II. ÉVFOLYAM,
1938. MÁRCIUS HÓ
3. SZÁM.
GÖRÖG KATÓ UK U S ÉLET
HITBUZGALMI FŐSZERKESZTŐ:
FOLYÓIRAT
SEREGHY'
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS K I A D Ó :
PAPP
LÁSZLÓ
GYÖRGY
DR.
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-U. 5 ELŐFIZETÉSI DÍJ EGÉSZ ÉVRE 1 P 60 F.
P O S T A T A K A R É K P É N Z T Á R I CSEKKSZÁM: 17.271
SOKATMONDÓ PROGRAMM P . B A N G H A B É L A S . J.
Ha tőlem valaki megkérdezné, mit jelent a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus jelvénye, ezt felelném neki: — Testvér, ez a jelvény a melleden: programm. Még pedig tartalmas, sokatmondó programm. Olyan, amelynek jelentősége messze kiemelkedik a társadalmi és politikai jelvények mai nagy tömegének programmjából. Olyan programm ez, amely egy életet jegyez el a legmagasabb eszméknek s egyetlen frontba egyesiti öt világrész minden országának komoly katolikusait. — Ez a jelvény egy frontba állítja az Istent akarók és Istent igenlők táborát. Ma, amikor a harcos istentelenség ekrazíttal és az ekrazitnál is robbantóbb szellemi propagandával igyekszik megsemmisíteni a Mindenható templomait, kőből és emberszivekből épült szentélyeit, a mi jelvényünk pajzs a mellen, amelyről messze visszahull az istentelenség minden támadása. De nemcsak pajzs és védelmi fegyver, hanem kivont kard is, amelyet Krisztus keresztje és az Evangélium mellett máris körülhordozunk az utcákon. — De ez a jelvény és a vele kifejezett programm még ennél is többet mond. Az Oltáriszentség jelképe van rajta. Az oltár misztériuma. Bensőséges hittítok, amely a mi istenhitünknek egészen konkrét formát ad és irányát is határozottan megszabja. Aki ezt a jelvényt a mellére tűzni m e r i , az az egész világ előtt hitet tesz 21
a legkomolyabb kereszténység mellett. Az nyíltan vallja, hogy meg van győződve egy felsőbb világ létezéséről, amelyet csak a hit ér el és a szeretet tud közel hozni. Az vallja Krisztus utolsóvacsorai drága hagyatékát, az 0 testének és Vérének világmegváltó áldozatát. Vallja azt az életrendeltetést, amely minket, apró halandókat, magasan kiragad a földiségnek meddő materializmusából, a puszta önzés és érzékiség kalodájából és tisztább, éteribb, istenibb légkörbe emel, annak avat rajongóivá, boldog hiveivé. A kehely és az ostya képe a mellünkön jelenti a vágyat az Isten országa felé, a tudatos harcot a bün és ocsmányság ellen, jelenti a hitet a testnek feltámadásában és az Örök Életben. — De a programm, amely a mi jelvényünkből szól, még ennél is többet tartalmaz. A jelvényen ott van a Hid is. Közvetlen Budapest és Európa legrégibb lánchídjának képe. Közvetve azonban az egymástól távol álló partok összefogó pántja, a szeretet kőnél szilárdabb és acélnál lendületesebb erejének szimbóluma. Aki ezt a jelvényt hordja, az szeretetet mond, szeretetet hirdet és a szeretet uralmát akarja. A szeretetét ember és ember között, társadalmi osztályok között, müveit és műveletlen, szegény és gazdag, város és falu között. Aki ezt a jelvényt a mellére tűzi, az a világot a szeretet fényözönében úszva szeretné látni és a maga kicsiny életét a szeretetnek abban az ultrakozmikus, fölséges, örök világáramába beleágyazni, amelynek kiinduló pontja az Isten szive, gyümölcse az ember örök üdvössége, legfőbb szimbóluma, eszköze és szószéke pedig az Eucharisztia, — Hordjuk tehát ezt a jelvényt minél többen és minél állandóbban! Hordjuk százezren és milliónyian! Hordjuk örömmel és büszkén, tüntetően és boldogan! És ha a jelvényt egymás mellén ott látjuk az utcán, villanjon meg szemünkben a felsőbbrendű testvériség mágneses öröme, amely a szennybe, vérbe, gyűlöletbe és gonoszságba fulladt világ sikátorain keresztül is egységes frontba sorakoztatja fel a legmagasabb eszmék eljegyzettjeit. 22
OLAJ Növényi zsír. Délvidéki ember táplálékának lényeges alkotó eleme. Azért áldja meg az Egyház ünnepek vecsernyéjében, litián, kenyérrel, búzával, borral és kéri Istent, hogy sokasítsa meg. Szine-java magán hordja virágoknak tobzódó, kábitó, illanó illatát. Felhőjébe burkolják magukat emberek. Illatszer lesz, kelletés eszköze, magasabb osztályba való tartozás jele. Isten választott, kedvelt személyeit, Sión szentélyének papságát ilyennel avatták, szentelték. Erről mondja a zsoltáros: „Mint a kenet a fejen, mely lecsordul a szakállra, Aron szakállára, lecsordul ruhája szegélyén". (132,2.) E szavakkal ölti fel az Újszövetség papja is papi hivatalának jelvényét, az epitracheliont. Vele szentelik ma is Isten tiszteletére az Ur hajlékát, az Isten oltárát, az oltár kendőjét, az áldozat kelyhét, a templom harangját. Olajjal kenték az atlétákat, bajvívókat versenyre, küzdelemre. Szentelt olajjal keni fel az Egyház is leendő gyermekét keresztség előtt a „küzdő egyház" tagjává. Olaj volt az orvosság az élet sebeire, olvashatod az irgalmas szamaritánus történetében. Szent olajkenetből fakad az erő, az üdvösség annak, aki az élettől halálos sebet kapott, nagy küzdelmet áll, halállal vívódik, Illan, oszlik, terjed, láthatatlanul mindenüvé elhat, — nagyon kifejezi Isten szeretetének, kegyelmének kíáradását. Illatosított, balzsammal kevert olaj, krizma az isteni szeretet legnagyobb kiáradásának, a Szentlélek közlésének jele, a bérmálás eszköze. Illatos" olajjal, drága kenettel öntözte Mária Magdolna Krisztus lábát, „temetésére". A siri nyugvásban nincs ott a kenet. De most az örökmécsben emésztő, pislogó lánggal szüntelenül virrasztja az olaj a szentségben köztünk rejtőző Krisztust. Rohály Ferenc dr.
