ISMERTETŐK. A magyarországi városhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(2): 178–194.

ISMERTETŐK DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

A magyarországi városhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében Jelen írás a hazai városok hálózatával foglalkozik. A magyar városok tágabb terrénuma lenne, ha az országon kívüli, a határ közvetlen, túlsó oldalán fekvő, többségében magyarok lakta, általuk alapított városokra, vagy akár a Székelyföldre is kiterjednének vizsgálataink (mint például Révkomárom, Párkány, Ipolyság, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Szabadka, Marosvásárhely stb.). A magyar településrendszer kialakulása, a városok megjelenése hosszú történelmi fejlődés eredménye és következménye. Már jóval a magyarok Kárpát-medencében történt megjelenése előtt, a rómaiak az általuk birtokolt Pannónia tartományban (a Dunántúlon) alapították az első városokat (Szombathelyet, Sopront, Győrt, Pécset többek között). Elődeink tartós megtelepedését követően első királyunk – Szent István – időszakában két város (Esztergom és Székesfehérvár) megjelenése jelzi a hazai városfejlődés kezdetét. A magyarországi településrendszer organikus, szerves fejlődésének folyamata háromszor szakadt meg a történelem során. Először a tatárjárás és annak súlyos következményei szakították meg. A legsúlyosabb veszteség a települések népességét érte. Az alapjaiban faépületekből álló települések tatárok általi elpusztítása viszonylag kisebb károkat jelentett az ország népességében elszenvedett súlyos vérveszteségekhez képest. A másfél évszázados török megszállás súlyos következményeinek hatására másodszor szakad meg a magyarországi településrendszer fejlődésének szerves folyamata. A törökök kiűzése után, a 18. században kibontakozott az ország újjászületése. A 19. század második felében, az I. világháborúig (1914) végbement gyors, felettébb impozáns fejlődés nyomán mélyrehatóan átalakult az ország településállománya, különösen városaink – kiemelkedően a főváros – arculata, beépítettségének és területfelhasználásának jellege, ellátottsági színvonala. Gyorsan gyarapodott a főváros, a megyeszékhelyek nagy része lakosságának a száma. Ezt a fejlődést törte meg a világháború végén a győztes hatalmak részéről hazánkra erőszakolt trianoni békeszerződés máig felismerhető negatív hatása, súlyos következményei. Hazánk településrendszerének szerves, organikus fejlődése ekkor szakad meg harmadszor. Ekkortól vált szembetűnővé a főváros népességszámának a megcsonkított ország népességszámához viszonyított magas aránya. Elcsatolták tőlünk korábbi nagyvárosainkat, illetve több nagyvárosi funkciókat ellátó városainkat (mint például Pozsonyt, Kassát, Kolozsvárt, Nagyváradot, Temesvárt, Szabadkát, Újvidéket). Városaink egy része az új határokon kívülre került. Több városunk új határ menti fekvése megfosztotta őket természetes, történelmileg kialakult vonzásterületeiktől (például Komárom, Esztergom, Balassagyarmat, Berettyóújfalu, Szeged, Makó). Az azóta eltelt közel egy évszázad alatt bekövetkezett átalakulás, társadalmi-gazdasági fejlődés sokoldalúan, gyakran ellentmondásosan, helyenként és térségenként több vonatkozásban negatívan érintette településrendszerünk egészét, s ezen belül településeink számottevő


A MAGYARORSZÁGI VÁROSHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 179

részét (különösen a határ menti övezetekben, az apró és törpefalvas területeken, a gazdaságilag tartósan elmaradott térségekben). A rendszerváltás óta elmúlt 23 év tekintélyes idő, az ez alatt bekövetkezett átalakulások is lerakták meghatározó jellegű és jelentőségű jegyeiket településeink, így városaink életében, fejlődésében. Jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy a 2011-ben tartott népszámlálás adatainak birtokában – meghatározóan azokra támaszkodóan – bemutassam városhálózatunk helyzetét, fejlődésük néhány sajátos vonását. Külön csoportosításban vizsgálom a fővárost, nagy-, közép- és kisvárosainkat, a városok között kialakult/kialakuló sajátos települési struktúrákat, a településrendszer strukturális változásának, átalakulásának következményeként. Hazánkban 2011-ben 10 milliónál kevesebb – 9 937 628 fő élt. Budapesttel együtt városokban élt az ország népességének csaknem 70%-a (69,47%). A városok száma a népszámlálás időpontjában a fővárossal együtt 328 volt. A városok száma – a várossá nyilvánítási eljárások eredményeként – az elmúlt két évtizedben gyorsan gyarapodott. Szükséges ezzel kapcsolatosan megemlíteni, hogy szakmai körökben sokan vitatják annak célszerűségét, illetve indokoltságát, hogy hazánk területi adottságaihoz, történelmileg kialakult településrendszerünk szerkezetéhez képest, szükség van-e a városi jogállású települések ilyen nagy számára. A 2011-es népszámlálás óta 18 település kapta meg a városi címet. Kondoros (Békés megye), Onga (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Csákvár és Aba (Fejér megye), Lébény (Győr-Moson-Sopron megye), Verpelét és Gyöngyöspata (Heves megye), Besenyszög és Fegyvernek (Jász-Nagykun-Szolnok megye), Tát (Komárom-Esztergom megye), Újhartyán, Őrbottyán, Piliscsaba, Diósd, Sülysáp és Kerepes (Pest megye), Ajak (SzabolcsSzatmár-Bereg megye), Jánosháza (Vas megye). Ennek révén 96 263 fővel gyarapodott a városlakók száma hazánkban. A városok területi elhelyezkedésében, sűrűségében szembetűnő eltérésekkel találkozhatunk országon belül, az egyes megyék között. Legkevesebb a városok száma Nógrád megyében (6) és Heves megyében (9). A legtöbb várossal tűnik ki Pest megye: 48 a számuk (a megye az ország legnagyobb népességszámú megyéje). Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 28, Szabolcs-Szatmár megyében pedig 27 a városok száma (az előbbi az ország második, az utóbbi a harmadik legnagyobb népességszámú megyéje) (1. táblázat).


180

DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY 1. táblázat

A megyék népességszáma, városi népességszáma és aránya, a városok száma Megye megnevezése Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Összesen

Népességszám, fő

A városi népesség száma, fő

aránya, %

Városok száma

520 331 386 441 359 948 686 266 417 456 425 847 447 985 546 721 308 882 304 568 202 427 1 217 476 316 137 559 272 386 594 230 361 256 629 353 068 282 179 1 729 040

353 062 254 030 270 983 401 803 314 144 248 220 266 410 438 764 141 260 199 084 84 973 796 957 165 867 304 212 273 701 129 972 155 329 217 557 159 090 1 729 040

67,85 65,74 75,28 58,55 75,25 58,29 59,47 80,25 45,73 65,37 41,98 65,46 52,47 54,39 70,80 56,16 60,53 61,62 56,38 100,00

22 14 21 28 10 15 11 21 9 11 6 48 16 27 20 11 12 15 10 1

9 937 628

6 903 858

69,47

328

Forrás: 2011. évi népszámlálás, KSH (2013).

