Előszó helyett
Az emberölés módjairól a hajdankortól napjainkig rengeteg tapasztalat g^űlt, s a bűnözők, a nyilvánvaló m i n d e n n a p i gyilkosok szemünk l á t t á r a élnek a sokfele s egyre s z a p o r o d ó eszközökkel, a t u d o m á n y o k fejlődésének j ó vagy rossz vol tából. N a p j a i n k m a g á n o s (vagy é p p e n társas) gyilkosainak cse lekvési indítéka és eljárási módja, bárhol hajtódjék is végre a n a g y v i l á g b a n , n e m tartozik m o n d a n i v a l ó n k , megörökítenivalónk körébe. E m l é k e z e t ü n k b e n Bácska területére szorítkozunk, s a h u szadik század negyvenes éveinek első felére. S e hely- és időkorlátozás u t á n p u s z t á n azokat a véres cselekedeteket vesszük szerre, amelyeket egyfelől a m a g y a r állam nevében, másfelől a szerb p a r t i z á n o k országos megbízásából követ tel el. E rettenetes b ű n h a l m a z o k n a k eszmei alapját, g y a t r a és gyötrő filozófiáját keresve a kezdetleges gondolkodás rákos d a g a n a t á r a , az előítéletes vélekedésére tapinthatunk. S m e g g y ő z ő d h e t ü n k róla újra és újra, hogy az e m b e r n e m p u s z t á n értelmes lény - b á r m e l y j ó z a n törekvései ellenére - , n e m tud csak az lenni, s g o n d o l k o d á s á b a n , viselkedésében m i n d u n t a l a n helyet nyit a vak gyűlöletnek. S a vak gyűlölet anyja az előítélet. A tőlünk különböző nemzetiségű, fajtájú, viselkedésű e m berekkel, embercsoportokkal szemben szerzett vagy öröklött ellenszenv. Ez ellenszenv következménye a t á m a d ó hajlandóság, az agresszív i n d u l a t , amely akkor válik igazán élessé, h a saját k u d a r c é l m é n y táplálja. V a l a m e l y etnikai csoport akkor v á l h a t legkönnyebben a tettleges ellenszenv célpontjává, á l d o z a t á v á , a m i k o r olyan
tulajdonságokat vagy törekvéseket képvisel, amelyeket az előítéletre hajlamos emberek a saját közegükben n e m ismer nek vagy n e m fogadnak el. Ez a m a g a t a r t á s o d á i g fajulhat, hogy az idegen csoport tagjainak elütő vagy é p p e n kedvezőt len tulajdonságait óriásivá duzzasztják, s egyidejűleg a saját hasonló jellemvonásait kicsinyítik, vagy é p p e n rokonszenves nek minősítik. Az ellenszenv kifejezése és érvényre j u t t a t á s a rendszerint általánosító jellegű. S ezzel e g y é r t e l m ű : h a valamily m ó d o n k á r t a k a r u n k okozni egy e m b e r c s o p o r t n a k , törekvéseink igazolása végett mindenekelőtt lekicsinyeljük őket. H a elhisszük, m e r t meg győztük m a g u n k a t , hogy a velünk szembeállított csoport tagjai értéktelenek, b u t á k , erkölcstelenek, s s z á m u n k r a mindezeken túl kártékonyak lehetnek - akkor megfoszthat j u k őket jogaiktól, m é g az élethez való j o g u k t ó l is, a k á r m e g is gyilkolhatjuk őket, s fölösleges azt fontolgatnunk, hogy e m i a t t mi erkölcstelenek lennénk. Az előítélettel terhes szemlélet lényegéhez tartozik, hogy a más e t n i k u m ellen i r á n y u l ó megvetést s a hozzá kapcsolódó h a r a g o t helyénvalónak, sőt igazságosnak tartja, s ehhez pe dig feltétlenül szüksége v a n a r r a a meggyőződésre, hogy a megvetés és h a r a g célpontjaként szemben álló idegen cso p o r t n a k saját rossz, „ u t á l a t o s " tulajdonságai m i a t t kell szen vednie, elszenvednie, a m i t r á m é r a sors, hogy az á l d o z a t m a g a az oka balsorsának. Azt a h a j l a n d ó s á g u n k a t , hogy á l d o z a t u n k a t hibáztassuk, a m i é r t m a g a t a r t á s á v a l kivívta p u s z t u l a n d ó s á g á t , az a kétes értékű örömteljesülés öregbíti, hogy cselekedetünkkel helyre állítjuk a megbolygatott erkölcsi világrendet. A m a g y a r törvényalkotás, a T a n á c s k ö z t á r s a s á g b u k á s a u t á n , a n n a k megismételhetőségét m e g a k a d á l y o z a n d ó , létre h o z t a az 1921:3 törvénycikket „az állami és t á r s a d a l m i rend h a t á l y o s a b b védelméről", ennek alapján valamely társadal mi osztály kizárólagos u r a l m á n a k létesítésére i r á n y u l ó moz g a l o m kezdeményezőire és vezetőire halálbüntetést is ki lehe tett szabni. A m a g y a r törvényhozás ezzel az úgynevezett
