgatók gyakorlati tapasztalatszerzése mellett segíti a kutatási programokat, és együtt dolgozik a DEOEC Központi Laboratóriumával is. Tacsi, habár nagy az érdeklődés iránta, jó állapotban van, fehér fémbundája karcmentes. Sokat dolgozik, szabadidejét pihenéssel tölti. Szabó Laci

2006. május

Érmelléki kalauz Érmelléki kalauz címmel különleges kötet látott napvilágot az elmúlt hetekben a Debreceni Egyetemen a Hatvani István Szakkollégium gondozásában. A kötetről és a szakkollégium hétköznapjairól dr.Veliky János, a szellemi műhely igazgatója mesélt lapunknak. – A Hatvani Szakkollégium a Debreceni Egyetem egyik olyan intézménye, ahol a legkiválóbb hallgatók megtalálják a maguk speciális érdeklődésének megfelelő képzési területeket. A graduális oktatáson túl itt mód nyílik arra, hogy különleges nyelvi ismeretekkel, szakismeretekkel bővítsék a tudásukat. Tehát szerencsére elmondható, hogy ebben a lassan már húszéves szellemi műhelyben az egyetem java tevékenykedik. EÉ: — Hogyan vehetnek részt a hallgatók a szakkollégium munkájában? – Mint minden évben, idén is felvételit hirdettünk, amelyre jelentkezhettek a hallgatók. Május első hetében felvételi elbeszélgetés formájában találkoztunk a jelentkezőkkel, és ott döntöttünk arról, hogy kiket tudunk felvenni a Hatvani Szakkollégium hallgatói közé. EÉ: — Mi minden tölti ki mostanában a szakkollégium napjait? – Folyamatosan zajlanak nyelvtanfolyamaink, angol és német szaktanfolyamokon vehetnek részt az érdeklődők, illetve a bölcsészet- és természettudományi szakterület jeles képviselőjével is találkozhattunk az elmúlt hónapokban. EÉ: — Nemrég megjelent egy kiadványuk Érmelléki kalauz címmel, erről mit lehet elmondani?

– A kötetre nagyon büszkék vagyunk, amit egyébként a szakkollégium adott ki. A tanáraink és diákjaink, illetve jeles kollégák, Érmellék kiváló ismerői írták a tanulmányokat, református lelkésztől halbiológuson át polgármesterekig mindenki megszólal a kalauzban. Ennek a kötetnek két nagyon fontos tanulsága van, amit érdemes megemlíteni. Az egyik az, hogy itt a Kárpát-medencében, ebben a körülbelül 320 ezer négyzetkilométernyi hatalmas egységben a modernizációt egy civilizációs háló működteti. Ezt a civilizációs hálót valamikor 1000 évvel ezelőtt a magyar állam létrehozásával alapították, ami fokozatosan bővült, tágult és stabilizálódott. A másik tanulság az lehet, hogy egy efféle modernizációs régió természetesen sok apró történeti kultúrtájra bomlik.

Az egyik ilyen kultúrtáj, amely ebben a civilizációs rendszerben elhelyezkedik, Érmellék. Gyönyörű tájról van szó, amit sajnos Trianon tönkretett. Ráadásul komoly borvidék is, Magyarország történeti borvidékei közül talán a legrégebbi. Megpróbáltuk feltérképezni az ottani helyzetet, és igyekeztünk útmutatásokat adni arra nézve, hogy, hogyan lehetne rekonstruálni, és miként lehetne visszahozni a modernizáció folyamatába. EÉ: — Az ottaniak hogyan fogadták az önök érdeklődését? – Ők indítottak el minket. Amikor három évvel ezelőtt Érmelléken jártunk, akkor találkoztunk először az ott lakó emberek kedvességével és barátságosságával. Nagyon megragadó volt az ottaniak elhagyatottsága, egyébként összesen körülbelül 100 ezer magyar ember él ott, és kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk Érmelléken. Ez a kötet is egy segítség. A címe sem véletlenül Érmelléki kalauz, ugyanis egy kicsit visszakalauzoljuk az olvasót a múltba, de ugyanakkor előre is mutat, azt próbáljuk elmesélni, hogy merrefelé kellene haladni. Igyekeztünk bemutatni azt, hogy pillanatnyilag a modernizáció milyen irányba mehet, és megpróbáltuk összegyűjteni Érmellék kiaknázható adottságait. EÉ: — Az Érmelléki kalauzt mikor vehetik a kezükbe az érdeklődők? – Már megjelent az elmúlt hetekben. Április 28-án vittük ki a kötetek egy részét Érmihályfalvára, és átadtuk az érmelléki települések polgármestereinek. Ezenkívül ugyanezen a napon Nagyváradon könyvbemutatót is tartottunk, így az ottaniak is megismerkedhettek az Érmelléki kalauzzal. Szabó Ivett

9

HIRDETÉS

10

2006. május

2006. május

HÁTTÉR

„Egy jogásznak önmagát kell képeznie” Interjú Margaret A. Bancrofttal, a New York Egyetem professzor asszonyával Margaret A. Bancroft áprilisában érkezett a Senior Lawyer Program keretében a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára. Itt tartózkodása alatt egy speciálkollégium keretében rendkívül színes előadásokat tartott az amerikai társasági jogról, valamint annak gyakorlatban alkalmazható megoldásairól. A kurzuson résztvevő és eredményes vizsgát tevő hallgatók annak elvégzéséről kétnyelvű oklevelet kaptak. A kedves és mosolygós professzor asszonnyal utolsó magyarországi előadása előtt beszélgettünk. EÉ: — A Senior Lawyer Program keretében miért épp Magyarországot választotta, hiszen több közép-európai országba is utazhatott volna? – Nos, valójában nem én döntöttem. Amikor szóba került a program, mindent, amit csak tudtam, elolvastam a középeurópai államokról és csupán remélni tudtam, hogy Magyarország lesz az úticél. Ennek oka, hogy tizennégy évvel ezelőtt a férjemmel és a lányommal túráztunk a szlovákiai Magas-Tátrában. A magyar határ mellett utazva szerettünk volna átruccanni Esztergomba, de sajnos már nem fért bele az időnkbe. De már akkor tudtuk, hogy egy napon még el kell jönnünk Magyarországra. EÉ: — Merre jártak eddig az országban? – Voltunk már Egerben és egyenesen imádtuk. Elmentünk Hortobágyra és Budapesten is szétnéztünk, a Várat, néhány múzeumot jártunk be. Esztergom pedig „kötelező program” volt. (Nevet.) De biztos vagyok benne, hogy egyszer vissza fogunk még ide térni és akkor az ország más részeit is megnézhetjük. EÉ: — Felfedezett valamilyen különbséget az amerikai és a magyar életstílus között? – Nagyon sok olyasmit fedeztem föl, amelyek otthon is megtalálhatók. Ilyenek például a bevásárlóközpontok, mint a TESCO. Úgy érzem, mintha csak odahaza szaladtam volna be valami miatt, mivel tökéletesen ugyanolyan. Még a bútor is ugyanaz a Praktikerben, mint amit otthon kinéztem. Van persze néhány különbség

is, például az étel. Én is megtapasztalhattam a jellegzetes csirkepaprikás gazdag ízeit (már meg is tanultam a receptjét). A gulyásleves is fenséges, sokkal jobb, mint valaha is képzeltem. Otthon ritkán eszem levest, a magyar leveseket azonban imádom, és viszek is néhány receptet haza magammal. (Nevet.) EÉ: — Miért éppen a társasági joggal kezdett el foglalkozni? – A joghallgatók többsége nálunk már korán eldöntötte, mivel szeretne igazán foglalkozni, kivéve engem. Aztán a diploma után egy new york-i jogi cég meghívott a párizsi irodájába, ami a társasági jogra specializálódott. Számos lerakattal rendelkezett szerte a világon és minden egyes országban az adott ország társasági jogával foglalkoztak, amelynek köszönhetően számos nagyvállalat fordult hozzájuk tanácsért. Közben elkezdtem dolgozni egy másik irodánál, amely olyan amerikai cégeknek adott tanácsot, akik Európában kívántak üzleti tevékenységet végezni. A cég amerikai társasági jogi osztályának a vezetője egy nap Párizsba látogatott, és megkérdezte, nem szeretnéke New Yorkban dolgozni. Igent mondtam. Innentől kezdve a pályám gyors és nagyszerű fordulatot vett, hiszen az USA-ban a társasági jogászoknak kulcsszerepük abban, hogy a cégek milyen döntéseket hoznak meg. Voltaképpen mi biztosítjuk a jogszerűséget. Olykor nem könnyű feladat a miénk, mert nagyon sok tényező befolyásolja azt, hogy végül milyen döntés születik. Például a társaság vezetőjének személyisége, belátása. Így ehhez a munkához nagy adag kompromisszumkészség

szükségeltetik. De nagyon élvezem, mert minden nap újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznem, és sosincs két egyforma ügy, valamiben mindig különbözik a korábbitól. EÉ: — Mi a különbség a magyar és amerikai oktatási módszerek között? – Az amerikai modell inkább gyakorlatias. Megeshet, hogy a tanár előadáson rámutat az egyik hallgatóra, és megkérdezi: „Mr. Smith, miért jutott a bíróság erre a következtetésre?” S ha Mr. Smith nem tudja a választ, „bolondot csinál belőle”. Majd kérdezi a következő hallgatótól, és így tovább. A hallgatóknak fel kell dolgozniuk az egymást követő órákra a feladott jogeseteket, ami mind rengeteg munkát és rengeteg oldalt jelent. Mert ha nem teszik, úgymond „feketelistára” kerülnek, a saját dolgukat nehezítik meg. Ahogy tapasztaltam, Magyarországon ez úgy működik, hogy az oktató megtartja az előadást, aztán pedig kisebb csoportokban, közösen feldolgozzák a hallgatók. Ezt is hasznos és jó módszernek tartom. EÉ: — És mit gondol, melyik oktatási rendszer a hatékonyabb? – Nem tudok erre tökéletes választ adni. Én mélyen hiszek abban, amit egy ügyvéd kollégám mondott néhány éve, hogy egy jogásznak önmagát kell képezni, mindennap. Ez az egyetlen mondja annak, hogy eligazodjon a jogszabályok rengetegében, és megállja a helyét a hivatásában. És ilyen szempontól nincs jelentősége annak, hogy ki milyen oktatási rendszerben tanul. EÉ: — Ön az Amerikai Jogi Intézetnek is a tagja. Mivel foglalkozik ez a szervezet? – Ez a tagság körülbelül 8-9 éve tart. Amerika legjobb elméleti és gyakorlati szakemberei gyűlnek össze a jog különböző területeiről időről időre, hogy megvitassák az aktuális szakmai kérdéseket, konszenzusra jussanak a legfontosabb alapelvek tekintetében. Jelenleg nagyjából 3500 tagja van az intézetnek. Nagyszerű társaság, imádok velük lenni. Reméljük, hogy Mrs. Bancroft a jövőben ellátogat még Magyarországra, és azt is, hogy a Senior Lawyer Program keretében a következő években is hasonlóan magas színvonalú előadásokat hallgathatunk meg amerikai egyetemi professzoroktól, mint ebben a évben. Sipos Judit – Kertész Ferenc

11

2006. május

HÁTTÉR A Campus Hotel főzőversenye

Környész szemétszedés

Szak7-tek

A vizsgaidőszak előtti hetekben idén is szakhét túltengés volt az egyetemen, de ahogy tapasztalhattuk, ez a hallgatókat abszolút nem zavarta. Lásd képes beszámolónkat.