Budapest szerepe és jelentősége az ország településrendszerében, városhálózatában A 2011-ben tartott népszámlálás alkalmával a főváros lakosságának száma 1 729 040 fő volt. A népesség nagyobb része – 71,49% – a pesti oldal lakója: 1 236 082 fő, Csepellel a főváros XXI. kerületével együtt. Ezen kerület lakói nélkül – 75 055 fő – 67,15% található a pesti oldalon: 1 161 027 fő. A budai oldalon lakók száma majd félmillió fő (492 958 fő). A főváros népességszámának alakulását az elmúlt időszakhoz viszonyítva, a tartós csökkenés folyamata jellemzi. 1990. január 1-én a népesség száma még meghaladta a 2 millió főt: 2018 ezer főt tett ki. Tíz évvel később 1812 ezer fő élt Budapesten: a csökkenés egy évtized alatt több, mint 200 ezer fő volt. Az elmúlt 11 évben a csökkenés tovább folytatódott, igaz lassuló tendenciát jelzett: 83 ezer fővel kevesebben éltek a 2011-es öszszeírás szerint a fővárosban. A budai oldal két legnagyobb lakosságszámú kerülete: a XI. kerület 143 165 fővel és a III. kerület 126 478 fővel. A pesti oldalon 100 ezer lakosnál nagyobb a XIV. kerület (Zugló) 127 010 fővel és a vele szomszédos XIII. kerület (Újlipótváros és Angyalföld) 119 057 lakossal. A főváros népességszáma csökkenésének több oka van/lehet. Közülük e helyütt kettőt nevezhetünk meg. Egyrészt Budapest kedvezőtlen demográfiai helyzetét: a magas halálozási, illetve az alacsony születési arányokat. Ezek negatív hatása összességében a népességszám csökkenéséhez vezet. Másrészt ezek-



ben az években is tartott/tart a lakosság egy részének kitelepülése a fővárosból: részben környezeti okokból a kedvezőbb természeti-táji adottságokkal kitűnő településekbe, részben pedig anyagi okokból, a fővárosban tapasztalható magas megélhetési költségek miatt. A vidéki települések, ahonnan korábban a fővárosba költöztek, kedvezőbb anyagi feltételeket biztosíthatnak maguk és családjuk megélhetése számára (kisebb rezsiköltségek, olcsóbb hozzájutás a mező- és kertgazdasági termékekhez). A külföldről bevándorlók, a fővárosban letelepedők száma, bár növekedésükről olvashatunk, aligha pótolhatja a lakosság csökkenését. Tovább erősödött az elmúlt évtizedben a főváros nemzetközi szerepe és jelentősége a kereskedelmi életben, az áruforgalomban, a bank- és hitelforgalom szféráiban. Budapest szerepe meghatározó a közép-európai térségben. Közlekedésföldrajzi fekvése, viszonylag fejlett infrastruktúrája, kulturális-szellemi intézményrendszere döntő tényezői ennek a folyamatnak. A népességszám számottevő csökkenése ellenére, a főváros vonzása erősödő tendenciaként érvényesül. Budapest – rendszerváltás előtti – kiemelkedő szerepe az ország iparában nagymértékben csökkent az elmúlt két évtizedben. Helyét a szolgáltatások, a tercier szektor vette át, s lett meghatározó a városfejlődés hatótényezői között. A nehézségek ellenére – döntően anyagi-finanszírozási okok miatt – a kvaterner szektor (a szellemi-tudományos élet infrastruktúrája) ma is őrzi meghatározó szerepét a főváros életében, korábban kivívott országos és nemzetközi szerepének, hírnevének megőrzésében. A vonatkozó szociológiai vizsgálatok a főváros társadalmi tagozódottságának elmélyülésére, a városi társadalom megosztottságának erősödésére utalnak. Ez a folyamat megfigyelhető a budai és a pesti kerületek között éppen úgy, mint a főváros körüli településgyűrű vonatkozásában (például a budai II. és különösen a XII kerületet, szemben a pesti oldalon a VI., VII., VIII. és részben a X. kerületeket illetően). A főváros szomszédságában Telki, Budakeszi, Szentendre, illetve a másik oldalon Gyál, Üllő stb. ellenkező példájára utalhatunk ennek kapcsán az ez irányú és jellegű vizsgálatok, megfigyelések alapján. Nem kevés gond, feszültség forrása a fővárosba betelepült, vagy korábban itt élt roma népesség nehéz anyagi helyzete, a körükben tapasztalt munkanélküliség, a magatartásuk, a nagymérvű alkalmazkodási képtelenségük környezetükhöz, a részükről jelentkező tömeges bűnözés. Ez különösen a VIII., részben a IX. és a X. kerületekben jelent sok gondot, s egyben nehezen megoldható feladatokat az érintett önkormányzatok számára. Az illetékes környezetvédelmi szervek vizsgálatai azt jelzik, hogy az utóbbi években csökkent a természeti és részben települési környezet szennyezettsége, az azt sújtó ártalmak hatásának súlyossága. A levegő szennyezettségének mérséklődésében érvényesült az ipari üzemek korábban meghatározó szerepének nagymérvű csökkenése. Helyét azonban „átvették” a közúti forgalom igen nagy és gyors növekedéséből fakadó ártalmak (levegőszennyeződés, zajártalmak területén). Feltétlenül szükséges megjegyezni, hogy az M0-ás autópálya körgyűrű kiépülése csillapító hatással bír a főváros felé irányuló járműforgalom alakulására, az azon történő áthaladás mérséklésére. A csatornahálózat fejlesztése, a szennyvíztisztító kapacitások jelentős bővülése kedvezően befolyásolja, csökkenti a vizek (felszíni és felszín alattiak egyaránt) szennyeződését. Ugyanakkor a művi (épített) környezete szennyező egyes források erősödő tendenciákat jeleznek: a szemét- és hulladékmennyiség tetemes gyarapodása, elhelyezésük súlyosbodó nehézségei, a városi zaj jelentős növekedése, különösen a belső kerületekben, a közúti közlekedés generálta forgalom − nagymérvű, szinte a nap minden szakában megnyilvánuló hatása −, parkolási


182

DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

gondok halmozottan jelentkező következményei. Szerencsére az utóbbi években a fővárosi és a kerületi önkormányzatok jelentőségüknek megfelelően kezelik a közcélú és közhasznosítású zöldterületek karbantartásának és felújításának feladatait. Ez lényeges tényező a környezet védelmében, állapotának javításában. A területfelhasználás rendszerében lényeges − nem minden vonatkozásban kedvező irányú és jellegű − változások következtek be a rendszerváltás után. A kereskedelmi infrastruktúra új intézményeinek (nagy bevásárló központok) megjelenése és telepítése átrendezi a korábbi közlekedési − forgalmi, szállítási kapcsolatokat, új építészetivárosrendezési hangsúlyokat jelenthetnek a főváros szerkezetében, az infrastruktúrában. A hagyományos kereskedelmi útvonalak elvesztették korábbi szerepüket, területi struktúra, vagy akár arculat, látványformáló jelentőségüket (Nagykörút, Rákóczi út, Kossuth Lajos utca stb.). Az új bevásárló központok ma még azonban alig töltik be városrész szervező centrum szerepüket (például sem az Árkád Zugló és Kőbánya vonatkozásában, vagy az óbudai ilyen jellegű telepítés Észak-Buda esetében). Budapest körül alakult ki az ország legnagyobb településegyüttese, az itt fekvő települések funkcionális és területi összefonódása, agglomerálódása révén. A fővárossal együtt 81 település sorolható ebbe a struktúrába, agglomerációba. Az ország népességének közel negyede − 24,79%-a, 2 463 236 fő − él a fővárossal együtt ebben a térségben. Az agglomeráció hazánk legurbanizáltabb területe. A várossűrűség − az elmúlt két évtizedben történt várossá nyilvánítások következtében − a legnagyobb az ország ezen térségében. A településképződmény területét egymást átfedő, sokoldalú és többirányú kapcsolatrendszerek jellemzik. A térség sűrűn lakott. A települések nagyobb része között − a fővároshoz közel/közelebb fekvő övben − a hatások a területi összefonódás, a területek beépülésének eredményeként elmosódnak. Budapest mellett, az agglomeráció több városa tölt be fontos gazdasági szerepkört, például Budaörsön, Törökbálinton, Fóton, Kistarcsán. A Dunakanyar és a Ráckevei Dunaág turisztikai, üdülési-idegenforgalmi szerepe kiemelt jelentőségű (Visegrád, Szentendre, Ráckeve stb.). Jól kiépítettek az agglomeráció vonalas infrastruktúra rendszerei (közlekedés, energiaellátás, valamint a települések többségében a központi rendszerű vízellátás révén). Az agglomeráció területén haladnak át a nemzetközi és hazai jelentőségű közlekedési fővonalak a szomszédos országok felé. A Gödöllőn, Piliscsabán és Zsámbékon működő felsőfokú oktatási intézmények jó például szolgálhatnak a szellemi infrastruktúra decentralizáltabb területi elhelyezését szorgalmazó területfejlesztési törekvések érvényesülésében. A budapesti agglomeráció területe 6 szektorra tagolt. Az északi szektor 10 települése: Dunakeszi, Fót, Győr, Csomád, Őrbottyán, Vácrátót, Sződ, Sződliget, Csörög és Vác, 2011-ben 131 529 lakossal (4 város és 6 község). A keleti szektor 11 települése (5 város és 6 község): Pécel, Isaszeg, Kistarcsa, Nagytarcsa, Csömör, Kerepes, Mogyoród, Gödöllő, Szada, Veresegyház, Erdőkertes − 56 934 fő a lakosainak a száma. A délkeleti szektor 9 települése (6 város és 3 község): Maglód, Ecser, Gyömrő, Vecsés, Üllő, Gyál, Felsőpakony, Alsónémedi, Ócsa − 104 129 fő lakossal. A déli szektor 15 településében (8 város és 7 község): Halásztelek, Szigetszentmiklós, Dunaharaszti, Taksony, Dunavarsány, Majosháza, Délegyháza, Tököl, Szigethalom, Százhalombatta, Érd, Tárnok, Pusztazámor, Sóskút, Diósd − 214 117 fő élt 2011-ben, a népszámláláskor.



