iib flh a ilb H K R B K K f lk B C K ID S E E E E B I lg íb B IlK B B D S E B illllh H I II HAVI FOLYÓIRAT SZER KESZTI JÁROSY D EZSŐ

l. io a b

Zenei

ö ze m le

■ ■ iiB f lH a ilB H K R B K K f lK B C K I D S E E E E B I lG í B B I l K B B D S E B i ll l lH H I I I

HAVI FOLYÓIRAT A ZENETUDO M ÁNY ÉS HANG ­ VERSENYÉLET KÖ RÉBŐ L S Z E R K E S Z T I JÁROSY D E Z S Ő

ELSŐ ÉVFO LYA M

•:

8. S Z .

:

OKTÓBER

TAR TALO M . Vezércikk: H e ve si S ándor, Az énekes színpad hanyatlása. — Zenetörténelem: L ich te n b e rg E m il, Bach-Kaníáték. — S ik ló s A lb e rt, E lavult hangszerekről. — Z e n e i N evelés: B lo ch József, Ritmikus problémák a hegedűirodalomban. — Zeneelmélet: D r. K o d á ly Z o ltá n , Ö tfokú hangsor a magyar népzenében. — Arckép: F o d o r G yula, Lichtenberg Emii. — Zenei Élet: j. d., A M agyar N ők Karegyesületének jubileuma. — Zene­ iskolák Szemléje: j. d., A zeneiskolai tanárok vasúti féljegykedvezménye. — Rovás: Mentők az Opera pénztáránál. — Max Reger — a ballett deszkáin. — Hírcsarnok. + - Irodalom.

/ze n e i Özemig

II

Iskola-, Zenekari és Hangverseny-hegedűt°S°rw’ REMÉNYI MIHÁLY

a m agyar k irá ly i Zeneakadémiai házi hangszerkészítőjétől vehet.

RE MÉNYI hegedűkészítési műterme Budapest, Király-u. 58. Telefon 87-84. Legdűsabb választék m esterhegedük-, ce lló k-, to k o k - és k v in ttis z ta hangversenyhúrokban. Elsőrendű javítási műterem. Reményi hang­ fokozó gerendája által bárm ely hegedű vagy celló sokkal jobb, neme­ sebb és nagyobb hangot kap. Kezesség minden egyes hangszerért. Régi hangszerek vétele, eladása, cserélése. Kérjen árjegyzéket hegedűkről. ♦ ♦

X ♦ ♦

:

! ♦

t t

\A7egenstein ” -

♦ ♦ ❖ ♦ •O

*

Lipót és Fia

*

Temesvárod

♦ ❖ ♦ ❖

E lső délm agyarországi orgonaépítő m üintézeí v ila m o s üzemre beren­ dezve. S zállítanak kitiin ö legujabb rend­ szer szerint készített

pneumatikus orgonát bárm ily nagyságban a legolcsóbb árak mellett. M ind enn em ű ja v ítá s o k a t, á t­ építéseket, k itis z títá s t, h a n ­ g o lá s o k a t, v a la m in t o rg o n á k é vi g o n d o z á s á t, jó k a rb a n ta rtá s á t o lc s ó n v á lla lu n k . Az 1901. évi makói ipar- és gazdasági k iá l­ lításon nagy díszoklevéllel kitüntetve. Az 1396. évi kiállításon a nagy m iljenium i éremmel kitüntetve. S ürgönyeim : W egenstein. Költségvetéssel és rajzokkal kívánatra in ­ gyen és bérmentve szolgálunk.

♦ ♦

I♦ ♦ ♦

❖

Klasszikus Z e n e p e d a g ó g ia i Művek B eethoven-S zonáták 4 köt. á B e rlin i. 12 kis darab, op. 100. op. 29, op. 32 á . . . . C hopin K e r in g ö i.................... C /em enti S z o n a tin á i . . C ra m c r-E tü d ö k 4 kötetben á C zerny, Scjm le der Schaufahigkeit, 4 kötetben á . . C ze rny, op. 139, 100 Llbungsstücke 2 kötetben á . . . C zerny, Kunst der Fingerfertigkeit 6 kötetben á . . . C zerny. Vorschule der Schauf a h i g k e i t ............................. H aydn. Szonáták. 4 köt. á . H um m el. -Lose Blatter . . . P ozdina. Tonleiter-Studien . S c h u b e rt-E rd s te in , Blumenl e s e ....................................... H um m el-fíosenkunsp, 8 Tanzstücke, négykezes 2 köt. á Kaphatók:

K

2.40

K K K K

1.28 1.60 1.60 1.28

K —.80 K - .8 0 K -.9 6 K 1.60 K 2.40 K - .8 0 K 1.60 K

1.60

K

1.60 a—iu

44

Bárd Ferenc és T estvére zenem űk ereskedésében B uda pest, IV . K ossuth L a jo s -u tc a 4.

Császárfürdő

BUDAPESTEN. N y á ri és té li g y ó g y ­ hely, a m agyar irg a lm a sre n d tulajdon a. E lsőrangú kénes h é v v iz ü ra d io a k tív — —------------------------------------------ g y ó g y fü rd ő ; modern berendezésű g ő z­ fü rd ő , kényelmes isz a p fü rd ő k, uszodák, tö rö k -, k ő - és m á rvá n y fü rd ő k ; hőlég-, szén­ savas- és v illa n io s v iz -fü rd ő k . Iv ó - és belégzési kú ra . 200 kényelmes lakószoba. Szolid kezelés, jutányos árak. Prospektust ingyen és bérmentve küld Az iga zg a tó sá g . Járosy D ezső

Háborús Témák és Változatok a Zeneművészet köréből c. műve lapunk kiadóhivatala útján rendelhető.

•kfaftr u m -

Ára két korona.

(Előfizetési tír egész évre tizenkét korona, félévre hat korona.

z je n e i (S zem le

őzerkesztóség-kiadóbioatal: TemesoárDeloáros, fíagykörút.

TIavifolyóirata zenetudomány és bangoersenyélet köréből. őzerkeszfi + ffárosy Ttezső

‘Temesvár, 1917 Október hó

<S/ső évfolyam, nyolcadik szám.

Tíz énekes színpad hanyatlása. Irta: Tieoesi őándor, a Nemzeti Színház főrendezője.

mi korunk énekes színpadjának feltűnő hanyatlását két, szorosan egybefüggő körülmény jellem zi: a wagneri hatások alatt szim fonikus irányban fejlődött operairodalom soványsága és a polgári színmű irányában lecsúszott operette-irodalom sohasem látott elburjánzása. A Strauss Rikárd-féle opera, amely a közönséggel szemben zeneileg a legnagyobb igényekkel lép föl és a wieni opereíte, amely a közönséggel szemben zeneileg semminő igényekkel nem lép fői, — ez a két szélsőség illusztrálja a mai állapotot. A mai, szinte szimfonikussá vált opera — (az olaszokat egyelőre mellőzzük itt) olyan magasrendű és olyan magas­ igényű műfaj, hogy csakis jelentékeny szubvenció mellett kulíiválható, tehát csakis állami és udvari színházakban. Olyan zenekart, olyan énekest, olyan kiállítást, aminőt ezek a művek követelnek: csakis olyan színház adhat, amely nem a közön­ ségre, hanem a felsőségre támaszkodik. Anélkül, hogy ebből messzemenő következtetéseket akarnék levonni, annyit minden­ esetre meg kell állapítani, hogy a mai, nagy operai műfaj messzekerült a közönségtől s mindig csak egy-egy divat révén kerülhet közel hozzá, mint Strauss „Salom e“ -jával történt. Régente ez nem volt így. Mozart „Don Juan“ -ját a 18-ik század végén igen sok német városban egészen jól adhatták, pedig ma — az énekeseket illetőleg — Don Jüant igen nehéz operának tartjuk. De am ikor M ozart megírta Don Jüant, egész Európában nagy operai kultura volt, amely egy általános zenei kultúrára támaszkodott s a kis Prága például ezen a téren olyan jelenv t A J U .H

t K 'v 'i N

238

V e rte i (Szemle

íékeny szerepet játszott, hogy Mozart Don Jüant egyenesen a prágaiaknak írta és nekik mutatta be először. A dolog még csodálatosabbnak tűnik föl, ha elgondoljuk, hogy az operairodalom legvirágzóbb korszaka éppen a 19-ik század volt, amely Mozart mellé meghozta Verdit és Wagnert. Az olasz és a francia opera is akkor jutott el igazi virágzásához s azt kellene hinnünk, hogy ennek a nagy operairodalomnak a művelése a színházakban csak egyre jobban fejlődött és fokozódott. Hiszen még a 19-ik század második felében is az operette csak az opera árnyékában élhetett és virulhatott: Offenbach, Audran, Lecoque, Planquette — ezek a kiváló és népszerű opereíte-írók tulajdonképpen a vígoperának egy fölhigííott stílusát teremtették meg, amely azonban élénken és érezhatően utalt vissza finom és előkelő származására s amelynek kellemes formáin még ott fénylelt a M ozart iskolájának egy meleg sugara. Mi lett ebből a stílusos opereíte-ből és hogyan hanyat­ lottunk le a mai operettéhez, melynek jelszava többé nem a sti/us, hanem a sláger? A kérdésnek sokkal egyszerűbb és íriviálisabb a magya­ rázata, semmint első pillanatra hiheínők. A színpadi zenés műfajok erős dekadenciája, vagyis az opera aránylagos elnépszerütlenedése és a sláger-opereíte ijesztő elharapózása szo­ rosan egybefügg a nagyvárosoknak világvárossá való fejlő­ désével, amelynek során zeneileg műveletlen tömegek lepték el a színházakat s mihelyt a színházak abba a helyzetbe sod­ ródtak, hogy ezeket a tömegeket- kiszolg álják: a zenés műfajok terén még sokkal lázasabban kezdődött meg a lefelé licitálás, mint a prózára berendezett színházakban, ami nagyon is érthető, mert a prózai analfabétaság korántsem olyan nagyfokú, a mi társadalmunkban, mint a zenei analfabétaság. Ennek az új tömegnek vagy új tömegeknek már a régi, stílusos operett is túlságosan magasrendű volt. Az ő számukra ezt az operettet három irányban kellett megreformálni s hogy ez a reform milyen tökéletesen sikerült, arról tanúbizonyságot tesznek a legujabb operettek, amelyek már Wienben is ötszázszor kerülnek színre, ami háromnegyed m illió látogatót jelent. Nézzük meg kissé közelebbről ezt a háromoldalú reformot, hogy miben áll voltaképpen. A régi operettében — mely még a víg operához húzott — a tánc is operaszerű volt, s csak mint leszőtt ballett jelentkezett. Ezen egy rohamos angol divat könnyen változtatott s a hangsúly a gégéről annyira áthelyeződött a lábakra, hogy lassankint az operetteben mindenkinek táncolnia

enei Ó zem h

259

kelleti — a legnagyobb primadonnától kezdve a legkisebb komikusig. Ez ugyancsak alapos reform volt s annyira meg­ változtatta az operettet, hogy erről a műfajról szálló igévé lett, hogy a lábbal kell énekelni. A második reform tartalmi volt s a régi operette stilizáltágát szüntette be. A régi operette tudniillik vagy Meseországban, vagy legrosszabb esetben Jelmezországban játszódott, abból a helyes stilisztikus érzésből kifolyólag, hogy az énekelt szín­ darabnak valamennyire mindig irreálisnak kell lennie, mert éppen ez az irreálííás ád reálítást az éneklésnek. A nagy- és világvárosi filiszter azonban nem kívánta a stílust, hanem önmagát akarta látni a színpadon s így következett be az operette tartalmi reformja a különben is korszakalkotó „V íg özvegy “ -gyei. Az operette-szerelmes már ezután mindig frakk­ ban szeretett, az opereíte-hősnő pedig estélyi toalettben epedeít. Ezzel aztán kihúzták az operette alól az igazi zenei fundamen­ tumot s ennek hián már igazán csak egy volt hátra — a har­ madik, az utolsó, a legfontosabb reform : a sláger. A zenei sláger — pontosan meghatározva — a zeneietlenség diadala, vagyis egy olyan énekszám, amelyet a botfülű ember is szépnek talál és könnyen megjegyez. Az utolsó állomás, a végső megalkuvás azon a hosszú zenei lejtőn, amelyen az operette oly dicstelenül lecsúszott. Hogy ezek a slágerek alapjában véve legnagyobbrészt mily értéktelenek, ugyanazzal a közönséggel bizonyítható, amely fölkapja és énekli őket, amely bolondul és rajong értük egy darabig, hogy azután végérvényesen megunja és megúíálja őket s mindörökre elforduljon tőlük. A slágerek a siker tiszavirágai. Gyorsan élnek és hamar meghalnak, mert a világváros nagy tömegei csak a divatért élnek-halnak, az újdonságért s a sláger sohasem azért népszerű, mert szép, hanem ellenkezőleg csak azért szép, mert népszerű, sőt csakis addig szép, amíg népszerű. Hogy miért népszerű, azt már megmondottuk. Azért, mert könnyű, mert fülbemászó, mert ritmikus, mert a már százszor hallottnak a fölmelegítése s mert teljesen igénytelen a tömeggel szemben. A zeneértő és zenekedvelő közönség csak az operákban és a hangversenyeken lelhető fel, a nagy tömegek pedig a tulajdonképpeni zenére alig haphatók: ez az az egészségtelen állapot, amelyet a világvárosok fejlődése az énekes színpadon létrehozott. Hogy van-e kivezető út ebből az állapotból? — ez nem olyan kérdés, amelyre könnyen és röviden lehet felelni, — egy azonban bizonyosnak látszik előttem, s ez az, hogy minden eszközt fel kell használnunk a tömegek zenei nevelésére.

240

2 enei (Szemle

Ez kétségkívül hosszú és nehéz út, de az egyetlen, amely biztos és célra vezető. Az énekes színpad átalakítását és kedvező irányba való fordulását csakis a zenei kultura emelkedésétől és mélyülésétől, az általános zenei ízlés javulásától és fino­ modásától várhatjuk. A színpad itt a saját erejéből semmire sem képes s jóform án magával tehetetlen. Egyszerűen enged a tömeg-áramlatoknak s egyre sülyed lefelé. Hogy e kérdésben minden úgyszólván az általános zenei kultúrán fordul m eg: azt éppen Olaszország és Franciaország példája bizonyítja. Ebben a két román országban az általános zenei kultura olyan szilárd, hogy ez a dekadencia nem állhatott be. Olaszországban az operai műfaj valóságos nemzeti intézmény, az operettc egy­ általában soha lábra nem kapott s mindig csakis import maradt. Franciaországban pedig a nagy operette-korszak letűnése után az operetíe meddő lett, de nem alakult át és le sem alacsonyodotl. Mind a két országban a zenei érzék és érdeklődés útját állottá annak a hanyatlásnak és sülyedésnek, amelyről töníebb szóloítunk. Az úgynevezett Népoperák — v a g y is : olcsó operai elő­ adások — kétségtelenül hozzájárulhatnak a közönség zenei érdeklődésének élénkítéséhez és zenei nívójának emeléséhez, de mégis azt hisszük, hogy itt gyökerében kell megragadni a kérdést s minden rendelkezésre álló eszközzel, minden útonmódon hozzálátni az általános zenei kultura fejlesztéséhez. Minden jó zeneiskola, minden jó hangverseny, minden jó zenetanító tehet valamit e nagyszerű cél érdekében, s ez a munka igazán nem marad — meddő.

cll)agner ‘J iikárd a színpadról. „ . . Ilyen a művészei, mely mosl az egész vilá g o t betölti! Igazi lényege az iparszerüség, erkölcsi célja a pénzszerzés, esztétikai szándéka, hogy szórakoztassa az unatkozókat. Modern társadalmunk szívéből, a pénzspekuláció középpontjából meríti művészetünk élelnedvét, leereszkedik a proletárizmus mélységéig s mindenütt erkölcstelenséget hirdet a hová életned­ vének mérge csak eljut s fő fé sz ké t ma a színházban ü ttö te fe l."

Színházunk közönségének nincsen igénye az igazi műremekkel szem ben; a színpad neki szórakozásul szolgál, de nem arra való, hogy összeszedje m a g á t; arra pedig, ki művészi részleteket keres, az egésznek művészete nem gyakorolhat hatást . . .“ *

A drámai művészet egészséges alapja egyedül a színmű ; ha a szereplők jó szín­ müvet mutatnak be, lehet szó arról, hogy a zenedrámát a drám ai művészet követel­ ményei szerint érzékeltessék.

anei Ö zsm ie

241 ■

2

erietörténele ■

cl}acb-c)(anlátók + Irta Bichtenberg Gmil, + .1

II.

Magy. Kir. Opera karmestere.

A B a c h -K a n tá té k zenei szerkezete.

