Élt-e Jézus? J é z u s életével, az δ hatásával való foglalkozás a theologia legszebb feladata. És nemcsak a theologiáé, hanem a történettudományé is. Az egyes tudományágak között ma nincsenek kinai falak. „O a nagyság mértéke, Ο az élet forrása, — méltóbb tárgya aligha lehet a történetírásnak, mintha az δ h a t á s á t s a belőle eredt élet törvényeit nyomozza". 1 ) Az ő életéről és a keresztyénség első korszakáról fennmaradt források azonban nehéz k é r d é s e k ele állítják a velők foglalkozót. Az egyház ós a hit é r d e k e több mint ezer éven át azon fáradozott, hogy összeegyeztesse a források eltérő adatait s hogy a tradíció által a d o t t s a hitvallások által megszabott keretekben rajzolja m e g Jézus kópét s keresztyén egyház megalapítását. Alig 150 esztendeje, hogy a források sajátos jellegét nemcsak felismerte, hanem azt meg is állapította s ki is emelte a tudomány. A harmonizáló t ö r e k v é s e k mellett létjogot k é r t magának a történeti igazság kikutatását céljául kitűző kritikai irány is. Ez az irány t e r e m t e t t e meg a „történeti J é z u s " képét. Komoly, pozitív m u n k á j á n a k a n y o m á t meg lehet találni a theol. tudományok minden ágában : a szövegkritikától kezdve a legbonyolultabb irodalomtörténeti, történeti, vallástörténeti és valláspsychologiai kérdésekig mindent szemügyre vesz, hogy az evangéliumok történeti és vallásos magvát kihámozza. Az alkotást azonban régi maradékok eltakarítása előzte meg. El kellett oszlatni a „legendák ködét". 2 ) Jézusról le kellett vetni a „biborruhát", a feje köré festett glóriát, pedig el kellett tüntetni, hogy δ legyen a „Schönste der Menschenkinder". 3 ) Ez a kegyeletlenség a tradícióval szemben *) Kovács Sándor: „Az élet és nagyság elve a történetírásban". 15. 1. ') Carpenter E. J. Jézus az evangéliumban és a történelemben (ford. Józan Miklós.) 14. 17. 1. *) Frenssen: Hilligenlei c. regényének a 26. fejezetében olvasható az a Jézus életrajz, melynek utolsó része nagy nyomatékkal emeli ki ezt s büszke erre a „destruktiv" m u n k á r a . A theologusok sokkal diplomatikusabban és óvatosabban fejezték ki magukat. Ez a rész külön is megjelent Das Leben des Heilandes cím alatt. (Berlin, G. Grote) 568. ill. 84. 1. Ismertetését 1. Szelényi Ödön dr.: „Jelenkori vallásos áramlatok a modern irodalomban", (Budapest Luthert-F. 1910.) 3 2 - 3 7 . 1.
Élt-e Jézus ?
187
szükséges volt, hogy Jézus valóságos a l a k j a élesen kidomborodjék s hogy a források történeti vonásai kellőképen kiemelkedjenek s érvényre j u s s a n a k . Igaz, hogy a tudományn a k nem sikerült Jézus lelkének a mélyébe beletekinteni s m é g maradt a „történeti Jézus" alakjának megkonstruálása u t á n is elég megoldatlan probléma, de az alapvető kérdés m e g volt oldva. Jézus történetisége volt az a gránit alap, melyen állva a függőben levő kérdések megoldását a tudomány remélhette. A történeti k u t a t á s o k n a k azonban az idő nem nagyon kedvez. Egy pár éve nem Jézus történetisége, h a n e m vallásos jelentősége képezi elmélkedés és vita tárgyát. „Olyan emberek, akiknek semmi hivatottságok nincs, a k i k n e k tudatlansága határozottan rosszindulatú, akik a tudom á n y o s theologiát csak ócsárolni tudják, ahelyett, hogy a kutatásaival való megismerkedést kötelességüknek tartanák, neki állanak s m e g í r j á k Jézus életét csak azért, hogy a történeti igazságnak meg nem felelő jellemzésükbe s a j á t vallásos világnézetüket csempésszék bele. S a legostobább dolog is tetszést a r a t ; a tömeg kapva k a p rajta". 1 ) Ez a jellemzés n e m c s a k a Nahor ós Notowitsch-féle légből kapott „életr a j z o k r a " illik rá, hanem különösen alkalmazható azokra, akik a theologia egész eddig való munkáját megsemmisítéssel fenyegetik. Akik a „történeti Jézus"-sal szemben azt az álláspontot képviselik, hogy Jézus nem történeti, hanem — m y t h i k u s személy, aki csak képzeletben létezett s ezzel minden eddigi forrásinterpretációt egyenesen a feje tetejére állítanak. Akik a „liberális theologiának" feltették a „quaestio j u r i s t " s lába alól a szilárdnak vélt történeti t a l a j t a k a r j á k kirántani. Kalthoff, Promus, Jenssen és kiváltkép Drews A r t h u r munkái képviselik ezt az álláspontot, ú j a b b a n pedig — lengyelek és oroszok is t á m o g a t j á k érveikkel. I. Ha a kérdés múltjára 2 ) visszapillantunk, Strauss Dávid Frigyesig 3 ) kell visszamennünk. Az evangéliumok hitelét ő tette tönkre. A szétszórtan megnyilatkozott kritikát és kételkedést ő alkalmazta az evangéliumok minden betűjére. Azt előtte is tudták, hogy az evangéliumi elbeszélések közt legendásak is akadnak, azonban egyébként ez elbeszélések megértése, megmagyarázása és elhivése volt a theologusok feladata. Strauss k i m u t a t t a , hogy Jézus egész élettörténete be van hálózva mythikus vonásokkal. Mert az epiphaniák, *) Schweitzer A. von Reimarus zu Wrede. Eine Geschichte der LebenJesu-Forschung (Tübingen, J. C. B. Mohr 1906.) 322. 1. ') A Jézus-biografiák történetét megírták: Schweitzer A. i. m. Weinet Η. Jesus im 19. Jahrhundert. 8 10. ezer. (Tüb. Mohr. 1907.) és Schmiedel 0 . : Die Hauptprobleme der Leben-Jesu-Forschung. 2. kiad. (u. o. 1906.) ®) Das Leben Jesu, kritisch bearbeitet von Dr D. F. Strauss. 3. mit Rücksicht auf die Gegenschriften verb. Aufl. (Tüb. Oslander 1838 - 9.) Két kötet.
