Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék................................................................................................... 1 BEVEZETÉS ....................................................................................................... 7 A TERÜLETI ALAPON SZERVEZETT GAZDASÁG STRUKTÚRÁJA ............... 15 1. Bevezetés................................................................................................ 15 2. A területi rendszerő gazdaság irányításának alapjai...................................... 16 3. A területi alapú gazdaságirányítás technológiája.......................................... 19 4. A területi elvő irányítás, mint hálózati mobilitás.......................................... 20 5. Szintek a területi alapú gazdaságirányításban .............................................. 22 6. Néhány következtetés............................................................................... 22 Irodalom ........................................................................................................ 23 A TÉRSÉG GAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSE.................................................. 24 1. Bevezetés................................................................................................ 24 2. A térségfejlıdés kulcsa: a gazdaságnövekedés ............................................ 24 3. A probléma meghatározása ....................................................................... 26 4. A gazdaságfejlesztés rendszerének érvényesülése........................................ 28 4.1. Rendszerértelmezés a gazdaságban ..................................................... 29 4.2. A térséggazdaság helye és szerepe ...................................................... 34 5. A térséggazdaság jövıorientált fejlesztésének értelmezése és gyakorlati modellje 41 5.1. A térség gazdasági szereplıi és az információ...................................... 43 5.2. A térség gazdaságpolitikája: a térséggazdaság fejlesztésének jövıorientált modellje ..................................................................................................... 47 5.2.1. A térséggazdaság állapotváltozásának irányítása............................... 48 5.2.2. A térségi gazdaságfejlesztés folyamatainak irányítása ....................... 51 5.3. A fejlesztésorientált térségi gazdaságpolitika szervezeti kérdései ........... 55 6. Következtetés .......................................................................................... 57 Irodalom ........................................................................................................ 61 AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER KIALAKULÁSA, HELYZETÉRTÉKELÉSE, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETSÉGES ÚTJAI A KORMÁNYZATI ELKÉPZELÉSEK TÜKRÉBEN .......................................................................... 62 1. Az önkormányzatiság fejlıdéstörténete ...................................................... 62 2. A jelenlegi magyar struktúra fıbb jellegzetességei....................................... 64 3. A helyi önkormányzatok mőködésének problémái....................................... 65 4. Az önkormányzatok gazdálkodása, finanszírozása ....................................... 67 5. Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének fontosabb területei............. 70 1. A szerkezeti-strukturális átalakítás meghatározó elemei............................ 70 2. A mőködés-mőködtetés megújításának cél- és eszközrendszere................. 77 3. Finanszírozási, gazdálkodási rendszer átalakításának fıbb elemei.............. 80 Forrásmunkák jegyzéke ................................................................................. 103 AZ ÖNELLÁTÓ TERÜLETI GAZDASÁGMEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI............................................................................................. 104 1. Az önkormányzás és a „falu” fejlesztésének kölcsönhatásai ........................... 104 1.1. Közjavak állami szolgáltatása és azok állami elıállítása .......................... 104 1.2. A helyi önkormányzás értelmezése........................................................ 105 1.3. A helyi önkormányzatok feladatstruktúrája ............................................ 105 1.4. Az önkormányzatok gazdasági önállósága az önkormányzatok bevételei... 106 2. Település-irányítási, fejlesztési politika: célrendszer és módszertan ................ 109 1
2.1. A település-irányítási, fejlesztési politika kialakítása ............................... 109 2.2. A település irányítási, fejlesztési politika tartalmi kérdései ....................... 110 3. Az információ dimenziói település gazdálkodási megközelítésben.................... 111 3.1. Az információ és a gyakorlati gazdálkodás ............................................. 112 3.2. Az információ hatásmechanizmusa, valamint a gyakorlat követelményrendszerének összefüggései......................................................................... 118 4. Az önkormányzati gazdálkodás jelenlegi formájának néhány jellemzıje ....... 122 4.1. Feladatok és bevételek kölcsönhatásai:................................................... 122 4.2. A korszerő vezetési és tervezési kultúra hiánya a közigazgatásban........ 125 4.3. Az önkormányzati reform kívánatos irányai............................................ 126 4.4. Az önkormányzati reform lehetséges megvalósításának metszetei............. 129 4.5. Vállalkozói szemlélet kialakítása az önkormányzatoknál ......................... 131 1. sz. melléklet............................................................................................... 136 2. sz. melléklet............................................................................................... 140 Irodalomjegyzék ............................................................................................ 141 A HÁLÓZATOK SZEREPE – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LOGISZTIKAI HÁLÓZATOKRA – A REGIONÁLIS ÉS A TÉRSÉGI GAZDASÁGI FEJLİDÉSRE ....................................................................................................................... 144 Bevezetés ..................................................................................................... 144 1. A hálózatok leírásának módszere, kapcsolati rendszer a térségi versenyképesség és a hálózatok között...................................................................................... 146 2. A logisztikai klaszter, mint a beszállítói logisztikai hálózat tevékenységét támogató eszköz ............................................................................................ 150 3. Virtuális logisztikai központ meghatározása, a virtuális logisztikai központ, mint a regionális logisztikai feladatok irányítója....................................................... 153 4. Együttmőködési lehetıségek a regionális beszállítói hálózatok között .......... 159 5. A virtuális logisztikai hálózat nemzetközi kapcsolatrendszere ..................... 161 6. Infrastrukturális hálózatok ....................................................................... 163 7. A falvak fennmaradásával kapcsolatos fejlesztések .................................... 165 Felhasznált irodalom...................................................................................... 168 INFORMÁCIÓ RENDSZER AZ ÖNFENNTARTÁS SZOLGÁLATÁBAN .......... 170 Bevezetés ...................................................................................................... 170 Mi a helyi információs társadalom? ............................................................. 170 Miért fontos a helyi információs társadalom stratégia a kisközösségek számára? ................................................................................................................ 170 A helyi információs társadalom stratégiák alapcélja és 10 fı célterülete........... 171 Helyi tudásgazdaság................................................................................... 173 Az információ rendszer................................................................................... 175 Az információ rendszer kialakításának szükségessége.................................... 176 A turizmus ösztönzés.................................................................................. 179 Kistérségi kommunikáció ........................................................................... 181 Web-es megjelenés .................................................................................... 181 A helyi kommunikáció, mint a partnerek közötti híd, a helyi kommunikáció technológiái .................................................................................................. 182 Helyi tudásmenedzsment ................................................................................ 185 Helyi értékesítés a faluban .......................................................................... 193 Irodalomjegyzék ............................................................................................ 193 SZEMPONTOK ÉS JAVASLATOK A TÉRSÉG MEZİGAZDASÁGA FEJLESZTÉSÉHEZ.......................................................................................... 194 I. A mezıgazdaság környezeti feltételei, adottságok .......................................... 194
2
II. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési és Stratégiai Terv (2007-2013) által támogatott fejlesztési irányok ......................................................................... 194 A horizontális politikák: ............................................................................. 195 Prioritások ................................................................................................ 195 III. A térség mezıgazdasági vállalkozásainak jellemzıi, a fejlesztés lehetıségei az EU gyakorlat tükrében................................................................................... 197 Az EU térség mezıgazdasági-fejlesztési jellemzıi, fıbb tendenciák................ 197 IV. A térség mezıgazdasági tevékenységét is a következı üzemi formák jellemzik. ................................................................................................................ 200 A termıhelyi adottságokat is figyelembe véve ajánlható fejlesztési stratégiák...... 201 VII. Ajánlások, javaslatok a térség önkormányzatai számára.............................. 202 ADÓK SZEREPE ÉS JELENTİSÉGE A FALUK GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉBEN ....................................................................................................................... 204 Redisztribúció............................................................................................... 204 Az önkormányzati rendszer és problémái......................................................... 206 Az önkormányzati gazdálkodás – finanszírozás ................................................ 209 Az önkormányzati költségvetési és finanszírozási rendszer fejlesztési területei .... 211 1. számú melléklet......................................................................................... 214 Adómentes települések listája ..................................................................... 214 Felhasznált szakirodalom: .............................................................................. 216 STRATÉGIÁK A FALUGAZDASÁGBAN........................................................ 222 I. Stratégiai meggondolások a területgazdaságban ........................................... 222 1. A stratégiaépítés gazdasági alapjai a térségben .......................................... 222 2. Stratégiai alapok .................................................................................... 223 II. Stratégiai modellek ................................................................................... 226 TELEPÜLÉSHÁLÓZAT JELLEMZİ ADATAI ................................................. 232 A kistérségek típusok és régiók szerint ............................................................ 234 Demográfiai helyzet ...................................................................................... 236 Gazdasági fejlettség, gazdasági szervezetek ..................................................... 237 Az életkörülmények fıbb jellemzıi................................................................. 239 AKTUÁLIS FALUSTRATÉGIÁK .................................................................. 248 Bárna ........................................................................................................... 250 Cered ........................................................................................................... 255 Kazár ........................................................................................................... 257 Mátranovák .................................................................................................. 263 Mátraszele.................................................................................................... 269 Mátraterenye ................................................................................................ 273 Nemti .......................................................................................................... 276 Rákóczibánya ............................................................................................... 279 Szilaspogony ................................................................................................ 283 Vizslás ......................................................................................................... 285 Zabar ........................................................................................................... 288 BENCHMARKING-FEJLESZTİ KÖZPONT PROGRAM.................................. 292 I. Bevezetı gondolatok a benchmarkingról ...................................................... 292 II. Benchmarking a faluban ............................................................................ 293 1. Benchmarking a falugazdaság fejlesztésében ............................................ 293 2. Szembenézés a benchmarking kutatásaink alapján..................................... 294 III. Megvalósítás egy fejlesztési központ létrehozásával .................................... 295 A központ szerepének tisztázása.................................................................. 297 Szerkezeti egységek a gazdaságfejlesztésben ................................................ 297
3
1. Benchmarking központ .................................................................... 297 2. Hálózatfejlesztési központ................................................................ 298 3. 3. Helyi hálózat fejlesztés................................................................. 299 IV. A fıiskola szerepe a központ létrehozásában és mőködtetésében................... 301 V. Összefoglalás............................................................................................ 302 ÖNFENNTARTÓ FALUGAZDASÁG, TÁJJELLEGŐ VÁLLALKOZÓI KLASZTER ....................................................................................................................... 304 (Start-centrum).............................................................................................. 304 Az Önfenntartó falugazdaság pályázat keretében megtörtént:.......................... 304 Kitörési pontok, továbblépési lehetıségek ........................................................ 305 A tudás- és piacalapú klaszter létrehozása két lépésben valósítható meg: ......... 306 Néhány gondolat a klaszterrıl......................................................................... 306 A javasolt klaszter létrehozásának körülményei............................................. 308 A helyi tájjellegre épülı klaszter létrehozásának legfontosabb lépései ................. 309 A mőködı klaszter fıbb feladatai: ............................................................... 311 Összegzés ..................................................................................................... 311 SZOCIÁLIS IPAR LÉTREHOZÁSA EGY GYENGÉN FEJLETT IPARI TÉRSÉGBEN................................................................................................... 312 Bevezetés ..................................................................................................... 312 Salgótarján és a Megyei Kórház bemutatása ..................................................... 313 Az osztályok bemutatása ................................................................................ 314 Az orvosok képesítése.................................................................................... 321 A Szent Lázár Megyei Kórház szervezeti felépítése .......................................... 323 Számítógépes rendszer ................................................................................... 323 Gazdasági helyzet.......................................................................................... 326 Marketingpolitika .......................................................................................... 327 Tudásközpont................................................................................................ 328 Személyes tapasztalat..................................................................................... 331 TÖBB KOROSZTÁLYOS ANGOLNYELV-TANULÁSI KÍSÉRLET CERECEN, ZABARON ÉS SZILASPOGONYBAN A CEREDI ÁLTALÁNOS ISKOLA IRÁNYÍTÁSÁVAL .......................................................................................... 332 1. Bevezetés.................................................................................................. 332 2. Tananyag, tanítási módszerek...................................................................... 333 Javaslataink a módszerre vonatkozóan célcsoportonkénti bontásban................ 333 Általános iskolai tanulók ......................................................................... 333 2. Szülık csoportja ................................................................................. 334 3. Vállalkozók........................................................................................ 334 4. A faluban élı idısek ........................................................................... 334 5.Diploma elıtt állók, technikumi végzettségőek ....................................... 334 3. A nyelvtanítással kapcsolatos tevékenységek ................................................ 335 4. A fıiskola, mint tudásközpont ..................................................................... 336 5. Önkéntesek szerepe a nyelvoktatásban ......................................................... 337 VÁLLALKOZÁSOKTATÁS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN ........................... 340 Miért!? ......................................................................................................... 340 Vállalkozási ismeretek oktatása....................................................................... 341 Az EU élenjár............................................................................................ 341 Hogyan lehetne tanítani?............................................................................. 343 1. 1. Rendszeren belüli képzés..................................................................... 344 Vállalkozás alapfogalmai ........................................................................ 344 Kommunikáció: ..................................................................................... 345
4
Gépi kommunikáció: .............................................................................. 345 Idegennyelv-oktatás ............................................................................... 346 1. 2. Rendszeren kívüli képzés .................................................................... 347 1.2.1. Vállalkozás a gyakorlatban ....................................................... 347 1.2.2. Diákvállalkozások......................................................................... 348 1.2.3. Esettanulmányok........................................................................... 348 Adott település gazdaságához kapcsolódó vállalkozási lehetıségek feltárása 348 1.3. Kapcsolatépítés ................................................................................... 350 Összegzés: A fıiskola szerepe a projektben ..................................................... 351 Forrás: ......................................................................................................... 353 ÚTHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE..................................................................... 354 Bevezetı ...................................................................................................... 354 Gyorsforgalmi- és fıúthálózat Nógrád megye térségben.................................... 355 A gazdaság területalapú tipizálása a következı:................................................ 356 A közúti tömegközlekedés helyzete................................................................. 357 Kerékpáros közlekedési igények ..................................................................... 358 Egyes kistérségek külsı kapcsolatainak javítását szolgáló új összekötı utak koncepciója .................................................................................................. 358 Kerékpáros- és gyalogos –lovas- közlekedési infrastruktúra fejlesztési koncepciója ................................................................................................................... 360 Lovas túra .................................................................................................... 362 „Tizenegy falu” lovas túra .......................................................................... 362 A koncepció megvalósulásának várható hatásai................................................ 369 A megye (Községek) közúti közlekedésének értékelése..................................... 370
5
6
BEVEZETÉS 2005-ben a Regionális Operatív Program keretében kutatási pályázatot nyertünk a célból, hogy vizsgáljuk meg az Észak-magyarországi falvakat, pontosabban azon belül 11 falut az önfenntartó falugazdaság, annak fejlesztése és a fiatal közgazdászok ezirányú foglalkoztatása tekintetében. Arra vállalkoztunk, hogy a kutatás rámutat a területi gazdaság alsószintjének problémakörére és olyan elméleti, illetve gyakorlati modelleket dolgoz ki, amelyek képesek lesznek egy új gondolkodásmód bevezetésére, miáltal a falvak gazdasági mőködése hatékonyabbá válik. Az elmúlt 2 évben az elıírt cselekvési tervünk szerint haladt a munkánk. Elıször megismertük a falvakat személyes találkozókon, a gazdasági helyzetértékelésére kérdıíveket bocsátottunk ki, azokat egy rendkívül erıteljes interjú kampánnyal kiegészítettük, majd ezt követıen kidolgoztunk célszerő stratégiai irányokat. A kidolgozott stratégiákat újra egyeztettük a falvakkal és azokra támaszkodva határoztuk meg azokat az elméleti és gyakorlati modelleket, amely egyrészt az önfenntartásra, másrészt a gazdaságfejlesztésre, harmadrészt a közgazdász szakma újszerő foglalkoztatására mutatnak irányt. Kutatásaink igazolták azt a hipotézist, hogy a falugazdaság elsısorban az Északmagyarországi régióban (11 faluban) jelentıs nehézségekkel küzdenek és gazdaságfejlesztésük az állami beavatkozások ellenére sem kielégítı. Ugyanakkor igazoltnak érezzük azt, hogy ezzel a kérdéssel sokkal intenzívebben kell foglalkozni, mert a post-industriális körülmények között alulfejlesztett vidéki térségek a magyar gazdaság fékjévé válhatnak. A kutatásunk kiterjed az állam ezirányú tevékenységének, hatáskörének és beavatkozásainak vizsgálatára, szembeállítva a falvak jelenleg tapasztalható mőködését, fejlesztési aktivitásait és érdekeltségét, elsısorban az önfenntartásra való törekvés szemügyre vételével. Munkánk során a célkitőzésnek megfelelıen figyelmünket elsısorban a falvak viselkedésére fordítottuk. A 11 falut 3 olyan egybefüggı mikrotérségre bontottuk, amelyek jellegzetességükben akár a magyar teljes vidék reprezentációjára is lehetıséget nyújtanak. A 3 térség közül a mátranováki térség egy olyan gazdasági szigetet képez, amelyben egy multinacionális vállalat aktivitásai, egy jól deffiniálható vonzáskörzet gazdaságának fejlesztését, a foglalkoztatást és az életkörülmények magasabb színvonalát szemlélteti. A másik térség, amelynek Kazár a központja arra szolgál például, hogy vannak olyan falvak, amelyek a nagyvárosi agglomeráció által nyújtott lehetıségeket használják ki gazdasági erıterük jobbá tétele érdekében. A harmadik mikrotérség, amelynek Cered a központja egy viszonylag elszigetelt és erıforrásokban szők gazdasági környezetet reprezentál. A kutatások során megvizsgáltuk a falvak, a mikrotérségek és közöttük lévı kapcsolatok természetét a tekintetben, hogy a gazdaság mőködtetése és vitele, valamint a fejlesztés milyen paraméterek együtthatása révén valósul meg. Bár a térségek eltérı gazdasági alapokkal rendelkeznek, attitődjeik is különbözıek. Mégis egységesen elmondható róluk, hogy fejlesztési törekvéseiket elsısorban az ökológiai, nem pedig az 7
ökonómiai szemlélet határozza meg. Lényegében ez kódoltan a fenntartható gazdasági fejlesztés ellen hat. Teszik ezt a falvak úgy, hogy lényegében az összes fejlesztésük az állam által determinált pályázati struktúra keretében valósulnak meg. Ennek figyelembevételével érdemes szembenézni azzal a ténnyel, hogy az önfenntartásra való törekvések hiányoznak, a fejlesztéseket általában nem a belsı identitás, hanem a külsı adottságok határozzák meg. Elemzéseinkben az elızıekhez tartozóan a következı globális megállapításokat tehetjük: A falvak lakosainak – a legjobb indulat mellett is – szemlélete szinte változatlan maradt az elızı társadalmi és gazdasági viszonyokhoz képest. Mátranovákot kivéve a falvak gazdaságát az alacsony jövedelemtermelı képesség jellemzi. A foglalkoztatás alacsony színvonalú és a közeljövıben remény sem látható a változásokra. A falvakat általánosan jellemzi a szellemi kiürülés, így a fejlıdés lehetıségeihez való hozzáférés jelentıs nehézségekkel jár. Az elızıek miatt nagyfokú bizonytalanság tapasztalható, a kibontakozás irányai meghatározatlanok mind a vállalkozások, mind a lakosság számára. Az elmúlt 16 évben a falvak társadalmi-gazdasági élete jelentısen megváltozott és ez nem egyszerően csak a kutatások alapján állapítható meg, hanem a falu felületes áttekintései révén is nyilvánvalóvá válik. Az iskolák bezárásán túl napirenden vannak a boltok, a mővelıdési központok, a kis posták megszőnését célzó tervek, a faluból elköltöznek a fiatalok. A gazdaságilag erısebb falvakban a lakosság kötıdése még tapasztalható, de az a vonzerı, amely a faluközösségben rejlett megszőnıben van. A tanár, az orvos és a pap szolgálatai már egy nagyobb közösségben realizálódnak, ezzel a szellemiség a felzárkózáshoz szükséges társadalmi tudatformálás elégtelenné válik. Társul e problémához az is, hogy az önkormányzatok szerepe és érdekeltsége tisztázatlan az önfenntartáshoz alapvetıen szükséges gazdasági élet fenntartásában és fejlıdésében. Az értelmiség hiányában nincs a falvaknak kellı érdekérvényesítésük sem a gazdasági stratégia kialakításában, sem a pályázati munkák elıkészítésében és megoldásában. Így a falvak szellemi és anyagi megújulása tartósan elmarad attól az államilag deklarált elvárástól, amely a gazdasági fellendülést szolgálná. Az elszegényedés, a gazdasági és társadalmi tudat viszonylagos elmaradottsága megnehezíti az együttgondolkodást és együttmőködést a falvakban. A politika és az állam elképzelései vágyakozást, nem pedig tetteket involválnak. A belsı kibontakozást hátráltatja, hogy a kitöréseket keresı saját és helyi adottságokban bízó gazdasági vállalkozások - az alacsony jövedelmi szintek mellett – reménytelenül nem találják meg a fejlıdési utakat az uniós jogharmonizáció globalizált normái között. Ezek teljesítése idegen a magyar szokásokhoz és kultúrához képest, éppen ezért keresni kellene az EU-s direktívák magyar viszonyokhoz való transzformációs lehetıségét. A szakképzett munkaerı elsısorban a városokban találja meg számításait, képtelen bekapcsolódni a faluközösség értékalkotó munkájába. A falura jellemzı mezıgazdasági munka lényegében egy-két személy belsı indíttatása révén található meg, a korábban kétlakisággal leírt egyéni és családi önfenntartásra való törekvésnek lényegében kevés nyoma maradt. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a falvak – a relatív jólét ellenére – jelentısen elszegényedtek, de még mindig megtalálható az egymás ismeretségére alapozott 8
tisztesség, az egymásra figyelés. Ez biztatást adhat arra, hogy a bányászatból és nehéziparból felszabaduló lakosság és azok gyerekei képesek legyenek új szellemő önfenntartó és önfejlesztı falvak létrehozására. A globális ország kép e téren nem mutat üdítı változásokat. Vidékrıl nézve az ország gazdasági tervei, az Európai Unióhoz való csatlakozás jellemzıi alapján olyan kép bontakozik ki, mintha a magyar gazdaság egésze alapjában véve egynemő lenne a nyugat európaival és attól csak néhány lényegtelen változó (mennyiségi) terén különbözik. A magyar falu és a magyar állam ilyen jellegő eltérı gondolkodása a falvakban stresszt, bizalmatlanságot, értetlenséget és közönyt gerjeszt. Különösen súlyosnak ítélhetı meg e téren a foglalkoztatással kapcsolatos várakozások megítélése. Nálunk a foglalkoztatás az aktív népességnek mindössze 57 %-ára terjed ki. Az unió eredeti tagországainak átlaga 64,3 %, az USA-ban pedig ez a szám 80 %. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ez az arány nem fog növekedni és a magyar gazdaság húzóerejét képezı tıke, a munkaképes korú népességünk 2/5-re nem tart vagy nem fog igényt tartani. Sem itt, sem az unióban ezek foglalkoztatásra nincs kilátás, hiszen az unióban is stagnál a foglalkoztatás és szép csendben nı a munkanélküliség. A falvak jövıjét tekintve szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy globalizáció elırehaladtával a tıke munkaerı felszívó képessége elsorvadt, az innováció következtében mőködéséhez és növekedéséhez kevesebb munkaerıre van szükség. Ez azt jelenti, hogy mikor a falvak jövıjét keressük, akkor a gazdaságfejlesztésben, az önfenntartás és önfejlesztés irányában ezt a döntı momentumot számításba kell vegyük. Keresni kell tehát olyan eredeti fejlesztési utakat, amelyek a világtendenciák ilyen jellegő alakulása mellett módot nyújtanak a falvak identitásának kialakulására, mégpedig úgy, hogy azok bekapcsolódjanak eredeti gondolkodásmódjukkal a világ gazdasági folyamataiba. Ahhoz tehát, hogy ez az újfajta gondolkodás meghonosodjon, a falu önkormányzatának gazdasági és civil szektorának együtt kell mőködni és prosperáló közösségként kell menedzselni a helyi folyamatokat. Erıs helyi gazdaságot kell létrehozniuk, amelyet dominánsan meghatároznak a nagyszámú kis- és középvállalkozások. Ezek képesek legyenek közvetett és közvetlen támogatásaikkal a helyi közigazgatást, kulturális szükségleteket és szociális ellátást mőködtetni, minimalizálva, késıbb felszámolva a kényszerő állami beavatkozást. Könyvünk lényegében a kutatás megállapításait, eredményeit és javaslatait foglalja össze. Két szinten valósítjuk ezt meg. Az elsı szint az elméleti következtetéseket foglalja keretben. Megvizsgáljuk a közösségi együttmőködés elméleti hátterét, az egyhasznosságú függvénnyel, valamint kvázi egyhasznosságú függvénnyel mőködı gazdaságok viszonyai között. Ebben különös figyelmet fordítunk a gazdaságfejlesztés információs és szervezeti rendszerének mőködésére. Megvizsgáljuk a stratégia-alkotás különbözı szinteken történı mozgásviszonyát és ehhez rendeljük az alsószintő érdekeltség szerepének komplex problémakörét. A második szinten a gyakorlati stratégia építés körülményeire és területeire teszünk javaslatokat. Elıször egy statisztikai elemzést végzünk, amely a falvak és faluközösségek lehetıségterét határolják be. A következı rész a falvak egyedi stratégiai elképzeléseit foglalja össze. Ebben a most értelmezett stratégiai lépések rendezett struktúráját kívánjuk megjeleníteni. A stratégiai gondolatok között kiemeltnek tekintjük 9
a kutatás által meghatározott közösségi és hálózati gazdasági stratégiák leírását. Központi gondolatként jelenik meg a fıiskola és a falvak integrált együttmőködése, rámutatva arra, hogy a fejlıdés jelen szakában a falvakból hiányzó szellemiség pótolhatónak látszik egy új szellemő fıiskolai szemlélettel és kapacitással. Azt tételezzük fel, hogy a falvak és a fıiskola úgy mőködnének a jövıben több síkon együtt, mint egy mőködı – kutató – vállalkozásfejlesztı laboratórium, ahol a kísérletezés mellett megtalálható a piacszerő gazdaság mőködése és fejlesztése. Azt tételezzük fel és a kutatás egyik fontos eredményének értékeljük, hogy ez a tervezett együttmőködés elınyére válik a falu lakosságának, a vállalkozásoknak, a fıiskolának és mindent megelızıen a hallgatóságnak. A hallgatóság megismerheti azokat a valós problémákat, amelyek a periférián lévı gazdaságokat jellemzik Részt vehetnek azok fejlesztésében és a megszerzett tapasztalatok birtokában karriertervükbe beépíthetik az önfenntartó falugazdaság mőködésében való részvételt. Végül szeretnénk köszönetet mondani a falvak lakosságának, önkormányzatoknak és kutatásunkat támogató vezetıknek a kutatás teljes körő támogatásáért, a munka kedvezı fogadtatásáért és azért a sok kellemes óráért és napért, amelyet a falvakban együtt tölthettünk velük. Salgótarján, 2007 októbere
10
AZ ÖNFENNTARTÁS STRATÉGIAI MODELLEZÉSE A FALUGAZDASÁGBAN
11
12
A kutatásaink azt mutatják, hogy a területelvő gazdaság és fejlesztésének közértelmezése mind az elméletben, mind a gyakorlatban zavaros. A fogalmak sokasága mögött, mint például: területfejlesztés, vidékfejlesztés, falufejlesztés, gazdaságfejlesztés, regionális fejlesztés, infrastrukturális fejlesztés közösségfejlesztés, …, stb. inkább az erıforrások elosztásával kapcsolatos részérdekek meghúzódását, mint a gazdaság önfenntartással kapcsolatos dimenzióinak kibontakozását tapasztaljuk. Az érték vagy hozzáadott érték termelésének és fejlesztésének prioritása, vélhetıen a modern, hálózat-gazdasági ismeretek hiányában, alacsony szinten áll, így a megvalósuló fejlesztések jelentıs része a jövıt megalapozó jövedelemtermelést nem támogatja. Különösen így van ez egy elmaradott térségekben, mint például Észak-Magyarországon és ahol a post indusztriális viszonyok között még mindig erısebb a múlt utáni vágyakozás, mint a jövı kihívásaival való szembenézés. Ezt erısíti a gazdaságfejlesztésben erısen centralizált állam is, ami a felülrıl jövı intézkedéseivel és az alsó szintő érdekeltségek tisztázatlanságával nem engedi a helyi gazdaság önfenntartásra való szándékait és törekvéseit érvényre juttatni. Könyvünk ezen részében, a tapasztalatainkra épülve, a területi gazdaság és gazdaságfejlesztés olyan elméleti kérdéseivel foglalkozunk, amelyek segítik megérteni egyrészt a helyi-, másrészt az állami gazdaság mechanizmusát, fejlesztését és szervezeti összefüggéseit. Különös figyelmet fordítunk az információ- és érdekeltség viszonyaira, elsısorban a rendszer hálózati jellege miatt.
13
14
PARÓCZAI VERONIKA
A TERÜLETI ALAPON SZERVEZETT GAZDASÁG STRUKTÚRÁJA
1.
Bevezetés
A globális kiterjedéső piaci és gazdasági struktúrák földrajzi értelemben nem egyenlı eloszlásúak. Mivel dominálják a társadalmi jólétet, ezért a terület életminıségéért felelıs intézményrendszerek – bármely területi szinten – piaci módszerekkel versenyeznek a helyi gazdaság jobb pozícióinak megszerzéséért és a globális struktúrákhoz való illeszthetıségért. A tananyag azt kívánja bemutatni, hogy e versenyben csak a helyi társadalmi érdekegyeztetés és annak hátterében álló információs−, szervezeti és döntési rendszerek piacorientált mőködtetésével lehet helytállni. Minap egy megyei jogú város polgármestere egy hét perces interjúban tizenegy alkalommal hivatkozott az állami forráshiányra, és amikor a helyi gazdaság helyzetérıl, viszonylagos elmaradottságáról, a foglalkozatási gondokról kérdezték, látványosan elhárította a kérdést azzal az indokkal, hogy a piacgazdaság szereplıi önállóan döntenek sorsukról, és az ı kompetenciája e téren csak az egyetértı eszmei támogatásig terjed. Tizenöt évvel a demokratikus parlamenti és önkormányzati rendszerre való áttérés után a társadalom széles körének szemlélete még ettıl is kritikusabb. Az elızı évtizedek „állam felfogással” kapcsolatos beidegzıdése – jórészt a politikai ígérgetések miatt – még mindig él. Az emberek egyszerően értetlenül fogadják a makrogazdaság egyensúlyi törekvéseit, nem tudják és nem is akarják tudni – hiszen ehhez szoktak –, hogy az államnak honnan és mennyi jövedelme keletkezik, és ebbıl következıen nem értik, hogy mi szükség a költségek, az állami kiadások csökkentésére és az adók növelésére. A rendszerváltás után kialakult és a gyakran változó állami intézményrendszer számára úgy látszik megoldatlan feladat a piacgazdaság szerepének társadalmi szintő tisztázása, amelyben egyébként egy újfajta „makrosodás” zajlik, társadalmi ellenérzésekkel kísérve. Az intézményrendszer folytonos váltogatása, vagy az idınként fel-fellángoló létszámcsökkentés és növekedés célkeresztbe állítása semmit nem old meg a tekintetben, hogy „mindenrıl gondoskodó állam” tudatából a társadalmat fel kellene ébreszteni, és át kellene vezetni abba az állapotba, ahol a lakosság, az általa választott intézményrendszer mőködésén és az általa választott vezetık munkáján keresztül, maga döntse el, hogy az állam területén keletkezett és a piacgazdaságból származó adójövedelmeket milyen mértékben és mire költse el, mit preferáljon és mit éljen fel ma, vagy miképpen gondoskodjon a jövırıl. Úgy látszik e tekintetben az állam irányításának formális, szervezeti reformációja, a demokratizálás, még csak egy jelentıs lépés, és ezt kell kövesse a mőködés új struktúráinak, a piacorientált gazdaságirányításnak a kiépítése. Ismeretes, hogy a kísérletek több irányban folynak. E téren alapvetésként fogadható el az, hogy minden kísérlet alapja a piacgazdaság, amelyen egy területi elvő rendezés létrehozza a világgazdaság egy részhalmazát, ahol is egyszerre érvényesül a piaci és a területirányító állami koordináció. A kérdés tehát az, hogy hogyan értelmezhetı az állami koordináció, és hogyan modellezhetı annak mőködése.
15
2.
A területi rendszerő gazdaság irányításának alapjai
A gazdaságot – az egyszerőség kedvéért – úgy lehet tekinteni, mint egy földrajzi határok között, de a piac szabályai szerint mőködı vállalatok összességét, amelyet a terület lakosságának preferenciái szerint meghatározott célok érdekében a területet képviselı hatalom befolyásolni kíván. Feltételezhetı, hogy a mikro szinten mőködı vállalatok a területet képviselı makroszintő törvények és eszközök segítségével irányíthatóvá válnak. (Vállalatokhoz köthetı az értéktermelés). Az irányíthatóság feltételeként elıbb a mikroszintő alanyok viselkedését célszerő leírni. Azt lehet feltételezni, hogy a vállalat gazdasági rendszere egy inputoutput modellel (1. ábra) jól leírható, ahol is a rendszer célja Y, mint kibocsátás jól meghatározott az I rendszerirányítás által, a rendszer E erıforrásain értelmezhetı F folyamat kombinációk függvényében.
E
I;F
Y
1. ábra A mikrorendszer modellje
Ugyanakkor az is feltételezhetı, hogy a rendszer érdekeltsége, preferenciái beépíthetık egyetlen olyan hasznossági függvénybe, amely a rendszer kibocsátásától függ (2. ábra). P1 P2 Preferenciák Pn
. . .
. . .
F1
F2
F3
F4
FK
Folyamat kombinációk 2. ábra A mikrorendszer irányítása
A rendszer erıforrásai az I irányítás számára számolási keretként szolgálnak, arra nézve, hogy a kibocsátás folyamat kombinációi meghatározhatóvá váljanak
16
Jelölje
Y i = Y i [F (I ; E )]
[1] ahol i = 1,2,…v, a terület i-edik vállalata. A számolási eljárás, pontosabban a tervezés feladata: a folyamatkombinációk közül annak kiválasztása, amely maximalizálja a vállalat által elérni kívánt hasznosságot.
[
]
i Yopt = opt [Yi (P1 , P2 ,K, Pn )] = Y i Fopt (I , E )
[2]
Jelölje a Ph preferenciához tartozó preferenciaértékeket λh1 , λh2 ,K, λh2 . Ekkor n
Yi = ∑ λilYl (Dl ) , l =1
ν n Yopt = opt ∑∑ λilYl (Dl ) . i =1 l =1
A terület rendszerő gazdaság irányításának kérdése hasonló, de bonyolultabb, hiszen a területi preferenciák Q1; Q2; …; Qm érvényesítése a különbözı gazdálkodó egységek befolyásolásán keresztül valósulhat meg, akik egyébként saját hasznossági függvényük szerint ítélik meg a gazdaságot (3. ábra). Q1 Q2
Területi preferenciák
. . .
. . .
1 Yopt
2 Yopt
3 Yopt
Qh
m Yopt
A terület vállalatainak kibocsátása 3. ábra A területi rendszerő gazdaság irányítása
17
Ebbıl következik, hogy a területi preferenciák (pl.: magas foglalkoztatási ráta, gyors növekedés, magas termelékenység, bizonyos ágazatok fejlıdésének erısítése, …, stb.) érvényesítése a terület kibocsátásának optimumát, Yjopt , eltéríti a vállalati egyedi optimum szerint meghatározotthoz képest, így j j YTopt = YTopt (Q1 ; Q2 ; ...; Qm )
[3]
de j 1 2 n YTopt ≠ YT (Yopt ; Yopt ; ...; Yopt )
[4]
ahol j=1,2,…g, a gazdasági tér j-edik területe és T a terület jelölése. A terület érdekei szerint történı befolyásoló politika eszköztára bı, de szinte minden eszköz a vállalatok pótlólagos erıforrásához, Ep való juttatáshoz vezethetı vissza. Ez azt jelenti, hogy a vállalat nem a piaci erıforrás eloszlás révén, hanem az alkalmazkodásának ellentételezéseként jut erıforráshoz. A területi gazdasági irányítás hatékonysága, tehát a pótlólagos erıforrások hozzárendelésétıl, annak minıségétıl és mennyiségétıl függ: YTopt ← Ep, [5] E p = U E pi
ahol
vagy
i
[6]
Epi = 0 [7]
Ennek megfelelıen a „j”-edik terület optimalizált kibocsátása j j i YTopt = YTopt [Yopt ( I j ; E j + E pj )] .
[8]
Figyelemre méltó az Ep pótlólagos erıforrás szerepe a területi optimalizációban. Mivel ezen erıforrások a piaci decentralizációt megkerülve egy könnyített eljáráson keresztül kerülnek a gazdaság szereplıihez, szabályozó hatást fejtenek ki. Így a területi alapú gazdaság kibocsátásának optimalizációja egy „kvázi egy hasznossági függvényő” rendszer számolási eljárásához vezethetı vissza. Egész pontosan elérhetıvé válik, hogy
18
a terület hasznossági függvénye mindaddig maximalizálható, amíg az Ep pótlólagos erıforrás nagyságának hatására a terület vállalatai hajlandók eredeti erıforráseloszlásukat módosítani. Az Ep pótlólagos erıforrásról, mint a szabályozás eszközérıl e tanulmány nem szól, de szerepe és tartalma nem megkerülhetı.
3.
A területi alapú gazdaságirányítás technológiája
Ahhoz, hogy a j-edik terület kibocsátásának társadalmi optimuma meghatározhatóvá váljon, társadalmi egyezségre van szükség. Az egyezség létrehozása egy többlépcsıs számolási feladat, amely révén a szereplık úgy változtatják optimumaikat, hogy a vállalatok piaci egyensúlyi helyzete stabil maradjon, de közben egyéni kibocsátási optimumuk konvergáljanak a területi optimum szerint elvárt szinthez, miközben feltételezhetı a társadalmi optimum módosítása is az eredeti optimum feltételekhez képest. Könnyen belátható, hogy az a számolási eljárás – a folytonos iteráció, amely az Ij területi irányítórendszer és a vállalatok részvételével valósul meg −, információs tıkebefektetést igényel. Elıször is az Ij területi irányító rendszernek meg kell szereznie a terület gazdasági reprezentánsainak azon információit, amelyek az egyéni kibocsátásaikról szól (4. ábra).
I
V
Y1 j
Y2 j
j
Információs csatornák
Y3 j
. . .
Yn j
4. ábra Területi információk győjtése
Az információgyőjtés természetesen nem önkényes mechanizmus. Minél több csatorna nyílik, minél több információ áramlik, az információgyőjtés annál költségesebb. A költséghatékonyságot figyelembe véve az információs csatornák és a bennük folyó információk megtervezhetık, tehát azok a területi irányító rendszer Ij döntéseitıl (szakértelmétıl, tudásától, …, stb.) függenek. A modellben – és a továbbiakban is – úgy lehet tekinteni a V fogyasztóra, mint a piac egy összevont elemére, amelyet a kibocsátásban érintett résztvevık egyenként vesznek számba, és építenek be preferenciáikba. A területi információgyőjtés költségei úgy minimalizálhatók, ha azok kizárólag a Q1 ; Q 2 ;...; Q nj változók szerint kerülnek meghatározásra, és azok egymást j j
19
kiegészítık, hiszen az optimalizáló döntés ezen változók elızetes vagy utólagos valószínőségi eloszlásaitól függ (Yjopt ). A megszerzett információk birtokában a területi irányító rendszer modellezés révén egyeztet, és döntéseket hoz az optimalizáció érdekében (5. ábra).
I
Modell Döntés
j
Információs csatornák E V
Ep
Yjopt Y1 j
Y2 j
Y3 j
Yn j
5. ábra Területi optimalizáció
A vázolt társadalmi egyeztetı mechanizmus lényegében nem más, mint egy társadalmi kompromisszumot célul tőzı tervezési eljárás, amely segítségével az biztosítható, hogy a terület, mint egy gazdasági agglomeráció az alapvetı preferenciáit – jövedelem, termelékenység, foglalkoztatottság, versenyképesség, …, stb. – úgy maximalizálja, hogy a rendelkezésre álló Ep pótlólagos erıforrást a leghatékonyabban osztja szét.
4.
A területi elvő irányítás, mint hálózati mobilitás
Ez idáig az volt a feltételezés egy területi irányítási rendszerre, mint ami képes a piaci és területi érdekek olyan jellegő összehangolására, ahol is a különbözı optimumok egy hasznossági függvény szerint, számítási eljárásokkal integrálhatók. Mint látható ennek ára van, hiszen az irányíthatóság érdekében piaci és területi rendezettségő információs hálózat kiépítésére és mőködtetésére van szükség. Még pontosabban arról van szó, hogy akkor jöhet létre valamiféle optimálási mechanizmus, ha az információk képesek megfelelı kvalitással közvetíteni a gazdasági szereplık pozícióit, mégpedig a piaci rendszer rendezettsége szerint. Arra kell rámutatni, hogy a vállalati mőködés, mint egy piaci „fronttér”egyszerre akár több rendezettség szerint is betagozódhat a különbözı célú, vagy rendezı elvő irányítási rendszerbe. Ezt szemlélteti a 6. ábra. Ha a területi irányítási rendszer a területi preferenciák szerint kívánja a területi gazdaság mőködését optimalizálni, akkor elkerülhetetlen, hogy ezen különbözı rendezettségő irányítási és információs hálókat, valamilyen kvalifikációs szinten bekösse saját rendszerébe, azaz információt kell szereznie azok optimalizációs eljárásaikról.
20
I
j
Információs háló
E Yjopt Ep
Y1 j
Y2 j
Ym j
Y3 j
…
Redisztribúciós rendszerek
Piaci rendsze r
Multinacionális rendszerek
6. ábra Információs háló a területi gazdaság optimalizációjának érdekében
Általában azt tételezhetı fel, hogy a területi preferenciák eldöntése a politika dolga. Ha a j-edik terület irányítója, Ij úgy dönt bizonyos preferenciák beépítésérıl az optimalizációs modellbe, hogy ahhoz nincs információja, akkor bár közfelkiáltással lehet társadalmi egyezséget kötni, de nagy biztonsággal megállapítható, hogy a számolási eljárás sérül, és még nagyobb bizonyossággal mondható ki a gazdasági egyensúly felborulása. Itt arra lehet rámutatni, hivatkozva a 6. ábrában jelzett rendezettségre, hogy például a redisztribúciós – mondjuk, jóléti – preferenciák csak a gazdasági preferenciák együttes értékelésével építhetık be a hasznossági függvénybe, azaz az úgynevezett túlzott absztrahációval mondott közigazgatási információs rendszer nem független a terület gazdasági információs rendszerétıl. Például egy oktatási információ támogatja a gazdaságot, vagy fordítva. Természetesen a gazdasági preferenciák elıtérbe helyezése hasonló súlyos, például életminıségi problémákhoz vezethetnek. A jól szerkesztett területi optimalizációt támogató információs hálónak azonban van két rendkívül fontos szerepe: Az egyik, közvetíti a hatékonyságot a gazdasági és a redisztribúciós intézmény rendszer között. Például: a kórház, az iskola, a kutatóintézet, az önkormányzat, …, stb. erıforrásokhoz való jutás, hasonlóan a piaci szereplıkhöz, hatékonyság függı legyen.
21
A másik, a területi optimalizációt irányító intézményrendszer – állam, régió, megye, …, stb. struktúráit az információ feldolgozás és döntéshozás törvényei, nem pedig az érzések és utánzások határozzák meg.
Az információs rendszer, különbözı rendezettség szerinti hálózatosodása mellett figyelmet kell fordítani az idıre is, mint befolyásoló tényezıre. Az idı múlása és az idıegység alatt bekövetkezı változások gyorsulása következményekkel jár, és a területi gazdaság átalakul. Például a globalizáció létrehozza a különbözı szintő beszállítói rendszereket, világmérető logisztikai rendszerek lépnek a piacra, vagy a tömegek iskoláznak újabb és újabb kihívásnak megfelelve. Ha a terület alapú gazdaság optimálását a folytonos változások szerint kell megvalósítani a 6. ábrán jelzett hálósodás folytonos módosuláson kell, hogy átmenjen, azaz folytonos karbantartást igényel. Hangsúlyozni kell, az Ij területi irányító rendszert arra kényszerítik, hogy a döntéseit támogató információs hálózatot, mint egy mobilitást kezeljék. Ez egyidejőleg azt is jelenti, hogy a hálózat csomópontjai a szervezeti tagokból álló struktúra folytonos változás alatt áll. Az idı azonban más szempont szerint is döntı szerepet játszik, mégpedig abban, hogy az optimalizáció az elmúlt idıszakban lezajlott gazdasági események tapasztalataira épülve valósul meg, vagy a hálózati struktúra elkövetkezendı tennivalói kerülnek elızetes összehangolásra. Mindezek természetes kivetíthetık az idı horizontjaira, és összefüggésbe hozhatók a jelen cselekvéseivel. Egyszerően szólva ezen folyamatok idıbeli kombinációja a tervezés, a végrehajtás és az elemzés összhangjára hívják fel a figyelmet.
5.
Szintek a területi alapú gazdaságirányításban
Ez idáig a terület alapú gazdaságirányító rendszert, mint egyszintő makrorendszer elemzése történt meg. Arra is rá kell mutatni, hogy területi információs befektetés és pótlólagos erıforrások felhasználása révén a terület gazdasága, a terület preferenciái szerint egy „kvázi egy hasznossági függvény” maximalizálásával optimalizálható. Ha azonban a vállalatok és a preferenciák száma magas, emellett különbözı rendezettségek is értelmezettek rajtuk, a felhasználásra kerülı információk száma megnı, így az információk feldolgozása és a velük kapcsolatos döntéshozás több szintő területi decentralizáció keretében valósul meg. O l = {O 1 ; O l2 ; ...; O nl l
ez
}
(9)
ahol O az optimálist, l az optimalizálás szintjét, n az optimalizálás szintjének tagjait, még az optimalizált tagok számát jelenti. Ez a modell azt szemlélteti, hogy a területek agglomerációs csomópontonként a gazdasági optimalizációban az esetben mőködhetnek, ha a döntéseikhez rendelkeznek információval, képesek a szükséges információs hálót mőködtetni és karbantartani.
6.
Néhány következtetés
Ma a társadalmi gazdasági koordináció nem kielégítı volta mögött várhatóan az áll, hogy a klasszikus versenypiac gyökeresen megváltozott és a hagyományos közigazgatás – és jólét szemlélető állami intézmény − és információs rendszer a piaci struktúrák újszerő mozgás viszonyait nem közvetíti, ezért a döntéshozás az 22
optimalizálás terén késik vagy elmarad. Be kell látni, hogy a tartós társadalmi kompromisszumok helyett, gyakran változó egyensúlyt kezelı társadalmi egyeztetésre van szükség. Ebbıl nem maradhat ki az állam és az annak alrendszereként mőködı intézmény rendszer sem. E téren úgy látszik néhány jelentıs elméleti és gyakorlati kérdés megválaszolására lenne szükség. 1. Az állam politikai és gazdasági irányítása elıtt nem sok lehetıség áll a tekintetben, hogy milyen preferenciákat választ és ahhoz milyen gazdaságpolitikát – optimalizációs eljárást – rendel. A gazdaság és jólét preferenciáinak teljesítését szigorú szabályok szerint szükséges összehangolni és a változások szükségességét tudományos igénnyel szabad megítélni. 2. Az ország adottságaihoz rendelve kell meghatározni azt optimalizációt támogató információs és szervezeti rendszert, amely képes a külsı és belsı piaci rendszerekhez illeszkedés döntéseit elısegíteni. E tekintetben az információ – gazdaság szabályai döntik el a megszerzendı információk körét és a döntéseket hozó szervezeti szinteket és tagokat. (Állam, régió, megye, kistérség, város, falu). 3. A területi optimalizációs rendszer alapvetı feladatának tekinthetı, hogy a jóléti gazdaság struktúráiban azonos hatékonyság valósuljon meg, mint a piaci erıforrás – elosztásban decentralizált vállalati szférában. 4. Ahhoz, hogy a gazdaság és jólét preferenciai meghatározhatóvá váljanak, ahhoz, hogy bármely területi szintő és szintek közötti optimalizációs modell számításai eljárásai hatékonyak legyenek, tudásra van szükség. Ezért bármely területi szinten, a terület életminıségéért felelıs vezetı állománnyal szemben elvárható társadalmi követelményként szabható a gazdaság és jólét fogalmainak, és a közöttük értelmezett kapcsolatoknak az ismerete.
Irodalom Arrow, K. J.: The limits of organization. 1974. New York, W.W. Norton Kathryn M. Bartol, David C. Martin: Management. 1991. New York, McGrawHill, Inc. Arthur R. Tenner, Irving J. De Toro: Total Quality Management: Three Steps to Continuous Improvement. 1992. Addison-Wesley Publishing Company, Inc. Rodrik, D.: Why do more open economies have bigger government? 1998. The Journal of Political Economy, 106. vd. 5.n..997-1032. p. Robert C. Camp: Business Process Benchmarking. 1998. ASQC Quality Press UN ECE: Economic Survey of Europe. No. 1. United Nations, Genf. 2003. Paróczai Péter, Gubán Ákos, Gubán Miklós: The logistical system based on information of regional development. micro-CAD 2000. University of Miskolc, 2000. February Paróczai Péter, Paróczai Péterné dr.: System of application in sphere of government and company. Council of Nódrád County. Salgótarján, 2002. September Paróczai Péter: Possibilities of governmental role in regional economydevelopment. International Centre for Trade and Innovation, Salgótarján, 2002. April
23
PARÓCZAI VERONIKA – Dr. GUBÁN MIKLÓS – PARÓCZAI PÉTERNÉ dr. – PARÓCZAI PÉTER
A TÉRSÉG GAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSE
1.
Bevezetés
Ma egyezség van abban, hogy a térség, a régió, azon belül a 11 falu gazdaságát új, növekvı pályára kell helyezni. Szükség van egy olyan gazdaságpolitikára, amely távlatokat nyit, reményt ad és megvalósítható. Egy olyan gazdaságban, mint a térség (falu, város, kistérség, megye, régió, állam, államszövetség stb., továbbiakban: térség), ahol a gazdaság szereplıi – vállalatok, önkormányzatok, lakosság, …, stb. – egyaránt részt vesznek a gazdasági döntésekben, a térség gazdaságpolitikájának meghatározása bonyolultabb, mint az egy hasznossági függvénnyel rendelkezı gazdasági rendszereké (vállalatok). Hiszen a térséggazdaság szereplıi tulajdoni és földrajzi rendezettségük miatt egymástól elkülönülnek, saját erıforrás felett szabadon rendelkeznek. Ennek megfelelıen fejlıdésüket, az ahhoz megfelelı erıforrás eloszlásukat – nevezzük primer piaci erıforrás allokációnak – saját hasznossági függvényük – kibocsátás −, saját elkülönült érdekeik szerint optimalizálják. A területi elven építkezı gazdaságpolitika más irányban kell kifejtse aktivitásait. A megjelölhetı irány a virtuális világpiac egy egyre bıvülı altere felé mutat, amelyet informatikai bázison álló szekunder piaci erıforrás allokációnak nevezhetünk. Ahol is a gazdaságpolitika értelmezési tartományát abban jelölhetjük meg, hogy hatékony információs befektetések révén, kihasználva a piaci információ eloszlás egyenlıtlenségét, a primer piaci egyensúly Pareto-optimumához tartozó erıforrás eloszlás a térség javára eltéríthetı. Egész vulgárisan, a tananyag azt írja le, hogy a környezetünkben lévı, lényegében megszerezhetı, de ma ki nem használt információba azért fektessünk be – tudás, információtechnológia, emberi tényezı −, mert az elkövetkezendı jövıben a térség fejlıdéséhez szükséges erıforrásokból annyi jut nekünk, amennyit magunk képesek leszünk megszerezni.
2.
A térségfejlıdés kulcsa: a gazdaságnövekedés
A napjainkra kialakult postindusztriális hálózati gazdaság indokolja, hogy tananyagunkban két paradigmára támaszkodjunk. Elsıként arra, hogy a társadalmi jólétet a társadalmat jellemzı gazdaság hatékonysága dominálja (másképpen, a társadalmat jellemzı gazdaság erıforrás elosztása), másodikként pedig a rendszerparadigmára, amely lényegében keretét adja a modern társadalom mozgásviszonyainak, így az elsıként említett paradigmának is. Nem is inkább a paradigmatikus vonásokra, hanem azok teret nyerı szemléletére, és azok praktikus alkalmazásának lehetıségére kell a figyelmet irányítani. Mindezt úgy tesszük, hogy a társadalmat területi, térségi korlátok közé szorítjuk, és ott vizsgáljuk a gazdaságfejlesztés rendszerének érvényesülését. A jövı elé a transznacionalizmus jegyében nézünk. A gazdaságfejlesztésben gyökeret ver a globalizált szintő elv, a folyamatok világméretővé válnak, az árú-, a tıke- és az erıforrás allokáció a globalizált világpiacon valósul meg. Ebben a transznacionális rendszerben megnı az erıforrás koncentrátumok internacionális – nagy 24
vállalati központok – szerepe és érezhetı módon csökken a nemzetek területkiegyenlítı, un. igazságos, erıforrás-elosztó képessége. Ennek következménye, hogy jelenleg a térségek, a megyék, a települések közvetlenül a világpiac kihívásaival és az önmaguk által generált versennyel találják magukat szemben. Az a térség, amely nem képes ehhez a világmérető erıforráspiachoz és versenyhez alkalmazkodni, az kikerül az allokációs térbıl, szinte reménytelenül elmarad. Nem kis mértékben függ tehát a térségek sorsa attól, hogy ezen a piacon hogyan képesek érdekeiket érvényesíteni, vagy pozíciójukat folytonosan javítani. A magyar gazdaság (az ország) tudatosan tagozódik be ezen transznacionális rendbe. A gazdasági növekedés jelentıs hányadát ma már a külföldi mőködı tıke fogadását támogató állami modernizációs folyamatok determinálják, hiszen beruházásra alig áll rendelkezésre hazai tıke. Bár ezek az állami törekvések erısek, mégis ahhoz szőkösek, hogy a modernizációs politikában megjelenı, az általában elfogadott társadalmi igényekkel ellentétes fejleményeket – foglalkoztatási gondok és a regionális elmaradottság felszámolása – kiküszöböljék. Az ország térségeinek szembesülniük kell azzal a ténnyel, hogy az államnak ezekre – egyrészt nincs hatása, mert a befektetések irányát és nagyságát a külföldi vállalatok központjai döntik el, – másrészt, a befolyásolás forrás lehetıségei is szőkösek, mert a GDP növekedésének jelentıs hányadát hosszútávon az országadósság és a dezinfláció terhei kötik le. A térségek, a megyék számára nem marad más, mint olyan orientációs politika felépítése és hasznosítása, amely támaszkodva a térségi adottságokra és az önfenntartó képesség növekedésének igényére, befolyásolást gyakorol az állami támogatási és külföldi befektetési- támogatási szándékra, annak érdekében, hogy a terület bekapcsolódhasson a világméretővé váló társadalmi-gazdasági tranzakciókba. A világ, az országok és a térségek kapcsolódását látványosan írják le a társadalom és a gazdaság elıbb vázolt mozgásviszonyai. (Térségek hálózati gazdasága). Ezeknek a kapcsolatoknak és mozgásoknak a tapasztalati valósága azonban olyannyira általános, hogy a nem szakmabeliek számára nem jelenik meg, mint probléma. Márpedig ezek mögött nem más, mint a rendszerparadigma által determinált, az absztrakt térben folyó információs folyamatok (döntések) és a valós térben lejátszódó végrehajtó folyamatok (végrehajtás) játszódnak le, azaz rendszerek mőködnek, jönnek létre, egyesülnek, integrálódnak, osztódnak, …, stb., annak érdekében, hogy fennmaradhassanak és fejlıdhessenek. Aki nem érti ezt a mechanizmust, aki nem érti a rendszer erejét, az képtelen ebbe a bonyolult rendszerlogisztikába bekapcsolódni, reménytelenül veszik el, tönkremegy. A térségek nem függetleníthetik magukat a rendszerparadigma érvényesülése alól, hiszen a területük egy földrajzi határok által elkülönült gazdasági-társadalmi mozgástérként, egy rendszerként jelenik meg. A rendszerszemlélet viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy az elıbb jelzett politikák, mint rendszerpreferenciák csak az esetben valósulhatnak meg, ha a térségrendszer képes az ıt körülvevı, folyton változó környezetben – világgazdasági rendszer – önmagát újra és újra identifikálni. Ha azt tételezzük fel, hogy a térségrendszer mindenek elıtti preferenciája a társadalmi jólét fejlıdése, akkor az elsıként említett paradigmánk érvényre juttatása érdekében a rendszer alapvetı céljaként és alapvetı alrendszereként a gazdaságfejlesztést kell megnevezni. Amennyiben ennek az alrendszernek a célja levezethetı a térségrendszer alapvetı céljából, akkor az alrendszeri cél szerint, rendszerként határozhatjuk meg a térség gazdaságfejlesztését.
25
Erre a nagyon is nehezen kezelhetı, bonyolult problémára kell a figyelmet felhívni, éreztetve azt a társadalmi igényt, – leginkább implicite jelenik meg – amely sürgeti az adott térség gazdaságának fejlıdését, a fejlesztés rendszerének kialakulását. Az elkövetkezendı levezetésekben ennek az igénynek megfelelve bemutatjuk, hogy az államigazgatás, a társadalmi koordináció talaján állva léteznek a rendszer létrehozásához szükséges induló feltételek. Ezekre támaszkodva pedig rá kívánunk mutatni, hogy a térség gazdaságának fejlesztési rendszerét milyen elméleti alapokon kell megszerkeszteni és hogyan kell mőködtetni, miközben mindvégig szem elıtt tartjuk: 1. Az egy fıre jutó GDP elıállítását radikálisan kell növelni. 2. A gazdaságfejlesztésnek egy új hatékony erıforrás-struktúrát kell létrehoznia, amelyen egy konvertálható és tartós növekedést biztosító folyamat-struktúra válik értelmezhetıvé. 3. A térségnek a lehetıségek által hajtott területbıl, lehetıségeket felhajtó térségrendszerré kell válnia.
3.
A probléma meghatározása
A világgazdaságot stimuláló info-kommunikációs forradalom hatásai elég nehezen azonosíthatóak, de jól érzékelhetı, hogy a gazdaság-, általában a társadalom szerkezetei és mozgásviszonyai gyökeresen megváltoztak, illetve változófélben vannak. Szembetőnı a változás szakadatlansága és gyorsulása. Világméretekben is elgondolkodtató azonban a változás követés intenzitás-különbsége a gazdaság – amely globalizálódik, tranznacionálódik – és az állami szabályozás – amely területi korlátok között érvényesül – között. Különösen így van ez a post-szocialista országokban, ahol a terv, a parancs és az osztogatás alapú irányítás helyett a társadalmi koordinációra épülı irányítás bevezetésével járó nehézségek okoznak belsı zavarokat. Nem véletlen, hogy egyre többet hallunk, szerte a világban, az államháztartási-, az államigazgatási-, regionalitási reformok, …, stb., megszületésérıl vagy hiányáról. Nem új problémáról van szó, mint inkább arról, hogy hihetetlenül kevés figyelem fordul az információfeldolgozás felgyorsulásának szerepére az állam gazdaságfejlesztı tevékenységében. Különösen szembetőnı ez a modern gazdaság erıforrás elosztásában, pedig ugyanakkor e téren látványosan nı a tülekedés. Mivel tárgykörünk az államigazgatás e területén érdekelt, így elemzéseinket ez irányba fejtjük ki, hozzátéve, hogy mindvégig meglehetısen magas absztrahációs szinten maradunk. (Így érhetı el, hogy a gazdaság egységei azonos módon válnak tanulmányozhatóvá). Abból indulunk ki, hogy a közgazdaság szempontjából alapvetı a gazdasági versenyrendszer – a piacgazdaság – egyensúlyának létezése. A versenyegyensúly azonosítható egy optimummal, amely megoldja a piaci egyensúly problémáját. (Az optimum Pareto által definiált szintjén.) Azaz kijelöli az optimumhoz tartozó – egy idıpont – erıforrás eloszlást. Ez az optimális erıforrás eloszlás, természetesen a gazdaság szereplıi között, a piac segítségével jön létre, mégpedig a piac fokozatos közelítésének módszerével. (A fokozatos közelítés a piacon zajló információs folyamatok összessége.) Ez a közelítés egy versenyzıi eljárást hoz létre, az információhatékonyság érdekében decentralizálja a résztvevıket (termelı, fogyasztó, ár, információ) és a decentralizált szereplık piaci sikereitıl vagy kudarcaitól függıen erıforrás tömegekhez juthatnak, vagy szélsı esetben tönkremehetnek. A közgazdasági gondolkodásban nem létezik egy mindenki által elfogadott ismérv, de ennek ellenére az erıforrások elosztásában alapvetı kérdés az igazságosság. Az igazságosság iránti vágy mőködteti az állami szabályozást (állam és decentralizált szervei), amely arra hivatott, hogy az erıforrások elosztását a társadalom jólétének
26
érdekei szerint szabályozza, (eltérve a Pareto-optimumtól), természetesen a társadalom tagjainak közmegegyezése szerint. Ez a szabályozó mechanizmus egy társadalmi koordinációra épül. A koordináció hatékonysága viszont úgy hozható létre, ha az információfeldolgozás benne decentralizált, azaz a társadalmi mérető erıforrás elosztás szabályozása a területileg összegzett információk összesítésére épül. Mivel az információszerzés és feldolgozás komoly tıkebefektetést igényel, ezért a társadalom joggal várja el a területi decentrumaitól, hogy azok ne csak a társadalom számára összegyőjtött információk összegzéseit továbbítsák az állam felé, hanem azok alapjain, a kapott felhatalmazás szerint a területüket érintı döntéseket is meghozzák. Az önkormányzatiság ezen az elven keresztül érvényesül (Az önkormányzatiságot támasztja alá az információ kisajátíthatatlansága is, hiszen az átadott vagy továbbított információ az átadó rendelkezésében továbbra is megmarad.). A közigazgatás létét meghatározó információfeldolgozás a társadalom számára tehát úgy válik gazdaságossá, hogy a megszerzett és feldolgozott információk több decentralizált szint döntéseit is kiszolgálják. Az elızı vizsgálatok során nem a jóléti szempontú erıforrás eloszlás közgazdasági hátterére, hanem inkább annak az információra épülı mechanizmusára, annak rendszerére mutattunk rá. A mai jóléti gazdaság ismeri az információ, a rendszer szerepét, de annak tudatos alkalmazásában a tisztán piaci szereplık jóval elıbbre járnak, mint a piacot befolyásolni szándékozó államigazgatás. Nagyon végletesen mondva a világmérető piacosodás rendszerében a területileg decentralizált közigazgatás elvesztette az erıforrás elosztásban játszódott generális szerepét, így a jóléti társadalom szerkezetében szerte a világon hibák merülnek fel. Különösen érzıdik ez a váltógazdaságokban, így hazánkban, vagy térségeiben egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy a területfejlesztés, amely igazán még nem pontosan definiált fogalom, komoly karriert futott be az utóbbi pár évben. Az más kérdés, hogy éppen rendszertechnikai alkalmazása ellentmondásos. Azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az erıforrás allokáció állami intézményében egy decentrum, – esetünkben egy térség – egy önálló rendszerként definiálható. Nem jelent ellentmondást, hogy ezen rendszert éppen a rendszer környezeteként megnevezhetı állam információ igénye hozta létre, sıt ezen az alapon az állam által adományozott önkormányzati hatáskör lehetıséget szolgáltat ennek a rendszernek arra is, hogy környezeteként kezelje a világgazdaságot. Joggal vetıdik fel a kérdés: mitıl hatékony egy decentrum, azaz egy térségrendszer? Világosan kell látni: mindenek elıtt attól, ha képes olyan társadalmi koordináció létrehozására, amely biztosítja a térség érdekeinek – adott esetben az erıforrások megszerzését – érvényesülését mind a rendszeren belül, mind a rendszer környezetében. A társadalmi koordináció viszont rendszerszemlélető mőködést és azt támogató információgazdaságot kíván. Burkoltan feltételeztük, hogy a piaci szerkezet tökéletes, az erıforrás eloszlást szabályozó államigazgatás pedig tökéletlen. Természetesen ez nem így áll. A végletes fogalmazást – egyszerősítést – inkább a figyelemfelkeltés indokolta, míg a világpiacot az állandóan fejlıdı rendszerlogisztika – stratégiai szövetségek, TQM, BPR, virtualitás, …, stb. – és a hiperaktív információgazdaság jellemzi, addig a magyar államigazgatás decentrumaiban – kivétel egy-két térség – még a rendszeralkotás igénye sem merült fel (Nem véletlen tehát, hogy az állam egy új decentralizációs szint felé tett lépéseket, a régió felé.). Az eddigi levezetéseink a probléma jelentıségére kívánták a figyelmet felhívni. Elhanyagoltunk néhány olyan vonást, amely a rendszer létrehozásában és dinamizálásában nem játszik döntı szerepet. Például: az erıforrások eredeti eloszlását, vagy az igazságosság egyik lényeges vonását az idıbeliséget (Nemzedékek közötti
27
transzfer.). A következı részben a gazdaságfejlesztés területi rendszerének elméletilogikai alapjait fogalmazzuk meg (2. pont). A 3. pontban a létrehozandó rendszer folyamatainak és szervezeteinek egy általunk érdemlegesnek tartott vázlatát írjuk le.
4.
A gazdaságfejlesztés rendszerének érvényesülése
Mindezidáig arra irányítottuk a figyelmet, hogy bonyolult társadalmi-gazdasági jelenségekkel kapcsolatos feladatok megoldásában, mint a gazdaságfejlesztés, elengedhetetlen a rendszerszemlélet tudományos igényő alkalmazása. A továbbiakban arra kívánunk magyarázattal szolgálni, hogy az állami szabályozás területi decentrumaiban milyen elvek érvényesülése révén állítható elı a rendszerszerőség, kiemelve azt, hogy nem másról van szó, mint egy társadalmi koordinációra épülı többszintes döntési rendszer nevesítésérıl és alkalmazásáról, amelyben az információ játssza a döntı szerepet. Magas absztrahációs szinten állva, távol szeretnénk tartani magunkat legitimitási-, politikai- és szervezeti attitődöktıl. Így feltesszük, ha az önkormányzás szerepét azonosítjuk a területi jólétért való felelısséggel – hiszen a választók eziránti várakozása alapján szavaznak bizalmat testületeknek – akkor az kiköthetı, hogy az önkormányzatoknak a gazdaság fejlesztésében, az erıforrás elosztás területi érdekeinek képviseletében, van legkiválóbb érdekük (Az elsı paradigma.). Ennek azért kell így lennie, mert az adott földrajzi területre vonatkozó mindennemő döntésük egybe kell vágjon azzal az ıket meghatározó állami felfogással, amely mögött a közgazdaságtan szokásos, vulgáris álláspontja áll, miszerint „azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk”, vagy „addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér”. Ebben felfogást nyer, hogy preferenciáik – például: az életminıség javítása, a foglalkoztatás növelése, az egészségügy színvonalának növelése, …, stb. – csak abban az esetben realizálhatók, ha terület gazdaságának növekedése háttérként szolgál. Az államháztartás az éves egy fıre jutó GDP értékével méri a megyék, térségek ez irányban kifejtett aktivitását. Ahol ennek a mutatónak a szintje áltag alatti, az arra kényszerül, hogy az állami újraelosztás mechanizmusához igazodva – más hatékonyabb területek lefölözésével – erıforrások juttatásáért álljon sort. Ha a nemzetgazdaság nem képes oly mértékő GDP elıállítására, amely „az igazságos erıforrás elosztás” megvalósításához szükséges, akkor a következı legjobb elosztó politikát kell elıvennie. Innentıl kezdve könnyen belátható, hogy a szükség dönt. Bármely politika esetén is, várhatóan a gyengék maradnak továbbra is vesztesek, mert az államháztartás biztonsága nem kockáztatható az erısektıl történı elvonás kedvezıtlen hatásai miatt. A következı legjobb politikák között számításba kell venni az állam hatáskörén kívül esı un. külsı erıforrások allokálását. Ez az allokáció azonban már nem az „igazságosság”, hanem a „piacgazdaság” szabályai szerint realizálódik. Döntı jellemvonása azonban még ennek a politikának, hogy az állami részvétel mellett, éppen a lehetıségek terének és a felelısségek bıvítésének érdekében, az állam ösztönzi saját területi referenseit, az önkormányzatokat a világpiacra való kijutásban, növelendı a lehetıségek terét. Érdekeink szerint egyszerősítsük le azt a képet, amely ezt a világmérető erıforráspiacot ábrázolja. Az eladó ismeri a saját területén feltételezhetı technológiák lehetséges terét és azt a kísérleti árat, amelyeket információként használ. Az erıforrás tulajdonosa, a befektetı az összes kínálati információ ismeretében, a fokozatos megközelítés módszere szerint válogat és választ, felhasználva saját hasznossági függvényét. Közben a kísérleti ár az összevont kínálat és kereslet egyeztetése révén módosul, illetve veszi fel az üzlet lebonyolításához szükséges értékét. Adott esetben a 28
negatív ár is értelmes. Másképpen leírva; mivel az erıforrásokért küzdık száma hihetetlenül magas, a tıke pedig néhány kézben koncentrálódik, kínálati piac alakul ki. Így csak azoknak van reményük az erıforrásszerzésre, akik információként jól érthetı, korrekt rendszermodelleket képesek a tıke-allokátor részére felvázolni. Az erıforrásokért folyó harc legfıbb jellemzıje, hogy absztrakt térben – a fokozatos megközelítés – és hihetetlenül szőkös idıkorlátok mellett zajlik. Ennek következménye, hogy az információnak és információfeldolgozásnak döntı szerepe van. Ezzel néz szembe a magyar állam az EU csatlakozás során, de mindenképpen ezzel a feladattal találják szemben magukat azok az önkormányzatok is, amelyek ezirányú mozgásterét nem is a jogok és felhatalmazások kell, hogy rendezzék, hanem inkább az ıket megbízó lakosság jóléti várakozása. Ma az önkormányzatok részére lényegében az összes információ rendelkezésükre áll ahhoz, hogy a területi illetékességük által lehatárolt gazdaság rendszerét definiálják, annak fejlesztési politikáját megfogalmazzák, és azzal, mint termékkel kilépjenek az erıforráspiacra. Legtöbbször azonban hiányzik az információfeldolgozás azon technológiája – a fejlesztést megvalósító rendszer – amely képes lenne egyesíteni a társadalmi-gazdasági erıket abban, hogy legjobb érdekeik szerint − elkerülve az elkövetkezendı nemzedékek számára okozható visszafordíthatatlan károkat – eredményesen szerepeljenek a világpiaci folyamatokban. Továbbiakban ennek a problémának a kifejtésére térünk ki. Hangsúlyozott figyelmet fordítunk az információhasznosítás technológiájára az információ államigazgatásban betöltött decentralizálás szerepére és az információ oszthatatlanságára.
4.1.
Rendszerértelmezés a gazdaságban
A gazdaság jellemzı vonása, hogy annak szereplıi – a vállalatok, a fogyasztók és az államigazgatás – cselekszenek, megválogatják cselekedeteiket és ha szükség van változtatják azokat. Nem okoz nehézséget belátni, hogy mindegyiküket a hasznosság vezérli. Ennek következménye, hogy törekszenek a cselekvéseik és az elıttük nyitva álló lehetıségek leírására és úgy választanak (döntenek), hogy vannak alternatíváik, s amit választottak az nem volt elkerülhetetlen, hanem valóban csak egy volt a lehetıségek sorából. A gazdasági szereplık cselekvéseirıl szóló leírások – saját cselekvési terük és a cselekvés környezete – és a döntések a jövıbe mutatnak. A jövı legszembetőnıbb tulajdonsága, hogy biztonsággal nem ismerhetı és az idıhorizontjának kiterjesztésével a jelzett ismeretek – leírások, döntések – megbízhatósága csökken. Ebbıl fakadóan a cselekvéseket befolyásoló döntések bizonytalanság mellett mennek végbe, azaz a rendelkezésre álló lehetıségek és a döntések következményei nem teljesen megismerhetık. Mivel a bizonytalanság csökkentése a hasznosságot szolgálja, ezért a gazdaság szereplıinek alapvetı érdekévé válik az információszerzés. Az információ lényege, mint az közismert, hogy megszerzésével általában a bizonytalanság csökkenthetı, vagy a bizonytalanság negatív mértékeként szolgál. Innentıl kezdve elég nyilvánvaló, hogy akár a cselekvések leírása, akár a döntések, információ-függıek. Ennek akkor van értelme, ha az információk, mint az adott gazdaság cselekvéseinek változóiként szerepelnek, s így egy adott cselekmény a változók valószínőségi eloszlásával leírhatóvá válik (Idıfüggvényben). Az információk egy része tehát változóként, egy végtelen dimenziójú állapottérben a cselekvés állapotosságának idıben való sorozatát írják le, míg másrészük, amelyek szintén változók, de jelzések egyaránt a gazdasági viselkedésre, az állapotok – a
29
valószínőségi eloszlások – változására vannak hatással. A jelzések által módosuló állapottérben (változók) feltételezhetı, hogy az információk önmagukban, de a közöttük értelmezett összefüggések segítségével képesek a cselekvések leírására (Idı és okokozati összefüggések.). Így a döntés leírása tulajdonképpen levezethetı, mint a változók egy idıbeli idıponthoz kötött valószínősége (Vagy sorozata.). Ha ez így van, akkor az információk segítségével lehetıvé válik bármely cselekvési teret, mint állapotteret egy modell keretében szorítani és ebben a modellezési térben a döntések sorozatán keresztül kísérleteket folytatni. Mivel az idıpontokhoz kötött állapotok sorozataival kísérletek végezhetık (ok-okozati kapcsolattal írhatók le viselkedések, struktúrák), így a modellre vonatkozóan például elemzéseket (múlt) vagy terv-tény hasonlítások alapján irányítási akciókat értelmezhetık, …, stb. Tehát az információk a valóság és a modell közti gondolati átvitelt, az absztrahációt valósítják meg. Tehát ha valaki úgy dönt, hogy a valóság valamely részével kapcsolatban nem szerez információt, akkor az a modellben nem szerepel, így arra vonatkozóan döntés nem születik. Térjünk vissza e kérdésnél a térséghez. Mint ismeretes a térség gazdaságáról szóló információk – KSH, APEH, Önkormányzatok, vállalatok, …, adatszolgáltatásai – az államigazgatás igényei szerint elkészülnek és az állami döntésnél használják ıket. Kérdés az, hogy a térség miért nem épít modellt és miért nem használja a már meglévı információkat. Nyilvánvaló így az információszerzésbe és feldolgozásba fektetett tıke a térség szintjén nem térül meg. A valóságról szóló információk által leírható viselkedések összessége – cselekvés, döntés, irányítás, tervezés, …, stb. – rendszer. A viselkedés nem más, mint az információk által leírt valóság elemei és az elemek között értelmezett kapcsolatok összessége. A rendszerben három alapvetı struktúra – viselkedésfajta – különböztethetı meg. A három struktúra a rendszer (rendszermodell) szemléletére utal. Az osztályozási struktúra a rendszerelemek hierarchikus kiépülését, a statikus struktúra a rendszer idı múlásához képest állandó elemeit (erıforrások), míg a dinamikus struktúra az idı függvényében változó elemeket (reál- és irányító folyamatok) foglalja magába. (7. ábra) A struktúrák egymáshoz való viszonyát, a struktúrák belsı kapcsolatait (tevékenység, folyamat, rendszer) a cél integrálja a rendszert meghatározó viselkedéssé. A gazdaság rendszerei mesterségek rendszerek, mert céljaik által jönnek létre és viselkedésüket a cél dominálja. Éppen ezért a rendszerképzés (modellezés) alapja a cél pontos kijelölése, meghatározása. A cél mögött különbözı preferenciák állnak, amelyek a gazdasági rendszer hasznossági függvényébe beépíthetık. A hasznossági függvény azonban alapvetıen a rendszer kibocsátásaitól függ. Tételezzük fel, hogy egy adott térség egy gazdasági rendszer, amelynek preferenciái lehetnek: a munkanélküliség csökkentése, a kultúra színvonalának növelése, az ingyenes oktatás, …, stb. Mindezek együttesen csak akkor vehetık figyelembe, ha a térség kibocsátása, a GDP, megfelelı szinten áll rendelkezésre. Mivel ez nem teljesül, így a preferenciák érvényesítésének gondolatát most leelızi a GDP növekedés igénye. Tehát a térség gazdasági rendszerének célját a GDP növekedés rátájának maximalizálásában célszerő megfogalmazni. Az eddigiek alapján a gazdasági rendszer formális leírása nem okoz gondot. Feltesszük, hogy a gazdasági rendszer összes preferenciája beépíthetı egy olyan hasznossági függvénybe, amely a rendszer kibocsátásától függ, nevezzük Y-nak. A kibocsátás mennyisége és minısége függ a rendelkezésre álló erıforrásoktól, amelyekkel a rendszer rendelkezik. A rendelkezésre álló erıforrás egy adott technikai-, technológiai színvonalat reprezentál. Az erıforrás ti idı szerinti állapotát jelöljük Ei={H(ti);T(ti); I(ti)}-vel, ahol i az 1, 2, …, n, T(ti) a termelıeszköz-erıforrást, H(ti) a
30
humánerıforrást és az I(ti) az informatikai-erıforrást jelzi. D(ti)-vel jelöljük azon folyamatkombinációk összességét, amelyet a rendelkezésre álló erıforrásoktól függıen a rendszer képes elıállítani. A folyamatkombinációk, azon reál- és irányító folyamatok, amelyek leírják a rendszer dinamikus struktúráját. Tananyagunk központi kérdése a rendszer és az erıforrás-eloszlás összefüggése. Legyen az nemzetgazdaság, térséggazdaság, vagy vállalat, ezen rendszerek mindegyike azért kényszerül kitüntetı figyelmet fordítani az erıforrásokra, mert az adott technológiai szinten, azok szorítják keretek közé a különbözı lehetséges kibocsátási kombinációkat. A rendszer számára az összes kombináció megállapítása azonban csak egy közbülsı számítási állapot, a rendszer gazdasági érdeke azon egy kombináció kiválasztását preferálja, amely az adott erıforrás esetén maximalizálja a gazdaság által elért hasznosságot. Ezt fogjuk majd nevezni optimális erıforrás-eloszlásnak. Figyelemre méltó ez az álláspont a gazdasági rendszer fejlesztése esetén. Bármilyen preferenciát is akarunk egy rendszeren értelmezni, a probléma visszavezethetı az optimális erıforrás-elosztás, egyszerően mondva, számítási eljárásokhoz. Használjuk korábbi megállapításainkat, a fejlesztés olyan számtani eljárás, amely során a lehetıségeink számbavétele után meghatározzuk a következményeket, majd azt valósítjuk meg, amely a számunkra legkedvezıbb. Vegyük észre, hogy az erıforrás-eloszlás optimalizációja egy statikus struktúrához tartozó dinamikus struktúra meghatározását jelenti. Ez csak az absztrakt térben, a rendszermodell kereteiben történhet, mert a valóságban a struktúrának nincs értelme (A valóságban minden rész egyformán fontos, így a részeknek csak a modellben van értelme.). A struktúrák illesztésének folyamatát nevezzük irányításnak, amelynek rendszertechnikai kifejtését „a cselekvés és környezet terét leíró információ → rendszermodell → kísérlet → döntés → válaszinformáció → megvalósítás a cselekvés és környezet terében” folyamat adja meg. Az irányítás hatékonyságát a rendszer definiáltságának jósága határozza meg. Egyszerően az mondhatjuk a rendszer leírása nélkül a gazdaság irányíthatatlan. Még továbbmenve a gazdaság azon területein, ahol a rendszert nem értelmezzük, ott nem beszélhetünk irányításról. Folytatva az elızı formalizált leírást, fel kell tételezni, hogy a gazdasági rendszerre vonatkozóan létezik egy F(ti) irányítási erı, amely az E(ti) erıforrásokon elıbb értelmezett optimalizációt kiszámolja és meghatározza azon Dj(ti) folyamat kombinációt, ahol j az 1, 2, …, f, ami az Yij kibocsátást maximalizálja. Az eddigi ismereteink alapján, az elıbb jelzett összefüggéseket foglalja keretbe a rendszerkibocsátás függvénye. Yij = D j Fj (ti ), H (ti ), T (ti ), I (ti ) (1) ahol i az 1, 2, …, n, j az 1, 2, …, k, t az idıpont. Hangsúlyoznunk kell, itt elsısorban a rendszerszerő mőködés szükségességét kívántuk bizonyítani, abban az esetben, mikor az erıforrás-eloszlás optimalizációjáról van szó.
[
]
31
Rendszer
[R]
Statikus struktúra
Dinamikus struktúra
[S]
[D]
Humán alrendszer
Termelıeszköz alrendszer
Informatikai alrendszer
Reálfolyamatok
Irányító folyamatok
[H]
[T]
[I]
[DR]
[DI] [F]
Jelölések
R: S: H: T: I:
a rendszer a statisztikus struktúra összefoglalóan: erıforrások humán alrendszer termelıeszköz alrendszer informatikai alrendszer
D: DR: DI: F:
a dinamikus struktúra összefoglalóan: folyamatok reálfolyamatok irányítási folyamatok irányítóerı (politika)
1. ábra A rendszer osztályozási struktúrája
32
BEAVATKOZÁS
információ
információ (TÉNY)
(TERV )
Humán erıforrás
[H]
Termelıeszköz erıforrás ERİFORRÁSOK
A térség reálfolyamatai
[T]
KÖRNYEZET
Y
CÉL, KIBOCSÁTÁS
[DR] [I] 2. ábra A rendszer dinamikus viszonystruktúrája
33
VALÓS FOLYAMATOK
KÖRNYEZET
INFORMÁCIÓGYÜJTÉS
IRÁNYÍTÓ FOLYAMATOK
Rendszer-irányítás [F] Irányító folyamatok [D ]
INFORMÁCIÓKÖZLÉS
4.2.
A térséggazdaság helye és szerepe
Az eddigiek a „gazdaság rendszerének” lényegére mutattak rá. Azt vizsgáltuk, hogy egy gazdasági rendszerben, amelynek céljait egy hasznossági függvény képviseli, miképpen érvényesül az erıforrás-eloszlás és az hogyan értelmezhetı a rendszerre vonatkozó preferenciák esetén. Levezetéseink lényegében a rendszer belsı mőködését mutatják be, feltételezve azt, hogy a mőködés követi a piaci létrejövı egyensúlyozó mechanizmust és azon interpolálhatók az adott rendszer preferenciáit összefoglaló gazdaságpolitikák. Ahhoz, hogy az állam szerepét, aközben a térségét, elemezni lehessen, ki kell lépni az „egy gazdasági rendszer” fogalomkörbıl, és a gazdasági szereplık piaci viselkedését kell tanulmányoznunk. Maradjunk továbbra is magas elvonatkoztatási szinten, megértendı az alapvetı, kiindulási összefüggéseket. A piacgazdaság egészére vonatkozó erıforrás-eloszlás, mint errıl már korábban is szóltunk, kötıdik a versenyegyensúlyhoz tartozó gazdasági optimumhoz. Az egyensúly úgy jön létre, hogy a piachoz tartozó versenyzıi eljárás, a fokozatos megközelítés módszere, decentralizációt hoz létre. A decentralizáció alanya a termelı (vállalat) és a fogyasztó (háztartás), a decentralizáció eszköze pedig az információ. (9. ábra). Mi a piaci viselkedés lényege, mit jelent és tulajdonképpen mit valósít meg a decentralizáció? Induljunk ki a piacon szereplı vállalatok magatartásából. Minden vállalat úgy lép a piaci folyamatokba, hogy csak a saját kibocsátási tervét, j
Yij = λi1 y1 (ti ) + λi2 y 2 (ti ) + ... + λij y j (ti ) = ∑ λil y l (tl ) l =1
(2) ahol: y j az egyes folyamatok kibocsátásait t az idıtartamot (i = 1,2,…., n), az idıpontokat, j az adott idıponthoz tartozó folyamatok számát jelöli (1, 2, …, f) a kibocsátás belsı összefüggéseit valamint a kibocsátáshoz rendelt kísérleti árakat ismeri. A vállalat ezen saját információinak birtokában lép a piaci versenyzıi eljárásba, az alkuba. Az alku középpontjában az ár áll. Az árak módosulásai a piacon megjelenı kereslet és kínálat összefüggéseinek függvényében alakulnak. Könnyen belátható, hogy minden vállalat úgy módosítja saját kibocsátási tervét, hogy a piacon elérhetı árak függvényében a saját gazdasági rendszerének belsı összefüggéseire vonatkozóan kísérleteket végez. Feltételezhetıen úgy, hogy Y-ra nézve maximalizálást hajtson végre. Könnyen belátható, hogy éppen ennek, a fokozatos megközelítés módszerén alapuló alku-maximalizáció játéknak, a játék tárgyaként jelentkezı információs térnek nı meg az utóbbi idıben a szerepe, hiszen a vállalatok a rendelkezésre álló erıforrásokat csak akkor tudják maximalizáltan kihasználni, ha a reálfolyamatok elindítása ettıl már a virtuális-, a rendszertérben képesek azt a legjobb termelési kombinációt kiválasztani, amit a piac elfogad. Világos tehát, mivel a piacot egy rendkívül kifinomult és magas színvonalú információs és döntési rendszerként értelmezhetjük, a vállalatok (és a fogyasztók) arra kényszerülnek, hogy éppen a piaci decentralizáció által minimalizált információs terükben növeljék az aktivitásukat. Egész konkrétan ez arra ösztönzi a piaci szereplıket, hogy a hozzáférhetı, de nem adott információk megszerzésére egy növekedı stratégiát alkalmazzanak, az információk egyenlıtlen piaci eloszlása miatt pedig információkat
34
bocsássanak ki és a piac által decentralizált területükre nézve egy folytonosan optimalizáló döntési rendszert mőködtessenek. Bár az állam résztvevıje, szereplıje a gazdaságnak, de szerepvállalását nem a piaci decentralizáció, hanem a piac-szabályozó funkciója determinálja. Törekvésének középpontjában a versenyegyensúly fenntartása, és mondjuk úgy, az igazságos erıforrás-eloszlás közelítése áll. Világosan kell azt is látni, hogy ezen törekvések hatása a világpiacra nézve korlátos, hiszen az állam csak a területén illetékes gazdasággal kapcsolatban fejtheti ki akcióit. Mindeddigiekbıl adódik, hogy az állam csak akkor képes szabályozó szerepét gyakorolni, ha információkkal rendelkezik a területén mőködı gazdaság struktúrájáról, kibocsátásairól, (az ország gazdasági rendszerérıl) és információi vannak a piac – világpiac – állapotairól. Tekinthetünk az államra tehát úgy, mint egy információgyőjtı és információfeldolgozó szervezetre, amely szerepe: az illetékességi területén lévı szabályozás (Itt most nem foglalkozunk a szabályozás eszközrendszerével, melynek keretében, például az állam felléphet piaci szereplıként is, akár termelıként, akár fogyasztóként. Ezeknek a gazdaság számára csak akkor van értelme, ha ez is a szabályzó politikájának része.). Világos tehát, mivel a piacot egy rendkívül kifinomult és magas színvonalú információs és döntési rendszerként értelmezhetjük, a vállalatok (és a fogyasztók) arra kényszerülnek, hogy éppen a piaci decentralizáció által minimalizált információs terükben növeljék az aktivitásukat. Egész konkrétan ez arra ösztönzi a piaci szereplıket, hogy a hozzáférhetı, de nem adott információk megszerzésére egy növekedı stratégiát alkalmazzanak, az információk egyenlıtlen piaci eloszlása miatt pedig információkat bocsássanak ki és a piac által decentralizált területükre nézve egy folytonosan optimalizáló döntési rendszert mőködtessenek. Bár az állam résztvevıje, szereplıje a gazdaságnak, de szerepvállalását nem a piaci decentralizáció, hanem a piac-szabályozó funkciója determinálja. Törekvésének középpontjában a versenyegyensúly fenntartása, és mondjuk úgy, az igazságos erıforrás-eloszlás közelítése áll. Világosan kell azt is látni, hogy ezen törekvések hatása a világpiacra nézve korlátos, hiszen az állam csak a területén illetékes gazdasággal kapcsolatban fejtheti ki akcióit. Mindeddigiekbıl adódik, hogy az állam csak akkor képes szabályozó szerepét gyakorolni, ha információkkal rendelkezik a területén mőködı gazdaság struktúrájáról, kibocsátásairól, (az ország gazdasági rendszerérıl) és információi vannak a piac – világpiac – állapotairól. Tekinthetünk az államra tehát úgy, mint egy információgyőjtı és információ-feldolgozó szervezetre, amely szerepe: az illetékességi területén lévı szabályozás (Itt most nem foglalkozunk a szabályozás eszközrendszerével, melynek keretében, például az állam felléphet piaci szereplıként is, akár termelıként, akár fogyasztóként. Ezeknek a gazdaság számára csak akkor van értelme, ha ez is a szabályzó politikájának része.). Az állam azonban túllép a gazdaság-szabályozó szerepén, és éppen az információfeldolgozás adta lehetıségek kihasználásából fakadóan a területén mőködı gazdaság képviselıjeként is fellép a világpiacon. Ez a helyzet azért áll fenn, mert az államgazdaság szabályozása érdekében felállított rendszerben – hivatkozva az (1) kifejezésre – olyan információk is keletkeznek, amelyek több célból is hasznosíthatók, így érdemes olyan információ-feldolgozó szervezeteket is létrehozni, amelyek az államgazdaság piaci képviseletére alkalmas döntések meghozatalára képesek (Például, hasonlóan a vállalatokhoz, a piacon lévı információeloszlás egyenlıtlenségét figyelembe véve információt bocsát ki a területén lévı gazdasági rendszer allokációs lehetıségeinek leírásán keresztül. Teret nyit a multinacionális vállalatok betelepüléséhez, …, stb.).
35
Vállalati rendszer, mint információ feldolgozó primér piaci centrum
Vállalatok
V1
V2
.. .
.. .
Vi
Vn Informciógyőjtés PÉNZ
TÉRSÉG
információ
BEAVATKOZÁS
FOKOZATOS MEGKÖZELÍTÉS: ALKU
ÁLLAM
PIAC
F1
F2
TÉRSÉG
információ
ÁRÚ
Információgyőjtés
.. .
.. .
Fj
Fm
Fogyasztók
PÉNZ-ÁRU-PÉNZ METAMORFÓZIS 9. ábra Primér piaci decentrum: a vállalat
36
Az állam, gazdasági (piaci) részvételét tehát nem a piaci, hanem a területi decentralizáció határozza meg. Mivel az állam nem rendelkezik közvetlen piaci információkkal, így kénytelen a területén mőködı gazdaság minden egyes tagjának viselkedésérıl információt győjteni. Az információk feldolgozása, és az azok alapján hozott szabályozó döntések azonban csak akkor válnak hatékonnyá – és ezt itt már nem kell bizonyítani –, ha az (1) cél függvénnyel jelzett gazdasági rendszer követelményeinek alá vannak vetve. Az állam, gazdasági rendszerének mőködtetése tehát kénytelen olyan szervezetet létrehozni, amely megvalósítja az információgyőjtést, -feldolgozást, döntéseket hoz, és gondoskodik annak végrehajtásáról. Ahhoz, hogy a térség gazdasági rendszerével kapcsolatban megállapításokat tegyünk, jól kell látni az államgazdaság – államigazgatás – szervezettel kapcsolatos felfogását. Úgy tőnik, hogy az erıforrás-eloszlás szabályozását egy teljesen centralizált szervezet, számítástechnikai eszközök segítségével tudná legcélszerőbben megoldani. Be kell azonban látni, hogy a matematikai egyenletek – amelyek a versenyegyensúlyt definiálnák – olyan számát kellene figyelembe venni, amelyek tárolási és feldolgozási kapacitás igénye meghaladna minden elképzelhetı rendelkezésre álló kapacitást. Ezért az állam olyan szervezetet mőködtet, amely decentralizálja az információ feldolgozást, mégpedig úgy, hogy a szervezet minden tagjával különbözı mőveletet végeztet. Ahhoz azonban, hogy ezek az információ-feldolgozó mőveletek hasznosak legyenek, az információt koordinálni kell, pontosabban a szervezeten belül hírközlési csatornákat kell létrehozni. A tagok – amelyek maguk is lehetnek szervezetek – a hírközlı csatornák koordinált rendszerével együtt képessé válnak realizálni az információk hozadékát, és kialakul a szervezet végcselekvésre orientált formája. Hogy a tárgykörükbe tartozó térség értelmét és lényegét láthassuk, vezessük le egy fikción keresztül az idetartozó szervezeti elv lényegét. A szervezet–gazdaság tapasztalati valósága oly általános és annyira magától érthetınek tőnik, hogy a szervezeti rendszer hozadékának problémája addig fel sem merül, amíg a végsı cselekvés kimenetei nem hatnak valami kényszerítı erıként. Különösen így van ez az államigazgatásban, ahol a hírközlı csatornák megmerevedése, az információ feldolgozás monoton algoritmusai megengedik a különbözı szintek döntési kihasználatlanságát. Még egyszerőbben, az államigazgatás a gazdaságirányítás területén tőri a szervezeti tartalékok kiaknázatlanságát, az alacsony irányítási hatékonyságot. Észre kell venni, hogy az állam számára az információk nem adottak. Az információkat meg kell szerezniük. Mivel az információszerzés alapvetı emberi tevékenység, az ember információ-feldolgozó képessége pedig korlátos, ezért az információ-ráfordítást növelı stratégiának növelnie kell az egyéni információgyőjtık számát. Az információgyőjtés úgy hatékony, ha a szervezet tagjai ugyan együttmőködnek, de egymást kiegészítı információkat győjtenek. Például egy egyén jól elıkészített információs lapok (kérdıívek) segítségével képes 10 vállalat termelési-, eredmény- és adó adatait havi gyakorisággal győjteni, egy másik egyén hasonló körülmények között 20 vállalat bérjellegő és ahhoz tartozó adó adatokat győjti, a harmadik a munkakörülményekkel kapcsolatos adatokat 25 vállalatnál, míg a negyedik az erıforrásokkal kapcsolatos adatokat 50 vállalatnál képes győjteni. H az adott településen 100 vállalat van, akkor a négy gazdasági terület település szintő információgyőjtéséhez 21 fı szükséges. (10+5+4+2). Ha a térség 10 ugyanilyen településbıl, és az ország 5 azonos fajta térségébıl áll, akkor a szervezet 5*10*21=1050 fı információgyőjtıt kell alkalmazzon. A megfigyelık megsokszorozódása szembetőnı, amely az információ feldolgozás további problémáját jelenti. Ha minden egyes megfigyelı az összes győjtött
37
információt valamiféle központnak megküldené, ahol azokat feldolgozzák, akkor az információforgalom nıne, és annak semmiféle haszna nem lenne. Csak akkor keletkezik a szervezetben megtakarítás, ha szervezetben továbbított információk a győjtött (vagy magasabb szinten kapott) információk összefoglalásai. A tömörítés mértékét az elégséges statisztika elmélete magyarázza. Az ismételt továbbadás során keletkezı információcsökkenés pedig jelenti a szervezet hozadékát az információfeldolgozásban. Így egy ember az utolsó szinten képessé válik, bár értékvesztéssel, a végsı cselekvésre vonatkozóan hatékony döntéshozatalra (Piramis alak – 10. ábra). Mint látható az információ feldolgozásban a hírközlı csatornák megszerkesztésével, az információk tömörítésével egy adott szervezetben horizontális és vertikális decentralizáció valósítható meg. Így elıállítható az információ szervezeti hozadéka, hiszen a szinteken emelkedve az információ feldolgozás költsége dinamikusan csökken. A modern szervezetek azonban nem ezt tartják a szervezet elsıdleges érdekének. Az információ feldolgozás igényes megtervezésében kitüntetett szerepet kap a decentrumok (szintenként és tagoltan) döntési képességeinek növelése, így a szervezet hatékonysága a végsı cselekvésre nézve döntı mértékben javul. Ezt a felfogást támogatja az információ azon különleges tulajdonsága, hogy oszthatatlan és kisajátíthatatlan. Ennek lényege a következı. Az információ feldolgozása során a szintek a kapott információt átveszik, feldolgozzák, tömörítik, majd minimalizált értékvesztéssel továbbítják a felsıbb szint felé. Észre kell venni, hogy az információ attól függetlenül, hogy továbbították, változatlanul ott marad az adott szinten. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a tömörítés során ezen a szinten maradnak olyan nagyon fontos felhasználatlan információk is, amelyeket úgy ítéltek az adott pillanatban, hogy nem kell továbbítani. Elég könnyő belátni, hogy ha a jelzett szinten lévı adott decentrum a végsı cselekvésre nézve intelligens – azaz identifikált a rendszerre nézve –, akkor a tovább küldött és megmaradt információk birtokában képes olyan döntések meghozatalára, amelyek egyébként a végsı cselekvés tekintetében elvesztek volna. Szemünk elıtt játszódik le az információ forradalma, amely alapvetıen a szervezeti mőködést alakítja át. Ennek lényegi és mindent elsöprı jellemvonása az információ feldolgozás decentrumaira vonatkozik: csökkennek a szintek, nı a decentrumok száma és a döntések jelentıs része a decentrumok hatáskörébe kerül. Ezért tömegesen válik szükségessé a magasan képzett szakember, aki egyaránt jártas az információfeldolgozásban és a szakmai döntések meghozatalában. (A falu, mint önkormányzat egyre inkább igényli a képzett szakembereket). A magyar államigazgatás, a magyar nemzetgazdaság mőködtetésére – az erıforrás-eloszlás szabályozása érdekében – az elızı elvi szinten vázolt, viszonylag jól szervezett információs rendszert hozott létre. Ezek bázisai közismertek: APEH, KSH, TB, Munkaügyi Központok, térségi apparátusok, …, stb. Az információs rendszer követve az információ a gazdaság térbeli eloszlását, az információ feldolgozás, elıbb vázolt koordináló és tömörítı szabályai szerint térben és szintben decentralizált szervezeteket mőködtet. Ebben két szint, az állami és a térségi jól meghatározott. A megye alatti szintek az információ eloszlásához képest nem egységesen tagoltak, de a településekhez (önkormányzatok) rendelhetı információk szolgáltatása megoldható. Áttekintve ezen a vélhetıen hatalmas szervezeti és információ-feldolgozó rendszeren, nyilvánvalónak látszik az a szervezeti deficit, amely szerint ennek az információ transzformációs mechanizmusnak egyedüli haszonélvezıje a Budapesten centralizált államapparátus, vagy a köréje települt jórészt félpiaci alapon mőködı intézményrendszer. Tükrözve lényegében, a korábbi államfelfogás erısen centralizált viszonyait.
38
39
Szembetőnı ugyanakkor, talán éppen a korábbi állami berendezkedés maradványaként, az a passzivitás, ahogy a térségek viselkednek, a lényegében létüket meghatározó, az általuk létrehozott, a területükre vonatkozó gazdasági információk felhasználása terén. Ezt a passzivitást vélhetıen két tényezı dominálja. Egyik, hogy éppen a világpiacon folyó tranzakciók jellegére nézve túl centralizált magyar állami gazdaságpolitika a térségek felé még mindig fenntartja azt a várakozást, hogy beavatkozásai, vagy a már említett intézmények tanácsai képesek a térségi hátrányokat negligálni. A másik, hogy az önkormányzatok, a térségek talán éppen az elızıek miatt, nem értik a piaci decentralizáció és az államigazgatási decentralizáció együttes lényegét, és így nem találják meg a területi alapon létrehozható gazdasági rendszer kapcsolatát a valós világpiac mechanizmusával. Talán a jövıre nézve világossá kell tenni, hogy a térséggazdaság fogalom nem a terület gazdasági szereplıinek a piaci viselkedésben összegzett felelısségére vagy annak átvállalására terjed ki (Nagyon sokszor az erre való hivatkozás akadályozza a térséggazdaság rendszerszerő kialakulását és mőködését). Ez nem is állhat fenn, hiszen az elızıekben éppen arra mutattunk rá, hogy a piacon használt információ és az államigazgatásban használt információ más terekben fejti ki hatását. Mindinkább arra szeretnénk rámutatni, hogy a térségazdaságnak, az adott és állandóan aktualizált információs bázisainak felhasználásával nem a piaci mőködésbe, hanem a világpiacon végbemenı erıforrás-elosztásba van lehetısége bekapcsolódnia. Ez azért van így – korábbi levezetéseinkben lényegében erre kívántuk a figyelmet terelni –, mert a nem közvetlen piaci információk, fıleg ha azok a terület-gazdaság rendszer kapcsolatait tárnák fel, képesek az erıforrás-elosztást úgy befolyásolni, hogy azok eltérülnek a piaci versenyegyensúlyhoz tartozó optimumtól. A térséggazdaságok lehetıségei tehát abban állnak, hogy a világpiaci (versenyzıi) erıforrás-elosztás piaci optimumtól való eltérülését (igazságos eloszlás), mint regionális egységek, az információk révén befolyásolhatják, amelyet egyébként lényegében már nem az államok igazságosságra való törekvı szabályozásai, hanem mindinkább az a típusú gazdasági információ dominál, amely a világpiaci információeloszlás egyenlıtlenségét képes módosítani. E mechanizmus szerint felértékelıdik a térségekre vonatkozó információik szerepe a világmérető piacon, hiszen azok nem a piaci decentralizáció szerinti, szokásos, vállalati jelzéseket (ár, termelés, technológia, …, stb.) hanem az államigazgatási decentralizáció következtében elıálló, a területre vonatkozó nagytömegő információ – a területen lévı összes vállalat és háztartás, a terület ezeken felül álló erıforrás eloszlása, …, stb. – nagy tömörítéső összefoglalásait képes, lényeges értékvesztés nélkül közvetíteni a világpiac erıforrás-allokációban érintett altere felé. Így válnak a térségek világpiaci szereplıkké, azzal, hogy a piac részére információt bocsátanak ki, vagy információt szereznek onnan. Természetesen teszik ezt azért, hogy a térség számára olyan pótlólagos erıforrásokat szerezzenek, amelyeket a térség piaci szereplıi a piaci mőködésük során sohasem szerezhettek volna meg. (11. ábra) Mindezekbıl következik, hogy ha az (1) célfüggvény szerint feltesszük, hogy a térség képes az információ transzfer mőködéséhez szükséges F (t) irányítóerı (gazdaságpolitika + szervezet) létrehozására, akkor az nem a reál szférában zajló Y (t) kibocsátás megvalósításában, a végsı cselekvésben, hanem az Y (t) növelhetıségének feltételeként szerepet játszó E (t) erıforrás állomány ∆E (t) pótlólagos erıforrásokkal való növelésében, tehát az Y (t) fejlesztésében vállalhat szerepet. Sıt a dolog természetébıl fakadóan, azt sem úgy, mint a térség vállalatainak valamifajta összegzı képviselıje, hanem a terület szumma erıforrásain értelmezhetı folyamat-kombinációk
40
(pl.: multinacionális vállalat betelepítése, infrastruktúra fejlesztése, …, stb.) bıvítıje, a mennyiségi és minıségi struktúrák fejlesztıje és az azokon értelmezhetı Y (t) kibocsátás maximalizálásának (GDP növelés) az elısegítıje és felelıse.
5.
A térséggazdaság jövıorientált fejlesztésének értelmezése és
gyakorlati modellje Kutatásunk további része a térséggazdaság fejlesztésének gyakorlati modelljét vázolja fel, amelynek felfogása meglehetısen különbözik a mai, az „állami elosztószabályozási rendszerre támaszkodó” térségi általánosabban mondva, önkormányzati nézetektıl. Mindenekelıtt a gyakorlat számára akarunk arra rámutatni, hogy azon térséggazdaságban, ahol mind a piaci, mind a területi (állami) decentralizáció egyaránt érvényesül, a jóléti gazdaság talaján létezhet, még inkább, létrehozandó egy olyan gazdaságpolitika, amelynek meghatározása függ a terület jólétét biztosító gazdaság piaci erıforrás-elosztásban elfoglalt helyzetétıl és az ismeretek (az információk) piacán való szereplés hatékonyságától. Különösen megfontolandónak és elkerülhetetlennek látjuk a fejlesztésrıl szóló gazdaságpolitika kialakulását és hasznosítását egy gyengén fejlett térségre nézve, mégpedig azért, mert a több évtizedre visszanyúló erıforrás-elosztásban elszenvedett hátrányok már nem elsısorban tıke, – hanem mindinkább információ (piac és jól képzett munkaerı) hiányában jelennek meg. Éppen ezért már itt kikötjük – és majd errıl késıbb szólunk –, hogy nem szentelünk figyelmet a térséggazdaság piaci erıforráselosztásában elért pozíciónak történelmi tanulmányozására, hiszen ez a piaci információ eloszlást egyáltalán nem befolyásolja. Ezzel szemben viszont központi kérdésként kezeljük a gazdasági szereplık mőködését alapvetıen determináló rendszerszemléletet és azon keresztül az információ mindent megelızı szerepét. Ennek megfelelıen ebben a fejezetben a térséggazdaság szereplıinek információval kapcsolatos viselkedését és a fejlesztés modelljét írjuk le, majd a gazdaságpolitika kifejezését szolgáló szervezet és a koordinációt megvalósító térség szerepét indokoljuk.
41
A VILÁGPIAC SZEKUNDER ALRENDSZERE ERİFORRÁS-ALLOKÁCIÓ Kiépítendı információs rendszer
Kiépítendı információs rendszer
információ
ÁLLAM
információ
információ
RÉGIÓ információ GAZDASÁG IRÁNYÍTÁS
TÉRSÉGi
APEH
V1
VÁM
V2
…
KSH
Vn
…
MUNKA
F1
F2
APEH
…
Fogyasztó k
Vállalatok Térségi
GAZDASÁG IRÁNYÍTÁS
TÉRSÉGj
Fz
V1
VÁM
V2
…
KSH
Vk
Vállalatok
42 11. ábra Térségi gazdaságirányítás
…
F1
MUNKA
F2
…
Fogyasztó k Térségj
Fy
5.1.
