Írta: Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció 2009 november 25., szerda 11:49 - Utoljára frissítve 2009 november 25

A Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció Platformja, 1945 Írta: Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció 2009 november 25., szerda 11:49 - Utoljára frissítve 2009 november 25., szerda 12:10

Az alábbiakban a nemzetközi anarchista mozgalom egy kevéssé ismert, de igen érdekes, máig tanulságos dokumentumát közöljük, történeti bevezetővel. Különös fontosságot ad a szövegnek, hogy a kelet-európai anarchizmus általában véve is elhanyagolt téma - pedig sok helyen, és mindenek előtt Bulgáriában a huszadik század első felében erős tömegmozgalomnak számított, és komoly harcokat vívott mind a fasiszták, mind pedig a bolsevikok ellen.

Történeti áttekintés a bolgár Platformhoz. A bulgáriai anarchizmus, 1910-1948

A huszadik század elején az anarchizmus tömegmozgalommá vált Csehszlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban. Ezen felül aktív volt már az 1873-as felkelésekkor Boszniában és Hercegovinában az Osztrák-Magyar Monarchia elleni harcok idején. De leginkább Bulgáriában, és a szomszédos Macedóniában volt jelentős az anarchista szervezkedés (Macedóniában a bolsevik párt csak 1943-ban alakult meg!) a nagyhatalmi játszmák közepette. A mozgalom, aminek az utókor nem szentelt túl nagy figyelmet, részt vett nemzeti szabadságharcokban és küzdött mind a sztálinizmus, mind a fasizmus ellen, ezen kívül létrehozott egy figyelemre méltóan változatos és rugalmas tömegmozgalmat, az elsőt, amely magáévá tette a 1926-os „Arsinov” Platformot. (A Platform szövegét és a hozzá írott bevezetőt itt olvashatod. Arsinov életéről bővebben pedig itt .)

1 / 27


Az anarchista kommunisták bulgáriai föderációja

1919 forró évében, a kapitalizmus elleni világméretű proletárlázadás csúcsán, Bulgáriában anarcho-szindikalisták (az első csoportokat 1910-ben alapították) és a Macedón-Bolgár Anarchista Föderáció magja (amely 1909-től létezik) újjá akarta szervezni a mozgalmat. Az Anarchista Kommunisták Bulgáriai Föderációja (FAKB) egy Mikhail Gzerdikov (1877-1947, ő alapította a Macedóniai Titkos Forradalmi Tanácsot 1898-ban, és ő volt a Vezető Harci Alakulat parancsnoka is az 1903-as macedóniai felkelés alatt) nevű gerilla megnyitott egy kongresszusát. Ő és a 2000 harcosa képesek voltak legyőzni régi puskákkal felfegyverkezve 10000 jól felfegyverzett török katonát, létrehozva ezáltal egy felszabadított területet Strandzhában, Trákia hegyeiben, aminek központja a Carevói Kommün (Vassiliko). Ez a lépés meghatározó szerepet játszott az Oszmán Birodalom összeomlásában. A FAKB alapító kongresszusán 150 küldött volt jelen, nem számítva azokat, akik földalatti szervezeteket képviseltek. A FAKB négy regionális anarchista-kommunista csoportosulás titkos föderációjaként szerveződött, amelyek tanuló-, szindikalista és harci csoportokból álltak. Csak militánsok lehettek tagok, de propaganda-utazásokat szerveztek minden városba és faluba. Az FAKB felfüggesztette a háború előtti Rabotnicseszka Miszl (Munkás Gondolat) újságot és tovább szerkesztette Gzserdikov lapját, a Prodbudá t (Ébredés). Emelett döntöttek arról is, hogy minden tagszervezet saját újságot indíthat. Grancsarov szerint:

„Az anarchizmusnak sikerült tömegmozgalommá válnia azáltal, hogy behatolt a társadalom sok rétegébe: fiataloktól és diákoktól kezdve a tanárokig és a közszolgákig. A mozgalom földalatti és illegális tevékenysége tovább folyt.”

2 / 27


Így az FAKB segített megalakítani olyan mozgalmakat, és együttműködött velük, mint az Anarchista Diákok Bulgáriai Föderációja (BONSF), és az anarchista írók, értelmiségiek, orvosok, mérnökök a föderációja, továbbá az Anarchista Fiatalok Föderációja, aminek több tagszervezete volt a városokban, vidéken, és minden nagyobb iskolában. Így látható, hogy a FAKB szindikalista, gerilla, szakmai és ifjúsági tagozatokból állt, amelyek megoszlottak társadalmi hovatartozás szerint. Az 1919/20-as szállítói sztrájk idején arra készültek, hogy felfegyverzik a munkásokat, csakhogy a sztrájkot - miután a balos politikai pártok magára hagyták - kegyetlenül leverték, a Probudát pedig betiltották. Egy kulcsfontosságú militáns, Georgij Szejtanov (1896-1925), aki a keleten lévő Jambol városából származott, még tizenéves korában lett anarchista, majd 17 éves korában a Franciaországba kellett emigrálnia, miután megszökött a börtönből, ahova azért zárták, mert felégette a helyi bíróság iratait. 1914-ben tért vissza Bulgáriába konspiratív agitáció céljával, de letartóztatták és megkínozták, aztán megint sikerült megszöknie. Ekkor Moszkvába utazott, ahol láthatta az 1917-es oroszországi forradalom kitörését. Miután megmenekült egy fehér kivégzőosztag elől Ukrajnában, újból visszatért Bulgáriába. Itt megint bekapcsolódott az anarchista mozgalomba, és írt egy híres pamfletet Felhívás az anarchistákhoz címmel, emellett megjelent egy Kiáltvány a Forradalmároknak című írása, ami nem más, mint a bolsevizmus anarchista kritikája.