Rekeszépítő verseny az MFK-n

KultúrÁszvendég: Bacsó Péter filmrendező

Német szaknap a folyosón

Közgázos ötödéves búcsúztató Pa-Dö-Dö koncert a Realitásock hetén Sárgulók az egyetem előtt

12

2006. május

HIRDETÉS

13

2006. május

ZOOM

Barátkozás Szabó Erikával EÉ: — Milyen volt Őze Áronnal csókolózni? – Igazából szerintem olyan, mint bármelyik kollégával, akár a Barátok köztben a férjemmel. Ez nyilván nem olyan csók, ami mély érzéseket takar, bár a színpadon abban a pillanatban valós érzelmek játszódnak le. Igazából semmi különös, nem rossz. Teljesen belepirulok az ilyen kérdésekbe (nevet). EÉ: — Közeledik a vizsgaidőszak, hogy érzed magad ilyenkor? – Nagyon rosszul. A legnagyobb nehézség összeegyeztetni a vizsgaidőpontokat a forgatásokkal. Ugyanúgy, mint bármelyik főiskolás vagy egyetemista, én is teljesen parázok, mikor elkezdődik, és természetesen fogyok sok kilót, csokin és kávén élek. Ha nem tudok valamit, akkor ugyanúgy megbuktatnak a vizsgákon, ebben nem különbözök más főiskolástól és egyetemistától. EÉ: — A színészet nem éppen gazdasági irány, miért választottad mégis ezt a területet? – Teljesen praktikus szempontok alapján döntöttem. Szerettem volna elkezdeni egy főiskolát, amit a Barátok közt mellett is tudok végezni, és ami államilag finanszírozott – az első diplomáját az ember ne költségtérítésesen szerezze – levelező szak. Azt gondolom, hogy komolyabb szakokat, mint a bölcsészkaron a magyar vagy a műegyetem szakjai, azokat tisztességesen nappali tagozaton lehet végigvinni. Egy főiskolába talán kevesebb energiát kell befektetni, mint egy egyetembe. Nekem a nagy álmom a magyar szak, de ha arra vállalkoznék, akkor az ott megszerezhető komoly műveltséganyagot nappali tagozaton kellene elsajátítanom. EÉ: — Lehetséges, hogy a későbbiekben a gazdasági szférában is munkát vállalj? – Mikor elkezdtem ezt a főiskolát, akkor elképzelhetetlennek láttam, hogy valaha ebbe az irányba induljak

14

Április 24-én Debrecenben a Körúti Színház Teaház az augusztusi holdhoz című darabjában láthattuk Szabó Erikát (a Barátok közt Tildáját), aki az ellenállhatatlan gésát, Lótuszvirágot alakította. Az elbűvölő leányzó – aki az Általános Vállalkozási Főiskola harmadéves levelező tagozatos hallgatója – nem szokott kisboltokban parizert vásárolni, nem néz tévét, viszont az előadás végén hosszú másodpercekig puszilkózik Őze Áronnal.

el, de az a helyzet, hogy maga a média és a közeg, amiben dolgozom, nagyon gyakran érinti a gazdasági oldalt, ráadásul elkerülhetetlen az életedben, hogy valamilyen gazdaságismeretre ne legyen szükséged. Nem gondolom, hogy valaha vállalkozni fogok, mert

teljesen antitálentum vagyok, a kártyában mindig veszítek, ha valamire fogadni kell, akkor is biztosan a másik nyer. Ellenben olyasmiket tanulok, amik most már érdekelnek, három év után azt érzem, hogy hasznosak ezek a dolgok, nem baj, ha ezeket is ismerem. Egyelőre azonban még nincsenek olyan elképzeléseim, hogy közgazdászprofesszorként sétálgassak valahol. EÉ: — Melyik kézben fogod a kártyát? – Jobb kézzel fogom. Egyébként nemrég voltam életemben először kaszinóban, és Black Jack-eztem nevetségesen kis összegben. Mikor leültem, 2 perc után megszólalt a mellettem ülő fiatalember, hogy „a hölgy elég érdekesen játszik”, s akkor azt éreztem, hogy nem feltétlenül kell ezt nekem erőltetni. EÉ: — Mivel töltöd a szabadidődet? – Nagyon szeretek olvasni, amikor nincs vizsgaidőszak és forgatás vagy fellépés, akkor éppen olvasok. EÉ: — Mi volt az utolsó könyv, amit elolvastál? – Ez annyira ciki! A Harry Potter. Az történt, hogy egyik kollégám nagy Potter-rajongó, míg én azon az állásponton voltam, hogy soha nem olvasom el. És akkor mondta, hogy ha már ilyen nagyon küzdök ellene, akkor egyet olvassak el, mert kell tudnom arról valamit, amiről nyilatkozok. Teljesen igaza volt, egy hónap alatt sikerült elolvasnom mind a hat kötetet, és roppant szórakoztatónak találtam. A Harry Potter előtt pedig az Utas és holdvilágot olvastam Szerb Antaltól. EÉ: — Kanyarodjunk vissza a vizsgaidőszakhoz: Beszerezted már a jegyzeteket? – Be, ma délelőtt is kinyomtattam egy-két dolgot a netről. Igazából nekem most nem olyan súlyos, hat tantárgyam van, ami szerintem teljesíthető. EÉ: — Sok sikert! Szabó Laci

2006. május Bevallom, pár éve már nem is számolom, hanyadik Vekeri-tó Fesztivál következik éppen. Annak, aki szereti kedvencei zenéjét ömlesztett formában, egy helyen hallgatni, már-már kötelező a megjelenés a nyári buliszezont megnyitó rendezvényen június 21. és 25. között. Mindenképpen tudósítani akartunk e nagyszabású vállalkozásról szünet előtti utolsó számunkban, így esett, hogy kissé korán kerestük fel kérdéseinkkel a lázasan tevékenykedő szervezőket. Magyarul, konkrét és minden részletre kiterjedő műsortervvel a javában zajló előkészületek miatt még nem szolgálhatunk, csupán csemegézhetünk a kínálatból. Tavaly külföldi sztárok is színpadra léptek a Vekerin, őket az idén hiányolnunk kell, egész egyszerűen azért, mert egyik bandával sem tudtak megegyezni a szervezők. Ki azért mondta le a meghívást, mert nem turnézik épp errefelé, ki csak azért, mert nem tud magyarul, s fél, hogy angol szövegeivel nem rúghat labdába nálunk Lovasi vagy Lukács mellett. Az biztos, hogy 22-én a Nagyszínpadon túr majd a Depresszió, s ez feltehetően nem ejti depresszióba a csapat rajongóit. Pénteken, azaz 23-án a Tankcsapda tart velős előadást arról, hogyan kell megszólalni dögösen egy triónak, s itt lesz Ganxta Zolee is, aki ezennel teljesen élőben, hús-vér zenészekkel lép fel. Gondolom, koncert után a rajongó hölgyek között válogatnak majd

, n , é k Id lete tt ve yano ug a marcona, tequilát kortyolgató, szivarozó gengszter-zenészek. Szombaton este egy igazi veterán rockert üdvözölhetnek az ős- és ifjú fanok Pataky Attila személyében. Mulatós program helyett az Edda hangszerelési finomságokkal telepakolt dalait adja elő a majd’ negyven éves pályafutást maga mögött tudó énekes. Idén egyébként igyekeznek kissé jobban kihasználni a kemping és ifjúsági tábor alapterületét. A Nagyszínpad kerül az eddigi Boomerang színpad helyére, míg az előbbi helyén több parkolóhelyet létesítenek. Jó hír ez az autósoknak, akiknek mégis azt javasoljuk, ha önfeledten akarnak szórakozni, hagyják otthon járgányaikat, és pattanjanak fel a Nagyállomásról induló ingyenes buszok egyikére. Így nyugodtan sörözhetnek abban az 1000 négyzetméteres sörvárosszerű létesítményben, melyben hűsítő Borsodi sört csapolnak majd, s ahol – minő meglepetés – koncertek is zajlanak. Az itt található

Maláta bárban mutatja be akusztikus műsorát a debreceni Frogshow, a pécsi Kispál és a Borz s a budapesti Tátrai-Szűcs páros. A mindig nagy sikert arató vizesfoci-pálya alapterülete megduplázódik, a seggre esést kedvelők nagy örömére. Természetesen most is lesz Mezon Színpad, ezen helyi, valamint másod-harmad vonalbeli bandákat tekinthetünk meg az ország minden tájáról. Az India sátorban nappal krisnásokat, éjszaka mindenféle elektronikus cuccokkal nyomuló DJ-ket találunk majd. A vegetáriánusoknak mindenképpen ajánljuk a krisna-konyhát, a partikat pedig azoknak, akik úgy érzik, benne van a bugi a lábukban. Nincs Vekeri Fokkváros nélkül. Tudjuk már jól, ez egyfajta állam az államban, Dub Székházzal, falatnyi pódiummal, tűznyelőkkel, óriáskígyó-szelídítőkkel, s az elmaradhatatlan Kovács Lacival. Ez az a helyszín, mely lazulásra és pörgésre egyaránt alkalmas programokkal látja el a tábor eme eldugott szegletébe tévedt partizókat, hogy milyenekkel, arról egyelőre fogalmunk sincs. Tessék eljönni és tapasztalni! Azoknak a megátalkodottaknak, akik képesek szünet nélkül kint tölteni négy napot, a szervezők színvonalasabb infrastruktúrát ígérnek. Ez többek között azt is jelenti, hogy jobb és tisztább wc-k, zuhanyzók várják az ürülni és tisztulni vágyókat. A kitelepülő Friss Rádió stábjának köszönhetően bárki üzenhet szeretteinek a fesztiválrádión keresztül. Vár a Vekeri programkavalkád – lubickoljon együtt barátaival, szeretteivel! Vekerdy

15

2006. május

ZOOM „Minden szennynek maga felé hajlik a keze.” Ez járt a fejünkben, amikor a Díszudvaron ácsorogtunk. „Maga igen felkapott, ezek szerint.” — tettük még hozzá gondolatban, de mi magunk sem értettük pontosan, hogy ez most vicc, vagy annak is rossz. A Díszudvar a Főépületben van — ha valaki nem tudná —, és nem tévesztendő össze az Aulával. A Díszudvar az a nagy üres rész, ahová a körbefutó folyosókról lelátni, az, amelyik Aulának tűnik elsőre, de nem az. A falon nevek vannak. A Díszudvar az Díszudvar, és pont! Elég ebből!