A három legfontosabb vokális fo rm á n a k: a kórusnak, a recitativnek és az áriának, Bach egyházi zenéjében egyaránt jelentékeny szerepe van. A K a r rendelletése különösen fo n to s : Bach kórusát épen nem szabad homogén tömeg gyanánt tekintenünk; valóságos drámai faktor az, amely gondolkodó és értő egyének összességét képviseli. Csak így magyaráz­ hatjuk meg, az egyes szólamok önállóságát, életteljességét és szellemes­ ségét. A karok széles alapzata, form ailag díszes felépítése, az énekhangok mozgásbeli szabadsága, a kifejezés biztossága és gazdagsága — ezek a faktorok teszik, hogy Bach kórusokat énekelni oly nagy öröm és élvezet. — Az önálló — tehát nem korái vagy korálm olivuin felhasználásával komponált — karok stílus és forma tekintetében a legnagyobb változatos­ ságot mutatják. Ffégi és új stíluselem ek: a ó-poiifón irány, a madrigalszerű zene, a motetta, de főleg korának nagyszerűen virágzó orgonasfilusa, mind lermékenyitőleg hatottak Bach vokális művészetére. Az egyszerű és dacapo ária-formát, az egyszerű, kettős és hármas fugát, kanont, a ciacconáí, sőt a francia uvertiir form áját is sokszor föltaláljuk a kantátékban. A szólóének válfajai: a recitativ, az arioso, az ária, duett, terzett stb. a kantátában hol külön, hol egymásba kapcsolva és oldólva jelennek meg. Bach re c ita tiv je teljesen megfelel kora azon stilusköveíelményének, mely szerint az egyházi zene recitaíivjében (a drámaival ellentétben) ne a deklamatorikus, hanem a melódiái elem dom ináljon. A kántáte recitativje e szerint, változatos harmóniai alapon nyugvó dallamos hangsor, mely, bár a kifejezésben állandóan a szövegképhez alkalm azkodik, zeneileg m indig önálló és a szöveg nélkül is érthető egészet képez. Bach azonban c mellett a deklamáció legnagyobb mestereinek egyike, e tekintetben rendkívül sokat tanult az ó-oiasz kom ponistáktól. Néha egyetlen szó meglepő zenei és prózai kiemelésével egész helyzetet élesen világít meg, vagy fényt vet az öntudat mélyén szunnyadó fogalomra. Ahol a szöveg patétikusabbá válik és emelkedett érzéseknek ád kifejezést, ott Bach, az eddig objektív hangú, szemlélődő énekbeszédei észrevétlenül az ariosoformába viszi át, és itt az énekszólam dallama zártabbá, a harmóniai és ritm ikai kidolgozás pedig bensőségesebbé válik. A. S chw eiízer, Bachrói írt művében1 ezen forma tárgyalásához következő érdekes megjegyzést fűzi: „C e recitativ arioso est une créalion du genie ailemand, cár en somme, qu'est ii autre chose, sinon la forine premiere de ce, qui apparaítra reálisé d ’une facon si grandiose, dans la musique de Wagner ?“ A régi dacapo á ria Bach keze alatt úgy lényegében, mint form ailag 1 J. S. Bach le musicien-poéte.

242

enei (Szemle

jelentékenyen változik át. A polifon zenekarnak az énekszólammal szemben való teljes önállósága megszünteti az áriának tisztán vokális je lle g ét; form ailag pedig az első rész stereotip tonika záradéka helyett a domináns vagy más rokon hangnembe való kitérést találunk, az ismétlés pedig új kom binációk és modulációsrend által tűnik fel. Ezen szellemileg és form ailag kibővített keretben aztán a kantáié áriák valóban univerzálisak és a vallásos kedély- és érzésvilág minden objektiumát felölelik. Jézus szenve­ désének vilá g megváltó jelentősége, tanainak követésére tett szent fogadalom, áhítaíos imádság, könyörületért való fohász és megbánás, a M egváltó utáni vágyakozás, a beléje helyezett szilárd bizalom, hol férfiasán kom oly, hol gyermekdeden naiv módon, itt túláradó érzelmességgel, olt kemes egyszerűségben jut kifejezésre. Az elvont gondolatok mellett az nriák kimeríthetetlen gazdagságban tartalmaznak természetből vett képzeáeket. Itt látjuk Bachof mint igazi rom antikust és m int a modern zenei tkoloristák ősét. A biblikus szövegek színgazdag ké pe i: az esti nyugalom csendje, a hullámzó tenger zúgása a kürtszótól hangos erdő, a zivatar ereje stb. — gyakran a legmerészebb zenei eszközök felhasználásával — nagyszerű hangképekben tárulnak elénk. A kantáié zenei stílusát jelentékenyen befolyásolja Bachnak a nagy vo kális formákban (passió, mise, oratórium ) egyaránt követett komponálási methodusa, mely szerint az énekhangok és ze ne ka r közötti határvonalak rendkívül gyakran eltolódnak és a két faktorhol egészen függetlenül halad egymás mellett, hol kölcsönösen áthatja egymást, másutt pedig formálisan szerepet cserél, amennyiben a figurális színezést az énekhangok veszik át és a hangszerek egységes csoportja adja a zeneileg lényegest. Bach zenekarának főalkotó elemei, a harmóniát képező orgona (illetve cembalo) m e lle tt: a vonós quintett, fuvola, oboa és fa g o tt; a rézfuvók közül a trom bita, kürt és púzon kerülnek alkalmazásra. Ritkábban (főleg a soloáriák színezéséhez) használt hangszerek: a viola d’amour, a taille, a gamba, a cello-piccolo, az oboa di caccia, az oboa d ’amour, a tromba da tirarsi, a íympani és a hárfa. Ezen orkesfer hangja (a hangszerek kellő számarányát és karszerűen alkalmazott fafúvókat feltételezve) igen töm ör és karakterisztikus. Bach a hangszercsoportokat az orgona registereinek módjára kezeli és hangárnyalatok keverésében rendkívüli színérzékről tesz tanúságot. El sem képzelhető, hogy orkesfrális művészete hová fejlődött volna, ha zenekara nem 10— 12 harmadrangú Stadtmusikusból állott volna. S zövegek tekintetében a Bach-kantáték két csoportra oszthatók. Az elsőkhöz azon, nagyobbrészt ifjúkori munkák tartoznak, amelyeknek szövegét Bach kizárólag a bibliából és protestáns énekeskönyvekből vette. Ide tartoznak az ifjú ko ri kantáíék (többek közt a híres Actus tragicus). A második jóval nagyobb és jelentékenyebb csoport szövegei korabeli egyházi költőktől és theológusokíól származnak. Ezekben madrigálszerű és egészen szabad költői formák, népszerű vallásos énekekkel és bibliai idézetekkel váltakoznak. Valóban költői munkát a kantáteszövegek közt alig találunk; a 18. század vallásos költészetében túltengő pietisztikus irány igen távol áll a mai kor ízlésétől és a gyenge szövegek nem ritkán Bach fantáziáját is béklyókba verték. Bach kantáiéit legnagyobbrészt már mint teljesen kész mester (weim ari és lipcsei működése alatt) komponálta. Egészben mitegy háromszáz kantáiét írt; ezeknek egy harmada sajnos végkép elveszett vagy elkallódott. G yakorlati rendeltetésük az ünnepi istentisztelet zenei részének gazdagítása

V e rte i Ö zem le

243

volt és szövegileg m indig vonatkozásban állottak az illető ünnepre vagy vasárnapra eső evangéliumi versekkel. Bach kantáteműve öt egyházi év minden ünnep- és vasárnapiára terjed. Ez a mennyiség, egyéb műveinek óriási száma mellett is rendkívül jelentékeny és egy hosszú élet fárad­ hatatlan munkásságának egyik legynagyszerűbb eredménye. Bach nem komponált oly gyorsan mint például Hándel, de nem is kísérletezett annyit mint B eethoven; partiíuriáinak külső képe azt mutatja, hogy művei a leírás előtt szellemileg és technikailag csaknem teljesen kiform álódtak. A kantátákat egyik vasárnapról a másikra nemcsak megkomponálta, hanem a szólamokat is jórészt maga írta ki és az énekesekkel valam int a zenészekkel be is gyakorolta. Ha meggondoljuk, hogy e mellett mennyi más nagy művet alkotott, hogy a komponálás mellett mennyit tanított és hogy a templomban, temetések és ünnepségek alkalm ával zenei funkciót végzett, sőt munkáinak egy részét maga véste rézlemezekre — úgy ez embernek szellemi ereje és munka képessége megfoghatatlanul csodásnak tűnik fel. *

E gy multszázadbeli metszet az olympust és a zeneművészet megdícsőülf mestereit á b rá z o lja : Bach szent kom olysággal ül égi orgonája előtt, míg a többiek, a legnagyobbak is: Palestrina, Hándel, Beethoven, Haydn, G luck, M ozart — hódoló tisztelettel járulnak eléje. Németország zenei góczponíjaiban (Lipcsében, Berlinben, stb.) két­ évenként több napra terjedő Bach zeneünnepeket tartanak, amelyeken a mester nehéz és ritkán haliható művei lehető tökéletes előadásban hangzanak fel. Művészek, műértők, papok, de laikusok is ezrével gyűlnek egybe, hogy a lipcsei szent Tamás templomban, azon a kétszeresen megszentelt helyen, melyen 27 éven át mint kántor működött, Bach fenséges motettáit és kantátáit hallhassák. Bach ideje és az ő országa elérkezett tehát. Az ő művészetének ápolása nem más, mint a szépségnek és az igazságnak kultusza. Az ő zenéjének útján évszázados elmaradottságot javíthatunk meg és égető kultur'niányokat pótolhatunk.

<5lavult hangszerekről —

Irta: őiklós Albert,

—

III

az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára.

E cikksorozat bevezetőjében hangsúlyoztam, hogy csak azokat a középkori hangszereket ismertetem, melyek valóban elavultak, fejlődésük­ ben, kialakulásukban bármely okból megakadtak, úgy hogy ma a g ya ko r­ latban még m egváltozott formában sem szerepeinek. Ez okból mellőzöm most, midőn elavult vonós hangszerekről irok nehány sort, a mai hegedűk, mélyhegedűk és gordonkák középkori alakjait, a fidulákaí, violákat, gambákat és a velük rokon vonós lírákat és baritonokat, m int­ hogy ezek szerkezeti váza, hangszine és játékmódja benne él mai vonós hangszereinkben. A szelckciótannak örökké igaz törvénye itt is beigazo­ ló d ik: a prim itív krottából és a gyám oltalan vielle-bő! idők múltán bonyolult fogásrendszerű, nehézkesen kezelhető, sokhúros vonóshangszerek alakulnak 1A cikksorozat második, megelőző része a S zem le májusi számában jelent meg. — S zerk.

244

Szenei Özemla

ki, melyek századok folyamán leegyszerűsödve, tökéletlenségükből m int­ egy kihámozva mai hegedűink és gordonkáink művésziesen tökéletes alakját, nemes hangját és bravurosan megoldott játékm odorát adják. Közép­ kori vonóshangszereink érdekes metamorfózisát és a belőle leszűrhető tanulságokat talán egy másik cikkben lesz még alkalmam ismertetni. Most csak egy nagyon furcsa vonós hangszert akarok az olvasónak bemutatni, egy különös instrumentumot, mely négy évszázadon át alig változott meg formájában, és a 19. század legelső évtizedében hirtelen letűnik, anélkül, hogy szerkezeti sajátossága és játékmodora más, ma is divó hangszertípusban tovább élne. Ez a hangszer: a „Trum scheit", vagy „Trum bscheid“ , melyet a mult századokban „M arintrom pete", „M arientrom pete“ , „Trom petengeige“ és „Nonnengeige" néven emlegetnek. Kis könyvtárt tesz ki a cikkek garmadája, miket a Trumscheit különböző nevének etim ológiájáról írtak össze. Virdung, Praetorius és Speer pontos leírásain kivü l elég sok példányban maradt ránk a hangszer. A nürnbergi Gerrnanisches Museum 92. termében hat karcsú Trumscheitot őriznek, sőt a kölni Heyer-féle hang­ szergyűjtemény 11 példánnyal dicsekedhetik. Igen szép, díszes hangszereket találunk még a brüsszeli1 kopenhágai2 és fire n zei3 gyűjteményekben. A Trumscheit külső alakja érdekes változásokon ment át. Legrégibb formája az a furcsa, keskeny, szinte koporsó-alaku hangszer, melyet Hans M em ling 1450 körül festett és az antverpeni múzeumban őrzött mozgalmas képén látható. Francia kútfők Dicorde néven említik és a 12. századbeli „m onochorde á archet“ egyik fajának mondják. Nevét onnan nyeríe, hogy a hangszer egész hosszában kife'szített húr mellett, még egy bordóhúr is vo lt ennek felső okíávjában, de ez csak a fedőlap közepéig ért. Ezt a hangszert nem állították le a földre, mint a későbbi Trumscheiíokaí, hanem m int a trombitát, rézsutosan fölfelé tartották. Praetorius korában (1620 körül) a körülbelül embermagasságu „Trum bscheit“ három keskeny, más­ félméter hosszú deszkából áil. Fölfelé összeszűkülő végük a húrtarlóba to rk o ló d ik ; az egyik deszka szolgált fedőlap gyanánt, erre feszítették a gordon D húrjának vastagságával vetekedő erős béihúrt. Nyerge is más, m int a mai vonósoké. A rövid felső íven nyugvó húr csak az egyik pillért szorítja a fed őlapra: a másik pillér ezt csak lazán érinti, pontosan követhetvén a húr rezgéseit. A nyereg balszárnyának ez a vibrációja adja meg a Trumscheit különös, recsegő, trombitaszerű hangszinét. Ezért kapta a „Trom petengeige“ nevet. A 18. század elején kezdik csak gyártani azokat a kecses és jobban kezelhető Trum schcitokat, melyek a máig reánkmaradt példányok /.ömét alkotják. Képzeljünk el egy, a mainál nagyobb gordonkát, melynek korpusza három szög alakú csonkagúla, vagy hosszában kettémetszett fél csonka­ kúp: ilyen vo lt a „n y a k “ -kal megtoldott Trumscheit. Ebbe már rezonanciát fokozó hangnyilást is farag ta k; néha a nyílás fölé rostélyszerű rozettát is helyez­ tek. Többnyire csak egy játszóhúrja volt, de felszerelték rá a már előbb emlí­ tett bordóhúrokat is, az alaphang nyolcadára vagy duodecimájára hangolva. Valamennyi most felsorolt Trumscheit játékmódja legkülönösebb, amit csak elképzelhetünk. A D ico rd e -ról már megemlítettük, hogy játék közben a levegőben tartották, mint a tro m b itát; az utóbbi két fajtát azonban a földre állították, kissé dűlve, és úgy hajoltak föléje, m int ma a gordonok­ nál, ha nagyon magas fekvéseket ír elő a komponista. A vonót azonban nem a nyereg fölé helyezték el, m int ma valamennyi vonóshangszereinknél, 1 Musée instrum ental du C onvervaloire royal de musique. — 2 M u s ik liis to ris k Museum. — 3 Museo dél R. Istifuto Cherubini.

'énei ÖzemJe

245

hanem a hangszer felső negyed metszeténél, tehát a legutóbbi típusnál a n ya k közepén. A balkéznek csak hüvelykujjával játszottak, de sohasem fogták le egészen a húrt, hanem csak az u. n. üveghangok helyét érintették. Rend­ szerint a nagy C-hangra (ritkábban a D -re) hangolták a játszóhúrt, és a köze­ pén m egszólaló kis c-hangot, maid a további g, c \ e \ g l , c 2, d 2, e 2, f '1 és g liangokaf csalták ki, fokozatosan a nyereg felé haladva. Ügyes játszók a ma m esterséges üveghang-nak nevezett játékmóddal diatonikus és krom atikus skálát is kihozhatlak rajta, de ezek alkalmazásáról nincsenek pontos adataink. A Trum scheit trombitaszerü hangja és a természetes trombita felső hangjainak megfelelő üveghangsor szinte magától is megmagyarázza a hangszer rendeltetését, valamint a „N onnengeige" és „Trom petengeige" elnevezéseit. Apácakolostorokban, nagyobb szabású zenés miséken, a trom bita szólam okat intonáló ferfizenészek híján, apácák játszották két Trumscheiton az üsldobokkal csaknem m indig egyidőben belépő trom biták szólamait. Kölnben a Heyer-féle gyűjtemény 702. sz. darabját B ajor­ országban az eichstátti dómban használták, onnan került a muzeum meg­ alapítójának birtokába. A nürnbergi Germanisches Museum egyik Trum scheit-ján még 60 évvel ezelőtt is játszottak a inaricnfliali kolostorban. A „Nonnengeige“ név tehát egészen világos előttünk. Annál zava­ rosabb az a sok magyarázat, amit a „M arinfrom pete", v. „Trom ba m arina", elnevezésekhez fűznek. Valószínűtlen ugyanis, hogy angol és németalföldi tengerészek aTrum scheilot hajózási jelzésekre, vagy viharok alkalm ával vész­ jelek adására használták fel. Bár hangja elég recsegő, de annyira még sem átható, hogy csak kissé háborgó tenger morajlását is túlzengje. Elfogadhatjuk Kinskynek, a kölni muzeum konzervatorának értelmezését, ki a „m arina" jelző­ ben a „m ariana" szó népies összevonását látja, így a M arientrom pete és a Trom ba m aria n a nevek a Trumscheit kolostori használatára utalnak. Sacs Kurt a Trom ba marina névvel kapcsolatosan utal a hangszer keleti, szláv eredetére. E rre vall a Trumscheit háromszögű alaprajza, mely a k irg iz és a tatár tam burokra hasonlít, sőt a mai orosz balalaikára is, erre vall továbbá a flageoletf-játékmód, mely még ma is jellemző a szlávok liegedűlésére. A marina jelző magyarázatát a lengyel m aryna szóban kell tehát keresnünk, ez pedig gyűjtőszava a basszus-jellegű vonós hangszereknek. Eszerint a „Trom ba m aryna" trombitaszerü mély vonóshangszert jelent. Speer Dániel boroszlói városi zenész (Stadtpfeijler) 1687-ben meg­ jelent „G rundrichtiger, kurtz, leicht und nöíiger Unterricht der musikalischen Kunst" c. kis könyvében egy oly Trurnscheitról is ír, mely az üst-dobokat helyettesítette. „E s wird eine auf ungefáhr 7 Viertel láng, und ins Gevierdte halb Elén weit auf 4 Frissen wie eine Schrann stehende, doch allenthalben zugespündele Lade formiret, oben in der Miíte hat solche ein halb Viertel weites Loch in der Runde, auf der einen Seite in der Lángé wird eine grobe contra C-Bass Seiten, gleich wie auf einer Bass V io l das Seilcnfássel oder Brett angebunden, auf der anderen Seiten in der Lángé wird bemelte Saiten m it einer Schrauben angefasst, und wird solche Saiten iiber einen Steg, doch grösser und höher als auf einer Bass-Geigen gespannet, der Steg stehet aber nichl gar in der Mitten, sondern nach Proportion, wie oben gemelt, dass die linké Paucken etwas grössers seyn muss, alsó auch hier das linké Spatiuin bemeilen Insruments grösser kommt, dieses wird so dann mit cinem Spanner, wie eine Heerpauck in in G und c gestimmt, und mit Drommenschlágeln, welche fornen her eine quehr Hand mit srarkem Bindfaden stark und feste umwunden seyn, tractirt; dieses Insrument lautet wie verdeckte Heerpaucken."