188
Szimonidesz L a j o s .
mennyei hangok, csodák, jövendölések, angyal és ördög jelenések — akárhol találjuk őket, nem tapasztalati tények, hanem mythusok. Ez mind „vallásos eszméknek történeti köntösbe való öltöztetése". A m y t h u s azért nem hazugság. Vannak egészen alaptalan mythusok, vannak azonban olyanok is, melyeknek történeti magjok van. A mythus kristályai erre a történeti m a g r a rakódtak le. Strauss k i k u t a t t a a mythusok nagyrészt Ótestamentumban gyökerező motívumait is. Mivel ennél meg is állt s a megmaradó történeti vonásokat, az igaz magot nem emelte kellőképen ki, munkája destruktiv jellegűnek látszott. Az evangéliumok hitelességében ós igazában való hit megingott. Mert ha az evangéliumokban a való a költöttel, a történeti tény mythusszal keveredett össze, a k k o r mennyi a való és mennyi a m y t h u s b e n n ö k ? El lehet-e ezt a k é t elemet egymástól v á l a s z t a n i ? Nem mythus-e az egész evangéliumi t ö r t é n e t ? — S t r a u s s maga J é z u s történetiségében nem kételkedett 1 ) az ő kritikai álláspontját magáévá tevő „liberális theologia" meg épen a „történeti j é z u s " képének megrajzolásával alkotott nagyot, azonban Strauss óta az evangéliumok problémáját nem úgy fejezik ki, mint Reimarus, a racionalisták és a supranaturalisták : Mit a k a r t tulajdonképen Jézus — hanem az ebben a kérdésben foglalható össze: Élt-e Jézus s mi biztosat tudunk r ó l a ? — Aki erre a kérdésre igennel felel s válaszát bizonyítékokkal t u d j a megtámogatni, a n n a k megingathatatlan fundamentum van a lába alatt s arra épitheti Jézus életét. Bauer Brúnó 2 ) volt az első újabbkori theologus, aki azt m e r t e állítani, hogy Jézus „mint érzékileg adott individuum, soha sem létezett." Bauer fejlődésének első korszakában igazi hegelianus. Beleköt Straussba, m e r t az kritizál, a jelenségekkel foglalkozik, ahelyett, hogy „az eszmével j á r ó szükségkép való igazságot" keresné s megmaradna amellett, hogy Kriszt u s személyét a fejlődés hozta létre. A fejlődés pedig megköveteli, hogy a Krisztus tényleg olyan lett légyen, aminővé a Krisztus-eszme fejlődött. Hengstenberggel pedig a fölött vitatkozik, hogy az miért nem domborította ki világosan az ó és ú j testamentom egyes fejlődési fokozatait. — Fejlődésének második korszakában az evangéliumokkal foglalkozik. J á n o s evangéliumának vizsgálata közben ötlik fel neki az a t é n y , hogy egy tisztán irói eredetű evangélium is létezik. Ezt a gondolatát átviszi synoptikusokra is. Márk evangéliumáról, a legrégibb evangéliumról is bizonyos, hogy benne ') Ennek bizonyítéka a második Jézus-biografiája: Das Leben Jesu f ü r das deutsche V o l k . b e a r b e i t e t . . . 12. Stereotype Auflage (Bonn, Strauss 1902.) ') Nézeteinek tárgyilagos kivonata : Kegel Μ: Bruno Bauer u. seine Theorien über die Entstehung des Christentums. (Leipzig, Quelle u. Meyer 1908.) c. művében.
Élt-e J é z u s ?
189
a történeti anyag nem a történeti egymásutánban van előadva, hanem művészi szempontok szerint van csoportosítva. Már pedig : ha egy evangéliumon művész keze nyomát vesszük észre, a k k o r nincs kizárva, hogy a művész ezt az anyagot nemcsak rendezte és csoportosította, hanem — alkotta is. E n n e k a lehetőségnek a végére is jár s megállapítja a synoptikusokról, hogy köztük és János evangéliuma között csak fokozati különbség van. Az evangéliumi elbeszéléseket az evangélisták költötték. — Később álláspontjának a biztosítására kénytelen volt az Apostolok cselekedeteiről s Pál apostol valamennyi leveléről is kimutatni, hogy azok irói fikció termékei. Jézus történetiségében való hite a synoptikusokkal való foglalkozása közben ingott meg. „A »Messiás< úgy jövendölésekben, mint megvalósulásában egyaránt a vallásos érzés eszményi alkotása, aki mint érzékileg adott individuum sohasem létezett." Ha pedig létezett volna, „oly jelenség lett volna, melytől az emberiségnek borzadnia kellene; olyan alak, amely csak félelmet és r e t t e g é s t idézne elő." Szkepszisében oda jut, hogy J é z u s történetiségét t a g a d j a ; a keresztyénségről azt állítja, hogy az nem Jeruzsálemben, hanem Rómában és Alexandriában k e l e t k e z e t t ; azok a helyek, melyekben egykorú profán irók a keresztyénségről megemlékeznek, nem hitelesek; a keresztyén eszmék Philo és Seneca eszméi, melyeknek zsidós színezetét Philo és az első evangélista (Márk) r o v á s á r a kell írni. Bauer Bruno első ős utolsó műve között több mint három évtized (1840—1877) van. Közbe esik a „liberális theologia" megerősödése. Ez a theologia ki tudta kerülni a racionalizmus sekély vizein való megfeneklés veszedelmét. Ki tudott bontakozni a supranaturalizmus, a „credo, quia absurdum" ölelő k a r j a i közül. Sem a tagadás ignorantiájának a sodrába, sem pedig a frivolitás örvényeibe bele nem merült, hanem m e g t e r e m t e t t e a „történeti Jézus" képét komoly munkájával. A lázas munkában Bauer Brúnót teljesen ignorálják. Az ő szkepszise csak egy pár holland theologusban kelt viszhangot. Bauer Bruno elméletét Kalthoff Albert egészítette ki! 1 ) Az a keresztyénséget a görög-római filozófiából származtatta. Kalthoff pedig ezenfelül a szociális tényező nagy jelentőségét emeli ki. Bauer a hegeli eszme megtestesülését keresi a történetben, Kalthoff pedig a történelmi materializmus szemüvegén át nézi a keresztyénség keletkezését. 2 ) Eredményeik*) Schweitzer i. m. 314. 1. Kalthoffal különösen részletesen foglalkozik Schmiedel Ο. i m. 1 0 5 - 1 1 3 1. 2 ) Die Entstehung des Christentums von A. Kalthoff (Leipzig, E. Diederichs 1904.)
