II. évfolyam. Szarvas, cleczember 25

II. évfolyam.

Szarvas, 1891. cleczember 25.

Mcgjelen hetenkii.it egyszer, vasárnap reggel. | LSZ évre . Félévre . . Negyedévre

....... •

I

•

»

•

••

es

SZERKESZTŐSÉG

ES

«-.«

.t

"«

v* V ~

számi

KIADÓHIVATAL:

Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad helyben A NYÁCSHC SOMA UTÓDA ÖZÉG Búza-utcza, 1288, szám, lioya a lap szellemi Ugyanitt egyes számok is kaphatók. — kr. részét illető közlemények, reclamátiók és előEgyes szám ára 10 h\ fizetési pénzek küldendők. . 2 frt 5 0 kr. Hirdetések és nyüítéri közlemények jutányos . ± írt 2 5 kr. áron vétetnek fél. Kéziratok nem adatnak vissza, rr

jovö

— Htíhííúy szó lapunkról, —

J e l e n számmal l a p u n k második é v f o l y a m á t fejezi be. — T á v o l áll tőlünk a szándék, h o g y ebből valami n a g y dolgot a k a r n á n k csinálni. H a van v a l a m i é r d e m ü n k a 1 ap szerkesztése k ö r ü l , a z é r t k á r p ó t o l t b e n n ü n k e t bőven k ö z ö n s é g ü n k n e k a lefolyt k é t év alatt tapasztalt t á m o g a t á s a és jó i n d u l a t a . U g y , h o g y ezen k é t év mérlege határozottan a mi t a r t o z á s u n k k a l z á r ó d o t t le.

se hivatást, se k e d v e t nem é r e z t ü n k volna a küzdelemre. A mi h i v a t á s u n k csak az volt. frogy az ország egy kis r é s z é n e k : a mi vidékünknek és a mi v á r o s u n k n a k érdekeit előbbre vigyük! Országszerte m e g i n d u l t a mozgalom, liogy a művelődésnek egyes gó'czpontjai teremtessenek, h o n n a n a kult ú r a , az a n y a g i j ó l é t és a n e m z e t i eszme az egész országban elterjedjen. Általános lett a meggyőződés, hogy e g y m a g á b a n véve a főváros fejlődése még n e m biztosítja az ország felvirágzását, hanem szükséges, h o g y m i n d e n v i d é k a m a g a művelődési ügyét kezébe vegye és intézményeket létesítsen.

£

E s ezen művelődési és előrehaladási m o z g a l o m szülte e l a p o t is. N e m a k a r t az h a t a l m i tényező lenni senki kezében, c s u p á n csak egy eszköz a h a l a d á s szolgálatában. E g y orgánum, m e l y n e k h a s á b j a i n a b e n n ü n k e t érdeklő m i n d e n n a p i , de azért reánk nézve n a go»* v f o n t o s s á go ú k é r d é s e k f e l v e t t e t n e k

ellátása és felszerelése. Mi is m e g m o z d u l t u n k , h o g y saját erőnkből emelkedjünk a kultúra ér- l é p c s ő j é n egy f o k k a l feljebb.

és megbeszéltetnek. Sorról-sorra, a mint az idők és szükségletek a z o k a t felszínre hozzák. Eszköz a k a r t lenni e lap, m i n t eszköz a t á v i r d a kifeszített s o d r o n y a , m e l y e n keresztül a n a p o n k é n t f e l m e rüld események, g o n d o l a t o k és ideák a k ö z ö n s é g érzelmeibe és gondolkodásába belevitetnek. T é r a k a r t lenni, m i n t volt R ó m á b a n & hajdani, f ó r u m , az a n é h á n y száz négyszögölnyi tér, melyen a Róma érdekeiért aggódó p o l g á r o k g o n d o l a t a i k a t egymással kicserélték, p o l g á r t á r s a i k a t ' áldozatkészségre és t e v é k e n y s é g r e b u z d í t o t t á k . E g y l a p n a k hivatása, h o g y tovább vigye a gondolatokat és együtt-

ollót az asztalra téve. Aztán a kiszabott vásznat rózsás ujjaival szétsiniitva, tovább nézegette. Folytatni akarta a megkezdett munkát. Mikor a feleségemnél vacsorálok, Be midőn a fejét lehajtotta, hogy jobban — A „S'/arvás ds V Méko" eredeti tiírcstiíja. — lásson, szemeim szép nyakára tapadtak, mePompás hideg idő volt, karácsony este. lyet a kissé túlmagas hajviselet szabadon A lió sűrti pelyhekben hullt alá s a széltől hagyott. Közelebb léptem hozzá, hogy jobűzve, bezörgetett az ablakon, Meleg ílanell- ban láthassam . . . és megcsókoltam. ruhámba burkolózva s ujjaimmal az ablak— Uram! kiáltá a feleségem, hirtelen táblákon zongorázva, mosolyogva néztem le felém fordulva. az utczán járó-kelőkre, a hózivatarra, az — Asszonyom! viszonzám én, mire egész fagyos világra, oly ember jó hangula- aztán mindketten hangosan felkaczagtunk. tával, aki meleg szobában ül és a lábait -— Hiszen karácsony napja van mondám. — Mentegetőzik, uram ? vastag szőnyegbe temetheti. A kandalló előtt — És ön asszonyom, panaszkodik ? állt a feleségem és vászonból szabott ki va— Igen, uram! Panaszkodám, hogy lamit, időnkint egy-egy mosolyt küldve felém. A kandallón a karácsony estére ket- karácsony estéjén némelyek ily kevéssé üntőnk számára együtt feldíszített kis kará- nepélyes hangulatban vannak. csonyfa mellett egy érdekes uj könyv várt 1 1 Azzal betolt a dolgozó szobámba s iffl. reám s a tűz barátságos kékes lánggal r e á m z á r t a 'f J i d édesem, mi leltPkérdém, a zárt lobogott. ajtón át. — Nincs nevetségesebb ezeknél a járó— Csak tiz pereznyi türelmet kérek, kelőknél, akik szerteszét csatangolnak a A kandallón van az újságod, ma még nem am Nemde V — kérdem a felesé- is olvastad. A kis asztalon találsz gyufát, Aztán tányérok, poharak csörömpölését — Csitt! — szólt ő, a kezében tartott hallottam a másik szobából, majd selyemni-

ha-suhogás hallatszott át. Ej, hát mi lelte a feleségemet ? Kinyílt az ajtó. — Ne neheztelj, hogy bezártalak, szólt, megcsókolva engem. Nézz rám, mily széppé igyekeztem magamat tenni. Rá ismersz arra a hajviseletre, mely neked úgy tetbzik ? A magas hajfonat s csupasz nyak 1 De mivel a csupasz nyakam szégyenlené magát egyedül, kivágott ruhát vettem fel, mint a legnagyobb ünnepélyekre szokás. És nem a legnagyobb ünnep-e az, mikor ily nagy tekintélylyel Jogok asztalhoz ülni, mint te vagy ? — Asztalhoz ülni ? — Nos igen, asztalhoz ülni, kettesben, egyedül. Nem látod, mily fényesen rendeztem be mindent? Nézd a nagyszerű kivilágítást, a kis karácsonyfát, a virágokkal díszített terített asztalt! Mindezt előre elkészítettem a kis fülkében; de hogy előszedjem és rend^ h o m m az egészet, s hogy áz asztalt a kandalló elé toljam, egyedül kellett maradnom. Előre hát, uram, tálalva van! Gondoskodtam néhány csöpp Chainbertinröl is, a mi kedvencz borunkról. Mit parancsol legelőször ? Talán ebből a szárnyasból ? Néhány pillanat múlva hirtelen felkelt

I í a m é g i s visszapillantunk röviden az elmúlt k é t év m u n k á j á r a , azt főleg azért tesszük, h o g y számot vessünk ö n m a g u n k k a l : v á j j o n elértük-e azt a czélt, m e l y é r t l a p u n k m e g i n d í t á s a k o r tollat vettünk kezünkbe és liogy van-e a t o v á b b i m u n k á s s á g n a k a jövőben is jogosultsága ? T a r t ó z k o d á s nélkül m e g kell vallanunk, hogy v a l a m i világra szóló, n a g y i d e á k l a p u n k alapításakor n e m l e b e g t e k szemeink előtt.

Azoknak

E s így a n a g y Aitalanosságolc mellett m e g i n d u l t országszerte a detailmuri/ca: az egyes részeknek, a városoknak emelése, i n t é z m é n y e k k e l való

E&T X j a / p i a n l s : m e i i

x.

6 SZARVAS és VIDÉKE

érmésre és együtt-müködésre birja a munkánkat és tevékenységünket békén a közügynek szentelhettük. Hogy mi „.Róraa sorsáért aggódó polgárokat! küzdelmeinkbe soha az elkeseredésnek < D e ahlioz első s o r b a u az és a sértett hiúságnak érzetét bele h o g y ilyen p o l g á r o k l e g y e n e k ! dolkodó, t e v é k e n y és áldozatkész poí- nem vegyítettük. t§ Kicsiny társadalom csak is ekként Hogy nálunk voltak ilyenek, azt képes az alkotások terén megmaradni, a lefolyt két év története fényesen be- mert az nem bírhatja el a személyi bizonyította. Az öi*öm könnye csillan harczot is az elvi küzdeleni mellett. fel szemünkben, ha 'azokra az alkotáEs ha azt kérdezzük, hogy ebben sokra gondolunk, a melyeket a mi a küzdelemben lapunk betöltőtte-e a kicsiny társadalmunk e rövid idő maga hivatását és rnegtette-e a maga alatt létrehozott. Ilyen áldozatkész- kötelességét, akkor erre a kérdésre, ségre, ilyen eredménydús munkásságra azt hiszszük, nagy szerénytelenség nél— kimondhatjuk azt büszkén — ha- kül lehet igennel válaszolnunk. sonló körülmények közt élő társadaMert ha egy lap hivatása az, hogy lomban alig találunk példát! Egyesek a termékenyítő ideákat felszínre hozza, és az össztársadalom megtette itt mind, azokat megvitassa és keresztülvitelük a mivel csak a közügynek tartozott. érdekében küzdjön: akkor ezen hivaMegtették az öregek, akik fiatal lelke- tását lapunk hűséggel és kitartással sültséggel küzdöttek és az i^ak, a kik kivánta betölteni. Mert nem volt olyan bölcs mérséklettel és nemes kitartással nagy horderejű kérdés, melyet a legfáradtak a közügy szolgálatában. illetékesebb e gyén ek hozzászólás ával De nem az érdemet keressük mi lapunk teljes részletességgel meg ne érdekében ne most, hanem keressük csupán a levon- vitatott volna,' melvnek U ható tanulságot. Azt a tanulságot, hogy iparkodott volna lapunk egy-egy rést mi módon és milyen eszközökkel volt bontani, azt egy-egy lépéssel előre ez a fényes eredmény elérhető ? vinni és kivitele érdekében SZÍVÓS harEgyes-egyedül csak társadalmunk czot folytatni. állandó összetartása által. Ha pedig egy lap egyik főköteLátjuk más helyeken a visszavo- lessége abban áll, hogy a társadalom nást, az egyenetlenséget és az éles Összhangzó működését meg ne zavarja viszály oka tj melyek a társadalom leg- de sőt ellenkezőleg a társadalmi erőtöbb erőit az egymás elleni harcz- ket a közös czél érdekében összetörneban kötik le és emésztik fel. Látjuk ritse: akkor ismét ezen kötelességünk a közéletnek azt az elsatnyulását, hűséges teljesítését egész büszke önérmelyet az ily viszályok másutt elő- z ettel említhetjük fel. Mert a lefolyt idéznek, És akkor kell, hogy áldjuk *két év alatt sohasem engedtük felbura sorsot, hogy mi ezektől a harczok- ánozni lapunkban a személyes tárnaés ízetlen ellenségeskedések harmeg voltunk mentve. Hogy a mi az asztaltól s karjára kapott egy asztalkendőt. — Nos, nem csinálják ezt a pinczérek a vendéglőkben ? — Kitűnő ötlet. De pinczér, engedje meg legalább, hogy a kezét megcsókoljam. — Nem érek rá, szólt mosolyogva s hirtelen kirántani igyekezett egy boros palack dugóját. Chambertin! emlékszel ? még eljegyzésünk előtt — teringettét! mily nehezen jön ki ez a dugó — emiitetted nekem, hogy nagyon szereted ennek a bornak a nevét, Musset egy darabja miatt, amelyet különben, zárjel közt mondva — nem adtál icle elolvasni. Nézd e két uj kis poharat, ezt a mai est ünnepére vettem. Igyunk. Kocczintsunk az egészségünkre 1 Aztán félretesszük e poharakat s csak akkor vesszük elö, mikor agy ketten együtt dorbézolunk. S ezt. amig csak élünk, minden évben megtesszük. — 'De, édesnöcslcém, ha megöregszünk, nem ehetünk ily jó foglyot, mivel nem lesznek már fogaink. — Akkor majd jó erős leveseket eszünk. Addig azonban . . . szabad kérnem még egy falatot . . . köszönöm szépen! S amint felém tartotta a tányérját,

sokáig elnéztem a karjait, melyeknek körvonalai a csipkefodrok közt vesztek el. — Mért nézed a karjaimat, a helyett hogy ennél ? — Nézlek, kedves kis feleségem. Oly bájos, oly elragadó vagy ma este! Tudod-e te azt, hogy mily szép vagy ? Ez a hajfonat pompásan illik az arezodhoz. És ez uj ruha, melyet még nem láttam. . . . — Nem is lehet másként, ha hódítani akarunk. De . . . igazán oly szépnek találsz ma este engem ? Kos (a szemeit lesütve s a karperecéére mosolyogva) akkor hát . . • épen nem látom át . . , — Mit nem látsz át, édes kis nőcském! — Nem látom, át, hogy mért nem jösz ide hozzám s egy kissé . . . mért nem csókolsz meg ? És ahogy a csók egy kissé soká tartott, fejét hátra hajtva s vidáman kaczagva — Férjem uram, pástétomot kérek! Férjecském, még egy kis pástétomot akarok enni M.enj, hiszen széttöröd az uj poharat, melynek árát oly sokáig kuporgattam összeEmlékszel még? B. asszonyság bálján, néhány nappal meny egz ónk előtt a kéri

