IX. FEJEZET AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA

IX. FEJEZET

AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA

1

1.Célok A versenyjog az egyik legfontosabb területe az Európai Unió joganyagának. A verseny szabályozása meghatározó jelentőségű a piacgazdaság szempontjából, biztosítja annak dinamikáját, működőképességét. (Talán leginkább a labdarúgás játékszabályaihoz, a les szabályhoz hasonlítható.) A nem korlátlanul rendelkezésre álló források szükségletek szerinti elosztása viszonylag fair alapon működő mechanizmuson kell, hogy nyugodjon. Erre vagy egy központilag irányított tervgazdaság vagy a piaci automatizmusok érvényre jutása ad lehetőséget. A jól funkcionáló piacgazdaság az alapja az európai közös belső piac eredményes működésének. Itt a vállalkozások versenyben állnak egymással, hogy a fogyasztók által leginkább keresett árukat és szolgáltatásokat kínálják a piacon. Ez a versengés azt is eredményezi, hogy a termékek a fogyasztók számára legkedvezőbb áron kerüljenek az árupultokra. A vállalkozások oldaláról megközelítve a kérdést, megállapíthatjuk, hogy ezek viszont abban érdekeltek, hogy a tevékenységükkel kapcsolatos kockázatokat és veszélyeket megkíséreljék egymás közötti megállapodásokkal és együttműködésekkel csökkenteni vagy kiiktatni. Ilyenformán egy piacgazdaságra orientált jogrend nem csupán a tisztességes verseny szabályait kell, hogy rögzítse, de a kartellekre vonatkozó előírásaival meg kell akadályozza, hogy a vállalkozások a piaci versenyt gyengítsék vagy teljesen kiiktassák. A versenyszabályok a közös belső piac (EUMSz 26. cikk) harmonikus működését biztosítják, amely a piacgazdaság alapelvein nyugszik. (EUMSz 119. és 120. cikkek). A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 27. számú jegyzőkönyv ennek megfelelően olyan rendszer fenntartását követeli meg, amely biztosítja azt, hogy a verseny a belső piacon ne torzuljon. Az Unió külön versenypolitikáját és versenyszabályainak fenntartását alapvetően a közös belső piac fenntartásának és hatékony működésének célja vezérli. Bár minden egyes tagállam rendelkezik saját versenyjoggal, mégis ez kevés a közös belső piac dinamikájának biztosításához, tehát szükséges az uniós versenyjog és eljárási rend annak megelőzésére, hogy a tagállamok vállalatainak versenyt korlátozó magatartása közvetlenül a határokon átnyúló kereskedelemre lehessenek hatással. Fennáll ugyanis annak veszélye, hogy az évtizedek fáradságos munkájával lebontott tagállami kereskedelmi akadályokat éppen a versenytorzító megállapodások révén építik fel újra a vállalkozások. Azaz nem kívánt módon visszaállítják a nemzeti piacok izolált határait. Ezért az uniós versenyszabályok a közös belső piac integrációját segítik elő és kiegészítik az uniós gazdasági szabadságjogokat (áru, személyek, szolgáltatások és a tőke). Melyek azok a célok, amelyeket az uniós versenyjognak követnie kell? a.) Biztosítani kell a közös belső piacon a gazdasági verseny torzulásának elkerülését. Fontos szempont, hogy ezáltal a természetes és jogi személyek piaci lehetőségei bővüljenek. b.) A szabadabb piaci lehetőségek ne csak a vállalatoknak, de az uniós polgároknak is jelentsenek előnyöket. Különösen a fogyasztó profitáljon a piacon forgalmazott javak és szolgáltatások optimális allokációjából. 2

c.) Megfontolandó, hogy nem kellene –e figyelembe venni szociális komponenseket is a gazdasági versenyszabályok alóli kivételek alkalmazásakor. Erre a legutóbbi idők (2008 -2012) válságjelenségei hívják fel a figyelmet. d.) Végül fokozottan kell tekintettel lenni a versenyszabályok alkalmazásakor a környezetvédelmi szempontokra is.

3

2. Hatáskör Az EU versenyjoga teszi lehetővé az unió intézményeinek, hogy hatékony versenypolitikát alakítsanak ki, valósítassanak meg a tagállamok és ezek vállalatai felé. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés meghatározza az Unió kizárólagos hatásköreit. Ezek között szerepel a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapításnak hatásköre is. (EUMSz 3. cikk (1) bek. b. pontja). Viszont a szabályok alkalmazása és végrehajtása az EU, a tagállamok hatóságainak és az Európai Unió Bírósága feladata. Elsősorban az Európai Bizottság felel az uniós versenyjog végrehajtásáért, mint uniós szerv. A vállalatokra vonatkozó versenyszabályok végrehajtásának felügyelete és ellenőrzése mellett az Európai Bizottság széleskörű vizsgálati és döntéshozatali hatáskörrel rendelkezik. (EUMSz 105. cikk). Hasonlóképpen az Európai Bizottság jár el a tagállamok saját állami forrásaiból nyújtott támogatási programjainak versenyjogi szempontból való megítélésében. (EUMSz 107 -109. cikkek) Az uniós jogszabályok előírják, hogy az uniós versenyjogi ügyeket részben „decentralizálni” kell, azaz tagállamok versenyhivatalai is feladatokat kapnak a végrehajtás terén. („Kartell – rendelet” - 1/2003. számú EK rendelet). Hasonlóképpen az állami támogatások felülvizsgálata esetén is szükségessé válhat a tagállami versenyhatóságok bevonása. (659/1999. számú EK rendelet). A fentiekből kitűnik, hogy az EU versenyjoga két nagy területre osztható fel: • •

a vállaltokra vonatkozó előírásokra, ideértve a fúziókontroll szabályanyagát (ez utóbbi csak a másodlagos uniós jogban ölt testet: Fúziókontroll rendelet); az állami forrásból nyújtott támogatások szabályozása.

Itt jegyzendő meg, hogy egyes szerzők idesorolják az állami közbeszerzésekre vonatkozó uniós előírásokat is harmadik fejezetként.

4

3. Az Európai Unió kartelljoga Az Európai Unió vállalkozásokra vonatkozó kartelljogi szabályai a verseny korlátozására kötött megállapodásokat érintik (EUMSz 101. cikk), míg ettől elkülönülnek a piaci erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó uniós előírások (EUMSz 102. cikk), valamint a vállalatok fúzióival foglalkozó rendelet.

3.1. Az uniós kartelljog viszonya a hasonló nemzeti versenyjogi szabályokhoz Az uniós jog és a nemzeti jog közötti viszony az elsőbbség elve alapján nyugszik. Ennek értelmében a nemzeti jog rendelkezései nem alkalmazhatók akkor, ha ezek az uniós jogba ütköznek. A tagállamokban az uniós szabályok mellett, saját kartelljogi szabályok vannak hatályban. Az uniós szabályok alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha két vagy több tagállam vállalatai érintettek a versenykorlátozó megállapodásban (interstate, zwischenstaatlich). Abban az esetben, ha egy tagállam versenyjogi hatósága vagy a versenyjogi ügyben eljáró nemzeti bírósága a hazai versenyjogi előírásokat egy olyan kartellra vagy domináns helyzettel való visszaélésre alkalmazza, amelyben több tagország vállalata érintett, akkor ezzel egy időben köteles az EUMSz 101. és 102. cikkeiben foglaltakat is figyelembe venni. A fent említett elsőbbség elve alapján, ha az uniós jog megállapítja, hogy az adott kartell nem ütközik az uniós jogba, ezt a nemzeti jog nem bírálhatja felül. Más oldalról nézve, ha az uniós szabályok alapján egy adott kartell mentesítést kapott, ezt a mentesítést a nemzeti kartelljog nem érvénytelenítheti.

3.2. Az uniós kartelljog hatálya Az EU kartelljogi rendelkezéseinek tárgyi hatálya lényegében azokra a területekre terjed ki, amelyekre az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés hatálya is kiterjed. Korlátozott mértékben vannak olyan területek, amelyek kivételek ez alól. Ilyen a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme, amelyre a versenyszabályok csak olyan mértékben vonatkoznak, amilyen mértékben nem akadályozzák a közös agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósulását (EUMSz 39. és 42. cikkek). Itt olyan megállapodások is érintettek, amelyek jelentős mértékben az egyes tagállamok piaci rendszabályait tartalmazzák. A domináns piaci helyzettel való visszaélésről szóló EUMSz 102. cikke viszont korlátozás nélkül alkalmazható a mezőgazdaság terén is, itt nincsenek kivételek. A versenyszabályok érvényesülnek alapvetően a közlekedés terén is, ám e terület egyes részletkérdéseit külön, uniós szekunderjogi szabályok rendezik. Az EU versenyszabályainak területi hatálya egybeesik az uniós alkalmazásának általános területi hatályával. Ez azonban nem zárja ki, hogy az olyan vállalkozásokra vonatkoznak az 5

uniós versenyszabályok, amelyek egy harmadik országban rendelkeznek székhellyel, illetve olyan ügyletekre, amelyeket az EU területén kívül kötöttek. Ez az uniós versenyjog exterritoriális (területen kívüli) alkalmazását jelenti. Az Európai Bizottság az esetek többségében a versenyjog sérelmére elkövetett magatartás helyét aszerint állapítja meg, hogy a jogsértő aktus hol fejtette ki hatását („hatás elv”). Ennek alapján a nemzeti jog alkalmazása a külföldi elemet tartalmazó ügyletekre akkor indokolt, ha a jogellenes versenykorlátozó magatartás hatása a nemzetállam határain belül fejti ki hatását. Az Európai Bíróság ítélkezése gyakorlatában a „hatás elv” érvényesítését eddig kerülte. Fenntartva formálisan a területiség elvét, alapvetően a kartellről szóló megállapodás végrehajtásának helyét (végrehajtás elve) tekintette irányadónak. Az uniós kartelljog alanyi hatályát vizsgálva leszögezhető, hogy a kartelljogi normák címzettjei a vállalkozások. A vállalkozások definícióját az Európai Bíróság fogalmazta meg az un. Höfner- ügyben (C-41/90). A vállalkozás egy gazdasági egység, függetlenül attól, hogy milyen jogi és finanszírozási formában működik. A vállalkozás gazdasági tevékenységet folytat, amit gazdasági teljesítmény kínálatát és szolgáltatását jelenti a piacon. Ideértendőek a közvállalkozások és olyan vállalkozások, amelyeknek a tagállamok különleges és kizárólagos jogokat biztosítanak (EUMSz 106.cikk), ha a termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak a piacon, még akkor is, ha ezt nem nyereség elérése szándékával teszik. A puszta beszerzési tevékenység folytatása viszont nem tekinthető vállalkozásnak. Megjegyzendő, hogy csak akkor beszélhetünk az uniós kartelljog szempontjából vállalkozásról, ha az az árut és szolgáltatást ellenszolgáltatás fejében kínálja a piacon. Azok az intézmények, amelyek tisztán szociális célokat követnek tevékenységükkel, nem tekinthetők vállalkozásoknak. Az Európai Bíróság pl. az un. AOK –ügyben (C-264/01) fejtette ki, hogy a betegbiztosító pénztárak által rögzített gyógyszerek beszerzési árának maximálása nem tekinthető vállalkozások közötti kartell megállapodásnak. A pénztárak egyesülésének döntése ugyanis nem gazdasági, hanem tisztán szociális célt követ, amely a társadalmi szolidaritáson alapul és nincs semmiféle nyereségképzési szándék mögötte. A pénztárak persze folytathatnak gazdasági tevékenységet is, de a konkrét esetben kifogásolt ármaximálási megállapodásuk nem tekinthető ilyennek. Mivel a vállalkozások jogi formája nem meghatározó jelentőségű az európai versenyjog szempontjából, így természetes személyekre is kiterjedhet alanyi hatálya. Ezek a természetes személyek a fent említett definíciónak megfelelően gazdasági tevékenységet folytató vállalkozók (pl. „szabadúszók”, sportolók, zenészek, stb.). Ezeknél a személyeknél sem játszik szerepet, hogy milyen tulajdonviszonyok és finanszírozási feltételek alapján folytatják gazdasági tevékenységüket.

3.3. Kartelltilalom – EUMSz 101. cikk A kartelltilalmat megfogalmazó rendelkezések három területet szabályoznak: (i) Kartelltilalom által érintett kartellek tényállási elemeit; 6

(ii) A polgári jogi jogkövetkezményei (szankciói) a jogellenes kartell-megállapodásoknak; (iii) A kartelltilalom alóli mentesség lehetőségei.

3.3.1. A kartelltilalom tényállási elemei

Összeegyezhetetlen és tilos • megállapodások vagy összehangolt magatartás, • vállalkozások között, • amelyek alkalmasak arra, hogy hatással lehessenek a tagállamok közötti kereskedelemre, • céljuk vagy hatásuk a belső piacon belüli verseny magakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

A kartell megállapodások és döntések semmissége • A tiltott megállapodás vagy döntés semmis.

Mentesítés lehetősége az Európai Bizottság által •Egyedi •Csoportos

A kartelltilalom betartásának ellenőrzése a Bizottság által •a jogsértő magatartás megszüntetésére való felszólítás, •pénzbírság kiszabása

Mindenekelőtt szükséges (a) a piaci magatartások egyfajta koordinációja, azaz legalább két vállalkozás közötti megállapodás, (b) vállalkozások társulásainak döntése és összehangolt tevékenysége, amely alkalmas lehet arra, hogy (c) hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek (d) célja vagy hatása a belső piacon belüli kereskedelem 7

megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az ilyen magatartás a belső bels piaccal összeegyeztethetetlen és tilos! tilos A versenyt korlátozó megállapodások létrejöhetnek -

horizontálisan, azaz két egymással versengő, verseng , azonos gazdasági kategóriába tartózó vállalakozás között (pl. ugyanazon ágazatba tartozó két nagyvállalat közötti kartell); vertikálisan, különbözőő gazdasági kategóriába tartozó vállalkozások között (pl. kizárólagos képviseletre irányuló szerződés szerz egy termelővállalat vállalat és egy kereskedelmi vállalat között).

HORIZONTÁLIS

Termelő vállalat

Termelő vállalat

Termelő vállalat

VERTIKÁLIS

Kereskedelmi vállalat 8

3.3.1.1. MEGÁLLAPODÁSOK, A VÁLLALKOZÁSOK TÁRSULÁSAI ÁLTAL HOZOTT DÖNTÉSEK ÉS EGYEZTETETT MAGATARTÁSOK

3.3.1.1.1. A megállapodás fogalma Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint akkor jön létre megállapodás a vállalkozások között, ha az érintettek közös akarattal juttatják kifejezésre, hogy az adott piacon egyeztetett formában fognak fellépni, tevékenykedni. A felek közötti akarategyesség létrejöttének mikéntje nem bír nagy jelentőséggel. Ez történhet a megállapodásra törekvő vállalkozások szabad elhatározásából, együttműködéséből, de olyan eset is elképzelhető, ahol az egy vállalkozás a másiktól fenyegetés vagy más kényszer alkalmazásával éri el a kooperatív magatartást. A Bayer ügyben (T – 41/96) a Bayer gyógyszergyár gyógyszereket szállított különböző uniós tagállamokban, ahol a gyógyszerek árát különbözőképpen állapították meg a nemzeti hatóságok, pl. Franciaországban és Spanyolországban 40% -kal olcsóbban értékesítették ugyanazokat a patikaszereket, mint más tagállamokban. Ennek következtében, érthetően párhuzamos importok alakultak ki, tehát a vevők igyekeztek francia és spanyol forrásokból a terméket beszerezni. Ezért a Bayer, az általa forgalmazott gyógyszerek közül egyre többnek szállítását tagadta meg ezekre a piacokra. Az Európai Bizottság azt állapította meg, hogy az érintettek versenykorlátozó megállapodást kötöttek az Egyesült Királyságból származó parallelimport meggátolására. Az Európai Bíróság szerint a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy a gyógyszergyár és a francia, valamint spanyol nagykereskedők között valamiféle hallgatólagos megállapodás jött volna létre a parallelimport meggátolására. Az Európai Bíróság nem fogadta el azt a bizottsági érvelést sem, hogy a felek, a szállítások korlátozása dacára is megtartották üzleti kapcsolataikat. A Bíróság szerint a megállapodás érvényességéhez szükséges a felek akaratának kinyilvánítása a versenykorlátozásra. Ez hiányzott, mert itt a Bayer egyirányú akciójáról volt csak szó.