A térség gazdasági szereplıi és az információ
Minthogy magas absztrahációs szinten vagyunk e kérdésben viszonylag jól definiálható álláspontokra építhetı a gazdaságpolitika. A korábbiakra is hivatkozva a megközelítés központi gondolataként feltehetjük, hogy ha egy terület gazdaságát a társadalmi optimum piaci megvalósulása tartósan leértékel, így a piaci teljesítmények rendre alulmaradnak a versenytársakéhoz – más térségekhez – képest, akkor az adott terület gazdasági szereplıinek társadalmi hatékonyságát elsısorban már nem az erıforrások (tıke) megszerzésével kapcsolatos várakozások, hanem mindinkább a piaci szerepléshez –ahogyan korábban erre utaltunk – szükséges információ hiánya dominálja. Így van ez azért, mert a piaci versenyrendszer bizonytalanságainak kiküszöbölését szolgáló információ megszerzésére vagy kibocsátására fordítható erıforrások oly mértékben szőkülnek, hogy az adott szereplık az erıforrások elosztása során már hátrányt szenvednek. Mindez persze úgy tőnik látványossá, hogy ezen leértékelıdési folyamattal szemben a világpiacon eddig sohasem látott erıforrásallokációs mozgás tapasztalható, amelyben – szemben bármely idıszakhoz képest – éppen az információ agresszív piacra vitelével megjelennek a területi alapon szervezıdött térségek. Ezen a viszonylag magas elvonatkozási szinten nézzük meg a terület vállalatainak, az állam területi képviseleteinek, az önkormányzatoknak ez irányú helyzetét. Helyezzük el a térséggazdaság kibocsátását, az azt döntı mértékben meghatározó vállalatok, összes reálfolyamatát a piacon, és tekintsük át ezek piaci viselkedésének jellemzıit. A térség vállalatai a piacra úgy lépnek be, hogy ezen reálfolyamatokra vonatkozó kísérleti termelési tervüket és a hozzájuk tartozó kísérleti árakat, mint információkat használják, a versenyben kialakuló, a fokozatos megközelítésre épülı, alku rendszerben. Mindezeket természetesen azért teszik, hogy az alkuban, a verseny-eljárás során, olyan piaci pozícióban kerüljenek, ahol a realizáció folyamatok útján biztosítják a tartós növekedéshez szükséges erıforrások megszerzését. Bár jól tudjuk, hogy a térséggazdaság vállalatai egymástól elkülönülten mőködnek, mégis tegyük fel, hogy piaci viselkedésük idıbeni lefolyása egységesen kezelhetı. Ennek megfelelıen tételezzük fel, hogy – a tk – tt tervezési idıszakban, ahol tk a tervezés kezdeti idıpontja, tt a tervezés befejezésének idıpontja, a folyamatok és az azokhoz tartozó árak tervezése, – tt – ti alku idıszakban, ahol tt az alku-eljárás kezdeti idıpontja, ti az alku befejezésének idıpontja, a piaci versenyzıi eljárás, az alku bonyolítása,ti – tz realizációs idıszakban, ahol a ti a folyamatok indulásának kezdeti idıpontja, tz a folyamatok befejezésének idıpontja, a folyamatok végrehajtása, az árúpénz folyamatok valóságos realizációja valósul meg. Természetes, hogy mind a tk – tt terv idıszakban folyó tervezés, mind a tt – ti alku idıszakban folyó fokozatos megközelítés (termelı és fogyasztó között) tárgya a ti – tz idıszakban folyó realizáció, amelyet mindkét fázis az információk szintjén, az Y (1) kibocsátásra vonatkozó rendszer kereteiben határoz meg.Figyelembe véve az elızıeket a térséggazdaságnak a tt alku – pozíció (idıpont) kezdeti idıpontjában rendelkeznie kell a térségre értelmezett kísérleti kibocsátási tervvel, amely a térséggazdaságra értelmezhetı Kvj(ti – tz) tt mátrixban foglalható össze. A mátrix soraiban a vállalatok, oszlopaiban a vállalatokhoz tartozó folyamatok mennyiségi és minıségi jellemzıi vannak feltüntetve:
43
d11 (ti − t z ) d12 (ti − t z ) K d1 j (ti − t z ) d (t − t ) d (t − t ) K d (t − t ) 21 i z 22 i z 2j i z Kνj (ti − t z ) = M M M dν 1 (ti − t z ) dν 2 (ti − t z ) K dνj (ti − t z )
(3) ahol d a folyamatokat, v=1,2, … N a vállalatok számát, j= 1, 2, … ,f a folyamatok számát, (ti – tz) a tervidıszakot, tt a tervezés befejezésének idıpontját jelöli ki. A kísérleti termelési tervekkel együtt a vállalatok a kísérleti áraikat is a piacra viszik. Az Avj(ti – tz) kísérleti ár mátrix tagjai a Kvj(ti – tz) mátrix tagjaihoz rendelhetı árakat jellemzik. a11 (ti − t z ) a12 (ti − t z ) K a1 j (ti − t z ) a (t − t ) a (t − t ) K a (t − t ) 21 i z 22 i z 2j i z Aνj (ti − t z ) = M M M aν 1 (ti − t z ) aν 2 (ti − t z ) K aνj (ti − t z )
(4) ahol az a folyamatokhoz tartozó kísérleti árakat, v = 1, 2, …, N a vállalatok számát, j = 1,2,…, f a folyamatok számát (ti – tz) a tervidıszakot, tt a tervezés befejezésének idıpontját jelöli meg. A piaci versenyzıi eljárás az alku végén, az összes folyamatra és az összes árra vonatkozó, mondjuk szerzıdéses piaci megegyezés után fejezıdik be. Tehát a kísérleti termelést és az árakat megjelenítı információk (mint változók) a Kvj (ti - tz), valamint az Avj (ti - tz) mátrixokhoz képest, az alku során, több változáson mennek át még felveszik végsı értékeiket, amelyet a Kvj (ti – tz), és az Avj (ti – tz) mátrixok jellemeznek. Persze látni kell, hogy ez a folyamat a tt – ti közötti idıszak alatt, a dolog természetétıl függıen, a vállalatok szintjén valósul meg, tehát azt is mondhatjuk, hogy a piaci megközelítés alku szintő irányítását a v számú térségi vállalat egyenkénti irányítását jellemzı Fv(tt-ti) erı az Yvj (ti − t z ) = Fv (tt − ti ) Dvj [(ti − t z ), H (ti − t z ),T (ti − t z ), I (ti − t z )], Avj (ti − t z ) (5)
[
]
kibocsátásra vonatkozó számolási eljárás szükségszerő ismétlése szerint végzi el (A fokozatos megközelítés módszere szerint). Az egyenkénti, a vállalatonkénti optimalizáció, amely az (5) kifejezés szerint valósul meg, a ti idıpontra összegezve eldönti, hogy a térség kibocsátása a valós folyamatok végrehajtása során, a ti – tz idıszakra nézve milyen nagyságot (értéket) ér el. Így lényegében a ti idıpontban már a kibocsátást leíró információ (mint végleges terv) tartalom, amely megfelel az Avj (ti – tz), és a Kvj (ti – tz) mátrixok tagonkénti szorzatának összegével. Yvj (t i − t z ) ti = d11 (t i )a11 (t i ) + ... + d pq (t i )a pq (t i ) + ... + d vj (t i )a vj (t i ) (6) meghatározza a térség kibocsátás lehetıségeit a ti – tz idıszakra, ahol a valóságos árúpénz folyamatok veszik át a szerepet. A levezetés világosan láttatja, hogy amennyiben a piaci optimáláshoz képest a folyamatok realizálásának feltételei nem, vagy csak kis mértékben változnak, akkor az Yvj(ti – tz) tervszintő kibocsátás a ti – tz idıszak befejezését jelzı ti idıpontban bizonyos tőrések mellett 44
Yvj (t i − t z ) ti ≅ Yvj (t i )
(7) értéket veszi fel. A kvázi egyenlıség jelzi, hogy egy térséggazdaság piaci pozíciói alapvetıen az információgazdaság körülményei szerint (rendszer) írhatók le, még határozottabban kijelenthetı, lényegében ott dılnek el. Ennek továbbgondolása mutat rá arra, hogy a tk - ti idıszakhoz képest éppen az államigazgatás információgazdaságának mőködése szerint, egy térséggazdaság a ti+1, ti+2 , …, ti+n idıpontokhoz képest tökéletesen elemezhetıvé, a piaci pozíció, például más térségekhez képest megállapíthatóvá válik.Mire mutatnak rá az elızı levezetések? Elsısorban arra, hogy amennyiben a v számú vállalatra nézve létrehozható egy terület érintı társadalmi koordináció, úgy kialakítható egy térségi tervezı-elemzı információ gazdaság, amely lényegében a gazdaságpolitika alapjaként szolgál. A társadalmi koordináció megvalósulása hosszú idıszakot vesz igénybe éppen ezért, másodsorban elıtérbe kerülhet az a tervezési politika, amely a korábbi idıszakok elemzéseire épít és az idı múlását figyelembe véve egyre inkább bevonja a tervezésbe a vállalatokat, fokozatosan létrehozva a társadalmi résztvevık együttmőködését. Van azonban az elızı levezetéseknek, a térségi információgazdaságra nézve, már most is szembetőnı a gazdasági kihatása, amely sürgeti az információs talajon álló térségi gazdaságpolitika létrehozását és mőködtetését. Az elızı feltevések, amelyek egy jövendı térségi gazdaságpolitika alapjaiként kell, hogy szolgáljanak, már egyszerő logikai alapon is feltételezhetıvé teszik, hogy ennek a térségnek a gazdasági szereplıi (a vállalatok összege) olyan piaci pozíciók elérésére képesek, amelyek az idı múlását figyelembe véve már hosszú távon deficitet halmoznak. Ez azt jelenti még pontosabban, hogy a térség idıszakról idıszakra (ti – tz), a piacra tartósan leértékelt Yvj(ti – tz) kibocsátási tervekkel lép be a piacra, ami mutatja, hogy a térség vállalatai egyedi kibocsátási tereinek összessége nem hordoz olyan információ tartalmat, ami révén elérhetıvé válna olyan piaci pozíció megszerzése, amely a szőkös erıforrásokra nézve fejlesztési vákuumot teremtene. Azzal kell szembenézni tehát, hogy a térség vállalatai már a piac primer erıforrás-elosztó rendszerében értékelıdnek le úgy, hogy a kísérleti kibocsátás formában kivitt információknak bizonyára nincs elegendı technológiai, kutatásfejlesztési, marketing, …, stb. tartalmú értéke. Ha ez nem így lenne, akkor természetesen az értékes információkat kijuttatnák a világpiac szekunder erıforrás elosztó mechanizmusa felé (tıkepiac, termelési allokáció, állami és államok közösségeire értelmezett újraelosztás, …, stb.), és azon keresztül szereznék meg a szükséges erıforrás jószágokat, amelyek legalább a piacon szereplık átlagos fejlıdési üteméhez hasonló kibocsátás megvalósulását szolgálnák. Hogy jobban láthatóvá váljon a probléma, vegyük az (5) (6) kifejezések (ti – tz) idıszakra szóló, de ti idıszakban jelzett állapotainak azonosságát, F (t i ) Dvj (t i , H (t i ), I (t i ), T (t i )), Avj (t i ) = d11 (t i )a11 (t i ) + ... + d vj (t i )a vj (t i ) (8)
[
]
amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy a piacra kivihetı információk (6) piaci értéke szoros összefüggésben áll a (ti-a,…, ti) piaci alku idıszakban rendelkezésre álló, nevezzük eredeti erıforrások állományától, azok értékétıl, amelyet nevezzük E(ti) nek. E (t i ) = H (t i ), I (t i ), T (t i ) (9) Az összefüggések ismeretében, nyilvánvalóan adódik néhány nagyon fontos megállapításra lehetıség. Jól érzékelhetı, hogy a térség gazdasága a piac primer alrendszerében elszenvedett deficitek miatt egyre nagyobb erıforrás hiányt halmoz fel a 45
területi elven jelzett gazdaságok piaci optimumához képest. Ez a tıkehiány azonban nemcsak a Dvj folyamatok által determinált kibocsátás relatív csökkenését – mondjuk más térségekhez képest – idézi elı, hanem igazi kárt abban okoz, hogy a szükségesség tartósan elvonja az erıforrásokat az Fv erıtıl, a vállalatok irányításától. Így áll elı, hogy a térség vállalatai egyre gyengébb információt képesek a primer piaci altérbe juttatni és jóformán már ki sem jutnak a világpiac szekunder, erıforrás allokációs alterébe. Az információk tartalma gyakran nem lép túl azon a megállapításon, hogy a térség erıforrás állománya az átlagosan fejlett térségekhez képest elmaradott, amelynek azonban a piaci információ gazdaságban semmiféle értelmezési tartománya nincs, mert a piac csak kétféle információt értékel a kísérleti termelési terveket és a kísérleti árakat, vagy az azokat módosító jelzéseket. Ha ez így van, akkor egy gazdaság szempontjából – így társadalmi szempontból is – leértékelt térségnek nem elsısorban az erıforrás elosztás történelmileg kialakult hátrányával, hanem mindenek elıtt azzal kell szembenéznie, hogy a területén lévı gazdasági szereplık információ termelı, - kibocsátó, - szerzı- és feldolgozó képessége csökken, és ez az elızıekkel együtt azt jelenti, hogy a gazdasági szereplık (a vállalatok) belsı mechanizmusa is leépül, és növekszik a szellemi erodáció. Nem véletlen tehát, hogy a terület gazdasági elmaradottságát követi a szellemi leépülés, a legértékesebb és egyben a legmobilabb erıforrás a magasan képzett emberi tényezı hiánya pedig indukálja a társadalmi mérető deficiteket. S ezt valóságban nem indokolja más, mint a térség gazdaságának alacsony színvonalú rendszer- és információ gazdasága és a gazdasági szereplık ez irányú befektetéseinek jellemzı elmaradottsága. Nem kívánunk végletesen fogalmazni, de elkerülhetetlen, hogy az elızıekkel kapcsolatban rámutassunk a térség gazdasági problémáira, az erıforrás- és információ gazdaság összevetésén keresztül. A térséggazdaság halmozott lemaradásának központi, mondhatni mindent leelızı oka, hogy a térséggazdaság irányítását ma az az Fv irányítási erı látja el, amely a vállalatok elkülönült F1,2,…j elemeinek egyszerő összegzése révén jön létre és így természetesen képtelen elıállítani azt a számítást, információt, amely meghatározná, hogy az átlagosan fejlett térséggazdasághoz képest a térség milyen erıforrás hiánnyal (tıkehiánnyal) rendelkezik. Tehát lényegében az az irányítási erı hiányzik, amely képes volna azon információnak a létrehozására, amely a ti idıpontban a ti – tz idıszakra nézve kimutatná azt az Esz (ti) erıforrás szükségletet, amely biztosítaná a térség szükséges kibocsátásának az Ysz (ti – tz)-nek az országos átlagot elérı szintjét. (Egy fıre jutó kibocsátás értelmezése mellett). Ez a mővelet tipikusan az információgazdaságban oldható meg és a (3) (4) (5) (6) kifejezések felhasználását veszi igénybe, hiszen a ti idıpontban szükséges erıforrások meghatározása (10) E sz (t i ) = E (t i ) + E h (t i ) úgy fejezhetı ki, hogy az eredeti E(ti) erıforrásokon értelmezett Yvj (ti) kibocsátást növeljük az ország átlagos Ya (ti) kibocsátásának szintjéig (11) Yá (t i ) = Yvj (t i ) + Yh (t i ) és az abból kifejezhetı ti idıponthoz tartozó hiányzó kibocsátásból Yh (t i ) = Yá (t i ) − Yuj (t i ) (12) az esetünkben hiányzó Fh irányítási erı az Yh = Fh Dhj (t i , H h (t i ), Th (t i ), I (t i )) (13) kifejezésbıl visszaszámolja az (14) E h (t i ) = H h (t i ), Th (t i ), I h (t i ) szintő hiányzó erıforrás állományt.
[
]
46
Mindent összevetve az erıforrás-hiány, a tıkehiány probléma lényegében kibocsátás problémává, de mindenek elıtt információ (számítási) és térségi irányítás problémává vezethetı vissza. Szembetőnıen látszik, hogy a térség vállalatainak Fv irányító ereje által generált piaci információknak látványosan nincs annyi piac pozícionáltsági értéke, hogy a szőkös erıforrásokra nézve fejlesztési vákuumot teremtenének. Tehát a térséggazdaság valós piaci szereplıi által generált piaci információk tartalma a térség elvárt fejlıdéséhez képest szőkösek és állandó lemaradást indukálnak. Ezzel szemben a kibocsátást megelızı számolási eljárásokhoz, a fejlıdés biztosításához szükséges információk jelentıs hányada a térség állami irányításának (az önkormányzatok) rendelkezésére áll, ezek azonban a térség számára kihasználatlanok, inmobilak. Lényegében ebben az értelemben érdemes egy térség gazdaságpolitikájáról beszélni, ahol is a térségi aktivitások értelmezési tartományát, mindent leelızıen a világpiac másodlagos erıforrás elosztó mechanizmusnak igénye szerint, a térségi információgazdaság körülményei között kell kijelölni.
5.2. A térség gazdaságpolitikája: a térséggazdaság fejlesztésének jövıorientált modellje Az eddigi levezetéseink implicite írták le annak lehetıségét, hogy egy FM feltételezett térségi irányító erı képessé válhat egy a térség közössége számára optimális gazdaságpolitika kialakítására és mőködtetésére. A továbbiakban éppen az FM erı és az általa kifejthetı gazdaságpolitika explicit modelljét, annak egy lehetséges változatát mutatjuk be. Azt hisszük, a modell alkalmas arra, hogy tisztázzon bizonytalanságokat a térséggazdaság irányításával kapcsolatban és a hagyományos értelmezésekhez képest új alternatívát mutasson. A korábbiaknak megfelelıen, a hivatkozott két paradigma érvényesülése megkívánja a rendszerszerőséget, aminek értelmében a térségi gazdaságpolitika koncepcionális vázát az (1) kifejtésben vázolt és általános formában leírt Yij = F [ Dj (t i , H (t i ), T (t i ), I (t i ))] dinamikus rendszermodell szolgáltatja. Ahol a modell összefüggései és változói éppen a térség rendelkezésére álló információk (múlt, jelen és jövı) segítségével kifejezhetıvé válnak, miáltal – egyrészt elemezhetıvé válik a térséggazdaság múltja, az abban érvényesülı gazdasági tendenciák, – másrészt a modell által létrehozott információs térben kísérleteket lehet végezni arra vonatkozóan, hogy a térséggazdaság milyen volumenő és szerkezető pótlólagos erıforrások (14) megszerzése mellett növelheti kibocsátásait, vagy maradhat más területek gazdaságához képest versenyhelyzetben, – harmadrészt, ezektıl a kísérletektıl függıen meghatározhatóvá válnak azok a gazdaságpolitikai akciók, amelyek a kibocsátás-, a térséggazdaság szerkezetének jobbítását szolgálják, egész pontosan a fejlıdéshez szükséges pótlólagos erıforrások megszerzésére vonatkozó információk hatékonyan hogyan juttathatók ki a világpiac allokációs terébe, vagy éppen az elızıekben jelzett kísérletekhez onnan hogyan szerezhetık meg a szükséges információk. Az általunk vázolt modell bizonyos mértékben elvonatkoztat a kérdés némely oldalától. Ilyen például az állam szerepvállalása a térséggazdaságban, vagy annak fejlesztésében – nevezzük infrastruktúráló gazdaságnak –, vagy a térséggazdaság
47
szereplıinek azon viselkedése, hogy helyzetüket saját hasznossági függvényeik alapján koordinálják, amit a térség gazdaságpolitikája a társadalmi koordináció révén kíván befolyásolni, …, stb. Ezek természetesen mind fontos kérdések a gazdaságpolitika számára, de világosan kell látni, hogy mindezeket leelızi az a stratégiai gondolat, hogy a térségnek olyan erıforrásokhoz kell hozzájutnia, amelyekben a térség kibocsátásnak dinamikus növekedését biztosító folyamatok válnak értelmezhetıvé. Vulgarizálva a kérdést, egyszerően arról van szó, hogy a térség gazdaságpolitikájának mindent megelızı szempontja az, hogy meg kell szerezni a fejlıdéshez szükséges erıforrásokat. S ez azért áll így, mert a térséggazdaság individuális szereplıi erre képtelenek, azaz egy országos vagy egy világpiaci mértékhez számított piaci viselkedésük leértékelt, ezentúl pedig senki másnak nincs olyan érdeke, hogy a térség helyett elvégezze azt, ami a térségnek természetes érdekében áll. Az általunk leírásra kerülı gazdaságpolitikai modell tehát azt a praktikus elvet, a megszerzés elvét helyezi elıtérbe azzal, hogy mindennek egy az FM térségi irányítás által generált információs területen kell megvalósulnia (és ez így természetes, hiszen a gazdaság szereplıi által képviselt döntésekben az állam, a térség nem vállalhat felelısséget) és ez az FM által képviselt irányítás nem más, mint a térséggazdaság fejlesztésének, a térség gazdaságpolitikájának a megvalósító mechanizmusa. A jövıorientált térségi gazdaságfejlesztési politika érvényesülésének két alapvetı feltétele van: egyik az FM térségi gazdaságirányításnak, mint irányító erınek létre kell jönnie, a másik, hogy az FM-nek, mint térségi gazdaságirányítási erınek definiálnia kell egy a térséggazdaság állapotváltozásaira nézve mindenki számára érthetı és elfogadható sokdimenziós állapotteret (információs tér), amelyben mind az egyedi, mind a társadalmi jellegő fejlesztések effektivitásai a közösség, a társadalmi koordináció számára értelmezhetıvé tehetık, akár a múlt elemzésére nézve, akár a jövıre vonatkozó elırejelzések tekintetében. Ebben az állapottérben értelmezhetı gazdaságpolitika, éppen a komparatív-statikus nézıpont miatt, két alapvetı irányítási ágra bomlik; – egyik, az állapotváltozások menedzselése, a kibocsátás, a kibocsátás- és az erıforrás struktúrák monitoringja, – másik, az állapotváltozásokat elıidézı fejlesztési folyamatok menedzselése. A két menedzselési rendszer integrál egységét az FM térségi irányítási erı biztosítja, amely egyúttal megvalósítja a térség gazdaságának fejlesztésére vonatkozó gazdaságpolitika irányítását (12. ábra).
5.2.1. A térséggazdaság állapotváltozásának irányítása Az állapotváltozás irányítása a térség gazdaságának kibocsátására és a kibocsátást meghatározó struktúrákra (1) vonatkozó tervezési, megvalósítási és ellenırzési tevékenységek idıben lezajló eseményeit foglalja rendszerbe. Mivel az állapotváltozások megvalósítása a valós gazdasági szereplık körében történik az irányítás ezen módját monitoringnak is nevezhetjük. Alapvetıen arról van szó, hogy az FM irányító erınek meg kell határoznia azt az állapotteret, amelyben az idı múlására tekintettel, a térség gazdaságának állapotaira nézve kísérleteket lehet végezni arra vonatkozóan, hogy milyen állapotok felvétele mellett lenne képes a térség olyan kibocsátások elvégzésére, amely biztosítaná az országos, az európai felzárkózás lehetıségeit. Ezt a gondolatot azért érdemes megvizsgálni, mert a térséggazdaságnak egyébként egyik szerve sem képes ennek az állapottérnek a megfogalmazására. Például egy vállalatnak miért volna érdeke a térség gazdasági állapotának bemutatása ugyanakkor, ha az FM képes lenne a vállalat helyét és
48
szerepét bemutatni a térséggazdaság vagy még kiterjedtebb gazdasági szféra kereteiben az az adott vállalat számára az stratégiai támasztékot jelentene. Úgy látszik, hogy ennek az állapottérnek a leírását a térségrendszer kibocsátásához és az azt meghatározó változók szerint célszerő meghatározni. Ennek megfelelıen a kibocsátást egy olyan állapottérként foghatjuk föl, amelyet általános esetben, a gazdaság szereplıinek p végleges száma által meghatározott p dimenziós tér és a térben értelmezhetı folyamatok q véges száma által meghatározott q elemő vektorrendszer értelmez. Ennek a halmaznak a rendezettségét az d11 d12 K d1q d d 22 K d 2 q 21 Y = p× q M M M d p1 d p 2 K d pq mátrix adja, ahol a d-t mint változót értelmezzük. A tervezés tehát ebben a térben nem jelent mást, mint egy olyan döntést, amely meghatározza a jövı egy vagy több idıpontjában a változók valószínőségi eloszlását. Szemben ezzel az ellenırzés (monitoring) az elemzi, hogy a változók valóságos eloszlása a múlt egy vagy több idıpontjában hogyan alakult és az miért következett be. Ennek megfelelıen a térséggazdaság fejlesztési terve ebben az állapotban két fázisban foglalható össze. (A további leírásoknál használjuk a 5.1 fejezet jelöléseit és fogalmait.) A tervezés elsı fázisában a gazdaság szereplıi készítik el a ti – tz idıtartamra szóló terveiket. Aminek kummulált összege tz idıpontban jellemzi a rendszer állapotát.) Ezt a tervet a következı összefüggés írja le Yterv (ti − t z ) = Y(ti − t z ) = Yνj (15) Azt kell világosan látni, hogy a térség vállalatainak Fv irányító ereje által létrehozott Yvj tervinformáció már önmagában deficit tartalmú és a lemaradásokat tovább gerjeszti. A tervezés második fázisát valósíthatja meg az FM térségi fejlesztést irányító erı, amely a térséggazdaság teljes információjával és a (ti – tz)-re szóló Yvj tervinformációval rendelkezik. Amennyiben az FM erı rendelkezik megfelelı erıforrásokkal – szellemi erı – akkor képes a (ti – tz) idıszakra nézve egy olyan terv leképezését megvalósítani ϕ : Yvj → Yv + a , j + b , (16) amely elıállítja a térség fejlıdésorientált gazdasági tervét. Yνj Yν′ + a , j + b = Yν + a , j
49
Yν , j + b Yν + a , j + b
(17)
INTEGRÁLT CONTROLLING RENDSZER ÁLLAPOTVÁLTOZÁS MENEDZSELÉS (MONITORING)
Y0
FEJLESZTÉ FOLYAMATOK
Yterv
1. Tervezés 2. Megvalósítás 3. Ellenırzés
FEJLESZTÉSI FOLYAMATOK MENEDZSELÉSE
Y0
FEJLESZTÉ SI FOLYAMATOK
Yterv
1. Tervezés 2. Megvalósítás 3. Ellenırzés
12. ábra A térségfejlesztés irányításának (FM) modellje.
50
A két terv közötti különbség arra mutat rá, hogy a térség jelenleg mőködı gazdasági szereplıi hogyan fejlıdjenek, milyen új gazdasági szereplık integrálására van szükség és milyen külsı befektetések valósuljanak meg annak érdekében, hogy a térség fejlıdı pályára lépjen. Yν , j + b 0 Yν′ + a , j + b − Yν′j = (18) Yν + a , j Yν + a , j + b A (18) kifejtés ugyanakkor rámutat arra is, hogy az FM-nek és az Fv-nek milyen aktivitásokat kell megvalósítania ahhoz, hogy a tz idıpontra elérendı Y’v+a, j+b állapot elérhetıvé váljon. A monitoring második szakasza az állapotok létrehozása. Ezen feladatok jelentıs része kiesik az FM hatókörén kívülre, hiszen itt a gazdaság szereplıi viselik a szerepeket. E tekintetben éppen a fejlesztések terén az FM –nek egy növekvı hatékonyságú társadalmi koordináció létrehozását kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az állami információs bázisok mellett ki kell alakítani egy folytonosan mőködı FM – Fv alapú információs- és szabályozó rendszert. (13. ábra) Az állapotváltozás irányítás harmadik szakasza az ellenırzés. Itt lényegében arra kívánunk rámutatni, hogy a tervek megvalósítását folyamatosan kell ellenırizni és szükség esetén a megfelelı társadalmi korrekciókat végre kell hajtani. Az ellenırzés alapvetı feladata, hogy a múlt bármely idıpontjához vagy idıszakához képest elemzéseket lehessen végrehajtani, hogy az egyre bıvülı és közösségivé váló tervezést és megvalósítást információkkal támogatni lehessen. Mindeddig ti – tz idıszakra nézve vizsgáltuk az állapot szabályozás kérdését. Vegyük azonban észre, hogy az Y’pq állapottérben megvalósuló strukturális változások nem köthetık csupán egy diszkrét idıponthoz vagy idıintervallumhoz. Ennek megfelelıen az FM egyik alapvetı feladata az állapotmenedzselés terén egy olyan információs rendszer létrehozása és mőködtetése, amely a térséggazdaságnak strukturális állapotát az adott állapottérre vagy annak partícionált részére és bármely idıpontra nézve képes elıállítani. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a térség fejlesztésorientált gazdaságpolitikája megvalósulhasson.
5.2.2. A térségi gazdaságfejlesztés folyamatainak irányítása Az állapottér definíciója behatárolja a térséggazdaság fejlıdésének körülményeit és lehetıségeit. Meghatározza azt, hogy csak azon fejlesztési folyamatoknak van prioritása, amelyek növelik a kibocsátást vagy közvetett módon támogatják azt. Az állapotváltozás irányítása, FM kijelöli azon szükséges strukturális változásokat, amelyek egy jövı idıre nézve (tz) képesek elıállítani a kibocsátás fejlıdés igényő állapotait, ugyanakkor az FM-nek meg kell határoznia azon fejlesztés irányú folyamatokat is, amelyek létrehozzák a térséggazdaság (tz) idıpillanatában elérendı, a tervben meghatározott állapotait, struktúráit.
51
1. A térség gazdasági szereplıi által megvalósítható térségi állapot-változás (ti-tz) ti Y0(ti)
t Fv
Megvalósítható kibocsátás szerkezet tz idıpontra
Yvj(tz)
Megvalósítás létrehozói: a térség gazdasági szereplıi
Yvj
t tervidıszak
2. A térségirányítás által megfogalmazott jövıorientált állapotváltozás (ti-tz) ti Y0(ti)
t Fv+FM
Yv+a,j+b
t tervidıszak
Megvalósítható kibocsátás-szerkezet tz idıpontra
Yv+a,j+b =
Megvalósítás létrehozói: - a térség gazdasági szereplıi - F térségi irányítás
Yvj Yv,j+a Yv+a,j Yv+a,j+b
3. Az FM térségi fejlesztés által megvalósítandó kibocsátó növekedés (ti-tz)
Yv+a,j+b - Yvj =
Yvj Yv,j+b Yv+a,j Yv+a,j+b
-
Yvj 0 0 0
13. ábra A gazdaságpolitika állapottervezése
52
=
0 Yv,j+b Yv+a,j Yv+a,j+b
A fejlesztés folyamatainak irányát és nagyságát (mennyiségét, tartalmát) az állapottérben történt vektoriális (tenzoriális) változás határolja be. Ennek megfelelıen a térségi irányítási erı FM, hatáskörébe rendelhetı fejlesztési folyamatok rendszerét az Y’vj és az Y’v+a, j+b particionált mátrixok különbségébıl Yν , j + b Yν , j 0 0 Yν , j + b Yν , j − = Y ν + a , j Yν + a , j + b 0 0 Yν + a , j Yν + a , j + b vezethetjük le. A különbözet mátrix tagjainak, a minormátrixoknak az elemzése révén értelmezhetjük a fejlesztés FM erıre nézve alapvetı folyamatait. Négy alapvetı folyamatot határozunk meg, amelyek tovább strukturálhatók. 1. Allokációs lehetıségek kutatása. Mivel a különbség mátrixnak 0-tól eltérı tagjai vannak és azok változók, akkor ez a tervdöntés, ez az elızetes valószínőségi eloszlás, csak az esetben vált kijelölhetıvé, ha az FM térségi irányítási erı egyaránt rendelkezett ismeretekkel az Y’vj-re és a világpiacot megjelenítı Y’pq állapottérre. Ez azt jelenti, hogy a térségfejlesztés egyik alapvetı folyamatrendszereként a világpiac primer és szekunder alterének megismerését és ezen állapottér folyamatos aktualizálását kell tekinteni. (14. ábra) 2. A térségen kívüli allokátorok befektetéseinek ösztönzése. A térség erıforrás szőkössége, arra kényszeríti az FM térségi fejlesztési erıt, hogy olyan allokációkat realizáljon, amelyben térségen kívüli befektetık vesznek részt. Ezek tipikus marketing akciók, amelyek a marketing stratégia és a marketing eljárások tudományos igénye szerint szervezhetık. Az YBEF minormátrixból (sorvektor) következik, YBEF = Yν + a , j ; Yν + a , j + b hogy a fejlesztés ez irányú folyamatai mind a gazdasági szereplık számának bıvítését mind a kibocsátás folyamatainak növelését tőzik célul. A folyamatok egyedi programok szerint bontottak és az említett akcióprogramok jellemzik ıket. Az egyedi programok allokációs céljai lehetnek: ipari parkok, ipari övezetek, ipari zónák és a befektetések értelmezhetı területei. Ezen folyamatok idıbeli lefutása két jellemzı szakaszra oszlik, egyik az ötlettıl a megvalósításig, másik a megvalósítást követı szakasz. 3. A térség meglévı gazdaságának fejlesztése. Tekintettel arra, hogy a térség gazdasági szereplıi Fv által meghatározott kibocsátását már tervszinten leértékeli a piac az FM térségi irányítás éppen a tervidıszakban – információs térben – kell, hogy támogassa a meglévı gazdaság fejlıdését. Ez következik az YBELSİ minormátrixból (sorvektor) YBELSİ = Yν , j ; Yν , j + b Ezen folyamatok úgy érik el hatásukat, hogy az 1-es folyamatcsoportban megszerzett ismeretek a társadalmi koordináción keresztül aktivitásokat indukálnak és a fejlesztı folyamatok révén a térséggazdaság szereplıi körében új kibocsátási folyamatok jönnek létre. 4. Infrastruktúrafejlesztés. Azt kell feltételezni, hogy közületi, infrastrukturális terveket a fogyasztási és a gazdasági szereplık által elhatározott egyedi beruházási tervek figyelembevételével lehet a közösség számára optimálisan kidolgozni. Ebben az értelemben már a korábbi idıkben is jellemzıvé vált a fejlesztési folyamatok meghatározásának és kivitelezésének valamilyen szintő társadalmi koordinációja. Az FM e folyamatok terén elsısorban a térségi kibocsátás növekedés dinamizálását szolgáló fejlesztések körét kívánja támogatni.
[
]
[
53
]
A térségfejlesztés folyamatai
Folyamatok
Elérendı cél
A térséggazdaság szereplıinek saját hatáskörben megvalósuló fejlesztési folyamatai
Yvj(tz)
A térséggazdaság szereplıi által megvalósítható folyamatnövelés
Yv,j+b(tz)
A térséggazdaság folyamat struktúrájában szereplık számának növelése
Yv+a,j+b(tz)
14. ábra A térség gazdaságfejlesztésének alapvetı folyamatai ti-tz idıszakra
54
A térséggazdaság folyamat struktúrájának és a szereplık számának növelése
Yv+a,j+b(tz)
Az FM térségi gazdaságfejlesztési irányítás körében meghatározott négy folyamatcsoport – amelynek minden tagja programszinten meghatározott - nevesítése kapcsán elkerülhetetlennek látszik ezen folyamatok lényegének leírása. (15. ábra) Ezen folyamatok mindegyike olyan akcióprogramot testesít meg, amely arra vállalkozik, hogy a világpiacra kivitt vagy onnan hozott információk segítségével a térség gazdaságára nézve erıforrás allokációt serkent vagy teremt. Ennek megfelelıen a folyamatok nem a tárgyiasult fejlesztés megvalósításával, hanem annak erıforrás feltételeinek megteremtésével foglalkoznak. Mindez persze akkor válik hatékonnyá, ha az FM irányítási erı képes olyan hatékony piaci információk elıállítására, amelyet az erıforrás piac megért. Ez a feltétel azonban bizonyára csak akkor érhetı el, ha megfelelı koordináció keretében, szorosan együttmőködik azon gazdasági szereplıkkel, akik a fejlesztést üzleti alapon kívánják megvalósítani. Annak érdekében, hogy a fejlesztés ezen folyamatai hatékonyak és társadalmasíthatók legyenek, fölöttük létre kell hozni egy olyan irányítási rendszert, amely megtervezi, létrehozza ezen folyamatokat, megvalósítja az azokban kijelölt akciótereket, folyamatosan ellenıri a megvalósítást és biztosítja a gazdaságfejlesztésben résztvevık teljeskörő informáltságát. (16. ábra)
5.3.
A fejlesztésorientált térségi gazdaságpolitika szervezeti kérdései
A 5.1. és 5.2. fejezetekben rámutattunk arra, hogy egy elmaradott térséggazdaság szereplıi, éppen a már korábban elszenvedett hátrányok miatt csak deficitek mellett képesek részt venni a piaci erıforrás elosztásban. Ugyanakkor bemutattuk azon térségi információgazdaságra épülı modellt, amely a térséggazdaság fejlesztésének komplex rendszerét írja le. Ez az információgazdaság, amelyet az FM térségi irányító erı képes létrehozni és mőködtetni, ma nem létezik. Éppen ezért ennek kialakítása erıforrás befektetést igényel, mondhatnánk pontosan annyit, amennyivel a szükségesnél kevesebbet fektetnek be, vagy képesek befektetni a gazdaság egyedi szereplıi. Az e tárgyban illetékes döntéshozóknak világosan kell látniuk: – létre kell hozni egy önálló, bár a térséggazdasággal integritivitásban álló gazdaságfejlesztı rendszert, (17. ábra) – ennek ki kell alakítani szervezeti és információtechnikai feltételét (18. ábra) és ezen szervezeti rendszernek (FM) mőködnie kell, mégpedig a (16. ábra) szerint vázolt integrált irányítási mechanizmus szerint. A térségi gazdaságfejlesztési szervezet (FM) nem tipikus államigazgatási és végképpen nem hatósági szervezet. Tudásalapon és az információ-közvetítés monopóliumából adódó lehetıségek kihasználásával kell megszerveznie az irányító pozícióhoz tartozó hatalmat. Alapvetı feladata, hogy a térségi, kistérségi, települési és gazdasági szervek számára bármely pillanatra nézve információt szolgáltasson a gazdaság állapotáról, támogassa fejlesztési folyamatok létrehozását, (önmaga is hozzon létre), biztosítsa azok strukturáltságát, ugyanakkor felügyelje azok megvalósítását úgy, hogy bármely pillanatban számot adhasson azok megvalósulási állapotáról.
55
FM térségi irányítórendszer FEJLESZTÉSI RENDSZER (FOLYAMAT MENEDZSMENT)
MONITORING RENDSZER (ÁLLAPOTVÁLTOZÁS MENEDZSMENT)
Ellen ırzés
Terve zés
Terv elıírás
F1
Terv elıírás
F2
Y(ti)
Y(tp)
Y(tz)
F3
t
F4
t Megvalósítás
F1
Megvalósítás
F2
Y’(ti)
ti
Y’(tp)
t
Y’(tz)
t
F3 F4
t
t
ti
t
15. ábra FM térségi gazdaságfejlesztés irányítói rendszereinek dinamikus struktúrája
56
t
A térségi szervezet létét alapvetıen öt feltétel teljesüléséhez lehet kötni. 1. Az erıforrás piacon kvalifikáltatni kell a térséget, annak érdekében, hogy a térségi erıforrás áramlás felgyorsuljon. 2. Kifelé egységes, erıs fellépést kell biztosítani hatékony, piaci információk kivitelével és megszervezésével. 3. Térségen belül, a fejlesztés teljes keresztmetszetében, maximális decentralizációt kell megvalósítani, a kölcsönös érdekek szem elıtt tartásával. 4. Bármely fejlesztésre nézve törekedni kell az allokátori tényezık – állam, Európa, befektetı, …, stb. – egységesítésére és egyesítésére. 5. A fejlesztési rendszer teljes mőködése a társadalmi koordináció és a közösségi politika alá legyen rendelve, biztosítani kell a teljes nyilvánosságot. A szervezet mőködését egy olyan Descartes szorzattal lehetne ábrázolni,
Fv ⊗ FM → FM amely önmagában is paradoxon. Ennek megfelelıen az FM irányítási szervezet úgy képes definiálni önmagát, hogy közben képviseli a térség gazdasági szereplıinek Fv összességével kiépített és mőködtetett relációit. Bár nem tőnik tudományosnak a megállapítás, de mégis hozzátartozik, hogy egy ilyen szervezetet csak úgy érdemes létrehozni, ha a térség képes olyan személyi állományt integrálni, amely a rendkívüli szakmai és viselkedési feltételek igényeinek megfelel.
6.
Következtetés
Ma néhány igen kiváló közgazdász a közgazdaságtan válságáról beszél. Amikor a térséggazdasági fejlıdésérıl fejtjük ki véleményünket, éppen arra mutatunk rá, hogy nem a közgazdaságtan alapvetései és törvényei változtak, hanem P – A – P’ metamorfózis körülményei alakultak át. S ebben alapvetı szerepet játszik az információ- és a rendszertechnika hiperaktivitása, amely révén a termelési folyamatok lényegében logisztikai folyamatokká, míg a piaci-, pénzpiaci mőveletek virtuális mőveletekké alakulnak át. Ennek következménye, hogy a versenyegyensúlyhoz kötött erıforrás eloszlást nem elsısorban az államok igazságos beavatkozása, hanem a világpiaci egyenlıtlen információ-eloszlást felismerı és kihasználó gazdasági törekvések térítik el, természetesen maguk javára, a piaci optimumhoz képest. Mit jelent ez egy gyengén fejlett területi gazdaság számára? Gondoljuk meg szabad-e egy területnek, amelynek jóléte a gazdaság állapotától függ két évet arra várnia, hogy megtudja, a két évvel azelıtt létrehozott térségi nemzeti jövedelem mekkora volt? Vagy egyáltalán minek várunk rá, mikor lényegében az alapvetı gazdasági információk a térség rendelkezésére állnak. Mi éppen ezért arra biztatunk, hogy az önkormányzatok ne mások kegyeire számítsanak, hanem a fejlıdéshez szükséges információkat és erıforrásokat ık magunk szerezzük meg. S ez nem jelent mást, mint a primer piaci erıforrás eloszláshoz képest, ki kell alakítani azt a térségi információgazdaságot, amely megvalósítja a térség érdekeit legjobban szolgáló un. szekunder allokáció kialakulását, amely a „piaci információ” talaján biztosítja a fejlıdéshez szükséges erıforrások megszerzését.
57
ERİFORRÁS GAZDASÁGFEJLESZTÉSI RENDSZER STRUKTÚRA FEJLESZTÉS
TÉRSÉGGAZDASÁG
MEGLÉVİ GAZDASÁGI
Ipar
Mezıgazdaság
FEJLESZTÉ
ERİFORRÁS SZELLEMI RÁFORDÍTÁS (SZERVEZET)
ELEMZÉS, INFORMÁCIÓ FELDOLGOZÁS
BEFEKTETÉS ÖSZTÖNZÉS
Kereskedelem PÓTLÓLAGOS ERİFORRÁSOK
FEJLESZTÉS, MARKETING TERVEZÉS
Informatika
YTÖBBLET IdegenforgaKIBOCSÁTÁS lom
Építıipar
Kibocsátás = Y +Y
KIBOCSÁTÁS YALAP
16. ábra A gazdaságfejlesztés logikai modellje
58
PÓTLÓLAGOS ERİFORRÁSOK
ÚJRAELOSZTÁS
BEFEKTETİI TİKE
KEDVEZMÉNYEK
KÖLCSÖNTİKE
17. ábra Pótlólagos erıforrások
59
NEMZETKÖZI TÁMOGATÁS
Térségi Önkormányzat Szakértıi törzs Térségi gazdaságfejlesztés szervezete FM
IRÁNYÍTÁS SZERVEZETE
MEGVALÓSÍTÁS SZERVEZETEI
Fejlesztés folyamatai
1.
Önkormányzatok, vállalatok, … ,stb. 2. 3. . . .
n
F1 F2 . . . Fk
MONITORING
18. ábra A térség gazdaságfejlesztésének szervezet-folyamat rendszere
60
Dolgozatunk azt írja le, hogy ehhez talán túlon túl is egyszerő út vezet. Ezért ne elégedjünk meg azzal, hogy mondjuk a (ti – tz) idıszakot megelızı to idıpontban ismerjük, hogy a térség gazdasági szereplıi YTERV1 = Yvj összesített kibocsátásra képesek, hiszen mint látjuk ezzel tovább nı relatív elmaradottságunk. Ezzel szemben építsük fel az FM térségi irányítási mechanizmus segítségével to-ban egy olyan (ti – tz) idıszakra szóló tervet, Yν , j + b Yνj YTERV 2 = Yν + a , j Yν + a , j + b amely képes a lemaradást csökkenteni, és amely tervvel kapcsolatban tudjuk, hogy annak az erıforrás igénye ugyan tisztázott, de ezek az erıforrások a többlet kibocsátáshoz nem állnak rendelkezésre. S az YTERV2 itt ne álljon meg, hanem a (t0 – t i) idıszakra nézve dolgozzuk ki azon terveket is, hogy miképpen akarjuk az információgazdaságban, a virtuális világban a szükséges erıforrásokat megszerezni azért, hogy ez a terv realitássá váljon. Innentıl kezdve lényegében arról van szó, hogy létrehozható-e az az FM térségi irányító erı, amely ezt az allokációs mechanizmust irányítani képes és a térség individuális szereplıi képesek-e a térséggel (önkormányzatokkal) és egymással ezért együttmőködni. Még pontosabban képesek vagyunk-e belátni, hogy együtt kell tervezni, érdekeket egyeztetni, mert az információgazdaság hatékonysága a világmérető virtuálisallokációban csak így biztosítható. Ha erre van akarat és szándék, nem mást valósítunk meg, mint az alapvetı európai elveket: a programozást (tervezés), az addíciót (az erıforrások egyesített megszerzése), a szubszidiaritást (az egyedi érdekek érvényesülése) és a partnerséget (érdekek egyeztetése, érdekszövetség.)
Irodalom Arrow, K. J.: The limits of organization. 1974. New York, W.W. Norton Kathryn M. Bartol, David C. Martin: Management. 1991. New York, McGrawHill, Inc. Arthur R. Tenner, Irving J. De Toro: Total Quality Management: Three Steps to Continuous Improvement. 1992. Addison-Wesley Publishing Company, Inc. Rodrik, D.: Why do more open economies have bigger government? 1998. The Journal of Political Economy, 106. vd. 5.n..997-1032. p. Robert C. Camp: Business Process Benchmarking. 1998. ASQC Quality Press UN ECE: Economic Survey of Europe. No. 1. United Nations, Genf. 2003. Paróczai Péter, Gubán Ákos, Gubán Miklós: The logistical system based on information of regional development. micro-CAD 2000. University of Miskolc, 2000. February Paróczai Péter, Paróczai Péterné dr.: System of application in sphere of government and company. Council of Nódrád County. Salgótarján, 2002. September Paróczai Péter: Possibilities of governmental role in regional economydevelopment. International Centre for Trade and Innovation, Salgótarján, 2002. April
61
PARÓCZAI PÉTERNÉ DR.
AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER KIALAKULÁSA, HELYZETÉRTÉKELÉSE, A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETSÉGES ÚTJAI A KORMÁNYZATI ELKÉPZELÉSEK TÜKRÉBEN 1.
Az önkormányzatiság fejlıdéstörténete
A helyi önkormányzati rendszerek a polgárosodó államszerkezet fejlıdési folyamatában szükségszerően alakultak ki. • •
A feudalizmus utolsó idıszaka a hatalom megtartása érdekében a rendészeti közigazgatásban és a kincstárügyi igazgatásban létrehozza a hivatásszerően végzett közigazgatást. A polgárság hatalomra kerülését követıen erre alapozva alakítja ki a döntıen közhatalmi feladatokat ellátó, központilag vezérelt, hierarchikusan felépülı államigazgatást.
A helyi autonómiára épülı önkormányzati közigazgatás alapjai is létrejöttek ugyan a feudalizmusban a jobbágyközségek községi közbirtok igazgatására, a városok közös tulajdonosi igazgatására és egyes országokban a nemesi vármegyei igazgatásra, a modern értelemben vett önkormányzati közigazgatás ennek ellenére idıben az államigazgatás kiépítését követıen, a közigazgatási funkciók lakossági közszolgáltatásokat szervezı irányba történı bıvülése eredményeként a XIX. század elsı harmadát követıen kezdett kialakulni. •
•
Ez a fejlıdés ugyan több fázisban, de idıben elhúzódva, esetenként évszázados tapasztalatokra építve ment végbe. Ez biztosította azt, hogy bár azonos értékek alapján, de egy adott ország sajátosságait érvényesítve jöjjenek létre a konkrét helyi önkormányzati rendszerek a maguk sajátos szervezeti, mőködési és finanszírozási megoldásaival. A fejlıdés során elért azonos értékeket és ezekre alapozva a további irányokat foglalja össze az 1985-be elfogadott Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Kartája, melyet Magyarország is aláírt.
Hazánkban a rendszerváltás során az intézmények kialakításakor a legnagyobb hangsúlyt a demokratikus mőködés, az autonómia, a garanciák kiépítése kapta. • •
Ebben a történelmi korszakban a gazdaságossági, hatékonysági, szakmai szempontokat a szükségesnél kisebb mértékben vették figyelembe. Ez figyelhetı meg az 1990-ben létrejött önkormányzati rendszernél is, melyben – lélekszámtól függetlenül − valamennyi település választópolgárai megkapták a helyi önkormányzás jogát és egy település centrikus, nagy autonómiával rendelkezı, ugyanakkor széles felelısségi rendszerre épülı szisztéma alakult ki, amely már ekkor magában hordott több olyan ellentmondást (pl. az elaprózott településszerkezet és a széles feladatrendszer), amely késıbb érthetı módon mőködési zavarokhoz vezetett.
62
Az önkormányzatok vagyonának alakulását szemlélteti az 1. sz. (a, b) melléklet az 1991.-2006. évek adatai alapján, melybıl látható a vagyoni egyenlıtlenség, amely magában hordozza közvetetten a potenciális alulfinanszírozottság, a központi költségvetésbıl való függés veszélyét. Az adott körülmények között ugyanakkor a helyi önkormányzatok sikeres tevékenysége nélkül elképzelhetetlen lett volna a demokratikus jogállam megszilárdulása. • •
Az alapok lerakása után a felépítmény kialakítása is hasonlóan gyors ütemben történt, különösen a klasszikus polgári államok szerves fejlıdésével összevetve. A rendszerváltoztatás utáni elsı négy évben születtek meg az önkormányzati mőködést megalapozó legfontosabb törvények.
Ennek keretében került sor a gazdasági alapok megteremtésére (pl. vagyontörvény, a helyi adókról szóló törvény, a cél-és címzett támogatások rendszere), az önkormányzatok által ellátandó kötelezı feladatok telepítésére (elıször a hatásköri törvénnyel, majd a folyamatosan születı ágazati törvényekben), a mőködés feltételeinek bıvítésére (pl. a polgármesteri törvény, az összeférhetetlenség szabályozása, a társulási törvény). • • •
•
Ezekre szükség volt, hiszen a helyi közszolgáltatások biztosításában a legnagyobb szerep a helyi önkormányzatokra hárult. Ugyanakkor az idı rövidsége azt is eredményezte, hogy az egyes elemeket nem lehetett jól kidolgozni, a szerves fejlıdést nem lehetett megvárni. Ezért ebben a folyamatban törvényszerően keletkeztek további ellentmondások (pl. a vagyontelepítés megelızte a hatáskör-telepítést, a nagy ellátórendszerek átalakításának hiányában az önkormányzatokhoz nem a modern követelményeknek megfelelı hatásköröket telepítette a jogalkotó). Ezen ellentmondások jelentıs részét sokáig elfedte a helyi önkormányzatok azon törekvése, amely a helyi autonómiából, a helyi alkotóenergiák felszabadulásából fakadt és melynek köszönhetıen látványos eredményeket értek el a helyhatóságok, különösen a helyi infrastruktúra kiépítésében, az életminıség javításában.
A rendszer folyamatosan épült ki és korszerősödött, mégis jelenleg is szükségszerően továbbfejlesztésre szorul, mert • •
egyes elemei nem, vagy csak hiányosan épültek ki (pl. a középszintő önkormányzatok, vagy a törvényességi ellenırzés), míg mások a gyakorlatban nem váltak be, vagy az élet már meghaladta ıket (pl. a kötelezı önkormányzati feladatok telepítése, vagy az összeférhetetlenség szabályozása).
Figyelembe kell azt is venni, hogy rendszerváltoztatás után az állami szerepvállalás csökkenése az önkormányzatokat fokozott tevékenységre ösztönözte a növekvı lakossági igények teljesítése érdekében. Ezen túl az átalakuló társadalom, gazdaság, az uniós tagságból fakadó új kihívások és lehetıségek is változtatásokat indukálnak. A 2. sz. melléklet az önkormányzatok koncentráltságát jelzı mutatókat tartalmazza a különbözı országokban az OECD felmérése szerint. A számok tükrében is láthatók
63
egyrészt az országonkénti eltérések, másrészt a magyar rendszerre vonatkozóan vázolt problémák.
2.
A jelenlegi magyar struktúra fıbb jellegzetességei
A magyar önkormányzati rendszer legfıbb sajátossága a középszintő önkormányzat, a megyei önkormányzat relatív gyengesége és eszköztelensége. • •
A tradicionálisan, történelmileg erıs megyei közigazgatási szint az új önkormányzati rendszerben tudatos politikai döntések következtében került az intézményfenntartás állapotába. A delegált testülettel mőködı, saját adókivetési joggal nem rendelkezı testület még az Európa Tanács Helyi Önkormányzatok Európai Kartájának sem felelt meg.
Annak ellenére, hogy ez a helyzet késıbb javult, igazi áttörést csak egy a megyéknél nagyobb, a területi társadalmi-gazdasági reálfolyamatokkal harmonizáló feladatkörő és forrásokkal rendelkezı területi önkormányzati típus, a regionális önkormányzat létrehozása jelenthetne a hazai tapasztalatok és az uniós törekvések alapján. • • •
•
Nagyszámú, relatíve alacsony lakosságszámú települési önkormányzattal rendelkezı rendszerben ugyanis fokozottan szükség lehet erıs területi önkormányzatra az ésszerő munkamegosztás érdekében. Ezt igényli a központi hatalom ésszerő lebontása, a decentralizáció kiteljesítése is. Az elaprózott településszerkezet miatt egyrészt egyes településeknek a magas színvonalú alapellátás biztosítása is gondot jelent, másrészt a tényleges decentralizációhoz nagyobb területi egységekre van szükség, mert ezt igényli a területfejlesztési funkciók ellátása és egyes fontosabb közszolgáltatások biztosítása (pl. közlekedés, szakképzés). Erıs területi önkormányzat területfejlesztési funkciók nélkül nehezen mőködtethetı.
Az elaprózott településszerkezető országok, így hazánk problémája az, hogy a helyi önkormányzáshoz való kollektív alapjog sérelme nélkül miként lehet racionálisan és kellı hatékonysággal mőködtetni a települési önkormányzati rendszert. Két alapmegoldás merül fel az európai országokban: • •
a településfúziók megvalósítása, vagy erıs társulási rendszer kialakítása más, kiegészítı megoldásokkal ötvözve (strukturált rendszer, differenciált hatáskört-telepítés stb.)
Hazánkban a feltételek nem érettek meg ahhoz, hogy a települések fúziójával számolni lehessen. Az önkormányzatok önkéntes társulási rendszerének, vagy közös hivatali szervezet mőködtetésének ösztönzése egyik lehetséges, de hosszadalmas és költséges megoldás lehet. A kivételes eszközként alkalmazott kötelezı társulás ehhez képest gyorsabban, hatékonyabban és stabilabban oldhatná meg a problémákat. Bevezetése széles körő garanciák beépítésével jelentıs elırelépést jelenthetne. A települések és helyi önkormányzatok számát megyénként, valamint a 2006. október 1-jétıl létrejött új községeket a 3. sz. melléklet, a többcélú és területfejlesztési célú kistérségi társulások megalakulásáról szóló kimutatást pedig a 4. sz. melléklet mutatja. 64
A strukturális problémák kiküszöböléséhez járul hozzá az az elképzelés, miszerint az elaprózott magyar településszerkezet további eróziójának közjogi értelemben vett csökkentése érdekében szigorítják az új község alakításának feltételeit. A rendszerváltozás óta eltelt évek során a korábban egyesített települések döntı többsége lakosságának ez irányú igénye esetén visszakapta önállóságát, így jelenleg már csak a valóban jelentıs lakosságszámmal rendelkezı, az alapellátás önálló biztosítására képes településrészek önálló községgé nyilvánítását célszerő támogatni. Szükséges azokat az eseteket is rendezni, amikor egy település választópolgárai nem képesek képviselı-testületet, polgármestert választani, az önkormányzati mőködés alapjait megteremteni, ugyanakkor ez esetben is biztosítani kell a lakosság számára a helyi közügyek intézését. Ez a települések fogyó lakosságszámát tekintve reális veszély, illetve más körülmények is indukálhatnak olyan okokat, amelyek révén elıállhat ez a helyzet. Jelenleg ennek megoldására nincs szabályozás.
3.
A helyi önkormányzatok mőködésének problémái
A mőködést érintıen kiemelt helyet foglal el a helyi önkormányzatok kötelezı feladatainak újragondolása. A rendszerváltó országok, így Magyarország esetében az önkormányzati hatáskörök kialakulása nem egy hosszantartó szerves fejlıdés eredményeként, hanem idıben koncentráltan, a korábbi államigazgatási feladatokat mechanikus módon szétválasztva államigazgatási és önkormányzati szegmens jött létre akkor, amikor a nagy ellátó rendszerek reformja még meg sem kezdıdött. A helyi önkormányzatok kötelezı feladatai az állami feladatok sajátos típusát képviselik. • • •
A közszolgáltatások igen jelentıs részének biztosítása a helyhatóságok feladata. Ezek egy része kötelezı hatásköri minimumként az önkormányzati törvényben található. Ezek és más hatáskör-telepítési elvek alapján az önkormányzati kötelezı feladat - és hatáskörök telepítését az önkormányzati rendszer 1990-ben történt megalakulása után folyamatosan az ágazati törvények végzik.
Az egyes törvények alapvetıen azokat a feladat- és hatásköröket minısítették önkormányzati feladattá, melyek a lakosság széles körének közszükségleteit elégítik ki, és amelyek biztosításában nem szükséges országosan egységes megoldás, így a választópolgárok közössége a helyi szükségletekhez igazodva határozhatja meg a feladatellátás módját. Az önkormányzati feladatok telepítése az adott ágazati szabályozás (pl. egészségügy, szociális igazgatás, környezetvédelem) szerves része. Ennek alapján az önkormányzati feladat- és hatáskörök felülvizsgálata az egyes ágazati törvények felülvizsgálata alapján lehetséges az ágazati rendszer egyéb elemeivel összhangban. A központi állam és a helyi önkormányzatok közötti feladatmegosztás dinamikusan változó, a társadalmi, gazdasági és politikai feltételek alapján. Ebben a folyamatban a 65
decentralizáció, vagy devolúció a fı irány, de mindenütt van példa az ellenkezıre is, ezzel együtt a központi államigazgatási szervek feladatellátásuk során az önkormányzatokhoz hasonlóan ugyanazon demokratikus, szakszerőségi és hatékonysági elveket kell, hogy érvényesítsék. Az állampolgárokat és szervezeteiket elsısorban nem az érdekli, hogy ügyeikben állami, vagy önkormányzati szervek járnak el, hanem az eredmény minısíti a feladat helyességét. Ezért az ágazati felülvizsgálat során az önkormányzati reform alapvetı célkitőzéseivel összhangban (decentralizáció, ésszerő koncentráció, hatékonyság, a szolgáltatások színvonalának emelése) ezek együttes figyelembe vétele szükséges, ezek alapján történhet meg az önkormányzati feladat és hatáskörök következetes felülvizsgálata. Az államigazgatási feladatok ellátását illetıen a polgár közeli közigazgatás jegyében az önkormányzati szervezetrendszeren belül a jegyzı látja el a jellemzıen hatósági hatásköröket. •
Ezzel elkerülhetıvé válik a párhuzamos intézményépítés, az állampolgárok egy helyen juthatnak hozzá a helyben igénybe vehetı önkormányzati és államigazgatási szolgáltatásokhoz is. • E megoldás azonban a gyakorlatban több problémát is felvet, egyrészt a jegyzı státuszánál fogva lényegében a képviselı-testülethez kötıdik, az állami szervek a szükségesnél kevesebb befolyással bírnak, annak ellenére, hogy különösen a kis településeken a jegyzıi munka többségét az államigazgatási feladatok teszik ki, másrészt a nagyszámú jegyzı által gyakorolt államigazgatási feladatok egy része nem oldható meg szakszerően, gazdaságosan minden településen, mert ritkán fordul elı, vagy speciális szakértelmet, illetve kiemelt technikai feltételeket igényel. E területen az ésszerő koncentráció elırelépést jelenthet. Vannak ezen túlmenıen olyan, az önkormányzati testületek mőködésével, a tisztségviselık jogállásával, a hivatali mőködéssel kapcsolatos megoldandó kérdések, pl. • • •
az összeférhetetlenség méltányos újraszabályozása, a bizottsági rendszer felülvizsgálata, a polgármester szerepének bıvítése az önkormányzati mőködésben.
A polgármester közvetlen választása révén magas legitimitással rendelkezik, ugyanakkor saját jogán alig rendelkezik hatáskörökkel. • •
Ezért saját programjának megvalósítása (amely miatt a választópolgárok megválasztották), különösen olyan testületben, amelyben nincs többsége, lényegében lehetetlen. Operatív ügyekben mindenképpen indokolt szerepének erısítése.
Pontosítani szükséges ugyanakkor a polgármesterre, tisztségviselıkre, képviselıkre vonatkozó szabályozást is.
66
A mőködési kérdések közül az egyik legfontosabb a helyi önkormányzatok törvényességi ellenırzésének felügyeleti típusú eszközökkel történı megerısítése, törvénysértı döntés végrehajtása felfüggesztésének azonnali elrendelésével, illetve a kötelezı közszolgáltatások nem teljesítése esetén a mulasztásnak a mulasztó önkormányzat költségére történı pótlás lehetıségével. Ehhez járul még a gazdálkodás jogszerőségi ellenırzésének kiterjesztése és intenzívebbé tétele is. Ennek a fontos területnek a változtatását a választópolgárok érdekei támasztják alá. Az önkormányzati rendszer kialakításának idıszakában a helyi önállóság túlhangsúlyozása történt. A törvényesség helyreállítására azonban jelenleg semmilyen eszköz nem áll rendelkezésre abban az esetben, ha a mulasztásos törvénysértést az illetékes szervek megállapították, de az önkormányzat nem hajlandó azt pótolni. • • •
4.
Hasonlóan súlyos következményei vannak a szándékosan magvalósított törvénysértésnek, ha teljesítés miatt utólag nincs lehetıség az orvoslásra. Ezekben az esetekben maguk a választópolgárok is védtelenek saját önkormányzatukkal szemben. Széleskörő garanciák kiépítése mellett célszerőnek mutatkozik a törvényességi ellenırzés felügyeleti típusú kiterjesztése.
Az önkormányzatok gazdálkodása, finanszírozása
Az önkormányzatok finanszírozásának jelenlegi rendszere 1990.-1991. években került kialakításra. A korábbi – tanácsokra jellemzı – kiadásorientált finanszírozást felváltotta a forrásorientált finanszírozás. Az önkormányzatok a feladataik ellátásához szükséges forrást egyrészt saját maguk teremtik elı, másrészt – és ez a nagyobb mértékő – támogatásban részesülnek a központi költségvetésbıl. •
•
A forrásorientált szabályozási rendszer megosztja a szükségletek kielégítésének felelısségét az állam és a helyi szervek között, ugyanakkor megteremti a bevételi érdekeltséget, ami által a helyi bevételek növekedése nem a központi támogatást csökkenti, hanem lehetıvé teszi a kiadások növelését. Lényeges, hogy az önkormányzati finanszírozásnak forráselosztó, és nem feladatfinanszírozó szerepe van.
Az önkormányzatok bevételeit az 5. sz. melléklet, a kiadásait a 6. sz. melléklet, a kiadások reálértékének alakulását a 7. sz. melléklet, a GDP %-ában mért kiadásokat pedig a 8. sz. melléklet tükrözi az elmúlt évek adatai alapján. Ezek alapján is látható, hogy a forrásorientált szabályozás az eltelt évek során fokozatos fejlıdésen és átalakuláson ment keresztül. • •
Ennek fı célja az volt, hogy a szabályozás hozzájáruljon a kötelezı állami feladatok finanszírozásához és fokozza a normativitást. További fontos szempont a szabályozás átalakításánál, hogy az önkormányzatok egyre növekvı jövedelmi különbségeinek mérséklése érdekében – a szolidaritás jegyében – erısítse a területi kiegyenlítési elemeket, egyre nagyobb teret biztosítson a döntési hatáskörök decentralizálásának. 67
•
Kiemelendı továbbá, hogy gazdaságosabb, hatékonyabb és színvonalasabb feladatellátás érdekében társulásra szükséges ösztönözni a helyi önkormányzatokat.
A forrásorientált finanszírozás egyik jellemzıje a többcsatornás forráselosztás. A központi költségvetési hozzájárulások és a saját bevételek együttes rendszere biztosítja, hogy a törvényben elıírt feladatok ellátásához szükséges pénzügyi fedezet az önkormányzatok rendelkezésére álljon. A helyi önkormányzatok saját bevételeinek legfontosabb elemei a következık: • • • • • •
törvényben rögzített módon a települési önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók (döntı ezek közül az iparőzési adóból származó bevétel), saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj, illetékek (külön törvényben meghatározottak szerint), átvett pénzeszközök, környezetvédelmi és mőemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada, a helyi önkormányzatok egyéb bevételei.
A helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai az átengedett személyi jövedelemadó, valamint az állami támogatások és hozzájárulások összegét foglalják magukba. A helyi önkormányzatok a személyi jövedelemadóból több csatornán keresztül részesülhetnek: • •
egy része a lakóhelyen marad, másik része a normatív támogatásokba beépülve, a jövedelemdifferenciálódás mérséklése érdekében támogatási forma keretében, valamint a megyék számára kerül elosztásra.
Az önkormányzatok személyi jövedelemadó részesedése 1996.-1998. között nıtt 40 %ra (a korábbi 35 %- ról), ez a mérték azóta nem változott. 2007-ben azonban – a korábbi 10 %-ról – 8 %-ra csökkent a helyben maradó rész aránya, az arányeltolódásból „felszabaduló” forrás normatív támogatásként kerül vissza az önkormányzatokhoz. Az önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó 1990.-2006. évek közötti alakulását reprezentálja a 9. sz. melléklet. A központi költségvetési források különbözı jogcímeken keresztül jutnak el az önkormányzatokhoz: •
A helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételei közül a normatív állami hozzájárulások és támogatások jelentik a legnagyobb részesedést, amely a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján kerülnek meghatározásra. E hozzájárulásokhoz „alanyi jogon” juthatnak hozzá az önkormányzatok, és – bár feladathoz kapcsolódnak – felhasználási kötöttség nélkül járnak. 68
•
• •
•
Szintén normatív módon, azonban felhasználási kötöttséggel vehetik igénybe az önkormányzatok az un. normatív, kötött felhasználású támogatásokat. Ide tartoznak az egyes közoktatási, valamint szociális feladatokhoz kapcsolódó kiegészítı támogatások, a helyi önkormányzati hivatásos tőzoltóságok támogatásai, valamint a többcélú kistérségi társulások támogatásai. Fıleg a fejlesztési elképzelések megvalósulását, illetve egyes mőködési kiadások finanszírozását segítik a központosított elıirányzatok, amelyek felhasználási kötöttséggel illetik meg az önkormányzatokat, általában pályázat útján. Az önkormányzati finanszírozás jelenlegi rendszerében kiemelt szerepet kapnak a többcélú kistérségi társulások a lakosság közszolgáltatásokkal való minél magasabb színvonalú, hatékonyabb ellátása érdekében. A kistérségi együttmőködés lényege, hogy azokat a lakossági szolgáltatásokat, amelyek az ország valamennyi településén nem, vagy nem megfelelı színvonalon biztosítottak, a jövıben többcélú kistérségi társulás keretében lássák el. „Forráskiegyenlítı” szerepet töltenek be az önkormányzatok mőködıképességét biztosító támogatások is: az ÖNHIKI néven ismertté vált támogatás 1993. óta segíti az önkormányzatokat, amelyek mőködése az elvárt takarékos gazdálkodás mellett nem biztosítható, az 1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szól, mely lehetıvé teszi a helyi önkormányzatok fizetıképességének helyreállítását, a hitelezık követelésének vagyonarányos kielégítését és a helyi önkormányzatok kötelezı feladatainak az adósságrendezési eljárás alatti folyamatos teljesítését, a mőködıképesség megırzését szolgáló támogatások harmadik eleme a mőködésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása, mely 2000. óta szerepel a költségvetési törvényben, és e támogatás célja, olyan egyedi, nem tipizálható mőködési problémák kezelése, amelyek egyéb rendszerek keretei között nem kezelhetık.
A 10. sz. melléklet a mőködésképtelenné vált önkormányzatok támogatásából a tartósan fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatok támogatását mutatja. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı önkormányzatok támogatása a 11. sz. melléklet alapján követhetı nyomon. Az önkormányzati alrendszerben jelen levı strukturális problémák kihatnak a finanszírozási rendszerre is. Az elaprózódott településszerkezet, a széles feladat- és hatáskör, valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott kötöttségek révén bonyolulttá vált a finanszírozási rendszer (pl. a kilencvenes évek eleje óta a normatívák száma megsokszorozódott, és az igénybevételi szabályok is összetetté váltak). Az önkormányzatok címzett támogatását a 12. sz. melléklet, a céltámogatásokat a 13. sz. melléklet tükrözi és egyben láttatja a korábban vázolt tendenciákat. Mindezek alapján a finanszírozási rendszer átalakítása szükséges, de nem valósítható meg az egyéb problematikus kérdések megoldása nélkül.
69
5.
Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének fontosabb
területei Az önkormányzati rendszer mőködésének elemzése, a gyakorlati tapasztalatok összegzése, a kormányzati törekvések alapján vázolhatók fel a fıbb fejlesztési tézisek kormányzati vitaanyagként. Ezek három csoportba rendezhetık a kormányzati elképzelések szerint: 1. Szerkezeti-strukturális átalakítás 2. A rendszer mőködésének, mőködtetésének reformja 3. Finanszírozási, gazdálkodási kérdések
1.
A szerkezeti-strukturális átalakítás meghatározó elemei
1.1. Az erıs önkormányzati középszint létrehozása, válasz a regionalizmus kihívásaira A hazai regionalizmus fejlıdése – nem kis részben a Magyar Köztársaság európai uniós tagságából eredı hatásokra és intézményi kényszerekre tekintettel – eljutott arra a pontra, amely már alkalmassá teheti a régiókat arra, hogy az államszervezet önálló, alkotmányos jogállással rendelkezı szintjévé váljanak. Ennek alapjaként már rövid idın belül – az Alkotmány módosítását követıen lényegében azonnal – elismerhetı a régió, mint az állam területi tagozódásának önálló szintje. A közhatalom önkormányzati típusú gyakorlásának eredményesebbé tétele és a területi szintő közfeladatok hatékonyabb szervezése érdekében – megfelelı felkészülési idıszakot biztosítva – Alkotmányba kell foglalni a regionális önkormányzatok létrehozását és a megyei önkormányzatok egyidejő megszüntetését. Az Ötv.-ben keretjelleggel szükséges meghatározni az új önkormányzati szinthez telepítendı feladat- és hatásköröket. Éppen ezért különösen fontos a regionális hatáskörtelepítés rendezı elveinek rögzítése, valamint a legalapvetıbb, a regionális önkormányzati mőködés szempontjából létfontosságú hatásköri csoportoknak, irányoknak, kereteknek a kijelölése. A regionális hatáskör-telepítés rendezı elvei körében a vezérfonal a regionális léptékben ellátandó feladat- és hatáskörök regionális önkormányzati szintre telepítése lehet. Ennek érdekében a helyi közügy Ötv.-beli kategóriáját regionális szintre alkalmazva kell megfogalmazni, lényegében megteremtve a regionális közügyek fogalmát. Ekképpen a települési önkormányzati szinten célszerően, méretgazdaságosan nem végezhetı feladatokat fıszabályként a regionális önkormányzatoknak indokolt ellátniuk. A regionális önkormányzatok esetében is generális szabályként van jelen az, hogy az önkormányzati hatáskörök letéteményese a választott képviselık testülete, így a regionális közgyőlés.
70
A regionális önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározása az új szabályozás központi eleme. Ennek révén lehet minıségi változás, amelyet a regionális önkormányzatok létrehozása jelent. Itt nem csak nagyobb földrajzi területen mőködı területi önkormányzatokról van szó, hanem olyan új önkormányzati szint bevezetésérıl, amely bázisa lehet a központi hatalom ésszerő lebontásának, a decentralizációnak. A regionális önkormányzathoz telepítendık a régió nagy részét, vagy egészét érintı olyan közfeladatok (regionális közügyek), melyek közvetlenül kapcsolódnak a térség mindennapos életéhez, amelyekben ésszerő módon alakíthatók ki a területi különbségekhez igazodó, eltérı megoldások. Ide sorolandók továbbá azok is, amelyek közvetlen befolyással járnak az adott régió fejlıdésére. Szintén regionális szinten indokolt megszervezni azon közszolgáltatásokat, amelyek – figyelemmel a méretgazdaságossági követelményekre is – települési szinten, illetve a többcélú kistérségi társulások által hatékonyan nem láthatók el. A regionális önkormányzat feladat- és hatásköri rendszerének meghatározása során a következı kiemelt szempontokra célszerő tekintettel lenni: • • •
érdemi, valós decentralizáció, a Helyi Önkormányzatok Európai Kartájában, és az Európa Tanács ajánlásában körvonalazott nemzetközi gyakorlat, a régió választópolgáraihoz kapcsolható regionális közügyek köre.
A hatáskör-telepítés rendszerében a feladat- és hatáskörök mozgása jellemzıen felülrıl lefelé (vertikálisan az egyes minisztériumoktól vagy országos hatáskörő közigazgatási szervektıl a regionális önkormányzatokhoz), illetıleg horizontálisan (valamely területi, nem önkormányzati szervtıl a regionális önkormányzatokhoz) történhet. Ily módon meghatározó rendezı elvként van jelen a decentralizáció, ideértve annak földrajzi értelmezését (azaz amikor egy felsıbb közigazgatási szintrıl egy alsóbb közigazgatási szint felé mozog el a feladat) éppúgy, mint tartalmi értelmezését (amikor egy állami szervtıl egy választott területi önkormányzati szervhez kerül a feladat). Ugyanakkor természetesen nem minden regionális szinten értelmezhetı feladat- és hatáskör lehet szükségszerően az új regionális önkormányzatoké. Számos államigazgatási feladat, hatósági hatáskör tekintetében (pl. adóigazgatási feladatok, honvédelmi igazgatási feladatok) nem lehet beszélni regionális helyi közügyrıl, ezek regionális önkormányzati telepítése nem lenne célszerő. A regionális önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározása az Ötv-ben szükségképpen csak vázlatos, keretjellegő lehet. Az elızıekre figyelemmel a következı feladatcsoportok meghatározása kerülhetne az Ötv-be: • • • • • • •
területfejlesztés, fejlesztéspolitika, foglalkoztatás, környezet- és természetvédelem, egészségügy- és szociálpolitika, fogyasztóvédelem, turizmus, 71
•
közlekedés- és útügy.
A konkrét hatáskörök meghatározása az ágazati törvények feladata. Nem törvényszerő, hogy az adott feladatcsoportba tartozó minden hatáskör a regionális önkormányzathoz tartozzon. A regionális közügyek közé nem sorolható, illetve a speciális kezelést igénylı ügyek maradhatnak állami feladatok, telepíthetık állami, vagy más szervekhez. A területi önkormányzás megújításának egyik lehetséges útja a „nagymegye” koncepció. Ez nem a jelenlegi 7 területfejlesztési régió szerint hozná létre az új területi önkormányzatokat, hanem a kisebb megyék összevonásával 12-15 „nagymegyével” számolna. A korábbi 19 megye tehát ebben a koncepcióban sem maradna meg, így csak egy típusú területi önkormányzat lenne. Egyebekben a feladat és hatáskörök valamint a mőködés a regionális önkormányzatoknál írtak szerint alakulna. Elınye lehetne e megoldásnak, hogy megırizné a magyar megyerendszer történelmi modelljét (középszinten csak erıs megyei önkormányzati szint van). Eltérıen a mai 7 régiós elképzelésektıl központi szerepkörhöz juttatja a legelmaradottabb megyénk nagyvárosát: Nyíregyházát, a Duna-Tisza közén Kecskemétet, Szolnokot, a Dunántúlon Szombathelyt és Kaposvárt. Ugyanakkor ez a koncepció az egyébként is hatalmas Budapestet újabb regionális területtel nem hozza egységbe, a fıvárost önálló területi egységként kezeli, és lehetıvé teszi az elkülönített speciális megoldást (amit több EU tagállamban, pl. Bécs vagy Prága és Pozsony esetében alkalmaznak). A vázolt megoldások minısített parlamenti többséget igényelnek. Abban az esetben, ha új területi önkormányzati típus (régió vagy „nagymegye”) nem jöhet létre, a megyei önkormányzatok társulásainak ösztönzött erısítése, illetıleg a „delegált régió” létrehozása jelentene némi elmozdulást. A megyék – mint helyi önkormányzatok – önkéntes társulásának jelenleg sincs törvényi akadálya. Annak, hogy a regionális összefogás kibontakozzon, és értékelhetı eredményeket hozzon, alapfeltétele a megyei önkormányzati hatáskörök ágazati törvényekben történı jelentıs megerısítése, illetıleg a kistérségi társulásokéhoz hasonló a hatékonyabb feladatellátást eredményezı anyagi ösztönzı rendszer mőködtetése. A Dél-dunántúli Régióban már indult ezirányú modellkísérlet, illetıleg az oktatási ágazat tervezi a szakképzési feladatok ellátását ilyen típusú társulás kialakításával. Másik megoldás lehet a delegált régió. Számos országban (pl. Franciaország) felmerült a regionalizáció folyamatában egy olyan megoldás, mely félúton található az államigazgatási régió és az önkormányzati régió közt. Ennek indokoltsága több tényezıre is visszavezethetı, így a politikai konszenzus fokozatos megteremtése, a regionális identitás hosszabb idıt igénylı kialakítása, az állami befolyás lehetıségének idıleges megtartása stb. A delegált régióra a központi államigazgatási szervek elsısorban a területfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat delegáltak, ami egy késıbbi stádiumban önkormányzati feladat és hatáskörré vált ezen a szinten.
72
A delegált régió legfıbb elınye a fokozatos átalakuláshoz kötıdı nagyobb konszenzusteremtı készség. Emellett az állami feladatok delegálása erre a szintre valamilyen formában megtartja a delegáló szerv beavatkozási lehetıségeit, ami garanciát jelent a feladatellátás minısége, célszerősége és jogszerősége tekintetében. A delegált régió politikai értelemben is könnyebb átmenetet jelent, mert települési és megyei mandátummal a háttérben, nagyobb biztonsággal lehet politizálni. A fokozatos átmenet különösen fontos azokban az országokban, ahol a modern értelemben vett önkormányzati régiót nem elızte meg a történeti régió (pl. feudális tartományok, grófságok, provinciák, alkirályságok stb.), így ezen a szinten hiányzik az identitás, mely kialakulásához idı kell. A delegált régió legnagyobb hátránya az, hogy − közvetlenül választott testület hiányában − nem tekinthetı az általunk is aláírt Helyi Önkormányzatok Európai Kartája szerinti önkormányzati közigazgatási szintnek, így rá klasszikus önkormányzati feladat és hatásköröket sem lehetne telepíteni. A központi feladatok e szintre történı delegálásával ezért nem decentralizáció, hanem inkább dekoncentráció valósulna meg. Magyarországon a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a területfejlesztésnek már van egy delegálásra alapuló intézményrendszere, így a delegált régió létrejötte esetén az vagy beolvadna a delegált régióba, vagy felesleges párhuzamosságok alakulnak ki. A beolvadás ugyan lehetséges, de akkor − mivel a delegált régió delegált helyi önkormányzati képviselıkbıl áll − a döntéseknél elveszik a központi befolyás érvényesítésének lehetısége. A delegált régió létrehozása esetén fel kellene mondani erre a szintre nézve az 1997. évi XV. tv.-vel kihirdetett Helyi Önkormányzatok Európai Chartája 3. cikk 2. pontját. E szerint ugyanis a helyi önkormányzáshoz való jogot „olyan tanácsok vagy testületek gyakorolják, melyeknek tagjait közvetlenül választják”. Természetesen ez jogilag lehetséges alternatíva, de visszalépést jelentene a demokratikus intézményrendszer fejlıdésében. 1.2. A várossá nyilvánítás feltételeinek módosítása, a nagyváros, mint települési önkormányzati típus A város nem egyszerően cím, hanem a törvényben elıírt közszolgáltatások térségi ellátója, szervezıje. Ezt meg kell fogalmazni az önkormányzati törvényben is, és ehhez indokolt igazítani a várossá nyilvánítás feltételrendszerét is. A feladatok, hatáskörök újra rendezésével a községek teljesítıképességét meghaladó közszolgáltatások egy részét a városokba indokolt telepíteni. Az ország népességének mintegy 65 %-a a városokban él, ilyen feladattelepítéssel a népesség nagyobb része helyben jut a magasabb szintő közszolgáltatáshoz, a községekhez pedig elérhetı közelségben van. (Minden község 20 km-en belül talál várost.) A megyei jogú városi kategória megszüntetésével párhuzamosan indokolt lehet az Ötvben megjeleníteni a nagyvárost, mint − a differenciált hatáskör-telepítés eszközét
73
alkalmazva − széles feladatkörrel rendelkezı, európai értelemben vett nagy lakosságszámmal és regionális vonzáskörzettel rendelkezı települést. Ez azonban csak cím lenne, de nem eredményezne kiemelt jogállást. A szükséges minısített többség hiányában is megoldható a várossá nyilvánítás feltételeinek szigorítása, illetve alkalmazhatók a differenciált feladattelepítés eszközei a jelenlegi jogi keretek között. 1.3. A fıvárosi önkormányzat újraszabályozása, a fıváros és a kerületi önkormányzatok közti feladat- és forrásmegosztás ésszerősítése Általános szakmai álláspont szerint érdemi elmozdulást jelentene az a megoldás, ha a fıváros önkormányzati rendszerére az Ötv. keretszabályokat adna, a részletes rendelkezéseket pedig a fıvárosi törvény tartalmazná. Továbbra is az lenne célszerő, ha a kétszintő önkormányzat a fıváros és kerületei önkormányzataiból állna. Ennek megtartása célszerőnek mutatkozik, hiszen nem jelentene radikális elmozdulást a jelenlegi rendszerhez képest. A fıváros képviselıtestülete a közgyőlés, a kerületekben polgármestert a fıvárosban fıpolgármestert választanak. Utóbbi törvény eltérı rendelkezésének hiányában elláthatja a regionális közgyőlés elnökének funkcióit is abban az esetben, ha a fıváros önállóan alkot egy régiót. A kerületben jegyzı, a fıvárosban fıjegyzı vezeti a képviselı-testület (közgyőlés) hivatalát. A részérdekek érvényesítésére a kerületi önkormányzat városrészi önkormányzatot hozhat léte, meghatározott esetben kötelezı a városrészi önkormányzat megalakítása. Az átalakuló szabályozás továbbra is fontos eleme lehetne, hogy a fıvárosi és a kerületi önkormányzatok egyenjogúak, de feladat- és hatásköreik eltérıek lehetnek. A fıvárosi önkormányzat a fıváros egészét, vagy egy kerületet meghaladó részét érintı, elsısorban az egységes városi mőködéshez szükséges mőszaki, infrastrukturális jellegő feladatokért és fejlesztésekért felelhet. Ezen túl törvény eltérı rendelkezésének hiányában gyakorolhatja a regionális önkormányzat kompetenciáit is. A kerületi önkormányzatok a lakosságot közvetlenül érintı humán jellegő szolgáltatásokat biztosíthatják. Ez lényegében már egy új, a jelenleginél logikusabb, életszerőbb munkamegosztás kialakítását jelenthetné. Ennek alapelveit az Ötv.-ben, részleteit, illetve a konkrét hatáskörök telepítését az ágazati törvényekben lehet meghatározni. Törvény végrehajtására a fıvárosban azon önkormányzat alkothat rendeletet (fıváros vagy kerület), melyet a törvény erre felhatalmazott. A fıvárosi közgyőlés feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében felhatalmazást adhat a kerületi képviselı- testület rendeletalkotására. Az önkormányzati bevételek a ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illethetik meg a fıvárost és a kerületeket. A fıváros országos és regionális szerepkörének ellátásához külön forrásokat biztosít az Országgyőlés. A fıváros egészének érdekeit a fıvárosi önkormányzat képviselheti. A fıvárost érintı jogszabályok, kormányzati döntések elıkészítésébe mind a fıvárost, mind a kerületeket be kell vonni.
74
1.4. A törvénnyel létrehozott kötelezı önkormányzati társulások típusainak (kötelezı kistérségi társulás, kötelezı körjegyzıség) kialakítása A települési önkormányzatok eredményesebb mőködésének biztosítása érdekében az Alkotmány lehetıvé tenné a törvényalkotás számára egyes önkormányzati feladatok esetében a kötelezı társulási feladatellátás elıírását, illetve módot adna a hivatalszervezetek fenntartásával kapcsolatban törvényi követelmények elıírására is. Részben szakítva az önkormányzati társulás önkéntességének alapelvével lehetıvé válna, hogy törvény kötelezıvé tegye társulás megalakítását, amennyiben valamely közszolgáltatás ellátása ilyen módon hatékonyabban megvalósítható. Az önkéntes társulás lehetıségét ez a módosítás továbbra sem zárja ki. A kistelepülések önkormányzatainak fennmaradása olyan érték, amelyet a továbbiakban is mindenképpen meg kellene ırizni. Éppen ezért önkormányzati szerveket (képviselıtestületet és polgármestert) változatlanul minden település választópolgárai választhatnának. Ugyanakkor egyes közszolgáltatások színvonalas biztosítása a kistelepülések szintjén még komoly anyagi ráfordítások árán sem mindig biztosítható. Ezért lehetıvé kell tenni, hogy törvény egyes helyi közszolgáltatások ellátására önkormányzati társulás megalakítását írja elı. Az új szabályozás szerint a közszolgáltatások ellátása változatlanul helyi önkormányzati feladat maradna, azt azonban az egyes önkormányzatok társulás útján teljesíthetnék. A jogi személyiséggel rendelkezı többcélú kistérségi társulást, a törvény által meghatározott kistérség települési önkormányzatai hozzák létre, a kistérségben egy többcélú kistérségi társulás mőködik. E feladatok meghatározásánál célszerő figyelembe venni, hogy az átruházott feladat igazodjon a többcélú kistérségi társulás funkciójához, elsısorban olyan feladatokat lásson el, amelynek biztosítása a kistérség egészére vagy nagyobb részére indokolt. A települési önkormányzatok egyes feladat- és hatáskörei ellátásáról a kistérségi társulás keretében gondoskodhatnak. A többcélú kistérségi társulás feladatai ellátásához és mőködéséhez állami támogatásra jogosult, a társulás tagjai hozzájárulnak az egyéb, a társulásra átruházott feladatok ellátásának költségeihez. A feladat ellátásához szükséges használati- esetleg vagyonkezelıi jog biztosítását oly módon kell rendezi, hogy a társulási megállapodás eltérı rendelkezése hiányában a vagyontárgy térítésmentes használati jogát a kistérségi társulás kapja meg. Amennyiben kötelezı jelleggel nem mőködtethetı a többcélú kistérségi társulás a jelenlegi ösztönzı rendszer továbbfejlesztése indokolt: • • • •
a finanszírozás alapját jelentı ágazati feltételrendszert indokolt áttekinteni és kiküszöbölni a meglévı egyenetlenségeket, erısíteni kell a forráskoordinációt (nagy ágazati programok célrendszere ne legyen ellentétes), a feladatellátás tekintetében erısíteni indokolt a tervszerőséget, tovább szükséges erısíteni a kistérségi társulás által történı intézményfenntartást.
75
A lakossági szolgáltatások színvonalának emelése, a jelenleg meglévı különbségek csökkentése érdekében összehangolt, azonos elveket alapul vevı jogalkotási tevékenység szükséges. Az ágazati törvényekben érvényre kell juttatni a szakmai feltételrendszerek finomítását. A továbbfejlesztés várható eredménye szerint növekszik a közszolgáltatások színvonala, a stabil, kiszámítható ösztönzı-rendszer alkalmassá válik a helyi mozgástér bıvítésére, valamint a differenciált rendszer képes lesz kiküszöbölni az eltérı gazdasági, földrajzi, természeti adottságokból eredı különbségeket. A modellkísérletek alátámasztották, hogy az ezer lélekszám alatti települések általában nem képesek szakszerően, hatékonyan a polgármesteri hivatalt önállóan mőködtetni. Ezért fontos e területen a fokozatos továbblépés biztosítása. Fıszabályként lenne célszerő alkalmazni, hogy ezer lakos alatt kötelezı a körjegyzıség. Az ezer és az ezernél több lakosú község szintén részt vehet a körjegyzıség mőködtetésében, azonban számukra nem kötelezı a részvétel, a kétezernél több lakosú község csak körjegyzıség székhelye lehet. Néhány kiemelt körülmény, pl. a település földrajzi fekvése, az ellátandó feladatok stb. ezernél kevesebb, de ötszáznál több lakosú településeken is indokolttá teheti a körjegyzıség mőködését. Az ezt megalapozó körülményeket a törvényben szükséges rögzíteni. 1.5. Új község alakításához szükséges feltételek szigorítása, a csatlakozó község intézményének létrehozása A jelenlegi szabályozás az új község alakításának egyik – leginkább mérhetı – paramétereként az új községgé alakulni szándékozó lakott településrész legalább 300 fıs lakosságszámát tekinti. A községgé nyilvánításokkal kapcsolatos eljárások tapasztalatai azt igazolják, hogy a mai viszonyok között – figyelemmel a szolgáltatások szervezhetıségére, a települések életképes jellegét meghatározó feltételek megteremthetıségére, − már ez a lakosságszám nem képes biztosítani egy település oly mértékő vitalitását, önszervezı, más településsekkel partnerként való együttmőködés, és a további fejlıdés feltételeit, amely mellett támogatni lehetne az ilyen nagyságú településrészek önállósodási törekvéseit. Ezért indokoltnak tőnik a törvényben megfogalmazott e feltétel esetében a követelményeket 300 fı helyett 1000 fıben meghatározni. Számolni kell azzal is, hogy egyes települések – elsıdlegesen a lakosságszám csökkenése miatt –hosszabb távon nem lesznek képesek a helyi önkormányzáshoz főzıdı jog gyakorlására (testületet, vagy polgármestert nem lesznek képesek választani). E települések törvényben meghatározott esetekben önként − más befogadó településsel megállapodva − vagy az Országgyőlés döntése alapján kötelezıen csatlakozó községgé válhatnának és választópolgáraik más befogadó település választó polgáraiként vehetnének részt az önkormányzásban (de saját településnevüket megtarthatnák, településrészi önkormányzatot mőködtethetnének).
76
2.
A mőködés-mőködtetés megújításának cél- és eszközrendszere
2.1. Az önkormányzatok által ellátott közfeladatok felülvizsgálata, a kötelezı ágazati feladatok áttekintése, dereguláció A reform fontos eleme a települési önkormányzatok számára az ágazati törvényekben meghatározott feladat- és hatásköröknek a jelenleginél differenciáltabb telepítése a különbözı nagyságú és teljesítı képességő önkormányzatok között, továbbá az egyes feladat és hatáskörök tételes áttekintése, a szükségtelenek hatályon kívül helyezése, egyes feladatok korszerőbb újraszabályozása. Az önkormányzati autonómiát erısíti az indokolatlan jogszabályi kötöttségek oldása, amely bıvítheti az önkormányzatok mozgásterét. Szükséges, hogy az Ötv. csak a feladattelepítés elveit tartalmazza, a konkrét telepítést az ágazati törvények végezzék. Az ágazati törvényekben foglalt önkormányzati feladat- és hatáskörök tárcák általi felülvizsgálat során alkalmazandó szempontok: • • • • • • • •
a kötelezı önkormányzati feladat- és hatáskörök közül melyeket lehet megszüntetni, mely feladat- és hatásköröket szükséges tartalmában módosítani, új feladat megállapítása, differenciált feladattelepítés (lakosságszám szerint, önkormányzati szintek között), meg kell vizsgálni azt is, hogy a jelenlegi önkormányzati szintek (települési, megyei) között szükség van-e a feladat- és hatáskörök átrendezésére, feladat kistérségi társulásban való ellátása ösztönzı rendszer útján, indokolt-e az önkormányzati feladat állami feladatként történı megfogalmazása, a feladatellátás hatékonyságának elısegítése kiszerzıdés útján, civil szervezetek bevonásával.
2.2. A jegyzık által ellátott államigazgatási feladatok felülvizsgálata, koncentrált feladattelepítés a kistérség székhely-település jegyzıjére A különbözı ágazati jogszabályok nagyszámú, közel 2 500 államigazgatási feladat és hatáskört telepítettek a jegyzıkhöz. A közigazgatási reform végrehajtásának elıkészítése során a jegyzıi hatáskörök felülvizsgálata céljából felmérés készült. Ennek eredményeként a jegyzıi hatáskörök négy, világosan elkülöníthetı csoportja vázolható fel: •
A kistérség jegyzıjéhez telepíthetı feladat- és hatáskörök
Speciális szakértelmet igényelı ügyek: pl. hulladékgazdálkodással, zaj- és rezgésvédelemmel, levegıtisztaság-védelemmel, kapcsolatos jegyzıi hatáskörök. Magasabb szakmai felkészültséget kívánó ügyek: pl.: szabálysértés, kereskedelemmel, vendéglátással, telepengedélyekkel kapcsolatos ügyek, egyes növényvédelmi és állategészségügyi hatáskörök. Alacsony ügyszám:
77
pl. egyes tőzvédelmi hatáskörök, névváltoztatással, egészségüggyel, oktatással kapcsolatos hatáskörök. •
Továbbra is a települési jegyzınél maradó hatáskörök
A hatáskör ellátása az ügyfélközelség miatt indokolt, pl. pénzbeli és természetbeni szociális ellátások. Egyszerőbb megítéléső, nagy számban jelentkezı ügyek: pl. marhalevél, hagyatéki ügyek, egyes nyilvántartások vezetése. Az intézkedés hatékonysága és gyorsasága, illetıleg a helyismeret ezt indokolja: pl. fakivágási ügyek, egyes közegészségügyi, gyámügyi hatáskörök, honvédelmi, polgári védelmi feladatok, azonnali intézkedést igénylı ügyek. •
Más államigazgatási szervhez telepíthetı hatáskörök
A hatáskör telepítésének célja a meglévı párhuzamosságok, illetıleg jegyzı kizárólagos „formai” szerepének megszüntetése, pl. fogyasztóvédelmi felügyelıséghez, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelıségekhez köthetı – szakági jellegő – hatáskörök áttelepítése. •
Deregulálható feladatok
Az e csoportba sorolt jegyzıi hatáskörök tekintetében a következı rendezési elvek érvényesíthetık: az ügyfajta igényel-e államigazgatási hatósági beavatkozást (pl. tőzszerészeti mentesítéssel, a szerencsejáték szervezésével, valamint a lakások önkényes elfoglalásával kapcsolatos hatáskörök.) a hatáskörök deregulációjának indokoltsága az évek óta nem, vagy csak formálisan gyakorolt hatáskörök esetében (pl. megváltozott munkaképességőek rehabilitációja, lobogózással, kárpótlással kapcsolatos hatáskörök.)
2.3. A polgármesteri jogállás felülvizsgálata, megerısítése Jelenleg a néhány száz lakosú községben is lehet fıállású a polgármester. Sem az ellátandó feladatok nagyságrendje, sem pedig a települések anyagi teljesítıképessége nem feltétlenül indokolja az aprófalvakban fıállású polgármester foglalkoztatását. A település lélekszáma (lehet a körjegyzıséghez hasonlóan ezer fı), azonban csak az egyik tényezı, amely megalapozza a tisztség betöltésének módját (500 fı alatt célszerőtlen, szükségtelen a fıállás), ezen felül indokolt figyelembe venni a település földrajzi elhelyezkedését, sajátos jellegét (pl. üdülık magas száma, jelentıs turizmus), kiemelt – esetenként idıszakos – feladatokat (pl. jelentısebb beruházások, fejlesztések), illetve a költségvetés nagyságrendjét. A szabályozás lehet differenciált: •
meghatározott lélekszám alatt teljesen kizárt a fıállású polgármester (500 fı),
78
•
a következı kategóriában (pl. 500-1 000 fı) a törvényben megjelölt mérlegelési szempontok alapján felmentés adható a településnek (a hatáskört gyakorolhatja a közigazgatási hivatal vezetıje), • ezer lélekszámnál nagyobb településeken (3 000 fıig) a jelenlegi szabályozás szerint a választópolgárok (illetve a polgármester) döntésétıl függ a tisztség betöltése. A közvetlenül megválasztott polgármester legitimitása erıs, ugyanakkor mozgástere alapvetıen a képviselı-testülettıl függ (az önkormányzati feladat- és hatáskörök alapvetıen a testületet illetik meg). A testület meghatározó szerepét a jövıben is indokolt fenntartani, azonban a polgármester hatáskörét célszerő bıvíteni. Elırelépés lehet egyrészt egyes – értékhatárhoz kötött − kötelezettségvállalási jogosítványok polgármesterhez telepítése, másrészt jelentıs erısödést jelentene, ha meghatározott kérdésekben kizárólag a polgármester elıterjesztésére dönthetne a testület. Az alpolgármesteri tisztség a polgármesterhez kötıdik (jelölés rendje, feladatkör meghatározása), ezt továbbiakban is indokolt lehet fenntartani, azt ugyanakkor célszerő biztosítani, hogy az alpolgármester visszahívását kezdeményezze a polgármester (különösen a polgármester személyében bekövetkezett változás esetén). Ez is erısítheti a polgármesteri statust. Szabályozni indokolt azt is, ha a testület ésszerő idın belül nem választ alpolgármestert, úgy a tisztséget a korelnök tölti be mindaddig, míg mulasztását a testület nem pótolta. 2.4. Egyes összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálata Az összeférhetetlenségi eljárással kapcsolatos szabályok nem megfelelı, vagy szándékos félreértelmezése szükségessé teszi az eljárás még részletesebb szabályozását. Jelen esetben a polgármesterre van bízva, hogy a megválasztásakor már meglévı, vagy a késıbbiekben keletkezett összeférhetetlenséget 30 napon belül megszüntesse. Ennek több esetben nem tettek eleget az érintettek. Garanciális szabályt jelentene, ha a polgármester a megválasztását követıen kötelezı összeférhetetlenségi eljárásban nyilatkozna a meglévı foglalkoztatási viszonyairól, az esetleges összeférhetetlenségi okokról. A helyi választási bizottság minısítené az összeférhetetlenség helyzetét. Errıl az alakuló ülésen tájékoztatja a képviselı-testületet. Amennyiben összeférhetetlenség áll fenn, úgy a polgármester még az alakuló ülés elıtt köteles megkezdeni az összeférhetetlenség megszüntetésének eljárását, vagy már az alakuló ülésen kezdeményezi a képviselı-testület hozzájárulásának megadását. Ennek meg nem történte esetén 30 nap elteltével a már a megalakult képviselı-testület megállapítja az összeférhetetlenséget, és kimondja a polgármester e tisztségének megszőnését. Amennyiben a jogszabály lehetıvé teszi, megadja a hozzájárulást. Célszerő néhány részletszabály pontosítása is. 2.5. A bizottsági rendszer korszerősítése A képviselı-testületek törvényes mőködésének alapvetı feltétele, hogy azok a szervezeti egységei kellı idıben létrejöjjenek, melyek biztosítják a testületek mőködése megkezdésének törvényességét, illetve a késıbbi mőködés testületi oldalról történı szakmai kontrollját. E követelményeknek való megfelelés fontos feltétele, hogy a törvény által elıírt un. „kötelezı” bizottságok idıben – már a képviselı-testület mőködésének megkezdésekor – megalakuljanak. A 2006. évi választások során tapasztalat volt, hogy a képviselı-testületek egy jelentıs részénél nem fordítottak
79
gondot e bizottságok alakuló ülésen történı megválasztására. A megkezdett testületi munka e bizottságok kontrollja nélkül folytatódott. Indokolt ezért, hogy az Ötv. szövegszerően mondja ki, hogy ezeket a bizottságokat a képviselı-testület alakuló ülésén köteles létrehozni. 2.6. A helyi önkormányzatok törvényességi ellenırzési rendszerének felügyeleti eszközökkel történı megerısítése A helyi önkormányzatok mőködésének törvényességi ellenırzését a közigazgatási hivatalok gyenge törvényességi eszközökkel látják el. A törvényességi ellenırzést törvényességi felügyeletté indokolt átalakítani, de legalábbis felügyeleti típusú hatáskörökkel megerısíteni. Különösen a következı eszközökre van szükség: •
Felfüggesztési jog
A törvénysértı önkormányzati döntés végrehajtását a közigazgatási hivatal vezetıje függeszthesse fel határozottal, melyet az önkormányzat a bíróságnál támadhat meg. A bíróság rövid idın belül döntsön a felfüggesztés fenntartásáról, vagy megszüntetésérıl. •
Az aktuspótlás lehetısége
Aktuspótlásra egyik eszközként a jogosult kérelmére a mulasztó helyi önkormányzat költségére és veszélyére van lehetıség a kötelezı közszolgáltatási feladatok nem teljesítése esetén. Másik eszköz lehet az, hogy a mulasztást a bíróság állapítja meg és a végrehajtás kikényszerítése, a bírósági végrehajtás szabályai szerint történik. Harmadik lehetıségként vizsgálható, hogy a törvényt végre nem hajtó önkormányzat bizonyos költségvetési támogatás meghatározott százalékát nem kapja meg, illetıleg az visszatartható legyen a végrehajtásig.
3. Finanszírozási, gazdálkodási rendszer átalakításának fıbb elemei 3.1. Erıs önkormányzati középszint (régió) létrehozása megfelelı gazdálkodási feltételekkel, autonómiával Az erıs önkormányzati középszint a regionális önkormányzatok létrehozásával képzelhetı el, amelyhez az Országgyőlés minısített többségő döntése szükséges. Amennyiben ezen önkormányzatok létrejöhetnek, úgy meg kell teremteni a gazdálkodásukhoz szükséges feltételeket: • • •
biztosítani kell a megfelelı mértékő saját bevételi lehetıségeket (pl. helyi adókból való részesedéssel), feladat- és hatáskörük ismeretében a központi költségvetési támogatásukat meg kell teremteni, forráselosztó szerepet kaphatnak (ez nem csak fejlesztési, hanem mőködési forrásokra is igaz lehet).
80
3.2. A kötelezı kistérségi társulások mőködési feltételeinek – a regionális önkormányzatokéhoz hasonló – megteremtése Ahogyan a regionális önkormányzatok létrehozása, úgy a kötelezı kistérségi társulások kialakítása is minısített parlamenti többséget igényel. Amennyiben e társulások létrejönnek, úgy már e szintre is lehet feladatokat telepíteni, amelyek ellátásának feltételeit biztosítani kell: • •
•
e társulásoknak is biztosítani kell a megfelelı saját bevételi lehetıségeket (pl. a helyi adókból való részesedéssel), települési szinten ekkor kevés, elsısorban a településüzemeltetési feladatok maradnak, ellátásukhoz kapcsolódó finanszírozása lakosságszámhoz kapcsolódó normatíván keresztül történhet, ezzel a források többsége átrendezıdhet a kistérségi társulásokhoz, kistérségi szinten a kistérségi jellemzık alapján (lakosság, terület, 0-18, 60korcsoportba tartozó lakosság stb.) egy-két globális normatíva kialakításával lehet a finanszírozást megoldani, és az ágazati törvényekben a kötelezı feladatokat szintén ezen igényekhez viszonyítva meghatározni (pl. nem kell külön szabályozni, hogy minden kistérségben meghatározott feltételek szerint kell ellátni pl. a szociális feladatokat, hanem szociális ellátások „listáját” kell felkínálni).
Minısített többség nélkül csak a jelenleg mőködı többcélú kistérségi társulások további erısítése képzelhetı el. A finanszírozásban azonban ennek van egy korlátja: a Konvergencia Programban foglaltaknak megfelelıen a kistérségi összefogást ösztönzı normatívák növeléséhez szükséges forrásokat a jelenlegi normatív állami hozzájárulásokból és támogatásokból történı átcsoportosítással – vagyis többlettámogatási igény nélkül – lehet biztosítani. 3.3. A feladat- és hatáskörök felülvizsgálatával összhangban a központi költségvetési támogatások rendszerének átalakítása A feladat- és hatáskörök átalakításával lehetıvé válik az önkormányzati finanszírozással kapcsolatosan felmerülı igény teljesítése, amely szerint a normatív állami hozzájárulások és támogatások: • • • •
száma csökkenjen, hatékonyabban szolgálják a kötelezı feladatok ellátását, igénybevételük szigorodjon, erıteljesebben ösztönözzék a kistérségi összefogást.
Minısített többség nélkül a következı lehetıségek vannak: •
•
globális támogatások: a jelenlegi rendszerben több lakosságszám-alapú normatíva szerepel; ezek – differenciált mutatószám szerinti – összevonásával létrehozható lenne egy általános normatív állami hozzájárulás; itt nem lenne szó a normatívák igénybevételének szigorításáról, hiszen az általános igazgatási feladatokat valamilyen mértékben minden településen el kell látni, közoktatási ágazat: a finanszírozás ezen a területen jelentıs változások történtek, amelyek azonban a normatívák számának átmeneti tovább emelkedését eredményezték; a normatívák számának csökkentése az új finanszírozási rendszer 81
•
megszilárdulásával, illetve egyes, nem feltétlenül önállóan szerepeltetendı normatíva összeolvasztásával (pl. Arany János Programok), megszüntetésével bekövetkezhet; az oktatás területén az átalakítások elindultak, és a normatívák igénybevétele is szigorodott. szociális/gyermekjóléti ágazat: a normatívák számának növekedése az utóbbi idıben ezen ágazatban volt jellemzı. Elırelépés a következık mellett történhet: területi kiegyenlítést és a felesleges kapacitások leépítését célzó, igazi kapacitásszabályozás valósuljon meg (mely megakadályozza a feladatellátási kötelezettséggel nem rendelkezı nem állami fenntartók túlburjánzását azokon a területeken ahol nekik az nyereséges), a szociális rászorultság fogalmát rögzítse a szociális és gyermekvédelmi törvény, melynek megállapításánál vegyék figyelembe a jövedelmi, vagyoni viszonyokat is, ez a normatíva igénylés feltétel-rendszerébe is beépülne, a települések által kötelezıen ellátandó szociális, gyermekjóléti feladatok a legszükségesebbre csökkenjenek; megfontolandó egy „lista” típusú törvényi szabályozás kialakítása, amely a feles törvény módosításával megoldható; ekkor a finanszírozás a település adottságainak figyelembe vételével kialakított kevés számú normatíva útján történhet, a szociális és gyermekvédelmi törvények egy törvényként történı újrakodifikálásával szakmai és intézményi integráció egyaránt könnyebben megvalósítható; így az ágazat egységes finanszírozása is megvalósulhat, ebben az ágazatban a legnagyobbak az önkormányzatok kötöttségei: a létszámés tárgyi eszközökre vonatkozó elıírások felülvizsgálata és csökkentése mindenképpen szükséges.