Óriási botrány!

Szóval ácsorogtunk a nagy tér közepén, hülyét csinálva magunkból, ahogy lebigygyedt ajkakkal tekintgettünk felfelé, mélán elmerengve rajta, milyen is volt, amikor még lehetett itt cigizni. Rettenetes volt! Undorító! El is hessegettük magunkban gyorsan a füstöt, meg a vizsgázók tüdőbajos köhögése okozta hangzavart, és akkor bontakozott ki az igazi téma előttünk. A téma a falon van! Körben a falon. Kőbe van vésve. Néztük a neveket, minden kockában egy. Két évszám, köztük egy emberéletnyi idő, fölöttük egy emberélethez tartozó név. Ismerős nevek, és kevésbé ismerősek. (Utóbbi tényt következetesen tagadjuk.) Lassan fordultunk körbe, mint a Halálcsillag, és néztünk, és ittuk az információt. Aztán egyszer csak semmi! Kétszer semmi! Üres helyek! Vérbeli firkászként azonnal botrányt szimatoltunk! Halkan fel is ordítottunk: Botrány! – hogy minél inkább botrány szaga legyen a dolognak. Két név hiányzik! Miért? Miért pont kettő? Kik nincsenek ott? Miért nincsenek ott? Miért pont ők nincsenek ott? És mások? Ő velük mi van? És akik ott vannak? Ők a leggyanúsabbak! De az igazi rejtély a diszkrimináltaké! Diszkrimináció! Skandalum! Valakik Nincsenek Ott! Egyik kezünkkel a Fókuszt tárcsáztuk, másikkal a Tényeket, és közben egy pillanatra sem vettük le a szemünket az üresen tátongó falfelületekről. Most elkaptuk! Megvan! Címlapsztori! B-O-T-R-Á-N-Y! És akkor varázsütésre, mintha egy Felsőbb Intelligencia megkérdőjelezhetetlen szavára tettük volna, egyszerre nyomtuk ki a telefonjainkat. Nem! Ez a mi dolgunk! Majd mi lerántjuk a leplet! Gondolkodásra sem maradt idő, máris beúsztak a képbe a szalagcímek, az óriásplakátok feliratai, a CNN Breaking News képernyő alján vonuló csupa nagybetűi, a Tények és a Fókuszok, meg a hasonlók képes beharangozói: A Falak Nem Hazudnak! Kirekesztés Az Egyetemen! – A Korrupciós Botrány Áldozatai Az Egyetemi Életnek Köszönhetik Rehabilitációjukat! – UFO-k Sugalltak A Zsurnalisztáknak! – LOST! Elveszett Nevek! Eddig a Dohányfüst Takarta a Tragédiát! – Névtelenség! Nobel-díj Várományos Tényfeltárás! A Leírhatatlan Nevekben Megnyilatkozott Transzcendens Világ! – – Felszökött a pulzusunk, kiszáradt a szánk, izzadt a tenyerünk és szédültünk. A feladat súlya hegyként nehezedett ránk, az összeesküvők ellenállása áthatolhatatlan fallal vett körül! Rettegtünk, de szemünkben az eltökéltség, és a nemes ügyért tett gigászi munkánk sikerének reménye csillogott. Huszonnégy órás ügyeletet szer-

16

veztünk. Egyikünk állandóan szemmel tartotta a hiányzó Nevek helyét, míg másikunk minden minden lehetséges eszközzel azon dolgozott, hogy a szerencsétlen mellőzöttek nyomába eredjen, és egyúttal megtalálja azokat, akik ezért a rettenetért felelőssé tehetők. Tizenkilenc név, átvirrasztott éjszakák... A legkorábban Debreczeni Ember Pál született, 1660-ban, a legkésőbb Csűry Bálint, 1886-ban. De lehet, hogy a rejtély kulcsa nem ekkor, hanem az utolsó felírt dátumból kiindulva keresendő. Medgyessy Ferenc 1958-ban szerezte be a második évszámot, ami neki akkor még elég volt a kőbe véséshez. Azóta mozdulatlan a kalapács. A nyomozás szakadatlan erőkkel folyt egészen lapzárta utánig, és kijelenthetjük, hogy teljességgel eredménytelen volt. Tudtuk, az első perctől fogva éreztük, hogy nagyon veszélyes vizek fölötti rendkívül vékony jégre tévedtünk. Nyilvánvaló, hogy nem fordulhatunk információért a Nevek titokban tartásában érintett szervekhez! Máshogy közelítünk! A széles Néptömegek támogatását kérjük, és egyúttal reá bízzuk az általunk kirobbantott botrány megnyugtató rendezését! Ezért felhívást intézünk az Olvasókhoz, két pontban: 1: Álljon a nyilvánosság elé, és valljon színt, aki tudja, hogy kik, és hogyan kerülhettek ebbe a méltatlan helyzetbe, hogy nincsenek a falra felírva, és kik lehetetlenítették el őket ennyire! Bátorság! Egy emberként állunk mögötte! 2: Ha szerencsétlenül járt Nevek nyomára széleskörű összefogással sem sikerül rábukkanni, azaz a tettesek és áldozatok örökre homályban kell maradjanak, akkor vérző lelkünk kiáltásaként kétszer egy perces néma vigyázzállással tiltakozzunk! Majd ezután válasszunk ki magunk közül kettőt, akik mindannyiunk nevében Nevek lesznek, akik emblematikus figuraként nevükkel, és csak egy évszámmal hirdetik, hogy eljött a kor, amikor a fojtó füstből kibontakozik végre az igazság, a kor, melyben a Hallgató nem csak hall, de lát is! Meglátja a hiányt, felismeri az elhallgatást, és helyet követel magának. Magának! A pályázatokat a szerkesztőségbe várjuk! Freisinger Balázs

2006. május

SZÉP-SZELET Somlyai Imre felvétele

Erdész Júlia: Corpus Textilis Önmagát küldő prófétaként szurkálom a szövetet: lépéseim sebes meséket öltenek. A varrva-varródva-levés csomózott csőlátása: Én megyek ugyan, de nem tudom, mintát futok? Hol a kéz, ami varr? Ki fűzte be létcérnámat? Mi tart? Vakon önműködik tán a tűm? Csak a csomó földel, köt, zár: eddig tartasz, enélkül nem lehetsz, ezelőtt nem voltál? És milyen hosszú még a cérna? Szász Tamás: Egy kapcsolat vége

Sokat nem tudok, csak azt: menthetetlenül varrva-varródva vagyok! Az öltés fáj, a szövet viaskodik, megfeszül, ellenáll. A szövet text-tusája a szúrás-sokk; pőrén a szövődő szövedék-világban én a text-túra áldozata vagyok. A mindennapi tragikomikum: erőlködöm, hogy belejussak, mikor így is, úgy is benne vagyok! Én és a világ, a világ és én: egymást gyilkolva-élve. Majdan a végem iróniája;

nem ki-fűződöm, belefogyok, én varrom el magam, én leszek öngyilkosom! Addig pedig: érzem a világot, a világ érez engem, horizontális zuhanásban szabódunk egymással.

Az Egyetemi Élet folyamatosan várja verseiteket, prózáitokat a [email protected] vagy a szerkesztõség címére!

Elég. Nem bírta tovább. Érezte, ha még egyszer viszontlátja, ha még egyszer beszélnie kell vele, akkor biztosan rosszul lesz. Fiatal volt még. Másfél év. Másfél félresikerült, unalmas év. Nagyon sok idő. Sok időt pazarolt el a semmire. Az élmények, amiket újnak hitt, csupán a filmekből ismert klisék gyenge utánzatai voltak. Az ölelések, amiket régen közelinek érzett, már régóta szimpla fizikai kontaktussá degradálódtak. Üres lett a szív, ami egykor csordultig tele volt. Vele? Kiüresedett mellkasa szaporán mozgott, gyorsan vette a levegőt. Tudta, hogy a lehető leghazugabb és leghamisabb duettből fog a létező legdurvább, de egyben legkönnyebb módon kiszállni. Vége a dalnak, nincs mese. A Power gomb nehezen nyomódott be. Az ismerős pittyegést informatikus-jelöltként mindig szerette hallgatni, de most éles fájdalom lüktetett tőle a fejében. Az operációs rendszer már ismerősként üdvözölte, mint régi jó felhasználót. Miután elindította a levelezőprogramot, a szíve gyorsan kezdett kalapálni. Vadul nyomkodta a gombokat, talán el is rejtett néhány makacsul elgépelt szót a szövegben. Majd egyszer csak elhallgatott a billentyűzet. Kész lett a Mű. Remegve vitte a kurzort a Küldés gomb felé. A szíve az egérgombbal egyszerre kattant egyet. - Csatlakozva az smtp-szerverhez - levél küldése a címzettnek (451 byte) - levél elküldve - kapcsolat vége