A nyugati szektor 12 településében (5 város és 7 község) 90 244 fő élt − Törökbálint, Budaörs, Biatorbágy, Budakeszi, Herceghalom, Páty, Zsámbék, Telki, Tök, Budajenő, Perbál és Tinnye képviselik az agglomeráció ezen szektorát. Az északnyugati szektorba tartozik az agglomeráció 23 települése (5 város és 18 község). Ezek a következők: Kisoroszi, Dunabogdány, Visegrád, Tahitótfalu, Leányfalu, Pócsmegyer, Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt, Szentendre, Szigetmonostor, Pomáz, Pilisszántó, Csobánka, Budakalász, Pilisjászfalu, Piliscsaba, Pilisvörösvár, Pilisborosjenő, Pilisszentiván, Solymár, Üröm, Nagykovácsi, Remeteszőlős. Az itt élő lakosok száma 2011-ben 137 270 fő volt. A budapesti agglomeráció településeiben élő lakosok száma a népszámlálás időpontjában 734 223 fő volt, a főváros nélkül. Néhány település esetében nem tekinthető helytállónak a besorolásuk az agglomerációba. Tóth Géza (2013) vizsgálatai szerint „…a jelenlegi agglomerációs települések közül Dunabogdány, Kisoroszi, Ócsa, Pilisvörösvár, Pilisszántó, Sződliget, Vác, Visegrád települések nem mutatják teljeskörűen az agglomeráció jellemzőit.” (Jelen tanulmányomban a korábbi vizsgálataim alapján feltárt 80 településsel számoltam − a főváros nélkül. A pontosítás érdekében további egyeztetésre, pontosításra lesz szükség, amelynek eredményét természetesen elfogadom.) Nagyvárosaink helye, szerepe a magyarországi városhálózatban A nagyvárosok megkülönböztetett jelentőségű funkciókat töltenek be a városhálózatban, széles értelemben az adott térség, országrész, az ország életében, társadalmi-gazdasági fejlődésében. Különösen így van ez hazánk esetében: az ország népességszámához képest túl nagy lakosságszámú Budapest kiemelkedő szerepét, jelentőségét mérsékelhetik a nagyvárosok, a nagy városi funkciókat ellátó városok. A hazai szakemberek többsége a százezer fős nagyságrendet meghaladó városokat tekinti ebbe a kategóriába sorolhatónak. Korábban felmerült, hogy a nyolcvanezer lakosnál nagyobb városokat, az általuk ellátott nagy városi funkciók révén is nagy városoknak lehet tekinteni. Sajnos, mint a 2011-ben tartott népszámlálás adatai mutatják, 80 ezer főt meghaladó (de 100 ezer lakoson aluli) várost nem találtak. 2. táblázat

Nagyvárosok népességszáma 1990., 2001. és 2011. évi népszámlálás alapján Népesség száma, fő Nagyvárosaink Debrecen Szeged Miskolc Pécs Győr Nyíregyháza Kecskemét Székesfehérvár Összesen

1990

2001

2011

212 235 175 301 196 442 170 039 129 388 114 152 102 119 108 958 1 208 634

203 648 158 158 175 375 157 332 127 119 112 419 105 606 105 119 1 144 758

211 320 168 048 167 754 156 049 129 527 119 746 111 411 100 570 1 164 425

Forrás: Népszámlálás, 1990, 2001, 2011.

Népességszámok változása 1990–2011 között, fő, (%) –915 (0,43) –7253 (4,14) –28 688 (14,60) –13 990 (8,23) 139 (0,11) 5 594 (4,90) 9 292 (9,10) –8 388 (7,70) 44 209 (3,66)


184


Jelenleg 8 város népességszáma haladja meg a 100 ezer főt. Megnevezésüket az alábbi 2. táblázat tartalmazza, feltüntetve a 2011-es népességszámok mellett az 1990-ben és 2001-ben rögzített adatokat. 1990 és 2011 között a fenti 8 nagyváros népességszáma 44 209 fővel csökkent. Mindössze három nagyváros népességszáma gyarapodott ezen időszak alatt. Közülük a legnagyobb mértékben Kecskeméten 9,1%-os a népesség növekedése. Nyíregyházán a gyarapodás meghaladja az ötezer főt (csaknem 5 %-os a gyarapodás). Győr esetében a 139 fős gyarapodás (0,11%) lényegében a népességszám stagnálásának tekinthető. A népességszám legnagyobb csökkenése közel 30 ezer fő Miskolcon (14,6%), Pécsett csaknem 14 ezer fő (8,23%), Székesfehérváron közel 9 ezer fő (7,7%), Szegeden több, mint 7 ezer fő (4,14%). A népesség csökkenésében − az országosan érvényesülő tendenciákkal egyezően, a népesség számának általános csökkenése mellett − a hajdani ipari bázisok nagymérvű leépülése, ebből fakadóan a népesség egy részének elvándorlása is meghatározó szerepet játszott. A külső területekről való bevándorlás − amely korábban a népesség növekedésének meghatározó tényezője volt − lényegében megszűnt, vagy felettébb minimálisra csökkent. Ez is szerepet játszik a népességszám negatív alakulásában. A nagyvárosok országon belüli földrajzi fekvése meghatározza vonzásterületük kiterjedését. Debrecen az Alföld tiszántúli részének központja. Ebben társközponti szerepet tölt be Nyíregyháza. Szeged az Alföld déli részének centruma. Közvetlen határ menti fekvése szűkíti déli irányban vonzásterületét. Miskolc Észak-Magyarország központja, Pécs vezető szerepe pedig a dél-dunántúli térségben érvényesül. Győr a Kisalföld központja, Székesfehérvár és Kecskemét az ország belső területein, Budapest nagyobb térségre kiterjedő vonzóhatásában helyezkednek el. Debrecen fontos közvetítő szerepet tölt be Erdély déli része és a Vajdaság felé. Pécs Horvátország felé érvényesülő közvetítő szerepére és vonzóhatására utalhatunk. Miskolc Kelet-Szlovákia felé tölthet be ilyen szerepet. Győr fekvése kiemelt jelentőséget ad közvetítő szerepének Ausztria és a dél-német területek irányába. Mindegyik nagyváros közlekedési kapcsolata kiválónak minősíthető a fővárossal, részben Budapest közvetítésével egymás között. Az új autópályák kiépülése meghatározó feltétele a kapcsolatok fejlődésének, intenzitásuk erősödésének (Debrecen, Miskolc, Pécs irányában). Az utóbbi években a városfejlesztés hatótényezői között az ipar meghatározó szerepét csupán két nagyvárosunk esetében nevezhetjük meg: Győrött és Kecskeméten, a járműipari megtelepedése és fejlesztése révén. Az ipar korábbi kizárólagosan meghatározó szerepe Miskolc vonatkozásában összeroppant. Ez váltotta ki a város népességszámának felgyorsuló csökkenését még a múlt század nyolcvanas éveitől. Más nagyvárosainkban jelentősen leépült, vagy jellegében részben átstruktúrálódott az ipar szerepe (Pécs, Székesfehérvár, illetve Nyíregyháza és Szeged). Az egyetemek működése, vonzóhatása, meghatározóan érvényesül a városfejlesztés hatótényezőjeként Debrecen, Szeged, Pécs esetében. Győrött az ipar szerepe mellett, ez a tényező is meghatározza a város fejlődését, vonzóhatása erősödését. A korábbi Nehézipari Egyetem több profilúvá válásával jelentős szerepet tölt be Miskolc tudományos-szellemi életében, a város vonzóhatásának erősítésében. Székesfehérvár, Kecskemét és Nyíregyháza felsőfokú oktatási intézményei szintén a városfejlesztés egyik hatótényezőjeként említhetők. Nagyvárosaink fejlődésében meghatározó szerepe van a tercier szektor különféle ágazatainak, a kulturális élet intézményrendszereinek. Logisztikai centrum szerepük is fejlődésük lényeges tényezőjeként érvényesül a rendszerváltás után. Táji-természeti adottságaik, történelmi hagyományaik, épí-