Azok a vállalkozások között létrejött megállapodások, amelyek alanyai anya –és leányvállalat viszonyban állnak egymással és ugyanahhoz a konszernhez tartoznak, nem esnek az EUMSz 101. cikke hatálya alá. Ezek a vállalkozások ugyanis gazdasági szempontból egy egységet képeznek, ahol a leányvállalat alárendelt helyzetben van, és követnie kell az anyavállalat piaci tevékenységére, döntéseire vonatkozó utasításait. A leányvállalat nem tud autonóm döntéseket hozni valójában, nincs önálló üzletpolitikája, ezért nem is beszélhetünk a vállalkozások közötti megállapodásról.

3.3.1.1.2. A vállalkozások társulásai által hozott döntések A különböző szakmai egyesületek, kamarák vagy testületek által hozott döntések hatékony módon képesek a verseny korlátozására. Itt nem feltétlenül csak a tagoknak szóló kötelező magatartást előíró döntésekről van szó, hanem a puszta ajánlások is az uniós versenyjog hatálya alá kerülhetnek, ha ezeket a tagság ténylegesen elfogadja és követi. Az Európai Bíróság a Wouters ügyben (C – 309/99) a Holland Ügyvédi Kamara határozatát vizsgálta, amely tiltotta az együttműködést ügyvédek és könyvelők között. A Bíróság leszögezte, hogy az ügyvédi kamarák általában az ügyvédeknek, mint a piaci szereplőknek az érdekképviseleti szervei, tehát döntéseik lehetnek vállalkozások társulásainak döntései, azaz az EUMSz 101.cikk (1) bekezdése alá tartozó tevékenység. Az ilyen

9

testület által hozott, és a piacot korlátozó intézkedés jogellenes lehet. Ugyanakkor a Bíróság azt is kimondta, hogy a Holland Ügyvédi Kamara döntése célszerű lehet, annak piackorlátozó effektusa ellenére is, ha az azért vált szükségessé, hogy az ügyvédi foglalkozás szabályszerű működését biztosítsa.

3.3.1.1.3. Összehangolt magatartás Az összehangolt magatartás létrejöttéhez szükséges egy tényleges, tudatos megegyezés a felek között, függetlenül ennek jogi kötőerejétől. Ezt a magatartást meg kell különböztetni a vállalkozások párhuzamos magatartásától, amely véletlenszerű és a felek egymás között nem egyeztették. Például, ha a kőolaj-feldolgozó üzemek csupán egységesen megemelik a motorbenzin árát, ez nem kartell, hanem tényszerű párhuzamos magatartás. De, ha az említett vállalatok esetleg információcserét hajtanak egymás között végre, akkor már tudatosan egyeztetik magatartásukat. Viszont, ha ez nincs, hanem csak a piac változásaira reagálnak a vállalkozások, pl. a nyersolaj világpiaci ára emelkedik, vagy a nyári szabadságolások miatt megnövekszik az üzemanyag iránti kereslet, akkor alapvetően párhuzamos magatartásról és nem kartellről beszélhetünk. Egyébként az Európai Bíróság a T- Mobil Netherlands– ügyben(C -8/08) a mobiltelefon szolgáltatók egy alkalommal történő információcseréjét is elégségesnek tartotta az összehangolt magatartás megállapítására, azaz az EUMSz 101. cikk rendelkezéseivel ellentétesnek mondta ki. Az Európai Bíróság megközelítése szerint a vállalatok közötti együttműködés akkor is fennáll, ha ugyan nem jutottak el a szerződés, megállapodás megkötésének stádiumába, de tudatosan olyan gyakorlati szempontú koordinációra törekednek, amelynek célja, hogy a versenyből fakadó bizonytalanságokat, kockázatokat kiküszöböljék. Más szóval az összehangolt magatartás fogalma nem csak a piaci fellépésre vonatkozó közvetlen együttműködést fogja át, hanem az erre vonatkozó információcsere valamennyi formáját, amelynek segítségével a vállalkozások a piaci magatartásukra leselkedő bizonytalanságokat (pl. az árak alakulását) csökkenteni vagy kiküszöbölni szeretnék. Ebből következőleg a piaci versenyt korlátoznák. Mindez nem jelenti azt, hogy a piaci információcsere rendszere általánosságban versenyellenes magatartás lenne. Az információcsere versenyellenessége függ a piaci viszonyoktól, pl. az áru homogenitásától, a piaci koncentráció milyenségétől, az információcsere gyakoriságától, és az információk címzettjeitől. Az összehangolt magatartás bizonyítása az esetek jelentős részében szükségessé válhat. Például ülésekről, megbeszélésekről készült jegyzőkönyvek, de leginkább tanúvallomások alapján állapítható meg az összehangolt magatartások európai jogot sértő mivolta. Az Európai Bizottság éppen ezért átfogó „nyomozati” jogosítványokkal rendelkezik. Így például házkutatások tarthat, információkat szerezhet be. Lehetősége van „vádalku” megkötését is indítványozni, ami azt jelenti, hogy az összehangolt piaci magatartásban érintett egy vállalkozásnak kilátásba helyezheti a pénzbírság részleges vagy teljes elengedését annak fejében, ha magáról az összehangolt piaci magatartásról bizonyítékokat szolgáltat az Európai Bizottságnak.

10

A versenykorlátozó magatartások formáit az alábbi ábra foglalja össze:

3.3.1.2. A TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE GYAKOROLT HATÁS A vállalkozások közötti megállapodás alkalmas kell legyen arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre hatása legyen. legyen Ez a követelmény az célozza, hogy elhatároljuk az uniós kartelljogot a hasonló tagállami belső bels rendelkezésektől, és egyértelművé űvé tegyük, hogy az uniós versenyjog hatálya elsődlegesen első az európai belső piacon, a határokon átnyúló vállalkozások versenyviszonyait hivatott szabályozni. A tagállamok közötti kereskedelemre kereskedelem gyakorolt hatás megvalósul akkor, ha kellő mértékű valószínűséggel előrelátható, átható, hogy a vállalkozások közötti megállapodás közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan a tagállamok közötti árukereskedelmet érintheti, azt hátrányosan befolyásolhatja. E megfogalmazásban felismerhetjük az áruk szabad áramlása kapcsán, az Európai Bíróság által kialakított Dassonville – formula tartalmi elemeit. Következésképpen a piaci verseny tényleges korlátozása sem szükség, elég az, hogy arról a felek pusztán megállapodjanak, egyeztessenek és ezzel a belsőő piacon a kereskedelem akadályozásának lehetőségét őségét megteremtsék. Elegendő tehát, ha a megállapodás vagy magatartás „alkalmas” arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre hatással legyen. Az ilyen következményekkel járó megállapodás akkor jön létre, ha az abban résztvevő vállalkozások az adott nemzeti piacról piac mintegy „kizárják”” a külföldi versenytársakat, versenytársak illetve az Unió belső piacán a versenystruktúrák megváltozását idézik elő. el Az esetek döntő elő többségében a különbözőő tagállamokból származó vállalkozások között jön létre a kartellkartell megállapodás. Ez azonban nem kizárólagosan érvényesül, hiszen hiszen a pusztán csak egy tagállam vállalkozásai között létesített kartell is előidézheti el az európai belsőő piacot érintő érint fent említett, az uniós gazdasági versenyt érintő érint hatásokat. A tisztán csak egy tagállamban létesített kartell csak akkor eredményezi az uniós versenyjog megsértését, ha (i) ez export, illetve import tevékenységet végez, és 11

(ii) tevékenysége olyan szolgáltatásra irányul, amely természeténél fogva a határokon átível; (iii) a kartell –megállapodás korlátozza annak lehetőségét, hogy más tagállamokból származó versenytársak az adott tagállam piacán tevékenykedjenek; (iv) a kartell - megállapodás és az abból fakadó versenykorlátozó hatás teljesen kiterjed az egész tagállam felségterületére.

Érdemes itt példaként megemlíteni a Delimitis ügyet ( C- 234/89.): A görög származású Delimitis kocsmát üzemeltett Frankfurtban és megállapodást kötött a Henninger Brau AG sörgyárral, hogy attól évi 132 hektoliter sört vásárol. Az ilyen kizárólagos forgalmazási szerződések nem ritkák a német piacon, azaz a sörgyárak gyakran kötnek speciális szállítási szerződést a sörözőkkel, éttermekkel, kocsmákkal. Delimitis elszámolási vitába keveredett a sörgyárral, végül a közöttük létrejött kizárólagos forgalmazást rögzítő szerződést az EUMSz 101. cikkébe ütközőnek minősített. A jogvitában az Európai Bíróság vizsgálta a szerződések un. kumulatív hatását az uniós belső piacra. Nevezetesen azt, hogy Delimitis és a Henninger sörgyár kötött szerződés, figyelembe véve a hasonló szerződéseket, - milyen hatással bír a hazai és a külföldi versenytársak piaconmaradásra irányuló lehetőségeire, az adott releváns piacon (sörkimérés). Az Európai Bíróság nem minősítette elve az EUMSz 101. cikke hatálya alá tartózó szerződésnek a görög kocsmáros és a frankfurti sörgyár szerződését. Mégis azt leszögezte, hogy a szerződés jogellenes voltának megállapításához megvizsgálandó, hogy (i) a szerződést nehézséget kell jelentsen a piacra jutást illetően azon versenytársaknak, akik a sörpiacra be szeretnének lépni és piaci részesedésük növelésére képesek lennének. (ii) A szerződések jogi és gazdasági tartalmának kumulációja lényeges mértékben jelenti a piac korlátozását.

Látható, hogy a fenti ügyben az Európai Bíróság szerint, - az egyébként tisztán német belföldi kereskedelmi partnerek között létrejött - megállapodás nem, de annak, a többi hasonló szerződéssel együtt jelentkező esetleges hatása, a tagállamok vállalatainak piaci versenyét hátrányosan érintheti. Az Európai Bizottság nem kötelező erejű véleményeként fogalmazta meg álláspontját arra nézve, mikor lehet beszélni a tagállamok közti kereskedelemre gyakorolt hatásról. (De – minimis szabály) Eszerint a kereskedelmi ügyletben érintett partnerek közös piaci részesedése 5% -t meg kell, hogy haladja és az áru értéke legalább a 40 millió eurót kell, hogy elérje. Ezen értékek alatt bagatell ügyletekről beszélünk, azaz az ilyen arányú piaci részesedésnél az uniós piacra gyakorolt versenykorlátzó hatás nem érzékelhető, elenyésző. A de –minimis szabály ugyanakkor nem vonatkozik azokra a versenykorlátozó megállapodásokra, amelyek kifejezetten a piaci verseny korlátozása szándékával jöttek létre.

3.3.1.3. A VERSENY KORLÁTOZÁSA A versenykorlátozó megállapodásokat két csoportba sorolhatjuk: a.) a piaci verseny korlátozásának kifejezett szándékával jön létre; b.) nem kifejezetten a verseny korlátozását célzó megállapodás, de hatása lehet ilyen.

12

3.3.1.3.1. A verseny célzatos korlátozása A verseny céltudatos korlátozásáról akkor lehet szó, ha az csak erre vagy főleg erre irányul, és az ilyen tartalmú megállapodást létrehozó vállalkozások célja az unió belső piacán a versenycsökkentése és ezáltal az adott piacon bevételeik növelése. Ezek képezik a versenykorlátozó megállapodások kemény magját, mint -

az árak rögzítése, a termelés és forgalmazás korlátozása, a piacok felosztása, az exportot korlátozó vagy tiltó vertikális megállapodások.

Ezekben a kartell - megállapodásokban vagy egyeztetett magatartások útján a felek céltudatosan törekednek a verseny korlátozására, azaz a piaci hatások kiküszöbölésére. Ezeknél a megállapodásoknál már a kísérlet is büntethető és a versenyjogi megítélésük egyszerű és egyértelmű. Más kérdés, hogy a megállapodások bizonyítása viszont sok esetben nehézkes és bonyolult, hiszen az ezt elkövető vállalkozások tisztában vannak azzal, hogy ez a magatartásuk pénzbírsággal sújtható, következésképpen rendszerint titokban járnak el.

3.3.1.3.2. A nem kifejezetten, csak hatásukban versenykorlátozó megállapodások Ebben a csoportban a megállapodásoknak lehet versenykorlátozó hatásuk, de a feleket elsősorban nem ez a szándék vezérelte, hanem vállalkozói teljesítményük növelése, például jobb üzemi struktúra, egy magasabb színvonalú termék kifejlesztését célzó kooperáció a cél, és ehhez szolgál eszközként a verseny korlátozását is eredményező megállapodás. Az ilyen egyezségeknek a versenyjogi megítélése meglehetősen nehéz és komplex. Szükséges a megállapodás piacra gyakorolt konkrét hatásának a számbavétele. A versenykorlátozó körülményeket alaposan mérlegelni kell a kooperációs megállapodás pozitív és negatív szempontjai alapján (pontos gazdasági analízis). Ennek következtében az is elképzelhető, hogy a megállapodás mentesíthető a hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ilyen megállapodások megítélésénél az alábbi szerint kell eljárni:

•

Kiindulópont a versenyjogi szempontból releváns cselekvési szabadság korlátozása

Az első megvizsgálandó kritérium az érintett vállalatok versenyjogilag releváns cselekvési szabadságnak csorbítása. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy verseny csak akkor valósul meg, ha a piac részvevői abban a helyzetben vannak, hogy versenycselekményeket hajtsanak végre és a verseny szempontjából fontos üzleti döntéseiket (árrögzítés, egyéb feltétele, vevői kör, az áruforgalmi terület, stb.) autonóm módon hozzák. Csorbul a cselekvési szabadság a kereskedőnek, ha szerződésben rögzítették számára, hogy milyen áron adhatja tovább az általa 13

megszerzett árut. Az egyedárusítási szerződésekben a szállító fél korlátozott abban, hogy más viszonteladónak is szállítson meghatározott területen. Szintén a verseny korlátozásának minősül a harmadik piaci szereplő működési lehetőségének a behatárolása (kizárólagos beszerzési szerződés, versenytilalom a versenytárs piacon való fellépésének lehetőségét korlátozhatja).