246

kertet (Szemle ■■■■■■■■■■

■■■■■■■■■■

•Zerni 9 ícodés H

■■■

l

<

Ritm ikus problémák a hegedűirodalomban. +

Iría délocb József,

+

az orsz. magy. kir. zeneakadémia tanára, a hegedűtanárképző-tanfolyam vezető tanára.

Az itt felhozott esetek — egynek a kivételével — ugyan mind a hegedüliteraturából vannak véve, mindazonáltal, úgy gondolom , általános érdeklődésre számíthatnak, mert hiszen a ritmus körüli fejtegetések vala­ mennyiünkre tartoznak. Első példának K re u tze r B-dur gyako rla lá t veszem. Kreutzer gyak. 16. sz.

=== 1. S Z .

M int látható, az első negyed k é t egyenlő részre, a második három egyenlő részre oszlik, vagyis a páros ritm ust követi a páratlan, ezt ismét a páros s így tovább. Az 2. sz. alapritm us tehát ez volna: Az első negyed szeksztolája még kom plikálja az amúgy is nehéz érték­ elosztást. A meglevő kiadások nagy része ezért könnyebb megoldást ajánl, melyben az első negyed is három egyenlő részre oszlik, legtöbb- 5. sz. vagyis a triolás nyolcadoka! nyire ezt: itt is jelezhetjük lábdobbantással. Csakhogy az eredeti példának (1. sz.) szeksztolái nem két egymás­ hoz fűzött triolaként mutatkoznak, hanem három kettős súlycsoport gyanánt amiért is nyilván Kreutzer mel­ (egy-egy trilla ­ lőzte a 3. számú írásmódot és részlet b -kéz- 4. inkább az 1. számút választotta. dettel): Ha az utóbbihoz ragaszkodni akarunk, a kkor oly megoldást választhatunk, mely a trió6 3 3 lát is két egyenlő rész­ re osztja: vagyis: 6. sz. Ez nehéz és bár matematikailag pontos, a gyakorlatban kissé merev lesz a triolának két egyenlő részre való széthasítása. Ezért más megol­ dást keresünk, még pedig olyat, mely az első negyedet is triolákra osztva adja, de a 5. számú példánál jelzett kellemetlenség nélkül.

247

fö en ei Ó zem le

$ Ez könnyebb mint az eredeti és megfelelőbb mint a trillnrészletek mesterkélt, nem természetszerű alkalmazása. De talán mégis a leghelye­ sebb, ha megmaradunk az eredeti szöveg mellett s csak ha a gyakorlat ismétlésénél trillát al> u- 171 y mert a trillahang megkalmazunk, ajánlatos 9. sz. hosszabításával több alV” *- kalm unk van a trilla g ya­ mindenütt triolákat korlására és képzésére. venni, ilyform án: Q ode h-m oll gyakorlatának bevezetésében szintén a triola szétosztása okoz nehézséget. Rodc gyak. 6. sz,

n 10.

SZ. q

Lassú az esetben m int hogy biztosítsuk, ily fo rm á n :

időmérték lévén, három főidő helyett hatot olvasunk. Ebben azonban a írio lá k akadályt képeznek. Nem marad más hátra, a triolákat két egyenlő részre bontsuk és hogy az eljárást már a megelőző ütem szünete alatt kezdjük ezt a szétbontást,

Ez természetesen csak elmélet és főleg arra való, hogy vele a pontos értékelosztásí ellenőrizhessük. A gyakorlatban, vagyis az előadásnál helye­ sebb, ha megmaradunk a három főidőnél, mert a hatra való felosztás a játékot merevvé és szögletessé teszi. F io rillo -S p o h r e-moll gyakorlatában hasonló esettel találkozunk. H io rillo -S p o h r gyak. 14. sz.

Adagio.

3

/)'

m

12. sz.

Ha a gyakorlatot nyolc főidőben játszuk, akkor a pontos érték­ elosztás céljából minden nyolcadot tizenhaíodos triolára bontva kell kép­ zelnünk: 13. sz.

Az értékek ilyetén felosztása azonban a trioláknak szinkopás jelleget kölcsönöz, miáltal ez a legato-hely kissé erőtetté és szögletessé válik. Azért jobb, ha ebben a gyakorlatban négy főidőt olvasunk és nem nyolcat. A negyedik eset fiú s t d-m oll szonátájának egyik tételéből való. Rust, d-m o ll szonáta. Jt f

^

m

m

m

~

m

— {

~ _ •/

m

egy

kézben van a páros | es a páratlan ritmus, v ■■■£ ** F =ttE E \ jé csak látszólag, pízz. t ‘ merf egy kézzel fog ­ ju k ugyan, de tulajdonképpen kettővel játszuk, amennyiben a triolákat a jobb 14 sz

Arcom c

lá t s z ó la g

\&ehei Özem la

248

kéz létesíti, a pizzicato-t ellenben a bal végzi. Nem könnyű dolog; de ponto­ san megjátszható, ha igyekszünk függetleníteni, azaz széjjeltartani a kél szólamot olyform án, hogy a már megkezdett íriolák zavartalanul egyen­ letesen follyanak, míg az alatta lévő két rendes nyolcad pontosan meg­ szólal. Ez nehéz, de keresztülvihető. Nem úgy az ötödik eset. Ez is nehéz, de pontosan nem játszható meg, mert, ha elméletileg meg is állapíthatjuk a helyes értékelosztást, az előadásnál nincsen alap, amire tám aszkod­ hatnánk, csupán az az igyekezet marad meg, hogy valahogyan megköze­ lítőleg játszuk azt, ami a hangjegyekben van. A szóban forgó példa S ib e liu s hegedűversenyének lassú tételében fordul elő. Sibelius, hegedűverseny.

í

1 i

Felbontva: 1

16. sz.

- f c k

1

i

-

................

’T l I

Í "

-

k

r

Itt a felső szinkópa bizonytalanná teszi az alsó érvényesülését. Az utolsó eset D ebussy „L a m er“ című zenekari szerzemény

kezdő ütemeiről szól. Moderato.

Debussy

17. sz.

Elméletileg úgy áll a dolog, hogy ie jjg d nyolc hangot kell hat egyenlő ^ részre osztani, még pedig olyan et ér. 8 X 3 = 2 4 , ezt elosztva hattal:

nyolc hangot, 24 : 6 = 4 . Hangje- 18. stb. gyekben: A gyakorlatban sokkal egyszerűbb ez az eset. A % -osí ugyanis két (lassú) főidőben véve, három hang helyett négyet játszunk, úgy hogy ennek itt kvartola-jellege lesz. Még igen sok érdekes esettel találkozunk a kamarazene-irodalomban is, pl. Voikm ann b-m oll triójában, vagy B rahm s B -dur kvartettjének első tételében, de ezekről falán máskor.

Qotidolatok a ritmus köréből. Dallam, összhang és ritm us egységes egészet alkotnak, melynek összekötő b iro ­ dalmában egyik szükségképpen föltételezi a m ásikat úgyannyira, hogyha egyiket meg­ bolygatjuk, az egész szenved kárt. Ha azonban a ritm us azon elem, mely a másik kettő körébe átnyúl, akkor ennek lesz összehasonlíthatatlanul nagyobb befolyása a zenei előadásra, m int a másik kettőnek. Carpé.

tanulmányozása adja lehetőségét annak, hogy allegrónk ne ieg>en túlgyors, adagionk ne legyen aluszékony. Bach.

Az ütem, illetve a tempó ne legyen a zsarnoki malomkalapács, hanem jelezze a zeneművészet számára ugyanazt, m it az ütőér az ember szervezetében. A legszükségesebb, a legkeményebb, de egyben a legfontosabb dolog a zene­ művészeiben a tempó. >♦-<

A mozgás mértéke a zeneművészetben a mű tartalm ától, illetve a legkisebb id ő ­ mértékű hangjegyektől és hangalakzatok­ tól függ. Az elsőt az ismert olasz tempó­ kifejezések írják elő. A második szempont

M ozart.

Az ütem keretében n yilvá n u l meg a zene élete és lelke. Schütz.

249

enei Ózemie

Zeneelmélet \ Ötfokú hangsor a magyar népzenében. +

Irta : Zúr. ^Kodály holtán,

+

az orsz. ni. kir. zeneakadémia tanára.

Ez a dallam ,1 — egyike a iegösmertebb székely dallam oknak, — már 1885-ban megjelent, Bartalus IIÍ. kötetében, 5 változatban, (12., 14., és 66. lapon) negyedik változata pedig a VI. k. 7. lapján. Ö tfokú voltát természetesen csak most vesszük észre.2 A VI. k. változata tiszta, a többiben itt-otf egy átmenő hang. Bartalus lejegyzésében cifrázatnak nyoma sincs, a szabad recitativ pedig egyforma (^-ütemben szorong, az előadás m ódjáról nincs szó : a leírás megközelítő képet sem ad az eredetiről. S ezt nemcsak ebben az esetben kell megállapítanunk. A m agyar népdalok gyűjtését nemcsak azért kellett újra kezdeni, mert kevés a régebben gyűjtött a n y a g : még ami megvan is, jórészt hasznavehetetlen a leírás fogyatékossága miatt. (P entdton fra ze o lo g ia .) Bizonyos, hogy abban a sajátos hatásban, mely ezeket a dalokat minden egyéb zenétől megkülömbözíeti, része van a ritmus, ornamentika, szerkezet különösségeinek. Az utóbbira nézve említettük, hogy feltűnő sokszor áll meg a 2-ik sor vége a tercen, Írásunk szerint b ’-n. Ez az ideiglenes záróhang úgy viszonyúk a vég­ legeshez, mint a pontosvessző a ponthoz. Igen természetes tagoltságot ad különösen a recitáló jellegű daraboknak, (pl., 7., 10., 14., 15.) G yak­ ran együtt jár vele, hogy a dal egész első fele magasabb regiszterben mozog, mint a második ; magasan kezdődik, s egyre lejjebb s z á ll: 16. +

,

-

f

J H a M o í

A

-

0r

P

6 '

e

—

—

-

!

m j

m

m

* ---------------- r

j

i i .....I ■ - 1—

1

m

f i * - : J--------1--------------------------L

-

tá=fok I>á l- fa - lá

mi

= t) a

tö r; tént? Szegény csöndért más pén zeért

y -------------------- l —

meg

=

Öl

*

l

ték.

- • -------------------\—

f

p ~

a r

P "

m

- p

H ét

‘

___ i...

y

>

-

i

r ---—

G yergyóalfalu. 19l0. Gy. K. Z.

i

Tánclépés.

ra

= kor

(o ro n d

között

ká

r

í

r

j -

vé = zott,

v

^

r

Tíz

ő s

* - » ■

m ........

■

p v —

1

í--------

i

rabkor pkros vé =r e

ki = om s lőtt.

(L. még 1., 2., 4., 5., 9., 11., 12. sz.) De ez a magyar dallamot álta­ lában jellemzi, amennyiben nincs fúga-szerű (kvint-szekvenciás) kezdete. Itt bemutatott dallam aink különös zamatát leginkább azok a hang­ köz-kapcsolatok adják meg, melyek az ötfokú rendszerből következnek. Legsűrűbben a kis terccel vagy kvarttal párosult nagy szekundot halljuk, ebből a 5-féle hangközből tevődnek össze a különleges pentafonizmusok: 1 Lásd Zenei Szem le 5. sz. 154. I. 15. sz. - Bar!. IV. 114. 1. egy m ásik ötfo kú dalt találunk, átmeneti 2. fokkal. L. még B artók és K o d á ly: 20 m. népdal. (Bpest, 1906. Rozsnyai kiad.) 1., 7., 20. számait.

250

2 enei Özem le a)

-e -

- e

3 2;

-

v» b)

s2

3 2: - 0/ L V y

p —

0

—

ö

32~

351 3533335:

------------------- ------------------- £ 3 ------ ^

-------

-------—

O -------------------------- — -- ------ r . -

c)

«1----------fmv VV s? 0 v0

C5 «■

ö .... VJ 0

0

0

d) A f - b z ------------------- —

----------

---------

g y

0

— <9

- r s ~ ~ r ---------------

r V

f

ö

.

<S >

G

1 51

\

Két nagy szekundra, nagy tercre csak egyszer van a lk a lo m : b’— c“ — d “ , b ’— d “ . A d) alatti fordulatok a közölt dalokból még tetszés szerint szaporithatók. (A pentaton és a d u r-m o ll-re n d sz e r viszonya.) Tekintve hogy falvaink is már régóta el vannak árasztva dur és moll-zenével, csodálkoz­ nunk kell, hogy az ötfokú rendszer, ha csak néhány tucatnyi példával is, teljes tisztaságában fönnmaradt. Még azokban a dalokban is érintetlen maradt a pentaton alap, amelyekbe a hétfokú skála behatolt. Viszont hétfokú alapon álló dalok pentatonizmusokat vettek fel. Négy csoportra oszthatjuk az idetartozó dalokat. 1. Tiszta ötfokuak. (Példáink többsége.) 2. Amelyekben itt-otf, átmenetben, ékitésképen meg­ jelenik a hiányzó két hang. (Példáink közül : 7., 8., 11., 15., 15.) Ezeknek többnyire van tiszta változatuk is. 5. Amelyekben a rendszeren kivül eső hangok külön szótagot kaptak. (*~al jelzettek 16. sz.) A példákból látható hogy a 2. és 5. csoport lényegben nem külöm bözik az 1-től. 4. Am elyek­ ben a dur és m oll hangnem, továbbá a tonika-dom inans viszony behatása többé bevésbbé elmosta a pentaton alapszerkezetei, de egyes dallam ­ frázisok pentaton eredetre mutatnak. Ebbe az — átmeneti — csoportba tartozik a legtöbb példa. Szépen megfigyelhető rajtuk a fokozatos távolo­ dás a tiszta típustól egész addig, m iko r már csak egy-két pentatonizmus árulja el, hogy a változott rendszer alatt is tovább dolgozott a dallam ­ szövés régibb iránya. Poco rubato. (Szerk. 8,5, |>3.) J - 112—120.

17.

Zabar, Göm örm . 1906. Gy. K. Z

' Hal = ló t = fad * e

V i =dróc = ki

5

nak

*

i t *

nagy hí = rit?

*

•----------*

Pin = fér Pis = fa

fe

= jit?

Pin s tér

Pis

-

ta

le * v á g a ta

fel

S E a

hogy

úgy

le

f

vág * ta

^3 enei Özemle

egy = szer = re. Tánclépés (J

azt

M in d já rt

le - bo = rú t

a csil = la

5

got,

V id-róc * ki

18.

116—126).

A - m e-lyik

a

251

a

föld = re.

Zsére, Nyiíram . l9 n . Gy. K. Z.

há =zunk fe = lett

meg = ál = lőtt.

E kéf példában együtt találjuk az ötfokú rendszert a modern moll, sőt (18.) dur-hangsorrai. A z újabb fejlődési fok nem tolta félre a régit, az alig 2— 500 éves mai rendszer megtűr békés szomszédságban egy olyant, melyet már Kr. e. 550 évvel archaikusnak mondtak a görögök, s még sokkal régebben használtak a kínaiak. (P e n la to n iku s te rü le te k hatása.) Említettük dalaink főbb lelőhelyeit. Ezek közül különösen némely erdélyi vidékünknek még oly erősen pentatonikus a levegője, hogy odakerült más rendszerű dallam ok is asszi­ m ilálódnak, pentatonizálódnak. Tánclépés (J

19.