tészeti értékeik, ipari kultúrájuk tárgyi emlékei, különféle, gazdag kulturális rendezvények az idegenforgalmat erősítő, vonzó tényezők fejlődésükben (Pécs, Szeged, Debrecen, Székesfehérvár esetében különösen kiemelendő tényezők). Az ipari kultúra tárgyi emlékei kapcsán többek között Pécs esetében a Zsolnay-művekre utalhatunk. Szerepe az „Európa kulturális fővárosa” évében volt jelentős. A magyarországi településrendszer strukturális változása sokoldalúan érinti a nagyvárosok térségét. E folyamat következményeként kialakuló településképződmények/településstruktúrák két típusával, agglomerációkkal és településegyüttesekkel találkozhatunk. Agglomeráció olyan településstruktúra, ahol az ott fekvő településekben népességgyarapodás, jelentős/jelentősebb lakásépítési tevékenység figyelhető meg. Az agglomeráció központja és a közvetlen közelében fekvő települések között sokrétű funkcionális kapcsolatok jönnek létre. Az intenzív agglomerálódási folyamat eredményeként összefüggő, egybeépülő településtest alakulhat ki, a települések egymással összenőnek. Három nagyváros – Miskolc, Győr és Pécs – körül alakult ki az elmúlt évtizedekben agglomeráció. Miskolccal együtt 13 település sorolható ebbe a településstruktúrába: Bükkszentkereszt, Szirmabesenyő, Sajóbábony, Sajókeresztúr, Sajóvámos, Sajópálpala, Arnót, Onga, Alsózsolca, Felsőzsolca, Kistokaj, Mályi. A felsorolt települések közül három – Alsózsolca, Felsőzsolca és Sajóbábony – város. A 2011-ben tartott népszámlálás során 39 045 fő élt ebben a 12 településben. Az agglomeráció települései kelet, északkelet irányban félkörszerűen veszik körül Miskolc városát. Szükséges megjegyezni, hogy az agglomeráció településeinek viszonylag magas lakosságszáma arra utalhat, hogy Miskolc ipari bázisának leépülése, az ezzel járó munkanélküliség sokakat késztethetett/késztetett – megélhetési költségeinek remélt csökkentése érdekében – kiköltözésre a város szomszédságában fekvő településekre. Győr körül kialakult agglomerációba 28 település sorolható (Győrön kívül): Hédervár, Lébény, Mecsér, Dunaszeg, Győrzámoly, Dunasziget, Győrladamér, Nagybajcs, Kunsziget, Vámosszabadi, Kisbajcs, Vének, Gönyü, Öttevény, Mosonszentmiklós, Győrújfalu, Enese, Börcs, Abda, Ikrény, Kóny, Rábapatona, Koroncó, Győrújbarát, Nyúl, Győrság, Győrszemere, Écs. Az agglomeráció települései nyugat és dél felől ölelik körül Győr városát. Ebben a 28 településben (mind község) a 2011-ben tartott népszámlálás alkalmával 58 412 fő élt. A Pécs városa körül nyugat, dél és kelet irányban kialakult agglomeráció 20 települést ölel fel. Pécsen kívül közülük Kozármisleny város. Észak felől a Mecsek hegység szab határt az agglomeráció terjeszkedésének. Az agglomeráció települései: Bogád, Cserkút, Hosszúhetény, Keszü, Kozármisleny, Kökény, Kővágószőlős, Martonfa, Nagykopács, Orfű, Pécsvárad, Pellérd, Pogány, Romonya, Kővágótöttös, Bakonya, Gyód, Egerág, Szemely és Lothárd. Összességében 25 282 fő élt ebben a 20 településben 2011-ben. Öt nagyváros körül a városokhoz kapcsolódó településegyüttesekkel találkozunk. A településegyüttesek műszaki-fizikai szerkezetét, térbeli fejlődését alapjaiban a természeti-földrajzi adottságok, az infrastruktúra hálózati rendszereinek területi elhelyezkedése, szerkezete, a központtal (adott esetben a nagyvárosok) kialakult funkcionális, hierarchikus kapcsolatok jellege, intenzitása határozza meg. Az agglomerálódás folyamata megjelenésének csekély mértékű az esélye, vagy általában nem lehet vele számolni. A székesfehérvári településegyüttest 12, egymáshoz viszonylag lazábban kapcsolódó, de funkcionális kapcsolataik révén együtt élő település alkotja. Ezek a települések: Zámoly, Pátka, Pákozd, Sárkeresztes, Moha, Iszkaszentgyörgy, Csór, Sárszentmihály,