Szimonidesz L a j o s .
190
ben nagyon közel állanak egymáshoz. Kalthoff egyenesen azt m o n d j a Jézus életének a forrásairól, hogy „theologiai szuggestio nőikül egy történésznek eszébe sem jutna, hogy J é z u s életrajzának a megírását megkísérelje." „Az a Krisztus, akiről ezek az őskeresztyén Írások szólnak, nem ember, hanem legalább is Übermensch, vagy annál is több: Istenfia, Istenember volt." Krisztus nem volt történeti személy, valóságos ember, ahogy a liberális theologia mondja, mert a k k o r a keresztyén egyház keletkezését és kialakulását nem lehetne megérteni. Fel kellene tenni, hogy az folytonosan — visszafejlődött s eredeti tisztaságából folyton veszített. Azután meg „a jelen autonóm öntudata se fogad el embert az egyén szellemi életének a vezéreül." Theoriájának ez a k é t sarkpontja. Ezért igyekszik kimutatni, hogy Krisztus képe ós életrajza egy szociális közösség eszméinek, vágyainak s — történetének kifejezésre juttatása.>) Ezt bizonyítják a császárság korának szociális állapotai. Az evangéliumokból kitűnő gazdasági viszonyok nem Palesztinában, hanem Róma környékén léteztek igazában. Ezekből a viszonyokból — szükségs z e r ű i g keletkezett a keresztyén egyház, a korbeli vallásos társulatokhoz hasonló formában. Ez hozta aztán létre az evangéliumokat ós a „páli leveleket." Vagyis a Krisztusproblémának ez a megoldása: Nem Krisztus alapította az egyházat, hanem az egyház teremtette meg a Krisztus eszményi alakját, aki azonban tényleg nem létezett. Ugyanezt állítja Promus is. 2 ) Ο azonban nem nemzetgazdászokat, hanem nyelvészeket s theologusokat szólaltat meg. Más utón ugyan, de u g y a n a r r a az eredményre j u t , mint Kalthoff. „Nem is a theologiai, hanem már a filologiai ^kritika kutatásainak az eredményeiből l á t h a t j u k , hogy az Újtestamentumban, prózában megirt vallásos költeménnyel (,,religiöse Prosadichtung") van dolgunk. Ez a poezisnek oly válfaja, melyet a kor szükséglete hozott létre." (6. 1.) „Az előítélet nélkül való k u t a t á s szemében Jézus élete symbolikus költem é n y : a christologiai spekuláció költői lecsapódása. Krisztus szenvedése és halála a megváltás gondolatának a dramati zálása, amint az az Osiris, Dionysios stb. mythusokban is költői kifejezésre j u t o t t ; egy tragikus költemény, mely az igazi tragédia teljes s kimeríthetetlen hatásával a „szent szeretet erkölcsi eszményét testesiti meg, mely a megfáradt a k o n és megterhelteken megkönyörül". (49 1.) Ennek az álláspontnak magyarázatát adja Promus kiindulása: „A vallás az emberiség általános szellemi fejlődésé») Az i. m. 6 - 9 . 45 91 1. ) C Promus: Die Entstehung des Christentums. Nach der modernen Forschung voraussetzungslos dargestellt. (Jena, E. Diederichs 1905.) 2
Élt-e J é z u s ?