Nagy Szent Gergely: Az erények erénye az engedelmesség. Ez ülteti a többi erényt a szivbe s ez őrzi meg azokat. Fontosabb az engedelmesség az áldozatnál, mert ha áldozatot mutatunk be, idegen dolgot semmisítünk meg, de ha engedelmeskedünk, saját akaratunkat áldozzuk fel. Annál kedvesebbek leszünk tehát Isten előtt, minél inkább készek vagyunk a parancsok pallosa által saját akaratunkat feláldozni s magunkat is áldozattá tenni. Szent Jeromos: Ha a nap, hold, csillagok és a menny engedelmeskedik Istennek, miért ne engedelmeskedném én? Engedelmeskedik az ég, engedelmeskedik a föld, csak a boldogtalan ember nem akar engedelmeskedni. Szent Ambrus: „Ha követted Dávidot a bűnben, kövesd a bűnbánódban is," 23
EGY KRISZTUS -
SOKEZER OLTÁRON
Ha egyszer olyan szemet kapnánk, mellyel meg tudnánk látni a természetfeletti erőket s az isteni kegyelem sugárzását, csodálatos látvány tárulna a szemünk elé: látnók, amint ezer, meg ezer templom oltárán, ahol csak őrzik az Oltáriszentséget, ezer, meg ezer helyen lángol az isteni Szeretet, mint az eléghetetlen Csipkebokor és mindenütt ragyogó fénykört von maga köré, fényt és meleget, igazságot, jóságot, szeretetet, megbocsátást, kegyelmet sugároz... Nagy isteni csoda ez, mely a Szeretetnek százezernyi melengető tűzhelyét gyújtja a didergő, kihűlni akaró világnak; mely az igazi Világosságnak százezernyi sugárzó csillagával szórja tele a világ vaksötét éjtszakáját! És ez a százezernyi tűzhely, százezernyi csillag mégis — egy! S micsoda tűzhely és micsoda csillag?! Ez a végtelen Szeretet világosságul önmagát adta, ki egyetlen Világosság: egyetlen Krisztus — sokezer oltáron! A városi élet rohanó árjában a szentély csendjében ott vigyáz, vár ránk és osztja segitségét Krisztus. A szántás, vetés, aratás gondjaiban kis falusi templomaink mélyén hivogat és szórja áldását ugyanaz a Krisztus. Amikor milliók álomra hajtják fejüket, valaki nem alszik el: őrt áll s vigyáz ránk ugyanaz a Krisztus. Örvendező, megvalló hittel, buzgósággal és isteni félelemmel ünnepli hiveink sokasága egy-egy nagymisén ugyanazt a Krisztust; és valahol, Oroszország ólombányáiban, titkon összebúvó emberek közt, sápadt, elkínzott pap szavára megjelenik ugyanaz a Krisztus.,. És mindenütt sugárzik körötte a kegyelem, hull az áldás, csak fel kell fogni! De menjünk tovább! Száz meg száz ember járul a szent Kehelyhez: pap és világi, öreg és gyermek, fiu és leány, gazdag és szegény — és száz meg száz lélekben vesz lakást ugyanaz az egy Krisztus. Minden egyes ember veszi az egész Krisztust, nem pedig csak egy kis részt belőle. Amikor a pap a szent liturgiában az áldozás előtt a kenyér-szint megtöri, csendesen ezt mondja: „Megtöretik és megosztatik az Isten Báránya, az Atyának Fia, ki megtörhető, de meg nem osztható"; vagyis a kenyérszin megtörése jelképezi azt, hogy Krisztus érettünk feláldoztatok, de a kenyérszint akárhány felé törjük, Krisztust ezáltal nem osztjuk meg: amint a kenyérnek, bornak a legparányibb részében is benne volt a kenyérnek, bornak egész természete, mivolta, lényege, vagy amint a lelkünk testünknek minden porcikájában teljesen benne van, ugy most a szent színeknek legparányibb morzsájában, vagy cseppjében is — az egész Krisztus van, testével és vérével, emberségével és istenségével. És minden egyes áldozó veszi megoszthatatlanul az egész Krisztust és mindnyájan ugyanazt az egy Krisztust vesszük, és igy válunk mi is egy testté Krisztusban: „Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk" — mondja Szt. Pál (Kor, I. 10, 17.). Némileg hasonlít ehhez a sok helyen való jelenléthez, hogy ha
24
sokan nézzük egyszerre a napot és sok tükröt fordítunk feléje, mindnyájan ugyanazt a napot látjuk, mindegyikünk szemében és mindegyik tükörben ugyanannak a napnak képe jelenik meg. De bizony azok csak képei a napnak, mig Krisztus minden egyes helyen valósággal jelen van. Ennek magyarázata pedig az, hogy Krisztus Teste nem ugy van jelen, ahogy a testek jelen lenni szoktak, nem testi módon, azaz csak egy helyhez kötve, hanem csodálatosan szellemi módon, kiterjedtség nélkül, ahogy egy igazság is egészében jelen van Magyarországon ép ugy, mint Kinában, s mégis egy igazság. így vesszük az Égő Csipkebokor tüzét sokan, de mindnyájan az egész tüzet és ugyanazt a tüzet. Nagy titok, a Titkok Titka, sokkal nagyobb, semminthogy a mi véges elménk átérthetné. A végtelen Szeretet soha el nem képzelt módját találta ki annak, hogy mindenkor és minden helyen köztünk lakozhassák, s minden egyes emberrel a legbensőbb egyesülésbe léphessen. Erre az önmagát adó Szeretetre feleljünk mi szeretettel. Háláljuk meg, hogy oly sokezer ponton felgyújtotta szeretet-lángját: északi fagyos hómezőkön s a forró Afrikában, felhőkarcolók közt és a mi kis községünkben is. Gondoljunk napközben is sokszor reá, aki lát és megáld minket és vigyáz reánk az oltárszekrényben. S amikor csak tehetjük, térjünk be pár percre hozzá, hisz szeretetének egyik tűzhelye a mi oltárunkon ontja sugarát, melegét — és tárjuk ki a lelkünket ennek a kegyelem-sugárzásnak. Vaksötét éjtszakában törtet ez a világ; pihenjünk meg az Isteni Jóság pásztortüzeinél... Theodoulos. * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
J É Z U S !
KÍVÁNSÁG.
Jézus, a te Szent-Sziveddel felvértezve élek én . . . hogyha Te vagy a szivemben, sohse hágy el a remény.
Kezem ne üssön, csak simogasson.
Nem csüggedek, ha az élet gondja, baja meggyötör. . . Szent Sziveddel egyesülni: ez a legnagyobb gyönyör.
Lábam el ne taposson férget,
Szemem ne verjen, inkább sirasson.
Jézus, a te kegyelmeddel : aranyozd be szivemet; . . . és az élet gondjai közt: erősítsd a hitemet! Radványi
Sándor.
s szám ne mondjon senkire rosszat, legyen inkább ezerszer rosszabb nekem . . . Csak őket óvd. Uram, Istenem, kik enyémek. Tartally Ilona.