116-126).

Jó b o rt i=szom, d is ó =fá=val

tü=zeslek.

Mezöpanit, Marostordam . I9i2. Gy. Lajta L.

De semmire

vasló legényt

m Nem bánom én

ha sem mire

sze s re = tek.

m va s ló

is,

Semsmisre va s ló vag yok én

ma = gam is.

Országszerte elterjedt, közönséges dur-melodikában m ozgó dallam, b ’-vel végződik rendes alakjában. Ez a változata a 5-ik sor 6— 7 utolsó hangjával pentafonikus kerékvágásba zökken, befejezésével pedig az egész dallam ot a mi 5. és 15. példánkhoz teszi hasonlóvá, a melyeknek első­ fele látszólag b-dur-ban marad, s második része fokozatosan g-m ollba to rk o llik . (Megjegyezzük, hogy ötfokú dallam okhoz tulajdonképen nem szabad modern összhangzati fogalm akkal közeledni : dur-hoz, m oll-hoz 7-fokú skálához nincs közük. Csak könnyebb megértetés céljából beszél­ tünk néha a mai zenész nyelvén.) (V égszó.) B árm ily érdekes volna a pentatonika és az újabb rend­ szerek küzdelmét a példák százain v é g ig k ís é rn i: legyen elég ennyi, figyelemgerjesztésül. A rra is csak épen rámutatunk, hogy Európa zenéje az utolsó évtizedek alatt sűrűn tarkállik peníaíonizmusokkai. A legkülöm bözőbb m űfajok, a legmagasabbak és a legalacsonyabbak tele vannak vele. Innen ered bizonyos frazeológiai rokonság egymástól kiilsőleg-belsőleg nagy;on távol álló művek közt is. A forrása különböző : néhol az exoíikum másutt a régiség vagy népiség sugalmazta, s mindenütt a m áj-

252

enci Özemle

m olás laposítoíta el. Itt is az eszme-áramlatok terén gyakori jelenség figyelhető meg : többen, egymástól függetlenül, más-más kiindulópontból, más-más céllal, hasonló eredményre jutnak. Bizonyos, hogy a pentaton m elodika a maga prim ítiv, de férfias energiájával iid itő újsággal hatott a megelőző korszak agyonkrom atizált melodikája után. Nem lehet célunk belebocsátkozni sem a pentatonika lényegébe, sem a különböző népek pentatonikájának összehasonlításába. Elébbrevaló volna megvizsgálni, hogy meddig terjed hatóereje a magunk terü­ letén. Llgy hisszük, az ötfokúság oly kulcs, mely a m agyar melopoeia sok bezárt kapuját nyitja meg. E gy tekintet a fönlebbi m otivum-táblázatra megmutatja, hogy számos kedvelt dallam fordulatunk a pentaphon rend­ szerben gyökerezik. E lérkezik az eféle vizsgálódások ideje is,, majd ha lesz kom oly és méltó népdalgyüjíeményünk. A ddig úgyis hom okba épül minden teória. Ma egy a teendő : gyűjteni, behordani, mielőtt künnpusztul. E sorok célja sem más, mint rá m u ta tn i: van még fölfedezni való M agyarországon. ............. ■

■ ............ ...................................... ............................ .

■

■ ............ i

■

Nincs olyan szép szakála, mint volt Richter Jánosnak és a megjelenése nem olyan méltósággal teljes, mint Kerner Istváné. Szafonov magával ragadó szenvedélyessége hiányzik a dirigálásából, a mozdulatai azonban nem is klasszikusan nyugodtak, stilizálton artisztikusak, m int a Weingarttneréi, aki személyével illusztrálja a saját tételét: a hangver­ senykarmester látványosság kell, hogy legyen. A nagy közönség számára a hangversenykarmester valóban, többnyire az is: látványosság és semmi más, csak látványosság, a Löwe-láz még emlékezetünkben van, még a mutató újjá középső percével is dirigál, mondták az emberek Löw eről és el voltak ragadtatva, míg Strauss Rikárd megjelenése például egészen kiábrándílólag hatott Pesten. Nos, Lichtenberg Em il, már amenynyire észrevettem, nem dirigál a mutatóujja középső percével, egyáltalán : a kis trü kkök és a nagyképű pózok egészen hiányoznak belőle. Sőt, még csak nem is gorom ba, mint a kitűnő Tango, nem is sir a próbákon, mint a még kitünőbb Vigna és a karmesteri pálcát nem is vágja a zenészek fejéhez, mint egykor, állítólag, Mahler. Mindezekből egészen nyilvánvaló, hogy semmi rendkívüli, legendás, sőt anekdótás tulajdonsága sincs és legnagyobb ellenségei sem vádolhatják meg azzal, hogy külső megjele­ nésének bájával, kellemével vagy ünnepélyes, férfias páthoszával bűvöli el a szíveket. Gyanakszom, hogy sohasem fogják úgy szólítani: verehrter Meister, sőt így sem : Herr Professor. Kilencven éves korában is az lesz, aki ma. A Lichti. Ö nök méltán kérdezhetik, hogy ha se szakála nincs, se nem gorom ba, sőt más eféle rendkívüli tulajdonságot sem jegyezhetünk fel róla, miért foglalkozunk vele egyáltalán? Azért, hölgyeim, mert egészen rendkívüli ravaszsággal szedte rá a pestieket és tette őket, nyilván akartuk

V e r t e i Ö z e r n le

255

ellenére, műkedvelőkké. Nem hinném ugyanis, hogy boldogul! Loge a Rajna kincséből, ső t: Don G iovanni az isteni Mozart képzelméből: rábeszélő­ képességének, kitartásának és — ami a fő! — hódító erejének olyan tün­ döklő példáját adta volna, mint a fentnevezetl s eddig csak negatívumokkal meghatározol! egyéniségű karmester. 2.

A tett, mert az volt, amelyről megemlékezni a k a ru n k : a M agyar N ő k Karegyesiiletének megalapítása és fejlesztése, egyike ama egészen kevés csodálatos történeteknek, amelyek Pest zenei múltjában feltalálhatók. A hammelni patkányfogó históriája hasonlítható csak hozzá. E gy szép nap ugyanis, váratlanul megjelent városunkban egy lángvörös hajú és cvikkeres fiatal ember, azzal a tervvel, hogy karénekre fogja a m it sem sejtő és gyanútlan pesti hölgyeket. Ha valaki ezelőtt tizenegy évvel azt mondotta volna a M agyar N ő k Karegyesiilefe tagjainak, hogy ők ezen­ túl rendszeresen, kom olyan és pontosan Hándelt, Bachot, Brahmst, Verdit fognak karénekelni, kottát fognak tanulni, próbákra fognak járni, nem hitték volna el. Mások sem hitték el róluk. Sőt, am ikor az egyesület megalakult, a kkor sem hittek benne az emberek, nem hittek, hanem azt mondták : uj szeszély, uj divat, a k o n c e rt: majális, s a szezonnal elmúlik a szeszély, a divat és az egyesület, mint ahogy eddig minden karegye­ sület elmult városunkban. E lm ult, mert hiányzott hozzá a szolid zenei míveltség, elmult, mert tiz év előtt Pesten még nagyon kevés hölgynek v o lt úgynevezett benső ügye a muzsika, nagyon kevésnek tartozott va ló ­ ban életéhez, v o lt személyesen köze hozzá, elmult, mert a pesti] gyere­ keket már kiskorukban arra nevelték, hogy a karénekórára nem hangjegyfűzeteí kell vinni,] hanem orvosi bizonyítványt. A M agyar N ők K ar­ egyesülete azonban nem mult el. Eszíendőrői-esztendőre fejlődött, erősö­ dött, fokozódott a feltesítőképessége. Ez tény. Hogy ez miképen sikerült Lichienberg Em ilnek az v is z o n t: titok. Nem tudom, mert nem voltam jelen, de gyanítom , hogy akik jelen voltak, azok sem tudják és ők maguk csodálkoznak a legjobban azon, hogy milyen kitűnő, szorgalmas, lelkiismeretes karénekes lett belőlük s a . . . bömbőldéből miként lett p e s ti: kulíurfaktor. Ez Lichfenberg E m il életének legkimagaslóbb cselekedete. Vajjon hogyan sikerült neki ? Bizonyára tud egy kunsztot . . . 3.

A pesti zenei élet pár esztendő előtt is széleskörű volt, de hiányzott a mélysége. Lichfenberg E m il: elmélyítette. A muzsikát élvezni is csak az tudja, aki legalább egy bizonyos fo kig maga is muzsikus. A művészeti teljesítményeket csak az képes értékelni, aki maga is megpróbálkozott veíiik. A ki sohasem próbált énekelni, annak fogalma sem lehet az ének­ lésről. A ki, legalább néhányszor, nem vett részt nagyobb mű előadásának a próbáin, nem alkothat ítéletet arról, hogy tulajdonképpen hogyan is vá lik a partitúrából: hang. A pesti ember keletien kényelmes, sőt lusta. A vállalkozói szellem a kávéház ajtajában lelohad. A pesti: fogyasztó, közönség, nem : termelő, alkotó. L ichfenberg azonfelül, hogy elmélyítette zenei kultúránkat, azonfelül hogy az egyetlen filharm óniai zenekar mellé második előadótestületet iktatott a budapesti zenei tényezők névjegyzékének még ma is elég üres lapjára, azonfelül, megtanította a közönség kulturált rétegét az interpretálás, a produkció, az éneklés gyönyörűségére, boldog érzésére. Szervezte a budapesti műkedvelőket. Férfikaregyesületet is alapított és a

254

■enei Ö zem le

hangversenynaptár egy zenekaregyesületi koncertet is hirdet, amely ugyan­ csak az ő legszemélyesebb munkája. E ze n kívü l: az Operaházban is dirigál s magvas, nagy készültségü Írásokkal egyengeti az oratórium -kultusz útját a m agyar szívekhez. Az ő szíve ugyanis teljesen telve van rajongással a Bach-passziók és kántáték, a H ándel-oratórium ok és utódaik iránt s nem tudott lemondani róluk, am ikor Németországból hazatért. Pesten nem volt, ahol megszólalhattak volna e nagyszerű művek, ő tehát, hogy eljátszhassa kedves passióit, megalkotta az előadáshoz szükséges hangszert magá­ nak. És nekünk. 4.

M issziót teljesít, fanatikus, szorgalmas, szívós és állhatatos, mint egy szent. A cvikkere m ögött bizonyára hangverseny ciklusokról álmodik, m ikor is a saját nőikara és a saját férfikórusa élén, a saját zenekarával csudálatos és nagyszerű gyönyörűségekkel fogja megajándékozni Pestet, előadásokkal, amelyekben nélküle talán sohasem lett volna részünk. S hogy megteheti, ő örül a legjobban. L ic h ti: hasztalan keresem, ilyen nevű szent egyelőre még nem fordul elő a kalendáriumban. A koncertnaptárban azonban m ár most is piros betűvel világítanak ki az esték, am ikor pom ­ pás és gyönyörű seregével a pódiumon megjelenik. tZBudapest.

cFodor Gyula.

S? ^Magyar cT (ők
2 enei Özemle

255

kettedik órában, m ikor már semmi kilátás sem volt arra, hogy a helyzet javuljon, egy lelkes zenészünk kitartó agilitása új szervet hívott életre, a M a g ya r N ő k K aregyesületét, mely tíz éves munkálkodása után végzett kulfurm unkája tudatában nem ünneplést, hanem jubiláris észrevételt kér a maga számára. Nehéz volna fürkésznünk, hogy derék alapítóját L ich fe n b e rg E m ilt mi indította a szervezés szükségességének gondolatára. Finom intellektuell lelke megérezte, hogy itt korszakos mulasztás pótlásáról van szó s m ikor külföldi oratórium útjairól szinte művészi mámorban tért haza, mulasz­ tásunk képe annál rémesebb színekben tiint fel előtte. Amit alkotott az ő munkája és amit ez a tíz év gyüm ölcsözőt hozott, az ő verejtéke. A magyar zenekultúrának, mely publicisztikai észrevételezésben részesít min­ den életet adó gondolatot és tényt, most csak az a hivatása, hogy fölidézze ezt a múltat. H ogy kiemelje az érdemes gárdát a zöld asztalok közgyű­ léseinek jegyzőkönyvéből s átadja belőle a nagy nyilvánosságnak mind­ azt, ami nem a házi tűzhelyé, hanem az életé, a magyar zenei művelődésé. Fokozza e kulturkötelesség teljesítését ama körülmény, hogy az egyesület törzséből uj v irá g o k sarjadoztak s ma már két új szerv, közülük egy vokális természetű húzódik meg az egyesület égisze alatt. Az egyesület élethivatása kapcsán két föladat előtt állott Lichfenberg : az első v o lt a toborzás és' szervezés munkája, a második a művészi elindulás. Nehéz volna eldönteni, m elyik vo lt akkor súlyosabb természetű. H ogy a szervezés munkája az emberi kivihetőség lehetőségeit szem előtt tartsa, segítő gyöngéd kézre vo lt szükség, hogy a rábeszélésnek foganatja legyen. A személyes agiíációnak ezt a nagy kötelességét S zé csi Pálné úrnő vállalta, ki nemcsak agilis mozgékonysággal, hanem zenei lelke hozzáértésével dolgozott a szellemi és anyagi megalapozás körül úgyannyira, hogy csakhamar vezércsapaíot gyűjthetett maga köré. H am pelné P u ls z k y Polixena, D r. B on o m y M óricné, F e lln e r Henrikné, b. H a u plS tum m er Getrud, H ubay Jenőné, S á n d o r Arminné, S e le vé r Flóra, S chober Béláné, M. F re u n d Etelka, U llm a nn Adolfné, L e n á rd Robertné és M ü lle r Józsa voltak a nemes hölgyek, k ik a bölcsőnél ott állottak. 1907 októbe­ rében az egyesület már m egalakulhatott: elnöke G ró f F estetich Pálné lett, alelnökei H am pelné P u ls z k y Polixena és S á n d o r Pál országgyűlési kép­ viselő. Kiosztották az adm inisztratív szerepeket s evvel a szervezés befeje­ zettnek volt tekinthető. A művészi elindulás útján az egyesület a kezdet kezdetét vette alapul. Énekpedagógiai munkájában heti két próba mellett eleinte solfeggiagyakorlatokat végzett, majd a kita rtó buzgóság eredménye gyanánt az első évad végén már a nyilvánosság elé léphetett a L ip ó tv á ro s i P o lg á ri K ö r dísztermében tartott házi hangversenyével. A z első szereplés után következett a többi úgyannyira, hogy az egyesület már a harm adik esz­ tendejében B rahm s Pequiem~\éve\ lépett a nyilvánosság elé. A művészi sikerek e fokozatos érlelődése folytán azonban csakhamar világossá lett, hogy a művészi munka teljessége kívánatossá teszi egy testvéregyesület szervezését. így jött létre hasonló agilis buzgólkodás mellett 1911-ben a B u d a p e sti K arén e k E gyesület, mellyel egyesülve első bemutatóul még ez év novemberében H aydn Terem tés-ét adták elő. A teljesfokú fejlődés most már csupán zenekar szervezését tette szükségessé: ez az álom is meg­ valósult 1914-ben, m ikor a Vigadóban előadott M o z a rt P equiem kapcsán már az újonnan létesült B u d a p e sti Z enekaregyesület látta el a zene­ kari részt.