1920-ban III. Borisz cár alkotmányos monarchiájában a szocdem Bolgár Agrárszövetség (BZS) vált az első szocialista kormánnyá Alexander Sztamboliszkij kormányzása alatt, lehetőséget teremtve ezzel a széleskörű népi öntevékenység számára. De ahogy a Németország Szociáldemokrata Pártja létrehozta a „Noske-gárdákat” Németországban, úgy a BZS is létrehozta a „Narancssárga gárdát”, mint sztrájkletörő különítményt. Macedóniában 1920-ban a nacionalista Macedónia Belső Forradalmi Szervezete (MBFSZ) Bulgária-párti jobboldala is újjászervezte magát ezen a néven, és elkezdett Macedónia Bulgáriához csatolásáért agitálni. A Bulgáriai Kommunista Párt (BKP) a tesznyák szociáldemokrata frakcióból fejlődött ki, hamarosan a legnagyobbak közé tartozott Európában, sikerült bejutnia a parlamentbe, azonban továbbra is reformista politikát folytatott. Miután 1929-ben a Probudát betiltották, azt az FAKB sajtókiadványa, Az anarchista helyettesítette (Kjustendil központtal, ami egy nagyobbacska város Szófiától délkeletre, közel a Macedón határhoz). Ezalatt Szejtanov titokban megkezdte a Felkelés c. lap terjesztését, és a Rabotnicseszka Miszi kiadása is újra megkezdődött. Ez később felvette a Gerzsikov régi lapjának nevét: Svobodno Obshovtetsvo (Szabad Társadalom). 1921-ben egy másik militáns, a 15 éves Georgi Grigorjev (1906-1996) lett az AKBF tagja. Később ő írta meg az általa csak „Macedón Forradalomnak” nevezett

3 / 27


eseménysorozat anarchista történetét Georges Balkanszkij álnéven, Párizsi száműzetésének idején.

Fasiszta puccs és az utójáték

1923-ban az FAKB megtartotta az ötödik évi kongresszusát – az illegalitás ellenére nyilvánosan - Jambol városban egy téren, ahová 104 delegált küldött jött el 360 megfigyelő 89 szervezetből. A napirendi pontok foglalkoztak a külső és belső helyzettel, a szervezeti kérdésekkel, a parasztsággal, az internacionalizmussal, az átmenti időszakkal, a proletariátus diktatúrájával, propagandával, szövetkezekkel és szindikalizmussal. A küldöttek jelentették, hogy Jambol, Kjustendil Radomir és Nyugat-Szófia, Nova Zagora, és a déli Kaskavo, valamint Kifilfavó és Delebet munkásosztálya szinte teljesen csatlakoztak az anarchista mozgalomhoz, emellett a Fekete tengeri Burgasz kikötővárosban, Plovdivban, Ruszéban és más központokban is nagy haladást értek el. A jamboli nyílt kongresszus olyan hatásos volt, hogy eredményeképpen rendkívül megnőtt az anarchista lapok száma. De ez a népszerűség nem kerülhette el a reakció figyelmét sem, akik puccsot terveztek, és rávették BZS-t, hogy nyújtson be egy „banditaellenes” törvényt, ami az anarchistákat célozta meg. Március 23-án az anarchisták tiltakoztak Jambolban az emberek lefegyverezése ellen, ami lehetőséget adott volna a jobboldalnak mészárlás kivitelezésére. Ahogy Grancsarov írja, a város katonai kormányzója megtiltotta a gyűlést és katonákat küldött a térre, de egy anarchista szónok elkezdte a beszédét. A katonák tüzet nyitottak, megsebesítették őt és számos másik embert, aki ott tartózkodott. Ekkor elkeseredett csata kezdődött, ami két órán át tartott az anarchisták és a helyi regiment között, és csak akkor lett vége, amikor az egyik helyi kisvárosból tüzérséget vezényeltek ki. A katonák elfogtak 26 anarchistát, akik gépkarabéllyal támadtak a katonai barakkokra. 30-40 további anarchista pl. az esemény főszervezője meghalt, Letartóztatások kezdődtek Szófiában. Június 9-én a nacionalisták (néhány magas rangú fasiszta tiszttel szövetkezve) meggyilkolták Sztambolszkijt, és puccsot indítottak. Kilifarevoban az anarchisták együtt harcoltak a tesznyák bolsevikokkal és a parasztpártiakkal, több napon át ellenállva ezzel a hadsereg támadásainak, és rövid időre irányításuk alá vonták Drenovot és több más várost is a hegyek lábainál.

4 / 27


Az új kormány a jobboldali pártok koalíciójából állt, amit a Nadrisak, a nagytőke egyik helyi pártja vezetett. Ahogy Grancsarov írja: „az ország egy mészárszékké vált”. Körülbelül 30-35000 munkást és parasztot gyilkoltak meg a jobboldaliak. Az anarchisták, bolsevikok, parasztpártiak kénytelenek voltak illegalitásba vonulni. Néhányan külföldre menekültek (ők adták ki a Rabotnyicseszkaja Misl-t Chicagóban), míg mások inkább elkezdtek harci különítményeket alapítani, amik később jelentős szerepet játszottak a bolsevikok által indított 1923-as felkelésben, és a későbbi gerilla-harcokban. Grancsarov szerint a bolsevikok átmenetileg nem vettek részt a fasizmus elleni harcban arra hivatkozva, hogy az nem más, mint a „burzsoázia két oldalának harca” Moszkvából megfeddték őket, mert megpróbálták elindítani egy felkelést, ami a sikertelenségét tekintve értelmetlen kalandori politikának bizonyult. Szejtanov 1923-ban egy új folyóiratot indított Protest címmel. Később kiadták a Zov (Hívás) című újságot, ami legális keretek között jelenhetett meg, és értelmiségi körökben is nagy népszerűségre tett szert, mialatt titokban konspiratív keretek között elkezdték terjeszteni a Akrácia című lapot.

A Népfront és a gerilla harcmodor

Úgy gondolván, hogy eljött az idő arra, hogy a munkások együtt lépjenek fel a fasizmus ellen, Szejtanov felvette a kapcsolatot a bolsevikokkal, a baloldali parasztpártiakkal és a macedóniai föderalistákkal. De amikor a Komintern kezdeményezéséből megalakult an népfront, a FAKB elutasította azt azzal a felkiáltással, hogy tekintélyelvű.

5 / 27


Mint azt Grancsarov egy bolsevik forrásra hivatkozva írja: „Kevés kivétellel az anarchisták nem fogadták el, hogy a Szovjetunió szocialista ország. Az érvük meggyőző volt: Oroszországban, mint ahogy mindenhol a világon, kapitalizmus van. Ostobaság azt hinni, hogy létezhet anélkül, hogy egy kormány megvédené, még akkor is, ha ezt a kormányt proletárnak nevezik.”