3.4. Az adórendszer átalakításával összhangban az önkormányzatok szabadon felhasználható forrásai körének bıvítése, illetve a kiegyenlítı mechanizmusok szerepének átgondolása Az adórendszer és az adóigazgatás várható átalakításával, így például az iparőzési adó átstrukturálódásával az önkormányzatok saját bevételei növekedni fognak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez nem fog minden önkormányzatot pozitívan érinteni, emiatt az adórendszer átalakításával összhangban az önkormányzati finanszírozást is át kell alakítani annak érdekében, hogy az új helyzetben hatékonyabban kezelje a jövedelemtermelı képességek közötti különbségeket. Ez alapvetıen a kiegyenlítı mechanizmusok segítségével kezelhetı (jövedelemkülönbség mérséklése, ÖNHIKI). Minısített parlamenti többség esetén a finanszírozási rendszer egyszerősödhet, a feladatok és források kistérségi szinten koncentrálódnak, így a jövedelemkülönbségek kiegyenlítése kistérségi szinten megvalósítható. A helyi, illetve önkormányzati adóból a kistérségi társulások is részesedhetnek, amely egyben azt is jelenti, hogy a települések közötti különbségek kistérségi szinten már tompítottan jelentkeznek, és így „csak” a kistérségek közötti jövedelemkülönbségeket kell mérsékelni. Minısített parlamenti többség nélkül a jelenlegi struktúrában kell a kiegyenlítı mechanizmusokat átalakítani úgy, hogy azok megfelelı mértékben segítsék az új struktúrában hátrányosabb helyzetbe kerülı önkormányzatokat. (Ennek egyik eleme
82
lehet, ha az adóerı-képesség számításában, annak bevezetése esetén megjelenik az értékalapú ingatlanadó.) 3.5. Az önkormányzati gazdálkodás ellenırzési rendszerének felülvizsgálata Az önkormányzati gazdálkodás ellenırzési rendszerének megfelelı átalakítására alapvetıen minısített parlamenti többség megléte esetén van lehetıség. A helyi önkormányzatok pénzügyi, gazdasági ellenırzése jelenleg a következık szerint történik: • • • •
Állami Számvevıszék ellenırzése, könyvvizsgálói megbízás útján történı auditálás, Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságain keresztüli ellenırzés, belsı ellenırzés.
Az átalakítás során a következıket kell megfontolni: • • • • •
az ÁSZ jelenlegi jogosítványainak erısítése, a Magyar Államkincstár területi szervei szerepének növelése, a kötelezı könyvvizsgálat elıírásának átgondolása, a belsı ellenırzés hatékonyságának javítása (nyilvánosság, személyi felelısségek rendezése), felügyeleti jellegő ellenırzés a közigazgatási hivatalok útján.
83
1/a. sz. melléklet A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK VAGYONA (1991-2006) millió Ft
Forrás: Magyar Államkincstár Budapest *
Immateriális javak: bérleti jog, szolgalmi jog, földhasználat, haszonélvezet joga, koncessziós jog stb., 2001-tıl az ingatlanhoz kapcsolódó vagyonértékő jogok a tárgyi eszközök körébe tartoznak. ** Hitelállomány
84
1/b. sz. melléklet
Évek: 1991.
1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
85
2. sz. melléklet Az önkormányzatok koncentráltságát jelzı mutatók a különbözı országokban
Ország Cseh Köztársaság Franciaország Szlovákia Görögország Svájc Magyarország Luxemburg Ausztria Lettország Észtország Spanyolország Németország Olaszország Románia Horvátország Szlovénia Finnország Lengyelország Belgium Dánia Hollandia Bulgária Svédország Portugália Írország Litvánia Nagy-Britannia
Lakosság millió fı 10,3 58,9 5,4 10,5 6,5 10,2 0,4 8,1 2,5 1,4 39,4 82 57,4 22,5 4,8 2 5,2 38,7 10,2 5,3 15,7 8,3 8,9 9,9 3,7 3,7 58,7
Forrás: OECD 2006.
86
Települési önkormányzatok száma 6 237 36 559 2 871 5 922 3 000 3 175 118 2 353 554 247 8 082 16 121 8 104 2 862 542 192 455 2 489 589 275 572 262 286 275 84 56 491
Egy települési önkormányzatra jutó lakos ezer fı 1 500 1 600 1 700 1 800 2 166 3 100 3 400 3 400 4 000 4 200 4 800 5 000 7 000 7 700 8 000 8 800 11 200 15 000 17 200 19 100 27 000 28 000 30 900 34 200 41 667 58 800 118 503
3. sz. melléklet A települések és helyi önkormányzatok száma megyénként (2006. december 20-án) Fıváros, megye Budapest BácsKiskun Baranya Békés BorsodAbaújZemplén Csongrád Fejér GyırMosonSopron HajdúBihar Heves JászNagykunSzolnok KomáromEsztergom Nógrád Pest Somogy SzabolcsSzatmárBereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Fıváros
Megyei jogú város
Város
Nagy község
Község
Települések száma összesen
Települési
Megyei
önkormányzatok
Összesen
1
–
–
–
–
1
24
−
24
–
1
19
9
90
119
119
1
120
– –
1 1
11 17
5 12
284 45
301 75
301 75
1 1
302 76
–
1
23
12
322
358
358
1
359
– –
2 2
7 10
4 15
47 81
60 108
60 108
1 1
61 109
–
2
7
7
166
182
182
1
183
–
1
20
10
51
82
82
1
83
–
1
8
4
108
121
121
1
122
–
1
17
7
53
78
78
1
79
–
1
9
4
62
76
76
1
77
– – –
1 1 1
5 39 13
– 28 4
125 119 227
131 187 245
131 187 245
1 1 1
132 188 246
–
1
23
19
186
229
229
1
230
– – – –
1 1 1 2
8 9 13 7
7 3 3 3
109 216 217 257
109 216 217 257
1 1 1 1
110 217 218 258
1
23
265
156
93 203 200 245 2 70 7
3 152
3 175
19
3 194
Új községek 2006. október 1-jétıl Megye Borsod Heves Heves Nógrád Nógrád Pest Tolna
Új község Gibárt Kerekharaszt Pálosvörösmart Ipolyszög Somoskıújfalu Monorierdı Pári
Érd 2006. július 11-tıl megyei jogú város Forrás: ÖTM Budapest
87
Település, amelybıl kivált Encs Hatvan Abasár Balassagyarmat Salgótarján Monor Tamási
4. sz. melléklet a. oldal
KIMUTATÁS a többcélú és területfejlesztési célú kistérségi társulások megalakulásáról (2006. október 31-ei állapot)
88
b. oldal
Megye
1
Kistérségek száma
Megalakult többcélú kistérségi társulások száma
Békés
8
8
Borsod-AbaújZemplén
15
15
Teljes
Részletes
Csak területfejlesztési célra alakult társulások száma
Szarvasi Gyulai Sarkadi Szeghalomi Békési Békéscsabai Orosházai Mezıkovácsházai Edelényi Encsi Mezıkövesdi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi Szikszói Tiszaújvárosi Abaúj-Hegyközi (Gönc) Mezıcsáti Tokaji Kazincbarcikai Ózdi Miskolci Bodrogközi (Cigánd)1
−
−
−
−
Kistérségek, ahol társulások nem alakultak (csak kistérségi fejlesztési tanács mőködik) −
−
−
−
−
−
Kistérségek, ahol többcélú társulás alakult
A Bodrogközi kistérségben a területfejlesztési feladat ellátására 9 település nem társult.
89
Csak területfejlesztési célra alakult társulások
Folyamatban levıtársulások
c. oldal
Megye
Kistérségek száma
Megalakult többcélú kistérségi társulások száma
Csongrád
7
7
Fejér
10
10
Gyır-MosonSopron
7
7
Hajdú-Bihar
8 (figyelmen kívül hagyva Debrecen)
8
Folyamatban levıtársulások
Kistérségek, ahol társulások nem alakultak (csak kistérségi fejlesztési tanács mőködik)
Teljes
Részletes
Csak területfejlesztési célra alakult társulások száma
Makói Szentesi Kisteleki Mórahalomi Szegedi Csongrádi Hódmezıvásárhelyi Bicskei Adonyi Abai Enyingi Móri Gárdonyi Sárbogárdi Székesfehérvári Dunaújvárosi2 Csornai Mosonmagyaróvári Sopron-Fertıdi Kapuvári3 Gyıri Téti Pannonhalmi Balmazújvárosi Polgári DerecskeLétavértesi Püspökladányi Berettyóújfalui Hajdúszoboszlói Hajdúhadházi Hajdúböszörményi
−
−
−
Ercsi (Ercsi város csak területfejlesztésre társult)
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
Kistérségek, ahol többcélú társulás alakult
90
Csak területfejlesztési célra alakult társulások
-
d. oldal 2
A Dunaújvárosi kistérségben a kistérséget alkotó települések 2005. június 30-án írták alá a társulási megállapodást. A többcélú kistérségi társulás a területfejlesztési feladatok 3 vállalása nélkül alakult meg. A Kapuvári kistérségben kistérségi fejlesztési tanács mőködik.
Megye
Kistérségek száma
Megalakult többcélú kistérségi társulások száma
Csak területfejlesztési célra alakult társulások száma
Csak területfejlesztési célra alakult társulások
Folyamatban levıtársulások
Füzesabonyi (Verpelét és Tarnaszentmária Egerhez szeretne kerülni, csak területfejlesztésre társult) −
−
−
−
Kistérségek, ahol társulások nem alakultak (csak kistérségi fejlesztési tanács mőködik) −
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
Kistérségek, ahol többcélú társulás alakult
Teljes
Heves
7
7
Egri Hevesi Gyöngyösi Pétervásárai Bélapátfalvai Hatvani
Jász-NagykunSzolnok
7
7
KomáromEsztergom
7
7
Mezıtúri Karcagi Jászberényi Szolnoki Tiszafüredi Kunszentmártoni Törökszentmiklósi Komáromi Tatai Tatabányai Dorogi Esztergomi Kisbéri Oroszlányi
Nógrád
6
6
Balassagyarmati Salgótarjáni Rétsági Szécsényi Pásztói Bátonyterenyei
Részletes
e. oldal
91
Pest
15
Megalakult többcélú kistérségi társulások száma 14
Somogy
10
10
SzabolcsSzatmárBereg
11
11
Kistérségek száma
Megalakult többcélú
Megye
Kistérségek száma
Kistérségek, ahol többcélú társulás alakult
Teljes
Részletes
Aszódi, Dabasi Szentendrei Veresegyházi Váci Dunakeszi Szobi Ráckevei Pilisvörösvári Gyáli Nagykátai Monori Barcsi Csurgói Lengyeltóti Marcali Balatonföldvári Fonyódi Siófoki Kaposvári Tabi, Nagyatádi Csengeri Nyírbátori IbrányNagyhalászi Nyíregyházai Baktalórántházai Mátészalkai Vásárosnaményi Nagykállói Tiszavasvári Fehérgyarmati Kisvárdai
Budaörsi (Érd város csak területfejlesztésre társult) Ceglédi (3 település nem csatlakozott a társuláshoz)
Csak területfejlesztési célra alakult társulások száma −
Csak területfejlesztési célra alakult társulások
Folyamatban levıtársulások
−
Kistérségek, ahol társulások nem alakultak (csak kistérségi fejlesztési tanács mőködik) Gödöllıi
−
−
−
−
−
−
−
−
−
−
f. oldal Megye
Csak területfejlesztési
Kistérségek, ahol többcélú társulás alakult
92
Csak területfejlesztési
Folyamatban levıtársulások
Kistérségek, ahol társulások nem
kistérségi társulások száma Tolna
5
5
Dombóvári Paksi Szekszárdi Tamási Bonyhádi
−
célra alakult társulások száma −
Vas
9
9
−
−
Veszprém
9
7
−
2
Zala
6
6
−
−
166
162
Vasvári Celldömölki Kıszegi Csepregi Szentgotthárdi Körmendi Sárvári Szombathelyi İriszentpéteri Várpalotai Sümegi Balatonfüredi Veszprémi Ajkai Tapolcai Zirci Lenti Keszthely Hévízi Zalaszentgróti Nagykanizsai Letenyei Zalaegerszegi 158
4
3
Összesen
Teljes
Részletes
93
célra alakult társulások −
−
alakultak (csak kistérségi fejlesztési tanács mőködik) −
−
−
−
−
−
−
−
−
1
Balatonalmádi Pápai
−
g. oldal Megjegyzés: A 2005. július 19-i állapot szerint 152 kistérségben jött létre többcélú kistérségi társulás, továbbá 11 kistérségben alakult területfejlesztési célú társulás. 2005. november 4-re a többcélú kistérségi társulások száma a 2005. július 19-i állapothoz képest 5-tel (Bodrogközi kistérség- B-A-Z. megye, Hódmezıvásárhelyi kistérség – Csongrád megye, Hajdúhadházi kistérség – Hajdú-Bihar megye, Oroszlányi kistérség – Komárom-Esztergom megye, Zircikistérség – Veszprém megye) növekedett. A Hódmezıvásárhelyi kistérségben a többcélú kistérségi társulás 2005. október 14-én alakult meg. 2005. december 31-ére további 1-gyel nıtt a többcélú kistérségi társulások száma: a Hajdúböszörményi kistérségben (Hajdú-Bihar megye) a területfejlesztési célra alakult kistérségi társulás alakult át többcélú kistérségi társulássá. 2006. június 28-án megalakult a Ceglédi kistérségben (Pest megye) a többcélú kistérségi társulás, így további 1-gyel (159-re) nıtt a többcélú kistérségi társulások száma, s 1-gyel (6-ra) csökkent a területfejlesztési célra alakult kistérségi társulások száma. A 2006. július 31-ei állapot szerint 159 kistérségben jött létre többcélú kistérségi társulás, továbbá 6 kistérségben alakult területfejlesztési célú társulás. 2006. október 13ára a többcélú kistérségi társulások száma a 2006. július 31-ei állapothoz képest 2-vel (Mezıkovácsházai kistérség-Békés megye; İriszentpéteri kistérség-Vas megye) növekedett (161-re), s 2-vel (4-re) csökkent a területfejlesztési célra alakult kistérségi társulások száma. Az İriszentpéteri kistérségben 2006. augusztus 1-jén jött létre a többcélú kistérségi társulás. A Mezıkovácsházai kistérségben 2006. szeptember 15-én alakult meg a többcélú kistérségi társulás. 2006. október 30-án megalakult a Törökszentmiklósi kistérségben (Jász-NagykunSzolnok megye) a többcélú kistérségi társulás, így a 2006. október 31-ei állapot szerint az országban 162 többcélú kistérségi társulás és 3 területfejlesztési célú kistérségi társulás létezik.
*
Forrás: Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
94
7. sz. melléklet
A helyi önkormányzatok kiadásai reálértékének alakulása 1990−2006. között
Év (milliárd Ft)
1990. tény 1991. tény 1992. tény 1993. tény 1994. tény 1995. tény 1996. tény 1997. tény 1998. tény 1999. tény 2000. tény 2001. tény 2002. tény 2003. tény 2004. tény 2005. tény 2006. tény 2006/1990
Az önkormányzatok GFS rendszerő* kiadásai 315 374 498 599 750 800 913 1 135 1 348 1 476 1 651 1 902 2 286 2 533 2 690 2 972 3 210
Érték index (%)
− 118,5 133,3 120,4 125,2 106,7 114,1 124,3 118,8 109,5 111,9 115,2 120,2 110,8 106,6 110,5 108,0 1023,7
Fogyasztói árindex (%)
− 135 123 122,5 118,8 128,2 123,6 118,3 114,3 110 109,8 109,2 105,3 104,7 106,8 103,6 103,9 865,5
*Hitelmőveletek nélküli kiadások Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
95
Volumen (Reálérték) index (%) − 87,8 108,4 98,3 105,4 83,2 92,4 105,1 103,9 99,5 101,9 105,5 114,1 105,8 99,8 106,6 104,0 114,8
8. sz. melléklet A helyi önkormányzatok kiadásai a GDP %-ában 1990-2006. között Költségvetési év GDP (folyó áron milliárd Ft) GFS rendszerő* kiadások (milliárd Ft) GFS rendszerő kiadások a GDP %ában (%) Ebbıl: Mőködési kiadások (milliárd Ft) Mőködési kiadások a GDP %-ában (%) Fejlesztési kiadások (milliárd Ft) Fejlesztési kiadások a GDP %-ában (%) Társadalom és szociálpolitikai juttatások (milliárd Ft) Társadalom és szociálpolitikai juttatások a GDP %ában (%)
1990. tény
1991. tény
1992. tény
1993. tény
1994. tény
1995. tény
1996. tény
1997. tény
1998. tény
1999. tény
2000. tény
2001. tény
2002. tény
2003. tény
2004. tény
2005. tény
2006. tény
2 261
2 498
2 942
3 548
4 364
5 562
6 893
8 450
10 088
11 486
13 172
14 850
16 740
18 408
20 340
22 055
23 753
315
374
498
599
750
800
913
1 135
1 348
1 476
1 651
1 902
2 286
2 533
2 690
2 972
3 210
13,9
15,0
16,9
16,9
17,2
14,4
13,2
13,4
13,4
12,9
12,5
12,8
13,7
13,8
13,2
13,5
13,5
252
297
383
461
539
614
713
850
978
1 116
1 230
1 406
1 689
1 908
2 018
2 158
2 274
11,1
11,9
13,0
13,0
12,4
11,0
10,3
10,1
9,7
9,7
9,3
9,5
10,1
10,4
9,9
9,8
9,6
56
63
97
110
170
138
147
219
280
262
321
386
481
427
449
562
682
2,5
2,5
3,3
3,1
3,9
2,5
2,1
2,6
2,8
2,3
2,4
2,6
2,9
2,3
2,2
2,5
2,9
8
13
18
28
42
49
54
61
88
90
90
96
103
106
114
131
109
0,3
0,5
0,6
0,8
1,0
0,9
0,8
0,7
0,9
0,8
0,7
0,6
0,6
0,6
0,6
0,6
0,5
* Hitelmőveletek nélküli kiadások Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
96
9. sz. melléklet A helyi önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó alakulása 1990-2006. között Az SZJA Év
1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006.
100 % -a (2 éves csúszással) millió Ft 74 530 94 038 125 972 163 177 204 327 267 517 281 317 356 979 447 725 499 660 605 785 716 340 834 895 1 012 750 1 139 320 1 099 830 1 151 871
Az SZJA
100 % SZJA az elızı év %-ában % − 126,2 134,0 129,5 125,2 130,9 105,2 126,9 125,4 111,6 121,2 118,2 116,6 121,3 112,5 96,5 104,7
Átengedés %-ban* 100 50 50 30 30 (29 + 6) 35 (25 + 11) 36 (22 + 16) 38 (20 + 20) 40 (15 + 25) 40 (5 + 35) 40 (5 + 35) 40 (5 + 35) 40 (10 + 30) 40 (10 + 30) 40 (10 + 30) 40 (10 + 30) 40
millió Ft 74 530 47 019 62 986 48 953 61 298 93 631 101 274 135 652 179 090 199 864 242 309 286 387 333 007 405 449 455 728 439 932 460 748
Az átengedett SZJA az önkormányzatok összbevétele %-ában
Ebbıl: a helyben maradó SZJA az önkormányzatok összbevétele %-ában
24,4 12,1 12,2 8 8,4 11,5 10,3 11,1 12,8 13 14,2 14,4 14,4 15,7 16,5 14,6 14,2
24,4 12,1 12,2 8 8,4 9,5 7,1 6,4 6,4 4,9 1,8 1,8 1,8 3,9 4,1 3,7 3,6
* A zárójelben szereplı számok közül az elsı a lakhelyen maradó, a második a normatívan elosztott részt jelenti Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
97
10. sz. melléklet a. oldal Mőködésképtelenné vált helyi önkormányzatok támogatásából a tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok támogatása adatok millió forintban Költségvetés éve 1996.
Önkormányzat neve
Mőködési támogatás
Bakonszeg Bátorliget Nágocs 1996. év összesen 1997. Bakonszeg Egerszólát Domaháza Csány Kács Nágocs Páty 1997. év összesen 1998. Bakonszeg Bátorliget Domaháza Nágocs 1998. év összesen 1999. Sáta Somogyfajsz Sorokpolány Sóstófalva Domaháza Páty 1999. év összesen 2000. Bakonszeg Sáta Somogyfajsz Somogyudvarhely Sóstófalva Sorokpolány Csepreg 2000. év összesen
Pénzügyi gondnoki díj
60,5 14,2 6,7 81,3 20,9 1,3 2,9
2,5 2,5 5,0
1,7 1,6 0,6
2,8 11,6 39,5 10,5
3,9 2,5 2,5
1,3 2,5 3,8
14,8 4,7 5,9 6,8 1,3 2,5 36,0
2,4 1,3 1,3 1,7 6,6
1,0 12,9 5,6 2,4 1,3 1,3 1,7 26,1
1,0 12,9 5,6
19,5
98
20,9 3,0 2,9 1,6 0,6 2,8 11,6 43,4
1,8 6,8
14,8 4,7 5,9 6,8
32,2
63,0 16,7 6,7 86,3
13,0 2,5 6,9 1,8 24,1
6,9 17,3
Összesen
b. oldal
2001. Atkár Bakonszeg Gilvánfa Nágocs Sáta Somogyfajsz 2001. év összesen 2002. Nágocs Gilvánfa Atkár Sáta 2002. év összesen 2003. Gilvánfa 2003. év összesen 2004. Dunafalva 2004. év összesen 2005. Forró Dunafalva 2005. év összes 2006. Dunafalva Felsımocsolád 2006. év összes
6,1 18,8 5,1 4,8 14,5 5,2 54,5
2,5
2,1 4,6 2,0
6,1 21,3 5,1 4,8 14,5 7,3 59,1
6,5 7,3 18,5 32,2
2,0 2,1 6,1
2,0 6,5 9,2 20,6 38,3
2,1 2,1
1,0 1,0
3,1 3,1
4,9 4,9
0,0
4,9 4,9
1,3 11,5 11,5
1,3 2,5
20,1 20,1
Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
99
2,5
11,5 12,8 2,5 20,1 22,6
11. sz. melléklet
Önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı helyi önkormányzatok támogatása 1993-2006.
adatok millió forintban Költségvetési évek 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Támogatott önkormányzatok Támogatás összege száma 165 900 460 3 121,8 821 6 369,2 740 4 407,3 839 5 991,2 887 7 697,1 1 227 12 194,8 1 167 12 378,8 1 206 13 616,6 1 279 16 724,5 1 134 15 510,9 1 118 15 804,7 1 150 17 528,0 1 323 28 957,2
Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
100
Tárgyévi bevétel %-ában 0,2 0,4 0,8 0,4 0,5 0,6 0,8 0,7 0,7 0,7 0,6 0,6 0,6 0,9
12. sz. melléklet
Címzett támogatások 1991-2006 adatok millió forintban A beruházás Támogatás kezdı éve
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Összesen:
Támogatott beruházások száma (db) 44 49 32 25 31 58 90 117 30 38 30 44 55 75 78 75 871
Beruházások összköltsége 6 662,0 9 897,0 11 056,0 15 017,6 8 037,0 20 239,8 24 592,9 43 903,6 20 157,4 25 147,9 23 248,9 52 435,6 70 610,4 76 707,3 58 634,7 64 271,5 530 619,6
Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
101
Összes támogatás 6 662,0 9 847,0 11 006,0 12 932,9 7 233,5 17 811,7 18 981,5 35 320,8 18 028,1 21 869,9 20 867,6 36 251,9 54 903,9 61 826,5 46 531,3 50 169,8 430 244,4
13. sz. melléklet Céltámogatások 1991-2006 adatok millió forintban A beruházás Támogatásról született döntés éve
Támogatott beruházások száma (db)
1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Összesen:
1 753 2 843 2 625 289 382 474 320 389 71 229 174 343 107 88 83 68 10 238
n.a.: nincs adat Forrás: Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
102
Beruházások összköltsége n.a. n.a. 118 045,6 8 133,1 17 258,0 74 832,0 82 105,3 101 923,3 31 171,4 108 892,2 34 459,5 56 314,7 40 175,3 24 542,8 18 495,6 16 386,0 732 735
Összes támogatás 8 471,8 18 035,1 43 365,4 3 671,9 8 606,4 27 124,3 30 830,3 41 021,1 17 888,8 61 832,7 18 855,9 29 505,5 19 798,7 11 358,2 9 509,6 12 232,8 362 109
Forrásmunkák jegyzéke 1.)
A helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének irányairól szóló vitaanyag. ÖTM Budapest, 2007. február
2.)
A helyi önkormányzatok vagyona (1991.-2006.). Magyar Államkincstár Budapest
3.)
Az önkormányzatok koncentráltságát jelzı mutatók a különbözı országokban. OECD 2006.
4.)
A települések és helyi önkormányzatok száma megyénként (2006. december 20án); új községek 2006. október 1-jétıl. ÖTM Budapest
5.)
A többcélú és területfejlesztési célú kistérségi társulások megalakulása (2006. október 31.). ÖTM Budapest
6.)
A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok bevételei 1991.2006. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
7.)
A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok kiadásai 1990.2006. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
8.)
A helyi önkormányzatok kiadásai reálértékének alakulása 1990.-2006. között. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
9.)
A helyi önkormányzatok kiadásai a GDP %-ában 1990.-2006. között. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
10.) A helyi önkormányzatok részére átengedett személyi jövedelemadó alakulása 1990.-2006. között. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest 11.) Mőködésképtelenné vált helyi önkormányzatok támogatásából a tartósan fizetésképtelen helyzetbe került helyi önkormányzatok támogatása. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest 12.) Önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévı helyi önkormányzatok támogatása 1993.-2006. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest 13.) Címzett támogatások 1991.-2006. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest 14.) Céltámogatások 1991.-2006. Pénzügyminisztérium 2006. Budapest
103
DR. PÁL TIBOR - SZILÁGYI ROLAND AZ ÖNELLÁTÓ TERÜLETI GAZDASÁGMEGVALÓSÍTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI 1. Az önkormányzás és a „falu” fejlesztésének kölcsönhatásai A területi gazdaság, önkormányzat mőködésének jelenlegi nézeteit követve, az önkormányzatok legfıbb tevékenységének a közfeladatok ellátása tekinthetı. A közfeladatok ellátása az államháztartás rendszerében történik, az államháztartás rendszere azokat a javakat, közjavakat biztosítja, amelyeket a versenyszféra nem.
1.1. Közjavak állami szolgáltatása és azok állami elıállítása A közjavak állami szolgáltatása és azok állami elıállítása közötti különbségtétel keretében rá kell mutatni arra, hogy az állam által történı szolgáltatás esetén a javak elıállításának ráfordításait teljesen vagy részben az állam finanszírozza, a szolgáltatások állami elıállítása során pedig az állam saját intézményei nyújtják a közszolgáltatást. Pl. kórházak, szociális otthonok, oktatási intézmények. Lényeges szempont, hogy a közfeladatok ellátása olyan szervezeti formában történjen, amelyben az adott feladat a leghatékonyabban megvalósítható. E feladatellátást az alábbi szervezeti (intézmény-) rendszer szolgálja: államháztartás intézményrendszerébe tartozó irányító és operatív költségvetési szervek, non profit szervezetek, pl.: alapítvány, közalapítvány, gazdasági társaságok, pl. közhasznú társaság (2007. július 1. után nem alapítható), non profit gazdasági társaság, egyházi intézmények, magánszemélyek, egyéb intézményesített formák. A feladatok ellátásában kialakul a fogyasztói igények területi sajátosságaihoz igazodó munkamegosztás, amelynek megfelelıen a közösségi feladatokat központi, körzeti (regionális), helyi és konkrét egyedi feladatokra lehet bontani. Vagyis minden feladatot annak a szintnek kell ellátnia, ahol az a leghelyénvalóbb, s ahol az igények és az erıforrások a legkedvezıbben kombinálhatók (szubszidiaritás elve). A közfeladatok végzésében a munkamegosztást különféle jogszabályok, törvények, a feladatokat ellátók közötti megállapodások, szerzıdések rögzítik. A közfeladatok ellátásához a kialakult munkamegosztásnak megfelelıen az államháztartás alrendszerei a költségvetésükben meghatározott módon és mértékben járulnak hozzá. Az állami feladatok ellátásának helyi szintjét az önkormányzati alrendszer jelenti, beleértve a kisebbségi önkormányzatokat is, melynek intézményrendszerét alkotják a helyi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek, illetıleg a többcélú kistérségi társulási tanács munkaszervezete is e körbe tartozik.
104
1.2. A helyi önkormányzás értelmezése A helyi önkormányzatok Európai Chartájának 3. cikke szerint: „a helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy a jogszabályi keretek között a helyi közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében.” A Charta szerint az önkormányzatok a nemzeti gazdaságpolitika keretein belül megfelelı saját pénzügyi forrásokra jogosultak, amelyekkel hatáskörük keretein belül szabadon rendelkeznek. A pénzügyi forrásoknak összhangban kell állni az Alkotmányban és jogszabályokban meghatározott feladataikkal, lépést kell tartaniuk a szükséges költségek tényleges alakulásával. A pénzügyileg gyengébb önkormányzatok védelmére pénzügyi kiegyenlítı eljárások alkalmazása szükséges. A lehetıségekhez mérten a helyi önkormányzatoknak juttatott támogatás nem köthetı meghatározott feladatok támogatásához. A támogatások nem korlátozhatják az önkormányzatok hatáskörükön belüli, önálló döntéshozatali jogát.
1.3. A helyi önkormányzatok feladatstruktúrája A települési önkormányzatok kötelezı feladatai
Az önkormányzati és más törvények (pl. a közoktatásról, az egészségügyrıl, a szociális igazgatásról) meghatározzák az önkormányzati feladatokat, a települési és a megyei önkormányzatok közötti munkamegosztást a helyi közügyekben. A települési önkormányzatok kötelesek gondoskodni: az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai nevelésrıl, az általános iskolai nevelésrıl és oktatásról, az egészségügyi – és szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és köztemetı fenntartásáról, nemzeti és kisebbségi jogok érvényesülésérıl. A települési önkormányzatok önként vállalható feladatai
A települési önkormányzat feladata lehet még a pénzügyi forrásoktól és önkormányzati hatáskörő döntéstıl függıen bármi lehet, többek között: településfejlesztés, településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, csatornázás, vízrendezés és csapadékvíz elvezetése, közterület fenntartása, helyi tömegközlekedés, köztisztaság és településtisztaság, helyi tőzvédelem, a közbiztonság helyi feladatai, közremőködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatásban, gondoskodás a gyermek – és ifjúságvédelmi feladatok ellátásáról, a közösségi tér biztosítása, sport, mővészet, tudomány, közmővelıdés támogatása,
105
egészséges életmód közösségi feltételeinek a megteremtése. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megfogalmazza, hogy a helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. Lehetıség szerint a tervezési és döntéshozatali eljárás során megfelelı idıben és formában ki kell kérni minden olyan ügyben a helyi önkormányzatok véleményét, amely ıket közvetlenül érinti. [15] Az alkotmányban és a jogszabályokban az önkormányzat számára meghatározott feladatokkal összhangban kell állni a pénzügyi forrásoknak! Azoknak lépést kell tartaniuk a szükséges költségek tényleges alakulásával!
1.4. Az önkormányzatok gazdasági önállósága az önkormányzatok bevételei Bevételek közgazdasági osztályozás szerint
a) mőködési bevételek: A hatósági jogkörhöz kötött mőködési bevételeknél (pl. könyvviteli szolgáltatást végzık nyilvántartásba vétele, útlevélkezelés, pályaalkalmassági vizsgálat, elıvezetés, minısítés, pénzbüntetés, engedélyezés) nem tervezhetı meg a központi költségvetést, vagy más költségvetési szervet, alapot megilletı rész. A beszedı szervezetnél az ıt nem megilletı rész annak továbbutalásáig átfutó bevételként jelenik meg, az intézményt megilletı rész eredeti elıirányzatként megtervezhetı, pl. munkaügyi központoknál a rendbírság. Az egyéb sajátos mőködési bevételek között jelenik meg az áru-és készletértékesítés, a szolgáltatások ellenértéke, pl. vizsgáztatás, sport, kulturális, egészségügyi stb. szolgáltatások, a közvetített szolgáltatások ellenértéke, az átmeneti és tartós bérletek díja és lízingdíjak, az intézményi ellátási díjak, (pl. tandíj, ismételt vizsgadíj, bölcsıdei, szociális ellátás díja, étkeztetés, ápolás, gondozás, stb. díja). Az alkalmazottak térítése soron számolható el pl. a munkahelyre szállítás, az üdültetés, étkeztetés, infrastruktúra magáncélú hasznosítása. Mőködési bevétel a kötbér, bánatpénz és az alkalmazottak, tanulók, hallgatók kártérítése, szerzıdések felbontása, valamint az áfa, áfa visszatérülések, a kamat és a realizált árfolyamnyereség is. Ide tartoznak az államháztartáson kívülrıl (vállalkozásoktól, háztartásoktól, non-profit szervezetektıl, külföldrıl, az EU költségvetésbıl) mőködési célra átvett pénzeszközök és a garancia és kezességvállalásból származó megtérülések. Az átvett pénzeszközök jellemzıi: az átadó a feladatot meghatározhatja, ellenszolgáltatást nem kér, az eredmény hasznosítási jogát nem köti ki, nincs számlaadási kötelezettsége, elszámoltathatja a felhasználásról az átvevıt. b) felhalmozási és tıkejellegő bevételek Itt számolják el az immateriális javak, ingatlanok, termıföld, gépek, berendezések, felszerelések, jármővek, tenyészállatok, állami készletek és tartalékok értékesítésének bevételeit, a pénzügyi befektetések bevételeit, pl. osztalék-és hozambevétel, kötvények, kárpótlási jegyek, részesedések, részvények értékesítése.
106
Itt jelennek meg az államháztartáson kívüli gazdasági szereplıktıl felhalmozási célra átvett tervezett és elszámolt pénzeszközök is. c) támogatások, támogatásértékő bevételek, kiegészítések Itt számolják el a felügyeleti szervtıl kapott mőködési és felhalmozási támogatásokat, az önkormányzatok költségvetési támogatását, a mőködési és felhalmozási célokat szolgáló támogatásértékő bevételeket (központi költségvetési szervtıl, fejezeti kezeléső elıirányzatok, társadalombiztosítási alapból, elkülönített állami pénzalapból, helyi önkormányzatoktól és önkormányzati költségvetési szervtıl, kistérségi társulástól). Ide tartoznak az elızı évi kiegészítések, visszatérülések is, pl. elızı évi pénzmaradvány átvétele. d) hitelek, értékpapírok, támogatási kölcsönök visszatérülése és igénybevétele, pénzforgalom nélküli bevételek, függı, átfutó, kiegyenlítı, illetve továbbadási (lebonyolítási) célú bevételek. Itt számolják el a mőködési és felhalmozási célú kölcsönök igénybevételét és visszatérülését államháztartáson belülrıl, mőködési és felhalmozási célú kölcsönök visszatérülését államháztartáson kívülrıl. A pénzforgalom nélküli bevételek tervezési elıírása, hogy központi költségvetési szerv elıirányzat-maradvány, elızı évi vállalkozási eredmény igénybevételét eredeti elıirányzatként nem tervezheti meg. Ide tartoznak az államháztartáson belüli és kívüli belföldrıl és külföldrıl származó hosszú,- és rövid lejáratú hitelfelvételek, forgatási célú értékpapírok kibocsátása és értékesítése, a befektetetési célú értékpapírok kibocsátása. Itt jelennek meg a lebonyolítási célú mőködési és felhalmozási bevételek, valamint a függı, átfutó és kiegyenlítı bevételek is. A bevételek funkcionális osztályozása
az alaptevékenység (ezen belül a kiegészítı, kisegítı tevékenység) szakfeladataihoz kapcsolódó bevételek, a vállalkozási tevékenység bevételei. A kettıs szempontú meghatározás egyidejőleg zajlik, a funkciókhoz (feladatokhoz) hozzárendelten határozzák meg azok ellátásának közgazdasági feltételrendszerét. Kiadások közgazdasági osztályozás szerint
Az elemi költségvetésben a költségvetési szerv valamennyi felhasználható kiadását meg kell tervezni az érvényes szerkezeti rendnek megfelelıen. A megtervezett kiadások, mint tudjuk felhasználási jogosultságot és nem felhasználási kötelezettséget jelentenek. A mőködési kiadások: a) Személyi juttatások és a munkaadókat terhelı járulékok Itt kerülnek elszámolásra a költségvetési szervnél teljes és részmunkaidıben foglalkoztatottak számára vonatkozóan törvényekben és más jogszabályokban meghatározott rendszeres személyi juttatások, valamint az egyes foglalkoztatással összefüggı jogszabályokban, kollektív szerzıdésekben, közalkalmazotti megállapodásokban szereplı nem rendszeres személyi juttatások. Az állományba nem tartozók külsı személyi juttatásai, valamint az egyéb külsı személyi juttatások.
107
A személyi juttatásokhoz kapcsolódó, munkaadókat terhelı járulékokat is ide kell sorolni, mint például a társadalombiztosítási járulékokat, a munkaadói járulékot, az egészségügyi hozzájárulást, a munkáltatót terhelı táppénz-hozzájárulást és egyéb járulékokat. b) Dologi kiadások és egyéb folyó kiadások készletbeszerzés (élelmiszer, gyógyszer, vegyszer, irodaszer, nyomtatvány, könyv, folyóirat, egyéb információhordozó, tüzelıanyag,- hajtó- és kenıanyag, szakmai anyagok, kis értékő tárgyi eszközök, szellemi termékek, munkaruha, védıruha és egyéb anyagbeszerzés) kommunikációs szolgáltatások (adatátviteli és nem adatátviteli célú távközlési díjak és egyéb kommunikációs szolgáltatások díjai). Szolgáltatási kiadások (vásárolt élelmezés, bérleti és lízing díjak), szállítási szolgáltatás, gázenergia, villamos energia, távhı és melegvíz szolgáltatás díja, víz-és csatornadíjak, karbantartási, kisjavítási szolgáltatások díjai, egyéb üzemeltetési, fenntartási szolgáltatási kiadások, továbbszámlázott szolgáltatások, államháztartáson belülre és kívülre vásárolt közszolgáltatások - általános forgalmi adó, - kiküldetés, reprezentáció, reklámkiadások - szellemi tevékenység végzésére irányuló kifizetés. Az egyéb folyó kiadások közé tartoznak a különféle költségvetési befizetések (pl. elızı évi maradvány visszafizetés, bevételek meghatározott köre utáni befizetés stb.) elıirányzatai, az adók, díjak, befizetések, pl. nemzetközi tagsági díj, valamint a kamatkiadások elıirányzatai. c) Támogatás, támogatásértékő kiadás, végleges pénzeszközátadás, egyéb támogatás és az ellátottak pénzbeli juttatásai. d) Felhalmozási kiadások és pénzügyi befektetések Itt számolják el a felújítási kiadásokat, az intézményi beruházásokat, és a pénzügyi befektetéseket pl. részvények, részesedések, államkötvények vásárlása. e) Hitelek, kölcsönök nyújtása és törlesztése, értékpapírok beváltása és vásárlása, pénzforgalom nélküli kiadások, függı, átfutó, kiegyenlítı illetve lebonyolítási célú kiadások. Itt számolják el az államháztartáson belülre és kívülre mőködési és felhalmozási célra nyújtott kölcsönöket, illetve a kapott kölcsönök törlesztését. Pénzforgalom nélküli kiadásként a tervezett maradványt, eredményt az államháztartási és céltartalékokat, a belföldi és külföldi finanszírozási kiadásokat, pl. hiteltörlesztés. számolják el, itt jelennek meg a lebonyolítási célú mőködési és felhalmozási kiadások. Kiadások funkcionális osztályozása hasonlóképpen történik, mint a bevételeknél. Az önkormányzati gazdálkodás feladatainak és forrásainak ismeretében nyílik lehetıség a területi önellátó gazdálkodási megvalósítást célzó irányítási politika és ezt támogató információs rendszer kialakítására.
108
2. Település-irányítási, fejlesztési politika: célrendszer és módszertan 2.1. A település-irányítási, fejlesztési politika kialakítása A települések feladatellátási célok köré szervezıdnek meghatározott feltételrendszerek alapján, amelyek közül a környezeti, valamint a belsı adottságokból következı feltételek is az adott helyzetnek megfelelı arányban - befolyásolják a település jövıjével kapcsolatos azon terveket, amelyeket a település vezetése hosszú, illetve rövidebb távú célrendszernek tekint. A hosszú távú fejlesztési tervek részeként jelennek meg, tehát egy olyan nagyobb fogalmi egység integráns részét képezik, amely a település minden területére vonatkozóan össze kívánja foglalni azon elveket és módszereket, amelyekkel az - ugyancsak itt megfogalmazott célokat a település elérni szándékozik. Ez a hosszabb távra - 5-10-15 évre - vonatkozó globális célrendszer és módszertan jelenti a település-irányítás átfogó politikáját. A célok elérése érdekében a település gazdálkodás minden területén - a konkrét sajátosságok figyelembe vételével - értelmezni és adaptálni kell a település-irányítási politikában megfogalmazottakat. Ebben egyrészt nagymértékben segít az a tény, hogy a valóban optimális politika az erıforrásokra épít, tehát már a globális elképzeléseknél tekintettel van a részcélokra és részlehetıségekre. Másrészt az aggregált célrendszer felszínre hozhat olyan összefüggéseket is, amelyek nem minden téren vannak összhangban az adott terület struktúrájával, illetve pillanatnyi állapotával. E kérdések meg-, illetve feloldása a vezetés feladatát jelenti. A hagyományos értelmezés a következı folyamatot képezi le a település-irányítási politika elkészítésére (változatára) vonatkozóan: A település feladatellátási gyakorlata (megelızı)
Vezetési, közigazgatási elméletek, elvek
Településirányítási, fejlesztési politika összeállítása
A település feladatellátási gyakorlata (új)
1. sz. ábra: A település-irányítási politika összeállításának hagyományos menete Látható, hogy egy adott (régi) mőködési gyakorlatból kiindulva, az irányítási elméletek és elvek alapján kialakított település-irányítási politika új állapothoz vezet el a mőködési gyakorlatban. A gondolatmenetet megfordítva, olyan fogalomrendszernek tekinthetjük a település-irányítási politikát, amely - adott módszertan segítségével - összefoglalja a meglévı állapot feltételeinek megfeleltethetı települési célrendszert. Ez az elfogadottnak tekinthetı, hagyományos megközelítés minden szempontból kielégíti a mőködı gazdaságban, folyamatos tevékenységet végzı települések irányítási, fejlesztési politikájának kialakításával és karbantartásával kapcsolatos követelményeket.
109
2.2. A település irányítási, fejlesztési politika tartalmi kérdései A települések irányítási politikájának tartalmi elemeit - mint az elızıekben láttuk - a külsı hatások, feltételek és belsı (minıségi) jellemzık, adottságok határozzák meg. A külsı tényezık befolyása különösen jelentıs. Ennek megfelelıen a tartalmi kérdéseket meghatározó részkövetelmények a következı területekre terjednek ki: A település területi jövıképében megfogalmazott harmonikus területi szerkezet és rendszer eléréséhez, illetve a kiegyensúlyozott területi fejlıdés biztosításához néhány megfogalmazható átfogó célkitőzés érvényesítése szükséges: Hatékony területi struktúra és hatékony, eredményes mőködés biztosítása, vagyis a versenyképesség következetes erısítése. A kohézió jegyében a hatékony mőködést korlátozó legsúlyosabb elmaradottságok felzárkóztató mérséklése. A település olyan fenntartható rendszerré kell, hogy váljon, amely értékeit, örökségét, erıforrásait és belsı összetartozását nem csak megırzi, de azokat tovább erısíti, a társadalmi, a gazdasági, a természeti-környezeti és egyéb elemek összhangját biztosítja. Ma az Európai Unión belül településeink többsége elmaradott, ezért azok felzárkóztatása alapvetı célkitőzés. Ehhez hatékony fejlesztéspolitika szükséges. E hatékonyság csak úgy biztosítható, ha a fejlesztések a helyi adottságokhoz igazodnak és a különbözı fejlesztéspolitikai beavatkozások térségenként összehangoltak területi szinergiákat eredményezve, valamint képesek biztosítani a helyi-térségi társadalmigazdasági, szereplık hatékony bevonását és mozgósítását a célok elérése érdekében. A területi verseny különbözı erıforrásokért - tıke, vállalkozások, turizmus, lakosság ill. képzett munkaerı, közösségi beruházások, térségi funkciók - folyik. A területi versenyképesség többet jelent egy adott térség vállalkozásainak versenyképességénél, magába foglalja azt is, hogy az adott térség vonzó, mint lakóhely, befektetési (tıkevonzó) helyszín, turisztikai célterület stb., és mindenek elıtt alkalmas a térségi funkciók megszerzésére, megtartására. A települések versenyképessége nem csak vállalkozásaiknak, hanem polgáraiknak, intézményeiknek, civil szervezeteiknek sikerességében is mérendı. A versenyben ugyanakkor a vesztesek az életképességüket, adott társadalmi-gazdasági funkciójukat veszítik el, s ez válságokat, magukra hagyott, kiüresedı (pl. elnéptelenedı) tereket eredményez. A térségi versenyképesség fejlesztésének homlokterében a térségek külsı erıforrásvonzó (ill. megtartó) képességének és a térség szereplıi versenyképességének együttes erısítése, valamint a hatékony területi szerkezet megteremtése áll. A vállalkozások versenyképességének javításához a mőködésüket meghatározó helyitérségi környezetük (pl. telephely; informatikai, közlekedési elérhetıség; pénzügyi, tanácsadási szolgáltatások; megfelelı képzettségő munkaerı; közigazgatási szolgáltatások) területileg összehangolt fejlesztése szükséges. A lakosság, s fıként a képzettebb csoportok vonzásához ill. megtartásához a megfelelı munkahelyek jelenléte mellett élhetı lakókörnyezet, pozitív térségi imázs, magas színvonalú szolgáltatások, kulturális és kereskedelmi kínálat szükséges, míg a fejlesztési források helyi ill. kistérségi megszerzéséhez mindenek elıtt aktív, rugalmas és hatékony irányítás szükséges, mely képes versenyképes projekteket, pályázatokat generálni, megvalósítani, érdekeit a partnerségen alapuló fejlesztéspolitikában hathatósan érvényesíteni. A versenyképesség kulcsa a település szereplıinek együttmőködési, kooperációs képessége.
110
Cél a települések, fejlesztések során a versenyképesség szempontjainak elıtérbe állítása. Az adottságokra és stratégiákra építve életképes funkciók megerısítésére, erıforrásvonzó képességek javítására, vagyis a relatív versenyképesség erısítésére kell törekedni. A versenyképesség fıbb gazdasági tényezıkkel kapcsolatos prioritásai az alábbiak: a fejlettebb, jelenleg is jelentıs külföldi mőködıtıkével rendelkezı térségekben, régiókban található településeken a magas hozzáadott értéket termelı, magas technológiájú, minıségi munkaerıt foglalkoztató gazdasági tevékenységek megtelepítésének ösztönzése; a fejletlenebb, foglalkoztatási gondokkal küzdı régiók településein a magas foglalkoztatást biztosító beruházások, ehhez kapcsolódó tıkebefektetések vonzása; aprófalvak, perifériák és egyéb öregedı korszerkezető térségek népességmegtartó, ill. - vonzó képességének javítása vagy számukra új életképes térségi (ökológiai, rekreációs, lakó - stb.) funkciók megnyerése ill. megırzése; táji- természeti és kulturális értékekben gazdag települések hazai, és részben a külföldi falusi-turisztikai, üdülıhelyi és egészségturisztikai piacon való érvényesülése, ill. lakófunkcióik megerısítése. [8] Az, hogy milyen tényezık fejlesztése szolgálhatja hatékonyan a versenyképességet a különbözı adottságok és a választott stratégia függvényében településenként eltérı, mégis meghatározható nyolc olyan általános tényezıcsoport, amelyek a települések versenyképességének fejlesztendı pilléreit jelentik: Regionális üzleti környezet és szolgáltatások fejlesztése Az elérhetıség javítása Térségi hálózatok ösztönzése és a kis- és középvállalatok (KKV-k) regionális fejlesztése Tudástársadalom építése és az innováció területi terjesztése Regionális és helyi menedzsment szervezeti fejlıdése, stratégiák ösztönzése Regionális és települési marketing-kommunikáció erısítése Környezet megóvása és fejlesztése Turisztikai infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése
3. Az információ dimenziói település gazdálkodási megközelítésben A környezettel történı kommunikáció, információk cseréjét és azok értékelését, felhasználását feltételezi, amelyre a település gazdálkodásának megfelelıen fel kell készülni. Az információgazdálkodásnak két követelményt kell egyidejőleg és egyenlı mértékben teljesítenie. Egyrészt a döntés szempontjából releváns információk feltárását, rendelkezésre állítását és gondozását (aktualizálását, stb.), másrészt az információs és kommunikációs technikai rendszerek megfelelı alakítását, továbbfejlesztését és integrálását. Más oldalról vizsgálva a kérdést, meg kell tehát oldani a település, mint gazdasági rendszer által felhasznált - felhasználni szándékozott - információk megfelelı színvonalú rendelkezésre tartását, illetve kontrollálni szükséges a kibocsátott információk tartalmát és minıségét. A többirányú követelményrendszernek való megfelelés alapvetı célja a település gazdálkodásának, mivel gyakorlati programját csak a megfelelı információk birtokában képes végrehajtani. A település gazdálkodás számára értékes információk három dimenzióját különböztethetjük meg: 111
Formázott: Felsorolás és számozás
idıtávlat: amely szerint történeti, jelenbeni, valamint jövıre irányuló számszerősítés: amely szerint minıségi (kvalitatív) és mennyiségi (kvantitatív) származási hely: amely szerint külsı, vagy belsı információkat különíthetünk el egymástól.
3.1. Az információ és a gyakorlati gazdálkodás Egy település gazdálkodása szükségszerően a környezete által meghatározott - csak részben befolyásolható - feltételrendszer keretei között mőködik. Ez a külsı adottság általános formában meghatározható, konkrét hatásai részben modellezhetık. A következı ábra foglalja össze általános megközelítésben a település gazdálkodás információs kapcsolatrendszerét:
Természeti környezet
Gazdasági környezet
Társadalmi környezet
Költségvetési, államháztartási kapcsolatok
Vezetık Képviselı testület
Mőszaki, technikai környezet
Végrahajtó apparátus Etikai és morális tényezık
Ökológiai környezet
Struktúrális tényezık
2. sz. ábra: A település gazdálkodás és annak környezete A települések gazdálkodásának mindenkori helyzetét, fejlıdésének, átalakulásának feltételeit különféle környezeti tényezık befolyásolják, határozzák meg. Szerepük, jelentıségük településenként változó, eltérıen érvényesül. A település gazdálkodásában, fejlıdésében meghatározó szerepet betöltı környezeti tényezık egyik nagy csoportját a természeti jellegőek jelentik. Az egyes települések, gazdálkodását, fejlıdését nagymértékben földrajzi fekvésük, abból fakadó adottságaik elınyök és hátrányok - határozzák meg. A kedvezı földrajzi fekvés a települések, illetve az adott térség fejlıdésének feltételeire mindenkor pozitívan hat. Elısegítheti nagyobb számú népesség letelepedését, ösztönzi az anyagi javak és a szolgáltatások fejlıdését, a települések potenciáinak növekedését. A földrajzi fekvés meghatározója a közlekedési kapcsolatoknak. Közvetítı, összekötı szerepe révén ösztönzı hatása többszörösen érvényesül a kereskedelem, az ipar, a különféle jellegő szolgáltatások fejlıdésében. A vízfolyások melletti fekvés sokféle környezeti tényezı együttes érvényesülését ösztönözheti, erısítheti, mint például a kereskedelmi kapcsolatok, a személy- és teherforgalom fejlıdése, az ipartelepítés, az idegenforgalom. A települések víz menti fekvése alapjaiban meghatározhatja beépítésük jellegét, építészeti arculatukat, térbeni tagolásukat. A domborzati viszonyok hatása is többrétően befolyásolhatja, határozhatja meg a települések gazdálkodását, fejlıdését. A települések közlekedéshálózata, mőszaki rendszerei ennek függvényében alakulhatnak ki és fejlıdhetnek. A domborzati viszonyok adottságai is meghatározhatják a települések építészeti jellegét, beépítését, megjelenését és látványát. A domborzati adottságok szerepe különbözıképpen érvényesülhet a települések fejlıdésében. Sík domborzati
112
viszonyok esetén a mőszaki infrastruktúra vonalai elnyúlnak, egyaránt drágítva a befektetési és az üzemeltetési költségeket. A dombvidéki települések szerkezete változatosabb, tagoltabb lehet, ugyanakkor bonyolultabb feladatokat jelent a közlekedési vonalak kiépítése, drágább az üzemeltetés. Még bonyolultabbak a hegyvidéki települések fejlıdésének/fejlesztésének és üzemeltetésének feltételei (a vízellátás, a keletkezı szennyvizek és felszíni vizek elvezetésének megoldását, az energiaellátás hálózati rendszereinek kialakítását, a biztonságos és zavartalan közlekedési kapcsolatokat biztosító úthálózat, kapaszkodósávok kiépítését és fenntartását illetıen). Kedvezı, illetve kiváló földrajzi fekvés, természeti adottságok ellenére a földrengésveszélyes, az ismétlıdı ár- és belvízkároknak kitett területek nem, vagy csak a szükséges - és igen költséges - mőszaki elıkészítı és védelmi munkák elvégzésével tehetık alkalmassá építési célokra, biztosíthatják a települési feladatellátás, fejlıdés feltételeit. A technikai vívmányok széles körő elterjedése és tömeges alkalmazása révén nagymértékben mérsékelhetık, leküzdhetık a természeti tényezıkbıl fakadó - a településfejlıdést akadályozó, gátló, illetve azt ellehetetlenítı kedvezıtlen következmények, káros hatások. A gazdasági környezeti tényezık szerepe napjainkban egyre inkább meghatározó az egyes települések életében, fejlıdésében. A gazdasági környezeti tényezık alapjaiban befolyásolják, határozzák meg az egyes települések helyzetét, fejlıdésük pályáját. A fıbb tényezık a következık: A külföldi tıke aránya a település gazdaságában, ami elısegíti a termeléstechnikai váltást és munkahelyeket teremt. A vállalkozási aktivitás, ami hatással van a foglalkoztatásra, valamint további gazdasági tevékenységet segítı vállalkozások létrejöttére. A település gazdálkodásának, lehetıségeinek korlátait meghatározza, hogy a település, annak vállalkozásai, lakosai milyen gazdasági szektor keretein belül tevékenykednek. A mezıgazdaság a településrendszer egyik alapstruktúrájának - a falvak hálózatának eltartó bázisa. Az ipari fejlıdés nyomán bonyolult infrastruktúra-rendszerek épülnek ki (közlekedésiszállítási vonalak, vízhálózatok, csatornák, energiaelosztó hálózatok stb.). Ez biztosítja az ipar fejlıdésének további feltételeit, s egyben a gyors településfejlıdés egyik döntı ösztönzı környezeti tényezıje. Az ipar nagymértékben és következményeiben súlyosan károsítja a környezetet, sok helyütt megsemmisíti annak természeti értékeit, tönkreteszi adottságait. Az ipar szerepe a települések fejlıdésében jelentısen mérséklıdött, sok helyütt visszaszorult. Ugyanakkor erıteljesebben kibontakozott a tercierizálódás folyamata, a gazdasági ágazatok közül a folyamatosan fejlıdı és terjedı üzleti szolgáltatások és ennek sokrétő hatása, különösen a városok - fıváros, nagyvárosok, megyeszékhelyek fejlıdésében. A közép- és kisvárosok nagyobbrészt még "átmeneti" állapotot jeleznek: az ipartól a tercier, kvaterner szektorok felé tartó fejlıdési pályáján. A gazdasági környezeti tényezık szoros kölcsönhatásban vannak a társadalmi, természeti, mőszaki környezettel, ennek nyomán különbözı településtípusok különíthetık el. Autópályák közelében található dinamikusan fejlıdı centrumok vonzáskörzetében található települések. Idegenforgalmi vonzerıvel rendelkezı települések, melyeket nagyobb vállalkozási aktivitás jellemez. A társadalmi és gazdasági szempontból stagnáló települések melyeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a vállalkozási aktivitás és lehetıség hiánya jellemez.
113
Agrár jellegő települések A társadalmi környezeti tényezık - a különféle társadalmi osztályok, rétegek, csoportok (egymásnak ellentmondóan érvényesülı) szerepe és jelentısége meghatározó a települések gazdálkodásában. A társadalmi környezeti tényezık érvényesülése szorosan kapcsolódik a gazdasági jellegőekhez, egymást kölcsönösen erısítı, ösztönzı szerepük figyelhetı meg. A társadalom differenciálódásának, tagoltságának hatására a különféle osztályok, rétegek, foglalkozási csoportok térbeni elkülönülése megy végbe a településeken belül, ezen folyamatok megfigyelésébıl származó információk jelentıs kihatással lehetnek a gazdálkodásra. A szegények, a társadalom perifériájára szorulók, a középrétegek, illetve a gazdagok lakónegyedei alakulnak ki a településeken, amelyet markánsan kifejez a beépítés jellege, az infrastrukturális ellátottsági viszonyok színvonala, a lakókörnyezet milyensége, építészeti megjelenése, stb. Jelentıs szegregáció megy végbe, melynek drasztikus formáját különbözı nemzetiségek, etnikai csoportok gettósodásához rezervátumszerő elkülönüléséhez vezetı folyamatok is jellemezhetnek. A társadalom csoportjainak különbözı szempontú demográfiai vizsgálataiból nyert információk befolyásolhatják a település gazdálkodását. „Humán erıforrások” helyzete: A településen élı lakosságnak a demográfiai szempontok szerinti összetétele, változása, megújulása, fogyása, stb. elemzésével releváns információkat nyerhetünk a gazdálkodási döntések sikeressége érdekében. A település lakosságának korösszetétele, amely nem csupán a jelen eseményeit befolyásoló tényezık között szerepeltethetı, hanem a jövıt is meghatározza. A születésekhez hasonlóan a halálozás a népmozgalomnak alapvetı fontosságú jelensége. A népesség szaporodását ugyanis a születések és a bevándorlások, valamint a halálozások és kivándorlások határozzák meg. A különféle történeti (társadalmigazdasági) események által elıidézett vándorlástól eltekintve a népesség számának alakulását, a természetes szaporodást (vagy fogyást) a születések és a halálozások egyenlege eredményezi. A népességi vándorlásokat aszerint, hogy országon belül történnek, vagy az országok között, belsı, illetve külsı vándorlásnak nevezzük. Az országhatáron kívülre történı vándorlást nemzetközi vándorlásnak nevezzük. A belsı vándorlás lehet állandó és lehet ideiglenes jellegő. Állandó jellegő vándorlásnak nevezzük azt a népességi mozgalmat, amelynek során a lakosság állandó lakhelyét megváltoztatja. Az ideiglenes vándorlás során a lakosság állandó lakóhelye nem változik meg. Ilyenek pl. a vendégmunkások, vagy a munkások idényjellegő vándorlása hazai vagy külföldi munkahelyekre ilyenek lehetnek továbbá a gyógykezelés, tanulás stb. céljából történı vándorlások. A belsı vándorlás harmadik változata az ingavándorlás. A népesség területi átrendezıdése leggyakrabban a foglalkozási átrétegzıdéssel áll összefüggésben. Gazdasági aktivitás. A népesség egészére vonatkozó igen fontos kérdés az, hogy miként vesz részt a társadalmi munkamegosztásban, vagyis arra a tulajdonságra kell választ adni, hogy rendelkezik-e saját jövedelemmel vagy sem, illetve jövedelmét munkával szerzi vagy egyéb módon jut hozzá. A társadalmi ismérvek közül az egyik legfontosabbnak a foglalkozás tekinthetı. A foglalkozás határozza meg ugyanis alapvetıen az egyes személyek gazdasági viszonyait és a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét. • A népesség kulturális helyzete
114
A népesség kulturális helyzetét általában három vonatkozásban szokásos vizsgálni: a) írni-olvasni tudás, b) legmagasabb iskolai végzettség, c) oktatásban való részvétel. Az írni-olvasni tudás vizsgálata olyan társadalmakban alapvetı ismérve a demográfiai vizsgálatoknak, ahol még az elmaradottság miatt a lakosságnak kis hányada járt iskolába és ezért e mutató az, amely alapvetıen meghatározza a kulturális színvonalat. A mőszaki környezeti tényezık mindenkor jelen voltak a települések életében, gazdálkodásában, fejlıdésében. Napjainkban - a gyors technikai és technológiai változások, strukturális átalakulások korában - szerepük még intenzívebben érzékelhetı. Indokolt tisztázni, mit érthetünk adott esetben a mőszaki környezeti tényezık alatt a településfejlıdés szempontjából. Mőszaki környezeti tényezıknek mindazon technikaitechnológiai eljárásokat, megoldásokat tekinthetjük, amelyek széles körő bevezetése és tömeges alkalmazása révén alapjaiban kedvezı feltételek teremthetık a települések feladatellátásához, fejlıdéséhez, s ennek következményeként gyorsítható a gazdasági és társadalmi környezeti tényezı k érvényesülése, elısegíthetı a természeti környezeti tényezık kínálta lehetıségek és adottságok teljesebb körő hasznosítása. A település gazdálkodásában - más környezeti tényezıkkel együtt - meghatározó szerepet betöltı mőszaki tényezık közül azokat mutatjuk be, amelyek a települések életének, fejlıdésének általános feltételei között különösen meghatározó jelentıségőek. Kitüntetett szerepe van a közmőellátottságnak szinte minden településben, mindenekelıtt a városokban. A települések pozicionális elınyei között a közmővek kiépítettségének, fejlettségi színvonalának nagy jelentısége van. Döntıen abból a szempontból, hogy a közmőves vízellátáshoz kapcsolódik-e a szükséges mérvő és színvonalú csatornázás is. Ez utóbbi nemcsak a települések fejlettségének egyik mércéje, hanem környezetük állapotát is alapvetıen meghatározza. Kiépített közmőves vízellátás és csatornázás a települések vonzó hatását, pozicionális elınyeit erısítı tényezı lehet. A közmőellátottság helyzete, fejlettségi színvonala nagyobb térségek települési viszonyait is meghatározó tényezı. A víznyerés lehetıségei, a keletkezı szennyvizek elvezetésének, elhelyezésének feltételei - hazai viszonyaink között mindenkor regionális léptékő megközelítést, megoldást tesznek szükségessé. A települések gazdálkodásában mindenkor meghatározó szerepe volt a közlekedésnek: még inkább így van a gépjármőállomány rohamos növekedésével, az általuk kiváltott nagyarányú forgalom eredményeként. Az ebbıl fakadó elınyök kihasználásában, a forgalom kedvezıtlen, káros következményeinek mérséklésében fontos szerepe lehet a közlekedési infrastruktúra kiépítettségének: az autópályáknak, autóutaknak a településközi forgalom közvetítésében, a települések belsı úthálózatának, a gyorsforgalmi tömegközlekedési rendszereknek, a forgalom zavartalan és biztonságos lebonyolítását segítı két- és többszintes forgalmi csomópontoknak. Ezek megléte, kiépítettségének mőszaki színvonala az adott település helyzetét, pozicionális elınyeit meghatározó mértékben növeli, vonzását megsokszorozza, más ható tényezık érvényesülését is támogatja, felerısíti. Kitüntetett szerepe van az építési technika gyors fejlıdésének és széles körő, tömeges alkalmazásának is. A településekre nagy számban beköltözı lakosság, vállalkozások elhelyezése csak a település természeti adottságait figyelembe vevı korszerő építési technikával és technológiai megoldások alkalmazásával biztosítható. Megkülönböztetett figyelem övezi a települések ökológiai környezeti tényezıit: milyen a települések állapota, a környezet szennyezıdésének, károsodásának jellege, mértéke, a
115
környezetvédelem lehetıségei, feltételei, aktív és passzív eszközei. Egyértelmően megfogalmazódott az a felismerés, hogy a települések gazdálkodását, fejlıdését - a természeti, gazdasági, társadalmi, mőszaki jellegő környezeti tényezık mellett - az ökológiai környezeti tényezık is alapjaiban meghatározzák. Az ökológiai tényezık szerepe, jelentısége különösen felerısödött a fenntartható fejlıdés követelményei révén a település gazdálkodásában, illetve struktúráiban. A fenntartható fejlıdés követelményei érvényesítésének egyik meghatározó feltétele a környezet átfogó védelme, a meglévı károk mérséklése, elhárítása, a természeti erıforrásokkal történı racionális gazdálkodás. Az ökológiai környezeti tényezık szerepe azért megkülönböztetett jelentıségő a települések szempontjából, mert lényegében az általuk kifejtett kedvezı hatások révén érvényesíthetık a gazdasági, társadalmi és mőszaki környezeti tényezık, hasznosulhatnak a természeti környezeti tényezık kínálta adottságok, lehetıségek. A társadalom, a gazdaság fejlıdése, s ennek nyomán a mőszaki tényezık kínálta lehetıségek kiaknázása csak kiegyensúlyozott ökológiai környezetben, feltételek között bontakozhat ki. Azok a települések, településcsoportok, amelyek környezete szennyezett, károsodott, az ökológiai egyensúly megbomlott, aligha kínálhat kedvezı feltételeket a társadalom és a gazdaság fejlıdéséhez, s ennek alapján a települések korszerősödéséhez, anyagi, szellemi és kulturális felemelkedéséhez.[5] Az európai városfejlıdés közelmúltbeli folyamatai markánsan kiemelik az ökológiai tényezık szerepét - a fenntartható fejlıdés követelményeihez alkalmazkodóan nemcsak ezek érvényesülésében, hanem más környezeti tényezık vonatkozásában is. A környezetileg leromlott térségek korábbi kedvezı települési pozícióikat elvesztették a természeti környezet elszennyezıdése és károsodása miatt, helyzetüket stagnálás, felgyorsuló leépülés jellemzi. A települések gazdálkodására, fejlıdésére ható strukturális (szerkezeti) tényezık szerepe abban az átalakulási folyamatban követhetı nyomon, amely a települések közötti munkamegosztás elmélyülésének, a települések egymással végbemenı összefonódásának, eredményeként éri el a településrendszer szerkezetének gyorsabb átalakulását, a települési struktúra átrendezıdését. Ennek nyomán a gyorsan fejlıdı települések térségeiben felerısödik az agglomerálódás folyamata, sajátos településegyüttesek (településcsoportok, agglomerálódó térségek, agglomerációk, városrégiók) alakulnak ki. A fenti célok elérésének általános formája a települések kistérségi együttmőködése. Kistérségi együttmőködést földrajzilag egymással határos települések hozhatnak létre, ha funkcionálisan kapcsolatban vannak, s így képesek egy vagy több településközpontba szervezıdıen a térségi feladatot ellátni. Funkcionális szempontból a többcélú kistérségi társulások az alábbi három funkciócsoportot látják el: Önkormányzati feladatkörbe tartozó közszolgáltatások szervezése; Területfejlesztés; Minıségi szaktudást igénylı államigazgatási feladat- és hatáskörök. A többcélú kistérségi társulásokra azonban ténylegesen azokat a feladatokat szabad bízni amelyek a közös feladatellátással valóban gazdaságosabbá válnak, biztosításuk csak néhány település összefogásával nem elég hatékony és költségtakarékos. Célja nem új vagy új típusú intézmények létrehozása, hanem a meglévık felhasználásával, célszerő átalakításával, kapacitásuk ésszerő, hatékony kihasználásával a közellátás fejlesztésének biztosítása.
116
Az sem célja a többcélú kistérségi társulásnak, hogy a bizonyos – esetleg már jelenleg is – központi települések jussanak további elınyhöz, hanem az, hogy minden a társulásban résztvevı település, adottságának megfelelıen kielégítse a hiányzó igényeket, s ezzel maga fejlıdjön. Így az egyik településen kialakítják a magas színvonalat biztosító alapfokú oktatási feltételeket, a másikon az idıskorúak ellátásának feltételeit, a harmadikon kulturális centrumot hoznak létre azzal, hogy a már meglévı infrastruktúrára támaszkodnak. Így minden település szerephez jut, anélkül, hogy erın felül vállalna. A területfejlesztésben ez összehangoltságot jelent, amikor tudatosan az igényeknek megfelelıen fejlesztenek. A közigazgatási feladatok ellátására koncepció ugyanígy alkalmazható, hiszen speciális szaktudást igénylı államigazgatási feladatok ellátására nem lehet mindenütt gazdaságosan felsıfokú végzettségő szakembereket alkalmazni, összevontan a kapacitásuk kihasználásával azonban tevékenységük jóval hatékonyabbá válik. A többcélú kistérségi társulási törvény tovább bıvíti, erısíti, ösztönzi és intézményesíti az önkormányzatok társulásának lehetıségeit Ez egyben azt is jelenti, hogy az állampolgárok – az önkormányzatok társulásain keresztül – az ország minden településén azonos színvonalú ellátásban részesüljenek. Az önkormányzati törvény ugyanis valamennyi önkormányzat feladatává teszi az azonos színvonalú ellátást, azonban az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági helyzetében fennálló különbözıségek miatt, sok önkormányzat nem képes ezen feladatainak ellátására a minimálisan elvárható szinten sem. A törvény a térségi kapcsolatok erısítésével, a jogi keretek pontos meghatározásával, az ösztönzı rendszer jelenlegi és fokozatos kiépítésével kívánja ösztönözni a közös feladatellátást, optimális térré emelve és meghatározva a kistérséget. A kistérség ezáltal jogilag és földrajzilag is meghatározó és „megfogható” területi egységgé válhat a nagyobb területi egységen – a megyén - belül, ahol a lakosságnak azonos színvonalú közszolgáltatás biztosítható. A törvényben megfogalmazott többcélúság kiemelése a feladatok ellátásának átfogó jellegére utal, igazodva a lakosság igényeihez. Kiemelendı eleme a települések önkéntes társulásának a településfejlesztési funkció vállalása, feltéve, ha valamennyi kistérségbe tartozó település kapcsolódása biztosított. Nı az irányítási tényezık szerepe a települések fejlıdésében. Az önkormányzatiság kialakulása, mőködése a települések irányításának új feltételeit jelenti. A regionalizmus széles körő érvényesülése az irányításnak nemcsak új feltételeit, hanem új feladatait is elıtérbe helyezi. Ez következményeiben a települések helyzetét, fejlıdésük, gazdálkodásuk pályáját alapjaiban befolyásolja. Hatása sokoldalúan érvényesül. A költségvetési, államháztartási kapcsolatok hatása a legmarkánsabb a települések gazdálkodására ható tényezık között. Ennek oka, hogy a települések/önkormányzatok bevételeinek, kiadásainak meghatározása szabályozott folyamat eredménye. Az államháztartáson belül a települési/önkormányzati költségvetésnek legfontosabb kapcsolata a központi költségvetéssel van, amely azt jelenti, hogy: a központi költségvetésrıl szóló törvény megállapítja a helyi önkormányzatokat megilletı állami támogatások és hozzájárulások együttes összegét, ez az állami költségvetési mérleg egyik kiadási tétele is egyben. a központi költségvetésrıl szóló törvény egyidejőleg meghatározza az önkormányzati alrendszer központi adókból való részesedését, az átengedés mértékét. Ez az állami költségvetési mérleg bevételi oldalán úgy jelentkezik, hogy az adott bevételi tételnél az
117
önkormányzatokat megilletı összeg nélkül jelenik meg az elıirányzat, illetve a teljesítés. Az önkormányzati forrásszabályozás egyik eleme a központi költségvetéshez történı kapcsolódással összefüggésben a bevételi átengedés, azaz az önkormányzatok és a központi költségvetés közötti munkamegosztást az átengedett források rendszere is megjeleníti. Erre a legjellemzıbb és legnagyobb hatású példa, amikor a központi költségvetés a személyi jövedelemadóból származó bevétel egy részét átengedi a helyi önkormányzatnak a helyi feladatok ellátása érdekében. Ezzel részben ösztönzi az önkormányzatokat a személyi jövedelemadóból származó bevételt növelı intézkedésekre (pl. a helyi foglalkoztatás növekedésének elısegítésére, másrészt a helyi önkormányzatok közötti eltérı lakosságszám, egyenlıtlen jövedelemelosztás miatt kialakuló jövedelem-különbségek kiegyenlítésének eszközeként is szolgál. Jelenleg, a 2007. évi költségvetésrıl szóló törvényben foglaltak szerint, a helyi önkormányzatokat együttesen, az állandó lakhely szerint az adózók által a tárgyévet megelızı második évre bevallott (a településre kimutatott) személyi jövedelemadó 40 %-a illeti meg. Ennek 8 %-a a helyben maradó hányad, 32 %-a pedig normatív módon elosztott rész. E bevételi forrás az elmúlt években az 1. sz. táblázat adatai szerint alakult. Gyakorlatilag az átengedés mértéke országos szinten 40% ami nem változott. Abszolút mértéke azonban változik a munkanélküliség növekedésével (csökken) infláció növekedésével (nı). Emellett viszont a feladatellátás elvárt színvonala folyamatosan emelkedik. A helyben maradó rész 2%ponttal csökkent 2007-re. Ez átkerült a normatív módon elosztott részbe, amit módosít a jövedelemdifferenciálódásra fordított kiegészítés. Abban az esetben ha a falu az országos átlag alatt van kiegészítést kap, ha felette van, akkor viszont elvonnak tıle. Ennek negatív ösztönzı hatása van! 1. sz.táblázat A személyi jövedelemadó alakulása Idıszak Személyi jövedelemadó Helyben maradó Normatív módon jelölése átengedés mértéke (%) hányad mértéke (%) elosztott rész (%) 2007. 40 8 32 2006. 40 10 30 2005. 40 10 30 2004. 40 10 30 2003. 40 10 30 2002. 40 n.a. n.a. 2001. 40 5 28,05 2000. 40 5 27,77 1999. 40 15 17,4 1998. 40 20 1997. 38 22 -
3.2. Az információ hatásmechanizmusa, valamint a gyakorlat követelmény-rendszerének összefüggései A döntési mechanizmus – feltéve, hogy az racionális, tehát nem intuitív - adott célokat kíván közelíteni, megfelelıen kiválasztott módszertant alkalmaz és ellenırzött 118
információkra épül. A település gazdálkodására koncentrálva természetesen nem zárható ki, az intuíciók szerepe, de a hangsúlyt mégis a racionális döntésekre kell helyezni. Ennek megfelelıen fel kell tételezni az elıbbiekben utalt célrendszer meglétét, megfelelı módszertan alkalmazását, valamint döntés elıkészítésre felhasználható ellenırzött, rendszerezett információs bázis létezését. Ragaszkodva az eredeti gondolatmenethez a továbbiakban a harmadikként említett információs bázist elıtérbe helyezve célszerő bemutatni a döntéshozatal és az információs bázis kapcsolatrendszerét. Ezt indokolja az a lehetıség, amely kihasználásával az információs rendszer több alrendszer egészeként kerülhet kialakításra. Az elsı lépést a döntési rendszer információk és célok közötti kapcsolata jelentheti, ami a következı vázlatos ábrán mutatható be. Elsıdleges információk Másodlagos ismeretek A településirányítás döntési rendszere Feladatellátási, fejlesztési célok Hosszú távú célkitőzések - Településfejlesztési elképzelések - Népességmegtartási stratégia - Vagyonkezelési koncepció - Egyéb Rövid távú programok - Kötelezı és vállalt feladatok ellátása - Egyéb
3. sz. ábra: A döntési rendszer elhelyezkedése Látható, hogy az információk ebben az esetben inputként funkcionálnak, kiindulási bázist biztosítva az adott célok elérését célzó döntések megalapozásához, amelyek rövid illetve hosszútávon szolgálják a település gazdálkodás érdekeit. A - nem részletezett célrendszerbıl kitőnik, hogy a napi mőködés feltételrendszerének kialakítása, tehát a megfelelı beilleszkedés, valamint sok település számára fı célt jelentı kötelezı illetve vállalt feladatok megfelelı szintő ellátása motiválja az információk felhasználását. A feladatellátás minısítésének igénye pontosan az információs oldalról tekintve jelentıs, illetve meghatározó. Az adott közegben megjelenı település számára nem lehet közömbös az, hogy a közegben szereplı szervezetek hogyan reagálnak fellépésére A sikeres (amit gyakran azonosítanak a minél kisebb hiánnyal) gazdálkodás követelménye is alapinformációt jelent, amely kiegészítve a tevékenységekhez kötıdı fedezeti információkkal, valamint közvetett költségadatokkal alapul szolgál többek
119
között gazdasági elemzésekhez, optimum-számításokhoz és elırejelzésekhez. Nem elhanyagolható tény, hogy ez felhasználható a vezetés, valamint az apparátus tevékenységének értékelésére is. A hosszú távú célkitőzések a településirányítási, fejlesztési politikából következnek és annak részét képezve nyújtanak segítséget a tervezéshez. Felhasználásra kerülı információs bázisuk elsısorban aggregált formában hozzáférhetı adatokból tevıdik össze, tehát már valamilyen szempont alapján összerendezett, esetenként feldolgozott információkat tartalmaz. Az ilyen statisztikai jelentések jellegüknél fogva az általános kép szolgáltatásán túlmenıen az érdekelt település gazdálkodás speciális elképzeléseinek is megfelelı következtetések levonására alkalmasak, természetesen más és más megközelítéssel és eredménnyel. A célrendszer további részletes vizsgálatától történı eltekintés mellett az ábra nem tartalmaz utalást a döntési modellekre és módszertanra sem. Ezeket a kérdéseket megfelelı elméleti alapokra helyezve - a konkrét település gazdálkodás gyakorlati igényei és a rendelkezésre álló, illetve megszerezhetı információk alapján kell kialakítani. Vizsgálni szükséges azonban az inputokat, keresve azokat az információkat, amelyek bekerülve a rendszerbe hatással lehetnek a döntési folyamatra. Az elsıdleges (rendelkezésre álló) információkra a következı ábra utal.
Elsıdleges (rendelkezésre álló) információk Környezet által közvetített
Településen belül hozzáférhetı Kvalitatív Kvantitatív
Számvitel által kimutatott
"Tartalékban lévı"
4. sz. ábra: Elsıdleges (rendelkezésre álló) információk Az elsıdleges információ a felhasználó rendelkezésére áll, tehát idıben és térben korlátok nélkül, kívánt tartalommal hozzáférhetı. Ez a meghatározás elméletileg elfogadható, a gyakorlatban azonban bizonyos engedményekre kényszerülhet a felhasználó. Az elsıdleges információk egyik része a környezet által közvetített, másik csoportja az önkormányzaton belül is hozzáférhetı. Az önkormányzaton belüli információkat az egyes intézmények és osztályok szolgáltatják. Mind a környezet által közvetített, mind a településen belül hozzáférhetı információk csoportosíthatók kvalitatív, illetve kvantitatív információkra, mivel a numerikus leképezésre alkalmas ismerethalmazokon túlmenıen a település gazdálkodás gyakorlatában jelentıs szerephez juthatnak azok a minıségi kvalitatív információk, amelyek a döntéseket elsısorban irányukban, mélységükben és tendenciájukban tudják befolyásolni. Ezen információk hatásmechanizmusa alapvetıen eltér az abszolút mennyiségi változást kiváltó és azt meghatározni képes döntés-elıkészítı ismeretektıl. A kvalitatív információk hatása kívülre tekintve nagymértékben a közhangulattól, illetve közérzettıl függ.
120
Az elsıdleges információkon belül elsısorban azon területeket szükséges áttekinteni, amelyek közvetlen kapcsolatba hozhatók a számvitellel, tehát a számvitel által kimutatásra kerülnek. Ezek - a számvitel fogalomrendszerébıl következıen kvantitatív információk. Megjelennek a beszámolóban, vagy az annak adatait alátámasztó fıkönyvben, illetve analitikus nyilvántartásokban. Formájukat és hatásmechanizmusukat a következı ábra szemlélteti:
Számviteli információk, számvitel által kimutatott információk
Törvény/rendelet által meghatározott
Az önkormányzat döntése alapján képzett
Nyilvánosságra hozandó
Belsı használatra fenntartott - vagyoni - pénzügyi - jövedelmezıségi
5. sz. ábra: A számvitel által kimutatott információk A kvantitatív információk egy másik, ún. „tartalékban lévı” része azonban nem feltétlen jelenik meg valamilyen szerkesztett formában, illetve nem feltétlen kötıdik meghatározott idıponthoz, hanem a háttérben maradva, számítható, vagy már számított, de elszámolásokban ki nem mutatott, fel nem dolgozott formát ölt. Ezek az információk akkor „lépnek elı”, amikor felhasználásuk szükségessé vagy indokolttá válik, megjelenítésüknek konkrét célja van. Ilyenek lehetnek az optimumszámítások adatai, késedelmi kamat, kötbér összegek, és még nagyon sok számítási anyag. A „tartalékban lévı” információk egy része megfelelı idıben és megfelelı eljárással a számvitel által kimutatásra kerülnek, illetve kerülhetnek, hatásuk azonban akkor is érzékelhetı, amikor még nem öltenek aggregált formát. Az input információk másik nagy csoportját alkotó másodlagos (feltételezett, megszerezhetı) ismereteket a következı ábra foglalja össze. Másodlagos (feltételezett, megszerezhetı) ismeretek
Külsı információk
Belsı információk
- Struktúrális tendenciák - Szabályozások és azok vonatkozásai - Politikai változások - Személyes információs kapcsolatok
- Vagyongazdálkodásból adódó lehetıségek - Feladatellátást korlátozó tényezık - A lakosságot korlátozó tényezık
6. sz. ábra: Másodlagos (feltételezett, megszerezhetı) ismeretek Ezek az ismeretek csak abban az esetben válnak részévé a település gazdálkodási céljainak megvalósítása érdekében felhasznált információhalmaznak, ha a vezetés erre 121
irányuló döntése alapján lépések történnek az ismeretek megszerzésére. Még ekkor sem lehetünk biztosak minden szükségesnek tekintett adat rendelkezésre állásában, mivel a feltételezett információk halmaza nem esik egybe a megszerezhetı információk halmazával:
Feltételezett
Megszerezhetı
Releváns információkat mindkét kategória tartalmazhat, de a közös (átfedett) elemek jelenthetnek értékes ismereteket. Ezek kiaknázása következetes, megtervezett és jól szervezett munkát feltételez. Ennek hangsúlyozása azért indokolt, mivel a másodlagos ismeretekben fellelhetı - a település gazdálkodás számára fontos - információk hozzáférési lehetıségei alapvetıen eltérnek (bonyolultabbak) a gazdálkodás gyakorlatában megszokott és általánosan értelmezett módszerektıl. Korlátozást azért jelentenek, mivel megszerzésükért erıforrást kell áldozni, és sok esetben az elért információ értéke nem áll arányban a ráfordításokkal. Az információ elérését célzó döntés elıtt tehát meg kell vizsgálni - amennyiben erre lehetıség van - a várható ráfordítások és várható „hozamok” viszonyát: alkalmazni, érvényesíteni kell a költség-haszon elvét. A megszerzett ismeretek azonban potenciális lehetıséget jelenthetnek a település gazdálkodás számára, mivel az adott külsı információk és a település gazdálkodáson belüli ismeretek birtokában a kitőzött célok elérése lényegesen könnyebbé válhat. Itt hivatkozni lehet - többek között - a személyes információs kapcsolatok alapján hozzáférhetıvé váló adatokra, amelyek összevetése a belsı pénzügyi és kapacitáskihasználási számításokkal optimálissá teheti a gazdálkodást. Nem elhanyagolható a szabályozások változásainak folyamatos nyomon követése és az esetleges –ebbıl következıen szükségesnek ítélt– igazgatási, gazdálkodási lépesek gyors megtétele, ami feltételezi a megismert (megszerzett) információk és a rendelkezésre álló adatok összevetését. A vizsgált input információk - amelyek magukban foglalják a számviteli információkat is - hatásmechanizmusukat tekintve tehát a környezet által determináltak, de a település döntési rendszere - azáltal hogy felhasználói oldalról nézve megszerzésükrıl, felhasználásukról, fontossági sorrendbe rendezésükrıl részbeni döntési lehetıséggel rendelkezik -, lényeges mértékben képes hatásukat, output paramétereiket befolyásolni.[7]
4.
Az önkormányzati gazdálkodás jelenlegi formájának néhány
jellemzıje 4.1. Feladatok és bevételek kölcsönhatásai: A magyar önkormányzati rendszer azon tulajdonságait, amelyek reforméretté teszik, két szemszögbıl vizsgálhatjuk. − A megvalósult rendszerben a decentralizáció egyre kevésbé biztosítja annak elınyeit, úgy is fogalmazhatunk, hogy a szubszidiaritás elve nem érvényesül maradéktalanul.
122
− Az államháztartás központi és helyi szintje közötti feladatellátási munkamegosztás határai ugyan világosak, de ezen két vonatkozásban változtatni szükséges. Egyrészt a területi önkormányzati szint gyenge, egy sor ma központi kormányzati feladatot a megerısített középszintre szükséges decentralizálni, másrészt meglehetısen homályosak az önkormányzatok kötelezı feladatait részletesen szabályozó szakmai törvények. Ebbıl adódóan−Antal László kifejezésével élve− a „kollektív felelıtlenség” jellemzi a központi kormány és a helyi önkormányzati szektor interakcióit, hiszen egy nem részleteiben definiált feladat finanszírozási igénye sem határozható meg egyértelmően, és a végrehajtás sem kérhetı megfelelıen számon. E jellemzık a következı konkrét területeken manifesztálódnak. –Az önkormányzatok alkotmányos státusza és tényleges gazdasági erıforrásai közötti meg nem felelés. Az Alkotmány, illetve az Ötv. világosan megfogalmazza ezen alapok mibenlétét. Az elmúlt 10 esztendıben azonban mindhárom elem jelentıs sérelmet szenvedett. A rendszerváltás elsı éveiben a normatív állami mőködési és fejlesztési támogatások, valamint a privatizációra került vagyon biztosította a rendszer megfelelı mőködıképességét és olyan vívmányok biztosítását, mint az egészséges ivóvíz teljes körő szolgáltatása. Az állami hozzájárulások, megosztott adók és normatív támogatások 1994 után egyre kevésbé szolgálták a növekvı számú delegált kötelezı feladat finanszírozását, és az elsısorban városoknál összpontosult „vállalkozói vagyon” is lassan elfogyott. Nemcsak arra gondolunk, hogy a normatívák kalkulálása „maradékelven” történt, azaz a mindenkori fiskális prioritások függvényében alakult a kötelezı feladatok mőködési költségeinek finanszírozása, hanem arra is, hogy e támogatások nem fedezték az önkormányzati törzsvagyon fenntartásait. A saját bevételek közül a legjelentısebb szerepet a vagyonértékesítési bevételek játszották. Az alkalmazható helyi adónemek nem megfelelıek, nem alkalmasak a helyi adóknál fontos ekvivalencia elv érvényesítésére. Az önkormányzatok számára átadott vagyon a helyi vagyongazdálkodás adott feltételei mellett legalább annyi feszültséget eredményezett a rendszerben, mint amennyi pozitív hozadéka van. –Az önkormányzati feladatellátás és gazdálkodás település- és intézménycentrikussága. Az politikai döntés kérdése, hogy az önkormányzáshoz főzıdı jogokat milyen közigazgatási egységhez (település, járás) telepítik. A magyar viszonyok között helyes döntés volt a települések központba állítása. Az ésszerő feladatellátás és az eredményes, hatékony és gazdaságos közpénzfelhasználás azonban megkövetelte volna a kötelezı társulások szabályozásba való beépítését, valamint egy közepesen erıs és saját forrásokkal is rendelkezı önkormányzati középszint beépítését a rendszerbe. A hazai önkormányzati rendszer hungarikum, amely – eltérıen más európai modellektıl – a feladatellátásban a települési autarkiára épített [13], s ez a jellege a többcélú kistérségi társulások létrehozásával sem változott meg jelentısen. [9] –A feladatellátás gyengeségei olyan területeken, amelyek a gazdasági versenyképesség szempontjából kulcsfontosságúak. Ilyenek a közoktatás és szakképzés, a befektetésvonzás, a munkaerı mobilitásának és a gazdasági aktivitás növelése, a természeti és épített környezet megóvásának elısegítése. A jól ismert pozitív példák inkább kivételnek, mintsem szabálynak számítanak. Az elıbbiek alapján az önkormányzati rendszer korszerősítésére van szükség, ezen belül is az önkormányzatok pénzügyi rendszerének átalakítása kiemelkedı fontosságú. Vígvári a az átalakítás mellett a következıkkel érvel: a) Az 1990-es önkormányzati törvény gazdasági vonatkozásai nem voltak összhangban sem a gazdasági válságkezelés, sem az eredményes, hatékony és gazdaságos önkormányzati feladatellátás követelményeivel. [15] Önmagában is jelzésértékő, hogy míg a közpénzek 3/4-ét költı állami költségvetési szektorban a költségvetési
123
b)
c)
d)
e)
f)
g)
szervek száma ezer, addig az önkormányzati költségvetési szervek száma tizennégyezer körüli. Többszöri szakértıi próbálkozás sem tudta a törvénybe beiktatni a kötelezı társulás – Európában jól ismert – jogintézményét, és így gyakorlatát sem. Ez alól a körjegyzıségek jelentenek bizonyos fokig kivételt. Az önkormányzati szektor a megtermelt jövedelem mintegy 12-13 %-át használja, az itt foglalkoztatottak száma meghaladja a félmilliót, a szektor jelentıs vagyontömeggel rendelkezik. Az EU-alapok abszorpciójának az önkormányzati rendszer az egyik szők keresztmetszete. Abszorpció alatt nem egyszerően az EU-támogatások felszívásának képességét kell érteni, hanem azt is, hogy e forrásokból pénzügyileg fenntartható, a gazdasági versenyképességet szolgáló akciók, projektek kerülnek finanszírozásra. Reálisnak érezzük azt a veszélyt, hogy a strukturális támogatások eredményeként – egyébként az önkormányzati céltámogatási rendszer mőködésénél már megismert módon – fölösleges és/vagy finanszírozhatatlan közjószág elıállító kapacitások jönnek létre. [8], [18] Az önkormányzati rendszer a közszektor körülbelül 30%-át teszi ki, de az itt zajló financiális és kompetencia-átrendezési változások óhatatlanul az egész közszektor számára olyan helyzetet teremtenek, amelyek a közszektor többi részében is pozitív változásokat kényszeríthetnek ki. Az egész magyar államháztartásra jellemzı intézménycentrikus, a meglévı intézményhálózat által generált költségvetési tervezés, forrásbiztosítás s feladatellátás folyamatos felszámolása, a korszerő költségvetési technikákra alapozott költségvetési gyakorlat elindítása leginkább a túlburjánzott és elaprózott önkormányzati intézményhálózatban képzelhetı el. [4] Az önkormányzati szektor –döntıen a jelentıs gazdálkodási önállóság és a rá nehezedı fisklális nyomás okán– pénzügyi és menedzsment-szempontból innovatívabb, az itt dolgozók mentálisan alkalmasabbak a szükséges radikális változások befogadására. Ha a közszektor az általános versenyképesség leggyengébb láncszeme, akkor ebben az az állítás is benne van, hogy ezen szektor, elszámolási és ellenırzési rendszere sincs rendben. E téren az önkormányzati igények és változások erjesztıen tudnak hatni. Az önkormányzati szektorban az eddigi fiskális politika kényszerei és hibái miatt, az értékesíthetı önkormányzati vagyon elfogyásával, a pénzügyi puffer leépülésével jelentıs pénzügyi kockázatok halmozódtak fel, amelyek a pénzügyi nehézségek súlyosabb formájában, a tömeges fizetésképtelenségi helyzetek kialakulásában jelentkeztek. Ezek elkerülése elemi érdek, hiszen a tömeges önkormányzati pénzügyi konszolidáció a fiskális konvergencia kritériumok teljesíthetıségét még távolabbra tolja, ezek híján pedig súlyos politikai konfliktusok alakulhatnak ki. A szektor eladósodása felgyorsult. Ez egyszerre jó és rossz hír, hiszen fejlesztési hitelekre a szektornak szüksége van. Nem jelentéktelen azonban a mőködési célú eladósodás sem, amely egy része a kimutatásokban nem is jelenik meg. A fejlesztési hitelek növekedése meghaladja a mőködési hitelállomány növekedését. A rossz, hogy a saját bevételek százalékában kifejezett adósságnövekedés meghaladja a kiadások százalékában kifejezett érték növekedését, ami a szektor hitelfelvételi kapacitásának romlására utal. [16]
h) Az önkormányzati finanszírozási rendszer radikális korszerősítése jelentıs elırelépést jelentene a késı kádári idık óta élı burkolt forráskivonási reflexek, mint kormányzati magatartás végleges leépítésében.
124
4.2. A korszerő vezetési és tervezési kultúra hiánya a közigazgatásban További probléma, hogy költségvetés gazdálkodási kultúránkban a szakmai és pénzügyi tervezés és menedzsment teljesen különálló vonalon mőködik, és nincsenek meg a kapcsolódási pontok. Ugyan közismert, hogy a finanszírozási igényeket meghatározza a szakmai feladatellátás mikéntje, ezen belül is az élımunka költsége, ennek ellenére eddig nem álltak rendelkezésre olyan központilag kialakított módszertani útmutatók vagy más típusú segédletek, melyek a költségvetési gazdálkodásban megteremtenék a szakmai és pénzügyi irányítás kapcsolódás pontjait, egységét, azaz olyan belsı mőködési-irányítási rend kialakítására ösztönöznének, amelyben világos a kapcsolat a szakmai munka és annak költségigénye között. A közigazgatásban a szakmai nyelvet értık nyelvtudás hiánya, a világban már folyamatban lévı szakmai fejlesztések meg nem értése és nem megfelelı ismerete szintén olyan bomba, amely várhatóan sajátos mőködésbe kezd. Jó példa erre a költségvetési területen az „internal control” eddigi hazai pályafutásának bemutatása. Aki ennek a területnek a szakirodalmát ismeri, az tudja, hogy az angol kifejezés tartalmát lefedı magyar terminológia a belsı irányítási és mőködési rend. Aki csak angolul tud, de nem ismeri a szervezetirányítás szerteágazó követelményeit, az ezt a kifejezést könnyen „belsı ellenırzés” - ként terjeszti a magyar szakirodalomban. Ennek folyományaként a magyar közigazgatás teljesen kimaradt a stratégiai megközelítés, a teljesítmény-költségvetés és menedzsment, a költséghatékonyság érvényesítése, a csalások megelızése címő világszerte nagy szellemi erıforrásokat megmozgató szakmai fejlesztésekbıl. Ehelyett jogszabályi kötelezettségeket teljesítve a FEUVErendszer táblázatba foglalásaival van elfoglalva, ami a felsorolt szervezeti irányítási megközelítés szégyenletesen leegyszerősített megvalósítását eredményezi. Sajátos módon e probléma közvetlen indítéka és következménye is, hogy a központilag elrendelt és megkövetelt számviteli és információs rendszer adattartalma sem a helyi szintő, sem a központi információs igényeket nem támogatja megfelelıen. A jelentıs élımunka ráfordítással elıállított adatok többségét csak továbbítják a felsıbb szintre, ahol éppen az adathalmaz szegényes információtartalma miatt fel sem merül, hogy ezeket az információkat, akár a napi feladatok végrehajtásában, akár az irányításban hasznosítsák. Emiatt sajnálatos módon államháztartási szinten teljesen hiányzik a költséggazdálkodási kultúra, azaz a szakmai tevékenységek szervezésénél, döntéseknél, a pénzügyi végrehajthatóság, és a költséghatékonyság mérlegelése szinte teljesen elmarad. A pénzügyi egyensúlyra való törekvés szinte kizárólag utólagosan, pénzügyi lefaragások formájában érvényesül. E megoldás pénzügyi szempontból azonban csekély eredményeket hoz, a szakmai feladatoknál pedig sok megkezdett, de be nem fejezett, vagy éppen ésszerőtlen módon megnyirbált programot eredményezhet, ami az adófizetık szempontjából egyértelmően pazarlásnak minısül. Ma már közismert, hogy a különbözı erıforrások a technikai fejlıdés eredményeként minden korábbinál szélesebb körben helyettesíthetık egymással, és szinte csak a megszokás és az információhiány szab határt a költség hatékony módszerek folyamatos elterjedésének.
125
Közhelynek számító felismerés például, hogy munkaidı vagy benzinköltség takarítható meg mobiltelefonnal, a távközlés és informatika képi megjelenítést és továbbítást is megoldó fejlıdése beláthatatlan lehetıségeket kínál. A szakosodott szolgáltatások bıvülésével jobb minıségben és olcsóbban rendelkezésre álló anyagok, eszközök révén szinte végtelenek a lehetıségek. Természetesen az is elengedhetetlen, hogy a közszférában az új technológia igénybevétele ne magáncélú, öncélú vagy céltalan legyen, hanem kizárólag a feladatellátást szolgálja. A szabályozásnak arra kellene törekednie, hogy elemezze a hazai kultúra és környezet kockázatait, és erre építse fel a korlátozó elemeket, s ne akadályozza a racionális gazdálkodás lehetıségét. Pl. a kiemelt elıirányzatok betartását szolgáló irracionális input kontroll erısíti azt a közigazgatásban egyébként is erıs hajlamot, hogy minden ésszerő érv ellenére is megtartja a létszámot, emberi erıforrást, még akkor is, ha már nem tud neki munkát adni, mert ennek költségeihez már nincsen meg a dologi fedezet. Az innovatív megoldások alkalmazásának kulcsa, hogy ismerni kell az adott „feladatcsomag” teljes költségét, s azokat az összetevıket, amelyek a teljes költségen jelentkeznek. Ez az ismeret szükséges a valóban költségmegtakarítást jelentı helyettesítı elemek keresésére.
4.3. Az önkormányzati reform kívánatos irányai A helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerénél kívánatos változások alapelveit a következıkben fogalmazhatjuk meg: I. Stabilitás és kiszámíthatóság. A reformok megvalósítása során alkalmazott eszközöknek és technikának azt kell „üzenniük”, hogy a kormányzat tudja, honnan hová kíván eljutni és a kitőzött célokat komolyan is gondolja. II. Szubszidiaritáson alapuló további decentralizáció. A közszektor-reformok összefüggésében ez az elv a klasszikus értelmezésen túl azt is jelenti, hogy bizonyos fiskális funkciókat ne hierarchikus koordinációval, hanem pl. az önkormányzati szektoron belüli horizontális, reciprocitási elven mőködı koordinációval oldjanak meg. III. Elszámoltathatóság és transzparencia. Ez az elv azt fejezi ki, hogy legyenek világosak a közszektor mőködésének és átalakításának költségei, hasznai, eredményei. Elvileg ennek megvalósítása „kerül a legkevesebbe”, kis túlzással „csak elhatározás kérdése” a dolog. A magyar államháztartás eddigi történetében – meghatározott politikai és gazdasági érdekek miatt – ezen a területen a szükségesnél, sıt a lehetségesnél is sokkal kevesebb történt. Megkockáztatható az az állítás, hogy minden reformkezdeményezés csak akkor vehetı komolyan, ha ezen a téren megteszi a szükséges lépéseket. IV. Nyitottság és rendszerszerőség. A közszektor átalakítása hosszabb folyamat eredménye lehet, nem lehetséges az átalakítást „frontális támadással” megvalósítani. A folyamatok egymásra épülését úgy kell biztosítani, hogy a korábbi fázisokban bevezetett új megoldások lehetıleg a késıbbi lépések számára se jelentsenek újból gyökeresen megváltoztatandó adottságot. Példaként lehet utalni arra, hogy az önkormányzatok hitelfelvételének szabályozása nemcsak a szektor „belügye”, hanem az államháztartás stabilitása fenntartása szempontjából hosszú távon rendezendı kérdés [6], érinti a hitelintézeti szabályozást és felügyeletet is.
126
V. A forráselosztás területi elvő megvalósítása. A közpolitikai ágazati szempontokat a szakmai törvényeknek kell közvetíteniük, amelyeket a központi forrásszabályozásnál figyelembe kell venni. Az ágazatoknak ne legyen befolyásuk a forrásszabályozásra. VI. A mőködési és fejlesztési költségvetés elválasztása. A mőködés és a fejlesztés forrásszerkezete, szabályozása más-más megközelítést igényelnek. A mőködési költségvetés vonatkozásában a költségvetési „aranyszabály” érvényesítését, a fejlesztéseknél a külsı kontroll érvényesülését szükséges biztosítani. Az önkormányzatok gazdálkodásának legfıbb célkitőzése napjainkban, hogy a kiadásokat a várt bevételekhez (döntı részben állami támogatások szintjéhez) igazítsa. Ezt hitelfelvétellel, a feladatellátás színvonalának csökkentésével próbálják megvalósítani. Gazdálkodási prioritás
Ft
bevételek kiadások
Feladatok Illusztráció
7. sz. ábra A jelenlegi helyzet I. A gazdálkodás jövıbeni céljai a következıkben fogalmazhatók meg: A saját bevételek arányának jelentıs növelése az állami támogatásokkal szemben! Nem a bevételek szintjét kell a kiadási szinthez igazítani! A kötelezı feladatok ellátásának kiadási szintjétıl függetlenül kell maximálni a bevételeket! Stratégiát építeni a következı évtizedre és nem a következı költségvetési évre kell! A jelenlegi gazdálkodás passzív a dinamikus fejlıdéssel szemben. Közelíteni kell a vállalkozások hatékonyság központú gazdálkodási elméletéhez! Az önkormányzat és a vállalkozói szféra közötti kapcsolatok hiánya, valamint az önkormányzatok versenyképtelensége a vállalt feladatok terén hozzájárul az önellátó gazdálkodási nézetek háttérbe szorulásához. Jó gazdálkodási prioritás
Ft
bevételek kiadások
Feladatok
Illusztráció
8. sz. ábra 127
Az önkormányzati gazdálkodás vállalkozási szemlélethez történı közelítését jelentheti, hogy a bevételek szintjét kell minél magasabbra helyezni és a kiadások mértékétıl függetleníteni. Elsıdlegesen olyan feladatokat kell önként vállalni, amelyek bevételnövelı vagy kiadáscsökkentı hatása nagy. Ha a bevételek szintjét maximálni tudjuk akkor ehhez mérten vállalhatunk olyan feladatokat, melyeknek relatíve kisebb a bevétel növelı hatása, de a lakossági igények magasabb színvonalú kielégítését célozza. A saját források megerısítése
Bevételek új, „célszerő” osztályozása: Támogatások, támogatás jellegő bevételek Pályázati források Saját bevételek A bevételek csoportosítása stratégiai értelemben vett hatékonyságnövelı hatásuk alapján célszerő. Ezek alapján a támogatások hatékonyságnövelı hatása a legkisebb. A pályázati források a pályázati céltól függıen különbözı hatékonyságösztönzı hatással bírhatnak. (Pl. a templomfelújítás eredményének a következı évekre nincs gazdasági ösztönzı hatása. Ezzel szemben az infrastruktúra fejlesztésének van). A közgazdaság-elméleti nézetek szerint a saját bevételeknek van a leginkább gazdaságtechnikai fejlıdés és hatékonyságösztönzı hatása. Jelen helyzetben mégis ennek a bevételi nemnek van a legkisebb aránya a bevételek között. Lásd következı ábra.
kb 5% 5-10%
Támogatások Pályázati források Saját bevételek
85-90%
Forrás: Saját számítás városok nélkül
9. sz. ábra: A jelenlegi helyzet II. A finanszírozási rendszer korszerősítésének legfontosabb lépése a saját bevételek szerepének növelése. A saját bevételek részarányának növelése önmagában is erısítené a képviselıtestületek gazdálkodási felelısségét, ezzel megszüntethetné a „kollektív felelıtlenség” mai rendszerét, azt a helyzetet, amikor az önkormányzatok és a központi kormányzat egymásra mutogatnak. A saját bevételek súlyának növekedése erısítené a szektor hitel-és mőködıtıke-vonzó képességét. Ennek az EU-s pályázatokhoz szükséges saját erı felmutatásában rendkívüli jelentısége van. A saját bevételek jelentıségének növekedése nagyobb esélyt ad annak, hogy a fejlesztés ágazati szempontjai helyett a helyi és regionális szükségletek kerülnek elıtérbe. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy a saját bevételek szerepének növelése nem célozhatja az önfinanszírozást. A saját bevételek részaránya és összetevıi önkormányzat-típusonként értelemszerően eltérnek. A projekt célkitőzéseinek megalapozottságát támasztja alá, egy korszerően mőködı, releváns információkat győjtı, szolgáltató és felhasználó önkormányzati gazdálkodási rendszer kialakítására irányuló valós igény. Ezt az igényt az Állami Számvevıszék
128
szakemberei által megfogalmazott és az országgyőlés elé terjesztett A közpénzügyek szabályozásának tézisei (2007 április) címő kiadvány is tükrözi. (lásd 1.sz. melléklet.)
4.4. Az önkormányzati reform lehetséges megvalósításának metszetei A saját bevételek növelése a vagyonértékesítésen kívüli vagyonhasznosítás, a használói díjak kiterjedt alkalmazása mellett döntıen a mai viszonyoknak jobban megfelelı helyi adórendszerrel, esetleg megfelelı alkotmányos garanciákkal alátámasztott adómegosztással lehetséges. A díjbevételek szerepének növelése akkor várható, ha megtörténik a kötelezı feladatok világos specifikácója. Ebben az esetben bizonyos, ma normatív támogatásokkal alulfinanszírozott szolgáltatások (pl. iskolai szakkörök) díjfizetıvé tehetık. Az adómegosztás és a pótadóztatás gyakorlatának többféle –itt nem ismertetendı– technikája van. A helyi adók szerepe a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb. A helyi adók szerepének alakulását tartalmazza a 2. sz. táblázat. A magyar helyi adórendszer mind az alkalmazott adónemek, mind az adóigazgatás szempontjából elaprózottnak tekinthetı. A vitákat kiváltó helyi iparőzési adó (továbbiakban IPA) az összes helyi adóbevételek, illetve ezeknek települések közötti megoszlását tekintve jelentıs településtípusos bevételi aszimmetriákat okoz. A jogalkotó a gazdasági stabilizáció, a magas infláció idıszakában, a megfelelı intézményi feltételek hiányában érthetı okok miatt és célszerően –talán túl jól is– olyan adónemet keresett, mely megfelelı biztonságot jelent az önkormányzatoknak. A vagyonadók nem tartottak volna lépést az inflációval, az IPA igen. Az IPA azonban nem az az adónem, amely jól képes közvetíteni az ekvivalencia elvet. Az IPA mai konstrukciójában nem megfelelı. Változtatni kell ugyanis a helyi közteherviselés szerkezetén. Vígvári szerint: csökkenteni szükséges a vállalkozások terhelését, növelve a lakossági hozzájárulást a helyi közszolgáltatásokhoz. Mérsékelni kell az adóalapból adódó konjunkturális hatásokat a helyi bevételekre, a telephelyek választásából adódó arbitrázs lehetıségét is célszerő kizárni. Az IPA kiváltása a helyi adók rendszerének teljes újragondolásával (beleértve a vagyonátruházási illetékek és a gépjármőadók helyi adóvá tételének átgondolását is), a helyi fiskális kapacitások mai szóródásának mérséklıdését eredményezı adónemek bevezetésével kívánatos. A helyi adórendszer átalakítása során érvényesíteni kell a lehetséges közigazgatási változásokkal kapcsolatos nyitottságát és a mainál eredményesebb, gazdaságosabb adóigazgatás biztosítását. [16] A helyi adórendszer korszerősítésének a következı fiskális politikai követelményeket kell teljesítenie: a) A szubnacionális kormányzati szintek fiskális kapacitásának megerısítése, érdekeltség és stabil adóalap megteremtése révén. b) A regionális önkormányzatok saját adóbevételeinek biztosítása. Fontos és nem halogatható kérdés annak az alkotmányellenes helyzetnek a megváltoztatása, amely a megyei önkormányzatok számára nem ad adókivetési lehetıséget. c) Az önkormányzati társulások saját bevételi forrásalapjának megteremtése. Nem cél az önkormányzati jogok társulási szintre vitele. A saját bevételi bázis célszerő megoldása lehet a helyi testületek által megfelelı adóalapra kivetett helyi adóbevétel ,,felfelé'' történı megosztása, és a regionális adók egy részének leosztása.
