E-Adótanácsadó
E-Adótanácsadó Szakmai folyóirat
XI. évfolyam 7. szám 2015. július
Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai
ELLENŐRZÉS Bankszámláról felvett pénzösszeg minősítésének adóhatósági szempontjai Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Szokásos gazdasági esemény, hogy egy vállalkozás (pl. gazdasági társaság) vagy más típusú szervezet (pl. alapítvány) bankszámlájáról valamely személy a bankfiókban működő pénztárból, vagy céges bankkártyával ATM-ből készpénzt vesz fel. Tudomásom szerint több esetben is előfordult, hogy az adóhatóság személyi jövedelemadó vonatkozásában elrendelt adóellenőrzés során a magánszemélynél a gazdasági társaság bankszámláról felvett pénzösszeget egyéb jövedelemnek minősítette, arra hivatkozva, hogy a pénzfelvételről kiállított banki bizonylaton az ő aláírása szerepel, valamint a pénzösszeg társaság pénztárába történő befizetését bizonylat nem igazolja. Az adóellenőrzés ezen tényállás alapján alkalmazhatónak minősítette az Szja tv. 4. § (1) bekezdését, amely szerint jövedelem a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény szerint elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada, kivéve, ha a bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
Tartalom Tartalom 1
ELLENŐRZÉS – Bankszámláról felvett pénzösszeg minősítésének adóhatósági szempontjai
4 ART – Az ellenőrzés során felhasználható bizonyítási eszközök I. rész 8 SZOCHO – A szociális hozzájárulási adó terhére érvényesíthető adókedvezmények bővülése 10 REKLÁMADÓ – A reklámadó évközi változásai 15 OLVASÓI KÉRDÉSEK • Külföldi gyártás megrendelése során felmerülő adók Szerzők:
Bonácz Zsolt – adószakértő Dr. Kovács Ferenc – adószakértő Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Dr. Németh Nóra – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Tisztelt Olvasónk! AdóTanácsadó szakmai folyóiratunk a jövőben nagyobb hangsúlyt helyez a vezetőket érintő legfontosabb változásokra, amelyhez a megújult tartalom is igazodik. Reméljük, hogy az átalakítás az Önök legnagyobb megelégedésére szolgál a jövőben is. Honlapunkról – www.adotanacsadoszaklap.hu – a JOG SZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2015. június 25. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs szerkesztő
1
A cikk további részében gazdasági társaság bankszámlájáról történt pénzfelvételt veszek alapul, de az adóhatóság az említett tényállás fennállása esetében bármely más szervezet bankszámlájáról felvett készpénzt az azt felvevő magánszemélynél egyéb jövedelemként állapítja meg. Az adóhatóság jellemzően ilyen jellegű megállapítást olyan magánszemélyek esetében tett, akik gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként írták alá a pénzfelvételről kiállított banki bizonylatot, vagy céges bankkártyával vettek fel készpénzt. Azonban az említett adóhatósági megállapítás kockázata minden olyan magánszemély esetében is fennáll, aki nem vezető tisztségviselőként pénz felvételről kiállított banki bizonylatot aláírt, céges bankkártyával készpénzt vett fel, ha az adóhatóság a banki bizonylaton feltüntetett pénzösszeg pénztárba történt befizetéséről általa hitelesnek minősített pénztárbizonylatot nem lel fel. A szóban forgó adóhatósági megállapítás nyilvánvalóan nem kötődik összegszerűséghez, bár adó ellenőrök figyelmét elsősorban nagy összegű pénzfelvételek keltik fel, de ugyancsak feltűnhet az ellenőrök számára egy személyhez kapcsolható kisebb összegű, de rendszeres, ezáltal összességében nagyobb összeget kitevő pénzfelvételek is. Az érintett személyi kör számára jelentős adókockázatot hordoz, ha a nála lefolytatott adóellenőrzés időpontjában a gazdasági társaság iratai bármely okból nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, illetve a bankszámláról felvett pénzösszeg pénztári befizetését igazoló pénztárbizonylat(ok), és/vagy felvett készpénz felhasználását igazoló számlák, más bizonylatok nem lelhetőek fel. Az adókockázat kizárása érdekében, ha a magánszemély banki bizonylaton pénzfelvételt ismert el,
2
és/vagy céges bankkártyával készpénzt vett fel, akkor elemi érdeke, hogy a pénzösszeg pénztárba történő befizetését igazoló pénztárbizonylat saját példányát, ennek hiányában a társaság példányának hitelesített másolatát az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizze. Továbbá a magánszemélynek kiemelt figyelmet kell fordítania arra is, hogy a pénztárbizonylat olvasható módon tartalmazzon minden szükséges adatot, különös tekintettel a keltezést, a pénzösszeg befizetőjének és átvevőjének nevét, továbbá aláírását. A magánszemély azzal is indokolhatja azt, hogy a bankszámláról felvett pénzösszegnél kisebb összeget fizetett be a társaság pénztárába, vagy azt oda nem fizette be, mert abból a társaság javára készpénzes fizetés(eke)t teljesített. Ebben az esetben úgyszintén a magánszemély elemi érdeke, hogy a pénzösszeg teljes, illetve rész beni felhasználását igazoló bizonylat(ok) hitelesített másolatát/másolatait, valamint a társasághoz benyújtott elszámolást és annak társaság általi elfogadását igazoló dokumentumot, vagy annak hitelesített másolatát az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizze. Továbbá a magánszemélynek kiemelt figyelmet kell fordítania arra is, miszerint a bizonylat(ok) olvasható módon tartalmazzanak minden olyan adatot, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a felvett pénzösszeg felhasználása a bankszámla/bankkártya tulajdonos gazdasági társaság javára történt. Értelemszerűen az adóhatóság vizsgálat tárgyává teheti, hogy a pénzfelhasználás ténylegesen megtörtént-e, a felhasználás valóban a bankszámla tulajdonosa javára történt-e, valamint annak körülményei életszerűnek minősíthetőek-e (például a magánszemély jogosult volt-e a társaság nevében eljárni, készpénz-kezelésére rendelkezett-e jogosultsággal stb.). Amennyiben az adóhatóság a fel-
