ISMERTETŐK. A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

TERÜLETI STATISZTIKA, 2014, 54(3): 271–288.

ISMERTETŐK DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében Írásomban a magyarországi településrendszer másik meghatározó részét, a községhálózat helyzetét mutatom be, a legutóbbi, 2011-ben tartott népszámlálás adatainak tükrében. A hazai városhálózattal korábbi írásomban foglalkoztam. A szakma művelőinek és a közvéleménynek a többsége a községeket a falu fogalmával, annak jellemző sajátosságaival azonosította korábban is, sok esetben azonosítja ma is. Az elmúlt évtizedekben végbement mélyreható társadalmi átalakulás, gazdasági változások nyomán és következményeként ez a megközelítés háttérbe szorult. Aligha tagadható a vonatkozó vizsgálatok, felmérések tapasztalataira támaszkodóan, hogy a községek többsége ma is falunak tekinthető. Népességük az esetek túlnyomó többségében majdnem kizárólagosan paraszti gazdálkodást folytató emberek, létük, fennmaradásuk hatótényezőjét a mező-, kisebb mértékben az erdőgazdálkodás jelenti, jelentheti. Az elmúlt évtizedekben azonban lényeges változások történtek. A korábbi falusi települések − bár az agrárgazdálkodás szerepe ma is az egyik meghatározó tényezője helyzetüknek, fejlődésüknek − átalakulnak. Változik a települések szerkezete, beépítésük hagyományos jellege, a terület felhasználás rendszere, külső megjelenése, építészeti-térbeli arculata. A települések helyt adnak ipari tevékenységet folytató szervezeteknek, logisztikai szerepkört látnak el a nagykereskedelmi kapcsolatok területi, településközi rendszerében. Természeti adottságaik, táji értékeik révén üdülési, idegenforgalmi funkciót töltenek be. A főváros, a nagyvárosok és a megyeszékhelyek szomszédságában fekvő községi települések mind nagyobb mértékben, meghatározó jelleggel lakóhelyként funkcionálnak az anyatelepülésből kitelepedők, vagy ezekbe községekbe más területektől bevándorlók számára. Néhány évtizeddel ezelőtt a szénbányászat kiemelt fejlesztése során az ezekben a térségekben fekvő (például Sajóvölgye, a salgótarjáni, a tatabányai medence stb.) községi települések bányászok lakótelepeivé alakultak át, majd többen közülük − a jelentős állami beruházások eredményként − városi jogállást is kaptak (például Komló, Sajóbábony, Lőrinci, Nagybátony). A községi települések szerepében, jellegében végbement/végbemenő funkcióváltás jelentőségét kell mindenkor mérlegelnünk a falu fogalmának értelmezésében, annak használatát illetően. Hazánk mai területén a falvak már jóval a magyarság letelepedését megelőzően megjelentek. A rómaiak által birtokolt Dunántúl (az egykori Pannónia) térségében − többek között például a Balaton északi partjához kapcsolódó területeken − a mezőgazdaság művelői állandó lakóhelyként falvakban laktak. A Római Birodalom bukását követően hazánk mai területén hosszabb időre megtelepedett népek közül az avarok agrárgazdasági tevékenysége érdemel említést. Az általuk létrehozott állandó jellegű földművelőtelepeken éltek.


272

DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

A magyarság Kárpát-medencében történt állandó letelepedése utáni századokban kialakuló és megerősödött hűbéri termelési rendszer nyomán a falvak viszonylag sűrű szerkezetű hálózata jött lére az ország sík- és dombvidéki területein. Ezek a falvak kisszámú népességet alig tucatnyi családok fogadtak be, mai szemmel igen primitív, nagyrészt földbe vájt vermeknek megfelelő lakhatási körülmények között. A török megszállás másfél évszázada alatt − a 16. század második felében és a 17. században − az általuk akár tartósan, akár időszakosan − elfoglalt területeken ezek a falvak elnéptelenedtek, elpusztították őket, lakót elmenekültek, vagy a hódítok megölték, elhurcolták őket. Az egykori hódoltsági területeken az oszmán megszállás után a korábban kialakult falvak hálózata nem állt helyre. Ez alól lényegében a mai Baranya megye kivétel. A térség dombvidéki adottságaiból, ebben az időben még gazdag erdőállományából következően a középkori faluállomány részben fennmaradt, vagy a megszállás után újraéledt a megváltozott feltételeknek megfelelően. A mezőgazdasági népesség területi elhelyezkedésének sajátos típusa − a nagyhatárú mezővárosok és tanyák kettőse − alakult ki az Alföld térségében. Az ország más területeinek − az északi és dunántúli térségben − többségében a törpe-, apró-, valamint a kisfalvak által uralt településmód maradt az agrárgazdálkodását folytató népesség lakóhelye. A dunántúli területeken a nagybirtokok által folytatott gazdálkodás nyomán a majorok hálózata határozta meg az agrárgazdálkodás jellegzetes képét. A tanyák fokozatos felszámolódása a 20. század derekától létrejött tanyaközpontokkal, új községekkel az Alföld térségében jelentette a mezőgazdasági népesség új települési viszonyait. Mintegy másfélszáz tanyaközpontot alakítottak ki, ezek később önálló községekké alakultak át. Ezen területrendezési intézkedések során, valamint további új községek létesítésével a múlt század negyvenes éveinek végén, az ötvenes évtizedben az országban 156 új község alakult. A rendszerváltás utáni években, a századfordulót követően, az elmúlt évtizedben jelentősen visszaesett a községi népesség száma. Ennek több oka lehet: az ország népességszámának csökkenése, a községi népesség kedvezőtlen korösszetételéből fakadó elhalálozások. Emellett a községi népesség egy része városokba költözött. A községi népesség csökkenésének meghatározó okát a városok számának jelentős gyarapodása is jelenti. A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében Hazánk népességszáma 2011-ben 9 937 628 fő volt. A községekben élt az ország népességének kevesebb, mint egyharmada, 30,53%-a, 3 033 770 fő. A községek száma 2826 volt (2013-ban már 2808, mivel ebben az esztendőben 18 községet várossá nyilvánítottak). A községhálózat országon belüli területi elhelyezkedése, szerkezete aránytalan. Ennek okait a földrajzi környezet eltérő sajátosságai, valamint a társadalmi-gazdasági viszonyok múltbeli fejlődése, gyakran súlyos ellentmondásokkal, feszültségekkel terhelt alakulása magyarázza. A Dunántúlon 1593 község, az ország községállományának több mint fele található. Az Alföldön 518, az észak-magyarországi térségben 564, Pest megyében összesen 133 a községek száma. A községi népesség aránya igen eltérő az egyes megyék között: a legnagyobb az észak-magyarországi térségben (47,17%), ezen arányt meghaladja Nógrád megyében (58,02%) és Heves megyében (52,2%). Az észak-alföldi térségben a községi népesség aránya némileg meghaladja az országos átlagot (31,03%),