25
ÉN VAGYOK AZ UT! Nem régen olvastam egy érdekes élettörténetet. Haláloságyán fekvő öreg ember nyíltan életvallomást tett. Elmondotta, hogy fiatal korábaA az Isten törvényeit semmibe vette, lábbal tiporta, sőt annyira lesüllyedt a bün mocsarába, hogy rablógyilkosságra határozta el magát. Falujának gazdag kereskedőjét akarta megölni és kifosztani az erdei uton. Elindul, töltött fegyverrel* lesbe áll, lépéseket hall, fölemeli fegyverét, azt hiszi, hogy itt a kedvező pillanat. Tovább figyel, világosságot lát, egyre jobban közeledik, gyertyaláng fénye szűrődik feléje, kis csengetyü hangját hallja már. Néhány pillanat múlva a falu jóságos papja halad el sietve előtte, beteghez megy a szent útravalóval: az Oltáriszentséggel. Önkéntelenül térdre esik a gonosztevő, valami különös, még soha nem tapasztalt érzés járja át a lelkét és e pillanatban elhatározza, hogy a bün útjáról az Isten útjára tér. Ekkor értette meg igazán, először az Ur Jézus szavát: „Én vagyok az ut!" Többé életében soha nem tért le az igaz útról. Az Ur Jézus a mi földi utainkat is megszentelte; a mi utainkat, amelyeken sokszor olyan fáradt léptekkel, máskor olyan bátran haladunk! Ezt az utat járnunk kell születésünktől halálunkig. És nem egyszer eltévedünk a poros hétköznapi utakon és csak az Ur Isten kegyelme térit a helyes útra! Nem egyszer mi is gyűlölettel eltelve — mint egykor Saul — üldözésére indulunk s az Ur Jézus fájdalmasan mondja nekünk is:/ „miért üldözöl engem?" De erre milyen nehezen tudunk felelni, mily lassan tudunk Szent Pál életútjára térni. Pedig az egyedüli „igaz útnak" — az Ur Jézusnak — hinnünk kell! Aki követi ezt az utat, az engedelmességet mutat. Ha az ut meredek s néha a mélység szélén is vezet minket, járnunk kell rajta, Aki célját, a. Mennyországot el akarja érni, az követi, mint a napkeleti bölcsek. Te Urunk magad is jártál utainkon és ez által megszentelted azokat. Uton találkoztál a bélpoklosokkal, betegekkel, ördögtől megszállottakkal, Zakeussal s a vámszedő Mátéval is. A betegeket meggyógyitád, a bün utján tévedezőket helyes útra irányitád. Milyen igénytelen az ut, de még sincs erőszakosabb az útnál. Ha jó uton járunk, célhoz érünk. És ha utam az Ur Jézus utja, mennyországba vezet engem is! Nem egyszer nehéz az utat követni. Rövidíteni akarom, mikor pedig — Te Uram — a megpróbáltatások által meredekebb, érdemszerzöbb uton akarsz vezetni. Én ember — nem egyszer arra törekszem,hogy kijavítsam utadat,
26
Azt kérdezem, miért küldöd a megpróbáltatásokat? Miért e betegség, miért kívánsz tőlem ilyen szörnyű, elviselhetetlen áldozatot?! Miért vezetsz a lelki szárazság sötét ösvényein?! Az Ur Jézus útját sokszor nem értem, pedig megígérted „a görbék egyenesebbé lesznek és a göröngyösek sima utakká!" (Luk. 3, 5.) Én gyarló ember ellentétet látok szavaid és a valóság között. Talán gondviselésed nem szeretné az egyenes utakat. ? Pedig csak én tévedhetek! Ha az én gyarló, emberi, földies elgondolásom nem egyezik az általad kijelölt helyes úttal, akkor a Tiedet kritizálom, sőt nem egyszer semmibe veszem. Te Uram, aki a keresztúton megváltottál és bocsánatot adtál nekünk, elnézed gyarlóságunkat és továbbra is fölemelsz és vezetsz a helyes uton. Ha most a szent nagyböjt idején és az Eucharisztikus Világkongresszuson az Oltáriszentség diadalának napjaiban, komoly számvetést tartunk lelkünkben, belátjuk, hogyan vezettél kézen fogva élet-utunkon. De kérünk mindnyájan alázattal, hogy Királyunk és Utunk légy! Vezess tovább utadon mindnyájunkat; a szenvedésed és föltámadásod legyen az én szenvedésemben vigaszom, a bűnből való fölkelésem és szabadulásom a lelkem föltámadása. Vezess kérünk, védelmezz magunk gyöngeségével szemben is. Ne engedd, hogy elfáradjak és eltévedjek. Légy jó vezetőm, utam és én hűséges vándorod. TÓTIN PÁL
KELETI NAP A KÖZPONTI PAPNÖVELDÉBEN A Központi Növendékpapság Egyházírodalmi Iskolája február 28-án tartotta meg a Keleti Napot. A szt. misét d. e. 9 órakor a Papnövelde házikápolnájában dr. Krajnyák Gábor tb. kanonok celebrálta. A délutáni öt órai kezdettel tartott díszünnepélyen megjelent Angelo Rótta pápai nuncius, Ernszt Sándor apostoli protonotárius, volt miniszter, Tóti} Tihamér egyetemi tanár, szemináriumi kormányzó, Kerner István spirituális, Krajnyák Gábor tb. kanonok és még sokan az egyházi élet kiválóságai közül. A műsort az Eucharisztikus Himnusz vezette be, majd Tóth József V. é. egri papnövendék mondott megnyitó beszédet latin nyelven. Azután Senkár Lajos,V. é. papnövendék „Napkelet" c, versét szavalta Fagyas István papnövendék. Majd az orosz egyház sorsáról tartott ünnepi beszédet (előadást) dr. Szántay-Szémán István pápai prelátus. Utána dr. Teller Frigyes vezényletével az intézet énekkara Trisagiont énekelt ószlávul. Majd Cselényí István hajdudorögi papnövendék „A keleti himnológia arca" cimen tartott felolvasást. A megkapó és érdekes felolvasást a görögkatolikus papnövendékek énekbetétekkel illusztrálták. A műsort a pápai Himnusz fejezte be. gkj.
27
AZ A L I S P Á N KÉZCSÓKJA Magyarország legnagyobb vármegyéje alispánt választott. Együtt voltak Pestvármegye ősi rezidenciáján a tekintetes karok és rendek: a nagyteremben diszmagyarban és ünnepi feketében szorongott a törvényhatósági bizottság és az érdeklődő közönség. Feszült atmoszférában, a második szavazási menet izgalmas komoly pillanataiban mindenki az elnöklő főispán eredményhirdetését várta s amikor elhangzott a név: vitéz dr. Endre László, s amikor felharsant a dübörgő „éljen", a krónikás szerint „a magányos férfi pillanatig felkapott fejjel állt meg az ajtóban. A diszmagyaros urak, élükön a főispánnal, készen állottak az ünnepélyes beiktatás ceremóniájára az emelvényen. S a magányos férfi a tapsok és éljenek, a lelkesedés és üdvrivalgások viharának zudulásában a tömeg között meglátta — édesatyját. Gyors léptekkel feléje tartott, megállott előtte, azután feje mélyen meghajlott és szája csókkal hullt az atyja kezére". Régi római történet elevenedik meg lelki szemeink előtt. Mikor az egyik konzul, mint győztes hadvezér hazatért, diadalkocsin hordozták körül a városban és ugy kisérték a Kapitóliumra. A konzul egyszercsak megállította a menetet, aztán leszállt a diadalkocsiról. Mindenki csodálkozott, mert ez még nem történt meg. A konzul egy öreg emberhez közeledett — aki ott állt a tömegben, mint egyszerű polgár — és melegen üdvözölve, megölelte és megcsókolta. Az öreg ember a konzul édesapja volt! , . . És amig ilyen konzuljai és császárai voltak Rómának, amig ki nem halt a hit, a tisztelet és az erkölcs a nép lelkéből, addig hatalmas és boldog volt Róma, — azután pedig, mint a költő mondja „megdőlt és rabigába süllyedt". „Tiszteld atyádat és anyádat" — hangzik az isteni parancs és ez ellen a parancs ellen büntetlenül vétkezni nem lehet. — „Hogy jól legyen dolgod": ebben jelöli meg Pál apostol a szülői tisztelet áldását. Pestvármegye alispánja gyönyörű példáját mutatta a gyermeki hálának. „Hogyha ez az alispánválasztás történelmet jelent — kiált fel a krónikás — akkor az alispán kézcsókja a legszebb szimbóluma az uj magyar történelem uj erkölcsének!" Magyar ifjúság! Higyj az Ur Jézus Krisztusban, tiszteld szüléidét és kövesd vezetőidnek jó példáját, Ha Isten velünk — kicsoda ellenünk?! Somogyi Imre Takarékosság.