191
nek egy része. Minden szellemi haladás synthesisen alapszik. A vallás is az emberi nem folyton munkálkodó gondolkodásának a következménye, mely f ü g g a mindenkori szellemi fejlődéstől". A keresztyén vallás is ilyen „synthesis." A zsidó, pogány és görög vallásoknak a maga nemében páratlanul nagyszerű „synthesise." Ez a gondolat a háttere azoknak az összes kísérleteknek, melyek Jézust a világból és a történetből ki a k a r j á k küszöbölni. Az eklektikus e l j á r á s helyébe önálló theoriát csak Jensennek s i k e r ü l t kitalálni, aki csaknem az egész ó és ú j t e s t a m e n t u m o t a — Gilgames époszból a k a r j a származtatni. Ezt az époszvándorlási elmeletet azonban sehogy sem veszik komolyan. Ez a „fejlődés" szinte előrelátható volt. A theologia igen gyakran kívülről vette az irányítást s idegen h a t á s o k alatt állott. Különösen a filozófia hatása nyilvánvaló nemcsak Bauer Bruno hanem Kalthoff esetében is. A múlt század ötvenes éveiben a hegeli filozófia hatása egész természetes. Ma meg az volna a csodálatos, ha az evolúciós bölcselet, a történeti materializmus s mindenféle szociologiai s szocialista elméletek nem találnának theologiai körökben fanatikus szószólókra. Valamikor J é z u s t azért nem t a r t o t t á k történeti személynek, mert nem a történeti valóságot, hanem az eszmék realizálódását keresték. Egy pár évvel ezelőtt meg abban a hitben éltek, hogy kizárólag a pénz és a — nyomorúság csinálja a történetet s azórt megoldhatni a keresztyén egyház létrejöttének a kérdését — Jézus nélkül. Legújabban pedig mivel az érdeklődés középpontjában most a vallástörténet áll, — vallástörténeti érvek szolgálnak a sokféleképen próbált, de be nem bizonyított tétel elfogadhatóvá tételére. Az alkalmazkodásra ennek a „hypothesis"-nek nagy szüksége van. A tudomány s a vallás is az ellenkezőről van meggyőződve, tehát csak a nagy nyilvánosság útján lehet reménye arra, hogy hívekre talál. A nyilvánosságot pedig legkönnyebben úgy tévesztheti meg, hogyha divatos jelszavakat használ s azok védelme alatt húzódik meg. A vallástörténet talajánál alkalmasabbat k e r e s v e se találhatott volna ez a hypothesis m a g á n a k . A vallás nagy hőseinek letagadása nem ritka jelenség ebben a tudományszakban. Zarathustráról azt állítják, hogy nem élt. Buddhát szintén sokan nem t a r t j á k történeti személynek. 1 ) Aminek mindenesetre megvan az a magyarázata, hogy a mythusok és a legendák közt nem is olyan nagyok a különbségek, mint azt a theoria követeli. Sőt, ha a hihetetlenség szempontjából hasonlítjuk őket össze, az utóbbiak talán sokszor felülmúlják az előbbieket. *) Chantepie de la Saussaye: Lehrbuch der Religionsgeschichte. 3. II. kötet. 169. 1.
192
Szimonidesz Lajos.
A maga klasszikus egyoldalúságában fordul elő ez a mindent mythikusnak tartó felfogás John M. Robertsonnál, 1 ) akinek határozottan az a meggyőződése, hogy az istenek és a vallások hősei közt lehetetlen tudományos különbséget tenni. Dionysos, Osiris és Adonis ép úgy mythikus személyiségek, mint Zarathustra, Buddha és J é z u s s ép ennek bebizonyítását kísérli meg az evangéliumukon. Minden szavukat, kifejezésöket, k é p ö k e t és elbeszélésöket mythusokkal világ í t j a meg s hasonlítja össze. Rövidsége mellett páratlan a templomtisztitás történetének 2 ) mythikus magyarázata, melyből egyúttal fogalmat alkothat az ember magának arról, hogy a „vallástörténet" terén mi minden szolgálhat — bizonyítékul szükség esetén. Ez így hangzik (79. 1.): „A pénzváltók kiűzéséről. Arra már gyakran r á m u t a t t a k , hogy ez az elbeszélés, mint történeti tény, semmi valószínűségre igényt nem t a r t hat. Fel lehet továbbá hozni ellene, hogy a legnagyobb valószínűség szerint, mint sok más elbeszélés — ez is egy mythus megmagyarázása céljából találtatott ki. Az asszyr és egyptomi rendszerekben a vesszőt hordó Isten g y a k r a n előforduló alak az emlékeken; s jóllehet a vessző Chem egyptomi Isten tartozéka, mégis Osirisnek, a Megváltónak, birónak és megboszulónak társaságában fordul elő („wird assoziiert"), aki a pásztorbotot, vagy a görbe botot is hordja. Osiris egy szobra, mely azt ábrázolja, hogyan fenyeget, vagy ver rablókat, vagy más valakit, elég motívum lehetett volna az evangéliumi elbeszélés kitalálására." Vagy ép ily jellemző a Jézus bevonulásához fűzött elmefuttatás. Dr. Percy azt állítja, hogy a szamár és a szamárvembe ebben a történetben egy fordítási hiba következtében szerepelnek, „holott egy futó pillantás arra a Bacchusról szóló történetre, hogy ő egy mocsáron két szamár h á t á r a állva ment keresztül s a r á k csillagzat görög jelére (mely egy szamarat a csikajával ábrázol) felvilágosította volna őt arról, hogy itt egy állatkör mythusszal van dolga." (18—19.1.) Robertson ezen „mythikus" magyarázásmódja dacára se t a g a d j a egész határozottan Jézus történetiségét. Azt megengedi, hogy Krisztus előtt élt valami olyan szektaalapító, akiről alig lehet egyebet tudni, mint hogy kivégeztetett. Az általa előidézett mozgalom később a napimádás egy régi maradványával és egy Joshua nevű gyermek (kinek anyja Miriam volt) tiszteletével társult. (15 1.) A Krisztus előtti Jézustheoriának egy más hirdetője is van W. B. Smith amerikai math. professzor személyében, aki Act. 18. 2 5 -re, egy hibásan keresztyénség előttinek t a r t o t t naasszenus hymnusra ós a nazaraeus névre *) Die Evangelienmythen. (Jena, Ε. Diederichs. 1910.) η Mk. 111S—19 = Mt. 2112 és Luk. 1 9 „ - ω . ν. ö. Ján.
Élt-e Jézus ?
