IX. fejezet, melyben, sajnos, megverem az Unokát

re még szerény, de leleményesen használt szókincsével, ami legfőképp az autó- és motorsportokat ölelte fel. A nyár folyamán megtanulta a Budapest utcáin futó autómárkákat, és ha néha valami különleges példány bukkant fel, engem kérdezett, a legnagyobb zavarba hozva, mert érdeklődés hi-

IX. fejezet,

ányában utoljára a Trabantot ismertem fel. Később bepótol-

melyben, sajnos, megverem az Unokát

tam a mulasztást. Ma már, az Unokának hála, szinte minden autót felismerek, és kedvencem is lett, a Lamborghini, Unokának az Alfa Romeo. Később majd átvált a nagy kere-

Az Unoka úgy bukott rá a magyar nyelvre, mint kiéhezett

kű autókra, az úgynevezett mountain truckokra, de ez még

kutya a jutalomfalatra. Az már tavasz végére kiderült, hogy

odébb van. Mindazonáltal séta közben nem az autók okoz-

mindent ért, de a nyár kezdetén már szóelemeket rakott ös�-

ták az Unokának a legnagyobb élvezetet, hanem az, ha za-

sze, ragokat és képzőket ízlelgetett, lecsapott minden új, kü-

jos, büdös munkagépeket figyelhetett meg. Mivel a lányo-

lönös szóra, rímre, szóferdítésre, amelyekből ismétlést köve-

mék utcáját éppen azon a nyáron aszfaltozták újra, időnk

telt, és szívósan gyakorolt. Érdeklődésének megfele­lően első

java részét álldogálással és bámulással töltöttük a forgal-

szavai nem az anyu, apu voltak, hanem a markoló, a dugat�-

mas utcán, az esetek jó részében el sem jutottunk a Ligetig,

tyú, valamint a teringettét. Továbbá természetesen a cumikó.

hogy jó levegőt szívjunk.

Nem kellett neki megtanítani, hogyan szólítson, már rég el-

Általában is körülményes volt az Unokával egyenletes tem­

döntötte, hogy a nevemen. A névmásokkal is hamar tisztába

póban előre haladni, noha magabiztosan tudott járni, de nem

jött, sokszor közvetlenül azután, hogy megérkeztem hozzá,

akaródzott neki. Meg-megállt, oldalazott, hirtelen irányt

elém állt, rám mutatott és közölte: „Ő elmegy.” Nem azért

váltott, leguggolt, leült vagy négykézlábra ereszkedett az ut-

küldött el, mert nem kedvelt, személyes szimpátiáját szám-

cán, egyetlen sarok megtétele gyakran több órát vett igénybe,

talan módon kifejezte, a hajamat például olyan gyöngéden

viszont az idő élménydúsan telt. Pedig akkor még el sem kez-

simogatta, mint senki, vagy talán csak Gönczi valamikor

dődött az aszfaltbontás. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy

régen. De hamar rájött, hogy ha én megérkezem, a szülei

mindent megtapogatott, a szájába vett, megszagolt, mintha

hamarosan elmennek otthonról, én maradok vele, én für-

egy kiskutya lelke költözött volna belé. Többször Magdival

detem, én fektetem, ezt igyekezett megakadályozni egyelő-

együtt vittük a gyerekeket a játszótérre, így szembesültem a

204

205

ténnyel, hogy vannak gyerekek, akik képesek célirányosan

volságra kerüljenek szerelmük cseperedő gyümölcsétől, ha

haladni: Buksi és Tücsi mentek Magdi két oldalán, mint két

bármi adódna, oldjam meg nélkülük.

kis katonatiszt. Jókora fejmosást is kaptam Magditól, hogy

Lányom a rá jellemző részletes listát mellékelte, midőn

túlságosan elkényeztetem az Unokát, nem irányíthatja az

rám hagyta az Unokát, amin a legkülönfélébb dolgok sze-

életünket egy egyéves gyerek, ha megyünk, akkor megyünk,

repeltek: a délelőtti és a délutáni fényvédők használata, a vi-

és passz. Ezzel a nézettel csak részben tudtam azonosulni,

taminadagolás, az éjszakai és nappali pelenkahasználat, út-

hiszen nem volt igazából dolgunk, azért csatangoltunk az

mutatás arra, hogy melyik plüssállat alszik az Unokával ebéd

utcán, hogy elverjük az időt az Unoka testi-lelki épülésére.