A MAGYARORSZÁGI KÖZSÉGHÁLÓZAT A 2011-ES NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAINAK TÜKRÉBEN

273

Hajdú-Bihar megyében a legalacsonyabb (19,75%), Pest megyében közel megegyezik az országos aránnyal (30,80%), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mutatója pedig még inkább megemeli a térségi arányt (44,96%). Dél-Alföldön (31,01%) két megyében a községi népesség aránya az országos átlagnál alacsonyabb (Békésben 23,26%, Csongrádban 24,75%), Bács-Kiskun megye mutatója viszont azt némileg meghaladja (32,15%). ÉszakDunántúlon minden megyében országos átlagot meghaladó a községi népesség aránya (41,7%). A dél-dunántúli térség átlagát nem éri el Baranya megyében, míg a három többi megyében (Tolna, Somogy, Zala) meghaladja, leginkább Somogy megyében (47,55%). A 2011-ben tartott népszámlálás óta 18 község kapta meg a városi címet. Jelen írásomban ennek alapján korrigáltam a népszámlálás adatait: 18 várossal, és így 96 293 fővel többet számoltam a városok és az azokban élők számát illetően, illetve ennyivel csökkentettem a községek és az azokban élő népesség számát. A községeket a területi és településközi munkamegosztásban betöltött szerepük, funkciójuk alapján a következő csoportokra oszthatjuk: – városias jellegű községek, amelyeket a későbbiekben − népességszámuk, a kistérségben betöltött szerepkörük alapján − várossá nyilváníthatnak, – településstruktúrákba (agglomerációkba, agglomerálódó térségekbe, településegyüttesekbe) tartozó községek,1 – üdülő-idegenforgalmi jelentőségű községek, – egykori bányavidékeken − mára a bányászat által felhagyott térségekben − fekvő községek, – mezőgazdasági jellegű községek. A magyarországi községhálózat főbb adatai az 1. táblázat mutatja be, megyei bontásban, a 2011-ben végzett népszámlálás alapján, a 2014-ban történt várossá nyilvánítások figyelembevételével. 1. táblázat

A magyarországi településhálózat főbb adatai Megye Észak-Magyarország Nógrád Heves Borsod-Abaúj-Zemplén Észak-Alföld Jász-Nagykun-Szolnok Hajdú-Bihar Szabolcs-Szatmár Dél-Alföld Bács-Kiskun Csongrád Békés Pest

Népesség szá- Városi népesség Községi népesma, fő száma, fő ség száma, fő 1 197 575 202 427 308 882 686 266 1 492 587 286 594 546 721 559 272 1 297 735 520 331 417 456 359 948 1 217 476

632 894 84 973 147 632 406 661 1 029 698 283 097 438 764 307 837 943 417 353 062 314 144 276 211 796 957

564 681 117 454 161 250 279 605 462 889 103 497 107 957 251 435 354 318 167 269 103 312 83 737 374 941

Városok száma

Községek száma

46 6 11 29 71 22 21 28 54 22 10 22 54

564 125 110 329 318 56 71 201 200 97 50 53 133

(A táblázat folytatása a következő oldalon.)

1 A településstruktúrába tartozás tekintetében a 2003. évi lehatárolás eredményeit vettem figyelembe (Kovács–Tóth 2003).


274

DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY (Folytatás.)

Megye Észak-Dunántúl Esztergom-Komárom Győr-Moson-Sopron Fejér Veszprém Vas Dél-Dunántúl Tolna Baranya Somogy Zala Magyarország

Népesség szá- Városi népesség Községi népesma, fő száma, fő ség száma, fő 1 788 097 304 568 447 985 425 847 353 068 256 629 1 215 118 230 361 286 441 316 137 282 179 9 937 628

1 107 356 204 386 269 566 257 989 217 557 157 858 708 359 129 372 254 030 165 867 159 090 6 903 858

Városok száma

Községek száma

69 12 12 17 15 13 51 11 14 16 10 328

731 64 171 91 202 203 862 98 287 229 248 2 808

680 741 100 182 178 419 167 858 135 511 98 771 506 759 100 989 132 411 150 270 123 089 3 033 770

Forrás: saját számítás.

A községhálózat jellemző adatai, sajátosságai megyei bontásban A továbbiakban az ország 19 megyéjére vonatkozóan mutatom be a községhálózat jellemző adatait, települési sajátosságait. Észak-Magyarország 2. táblázat

Nógrád megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen

A községek száma csoportokon belül 1 8 18 19 42 25 12 125

A csoportokban élők száma, fő 3 557 18 445 30 956 22 932 30 678 9 348 1 538 117 454

A csoportokban élők aránya, % 3,02 15,70 26,36 19,52 26,12 7,96 1,32 100,00


A megye községei jellegüket, funkciójukat tekintve túlnyomórészt a mező- és erdőgazdasághoz kapcsolódnak. Három község sorolható a megyeszékhely közül kialakult településegyüttesbe. Remélhetőleg a későbbiekben népességszáma, kistérségében betöltött szerepe alapján Érsekvadkert esetleges várossá nyilvánítása mérlegelhető. A salgótarjáni medencében korábban folytatott szénbányászat több községet érintett a bányaműveléshez kapcsolódó létesítmények telephelyeként, valamint a bányászok és családtagjaik településeként. Bár a megye természetföldrajzi adottságai kedvezőek, táji értékekben gazdag, meghatározóan üdülő-idegenforgalmi jellegű települések nincsenek. Hollókőt népi építészeti értékei emeli ki a községek sorából. A községek többsége törpe-, apró- és