Péntek, deczember 25 1891,

czát, mely, mint á tűz, lassan tova szokott terjedni és egyszerre az egész társadalmi életet lángra szokta lobbantani. Es hogy az elkedvetleuedés és szétbomlás be ne következzék: a közügyek tárgyalási modorában a legszigorúbb objektivitásnak hangját tartottuk mindig szem előtt. Meglehet, sőt úgyis van, hogy mindezzel a lap érdekessége, némely t. olvasó szemében veszített. Mi magunk is nem egyszer éreztünk vágyat belevágni az élesebb és zajosabb akkordok közé, kiemelni jobban az ellentéteket, kiszínezni élesebben a hiányokat és fenforg<5 visszásságokat: de az inger és ez a vágy, mely a pillanatnyi hatás és külső siker kedvéért nem egyszer csábitónak tűnt fel, elnémult a távolabbi és a valódi czél szemmeltartásánál, a mely czél — mint érintettük —- nem az ellentétek felkeltésében, nem a társadalmi élet öszhangjának megzavarásában, nem a lcöztevékenységre hivatottak elkedvetlenitésében, hanem ellenkezőleg: az erők tömörítésében, az ellentétek elsimításában és az egy czélra való közreműködésDe mindezzel nem akarjuk mondani, hogy nem lehetett volna és nem lehetne jobban is teljesíteni a szerkesztéssel járó kötelességeket. — Sőt meg vagyunk róla győződve, hogy igen is lehetne; és azért el vagyunk tökélve átengedni e tisztet a következő évekre másnak, a ki hivatást és kedvet fog érezni macában annak betöltésére. íj Uj idők uj embereket kívánnak. Ezt a munkát, mely nagy mértékben niunus publikum, kell, hogy lcézrőlalatt is széttépted a ruhámat szeleskedéseddel. — Elhiszem, mert nehéz dolog is az, egyszerre két urnák szolgálni: a zene üteméve tánczolni és szép tánezosnőnket átölelve tartani. — Emlékezem, mikor a mama kérdezte, hogy ki ttépte sz$t a ruhámat, nagyon elpirultam. Es B.-né asszonyság, a vén boszorkány, kenetteljes dallamos hangon mondá: „mily élénk arezszined van ma este gyermekem !" Szerettein volna őt nyájas, szenteslcedő arczával együtt a pokolba küldeni! Rád néztem; te zavartan pödörgetted a bajuszodat és e mellett ely szomorúan tekintettél szét, mint az a takács, akinek a folyóban áztatott lenkészletét mind elviszi a viz. . . E j hát a szarvasgombát mind magad foglalod le? . . . Petiig bizony az szomorúan is végződhetett volna; mert végre is . , Ne egészen tele, kis férjecskám, nem szeretnék becsípni ! mert végre is, lui nem Tettünk volna egymáséi . . . és ez megtörténhetett volna; hiszen tudod, azt mondják, hogy a házasság csak egy hajszálon függ. Ha aztán ez a hajszál elszakadt volna 1 Bizony szép is lett volna az 1

Péntek, deczember 25.1891.

SZARYAS és VIDEKE

m kézre vegye át egyik generáczió a másiktól. A czél nem szűnt meg, A lap fenTanítóink krisztkindíije, tartása ma ép oly szükséges, mint volt A nm. vallás- és közoktatásügyi miniszez előtt. A haladásban nem lehet stag- ter a napokban ujabb jelet adta annak, hogy náczió. Uj szükségletek merülnek fel, a fanitók anyagi helyzetének javítása állandó uj feladatok állanak élő, melyek érde- gondoskodásának tárgyát képezi. Egyházi kében a szellemi harczot a sajtó terén hatóságiink útján egy körlevelet intézett a helybeli tani tói karhoz, melyben méltányolmegvívni a jövöben épp oly szükséges va hazánk szépen fejlődő méhészetének leglesz, mint volt az a múltban. — Es utóbbi — 1890-ik évi — haladását, s kiekülönösen az anyagi erőforrások gya- emelve, hogy eme haladásnák főtényezfje az rapitása, uj produktív tényezők létesí- ország tanítósága volt: lelkes s z a v a k b a n buztése és a meglevők intenzivebb műve- dítja városunk néptanítóit a méhészettel lése, az ezekhez szükséges utak és mó- való foglalkozásra, a felsőbb osztályú tanudok megválasztása stb. oly nagy fela- lóknak e téren való tanítására, s- eme hasznos foglalkozásúak a nép körében minél datot képez, melyet egy helyi társada- szélesebb körű terjesztésére. lomnak és sajtójának a jövő évtizedekH a tudjuk azt, hogy a már előzőleg ben nagy kitartással kell szolgálnia. átázott termő földre, lva ujabb eső hull taDe legyen bármi a czél, a harcz vasszal, az ott élő növényzet bujábban fog és küzdelem meg nem szűnhet. Azért fejlődhetni; mintha ugyanazon eső kiaszott a sajtó és társadalom egyaránt kell, száraz talajban volna hivatva a növényi élehogy megtegye a maga kötelességét a tet felkölteni: úgy bizonyára nincs okunk kétkedni abban, hogy kedvelt miniszterünk jövőben is. buzdító szavai nálunk szemmel látható és Mi a múltra nézve nyugodtak va- kézzel fogható eredményeket fognak előidézgyunk, a jövöben pedig bizunk. Ezen ni, mert — ünámítás nélkül mondhatjuk, bizalmunkat alapitjuk a két év tapasz- nálunk a méhészet kilépett már a kezdemétalatára, a mi közönségünknek a köz- nyezés stádiumából (ha ez érdem-számba ügyek iránt tanúsitott lelkesültségére, megy, úgy ennek oroszlánrésze nálunk is a áldozatkészségére és általában nemes tanítókat illeti,) s a miniszter xír buzdító idealizmusára. Ez, mint egy nagy te- szavai nem hullanak eddig kopáron hevert remtő faktor, viszi előbbre a mi közé- talajra, de bizonyára a megkezdett alapon letünket a jövőben is. való tovább építést, öntudatos, rendszeres Ezen lap a maga szerény eszkö- an ibiczióval végzendő tovább munkálkodást zeivel pedig készségesen áll a közön- fogják áldásosán előidézni. Önérzettel mondhatjuk, hogy tettünk ség rendelkezésére továbbra is, annak jóakaratából és elismeréséből meritve mi — tanítók — eddig is a méhészet felvirágozásának ügyében annyit, amennyit szűkaz erőt a jövő küzdelmére. Azon reményben, hogy annak a re szabott anyagi viszonyaink között tenküzdelemnek sikere és eredménve min cl- nünk lehetett; minden kívülről jövő buzdínyájunkat ki fog elégíteni: ajánljuk tás nélkül hoztunk ez ügyben áldozatokat, magunkat és lapunkat a t. közönség habár annak mi magunk vagyunk okai, ha e czélra tett kiadásainkat áldozatnak s nem további jóindulatába.

TAHUGY.

— Eh, hiszen a csóknak nem marad ott a nyoma. — De igen uram, ott marad a nyoma, sőt oly annyira, hogy vannak lovagias urak, akik azt vérükkel mossák l e ! — De hiszen csak tréfa volt, édesem. Ellj talán csak nem hiszed ? Teringettét! — így, így! Szeretem ,ha haragszol, szeretlek igy látni, TJgy-c féltékeny vagy kissé ? No add ide azt a szarvasgombát, hisz nekem semmi sem marad. — Elgondolkoztam édesem s a szarvasgomba kiment az eszemből. — Épen úgy, mint a polgármesteri hivatalban, ahol meg kellett rángatnom a kabátodat, hogy a jó polgármester úr ba« rátságos kérdésére igennel válaszolj. — Barátságos kérdésére ? — Nos igen» barátságos volt. Én bájosnak találtam ezt a jó polgármestert, Szeretetre méltóbb nem lehet senki, mint a milyen 6 volt, mikor e szavakat intézte hozzám: „Kisasszony, beleegyezik ön abba, hogy ez a kiállhatatlan hosszú ember, a ki ön mellett áll, férjévé lehessen^ , . . (Jóízűen nevetve:) Szerettem volna igy vála-

3 kérdjük csak, a féllobbanó lelkesedésen kivtil a sikerhöz szükséges mino előfeltételeket vittünk magunkkal á méhészkedés terére ? Hányan olvasgattuk az évek hosszú sora óta megjelenő méhészeti szaklapokat, hány „méhészeti káté"-t szállított hozzánk a pósta ? Lelkesedésünket elfeledtük ügyünkhöz kötni a szakértelem lánczaival s éveken át hoztuk az áldozatokat, míg megtanultuk azt, hogy a siker csak

S2akembtr

kezében

biztos.

Eme szakértelem megszerzését pedig nem lehet kivétel nélkül mindenikünkre ráerőszakolni. Addig, mig a tanterem falai között működünk, meglehetősen egyenlő eszközökk e l s egyenlő —- mert kötelezöleg

megszerzendő

szakértelemmel törekszünk mindnyájan egy ismert czél felé. De kilépve tantermünk küszöbén, a népre ható tanítói működésünk azon térre visz leggyakrabban, amely téren legszívesebben mozgunk hivatalon kívül. Az, aki liivatalos óráin kívül a politikai lapokat bújja vagy egy-egy jobb tankönyv megteremtésén dolgozik; az, aki üres idejében kedvelt búcsúztatóin rímel, avagy magán-órákat ad, ép úgy hiheti, hogy hasznos dolgot mivel, mint aki az alatt kertészettel vagy méhészettel foglalkozik. Ha tehát saját szenvedélyünk nem is visz a méhészkedés terére, mindazonáltal kell, liogy élénk érdeklődésünk tárgyát képezze, mint oly foglalkozás, mely a nép anyagi érdekeit nagyban előmozdítani képes, s ha vele magunk is foglalkozunk, anyagi sikerei rajtunk is elférnek.

Eme általános érdeklődés bizonyítékait helybeli tanítóságunk legnagyobb részénél lépten-nyomon látva, kell hogy a miniszter ár buzdítása egy lépéssel tovább segítsen minket e téren. Oda kell. törekednünk, hogy egymást tanítva és egymástól tanulva méhészkedésünket sikeressé, az elérhető eredményt lassankint fejlődő szakismereteink segélyével biztossá tudjuk tenni. Véleményem szerint kezdetben társulás, gyümölcsöző befektetésnek kell neveznünk. Mert útján kellene igyekeznünk eme czélt elérni Égy helyen, a leginkább gyakorlott tagtárs szolni : „Nos lássuk csak, gondolkozzunk vezetése mellett, oly számos tagból álló kissé; sok szól mellette és sok szól ellene." tantestület, mint aminő a helybeli három (Hangosan felkaczagva:) Kár volt némi ki- 7dtfelőkezel tanítói k a r a j leik-hoz — ha az kötéseket nem tenni ! 'Férjecském, a te egész- , eszme életrevalóságát bebizonyítani tudnók ségedre í Csúnyaság tőlem, hogy így bosz- hihetőleg a lelkészi és a tanári kar jelentészantalak. Lásd teljes szivemből mondtam keny részének csatlakozását is reményleni igent; biztosíthatlak róla, söt ez igen szó lehetne: egy igen jelentékeny méhészet alapnagyon kevés és nagyon gyönge volt mind- ját vethetné meg, s ezáltal léteit adna egy annak a kifejezésére, amit éreztem. Ha arra oly intézménynek, melyhez anyagi érdekei gondolok, hogy e szócskát mondják a nők által csatolva lévén, iránta folytonosan érmindannyian, még a gonosz nők is, akkor deklődné*, s az ott látott és hallott dolgoigazán szégyeiilem, hogy én jobb szót nem kat mintegy szórakozva sajátjává tévén, az találtam. (Felemelve poharát.) Ezüstlakodal- okszerű kezelésnek birtokába jutna. munkra igyunk! (Halkan.) Mondd csak, megHogy a nép gondolkozásmódjára s a bántad, hogy nőül vettél ? közvagyonosodásra minő befolyással lehetne — Természetesen! (A szép nyakat egy ily élő s eredményeivel serkentő példa, megcsókolva.) Ime> feltaláltam annak az azt megítélni t. kartársaim értelmére s képzeletére bízom. első csóknak a nyomát!