után és melyik éjszaka, a gyümölcsök és Túró Rudik megosz-

Ezt a célt egy markoló bámulása a szabad levegőn maximá-

lása a reggeli, tízórai, és uzsonna-étkezések rendjében, a kö-

lisan teljesítette. Természetesen nekem is voltak korlátaim,

telezően elmondandó dalok, versek jegyzéke, a lázcsillapító

így néha elfogyott a türelmem, ilyenkor felkaptam a kapáló-

szirup adagolása, valamint különböző orvosi telefonszám-

dzó gyereket, hazavittem és lemostam, mivel ha velem sétált,

ok vész esetére. Hosszas, patetikus búcsújelenet után a szü-

mindig hihetetlenül elkoszolódott. A továbbiakban, ha Mag-

lők elindultak a repülőtérre, mi pedig a Déli pályaudvarra,

dival közösen legeltettük a gyerekeket, nem reszkíroztam: a

hogy vonatra üljünk. Az Unoka még korántsem tudott an�-

sportkocsival vágtunk neki; de hiába volt rögzítve az Unoka,

nyit a vasútról, mint majd egy év múlva fog, még nem volt

amint elértünk a markolókhoz, az ő határozott felszólításá-

jelen életében Thomas, a gőzmozdony, de a vonaton nyom-

ra meg kellett állnunk és néznünk az útépítést, ami őt an�-

ban teljes extázisba esett. Esze ágában sem volt megmarad-

nyira lebilincselte, mintha egy amerikai akciófilm peregne

ni az ölemben, kúszott, mászott a földön, fölkapaszkodott

előtte 3D-ben, csak a pattogatott kukorica hiányzott a kezé-

az ablakhoz, majd vissza a földre, én természetesen utána,

ből. Magdi ide vonatkozó véleményére most nem térnék ki,

végül olyan mocskosan érkeztünk meg Magdihoz a Magyar

Magditól sok mindent elviseltem, mert szerettem, és a nyár

Államvasutak nagyobb dicsőségére, mintha egy szénbányá-

végén az ő balatoni nyaralójukba voltunk hivatalosak, hogy

ban tettünk volna látogatást.

együtt nyaraltassuk unokáinkat. Az volt a cél, hogy lányom

Magdiék régi, de lakályos nyaralóját a Balaton egyik leg-

és a férje egy év tömény gyerekezés után végre szabad em-

szebb falujában, a vízre meredeken rázuhanó dombra tele-

berekként töltsenek el pár napot. Számomra rejtélyes okból

pült Szepezden építtette orvos édesapja, valamikor a hat-

nem valamilyen vízpartra, hanem Berlinbe vették az irányt.

vanas években. Kertjük tele volt barackfákkal és virágok-

Döntésükben szerintem az is szerepet játszott, hogy kellő tá-

kal, a teraszról a Balatonra lehetett látni, a strand öt percre;

206

207

igaz, egy töredezett terméskő lépcső vezetett a vízhez, de a

– Jövő nyáron már én is veletek nyaraltatom a kicsit – mond-

gyerekek a lépcsőn való le- és fölkapaszkodást külön élvez-

ta Nelli ábrándosan, mire mi megborzadtunk Magdival. Már

ték, így minden adott volt egy békebeli balatoni nyaralás-

az első nap délutánján Laurának kezdett az agyára menni

hoz. Hamar rájöttem, hogy a „békebeli”-t és a „nyaralás”-t

a gyerektéma, úgy nyilatkozott, hogy reméli, a lányai nem

el lehet felejteni, a három gyerek strandoltatása, mulattatá-

kapkodják el a gyerekvállalást, mert ő még szeretne kicsit

sa, táplálása, testi épségük folyamatos óvása leszívta minden

élni, majd engem kezdett piszkálni:

erőnket, még az igen állóképes Magdiét is. Esténként csak

– Mi van a Gönczivel?

kókadoztunk a teraszon, füleltük a gyerekek felől érkező za-

Már százszor elmondtam neki, hogy Göncziről beszél-

jokat, a tücsökciripelést, és totálisan felhagytunk a világ ér-

ni sem érdemes, ő egy fantom, egy lidérc, nem e világi lény,

telmezésének erőltetésével; hanyagoltuk a politikát, nem ír-

nem érett felnőtt, megmaradt annak az infantilis kamasz-

tunk, nem olvastunk, életünket kizárólag a pelenkák, pépes

nak, aki már akkor is az agyamra ment, amikor még való­

ételek, homokozóvödrök, felszárított könnyek, bekötözésre

ban kama­szok voltunk, és az egyetlen pozitív hozadéka fel-

váró horzsolások, sérülések töltötték ki.

bukkanásának, hogy sikerült véglegesen leválnom Tibor­ról.