275

kisfalu2 (a megye 125 községéből 79). A községek területi elhelyezkedését a megye domborzati viszonyai és vízrajzi helyzete határozzák meg. A községek száma, területi elhelyezkedése alapjaiban befolyásolja a megye népességének települési viszonyait, a településközi kapcsolatok jellegét és intenzitását, infrastruktúráját. 3. táblázat

Heves megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen


A csoportokban élők száma, fő

A csoportokban élők aránya, %

26 448 45 716 41 227 25 294 17 137 5 302 126 161 250

16,40 28,35 25,56 15,69 10,63 3,29 0,08 100,00


A megyében nagyobbrészt a középfalvak (70 a 110-ből) határozzák meg a községhálózatot. Nyolc nagyfalu is a községállomány részese. Feltételezéseim szerint a megye 3000 lakoson felüli községei közül a jövőben több is lehet városi jogállású. Kilenc község sorolható az Eger körül kialakult agglomerálódó térséghez. Több község érintett volt korábban (valamelyest ma is) a szénbányászatban, érckitermelő helyként, és az ott foglalkoztatott dolgozók lakóhelyeként (Rózsaszentmárton, Visonta, Recsk). A megye területén található a Mátra, hazánk egyetlen magaslati, hegyvidéki üdülő területe. Ez az adottság adja több, itt fekvő község üdülési és idegenforgalmi jellegét, vonzerejét (Mátraszentimre, Parád, Parádsasvár). E vonatkozásban idesorolható még Szilvásvárad is. A megye községei többségének jellegét, funkcióját a mező- és erdőgazdálkodás határozza meg. 4. táblázat

Borsod-Abaúj-Zemplén megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 5 000–9 999 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen

A községek száma csoportokon belül 1 7 20 30 45 76 91 59 329



5 305 25 696 49 611 52 681 54 605 55 677 30 006 6 024 279 605

1,9 9,2 17,74 18,84 19,53 19,91 10,73 2,15 100,00


2 A tanulmányban a következő településnagyság csoportokat használom: törpefalu (200–500 fő), aprófalu (500–1000 fő), kisfalu (1000–2000 fő), közepes falu (2000-5000 fő), nagyfalu (5 000–10 000 fő).


276


Borsod-Abaúj-Zemplén megyét jellegzetesen törpe-, apró-, kisfalvas községstruktúra jellemzi. A községek kétharmadát ezek a települések teszik ki. Különösen a zempléni, az észak-borsodi és az abaúji térségre jellemző az aprófalvas községhálózat. Ezek a térségek kedvezőtlen termőhelyi adottságúak. A mezőgazdaságból élők jövedelmi helyzete kedvezőtlen, infrastruktúrájuk alacsony fejlettségű, korszerűtlen. A népesség infrastrukturális ellátottsági viszonyainak színvonala elmarad az országos áltagtól. Nyolc olyan községe van a megyének, amelyek közül a későbbiekben számításba kerülhetnek a várossá nyilvánítás kapcsán. Nyolc község sorolható a miskolci agglomeráció területébe. Mintegy 40 községi település kapcsolódott korábban a Sajó völgyében és az ózdi medencében folytatott szénbányászathoz. Üdülési és idegenforgalmi szempontból a Bükkben és a zempléni hegyvidéken fekvő községek említhetők. Vendégfogadási lehetőségeik a megfelelő infrastruktúra hiányában, vagy alacsony színvonala folytán igen korlátozottak (az útviszonyok és a szállás férőhelyek, egyéb ellátó intézmények vonatkozásában egyaránt). Észak-Alföld 5. táblázat

Jász-Nagykun-Szolnok megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai

A községek száma csoportokon belül



5 000–9 999

2

11 517

11,13

3 000–4 999

8

29 589

28,59

2 000–2 999

9

20 719

20,02

1 500–1 999

13

21 637

20,90

1 000–1 499

8

9 818

9,49

500– 999

11

8 587

8,29

200– 499

4

1 435

1,39

199-nél kevesebb

1

195

0,19

56

103 497

100,00

Összesen Forrás: saját számítás.

Jász-Nagykun-Szolnok megye községhálózatában a közepes és nagy lakosságszámú falvak vannak többségben (56 községből 40). A későbbi években a várossá nyilvánítás lehetőségét kínálhatja a két 5000 lakoson felüli község (Jászladány és Kunmadaras). Négy község sorolható funkcionális kapcsolataik alapján a laza struktúrájú szolnoki településegyüttesbe. A községek csaknem teljes körűen mezőgazdasági szerepkört, funkciót látnak el, ipari szerepkörük igen csekély (Jászladány ad helyet jelentősebb ipari tevékenységnek). Fontos kiemelni Szajol vasútforgalmi jelentőségét az Alföld vasúti közlekedési kapcsolataiban, összekötő szerepét személy- és a teherforgalomban egyaránt. Üdülési-idegenforgalmi szerepet illetően a vízparti üdülés és a vízi sport révén néhány Tisza menti település, valamint termálfürdőjük alapján Berekfürdő és Cserkeszőlő szerepe említhető.



277

6. táblázat

Hajdú-Bihar megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




5 000–9 999

2

10 839

10,04

3 000–4 999

7

26 844

24,87

2 000–2 999

12

29 372

27,21

1 500–1 999

6

10 755

9,96

1 000–1 499

15

18 792

17,41

500– 999

13

9 709

8,99

200– 499

4

1 347

1,25

199-nél kevesebb

2

299

0,27

61

107 957

100,00


A megye hajdúsági részén viszonylag kevés a község. A községek nagyobb része a bihari térségben található. A megye egészét illetően a községek nagyobb része közepes nagyságú, 9 község ezek közül 3000 lakoson felüli. Öt község tartozik a Debrecen körül kialakult településegyüttesbe, közöttük Bocskaikert is, amely 1993-ban lett önálló település (korábban Debrecenhez tartozott). A mezőgazdaság szerepe meghatározó szinte minden község esetében. Idegenforgalmi szempontból Hortobágy a tájvédelmi körzet központjaként tűnik ki. A megye hajdúsági térségében a községek többségében feltárt termálgyógyvizek üdülést és idegenforgalmat ösztönző tényezőként említhetőek. 7. táblázat