17

HIRDETÉS

18

2006. május

2006. május

NÉZŐPONT

Kalandok Némethonban avagy részletek egy ERAMUS-os hallgató naplójából Szerencsésen megérkeztem Paderbornba. Az út vonattal elég hosszú volt (majdnem egy egész nap). Kétszer kellett átszállnom. A másodiknál gyanús volt kissé, hogy teljesen egyedül maradtam a vonaton. Kinézek, és látom, hogy egy csaj (elég helyes) vadul integet nekem. Hát igen, a természetes magyar sárm. Kinyitom hát az ajtót, lássuk, mit akar. Elkezdett nekem vadul magyarázni valamit németül. Azt azért megértettem, hogy nem ugyanazt akarja, amit én szeretnék tőle. Ennyit a természetes magyar sármról. Mosolyogva megkérdeztem tőle (angolul persze), hogy eze a paderborni vonat. Ő mosolyogva (angolul) válaszolta, hogy nem, az késik. Az utolsó pillanatban szerencsésen lekecmeregtem a vonatról. Végre megjött az igazi vonat is. A kiscsaj – látva, hogy klinikai eset vagyok – szépen elmagyarázta, hogy a két vagon közül csak az egyik megy Paderbornba, a másikat félúton lecsatolják. Eddig stimmelt is a dolog. Csak az nem, hogy melyiket. A csaj szerint az elsőt. Biztos, ami biztos, a vonaton megkérdeztem egy fickót, hogy ez a vagon megy-e Paderbornba. Azt mondja erre, hogy nem, mert van egy harmadik kocsi is (amit a csajtól nem láttam, mert őt néztem és nem a vonatot). És pont a harmadik megy oda. De félúton egy hosszabb megállásnál át tudok szállni. A kocsi elejében voltam. Nosza át a bőröndökkel a kocsi végébe, hogy kevesebbet kelljen rohanni átszállásnál. A kocsi végében egy másik ipse volt. Ő csak németül beszélt, de annyit sikerült megértenem, hogy újra elinduljak a kocsi eleje felé. Ugyanis azt mondta, hogy az első kocsi megy Paderbornba. Ami a leglogikusabb. Hiszen leghamarabb a két utolsót tudják lekapcsolni. Miközben újra átverekedtem magam a kocsin, még megkérdeztem két utast. Az első – középkorú hölgy – csak mosolyogva bólogatott (biztos nagyon élvezte a bőröndös magánszámomat). A második egy biciklis emberke volt. Ő sem tudott nagyon angolul. De a „first” szót megértette. Activityztünk egy jót. Most már biztos voltam a dolgomban. Megérkezve Paderbornba eszembe jutott, hogy nem kértem el a csaj telefonszámát. Basszus! A megérkezés, becuccolás után egyetlen probléma akadt csak: nem volt ágynemű. Nem hoztam, mert sok helyet foglalt volna. Nem baj, mondtam, egyszer élünk, irány a bolt. 35 eurómba került. Mindjárt az első nap. Erre persze Erasmusék nem gondolnak. Az ösztöndíjból kb. a lakás meg az étkezés futja (az is úgy, ha összehúzom a nadrágszíjat). Dél körül beültem a laptopommal netezni a könyvtár „Internet Café” nevű helyiségébe. Mikor végeztem, elkezdtem kibogozni, melyik a laptopomhoz tartozó kábel. Nem

volt türelmem végigkövetni a kezemmel, így találomra kihúztam az egyiket. Persze nem az enyém volt, hanem a mellettem ülő ismeretlen nemzetiségű diáké. Hatalmas ordítás. Civilizáltan el akartam intézni egy sorry-val, de az illető elkezdett bömbölni. Az egész könyvtár minket figyelt. Mondom neki: „Gungar!” Nem jött be. Folytatta. Nem értem rá ilyesmire, így mondtam neki még egy sorry-t meg egy gungar-t, és otthagytam, hadd jajveszékeljen. De biztos megátkozott, mert utána többször lefagyott a gépem. Itt rengeteg a lengyel is. Közülük az egyik sráccal ismerkedtem meg. A gyereket nem lehet eltéveszteni, akkora szája van. Minden csajt már az első öt percben meg akar dönteni, de maximum csak egyszer. A neve most nem ugrik be, ezért elnevezem F-nek. (Ne vegyétek zokon, de nagyon rossz a névmemóriám.) Szóval F sokáig ecsetelte, hogy milyen szépek a magyar lányok (bár csak kettőt ismer, és ez statisztikai mintavétel szempontjából elenyésző szám, de ebben az egyben egyetértek vele), majd rátért arra, hogy tavaly milyen jól összehaverkodott az egyik magyar sráccal, aki mindenféle hasznos magyar mondatra megtanította (pl. Gyere velem étterembe, utána az ágyamba! stb. – szóval csupa olyan dologra, ami a fajés létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges). Közben F marékszámra tömte magába a csipszet. Miért van az, hogy azok az emberek, akik köpködve beszélnek, beszéd közben egyre jobban az aurádba hatolnak? Jelentem, túl vagyok négy bulin (úgy, hogy kb. csak minden 2-ra vagy 3-ra mentem el), három kiránduláson és két filmvetítésen. Másnap este volt a második, az egyik finn lány búcsúbulija. (Egyébként Jurobiccék minden kedden rendeznek egyet – nem, nem búcsúbulit, csak olyan hagyományosat.) „Tapasztalt” bulijáróként természetesen üres kézzel állítottam be (mint a többi ungarisch kolléga). Akkor vált számomra gyanússá a dolog, amikor az emberek egymás után érkeztek kajával és itallal megrakodva. Számomra az is csak a helyszínen derült ki (az előző este az egyik félilluminált jurobicces kolléga böfögte a fülembe, hogy lesz ez a buli, és jöjjek el, és akkor nekem jó lesz, többet nem mondott, mert enyhén rosszul lett, itt így terjednek a hírek), hogy ez tulajdonképpen egy búcsúbuli – pontosan akkor, amikor éjfél után a finn csaj a nyakamba ugrott, és könnyes búcsút vett tőlem, a kedves ismeretlentől. Nos, mára ennyi, puszilok mindenkit... inkább mégse, csak a lányokat puszilom! Sajnálom srácok, de nem vagytok az eseteim.:) Titeket „csak” üdvözöllek: Minden jót! Rbtmbr, Paderborn

19

2006. május

NÉZŐPONT

Egyetemi és főiskolai hallgatók olvasásszociológiai vizsgálata Az olvasási szokások vizsgálatára több ötletes módszertani megoldás is született már, ám az ezek feltérképezésére vállalkozó tanulmányok között még mindig szép számmal akadnak olyan írások, melyek a férfiak és a nők között megfigyelhető különbségekre összpontosítják figyelmüket. Ennek oka abban a számszerű adatokkal is alátámasztható tényben keresendő, hogy a két nem között valóban igen jelentős eltérések mutatkoznak e – napjainkban egyébként is egyre inkább hanyagolt – kulturális tevékenység különféle dimenzióiban. Ebben a tanulmányunkban a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékén alakult Regionális Egyetem Kutatócsoport 2005 májusában végzett adatfelvétele nyomán született adatbázist fogjuk vallatóra az olvasásszociológia szempontjai alapján, melynek segítségével az utolsó előtti tanévükben járó egyetemi és főiskolai hallgatók olvasási szokásaiba nyerhetünk bepillantást. Elsőként vegyük szemügyre, hogy valóban gyakrabban olvasnak-e a lányok, mint a fiúk! Vizsgálatunk tanúsága szerint igen:

Korábbi kutatások a férfiak és nők olvasmányválasztásainak különbségeit a két nem eltérő érdeklődésére vezették vissza: ezek szerint a nők inkább érzelmi feltöltődésre vágynak, a férfiaknál azonban az ismeretszerzés igénye dominál. Ennek megfelelően az előbbiek inkább a szépirodalom – s zömében a regények – felé fordulnak, az utóbbiak pedig a folyóiratok olvasását preferálják. Saját eredményeink csak részben támasztották alá ezt az elképzelést. Míg a napilapok olvasásának gyakoriságában nem találtunk a nemekre visszavezethető szignifikáns különbséget (sig=0,08), addig a hetilapok esetében épp a lányok körében találtunk nagyobb arányban olyan hallgatókat, akik időnként vagy rendszeresen olvasták ezeket. Másfelől viszont a férfihallgatók között nagyobb arányban voltak a havilapokat rendszeresen olvasók. Azt vizsgáltuk meg ezek után, hogy – a gyakorisági mutatók terén – az Interneten közzétett szépirodalmi munkák és szakmai tanulmányok olvasásában is érvényesülnek-e a nemek vonatkozásában a nyomtatott olvasmánytípusok esetében megfigyelt eltérések.

1. táblázat: Az olvasás gyakorisága nemenként (%) Olvasás gyakorisága Nem Nagyon ritkán Időnként Gyakran Érvényes válaszok száma (100%)

Férfi 7,2 24,8 43,4 24,5 290

Nő 3,3 17,2 46,8 32,7 575

Láthatjuk, hogy a férfiak között volt nagyobb azok aránya, akik nem, vagy csak nagyon ritkán olvasnak. Emellett a női hallgatók közt nagyobb arányban találtunk aktív olvasókat: közel egyharmaduk vallotta magáról, hogy gyakran olvas, míg a férfiaknak csupán negyede. Elemzésünkben a diákok által preferált olvasmánytípusok mentén továbbhaladva azon feltételezésünket ellenőriztük, mely szerint a lányok gyakrabban olvasnak szépirodalmat, ám a szakirodalom-olvasás gyakoriságában nincs szignifikáns különbség a két nem között.

2. táblázat: Az Interneten elérhető szépirodalmi alkotások olvasásának gyakorisága – nemenként (%) Szépirodalom olvasása az Interneten Nem Gyakran Érvényes válaszok száma (100%)

Fiú 64,2 8,8 285

Lány 53,6 11,6 562

A táblázatban jól látható, hogy a lányok körében nagyobb népszerűségnek örvendtek az elektronikus formában publikált irodalmi alkotások: a fiúkhoz viszonyítva nagyobb arányban olvasták azokat. Ez – annak ismeretében, hogy a fiúk alapvetően nagyobb mértékben és gyakrabban használják az Internetet – nem pusztán árnyaltabbá teszi a két nem olvasási szokásai közötti különbségekről megrajzolt képünket, hanem mintegy fel is erősíti e különbségeket: azt mondhatjuk, hogy a szépirodalom-olvasás az általunk vizsgált hallgatói mintában jellemzően női tevékenység volt. Az Interneten keresztül hozzáférhető sajtótermékeket viszont nagyobb gyakorisággal a férfiak olvasták nagyobb arányban: 3. táblázat: Sajtótermékek olvasásának gyakorisága az Interneten, nemenként (%) Sajtótermékek olvasása az Interneten Nem Gyakran Érvényes válaszok száma (100%)

Az ábra azt mutatja, hogy a lányok valóban nagyobb arányban képviseltetik magukat azokban a kategóriákban, melyek a szépirodalmi alkotások gyakoribb olvasásáról vallanak. A fiúk sajnos csak a szépirodalmat nem olvasók táborában tettek szert jelentős „előnyre”: több mint egyharmaduk sorolható ebbe a kategóriába. Hipotézisünk második fele is igazolást nyert azonban: eszerint a szakmai művek és tanulmányok olvasásának gyakoriságában nem találtunk statisztikailag is alátámasztható különbséget a két nem között (sig=0,094).