•

A versenyjogilag releváns cselekvési szabadság csorbítása nem elégséges előfeltétel a verseny korlátozására

Az olyan szerződéses megkötések, amelyek a felek üzleti tevékenységét a piactól távol eső kérdésekben korlátozzák, nem tekinthetők versenykorlátozó hatásúaknak, mivel ezek csak jelentéktelen és közvetett mértékben gyakorolnak hatást a piaci tranzakciókra. Ugyanez vonatkozik azokra a megállapodásokra is, amelyek célja tisztességes és teljesítményre irányuló magatartás tanúsítása a piaci versenyben.

•

Beszerzési kötelezettségek és versenytilalom a kizárólagos egyedárusítási szerződéseknél

A cselekvési szabadság bekorlátozása áruk és szolgáltatások beszerzésnek kötelezettségével, versenytilalom előírásával vagy bizonyos áruk kötelező átvételének hosszú távú rögzítésével nem biztos, hogy valóban automatikusan az EUMSz 101. cikke (1) bekezdésében tilalmazott magatartás jön létre. Ennek megállapításához szükség annak tisztázása, hogy fennáll –e a megállapodásnak olyan hatása, amely a versenytársakat a piacról kizárja. A Delimitis ügyben már említett két teszt – kérdést itt is fel kell tenni: (i) az adott piacra való jutás nehézségi foka, illetve (ii) a megvizsgált árubeszerzési kötelezettség (versenytilalom) lényeges mértékben a piacról való kizáráshoz vezet – e? A cselekvési szabadság korlátozása versenyjogilag nem jelent akkor problémát, ha ez a piacra való jutás céljával történt. Tehát annak elősegítésére, hogy az e célból alkalmazott termelési és szellemi jogok terén megvalósuló beruházások elérhessék gazdasági céljukat. Ennek kapcsán érdemes utalni az olyan horizontális kooperációs szerződéseket, ahol az elsőrendű célkitűzése a feleknek, hogy az adott kooperációs partner a piacra egyáltalán bejuthasson. A szükséges versenykorlátozások (immanens teória, ancillary restraints) kapcsán megemlítendők az olyan kikötések a szerződéses partnerek között, amelyek ugyan korlátozzák a cselekvési szabadságát a félnek, mégis funkcionálisan elengedhetetlenül szükségesek (és nem szükségesek lehetnek) a kooperációs terv megvalósításához vagy az adott tranzakció végrehajtásához. Az uniós szervek döntéshozatali gyakorlatukban pl. a vállalatok átruházásakor alkalmazott versenytilalmat, mint szükséges piackorlátozó intézkedéseket ismerik el.

14

Bizonyos esetekben a cselekvési szabadság korlátozása a szerződéses partner működésére tekintettel kerül sor, vagy éppen ezek megállapodásában foglalt sajátos tevékenységének kifejtése miatt. A fent említett immanensteória ezen variánsa alapján az alábbi versenykorlátozó intézkedések kikerültek az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése hatálya alól: -

a kereskedelmi képviselő ár-megállapítási és vevő - kiválasztási tevékenységének korlátozása; a kül –és nagykereskedők közvetlenül nem szállíthatnak, adhatnak el árut a végfogyasztóknak, (pl. Metro nagykereskedelmi vállalat); a sikerdíjról szóló megállapodás tilalma (az Európai Találmányi Hivatalnál bejegyzett intézetek képviselőire vonatkozó uniós foglalkoztatási előírások). a szociális partnerek közötti megállapodás díjazás kérdésére vonatkozó része; ügyvédek részére, bizonyos multidiszciplináris társaságok által kínált képzés tilalma; sportviadalok lebonyolításához szükséges előírások végrehajtása.

A versenyt érintő hatások mérlegelésekor, további kivételként jöhet számításba az olyan, egyébként a versenyt korlátozó cselekmény, amelynél a versenyre pozitív hatást gyakorló elemek többségben vannak a negatív elemekhez képest. Például az Európai Bíróság a szelektív áruterjesztési szerződések kapcsán ismételten elismerte, hogy az ugyanazt a márkát forgalmazó kereskedők közötti verseny korlátozható, ha ennek eredményeként a terméket gyártó vállalatok között a versengés az un. járulékos szolgáltatások (tanácsadás, szerviz, javítás, kellő eladói környezet biztosítása) terén fokozódik. Ez nyilvánvalóan a fogyasztók érdekeit szolgálja.

3.3.1.4. A KARTELLTILALOM ALÓLI MENTESÍTÉS Az EUMSz 101. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi, bizonyos feltételek mellett, hogy a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai döntései és összehangolt magatartás versenykorlátozó hatásainak tiltó rendelkezéseinek alkalmazásától el lehet tekinteni. A mentesítés akkor jöhet számításba, ha a fent említett megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyidejűleg, azaz kumulatívan az alábbi előfeltételeknek tesz eleget: a.) hozzájárulnak az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához; b.) lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből; c.) mindebből kifolyólag az előnyökben részesedő vállalkozásokra nem róhat olyan korlátozásokat, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, és d.) nem teheti lehetővé ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk tekintetében a versenyt megszüntessék.

15

3.3.1.4.1. Rendelet a mentesítésről A mentesítés korábban kizárólag az Európai Bizottság hatásköre volt. Az Európai Bizottság konstitutív hatású jogi aktussal döntött a mentesítésről. A mentesítésekről szóló, a Tanács 1/2003/EK számú rendelete paradigmaváltással lehetővé tette, hogy a mentesítés már nem csak az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozzon, hanem nemzeti hatóságok és bíróságok (választottbíróságok) is rendelkeznek ilyen hatáskörrel, sőt kötelezettek az EUMSz 101. cikk (3) bekezdés rendelkezéseit az uniós mentesítési ügyekre alkalmazni. A rendelet kimondja, hogy az EUMSz 101. cikk (1) bekezdése alá eső olyan megállapodások, döntések és összehangolt magatartások, amelyek eleget tesznek a fenti mentesítési feltételeknek (fenti a. – d. pontok), nem tiltottak, anélkül, hogy ezt előzetes határozatnak kellene megállapítania („legális kivétel” alkalmazásának elve). Tehát, hogy a mentesítés körülményei fennállnak – e, ezt az érintett vállalatok önvizsgálat útján maguk dönthetik el. Ilyenformán a mentesítésre vonatkozó rendelkezések közvetlen hatállyal bírnak. Erre a decentralizációra azért volt szükség, mert a 27 tagország versenyjogi ügyeit az Európai Bizottság már nem tudta ellátni. A vállalatok „önmegítélésének” persze reálisnak kell lenni, mert ellenkező esetben pénzbírságot kockáztatnak. Lehetőségük van informális úton az Európai Bizottsággal konzultálni, hogy adott cselekményük valóban megfelel – e a mentesítés feltételeinek. Ilyenek az un. megerősítő levelek (comfort letters), amelyek „megnyugtatják” ugyan a vállalkozásokat, de nincs kötelező hatályuk, így a tagállami bíróságokat nem köti. A gyakorlatban azonban ezideig a tagállami bíróságok, illetékes hatóságok nem hoztak a megerősítő levél tartalmával ellentétes határozatot. Az Európai Bizottság továbbra is jelentős szerepet tölt be a mentesítésekkel kapcsolatosan. Amennyiben ezt az uniós kartelljogi szabályok alkalmazásához fűződő közérdek megkívánja, a saját kezdeményezésére eljáró Bizottság határozatával megállapíthatja, hogy az uniós kartelltilalom alkalmazása szükségtelen egy adott megállapodásra, vállalkozások társulásainak döntésére vagy összehangolt magatartására akár azért, mert az EUMSz 101. cikk feltételei nem teljesültek, akár azért, mert a mentesítés fenti négy csoportba sorolt feltételei teljesültek. Az Európai Bizottság elmarasztaló határozatát az érintett vállalkozás megelőzheti azzal, ha kötelezettségvállalást ajánl fel, amellyel eleget tesz a Bizottság elvárásainak. Az Európai Bizottság ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára határozatával kötelezővé teheti, amelynek a hatása gyakorlatilag megegyezik a mentesítésről szóló határozatéval.

3.3.1.4.2. Csoportos mentesítések A mentesítésekről szóló uniós szabályok szerint lehetőség van, un. csoportmentesítésekre is (19/65/EGK tanácsi rendelet). Nem kell alkalmazni a kartelltilalomról szóló rendelkezéseket „vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportjára” nézve. Egy adott kartell - megállapodást érintő csoportmentesítés, teljes terjedelemben és általánosan jelent mentesítést. Amennyiben a csoportmentesítés feltételei fennállnak, a kartelltilalom alóli ex 16

lege kivételről van szó. Tulajdonképpen a csoportmentesítés is az Európai Bizottság munkájának könnyítését szolgálja azzal a céllal, hogy ez az uniós szerv hatékonyabban tudja ellátni felügyeletét az Unió belső piacának versenyjogi normái betartása felett. Mivel ezek a mentesítések rendeletek formájában jelennek meg, nagymértékben elősegítik a jogbiztonságot a piac szereplői számára. A csoportmentesítő rendeletek meghatározott időre szólnak, általában 10 -12 évre érvényesek. A csoportmentesítési rendeletek két fő területre terjednek rendszerint ki: piacokra vagy iparágakra (biztosítás, gépjármű ágazat, vonalhajózási társaságok, légi fuvarozás) vagy bizonyos megállapodás - típusokra vonatkoznak (vertikális, kutatásfejlesztési, szakosítási és technológiaátadási megállapodások).

3.3.1.4.3. Vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendelet Érdemes külön kiemelni az Európai Bizottság vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira vonatkozó csoportmentességi rendeletét (330/2010/EU rendelet). Kétségtelen, hogy az uniós versenyjog szempontjából kiemelt figyelmet kell, hogy szenteljünk a vertikális megállapodásoknak és összehangolt piaci magatartásoknak. Itt a termelési és értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő két vagy több vállalkozásról van szó. A vállalkozások megállapodása és összehangolt magatartása olyan feltételekre vonatkozik, amelyek alapján egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása megvalósul. A rendelet egy un. „feketelistát” tartalmaz azokról a vertikális megállapodásokról, amelyek kapcsán a csoportmentesítést nem lehet alkalmazni. Ilyenek pl. a viszonteladási ár megkötése, azaz a minimum és fix ár meghatározása, miközben megengedett az ajánlott és a maximum ár rögzítése. Tilosak a tovább eladási korlátozások (pl. kedvezmény adás elutasítása, a szállítás megtagadása, a szállítás visszafogása, a szerződés felmondásával fenyegetés, stb.). Szelektív forgalmazási rendszerek is tiltottak (pl. szelekció a vevők között). Tilos az összetevők szállítójának korlátozása. Fontos szempont a piaci részesedési küszöb megállapítása a csoportmentesség megadására. Eszerint a mentesség csak azzal a feltétellel adható, ha a szállító és a vevő piaci részesedése nem haladja meg a 30% -t azon a piacon ahol eladja, illetve megvásárolja szerződés szerinti áruit és szolgáltatásait. A feketelista mellett a mentesítő szabályok un. „fehérlistákat” is tartalmaznak azokról a cselekményekről, amelyek általában megengedettek, noha korlátozhatják a versenyt. A csoportmentesítést mind az Európai Bizottság, mind a tagállami hatóságok megvonhatják vállalatokról, ha ezt rendkívüli esetek indokolják.

17

3.3.1.5. A VERSENYT KORLÁTOZÓ, TORZÍTÓ MEGÁLLAPODÁSOK, A VÁLLALKOZÁSOK TÁRSULÁSAI ÁLTAL HOZOTT DÖNTÉSEK ÉS EGYEZTETETT MAGATARTÁSOK CSOPORTOSÍTÁSA

3.3.1.5.1. Horizontális vállalati kooperációk (i)

Általános kérdések

A kooperációs megállapodás keresésének magyarázata az, hogy a vállalkozások a piaci versenyből fakadó kockázatok kiiktassák vagy csökkentsék azzal, hogy a versenytárs üzleti stratégiája ezúton megismerik. A kooperációs megállapodás ezen kívül lehetőséget ad arra, hogy az egyébként horizontális versenyhelyzetben lévő vállalatok együttműködésük útján erősítsék meg piaci pozíciójukat a többi piaci szereplővel szemben (pl. közös kutatás és fejlesztés). Az EUMSz 101. cikkének hatálya kiterjed a fent említet megállapodások mindkét formájára, különösen az utóbbi esetében érvényesülhetnek ezek a szabályok határozottabban. A horizontális megállapodások a verseny korlátozásának kemény magját képezik, nem kaphatnak mentesítést és bírsággal fenyegetettek (árrögzítés, termeléskorlátozás, piacfelosztás). Mégis ezek a megállapodások között vannak olyanok is, amelyeknek nincs piackorlátozó hatásuk. Ilyenek pl. a nem versenytársak között kialakított együttműködések, versenytársak közötti együttműködés olyan tevékenységre vagy projektre nézve, amelyeket önállóan nem tudnának megvalósítani. Ide tartoznak azok a versenytársak között megkötött megállapodások is, amelyek sem a versenyparaméterek, sem az érintett vállalatok piaci fellépését nem befolyásolják (együttműködés az üzem létesítmények biztosításában). A fent említett horizontális megállapodások esetén átfogó csoportmentesítés nincs. Ilyenre csak a kutatási és fejlesztési, illetve szakosítási megállapodások esetében kerülhet, egyedi elbírálás mellett sor. A horizontális megállapodások versenyjogi szempontból történő értékelése komplex és körültekintő vizsgálatot igényel. Erre vonatkozóan „A horizontális megállapodásokra vonatkozó iránymutatás” ad gyakorlati eligazítást. Itt az együttműködő vállalkozások piaci helyzetét és az adott releváns piac szerkezetét elemzik.

(ii)

Konkrét együttműködési formák

Közös kutatás és fejlesztési megállapodások. Ezeket az Európai Bizottság általában pozitívan értékeli, mivel itt alapvetően új technológiákon alapuló fejlettebb termékek kifejlesztésén van a hangsúly. Termelési együttműködési megállapodás három formában jelentkezik: -

a közös termelésről megállapodás; egyoldalú vagy kölcsönös szakosodási megállapodások (az egyik vállalkozás vagy mindketten előállítanak egy terméket és külön vagy közösen forgalmaznak);

18

-

beszállítói megállapodások (az egyik fél a másiknak átengedi egy adott termék előállítását).

A közös termelésről folyó megállapodásokat a versenykorlátozó megállapodások kemény magjaként tartja a Bizottság számon. A másik két megállapodásra vonatkozóan figyelembe veszik a gazdasági környezetet és a vállalkozások piaci pozícióját. Közös értékesítésekre irányuló kooperációs megállapodások a vállalkozások értékesítési politikájának a koordinálását jelenti. Mivel itt közös árképzésről, sőt a piacok felosztásáról is lehet szó, általában ezt az együttműködési formát a leginkább „üldözött” kartellek között tartják számon. Viszont azok a kooperációs megállapodások, amelyek az értékesítéssel összefüggő bizonyos funkciókra terjednek ki, mint reklám - és szerviztevékenység, rendszerint megengedettek. Közös beszerzéseket célzó kooperációs megállapodások megítélése inkább pozitív. Ez a megállapodás rendszerint két piacot érint: egyszer azt a piacot, ahol a vállalkozások vásárlóként lépnek fel. Másodszor az a piacot, ahol a felek eladni szándékoznak. Az Európai Bizottság az ilyen együttműködést abban az esetben tartja versenykorlátozónak, ha a felek az imént említett mindkét piacon számottevő dominanciával rendelkeznek. A kis – és középvállalkozások, közös vásárlásokat célzó kooperációja éppenséggel a verseny fokozását eredményezheti. Az Európai Bizottságnak a horizontális kartellek típusairól szóló közleménye alapján a fent említetteken kívül pozitív célzatú horizontális együttműködésnek minősíthető még a szabványosításról, környezetvédelemről és a kereskedelmi kiállításokról rendelkező megállapodások.