— Eérjecském, férjecskéirt! két óra van éjfél után, A tűz kialudt, s én egy kissé . . . ugy-é3 nem nevetsz ki? Igen, kissé részeg vagyok. — Majd reggel theát iszunk kávé helyett. uemd.e ? Dim lcíirítesonyi történéle után ; tri Gi

Ha pedig szeretett miniszterünk buzdító szavai s jóakaratú felhívása t. kartársaimat fen ti szavaim komoly átgondolására fogják serkenteni, ágy meg lehetnek győződve, hogy a kis Jézus egy időszerű buzdítást s egy egészséges eszmét hozott nekünk karácsonyi ajándékuk

Brac&óh István*

6 SZARVAS és VIDÉKE

Leányiskolánk hangversenye,

Péntek, deczember 25 1891,

ífemcsak az érdekelt szüléknek, de éneke elhangzott a sötét éjben. De ama sok minden gyeiimekbai:átnak igazán nagy örö- milliónyi lángnyelvöcskék viszfénye s e m e „ me telhetett, a gyerixiekkar Poldiny-féle dalMély tisztelettel alulírott nem azért játékában, melynek andalító szép zenéje-ugy hálaadó ének viszhangja hatja' át a szent vette fel a malitiáiról hirhedett sánta ördög- a teljes karénekekben, mint a szóló-részle- ünnepek napjait is, midőn összegyűlünk a ;aek a nevét, hogy meg ne rag mi mlen tekb.en kedvesen hangzott fel a növendékek templomokban, hogy égy szívvel és lélekkel alkalmat, ahol „simfelni" lehet. Mikor arról ajkáról, sőt bízvást remélhetjük, hogy' e mondjunk imát: „Dicsőség a magasságos ,yolV szó a szerkesztőségben, hogy ki légyen rokonszenves csoportból ném egy nagyobb mennyben Istennek, é földön békesség és az ennek a hangversenyi referádának az édes vivásu tehetség fejlik ki idővel. emberekhez jóakarat.« Vágy midőn körülülpáp&ja, erősen szabadkoztam, mivelhogy Ezután három főgymn. tanuló .Maiseépenséggel nem szerétem az olyan mézes- dernek egyik classicus zenémüvével próbál- jük a családi asztalt, hol szintén a szeremázos álmosképű gyerekcsemetéket, a kikben kozott meg hármasban: Krá mer Gusztáv tetnek, a bensőség kapcsainak áldozunk; a hízelgés Qzukorkái tartják a lelket, holott hegedűn, Salacz Aladár gordonkán és Sztra- Boldog ünnepeket mindazoknak, akik méltók ? nagyon is a gusztusom szerint valók az ka Ernő zongorán. A trió figyelemre méltó olyan eleven pajkos apró ördögök, kik egy- összhangjával szépen indult s nagy tetszést rá ! Az emberi életnek mpgvan az a szoimás üstökébe kapaszkodva fejtegetik az keltett, de. hosszadalmasságával később kis- morú látványa, hogy néha ép a jókat éri ggazságot s egymás hátát csihipuhizva ma- sé fárasztott, mindazonáltal a tanulók dicsé- boldogtalanság, keserűség, fájdalmas vesztegyarázgatják a morált, már pedig kis vá- retre méltó buzgalmát és szorgalmát, melyet ség. De ha az ilyenek el is vonulnak az osi hangversenyben — mondok — igen a nem könnyű mutatvány betanulásában öröm asztalától, leljenek vigaszt, enyhülést kívánatos, hol szemet' hunynia, hol fülét kifejtettek, a közönség élénk tapssal jutala hitben, réményben, melyről lemondani soha'dugnia a referensnek s az úgynevezett szel- mazta. sem szabad. Az ünnepi hangulat éleszti, lemi élvezetek forrásait mulhatlanul megleNagyfokú érdeklődéssel néztünk a erősiti a hitet s egy ünnep se annyira, mint pő szépeknek, igézőknek, fenségeseknek, Mignon románcza elé, nem azért, mintha a andalítóknak, a jövendő remeklés zálogainak ép a karácsony, mely a legridegebb évszak . stb. stb. szóval borzasztó művészeiknek kell sóvárgó vágy e'lágy dalát már rég nem ismernök, hanem mert Bakay G-ézáné úrhöl- közepett árasztja szíveket melegítő sugarait, találnia. De hát a szerkesztő úr lelke rajta, ha gyet már karénekbeli szóióból előnyösen mint valaha a pogányok napiinnepe, melyet egyszer felelős, feleljen a referensi gorom- ismervén, az önálló énekmutatványtól is a a világosság újjászületésének ünnepére tarbaságökért is. Vállalkoztam a munkára az- legszebb sikert vártuk. Várakozásunkban tottak. Világosság és újjászületés a karácsony zal a hétszeresen megpecsételt föltétellel, nem is csalódtunk. Biztosan, tisztán csendülő ünnep lelke is, csakhogy még fenségesebb hogy nevemhez méltó szigorral és őszinte- érczes hangja fortéival teljesen betöltötte a séggel kifürkészek és megczibálok a művé- nagyterem minden, zugát s lágyan zengő formában, nem a fény természeti győzelme, szet elévülhetlen és sérthetetlen törvényei pianóival kellemes melegséget öntött a szi- hanem az ige erkölcsi és vallási diadala. ellen elkövetett minden hibát, hadd teljék vekbe. A közönség riadó tapssal hálálta meg Legyen Istené a dicsőség, a jóké az öröm! benne, mefisztói lelkemnek gyönyörűsége. a mutatványt, mire két magyar népdal volt — Kérelem. Tisztelettel kérjük lapunk É s most hoppon maradtam és szörnyű á válasz, mely még jobban hódított s azzal t. pártolóit az előfizetés mielőbbi megújítázavarban vagyok, a szöveg nem passzol a a reménynyel biztatott meg, hogy Bakay sára. Azokat is, kik a lap árával több évnenótámhoz, nincs mit czibálnom, nincs miért Gézáné úrhölgyet concertjeink egyik első- gyedre hátralékban vannak, felszólítjuk, szícsipkelődnöm, virágot szórták a múzsák ösvé- rendű szereplőjének nyertük meg. Bőlcezu tapssal méltányolta a közönség veskedjenek csekély fizetési kötelezettségüknyére s nem találok benne tövist, mit a hínek eleget tenni,, miután lapunk kiállítása vatlanok ;képébe szúrjak. Óh mért is nem a főgymnasiumi ifjúság vonós zenekarának tetemes költséget igényel, melyet csak a követtem nevet a földi angyalok köréből, hisz mutatványait is, valamint az ifjúsági dalkar zönség eddigi, s a jövőben is biztosan remélt itt is, az uzsonnáknál a sok édesség közt a Verdi-féle Ernani-bordalát nemcsak a már pártolása mellett bir meg a kiadóhivatal. legédesebb csemege az „emberszólás" és a nyújtott élvezet elismerésein, de a tanúsított — Köszönetnyilvánítás. A. helyb. habcsókkal nagyon jól összefér a judáscsők! komoly nagyratörölcvéstől jövőben remélhető polg. leányiskola tantestülete az általa f. hó Az ő hamis szemük hamar kipillantja nem- még sikeresebb előadások előlegéül. A közönség igen szép számmal jelent 19-én rendezett, hangversenyen szerepelt hölcsak a toilettebeli fuccs olásokat, de az ilyen nyilvános fellépések észrevétlen megbiccze- meg) ott volt f városimkuak és vidékének gyeknek és uraknak e helyt is szives köszönéseit is. De a szegény Mefistó erre nem színe-java s mindenki nemcsak egy jól töl- netét kifejezni kedves kötelességének tartja. képes, látatlan hibákat ő meg nem lát s tött este friss benyomásaival, hanem azzal a Köszönetet mondunk tehát Bakay Gézáné mert nemcsak malitiózus, de őszinte is, kény- lélekemelő tudattal hagyhatta el a fogymna- úrhölgynek, Szendy Luiza, Kovács Szeréna, telen előszedni a csak imént meggúnyolt s sium nagytermét, hogy Szarvason nemcsak Darabos Jolánka és Benka Mariska k. a.-nak, bár kopott, de a dologra jól rásimuló jel- a művészeti izlés fejlik gondos és lelkes továbbá Pollák Béla urnák és Krámer Guszvezetés alatt szép sikerrel, hanem a nőne- táv, Salacz Aladár és Sztraka Ernő, zőket. velés oltárán is szívesen áldozik tehetsége valamint a többi szereplő főgymnasiumi tanuAvagy nem volt-e meglepő szép áz a Huber-féle Dalárinduló, melyet a főgymn. szerint egyik a múzsák kegyéből nyert ra- lóknak. — Ügy szintén őszinte köszönettel ifjúsági dalkarral oly szabatosan és összhan- gyogó képességeive], másik mindennapi ke- adózunk Benka Gyula főgymn. igazgató urnák, a ki több rendbeli szívességével tágosan tanultatott be városi zeneművészétünk resményéből elvont szerény fillérekkel. mogatta a rendezést. A rendezőség. nagymestere, Yarga József tanár u r ? Bizony igazuk volt azoknak ott hátul, kik egy— Az öcsödi ev. ref. egyház presre rebesgették, habár c.ak félhangokon is, bytériuma pü^pökválasztó szavazatát Nt. hogy: „éljen Yarga tanár ur!" Mert hát nem Szabó János, békésbánáti esperesre adta. olyan könnyű dolog az kérem, mint a mi— Telefon. A körös-tísza-marosi ár mena yennek látsüik, hogy a dirigens nr a kezétesítő társulat központi választmánya leguben tart egy hosszú plajbászt s azzal a le„Szarvas és Vidéke" tóbb tartott ülésében utasította a főigazgavegőben fel- és lehabarász, abban a plajbászIII évfolyamára. ban bűbájos erő van, mely a feltorlódó hangtóságot, hogy a védvonal mentén engedélyehullámokat művészi hangtömeggé olvasztja. Lapunk jelen számával befejezi pá- zett telefonhálózat felállítása iránt akként Hát aztán a Murai dialógjában az az intézkedjék, hogy az a bekövetkezhető taédes mama, a ki olyan geniális discursussal ly afutásának második évfolyamát. csíp a lányának vőlegényt, váljon nem volt-e tt a közönség érdekében vaszi árviz alkalmára már teljesen használa szó szoros értelmében „igéző" egy mama, ható legyen. Miként értesülünk, atf oszlopoktörekvésünk jelöli meg az irányt, minden édes mamák mintamamája ? E szerenak a vonalra való kiszállítása már néhány küzdeni fogunk tántoríthatlanuL pet Szendy Lujza k. a. igazán elismerésre nap múlva kezdetét veszi és február hó véméltó finom érzékkel játszotta meg akár az íjak lapunkat a nagy- gére az egész berendezés teljesen befejezve érzelgés mímelésében, akár a furfangos további szives jóindulatába. lesz. A telefonhálózat a társulat védvonalain enyelgés eleven színezésében. Méltó pendantj a volt az aranyos Péter úr is, kinek „takívül Békés, Szarvas, Szentes* Hm-Vásárfeltételek: nulságos" megigéztetése, jóízű kaczajra dehely és Makó városokba is be fog vezettetEgész évre 5 frt. rített Pollák 2?éla úr jellemhű inscenironi. A hálózatnak 220 kilométernyi hosszban zásában. Félévre 2 frt úö kr. 50 állomása lesz, melyekre a központból A „Próféta"-beli koronázási indulónak imuedévre 1 frt M kr. pozáns zenéje szinte elém varázsolta a Meyeregyszerre lehet beszélni. Az árm. társulat beer prófétájának ünnepies momentumokban ez által oly telefonberendezést létesít melygazdag felvonulását s igazán élvezes volt hez fogható nemcsak Magyarországon^ de még kétszer is meghallgatnunk azt a szabatos egész Európában eddigelé nincs. összhangos játékot, mely a művészquartette — Karácsony. A gyertyák lángnyelmladen tagjának, nevezetesen Kovács Sze— uA ki tőled réna, Darabos Jolánka, Benka Mariska kis- vecskéi, melyek a karácsonyi asztalok fenyőevangyeliömi utasítás szerint cseleasszonyoknak és Sztraka Ernő főgymn. ta- ágain annyi szeretetet és örömet fejeztek ki, kedtek Kondoroson a következő t, férfiak nulónak osztatlan dicséretére szolgál. ma mar nem égutm. mise hálaadó községi képviselők, a kik a kondorosi evang.

Előfizetési felhívás

Péntek, deczember 28, 1891. iskola tanítójának fizetéséhez járultak a következő összegékkél : Beiiier Béla 2 frt, Ballá Sándor 1 frt, Passauer Jakab 1 frt, Dérbzy Perencz biró 5 forint, Nóvák Lajos 2 frt, Jáno*y Géza 2 frt. Suhajda Antal 2 frttal. Cselekedetük annál inkább elismerésre méltó, mert egynek kivételével mind más hitfelekezetnek liiye. Adományaikért e helyen is hálás köszönetet mond : Keviczky László ev. lelkész.