193
alapítja azt a meggyőződósét, hogy a történeti Jézus előtt m á r Jézuskultusz létezett. A „vallástörténeti iránynak" ezekhez az extravaganciákhoz nem sok a köze. 1 ) Ennek az iránynak két különösen bátor s érdemes harcosa van: Gunkel és Bousset. — Gunkel vonta vizsgálódásai körébe a keleti vallások h a t á s á t az Újtestam e n t u m r a s prograinmszerű vázlatával 2 ) felhívta a figyelmet az Újtestamentumban rejlő vallástörténeti problémákra. Mert nem elég az egyes újtestamentumi iratok ós a keresztyénség megértéséhez az, hogyha tisztán ezen iratok magyarázására és önmagokból való megértésökre szorítkozunk. Egyes gondolat o k n a k a vándorlását és az emberi lélekben rejtőző közös gyök e r é t felkutatni szintén kötelessége a tudománynak. Egyedül ezen az úton j u t h a t u n k igazán célhoz s t u d j u k a vallásosság, a vallásos érzés különböző megnyilvánulásainak az útvesztőjében a — lényeget felismerni. Gunkel meg is jósolta, hogy „az Újtestamentum vallástörténeti problémája még ebben á z évtizedben nagyon magára fogja irányítani a k u t a t ó k figyelmét." (5. 1.) Ez a „jóslata" be is teljesedett. — Az ú j t e s t a m e n t u m n a k a vallástörténet világánál való vizsgálata sem hozott nagy meglepetéseket. Gunkel maga is — noha egy egész sereg mythologikus eredetre valló elbeszélést mutat ki az evangéliumokban (szűztől való születés, Jézus üldöztetése, a keresztségnél a szentlélek leszállása, megkisórtetés, megdicsőülés, emmausi tanítványok, Józusjelenések, menybemenetel, (pokolra-szállás), kánai menyegző, kenyórcsoda, tengerenj á r á s . . .), mégis megállapítja, hogy a Jézusról szóló evangéliumi hagyomány a legrégibb keresztyén gyülekezet szájhagyománya, mely nagyobbára történeti hitelű anyagot tartalmaz, ha egyszer-másszor mondaszerű kitérésekkel s színezésben is. (64. 1.) A vallástörténeti k u t a t á s n a k meg vannak ugyan a maga veszélyei. Az egyes vallások között levő hasonlóságok a t könnyű a vallások egymástól való függésére magyarázni. A „mythus"-nak j s van valami kellemetlen mellékize. Mihelyt valami nem az Ótestamentumból származik, az m á r nem ér semmit, — ez a közkeletű nézet. Pedig akármilyen eredetű mythusban a vallás legdrágább kincse rejtőzhetik. Végül mivel a vallástörténet nagyobbára a tömegek hitével foglalkozik, nagy a kísértés, hogy egyoldalúvá válik a k u t a t ó s elfeledkezik a nagy egyéniségekről. Ε veszélyekkel szembe kell ') A vallástörténeti magyarázatok és theoriák relativ összefoglalását meg lehet találni Clemen, C. „Religionsgeschichtliche Erklärung des Neuen Testaments" c. művében (Glessen Töpelmann 1909). Ez az összefoglalás a legrosszabbkor, kissé korán jött, mert a vallástörténeti magyarázatok árja épen azóta nőtt nagyra. a ) Gunkel, H.: Zum religionsgeschichtlichen Verständnis des Neuen Testaments. (Göttingen, Vandenhoeck 1903.) Thool. Szaklap X. évf.
13
194
Szimonidesz Lajos.
szállania a tudománynak s nem szabad megijednie attól, hogyha „egy egyoldalú és éretlen ember fejében elhomályosodnék a vallás nagy hőseinek az alakja. Olyan nagyok ők, hogy az ilyen hiba kikorrigálását hamarosan kikényszerítik." (12—13. 1.) Bousset munkálkodása meg épen nem hagy kétségben a felől, hogy neki sem Jézus történetiségébe vetett hite meg nem ingott a vallástörténet tanulmányozásától, se pedig a nagy egyéniségek jelentősége iránt való érzéke nem veszett el. A „Wesen der Religion"-ban 1 ) egy képpel világítja meg a próféták jelentőségét. „Számunkra olyanok a próféták, mint a fénylő hegycsúcsok. Köröskörül még éjszaka és homály fedi a völgyeket és a halmokat. Ott fenn azonban már világít a nappal s lángolnak a nap arany sugári. Még időbe kerül, míg a fényt s éltet adó nap bevilágít a völgyekbe és a szakadékokba. De ennek az időnek is el kell jönni! A magasból már ránk köszöntött a világosság." (103.1.) A kereszt y é n s é g lényegét is elsősorban Jézus tanításában s egyéniségének a hatásában látja. Nemcsak az evangélium jellemző vonásait húzza erősen alá s nemcsak azt emeli ki, hogy mit prédikált Jézus : hogyan szabadította meg a vallást a nemzetiségi korlátoktól, a külsőségektől, a tudományosságtól s hogyan helyezte az egyént mindenek fölé s állította vissza j o g a i b a az Istenbe vetett erős hitet s a minden kicsinyességtől ment igazi erkölcsöt. Jézus személyének a jelentőségét, az ő hatalmas autoritativ öntudatát sem hagyja figyelmen kívül. Születése óta a keresztyénség számtalan változáson m e n t keresztül, több ágra szakadt. Ezt a számtalan változatot csak Jézus személyének közös tisztelete t a r t o t t a össze „Mi, egy történeti kor gyermekei, kiket az Isten hosszú és fáradságos m u n k a után azzal áldott meg, hogy a múlt alakj a i t világosabban és tisztábban a k a r j u k és t u d j u k látni, mint akármely bennünket megelőző kor — mi örvendve s az ő (Jézus) alakjából kisugárzó élet gazdagsága által boldoggá téve állunk előtte s az ő személyében megérezzük azt a nagy erőt, mely a mi életünkre is elevenen s erősen hat." (178 9.) Mikor Kalthoff Jézus történetiségét kétségbe vonta, Bousset állott ki ellene síkra. 2 ) A „Wesen der Religion" iránt megnyilvánult érdeklődés hatása alatt keletkezett „Religionsgeschichtliche Volksbücher" c. vállalatban ő maga irta meg J é z u s életrajzát 3 ) s a „szabad keresztyénség s a vallásos haladás" ötödik, Berlinben 1910. VIII. 5—10-én t a r t o t t világ') 3. Aufl. (Halle, Gebauer-Schwetschke 1906.) *) Was wissen wir von Jesus? 2. Aufl. (u. o. 1906.) s ) Jesus. 1—10. ezer (u. o. 1904.)
É l t - e Jézus ?