– Kicsit eltompultatok – jegyezte meg Laura, aki Nelli-

Azt el sem árultam, hogy a nyár folyamán Gönczi két na-

vel leruccant hozzánk két napra. Laura tele volt energiával:

pot Pesten töltött, mindenáron rá akart venni, hogy tart-

„Olyan jó lenne egy kicsit élni! Élni!” – ez volt a terve a balato-

sak vele Ausztráliába.

ni hétvégére, tehát ők napoztak, úszkáltak, fagyiztak, nézték

– Hogy mehetnék el?

a pasikat (Laura) vagy a hasukat (Nelli), és kellő távolságot

– Repülővel.

tartottak tőlünk, akik folyamatosan futkostunk a három

– De nekem itt az életem. A munkám. A gyerekeim. Egy-

izgő-mozgó kisgyerek körül; hárítottuk a vészhelyzeteket,

általán, mihez lehet kezdeni Ausztráliában?

cseréltük a pelenkát, adagoltuk az enni- és innivalót (Mag-

– Gyáva vagy! Mindig is gyáva voltál – vágta hozzám. Már

di), kerestük a cumikót (én), csitítottuk az indulatokat, ami

az első nap súlyosan összevesztünk, a második nap rémálom

fel-felszikrázott a már óvodás korú Buksi és az egyre erő-

volt, azóta nem írt, de már nem is vártam tőle levelet.

södő Unoka között. A korkülönbségből adódóan többnyire

Ezt az epizódot átugorva kifejtettem Laurának, hogy Gön­

az Unoka húzta a rövidebbet, tőle vettek el lapátot, autót, őt

czi már nem érdekel, remekül vagyok, haladok a könyvemmel,

lökték le a hintáról, de neki is megvoltak a fegyverei: vis�-

szeretem a családomat, a barátaimat, abszolút kiegyensúlyo-

szarúgott és üvöltött.

zott életet élek, Londonban is voltam, ahol eltöltöttem pár tar208

209

talmas napot a fiamékkal, képtárakat és pubokat látogattam,

nem házasodnak össze, majd csak pár év múlva, hogy szü-

most naponta úszom a Balatonban, mindez együttvéve még

letendő gyermekük is jelen lehessen az esküvőn. Magdi erre

több is talán, mint amit az ember az én koromban elvárhat.

vágott egy grimaszt, de ezt csak mi láttuk, mert Nelli és Árpi

Láttam, hogy Laura vitába akar szállni velem, de ekkor

tökéletesen el voltak merülve egymásban.

az Unoka a segítségemre sietett, felsírt délutáni álmából, én

A férfiak felforgatták a női világot: fociztak, söröztek, har-

pedig teljes nagyanyai vértezetben szaladtam, hogy vissza-

sányan tréfálkoztak a gyerekekkel, tüzet raktak a kertben,

altassam. Az Unoka a heverőn pihent, lefeküdtem mellé egy

és húst sütöttek roston. Remekül kiegészítették egymást:

hálózsákra, az egyik kezét betette a kezembe, a másikkal a

Árpi vezényelte a sportokat, Péter a főzést, Gyuri pedig el-

hajamat kezdte birizgálni, bódító volt a délutáni forróság a

látta őket tanácsokkal. Az ismeretlen barát csendben hasz-

lesötétített szobában. Az Unoka hamarosan szép egyenlete-

nosította magát. A kicsik viselkedése is megváltozott; keve-

sen szuszogott, és én követtem a példáját. Félálomban hal-

sebb lett a hiszti, a nyávogás, olyan vidám és helyes gyerekek

lottam a teraszról beszűrődő hangokat, barátnőim beszélge-

lettek, amilyeneket a valós tényeket tökéletesen elferdítő fil-

tését, kuncogását, de ennyi elég is volt, nem kívánkoztam ki

mekben szoktunk látni, vagy még inkább reklámokban. Úgy

hozzájuk, jó volt az Unoka mellett a hálózsákon. Az Unoka

látszik, a gyerekek nem feministák, szükségük van férfira.

simogatni kezdte az arcom, lám, mégis van pasim, a lehető

A gyanú, hogy Gyuri bizonyos mértékig nekem szállította

legkitűnőbb példány, körülbelül ez volt az utolsó gondola-

le a barátját, késő este nyert bizonyosságot. A gyerekek már

tom, mielőtt elaludtam.

