IRODALOM-MŰVÉSZET Írónő-e a nőíró? Csak az ostobák ismernek kényes t é m á kat; az elfogulatlanok csak érdekeseket ismernek el. OSVÁT ERNŐ
Csak azért merek belevágni hosszú évek habozása után a kényes témák e legkényesebbjébe, mert épp az teszi mondandómat kockázat mentessé, amiért sokáig kockázatosnak tartottam: tudom, így is, úgy is félreértik. S azért értik félre, azért értem félre talán én is a „nőirodalom" tárgykörébe vágó olvasmányaimat, tapasztalataimat, mert ebben a kérdésben mindenki elfogulatlannak érzi magát. Holott úgyszólván senki sem az. Dehát beszéljenek a tények. X . jelentékeny költőnő Y . nem kevésbé jelentékeny színésznőt mél tató, igen szép cikkét azzal a vallomással vezeti be, hogy már rég megírta volna, ha nem tart attól, hogy női szolidaritásból eredő elfo gultsággal vádolják majd. A z írás szerzőjének és tárgyának egyaránt vitathatatlan művészi erényei ismeretében először szinte felháborított a női kisebbrendűség-érzetnek ez a leplezetlen megnyilatkozása. Mert hi szen kinek jutna eszébe, hogy egy férfi elismerését a vele történetesen azonos nemű művész teljesítménye iránt „férfi-szolidaritással" magya rázza? A részrehajlásnak ez a fajtája sokkal természetesebb lehet el lenkező nemű személyek e s e t é b e n . . . Más. Z . ismert nevű esztéta Anna Seghersről szóló rádióelőadásá ban elismerően állapítja meg, hogy az írónő prózájának stílusából a legkevésbé sem lehet a szerző nemére következtetni. Ez egyébként igaz. Csakhogy ez önmagában éppúgy nem erény, mint ahogy nem feltétlen fogyatékosság, ha valaki „férfiasan" vagy „nőiesen" ír — jól. Hiszen az irodalom — bár az alkotáslélektanban nem elhanyagolandó, de el se túlozandó a művész neme — elsősorban mégiscsak esztétikai, nem pedig szexuális tevékenység. George Sand — akit Balzac így nevezett: „ L a vache qui écrit" ( A z író tehén) — férfiruhában írt bűnrossz regényeket. George Eliot — valódi nevén Mary A n n Evans — férfi álnéven igen jókat, a Viktória-kor legintellektuálisabb, realista regényeit, melyeken a legjobb értelemben érződik a darwinizmus és a pozitivizmus elindí totta szellemi forradalom hatása. A z egyik tehetséges volt, a másik tehetségtelen, de mindketten szükségét érezték, hogy álnév vagy álöltözet segítségével nyerjenek bebocsáttatást az irodalomba, ahol női.
voltukban kevés esélyük lehetett arra, hogy teljesítményüket vegyék.
komolyan
M a már a civilizált országokban a nőemancipáció hirdetése anynyira nyitott kapuk döngetésének tűnik, hogy maga a fogalom is legfennebb történeti munkákban és vicclapokban fordul elő. De a leg nagyobb bók, amit írónő kaphat — mint író, nem mint nő! — , hogy úgy ír, mint egy férfi. Mint milyen férfi? Mint egy tehetséges vagy mint egy tehetségtelen, mint egy középszerű vagy mint egy zseniális férfi — ezt rendszerint elfelejtik tisztázni. Már-már úgy tűnik, mintha ez a főnév a minősítőjelző funkcióját töltené be, kritérium lenne, mérce, a versenyképesség szinonimája. N e m mindenkinél az. Osvát Ernő például, a múlt század utolsó esztendejében, hogy egé szen pontos legyek: A H é t 1899. február 5-i számában egyenesen kiáll hatatlannak érzi, ha „írónők férfimodort affektálnak". A kijelentés ürügye egy gyenge elbeszélés-kötet Herman Ottóné tollából. Oka viszont a Kisfaludy Társaságnak az a határozata, hogy márpedig nőket nem fogad a soraiba (nem is igen volt kit: Kaffka Margit éppen tizenkilenc