129
1991* 1992* 1993
1994
2. sz. táblázat: Helyi adók Magyarországon 1995 1996 1997 1998 1999 2000
2001 2002 2003 2004 2005 2006 1. Helyi adót bevezetı 308 1494 1518 1578 1640 2297 2537 2672 2813 2970 3027 3052 3082 3091 3106 3105 önkormányzatok száma (db) 2. Összes helyiadó9478 17 221 27089 33992 46383 80371 111162 145826 198363 221766 266685 296772 322588 367184 397923 448936 bevétel (millió Ft) 3. A helyiadó-bevétel a tárgyévi 2,5 3 5 4,6 6 9 9,3 11 12,7 12,7 13,4 12,8 12,7 13,3 13,2 13,8 bevételek százalékában 4. Az egyes helyi adók súlya (összes helyiadó-bevétel = 100) 2 12 8 10 9 10 10 9 8 9 10,6 10,6 2 10,4 11,2 12,0 - építményadó 0,2 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 2 1,5 1,3 1,4 - telekadó - magánszemélyek 3 2 2 2 2 2 2 2 2 2 0,4 0,4 3 2,0 2,0 2,1 kommunális adója - vállalatok 7 5 5 4 2 1 1 1 1 1 2 2 7 0,3 0,3 0,3 kommunális adója - idegenforgalmi 4 5 3 3 2 2 2 2 2 2 2 1 1 1,3 1,3 1,4 adók 26 70 80 80 83 82 84 85 86 85 85 85 85 84,6 84,0 95,5 - iparőzési adó * Forrás : [16] A tanácsi adókat nem számítva
130
d) A vertikális, kormányzati szintek közötti adómegosztás (helyi szint, regionális szint, központi szint) új szabályai feltételeinek megteremtése. e) A helyi adóigazgatás költségeinek szignifikáns csökkentése. f) Semleges hatás az államháztartás egészét tekintve (ne nıjön az adóteher, csak az arányok rendezıdjenek át a központi és a helyi költségvetés között). A helyi adórendszer átalakításában a következı adópolitikai szempontokat szükséges érvényesíteni: a) A helyi közteherviselés arányai változzanak meg oly módon, hogy a lakosságot terhelı adók szerepe nıjön, a vállalkozások helyi adóterhelése relatíve csökkenjen. b) A kivethetı adónemek száma csökkenjen. c) Nıjön a vagyoni típusú adók szerepe. A konkrét lehetıségek részletes kifejtését e tanulmány keretei között nem tartjuk szükségesnek. Így csak a fıbb lehetséges irányokat jelezzük: − Az IPA lehetséges jövıje. Egyik megoldás a teljes kivezetés [1]. A másik lehetıség az adóalap olyan megváltoztatása, amely a vállalkozás saját vagyonának és valamilyen flow-mutatójának kombinációjával alakul ki. – Az IPA mértékének településméret szerinti differenciálása. Országos adó-, illetve befektetés politikai eszköz az adómentesség biztosítása. A kis mérető „haldokló” települések esélyt kaphatnak vállalatok vonzására az iparőzési adómentesség biztosítása révén. A nagyvárosok vállalkozásai, multinacionális vállalatai pedig képesek/hajlandóak megfizetni a nagyobb IPA adómértéket, amennyiben ez az összes vállalkozási adóterhet nem növeli. − A kommunális és idegenforgalmi adók mai konstrukciójának megszüntetése. Helyette a vállalkozások építményadójának (beleértve a bérbe adott, vagy vállalkozási telephelynek használt lakóingatlanokat) bevezetése. Meggondolandó a vagyonátruházási illeték mint nem rendszeres vagyonadó regionális önkormányzati (helyi) adóvá minısítése oly módon, hogy a kiróható mértékekre egy sávot ír elı a helyi adótörvény. A mértékek egyben bizonyos fejlesztéspolitikai mozgásteret biztosítanának. − Lakossági fejadó, amely a kommunális szolgáltatások igénybevételével arányos teherviselést jelentene. Ez az adó kivethetı volna az idegenforgalmi célú tartózkodás után is, meghagyva az ezzel eddig is járó támogatást is. − Értékalapú gépjármőadó helyi adóként történı bevezetése. A javasolt adónemek közül az IPA-t kiváltó adó, vagy a módosított alapú IPA volna alkalmas arra, hogy a regionális önkormányzati szint bevétele legyen, és szükség esetén a regionális és települési önkormányzatok közötti megosztás tárgya legyen. A vagyonátruházási illeték is ilyen megosztható helyi adó lehetne. Egy korszerően mőködı, releváns információkat győjtı, szolgáltató és felhasználó önkormányzati gazdálkodási rendszer kialakítása azonban nem valósítható meg pusztán a költségvetési oldal modernizációja lapján.
4.5. Vállalkozói szemlélet kialakítása az önkormányzatoknál A kormányzati/önkormányzati szektor, valamint a vállalkozói szektor gazdálkodásának legfıbb különbsége, hogy a mai magyar költségvetési rendszer a pénzköltésre, nem pedig a pénzkeresésre ösztönöz. A közalkalmazottak szintén ebben a szemléletben dolgoznak. Az önkormányzatok, települések élén, legtöbbször pénzköltı emberek állnak, a pénzteremtéshez (pénzszerzéshez) alig ért valaki. Az önkormányzatok
131
többségében a pénz- és adóügyi osztályok munkatársain kívül még bevételben is kevesen gondolkodnak, profitra pedig végképp senki sem gondol. A vállalkozók a pénzügyi mérleg mindkét oldalát figyelemmel kísérik: a kiadásokat, és a bevételeket, illetve a tartozik és a követel oldalt egyaránt. A kiadási oldal nem érdekli ıket annyira, mint a bevételi oldal: annyit költenek, amennyi a nyereségeik maximalizálásához szükséges. A kormányzatok azonban csak a kiadási oldalt nézik. Nem foglalkoznak a hozadékokkal, csak a költségek minimalizálására összpontosítanak. Sokszor kiemelkedı hozamot ígérı beruházásokat is figyelmen kívül hagynak egyszerően a költségek miatt. Az önkormányzatoknak meg kell tanulniuk elsajátítani az ún. „befektetési” nézıpontot, miszerint a közigazgatási kiadások hozadékát úgy mérik, mintha azok beruházások lennének. Ez nem pénzt teremtı, hanem pénzt megtakarító módszer. Azzal, hogy mérik beruházásaik hozadékát, az önkormányzatok megtanulják, hogy kiadásaik mikor jelentenek pénzmegtakarítást a számukra. Ha a hatékonyságot mérik megtudják mennyibe kerül egy adott eredmény elérése. Ha az eredményességet mérik megtudják, hogy a beruházásuk megéri-e , vagy sem. „Nincs nagyobb ostobaság annál, mint hatékonyabban végezni valamit, amit már abba kellene hagyni” [12] Meg kell teremteni az önkormányzatok körében a vállalkozói szemléletmód elterjesztését, a teljesítménymérés lehetıségét, a hatékonyság és eredményesség aspektusainak megismerését. A teljesítmény mérésének a következı két alapvetı funkcióját kell elsıdlegesen szem elıtt tartani: Vezetési funkció: folyamatos információszolgáltatás a szervezet belsı mőködésérıl, annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani e mőködés erıs és gyenge pontjait, össze lehessen hasonlítani a tényleges teljesítményeket az alapértékeket megtestesítı normákkal (standardokkal), és be lehessen avatkozni a kívánatos mőködés érdekében. Technikai funkció: információszolgáltatás arról a teljesítményrıl, ami a szervezet tevékenységének végeredményeként jelenik meg a megbízók, jelen esetben a lakosság számára. Csak ezek után kerülhetnek megfontolásra a teljesítményértékelés szervezeti, személyi és egyéb funkciói. A teljesítményértékelés egy új információrendszer eredményeként történhet meg, mely alkalmas a teljesítmény méréséhez szükséges információkat szolgáltatni. Ehhez a mai információszolgáltatási gyakorlaton kívül többletinformációkra, az információk átstrukturált halmazára van szükség. Mivel gazdálkodásra vonatkozó értékelési és információs rendszer kialakítására kell törekedni, ezért alapvetıen a bevételek és kiadások információs bázisát kell megváltoztatni. Nagyobb hangsúlyt biztosítva a funkcionális osztályozás számára. Törekedni kell a költségszemlélet kialakítására, biztosítani kell a költségek mérésének lehetıségét (közvetlen és közvetett költségek mellett az alternatív költségek beépítését a stratégiai tervek készítése során). Jelenleg csupán az intézkedések kiadási vonzatának számszerősítése történik meg. Az intézkedések várható következményének vizsgálata, gazdaságossági számítása teljes mértékben ismeretlen. Az önkormányzati gazdálkodási rendszer tehát komoly kihívás elıtt áll. Ami elengedhetetlenné teszi a jelenlegi folyamatok racionalizálását. A pénzügyi és folyamatkontrolling funkció kifejlesztését, mert ezen tevékenységek és funkciók nélkül nem lesz képes a szolgáltatásai színvonalának emelésére sem. Közismert, hogy a magyarországi helyi önkormányzatok döntı többsége eddig sem volt képes az e-önkormányzat megvalósítása reá háruló feladatait kizárólag saját maga önállóan finanszírozni. Ugyanakkor az elektronikus szolgáltatások általános képességének kialakítása az önkormányzatok és intézményeik mőködésével kapcsolatban támasztott fokozott
132
ügyféligények tükrében elkerülhetetlen. Ellenkezı esetben az elektronikus szolgáltatások kialakítására tett eddigi erıfeszítések könnyen elégtelenné válhatnak. Ezen a ponton jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen eszközök állhatnak rendelkezésre egyrészt az e-közigazgatási szolgáltatásokhoz szükséges ITinfrastruktúra, másrészt a mőködést és a gazdálkodást támogató rendszerek bevezetéséhez. Milyen forráskímélı módszerekhez és eszközökhöz nyúlhatnak azok az önkormányzati hivatalok, amelyek még ez irányban nem tettek lépéseket, vagy nem tudtak lépéséket tenni? Rendelkezésre álló információk
Terület, ingatlan, lakás számla értéke, állapota, összetétele, mérete
Megszerezhetı információk
bevétel + kiadás funkcionális osztályozása
Eszközök, technológia, gépjármő állomány értéke, mennyisége, állapota
Tevékenység nem kötelezı
Lakosság
Vállalkozás
kötelezı
egészségügyi ellátás szociális ellátás iskolai oktatás, nevelés, stb.
közterület fenntartás, csatornázás, stb.
száma, összetétele, képzettsége, jövedelem/SZJA
száma, típusa, foglalkoztatottai, árbevétele, adó
vállalkozói, befektetési szándék + lakossági igények + törv. elıírás
FELDOLGOZÁS
ÁTCSOPORTOSÍTÁS
mőködéshez szükséges humán tényezık, felhasznált erıforrások
Egyes területek teljesítményének, hatékonyságának mérése, közvetlen, közvetett és alternatív költségek meghatározása. Ajánlott mutatószámok: Bevételi kapacitást jellemzı Pénzügyi kapacitást jellemzı Feladatellátást jellemzı Költségvetés szerkezeti jellemzı Eladósodottsági jelzıszám Likviditás
10. sz. ábra A település információs rendszere A megfelelıen mőködı információs rendszer rendelkezik új többletinformációkkal egy teljesítményértékelési modell kialakításához. Ezeknek a többletinformációknak az elıállítása minimális ráfordítást igényel az önkormányzattól, mégis számos elemzésre ad lehetıséget. Azonban szükséges az információs rendszer rugalmassága, vagyis amennyiben valamilyen értékelés, elemzés nem végezhetı el a rendelkezésre álló információkból, abban az esetben lehetıséget kell teremteni a hiányzó információ belsı elıállítására, vagy külsı elérésére. A teljesítményméréshez és értékeléshez szükséges mutatószámokat a rendelkezésre álló információkból az önkormányzatoknak egyénileg kell kialakítani, a következık szem elıtt tartása mellett. A mutatószám visszatükrözze az önkormányzás alapcélját és valamilyen teljesítmény elvárást A mutató ne ösztönözzön nem kívánatos eredményhez vezetı (diszfunkcionális) magatartásra A mutató alakulására tényleges hatással legyen az önkormányzat, annak alakulása más független tényezıktıl ne függjön Egy a fenti kritériumoknak eleget tevı információs rendszer adatokkal történı feltöltése komoly szakértelmet, koncepcionális gondolkodást, valamint elırelátást feltételez. Az önkormányzatok alkalmazásában álló köztisztviselık nem minden esetben rendelkeznek
133
ezekkel képességekkel. Ennek ellenére azonban az önkormányzat birtokolja –vagy képes kevés ráfordítással megszerezni– a szükséges információk nagy többségét, mert azt valamilyen formában felsıbb szintő hatóságok rendelkezésére kell bocsátania. Az önkormányzat információszolgáltatási kötelezettségeit tartalmazza (nem teljeskörıen) a 2. sz. melléklet. A 10. sz. ábrán található információs rendszer kialakítása a 4. sz. és 5. sz. ábra tartalma alapján történik. A rendszer elsı szintje a rendelkezésre álló információk szintje. Az információs rendszer ezen részt olyan információkkal kell feltölteni, amelyeket az önkormányzat az eddigi gyakorlata során is elıállított, és/vagy felhasznált. Ezek a településen belül hozzáférhetı, törvény/rendelet által meghatározott, nyilvánosságra hozandó, vagy belsı használatra fenntartott információkat takarnak például az alábbiak szerint: I. Terület, ingatlan, lakásállomány: KSH: • Megszőnési jelentés a lakóépületekrıl és lakásokról (évente, illetve folyamatosan) • Részletezı adatok a lakások és üdülık végleges használatbavételérıl (folyamatos) • Jelentés az önkormányzatok ingatlankezelési és lakásellátási tevékenységérıl (évente) • Építési engedélyek (havonta) • Kérdıív a város, község területváltozásának fıbb adatairól (folyamatos) • Jelentés az önkormányzat tulajdonában lévı ingatlanvagyonról (évente) II. Eszközök, technológia, gépjármőállomány: KSH: • Jelentés az információs és kommunikációs eszközök, technológiák állományáról (évente) MÁK: • Gépjármő adóval kapcsolatos jelentés (évente) III. Tevékenység, feladatellátás: KSH: • Egészségügyi ellátás állás- és létszámkimutatása (évente) • Jelentés a gyámhatóság tevékenységérıl (évente) • Kimutatás a pénzben és természetben nyújtható támogatások adatairól (évi) • Jelentés az egészségügyi ellátás beruházási kiadásainak adatairól (évente) • A családsegítı szolgálatok mőködési adatai (évente) • A gyermekjóléti alapellátások mőködési adatai (évente) • Kimutatás a települési önkormányzatok szociális igazgatási tevékenységérıl (év) • Alapinformációk a szociális és gyermekellátást végzı szervezetekrıl (évente) • Kérdıív a szociális szolgáltatásokról és gyermekellátásokról (évente) MÁK: • Normatív állami hozzájárulások igénylése, negyedévenként módosítási lehetıség • Szociális ellátások kifizetésének visszaigénylése (havonta) • Címzett támogatás elszámolása (félévente) Megyei Egészségbiztosító felé: • Bejelentı lap biztosítottakról IV. Lakosság: KSH:
134
• Anyakönyvi adatok jelentése (folyamatos) Közig Hivatal: • Anyakönyvi adatok jelentése (folyamatos) V. Vállalkozások: KSH: • Jelentés a mőködést kezdı, megszőnt, üzletkört módosított üzletekrıl (negyedévente) MÁK: • Iparőzési adóval kapcsolatos jelentés (évente) • Bevezetett helyi adókról jelentés (évente) APEH felé: • Adatbejelentı lap járulékfizetésrıl (havonta) • ÁFA bevallások (negyedévente) A második szint a megszerezhetı információk szintje. Gyakorlatilag az önkormányzat döntése alapján képzett információk, és a másodlagosan megszerezhetı ismeretek komplementer halmazairól van szó. Ide tartoznak a: • különbözı strukturális tendenciák, • szabályozások változásai, illetve ezek lehetséges hatásai, • gazdálkodásból adódó lehetıségek, • korlátozó tényezık, • befektetıi szándék, • lakossági igények. A harmadik szint a feldolgozás és átcsoportosítás szintje. Itt a stratégiai döntésekhez szükséges információk elıállítása, a közgazdasági és funkcionális osztályozás kettısége által biztosított többletinformációk kiaknázása történik. Az utolsó szinten a teljesítmény mérése, és a folyamat-kontrolling információi jelennek meg. A teljesítmény mérése során olyam mutatók kidolgozása szükséges, ami nem csupán az alkalmazottak, vagy az ügyintézés teljesítményét méri, hanem elsısorban a vezetés teljesítményét és hatékonyságát. A település gazdasági, kulturális, szociális fejlıdésének alakulását leírni képes információk halmaza.
135
1. sz. melléklet Az Állami Számvevıszék iránymutatása V. tézis: Az új közpénzügyi szabályozás az államháztartás két szintjét különítse el Célszerőnek látszik, hogy az új közpénzügyi szabályozás az államháztartás mai szabályozása által definiált két szintje és négy alrendszere helyett csak központi és helyi szintet határozzon meg. A központi szintbe tartozik a mai központi költségvetés, a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alap, valamint az elkülönített állami pénzalapok. Felülvizsgálatra szorul ez utóbbi alapok mindegyikének önállósága. A társadalombiztosítási és az elkülönített állami pénzalapokra a jövıben is sajátos szabályok vonatkozhatnak. Ez azonban nem indokolja önálló alrendszerként történı kezelésüket. A második szintbe a helyi önkormányzatok (kisebbségi önkormányzatok) költségvetései kerülnek. Szabályozni szükséges a két szint pénzügyi kapcsolatait, különös tekintettel a feladatok és források összhangjára, a kiszámíthatóságra, valamint az átláthatóságra. Az elfogadott közpénzügyi elveknek az államháztartás mindkét szintjén érvényesülniük kell, ennek szabályozása és a módszerek megválasztása terén azonban a két szint sajátosságait a legmesszebbmenıkig figyelembe kell venni. A második szint az önkormányzati szint. Ennek gazdálkodási és szervezési szabályait olyan rugalmasan célszerő kialakítani, hogy az összhangba kerülhessen az önkormányzati rendszerekben várhatóan bekövetkezı változásokkal. A két szint elkülönítése lehetıvé teszi, hogy a mainál is következetesebben legyenek alkalmazhatóak az államháztartás minden szereplıjére, illetve a szintekre külön-külön érvényes szabályozások. A különös szabályok fontos elemét képezik a helyi önkormányzatok alkotmányos helyzetébıl, illetve a központi szinthez történı kapcsolódásokból következı megoldások. A helyi önkormányzatok de jure alkotmányos önállóságát a valóságban jelentısen korlátozzák egyfelıl azok az ágazati-szakmai törvények, amelyek maximalista, teljesíthetetlen követelményeket elıírva folyamatos jogsértésre késztetik/kényszerítik az önkormányzatokat. Az önkormányzatok alkotmányos önállóságát sérti, racionális gazdálkodását pedig akadályozza, hogy a kötelezı feladataikhoz kapcsolódó állami hozzájárulások jogcímei, allokációs mechanizmusai és reálértéke hektikusan, a mindenkori rövidtávú fiskális céloknak alárendelten változik. Ebben a helyzetben az állam maga ad de facto felmentést a helyi szintő felelıs gazdálkodás követelményének betartása alól. A mainál kiszámíthatóbb és áttekinthetıbb módon szükséges szabályozni a központi és a helyi szint közötti pénzügyi kapcsolatokat. Ennek különféle technikái lehetségesek. Két fontos irányt jelölünk meg. Elıször is lényegesen csökkenteni kell az állami hozzájárulások jogcímeit, meg kell akadályozni ezek ágazati elvő feldarabolását. Másfelıl alkalmazni kell – és erre jó hátteret jelenthetnek a költségvetési szabályok – az állami támogatások valamilyen makroökonómiai változóhoz történı rögzítését (fixing), ezzel biztosítva a kiszámíthatóságot és a fiskális politikai mozgásteret. X. tézis: A közpénzek tervezése és felhasználása során az „értéket a pénzért” elv érvényre jutását kell biztosítani A teljesítményorientáltság elvét a közpénzügyi szabályozás úgy képes érvényesíteni, ha kikényszeríti, hogy a gazdálkodás során – a költségvetési tervezéstıl a konkrét 136
szolgáltatás nyújtásig – érvényesüljön az „értéket a pénzért” elv. Ez azt jelenti, hogy minden egyes költségvetési forintot eredményesen és hatékonyan kell felhasználni. A jelenlegi költségvetés-tervezési gyakorlatban nem érvényesül a teljesítményorientáció: a tervezés a feladat tényleges erıforrás igénye helyett a kialakult helyzetbıl indul ki, a források központi allokációja nem teljesítmény-követelmények szerint történik. Ezen változtat a programalapú költségvetési tervezés. A tervezést követıen a gazdálkodás során a teljesítményorientációt úgy lehet érvényesíteni, ha a költségvetési elıirányzatok felhasználásához teljesítményindikátorokat rendelnek, és azok teljesülését szervezeti, ágazati és kormányzati szinten egyaránt figyelemmel kísérik. XI. tézis: Megfelelı gazdálkodási szabályokkal és információrendszerekkel biztosítani kell az ésszerő és takarékos intézményi szintő gazdálkodás feltételeit A teljesítményorientációt a költségvetések végrehajtásának elemi szintjein, azaz a költségvetési szerveknél is biztosítani szükséges. A szabályozásnak a közfeladatok természetétıl függıen differenciáltan kell meghatároznia a költségvetési rendben gazdálkodó szervezetek jogi státuszát és gazdálkodási szabályait. A közszolgáltatást végzı költségvetési szervek számára –a korábban ismertetett alapelvek sérelme nélkül– olyan rugalmas gazdálkodási környezetet szükséges teremteni, ami nem teszi versenyképtelenné ıket a hasonló szolgáltatásokat végzı vállalkozásokkal szemben. Az elızı pontban vázolt korszerő tervezési módszereknek ki kell egészülniük a teljesítménymérés intézményi feltételeinek megteremtésével. Ehhez az szükséges, hogy a költségvetési szervek információrendszerei jobban szolgálják ki e szervezetek és a felügyeleti (irányító) szervek vezetıit. A programalapú költségvetés bevezetésének fontos feltétele a módosított (részleges) eredményszemlélető könyvvezetésre történı áttérés. Ennek elıkészítése alapos szakmai vitát és koncentrált munkát feltételez. Az információgazdálkodás jelenlegi szabályozásának legnagyobb hiányossága az, hogy a közszektorban keletkezı számviteli és statisztikai információkat, valamint az informatikai rendszereket nem rendszerszerően kezeli. Az intézményeknek ma túlzott mennyiségő adatot kell szolgáltatniuk, amit senki sem hasznosít. A költségvetési szervek a vállalatokra kidolgozott számvitel némileg módosított változatát alkalmazzák. Szükségesnek látszik olyan államszámviteli rendszer kidolgozása, amely szemléletében jobban alkalmazkodik a költségvetési gazdálkodás sajátosságaihoz, és jobban kiszolgálja a kormányzatnak és az önkormányzatoknak a vezetıi információs igényeit. A költségvetési szervek ésszerő és takarékos gazdálkodásának kereteit többek között az ilyen intézmények jogállásáról szóló szabályozás határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési gazdálkodást folytató szervezetek jogi státuszának általános –a közpénzügyi rendszer keretei közötti– szabályozása és a közfeladatot ellátó szervezetek speciális szabályozása az egyik olyan kérdés, ahol több lehetıséget végig gondoló megoldás jöhet szóba. E témakör igen összetett. Ami fontos, hogy érvényesüljön a közpénzek felhasználásával kapcsolatos elszámoltathatósági, teljesítmény- és transzparencia követelmény. A hatékony gazdálkodás egy másik feltétele a megfelelı információrendszer. Az információrendszert (legyen ez a statisztika vagy a számvitel) mindig meghatározott döntési szempontoknak megfelelıen kell kialakítani, mivel az a gazdálkodás konkrét gyakorlatának kiszolgálója. Ugyanakkor a korszerő gyakorlathoz az szükséges, hogy az információs rendszer jól felépített és szervezett legyen. A makro és mezo szintő
137
információ a közszektorban tevékenykedı végrehajtó szereplıkön kívüli érdeklıdést elégít ki, elsısorban az adófizetık, az ıket képviselı választott politikai testületek, nemzetközi szervezetek, hitelezık, befektetık stb. felé. A szabályozásban szükséges az információs rendszer makro, mezo és mikro vonatkozásainak világos megkülönböztetése. Jelezzük, hogy az információgazdálkodás szervezése szorosan összefügg a gazdálkodó egységek jogi és gazdálkodási státuszának konkrét szabályozásával. 1 Makro a nemzeti számlarendszerbe történı beillesztés, mikro az egyes költségvetési rendben gazdálkodó szereplık pénzügyi beszámoló rendszere. A mezo szint az a pénzalap, amely önálló döntési egységet jelent. Az információgazdálkodás elsı területe a számvitel. Ez magában foglalja a könyvvezetés szabályait, a beszámoló rendszert, a számviteli politikát (pl. az eszközök és források értékelési elvei, konszolidációs módszerek stb.). A számviteli információk a mikro szinten keletkeznek, az elemi beszámolókban. A mezo és makro szinten alkalmazható információk a konszolidálással jönnek létre. Miközben a számviteli törvény összhangban áll az európai közösségi szabályokkal, a költségvetési szervek számviteli rendszere – éppen a kormányzati szektor sajátosságai tekintetében – nem tükrözi vissza teljes körően a nemzetközileg elfogadott elveket, sem a könyvvezetés, sem a beszámolórendszer, sem a számviteli politika területén. Az emiatt elengedhetetlen korszerősítés során a szempont az legyen, hogy az új gyakorlat a nemzetközi elvárásoknak - ahol ilyenek vannak - ne mondjon ellent, megfelelıen támogassa a törvényben rögzített elvek érvényesülését, és ne okozzon fölösleges költségeket22. Valójában egy olyan államszámviteli rendszerre lenne szükség, amely átfogja az államháztartás teljes mőködési-gazdálkodási rendjét, és nem korlátozódik a szőken értelmezett számviteli tartalomra. Az el- és a beszámoláshoz szükséges információs kérdéseket, a beszámoló tartalmát és a szükséges jelentések típusait törvényben kell részletesen szabályozni. A költségvetési rendben gazdálkodó szervezetek szintjén a könyvvezetés módosított (részleges) eredményszemléletét33 lenne célszerő követni. Megítélésünk szerint ez szolgálná a teljesítménymérést és mindazoknak az elveknek az érvényesülését, amelyeket korábban már bemutattunk. Nemzetközileg is többféle megoldás van a pénzforgalmi és az eredményszemlélet érvényesítésének kérdésében. A választásban és a mainál adekvátabb könyvvezetési rendszer kialakításában segítséget nyújthatna a nemzetközi tapasztalatok beható tanulmányozása, a hazai tapasztalatok elemzése. Lényegesen egyszerősíteni és szerkezetében módosítani szükséges a számlarendet. Az új számlarend fıbb jellemzıit törvényben érdemes rögzíteni, a részletek szabályozása a vonatkozó kormányrendeletek feladata. Az állami számvitelnek a vagyonváltozás bemutatására kell törekednie, nincs értelme a teljes vagyon tényleges értéken történı kimutatásának. Az elemi és mezo szintre konszolidált számviteli beszámoló tartalma 1
Például két markánsan különbözı elképzelés él azzal kapcsolatosan, hogy a költségvetési alapegységek
(ma költségvetési szervek) az általuk használt vagyonnal kapcsolatosan milyen jogosítványokkal rendelkezzenek. 2
A mai helyzetben az elemi költségvetési beszámolók elkészítése és felösszesítése (ez nem
konszolidáció) jelentıs erıforrásokat köt le úgy, hogy használhatatlan információk keletkeznek. 3
A nemzetközi szakirodalom és gyakorlat e fogalom különbözı értelmezését mutatja. A konkrét
megoldás további viták eredményeként alakulhat ki.
138
eltér a vállalkozói szektor beszámolási rendjétıl. Javasoljuk, hogy ez álljon a vagyonváltozási kimutatásból, a pénzforgalmi mérlegbıl és a vagyon regiszterbıl. A részleges eredményszemlélet – egyebek mellett – azt is jelenti, hogy az állami vagyon minden elemét nem kívánjuk értéken megjeleníteni. Ez a forgalomképtelen vagyonelemeknél felesleges volna. A teljesség azonban megköveteli ezek nyilvántartását és bemutatását. Az aggregált, értéken bemutatott vagyonmérleg elkészítése (lásd a helyi önkormányzati szektorról évente közölt kimutatásokat) félrevezetı, hiszen azt a képzetet kelti, hogy ez megfelel az általános számviteli elveknek. Az államszámvitel talán legfontosabb számvitel-politikai kérdését a konszolidáció elvei jelentik. Ennek (lásd a teljesség elvét) feladata, hogy biztosítsa a rendszer egésze tekintetében az államháztartás szintjei, az elemi beszámolók és a költségvetési körön kívüli feladatellátók együttes vagyoni helyzetének, továbbá a rendszer egésze pénzügyi kockázatainak bemutatását. A konszolidáció során központi szinten is be kell mutatni a költségvetésen kívüli szervezetekben valamint a kezességekben és garanciákban rejlı pénzügyi kockázatokat. A konszolidáció elvégzendı az egyes helyi önkormányzatok vonatkozásában is. A másik számvitel-politikai kérdés az ún. mérlegen kívüli tételek kezelése és értékelése. Itt az adókedvezmények, kintlévıségek, kezességek, garanciák, munkajogi kötelezettségek (végkielégítések), EU-s támogatások visszafizetési kötelezettsége stb. merülnek fel. Az információgazdálkodás másik területe a kormányzati statisztika. Ebben a vonatkozásban törvényben rögzíteni kell a nemzetközi szabványok (ESA’95 és az új GFS) alkalmazásának követelményét, illetve szabályozni szükséges a kormányzati szektorra vonatkozó adatgyőjtések körét, rendjét, felelısét, az adatgyőjtésbıl származó információtömeg strukturálását és publikálását, valamint azt, hogy ezek közérdekőek, nyilvánosak és ingyenesen hozzáférhetık. A kormányzati statisztikai rendszer szakmai standard és felelısségi elemeit is törvényben kell szabályozni. Az információgazdálkodás szabályozandó területe az elıbbieket és a közfeladat-ellátás más vonatkozásait támogató informatikai (hardver és szoftver) rendszerek milyensége. A közfeladat- ellátáshoz meghatározott informatikai kapacitásokat kell rendelni, szabályozni szükséges ezek kapcsolódását, biztonságát stb. Meg kell határozni a különbözı információs és informatikai rendszerek (adó- és vámigazgatás, egészségügy, nyugdíj, kincstári-, helyi önkormányzati, államháztartási információs, egyéb rendszerek) mőködésének szabályait, összekapcsolódásuk mikéntjeit (államháztartási adattárház), e rendszerekbıl származó információk világhálón keresztüli nyilvánosságát. Elképzelhetı megoldás, hogy a helyi önkormányzati szintre egy külön önálló adattárház készül. [3]
139
2. sz. melléklet Információ szolgáltatási kötelezettség:
KSH felé: • Egészségügyi ellátás állás- és létszámkimutatása (évente) • Megszőnési jelentés a lakóépületekrıl és lakásokról (évente, illetve folyamatosan) • Részletezı adatok a lakások és üdülık végleges használatbavételérıl (folyamatos) • Jelentés az önkormányzatok ingatlankezelési és lakásellátási tevékenységérıl (évente) • Építési engedélyek (havonta) • Kimutatás a pénzben és természetben nyújtható támogatások adatairól (évente) • Jelentés a gyámhatóság tevékenységérıl (évente) • Kérdıív a város, község területváltozásának fıbb adatairól (folyamatos) • Jelentés az egészségügyi ellátás beruházási kiadásainak adatairól (évente) • Jelentés az önkormányzat tulajdonában lévı ingatlanvagyonról (évente) • Jelentés az információs és kommunikációs eszközök, technológiák állományáról (évente) • A családsegítı szolgálatok mőködési adatai (évente) • Jelentés a mőködést kezdı, megszőnt, üzletkört módosított üzletekrıl (negyedévente) • A gyermekjóléti alapellátások mőködési adatai (évente) • Integrált gazdaságstatisztikai jelentés (negyedévente) • Kimutatás a települési önkormányzatok szociális igazgatási tevékenységérıl (évente) • Alapinformációk a szociális és gyermekellátást végzı szervezetekrıl (évente) • Kérdıív a szociális szolgáltatásokról és gyermekellátásokról (évente) • Anyakönyvi adatok jelentése (folyamatos) Magyar Államkincstár felé: • Mérlegjelentés (negyedévente) • Költségvetési jelentés (negyedévente) • Költségvetés • Féléves beszámoló • Háromnegyed éves beszámoló • Éves beszámoló • Normatív állami hozzájárulások igénylése, negyedévenként módosítási lehetıség • Címzett támogatás elszámolása (félévente) • Gépjármő adóval kapcsolatos jelentés (évente) • Iparőzési adóval kapcsolatos jelentés (évente) • Bevezetett helyi adókról jelentés (évente) • Szociális ellátások kifizetésének visszaigénylése (havonta) Közigazgatási Hivatal felé: • Anyakönyvi adatok jelentése (évente) • Parlagfővel kapcsolatos jelentések (júliustól szeptemberig hetente)
140
• Szabálysértési statisztika (évente) • Testületi ülések jegyzıkönyve, határozatok, rendeletek (folyamatosan) Megyei Egészségbiztosító felé: • Bejelentı lap biztosítottakról APEH felé: • Adatbejelentı lap járulékfizetésrıl (havonta) • ÁFA bevallások (negyedévente)
Irodalomjegyzék [1] Adóreform Bizottság: Összefoglaló anyag. Pénzügyminisztérium, 2005 március. [2] A Magyar Köztársaság Kormánya: Jelentés a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztés politikai érvényesülésérıl, és az Országos Területfejlesztési Koncepció végrehajtásáról. 2001. [3] Állami Számvevıszék: A közpénzügyek szabályozásának tézisei. 2007 április. [4] Báger Gusztáv-Vigvári András: A programköltségvetés elméleti alapjai és nemzetközi tapasztalatai. 2005. Kézirat [5] Barta Györgyi-Enyedi György: Iparosodás és a falu átalakulása. Budapest, KJK 1981. [6] Blassone, F..Franco,D.-Zotteri, S.: Fiscal rules for Subnational Governments: Lessons from the EMU. In: Kopits, G.: Rules-Based Fiscal Policy in Emeging Markets, Background, Analisys and Prospects. Palgrave, IMF. 219-234. 2004. [7] Dr. Pál Tibor: Számviteli rendszerek, speciális eljárások. Economix, 2003. [8] Izsák Éva: A városfejlıdés természeti és társadalmi tényezıi. Budapest, Napvilág kiadó 2003. [9] Kassó Zsuzsanna: Önkormányzati finanszírozási rendszerünk aktuális kérdései. Kézirat az IDEA Finanszírozási Munkacsoportja részére, Budapest 2005. [10] Kassó Zsuzsanna: Hatékonyság és más teljesítményvizsgálatok módszerei. Sajátosságok a költségvetési szerveknél és a közigazgatásban, Saldo, 1999. [11] Kıszegfalvi György: Magyarország településrendszere. Alexandra kiadó, 2004. [12] Osborne-Gaebler: Új utak a közigazgatásban : Vállalkozói szellem a közösségi szektorban, Budapest, 1994. [13] Pénzügykutató Részvénytársaság: A fiskális federalizmus és a magyar önkormányzatok. 1. kötet. Budapest, 1999 április.
141
[14] Timár Judit-Velkey Gábor: Várossiker alföldi nézıpontból. Békéscsaba-Budapest ,2003. [15] Vigvári András: Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek. Budapest, KJKKERSZÖV, 2002. [16] Vigvári András (szerk): Vissza az alapokhoz. Tanulmányok a közpénzügyi rendszer reformjáról. Ú M K Budapest, 2006. [17] Vigvári András: Félúton. Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetıségeirıl. IDEA, MKI, TÖOSZ [18] Vigvári András: Politikai és gazdasági és reformkényszer a helyi önkormányzati szektorban 1990-2004. Elemzés a helyi önkormányzati szektor problémáiról és a lehetséges megoldásokról. In: Bıhm Antal (szerk) a helyi hatalom és az önkormányzati választások Magyarországon 1990-2002. MTA Politikai Tudományok Intézete, 19-65.
142
143
PROF. DR.-HABIL. ILLÉS BÉLA tanszékvezetı egyetemi tanár Miskolci Egyetem, Anyagmozgatási és Logisztikai Tanszék
A HÁLÓZATOK SZEREPE – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A LOGISZTIKAI HÁLÓZATOKRA – A REGIONÁLIS ÉS A TÉRSÉGI GAZDASÁGI FEJLİDÉSRE Bevezetés A vállalatok piaci versenyhelyzetét napjainkban meghatározóan befolyásolja a logisztikai tevékenységek színvonala. Logisztikai tevékenység alatt egy adott vizsgált rendszer pontjai között megvalósuló anyagáramlási és az ehhez kapcsolódó információáramlási tevékenységet értjük. Ennek megvalósulását valamint a késıbb használandó meghatározások egyértelmő értelmezését mutatja és segíti az 1. ábra.
1. ábra A logisztikai rendszer állapotváltozása
Az 1. ábra alapján a következık állapíthatók meg: – a logisztikai rendszer egy adott i. állapotából az (i+1). állapotba kerül, ha a rendszeren belül anyagáramlási tevékenység történik, – az anyagáramlási tevékenységhez minden esetben információáramlási tevékenység kapcsolódik, – az anyag- és információáramlási tevékenységek egyéb, más jellegő áramlási tevékenységekkel is kiegészülhetnek. Az anyagáramlási tevékenység matematikailag is leírható. Ennek megértésében segít a 2. ábra.
144
qi , j Fi
t
K i, j
ai , j
Nj
t
V i, j
2. ábra Az anyagáramlási tevékenység matematikai paraméterei
A 2. ábrán használt jelölések értelmezése: – - az anyagáram i. forráshelye, Fi Nj - az anyagáram j. nyelıhelye, az anyagáramlás az i. forráshelytıl a j. nyelıhelyig történik; az anyagáramlás az i-j relációban valósul meg, – qi, j - az i-j relációban az anyagáram-intenzitás nagysága [anyagmennyiség/idıegység], K – ti, j - az i-j relációban az anyagáramlás kezdı idıpontja,
–
ti,Vj
- az i-j relációban az anyagáramlás befejezı idıpontja,
–
ai, j
- az i-j relációban áramló anyagféleségre utaló paraméter,
- az i-j relációban áramló anyagféleségnél alkalmazott egységrakomány típusa. A felsorolt fıbb paramétereken túl természetesen még további kiegészítı paraméterek is felhasználhatók az anyagáramlás jellemzésére. A megadott paramétereket áttekintve a következık állapíthatók meg: – az egyes anyagáramlási paraméterek az idı függvényei, a paraméterek idıfüggvényei általában nem adhatók meg egzakt formában, – – a paraméterek értékei valószínőségi változó értékként kezelhetık, vagyis sztochasztikus jellegő értékeket jelentenek, – ha valamely paraméter sztochasztikus jellegő, akkor a vizsgált folyamat is az, vagyis a logisztikai folyamtok sztochasztikus jellegőek. A vállalatok gazdálkodása területén jelentıs változások mentek és mennek végbe. Ezeket a változásokat a következık jellemzi: – a termelési tevékenység egészében piacorientált lett, vagyis a termékek elıállítását a tényleges piaci igények mozgatják, a termelés területén az egyedi piaci igények miatt a termékváltozatok száma – jelentısen megnıtt, a termékek életciklusa lecsökkent, az elıállított termékek sorozatnagysága is csökkent, – a termelés mélysége csökkent, vagyis a beszállítók szerepe folyamatosan erısödik a termékek piaci versenyképességével való összefüggésben, – termékek átfutási ideje csökkent, rövid szállítási idıket, gyakori, kismennyiségő szállításokat várnak el a beszállítóktól, – a szállítások területén általánosságban magas szállítási kézséget és rugalmasságot, megfelelı megbízhatóságot és versenyképességet várnak el, – a piacok telítıdnek a jó minıségő termékekkel, a versenytársak szám nı, a piaci versenyhelyzet erısödik, – az egész világon a termelés és az azzal összefüggı beszerzési és elosztási tevékenységek is globalizálódnak, vagyis hasonló termékek a piac bármely –
ei, j
145
területén kaphatók, valamint adott termék elıállításához bárhonnan lehetséges beszállító alkalmazása. Ezek a változások elıtérbe helyezték az ellátási elosztási láncok és hálózatok fontosságát. Napjainkban a globalizáció meghatározó jelleggel bír. Ez megnyilvánul mind a termelés, a szolgáltatás, a gazdaság és mind a társadalom területén. A globalizáció és a logisztika egymással kölcsönös kapcsolatban állnak. A logisztikai elvek, módszerek és eszközök fejlettségi színvonala segítette a globalizáció kialakulását, ugyanakkor ennek hatására a logisztika is dinamikusan fejlıdik. A globális logisztika mőködésének feltételei a következık: − a kommunikációs technika fejlıdése: • mőholdas, INTERNETES reklámozás, • mőholdas, szatellit rendszerő rendelés lebonyolítás és elosztás szervezés, • átfogó árukövetési rendszer kialakítása. − elektronikus adatcsere (EDI) bevezetésre kerül (szabványos, nyelvi különbségek eliminálása), − bizonylatok, okmányok egységesítése, adatok elektronikus útra való olvasása, adatátvitele, egységes számrendszer, vonalkódrendszer alkalmazása, − nemzetközi kereskedelem és külföldi tıkebefektetık elıl az akadályok fokozatos leépítése (vámok, nem tarifás korlátok csökkentése), az egész világon kiterjedı, globális, kiváló minıséggel mőködı logisztikai − hálózat kiépítése. Természetesen – mint minden dologgal – itt is meg van a globalizáció ellentéte, a glokalizáció. A glokalizáció a helyi beszállítók szerepének a fontosságát emeli ki, a helyi hálózatok fejlesztését szorgalmazza.
1. A hálózatok leírásának módszere, kapcsolati rendszer a térségi versenyképesség és a hálózatok között A hálózatok tárgyalásánál különbözı szempontokat lehet elkülöníteni. A hálózat általános felépítésének modelljénél két alapvetı építıelemet kell elkülöníteni. Ezek a következık: – hálózati pontok, – hálózati élek. A hálózatok tárgyalásánál meghatározó szerephez jutnak a csomópontok, az elemi pontok. Ezeket a csomópontokat, elemi pontokat köti össze a hálózat. Ezeknek a pontoknak, hálózati elemeknek meghatározó, speciális tulajdonsága az, hogy részei a hálózatnak. Ezen speciális tulajdonságon túl egyedi tulajdonságokkal is bírnak. Tehát fontos szempont a hálózati pontok egyedi tulajdonságainak a feltárása, vagy azon szempontok megadás, amelyek alapján a hálózati pontok jellemezhetık. A valóságban a hálózati pontok természetesen kiterjedéssel is rendelkeznek (szervezeti egység, falu, város, régió, stb.). A hálózati pontok rövid áttekintése után a hálózatok másik meghatározó elemét, a hálózati éleket vizsgáljuk meg. A hálózati élek a hálózat csomópontjai között teremtenek kapcsolatokat. A hálózati élek szintén rendelkeznek tulajdonságokkal. Tulajdonságaik elsısorban a hálózati funkciójukhoz kötıdnek. A hálózatok fontos jellemzıje a struktúra és az irányultság. Mindezek figyelembevételével a hálózati kapcsolatok csak vektorként fejezhetık ki.
146
A hálózatokat jellemzi a hálózatokat magába foglaló térség, aggregátum is. A térséget alapvetıen a csomópontok funkciógazdagság építi fel, nem pedig a hálózat. A hálózat viszont magában hordja a csomópontok közötti viszonylatok strukturálhatóságát. A hálózatokról az elızıekben leírt rövid jellemzésekbıl néhány alapvetı következtetés megállapítható: beszélhetünk, elkülöníthetjük a gazdasági-társadalmi versenyképesség – szempontjából a csomópontok, elemi hálózati pontok versenyképességét, – a csomópontokat egymáshoz képest minısíthetjük, rangsorolhatjuk, – beszélhetünk, elkülöníthetjük a gazdasági-társadalmi versenyképesség szempontjából a csomópontok összessége által megvalósuló térségi versenyképességet. Mind ezen megállapítások tovább folytathatók a logikus gondolkodás alapján: – egy adott térség gazdasági-társadalmi versenyképessége függvénye az ott található hálózati csomópontok, elemi pontok számától, – az elemi pontok funkciógazdagságától, a kialakuló hálózat funkciójából eredı versenyképesség a csomópontok – halmazának valamint a hálózati kapcsolati rendszer függvénye, – az egész térség versenyképessége a komplex hálózat függvénye. A hálózati mőködés eléréshez különbözı hálózati konfigurációk szükségesek, ezekhez pedig különbözı költségszintek tartoznak. A hálózati konfigurációk lehetséges kialakítására mutat példát az 3-8. ábra. Látható, hogy az A;B;C;D; és E pontok hálózatba való főzésének különféle esetei lehetségesek.
3. ábra Lineáris felfőzéső struktúra
4. ábra Zárt keretes felfőzéső struktúra
147
5. ábra Vonalas felfőzéső struktúra a B pontra vonatkoztatva
6. ábra Vonalas felfőzéső struktúra az összes pontra vonatkoztatva
7. ábra Bármely csomópont bármely csomópontból közvetlenül elérhetı
148
8. ábra Belsı keretre felfőzött csomópontok A különféle hálózati konfigurációk jól mutatják a konfigurációk hatékonyságát: – a közvetlen kapcsolatok biztosítják a legmegfelelıbb mőködést, – a közvetlen kapcsolatok kialakítása többlet költséget eredményez. A különféle hálózati konfigurációk mutatószámok alapján összehasonlíthatók. Ilyen mutatószámok a következık: – az összeköttetésekhez minimálisan szüksége élek száma, – az összeköttetésekhez maximálisan lehetséges élek száma, – az aktuális élek szám viszonyítva a maximálisan lehetséges élek számához, – az aktuális élek száma viszonyítva a csomópontok számához, adott csomópontból az összes többihez szükséges kapcsolatok száma, – – adott csomópontból a tıle legtávolibb ponthoz szükséges kapcsolatok száma. A hálózatok megfelelı mőködése fontos a következıknek: – a hálózati szolgáltatást nyújtó elemek, egységek, – a hálózati szolgáltatást igénybevevı elemek, egységek, – a közpolitikát alakító elemek, egységek (helyi, regionális, nemzeti). A hálózatok megfelelı mőködésének a minısítését a hálózati hatékonyság értékelésével tudjuk elvégezni. Erre szolgál egy három szintő elemzési módszer. A három elemzési szint a következı: – közösségi szint, – hálózati szint, – hálózatot alkotó elemek szintje. A közösségi szint a hálózat kiterjedésétıl függ. A kiterjedés függvényében lehet: egy település, – – egy kistérség, – egy régió, – egy nemzeti szint. A közösségi szinten keletkeznek a hálózattal kapcsolatos általános célok. Az értékelés ezen célok elérésére, megvalósítására vonatkozik. Alapfeladat a hálózattal érintett közösségre vonatkozó politikai és szakmapolitikai célkitőzések érvényesítésének a biztosítása. Általános célként megfogalmazhatók: – a szolgáltatások körének a bıvítése, – jobb hozzáférés a szolgáltatásokhoz, – komplex kiszolgálást nyújtani az ügyfeleknek, – a szolgáltatási költségek szintentartása.
149
A célok hatékony elérését a közösség a szolgáltatásokkal való elégedettségen és a közösségi költségek alakulásán keresztül tudja minısíteni. Természetesen a szolgáltatási hálózat hatékonysága nem mindig tükrözi az egyes hálózati résztvevık szempontjait. Ebben az esetben kölcsönös kompromisszum szükséges. Ellenérdekelt résztvevı nem fog résztvenni a hálózat kialakításában és mőködtetésében. Az érdekelt feleket is három halmazba sorolhatjuk: elöljárók: akik a közösség céljai és szerepe szempontjából felügyelik, – esetlegesen részben finanszírozzák a hálózat mőködését, – ügynökök: akik a hálózatban dolgoznak igazgatási posztokon, vagy mint szolgáltatást nyújtó szervezetek személyzete, – ügyfelek: akik igénybeveszik a hálózat által nyújtott szolgáltatásokat. A különbözı szinteket, az érdekelt feleket, a hatékonysági kritériumokat az 1. táblázat tartalmazza.
2. A logisztikai klaszter, mint a beszállítói logisztikai hálózat tevékenységét támogató eszköz A hálózatok kialakításánál és fejlesztésénél lapvetıen komplex módon kell a témát kezelni. Ez azt jelenti, hogy bár térségi és kistérségi fejlesztéseket vizsgálunk, ezeket a regionális irányvonalak mentén szabad csak kezelni. Napjainkban az egyik legmeghatározóbb gazdaságfejlesztési irányzat a klaszterorientált fejlesztés, melynek célja az egy adott iparágon belül – értéklánc mentén – szervezıdı vállalkozások, az állami és a magánszféra kutatóintézetei és oktatási intézményei, különbözı gazdaságfejlesztési szervezetek, és az egyéb szolgáltatásokat (pl. logisztika) nyújtó cégek közötti együttmőködés elmélyítése, intenzifikálása. A klaszter tagjait az alábbi tényezık közül egy vagy több köti össze általában: beszállítói kapcsolatok; közös technológiák; közös vásárlók és disztribúciós csatornák; közös munkaerıpiac. A hálózatszerően mőködı beszállítói rendszerekben - így az iparági beszállítói klaszterek esetében is – a rendszerelemek között létrejövı bármilyen fokú kooperáció esetében kiemelt szerepet kap a logisztika minden területe. A klaszterek kialakulásának tipikus területe az autóipar, ahol a beszállítók számának csökkentésére irányuló törekvések ellenére az autógyártók ellátási láncában nagyszámú, térben elkülönült beszállítót találunk. Az alkatrészeket, részegységeket igen magas színvonalon elıállító, fejlett intern (belsı) és extern (külsı) logisztikai rendszerrel rendelkezı elsıdleges beszállítók mellett jelen vannak a viszonylag kis kapacitásokkal, illetve korlátozott logisztikai erıforrásokkal rendelkezı, másodlagos-, illetve az ellátási lánc további szintjein található beszállítók. Ezek számára a beszállítói státusz elnyerését, illetve megtartását jelentheti az adott régióban mőködı beszállítói klaszter azáltal, hogy lehetıvé teszi a klasztertagok kapacitásainak és készségeinek integrálását. Az autóiparban különösen nagy szerepet kap a logisztika, ebbıl következıen az autóiparra épülı beszállítói klaszterek egyik fı feladata a klasztertagok összekapcsolását lehetıvé tevı, hatékony logisztikai irányítási rendszer megtervezése és annak folyamatos felülvizsgálata, illetve a változó igények és környezet alapján történı újratervezése. Egy autóipari beszállítói logisztikai klaszter lehetséges felépítését és eleminek kapcsolatrendszerét mutatja a 9. ábra.
150
A hálózati elemzés szintje Közösség
Érdekeltek (stakeholders) Elöljárók és ügyfelek
Hatékonysági kritériumok a közösség költségei, társadalmi tıke keletkezése,
fogyasztói érdekvédı csoportok,
a problémák megoldásának érzékelése,
alapítók, politikusok, szabályozók,
elmozdulás a problémák tárgyában,
nagyközösség
az ügyfelek jóléti mutatói
Hálózat
hálózati tagság növekedése, Elöljárók és ügynökök
nyújtott szolgáltatások bıvülése, párhuzamos szolgáltatások megszőnése,
alapítók és szabályozók,
erıs kapcsolódások (multiplexity),
a hálózat mőködtetıi,
hálózatigazgató szervezet létrehozása,
tagszervezetek
szolgáltatások fenntartási költsége, a tagság kötıdése a hálózathoz
Szervezeti és egyéni résztvevık
Ügynökök és ügyfelek
a szervezet fennmaradása, a legitimitás növekedése,
menedzsment és tagsági felügyelıbizottság,
több forrás elérése,
a szervezet személyzete,
szolgáltatások költségei,
egyedi ügyfelek
hozzáférés a szolgáltatásokhoz, az ügyfelek kiszolgálása, résztvevı szervezetek minimális konfliktusa
1. táblázat Hálózatok értékelési tényezıinek összefoglalás
151
9. ábra Beszállítói logisztikai klaszter felépítése és kapcsolatrendszere A klaszter legfontosabb eleme a virtuális üzleti és logisztikai központ (Virtual Business and Logistical Center: VBLC), amely a modell központi döntéshozó eleme. További elemei a klasztertagok: beszállítók (Bj), felhasználók (Fi), másodlagos beszállítók (MBν), beszállítói raktárak (BRt), logisztikai szolgáltatók (BLSZk), illetve a klaszteren kívüli beszállítók (KBz), klaszteren kívüli másodlagos beszállítók (KMBr), illetve külsı logisztikai szolgáltatók (KLSZq). A beszállítói klaszter alapvetı feladatainak elsıdlegesen logisztikai szempontú csoportosítása a következı: – alkatrész, részegység beszállítóknak (döntıen kis- és középvállalkozások) a felhasználókhoz (döntıen a jármőgyártók elsıdleges, illetve másodlagos beszállítóihoz) való hozzárendelése; – logisztikai és bizonyos nem logisztikai szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevı vállalatok egymáshoz való hozzárendelése, és a nyújtott szolgáltatások ütemezése; – logisztikai és bizonyos nem logisztikai szolgáltatások nyújtása a klasztertagoknak, amelyek lehetnek: • elsıdlegesen logisztikai szolgáltatások (pl. raktározás, üzemek közötti szállítás, komissiózás stb.); • elsıdlegesen nem logisztikai, de jelentıs anyag- és információáramlással járó szolgáltatások (pl. karbantartás, hulladékkezelés, szállítás, -raktározás); – bizonyos klasztermenedzsment feladatok, ahol szintén fontos szerepet kell kapnia a logisztikának (pl. logisztikai képzések szervezése, K+F programok indítása, logisztikai benchmarking projektek szervezése, folyamatos beszállító fejlesztés). A feladatok felsorolása természetesen nem teljes körő, hiszen a klaszter tagjai számára számos egyéb – döntıen üzleti jellegő – szolgáltatás nyújtása is indokolt és célszerő, mint a pénzügyi szolgáltatások, üzleti tanácsadás, vagy a munkaerıkölcsönzés. A hozzárendeléssel, ütemezéssel járó feladatokat a virtuális üzleti és logisztikai központ végzi matematikai modellek alapján. A beszállítói logisztikai klaszter legfontosabb feladata a beszállítók és a felhasználók optimális egymáshoz rendelése. A hozzárendelésnek több változata lehetséges, amelyeknél a figyelembe veendı feltételek, döntési változók, valamint a döntési idıhorizont eltérıek pl.: stratégiai-tervezési szint (negyedéves, éves idıszakra 152
szóló döntések), vagy operatív-diszponálási szint (napi, heti szintő döntések). A klasztertag beszállítók és felhasználók stratégiai szintő egymáshoz rendelésének elvi változatai a következık lehetnek: – A változat: adottnak tekintjük azokat a beszállítókat, amelyek a klaszter tagjaiként elıállítanak bizonyos alkatrészeket, részegységeket és hozzájuk rendeljük azokat a felhasználókat, amelyek igényt tartanak az adott beszállítók termékeire; – B változat: a különbözı felhasználók eltérı igényekkel jelennek meg a klaszterban, és hozzájuk keressük azokat a beszállítókat, amelyek ki tudják elégíteni az egyes felhasználók igényeit; – C változat: adottnak tekintjük mind a felhasználói igényeket, mind a beszállítói oldalon rendelkezésre álló kapacitáskorlátokat és ezen feltételek mellett keressük az optimális felhasználó-beszállító hozzárendelést. Ennek a típusú hozzárendelésnek a célja az, hogy a klasztertag felhasználókhoz lehetséges beszállítók halmazát rendelje különbözı szempontok alapján (pl. földrajzi távolság, kapacitás), amely halmazból kerül kiválasztásra a konkrét megrendelést teljesítı beszállító az operatív szintő hozzárendelés során. Az optimális beszállító-felhasználó hozzárendelés meghatározása az alábbi szempontok figyelembevételével történhet: – egy adott beszállító minél kisebb ráfordítással tudja a felhasználó(k) igényét kielégíteni; – a beszállító a megkívánt minıséget biztosítani tudja; a beszállító minél nagyobb megbízhatósággal tudja a megrendelést – teljesíteni; – minél rövidebb legyen a rendelés átfutási ideje; – a beszállító a kívánt ütemő beszállítást tudja teljesíteni; – minél nagyobb megbízhatósággal tudja a követelményeket teljesíteni; – egy adott beszállító minél több alkatrészcsoportot, részegységet tudjon egyegy felhasználónak beszállítani; – klaszteren kívüli beszállító csak akkor kerülhet kiválasztásra, ha a klasztertag beszállítók közül az adott feltételek mellett egyik sem képes ellátni az felhasználó(ka)t. Ahhoz, hogy az elızı pontban említett stratégiai beszállító-felhasználó hozzárendelés elkészíthetı legyen szükség van a potenciális beszállítók teljeskörő átvilágítására, amely beszállítói auditok formájában valósult meg.
3. Virtuális logisztikai központ meghatározása, a virtuális logisztikai központ, mint a regionális logisztikai feladatok irányítója A virtuális logisztikai központ kapcsolatait a 10. ábra mutatja az elosztási tevékenység folyamán. A virtuális logisztikai központ szervezi és irányítja az elosztási folyamatban résztvevık tevékenységét a rendszer minden elemének mőködési céljait figyelembe véve. A virtuális logisztikai központ végzi a következı tevékenységeket az elosztási folyamat során: – győjti, értékeli és feldolgozza a felhasználó vállalatok elosztásra való igényeit, – percrekészen nyilvántartja az elosztási folyamatban résztvevı vállalatok készáru raktárkészleteit, – nyilvántartja a szállítási tevékenységet végzık szabad kapacitásait, tevékenységük jellemzıit,
153
–
a felhasználói igények kielégítése végett diszponál a lehetséges elosztási lehetıségek felett, – az elosztási tevékenységek tényleges végrehajtásához diszponál a logisztikai objektumok és eszközök felett, – az elosztási igények figyelembevételével és a raktárkészletek állapota alapján szabályozza az elosztóraktárak készleteit, ütemezi az elosztási tevékenységhez kötıdı szállításokat. – A virtuális logisztikai vállalat elosztási folyamatban játszott tevékenységeinek a végrehajtásánál a következı stratégiákat érvényesíti (10. ábra): – az elosztási tevékenység átfutási ideje adott termelıvállalat és felhasználó vállalat között minimális legyen, – az elosztás során minden elosztási igény kielégítésre kerüljön, – az elosztási igényekre vonatkozó felhasználói elıírások maximálisan teljesüljenek, – a virtuális logisztikai vállalat hálózatába tartozó minden objektum kapacitáskihasználása megfelelı legyen, a hálózat elemei nyereséggel üzemeljenek. –
10. ábra Virtuális logisztikai vállalat tevékenységei és kapcsolatai az elosztás folyamán A virtuális logisztikai központ, mint a regionális logisztikai feladatok irányítója bemutatására egy gyakorlati példát mutatok be. Ez a példa az Észak-magyarországi logisztikai hálózathoz kapcsolódik napjainkban. A 11. ábra hazánk logisztikai körzeteit és ezen területeken mőködı ill. tervezett logisztikai szolgáltató központokat mutatja be, feltüntetve a Transz-Európai Közlekedési Hálózat magyarországi elemeit. Az ábrából az is látható, hogy az északkeleti körzethez tartózó nagytérségeket, mint: az észak-tiszántúli körzetet, dél-keleti körzetet, és a közép-alföldi körzetet kell figyelembe venni.
154
11. ábra Hazánk logisztikai körzetei Meg kell jegyezni, hogy az egyes körzetekben megjelölt logisztikai szolgáltató központokon kívül jelen vannak a vállalati logisztikai központok is, amelyek elsısorban a saját vállalataik részére végeznek logisztikai feladatokat, szolgáltatásokat. Észak–magyarországi logisztikai hálózatok vizsgálatánál figyelembe kell venni az országos, nagytérségi és Kárpát-Euro régiós logisztikai hálózathoz való kapcsolódás lehetıségét, a jelenlegi állapotát. Az észak-kelet magyarországi régió három megyére (megjelöltük a megye székhelyeit is): Borsod-Abaúj-Zemplén megye (Miskolc), Heves megye (Eger) és Nógrád megye (Salgótarján) terjed ki. E régió Szlovákiával határos, három áruszállításra alkalmas határátkelıvel rendelkezik, de a régió határvonalától 100 km-es távolságon belül találhatók ukrajnai, romániai, mintegy 150 km-re pedig lengyelországi határátkelık. A leírtak figyelembevételével alakítottuk ki a 21. ábrán látható Észak-kelet magyarországi, decentrumokból álló, klaszterekre támaszkodó logisztikai központok elvi hálózatát.
155
12. ábra Észak-kelet magyarországi logisztikai hálózat koncepciója A logisztikai hálózat arra is lehetıséget ad, hogy a nem közvetlenül a termelési folyamatokhoz kapcsolódó logisztikai feladatok körét is kiszolgálja, pl.: a tranzit szállításokhoz kapcsolódóan logisztikai szolgáltatások nyújtása (átrakodás, átmeneti tárolás, csomagolás, komissiózás, továbbszállítás), illetve más, elsısorban idegenforgalomhoz (szálloda), kulturális és sporteseményekhez kötıdı logisztikai szolgáltatások biztosítása. A logisztikai hálózat magját (centrumát) képezi a Miskolci Logisztikai Szolgáltató Központ (MILSZK) (a jelenlegi ÁTI DEPO Miskolci Telephelye), a MÁV Gömöri pályaudvara, a KKV-ket támogató virtuális logisztikai decentrum (Miskolc, Tudomány és Technika Háza) és a Miskolci Egyetemen, mint Regionális Tudásközpontban kialakult Logisztikai Tudásbázis. A centrumban folyó tevékenységeket, valamint a decentrumok munkáját koordinálja a Virtuális Logisztikai Centrum (VLC), emellett a Miskolci Logisztikai Központ jelentıs tárolási, komissiózási és rakodási átrakodási kapacitással rendelkezik. A feladatokat a centrumban szereplı virtuális logisztikai centrum győjti össze. A centrum (mag) részét képezı Tudásbázis tudja biztosítani azt a hátteret, amely, mint K+F tevékenység a rendszer kiépítéséhez ill. mőködtetéséhez szükséges, illetve amit a rendszer elemei szolgáltatásként igényelhetnek. A regionális hálózat centrumon (magon) kívüli elemei a következı csoportokba sorolhatók: ipari parkokba integrált logisztikai decentrumok, logisztikai klaszterek (amelyek vagy egy logisztikai decentrumhoz integrálódnak, vagy egy vállalathoz kapcsolódnak), ipari parkok (azon parkok tartoznak ide, amelyekben nincs logisztikai szolgáltató részleg, vagy ha van, akkor csak a belsı igényeket elégíti ki részbenegészben, általában logisztikai szolgáltatásokat igényelnek), logisztikai szolgáltatók. Az ipari parkba integrált logisztikai decentrumok sajátossága, hogy ezeknél prioritást élvez a szóban forgó ipari parkban adódó logisztikai feladatok ellátása, ugyanakkor úgy kell kialakítani, méretezni ezeket, hogy a régióban jelentkezı más logisztikai feladatok ellátásában is részt tudjon vállalni. Természetesen, ha az ipari parkban lévı logisztikai
156
decentrumhoz képest más decentrum kedvezıbben tudja elvégezni a feladatot, akkor a VLC ezt jelzi, és átirányítja a feladatot az optimális megoldást biztosítónak. A logisztikai hálózat fontos elemeit képezik a KKV-ket, mint beszállítókat támogató logisztikai klaszterek. Az általunk koncepcionált logisztikai klaszterek virtuális logisztikai vállalatok. Ebben egy Decentralizált Virtuális Logisztikai Központ (KDVLK) számítógépes hálózat segítségével keresi a felhasználók körébıl adódó beszállítói feladatokat és választja ki a követelményeknek leginkább megfelelı KKVket, ill. a szükségessé vált másodlagos beszállítókat (KKV által igényelt alapanyag beszállítás), valamint a logisztikai szolgáltatókat. A klaszterek általában szakmacsoportonként kerülnek szervezésre. A regionális logisztikai hálózatban összesen 21 Ipari Park fordul elı. A decentrumokból álló virtuális logisztikai hálózat mőködését és információs kapcsolatait a 13. ábra mutatja. Az Észak-magyarországi logisztikai hálózatnak a nagytérséggel való kapcsolatait a 14. ábra mutatja.
13. ábra Észak-Magyarország virtuális logisztikai hálózata és kapcsolatai A kárpát-eurórégiós, a nagytérségi valamint az országos logisztikai hálózatokkal való együttmőködés optimális kezelése is csak a virtuális logisztikai hálózatokon keresztül érhetı el, így ezen elemeket is feltüntettük a 13. ábrában. Az ábrában részletesen feltüntettük a Miskolci Virtuális Logisztikai Központ információs kapcsolatait az északkelet magyarországi logisztikai hálózat egyes elemeivel és a kárpát-eurorégiós VLCket, a nagytérségi és az országos VLC-ket, amelyeknek belsı struktúrája hasonló, mint a részletezett észak-magyarországi régióé. A Miskolci Virtuális Logisztikai Központ információs kapcsolatot tart fenn az utóbb nevezett régión belül a saját belsı magvaival, a Régió Logisztikai Decentrumaival (RLDC), a Régió Ipari Parkjaival, (RIP), a Régió Termelı és Szolgáltató Vállalataival (RLSZ), valamint a Régió Kis- és Középvállalataival (RKKV). Az elızı kapcsolattartás elsı lépésben a RLDC-ken keresztül történik, de a kialakított szabályok mellett közvetlenül is lehetséges a kapcsolatok felvétele. A klaszterek, mint a virtuális logisztikai hálózat elemei az RLDC, RIP, vagy RTV belsı magján keresztül kezelhetık, illetve ezeken keresztül egy adott decentrum, vagy termelı vállalat irányító számítógépével kapcsolatot teremthetnek. A 157
Virtuális Logisztikai Központ sajátossága, hogy csak információs kapcsolatot tart fenn a rendszer elemeivel, anyagáramlási, áruáramlási kapcsolatok a többi elemek között alakíthatók ki.
14. ábra Nagytérségi logisztikai hálózatba való bekapcsolódás
A nagytérségi logisztikai hálózati kapcsolatoknál a következı megállapítások tehetık: • Az észak-keleti körzetben kiépítésre kerülhet egy olyan elosztóraktár, vagy logisztikai központ, amely képes a jászberényi Electrolux Hőtıgépgyárba, valamint a Nyíregyházán, illetve Romániában létrehozott Electrolux telephelyekre való JIT elvő beszállítást megoldani. Az elosztóraktárhoz (logisztikai központ) kapcsolódhat egy olyan logisztikai klaszter, amely a beszállítói tevékenységet végzı KKV-knak logisztikai támogatást adhat. Elkezdıdött az elıkészítése az Electrolux és a Miskolci Egyetem Regionális Tudáscentrum által Jászberényben létrehozandó Beszállítói Tudáscentrumnak, amelyben kiemelkedı szerepet kap a logisztika. • A Debrecenben mőködı DELOG-gal való hálózatszerő logisztikai kapcsolat elsısorban a Romániába irányuló, illetve az onnan kiinduló áruforgalom esetében jelent kedvezı lehetıséget az együttmőködésre. • Számottevı tényezınek kell tekinteni az Észak-magyarországi Régiónak a Nyíregyházára települt iparral (ipari parkkal), valamint a záhonyi – szárazkikötıként kezelt – átrakó állomással történı kooperáció lehetıségét az Ukrajnával és Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok fejlesztése szempontjából. Nagy jelentıséget kap a záhonyi széles-nyomtávú vasúti átrakodó állomással való együttmőködés a Transzszibériai-vasútvonal megjelenése, a Záhony Vasúti Pályaudvar kiemelt fejlesztése következtében. Ez a kapcsolatrendszer egyaránt fontos Észak-
158
magyarország logisztikai hálózatának fejlesztése, ill. a Kassai területtel való együttmőködés szempontjából.
4. Együttmőködési lehetıségek a regionális beszállítói hálózatok között A logisztikai klaszterek igen fontos szerepet játszanak a regionális logisztikai hálózat szempontjából, mivel a beszállítói tevékenységet támogatják, összefogják. A virtuális logisztikai hálózatban a logisztikai klaszterek, mint integrált elemek jelennek meg, amelyeknek a felépítését, elemeit, kapcsolatait a 15. ábra mutatja.
15. ábra Logisztikai klaszterek felépítése és elemeinek kapcsolata A virtuális vállalatok és a klaszterek elısegítik a beszállítói potenciál növelését, mivel: az összevont vásárlások révén kisebb fajlagos vásárlási költséget • eredményeznek az alapanyagok beszerzésénél, • az elektronikus úton való rendelés-lebonyolítás következtében csökkennek a rendelési költségek, a kisebb mennyiségek beszerzése is gazdaságosan biztosítható, ugyanis kisebb készletszintek jönnek létre, a győjtı- és elosztójáratok számítógépes irányításánál a szállítójármővek • jobb kihasználtsággal üzemeltethetık, • kisebb mennyiségő és gyakoribb alkatrész-beszállítás érhetı el, • kisebb lehet az alkatrészek rendelési ideje, ha az elosztóraktárból kerülnek lehívásra, vagyis az esetek nagyobb részében valósítható meg a JIT-elvő beszállítás. A klaszter, mint virtuális logisztikai centrum (VLC) és általában, mint regionális logisztikai központ rendszere: • szervezi, diszponálja a BKV-k alapanyag ellátását, • közvetlenül a segédbeszállítóktól (SB) beszállítva, alapanyag elosztó raktárakon (AER) keresztül látja el a BKV-ket,
159
•
ütemezi, diszponálja a szállítójármőveket az SB-AER, az SB-BKV, az AER-BKV viszonylatokban a Logisztikai Vállalatot igénybe véve. A piaci igények ismerete alapján elosztja a BKV-k által gyártott részegységeket, szerelvényeket: közvetlenül látja el alkatrésszel, részegységgel a nagy felhasználó • vállalatokat (NFV), • elosztó raktáron (KER) keresztül szállít be az NFV-nek, • ütemezi, diszponálja a szállítójármőveket a BKV – KER, a BKV – NFV, a KER - NFV viszonylatokban, a Logisztikai Vállalat igénybevételével. • INTRANET–tel tart kapcsolatot a klaszter maghatározott elemei között, igénybe veszi a E-commerce-t és az EDI-t, • • felhasználja az INTERNET-et, • kapcsolódik és együttmőködik a Logisztikai Központtal, • telekoperációkat szervez, outsourcing, ill. insourcing feladatokat hoz létre, • kiterjedt marketing tevékenységet lát el, megteremti a JIT elvő beszállítás logisztikai és informatikai feltételeit, • • kutató-, tudásbázist vesz igénybe feladatai optimális megoldásának érdekében. A fentebb bemutatott ábra szerinti beszállító tevékenységeket segítı virtuális logisztikai hálózatnál a következı szőkítést tesszük. Olyan beszállítókat veszünk számításba, akik a gépipar területén képesek beszállító feladatokra, gépipari termékek elıállítására és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtására. A beszállítói tevékenység kiterjed: félkész-termék, alkatrész, részegység legyártására és beszállítására, • bizonyos jellegő technológiai mőveletek kooperációban való végzésére, • • különbözı szolgáltatásokra, amelyek lehetnek: ◦ logisztikai jellegőek: beszerzés, csomagolás, raktározás, egységrakomány-képzés, kiszállítás, üzemegységek közötti szállítás, rakodás, beszerzési és elosztási logisztikai folyamat stb. ◦ nem logisztikai jellegőek: karbantartás, hulladékkezelés, kereskedelem, ügyviteli tevékenység, vagyonvédelem és biztonságtechnika, energiaszolgáltatás, stb. Várhatóan beszállítói klaszterek létrejöhetnek a vegyipari feldolgozói, jármőipari, mechatronikai, ill. agrár területeken is. A 16. ábra példaként bemutatja a Sátoraljaújhelyi Ipari Parkhoz integrálódó Kárpátok Autóipari Beszállítói Logisztikai Klaszter kapcsolatrendszerét.
160
16. ábra Kárpátok Autóipari Beszállítói Logisztikai Klaszter kapcsolatrendszere
5.
A virtuális logisztikai hálózat nemzetközi kapcsolatrendszere
Az Észak-magyarországi logisztikai hálózat nemzetközi logisztikai hálózathoz való kapcsolódásánál meghatározóak a Kárpát-Eurórégiós lehetıségek, ezek közül is jelenleg a leginkább elıkészített és elıtérbe került az Észak-magyarországi Régió és KassaiBesztercebánya területek közötti gazdasági-logisztikai együttmőködés. A 17. ábra szemlélteti a Kassai Mőszaki Egyetem társtanszékének munkatársaival közösen kialakított fejlesztési koncepció alapján az Észak-magyarországi Virtuális Logisztikai Központ és Kassai Virtuális Logisztikai Központ közötti kapcsolatokat.
17. ábra Észak-magyarországi Virtuális Logisztikai Központ és Kassai Virtuális Logisztikai Központ közötti kapcsolatok Mindkét logisztikai hálózat hasonló elvek szerint lenne kialakítva: • logisztikai decentrumokból épül fel, 161
•
a logisztikai decentrumok, kapcsolódó logisztikai szolgáltatók és a szolgáltatást igénylık hálózatba kapcsoltak, virtuális logisztikai központ által koordináltak. A közös logisztikai hálózat mőködésénél a következı alapelveket kell érvényesíteni: A virtuális logisztikai hálózatnak két centruma van, a Miskolci Logisztikai • Központ és a Kassai Logisztikai Központ a bejelölt bázispontokon. • A két centrumos, osztott intelligenciás logisztikai rendszer kapcsolatban van a magyar, ill. szlovák érintett parkokkal, logisztikai decentrumokkal, logisztikai szolgáltatást igénylı termelı és szolgáltató vállalatokkal, logisztikai szolgáltató vállalatokkal, valamint az érintett határátkelıkkel. (A 17. ábra az áttekinthetıség miatt csak a legfontosabb elemeket tünteti fel). • A magyar-szlovák logisztikai együttmőködést a két logisztikai központ koordinálja a két területen. • A két logisztikai központnak lehetnek kapcsolatai a másik területen lévı logisztikai elemekkel (pl. Miskolci Logisztikai Központ - Dobra Ágcsernyı), de ez esetben a két központ pontosan szabályozza, hogy mely kérdésekben lehet autonóm döntés, ill. mely esetekhez szükséges a Logisztikai Központok koordinációja. • Ha a logisztikai együttmőködés kölcsönösen kialakul bizonyos logisztikai decentrumokkal, például: ◦ Sátoraljaújhelyi Logisztikai Decentrum – Nagymihályi – Királyhelmeci -Tıketeberesi Ipari Park, ◦ Salgótarjáni Logisztikai Decentrum – Rozsnyói Ipari Park, ◦ Ladmóci hajókikötı – Tiszaújvárosi Logisztikai Decentrum. akkor a szabályozott, autonóm módon lebonyolítható feladatok végrehajtása érdekében közvetlen számítógépes kapcsolatot kell kialakítani az érintett elemek között. • A Kárpátok Autóipari Beszállítói Logisztikai Klaszter és az Északmagyarországi Autóipari Klaszter részére kedvezı lehetıséget biztosít a szlovák fejlett autóipar és a VW Devinska Nova Ves-i, PSA Trnava-i (Nagyszombat) és a legjelentısebbnek tőnı KIA Zilina-i (Zsolna) autógyárak. Ugyancsak további együttmőködést kínál a Szlovákiában levı mintegy 60 autóipari beszállító, amelyeknél szekunder vagy tercier beszállítói feladatok szép számmal adódhatnak, különösen a KeletSzlovákiában levı 5 beszállítónál. • A virtuális logisztikai hálózat informatikai és logisztikai jellemzıi a következık: ◦ számítógépes hálózatba kötöttek, a hálózat mőködését, az adatok megfelelı csomagolású átvitelét hálózati szoftverek (EDI) segítik, ◦ az irányítási feladat érdekében létre kell hozni egy-egy dinamikusan fejlesztendı adat- és módszerbankot, amelyek tartalmazzák: a rendelkezésre álló logisztikai erıforrásokat és azok változását, a logisztikai szolgáltatások, beszállítások szempontjából a potenciálisan számításba vehetı termelı és szolgáltató nagyvállalatokat és KKV-ket, az irányítási stratégiák győjteményét, az irányításhoz felhasználásra kerülı módszereket és szoftvereket, a rendszer mőködési szabályzatát.
162
◦
a közös irányítású logisztikai rendszer egyes mobil eszközeivel (gépjármővek) való kommunikálás, ill. nyomkövetés a megfelelı információs-technológiai megoldásokkal (pl. GPS rendszer, GSM rendszer) biztosított.
Az Észak-Kelet-Magyarországi Régió logisztikai hálózatának mőködésére az a jellemzı, hogy a logisztikai decentrumok a hálózat irányításában, az osztott intelligenciás elveknek megfelelıen, autonóm, kooperatív egységekként vesznek részt. Ki kell dolgozni az optimális mőködtetési stratégiát, amely pontosan meghatározza, hogy: mikor döntenek önállóan a decentrumok, • • mely kérdések döntése marad a VLC hatáskörében. A cél az, hogy az egyes logisztikai feladatok megoldása az elıírt feltételek mellett: • a legkisebb ráfordítással, • a logisztikai erıforrások optimális kihasználásával, • a legrövidebb átfutási idı alatt kerüljenek elvégzésre.
6.
Infrastrukturális hálózatok
Az infrastruktúra latin eredető kifejezés; jelentése alapszerkezet. Az infrastrukturális hálózatok meghatározó szerepet játszanak a térségi fejlıdésben. Infrastrukturális hálózatok alatt általában a közlekedési (út, vasút, vízi út, légiút); a közmő (elektromos, gáz, víz); az informatikai (rádió, televízió, internet, optikai kábel) hálózatokat értjük. Az infrastruktúra rendelkezésre állása maghatározó egy adott régió gazdasági fejlıdése szempontjából. Az infrastrukturális hálózatoknál jellemzı az, hogy megvalósításuk, kiépítésük jelentıs beruházást igényel. Ezzel ellentétben ugyanakkor igen nagy pozitív hatást gyakorolnak a gazdaságra. Az infrastrukturális fejlesztések a régióban: – olcsóbbá teszi a tıkeáramlást, –
növeli a munkaerı mobilitását,
–
növeli és gyorsítja az információáramlást,
–
pozitív hatást fejt ki a termék- és munkaerı piacra,
–
növeli a szolgáltatások minıségét,
–
felgyorsítja a logisztikai folyamatokat,
–
elısegíti a gazdasági versenyhelyzet javítását,
–
növeli a gazdaság hatékonyságát és jövedelemteremtı képességét.
Az infrastrukturális hálózatok további osztályozását és szerepét a 18. ábra szemlélteti.
163
18. ábra Az infrastrukturális hálózathoz kapcsolódó szolgáltatások Funkcionális szempontok alapján az infrastrukturális hálózatok más csoportosítása is képezhetı. Ezt a 19. ábra mutatja.
19. ábra Infrastrukturális hálózatok osztályozása
164
Az infrastrukturális hálózatokra általában az a jellemzı, hogy nem csak a beruházó hasznát szolgálja, hanem alapvetı nyertese a fejlesztésnek a régió, mert: – a hálózatok közhasznú jellegőek, –
a hálózatokat nagy létszámban veszik igénybe,
–
a hálózatot felhasználó általában csak részben fizetik meg a hálózat kiépítését és mőködését,
–
az állam gyakran szociális szempontokból támogatást nyújt a hálózat használóinak.
A régió versenyképességét befolyásoló feltételek (amelyek infrastrukturális függıek) a következık: – kutatási és fejlesztési tevékenység folytatása, innovációs képesség, –
kis- és középvállalatok helyi hálózata,
–
tıke vonzóképesség,
–
megfelelı szakmai és humánerıforrás rendelkezésre állása,
–
megfelelı helyi infrastruktúra,
–
megfelelı intézményi háttér,
–
megfelelı logisztikai háttér,
–
megfelelı energetikai háttér.
szintén
Ahhoz, hogy ezek a feltételek megteremtıdjenek, az infrastrukturális hálózatok megléte alapvetı.
7.
A falvak fennmaradásával kapcsolatos fejlesztések
Magyarországon, de Európában is alapvetı szempont, hogy az egyes országrészek lehetıleg harmonikusan és kiegyensúlyozottan képesek legyenek gazdaságilag funkcionálni. Ez által megvalósítható a fenntartható területi fejlıdés megteremtése, elkerülhetık a területi gazdasági leszakadások. Magyarország települései között jelentıs számban találhatók a falvak, az ezeket a falvakat magukba foglaló térségek, területek. Ezeken a területeken élı emberek általában gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerülnek. A területfejlesztési politikák elvileg ezen hátrányok megszüntetését irányozzák elı. A területfejlesztési politikák megvalósulásának gyakorlati módjait a 20. ábra szemlélteti. A területfejlesztési politika fejlesztési alapelveit a 21. ábra mutatja. Napjainkban a területfejlesztési koncepció általában két fı irányban vizsgálódik. Ez a két fı irány a következı: – a vizsgált területen élık számára megfelelı munkahelyek biztosítása, – a megélhetést biztosító munkahelyek mellett az életkörülmények ökológiai biztosítása, vagyis a lakható, élhetı környezet megóvása.
165
20. ábra A területfejlesztési politikák megvalósulásának módjai
21.ábra A területfejlesztési politika alapelvei
Ezek a szempontok Magyarország falvaira fokozottan érvényesek, hiszen az ország természeti adottságai elıtérbe helyezik a mezıgazdaságból származó elınyök jobb kiaknázását. Ilyenek lehetnek a következık: – speciális mezıgazdasági termékek elıállítása, – biogazdálkodás megvalósítása, – falusi turizmus fejlesztése, falusi kézmővesség támogatása, – – természeti-táji értékek ápolása, – kulturális-táji értékek gazdagítása, – a helyi adottságokhoz illeszkedı mezıgazdasági termelés biztonságának fokozása vízgazdálkodási, tárolási, infrastrukturális fejlesztésekkel. Magyarország egy nagyobb gazdasági-társadalmi egység része lett, ahol a települések (falvak) fejlıdési lehetıségeit alapvetıen a saját versenyképességük determinálja. A 166
falvak között zajló területi versenyképességet a különbözı erıforrások befolyásolják. A területi versenyképesség erıforrásait a 22. ábra mutatja.
22. ábra A területi versenyképesség erıforrásai
Általánosságban megfogalmazhatók a falvak fejlesztésének elvárt eredményei. Ezek röviden a következık: – közszolgáltatási hálózatok kialakítása, a meglévık továbbfejlesztése: hulladékgazdálkodási hálózat, szennyvíz győjtı és kezelı hálózat, vízellátási hálózat, energia szolgáltató hálózat, egészségügyi és gondozási hálózat, oktatási és továbbfejlesztési hálózat, közlekedési, kapcsolati hálózat, kereskedelmi hálózat, postai hálózat, közbiztonsági hálózat, általános informatikai hálózat, logisztikai szolgáltatási hálózat. – a falvak vonzáskörzeti kapcsolatainak az újraértékelése, kiépítése, – a természet- és környezetvédelmi, ökológiai gazdálkodási rendszerek elıtérbe helyezése, – befektetést ösztönzı gazdaságfejlesztések véghezvitele, – falu közösség által kialakított intézkedési tervek és programok megfelelı monitoring rendszerrel. A falvak fejlesztésénél – az elızıek alapján is belátható -, hogy a különbözı hálózatok kialakításának és mőködtetésének meghatározó szerepe van. Meg kell jegyezni, hogy a fejlesztési elképzelések alapjainál a helyi, területi alapú, széleskörő partnerségre alapozó kezdeményezések a mértékadók. A vidék fejlesztéseknél a következı szempontokat tudatosan tudni kell kezelni:
167
–
–
– – – –
– – – –
–
a falusias, vidéki térségek társadalmi-gazdasági-környezeti adottságai és lehetıségei eltérıek, vagyis a falvak az elızı szempontok alapján heterogének, a falusias, vidéki térségek társadalmi-gazdasági-környezetei megítélésénél a társadalom pozitív szempontokat is észrevesz (kevéssé szennyezett környezeti elemek, alacsony százalékú beépítettség, alacsony népsőrőség, kevésbé terhelt környezet), a falvak fejlesztésénél a helyi adottságokhoz és lehetıségekhez igazodó helyben koordinált menedzsment tevékenység szükséges, a falvak térségében is meg kell jelennie az innováció-transzfer, vállalkozás fejlesztés támogatására képes humán- és infrastrukturális bázisnak, a fejlesztések újszerő, helyi ötleteken alapulva, innovatív fejlesztési elképzeléseket valósítsanak meg, a fejlesztések eredményeként meg kell valósulnia annak, hogy a helyi értelmiség és a helyi szakképzett munkaerı helyben marad, a foglalkoztatottság mértéke növekszik, a fejlesztéseknek alapjaikban egyedinek kell lenniük, hiszen helyi problémákra és helyi adottságokra épülnek helyi stratégiák felhasználásával, a fejlesztések kialakításánál a helyi, lakossági fejlesztési kezdeményezéseket messzemenıen figyelembe kell venni, elı kell segíteni a lakosság különbözı csoportjai közötti partneri együttmőködéseket, a fejlesztéseknek fı helyen kell foglalkoznia a közszolgáltatások komplex szervezésével, valamint a helyi önszervezıdést biztosító közösségi terek létrehozásával, biztosításával, a fejlesztési elképzelések megvalósításába különbözı pályázatok felhasználásával be kell vonni az EU-s, állami, regionális támogatásokat és a magán tıkét is.
Felhasznált irodalom Illés B. - Cselényi J .- Mang B.: Logisztikai központok, klaszterek fejlesztésében való együttmőködési lehetıség a kassai terület, valamint a miskolci és Zempléni térség között. A kassai a globális logisztikai ipari park s logisztikai központ (GLIP) létesítésének hatásai a térségben. Magyar Logisztikai Egyesület, Miskolc, 2007. május 21. p.: 1-33. Illés B.: Beszállítói hálózatok logisztikája. ROP-3.3.1.-05/1. Miskolc, 2007., p.:1-56. Cselényi J.- Illés B.: Logisztikai rendszerek I., Miskolci Egyetemi Kiadó, 2004., p.: 1378. Cselényi J.- Illés B.: Anyagáramlási rendszerek tervezése és irányítása I., Miskolci Egyetemi Kiadó, 2006., p.: 1-384.
168
169
BOZÓ MÁRIA – SZABÓ ZSOLT
INFORMÁCIÓ RENDSZER AZ ÖNFENNTARTÁS SZOLGÁLATÁBAN Bevezetés Mi a helyi információs társadalom? A helyi információs társadalom, olyan települési közösség, amely egészében, kisebb csoportjai és tagjai aktív cselekvése által • ismeri és érti, • közügyként és intézményesen kezeli, • kihasználja az információs társadalom lehetıségeit, • módszeresen beépíti azokat a helyi gazdaság és társadalom mőködésébe, fejlıdésébe, • figyeli és elhárítja lehetséges veszélyeit, csökkenti esetleges káros hatásait. Helyi információs társadalom stratégia „A helyi közösség által kidolgozott és elfogadott, hivatalos stratégiai dokumentum, amely válaszol arra a kérdésre, hogy a település, kistérség milyen céllal és módon kívánja a helyi társadalom számára hasznosítani az infokommunikációs technológiákat, ennek érdekében mit kíván tenni. A helyi információs társadalom stratégiának a helyi életminıség javításához kell hozzájárulnia.”
Miért fontos a helyi információs társadalom stratégia a kisközösségek számára? Fontos, hogy minden közösségnek legyen helyi információs társadalom stratégiája. A kisközösségek vezetıire napjainkban nagy felelısség hárul. Felismerik-e a kor kihívását? Képesek-e a kezdeményezés mellé, élére állni, miközben jószerivel maguk sem látják, értik mi zajlik körülöttünk (s ez - adott esetben - nem az ı hibájuk, az élet hozta ezt a helyzetet)? A kisebb-nagyobb közösségeket érintı döntések következményei nem egy távoli jövıben mutatkoznak meg, hanem akár pár éven belül. A gazdaság és társadalom fejlıdésének ütemét, mai világunkban már nem évtizedekkel, de nem is ötéves tervekkel, hanem maximum 2-3 éves szakaszokban mérik. Ezen idı alatt merıben új technológiák lépnek be, vállalkozások virágoznak fel, cégek tőnnek le, új szakmák bontakoznak ki, és régiek sorvadnak el ezen idı alatt. A mai helyzetben, a modernizáció gyorsulása miatt, a helyi lakók életesélyeire közvetlen kihatása van. A helyi információs társadalom stratégiája, ezért nem játék a gondolatokkal, hanem helyi közérdek, a közfelelısségbıl fakadó, súlyos és felemelı kötelezettség, gazdálkodás a kisközösség, az emberek lehetıségeivel. Az információs társadalom fejlıdése természetesen nem csak helyi feladat. A kistérség, a megye, régió, az ország, a kontinens és a globalizálódó világ egésze erre törekszik. Hatalmas források - tıkék, állami és egyéb támogatások - mozdulnak meg az ügy érdekében. A lehetıségek azokat találják meg, akiknek jó programjaik vannak, felkészültek a fogadásukra. Ugyanabban a térben, két világban élnek az emberek. • a könyvek, papírok nyomdaszagú és a • számítógépek billentyős, kábeles világában.
170
Igen nagy baj, ha a kettı között nincs átjárás, ha nem ismerik fel a másfajta, egyszerőbb lehetıségeket. (p.: Iktató program alkalmazása a régi, hagyományos nagy munkát és sok idıt igénylı fél asztalt beterítı iktató könyv helyett.)
A helyi információs társadalom stratégiák alapcélja és 10 fı célterülete A helyi információs társadalom legátfogóbb és kizárólagos célja nem más, mint sajátos informatikai eszközöket, szolgáltatásokat biztosítani a helyi életminıség javításához, esélyegyenlıség biztosításához mindenkinek, a helyi szükségletek lehetı legjobb kielégítéséhez, a helyi problémák megoldásához, mindez a helyi erıforrások - legtágabb értelemben - lehetı legjobb kihasználása, egyben folyamatos megújításával, gyarapításával a demokrácia kiteljesítésével a helyi nyilvánosság kontrollja mellett. A helyi információs társadalom stratégiája sokoldalúan szolgálja a kisközösség gazdasági és társadalmi fejlıdését, de akkor igazán hatékony, ha konkrét célkitőzéseit a legégetıbb problémákra és legfontosabb kitörési pontokra (kibontakozási lehetıségek, adottságok, kihívások) irányítja. Ha a településen a munkanélküliség, az elöregedés, a környezetvédelem, valamely jó adottságok kihasználása (pl. turizmus) jelenti a kihívást, akkor a helyi információs társadalom stratégiának ezek kiszolgálását kell elırehoznia a szintén nem nélkülözhetı távlatos célok mellett. Valamennyi konkrét célterületen, témában a következı három dologra kell válaszolnia a helyi információs társadalom stratégiának: • Miért fontos a helyi közösségnek, egyes csoportjainak, tagjainak egy-egy téma, általános célkitőzés, valóban fontos-e, és ha igen, akkor elsısorban kinek (pl. gyerekek, fiatalok, vállalkozók, munkanélküliek, kisebbségek, stb.)? • Konkrétan mit kívánnak tenni, elérni, létrehozni helyben - célprogramok megfogalmazása - a fı célok érdekében, az adott területen, és az kinek lesz ez a feladata? • Vannak-e az adott területen veszélyek, buktatók, amelyeknek elkerülésére, elhárítására külön figyelni kell, ha igen, akkor mit teszünk ennek érdekében, hogyan csökkentjük a kockázatot? 1.A helyi információs társadalom tudatosítása A helyi tájékoztatás, felvilágosítás eszközeivel meg kell ismertetni az embereket az információs társadalom konkrét lehetıségeivel és veszélyeivel, hogy mindenki ezen ismeret birtokában eldönthesse, mit tesz, kiválaszthassa a saját útját az új világba, vagy felmérhesse a kimaradás, késlekedés kockázatait maga és családja számára. 2.Az emberek, csoportok és szervezetek élethelyzetükhöz igazodó felkészítése Az új lehetıségekhez való alkalmazkodás - felkészülés - feltételeit helyben (is) biztosítani kell, amennyire csak lehetséges. Segíteni kell az embereket, hogy a lehetı legkisebb költséggel, idıráfordítással az élethelyzetüknek legjobban megfelelı, konkrét tudást, képességeket el tudják sajátítani, melyek segítségével élni tudnak az új lehetıségekkel. Elsısorban a helyi önkormányzaton (pénzügyi területen) dolgozók felkészítését tartom fontosnak. 3.Az új lehetıségekhez való egyéni és közösségi hozzáférés biztosítása Az információs társadalomba való bekapcsolódás technikai feltételei - számítógépek használata, hozzáférés az elektronikus hálózathoz - megteremthetık az otthonokban és közösségi színtereken. Egyik vagy másik módon, de mindenki számára elérhetıvé kell tenni az új technológiákat, mert ez alapfeltétele a személyes bekapcsolódásnak.
171
Már több faluban folyamatban van az internet, a kábel tv bevezetése. A közösségi hozzáférés biztosítása, teleházak és telekunyhók mőködtetése viszont még sok kívánnivalót hagy maga után. 4.A helyi közösségi információgazdálkodás megszervezése A közösség, csoportjai, tagjai számára fontos helyi információk szerves részei annak a hatalmas információtömegnek, amire - mint tartalomra - az információs társadalom tartalomszolgáltatásai épülnek. A helyi információkat csakis helyben lehet összegyőjteni, szervezett módon, folyamatosan a helyi és távoli felhasználók számára rendelkezésre bocsátani. A jelenlegi helyzetfelmérés szerint ez az egyik legfontosabb feladat. 5.A helyi közösségi memória, nyilvánosság új lehetıségeinek kihasználása A közösség életének szervezéséhez, azonosságának, kultúrájának megırzéséhez nagyon fontos az ún. kollektív emlékezet, közös tudás (helyismeret, hagyományok, helytörténet, stb.) gyarapítása, hozzáférhetıvé tétele. Az információs társadalom ehhez merıben új, a korábbiaknál sokkal változatosabb, könnyebben kezelhetı eszközöket kínál. A falvakban több pozitív példáját találjuk a hagyományırzésnek: pl.: tánccsoportok mőködnek, múzeumok, bányász emlékhelyek épültek. 6.A közösség és tagjai hálózati megjelenésének, kapcsolatainak biztosítása Az emberek és közösségek bekapcsolódása az információs társadalomba a hálózaton való megjelentést, elérhetıvé válást feltételezi. Az egyéni, szervezeti elektronikus levelezés (címek, postafiókok) mindenki számára elérhetı, szintúgy a saját információk közzététele - honlapok - fontos eszköz a hagyományos lehetıségek mellett a megváltozott világhoz való újfajta, hatékonyabb kapcsolódásra. 7.Az új lehetıségek kihasználása a helyi gazdaságban A helyi gazdaságoknak integrálódniuk kell az új elektronikus, hálózati gazdaságba, ami azt jelenti, hogy az üzletvitelhez kötıdı pénz, információ, tudás, a kapcsolattartás, és a termékek, szolgáltatások egyre jelentısebb része (pl. programok, oktatás, újságok, mősorok, az ún. információs termékek), s maga a munkavégzés is a hálózatra terelıdik. Három részterületet kell ennek keretében továbbgondolni 7.1.Az elektronikus vásárlói és értékesítési piacokhoz való kapcsolódás lehetıségei. 7.2.A helyi erıforrások (terület, munkaerı, ingatlanok, egyéb) hasznosítása az új, elektronikus hálózati gazdaságban fejlesztési, beruházási programok keretében. 7.3.A foglalkoztatás, jövedelemhez jutás új lehetıségeinek kihasználása, távmunkahelyek létesítésével és egyéb módokon. 8.Az új lehetıségek kihasználása a helyi közszolgáltatásokban A közszolgáltatásokban is számos új lehetıség nyílik, amelyek kihasználása a helyben élık számára nagyon fontos, hogy életminıségük, életesélyeik ne maradjanak el a világ fejlettebb részétıl. Minden fontosabb közszolgáltatási területet végig kell gondolni, az információs társadalom kihívásai szempontjából. 8.1. Az emberek, szervezetek általános tájékoztatása, élethelyzeteik megoldásának tanácsadással, ügyintézési támogatással való segítése az új lehetıségek kihasználásával. 8.2. Az oktatás hogyan tartson lépést az új követelményekkel, a gyerekek megkapják-e a szükséges alapokat az információs társadalomba való belépéshez? 8.3. A szociális ellátás területén elérhetı - fıként tájékoztatás, tanácsadás, kapcsolat- és forrásteremtés, segítség-nyújtás - új lehetıségeket ki tudja-e használni a helyi közösség? 8.4. Az egészségügyi szolgáltatásokban megnyíló új - a szociális ellátáshoz hasonló, sajátos - lehetıségekkel tudnak-e élni az emberek, az egészségügy dolgozói? 8.5. A kultúra, szabadidı eltöltés, szórakozás modern kínálata elérhetı-e a helyi közösség számára?
172
8.6. Egyéb, a helyi viszonyok között fontos közszolgáltatások, közügyek - pl. környezetvédelem - megoldásának új lehetıségei. 9. Az új lehetıségek kihasználása a helyi civil társadalom által és közremőködése révén Az információs társadalomban a civil szervezetek ereje, lehetıségei megsokszorozódnak, mert az állami, politikai, tömegtájékoztatás általi közvetítésre már nincs szükség ahhoz, hogy szóhoz jussanak, céljaik megvalósításához eszközöket, forrásokat, partnerek találjanak. A civil társadalom nagyon fontos, aktív szereplıje és egyben felhasználója az információs társadalom lehetıségeinek helyben, nagyobb térségekben, országosan és nemzetközileg egyaránt. Két részterületet kell helyben végiggondolni: 9.1. A helyi civil szervezetek kiszolgálásában hogyan jelennek meg az új lehetıségek? 9.2. A helyi nyilvánosságot, demokrácia kibontakozását és mőködését milyen módon tudják elısegíteni az információs társadalom eszközei, szolgáltatásai? 10. A helyi információs társadalom stratégiájának intézményesítése A helyi információs társadalom csakis az aktív, módszeres közösségi cselekvés eredményeképpen valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a település és szervezetei intézményes fejlesztési elképzeléseit, döntéseit át kell hassák ezek a törekvések, a megvalósítás feladatai. Be kell, épüljenek az önkormányzati, intézményi programokba, munkatervekbe. Ehhez a települési önkormányzatnak kell kifejezni akaratát, elkötelezettségét, s biztosítani hozzájárulását a helyi információs társadalom stratégiájának megvalósulásához. Helyi tudásgazdaság Minden térség általában információ- és tudás-térség is. Vagyis egy-egy térség nem csak természeti, gazdasági vagy társadalmi térségként, hanem a lokalitást feltáró, megjelenítı információk és tudások rendszereként is definiálható. A térség elsıdlegesen információs tár és tudásgyőjtemény. Ha pedig ebben az évtizedben belépünk a tudástársadalmak korszakába, akkor itt és most minden térséget alapvetıen az ott megtalálható, s hasznosuló tudásokkal lehet jellemezni. A térségi-kistérségi tudások azonban nem csak azokat az információkat jelenti, amelyek – mintegy külsı jegyként - a térség összetett bemutatását látják el, hanem ezzel párhuzamosan azokat is, amelyeket – mintegy belsı jegyként – a helyi polgárok és közösségek a kistérségben (gazdasági, társadalmi, közigazgatási, stb. életében) ismernek és használnak. Egyaránt ide tartoznak a múlt tudásai és a múltról szóló tudások, vagy például a jövıhöz szükséges és a jövırıl szóló tudások; egyaránt fontosak a mindennapi élethez vagy többek között a családi élethez szükséges tudások és a térség gazdaság s társadalomfejlesztéséhez elengedhetetlen tudományos tudások. Ebbıl a szempontból nézve érthetı meg az, hogy minden egyes kistérséget és többcélú kistérségi társulást elıször is információk és tudások társulásaként fogunk fel. Ha a többcélú kistérségi társulás szükségképpen egyrészt stratégiai célként a kistérségi tudástársadalom létrehozását vállalja, másrészt funkcionális feladat-együttesként a kistérségi tudástársadalom tervezését és valóra váltását végzi, akkor mindebbıl következik, hogy maga a társulás is nem egyszerően tervezési és projekteket megvalósító együttmőködés, hanem elıbb-utóbb konkrétan és gyakorlatilag is tudásgazdasági és tudástársadalmi koncepciókészítı és program valóra váltó társadalmi, önkormányzati, valamint közigazgatási szövetség lehet. Ha akarjuk, ha nem, minden térségi víziónak, fejlesztés szembe kell nézni az információs társadalom követelményeivel, amelyrıl most már egyre inkább úgy gondolkodnak, mint fenntartható információs társadalomról és innovációs központú tudástársadalmi fejlesztésrıl. A hosszú távú hatásoknak ezt a célt kell teljesíteniük. A
173
regionális információs társadalom, avagy az intelligens régió és kistérség nem azt jelenti, hogy a már kialakult térség (régió, megye, kistérség) marad olyan amilyen volt, sıt, azt végképp nem feltételezhetjük, hogy az információs társadalom egy-egy térség életének csak egy-két szeletére hat ki. A globális és az európai információs társadalom terjedésének és elmélyülésének egyik jellegzetessége, hogy észrevétlenül és rövid idın belül eléri a most csatlakozott országok térségeit is. Amibıl az a „kellemetlen” következmény is származik, hogy egy-egy kistérség vezetése vagy elitje esetleg törekedhet az információs társadalomtól való elzárkózásra, ám ennek ellenére az információs kor akár hetek vagy hónapok alatt is jelentıs változásokat inspirálhat az elzárkózó, vagy csak a kiváró kistérségekben. Ha pedig egy-egy kistérség tudatosan készül, és tudatosan befolyásolja az információs társadalom kistérségi adaptációját, akkor egyfelıl az információs társadalom negatív hatásai korlátozhatók vagy kivédhetık, másfelıl pedig a pozitív hatásai felerısíthetık és széles körben érvényesíthetık. Magyarország minden térségében az információs társadalom globális és lokális trendjeinek kibontakozása átfogó és átütı erejő hatásokat fejt ki. Ebbıl az következik, hogy egy-egy kistérség társadalma, közigazgatása, gazdasága, oktatása és például média világa gyökeresen átalakul a mostani évtized végéig. Ezért semmi sem fontosabb annál, mint annak megértése, hogy ez a paradigma és korszakváltás mit jelent, mit hozhat a hazai térségekben. A regionális szinten tehát prioritásokat élvez az, hogy a régiónak egyrészt kardinális feladata a globális-kontinentális információs társadalom minden pozitív és követhetı történése adaptációjának támogatása, másrészt ugyanennyire kardinális lecke az alsóbb lokális szintek jelentısebb fejlesztéseinek és projektjeinek beemelése az információs kor valóságos és virtuális vérkeringésébe. Ennek értelmében a BGF PSZF-en létre lehetne hozni egy menedzser és kommunikációs központot, ahol vezetni és ellen ırizni lehetne a folyamatot, hogy az információs és tudástársadalom programja a kistérségekben megvalósuljon, a tudásalapú gazdaság és társadalom rendszerszerően és koncentráltan kiépüljön, az értékırzı, és értékteremtı tartalomszolgáltatások elterjedjen. Kinek milyen információra van szüksége? Önkormányzat: Szociális segély jogosságának eldöntése Jelenleg önbevallás alapján történik. Nagy a csalás esélye. Kevés olyan központi adatbázishoz lehet hozzáférni, amellyel a kérvényezık anyagi és szociális helyzete ellenırizhetı. Faluba látogatók: • Szálláshelyek • Vendéglátó egységek Nincs olyan „gyakorlat” mint néhány falusi turizmussal foglalkozó községben, hogy a „konkurensek” egymást is ajánlanák. Leendı új falusi lakók: Gyakran hívják az önkormányzatot hogy rendelkeznek-e információval: a faluban van-e eladó ház. A helyi „tudástár” erre is alkalmazható lenne. Ki győjti össze az információt? A polgármesteri hivatalban minimális létszámmal dolgoznak, így plusz feladatokat nem vállalnak. Célszerő lenne egy civil szervezet létrehozása erre a célra. Néhány önkormányzat rendelkezik csak saját honlappal. A www.falvak.hu webhelyen sajnálatos módon Nógrád megyei keresésre csak a képen olvasható néhány helység jelenik meg.
174
Ugyancsak a civil szervezetekre hárulna az a feladat is, hogy összegyőjtse és rendszerezze a honlapon megjelenítendı információkat.
Az információ rendszer „Hogyan leszünk képesek befogadni a változást úgy, hogy az új jelenségek ne győrjék le az embert, de ne is száguldjanak el felettük?” „A legtöbb tudás határokon átívelı tapasztalatcserébıl származik.” „A közös elvek elfogadásához vezetı út: lehetıség a gazdaságvezetés, a könyvelés, a banki tevékenység, a személyiszámítógép-gyártás vagy a gazdasági újságírás szabványosodására.” „A szerencse azokhoz pártol, akik felkészültek rá.” Az elıbbi idézetek azt mondják, hogy a mai világ felgyorsult. Ezzel a tempóval kell élnünk, bárhol is vagyunk. Ugyanis az idézetek másik fı mondanivalója, hogy a Föld kilapult, a helyzet mindenhol egyforma. A globalizáció kihívásai nem nézik a földrajzi határokat. A világot kilapító erık közül álljon itt példának néhány: − Munkafolyamat-szoftverek − Nyílt forráskódok − Feladatkiszervezés − Gyártáskiszervezés − Ellátási láncok − Insourcing − INFORMÁCIÓ Mint ahogy a felsorolás is mutatja, a világot, a globális gazdasági teret alakító tényezık szinte mindegyike szoros kapcsolatban van az információval, a tudással. Természetesen így az egyik legfontosabb feladat olyan rendszer kialakítása, amelynek célja az információval való gazdálkodás, az információ menedzselésének tudományos igényő gyakorlati alkalmazása. A projektünk elmaradott térséget kutat. E térségnek is talán a legelmaradottabb szegmensérıl, a helyüket, szerepüket, céljaikat, identitásukat vesztett, és egyenlıre csak remélhetjük, hogy az elvesztetteket keresı, falvakról. Ha hiszünk az idézeteknek, el kell hinnünk, hogy a fejlıdés az információ szakszerő, tudatos, stratégiai kezelése nélkül lehetetlen. A társadalom, a falu közössége, az egyén számára lehetetlen „élni” e nélkül az erıforrás nélkül. A falu ahhoz, hogy fejlıdni tudjon tervet készít, stratégiát alkot. Ehhez nélkülözhetetlen az aktuális pozíciók (gazdasági, társadalmi, kulturális, stb) ismerete, az ezekrıl szóló adekvát információk megszerzése és felhasználása. Hangsúlyozzuk az adekvát jelzıt! Ugyanis ha nem valósághőek az információk, használatuk többet árt, mint használ.