„rendtörvénnyel" a k o m m u n i s t á k másságát fogalmazta meg, s hogy őket e különbözőségük m i a t t m i n d e n k é p p megkülön böztető m ó d o n kell kezelni, s s z á m u k r a h á t r á n y o s a n kell elbírálni tevékenységüket, s politikai törekvéseikért a k á r éle tüktől is m e g lehet fosztani őket. A r e n d t ö r v é n y t egy évvel megelőzte az 1 9 2 0 : X X V tör vénycikk, amely a n e m m a g y a r s z á r m a z á s ú n a k minősített m a g y a r állampolgárok h á t r á n y o s megkülönböztetését írta elő: a Numerus Clausus = a zárt szám. Ez a kifejezés a r r a vonatkozott, hogy bizonyos jogosítványok elnyerésére, vala mely testületbe vagy t a n i n t é z e t b e való bejutásra származás szerinti százalékos a r á n y s z á m o k a t szabott m e g a törvény. Ez a „szabályozás" gyakorlatilag és k i m o n d a t l a n u l az izraelita vallású diákok egyetemekre való „özönlését" volt hivatva meggátolni azzal, hogy felvételüket az országos a r á n y s z á m u k szerint 6 százalékra korlátozta. A későbbi, 1939-ben s a következő években hozott ú n . zsidótörvények rendelkezései a gazdasági és t á r s a d a l m i élet m i n d e n területére általánosították az 1920-as év egyetemi zárt s z á m á t . A h á b o r ú s esztendőkben a törvényeket m e g h a l a d ó a n , d e n e m íizok szelleme ellenében, m é g az élettől való megfosztásra is okot formált a h á t r á n y o s megkülönböztetés azok szemében, akik ölő fegyvereik mellett vérengző, szadista lelket is viseltek. Bácskáról beszélve ezekről a téteményekről is m e g kell emlékeznünk. A h á b o r ú a l a t t a k o m m u n i s t á k ellen szervezett büntetőel j á r á s o k a szerb p a r t i z á n m o z g a l o m résztvevőire is kiterjedtek, sőt m i n d a z o k r a is, akik a p a r t i z á n o k tevékenységét t á m o g a t ták, s azokra is, akik a n n a k g y a n ú j á b a kerültek, hogy rokon szenveznek ezekkel a B á n á t b ó l Bácskába átcsapó szerb fegy veresekkel. A honvéd-vezérkar főnöke k a t o n a i felügyelete és hatáskö rébe tartozó különbíróság által harcolt Bácskában az emlí tett törvények rendelkezéseinek, lehetőségeinek megvalósítá sa érdekében - a h á b o r ú s körülmények között a másként
viselkedők életét s a g y a n ú b a v o n h a t ó k o m m u n i s t a - és p a r t i zánszimpatizáns személyeket üldözve. ítélettel és ítélet nélkül h á n y életet oltottak ki 1941 és 1944 tavaszai között? [Erről m é g később, lehető pontossággal.] És h o g y a n ? A k a t o n a i bíráskodás életkioltó ítéletei: az akasztás és a fobelövés. Ezekről a módokról n e m sok újat m o n d h a t u n k , ez a két kivégzési m ó d réges-régi civilizációnk történetében, az első az ókor óta ismeretes, a második a lőfegyverek elterjedése u t á n vált szinte megszokott eszközévé a mindenkori büntetőhatalomnak. A törvényes tárgyalás mellőzésével, t e h á t ítélet nélkül meggyilkolt „ellenség" sorsa a b b a n különbözött az ítélettel megbecsült holtakkal szemben, hogy m í g ezek személyes, azonosítható sírba kerültek rendszerint, m e r t a h a t a l o m név vel vállalta pusztulásukat, a m a z o k a rögtönzött megtoriás áldozataiként t ö b b n y i r e jeltelen tömegsírba hulltak, m é g i n k á b b a folyók m e n t é n a vizek s o d r á b a . Különbséget kell t e n n ü n k a fegyveres h a r c b a n megölt p a r t i z á n o k sorsáért felelős csendőrök és k a t o n á k fegyverhasz n á l a t a és azoknak a csendőröknek, k a t o n á k n a k és tisztjeik nek „ b á t o r s á g a " között, akik a védtelenné vált polgári lakos sággal számoltak le. G y a k o r l a t t á vált, hogy a golyó által holtak sírjául m é g a téli fagyban is a meglékelt folyót választották a kivégzőosztagok. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd J u g o s z l á v i a megalakulása ó t a törvényeiben, rendelkezéseiben kezdettől fogva m e g k ü l ö n b ö z t e t t e a területén élő, m a r a d ó m a g y a r s á got, m o n d h a t j u k , természetesen: h á t r á n y á r a . H a n e m is úgy, hogy mindig a h a t a l m á b a került magyarok életére tört volna. A p a r t i z á n h a d s e r e g fővezére, T i t o marsall n e m a d o t t írás beli p a r a n c s o t a bácskai m a g y a r o k irtására, d e eltűrte s nyilván szóbeli utasításokkal elrendelte, hogy a visszafoglalt Jugoszlávia egész területén, így Bácskában is, bosszuljanak m e g partizánjai m i n d e n sérelmet, a m i a h á b o r ú négy eszten dejében a p a r t i z á n o k a t s a szerbséget érték. V a l a h o g y ú g y : ahol v é r p a t a k folyt, ott vérfolyónak kell h ö m p ö l y ö g n i !
Lehet, hogy e vérbosszúra ingerlő p a r a n c s o k a t J o s z i p Broz T i t o a b b a n a hiszemben terjesztette ki Bácskára, hogy itt a m a g y a r s á g fegyveresen fog ragaszkodni szülőföldjéhez. Csakhogy a m a g y a r közigazgatás és a m a g y a r fegyveres alakulatok vissza- és elvonulása u t á n n e m d ö r d ü l t el puska, s a m a g y a r lakosság ellenállás nélküli beletörődéssel fogadta, viselte az új h a t a l o m v á l t á s t . A p a r t i z á n o k h á r o m é v e s önvédelmi h a r c á b a n felelevened tek a középkor ó t a h a m u a l a t t parázsló e m b e r p u s z t í t ó h a g y o m á n y o k , melyek a m i n d e n k o r i ellenség megsemmisítésé re megőrződtek. D e kiegészültek a géppuskás, géppisztolyos kor kínálta lehetőségekkel s m i n d a z o k k a l a vízparti e m b e r i r tó m ó d o k k a l , amelyekkel a m a g y a r k a t o n a i megtorlás is élt. A z o n b a n számos véres és kegyetlen v í v m á n n y a l dúsítják a halálformákat. M í g a m a g y a r fegyveresek egyenkint végez tek áldozataikkal, a szerb p a r t i z á n o k - nyilván m e r t m e g többszörözték s z á m u k r a a véres feladatot - tízesével, ü z e n ötösével összedrótozták a kivégzendőket, s így az előre m e g ásatott sírárok elé sorakoztatva tűzgépsorozataikkal h á t u l r ó l lőtték agyon őket, a m a g u k s z á m á r a könnyebbségként úgy, hogy halálos találatokkal tarkójukon, h á t u k b a n n y o m b a n végső n y u g h e l y ü k b e bukjanak, hogy a z t á n csak rájuk k a p a r j á k vagy kapartassák gyilkosaik a kiásott földet. Acélhuzalnak úgy látszik b ő v é b e n lehettek, m e r t lőszerü ket kímélve ú g y h u r k o l t a k néhol tíz vagy tizenöt férfit, hogy holmi szalma-, szénakazal köré k a r i k á b a állították őket, a két szárny végembereit is k e m é n y e n összedrótozva. S a m i k o r a g y ű r ű szilárdan állt, csóvával meggyújtották a kazlat, A r a b b á kötözöttek egymást a k a d á l y o z t á k a lángok taszításában, a menekülésben. O t t égtek h a l á l r a v a l a m e n n y i e n . M á s k o r és máshelyt az elfogottak kivégzés előtti gyötréséhez a többméteres parázsszőnyegen való mezítlábas átsétáltatás tartozott. Ahol idejük e n g e d t e s a kegyetlenségnek türelmes gazdája került, ott a kiszemelt á l d o z a t o k a t harapófogóval megfosz tották m i n d a húsz körmüktől. Fokozták l á t v á n y u k élveze tét, h a a közeli kovácsműhelyben megizzították a tépő h a r a pófogókat.