éves volt ekkor), mely „elvi" álláspontnak az igazán nem konzervatív Osvát leplezetlenül örül. „Milyen kellemetlen szó ez: nőíró — morfondírozgat maliciózusan — , és milyen ismeretlenül is bájos valaki egy írónő!" S ha még ebből se értenének A H é t mindkét nembéli olvasói, a továbbiakban Herman Ottónét lovagiasan és kérlelhetetlenül kivégzi, megjegyezvén, hogy „ . . . j e l e s írónő a szó kedves é r t e l m é b e n " . . . A z egész mesterien megírt cikkben mindössze két sértő jelző fordul elő: a kedves és a bájos. N e m vitás, hogy Herman Ottóné nem volt méltó arra, hogy egy Osvát Ernő akár leírja is a nevét. Ha megtette — a tudatos, a megvesztegethetetlen, a hiper-igényes Osvát — , volt rá oka. A z ok a két jelző: a bájos és a kedves. Ilyen szavakkal udvarolni lehet, kritikát írni — komoly kritikát, komolyan rossz vagy komolyan jó könyvről — soha. N e m vérzik a szívem Herman Ottónéért. Hiányzik belőlem a női szolidaritás. Ha Osvát nyájasan és szellemesen kitessékelt egy dilettánst az irodalomból úgy, mintha látszólag befogadná — jól tette. Csakhogy a tehetségtelen nőíróval együtt Osvát szelíd lángpallosa tehetséges írónőket is kiűzött ebből a nem is olyan boldog Paradicsom ból. Elvben minden nőt, aki nem tart igényt mint „bájos valaki" holmi nyájaskodásra, hanem „affektálva" vagy sem a „férfimodort", egyenlő jogú és kötelességű (!) honpolgára kíván lenni az irodalmi „respubliká nak" — Bajza szavával — , mely nem ismerhet semmilyen diszkrimi nációt. A z irodalomban asszonynevét használd Herman Ottóné már az zal is vétett e respublika törvényei ellen, hogy férje tudományos tekin télyével, vagyis idegen tollakkal ékeskedve próbálta megvesztegetni a közvéleményt. „Nőiesen" viselkedett, ha úgy tetszik — s megkapta, amit érdemelt. Eljárása azonban, ha magyarázza is, nem menti az Osvátét. A z irodalomban a finom hangulatok, a gazdag és bensőséges érze lemvilág, de még a sajátosan női problematika sem a nőírók kizáróla gos kiváltsága. A z A n n a Karenina, a Bovaryné, az Iszony, a Thérèse Desqueyroux szerzője férfi. No persze, ez azt is jelenthetné, hogy a férfiak a nőkről is többet tudnak, jobban írnak, mint maguk a nők. Csak az a kérdés, vajon az idézett regények íróit nemük vagy tehetsé gük tette képessé ilyen remekművek megalkotására? S vajon férfiak
közt a Tolsztoj, Flaubert, Németh László, Mauriac-méretű írókból ép pen tizenkettő akadna egy tucatban? Tagadhatatlan viszont, hogy általában, bár nem minden esetben, érvényes a nőírókra az, amit Szerb Antal állapított meg Kaffka Margit ról: „Mint a legtöbb asszony-írónál, nála is érezni, hogy kevés dolgot talál ki, a legtöbb csakugyan megtörtént, regényei kulcsregények és vonzóerejüket női igazmondásuk adja meg." Megvallom, ez a fajta igazmondás, mely gyakran megy a művészi hitelesség rovására, inkább taszít, mint vonz. Okát nem annyira abban látom, hogy a nők képze letére inkább hatna a valóság gravitációs ereje, képtelenné téve őket a művészi fikció súlytalanság-állapotára, a szabad lebegésre. A z iro dalom mindig birkózás a valósággal, szerencsés esetben annak legyű rése, illetve birtokbavétele. Egy többezeréves férfi-civilizáció közepette a nő számára már az is vívmány, ha el mer indulni, hogy feltérképezze világát, létét, sorsát, s őszintén vall felfedezéseiről. A legtöbb nő szá mára, legalább kezdetben, az írás egy neme a kihívásnak — innen a már-már