Talán leginkább a liberter mozgalom átfogó jellege (nagy, szervezett anarchista-kommunista ideológiai csoportok és szindikalista munkásmozgalom, amely mélyen behatolt a munkásosztályba és az értelmiségbe) miatt nem vonzódott sok anarchista a forradalom bolsevik koncepciójához, ellentétben Csehszlovákiával és Magyarországgal, ahol az anarchisták, ha időlegesen is, de támogatták a bolsevik pártok megalapítását. Amikor a BKP radikális szárnyának tagjai 1925-ben bombát robbantottak a Szent Nedelja katedrálisban – válaszul arra, hogy bebörtönöztek és kivégeztek BKP vezetőket – megöltek 11 tábornokot és rendőrfőnököt, illetve 140 másik embert. Ennek eredményeképpen újból elszabadult a terror: 3000 bolsevikot végeztek ki. Az FAKB, BKP, és a BSZ gerillaharcosai egy különítménybe egyesülve folytatták tovább a harcot, de hamarosan arra kényszerültek, hogy szétszóródjanak, és kisebb csoportokban küzdjenek. Időközben a rendőrség speciális egységei igyekeztek felkutatni Szejtanovot és felfegyverzett elvtársait, a fiatal anarchista színésznőt, Mariola Szirakovát pedig elfogták, majd kivégezték 12 másik társával együtt a Belovói pályaudvaron 1925. június 2-án. A fokozódó elnyomás elől sok anarchista Jugoszláviába vagy Franciaországba menekült, és ott csoportokat létesített olyan nagyvárosokban, mit Tolouse, Párizs vagy Belzer. Ezek a csoportok segélyező tanácsokat állítottak fel, amelyek igyekeztek segíteni a Bulgáriában bebörtönzött társaiknak. Nagy hatással voltak rájuk a mahnovisták, és a Liberter Kommunisták Platformjáról 1926-tól zajló eszmecsere. A vitában részt vevő bulgáriai küldöttet Pavel néven ismerték (az álnév mögött talán Grigorjev rejtőzött) és ő is azok közé tartozott, akik megalakították a rövid életű platformista Nemzetközi Anarchista Kommunista Federációt (IACF, e csoport francia szekciójának az akkor éppen Franciaországban járó József Atilla is tagja lett) 1927-ben. Az FAKB magáévá tette a Platformot, és eszmei alapnak tekintette a későbbiekben.

Vlasszovoden szindikalizmus és az anarchista előretörés

6 / 27


Ezalatt Bulgáriában az anarcho-szindikalista Manol Vasszev Nikolov, és anarcho-kommunisták egy csoportja szervezkedett a dohánytermesztő parasztok között. Igyekeztek felhasználni és fejleszteni a hagyományos vidéki kölcsönös segítségen alapuló szövetkezeteket, melynek neve: Vlasszovoden. (Vlasz egy régi pogány istenség neve volt). 1930-ban sikereket értek el: Kahaszkovóban megalakult az ország minden részében jelenlevő Vlasszovoden Konföderáció, amelybe 600 küldöttet delegáltak. Az ország 130 részre osztott terültén működtek, néha Vlasszovoden Uniónak is nevezték. A Vlasszovoden Konföderáció követelési radikálisak voltak ugyan, de nem forradalmiak, pl. a közvetlen és közvetett adózás csökkentése, a parasztság számára járó ingyenes egészségügyi ellátás, a mezőgazdasági kartellek eltörlése, biztosítás és nyugdíj a mezőgazdasági dolgozók számára és ezenkívül valamiféle önállóságot követeltek a közösségeik számára. A Vlasszovoden Konföderáció igen gyorsan növekedett, és 1931-re már 130 szekcióval büszkélkedhetett. Időközben a politikai helyzet változni kezdett: kihasználva az amnesztia nyújtotta lehetőségeket 1930-ban Grigorjev visszatért Bulgáriába. Nemsokára nekiállt egy FAKB sejtet szervezni Szófiában. Ugyanebben az évben a hadsereg magas rangú, Mussolini által megihletett tisztjei fasiszta katonai szervezetet hoztak létre Láncszem (Zveno) néven, amit közeli szálak fűztek a katonai vezetéshez. 1931-ben egyre erősödtek a szólásszabadságot és számos egyéb szabadságjogot követelő politikai mozgalmak, amelyekben az anarchisták is oroszlánrészt vállaltak. A jobboldali kormány nemsokára vereséget szenvedett az új „Népi Blokk” koalíciótól, amely liberálisokból és parasztpártiakból, illetve radikálisokból állt. A választás előtti napon a május elsejei ünnepségen a rendőrség egy anarchista diák-föderáció tagjait támadta meg, majd őrizetbe vettek tizenegy diákot. A diákok követelték az oktatás klerikális jelegének megszüntetését és emellett szerették volna elérni sorozás megszüntetését az egyetem tagjai között. Ezekben az években nagyon fellendült az anarchista szervezés és propaganda, így az anarchizmus a harmadik legnagyobb baloldali erőnek számított a BZS és a BKP után. Egy tanulmány szerint 40 anarcho-szindikalista csoport tartozott az országos ASNCL Konföderációhoz, az Autonóm szakszervezetek Bolgár Federációja pedig az IWA bolgár tagozatává vált. 1932-ben az FAKB titkos kongresszusát egy Lovecshez közeli erdőben tartották Grigorjev elnökletével azzal a céllal, hogy újraegyesítsék a széttöredezett mozgalmat. Újra elkezdték kiadni a Rabotnicheska Misi t, a FAKB szócsövét. Annak ellenére, hogy a Népi Blokknak baloldali jellege volt az anarchizmus még mindig illegális keretek között működött: a letartóztatások, kivégzések és bebörtönzések továbbra sem voltak ritkák.