256

Szenei Özetnle

íme dióhéjban képet adtunk a jubiláris egyesület szervezéséről és megalakulásáról. Am int kezdetben hangsúlyoztuk, a hézagpótló kulturfeladat teljesítése mellett, melyre az egyesület vállalkozott, el nem vitat­ ható érdeme, hogy testvéregyesületek szervezésével tette munkáját teljessé. Mindaz, amit Budapest az utolsó évtized alatt vokális művészetben kapott, az ő érdemük. Autonómikus szervezetük, az egyesek lelkes vállalkozása szinte kívánja azt, hogy a magasabb tekintélyű helyről várjanak vállvergetést korszakalkotó fáradozásaik nyomán. A társadalomnak keli doku­ mentálnia, hogy tíz év lankadatlan munkája után kettős módon szolgáltata vissza a kulturnyereségekef. Egyrészt azzal, hogy a társadalom még nagyobb számmal szolgáltatja az aktiv énekesek új vállalkozóit, másrészről, hogy megértő támogatásban részesíti kullurtörekvéseiket. Tíz éves m u n ká ju k története tegyen a legértékesebb babér, m elyet a m a g ya r zenei v ilá g em lékezése szám ukra ta rto g a t! 1 /. d. 1 A ju biláris egyesület hisztorikum ának vélünk szolgálatot teljesíteni azzal, hogy alább két kim utatást közlünk. Az egyik a h angversenyek k ro n o ló g iá já t öleli fel, a m ásodik a legtevékenyebb m űködő ta g o k je g yzé ké t. A M a g ya r N ő k K aregyesülete á lta l rendezett hangversenyek k ro n o ló g ia i egym ásutánja. t. 1908. á prilis 11. Házi hangverseny. (Lipótvárosi P olgári Kör.) 2. 1909. március 15. A capella est. (Zeneakadémia.) 5. 1909. április 30. Orgonahangverseny. (Budai ref. templom.) 4. 1910. április 18. B rahm s Requiem . (Fővárosi V igadó ) 5. 1910. május 5. Ismétlés ugyanott. 6. 1911. január 17. A capella est. (Zeneakadémia.) 7. — 8. 1911. október 22. és 23. Országos Liszt emlékünnep. (Zeneakadémia.) 9. 1911. november 8. F ilharm óniai Hangverseny. (F ővárosi Vigadó.) L is z t: D ante 10. 1911. november 15. H aydn Teremtés. (Zeneakadémia.) 11. 1912. március 27. F ilharm óniai Hangverseny. (Fővárosi Vigadó.) Beethoven IX . S zim fó n ia . 12. 1915. január 15. F ilharm óniai Hangverseny. (Fővárosi Vigadó.) B a ch : M áté p assió. 13. 1913. március 10. F ilharm óniai Hangverseny. (Fővárosi Vigadó.) Beethoven IX . S zim fó n ia . 14. 1915. november V erdi Requiem . (Opera.) 15. 1914. március 9. F iiharm óniai Hangverseny. H á nd el: Judás M accabeus. (Fővárosi Vigadó.) 16. 1914. április 29. Orgona Hangverseny. (Deáktéri ev. templom.) 17. 1914. december 21. M o z a rt Requiem . (Fővárosi Vigadó.) 18. 1015. január 12. M o z a rt Requiem . (Zeneakadémia.) 19. 1915. március 15. Beethoven est. (Zeneakadémia.) 20. 1915. junius 26. Hadi és nép egészségügyi kiállítás bezárása. (Országháza. kupolacsarnok.) 21. 1915. december 1. Kárpáti falvakat újraépítő bizottság hangversenye. (Fővárosi Vigadó.) 22. 1915. december 15. Orgona Hangverseny. íDeáktári ev. templom.) 23. 1916. január 24. M endelssohn: É liá s . (Zenenkadémia.) 24. 1916. február 7, Ismétlés ugyanott. 25. 1916. május 12. Bach, Schumann. Végh est. (Zeneakadémia.) 26. 1916. november 9. Orgona Hangverseny. (Deákféri ev. templom.) 27. 1917. január 5. Bach. Brahms. Zilcher, Kodály, Bartók est. (Zeneakadémia.) 28. 1917. á p rilis 23.H á n d e l: M essiás. (Zeneakadémia.) 29. 1917. áp rilis 27.Ismétlés ugyanott. /I M a g ya r N ő k K aregyesületének e z id ő s z e rin ti iegtevékenyehb m űködő ta g ja i: Bányay Stefánia, Berger Karolin, Bergcr Ráhel. Burger Ilona. Dukcsz M argit, Fisenstüdter Gina, Ferenczy Lajosné, Gultmann Adolfné, G yurkovich Józsefné, Hercz Józsefné, Herczeg Lajosné, Herz Erzsébet, Br. Herzog Erzsébet, Hirsch Irma. Holczberger M ariska, Igaz G abriella, Jakobovits Dánielné, Kardos Angéla, Kosa Vihnosné, Lukács Hedvig, Nagy Ferike, Neumann Ödönné, dr. Preisachné, S ágody Gyuláné, Szepessy Emma, S zilágyi Gézáné, Reiner Lipótné, Weisz jda.

■enei Özemle ■ »*-

i— ■—

257

— ■ i hanem annak pedagógiai állomásait is el

Zeneiskolák özemléje. S? zeneiskolai tanárok vasúti

féljegy kedvezménye. + S? kultuszminiszter szíves figyelmébe. + A kultura fejlődési lehetőségének két fö l­ tétele van : egyik a tanulmány, másik a köl­ csön vevés. A tanulmányhoz természeti képes­ ségek és az iskola segítenek, a kölcsönvevésnek velejárója, hogy elmegyek a szomszéd portájára s a szemlélődő figyelem hatása alatt keletkezett képzeteket a saját tanul­ mányi eredményeim javára kamatoztatom. A kölcsönvevés tehát nem helyhez kötöttség, hanem mozgás, mely fáradtsággal és utazás­ sal van egybekapcsolva A gyakorló művé­ szet tanulmányi kérdései nem azonosak a tudományéval: a művészet csak akkor a sa­ játom, ha közvetlen intuíció eredménye, ha nem a holt partitura az, mely számomra köz­ vetíti. A gyakorló művészeten kívül a peda­ gógiában is ez az á lla p o t: a legtökéletesebb metodikához is van az igazi tanítómesternek hozzáadni valója. A zeneművészet egyenesen megköveteli a mozgást s a velejáró tanulmányt A pályája kezdetén lévő előadó művész csak akkor bonthatja ki szárnyait, ha hazáján túl is nosztrifikálták tudását. S e tünet nem ki­ zárólag az ambíciónak, hanem a tanul­ mánynak is a kérdése. Honnét a világlátottság szemléletén kíviil a sokoldalú tapaszta­ lati tanulmányon és megfigyelésen alapuló nyereség, mely világotjáró művészeink sajátja? Honnét az általános áttekintés, mely minden elméleti és gyakorlati kérdést szinte a nem­ zetközi szintézis segítségével old meg? Eze­ ket a nyereségeket az utazással egybekötött komoly tanulmány segíti előre. De egyoldalú volna megállapításunk, ha megfigyeléseinket csak az előadó művészre terjesztenők ki. Minden nagy művészet, a hazai és külföldi egyaránt, a pedagógia verejtéke gyanánt jelentkezik A világos fejű zenepedagógus számára pedig megadatott az a könnyűség, hogy a jelentkező eredményből a megelőző állomásokra is tud következtetni. Nemcsak a készen előadott zenemüvet dolgozza föl,

tudja gondolni. Ha valami, akkor a zenei tanítás az, mely a velejáró óriási fizikai fáradtság nyomán egykedvűvé, lehangolttá tesz s a legeszményibb foglalkozásból is előbbutóbb rideg Schulmeisterei-t kovácsol. A pe­ dagógus csak akkor tud föladata magas­ latán megmaradni, csak úgy tudja föntartani életkedvét, ha új benyomásokat nyer, ha ho­ rizontja bővül, ha a meglevő, talán már agyondolgozott pedagógiai tartalékba új energiák vegyülnek De a legáltalánossabb értelemben is szük­ ségünk van az utazással együttjáró kölcsön­ zésre Vidéki zenekultúránk nincsen Ha a vidéki zenetanár egy jobb hangversenyt vagy operát akar végighallgatni, a fővárosba kell utaznia. Viszont a zenei művelődés magasabb minősítése után törekvő zenésznek külföldi tapasztalatokra volna szüksége, hogy látóköre bővüljön s hogy eíemér, megszokott zenei kör­ nyezete ne szegje szárnyait. De igen sok esetben nemcsak impressziókra, röpke hangulatokra, pillanatnyi megfigyelésekre van szükség,hanem arra, hogy a zenész utánapótolja nem azt amit felejtett, hanem azt amivel elmaradt. Van-e művészet, mely úgy belső össze­ tételében, mint külső jelentkezésében annyit fejlődött volna az utolsó évtized alatt mint a zene? Ö ha a z t a k a rju k , h o g y zenei m űvelődésünk ne ta g o ló d jé k fö l a hala­ d ó k és elm a ra d o ttak cso p o rtjá ra , m inden lehetőséget m eg k e ll adnunk, h o g y a k ö l­ csönvevés a lk a lm a i g y a k o ria k és k ö n y n yű e k legyenek. Minthogy a kölcsönvevés alkalmai az utazás könnyűségével függnek össze, a gyakor­ lati élet nyelvén természetesnek tiinnék, hogy az állam a magyar zenekultúra munkásait ugyanabban az elbírálásban részesíti, mint kultúrájának többi pedagógiai faktorát, kik kezdve az elemi iskolától egészen a tudo­ mányegyetemig élvezik a féljegynek magától értetődő kedvezményét. Minthogy a művészi ismeretszerzés lehetőségei még fokozottabb mértékben kívánják meg a mozgást, mint a spekulatív tudományé, mindenki előtt a leglogikusabbnak tűnnék, hogy elsősorban a művészi oktatás napszámosait éri e ked­ vezmény. Sajnos azonban, az egész vonalon oly mostoha elbánásban részesülő zeneiskolai tanárok e természetes jogi igényére senki ügyet sem vet Nemcsak a p rio ri, előzetesen

258

*2enei

zárattak ki a kedvezményből, hanem később is, m ikor szervezkedtek, elutasításban volt részük Úgy gondolkodtak, hogy ha már az a lealázó elbánás érte őket, hogy munkájuk nem részesül a kulturm unV a kedvezményében, szervezkednek s ékes memorandum útján fölvilágosítják fölöttes hatóságaikat, hogy itt tévedés történt. Megadták a memorandum átadásának szokott formáját is, s a küldöttség ha jól emlékezünk — élőszóval is to l­ mácsolta, hogy miről van itt szó. Ismételten elutasításban volt részük s ma a statusquo az, hogy a ze n e is ko la i ta n á ro k nem része­ sü ln e k a v a s ú ti fé lje g y kedvezm ényében. Miután a kérés indokolt és méltányos vol­ tának minden belső és külső kritériuma meg­ van. érthetetlen minő szállóigével helyezték ad acta, illetve utasították vissza a művészetek e kulturmostoháinak rimánkodó kérelmét? Az államnak tudnia kell, hogy a zeneiskolák tanárainak képesítését ő adja s ebből kifolyó­ lag tisztában kell lennie azzal az értelmi cen­ zussal is, melyhez e minősítést köti. Ma, — hogy a művészeti minősítés magasabb érté­ keit eleve is kizárjuk. — minden zeneiskolai tanárnak van legalább is annyi előiskoiája, m int egy tanítónak Sőt újabban közülük igen sokan középiskolai érettségivel lépik át a tanárképző küszöbét. Tudok esetet, mikor egyetemi abszolutóriummal lett valaki zene­ iskolai tanárrá. De mindenekfelett kétségen kívül áll, hogy akárhány esetben kettős mi­ nősítéssel kapja valaki kezébe a tanári diplo­ mát De ha ez nem is volna így a gyakor­ latban, a párhuzam kedvéért föltétlenül ele­ gendő a négy középiskolai osztály előföltétele is akkor, m ikor a tanítói állásnak nyújtott ked­ vezménynél ezzel megelégszünk. Mert a tanár­ képző két évét a megelőző négy akadémiai osztállyal egyetemben legalább is ugyanazon mérlegre kell helyeznünk, mint a tanítóképző minősítését. S íme odáig jutottunk, hogy amit a tanító az egész országban élvez, azt a magasabb értelmi és művészeti censussal rendelkező zeneiskolai tanár sem memoran­ dummal, sem küldöttséggel nem tudja ki­ koldulni. A kedvezmény megtagadásánál egy elfo­ gadható indokot sem lehet tehát fölhozni. Az a körülmény, hogy a legtöbb zeneiskola városi kezelésben van, a kérés teljesítésének nem lehet akadálya. Mert ne felejtsük, hogy ma tulajdonképpen a legtöbb zeneiskola

félig államosítva van. Az ,államilagsegélyezett“ iskolát az állam művészi és pedagógiai cenzushoz köti. S ha ma városaink nem volnának oly nagyielküek s nem állítanának föl mindenfelé zeneiskolákat, vajjon akkor nem az államra háramlanék-e ez a kötele­ zettség éppen úgy, mint a közoktatásnak minden más fokozatán ? De mélyen elszomo­ rító, hogy akkor, m ikor minden községi, városi, felekezeti tanító megkapja a kedvez­ ményt, akkor a v á ro s i z e n e isk o la i ta n á rtó l azt megtagdják azzal a rideg indokolással, hogy hozzá az államnak nincsen köze. Szóvá tettük e sérelmet először azért, hogy ujjal mutassunk reá ama megszégyenitő helyzetre, melyben nyakig vagyunk benne s melyet hivatalos hatóságok és társadalom évtizedes elfogultsága teremtett meg. A zene művészet kérdései és pedagógiai ügyei még mindig mostoha gyermekei annak a hatóságnak, melynek támogatni kellene s annak a társadalomnak, mely részvétlen közönnyel tekint legvitálisabb érdekeinkre. A napszám, a mesterség fogalmával azono­ sítják pedagógiai munkánkat, a melyért miután tisztességes fizetés és nyugdíj nem jár, tehát a többi kedvezményeket is megvonják. De szóvá tettük az ügyet a mostani nagy világ­ fordulás napjain is, melyek gazdasági követ­ kezménye gyanánt már életbe lépett a M Á V majdnem száz százaléknyira fölemeltmenetdíja A k u ltu s z k o rm á n y élén m ost o lya n fé rfiú á ll, k i egész lé le k k e l h o rd ja szívén a m a g ya r zenei m űvelődés nagy ügyét. S z a v a k k a l és té n ye kk e l ig a zo lta szám talan esetben, h o gy érzéke van évtizedes m ulasz­ tá so k irá n t s hogy h iv a ta lá n a k n a g yh a ta lm i s ú ly á v a l m inden ig a z o lt tö re kvé sn e k é r­ vé n yt szerez. V ig yé k eléje az o rszá g zene­ is k o lá in a k ta n á ra i e tiz e n k e tte d ik órában kére tm üke t. A v ilá g h á b o rú n a k e g y ik nagy e rk ö lc s i eredm énye, ho g y hum ánusabb, belátóbb vilá g n é ze te t v a rá z s o lt hatóságok és egyesek leikéb e s h o g y az igazság nemes ügyének g yő ze lm é t is elősegítette. Talán nem kell bevárni egy ujabb világ­ háborút,mely igazaink számára megértést hoz j. d. A ritm us a zenében az életei adó lü k ­ tetést jelenti. A modern zeneszerzemények­ ben általánosságban ritm iku s elem elhanyatiása észlelhető, mi kétségkívül a zene­ művészeinek is a hanyatlásával egyértelmű.

enei Özemle "

— ■—

—■

senki, hogy ha mindezek a jáiékalkalm ak betöltetnek, a kétségbeejtő helyzeten egy jottányi változás sem lesz észlelhető. Nem úgy van. A pénztárnál tolongok igen nagy százaléka elmegy oda minden héten s rendszeresen öklözi az útjában állókat. De a laikus érdeklődőknek talán még nagyobb fele csak arra vár. hogy „ezl“ avagy „azt* az operát látta légyen s akkor a mór meg­ tette kötelességét. S ha az Opera jegyéért már most fo ly ik a harc, m ikor az intézet iátékrendje szinte minden emóciótól menten zajlott le, mi lesz akkor, ha majd esemé­ nyek és nevezetes ujdonságok és reprizek m unkájától lesz hangos az Ibi palolája. Az első kötelesség tehát a játékalkalm ak szaporítása s a javulás rövid időn belül konstatálható lesz. De van ennek a lehe­ tetlen állapotnak még egy távolabbi kon­ zekvenciája i s : Budapest ma egyetlen dalszínházzal nem képes már beérni. A nom áliának látszik ez a kijelentés akkor, m ikor még a közelmúltban is azt kellett regisztrálnunk, hogy a Népopera érdeklő­ dés hijján múlt ki nagy részben De azóta a v ilá g sora váliozott. S erős a hitünk, hogy ugyanez a nagyarányú kereslet a háboru után is meglesz, még akkor is, ha e háboru szállítói és plulokratái csak a mesékben kelnek majd életre. — M iko r a V á ro si S zínház megnyílt, m ily nagy garral hirdették, hogy énekiskola létesül vele kapcsolatban, mit tagadhatatlanul egyértel­ műnek látluk azzal, hogy az uj rezsim alatt az operett mellett az opera is szóhoz jut. Most za jlik le a második operett premíérje a Tisza Kálmán-téren, de operai törekvésekről mindeddig egy árva szót sem olvastunk. Valóban nevetségesnek tűnik a nagyképűsködés, melylyel úgy a köz­ vélemény, mint pedig a sajtó hangja is aj­ kaira vette a v id é k i opera szükségességé­ nek kérdéséi. V idéki operáról beszélni ak­ kor, m ikor a főváros operaügye sem látszik megoldottnak. De mindezeken kívül van ennek a nyomorúságos állapotnak

-==£) 9 ?o o á s ■—

— ii —-

i ■

Mentők az Opera pénztáránál. Nagy a tolongás a ku ltú rá é rt: az Opera pénztáránál már elégtelennek bizonyult a rendőrség háborús asszisztenciája s miután a kultúráért a világháború által nagyranevelt sm okkok könyökkel dolgoznak, a játék vége az volt. hogy a mentőknek is akadt m unkájuk. Szóval kévésén mull, hogy a jegypénztárnál nem halt szörnyet a zenekultúra fanatikus híve s hogy a várva várt operajegyet nem” cserélték fel az emberhalál m artirságával. Sokszor feltiinődtünk már ezen a kulturjelenségen s nem vagyunk hajlandók az operajegyekért való eme száinfeletti epedést kizárólag az igazi kulturszom j javára jegyezni. A pénz­ bőség, mely a főváros háborús állapotai­ nak is velejárója, [fényűzéssel jár, a fény­ űzés hajtja ezeket az embereket az Opera felé, hol a költekezésen és mutatkozáson felül még jó zenét és kitűnő énekeseket is kapnak. S látván a jegypénztárnál önfel­ áldozással dolgozó mentőcsapatot, távol tőlünk, hogy a világháborúért, vagy a künyökülésért az Opera bölcs vezetőségét tegyük felelőssé. Nem kívánunk foglalkozni a sokszor hallott ellenvetéssel, mely titkon eldugott jegykészletről szól s mely lehetet­ lennek tartja, hogy egy-egy előadásra már két hetet megelőzőleg ne legyen jegy. De föltétlenül va lljuk, hogy ez a szenvedélyes jegyhajsza valamiképp mégis kultúrkötelességeket involvál. Mert ahol nagy a keres­ let, ott a kínálatnak is növekednie kell. A külföldön már augusztusban kezdik az Operák évadját és junius végén zárják le. N álunk m iért késnek a szezon elején és miért sietnek annak végén ? A külföld Operái a naponkinti játékrend mellett fog­ lalnak állást, míg m inálunk a szünnapos játékrend járja igen régóta. Ne mondja

CHMEL J. É S FIA

259

cs. és k ir. u d v a ri zon g o ra g yá ro so k

B udapest, G izeI!atér,H aaspalota I. em.

t

A legjobb zongoráknak m int: B ö se n d o rfe r, Bechstein, S chiedm ayer, R önisch, S teck, Thürm er, P ro ksch , W irth stb.. továbbá a P iano/a zongorázó ké szü lé k egyedüli kép­ viselete Magyarországon. 39 7—xo

260...............