186


Sárkeszi, Úrhida, Szabadbattyán és Tác. Székesfehérvárt észak és nyugat, illetve részben dél felől fogják körül. 2011-ben 26 080 fő élt ebben a 12 településben. A szegedi településegyüttest Szeged és a közelében fekvő 10 község és egy város alkotja. Ezek a következők: Algyő, Deszk, Domaszék, Klárafalva, Kübekháza, Röszke, Szatymaz, Tiszasziget, Újszentiván és Zsombó, valamint a városi jogállású Sándorfalva. A települések gyűrűként veszik körül Szegedet. A népszámlálás során ezekben a településekben 38 221 fő élt. A kecskeméti településegyüttes központján kívül két városból − Lajosmizse és Kerekegyháza − és 6 községből tevődik össze: Felsőlajos, Ladánybene, Ballószög, Helvécia, Városföld, Nyárlőrinc. A települések északnyugat és déli irányból kapcsolódnak a városhoz. Népességük száma 2011-ben 32 009 fő volt. Nyíregyháza körül kisebb területi kiterjedésű, csupán négy községből álló településegyüttes alakult ki. Ezek a települések Kótaj, Nyírpazony, Nyírtelek (városként) és Nyírtura, amelyek észak felől szomszédosak központjukkal, Nyíregyházával. Lakóinak száma 16 346 fő volt a megfigyelt időpontban. A debreceni településegyüttes 8 települése − két város és hat község − észak, kelet és dél felől öleli körül központját: Bocskaikert, Újléta, Ebes, Mikepércs, Sáránd, Hajdúbagos és a két város − Hajdúsámson és Vámospércs. Lakóinak száma a legutóbbi népszámláláskor 35 907 fő volt. Középvárosaink helye és szerepe a magyarországi városhálózatban. Hazánkban a középvárosok csoportjába a harmincezer lakoson felüli, százezer fős népességszámot meg nem haladó városokat sorolhatjuk. A 2011-ben tartott népszámlálás alapján 28 város csoportosítható a középvárosok körébe, közülük 10 város az 50–80 ezres nagyságrendűek közé (80–100 ezer nagyságrendben nincsen hazánkban város). Az 50–80 ezer lakos közötti csoportba sorolható városok (zárójelben a népszámlálás alkalmával megfigyelt népességszám, főben): Békéscsaba (62 050), Sopron (60 548), Eger (56 569), Tatabánya (67 753), Érd (63 631), Kaposvár (66 245), Szolnok (72 953), Szombathely (78 884), Veszprém (61 721) és Zalaegerszeg (59 499). A 30–50 ezer lakos közötti városok – 18 – a következők: Baja (36 267), Kiskunfélegyháza (30 172), Gyula (31 067), Ózd (34 481), Hódmezővásárhely (46 047), Dunaújváros (48 484), Mosonmagyaróvár (32 004), Hajdúböszörmény (31 725), Gyöngyös (31 421), Salgótarján (37 262), Cegléd (36 645), Dunakeszi (40 545), Gödöllő (32 522), Szigetszentmiklós (37 708), Vác (33 831), Szekszárd (34 296), Pápa (31 845), Nagykanizsa (49 026). Középvárosainkban 1 302 201 fő él (az ország népességének 25,16%-a Budapest nélkül). Budapesttel együtt a középvárosok lakosainak − országon belüli − aránya 18,86%. 2001-ben a középvárások száma 29, az azokban élő lakosok száma 1 334 552 fő volt. Tíz év alatt népességük 32 351 fővel csökkent. Indokolt azt is megemlíteni, hogy 1990-ben még 1 401 917 fő élt középvárosainkban (számuk akkor is 29 volt). Ebben az időpontban még a középvárosok csoportjához tartozott: Ajka, Kazincbarcika, Orosháza és Szentes. 2011-ben ezek a városok már nem szerepeltek a középvárosok csoportjában; viszont három város lépett a kisvárosok közül − az elmúlt két évtized népességgyarapodása eredményeként − ebbe a csoportba: Dunakeszi, Gödöllő és Szigetszentmiklós. Mind a három város a budapesti agglomerációban található.



Középvárosaink viszonylag egyenletesen helyezkednek el az ország területén. Két megyében (Baranyában és Szabolcs-Szatmár-Beregben) nincsen középváros. A középvárosok közül 12 az Alföldön (Baja, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely, Hajdúböszörmény, Cegléd, Dunakeszi, Gödöllő, Szigetszentmiklós, Szolnok, Vác), 12 a Dunántúlon (Dunaújváros, Sopron, Mosonmagyaróvár, Tatabánya, Érd, Kaposvár, Szekszárd, Szombathely, Veszprém, Pápa, Zalaegerszeg, Nagykanizsa) és 4 az észak-magyarországi térségben található (Ózd, Eger, Gyöngyös, Salgótarján). Tíz középváros megyeszékhely (Békéscsaba, Eger, Tatabánya, Salgótarján, Kaposvár, Szolnok, Szekszárd, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg). Korábban megyeszékhely funkciót töltött be öt város (Baja, Gyula, Hódmezővásárhely, Mosonmagyaróvár, Sopron). Öt középváros a budapesti agglomerációban található: Érd, Dunakeszi, Gödöllő, Szigetszentmiklós és Vác. Egykori történelmi mezővárosoknak tekinthetők Cegléd és Kiskunfélegyháza. Bocskai István által letelepített hajdúk városa Hajdúböszörmény. Hagyományos magyar középvárosok Gyöngyös, Nagykanizsa és Pápa: a szerves haza polgári városfejlődés példáját mutatják. Korábban jelentős ipari centrum volt Ózd; Dunaújvárost a múlt század ötvenes éveiben folytatott „szocialista iparosítás” során telepítették/építették. A középvárosok szerepe differenciáltan érvényesül a térszerkezetben, a településhálózatban, a településközi kapcsolatokban. Kiemelendő a megyeszékhely funkciót betöltő középvárosok szerepe és jelentősége. Szombathely vonzó hatása, funkcionális kapcsolatai (kereskedelmi, kulturális, oktatási, egészségügyi, idegenforgalmi vonatkozásban) nemcsak megyéje területére terjed ki. Azon túl is érvényesül, Zala megye északi és Veszprém megye nyugati térségére. Szolnok − kiváló közlekedésföldrajzi helyzetéből adódóan − meghatározó közvetítő szerepet tölt be a Tisza középső térségében, a DunaTisza köze és a Tiszántúl között. Békéscsaba határ menti közeli fekvése hangsúlyozandó. Vonzása kevésbé érvényesül megyéjének északi térségére. Kaposvár térségi szerepe megyéjében érvényesül. A Balaton déli parti települések összefüggő településegyüttesként minősíthetők, ez a megyeszékhely szerepét jelentősen mérsékli. Zalaegerszeg mutatja szemléletesen az elmúlt évtizedek (a rendszerváltást megelőzően) − más városok hátrányára (különösen Nagykanizsa esetében) érvényesített − település és területfejlesztési politikáját a beruházási eszközök elosztásában. Ennek következtében érte el − a tömeges lakásépítés révén − a több tízezres nagyságrendet (a háború utáni 13 ezer főről). Eger kiváló adottságai, vonzó tényezői révén (kulturális, idegenforgalmi, műemléki) értékelhető megyeszékhely. Viszonylag kedvezőtlen közlekedésföldrajzi helyzetű megyéjének egész területéhez képest. Szekszárd korábban kisváros volt: hasonlóan más megyeszékhelyekhez a koncentrált fejlesztéspolitika eredményeként gyarapodott népességszámban, lakossági infrastruktúrában (lakásállományban, intézményhálózatban). Veszprém szerepének érvényesülését a térszerkezetben és a településrendszerben olyan tényezők határozzák meg, illetve korlátozzák, mint Székesfehérvár földrajzi közelsége, megyén belüli fekvése, a szomszédos megyék vonzó hatása, a domborzati viszonyok sajátosságai. Salgótarján és Tatabánya megyéik területéhez viszonyítottan periferikus elhelyezkedésűek. Helyzetüket alapvetően meghatározza korábbi gazdagsági bázisuk összeroppanása, leépülése, az abból fakadó szociális problémák és feszültségek (munkanélküliség, elszegényedés). A többi középváros helyzetét, fejlődésük feltételeit sajátos adottságaik, a fejlesztés hatótényezőinek egyedi, vagy összetetten érvényesülő következményei befolyásolják,