Az 1934-es fasiszta puccs és az utána következő események

7 / 27


1934-ben a fasiszta Zveno vezetői, név szerint Kimon Georgijev és Damien Velcsev ezredesek puccsot követtek el, és megragadván a hatalmat egy tekintélyelvű államot hoztak létre, amelynek miniszterelnöke Georgijev lett. Betiltották az összes pártot. Korporativizálták a szakszervezeteket és Vlasszovoden Konföderációt is - ami ezt már soha nem tudta kiheverni. Háborút indítottak a leninisták és az AKBF ellen. Habár a baloldaliak törvényes úton nem terjeszthették újságjaikat, mégis beszerezhető maradt több anarchista újság is. 1935-ben újabb jobboldali puccs indult, ami monarchista diktatúrát valósított meg élén a cárral, és elűzték az ezredeseket. 1936-ban a spanyol forradalom kitörésekor 30 anarchista utazott el hogy ott milíciába szerveződjenek és segítsék a spanyol elvtársakat. A koncentrációs táborok és bebörtönzések ellenére sikeresen tudtak újságot terjeszteni köztük a Kehelb i Szvobodát, és tovább agitálni. A bolsevik párt is nevet váltott: a Bulgáriai Munkáspárt nevet vették fel, mert úgy gondolták, hogy ez tetszetősebb a nép számára, amíg 1948-ban vissza nem állították a párt nyíltan sztálinista külsőségeit. Grigorjev Bulgáriába való visszatérése után két évet töltött börtönben.

Vörös-narancssárga-barna összefogás a háború idején

1940-ben, amikor FAKB egy kiáltványt adott ki , amelyben hevesen kritizálta a Kominternt azért mert először szövetséget kötöttek a nácikkal, majd később ellenük voltak. A BRP-ről, amely támogatta a Szövetségeseket, Grancsarov a következőket írja: „történelmi bűntényt követtek el, amikor újra hitelt adtak az olyan becsődölt burzsoá jelszavaknak, mint alkotmány, demokrácia, szeretet és béke... patriotizmus és nacionalizmus.”

8 / 27


Bulgária 1941-ben állt a nácik mellé, és az anarchista mozgalom gerillaharcot indított az országban állomásozó német erők és a bulgáriai fasiszták ellen. Grancsarov szerint: egy üllő és kalapács közötti helyen, bátran harcoltak a fasizmus ellen és drága árat fizettek. Lényegében a népi ellenállás volt az, ami megmentette a zsidókat a deportálástól. Macedóniában a (bolsevik) „Kommunista” Párt csak 1943-ban alapult meg. Az anarchista mozgalom egy hatalmas gerillamozgalmat működtetett a háború vége fele a még mindig agrárjellegű társadalomban. Az anarchista mozgalom, ami hosszú gerilla háború folyamán taglétszámát tekintve nagyra nőtt, segítette a Hazafias Frontot (Otyestvennije Front) az 1944. szeptember 9-i felkelésben a náci erők ellen. A Front résztvevői voltak: FAKB, BZS - Bulgári Szocialista Párt, BKP (a bolsevik párt), és a Zveno nevű fasiszta katonai mozgalom, ami szintén partizánként harcolt a németek ellen. 1944 végén a BRP csak 15000 emberből állt. Ez azonban gyorsan megváltozott amikor már a vörös hadsereg helyettesítette a német megszállókat. A bolsevikok kihasználták a kívánkozó alkalmat és Hazafias Front-kormányt hoztak létre, aminek a vezetője az egykori Zveno vezető, Gregorijev Kimon lett, az az ezredes, aki a fasiszta puccsot indította még 1934-ben. A Vörös/Narancs/Barna koalíció azonnal megkezdte az anarchisták, a többi politikai mozgalom és a munkásosztály elnyomását. A munkásokat arra kényszerítették, hogy csatlakozzanak egyetlen állami „szakszervezethez” akárcsak Gregorijev uralmának idején, emellett bevezették a darabbért. Mussolini Olaszországát vették mintául és eszerint szervezték meg a társadalmi életet. Ennek ellenére, például az Elisée Reclus Csoport (Pernikben) tovább tudott működni és a Délnyugati Anarchista Unió is tovább tevékenykedett.

A sztálinista rezsim

1945-ben FAKB kongresszust hívott össze Knegevóban, Szófiában, hogy megvitassák a növekvő elnyomást, azonban egy bolsevik milícia lecsapott rájuk és mind a 90 résztvevőt munkatáborba zárták. Ez nem hiúsította meg egy fontos anarchista-kommunista Platform készítését. A helyi anarchista csoportokat erőszakkal oszlatták fel és a Munkás Gondolatnak is csak nyolc száma jelenhetett meg. 1945-ben aztán rövid időre újra megjelenhetett (7000 és 60000 példány között ingazdozva) azon a választáson, amelyet a nyugati szövetségesek nyomására rendeztek. A FAKB következő évi gyűlése titoktartás közepette került megrendezésre. Közben az állam vezetésében is történtek változások: 1946-ban leváltották a Zveno vezetőjét, Georgijevet, és a bolsevik Georgi Dimitrov került hatalomra, a királyságot megszüntették és „Népköztársaság” alakult. A Hazafias Fronton belül a Zveno és a BZS frakciókat feloszlatták. A parasztpártiak nem akartak együtt működni a bolsevikokkal:

9 / 27


vezetőjüket 47-ben kivégezték.

Ezalatt a bolsevikok megkezdték a Hazafias Front tömeges „kommunista” párttá való alakítását, amelynek 460 000 tagja lett. Az anarchistákat tömegesen zárták gyűjtőtáborokba, többek között Bogdonovolba (amit csak úgy hívtak hogy az Árnyékok Tábora). Százakat végeztek ki és ezreket deportáltak: köztük mintegy 1000 FAKB tagot is. A táborokban a kínzás és a halálra éheztetés mindennapos volt, olyanoké is, akik csaknem 30 évig küzdöttek a fasizmus ellen. Az anarchistákkal szerettek kivételezni: halálra dolgoztatták őket, mivel nekik 36 órás műszakokat kellett ledolgozni a többiek 12-16 órás munkaidejével szemben.

Egy 33 fős részleges listát szivárogtattak ki illegalitásban dolgozók, amelyből képet kaphatunk az osztály-összetételükről: 11 diák, 4 szindikalista városi munkás, négy tanár, négy vidéki munkás (az egykori Vlassovodenből), három nyomdász, két újságíró, és egy könyvtáros (a többiek foglalkozása nem volt megadva).