használás igazolására benyújtott számlákat, bizonylatokat fiktívnek minősítette, és/vagy saját érdekű (pl. magáncélú) felhasználást állapított meg, és/vagy nem életszerű körülményeket tárt fel, akkor erre alapozva a bankszámláról felvett pénzösszeget a magánszemély egyéb jövedelmeként állapítja meg. Előfordulhat, hogy a magánszemély olyan pénztárbizonylattal, és/vagy annak felhasználását igazoló bizonylattal rendelkezik, amelyen szereplő keltezés nem azonos a banki bizonylat keltével, illetve a bankkártyás pénzfelvétel időpontjával. Ez a körülmény adókockázatot hordoz (különösen akkor, ha nem néhány nap, hanem ennél lényegesen hosszabb időintervallum telt el a két esemény között), mivel az adóhatóság erre alapozva azt az álláspontot alakíthatja ki, hogy a magánszemély nem a korábban bankszámláról felvett pénzösszeget fizette be, és/vagy használta fel, hanem kölcsönt nyújtott a társaság részére. Tegyük fel, hogy a gazdasági társaság iratai bármely okból nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, illetve a bankszámláról felvett pénzösszeg pénztári befizetését igazoló pénztárbizonylatok, és/ vagy a felvett készpénz felhasználását igazoló számlák nem lelhetőek fel. Álláspontom szerint az adóhatóság ebben az esetben is a bankszámláról felvett pénzösszeget az Szja tv. 4. § (1) bekezdése alapján akkor veheti figyelembe a magánszemélynél jövedelemként, ha bizonyítja, hogy a szóban forgó összeget véglegesen magához vette. Ezzel kapcsolatban az adóhatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, amelyből következően hivatalból köteles az adójogi szempontból releváns körülményeket vizsgálni.
Nagy összeg bankfióki pénztárból történt felvé telénél nem életszerű, hogy a bankfiókban kizárólag a banki bizonylatot aláíró személy volt jelen. Amennyiben a magánszemély más személy(ek) nevét és elérhetőségét is megadja az ellenőrzés részére, aki(k) a pénzfelvételnél jelen voltak, akkor őket az ellenőrzésnek meg kell hallgatnia. Ezen túl az adóhatóság a társaság által benyújtott ’08 sz. bevallás (adatszolgáltatás) alapján megállapíthatja azt is, hogy a pénzfelvételek időpontjában mely személy látta el gazdasági vezetői, főkönyvelői, jogtanácsosi, valamint pénztárosi munkakört. Ezen személyek meghallgatása is szükséges a tényállás tisztázása érdekében, hiszen az említett pozícióban levő személyek közül valakinek nyilvánvalóan tudomással kellett bírni olyan eset(ek)ről, amikor a társaság bankszámlájáról felvett készpénz bármilyen okból kifolyólag a társaság pénztárába nem került befizetésre. Álláspontom szerint az adóhatóság semmiképpen sem mulaszthatja el a társaságnál a pénzfelvétel(ek) időpontjában regnáló külső könyvelő és könyvvizsgáló meghallgatását. A könyvvizsgáló tevékenysége folyamán átvizsgálta a társaság bizonylatait, elvileg nagy összegű pénz felvételeket tételesen is megvizsgált. Ha a könyvvizsgáló azt észlelte, hogy bankszámláról felvett és jelentősnek minősíthető összeg nem került befizetésre a pénztárba, és/vagy a társaság érdekében történt felhasználása nem igazolt, akkor ezt a könyvvizsgálati dokumentációban mindenképpen kö teles volt rögzíteni, hiszen ennek következtében bizonyos időpontban, időszakban pénztárhiány (negatív pénztáregyenleg) is keletkezhetett. Továbbá a könyvvizsgáló részéről ilyen jellegű tényállás feltárása esetén esetlegesen hitelesítő záradék kiadására sem került volna sor.
3
ART Az ellenőrzés során felhasználható bizonyítási eszközök I. rész Írta: Dr. Kovács Ferenc adószakértő Az elmúlt évek egyre szerteágazóbb adóhatósági ellenőrzéseinek tapasztalatai alapján megálla pítható, hogy az adózók egy része nem ren delkezik információval arról, hogy milyen bizo nyítási eszközök állnak rendelkezésére annak érdekében, hogy állításait alá tudja támasztani. Jelen cikk (terjedelmi okokból több részben) a felhasználható eszközöket kívánja részletesen megismertetni. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. § (5) bekezdése rendelkezik a bizonyítási eszközökről. Így az adóeljárásban bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: • az irat, • a szakértői vélemény, • az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, • a tanúvallomás, • a helyszíni szemle, • a próbavásárlás, • a próbagyártás, • a helyszíni leltározás, • más adózók adatai, • az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, • az adatszolgáltatás tartalma, • más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ. A bizonyítandó tények megismerése az eljárási szabályok által meghatározott alaki rendben, bizonyí4
tási eljárásban, bizonyítási eszközök igénybevételével történik. Magyarországon a bizonyítási rendszer nem kötött, így az alkalmazható bizonyítási eszközök teljes köre nincs meghatározva. Bármi, ami az adott esetben a releváns tényt bizonyítja, alkalmas lehet. Az adóhatóság a bizonyítékokat egyenként és ös�szességében értékeli és ezek alapján határozza meg a tényállást. Az ellenőrzés során – és az adóigazgatási eljárásban is – szabad bizonyítási rendszer érvényesül és az adóhatóság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli. Tekintettel kell lenni azonban néhány, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) és az Art. által szabályozott megkötésre. A bizonyítás során nem használható fel a jogrendbe, anyagi, eljárási jogszabályba ütköző eszköz (nem vehető igénybe olyan tanú, aki a tanúvallomást jogszerűen megtagadta, nem alkalmazható kényszer, nem szabad okiratot tiltott módon megszerezni stb.). Az adóhatóság nem kérhet olyan adatot, bizonyítékot, melyekről hivatalos tudomása van, vagy amelyek köztudomású tények. Az Art. a legfontosabb – általában alkalmazott – bizonyítási eszközöket nevesíti. Ezek a következők:
Az irat Az adóhatóság ellenőrzését minden esetben az adózó nyilvántartásai, könyvei alapján folytatja le. Természetes, hogy a legtöbb megállapítás alátámasztására iratot használ, ez a leggyakrabban és legáltalánosabban használt bizonyítási eszköz. Az iratra vonatkozó szabályokat a Ket. 52. §-a tartalmazza. A hordozóanyag nemcsak papír, hanem pl. az adóhatóság eljárásában általánosan elismert mágneses adathordozó, továbbá optikai vagy elektronikus adathordozó is lehet. Az iratra vonatkozó szabá-