188


például Baja Duna menti fekvése; Gyula idegenforgalmi-gyógyturisztikai attrakciói; Gyöngyös turisztikai jelentősége és adottságai a „Mátra kapujaként”; Sopron közelsége Burgenlandhoz, egyeteme; több város fekvése a budapesti agglomerációban stb. Ugyanakkor több középváros esetében felettébb kedvezőtlen gazdasági helyzetük említhető (Ózd, Dunaújváros, illetve az egykori mezővárosok). A magyarországi településrendszer strukturális változása sokoldalúan érinti a középvárosok térségét is. Minden középváros megyeszékhely és Sopron városa körül megfigyelhető ez a folyamat, új településstruktúrák kialakulása és fejlődése. Három megyeszékhely − Eger, Szombathely és Zalaegerszeg − körül agglomerálódó térséggel találkozunk. Ezek olyan térségek, amelyekben már egyértelműen felismerhetők az agglomerálódási folyamat ismérvei, de a folyamat még nem tekinthető befejezettnek. Az érintett térségek településközi, területi összefonódásának, összefüggő településtest kialakulásának intenzitása még elmarad a kialakult agglomerációk esetében megfigyeltektől, de a folyamat elmélyülésével, agglomerációk kialakulásával lehet számolni. Az egri agglomerálódó térség települései Eger központon kívül: Andornaktálya, Egerbakta, Egerszalók, Felsőtárkány, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Novaj és Ostoros. Ezek a települések minden irányból körbeveszik az agglomerálódó térség központját. A településekben élő népesség száma 2011-ben 18 777 fő volt (Eger nélkül). A szombathelyi agglomerálódó térségbe − az apró, törpefalvas települési szemszerkezetéből következően 2 város és 28 község sorolható (a központon kívül): Kőszeg, Vép, illetve Balogunyom, Bozsok, Bozzai, Bucsu, Cák, Csempeszkopács, Gencsapáti, Gyöngyösfalu, Ják, Kőszegdoroszló, Kőszegpaty, Kőszegszerdahely, Lukácsháza, Nárai, Narda, Nemesbőd, Nemescsó, Perenye, Pusztacsó, Sé, Sorokpolány, Söpte, Tanakajd, Táplánszentkereszt, Torony, Vasszécseny, Vát, Velem. A települések minden oldalról körülölelik Szombathelyt, a legmarkánsabbnak a Szombathely és a Kőszeg közötti tengely mentén elhelyezkedő települések csoportja tekinthető. A 30 településben a népszámláláskor 40 737 fő élt. A zalaegerszegi agglomerálódó térségben ez esetben is a terület apró, törpefalvas települési szerkezete − 28 település nevezhető meg: Alibánfa, Babosdöbréte, Bagod, Bocfölde, Boncodfölde, Csatár, Csonkahegyhát, Dobronhegy, Egervár, Hagyárosbörönd, Kemendollár, Kisbucsa, Kiskutas, Kispáli, Milejszeg, Nagykutas, Nagylengyel, Nagypáli, Pethőhenye, Pókaszepetk, Sárhida, Teskánd, Vöckönd, Zalaboldogfa, Zalacséb, Zalaszentgyörgy, Zalaszentiván, Zalaszentlőrinc. Ebben a 28 településben (Zalaegerszegen kívül) 2011-ben 15 383 fő élt. A települések minden oldalról körülölelik a várost, közülük a legtöbb település északról és nyugat felől. Hét, a megyeszékhelyek közé tartozó középváros körül településegyüttesek kialakulását figyelhetjük meg. A tatabányai településegyüttesbe a központján kívül két város, Tata és Oroszlány, valamint 9 község sorolható: Baj, Bokod, Kecskéd, Környe, Szárliget, Várgesztes, Vértessomló, Vértestolna, Vértesszőlős. A településegyüttes lakóinak száma − Tatabányán kívül − a megfigyelt időpontban 61 143 fő volt. A településegyüttes a három város által közrefogott településtestet képez. A településtudományban alkalmazott minősítés alapján városrégiónak is tekinthető ez a településegyüttes. A kaposvári településegyütteshez 13 községet sorolhatunk. Ezek a következők: Baté, Juta, Kaposfő, Kaposmérő, Kaposszerdahely, Kaposújlak, Mosdós, Nagyberki, Orsi, Sántos, Taszár, Zselickislak, Zselicszentpál. Ezekben a községekben élők száma 14 118 fő.



A települések kelet-nyugati irányban, mintegy települési tengelyként kapcsolódnak Kaposvárhoz. Veszprémet nyugatról, délről és keletről körülölelő, mintegy teljesen zárt gyűrűt képező településegyüttesben 8 község (Hajmáskér, Sóly, Litér, Szentkirályszabadja, Veszprémfajsz, Nemesvámos, Bánd, Márkó) és egy város, Herend nevezhető meg. Az itt élő lakók száma 15 661 fő. A békéscsabai településegyüttesbe öt városon kívül, négy község sorolható: Békés, Gyula, Mezőberény, Sarkad, Újkígyós, illetve Murony, Doboz, Csabaszabadi és Szabadkígyós 85 347 fővel (Békéscsabán kívül). Ez esetben is beszélhetünk városrégióról. A szolnoki településegyüttes lazább, szemszerkezetű települési területként jellemezhető: 4 község tekinthető idetartozónak: Rákócziújfalu, Szajol, Tószeg és Zagyvarékas, összesen 13 721 fő lakossal (Szolnok városa nélkül). A legkisebb településegyüttes Salgótarján térségben található, Kishartyán, Sóshartyán és Vizslás községekkel, lakóinak száma 2880 fő összesen. A Sopron központú településegyüttesbe őt község sorolható: Ágfalva, Fertőrákos, Harka, Kópháza és Nagycenk. Az itt élő lakók száma 10 117 fő. Szekszárdot övező települések alkotta együttes: Tolna városa, valamint Sióagárd, Őcsény, Decs községek. Ezekben 18 601 fő élt 2011-ben. Kisvárosaink helye és szerepe a magyarországi városhálózatban Kisvárosoknak tekinthetjük hazánkban a 30 ezer lakosnál kisebb városokat. Ezek száma 2011-ben 291 volt. Csaknem hétharmaduk − 187 város − lakosságszáma10 ezer főnél kevesebb volt. A kisvárosok számát, nagyságrend szerinti megoszlását megyénkénti bontásban a mellékelt 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat

A kisvárosok száma, nagyságrend szerinti megoszlása megyénként Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Tolna Vas Veszprém Zala Összesen

20–30 ezer lakos közötti 1 1 2 1 2 – – 1 1 2 – 6 1 – 3 – – 2 1 24

Forrás: Népszámlálás, 2011 (KSH 2013).

10–20 ezer lakos közötti kisvárosok száma 5 2 4 5 1 3 2 6 1 3 2 24 3 5 4 4 4 2 – 80

10 ezer lakos alatti 13 10 13 20 5 10 6 12 5 5 3 12 11 21 12 6 7 9 7 187

Kisvárosok Városok száma száma összesen a megyében 19 13 19 26 8 13 8 19 7 10 5 42 15 26 19 10 11 13 8 291

22 14 21 28 10 15 11 21 9 11 6 48 16 27 20 11 12 15 10 327


190


A kisvárosok fentiekben bemutatott nagyságrendi csoportok szerinti konkrét megnevezése megyénként a következő képet mutatja: 4. táblázat