3.3.1.5.2. A tulajdonosi szerkezet megváltoztatása (i)

Kisebbségi részesedés

A kisebbségi részesedés eredményezhet versenyt csökkentő hatást, ha a kisebbségi partner egy olyan vállalkozásban jut ilyen részesedéshez, amellyel egyébként versenyben van. A partnerek ugyanis tekintettel vannak egymás érdekeire, így ez csökkenti verseny intenzitását. Előfordulhat az is, hogy megváltozik a kisebbségi részvétel által a vállalatirányítás szerkezete a gazdasági információk intézményes átalakításával, vagy a vezetés személyi összefonódásával, ami a vállalat egészének a gazdasági versenyben tanúsított magatartására lehetnek hatással. (BAT és Reynolds ügyben (T 47/90) 1987 –ben hozott döntés, amely szerint a versenytársak között a kisebbségi részesedésre kötött megállapodás a közösségi kartellszabályokba ütközik). (ii)

Közös vállalatok

19

A vállalkozások kooperációja gyakran közös vállalatok alapításában ölt testet. Ennek az a lényege, hogy az alapító vállalatok együttesen ellenőrzik a vállalat működését. Az, hogy a közös vállalat valóban versenykorlátozó hatást képes kifejteni, meg kell vizsgálni funkcionális szempontból, hogy a közös vállalat tevékenysége mire terjed ki? Abban az esetben, ha egy új vállalat jön létre és tejes mértékben minden funkciójában önállóan jár el, akkor a fúziók ellenőrzésére hozott uniós rendelet alapján kell eljárni (a Tanács 139/2004. sz. EK rendelete). Viszont abban az esetben, ha a közös vállalat csak részfeladatokat lát el, pl. beszerzések és eladások terén támogatja az anyavállalatokat, akkor az EUMSz 101. cikk (1) bekezdésbe ütköző kartellról van szó.

3.3.1.5.3. Áruforgalmazás – Vertikális vállalati együttműködés (i)

A vertikális vállalati kapcsolatok problematikája

A vertikális megállapodásokat (különböző termelési és árukereskedelmi szinten lévő vállalkozások közötti megállapodások) az EU kartelljog jóval szigorúbban ítéli meg, mint a tagállami és nemzeti jog. A vertikális szerződések, különösen az egyedárusító, áruforgalmazási szerződések alkalmasak arra, hogy az Európai Unió egységes belső piacát újra nemzeti piacokra ossza fel, tördelje szét. Párhuzamos import és annak korlátozása, abszolút területi védelmet jelent. Ez nagyban veszélyeztetheti az Unió belső piacának integrációját. A Grundig és Constent ügy (EuB 1966.07.13.) erre a legkiválóbb példa. Előfordul, hogy az egyes tagországokban ugyanazt a terméket különböző áron kínálják a kereskedők. Ahol olcsóbb onnan azokhoz a vásárlókhoz juthat el a termék pl. re export útján, ahol viszont drágábban árulják. A termelő éppen ezt akarja megakadályozni a kereskedővel kötött, ennek a terméknek a forgalmazását tilalmazó megállapodással. Ezek a megállapodások rendszerint árkikötéseket, a vevői kör korlátozását tartalmazzák. Az anya és leányvállalata közötti vertikális megállapodások nem esnek az EUMSz 101. cikk (1) bekezdés kartelltilalmi rendelkezéseinek hatálya alá. Nagyjából ugyanezt lehet elmondani kereskedelmi képviselőkkel kötött szerződésekről. Itt a képviseletre szóló megállapodás akkor nem valósít meg versenykorlátozást, ha a képviselő az általa közvetített ügyletben nem vállal kockázatot, hanem megbízója utasításait hajtja végre. Az egyéb vertikális megállapodások, mint az egyedárusítási szerződés, a szelektív áruforgalmazásról szóló megállapodás (itt a termelő kifejezetten egy szakmailag kvalifikált kereskedőn keresztül kívánja az árut forgalmazni) és a franchising szerződések továbbra is a kartell tilalomról szóló uniós szabályok hatálya alá esnek, de lehetőség van mentesítésre. A vertikális megállapodások egyes fajtáinak összefoglalása: • •

Egyedüli márka kikötése Korlátozott forgalmazás Kizárólagos forgalmazás és kizárólagos vevőelosztás Kizárólagos szállítás és a szállítót kötelező mennyiségi szállítási kényszer

20

• • (ii)

Szelektív forgalmazás: a.) termékkör, b.) kiválasztási szempontok, c.) diszkrimináció mentesség, d.) arányosság Helyettesítési célokra való eladásokra vonatkozó korlátozások Viszonteladási ár meghatározása Piacfelosztás Vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentesítési eljárás(az Európai Bizottság 330/2010/EU rendelete)

A rendelet hatálya olyan vertikális megállapodásokra terjed ki, amely két vagy több vállalkozás között jön létre, és azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a felek által történő vásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik. A rendelet kiterjed a szellemi tulajdonjogok átruházására is, ha ezek nem az adott vertikális megállapodás fő tárgyát (az érintett terméke vagy szolgáltatás árusítása és viszonteladása, használata) képezik, de azzal szoros kapcsolatban vannak. A csoportmentesség alapvetően kiterjed azokra a megállapodásokra, amelyeknél piaci dominancia nem állapítható meg, azaz ahol a szállító és a vevő piaci részesedése nem haladja meg a 30% -t. Ez a rendelet is tartalmaz egy un. „fekete listát”, amelyben a leginkább versenykárosító megállapodások találhatók (pl. kötelező ár megállapítása, a vevőkör meghatározása). A rendelet felsorolja azokat a korlátozásokat is, amelyek alól mentesítés nem adható.

3.3.1.5.4. Technológia átadás A technológiák átadását célzó licencia szerződések rendszerint tartalmaznak olyan záradékokat, amelyek korlátozzák a partner piaci versenybeli mozgásterét, mind a licencia engedményesre (pl. területvédelmi záradék), mind a licencia adóra (pl. versenytilalom) nézve. Ezeket a záradékokat alkalmazni lehet bizonyos feltételek esetén, azaz mentesíthetők a Bizottság 772/2004./EK számú rendelete alapján.

21

A versenykorlátozó megállapodások vagy összehangolt magatartások (kartellek) osztályozása az EUMSz 101. (1) bekezdése szerint: szerint

a beszerzési és eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;

a termelés, az értékesítés, a műszaki m szaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;

a piacok vagy beszerzési források felosztása;

egyenértékű ű ügyletek esetén eltérő eltér feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos helyzetbe kerülnek; a szerződések ődések megkötésének függővé függ tétele olyan kiegészítő ő kötelezettségeknek a másik fél részéről ől történő történ vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés szerz tárgyához.

22

4. A domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma – EUMSZ 102. cikk

4.1. Általános megközelítés Az EUMSz 102. cikke tiltja, ha egy vagy több vállalkozás a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével visszaél, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. A kartellekről szóló szabályokkal ellentétben, itt nem legalább két vállalat piaci magatartásának egyeztetéséről van szó, hanem pusztán egy, domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás versenykorlátozó tevékenysége a vizsgálat tárgya.

4.2. Piaci erőfölény

4.2.1. Az erőfölény meghatározása Az Európai Bíróság a Hoffmann – La Roche ügyben (C - 85/76) definiálta a piaci erőfölény fogalmi jegyeit. Eszerint egy adott vállalkozás vagy akkor rendelkezik erőfölénnyel, ha abba a helyzetbe kerül, hogy az adott releváns piacon a versenyt megakadályozza, vagy ha a piaci magatartását a versenytársakra való tekintet nélkül alakítja ki.

4.2.1.1. EGYÜTTES (KOLLEKTÍV) PIACI ERŐFÖLÉNY Az uniós versenyszabályozás egy vagy több erőfölényével visszaélő vállalkozásról rendelkezik. Ebből az következtethető ki, hogy az adott piacon a többségben lévő vállalatok együttesen képesek a domináns helyzetet kialakítani. Itt nem csak a közös irányítás alatt lévő vállalatcsoportokra (konszernek) kell gondolni, hanem azokra a két vagy több, egymástól gazdaságilag független vállalkozásokra is, amelyek strukturálisan vagy a piac adottságai miatt (pl. oligopol piac) kerülnek kapcsolatba, és így a konkurenciával vagy a fogyasztókkal szemben a piacon egységesen jelennek meg.

4.2.1.2. A PIACI ERŐFÖLÉNY MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI A piaci erőfölény alapvetően a vállalkozásnak a kérdéses piacon fennálló részesedése alapján állapítható meg. Az Európai Bíróság AKZO ügyben (C -62/86) határozta meg, hogy normális körülmények között a vállalkozás 50% -os piaci részesedése alapozhatja meg a domináns piaci helyzetet. Amennyiben ez a részesedés 50% alatt lenne, akkor más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Ilyenek lehetnek pl. a többi piaci partner részesedésének mértéke, a sorrendben következő partner százalékaránya, technológiai előny, az adott termék, márka minősége, marketing és áruterítés, stb. Különösen jó példa erre a United Brands ügy C -27/76, 23

más néven a Chikita Banán eset, ahol a Benelux piacon a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező banánforgalmazó United Brands csak 40%-ot mondhatott magáénak, de a hozzá legközelebb eső, következő partner csak 7% -os résszel volt jelen a piacon. Itt az Európai Bíróság értékelte a Chikita márkanevet, a United Brands technológiai fölényét. Egyébként a piacon fellépő, együttesen mintegy 53% - ot képviselő vállalkozások egy partnerre jutó részesedése csupán egy –két százalékos volt. Abban az esetben, ha a piaci részesedés 20 és 40% közé esik, valószínűtlen a piaci erőfölény megállapítása. Erre csak rendkívüli körülmények esetén kerülhet sor. 25% -os piaci részesedés alatt gyakorlatilag kizárható az erőfölény létezése.

4.2.1.3. A RELEVÁNS ÁRUPIAC A piaci erőfölény megállapításához szükséges, hogy minden egyes esetben meghatározzuk azt a földrajzilag és tárgyi szempontból releváns piacot, amelyen a domináns helyzet kialakult. Erre vonatkozóan az Európai Bizottság alakított ki, az egységes értelmezés érdekében, fogalmi meghatározásokat. Ezek a definíciók egyébként mind a kartelljog, mind pedig a vállalati fúziók kapcsán alkalmazandók.

a.) A tárgyi szempontból releváns piac, azaz árupiac Ennek a piacnak a meghatározása erősen függ az adott termék más termékkel való helyettesítésének lehetőségétől. Ezt a vevők, illetve a fogyasztók szempontjából kell megközelíteni. Az ehhez szükséges fontos indikátorok: árfekvés, minőség, műszaki jellemző és a keresztárak rugalmassága. Ugyanis, ha az figyelhető meg, hogy a fogyasztók jelentéktelen, ám tartós áremelkedés esetén egy másik termék vásárlására térnek át, akkor ez a termék is a releváns piachoz számítható. Ugyanakkor, ha a vevők lassan és vonakodva reagálnak az áremelkedésre, akkor viszont abból kell kiinduljunk, hogy egymástól különböző árupiacokról van szó. A már fenn említett United Brands ügyben szereplő áru, a banán nehezen helyettesíthető más gyümölccsel, hiszen olyan tulajdonságokkal rendelkezik (kinézet, íz, kezelhetőség, stb.), ami nem lelhető fel más déligyümölcsnél. Megvizsgálandó továbbá, hogy kínálati oldalon milyen gyorsan tudja átvenni, - viszonylag alacsony költségek mellett, - a piacon egy másik versenytárs az áru kínálatát a vevők, fogyasztók felé. Például rendelkezi –e olyan árukészlet felett, hogy biztosítani tudja a kieső termékek szállítását.

b.) Területileg releváns piac A releváns piac földrajzi elhatárolása azzal a céllal történik, hogy meghatározzuk azokat a piacon fellépő vállalkozásozásokat, amelyek földrajzi szempontból nézve a vevők számára beszerzési forrásul szolgálnak, illetve amelyek a lehetséges domináns piaci helyzettel rendelkező vállalkozásnak konkurenciát jelenthetnek. Az Európai Bizottság szerint a 24

releváns földrajzi piac az a terület, ahol a vállalkozások termékeiket és szolgáltatásaikat kínálják, és ahol a versenyfeltételek nagyjából egyöntetűek, valamint a szomszédos piaci területeken érezhetően különböző versenyfeltételek uralkodnak. Tehát e területek egymástól markánsan elkülöníthetőek a versenyfeltételek szempontjából. A releváns földrajzi piac szükséges feltétel, hogy átfogja a közös belső piacot vagy annak lényeges részét. Egy tagállam felségterülete minden esetre a belső piac lényeges részének tekintendő. Ugyancsak lényeges résznek tekintendő a tagállam területének egy nagyobb része (pl. Észak – Németország tejpiaca). Gazdasági jelentőségük miatt a fontosabb légi –és tengeri kikötők is a belső piac lényeges részét képezik (pl. Hamburg).

4.3. A piaci erőfölénnyel való visszaélés Az adott piacon fennálló erőfölényről akkor beszélhetünk, ha a vállalkozás olyan uralkodó helyzetben van, hogy képes a hatékony gazdasági verseny megakadályozására. Más szóval a piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás képes arra, hogy a versenytársaktól, a beszerző nagykereskedőktől és végül a fogyasztóktól nagymértékben és tartósan függetlenítse magát. Az uniós versenyjog nem tiltja magában a domináns piaci helyzet fennállását, de tiltja az azzal való visszaélést. A piaci erőfölénnyel rendelkező vállalakozás magatartása eltér a normális piaci versenyben megszokottól. Ez a magatartás kétféleképpen érintheti a piaci partnereket: korlátozza azokat tevékenységükben, vagy egyszerűen kiszorítja, kizsákmányolja őket.