lyokat kell alkalmazni ennek megfelelően minden olyan tárgyra, amely – általában műszaki vagy vegyi úton – adatokat rögzít (fénykép, film, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag). Az iratokat megkülönböztetjük bizonyító erejük alapján. Bizonyítékként csak hiteles okiratot lehet felhasználni. Az okirat hitelességét a kiállító vagy kiállítók aláírása adja. Az aláírás akkor fogadható el, ha abból az adózó személyét azonosítani lehet. Az így kiállított okiratot valódinak kell tekinteni. Hamis az okirat, ha azt nem a kiállítóként feltüntetett személy írta alá, hamisított, ha az a kiállítótól származik ugyan, de az irat szövegét utólag megváltoztatták. Az okirat kétféle lehet: közokirat és magánokirat. A közokirat szabályait a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §-a tartalmazza. E szerint az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. Az eredeti papír alapú közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról – általában műszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetve az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság, továbbá közigazgatási szerv vagy ezek ellenőrzése mellett más szervezet készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje
van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, továbbá a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel vagy adathordozó útján nyert adatok alapján készített okiratnak. Az eredeti papír alapú vagy elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak a közokiratról készített elektronikus okiratnak, amelyet a közokirat kiállítására jogosult ügykörén belül, a megszabott alakban készített el, és amelyen minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást, valamint – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzőt helyezett el. Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak az elektronikus okiratnak is, amelyet a közokirat kiállítására jogosult külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint készített el, illetve amelyet törvény elektronikus közokiratnak nyilvánít. Az eredeti elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak az elektronikus közokiratról készített papír alapú okiratnak, amelyet a köz okirat kiállítására jogosult ügykörén belül, a megszabott alakban vagy külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint készített el. Ugyanilyen bizonyító ereje van az elektronikus közokirat megőrzésére hivatott szerv által vagy ellenőrzése mellett készített papír alapú okiratnak, továbbá a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által az elektronikus közokiratot tároló adathor dozó útján nyert adatok alapján készített papír alapú okiratnak. A magánokiratról a közokirat kiállítására jogosult által ügykörén belül, a megszabott közokirati alakban készített okirat – ideértve az elektronikus okiratot, valamint az elektronikus magánokiratról készített papír alapú okiratot is – teljesen bizonyítja, hogy annak tartalma az eredeti okiratéval megegyezik. Elektronikus okirat esetében e bizonyító 5
erő megállapításának feltétele az is, hogy a köz okirat kiállítására jogosult az okiratot minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel lássa el, vagy azt külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítse el. A magánokiratról közokirati alakban készített okirat bizonyító ereje – a magánokirat tartalmát illetően – megegyezik az eredeti okiratéval. A közokiratra vonatkozó rendelkezéseket a kül földi közokiratra is alkalmazni kell, feltéve, hogy azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. A magyar állam által kötött eltérő nemzetközi megállapodás esetében a felülhitelesítésre nincs szükség. A közokirat érvényességi kelléke a kiadmányozásra jogosult személy aláírása, a hatóság pecsétje. A közokirat a benne foglaltakat teljes bizonyító erővel bizonyítja. Vagyis a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék. Ha a közokiratban foglaltakat vitatják, a bizonyítási teher azt terheli, aki a benne foglaltak valódiságát kétségbe vonta. Ellenbizonyításnak tehát a közokirattal szemben is helye van, de csak annyiban, amen�nyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. Magánokirat minden olyan okirat, amely nem minősül közokiratnak. A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el (teljes bizo nyító erejű magánokirat), feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:
6
a) a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta; b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; f ) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat – értve ezalatt az elektronikus okiratról készített papír alapú okiratot is – teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot készítő azt minősített elektronikus aláírással vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítette el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült
okirat bizonyító ereje – az okirat tartalmát ille tően – az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos. Az egyszerű magánokirat nélkülözi az előbbiekben említett alakiságokat. Bizonyító erejét az adóhatóság szabadon mérlegeli. Az adóhatóság az eljárás során általában csak megtekinti az iratot, abból a szükséges adatokat jegyzőkönyvbe foglalja. Csak kivételes esetekben kerül sor az irat – bizonylat, könyvek, nyilvántartások és egyéb iratok – bevonására. Bevonni az irat másolatát is lehet, ha az adóhatóság meggyőződött róla, hogy az az eredetivel, vagy a hiteles másolattal mindenben megegyezik. Az Art. 96. § (1) bekezdése alapján az iratok bevonására elsősorban akkor kerülhet sor, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják. Ez esetben az iratok bevonását átvételi elismervény ellenében kell végrehajtani, szükség szerint másolat hátrahagyásával. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni. Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok az ellenőrzés befejezéséig tarthatók az adóhatóságnál.
Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat, továbbá a számlában (egyszerűsített számlában) vagy bizonylaton szereplő gazdasági eseményt alátámasztó szerződés vagy más dokumentum idegen nyelven – ide nem értve az angol, német és francia nyelvű iratokat – áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak a számla (egyszerűsített számla), illetve bizonylat hiteles magyar nyelvű fordítását, a számlában vagy bizonylaton szereplő gazdasági eseményt alátámasztó szerződés vagy más dokumentum szakfordítását az adóhatóság részére átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar, angol, német, vagy francia nyelven készíti el, és az adó jogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására – a megjelölt határidőn belül – átadni. A felhívás postára adásától, a postai kézbesítés mellőzése esetén a felhívás átadásának napjától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja.
Ha az irat nem a vizsgált adózó, hanem harmadik személy birtokában van, akkor az irat szemletárgynak minősül, amelynek birtokosát idézni és a szemletárgy felmutatására lehet kötelezni.
Az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről.
Ha a bizonyításhoz szükséges irat más közigazgatási vagy egyéb szerv (bíróság, gazdasági társaság stb.) birtokában van, akkor azt a megkeresés szabályai szerint lehet beszerezni.
Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez 7
szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő. Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A felhívás postára adásától vagy átadásától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. (folytatjuk…)
SZOCHO A szociális hozzájárulási adó terhére érvényesíthető adókedvezmények bővülése Írta: Matlné Kisari Erika NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Határozott és már évek óta tartó kormányzati cél a foglalkoztatás bővítése, amelynek egyik hathatós eszköze a foglalkoztatók terheinek csökkentése. 2015. július 1-jétől lép hatályba az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény módosításáról szóló 2015. évi LXI. törvény. 8
A bevezetésre kerülő adókedvezmény meghatározott munkakörben foglalkoztatott személyi körre, de a foglalkoztatás szempontjából aktív életkori korosztályra terjed ki.
A mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény új 462/G. §-a rendelkezik az új szabályról. Eszerint a huszonöt év feletti és ötvenöt év alatti, a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH közlemény (FEOR-08) 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban együtt: mezőgazdasági munkakör), adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe. Legelőször azt kell tisztázni, hogy melyek azok a foglalkozások, amelyek megalapozzák a foglalkoztató jogszerű eljárását. A FOER-08 besorolás 6. főcsoportjának 61. csoportjába tartozó foglalkozások azok, melyeket számba kell venni. Ide tartozik például • a szántóföldi-növénytermesztő, • bionövény-termesztő, • zöldségtermesztő, szőlő-, gyümölcstermesztő, • dísznövény, virág- és faiskolai kertész, csemetenevelő, • gyógynövény termesztő, • egyéb növénytermesztési foglalkozású, • szarvasmarha, ló, sertés, juhtartó és tenyésztő, • baromfitartó és tenyésztő,
• méhész, • kisállattartó és tenyésztő, • vegyes profilú gazdálkodó
A besorolással kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amezőgazdasági gépek kezelői a 8. főcsoportban, tartoznak, amelyből az adókedvezmény igénybevételét csak a 8421 számú: a mezőgazdasági, erdőgazdasági, növényvédő gép kezelője foglalkozás alapozza meg. Az egyszerű és rutin mezőgazdasági, erdőgazdálkodási feladatokat ellátó dolgozók a 9. főcsoportban szerepelnek, amely a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalókhoz fűződő kedvezmény igénybevételét teszi lehetővé. A mezőgazdasági munkatevékenységek elválasztásához segítséget jelentett az egyént foglalkoztató mezőgazdasági termelő egységnek, gazdaságnak a TEÁOR (Tevékenységek Ágazati Osztályozási Rendszere) szerinti besorolása, tudván azt, hogy a termelő egység,gazdaság TEÁOR szerinti besorolása és az egyén munkatevékenységének FEOR szerinti besorolása nem kell, hogy szükségszerűen egybe essen. A kedvezmény mértéke Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával. Például: A 47 éves zöldségtermesztő munkakörben alkalmazott munkavállaló bruttó munkabére 140 000 forint. A munkáltató
100 000 forint után 12,5 százalék, és 40 000 forint után 27 százalék szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. A kedvezmény érvényesítésének korlátai Ha a kifizető a munkavállalót az adómegállapítási időszak egy részében nem vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet. Például: Irodai kézbesítő munkakörben alkalmazott munkavállaló mezőgazdasági irányú végzettséget szerez. Amennyiben hónap közben történik a munkavállaló foglalkozás szerinti átsorolása a mezőgazdasági foglalkozás szerint, akkor ebben a hónapban az előzőekben ismertetett kedvezmény nem érvényesíthető, mert nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben történt a munkavállaló foglalkoztatása, adómegállapitási időszakban. Azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét betölti, a részkedvezmény nem illeti meg a kifizetőt. Ez a rendelkezés zárja ki annak a lehetőségét, hogy egy adómegállapitási időszakban egy munkavállalóval összefüggésben több jog címen történjék a kedvezmény érvényesítése.
Például: A munkáltató a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott 25 év alatti munkavállalójával összefüggésben érvényesíti az adókedvezményt. A munkavállaló 2015. augusztus 3-án tölti be 25. életévét. A 25 év alatti munkavállalóval összefüggésben, azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló a 25. évét betölti, részkedvezmény a teljes hónap tekintetében megilleti a munkáltatót. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalóval összefüg-
9
gésben augusztus hónap egészére még érvényesítheti a foglalkoztató a kedvezményt. Szeptember 1-jétől nyílik meg annak a lehetősége, hogy a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó rendelkezések szerint tovább érvényesítse a foglalkoztató a kedvezményt. További szabályok A részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt. Például: A mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalóval 2015. október 27-én létesít munkaviszonyt a munkáltató. Október hónap vonatkozásában már érvényesíthető a kedvezmény. Részmunkaidős foglalkoztatás Részmunkaidős foglalkoztatás esetén legfeljebb 100 ezer forintnak, a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része után illeti meg a munkáltatót. A kedvezménnyel érintett munkavállaló részmunkaidős foglalkoztatása esetén a munkáltató által igénybe vehető kedvezmény összegét a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkenteni kell. Részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt. Például: A növényvédő gép kezelője napi 6 órában áll alkalmazásban a bruttó munkabére 120 000 forint. A részmunkaidő és a teljes munkaidő aránya 0,75. Ez azt jelenti, hogy 75 000 forint után 12,5 százalék, 45 000
10
forint alapul vételével pedig 27 százalék a szociális hozzájárulási adó kötelezettség. A mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott 25 és 55 év közötti munkavállalók után érvényesíthető adókedvezményt költségvetési szerv kifizető nem veheti igénybe.