Azonban a mozgalmat még ez brutális pusztítás se tudta eltiporni: fiatalokból álló földalatti szervezkedések túléltek egészen az 1980-as évekig. Grigorjev másokhoz hasonlóan újra Franciaországba emigrált. Több szervezetet emigránsok alapítottak újra: a FAKB és a Bulgáriai Liberter Uniót szintén külföldi tagsággal szervezeték újjá. 1989-ben a Szovjet Unió összeomlásakor sikerült létrehozni IAF helyi tagozatát. Bulgáriában a mai napig több anarchista szervezet működik.

10 / 27


A bulgáriai platformizmus öröksége

Ideológiai szempontból az FAKB platformját a platformizmus egyik sarokkövének lehet tekinteni. Az 1945-ös dokumentum (amelyet csak mostanában fordítottak le angolra) többek között tagadja a fasizmust, a demokráciát, a tőkét és az államot, megerősíti a hagyományos, kropotkinista anarchista kommunista irányvonalat a magántulajdon teljes eltörléséről és a termelőeszközök teljes társadalmasításáról a munkásosztály irányításával. Az FAKB platform olyan fontos kérdéseket tárgyal, mint a taktika és a szerveződés. Elutasítja a politikai pártot, mint harci eszközt, mivel az „terméketlen és hatástalan, ezen kívül képtelen összeegyeztetni a munkások érdekeivel a közvetlen és távlati célokat”. Ezzel ellentétben dicséri a „munkásság igazi erejét, a gazdaságban és a gazdasági szervezetekben”. Ez a terület az ahol alá lehet aknázni a kapitalizmust, csakis ezen a területen folyik az igazi osztályharc. A szervezeti kérdéssel kapcsolatban FAKB megállapítja: nélkülözhetetlen többféle szervezet, amelyek a nélkül fonódnak egybe, hogy egymás alá rendelődnének: anarchista-kommunista ideológiai szervezetek, munkás-szindikátusok az iparban és a mezőgazdaságban, szövetkezetek, kulturális és egyéb specifikus szerveztek például fiataloknak és nőknek. Ezekkel kapcsolatban a FAKB platform azt írja: Az anarchista kommunizmus partizánjainak mindenekelőtt arra van szükségük, hogy ideológiai alapon felépülő szervezetben legyenek megszervezve. Ennek a szervezetnek a feladata az, hogy fejlesszék, megvalósítsák és terjesszék az anarchista elképzeléseket, hogy tanulmányozzák a munkásosztály mindennapi életét befolyásoló problémákat és reflektáljanak a a társadalmi újjáépítés kérdéseire; többoldalú harcot folytassanak, ami megvédi a társadalmi eszményünket és a dolgozó emberek ügyét; hogy részt vegyenek munkásokból álló testületek létrehozásában, amelyek jelen vannak a termelés, a szakértelem, a csere és a fogyasztás, kultúra és oktatás szintjein, és minden más szerveződés, ami elő tudja segíteni a társadalom újjászervezését; részvétel a fegyveres harcokban, a felkészülés ezekre és a további szervezés; minden dolog, ami elősegíti a társadalmi forradalom kitörését. A forradalom összes céljának eléréshez feltétlenül szükséges a specifikus anarcho-kommunista ideológiai szervezetek, mind a forradalom előtt, mind a forradalom után.

Az ilyen specifikus ideológiai szerveztek területenként lennének jelen, amiket egy szövetségi titkárság irányítana, de helyi szervezet döntene arról, hogy de helyi sejt maradt döntött volna a kiadott parancsok végrehajtásáról, és a szövetségi titkárság puszta kapcsolattartók lettek volna: nem lett volna hatalmuk azon túl, hogy végrehajtják a helyi szervezetek döntéseit. Az FAKB

11 / 27


platform hangsúlyozta föderációk tagjai közötti ideológiai egység fontosságát, leszögezvén hogy csak meggyőződéses anarcho-kommunisták lehetnek tagok, és a döntéshozatalnak konszenzus alapján kell történnie, (amit a meggyőzés és a gyakorlati bizonyítás útján lehet elérni), nem a többség szavazata által - ez utóbbi módszer a szindikalisták számára is alkalmazható módszernek tűnt, mint esély az egyet nem értő kissebségeknek. Az ilyen módon megszervezett anarcho-kommunista militánsok közvetlenül részt vettek mind a szindikalista, mind a rendszer-konform szakszervezetekben, ismertették az álláspontjukat, védték a munkásosztály közvetlen érdekeit és próbálták megtanulni, hogyan lehet a termelést irányítani, hogy felkészüljenek a társadalmi forradalomra. A militánsok a szövetkezetekben is közvetlenül részt vettek, hogy „hogy elhozzák a szolidaritás és a kölcsönös segítség szellemét a párt és a bürokrácia ellen. Úgyszintén részt vettek a kulturális és specifikus szervezetekben, amelyek támogatták az anarchista gondolatot. Az összes ilyen szerveződés az ideológiai közösség és kölcsönös függőség mentén kapcsolódott össze.

Fontos ezenkívül azt is megjegyezni, hogy a FAKB platform egyik pozitív újítása az hogy hangsúlyozza a globális jelleget: felismerte világközösség megszervezésének fontosságát, ellentétben az általában Kropotkin által propagált szélsőségesen lokális szintű decentralizációval.

A történeti áttekintés Michael Schmidt és Jack Grancsarov: The Anarchist-Communist Mass Line. Bulgarian Anarchism Armed cí mű brosúrája alapján készült. Zabalaza Books, Fordsburg. www.zabalaza.net

12 / 27


A Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció Platformja, 1945

Alapvető pontok

Elutasítjuk a jelenlegi társadalmat, amelynek alapja az Állam és a tőke centralizációja, mert az állam ellentétes a szabadsággal és az emberi kezdeményezőkészséggel. A hatalom bármely formája magába foglalja a gazdasági, politikai és szellemi élet feletti rendelkezés privilégiumát. Ez a gazdaság terén a magántulajdon jeleníti meg, a politikai téren az állam, a szellemi szinten pedig a vallás. A hatalom e három formája összekapcsolódik. Ha az egyikhez hozzányúlsz, akkor megváltozik a másik kettő, és hogyha csak egyet is meghagysz érintetlenül, akkor az újratermeli a másik kettőt. Ez az, amiért elutasítjuk a hatalom bármilyen elvét.