20

Fiú 13,4 50 290

Lány 16,6 31,3 565

Végezetül megvizsgáltuk azt is, hogy volt-e statisztikai eltérés az általunk képzett alminták közt az Interneten közzétett szakmai tanulmányok olvasásának esetében. Eredményeink megegyeztek a nyomtatott szakirodalom olvasásának gyakorisága terén megfigyeltekkel, tehát ez alkalommal sem találtunk szignifikáns különbséget a férfi- és a női hallgatók között (sig=0,589). Eredményeink összességében arról tanúskodnak, hogy a lányok számos olvasásszociológiai dimenzióban kedvezőbb mutatókkal jellemezhetőek, mint a fiúk. Kutatási tapasztalataink újabb bizonyítékkal támasztották alá azokat a – tőkefajták vizsgálata kapcsán született – feltevéseket, melyek szerint a lányok a fiúknál kedvezőbb helyzetben vannak a saját kulturális erőforrások tekintetében. Kóródi Márta

2006. május

Karrierpizza — avagy nem csak ingyenkaja Csütörtök, 13:00. Már épp azon gondolkoztam, hogy a következő órámig hátra lévő 3 órában a Zöldfában vagy a Campus bárban fogom-e megírni a közgáz házimat, amikor AIESEC-es Zotya barátom megkérdezte: „Nem vagy éhes? Lesz cégprezi meg pizza.” Éhes voltam (a pénztárcám pedig egyre vékonyabb a hétvége közeledtével), és nem volt kedvem egyedül ücsörögni a könyvek meg egy hideg kávé fölött. Miért ne? Jól indult, az előadó cég tollat, reklámtáskát, telefontartót és csokit tett a székekre. Feszült várakozás, kosztümös és öltönyös emberek a tábla előtt. Már készültem kérdezni egy másik szervezőtől, hogy mikor eszünk végre, mikor felvillant az első dia, megkezdődött az előadás. A cégprezentáció arról szól, hogy egy vállalat kiküldi pár alkalmazottját (ez esetben négy hölgyet és két urat) az egyetemekre, főiskolákra munkaerőt toborozni. Először nem értettem, hogy ezt miért így kell, hiszen még csak felvételi előkészítőre jártam, mikor már azzal riogattak, hogy a közgáz csak a munkanélkülieket termeli – egyre több a hallgató, telítődik a munkaerőpiac, arról nem is beszélve, hogy a pályakezdőket nem szívesen alkalmazzák a tapasztalathiány miatt. Azonban fel nem tett kérdésemre hamarosan választ kaptam. Az előadást tartó cég ugyanis adótanácsadással, könyvvizsgálattal, informatikai és üzleti kockázatkezelési szolgáltatásokkal foglalkozik – ami első hallásra számomra annyit jelentett, hogy össze kellene szedni magamat számvitelből és „gazdjogból”. Elsőre ez nagyon száraznak tűnhet, természetesen a valóságban hat energikus fiatal előadásában sokkal élvezetesebben hangzik. Egy egyetemistát mi érdekelne jobban, mint hogy mennyit fog keresni, valamivel az átlagos

200-220 ezer forintos bruttó fizetés fölött keresnek a pályakezdőik. Emellett még kezdés előtt ruhapénzt (ahogy valószínűleg a tiétek, az én szekrényem sem roskadozik a kosztümöktől – no, meg az uraké az öltönyöktől) ingyenes tréningeket, havi rendszerességgel élelmiszer-hozzájárulást és fitnessbérletet, kéthetente sörbárt és évente egyszer-kétszer csoportos vakációt biztosítanak, például telente síelni járnak az egyes részlegek, most nyáron pedig egy élményfürdőt béreltek ki egész napra. Az élet azonban nemcsak rózsaszínű eperkrémes habos sütemény. Mindezekért cserébe értelemszerűen komoly munkát várnak, sok esetben túlórát (mely bár elérheti akár a heti 10-15-öt is, a törvényileg előírt módon honorálják), angolul társalgási szinten kell tudni a külföldi ügyfelek miatt (más nyelv ismerete egyáltalán nem jelent előnyt), még az önéletrajzot és motivációs levelet is angolul kell beadni, valamint a kiválasztási folyamat is részben angolul folyik. Pestre kell költözni, hiszen ott van a cégközpont, kiváltképp a könyvvizsgálaton sokat kell utazni az ügyfelekhez vidékre, esetleg külföldre, és mindezek mellett hatalmas a felelősség a nagynevű ügyfelek, és ezzel együtt a jelentős anyagi kockázat miatt. Ez utóbbi a „gondtalan” egyetemi évekhez képest a legnagyobb elrettentő tényező. Én viszont már nagyon régen eldöntöttem, hogy nem szeretnék egy íróasztal mögött megöregedni, a „nem székhez ragadtságot” pedig semmi sem tükrözheti jobban, mint hogy a cégnél az átlagéletkor 27 év. Vagyis ez egy abszolút fiatalos cég, állandó a

pörgés, és az alacsony korkülönbségnek köszönhetően biztosan lesz kihez szólnom csekély szabadidőmben. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy amint azt a cég alkalmazottainak átlagéletkorából látni lehet, körülbelül csupán három-négy évet dolgoznak a cégnél, hiszen nagy a hajtás, és bár rengeteg kapcsolatot építhet ki az ember, a legfontosabbra, a családra nem, vagy csak kevés idő jut. Viszont ez a pár év pont elegendő ahhoz, hogy a következő állásinterjún a rettegett „Van szakmai tapasztalata?” kérdésre mosolygós és határozott igennel feleljünk, az előadást tartó cég neve pedig igen jól mutat majd az önéletrajzunkban. Összességében az előadás nekem pozitív csalódást okozott, nemcsak egy jót ettem (merthogy időközben környezetemet mosolyra fakasztandó egyre jobban korgott a gyomrom), de azt is megtudtam, hogy annyira azért mégsem kilátástalan a jövőnk. Igazából másodévesként még nem sok keresnivalóm volt ott, hiszen negyedéveseket kerestek gyakornoknak és végzősöket főállásba, azonban most már legalább kezdem érteni, mihez is lehet kezdeni egy közgazdasági, gazdálkodási egyetemen, főiskolán (és a jogon) szerzett diplomával. PIZZArro

21

2006. május

NÉZÕPONT

Feltálaló Túlélési gyakorlatok Hozzávalók:

TAR SÁNDOR: Az alku Gonosz történetek, Noran Könyvkiadó, Bp., 2004.

„Egyszer borsófőzeléket csináltam, mert azt nagyon szerettem, ahogy anyám főzte, és jutányosan tudtam lopni egy zacskóval. Csak azt nem tudtam pontosan, hogy kell főzni. De szerettem benne a petrezselyemlevelet, így aztán jól teleaprítottam. Azt nem tudtam, hogy a borsó annál keményebb, minél tovább főzik. Kemény lett. És kurva zöld, rossz volt ránézni. Gyorsan ütöttem rá két tükörtojást, hogy ne is lássam. Utána az is eszembe jutott, hogy anyám mintha lisztet is tett volna bele. Szórtam rá azt is egy kicsit. Ahogy az kinézett! A két fiúnak persze el kellett mondani, hogy mi az, amit esznek, jó, ha tudjátok, mondtam nekik, hogy a kórházban majd meg tudjátok mondani, mit ettetek utoljára. Röhögték, majd leestek a székről, mert a főzés egész folyamatát elmeséltem nekik. És megették! Az utolsó cseppig! Azért is finom, kiabálta Gyuri, aranyosak voltak, és valahogy tetszett nekik ez az egész vagabund élet. Fejhús, disznósajt és minden, ami olcsó, amit otthon felsütöttem egy kis zsírban, fokhagymával, borssal. Tepertő. Zöldség? Na, arra magamtól rájöttem, az van a piacon a szemetes konténerben, friss, olyan, amit az árus nem tudott eladni, de hazavinni sem

22

akarta, hulladék, vagy kis rohadás van benne, amit ki lehet vágni, van vele egy kis munka és ehető. Krumplit hordtam onnan haza szatyorszám, répát, petrezselymet, borsót, almát, mindenféle gyümölcsöt, még banánt is. Ősszel megyünk metzgerelni, ami az, hogy megy az ember a kukoricaföldön, és összeszedi az elhullott csöveket, amit a kombájn elhagyott. A tengeri nagyon egészséges, tápláló, a disznó is attól hízik. Megfőzzük, megesszük valamivel, vagy szárazon ledarálom, abból lehet kása, ha tovább darálom, puliszka, hideg tejjel

vagy tepertős zsírral, vagy kisütöm málénak. De lehet krumplit is tallózni rengeteget, mikor betakarítás van, eső után ott virítanak a föld tetején, akkor káposzta, karalábé, meg minden, amit otthagynak. A kipergett bab, azt szemenként fogjuk összeszedni, szaporátlan, de kell. Gyerekkoromban láttam, apámmal csináltuk is ezt a begyűjtést, még az elhullott rozsot, búzát is kicsépeltük, és ezek szerint érdemes volt figyelni. Minden ehető, ezt tanulja meg az ember leghamarabb.” Válogatta: Szabó Laci

2006. május

COSMO

Flamand tavasz Debrecenben — een Vlaamse lente in Debrecen De Taalunie is een supranationale organisatie die Nederland, België en Suriname op taalkundig-cultureel gebied verenigt: in die drie landen is het Nederlands immers een officiële taal. In Hongarije wordt aan drie universiteiten (naast Debrecen ook aan de KGRE en ELTE in Budapest), enkele middelbare (Svetits Gymnasium Debrecen) en hogescholen (Nyíregyháza) Nederlands onderwezen. Dit jaar zijn de lectoren voor Nederlands toevallig alle drie afkomstig uit Vlaanderen (d.i. de benaming voor het Nederlandstalige gedeelte van BelgiëMooie gelegenheid dus om een studiereis naar Vlaanderen te organiseren en… voor Een Vlaamse Lente in Debrecen. In samenwerking met de stad Debrecen en met de vertegenwoordiger van de Vlaamse Regering organiseert Gert Loosen, de lector Nederlands, een reeks evenementen. Speciaal voor deze Lente werd door de jonge kunstenares Elise Eeraerts een logo ontworpen waarop de fenix van Debrecen verbroedert met de Vlaamse leeuw. Op woensdag 10 mei wordt de tentoonstelling geopend Plantin-Moretusdrukken in de bibliotheek van het Gereformeerde College van Debrecen; om 19u vindt een receptie met officiële opening plaats in het nieuwe Kölcsey cultuurcentrum waarna de tentoonstelling bezocht kan worden tot en met 24 mei. Op zaterdag 13 mei, 20u. kunt u in de Sint-Annakerk naar een toneelstuk komen kijken: “Wie slaapt, heeft niet lief” (voor actrice en orgel, naar de roman “Schlafes Bruder” van de Oostenrijker Robert Schneider) vertaald, bewerkt, geregisseerd en opgevoerd door actrice/dramadocente/regisseuse Inge Lerno en organist Wannes Vanderhoeven, organist-titularis in in de O.L.V.-over-de-Dijlekerk van Mechelen. Op maandag 15 mei om 20u. treedt de Vlaamse folkgroep Fluxus op in de balzaal van het nieuwe Kölcsey cultuurcentrum. Bezetting: Koen Garriau: sax; Paul Garriau: gitaar en draailier; Greet Garriau: diatonisch accordeon en zang; Sam Van Ingelgem: bas; Stefan Timmermans: doedelzakken, schalmei, fluiten en clarinet; Bart Deblaere: percussie en drum. Op zaterdag 20 mei om 20u. heeft een eerder ongewoon klassiek concert plaats in de Sint-Annakerk: oude Vlaamse koorliederen (gebracht door het voortreffelijke Canto Armonico uit Debrecen) worden afgewisseld met stukken voor orgel of klavecimbel en fluiten. Alle werken van Vlaamse en Belgische componisten door de eeuwen heen (o.a. Loeillet, Vandengheyn, Gysen) én de première van een compositie die in 2004 geschreven werd door Eric Vandermeulen. Uitvoering door Tinne de Groot en Ronny Plovie. We sluiten de Vlaamse Lente in Debrecen af met een filmavond in de Apollo-bioscoop. Een keur van Vlaamse kortfilms wordt gevolgd door De zaak Alzheimer, een politiefilm gebaseerd op de roman van de succesauteur Jef Geeraerts. De film werd genomineerd voor een Oscar, hoofdrolspeler Jan Decleir kreeg al een Oscar voor een vroegere rol in een Vlaamse film. De film wordt uiteraard in originele versie vertoond, maar is voorzien van ondertiteling in het Hongaars. Iedereen is van harte welkom op deze activiteiten!