4.3.1. A piaci erőfölénnyel való korlátózó hatású visszaélés A korlátozás útján megvalósuló piaci fölénnyel való visszaélés egyenesen a versenytársak ellen irányul. Fontos azonban itt különbséget tenni a domináns helyzetben lévő vállalkozás piaci viselkedésformái között, ugyanis nem mindegyik, - egyébkén a versenytársra hátrányos cselekménye minősíthető jogellenesnek. A teljesítményre alapozott verseny - magatartás nem jogsértő, hiszen ez a vállalkozás sikeres működését jelentheti, ha növeli pl. kereskedelmi forgalmát az adott piacon a versenytárs rovására. Ezt nem lenne célszerű megtiltani. Lényeges, hogy a piaci fölénnyel bíró vállalkozás a piacon szokásos ajánlatokat teszi (árakat és a minőséget pontosan megjelölve vagy éppen a gazdasági teljesítményektől idegen eszközöket használ fel a versenyben. Ez utóbbiakra az alábbi példák hozhatók fel:

4.3.1.1. AZ ÜZLETI KAPCSOLAT MEGTAGADÁSA A piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás, úgymint minden más piaci résztvevő, megválaszthatja üzleti partnereit. Mégis a domináns helyzetben lévő vállalkozásnak az üzleti

25

kapcsolat létesítésére, illetve megszakítására irányuló cselekménye tilalmazott lehet. Az esetek két csoportját lehet itt elkülöníteni: (i) az olyan termékek és szolgáltatások szállításának a megtagadása, amelyeket amugyis önállóan történő értékesítésre szántak és az árut igénylő partnernek már részben szállított a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás. Például a piaci erőfölénnyel rendelkező A cég nem szállít árut B viszonteladónak, mert ez utóbbi ezt az árut A konkurenseinek adná tovább. (ii) A másik eset, amikor a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás által üzemeltetett berendezéshez (főképpen hálózati rendszerekhez), - akár materiális vagy immateriális formában-, megtagadja a hozzáférést. Ezeket a berendezéseket elve saját felhasználásra szánták és kínálják. Itt termékekről, szolgáltatásokról és infrastrukturális rendszerekről van szó, amelyeket a felhasználók más, un. származékos piacokon (pl. vevőszolgálat) való tevékenységéhez elengedhetetlenül szükségesek.

Az Európai Bíróság a Bonner ügyben (C – 7/97) foglakozott ezzel a kérdéssel. Itt egy lapkiadó cég (Mediaprint Zeitungs – und Zeitschriftenverlag) tagadta meg, hogy kiadja az az előfizetők adatbázisát, amire a lapterjesztőnek lett volna szüksége. Az Európai Bíróság leszögezte ebben a jogesetben, hogy a domináns piaci helyzettel való visszaélés csak akkor állapítható meg, ha az adott szolgáltatás máshonnan nem szerezhető meg. Emellett az Európai Bíróság azt is vizsgálta természetesen, hogy az adott szolgáltatásra egyáltalán szükség van e, és az un. származékos piacon való gondtalan fellépés e nélkül is megvalósítható. Tehát a kérdés az: nélkülözhető vagy sem a szolgáltatás? A fent említett jogesetben a Bíróság megállapította, hogy az újságok olvasókhoz való eljuttatása nemcsak a lakásokhoz kihordással oldható meg, másrészt a piacon újonnan fellépő lapterjesztő fel kell, hogy vegye a versenyt az ott lévő konkurenciával, és ki kell dolgoznia saját terjesztési szisztémáját.

Az immateriális jogok esetén például a licencjogok átadásának megtagadása önmagában nem jelent joggal való visszaélést, még akkor sem, ha a licenctulajdonos piaci erőfölénnyel bír. Joggal való visszaélés, azaz az erőfölénnyel való visszaélés egyrészről akkor állhat elő, ha a licencjog alapján legyártható új áru előállítását akadályozza meg, amelyre lenne fogyasztói kereslet a piacon. Másrészről akkor, ha a licencjog átadásának megtagadása a versenytársak kizárásához vezetne. Az Elsőfokú Bíróság 2007 szeptemberében hozott ítéletet a Microsoft ügyben (T – 201/04). A Microsoft ugyanis megtagadta az „interoperabilitáshoz szükséges információk” versenytársak részére történő átadását és az ilyen információknak a szerverekhez kapcsolódó operációs rendszerek piacán, a Microsoft termékeivel versenyző termékek fejlesztésére és terjesztésére szóló felhasználásnak az engedélyezését. A Microsoft így megakadályozta olyan szerverek üzemeltetésének kifejlesztését, amelyek a Windows szoftveres személyi számítógépekre alkalmaztak volna. Kétségtelen, hogy a Microsoft domináns helyzetet élvezett az adott piacon, így az információk visszatartásával súlyosan megsértette a EUMSz 102. cikkében foglaltakat.

4.3.1.2. FELFALÓ ÁR Az ajánlati ár az átlagos változó költségeknél alacsonyabb áron történik. Az AKZO ügy (C 62/86) kapcsán szögezte le az Európai Bizottság, hogy a felfaló ár elsősorban azzal okoz kárt, hogy az ilyen dömping árral kiszoríthatók a piacról a versenytársak, majd ezt követően az 26

erőfölénnyel rendelkező vállalkozás kénye kedvére alakíthatja ki az árakat. Ezek az árak jóval magasabbak lesznek, mint azok, amelyeket a versenytársak piaci jelenlétében alakított volna ki. Ilyen formán a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás olyan anyagi előnyre tesz szert, amiből minden gond nélkül tudja a felfaló árból (dömping ár) fakadó vesztességeit fedezni. A Bizottság és a Bíróság gyakorlata vesztesség visszanyerésének tényét nem kell bizonyítani, csak valószínűsíteni. Az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy a fentieken túlmenően az is fontos az erőfölénnyel való visszaélés megállapításához, hogy a domináns piaci pozícióval rendelkező vállalat szándéka, célja a versenytársak kiszorítása legyen. Ami pedig a felfaló ár megállapítását illeti, kétféle költségszámítás vehető alapul. (i) A fent említett átlagos változó költségek, a másik pedig (ii) az átlagos összköltség.

Ugyanis, ha az ár az átlagos összköltség alá esik, de magasabb, mint az átlagos változó költség, - akkor bizonyítani kell, hogy a domináns helyzetben lévő vállalkozás tényleges célja a versenytársak kiszorítása. Ha az ár az átlagos változó költségek alá süllyed, akkor nyilvánvalóan visszaél az adott vállalkozás erőfölényével.

4.3.1.3. EGYETLEN MÁRKÁHOZ KÖTÉS, HŰSÉG – KEDVEZMÉNY AZ EUMSz 102. cikkében tilalmazott erőfölénnyel való visszaélés akkor valósulhat meg, ha a vevőkre és a beszállítókra gyakorolt kötöttségek komoly hatással vannak a piaci versenytársak kereskedelmi forgalmára. Itt alapvetően azzal a céllal kívánja az erőfölénnyel rendelkező vállalkozás beszállítóit és nagykereskedői beszerzőit az adott márkához kötni, pl. un. hűség kedvezményekkel, hogy aztán a fogyasztók csak ennek a vállalkozásnak a termékeit vásárolják. A vevő hosszú távú szerződésben kötelezi magát, hogy a terméket kizárólag ennél a vállalkozásnál szerzi be. A hűségkedvezmény azt jelenti, hogy a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás az eladások esetén, kedvezményes áron adja el a vevőnek a terméket. Érdemes utalni a Van den Bergh Foods ügyre (T – 65/98), ahol a domináns piaci helyzetben lévő HB cég hűtőládákat adott a fagylalt termékeit árusító kiskereskedőknek azzal a kizárólagos szerződéssel, hogy azokban csak az ő termékeit árusíthatják. A kiskereskedők jelentős része megkötötte ezt a megállapodást, mert a HB fagylaltjai valóban kedveltek voltak a fogyasztók körében és a HB gondoskodott a hűtőládák karbantartásáról is. Ezt a helyzetet kifogásolta a piacra belépni szándékozó Mars cég az Európai Bizottságnál. A Bizottság megállapította a piaci erőfölénnyel való visszaélést és az Elsőfokú Bíróság is elutasította a HB ennek megváltoztatására irányuló keresetét és megállapította, hogy a kizárólagos szerződések sértik az uniós versenyjog szabályait.

Külön meg kell vizsgálni a hűségkedvezményeknél az engedmények (rabatt) kérdését. Itt kétféle rendszerről lehet szó: 27

(i) hűségengedmény, (ii) mennyiségi engedmény.

A hűségengedmény arra vonatkozik, hogy beszerző fél engedményt kap az árból, mégpedig attól függően, hogy beszerzési szükségletének hány százalékát rendeli a domináns piaci helyzetben lévő vállalatnál. Ez kihatással lehet a piaci versenyre, hiszen a beszerzőt arra ösztökéli, hogy ne kössön üzletet a piacon lévő vagy főleg oda belépni szándékozó, hasonló terméket kínáló más vállalkozásokkal. Viszont nem veti fel az uniós versenyszabályok megsértésének gyanúját a mennyiségi engedmény. Ez rendszerint ésszerűen igazolható, mivel a mennyiségi engedményben részesített beszerző vállalat az ebből fakadó költségelőnyét „továbbadja” a termék végfogyasztói felé.

4.3.1.4. ÁRUKAPCSOLÁS Ez akkor áll elő, ha a piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás, a tőle beszerző félre olyan kötelezettséget ró, hogy ez utóbbi a számára szükséges termék vagy szolgáltatás mellett további olyan árut vagy szolgáltatást rendeljen meg, amely nem áll ezekkel szoros és ésszerű kapcsolatban. Például egy műszaki termék eladását vagy bérbeadását kombinálják az alkatrészek szállításával és/vagy a javítás, karbantartás kikötésével. Ugyanakkor az árukapcsolások célja sok esetben nem a piacról való kiszorítás, hanem a piacon a fogyasztók felé való hatékonyabb fellépés, igényes szolgáltatások nyújtása. Ezért az árukapcsolás jogellenessége akkor állapítható meg, ha valóban fennáll a piaci erőfölénye az adott vállalkozásnak, és az árukapcsoláson keresztül ezt az erőfölényt mintegy „átvetíti” a kapcsolt termék vagy szolgáltatás piacára. Más szóval a domináns helyzetben lévő vállalkozás a vásárlójára rákényszeríti, hogy a fő termékkel együtt a kapcsolt terméket is nála szerezze be. Ezzel kizárja annak lehetőségét, hogy a piacon más versenytársak kínálatát is igénybe vegye az ilyen helyzetbe kényszerített vásárló. Az Európai Bizottság a Hilti ügyben (T - 30/89) szögezte le, hogy az árukapcsolás jogellenessége akkor állapítható meg, ha (i) az adott vállalkozás erőfölényben van a kapcsolódó piacon, (ii) a kapcsolás hiányában a vevő az érintett termékeket külön – külön venné meg, és (iii) az összekapcsolt termékeket kényszerből vásárolja meg, valamint (iv) az árukapcsolás a verseny kizárását eredményezi.

28

4.3.2. Kizsákmányoló jellegű visszaélések A piaci fölényével kizsákmányoló jelleggel él vissza a vállalkozás, ha piaci partnerének függő helyzetét használja ki annak érdekébe, hogy üzleti előnyt kényszerítsen ki maga számára, amit egyébként a normális versenyfeltételek mellett nem tenne. Más szóval, az adott vállalkozás olyan feltételeket diktál, amelyeket a rendes piaci verseny feltételei alapján nem tudna megtenni.

4.3.2.1. TÚLZOTTAN MAGAS ÁR ÉS TISZTESSÉGTELEN ÜZLETI FELTÉTELEK A domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás éppen azért tud túlzottan magas árat követelni, mert képes kihasználni partnere adott helyzetét. Normális versenykörülmények között ugyanis az eladó törekszik a legalacsonyabb áron kínálni az adott terméket vagy szolgáltatást. Azonban az ár túlzott szintjét, az előállításra fordított költségek és a tisztességes nyereség megállapításának bonyolult volta miatt, nehéz egyértelműen bizonyítani. Itt a termék vagy szolgáltatás gazdasági értékét kell az „kikényszerített” árral összevetni. Lényeges eleme az ilyen vizsgálatnak a nyereség nagyságának a megállapítása. A feltehetően túlzottan magas árat vetjük össze a más piacokon ugyanezért a termékért vagy szolgáltatásért kért árral. Fennáll annak is a lehetősége, hogy összevessük a túlzott árat azzal az árral, amelyet a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás más piacon kér partnereitől, akik nincsenek tőle függő helyzetben.

4.3.2.2. A TERMELÉS KORLÁTOZÁSA A piaci erőfölénnyel rendelkező vállalkozás ésszerű ok nélkül nem korlátozhatja az előállított áru mennyiségét, forgalomba hozatalát vagy műszaki fejlesztését. Általában a piaci dominanciával rendelkező vállalkozás ezt azért teszi, hogy mesterséges áruhiányt idézzen elő a piacon, és így az árakat saját haszna növelésére emelni tudja. A kizsákmányoló típusú visszaélések e fajtájánál problematikusnak tűnik annak megállapítása, hogy egy adott vállalat a termékét milyen kapacitással kell előállítsa, illetve milyen ráfordításokat kell eszközöljön a fejlesztésekre, hogy az a versenyfeltéteket figyelembe véve ésszerű legyen. Hiszen ebből a bázisértékből kiindulva tudjuk megállapítani, hogy a korlátozás milyen mértékű.

4.3.2.3. AZ ÜZLETI PARTNEREK DISZKRIMINÁCIÓJA Tiltott visszaélést jelent, egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek. Az ilyen hatású feltételek alkalmazását semmilyen objektív körülmény nem igazolja. (Tetra Pak II –ügy C 333/94). Tipikus esete ennek, amikor az erőfölényt élvező vállalkozás, a csak nála vásárlót kedvezőbb elbánásba részesíti azzal a vevővel szemben, aki szükségleteit nem csak nála, de a piacon fellépő más vállalkozásoknál is kielégíti. 29

4.3.2.4. JOGKÖVETKEZMÉNYEK A Tanács 1/2003.számú rendelete alapján az Európai Bizottság jogosult pénzbírságot kiszabni. Az uniós versenyjogi előírások megsértői polgári jogi szankciókkal sújthatók. A jogsértő szerződések semmisek. Ezen kívül a jogsértő magatartással való felhagyásra is felszólítható a domináns piaci helyzetben lévő vállalkozás, illetve kártérítésre is kötelezhető.

A piaci erőfölénnyel való visszaélés tilalma (EUMSz 102. cikk) • Piaci uralmi helyzet: a piacon domináns helyzetet élvező vállalkozás nincs jelentős versenynek kitéve (pl. monopolhelyzet, 80% -os részesedés a releváns piacon). • Tárgyi és területi szempontból releváns piac: (i) a tárgyi szempontból releváns piac a termékek cserélhetősége alapján határozható meg (termékpiac); (ii) a területileg releváns piac egyenlő az uniós belső piaccal vagy annak jelentős részével. • Visszaélés: (i) korlátozó hatású (a versenytársak kiszorítása); (ii) kizsákmányoló hatású (a piaci partner kizsákmányolása). • Az Európai Bizottság felügyeli az uniós versenyelőírások betartását: (i) a jogsértő cselekmény abbahagyására való felszólítás; (ii) pénzbírság ( a Tanács1/2003. /EK rendelet); kártérítés. Végül, általánosan és ismételten megemlítendő, hogy a piaci erőfölénnyel való visszaélés akkor tilalmazott az uniós versenyjogi rendelkezések alapján, ha annak az Európai Unió belső piacára vagy annak lényeges részére (releváns piac) hatása van.