aludni tértek, a férfiak eloltották a tüzet, kint üldögéltünk a

Estére helyreállt a világ rendje, befutottak a férjek, véget

teraszon a roston sült húsok romjai fölött. Még mindig lan-

ért a nőkből és gyerekekből álló csonka, kicsit lusta, enge-

gyos volt a levegő, virágillat áradt és elkeveredett a közeli víz

dékeny, nő- és babaszagú életünk, mintha legalábbis háború

szagával; a nemrég elfogyasztott ízletes vacsora és a fűsze-

lett volna, a férfiak a távoli fronton, így nem kellett törődni a

res helyi bor hatására békét kötöttem a világgal, eltelt a szí-

külsőnkkel, a házzal, a gyerekeket kivéve egyáltalán semmi-

vem hálával, hogy itt lehetek a barátaimmal ezen a varázs-

vel, nyugodtan punnyadhattunk. Gyuri, Magdi férje hozta le

latos teraszon. Úgy éreztem, illik valahogy meghálálni Mag-

kocsival Árpit Nellinek, Pétert Laurának, és egy gyerekkori

dinak a vendéglátást, ezért az este egy pontján összeszedtem

barátját, mint később kiderült, személy szerint nekem, mi-

a tányérokat, poharakat, tálcákat, és bementem mosogatni.

vel nekem nem volt férjem. Igaz, Nellinek sem volt, ugyanis

Csakhamar az ismeretlen vendég bukkant fel a konyhában,

önérzetesen bejelentették: Árpival úgy döntöttek, egyelőre

adogatta a tányérokat a kezem alá, majd amikor elfogytak,

210

211

szakszerűen törülgetni kezdte őket. Most néztem meg alapo-

régi-régi dalokat, a legjobban a Hey Jude! ment a társaság-

sabban, de nem találtam túlságosan vonzónak: erősen kopa-

nak. Az a lágy, meleg levegő vett körül minket, ami csak a

szodott homloktól a fejtető irányába, kétoldalt az őszes sörte

forró nappalok éjszakáin, közvetlenül a vízparton ilyen bal-

nem árulta el, szőke lehetett-e vagy barna, amikor a hajának

zsamos. Előttünk ott volt a tó, a hold ezüstös fénnyel vonta

még volt színe. Az enyhe pocak barátságosnak tűnt ugyan,

be, pár apró fénypont villódzott a távolban. A fiúk feléled-

de a borosta kedvem ellen való volt, általában véve egy le-

tek, úgy döntöttek, lemennek fürdeni. Magdi nem akart el-

harcolt, öregedő férfi állt előttem, rémálmaimban sem me-

távolodni az unokáitól, Laurának esze ágában sem volt be-

rült fel, hogy egyidősek vagyunk, és hogy kimondottan mi-

vizezni magát és a hosszú haját, a lába is fájt, bár erről nem

attam jött. Pedig, mint később kiderült, minkét esetben ez

volt hajlandó tudomást venni. Nelli az állapotára hivatkoz-

volt az igazság. Magdi áthaladt a konyhán, és lazán, ugyan-

va mentette ki magát, nekem viszont tetszett az ötlet, velük

akkor némi önelégültséggel odavetette:

tartottam. Lebotorkáltunk a terméskő lépcsőkön, átvágtunk

– Éreztem, hogy jól fogtok együtt mosogatni.

a vasúti síneken, és ott locsogott előttünk a sötét víz. Árpi

Ekkor kezdtem gyanakodni. Azt sem tudtam, kicsoda-mi-

váratlanul elkurjantotta magát:

csoda ez a férfi, de nem is érdekelt, megvolt a magam problémája, mert kaptam egy sms-t Gönczitől, amelyben arról ér-

– Le a gatyákkal! Az ilyen nyári éjszakán meztelenül kell fürdeni!

tesített, hogy az ősszel megint jön Pestre, és végre döntsem

A felszólítást tett követte, a fiúk vetkőzni kezdtek. Az ezüs-

már el! Mit? Mit döntsek el? – rágódtam magamban. A ko-

tös derengésben csak a körvonalaikat láttam, ahogy végig­f ut­

paszodó úr még akkurátusan fel is söpört, miközben folya-

nak a stégen, és becsobbannak a vízbe. Feltűnt, hogy moso-

matosan a balatoni halakról értekezett, ami nálam nem jött

gatótársam, akiről ez idáig csak annyi derült ki, hogy szenve-

be, mivel jól fejlett halfóbiám van, semmit nem eszem, ami

délyes horgász, korát meghazudtolóan jól néz ki, igaz, hátul-

vízi eredetű, lett légyen az folyóból, tóból vagy tengerből

ról és sötétben. Hallottam, ahogy fröcskölődnek, egymásra

való. Ezt végül közöltem is mosogatótársammal, aki felha-

ugrálnak; nagyobb hancúrt csaptak, mint Buksi és az Uno-

gyott a téma erőltetésével. Kint a teraszon Péter elővette a

ka a legvadabb állapotukban.