Kisvárosok nagyságrendi csoportok szerint Megye

20–30 ezer lakos közötti

Bács-Kiskun

Kiskunhalas

Baranya

Komló

Békés

Békés, Orosháza

Borsod-Abaúj-Zemplén

Kazincbarcika

Csongrád

Makó, Szentes

Fejér

−

Győr-Moson-Sopron

−

Hajdú-Bihar

Hajdúszoboszló

Heves

Hatvan

Komárom-Esztergom

Esztergom, Tata

Nógrád

−


10 ezer lakos alatti

kisváros Bácsalmás, Dunavecse, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunmajsa, Lajosmizse, Hajós, Izsák, Jánoshalma, Kecel, Kerekegyháza, Tiszakécske Kunszentmiklós, Mélykút, Solt, Soltvadkert, Szabadszállás, Tompa Mohács, Szigetvár Bóly, Harkány, Kozármisleny, Mágocs, Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Szentlőrinc, Villány Battonya, Csorvás, Elek, Gyomaendrőd, Füzesgyarmat, KöröslaMezőberény, Sarkad, dány, Medgyesegyháza, Szarvas Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Szeghalom, Tótkomlós, Újkígyós, Vésztő, Dévaványa Abaújszántó, Alsózsolca, Mezőkövesd, SajószentBorsodnádasd, Cigánd, péter, Sárospatak, Edelény, Ernőd, Encs, Sátoraljaújhely, Felsőzsolca, Gönc, MezőTiszaújváros csát, Mezőkereszt, Nyékládháza, Pálháza, Putnok, Rudabánya, Sajóbábony, Szendrő, Szerencs, Sziksó, Tokaj Csongrád Csanádpalota, Kistelek, Mindszent, Mórahalom, Sándorfalva Bicske, Mór, Sárbogár Adony, Bodajk, Enying, Ercsi, Gárdony, Martonvásár, Polgárdi, Pusztaszabolcs, Rácalmás, Velence Csorna, Kapuvár Beled, Fertőd, Fertőszentmiklós, Jánossomorja, Pannonhalma, Tét Balmazújvásor, Berettyó- Biharkeresztes, Derecske, Hajdúdorog, Kaba, Komáújfalu, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúsámson, di, Létavértes, Nádudvar, Nyíradony, Polgár, Téglás, Püspökladány Tiszacsege, Vámospércs Heves Bélapátfalva, Füzesabony, Kisköre, Lőrinczi, Pétervására Dorog, Komárom, Ács, Bábolna, Kisbér, Oroszlány Lábatlan, Nyergesújfalu Balassagyarmat, Pásztó, Rétság, Szécsény Bátonyterenye (A tábla folytatása a következő oldalon)


A MAGYARORSZÁGI VÁROSHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN 191 (Folytatás)

Megye


Pest

Budaörs, Dunaharaszti, Gyál, Nagykőrös, Szentendre, Vecsés

Somogy

Siófok

10–20 ezer lakos közötti kisváros Abony, Albertirsa, Biatorbágy, Budakalász, Budakeszi, Dabas, Fót, Göd, Gyömrő, Isaszeg, Kistarcsa, Maglód, Monor, Nagykáta, Pécel, Pilis, Pilisvörösvár, Pomáz, Százhalombatta, Szigethalom, Tököl, Törökbálint, Üllő, Veresegyháza Barcs, Marcali, Nagyatád

10 ezer lakos alatti Aszód, Dunavarsány, Halásztelek, Nagymaros, Ócsa, Örkény, Ráckeve, Szob, Tápiószele, Tura, Visegrád, Zsámbék

Balatonboglár, Balatonföldvár, Balatonlelle, Csurgó, Fonyód, Igal, Kadarkút, Lengyeltóti, Nagybajom, Tab, Zamárdi Baktalórántháza, Balkány, Szabolcs-Szatmár-Bereg − Kisvárda, Mátészalka, Csenger, Demecser, Nyírbátor, Tiszavasvári, Dombrád, Fehérgyarmat, Újfehértó Ibrány, Kemecse, Mándok, Máriapócs, Nagyecsed, Nagyhalász, Nagykálló, Nyírlugos, Nyírmada, Nyírtelek, Rakamaz, Tiszalök, Vaja, Vásárosnamény, Záhony Jász-Nagykun-Szolnok Jászberény, Karcag, Török- Kisújszállás, Mezőtúr, Abádszalók, Jászapáti, szentmiklós Tiszaföldvár, Tiszafüred Jászárokszállás, Jászfényszaru, Jászkisér, Kenderes, Kunhegyes, Kunszentmárton, Martfű, Rákóczifalva, Túrkeve, Újszász Tolna − Bonyhád, Dombóvár, Paks, Bátaszék, Dunaföldvár, Tolna Gyönk, Nagymányok, Simontornya, Tamási Vas − Celldömölk, Körmend, Bük, Csepreg, ŐriszentpéKőszeg, Sárvár ter, Répcelak, Szentgotthárd, Vasvár, Vép Veszprém Ajka, Várpalota Balatonfüred, Tapolca Badacsonytomaj, Balatonalmádi, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Berhida, Devecser, Herend, Sümeg, Zirc Zala Keszthely − Hévíz, Lenti, Letenye, Pacsa, Zalakaros, Zalalövő, Zalaszentgrót Összesen 24 80 187 Forrás: Népszámlálás, 2011 (KSH 2013).

Hazánk 291 kisvárosában a legutóbbi népszámlálás alkalmával 2 708 192 fő élt. Ez az ország népességének 27,25%-a, a városok népességének (Budapest nélkül) 52,33%-a. A fővárossal együtt a városok népességének több mint egyharmada (35,73%-a) élt kisvárosokban. A számokból kitetszik, hogy hazákban a városállomány túlnyomórészt kisvá-


192


rosokból, azon belül is a 10 ezer lakosnál kisebb városokból áll (a 291-ből 187 a 10 ezer lakoson aluli kisváros). Mindössze 24 kisváros lakosságszáma haladja meg a húszezer főt. Ezek egy része népességszámuk elmúlt évtizedben bekövetkezett csökkenése következtében került a középvárosok csoportjából a kisvárosok körébe (Esztergom, Jászberény, Kazincbarcika, Kiskunhalas, Makó, Nagykőrös). Ugyanakkor megfigyelhető a budapesti agglomerációban több korábbi kisváros „belépése” a középvárosok sorába (Budaörs, Dunakeszi, Szigetszentmiklós). A kisvárosok – s ennek révén hazánk városai számának – gyors gyarapodása az elmúlt két-három évtized várossá nyilvánítási elhatározásainak eredménye. Az 1973-ban kiadott rendelkezés viszonylag szigorú/szigorúbb kritériumokhoz kötötte a várossá nyilvánítást. Az 1986-ban hozott rendelkezés már jelentősebb engedményeket tartalmazott. Az 1990-ben a helyi önkormányzatokról elfogadott törvény (LXV. tv. 69 §a), illetve 1994-es módosítása (LXIII. tv. 36 §-a) biztosítja a nagyközségeknek, hogy várossá nyilvánításukat – a belügyminiszter útján – a köztársasági elnöknél kezdeményezzék, ha a nagyközség fejlettsége, térségi szerepe ezt indokolja. A széles körű várossá nyilvánítás eredményeként ma már nincsen város nélküli térség hazánkban. A mai kisvárosok köre igen heterogén. Találunk ezen városok csoportjában egykori megyeszékhelyeket (Balassagyarmat, Esztergom, Makó, Szentes) és történelmi kisvárosokat (Kőszeg, Sárospatak, Sárvár, Szécsény, Tokaj, Visegrád, Zirc stb.). Nagyobb többségüket képviselik az egykori mezővárosok, illetve hajdúvárosok (Abony, Csongrád, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr stb., illetve Balmazújváros, Hajdúhadház, Hajdúnánás). Üdülő jellegűek a Balaton menti kisvárosok, termálturizmus révén Hajdúszoboszló, Bük, Zalakaros stb. Ipari jellegűek Bélapátfalva, Dorog, Lábatlan, Nyergesújfalu, Sajószentpéter stb., illetve korábban egyértelműen ipari jellegük volt a meghatározó. Több kisváros ma is helyt ad említésre méltó ipari tevékenységnek. Ezek között említhető Jászfényszaru a Samsung televíziókészülékek gyártásában, Esztergom az autóiparban, Csorna, Kapuvár az élelmiszeriparban. Több kisvárost a korábbi „szocialista” iparosítás, nagyberuházások eredményeként telepítették, építették (Lőrinci-Petőfi bánya, Bátonyterenye, Komló, Paks, Százhalombatta, Tiszaújváros). Több kisváros határ menti fekvése kapcsán említhető: Battonya, Biharkeresztes, Tompa, Záhony. A kisvárosok egy csoportja a településrendszer strukturális változása nyomán kialakult/kialakuló településképződményekben található (például a budapesti agglomerációban Budaörs, Dunaharaszti, Gyál, Göd, Gyömrő stb.; a miskolci agglomerációban Alsózsolca, Felsőzsolca, Sajóbábony; a pécsi agglomerációban Kozármisleny). A kisvárosok többségét az elmúlt évtizedek társadalmi-gazdasági változásai, átalakulási folyamatai kedvezőtlenül, negatívan érintették, érintik. Korábban egyoldalúan az iparra utalt kisvárosok elvesztették egykori bázisaikat, vagy folyamatosan elvesztik (mint például Komló, Bátonyterenye, Ajka, Sajószentpéter). Az agrárágazat nehéz helyzete, sok esetben válsága súlyosan érinti mindazon kisvárosokat, amelyeknek korábban is, ma is egyetlen létalapjuk a mezőgazdaság. Csupán azon kisvárosok vannak kedvező, legalábbis kedvezőbb helyzetben, amelyek a főváros agglomerációjában, illetve közvetlen vonzáskörzetében helyezkednek el (például Budaörs, Dunakeszi, Vecsés, Kistarcsa). Az idegenforgalom, a tömeges üdülés szerepe kedvezően befolyásolhatja a Balaton, a Velencei tó mentén fekvő, illetve a termálturizmus adottságaival rendelkező települések hely-