SZARVAS és VIDÉKE jedhetése céljából s azért hogy szegények a nagy ünnep alkalmából' némi*finomabb szó- Báli selyemszövetek 6Q krtól 6.33 frtirakozásban részesüljenek. Tiszteiéttel Köröse méterenként — (körliíbelof 300 különböző marti Norbert. minta-, es színben) küld ruha- és darabszámra — Köszönetnyilvánítás. — T, Tájber portó- és vámmentesen HennebergG. gyári Gusztáv iir a rom. k, főiskola szegényebb raktára (cs. és kir. udvari szállító) Zürichsorsú tanulói számára nagyobb pénzösszeget b e n . Minták forduló postával küldetnek. képviselő különféle iró- és rajzszereket volt Levelekre 10 krajezáros levélybélyeg raszíves karácsonyi ajándékul adományozni. T, gasztandó. Réthy Sándor ur pedig tizenkét darab ké-

pes könyvet küldött szorgalmas, kezdő tanuX. A nagymama bosszantása. A ló k számára. A megajándékozottak névében — B. u. é. k. Folytatólag nyugtázzuk van szeerencsém nevezett uraknak köszöne- mechanikai tudomány haladása a nagymama az adományokat, melyek az újévi gratula- tet nyilvánítani. — Szarvas, 1891. clecz. 24. kezéből már régen kivette a kölő szerszátiólc megváltása cziinén, a mult számunkban Lichteinverther Antal. mot és csak itt-ott fordul elő, hogy a jó nagytörtént közlés óta szerkesztőségünkhöz beújévi üdvözletek megváltásá- mama az estéli órákban mozgásba hozza a jküldettek : Hayiár Dani (a nőegylet részére.) frt. Dr. Fuksz Ede (egy szegény család nak eszméje, u ely lapunk utján felvettetve, fürge kötőtűket és unokáinak harisnyáiba felsegélyezésére) 3 frt. Sárkány János (ta- széles körben helyesléssel találkozott, — nem beleköti régi időkből idézett gondolatait. Azonnári nyugd. alapra) 1 frt 50 kr. Salacz F e - egészen n j dolog. A fővárosban, s a vidék ban a hálátlan unokák inkább gépharisnyárencz 1 frt. Somogyi Elek 1 frt. Haviár jelentékenyebb helyein is évük óta szokás- kat veszLek elő, mert azok élénkebbek és G-yula 2 frt. Medveczky József 1 frt. Lusz- ban van a gratulatiókat jótékony czélra szánt finomabbak, mint a nagymama hirelgő müvei t i g Miksa 1 frt. Szeraiáu Dániel 1 frt. Mocs- adományokkal megváltani. A n.-váradi kir. kónyi Ágoston 1 frt. Pap István 1 irt, Táj- tábla elnöke, Zádor Gyula épen a napokban azért, részesült a nagymamácska haiisnya-töber Gusztáv 1 frt. Bíró János (tanári nyug. körlevél útján tudatta a- kerületébe tartozó mö-tudománya eddig határtalan elismerésben. alapra) 1 frt. Dr. Reisman Adolf 1 frt. hivatalokkal, a szarvasi kir.. jbiróság hiva- De most már ennek a dicsőségnek is vége Dancs Béla 1 frt. Mihkola Miyály (városi talnokaival is, hogy az idén újévi üdvözle- van egy amerikai találmánya által (mit nem kórházra) 1 frt. Tabajdi Sándor 1 frt. Török teket senkinek nem küld, és senkitől sem találna ki az amerikai) mely „Darning WeKároly 1 frt. Dr. Salacz Oszkár 1 frt. Bu- vár. Követésre méltó példa ! gyits Andor 1 frt. Összesen 55 frt 58 kr. — Nem sikerült krisztkindli. Könnyű aver" [Stopí-Apparat] név alatt ismeretes. Mnltkori gyűjtésünkkel 38 frt. szerrel akart magának karácsonyt örömet E készülékkel hibás harisnyákat vászon- és szerezni Káposzta Pál, az Izsák Ákos szál- pamuttárgyakat úgymint mindennemű tömő — A helyb. polg. leányiskola tan- lító kocsisa, ki f. hó 21-én több helybeli! munkákat gyönyörűen, mintha nj szövés volna, testülete által rendezett hangver- kereskedő kárára épen 158 frt 99 kr. elsikseny összes jövedelme 116 frt 14 kr. Ebből kasztását kísértette ki lehet javítani. E készülék kezelése oly meg. Megbízást kapott a költségek összegének 29 frt 60 krnak leegyszerű, hogy bármely iskolás gyermek minvonásával, tiszta jövedelműi marad 86 f r t ugyanis gazdájától, hogy a vasútállomás den bővebb magyarázat nélkül azonnal kezel54 kr. A jótékony czél előmozdítása érdeké- raktárából többrendbeli portékákat szállítson ben tett szives felülfizetéseket e lielyt nyil- be. Ezeknek árát, melyben legnagyobb össze- heti. A „Darning "Weaver" előnyeit élénken vánosan nyugtázzuk : inlts. gróf Bolza Gézáné gekkel Bárány Béla vaskereskedő (104 frt bizonyítja az, liogy az a leányiskolákban 3 frt. Tóth Zsigmondné : 2 frt. Tájber Grusz- 54 kr.) és a Nyácsik S. utóda czég (33 frt mint tantárgy, fogadtatott el és a bécsi gazdtávné ; 2 frt. Szirinay L. Árpád : 1 frt 50 "7 kr.) voltak képviselve, — át is vette a asszonyok egylete által minden háztartásikr. Neumann Jenő : 1 frt. Dr. calacz Osz- hűséges(?) cseléd, de csak hamar rémülve kár : 1 frt. Sárkány János : 1 frt. Haviár tér vissza gazdájának jelenteni, hogy a pénzt nak mint Hélkülözhetlen eszköz, ajánltatik. Dani ; 1 frt. Dr. Krcsmarik János : 1 frt. elvesztette. De nem azért van nekünk olyan Minthogy e készülék beszerzési ára igen Terray László : 1 frt. Chován Károly : 1 frt éber rendőrségünk, (melynek fejét, Biró Im- csekély (összesen 1 forintot tesz. — utasíGosztonyi Ferencz : 1 frt. Krajcsovics Soma re rendőrbiztost ez alkalommal is elismerés- tással és próbamunkával együtt pedig a pénz 50 kr. Dr. Haviár Gyula 50 kr, Ponyiczky sel kell kiemelnünk) hogy ez a dolog. any- előleges beküldése mellett 1 frt 25 kr.-ért Györgyné : 50 kr. Dósa Andor : 50 kr. Robi- nyiban maradjon, A hivatalos eljárás kidetsek Károly : 50 kr. Buclc Adolf : 50 kr. Del- rítette, hogy Káposzta Pál a reá bízott pénz- szerezhető meg) a közelgő karácsony ünnep ek hányi Zzigmondné : 50 kr. Ponyiczky János : ből 11 írt 31 krt. saját czéljaira elköltött, alkalmával nem képzelhetünk ujabb,-haszno50 kr. Kristófi János: 50 kr. Schreiber Li- a többit azonban, mely részletenként volt sabb és olcsóbb ajándékot, mint az uj készüpót : 50 kr. Wolf Gyula 50 kr. Áchim Ádám : imitt-amott elrejtve, előkerült, s a károsul- léknek beszerzését, mely bizonyára közked50 1er. Lupkovics János : 50 kr. Bárány Béla taknak visszadatott. A sikkasztó cseléd ellen veltségnek fog örvendeni. Beszerszési forrás: 50 kr. Grosz Albert : 50 kr. Grosz Béla : 50 a bűnvádi eljárás folyamatban van. kr. Szemethy Géza : 50 1er. Lusztig Miksa : — Megint felszállt a hús ára. La- Schubert F. vezérképviselő Európa számára 50 kr. Med veczky József : 50 kr. Köhalmy punk egyik jó kedélyű olvasója a következő Bécs, Margarethenstrasse Nr. 25. Miklós : 50 kr. Papp Is Iván ; 50 kr. Lász- kis „jeremiád*-ot küldte be hozzánk, mit a lófíi Vilmos : 50 kr. Dérczy Péter : 50 kr. helyzet jellemző voltánál fogva olvasóink — Élö virágcsokrok, koszorúk és füPonyiczky Máté 50 kr. Pollák Béla : 50 kr. mulattatására itt közlünk: zérek az év minden szakában Ízléses kiállíOláh Miklós : 50 kr. Schemer Jákab : 30 kr. tásban kaphatók Webtr Károly virág és nöGrószMór : 30 kr. Menzer Mór : 30 kr.Liska Mi lesz velünk utoljára, vénykereskedőnél. (Bpest, V. kc-r. fürdö-uteza János : 30 kr. ozv. Deák Ignácznfe : 30 kr. Megint felszállt a hus ára. 2. sz. (diánafürdő-épűlet.) Ez elismert szolid Wolftnann Jakab: 20 kr. N. N. 10 1er. Ma holnap neín ehetünk mást, cég virágcsokrai és rózsái, melyeket 1890. Sárgarépát, sóskamártást. évben Bécsben az általános gazdasági és — Baleset. A leányiskolái hangverseny erdészeti kiállítás alkalmával állított ki, al kai mával egy szomorú eset zavarta, meg a Mészárosok panaszkoduak, nemcsak a közönség és az összes bécsi sajtó concertre gyülekezők kedélyhangulatát. Özv. S mégis háza van már soknak, általános tetszésével és elismerésével találNyácsik Sománé úrhölgy is hangversenyre Híznak, mint a sőre épen, koztak, lianem a Jury nagy díszoklevelet mint menüben a fagyos padlón olyan szerencsétÉs sírnak: meghalnak éhen. az elérhető legnagyobb kitüntetést, mely len ül esett el, hogy ballába bokán felül eldíjban egyetlen egy in agyar országi keresketört. A szerencsétlenség híre városszerte Nincs ma lms, mint hajdanában, delmi vagy mükertész sem részesült, valamint méltó mély részvétet keltett. Minden paraszt fazekában. a bécsi kiállítási nagy érdememet nyerte ki Vegetáriánusokká — Beküldetett. Tisztelt szerkesztő iir a maga részére, mely kitűntető elismerés Leszünk már mink majd nem soká. Kedvelt lapjának ma megjelent és a főispán lankadhatlan buzgalmának fényes tanúbizonyi t t létére vonatkozó híre arra készt, hogy sága. Hideg időjárás esetén a csomagolás I f i lesz velünk, mi lesz velünk! fölkérjem a következő két újdonság közléés szállításra a legnagyobb figyelem forditSegits rajtunk jó Istenünk! sére: Janfsovífe Pál rtr, a békési járásnak tatik. — Melgen ajánljuk á farsangi közönVagy több marhát adjál már most, sikkasztás miatt állásából fölfüggesztett főség pártoló figyelmébe.! Vagy kevesebb s jobb mészárost. szolgabírója, mint a Funkciéere biztosító társaság ügynöke, a mult héten több napon dt Mert ha ugy száll a hus ára, városunkban tartózkodott és a kaszinóba is Végül, csak panorámába, bevezcttetétfchol a szokott szórakozások élveLátunk húst, mint ritkaságot, zetében vett részt kiváló kaszinói tagok társaAz én karácsonyi ajándékaim, S szádat rá hiába tátod. ságában. A humanitás fokozott igényei arra indították; hallomás szerint ahelybeli;kaszinó néMég csak 30 esztendős vagyok és már hánX fidélis tagját, hogy inditványozni szándélesz velünk utoljára !. 31-szer kaptam karácsonyi ajándékot koz nakj misztíriíit a királyi fárásbirőság börtöMegint felszállt a lms ára, Ez a dolog úgy esett, hogy egyet előnében szenvedők és tűrők'közül tizen karáMaholnap nem ehetünk niást, re kaptam. Mielőtt megszülettem voljiá, a csony első napján bemenetet nyerhessenek Sárgarépát, sós ka mártást. nagyanyám bölcsővel ajándékozott meg, Így a kaszinó helyiségoibe a polgárosodás terkaptam 30 év alatt 31 karácsonyiajándékot.