30

5. Fúziókontroll

5.1. Általános kérdések Az Európai Unió közös belső piacán folyó verseny nem csak kartellek alakításával, a domináns piaci pozícióval visszaéléssel, de a vállalatok közötti fúziókkal is korlátozható vagy kizárható. Az EUMSz nem tartalmaz külön rendelkezéseket a vállalati fúziók ellenőrzésére. Ezért külön rendeletben kellett szabályozni az EU piacán megjelenő vállalati összefonódásokat, illetve ezek engedélyezésével kapcsolatos eljárási lépéseket (Tanács 139/2004./EK rendelete, a Fúziós Rendelet). Megjegyzendő, hogy a rendeleten túlmenően számos bizottsági közlemény ad magyarázatot e rendelet szabályainak értelmezésére. A fúziókontroll célja: megakadályozni, hogy két vagy több vállalkozás olyanképpen fonódjon össze, hogy ezzel piacuralmi helyzetet hozzon létre, vagy a már meglévő ilyen állapotot tovább erősítse, és ennek segítségével korlátozza vagy kizárja a versenyt. (Pl. egy, a piacon 40% -os részesedéssel bíró vállalat fúziónál egy szintén hasonló gazdasági profillal rendelkező vállalattal. Együtt így 80% -ot képviselnek az adott piacon és így megszerezik a domináns pozíciót.) A vállalatok fúziója magában véve nem tilalmazott, hiszen adott esetben ennek pozitív hatásai is lehetnek, pl. új technológiák kifejlesztése, magas műszaki tartalmú termékek gyártása, stb. Viszont a vállalakozásoknak számítaniuk kell arra, hogy ezeket a fúziókat az Európai Bizottság szigorúan ellenőrzi, feltételeket szab működésükhöz, és csak akkor engedélyezi azokat, ha a vállalkozások kötelezettségeket vállalnak ezekkel kapcsolatosan, és ezeket be is tartják.

5.2. A Fúziós Rendelet hatálya A Fúziós Rendelet hatálya minden olyan vállalati összefonódásra kiterjed, amelynél uniós kapcsolat mutatható ki.

5.2.1. A fúziók formái Általánosságban azt lehet elmondani a vállalkozások összefonódásának különböző formáiról, hogy ezek az érintett vállalatok szerkezetét hosszú távra megváltoztatják.

5.2.1.1. ÖSSZEOLVADÁS Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy egymástól független vállalatok összeolvadásáról van szó. A vállalatok gazdaságilag függetlenek egymástól, azaz gazdasági döntéseiket önállóan 31

hozzák meg. A konszernen belüli (anya és leányvállalat közötti) összeolvadások nem tekinthetők a Fúziós Rendelet értelmében összeolvadásnak, így ezek ellenőrzése szükségtelen. Két vagy több vállalkozás fúziója megtörténhet úgy, hogy (i) az adott vállalkozást „beveszik” a már létező másik vállalkozásba, vagy (ii) közösen egy új vállalkozást alapítanak.

A fúzió folytán a korábbi vállalatok irányítása tartósan megváltozik, hiszen az irányítás az új közös vállalat kezébe kerül.

5.2.1.2. AZ ADOTT VÁLLALKOZÁS FELETTI IRÁNYÍTÁS, ELLENŐRZÉS MEGSZERZÉSE Egy vagy több vállalakozás közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalat felett. Alapvetően arról van szó, hogy az adott vállalkozás vagy vállalkozások felett ellenőrzést gyakorló vállalkozás vagy vállalkozások meghatározó befolyást szereznek ezekben, aminek folytán a stratégiailag fontos döntéseket képesek megakadályozni. Az egyedüli ellenőrzés jogról akkor beszélhetünk, ha az adott vállalkozás a másik vállalkozás részvénypakétjának megvásárlásával a szavazattöbbséget szerez. Magában a vállalkozásban megvásárolt többségi részesedés, illetve sajátos jogokat biztosító részvények (arany részvények, többségi szavazatot biztosító részvények, stb.) is biztosíthatják a vállalkozás irányítását és egyedüli ellenőrzését.

5.2.1.3. KÖZÖS VÁLLALAT Közös vállalt alapításakor, akkor lehet szó összeolvadásról, ha ennek folytán egy olyan vállalkozás jön létre, amelynek minden funkcióját, tartósan egy önálló gazdasági egység látja el. Tehát nem arról van szó, hogy az anyavállalatok létesítenek egy olyan közös leányvállalatot, amely kisegítő funkciókat lát el (pl. csak marketing tevékenységet). Ez a közös vállalat vagy (i) a résztvevő vállalkozások által újonnan alapított vállalat formájában jelenik meg (joint venture), vagy pedig (ii) egy vállalkozás egy, már létező vállaltban részesedést szerez, ezáltal pedig a részesedést eladóval együtt gyakorolják az így közössé lett vállalat feletti ellenőrzést. Ezt az ellenőrzést csak akkor gyakorolhatják együtt az alapító vállalkozások a közös vállalatban, ha a részesedést szerző fél kellő mértékű, az eladó vállalkozáséval nagyjából egyenlő szavazati joggal rendelkezik a közös vállalatban.

32

A közös vállalatok, két fajtája különböztethető meg aszerint, hogy alapító vállalkozások közötti kapcsolat: (i) a szorosabb koncentráción alapul, vagy (ii) lazább jellegű kooperációs viszony jön létre. Ez utóbbi közös vállalatok ugyanis nem esnek a fúziókontroll szabályainak hatálya alá. Ezekre az uniós kartelljogi rendelkezések alkalmazandók.

5.2.2 A fúziók un. közösségi léptéke Egy összefonódás közösségi léptéke az összefonódások forgalma alapulvételével határozható meg. Ezt figyelembe véve állapítható meg, hogy az uniós Fúziós Rendelet szempontjából jelentőséggel bír –e az összefonódások fentiekben illusztrált valamelyik típusa. Az összefonódás közösségi mértékű, ha az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót; az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike e forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.

Az az összefonódás, amely nem éri el a fenti küszöbértékeket közösségi léptékű az alábbi alternatív küszöbértékek esetén: az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót; legalább három tagország mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót; legalább három tagország mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót; legalább két érintett vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót, kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike e forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el.

Látható, hogy a fúziós rendelet egyrészt (i) egy globális piaci, másrészt (ii) egy uniós piaci forgalmi küszöböt rögzít.

Ehhez kapcsolódnak az alternatív küszöbértékek és a kétharmados szabály. 33

5.2.3. A forgalom számításának elvei A kiszámításnál az érintett vállalkozások és az ezekhez kapcsolódó vállalkozások forgalmi adatait kell figyelembe venni.

5.2.3.1. ÉRINTETT VÁLLALKOZÁSOK A fúziót létrehozó mindkét vállalat érintett vállalkozásnak tekinthető. Az adott vállalkozás feletti irányítás, ellenőrzés megszerzése esetén mind az ellenőrzést megszerző és mind az a vállalkozás, amely irányításának ellenőrzését megszerezték, érintett vállalkozásnak tekintendő. A vállalti részesedést eladó vállalkozás forgalmát figyelmen kívül kell hagyni.

5.2.3.2. KAPCSOLÓDÓ VÁLLALKOZÁSOK A forgalmi küszöbök kiszámításánál figyelembe kell vennünk az érintett vállalakozásokhoz kapcsolódó vállalkozásokat is. Ezek a következők lehetnek: (i) (ii) (iii) (iv)

az érintett vállalkozás leányvállalata, illetve ez utóbbi leányvállalata; az érintett vállalkozás anyavállalata, illetve ez utóbbi anyavállalata, az érintett vállalkozás anyavállalatának más leányvállalatai („nővérek”); két vagy több konszernvállalat által közösen ellenőrzött vállalkozás.

5.2.3.3. FORGALOM Az érintett vállalkozás figyelembeveendő teljes forgalma: az előző pénzügyi évben általa rendes tevékenységi körében elért termékek értékesítéséből és szolgáltatások nyújtásából származó nettó bevétele (vételár).

5.3. A fúziók engedélyezésének feltételei

5.3.1. Dominancia teszt Eredetileg az úgynevezett erőfölény (dominancia) tesztet alkalmazták a fúzióknál annak eldöntésére, hogy a fúzió folytán létrejött vállalkozás erőfölényes helyzetbe került –e az uniós belső piacon vagy annak jelentős részén, vagy a már meglévő erőfölényes helyzete tovább erősödött az összeolvadásban résztvevő vállalkozásoknak.

34

5.3.2. A „SIEC” teszt (significant impediment of effective competition) Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem akadályozná jelentősen, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani. Az Európai Bizottság e módosított dominancia tesztnél azokat a módszereket alkalmazza az erőfölényes helyzet megállapításához, amelyeket az EUMSz 102. cikkében, a domináns piaci helyzettel való visszaélés szabályaira is alkalmaz. A „SIEC” teszt azokra a fúziókra koncentrál, amelyek oligopolisztikus piacokon korlátozzák a versenyt anélkül, hogy ennek a piacnak tagjai koordinálnák piacuralmi magatartásukat. (Oligopólium: Néhány hasonló nagyságú cég van a piacon, - egymástól való függésük jelentős és minimális versenyre törekvés jellemzi őket.) Annak megállapítására, hogy a fúzió piacuralmi pozíciót ért el vagy a már meglévőt tovább fokozta, az Európai Bizottság több tényezőt vesz figyelembe. Például • • • • •

a fúzióban résztvevő vállalkozások gazdasági erejét, fizetőképességét, az eladó és vevő választási lehetőségét, az adott termék vagy szolgáltatás kereslet kínálati viszonyinak alakulását, valamint a gazdasági és műszaki fejlődést az adott piacon.

Különösen ez utóbbinak szentel az Európai Bizottság kiemelt figyelmet, hiszen a vállalkozások fúziójának éppen a műszaki, gazdasági fejlődéssel való lépéstartás lehet az indoka, ami a fúzió engedélyezhetőségét támasztja alá. A vállalkozások egybeolvadásakor vizsgálni kell, hogy azok vertikális vagy horizontális, illetve konglomerátumként vagy egyedi formában jelennek meg. A horizontális hatású összefonódások a piac szerkezetére hatnak, különösen érintik a jövőbeli versenytársak helyzetét a releváns piacon. A fúzió értékelésénél döntő szerepet játszhat az, hogy a fúzió milyen mértékű részesedéssel bír a piacon. A vertikális hatások pedig az eladókat és vevőket érintik, illetve a szomszédos piacokra hatnak az árkapcsolások és a keresztszubvenciók által. (A keresztszubvenció azt jelenti, amikor a vállalkozás egyik része veszteséges működését a vállalkozás másik része támogatja).

5.3.3 Versenykorlátozó mellék-megállapodások Az olyan vállalkozások összeolvadásakor, amikor egyik fél részesedést vásárol a másik fél vállalkozásában, vagy a két vállalkozás egy új közös vállalatot alapít, az érintettek gyakorta mellék-megállapodásokat kötnek olyan kötelezettségek vállalására, amely az egész fúziós ügylet gazdasági célkitűzéseit hívatottak biztosítani. A leggyakrabban előforduló ilyen mellék-megállapodás a vállalkozásának egy részét eladó felet kötelezi, különösen az átruházáshoz kapcsolódó immateriális tulajdonjogok védelmére vonatkozóan (fogyasztói 35

címlista, know-how, stb.). Abban az esetben, ha ez a mellék-megállapodás valóban szorosan kapcsolódik a fúzióhoz és valóban indokolt az összeolvadás megvalósításához, akkor erre is kiterjed a fúzióra adott engedély.

5.4. Kapcsolat a tagállami fúziókontroll szóló szabályokhoz; a „one-stopshop” rendszer A tagállamok nem alkalmazhatják versenyjogi nemzeti jogszabályaikat uniós léptékű összefonódásokra. A fúziós irányelv egy un. áttételi eljárást rögzít le, ami lényegében a hatáskörök megosztását irányozza elő az Európai Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai között. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozások összefonódását az Európai Bizottságnál elegendő bejelenteni, és a Bizottság az ügyben érintett országok versenyhatóságaihoz teszi át az ügyet. Fordított esetben egy vagy több tagállam kérelmezheti az Európai Bizottságtól bármely olyan összefonódás megvizsgálását, amely ugyan nem uniós léptékű, de hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, illetve a piaci verseny korlátozásával fenyeget. Ezen túlmenően, ha az Európai Bizottság észleli, hogy az előbb említett helyzet fennáll, erről értesítheti az érintett tagállamokat és felhívhatja őket a kérelem megtételére.

5.5. Eljárási szabályok

5.5.1. Az összefonódás bejelentése Az uniós léptékű összefonódást a Bizottságnál, az összefonódás végrehajtását megelőzően, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően kell bejelenteni. A bejelentés elmulasztása pénzbírságot von maga után.

5.5.2. Kétszakaszos eljárás Első szakasz: a bejelentett összefonódások vizsgálata. Az Európai Bizottságnak 25 nap áll rendelkezésére, hogy döntsön arról, hogy az bejelentett összefonódás estén felmerül –e a Fúziós Rendelet szerinti jogsértő, a versenyt korlátozó helyzet, vagy a fúzió nem eredményez piaci erőfölényes helyzetet, így nem vet fel komoly aggodalmat az uniós közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. Amennyiben a Bizottság 25 napon belül nem hoz döntést az ügyben, akkor a fúziót automatikusan a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni. A második szakaszra csak akkor kerül sor, ha az első lezárult és annak alapján indokolt az eljárás továbbvitele. Az Európai Bizottságnak 90 nap áll rendelkezésére, hogy eldöntse, vajon a fúzió összeegyeztethető a belső piaccal vagy sem. Ha az Európai Bizottság a megvizsgált 36

összefonódást olyannak véli, mint amelyik veszélyezteti a piaci versenyt, akkor azt megtiltja, vagy működését feltételekhez köti. Itt is érvényes az első szakaszban már említett eljárási rend: ha a 90 napon belül nem születik döntés, a fúziót automatikusan engedélyezettnek kell tekinteni. Az Európai Bizottság döntése a Törvényszék előtt támadható meg. Itt lehetőség van az Európai Unió Bíróságához történő fellebbvitelre is. Például Airtours ügyben (T -342/99) a brit utazási iroda Spanyolországba és Görögországba szervezett utazásokat. Az adott piacon még volt két nagyobb iroda, akikkel versenyben állt. Itt tehát egy oligopolisztikus piacról volt szó. Az Airtours az egyik konkurens irodával akart fuzionálni, amit az Európai Bizottság a közös belső piac versenyszabályaival összeegyeztethetetlennek vélt, így az összeolvadást nem engedélyezte. Az Európai Bíróság viszont azt állapította meg, hogy az Európai Bizottság nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az összeolvadás következtében valóban kialakulhat a piacon a fuzionáló irodák egyfajta jogsértő piaci uralmi helyzete.

A feltételhez kötött fúziók esetén a vállalkozások kötelezettségeket vállalnak, amelyek a Bizottság által hozott döntésben is rögzítésre kerülnek. Ezek a kötelezettségvállalások részben strukturális természetűek. Például egy német élelmiszer áruházlánc egy másik uniós tagállamban úgy vette át azt ott honos áruházláncot, hogy rögzítették a megtartandó üzleti egységek számát. Másrészt az összeolvadt vállalkozás kötelezettséget vállal arra, hogy milyen jövőbeni tevékenységet folytat a piacon. (Például lemond bizonyos szerződésben foglalt jogok gyakorlásáról.)