175
Egy település önkormányzata, nevébıl adódóan is, kénytelen megtervezni a település életét. A jövıre vonatkozó stratégiai elképzeléseinek kialakításához a jelen ismerete mellett a település adta lehetıségek számbavétele, és a polgárok elképzelései is lényeges formáló erık. Nem kétséges tehát, hogy az önfenntartás rendkívül fontos erıforrása az információ, az önfenntartó falu egyik legfontosabb alrendszere az információ rendszer. Végleges kialakítása azonban nem nélkülözheti a többi alrendszer alapos ismeretét, hiszen mintegy védıháló borul föléjük, és szolgáltatja számukra a szükséges ismereteket gyorsan, hatékonyan, pontosan. És itt értünk el a dolog „másik végére”. „Valahol Afrikában minden reggel felkel egy gazella. Tudja, hogy gyorsabbnak kell lennie a leggyorsabb oroszlánnál, különben vége. Valahol Afrikában minden reggel felkel egy oroszlán. Tudja, hogy gyorsabbnak kell lennie a leglassúbb gazellánál, különben éhen hal. Mindegy mi vagy, oroszlán vagy gazella. Fuss, amint felkel a Nap.” Természetesen ezek a megállapítások nem új keletőek. Sok olyan kezdemény, ötlet, gondolat és implementáció van, amely ennek a célnak a szolgálatában áll. A számítástechnikában és a telematikában bekövetkezı dinamikus fejlıdés, az egyre bıvülı számítógépes alkalmazások, a területen élı állampolgárok, a vállalkozások, a döntéshozók és a területfejlesztési szakemberek egyre nagyobb információéhsége, egyrészt lehetıvé teszi, másrészt kikényszeríti az információs rendszerek további fejlesztését. Az információ rendszer kialakításának szükségessége Egy település életét meghatározó információk jelentıs része helyben keletkezik. Ezen belül a gazdaság szempontjából releváns információk sokaságát kapják az önkormányzatok a vállalkozásoktól a kötelezı adatszolgáltatás okán (helyi adó bevallás). Sok olyan lényeges információ van helyben, amelyek helyi szinten nem kerülnek esetleg még összegyőjtésre sem, tárolásuk, rendezésük pedig helyben jelenleg teljesen megoldatlan, csak a felsıbb szinten jelennek meg (pl. APEH, KSH, VPOP, Munkaügyi központok, stb.) A helyzetértékelés, a helyi stratégiák kidolgozása, a mőködtetés, a gazdaságfejlesztés, a gazdasági mőködés ideális terepének kialakítása azonban nem lehetséges ezen információk ismeret nélkül. Természetesen ezek „szolgai” átvétele az egyes központi adatbázisokból nem minden esetben vezet eredményre. Ugyanis mire egy információhalmaz fölérkezik a felsıbb szintekre, tömörödik, sok olyan, a legalsó szinten fontos tartalom veszik el, amelyre ott már esetleg nincs szükség. Az tehát, hogy egyszerően, természetesen alaposan átgondolt hozzáférési, jogosultsági rendszerben, a falu visszakeresse a saját információit, óhatatlanul is fontos tudáselemek elvesztésével jár együtt. Ráadásul az adatgyőjtés pillanatában minden rendelkezésre is áll. A feladat tehát annak meghatározása, hogy milyen módon kell a helyben keletkezett és győjtött információkat a helyi felhasználás elısegítése érdekében helyben tárolni, szőrni, keresni. Természetesen a település információ rendszernek megfelelı kapcsolatokkal kell rendelkezni a magasabb szintő rendszerekkel. Meg kell tehát teremteni az „átjárhatóságot” a Kistérségi Információ Rendszerrel (KIR), a Területi Információ Rendszerrel (TeIR) és az országos információ rendszerekkel úgy, hogy minden szint primer feladata a nála keletkezett információk győjtése, tárolása, szekunder feladata pedig kvázi integrált adatbázis adatainak tisztításában, a saját szintjén szükséges keresések, lekérdezések elkészítéséhez szükséges adatbányászati eszközök kifejlesztése.
176
Elsı megközelítésben a település informatikai rétegei a következı ábrán láthatóak. Infrastrukturális feltételek (Telefonlefedettség, számítógép sőrőség…)
Központi adatok,
Adatvagyon-gazdálkodás Önkormányzati adatok Vállalatok adatai Elektronikus alkalmazások Gazdasági (Ön)Kormányzati Webmegjelenés
Az infrastrukturális feltételek mostanra elfogadhatónak tekinthetık az általunk vizsgált településeken. Minden önkormányzatnál vannak megfelelı számítógépek, megvannak a szükséges perifériák, rendelkeznek Internet hozzáféréssel. A szoftver-ellátottság már több kívánnivalót hagy maga után. A néhány un. alapszoftveren kívül szinte semmilyük sincs. Ami még ennél is nagyobb gond, az informatikai kultúra hiánya, a rendkívül felületes informatikai szakismeret. Röviden fogalmazva, a felhasználók nagy részének fogalma is alig van arról, hogy milyen hatékony eszköz van a kezében. A következı réteg megérdemli a nagyobb figyelmet. Mint az elızıekben már említettük, a falvakban keletkezett információk zöme nyom nélkül tőnik el. Jó esetben a nagyobb, fıleg országos információ rendszerekbe kerül. Itt különféle tömörítésekkel, tisztításokkal strukturálják ezeket a könnyebb keresés, lekérdezés érdekében. Ez pedig felvet néhány problémát. − A tömörítés, tisztítás információvesztéssel járhat. Lehetséges, hogy a magasabb szinten irreleváns információ nem kerül további tárolásra, viszont települési szinten ugyanaz az információ lényeges lehet. − Az esetleg meglévı helyi adatbázis inkonzisztenssé válhat mindezek miatt. − A települési döntések mögül kicsúszhatnak az adekvát döntés meghozatala szempontjából lényeges információk. − Igazából nem is tőnik a dolog ésszerőnek. Az információ keletkezési helyén semmit nem csinálunk velük, majd ha szükségünk lesz rájuk „fölülrıl” kapjuk vissza. Egyáltalán mi képezheti egy falu adatvagyonát? Mint ahogy az ábrán is láthatjuk három fı adathalmazt határozhatunk meg. Központi adatok: a központi költségvetés, az APEH, VPOP, stb adatai. Ezek közvetve állnak rendelkezésre. Önkormányzati adatok: a) a természeti környezetre, b) a humán erıforrásokra, c) a gazdaságra, d) az üdülés-idegenforgalomra, e) az infrastruktúrára, f) a terület felhasználásra, g) a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerére, h) a területfejlesztési koncepciók, a területfejlesztési programok és a területrendezési tervek tartalmára vonatkozó adatok. Vállalatok adatai: a település közigazgatási határain belül mőködı vállalkozások adatai.
177
Kicsit másképpen fogalmazva a település saját adatbázisában a következı adatokat célszerő felvinni és tárolni (a teljesség igénye nélkül) • Esetleg mőködı helyi sajtó elektronikus tárolása , • sport, egészségügyi, szociális ellátás, • kulturális információk, • település lakóiról információk (a közérdekő adatokkal szemben a prioritása van a személyes adatok védelmének), • az itt mőködı nemzetközi és hazai vállalatok, vállalkozások adatai (foglalkoztatottak, tevékenység, mőködési körzet), • egyes katasztrófahelyzetekre kidolgozott stratégiák (evakuálási útvonalak, riasztható személyek…), • részletes településtérképek, • már elkészített településre vonatkozó felmérések, dolgozatok, stratégiák, • vendégszobák adatai, • az önkormányzat közérdekő adatai… Egy összefoglaló ábra szemlélteti az eddig elmondottakat:
Az ábrát elemezve világossá válik, hogy egy ilyen volumenő adatmodell, a hozzá tartozó adatbázis-kezelıvel hatékonyabb, ha faluközösségek mőködtetik, mintegy integrált adatbázison. Ennek egy IT megoldási javaslatát mutatja a következı ábra:
178
A rendszernek egy zárt számítógépes hálózatot kell alkotnia, mely korlátozott szigorú hozzáférést biztosít a külsı felhasználók számára. A belépés egy tőzfal rendszeren keresztül ellenırzések után történhet meg. Minthogy az alaprendszert többszintő biztonsági rendszer védi a település saját adatainak védelmében is ki kell alakítani a jogszabályi háttér által meghatározott rendszert. A területfejlesztés, területtervezés számára szükséges adathalmaz kezelése elképzelhetetlen távlatokat nyithat meg, mint az állami, mint a gazdasági élet szereplõi számára. Ezen elõnyök multiplikálva tovagyőrőznek a hatékonyságnövekedés hatására az egész gazdaságban, ami életkörülményeinket javítja. Az adatok hatékony kezelése, az infrastruktúrális háttér megléte maga után vonja az adatok felhasználásával mőködı alkalmazások meglétét. Ezen alkalmazások lehetnek Önkormányzati (Non-profit), ill. gazdasági jellegőek. Nézzünk néhány példát: A turizmus ösztönzés Az internetes marketing tekinthetı nemzetközi marketingnek is. (Fojtik 1999). Ahogy a hálózat információtartalma és résztvevıinek száma egyre nı, úgy válik a mindennapjainkban egyre fontosabbá a világ e hatalmas könyvtárának használata. Utazni az Internet nélkül is lehet. Ez egy alapigazság. De hova? Persze ezt az Internet sem fogja megválaszolni, nem is tud dönteni helyettünk, de mindenesetre segít megtervezni, megálmodni, és ami a legfontosabb kivitelezni is a kirándulást, nyaralást. Az Internet fı elınye, hogy eljuthatunk a segítségével olyan helyekre is ahová még legmerészebb álmainkban sem. Megismerhetünk országokat, régiókat, kistérségeket, városokat is. Véletlenül is eljuthatunk olyan helyekre, amiket nem kerestünk, ami megnyeri tetszésünket, s a késıbbiekben nyaralásra ösztönözhet. A karosszékbıl fel sem kell állni, s percek alatt a legapróbb részletekig megszervezhetı egy családi nyaralás, egy baráti kirándulás. Ha megtaláljuk a kívánt Internetcímet egybıl elıttünk van a városok, kistérségen belüli szálláshelyek és programkínálatok listája képekkel, szöveggel illusztrálva. Az egyedi kínálatokról akár további igen vonzó részleteket is közölhetnek, a szállodák szobaszáma, az úszómedence hossza, a tárlat szervezıje, kerékpárút nyomvonala, mind-mind bemutatásra kerülhet. Az internetes jelenlét másik elınye a marketing szempontjából abban áll, hogy nem csak közel kerülhetünk a fogyasztókhoz, hanem cselekvésre is adhatunk lehetıséget
179
(Fojtik 1999). A felhasználó mindent leszervezhet, mindent kifizethet, lefoglalhat akár az íróasztala mellıl. Megoldhatja a kedvenc négylábúja elhelyezését, parkolóhelyérıl jó elıre gondoskodhat. Az ilyen szolgáltatást nyújtó címeken található lehetıségeket már nem csak levélen, telefonon, faxon, e-mailban, hanem a honlapon megtalálható Rich Text File formátumban letölthetı foglalási lapon is igénybe vehetjük. Ezen oldalak már minden igényt kielégítenek, az átlagos honlapok még nem ilyen fejlettek – a jövı mindenképpen ez -, de az alapszolgáltatásokat, az informálást már mindenképpen tartalmazzák. A fejlıdésnek nem is annyira anyagi mintsem szemléletmódbeli akadályai vannak. Az emberek még mindig nehezen fogadják el e csatorna interaktív létét, még sokan a személyes kapcsolattartásban bíznak. A térség a világ elöl elzárt terület, a szó átvitt értelmében. Természeti adottságai kiválóak, de ezt a külvilág nem ismeri, nem ismerheti, hiszen nem volt semmilyen akció, ami a kistérséget ismerté, tehette volna. Ezen vidék önkormányzatai nem engedhetik meg, hogy hatalmas összegeket költsenek – akár külön, akár együtt – a helyimage közvetítésére, a helyek promóciójára. Erejüket leköti a mindennapi tevékenységek folyamatos fenntartása, esetlegesen minimális összegeket költhetnek az image-formálásra, de a promócióra nem jut forrás. Ezen problémára adhat némi megoldást az Internet, mint csatorna alkalmazása. Ha az interneten böngészünk városok, régiók jelenléte már mindennaposnak mondható. Egy-egy ilyen honlap generálása, és karbantartása az önkormányzatok terhelését tekintve csak töredéke az egyéb csatornákon való megjelenés költségének Az önkormányzatok arra illetékes vezetıi még nem ismerték fel a világháló adta lehetıségeket. Az elsı lépést azonban már megtették az úton! Felléptek az Internetre A közeljövıben mindenképpen szükségessé válhat egy a teljes kistérséget együttesen kezelı honlap elkészítése - ami már nem a „kell” kategóriába tartozik - , s amit belátható idın belül saját önkormányzati címeknek is kell követnie. A térség adottságait figyelembe véve a honlapnak a turizmus felé érdemes nyitnia. A honlapnak tartalmaznia kell a térség földrajzi elhelyezkedését, térképpel illusztrálva. Ki kell emelni a táj átlag feletti szépségét, a Karancs-Medvest, a Mátrát, a Cserhátot. Gondoskodni kell, hogy az idelátogató számára a közlekedési lehetıségeket ismertessük, mint a közúti megközelítést, mind a tömegközlekedést ideértve. A tömegközlekedésnél jó pontot jelent, ha menetrendet is csatolunk, de legalapvetıbb egy link a megfelelı MÁV, Volán honlapra. A leendı vásárló számára a kínálatot részletesen be kell mutatni. A térség településeit külön- külön. Ha a térségnek van saját honlapja akkor is szükséges egy két fontos adat, kép közzététele, de átjárás biztosítása az oldalak között is alapkövetelmény. Külön csoportba kell tálalni (új ismérv alapján) a szabadidı eltöltésére kínált lehetıségeket, illetve a szálláshelyek összességét. A szabadidı eltöltésénél ha lehetıség van mindig az évszaknak megfelelı rekreációs tevékenységeket kell elıtérbe állítani, de nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a net-en nem csak az adott idıpontban potenciálisnak vélt vásárlók megtalálása a cél. A régióban üzemelı kisvasút, s a meglevı kerékpárút szerepe fontos lehet az arculattervezés kialakításában, ezért ezen lehetıségnek feltétlenül helyet kell kapnia a honlapon. A szálláshelyek kapcsán ismételten igaz a már elızıekben felvázolt stratégia, ami átjárhatóságot teremt az esetleges szállodai honlap, s a kistérség oldalai között. A konkrétan a hálóra felkerülı információk csak egy hosszas megbeszélés sorozat után körvonalazhatóak, de mindenképpen szoros összhangban kell lennie a kistérség adottságaival.
180
Kistérségi kommunikáció Egy kistérség életében meghozott stratégiai döntések hosszú távon meghatározzák az ott lakók életkörülményeit (pl. csatornázás). A helybeliek számára igen kis lehetıség adódik a döntésekben való részvételre, gyakran nincs is vagy utólagosan értesülnek egyegy döntés következményeirıl. A helyi lakossággal való kommunikálásnak két fontos összetevıje: az információbiztosítás és a vélemény nyilvánításra való lehetıség biztosítása, melyeket az információtechnológia keretrendszere biztosíthat. A kommunikálás történhet hírlevelek elküldésével, melyet a térség internet hozzáféréssel rendelkezı lakóinak (s itt is fontos megemlíteni a hozzáférések számának dinamikus fejlesztését) címeznek, vagy az információk közzététele egyszerően a központi Web oldalra való feltételével megoldható. A visszacsatolás legegyszerőbb módja egy adott témát felölelı fórum indítása, ahol is a végfelhasználónak lehetısége van a döntéshozatali folyamatba való bekapcsolódásra. Web-es megjelenés Természetesen ezen alkalmazások központi rendszeren futnak, megfelelı HW, SW elemek alkalmazásával. A felhasználó számára az információkhoz való hozzáférést, az alkalmazások használatát meg kell, és meg is lehet könnyíteni. Az információtechnológia feltartóztathatatlan dinamikus terjedése mind szélesebb körbe eljuttatja ezen médium használatát. Így fokozódó jelentısége van a számítógéppel való kommunikáció felhasználói felületének minél egyszerőbbé tételére. A kapcsolat WWW felületen jelenik meg. A web lapok segítik a felhasználókat az adatlekérdezésben, a szolgáltatások igénybevételében. A vizsgált települések elsı lépésként felléptek a net-re. Ez igen dicséretes, hiszen remélhetıleg felismerték az így nyerhetı elınyöket s remélhetıleg nem csak a divatnak köszönhetıen hoztak létre Weboldalt. Néhány gondolat a megjelenéssel kapcsolatban: - Interaktivitás szinte már-már alapkövetelmény - A navigálás nem okozhat túl sok bonyodalmat. - Sajnálatosan sok oldalnál rengeteget kell görgetni, ami igen elveszi az ember kedvét a nézelıdéstıl. Az igazi gondot azonban nem is a gyenge megjelenés jelenti- ezt ma már egy közepes webdesign cég is gyorsan javíthatja -, hanem az információhiány a publikált információk használhatatlansága, rendezetlensége. Bár az oldalakon találhatóak leírások a kistérség településeirıl – amik igazán összeszedettek – de mégsem érzıdik, hogy a megjelenített adatok mögött valamely koncepció létezne. A térség legfıbb elınye természeti adottsága, amelyet a turizmus segítségével aknázható ki. Így tehát az oldalt is a turizmusra fókuszálva kell felépíteni, - az információk szinte mind megtalálhatók az oldalon, de bujtatva. A célcsoportok igényeire szabott arculat megtervezését, ami túlmutat e dolgozat határain – adoptálni kell az Interneten történı megjelenésre is. Ezen médiumnak teljes mértékben támogatnia kell az egyéb célkitőzéseket. Az oldal sikeressé tételéhez elengedhetetlen egy saját domain név használata – a könnyebb keresés érdekében . Hosszú távon a térségi Weboldalnak is egy portál jelleget kell öltenie, ahol az információk rendezettsége mellett, egyes feladatok on-line megoldására is teret kell biztosítani (szavazás helyi ügyekben, gépkocsi bejelentés…). A portálnak a Kormányzati portál által kijelölt útvonalat kell követnie.
181
A helyi kommunikáció, mint a partnerek közötti híd, a helyi kommunikáció technológiái Az EU által alkalmazott és elvárt tervezési metodológia, a Projekt Ciklus Menedzsment (PCM) a stratégiák és célok meghatározásánál, az erıforrások feltárásánál, és a kitőzött projekt megvalósításánál egyaránt épít a partnerségre. Az erıforrások között nem csak a meglévı erıforrások, az önrész, nem csak az EU támogatásból elnyerhetı támogatás, hanem a stratégia megtervezésekor, és a projekt megvalósításakor figyelembe vehetı partnerség is önálló erıforrásként szerepel. A hazai pályázati rendszerekhez szokott pályázók többségének a partnerség, a partnerek felsorolása rutinszerő, szinte tartalom nélküli, felesleges munkának tőnhet. Felsorolásra kerülnek az önkormányzatok, a különbözı hivatalok, bankok, esetleg a beszállítók, felvásárlók, azonban a partnerek stratégiára, a konkrét projektre gyakorolt hatása nem kerül elemzésre. A felsorolt partnerek közötti viszony legtöbbször alá-felé rendelt viszonyt jelent. Ennek talán legerıteljesebben megnyilvánuló területe az államigazgatáshoz tartozó hivatalok és a vállalkozók között mőködı kapcsolatrendszer, amelyben a vállalkozók többsége a remélt „támogatás” helyett legtöbbször a kiszolgáltatottság és folyamatos jogbizonytalanság helyzetében kénytelen mőködni. A partnerség lényege, hogy azonos információk birtokában, saját kompetenciájukra lapozva a partnerek egyenlıként vehetnek részt a közös munkában, tervek elkészítésében, és végrehajtásában. A partnerség nem elképzelhetı: − információ és ismeret hiányos környezetben, − alá-fölé rendelt viszonyban, − a csoporthoz való csatlakozás szabad döntése és konszenzusos úgynevezett winwin (mindkét fél számára gyızelemként megélt) döntések nélkül. A hazai civilek, vállalkozók, és önkormányzatok között meglévı kapcsolatokat igen sok helyen a partnerség hiánya jellemzi. A mőködı partnerség alapja a bizalom, az azonos információs szint, az információk felhasználásához szükséges ismeretek megléte és a kommunikáció. Az EU mőködı helyi partnerségre alapozott fejlesztési programjai, így a Leader+ is, feltételezik a civil, a vállalkozói és az önkormányzati együttmőködést. Az együttmőködés kialakulását megelızi, szervezeti feltétele ezen csoportok belsı szervezıdése, együttmőködése is. Sikeres helyi együttmőködés része, hogy a három csoport önmagán belül is képes kialakítani a partnerséget, nem lehetséges hoszszú távon partnerséget mőködtetni, ha a közösen elfogadott és megvalósított stratégia csak egy-két, a vállalkozók érdekeit „önjelölten” képviselı vállalkozó, vagy civil képviseli. A partnerségbıl kimaradt vállalkozók, vagy civilek versenytársakká válnak, megosztva ezzel a helyi erıforrásokat, vagy a fejlesztés mőködését biztosító piacot. Az EU tervezési metodológiája, a Projekt Ciklus Menedzsment (PCM) stratégiatervezési, projekt definiálási és a finanszírozás tervezési szakaszának is része az érintettek elemzése (stakeholder elemzés). Az angol kifejezés lényege, hogy tervezés egymást követı fázisaiban újra és újra elemzi az érintett szervezeteket, vállalkozásokat, egyéneket. Az elemzésben feltárja a tervezéshez való viszonyukat, várható reakciójukat és meglévı érdekeiket. A tervezés során a stakeholder elemzés alapján fel lehet mérni az összes érintett várható viselkedését és szükség szerint meg lehet tervezni az egyes érintettek bevonását. A projekt megvalósítása során, pedig fontos ismerni a megvalósításra kockázatot jelentı érintetteket. Az érintettek elemzését segíti, a támogatók és érintettek ábrázolása. Az 1. ábrán a nagyon érintett, nagy hatással rendelkezı és a 182
projektet blokkoló vállalkozó, projektbe történı bevonását, blokkoló szereplıbıl, támogató szereplıvé való „átalakítása” látható. Azokban a társadalmakban, ahol a helyi közösségek fejlıdése a folyamatos kommunikáción, együttmőködésen alapszik, a bizalomra alapozódik a fejlıdés. A bizalomra alapozott együttmőködés hatékonysága magasabb, mint a kényszerbıl létrehozott együttmőködések, vagy közös pénzügyi elınyökre alapozott (konzorciumok) együttmőködések hatékonysága. A közösségek partnerségre alapozott együttmőködése meghatározza a belsı erıforrások felhasználásának, és a közösség számára elérhetı külsı erıforrások (piac, támogatás) kiaknázásának hatékonyságát. A bizalomra alapozott közösségek mőködést az ábra szemlélteti. A bizalomra épülı együttmőködés, a külsı információkat (lehetıség, piac, támogatás, stb.), a meglévı ismertével hatékonyan tudja saját céljaira felhasználni. Sikeresen kihasználja a lehetıséget, megszerzi és felhasználja a támogatás, felépíti az üzletet saját tagjai részére. A rendszerváltást megelızı politikai rendszer, valamint a rendszerváltást követı évtized politikai és államigazgatási kultúrája nem erısítette, hanem jelentısen csökkentette a magyarországi közbizalmat. Az államigazgatás lakossági és vállalkozási kapcsolataiban nem alakultak ki a partnerséghez szükséges kapcsolatok. Mostanáig jelentıs az alá-fölé rendelt kapcsolati viszony, jellemzı a lakosság és a vállalkozók életét, mőködését befolyásoló információk visszatartása, valamint a vállalkozók mőködését meghatározó jogi környezet (adó, mőködési feltételek, támogatások, stb.) bizonytalansága.
A Nemzetközi Társadalmi Adatfelvételi Program (ISSP) 2001-ben „Társadalmi viszonyok és támogatási rendszerek” címmel végzett 27 országra kiterjedı vizsgálatot. A Magyarországra is kiterjedı vizsgálati adatainak elemzése alapján lehangoló képet a hazai közbizalomról, vagyis a hazai társadalom bizalmi helyzetérıl. A 27 országot alapul vevı vizsgálat szerint Magyarország a közbizalom mértékét tekintve az utolsó helyre került (ábra), még Brazília, Chile, Dél-Afrika, valamint a volt szocialista országok is megelıznek minket.
183
Forrás: ISSP 2001 (Nemzetközi Társadalmi Adatfelvételi Program) A társadalmi tıke olyan „közvagyon”, amely az általános bizalom, valamint a társadalmi viszonyok és hálózatok átláthatóságának gyümölcse. Ez teszi lehetıvé az egyének számára az együttmőködést és a közös cselekvést. A közbizalom igazolt hiánya nem csak az egyének és a közigazgatás közötti kapcsolatokat jellemzi. Az egyének, illetve az egyének csoportjai (család, vállalkozás, civil szervezet) között is meghatározza a kapcsolatokat. A bizalom nélküli kapcsolatok nem segítik elı a partnerségen alapuló együttmőködések kialakulását.
A partnerségen alapuló együttmőködések elindításának elsı lépése a bizalmi szint javítása, az egyének és az egyének csoportjai között. A bizalomnövelés kulcsszereplıi az államigazgatás, valamint az önkormányzatok, amelyeknek el kell érniük, hogy az egyének által delegált hatalom döntéseibıl származó feladatokat teljes nyilvánosság részére elérhetı csatornák megtervezése, a célcsoport reakciójának méret átadása is hozzá tartozikA nyilvánosság, a valóságos információk hosszú távú biztosítása, valamint az egyének ügyfélként való kezelése emelheti a bizalmi szintet. Az ábrán szemléltetjük a hazai viszonyok között (az alacsony bizalmi szinten) mőködı közösségek lehetséges fejlesztési modelljét. A bizalom kialakulása az információval
184
rendelkezı szereplık folyamatos kommunikációjával, megbízható, valós, felhasználható információk folyamatos közlésével növelhetı. A kommunikációs stratégiák kidolgozásánál az egyoldalú információközlés helyett a kiválasztott célcsoport mérése, szükség szerint az információ befogadásához szükséges is A hazai viszonyok között a partnerségre alapozott közösségek kialakításának elsı lépcsıje a helyi kommunikáció megtervezése.
Helyi tudásmenedzsment A helyi tudás érték, amelyre minden közösség építhet, amelynek megtartása, fejlesztése a közösségek egyik jelentıs feladata. A helyi tudásmenedzsment a fejlesztési programok egyik önrészének, a helyi tudás kezelésének tudatos eszköze. A tudásmenedzsment fogalmának tisztázása a tudás, az információ és az adat fogalmának meghatározásával kezdıdik. Ahhoz, hogy az elıbb említett tudásmenedzselést, gondozást megismerhessük, különbséget kell tennünk az egyes fogalmak között, meg kell tudni állapítanunk „kivel állunk szembe”, fel kell ismernünk a történet szereplıit. Természetesnek mondhatjuk, hogy a hétköznapi ember nem törıdik a különbség tétellel, egyaránt használja az információt, adatokat és a tudást is. A beszélgetések során sem elemezzük, hogy éppen adatról, vagy információról van-e szó. Ide soroljuk a médiákból ránk áradó hír özönt, de a számítógépekben található adatokat is. Azt azonban már sokan érzik, hogy a rengeteg információ között csak igen kevés hordoz számunkra jelentıséget, igen kevés hírbıl lesz közvetlen hasznunk. Sokat kell ahhoz olvasni, vagy hallgatni, nézni, hogy érdemi, minket igazán érdeklı információhoz, tudáshoz hozzájussunk. Ebben a hírekkel elárasztott világban egyre többet beszélünk tudás alapú társadalomról, tudástıkérıl, tudásgazdaságról. E szavak többsége rendszerint anélkül hangzik el, hogy mind a használója, mind a hallgatósága pontosan értené is mirıl van szó. Bár rengeteg információnk van, mindig marad egy érzés, hogy az igazán fontos információ nem jutott el hozzánk. Mi is az adat, információ és tudás? Az adat, közelebbrıl (az értelmezı szótár szerint) „valakinek vagy valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítı tény, részlet“. Az adatnak önmagában nincs sem jelentése, sem bármilyen szövegösszefüggése. Sok adat születik minden egyes intézményben. Az adatok kezelését, rögzítését, összehasonlítását, viszonyítását mára komoly rendszerek végzik. Egyre több adatot győjtünk magunkról, egymásról és a környezetünkrıl. Az összegyőjtött adatok tárolására, elemzésére egyre több erıforrást fordítunk és az internet segítségével egyre többen férhetnek hozzá adatokhoz. Az adatok többsége nem hordoz információt, önmagában „értelmetlen”, használatához szükséges megismerni a győjtésének módját, és környezetét. Az értelmezett adat az információ. Az adathoz képest az információ áramlását sokkal nehezebb nyomon követni, így az információ valóság tartalma a keletkezés helyétıl távolodva jelentısen változhat. Az információ alapján döntés hozható, cselekvés indítható el. Ebbıl következik, hogy a médiák kommunikációjából származó hírek többségének nincs információ tartalma, mert sem döntést, sem cselekvést nem indukál. Az adatok elemzésétıl függ, hogy az adatokból milyen információk nyerhetık ki. Sok olyan adatgyőjtés zajlik, amelybıl nem áll elı információ, rengeteg felesleges adat kerül begyőjtésre. Az információ személy és tudásfüggı is, hiszen egyes információk csak bizonyos személyek részére hasznosak, illetve csak bizonyos tudással bíró személyek részére hasznosak. Egyes felfogások szerint minden kommunikáció hordoz információt, mások szerint, pedig minden olyan közlés információ ami változást okoz az emberi tudatban.
185
A tudás a harmadik fokozatot képezi. A tudást sokszor úgy határozzák (Bıgel 2000) meg, hogy felsorolják, mi mindent foglal magában a megfelelı tájékozottságon felül: − tapasztalatot, − szakértelmet, − az áttekintés és − az elemzés képességét, − intelligenciát, − értékrendet, − döntési és − cselekvési mintákat, − intuíciót, − reflexeket stb. Az információnak rengeteg definíciója van, a tudásnak végtelenül sok. Az információ kézzelfogható, csupán a terjedését nehéz regisztrálni; a tudás a fejekben lakik, és nemcsak az átadását nehéz tetten érni, hanem általában igen nehéz dolog egyáltalán átadhatóvá formálni. Lényegi ismérve, hogy “nehéz explicitté tenni, rögzíteni és továbbadni. „A tudás forrása az ember a maga összetettségével és kiszámíthatatlanságával.” (Bıgel) A tudás fogalmánál maradva: megkülönböztetjük a személyes tudást a kisebbnagyobb csoportok, illetve szervezetek szellemi kapacitásától, így jutunk el a tudásgazdálkodásig. A tudástıke, mint kifejezés azt tükrözi, hogy a közösségi, kistérségi erıforrás vagyon (egyesek szerint legnagyobb értékő) elemérıl van szó. Egy közösség tudástıkéje három összetevıbıl áll: − külsı kapcsolatok tıkéje − az strukturális tıke és − az emberi tıke A külsı kapcsolati tıke a közösség tagjainak, közösségen kívüli kapcsolatait jelenti. Azok a kapcsolatok tartoznak ide, amelyek felhasználhatók a közösség fejlesztéséhez. A strukturális tıke mindazokat a „tudásokat” foglalja magába, amelyek függetlenné váltak a közösség tagjaitól, például a folyamatokat, a szervezeti felépítést, az információs rendszereket. Az emberi tıke a közösség tagjainak ismereteibıl, készségeibıl, tudásából tevıdik össze és függ az egyes tagok részvételétıl. Az egyes tagok esetleges távozása után sajnálatos módon elvész a közösség számára. A tudástıkével rendelkezı közösség, azonban több mint okos, tudással rendelkezı emberek csoportja. A sok-sok egyéni tudás, értelem nem magától alakul át közösségi tudástıkévé. A szakértık kilenc feltételt sorolnak fel, amelyek az egyéni tudás, közösségi tudássá való integrálásához elengedhetetlenek: − az értékteremtés légköre, bizalom − alternatív megoldásokat keresni döntéshozatal elıtt, − meglátni a tanulás lehetıségét minden változásban, − megbirkózni a bizonytalanság tudatával, − a változó környezethez igazítani a stratégiát,
186
− rendszerben gondolkodni, − bátorítani az információáramlást, − megnyerni és felhatalmazni a vezetıket minden szinten, − fegyelmezetten meghozni a döntéseket. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tudásmenedzsment nem más, mint a közösségi szellemi tıke növelését célzó törekvések összessége. Mi teszi szükségessé, hogy a közösségek tudatosan foglalkozzanak a tudásmenedzsmenttel, odafigyeljenek az egyéni tudások integrálására és a közös tudásszerzés lehetıségeinek biztosítására? A kérdésre néhány lehetséges válasz a következı: − Az közösségek nincsenek tudatában annak, hogy tagjai milyen információkat birtokolnak. − A rendelkezésre álló információk halmaza szétesı, rendezetlen, nincs szerkezete, nem összpontosul célok köré. − Az emberek egyszerre szenvednek az információk tömegétıl és az ismeretek hiányától. − Szakmai jártasság, szakértıi tudás, értékes tapasztalatok és munkakapcsolatok semmivé válnak, mihelyst mindezek birtokosa, a közösség egyik tagja kilép a partnerségbıl. − A tanulságok, és a tapasztalatok megosztásának nehézsége oda vezet, hogy rengeteg idı és pénz pazarlódik el az egyszer már megoldott feladatok újbóli megfejtésére. Lényeges, hogy helyi közösségekben létrejött tudást, információt elérhetıvé tegyék a közösség minden tagja számra, lehetıséget teremtve ezzel az erıforrások ésszerő felhasználására. Mindeközben egyre többen vélik úgy, hogy a “megfelelı” információtechnológia segíthet e gondokon, és ez a remény a tudásmenedzsment felé fordítja érdeklıdésüket (mindegy, hogy annak nevezik vagy sem). A tudásmenedzsment másik definíciója szerint az “képesség a hatékony cselekvésre” és a következı funkciókat foglalja magába: − a tudástıke létrehozása − megtartása − megosztása − számontartása és −felhasználása. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tudásmenedzsmentet, illetve annak elemeit a legtöbb szervezet spontán mőveli. A tudásmenedzsment, mint fogalom az 1980-as évek közepén született, de csak akkor került be a köztudatba, amikor 1994-ben megjelent róla egy írás a Fortune magazinban. A tudásmenedzsment nem új tevékenység, mindig is jelen volt a közösségek életében, sıt nagyon sok közösséget a tudás megszerzése, és belsı megosztása tartott fent. A tudásmenedzsment mai formáját a fejlıdés hozta magával, sok minden lehetségessé vált, ami korábban elképzelhetetlen volt. Visszakanyarodva a fogalmak meghatározásához, felmerül a kérdés, hogy mi a különbség a tudásmenedzsment és az információkezelés, továbbítás között. Az tudásmenedzsment szaktekintélyei erre a kérdésre a következı választ adták a a Financial Times Knowledge Management c. mellékletében: “Ami a tudásmenedzsmentet valóban megkülönbözteti az eredményes információkezeléstıl, az: 187
− az új tudás létrehozásának bátorítása és − a meglévı tudás alkalmazásának ösztönzése.” Másképpen fogalmazva: lehet az információfeldolgozás tökéletes, mégsem születik belıle innováció; a legkitőnıbb információforrások is kihasználatlanok maradnak, ha például nem jut idı az igénybe vételükre. Tehát az információ feldolgozást gépek automatikusan is végezhetik, azonban a tudásmenedzsmentnek eleme az ember, amely képes az innovációra. Ahhoz hogy tudatában legyünk közösségünk egyik legfontosabb tıkéjével, a tudástıkével és megfelelı hatékonysággal alkalmazhassuk is, szükséges a tudást is tovább elemezni. A tudás menedzselésérıl szóló valamennyi írás és elıadás kitér a még kimondatlan, vagy kimondhatatlan és a már szavakba öntött tudás különbözıségére Angol terminológiával: a tacit és az explicit tudásfajtákra. A kimondatlan tudás az egyének fejében, személyes tapasztalataikban rejtızik. Döntı szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában annak ellenére, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának sincs tudomása a létezésérıl - aztán egyszer csak történik valami és a titkos tudás megmutatkozik. Ezt a típusú tudást sejtik az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. A tudásmenedzsmenttel foglalkozó szakemberek szerint egyegy közösségen belül az összes tudás 80 százaléka tacit tudás. Az explicit tudás ezzel szemben az a fajta tudás, amit birtokosának sikerült megfogalmaznia, „megfognia”. Így ez a tudás már (elvileg) közzétehetı, másnak átadható. Az olvasó számára is felmerülhet a kérdés, hogy a egyéni tacit tudásból megfogalmazott és kommunikált explicit tudás nem információ-e? De igen, a kifejezés révén megragadott, ily módon alakot öltött, azaz formába öntött tudás a közlést kiváltó problémától, a közlés idejétıl és helyétıl eltávolodva nem más, mint információ. Abban a pillanatban, amikor keletkezik az explicit tudás egy adott probléma, vagy feladat megoldására, tudás. Ha ezt a tudást rögzítjük, hordozhatóvá tesszük információvá válik. Egy azonos, vagy inkább hasonló helyzetbe került ember számára információ lehet, amely összeadódva az ı tacit tudásával új explicit tudást hozhat létre. Errıl szól a közösségi, így a kistérségi tudásmenedzsment. Ezt az explicit információt adják tovább a korosztályok, ezt tanuljuk az iskolában, és ez halmozódik fel tacit tudássá. Az EU tervezési metodológiája is erre a spirálra épül. A tervezési folyamatban információk alapján a tacit tudás segítségével áll elı az explicit tudás, ami maga a projekt. A projekt megvalósítása során a monitoring rendszerrel mért adatokból a tacit tudás segítségével újra explicit tudás lesz, amely a következı projektet jelenti. A tudásmenedzsment elsıdleges célja a tacit tudás elıcsalogatása és rögzítése, majd információként való hasznosítása. Tehát a személyiségbe burkolt kimondatlan, kommunikálatlan tudás a megfogalmazás, kommunikálás és rendszerezés révén válik a másik ember számára információvá, amit aztán újra és újra hasznosítani lehet. Ezt a lépést externalizációnak, ritkábban artikulációnak nevezik. A megfogalmazás jelentıségét nem lehet túlbecsülni. Minél inkább sikerül a lényeget megragadni, annál hatékonyabban használható fel a tudás az adott feladat megoldásában és annál szélesebb körben hasznosítható késıbb a születı információ. A szerzıt a kifejezés fáradalmaiért bıségesen kárpótolja a letisztult tudás öröme. Mindnyájan tapasztalhattuk, mennyivel világosabban látjuk azt, amit sikerült - nagy munka árán - szöveggé formálnunk. Hát még ha elıadóként vagy tanítóként tovább is tudtuk adni! Akkor értettük meg igazán.
188
Az explicit tudás, információ elıállításának több módszere van. Alapvetıen két részre bonthatjuk a módszereket az egyszemélyes megoldások és a közös, több személy részvételével lezajló feladatmegoldások. Az egyszemélyes megoldás a hétköznapok módszere. Az így elıállított explicit tudás többsége elszáll, nem kerül dokumentálásra, rosszabb esetben még magunk is elfelejtjük és legközelebb hasonló szituációban újra kezdjük a megoldást. Az írásban történı egyszemélyes feladatmegoldások többségére, a iskolai dolgozatokra talán sokan nem emlékeznek szívesen. Bár ezek megmaradnak információ nem született belılük (legfeljebb az iskolai újság hozta le a legszellemesebb írásokat). A csoportos, több személyes feladatmegoldások az egyéni explicit tudásokat összegzik. A közös gondolkodás, amelynek többféle módszere is van, segíti a tacit tudás felszabadulását és igen sok „kreatív” explicit tudást eredményez. Ezek többsége már dokumentálásra kerül, és ha szervezett megfelelı figyelmet fordít a tudásmenedzsmentre, nem hagyja elveszni az így létrejött információt. A csoportos gondolkodás mőhelymunkában (workshop), tréningen és más facilitátor, vagy tréner által vezetett módon jöhet létre. Ezeken a közös gondolkodásokon a tréner feladata, hogy a csoportot megismerve a leghatékonyabb módszerekkel segítse a közös tudás megfogalmazást. A közös gondolkodásban, megfelelı vezetés mellet gyorsan váltakoznak az explicit tudások és információk, így serkentve a tacit tudás mőködését. A módszerek építenek analógiák keresésére, a metaforák alkalmazása, a példázatok és történetek megismerésére, szituációkra. A trénerek módszereik segítségével megnyitják a résztvevık tacit tudásának „forrásait”. A mai „modern” eszközök, így a internet lehetıvé teszik, a csoportos és az egyéni gondolkodás, feladatmegoldás integrálását. Így azok az egyéni gondolkodások is felfőzhetık a közösségi feladatmegoldásra, amelyek vagy külsı akadályoztatás miatt nem tudtak személyesen jelen lenni, vagy személyiségük következtében nem alkalmasak csoportos gondolkodásban való részvételre. A tapasztalatokon alapuló, de sokáig a birtokosa számára is rejtve maradó tudás megnyilvánulásának manapság egyre gyakoribb módja az e-mail. E-mailben hasonló könnyedséggel fejezzük ki magunkat, mint egy négyszemközti beszélgetés során sokszor adunk hát ilyen módon tanácsot, felvilágosítást. Melléktermékként az elektronikus levélben ott ragad az információ, onnan pedig archiválás és visszakeresés révén bármikor ismét segítségül hívható. Az e-mailt, mint közeget a levelezıcsoportok aknázzák ki a legeredményesebben. A kérdések és a válaszok eljutnak a csoport minden egyes tagjához. A leveleket olvasva vagy a levélarchívumban kutatva igen sok problémára találhatunk megoldást. Ha soha nem látott nehézséggel szembesülünk, “megcsapolhatjuk” a csoporttagok tudását. A levelezıfórumok archivált forgalma a hasznos ismeretek kincsesbányája. Hasonlóan mőködik a fórum, vagy a ma divatos blog is. A fórumban egy adott témáról beszélgetnek a résztvevık, hasonlóan a workshophoz, az információk dokumentálása itt is megoldott. A blog, modern napló, ahol a tulajdonos nyilvános naplót vezet gondolatairól, így rögzítve explicit tudását és átengedve mások számra is. A közösségszervezésben ezeken kívül, több internet alapú lehetıségrıl is szólunk. A tacit tudás átalakítása explicit tudássá és rögzített információvá minden kétséget kizáróan látványosan növeli a közösségek szellemi kapacitását, ezért áll ez a törekvés a tudásmenedzsment elıterében. Természetesen a tudásfajták transzformációjának nem az externalizáció az egyedüli példája.
189
A kimondatlan tudás egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a másik embernek közvetlenül átadható. Gondoljunk a mester-tanítvány, újonc-mentor kapcsolatokra. A tudásátadásnak ezt a módját nevezik szocializációnak. A tacit tudásból új tacit tudás lett - a másik ember fejében. Kombináció (összehasonlítás, tendenciavizsgálat, összefüggések feltárása stb.) révén az explicit tudáselemekbıl (információkból) újabb explicit tudáselemek (információk) születnek (ábra). A kombináció egyfajta szintézis, új információ létrehozása az összegyőjtött explicit elemek együttesébıl. Végül az explicit információ megértés révén ismét személyes tudássá válik, ez a folyamat az internalizáció. A felsorolt lépések (externalizáció, szocializáció, kombináció és internalizáció) körforgást alkotnak, szerencsés esetben azonban nem egyszerő ismétlıdésrıl, hanem emelkedı spirálról (ábra) beszélhetünk: mások számára hasznosíthatóvá tett tudásunk kombinálódik további információkkal, majd új tudásként beépül agyunkba és ismét átadásra vár. Mindeközben - ideális esetben - egyre többet tud minden érintett, röviden: tanulunk. A tudásmenedzsment megvalósításának lépései minden közösségben eltérnek. Figyelembe kell venni a meglévı tudásmenedzsment elemeket, az elızı fejezetben tárgyalt bizalom szintet, a kommunikációs szokásokat. Azonban minden tudásmenedzsment projektnek vannak azonos feladatai, lépései is: − Mérjük fel a helyzetet, térképezzük fel a tudásvagyont, hogy “tudjuk, mit tudunk”, készítsünk tudástérképet − Tegyük könnyen elérhetıvé az közösségi tudást minden érdekelt számára. − Bátorítsuk a tudás megosztását, a kimondatlan tudás kifejezését. − Ösztönözzük az új tudás létrehozását, a szellemi tıke jobb kihasználását. Valamiféle tudástérképe mindenkinek van. hiszen tudják hogy mikor hova érdemes fordulni. A legegyszerőbb tudástérkép egy településen az intézményrendszer felépítésének és a szolgáltató vállalkozások ismerete. Ennél lényegesen bonyolultabb feladat a közösséget alkotó egyének tudástérképének elkészítése, azonban pont ez az elsı konkrét tudásmenedzsment feladat. A közösség, a közösséget alkotó egyének és csoportok meglévı tudásának gyakorlati, céltudatos felmérése, a tudástérkép elkészítése olyan közösségépítési lépés, amely jelentısen növelhet a bizalmi szinten, illetve segít bevonni addig kívülálló embereket is. A tudástérképen minden csoport, de akár kisebb közösségekben minden ember szerepelhet és ezáltal a közösséghez tartozónak érezheti magát. 190
A meglévı tudás céltudatos felmérése a leggyakoribb tudásmenedzsment-feladat. A szakemberek nem gyızik hangsúlyozni a rendszerezés, a strukturálás fontosságát. A struktúra lazasága, a benne elıforduló átfedések és asszociatív kapcsolatok sokasága is csupán néhány cikkben kerül szóba. Csak látszólag egyszerő a közösség akár több száz tagjáról, képzettségérıl, jártasságáról, tapasztalatairól használható leltárt készíteni. A menedzsment technológiákban, a céges világban sokszor a tudásmenedzsment technikai oldalára helyezik a hangsúlyt. A vállalkozások nagy részénél a tudásmenedzsment csupán tudásmenedzsmentre átkeresztelt információtechnológiai projektrıl szól. Végül is érthetı, mivel a mőszaki oldal a legkönnyebben megfogható része a tudásmenedzsmentnek, nem csoda, ha sokan itt leragadnak. Az információtechnológiának elsısorban az a szerepe a tudásmenedzsmentben, hogy minden érdekelt számára könnyen elérhetıvé és egymással kombinálhatóvá tegye a rögzített ismereteket. Infrastruktúrát, keretet biztosít, amit elkötelezett embereknek kell értékes tartalommal megtölteniük. Nem kell külön fejlesztésre, szoftverre gondolni a tudásmenedzsmenttel kapcsolatban. Sok érdemi dolog megtörténtét teszik lehetıvé a mai rendszerek is. Már írtam az e-mail és a levelezıcsoportok és a fórumok szerepérıl a kimondatlan tudás kifejezésében. A jelenlegi eszközökkel könnyen rögzíthetı az információ, a tanítás, az üzenet pontosan abban a formában, ahogyan megszületett: hang, mozgókép mind tárolható. A tárolt információk visszakereshetısége, a rendszerek bıvíthetısége és továbbfejleszthetısége magától értetıdı követelmény. És mi a helyzet a használói oldalon? Sokan boldogulnak a világ legegyszerőbb programjával, a web böngészıvel. De az offline hozzáférés is megteremthetı Megismétlem, amit egyszer már leírtam: a tudásmenedzsment elsıdleges célja a hallgatag személyes tudás (tacit tudás) felszínre hozása olyan formában, hogy az mások számára hasznosítható legyen (explicit tudás, majd információ). Ez az, amit röviden a tudás megosztásaként emlegetünk. A tudásmenedzsment számomra az átgondolt, eltökélt tudásmegosztás gyakorlatát jelenti, amely megtörténhet informatikai eszközökkel, de hagyományos információhordózókkal egyaránt. Azt a szólást mindenki ismeri, hogy a tudás hatalom. Ha egyszer a tudás hatalom, mi késztetné arra az embereket, hogy tudásukat megosszák másokkal? A közös cél. Ez bizonyítja, hogy a tudásmenedzsment nem cél, hanem eszköz. Önmagáért, kötelességbıl senki nem fogja mőködtetni. A közösségi tudásmenedzsment „rendszer” mőködésén lemérhetı a közös cél megléte, az egyén elkötelezettsége. Sok vállalkozásnál mőködnek tudásmenedzsment informatikai rendszerek, amelyekben nincs információ, nincs tudás. Ezekben a cégekben erısebb a munkatársak közötti verseny, mint a közös cél elérése, ezen viszont a tudásmenedzsment nem képes segíteni, csak újabb kudarcot jelent a vállalkozás vezetıi számára. Ez az alkalmazás, amit parancsszóra nem lehet mőködtetni, mert nem adatok kerülnek a rendszerbe, hanem explicit információk. Mi fékezheti a közösség tagjai között meglévı természetes versengést? − mindenekelıtt a közös célok megléte és az ebbıl fakadó − együttmőködés légköre − a létbiztonság − a törekvés, hogy nevük ismertté váljon és − a részvétel jólesı tudata
191
− a kölcsönös elınyök érzékelése − a változás szédülete. Különös hangulat, amikor az ember nem érzi tehernek, hogy a tapasztalatait szavakba öntse. Egyszóval: a tudás megosztását támogató közösségi kultúra. A szervezeti kultúrával kapcsolatos kérdéseknek könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A tudásmenedzsment szempontjából nézve a szervezeti kultúra legfontosabb és egymásra épülı elemei : − a bizalom, − a kommunikáció és − a tanulás. Az tudásmenedzsmenttel foglalkozó kutatók a következıkkel támasztották alá a fenti elemek szükségességét: − „A bizalom a szervezet éltetıereje és az emberek motiválásának legmagasabb szintő módja. Az emberek akkor dolgoznak együtt a leghatékonyabban, ha megbíznak egymásban.” − "A nyílt kommunikáció növeli a bizalmat, és természetes módon vezet az együttmőködés igényéhez.” − "A gyors tanulás növeli a kompetenciát, növeli a bizalmat, és természetes módon vezet a tudásmegosztás igényéhez.” Általánosságban mondhatjuk, hogy az egész tudásmenedzsment hatóköre annyira szők vagy olyan tág, mint amilyen szőkek vagy tágasak a közösségén belül a bizalom körei. Ahol az emberek nem mőködnek együtt, ahol ellenségesen viselkednek, ott kidobott pénz és elfecsérelt idı tudásmenedzsmenttel foglalkozni - hacsak nem a közösség szervezeti kultúrájának megváltoztatásának céljával látnak hozzá. Arra, hogy hogyan változtatható meg egy közösség szervezeti kultúrája, álljon itt néhány tanács a témában ismert szakértıtıl (Susan Mendelsohn Kersey): − „Mindennél fontosabb, hogy az embereknek közös céljaik legyenek. − Latba vethetı számos eszköz, például: bizalomerısítı beszélgetések; − Olyan kommunikációs technikák elsajátítása, amelyek az odafigyelésre és a párbeszédre helyezik a hangsúlyt. − Sokat segít, ha az közösség tagjait is bevonják a döntéshozatalba. − Átütı erejő a vezetık személyes példája. − Döntı jelentıségő a jutalmazás rendszere, az együttmőködés ösztönzése.” Ugyanez a szakértı közölt egy listát “Mi kell a tudásmegosztáshoz?” címmel, amelybıl részeket idézek: − Bizalom, bizalom és bizalom. − Legyünk képesek világosan kifejezni magunkat. − Legyen határozott okunk vagy célunk, mármint a tudásunk megosztására/megosztásával. − Egy nyelven beszéljünk. − Jusson rá idınk. − Legyen mód a kötetlen kapcsolatfelvételre. 192
− Magunk dönthessük el, hogy bekapcsolódunk-e. − Legyen a kezünkben (fejünkben) olyan helyi/személyes tudás, ami könnyen átadható. − Az infrastruktúra is támogassa a tudás megosztását. Visszatérı intelem (tanulságos tapasztalat), hogy az intézményi kultúra csak fokozatosan, lassan, lassan - még annál is lassabban - változtatható meg. Könnyen lehet, hogy a tudásmenedzsment-program kínálja az elsı olyan alkalmat, amikor a közösségnél a szervezeti kultúra tudatos átalakítására törekednek. A siker érdekében a lehetı legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Az apró lépések, a finom változtatások sokkal több eredménnyel kecsegtetnek, mint az erıltetett újítások. A helyénvaló tudásmenedzsment-program Sellin (1998) sebészi hasonlatával élve “nem láncfőrész, hanem lézersugár”. Helyi értékesítés a faluban A helyben elıállított termékek, mezıgazdasági, kézmőipari, stb., értékesítésének legnagyobb akadálya a kicsi és bizonytalan egyénenként elıállított mennyiség, a jól szervezett értékesítési csatornák és a kereslet ismeretének hiánya. Mindezek mellett tudati probléma is felmerül. Nevezetesen: a szomszéd ne az én pénzemen gazdagodjon. Mindezen gondok leküzdése, a hiányok pótlása érdekében sok lehetıség kínálkozik a megoldásra: - helyi gazdák boltja (valódi illetve virtuális) - mozgóárusok (megfelelı optimális túraútvonalak kialakításával a falvak között) - termékekhez kapcsolódó rendezvények (fıként speciális helyi termékek) - rendszeres vevık (eladás háztól, a termelı házhoz visz, vevı házhoz jön, stb.) - helyi piac, vásár - kaláka típusú élelmiszer-elıállítás és –feldolgozás - tájjellegő éttermek, csárdák, stb. Az elıbb ismertetett példák felvetik a kérdést: hogyan lehet mindezt a lehetı legjobban megvalósítani? A válasz nyilvánvaló: csak egy hatékony, alaposan átgondolt információ rendszer képes megteremteni a feltételeit annak, hogy az ilyen folyamatok optimálisak legyednek.
Irodalomjegyzék − Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld HVG Könyvek 2006 − Dr. Szeghegyi Ágnes-Velencei Jolán: Üzleti döntéshozásra alkalmas tudásalapú döntéstámogató rendszerek BMF KGK 2003 − Andrew McAfee: Az IT három világa Harvard Business manager 2006 − : On-line using of inductive expert systems Szent István Egyetem, Gödöllı − Bunkóczi László- Dr. Pitlik László: AI-forecasting to DSS in EU-level with consistence check GATE 2006
193
DR. RADVÁN MIHÁLY
SZEMPONTOK ÉS JAVASLATOK A TÉRSÉG MEZİGAZDASÁGA FEJLESZTÉSÉHEZ I. A mezıgazdaság környezeti feltételei, adottságok Nógrád megye természetföldrajzi helyzete az országos átlagtól eltérıen nem kedvezı a mezıgazdasági termelés céljaira. A termıföld minısége a megyék a közötti rangsorban a legrosszabbak közé tartozik. A szántóterület átlagos aranykora értéke, – amely a föld gazdasági értékét mutatja – 16,9 AK/ha az országos 20,6 átlaggal szemben. Ehhez társuló hátrányok: a 12 %-nál nagyobb lejtésszögő területek magas aránya (53 %), a szabdaltság miatti kis táblanagyság, a nagymértékő talajerózió, az éghajlat és a csapadékviszonyok saját alakulása. Ezek a hátrányok melyek az eredményességet jelentısen korlátozzák , a következıkben jelennek meg: A gazdaságos termelési lehetıségek skálája szőkebb, mint más tájegységben. A ráfordítások hatékonysága lényegesen rosszabb az országos átlagtól. A munka termelékenysége alacsonyabb, mint az ország más térségeiben. Mindezek alacsonyabb jövedelmezıséget, korlátozottabb megélhetést, kisebb felhalmozást, extenzívebb termelést vonnak maguk után. A termelés kockázata miatt lényegesen nagyobb a termelık csıdjének veszélye. A vizsgált kistérség adottságai a megyei átlagtól is kedvezıtlenebbek, mintegy 25 %-kal alacsonyabb eredményességi potenciált nyújtanak. Ilyen feltételek ellenére kisebb hátránnyal „versenyezhetnek” a térség termelıi az ország más vidékeihez képest , a szarvasmarha- és juhtenyésztés , az erdıgazdálkodás és a gyümölcstermelés bizonyos formáiban. Szintén átlagos feltételek teremthetık a termıföldtıl elválasztható „iparszerőbb” tevékenységekben, mint pl. a baromfitenyésztés, sertés tartás. Mindezek mellett e térségben a szövetkezeti dolgozók megélhetése 1960-1990. között is csak kiegészítı (ipari) tevékenységek fenntartásával volt biztosítható. A szövetkezetben dolgozó népesség nagyobb hányadának jövedelme nem mezıgazdasági tevékenységekbıl származott. A privatizációs folyamatok más vidékekhez képest általában kisebb érdeklıdést váltottak ki a helyi lakosság körében. Jelenleg 304 fı ıstermelık száma, ebbıl 138 fı a regisztrált (EU támogatásban részesülı) gazdálkodó. A térségben 5 gazdasági társaság foglalkozik mezıgazdasági termeléssel. Az állattenyésztéssel is rendelkezı gazdaságok száma 43, melyek zöme szarvasmarha- és juhtenyésztést folytat. E helyzetben az EU agrárpolitikájához igazodva az Új Magyarország Vidékfejlesztési és Stratégiai Terv alapján napjainkban már mőködı pályázati rendszer nyújthat jelentıs fejlesztési forrásokat. Ennek elnyerése attól is függ , milyen mértékben tudjuk céljainkat a nemzeti stratégiához illeszteni .
II. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési és Stratégiai Terv (2007-2013) által támogatott fejlesztési irányok Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv átfogó- és specifikus céljai az intézkedéscsoportok (tengelyek) mentén az alábbiak: Fenntartható és versenyképes agrár- és élelmiszergazdaság megteremtése Az ismeretszerzés támogatása és az emberi erıforrás szakképzettségének és korstruktúrájának javítása
194
A termelési szerkezetváltás ösztönzése a fenntartható termelési struktúra elérése érdekében A fizikai erıforrások korszerősítése és fejlesztése, az innováció elısegítése A mezıgazdasági termelés és termékek minıségének javítása. A mezıgazdaság és az erdészet környezetbarát fejlesztése a terület agrárökológiai adottságaihoz igazodó földhasználat térnyerésével, a természeti-táji erıforrások védelme, állapotuk javítása Mezıgazdasági földterületek fenntartható hasznosítása, környezetkímélı gazdálkodási módszerek elterjesztése Kedvezıtlen adottságú területeken a mezıgazdasági tevékenység fenntartása Erdészeti földterületek fenntartható használata, az erdısültség növelése Állatjóléti kifizetések biztosítása. A vidéki lakosság életminıségének, jövedelmi és foglalkoztatottsági helyzetének javítása A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése A vidéki életminıség javítása a kulturális és természeti értékek fenntartható, komplex hasznosítása révén A vidéki lakosság számára nyújtott alapszolgáltatások fejlesztése. Az integrált szemlélető helyi vidékfejlesztési stratégiák megvalósításán és széleskörő partnerség mőködtetésén keresztül a belsı erıforrások fenntartható és innovatív hasznosításának, a vidéki életminıség helyi megoldásokon alapuló javításának elısegítése. Fenntartható és versenyképes, újszerő, helyi eljárások ösztönzése A vidéki gazdasági potenciál erısödése a helyi adottságokon nyugvó integrált programok révén Kulturális és természeti értékek fenntartható, komplex hasznosítása Humán infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése Helyi együttmőködést és partnerséget elısegítı kapacitás és készségfejlesztés. A horizontális politikák: Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv kiemelkedı figyelmet fordít a horizontális politikák érvényesítésére. A stratégia alapján készülı program, és a tervezett intézkedések a horizontális célokat, és az érvényesítendı elveket az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel összhangban, az uniós irányelveknek és hazai jogszabályoknak, és a korábbi gyakorlatnak megfelelıen biztosítja. • A fenntarthatóság (környezeti, társadalmi, gazdasági) feltételeinek biztosítása. • Az esélyegyenlıség biztosítása (a nık, a fogyatékossággal élı emberek és a romák esetében is). • A (társadalmi és területi) kohézió erısítése. Prioritások Az azonosított szükségletekre és fejlıdési potenciálokra, valamint figyelembe véve a fenti közösségi fejlesztési irányokat, Magyarországon az agrárium és a vidékfejlesztés nemzeti fejlesztési irányai (prioritásai) az alábbiak: A mezıgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elısegítése A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség, a piacorientált szemlélet elterjedésére A fenntartható termelés és földhasználat garanciáinak erısítése 195
A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése,a vidéki jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése, illetve a vidéki életminıség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása Helyi közösségek fejlesztése prioritás: A mezıgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elısegítése Hét beavatkozási akció szolgája ezt a prioritást: I/1. Megújuló energiaforrások I/2. Technológiai fejlesztés I/3. Állattenyésztés I/4. Élelmiszer-feldolgozás I/5. Kertészet I/6. Birtokrendezés I/7. Vízgazdálkodás, belvízvédelem prioritás: A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség és a piacorientált szemlélet elterjedésére Három beavatkozási akció szolgálja ezt a prioritást: I/1. Struktúra javítása I/2. Innováció és piaci orientáció a termékpályás szervezıdések mentén I/3. Tudásalapú vidéki társadalom prioritás: A fenntartható termelés és földhasználat garanciáinak erısítése Négy beavatkozási akció szolgája ezt a prioritást: I/1. Erdészet I/2. Környezetkímélı gazdálkodási módszerek I/3. Kedvezıtlen adottságú területek I/4. Állatjóléti elıírások prioritás: A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a vidéki jövedelemszerzési lehetıségek bıvítése, illetve a vidéki életminıség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása Három beavatkozási akció szolgája ezt a prioritást: I/1. Vidéi vállalkozásfejlesztés I/2. Falumegújítás I/3. Integrált kistelepülési szolgáltató terek prioritás: Helyi közösségek fejlesztése A többi vidéki településre kiterjedı (kistérségek) belsı erıforrások mozgósítása, a helyi népesség összetartozásának erısítése miatt fontos, hogy bizonyos fejlesztéseket közös érdekbıl együttes elhatározással valósítsanak meg. Ez a fejlesztési irány alapvetıen a negyedik nemzeti fejlesztési irány megvalósítását szolgálja. Az intézkedéscsoportok (tengelyek) közötti indikatív forrásmegosztás A magyar agrárgazdaság kiváló természeti adottságokkal bír, a strukturális problémák leküzdésével és az innovációs és marketingszemlélet elterjedésével versenyképes ágazattá válhat. Ugyanakkor mind a struktúraváltás, mind az innovációs és piaci kapacitás kiépítése komoly problémákba ütközik, így komoly erıforrásokat igényel. A mezıgazdaság által okozott környezeti terhelés európai összevetésben alacsony. A II. intézkedéscsoport erıforrásait arra kell fordítanunk, hogy ez az állapot hosszabb távon is fennmaradjon, a termelık minél nagyobb részében tudatosuljon a fenntarthatóság elvének fontossága a gazdálkodás során.
196
A vidéki társadalom komoly kihívásokkal szembesül. A legégetıbb probléma a munkahelyek hiánya, a szolgáltatások nagyon alacsony színvonala. Két alapvetı problémára kívánunk választ adni, ugyanakkor ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémák forrásait további – a strukturális alapokra támaszkodó – pénzügyi eszközök bevonásával támogatjuk. A fentiek értelmében az alábbi forrásmegosztás javasolt: I. intézkedéscsoport 45-55 % II. intézkedéscsoport 30-37 % III. intézkedéscsoport 10-14 % IV. (LEADER) intézkedéscsoport 5-6 % Technikai Segítségnyújtás 4% A felsorolt fejlesztési prioritások a térség agrártermelıinek is lehetıséget nyújtanak ,a pályázati lehetıségek kihasználásával.
III. A térség mezıgazdasági vállalkozásainak jellemzıi, a fejlesztés lehetıségei az EU gyakorlat tükrében Az EU térség mezıgazdasági-fejlesztési jellemzıi, fıbb tendenciák Az EU tagországainak gyakorlata színesebb, sokrétőbb, mint ami az EU mindenkire érvényes elıírásaiból következnék. Ennek részben a gazdasági fejlettségbıl fakadó, részben az agrárgazdaság eltérı szerepébıl adódó, részben viszont csak a történelmileg kialakult gyakorlatra visszavezethetı okai vannak. Az igencsak sokszínő kép miatt nincs tehát tökéletes “EU-konformitás”, sıt az EU-hoz való csatlakozás az igazodásban elég széles mezsgyét hagyott számunkra. Nincs olyan - a részleteket is precízen szabályozó - norma az üzemi világban, amihez nekünk mindenképpen és tökéletesen alkalmazkodnunk kellene. Az Únió különbözı tagországai mezıgazdaságának üzemi rendszere ugyanis maga sem mutat egységes képet. Meghatározó szerepük a családi gazdaságoknak van, amelyek zöme azonban nagy tıkeerejő, specializált vállalkozás. A nagy számban található kismérető üzemek léte - a kivételként említhetı, kevésbé fejlett gazdaságú EU-tagországokban és a mi térségünkben is - alapvetıen az agrártúlnépesedésbıl és a foglalkoztatási nehézségekbıl, tömören szólva, a szegénységbıl fakad. A gazdaságilag fejlett országokban a birtokfelaprózódás, illetve a méltányos jövedelemszinthez tartozó, s gyors ütemben növekvı üzemméreti követelmények kényszerítik arra a parasztokat, hogy más kereset után nézzenek, s csak kiegészítı jelleggel tartsák meg mezıgazdasági tevékenységüket. Néhány térségben, illetve országban, (pl.: az Egyesült Királyságban) a nagymérető, a családi munkaerı mellett, vagy számos vállalkozásban kizárólagosan bérmunkásokat, alkalmazottakat foglalkoztató nagyüzemi gazdaságok játszanak meghatározó szerepet. Újabb variánst jelentett Németország, ahol a keleti tartományokban domináns jelleggel az egykori termelıszövetkezetek utódai, a jogi személyiséggel rendelkezı társas vállalkozások (elsısorban a szövetkezetek, másodsorban a kft-k) határozzák meg a mezıgazdasági termelés üzemi szerkezetét, s igen számottevı szerepük van a nem jogi személyként számba vett, 3-5 családot tömörítı, a mi betéti társaságainkra hasonlító polgárjogi társaságoknak. Az Európai Unió tagországainak agrárfejlıdését az alábbiak jellemzik: a mezıgazdaságból élık számának folyamatos apadása, a mezıgazdasági üzemek számának gyors csökkenése, a termelés valamennyi, a koncentrációt jelzı mutatószámának egyre gyorsabb ütemő növekedése,
197
az átlagos üzemméretet jelzı adatokban lévı - országok és régiók közötti - igen nagy eltérések, az országok közötti strukturális és versenyképességbeli különbségek tartós fennmaradása, az üzemi jövedelmek országok közötti igen nagymértékő - s a támogatási rendszer ellenére is inkább növekvı, semmint enyhülı - differenciáltsága. A magyar üzemi rendszer kezelése és fejlesztése szempontjából a legfontosabb tanulságot az üzemi struktúra problémái és az azok javítása érdekében tett erıfeszítések szolgáltatják. A legszembetőnıbb és legfeltőnıbb, a hazai megítélésben azonban rendre elsikkadó jelenség, az üzemi koncentráció felgyorsulása. Ez alól nincs ország, amely kivételt jelentene, ugyanakkor az országok közötti különbségek meghökkentı mértékőek, s inkább még nınek is, mintsem hogy csökkennének. A korszerőbben termelık olyan koncentrációs iramot diktálnak, amivel a széttagolt üzemszerkezető, az agrárnépesség foglalkoztatásának kényszerével küszködı, elmaradottabb mezıgazdaságú országok nem tudnak lépést tartani. Ha erre a körülményre nem leszünk tekintettel a felkészülés további esztendeiben, s a versenyszféra szükséges koncentrációjának erısítésérıl - a meglévı nagyobb mérető üzemek és vállalatok megırzésével, illetve újak életre segítésével - nem gondoskodunk, a csatlakozás után súlyos hátránnyal és veszteségekkel kell majd szembenéznünk. Az árutermelı egységek koncentrációja mellett az is megfigyelhetı, hogy a versenyszférából egyre több, kismérető gazdasági egység sorolódik át a kisegítı gazdaságok körébe, majd adja fel teljesen a gazdálkodást. A közgazdasági törvények eme hatásának kezelésére az Európai Unió gazdasági támogatással és jogi szabályokkal is ösztönzi az életképes mérető gazdasági egységek létrejöttét, és szociális kérdésként kezeli a versenybıl kiszorulók ügyét (elınyugdíjjal, külön támogatással, valamint a mezıgazdasági mellett más tevékenységek támogatásával). A kismérető, de növekedni akaró és tudó üzem perspektívája mindenütt az árutermelés és a versenyszférába való átkerülés. Támogatásukhoz ezért elsısorban azt kell reálisan mérlegelni, hogy ténylegesen van-e esélyük a növekedésre, illetve a versenyben való helytállásra. Ha igen, akkor ehhez segíteni kell a tıkekoncentrációt, lehetıvé téve számukra erıforrásaik (a földterület, az eszközök) gyarapítását, de meg kell tılük követelni az erre való képességet is (az induló tıkét, a szakértelmet stb.). Véleményünk szerint ma Magyarországon ilyen koncentrációs folyamat általánossá válásának nincsenek, vagy csak igen kis részben vannak meg a feltételei. A kisegítı jövedelemforrásul szolgáló kisgazdaságokat nálunk - egyéb megélhetési lehetıség hiányában - megtartani kényszerülnek tulajdonosaik, de üzemüket bıvíteni, fejleszteni nincs sok esélyük. Az EU tagországaiban - a hazaihoz mérten hatalmas támogatások ellenére is - nagyon hasonló a helyzet, s emiatt tömegesen szőnnek meg a kismérető üzemek. Közismert, hogy a rendszerváltást követıen átalakult a magyar mezıgazdaság üzemi rendszere, ezzel együtt jellemzıen erısödött a termelık, fıként az egyéni gazdálkodók kiszolgáltatottsága a különbözı termékpályák más szereplıivel szemben. Az is látható, hogy az egymástól elszigetelıdött, egyenként kis volumenben termelık fejlesztései összehangoltan sikeresebbek, gazdaságilag hatékonyabbak lehetnének. A termelés integrálását ellátó korábbi szervezetek jelentıs része azonban a rendszerváltás után megszőnt, a meglévı, de átalakult nagyüzemek integráló tevékenysége jórészt elsorvadt, a termelık érdekét valóban szem elıtt tartó új szervezıdések viszont máig sem igazán elterjedtek. Már csak az említettek miatt is indokolt a kérdéskör tanulmányozásával foglalkozni, még inkább indokolt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy EU tagságunkkal a hazai termelık az egységes piacon olyan régi tagországok
198
termelıivel kényszerülnek versenyezni, melyek egy több évtizedes fejlıdési folyamat eredményeként általában jobban szervezettek. Az EU régebbi tagországaiban tagországonként eltérı szabályok vonatkoznak – a közösségi jogszabályok keretei között – a termelıi szervezıdések (szövetkezetek; termelıi csoportok, melyek mőködési formája gazdasági társaság is lehet) mőködésére. Közös vonásuk azonban, hogy jellemzıen érvényesül az egy tag-egy szavazat elv, a minimális taglétszám elıírása, a kötelezı jellegő és minimálisan meghatározott részjegy-jegyzés, a kötelezı tartalékképzés, a támogatás elismeréshez kötése. A közösségi szabályozás az elismerést nemzeti hatáskörbe utalja. Az EU tagországokban a termelıi együttmőködéseknek több formája létezik, közöttük megtalálható a termelıi csoportok is, melyek zömében szövetkezeti formában mőködnek, a gazdasági társasági forma aránya elenyészı. 3.Az Európai Unió régi tagországaiban a termelıi szervezıdések – ágazatonként és országonként ugyan változó mértékben-, de akár 70-90 %-ban is lefedik a mezıgazdasági termelés egy-egy ágazatát, illetve tevékenységét. Ugyanakkor megfigyelhetı koncentrációs (egyesülési) folyamat, továbbá az is, hogy nem csak a termelésre, hanem a feldolgozási fázisra is kiterjed érdekeltségük. Ezeket a folyamatokat – a gazdák felismerésén és történelmi tapasztalatain túl – az elmúl évtizedek támogatási rendszere is segítette és jellemzı, hogy a szövetkezeti rendszer fejlett pénzügyi-finanszírozási háttérrel mőködik. 4.Az Európai Bizottság 2004. februári, a szövetkezetekkel kapcsolatos állásfoglalása azt bizonyítja, hogy az EU napjainkban – és a jövıben is – különösen figyelmet szentel a szövetkezeteknek, kiemelten a közép-európai országokban. A dokumentum jelzi, hogy a Bizottság támogatni fogja a szövetkezetek hatékony népszerősítését és fejlıdését az Európai Unióban és a tagjelölt országokban, de a szövetkezetek fejlesztése továbbra is elsısorban a tagállamok belsı ügye és feladata. Az EU következı tervidıszakra vonatkozó vidékfejlesztési rendelettervezetében is támogatható vidékfejlesztési intézkedésként szerepel a termelıi csoportok létrehozása és mőködtetése. 5.Az EU régebbi tagországaiban tagországonként eltérı szabályok vonatkoznak – a közösségi jogszabályok keretei között – a termelıi szervezıdések (szövetkezetek; termelıi csoportok, melyek mőködési formája gazdasági társaság is lehet) mőködésére. Közös vonásuk azonban, hogy jellemzıen érvényesül az egy tag-egy szavazat elv, a minimális taglétszám elıírása, a kötelezı jellegő és minimálisan meghatározott részjegy-jegyzés, a kötelezı tartalékképzés, a támogatás elismeréshez kötése. A közösségi szabályozás az elismerést nemzeti hatáskörbe utalja. 6.Az EU tagországokban a termelıi együttmőködéseknek több formája létezik, közöttük megtalálható a termelıi csoportok is, melyek zömében szövetkezeti formában mőködnek, a gazdasági társasági forma aránya elenyészı. A mőködı magyar termelıi csoportok profilja jellemzıen a leegyszerősödött termelési szerkezethez igazodik, mindkét fıágazat esetében a nagyüzeminek tartott kultúrák, állatfajok dominálnak, bár a „kistermékeket” elıállító termelık szövetkezése (méz, nyúl, csemegekukorica) is elindult. Gyakorlati példák utalnak a gazdák között kialakuló kölcsönös segítségére, ezekben a spontán jelleg tudatossá váltására is. Jelentıs számban vannak azonban olyan szervezıdések is (jellemzıen kevés taggal és integrátorok által szervezettek), melyeknél a termelési együttmőködés valóságos célja nagy valószínőséggel az alakuláshoz és mőködéshez nyújtott támogatás megszerzése. Ezért a jövıre nézve elsısorban a már csoportokhoz történı csatlakozását (az újabb – kevés termelıt összefogó – csoportok létrejötte helyett), illetve az azonos termékkörre létrejött szervezetek szorosabb együttmőködését és egyesülését – ezáltal hatékonyabb fellépésüket – kellene ösztönözni.
199
Az agrártámogatási rendszerünk EU gyakorlathoz való közelítése lehetıvé tette, hogy már 2003-ban, a csatlakozást megelızıen olyan termelıi csoportok alakuljanak, melyek megfelelnek a hatályos EU jogszabálynak, illetve a késıbb elfogadott Nemzeti Vidékfejlesztési Terv ilyen irányú intézkedésének. Közismert, hogy a rendszerváltást követıen átalakult a magyar mezıgazdaság üzemi rendszere, ezzel együtt jellemzıen erısödött a termelık, fıként az egyéni gazdálkodók kiszolgáltatottsága a különbözı termékpályák más szereplıivel szemben. Az is látható, hogy az egymástól elszigetelıdött, egyenként kis volumenben termelık fejlesztései összehangoltan sikeresebbek, gazdaságilag hatékonyabbak lehetnének. A termelés integrálását ellátó korábbi szervezetek jelentıs része azonban a rendszerváltás után megszőnt, a meglévı, de átalakult nagyüzemek integráló tevékenysége jórészt elsorvadt, a termelık érdekét valóban szem elıtt tartó új szervezıdések viszont máig sem igazán elterjedtek. Már csak az említettek miatt is indokolt a kérdéskör tanulmányozásával foglalkozni, még inkább indokolt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy EU tagságunkkal a hazai termelık az egységes piacon olyan régi tagországok termelıivel kényszerülnek versenyezni, melyek egy több évtizedes fejlıdési folyamat eredményeként általában jobban szervezettek . Ma már nem több hanem nagyobb szervezetekre lenne szükség. Jelenleg, a nagyüzeminek tartott kultúrák, állatfajok dominálnak, bár a „kistermékeket” elıállító termelık szövetkezése (méz, nyúl, csemegekukorica) is elindult. Gyakorlati példák utalnak a gazdák között kialakuló kölcsönös segítségére, ezekben a spontán jelleg tudatossá váltására is. Jelentıs számban vannak azonban olyan szervezıdések is (jellemzıen kevés taggal és integrátorok által szervezettek), melyeknél a termelési együttmőködés valóságos célja nagy valószínőséggel az alakuláshoz és mőködéshez nyújtott támogatás megszerzése. Ezért a jövıre nézve elsısorban a már csoportokhoz történı csatlakozását (az újabb – kevés termelıt összefogó – csoportok létrejötte helyett), illetve az azonos termékkörre létrejött szervezetek szorosabb együttmőködését és egyesülését – ezáltal hatékonyabb fellépésüket – kellene ösztönözni. IV. A térség mezıgazdasági tevékenységét is a következı üzemi formák jellemzik. a)A házkörüli gazdaságokat (melyek mérete kisebb, mint 1 ha szántó, vagy 0,2 ha ültetvény, vagy 400 m˛ üveg vagy fólia alatti termıterület, illetve 2 számosállat-egység) a jövıben nem tekinthetjük üzemnek. Adót a termelés után nem kell fizetni, de a termelés sem élvez semmilyen agrárfejlesztési támogatást. Ebbe a kategóriába a termelési erıforrások fizikai méretei alapján kerülhet besorolásra a család. b)A második a részmunkaidıs, vagy mellékfoglalkozású, kisegítı gazdaság kategóriája, amely az elıbb említett felsı határokat meghaladja ugyan, de kevesebb termelési erıforrással rendelkezik, mint 5 ha szántó, és 10 számosállat-egység. Ez az üzem is családi alapon adózik, mégpedig az értékesítés alapján kalkulált átalánnyal, vagy pedig a mai Szja szabályok alapján a bevételek és a kiadások 20%-ának számlával igazolt elszámolásával. A részmunkaidıs vagy mellékfoglalkozású kisegítı gazdaság minden olyan esetben egyben a szociális gazdaság kategóriáját is j ha a család összes évi jövedelme kevesebb, mint a keresık számával szorzott minimálbér összege. c) A harmadik a családi gazdaság kategóriája, amely az elıbbi határokat meghaladóan, de legföljebb 30 ha szántóval, vagy 50 számosállategységgel, illetve 15 millió forint árbevételt ér el. A családi alapon, de
200
szigorúan csak fıfoglalkozás esetén ugyancsak jelentıs többletkedvezménnyel fizetendı adó ebben a kategóriában is lehessen mérettıl függı átalány, vagy tételes elszámolású. A családi gazdaság már nem tartozik a tartós szociális támogatásokra jogosultak mezınyébe. A realitás viszont mégis azt kívánja tılünk, hogy elismerjük, az alsó mérethatárt éppen csak meghaladó termelési kapacitások esetén egy család ma nem tud tisztességesen megélni Magyarországon. Ezért ha - az 1 munkaképes korú családtagra jutó - összes (mezıgazdasági és külsı forrásokból származó) jövedelem nem éri el a minimálbér határát, akkor akár átmeneti szociális támogatásuk is indokolt lehet. A negyedik a mezıgazdasági magánvállalkozás, amely vagy nagyobb mérető, mint a családi gazdaság, vagy tulajdonosa egyéb megfontolásból (pl. az Áfa elszámolása miatt) kisebb méretek ellenére is önkéntesen választja az elıbb felsoroltak helyett ezt a formát, szintén mezıgazdasági kedvezménnyel adózik. Az ötödik csoportot pedig a gazdasági társaságok alkotják, melyek teljes mértékben „üzletszerően” mőködnek.
A termıhelyi adottságokat is figyelembe véve ajánlható fejlesztési stratégiák 1) Versenyzı ( profitérdekelt) mezıgazdaság Az országos átlagot elérı környezeti feltételek mellett mőködı társaságok, elsısorban a 17 aranykorona minıséget meghaladó szántón ajánlható. Kiemelkedı szakmai munkával a 14-17 AK/ha szántó területeken is versenyképesek lehetnek, célirányos megkülönböztetett támogatással. Különösen a folyók, patakok völgyében legalább 10 ha egybefüggı területeken van esély erre. 2.) Különleges termıhelyeken folytatott termelés Azokra a termıhelyekre vonatkozik, ahol a talaj-, és klimatikus adottságok, egyéb természeti tényezık, továbbá a termelési hagyományok szerencsés kombinációja egyedi értékkel bíró, a hazai- és exportpiacainkon is keresett termékek elıállítását teszik lehetıvé, számos terméknél szigorú eredetvédelem mellett (bogyós és csonthéjas gyümölcs termıterületei), gyógynövények, biotermékek (növényi és állati termékek).Legjelentısebb elırelépés lehetne a gyümölcstermesztésben , területi korlát nincs, alkalmas termıterület van, a munkaerı is rendelkezésre áll. A piac és a fejlesztési forrás a korlátozó tényezı. Fontos fejlesztési irány lehet a jelentıs munkerıkapacitás, a viszonylag kismérető földterületek következtében (1 000-2 000 m2), a városok környékén a kertgazdaság fejlesztése, konkrétan a táji adottságoknak megfelelı gyümölcsfajok termelése. A horizontális és vertikális integráció, a feldolgozók létesítése lehetıvé teszi a mikrogazdaságok termelésének összehangolásával a fogyasztói piacon, a versenyben, mint nagybani termelı jelenjen meg. 3.)Extenzív mezıgazdálkodás a marginális területek hasznosítására Extenzív gazdálkodást olyan területeken tervezzük, ahol a mai ráfordításhozamviszonyok mellett a termelés állami támogatás nélkül ugyan nem nyújt elegendı jövedelmet a gazdálkodók számára, de szerény mértékő, jövedelem-kiegészítı jellegő támogatással extenzív, alacsony eszközigényő és környezetbarát termelés fenntartható. Ezek a termıföldek egyben a termelésbıvítés tartalékaiként is szolgálnak a mainál kedvezıbb piaci viszonyok esetére, hiszen a meglévı termelı kapacitások intenzívebb hasznosításával a termékkibocsátásuk növelhetı. E területeken különösen fontos a ma még széles körben nem elterjedt specifikumok (gyógynövények, biotermékek)
201
termelésének ösztönzése. A termelési struktúra extenzív irányú megváltoztatása is forrást igényel. A források között az agrártámogatások mellett más tárcák forrásai (pl. környezetvédelmet szolgáló források) is számításba veendık. Az extenzív mezıgazdaság területei a 7-14 szántó-aranykorona minıségő agrárökológiai mikrotérségek. 4.)Foglalkoztatást javító, szociális típusú mezıgazdaság Azokon a területeken tervezzük, ahol a termelés fenntartása közgazdasági szempontból esetleg nem, de egyéb társadalompolitikai érvek alapján – már foglalkoztatási lehetıségek híján – indokolható. Abból kell kiindulni, hogy a tartós munkanélküliség vállalásának anyagi terhe és morális kára nagyobb annál, mint a célirányosan támogatott mezıgazdálkodás fenntartása jelent. Az ilyen típusú mezıgazdaság területei a mikro-régiók tartós munkanélküliséggel sújtott falvai jelentıs roma etnikumú népesség által lakott falvak (tapasztalataink szerint ezeknek a települések a zöme a tartós munkanélküliség által sújtott településcsoportba tartozik. Különösen fontos hogy, hogy ez effajta mezıgazdaságban elsıdlegesen a munkaigényes, de kis eszközigényő, piacképes, semmiképpen nem tömegmérető terméket elıállító ágazatok kapjanak helyet. Arra számítunk, hogy az itteni induló vállalkozások többsége csak idıleges (kezdeti) támogatásra szorul. A támogatásban elsısorban a munkaerı-piaci alap forrásaira, illetve szociális támogatásra számítunk. A programszerő kidolgozásában a már beindult szociális földprogram tapasztalatai is hasznosítandók. 5.)Családi szükségletre termelı, helyi ellátást javító mezıgazdaság Városoktól távolabb esı kistelepüléseken az ellátási fogyatékosságok, de a kialakult szokások miatt is hosszú távon fennmarad olyan mezıgazdaság, mely elsısorban a család és a szőkebb lakókörnyezete szükségletére termel, hasznosítva a töredék munkaerıt is. Ebben nagy szerepe lehet az elsıdlegesen feldolgozott házi készítéső termékeknek , falusi túrizmus során is . 6.) Visszavonuló mezıgazdaság Ahol annyira gyenge a szántó minısége, hogy a mezıgazdasági termelés a mainál lényegesen kedvezıbb közgazdasági viszonyok mellett is csak nagyarányú állami támogatással lenne fenntartható, ezért itt a mezıgazdálkodás fokozatos visszavonulásával és végsı soron a szóban forgó területek erdısítésével, számolunk. A gyenge termıképességő extenzív gyepterületek mintegy 50 %-a erdısítésre javasolt. A visszavonulás ütemét alapvetıen a nemzetgazdaság teherbíró képessége (a termıföld élelmiszertermelésbıl való kivonása rövid távon nagyobb gazdasági terhet jelent, mint megtartása) határozza meg. Mérlegelendı továbbá az is, hogy az EU hajlandó-e az ez irányú törekvéseinket (a struktúraváltás keretében) is támogatni. A visszavonuló mezıgazdaság körzetei (részbe a 10 aranykorona/hektár minıségő szántó (5 ark/ha gyepterület), gyakorlatilag minden községben megtalálhatók.
VII. Ajánlások, javaslatok a térség önkormányzatai számára A mezıgazdasági termelés minden formájának „tőrése”, sıt támogatása indokolt a következı okokból: az önellátás szociális igényeket szüntet meg az idıszaki mezıgazdasági tevékenység is segíti a munka világába való visszatérést a környezet „rendben tartása” már önmagában is jelentıs eredmény a vállalkozások fejlıdése elıbb-utóbb növeli a foglalkozatást, ami csökkenti az önkormányzatok terheit. A fenti okok alapján a fejlıdés önkormányzati feltételeinek megteremtése, az akadályok elhárítása mindenképpen indokolt Így különösen: 202
a mezıgazdasági sajátosságokkal is számoló fejlesztési és rendezési tervek készítése a helyi mezıgazdaságot érintı önkormányzati rendeletek, szabályzatok korszerősítése a termelık helyi önszervezıdéseinek kezdeményezése, segítése, támogatása. Indokolt a mezıgazdasági vállalkozások információs bázisát önkormányzati eszközökkel is támogatni (szaktanácsadás – internet kapcsolatok, oktatás stb.) lehet. A helyi termelık (szövetkezetekhez, gépkörökhöz), regionális, országos szervezetekhez való csatlakozását önkormányzati eszközökkel is segíteni szükséges. A különbözı szintő termelık oktatás, továbbképzés, szaktudásának fejlesztése önkormányzati módszerekkel is támogatható. Az önkormányzati szerepvállalás a térség mezıgazdasági szereplıinek érdekképviseletében is indokolt. Az egyéni fejlesztési koncepciók és az önkormányzati célok jobb összehangolása is szükségszerő (erdıtelepítés, mezıgazdasági övezetek kialakítása, tájgazdálkodás stb.). A szociális rendszer, az önellátás öngondoskodás ösztönzésének ellentmondásait akár jogszabály módosítások kezdeményezésével is fel kellene oldani és az érdekeltséget közvetlenné tenni. A falusi élet jellegzetességeit az önkormányzati eszközökkel is meg kell ırizni, az építészeti, a településtervezési, a helyi jellegzetességek megırzésével. A mezıgazdaság, az erdıgazdálkodás kiegészítı tevékenységei önkormányzati eszközökkel is segíthetık. Az elsıdleges faipari, a kézmővesség, a falusi turizmus, a hagyományos élelmiszeripar jól kiegészítheti a falusi életformát. A szociális jellegő mezıgazdasági programok továbbfolytatása szintén indokolt. A közrend, közbiztonság, vagyonvédelem önkormányzati eszközökkel történı megteremtése fontos feltétele a helyi mezıgazdaság fejlesztésének.
203
BALLÁNÉ NAGY KATALIN
ADÓK SZEREPE ÉS JELENTİSÉGE A FALUK GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉBEN Az államháztartás egyik súlyos finanszírozási, mőködési problémája, hogy aszimmetrikusan érvényesül a centralizáció - decentralizáció folyamata: a bevételek centralizálását a feladatok decentralizálása kíséri, és ez növekvı terheket ró az államháztartás alacsonyabb szintjeire a feladatok ellátását illetıen. A közpénzek felhasználásának rendszere alacsony hatékonyságú. A problémák nem teszik lehetıvé a költségvetési kiadások hatékony tervezését, a bevételek és kiadások teljes körő számbavételét és ezek hosszú távú egyensúlyi és fenntarthatósági kritériumoknak történı alárendelését. A költségvetés egyik alapproblémája, hogy rövidtávú szemléletet tükröz. Az állam és a magánszektor által finanszírozandó feladatok elhatárolása nem történt meg az államháztartás egészét és a fıbb alrendszereket illetıen. Nem lett meghatározva, hogy mit lenne célszerő finanszírozni az államnak – jövedelem- és szociálpolitikai, hatékonysági megfontolások alapján – a jövedelemtulajdonosok adóiból és milyen közszolgáltatásokat és javakat kellene a jövedelemtulajdonosoknak a piacon megvásárolniuk. A kérdés tisztázatlansága és az alrendszereket feszítı egyensúlyi problémák erısödése nyomán torz szerkezető, vegyes finanszírozású rendszerek alakultak ki, amelyben párhuzamosan jelenik meg az elvben ingyenes, adóból és járulékokból finanszírozott szolgáltatás és nyer teret egyre szélesebb körben a magánfinanszírozás. Nem történt meg a fennálló intézményrendszer átalakítása, racionalizálása, aminek a következménye a töredezett intézményrendszer kialakulása és fennmaradása. Ilyennek tekinthetı például a 3200 önkormányzat, a párhuzamosan mőködı helyi-kistérségi, megyei és régiós intézmények, az államháztartás azonos feladatait ellátó intézmények sokszorozódása a közhasznú társaságok és egyéb szervezetek révén. (7) A rendszer kedvezıtlen vonása a finanszírozási problémák államháztartás alacsonyabb szintjeire történı terhelése. Ennek egyik legnyilvánvalóbb példája a feladatok és kötelezettségek egyre erıteljesebb decentralizációja a források és kompetenciák centralizálása mellett. Ez különösen súlyosan jelenik meg a helyi önkormányzatok esetében, akikre növekvı feladatellátás hárul, miközben a forrásaik köre szőkül és aránytalanul oszlik meg az egyes önkormányzatok között. A helyi adórendszer problémái önmagukban nem elemezhetık, hanem összekapcsolódnak többek között az állam által alkalmazott redisztribúciós politikával és az önkormányzati rendszer jelenlegi nehézségeivel.
Redisztribúció Az állam fontos funkciója, hogy a piaci mechanizmusok által keletkezett jövedelemkülönbségeket a jövedelmek egy részének újraelosztásával enyhítse. A jövedelmeknek az újratermelési körfolyamat eredményeképpen kialakult eloszlását elsıdleges jövedelemmegoszlásnak nevezzük. Az adók és támogatások rendszerét együttesen másodlagos jövedelemelosztásnak, újraelosztásnak - idegen kifejezéssel redisztribúciónak hívjuk. A jövedelmek tisztán piaci elosztása se nem igazságos, se nem méltányos, így az állam feladata, hogy redisztribúció útján csökkentse az indokolatlan mértékő jövedelemkülönbségeket.
204
A hazai államháztartás alapproblémája a kiugróan magas redisztribúció, a jövedelmek túlzott mértékő újraelosztása. A magyar államháztartás kiadási oldala 2003-ban elérte a GDP 50%-át, ami közel 10 százalékponttal haladja meg a csatlakozó országok, 4 százalékponttal pedig az euró-övezet és közel 12 százalékponttal az OECD államok átlagát. (7) Az újraelosztás nem csak nemzetközi összevetésben, de a gazdaság fejlettségéhez képest is magas: Magyarországon a fejlettségi szinthez képest az állam túlzottan sok jövedelmet von el és rossz szerkezetben von el a gazdaságtól és ez súlyos torzulásokat eredményez. A magas redisztribúciós rátán belül kedvezıtlen a kiadások szerkezete, mert egyes kiadások a gazdaság fejlettségéhez és nemzetközi összevetésben is magasak, míg mások elmaradnak a növekedés és jövedelemelosztás szempontjából kívánatos mértéktıl. A kiadási oldal egyik kedvezıtlen tulajdonsága, hogy magas az állam által - elsısorban a fogyasztóknak, de részben közvetlenül az állami vállalatoknak – nyújtott támogatások, szubvenciók mértéke. Megközelítıleg erre a GDP 5% -át költötte el az államháztartás, ami az euró-övezethez és az OECD-hez tartozó átlagos érték 4-5-szöröse. (7) Hasonlóan magas a transzferek részesedése a GDP-n belül, különösen a többi fejlett gazdasággal összevetve. A magyar gazdaságon belüli újraelosztás a kilencvenes évek Magyarországán ciklikus jellegzetességeket mutat. A kiugró év a parlamenti választások éve, ilyenkor elıször a hivatalban lévı kormányzat osztogat a szavazatszerzés reményében, a rendre bekövetkezett kudarc után azonban a következı kormánynak legalább valamennyit teljesítenie kell ígéreteibıl. A redisztribúció kiterjesztése az egyensúly romlásához vezet, ezt kényszerő korrekció követi, majd a makrogazdasági mutatók javulását követıen új, politikai motiváltságú „adakozás” következik. (6) A kormányprogramok nem adtak vezérfonalat egyetlen kormány gyakorlatához sem, az újraelosztás tényleges mértékét és módját a politikai és gazdasági érdekcsoportok küzdelme szabta meg. Támogatáspolitikai koncepciót egyetlen kabinet sem dolgozott ki. A nyílt és rejtett redisztribúció ugyanis szétparcellázott a különbözı részpolitikák között; a költségvetéstıl a külgazdasági és a versenyszabályozáson valamint a privatizáción át az ágazati politikákig. A támogatáspolitika – a versenypolitikához hasonlóan – összkormányzati, vagyis gazdátlan feladat. A gazdaságpolitika változékonysága tehát önmagában is instabillá teszi az újraelosztás rendszerét. A különbözı programokra, a legátfogóbbnak nevezett fejlesztési tervekre is ugyanaz a jellemzı, mint a kormányprogramokra: a gyakorlatot sokkal inkább az aktuális kényszerek és nyomások, semmint a nyilvánosságra hozott elvek vezérelték. A pragmatikus megközelítés, a korrekcióra való képesség következtében azonban a gazdaságpolitikáról – s ezen belül a verseny- és támogatáspolitikáról is – elmondható: a végeredmény valószínőleg logikusabb, mint a részletek. (6) Általánosnak bizonyult a költségvetési fegyelem lazulása, általános lett és nagy volumenben kerültek szétosztásra a közös megtakarítások Ezek jelentıs része, szakadatlanul ömlöttek az egészségügybe, oktatásba, nyugdíjakba, minden nagyobb alrendszer reformja nélkül Az állami újraelosztás, redisztribúció minden kelet-európai országban tartósan 50% felett van. A fiskális költségvetési válság kiváltója az állammal szembeni elvárás, hogy a közjószágok (oktatás, önkormányzatiság, egészségügy) finanszírozásában ne racionális gazdaként funkcionáljon az állam, hanem mérlegelés nélkül támogassa ezen szektorok igényeit. (33) Másrészrıl létezett egy másik, merıben eltérı elvárás is - amely a 80-as években a tıkés centrum egyes országaiban már elméleti síkon megfogalmazódott - nevezetesen, hogy az állami redisztribúciót csökkenteni kell. Kevesebb adóval kell terhelni a
205
versenyszférát s majd az fenntartja a kívánt exportorientált gazdasági növekedést a régióban. Egymással szemben ható ellentétes folyamatok kezdtek kialakulni, egyik oldalon egy romantikus állameszményre volt igény a lakosság részérıl, amely megvédi ıket a piac igazságtalanságaitól és egyre nagyobb forrásokat juttat a szociális szférának. Másrészrıl pedig a gazdasági élet szereplıi az egyre töpörödı adóteher iránt kiáltottak, állandóan verbálisan fenyegetve a politikai elitet, hogy a kisebb adóterhet alkalmazó országokba telepítik át a székhelyeiket. (33) A globális mérető hatékonysági verseny a fajlagos költségek csökkentésének kényszere mellett kiterjed az adók és járulékok formájában megjelenı állami elvonásokra is. Miután a fiskális politika, így az annak részeként megvalósuló adóztatás nemzeti hatáskörben marad az integrációkban résztvevı országok esetében is, az egyes országok eltérı adóztatási gyakorlata és az annak eredményeként kialakuló jövedelemelvonási mértéke különbözı versenyhelyzetbe hozza a gazdaság szereplıit. Más feltételek változatlansága esetén javul a versenyképesség azokban az országokban, ahol csökken a jövedelemcentralizáció átlagos szintje és fordítva. Ezért az egyes országok közötti nemzetközi verseny kiterjed az adócsökkentési programokra is. A redisztribúció szerepe itt azért fontos, mert abban kifejezésre jut az államháztartás túlelosztása, azaz hiánya is. Minél nagyobb a különbség a centralizációs és redisztribúciós ráta között, annál nagyobb az államháztartás hiánya, ami fékezi vagy meggátolja az adócsökkentési törekvéseket! Magyarország jelenleg egyszerre küzd mindkét problémával. Magas államháztartási hiánya miatt emelni kényszerül a jövedelemelvonást megtestesítı adókat és járulékokat, így emeli a centralizációs rátát, hogy a redisztribúció és a hiány mérsékelhetı legyen. Ezzel rontja a gazdaság versenyképességét, veszélyezteti a jövıbeli fejlıdést. A 2006 évi 54,6 %-os centralizációs, valamint 61 %-os redisztribúciós ráta a régióban kiemelkedıen magas. (9) Mára világosan látható, hogy a nagy elosztórendszerek - köszönhetıen a társadalom elöregedési tendenciáinak - már egyre nehezebben finanszírozhatóak. A Standard&Poor's magyarországi becslései szerint, a jelenlegi 38,8 éves átlagéletkor 2050-re 49,6 év lesz, és mindeközben a lakosság lélekszáma pedig a mai 10,1 millióról, 8,9 millióra csökken. Az állami redisztribúció, újraelosztás szintje a jelenlegi 53%-ról, 74%-ra emelkedik majd. Ezek az elırejelzések elgondolkodtatnak, hogy milyen súlyú aránytalanság lesz néhány évtizeden belül a kifizetési és befizetési oldalon. A jövıben várhatóan a jóléti állam helyébe egyre inkább a fejlesztı, szolgáltató, esélyteremtı állam lép, amely: − nem ró elviselhetetlen terhet a gazdaság szereplıire, − épít az állampolgárok öngondoskodási felelısségére, − javítja a jogi, közgazdasági és infrastrukturális feltételeket, − fenntartható mixet hoz létre a gazdasági hatékonyság növelésének követelményei és a társadalmi szolidaritás érvényesítése között. (9)
Az önkormányzati rendszer és problémái Az 1990-ben kialakított rendszer elveiben, szerkezetében nagyon közel áll a fejlett gazdaságokban mőködı decentralizált rendszerekhez. A felhalmozott tapasztalatok alapján már a kilencvenes évek közepén nyilvánvalóvá váltak a rendszer alapproblémái, amelyek strukturális jellegőek, a feladat-hozzárendelés, a helyi bevételek hozzárendelésének és a támogatási rendszernek a hiányosságaiból fakadnak. Szükségszerő, hogy az 1990-ben létrehozott rendszer átalakításokra szorul, hiszen a transzformáció kezdetén jött létre, és az elmúlt idıszakban a legfontosabb keretfeltételei
206
változtak meg. A helyi adminisztrációs és menedzsment-kapacitások fejlıdéséhez idı szükséges, és megfelelı alapok nélkül 1990-ben nem lehetett egy nagy helyi adóautonómiával rendelkezı rendszert kialakítani. A feladat-ellátási autonómia kialakítása azért volt könnyebb, mert a tanácsrendszerben felhalmozott tapasztalatok elısegíthették. Ha a rendszer fejlıdése a decentralizáció mellett való elkötelezettséggel párosul, akkor az intézményi háttér fejlıdésével fokozatosan növekvı helyi autonómiára lehetett volna számítani. Ezzel szemben a központi kormányzati törekvések a helyi autonómiát korlátozó lépésekre terjedtek ki az elmúlt másfél évtizedben. Az önkormányzati rendszer legközismertebb problémája a kis átlagos önkormányzatmérethez társuló széles körő feladat-ellátási kötelezettség. Vannak olyan országok, ahol hasonlóan kicsi az átlagos önkormányzat-méret, de ott nem ilyen széles a helyi felelısség mértéke. Ehhez a magyar sajátossághoz több más probléma is társul: − az önkormányzatméret szerinti áttekinthetı differenciált feladatmegosztás hiánya, − a megyék alkotta középsı kormányzati szint gyengesége, − a kormányzati szintek közötti egyoldalú feladatátadások lehetısége, − és az alacsony önkormányzati társulási kedv. A feladatmegosztás nem átlátható és állandó, nincsen olyan áttekinthetı egységes joganyag, amely egyértelmően meghatározná a kötelezıen ellátandó helyi feladatokat. Ráadásul az önkormányzatok feladatai 1990 óta folyamatosan változtak, az ágazati törvények szélesítették a helyi feladatok körét, miközben a forrásszabályozás korlátozta az önkormányzatok lehetıségeit. A bevételi oldalon is számos problémára mutatnak rá a kilencvenes évek tapasztalatai. A fiskális autonómia részben a kiadási oldalon megnyilvánuló feladat-ellátási szabadság, részben pedig a bevételek elıteremtésének szabadságának záloga. A decentralizáció hatékonysági elınyei nem realizálhatóak megfelelı helyi fiskális autonómia hiányában. A fiskális autonómia megfelelı helyi saját bevételekkel teremthetı meg, és egy olyan kialakítású támogatási rendszerrel, ami megvalósítja a támogatások fı céljait, de nem hozza függı, irányított helyzetbe az önkormányzatokat. (7) Magyarországon az önkormányzatok saját bevételeinek aránya az összes helyi forrásokhoz viszonyítva az elmúlt években fokozatosan növekedett, de továbbra is elég alacsony. Ennek elsıdleges oka a helyi adók szerkezetében keresendı: az önkormányzatok olyan adóalapokhoz férhetnek hozzá, melyek nem elég produktívak. Hiányzott a központi politikai akarat arra, hogy a központi adóterhek csökkentése lehetıvé tegye új adónemek helyi elterjedését – és a helyi szándék, lehetıség is sok helyen hiányzott a helyi adóztatás kiterjesztésére. Nincs kötelezıen kivetendı helyi adó, és az önkormányzatok ötöde nem is adóztat. A helyi adó-erıfeszítésekre inkább a fiskális kényszerek ösztönözték az önkormányzatokat. A helyi adóadminisztrációs kapacitások is korlátozottak, az intézményrendszer még fejlıdésben van. Az adóadminisztráció gyengesége teszi nehézzé, hogy az önkormányzatok éljenek például az érték alapú ingatlanadóztatás törvény adta lehetıségével – mégis, a szintén magas adminisztrációs költségeket okozó iparőzési adó teszi ki a helyi saját bevételek nagy részét. Az iparőzési adó széles körő helyi alkalmazása számos torzítást, ellenérdekeltséget, érdekkonfliktust, egyenlıtlenséget, elszámoltathatósági problémát okoz. Mégis, részben haszonelvő helyi adó, az egyetlen, mely automatikusan ırzi értékét, és viszonylag kis politikai költsége van kivetésének.
207
A hasonlóan kis országok önkormányzati rendszereiben mindig megfigyelhetı az, hogy fontos szerep jut a költségvetési támogatásoknak, ez a szükségszerően létrejövı vertikális költségvetési rés, a helyi szolgáltatások túlcsordulási hatásainak kezelése és a jóléti szolgáltatásokban társadalmilag elvárt kiegyenlítés miatt elkerülhetetlen. A magyar önkormányzati támogatási rendszerben kiszámíthatatlanságot okoz, hogy a támogatások teljes nagyságát és elosztását a költségvetési törvények évrıl évre változtatják. A normatív támogatások teljes összegének számítása ellenérdekeltté teheti a településeket a helyi adók növelésében. Az évrıl évre egyre összetettebbé váló normatíva-rendszerrel a központi kormányzat egyre pontosabban próbálta szabályozni a helyi források nagyságát. A felhasználási kötöttséggel járó támogatások arányának növekedése is a helyi kiadások központi irányításának eszköze volt. A normatív támogatások számítási módjában számos cél – feladat-ellátási költségekhez való hozzájárulás, a helyi igények figyelembe vétele, a kiegyenlítés, a túlnyúló szolgáltatás extern hatásainak kiküszöbölése, a társulási ösztönzés - keveredik, és egyik célnak sem tesz megfelelıen eleget. (7) A beruházási támogatásokban a központi források korlátozottsága, a töredezett és koordinálatlan elosztási rendszer közelebb vitte az elosztást a diszkrecionalitáshoz. A támogatási célok központi meghatározása valamelyest eltorzítja a helyi beruházási döntéseket: felesleges és túlméretezett beruházások is megvalósulnak, míg fontos fejlesztések elmaradnak. A beruházások elıkészítésében kevés szerepet kap a költséghaszon elemzés, és annak meghatározása, hogy az önkormányzatok képesek lesznek-e fenntartani a létrehozott beruházást újabb központi segítség nélkül. A saját erı megkövetelése azoknak a településeknek kedvezett, melyek jobb pénzügyi helyzetben voltak. A decentralizált területfejlesztési támogatások prioritásait már a megyei és regionális területfejlesztési tanácsok határozzák meg, így itt a döntések jobban összhangban lehetnek a helyi igényekkel. A finanszírozási rendszer súlyos problémáira az önhibájukból vagy önhibájukon kívül hátrányos helyzető önkormányzatok költségvetési támogatása világít rá. Ezek a támogatások az összes támogatáson belül nem játszanak nagy szerepet, de a részesülı önkormányzatok költségvetésében annál inkább és széles körben veszik igénybe is: sokszor az önkormányzatok harmada pályázik ezekre a támogatásokra. A decentralizáció útján való fejlıdés során az a következı lépés, hogy lecsökkenjen ezeknek a támogatásoknak a jelentısége, egy megfelelıbb helyi adórendszer és támogatási rendszer kialakításával. A feladatellátás tapasztalatai rámutatnak arra, hogy a kistelepüléseken a szolgáltatások fajlagos költségei jóval magasabbak. Az állami feladatokban nincsenek meghatározva a szolgáltatások konkrét tartalmi jellemzıi, és az elszámolási és információs rendszer sem engedi meg közpénzek felhasználási hatékonyságának nyomon követését. Ez hatással van az önkormányzati gazdálkodásra is: az ágazati szabályozások nem a szolgáltatások tartalmát és a minimumkövetelményeket határozzák meg, hanem olyan követelmények kialakításával próbálják mikro-szinten menedzselni a helyi feladatellátást, amelyekkel valamelyest korlátozzák a helyi autonómiát. Ezért mondható el az, hogy a helyi feladatellátás egyszerre alul- és túlszabályozott. Az ágazati szabályozások ráadásul folyamatos változásban voltak az elmúlt években. A változásokkal egyre több elvárásnak kellett megfelelniük az önkormányzatoknak, és egyre nıtt a kötelezıen ellátandó feladataik köre is. A gyakori változások megnehezítették a költséghatékonyságra való törekvést, a helyi igények követését, és a hosszabb távú helyi költségvetési tervezést. A bıvülı feladatleadással párhuzamosan a források nem bıvültek a megfelelı mértékben, sıt, egyes években a reálértékük csökkent.