6

Péntek, deczember 25 1891,

SZARVAS és VIDÉKE

Mikor aztán férfi lett belőlem, elhatáHejhj pedig ! de nagyon roszul köszöntött be az első karácsonyi ajándék ! A bölcső roztam. hogy miután nekem most már kaminden fordulásnál akkorát zökkenti mint rácsonyi ajándékot nem ád senki, hát majd Hivatalosan jegyzett piaczi rirak égy propeller mely a vámház és Margitszi- magam lepem ir.eg magamat valami kedves 1891, deczember 22-ről. get között közlekedik, annyira, hogy agyve- vonzó, szép „kriszkindliveL" lőrázkódástól féltett a környezetein. (Annak XJgy is lett. Elmentem egy bazárba s 10.50 Marhahús klgr. —'48 vágyok -hajlandó 'tulajdonítani azt is, hogy vettem egy zenélő albumot. Ezzel is csak 10.30 Juhhús a fejéin lágya oly későn nőtt be.) azt árulom el, hogy kedélyem a sentiinen- Búzamm. —•46 5*60 Sertéshús Mikor a másodikat megkaptam, akkor talismus felé hajlong. De hát ez is nagyon már 1.0 hónapos voltain. Az öregtatám adta fim. —'56 6 frt Szalonna egy nagy csörgő képében. Az öreg szomszédLefekvésem előtt oda helyeztem az —•60 5*40 Zsir asszony me>éli, hogy épen a fogaim jöttek, ágyam közelébe, egy kis asztalra az albumot Kukoricza nagyon rosz kedvem volt. Egy cseppet se & nieírnyomtam a rugót. A kerekek perez égNapszám : örűitem a „ki iszkindlinek.u Az öregapám ték, a henger forgott s nagy élvezettel hall2.20 Nő ellátással meg csörgette előttem a hatalmas csörgőt, gattam, a mint a kis lemezkéket a henger 2 lovas azután a kezembe nyomta. Én hadonáztam szegei megrezgették. Az a nóta szóllalt meg ellátás nélkül —.35 vele jobbra-balra, fel és le. Persze akkor benne hogy : „Jetzt ist der Hímmel blau, Férfi ellátással —.40 . nélk.—-.45 gyermek ellátással 20 még nem tudtam, hogy hogyan keil használ- in sehőnen Weindlingau." Oh milyen jo lesz ni karjaimat, hát egyszer csak elsikolta ma- ennek a muzsikának a kellemes hangjai nélkül 25 gát a dajkám, aztán meg én zéiídítetem mellett elaludni. Istenem, annyi sok kiállr á egy olyan verset, hogy csak másnap lett hatlan karácsonyi ajándék után én is akadvége, tam egy kedvesre. Az első nóta elfogyott Az öreg szomszédasszony azt mondja, jött a második, azután a harmáeik. Több hogy a nagy hadonázás közben kiütöttem nem volt benne. Felhúztam jól a gépjét, a dajkámnak egy fogát, aztán meg nyomban hogy sokáig muzsikáljon. Egy nehéz könyvet Érvényes 1891. j uniti s 1-tÓl kezdve. (diákkori karácsonyi ajándékomat) tettem a m a g m á t ütöttem úgy orrba, hogy eleredt rugóra, hogy ne kelljen minden nóta után 5901.*) ^ 5911. t 5913. tv az orrom vére. Tgy jártam a második karácsonyi aján- ujrá megnyomni. Végigment ezután az én SZARVAS indul : 9- 34 d. e. 10' 50 d. e. 1« 46 d. u. dékommal. A harmadik karácsonyi aján- hangszerem a 3 nótán valami tízszer. TJjra 2' 32 11- 40 dékom egy csomó báb volt mézeskalácsból felhúztam a gépjét és levettem a rugóról MEZO-TUR érk. 10- 20 és czukorból. A kis pesztra egyre szidott, a könyvet, hogy most már csak egy nótát 5902*) 5912. v. 5914. y a mint a figurák köziil egyiket másikat húzzon. A mellett majd elalszom. Hanem az megnyaltam, A mint egy párnak leharaptam a deákkori karácsonyi ajándék ugy meg- M E Z O - T U R indul : 5* 10 (1. u. 12' 36 d. u. 3- 20 d. u. érk, 5* 50 „ 1' 22 „ 4' 06 d. u. a fejét, mindig a kezemre vért érte. Én még nyomta a muzsika rugóját, hogy sehogy se S Z A R V A S hagyta a nótát abba. Eleintén csak tűrtem, viszont megcibáltam a trou-frou-ját. Hanem egyszer a míg ő a szobában járt tejfelért, de mikor már ' negyedszer kezdte elölről jj.) Egyelőre nem közlekedik. az első dallamot, elhagyott a türelmem. Böhát én mind végigropogtattam, először a . gy 403. ez- 405. 421. v. ezukor-, azután a mézes bábokat. Mire a ködtem a rugót, forgattam az albumot, de pesztra megjött, már csak a bábok festéké- csalc egyre muzsikált. Nagyon elálmosodtam. ARAD ind : 8 24 d. e. 11-18 d e. 9-05 este ről maradt a szám körül egy kis hírmondó Az album egyre játszott, nem hagyott elá- CSABA : érk : 9 24 „ 12 50 * 10-50 B A mézes bábok azután olyan revölueziót csiSZÖ-TUR érk ; 10-33 „ 242 „ 12 49 „ náltak oda bent, hogy én rúgtam, haraptam nye, hogy az ördög vigyen el, ve„ i n d : 9.29 „ 1-15 d. u. 11.05 éj. kapálóztam kínomban. A kis pesztra kika- szett zenealbumja, mondám magamban és pott az anyámtól, én meg 2—3 hétig ininind : 1034 „ 2*50 » 12 53 „ 7*09 reg. , den nap a kis pesztrától, hogy miért ettem lelöktem a divánra. Micsoda! ? Mintha meg- SZOLNOK érk : 11*19 „ 3*56 „ 2.06 „ 9.06 d. e. meg a bábokat. — A harmadik „kriszkind- haragudott volna a " méltatlan bánásmódért, „ » ind ; 11-27 „ 4-15 „ 2*21 „ még jobban verte, hogy; „Jetzt ist dör li" sem ió

Vasúti menetrend.

A negyedik karácsonyi ajándékomra nem emlékszik az öreg szomszédasszony, én se. Arról nem szólhatok. Hanem azt tudóm hogy 6 éves koromban nekem a „Kriszkindli" ábécét, a kis német lánynak pedig egy nagy diós patkót hozott. Szent karácsony napján, mikor mindenki templomban volt, csak mi gyerekek maradtunk otthon a kis német lányiiya!; én: addig veszekedtem vele, á mig'engedett szegény a kívánságomnak és megcseréltük a karácsonyi ajándékot. Mikorra az apám haza jött, már végigfftrtmn a kezemmel a diós patkót ugy, hogy egy üres hengerhez hasonlított. A német leány sírt, az ábécé nem kellett neki se. Az apám egy mogyorófapálczával jő sort vert rajtam és újév után feladott az iskolába. Az ábécé tábláját kétszer is letéptem, de az apám mindig beköttette. Ezt a „Kriszkindlit" ki nem állhattam: Egy évig néztem rá hara»itiv a gymnasiumba jártam, a karácsonyi ajándékom mindig egy-egy könyv volt, s nem csoda, hogy egészen megcsömörlöttem a könyvektől. Azzal vigasztaltam magámat, hogy majd az egyetemen máskép lesz. Meg is jött az egyetemen minden esztendőben a karácsonyi ajándék és nem könyv volt. De azért nem nagy örömem volt benne. Az apám minden karácsonyra irt egy hosszú de nagyon hosszú levelet, a mit én rendesen kétszerre olvastam el. Karácsonyi ajándékkép küldött a levélben jó tanácsokat, intéseket, útmutatásokat az életre. Bendesen azzal végezte, hogy „vedd elmédbe ezen intéseket, szivedbe az atyai tanácsokat és javulj meg." A levélből iuiibus lett, az atyai intések és tanácsok a füstjével elillantak. Ezek voltak a legkínosabb, legterhesebb, legnehezebben elfogadható „kriszkindlik," — Ezekkel sehogy se tudtam kibékülni.

BUDAPEST érk : 1-25 d. u.7-20 este 5.50 reg.

, No, erre már kijöttem a flegmámból, lelöktem a földre. Perczegett egy kicsit, de megint csak fólytatta tovább. Azután betakartam egy párnába s kitettem két ablak közé. Mindegy volt neki, ott is muzsikált. Végre is mérgemben úgy vágtam a földhöz, hogy ezer darab lett belőle. Másnap ott hevert a karácsonyi ajándékom a szoba padlózatán szanaszét törve. S ime azóta évenkint erősebbiil bennem a hit, liogy Karácsonyi ajándékaimat a zenélő albummal egyszersmindenkorra elhegedülte a hárfás sz. Dávid.

402. gy- 4 0 4 . sz. 406. sz. 422. v. *

BUDAPEST ind : 1-50 d. u. 8.15 d. e. 9>50 este SZOLKOK

érk : 3'48 „

1V04 „

12*53 éj

„

ind ; 3-57 „

11-14 „

1.05 « 5*40 d. u.

M E Z O - I T R é r k : 4*42 „ ind : 4-43 „

n

12*17 d. ü. 2*06 „ 7-46 este WU „

CSABÁ

érk : 5*46

1*48

ARAD

; 5-62 „ 2*13 „ érk : fr52 este 3*45 „

n

>}

2-09

„

3*33

„

3*58 „ 5*24 rög.

•

—-

Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos :

VARGA JÓZSEF,

Péleskei.

Minden előképzettség nélkül lehet mértéket venni, mintázni és szabni a cs. kir. szabadalmazott >

... .. T

t

I •

•

r ,

•• I

R

segélyével, akár j*yermekruhát akarunk készíteni, akár legfinomabb nöi ruhát. A pontos és sikeres mértekvevésért és szabásáért jótálhink. Ezer meg ezer példa bizoCUaz< czélszerű voltát, Knnek egy há^tartásből se szabadna hiányoznia, A. kezelés igen egyszerű, süt fiatal leányok részére k Áz egész készülék ára, magyarázatokká együtt minden nyelvben csak G f r t . — Szétküldés naponta kétszer utánvéttel 3 frt 20 kr. előleges bekülí'lése mellett a készülék bérmentve küldetik meg. Kizárólagos f&aktár alulirott szabadalomtulajdonosoknál:

KELETY és ROTHMANM, Bécs II., Untere Donaustrasse

49.

Főraktár Magyarhon részére Budapesten Gottlieb Vilmosnál Andrásy-ut 49, ji

Péntek, deczeinber 25.

?M

i|

SZAEVAS és VIDÉKE.

Szépirodaimi és Ismeretterjesztő képes heti lap-

^

Szerkeszti: Dr. Tolnai Lajos. Főmunkatárs: Dr. Váradi Antal. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Murányi Ármin. E X J O ^ z i z í e t e i s i -

¡¡f

BAKAY SÁNDORNAK m csizmadia-utczai házában ESS

Ü

-43

a „HÖLGYEK LAPJA" czimü divaMnelléklettel s a REGÉNY- j | áS Hí fTT*T T ráírr mmmmr együtt : Egész m / /• i Félévre T7Í/1 ' . 3:<Sfrt.* ~ XT i gg| MELLEELETTEL évre 6n írt. NegyedR49. [á évre 1 frt m I — 3. n A „Képes Családi Lapok" czimü hetilap uj negyedbe lépf A | f | magyar szépirodalomnak e hatalmas tényezőjét, a magyar 'müveit ® ^ I P ® Tf^TtW | családoknak e szellemi kincsét a kővetkező irók és írónők támogatják: : L Jókai Mór, Lanka Gusztáv, Riulnyánszky Gyula, Dalmady Győző, ® — — | Mikszáth Kálmán, Komócsy József, Temérdek (Jeszenszky Danó) dr. Brém ® Csúz, köszvény, tagszagga|J| József, dr. Sziklay János, Inezédy László, Balágyi Lajos, Brödy Dániel, ® TI „A W X I , « TT/VT. . RR^.J. ... TI R .7 * N R . . * . . ' 2 SÜ& tás, fejfájás, csipőfájdalom stb. —

ellen legjobb bedörzsölés aEichter-^éle '

' .....

ÍJ

^

f

.. -

,J v.. ... -.-•y,

/

»/

Bajza Lenke, Bütlmer Lina, Nagyváradi] Mira, Kuliffay-Benitzky Irma, J f f |P Rarmath Lujza, Hevessiné-Bikor Margit, Y. Gaál Karola, Karlovszky (m T§ Ida, Mericzay-Karossa Irma, Erzsike stb. stb. | | J| A „Képes Családi Lapok" az összes szépirodalmi képes heti lapok | | | | | között a legélénkebb, legváltozatosabb. Tartalma az irodalom minden válfaját | | j S felöleli; képei a jelen eseményeit s a leghíresebb festők m(iveit mutatják be. | | |p „Hölgyek Lapja" czimű havonkint kétszer megjelenő divatmelléklete | | ® a legújabb divatképeket hozza s e mellett a magyar háziasszonynak valóságos | | szellemi titkára, a mennyiben a nevelés, az egészség, a gazdaság, kertészet, a | i | ® háztartás s a konyha terén nincs olyan kérdés, a melyet ne tárgyalna s nincs :jpí: olyan titok, a melybe hölgyeinket be' ne avatná ! | | | Regénymelléklete külön beköthető négy kötet érdekes regénynyel aján- ¿ g ® dékozza meg évenkint az előfizetőit. i p Mg Zöld boritéka is tele van mulattató közleményekkel, humoros aprósá- i j f | P gokkal, sakk-, kép-, szám-; koczka- és pont-talányokkal és szórejtvényekkel, p á | | | melyeknek megfejtői értékes jutalmakat kapnak. ' é | Mutatványszámokat ingyen és bérmentve küld a kiadóhivatal jj&b Mg mindazoknak, a kik ez iránt — legczélszerübben levelezőlapon — hozzá fordulnak, pm

Több, mint 20 év óta a legtöbb családban ismeretes mint fájdalom-enyhitő szer és majdnem minden gyógyszertárban kapható 40 és 70 krért. Minthogy utánzások léteznek, ennélfogva mindéi határozottan : 1—16

ffi A ki az egész évre szóló hat frtnyi előfizetési összeget 4 0 $$$ ||§ krajczár csomagolási és postaszállítási dijjal együt egyszerre be- f¡M m küldi, annak 4 regényt; a ki 3 frt elofizetesi összeget 3 0 kr M | | | csomagolási és postaszállítási dijjal együtt egyszerre beküld, iga annak két regényt; és a ki csak 1 frt 5 0 krnyi négyedévi elő- Mp m fizetési dijat 2 0 kr csomagolási és postaszállítási dijjal együtt | | IP egyszerre beküld, annak a kiadóhivatal egy regényt küld ajánlva, | É P| !||

A k i 3 ui előfizetőt gyújt s az előfizetési összeget egyszerre beküldi, | | annak elismerésül e g y díszes emiikkönyvet küld a kiadóhivatal. ^ ^Jp Megrendelhető postautalványon minden postahivatalnál és min-

w

Előfizetéseket ( a hónak bármely napjától) elfogad a „Képes Családi | p Lapok" kiadóhivatala BUDAPEST, Nagykorona-utcza 2 0 szám. m

TEMETÉSHEZ SZOBABEHUZATOK JjfÜTÁNYOSAÍI SZÁMÍTTATNAK

•«T

k

első tg tn

jJ 'ü£

temetkezési

intézete

ZB.-Szarvason,

Xil

I^AKTAR egyszerű- és díszes

több, mint 60 drb. kölönféle

©5 i t

temetéseket

« •M H 3 >

w

MÉRSÉKELT ÁRAIT koporsó, figyelembe ajánlja,

koszorúk és szalla-

minden temetéshez tó -

H4J w

'-Vt* r 27

!Ő

valamint légmentesen zárult dtipla

üveges érczkoporsók

1 «

SIRKERITÉSEK MINTA SZERINT FELÁLLÍTÁSRA ELVÁLLALTATNÁK.

o

tt

o

^

» p : o^ ¿ r Öl -

u+ nu

• J?" r _ r .. «

>

és asztali mappák. bg

DIYATOS

ya ebi

r

T

i

\

-

UDYQZLO

Ajánlja a kor követelményeinek megfelelő, a legújabb divatú betűkkel fölszerelt •i

DÁ J minden e szakmába váöó munkák, u. m.