gitárját, és szerencsére nem a saját szerzeményeit kezdte ját-

Tapasztalatból tudtam, hogy az éjszakai tó vize ilyenkor

szani, hanem ősrégi örökzöldeket. Összenéztünk a kopas�-

selymesen simogató, erős kísértésbe estem. Mert nagyma-

szal, ekkor tűnt fel, hogy kék a szeme. Kimentünk a terasz-

ma vagyok, attól még úszkálhatok meztelenül, döntöttem el,

ra, én beültem Laura és Nelli közé, jó volt velük énekelgetni

majd hirtelen mozdulattal én is kibújtam a fürdőruhámból.

212

213

A meztelen fürdésre anyósom, a sok tekintetben szabad szel-

– Na? – nézett rám Magdi.

lemű Nagyi biztatott egy közös nyaralás alkalmával, mond-

– Mit na?

ván, hogy semmihez sem fogható finom érzés pőre testtel

– Ugye, milyen helyes…

elmerülni egy tóban, akadálytalanul eggyé válni a vízzel.

Majd válaszra sem várva elmesélte, hogy az ismeretlen

A víz langyosabb volt, mint a levegő, ahogy belemerültem,

kopasz a férjének volt általános iskolai osztálytársa, azóta is

befogadott, mint az anyaöl. Nyílt szét előttem az olajsima

barátja, gyerekorvos, kitűnően látja el Buksit és Tücsikét is,

víz, csak úsztam, úsztam, egyre beljebb, gyorsan távolodva

a felesége két éve meghalt, azóta ők pátyolgatják – mindezt

a parttól. Amikor hátranéztem, a derengő fényben látszott a

egy szuszra hadarta el.

falu magaslaton álló temploma, a házak körvonalai, láttam,

– Ez így nem megy – mondtam körülbelül abban a tónusban,

hogy Péter, Gyuri és Árpi kint ugrálnak a stégnél, csak a ko-

ahogy a lányom szokta nekem mondani: „Anyu ne már…”.

paszodó ismeretlen tartott velem, pár tempóval lemaradva

– Mi?

úszott mögöttem. Nem közelített, nem maradt le, csak jött

– Hogy ti kitaláljátok. A hátunk mögött. Ehhez túl öregek

és jött az én tempómhoz igazodva, úgy éreztem, ha reggelig úszom, reggelig jön a nyomomban. Egy idő múlva már olyan messzire kerültünk a parttól, mintha a tó közepén járnánk,

vagyunk. De azért kösz. – Jó a segge… – kapcsolódott be Laura. – Remélem, megnézted, ha már meztelenül fürödtetek.

pedig erről szó sem volt, nagyobb a Balaton annál. Hanyatt

– Nem néztem meg – füllentettem. – Tök sötét volt.

feküdtem, bámultam a távolból parányinak tűnő templom

– Taekwondozik – mondta Magdi. – És teniszezik Gyurival

körvonalait, a csillagokat, ő is így tett, azután kiúsztunk a

– tette hozzá, majd lemondóan legyintett, és ő is aludni tért.

partra. Kint szemérmesen magunkra terítettük a kikészített

Másnap még lementünk a partra, a kopasz Gyerekdoki

törülközőket, és szótlanul, az éjszaka neszeitől kísérve bak-

rám se nézett, nyilván nem jöttem be neki, de a gyerekek-

tattunk fel a lépcsőkön.

kel sokat játszott, dobálta őket a vízbe, így alkalmam nyílt megbizonyosodni, hogy valóban izmos, formás hátsója van. A búcsúzásnál odaadta a névjegyét, majd beült Árpi mellé a

Ahogy visszatértünk a házba, lezuhanyoztam, megszárí­

kocsiba, és elővett egy újságot.

tottam a hajam, azután kimentem a teraszra, de kopasz úszó-

A balatoni kiruccanás után leadtam az Unokát a szülei-

társam már eltűnt, ahogy a többi férfi is, csak Laura és Magdi

nek, akik úgy ölelték magukhoz a kicsit, mintha éppen egy

tartottak ki, meg az utolsó, megkezdett üveg bor.

feldühödött oroszlán torkából rántották volna vissza. Rám

214

215