208
Az önkormányzati rendszer lényegi mőködését tehát gyakorlatilag az egyszerő többséggel módosítható költségvetési és ágazati törvények rendszeresen módosították, és lenyomták a feladat-ellátási nehézségeket a helyi szintre, annak biztos tudatában, hogy az önkormányzati rendszer eladósodásának törvényes korlátjait megteremtette a kormányzat a települési hitelfelvétel megfelelı szabályozásával. Az oktatásban a finanszírozási oldali egyenlıtlenségek oda vezetnek, hogy még akkor is valószínő, hogy nagyon eltérı az oktatás minısége a települések között, ha az ágazati szabályozások által meghatározott követelményeknek meg is felelnek az önkormányzatok. A szociális ellátásban a decentralizált feladatellátásból fakadó egyenlıtlenségek még komolyabb gondot okoznak: épp azoknak a településeknek vannak a legkomolyabb ellátási igényeik, melyek a legrosszabb pénzügyi feltételekkel rendelkeznek ezeknek az igényeknek a kielégítésére.
Az önkormányzati gazdálkodás – finanszírozás A helyi önkormányzatok bevételei: − saját bevételek − központi költségvetési kapcsolatokból származó források − pályázati források A helyi önkormányzatok saját bevételeinek legfontosabb elemei az alábbiak: − törvényben rögzített módon a települési önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók (a legmeghatározóbb ezek közül az iparőzési adóból származó bevétel); − saját tevékenységbıl, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat, bérleti díj; − illetékek (külön törvényben meghatározottak szerint); − átvett pénzeszközök, − környezetvédelmi és mőemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada, − a helyi önkormányzatok egyéb bevételei. A helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásai − az átengedett személyi jövedelemadó, − valamint az állami támogatások és hozzájárulások − összegét foglalják magukba. A helyi önkormányzatok a személyi jövedelemadóból több csatornán keresztül részesülhetnek: egy része a lakóhelyen marad, másik része a normatív támogatásokba beépülve, a jövedelemdifferenciálódás mérséklése támogatási forma keretében, valamint a megyék számára kerül elosztásra. Az önkormányzatok SZJA részesedése 1996-1998 között nıtt 40%-ra (a korábbi 35%ról), ez a mérték azóta nem változott. 2007-ben azonban – a korábbi 10%-ról – 8%-ra csökkent a helyben maradó rész aránya; az arányeltolódásból „felszabaduló” forrás normatív támogatásként kerül vissza az önkormányzatokhoz, vagyis a feladatot ténylegesen ellátókhoz jobban „húz”. A központi költségvetési források különbözı jogcímeken keresztül jutnak el az önkormányzatokhoz: − a helyi önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételei közül a normatív állami hozzájárulások és támogatások jelentik a legnagyobb részesedést, amely a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján kerülnek meghatározásra. E hozzájárulásokhoz „alanyi jogon” juthatnak hozzá 209
az önkormányzatok, és – bár feladathoz kapcsolódnak – felhasználási kötöttség nélkül járnak; − szintén normatív módon, azonban felhasználási kötöttséggel vehetik igénybe az önkormányzatok az un. normatív, kötött felhasználású támogatásokat. Ide tartoznak az egyes közoktatási, valamint szociális feladatokhoz kapcsolódó kiegészítı támogatások, a helyi önkormányzati hivatásos tőzoltóságok támogatásai, valamint a többcélú kistérségi társulások támogatásai; − fıleg a fejlesztési elképzelések megvalósulását, illetve egyes mőködési kiadások finanszírozását segítik a központosított elıirányzatok, amelyek felhasználási kötöttséggel illetik meg az önkormányzatokat, általában pályázat útján; − az önkormányzati finanszírozás jelenlegi rendszerében kiemelt szerepet kapnak a többcélú kistérségi társulások a lakosság közszolgáltatásokkal való minél magasabb színvonalú, hatékonyabb ellátása érdekében. A kistérségi együttmőködés lényege, hogy azokat a lakossági szolgáltatásokat, amelyek az ország valamennyi településén nem, vagy nem megfelelı színvonalon biztosítottak, a jövıben többcélú kistérségi társulás keretében lássák el; − „forráskiegyenlítı” szerepet töltenek be az önkormányzatok mőködıképességét biztosító támogatások is: − az ÖNHIKI néven ismertté vált támogatás 1993. óta segíti az önkormányzatokat, amelyek mőködése az elvárt takarékos gazdálkodás mellett nem biztosítható, − az 1996. évi XXV. törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szól, mely lehetıvé teszi a helyi önkormányzatok fizetıképességének helyreállítását, a hitelezık követelésének vagyonarányos kielégítését és a helyi önkormányzatok kötelezı feladatainak az adósságrendezési eljárás alatti folyamatos teljesítését. − a mőködıképesség megırzését szolgáló támogatások harmadik eleme a mőködésképtelen önkormányzatok egyéb támogatása, mely 2000. óta szerepel a költségvetési törvényben. A támogatás célja, olyan egyedi, nem tipizálható mőködési problémák kezelése, amelyek egyéb rendszerek keretei között nem kezelhetık. Az önkormányzati alrendszerben jelen levı strukturális problémák kihatnak a finanszírozási rendszerre is. Így az elaprózódott településszerkezet, a széles feladat- és hatáskör, valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott kötöttségek bonyolulttá vált a finanszírozási rendszer, így pl. a kilencvenes évek eleje óta a normatívák száma megsokszorozódott, és az igénybevételi szabályok is összetetté váltak. Az államháztartás által centralizált jövedelmekbıl az állam és az önkormányzatok közötti forrásmegosztás során: − egyfelıl érvényre kell juttatnia azt az elvet, hogy az állam az érintett önkormányzatok illetékességi területén keletkezı jövedelmeket (központi adókat) megosztja a teljesítmények növelésében szerepet vállaló helyi közösségekkel (érdekeltségi elem); − másfelıl a megosztásra kijelölt bevételek részbeni átengedésével az állam is szerepet vállal − a saját bevételek kiegészítésében, − a közhatalmi funkciók finanszírozásában, − az életminıséget javító közszolgáltatási tevékenység mőködési feltételeinek javításában, − illetve a leszakadó térségek felzárkóztatásában.
210
A megosztás igénye azonban nemcsak az állam és önkormányzatok, hanem az önkormányzatok egymás közötti viszonyában is érvényesülhet. A megosztott források alkalmazása során korrekciós mechanizmusok igényével is számolni kell: − egy gazdasági év eredményeirıl a tárgyévet követıen kell részletezı bevallást készíteni, s az elszámolás ismeretében lehet a bevételeket beépíteni a rákövetkezı év költségvetésébe, − a centralizált bevételek jelentıs köre közvetlenül nem köthetı egy-egy településhez, így a számítás alapjául szolgáló bevételeket valamilyen vetítési kulcs alkalmazásával kell központilag szétosztani.
Az önkormányzati költségvetési és finanszírozási rendszer fejlesztési területei Költségvetés-készítés. A többéves költségvetési tervezés kereteit meg kell erısíteni. Érdemes lenne megfontolni külön költségvetési szabályok kialakítását a folyó és a tıketételek tekintetében. A többéves költségvetés készítése lehetıvé tenné – hiányok idıleges megengedésével – a deficittámogatás kiküszöbölését. Átláthatóság és ellenırzés. A számlaellenırzési mechanizmusokat ki kellene terjeszteni, hogy lehetıvé váljon az önkormányzati elszámolások teljes körő ellenırzése. Az ellenırzést erısíthetné az is, ha lehetıvé tennék a független szakemberek által elvégzett könyvvizsgálatokat. Ezen kívül, olyan elıírásokat lehetne bevezetni, melyek kötelezik a helyi önkormányzatokat a hiányos vagy hibás elszámolások újra benyújtására, megkövetelik, hogy a költségvetési szabályok megsértésérıl beszámolót készítsenek, amely kifejti a problémák forrását, valamint a megoldásukra irányuló terveket. Végül, kívánatos lenne a költségvetésen kívüli tételek jobb áttekinthetısége, és a közbeszerzések ésszerőbbé tétele. Mérési-értékelési rendszer. Az összehasonlítható költség-, kibocsátás és teljesítménymutatók kidolgozása. − a pénzforgalmi szemlélető szabályozás mellett fokozatosan ki kell alakítani az üzemgazdasági szemlélető gazdálkodást, s láthatóvá kell tenni a közszolgáltatások kiterjedtségét, a bevételekkel való gazdálkodás eredményességét, s mérhetıvé kell tenni, hogy a különbözı közszolgáltatási feladatok mibe kerülnek, illetve milyen eredménnyel hasznosulnak; − a gazdálkodás modernizációjának fel kell erısítenie a vagyongazdálkodás szerepét, s gondoskodnia kell az elhasználódott vagyon visszapótlási mechanizmusáról. Tekintve, hogy az 1990. évi Ötv hatályba lépésével a helyi társadalmak nem kezelıi, hanem tulajdonosai a vagyonnak, így a vagyonvisszapótlásról is a helyi szabályozás keretében kell gondoskodni; Bonyolultság. A rendszer egyszerősítése érdekében a normatív (képletalapú) támogatások számának csökkentése célszerőnek látszik. A saját források jelentıs növelése. Az önkormányzati rendszert érintı modernizáció kulcskérdése – valamennyi szintet érintıen – a saját források jelentıs növelése. A finanszírozás megújítása során figyelembe kell venni, hogy érdemi saját forrás nélkül − nincs mőködıképes címzett- és céltámogatási rendszer (saját erı nélkül a pályázatokon indulni sem lehet); − pályázatok nélkül nem hívhatók le az EU források (saját erı nélkül a pályázatokon indulni sem lehet);
211
− kiszámítható (biztonságos) saját források nélkül a helyi közösségek nem tekinthetık hitelképesnek (a pénzintézetek által garanciális háttérnek tekintett saját források hiányában érdemleges kölcsönforrások nem mobilizálhatók); − saját erıforrás hiányában a helyi társadalmak „önmegvalósító” programjai sem finanszírozhatók. (8) Az önkormányzati saját bevételek „felértékelıdése” részben a jogcímek bıvítésével, részben a kulcsok növelésével biztosítható. A helyi önkormányzatok saját bevételeinek forrásai: − intézményi tevékenységbıl származó díjbevételek (valós költségek alapján kell meghatározni, illetve a díjak meghatározásánál – a jelenlegi gyakorlattal szemben – érvényesíteni kell az amortizációt is); − a helyi közteherviselésbıl származó bevételek (jövedelemre épülı iparőzési adó és fokozatosan belépı értékalapú ingatlanadózás); − a saját jogú források gyarapodását szolgálhatja a ma még megosztott forrásként kezelt adóknak a saját bevétellé nyilvánítása (gépjármőadóból származó bevételek); − pótlólagos bevételt jelenthetnek az EU-tagországokban alkalmazott „céladók” önkormányzatok általi szabályozása (pl: Víz- és csatornahasználati díj, energiaadó, egyebek). (8) A helyi iparőzési adó jelenleg alkalmazott rendszer mind az önkormányzatok, mind a vállalkozások számára sok problémával jár. Az önkormányzatok szempontjából problémát jelent, hogy adminisztrációs terhei magasak, az adóval kapcsolatos terhek exportálhatóak, és a bevételek erıteljesen kitettek a ciklikus ingadozásoknak, ami helyi adóbevételek esetén nem szerencsés. Továbbá miközben a helyi önkormányzatok bevételeinek 14%-a az iparőzési adóból származik, rendkívül elınytelen a bevételek területi megoszlása, mert az önkormányzatok 10%-a részesül a bevételek 80-85%-ból. A települések egész sora döntött úgy, hogy eltörli, vagy be sem vezeti az iparőzési adót (1. számú melléklet). Az adót eltörlı települések legtöbbször kis, eldugott falvak, amelyek nehezen megközelíthetık, így nincs is reményük arra, hogy nagyvállalatok telepedjenek le a környéken. Van, ahol túl szegény a település, mások a befektetıket szerették volna ösztönözni arra, hogy letelepedjenek a faluban. Némely városokban ideiglenes adómentességet kínálnak. Az iparőzési adó a gazdálkodói oldal számára is számos torzulást okoz. Egyrészt nem semleges az egyes gazdasági ágazatokat tekintve, mert elsısorban a szolgáltatási tevékenységeket sújtja (a kisebb költségtartalom miatt) és kevésbé érinti az ipart és a termelı tevékenységeket. További torzító jellegzetessége, hogy nem profit, hanem árbevétel alapú és ennek következtében a veszteséges cégeket duplán bünteti. Az említett problémák indokolják az iparőzési adó átalakítását, párhuzamosan az önkormányzatok számára kiesı bevételek pótlásával. A saját bevételek jogcímeit úgy kell kialakítani, hogy egyfelıl vegye figyelembe a helyi társadalom és lokális gazdaság teherviselı-képességét; másfelıl a közösségi szolgáltatások – a terhek vállalásával arányosan – biztosítsa a mindenkori szükségletek kielégítését. Egy szabályozórendszer akkor jó, ha − egyszerő (könnyő megérteni a szabályokat), − betartatható (olcsó az ellenırzése, vagy drága a megkerülése), − önszabályozó (nem igényel külsı beavatkozást) − vonzó (a résztvevık elfogadják, azaz felismerik benne saját érdeküket). (4) Az adózás nem más, mint átalánydíj a társadalom bizonyos közös költségeinek fedezésére, és az átalánydíj szükségképpen pazarlással jár. Nemcsak igazságtalan, ha 212
valakit olyan áru vagy szolgáltatás megfizetésére késztetnek, amit nem vesz igénybe, de aki nem közvetlenül fizet, az könnyen pocsékol is. Gazdaságilag elınyösebb, ha mindenki azért fizet, amit igénybe vesz, és kiderülhet, hogy mibıl mennyire van igény. (4) Csak abban az esetben van létjogosultsága az átalánydíjnak, ha a fogyasztás mérése többe kerül, mint a mérés által megtakarítható fogyasztás. Számos olyan szolgáltatás van, ahol - a jelenlegi technikai színvonal mellett - a tényleges fogyasztás mérése nagyon drága. Ilyen például a közvilágítás, a köztisztaság, stb. Ezeket a szolgáltatásokat azonban tekinthetjük úgy, mint egy komplexebb szolgáltatás részét. Ezért indokolt, ha az önkormányzat az általa nyújtott szolgáltatások ellenértékére igényt tart, és e díjnak a területen lakó és dolgozó személyek számától vagy az általuk igénybe vett ingatlan méretétıl, de semmi esetre sem az egyének jövedelmétıl kell függnie. (4)
213
1. számú melléklet Adómentes települések listája Baranya Almamellék Almáskeresztúr Alsószentmárton Aranyosgadány Ág Áta Bakóca Baranyahídvég Baranyaszentgyörgy Basal Bogádmindszent Boldogasszonyfa Botykapeterd Csarnóta Csebény Cun Drávacsehi drávacsepely Drávapalkonya Drávapiski drávaszerdahely Egyházaskozár Erdısmekse Fazekasboda Feked Geresdlak Gerényes Gyöngyösmellék Hegyhátmaróc Hegyszentmárton Himesháza Husztót Ibafa Kemse Kémes Kisasszonyfa Kisbeszterce Kisdér Kisdobsza Kishajmás Kistamási Kistótfalu Kovácshida Lothárd Magyaregregy Maráza Martonfa Matty Márfa Máriakéménd Mekényes Merenye Mezıd Mindszentgodisa
Damak Dámóc Detek Erdıhorváti Felsıberecki Felsıvadász Fóny Fulókércs Gadna Gagybátor Gagyvendégi Harsány Hernádbüd Hernádcéce Karos Kánó Komlóska Korlát Kupa Ládbesenyı Lénárdaróc Litka Meszes Novajidrány Pányok Pere Selyeb Szemere Tardona Tiszavalk Tornaszentandrás Uppony Vizsoly Zemplénagárd Fejér Nadap Sárszentágota Sárszentmihály Gyır-Moson-Sopron Acsalag Árpás Bodonhely Cakóháza Cirák Csapod Ebergıc Edve Egyed Fehértó Fenyıfı Hövej Maglóca Markotabödöge Mórichida Osli
Mucsi Somogy Bakháza Murga Bolhó Nagykónyi Csoknyavisolnta Nagyszékely Csököny Nagyszokoly Darány Sárpilis Drávagárdony Szálka Drávatamási Szárazd Fiad Tevel Gadány Tornanémedi Háromfa Závod Heresznye Vas Hosszúvíz Acsád Istvándi Andrásfa Kaposhomok Apátistvánfalva Kelevíz Bozzai Kercseliget Daraboshegy Kisasszond Halastó Kisbajom Hegyhátszentpéter Kıkút Kemeneskápolna İrtilos Kétvölgy Ötvöskónyi Köcsk Pamuk Kıszegpaty Patca Lócs Porrog Mesteri Porrogszentkirály Meszlen Porrogszentpál Nagygeresd Rinyabesenyı Nagymizdó Rinyakovácsi Nemesládony Somogybükkös Nemesmedves Somogydöröcske Nemesrempehollós Somogysimonyi Orfalu Somogyszentpál Pecöl Szabás Tömörd Visnye Vásárosmiske Zákányfalu Veszprém Szabolcs-Szatmár-Bereg Adorjánháza Bátorliget Apácatorna Benk Bakonykoppány Beszterec Bakonyság Botpalád Bakonyszentkirály Cégénydányád Bakonyszőcs Császló Balatoncsicsó Encsencs Békás Fülesd Csögle Fülösdaróc Döbrönte Gacsály Egeralja Gelénes Ganna Gebérjen Hegymagas Gulács Kamond Gyırtelek Kemenesszentpéter Gyulaháza Kisberzseny Gyügye Kispirit Gyüre Magyargencs Hermánszeg Megyer
214
Molvány Nagycsány Nagydobsza Nagyhajmás Nagypall Nagypeterd Nagyváty Nyugotszenterzsébet Ófalu Ózdfalu Palé Palkonya Patapoklosi Pereked Pettend Pécsdevecser Piskó Sámod Somogyapáti Somogyhatvan Somogyviszló Szaporca Szava Szentlászló Szıkéd Szulimán Tarrós Tengeri Tékes Tésenfa Tótszentgyörgy Varga Vékény Vokány Zaláta Zengıvárkony Bács-Kiskun Bácsszentgyörgy Csikéria Dunaszentbenedek Fülöpjakab Újsolt Békés Kevermes Magyarbánhegyes Magyardombegyház Újszalonta Végegyháza Borsod-Abaúj-Zemplén Abaújalpár Abaújkér Abaújlak Abaújvár Balajt Boldogkıújfalu
Pusztacsalád Hodász Rábaszentmiklós Jánd Rábcakapi Jármi Szakony Kántorjánosi Tényı Kék Vásárosfalu Kisnamény Kispalád Hajdú-Bihar Ebes Kisszekeres Tiszagyulaháza Kömörı Lövıpetri Heves Aldebrı Magosliget Dormánd Magy Egerbakta Mátyus Feldebrı Nagydobos Hevesvezekény Nemesborzova Pély Nyírcsászári Tarnabod Nyírkáta Tófalu Nyírpilis Záránk Nyírvasvári Jász-Nagykun-Szolnok Olcsva Tiszapüspöki Olcsvavári İr Nógrád Alsótold Panyola Bokor Papos Cered Pátyod Cserhátszentiván Penészlek Csitár Piricse Erdıkürt Rápolt Felsıtold Rozsály Garáb Sonkád Iliny Szamosangyalos Kisbágyon Szamosújlak Kutasó Terem İrhalom Tiszaadony Szilaspogony Tiszabercel Terény Tiszakerecseny Zabar Tiszamogyorós Tiszavid Pest Csomád Turricse Csıvár Vámosatya Felsıpakony Zajta Pánd Zsarolyán Tésa Tolna Újlengyel Alsónána Bikács Értény Felsınána Felsınyék Fürged Gráboc Jágónak Kajdacs Kaposszekcsı Keszıhidegkút Kéty Kistormás Kisvejke Koppáníazánró Kölesd Lengyel
215
Nagydém Nagypirit Óbudavár Oroszi Szentjakabfa Tagyon Tüskevár Zala Almásháza Alsórajk Bezeréd Bocska Bokaháza Böde Döbröce Dötk Egeraracsa Felsıszenterzsébet Főzvölgy Gelsesziget Győrős Hosszúvölgy Kacorlak Kallósd Kányavár Kerecseny Kispáli Kisrécse Lendvajakabfa Ligetfalva Magyarföld Miháld Mikekarácsonyfa Nagybakonak Nagygörbı Nemesnép Nemespátró Orosztony Pölöskefı Ramocsa Resznek Sand Sénye Szentgyörgyvölgy Sznetkozmadombja Tilaj Vasboldogasszony Vidornyafok Vöckönd Zalaboldogfa Zalaköveskút Zalamerenye Zalasárszeg Zalaszentlászló Zalaszentmárton Zalaújlak Zebecke
Felhasznált szakirodalom: 1) Vitaanyag a helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének irányairól www.bm.hu/web/portal.nsf/index/ 2) OECD ország-tanulmány www.oecd.org/dataoecd/20/35/38623326.pdf 3) Somai Miklós: Adózás és társadalomi versenyképesség Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet Mőhelytanulmányok: 73. szám 2006. november 4) Liska Tibor: Ökonosztát 5) Kornai János Az állampolgár és az állam: a jóléti rendszer reformja. Mozgó Világ 1996. 2. sz. Budapest. 6) Voszka Éva: Versenyteremtés – alkuval http://www.piacesprofit.hu/?r=10416&p=1 7) Gáspár Pál – Halász Anita – Lepp-Gazdag Anikó: Az államháztartás mőködési problémái http://mek.oszk.hu/04400/04427/04427.pdf 8) Pitti Zoltán: Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozásának modernizációja http://icegec.hu/hun/rendezvenyek/lezarult/MKT_06_16/data/Pitti_Z.pdf 9) http://www.mindentudas.hu/bekesilaszlo/20060917bekesi1.html?pIdx=3 10) http://www.dti.rkk.hu/kiadv/falukonf/falukonf03.html 11) http://www.otm.gov.hu/web/portal.nsf/html/onkfel_hataskor.html 12) http://toosz.webalap.hu/ 13) http://www.euguide.hu/cgi-bin/write.cgi 14) http://www.bm.hu/web/portal.nsf/29158ada801416a7c1256f85003462a3/07571 6aa43151f11c1257280005647fb?OpenDocument 15) http://www.europarl.europa.eu/news/public/story_page/056-7529-108-04-16909-20060424STO07528-2006-18-04-2006/default_hu.htm 16) http://www.szabadgondolat.hu/index.php?aid=44&cid=9 17) http://europeum.org.hu/?cat=20 18) http://elib.kkf.hu/ewp_06/0604_08.pdf 19) http://www.levego.hu/kiadvany/allamhaz/berlin.pdf 20) http://www.jogiforum.hu/publikaciok/144 21) http://www.demos.hu/Tevekenyseg/Rendezvenyek/bazisszemlelet?print=1 22) http://ffdf.mfb.hu/2007/2/a-koltsegvetes-konszolidacioja-es-strukturalisreformja 23) http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00075/pdf/LaszloCs.pdf 24) http://www.lib.uni-corvinus.hu/up/up200501hun/isbd_1464.html 25) http://www.mfor.hu/cikk.php?article=36080&pat=37 26) http://icegec.hu/hun/_docs/sajto/Adoverseny_HA_2004_06_04.pdf 27) http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2004_2009/documents/dt/653/653485/ 653485hu.pdf 28) http://web.bm.hu/belugy/krendez.nsf/ADB32D908068D0E4C1256FA9004DDA03/$FILE/ Magyar%20Gazdas%C3%A1gi%20F%C3%B3rum%202005%20program.pdf 29) http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20060206&rub=print_gazd&cl=149253 30) http://www.fn.hu/cikk/00140000/140982/dezso_attila_veszelyben_versenyelony .php 31) http://www.tarki.hu/hu/research/development/hea_elemzesek_20070321_3.%20 fejezet.pdf 32) http://itak.joomla.sztaki.hu/images/stories/1per2/8-treier.pdf 33) http://www.piacesprofit.hu/?r=10416&p=1
216
217
AKTUÁLIS STRATÉGIAI MODELLEK A FALUGAZDASÁGBAN
218
219
A modellek készítésében részt vevık: Támogató szakértık Dr. Háry András PhD. igazgató, APNB Kft Ifj. Paróczai Péter sales manager, ELCOTEQ Magyar Attila igazgató, Prudentia Kft Kaszás Erika gazdasági igazgató, Szt. Lázár Kórház dr. Laczkó Tamás orvos-igazgató, Szt. Lázár Kórház dr. Pasztuhov Ágoston fıorvos, Szt. Lázár Kórház Virágné Csordás Erzsébet osztályvezetı, Szt. Lázár Kórház Dr. Cselényi József professzor emeritus, Miskolci Egyetem Dr. Németh János PhD. egyetemi docens, Miskolci Egyetem Somogyi Márta adjunktus, Miskolci Egyetem Fejes Gábor osztályvezetı, Bombardier Kft Antali Károly elnök-vezérigazgató, Wamsler SE Dr. Sántha Imréné ny. osztályvezetı, KSH
Szakértık Dr. Pál Tibor egyetemi docens, intézetigazgató, Miskolci Egyetem Szilágyi Roland tanársegéd, Miskolci Egyetem Dr. Rozgonyi József docens, intézetigazgató, BGF Paróczai Veronika osztályvezetı, VPOP Szabó Zsolt adjunktus, tanszéki osztályvezetı, BGF Dr. Illés Béla egyetemi tanár, tanszékvezetı, Miskolci Egyetem Paróczai Péterné dr. fıiskolai docens, tanszéki osztályvezetı., BGF Balláné Nagy Katalin adjunktus, BGF Dr. Radván Mihály adjunktus, BGF
Polgármesterek, falvak szakértıi Molnár Katalin polgármester, Kazár Tóth Károlyné polgármester, Bárna Czene Árpád polgármester, Cered Nagy Tamás polgármester, Zabar
220
Nagy György polgármester, Szilaspogony Földi Gyula polgármester, Mátranovák Gecse László polgármester, Mátraterenye Angyal Jenı polgármester, Vizslás Bencsik Ernı polgármester, Rákóczibánya Erıs Róbert polgármester, Nemti Vincze László polgármester, Mátraszele Hadik József polgármester, Bárna Csikó István Béla polgármester, Mátranovák Jakab Gábor szerkesztı, Rákóczibánya Tóth László iskolaigazgató, Mátraszele Tızsér László, Kazár Czene Árpádné, Cered
A BGF PSzFK Salgótarjáni Intézet hallgatói Serfızı Georgina
Majkút Viktória
Nagy Henrietta
Katona Krisztina
Kovács Karina Ágnes
Tızsér Eszter
Tóth Györgyi
Séber Erika
Bárány Katalin
Balina Viktória
Hudák Gabriella
Percze Szabolcs
Oláh Károly
Sebák János
Ádám Ferenc
Szarka Gábor
Onder Rita
Németh Anita Mária
Birk Nikoletta
Varga Beatrix
Domoszlai Zsolt
Kakas Tibor
Mente Krisztina
Kiss Tamás
Tóth Dávid
Máriás Bence
Szalai Katalin
221
PARÓCZAI PÉTER
STRATÉGIÁK A FALUGAZDASÁGBAN Magyarország belépett az Európai Unióba. Az egész ország európai, világmérető gazdasági verseny részese lett. A belépés nem azt jelenti, hogy Magyarország egy támogatott pozíciót vehet fel, hanem azt, hogy a belépés pillanatától kezdve az európai települések, kistérségek, megyék, régiók és országok között kiélezett, nyílt verseny folyik. A verseny alapja a társadalmi-gazdasági pozíciók megszerzése, a környezeti, természeti viszonyok célszerő kihasználása, a térségi-tájélhetıség színvonalának javítása, a versenyképesség és a fenntarthatóság. Az eredményességen múlik egy térség lakosságmegtartó képessége, lakhatósági vonzereje és mindegyik hátterében a társadalmi-gazdasági fejlıdés stagnálása vagy visszamaradása áll. Minden kutatási területünkön lévı falunak, mikrotérségnek vagy faluközösségnek elkerülhetetlenül bele kell kapcsolódnia ebbe a versenybe és abban permanens módon kell helytállnia. Tudomásul kell venni, hogy egy térség élhetısége – mint mindenütt a világban – identitásán, versenyképessége vállalkozóinak, gazdálkodóinak és befektetıinek cselekvésein és innovációján múlik. Az élhetıséghez a versenyképességhez tartozó kohéziós feltételeket, a versenyképes gazdasági rendszer egyensúlyát és a fenntarthatóságot a térségstratégia kell hogy biztosítsa.
I. Stratégiai meggondolások a területgazdaságban Ehhez a világmérető versenyfelvállaláshoz a térség egységes, jól menedzselhetı tervrendszerére van szükség. Ennek hátterében áll a jól menedzselt önkormányzat, amely a stratégiai terven keresztül képes integrálni a gazdaság szereplıit, a támogató civil szervezeteket és a lakosság aktivitásait.
1. A stratégiaépítés gazdasági alapjai a térségben Ma szokás, hogy a vidékiséget, a támogatandóságból vezetik le vagy az elmaradottságot statisztikai ismérvekkel jellemzik. Mint eszközök természetesen ezek szükségszerőek, de a probléma leírására komplex módon alkalmatlanok. Ezért a kutatási területünk gazdasági helyzetével kapcsolatban néhány alapvetı szempontot a tapasztalatok segítségével írunk le. 1. Az önfenntartás, önfejlesztés ismerévei A falvak érdekeltségének tisztázatlansága bizonytalanná teszi az önfenntartásra vonatkozó gazdasági törekvéseket, ellentmondásokat, vitákat szül. Az önfenntartó szellem csak azokon a helyeken jelenik meg, ahol az önkormányzat vezetıi intuitív módon felvállalják ezeket. A stratégiai tervezés módszere és gyakorlata kialakulatlan.
2. A térség elmaradottságának ismérvei Az összeomlott ipari vonzáskörzetek, az ipar hiánya, megszőnése vagy hanyatlása. A kisvállalkozások túlsúlya, a gazdasági szerkezet folyamatos romlása. A kutatásban jellemzett kistérségek GDP-jének csökkenése, stagnálása.
222
A mezıgazdaság visszavonulása, mőveletlen földek, az erdısödés hanyatlása. A gazdasági hálózatok kialakulatlansága. A pályázati rendszer gazdaságtámogató szerepe alacsony, mert a fejlesztések jelentıs része egyszeri befektetés, amelynek nincs hozadéka. A képzett munkaerı – elsısorban fiatalok – elköltözése. Magas munkanélküliség, az aktív foglalkoztatottak alacsony aránya, kevés munkahely. A lakosság létbizonytalanságának növekedése, a felülrıl jövı intézkedések, reformok kétes fogadtatása. Növekvı – relatív – elszigeteltség. Környezeti és természeti károk megjelenése, a táj lerombolása. A társadalmi mobilitás hiánya. A közösségek, hagyományos együttmőködési formák bomlása.
3. Tudat-társadalmi tudat állapota Az állam szerepének teljes túlértékelése. Az egyéni szerepvállalás tisztázatlansága. A gazdaság, a vállalkozás szerepének ismeretével kapcsolatos hiányok. A közösségi együttmőködés technológiáinak nem kellı ismerete. 4. Oktatás Jellemzı az oktatási rendszerekre az összevonás, amely jól kezelt, de az oktatás néhány alapvetı gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos kérdésre nem ad választ.
A felzárkóztatást – kivételektıl eltekintve – nem valósítja meg. A gazdasági ismereteket nem közvetíti (alapfokon). A vállalkozóvá válást nem támogatja. Kommunikációs készségeket alacsony szinten fejleszti. Nyelvtudás alacsony színvonalú. ICT technológia és tudás alacsony színvonalú.
2. Stratégiai alapok A hátrányos helyzet figyelembevételével olyan stratégiai megfontolásokat kell eszközölni, amelyek segítik a felzárkózást és támogatják az önfenntartó és önfejlesztı gazdaság megteremtését. A stratégia meghatározásánál a közgazdasági megfontolásokat helyezzük elıtérbe, hiszen a térségpolitika hatékonyságának feltételét ez szolgáltatja. 1. Térség (falu) küldetése. A falunak a helyi, a hazai, az uniós és a globális gazdasági kihívásoknak, feltételeknek kell megfelelni. Ezek a kihívások és feltételek küldetési kényszerpályákat jelölnek meg. Ezek a következıek: Az önfenntartó gazdálkodás kényszere Az elkövetkezı évek, évtizedek társadalmi, gazdasági létkérdése lesz, hogy a falvak képesek lesznek-e önfenntartó pályára állni. Képesek lesznek-e a környezeti és természeti feltételek biztosítására. Ezért elkerülhetetlen a környezeti-természeti, a társadalmi-gazdasági, a települési-táji javakkal történı gazdálkodás. A gazdálkodás hatékonysága
223
a társadalom és a gazdaság szervezettségén fog múlni. A fejlıdést a gazdasági verseny és a hálósodás fogja meghatározni. Az oktatás kényszere Mindenekelıtt a falu lakosságának szemléletében kell jelentıs változásnak végbemennie. Világosan kell látni, hogy az állam jelentıs korlátokkal rendelkezik és a vele kapcsolatos bizalom az egyén gazdasági aktivitásait nem korlátozza. A helyi oktatás komoly feladatává kell tenni az önfenntartó és önfejlesztı gazdasági kultúra közvetítését az iskolarendszer keretén belül. Közvetítenie kell a helyi természeti táj és környezeti adottságok megismertetésén keresztül a helyi gazdaság adottságait és jelentıségét, támogatnia kell a vállalkozóvá válást és a hálózati gazdaság modelljének megismertetését. Már fiatal korban érzékeltetni kell, hogy bármely szintő iskola elvégzése után van hová visszatérni és gazdasági aktivitásokat kezdeményezni. Az együttmőködés kényszere (stratégia alkotás és megvalósítás) A falupolitika csak a falu civil szférájával és versenyszférájával (gazdálkodók, vállalkozók, befektetık) együttmőködve és összhangban tevékenykedve lehet eredményes. Tisztázni kell a partnerség, a partner kapcsolatok és a társadalmi-gazdasági struktúrák tartós viszonyait. Minıség és fenntarthatóság kényszere Szembe kell nézni azzal, hogy a mennyiségi fejlıdés helyett a minıségi válik meghatározóvá. Annak lesz esélye, aki a kedvezı környezetitermészeti, társadalmi-gazdasági települési-tájélhetıséget tud teremteni, versenyképes lesz, ugyanakkor az élhetıség és a versenyképesség egyensúlyát, a fenntarthatóságot hosszú távon biztosítani képes. A falu menedzsmentje, önkormányzata új kihívások elé néz, a tervszerőség, a szakszerőség felértékelıdik, általában a tudás dominálja a menedzsment eljárásokat.
2. A falu jövıképe A jövıképet a partnerség komplexitásának jegyében a falupolitika, a versenyszféra és a civilszféra együttmőködésében értelmezzük. A civilszféra és az önkormányzat jövıképe az élhetı jövı. A versenyszféra és az önkormányzat jövıképe a versenyképes és önfenntartó jövı. Az önkormányzat jövıképe a fenntartható jövı, és érdekeltség képviselete a falugazdaság fejlıdésében és fejlesztésében. Az oktatás jövıképe. A versenyképességhez és önfenntartáshoz szükséges tudásjavak biztosítása, a hálózati tudás közvetítése.
3. A stratégiai megvalósítás alapjai Ahhoz, hogy a falustratégia hatékony legyen a megvalósítás szempontjából célszerő átgondolni a többhasznosságú függvény értelmezésének gyakorlati szempontjait. Ennek megfelelıen a megvalósításnak a következıket kell figyelembe vennie:
224
Társadalmi és környezeti feltételek ismerete, figyelembe vétele és integrálása. Morális tényezık számbavétele az együttmőködés igényei szerint. Stratégiai befolyásolás, amelynek alapja a pótlólagos erıforrások hatékony elosztása a faluban. A gazdasági-pénzügyi életképesség, fenntarthatóság számbavétele, mint elsıdleges prioritás. Technikai megvalósítás, amely a stratégiai tervek megvalósításának technológiáját jelenti. (Hálózati gazdaság, klaszter ,... , stb.)
4. Az önfenntartó falugazdaságban
stratégia
készítésének
gyakorlati
módszerei
a
A korábbiakban megfogalmaztuk a stratégia-alkotás és megvalósítás alapjait. Ezek figyelembevételével célszerő átgondolni a munka megalapozásához azt a logikus technológiát, amely alkalmas az erıforrások számbavételére, a stratégia kijelölésére, az ellentétes érdekek egyeztetésére, megvalósítás körülményeinek tisztázására és a lebonyolítására. Kiinduló pont minden esetben annak tisztázása, hogy a változás, a fejlesztés hogyan hat a falugazdaság helyzetére, miért hasznos a közösségnek és milyen következményekkel jár. A helyi természeti környezet és a helyi erıforrások minden innovációnak az elsıdleges alapját kell hogy képezzék. Amennyiben ezek nem adnak lehetıséget a fejlıdéshez, akkor kell más erıforrásokat feltételezni. Alapvetıen a helyi forrásokra, a helyi megvalósítási kapacitásokra és a helyi igények kielégítésére kell törekedni. A helyi adottságok számbavétele után kell az idegen forrásokra vagy a termékek, szolgáltatások más területő kibocsátására gondolni. A falusi stratégiának meg kellene értenie az élımunka megtakarítás ipari doktrínájának tarthatatlanságát. Az önfenntartás érdekében be kell vezetni az élımunka speciális, adott helyhez rendelhetı értékelését és számbavételét. Ez azt jelenti, hogy speciális belsı értékelı és számbavételi rendszerek kialakítása válik szükségessé. A helyi termékek és szolgáltatások hálózati gazdaságba vagy világpiaci értékesítésre történı megfeleltetését elıtérbe kell helyezni. Fel kell értékelni a helyi termékek és szolgáltatások piacra vivı tevékenységét. A gazdaság fontos szereplıje a helyi kisipar és kiskereskedelem. Ennek szerepét és mőködési viszonyait jól meg kell határozni a helyi mezıgazdasági, erdıgazdasági termeléshez képest. Ehhez kell rendelni logisztikai kapacitásokat. Meg kell kísérelni és tervezni kell, hogy a helyben elıállítható energiát a faluban használják fel. A stratégiában különleges szerepet kell szánni a faluban tartható jövedelmek maximalizálására és a külsı kiadások csökkentésére. Ebben célszerő belsı informatikai rendszer kiépítése és a közösségi áldozatok elszámolásának figyelemmel kísérése. Ki kell fejleszteni a helyi gazdaság Cash-flow kezelését. Ennek megfelelıen a falusi beruházások,
225
karbantartások stratégiában.
és
egyéb
szolgáltatások
kezelése
tervezhetı
a
Az oktatást stratégiai megalapozásként kell számba venni. Az oktatás egy komplex feladat, amely egyesíti a falu lakosságának folytonos képzését, annak érdekében, hogy a stratégia-alkotásban és megvalósításban hatékonyan részt vehessenek. Az oktatás komplex feladat, amelybe az iskolarendszer mellett bevonhatók vállalkozók és idısek egyaránt. A stratégia tervezése és megvalósítása során mindennemő költséget nyilvánosan meg kell magyarázni. Gondoskodni kell arról, hogy a már korábban keletkezett bevételekbıl kerüljenek rendezésre. A stratégiának alapvetıen tartalmaznia kell azokat a megfontolásokat, amelyek a közvetlen és közvetett szomszédságnál keletkezett externáliákat kezelik.
5. Az oktatás, mint stratégiai tényezı Az oktatás alapvetı szereppel bír a falu gazdasági stratégiájának meghatározásában. Ezek általában hosszú távú befektetésnek számítanak. Az oktatás stratégiai kérdésénél a következık meghatározása válik szükségessé: Az oktatás tematikus kérdése. A gazdasági szereplık oktatása. Az oktatás résztvevıinek, hálózatainak kijelölése. Az öregek és a lakosság aktív bekapcsolása az oktatási célok hatékony elérésének érdekében.
II. Stratégiai modellek Észak-magyarországot – beleértve az általunk tanulmányozott 11 falut is – az elvándorlás, a tartós munkanélküliség, az elöregedés és a szegénység jellemzi, ami lényegében cselekvıképtelenné teszi a helyi társadalmat. Az indusztriális viszonyok megszőnte miatt szétestek a korábbi centrum-decentrum, kapcsolatrendszerek, felbomlottak a jól determinált foglalkoztatási vonzáskörzetek és remény sincs arra, hogy a hálózati gazdaság feltételeihez a jelenlegi gazdaság igazodjon. A rendszer-aszinkronitások miatt igazgatási értelemben is az elkülönültség, a rendezetlenség jellemzi a térséget. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a centralizált állami beavatkozások deorganizálnak, a helyi érdekek nem kerülnek felszínre és a területi igazgatás reformja egyre inkább elmarad. Külön kell szólni a helyi gazdaság fejlesztésével kapcsolatos teoretikus kérdésekrıl is. Úgy tőnik, hogy akár az állami, akár az EU-s fejlesztések (pályázat és nem pályázat) terén rendezetlenség van. Az elmúlt idık jól bizonyítják, hogy az abszolút értékben jelentıs fejlesztési támogatások érdemben nem segítették a helyi gazdaság felzárkózását, sıt aktivitásokban és foglalkoztatásban stagnálás vagy enyhe romlás tapasztalható. A fejlesztések elsıdleges problémája, hogy ezek egyszeri befektetéseket finanszíroznak, amelyek fenntarthatóságával kapcsolatban teljes felkészületlenség tapasztalható. Az ökológiai és formális fejlesztések jelenthetnek GDP növekedést, de konzerválják azt a 226
fejlettségi színvonalat, amely a világpiachoz való csatlakozáshoz alkalmatlanná teszi a térség gazdaságát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy míg meglévı csekély szellemi tıkeerı ereje nem piaci gondolkodás irányába van lekötve, az nem fejlıdik és a tudásjavak tekintetében is az elmaradás válik uralkodóvá. (1. ábra) A valós helyi értékítélet elmaradását elodázza az állami szinten történı ítélkezı és döntı irányítórendszer. A magyar gazdaság kapcsolódása a globális gazdasághoz sok tekintetben rendkívül pozitívnak ítélhetı, de benne sok az ellentmondás. Magyarország tıkeimportja és multinacionális tıkehozadéka látszólag magas versenyképességet tükröz és ez elfedi a helyi gazdasági viszonyok alárendeltségét és felzárkózáshoz való alkalmatlanságát. Az állami döntéshozás problémája abból ered, hogy a felületes és tömör információk alapján kialakult kép eltakarja a helyi, a vidéki gazdasági problémákat. Ezek két területen integráltan jelentkeznek. Elmarad a tudással és a tudás megszerzésével kapcsolatos kényszer, miáltal a hálózati gazdaság létrejöttének igényei nem jelennek meg, mint növekedés generáló teljesítmények. Kutatásaink azt mutatják, hogy akár a tudásban, akár a helyi termelésben kialakult nehézségek, a külsı és felsı pressziók ellenére sem csökkennek, mert a helyi társadalom képtelen szembenézni önmagával, erejét lekötik az állami aktivitásokból adódó teljesítési kényszerek. 1. Helyi gazdaság, helyi termék, piac A helyi gazdaság számára nehéz egyértelmő és jól használható jövıképet felvázolni. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy a jövedelemtermelı képesség alacsony szintje mellett a falvakban hiányzik az a tudás, amely a helyi gazdaságot új pályára helyezné. Meg kell próbálni úgy egyensúlyozni, hogy az állami feltételek mellett új kibontakozási térként megjelenjenek azok a koncepciók, amelyeket helyben, a helyhez alkalmazkodva jelölnek ki, a helyi termékre és szolgáltatásra épül, és a helyi piac, belföldi piac és világpiac bekapcsolódására törekszik. 2. Együttmőködés, koordináció A posztindusztriális viszonyok és a látszólagos állami törıdés szétzilálja a falusi együttmőködést, a helyi gazdaság céljainak és irányainak megfogalmazása terén. Jelentıs a széthúzás és nincs egységes koordináció a tekintetben, hogy elsıdleges feladat a falu jövedelemtermelı képességének a növelése. Politikailag szektoriálisan gazdagodási szintek......, stb. szerint megosztott a falu és az önkormányzatok bizonytalan léte, függısége nehezen ad teret a helybeli együttmunkálkodáshoz. A még meglévı kohézió csupán a helybeli emberek jóindulatú akaratának köszönhetı, de hosszú távon ennek felbomlása is kódolható. 3. Tudásközpont A két évig tartó kutatás hosszú távú tanulási folyamatot eredményezett, legalábbis azt tételezzük fel mind a falvak, mind a fıiskola számára. A viszonylagos elmaradottság felértékelte a fıiskolai tudást és nyilvánvalóvá vált, hogy a tanult tudás és a gyakorlati valóság között jelentıs eltérés tapasztalható.
227
JELEN
STRATÉGIAI HORIZONT
globális színvonal tudás
tudás
globális színvonal
KOMPLEX TUDÁS helyi színvonal
helyi színvonal
idı
Termelés
GAZDASÁGI AKTIVITÁS
globális szint
idı
Termelés
globális szint
helyi gazdaság
helyi gazdaság
idı 1. ábra A helyi gazdaság és tudás állapota és stratégiai iránya 228
idı
Szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a fıiskola oktatott ismeretanyagában – valószínő más felsıoktatási intézményeknél is – hiányoznak azok a tanok, amelyek a gazdaságfejlesztés ilyen jellegő speciális problémáira keresik a megoldásokat. A kutatásunk jelentıs eredményének tartjuk, hogy felépítettük azt a koncepcionális együttmőködést falvak gazdasági fejlesztésére, felzárkóztatására nézve, amely a fıiskola szellemiségét és a falvak gazdasági aktivitásait összeköti és képes olyan fejlesztı modellek kidolgozására és megvalósítására, amelyek a helyi gazdaság falunkénti és közösségi (mikrotérség) stratégiáját új pályára helyezi. A tudásközpont koncepcionális kialakítása természetes igényként jelentkezik a kutatás talaján. Azt a gazdasági tudást, amely hiányzik a falvakból azt a fıiskola pótolni képes. Amennyiben a falvak e tekintetben fogadóképesek, úgy létrejöhetnek újfajta, speciális hálózati együttmőködések, újfajta mőködési stratégiák. (2. ábra) Az újfajta koordináció természetesen nemcsak a faluban igényel változást, hanem megváltoztatja a fıiskola struktúráit is. Ez a strukturális változás egyaránt bekapcsolja a tanárt és hallgatót az újfajta mőködési keretekbe, amelyet a magas szintő tudás és a hálózatosodás jellemez. Különösen fontosnak tekinthetı ez a jövı közgazdászai számára, akik a feltételezett jövıbeli program szerint, engineering ismeretekkel, felkészülhetnek a helyi, Észak-magyarországi munkavállalás körülményeire. 4. Stratégiai szintek Az elızıeknek megfelelıen kutatásunk során megfogalmaztuk azokat a fıbb stratégiai irányvonalakat, amelyek véleményünk szerint a helyi gazdaság számára jól értelmezhetık és a fıiskolával történı együttmőködés alapján kemény munkával megvalósíthatóvá válnak. Az elsı szinten a helyi képességek és adottságok összegzését mutatjuk be, majd a következı szinten a közösségi stratégiákat értelmezzük. Természetesnek Leader-program integrációját a koncepcióhoz, de természetesnek tekintjük, hogy az általunk felvázolt stratégiák mellé további stratégiák is integrálhatók akár falu, akár térségi szinten. (3. ábra)
229
PIACI MODELL
KUTATÓ MODELL
világpiac belföldi piac helyi piac
– – –
– – –
TUDÁS
I
Oktatás
+ Helyi termék
Helyi gazdaság
A C
BENCHMARKING
FİISKOLA
P Fejlıdés
– – –
világpiac belföldi piac helyi piac
visszacsatolás
visszacsatolás
FİISKOLA
ÚJ HELYI TERMÉK MODELL
világpiac belföldi piac helyi piac
OKTATÁS
MÁSZAKI GAZD. FEJLESZTÉ S
I S M E R E T
Helyi gazdaság
1. kör
2. kör
visszacsatolás PIAC
P I A C
visszacsatolás
OKTATÁS
OKTATÁS
ÚJ TERMÉK AKTIVITÁS
TUDÁS
3. kör
BEKAPCSOLÓDÁS
OKTATÁS
visszacsatolás TERMÉK
2. ábra Stratégiai hálózati modellek a reális fejlıdéshez
230
FİISKOLA
HELYI GAZDASÁG
231
SÁNTA IMRÉNÉ DR.
TELEPÜLÉSHÁLÓZAT JELLEMZİ ADATAI Nógrád megye 2 546 km2-nyi területén 213 030 ember élt 2006. december 31én. Az ország településeinek 4,1 %-át, területének 2,7 %-át, népességének pedig 2,1 %át foglalja magában. A terület alapján Komárom-Esztergom megye után a második legkisebb megye az országban, a népesség száma szerint a legkisebb. A Szlovák Köztársasággal határos, a szomszédos megyék: Pest, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén. Budapest és a megyeszékhely - Salgótarján – távolsága 110 km, de a megye egyes részei 30 km-nél is közelebb vannak a fıvároshoz. Területe jellemzıen hegyes, dombos vidék. Itt kapcsolódik egymáshoz az ország három jelentıs hegyvonulata: a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra. A természetes növénytakaró az erdı, Nógrád a legerdısültebb megye az országban. Nógrád megye területén már a honfoglalás idején is éltek népcsoportok. Az államalapításból elindult társadalmi berendezkedést a török hódoltság vágta ketté. A vármegye területe 1 575 és 1 593 között török házra került, a török hódoltság végül 1685-ben szőnt meg. A következı fontos történelmi esemény a szécsényi országgyőlés, ahol Rákóczi Ferencet vezérlı fejedelemmé választották. 1710-ben Romhány mellett ütközött meg a fejedelem a labanc seregekkel. Az 1848-as forradalom, s különösen az 1867-es kiegyezés után e vidéken is megindult az iparosodás. Új iparágak keletkeztek, s rátértek a nagyüzemi szénbányászatra. Salgótarján vidékén a vasúti közlekedés létrejöttével lehetıvé vált a vas-, majd késıbb az üveggyártás. A trianoni békeszerzıdés következtében Nógrád megye területének jelentıs része Csehszlovákiához került. A II. világháborút követı idıszakot az ipar nagyarányú térhódítása, a társadalmi szerkezet átalakulása jellemezte. A rendszerváltást követıen az ipari termelés visszaesése, átrendezıdése figyelhetı meg. A történelmi, gazdasági, társadalmi szerkezet határaként változott a megye településszerkezete. A megyét az aprófalvak túlsúlya jellemzi. Az egy településre jutó lakónépesség száma 2006. december 31-én 1 639 fı volt, a Budapest nélkül számított országos átlagnál mintegy 1 000 fıvel kevesebb. A megyében 6 város és 124 község található, amelyek 6 kistérséget alkotnak. Központjuk a városok. A Központi Statisztikai Hivatal 2005-ben 9 mutató alapján sorolta be 5 különbözı típusba az ország kistérségeit. A mutatók a következık: 1. A befektetett külföldi tıke egy lakosra jutó értéke, 2004. 2. Személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem egy laksora, 2004. 3. Személyi jövedelemadó alapot képezı jövedelem egy lakosra, 2004/1992. 4. Mőködı gazdasági szervezetek ezen lakosra jutó száma, 2004. 5. Mőködı gazdasági szervezetek száma, 2004/2005. 6. Munkanélküliek aránya, 2004. 7. Vándorlási különbözet ezen lakosra jutó száma, 1990-2004. 8. Távbeszélı fıállomások ezen lakosra jutó száma, 2004. 9. Személygépkocsik száma ezen lakosra, 2004. Ezekkel a mutatókkal kívánták mérni a térségi munkavállalók munkaerı-piaci és jövedelmi helyzetét, a jövedelmi pozíciók változását, a gazdasági fejlıdést leginkább befolyásoló külföldi mőködı tıke jelenlétét, s a vállalkozói szféra aktivitását, alkalmazkodási készségét. A kistérségekre kiszámított mutatók értékeit a vidéki átlaghoz viszonyították, ami azzal van összefüggésben, hogy a fıváros kiugróan magas 232
súlya annyira megemeli az országos átlagot, hogy annak alkalmazása nem adna értékelhetı eredményt. Az alkalmazott jelzıszámok alapján 5 összevont fejlettségi térségtípust alakítottak ki: „dinamikusan fejlıdıs” térségeknek nevezték azokat, ahol a jelzıszámok zöme több mint 10 %-kal meghaladja a vidéki átlagot, a „fejlıdıd” térségek azok, ahol a mutatók zöme a vidéki átlag felett van, de annak mértéke nem haladja meg a 10 %-og. A „felzárkózó” térségek azok, ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot, s a növekedés jeleit is mutatják, a „stagnáló” térségek, ahol a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzıszámok zöménél eléri, illetve közelíti a 10 %-ot, a „lemaradó” térségek esetében a jelzıszámok zöménél a vidéki átlagtól valóelmaradás legalább 15 % (lásd: 1. számú melléklet). Nógrád megye hat kistérsége közül négyet a „felzárkózó”, kettıt pedig a „stagnáló” típusba soroltak. Ezek a következık: Felzárkózó: − salgótarjáni, − balassagyarmati, − pásztói, − rétsági Stagnáló: − bátonyterenyei, − szécsényi A vizsgált tizenegye településünk körül nyolc a salgótarjáni „felzárkózó” kistérségbe, három pedig a „stagnáló” bátonyterenyei kistérségbe tartozik a következık szerint: Salgótarján kistérség részei: − Bárna, − Cered, − Kazár, − Mátraszele, − Rákóczibánya, − Szilaspogony, − Vizslás, − Zabar Bátonyterenye kistérség részei: − Mátranovák, − Mátraterenye, − Nemti Ezt a tizenegy települést vizsgálva azonban más csoportosítást is tehetünk, a földrajzi elhelyezkedésük, és ott élık munkavállalási lehetısége és a községek gazdasági potenciálja szerint. Csoportosításuk a következı: 1. Mátranovák központtal fejlett gazdaságú csoporthoz tartozik: Bárna, Nemti és Mátraterenye.
233
A kistérségek típusok és régiók szerint Megnevezés KözépMagyarország
Közép-Dunántúl
NyugatDunántúl
Dinamikusan fejlıdı Budapest, Budaörs, Dunakeszi, Gödöllı, Pilisvörösvár, Ráckeve, Szentendre, Vác Székesfehérvár, Gárdony, Tatabánya, Esztergom, Komárom, Tata, Veszprém, Balatonalmádi, Balatonfüred Gyır, Sopron-Fertıd, Szombathely, Zalaegerszeg
Dél-Dunántúl
Megnevezés
Dinamikusan fejlıdı
Fejlıdı
Felzárkózó
Stagnáló
Lemaradó
Aszód, Dabas, Gyál, Cegléd, Nagykáta, Szob Monor, Veresegyház
Bicske, Dunaújváros, Aba, Adony, Dorog, Kisbér, Ercsi, Mór, Ajka, Pápa, Sümeg, Oroszlány, Tapolca Várpalota, Zirc
Mosonmagyaróvár, Csepreg, Körmend, Kıszeg, Sárvár, Szentgotthárd, Keszthely-Hévíz Pécs, Pécsvárad, Balatonföldvár, Fonyód, Siófok, Szekszárd, Paks Fejlıdı
Csorna, Kapuvár, pannonhalma, Tét, Celldömölk, İriszentpéter, Vasvár, Lenti, Letenye, Nagykanizsa, Zalaszentgrót Mohács, Siklós, Kaposvár, Komló, Szentlırinc, Sásd, Sellye, Tab, Bonyhád, Dombóvár Szigetvár, Barcs, Lengyeltót, Csurgó, Marcal, Nagyatád Tamási Felzárkózó
ÉszakMagyarország
Eger
Tiszaújváros, Gyöngyös, Hatvan
Észak-Alföld
Debrecen
Hajdúszoboszló,
234
Enying, Sárbogárd
Miskolc, Kazincbarcika, Mezıkövesd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj, Bélapátfalva, Füzesabony, Pétervására, Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó, Rétság Jászberény
Stagnáló
Lemaradó
Ózd, Szerencs, Szikszó, Heves, Bátonyterenye, Szécsény
Abaúj-Hegyköz, Bodrogköz, Edelény,Encs, Mezıcsát
Derecske-
Balmazújváros,
Szolnok, Nyíregyháza
Dél-Alföld
Kecskemét
Szeged, Békéscsaba
1. melléklet
235
Baja, Kalocsa, Kiskırös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kunszentmiklós, Gyula, Orosháza, Szarvas, Csongrád, Hódmezıvásárhely, Mórahalom, Szentes
Létavértes, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Polgár, Kunszentmárton, Mezıtúr, Tiszafüred, Törökszentmiklós, Kisvárda, Nagykálló, Tiszavasvári Békés, Kistelek, Makó
Berettyóújfalu, Püspükladány, Karcag, Baktalórántháza, Csenger, Fehérgyarmat, IbrányNagyhalász, Mátészalka, Nyírbátor, Vásárosnamény Bácsalmás, Jánoshalma, Mezıkovácsháza, Sarkad, Szeghalom
2. kazár központtal agglomerációs gazdaságú csoportot alkot: Mátraszele, Rákóczibánya és Vizslás. 3. Cered központtal elzárt térséget, elszigetelt gazdaságot alkot: Szilaspogony és Zabar Elemzésünkben – ahol indokolt – bemutatjuk a vizsgált tizenegy települést ilyen csoportosításban is.
Demográfiai helyzet Nógrád megye népsőrősége 2006. december végén 84 fı/km2, az ország 19 megyéje közül a 11. helyen áll. A lakónépesség száma 1980. óta mérséklıdik, aminek alapvetıen két oka van: egyrészt az, hogy a csökkenı termékenységhez magas halandóság társul, másrészt az, hogy a megyére a vándorlási veszteség a jellemzı. A halálozások száma 1982-tıl meghaladta az élve születésekét, tehát természetes fogyás következett be. Ezen belül különösen a halálozási arányszám romlása idézi elı a demográfiai helyzet kedvezıtlen alakulását. Az utóbbi években már csak 1-2 megyében volt magasabb az 1 000 lakosra jutó halálozások száma a Nógrádinál. A növekedést fele-fele arányban okozza a korösszetétel – változás és a tényleges halandóság – romlása. Az élve születések számának csökkenése is összefüggésben van a korösszetétel - változással, de zömében inkább a tényleges termékenység – romlás a meghatározó. Ennek számos oka van, a legfontosabbak: a házasságkötések mérséklıdése, a válások emelkedése, a gazdasági helyzet romlása. A belföldi vándorlás hullámzóan alakult, az 1990-es évek elején évente még 600-800 fıvel többen költöztek el a megyébıl, mint amennyien ideköltöztek, ezt követıen azonban már mérséklıdött a belföldi vándorlási vesztség a nagysága, sıt az ezredfordulóra vándorlási nyereség keletkezett. Az utóbbi 5 évben ismét negatív lett az egyenleg, mértéke 2006-ban volt a legtöbb, 792 fı. Más a helyzet a nemzetközi vándorlással. Itt általában pozitív volt az egyenleg, mintegy 120 fı körüli a nettó migráció. Népmozgalom 2006. A 1 000 lakosra jutó lakónépesség belföldi Megnevezés élve száma az év halálozás vándorlási születés végén, fı különbözet Országosan 10 066 158 9,9 13,1 0 Nógrád megyében 213 030 9,2 14,5 − 3,7 Salgótarjáni kistérségben 66 488 8,6 14,8 − 6,5 Bárna 1 148 9,5 12,1 − 13,8 Cered 1 210 3,3 13,2 9,1 Kazár 2 109 7,5 24,5 1,9 Mátraszele 1 075 7,4 14,1 8,4 Szilaspogony 373 8,1 8,1 8,1 Vizslás 1 364 8,9 18,5 23,7 Zabar 565 5,3 16,0 14,2 Bátonyterenyei kistérségben 25 660 9,5 15,7 − 6,1 Mátranovák 1 855 3,7 17,1 − 8,0 Mátraterenye 1 921 4,7 22,3 10,9 Nemti 807 6,2 13,6 7,4
236
A vizsgált 11 település demográfiai helyzete 2006. évben eltérı. Az 1 000 lakosra jutó élve születések száma csak Bárnán haladta meg a megyeit, a többi községben annál kevesebb, a halálozási arányszám ugyanazon 5 településen kedvezıbb a Nógrádinál, 6-banpedig kedvezıtlenebb. A belföldi vándorlási egyenleg a 11 település többségében, 9-ben pozitív és csak 2-ben negatív elıjelő. Nincs összefüggés a települések gazdasági potenciálja (az elızıekben említett csoportosítás szerint) és a demográfiai helyzet között. A viszonylag fejlettebb településeken nem jobbak a demográfiai mutatók az átlagnál (lásd: 2. számú melléklet). Népmozgalom 2006 1 000 lakosra jutó A lakónépesség belföldi Megnevezés száma az év élve halálozás vándorlási végén, (fı) születés különbözet Nógrád megyében 213 030 9,2 14,5 - 3,7 Mátranovák 1 855 3,7 17,1 - 8,0 Bárna 1 148 9,5 12,1 - 13,8 Nemti 807 6,2 13,6 7,4 Mátraterenye 1 921 4,7 22,3 10,9 Kazár 2 109 7,5 24,5 1,9 Mátraszele 1 075 7,4 14,0 8,4 Rákóczibánya
761
7,8
32,5
1,3
1 364 1 210
8,9 3,3
18,5 13,2
23,7 9,1
Szilaspogony
373
8,1
8,1
8,1
Zabar
565
5,3
16,0
14,2
Vizslás Cered
2. melléklet
Gazdasági fejlettség, gazdasági szervezetek A gazdaság növekedésének egyik fontos mutatója a GDP, a bruttó hazai termék. Ez a mutató nemzetközi összehasonlításra, egyes régiók, megyék fejlettségének, gazdasági teljesítményének összemérése alkalmas. Országosan 2005. évben 22 055 milliárd Ft bruttó hazai terméket állítottak elı, Nógrád megyében 238 milliárd Ft-ot, az országos érték 1,1 %-át. A megye részesedése az országosból a 2000. évinél 4 % − ponttal kevesebb 50,5 % (lásd: 3. számú melléklet). Az egy fıre jutó bruttó hazai termék (GDP) az országos átlag %-ában, 2000-2005. Fıváros, megye, régió Budapest Pest Közép-Magyarország Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Gyır-Moson-Sopron Vas
2000. 199,0 78,1 153,7 119,0 83,3 84,2 97,2 134,4 114,5
2001. 200,5 87,3 157,3 104,2 93,2 84,2 94,4 121,1 102,0 237
2002. 209,1 88,3 162,2 94,4 92,3 79,4 88,8 118,0 99,3
2003. 202,7 89,7 158,2 95,3 106,8 79,3 93,3 120,7 106,2
2004. 204,1 88,6 157,9 98,0 111,3 78,3 95,3 115,6 100,8
2005. 213,4 89,2 163,2 95,6 114,2 74,7 94,0 111,1 94,6
Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld
84,7 87,4 87,0 93,8 91,4 85,5 114,2 105,9 103,8 108,9 104,5 99,2 75,9 74,9 74,4 74,9 73,9 72,5 68,7 70,6 68,5 69,6 69,3 65,7 82,4 80,5 79,4 71,9 71,1 69,1 75,1 74,8 73,6 72,4 71,6 69,4 64,2 63,4 62,3 63,2 66,9 68,7 71,4 74,2 73,9 74,7 74,3 69,9 54,5 55,5 54,7 54,8 54,4 50,5 64,4 64,8 63,9 64,7 66,7 65,9 72,7 75,1 73,9 76,7 76,3 74,2 67,5 70,8 68,1 66,3 64,7 62,1 55,2 56,5 55,2 57,1 56,9 54,7 64,7 66,9 65,3 66,5 65,9 63,6 69,2 69,3 69,6 68,4 70,0 67,0 67,4 65,7 63,2 61,9 61,6 59,5 83,8 79,7 78,5 78,4 78,4 76,3 73,2 71,5 70,5 69,6 70,2 67,8 3. melléklet Az arány csökkenése azzal kapcsolatos, hogy Nógrádban az országosnál kisebb mértékben nıtt a GDP. Ennek következményeként 2001. óta Nógrád a megyék, illetve Budapest sorrendjében az utolsó helyre került. (kivéve 2002. évet, amikor a 19. helyen állt a megye). A GDP alakulása Nógrád megyében, 2000 – 2005 Megnevezés 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. GDP piaci-beszerzési 154 772 180 401 197 437 214 009 242 398 238 105 áron, millió Ft Egy 698 816 897 983 1 1115 1 104 1 000,lakosra 54,5 55,5 54,7 54,8 54,4 50,5 Ft az átlag jutó országos %bruttó a ban 69,0 71,1 70,7 69,3 68,9 65,4 hazai megyei termék Sorrend az egy fıre jutó 19 20 19 20 20 20 GDP alapján Egy-egy térség fejlıdése és a vállalkozás-sőrőség mértéke között szoros összefüggés figyelhetı meg. A gazdasági szervezetek száma a nyolcvanas évek végén hozott társasági törvény hatására kezdett el gyarapodni. A kilencvenes évek elsı öt éve alatt kiugró volt a növekedés, az ezt követı években kisebb mértékő, de folyamatos az emelkedés. Az utóbbi 1-2 évben némi mérséklıdés tapasztalható, ami elsısorban az adó-szabályok változásával kapcsolatos. 2006. év végén az országban 1 184 ezer vállalkozást regisztráltak, 1,3 %-át, 15 702-t Nógrád megyében. Országosan a regisztrált vállalkozások 57 %-a volt egyéni, arányuk a megyében 67 %.
238
A vállalkozások száma, 2006. Megnevezés Országosan Nógrád megyében Salgótarján kistérségben Bárna Cered Kazár Mátraszele Rákóczibánya Szilaspogony Vizslás Zabar Bátonyterenyei kistérségben Mátranovák Mátraterenye Nemti
Regisztrált Ezer lakosra jutó vállalkozások Ebbıl, egyéni ezen belül: vállalkozás száma egyéni 1 183 953 670 203 118 67 15 702 10 508 74 49 5 866 3 927 88 59 25 23 22 20 76 53 63 44 93 63 44 30 54 36 50 33 15 10 20 13 11 8 30 21 75 55 55 40 17 11 30 19 1 564 992 61 39 84 57 45 31 95 66 49 34 53 29 66 36
A vizsgált 11 településben kisebb a vállalkozás–sőrőség a megyeinél. Továbbá nincs egyértelmő összefüggés a vállalkozás-sőrőség és a gazdasági potenciál szerinti csoportosítású települések adatai között (lásd: 4. számú melléklet).
Megnevezés Nógrád megyében Mátranovák Bárna Nemti Mátraterenye Kazár Mátraszele Rákóczibánya Vizslás Cered Szilaspogony Zabar
A vállalkozások száma, 2006. Regisztrált Ezer lakosra jutó Ebbıl vállalkozások egyéni vállalkozás ezen belüli egyéni száma 15 702 10 508 74 49 84 57 45 31 25 23 22 20 53 29 66 36 95 66 49 34 93 63 44 30 54 36 50 33 15 10 20 13 75 55 55 40 76 53 63 44 11 8 30 21 17 11 30 19 4. melléklet
Az életkörülmények fıbb jellemzıi Legutóbb 2001. február 1-jén volt teljes körő népszámlálás Magyarországon. Ekkor országosan a népesség 36,2 %-a volt foglalkoztatott, Nógrádban pedig 33 %. A megyei arány az elızı, az 1990. évi népszámlálás óta mintegy 10 % − ponttal mérséklıdött. A csökkenés több tényezıre vezethetı vissza:
239
− a népesség, az élve születések folyamatos csökkenésére, mivel emiatt évente alacsonyabb a munkaképes korba kerülık aránya, − a továbbtanulók hányadának emelkedésére és ennek következtében a munkába állás idıpontjának a kitolódására, − a rendszerváltást követı években megjelenı munkanélküliségre, mert a nyugdíjkorhatárhoz közel állók korengedményes, illetve elınyugdíjba „menekültek” és megnövekedett a rokkantsági nyugdíjasok száma is. Kistérségenként eltérıen alakultak a gazdasági aktivitás mutatószámai (lásd: 5. számú melléklet). A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint kistérségenként (százalék) Foglalkozta Munkanél Inaktív Kistérség Eltartott Összesen tott küli keresı 1990. Balassagyarmat 43,8 1,4 26,1 28,7 100,0 Bátonyterenye 39,9 1,3 29,4 29,4 100,0 Pásztó 43,8 1,4 28,2 26,6 100,0 Rétság 45,0 1,3 26,0 27,7 100,0 Salgótarján 43,3 1,2 27,4 28,1 100,0 Szécsény 42,0 1,5 27,8 28,7 100,0 MEGYE ÖSSZESEN 43,1 1,3 27,4 28,2 100,0 2001 Balassagyarmat 35,0 4,0 34,8 26,2 100,0 Bátonyterenye 29,7 6,0 38,5 25,8 100,0 Pásztó 32,3 5,3 36,6 25,8 100,0 Rétság 36,6 4,0 34,2 25,2 100,0 Salgótarján 33,0 6,3 34,8 25,9 100,0 Szécsény 29,7 5,5 38,3 26,5 100,0 MEGYE ÖSSZESEN 33,0 5,3 35,8 25,9 100,0 5. melléklet Az 1990-es népszámlálás idején még csak minimális különbség volt az egyes kistérségek között, ha a foglalkoztatottak népességen belüli arányát vizsgáltuk: a két szélsı értéket a rétsági térség (45,0 %) és a bátonyterenyei (39,9 %) jelentette. A döntı változások az 1990-es években következtek be: − számottevıen megugrott a munkanélküliek száma és Nógrád megye – a mezıgazdaság kedvezıtlen adottságai, a nem megfelelı ipari szerkezet, a tıkehiány, összefoglalva a hátrányos helyzet miatt – tartósan a legnagyobb munkanélküliségi rátával rendelkezı megyék közé került, − a beinduló fejlesztések: ipari parkok kialakítása, a kedvezmények biztosítása a külföldi befektetıknek, stb. nem egyformán volt eredményes az egyes kistréségekben, − ki kell emelni a rétsági kistérséget, ahol a foglalkoztatottak aránya a legmagasabb 836,6 %), a munkanélkülieké pedig az egyik legalacsonyabb (4,0 %) volt a 2001-es népszámlálás idején, − a legkedvezıtlenebb a bátonyterenyei és a szécsényi kistérség helyzete, ahol a foglalkoztatottság nem érte el a 30 %-ot sem 2001. február 1-jén és – a salgótarjáni kistérség után – ezekben volt a legmagasabb a munkanélküliek aránya is, 240
− az inaktív keresık és az eltartottak hányadában nincs lényeges különbség a hat kistérség között. A vizsgált 11 településen élık gazdasági aktivitási adatai azt mutatják, hogy zömükben alacsonyabb a foglalkoztatottak hányada a megyeinél és magasabb a munkanélküliség. (A munkanélküliekre vonatkozóan településenként nemcsak a népszámláláskor, hanem a többi évben is rendelkezésre állnak információk a munkaügyi központoktól. Ezért közöljük a következı táblázatban a 2001. évi népszámlálási adat mellett a munkaügyi központokban nyilvántartott álláskeresık arányát 2006. december végére is. A 2001. és a 2006. évi adat nemcsak azért tér el egymástól, mert 2001. óta általában nıtt a munkanélküliség, hanem azért is, mert a fogalmak eltérıek. A népszámlálás módszertana szerint a munkaügyi központétól kisebb a munkanélküliek köre, mert azok számítanak foglalkoztatottnak, akik a népszámlálást megelızı héten legalább egy órányi jövedelmet biztosító munkát végeztek, vagy rendszeres foglalkozásuktól csak átmenetileg voltak távol. Ha ezek egy része szerepel a munkaügyi központok nyilvántartásában, akkor ott ık már munkanélkülieknek számítanak). Gazdasági aktivitás
Megnevezés Országosan Nógrád megyében Salgótarján kistérségben Bárna Cered Kazár Mátraszele Rákóczibánya Szilaspogony Vizslás Zabar Bátonyterenyei kistérségben Mátranovák Mátraterenye Nemti
A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint, 2001. (%) foglalkoztamunkainaktív eltartott tott nélküli keresı 36,2 33,0 33,0 28,7 29,1 26,7 31,8 − 12,8 32,6 20,7 29,7 32,3 28,5 26,0
4,1 5,3 6,3 5,1 6,7 6,8 5,8 − 6,5 6,8 7,0 6,0 3,3 6,1 4,6
32,4 35,8 34,8 39,7 42,6 44,8 35,8 − 53,7 34,3 50,5 38,5 41,9 42,2 45,5
Nyilvántartott állásszerzık a lakónépesség (%) 2006.
27,3 25,9 25,9 26,5 21,6 21,7 26,6 − 27,0 26,3 21,8 25,8 22,5 23,2 23,9
4,0 7,1 8,5 1,3 6,4 9,4 7,6 6,4 12,3 5,2 9,2 8,6 6,8 7,4 6,7
A 2001. évi népszámlálás idején még Bátonyterenye része volt Rákóczibánya néven. Ha a vizsgált 11 település gazdasági aktivitási adatait a gazdasági potenciáljuk szerinti csoportosításban figyeljük meg, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kevésbé fejlett például elzárt térségő Cereden és környékén az átlagnál alacsonyabb a foglalkoztatottak hányada és magasabb az inaktív keresıké (lásd: 6. számú melléklet). Gazdasági aktivitás A népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint, 2001. (%) Megnevezés
Nógrád megyében Mátranovák Bárna Nemti
foglalkoz tatott
munkanél küli
33,0 32,3 28,7 26,0
5,3 3,3 5,1 4,6
241
inaktív keresı 35,8 41,9 39,7 45,5
eltartott 25,9 22,5 26,5 23,9
Nyilvántartott álláskeresık a lakónépesség (%-ában), 2006. 7,1 6,8 1,3 6,7
Mátraterenye Kazár Mátraszele Rákóczibányaa) Vizslás Cered Szilaspogony Zabar
28,5 26,7 31,8 − 32,6 29,1 12,8 20,7
6,1 6,8 5,8 − 6,8 6,7 6,5 7,0 6. melléklet
a)
42,2 44,8 35,8 − 34,3 42,6 53,7 50,5
23,2 21,7 26,6 − 26,3 21,6 27,0 21,8
7,4 9,4 7,6 6,4 5,2 6,4 12,3 9,2
A 2001. évi népszámlálás idején még Bátonyterenye része volt Rákóczitelep néven. A fejlett társadalmakban, így Magyarországon is a népesség korösszetétele a XX. században jelentıs átalakuláson ment keresztül, miközben a népesség fogy, a demográfiai öregedés folyamata felgyorsult. Nógrád megyében is hasonló tendencia figyelhetı meg, csökkent a fiatal és nıtt az idıskorúak aránya, és elsısorban emiatt bıvült a nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesülık száma. Az ezredfordulót követıen számuk folyamatosan csökkent, melyben a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, az elınyugdíj intézményének a megszüntetése is szerepet játszott. Országosan 2007. januárjában a népesség 30,3 %-a részesült nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban, arányuk a megyében ennél 1,5 % − ponttal több, 31,8 % volt. Szám szerint ez országosan mintegy 3 millió, a megyében közel 68 ezer embert érintett, döntı többségük saját jogon kapott nyugdíjat. A nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesülık több mint kétharmada öregségi és öregségi jellegő ellátást kapott Nógrád megyében 2007. januárjában. Hányaduk a salgótarjáni kistérségben a legmagasabb, a szécsényiben a legalacsonyabb. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok aránya a balassagyarmati és a szécsényi kistérségben kiemelkedı. A hozzátartozói nyugdíjban részesülık hányada a bátonyterenyei kistérségben a legmagasabb, ami többek között azzal magyarázható, hogy a gazdaságon belül jelentıs volt a bányászat aránya, ahol az átlagkeresetek messze meghaladták a megyei átlagot, így a nık körül többen megengedhették maguknak, hogy csak a háztartással és gyermekneveléssel foglalkozzanak. A 11. vizsgált településen is általános tendencia a népesség elöregedése. A nyugdíjasok lakónépességen belüli aránya Szilaspogonyon megközelítette az 50 %-ot, a vizsgált települések közül Rákóczibányán volt a legkevesebb, 19,6 %. Az eltérı átlagéletkor, a férfiak magasabb halandósága miatt 2007. januárjában a nyugdíjban, nyugdíjszerő ellátásban részesülık 40 %-a férfi, 60 %-a nı volt a megyében. Az országos arányok is ehhez hasonlóak. Az átlagnyugdíj Nógrádban 64 560,-Ft volt, 2 000,-Ft-tal maradt el az országostól. A 11 vizsgált település közül a Nemtiben élık kapták a legtöbb nyugdíjat, 67 593,-Ft-ot havonta, legkevesebbet pedig 59 125,-Ft-ot a Zabaron lakók. Ugyanúgy, mint az átlagkeresetek esetében, a nyugdíjak összegében is lényeges a különbség a férfiak és a nık között. A férfiak átlagos nyugdíja országosan 16, a megyében 22 %-kal haladta meg a nıkét. A nyugdíjasok és a nyugdíjszerő ellátásban részesülık fıbb adatai Nyugdíjasok, nyugdíjszerő Nyugdíj, nyugdíjszerő ellátás ellátásban részesülık 2007. összege, Ft/hó/fı, 2006. évben január Megnevezés aránya a száma, fı lakónépesség férfi nı összesen (%-ban) Országosan 3 045 197 30,3 72 588 62 552 66 560 242
Nógrád megyében 67 702 31,8 72 275 59 348 64 560 Salgótarján 21 294 32,0 76 171 62 943 68 243 kistérségben Bárna 347 30,2 74 719 55 917 63 882 Cered 442 36,5 74 488 55 970 63 176 Kazár 754 35,8 72 820 58 731 64 337 Mátraszele 355 33,0 76 474 56 405 64 715 Rákóczibánya 149 19,6 67 487 55 388 60 312 Szilaspogony 181 48,5 74 528 56 372 63 594 Vizslás 388 28,4 72 150 56 774 63 036 Zabar 225 39,8 68 576 52 824 59 125 Bátonyterenyei 33,8 77 280 56 797 65 041 8 664 kistérségben Mátranovák 724 39,0 83 245 55 744 65 582 Mátraterenye 711 37,0 76 180 57 650 65 390 Nemti 297 36,8 87 308 56 320 67 593 Amennyiben a vizsgált 11 településen élık, nyugdíjra vonatkozó adatait a gazdasági potenciáljuk szerinti csoportosításban nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy nincs egyértelmő összefüggés közöttük, ami valószínősíthetıen azzal kapcsolatos, hogy a nyugdíj nem a jelenlegi, hanem egy korábbi teljesítmény következménye (lásd: 7. számú melléklet). A nyugdíjasok és a nyugdíjszerő ellátásban részesülık fıbb adatai
Megnevezés
Nógrád megyében Mátranovák Bárna Nemti Mátraterenye Kazár Mátraszele Rákóczibánya Vizslás Cered Szilaspogony Zabar
Nyugdíjasok, nyugdíjszerő Nyugdíj, nyugdíjszerő ellátás ellátásban részesülık 2007. összegek Ft/hó/fı 2006. évben január száma, aránya a lakónépesség férfi nı összesen fı (%-ában) 67 702 31,8 72 275 59 348 64 560 724 39,0 83 245 55 744 65 582 347 30,2 74 719 55 917 63 882 297 36,8 87 308 56 320 67 593 711 37,0 76 180 57 650 65 390 754 35,8 72 820 58 731 64 337 355 33,0 76 474 56 405 64 715 149 19,6 67 487 55 388 60 312 388 28,4 72 150 56 774 63 036 442 36,5 74 488 55 970 63 176 181 48,5 74 528 56 372 63 594 225 39,8 68 576 52 824 59 125 7. melléklet
Az utóbbi években az életkörülményeket befolyásoló tényezık közül a lakáshelyzet alakulásában, a lakásállomány szerkezetében, továbbá a lakásépítések intenzitásában figyelemreméltó változások következtek be. Nógrád megye lakásépítését az országosnál is kedvezıtlenebb folyamatok jellemezték, nagyrészt ennek következménye a lakásállomány mérsékeltebb ütemő növekedése. A megye lakásállománya 2006. december végén közel 90 ezer lakásból állt, a népesség arányával azonosan az országos 2,1 %-ával. Összefüggésben azzal, hogy a megyében a természetes személyek által készült lakások dominálnak, a magas munkanélküliség, a kedvezıtlen jövedelmi viszonyok miatt ugyanakkor az építkezések anyagi háttere nem 243
biztosított, a lakásépítések intenzitása nagymértékben csökkent. A még 1990-ben tízezer lakosra még közel 41 lakásépítés jutott, addig 2006-ban mindössze 16. (Országosan ez a mutató 2006-ban 34 volt). Az infrastruktúra kiépítettségi szintje az életminıség egyik fokmérıje. Az utóbbi évek nagy közmőfejlesztési programjai nyomán sokat javult a megyében a lakások minısége, felszereltsége. Mindez egyben a megyének az országos átlagtól való elmaradása mérséklıdését eredményezte. 2006. év végén Nógrád megye lakásainak több mint 88 %-a kapcsolódott közüzemi vízvezeték-hálózathoz, miközben csupán 62 %-ukban megoldott a korszerő szennyvízelvezetés. Mindkét arányszám kisebb az országosnál (94, illetve 68 %). A háztartási gázfogyasztók lakásállományon belüli aránya 2006. év végén a megyében 59 % volt, míg országosan 76 %. A vizsgált 11. település lakáshelyzete eltérı képet mutat. A 100 lakásra jutó lakosok száma Mátranovákon a legalacsonyabb, 167, a legkedvezıtlenebb helyet pedig 263-mal Kazár foglalja el. Közmőellátásuk is különbözı, a közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások arányánál a 2 szélsı értéket Mátraszele (92,9 %) és Zabar (65,9 %) képviseli. A 11 településbıl 4-ben nincs közüzemi csatornahálózat, ugyanakkor Cereden a lakások több mint 80 %-ában volt 2006. év végén. Gázvezetékkel való ellátottságuk is eltérı. Lakáshelyzet, lakásminıség 2006. december végén
Megnevezés
Lakás állomány
100 lakásra jutó lakos
Közüzemi ivóvízhálóz atba bekapcsolt
Szennyvízc satornahálózatba bekapcsolt
lakások aránya %-ban
A vezetékes háztartási gázfogyasztók száma lakásállomány %-ában
Országosan 4 238 452 237 94,3 67,5 Nógrád megyében 89 519 238 88,4 62,3 Salgótarján 227 87,8 75,8 29 320 kistérségben Bárna 451 255 69,8 0 Cered 559 216 85,3 80,7 Kazár 801 263 73,3 68,7 Mátraszele 468 230 92,9 75,0 Rákóczibánya 307 248 85,7 0 Szilaspogony 177 211 90,4 64,4 Vizslás 544 251 90,4 75,7 Zabar 258 219 65,4 50,8 Bátonyterenyei 11 422 225 85,0 56,5 kistérségben Mátranovák 1 110 167 77,6 0 Mátraterenye 897 214 78,9 0 Nemti 431 187 91,4 17,6 A vizsgált 11 település gazdasági potenciál-szerinti csoportosításánál is eltérı a lakássőrőség és a lakások felszereltsége (lásd: 8. melléklet).
244
75,9 58,5 53,2 38,1 60,5 53,4 47,2 0 50,3 60,8 31,8 60,0 43,2 44,7 48,7
Megnevezés
Lakáshelyzet, lakásminıség 2006. december végén Közüzemi Szennyvízcsa 100 ivóvízhálóz tornaLakásállom lakásra atba hálózatba ány jutó bekapcsolt bekapcsolt lakos lakások aránya (%)
Nógrád megyében Mátranovák Bárna Nemti Mátraterenye Kazár Mátraszele Rákóczibánya Vizslás Cered Szilaspogony Zabar
A vezetékes háztartási gázfogyasztók száma a lakásállomán y (%-ában)
89 519
238
88,4
62,3
58,5
1 110 451 431 897 801 468 307 544 559 177 258
167 255 187 214 263 230 248 251 216 211 219
77,6 69,8 91,4 78,9 73,3 92,9 85,7 90,4 85,3 90,4 65,9
0 0 17,6 0 68,7 75,0 0 75,7 80,7 64,4 50,8
43,2 38,1 48,7 44,7 53,4 47,2 0 60,8 60,5 50,3 31,8
8. melléklet Egy ország társadalmi-gazdasági fejlettségét nagymértékben meghatározza az oktatás szintje. A közoktatás elsı szintje az óvoda, majd az általános iskola. Az országokhoz hasonlóan Nógrádban is csökken az ezekbe járók száma, ami a születésszám mérséklıdésével függ össze, de az óvodáknál más okok is közrejátszanak: pl. munkanélküliség, térítési díjfizetési nehézség stb. Ennek következménye, hogy az óvodák korábbi zsúfoltsága ma már nem jellemzı, sıt a létszám – szabályok szigorodása miatt óvoda és iskola bezárásokra is sor került. Nógrádban 2006-ban 7 626 óvodai férıhelyre 6 883 gyermeket írattak be, és a 964 általános iskolai osztályteremben 17 682 nappali tagozatos diák tanult. A vizsgált 11 település közül 2-ben (Kazáron és Rákóczibányán) nincs óvoda és 4-ben (Rákóczibányán, Szilaspogonyon, Zabarban és Nemtiben) nem mőködik általános iskola. Oktatás, kereskedelem, személygépkocsi – ellátás néhány jellemzıje 2006.
Megnevezés
Országosan Nógrád megyében Salgótarján kistérségben Bárna Cered Kazár Mátraszele
Egy Ezer lakosra jutó 100 óvodai általános férıhelyre kiskeresked vendéglát személy iskolai jutó óvodás elmi üzletek óhelyek gépkocs osztályter gyermek száma száma i em 93 21 16 6 293 90 18 14 5 255 92
23
15
5
255
78 80 0 92
15 15 45 18
5 5 9 7
4 4 4 4
186 212 237 218
245
Rákóczibánya Szilaspogony Vizslás Zabar Bátonyterenyei kistérségben Mátranovák Mátraterenye Nemti
0 84 116 105
0 0 6 0
3 5 6 9
0 5 4 4
138 145 268 152
99
17
12
4
239
90 93 80
16 18 0
10 15 10
4 6 5
236 212 275
A kereskedelmi hálózat – elsısorban a privatizációval összefüggésben – jelentısen bıvült. A megyében 2006. év végén 2 963 kiskereskedelmi üzlet és 1 084 vendéglátóhely mőködött. Az 1 000 lakosra jut, számok nem marad el lényegesen az országostól. Mind a 11 vizsgált településen van kiskereskedelmi üzlet és csak Rákóczibányán nincs vendéglátóhely, a többiben van. Nógrád megyében a települések nagy része kizárólag közúton érhetı el, ezért fontos tényezı a személygépkocsival való ellátottság. A megye személygépkocsiállománya 2006. végén 54 353 darab volt, ezer lakosra jutó számuk 255, ami 87 %-a a hazai átlagnak. A vizsgált 11 település közül legtöbb, 27 személygépkocsi jutott 1 000 lakosra Nemtiben, legkevesebb, 145 pedig Szilaspogonyban. Sem az oktatási, sem a kereskedelmi adatok nem mutatnak szorossági kapcsolatot a települések gazdasági potenciál – különbözıségével. Valamelyes összefüggést a személygépkocsi-ellátás és a gazdasági potenciál között lehet felfedezni (lásd: 9. melléklet). Oktatás, kereskedelem, személygépkocsi – ellátás néhány jellemzıje, 2006
Megnevezés
Nógrád megyében Mátranovák Bárna Nemti Mátraterenye Kazár Mátraszele Rákóczibánya Vizslás Cered Szilaspogony Zabar
100 óvodai férıhelyre jutó óvodás gyermek 90 90 78 80 93 0 92 0 116 80 84 105
Egy általános Ezer lakosra jutó iskolai kiskereske osztályteremre vendéglát delmi személygé jutó nappali óhelyek területek pkocsi tagozatos száma száma tanulók száma 18 14 5 255 16 10 4 236 15 5 4 196 0 10 5 275 18 15 6 212 45 9 4 237 18 7 4 218 0 3 0 138 6 6 4 268 15 5 4 212 0 5 5 145 0 9 4 152 9. melléklet
Nógrád az ország egyik leghátrányosabb helyzetben lévı régiójának megyéje. A vizsgálatba bevont 11 település többsége pedig a megye leghátrányosabbjai közé 246
tartozik. A felzárkóztatás elısegítése az elmaradás mérséklése érdekében az ezredfordulót követıen számos területen jelentıs központi források érkeztek Nógrádba. Felhasználásuk pozitív hatása megmutatkozott többek között: a víz-, csatornahálózat, a gázvezeték építésében, a kórház-rekonstrukciókban. Ennek ellenére a gazdaság mutatóiban (GDP, munkanélküliségi ráta stb.) számottevı változás, elırelépés egyenlıre nem tapasztalható.
247
AKTUÁLIS FALUSTRATÉGIÁK
248
249
Bárna stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Bárna község Nógrád megye Észak-keleti részén, Heves és B.A.Z. megye határán elterülı kis község, mely akár a Mikszáth megénekelte "Görbeország" középpontja is lehetne. A kis hegyi falut körülfogják a hegyek, erdık, melyek még a bevezetı útját is hosszan elfedik. A községet, mint "zsáktelepülést" egyetlen közút köti össze a külvilággal. A 22-es útról mintegy 3 km-es bekötıszakaszon valóságos zöld alagúton lehet elérni a községet. A lakosság száma a salgótarjáni iparmedence fejlıdésével párhuzamosan, a II. világháborút követıen ugrásszerően megnıtt és elérte az 1400 fıt, majd a szénbányászat visszafejlesztése és a közeli megyeszékhely ipari üzemeinek leépítése után esett vissza a jelenlegi szintre (kb. 1200 fı). Római katolikus plébániáját 1799-ben alapították, mőemlék római katolikus temploma 1809 és 1822 között épült. A lakosság teljes mértékben Római Katolikus. A község 1929-tıl rendelkezik önálló általános iskolával, melyet azóta több alkalommal bıvítettek.
Küldetés: Bárnában az októberi választások alkalmával polgármesterváltás történt, ami egyben a képviselıtestület összetételének változását is maga után vonta, ezáltal egy új, lendületes, fiatalos, mindenre kész testület alakult ki. A jövıben célul tőzték ki az intézmények mőködésének biztosítását, illetve a lehetıségekhez mérten való fejlesztését. Bárna küldetésének alapja csakis természeti adottsága lehet. Mivel a község alapvetıen nem ipari település, ezért fejlıdésében a kiugró lehetıséget csakis azaz egy tényezı adhatja, hogy a település erdıkkel körülvett, tiszta levegıjő, ami a kikapcsolódáshoz nélkülözhetetlen. Az emberi nyugalmat itt nem zavarja meg a nagyváros zaja, sem a káros levegıje. Aki ide látogat csakis jót tud lemondani a faluról. Az itt élı emberek segítıkészek, aranyos, vendégszeretı emberek. Mivel a település fejlıdését csakis természeti adottsága adhatja, így azt óvni, védeni kellene. Bárna nevezetessége lehetne még a természeti kincsei mellett, régi stílusban épült házai, melyek még a bányászattal foglalkozó emberek múltját tárják elénk. Érdemes lenne ezeket a házakat olyan állapotban megtartani, hogy a jövıben turisztikai látványosságként szolgáljanak. A falunak meg kellene nyílni, mivel így az adottságain keresztül sokkal jobban tudna érvényesülni, több lehetısége adódna, melyet bátran kihasználhatna, így ennek a kis hegyi falunak hírneve is keletkezne.
Gazdaság: Bárna lakóinak jelentıs része egészen a ’70-es évekig a bányászatból élt meg, ekkorra tehetı azonban a bánya kimerülése, mely a térség fejlıdésének lelassulását is maga után vonta. A községben mezıgazdasági földmővelésre nincs lehetıség a föld gyenge minısége miatt, így egyetlen reményük az erdık nyújtotta fakitermelésben és annak feldolgozásában rejlik. Ez kiváló lehetıség lenne a településen és a környezı falvakban „uralkodó” munkanélküliség kiaknázására, illetve a gazdasági helyzet fellendítésére. Kecsegtetı lehet még az erdık nyújtotta vadászati lehetıség kihasználása, amelyet a Tarna-völgyi vadásztársaság koordinál, illetve az erdıkben termett gombák
250
hasznosítása, ehhez azonban befektetıkre van szükség, akiknek lehetıségük van arra, hogy ebben a térségben erre alkalmaz üzemet és hőtıházat hozzanak létre, evvel is munkahelyet biztosítva az itt élık számára. További gazdaság fejlesztı lehetıség lehet még a terület természeti adottsága, de ezt még nem sokan ismerik. A domborzati viszonyok, szinte serkentik az embert a turistáskodásra. A településen áthaladó Kék-túra útvonalon kívül számos ösvény vezet a környezı magaslati pontokhoz. A turizmus kihasználására egyéni ötletek vannak. Ide sorolható az 1999-ben alakult Vadaskert, amely az országban egyedülálló, hiszen teljes mértékig magánkézen van. Fı profiljuk a vadásztatás, de fogadnak vendégeket, rendezvényeket bonyolítanak, természetjáró csoportokat fogadnak, illetve vadhúst is értékesítenek. Fejlesztési céljaik között szerepel a vadállomány bıvítése, öregbítı kert létrehozása, területbıvítés, illetve kuriózum jellegő állatok tartása is szerepel. Másik kialakuló szolgáltatás ebben az aprócska községben egy Panzió kialakítása. Igaz még pontosan nem lehet tudni, hogy mit fog szolgálni, lehet vendéglı, hotel, panzió. Sorsa attól függ, hogy mit sikerül a faluban megvalósítani, és mit érdemes a félig kész állapotú épületbıl kialakítani. A panzió tulajdonosa egy merész és lendületes ember, aki felfedezte az itteni tájban rejlı szépséget illetve ennek értékét. A panzió építés után szeretné bıvíteni ezt a fajta szolgáltatását, komplett szabadidı centrum építését tőzte ki maga elé célul. A képviselı testületnek az évenkénti mőködést biztosítani kell, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az alacsony tanulói létszám ellenére az általános iskola továbbra is megmaradjon. Ez nem könnyő feladat, mivel a kiadásokra évek óta nem kapnak megfelelı összegő támogatást. Mivel a település rendelkezik az alapvetı infrastruktúrával: ivóvíz, földgáz, telefon kábeltévé van a községben. Hiányzik azonban a szennyvízcsatorna és a mobilhálózat kiépítése. A szennyvíz kérdés megoldása meghaladja az anyagi képességeiket, és jelenleg pályázati lehetıségük sincs. Ez ügyben elırelépést jelentett a megvalósítási terv elkészítése, amelynek birtokában már könnyebben tudnak tovább lépni ez ügyben a falu vezetıi. A mobiltorony elhelyezése nem önkormányzati feladat ugyan, de az egyre erısödı lakossági igények miatt szükséges, hogy erre a kérdésre is fokozott figyelmet fordítsanak. Ez azonban nem lesz könnyő feladat, mivel a lakosság létszáma csekély, ennek ellenére meg kell gyızniük egy szolgáltatót, hogy ezen a területen is fektessen be, mivel azonban Bárna és környéke tájvédelmi terület, így a mobilszolgáltatók a tájvédelmi szervek akadályaiba ütközhetnek. Kötelezı önkormányzati feladat az intézménye szemétszállítás megszervezése. A településrıl kéthetente szállítják a háztartási hulladékot a salgótarjáni szeméttelepre. Évente májusban lomtalanítást szerveznek, azonban ennek ellenére még mindig vannak illegális szemétlerakó helyek, melyeknek a felszámolását szorgalmazzák. Nagy gondot kell fordítaniuk a közterületeikre is. Az egyre hatékonyabbá váló munkával, korszerőbb munkaeszközökkel jelentıs eredményt érhetnek el, ezért folyamatosan bıvítik a település eszközállományát, ezzel is könnyítve a közhasznú munkások feladatát. A község képét szebbé, látványosabbá kell tenni, mind a saját maguk, mind az oda látogatók részére, ezért rövid távú célnak a virágosítást, parkosítást tőzték ki, illetve egy játszótér kialakítását.
251
A település további fejlıdése szempontjából fontos lenne a Bárna- Mátranovák, valamint a Bárna- Cered összekötı út kiépítése, mert amellett, hogy ez a közlekedési lehetıséget javítaná, könnyebben munkához juttatná az embereket. A Mátranovák felé vezetı út azért is kapna kiemelt jelentıséget, mivel egy ottani székhelyő cégben a Bombargier-ban jelenleg is több bárnai lakos dolgozik, de ahhoz, hogy eljussanak a munkahelyükre közel egy órát kell utazniuk, holott ez az összekötı út kiépítésével kb. 15 percet venne igénybe.
Oktatás: Az óvoda intézményében 2 csoportban 46 gyerek foglalatoskodik. A körülöttük lévı feladatokat 4 óvónı és 2 dajka látja el. Az óvoda saját konyhával rendelkezik, mely ellátja az iskolai gyerekek, az öregek, és a polgármesteri hivatal étkeztetését is. A gyerekeket nehéz pénzügyi helyzet ellenére évente kirándulni viszik az állatkertbe, bábés meseelıadásokra. Az oktatás még saját intézményben folyik, de ahhoz hogy ez így is maradjon meg kell felelni a törvényi feltételeknek. Nemcsak az iskola állapotával, hanem az iskolai létszámmal is gondok vannak. Más iskolákkal való összevonásra azonban még nem került sor. Az önkormányzat folyamatosan újítja az épületet, de nagyobb horderejő beruházásra nincs lehetıségük. Az oktatás színvonalát 9 tanár és egy fı technikai alkalmazott biztosítja. Az oktatás színvonalával nincs gond, esetleg a struktúrát kellene átépíteni, olyan dolgokat megtanítani a gyerekeknek, amit akár a lakóhelyükön is tudnak hasznosítani. Az oktatás céljául kellene kitőzni a falu felzárkózatását, más városokhoz, falvakhoz. Nagyon fontos lenne a kisebbség felzárkóztatása, mivel ezek a gyerekek gyakran azért nem akarnak tanulni, mert munkanélküli nemzedékben nınek fel, és sajnos ezt a családmodellt látják maguk elıtt, így ezt tartják követendı példának is. Biztosítani kell a fejlıdést számukra, és rá kell ıket venni arra, hogy tanulni érdemes, mert ezzel csak a saját jövıbeni helyzetüket biztosítják és javítják. A gyerekeket ösztönözni kellene az idegen nyelvek elsajátítására, már akár óvodás kortól, mivel erre a jövıben mindenképpen szükségük lesz. Fontos lenne a vállalat orientált tudás kiépítése, ami azt jelentené, hogy a gyerekek a környezetükben lévı vállalatoknak és a munkalehetıségeknek megfelelı szakmákat tanuljanak. Köztudott, hogy ahogy Magyarországon és a világ számos pontján diplomásokból már nagy a munkaerıkínálat, ezzel szemben „két kezi” munkásokból azonban egyre kevesebb. Ösztönözni kellene a gyerekeket, fıleg azokat akiknek anyagi lehetıségük vagy más okuk nem teszi lehetıvé hogy fıiskolára vagy egyetemre menjenek, hogy alapvetı szakmákat tanuljanak, hiszen mindig szükség lesz ácsra és kımővesre is a világon. Fontos lenne még a település számára, ha keresné a kapcsolatot a fıiskolával, az adódó lehetıségek szempontjából, illetve segítség, kapcsolatok, kulturális tıke szempontjából is.
Szervezetfejlesztés: Az önkormányzat két kistérséghez is kapcsolódott, tagja a 8 Palóc+-nak Salgótarján és környéke társulásnak. 252
Fontos lehet ezen társulatokkal való hatékony együttmőködés és a kistérségek nyújtotta lehetıségek kihasználása, a helyi célok kistérségi szinten való kidolgozása és megvalósítása. A kistérségi társulás keretében egy közös intézményt hoztak létre Salgótarjánban a gyermekjólét, szociális segítség és szociális ellátás megkönnyítésére. Az idısek klubja, a napközi otthonok bentlakásosak maradtak. Bárna csatlakozott a LEADER programhoz, mely a vidékfejlesztés egy új modellje. A LEADER keretében a vidéki térségekben a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és vállalkozók együttesen vidékfejlesztési akciócsoportokat hoznak létre, melyek maguk jelölik ki térségük fejlıdési irányvonalát. Ezek után az akciócsoportok külön-külön megalkotják a helyi vidékfejlesztési terüket, melynek megvalósítására az állam keretösszeget hagy jóvá. Ennek felhasználására az akciócsoportok helyi szintő pályázatokat írnak ki, melyeket ık bírálnak el, és megvalósításukat is figyelemmel kísérik. Ebben az akciócsoportban Bárna érdekei is képviselve vannak. Elmondhatjuk tehát, hogy a település részét képezi egy hatékony regionális érdekképviseletnek, melyben a falu fejlıdése gyorsabban megindulhat. A település tervei között szerepel az akciócsoporton belüli aktív részvétel a fokozottabb szerepvállalás. Ezáltal könnyebb helyzete lehet Bárnának a pályázati pénzek elnyerésében, mivel kevesebb pályázó falu között kell elosztani az államtól erre a célra kapott összeget. Bárna életében meghatározó szerepet tölthetne be egy pályázat figyelı team, akik a pályázatok figyelésre és annak megírására lennének hivatottak. A pályázatok benyújtása fontos feladat lenne, mert az így elnyert pénz lehetıséget biztosítana a falu fejlıdésére, szépülésére, valamint gyarapodására. A település így olyan célokat is kitőzhetne maga elé, melyeket leginkább pályázat útján tudna a legjobban megvalósítani. Fontos lenne olyan civil szervezeteket alapítani, akik fellendítenék a turizmust, és Bárna életét. Egyetlen kezdeményezés van a faluban a BABE, melynek tagjai szeretnének létrehozni egy faluházat, melyben a régi mesterségeket, ruhákat szeretnék bemutatni. Próbálják szépíteni a falut virágládákkal, illetve a közösségi szellemet szeretnék fejleszteni. Mivel a szervezet még nemrég alakult, így terveik vannak, de gyakran nem támogatják ıket megfelelıen, szükséges lenne szorosan együttmőködni az iskolával, óvodával és a polgármesteri hivatallal. Bárna jövıje szempontjából az itt élı néhány vállalkozónak szoros kapcsolatot kellene ápolni a különbözı gazdasági egységekkel, így munkahelyet lehetne biztosítani az itt élıknek, valamint az itt termelt termékek hírnévre tehetnének szert, könnyebben lehetne eladni azokat. További kiugrási lehetıség lenne a tájjelegő termékek gyártása és eladása, mellyel amellett, hogy bevételre tehetnének szert, megismertetnék Bárnát és vidékét a világgal, így talán néhány befektetı figyelmét is felkeltené ez a kis hegyi falu. Célszerő lehetne a közeli településekkel a már meglévı turista ösvényeket közösen karban tartani, kerékpárutat esetleg lovasutat létrehozni. A táj adottságait ki lehetne használni motorosok számára is, mivel gyakori probléma, hogy járhatatlanná teszik az utakat, így talán célszerő lenne számukra kialakítani egy speciális motoros ösvényt, ahol kedvükre száguldozhatnának.
253
Az önkormányzat feladata a szervezet fejlesztés terén, hogy figyelje az adódó lehetıségeket, amikor valamilyen szervezethez lehet csatlakozni, és próbálja meg kihasználni azokat az alkalmakat.
Településfejlesztı ötletek: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Közösségi szellem fejlesztése Gombafeldolgozó kialakítása Hőtıház kialakítása Közösségi helység kialakítása Faluház létesítése Úthálózat fejlesztése, Ózddal való összekötés Idısek otthonának létesítése Fafeldolgozó kialakítása Szabadidı park létesítése Falusi Tóturizmus fejlesztése Vadaskertben területbıvítés, öregbítı kert létesítése İshonos magyar állatok tartása Erdei séta, gyalogtúra szervezése Vásárnap, fızıverseny szervezése Pékség fejlesztése, gyerekek táboroztatása Extrém sportok, túlélı programok Tóépítés, halak telepítése Szálláshely létesítése Rendezvények szervezése Szanatóriumi kezelés kialakítása tüdıbetegeknek Bungaló telep kialakítása Vadászati fejlesztés kialakítása Erdıgazdaság fejlesztése, fatelepítés
Turizmus mikrotérségi szinten: A természeti szépségeken túl a palóc népi kultúra számos értéke maradt fenn a zárt völgyben. Régi lakóházak, a vidékre jellemzı, kézzel szıtt és hímzett vásznak árulkodnak az itt élık múltjáról Aki eltölt a vidéken pár napot, úgy számol be ismerıseinek: „ a csend, a nyugalom hegyei között, az éltetı tiszta levegı völgyében jártam”.Átmeneti turistaforgalom színesíti a falut nyáron. Ilyenkor bakancsos turisták járnak-kelnek a faluban. Régebben több turista haladt át a falun, mára számuk jelentısen csökkent. Ez részben az emberek rohanó életmódjának, részben a város és a „külföld” felé orientálódásnak köszönhetı. A község látnivalói közé tartozik a barlangba épített oltár, a Vadaspark, az épülı panzió, illetve a hegyek nyújtotta látnivalók: Kiskı, Nagykı, Szérkı. Igazából azonban ahhoz, hogy valaki Bárna területén több napot is eltöltsön nincs elég látnivaló magában a faluban, mert a természet számos más lehetıséget kínál, sajnos azonban a falu nem rendelkezik Faluházzal, Falumúzeummal, illetve a helyi szokásokat, viseleteket bemutató épülettel. Ahhoz, hogy az ide látogatókat hosszabb idıre is itt tudják tartani, szükség lenne kistérségi összefogásra, mellyel komplexebb szolgáltatást lehetne nyújtani az érdeklıdıknek. A környezı településekkel összefogva ki lehetne dolgozni egy „palóc körutazást”, mely során az ide látogatók több napon át ismerkedhetnének meg egy-egy faluval, az itteni
254
életmóddal, nevezetességekkel, természeti adottságokkal. Programokat lehetne szervezni, mely során akár saját maguk is kipróbálhatnának mesterségeket, így élménnyel gazdagodva térhetnének haza errıl a körutazásról. A kialakult turizmus így nemcsak Bárna, hanem a környezı települések kulturális életét is fellendítené, valamint bevételhez juttatná a falvakat. Ehhez azonban vállalkozó szellemő emberekre van szükség, akik meg merik próbálni az újat, az ismeretlent, ezzel is öregbítve a környék és saját maguk hírnevét.
Cered stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Nógrád megye észak-keleti határán, Salgótarjántól körül belül 20 kilométerre, a Medves-fennsík peremén, a Tarna folyó völgyében fekszik, közel a szlovák határhoz. A településtıl nyugatra, a Medves-hegység lábánál ered a Tarna. A települést környezı magaslatokról tiszta idıben láthatók a Mátra, a Bükk és a Tátra csúcsai is. A KarancsMedves Tájvédelmi Körzet területén található. A település – az érintetlen természeti környezet miatt – vonzza a turistákat. Népszerő a négy gáttal megépített, közel 900 m hosszú horgásztó rendszer, illetve minden évben nemzetközi mővésztábort rendeznek a faluban.