Z É G N Y O M A T Ú

L E ¥ E L P A P I R O K

E S

B O R Í T É K O K

báli éS gyors, pontos és a legjutányosabb arbani elkészitésére.

Nyomatott Sámuel A. gyorssajtöján Szarvason 1891

1

nem is jó a karám tói messze lajtorjája, mely lefelé visz a pokolba. Csak a lelke volt a magyar embernek kifosztva bocsátani. Csak egy öreg ürü marad a nád almindenből, ele anyagilag jól állott. Ha rá- kotmány mellett, olyan komoly, okos kinézésű Meghalt a MM s eltemették küldtek tizenkét cserepárt — mivelhogy jószág, valóságos Deák Ferencz a juhok közt lieá borult a sírhalom; © nem akart adót fiz élni a németnek — hát De hát miért ne mehetnének el, hiszen jó Dicső nevét még emlegették, göböiyökké hizlalta azokat, de nem fizetett, idő van ? No, no, tavaszi, időnek jó kedve ti már megzavarta sírja csen sőt kielégítő humorral dalolta, hogy: »Ajtó csalóka. Az irigység, a rágalom. Egyszer délután az ég violaszinü mélymögött a sajtár, bele esell a zsandár. Diirum, Rátör dühödten és a porba madárum>. Egy szóval még a »felejthetetlen» ségéből kikapaszkodik egy sötét felhő s keveLerántja öt a nagy tömeg : sebb idő alatt, mint a juhász pipáját kiverötvenes években esett ez az eset. Nem földi eszményért lobogva, A természet — ez a jószívű dajka — hetné, elterül s az egész égboltozat olyan Mért szállt merészen oly magosra ? kedvezni akarván a nemzetnek melyet lesz, mint egy gyászszal bevont templom. E vétket nem bocsátja meg! állandó politikai tél boritött — már február- Már a kanális habocskái bokrosodnak a ban megragyogtatta sugarait, enyhe idő j hideg szél csókja alatt, mely nyögve, sivitva S a költő az örök nagy álmot hozta bimbózásba a gazda reményeit. A lapogatja láthatatlan kezeivel a karámot Álmodva csendesen pihen; derült ég mintha azt mondta volna a nép- j majd végignyargal a Sárréten, ordít és tizedet va ott is e világot, nek: lásd, ha mindenki elhagyott is ott; jajveszékel, mintha az egész levegő megőrült Mdyéri rajongva küzdni vágyott hmn a földön, intion a magasból az Isten! volna, mely azonfelül tele vau apró jégszálti mely álmában is meg jelen. . • UN* -lv<»g lo rád, bízzál ! Mert igazán isjkákkal, mert kegyetlenül hull a havas eső. oly.iM s/.epek a tiszta februári napok, a | Eleinte földre sütött fejjel a nyáj összenunények erősebb varázsával hatnak ránk t fordul, csak egy-egy válik ki a tömegből s | az év más napjánál. Az ember örömest. futtában eltévedt fia után béget; hanem H iái! meg a szolid napfényen szemlélni a azután, mint ősszel a levelet, »kit erre, A „Zsiga U ö ¡béketűrő igás marhák fordulását a baráz-jkit arra kergetnek a szelek». Irta : KAJABUSZ. 1 dák végén s örömest gondolja el, hogy azj Két kutya is van, de azoknak most 1 . . N o már az angol királynő, mag a egész áldott esztendő előtte van. j nem lehet hasznukat venni, szűkölve húzódmuszka czár elég nagy hatalmasságok a; Ha február ilyen volt, márczius sem nak a nád-karám mellé. A juhász is nyakeleti félgömbön; de sohasem hallottam, vagy j akart alábbvaló lenni. Gyiinyörű napos idő kába kapta a szürit, leguggolva várja, mig olvastam róluk, hogy nekik »síját, külön' járt, felhői Iqn kék éggel, csillogó n a p f é n n y e l a pogány idő szűnik, nem szól egy szót telük* volna, mely ^evükről neveztetnék.j a bársonypuha lég tele volt ibolyaillattal. J sem, kivévén, hogy irtózatosan káromkodik, Ellenben a Sármelléken szert tett erre a | A lomberdő ugyan még világos, mintha ej amit 'a szél meg a sötét felhő, úgy látszik, nevezetességre Zsiga bácsi. Igaz, lioSy ször- természetes oszlopcsarnok fedelét elvették ; hogy megért, mert keményen vagdalja arczányen akarata ellenére történt, ami történt, volna ; a hatalmas zöld, mely később a gör~. hoz a havas esőt, mintha egy-egy marék tű hanem miután abból az alkalomból a köz- csös ágakat fcidiszíti, még most a barna fúródnék hegyével a képébe. Már a selyem nyáj bál egy fia bárányt vélemény megszavazta neki a >külön telet»: rügyek alatt milliárd pehelykébe volt összesem látni, elgyalázta őket az idő. Néhaez évtizedek óta mai napig is fennáll 6 a szorítva. Zsiga bácsinak szép selycmiiyája mesz* j«éha hangzik messziről — mint egy álomban sármelléki ember akármilyen derülten haladjon is az eszlendő eleje, márczius nyilado- sze kijárt már a Sárrétre. Festeni való vir-| — a szomorú bégetés, megszakadni készülő záskor is azt mondja fejcsóválva; »Még gonez báránykák ugráltak a pázsiton. Nád-1 birkaszivek végső sóhajtása. Sokat bevert a a ^ kánálisbaroirM nem mult el a Zsiga bácsi tele». No de ból hevenyészett karám vala olt, melynél i ennek a dolognak egy kissé messzebbről el-elfeküdt a legelő jószág, mig a számadó a jéghideg habok köpött. Olyik megakadt ked nekikorülui. juhász kampós boíjára támaszkodva nagy valami kóró vagy vrtkondoklurásban s a Már néhány év elmúlt a nagy világ- lelki mpgi^^edéssol szívta pipáját, melyben ; fajánál ismeretes türelemmel várta a megfaomlás után, — mikor annyi szép remény,'serezogvo görnyedt a tilalmas szílz muskotály, gyást. Némelyeket lezavart a szél és hó a vágy,, illúzió ragyogása elsötétcdott Világos-j No hát Benedek napja volt, ami már-. rélsssiUisí határig, sánezokhan, sövények m ó l Mai - mindamellett a magyar emberben | ezins ¿ l ^ a . . V. S * p vt-i-Cfruwv hVl 1^1 talalták meg másnap, Volt olyan akárösszesaiakzotl keserűséget még nem sikerült szellő is hallgat, légfuliebh azerl mozdul hány, a melyik kebelére szóritva kot lábával lecsapolni a fennálló (akkori) hatalomnak, nieg, hogy nógassa a rügyet, hogy lebbentsa, W^iny báránykáját, utolsó .lehelleléve! is llallgalólag el volt határolva, hogy a hata- föl már barna fátyolát/ Legelészik a n y f t j ^ t melengedve fagyott meg. Érző sziv nem lomnak nom engednimoslcedünk. Mert nincs az arany időbon. A bojtár benézett a szom-i nézhette másnap ezt a pusztulást meg \ széd hatvani pusztára, a hol szeretője* — siratás nélkül. annál nagyobb gyönyörűség. hát ezt a napot — Benedek napját Duczi Terka — nehéz beteg, azt estig onnan Zsiga bácsi is, meg a többi is úr v »Zsiga bácsi még akkor, alig tudta számát ökrének, juhá- ki nem lehet vésni. Maga van a számadó ;— nevezik a Sármelléken nak. Ha ismerős volt is, de iiem volt hasa- ^ két kutyájával, ott heverész a karám oldaEllenben a bojtár ott van a hatvani nálatos az a ezudar, hosszú* léneázott f Iánál. 1 papíros, (váltó), az a megfordított Jálcób lálmegyén a jószág, ha vari ki eressze, pusztán, számlálja* lesi Duczi Terkán aie a

M

umm.

Péntek, deczember 25 1891,

6 SZARVAS és VIDÉKE lélekzését. Megfázott a szép leány a kálozdi bálban, azóta csak zihált a kebele, hervadt a színe, olyaii baljóslatú módon kiabált ki belőle a tüdő, mint szegény ember liczitáczir au a vegreiuj i ara. az ispán úr — akinél szolgált — elhajtotta, nem adott helyet a beteg leánynak. A bojtár ekkor szegényebb lett egy illúzióval. Ö eddig azt hitte, hogy az uraknak is van szivük, csak úgy, mint más, embernek, csak jobban el tudják titkolni, hogy hol van s hne csalódott, mert a hatvani ispánnak nincs.

— Vig v jélünet. —

Dénes : De igazán mondom, nem vagyok hozzá szokva 1 Inas: (Bejön.) Parancsol nagyságos asz-

i i +

Személyeit: Flóra, Dénes. Inas.

Móra: Hozzon be cognaeot! (Oáneahez) Síem ebben a kemény időben, nagyon

[Színhely a Flóra elfogadó szobája, hol ö nagysága el mereng ve. kar p o recz ¿vei játszik ]