É p p egy ilyen kovácsműhely közelében - t a l á n m u n k á r a kényszerített kovácslegények segítségével - m e g p a t k o l t a k né melyeket. Ahol izzítható szenet találtak, éltek azzal a lehetőséggel, hogy rostélyokon elevenen megsütötték a kivégzendőket. N e m m i n d e n p a r t i z á n t u d o t t megbirkózni a szörnyűséges kínzások l á t v á n y á v a l , némelyek elokádták m a g u k a t a kény szerű parancsteljesítések közben. H a elevenen n y ú z t a k valamely kiváltságosán b ü n t e t e n d ő személyt, holmi módos falusi bírót vagy o t t h o n rekedt ügyvé det, orvost - bizony a p a r t i z á n n ő k némelyikét ájulás környé kezte. M e r t h o g y nők is n a g y s z á m b a n vettek részt ezekben a kegyedenkedésekben. A m a r k u k b a került p a p o k k a l , szerzetesekkel megkülön böztető m ó d o n b á n t a k , b á n t a k el. Legtöbbször levetkőztet ték őket, s h á t u k b ó l kereszt alakú szíjat v á g t a k bemelegítés ként. Az e d z e t t e b b p a r t i z á n n ő k kedvéért a sokszor n e m is egészen fiatal lelkészek nemi szervét vették g o n d o z á s b a . Leg i n k á b b megint csak harapófogóval tépték heréjüket, aprítot ták makkjukkal kezdve hímvesszőjüket. U g y a n c s a k a kovácsműhelyek szomszédságában s m é g m i n d i g p a p i emberek péniszét égették izzó vassal, a kínzást folytatólagosan ismételve t ö b b n a p o n át. A k a d t ezekben a partizáneg^ségekben olyan asszony, aki ezeket a mezítlenül t a r t o t t tisztelendő katolikus férfiakat m e g t i p o r t a , előbb á g y é k u k a t zúzva, majd mellkasukat r o p p a n t v a meg. Egyik faluban a s p o r t p á l y á r a terelt férfiakat m e g is motoz ták, fegyver u t á n k u t a t v a . Egy tizenegy éves fiúcska n a d r á g zsebében töltényhüvelyt találtak. Efféle talált tárgyakhoz való időleges ragaszkodás cseperedő fiúknál elég általános. Ezúttal a z o n b a n a fegyveres ellenállásra való készülődésnek vagy é p p e n készségnek minősült a gyermeki kedvtelés. A b ű nös fiút kiállították a p á l y a üresen h a g y o t t közepére, ott l á b á r a érintő a k n á k a t vagy kézigránátköteget erősítettek. A szemtanúktól s z á r m a z ó , d e h a r m a d l a g o s a n közvetett elbe szélés n e m t u d különbséget tenni a kétféle r o b b a n ó g y á r t m á n y között. Az emlékezés lényege m i n d e n k é p p az, hogy a
g y e r m e k l á b a k r a kötözött eszközöket veszélytelen távolból a d d i g lövöldözték, a m í g a r o b b a n á s be n e m következett, és széttépte a l á b a k s az á r t a t l a n töltényhüvely ifjú gazdáját. H o g y a z t á n a nézőket, a s p o r t p á l y á r a csődített férfinemen való lakosságot egyenkint vagy összedrótozva géppisztolylö véseikkel tiltsák ki az életből. A m i n t a kovácsműhelyek közelsége ősi égetéssel történő gyötrésekre ihlette a képzeletgazdag p a r t i z á n kivégzőosztagokat, egy-egy m o d e m fűrésztelep is a d o t t ötletet holmi újféle gyilkolási lehetőségekre. Fűrészgéppel ejtett kéz- vagy lábcsonkolások a heves és hosszú fájdalommal megtoldott emberölés változatai voltak. D e a g a t t e r e n közverienül is volt m ó d gyors halált előidéz ni : a szálfákat deszkává szeletelő, hasító fűrészpad példaérté kű lehetett az á d á z képzelet s z á m á r a . Legfeljebb azon kellett töprengenie a kivégzőosztag p a r a n c s n o k á n a k , hogy fejtől vagy lábtól iktassa-e a fogaskorong elé áldozatát. Volt r á példa, hogy