^£Z?L Ó \e rn jp ................

meg egy veszedelmesebb fattyúhajtása. Llgv-e bár az Opera kulturintézet s hogy kultura! adjon, annak kell kulturalkalm at nyújtania, ki arra lelkileg első sorban reászorul. Nem lu kra tiv vá lla la t ez az intézet, hol az kap, aki először tizei. Mert ha így állana a dolog, akkor állítsunk kikiáltó kat, írju k ki a színlapra a jeligét „k i ad legtöbbet", vagy vigyük be az opera jegyét a börzespekuláció útvesztőibe s az eredmény meglepő lesz. Mert mégis lehetetlen állapot, melyet m últkor egyik előkelő zenei főisko lá nk tanára pana­ szolt el, hogy három év óta nem látta az Operaház tájékát sem. Nem szólva arról, hogy ő is állam i vonatkozásban él a ma­ g yar zenei kultúrával szemben, szívesen megfizette volna jegyét akár úgy, m int a lip ó t­ városi hadseregszállító, de képtelen arra, hogy félnapokat ácsorogjon és azután üres kézzel távozzék. Nem, itt bajok vannak. Pedig háború idején, m ikor az élet egész vonalán az „arányos és méltányos el­ oszlás" szigorúan rideg fegyverével tudunk csak nem éhen meghalni, a kultúrában is ezt az elvet kellene föáilítani. Méltányos kulturfölosztást kérünk s elsősorban a kultura katonáit és napszámosait tessék alkalomhoz segíteni. Bárhogyan is történjék az intéz­ kedés, tudatában vagyunk annak, hogy a tolongás egyszerre nem fog megszűnni s hogy ott nemcsak rendőrökre, hanem talán mentőkre is szükség lesz. De ez a körülmény nem ment föl a kötelességek alól. A lka­ lomban kell többet nyújtani, az elosztásnál kell igazságnak es józan mértéknek lennie, nehogy az Opera egész kulturm unkája csak a lu kra tiv cserebere látószöge alatt nyerjen elintézést.

Max R eger — a ballet deszkáin. A zenevilág könnyei, melyeket váratla,r.ul korai, egyben mélységesen tragikus halála a lelkekből kiváltott, még nem száradtak föl. Az emlékezés friss hantjain még üde szeretetvirágok n yílnak s a Max Peger-Gesellschaft röviddel utána alakult meg, m ikor Leipzig egyik hotelszobájában álmodott utolsót. A kegyelet mindent el­ követ, hogy Múzsája legalább halála után részesüljön abban a kiengesztelésben,

melyben életében oly kevés része volt. A ko rá lis ősi erején nagyranevelt nagy zeneszerző lelkének legnagyobb felével az orgona padjaihoz nőtt, melyből nem igen árad kifelé a népszerűség olcsó és hálás sütete. Nemcsak zenéjétől, de egész élet­ fölfogásától a színpad á llo tt legtávolabb. A nnyira az abszolút zene független szólás­ módjához szokott hozzá, hogy a színpadnak befolyásolt és függő levegőjét meg sem kísérelte. Élte végén is ugyanannál a stilusvilá g n á l á llo tt Múzsája, m int annak elején s néhány zenekari opust leszámítva aszketikusan rezervált zenei egyéniség sugárzott ki egész lényéből. — De mindez nem aka­ dályozta a profánokat, hogy a gyász esz­ tendejét úgyszólván be sem várva, máris illetéktelen kezek nyúlnak öröksége után s szentségtelenítik meg annak legtitkosab­ ban őrzött hagyom ányait. A lángész fegyel­ mezettségének tragikum a rendszerint az, hogy a ledér fölfogás ott kezdi ki az eszményi, hol annak piedesztálja a legma­ gasabban emelkedik az élet sara fölött. Max Regert a fájdalmas végzet gyorsan érte el. Balletszvitje, melyet a new -yorki filharm onikusok dirigensének S transkynak ajánlott, dram atizálva lett. E gy balletmesternő vállalta e szomorú szerepet, hogy ezt a szentségtörő munkát elvégezze s Max Regert, a közelmúltban elköltözöttet is odadobja a „profanutn vulgus" cirkuszi porondjára. Németországban az egész zenei közvélemény fölszisszent e merénylet hírére, de a védekezés módjára senkisein gondolt. Távol tőlünk, hogy vitába bocsát­ kozzunk afölött, ad-e a judikatura módot ez eljárás megfékezésére, vagy van-e a szerzői jog törvényszékének tétele, mely e gálád profanizálást lángpallosával sújtja. Na a kettő közül egyik sem lehet fegyve­ rünk, forduljanak Max Regernek még gyá­ szos és könnyező hívei a fö lvilágosílás esz­ közéhez. M ondják meg a balletmesternőnek. hogy ki volt Max Reger, hivatkoz­ zanak humanizmusra, a szellem tulajdon­ jogára és a kegyelet szent érzésére. Ha ezek a fogalm ak még életképesek e hábo­ rús földiekén, talán lesz mód arra, hogy Max Reger lekerüljön a ballet deszkáiról.

261

2 enei Özemle

hivatalos megerősítés, a közleményt csupán fentarlással adjuk közre.

Telm ányi Emil Bach-estéi. Korunk legujabb zenei jelenségeinek fel­ tűnő jellegzetessége a Bach-kultusznak egy­ Az O rszágos M agyar O rganoiógiai re nagyobb arányakban való terjedése. Ez T ársaság szerv ező munkálatai. | örvendetes népszerűség nem csupán a ThoA m agyar orgonaműveszek, orgona­ szakértők és orgonaépítők október clscjcn gyűltek össze Budapesten a zeneakadé­ mia tanácstermében, hogy az Országos M agyar O rganológiai Társaság szervezési m unkálatait m egtárgyalják. Amennyire egyértelmű volt a fölfogás, hogy a Társaság megalakulására művészi szempontból föltétlenül szükség van, o ly osztatlan buzgólkodással folynak most az előkészítés egyéb teendői. Az előértekezlel tudvalevő­ leg kettős irányban határozott. Első meg­ állapodása az alapszabályokra vonatkozott, második pedig az Országos M agyar Orgonaépítési Szabályzat tervezetére. M indkettőt illető leg határozatba ment, hogy előbb tervezetet nyomatnak ki, melyet felülvizsgálat, illetve áttekintés céljából az értekezlet minden tagjának megküldenek. Miután az értekezlet tagjai a két előterjesztésre megtették észrevételei­ ket, ujabb értekezlet föladata lesz, hogy a két szabályzat végérvényes elfogadása és a belügym iniszteri jóváhagyás után a Társaság megkezdhesse üdvös működését. Az előkészítés szervező m unkálatait a megbízott igazgató, G eyer József organológus végezte nagy körültekintéssel és a negyvenegy paragrafusból á lló alapsza­ bály-tervezeten kívül az Orgonaépítési Szabályzat memorandumát négy pontban csoportosította. Az első szól A z orgona m egrendeléséről, fe lá llítá s á ró l, szerelésé­ rő l, á tv é te lé rő l cs kifize té s é rő l, a második fejezet A s z a k é rtő k és ezek a lka lm a zá sá ­ ró l, a harm adik A z o rg o n a á ra k ró l, a ne­ gyedik A z org o n a go nd o zásá ról. — Mint c vázlatból is nyilvánvaló, az uj Társaság gondviselésszeríí munka teljesítésére v á l­ lalkozott. Ha az orgouaépítók és az uj Társaság vezetősége között meglesz a megértés, a m agyar orgonaügy szokatlan fellendülésére n y ílik kilátás.

Dohnányi Ernő új tantervé. E gyik déli lapunk szolgál a meglepetést keltő híradással, hogy D o h n á n yi E rnő az orsz. m. kir. zeneakadémia tanulm ányi céljaira új tantervét dolgozott ki. M unkája kiindulásánál a berlini Hochschule tan­ tervéből indult volna ki s kész m unkálatát M ih a lo v ic h Ödön, miniszteri tanácsosnak, az orsz. m. kir. zeneakadémia igazgatójának már be is mulatta volna. — M inthogy e hír megbízhatóságát illetőleg hiányzik a

; ' ! i i ;

m as-kánlor kórusm űveirc és az orgonairodalo m ra v o n tk o z i k , hanem újabban kamaraműveire is kiárad. Telm ányi Em il, a kiváló magyar hegedűművész, ki a külföldön tnag yár hazánknak már annyi dicsőséget szerzett, most a Bach kultusz terjesztését tűzte ki föladatául. Budapesti Bach-hangversenyeivel kapcsolatosan Bécsben és Berlinben is rendez három kamaraestét, a melyen a hat hegedű-szonáta illetve! partita, vala­ mint a hat zongora-hegedű szonáta fel­ váltva kerülnek bemutatásra. Telm ányit Fás Sándor kíséri és vállalkozását minden­ fele nagy elismeréssel fogadták. >-*-<

A M agyar Nők K aregyesülctcnek idei m unkaterve. A ju b ilá ris évforduló kapcsán, melyet a í M a g ya r N ő k KaregyesiH ete idén ül meg, oly nagyszabású munkatervet jelentettek be, mely minden elismerésre méltó. Míg a hatni egyesület a közelmúlt években meg­ elégedett azzal, hogy évente egy nagyobbszabású vokális művet, rendszerint ora­ tórium ot mulatott be. addig idén kisebb szereplései mellett három nagy mű található m űsorán: B rahm s Deutsches Requiemje, H ande! Messiás-a és Bach Szent János Passziója. — Az első művet a közzétett tervezet szerint november 30-án adják elő, szólistái M edek Anna és P u szta y S ándor; a másodikat H ande! Messiását a tavalyi szólistákkal ism étlik meg december 28-án, végül az évad befejezése gyanánt Bach Szent János Passzióját a jövő év április 22-én mutatják be. Utóbbi mű szólistái S á n d or Erzsi, D u rig ó Ilona, D r. S zé ke ly­ h id y Ferenc, Szem ere Árpád cs K álm án O szkár lesznek. — E gazdag műsor közzé­ tétele kapcsán kétségtelen, hogy a buzgó egyesület tevékenyen veszi ki részét a munkából s buzgósággal igyekszik pótolni azokat a hiányokat, melyek zenei műve­ lődésünket a vokális stílus elhanyaglásábói kifo ly ó la g a múltban érték. Az oratórium m űfajának minél általánosabb népszerű­ sítése kívánatossá tenné, ha nemcsak a főpróbára bocsátanának közönséget, hanem ha második, esetleg harm adik előadási is hirdetnének. A zeneakadémia hangversenytermének befogadóképessége ugyanis nem áll arányban az elterjesztésnek ama széles rétegekre kiható, általános kötelezettségével, melyet a vokális műfajok megkövetelnek.

262

enei Özemle

Bckvirálják az orgonák fém anyagát.

A bécsi

Am i Németországban és Ausztriában már m egtörtént, a közeljövőben nálunk is bekövetkezik: az orgonák fémanyagának hadi célokra való lefoglalása. A honvédelmi miniszter idevonatkozó hivatalos rendelke­ zése már publikáltától!. Eszerint az orgonák ónból vagy ónönlözetből vaió anyaga képezi a lefoglalás tárgyát s első sorban azon sípok jönnek tekintetbe, melyek az orgona felületén, tehát a prospektuson vannak. Kivételt csak azon művek képeznek, melyek lSbü előtt épültek s így vagy zeneművészeti. vagy képzőművészeti szempont­ ból m int műremekek megkímélendők. A ren­ delet végrehajtását illetőleg az egyházi hatóságok már kaptak utasítást s a kérdő­ ívre beérkező válaszokat most várják az egyes tem plom októl. Kivételes esetben fölmentésnek lehet helye. Ennek méltányos voltát illetőleg a kultuszminisztérium dönt — N álunk Magyarországon az utolsó évtized alatt óriásit fejlődött az orgonaépítőipar. Kímélettel és belátással kell a rekvirálásnál eljárni, nehogy hosszú évek munkája egyszerre menjen veszendőbe.

A bécsi udvari színházak deficitje k ö ­ rülbelül négy és fél m illió koronát tesz ki, mely összegből egy ötödrész esik a Burgtheater-re és négyötödrész a Hofoper-re. 1910-ben két m illió kétszázezer korona volt a delied, 1911-ben h á rom m illió két­ százezer korona, 1914-ben pedig négy m illió korona.

F ö ld e sy A rn o ld b e rlin i s zereplése. Kevés m agyar előadó művészünk van, ki rövid idő alatt úgy meghódította a kü l­ földet. mint Eöldesy Arnold. Ma már nemcsak az impresszárió reklámszava, hanem közönsége osztatlan érzése is, hogy Földesy egyike a legnagyobb csel­ listáinknak. A lig köszöntött reánk az uj évad, a berlini hangvcrsenyplakátok már jelentik, hogy a művész első bemutatkozása október havában lesz, m ikor a BlüihnerSaalban a Blüthner-zenekar kísérete mellett ön álló szólista hangversenye lesz. Édekes műsorán a D vorák-, a Lalo koncertek, nem­ különben Tschaikow sky variációi szerepel­ tek. A dirigens tisztét Paul Scheinfplug töltötte be s a sajtó csak dicsérettel adó­ zott a m agyar származású művésznek. P e m b a u r K á ro ly uj o r a tó riu m a . Pembaur K ároly, az eddig is általáno­ san ism ert és kedvelt vallásos zeneköltő In vitáin aeternam címen uj oratórium ot szerzett, tnel>nek szövegét Félix Braun írta. A művet november 3-ikán a Brunó K ittel-kóru s adja elő, ugyanazon kórus tehát, mely azelőtt Dracseke Krisztus című művét interpretálta. A mű előadásának színhelye a berlini ftochschule für M usik lesz. Közreműködnek Éva és Friedrich Paschke és a berlini filharm óniai zenekar. A kórus szerkezete vegyeskart és női ket­ tős karokat reprezentál, míg a zenekarhoz harangok és az orgona szegődnek.

u d v a ri s z ín h á z a k

d e fic itje .

Arnold Schönberg oratórium ot írt. A meglepetés erejével hangzik, hogy A rn o ld Schönberg, a jeles modern zene­ szerző nemrégiben oratórium szöveget szerzett „D ie Jakobsleiter” címen s legkö­ zelebb annak zenéjévé! is elkészül. A k ü l­ fö ld i lapok eleve is kíváncsiak arra. ho­ gyan fog a modern zeneszerzők legmo­ dernebbje ezzel a feladattal m egbirkózni. V árnak arra a „hangnem létrára” , mely az oratórium megírásánál alapul fog szol­ gálni.

Félix W eingariner — mint zongorista. Szokatlan érdekességei hangzik, hogy Félix von Weingartner a közelmúltban egy berlini hangversenyen Edwin Fischerrel két zongorán Bachnak C-dúr kettős hangver­ senyét adta elő — A zenei vállalkozással a berlini sajtó egyértelműen a legmelegebb hangon nyilatkozott.

>♦< Dr. Kohuf Adolf — m eghalt. Nemrégiben Berlinben egy kivá ló zenei író. Dr. Kohut A d o lf halt meg, aki szárma­ zására m agyar volt. A kiv á ló theoiógusnak és orientalistának Alexander Kohutnak volt a fitestvére. Bécsben és B oroszló­ ban tanult, Jenában avatták doktorrá és pályája kezdetén újságírással foglalkozott. P o litika i magatartása miatt 1884-ben Ber­ linből kizárták, de Bism arck közbenjárására később visszatért. 1890 óta m int zeneíró tevénykedett főképpen. Műveinek száma fölülhaladja a százat. Legutóbb a Bécsben megjelenő D e r M e rk e r című zenei fo ly ó ­ iratnak vo lt állandó munkatársa. Utóbbi lap majdnem minden számában hozott tőle cikket.