Szabott ár.
Férfi- és női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőnyegek, ágygarniturák, sezlonteritők, ruha- és kelengyevásznak nagy raktára.
(Takarékpalota)
3t
Amíg nem
késő
Ha egyszer az Ur Isten megajándékozná az elkárhozott lelkeket a bűnbánat kegyelmével, akármilyen rettenetes feltételekhez is köfné a bűnbocsánatot, kimondhatatlan boldogsággal vetnék alá magukat minden próbának, hogy megmenekülhessenek az örök kárhozat rettenetes helyéről. Ha les/állana egy angyal a pokol mélyére s felállítana ott egy óriási létrát, melynek minden hágcsója izzó parázsból volna, de azon egy gyóntatószéket lehetne megközelíteni, végtelen gyönyörűséggel kúsznának fel rajta az elkárhozottak milliói s rögtön kiürülne a pokol S ha ebben a gyóntatószékben nem egy papnak kellene fülébe súgni bűneiket, hanem egy mikrofonba, mely a hangszórók ezrei által beleharsogná az egész világba az elmondott tűnőket, ezek az elkárhozottak tele tüdővel kiabálnák tele a világot bünvallomásukkal, csak hogy megszabaduljanak lelkük szörnyűséges terhétől S ha gvónás végén nem néhány Miatyánk és Üdvözlégy volna a penitencia, hanem szeges korbáccsal s lángostorral sújtanának le a bűnbánókra, ezek a szerencsétlenek olvadozó gyönyörűséggel szenvednék a/ ostor-csapásokat, korbács-ütéseket, hiszen azok árán megszabadulnának az örök kárhozattól. . . . . De nekik már nem adatik meg ez a kegyelem. Nekik már lejárt az érdem^zerzés ideje. Nekik már késő NTekünk azonban még nem késő ! Nem is kell izzó parázson égetni magunkat: néhány lépés mindössze a gyóntatószék. Nem kell az egész világba beleharsogni bün-vallomásunkat; csak a gyóntató atyának kell feltárnunk lelkünket, akinél örök titok, sírnál ís mélyebb titok lesz a vallomásunk. S elégtételképen nem kell korbács-ütéseket szenvednünk; csak néhány imádságot kell elmondanunk. Vagy talán nem tudom rászánni magamat arra a néhány lépésre; talán kibirhatatlannak tartom, hogy a gyóntató-pap előtt elsuttogjam bűneimet; talán elviselhetetlennek tartom azt a néhány imádságot?! Ne álltassuk magunkat! Gondoljunk a lelkünk üdvösségére . . . Amig nem késő , . . * Papp Kató.
Megbízható
BÜM?!
C I P Ó T Q T 1 R Í aa Í f \ ,\
OLCSÓ ÁRON
O I lLJl 9.U i
Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. sz. Róm. kat. parochia-épület.
TELEFON 579. 29
ERZSIKE HAZAMEGY Irta: Tartally Ilona Az ablakon át vékony sugár lépett Erzsike arcába, a függöny mellett bujt át s egyenesen beleszúrta nagy világosságát az Erzsike két szemébe, hogy felébredt tőle. Mosolygott a kisleány, mert ugy érezte, hogy az a nagy fényes csoda ott a messzeségben egyenesen neki küldi ezt a korai, kedves üdvözletet. Mert a fényes napot nagyon szerette Erzsike s kivüle még a kékcsikos párnát, amelyen aludt, mert ez a két valami lobbantott a lelkére, testére, jóizü melegséget. Felült az ágyon s háromszor is hancúrozva odafetrengett a csikós párnára, oly jóizü nevetéssel, mint más az édesanyja kebelére. —- Erzsi! Öltözz, mert vízért mégy! Megrezzent. Egy sötét arcú asszony mondta ezt. Olyan nehéz, lélekre örvénylő hangja volt s még a járása ís minden könnyedség nélkül való. Lényéből szinte földalatti dübörgések döngtek Erzsike felé. Különösen eleinte félt tőle Erzsike. Mert nem régen került hozzájuk a kisleány. Azelőtt olyan hűvös kézzel simogató tiszta nénikkel, meg sok-sok kisleánnyal lakott együtt az „árvaházban". Onnan került ide, mert a sötét asszony egy kis szint vágyott a házába hozni s onnan kért és Erzsikét kapta. — Én majd szeretni foglak — mondta az asszony Erzsikének, de akkor ezek a szép szavak is épen olyan borzongósan tapadtak a lelkébe, mint most ezek: —• Erzsi! Öltözz, vízért mégy! Erzsike öltözködött. Gyors kapkodással szedte magára rongyocskáit, mert nagyon szeretett vízért menni. A jóviz-kut a szomszéd utcában volt s oda járt vízért Gyuri is. Sámson Gyuri. Meghúzta Erzsikének a vizet és mindig sokáig beszélgettek. Hogv mit? Furcsa dolgok voltak azok bizony, többnyíre. Gyurika még a mennyországról is beszélt, az ottlévő kis fényes házakról, melyeknek egyikében bizonyosan ott lakik az Erzsike édesanyja is. Fehér arcán sugarak fénye mosolyog és liliomok illatát ízleli folytonosan. És angyalok fehér szárnyai lebegtetik felé a jó hűvös, csöndes boldogságot. Erzsike elindult a kútra, miután vékony karjára ráakasztotta az üres kupát. A kupa olyan furcsán előre-hátra himbálódzott s majdnem a bokájáig ért. Kicsit fázott most, mert vékony ruhácskáját hideg szél rángatta s belesodorta kis testébe a kemény tél érzését. De ez nem volt baj, mert a hosszú utón csúszkálok akadtak és végig siklott rajtuk. Egy ilyen csuszkálónál találkozott össze Gyurival. Kicsit lehajtották a fejüket és mosolyogtak, amikor meglátták egymást. Ez volt a félszeg gyermek köszönés náluk. És Gyuri szólt: — Ilyen korán mégy vízért? — Igen. Kell a néninek. Es nincs is nagyon korán, hiszen már Bezzeg bácsi el is ment a bányába . . . 30
— Hát az rossz lehet. Látod, az én apám csak kimegy a vasúthoz a lóval s mindenféle nagyurak ülnek a kocsijába és sok pénzt keres vele. — Az nagyon jó lehet — mondta a kislány sóváran. És néha te is felülsz, ugy-e? — Fel. De ritkán. Csúszkálni jobb. — Te most nem jössz a kútra, Gyurika? — Elmegyek, ha akarod. Megindultak. Hallgattak. A hó kezdett szállingózni s annak egymást kergető hullásába bámultak. Aztán újra a fiu szólt: — Te . . . Erzsike . . . Anyám azt mondta, hogy neked nincsen otthonod, mert Bezzeg bácsi, meg a néni neked idegenek és nem szeretnek téged . . . Erzsike ijedt pillantásai kapkodón hullottak a fiu arcába. Most ismeretlen rém módjára torzult eléje furcsa, hányatott kis élete. — Lehet . . . Hiszen éngem még senki sem csókolt meg. Akit szeretnek, azt megcsókolják, ugy-e? — Meg Engem is megcsókol az édesanyám. Meg apám is. Pedig sokszor nem fogadok szót, olyankor meg is vernek. De nem