tüntető önmutogatás — , eszköz és nem cél, az ambíció gyakran inkább emancipatív, mint esztétikai indítékú. Ez mindenképpen a folya mat kezdetlegességére utal, még ha remekműveket hoz is létre. A paszszivitás, az alárendeltség, amelyre a nőt történelmi-társadalmi helyzete ítélte (mondhatnám, egészen napjainkig), kifejlesztett benne egy olyan képességet, mely éppen az irodalmi alkotásban felbecsülhetetlen jelen tőségű, és ez a megfigyelőképesség, a türelem, egyfajta alázat az élet apró tényei, a valóság iránt. A lázadás erkölcsi energiája mellett ez az, ami a legtehetségesebb nőírók művének megkülönböztetett értéket ad. Ha van női specifikum az irodalomban, amelynek, ismétlem, önma gában nincs „neme" — hát ez az. Mary McCartyt és Emily Brontët olvasgattam a közelmúltban. A z előbbit a felfedezés örömével — elbeszélő prózáját nem ismertem eddig, „csak" néhány kitűnő esszéjét meg egy útinaplóját; az utóbbiról meg az Ü v ö l t ő szeleket újraolvasva kellett, régebbi benyomásaimat korrigálva, megállapítanom: zseniális író. Ha már a véletlen úgy hozta, hogy két igen eltérő művészi alkatú írónőt nagyjából egyidőben olvastam, önként kínálkozott a tanulság, mely mint minden alapigazság: közhely. És ez már nem véletlen. Bár hogy erőlködtem ugyanis, hogy valami jellegzetesen nőit találjak akár Mary McCarty tárgyilagos önéletrajzi visszapillantásában, akár Brontë szertelenül romantikus regényében a sötét szenvedélyről, melyet ez a puritán papcsaládból származó vénlány igazán nem ismerhetett, mind untalan megfeledkeztem a nemükről. Úgy látszik, bármilyen titokzatos erő a szexus, a tehetség még titokzatosabb. Amiről ezenfelül árulkod nak az olvasott művek: a két írónő származása (mindketten ír erede tűek), neveltetése, családi körülményei, az emberek, tájak, nézetek, amelyek hatottak, színezően, tehetségük kibontakozására, a kornak azok a szellemi-művészi áramlatai, melyek művük besorolását megkönnyítik — egytől egyig nagyobb szerepet kapnak írásaikban, mint az a tény, hogy történetesen nők. George Steiner, a mai angol kritika legeredetibb tehetsége, a Bronte-nővérek sötét romantikáját Victor Hugo, Balzac, Dickens, Schiller, Poe, Puskin egyes műveivel azonos hangulatok okán a XIX. század neogótikus atmoszférájú irodalmába utalja. McCarty okos
fegyelmű, természetes hangvételű analitikus prózája a még le sem zárt életműnek máris századunk klasszikus értékei között biztosít helyet. Mit bizonyít ez? A világon semmit, azon kívül, hogy a nők, feltéve, hogy tehetségesek, éppoly „alkalmasak" arra, hogy írók legyenek, mint a tehetséges férfiak. (Mindenesetre alkalmasabbak lehetnek már al katilag is, mint arra, hogy traktoristák legyenek vagy bányászok.) Egy angol irodalomtörténet a negyvenes években — egyébként komoly, alapos munka — külön fejezetben tárgyalja a költőnőket, akár csak az í r e k e t . . . Ezek is, azok is angolul írnak, dehát a szerzőnek fel tehetőleg fejlett érzéke volt az ilyen vagy olyan kisebbség megkülönböz tetésére. Arra, hogy nemzetének elsősorban angolszászok és férfiak m ű velte irodalmában ki az, aki bár „odatartozik" — de mégis „más" és miért... Ha van „nőkérdés" az irodalomban, megoldása valószínűleg akkor ra várható, amikor megszűnik a nők tudatában csakúgy, mint a fér fiakéban a leplezett vagy bevallott megkülönböztetés, amikor az írónőt sem udvariatlanul, sem udvariasan nem kezelik kisebbségként.