>-•< Berlin új hangversenyterm e. Amióta Budapest elveszítette a Royal hangversenytermét, amely kamarazenei cé­ lokra alkalmas volt, állandóan panasz tárgya a hangversenyterem hiánya. Ezzel szemben mindenesetre érdekes fölemlíteni, hogy Berlinben szeptember havában Schubertsaal elnevezéssel uj hangversenyterem nyílott meg. Az uj hangvesenyteremmel kapcso­ latban a külföldi zenei sajtó csak annyit említ, hogy abban Hekking-hangversenyeket

enei Ózemle rendeznek, amelyeknek népszerű jellegük lesz Az uj hangversenyterem a BülowStrassen van.

Reinhold Bccker — hetvenöt e v e s. A kivá ló drezdai komponista, kinek fő­ ként zongora- és hegedűszerzeményei ná­ lunk is ismeretesek, most ülte hetvenötödik születésnapját M ár kilencéves korában tűnt föl mint hegedűs, de egy későbbi betegsége egészen a zeneszerzői, karnagyi és tanítói pályára utalta, Eleinte a drezdai Liedertafel választotta karnagyává. M űvei­ nek a száma igen nagy. Férfikarai az az enemü irodalom legkiválóbb termékei, de mint zongora- és hegedűzeneszerző is érdemes nevet vívott ki. S zim fonikus és színpadi eredményei is elismerésre méltóak. Előrehaladott kora dacára állandó szellemi frisseség övezi. v—í

A berlini Filharmónia B ach-estélye. A brandenburgi rokkantak javára a ber­ lini Filharmónia két Bach-estelyt adott a közelmúltban, amely müsorőszeállításával ki­ válónak bizonyult. Riidel vezetése alatt köz­ reműködött a berlini Doni hírneves ének­ kara. Ez utóbbi három motettát adott elő. Orgonaművek gyanánt a G-moll fantázia és fuga, továbbá á C-moll-passacaglia szere­ peitek. Előadták az E-dur szonátát csem­ balóra és hegedűre, azonkívül több jelesebb kamaraművet.

>—<

Ciklikus B ecth oven-han g versen yek. Schnabel, Flesch és Becker, ez a kiváló három művész a bekövetkező tél folyamán kamara estélyeket tervez, amelyeken Beet­ hoven összes kompozícióit adják elő, me­ lyeket zongorára és hegedűre, zongorára és gordonkára, zongorára, hegedűre és gor­ donkára irt. Az elsőrangú vállalkozás elne­ vezéséhez stílszerűen a Beethoven-teremben tartja meg a hangversenyeket.

>—<

Zenei ünnepségek Drezdában. O któber utolsó napjaiban Drezdában zenei ünnepségeket rendeztek, amelyeknek kizárólag modern jellegük volt. A hang­ versenyeken csakis olyan műveket adnak elő, melyek első izben lesznek bemutatva. A zenei ünnepségeket egyúttal a jótékony­ ság szolgálatába állították s a tiszta jö ­ vedelem a török vörös félholdat illeti. A zeneszerzők sorában többek között A lb­ recht, Bienstock. Franckenstein, Gráner, Mraczek, Hausegger, Schreker, Sekies szerepelnek. A szólisták közül fellépnek Dux Klára, Falk-Seebe énekesnő, a M o­ dern-Trió, azonkívül a drezdai filharm óniai zenekar Edvvin Lindner vezetése alatt. A művészi irányítást Sr. Erich M iiH e r vál­ lalta.

„

265

Kölni zenei ünnepségek. Köln városának zenei szervei a közel­ múltban szövetkezve három hangversenyt rendeztek, melyeken kizárólag a rajnai kom ponistának Edwald Strássernek müveit adták elő. Egy zenekari- és két kamarahangversenyt tartottak, melyeken a bécsi zenekar, a leipzigi W oilgandt-vonósnégyes, a kölni Gürzenich-Trió, Busch hegedűs, de Sandt pianisla, a berlini Marié More és a krefeldi S ully Alzen működtek közre. A szerző ujabb m unkáiból egy hegedű­ verseny. egy klarinétkvintctt, egy zongora­ trió és több dal vo lt műsoron.

>-•-< Apró Hírek Csarnoka. Ludom ir Rozycki híres operája Erős und Psyche címmel Breslauban lett bemutatva nagy siker közepette. A művet most leg­ utóbb a stuttgarti és mannheimi színházak is megszerezték; azonkívül. Brémában. Poscnben, Kielben, Lembergben és V arsó­ ban is adni fogják. — Hugo Kaun jónevü kom ponistának Mutter Erde című nagy vo ká lis művét mutatták be Danzingban; azonkívül 126-ik zsoltára Essenben, Márkische Suite című műve pedig Drezdá­ ban került műsorra. — A mint az egyik német zenei lap írja, Vecsey Ferenc hegedű­ művész G ró f Z ichy A ndor balatouföldvári v illá já t vásárolta meg. — A berlini filh a r­ m onikus kórus szeptember hó elején Bach H -m oll miséjének és néhány kantátának betanulásával kezdette meg az uj évadot. — A berlini St. Georgenkirche orgonistája A rnold Dreyer a Steril-féle konzervatórium ­ nak lelt a zenetanára, — A berlini Heilandskirclie orgonistája Kurth a k irá ly i zeneigaz­ gatói címet kapta. — A lipcsei városi színház százéves fönállása alkalm ából annak in ­ tendánsa Martersteig, igazgatója Lohse és rendezője M arion az A lbrecht-rcnd első osztályú keresztjét nyerték el. — A Drezdában élő norvég komponista Gerhard Schjelderup, aki jelenleg Kopenhágában időzik, Ibsen után szerzett és Braud című szim fonikus költeményét nemrégen mutatták be első ízben. A bemutatót a drezdai filh a r­ móniai zenekar előadásában maga a szerző vezényelte. — A német zenei életnek egy veterán képviselőnője Ida Volckmann, ki Münchenben él, most lett nyolcvan éves. Liszt és Wagner nagy idejének vo lt tanúja s a nürnbergi zeneiskolának igazgatónője Lina Ramann-nal együtt. Ez utóbbi tudva­ levőleg Liszt-biograliát is szerzett. — Am s­ terdamban és Hangban decemberben két zenekari hangversenyt rendeznek kizárólag VValdemar v. Bauszern műveiből A műve­ ket maga a szerző vezényli. — Hugó Kaun „S appho“ címen operát szerzett, amelyet a leipzigi Városi Színház fog be­ mutatni. — O szkár Chelius „Die vernarrte

^ e n e i Őzemfe

264

Prinzcss" címen operát szerzet!, amely Bierbaum ismeretes mesejátékából indul ki. E ddig Wiesbadenben, Schwerinben. Braunschweigben. Elberfeldben adták elő cs legutóbb Köln is kilátásba helyezte annak bemutatását. — G ráner Pál ismerős zeneszerző .,Theophano“ címen operát szerzett, amelynek szövegét Anthcs Ottó írta. — Drezdában a közelmúltban uj triótársaság alakult, amely alsősorban a modern zene idevonatkozó szerzeményeit akarja állandóan műsoron tartani. A trió tagjai Emi! K iinger (zongora), Erdmann W arwas (hegedű) és Zerter (cselló).

n

—

mmR

------------ -——«« H

irodalom KI

m(paw i ■'

—

a

‘'Könyvek. Z e n e e s z té tik a . Irta L a v o tta Rudolf. Első ezer. Ára három korona. A Z enetudom ányi K ö n y v tá r huszadik száma. Tizenhaíodrét, 304 lap.

11. Szellemes esztétikus jelentette ki a minapában, hogy a tudom ányoknak csupán látszólagos köztársaságában az esztétikáé a szépségdíj. A szépről szóló tudományos m egállapítás ugyanis nem csupán speku­ latív szorgalom m al összeharácsolt tőke, hanem belső élmény, a lélek esztétikai tehetségeinek összefogó és koncentrikus m unkálkodása. S am it H e rz fe k i tanárom­ tól még a zenetörténeti előadások során hallottam, az áll az esztétikára is : amint sikerült zenetörténetünk azért nincsen, mert az idevonatkozó kézikönyvek csak a történeti búvárnak és nem vérbeli ze­ nésznek a munkái, úgy fokozottabb mér­ tékben ái! ez a vád az esztétikára. A tö r­ ténelem még inkább eltűri az oknyomozó tudom ányosságát még a kko r is, ha kevés lélek %'an benne, de az esztétika egyenesen tiltja a túlspekulativ betűontást. L a v o tta érezte, hogy a zeneesztétika tudo­ mányának problem atikus jelenségét ő dobja be először a m agyar zenei életbe akkor, in ik o r e kézikönyv megírására vállalkozott. Á brányi már elavult és a forgalom ból k i­ kerüli zeneesztétikája óta egész új világ

""

'

I I

■■■-■■""■"mini' ............

L O H R M A R ÍA - K R O N F U S Z I

j j

alakul! ki űgyanyira, hogy ez a régi kézikönyv szinte nem is áli már édes ro k o n ­ ságban a szerző vállalkozásával. A pro­ bléma nehészségél úgy véli megoldani, hogy a tételes tudományos megállapításra szorítkozik. Sem nem honcol, de nem is részletez. Nem tartozik azon esztétikusok közé, k ik kézikönyvük megírásával a tudo­ mány népszerűsítését tűzték ki célul. Ó va ­ kodik tőle, hogy a szóvirágok füzéreivel tegye anyagát érthetőbbé. Megelégszik az iskolásán pontos regisztrálással. Persze a zeneesztétikának mai ismeretlensége mellel! kom olyan lehet vitatkozni afölött, vajjon az adagolásnak erre a módszerére van-e nálunk szükség? Magyarországon ugyanis nem a szakszerű zenésznek van szüksége a zeneesztétika felaprózott igazságaira, ha­ nem inkább annak az értelmes nagyközön­ ségnek. mely zenével és zenében éi anélkül, hogy esztétikai lényegével tisztában volna. A zenészvilágot vagy a német könyv érde­ kelte eddig, vagy a zeneesztétika számos segédtudománya segítségével közvetítették a maguk számára az esztétika mindennapi kenyerét. Lavotta módszere nem vezet a népszerűsítés e jelenleg aktuális útjához, hanem inkább a d id a ktikai szabatosság erényével akar hódítani. Ahhoz, hogy széle­ ! kevésbbé tájékozottabb sebb, ez irányban körökre hasson, a közvetítő színes cs friss értelmére és magyarázatára lesz szükség. A publicitás eme szempontja mellett szerző a modern zenét érdeklő és jelenleg túlnyom óan forrongó problémákat sem akarja részletesebben boncolni. Egyenlő igazságot oszt s a múltat ugyanazon m ód­ szer és ugyanzon terjedelem keretében is ­ merteti. Az e s z té tik a i ta rta lo m fejezete alatt azért sem sokat időzik az ui iskolák ismertetésénél s a naturalizm usra és impresszinizmusra tulajdonképpen kevesebb szót veszteget, mint akár a klasszikus, akar a ronraniikus zene esztétikai taglalá­ sára. A ki tehát azzal az intencióval veszi kezébe a művet, hogy tőle u jke lclii kéte­ lyeink tisztázázását várja, az csalódik. Lavotia ezze! az eljárással nem a közön­ ség iránt való kedvelés szempontját ta r­ tóba előbbrevalónak, hanem a tudom ányos megállapítás axiómáit. Ezek szerint ezek a problémák függő kérdések alakjában je­ lentkeznek s egyenlőre a polemia rovatába tartoznak. Velők inkább m onografikus résziettudományoknak kell foglalkozniok, mint annak a zeneesztétikának, mely a kész,

A főváros első és legrégibb csipkefiszlíló-, veg ytisztító- és kelmefestő gyári intézete B ud a p e st, V III. k e r., B a ro s s -u tc a 53. szám . F ió k o k : II , Fő-ntca 27, IV , F s k li-ú t ó és Kecs­ kem éti-utca 14, V i., A ndrássy-út 16 és i erézk ö r ú t39,V .,H arm incad-u 4,V lil.,Józse f-körút2.

%„Palace“~kávéház. § I

5S 6—6 A*

t

Elsőrendű cigányzene. ❖ Színházi vacsora 4 ^

4* * *

S3enei Ózemle leszűri tények regisztrálója. Az esztétikai tartalom mellett egy másik izgató kérdés a zenei hatás léle kta na . Egyenlőre csupa hom ály és rejtély veszi kö rü l e kérdést, de azért tagadhatatlan, hogy a m indinkább pozitívum ok után kutató segédtudományok ma mégis közelebb hozták e kérdést a megoldáshoz. Nemcsak a hivatásosak, hanem a laikusok is kiváncsiak arra, hogy a zenei szép hatásának m ik a fo rrá ­ sai, melyek annak szubjektív és objek­ tív fényezői ? A szerző a kérdésnek mai állapotát nem tarja megérettnek arra, hogy hosszasabban időzzék nála. csupán a téte­ les m egállapításokat sorolja fel, de m in­ den szavából k ié rz ik : re la ta re fe ro . A felelősség nem őt, hanem a tudományos viták korifeusait illeti. Anyagfelosztását hét pontban sorakoz­ tatja egymásután s az anyag tárgyalása a főcímek után^íg y igazodik e l: az első füzet A zene cs a m űvészet. E cím alatt a zeneművészet elhelyezkedését állapítja meg s genetikus úton taglalja a zene­ művészi minősítését. A m ásodik fejezet a hangjelenség e sz té tik á já v a l foglalkozik, vagyis azzal a traktafussal, mely ma konvenció szerint minden esztétikának a gerincét alkotja. Külön érdeme, hogy a színek zenéjének problémáját is fölveti. Érre következik a zene a la p fo rm á in a k tana. majd a m ű fo rm k és m ű fa jo k alakjainak részletes elemei. A modern esztétika tana voltaképen csak az ö tö d ik fejezetben, a zenem űvészet ta rta lm i elem zésével veszi kezdetét. Itt a szerző nem elégszik meg az esztétikusokat annyira jellemző történelm i bölcselkedéssel, hanem közelebb lép tá r­ gyához s a klasszikus, rom antikus és programmzene elvont belső lényegét is meg­ akarja fejteni. Hogy e módszer alapjában véve hisztorikus, az a fejlődéstani elv lényéből következik. A modern zeneeszté­ tika következő fejezetét a ze nestiius problé­ mája fo glalja le. Sorra veszi a lírát, esztétikát és drám ái s a faji íz meghatározásával teszi fejezetét teljessé. A befejező füzet a ze n e i hatás lé le k ta n á t adja s azon belül a műalkotás, a műélvezet, a zenei ízlés, esztétikai benyomások, szép és rút, tragikum és kom ikum fejezete alatt összpontosítja mindazt, ami a zenei stílus specieséhez tartozik. Lavotta m unkája a kezdeményezés érde­ mén kívül a tudom ányos jószándék és az arányos csoportosítás erényeivel tű n ik ki. Szigorúan fegyelmezi m ondanivalóit s egy

K eresek

P c d á lo s 931-5

265

pillanatra sem tér el attól a terjedelemtől, melyet tárgya megszab. Miként zenetörté­ netének, úgy most esztétikájának is külön felemlítendő előnye, hogy gazdag b ib lio g rá ­ fiát közöl, melyet minden fejezet végén csoportosít. S ivá r m agyar zenei tudom ányosságunk közepette örömmel kell e nevezetes irodalm i nyereséget elkönyvelnünk. 1Temesvár

jjá ro sy D ezső.

Az összhangzattan elők észítő isk o ­ lája. (Skálák, hangközök, hallást fejlesztő gyakorlatok, fő- és mellék-hármashangzatok.) A középiskolai énektanítókat képző tanfolyam felvételi vizsgálatára készülők számára, vala­ mint iskolai és magánhasználatra irta W einer Leó, az orsz ni. kir. zeneakadémia tanára. Harmadik átdogozott és bővített kiadás. Budapest, 1917. Rozsnyai Károly kiadása, IV , Mehmed szultán-út 15. Kis negyedrét, 64 lap. Ara 3 korona 60 fillér. A zeneelmélet metodikáját illetőleg ma tagadhatatlanul két módszer áll előtérben : az egyik a zeneelmélet igazságait befejezett komplexumnak minősíti s önállóan taglalja, míg a második, a gyakorlatban sűrűbben előforduló eljárás a zeneelméletet az össz­ hangzattanra való előkészítés szükséges elő­ feltétele gyanánt fogja fel. Bárhogyan is értelmezzük e két fölfogás gyakorlati ki­ hatásait, bizonyos az. hogy a zeneelmélet gyökeres és egyöntetű taglalása minden zenei tanításnak alfája. A hiba eddig az volt, hogy nemcsak a zenei értelmezést illetőleg voltak ellentétes állásfoglalások, hanem a magyar nyelven megjelenő elméleti könyvek elneve­ zési módja is fölötte különböző volt. Aki a zeneelméleti kézikönyvek hangköztanába egy pillanatra is betekintett, észrevehette, hogy ahány hely, annyi szokás. A hivatalosan rendszeresített énektanítói tanfolyam igen alkalmas eszköz arra, hogy az okleveles tanítók egységes rendszeres igazságokkal fölszerelve kerüljenek ki az életbe. A zeneakadémia idevágó eddig is gazdag tankönyvi irodalmának megvan az az előnye, hogy a zenei tudás megalapozott propedeutikával szolgál és apróra váltja az elemi ismereteket. Weiner tancélját könyve címe adja meg s ez ad támpontot a vázolt tananyag feldol­ gozását illetőleg. Négy részre osztja monda­ nivalóját: az első a skálákkal, a második a hangközökkel, a harmadik a hallást fejlesztő

B R A U N ANTAL

H a rrrió n iu m o t

m egvételre. F is eh c r P á l, P a Ián k a ( B á c s k a ) .