Fúziókontroll (Fúziós Rendelet) Összefonódás formái: -

Összeolvadás ("merger"), Vállalatok feletti irányítás, ellenőrzés megszerzése ("acquisition"), Közös vállalat létesítése (joint venture)

37

A fúziók uniós léptéke, mértéke -

az összefonódások forgalmi értékét veszik alapul, amely küszöbértékeket a fúziós rendelet határozza meg:

vagy

Az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót

vagy

+

Az összes érintett vállalkozás összevont teljes világméretű forgalma meghaladja a 2,5 milliárd eurót

+ Legalább három tagország mindegyikében az összes érintett vállalkozás összevont teljes forgalma meghaladja a 100 millió eurót

Az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 250 millió eurót

+ Legalább három tagország mindegyikében legalább két érintett vállalkozás mindegyikének teljes forgalma meghaladja a 25 millió eurót

+ Legalább két érintett vállalkozás mindegyikének teljes uniós szintű forgalma meghaladja a 100 millió eurót

Kivéve, ha az érintett vállalkozások mindegyike e forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. Nincs uniós léptékű összefonódás.

Fúziók: két vagy több vállalkozás olyanképpen fonódik össze, hogy ezzel piacuralmi helyzetet hoznak létre, vagy a már meglévő ilyen állapotot tovább erősítik, és ennek segítségével korlátozzák vagy kizárják a versenyt. Az ilyen összefonódásokat az Európai Bizottságnál kell bejelenten.

38

6. Állami és különleges státuszú vállalatok

6.1. Általános kérdések Az EUMSz 106. cikke az un. közvállalkozásokra és a tagállamok által privilegizált (különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak) vállalkozásokra tartalmaz versenyjogi előírásokat. Erre azért van szükség, mert egyrészről potenciális fennáll annak lehetősége, hogy az állam, - visszaélve hatalmi helyzetével, - az általa létesített vagy ellenőrzött vállalkozásai révén rontsa a versenyszabályok érvényesülését az adott piacon, kivonva ezeket az általános rendelkezések hatálya alól. Másrészről ezek a vállalkozások fontos, közérdekű feladatokat látnak el (áramellátás, vasút, víz –és csatornaművek, stb.), így rájuk az uniós versenyszabályok is csak bizonyos mértékkel alkalmazandók. A közérdekű feladatok ellátásának fontossága megelőzi a piaci, gazdasági szempontokat. Az EUMSz 101. és 102. cikke a vállalkozások számára tartalmaz kötelezettségeket, míg a már említett 106. cikk az államok nem hozhatnak, és nem tarthatnak fenn a közvállalkozásokra, állami monopóliumokra (EUMSz 37.cikk) és privilegizált helyzetű vállalatokra az uniós verseny –és monopóliumszabályokkal ellentétes intézkedéseket. Megjegyzendő, hogy az államokat kötelező versenyszabályok ne érinthetik az állam és a fent említet vállalatok között fennálló tulajdonviszonyt, sem az ilyen vállalatok privatizációját, azaz éppen az EUMSz 245. cikke mondja ki, hogy az uniós jog alkalmazása nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. Ebből következik, hogy a tagállamok az általuk alapított közvállalkozások és privilegizált vállalkozások tevékenységéről, vagyonáról, munkaerőlétszámáról, stb. teljesen szabadon dönt.

6.2. A 106. cikk (1) bekezdése A közvállalkozásokról és privilegizált vállalkozásokról szóló versenyszabály célja az, hogy ezeket a vállalkozásokat a tulajdonos tagállam ne használhassa fel az uniós versenyszabályok megkerülésére.

6.2.1. A köz –és privilegizált vállalatok meghatározása Vállalkozásnak nevezzük azokat az egységeket, amelyek függetlenül jogi formájuktól és finanszírozási módozatuktól, gazdasági tevékenységet folytatnak. Egy jogilag az államtól függő vállalkozásra is ráillik ez a meghatározás akkor, ha termékét vagy szolgáltatását a közös belső piacon kínálja. A közvállalkozás egy olyan vállalkozás, amelyre nézve az állam vagy helyhatóság, - tulajdonosi pozíciója, pénzügyi érdekeltsége, alapítóokmány vagy jogszabályi rendelkezések alapján, - meghatározó befolyással rendelkezik. A magánvállalkozásoktól alapvetően abban különbözik, hogy a közvállalkozás vezetését az állam vagy helyhatóság irányítani képes, külön jogszabályi rendelkezések nélkül. A 39

különleges és kizárólagos jogosítványok alatt az érjük, hogy egy vagy több vállalkozást az állam jogilag előnybe részesít meghatározott teljesítmények fejében, vagy pedig a vállalkozásnak vagy vállalkozásoknak az állam bizonyos védelmet nyújt a versenyben, a piacon fellépő többi vállalkozással szemben.

6.2.2. Tilalmazott intézkedések Alapvetően az állam által elkövetett uniós jogsértésről van szó. A kérdés az, hogy az tagállam által biztosított és nyújtott kizárólagos jogosítvány (pl. monopólium létesítése) magában ellentétes –e az EUMSz 106. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint erre akkor kerül sor, ha az adott vállalkozás e kizárólagos jogosítványok puszta gyakorlásával, domináns piaci helyzetével visszaél vagy ezek által olyan helyzet alakul ki, amelyben a vállalkozás jogellenesen ki tudja használni erőfölényét. A puszta joggyakorlással a vállalkozás akkor követ el automatikusan joggal való visszaélést, ha a kizárólagos jog alapján ez a vállalkozás valamilyen teljesítményre kötelezett, noha egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy az említett kizárólagos jog által lefedett tevékenység kapcsán jelentkező igényeket ki tudná elégíteni. Jellemző példaesetként érdemes itt megemlíteni az Ambulanz Glöckner ügyet (C-475/99). A németországi Rajna –vidék- pfalzi tartományi egészségügyi hatóság megtagadta az Ambulanz Glöckner cég nem sürgősségi betegszállításra kiadott iparengedélyének meghosszabbítását, arra hivatkozva, hogy a tartomány sürgősségi betegszállítását ellátó két másik, erre a tevékenységre kizárólagos jogosítvánnyal rendelkező szolgáltató, láthatja el ezt a feladatot is. A kizárólagos joggal a sürgősségi betegszállítást non profit alapon ellátó szolgáltatók arra hivatkoztak, hogy a nem sürgősségi betegszállítás fontos gazdaságilag a kizárólagos tevékenységük ellátásához. Az Európai Bíróság ugyan elismerte a kizárólagos jogosítvány alapján folytatott tevékenység jogszerűségét, és azt, hogy az egyébként jól jövedelmező nem sürgősségi betegszállítás egyfajta kompenzációt jelenthet a non profit tevékenység támogatására. Ugyanakkor hangsúlyozta: meg kell vizsgálni, hogy az adott piacon kizárólagos jogokat élvező szolgáltatók nem élnek vissza ezzel a jogukkal a nem sürgősségi betegszállítás piacán. Ezzel a Bíróság egyértelművé tette, hogy a monopolhelyzetet élvező non profit szolgáltatók visszaélhetnek kizárólagos gazdasági helyzetükkel egy, a non profit tevékenységükkel összefüggésben lévő szomszédos piacon.

6.3. A 106. cikk (2) bekezdése Az EUMSz e cikke az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal megbízott vagy jövedelemtermelő monopóliumokra vonatkozik. Ezekre a vállalkozások csak olyan mértékben vonatkoznak az uniós versenyszabályok, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. Azonban a versenyszabályok alkalmazásának felfüggesztése a kereskedelem fejlődését nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel. Itt lényegében egy kivételes elbánást fogalmaz meg az uniós jogszabály, azaz az ilyen vállalkozások kivehetők a kartelljogi előírások hatálya alól, hiszen ennek indokoltsága ezeknek a vállalkozásoknak a speciális feladataiban keresendő: közérdekű szolgáltatások vagy pénzügyi jellegű 40

monopóliumok. (Megjegyzendő ezek nem azonosak a fent említett köz –és privilegizált vállalkozásokkal). Más szóval ezek a vállalkozások tevékenysége csak annyiban esik az uniós versenyjogi szabályok hatálya alá, amennyiben a rájuk rótt feladat elvégzését ezek nem akadályozzák. A kivétel alkalmazására csak akkor lehet eredményesen hivatkozni, ha az uniós versenyszabályok megsértése nélkül a vállalkozás nem tudja a tagállami jogszabály által előírt általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtani.

6.3.1. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás Rendszerint olyan teljesítményről van szó, amely a közérdeket szolgálja és a vállalkozás részére nem jelent nyereséget. Ilyenek például a személyszállítás, energia,- gáz – és vízellátás, telekommunikáció, posta, stb., amelyek mindenki számára és mindenhol elérhetők, viszonylag alacsony és egységes áron.

6.3.2. Alkalmazhatóság előfeltételei Az Európai Bíróság gyakorlata alapján meg kell bizonyosodni arról, hogy az adott vállalkozás szolgáltatásai valóban közérdekű célt szolgálnak. Ehhez az szükséges, hogy a vállalkozás szolgáltatói tevékenysége közjogi jogosítványon alapuljon.

6.3.3. A vállalkozásra rábízott szolgáltatás ellátásának akadályozása Akadályozás esetén (obstruct the performance) a kivételes elbánás szűken értelmezendő. Az uniós jog korlátozása arányban kell legyen a közérdekű gazdasági szolgáltatás jelentőségével. Ha ez kevésbé korlátozó módon is végrehajtható, akkor ezt kell alkalmazni. Bizonyítani azt kell, hogy az uniós szabályok a vállalkozásra rábízott feladatok ellátását ellehetetlenítik és egymással összeegyeztethetetlenek. Ugyanakkor az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata ez nem követeli meg, csupán annak igazolását kívánja meg, hogy a vállalkozásra bízott feladatok teljesítését az uniós szabályok betartása ténylegesen veszélyezteti. Megjegyzendő, hogy a nem gazdasági jellegű szolgáltatások (pl. kötelező egészségbiztosítás, bölcsőde, stb.) és a közös belső piac kereskedelmét nem érintő közszolgáltatások, valamint a csekély mértékű ilyen szolgáltatások (de minimis ) kapcsán nem merül fel a közszolgálatiság, mint az uniós jog alóli kivétel.

41

6.4. Az Európai Bizottság kompetenciája Az EUMSz 106. 6. cikk (3) bekezdése határozza meg az Európai Bizottság hatáskörét, amely szerint a Bizottság biztosítja a közvállalkozásokra, a különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozásokra vonatkozó uniós szabályok alkalmazását,, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz. Ez a hatáskör külön jogot biztosít az Európai Bizottságnak, hogy az adott vállalkozások által gyakorolt konkrét esetekben közvetlenül irányelvek és határozatok alkotásával fellépjen.

Közvállalkozások, különleges és kizárólagos jogosultsággal rendelkező ő vállalkozások (EUMSz 106. cikk)

A tagállam köz - vagy magánvállalkozásokat bíz meg bizonyos gazdasági tevékenységek folytatására.

Közvállalkozás alapítása * EUMSz 106. (1) bek.: a közvállalkozásra az uniós jog alkalmazandó. * Bíróság ítékezési gyakorlata: A tagállamok szabadon alapíthatnak közvállalkozásokat, de ezek az uniós jog keretein belül működhetnek.

Különleges vagy kizárólagos jogokkal felruházott vállalkozások

Elvek, EUMSz 106. cikk (1) és (2) bekezdései: Az Európai Unió jogának teljeskörű alkalmazása

Kivételek, EUMSz 106. cikk (2) bekezdés: az EU jogának feltételes alkalmazása a vállalkozások fenti két tipúsa vonatkozásában:

Általános gazdasági érdekű szolgáltatásokműködésével megbízott vállalkozások (közüzemek): - a tagállamok széles hatáskörrel rendelkeznek az ilyen vállalkozások alapításában (energia, posta, személyszállítás); - a feladatot az állam határozza meg; - a feladatnak az uniós joggal kell összhangban lennie: objektívitás, diszkriminációmentesség, átláthatóság.

•

Pénzügyi monopoliummal bíró vállalkozások

Ezekre a vállalkozások csak olyan mértékben vonatkoznak az uniós versenyszabályok, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. • Azonban a versenyszabályok alkalmazásának felfüggesztése felfüggesztése kereskedelem fejlődését fejlő nem befolyásolhatja Közvetlen hatály: az EUMSz 106. cikk (2)azbekezdésében foglalt rendelkezések az uniós jog más rendelkezéseivel olyan mértékben, amely ellentétes Unió érdekeivel. összhangban kell alkalmazni. VIII. Állami támogatások

42

7. Állami támogatások Az Európai Unió közös piacán megvalósuló versenyre nem csak vállalkozások magatartása hat, hanem a tagállamok gazdaságpolitikai intézkedései is. A tagországok fontos belpolitikai kérdésként kezelik az állami támogatásokat, így nem meglepő, hogy érdek-összeütközés alakulhat ki az uniós és a tagállami törekvések között. A tagállamok által a vállalkozásoknak nyújtott közvetett vagy közvetlen támogatások nagyban torzíthatják az uniós piacokon kialakuló versenyt. Ezért elvárható, hogy a tagállamok vállalkozásoknak nyújtott támogatásai is az Európai Bizottság, mint a közös belső piaci verseny felügyelő „hatóság,” ellenőrzése alá kerüljenek. Az Európai Bizottság döntést hoz a támogatásokról, de itt nem csak a versenypolitikai szempontokra tekintettel, hanem más uniós politikákra (regionális, - ipar, közlekedési politikák)is figyelemmel van. A Bizottságnak ezen túlmenően el kell „számolnia” az állami tagállami támogatásokkal a WTO –ban vállalt kötelezettségeit illetően is. Így előfordulhat, hogy a tagállami támogatásokat miközben jogszerűnek ítéli uniós keretekben, a WTO –ban ugyanezekért az intézkedésekért a „vádlottak” padjára kerülhet. (Például az Airbus versus Boeing WTO vitában az A 380 –as óriásgép fejlesztésre nyújtott támogatásokat a világszervezet vitamegoldó testülete jogellenes állami támogatásnak minősítette.) Az uniós versenyszabályok alapvetően tiltják az állami támogatásokat, mégis nem korlátlanul. Az EUMSz 107. cikke egy sor kivételt tartalmaz, elismervén ezzel, hogy az állami támogatások adott esetben szükségesek lehetnek. A kivételek egy része jogszabály erejénél fogva alkalmazható (legális kivételek), míg más részük esetén a kivétel lehetséges, az előírt feltételek fennforgása esetén. Ezek rendszerint olyan kivételek, amelyeket nem kereskedelmi, gazdasági indokok alapján, hanem szociális, foglalkoztatási, illetve összeurópai érdekek miatt kell alkalmazni. Az Európai Bizottság a tiltás szigorát nem egyformán alkalmazza a már régóta meglévő, és az újonnan bevezetett tagállami támogatásokat illetően. Míg az előbbinél „elnézőbb”, addig az újonnan bevezettet támogatásokat sokkal határozottabban kell, hogy visszautasítsa, azaz azonnal tilalmat rendel el ezekkel szemben. Az állami támogatásokat nagyjából három csoportba sorolhatjuk: (i) regionális támogatások, amelyek geográfiailag meghatározott területhez tapadó munkahelyteremtési, termelési, működési állami szubvenciók; (ii) ágazati támogatások, azaz pl. gépjárműipar, hajógyártás, közlekedés, stb. szektorokra terjedhet ki, piactorzító hatásuk jelentős; (iii) horizontális támogatások, amelyek nem esnek a fenti két kategória alá és alapvetően kis –és középvállalkozásoknak nyújtott, környezetvédelmet biztosító, kutatást és fejlesztést elősegítő állami beavatkozást jelentenek. Ez utóbbiak rendszerint nem tekinthetők az uniós piaci versenyt korlátozó hatásúaknak.