Szőcs
Agnes
rajza
Sóhajt a fenyves
téka Hajdu
Tibor
A Magyarországi Tanácsköztársaság A kötet az 1919-es Magyar országi Tanácsköztársaság tör ténetének első részletes tudo mányos feldolgozása. Ismerteti a Tanácsköztársaság katonai és diplomáciai síkon folytatott önvédelmi harcát, a belső el lenforradalom ellen vívott küz delmeit. Részletesen taglalja a forradalom gazdasági építő munkáját, az új társadalmi rend megalapozását, szociális vívmányait, kulturális-szellemi életét. Külön fejezetekben foglalkozik olyan kérdéscsopor tokkal, mint a proletárdikta túra szovjet államformájának konkrét alkalmazása, az egy séges munkáspárt megterem tése, az ennek kebelében le zajló ideológiai viták, a párt mindennapi gyakorlati tevé kenysége. A munka a témá val foglalkozó, eddig jórészt már megjelent, különböző be állítottságú írások kritikai fel dolgozása, de számos új adat tal és alapvető értékeléssel is bővíti a tanácshatalom rövid fennállásáról kialakult általá nos képet. (Kossuth Könyv k i a d ó . 1969.) Robert Graves — Raphael Patai Héber mítoszok A Genezis könyve A Claudius-regények és a Görög mítoszok szerzőjének írói készsége a tudós alapos ságával társulva létrehozta a B i b l i a egyik legismertebb és egyben legtöbbet vitatott köny vének sokoldalú — keleti, gö rög és más mítoszokkal össze vetett — érdekes, olvasmá nyos elemzését. A teremtés le gendájának, az első emberpár, Kain és Abel, Noé, Ábrahám, Izsák, Ézsau és Jákob, József és testvérei históriájának is mertetése és magyarázata az
(Válasz
Pusztai
Jánosnak)
K e d v e s János, k é r l e k n é z d el, h o g y l e v e l e d r e * ily k é s ő n v á l a s z o l o k . N e m t a r t o m o k o s d o l o g n a k , ha a z í r ó m a g y a r á z z a b i zonyítványát, de idő múltán szerkesztő-barátaim m e g g y ő z t e k arról, h o g y v á l a s z o l n i i l l i k ; vitát i n d í t h a t el, m e g v i l á g í t h a t e g y - k é t i r o d a l o m p o l i t i k a i kérdést. Í g y hát m é g i s c s a k m a g y a r á z o m a b i z o n y í t v á n y o m . D e c s u p á n e g y tételedre k o n c e n t r á l o k . Ú g y v é l e d , hogy a régi felfogást propagálom, mely szerint „ . . . a múlt csupa szenny és gyötrődés, a jelen meg m a k u l á t l a n tisztaság, v i d á m s á g , b ö l c s tisztánlátás f o g lalata". E l ő s z ö r i s : a f e l s z a b a d u l á s t á j á n 20. é v e m e t t a p o s t a m . A z e l ő t t t ö b b m i n t e g y é v t i z e d e n át á r v á n é l t e m . M e g j á r t a m a frontot, h a d i f o g s á g o t is. N e m a j o b b i k o l d a l á r ó l i s m e r e m hát a múltat. M é g i s t u d o m , h o g y n e m c s u p á n s z e n n y b ő l és g y ö t r e l e m b ő l állt a k k o r s e m a z élet. K ü z d e n i a k k o r is é r d e m e s v o l t , ki lehetett vívni valamit. A kisregényemben is megmutatom, h o g y a z a p a h a l á l a m i l y e n s z e n v e d é s t zúdított a c s a ládra, h o g y a n fosztotta ki K e c s k é s t a mester, a k a t o natiszt, m i t g y ö t r ő d ö t t a v á n d o r l á s b a n . D e : k e m é n y m u n k á j a á r á n eltartja, f e l n e v e l i testvéreit, m a j d t e l k e t vesz, h á z a t épít, v a l ó s á g o s p a r a d i c s o m m á alakítja át a kertjét, h á z u k b a n n e m ritka a d i n o m - d á n o m . . . Ez c s u p a s z e n n y és g y ö t r ő d é s ? Másodszor: mit m o n d o k a jelenről? Kecskés a gye rekkel kapcsolatban mintegy összegezi filozófiáját a k i s r e g é n y u t o l s ó előtti o l d a l á n . „ — Ettől b í r o d ö r e g f e j j e l is a strapát — m o n d o gatja r e g g e l e n k é n t (az a s s z o n y ) a m i k o r b e h o z z a a p a j t á b ó l a félsajtár tejet. R á h a g y o m . Örvendek, hogy