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen




31 706 70 717 55 311 37 220 44 862 10 523 1 096 251 435

12,61 28,13 22,00 14,80 17,83 4,20 0,43 100,00


A nagy területi kiterjedésű megyét sűrű szerkezetű községhálózat jellemzi. A községállomány kereken fele törpe-, apró- és meghatározóan kisfalu, másik fele nagyfalu. Kilenc község lakosságszáma meghaladja a 3000 főt, ezek kistérségi szerepköre viszonylag csekély, vagy alig érvényesül. Így közülük bármelyik várossá nyilvánítása a jövőben kérdéses lehet. Az elmúlt két évtized során kibővült számú 28 város alapjaiban arányosan lefedi a megye területét, kellően elősegíti/elősegítheti a szükséges kistérségi kapcsolatokat. A megye községei − kivétel nélkül − mezőgazdasági jellegűek. A megyeszékhely körül kialakult településegyüttes kisebb földrajzi kiterjedésű, csupán négy községet foglal


278


magában. Kiemelendőek a Felső-Tisza-vidéken a folyó mentén fekvő községek természeti adottságai, értékei, valamint az ezekben a községekben található népi építészeti, kulturális örökséget képviselő emlékek (a beregi táj adottságai). Dél-Alföld 8. táblázat

Bács-Kiskun megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen




37 950 58 406 29 783 23 258 14 495 3 063 314 167 269

22,69 34,92 17,81 13,90 8,66 1,83 0,19 100,00


A megye a múltban az ország legkarakterisztikusabb tanyás térsége volt. A múlt század ötvenes éveitől bontakozott ki a tanyák felszámolódásának folyamata. A korábban tanyákon élő népesség tanyaközpontokba, majd az újonnan létesített községekbe telepedett le vagy városokba költözött. A legtöbb új község Bács-Kiskun megyében létesült. A mai községhálózati struktúra jellemzője a középfalvak többsége, valamint a tíz 3000 lakosnál nagyobb község. Ezek közül több község kedvező földrajzi fekvésük, kistérségi kapcsolataik révén (Harta, Lakitelek, Vaskút) a várossá nyilvánítás szereplői lehetnek a jövőben. Az 1000 lakoson aluli községek többsége a megye déli részén, a Bácsalmási, a Bajai és a Jánoshalmi járásokban található. A Kecskemét központtal kialakult településegyüttesbe hat község tartozik. A megye községi települései − szinte kivétel nélkül − mezőgazdasági jellegűek. A Kiskunsági Nemzeti Park megyére eső részén fekvő községek idegenforgalmi vonzóerejét erősíti/erősítheti ez a kiváló természetföldrajzi, táji adottság, különösen annak erdőállománya (kirándulások, vadászat révén). 9. táblázat

Csongrád megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 5 000–9 999 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen Forrás: saját számítás.




1 14 9 5 7 7 – 50

5 508 51 180 20 906 8 699 9 570 4 300 3 149 –

5,33 49,54 20,24 8,42 9,26 4,16 3,05 –

93

103 312

100,00



279

Csongrád megye is az Alföld egyik sajátos tanyás térsége volt. Ebben a megyében is a múlt század ötvenes éveitől tanyaközpontok, azokból községek alakultak. A rendszerváltás után megfigyelhető folyamat sok helyütt a tanyás településmód fennmaradása, sőt helyenként újjáéledése. Ebben döntő a szerepe a megyében uralkodó kert- és gyümölcskultúráknak, a gazdálkodók ennek köszönhető jövedelmi viszonyainak. A községek szerkezete mintegy arányosan tagolódik kis, közepes és nagyobb lakosszámú csoportokba. Algyő, Szegvár, Szatymaz − elsősorban népességszámuk alapján − a várossá nyilvánítás lehetséges szereplőiként jöhetnek számításba a jövőben. A Szeged körül kialakult településegyüttesbe kilenc község sorolható. A Tisza menti Tájvédelmi Körzet megyét érintő községeinek szerepkörét − a mező- és kertgazdaság mellett − a vízparti üdülés, a vízi sport kínálta lehetőségek is gazdagítják. 10. táblázat

Békés megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




5 000–9 999

1

5 046

6,03

3 000–4 999

4

15 336

18,31

2 000–2 999

11

26 300

31,41

1 500–1 999

7

10 723

12,81

1 000–1 499

12

16 543

19,76

500– 999

9

6 734

8,04

200– 499

7

2 765

3,30

199-nél kevesebb

2

290

0,34

53

83 737

100,00


Hajdú-Bihar megye után a legkisebb a községi népesség aránya Békés megyében (23,26%), míg az előbbi esetében 19,75%. A megye községhálózatának szerkezetében a középfalvak dominálnak (30 község). A törpe-, apró- és kisfalvak (18) mintegy harmadát teszik ki a megye községállományának. Egyedül Nagyszénás lakosság száma haladja meg az 5000 főt. Négy község 3000 főnél nagyobb lakosságú. Ezen összesen öt község kedvező földrajzi elhelyezkedésű a megyén belül. A Békéscsaba központú településegyüttesbe 4 község tartozik. A megye községei mezőgazdasági funkciót töltenek be. Ez alól kivétel Lőkösháza, amely ezen szerepkörén kívül vasúti határállomás: meghatározó a szerepe az ország délkeleti térségében, az Erdély déli része felé irányuló vasúti személyés teherforgalomban. A Körösök mentén fekvő községi települések adottságaikból fakadóan üdülési-idegenforgalmi funkcióval is kitűnnek a megye községhálózatában.