43

7.1. Az állami támogatás megállapításának előfeltételei Az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése mindenekelőtt leszögezi, hogy azokkal az állami támogatásokra terjed ki a versenyjogi rendelkezéseinek hatálya, amelyek kapcsán az EUMSz nem tartalmaz külön rendelkezéseket (pl. az uniós mezőgazdasági politika, közlekedési politika). A belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnybe részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

7.1.1. Az állami támogatás fogalmi elemei

7.1.1.1. ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK Az EUMSz 107. cikke (1) bekezdéséből kiindulva az állami támogatások alapvetően tilosak. Ugyanakkor e primer jogi rendelkezések nem definiálják, hogy mi értendő állami támogatás alatt. Ezt a bírósági esetjog pótolja. A judikatúra nem csak az un. „pozitív”, közvetlen jellegű támogatásokat (pénzbeli szubvenció) sorolja ide, hanem a nem közvetlen, azaz a vállalkozások terheit csökkentő (adóelengedés, tartozásokért kezesség vállalás, olcsó állami ingatlan juttatása) támogatásokat is. Egyik lényeges elem az adott állami támogatások azonosításában, hogy a kedvezményben részesített vállalkozás nem kötelezett arra, hogy a megkapott támogatás fejében valamilyen, az adott piaci viszonyoknak is megfelelő ellenszolgáltatást teljesítsen. Ám a piackorlátozó állami támogatás akkor is fennáll, ha van ellenszolgáltatás, ám az jóval csekélyebb, mint a kapott szubvenció értéke (pl. anyagi vagy munkaerő források piaci áron aluli átengedése a támogatott cégnek). Sőt, az adott vállalkozást terhelő uniós támogatás visszafizetése kötelezettségének átvállalása is minősülhet állami támogatásnak.

7.1.1.2. A TAGÁLLAM TŐKERÉSZESEDÉSE AZ ADOTT VÁLLALKOZÁSBAN Példának okáért egy tagállam 51% -os részesedéssel bír egy légitársaságban. Ez utóbbi rossz gazdálkodása következtében csőd közeli helyzetbe jut és a légitársaság közgyűlése,- amelyben az állam részvénytöbbséggel rendelkezik,- úgy dönt, hogy állami támogatással a légitársaságot feltőkésítik. Ezzel a légitársaság elkerüli a csődeljárást, a dolgozók elbocsátását. Az államnak, mint részvényesnek jogában áll a részvénytársaság tőkeemelésében részt venni és a részvénytársaság gazdaági tevékenységét támogatni. Viszont az állam nem nyújthat olyan támogatást egy vállalkozásnak (jelesül tőkeemelés formájában), amely a piaci versenyviszonyokat hátrányosan érinti. Ez különösképpen 44

jogsértő, ha az említett tőkeemeléssel megegyező beruházást más piaci szereplő azért nem tenne meg, mert ez egyáltalán nem lenne gazdaságos. Más kérdés, ha a tőkeemelés célja nem csupán a vállalkozás „megmentése” lenne, hanem ennek következtében a vállalkozás kellő jövedelmezőséget érhetne el. Ez utóbbi esetben a tőkeemelés normális piacgazdasági lépésnek tekinthető. Egyébként az Európai Bizottság 2006/111/EK. számú irányelvében a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságát, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságát éppen azért szabályozta, hogy hatékony versenyfelügyeletet fejtsen ki az állami támogatások tőkerészesedés formájában jelentkező gyakorlata felett.

7.1.1.3. KERESZTSZUBVENCIÓ Az állam által működtetett vállalat, amely monopolhelyzetben van az adott piacon (pl. postai levélküldemények), az itt elért bevételeit olyan tevékenység finanszírozására használja fel, ahol ki van téve konkurens vállalatok versenyének (pl. telekommunikációs szolgáltatások). Ezzel közvetetten állami un. keresztszubvenciót valósít meg, hiszen itt versenyelőny keletkezik a vállalkozás részére és nincs semmiféle kiegyenlítő ellenszolgáltatás, amely ezt a méltánytalan versenyhelyzetet orvosolná. Itt tehát állami támogatásról van szó, amely tilos az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése alapján.

7.1.1.4. ADÓK, JÁRULÉKOK, ILLETÉKEK ÁLTAL FINANSZÍROZOTT ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK Egy, egyébként magában megengedett állami támogatás úgy válhat jogellenessé, hogy azt valójában egy járulék segítségével finanszírozzák meg, ami által a támogatás hatása megerősítést nyer. A másik eset az, amikor egy támogatás nyilvánvalóan jogellenes, és ezt egy adó beszedésével finanszírozzák, amely a támogatásnak szerves részét képezi. Ekkor ez az adó jogellenes támogatásnak minősül.

7.1.1.5. A TAGÁLLAMOK ÁLTAL VAGY ÁLLAMI FORRÁSBÓL SZÁRMAZÓ TÁMOGATÁSOK Arra ugyancsak az esetjog ad eligazítás, hogy mit kell államok által, illetve az államot képviselő más intézmények megfogalmazás alatt értenünk. Állam alatt az állam központi szerveit kell értenünk. Ám a támogatások szempontjából fontos megemlítenünk a régiók és a települések önkormányzatát is. Nem minősülnek viszont állami támogatásnak, ha a támogatások a magánszférából származnak. Ez igaz azokra a magánvállalkozásokra is, amelyek jogszabályi kötelezettség alapján, meghatározott vállalkozásokat járulékokon, illetékeken vagy átvételi kötelezettségen keresztül részesítenek támogatásba.

45

Döntő szempont bármilyen állami támogatás megállapításánál, hogy közvetlen hatása legyen az állami költségvetésre. A támogatást előidéző intézkedés mindenképpen meg kell, hogy terhelje az adott állam költségvetését akár kiadás formájában, akár bevételről való lemondásként. Külön említést érdemel az uniós pénzekből biztosított támogatások, azaz az EU és tagállam társfinanszírozásában megvalósuló projektek kérdése. A strukturális alapokból juttatott uniós támogatások esetén a kiadásoknak összhangban kell lenniük az uniós versenyjoggal is. Olyan projekt nem támogatható, amely egyébként jogellenes az uniós versenyjogi előírások szerint.

7.1.2. A támogatott vállalkozások és áruk Az EUMSz 107. cikk (1) bekezdés a támogatott vállalat fogalmát átfogóan alkalmazza. Nem csak magánvállalatokat, de közvállalkozásokra és közüzemi vállalkozásokra is kiterjed hatálya. Sőt ideértendők a közigazgatási szervekbe integrált azon egységek is, amelyek a piacon mint üzleti ajánlatot tevőként jelennek meg, - így potenciálisan célalanyai lehetnek állami szubvencióknak. Az árutermelés alatt nem csak ipari termelőüzemek értendők, hanem szolgáltató –és kereskedelmi vállalkozások is. Tulajdonképpen minden egyes gazdasági tevékenység e fogalomkörbe sorolható, amely tartós működés szándékával alapítottak. Kizártak ebből a kategóriából a magánszemélyek.

7.1.3. A támogatás sajátos vonásai A támogatások esetén lényeges elem az uniós versenyszabályok hatálya szempontjából, hogy az állami szubvenciót kinek is címezték. Fontos, hogy a címzettség szelektív jellegű legyen, tehát a támogatás kedvezményezettje egy vállalkozás vagy egy termelési ágazat legyen. Nem tekinthető az európai versenyjog szempontjából állami támogatásnak az, ha a szubvenciók általános gazdaságpolitikai intézkedés folytán minden vállalkozást és az egész nemzetgazdaságot érintik.

7.1.4. A támogatás versenyt torzító hatása Minden állami támogatás esetén kiindulhatunk abból, hogy a kedvezményezett vállalat az adott piacon előnyre tehet szert piaci versenytársaival szemben. Ezért az Európai Bizottság minden egyes esetet körültekintően kell megvizsgáljon, hogy a támogatást érvényre juttató intézkedések milyen mértékben befolyásolják ténylegesen a versenyhelyzetet. Ez azért is szükséges mivel előfordulhat, hogy az állami támogatás célja éppen az, hogy az adott vállalkozást ért versenyhátrány kiküszöbölje, kiegyenlítse. Amennyiben az ilyen retorziós

46

intézkedésnek túlzott mértéket érnek el, akkor inkább versenytorzító hatásuk van, semmint a verseny kiegyensúlyozottságát állítanák vissza.

7.1.5. A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége Az állami támogatással kedvezményezett vállalkozás vagy az Európai Unióban folytatja kereskedelmi tevékenységét, vagy az állami szubvenció egy olyan gazdasági szektor érint, amely az adott tagállamon kívül, az uniós belső piacon aktív. A tagállamok közti kereskedelmi érintettségről nem beszélhetünk akkor, amikor egy tagállamban támogatást élvező vállalkozás csak lokális és regionális, illetve nemzeti piacon folytat kereskedelmet, és nincs kitéve az uniós versenynek.

7.1.6. De minimis szabály A támogatások csak egy bizonyos szint felett befolyásolhatják károsan a piaci versenyt, ezért az Európai Bizottság gyakorlata szerint jelenleg, ha támogatás összege nem haladja meg hároméves időszak alatt a 200.000,- eurót vállalkozásokként, akkor ezekre nem terjed ki az EUMSz 107.cikk hatálya, azaz ezek automatikusan engedélyezetteknek minősülnek.

7.2. Kivételek az állami támogatások tilalma alól Az EUMSz 107. cikk (2) és (3) bekezdése rögzíti azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az állam mégis legálisan nyújthat támogatást. Ezek a kivételeket két csoportot képeznek: (i) „Törvény erejénél” fogva, azaz az EUMSz alapján képeznek, önálló módon kivételt: -

magánszemélyeknek nyújtott szociális támogatások, ha azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják; természeti katasztrófa vagy más rendkívüli esemény miatt előálló károk helyreállítására juttatott támogatások.

(ii) Az Európai Bizottság döntése alapján lehet az állami támogatást megengedettnek minősíteni: -

-

az alacsony életszínvonalú vagy jelentős alulfoglalkoztatottsággal bíró térségek részére nyújtott támogatások. Az egyes európai tagállamok tengerentúli területeinek juttatott támogatások; valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításra nyújtott támogatás;

47

-

-

egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatások; egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, azaz szektorális támogatások. De ennek előfeltétele, hogy nem befolyásolhatja a közös érdekekkel ellentétes módon a kereskedelmi feltételeteket. a kultúrát és a kulturális örökséget elősegítő támogatások szintén akkor, ha nem befolyásolhatja a közös érdekekkel ellentétes módon a kereskedelmi feltételeteket. A Tanács döntéseihez kapcsolódó kivételek: itt a konkrét támogatásoknak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét a Tanács az Európai Bizottság javaslata alapján hozott határozatával dönti el.

7.3. Az állami támogatásokra vonatkozó eljárásjogi kérdések

7.3.1. Új állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás

7.3.1.1. BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉG A bejelentési kötelezettség elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Bizottság eleget tudjon tenni versenyfelügyeleti hatáskörének. Az uniós állami támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok alapvetően az előzetes kontroll rendszerén nyugszanak. Ennek megfelelően minden, egy tagállam által alkalmazandó támogatást vagy a már meglévő támogatás módosítását az Európai Bizottságnak be kell jelenteni (általános „notifikációs” kötelezettség), még akkor is, ha az a közös belső piaci versennyel összeegyeztethetőnek tűnik. Kivétel ez alól a (i) de minimis támogatás, tehát a marginális támogatások, (ii) a kis –és középvállalkozásoknak nyújtott bizonyos tagállami támogatások, (iii) valamint az oktatásra, kiképzésre fordított támogatások.

7.3.1.2. ELŐZETES ELLENŐRZÉS A főeljárást egy előzetes vizsgálat előzi meg, amelyet 2 hónapon belül kell végrehajtani. Amennyiben az Európai Bizottság azt állapítja meg, hogy (i) a vizsgált állami támogatás nem jogsértő és összeegyeztethető a közös belső piaci versennyel, akkor ezt döntéssel rögzíti, tehát az állami támogatás engedélyezettnek tekinthető. (ii) Az Európai Bizottság túllépi a két hónapos eljárási határidőt, akkor az adott tagállami támogatást szintén engedélyezettnek kell tekinteni.

48

(iii) Az Európai Bizottság az adott állami támogatást versenyjogi szempontból problematikusnak tartja, megindítja a fő vizsgálati eljárást, amelyet 18 hónapon belül kell befejeznie.

Amíg a vizsgálati eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre. Ezt a tilalmat az eljárás alá vont tagállam nem sértheti meg, de ha mégis ezt tenné, akkor az adott állami támogatásra hozott intézkedés érvénytelennek tekintendő. Ez az érvénytelenség akkor is fennmarad, - és nem orvosolható,ha időközben az Európai Bizottság a vizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás mégis összeegyeztethető a közös belső piaccal.

7.3.1.3. AZ ÁLLAMI SZUBVENCIÓ VISSZATÉRÍTÉSE Abban az esetben, ha az Európai Bizottság a fő eljárás eredményképpen megállapítja az adott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös belső piaccal, és a tagország már állami juttatásba részesítette vállalkozását, a támogatás visszakövetelendő. (Ez történt a MALÉV – vel is, ami a légitársaság csődjét jelentette). Az Európai Bizottság elrendelheti a jogtalanul juttatott támogatás kamattal terhelt visszatérítését. Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget a Bizottság határozatának, akkor a Bizottság vagy bármely érdekelt állam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat. Az visszakövetelés a tagállami bíróságoktól is kérhető, illetve kell kérni azt. Az Európai Bizottság és a tagállami bíróságok a támogatáskontroll kapcsán különálló, de egymást kiegészítő tevékenységet folytatnak.

7.3.2. A már hatályban lévő támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok Magától értetődően a már hatályban lévő tagállami támogatásokra nem vonatkozik a fent már említett „notifikációs” - és a támogatásnak az uniós versenyeljárás időtartamára vonatkozó felfüggesztés kötelezettsége. • •

A hatályban lévő állami támogatások alatt értjük azokat a támogatásokat, amelyek Magyarország 2004. évi csatlakozása előtt már fennálltak, illetve azok, amelyeket a tagállam ugyan bejelentett, de erre az Európai Bizottság 2 hónapon belül nem reagált.

Ezekkel a támogatásokkal kapcsolatosan utólagos kontroll eljárásról beszélhetünk. Amennyiben a már hatályban lévő támogatás a belső piaci versenyszabályokkal összeegyeztethetetlennek tűnik, az Európai Bizottság un. célszerűségi intézkedéseket javasol 49

a tagállamnak. Ennek célja a meglévő támogatások módosítása, átrendezése vagy teljes megszüntetése. Abban az esetben, ha a tagállam megtagadná ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazását, akkor az Európai Bizottság a fő vizsgálati eljárást lesz kénytelen megindítani, és a kérdéses állami támogatásokról döntéssel határozni.

7.3.3. Rendkívüli körülmények Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha ezt rendkívüli körülmények indokolják. Amennyiben a Bizottság e támogatás ügyében már eljárást kezdeményezett, ezt a Tanács végső döntéséig fel kell függesztenie. Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított 3 hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz.

50