A Taalunie egy nemzetközi szervezet, amely Hollandiát, Belgiumot és Szurinámot egy nyelvi és kulturális közösségé szervezi: mindhárom országban kötelező ugyanis a holland nyelv. Magyarországon három egyetemen (Debreceni Egyetem, KGRE és ELTE Budapesten), néhány középiskolában (Svetits Gimnázium Debrecenben) és főiskolán (Nyíregyházi Főiskola) oktatnak hollandot. Ebben az évben véletlenül mindhárom holland lektor Flandriából érkezett (Flandria Belgium holland anyanyelvű része). Így remek alkalom kínálkozik, hogy a 3 flamand lektor közös tanulmányi kirándulást szervezzen Flandriába a magyar diákoknak, és hogy idén először megrendezésre kerüljön a Flamand tavasz Debrecenben. Debrecen város és a Flamand Kormány támogatásával Gert Loosen, a Debreceni Egyetem lektora, gazdag programsorozatot szervez az érdeklődőknek. A 2 hetes programsorozatra Elise Eeraerts flamand művésznő egy különleges logót tervezett, ahol a belga oroszlán és a debreceni főnix találkozik. Május 10-én, szerdán nyílik a Régi Plantin nyomtatványok kiállítása a Debreceni Református Kollégium könyvtárában. A kiállítás megnyitója a Kölcsey Művelődési Központban lesz május 10-én 19 órakor. A kiállítás május 24-ig tekinthető meg. Május 13-án, szombaton a Szent Anna-templomban egy multimediális színdarabot tekinthettek meg “Ki nem szeret, nem alszik” címmel (egy színésznő és egy orgonista előadásában, Robert Schneider “Álomnak fivére” c. regénye alapján). Rendezte és előadja Inge Lerno, színésznő/drámaoktató/rendező és Wannes Vanderhoven, aki a Mecheleni O.L.V.-over-de-Dijle-templom orgonistája. Május 15-én, hétfőn 20 órakor a Kölcsey Művelődési Központban a Fluxus népzenei együttes lép fel. Az együttes tagjai: Koen Garriau: szaxofon; Paul Garriau: gitár és tekerőlant; Greet Garriau: diatonikus harmonika és ének; Sam Van Ingelgem: nagybőgő; Stefan Timmermans: duda, pásztorsíp, furulyák és klarinét; Bart Deblaere: ütős hangszerek. Május 20-án, szombaton 20 órakor egy különleges komolyzenei koncert hallható a Szent Anna-templomban: régi flamand kórusdalok (a debreceni Canto Armonico előadásában) és orgonán, csembalón és furulyán megszólaltatott darabok lesznek hallhatók Tinne de Groot és Ronny Plovie előadásában, amelyek az elmúlt évszázadok flamand és belga zeneszerzőitől származnak. Valamint itt kerül először előadásra Eric Vandermeulen 2004-ben írt műve. A debreceni Flamand tavasz egy filmvetítéssel zárul az Apolló moziban. Néhány flamand rövidfilm után az Alzheimer-eset c. krimi látható, amely a sikeres író, Jef Geeraerts regényén alapul. A filmet Oscar-díjra jelölték, a főszerepet Jan Decleir játssza, aki korábbi alakításáért már Oscar-díjat kapott. A filmet eredeti nyelven kerül vetítésre magyar felirattal. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Horváth Andrea, Gert Loosen

23

2006. május

HIRDETÉS

Egy programozó élményei Texas szívében A debreceni National Instruments Europe Kft-nél néhány hónapja kezdtem dolgozni, amikor is jött a hír, hogy egy worldwide (azaz globális szintű) informatikai konferenciát szerveznek „odakint” Texasban, Austin városában, ahol az anyacég főhadiszállása található, és várnak néhány programozót a magyar leányvállalattól is. Csípett a légy, hogy milyen is lehet a tengerentúli élet, így most saját bőrömön tapasztalhattam, hogy hogyan élnek és milyenek az amerikaiak a saját közegükben. Fel is kerekedtem többedmagammal, és cirka 26 órás utazás után megpillanthattam Austin éjszakai fényeit a magasból. Hogy milyen volt? Szép. Bővebben? Nagyon szép… még kissé kótyagos fejjel és csíkra összehúzódott álmos szemekkel is. Korán reggel a bérelt autóval nekiindultunk, hogy belevessük magunkat a munkába, ekkor pillantottuk meg először a három épületből álló komplexumot, gyönyörű parkkal, szabadtéri sütőhellyel, futóösvényekkel és az óriási parkolóházzal. És a márciusi 20-25 C-os hőmérséklet csupán egy adalék volt ahhoz, hogy jó legyen a kedvünk.

24

Atexasiak örök mottója: „Everything is bigger in Texas” valóban igaznak bizonyult, mikor bárkinek említettük, hogy a hétvégi programok között szerepel a Capitol (a texasi szenátus székhelye) meglátogatása. Mindenki felhívta a figyelmünket a tényre, miszerint az austini „kapitólium” a washingtoni mása, csak az austini három lábbal (kb egy méterrel) magasabb… Hát igen, ez tényleg fontos információ és nagyon büszkék rá…

a motoros és autóval közlekedő rendőr. Az amerikaiak többnyire betartják a szabályokat. A sebességkorlátozást komolyan veszik, hiszen bárkit bevihetnek gyorshajtásért a rendőrségre, bilincsbe verve.

A város több száz étterme és számos szórakozóhelye szívélyesen fogadja a Margarita koktélra vagy bármi másra áhítozó vendégeket, és mindent meg is tesz a személyzet annak érdekében, hogy egy pillanatra sem maradj figyelem nélkül. Legalábbis az esetek 90%-ában ez volt a helyzet. A maradék 10 % azért nem méltó említésre, mert bele lehet feledkezni az étlapba, a pincérnők suhanásába vagy épp a Travis tó horizontján épp lebukó nap látványába.

Maga a város hatalmas kiterjedésű, többszintes házat lakóövezetben nem látni, csak az irodaházak magasak, mint bármely más amerikai nagyvárosban. A belvárosban sok az üvegfelület és a felhőkarcoló, a legkisebb út is legalább hatsávos. A közlekedési szokások igen eltérnek a magyartól; nem találkozni ideges, kapkodó, (nemzetközi jeleket) mutogató és integető vezetőkkel, annál több viszont

Egy biztos, jó élményekkel tértünk haza, és azt hiszem örömmel térek vissza legközelebb is, ha a munkám úgy kívánja. Jó lesz újraolvasni az ismerős utcaneveket…

2006. május

DE_FICIT

Kedves Olvasónk! Az év végi utolsó számban a telefonpiac változásait vizsgáljuk, itt a DEFICIT rovatban. Amennyiben másképp gondoljátok: visszajelzéseket, bírálatokat és kommentárokat továbbra is örömmel várunk a [email protected] elektronikus postacímen, akár a nyáron is.

VoIP a jelenben, avagy mikor fog mindenki szkájpolni? dése, ugyanakkor a telekommunikációs piacokon a verseny hatására a fogyasztói árak csökkenhetnek, valamint mi is telefonálhatunk olcsóbban akár belföldön is.

Az utóbbi időben egyre többször láthatjuk ezt a négybetűs rövidítést, sőt a Skype szó sem lehet ismeretlen kifejezés sok olvasó számára. Tulajdonképpen ez a misztikum a Voice over Internet Protokoll szavakat takarja, és egyre nagyobb szerephez jut a telekommunikációs piacon világszerte.

Trendek a világban

De miről is van szó? A VoIP tulajdonképpen nem más, mint az internet alapú hangátvitel, amely azon az egyszerű felismerésen alapszik, hogy a hangot mint információt kis csomagokban lehet továbbítani a világhálón. A különbség leegyszerűsítve annyi a hagyományos, analóg kapcsolatokhoz képest, hogy nem folyamatos kapcsolatról, hanem szünetek közé eső (gyakorlatilag tizedmásodperces szakaszok, amikor pl. levegőt veszünk, vagy pillanatra megállunk) adatcsomagok sorozata, amelyet az interneten továbbítunk. Semmi másra nincs szükség, mint egy internet-kapcsolatra, egy számítógépre, egy headsetre és egy szoftverre (pl. Skype), ami lehetővé teszi a kapcsolatteremtést, sőt speciális készülékekkel kiiktatható a számítógép szerepe, így a megszokott módon telefonálhatunk régi készülékünkkel. Rendkívüli előnye a konvencionális megoldással szemben, hogy az internetnek köszönhetően nincs földrajzi kötöttség (az internet-hozzáférést leszámítva), és bármely két számítógép

között a világon költségmentesen kapcsolat létesíthető. És miért olyan jó ez? A szélessávú internet-hozzáférések elterjedésének köszönhetően egyre szélesebb körben, egyre jobb minőségben használható a technológia, olyannyira, hogy vetekszik a telefonvonali átvitellel. A hangsúly a költséghatékonyságon van: képzeljük el például, hogy egy olyan ismerőst szeretnénk felhívni, aki mondjuk Skóciában tartózkodik, tudjuk a telefonszámát (vezetékest), és nem vagyunk elégedettek az e-mailezéssel. A VoIP-nek köszönhetően a hívás interneten keresztül ingyen eljut az Egyesült Királyságba, és ott egy telefonvégződtetésen keresztül már csak egy helyi hívás díját kell kifizetni (ilyen elven működnek a „hívd 5 Ft-ért haverodat Amerikában”-akciók is). Másik lehetőség pedig a vállalatokon belüli kommunikáció költségeinek csökkentése. Ez is bizonyos előnyöket biztosíthat számunkra, mert pl. a költséghatékonyság eredménye lehet a vállalatok árainak mérséklő-