280


Központi térség 11. táblázat

Pest megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai



A csoportokban élők aránya, % 31,06

5 000–9 999

17

116 474

3 000–4 999

34

128 600

34,30

2 000–2 999

23

55 183

14,72

1 500–1 999

21

38 059

10,15

1 000–1 499

20

25 494

6,79

500– 999

12

9 283

2,50

200– 499

5

1 775

0,46

199-nél kevesebb

1

73

0,02

133

374 941

100,00


Pest megye földrajzi fekvéséből, társadalmi-gazdasági helyzetéből, illetve a területén elhelyezkedő főváros domináns szerepéből fakadóan az ország legfejlettebb, legurbanizáltabb része. A megye településstruktúráját alapjaiban meghatározza a budapesti agglomeráció. A fővárossal együtt 81 település − többségében községek − alkotják. A megyében − az országos belül − a legtöbb a városok száma: 54. A megye minden községében a mezőgazdaság szerepe is jelentős, de nem mindegyikben domináns jellegű. Az agglomeráció településeiben − Budapesten kívül − több mint hétszázezer ember él. Ezek nagy része Budapesten dolgozik, illetve a főváros felső és középfokú oktatási intézményeiben tanul. Ebből következően az agglomeráció községei − a városaival együtt − meghatározóan lakófunkciót látnak el. Szakmai körökben gyakran elhangzó vélemények szerint nagyobb lehet az agglomeráció földrajzi kiterjedése, ugyanakkor az is megfogalmazódik, hogy nem egyértelmű, kérdéses több település ma érvényes besorolása ebbe a nagy kiterjedésű településstruktúrába. A budapesti agglomeráció felettébb bonyolult feladatot jelent a területfejlesztés, a területi irányítás számára a közigazgatási struktúra továbbfejlesztése, modernizálása szempontjából. A nagy-nagyobb lakosságszámú községek várossá nyilvánítása csak az egyik lehetséges megoldásként kínálkozik. Az agglomeráció esetében olyan településtesttel − másként fogalmazva: városi térrel − „találkozunk”, ahol a lehetséges megoldást politikacsinálók, várospolitikusok, urbanisták együttes munkája, szerepvállalása segítheti elő a területi irányítás racionális szervezetének, intézményrendszerének kialakítása érdekében. A megyében a Dunakanyarban, a Ráckevei-szigeten, a budai hegyvidéken, a Börzsönyben fekvő községek szerepe meghatározó az üdülés és az idegenforgalom szempontjából. A megye községei helyet adnak ipari, regionális és országos jelentőségű szolgáltató szervezeteknek, logisztikai központoknak (például Alsónémedi, Csömör, Ecser, Herceghalom stb.).



281

Észak-Dunántúl 12. táblázat

Komárom-Esztergom megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 Összesen

A községek száma csoportokon belül 4 15 11 13 14 7 64



14 965 36 879 19 023 16 637 10 094 2 584 100 182

14,93 36,81 18,99 16,61 10,08 2,58 100,00


A megye községhálózatában a közepes nagyságú községek vannak többségben. A községek harmada apró- és kisfalu, négy 3000 lakosnál nagyobb község: Csolnok, Környe, Tokod, Vértesszőlős. A későbbi várossá nyilvántartás esélyesei lehetnek Csolnok, Tokod. A tatabányai településegyüttesbe kilenc község sorolható. A Tatabánya, Tata, Oroszlány körül kialakult együttes a megye település struktúrájának meghatározó magja. A megye jól kiépített infrastrukturális kapcsolatokkal rendelkezik a Dunántúl többi térsége és Budapest felé. Korábban a dorogi, tatabányai és oroszlányi medencékben folytatott szénkitermelés közvetlenül érintette a szomszédságukban fekvő községeket, amelyek a bányászok lakótelepeiként szolgáltak. A Gerecse-hegység kínálta turisztikai lehetőségek által érintett községek üdülési-idegenforgalmi vonzása csak csekély mértékben érvényesül. A megye községeinek többsége mezőgazdasági jellegű, több közülük országos jelentőségű a hazai agrárgazdálkodásban (Gyermely, Ácsteszér, Bana stb.). 13. táblázat

Győr-Moson-Sopron megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




5 000–9 999

1

5 968

3,34

3 000–4 999

5

16 955

9,50

2 000–2 999

17

40 061

22,45

1 500–1 999

18

31 972

17,92

1 000–1 499

27

33 934

19,02

500– 999

44

32 749

18,36

200– 499

41

14 754

8,27

199-nél kevesebb

18

2 026

1,14

171

178 419

100,00


A megye községhálózatában egyaránt megtalálhatók a törpe-, apró-, kis- (103), a közepes (62) és a nagyfalvaknak (6) minősíthető községek. Ez utóbbiak földrajzi elhelyez-


282


kedésük, lakosságszámuk alapján a várossá nyilvánítható községek között említhetők (mint például Győrújbarát, Hegyeshalom). Az ország második legnagyobb agglomerációja Győr körül alakult ki. Huszonhét község és egy város sorolható ebbe a földrajzilag jelentős kiterjedésű településstruktúrába. Kisebb kiterjedésű településegyüttes alakult ki Sopron körül, amely központján kívül öt, a várossal szoros funkcionális és területi kapcsolatokban élő községet ölel fel. A megye községeinek nagyobb többsége mezőgazdasági szerepkört tölt be. Néhány község a Szigetközben a Duna mentén, valamint a Fertőtó hazai oldalán a vízparti üdülés és a vízi sport bázisai (például Fertőrákos, Fertőszéplak, Ásványráró). 14. táblázat

Fejér megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen




56 592 45 191 27 839 19 887 17 557 669 123 167 858

33,71 26,92 16,58 11,85 10,46 0,41 0,07 100,00


Fejér megye jellegzetes községhálózattal kitűnő megye (a 91 községből 51 középfalu). Jelentős a kisfalvak csoportjába sorolható községek száma (22 község) míg tizenöt község a nagyfalu. A városhálózat lefedi a megyét, ebből következően az új várossá nyilvánítás kérdéses lehet (a tizenöt 3000 lakosnál nagyobb községek kapcsán). A megyeszékhely, Székesfehérvár körül kialakult településegyüttesbe 12 község sorolható. Gánt és Iszkaszentgyörgy községek területén korábban bauxitot bányásztak. A Velenceitó partján fekvő községek a vízparti üdülés és a vízi sport lehetőségek révén idegenforgalmi szerepkört töltenek be. A megye községeinek túlnyomó többsége mezőgazdasági funkciót lát el. 15. táblázat

Veszprém megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen Forrás: saját számítás.