195
kongresszusán Jézus személyének a vallásos jelentőségéről értekezett. 1 ) Az igaz, hogy Bousset nem viseltetik túlságos bizalommal az evangéliumoknak különösen a pragmatikus összefüggése iránt, de azért, ha nem is t a r t j a lehetségesnek, hogy azok alapján Jézus „életrajzát", vagy „élettörténetét" megirni lehessen, — a r r a elegendők, hogy a jellemrajzát össze lehessen állítani. És még igy is elég eleven képet nyerünk, ha az a p r a g m a t i k u s előadás plasztikájának hijával van is. Ugyanígy gondolkoznak a forrásokról Wrede és Wellhausen is. Ha a f o r r á s o k iránt való bizalmatlanság részben fokozódott s többször kifejezést nyert is, — nem hiányzanak olyan példák se, melyek a bizalom visszatérésére engednek következtetni. (Harnack, Deissmann.) Abban azonban innen is — túl is szinte kivétel nélkül megegyeznek a tudomány emberei, hogy Jézus történetiségében nincs ok kételkedni. Jézus a keresztyén egyházak és a keresztyén vallás legerősebb támasza. Ha a világfelfogás változása a dogmák Krisztusa helyébe a „történeti J é z u s t " állította is, s h a a „történeti J é z u s " egyes vonásait illetőleg nincs is meg a megegyezés — azért Jézus történetisége kétségtelen. II. Ennek az eredménynek azonban a tudomány békén nem örülhet. Mindig akad békebontó, aki a maga különvéleményével felbontással fenyegeti a békés megegyezést. 2. Kor. 7. f t . A „történeti Jézus" körül folyó harcoknak legutolsó s legjellegzetesebb mozzanata a Drews Arthur-féle támadás, 2 ) m e l y oly tanulságokat tár fel s oly mély bepillantást enged a J é z u s történetiségét tagadók műhelyébe, hogy érdemes vele behatóan foglalkozni. A „Christusmythe" két részre oszlik. Az első részben Drews azt bizonyítja, hogy Jézus nevű — isten, Krisztus előtt is létezett. A másodikban pedig azt állítja, hogy Jézus nem e m b e r volt, kit híveinek imádata tett istenné, hanem eredetileg mythologiai alak, isten, akiből egyházi érdek költött t ö r t é n e t i személyt. 1. A „Kr. e. Jézus" létének bebizonyítására a Kr. sz. körül való kor vallásos alaphangulatából indul ki. Sokan a a császártól v á r j á k éltök s a társadalmi élet megújítását. Okosabb embereknek nem elég a politikai és szociális viszonyok j a v u l á s á b a vetett reménység: a halál gondolata és a lélek jövendője fölött való töprengés apocalyptikus hangulatokat vált ki belőlök. Ezek a vallásba kapaszkodnak, de nem a ') Fünfter Weltkongress für freies Christentum und religiösen Fortschritt. Berlin 5 - 1 0 . Aug. 1910. Protokoll der Verhandlungen. I. köt. 2 9 1 - 3 0 5 . „Die Bedeutung der Person Jesu für den Glauben". 2 ) Drews Arthur: Die Christusmythe (Jena, E. Diederichs 1909.) 13*
196
Szimonidesz Lajos.
régibe, hanem újakba. Róma a vallások Pantheonja, a római birodalom a valláskeveredés buja t a l a j a . Az apocalyptikus hangulat legerősebb a zsidóknál s megnyilvánul a Messiáshitben. Ez a hit összekeveredett a perzsa Mithra hittel. Ahuramazda és Angromanyu közt a küzdelmet Mithra dönti el, aki az „idők teljességében" Zarathustra magjából „szűztől" születik s megsemmisíti Angromanyut, testben feltámasztja a h a l o t t a k a t , m e g t a r t j a a világitéletet s megalapítja a béke ezeréves birodalmát. Végül az elkárhozottak számára is üt a megváltás órája. Angromanyu kibékül Ahuramazdával, új ég s ú j föld támad s kezdetét veszi az örök boldogság. Ez a hit másítja meg a zsidók Messiását. Az ember-Messiásból, J a h v e felkentjéből — emberfeletti lényt csinál, aki csodálatos körülmények k ö z t születik s akinek alakja Jahveóval sokszor azonosnak t a r t a t i k . A görög világnézetben is található hasonló gondolatkör a Lógósban (Philo). Az isten a világgal közvetlenül nem érintkezik — hanem csak közvetítők, erők által. Ilyen közvetítő a Logos, az érzéki ember ős képe, az emberideál. Az ember célja, a megváltás m ó d j a : a Logos hasonlatosságára való törekvés. A világ zajában vallásos megnyugvást nehéz találni, „istent meglátni'' nem lehet. A törvény teljesítése utján se lehet hozzá eljutni, m e r t a t ö r v é n y t teljesíteni lehetetlen. Marad a világtól való elzárkózás, az aszkézis ú t j a . A therapeuták, esszénusok és az összes gnosztikus t á r s u l a t o k ezen az uton keresik az üdvösséget. Ezeknek titkos hagyományaik, szertartásaik vannak, ismerik az angyalok ós démonok nevét, miáltal uralkodnak is felettök. Valamenyien hisznek a Mandá de hajjé — a tudás illetőleg az élet szava által való megváltásban. Ez a hit mint mysterium, a zsidók közt is el van terjedve. A megváltót „hol Messiásnak, vagy Krisztusnak, hol pedig Mihály arkangyalnak neveztek. Majd meg a Jézus nevet adták neki,1) ami annyit tesz, hogy Jahsegit, Isten segíts, Megmentő, Szabadító, Megváltó (görögül Soter)" (20. 1.) Mi azt hisszük, hogy a zsidó vallás monotheizmus. Pedig nem az. Csak — akar lenni. Ily irányban átdolgozzák a történetet stb., de azért a több isten hit, különösen a s z e k t á k b a n igen elterjedt. Ezek k ö z ö t t szerepel a „második isten," a Jézus nevű íélisten. Ez a hit a Kr. e. kor t e r m é k e . A naasszenusok és az ophiták is már Kr. e. tisztelték és „emberfiának" nevezték Jézust. Egy Kr. e. időből származó hymnus arról szól, hogy ') Hic Rhodus! . . Ez volna a döntő bizonyíték, ha igaz volna! Ez a bizonyíték azonban teljesen légből kapott állítás. Maga Drews is egy helyen így kezdi: fel kell tennünk, aztán pedig a hypothesist ténnyé lépteti elő.