nagyon fáj . . . — Tudom. De mit csináljak, ha nekem nem igy van? — Mit? Semmit! Te semmit. Én . . . én megszöknék. — Megszöknél? Hová? — Kérdezte Erzsike s lehajtotta fejét, mintha szégyelné gyávaságát. Küzdelme kis arcára íródott. Öreges fonnyadtság húzta 'le ajkai szélét. — Hová? — mondta a fiu — Haza . . . — Hiszen te mondtad, hogy nekem nincs „haza", nekem nincs mit megkeresni. — Én mégis megkeresném. Nem hallottál még mesét? Abban is elindul a királyfi, vagy a szegéryember és mindig odaér, ahova akar. Hiába találkozik sárkányokkal, nagy fekete kutyákkal, vagy medvékkel, mégis odaér. Én is ugy tennék. Erzsike kis teste gyávaságának és tehetetlenségének tudatában egészen összezsugorodott. Leült a kut mellé egy fatönkre s ugy válaszolt: — Hát én nem tudom, hogy lehetne azt. De egyszer már láttam anyámat álmomban. Rózsaszínű volt a ruhája és rám nevetett. Meg akartam fogni a kezét, de nem tudtam, mert Bezzeg bácsi dohányért küldött a boltba. Ugy sírhattam volna akkor . . . A mamám engem is szeretne, ugy-e Gyurika? — Szeretne bizony. Nagyon szeretne! — És te nem szeretsz engem Gyurika? Nem bántasz sohasem, mint a többi fiuk . . . — Nem tudom, Erzsike. De azt hiszem, hogy én csak sajnállak, mert árva vagy — Te . . . Gyurika . . . segits nekem. Vezess el egy darabon és én elmegyek a „messzibe". Oda megyek egészen, ahol 31
leér az ég és hátha ott megtalálom a mamámat, Eljösz velem egyszer, nagyon korán reggel. — Jó. De sok ennivalót kell majd vinni. Honnan veszel? — Mindennap elteszem a kenyeremet, amit reggel kapok. Gyurika nem tudott mit felelni. 0 is sokszor el akart már menni odáig, ahol leér áz ég. A kut szája alá tette a kupát és telehuzta. Erzsike még most is ott kuporgott a fatönkön és a kékre fázott kezecskéire lehelt. Szemei csillogtak az eljövendő boldogságok elképzelésétől. Felállt és karjára vette a kupát. Gyurika ment vele egy darabon, azután visszatért. Erzsike égő arccal ért haza. — Mi lelt Erzsi? — kérdezte tőle Bezzegné — talán képen vágott valaki? — Nem bántott engem senki, Erzsike akkor éjjel sokat nyöszörgött és köhögött is. Bezzeg bácsi rá is rivalt, kőnehéz szavakat vágott a lázas gyermekhez. El is hallgatott a kisleány. Pihegett, Reggelfelé lámpát gyújtott Bezzegné és odament hozzá: — Mi lelt? Erzsike nem felelt, de furcsa, könnyes mosolygással csillant az asszony felé a szeme. Bezzegné nagy dunyhát tett rá, hogy izzadjon. Erzsike némán tűrte. A bányatelep orvosa jött el délután. Vizes borogatást rendelt Erzsike mellére, hátára, mert — mondta — a kislánynak tüdőgyulladása van. Bezzegné rakta is rá jó szivvel, mert szerette a kislányt. De az ápolás dacára a betegség mind fojtóbb és kínzóbb lett. Gyurikához is eljutott a hir. Szerette volna megnézni Erzsikét, de mit felelne, ha kérdeznék ott tőle, hogy minek jött? Nem tehetett hát mást, mint mindennap elment a kúthoz, háromszor is, hogy nem gyógyult-e még meg Erzsike s nem jöt!-e a kútra? Szerette volna neki megmondani, hogy ő szalonnát gyűjt az útra s hogy már tarisznya is van, amibe az ennivalót csomagolják. De Erzsike nem jött. Egy este aztán már megunta Gyuri a sok hiába való ácsorgás! Elment az Erzsikéék ablaka alá. Felágaskodott és benézett. A párás ablakon cseppek futottak alá s ezeknek remegő utjain át szóródott fény az udvarra. Sokan voltak bent, Gyurikához kimorajlott a csendes beszéd sürü zsongása. Olvan ünnepi, fekete és mégis fényes volt a szoba. Sok fény volt bent. Lobogós, ugrálós fények. Egyszer csak valaki odajött az ablakhoz — biztosan Bezzeg néni — és letörülte róla a párát. Most már jól belátott Gyurika. A szoba közepén egy magas asztalon feküdt Erzsike. Csupa fehér volt rajta minden és szépen simára fésült fején koszorú, mint a menyasszonyoknak. Gyurika ijedten, dermedten nézte Erzsikét. A szive nagyon vert és kiáltani szeretett \olna és elfutni onnan. De nem tudott, csak nézte Erzsike mosolygós gyolcs-fehér arcát s megenyhült az ijedelme. Azután szerette volna megsimogatni és megkérdezni tőle: 32
— Erzsike, hazamentél! Jó otthon, Erzsike?! Elsompolygott az ablak alól. Csupa öröm volt benne. Az Erzsike szerencséjének örült, hogy Erzsike nélküle is megtalálta az utat. Elment az égbe az édesanyjához. Gyurika hazament, belépett a házba. Az anyja épen a vacsorát tálalta, Gyurika neki is újságolta: — Édesanyám, Erzsike hazament!
SPANYOL VÉRTANÚ LEVELE A kapucinusoknak egyik külföldi folyóirata szórói-szóra közöl egy levelet, amelyet egy spanyol páter, Ignác atya, a spanyolországi Daldakona kolostorának egyik vértanuja irt szüleihez. A fiatal pátert vértanusága előtt két hónappal szentelték pappá. Levele igy hangzik: „Szeretteim! Levelemet talán halálom óráján irom reggel 9 óra 30 perckor. Mire ti, Szeretteim soraimat megkapjátok, aligha leszek még az élők sorában. Minden pillanatban, de a legnagyobb lelkinyugalommal várom a halált, mely megnyitja számomra az örök élet kapuját, hiszen a katolikus hit elleni gyűlölet öl meg azért, hogy szerzetes vagyok. Levelemet könnyezve irom, de nem a halál félelme miatt, hanem azért, mert halálom tinéktek nagy fájdalmat fog okozni. Mindenek előtt téged kérlek, szeretett jó édesanyám, ne törje meg szivedet a hir, hogy ha halálomat megtudod, hanem vigasztaljon meg a tény, hogy abban a dicsőségben fogsz viszontlátni, amelyet az Ür a vértanuknak ajándékoz. Gyermeked az égben még jobban fog szeretni és éretted, valamint családunk minden tagjáért imádkozni fog, hogy egyszer az örök boldogságban viszontlássuk egymást. Áldott legyen Jézus neve, ha véremet akarja igazságának és szent hitemnek bizonyságául. Csak egyet kivánok még: hogy az örök boldogságban az Isten szeretete egyesítsen bennünket. Szerető fiatok: Ignác." Ilyen ártatlan embereket gyilkolt le a vörös spanyol forradalom. De ne felejtsük el, hogy ezt a vörös világot a szociáldemokrácia készítette elő.