kárpótolni tudja m a gát m e g n e m született g y e r m e k e i é r t . H a u g y a n e z a sok idegen csöppség kárpótlást nyújt neki. N e m tu d o m , n i n c s b á t o r s á g o m m e g k é r d e z n i . K i tudja, m i l y e n s e b e k e t s z a k í t a n é k f e l ? . . . H a l l g a t u n k hát. És v i g a s z t a l ó d u n k , a h o g y lehet. I n t é z z ü k a f e r t á l y ü g y e s b a j o s d o l g a i t , n e v e l j ü k a m á s o k g y e r m e k e i t és a m a g u n k kecskéit." H o l v a n e z attól, h o g y — m i n t f e l r o v o d — „ . . . b e f e j e z ő d i k a v i l á g h á b o r ú és ettől k e z d v e K e c s k é s b á c s i n a k zsírozott c s a p á g y a k o n g ö r d ü l e l ő r e az é l e t e " ? Emlékeztetnélek néhány mai tárgyú novella-hős sorsára is. A M a r a d é k - b e l i l á n y l e l e n c , társtalan, k a l l ó d ó t e r e m t é s . A f i ú k m i h e l y t m e g k a p j á k , h a m a r ott h a g y j á k , a l á n y o k ó v a k o d n a k t ő l e , f é l t i k j ó hírüket. Munkahelyén megalázón bánnak vele, ételmaradékon él, c s a l á d j á n a k t a g j a i : e g y v a k é s e g y i d e g b e t e g ö r e g a s s z o n y . A Jutalom a g r o n ó m u s á t k i n e v e t i k ; füvesíteni akarja a suvatag hegyhátot. S o k évi kísérleteinek e r e d m é n y é t , a v e t ő m a g - p a r c e l l á t lelegeltetik, a m i k o r p e d i g saját p é n z é n , 1 0 0 0 l e j é r t v e s z s z ú r ó s d r ó t o t és k ö r ü l k e r í t i a parcellát, az e l n ö k is b o l o n d n a k tartja. A Szépség hőse öreg mérnök. K i v á l ó szakember, de n e m sokra vitte m u n k a h e l y é n . C s a l á d j a s e m s o k r a becsüli. A r c a gyűrött, megkeseredett, ruhája kopott. * Lásd
Korunk,
1969. 10.
1578—1580.
Zsírozottság ez? Simán gördül minden azokon a b i z o n y o s c s a p á g y a k o n ? N e h e z e n é r t h e t ő hát, h o g y ezzel a tízparancsolat-ízű tanácssal fejezed be leveled: „ N e erőltess m ű v e i d r e s z i m p l i f i k á l t o b l i g á t - o p t i m i s t a b e f e j e z é s t , m i n t a h o g y j e l e n k ö t e t e d b e n tetted." H a g y j u k a z o n b a n azt, a m i b e n n e m é r t ü n k e g y e t . L é n y e g az, h o g y T e is elítéled az o k t a l a n o p t i m i z m u s t , én is. M e g g y ő z ő d é s e m , h o g y k ö n y v e m n e m s u g a l l i l y e s mit. M é g i s , m i n e k a l a p j á n í r t a d m e g l e v e l e d ? T a l á n amiatt, h o g y K e c s k é s b á c s i n a k v i s z o n y l a g derűs ö r e g k o r t „ a d o m á n y o z o k " , v a g y h o g y a Jutalom agronóm u s a v é g ü l is g y ő z , k i v í v j a az e l i s m e r é s t ? H a szerin t e d ez o b l i g á t - o p t i m i z m u s , a k k o r v á l l a l o m . I d e u g y a n is t u d a t o s a n „ l y u k a d o k ki". M i n d e z t a p a s z t a l a t a i m b ó l , életfelfogásomból, irodalmi hitvallásomból fakad. E l ő b b a z o n b a n e g y kis kitérő. A m i n t t u d o d , n e m t a r t o z o m a f é n y e s karrierű, töretlen p á l y á j ú e m b e r e k k ö z é . V o l t a m f ő v á r o s i l a p szerkesztőségi főtitkára, m a j d c i g á n y k o v á c s o k s e g é d j e is. E m i a t t talán azt v á r tad, h o g y í r á s a i m b a n t ö b b l e g y e n a kesergés, d ü h ö n gés. D e n e f e l e d d , n e m v a g y o k b e a t - é n e k e s , s e m h i p pi, s e m d i v a t b o l o n d . S o k t a p a s z t a l a t o m r a , t u d á s o m r a h i v a t k o z o l . N o , h a filozófiai v é g z e t t s é g e m és h á n y ó d á s a i m n e m is tettek b ö l c c s é , e g y b e n és m á s b a n k i j e gecesítették véleményemet. G o n d o l o k itt a v á l a s z t á s r a m i n t filozófiai k a