7 810 16 803 17 005 27 337 37 875 24 663 4 018 135 511

5,76 12,40 12,55 20,17 27,95 18,20 2,97 100,00



283

Veszprém megye községállományának nagy részét a törpe-, apró- és kisfalvak képviselik. A domborzati viszonyok szerepe a meghatározó a községi településstruktúra kialakulásában és fejlődésében. Mindössze 2 község lakosságszáma haladja meg a 3000 főt (Csabrendek és Pétfürdő). A városok lefedik a megye területét, bár harmaduk a Balatonpart mentén helyezkedik el. A megyében két településstruktúra alakult ki: a balatoni agglomerálódó térség és a veszprémi településegyüttes. Az előbbi településstruktúrába öt városon kívül 21 község tartozik: a települések városok és községek összefüggő településszövetként fogják át a part északi részét is. A Veszprém centrummal kialakult településegyüttes körbeöleli a várost, amelybe Herend városán kívül 8 község tartozik. A Balaton-parti településeken kívül több község idegenforgalmi szerepkört lát el, turisztikai jelentőségükből következően a Bakony térségében. A korábban folytatott szénbányászat határozta meg Várpalota, Ajka városok és a szomszédságukban fekvő községek fejlődését. Mára a szén kitermelése ezeken a területeken megszűnt. A megye községeinek többsége mező- és erdőgazdálkodási szerepkört lát el. 16. táblázat

Vas megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen

A községek száma csoportokon belül 3 4 12 47 94 43 203



7 944 7 135 14 410 33 704 30 398 5 180 98 771

8,04 7,22 14,59 34,12 30,79 5,24 100,00


Vas megyében a vele szomszédos Veszprém megyéhez hasonlóan a községi népesség aránya meghaladja az országos átlagot (38,49%, Veszprém megyében 38,38%). A megye községhálózatát lényegében, a törpe-, apró- és kisfalvak csoportjai határozzák meg (184 község a megye 203 községéből). A községek mező- és erdőgazdálkodási funkciót látnak el. Korábban csupán néhány község adott helyet ipari tevékenységet ellátó üzemeknek (élelmiszer-feldolgozás területén például: Rum). A városokon kívül napjainkban ipari üzemek a községekben nem működnek. Nagyobb területi kiterjedésű agglomerálódó térség Szombathely és Kőszeg városok körül, a két város közötti tengely mentén alakult ki, 28 község sorolható hozzá. Az üdülési, idegenforgalmi funkciót is ellátó városokon kívül (Bük, Sárvár, országos és regionális vonatkozásban kiemelkedő jelentőségű megyeszékhely és Kőszeg) az Őrség községei említhetőek központjukkal Őriszentpéterrel együtt (gazdag erdőállományuk, sajátos faluszerkezetük, népi építészeti értékeik, lakossági hagyományaik alapján). A megye 13 városa − a közel múltban várossá nyilvánított Jánosházával együtt − arányosan lefedi a megye egész területét.


284


Dél-Dunántúl 17. táblázat

Tolna megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




3 000–4 999

2

8 050

2,64

2 000–2 999

12

29 258

10,48

1 500–1 999

7

11 715

7,72

1 000–1 499

17

20 796

14,12

500– 999

28

21 604

27,30

200– 499

26

8 696

28,23

199-nél kevesebb Összesen

6

870

9,51

98

100 989

100,00


A megye települései a másfél évszázados török megszállás alatt elnéptelenedtek, elpusztultak, lakói elmenekültek. Az oszmán megszállás után svábokat telepítettek be. A második világháború után a sváb népesség jelentős részét kitelepítették, helyükre csángókat telepítettek. A megye községhálózatát törpe-, apró-, kisfalvak csoportjai határozzák meg (a 98 községből 60). Az 1000 lakosnál nagyobb, de 1500-at nem meghaladó lakosságszámú községek mintegy ötödét képviselik a községállománynak. A községi lakosság aránya − 43,84% − meghaladja az országos átlagot. A városhálózat lényegében lefedi a megye területét. Szekszárd körül kisebb kiterjedésű településstruktúra alakult ki, ebbe 1 város (Szekszárdon kívül Tolna) és 3 község sorolható. A megye községei mezőgazdasági jellegűek, csupán néhány Duna menti, valamint a gemenci erdőhöz kapcsolódó község tölt be idegenforgalmi és vízparti üdülést ellátó funkciót is (a mező- és erdőgazdálkodási szerepkör mellett). 18. táblázat

Baranya megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




3 000–4 999

1

3 499

2,64

2 000–2 999

6

13 877

10,48

1 500–1 999

6

10 228

7,72

1 000–1 499

17

18 683

14,12

500– 999

48

36 154

27,30

200– 499

118

37 378

28,23

91

12 592

9,51

287

132 411

100,00

199-nél kevesebb Összesen Forrás: saját számítás.



285

Domborzati viszonyainak és korábban meglévő kiterjedt sűrű erdőállományának köszönhetően a megye történelmileg kialakult településállományának jelentős része fennmaradt a török megszállás alatt. Az oszmán uralom után betelepült svábok újabb településeket alapítottak. A megye községállományának 90%-át törpe- (91), nagyobb részét apró- (118) és kisfalvak (48) képviselik. Ennek révén, valamint a kevesebb számú közepes falvakkal a megyét sűrű szemszerkezetű községi településállomány jellemzi. Csupán egy község − Hosszúhetény − lakosságszáma haladja meg a 3000 főt (3499). A megye községeinek többsége mezőgazdasági szerepkörű: néhány község helyzetét az erdőgazdálkodás határozza meg. A korábban folytatott szén-, majd uránbányászat nyomán a Mecsek körüli térségben fekvő községek egy része jellegzetes bányászfalvakká alakultak át, a bányászok lakótelepeként funkcionáltak. Pécs körül jelentős földrajzi kiterjedésű agglomeráció alakult ki, amely 20 települést, köztük 1 várost (Kozármislény) ölel fel, a megye területének mintegy tizedét. A megye Duna mentén fekvő községei a vízi üdülés, vízi sport funkcióját is betöltik. A megye népességének több mint harmada (34,26%) községek lakója. 19. táblázat