REKLÁMADÓ A reklámadó évközi változásai Írta: dr. Németh Nóra NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az Európai Bizottság 2015 tavaszán részletes vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a Magyarország által 2014. augusztus 15-i hatállyal bevezetett reklámadó megfelel-e az uniós állami támogatási szabályoknak, ugyanis felmerült, hogy a progresszív adókulcs szelektív előnyt biztosíthat bizonyos vállalkozásoknak. A jogalkotó a Bizottság által kifogásolt szabályokat megváltoztatta az által, hogy 2015. május 27-én elfogadásra került a reklámadóhoz kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2015. évi LXII. törvény. Az említett jogszabálynak a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Ratv.) érintő módosításai 2015. július 5-én léptek hatályba. A változások közül legjelentősebbnek az adókulcsok módosítása tekinthető, amelyek bizonyos kötelezettségek esetén visszamenőlegesen is alkalmazhatók.
1. A reklám közzétevőjét érintő módosítások 1.1. Az adókulcsok változása A reklám közzétevőjét terhelő adó mértéke [Ratv. 5. § (1) bekezdés] az új szabályok értelmében to-
vábbra is sávos, azonban az egyes sávokban és az irányadó kulcsokban lényeges változás következett be. A sávok és az adómértékek [a továb biakban: „új adókulcsok”] a 2015. július 5-étől hatályos szabályok szerint a következőképpen alakulnak: − az adóalap 100 millió forintot meg nem haladó része után 0%, − az adóalap 100 millió forintot meghaladó része után 5,3%. A 2015. július 4-éig hatályos szabályok alapján az egyes sávokban a következő adókulcsok (a továbbiakban: „régi adókulcsok”) voltak irányadók: − az adóalap 0,5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0%, − az adóalap 0,5 milliárd forintot meghaladó, de 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 1%, − az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után 10%, − az adóalap 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forintot meg nem haladó része után 20%, − az adóalap 15 milliárd forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó része után 30%, − az adóalap 20 milliárd forintot meghaladó része után 50%. A Ratv. 11. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a közzétevő – döntése szerint – a módosítás hatálybalépése napját megelőző napig, azaz 2015. július 4-éig kezdődő valamennyi adóévében alkalmazhatja az „új adómértékeket”. Ez azt jelenti, hogy a közzétevő erre irányuló választása esetén a 2014-es adóévre, a Ratv. 9. § (5) bekezdése szerinti átmeneti adóévre, illetve bármely más „tört időszaki” adóévre figyelembe veheti az „új adómértékeket”, s így a már benyújtott bevallásában/bevallásaiban megállapított adóalapot, adót önellenőrzéssel helyesbítheti.
1.2. A 2015. adóévi adó összegének meghatározása Tekintettel arra, hogy az adókulcsok évközben megváltoztak, szükséges volt annak a kérdésnek a rendezése, hogy a 2015. adóévi kötelezettségeket hogyan kell meghatározni. E tekintetben a Ratv. választási lehetőséget biztosít a közzétevőknek, amelyeknek célszerű a számukra kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményező módszer mellett dönteni. Nincs változás a tekintetben, hogy a 2015. évi adó összege továbbra is − az adóalany 2015. évi adóköteles tevékenységéből származó éves nettó árbevétele, – növelve a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó 2015. évi nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámértékesítő ügynökségtől az adóalanynak 2015. évben járó ellenértéknek a különbözetével, − és/vagy a saját célú reklám közzétételével kapcsolatban 2015. évben közvetlenül felmerült költség, mint adóalapnak a sávos adókulcsok segítségével kiszámított összege [Ratv. 4. § (1) bekezdés]. A sávos adókulcsokat – figyelemmel azok évközi változására – az alábbiak szerint kell az adóalapra rávetíteni. a) Főszabályként a közzétevőnek időarányosan meg kell osztania a 2015-ös adóév adóalapját. A törvény alapján az „új adókulcsokat” az adóalap olyan hányadára kell alkalmaznia, amilyen arányt a módosítás hatálybalépése napjától (2015. július 5.) az adóév végéig tartó időszak naptári napjainak száma az adóév naptári napjai számában képvisel. Elsődlegesen tehát meg kell határozni azt az adóalaprészt, amelyekre az „új adókulcsok” vonatkoznak (2. adóalaprész). A teljes 2015-ös adóalapnak 11