t e g ó riára. Látszólag e l v o n t b ö l c s e l e t i p r o b l é m a , a z e g z i s z t e n c i a l i s t á k k e l l é k t á r á n a k tartozéka. D i á k k o r o m óta s o k a t f o g l a l k o z t a t . M e r t a z e l ő t t is, m a n a p s á g is e l méleti é r d e k e s s é g é n túl n e m ritkán g y a k o r l a t i s ü r g e t ő k é n t áll e l é m : v á l a s z t a n o m kell utak, m e g o l d á s o k , lehetőségek között, s b i z o n y gyakran g y ö t r ő d ö m , m i t é v ő l e g y e k ? I l y e n g o n d o k k a l k ü z d a Mi célt köves sek diákja, t o v á b b á K e c s k é s b á c s i , a m i k o r a k ó r h á z b a n t ö p r e n g : v é g e z z e n - e m a g á v a l , v a g y az életet v á lassza-e, v a g y a Sóhajt a fenyves hőse, amikor belát j a , h o g y e l r o n t o t t a életét. Igyekszem azonban a kérdéseket n e m elvontan á b rázolni. Szigorúan ragaszkodom a valósághoz. Ebben a z é r t e l e m b e n s z á m o l o k azzal, h o g y o l y a n o r s z á g b a n élünk, amely hajdani elmaradottságából erőfeszítések á r á n , szocialista ú t o n i p a r k o d i k a fejlett á l l a m o k k ö z é jutni, s e b b e n a z o r s z á g b a n is e g y n e m z e t i s é g fia v a g y o k ; í r á s o m e l a k o s s á g h o z szól. I l y e n a l a p o n v a l l o m , h o g y b á r n e m r ó z s a s z í n ű a sors, d e k e m é n y m u n k a á r á n c s a k el t u d u n k é r n i v a l a m i t . H a ezt a v á l a s z t á s é r t e l m é b e n f o g a l m a z o m m e g , csakis a m u n k a k ö z p o n t ú életre szavazok. Meggyőződésem, hogy a mai f i a t a l o k n a k f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n a m u n k a és a k ü z d e l e m b e n edzettség n y ú j t h a t elégtételt, b i z t o s a b b létalapot. Ezért l á t o m úgy, h o g y a Kon cepció küzdő, d e kialakult é l e t c é l t k ö v e t ő a g r o n ó m u s á n a k t a r t a l m a s a b b a z élete, m i n t a városatya-férj segítségével városon maradt, szinekura-munkát végző gazdász-asszonyé. Persze, távolról s e m vallom, h o g y a munka mindig üdvözít. A c í m a d ó novella mérnöke s e r é n y e n d o l g o z o t t , m é g i s ú g y látja, félresikerült az élete, h a l á l b a készül. N e m s z e r e t n é m a z o n b a n , h o g y m i n d e b b ő l azt o l v a s d ki, h o l m i l a p o s , p r a k t i c i s t a i r o d a l m i hitvallást hirdetek. V a l l o m p é l d á u l , h o g y a l'art p o u r l ' a r t - n a k l é t j o g o s u l t s á g a v a n az i r o d a l o m b a n . A s o k s z í n ű s é g , gazdag árnyalatúság jegyében. T u d o m , hogy az iroda-
téka „általános műveltséggel ren delkező intelligens olvasóhoz" szól. Az egyes fejezeteket gaz dag jegyzetek, bibliográfia és mutató, valamint három tér kép ( A G e n e z i s világa, Á b r a h á m v i l á g a és Palesztina a b í r á k k o r á b a n ) egészíti ki. Az angol nyelven megjelent könyv fordítását Terényi Ist ván végezte. ( G o n d o l a t , 1969.) Édes gyönyörűség Orosz szerelmes versek Hatvan vers, hatvan klaszszikus és modern orosz költő — köztük Puskin és Kolcov, Lermontov, Hippius, Bunyin, Blok, Ahmatova, Paszternak, Mandelstam, Cvetajeva, Bagrickij, Vinokurov, Jevtusenko és Ahmadulina — vallomása az ezerarcú szerelemről, fénylő titkok, bús bánatok, szilaj ked vek, csendes örömök, fájó em lékezések, szelíd bocsánatok hol gyötrő, lobogva emésztő, hol pedig gyönyörűséges, bol dog világáról, sorsok találko zásáról és utak szétválásáról, mindarról, mi „tisztaság és mélység végtelenje" (Afanaszij Fet). A fordítógárda Áprily Lajostól Weöres Sándorig ter jedő névsorában ott találjuk Illyés Gyula Képes Géza, Szabó Lőrinc, Vas István és mások nevét. (Magyar Heli k o n , 1969.)