Somogy megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai




2 000–2 999

7

17 154

11,42

1 500–1 999

16

27 316

18,18

1 000–1 499

28

33 787

22,48

500– 999

57

38 164

25,40

200– 499

83

28 918

19,24

199-nél kevesebb

38

4 931

3,28

229

150 270

100,00


Somogy megye települései − végvári helyzetéből következően − a török megszállás alatt lényegében elpusztultak, lakossága elmenekült vagy kipusztult. Az oszmán megszállás után a településeket újra építettek, vagy újakat hoztak létre. A megye mai községhálózatának több mint háromnegyedi törpe-, apró- és kisfalu. A Balaton déli partján fekvő községek kivételével mező- és erdőgazdasági szerepkörű. A Balaton menti községek a 20. század elejétől alakultak át fokozatosan üdülő jellegűekké. A megyében két településstruktúra alakult ki: a nagy térséget felölelő balatoni agglomeráció déli oldalán, amely 11 községet foglal magába, valamint 6 várost. A másik településstruktúra a megyeszékhely, Kaposvár körül alakult ki, amelyhez a várost körülölelően 13 község sorolható. A megye városai kistérségi szerepkörüket betöltik. A 2000 lakoson felüli községek bármelyikének jövőbeni esetleges várossá nyilvánítása igen alapos vizsgálatokra épülő mérlegelés alapján dönthető el. A megyében a községi népesség aránya 47,55%, a lakosság közel fele nem a városok lakója.


286

DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY 20. táblázat

Zala megye községhálózatának adatai A községek nagyságrendi csoportjai 3 000–4 999 2 000–2 999 1 500–1 999 1 000–1 499 500– 999 200– 499 199-nél kevesebb Összesen




3 411 10 012 11 724 23 096 39 987 26 917 7 942 123 089

2,77 8,13 9,52 18,77 32,49 21,87 6,45 100,00


A megye községhálózatát kilenctized részben törpe-, apró- és kisfalvak csoportjai határozzák meg. A középfalvak csak kiscsoportot képviselnek. A községek túlnyomó többsége mező és erdőgazdálkodási szerepkört tölt be. A múlt század harmincas éveitől a rendszerváltásig nagyobb területre kiterjedő kőolaj- és földgázkitermelés volt a megyében. Ez több községet érintett, többek között Nagylengyelt, Gellénházát, Bázakerettyét, Lispeszentadorjánt. Zalaegerszeg körül alakult ki nagyobb földrajzi kiterjedésű településstruktúra, agglomerálódó térség, amely 28 községet ölel fel ezen a jellegzetesen apró- és törpefalvas területen. Tíz város fedi le a megye településhálózatát, viszonylag arányos területi elhelyezkedésben. A községekben élő népesség aránya az országos átlagot meghaladó mértékű (43,62%). A községek nagy részének kedvező természetföldrajzi adottságai, táji értékei, a vadászati lehetőségek, a gazdag erdőállomány idegenforgalmat vonzó tényező (például: Rádiháza környékén és a másutt a megye területén). Néhány következtetés Községeink helyzetét, fennmaradásuk, jövőbeni fejlődésük pályáját alapjaiban a mindenkori társadalmi-gazdasági átalakulás feltételei, követelményei határozzák meg. Nem kevésbé lényeges tényező, hogy a községek az országos mely földrajzi térségében, település csoportjaiban helyezkednek el. Múltbeli fejlődésükből fakadó adottságaik, a településrendszerben betöltött szerepkörük, funkcionális kapcsolataik, társadalmi − szociális helyzetük, a községekben kialakult feszültség források jellege alapján a hazai községállomány három csoportra osztható. Viszonylag kedvező azon községek helyzete, fejlődésük feltételei, amelyek a főváros, a nagy városok és a megyeszékhelyek körül kialakult településegyüttesekben találhatóak. A településegyüttesek városai, községei a befogadói a központjuk városaiból kitelepülőknek, a központba, vagy környékének településeibe az ország más térségeiből betelepülni szándékozóknak. A településegyüttes központjaiban, illetve a vele szomszédos településekben munkát vállalók e településstruktúrákban találnak maguknak és családjaiknak lakóhelyet. Az utóbbi évtizedek lakásépítési adatai, az ehhez kapcsolódó szociológiai vizsgálatok jól szemléltetik ezt a folyamatot. Ezen települések népesedési helyzetét a lakosság számának gyarapodása (negatív esetben stagnálása) jellemzi. A népesség kor-