Legjobb k a l a p o t , s a p k á t
Kertész István
VERESS-nél
látszerész
vásárolhat.Minőségben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. szám. Ungár ház.
Róm. kat. templom melleit.
Nyíregyháza, Bethlen-utca 3. sz. Róm. kat. isk. épület. Zeias-Punktal
üvegek
lerakata.
Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára
,33
K I S Falunkban volt az a kis bolt, a falunak a közepén s ott vettem én kicsi-kislány koromban rézkrajcárért mézcukrot. De furcsa volt az a kis bolt! Gazdájának szakálla nőtt, s szakálla rőt s hosszú, mint a csalafinta csuda mesebeli görbe öreg törpe szakálla. S volt ott minden: ánis, kömény s a boltos előtt kék kötény,
BOLT s a kék kötényen tarka folt . . . mert nagyon jól ment az a bolt! És vidám volt az a kis bolt! Az ajtaján szijon lengő sárga csengő! S mily érdekes az ócska pult: rajta kis rés, melyen a rézpénz behullt. Falunkban volt az a kis bolt, a falunak a közepén s ott vettem én kicsi-kislány koromban rézkrajcárért mézcukrot. Tartally Ilona.
ARANYSZÁJÚ SZENT JÁNOS AZ
EGYHÁZRÓL
NincS semmi, ami az Egyházhoz hasonlítható volna. Ne emlits nekem bástyát és fegyvert. A bástyákat megrongálja az idő, de az Egyházat meg nem öregiti. A bástya falait áttöri a barbár ellenség, de az Egyházzal nem bir a Sátán sem. Sokan támadták s valamennyien tönkrementek. S az Egyház az égig emelkedett. Ez a nagysága. Győz, amikor béklyóba verik, ragyog, amikor megalázzák: sok sebet kap, de nem hal meg tőlük, hullámok dobálják hajóját, de el nem merítik, viharok rázzák, de nem ismer hajótörést, küzd és harcol vereség nélkül. Akkor miért engedi Isten ellene a harcot ?! Hogy győzelme annál dicsőségesebb legyen ! Az Egyháznál semmi sem erősebb. Reményed, üdvösséged, menedéked az Egyház. Magasabb, mint az ég és szélesebb, mint a föld. Nem öregszik, mindig fiatal. Azért is mondja az írás hegynek, hogy tudjuk, milyen erős; szűznek, mert érintetlen; királynőnek, mert olyan földöntúli a fénye, ékessége; leánynak Istennel való rokonságában s anyának, akinek milliószámra vannak gyermekei.
34
15
ÖREG GYÓNÓ. Hányszor halljuk, magát jó katolikusnak nevező embertől is, hogy „elmennék én szivesen gyónni, de hogy valljam én meg bűneimet egy nálam sokkal fiatalabb papnak?" Egy ilyen eset fordult elő egyszer. Egy uj misés papot meglátogat egy öregebb ur! Többek között a gyónásról is szókerül. „Jó öcsém — mondja az öreg — hogyan menjek én öreg létemre egy fiatal paphoz gyónni." „Nem szükséges, hogy fiatal paphoz menjen gyónni — felelte az ujmisés — hiszen vannak öregebb papok is. De, ha tegyük fel-, beteg találna lenni, vagy valami hirtelen baleset érné, visszautasítaná-e egy magánál jóval fiatalabb orvos segitségét?" Gondolhatjuk, hogy gyónással végződött a látogatás.
AZ ALVÓ TESTŐR. A király csenget, Kint sürü éjszaka s minden sötét, csak a király szobájában ég valami fény. Álmatlan a király. Mégegyszer csenget. Ismét semmi válasz. Dühösen megy az előszobába, hol a hadapródok állnak őrt, éjjel-nappal lesvén őfelsége parancsait. Meglepődve látja a király, hogy az őr alszik. Közelebb megy s most látja, hogy az apród egy félig megirt levélre dőlve alszik. Felveszi a levelet s olvassa: „Édes jó anyám, Már harmadik éjjel virrasztok más helyett a király előszobájában. Alig birom már, de azért igen örülök, mert virrasztásommal 10 tallért kerestem, amit ide mellékelve küldök az ön segélyezésére . . ." Leteszi a levelet s halkan visszamegy szobájába. Néhány pillanat múlva visszajött a király, két tekercs aranyat hozott s az alvó ifjú zsebeibe csúsztatta. A fiatal hadapród felébredt, ijedten kapott zsebeihez, mert valami igen húzta kabátját. Mindjárt rájött az arany eredetére s bármennyire is örült az aranynak — édesanyjára való tekintettel — mégis, félt, hogy a király alva találta. Reggel hivatta a király. Nagy félelemmel eltelten, szorongó szivvel lépett be a terembe s bocsánatot rebegett e nagy mulasztásért. A király azonban melegen megszoritotta kezét, megdicsérte gyöngédségéért s hadnaggyá nevezte ki. így jutalmazzák már a földön is a fiúi szeretetet, hát még a mennyekben! Alamizsnás Szent János egyszer egy nagyon szegény embert segitett meg, miért is ez túlságos hálálkodásba kezdett. A Szent félbeszakitotta: „Testvér! én még nem ontottam véremet éretted, mint Krisztus, ki a szegények szeretetét parancsolta nekünk." Epictetus: „Sohase mond, ha szobádat bezárod, vagy ablakodat besötétited, hogy: egyedül vagyok, mert nem vagy egyedül. Isten veled van s nincsen szüksége világosságra, hogy téged lásson."
PRÓBA-TÉTEL Szent Martinián Palesztinában élte remete-életét. Munka és imádság töltötte ki idejét. Nem szűnt meg könyörögni az Ur Isten kegyelméért, hogy minden bűnt elkerüljön s egykor elnyerje az örök jutalmat. Egyszer Isten megengedie, hogy nagyon heves kisértések lepjék meg a puszta remetéjét. Kétségbeesve igyekezett azoknak ellenállni, de ugy érezte, hogy erői fogynak és szilárdsága meginog. Barlangja elé ment s tüzet rákot. Amikor ellobbant a láng, egyik ujját az izzó parázsra helyezte. Persze az égető fájdalmat egy pillanatig sem birta ki, felszisszenve rántotta vissza kezét. Aztán igy elmélkedett: Ez még csak a földi tüz. Csak épen az ujjam hegyét égeti. S mégsem birom egy pillanatig sem. Hogyan merészelnék akkor bünt elkövetni. Melynek büntetése nem csak ez a földi tüz, hanem az az ezerszer rettenetesebb pokolbeli tüz. Amely nem csak ujjam hegyét, hanem egész tes'.emet-lelkemet égetni fogja. S nem csupán egy pillanatig, hanem a végtelen örökkévalóságon át! Inkább meghalok, de vétkezni nem akarok. Kedves Testvér! Ha gyötör a kisértés, gondolj Szent Martinián próba-tételére. S akkor meg fogod érteni, hogy: inkább a halál, mint a bün.