Támogatjuk a magántulajdon, az állam és a vallás eltörlését, továbbá mindenféle olyan intézményét, ami erőszakon és kényszeren alapul. Elutasítunk minden tanítást és társadalmi, politikai vagy gazdasági mozgalmat, amely célja, hogy fennmaradjon az állam, az egyház vagy a magántulajdon, vagy a kényszer és az erőszak az emberek társadalmi viszonyaiban.

Elutasítjuk a fasizmust, ami egy történelmi kísérlet arra, hogy visszaállítsák az abszolutizmust, az autokratikus politikai hatalmat privilegizált formája, amelynek az a célja, hogy a kiváltságos osztályok gazdasági és szellemi dominanciáját fenntartsa.

13 / 27


Elvetjük a politikai demokráciát, mivel nem a hatalom eltűnése felé mutat, amely összezavarja a tömegeket, hazugságok és illúziók segítségével érdekeikkel ellentétes harcba viszi őket, emellett a hatalom fenntartása és gyakorlása által korrumpálja őket és fenn tartja az elnyomás iránti vágyat. Ezen kívül látható, hogy politikai demokrácia nem tudja enyhíteni a legégetőbb a társadalmi kérdéseket, káoszt, ellentmondásokat és bűnözést szül, mivel társadalmi alapjai a tőke és a központosított Állam.

Tagadjuk az államszocializmust, azért mert államkapitalizmushoz vezet: a legszörnyűbb gazdasági kizsákmányolásához és elnyomásához, a társadalmi és egyéni szabadság elnyomásához vezet.

Mi az anarchista vagy szabad kommunizmusért küzdünk, ami fel fogja váltani a magántulajdont és helyettesíteni fogja a földek, gyárak, bányák és minden termelőeszköz és termék teljes társadalmasításával. Az államot fel fogják váltani a kommunák helyi szinten szerveződő szövetségei, amik területi, országos és nemzetközi szinten kapcsolódnak össze. Az egyház és a vallás helyét a szabad morális gondolkodás és tudomány veszi át. Eltérően az más gazdasági és politikai eszmerendszerektől és mozgalmaktól, az anarchista kommunizmus föderalista.

Az új társadalmi forma, ami helyettesíti az államot, alulról-fölfelé elv alapján fog működni. A helyi lakosság kommunákat fog létrehozni és az adott helyen a szabad kommunák területenként, megyei szinten, országos és globális szinten uniók és föderációk formájában működnek és mindezeket egy egyetemes társadalmi konföderáció foglalja magába.

14 / 27


Az termelést egy szoros hálózat végezné, amibe beletartozna számtalan mezőgazdasági vállalkozás, kistermelők, a bányák, az ipar, a közlekedés stb. egyesítve területi, megyei, országos és globális szinten termelési uniókban és föderációkban, mint a termelés általános konföderációjának része

A társadalom új intézményei, amik a cserével, fogyasztással és ellátással foglalkoznak egy komplex és sűrű hálózatként, amely szintén területi, megyei, és országos szinten jelenlévő szervezetek, uniók, szövetségek egyesülve a csere és a fogyasztás általános konföderációjában, amelynek célja mindenki szükségleteinek kielégítése.

A társadalomban minden emberi tevékenység, illetve minden szállítás, kommunikáció, oktatás, egészségügy, stb. hasonló elvek alapján szerveződik.

Az által, hogy a társadalom így fog szerveződni és működni, nem lesz helye annak, hogy egyik ember a másikat kizsákmányolja vagy elnyomja.

Az új társadalom építése közben a termelésnél és az elosztásnál az lesz az alapelv, hogy mindenki a lehetőségei szerint termel és részesedés a szükségletei szerint részesedik.

Taktika

15 / 27


Az egyenlőség, szolidaritás és szabadság eszméjét csak az egyesített munkás és paraszt tömegek által lehet megvalósítani, akiket az anarchista kommunizmus szelleme ösztönöz, emellett ideológiai, szakmai, csere és fogyasztó, kulturális és oktatási csoportokba szerveződve.

Mivel az anarchista-kommunizmus elutasítja az államot, ellenzi azt is, hogy a munkások belépjenek az állami adminisztrációs szervekbe és intézményekbe, a parlamentbe és ellenez bármilyen szavazást az állam hivatalos ügyeivel kapcsolatban.

Az anarchizmus felismeri, hogy az egyetlen eszköz a dolgozó tömegek közvetlen érdekvédelmére, és az emberi szabadság gondolatának gyakorlati megvalósítására, a munkások direkt akciója (közvetlen cselekvése), a saját gazdasági szervezeteik által kezdeményezve, a sztrájkoktól, szabotázsakcióktól, bojkottoktól kezdve az általános sztrájkon át egészen a felkelésig és a forradalomig. Ebből adódóan az anarchizmus elutasítja a politikai pártok harcát, mivel az terméketlen és hatástalan, minthogy nem felelnek meg a munkások érdekeinek, sem közvetlen, sem távlati céljainak, sem városokban, sem vidéken. A munkásosztály igazi ereje a gazdaságban a gazdasági szervezetekben lakozik. Csak itt lehet a kapitalizmust aláaknázni. Ez az igazi osztályharc terepe.

Szervezeti felépítés

16 / 27


Az társadalom radikális anarchista kommunista átszervezése szükségessé teszi az összes olyan erő szervezett cselekvését, amelyekre ez történelmi feladat hárul. Mindenekelőtt szükséges, hogy az anarchista kommunizmus partizánjai ideológiai szervezetekbe szerveződjenek.

Ezek feladatai a következők:

- fejleszteni megvalósítani és terjeszteni az anarchista-kommunista eszméket;

- tanulmányozni minden olyan jelenleg fontos kérdést, amely a dolgozó tömegek mindennapi életére hatással van, és a társadalmi rekonstrukció problémáit;

- sokoldalú harcot folytassanak, ami megvédi társadalmi eszménket és a dolgozó emberek ügyét;

- részt vegyenek munkásokból álló csoportok létrehozásában, amik jelen vannak a termelésben, a szakmák szintjén, a csere és a fogyasztás, a kultúra és az oktatás szintjén továbbá minden más szervezetben, amely elő tudja segíteni a társadalom újjászervezését;

- fegyveres részvétel minden forradalmi felkelésben;

- a felkészülés ezekre és ilyenek szervezése;

- minden eszköz használata, ami elősegíti a társadalmi forradalom kitörését

17 / 27


A forradalom összes céljának eléréshez feltétlenül szükséges az anarcho-kommunista ideológiai szervezetek, mind a forradalom előtt, mind a forradalom után.