a fatörzsek h a s á b r a aprítása r a g a d t a m a g á v a l a kegyetlen képzeletet. Esett úgy, hogy egész család, történetesen a m a g á t b ű n t e l e n n e k t u d ó fűrésztelep tulajdo nosa m a r a d t o t t h o n . Az ítélet nélkül b ü n t e t ő csapat a bűnös nek ítélt e m b e r t családostul odakötözte a fűrészpadra, s a megindított fűrészgép d e r é k b a n szelte kettőbe az asszonyt s a gyermekeket is. I t t p i h e n ő t kellene t a r t a n u n k képzeletünknek a felsorolás b a n , d e m á r c s u p á n egy gyilkossági módszerről, a k a r ó b a húzás középkori, d e t a l á n m é g régebbi szokásáról kell számot adjunk. T á j a i n k o n a negyvenes éveket megelőzően 1907-ből m a r a d t h í r ü n k a megtorlásnak erről a m ó d j á r ó l : Havasalföldön és M o l d v á b a n b ü n t e t t e így a r o m á n királyi törvénykezés a parasztfelkelés vezető résztvevőit. A történeti előidőkben a gyermekgyilkos asszonyok b ü n t e tése volt Európa-szerte a k a r ó b a húzás, később ezt a vétket zsákba v a r r o t t vízbe fojtással enyhítve torolták még. A fér fiak köréből a rablógyilkosokra szállt ez a k e m é n y büntetés. A felkarózás, n y á r s b a vonás (palo inponere) sokáig túlélte
az idők múlását, a 16-17. sz. büntetőjogi g y a k o r l a t á b a n m é g érvényesült rablók, rablógyilkos útonállók rendszerinti b ü n tetéseként, a m i t a z o n b a n egyéb súlyosnak minősített esetek ben s a hadifogságban is g y a k r a n a l k a l m a z t a k . A feudális kori, általánosan elterjedt kivégzési m ó d o k között a k a r ó b a húzás volt az egyik legkegyetlenebb. M i n t h o g y az elítélt kínját, aszerint, hogy testén a karót h o g y a n vezették keresz tül, a r r a mily m ó d o n tűzték fel, az eljáró h a t ó s á g tetszése szerint s igen hosszúra lehetett nyújtani. A k a r ó b a húzás a megtoriáson túl az általános elrettentést is szolgálta. A felvidéki zborói úriszék m é g 1692-ben a l á z a d ó j o b b á gyokat így b ü n t e t t e , d e m é g 1762 körül is a nagykárolyi úriszék felnyársal t á t o t t egy lótolvajt. G r ó f Esterházy A n t a l k u r u c generális büntetőintézkedése így m a r a d t fenn az érsekújvári c o m m e n d á n s u r a m őkegfyelme Ebeczky I m r e d a n d á r n o k s z á m á r a a d o t t instrukciójában 1707. május 11 -érői: „ N e m k ü l ö n b e n való vigyázásért observáljon azokra, úgy m i n t h a z á n k mostohafíaira, valakik étc z a k á n a k idején a b á s t y á n lebocsátkozni és desertálni p r a e s u m m á l n á n a k ; az o l y a n o k a t m e g r a g a d t a t v á n , pro statuendo exemplo, publice felkaróztassa." H o g y ennek a p a r a n c s n a k , a „ k u r u c generális" rendelke zésének érvényt szereztek-e, s h a igen, vajon hányszor, arról n e m szól a fáma. A m a r a d é k polgári ismeretek hiányosak a n y á r s b a , k a r ó b a húzás végrehajtása tekintetében, n o h a a délszláv ítélkezés m é g s z á z a d u n k negyvenes éveinek elején, d e r e k á n talált a m a g a körében „szakembereket", karózó hóhérokat, akik megőrizték a l e g n a g y o b b elképzelhető szenvedést okozó ki végzés módját. N e m mellőzhetjük közreadni ezt a „ h a g y o m á n y t " szakér tő elbeszélők beszámolói alapján. í m e : A h á r o m m é t e r t m e g h a l a d ó keményfa, lehetőleg tölgyfa k a r ó kérgét a „ m ű v e l e t h e z " simára kell csupálni, kihegyezett végére, h a idő és alkalom nyílik, éles vassapkát kell h ú z n i , s a csúcsától j ó m é t e r hosszan olajjal t e e n d ő síkossá. J ó előre szűk szájú, lyukszerű gödröt ás a végrehajtó vagy