MAYER ISTVÁN
ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ - ARANYÉRMES MESTER
Alapítva 1890. Postatakarékpénztári számla szám 40.723. Telefon 298.
N Y Í R E G Y H Á Z A , Z R Í N Y I I L O N A - U . 1.
Nagy raktár. Legolcsóbb szabott árak.
Készpénz-áron hitelbe is vásárolhat.
BITTNER LAJOS ÖTVÖSM ÜVES ARANYKOSZORUS - MESTER
BUDAPEST, V., PROHÁSZKA OTTOKÁR-U. 8. Készit és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cibóriumokat stb. e g y h á z i ö t v ö s m u n k á k a t . Aranyozás és ezüstözés!
Katolikus műiparos cég!
|
LITURGIKUS
ÉLET
§
mmmm«mmm%mmmmmmmmmmmmmm%mmsm Március 20. Vasárnap. Nagyböjt III, vasárnapja. 3. hang. N. Sz, Bazil miséje, d. u. böjti nagy vecsernye. A Boldogságos Szűz Orömhirvétele. (GyüMárcius 25. Péntek. mölcsoltó Boldogasszony.) Hajnalban esti nagy ájtatosság, kenyéráldás, reggeli istentisztelet. Délelőtt nagy vecsernye Aranyszájú Sz. János miséjével. Olajkenet. — Megtartóztatás. Március 26. Szombat. Halottak emlékezete. Március 27. Vasárnap. Nagyböjt IV. vasárnapja. 4. hang. Nagy Sz, Bazil miséje,'d. u. böjti, nagy vecsernye. Este Krétai Sz, András bűnbánati kánonja. Március 30. Szerda. Április 3. Vasárnap. Nagyböjt V. vasárnapja. 5. hang. Lázár feltámasztásának emlékezete. Április 9. Szombat. Április 10. Vasárnap. Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Kenyéráldás, virágosgalyak szentelése. Aranyszájú Sz. János miséje, olajkenet. Április 14. Csütörtök. Nagycsütörtök. Nagy vecsernye N. Sz. Bazil miséjével. Este Jézus kínszenvedéséről szóló evangéliumok olvasása. Jézus Krisztus kereszthalála. (Nagypéntek). Április 15. Péntek. Szigorú böjt. Királyi imaórák, délután nagy vecsernye, Krisztus-temetés. Nagyszombat. Nagy vecsernye N. Sz. VaÁprilis 16. Szombat. zul miséjével, kenyéráldással.
D A M A S Z K U S Z I S Z E N T J Á N O S (F 7 5 4 ) Gyümölcsoltó Boldogasszonyra: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, aki kiválasztva vagy nemzedékek, népek, nemzetségek és nyelvek közül! Üdvözlégy malaszttal teljes, aki kezdettől a századok Teremtőjének és Királyának voltál kiszemelve! Üdvözölve légy, akiben az ó és uj-szövetség befejezést nyert! Üdvözölve légy, Istent-hordozó, atyák és pátriárkák szine-virágával egyenlő értékű! Üdvözölve légy, prófétáktól, ősidőktől előre hirdetett név! Üdvözlégy, Ádámnak, az emberiség ősszülőjének, az Istentől formáltnak gyermeke! Üdvözölve légy élő szelence, élő bárka, felújítása annak, melyet Noé készített! Üdvözölve légy, aki Ábrahám törzséből Isten ígérete szerint valóban megszülettél! Üdvözölve légy, eget érintő lajtorja, melyet egykor a nagy pátriárka, Jákob látott! Üdvözölve légy, égő csipkebokor, melyet a kiváló Mózes szemlélt valamikor a Sinai hegyen! Üdvözölve légy. szentségtől kivirágzott vesszeje a valóban igazi papnak, Áronnak! Üdvözölve légy, akiben test szerint, miérettünk lakozott, ki Izaiásnál mondotta: En vagyok az első és én vagyok az utolsó!" (44, 6.) Euthymos, 37
I
SÍ
EGYHÁZI
ÉLET
I
*
mmmwmmvmmmmmmmmmxmmmmmmmmwm — A szentszéki bíróság kiegé— Kozma János miskolci hittanárt Papp Antal érsek-admi- szítése. Megboldogult megyés-fő nisztrátor ur Onagyméltósága püs- pásztorunk 1937. október 13-án pöki tanácsossá nevezte ki. A kelt intézkedésével Legeza József magas kitüntetés igen széles kö- érd. esperes, sz. sz. ülnököt és rökben keltett osztatlan örömet. Rohály Ferenc dr. sz. sz. ülnököt Kozma János buzgó lelkipásztori a hajdudorogi egyházmegyei szentés pedagógiai tevékenysége mel- széki biróságtagjaivá, Papp György lett egészen kimagasló érdeme- dr. püspöki fogalmazót pedig a ket szerzett az egyházi irodalom biróság jegyzőjévé s egyben szentterén. Mint a Görögkatolikus Tu- széki jegyzővé nevezte ki. A kidósító, a Chrysostomos, a Görög- nevezéseket a káptalani helynök katolikus Lelkipásztor, a Mária- ur Őméltósága ujabban közölte a pócsi Virágoskert és a Kelet szer- nevezettekkel. kesztője egyik kiváló tényezője — Szilágyi András hittestvérünk volt a magyar görögkatolikusság háború utáni szellemi életének. a sajószögedi templomban uj olJelenleg mint a Szántay-Szémán tárt építtetett a Szentév emlékére. István prelátus lapjának, az eu- A nemeslelkü adományozónak rópai viszonylatban is fontos sze- az e. m. főhatóság elismerését repet betöltő Keleti Egyháznak nyilvánította. szerkesztője fejt ki a határokon tul is megbecsült és értékelt tevékenységet. Igen jelentős a liturgikus tudományok terén kifejtett munkássága, mely tudományos értekezésekkel, ima- és énekeskönyvekkel s tankönyvekkel ajándékozta meg egyházunkönyv- és papírkereskedés kat s ismert és becsült nevet szerzett számára nemcsak a görögkatolikusság, hanem az egész magyar katolikusság körében. A magas kitüntetéshez mi is őszinte örömmel gratulálunk.
Nyíregyháza,
Bethlen-u. 2.
— Pályázat-hirdetés. A hajdudorogi e. m, főhatóság pályázatot hirdetett a megüresedett révaranyosi lekészi javadalomra. A pályázati kérvények március hó 20-ig nyújtandók be. — Mosolygó Sándor révaranyosi lelkész a fábiánházi lelkészi javadalomra kineveztetett,
38
Rom. kat, bérpalota, TELEFON: 53, Nagy raktár imakönyvekben és v a l l á s o s iratokban.
— Kocsis Péter uj donszentelt áldozópap szervező-lelkészi minőségben Szabolcsveresmartra ren, i, , ,, deltetett. — Tanítói kinevezések. Szabó Károlyné sz. Bodnár Anna tiszabüdi tanítónő Máriapócsra,Székely Sándor máriapócsi tanitó pedig Tiszabüdre kineveztetett. Pálinkás Irén kisegitő tanitónő a bagaméri iskolához nyert beosztást. — Tar András hittestvérünk 1000 P-t adományozott a kisvárdai egyházközségnek.