a 2. adóalaprészt meghaladó része pedig értelemszerűen még a „régi adókulcsok” alá esik (1. adóalaprész). A fizetendő adó meghatározásának módja pedig a következő: − az 1. adóalaprészt évesíteni kell (azaz meg kell határozni a 12 hónapra számított összegét), és erre az összegre vetítjük rá a „régi adókulcsokat”. Az így megkapott összeget időarányosítjuk, azaz az adóév első napjától a 2015. július 4-éig tartó időszakra eső naptári napokra eső hányadát vesszük. Az így megkapott összeg a fizetendő adó 1. részösszege. + − a 2. adóalaprész szintén évesített (12 hónapos időszakra számított) összegére az „új adókulcsokat” vetítjük, majd ezt időarányosítjuk, azaz vesszük a 2015. július 5-étől az adóév végéig tartó időszakra eső részét. Ez a fizetendő adó 2. részösszege. A 2015-re fizetendő adó az 1. és a 2. részösszegek együttes összege lesz. Példa: Egy folyamatosan működő naptári éves adózó 2015. évi adóalapja 1200 M Ft. A 2015. január 1-jétől 2015. július 4-éig tartó időszak ra (185 nap) a „régi adókulcsokat” kell alkalmazni, míg a 2015. július 5-étől 2015. december 31-éig tartó időszak (180 nap) vonatkozásában az „új adókulcsokat” kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a 800 M Ft-os adóalap 180 / 365 hányadára, azaz 49%-ára vonatkoznak az új adókulcsok, vagyis a 2. adóalaprész 1200 M Ft × 180/365 = 591,7808 MFt. A teljes adóalapnak az ezt meghaladó része pedig az 1. adóalaprész, melynek összege 1200 M Ft – 591,7808 M Ft = 608,2192 M Ft. Ezt az összeget évesíteni kell (608,2192 M Ft / 185) × 365 = 1200 M Ft, amelyre rávetítjük a „régi adókulcsokat” (1200 M Ft
12
– 500 M Ft) × 0,01 = 7 M Ft. Ennek az értéknek vesszük a naptári napokkal arányos részét (7MFt / 365) × 185 = 3,5479 M Ft, ez lesz a fizetendő adó első eleme (1. részösszeg). A 2. részösszeg meghatározásakor a 2. adóalaprészt évesítjük, összege (591,7808 M Ft / 180) × 365 = 1200 M Ft. Az „új adókul csok” alapján meghatározott összeg (1200 M Ft – 100 M Ft) × 0,053 = 58,3 M Ft. Ennek az időarányos része pedig (58,3 M Ft / 365) × 180 = 28,7506 M Ft. Az adózó által 2015-ben fizetendő adó összege tehát 3,5479 M Ft + 28,7506 M Ft = 32,2985 M Ft. Ha 2015. július 5-én az eltérő üzleti éves adózónak az úgynevezett átmeneti adóéve tart, akkor ezen adóévi adókötelezettség meghatározásakor az „új adókulcsokat” az adóalap olyan hányadára kell alkalmaznia, amilyen arányta módosítás hatályba lépése napjától (2015. július 5-e) az átmeneti adóév végéig tartó időszak naptári napjainak száma az átmeneti adóév naptári napjai számában képvisel. A fizetendő adót a fentiek szerint kell megállapítani.Abban az esetben, ha az adózónak az átmeneti adóéve 2015. július 4-éig már lezárult, úgy ezen időszak vonatkozásában az adóalapot nem kell, nem lehet megosztani. Ha 2015. július 5-én a naptári évtől eltérő üzleti éves adózónak a 2015-ös adóéve tart, a 2015. adóévi kötelezettség megállapításakor az időarányos megosztást a 2015-ös üzleti év vonatkozásában lehet alkalmazni. b) Ahogy azt már említettük, a közzétevő – döntése szerint – a 2015. július 4-éig kezdődő valamennyi adóévében is alkalmazhatja az „új adómértékeket”, vagyis a közzétevőnek lehetősége van arra is, hogy a teljes – 12 hónapos, 2015. július 5-ét is magában foglaló – adóévére a 0%, illetve 5,3%-os sávos adómértékeket tekintse irányadónak.
Ha az adózó a teljes – 2014. december 31-ét követően indult és 2015. július 4-ig lezárt – adóévre az „új adókulcsokat” választja, felmerül a Ratv. 5. § (3) bekezdésének alkalmazása. A fizetendő adó meghatározásával összefüggésben az említett rendelkezés előírja, hogy ha az adóév bármely oknál fogva 12 hónapnál rövidebb, akkor a közzétevőnek a tört adóévi adóalapját évesíteni kell, majd erre az adóalapra kell rávetíteni a sávos adókulcsokat és kiszámítani a teljes adóévre eső adó összegét. A ténylegesen fizetendő adó az így kiszámított éves adó összegének az adóév naptári napjaival arányos része. Adóköteles tevékenységüket 2015. július 5-én vagy azt követően kezdő adózók, illetve 2015. július 4. után átalakulással, egyesüléssel, szétválással létrejött adózók esetében a 2015-ös adókötelezettség meghatározásakor az „új adókulcsok” irányadók, továbbá a Ratv. 5. § (3) bekezdésében foglaltakat szintén alkalmazni kell. Amennyiben a közzétevő a 2014-es évre bevallott adóját, adóalapját a Ratv. 11. § (1) bekezdése és/ vagy a 11. § (4) bekezdése alkalmazása miatt önellenőrzéssel helyesbíti, akkor az önellenőrzés hatására nem változik – az alapbevallásban feltüntetett és az adófolyószámlára felkönyvelt – 2015-ös adóévre korábban bevallott adóelőleg összege. Az adóköteles tevékenységüket 2015-ben kezdő adózók, amelyek adóelőlegüket a 2015. július 5-ét megelőzően hatályos „régi adókulcsok” alapulvételével már bevallották, annak helyesbítését Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény [Art.] 42. § (2) bekezdése alapján nem kérhetik, ugyanis esetükben nem értelmezhető az a fordulat, hogy az adóelőleg összegét az előző időszak adatai alapján határozzák meg. Ezen adózói kör esetében a „régi adókulcsok” alapján bevallott adóelőleget kell megfizetni (az „új adókulcsokból” adódó különbségeket az adózók az adóelőleg-kiegészítéskor vehetik figyelembe).