Küldetés: Cered központi szerepet tölt be a kistérség életben; Szilaspogonnyal és Zabarral közösen mőködtetik az általános iskolát, közös a szociális alap és a szakellátás, a körjegyzıség, a háziorvos, a védını, a fogorvos, és a szennyvíz-tisztító. Mindemellett az oktatás igen fejlett, intézményi bıvítéssel Cered a térség tudásközpontjává válhat. Az emberek közvetlen életminıségbeli helyzetének javítása, a humán erıforrás helyi fejlesztése a lakosság esélyegyenlıségét növeli és jelentısen hat az elvándorlás ellen. Mindemellett a hátrányos helyzető népesség érvényesülési esélyeinek növelése a falu alapvetı érdeke. Szükséges egy átfogó, a kérdéskör minden területére kiterjedı, az érintett lakosság, szervezetek bevonásával készülı Roma-program készítése. A kulturális élet fellendítése, illetve a környezı települések közötti kapcsolatok általi kiterjesztése a szlovák oldallal is együttmőködve a település javát szolgálja.
Gazdaság: Az eddigi kutatómunka eredményeképpen észrevehetı, hogy Cered község önfenntartó gazdaságának kialakítására számos lehetıség adódik. Mint számos más magyarországi faluban, Cereden is a falugazdaság fejlıdésének akadálya egy biztos megélhetési forma hiánya. Nincs a faluban olyan mértékő, illetve mennyiségő jövedelemforrás, mely a falu bevételét növelné, illetve az ott élı emberek foglakoztatását megoldaná. • Mezıgazdaság: Gazdaságos szántóföldi növénytermesztés a rossz termıhelyi viszonyok és tıke hiányában csak korlátozott mértékben folytatható. • Erdıgazdálkodás: A térségben országosan is magas az erdısültség aránya, de további növelés szükséges a gazdaságosan nem mővelhetı területeken. • Állattartás: A térségben nagy kiterjedéső legelık állnak rendelkezésre, így lehetıség nyílik minıségi húsfélék és speciális tejtermékek elıállítására.
255
• • •
Ipar: A térségi ipar erısítése alapvetı érdeke a településnek a helyi munkahelyteremtés, illetve a népességmegtartó képesség növelése szempontjából. Út: A település belsı közlekedési feltételeit javítva a földutakat szilárd burkolattal kell ellátni; a külsı utakat is korszerősíteni, bıvíteni kell. Öregek otthona: a létesítmény színvonala megfelelı, bıvítését tervezik, mivel méretét tekintve kicsinek mondható.
Oktatás: A kistérségben élı gyermekek Cereden járják ki az általános iskolát. Az intézmény fejlıdıképes, nyitott az újításokra, így a közeljövıben könnyen a térség tudásközpontja lehet. Az általános oktatás mellett fontos lenne egyéb tantárgyak oktatása is, így például az informatika, és a kommunikáció. A fıiskola által kidolgozott terv szerint az angol oktatás a falu egész lakosságára kiterjed. Tehát mindamellett, hogy a gyermekek megkapják a megfelelı alapot esetleges további tanulmányaikhoz, az idısebb korosztály is szert tehet a nyelv elsajátítására. Ezáltal mindenképpen könnyebben juthatnak munkához, mivel napjainkban már-már szinte alapkövetelmény a nyelvtudás.
Szervezetfejlesztés: A település a LEADER vidékfejlesztı programban vesz részt. Az akciócsoport 14 Nógrád megyei település összefogásával alakult meg és célja az együttmőködési készségek fejlesztése. Feladatának tekinti a vidéki gazdaság fellendítését, hozzá szeretne járulni a munkahelyek bıvüléséhez, ezáltal támogatja a vidéken élık megélhetésének biztonságát. Fontos a civil szervezetek megalakítása a következı szempontok alapján: • A vidéki élet és megélhetés alapjainak stabilizációja; • A térségi összetartozást hangsúlyozó, eredeti palóc jelleget szolgáló arculati fejlesztések megvalósítása; • A civil társadalom aktivizálása, közösségi együttmőködés fejlesztése; • Humán erıforrás képzés támogatása. Fontos továbbá minél nagyobb hangsúlyt fektetni az oktatás terén végrehajtandó fejlesztésekre. Ez ügyben a fıiskolával szoros együttmőködés kialakítása lehet a cél.
Településfejlesztı ötletek: •
• • • • • • • • •
Közösségi szellem fejlesztése, így például az egyéni szereplık és a kisvállalatok unkájának összehangolása; Munkahelyteremtés; Öregek otthonának bıvítése; Iskola-felújítás, tornaterem építése; Úthálózat korszerősítése; Csapadék-elvezetı rendszer kiépítése; Élıvizek medrének karbantartása, halállomány bıvítése; További erdısítés; Szántók minıségi romlásának megállítása; Falu általános imázsának terjesztése, marketing.
Turizmus mikrotérségi szinten: A gazdag történelmi és kulturális múlt értékei, öröksége, valamint a háborítatlan természet kínálta aktív és passzív lehetıségek széles kínálatát vonultatja fel a térség.
256
Vadászati és horgászati lehetıségek jelentik a falu elınyét, mindemellett támogatandó és fejlesztendı a lovas turizmus, mivel az igény és a fizetıképes kereslet növekszik, a helyi terepviszonyok kitőnıek a célra. A faluban több vendégház és egy panzió is üzemel, így az ideérkezık elszállásolása nem jelent gondot.
Kazár stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Kazár Nógrád megye észak-keleti részén, festıi környezetben, a Mátra-hegység északnyugati lábánál terül el. Ahol féltve ırzött kincs a hagyomány, mert bíznak abban, hogy ez ad jövıt a településnek.
Küldetés: „Saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat, és céltudatos munkával, kezdeményezı aktív falufejlesztı politikával, és térségfejlesztéssel kell jobb versenypozícióba lendíteni falunkat.” Molnár Katalin polgármester A közvetlen környezetet jelentı kistérségi községekhez képest Kazár egy kedvezıbb fejlıdési pályát tudhat maga mögött, amit a faluba látogató vendégek, turisták vagy a településen átutazók elsısorban a külsı megjelenésen, a környezet tisztaságán, annak rendezettségén keresztül tapasztalhatnak. A 2002-2006-os választási ciklusban a község soha nem látott összegben tudott fejleszteni. A beruházások összege mintegy 2 millárd Ft-ra volt tehetı, ami egy ekkora lélekszámú község esetében hatalmas nagy elırelépésre adott lehetıséget. Az összedőlıfélben lévı, népmővészeti értékkel bíró házakat megvette az önkormányzat, a mőemléki követelményeknek megfelelıen felújíttatta, közösségi funkciót adtak nekik. Ezekben helyezte el a közösségi házat, az internetes központot, a tájházat, a turistaházat. A faluban mozgalommá vált az értékek megmentése, ırzése. A község törekvése a faluban divatot teremtett, és ma már a magánszemélyek is így újítják fel a régi kontyos parasztházakat. (Magtárház, Kézmővesház, Malomkalács Vendégház). Terveztettek egy védjegyet (templom és parasztház stilizált képe van rajta), amelyet a felújított házakon (magánházakon is), de kulturális programjaik során is használnak. Sikerült a belvízelvezetés 40 éves problémáját megoldani. Kábel tv-, Internet hozzáférés kialakítására és infrastrukturális beruházásokra is sor került a községen belül és azon kívül is. A megszerzett forrásokat lakókörnyezetük építésére, szépítésére fordították. A Salgótarjánt Kazárral összekötı út, átadására 2007 nyarán került sor. Az útszakasz korszerősítésével kevesebb, mint tíz perc alatt lehet elérni Kazár központjából Salgótarjánba. Európai Falu - ez a felirat áll Kazár nevének jelzıtáblája alatt. A LEADER program kapcsán ma már 14 település civil szervezeteit és önkormányzatait fogja össze. A terv tartalmi elemei: a vidéki esélyek növelése, azaz az élhetı vidék megteremtése, a civil társadalom aktivizálása, új közösségek létrejöttének elısegítése, a vonzó vidék kialakítása és a tájkarbantartás, egységi térségi arculat kialakítása.
257
Gazdaság: A régmúltat illetıen sok embernek biztosított kenyérkereseti lehetıséget, megélhetést a szénbányászat. A földmőveléssel foglalkozó emberek ösztönösen idegenkedtek a bányától, a föld alatti sötét és szők világtól. A félelmet fokozatosan fellazította a megélhetési kényszer. Az 1920-as években a bányatelepek 4-5 km-re voltak a községtıl. A bányászat megváltoztatta a község arculatát, a lakosság összetételét is. Mint más iparágak esetében, úgy a bányászatban is sok idegen ajkú, munkát vállaló telepedett le, tehát határon kívülrıl érkezett német, horvát, „tót”. Az 1920-as években még sikerrel termelı bányákat a szénkészletek apadásával bezárták, majd 1938-40 között a rendkívüli, háborús szénigények miatt újra megnyitották. Az 1930-as években az ipari népesség már közelítette a 70%-ot, a lakosságnak több mint 50 százaléka bányász. A kıszénbányák jelentıs változást hoztak a falu életében: bányászcsaládok települtek le, létrehozva a máig is telepnek nevezett községrészt, a XX. század második felének elejére a település virágzó bányász-faluvá fejlıdött. Aztán nagy változás történt a település életében a gázprogramra való átállás keretében. Már 1967ben jelentıs bányabezárásokra került sor. A kis beruházási igényő bányák még 1985ig dolgoztak külszíni fejtéseken. Az ipar területén a 60-as évek végétıl egészen napjainkig hatalmas változás ment végbe a falu életében, hiszen a korábbi virágzó „bányafalu”, amelynek több ezer munkása, lakosa volt, szinte „meghalt”, amikor a bányákat bezárták. A 90-es években kibontakozó munkanélküliséget, mint mindenütt máshol, a gazdasági átalakulás hozta. Elsısorban az alapfokú iskolai végzettségő (szakképzetlen) munkaerıt érintette, azon belül is a városba bejárókat. Salgótarján volt a legnagyobb munkafelvevı, üveggyárak, acélgyár, lakótelepeket építı cégek, stb. révén. Kazár munkaerejére ennek a városnak a problémái mérték a legnagyobb csapást. A térségben az országos átlag alatt van a foglalkoztatás mértéke. Igaz a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ támogatásával Foglalkoztatási Információs Pont (FIT) mőködik a Magtárházban. Fontos lenne egy olyan szolgáltatás kiépítése, amely a munkaképesek álláskeresésében, az oktatási lehetıségek, egyéni problémák segítésével, tájékoztatással segítene. A faluban jelenleg az alábbi ipari vállalkozások mőködnek: • • • • • •
A. D. Szlovák – Magyar Faipari Kft. (fafeldolgozás, főrészáru-gyártás) Fapad Asztalos - Faipari Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (épületasztalosipari termékgyártás, egyedi bútorgyártás, iroda és konyhabútor gyártás-szerelés) AXAMO Ruházati Kft. (ruházati termékek gyártása) VOXNER Kft. (ruházati termék gyártása) BN WERK Termelı-, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (fémszerkezetgyártás, -szerelés) Mag Gyula (szikvízkészítés, -forgalmazás)
Ezek a vállalkozások, amelyek ipari jellegő tevékenységet folytatnak és ezek már a falu régmúlt iparához egyáltalán nem kapcsolódnak, még közvetetten sem. Az ipari vállalkozások csekély száma azt bizonyítja, hogy a vállalkozások beindításához hiányzik a helyi tıke, a vállalkozói kedv, továbbá hiányzik a helyzetfelismerı képesség, az innovációs készség. Köztudott, hogy Nógrád megyében a legkisebb a pályázatírói kedv, az ambíció.
258
Úgy gondolom, hogy nehéz lenne teljes meggyızıdéssel egy ilyen régmúlt hagyományokkal rendelkezı falu lakóival elhitetni, hogy az ı jövıjük márpedig az iparban és a mezıgazdaságban rejlik, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították, hogy ennek a falunak más irányba kell kiutat találnia és lehetıségeket keresnie. Az idı múlásával a falu lakossága a termelıszövetkezet megszőnése után egyre inkább felhagyott a gyenge minıségő talajon a növénytermesztéssel, hiszen ez a tájegység szerény adottságokkal rendelkezik ilyen téren. A növénytermesztés nem szőnt meg teljesen, hanem a korábbinál lényegesen kisebb területeken folyik a gazdálkodás. Ez nem azt jelenteni, hogy a mezıgazdaságban egyáltalán nincsenek lehetıségei Kazárnak, de a versenytársakkal szemben nem tudna érvényesülni, mivel jelentıs költségtöbbletet jelentene például a talajminıség javítása. A korábban még termelıszövetkezeti formában mőködı mezıgazdasági mővelés keretein belül növénytermesztéssel és állattartással is foglalkoztak – mindkét ágazatra a sokszínőség volt jellemzı. Napjainkra már csak az állattenyésztés maradt meg „foltokban”, ezt bizonyítja az AGRO – Kazár Mezıgazdasági és Szolgáltató Kft., mely egyedüliként foglalkozik kizárólag szarvasmarha-tenyésztéssel a faluban.
Oktatás: Az általános iskola és óvoda színvonalas oktatást - nevelést biztosít az itt lakóknak: • Napraforgó Óvoda • Aba Sámuel Általános Iskola - Az Aba Sámuel Általános Iskola a néphagyományok ápolására építette a pedagógiai programját. Oktatják a helytörténetet, a kézmővességet, a néptáncot és népzenét. Már az elsı osztálytól tantárgyi keretben szerzik meg ezen ismereteket, s aki a legérdeklıdıbb, az tagja lehet a Zsivajgó néptáncegyüttesnek. A Beszterczey Mővészeti Alapiskola itt a néptánccsoport mellett képzımővészeti mőhelyt mőködtet, a kerámiaszakkörben az anyagformázás alapismereteit, fogásait sajátíthatják el. Mindezeket a színjátszók mővészi teljesítménye egészíti ki. A Zsivajgó néptánccsoport, a felsı tagozatos kazári gyermekeket fogadja. Az együttes állandó fellépı a kazári búcsún, továbbá meghívottak a megye különbözı részein rendezett folklórgálákon. Táncaikat gyönyörő, nagyrészt eredeti kazári népviseletben adják elı, amivel mindenhol nagy sikert aratnak.
Szervezetfejlesztés: Egy község fejlesztési tervének alapjait a társadalmi, gazdasági és környezeti állapotok határozzák meg. Elkészítésében részt vállalnak a polgárok, civil szervezetek, érdekszervezetek és politikai tényezık, valamint bizonyos területeken szakemberek is véleményezik, hogy kialakulhassanak a rövid-, közép-, és hosszú távú tervek. Azért, hogy ezek a tervek lehetıleg minden szempontból megfeleljenek a közösség fenntartható fejlıdési tervének. A község fejlesztésének tervezése egy olyan folyamat, amikor a közösség meghatározza jövıképét, meghatározza az utat és feladatokat, valamint a szükséges anyagi és más javakat, hogy a terv megvalósulhasson. A fejlıdési tervnek jövıképet kell mutatnia, megoldásokat találni a társadalmi-, gazdasági-, intézményi-, technikai és környezeti problémákra. Megtalálni a legjárhatóbb utat az általános globalizációban. Elı kell, hogy segítse a megfelelı és hatásos döntések meghozatalát. A fejlesztési terv egy olyan irányvonal, amely mentén a döntéshozatal, tervezés és megvalósítás elısegíti, hogy összhangban legyenek az érdekek, legyenek azok polgárok, csoportosulások vagy vállalkozók érdekei. Ezek a célok meg fogják teremteni az elıfeltételeket az Európai Uniós támogatásokra, valamint elısegítik, hogy részt vegyenek és részt vállaljanak azokban a programokban, amelyek a térségüket és a közösségüket fejlesztik. 259
LEADER program: A LEADER + intézkedés jelentıs mértékben hozzájárulhat egy térség arculatának kialakításához, amelyre több gazdasági ág is építhet (turizmus, vendéglátás, helyi jellegzetességő élelmiszerek, kézmő- és kisipari termékek elıállítása). Ennek megfelelıen a LEADER + három fı célja: • • •
a partnerségen és az alulról jövı kezdeményezéseken alapuló kísérleti jellegő integrált fejlesztési stratégiák létrehozása vidéki térségek fejlesztésére vidéki térségek közötti együttmőködések fejlesztése országon belül és határokon túl a szereplık közötti kapcsolatrendszer fejlesztése
Cél, hogy a program a vidéki térségekben markánsan jelentkezı közösségi eróziót csökkentse, erısítse a helyi szereplık (önkormányzatok, civil szféra, vállalkozások) közötti partnerséget, növelje az alulról jövı kezdeményezések súlyát és bátorítsa a helyi közösségek innovációs képességeinek kibontakozását. Az átfogó célok között megtalálhatóak továbbá a vidéki élet- és munkalehetıségek javítása, a helyi szereplık együttmőködési képességének és szervezettségének a javítása, újabb jövedelemszerzési lehetıségek feltérképezése, valamint a munkahelyteremtés és megırzés. A Helyi Vidékfejlesztési Tervben 4 fı terület került meghatározásra: „Vidéki Esélyek” - a helyi jellegő termékek elıállításához, a helyi termelı és szolgáltató vállalkozások versenyképességének javításához szükséges fejlesztések megvalósításához nyújtanak segítséget, valamint egy térségi szintő minıségjelzı védjegyrendszer bevezetésével támogatják ezen termékek piacra jutását, értékesítését. „Vonzó Vidék” – a térség sajátos értékeire építkezik. Alapvetı célja a térségi összetartozást hangsúlyozó, eredeti palóc jelleget szolgáló arculati fejlesztések és tevékenységek megvalósítása, mely jelentısen hozzájárul a palóc kulturális örökség megırzéséhez, valamint a marketing tevékenység erısítésével a helyi turisztikai és kulturális értékek potenciális hasznosításához. „Egyedül nem megy” – alapvetı célja a civil társadalom aktivizálása, új közösségek létrejöttének elısegítése, a közösségi együttmőködések fejlesztése. „Egységben az Erı” – a terv megvalósítását közvetlenül elısegítı emberi erıforrás-képzéssel támogatja.
Településfejlesztı ötletek: • • •
• • •
Összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása; Életerıs, érdekérvényesítésre képes helyi-térségi közösségek megteremtése. A foglalkoztatás bıvítése érdekében ösztönözni kell a munkahelyek teremtését, a kis-és középvállalkozások fejlesztését, új vállalkozások indítását, valamint a lakosság képzettségi szintjének, alkalmazkodóképességének javítását, a képességek fejlesztését; Támogatni kell a helyi energiagazdálkodási, valamint anyag- és hulladékgazdálkodási rendszerek, megújuló energiaforrások használata; A piacképes biogazdálkodásra, és a megújuló alapanyagok feldolgozására alapozott kisipari tevékenység feltámasztása; Az információs technológiák alkalmazásával a távmunkába való bekapcsolódás feltételeinek biztosítása;
260
• •
Támogatandó a kis közösségek méretéhez igazodó megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaellátó rendszerek kiépítése; Mikrovállalkozások indítását és kibontakozását folyamatos tanácsadással is segítı gondoskodó, inkubációs vállalkozásfejlesztési rendszereket kell mőködtetni;
Véleményem szerint Kazár számára kiutat jelenthetne, ha építészeti stílusában a palóc hagyományokat követı ingatlan beruházásokat végezne. Ebben az esetben nem a falu régi épületeit újítanák fel, hanem teljesen újonnan megvalósuló beruházásokról lenne szó, amelyek természetesen a palóc stílusjegyeket hordoznák magukon. Akár egy új egységes palóc építészeti stílust tükrözı utcasort, házsort lehetne kialakítani, ahol kizárólag palócházakat építenének és ezeket értékesítenék akár üdülı-, vagy lakóház jelleggel. Egy ilyen újonnan épülı palócházas utcasor valószínősíthetıen sokak érdeklıdését felkeltené. Úgy gondolom, hogy egy ilyen hagyományırzı és értékteremtı kezdeményezéssel nagy figyelmet tudna magára vonni Kazár, ami a többi ágazat fejlıdését is elısegíthetné, amivel a gazdasági helyzetük javítható lenne. Ezeknél a házaknál persze, ha rejtve is, de korszerő megoldásokat lehetne alkalmazni, gondolok itt például a ház hıszigetelésére vagy éppen a hagyományos főtés mellett megvalósított korszerő főtésre. Nyilvánvalóan ezek a beruházások nagyon tıkeigényesek, amihez az önkormányzatnak nincsen elegendı forrása, tehát hitelhez, vagy befektetık tıkéjéhez kell folyamodniuk. Ezekkel a beruházásokkal munkát tudna biztosítani az önkormányzat a falun belül, és egy olyan új kezdeményezés lehetne ez, amely felkelthetné sokak érdeklıdését. A végeredmény a következı lenne: hagyományos palóc bútorokkal berendezett, kı alapra épített, kontyolt nyeregtetıs parasztházak, kifőrészelt mintákkal díszítve az oromfalat, melyek homlokfalát az utca és az udvar felıl is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok szegélyezik, a kerteket szépen faragott, mintázott fakerítéssel övezve - védett, népi építménynek minısítve. Továbbá lehetıség lenne a palóc élethez kapcsolódó egyéb hagyományırzı, tájjellegő termékek gyártására, amelyekkel ezeket a házakat is fel lehetne díszíteni, illetve a faluba látogatók számára eladásra felkínálni. Ilyen termékek lehetnek: • hagyományosan díszített palócbútorok • agyagedények • fonott áruk • faragott tárgyak (kazári díszítıelemekkel ellátva) • szövött termékek • kerámiatermékek • hagyományırzı baba Kazár község idegenforgalmi információi folyamatosan győlnek, de sajnos saját honlapja nincsen, ami teljes körő tájékoztatást adhatna akár a legfrissebb aktualitásokkal is. A falu jelenleg is erıs marketingtevékenységet folytat, talán én annak hatékonyságának javításában látok lehetıségeket, amelyeket megvalósítva sokkal nagyobb számú turistát, érdeklıdı réteget tudnának idevonzani. Azok a kiadványok, amelyeket a falu egyes rendezvényei alkalmából, illetve a falu bemutatása céljából készítenek el, nagyon színvonalas és tetszetıs papíralapú kiadványok, viszont nem biztos, hogy minden esetben célba érnek. Természetesen Kazár életében a hagyományaira és rendezvényeire való tekintettel szükség van az ilyenfajta „reklámozásra”, de mellette én szükségesnek látom
261
az on-line módon való marketingtevékenységet, amellyel sokkal nagyobb érdeklıdı réteg érhetı el napjainkban. Kazárnak az Interneten való önálló marketingtevékenység az alábbiakat eredményezné: • • •
• •
Sokkal nagyobb számú érdeklıdı réteget ér el, nincsenek földrajzi korlátai, ezáltal sokkal több érdeklıdıhöz jut el, mint a nyomtatott prospektus. Éves költsége sokkal alacsonyabb (ha a hagyományos hirdetések folyamatosan jelentkezı költségeivel összehasonlítjuk). Sok és gyorsan módosítható információt tartalmaz. Sokkal több anyag fér el a weboldalán, mint egy nyomtatott szóróanyagon, vagy katalógusban. Ugyanakkor gyorsabban és könnyebben frissíthetık, ezáltal mindig naprakész lehet. Részletesen!!! (képekkel, leírásokkal) ismertetheti Kazár önmagát, rendezvényeit (a terjedelmi korlátok nem jelentısek). Hatásossága abszolút mértékben mérhetı, mivel lehetıség van számláló, látogatottsági statisztika elhelyezésére, amely nyilvántartja a honlap látogatóinak számát, rendszeres on-line fórum folyhat
Szükség lenne „központi animátor”-ra (ha nem is önállóan, 2-3 községgel együtt). Nincs a községnek, így nagyobb szerep hárul az egyes vendégfogadókra. Azonban a vendégfogadók felkészültsége különbözı, az animációs tevékenységet nem képes minden vendégfogadó ellátni. Az animációs tevékenység nem csak a programszervezést jelenti, hanem a program kitalálását, felépítését, elıkészítését is. A helyi és szakmai ismeretek (marketing, sport- és játékszabályok, hobbitechnikák, kézmővesség) mellett szükség van a kreativitásra, a személyes vonzerıre is.
Turizmus mikrotérségi szinten: A lakosság helyben maradásának elısegítése nagyon fontos feladat, ezért minden olyan tevékenységet ösztönözni kell, amely lehetıséget teremt arra, hogy a lakosság életszínvonala, ellátottsága a jövedelem kiegészítés lehetıségével együtt növekedjen. Az idegenforgalom a falvak számára nagy lehetıség, társadalmi és gazdasági ereje szinte felmérhetetlen. Folyamatosan új lehetıségeket teremt és a lakosságot, ha kis mértékben is, többletjövedelemhez juttatja, ezzel hozzájárul az adott régió szociális biztonságához. A természet kínálta lehetıségek mellett a település a hagyományırzés terén folytat kiemelkedı tevékenységet, a település rendkívül gazdag hagyományait máig ırzi és erre építve kínál tartalmas idıtöltést az idelátogató vendégeknek. Népviselete palócföld legszínesebb nıi viselete, mely méltán szerzett nemzetközi hírnevet a településnek. Egy már elindult gondolkodásmódról szeretnék „beszélni”, illetve annak egy lehetséges továbbfejlesztésérıl. A falu vezetése idejekorán felismerték a falusi turizmusban rejlı lehetıségeket és tulajdonképpen egy hosszú ideje tartó folyamat eredménye, amivel találkozhat a turista. Egy tudatos falukép építésbe kezdtek, gondolok itt például az elöregedett házak, az utak felújítására ill. a közterületek rendbetételére. Ma a palócság egyedi, különleges értékei turisztikailag is komoly vonzerıt jelentenek.
Kazár évrıl évre visszatérı rendezvényeivel és legjelentısebb szokásaival egyre több figyelmet és elismerést kap! • •
Kazár Kupa – Nagypályás labdarúgó mérkızések négy település részvételével Pünkösdi forgatag – „A múlt értékeivel a jövıért”
262
•
• • • • •
Hagyományırzı Hétvége és Kazári Dalos Találkozó, Palóc Páros és Szóló Gyermek Néptáncverseny - Dalos találkozó, férfikarok, népdalkórusok bemutatója, majd gyermek páros néptáncverseny, fellépık a környezı települések iskolásai. Aba Gála - Az Aba Sámuel Általános és Alapfokú Mővészeti Iskola tanulóinak évzáró gálamősora. A legkiemelkedıbb a Kazári Búcsú, melynek fénypontja a Nemzetközi Néptáncfesztivál, melyre számos fellépı csoport érkezik belföldrıl és külföldrıl egyaránt. Szintén a Kazári Búcsú részeként rendezik meg évrıl évre a lovassport kedvelıinek örömére, a ma már nemzetközivé vált Kazár Kupa Országos Pontszerzı Díjugrató Lovasversenyt. Kazár Törzs Legjobb Íjásza - A dicsı múltú Kabar törzsnek emléket állító tradicionális íjászverseny. Aba Napok – Gyermek néptáncfesztivál
Véleményem szerint Kazár jövıje elsısorban a falusi turizmusban rejlik, ez jelenthet majd „fellendülést” számára és majd ez teszi szükségessé olyan szolgáltatások megvalósulását, amelyek a késıbbiekben új munkahelyeket teremthetnek a faluban élık számára. A kazári Tourinform – iroda a település önkormányzatával és a faluszépítı és hagyományırzı egyesülettel közösen igyekszik minél több turistát a térségbe és Kazárra csalogatni: ennek érdekében kidolgozták az erdei iskola és a kézmővestábor programját, hagyományırzı programokat szerveznek. Szálláshely - falusi vendéglátóhely Kazáron: •
Malomkalács Vendégház - A település szívében található Malomkalács Vendégház eredeti palóc parasztház, mely az Országos Mőemlékvédelmi Felügyelet oltalma alatt áll.
•
Kulcsosház - Turista- és ifjúsági szállás
Mátranovák stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Mátranovák az egyik legszebb fekvéső, legérdekesebb települése Nógrádnak. A megyébıl szinte kilógó zsáktelepülés Heves megye határán helyezkedik el. A falu egy hatalmas völgyben húzódik, erdık veszik körül. Földrajzi elhelyezkedése, valamint a föld termıképessége miatt növénytermesztésre nem alkalmas, mivel csak veszteségesen lehetne azokat megtermelni. Az állattenyésztéshez azonban jó adottságokkal rendelkezik. A település szénbányászatáról volt ismert, ugyanis a XIX-XX. században több kıszénbánya is mőködött, melyek közel egy évszázadra meghatározták az itt élı emberek életét. Az 1970-es években a bánya bezárásokkal egy idıben telepedett ide a
263
Ganz Mávag, melynek csarnokaiban acélszerkezetek, hidak készültek. A gyártelep 2005-tıl a Bombardier Transportation Hungary Kft tulajdona.
Küldetés: A falu a Bombardier mőködése miatt foglalkoztatási mikrokörnyezetté fejlıdött. A munkaerı vonzáskörzetének olyan centrumává alakult, amely alapvetıen meghatározza a gazdasági szerepét a településnek. Alapvetı küldetése megtartani az erıs gazdasági potenciált, úgy hogy a Bombardier által közvetített termelési és gazdasági kultúra gerjessze a térség gazdaságát. A falunak meg kell oldani, hogy a Bombardiernek a gazdaság és politikai körülményei a lehetı legjobbak legyenek, méghozzá úgy, hogy a követlen környezet is profitáljon belıle. Alkalmazkodni kell a lehetıségekhez.
„Az élhetı falu” program célja a település és közvetlen környezet szebbé, biztonságosabbá, élhetıbbé tétele. Továbbá Mátranovák új arculatának kialakítása a helyi lakosság és a faluba vendégként érkezı látogatók igényeinek figyelembe vételével. A program során elkészítik a bel-és külterületek hasznosításának legoptimálisabb, a lehetı legtöbb funkciót kielégítı terveit, valamint felmérik, rangsorolják és amennyiben lehet a lakosság segítségével megoldják a településen felmerülı, a „mátranováki létet” meghatározó problémákat. Cél, hogy Mátranovák: - biztonságos: rendezett, átlátható - egészséges: tiszta, gondozott, természetközpontú, sportbarát - szolgáltató: - lakosságközpontú: helyi igényekre épülı - vendégbarát: idegenforgalmi igényeket is kielégítı - funkcionális: a használat és mőködés szempontjai szerint leghasznosabban kialakított - szimbolikus: a település múltját, hagyományait, jelenkori és múltbeli értékeit kifejezı település legyen. A program magába foglalja a kül- és belterületeket, azon belül pedig a köz- és magánterületeket is. Csak akkor tudják szebbé tenni környezetüket, ha mindannyian tesznek érte valamit. Az elhagyatott közterületek hasznosítási terveinek elkészítése a közös munka eredménye kell, hogy legyen. Az élhetı falu program elsıdleges célja közt szerepel a civil lakosság bevonása a településirányításba.
Gazdaság: A rendszerváltás után egyre többen kezdtek magánvállalkozásba. Ezzel is hozzájárulva a település fejlıdéséhez. A községben több vállalkozó is tevékenykedik, a regisztrált vállalkozások száma: 91, ebbıl egyéni vállalkozás 64. A vállalkozók rendkívül jelentıs szerepet töltenek be a falu gazdasági életébe, éppen ezért a jövıben az együttmőködés a legfontosabb és az, hogy a lehetı legtöbb szálon csatlakozzanak a hálózati gazdaságba. A település legnagyobb gazdasági erejét a Bombardier ipartelepe jelenti. A lakosság jelentıs részének biztosít állandó munkalehetıséget. Az üzem vezetıinek hosszú távú tervei vannak a mátranováki gyáregységgel. A kapcsolatfelvétel eredményeképp megállapodás született az önkormányzattal való hosszú távú együttmőködésrıl, ami bizonyítja, hogy Mátranováknak alapoznia kell az üzemre. A település hosszú távú célja az önellátó és önfenntartó falugazdaság megteremtése. Az önkormányzatok állami támogatottsága egyre kisebb, más források bevonására is 264
szükség van. Össze kell kapcsolni a Bombardiert, a foglalkoztatottsággal, az oktatással, a személyi feltételek biztosításával, és fontos, hogy tartós és jó kapcsolat legyen a községek között. Ezért a következık megvalósítása szükséges Önkormányzati gazdaság: a) flexibilis költségvetés-tervezet, takarékos gazdálkodás b) lehetséges új anyagi források felhasználása c) „gazdálkodó önkormányzat” az intézmény fenntartás és az igazgatás területén, vállalkozásokban való részvétel d) kötelezıen ellátandó feladatok racionalizálása, hatékony és gazdaságos átalakítása e) az önkormányzat által vállalható feladatok egy részének átruházása a civil szférára Helyi jóléti rendszerek: a) b) c) d) e) f)
a kistérség által nyújtott lehetıségek kihasználása az egészségügyi ellátás szélesebb körővé tétele a lakosság egészségi állapotának javítása rehabilitációs tevékenységek támogatása a szociális juttatások átalakítása az idıskorú lakosság szociális ellátásának és elhelyezési lehetıségeinek biztosítása
Míg a legtöbb településen a munkalehetıség hiánya a legfıbb probléma, addig Mátranovák azzal szembesül, hogy a jól képzett helyi munkaerı hiánnyá válik. Tehát az önkormányzatnak segítenie kell a szakszerő képzést, nem csak település, hanem térség szinten is. Szükség van a két oldal közti állandó információáramlásra, hogy az önkormányzat és a munkáltató intézmény együttmőködése tartós és eredményes legyen. Ezért a foglalkoztatási politikában érvényre kell juttatni a következıket: a) Az önkormányzat és az üzem vezetıi közti kommunikáció megerısítése b) Szakképzett helyi munkaerı biztosítása c) Iskolarendszer átalakítása (technikai – mőszaki szakiskola) d) Felnıttképzés biztosítása
A helyi gazdaság bevonásával biztosítani kell: a) A település ipari éltének, annak történeti fejlıdésének bemutatása b) Látványos ipartörténeti park és múzeum létrehozása Tekintettel a falu jelentıs vendégforgalmára, külön figyelmet kell fordítani a jövıben a szálláshelyek és a turisztikai attrakciók fejlesztésére.
Oktatás: Az oktatás fejlesztése a településen kiemelkedı szempont a fejlıdés útján. Az önkormányzat feladata kell, legyen az általános iskola fejlesztése, a pályaválasztók ösztönzése, megfelelı minıségő szakképzés biztosítása.
265
Az iskolarendszer átalakítását a kistérségi intézménytársuláshoz való csatlakozás teszi lehetıvé. Így az alapoktatás mellett ösztönözni kell a 9. és 10. évfolyamon szakirányú képzést. Mátranovák oktatási szférájának eredménye ki kell, hogy szolgálja a gazdasági potenciát, amit a Bombardier és a vállalkozási környezet megkíván. Az Bombardierrel együttmőködve a felnıttképzésre is hangsúlyt kell fektetnie az önkormányzatnak. A dolgozók nyelvi, szakmai képzése és továbbképzése mindkét félnek az érdeke. Az angol nyelv oktatása elsıszámú feladatként jelentkezik. Az iskolarendszer átalakítására már az elızı években tárgyalások kezdıdtek, és konkrét javaslat is készült Bátonyterenye Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulásának Kistérségi Oktatás-nevelési Intézményrendszer átalakítására. Az oktatás-nevelési intézményrendszerének átalakítása azért válik szükségszerővé, hogy a Kisérség oktatásnevelési feladatait jobb minıségben, gazdaságosabban lehessen ellátni. A fıiskolával együttmőködve elı kell készíteni az általános iskola vállalkozás orientált képzési rendszerének megvalósítását.
Szervezetfejlesztés: Gazdasági vonzáskörzet miatt Mátranovák önkormányzatának szoros kapcsolatot kell, hogy legyen a vonzáskörzet önkormányzataival, hogy kit tudják elégíteni a létszámigényt, és a képzési intézmények iránti keresletet. Az önkormányzat feladatának kell, hogy tekintse a civil szféra megerısítését, ugyanis az önfenntartó falugazdaság megteremtése csakis e két oldal szoros együttmőködése révén valósulhat meg. Mátranovákon több civil szervezet is mőködik: -
Premier Ifjúsági Színpad Mátranovák célja: kulturális tevékenység Faluszépítı Egyesület célja: a lakókörnyezet tisztántartása, szépítése Együtt Mátranovákért Egyesület célja: a régió néphagyományainak, az egyházi, a mővelıdéstörténeti, a kulturális örökség feltárása, kutatása, újjáélesztése és megırzése. Irodalmi és más közmővelıdési rendezvények szervezése. Ez a civil szervezet 2003-tól tevékenykedik a településen, azóta számos, a falu fejlıdését nagymértékben elısegítı munkát végeztek – s mindezt teljesen önerıbıl. A következıkkel járultak hozzá a község fejlıdéséhez: - óvodakerítés - Tsz-híd - 1956-os emléktábla - kopjafa Trianon - szemetes konténer a temetıbe - útjavítás - parkosítás - Berecz András mesemondó rendezvény - Advent - Mikulás - Zászlótartók + 20 db zászló - különbözı rendezvények megszervezése, lebonyolítása.
A szervezetfejlesztéshez kapcsolódik még a kultúra és sport. A teleülésen több alkotó, mővész, kézmőves, győjtı él, mint a környezı településeken összesen. A faluban élı szellemi potenciál kihasználása ennek megfelelı településfejlesztést indokol. Az önkormányzatnak támogatnia kell továbbá azokat a civil kezdeményezéseket, melyek a
266
minıségi kulturális rendezvények számát gyarapítják. A falu építsen továbbá a hagyományos palóc kulturális örökségre, a bányász örökségre, de az ipari kultúrára is. Célok: a) b) c) d) e)
A kulturális élet biztosítása a társadalom minden rétege számára Minıségi kulturális rendezvények szervezése A helyi színházi élet felélénkítése Állandó fellépési lehetıség a helyi és a szomszédos kulturális csoportok számára Változatos sportolási lehetıség biztosítása, futball, teke, kosárlabda, motorsport, harcmővészetek, stb. és a sportágak arányos anyagi támogatása f) A civil kezdeményezésekben rejlı lehetıségek több szempontból történı megvizsgálása és felkarolása
Településfejlesztı ötletek: •
• •
• •
• • • • • • • • • •
A faluból elszármazott magasan kvalifikált szakemberek bevonása a község stratégiai fejlesztésébe, a tervek készítésébe. Az önkormányzat munkastílusának átalakítása az ügyfélszolgálat irányába. Oktatás korszerősítése, a helyi vállalatok, vállalkozások igényeinek megfelelı képzés, illetve képzésirányítás az önkormányzat részérıl. Ehhez szükség van, hogy az önkormányzat szoros kapcsolatot tartson a vállalatok vezetıivel, humán erıforrás osztályával. Marketing tevékenység fejlesztése, faluimázs kialakítása, ehhez megfelelı szakképzett fiatal munkaerı kell. Mivel 8 mővész van a faluban, ıket be kellene vonni az imázskészítésbe. Rossz, hogy jelenleg a polgármesteri hivatal a kultúrotthon épületében mőködik, a hivatal költözzön a régi helyére, ezáltal a mővelıdési ház az eredeti funkciójának megfelelıen tudna mőködni. Lehetne benne teleház, információs központ, a helyi képzımővészek, és amatır mővészek kiállítóhelye. Áttekinthetı és mindenki által közérthetı információáramlás a faluvezetéstıl. A lakosság ellátását szolgáló vállalkozások támogatása, a magasabb színvonalú kiszolgálás érdekében. Közhasznú munkások célirányos foglalkoztatása a rendezett környezet érdekében. A civil szervezetek és a lakosság bevonása a falu szépítésébe. Fiatalok minıségi szórakoztatása, megfelelı létesítmények például szabadidı park létesítése. Idıseknek a házi szociális gondozáson kívül nem mőködik semmi. Szükség lenne idısek otthonára, panziós ellátás. Egészségügyi ellátás színvonalát növelni megfelelı orvosi ellátással, és orvos ellátottsággal. Az orvosi rendelı korszerő eszközökkel történı felszerelése. Úthálózat fejlesztése, csapadékvíz elvezetés. Kérıdzı állatok nagyobb létszámú tartásának ösztönzése, elsısorban a táj jellegzetességeit, képét formálja. Tájvédelem, környezetvédelem, ennek alapján fejleszthetı turizmus. A Jajrét szabadidıs központtá alakítása, ahol az ifjúsági színpad mőködhet. Ide lehetne amatır színjátszó csoportokat meghívni.
267
• • • • • • • •
• •
•
•
A Nyírmedi tó helyreállítása. Itt különbözı rendezvényeket lehetne tartani. Az amatır rallyk sok embert vonzanak, ehhez szálláslehetıséget kellene biztosítani, hogy több napot töltsenek itt az idelátogatók. Tájház, faluház ötletek. Bányászünnepségeket feleleveníteni. Pályázni lehetne betonprésgépre. Ez a közhasznúaknak adna munkát. Egyrészt a falu úthálózatának burkolása, másrészt értékesítési célokra felhasználni az elemeket. Erdıgazdaság társulás formájában történı mőködtetése. Mezıgazdasági mővelésre alkalmas földterületen olyan növények termesztése, amelyek energia kinyerésére alkalmasak. Erdei növények győjtése, gomba, csipke, galagonya, értékesítésük feldolgozásra. A község tulajdonában lévı épület felújítása, újrahasznosítása. Pl. a régi Fürdı épülete kiváló helység lehetne egy kis varroda megnyitására, ahol a falu nıi munkaerıit lehetne foglalkoztatni. A régi Kaszinó épülete a falu egyik legismertebb látványossága lehetne. A Bányatelep romos épületeinek lebontása, a terület újjáépítése. A falu energiaforrásainak feltárása, azok teljes mértékő kihasználása. Pl. sokak szerint melegvíz található nem túl mélyen, ennek felmérése. A melegvízre épülı strandfürdı megnyitása. A strand különlegessége lehetne, hogy a medencékbıl éppen az ország legmagasabban fekvı csúcsára, a Mátrára lehetne rálátni. A községet körülvevı erdıkben túraútvonalak kijelölése. A Mátracserpuszta és Nyírmed felé vezetı út megjavítása. Ezek a civilizációtól elzárt területek érdekesek lehetnek nagyvárosi turisták számára, akik az erdı csendjét, nyugalmát keresik pihenésként. A fiatal felsıoktatásból kikerülı szakemberek megtartása, számukra munkalehetıség biztosítása.
Turizmus mikrotérségi szinten: Mátranovák - szép földrajzi fekvése miatt - a turisták célpontjává válhat. Egyre többen foglalkoznak szálláshelyek kialakításával. Az ide látogató idegen a táj varázsa mellett szíves vendéglátásban részesülhet az alábbi helyeken: A családias hangulatú Berek Fogadóban, a Falusi Vendégházban, valamint a Kulcsosház Mátracserpusztán több mint harminc fı befogadására és sátorhelyek kialakítására alkalmas, a Lurkóheverde nevő turistaház Nyírmedpusztán fogadja a nagyobb létszámú látogatókat. Mátranovák a látnivalók széles tárházát is kínálja vendégeinek, több ember illethetı a mővész szóval: a Bányász Emlékház állandó kiállítása, Borkovics László kovácsmester és Borkovics Péter üvegmővész népi iparmővészeti alkotásai, Vásárhelyi Pál iparmővész, keramikus, és Török Beáta üvegmővész alkotásai.
Mátranovák a vendégváró falu Egyre több település ismeri fel a turizmusban rejlı lehetıségeket. Jelentıs bevételi forrás nemcsak a lakosság, de az önkormányzat számára is. A falu önkormányzatának közvetett szerepe van a turizmus fejlesztésében, hiszen azt elsısorban a civil oldal mőködteti. Szükséges ezért a civil oldal támogatása, képzése és folyamatos informálása
268
a vendégfogadásban és vendéglátásban rejlı lehetıségekrıl. A helyi turizmusnak illeszkednie kell a környezı települések programjaihoz, így ezen a téren is összefogásra, együttmőködésre van szükség. A legtöbb település kihasználja ezeket a lehetıségeket, de csupán a falusi turizmusra alapozva. Mátranovákon olyan komplex turisztikai produktumok, attrakciók létrehozására kell törekedni, mely túlmutat a természet szépségén és a falvak csöndjén, és a legteljesebb körő pihenési, kikapcsolódási, szórakozási lehetıségeket nyújtja az idelátogatók számára, de közben a helyi lakosok kulturális életterét is színesebbé teszi. Célok: a) Az idegenforgalom társadalmi és környezeti feltételeinek kialakítása b) Összetett idegenforgalmi produktumok létrehozása a település múltjára és jelenére építve c) A környezı települések idegenforgalmi tevékenységéhez illeszthetı turizmusfejlesztés d) Jól megragadható karakteres faluimázs kialakítása e) Tudatos és hatékony marketingtevékenység
Mátraszele stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Mátraszele a Zagyva partján álló község, alapításának idejét nem ismerjük. Mátraszele alig ezerfıs kisközség a Mátra északi lábánál a Karancs-Medves szelíd lankái között.
Küldetés: A cél egy olyan harmonikus és fenntartható társadalmi – gazdasági – környezeti térszerkezet és területi rendszer létrejötte, mely a helyi adottságokra épülı, saját arculattal és identitással rendelkezı térségekben szervezıdik - köztük több európai szinten is versenyképes területegységgel, és amely szervesen és hatékonyan illeszkedik az európai térbe, s amelyben a társadalom számára az alapvetı esélyeket meghatározó közszolgáltatások és életkörülmények tekintetében nincsenek elfogadhatatlan területi egyenlıtlenségek.
Gazdaság: Olyan több lábon álló, diverzifikált gazdaság kialakítására kell törekedni, mely nem terheli a környezetet, és amely az alacsonyabb képzettségőeknek is munkalehetıséget kínál. Kialakulásához szükség van célirányos fejlesztési támogatásokra, a mikro-vállalkozások indítását folyamatos tanácsadással is segítı inkubációs vállalkozásfejlesztési rendszerekre, kiegészítı szolgáltatásokra, a humán feltételek- és az innovációs képesség javítása, valamint a térségi integrációk erısítésére van szükség. A fenntartható térségfejlıdés célja, hogy a fejlıdés térségenként úgy valósuljon meg, hogy a környezeti, kulturális és természeti értékek védelme mellett biztosítsa a lakosság életminıségének fenntartását és javítását, az életminıség javulását eszközként szolgáló gazdaság számára alapot biztosító természeti erıforrások harmonikus és kíméletes igénybevételét, figyelembe véve a régiók sajátos adottságait, hagyományait, 269
azokat helyben értékké alakítva. Mivel a gazdaság azokat az erıforrásokat használja, amelyeket a társadalom és a környezet állít elı és termel újra, a jólétet biztosító hosszú távú fejlıdés érdekében kulcsfontosságú ezen újratermelı folyamat fenntarthatóságának biztosítása. Ehhez és ennek érdekében is kell óvni, illetve fenntartható módon használni természeti környezetünk erıforrásait, megırizni a biológiai sokféleséget és a kulturális sokszínőséget. A területfejlesztés – a hazai fenntartható fejlıdési stratégia szempontjaival is összhangban – célja, hogy a társadalmi jólét elérése és megtartása érdekében folytatott gazdaságfejlesztés a természeti erıforrások javuló hatásfokú felhasználása, a környezetterhelés korlátozása, csökkentése menjen végbe. Egyúttal a gazdasági fejlıdésnek elı kell segíteni – egyéb társadalmi követelmények mellett – a szociális kohézió erısödését az ország térségein belül. A fenntartható térségfejlıdés olyan térségi specifikumokat figyelembe vevı fejlesztés eredményeképpen biztosítható, amelynek alapja az adott térség környezeti, természeti, gazdasági és kulturális erıforrásainak értékmegırzı biztosítása. Ehhez elengedhetetlen a szubszidaritás elvének megfelelıen a helyi önfenntartó rendszerek kiépülésének támogatása, valamint a helyi társadalom, gazdaság és környezet megújulóképességének biztosítása. A cél érdekében különösen fontos: • A természeti örökség helyi-térségi megırzése és hasznosítása; • A kulturális örökség és a társadalmi identitás helyi-térségi értéknövelı kezelése és erıdítése; • Az erıforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása. A mezıgazdaság visszaesı foglalkoztatási szerepét az ipari, szolgáltató tevékenységek növekedése eddig nem ellensúlyozta. Jellemzıen alacsony vállalkozási sőrőség, a fejletlen a tercier szektor, a vállalkozások innovációs képessége alacsony. Új vállalkozások létrehozását nehezíti a tıke-, a szaktudás- és a vállalkozási készségek hiánya.
Oktatás: 1998 óta tartozik közös igazgatás alá az óvoda, az iskola és a községi könyvtár. A döntést szakmai és anyagi megfontolások egyaránt alátámasztották, hiszen kis gyermek- és dolgozói létszámú intézményekrıl van szó, száz méteres körön belül, s ily módon a struktúra is könnyebben átláthatóvá és kezelhetıbbé vált.
Az óvodában epochális nevelési programmal dolgoznak, amely a matematika és környezeti epochák váltakozásából tevıdik össze, a többi ismeret ehhez igazodik. Az epochális nevelés során a gyermekek az óvónık által tervezett játékokon, játékos feladatokon keresztül szerzik meg, gyakorolják, alkalmazzák ismereteiket. Amilyen kicsi és barátságos ez a falvacska, olyan kicsi és barátságos az iskolája is. Családias légkörben él és dolgozik itt együtt a hetvennégy diák és tucatnyi nevelıje (2006). Ismerik egymás minden örömét és bánatát, a lehetı legszorosabb kapcsolatban állnak a szülıkkel, a felnıtt lakossággal. Természetesen vannak anyagi nehézségeik, de minden lehetséges forrást igyekszenek kiaknázni, számos pályázatot készítenek, keresik a lehetséges szponzorok támogatását. Tanulóik közül többen vettek részt sikeresen megyei illetve országos tanulmányi versenyeken. Intézményükben lehetıség van az alapfokú mővészeti oktatásra is. Jelenleg egy képzımővészeti és egy drámacsoportuk mőködik. Iskolájuk a méretéhez képest komoly – kilenc gépbıl álló – számítógépparkkal rendelkezik. A 2000. év ıszén
270
megvalósult az Internet hozzáférésük is. A diákok emelt óraszámban tanulják a számítástechnikát, s még szakköri lehetıséget is kínálnak számukra.
Szervezetfejlesztés: A vidéki települések társadalmi – gazdasági fejlesztésének kulcseleme a helyi fejlesztési kezdeményezések ösztönzése, intézményesítése, az önszervezıdés elısegítése, a helyi partnerség bıvítése, a jellemzıen helyi megoldások kialakítása segítése. A helyi fejlesztés nem a helyzet fenntartásáról szól, hanem egy szándékos változtatás a körülmények megjobbítására. Középpontban áll a helyi lakosság életkörülményeinek javítása. Egyes ’helyi’ (vagy ’regionális’) fejlesztések a múltban sokkal inkább nemzetgazdasági szempontok szerint történtek (pl. elektromosság bevezetése, vízvezeték építése vagy védelmi beruházások) és kevésbé a helyben lakók szükségleteit szolgálták. A nemzetgazdasági érdekeket valóban ki lehet szolgálni helyi fejlesztésekkel, és a helyi szükségletek kielégítése közvetve hozzájárulhat a nemzet jólétéhez. Ám a helyi fejlesztés modern felfogása elsıdlegesen a helyi lakosság szükségleteire irányul. Ez a meghatározás azt is magában foglalja, hogy a helyi fejlesztésnek nem csak fenntarthatónak, hanem integráltnak és közösség-centrikusnak is kell lennie. Integrált. Mit értünk integrált vidékfejlesztésen? A középpontban kell lennie mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak, mind a környezetnek. A fejlesztésnek egyszerre kell „fentrıl lefelé” és „lentrıl felfelé” irányulnia: ez azt jelenti, hogy ötvözni szükséges a szabályzókat, jogszabályokat, a kormányzat (minden szintő) támogatását és a lakosság erıfeszítéseit, erıforrásait és részvételét. Minden szektort magában kell foglalnia (közösségi, magán, önkéntes, hivatalos). A társulásokra és együttmőködésekre kell alapozni. Az integrált szemlélet ábrázolása végett, a négy „láb” avagy „négy pillér” modelljét javasolnám, melyek: • a lakosság (minden képességével együtt), • a gazdaság, • a környezet, • az intézmények. Ezeket egymással egyensúlyban kell tartani, mint ahogyan a pillérek tartják az épületet. Például, ha a fejlesztési projekt a helyi közösség társadalmi és társadalmi szükségleteit szolgálja, de rongálja a környezetet, akkor ez a projekt nem kiegyensúlyozott és nem fenntartható. Az, hogy milyen tényezık fejlesztése szolgálhatja hatékonyan versenyképességet a különbözı adottságok és a választott stratégia függvényében térségenként eltérıek, mégis meghatározható nyolc olyan általános tényezıcsoport, amelyek a térségek versenyképességének fejlesztendı pilléreit jelentik: • • •
Regionális üzleti környezet és szolgáltatások fejlesztése Az elérhetıség javítása Térségi hálózatok ösztönzése és a kis- és középvállalatok (KKV-k) regionális fejlesztése • Tudástársadalom építése és az innováció területi terjesztése • Regionális és helyi menedzsment szervezeti fejlıdése, stratégiák ösztönzése • Regionális és települési marketing-kommunikáció erısítése
271
• •
Környezet megóvása és fejlesztése Turisztikai infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése A kistérségi együttmőködések elsıdleges fejlesztéspolitikai feladata, hogy biztosítsa a térségi léptékben integrált projektek megvalósulását, a helyi szint érdekeinek összefogását és képviseletét. A térségi programok kialakítása nem mindig a statisztikai kistérségek területéhez kapcsolódik. Mindezek mellett a kistérségek szerepe fontos az esetenként elaprózott önkormányzati feladatellátás (így pl. a szociális, egészségügyi, óvodai, alapfokú oktatási, kulturális, helyi közigazgatási feladatok) partnerségen alapuló hatékonyabb megszervezésében is.
A jövıben indokolt a kistérségi szint szakmai megerısítése, növelve tervezı, forrásszerzı és programmenedzselı tevékenységük szakmai színvonalát, hatékonyságát. Cél, hogy minden kistérségben olyan, „térségfejlesztési mőhelyek” jöjjenek létre – ahol a jelenleginél koordináltabb formában mőködhetnének mindazok a személyek, akik munkája a térségi fejlesztéshez kapcsolódik (térség- és vidékfejlesztési menedzserek, falugazdászok, falu- és tanyagondnokok, stb.) – ezáltal ösztönözve a térségi fejlesztési kezdeményezéseket, a projektek generálását.
Településfejlesztı ötletek: A vállalkozások versenyképességének javításához a mőködésüket meghatározó helyi-térségi környezetük területileg összehangolt, fejlesztése szükséges. A lakosság, s fıként a képzettebb csoportok vonzásához ill. megtartásához a megfelelı munkahelyek jelenléte mellett élhetı lakókörnyezet, pozitív térségi imázs, magas színvonalú szolgáltatások, kulturális és kereskedelmi kínálat szükséges, míg a fejlesztési források helyi ill. kistérségi megszerzéséhez mindenek elıtt aktív, rugalmas és hatékony menedzsment kívánatos. • A helyi környezeti és kulturális értékekre építve kell a helyi fejlesztési kitörési pontokat meghatározni, fejlesztési elképzeléseket kialakítani, elkerülve az értékek felélését, illetve elhanyagolását. • Életerıs, érdekérvényesítésre képes helyi-térségi közösségek megteremtése. • A foglalkoztatás bıvítése érdekében ösztönözni kell a munkahelyek teremtését, a kis-és középvállalkozások fejlesztését, új vállalkozások indítását, valamint a lakosság képzettségi szintjének, alkalmazkodóképességének javítását, a képességek fejlesztését; • Összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása; • Közös befektetés ösztönzés, gazdaságfejlesztés, összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása Helyi természeti és kulturális erıforrások fenntartható kiaknázása: • • • • • •
A környezetbarát ökoturizmus elterjedésének ösztönzése; Ökoturisztikai infrastruktúrafejlesztés a térség lakóinak bevonásával; Támogatni kell a helyi energiagazdálkodási, valamint anyag- és hulladékgazdálkodási rendszerek, megújuló energiaforrások használata; Integrált, térségi vadgazdálkodást kell kialakítani; Támogatni kell a falusi építészet, a folklórmővészet megırzését; A történelmi és kulturális értékek korszerő bemutatására alkalmas közösségi terek kialakítását, a hagyományteremtést és hagyományok felélesztését támogatni kell;
272
Helyi humánerıforrás fejlesztés-szervezés: • • •
Erısíteni kell a helyi fejlesztési kezdeményezéseket; Támogatni kell a lakosság különbözı csoportjai közötti partneri együttmőködések kialakítását; Fejleszteni kell a táji értékekre építı gazdaságélénkítı, ökoturisztikai, környezetbarát termelési oktatási-nevelési tevékenységeket. • • • • • • • • •
Támogatandók a kistérségek településeinek gazdaságfejlesztési együttmőködései (Pl: LEADER), faluhálózatok kialakulása; A piacképes biogazdálkodásra, és a megújuló alapanyagok feldolgozására alapozott kisipari tevékenység feltámasztása; Az információs technológiák alkalmazásával a távmunkába való bekapcsolódás feltételeinek biztosítása; Üresen álló házak, közösségi, önkormányzati birtokbavételének, felszámolással vagy rehabilitációval járó hasznosításának ösztönzése; Ösztönözni kell az önkormányzatok és intézményeik együttmőködését, faluhálózatok kialakítását; Mikrovállalkozások indítását és kibontakozását folyamatos tanácsadással is segítı gondoskodó, inkubációs vállalkozásfejlesztési rendszereket kell mőködtetni; Ösztönözni kell a gazdasági szereplık, helyi együttmőködését, szövetkezését; Támogatandó a kis közösségek méretéhez igazodó megújuló energiaforrásokra támaszkodó energiaellátó rendszerek kiépítése; Jövedelemkiegészítı, fenntartható tájhasználat ösztönzése (földprogram, szervezett szociális erdıhasználat);
Turizmus mikrotérségi szinten: A falusi turizmus, mint perspektíva A fenntartható falusi turizmus lehetıség a vidéki települések számára, a vidék szépségeit saját maguk mutassák be a látogatóknak. Ezért fontos, hogy a téma iránt érdeklıdık megszerezzék a szükséges tudást, hogy azt aztán továbbadhassák az idelátogatóknak. Ismeretek a fenntartható turizmusról, és a szükséges nyelvi ismereten kívül fennáll annak lehetısége, hogy információt adjanak tovább a régió zenéjérıl és természeti kincseirıl. Itt ajánlják fel segítségüket a polgári iskolák. Helyi kezdeményezés és helyi fejlıdés: a projektben résztvevı településeken tisztázni kell azt a kérdést, hogy a falusi turizmusból származó jövedelem helyben marad-e és a lakosságnak közvetlenül hasznára válik-e. Némely üdülıtelepet egy kívülrıl jövı befektetı épít fel = a nyereség más helyen legalizálódik. Némelyik hotel/étterem egy nemzetközi céghez tartozik (pl. franchise rendszer), nekik kevés a helyi kapcsolatuk nem alkalmazkodnak a vidéki viszonyokhoz és legtöbbször csak kevés munkahelyet teremtenek minimális jövedelemmel. Itt ez azt jelenti, hogy bátorságot kell meríteni és saját erıbıl szálláshelyeket (szobakiadók/privát panziók) kell teremteni és a vendégek részére kiajánlani. A saját erıfeszítés a bevétel teljes egészével jutalmazza a közösséget!
Mátraterenye stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: 273
Mátraterenye Nógrád megye észak-keleti szélén, a Zagyva-völgyben, a Mátra- és Medves-hegység között terül el. Budapesttıl 115, Salgótarjántól 25, Egertıl 45, a világörökség részét képezı Hollókıtıl 75 km-re esik. A legközelebbi határátkelı Szlovákia felé sincs túl messze. A vidéket nagyrészt kirándulásra csábító erdık és szelíden hullámzó, hegyekké csak ittott emelkedı dombok borítják. A táj domborzati sajátosságai teszik olyan széppé és barátságossá a települést. A Mátra központi gerince, valamint a Galya- és a Kékestetı is gépkocsival legfeljebb fél óra alatt elérhetı. Mátraterenye három részbıl tevıdik össze: Nádújfalu, Homokterenye és Jánosakna települése alkotják. A részek napjainkra már csaknem összeépültek. Kiemelt jelentıségő mőemlék Homokterenye régi római katolikus temploma, ami a XIII. századból maradt fenn. Nádújfalu közepe táján áll egy szintén római katolikus templom, melynek díszítettsége országos viszonylatban is ritkaságszámba megy.
Küldetés: A település célja a fenntartható fejlıdés elısegítése és népességszám csökkenésének megállítása. A népesség kor összetétele kedvezıtlen, az aktív korú lakosság aránya apadó, az elöregedési folyamat növekvı tendenciát mutat. Ezeket a folyamatokat mindenképpen meg kell állítani és az önkormányzatnak ebben aktív szerepet kell vállalnia. A lehetséges fejlesztési irányok és programok közül elsıbbséget kell, hogy élvezzenek azok, melyek forrásteremtı partneri együttmőködésben valósulnak meg. Különösen kiemelten azok a programok, melyek a civil, magán- és közszféra érdekegyesítése által jönnek létre.
Gazdaság: A térség többi településéhez hasonlóan Mátraterenye lakossága is bányászatból élt és a bányák bezárása után nehéz helyzetbe került. A nehéz gazdasági helyzetben lévı település számára a problémákból való kilábalás legfıbb kulcsa a saját bevételek növelése és a pályázati pénzek elnyerése. A saját bevételek közül a legmeghatározóbb a helyi adók, különösen a kommunális és iparőzési adóbevétel. A gazdaság fejlesztése, a munkahelyteremtés, a falu eltartó képességének erısítése stratégiai jelentıségő kérdés. Megvalósítása összetett, több elembıl álló munkát igényel. Ezek közül az önkormányzat lehetıségei: • az infrastruktúra fejlesztése • ingatlanok hasznosítása • az ipari park bıvítése, fejlesztése, vonzóbbá tétele • a közhasznú, közcélú munka bıvítése, a munkavégzés feltételeinek javítása • rehabilitációs munkahely kialakításában partneri együttmőködés Kiemelt feladat a szennyvízcsatorna hálózat kiépítésének befejezése. Ezzel együtt kezelendı a község útjainak helyreállítása, a jelenleginél magasabb színvonalú úthálózat kialakítása. Az úthálózat felújításánál felül kell vizsgálni a község forgalomszabályozási tervét, melynek keretében a veszélyes csomópontok közlekedési szabályozása, a forgalomlassítók kialakítása megvalósítható. Szükség van a település csapadékvíz-elvezetı rendszerének felülvizsgálatára, felújítására. A vízelvezetı árkok, patakmedrek és a vízgyőjtık kiépítése, felújítása csak pályázati támogatással lehetséges.
274
Az önkormányzat a falu háziorvosi körzetében két rendelıt, körzeten kívül pedig a jánosaknai rendelıt tartja fenn. A mátraterenyei háziorvosi körzet esetében cél, hogy egy, de sokkal korszerőbb, felszereltebb rendelıt mőködtessen a település.
Oktatás: Mátraterenye fı célkitőzése az oktatás színvonalának javítása. A kistérségi társulás következtében az óvodák és az általános iskola, mint tagintézmény mőködnek a faluban. Az önkormányzat feladata a jövıre nézve ezen oktatási-nevelési intézmények fejlesztése, továbbá a szakmai színvonal növelése, a takarékos gazdálkodás megvalósítása, a magasabb állami normatíva biztosítása. Sürgıs feladat a három fızıkonyha megszüntetése és tálalókonyhák kialakítása. A falunak teljesítenie kell egyes kötelezı helységek (orvosi szoba, aula, tornaterem stb.) kialakítását is ezekben az intézményekben. Fokozatosan kell megvalósítani az oktatási intézmények akadálymentesítését, a mozgáskorlátozotti létesítmények kialakítását is. Mindemellett nagy hangsúlyt kell fektetni az idegen nyelv oktatására, mind gyermekek, mind a falu idegenforgalmában szereplı felnıttek körében. Szükség van felnıttképzéssel foglalkozó intézmények létrehozására, mert a falu felnıtt lakosságának jelentıs része alulképzett vagy olyan szakmával rendelkezik, aminek nem tudja hasznát venni. A kölcsönös együttmőködés a salgótarjáni fıiskola és a helyi önkormányzat között segíthet a pályázatok elnyerésében, az idegen nyelv oktatásában és a gazdaság fejlesztésében.
Szervezetfejlesztés: Mátraterenye a 8 Palóc „+” akciócsoport tagjaként az Európai Unió LEADER vidékfejlesztı programjában vesz részt. Az akciócsoport 14 Nógrád megyei település összefogásával alakult meg és célja a vidékfejlesztés társadalmi-gazdasági szerepének megerısítése, hangsúlyozottan az innovatív vidéki közösségek együttmőködésének kialakítása révén. Feladatának tekinti még a magyar vidék gazdaságának fellendítését, hozzá szeretne járulni a vidéki munkahelyek érdemi bıvüléséhez, ezáltal támogatva a vidéken élık megélhetésének biztonságát. Fontos, hogy a helyi önkormányzat továbbra is támogassa a LEADER programot. Célszerő a civil szervezetek továbbfejlesztése a következı szempontok alapján: • Civil szervezetek bıvülésének segítése • Civil szervezetek mőködéséhez szükséges infrastruktúra létrehozása, fejlesztése a faluban • Új civil szervezetek létrehozásának elısegítése. A településnek szüksége van egy hathatós bőnmegelızési program kidolgozására és megvalósítására a Polgárırség és a Városi Rendırkapitánysággal együttmőködve. A program megvalósítása során kiemelt együttmőködésre számítanak a Cigány Kisebbségi Önkormányzattal.
Településfejlesztı ötletek: • • • •
az úthálózat rendszeres karbantartása, felújítása telekommunikációs és információs hálózat fejlesztése kultúrház fenntartása, bıvítése humán infrastruktúra fejlesztése
275
• • •
szelektív hulladékgyőjtés megkezdése és a kijelölt győjtıszigetek kialakítása strand kiépítése a tó partján közbiztonság javítása
Turizmus mikrotérségi szinten: Mátraterenye turisztikai, idegenforgalmi tevékenységéhez adott a gyönyörő természeti környezetben fekvı horgásztó, valamint a községi viszonylatban kiemelkedı szépségő parkkal rendelkezı vendégház. A horgásztó környékének fejlesztése, a zöldterületek, parkok kiépítése, a tó környéki településkép javítása, a vendégházban apartmanok kialakítása mind-mind az idegenforgalom feltételeinek javítását segíthetik. Emellett sokkal céltudatosabb marketing tevékenység szükséges a látnivalók, programok terjesztéséhez. Pályázati támogatással a tó körül kerékpárutat lehetne építeni.
Nemti stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Nemti a 23-as számú fıút mentén fekvı, Bátonyterenye és Salgótarján vonzáskörzetéhez tartozó középkori település. Már a 14. századi feljegyzésekben találhatunk a községre vonatkozó utalásokat. Szép fekvéső, hegyvidéki falu, a Mátra kelet-nyugati irányú hegyvonulatában, Nógrád megye keleti szélén a Zagyva völgyében fekszik Budapestrıl 110 km, Salgótarjántól 22 km-re. A falutól délre Dorogháza, északra Mátraterenye található. A falu legszembetőnıbb tulajdonsága a nagy kiterjedéső zöld terület, amely szinte körülöleli Nemtit. A település kimondott bányászfalu, a lakosság döntı többsége bányász volt, vagy bányász felmenıkkel rendelkezik. A községben nincs iskola, az óvoda idén ünnepelte 100. születésnapját. A templomot 1928-ban lebontották, és helyette újat építettek.
Küldetés: Nemti egy olyan település, amely a közeli városokba (Salgótarján, Bátonyterenye) dolgozni járó emberek nyugodt, békés környezetét biztosítja. A falu célja, hogy meggyızze a városban élı embereket arról, hogy többet ér a tiszta levegı, a csend és a szép, rendezett környezet, mint a zajos, fülledt levegıjő város. Ebben a kérdésben sokat segíthet a környezı településekkel való együttmőködés, összefogás egy közös cél érdekében, hiszen ez nem csupán Nemti, de a térség falujai számára is egyaránt fontos.
Gazdaság: Nemti lakossága a múltban a bányászatból élt, ám a sorozatos bányabezárások következtében egyre több ember maradt munka nélkül. Ezek az emberek a mezıgazdaságból próbáltak megélni vagy a környezı városokban kerestek munkahelyet. Mivel Nemti domborzati viszonyai nem kedveznek a nagyüzemi növénytermesztésnek, sem pedig a nagyobb számú állattartásnak, ezért a térség számára a mezıgazdaság más területeivel célszerő foglalkozni. A mai világban egyre nagyobb kereslet mutatkozik az ún. bio- ill. az egészséges életmódot elısegítı különféle termékek iránt. Azt javasoljuk, hogy a település mezıgazdasága ezen
276
növények termesztésére összpontosuljon. A falu házainál jelenleg is foglalkoznak ezeknek a növényeknek a termesztésével, de leginkább otthoni fogyasztásra termelnek, tehát célszerő elısegíteni a termesztett növények piacra jutásának feltételeit. Európában nagy kereslet mutatkozik a méz és a mézzel kapcsolatos termékek iránt. Mivel a közeli erdıkben rengeteg az akác, ezért méhészetek létrehozását is érdemes támogatnia a falu önkormányzatának. A térségben a közeljövıben jelentısebb ipari nagyberuházásra nem lehet számítani. Sem területi elhelyezkedése, sem infrastruktúrális adottságai, sem a lakók demográfiai és képzettségi állapota, sem a rendelkezésre álló terület nem teszi igazán vonzóvá nagyobb beruházások számára. A település lehetséges fejlıdésének alapvetı szemléleti kerete a diverzifikált, sokféleségre épülı, „több lábon álló” fejlesztés. A térség egyetlen lehetısége az adottságaiban rejlı, adottságai által meghatározott sokféleség kihasználása. A fejlesztési lehetıségek legtöbbször a környezı települések bevonásával képzelhetıek csak el. Fontos, hogy a helyi önkormányzat támogassa a faluban lévı cégek mőködését és helyi adókedvezményekkel elısegítsék kisebb cégek betelepülését. Ez a település saját bevételeinek növelésén túl segíti a munkanélküliek elhelyezkedését is.
Oktatás: A falu egyetlen oktatási intézménye az óvoda. Mi sem bizonyítja jobban a község mély, oktatási hagyományait, mint az, hogy Nemti óvodája idén ünnepelte 100. születésnapját. Az óvoda létszáma azonban évrıl-évre csökken, ezért fontos, hogy a falu olyan óvodatársulást hozzon létre a környezı településekkel, melynek keretein belül az óvoda fennmaradhat és létszáma növekedhet. A közelmúltban zárták be a település általános iskoláját. Az üresen maradt épületet a falu önkormányzata felújította és egy Civil Házat hozott létre benne. Az épület jellegébıl adódóan a késıbbiekben a Civil Házon belül megoldható lenne a felnıttképzés, és tanfolyamok indítása is. A község iskolatársulásban van a szomszédos faluval, Dorogházával, ahol 1-tıl 8 osztályig tanulhatnak a gyerekek. Törekedni kell a dorogházai és nemti önkormányzat közötti jó viszony fenntartására. Az iskolatársulásban lévı települések közösen pályázhatnának az iskolát érintı pályázati pénzek elnyerésére. Fontos, hogy a Nemtiben élı gyerekek már egészen fiatalon elkezdjék az idegen nyelvek elsajátítását, hiszen az Európai Unióba való 2004-es csatlakozásunk óta ennek még nagyobb jelentısége van a magyar és az európai munkaerıpiacon. Az idegenforgalomban résztvevı falusi emberek idegen nyelvi oktatását is meg kell oldani, ha lehet helyben. Nagy hangsúlyt kell fektetni a szakmunkásképzésre is, mert az országban egyre nagyobb a hiány a jó szakemberekbıl. Célszerő a település és a salgótarjáni fıiskola közötti kapcsolat fenntartása, és a még szorosabb együttmőködés. Az együttmőködés célja egy tudásbázis létrehozása a fıiskolán, valamint az, hogy a fıiskoláról kikerült hallgatók a környezı falvakban vállaljanak munkát, ezzel is növelne a községekben élı egyre kisebb számú értelmiségi közösséget.
Szervezetfejlesztés: Számos Nógrád megyei faluval egyetemben, Nemti is tagja az Európai Unió vidékfejlesztı LEADER programjának. Ez a program kitőnı példája a kistérségi összefogásnak és annak, hogyha a falvak egymás közötti nézeteltéréseiket, régi sérelmeiket, politikai nézetkülönbségeiket félretéve megpróbálják egymást kölcsönösen segíteni, esetleg közös pályázatokat írni, akkor annak meglesz az eredménye. A XXI. századi modern piacgazdaságokban elvárás a csapatban dolgozás és együttmőködés
277
képessége, mind mikro(személyek közötti)-, mind makro(vállalatok, települések, országok közötti) szinten. Nemti a 8 Palóc „+” akciócsoport keretein belül tagja a LEADER programnak. Ez az akciócsoport 13 másik település önkormányzatát és civil szervezeteit foglalja magában és célja a magyar vidék gazdaságának fellendítése valamint szeretne hozzájárulni a vidéki munkahelyek érdemi bıvüléséhez. A program keretein belül a falu fontos Európai Uniós pályázati pénzekhez juthat. Támogatni kell további civil szervezetek létrehozását, mert fontos gazdaság- és szervezetfejlesztı tényezık. Megalakulásuk több pályázati lehetıséget, tehát több pénzt biztosítana a község számára. A civil szervezetek létrehozásán túl a már meglévı szervezetek fejlesztésére is gondolni kell. Fontos, hogy ezen szervezetek mőködését az önkormányzat segítse a mőködésükhöz szükséges infrastruktúra létrehozásával és fenntartásával.
Településfejlesztı ötletek: • • • • • • •
• • • •
erdei tanösvény kialakítása faházas gyermektábor kialakítása a turizmus fejlesztése kerékpár és lovagló útvonalak kialakítása utak rendszeres karbantartása információs és telekommunikációs hálózat fejlesztése és fenntartása a lakosság és az önkormányzat kapcsolatának javítása, elsısorban a kölcsönös információcsere párbeszéd útján, lehetıleg különféle kisközösségeken keresztül Nemtin keresztül a térség többi településének bekapcsolása az informatikai hálózatba megfelelı településmarketing kidolgozása humán infrastruktúra fejlesztése falukép javítása, közbiztonság
Turizmus mikrotérségi szinten: A falusi turizmus egy olyan gazdaságfejlesztı tényezı, amely az ország összes kisebb településének a jövıjét jelentheti. A mai rohanó világban újra kezd felébredni az emberekben a múlt iránti vágyódás, a nyugodt, rendezett életmód. Mindemellett a városok terjeszkedése és a globalizáció következtében ezen falvak élettere egyre csökken. Megfelelı településmarketinggel és a falvak turisztikai szemlélető gondolkodásmódjával és ez irányú fejlesztéseivel nagy esély van fennmaradásukra. Nemti turizmusának két domináns tényezıje lehet. Az erdı vadvilága igen gazdag, amelyrıl volt alkalmunk személyesen is meggyızıdni, ezért a vadászat meghonosítása a faluban egy reális cél lehet. Javaslatunk egy olyan tábor létrehozása az erdıben, ami a környezı települések iskoláiból fogadná a gyermekeket egész évben és megismertetné velük az erdı élıvilágát különféle tanösvények segítségével. Ezek az útvonalak kerékpárral, vagy esetleg lovak hátán még nagyobb élményt nyújthatnak. A faluban nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok ápolására. A település önkormányzata a közelmúltban komoly turisztikai fejlesztéseket hajtott végre ezzel kapcsolatban.. Kialakítottak egy jellegzetes, 19. század végi - 20. század eleji parasztházat, ami korabeli bútorokkal és eszközökkel van berendezve, valamint egy színpadot is építettek a ház mellé, ahol a jövıben a környezı településekkel való együttmőködés keretein belül olyan nagyszabású rendezvényeket lehetne tartani, amelyeknek országos, esetleg külföldi visszhangja is lehet.
278
A falu évek óta otthont ad a „Muzsikál az erdı” elnevezéső rendezvénysorozatnak. A rendezvény több falu összefogásával kelt életre és mindenképpen célszerő ennek a rendezvénynek a késıbbi támogatása és programjának bıvítése. A turizmus legfontosabb tényezıje a településmarketing, amely nélkül hiába van kiépített infrastruktúra, és rendezvények. A marketingnek átgondoltnak kell lennie, pontosan megfogalmazva hogy melyik programmal melyik társadalmi réteget, mely korosztályt kívánja megcélozni, és ez alapján felépíteni a falu ez irányú stratégiáját. A fıiskola a közeljövıben szeretne egy hosszú távú együttmőködést kötni a megyei kórházzal és a környezı településekkel annak a célnak az elérésében, hogy egy ún. „medical center”-t hozzanak létre külföldi és hazai betegek számára egyaránt. Ebben a projektben fontos tényezı lehet Nemti, mivel a falu rendelkezik mindazon feltételekkel, amik szükségesek ezen projekt kapcsán, mind infrastruktúra, mind szálláshelyek tekintetében. Ezeknek az ötleteknek a megvalósításához nem elég az önkormányzat. Fontos, hogy pályázzon a falu és hogy jól pályázzon különbözı Európai Uniós pénzek megszerzésére. Mindemellett pedig szükség van vállalkozó szellemiségő emberekre is, akik bemerik fektetni a pénzüket a falu jövıjét szolgáló fejlesztésekbe és hisznek benne, hogy mindez hosszú távon visszatérül majd.
Rákóczibánya stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Rákóczibánya Nógrád megye északkeleti részén, a Kazár patak mentén fekvı község. A település északon Kazár, keleten Nemti községgel, délrıl és nyugatról pedig Bátonyterenye kisterenyei településrészével határos. Rákóczibányához a vele határos települések közül Kazár esik legközelebb, a két község között mintegy hatszáz méter a távolság. Rákóczibánya területén elhelyezkedı szénvagyon nagyban meghatározta a település további fejlıdését, kialakulása is ennek köszönhetı. A második világháború után, 1945ben, a település a Nemtibánya nevet kapta, majd a lakók kezdeményezésére a világháborúk után Rákóczi-bányatelep néven jegyezték be. A település utolsó nagy fejlesztése az ’50-es évekre tehetı, ekkor épült a Kazár patak jobb partján lévı „Szénégetı dőlıben” a nyolcvan bányász ikerlakásból álló, úgynevezett újtelep. Temploma az ’20-as években épült, egyéb látnivalói közé pedig az úgynevezett „öregtelepi” házak faragott tornácai, és tőzfalai tartoznak. Bár közigazgatásilag 2002-ig sohasem volt önálló, mégis – létrejötte óta – önálló életet élt, Rákóczi-bányatelep – Rákóczibánya néven – 2002 óta önálló település.
Küldetés: Rákóczibánya küldetésének alapja csakis természeti adottsága lehet. Mivel a község alapvetıen nem ipari település, ezért fejlıdésében a kiugró lehetıséget csakis azaz egy tényezı adhatja, hogy a település erdıkkel körülvett, tiszta levegıjő, ami a kikapcsolódáshoz nélkülözhetetlen. Az emberi nyugalmat itt nem zavarja meg a nagyváros zaja, sem a káros levegıje. Aki ide látogat csakis jót tud lemondani a faluról. Az itt élı emberek segítıkész, vendégszeretı emberek. Mivel a település fejlıdését csakis természeti adottsága adhatja, így azt óvni, védeni kellene. Rákóczibánya nevezetessége lehetne még a természeti kincsei mellett, a
279
bányászidıket elénk táró házak, illetve annak faragott oszlopai, melyek a bányászattal foglalkozó emberek múltját tárják elénk. Érdemes lenne ezeket a házakat olyan állapotban megtartani, hogy a jövıben turisztikai látványosságként szolgáljanak. A falunak meg kellene nyílni, mivel így az adottságain keresztül sokkal jobban tudna érvényesülni, több lehetısége adódna, melyet bátran kihasználhatna, így ennek a kis hegyi falunak hírneve is keletkezne. Érdemes lenne hálózatokba bekapcsolódni, és azokba beépülni. Olyan lakótérséget kellene kialakítani, ahol az emberek szívesen laknának, és jó érzéssel töltené el ıket, hogy ennek a barátságos közösségnek lehetnének tagjai. Fontos lenne, hogy Rákóczibánya keresse a kapcsolatot más szervezetekkel, így a fıiskolával is akár a projekten túl is, így több kihasználható lehetısége adódna, több ötletet tudna felhasználni, valamint szakszerő tudásra tudna támaszkodni, mely a jövıje szempontjából nagyon fontos lenne.
Gazdaság: Rákóczibányának valaha jelentıs ipara volt, a szénbányászat, amely mára megszőnt. A település további életét jelentısen befolyásolná egy iparközpontú gazdaság kialakítása. Ennek azonban gátat szab a vezetékes gáz hiánya, hiszen e nélkül szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy új gyárrészleg letelepedne ezen a területen. A Rákóczibánya határában elterülı ipari területen jelenleg egy cég mőködik, a vezetékes gáz kiépítésével lehetıség lenne multinacionális vállalatok telephelyének kialakítására. Fontos lenne a mindennapi szükségletek kielégítésére vonatkozó szolgáltatási hiányosságok megszüntetése, amely a munkahelyteremtı szempontot tekintve is figyelemre méltó. A faluban sokan igényelnének fodrászt, kozmetikust, varrónıt, cipészt, villanyszerelıt, festıt, vízvezeték-szerelıt, burkolót, autószerelıt. Az önkormányzat vállalná ezen szolgáltatások támogatását a faluban nem használt önkormányzati tulajdonú ingatlanok rendelkezésre bocsátásával, kedvezményes bérleti díj ellenében. A falu célkitőzési között szerepel az Önkormányzati tulajdonú termıföldek hasznosítása, amelyre a rossz minıségő talaj miatt eddig még nem került sor. Arról, hogy milyen célt szolgáljanak ezek a területek az önkormányzat még nem döntött, de szívesen fogadják a lakosság ötleteit is. A településrendezés minden önkormányzatnak elsıdleges feladata. A falu vezetésének elsı és legfontosabb feladata a már kiépült infrastruktúra további fejlesztése, mivel a falu még nem rendelkezik vezetékes gázszolgáltatással. Ennek a feladatnak a mihamarabbi megvalósítása azért is lenne fontos, mert a településen élık csaknem 65%a 70 év körüli. Közülük sokan egyedül élnek, ezért okoz gondot a vezetékes gáz hiánya. Az önkormányzat szeretné felújítani a község buszmegállóját, hogy az ide látogatókat esztétikus, szép buszmegálló fogadja, így a falu arculata is szebbé válna. Az önkormányzat további feladata még a közterületek karbantartása, így a patakpart parkosítása, a temetı felújítása, valamint egy olyan közösségi terem kialakítása, ahol a fiatalok és öregek egyaránt hasznosan tudnák eltölteni az idejüket. A másik jelentıs feladat a faluban a szennyvízelvezetés, mivel ezzel sok környezetkárosító és komfortérzet csökkentı problémát lehetne megoldani. Az elavult
280
technikai eszközök miatt a szennyvíz gyakran a talajba kerül ami környezet károsító hatású. A településen további problémát okoz az utak rossz állapota, mivel sok helyen földút van, a többi út pedig nem túl jó minıségő mőút. A település tervei között szerepel az utak korszerősítése, javítása, valamint a járdák fokozatos kiépítése. A falu közepén elhelyezkedı fıtér még nem készült el teljesen, de nagy elırelépést jelentett az EU-s szabványoknak megfelelı játszótér kialakítása egy kisebb színpaddal, melyen az évente hagyományos falunapon elıadók lépnek fel. További tervek között szerepel a falu új részén még egy játszótér kiépítése, így az itt lakó kisgyermekes szülık helyzetét tudnák megkönnyebbíteni.
Oktatás: A településen található egy óvoda, ahol egy 28 fıs vegyes csoport található. Az önkormányzat célja, hogy olyan óvónıket alkalmazzon, akik a leghasznosabb tudást képesek az óvódások felé átadni. Rákóczibányán a jelenlegi óvodai rendszer megfelelı, a gyermekek az általános iskolában történı továbbtanulásukkor kiemelkedı eredményeket érnek el. A óvoda és az önkormányzat közös célja, hogy a gyerekeket színházi látogatásra, állatkertbe, kirándulásokra vigyék, evvel is bıvítve ismereteiket, tudásukat. Rákóczibányán az iparközpontú gazdaság kiépítéséhez hangsúlyt kellene fektetni az iskolarendszer átalakítására, a megfelelı szakképzés biztosítására. Mivel az iskola tekintetében Rákóczibánya társulásos formában mőködik Kazár és Vizslás településekkel, ezért jelenleg nincs szükség arra, hogy iskolát tartsanak fenn. Ennek ellenére szükség lenne azonban az angol és a többi idegen nyelv oktatására már akár óvodás kortól, valamint a szükséges szakismeretnek megfelelı oktatásra. Fontos lenne akár összevont iskola keretén belül is kapcsolatot keresni vállalkozásokkal, illetve a fıiskolával, a környezı településekkel, valamint Salgótarjánnal, így könnyebben tudják az esetleges problémákat megoldani, valamint szakszerő tudásra tudnának támaszkodni.
Szervezetfejlesztés: A falunak létre kellene hozni egy hatékony helyi érdekképviseleti szervet, amely képes a célok eléréséhez kapcsolódó feltételek megteremtésére. A helyi érdekképviseleti szerv mellett szükség van egy olyan kistérségi-regionális érdekképviseletre, amely minden eszközzel támogatni tudja e helyi érdekképviseletet. Feltétlenül szükség lenne egy olyan team kialakítására, amely a pályázatok figyelésére és megírására specializálódott. A pályázatok benyújtása fontos feladat lenne, mert az elnyerhetı pénz lehetıséget biztosítana a falu fejlıdésére, szépülésére. Jelenleg Kazáron mőködik egy ilyen csapat, amely a pályázat figyeléssel foglalkozik, de az Kazár érdekeit helyezi elıtérbe. Ezért is lenne fontos egy két fıbıl álló team kialakítása erre a feladatra. Rákóczibánya csatlakozott a LEADER programhoz, mely a vidékfejlesztés egy új modellje. A LEADER keretében a vidéki térségekben a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és vállalkozók együttesen vidékfejlesztési akciócsoportokat hoznak létre, melyek maguk jelölik ki térségük fejlıdési irányvonalát. Ezek után az akciócsoportok 281
külön-külön megalkotják a helyi vidékfejlesztési terüket, melynek megvalósítására az állam keretösszeget hagy jóvá. Ennek felhasználására az akciócsoportok helyi szintő pályázatokat írnak ki, melyeket ık bírálnak el, és megvalósításukat is figyelemmel kísérik. Ebben az akciócsoportban Rákóczibánya érdekei is képviselve vannak. Elmondhatjuk tehát, hogy a település részét képezi egy hatékony regionális érdekképviseletnek, melyben a falu fejlıdése gyorsabban megindulhat. A település tervei között szerepel az akciócsoporton belüli aktív részvétel a fokozottabb szerepvállalás. Ezáltal könnyebb helyzete lehet Rákóczibányának a pályázati pénzek elnyerésében, mivel kevesebb pályázó falu között kell elosztani az államtól erre a célra kapott összeget. A településnek 2013-ig van lehetısége kihasználni ezen elınyöket.
Településfejlesztı ötletek: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Ipari park létesítése Munkahely teremtés Szennyvíz elvezetés kiépítése Vezetékes gázszolgáltatás kiépítése Utak, járdák karbantartása, felújítása Teleház létrehozása Közösségi terem létrehozása Játszótér létesítése Buszmegálló felújítása Parkosítás Temetı felújítása, parkoló létesítése Kerékpárút létrehozása Turizmus fellendítése Szolgáltatási hiányok pótlása Szabadidı központ kialakítása Civil szervezet létrehozása Rendezvények szervezése Szálláshely létesítése Közösségi szellem fejlesztése Faluház, falumúzeum kialakítása Bányászmúzeum kialakítása
Turizmus mikrotérségi szinten: Az idegen forgalom feltételeinek megteremtése igen nehéz feladat minden településen, de leginkább Rákóczibányán. A település rövid múltjából adódóan nem rendelkezik semmilyen mőemlék jellegő épülettel, a meglévı lakó, illetve egyéb épületekben kiemelkedı építészeti érték nincs. Ez alól kivételt képeznek a régi bányászházak tornácának faragott oszlopai, melyek fıként az építészek számára lehetnek izgalmasak. Mivel a falu jó kapcsolatot ápol Kazárral, ennek keretében meglehetne valósítani egy közös, állandóan látható kiállítást. Kazáron a riolit-tufa lenne megtekinthetı és ennek folytatásaként Rákóczibányán a Földtani Intézet leleteit (csontok, megkövült leletek a régi korokból, különbözı lenyomatok kövekben) lehetne megnézni. A leletekbıl egy Geológiai Múzeum nyitása is megtörténhetne. Ezek a leletek különösképpen ajánlhatók a geológiai tanulmányok kiegészítésére, és szakemberek számára.
282
A környezı bányák egy-egy részének megnyitása is bekapcsolódhatna ebbe a programba, mint helyi látványosság, azonban ennek biztonságossá tétele nagyon magas költségeket vonna maga után. A turizmus a településen csak ebben a formában lenne megvalósítható, ez végül is egy átmenı turizmust jelentene, amely néhány órán keresztül biztosítana kellemes idıtöltést az ide látogatóknak. A turisták ide vonzása érdekében merült fel azaz ötlet, mely szerint egy kerékpárutat kellene kialakítani, a régi vasúi nyomvonalon, mivel az már évek óta funkcióját vesztette. Így Kazár és Szurdoki halda alatt épülı Szabadidı Központtal, késıbb a megyei hálózattal is össze lehetne kapcsolni ezt a kerékpárutat. Ez jó lehetıség lenne arra, hogy a bicikliúton kerékpározók megfáradva megpihenjenek Rákóczibányán, megnézzék a falut, a régi bányászházak oszlopait illetve a helyi boltokban feltöltsék fogyó ivóvíz készletüket. Mivel a község közvetlen környezetében vannak a Mátra gyönyörő vonulatai, a Szlovák határ, és néhány fürdızıhely, valamint Salgótarján is néhány percnyire van, ez kiemelkedı turisztikai lehetıséget rejt magában.
Szilaspogony stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Szilaspogony Nógrád megye legkeletibb sarkában, Salgótarjántól 30 km-re található. A falu neve 1954-ig Pogony volt, ekkor kapta az elıtagot a helység határában csörgedezı és a Tarnába futó Szilas-patakról. Szilaspogonyba Salgótarjánból Cereden át, vagy a 23. számú útról Pétervásáráról Istenmezején át juthatunk el. Fıbb látványossága a természetvédelmi területen fekvı Kis-kı, mely a község nyugati kijáratán át közelíthetı meg. A Kis-kı rétegvulkán, ahol a tufatakarót a láva áttörte. A lávában egy nagymérető gázhólyag jött létre. Ebbıl maradt vissza a 12 m hosszú, 5 m széles sziklaüreg, mely a település évente megrendezendı fesztiválján a túra úticélja. A faluban található Római Katolikus Templomot – a világörökség része - régi anyagából 1806-1823 között építették újjá, klasszicista stílusban.
Küldetés: A település gazdasági szférától való elszigeteltségének köszönhetıen nehezen fejlıdik, ez kihat a település mindennapjaira. A távolságok áthidalása a közutak állapotának javításával és a kommunikációs hálózat bıvítésével oldható meg. Az alapvetı szolgáltatások, így az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, villany, gáz és vezetékes telefon szinte mindenki számára elérhetı. Mindemellett a falu kiépült mobilhálózattal rendelkezik. A lakosság csekély hányada rendelkezik személyi számítógéppel és internet hozzáféréssel, ez azonban pénzügyi helyzetükbıl, illetve érdeklıdésük hiányából adódik. A legfontosabb fejlesztési terület a munkahelyteremtés és ehhez szervesen kapcsolódva az oktatás. Szilaspogonyban jelentıs a cigányság, mint kisebbség aránya. A faluvezetés számára fontos cél az oktatásukra, képzésükre és munkához segítésükre kidolgozandó terv elkészítése.
283
Gazdaság: Szilaspogony gazdasága részben az elöregedett és alulképzett lakosok miatt, részben pedig a térségbeli gazdasági központoktól való távolság miatt elenyészı. Egyetlen jelentıs szereplıje a Szilas Drink Kft, mely jelenlegi helyzetének stabilizációja mellett további fejlesztésekre készül. Egy flakongyár létesítését tervezik a közeljövıben, mely rengeteg fejlesztési- és munkalehetıséget teremt majd a kistérségben. A vállalat méretébıl adódóan több fejlesztést is eszközölhet nagyobb kockázat nélkül, így például a meglévı termékvonal továbbfejlesztését, esetleges minıségi javításokat. A térség adottságai közé sorolandó a nagy kiterjedéső erdıs terület. Erre alapozva a fakitermelés mennyiségét bıvíthetnék és esetlegesen helyben történhetne feldolgozása is. A falu határában található libatelep egy húsfeldolgozó üzem beszállítójává tétele nehézkes feladatnak tőnik, mivel ez a ceredi önkormányzat tulajdona, így ez ügyben jelenleg csak ık járhatnak el, de esetleg megoldható lehet a libatelep felvásárlása is. A szarvasmarha tenyésztés ügye - így a húsfeldolgozásba való bevonása –, mellyel jelenleg a Leader program keretein belül foglalkoznak.
Oktatás: A helyi oktatás létszám- és finanszírozás hiányában csak a helyi óvodai nevelésre korlátozódik, az általános iskolai oktatás a szomszédos településen, Cereden zajlik. A gyermekeknek már az óvodában el kell sajátítaniuk az alapvetı viselkedési normákat, hogy továbbtanulásuk során ezzel ne legyenek gondok, az oktatás ezen részét az óvoda fejlesztés keretein belül kell megoldani. Az álatalános iskolai oktatás színvonalának javítására különbözı képzések indulnak: • Az angol nyelvi tudás elengedhetetlen mind a továbbtanuláshoz, mind a mindennapi élethez. A falupályázat keretében kidolgozott oktatási stratégia keretében nyelvi kurzusok indulnak az általános iskolában. • Továbbá több területen is indítani kellene minimum alapfokú oktatást, így: 1. Informatikai ismeretek 2. kommunikációs ismeretek, viselkedéskultúra
Szervezetfejlesztés: A lakosok kultúrájának fejlesztésére, hatékonyabb team-munkák kialakítására irányul. Kitőzendı célok: 1. új kapcsolatok kiépítése, így például: • a Pénzügyi- és Számviteli Fıiskolával kialakítandó együttmőködés, különös tekintettel a kutató-fejlesztı részleggel, és • a térség gazdasági szereplıivel; 2. belsı szervezetfejlesztés, így a már mőködı szervezetek rendszerezése; 3. civil szervezetek létrehozása az oktatási gondok kiküszöbölésére, illetve a munkaképesek álláskereséséhez; 4. a cigány kisebbség jelentıs létszámmal jelen van a településen; hozzáállásuk javítása, oktatásuk és foglalkoztatásuk megoldása fontos feladat; 5. oktatás rendszerezése, a lakosok korosztályonkénti képzésének megszervezése; 6. A település csatlakozott a LEADER programhoz, mely keretein belül lehetısége nyílik kisebb fejlesztések megvalósítására – így például a templom belsı restaurálása.
284
Településfejlesztı ötletek: • • • • • • • • • • • • • • •
Munkahelyteremtés Teleház létrehozása Turizmus fellendítése Erdei iskola kétesítése Szolgáltatóház kialakítása Polgármesteri Hivatal felújítása, akadály-mentesítése Kerékpárút kiépítése Szabadidıközpont kialakítása Civil szervezet létrehozása Falumúzeum kialakítása Közösségi szellem fejlesztése Közterületi parkosítás Tarna patak vízelvezetésének megoldása Komposztálótelep beindítása – Pétervásárával társulva Jó minıségő ivóvíz felhasználási területeinek feltárása
Turizmus mikrotérségi szinten: Szilaspogony egy elég elszigetelt, nehezen megközelíthetı kistelepülés, ebbıl adódóan nem rendelkezik nagy turisztikai múlttal. Mindazonáltal jó adottságokkal rendelkezik a falusi turizmus megteremtéséhez. A legjelentısebb ilyen jellegő esemény a szeptember elsı hétvégéjén megrendezésre kerülı Kıleves Fesztivál. Az idelátogatók szállást foglalhatnak az Arany Denevér Vendégházban. A falu marketing mellett fontos lenne a fesztivál országos szintő népszerősítése, illetve programjainak színesítése. Egy erdei iskola kialakításával az ország minden részérıl táboroztathatnák ide a gyermekeket, így megismerkedhetnének a faluval, a tájjal. Mindemellett a környezı falvakkal összefogva kellene kidolgozni egy üdültetési programot, így az idelátogatók megismerkedhetnek a helyi nevezetességekkel, természeti adottságokkal. Ez a kulturális élet fellendítése mellett a település bevételeit is növelné.
Vizslás stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: A település Nógrád megyében, Budapesttıl 100 km-re, a megyeszékhellyel, Salgótarjánnal közvetlenül határos, a Mátra és a Cserhát választóvonalán helyezkedik el. Környezete festıi szépségő 300m magasan a tenger szintje felett. A település szelíd dombjaitól keletre a Bükk tömege, délre a Mátra hatalmas vonulatai, nyugatra a Cserhát tőnik szemünk elé.
Küldetés: Vizslás az érdekérvényesítésre képes falu
285
Az önkormányzat rövid távú célja, hogy erıs érdekképviselettel rendelkezzen, mely képes a település érdekeinek és céljainak hatékony érvényesítésére, nemcsak kistérségi, hanem regionális szinten is. A közigazgatási rendszer átalakításával a kistérségek szerepe fokozatosan növekszik. A kistérségen belül azonban a politikai kommunikáció hiánya differenciálódáshoz vezethet, mely során az érdekeit hatékonyan képviselni nem tudó települések hátrányos helyzetbe kerülnek. A települések közti összefogás, gyors információáramlás és közös gondolkodás a hatékony érdekképviselet egyetlen lehetséges módja!
Gazdaság: Vizslás az önfenntartó falu A település hosszú távú célja az önellátó és önfenntartó falugazdaság megteremtése. Az önkormányzatok állami támogatottsága egyre kisebb, más források bevonására is szükség van. Az önkormányzat feladatának kell, hogy tekintse a civil szféra megerısítését, ugyanis az önfenntartó falugazdaság megteremtése csakis a két oldal szoros együttmőködése révén valósulhat meg.
Az önkormányzat forrásfelhasználása Célok: • Flexibilis költségvetés-tervezet, takarékos gazdálkodás • Lehetséges új anyagi források felhasználása • „Gazdálkodó önkormányzat” az intézmény fenntartás és az igazgatás területén, vállalkozásokban való részvétel • Kötelezıen ellátandó feladatok racionalizálása, hatékony és gazdaságos átalakítása • Az önkormányzat által vállalható feladatok egy részének átruházása a civil szférára Az ipar Az önkormányzat és a vállalatok közötti aktív kommunikáció megalapozza a két fél szoros együttmőködését. Szükség van a két oldal közti állandó információáramlásra, hogy az önkormányzat és a munkáltató intézmény együttmőködése tartós és eredményes legyen. Az ipar szerepe a foglalkoztatásban Célok: • Az önkormányzat és a vállalkozások vezetıi közti kommunikáció megerısítése • Szakképzett helyi munkaerı biztosítása • Fiatal értelmiség helyben tartása
Oktatás: A helyi oktatás „korszerősítésére” lenne szükség, gondolok itt az idegen nyelvek magas szintő, nagy óraszámú oktatására, különösképpen az angol nyelvre, ez a mai világban nélkülözhetetlen a fiatalok versenyhelyzetbe hozásához. A képzettség egy másik nagyon fontos összetevıje az informatikai ismeret, amellyel versenyelınybe tudja magát lendíteni a falu lakossága, és persze nem szabad megfeledkeznünk az internet adta lehetıségekrıl sem.
286
Szervezetfejlesztés: Érdekképviselet helyi szintjei: Célok: • Az önkormányzati képviselık ismerjék a lakosság elvárásait, igényeit, hogy megfelelı mértékben képviselhessék azokat • A két fél közötti hatékony kommunikáció; gyors, szakszerő és pontos (valósághő) információáramlás, információcsere • Az önkormányzat gyors, gördülékeny mőködése – „reagáló önkormányzat” • A lakosság éljen a nyilvánosság adta lehetıségeivel, éljen a véleményalkotási jogával, ezáltal vegyen részt az önkormányzati döntések meghozatalában, jelenlétével legitimálja azokat • A hivatali apparátus ésszerősítése, a gördülékeny, a hatékony hivatali munka feltételeinek javítása Az érdekképviselet kistérségi – regionális szintjei: Célok: • A kistérség meghatározó tagjává válni, a döntésbefolyásolásban való aktív részvétel • A kistérségen belül más településekkel való együttmőködés, közös érdekképviselet • A kistérséggel együttmőködve magasabb, regionális vagy állami szintő lobbytevékenység • Kistérségi fejlesztési tervbe illeszthetı helyi településfejlesztési célok meghatározása • A helyi fejlesztési tervbe illı, a kistérségi rendszer által nyújtott lehetıségek kihasználása
Településfejlesztı ötletek: A faluban a nehézipar megszőnésével (bányászat) az embereknek Salgótarján környékén kellett és kell munkát vállalniuk. Az önkormányzat két kitörési pontot tart reálisnak: • turizmus, mely egy hosszútávú célt jelent a falu stratégiájában, mivel jelenleg sem szálláshellyel, sem fogadóval vagy egyéb erre a célra kialakított ingatlannal nem rendelkezik • a vállalkozói kedv javítása, támogatása a településen, vagyis minél több vállalkozás létrehozása Vizslás jelenlegi polgármesterének (Angyal Jenı) fı célkitőzése az, hogy a fiatal értelmiséget a faluban tartsák, hiszen szükség van a jól képzett, több nyelvet beszélı munkaerıre. Ennek egyik lépése az ipari park bıvítésével új munkahelyek teremtése érdekében a 2006-os évtıl eltörölték az iparőzési adót annak érdekében, hogy minél több vállalkozás települjön át (helyezze át a székhelyét, telephelyét) a faluba. A falu elınyei között meg kell említeni: • Salgótarján közelségét, • 21-es fıút melletti fekvés, • közigazgatási határ az ipari parkkal. A vállalkozások versenyképességének javításához a mőködésüket meghatározó helyi-térségi környezetük területileg összehangolt, fejlesztése szükséges. A lakosság, s
287
fıként a képzettebb csoportok vonzásához ill. megtartásához a megfelelı munkahelyek jelenléte mellett élhetı lakókörnyezet, pozitív térségi imázs, magas színvonalú szolgáltatások, kulturális és kereskedelmi kínálat szükséges, míg a fejlesztési források helyi ill. kistérségi megszerzéséhez mindenek elıtt aktív, rugalmas és hatékony menedzsment kívánatos. • • •
• •
A helyi környezeti és kulturális értékekre építve kell a helyi fejlesztési kitörési pontokat meghatározni, fejlesztési elképzeléseket kialakítani, elkerülve az értékek felélését, illetve elhanyagolását. Életerıs, érdekérvényesítésre képes helyi-térségi közösségek megteremtése. A foglalkoztatás bıvítése érdekében ösztönözni kell a munkahelyek teremtését, a kis-és középvállalkozások fejlesztését, új vállalkozások indítását, valamint a lakosság képzettségi szintjének, alkalmazkodóképességének javítását, a képességek fejlesztését; Összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása; Közös befektetés ösztönzés, gazdaságfejlesztés, összehangolt turisztikai termékrendszer kialakítása
Turizmus mikrotérségi szinten: Egyre több település ismeri fel a turizmusban rejlı lehetıségeket. Jelentıs bevételi forrás lehet nem csak a lakosság, de az önkormányzat számára is. A falu önkormányzatának közvetett szerepe van a turizmus segítésében, hiszen azt elsısorban a civil oldal mőködteti. Szükséges azért a civil oldal támogatása, képzése és folyamatos informálása a vendégfogadásban és vendéglátásban rejlı lehetıségekrıl. A helyi turizmusnak illeszkednie kell a környezı települések programjaihoz, így ezen a téren is összefogásra, együttmőködésre van szükség. A legtöbb település kihasználja ezeket a lehetıségeket, de csupán a falusi turizmusra alapozva. Vizsláson olyan komplex turisztikai produktumok, attrakciók létrehozására kell törekedni, mely túlmutat a természet szépségén és a falvak csöndjén, és a legteljesebb körő pihenési, kikapcsolódási, szórakozási lehetıségeket nyújtja az idelátogatók számára, de közben a helyi lakosok kulturális életterét is színesebbé teszi. Célok: • Az idegenforgalom társadalmi és környezeti feltételeinek kialakítása • Összetett idegenforgalmi produktumok létrehozása • A környezı települések idegenforgalmi tevékenységéhez illeszthetı turizmusfejlesztés • Jól megragadható, karakteres faluimázs kialakítása • Tudatos és hatékony marketingtevékenység
Zabar stratégiai jövıképe
Általános ismertetés: Nógrád megye észak-keleti határán, Salgótarjántól körül belül 20 kilométerre, a Medves-fennsík peremén, az (itt még patak) Tarna folyó völgyében fekszik, közel a szlovák határhoz. 600 lakosú község.
288
A község természeti adottságai, klímája jó lehetıséget nyújt a vadászatra, erdei kirándulásra. Magyarország leghidegebb téli középhımérséklető területe.
Küldetés: Jelenleg az általunk tanulmányozott mikrotérségben a gazdaság és fejlesztés terén Zabar község viszonylagos elmaradottságot tükröz. A falu fenntarthatósága, pedig egész bizonyossággal megkívánja a helyi gazdaság fejlıdését. Az alapvetı küldetés – úgy gondoljuk – hogy el kell készíteni, felmérések után, amely ezt az önfenntartást támogatja. Fıiskolával kidolgozott programokban megjelennek új elemek, például tájjellegő termékek piacra vitele, vagy turisztikai fejlesztések lehetıségei, szociális és egészségügyi program fejlıdése. Ezek birtokában tehát keresni kell a kapcsolati pontokat. Mindehhez, hogy a lehetı legjobban mőködjön a falunak, mint egy egységnek kellene gondolkodni. Meg kell gondolni, hogy mivé akar válni a falu.
Gazdaság: A gazdaságban három alapvetı dologgal kellene foglalkozni, ami a következıkbe foglalható össze: • A vidék szépsége elsıdleges turisztika kibontakozásában nyújtana lehetıséget. A turisztikai programot úgy lehetne megtervezni, megszervezni, hogy meg kell vizsgálni a környezettel való együttmőködés lehetıségét. Például a kistérségben lovas túrához kapcsolódás, szociális iparban való együttmőködés, vagy hogy lehetne pályázatok útján fogadókat létesíteni az ide látogatók számára. Azonban ehhez fel kell térképezni helyben milyen lehetıségek vannak, milyen programok. • Felül kell vizsgálni és elemezni a helyi tájjellegő termékek termelésének lehetıségét. Például ilyen lehet a helyi pálinka, illetve a hátterében álló gyümölcstermelés hogyan lehet kifejleszteni. • Helyi termıföld- és erdıállomány figyelembe vételével felül kell vizsgálni a helyben termelhetı mezıgazdasági termékek miképpen integrálhatóak a környék kereskedelmi hálózatába és a foglalkoztatás érdekében a helyben felhasználásra (például óvoda konyha). Fontos még az infrastruktúra közül szükségszerő az úthálózat rendbetétele, valamint Szlovákia felé való nyitása.