Élt-e J é z u s ?
197
Jézus a világ összes titkait fel fogja fedni. (21—22 I.) „Fel kell tennünk, hogy a therapeuták és az esszenasok is Jézus név alatt tisztelték saját istenöket, már azért is, mert J é z u s zsidóúl annyit jelent, hogy: curator, therapeutes." Jézus, „vagy az ő őse Jesse" után nevezik magukat a jesszaeusok, akik az esszenusokkal és nazoraeusokkal közeli rokonságban állottak, sőt lehet hogy azonosak voltak. A „Jézus"· és „Nazoraeus" szavak eredetileg szintén majdnem azonos jelentésűek voltak.1) A „nazarenus Jézus" nem azt jelenti, h o g y : Názárethből való, hanem „őriző", r á m u t a t meg- , váltó tisztére. Amúgy is megállapított dolog, hogy Jézus idejében „Nazareth nevű hely egyáltalában nem létezett." Ezt a helyet később találták ki, hogy az evangélistákkal egyformán magyarázzák a Názárethi Jézus kifejezést. Ezért nem is szerepel Jézus életében Názáreth. Az ő városa Kapernaum. (23. 1.) Ezekből α tényekből kiderül, hogy Jézus eredetileg Isten volt, az összes zsidószekták (melyek részben m á r a Kr. e. 2. évszázadból valók) közbenjáró és üdvözítő istene. (24. 1.) Ezen az alapon érthető Keresztelő János működése, ki a mennyország eljövetelére ós az utána jövő Jézusra m u t a t o t t rá. A Messiás szenvedése is ismerős gondolat a zsidóknál. Deuterojesaja „Isten szenvedő szolgájáról" beszél. Ez Babylon és Előázsia szenvedő, halált haló, de feltámadó isteneire (Thammuz, Mithra, Attis, Melkart, Adonis, a Krétai Zeus, az egyptomi Osiris) emlékeztet. Ezek a mythusok a természet évenként megújuló halálának és ú j életre kelésének a tényén alapszanak. A mythusszal vele j á r az a primitiv vallásból fakadó szokás, hogy ezeket a természeti jelenségeket varázslás céljából utánozzák. Mikor a természet meghal, ey:y embert is feláldoznak. Az isten méltó reprezentálója ugyan a király volna, de őt egy gonosztevő, vagy ember helyett emberalak helyettesitheti. Ez az áldozat nemcsak az isten megszemélyesítője, hanem a nép képviselője: „bűnbak" is. Ilyen bűnbakról szól Jes. 53. Ilyen áldozat lelkiállapotát fejti ki a 23. zsoltár. Ebből is látszik, hogy a zsidók ismerték ezt a szokást. Tényleg, a régi Izráelben nem volt az emberáldozat szokatlan. Sőt a fogság előtt való időben — úgy látszik — az emberáldozat az istentisztelet rendes tartozéka volt (passah.). Ez az emberáldozat rendesen ú j é v k o r történt. Germánok, szlávok újéve — a római Saturnáliák, babyloni S a k a e á k ünnepe. A zsidók ezt a szokást Eszter könyvébe Babylonból vették át. A purim ós a babyloni újév összefüggnek egymással. ') Ez délibábos nyelvészkedés. A rá épített következtetés se áll tehát szilárd alapon.
198
Szimonidesz Lajos.
Az evangélisták is a zsidó purimra gondoltak, mikor a Messiás-Jézus életének utolsó szakaszát megírták. Jézus szerepe ugyanaz, mint Hámáné, Barabásé pedig Mardachaié, azzal a különbséggel, hogy a Mardachai szerepéhez tartozó ünnepélyes bevonulást, az „üzlettulajdonosok" és pénzváltók ellen való ellenséges fellépést s a nevetsógből „zsidó királlyá" való koronázást Hámánra ruházták át. A történet idejét purimról húsvétra tették át. S van még egy változtatás. Hámán zsidó képviselője a purim alkalmával egy gonosztettéért lakolt, a Messiás-Jézus azonban „igaz"-létére vette m a g á r a a nép helyett a büntetést. 1 ) (37. 1.) Ez a vonás Plató szerint is hozzá tartozik a kegyes ember jelleméhez. A zsidók is átvitték a másokért való szenvedés gondolatát a Messiásra. Ezért kell a Messiásnak meghalni. A nép bűnei miatt halált szenved, — de Isten felmagasztalja. Ezek a gondolatok előkészítik a keresztyénség számára a t a l a j t . Azért t e r j e d t el oly gyorsan. A Messiás csodás születésének ós megkeresztelkedósónek a gondolata is Kr. e.-ről való. Az Apocal. 12.-ben van egy régi mythus egy isteni g y e r m e k születéséről 2 ). Más vallásokban tényleg sok elbeszélés található, melyek közös motívumokból keletkeztek. Valamenyínek az alapja valószínűleg természetmythus. Jézusról nem azért mondták, hogy Betlehemben született, mert ez volt Dávid születésének a helye, s a Messiás is „Dávid sarja", hanem azért, mert Betlehemben egy régi Adonis ( = Adonaj) berek és szentély volt. Adonis pedig vegetáció-isten.^A mythus igazi származási helye azonban a perzsa vallás. Őse a tűz születésének leírása: „Alighogy felvillan a szikra az „anyai ölben", a tűz előállítására használt puha, fában, úgy bánnak vele, mint egy — kis gyermekkel. — Óvatosan egy szalmacsomóra teszik, amit h a m a r o s a n lángra lobbant. Egyik oldalán van a m y s t i k u s „tehén" = a tejes sajtár és egy edény, melyben vaj van, az összes állatoktól származó élelmiszerek képviseletében, a másikon pedig a szent szómaital, a növényi nedvek helyett, az élet symbolumául. Egy pap zászlóalaku legyezővel légáramlatot csinál s szítja vele a tüzet. Erre a „gyermeket" az oltárra teszik. A papok a tüzet k ö r ü l j á r j á k s hosszunyelű kanalakkal olvasztott vajjal kevert szomát öntenek a tűzre s ettől kezdve Agnit „felkentnek" nevezik. A tűz lobog. Az isten dicsősége teljében mutatkozik. Lángjaival elűzi a setétség démonait s köröskörül világossággá változtatja a sötétséget. Az összes lények eljöhetnek s csodát l á t h a t n a k . Oda is sietnek az égből az 1 ) Hogy ennyi eltérés után mégis hogy lehet Jézust Hámánnal azonosítani, azt csak Drews tudja. 2 ) Ez csakugyan régi mythus, mint Gunkel kimutatta, de ennek a történeti Jézushoz semmi köze.