Ezek a szerveztek helyi szinten alakulnak, minden helyi csoport választ magának egy titkárt, akinek az a feladata, hogy tartsa a kapcsolatot a hasonló szervezetekkel. Bizonyos számú helybélivel együtt az egy helyen lévő szervezetek titkárai alkotják az adott hely általános szervezetét. Az összes helyi szervezet egyesül régiónként és megyénként regionális és megyei uniókba. Ezek között az uniók között a kapcsolatot a megfelelő titkárok tartják fenn. Az ország összes megyei uniója az anarchista kommunisták bulgáriai föderációjában egyesül. A tevékenységet a föderáció titkársága hangolja össze. A helyi titkárságok tagjai a lakóhelyük szerinti szervezethez tartozik és a helyi tagság kezdeményezéseit kötelezően keresztül kell vinni a helyi szervezeteken, hogy aztán ez utóbbiak javaslatainak lehessen őket tekinteni. A titkárságok pusztán összekötők és végrehajtók hatalom nélkül. Az ideológiai szervezeteknek csak anarchista-kommunisták lehetnek a tagjai.

A másik szervezet a munkások szindikátusa, amely szintén a föderalizmus elvein alapul, a munkahelyek vagy szakmák szerint szerveződik, és termelési- vagy szakszervezetekben egyesül a munkások szindikátusainak általános konföderációjában. Ezek az anarchista-kommunisták által teremtett szervezetek elsajátítják a közvetlen akció taktikáját és elutasítják a politikai pártok harcát, illetve azok bármilyen beavatkozását a munkásszervezetekbe.

A feladataik tehát:

-a munkásosztály közvetlen céljainak védelme;

18 / 27


-a munkakörülmények javításért folytatott harc;

-a termelés problémáinak tanulmányozása;

-a termelés irányítása, illetve az ideológiai, technikai, szervezeti felkészülés a radikális társadalmi átalakulásra, hogy amikor ez megtörténik, képesek legyenek biztosítani a termelés folytatását

Minden munkás, aki elfogadja ezt a struktúrát, taktikát és feladatokat, tagja lehet ezeknek a szervezeteknek. Amikor a körülmények nem teszik lehetővé ezeknek a szervezeteknek a létezését, akkor az anarchista kommunista munkások más független szindikalista szervezetekhez csatlakoznak, de továbbra ragaszkodnak a direkt akció elvéhez és a párt-ellenességhez. Ma az ORPS ilyen szervezetnek tűnik.

A harmadik szervezet a parasztságot tömöríti. Ez a helyileg létrejött mezőgazdasági munkásszervezet, ami vidéki, regionális és országos szinten egyesül egy általános föderációban, ami a (z ipari) munkás szindikátusok föderációjával együtt alkotja az országos szintű munkás konföderációját.

Ezeknek a mezőgazdasági munkásokat tömörítő szervezetnek a feladatai:

19 / 27


- a földtelen parasztok érdekeinek védelme, illetve azoké, akiknek kis földjük vagy parcellájuk van.

- megszervezni a mezőgazdasági termelő csoportokat és tanulmányozni a mezőgazdasági termelés problémáit

- felkészíteni az eljövendő társadalmi átalakulásra, amelyben ők lesznek a mezőgazdasági termelés átszervezésének úttörői, azzal a céllal, hogy az egész lakosság ellátását képesek legyenek biztosítani

A mezőgazdasági munkásszervezetek ágazatok szerint szerveződnek, és elutasítják a politikai pártok harcát, illetve ezek bármilyen beavatkozását a szervezeteikbe. A közvetlen akción alapuló taktikát alkalmazzák, és ahol lehetséges az adott helyzetüktől függően elutasítják az adók fizetését, bojkottálják az államot, sztrájkokat szerveznek a termelésben, stb.

Ezeknek a szervezetnek a tagjai lehetnek földnélküli vagy kis földdel rendelkező parasztok, akik nem alkalmaznak bérmunkásokat.

Amikor nincs lehetőség arra, hogy ilyen szervezeteket hozzanak létre, az anarchista-kommunista parasztok csatlakoznak a hasonló munkásszervezetekhez, azzal a

20 / 27


céllal, hogy elősegítsék a politikai pártok elleni harcot és a parasztok közvetlen akcióján alapuló taktika kibontakoztatását. Az OZPS ilyen szervezetnek tekinthető.

A negyedik szerveződési típus a szövetkezet. Az anarchista-kommunisták részt vesznek minden fajtájú szövetkezetben, erősítik a szolidaritás és kölcsönös segítség szellemét, a pártok és a bürokrácia szellemével szemben. A mezőgazdasági termelést ellátó szövetkezetek kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel később még fontosabbak lesznek, és döntő oktatási/nevelési szerepük lesz az anarchista-kommunista társadalmi rendszer jövőbeni építése közben.

Vannak másfajta szervezetek is, a fiatalok, a nők szervezetei, anti-alkoholista csoportok, eszperantisták, és egyéb kulturális szerveződések, amelynek tagjai támogatják az anarchista-kommunista eszméket és küzdelmeket és a dolgozó emberek gazdasági szervezeteit.

A fentebb említett szervezet közötti kapcsolatok gyakorlati, funkcionális alapokon működnek, amely meghagyja a tagok és a szervezeteik teljes szabadságát és függetlenségét, ami kizár minden külső beavatkozást és egyik szervezet alárendelését a másiknak. A különféle szervezetek kölcsönös függősége csak az ideológiai közösségen és egységen alapulhat, a közös célon, amire törekszenek.

Az anarchista-kommunista szervezetekben a döntéseket a konszenzus és nem a többségi elv alapján hozzák. A többség döntése nem kötelezi a kisebbséget, mindig meg kell próbálni meggyőzni őket. A gyakorlatban a kisebbség általában felsorakozik a többség döntése mögé, de fenntartja a jogot, hogy kifejezze álláspontja helyességét, hogyha ezt a tények már láthatóvá tették. Ennek az anarchista mozgalmon belül széles körben elismert elvnek köszönhetően ritkák az ellenségeskedések és a szakadások.