Ha az adóköteles tevékenységet 2015. július 5. előtt megkezdő adózó adóelőleg-bevallása 2015. július 5-e után esedékes, akkor az adóelőleg összegének meghatározása során a „régi adókulcsokat” időarányosan alkalmazhatja. Azon közzétevők pedig, amelyek adóköteles tevékenységüket 2015. július 5-én vagy azt követően kezdték meg, az adóelőleg megállapítása során kizárólag az „új adókulcsokat” kötelesek figyelembe venni. 1.3. A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok módosítása A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozások adó-, adóelőleg megállapítására speciális szabály vonatkozik. A kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok adóját (adóelőlegét) úgy kell megállapítani, hogy az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok adóalapját össze kell adni, és az eredmény alapul vételével a sávos adómértékekkel kiszámított összeget az egyes adóalanyok között olyan arányban kell megosztani, mint amilyen arányt az adóalany adóalapja az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok által elért összes adóalapban képvisel [Ratv. 6. § (1)-(2) bekezdés].Ha a kapcsolt vállalkozási viszony nem áll fenn az adóév egészében, az adó-, adóelőleg-kötelezettség fentiek szerinti meghatározásakor csak a kapcsolt vállalkozási viszony fennállásának időtartamára jutó – napi időarányosítással számított – megállapított adóalapot kell figyelembe venni [Ratv. 6. § (4) bekezdés]. A kapcsolt vállalkozásokat érintő, 2015. július 5-étől hatályos módosítás abban áll, hogy a fenti adóalap kumulációs szabályt kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozási viszony 2014. augusztus 15-ét követően, szétválással jött létre [Ratv. 6. § (6) bekezdés]. Egyéb esetekben (például: 2014. augusztus 15-én vagy azt megelőzően szétválással vagy pedig cégfelvásárlás 13
útján bármikor létrejött kapcsolt vállalkozási viszonynál) a speciális adó-megállapítási szabályok nem alkalmazandók. E módosítás alkalmazható valamennyi olyan adóévben, amely 2015. július 4-éig kezdődött [Ratv. 11. § (4) bekezdés]. Ha tehát a kapcsolt vállalkozások a 2014-es adóévükben, vagy az átmeneti adóévükben alkalmazták a Ratv. 6. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, úgy az érintett adóévek vonatkozásában önellenőrzéssel élhetnek. Az önellenőrzés során az adózók az új szabályozásnak megfelelő kapcsolt vállalkozásaik adatainak figyelembevételével állapítják meg az adókötelezettségüket, továbbá – a Ratv. 11. § (1) bekezdése alapján – dönthetnek úgy is, hogy az „új adókulcsokat” alkalmazzák.
2. A megrendelőt terhelő adómérték változása A Ratv. 4. § (2) bekezdése értelmében változatlanul irányadó az a szabály, hogy a reklám megrendelője esetén az adó alapja azon reklám közzététel – amely kapcsán nem áll fenn a mentesülés valamely feltétele[Ratv. 3. § (2) bekezdés] – havi ös�szesített ellenértékének 2 500 ezer forintot meghaladó része. A jelenlegi változás az adó mértékét érinti, a 2015. július 5-étől hatályos szabályok szerint az ugyanis az adóalap 5%-a [Ratv. 5. § (2) bekezdés]. Az azt megelőző időszak vonatkozásában (2014. augusztus 15-étől 2015. július 4-éig) a 20%-os mértékű adókulcs irányadó. Tekintettel arra, hogy a megrendelőt terhelő adó mértékének változásához átmeneti szabály nem kapcsolódik, az egyes időszakokban megrendelt reklámok után a megrendelő által teljesítendő adó mértékét az alábbiak szerint kell megállapítani. Figyelemmel arra, hogy az adókötelezettséget a reklám megrendelése keletkezteti, a mentesülési 14
feltételek hiányában a megrendelőnek az őt terhelő adó meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy az adott hónapban kézhez vett számlához kapcsolódó reklám-közzététel vonatkozásában mikor kötötték a felek a reklám-közzétételről szóló szerződést. Ha a reklám megrendeléséről szóló szerződés 2014. augusztus 15. és 2015. július 4. között jött létre, úgy – a mentesülési feltételek hiányában – a megrendelőt 20%-os mértékű adó terheli. Ha pedig a szerződést a felek 2015. július 5-én vagy azt követően kötötték, akkor az 5%-os mértékű adó az irányadó. Példa: A megrendelő 2015. augusztus hónapban két olyan számlát vesz kézhez, amely vonatkozásában a mentesülési feltételek egyike sem áll fenn, a számlák összesített ellenértéke nettó 6 M Ft. Az adó alapja a havi összesített ellenérték 2,5 M Ft-ot meghaladó része, azaz 3,5 M Ft. Az alkalmazandó adókulcs meghatározásakor a megrendelőnek azt kell vizsgálni, hogy az egyes számlákhoz kapcsolódó reklám-közzétételi szerződések mikor jöttek létre. Az első számla ellenértéke 2,6 M Ft, a megrendelő 2015. május 20-án kötött szerződést a közzétevővel. A másik számla ellenértéke 3,4 MFt, a reklám-közzétételre irányuló szerződések 2015. július 6-án jött létre. Ebben az esetben a megrendelőnek az első, 2,6 M Ft ellenértékű számla vonatkozásában a 20%-os adókulcs, míg a második számla vonatkozásában az 5%-os adókulcs az irányadó. Az adóalapnak tehát olyan hányadára kell alkalmazni a 20%-os adókulcsot, amilyen hányadot a 2,6 M Ft képvisel a 6 M Ft-os összesített ellenértékben (2,6 MFt / 6 M Ft = 0,43), az adóalap fennmaradó részére (3,4 M Ft / 6 M Ft = 0,56) az 5%-os adókulccsal kell megállapítani az adót. A megrendelő által fizetendő adó összege: (3,5 M Ft × 0,43 x 0,2) + (3,5 M Ft × 0,56 × 0,05) = 301 E Ft + 98 E Ft = 399 E Ft.