Dénes: De én olyan gyenge természetű Flóra: Istenem, de furcsa ez az élet; kivált a mi életünk: asszonyoké ! Férjeinket vagyok! követjük, mint az árnyék, s mire egyik Móra :Mint gyerekkorában volt (Az inas városban kezdjük magunkat jól . érezni, a beliozza a cogncot s egy kis poharat, ö nagysága magas minisztérium jónak találja <— a tölt s Dénes felé nyújtja.) Hunyja be a szemét közügy érdekében, — szeretetreméltó . , . inkább, mintha orvosságot innék í Emlékszik, Ott fekszik a szép leány a béresháznál azaz de hogy szeretetreméltó ! Egy férfi, nem hajdan én a maga egészségére az orvosságot valami szaimapricscsen. Terécselő vén asszois lehet szeretetreméltó, mihelyt államhiva- ittam meg maga helyett 1 nyok fecsegnek fölötte emeletes ostobaságotalnok. Egész nap a hivatalban ül, s ha haza Dénes: Emlékszem, mikor éretlen álmákat. A bojtár meg-megfogjá a beteg kezét, jön, egyébről se tud beszél li, mint a jejebb val rontottam el a gyomromat! mely olyan, mint a kék pántlika, ránéz való hasznavehetetlenségéről és a feljebb Flóra; Arra is én csábítottam, mert kimond ha tlan paraszt fájdalommal s egyvalók zsarnokságáról. Hejh. ! miért is men- maga akkor is olyan félénk, olyan leányos egy könnyet morzsol szét a markában. tem államMvatalnokhoz nőül! De hát a természetű volt: én meg jobban illettem Kinn veri az ablakot a havas eső, ott mama akarta biztosítani jövendőmet egy ; volna fiúnak. De jó idők is voltak azök l zihál a szép leány: a tildéé fogyóban, k ü m o l v g o n d o l k ü z á s l < K b t ó ö s á l l f t s u férjjel! | Dénes i (SohnjM Hej régen volt az t az5 6 l B t ^ m vonszolja mint j C g a k annyira komoly Flóra: Ejnye, no nézze meg az ember, n 0 v 'olna a. szekér, melynek kerekei hiányoznak. Bor- I g o n d o | k o d f t s a > egy-, hogy rémítene engem ! h.a k i m é r t > z a s / A Ó a h a r c z m e , c l v í v a z if tl Dénes: Bocsánatot kérek! ? J ,Itangu, szóval unalmas. Ma is, születésnapom ama rettenetes fekete vitézzel s csak hajs kő ogÓHZ ffiéMött, a lliva,alba)1 Flóra : Megbocsátok, ha még egy pohárnalban végződik teljes legyozetéssei. maradni. Nem feledkezett el róla, bizonyságaral iszik az egészségemre 1 •— Milyen szép niég holtan is! — ez a karperecz ; — de eh, még jobbs ha JJenes ; ue nagyságos asszonyom. . . . sipákolják a vén asszonyok, Flóra ; Megint nagyságol V Most már nincs itthon, nem látom sivatag, túlmagas — Takarodjanak ki innen mind ! — j homlokát, mely annyira emlékeztet bizonyos .büntetésből is meg kell innia. ! Dénes : De én lelek. . . . ordítja a bojtár és zuhogva, zokogva omlik .gyümölcsre. De legalább jönne valaki,, a Flóra : Mitől fel ? a Terka hideg tetemére s nincs keze ügyé- , kivel eítölthetném az időt. — Alig két ben egy szamár, hogy »nagyot ütne botjával hónapja vagyunk itt, s ugy veszem észre, j Dénes : Eljár az ember szája h a . . . . annak a fejére.» nagyon unalmas fészekbe jutottunk. Iíl isi Flóra: íl ugyan ? Magának titkai vanAzóta har.mincznál több esztendő múlott tudná, mi va n ma ? Ah, igen a Dini I No nézd, nak ? Most már okvetlen megigya i Tudja, el. Megváltozottm élő világ ábrázata. Zsiga j még ő se jön felém. Pedig neki csak eszébe az asszonyok roppant kíváncsiak, én is^zerebácsit is megviselte az idő. Nincsen selyem- : juthatna a mai nap nevezetessége. De az l e k s o k m i n «Jent tudni, Mondja, mit hallott nyája; szép csengős gulyája. Sok, sok egyéb olyan, ho|ry is mondjam, gyáva. Igen. hatá- ' a jxitikárusné esetéről ? is elenyészett. Mint a jobbágyok kifejezik rozotlau gyáva. Hahaha ! emlékszem* az j I)éms\ (Megszeppenve, kíLssza n coK«aeot.) magukat: »egészen leromlottak áz urak.? esküvőm napján ő vezetett be a templomba,; Nem tudok sem mit, igazán semmit; nem A vagvon azon dolgok sorába 'teift-o^iik^ I® áfíW letaposta^az uszályomat ? | Y O i i a r n gyógytárban, inióM a fogamat é melyek többé nincsenek, eltűntek az emberi ! ^ e c b g f ( 1 r f f ü l ó , f e n c s m o * fiu- í píombiroztutláin! megfoghatóság köréből A hosszú léneázott! i i 0 p 0 g : a U ' i a k ' A h " v a j h I a ö ; ! : Hohó, hiszen nem is a piXtlkáJ : ( Q m ) í i múzvo ftH6nken papiros - a megforditott Jákóh lajtorjája, L , ' > Jrell áz ü y e a e M k 6 r d e ^ Ö : f e í e 1 C s ü k o r a kezeiL nag dgos assz0 r m ! mely a pokolba visz - nagyon divatba jött. ^ " ^ ^ ° - ^ : (Szabadkozva) Má.hovú sem igen r > k ! Részint idegen, részint bizonytalan e g z i ^ U . ^ ^ Flora : A réul szolid, ember ! tencziáju egyének kerekedlek felül és pedig hogy .nem leledkezett el rólam, épen Dénes: Igyekszem mindenütt az országban, akik keresztyéni, gondoltain ! * az manidui I m n e s : Na síl os assz(, 0m harmihezhárom perczentre dolgozimk. a ! ^ S ^ ^ Flóra: Pedig higyje meg^ nem igen r legtöbb kaia]) nz ilyen gazemberek süvege'' íizeU ki. magat • ez a mai világban! Oh, F l ü r a : Öühasc lésóben kopik el. Gazdagnak leiini leglöbb , . nagyságoljon engnnv ha én Ratal ember volnék, miudenütt meghh Jün minl esetben gyanlis. A inai világban, mikor oly ' ' e ö p Z e r ü e n Flórának ! fordulnék. Minden lányos háznál kivenném Dénes : ( z a v a r r a l ) De nagyságos aszsok egykori cseléd és annyi 'haszontalan ema magam részét a jóból a sok jó uzsonnászonyom. ber jár hintón: van a szegénységben a lelki ból. vacsorából! Kapósak ám a Flóra •; Mit montam ? Mondja egyszerűen nemességnek és a jó ízlésnek némi zamatja. emberek! Flóra ! Zsiga bácsinak a fejére is szép, fehér tél I 3Mms : î Mint fo a nagyságos ur ?' (-l^mon^val Én nem szánn borult. Talán el is felejtette azt a régit, azt j dékozom megnősülni! <óra ; Süsse meg a nagyságos uvul! a benedek-napit. De a sármelléki ember' M m s MESk^dve.) De Flóra, m istenéri! •. . M m : í h n Whdtu. ? Nem szándék f egész márczins közepéig gyanakodva mon-í m á m f (ö^mmdl No lűssíi, hogy tudja! k o - l k ? Tudja kedves barál/om:, kik bedéinek U m x dogatja:^ vlío hó ! még nem múltéi a Z s i g a : m éég esíHc g aa 1nemmel, 1 0 v e m ei, esak rá rá ' kell kell ijeszteni ! ne,» D'WS: [Jit»ghökkonve] De nagyságos No ne féljeIK nem kivánom. hogy a férjem, •'ár egy marék "ÍSZ- megsüsse, csak azt a nagyképű ezímekei a ^ n , i y ( ) u u , ? . " , l'T'rar. Igrvn, még pedig reméuytiílenül nyájába a Dnczi Terka sírjáról s a szőJők aíívra el. közt luiilo'J; a pásztor családja a megsebDénes: De a hivatalom szeret! ^ - S z é p ? zett állat hörgéséiiez hasonló hosszt!, keg'yotFlóra; Nem bánom én, a lűndiúhan ' l^^^^dvíi) Kiehoda ? Jenül s^üiö ja^gátást, ötthon mi nunidottaj ' szólítsa akár kegyelmes urnák, -de előliem Vlom \ Hu, a kibe bele találl szercani: l gy; jno-fiMiye^iij egyenlők ám ! Hiszen mi régi Dém'S : ¡Kohtüva] Nagyságos a ^ o n y o m , barátok vagyunk, ugy-e? boesá^you nieg. líej ^yy.íí'ui'ani, adja ki a Icvrkit u^kíj öbbel. • u ./>«'nA9;()h, kÖszönoiú, nem élek szeszes Dénes: (ivoi^gbo Nem, nem a ! Üítlokkal! vihigért seni, igazán olyan, melegem vau, ugy ! Flóra: Az én egés bégemre csak meg- részketek. * . , f Flora: [Tiîknn luo^oîyng^a] lípeu azérí, ok<

í

Péntek, Deczembér 25. 189Í.' vetlen ki keli innia, különben miami "fii.!

SZARVAS és VIDÉKE, baja

as az

Ily meleg barátsággal invitálni csak meghitt bizalmasunkat lehet, A milyen ritka wms: [Kiissza.] Nagy f&jdabriak elviselése naggyá teszi a az igaz barátság, oly gyakori a — társas , FlóraNo lássa, ugy~e már jobban érzi legkisebb embert is, — legalább saját lelki sze- étkezés; de a boldogság tűzhelyén b a r á t magát ? mei előtt, sággal megosztani az asztal örömeit* ily * Dános: Igen, azaz hogy nem. Haza kell kiváló szerencsét már csak megízlelek, velem Vannak fájó emlékei, sajgó sebei szivünkmennem. van barátom biztosítása, hogy váratlan nek a multTjóX, melyekhez gyakran inkább vonJFtóm: sem! a zódunk mint a jolö.ti gyönyöreihez s a ¿ ö v ö k é n megjelenésemmel zavart nem okozok a jó j családnak, az igaz barátnak, ki mellékérveméhielö boldogságunkhoz. : Kicsoda ? í dek nélkül, csupán magamért invitál. •H F l o m : No, akiről beszélünk! Meghitt barát körében hol nem jő GsaW.n5s egyéni akarat, kitartó jellem kéDénes: Éri senkiről sefti' beszélek! pesek batárt szabni> felkorbácsolt szenvedélynek. \ tekintetbe a külömbség' rang- és módban, Flóra: >gy nem ! . ^«y * . bájos fiatal család anya asztalánál, ki kednincs ; csak szavakkahlehet beszélni? Vallott már isme- ves és szeretetreméltó, hiúság és tetszvágy a d? retlen. nélkül, ily családi körben kedélyes hanguDénes: Nem, azaz liogy mit ? lat mellett, a legegyszerűbb étkek is jó étFlóra: Mit tudom én, mit! Régóta A szépség oly ajánló levéh melylyel a ter- vágygyal fogyasztatnak. mészet csak kegyenccit látja el. ösmeri. ? Nem vagyok ugyan barátja a hivott * Dénes: Nagyon régen, azaz hogy tulajvendégeskedésnek, de ezen elvem megingott, Keg keserűbb az ébredés azon álmunkra, melydonképon kit ? midőn említett barátom, tegnap sietve jő g nek tárgya boldogságunk volt. Flóra : Hát ö t ! Mennyire vannak már felém és^karomnál ragadva megállít i »Hová, é * Remélem, erősen udvarol néki. ? hová?» »Ebédelni megyek,> mondám megKe mondd ki mindig, a mit tudsz, — de Dénes : [Kolv ionos -¿avarral] Én nem udgondolatlanul. tudd mindig hogy mit beszélsz. varlok senkinek, nem is t u d o k . . , igazán, — Hohó, pajtás, most már el nem boIf nagyságos asszonyom, bocsásson 1 J- Bartóky j esátlak. Tetszik, vagy nem tetszik^ ma veFlom: Dehogy bocsátom, tudni akalünk fogsz ebédelni. rom. hogy udvarol. Tudja mit, meg tani tom Én szabadkozni kezdek, de barátom nem tagit Az erőszaknak engedve megaciom Dénes: De az istenre kérem, n a g p á magam: megnyugodván a gondolatban.: Csüggedten, — fáradt-betegen, gos asszonyom, nem tudja, mit tesz, ha így Iíátba valami kellemes meglepetés vár r á m \ Nem mosolyogva sohasem ; beszél ! Az erőltetett meghívás ugyan nem volt va~ Szenvedve a poklok tüzén, Fiam: No, ha vele is ilyen hangon és valami biztató, de a .kis feleség lehet kelleélek én— így élek én! ilyen stiiusbau diskurál, akkor ugyan, nem mes ssszony, jói nevelt gyermekei, kedvesek, Nincsen, ki itt ágyam felett sokra megy! s e mellett jó konyhát tarthatnak. Biztatná fáradt lelkemet, Megérkezünk a ház elé. Felmegyünk jJéiifS: De én nom is tudom., . . Nincs egy testvér, nincs egy b a r á t ; a harmadik emeletre, de már messziről ékteFlóra: Maga semmit se tud, én meg Sötét — kihalt a nagy világ. len gyereklárma. sírás és sivalkodás hallatiníudent tudok. Maga a ^ z o n y t szeret. szik ki. Dénes: j ; rémül ve, J Nagyságos asszoAz ember csak magának él, — Oh, oh, — mondá társam — éhesek nyom, irgalmazzon 1 Magáért küzd . . . Hitvány a czél! az én kis ördögeim, s már türelmetlenek. Jflóra: Nm.cs irgalom! Maga képes s » Hiába minden akarat, — Ha a *kis ördögök> igy folytatják folyton nagyságos asszonynak titulálni, hát j A jő a porban lenn marad. ebéd alatt is, — gondoltam, —• valami kelén se veszem íigych mbe kivánságait! T u d n i ' lemes élvezet lesz. akarom, s nekem, mint régi ösmerősénck,' Hiába küzdesz czélokért: Csengetünk, egy nagy, erős, sárga kéjogom van ezt kovol ölni; hogy hivják azt 1 A tömeg gúnykaczaja s é r t ; : pű asszony nyit ajtót, s látásomra csodála nőt, a ki magát ilyen keserves kínok Csüggedsz hamar, elfogy erőd, kozó arezot vág. martalékává tette! i S lemond asz még idő előtt. — Kedves feleség, bemutatom neked Dénes: [Kilorvcl FI éra, szavamra mondom. X urat, kit annyiszor emlegettünk, ma veFiúm: Flóóráa? Flórának hívják? Szeretsz ? — Ez érzés oktalan, lünk ebédel; megg.yő>:öViiiutik irigylésre Csak nom én vagyok az a , . 1 i A szívnek most divatja vau! méltó boldogságunkról, jól berendezett házDénes: Egek J Mit tettem! [kalapját rel-j Hitvány a szív, kihalt a hit : ragadva olrüíumj j Szerelmedet pénzért veszik. A külőmben is hosszít arcz a férj beFlóra: fKaczagva.| Hahahai ebből ugyan széde alatt, még inkább megnyúlt s e közCsüggedten, fáradt-betegen kiugrattam a nagy titkot! Sejtettem én ezt 1 ; ben oly kifejezéssel üdvözüli:, melyet griSanyargom igy lc életem, régem, de mit tehettem ezzel a szerencsét-; Siratva sorsom á t k a i t . . . tem íjuvő 1 V ril^ondulkozNM.J Most meg kitelik •^I. másznak is bátran vehettem. A kín — á bánat fölemel, j Nincs kellemetlenebb, mint érezni, tolcj a mennyire megijedi, hogy felém s e j ni, többé nem tanít, hogy jelönlétüukkcl terhére vagyunk olyan j ö n többet s ínég inas városba téteti á t ! | valakinek, kihez leülöm ben se megy az ember ma<'ál De hát tehetek ón róla, ha annyira Horvátit Elemér, 1 .jószántából. Kedvem lett volna azonnal (jyáva, az istenadta? ! távozni, de barátom egy mellékszobába K. II i tifi ! 'J A j * ; vozot hogy tekintscMn meg kényelmes laká•<>AUg' CS , jsukat: pedig igazi czélja az h/iiotetl, hogy r t Apd Ofisffl ak. i ..... Mikor jösz Itoízánk ebédre? — ' ntóg^s Mesége m n m o g á s á t m •telljanív i'italj mtig inUbb. Kz ismételte nmr s^áintaiBzor (^gy régi iskolaífetn csekély fáradsíág'ba került a szom> a büszkék gfíga; jelnKimkVíu ; iár?íuTu ki- mlöfö. mognösnlt. íiem győzi j széd s^obtoabehátofitíj hol az ^elíjven ördö* eloltom magasztalni a családi élet örömcíL' gök» mindeht felforgattalc. A padlózat teleM ^ á p ^ m o k m b^okbó] ^mdyek utlva-1 „ . Mc^vőződiiotnél boldogságomról *Jszórva mindenféle játéks^or^i.Í papirosok, m ^ b n l mmid^íak ^ ^«Jt^t ^ a l á d o m a t ,1 bemutatnám, szere-1 kének, fadarabok, Nincs ogyeHen üres$zéic maíiamuv (tuy-trtn, ÜÜIU szellemi tbkóí. ° . „ j 1 ' , . it V. ^ , _ . t . . '

i
n.u holt luktVnnk * lekintl nz -ér^ttyt.

| tett nőrmM, kedves gyermekeinkéi imnden ] som. »Latod ilyen orom csalucmpanak lenni.» ! •i .nossággal, előkészület oéíkül iriö-te fbgaduánk teljes o t t h o möhdá barátom, igyeko®Ü i; 0 0 1 a ^erím/ő mell Ö r s é v e l ' t o ^ M ¡ — széket Bz-afead'áö U mmialatt L * %16ba ii mogy on-

!