2 I

ha n g sze ré sz TE M E S V ÁR BBLVÁROS je n ő h c rc c g utca 14 .szá m

*0
266

gyakorlatokkal, inig az utolsó a fű- és niellékhangzatokkal foglalkozik Könyvének új ki­ adása főleg az utolsó fejezetet adja gyökeres átdolgozásban. Ami az anyag földolgozási módját illeti, a szerző óvakodik a zeneelmé­ leti tankönyvek íróinál annyira szokásos bőbeszédűségtől, s röviden ad rém adja meg magyarázó fejtegetéseit. A földolgozott anyaggyakorlati alkalmazását gazdag példatar teszi világossá. Az uj kiadás minden erénye dacára szá­ m olunk azzal, liogv Weiner eme alapvető munkájával a zeneelméleti tételek nincsenek végérvényesen kodifikálva. Még lesznek ujabb kísérletek, melyek a fölvetett anyag másikszakaszát más megvilágításban adják. De a fontos tancél, mely e könyvvel szemünk előtt lebeg, valóban kívánatossá tenné, lia a jövő e nemű tankönvirói Weinernek megdönt­ hetetlen megállapításait hűséggel és engedel­ mesen tennék magukévá. Az egységnek és az igazság terjedésének használunk vele. /. d.

A m agyarság a Riemann-Lexiconban. Kereszty István úr m últkori cikkéhez szabad legyen még a következőket hozzá­ fűznöm : Riemann híres Nachschlagevverkjének leg­ újabb, 8. kiadása (1916) megszégyenítően hemzseg a magyar helyesiráshibáktól Nem­ csak Békés-Czabra (Békés-Csaba helyett) képviseli az író teljes nemtörődömségét irányunkban, hanem még egy jó csomó hason­ lóan korrigálatlamil maradt szó: Z en e sth i Lapok (Zenészed Lapok helyett),S z a n tz n e r • Szautner helyett), Waldburn (Waldbauer helyett) stb. A legcsúnyább eljárás azonban, és tökéletesen képviseli a magyarsággal szem­ ben eddig szokásban volt külföldi álláspon­ tot, hogy még a szavak kiejtésére vonatkozó utasítás dolgában is teljesen hamis és felü­ letes módon jár el a szerző; az a szerző, ki különben a leglelkiismeretesebb kutatók egyike. Szerinte pl. a magyar sz betűt sch-nek (s-neki kell ejteni, vagyis pl S ze n d y-t így

•sasa

■4BBI

STERNBERG

cs. cs kir. udvari

HANGSZERGYAR Budapest, VII. ker., Rákóczi-út 6 0 . szám.

96 1— 10

Zongora Bösendorfer, E hrbar és a legnemesebb gyártm ányok. német, valam int meslerMesterhegedük. hefedűkasz’Ófrancia, riási választék. O lcsó árak. *«n ss*

iia t

M ŰVÉSZI

O TTHOM M R

varázsolja át lakosztályát,

ki cégünk

előkelő kivitelű,

állítású műképeit és képeslapjait figyelmére méltatja.

művészi ki­ ::

Állandóan vagy ötszázezer művészi levelezőlapot és ötezer műképet ■tartunk raktáron.

::

Levélpapirnemüekből külön készleteink vannak,

melyek a legkiválóbb minőségű

cégek védjegyeivel vannak ellátva,

u. m. Margeret, Mary és Graziosa-Mill,

::

Ázonkívüi vagy ötvenezer mappával és ötezer kazettával rendelkezünk.

PHOTOBROMÜRR-CÉG Temesvár Józsefváros, liunyadi-ut 13.

Gyárváros, Kossuth-tér, Mirbach-Palota.

V ertei Özemle olvastatja: schendű (az y -1 bizonyára azért íí-nek, meri a g ö rö g nyelvben úgy keli ol­ vasni az iip szilp n t!). Riemann szerint Sendii Árpád (nem Á rpád!) Szarvás-on született, még pedig Békés megyében. — Eszünkbe jut, hányszor olvastuk német könyvekben a R o sza vo gly nevet, a R agoeki-\nd\\\ö{, a C za rda s-1 (Rózsavölgyi. Rákóci. csárdás helyett)! A czardas egyébként annyira beroz’sdásodott már a német helyesírásba, hogy semmiféle smirglivel megtisztítani többé nem lehet. És eszünkbe jut az a _m ű v e lt“ német hölgv, ki egy alkalommal lelkesen meg­ dicsérte cseh temperamentumunkat, s mikor

f Royal-szállodai

kijavítani próbálták, mondván, hogy nem cseh hanem magyar, úgy válaszolt: „nos tehát, mondom hogy cseh; hiszen magyar vagy cseh, az elvégre egyre megy!“ É sorok írója nem barátja a tétlen sopánkodásnak: fél évvel ezelőtt megírta Riemannak. hogy hajlandó a 9. kiadás számára a magyar vonatkozású cikkeket díjtalanul ki­ javítani. Levelére _ azonban a nagy tudós nem vá la szo lt. Őneki nem sürgős. (Budapest. ty/o/nár Sdntal. K iadótulajdonos: Járosy D ezső. N yom atott a C sanádegylitizm egyei Könyvnyomdában

WEISZ GERSON ÉS TÁRSAI 64 4—10

y j T c m e s v á r-J ó z s e fv á ro s , P ályaudvar közelében fü m Kényelmes szobák, kávéház.

N o rin b c rg i, rö v id - , s z ö v ö tt á rú k és p a m u t-n a g y k e re s k e d é s

TEMESVÁR

56 6 —6 QQ

SBee8© 8ee88Q ee886eö8G Q 8888SS

267

T e le fo n 606. sz. P o s ta ta k a ré k p é n z tá r-s z á m la 410. sz.

öototofoiototoioloto'ofofototoloíotototoiototototototojotojototototototcüototototototototofofotototofototctc^ ^

23

6—i«

cq

| őzikra magyar gyújtó | guárak részoénutársaság °

r

te m e svá ri gyártelepe, állandóan 5 0 0 m unkást fo g la lk o z ta t s m indenféle fa jta g y ú jtó t, b ő rz s irt, fénym ázt, cip ő kré m e t és ko csike n ő csö t g y á rt a leg jo b b m inőségekben.

rf <J j4 -5 2

S p e ciá lis g y á rtm á n ya : E m ke-gy ■ujtó Ü Q és E m ke-cinőkrém .

Gyárvárosi Drogéria

gA RU C H :

Schunk M. és Társa

UVEGLIDVARi

Tem esvár-G yárváros, Fő-utca 24. A já n l: G yógyászati és háztartási cikkeket, leg58 6—lo finomabb illatszerés piperecikkeket jutányos árak mellett. V idéki ren­ delések pontosan eszközöltetnek.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Tokaji gyógybor

B

ÜVEG -, P O R C E LLÁ N - ÉS LÁ M P A Á R U -N A G Y KER ESKED ÉS

j

betegeknek, ajándéknak alkalmas, ? postacsomagokban. S z o m o ro d n i K 1S.50 A sszu K 25.— V egyesen K 22.— Édes szomorodni . . . . K 24.— Ü rm ö s K 18.— frankó. Hordóvételnél olcsó árak.

32 8— 10

TEM ESVÁR B E LV Á R O S , V Á R O S H Á Z-U . 4.

S z t a r e c z k y G éza, szőlőb irtok os ♦

T o lc s v a T o k a j m e lle tt.

50 7—10 ^

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

ALAP ÍTÁ S I É V : 1857.

0

„BISZTRA' ERDŐ K IH ASZNÁLÁSI RESZVENYTARSASAG TEMESVÁRI BEJEGYZETT CÉG. 1 9 1 6 -1 7 . ÜZLETI ÉV.

VAG YO N

P é n z tá r - s z á m la ........................................................... Értékpapírszámla K 110.000'— n. é. hadikülcsön Ftirész-iparvasút és egyéb berendezések . . . . Adósok ......................................................................... Készletek: Erdőkben, telepeken stb...........................

T A R T O Z IK

K o rn h lu m Z s ig m o n d s. k., ügyvezető-igazgató.

S z ö ré n y i A r th u r d r. hadbavonult.

22

23 24 06

1609173

75

1 9 1 6 -1 7 . ÜZLETI ÉV.

Tüzbiztosítási s z á m l a ................................................. Országos balesetbiztosítási já r u lé k o k .................... Betegsegélyző j á r u lé k o k ............................................ A d ó -s z á m la ..................................................................... Erdőbérlct, fatermclés, fűrész, vasútüzem és rak­ tárak k ö lts é g e i........................................................... Á ltalános k ö lts é g -s z á m la ............................................ K a m a t-s z á m la ............................................................... Értékcsökkenési s z á m la ............................................ Hadbavonull alkalm azottak segélyezési számla . Egyenleg mint liszta nyereség: 1915/16. évről á lh o z a t............................. 26455'0ó 1916/17. évi h o z a m .................................. 7004069

V ö rö s H e n rik s. k., elnök. R óíh E rn ő hadbavonull.

13106

105080 873982 407288 209627

MÉRLEG-SZÁMLA

TEHER

R é s z v é n y tő k e -s z á m la ........................ Hitelezők és elfogadványok . . . . Gépberendezési és értékcsökkenési 350.000' s z á m la ................................................. 200 .000 ' idei leírásért . ........................ Egyenleg m int tiszta nyereség: 1915/16. évről á t h o z a t ........................ 26.433'06 1916/17. évi h o z a m .............................. 70.040'69

VESZTESÉG- ES NYERESEG-SZAMLA 129(19 2696 1940 10977*

19 47 45 10

494455 26978 5773 200000 2340

31 67 81

96475 754544

75 78

550000

96473 ! 75 1609173 ■75

KÖ V ET!

26433 06 728111 |72

Nyereségáthozat 1915/16. évről Összes termékek bruttó jövedelme

—

—

Temesvár. 1917. évi junlus hö 30-án.

L ö fflc r B éla s. k. S zana Z s ig m o n d s. k.

750000 212700

Az igazgatóság: G a la n d a u c r A lfré d s. k. S z ö ré n y i Z s ig m o n d d r. s. k.

A felügyelő-bizottság: P á lm a i L a jo s d r. s. k., elnök. L ö fflc r G éza d r. hadbavonult.

754544 I 78 A könyvelésért: H cym an n Leó s. k. S íern Jenő hadbavonult. V ö rö s Istvá n d r. hadbavonult. K á lm á n Jenő s. k.

L ö fflc r Im re d r. s. k.

Usenet' Ózamle

XI

j

ELM AGYARORSZAGI

GAZDASÁGI BANK R.-T. Központ: B elváros, Losonczy-fér 9. Fiókpénztár: Józsefváros, Kossuth Lajos-utca 9. sz. Kirendeltségek: B i/lé d , B u ziá sfü rd ő , G yertyám os, Jánosfölde, N a g y k á ro ly fa lv a , K evevára, Ó bessenyő, Ó ra vicza b á n ya , P eriasz, Vinga. R é s z v é n y tö k e ....................................... 5,000.000 korona. T a rta lé k a la p o k ....................................... 1,900.668 korona. B e té te k...................................................' . 11,000.000 korona. Elfogad betéteket takarékpénztári könyvecskékre, fo lyó - és csekkszámlán a leg­ előnyösebb feltételek mellett. Jelzáloghitei és váltóleszámítolás. Előlegek állam ­ papírokra, záloglevelekre és részvényekre. Felekkel való érintkezés csak délelőtt. V a s á r- és Ü nne pna poko n a b a n k z á rv a van.

6 8—10

Pályázat. A zsolnai tóm. kath. plébánia-hivatal ezennel pályázatot hirdet az újonnan szer­ vezett egyházi karnagyi állásra. A karnagy köteles a helybeli műkedvelőkből ének- és zenekart szervezni és vezetni, mindennap szentmisén orgonáim, temetéseket végezni s más kántori teendőket teljesíteni. Tót nyelv tudása szükséges. Jövedelme: 2000 korona évi fizetés, ter­ mészetbeni lakás avagy 630 korona lakbér­ illetmény, alapítványi misékből és kiváltott stólából 150 korona, mely összeg 330 koro­ náig fog emelkedni. Stoláris jövedelem körül­ belül 1500 korona. Ezenkívül zeneoktatásért 2500 - 3000 korona, sőt nagyobb mellékjövedelemre számíthat A zenei képesítésüket, eddigi alkalmazta­ tásukat s erkölcsi magatartásukat bizonyító okmányokkal felszerelt kérvények a zsolnai plébánia-hivatalra címezve november hó 10-ig adandók be A kiirt állás betöltése egyelőre csak egy próbaévre történik, melynek eltel­ tével a megválasztott véglegesítésének elha­ tározása a kegyúri jogokat gyakorló városi képviselőtestület elhatározásától függ. A pályázók kötelesek próbaéneklés cél­ jából november hó 13-án Zsolnán saját költ­ ségükön megjelenni Zsolna, 1917. október hó.

Ruzsicska Tamás, helyettes plébános. V á ro s i és m e g y e i te le fo n s zá m 5 6 7 .

Ruschil ésLenner vászon-, fehsrnemúáni-kereshedés

< T eme$üár-c5elo. cHunyadi-utca 5. C secsem ő - és le á n y k e le n g y é k . — M e n y ­ a s s z o n y i k e le n g y é k n a g y v ála szté k b a n .

BfiBCSRUYIt1 íffpfinc 'sem e9e-'bor-ési

!gj I

I— I \ I— I I V

fűszerkereskedés is

I t EMESVRR-BELVRROS telefon .64. s z . | a R lk a lm i- uzsonnák Ízletesen rendezve.® fij Gyümölcs, vad és felvágott. Bel- és k ü l- ^ Sj földi borok, pezsgők. Tea, rum, teasüte-ffl Sj mények.Színházi bombonok, csokoládék i§j

Haldek és Társa árú- cs buforszállítók T em esvár-B elváros, M ercy-ufca 5. 86 2—10

T e le fo n 122.

Ifj. Kolarits István

S5 2 —10

egyenruházati intézete

Temesvár~BeIváros,Zápolya-u. Gyomorbajosoknak

nélkülözhetetlen gyógyszerük az

Egri víz melyet az e g ri írg a lm a s o k 150 év óta készítenek. Kapható a gyógyszertárakban, de legcélszerűbb megrendelni az írg a lm a s rc n d g y ó g y s z e rtá rá b ó l E g e r. Kis üveg kor. 1-50. Közép üveg 5 kor. Nagy üveg 10 korona. Kevesebbel mint 3 kor. értékül postán nem küldünk. U tá n z a to k tó l ó v a k o d ju n k . 30 7 -1 0

b é r ié i Ózéftile

XII

9

\P P

•

aria-Juroo Z e m e s v á r-Q y á rv á ro s ,

27 S—10

O rgonaépííők, orgena- és harm ónium gyár Pécsett.

Polafsek-féle könyvkereskedés -ben. Jegyzék

V ízgyógyintézet Kádfürdő Népfürdő

Angster József és Fia

E ddig megjelent 6500 szám. Teljes raktár a

58 7—ld

155~5

K edve zm énye s je g y e k tra fik o k b a n , e g yle te kb e n és v illa m o s k a la u z o k ­ nál k a p h a tó k .

fig e t- á t.

Schoít-féie zenemúkiadványok.

Gőzfürdő

A jánlják kitűnő hangú és erős szer­ kezetű légiiyom alu és elektrom os be­ rendezésű orgonáikat a iegjulányosabb árak mellen művészi kivitelben. Rak­ táron kitűnő hangú harm ónium ok minden nagyságban Elektrom os fujtató-készülékck.

ingyen.

Komáromi és T ó t h h egedííkészítők műterme

Budapest, IV., KossuthLajos-ufca 10. Kel alany, egy eziisl és egy nagy m ilíenium i éremmel kitüntetve. A pécsi orszá= gos kiállításon állam i arany éremmel kitüntetve Alapíts tatott 1867. rlapot kívánatra Ingyen kiild iin k. A budapesti bazilika orgonájának építői.

Hegedükedvelök saját érdekük­ ben kérjenek árjegyzéket bér­ mentve. E lsőrangú uj hegedű­ készítő és javító műterem. Ki­ váló húrok stb. Esetleg részlet­ fizetésre is szállítunk. _____________________

25 7—10

< \K lecker ^-jáos (~lltó dm L y

CT

■

r ''

’

■

(~ t/’

,/

, ,

j

lemesoar-yyaroaros, Jiossuib-fer 7. sz.

■______________

D

_

T ú szerárú k, csem egék, — festék ek , vetőrnagoak, gyó g y- és ásván yvizek, — gyó — bel- és külföldi borok, likö likőrök, cognak, pipere ------— cikkek, frissen lőtt v a d a k ^ to á n a tm készséggel sz o igólunk árajánlattal. —o —

Kecskeméty Fényképezőkészüiékek. — Kellékek. Műszerész. — Javítóműhely.

Temesvár, Agrár-palota. Á rje g y z é k in g y e n .

T á v b e s z é lő 202