segédje, a m e l y b e majd beleillesztik a „felszerelt" karót. A gondos előkészülethez tartozik egy rövid nyelű, kézhez álló, n a g y fejű fabunkó. A nézőközönség csak e z u t á n gyülekezik a helyszín köré, előre élvezve a h á t r a k ö t ö t t kezű á l d o z a t v á r h a t ó iszonyatos r i a d a l m á t , akinek e b b e n a véghelyzetében csak a n n y i kíván sága lehet h ó h é r a i iránt, vezessék majd a k a r ó t szívén, t ü d e j é n keresztül, minél t ö b b életfontosságú szerven át, a rövid szenvedés érdekében. A művelet első m o z z a n a t a k é n t h a s r a fektetik, h a másként n e m megy, h a s r a teperik az „ e m b e r t " , s vállára, farára lépnek, hogy ne mozduljon. E z u t á n m i n d k é t bokájára h u r kot vetnek, s két segítő h ó h é r a h u r k o l t l á b a k a t kétfelé h ú z z a . M a g a a h ó h é r éles késsel az e m b e r l á b a közé guggol, s éles késével a n a d r á g posztóját s a g a t y a vásznát c o m b k ö z é p e n kimetszi, u t a t biztosítva a k a r ó n a k . Ilyenkor m á r az eleven hússal sem kíméletes. E z u t á n a szétvont talpak előtt kéth á r o m kerek d o r o n g o t tesznek keresztbe, s hogy j ó l gördül j ö n , azokra illesztik, célozva, az olajozott végű karót. A h ó h é r most óvatos kézzel az e m b e r végbelébe illeszti a megvasalt k a r ó csúcsát, ez a vigyázat n e m a biztos fájdalom elkerülését jelenti, h a n e m azt a gonoszságot, hogy a nyárs a gerinc m e n t é n induljon a tüdőlebenyek m ö g ö t t s a vesék között, a szívet is illendően elkerülve, a megrendelők óhaja szerint, a hosszú, tartós szenvedés érdekében. Az első döfeskor ó h a t a t l a n , h o g y az érintett t o m p o r a hátrafeszített csuk lók a l a t t r á n d u l v a fel n e emelkedjék. A h ó h é r e z u t á n m a r o k r a fogja a beavatkozásra kész b u n k ó t - előbb gyöngéd üté sekkel, majd egyre b á t r a b b a n k a l a p á l v a a k a r ó t v a s t a g a b b végén a becélzott i r á n y b a . Az e r e d m é n y e s e b b s a rendüléstelen m u n k á l k o d á s é r d e k é b e n int segédeinek, hogy p á n y v á z o t t bokáinál fogva lassan, szétfeszítve h ú z z á k r á a m e g - m e g r á n d u l ó testet a lassú k a r ó r a . Az e m b e r kezdeti üvöltése csikorgássá fajul, a m i n t a nyárs belül a lapockák m a g a s s á g á b a érkezik. Az éknek most kissé j o b b felé kell elcsúsznia - ezt a főhóhérnak t u d n i a kell, s azt is az olajozott csuszamló farész eltűnése u t á n , a j o b b váll s a
kulcscsont bőre fölött, mikor kezd p ú p o s o d n i a vaskúp. Éles késével ekkor u t a t nyit a h ó h é r , s alul a b u n k ó k é t - h á r o m ütésével m é g befejezi az előírt műveletet. Ekkor a k a r ó vastag alját a lyukszerű g ö d ö r felé irányoz zák együttes igyekezettel, majd ketten v á l l b a n m e g r a g a d j á k az „ e m b e r t " , s i n k á b b lefelé h ú z v a , m i n t emelve a h a r m a d i k segítségével a földrésbe állítják az emberrel felékesített karót, s földdel és fadarabokkal kiékelik, nehogy megdőljön a tehe tetlen súly lengésében. A h ó h é r s az élvezkedő nézősereg d i a d a l a , h a az e m b e r m é g órák hosszat sóhajtozik, csikorog s mellkasán l á t h a t ó k a szív kétségbeesett ütései, m í g a kiásott föld beissza a szivár gó vér a l v a d t feketéjét.