Élt-e Jézus ?
199
istenek, a mezőkről a pásztorok, a j á n d é k o k a t hoznak, áhítattal leborulnak az újszülött ^előtt, imádják őt s h y m n u s o k a t zengenek a tiszteletére. Ο pedig szemök láttára növekszik. Alig hogy megszületik, az összes élő lények „tanítója", a „bölcsek bölcse" lesz Agni s az emberekkel közli a lót összes titkait.". . (47. I.)1) Igy csináltak régen Indiában mindennap t ü z e t . Ez a tűzcsinálás ú j é v k o r különös ünnepélyességgel m e n t végbe s ekkor adták a nép t u d t á r a az őrömbírt ( = evangélium), hojíy a tűzisten újjászületett. A nap és tűzistenek sötétben születnek, — „Jézus is sötét éjjel, egy egys z e r ű bethlehemi istállóban született", i E n n e k az az oka, hogy Agni is, mint szikra, a fúrólyuk sötétségében keletkezik. (48. 1.) A keresztyén és buddhista legenda közt levő hasonlós á g o t se lehet véletlennek mondani. Mivel a buddhista legenda is az Agnikultuszra megy vissza, az Agnikultusz az ind ós a keresztyén legendaképződés közös forrása. Agni a n y j a is „szűznek" t a r t a t i k : „a neve Maya a bibliai Mária névhez hasonlít". Az ind irodalommal való foglalkozás lehetősége Alexandriában volt meg. Az Agnikultuszból magyarázható az is meg, hogy miért volt Jézus atyja ács s miért f e k t e t t e őt jászolba az a n y j a . (54. 1.) A keresztség phótisma, phótismos neve is a tűzimádásra mutat 2 ), amire különben más helyek is mutatnak (Lk 3 16. Mt 3 Lk 12 49 ). Az Agnikultusz és evangéliumi elbeszélés hasonlatossága a legeklatánsabb a megdicsőülés jelenetében. Illés azonos Heliosszal, vagy a germán Heliosszal, Mózes pedig senki más, mint a holdisten, a kisázsiai Men. Az egész jelenet egy változata a világosság és a tűzisten születés-történetének. (60. 1.) Az úrvacsora eredete is az ősrégi tűzimádásban található meg. A szent kalács és a szóma-ital „élvezete a hivőt Agnival egyesíti. Ezáltal bekebelezték az istent, m a g o k a t az ő hasonlatosságára elváltozottaknak, a közönséges való életen felülemelkedve közös élet tagjainak, egy testnek, egy léleknek érezték". (61. 1.) — A Mithra kultuszban ís vannak agapék, sőt 3. Móz. 24 5—g szerint már az ótestamentumban meg van az úrvacsora ős képe. A Messiás symbolumai, a bárány és a kereszt szintén idegen eredetűek s Kr. e.-ről valók. Az Apocal. báránya (5.) nem más mint Agni. Agnus dei = Agni deus (71. 1.) Ágnes nevében is fel lehet Agnit találni. A kereszt is sokkal régibb, ') Az elbeszélés tényleg frappáns hasonlóságokat mutat, de mivel Drews a Rigveda különböző helyeiből állította össze, alapos a gyanú, hogy a hasonlóság létrejöttét evangéliumi reminiszcenciák is elősegítették *) Csakhogy a φώτιαιια nem az Új testamentumban, hanem Justinus m a r t y r n á l fordul először ebben az értelemben elő!
200
Szimonidesz L a j o s .
mint a keresztyénség·. Eredetileg a „tűz bölcsője" és a forgatás symboluma, tehát határozottan összefügg az Agnikultusszal. Ezek a „Kr. e. J é z u s " bizonyítékai. 2. A keresztyén Jézus első bizonysága Pál, a „tarsusi sátorszövő és vándorapostol". A neve alatt szereplő leveleket a theologusok nem tőle eredőknek t a r t j á k . Csak négy levéllel tesznek kivételt. Azonban holland theologusok, Steck, Β. W. Smith ós Kaltboff ezeket sem t a r t j á k valódiaknak. Hogy Pál-e a neve alatt szereplő levelek szerzője, azt nem lehet bebizonyítani. Gyanús, hogy Lukács Pál e n e m ű irodalmi tevékenységéről nem beszél s ezenkívül a k o r szellemével sem ellenkezett „az irodalmi csalás s a keresztyénség érdekében való kegyes hazudozás." (88. 1.) És még ha Páltól valók volnának is ezek a levelek, a k k o r sem volna az kizárva, hogy épen a történeti Jézus existenciáját bizonyító helyek betoldások. A hitelesség felett való vitának rögtön vége volna, hogyha Jézus nem volna történeti szemóly s hogyha a Pálnál ezt bizonyítani látszó helyek másra, is volnának magyarázhatók. (89. 1.) Magát Pál apostol létezését nem szükség kétségbevonni, mert ez a lehetőség meg van. Szimonidesz
Lajos.