'

á

Síikor moadliatod tna^ad jo^í'^l nti^ykonuiak? m^g ix ^íívartalan boldogságot, családr kö~. dám — nagyon kellemes bclyzcL ~ a láltu fxó mk: w ^ m & z * , ö.okuh jukmta te* ( ri)mí)eu. Minden bojetentés nélkül bármikor' tattok után Ítélve,* — ^Gyttrij Baixdi,, jerlak MmM M t i ^ ű « nmr k ludatftbaiv éUed | ^ i m f t n látott vendége vagy ^ t a l w x k M k i - e l ő »Mit akarsz apa?» — > f e t e k , faH¿"tVI n víími? ¿iáin) viharai; fa c«ábiió íVi-v^ivcí , . ^^ „. , ... A » i i • m - m - t- i . • t > \ *, > nőmiuík us nagv oromét szersesz jova- lia mí)ndom U iöaiMwflB- Inaló» kii«»«?!: voaiMVhu kepos vagy, . teleddok , ,, . ' t , az a p a A kis üuk meg sem mozdultak, , A

*

SZARVAS és VIDÉKE.

Péntek, deczember 25, 1891,

Ismertem egy harmadik lovagót Gazfüleikirél fogva húzta felém, de e mellett ben is elég volt ennyi. . * az ebédből. . . . folyton bizonyitgatta, hogy gyermekei nagyon érzem, hogy levegőre vaii szükségem . . . dag apának egyetlen fia volt, az ország minden magán-intézeteit végigjárta, de azért engedd, hogy távozzam, — Isten veled! engedelmesek »Mondd el csak Gyuri a — Most már tudod, hol lakom, remény- elfelejtett pályát végezni. Mikorra emberré mesét a holló és rókáról». Á kis fiu tetlenül, sírva motyog valamit »Jól van» lém, gyakrabban eljössz hozzánk ebédre. — lett, apját-anyját eltemette á pénzükkel Én vettem a kHapom, sietve hagytam együtt. Egyedül volt, de pénz nélkül; nem — nyugtaid még az apa; — »níost rajtad hiába kapott azonban oly fényes és drága a sor, Bandi. Óh ez barátom lángész — el a házat, és még most is szaladok. Felvinczi Széhely János, t nevelést, a lovagiasság nagyon kifejlődött halljuk fiam, mondd meg : mi a világ legbenne. Nem tudott ellenni egy hétig, ha nagyobb csodája?» — »A világ legnagyobb legalább párbaj-segéd nem volt. A párbacsodája . . . ? Az >., mikor jóllakunk!»! — jozok lovagiasan költenek s á fegyverbefelelt önkénytelenül az éhes gyermek. »Te — Photographiák vz életből szerzás s kocsi-dijak mellett üzlete fényekis bohó, ehm értettél. Külömben nagyon Ha a czim után azt véled, nyájas geniális fiu, megjósolom, a világ csodája: az olvasó, (az olvasó mindig nyájas, a szer- sen mént. Párbajozót fogni pedig — első vérre — nem nehéz, csak egy becsíppentett ő esze lesz! kesztő mindig — nyájatlan; most se volt Végre a nagy, sovány asszony bekiált: akkora nyája, mélylyel a karácsonyi mel- balek kell hozzá, aki jó kedvében hamar »a leves tálalva van!» »Foglaljunk helyet lékletet betölthette volna, azért kellett ne- eltanulja az ilyen-féle mondatok használaáz asztal körül,» — mondá' a házi űr s kem is tollat ragadnom!) hogy a ködös tát : »Nekem ugy tetszik, hogy magának engem maga és feleségé közé ültetett, a középkorba viszlek és látni fogsz egy layag- igen buta pofája van!» Mint gyermek-kora háziasszonynak minduntalan ki kell menni várat a hozzá tartozó ábrándos szemű hölgy- óta folyton, még mindig — szecundál! a konyhába az ételeket behozni, mert cse- gyei s az érte egymást halálra ölni kész Ismertem két lovagot, magázták egylédje, épen most betegedett meg. (Tudjuk érczzubbonyos baj vívók kai, — nagyon csa- mást s a kártyánál mindig ellentétes vélemár, mit jelent, áz ilyen mentegetőzés.) ményük volt; az egyik például ugy vélte, —- Ha tudtuk volna, hogy szerencsénk lódok Karácsony van, a meglepetések ideje, hö |y ő hajlandó kisebb pénzben is játszani, lesz, — mondá a nő félig engesztelékeny — láss hát meglepetésül lovagokat a XIX. csak a hozomot nem tartja gentlemanhez hangon, — készitettem volna valami mást, század végéről, a fin de siecle korából! A lovagiasság hölgyektől — uraktól illő dolognak ; a másik ellenben kicsiben de ez az én férjem mindig ilyen B bolöndonem játszik, de az igazi gentlemannak kát csinál.» »Igen fájlalnám, ha váratlan még mindig nagyon dédelgetett fogalom, 100 fitos hozomját is szívesen elfogadja, megjelenésemmel zavart okozok.» <— Se Achilles-sarka ez édes mindnyájunknak; de játszásközben is folyton bántják egymást baj, kedves pajtás, — vigasztalt barátom, íme már akadnak, akik azt az Achillesa gentlemanek szabályzataival; játék után — csak is így váratlanul megjelenve lehetsz sarkot is sebezni merészlik s bolondabbitják azonban az a harmadik és a negyedik társ, tanuja a zavartalan boldog családi életnek, a lovagias bolöndozásra oly igen hajlandó akiknek szerencséjük volt e kifogástalan természetünket s a lovagiasság vértjével rendezett háztartásnak s a jó ebédnek.» gentlemanekkel játszani, a fejüket vakarják. • A »jó ebéd» állott: sovány levesből, sárga- felfegyverkezvé a — zsebünkbe nyúlnák. Szép ismeretség I mondod nyájas olvaIsmertem egy lovagot, városának első répá főzelékből, melyéi evésközben a kis Gyugavallérjai közé tartozott, bár nem stafi- sóm. Bizony pedig még több példányt is ri ruhámat végigkénte, Bandika meg mindrozta ki a fortuna mindazon tulajdonokkal, tudnék felvezetni a g e n 11 e m a n i a menauntalan a térdeimet .rugdosta az asztal alatt. a melyek a lovag alakját egy kerek egészre geriájából eléd. No de vigasztalódjál, mert — Igyunk pajtás, — monda s öntött kidomborítják, Pénze nem volt; pénze lett hisz ismertem én egy lovagot, akit csak trépoharamba a szíves házigazda —• egri vös rövid időn látta, hogy az ő kezében a fálkozva neveztek így, de akire a lovagirösbor,» erősítve állítását, de a rosz vinkó asságnak br. Jósika által meghatározott nem azt bizonyította. — Főzelék után mar- lovagiasságnak a pénz az alphaja és óme- fogalma jobban rápászol, mint akárhányra, hasült került az asztalra, mely a többszö- gája. Megnyíltak előtte a salonok, a táncz- akit komolyan czimezgétnek igy. li fogalom rös melegítéssel már egészen kiszáradt és termeket 6 nyitotta föl s deficitek nélkül foganatja pedig — , ember- és igazságinkább vizhatlan csizmatalpnak való. lett rendezett fényes bálokat. Hogy a férfi-világ szeretet s indulataink fékezése! Cserháti. volna, de azért csak megküzdöttem vele! is bámulja Őt, vadászott nagy szerencsével — Ez után a háziasszony egy tálban valami s vadas estélyeire meghívta nemvadász baMég harmincz sort 1 rátait, akik aztán nem felejtették el elmelé-félét hozott. Jókor reggel benyitok a szerkesztőA váratlan meglepetésre a gyerekek, sélni fttnek-fának az ő vadászsikereit, kárkik ily nagy lakomához nincsenek szokva, tyázott s bár vesztett, mindig nyertesnek höz. Be sem várja, hogy a rendes szokás szerint elmondjam a mentségemet, hogy, örömsiválkodásban törtek ki, felugráltak, hitte a fa ma, mert nagy nyereségeit soha hát igy-úgy . . . megint nem irtam a lapodba villájukat a levegőbe dobálták. Bandi villája sem hallgatta el. Lassanként egész mytho- semmit; már a küszöbön rivall r á m : »Még az orromra esett, onnan még a vették körül költői — mert költő — harminc sort, de azonnal!» a l a k á l s re é)lék ravalómra jutott jókore pecsét. (Nagyon mej 8 » h °gy ^ t ó u n a asszony— Még harminc s o r t ? ! De ugyan legen ajánljuk a Fadgvas-féle péeséttisztitó n a k i s t i t k o s szerelmese volt a az miről ? sorsjeggyel ajándékozta meg; mások gon— Meg kell lenni! — volt a szigorú ;, — Szerk ; ) , Ügy-e finom ez a csirkebecsinált ? — dolva a mechanika óriási elöhaladásáfa, ha válasz. — — Meg ? No megállj! Hát elmondom, kérdé a házigazda kínálás közben. — Óh nem is pokolgépet, de legalább valami jó hogy nem voltál te mindég ilyen nagy hamasinát emlegettek és kisült, hogy 20 évi talom. Valamikor, 20 évvel ezelőtt ott az az én feleségém kitűnő gazdasszony. Igazán jól esett megtudnom, hogy most; uralmát egy pénzintézet hitvány numeru- orsz. pröt. árvaházban éppen ez órában, csirkebecsínáltat eszünk, mert istenuccse, saival alapította meg. Ez kisült és a pisz- más hangon beszéltél te velem, mikor a nagy terembe lopóztam, hogy megnézzem, ki nem talál tam volna a hihalászott májról Ismertem egy másik lovagot; ezt már mi van számodra is, számomra is. a közös és csontokról. riágy karácsonyfa körül eihebyezvé, — ügy-e Gyuri el akarta csenni Bandi tányér- jobban kistafirozta a sors. Volt neki egy akkor titokzatosan vontál félre egy ablakjáról a zúzzát, de a inariipuláczió közben megyére szóló hires neve s a közbizalom mélyedésbe, s esengve kértél, tárjam fel a boros üveg felborul eltörik s tartalma egy tekintélyes bizalmi állásra emelte, — előre, mi jutott nekünk a nagy közönség végigfoly nadrágomon. — Az anya a he- de mindig kevés volt a pénze; azonban szives adományából. — Hogy öVüUéi minlyett, hogy rajtam ségitené, a kár fölött gazdag jó barátok többel, szegényebb pol- den szavamnak? S most? Zs rnok módjira parancsolsz velem! bosszankodik s püfölni kezdi a kis gonosz- gártársak kevesebbel járultak a fényes állás Ügy-e, szelídülnek már a vonásaid? tevőt. A két fiu az ajtó mögé bújik, anyjok biztösitásához; míg a kölcsönösszegek biz: ügy-e szebb idő volt az, mikor a nagy lcön a ivai tor rajok, az apa utána illan, 3heismerhetetlen gentleman ^ ö n s ö g gondoskodott a te karácsonyi örö^ hogy irányt adjon a fegyelem gyakorlásának, becsület-szava elegge garantirozta, Midőn meidről, s nem neked kellett az/)a törni í már csak a sok hitelező sokféle érdeke tá- aá fejedet, s én magam maradok az asztalnál* , . iöjeciot, hogy mivel lepjed lepjen meg tuog te a nair közönséget Kedvem lett volna megszökni! Végre mogatta lovagunkat á trónon, ő maga keÍ O r elég volt az ajkadról egy »kö. .. i U U cor volt az ajkadról egy »kövisszatér az én kedves barátom ;s az iránt téste a szabadulást a becsület mezeién, de ^ tudakozódik, hogy : szoktam-e kávézni, most »iv», lég ugyan nincs készlétben, de ha kivánom, őt lepuffantani,, végre is egy bolond felülHja! Minek lettél »Felelős Szerkesztő !> 1 a schnellsiederen azt nnál készít. vizsgalat^mutatta meg neki az utat a Istennek, kivan a harmincz sori Köszönöm, nem kávézom, külöm- lipótmezöre, Mocsicányi József. r.

V