A technikai innováció természetesen nem hagyta érintetlenül a telekommunikációs piac eddigi szereplőit sem. Két éve még mindenki legyintett az új „hallózási” lehetőségre, manapság viszont rákényszerülnek az alkalmazkodásra, ugyanis a piac nem hagyja nyugodni a nagy nemzeti monopóliumokat sem, az új technológia, mint általában, megváltoztathatja az eddigi piaci szerkezetet. A legszélsőségesebb példa a Deutsche Telekom (a mi Telkomunk „anyukája”) esete, aki tavaly novemberben bejelentette, hogy három év alatt 19 ezer alkalmazottat kénytelen leépíteni. Az ok egyszerű: egyre kevesebb embernek kell a vezetékes telefon. A szolgáltatók ügyfélkörük megtartására olyan speciális csomagokat kínálnak, amelyekben egyre inkább csak kiegészítő szerep jut a telefonvonalnak (gondoljunk csak nálunk az ADSL-re). Megjelentek a triple-play szolgáltatások (tehát a telefon, kábeltévé, internet egységes szolgáltatása ugyanazon technológián), megfigyelhető a mobiltelefon-szolgáltatások beintegrálása is. A telefontársaságok és internetes cégek saját VoIP szolgáltatást is indítottak. A szolgáltatás persze nem annyira „laza”, mint előre gondolnánk, és ennek egyszerű üzletpolitikai oka van: a szolgáltatók ugyanis a gyors bevezetéssel elveszítenék a vezetékes piacukat, ezért inkább a folyamatos bevezetéssel, csekély bevételkieséssel, még kellő nyereséget realizálhatnak a vezetékes szegmensből. A lehetőségekhez mérten azonban vannak különböző korlátok, melyek segítik a konszolidált átállást. Néhol drasztikus beavatkozásoknak is tanúi lehetünk, pl. Szaúd-Arábiában, ahol egyszerűen be/letiltották a Skype-ot, hogy a külföldi hívásokat a „királyi” telefon-

25

2006. május

COSMO társaságon keresztül intézze mindenki. Az igazán fontos eredmény, amit elérhet ez a folyamat, az a telekommunikációs piac folyamatos liberalizációja. Hazai példa is alátámasztja, hogy a legtöbb országban monopolhelyzetű telefontársaságok uralják a piacot. Ennek oka a vezetékhálózat kiépítésében keresendő, amely túlságosan magas költségekkel jár. Az internetes telefóniának köszönhetően azonban lehetőség nyílik arra, hogy a kommunikáció ne csak kizárólag a vezetékes hálózathoz kötődjön, hanem más alternatív szolgáltatók által az internethez, akik bérlik a telefon-összeköttetést a telefonszolgáltatótól. Így egy eddigi egyszereplős piacon megjelenhetnek, és meg is jelennek új szereplők, melynek köszönhetően verseny alakul ki. Az új trendnek köszönhetően az eddigi telekommunikációs üzleti modellek újragondolására lesz szükség, pl. az eddigi kiépített központok a jövőben egyre inkább az adattovábbításra specializálódnak, valamint a földrajzi alapú díjazás is várhatóan meg fog változni. A nagy szolgáltatók reakciója tehát érthető, ha arra gondolunk, hogy meg akarják tartani a jelenlegi piaci pozíciójukat, ugyanakkor a „korlátozások” szükségesek az ő szemszögükből azért, hogy a változás ne legyen túl gyors, és az eddig felépített technológiájuk ne váljon kidobott pénzzé. Ha képesek felismerni ezt, konszolidált belépésük mellett ügyes stratégiával továbbra is övék lesz az irányító szerep. De még mielőtt követ ragadnánk a feltehetően magasabb árak miatt, megemlíteném, hogy ennek előnye is van: végső soron mi fogyasztók jól járhatunk azzal, hogy a nagyobb szolgáltatók várhatóan jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak számunkra. Próbálkozások hazánkban Aki néha leragad a tévé előtt, az mostanában láthatja a magenta színben pompázó klip-szolgáltatást, melynek köszönhetően az aggódó anyuka „videofonálhat” gyöngyösi lányával, és megismerheti Zénót is, a majdnem hörcsögöt. De a kezdetek sokkal régebbre (relatíve) nyúlnak vissza, amikor a UPC bevezette saját telefonszolgáltatását 2 évvel ezelőtt. A technológia ugyanaz, csak a szolgáltatás kötött a UPC saját kábelhálózatához, és egy modemszerű egységhez csatlakoztatott telefonnal, saját

26

telefonszámmal, az analóg vonalas megoldásnál kedvezőbb tarifákkal beszélhetünk bárkivel (ezzel létrejött az első triple-play szolgáltatás Magyarországon, bár a kábeltévé nem digitális szórású még most sem). Aztán a következő nagyobb ugrás volt az egy évvel ezelőtti reklám, amikor a pesti fiatalok a számítógép előtt ülve, headsettel a fejükön, egy bizonyos Klárival történt élményeikről számoltak be egymásnak oly hevesen. A NeophoneX nevű szolgáltatásról van szó, amely a mögötte álló informatikai vállalatnak és kommunikációs partnereinek köszönhetően korát megelőző percdíjakat sikerült már akkor kínálnia. 2006-ban beindult egy gyorsabb tendencia: a különböző internetszolgáltatók megjelentek saját VoIP szolgáltatással, és megjelentek új cégek is, bízva a liberalizált piac lehetőségeiben. A Nemzeti Hírközlési Hatóság kiírt egy új körzetszámot (21), amely a „helytől független elektronikus hírközlési szolgáltatás számmezőit” tartalmazza. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a VoIP szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók egy külön körzetszám alatt saját telefonszámmal elérhetővé váljanak, helyi hívás percdíjáért, és ez komoly lehetőséget ad egy tiszta versenyt közelítő szituáció kialakulására. A folyamat örvendetes, de sajnos hasonlóan Nyugat-Európához, nálunk is vannak korlátozó tényezők. Először is, a hazai szélessávú internetkapcsolatok nagy része ADSL-típusú, amihez, mint tudjuk, elő kell fizetni telefonvonalra is (mgj.: Nagy-Brittaniában nem feltétele a DSL kapcsolatnak a telefonvonal). A másik korlát, a nagyobb szolgáltatók elérhetősége: a földrajzi kötöttség teljes feloldódása azért nem teljesül egyelőre, mert a nagyobb vállalatok egyelőre csakis saját hálózatukból, saját előfizetőiknek biztosítják a szolgáltatást (a klip pl. csak T-Comelőfizetéssel vehető igénybe, és a telefonszámlával együtt fizetendő a szolgáltatás díjazása). Érdekes ugyanakkor, hogy a most megjelent ilyen szolgáltatások drágábbak, mint a korábbi szolgáltatásoké (egyes esetekben még a sima telefonnál is!). A kábeltelevíziós piacon is egyre többen jelezték a UPC mellett, hogy

beindítanának telefonos szolgáltatást, és kezdeményezések vannak a triple-play szolgáltatások további bevezetésére (internet alapú telefon, internet, digitális műsorszórás), pl. az Actel részéről. Látható, hogy nálunk is többszereplőssé kezd válni a piac, de még közel sem olyan mértékben, mint a káposzta piacán. A telefon- és internetszolgáltatók megjelentek saját termékeikkel, de ezek egymás között nem átjárhatóak, és még mindig erős a földrajzi (UPC) és szolgáltató- (TCom) kötöttség, és a szolgáltatások ezen esetekben valóban kiegészítő szerepet töltenek be. A nagy szereplők mellett megjelentek kicsi vállalkozások is, de ezek piaci súlya elég kicsi, várhatóan sokan kiesnek, és elsősorban nem a lakossági, inkább a vállalati ügyfeleket célozzák meg ajánlataikkal. Az erőviszonyokon így várhatóan nem fognak változni, viszont a kialakuló verseny által az árak mérséklődésére számíthatunk, és talán megvalósul egyfajta ad hoc jellegű liberalizáció is. „…akkor este szkájpolunk, jó?” Mint láthattuk, Magyarországot is utolérte a technikai innováció, és a telekommunikációs piacon is változások következnek a VoIP alapú szolgáltatásoknak köszönhetően, de az igazi hajrá még hátra van. Nekünk fogyasztóknak olcsóbbá válhat az életünk, főleg ha felismerjük, hogy számítógép előtt ülve nem biztos, hogy a mobiltelefonos beszélgetés a legkifizetődőbb, és ha egy kicsit hajlandóak vagyunk körülnézni a lehetőségek között. Külföldi barátainkat, rokonainkat mindenképpen érdemes ily módon felhívni, ha más lehetőség nem adódik, a belföldi beszélgetések viszont előreláthatóan nem fognak mindenkinek jó alternatívát jelenteni, főleg az előbb említett korlátok miatt. A jövőbe tekintve reménykedhetünk egy új világban, amikor háttérbe szorul a vezetékes telefonvonal, és nagymamánkkal felhőtlenül „videofonálhatunk” majd különböző internetes eszközökön… Mindenesetre érdemes lesz figyelemmel kísérni a fejleményeket a következő 1-2 évben, bízva abban, hogy a VoIP nem az egymással harcoló nagy szolgáltatók kizárólagos terepe lesz a közeljövőben… Oláh Zsolt DEX Műhely Szakkollégium

2006. május

DE-FICIT

A Debreceni Egyetem Sportigazgatósága a Magyar Egyetemi—Főiskolai Sportszövetséggel együttműködve rendezte meg a női—férfi kosárlabda és női—férfi kézilabda egyetemi országos döntőket Debrecenben.