287

struktúrája viszonylag kedvező. Lakóhely funkciójuk mellett más hatótényezők szerepe is érvényesül fejlődésükben. Az őslakosság egy része (sőt az újonnan betelepülők is) mezőés kertgazdálkodást folytatnak. A fővárosból és a településstruktúrák anyavárosaiból különféle ipari, szolgáltató, forgalmazó, logisztikai szervezetek települnek ki, újabb szerepkörökkel, funkcióival gyarapítva ezen települések létét, tartós fejlődésük feltételeit távlati vonatkozásban is. A természeti-földrajzi környezet adottságai, táji értékei ösztönözhetik az üdülés-idegenforgalom kialakulását, eme funkció erősödését. A társadalmiszociális problémák kevésbé jeleznek kiélezett, nehezen kezelhető feszültségeket, mint azt az ország térséginek községei vagy akár városai esetében megfigyelhetjük. Eltérő lehet infrastruktúrájuk, az ott élő lakosság infrastrukturális ellátottsági viszonyainak fejlettsége, korszerűsége. Viszonylag a lakásellátottsági viszonyaik kedvezőbbek, helyenként kedvezőbbek az országos ellátottság mennyiségi és minőségi színvonalához képest. Összességében − a fentiekben említettek alapján − a községek ezen csoportjában a fejlődés feltételei viszonylag kiegyensúlyozottabbnak nevezhetők. Meghatározó, hogy a területi irányítás a járási intézményrendszerrel összhangban kialakítsa, biztosítsa a településstruktúrák összehangolt, kellően koordinált fejlesztésének feltételeit, eszköz és intézményi apparátusát (különösen az infrastruktúra, az infrastrukturális ellátottsági viszonyok vonatkozásában). Fontos továbbá, hogy jól hasznosítsa a nemzetközi szakirodalomban sokszor használt és gyakorlatban hatékony az érvényesülő − „agglomerációs előnyök” − kínálta előnyöket, lehetőségeket. A községek bemutatott csoportjaival szemben kedvezőtlenek, többségében a törpe-, aprófalvak térségekben fekvő községek helyzete, fennmaradásuk, remélt fejlődésük feltételei az ország északi, északkeleti, déli, közép- és nyugat-dunántúli területén. Ezek a községek kedvezőtlen termőhelyi, rossz talajadottságokkal jellemezhető térségekben találhatók. A községek nagyobb részében a demográfiai helyzet rossz, sok községben igen rossz: elöregedett, elöregedő népesség lakja. Munkaalkalmat lényegében csak a többségében kedvezőtlen természeti-földrajzi feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági ágazat, valamint kisebb mértékben az erdőgazdálkodás tud biztosítani. A lakosság korábbi − nem mező- és erdőgazdasági − munkahelyei leépültek, megszűntek (az egykori termelőszövetkezetek keretében működött ipari, kereskedelmi szolgáltató szervezetek). Hiányos, sok községben fejletlen az infrastruktúra, alacsony színvonalú, korszerűtlen, elmaradott a lakosság kiszolgálására hivatott infrastrukturális intézmények, létesítmények hálózata. Igen nagy az aránya ezen több mint félmillió lakost számláló térségek községeiben a nehéz életkörülmények, anyagi feltételek között élő szegény, helyenként mélyszegénység helyzetű népességnek. Egyaránt halmozottan sújtják a kedvezőtlen életkörülmények, a munkaalkalmak hiánya, a korábban említett elmaradott, korszerűtlen, foghíjas infrastruktúra, infrastrukturális ellátottsági viszonyok az ezekben a községekben élő jelentős számú és arányú roma népességet. Körükben igen alacsony az iskolázottság, szakképzettséggel nem, vagy alig rendelkeznek. Gyakoriak a különféle, nagyrészt fertőző betegségek. Megélhetőségüket csak a közel múltban bevezetett közmunka programok segíthetik, legalább enyhíthetik. Hazai községállományunkon belül ma a községek ezen csoportjai jelentik a legnehezebb, súlyos feszültségekkel terhelt gazdasági, társadalmiszociális problémákat: egyben feladatokat is a kormányzati szervek, mind pedig különösen a helyi önkormányzatok számára. Ezen községek fennmaradásának, fejlődésének


288


alapvető kérdése, feltétele, hogy a mindenkori terület- és településpolitika, eszköz- és intézményrendszere kiemelten kezelje problémáikat, mérsékelje a kialakult feszültség forrásokat. Községeink számottevő részét a kis- és a középfalvak képviselik. Nagyrészt az ország síkvidéki területein találhatók (Alföld, Kisalföld, Mezőföld, a Mátra és a Bükk alja térségében). Funkciójuk − kevés kivétellel − a mezőgazdasághoz köti őket. A hazai agrárium meghatározóan ezeken a településeken alapszik. Viszonylag csekély mértékű a szerepvállalásuk a hazai üdülés és idegenforgalom területén, a termálvízkincs intenzívebb hasznosítása révén. Néhány község ad helyt ipari és nagy szolgáltató szervezeteknek, illetve tölt be logisztikai központ szerepet. Korábban többen ezek községek csoportjából a szénbányászat szinterei voltak (a Mátra és a Bükk alja mentén). Döntő kérdés hazánkban az agrárgazdaság helyzetének további tartós stabilizálódása, kiegyensúlyozott feltételek közötti gyarapodása, amelynek révén biztosítható ezen községcsoport megalapozott fejlődése. Kívánatos, hogy helyet kapjanak az ipari termelésben (meghatározóan az élelmiszeriparban) a szolgáltatások szervezése területén is (hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt). Ez utóbbi révén a határ menti térségek fejlődésében is erősödjék szerepük és jelentőségük. A termálvíz kincs szélesebb körű hasznosítása elősegítheti fejlődésüket (az ezt szolgáló infrastruktúra kiépítése, korszerűsítése által). A középfalvak fontos szerepet töltenek be a kistérségi kapcsolatok kiteljesedésében, gazdagításában, a települések közötti racionális munkamegosztásban. Ez a városhálózat kiegyensúlyozottabb fejlődésének egyik döntő feltétele. Kívánatos, hogy ezek a községek a jövőben is betöltsék, betölthessék a nemzet élelmiszer-termelésében szerepüket gazdaságunk fejlődésének/ fejlesztésének biztos bázisaként. IRODALOM Andorka Rudolf (1979): A magyar községek társadalmának átalakulása Magvető Kiadó, Budapest. Dövényi Zoltán (szerk.) (2012): A Kárpát-medence földrajza Akadémia Kiadó, Budapest. Enyedi György (1980): Falvaink sorsa Magvető Kiadó, Budapest. Hencz Aladár (1973): Területrendezési törekvések Magyarországon Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Kóródi József – Kőszegfalvi György (1971): Városfejlesztés Magyarországon Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kőszegfalvi György – Loydl Tamás (2001): Településfejlesztés ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Kőszegfalvi György (2004): Magyarország településrendszere Alexandra Kiadó, Pécs. Kőszegfalvi György (1985): Településfejlesztés, településpolitika Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kőszegfalvi György (1991): A magyarországi községhálózat Területi Statisztika 39 (5): 398–410. Kőszegfalvi György (2012): A magyarországi településrendszer strukturális változása ID Research Kft./Publikon Kiadó, Pécs. Kovács Tibor (1976): Aprófalvak a magyar településhálózatban Területi Statisztika 26 (2): 93–101. Kovács Tibor – Tóth Géza (2003): Agglomerációk, településegyüttesek a magyar településrendszerben.: A területbeosztás 2003. évi felülvizsgálatának eredményei Területi Statisztika 43 (4): 387–391. Kukovics Sándor (1980): A mezőgazdaság és a településfejlesztés Területi Statisztika 30 (3): 228–234. Lackó László (1982): A területfejlesztés holnapjáról Területi Statisztika 32 (1–2): 8–13. Lettrich Edit (1965): Urbanizálódás Magyarországon Akadémia Kiadó, Budapest. Valér Éva (1983): Tudományos konferencia a magyarországi falusi településekről Területi Statisztika 33 (1): 71–75.

ISMERTETŐK. A magyarországi községhálózat a 2011-es népszámlálás adatainak tükrében DR. KŐSZEGFALVI GYÖRGY

Recommend Documents