Pierre
Leprohon
Maeştrii filmului francez A sokoldalú párizsi film szakember, számos filmeszté tikai és -kritikai mű szerzője e könyvében nem a francia film történetét, csupán legne vesebb művelőinek arckép-so rozatát mutatja be, de közben a világ egyik legsajátosabb, legtöbbet vitatott és legnép szerűbb filmművészetét egé szében tárja elénk. Abel Gance-tól, René Clairtől és
téka a némafilm más mestereitől a „dialógusfilm" megteremtői — Renoir, Autant—Lara és társaik —, valamint a háborús időszakban indulók nemzedé ke — Clouzot, Cocteau és mások — bemutatása után el jut a mai nagy rendezők: Bresson és Tati, Astruc és Resnais mellett az „új hullám"-ot képviselő Truffaut és Godard pályájának és alkotá sának elemzéséhez. Külön érde me, hogy a kiemelkedő „na gyok" ismertetése mellett olyan rendezőkkel is foglalko zik, akik egy idő után a ke reskedelmi szempontok miatt filmjeikben lemondtak a mű vészi igényről, de azelőtt mű veikkei hozzájárultak az adott korszak egyik vagy másik áramlatának, sajátos stílusá nak kialakításához, ezért el hanyagolásuk a körkép össz hatását gyengítette volna. A közölt illusztrációs anyag emeli az érdekes kötet vonzó erejét. A fordítás Lia Crişan munkája. (Editura M e r i d i a n e , 1969.)
l o m j á t é k is lehet, é l v e z e t t e l o l v a s o m a k ö n n y e d , j á t é k o s írásokat. A z a b s z u r d o k a t s z á z a d u n k l e g n a g y o b b irodalmi újítóinak tartom, hiszen életünk tele abszur ditással. D e n e m t u d o k m e g f e l e d k e z n i az i r o d a l o m funkcionalitásáról. N e m t u d o k megfeledkezni arról s e m , h o g y a s z o c i a l i z m u s építése m i n d e n o r s z á g b a n sajátos, a z o n b e l ü l p e d i g e g y n e m z e t i s é g léte is k ü l ö n ö s k é r d é s e k s o k a s á g á t h o r d j a m a g á b a n . És m e g v á laszolásuk? M i lenne, ha íróink java abszurd kérdé sekkel foglalkoznék, vagy öncélú irodalmi játszado zásban lelné ö r ö m é t ? Megint precizírozok: n e m áltatom m a g a m azzal, hogy az irodalom sok mindent meg tud válaszolni, vagy h o g y erősen befolyásolhatja az élet menetét. M é g k e v é s b é v a l l o m ezt a m a g a m írásairól, a m e l y e k n e m ritkán darabosak, n e m elég m o d e r n e k , néha m e g d i d a k t i k u s o k . I g y e k s z e m a z o n b a n b e m u t a t n i az ú t keresést, a választás m ó d j á t , lehetőségeit, s olyan é l e t p á l y á k a t , a m e l y e k talán m o d e l l ü l , e l i g a z í t ó u l is s z o l g á l h a t n a k . Í g y j u t u n k e l i s m é t a Kecskés bácsi hoz. M i n d n y á j a n látunk, i s m e r ü n k ö r e g e k e t , a k i k j ó val meghaladták a nyugdíj-korhatárt, mégsem hagy j á k a b b a a m u n k á t . S z i m p l i f i k á l n á n k , ha azt á l l í t a n ó k , h o g y c s u p á n a kereset miatt. S z ü k s é g ü k v a n a z a k t í v életre, é