Bajnok a Debreceni Egyetem! A játékokat dr. Nagy János rektor és Nagy Ágoston sportigazgató nyitotta meg április 23-án. A megnyitón a műsort a Csokonai Színház színművésze, Miske László; Pazár István és az Ady Endre Gimnázium fiatal tehetsége, Erdős Fruzsina szolgáltatták. A kosárlabda-mérkőzéseknek az Oláh Gábor utcai Sportcsarnok, míg a kézilabda-mérkőzéseknek a Hódos Imre Sportcsarnok adott otthont. A mérkőzéseket követően, az eredményhirdetés keretében, a MEFS főtitkára, dr. Hédi Csaba gratulált a résztvevőknek a színvonalas versenyekhez, a rendezőknek a sikeres szervezéshez, lebonyolításhoz. Az egyetemisták között olyan kiváló sportolók is képviselték az egyetemüket, mint Balogh Judit, Cziczás László, Gócs Lajos – kosárlabda, Szűcs Gabriella, Madai Petra, Harsányi Gergely, Kotormán Attila – kézilabda. A női kosarasoknál Balogh Judit – a döntőn térdsérülése miatt nem játszott – az ELTE, férfi kosarasoknál a korábban Debrecent erősítő Simon Nándor, Gócs Lajos az SE TF (Semmelweis Egyetem) csapatát segítette az országos bajnoki címhez. A női kézilabdát egyetemünk csapata veretlenül nyerte, a döntők előtt EHF Kupát játszó lánycsapat a döntőben, szoros mérkőzésen, a Dunaújvárosi Főiskola csapatát utasította maga mögé (A Debreceni Egyetem csapatának tagjai többek között: Sütő Mariann, Madai Petra, Szűcs Gabriella, Rácz Emese és Soós Viktória). A bajnoki cím mellett több különdíjat is nyertek a lányok (gólkirály, a kézilabda döntő legjobb játékosa, legtechnikásabb játékos). A férfi kézilabdadöntőt a több válogatottat is a sorai között tudó Kodolányi János Főiskola (Orosháza) fölényesen nyerte a Pécsi Tudományegyetem csapata ellen.

27

DE-FICIT

2006. május

Kerékpár, barátság, maraton Mindenki tudja, hogy Debrecen nem bővelkedik folyókban és sziklaormokban. Bár egy vállalkozó tervezte már a városban hegy építését, és a budapesti olimpia evezős versenyeit is itt akarták rendezni – ezek megvalósulása nem tűnik túl közelinek. Nem meglepő hát, hogy vannak egyetemünkön olyanok, akik folyton a hegyekbe vágynak. Ilyen az a baráti társaság is, akiket most bemutatunk. Ráadásul nem akárhogy, hanem kerékpárral szeretik a természetet járni: ezért alapították meg a Hegyi Kerék Sportegyesületet. Lelkesedésük töretlen: idén immár harmadik alkalommal szerveznek több száz résztvevős versenyt. A HKSE tagjairól, születéséről, céljairól Hatala László elnökhelyettessel, programtervező matematikushallgatóval beszélgettünk. EÉ: — Hogyan jött létre az egyesület, és kik a tagjai? – Évekkel ezelőtt kezdődött a történet, amikor egy maroknyi baráti társaság – valamennyien a KLTE hallgatói – először indult közös nyári kerékpáros túrára. Szigorúan mountain bike-kal persze, mert a terepet illetően elég „bevállalósak” vagyunk. Dobogókő közelében jött egyszer velünk szemben egy turista lefele a hegyről. Mondta, hogy arra ne menjünk fel, mert lejönni is nehezen tudott. Aztán meglátta a kerékpárjainkat, telepakolva csomaggal. Persze feltoltuk őket azon az ösvényen. Majd egy hasonló csapáson ereszkedtünk le. Visszatérve a kérdésre: a túrák egy idő után rendszeressé váltak, nemcsak nyáron, hanem tavasztól őszig. A társaság újabb tagokkal bővült, de továbbra is csak kossuthosokkal. Aztán jött egy nagy fordulat, és egyesületté váltunk. EÉ: — Mi volt ez a fordulat? – 2003-ban ismertünk meg egy lelkes srácot, Molnár Zolit, aki fejébe vette, hogy egy év múlva hegyikerékpáros versenyt szervez a Zemplénben. Akikkel elkezdte a munkát, nem támogatták eléggé. Aztán társaságunk Zoli mellé állt, és a versenyt 2004 nyarán – közel háromszáz résztvevővel – sikerült lebonyolítani. Vagy 60-70 egyetemista barátunkat vontuk be helyszíni rendezőként. Meglepő módon sokuk azt kérdezte utána: jöhet-e jövőre is? Elhatároztuk, hogy 2005-ben is megrendezzük a Zemplén hegyikerékpáros maratont, több résztvevővel, még jobb szervezéssel. Hogy hivatalos keretei

28

legyenek a dolognak, létrehoztuk a Hegyi Kerék Sportegyesületet. A tagok túlnyomó része továbbra is egyetemi kötődésű, de többen már végeztek. Csak egy-két példát kiragadva: Jeszy, alias Jeszenszky Péter informatikát oktat, Espák Miki szintén, Orbán Tibi tanulmányi osztályon dolgozik, Kerényi Szabi pedig csapatunk Neptun-felelőse. Egyesületünk elnöke, Nyíri Norbi szintén itt tanult a BTK-n. EÉ: — Ilyen apparátussal akár egy fél diplomát is el lehetne intézni annak, aki segít nektek a szervezésben. Na de fordítsuk komolyabbra a szót. Hogy sikerült a második Zemplén maraton? – Minden téren fejlődtünk az elsőhöz képest. Több mint háromszáz versenyző indult, háromféle távon (35, 55, 95 km). Sokat fejlesztettünk a verseny honlapján. A helyszíni rendezők továbbra is nagyrészt a Debreceni Egyetem hallgatói közül kerültek ki, akik lelkesedésből, ingyen vállalták a feladatot! Többen voltunk, akik hónapokon át dolgoztunk az előkészítésen, szintén csak a sportág szeretetétől motiválva. EÉ: — Nyújt-e valamit az egyesületetek egy átlag hallgatónak? – A HKSE egy közhasznú egyesület. Programjaiban bárki részt vehet. Hetente-kéthetente, hacsak nincs esős idő, megyünk a Zemplénbe, Bükkbe túrázni, persze kedvenc „montink” segítségével. Mindig történik velünk valami: egyszer vaddisznócsalád állja el az utunkat, máskor az erdő kellős közepén ér minket az éjszaka – persze ahányan vagyunk, annyifelé sejtjük ilyenkor a helyes irányt. A vonaton történő kerékpárszállítás néha nagyobb kaland, mint maga a túra. A kirándulásokat gyakran összekötjük a verseny pályatervezésével, pályabejárásával, hiszen 2006 júliusában is lesz Zemplén hegyikerékpáros maraton! Maga a verseny is nagy buli, akár rendezőként, akár versenyzőként vesz rajta részt valaki. Szívesen látunk bárkit, akár ilyen, akár olyan céllal jön. Fő célunk, hogy a természetjárást és természetszeretetet, az egészséges életmódot népszerűsítsük, a hegyi-kerékpározáson keresztül. Részt vettünk az autómentes nap alkalmából szervezett kerékpáros felvonuláson is. EÉ: — Hogyan ér el benneteket, akinek megtetszettek az elmondottak? – Érdemes nézegetni a verseny honlapját: www. zemplenmaraton.hu. Ott az elérhetőségeink is megtalálhatók. Készítjük az egyesület saját honlapját is. Reméljük, tényleg hozzájárul ez az interjú is a kerékpársport népszerűsítéséhez! Szabi

2006. május Napsütés, nyári meleg, izgalmas meccsek és sok karton szétosztott sör, ez jellemezte az április 27-én lezajlott Borsodi Egyetemi Kupa debreceni fordulóját. Négy műfüves és négy füves „kispályán”, 16 csoportban, 48 csapat mérkőzött meg egymással a futsal szabályai szerint vívott 4+1-es mérkőzéseken. A mecscseket hivatásos játékvezetők irányították, a játékidő 2 x 10 perc volt… Mielőtt belemennék a részletekbe, tennék egy rövid kitérőt. Annak, hogy miért nem 49 csapat indult el a versenyen, nagyon egyszerű oka van. Mi, akik, idén DE-Zsák néven indultunk az egyetemi bajnokságon, (ez még változhat, de a – most már létező, és gyakorlatban is használt – rózsaszín mezünk alapján úgyis mindenki felismer), ugyanis nem voltunk ott. Egyrészt két héttel lekéstük a határidőt, másrészt nem is gyűltünk össze elegen, hiszen a közhiedelemmel ellentétben csütörtök délelőtt igenis sok egyetemistának van órája (nem beszélve azokról, akik már rég elutaztak a hosszú hétvége miatt). Így ez a nap nem rólunk szólt, de se baj majd jövőre, addig is fussuk át röviden mi történt idén. A végeredmény nagyjából megfelelt az elvárásoknak és a négy továbbjutó csapat is az egyetemi bajnokság éllovasai került ki, de azért – még a csoportmérkőzések során – akadt egy meglepetés győzelem is. A Nagyon Berúg-Team kemény küzdelemben megverte a kupa egyik legerősebb együttesét, a P’nathinaikosz-t. A legjobb nyolc között megmérkőzhetett a Tompor Joker és az Agysebészek (0:0, majd büntetőkkel 1:2), a ChiéVót és az FC El Gatillo (4:1), a 4:1 és a Kölcsey TK (2:2, majd büntetőkkel 3:1), az ABCD és a Tripla X (0:1). A négy győztes csapatból háromnak a tagjai az agráron tanulnak, a TEK-et csak egy gárda, a 4:1 fogja képviselni a döntőben. Bár három döntő mérkőzés végeredménye is nagyon szoros volt, az együttesek közül csak egy vélt szabálytalanságot felfedezni a játék lebonyolításában, ők

SPORT

„Sörömfoci” óvással hangot is adtak egyet nem értésüknek. Azt kifogásolták, hogy – bár a kupa szabályai egyértelműen kimondják, hogy ez, így tilos – az ellenfél játékosai közül olyan is rúgott büntetőt, aki a mérkőzés lefújásának időpontjában nem tartózkodott a pályán. Végül, némi huza-vona után, bizonyíték hiányában, és mivel sem az emlí-

tett játékos, sem a bíró nem értett velük egyet, az óvást elutasították. Ezenkívül már csak egy kibicsaklott kisujj és egy jegelésre váró testrész zavarta meg a kupa menetét (nem számítva a végén kialakult kissebfajta forgószelet a pályák mellet), de ezeket a mentősök pillanatok alatt helyre hozták. A

szervezők jó munkát végeztek, csak azt sajnálták, hogy bár a lehetőség megvolt, és úgy tűnt jelentkezők is lesznek, végül lánycsapat nem indult a tornán. (Valószínűleg a pihenő egyetemisták is jobban örültek volna, ha őket nézhetik a pályákon izzadó ellenfeleik helyett…) Minden kieső (plusz pár, a kérdőívet kitöltő szerencsés) egy tálca, a győztes négy csapat (Agysebészek, Chié-Vót, 4:1, Tripla X) pedig három tálca dobozos Borsodival lett gazdagabb. Az országos döntő Pécsen lesz, 2006. május 13-án, ahová a Debreceni Egyetem továbbjutott csapatai szeretettel várnak minden szurkolót! Laczkovich Attila „Neo”

29

BALU

30

2006. május

2006. május

31