— A nagy lét ai I. sz. egyházközség a Szentév emlékére a temploj™ 1 P a z a r yillanyvÜágitással lattá el. A koltsegekhez nagyobb összeggel járultak: özv. Sandra Györgyné (500 P), Stima István, Fülöp István, Papp Gábor, Mag y a r János, Dómján Sándor, Vón y a Tivadar, özv. Milner Jánosné és Papp János. Púja Jánosné dicibóriumot, Náss György szes művészi oltárszekrényt, Nodácska Mihály és több más hittestvérünk pedig értékes uj miseruhát szerzett.
p^mmmgmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmsmg
j
EGYESÜLETI
ÉLET
|
mmmmmma^mmmmmm^mmsmmmmmmmmmmss^ 1. Az eucharisztikus szentévben főgondunk legyen a hitbuzgalmi, jótékonycélu és közművelődési egyesületek fejlesztésére, különösen az oltáregylet megalakítására, ahol az még hiányzik s a meglevők erősítésére. A szentségi kultuszt egybe kell kapcsolni Mária-tisztelettel, lelki ünnepléssel és apostoli munkával mások javára. Ez utóbbi célból, a szegény templomok felszerelésére az oltáregylet minden tagtól alamizsnát kér évenkint s a begyült összegeket a szegény templomok felszerelésére fordítja. Sajnos, több egyházközség, még ha életképes oltáregylete van is, nem igen törődik azzal, hogy sok a hátralékos. Ezeknek a lelkészeit szeretettel kérem a tagalamízsnák mielőbbi összegyűjtésére és beküldésére hozzám, hogy az országos központi igazgatósághoz továbbithassam, 2. A szent külmissziók céljaira vízkereszt ünnepén és október missziós vasárnapján kötelező templomi adománygyűjtéssel s annak beterjesztésével szintén jelentékeny számú egyház maradt hátralékban. Nagyon kérem az illetékes lelkészeket, juttassák el a gyűjtések eredményeit hozzám, hogy illetékes helyre tovább terjeszthessem. 3. Az imafüzetek árával tartozó hivatalokat kérem gyors kiegyenlítésre. A Mária-kongráció vezérkönyve most van sajtó alatt, néhány nap múlva készen lesz s a megrendeléseknek eleget tehetek, Nyíregyháza, 1938. március 10. MELLES GÉZA e, m. imatárs, igazgató
39
l
S Z Í V G Á R D A
i
ihmmmmm^mmmm^mmmmmmmmmmmmmmmi Gárdaparancs: Az Ur Jézus keresztjén tekintve minden sértést, igazságtalan megbántást, betegséget — tehát az én keresztjeimet — türelmesen viselem el. Hány jótett buzaszemet gyűjtöttél már? Egyik I. elemista kislány már a 100 buzaszemet is elérte! Kedves
Gárdisták!
Az első századokban — jól tudjátok ti is — a hatalmas római császárok egymással versenyeztek a keresztények válogatott üldözésben. Valérián császár is kiadta rendeletét s rövidesen megteltek a börtönök, megindult a harc és kegyetlen üldözés a keresztények ellen. A még szabad keresztények egymást buzdították. összegyűltek éjjelenként a katakombák sötét üregeiben, a sok veszedelem, sőt a reájuk leselkedő halál sem riasztotta őket vissza a szentmisétől, a szentáldozástól. Hiszen erőt a küzdelemre, vértanuságra csak az Oltáriszentségből meríthettek. Nem tudták melyik napon kit fognak el, néhány nap múlva nem vadállatok tépik-e szét ártatlan, tiszta testüket? Vagy nem-e a császár ünnepi lakomáján fákhoz kötött, szurokkal bekent testük fog világító fáklyaként elégni az Ur Jézusért? A még szabad keresztények nem feledkeztek meg a börtönben sínylődő testvéreikről. Ök jól tudták az Ur Jézus ígéretét: „aki eszi az én testemet és issza véremet, örökké él! És én feltámasztom őt az utolsó napon!" A börtönben lévők, hogy a végső küzdelemben állhatatosak maradjanak, kérték az Oltáriszentséget, a vértanuk erősségét, Azon gondolkoztak: ki, hogyan vihetné el a börtönbe? Hiszen katonák őrizték, papot be nem bocsátottak, sőt azonnal elfogták volna. Volt a római egyháznak egy buzgó ministráns gyertyavivő gyermeke, aki készséggel jelentkezett a merész, kockázatos feladatra. „Fiatal gyermek vagyok még, én feltűnés nélkül bejuthatok a börtönökbe! Én elviszem az Oltáriszentséget szenvedő, gyötrődő testvéreinknek". Nem lehet sokáig várni, ruhája alá rejti, szivére helyezi az arany szelencét. Benne a mindeneket teremtő Ur Jézus. Végtelenül boldog, hogy ilyen kitüntetés érte, hiszen Krisztust viszi, az Istent hordozza! Messze elkerüli a forgalmas helyeket, nem törődik semmivel. Egyik sarkon mégis nagy fiuk útját állják, játszani akarnak s még egy fiúra van szükségük. Ö azonban szabadkozik, hiába kérik, sőt tartóztatják, Gyanú támad föl bennük: „Csak nem a keresztények titkát viszed? Ki vele!" Durván nekitámadnak, nem is tudják miért. Hiába, a fiu karját nem bírják szétfeszíteni. Botokkal, kövekkel agyonverik a kis hős ministráns fiút, de ő
40
csak arra gondol, hogy az Urat viszi és ki nem adhatja senkinek a Szentséget. Kezeit a mellén még mindig összekulcsolja, pedig már halott; meghalt az Ur Jézus védelmében. Átkutatják, de hiába, az Oltáriszentség eltűnt, szivébe szállt üldözői, meggyalázói elől, hogy erősítse a halálharcban. A kis ministráns fiu bátor halála erőt adott a többi üldözött kereszténynek, a szenvedések, sőt a vértanúság elviselésére is. Kedves Gárdisták! Ha ti a szentévben áldozataitokkal, erénygyakorlataitokkal nyomdokába akartok lépni példaképeteknek, Szent Tarziciusnak, akkor örömmel fog a világkongresszuson szivetekbe szállni Jézus. , , . n rali bácsi. *
Találós kérdések: 1. Mi a különbség a hordó és az árvagyermek között? 2. A vasvilla meg a nyirviz-csatorna között? 3. A Balaton meg a szomszédék kisleánya között? 4. Bodri-kutya meg a sánta kovács leánya között? 5. A sánta kovács leánya meg a harangozó tehene között? Felelet: 1. A hordónak van csapja, az árvagyereknek nincs apja. 2. Ez csak villa, de az kanális. 3. Ez csak viz, de az Boris. 4. Ez csak ugat, de az Maris. 5. A sánta kovács lánya Mariska, de a harangozó tehene ma is riska, tegnap is riska volt és holnap is riska lesz. Legközelebbi — áprilisi — számunk Lapzárta április 1-én.
húsvét előtt jelenik meg.
— Keresek beteg feleségemhez tisztalelkü, hűséges gondozót, mindenest. Jó otthon, csak ketten vagyunk. Cím a kiadóhivatalban.
FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minőséget
vitéz Tornay István üzletében — Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 9. sz.
bevásárlási forrás
Mayer Ágoston J
URI-
TELEFON 537.
U
ÉS NŐI DIV A T Á RUHÁZ A
NYÍREGYHÁZA, Zrínyi Ilona-u. 2.