r t e l m e s c s e l e k e d e t r e , a m u n k a k ö z ö s s é g m e g b e c s ü l é s é r e is. E z e k láttán í r t a m m e g a Kecskés bácsit. A z ö r e g k o r d e r ű j e a z o n b a n n e m az é n t a l á l m á n y o m , lélektani, s z o c i o l ó g i a i t a n u l m á n y o k , r e g é n y e k s o k a s á g a f o g l a l k o z i k a k é r d é s s e l . Én c s u p á n s z e rény megfigyelésemet igyekeztem hangoztatni: a d e rűs ö r e g k o r a l a p j a a d o l g o s élet. A z t p e d i g n e m t a g a d h a t o d , h o g y a mai ö r e g e k é l e t e s o k k a l n y u g o d t a b b , m i n t a r é g i e k é . A régi v i l á g b a n s o k ö r e g e t l á t t a m k o l d u l n i , n y o m o r o g n i . P e d i g e g y életen át d o l g o z t a k . A mai d e r ű s e b b ö r e g k o r n a k v i s z o n t n e m c s a k a n y u g d í j az alapja, h a n e m a s z o c i a l i s t a h u m a n i z m u s j e g y é b e n f e l é j ü k s u g á r z ó f o k o z o t t a b b g o n d o s k o d á s , tisztelet. H a m e g f i g y e l t e d , é n a n n y i r a r a g a s z k o d o m az „itt és m o s t " - h o z , h o g y í r á s a i m b a n n e m a d o k á l n e v e t a z u t c á k n a k , v á r o s o k n a k , f o l y ó k n a k , tájaknak, hanem részletesen i g y e k s z e m leírni K o l o z s v á r k ü l v á r o s á t , a M e z ő s é g falvait, a s z á s z o k é p í t k e z é s i m ó d j á t , a m ó c vidéki szénégetőket, csebreseket v a g y a Brétfű h e g y oldalát. A z a c é l o m , h o g y a z o l v a s ó m i n é l j o b b a n m e g i s m e r j e ezt a z o r s z á g o t , ezt a f ö l d e t , az itteni v i s z o n y o k a t s e n n e k a l a p j á n életpályája, h i v a t á s - v á l a s z tása v a g y é p p e n p á r v á l a s z t á s a m i n é l r e á l i s a b b l e g y e n . Mindez — bevallhatom — alapvető életérzésemből fakad: gyermekkori otthonnélküliségem, hányattatá s o m n y o m á n erős b e n n e m a tétovázás, a bizonytalan sági é r z é s . Í r á s a i m b a n é p p e n ezért — s o k e s e t b e n m a g a m s z á m á r a is o k u l á s u l — e l ő s z e r e t e t t e l á b r á z o l o m a válaszút e l é érést, a z elhatározást, a d ö n t é s t , v a g y a z u t á n a k ö v e t k e z ő határozott l é p é s e k e t . T a l á n í g y e r ő s í t g e t e m ö n m a g a m e l h a t á r o z á s a i t is. M i n d e z a z o n b a n m á r túlságosan is s z u b j e k t í v v a l a m i , n e m tartozik a v i t á h o z . C s u p á n azért á l l t a m elő v e l e , h o g y é r z é k e l t e s s e m : az i r o d a l o m b a m i n d e n k i sajátos é l m é n y h o r d a l é k k a l , u s z a d é k f á k k a l e v i c kél b e , s a n y a g á b ó l a z t faragja, a m i t lehet s a m i t tud. N e m azt, a m i t m á s o k f ö l t é t e l e z n e k , v a g y e l ő í r nak számára. Őszinte b a r á t s á g g a l Herédi Gusztáv