Azonban a tömeget egyesítő gazdasági szervezetekben a döntéseket többségi szavazással

21 / 27


hozzák és kötelező érvényűek, mivel ez az egyetlen módja az egység létrehozásának, ami elengedhetetlen egy tömegszervezetben. Bizonyos esetekben, amikor nagy a nézeteltérés egy adott dologgal kapcsolatban, a kisebbség nem köteles alávetni magát a többség döntésében, ha ezzel nem lehetetleníti el annak végrehajtását.

A fent említett szervezetek közös feladata, hogy felkészüljenek az ország radikális társadalmi átalakulására. A társadalmi forradalom idején mindegyik végre fogja hajtani a saját területén a termelőeszközök és az összes társadalmi javak kisajátítását és társadalmasítását.

Azonnali feladatok

Az Anarchista-Kommunisták Bulgáriai Föderációja elfogadta a következőket:

1.Helyi szinten létrehozott szabad munkás és paraszt tanácsokat, bizottságokat, amelyeket közvetlenül választanak meg és nem mint a politikai pártok képviselőit, hanem mint a nép által szervezve, irányítva és ellenőrizve. A tanácsoknak és bizottságoknak teljesen a kezükbe kell venniük a politikai irányítást az ország területén

.

2. Ezeknek a bizottságoknak és tanácsoknak az feladata, hogy kifejezzék a dolgozó tömegek akaratát, és összehangolják az erőfeszítéseiket abból a célból, hogy felépítsenek és

22 / 27


működtessenek egy komplett társadalmi rendszert. Egyesülnek helyi, megyei, és országos szinten az egész nép politikai hatalmát és akaratát megjelenítve.

3. Az Nemzetközi Munkásszövetség (IWA) elfogadása a bolgár parasztok és munkások által, hogy megvédjék a dolgozó emberek világszintű érdekeit, és hogy megakadályozzanak bármilyen bekövetkező háborút.

4. A tiszta és egyértelmű elutasítása az osztályok együttműködésének, bármilyen formában.

5. Annak elismerése, hogy a munkásoknak meg van a joga hogy szabadon küzdjenek az anyagi érdekeik védelméért, javítsák életkörülményeiket és sztrájkoljanak.

6. A termelés munkás-önigazgatása és a javakból való részesedés.

7. A bérezésbeli különbségek csökkentése a közalkalmazottak és magánszektorban dolgozók különböző kategóriái között, a családi bér bevezetése felé irányulva.

8. A munkások, kisparasztok és társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegeinek mentesítése minden adó alól.

9. Szabad és önkéntes mezőgazdasági társulások.

10. Szabad és önkéntes társulás a kistermelők vállalataiban.

23 / 27


11. Haladni kell egy szövetkezeti rendszer felé, amely átfogja a csere, az élelem-termelés és fogyasztás területeit, továbbá szövetkezeti fejlesztés a bel- és külkereskedelem, valamint a szociális biztonsági terén.

12. A mezőgazdasági termékek árának növelése egy átlagos szintre, és az ipari termékek ugyanerre a szintre való lecsökkentése, amik a valóságos kiskereskedelmi áron alapulnak és a munka igazságos és egalitárius díjazása a városokban és vidéken

13. A spekuláció és a feketepiac elleni küzdelem megszervezése a munkásegyesületek, a termelők egyesületei, a csere és a fogyasztás egyesületeinek segítségével és a spekulánsok és üzérek nevének nyilvánosságra hozása

14. Magas szintű kereskedelmi viszonyok megteremtése és fejlesztése az egész országban, az alapvető szükségletek gyors kielégítésével együtt, mint amilyen a ruházkodás és cipő, élelem, a külföldi termék behozatala által.

15. Az ország anyagi helyzetének stabilizálása a bürokratikus apparátus korszerűsítésével és karcsúsításával. Egy valódi (és nem ideiglenes) állami költségvetés és gazdaságpolitika felállítása az összes szükségtelen kiadás (mint a háborúra szánt összegek) kiiktatásával, és a nemzeti össztermék tényleges (nem csak demagóg) növelése.

16. Teljes szólás- és sajtószabadság és a szervezkedés és gyülekezés szabadsága minden nem fasiszta számára. Az összes olyan – fasizmusból itt ragadt állami és rendőrségi intézkedés megszüntetése, amely a szövetkezeteket, szakszervezeteket és más szervezeteket sújt.

17. Minden diktatúra ellenzése legyen akármilyen neve vagy színe.

18. A halálbüntetés és minden különleges törvény eltörlése.

24 / 27


19. A munka- és koncentrációs táborok és minden, büntetés céljából létrehozott dologház felszámolása; az erőszakos munkakényszer, mint rendőrségi módszer eltörlése.

20. Harc a fasizmus maradványai ellen, és éberség minden népellenes tevékenység ellen a munkásság és a parasztság különféle szervezeteiben.

21. A munkások és egyéb demokratikus elemek belépése egalitárius katonai uniókba amik képesek hatékonyan és erősen fellépni a fokozódó reakció ellen.

22. A háborús károkat a háborús bűnösök hozzák helyre.

23. A hadsereg feloszlatása, a kötelező sorozás és az ifjúság katonai szellemű (iskolákban vagy azokon kívül folyó) oktatásának eltörlése

24. A munkás és paraszti szervezetek irányítása álló szabad és önkéntes népi milícia megteremtése, kizárólag parasztokból és munkásokból, amely nem áll egyetlen párt befolyása alatt.

25. Teljes tudományos oktatás és nevelés, megszabadítva minden politikai párttól és minden osztály általi befolyásoltságtól, amely széles körben elérhető a fiatalabbak számára.

26. Ingyenes és széleskörű egészségügyi gondozás mindenki számára.

27. A vallás kizárása az oktatásból és családi életből.

28. Segély a lakosságnak a munkásság és a parasztság munkahelyi, termelési és ideológiai szervezeteinek irányításával.

25 / 27


29. Kényér, szabadság, béke és munka minden munkásnak és a bulgár nép minden progresszív rétegének.

Éljen a munkások nemzetközi szolidaritása!

Éljen az anarchista-kommunizmus!

26 / 27


27 / 27

Írta: Bulgáriai Anarchista Kommunista Föderáció 2009 november 25., szerda 11:49 - Utoljára frissítve 2009 november 25

Recommend Documents