zetét, fejlődésük feltételeit, valamint azok − a fentiekben említett − kisvárosok, amelyekben jelentősebb ipari üzemek települtek az elmúlt másfél-két évtizedben. A várossá nyilvánítási rendelkezések következményeként átrendeződtek/átrendeződnek a városok vonzáskörzetei, a települések között korábban kialakult funkcionális kapcsolati rendszerek. A kisvárosok nagyobb részének a vonzáskörzete földrajzilag kis kiterjedésű, nem töltik be teljeskörűen környékük centrumának szerepkörét: térségi funkciók sok esetben csekélyek, sőt igen csekélyek, s azok sem érvényesülnek a szükséges, illetve kívánt mértékben. Ebben meghatározó tényező, hogy a kisvárosok jelentős részében az intézményellátottság középfokú vonatkozásban hiányos vagy elmaradott színvonalú. Szükséges azt is megemlíteni, hogy alacsony az infrastruktúra fejlettsége, különösen a közműellátottság színvonalát, a közlekedési útvonalak korszerűségét illetően. A kisvárosok jó részének külső megjelenése, építészeti arculata, beépítettségének jellege inkább falusias, kevésbé városias jellegű, városi életkörülményekre utaló, annak megfelelő. Indokolt bemutatni a magyarországi településrendszer strukturális változása nyomán a főváros, nagy- és középvárosaink körül kialakult/kialakuló településstruktúrák jellemző adatainak összefoglaló táblázatát. 5. táblázat

Településstruktúrák a magyarországi településrendszerben A településstruktúra megnevezése Budapesti agglomeráció Győri agglomeráció Miskolci agglomeráció Pécsi agglomeráció Egri agglomerálódó térség Szombathelyi agglomerálódó térség Zalaegerszegi agglomerálódó térség Békéscsabai településegyüttes Debreceni településegyüttes Kaposvári településegyüttes Kecskeméti településegyüttes Nyíregyházai települé együttes Salgótarjáni településegyüttes Soproni településegyüttes Szegedi településegyüttes Szekszárdi településegyüttes Székesfehérvári településegyüttes Szolnoki településegyüttes Tatabányai településegyüttes Veszprémi településegyüttes Összesen

A településstruktúra településeinek száma 81 29 13 21 10 31 29 10 9 14 9 5 9 6 12 5 13 6 12 10 334

A településstruktúrában élő népesség száma, fő 2 463 263 188 020 206 799 181 331 75 346 119 621 74 882 147 397 247 227 80 365 143 420 136 092 40 142 70 665 206 269 52 897 126 650 86 674 128 896 77 382 4 853 338

Forrás: Kőszegfalvi (2012).

Ebben a 20 településstruktúrában él az ország népességének csaknem fele, azaz 48,84%-a; a balatoni agglomerálódó térséggel együtt 50,01%-a. A balatoni agglomerálódó térség 52 településében 147 739 fő lakott a 2011-es népszámlálás időpontjában.


194


Néhány következtetés A rendszerváltás utáni társadalmi-gazdasági fejlődés feltételei alapjaiban megváltoztak, változnak. Az átalakulás folyamatai sokoldalúan, gyakran ellentmondásosan, feszültségtől telten érintik, befolyásolják településeink, különösen városaink helyzetét, fejlődésük feltételeit. A fejlődés új hatótényezői érvényesülnek a városok életében is, társadalmi-gazdasági struktúrájuk átalakulásában. Korábbi hatótényezők egy részének a szerepe, jelentősége háttérbe szorult, netán megszűnt. Korszerűsödésük folyamatai igen eltérően alakulnak térségenként, az egyes városok vonatkozásában. Városaink helyzetét, fejlődésük, átalakulásuk pályáját, feltételeit is felettébb kedvezőtlenül, negatívan befolyásolja, sok esetben meghatározza az ország kedvezőtlen demográfiai helyzete, a népesség tartós tendenciaként érvényesülő csökkenése. Ez a folyamat is – jellegéből fakadóan – különbözőképpen és differenciáltan érintheti az ország egyes térségeit, városait, a körülöttük kialakult/kialakuló településstruktúrákat. Számolhatunk azzal is, hogy a településrendszer strukturális változása nyomán újabb településstruktúrák alakulhatnak ki, a meglévők − mind az agglomerálódó térségek és egyes településegyüttesek − magasabb intenzitású struktúrákká alakulhatnak át (agglomerációk, vagy akár városrégiók is). A népességszám várható további csökkenése során csökkenhet a középvárosok csoportja, leszakadhat innen több város, és átkerülhet a kisvárosok csoportjába. Reményeink szerint mai nagyvárosaink esetében ilyen folyamatok nem valószínűsíthetők. Egy ilyen hatás kedvezőtlenül érintené a város−falu kapcsolatrendszert is, a kistérségi kapcsolatok kívánatos irányú erősödését, remélt kiteljesedését fékezné. A területi irányítás rendszerének továbbfejlesztését, tökéletesítését szolgálná a kialakult településstruktúrák megfelelő elhelyezése a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerében, a településközi kapcsolatokban, a járások és ezen struktúrák közötti együttműködés intézményesítése, az agglomerálódás révén nyerhető előnyök tudatosabb hasznosítása a települések fejlesztésében. IRODALOM Kóródi József – Kőszegfalvi György (1970): Városfejlesztés Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó. Kőszegfalvi György (1985): Településfejlesztés, településpolitika. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kőszegfalvi György (1996): Budapest szerepe, jelentősége az ország társadalmi- gazdasági életében. Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékéről. Kőszegfalvi György (1997): Hazánk középvárosai. Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékéről. Kőszegfalvi György (1999): Településhálózatunk átalakulásának tendenciái, a fenntartható fejlődés tényezői. Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékéről. Kőszegfalvi György (2000): A magyarországi településrendszer fejlesztésére irányuló törekvések az elmúlt évtizedekben. In: Alföld és Nagyvilág. Tanulmányok Tóth Józsefnek. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet kiadványa. Kőszegfalvi György – Loydl Tamás (2001): Településfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó. Kőszegfalvi György (2004): Magyarország településrendszere. Alexandra Kiadó, Pécs. Kőszegfalvi György (2008): Agglomerálódó térségnek jól jön az új város. Területi Statisztika, 4., 377–379. o. Kőszegfalvi György (2009): Területfejlesztés Magyarországon a rendszerváltás után. Imedias Kiadó, Budapest–Pécs. Somlyódiné Pfeil Edit (szerk.) (2012): Az agglomerációk intézményesítésének sajátos kérdései. ID Research Kft./Publikon Kiadó, Pécs. Kőszegfalvi György (2012): A magyarországi településrendszer strukturális változása. ID Research Kft./Publikon Kiadó, Pécs. Tóth Géza (2013): Az elérhetőség és alkalmazása a regionális vizsgálatokban. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, Műhelytanulmányok 1. Népszámlálási adatok, 2011. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

ISMERTETŐK. A magyarországi városhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

Recommend Documents