3. A társasági adóalap növelő tételre vonatkozó változás A 2015. évi LXII. törvény által beiktatott változások érintették a Tao. tv. 3. számú melléklete „A” részének 16. pontját is, e módosítás 2015. június 5-étől hatályos. A Tao. tv. hivatkozott pontjának 2015. január 1-jétől hatályos szövege értelmében – a 8. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában – nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül a Ratv. szerinti reklám közzétételével összefüggésben elszámolt költség (így különösen a reklám közzétevőjének vagy a reklám közzétételében közreműködőnek járó ellenérték), de legalább a reklám közzétételének szokásos piaci értéke, ha annak összege az adóévben összesen a 30 millió forintot meghaladja és a) az adóalany nem rendelkezik a reklámadó alanyának olyan nyilatkozatával, miszerint a reklám közzétételével összefüggésben felmerült reklámadó kötelezettségét teljesíti, vagy nincs reklámadó-fizetési kötelezettsége és b) az adóalany nem igazolja, hogy az a) pont szerint nyilatkozat kiadását a reklámadó alanyától ő vagy a reklám közzétételnek a Ratv. 3. § (2) bekezdés szerinti megrendelője kérte és c) a reklámadó alanya a reklám-közzététel megrendelésének időpontjában nem szerepelt az állami adóhatóság honlapján a Ratv. 7/A. § szerint közzétett nyilvántartásban. Ha az adóévben a reklám-közzététellel összefüggésben elszámolt költségek éves szinten nem haladják meg a 30 millió forintot, úgy a növelő tétel alkalmazásának kötelezettsége fel sem merülhet. A Tao. tv. 2015. június 5-étől hatályos módosítása értelmében ezt a szabály már a 2014-es társasági adókötelezettség megállapítása során is lehet alkalmazni [Tao. tv. 29/Z. § (2) bekezdés]. Ha tehát a társasági adó alanya a 1429 jelű bevallás összeállítása során – nyilatkozat hiányában – növelő tétel-
ként figyelembe vett a 30 millió forintot meg nem haladó összegű reklámköltségeket, úgy önellenőrzés útján helyesbítheti (csökkentheti) a 2014-es adókötelezettségét. 2015-től a 30 millió forintot meghaladó költségek esetén sincs növelő tétel akkor, ha az adózó ugyan nem rendelkezik a közzétevő nyilatkozatával, de hitelt érdemlő módon igazolja, hogy kérte a nyilatkozatot, csak nem kapta meg (a társasági adóalap korrekció alóli mentesüléshez nem szükséges e ténynek az állami adóhatósághoz való bejelen tése). Ha a közzétevő a megrendelés időpontjában szerepel az állami adóhatóság által vezetett nyilvántartásban, akkor nincs nyilatkozat adási kötelezettsége, a társasági adóalany pedig 30 millió forintot meghaladó összegű költségek elszámolása esetén is „automatikusan” mentesül a növelő tétel alkalmazása alól.
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az adózással kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk.
Külföldi gyártás megrendelése során felmerülő adók Kérdés Külföldi partnerünktől új típusú csomagolóanyagot rendelünk. Ehhez új formát kell készítenie, akkor gyártja le a partner az új csomagolóanyagot, ha az új öntvényforma „klisé” kialakításához hozzájárulást fizetünk, egy részének a költségét átvállaljuk. Ez kb. 19 000 eur-t jelent. Milyen számlát kell adnia a partnernek, hogy ezt a költségeink között elszámolhassuk? Milyen költségként tudjuk ezt elszámolni? Milyen áfa és társasági adó vonzat merülhet fel? 15
Válasz A kérdésben leírtak alapján az alábbi választ tudom adni (a részletesen válaszhoz a megadott információk nem elégségesek). A külföldi partner nem tartozik magyar joghatóság alá, így az adójogi illetősége szerinti országban hatályos, vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján kell megítélnie, hogy a kérdésben leírt ügyletről milyen bizonylatot (pl. számlát) kell kiállítania (vélhetően a külföldi partner nem zárkózik el a számla kiállításától). Egy adóhatóság ellenőrzés esetén a revizorok vélhetően számlát kérnék, de ebben a tekintetben nem a magyar jogszabályi rendelkezések az irányadóak A költségek közötti elszámoláshoz legalább szerződés és a pénzmozgáshoz kapcsolódó bizonylat szükséges. A szerződésben foglaltaknak alá kell támasztani, hogy a belföldi cég által fizetett összeg gazdasági tevékenységéhez kapcsolódott, annak folytatása érdekében merült fel. Ebben az esetben a költségként elszámolt (megfizetett) összeg nem adóalap-korrekciós tétel. Ha a külföldi partner ellenőrzött külföldi társaság (Tao. tv. 4. § 11. pont), akkor figyelemmel kell lenni a Tao. tv. 3. sz. mellékletének A/9. pontjára is.
Az E-AdóTanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.
16
Általános forgalmi adó vonatkozásában a kér désben leírtak alapján a fizetett összeg igénybe vett szolgáltatás ellenértékének minősülhet (feltételezhetően a külföldi partner a hozzájárulás fejében birtokba vehető dolgot nem ad át a belföldi cégnek). Általános esetben (ha az igénybe vett szolgáltatásra különös rendelkezések vonatkoznak) két adóalany közötti szolgáltatásnál a teljesítés helye a megrendelő gazdasági letelepedésének helye, a kérdésben leírtak szerint belföld. Ha a külföldi cég nem rendelkezik belföldön gazdasági letelepedéssel (székhely, telephely), akkor adófizetésre a szolgáltatást igénybe vevő belföldi adóalany kötelezett. Az adófizetési kötelezettség a teljesítés időpontjában keletkezik a szolgáltatás ellenértéke után, az adó mértéke 27%. A belföldi cég a fizetendő adót levonható adóként számolhatja el, ha az igénybe vett szolgáltatás adólevonásra jogosító tevékenységéhez kapcsolódik, valamint rendelkezik a fizetendő adó alapjának megállapításához szükséges dokumentumokkal (pl. szerződés, fizetést igazoló bizonylat, számla, stb.)
E-AdóTanácsadó Szakmai Folyóirat XI. évfolyam, 7. szám, 2015. július Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs HU ISSN 2064-4736 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917 E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Tördelés: M. C. Direct Kft. Nyomdai kivitelezés: Stanctechnik Kft.