Oktatás: Az oktatás centralizált, helyben megszőnt, a legközelebbi általános iskola Cereden mőködik. A helyben lévı óvoda kielégíti az igényeket. Amit alapvetésnek látunk, a falu teljesen próbáljon bekapcsolódni a minden korosztályra kiterjedı angol nyelvtanulásra. Érdemes volna intenzívebb kapcsolat kiépítése a fıiskolával, hogy speciális oktatás keretében a faluban megvalósuló közös gondolkodás hatékonyabbá váljon.
Szervezetfejlesztés: A gazdaság fejlesztés szervezeti körülményeit a kulcsfontosságú önkormányzatnak kell felülvizsgálni és az ösztönzı stratégiát kezdeményezni. Fontos lenne civil szervezetek létrehozása, annak érdekében, hogy a helybeli fejlıdés hatékonyabbá váljon (jó példa erre az öregek gondozása).
289
Településfejlesztı ötletek: • • •
Mindenképpen a turizmus fellendítése Régi hagyományos munkák (kosárfonás, hímzés) beindítása Kımőves és egyéb hasonló szakma sok embernek adna munkát
Turizmus mikrotérségi szinten: Mindenféleképpen fel kell térképezni a helybeli turizmussal kapcsolatos lehetıségeket. Meg kell vizsgálni: • ezek a lehetıségek önmagukban és más falvak programjaival hogyan képes összekapcsolódni • A hely adottságainak figyelembe vételével célszerőnek látszik a komplex turisztikai stratégia felépítése Településfejlesztı ötletek • • •
Mindenképpen a turizmus fellendítése Régi hagyományos munkák (kosárfonás, hímzés) beindítása Kımőves és egyéb hasonló szakma sok embernek adna munkát
290
291
BÁRÁNY KATALIN - SÉBER ERIKA MÁRIA
BENCHMARKING-FEJLESZTİ KÖZPONT PROGRAM I. Bevezetı gondolatok a benchmarkingról A vállalati szakemberek többsége benchmarking alatt a vállalatok által folyamataik és az alkalmazott gyakorlatok összemérésére, javítására használt folyamat benchmarkingot értik. Valójában a benchmarking fogalom- és alkalmazási köre ennél jóval tágabb. A benchmark szó egy olyan vonatkoztatási pontot jelent, amelyhez más dolgokat hasonlítani vagy amihez képest más dolgokat mérni tudunk. A benchmarking szó eredeti jelentése alapján azt a folyamatot jelenti, melynek során kiderítjük, hogy mi is az elıbb említett referencia pont. A benchmarking vállalati alkalmazásának köre messze túlmutat az egyes vállalatok versenyképességének összehasonlításán. A benchmarkingnak rengeteg lehetséges alkalmazása van a benchmarking tárgya (vállalati stratégia, folyamat, funkció, stb.) vagy környezete (vállalaton belül vagy vállalatok közt) alapján. Az egyes termékek funkcionalitásának összehasonlítása szintén egy lehetséges alkalmazás. Erre Európán belül elıszeretettel használják a teljesítmény benchmarking kifejezést, de az amerikai (Robert Camp által is használt) termék benchmarking szóhasználat szerencsésebb. A benchmarking a vállalatok számra a gyors ütemő tanulás és fejlıdés lehetıségét kínálja. Ennek elsı lépéseként a vállalatok más - velük valamilyen szempontból összemérhetı - vállalatok teljesítmény mutatóit kísérlik meg megismerni. Ez referencia pontokat szolgáltat annak megítélésére, hogy a vállalat jelenlegi teljesítménye és az annak növelésére kitőzött tervek összhangban vannak-e a vállalat lehetıségeivel, valamint azok elég ambiciózusak-e?
1. ábra: Benchmarking jellemzése A következı lépés a másokkal való összehasonlítás során gyengének talált területek, folyamatok és az olyan folyamatok fejlesztésének megalapozása, amelyek kulcsfontosságúak a vállalat számára. A tevékenység során a vállalat megpróbál információt szerezni a más vállalatoknál létezı hasonló folyamatokról annak reményében, hogy fellelheti és feltérképezheti ott az adott területre vonatkozó ún. legjobb gyakorlatokat (best practices). A következı lépés során a vállalat hasznosítja a megszerzett információt, s megpróbálja a legjobb gyakorlatokat saját körülményei közt
292
adaptálni. A kapcsolódó folyamatok átalakítása mértékének függvényében ez rendszerint TQM vagy BPR projektek keretén belül történik (az elıbbi kis lépésekben történı, az utóbbi radikális újjáalakítást takar).
II. Benchmarking a faluban A falvak általában ismerik a saját gazdálkodási teljesítményüket, mőködésüket, de kevésbé tudják, hogy hol rejlenek azok a fejlesztési lehetıségek, melyekre építve számottevı elırelépést tehetnek. A benchmarkingolás során arra vállalkozunk, hogy elvégezzük számos hazai és nemzetközi település gyakorlati tapasztalatainak részletes elemzését, majd ezeket összegezve bemutatjuk, hogy az élen járó gyakorlatot képviselı falvak és vállalatok milyen megoldásokat alkalmaznak egy –egy önkormányzatigazdasági területen. A kutatásaink során tekintettel a térség viszonylagos gazdasági elmaradottságára kerestük azokat a tudományos és gyakorlati szinten is alkalmazható módszereket, amelyek a vizsgált területek gazdaságának felemelkedését szolgálhatnák. A lehetıségeinkhez mérten a gazdaság különbözı területeire nézve egy viszonylag széleskörő összehasonlító elemzést végeztünk, hogy be tudjuk határolni ennek a térségnek a gazdasági körülményeit. Például: úthálózatok, fejlesztési stratégiák, …, stb. A továbbiakban rá kívánunk mutatni arra, hogy a benchmarking hasznos eszköz a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztési céljainak és gyakorlati megoldásainak meghatározásában.
1. Benchmarking a falugazdaság fejlesztésében A 2006 május és 2007 május közötti idıszakban egy tájékoztató internetes felmérést végeztünk más országok és régiók falvainak gazdasági helyzetérıl. Az elvégzett vizsgálataink során összehasonlításokat tettünk a helyi és az idegen falvak gazdasági életére vonatkozóan. Az összemérést kiterjesztettük a tervezés, a végrehajtás és a monitoring területére és elemeztük a társadalmi koordináció szerepét és jelentıségét. Minden jóindulatunk ellenére jelentıs elmaradást regisztrálhatunk az általunk kutatott falvak ez irányú aktivitásaiban. A térség falvai az állami tervezési rendszer igényeit teljes mértékben kielégítik, de komplex gazdasági stratégiákkal szisztematikus gazdaságépítı struktúrákkal nem rendelkeznek. A helyzet elemzése és számtalan falusi workshop alapján érlelıdött meg az a gondolat, hogy a benchmarkingot a jövıben, mint tudományos és praktikus eszközt használjuk fel a falugazdaság jövıbeni fejlesztésében. Azt szeretnénk intézményesíteni, hogy a fıiskola és a falvak együttesen képesek legyenek annak meghatározására, hogy a jó tapasztalatok alapján hogyan fejlesszék a helyi gazdaságot és a növekvı jövedelem illetve foglalkoztatás biztosítása révén miképpen építsenek önfejlesztésre alkalmas falusi társadalmat. Kutatásaink egyik célja tehát hogy létrehozzunk a fıiskolán egy olyan BenchmarkingFejlesztı Központot, amely képes a falvak, önkormányzatok, vállalkozások érdekei szerint ilyen jellegő kutatásokat elvégezni, ezek alapján piaci aktivitásokat gerjeszteni, majd azt követıen azokat gyakorlati tennivalókká transzformálni. Mivel a falvak ez irányú szellemi adottságai nyilvánvalóan szőkösek, a tervezés, és a fejlesztés terén, a Benchmarking-Fejlesztı Központ képessé válna ezek megvalósítására, majd közvetítve ezeket a falvak felé helyi gazdasági cselekvéseket indukálna. Ennek folyamata a következı: - A jelenlegi gazdasági helyzet összehasonlítása másokkal, mások viszonyaival - Következtetések levonása. A lehetıségek reális leírása - Gazdasági akciók involválása. Marketing tervek - Fejlesztések meghatározása. Mőszaki-gazdasági szolgáltatás
293
- Stratégiák kijelölése - Megvalósítás - Monitoring Világgazdaság
Külföldi gazdasági térségek,önkormány zatok
Helyi gazdaság
Fıiskol a
Külföldi nagyvállalatok
2. ábra: Benchmarking a világban
A benchmarking lényege, hogy az itthon megszerzett tapasztalatok alapján a fıiskola külföldi gazdasági térségeket, nagyvállalatokat is benchmarkingolna. Megvizsgálnánk, hogy a múltban fejletlen gazdaságok hogyan érték el mai, modern színvonalukat és hogyan gondolkodnak a jövırıl. A külföldi nagyvállalatok stratégiáit, termékvonalait, értékláncait megvizsgálva keresnénk a lehetıségeket, hogy miképpen tudnának a mi térségünk gazdasági szereplıi is beszállítóvá, piaci aktotokká válni. (2. ábra)
2. Szembenézés a benchmarking kutatásaink alapján Az internetes kutatásaink arra kényszerítettek minket, hogy az összehasonlíthatóság érdekében, a látott tapasztalatok figyelembe vételével néhány alapozó megállapítást tegyünk a falvak gazdasági és társadalmi helyzetével kapcsolatban. Jól látható, hogy a világgazdaságban minden felgyorsult és a verseny dönti el a gazdasági szereplık elıremenetelét. Ez alól nem kivételek a régiók, a térségek és a falvak sem, ık is a szüntelen fejlıdés és a versenyzés részesei. Sommás tapasztalatunk, hogy az általunk vizsgált térség falvai mind a fejlıdéssel mind a versenyzéssel kapcsolatban jelentıs hátránnyal rendelkeznek. Nem pontosan ismerik a világ ilyen jellegő tendenciáit, amelyet súlyosbít az is, hogy az állami, politikai hatások azt sugallják, hogy az állam a
294
fejlıdést a helyi aktivitások nélkül is biztosítja. Ezek figyelembe vételével néhány jellemzı problémára szeretnénk rámutatni, kiemelve azokat a tényezıket, amelyeket tárgyunk szerint a továbbiakban számba kell venni: 1. Önálló stratégiák hiánya 2. Szők önkormányzati lehetıségtér Önfejlesztés korlátozott • • Szakember ellátás gondokat mutat • Önmaguk fenntartása nehéz 3. A terület vállalkozásainak adottságai nem jók • Helyi piacokon érintettek, erıs kereskedelmi korláttal néznek szembe • A vállalkozási struktúra problematikus, nagy számú kisvállalkozás, hálózati kapcsolatok nélkül Szőkösek a világpiaci ismeretek • • A nyelvismeret alacsony színvonalú • ICT alkalmazás szőkös • Promóció, PR munka alacsony szintő 4. A vállalati és falusi gazdasági együttmőködés kezdetleges Pályázatok terén • • Együttmőködési programok (klaszter, spin-off, stb) • Szervezeti, intézményi kapcsolatok • Infrastruktúrák
III. Megvalósítás egy fejlesztési központ létrehozásával Szembenézve a falvakban tapasztalt tényekkel a benchmarking munka helye és szerepe a fıiskolát és a falvakat integráló feladat rendszer kereteibe foglalható: Kemény szellemi befektetéssel célszerő létrehozni olyan fejlesztıközpontot, központokat, amelyek a hiányosságokat képesek kezelni Benchmarking munkák • • Hálózatkezelés • Piacra jutás támogatása • Ötletek kezelése HR menedzsment feladatok • • Pályázat menedzsment Oktatás szerepének átgondolása • Rövid távon • Hosszú távon A javaslatainkhoz kapcsolódó megvalósítás kontúrjait, lényeges elemeit kidolgoztuk, amelynek lényeges logikai összefüggéseit az 3, 4. ábra vázolja.
295
Nem ismerjük a staratégiát
Falu, önkormányzat
N I N C S K A P C S O L A T
Fejlesztés
Vállalkozás
Vállalkozás
Vállalkozás
Vállalkozás
VILÁGGAZDASÁG
3. ábra: Kapcsolat hiány
Ismerjük a staratégiát I S M E R J Ü K
Világmérető információ alapú stratégia
Falu, önkormányzat
Vállalkozás
Vállalkozás
Vállalkozás
Vállalkozás
A K A P C S O L A T O T
FİISKOLA
V I L Á G G A Z D A S Á G 4. ábra: A fıiskola és a vállalkozás világgazdasági kapcsolatai
296
Fıiskola, mint közvetítı
A központ szerepének tisztázása 1.Fıiskola szerepe 2.Vállalatok szerepe 3.Önkormányzatok szerepe 4.Környezeti tényezık szerepe A fıiskola tökéletesen alkalmas lenne egy Benchmarking-Fejlesztı Központ létrehozására, mivel a következı tulajdonságokkal rendelkezik: - belföldi, nemzetközi, tudományos kapcsolata van (svédek, Miskolci Egyetem) - angolul tud, magas színvonalú szakmai angol nyelv oktatása - olyan oktatási bázissal rendelkezik ahol akár 1000 hallgató is bekapcsolható a központba - szellemi bázissal is rendelkezik, ezek a tanárok - van szakértı a vállalkozásokhoz is - multinacionális, kis- és közép vállalati ismeretsége is van - tagjai a helyi gazdaságban integrálódtak, tanácsot adnak, oktatnak, helyi ismeretei vannak, tehát az egészet összefoglalva a fıiskola tökéletesen megfelelne egy Benchmarking Központnak.
Szerkezeti egységek a gazdaságfejlesztésben 1. Benchmarking központ Igények szerint világszintő elemzések, kutatás • • Igények alapján fejlesztési célok meghatározása A fejlesztési célok akciókká történı átalakítása • A fıiskola együttmőködött a svédekkel egy nemzetközi kutatásban. A svéd vizsgálat módszere az új-zélandi kormány által a ipari vállalatok elemzésére kialakított módszertannal egyezik meg. A tanulmányozás során meghatározták a vállalatok mennyire alkalmazzák a legjobb üzleti gyakorlatot, és mely cégeknek van szüksége a fejlesztésre a világ-vállalati szint elérésére. Az új-zélandi kutatás a különbözı minıségi díjak által meghatározott területeket jelölte ki, mint vizsgálati terület. Ezt vette át, alkalmazta a svéd módszer is, figyelembe véve, hogy a svéd ipari helyzet hasonlóságot mutat, ugyanolyan kihívásokkal áll szemben, mint az új-zélandi. Ez volt a benchmarking project amelyben a fıiskola hallgatói közül több százan vettek részt, feltérképezve 1200 magyarországi kis-közép és nagyvállalatot. A bechmarking központ feladata a tudásközponton belül az, hogy felmérje a gazdasági szereplık igényeit és lehetıségeit külföldön és belföldön egyaránt. Az igények vállalatonként eltérıek. Igényként jelenhet meg egy drága folyamat kiszervezése, egy drága termék elıállításának kiszervezése, világpiacra jutás vagy csak új beszállítók bevonása. Igény mutatkozhat továbbá a külföldi vagy épp a belföldi piacon tájjellegő termékekre és ez az igény új lehetıségeket is teremtene. Éppen ezért a lehetıségek felmérésekor azokat a pontokat, folyamatokat vizsgálnánk a vállalatok értékláncaiban, amelyek kiszervezhetıek lennének helybéli kisvállalkozóknak, beszállítóknak vagy új vállalkozást lehetne létrehozni kielégítésükre. Nem csak egy-egy folyamat kiszervezése jöhet szóba, hanem konkrét termékeke gyártásának kihelyezése is. (5, 6. ábra)
297
Tudásközpont
Benchmarking
Külföld
Marketing
Belföld
Hogyan lehet eladni a termékeket
Fejlesztési központ mőszaki és gazdasági elıkészítés
Hogyan kell megoldani a gyártást
5. ábra: A benchmarking tudásközpont felépítése
Vállalkozások
Önkormányzatok
IGÉNYEK
Kutatás
BenchmarkingFejlesztı Központ Kutatási eredmény
Intézmények
Program készítés
Akcióterv
6. ábra A Benchmarking-Fejlesztı Központ mőködése 2. Hálózatfejlesztési központ • Integrátor fejlesztés • Beszállító fejlesztés • Kapcsolati rendszer fejlesztés A rövid távú tranzakciók központú versenykapcsolatot felváltja a hosszú távú, kölcsönös elınyökön alapuló partneri viszony. Egy vállalt nem tud minden beszállítójával ilyen kapcsolatot kialakítani, hiszen a partneri viszony fenntartása nagyon sok idıt igényel. Minél fontosabb része a végterméknek a beszállított termék, minél kevesebb vállalat tud hasonló terméket szállítani, minél értékesebb és/vagy nagyobb mennyiségben érkezik a termék, annál nagyobb a valószínősége egy partneri kapcsolatnak. A harmad-, negyed-, sokadszintő beszállítók ráébredtek arra, hogy bár nem állnak a végsı gyártóval közvetlen kapcsolatban, sikerük a végsı gyártó sikerének függvénye. Feladatuk nem abból áll, hogy minél több terméket „rásózzanak” közvetlen vevıjükre,
298
hanem az, hogy a végsı fogyasztó igényeit szem elıtt tartva saját termékükkel azt minél jobban kielégítsék. Így alakultak ki az ellátási láncok, ahol a lánc tulajdonképpen egy kiragadott szál, a vállalatok körül létrejött hálózatok egy adott keresztmetszete, ahol a szál végén egy adott késztermék áll. Az ellátási láncok már nem csak két együttmőködı vállalat kapcsolatát ölelik fel, hanem a fogyasztó érdekeit elıtérbe helyezı, az anyagi-, információ- és pénzáramlási folyamatok vállalthatárok nélküli összhangjára törekvı vállalatok egész sorát tartalmazzák. Az ellátási lánc menedzsmentjének célja a fogyasztói kiszolgálási színvonal növelése a lánc termelékenységének javítása. 3. 3. Helyi hálózat fejlesztés A helyi hálózat speciális fejlesztési esetként jeleníthetı meg. Ez esetben a benchmarking és azt követı akciók a térség centrumából mutatnak kifelé. Elıször a fıiskola közvetlen környezetében található nagyvállalatokban rejlı lehetıségeket mérnénk fel. Megvizsgálnánk a jövıbeni stratégiájukat, hogy mit kívánnak eladni és venni. A cél egy hálózati gazdaság kialakítása. A nagyvállalat közli, hogy mit szeretne venni és a fıiskola megkeresi azokat a kisvállalkozókat vagy beszállítókat, akik képesek ilyen terméket vagy szolgáltatást elıállítani. A hálózati gazdaság másik fontos elemeként a térség gazdasági szereplıi közös vonzáskörzeteket alakítanak ki és egymást segítve klaszterként mőködnek együtt. Ha létrejön például egy tájjellegő klaszter, amely szolgáltatásai versenyképesek, akkor bekapcsolhatók a marketing akciók. (7. ábra)
Helyi gazdaság
Új beszállítók
Nagyvállalatok
Fıiskola
7.ábra: A helyi benchmarking
A hálózati jellemzıket a 8. ábra jellemzi, figyelembe véve a hálósodás tudásigényét.
299
Saját termelés
Integrátori modell
Beszállítói termelés
Összeszerelés
Terv
Kiszolgálás
Irányítás
Beszállítói modell
Piac Piac
Összeszerelés
Saját termelés
Beszállító
8. ábra: A hálózati technológia: tudásátadás 2. Marketing központ • Igények szerint piaci kapcsolatok teremtése • Piacra bevezetés Lebonyolítás • • Piaci elemzések A tanulmányunkban a marketing központ alatt, olyan központot értünk, amely segítséget nyújt a vállalkozások, önkormányzatok és intézmények egyedi igényeinek világpiacra való kijutásában. (9. ábra)
Vállalat
Igény
Marketingterv
Kutatás
Egyezség, Megállapodás Ajánlat Piacra termelés 9. ábra A Marketing központ mőködése 3. Ötletlaboratórium Gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos javaslatok értékelése és • elemzése • Javaslatok kidolgozása, gondozása • Pénzügyi és gazdasági feltételek meghatározása • Vállalkozások létrehozása és mőködésük támogatása
300
Piac
• Fejlesztések elemzése Az ötletlaboratóriumban a világot ismerı fejlesztı központ a kapcsolataival, a hálózatával összehozza a kisvállalatokat és a nagyvállalatokat egymással. Például mőködhetne egy spin-off kutatóintézet a fıiskolán, ahol a vállalkozások igényei alapján tanácsot adhatunk a piacképességre vonatkozóan, vagy ha úgy látjuk, hogy nem igazán piacképes az adott vállalkozás akkor összehozhatjuk más partnerekkel. 4. Pályázat központ • Pályázatfigyelés • Tanácsadás • Pályázatok írása • Projektmenedzsment • Pályázati elemzés 3.Szerkezeti egységek az oktatásban 1. Mikro-, kis- és középvállalatok oktatási központ • Pénzügy • Számvitel Fejlesztés • • Informatika • Technológia • Menedzsment 2. Nyelv központ Általános • • Szaknyelv • Nyelvi tanácsadás Idegen nyelvő szakmai képviselet • 3.Akkreditált oktatási központ • Igények szerinti oktatás OKJ • • Stb 4. Oktatásfejlesztési központ • Tematikák, tananyagok Szerkezeti fejlesztések • • Együttmőködések szervezése
IV. A fıiskola szerepe a központ létrehozásában és mőködtetésében 1. Adottságok -A fıiskola rendelkezik olyan egyedülálló személyi állománnyal, amely képes a felsorolt funkciókat integráltan megvalósítani -A fıiskola rendelkezik a megvalósításhoz és mőködtetéshez szükséges infrastruktúrával • Információtechnológia • Kommunikáció • Tantermek, egyéb helyiségek 2. Kapcsolatok -A fıiskola rendelkezik a következı kapcsolatokkal: • Regionális • Állami, intézményi • EU szintő -A fıiskola rendelkezik gazdasági kapcsolatokkal
301
• Vállalati • Multinacionális • Kutatóintézet • Egyetem • Stb. 3. Személyi feltételek -Belsı szerkezet -Vállalati vezetık és szakértık hálózata
V. Összefoglalás A Benchmarking-Fejlesztı Központ a közösségi fejlesztési stratégiák egyik alapvetı része. Illeszkedik a falvak, az önkormányzatok és a vállalkozások térség alapú integrációjához. Struktúrájában összefoglalja a világmérető regionális tanulást, az arra épülı marketing tevékenységet és a gazdasági fejlesztést involváló helyi mőszakigazdasági szolgáltató folyamatokat. Ez újfajta kísérletet jelent a térségi gazdaságfejlesztésben. Helyi szellemi erıfeszítések árán generál új gazdasági folyamatokat, amelyek elsısorban a helyben rendelkezı erıforrások igénybevételét tételezi fel. Ez a konstrukció tehát mellızi a mőködı tıke importot, megkísérli a helyi szellemi és anyagi lehetıségeket integrálni annak érdekében, hogy a helyi kibocsátások növekedjenek. A feltételezett mőködés másik vetülete, hogy tanárnak, hallgatónak, önkormányzatnak és vállalatnak, illetve a civil szervezıdéseknek úgy kell együttmőködnie: piaci és társadalmi igények együttesen kielégítést nyerjenek. Különösen fontosnak ítélhetı a hallgató részvétele ebben a folyamatban. Megismerkedik a gazdaság és a térségi problémákkal, amelyet késıbb, a remények szerint, a helyi gazdaságban való elhelyezkedése révén hasznosítani tud.
302
303
BIRK NIKOLETTA – VARGA BEATRIX
ÖNFENNTARTÓ FALUGAZDASÁG, TÁJJELLEGŐ VÁLLALKOZÓI KLASZTER (Start-centrum) A magyar gazdaság alapvetı jellemvonása, hogy a közel 30%-os csúcstechnológiai szintő export, amely világméretekben is jelentıs, eltakarja a vidék, szőkebb értelemben Észak-Magyarország gazdaságának alacsony színvonalát. A két éves kutatásunk egyik hozadéka, hogy feltártuk a 11 község gazdaságának jellemvonásait és képesek vagyunk a modern gazdaság körülményeivel azt szembeállítani. E tekintetben jelentıs elmaradás tapasztalható. A hátrányok felszámolása érdekében szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy nem indulati vagy akarati tényezık, hanem a tudásbeli szintkülönbség jeleníti meg az elmaradottságot. A kutatás során kerestük azokat a stratégiai megoldásokat, amelyek a térség felemelkedését szolgálnák, és természetesen alapoznának a helyi adottságokra. E tekintetben úgy látjuk, hogy kiindulópontként, talán legígéretesebb stratégiai célkitőzés az lenne, ha a tájhoz és a helyiséghez kapcsolódó termékek piacra vitelét tőznénk ki célul. Természetesen ez azt tételezi fel, hogy azokat a szellemi kapacitásokat – nyelv, kommunikáció, információ, marketing, benchmarking és engineering – amelyek a tranzakciót támogatnák, a fıiskola szolgáltatná. A falvak és a fıiskola együttmőködésének keretét a klaszter forma, és az abban rejlı tartalmi lehetıségek biztosítanák. Dolgozatunk ennek a kitételnek a bizonyítását szeretné szolgálni. Nógrád megye észak-keleti részén fekvı kisebb községeket nézve, melyek szinte szomszédosak egymással, azt látjuk, hogy a fejlesztések sajnos egymástól elszigetelten valósulnak meg, így az erıforrások kiaknázatlanok maradnak. Az egyes térségek önálló fejlesztési elképzelései sajnos nem ágyazódtak be helyi/kistérségi szintő stratégiákba. A falvak lakosainak fontos a létfennmaradás, ezért lehetıségeikhez mérten mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy jobb, egy szebb községben éljék le mindennapjaikat.
Az Önfenntartó falugazdaság pályázat keretében megtörtént:
a helyi önkormányzatok szerepének, tevékenységének és potenciáljának feltérképezése, az állami szerepvállalás feltérképezése, illetve a helyi vállalkozások tevékenységének, piaci helyzetének és potenciáljának feltérképezése.
Kutatásaink azt mutatják, hogy szőkösek azok a lehetıségek, amelyek javítanák a falvak önfenntartó gazdaságát, vagy épp a korlátolt fejlesztési kapacitások hiányában ezek célkitőzésre sem kerülnek. A 11 falut vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy viszonylagos leszakadás van az oktatás, a képzettség, a munkanélküliség, és a helyi mentalitás (túlzott hit van a külsı segítségben) terén.
304
A térség belsı és külsı piacára jellemzı a forráshiány, a korlátolt belsı piaci felvevıképesség, a nagymértékben limitált a külsı piaci lehetıség ismerete, és a piaci stratégia építés hiánya. Az általunk javasolt klaszter alapvetı feladatának tekintené a vizsgált térség hazai és nemzetközi hálózatba kapcsolását. A fıiskola segítségével, a helyi klaszter közösség egy öngerjesztı, gazdaságfejlesztı hálózatot hozna létre, amely termék-, tapasztalat-, pénz- és információ folyamatokra épülne. A klaszter azáltal tud bıvülni, megjelenni versenytársként a világpiacon, hogy az információ folyamatosan áramlik befelé. A kialakított, létrehozott hálózatot folyamatosan és hatékonyan kell mőködtetni szakemberek segítségével. A jó gyakorlati tapasztalatok azonosítása, elemzése és terjesztése nagyban hozzájárulhat, segítheti a kevésbé fejlett térségek felzárkózását. A turizmus, a vendéglátás, a helyi jellegzetességő élelmiszerek, kézmő- és kisipari termékek elıállítására lehet csak támaszkodni illetve építeni a jövıben. Az önfenntartó falugazdaság alappillére a közös gondolkodás és a tenni akarás. A térség társadalmi-gazdasági fejlıdése csak úgy valósítható meg, ha közös a cél. A tájjellegő termékek piacra jutása és értékesítése a klaszter másik legfontosabb feladata. A helyi jellegő termékek elıállítására, a helyi termelı és szolgáltató vállalkozások versenyképességének javítására van szükség ahhoz, hogy e térség versenytársként megjelenhessen a piacon. A piacra lépés egyik feltétele a termékek helyi és minıségjelzı brand kialakítása. A helyi sajátosságokra, az egyedi adottságokra, termékekre, szolgáltatásokra építkezve lehet csak továbblépni, fejlıdni és felzárkózni a fejlettebb térségekhez. A vállalkozói környezet stabilizálása, a helyi termelık támogatása, a térség szintő brand bevezetése nemcsak a helyi jellegő termékek „termelhetıvé és értékesíthetıvé” válását, versenyképessé tételét szolgálja, hanem hozzájárul a munkahely teremtı fejlesztések beindításához. Mivel kevés a lehetıség a kis- és középvállalkozások számára a fejlesztések terén, ezért együttmőködésre van szükség a piacon maradáshoz.
Kitörési pontok, továbblépési lehetıségek Ahhoz, hogy a klasztert létrehozhassuk, világosan kell látnunk a helyi gazdasági mozgás viszonyokat. Négy alapvetı pillért fogalmaztunk meg annak érdekében, hogy a klaszter mőködését stratégiai keretek közé illesszük. Ezek részletes kidolgozásával dolgozatunkban nem foglalkozunk csak jelezzük fontosságukat. (1. ábra)
1. ábra. Stratégiai pillérek
305
A pályázatunkkal szinte egy idıben elkezdıdött a LEADER program, melynek egyik fı alappillére az összefogás, az együttmőködés. A LEADER célja: együttmőködésben megerısíteni a falvak közösségeit, a belsı kohéziót fokozni, a tradíciókat megırizni, növelni a helyben tartózkodást, fejleszteni a kínálati elemeket (látnivalók, természeti, épített, kulturális örökség bemutatása; éves rendezvénykör kialakítása, turisztikai tájékoztató rendszer stb.), erısíteni a környezet minıségét javító, falusias jelleget. Úgy gondoljuk, a LEADER törekvései támogatják elképzeléseinket. Oktatás terén át kell értékelni a fıiskola szerepét. Ez a jövıben elkerülhetetlenné válik. A fıiskolának olyan intenzív tudástámogatást kell nyújtania, amely új fejlesztı technológiák és tudásjavak szolgáltatása révén elısegíti a falvak gazdaságának fejlıdését. Ilyen együttmőködı stratégiai hálózat elem lehet a klaszter bevezetése.
A tudás- és piacalapú klaszter létrehozása két lépésben valósítható meg: 1. lépésben: Meg kell tervezni a mikrotértség marketing stratégiáját. Piaci helyzet elemzése nélkül nem lehet a piacon tartósan megmaradni, ezért a célpiacok felkutatása és az erıforrások vizsgálata nélkülözhetetlen. (Réspiacokra kell betörni, ahol a verseny még kiélezetlen.) Szükség van egyfajta pozicionálásra is, hogy a piacon ne érjen meglepetés. A szükséges fejlesztéseket elıször meg kell tervezni. Az értékesítési csatornákat ki kell alakítani és folyamatosan fejleszteni kell. 2. lépésben: Ki kell alakítani a mőködési rendszert, amely magában foglalja a marketing tervezését, a mőszaki-, szervezeti-, adminisztratív- és pénzügyi mőködés fejlesztését. Természetes, hogy az újszerő konstrukció az elınyök mellett bizonyos nehézségeket is magában hordoz. Elınyök: Tervezhetı és irányítható fejlıdés Összefogáson alapuló piaci jelenlét erısítés Erıforrások célorientált egyesítése Öntevékenység, önfejlesztés elımozdítása Hátrányok, nehézségek: Korlátozott mértékő a támogatási forrás elérhetısége A sokszereplıs rendszer érdekviszonyának menedzselése nehézségekbe ütközik.
Néhány gondolat a klaszterrıl A térségben homogén termékvonalrendszerrıl nem beszélhetünk, ezért érdemes lenne egy klasztert létrehozni, ami egy újfajta gazdasági modell kiépítését vonná maga után.
306
A klaszterek az egy iparágban, egy értéklánc-rendszer mentén szervezıdı, egymással egyszerre versengı és szoros együttmőködési kapcsolatokat ápoló független gazdasági szereplık és non-profit intézmények, szervezetek olyan területileg koncentrált együttmőködési hálózata, amely jelentısen hozzájárul mind az abban résztvevık, mind az egész régió, vagy térség versenyképességének növekedéséhez. A klaszter célja, hogy helyzetbe hozza a falvak kis- és középvállalatait, azaz olyan szövetséget hívjanak életre, amely segíti a cégeket abban, hogy megvalósíthassák fejlesztéseiket, felhasználhassák a kutatások eredményeit, s mindehhez támogatást is kapjanak. Típusai:
Az iparági, regionális klaszter típusú fejlesztés elsısorban o az iparágak közötti klaszteresedési folyamat elısegítésére, o a szinergia hatások érvényre juttatására és o különbözı innovációs és értéklánc rendszerekre helyezi a hangsúlyt. Az intézményre épülı klaszter típusú fejlesztés középpontjában sokkal inkább egy olyan, a tagok által létrehozott, azok speciális igényeinek kielégítése érdekében szolgáltatásokat nyújtó szervezet, vagy intézmény áll, amelynek célja az együttmőködési kapcsolatok szélesítése a méretgazdaságosság és a változatosság gazdaságosság erısítése. A hálózatra épülı klaszterek ugyanakkor már meglévı, mőködı, inkább zártkörő, üzleti hálózatokra épít, melyekben hosszú távú, tartós kapcsolatban állnak egymással az elsısorban kis- és középvállalkozások a kapcsolódó és támogató iparágak részvételével. A tudás orientált klaszter a hálózatra épülıvel ellentétben egy sokkal nyitottabb kezdeményezés, mely különösen az információáramlásra, a folyamatos tudás és tapasztalatcserének az elısegítésére, a spontán szervezıdésekre helyezi a hangsúlyt, és ugyancsak elsısorban a KKV szektor aktivizálódásával szervezıdik.
A vállalatokat, önkormányzatokat és a fıiskolát várhatóan a közös érdek készteti együttmőködésre. Az általuk létrejövı klaszter olyan cégek integrációja, amelyek a kapcsolódó társadalmi intézményekkel együtt, területi szempontból közel állnak egymáshoz, összeköti ıket az innováció, a közösen racionalizált tevékenység. A klaszter fogalmával kapcsolatban széleskörő kutatást végeztünk, megvizsgáltuk a lehetıségeket és választ kerestünk arra, hogy a korábbi gazdasági mőködés hogyan ítéli meg az együttmőködés körülményeit.
Képesek-e régiók klasztereket létrehozni? Hogyan alakultak ki az egyes klaszterek? o Nagyvállalatból alakult ki Pl. Ez történt a bútorgyártok esetében Tupelo-ban, Mississippiben és County Monoghanban, Írországban. o Helyi kézmőves kisvállalkozásokat fogtak össze Pl. Ez történt Olaszországban, Carpiban a szalmakalapgyártás, és Massachusets-ben, Leominster mőanyag fésőgyártás o Klasztert telepítenek át egy gyengébb gazdasági körzetbe
307
Pl. autó beszállítói klaszter Kentucky-ban. Dél-Walesben. Mekkora jelentısége van a távolságnak? A kommunikációs technikák terjedésével, a telekommunikációs hálózatok képesek helyettesíteni a személyes kapcsolatot A közelség a klaszteren belüli informális kapcsolatokat segíti, míg a külsı kapcsolatok nélkülözhetetlenek új információk és eljárások megismeréséhez. Mi történik, ha nincs klaszter a régióban? Az ipari adatok elemzése és a régió üzleti tevékenységének megfigyelése után mérlegelni kell, hogy létrehozható-e klaszter a régióban Mi történik a klaszter hanyatlása után? Az érett klasztereknek meg kell állapítani erısségeiket, és hogy a visszaesés átmenetie és új piacot, termékeket kell keresniük.
A klaszter alapú szemlélet alapvetıen az 1970-es évektıl egyre gyorsabb ütemben kialakuló gazdasági-társadalmi ciklust modellezi, melynek legfontosabb jellemzıi között a laposabb, rugalmasabb nagyvállalati formák elterjedést, a hálózatok nyújtotta lehetıségek kihasználását, különbözı gazdasági tevékenységek kiszervezését, a kis- és középvállalkozásokkal kialakított tartós, hosszú távú szoros együttmőködési kapcsolatokat lehetne kiemelni. Megfigyelhetı a különbözı iparágak, szektorok igen erıs földrajzi koncentrációja. A klaszterek résztvevıi egymásnak általában nem közvetlen versenytársai, megosztják egymás között a rendelkezésre álló inputokat. A hálózatok egyik elınye, hogy lehetıvé teszik az együttmőködı vállalatok számára, hogy alacsony költséggel férjenek hozzá meglevı speciális szolgáltatásokhoz, míg ezzel szemben a klaszterek a régióba vonzzák az igényelt speciális szolgáltatásokat, mivel a kritikus tömeget meghaladó vállalkozások száma már igényli azokat. Fontos az együttmőködés elengedhetetlen elıfeltétele a nagyfokú bizalom, amelynek a vállalkozói kultúrából való hiánya hazánkban is a hálózatszervezés és a klaszterizációs folyamatok elmélyülésének egyik legjelentısebb problémája. Ezért a meggyızésnek, az együttmőködési készség és hajlandóság fejlesztésének és a bizalom elmélyítésének különösen fontos szerepe van.
A javasolt klaszter létrehozásának körülményei A lehetıségek tanulmányozása révén három alapvetı szempont kielégítését határoztuk meg. Tájjellegő kisvállalkozói klaszter kialakításának célkitőzései o A térség adta jellegzetességek, adottságok kiaknázása o Termékek és szolgáltatások piaci igény alapú harmonikus pozicionálása és összekötése o A kisvállalkozók adottságainak célszempontú továbbfejlesztése o Hálózatszerő rendszer adaptáció más kistérségekben Megvalósítási terv elemei o Mőködési modell kialakítása
308
o o o o
Forrásszerzési lehetıségek feltárása Piacorientáltan integrálható szektorok megállapítása Potenciális tagok feltérképezése és beszervezése Célszerő mőködés elindítása
Lehetséges piaci definíció és teendık (2.ábra) o Exkluzív tájjellegő termékek piaca • Magas hozzáadott érték (kissorozat) • Helyhez kötött termék elıállítás (viszonylagos védett helyzet) o Piaci igény/lehetıség felmérése • Piac nagyság meghatározása értékben • Piacbıvülés és bıvíthetıség értékben • Földrajzi és fogyasztó szegmentumok meghatározása • Piaci szereplık meghatározása
2. ábra. Tájjellegő kisvállalkozó klaszter célpiaca és szegmensei
A regionális (helyhez kötıdı vagy tájjellegő termékek sikerességének két alapvetı feltétele van: a fogyasztók azonosulási képessége a termék által közvetített regionalitással, illetve alapvetıen vonzódásuk a jellegzetes-regionális termékekhez (lélektani tényezık). Ezeken túlmenıen fontos még, hogy a termék kommunikációja (csomagolás, jelölés stb.) közvetítse a fogyasztók számára a regionalitást, melyek a termékkel kapcsolatos tényezık.
A helyi tájjellegre épülı klaszter létrehozásának legfontosabb lépései 1. Termék vonal stratégia kialakítása. (tájjellegő márka meghatározása ill. elfogadtatása, és az egyedi termékvonalak kialakítása) Termékvonal: egy termékosztályon belül szorosan összetartozó termékeket és a termékcsaládon belül különbözı választékot jelent.
309
Ha közös családnevet adunk termékeinknek az kisebb bevezetési költséggel jár, mintha egyedi márkaneveket fogadtatnánk el. A pozitív márka image segíti az új terméket tartósan a piacon maradni. 2. A különbözı termékvonalak piaci lehetıségeinek meghatározása. (belföldi és nemzetközi szinten) 3. Termékvonalankénti értékesítési stratégia kidolgozása Szegmensek ill. az arra jellemzı termék meghatározása. 4. Termék, Ár, Elosztás és Reklám (4 P) meghatározása. A vállalat célkitőzéseinek elérésére használja az adott piacon. A marketingmix célja, hogy a lehetı legkevesebb befektetés mellett a lehetı legnagyobb megtérülést, azaz eredményt hozza a vállalati stratégiénak és céloknak megfelelıen, a versenytársaknál jobban. Általában a marketingterv utolsó, befejezı részének tekintik, és néhány hónapra/ évre tervezik (középtávú). PRODUCT (termékpolitika): A vállalat kínálatának összeállítása, amely minıségben és választékban is képes a vevı igényeinek kielégítésére. Nemcsak az adott terméket, hanem a vállalati termékfejlesztést, a termékválaszték kialakítását, valamint a termékekhez tartozó szolgáltatásokat is a 4P ‘termék’ kategóriájába soroljuk. PRICE (árpolitika): Olyan árat kell megállapítani / képezni, amelyet a vevı képes és hajlandó megfizetni, de egyben profitot is termel, és versenyképes is. PLACE (elosztáspolitika): A marketingben a termékek, szolgáltatások szétosztását értjük alatta. Ez a vállalatnak azon eszköze, amely a termékeket és szolgáltatásokat a kellı helyre és idıre, a szükséges mennyiségben és kínálatban juttatja el. PROMOTION (ösztönzéspolitika): Az ösztönzéspolitika a vásárlókkal tudatja, hogy létezik a termék, felébreszti az igényt és a vágyat a termék iránt. 5. Értékesítés lebonyolítása Az egyik legfontosabb, hogy felismerjük a vevık igényeit. Az értékesítési szakemberek a rendszer által biztosított részletes kimutatásokkal értékesítési elırejelzéseket készíthetnek, az üzleti tevékenységgel és teljesítménnyel kapcsolatos méréseket végezhetnek, kiértékelhetik az értékesítési és szolgáltatási tevékenységek sikerét, valamint feltárhatják a trendeket, a problémákat és a kínálkozó értékesítési lehetıségeket. 6. Értékesítésbıl visszajövı információk feldolgozása A regionális (helyhez kötıdı vagy tájjellegő termékek sikerességének két alapvetı feltétele van: • a fogyasztók azonosulási képessége a termék által közvetített regionalitással, illetve
310
•
alapvetıen vonzódásuk a jellegzetesen regionális élelmiszerekhez (lélektani tényezık).
Ezeken túlmenıen fontos még, hogy a termék kommunikációja (csomagolás, jelölés stb.) közvetítse a fogyasztók számára a regionalitást, melyek a termékkel kapcsolatos tényezık. A klaszter létrehozásával meghatározása.
egyidejőleg
kulcsfontosságú
feladat
a
brand
A mőködı klaszter fıbb feladatai:
a klaszter menedzselése és mőködtetése (3. ábra) oktatások szervezése, ami segíti a fejlıdést nyelv tanulása a külföldi piac igényeihez információ győjtése, feldolgozása, továbbítása illetve információ technológia tanulása vállalati alaptudás elsajátítása
3.ábra. Tájjellegő kisvállalkozói klaszter lehetséges mőködési modellje
Összegzés Ezidáig arra mutattunk rá, hogy a létrehozandó klaszter jelentıs szerepet vállalhat a térség fejlesztésében. Ki szeretnénk térni arra is, hogy a klaszter mőködése támogatná a fıiskola oktatási rendszerének- és hallgatóságának fejlıdését is. A megszerzett tapasztalatok beépíthetık a tananyagokba, a hallgató pedig a munkában való részvételével gyakorlatot szerezhet. A várható fejlıdés révén a falvakban bekövetkezı fejlıdés új szellemi igényő munkahelyeket teremt, amelyet a fiatalon végzett hallgatók, éppen a megszerzett tapasztalataik révén elnyerhetnek.
311
HAJNAL BALÁZS – NAGY HENRIETTA – ONDER RITA – SPIRK ANETT
SZOCIÁLIS IPAR LÉTREHOZÁSA EGY GYENGÉN FEJLETT IPARI TÉRSÉGBEN
"Az egészség a teljes testi, szellemi, lelki és szociális jólét állapota és nem csak a betegség és rokkantság hiánya.”
2007 Bevezetés Tanulmányunkban, arra vállalkoztunk, hogy a Szent Lázár Megyei Kórházzal együtt egy olyan jövıt támogató stratégiát építünk ki, amely elısegítheti a kórház gazdasági 312
helyzetének és mőködésének javítását. A stratégia arra épül, hogy a normál kórházi mőködés takarékosabbá tétele (megtakarítások) körülményes és rövidtávon a nullszaldós mőködést nem preferálja. A fıiskola egyéb gazdasági kapcsolatai révén felmerült annak lehetısége, hogy külföldi betegek gyógyítása valósuljon meg a kórházban. Ezáltal a kórház stratégiája, a megtakarítások mellett az árbevétel növekedését és a kórházfejlesztését is, célul tőzné. Ez a gondolkodás természetesen feltételezi, hogy a reform- és takarékossági folyamatokkal együtt kell kezelni az árbevétel-növekedést biztosító kórházi aktivitásokat. A két párhuzamos folyamat együttes kezelése a kialakulatlanságok miatt komoly terheket ró mind a menedzsmentre, mind az operatív munkát végzı orvosi és kisegítı karra. A stratégia megvalósítása révén olyan kísérletet hajtana végre a kórház, amely a folyamatok idıben gördülı viszonyai között hatékonyság szempontjából egyre inkább javíthatóvá tenné a gazdaságosságot. Az ötlet nem teljesen új. Mind külföldi, mind belföldi tapasztalatok már jelzik, hogy ez az újfajta gondolkodásmód beültethetı a kórházi rendszerbe és javíthatja a kórház pénzügyi-gazdasági helyzetét. A továbbiakban megkíséreljük a stratégia struktúrájának dinamikus és statikus elemeit egy rendszer keretei között leírni. Elıreláthatólag a rendszer több szervezeti egység hálózati együttmőködését feltételezi. A rendszer leírásánál az együttmőködések jogi és szabályozási kereteit nem tárgyaljuk csak az együttmőködés konstruktív bemutatására törekszünk. Úgy ítéljük meg, hogy a sok nehézség ellenére (elsısorban gazdasági és szervezési) a kórház e téren hatékony pozíciókhoz juthat, és úgy gondoljuk, hogy a salgótarjáni és Nógrád megyei táj és környezeti adottságok jó kihasználásával, elindítható egy olyan szociális- és egészségügyi ipar kiépítése, amely a térség gazdasági fejlıdésének egyik pillérévé válhat. Tanulmányunk elsı részében a jelenlegi helyzetet tárjuk fel, hogy pontosan megismerjük, mire képes az intézmény. A második részben bemutatjuk a kórház osztályait, a gazdasági helyzetét, a marketingjét, a számítógépes rendszerét, és szervezeti felépítését. Azokat a lehetıségeket elemezzük, amelyek az elkövetkezendı idıszakban a kórház mőködését, illetve ismertségét nagyban befolyásolják. Ezután a harmadik részben a lehetıségteret tárjuk fel. Végezetül pedig saját tapasztalatainkat foglaljuk össze.
Salgótarján és a Megyei Kórház bemutatása Salgótarján Nógrád megye legnagyobb városa és egyben megyeszékhelye is. Lakóinak száma mintegy ötvenezer. A Tarján patak és a Salgó patak partján északi irányban szőkülı völgyében helyezkedik el, a Karancs - Medves hegység és a Cserhát észak-keleti nyúlványai között, kétszázötven méter tengerszintfeletti magasságban. Ha körülnézünk a Salgói Vár vagy a Karancs, esetleg a Pécskı csúcsáról, azonnal egyértelmővé válik - az eredendı szépségen túl - milyen változatos táji környezet alakult ki, milyen földrajzi adottságok határozták meg a település hajdani létrejöttét. Ami azonnal feltőnik: a sok hegy, a változatos térszíni formák, a hegyek és fennsíkok váltakozása. Ez utóbbiak közül legnagyobb a Medves fennsík, amely északról és keletrıl határolja a várost. Nem is lehetett volna ennél szebb festıi környezetbe felépíteni a Megyei Kórházat. Nógrád megye a XIX. században még a nagybirtokosok és a nincstelenek megyéje. A lakosság egészségügyi ellátottsága rendkívül mostoha, himlıjárvány és kolera tizedelte. A mainál nagyobb „vármegyében” 1850-ben összesen 7 orvos, 18 sebész, 18 szülész, 7 fogász, 19 bába, 3 szemész és 7 patika mőködött. Salgó-Tarján ebben az idıben kisközség, orvos és bába nélkül. Változást csak az itt kialakuló bányászat hozott. A
313
város 1950-tôl a megye székhelye lett, ekkor indult meg a városépítés, melynek máig is tartó legjelentısebb szakasza az 1960 - as évek elején kezdıdött az elavult városközpont újjáépítésével. A ma is mőködı Kórház 1951-ben megyei intézménnyé vált, melynek épületét 1967 áprilisban adták át. 1972-1976 új rendelıintézet épült, melyen 1986-tól 1992-ig átfogó felújítást hajtottak végre. Egy pár számadattal szemléltetnénk a rekonstrukciót:
Létesítmény Érvényben lévı elıirányzat várható teljesítés
a teljesítés % - a:
1. Fıépület 1.535.000 1.645.101 2. Központi konyha 30.000 18.582 3. rendelıintézet 35.000 35.000 4. Gyermekosztály 700.000 713.549 5. Patológia 164.000 188.144 6. Közmő 155.000 127.502 7. Tereprendezés 12.000 18.884 Létesítmény Érvényben lévı elıirányzat várható teljesítés a: 8. Orvosi gáz-, sőrített levegı hálózat 9. Orvostechnológia
150.000 536.000
106.367 490.745
107,2 61,9 100 101,9 114,7 82,3 157,4 a teljesítés % -
70,9 89,1
1. táblázat. Kórház létesítményei
A befejezıdött rekonstrukciót követıen a kórház hotelfunkciójában megújult, a kor színvonalának - esztétikailag és felszereltségét tekintve egyaránt - megfelelı európai szintő intézménnyé vált. A Szent Lázár Megyei Kórház Nógrád megye legnagyobb intézménye, amelynek alapvetı küldetése, hogy Salgótarján és vonzáskörzete, illetve Nógrád megye betegeinek a kor színvonalának megfelelı, legmagasabb szintő egészségügyi ellátást biztosítson. A rendelkezésre álló modern diagnosztikai készülékek, technikai felszerelések, a személyzet szakmai tudása, tapasztalata a biztosítéka annak, hogy a betegek a gyors és pontos diagnózis felállítása után, a megfelelı terápiában részesüljenek. A humánus bánásmód, a betegekkel való ıszinte és érthetı kapcsolattartás elve, a kórházhoz fordulók számára az otthonosság biztonságát adja meg. (1. táblázat)
Az osztályok bemutatása Ahhoz, hogy az elızıekben leírtakat, jobban tudjuk szemléltetni, bemutatjuk az egyes osztályokat részletesen. Sürgısségi Betegellátó Osztály Feladata az intézetbe kerülı, sürgıs ellátást igénylı betegek fogadása, illetve ellátása 24 órás üzemmódban. Az osztály biztosítja a betegek kórházon belüli transzportját, kapcsolatot tart a háziorvosi rendszerrel és a szakellátással. Célja az azonnali, magas szintő ellátás biztosítása, ez az esetek egy részében végleges ellátás, máskor állapot stabilizálás vagy a vizsgálatok megkezdése. A szükséges hátteret a rekonstrukció során a kórház betegfogadó szintjén kialakított új terület képezi, amely jól
314
megközelíthetı. A megfelelı szintő ellátáshoz garanciát jelent a biztosítandó felszerelés és a magasan képzett dolgozók munkája. I. Belgyógyászat Az I. Belgyógyászati osztály az általános belgyógyászati ellátás mellett foglalkozik a gyomor-, máj-, epe-, hasnyálmirigy és bélbetegségek diagnosztikájával, kezelésével. Korszerő vizsgáló eszközök állnak rendelkezésre (gyomor- és vastagbél vizsgálatra alkalmas száloptikás eszközök, epe- és hasnyálmirigy vizsgálatához szükséges száloptikás eszközök.), melyekkel a diagnosztikai eljárásokon kívül terápiás beavatkozásokat is lehet végezni. Az orvosok a Magyar Gasztroenterológiai Társaság tagjai, akik kongresszusokon, továbbképzéseken vesznek részt. Társalgási szintő a szakorvosok angol nyelvtudása. Terveik: • Asszisztensi létszám fejlesztés • Endoszkópos pH – mérı Új videó- endoszkóp torony beszerzése a meglévı mellé • II. Belgyógyászat (Kardiológia és Diabetológia) A II. Belgyógyászati osztály általános belgyógyászati ellátást biztosít, ezen kívül az osztályon kardiológiai szubintenzív részleg is található, ahol a súlyosabb vagy diagnosztikusan problémás szívbetegeket kezelik. Ehhez korszerő vizsgáló eszközök állnak rendelkezésre: terheléses EKG-rendszer, szív ultrahang, elektromos terápiás eszközök a kardiológiában: monitor, defibrillátor, ECHO kardiográfia, holter EKG és 24 órás folyamatos vérnyomás vizsgálatokra (ABPM) is lehetıség van. Az osztály orvosai speciális szakrendeléseket mőködtetnek (kardiológiai-, diabetikai szakrendelés). Az orvosok a Magyar Kardiológiai Társaság tagjai, akik angol és többen arab nyelvtudással rendelkeznek. Terveik: • Korszerőbb UH készülék Holter park bıvítése esemény monitorral • • Futópados terheléses egység Sebészet A Sebészeti osztály korszerő mőszereivel (komplett laporoszkópos készlet, széndioxid lézer, UH-os vágó) a megye lakosságának magas szintő sebészeti és érsebészeti ellátását végzi. A nyelıcsı-, gyomor-, a hasnyálmirigy-, a vékony- és vastagbél betegségek kezelése mellett a pajzsmirigy sebészetével és laparoscopos sebészeti tevékenységgel foglalkozik. A sebészeti osztály – mely a Semmelweis Egyetem akkreditált oktató osztálya – részt vesz a rezidensek képzésében is. Orvosai a Magyar Sebészeti Társaság, Laparoszkópos szekció ill. Coloproctologiai szekció tagjai. Terveik: • Járó betegek szélesebb körő ellátása Érsebészet Az osztály felszerelt mőszereivel, versenyképes kórtermeivel, teljes diagnosztikai háttérrel – melybe beletartozik a radiológiai osztály által biztosított color doppler UH, DSA, CT - a lakosság teljes érsebészeti ellátását végzi. Kapacitása jelentıs részében az 315
alsóvégtagi visszérsebészet és érszőkület kezelésével foglalkozik, de ellátnak nagy számban nyaki verıérszőkületben szenvedı betegeket, és egyébb ritkább kórképeket is. Az orvosok a Magyar Sebésztársaság, Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, valamint az Európai Érsebészeti Társaság tagjai. Orvosai tárgyalószintő angol nyelvtudással rendelkeznek. Terveik: • HIBRID érsebészeti mőtétek bevezetése • Angioplasztika Új multislice CT beszerzése • Traumatológia A baleseti Sebészeti osztály a megye baleseti jellegő és mozgásszervi betegségeinek ellátását biztosítja. A legkorszerőbb mőtéti és ápolási eszközök segítségével látja el a betegeket. Kiemelten foglalkozik a koponya-, has-, végtagsérülésekkel és sérüléseket követı rekonstrukciós beavatkozásokkal. A magas szintő akut sérültellátás mellett kiemelten folyik a kézsérültek, térdsérültek ellátása, valamint a csípıizület protetizálása. A szakorvosok az Artoszkópos Társaság és a Traumatológiai Társaság tagjai, akik angol, német, arab és lengyel nyelvtudással rendelkeznek. Terveik: • Artoszkópiához új kézimőszerek, trokár, pumpa beszerzése, kellékanyagok, speciális folyadék folyamatos biztosítása Kisebb kiegészítık beszerzése • • Térdprotézises kezelések bıvítése Szülészet- nıgyógyászat A Szülészet- nıgyógyászati osztály a progresszív betegellátás elve szerint az egész megyére kiterjedıen végez gyógyító tevékenységet. Az osztály az általános szülészeti és nıgyógyászati munka mellett speciális feladatokat is ellát, ilyen a terhességi ultrahang szőrés, a nıgyógyászati hasi és hüvelyi UH vizsgálat, a változó korban lévı nık gondozása, a gyermek- nıgyógyászati rendelés és a meddıség kivizsgálása és kezelése. A mőtétes eljárások közül kiemelkedı a rákbetegek kiterjesztett mőtéttel történı gyógyítása, valamint a has- és méhüreg tükrözéssel történı vizsgálata, endoszkópos mőtéti kezelése. A szülészet-nıgyógyászati osztályon valamennyi rutin hüvelyi, hasi mőtét mellett laparoszkópos és hysteroscopos mőtétet, valamint kiterjesztett daganatellenes mőtéteket is végeznek. Négy jól felszerelt, magzati pulzoxymetriával is rendelkezı szülıszobában modern elveknek megfelelıen, igény szerint történnek a szülésvezetések. A császármetszéseket külön erre a célra fenntartott mőtıben végzik. A hüvelyi beavatkozások jelentıs részét egynapos beavatkozásként, valamint járóbetegként is elvégezik. Ezek a terhességmegszakítás, a curette-k, a hiszteroszkópos rezekciók, a méhszáj mőtétek hidegkés, loop, vagy lézeres változatai, a hüvelyi plasztikák, antiinkontinencia és helyzetjavító mőtétek. Laparoszkóppal a jóindulatú elváltozások széles spektrumát operálják, úgymint petefészek és parovarialis cysták kisebb myomgöbök, peritoeális adhaesiok, méhen kívüli terhesség mőtétei, stb. Osztályuk akkreditált nıgyógyászati onkológiai mőtétek végzésére is. Méhnyak, méhtest és petefészek rákok teljeskörő kivizsgálására, valamint mőtéti megoldására egyaránt van lehetıség. 316
A vizelettartási problémák komplex kivizsgálása elı-, valamint fiziotherápiás utókezelése, mőtéti megoldása az urológiai osztállyal együttmőködve kiemelt terület az osztályon. Van még általános nıgyógyászati, gyermeknıgyógyászati ellátás, menopausa szakrendelés, postmenopausalis osteoporosis kivizsgálás és kezelés a rheumatológiai osztállyal közösen létrehozott centrum keretében, terhesgondozás, gestatios diabetes gondozás, stb. A szakmai garanciát az osztályon dolgozó 10 szakorvos biztosítja. Valamennyien tagjai a Magyar Nıorvos Társaságnak. Többen a Nıgyógyászati Laparoszkópos Társasgnak, a Menopausa Társaságnak, a Gyermeknıgyógyászati Társaságnak is tagjai. Öten B szintő akkreditációt szereztek a Magyar Szülészet-nıgyógyászati Ultrahang Társaság elvárásainak megfelelıen. Dr. Kis Csitári István osztályvezetı fıorvos tudományos minısítése folyamatban van. Tagja a Szülészet - Nıgyógyászati Szakmai Kollégiumnak, és több országos szakmai testületnek vezetı tisztségviselıje. Nemzetközi tudományos folyóiratokban jelennek meg publikációi elsısorban szülészeti területen. A tárgyi feltételek jelentıs része adott az akkreditált mőtéti beavatkozásokhoz, laparoszkópos, hiszteroszkópos és kiterjesztett hasi mőtétekhez egyaránt. Az endoszkópos torony mellett CO2 lézer készülékük is van. Az endometrium thermoterápiát bérelt készülékkel végzik. Terveik: kézimőszerpark, • • endoszkópos eszközpark • gyorssterilizáló készülékek és konténerek. Gyermekgyógyászat A Gyermekosztály az alapellátási feladatokon kívül megyei szintő feladatokat lát el a koraszülött- és intenzív részlegén. Speciális feladatai a gyermek endokrinológia (kiemelt növekedési hormoncentrum), diabetológia, nephrológia, gastroenterológia, allergológia és a koraszülött utógondozás. A Gyermekosztály konzultációs jellegő mozgó szakorvosi szolgálatot teljesít és részt vesz a város és környéke ügyeleti ellátásában. Tagjai a Gyerekgyógyászati Tagságnak, a Gyermek Diabetológiai Társaságnak, a Gyermek Anestesiológiai és Intenzívterápiás Társaságnak, a Szaúdarábiai Gyermekgyógyászati Társaságnak, illetve az Angol Gyermekgyógyászati Társaságnak (Royal College) is. Az orvosok nyelvismerete angol, arab, orosz. Terveik: • Rengeteg konferenciát tartanak, tervezik ezeknek a bıvítését (idegen nyelven is) Fül – orr – gége osztály A fül-orr-gégészeti osztályon a fülészeti microchirurgia mellett a gége mikrosebészet, a melléküreg mikrochirurgia is bevezetésre került. A legkorszerőbb ellátást biztosító mőszerek mellett lehetıség van laser sebészeti beavatkozások végzésére is. Közel 10 éve új kétkamrás audiológia létesült korszerő mőszerekkel, ahol számítógépes hallókészülék beállítására van lehetıség, amely a nagyothallók ellátását biztosítja. Jó szakmai kapcsolattal rendelkeznek az országos intézetek felé. Nyelvismeret: társalgási angol Tagjai a Magyar Fül- Orr- Gégészeti Társaságnak.
317
Szemészet A Szemészeti osztály teljes ellátást biztosít a szembetegségek területén. Az újonnan beszerzett készülékekkel phacoemulzifikációs technikával végzendı és hagyományos megoldású mőlencsebeültetéses szürkehályog-mőtétek elvégzésére is van mód. Cryotechnika, Nd-YAG laserkészülék, A, és scan UH készülék segíti a gyógyító munkát. A nagy létszámú zöldhályogos betegek kezelésében mind a hagyományos mőtétet, mind a laserkezelést alkalmazzák az osztályon. E betegségcsoport teljes körő gondozását is megoldják. Orvosai tagjai a Szemorvos Tagságnak (glaukóma szekció, retina szekció), akik megfelelı angol és német nyelvtudással rendelkeznek. Terveik: • Hátsó szegmens sebészet (retina) • Vitrectóm készülék beszerzése Bırgyógyászat A Bırgyógyászati osztály kivizsgálja és kezeli a megyébıl és a megyén kívülrıl érkezı bırgyógyászati betegeket. Az osztály kiemelt területe az allergia – a standardsoros valamint a prick próbával végzett érzékenységi vizsgálat. A nagyszámú idült lábszárfekélyes beteget kezelnek. PERC kezeléssel jó eredménnyel gyógyítják a pikkelysömörös betegeket. Foglalkoznak kozmetológiával, valamint kisebb bırgyógyászati jellegő mőtéteket végeznek. Orvosai lézer sebészeti vizsgával, az asszisztensek lézeres asszisztensi képesítéssel rendelkeznek, és tagjai az MMK-nak (Magyar Magán Bırgyógyászok Társasága), STD Társaságnak, Magyar Bırgyógyászok Társaságának (MDT), a Magyar Sebkezelı Társaságnak. Terveik: • Új elektrokauter beszerzése Sebészeti, light és softlézerek beszerzése • • Allergiás tesztanyagok bıvítése • Sokrétőbb kenıcshasználat • psoriasis PERC kezelés feltételeinek folyamatos biztosítása Új helyiség kialakítása hosszabb távú kezelések számára • Neurológiai Osztály és Stroke Részleg Az osztály feladatához tartozik felvételi területérıl az organikus neurológiai esetek aktív ellátása, a secunder preventio. Az osztály megfelelı idegsebészeti konzulensi háttérrel rendelkezik és ambuláns idegsebészeti ellátás is történik. A diagnosztikát központi laboratórium, röntgen és electrophysiologiai háttér biztosítja. A beteg rehabilitáció helyben és központilag történik. Az osztály kiemelt feladata a meghatározott körzet stroke-os betegeinek aktív ellátása a mindenkori legmodernebb terápiás elvek alapján. A sclerosis multiplex-es betegek összejövetelére Sclerosis Multiplex Klub formájában biztosít az osztály lehetıséget. A progresszív betegellátás szemléletébıl adódó kiépített kapcsolat biztosítja a korszerő betegellátást az országos intézetek speciális osztályaival és rendeléseivel. Orvosai idegsebészeti konzulens háttérrel rendelkeznek, tagjai a STROKE Társaságnak, a Sclerosis Multiplex Társaságnak, illetve a Neuropatológia Társaságnak. Korszerő mőszereikkel (Sclerosis Multiplex Centrum, Mona – System internet) az egész megye
318
lakosságának megfelelı ellátást biztosít. Német, angol, szlovák nyelvismerettel rendelkeznek a szakorvosok. Terveik: Monitorok beszerzése • • Szubintenzív ágy • EMG, EEG Ortopédia Az Ortopédiai osztály az egész megyében ellátja a krónikus mozgásszervi sebészet feladatait mind a járó-, mind a fekvıbetegek körében. Az osztály szakorvosai Balassagyarmaton és Pásztón kihelyezett járóbeteg ellátást folytatnak. Az általános ortopéd sebészeti mőtétek széles körén kívül az osztály repertoárjából kiemelkedı a több mint tíz éves múltra visszatekintı nagyizületi protetikai tevékenység (csípı- és térdizületi protézis mőtétek) és az arthroscopos sebészet. Az utóbbit laserkészülék használata segíti. Néhány éve a megyében korábban sehol nem mővelt speciális vállsebészeti beavatkozásokat is rendszeresen végeznek. Orvosai tagjai a Magyar Orthopediai Társaságnak, a Magyar Artroszkópos Társaságnak, a Nemzetközi Térdsebészeti Társaságnak valamint az osztályvezetı fıorvos az Orthopéd Szakmai Kollégium kamarai összekötıje. Terveik: • Betegırzı monitor Vérvisszanyerı készülék beszerzése • • Pulzáló steril sóoldat alkalmazása csontkimosás céljából Gyógytorna és mozgásszervi rehabilitációs kapacitás bıvítése • Urológia Az Urológiai osztály az elmúlt évek folyamatos mőszerbeszerzéseinek és fejlesztéseinek köszönhetıen országos viszonylatban igen jó felszereltségőnek mondható. Minden olyan, ma korszerőnek, modernnek tartott mőtéti eljárást el tudnak végezni az osztály orvosai, mely a nemzetközi gyakorlatban jelenleg elfogadott. Ezek közül kiemelésre érdemesek a laser-rel történı mőtéttechnikai eljárások, melyek mind a férfilakosságot érintı prostata betegségek kezelésére, mind az urológiai köves betegek teljes, komplex kezelésére alkalmasak. Természetesen a hagyományosnak tekinthetı eljárásokat is nagy gyakorlattal végzik az osztály orvosai. Az új eszközök közül az urodynamiás készüléket kell kiemelni, mely a nılakosság egyre nagyobb részét érintı vizelettartási problémák kivizsgálásában és kezelésében van az osztály orvosainak segítségére. Tagjai a Magyar Urológiai Társaságnak, a MOTESZ-nek, a MOK-nak, a Miskolci Akadémiai Bizottság, Sebészeti Munkabizottsági Társaságnak és a Magyar Orvosi Lézer és Optikai Egyesületnek. Orvosai megfelelı szinten beszélnek németül és angolul közülük egy arabul. Onkológia Az Onkológiai osztály biztosítja a daganatgátló infúzióra szoruló betegek ellátását, a cytostaticus kezelést. Az osztály az újonnan kialakított helyén szeretné megvalósítani a daganatos betegek holisztikus szemlélető ellátásán túl a gondozást, követést egészen az otthonápolásig. Kiemelt feladatának tekinti a betegek számára az életmód-, étrendváltás lehetıségeinek megismertetését, elsajátítását valamint civil szervezetek bevonásával a 319
gondjaikon való segítést. Különös gondot fordítanak a betegek utolsó életszakaszában a szenvedés csökkentésére, az emberi méltóság megırzésére. A szeretteiket elvesztett hozzátartozók lelki gondozását is végzik. Rehabilitációs- és Rheumatológiai Osztály A mozgásszervi rehabilitációs osztály alapfeladata a megye egész területérıl a stroke beteg, végtag ampulált betegek, traumatológiai mőtéten átesettek, összetettebb mozgásszervi betegek orvosi rehabilitációja. Speciális feladata a kórház mozgásszervi rehabilitációt igénylı betegeinek funkcionális diagnosztikája, a fizikai és pszichés teljesítıképesség, terhelhetıség megítélése és kompenzatórikus fejlesztése, tréningje, neuropszichiátriai, logopédiai- aphasia terápia, gyógyászati és rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás és használatának megtanítása, valamint szakkonzíliumok adása. A reumatológia osztály általános feladata a megye egész területérıl a belgyógyászati jellegő mozgásszervi megbetegedettek fekvı ellátása. Speciális feladat a kórház reumatológiai ellátást igénylı betegeinek kivizsgálása, a diagnózis korai megállapítása, a korszerő terápia (beleértve a komplex fizioterápiát) biztosítása, speciális konzultációs lehetıségek megszervezése, szakkonzíliumok adása. Aneszteziológia és Intenzív Terápiás osztály Az osztályon történik valamennyi Nógrád megyébıl származó életveszélyes kórállapot kezelése és valamennyi mőtétes szakma általános és regionális aneszteziológiai igényének ellátása. A szakmai irányelveknek megfelelıen biztosítják a gyermek aneszteziológiai ellátást. A multidiszciplináris intenzív osztályon kezelik a postoperatív, a politraumát szenvedett, az életveszélyes belgyógyászati állapotokban szenvedı, a toxikológiai és valamennyi intenzív ellátást igénylı beteget. A Magyarországon található legnagyobb szintő mőszerezettség mellett biztosítják a legsúlyosabb esetek gyógyítását, az életveszélyes állapotok megfigyelését, kiváló szakemberek és speciális gyógyszerek segítségével. Laboratórium A legkorszerőbb automata gépekkel felszerelt, kiváló szakembereik által mőködtetett és ellenırzött laboratóriumuk a járó-, és fekvıbetegek részére szakszerő ellátást biztosít. A vizsgálatok eredményeit aznap, vagy nagyon rövid határidıvel biztosítják. Az általános rutinvizsgálatok mellett a speciális igényeket is ki tudják elégíteni. Röntgen Az intézményben sok profilú, modern központi radiológiai osztály mőködik. Lehetıség van hagyományos röntgenvizsgálatok mellett az új képalkotó (izotóp) eljárások alkalmazására is. Korszerő ultrahang készülékeikkel, színes doppler vizsgálattal ereket, a vérkeringés egyes területeit tudják ábrázolni. A spirál CT berendezéssel valamennyi testtáj gyors, precíz vizsgálatát tudják elvégezni. DSA berendezésükön, a diagnosztikus érfestéseken kívül az érszőkületes betegek katéteres értágítását és érprotézisek behelyezését tudják megoldani. Zárt információs hálózat mőködik (speciális képformátum, számítógépes interfész), és mőködik a nemzetközi szabványú dicom formátum. Az orvosok nyelvismerete angol, német, orosz.
320
Terveik: • •
Internetes elérhetıség, regisztráció és adatmegtekintés céljából Telemedicinába történı bekapcsolódás
Összességében elmondhatjuk, hogy egy fejlett kórházzal állunk szemben. A fekvıbeteg ellátáson túl általános és speciális szakrendeléseik és gondozó intézeteik a betegség megelızését és gondozását szolgálják. A gyógyító munkát több szakvizsgával rendelkezı, a tudományos életben rendszeresen publikáló orvosaik korszerő diagnosztikai eszközökkel végzik. Ápolónıik magasan képzettek, hosszú ideje az intézmény munkatársai. Biztosítva van számukra a folyamatos és rendszeres továbbképzés, valamint a speciális szakképesítések megszerzése. A kórház minden dolgozóját az a cél vezérli, hogy a gyógyító munkát betegeik legnagyobb megelégedésére végezzék. Legfıbb céljának tekinti a tevékenységi körébe tartozó feladatok hazai és nemzetközi minıségi és környezeti követelményeket egyaránt kielégítı, ennek megfelelı színvonalú ellátását. A rendelkezésre álló modern diagnosztikai készülékek, technikai felszerelések, a személyzet szakmai tudása, tapasztalata a biztosítéka annak, hogy a betegek gyors és pontos diagnózis felállítása után, a megfelelı terápiában részesüljenek. A Semmelweis Egyetem oktatókórházaként részt vesz az orvos- és szakorvosképzésben. Egészségügyi szakközépiskolások gyakorlati felkészítése is folyik az intézményben.
Az orvosok képesítése A következıkben tekintsük át az orvosok megoszlását:
11% 39% általános orvosok 1 szakvizsgás 2 vagy több szakvizsgás
50%
1. ábra. Orvosok képesítése
Amint az 1. ábra mutatja a közalkalmazott orvosok többsége egy szakvizsgával rendelkezik, mögöttük nem sokkal lemaradva a kettı vagy több szakvizsgával rendelkezı orvosokat találjuk. Így meg tudjuk állapítani azt is, hogy az orvosok nem elégednek meg egy képesítéssel, hanem több szakképesítésre vágynak. Ez annyit jelent,
321
hogy általában szakmájuk egy részterületében elmélyülve még magasabb szintő ellátást képesek nyújtani, vagy megismernek közeli társzakmákat rálátásuk szélesítése érdekében. Ez nemcsak nekik, hanem a betegeknek, és a kórháznak is nagyon jó. Mert tudjuk, hogy egyre több olyan betegség alakul ki, amelyhez speciális orvosok kellenek, és ezek hiánya nélkül a késıbbiekben nem fog tudni érvényesülni a kórház. Ami pedig nagy gondot jelentene, mert az a célunk, hogy a kórház tudjon érvényesülni. Ehhez pedig összefogásra van szükség. Véleményünk szerint az a szakképesítés, amelyet az orvosok megszereznek, az a legjobb tudást biztosítja számukra. A folyamatos továbbképzések lehetıvé teszik a kórházi dolgozók számára a teljes körő ellátás biztosítását. Most röviden tekintsük át a szabadfoglalkozású és közremőködıi szerzıdéssel foglalkoztatott orvosok megoszlását. 0%
általános orvosok 46%
1 szakvizsgás 54%
2 vagy több szakvizsgás
2. ábra. Orvosi képesítések
A 2. ábrán is látszik, hogy ismét több az egy szakvizsgával rendelkezı orvosok száma, de ezen a területen már a különbség nagyon minimális, mindössze 3 fı. Ha a közalkalmazott orvosok körét bıvítenénk, akkor csökkenne a szerzıdéssel foglalkoztatott orvosok száma, ami nagy valószínőséggel kevesebb ráfordítást igényelne. Tovább lebontva a foglalkoztatott létszámot, mely 595 fı, látszik, hogy a szakdolgozók többsége érettségivel és felsıfokú képesítéssel rendelkezik. Ami azt jelenti, hogy kevés az egyetemi végzettségő szakember. Ez nem jelenti azt, hogy nem lennének jól szakképzett emberek, mert lehet, sıt biztos, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, mint egy friss diplomás, de a mostani rendszer azért megköveteli a diplomát. Az osztályok bemutatásánál már kitértünk a nyelvismeretre. A legtöbb orvos angolul és németül beszél, azért nem elhanyagolható a lengyel, az arab, és az orosz nyelv ismerete sem. Ennek ellenére azonban az orvosok közül csak 5 fınek, míg a szakdolgozók közül 7 fınek van nyelvvizsgája. A kórház támogatja, mind az orvosai, mind a szakápolói részére a továbbképzéseket, és egyre több konferenciát tartanak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az osztályok bemutatásánál felsorolt tagsági viszonyok. A közelmúltban a következı képzéseket, konferenciákat szervezte a kórház: • • •
MRSA Entrális és parenterális táplálás A klinikai táplálás lehetıségei 322
• •
Változás világában a változó egészségügy (szakdolgozói konferencia) A Magyar Gyermekorvosok Társasága Észak-magyarországi Szakcsoportjának Tudományos Ülése – Kongresszus
Ahhoz, hogy jobban megismerjük a kórház adottságait, illetve lehetıségeit egy kicsit részletesebb elemzésekre is szükségünk van. A következı részben összefoglaljuk a kórház szervezeti felépítését, számítógépes rendszerét, gazdasági helyzetét és a marketing politikáját.
A Szent Lázár Megyei Kórház szervezeti felépítése A szervezeti ábra szemlélteti a kórház felépítését. Funkcionális szervezeti forma mőködik. A cselekvési téren végzett mozgások koordinálva vannak. Minden funkció kapcsolatban van egymással, és befolyást gyakorolnak egymásra. A funkciók erısségét valaki kontrollálja. Az információs csatornák az igazgató által koordinált rendszerben vannak rendelve, aki egy cselekvési téren értelmezett sok funkciót valósít meg. Most bemutatjuk a sokszor szóba került számítógépes rendszert. Elıször is ismertetjük ennek a rendszernek a hátterét.
Számítógépes rendszer Magyarország az Európa Tervben meghatározott prioritások, intézkedések alapján kapja az EU Strukturális Alapokból származó támogatást. Ennek része a Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program. A HEFOP 4.4. intézkedés közremőködı szervezete az ESZCSM Strukturális Alapok Programirodája. A HEFOP 4.4 intézkedésének célja az egészségügyi infrastruktúra szempontjából legelmaradottabb három régió – Észak - Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl - egészségügyi informatikai fejlesztése. Az eEgészség Program feladata az is, hogy megteremtse az informatikai jogszabályi, logikai infrastrukturális hátteret a HEFOP 4.4 intézkedés gördülékeny és varratmentes megvalósulásához. A "HEFOP 4.4. intézkedés: Egészségügyi információ-technológia fejlesztés az elmaradott régiókban" projekt a Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) részeként, az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretébıl, valamint központi kormányzati támogatásból valósul meg. Az intézkedés fı célja három régióban (Észak-Magyarország, Észak- Alföld és DélDunántúl) egy-egy térségi, egészségügyi intézményközi információ mintarendszer létrehozása. Az információrendszer a fejlesztésre megalakult konzorcium egészségügyi intézményeit (kórházak, rendelıintézetek, háziorvosi szolgálatok) köti össze internetalapú, de biztonságos kommunikációs csatornákkal, és elektronikus egészségügyi szolgáltatásokat nyújt a résztvevıknek.
323
324
A fejlesztés eredményeként a betegutak lerövidülnek, a feleslegesen elvégzett, ismételt vizsgálatok elkerülhetık, a betegellátás színvonala javul. Mindezek következtében pedig csökken az egy esetre jutó átlagos ellátási napok száma és javul a régió-szintő egészségügyi költséghatékonyság. A fejlesztés a három régióban alakult konzorciumok belsı konszenzusán alapul és az eEgészség Program eredményeire épül rá. Az intézkedés keretében a résztvevı kórházak belsı információrendszerének fejlesztésére is sor kerül. Ezáltal a kórház informatikai rendszere 2000 óta teljes körő funkciót lát el. Ez a kórház javára olyan fejlettséget jelent, hogy miután bevezetésre került a jelenlegi rendszer, akkor a többi kórház által használt gyengébb rendszert kellett alkalmazniuk. (4. ábra)
4. ábra Rendszer bemutatása
A jövı egészségügyi informatikájának elırevetített képe, egy olyan jövıé, amelyben az elektronikus egészségügyi nyilvántartások javítják az egészségügyi tevékenységek minıségét, és az azt végzı emberek hatékonyságát. A jövı kórházaiban sok esetben talán nem a legújabb gyógyszer menti meg a betegek életét, hanem a számítógépes rendszer. Az európai kórházak ezért mennek át digitális átalakuláson. Ez a költséges, nehezen megosztható és könnyen elveszthetı filmek (például röntgen) cseréjét jelenti digitális képekre. Váltást jelent a kézzel írt jegyzetekrıl és papírmunkáról a hálózati szoftverekre, amelyek pontosan regisztrálják és gyorsan továbbítják a betegek adatait. Néhány egyszerő kattintással az orvosok és a nıvérek azonnali hozzáféréssel rendelkeznek nagy felbontású digitális képekhez, laboratóriumi eredményekhez és a kezelési elızményekhez. Ha az orvosok folyamatosan hozzáférnek az egészségügyi nyilvántartáshoz, és a diagnózisra és kezelésre vonatkozó döntéseiket pontos információkra alapozzák, idıt, pénzt takarítanak meg, de legfontosabban életeket mentenek meg.
325
Gazdasági helyzet A költségvetési pénzekbıl gazdálkodó intézmények vezetıinek egyik legfontosabb feladata, hogy tisztán lássák gazdálkodásuk és napi tevékenységeik fıbb mutatóit. Ehhez rendszeres tájékoztatásra van szükségük az intézmény bevételeirıl, azok fajtáiról, illetve a mőködési és fenntartási költségekrıl, mellyel az intézmény stabilitását megırizhetik. A kórház, mint költségvetési intézmény, alapjaiban különbözik a versenyszféra vállalataitól, mind gazdálkodási, mind pedig érdekeltségi szempontból. Míg a vállalatok profitorientáltak, bevételeiket a piaci árképzés szabályai szerint önállóan alakítják, addig a kórház bevételei egy szabályozott piacon a megtermelt teljesítményekbıl (fekvıbeteg HBCS súlyszám, illetve a járó beteg ellátásban a beavatkozás után járó német pontszám), tulajdonosi támogatásból, illetve saját bevételekbıl tevıdnek össze. Egy másik szempont szerint a versenyszféra vállalati menedzsmentjét nem igen kell meggyızni a kontrolling hasznosságáról, várható eredményeirıl, illetve lehetıségeirıl, addig a kórházi vezetık esetében e hozzáállás nem oly egyértelmő. A elızıekben említett problémák elkerülése érdekében a kórházvezetık egyik hatásos eszköze lehet a kontrolling bevezetése és hatékony alkalmazása. Fontos, hogy a kórház menedzsmentje a döntések meghozatalához, a kórház mőködésének világos áttekintéséhez megfelelı idıben és minıségben a megkívánt információk birtokába juthasson. Ezt teszi lehetıvé a kontrolling rendszer. Az alulról jövı törekvés a menedzsment támogatása nélkül az esetek döntı többségében halálra van ítélve. Fontos számba venni, hogy mire képes az intézmény, és milyen a finanszírozási háttere. Az általunk vizsgált intézmény sok aktivitásra képes, de a finanszírozási rendszer miatt jelentıs veszteségei vannak. A kórházak egyik legnagyobb problémája az alulfinanszírozottság. A veszteség kezelésére mai lehetıség az egész kórházi struktúra reformálása, a szervezettség javítása, a költségek csökkentése és bizonyos tevékenységek kiszervezése. A kórházi mőködés stabilitása érdekében további lépéseket érdemes tenni. Az egyik ilyen lépés a vevıkör analizációja és tisztázása. Ki kell választani azokat a szakterületeket, melyek versenyképesek, és ezekre kell fektetni a hangsúlyt. A második lépés a vevıkör bıvítése, mely az információs rendszer keretében valósulhat meg. Fel kell venni a kapcsolatot a háziorvosokkal, és hatékonyan be kell kapcsolódnia a rendelı intézeteknek a rendszerbe. Erre azért van szükség, mert a számítógépes rendszer segítségével rövidebb idı alatt elér az információ. Mert sokszor nem egy gyógyszer menti meg az ember életét, hanem a fejlett számítógépes rendszer. Szükség van a betegkör integrálására. Fel kell tárni a piacot, hogy milyen lehetıségek adódnak a kórház számára. Figyelembe kell venni a környezetet és a fejlettséget. Olyan módszereket kell kidolgozni, mellyel saját érdekeit szolgálja. Nyitottnak kell lennie egy új vevıkör felé, ahol külföld és belföld egyaránt szóba jöhet. Érdemes fejlettebb technológiát alkalmazni, azért, hogy a külföldi lakosságot megnyerjük. Ezáltal növelve bizalmukat, és a kórház bevételét is, ami hozzájárul az intézmény gazdasági stabilizálásához. Ezt a lépést részletesen a késıbbiek során tárjuk fel. És most tekintsük át, hogy milyen marketing politikára van szükség ahhoz, hogy mindenki számára megismerhetıvé váljon a kórház
326
Marketingpolitika A versenyszféra szervezetei egyre többet foglalkoznak a marketinggel. Ez természetessé vált a modern egészségügyben is Szükségességét azzal indokolják, hogy az újfajta teljesítményfinanszírozás bevezetését követıen a gyógyintézmények és így a kórházak is érdekeltté váltak abban, hogy minél több beteget lássanak el. A marketingtevékenység végzését indokolja az is, hogy az új profilok és szakmai fejlesztések bevezetése, a drága mőszerek megvétele jelentıs pénzbe kerül. Ahhoz, hogy az új szolgáltatások „eladhatók”, kihasználtak legyenek, a bevezetés után életképesek maradjanak, marketingre van szükség. . A marketing egyrészt gondolkodásmódot jelöl, másrészt pedig tevékenységek összehangolt rendszerét jelenti, ami magába foglalja a piaccal kapcsolatos teendık tervezésének és végrehajtásának összességét. Ez nem más, mint a marketing menedzsment, melynek során a szervezet termékeinek és szolgáltatásainak fejlesztését, árainak kialakítását, értékesítésének megszervezését és eladásának ösztönzését a piaci környezettel és saját céljaival összhangba hozza. Kétféle marketinget különböztetünk meg, a direkt (közvetlen fogyasztói kapcsolat), és az indirekt (nem tudatos reklám) marketinget. Jelen esetben csak a direkt marketing jöhet szóba. A marketingmunka egyik alappillére az igények felmérése és ennek megfelelı termék, szolgáltatás bevezetése. Olyan stratégiát kell kialakítani, mely hozzájárul a kórház stabil mőködéséhez. Elsı lépésként meg kell fogalmazni a célt. Ez az elsı lépés mindig menedzsment kérdés. Meg kell fogalmaznunk, mit kell tennünk. Jelen esetben, egy olyan helyzetet kell kialakítani, melyben képes lesz a kórház a stabil mőködésre. Ehhez azonban fel kell mérni azokat a szakterületeket, illetve lehetıségeket, melyek a Szent Lázár Kórház elınyeire válhatnak. Ha mindezekkel megvagyunk elızetes helyzetfelmérést csinálunk, mellyel a célkitőzésünket támasztjuk alá. Azaz megkeressük az érintetteket. Vagyis azokat a potenciális befektetıket, akik nyitottak erre a területre. Kis anyagi ráfordítással gondolatainkat tisztázni tudjuk, ezt követıen pedig döntéseket hozunk arról, hogy mit tegyünk. Megvalósítsuk-e a célunkat, vagy pedig egy másik célt kell kitőznünk. Ha a megvalósítás mellett döntünk, akkor egy megvalósíthatósági tanulmányt kell készítenünk. Ezáltal meghatározzuk, hogy pontosan mit akarunk tenni, azaz elkészítjük a projektet. Ezt követıen megvalósítjuk a célunkat, melyet a mőködés során folyamatosan figyelnünk, és bıvítenünk kell, hogy a várt eredményt elérjük. A ”jó név” fenntartása gyakran nehezebb, mint a megteremtése. Az alap, természetesen a jól végzett szakmai munka. A következı részben tekintsük át azokat a lehetıségeket, melyek szóba jöhetnek, illetve bemutatunk egy tervet, hogy mindez hogyan valósulhatna meg. Folyamatban kell gondolkodnunk. Tehát egy olyan rendszert kell kialakítani, melyben a múltat és a jelent figyelembe véve alkotjuk meg a jövıt.
múlt
jelen
jövı
5. ábra Az idı számba vétele
Tehát az eddigiekben leírtakat alapul véve, próbáltunk egy olyan rendszert kiépíteni, mely hozzájárul kórház gazdaságának stabilizálásához, illetve bevételének növeléséhez.
327
Az egyes tevékenységeket ki lehet szervezni a kórházból, és más vállalkozóknak felajánlani. Ezáltal másik tevékenységre tud a kórház specializálódni, és bevétel növekedést is elérhet.
kórház
rendelı intézet
gyógyítás
fogadó
szálló
vállalkozás
turisztika
stb.
6. ábra Hálózati elemek
Úgy fogalmazhatjuk meg, hogy az alapfeladatokat kiszervezzük, tehát valamilyen vállalkozó hatáskörébe rendeljük, a gyógyítást pedig a kórház és a rendelı intézetek végzik. Ezáltal megvalósulhat a környezı települések látogatottsága, illetve a gyógyítással egyidejőleg a turisztika is fejlıdik. Ami nemcsak a falvaknak jó, hanem az egész megye gazdaságát, illetve gazdagságát, és jó hírnevét is növelné. Megoldás lehet még a környék kórházaival való kapcsolódás. Ebben az esetben mindegyik intézmény specializálódhat egy saját területre, és váratlan esemény bekövetkezésekor egymáshoz tudnák szállítani a beteget, és nem kellene távolabbi kórházba utalni. Ezáltal nemcsak az út rövidül le, hanem a költségek is csökkennek. Tehát a legjobb megoldás az lenne, ha a gazdaság és a rendelı intézetek bekapcsolódnának a „termelésbe”.
Tudásközpont A kórház hagyományos termékvonalai olyan szolgáltatásokat takarnak, amelyek az ország minden korházára jellemzıek. Azokat a tevékenységeket értjük alatta, amelyeket a kórház jelenleg is végez, a vizsgálatok, az elfekvı betegek ápolása, a különbözı kezelések és mőtétek. Az elemzéseink során felmerültek a kórház szabad kapacitásai, valamint a tevékenységei, amit az elképzeléseink szerint a fizetı betegek irányába mobilizálni lehetne. Itt egyaránt gondolunk a belföldi és külföldi betegekre. A 11 falu bevonásával egy olyan stratégiát lenne célszerő kidolgozni, amely mind a falvak, mind pedig a kórház mőködésének szempontjából bevétel-növekedést eredményezne. Ez egy új termékvonal kialakítását jelentené, amely a betegek igényeinek megfelelıen kibıvítené a korház tevékenységi körét. Ez lényegében egy hálózati mőködést és viselkedést tételez fel. (7. ábra)
328
Négy fı részbıl áll, amelynek köre több tevékenységet foglalhat magába. Lényege az, hogy egy tökéletes kapcsolatrendszert alakítsanak ki. Ezalatt azt értjük, hogy minden összefüggésben legyen mindennel. Tehát a korház folyamatosan együttmőködjön – konkrét példánk alapján – a fogadóval, illetve fordítva. A fogadónak pedig kontaktusban kell állnia a pékkel, a turizmussal. Végeredményképp egy oda-vissza kapcsolat alakul ki. Ezáltal létrejön a hálózati Ajánlat Behozza termék. Egymás tevékenységének erısítésével kialakul a kistérségi termék, tehát az együttes gondolkodás lehetıvé teszi érdekeik érvényesülését, így a jövıben is
Marketing fejlıdhetnek.
Belsı kórházi
Kórházi kapacitás
Ajánlat elemzés
ismeretek
Fogadó egyeztetés
Külsı fogadói ismeretek
Programba állítás
Beteg fogadása
Fogadó
Gyógyítás
Adatbázis
Elszámolás
Kórház
7. ábra Hálózati folyamat
329
Fogadó
Kórház irányítás
TervK
Gyógyítás
Fogadó irányítás
TervF
Vendéglátás
Pék irányítás
TervP
Pékség
Turizmus irányítás
TervT
Turizmus 8. ábra Hálózat irányítás
A kórháznak a kórházi és fogadói ismeretek figyelembe vételével olyan ajánlatokat kell kialakítania a betegek számára, amelyek érdekelté teszi ıket, a korház szolgáltatásainak igénybevételére. Az ajánlat során figyelembe kell venni a kórház, illetve a fogadó kapacitásait. Egy olyan programot kell összeállítani, amelynek segítségével a betegfogadás megtörténhet. A következı lépés természetesen a beteg meggyógyítása. A felépülés folyamata hosszabb illetve rövidebb idıtávot is magába foglalhat, így biztosítjuk számukra az elszállásolást. Ezt a már említett módon képzeljük el, vagyis a fogadók segítik a páciensek elhelyezését. A felgyógyulást követıen lép életbe az elszámolás a korház, illetve fogadó felé. Itt van szerepe a számítógépes hálózatnak, mert ez által a betegek bekerülnek az adatbázisba. Kialakul egy olyan 330
rendszer, amely lehetıvé teszi a korház és a beteg számára a folyamatos kapcsolattartást. Eljárás keretében ki lehet alakítani a külföldi, illetve belföldi háziorvosokkal való kapcsolattartást is.
Személyes tapasztalat Ahhoz, hogy ezt a tanulmányt elkészíthessük, szükségünk volt a kórház vezetıségének, a menedzsmentnek, az informatikai osztályvezetınek, a személyzeti osztályvezetınek és a kórház alkalmazottainak, orvosainak, szakorvosainak, ápolóinak és a kórház gyógyító tevékenységében résztvevı egyéb dolgozóinak véleményére. Többszöri helyszínbejárás és személyes találkozók, tárgyalások folyamán megismerkedtünk a kórház dolgozóival, szakosztályok berendezéseivel. Részletes képet kaptunk a mindennapi munkáról, és személyesen tanulmányozhattuk a rendelkezésre álló kapacitás-kihasználás mértékét is. Személyesen figyelhettük meg bizonyos gyógyulási folyamatokat és láthattuk a már említett gépek, felszerelések hatékonyságát. Az osztályokon tapasztalt betegállományról változó kép alakult ki bennünk. A szakosztályok folyamatosan változtatják ágyszámukat az igényeknek megfelelıen, de ez csak néhány osztályt érint. Mi alapvetıen a volumenkorlátot ki nem használó szakosztályokra koncentrálunk, mivel ezen osztályokon lehetséges a külföldrıl érkezı betegek ellátása és elhelyezése megfelelı körülmények között. Ezt a gondolatot az említett szakosztályok orvosai teljes mértékben támogatják. Az orvosokról pozitív képünk alakult ki, hiszen rendkívül segítıkészek és lelkesek voltak, néhány orvos segítı kezet tud nyújtani nekünk az elképzelések megvalósításában. Menedzsmenttel folytatott tárgyalásaink során úgy gondoljuk, hogy ezen ötlettel a költséghatékonyságot, nem csak a mőködési és egyéb költségek csökkentésével, hanem új bevételi források feltérképezésével és kihasználásával is lehetne javítani. Ez a hálózati javaslat egy lehetıség lehet mind a kórház, mind pedig az általunk elképzelt kistérségi turizmus számára, annak érdekében, hogy a gazdasági stabilizációjuk erısödjön.
331
HAJNAL BALÁZS - KOVÁCS KARINA ÁGNES - MENTE KRISZTINA
TÖBB KOROSZTÁLYOS ANGOLNYELV-TANULÁSI KÍSÉRLET CERECEN, ZABARON ÉS SZILASPOGONYBAN A CEREDI ÁLTALÁNOS ISKOLA IRÁNYÍTÁSÁVAL 1. Bevezetés A mai rohanó világban meg kell állnunk egy pillanatra és gondolkozni. Fel kell ismernünk, hogy csak az tud talpon maradni az életben, aki versenyképes tudással, ismeretekkel rendelkezik. Ez a versenyképes tudás számos képességet foglal magába. Többek között gazdasági, marketing és kommunikációs ismereteket. Észre kell vennünk, hogy a jövı üzleti életéhez, a minél tágabb üzleti kapcsolatok kialakításához, meg kell tanulnunk kommunikálni a potenciális partnereinkkel. Ez ma már elképzelhetetlen idegen nyelv ismerete nélkül. A nyelvtudás hiánya közvetlenül veszélyezteti a polgárok szabadságjogainak érvényesülését olyannyira, hogy ezek a problémák az utóbbi idıben az uniós közvélemény kutatásoknak is alapjául szolgálnak. Nyilvánvalónak tekinthetjük, hogy az angol világnyelv. Országok, különbözı kultúrák közötti kommunikációs gátak gyızhetıek le legalább kommunikációs szintő angoltudással. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy mindenki tudjon angolul. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem várható el és nem is kívánjuk, hogy mindenki nyelvvizsgát tegyen, de mindenképpen hasznos lehet, ha tarsolyunkban lapul használható angol nyelvtudásunk. Az angol nyelv ismerete lehetıségeket adhat számunkra, olyan ajtók nyílhatnak ki általa, amelyek nyelvtudás nélkül egyébként megközelíthetetlenek. Természetesnek tőnik, hogy az angolnyelv-tanulással kapcsolatban lesznek ellenérzések. Ez egy olyan tıkebefektetés, amelynek a közvetlen haszna nem lesz azonnal érezhetı. Ez egy hosszú távú gondolkodás és erıfeszítés, amelynek a megtérülései a jelenben nem annyira, mint inkább a jövıben azonosítható. Amennyiben Cered, Zabar és Szilaspogony be akar kapcsolódni abba a világmérető kommunikációs struktúrába, amely nélkül fejlıdés el sem képzelhetı, akkor az e téren tett lépések elıbb utóbb elkerülhetetlenné válnak. A gazdaságban a fejlıdés kulcsa a globalizációs hálózatokba való bekapcsolódás vagy a helyi szolgáltatások és termékek világpiacra való juttatása. A turizmus fejlesztése vagy a helyi közösségek társadalmi integrációja a kommunikáció nyelvi készségeit szükségessé teszi. A transznacionális kapcsolatok mőködtetésével szembenálló igény elsısorban a fiatalabb korosztályokkal szemben támaszt követelményeket de, ha e téren fel akarjuk gyorsítani a tanulási folyamatokat és a kapcsolatokban gyors növekedést, akarunk elérni akkor ebbe érdemes integrálni a közép és idısebb korosztályt is. Az önkormányzatnak az iskola vezetésének és tanárainak érdemleges feladataként jelenik meg az, hogy egyrészt tudatosítsák a nyelvtanulással kapcsolatos elvárásokat és ösztönözzék a tanulásban való részvételt. E tekintetben a falvak számíthatnak a fıiskola segítségére is.
332
Vidékfejlesztési projektünk keretében célként tőztük ki, hogy meghatározott programot dolgozunk ki arra vonatkozóan, hogyan is válhat önfenntartóvá egy falu, egy elszigetelt település. Látjuk, hogy a települések pénzhiánnyal küszködnek. Nyilvánvaló, hogy valamit tenni kell, hiszen a gondoskodás az állam részérıl végesnek mutatkozik. Arra vállalkozunk az országban elsıként, hogy egy nyelvtanulási struktúrát készítünk az észak-magyarországi térségben, ezen belül is Ceredre, Zabarra és Szilaspogonyra értelmezve, azért, hogy valamiképpen elısegítsük a települések felzárkózását, a pergı gazdasági életbe való bekapcsolását. Programunk az ország bármely területére leképezhetı, általános módszertannak is felfogható. Célunk, hogy egyfajta szemléletet sugalljunk, mégpedig az „egy életen át tartó tanulás” fontosságát. Lesznek nehézségek, kételkedık, de hisszük, hogy stratégiánk által, és az egyfajta szemléletváltás következtében mindenki jól fel fogott érdekévé válik, hogy nyelvet tanuljon. Legyen szó akár az önkormányzat dolgozóiról, a faluban tevékenykedı vállalkozókról, az iskolás gyermekekrıl, szüleikrıl, vagy éppen az idısebb korosztályról.
2. Tananyag, tanítási módszerek Az angol nyelvtanítási módszerek kialakításához elsısorban célcsoportokat kell meghatároznunk, ki kell jelölni azok körét, akiknek szeretnénk angolt tanítani. Ezek a csoportok a következık: 1. 2. 3. 4.
Általános iskolai tanulók, alsó tagozattól kezdıdıen Szülık csoportja Vállalkozók A faluban élı idısek
Javaslataink a módszerre vonatkozóan célcsoportonkénti bontásban
Általános iskolai tanulók Kiemelt helyen kell szerepelnie a magyar nyelvi kommunikációs készségek erısítésének. A kommunikációs kompetenciák – beszédértés, beszédkészség, olvasás és írás – elsajátításán kívül minden elsajátított nyelv újabb segítséget ad a diákoknak egymás jobb megismeréséhez és megértéséhez, megkönnyíti a saját életpálya építésének lehetıségét. Tanuljon meg a diák prezentálni, merje vállalni véleményét, ki is tudja fejteni azt, vitás helyzetekben helyt tudjon állni, tárgyalástechnikai ismereteket kapjon. Ha különbözı kultúrák személyeivel kerül kontaktusba, legyenek interkultúrális és interperszonális ismeretei. Az iskolai tanórák alkalmával fontos, hogy csoportmunkákban vegyen részt. Ébren kell tartani a tanulási hajlandóságot, a kitartást, az érdeklıdést, a nyelvórák okozta
333
örömet és a tanultak által megszerezhetı elınyök tudatosítását. A tanórák után délutáni szakkörökre, fakultatív órákra járhasson, amelyek keretében kell, nyíljon alkalma beszélgetni, kommunikálni. Mindenképpen merje használni az angolt! A nyári szünetek alkalmával, a fıiskolai hallgatók által megszervezhetı cserediák programok keretében szülei segítségével fogadhat külföldi diákokat. Az interneten mőködı angol nyelvő közösségi portálok aktív tagjává válhat, levelezıpartnerekkel tarthatja a kapcsolatot.
2. Szülık csoportja A diákokon keresztül a szülık bevonása a nyelvoktatásba némileg könnyebbé válik. Motiváló tényezı lehet, ha a szülı látja gyermekén a fejlıdést, esetlegesen felmerülı idegen nyelvvel kapcsolatos problémáiban szeretne segítségére lenni. Célravezetı lehet, ha a szülı nyílt tanórák keretében látogathatja a nyelvórákat, bekapcsolódhat a munkába, értékes része lehet a nyelvtanulási folyamatnak. A faluba érkezı önkéntesek fogadására ez által felkészülhet, elsajátíthatja a megfelelı szókincset ahhoz, hogy ne ütközzön nehézségekbe egy idegen ajkúval a beszélgetés során. Munkájában, magánéletében egyaránt hasznosíthatja angol nyelvtudását.
3. Vállalkozók Sajátos célcsoport abban a megközelítésben, hogy számukra az alap angoltudási ismereteken túl szükséges némi szakmai angolt tanítani, amely segíti ıket megállni a helyüket a gazdasági életben. Külön kiemelendı a falvakban fogadót mőködtetık köre. El kell jutniuk arra a szintre, hogy a betérı külföldi ember jó érzéssel távozzon és keltse a falu jó hírét a távolban. Ehhez elengedhetetlen, hogy szót tudjanak érteni vele. Tapasztalataink szerint a faluban dolgozó vállalkozók tudása közgazdasági és marking aktualizálható és, ha ezt angol nyelven tesszük, akkor többszörös tudás halmozódhat fel. Ebben a feladatban fıiskolánk tudásbázisként mőködhet közre a aktualizációban. Úgy gondoljuk, a többi célcsoport esetéhez hasonlóan a legfontosabb, hogy munkája még hatékonyabb elvégzéséhez rendelkezzen néminemő angoltudással.
4. A faluban élı idısek Talán nem elhamarkodott kijelentenünk még a valós szervezımunka megkezdése elıtt, hogy ebben a csoportban bizony találkozni fogunk szkeptikus fogadtatással. Tudjuk, hogy az idıs emberek ragaszkodnak a megszokotthoz, az új dolgokat vonakodva fogadják. Az önkéntes program keretében nagy valószínőséggel idıs emberekhez is kerülhetnek fiatalok. Fontos számukra egy alapszintő tudás megszerzése, és kommunikációs ismeretek oktatása. Délutáni összejövetelek, társas programok kiváló színterei lehetnek a nyelvtanulásnak.
5.Diploma elıtt állók, technikumi végzettségőek Sokan vannak, akiknek nehézséget okoz egy idegen nyelv elsajátítása, ezért nem tudják megszerezni a diplomát. Valószínősíthetıen nem a képességekkel van a probléma, hanem a motiváltsággal, az idıhiánnyal, ugyanis ezek az emberek jellemzıen
334
már dolgoznak. Fel kell nyitni a szemüket arra, hogy még most a nyelvvizsga híján meg nem szerzett diplomával több lehetıségük adódhat a munkapiac adta lehetıségek kiaknázásában. Ugyanakkor természetesen juttatás ellenében ık is szerepet vállalhatnának a kezdı szintrıl induló nyelvtanulók oktatásában, fıként társalgási partnerként történı bekapcsolódással.
3. A nyelvtanítással kapcsolatos tevékenységek Az angol nyelv tanításának bevezetését és elkezdését a következı idırendben képzeljük el:
1. ábra: az angolnyelv-tanulás bevezetésének idırendje Gannt-diagrammal
A diagram az idı függvényében végrehajtandó feladatokat ábrázolja. (1. ábra) Vannak olyan feladatok, amelyek nincsenek idıkorláthoz kötve, például a motiváció. Erre azért van szükség, mert sok személy számára nem lesz azonnali pozitív hatása a nyelvtanulásnak, csak esetleg évek múlva lesz rá szüksége elıször, és épp emiatt lehet, hogy nem is tanulná tovább 1-2 hónap eltelte után. A jelenlegi tanárok képzése és felkészítése is legalább ennyire fontos feladat, mivel İk a faluban az értelmiségi példa és İk azok, akik a nyelvet tanítják. Nekik élen kell járniuk ebben a folyamatban úgy, mint az önkormányzat dolgozóinak. Az elsı feladat, amelyet végre kell hajtani, a tematika kidolgozása, egy új tanrend összeállítása. Ebben a fıiskola segít a falunak, mivel a fıiskolai tanárok nyelvtudása és kommunikációs felkészültsége magasabb, mint a faluban tanítóké. Elképzeléseink szerint kidolgozásra kerülne egy olyan tananyag és tanítási módszer, amely Magyarországon egyedülálló lenne. Az elképzelés alapja, hogy az angol nyelvórákon komoly szerephez jutna a kommunikáció. Ezentúl nem csak a tanár 335
beszélne a diákokhoz, hanem a diákok egymás között, csapatmunkában is dolgoznának. Egyéni és csoportos prezentációkra készülnének fel, kutatómunkát végeznének, és mindezt angolul tennék. Az angol nyelv használata kerülne elıtérbe, a beszédkészségek fejlıdnének a legjobban, hiszen ma erre van a legnagyobb szükség. A tematika kidolgozásával egy idıben zajlana a nyelvtanulásban érintett 3 falu bevonása és az érdeklıdés felmérése. Azért szükséges 3 falu bevonása, mert a ceredi iskolában tanuló gyermekek közel fele Szilaspagonyból vagy Zabarból jár be. Mivel a kezdeményezés ezeket a gyermekeket is érinti így szükséges ezen falvak lakosságát is bevonni, hogy jobb eredményeket érhessünk el. Az érdeklıdés felmérése az önkormányzatok, és az iskola feladata lenne. Átfogó felmérés után pontos kép alakulna ki arról, hogy kik azok, akik maguktól szeretnének részt venni a tanulásban, kik azok, akik meggyızhetık és kik azok, akik teljesen elutasítóak. Az elızı 3 szakasz lezárásakor következik az eredmények összesítése. Ekkora már készen kell állnia a tematikának, egyességre kell jutni a többi faluval és pontos adatoknak kell rendelkezésre állnia a lakosság érdeklıdésérıl. A három szakasz eredményeit össze kell vetni, ez a döntés szakasza. Itt kell megvitatni minden szakmai és elvi kérdést, továbbá kidolgozni a folyamatokat és modelleket. Ha több verzió is készül, akkor mindet meg kell vizsgálni. Amennyiben a kezdeményezés az adatok alapján megvalósítható, akkor a döntés meghozatala után el kell kezdeni elıkészíteni a megvalósítást. Amikor minden az elképzelések alapján rendelkezésre áll és megfelelıen elkészített, akkor következhet a beindítás, vagyis az elképzelések megvalósítása. A már említett folyamatok mellett más folyamatok is zajlanak egy idıben. Ilyen folyamat a motiváció, amely nagyon fontos a siker eléréséhez. Mivel nem tudjuk azt mondani a falvak lakosságának, ha megtanulnak angolul, akkor biztos, hogy jobb lesz nekik, mi csak azt mondhatjuk, ha megtanulsz angolul és élelmes vagy, akkor jobb lehet neked. A probléma az lehet, ha a lakosság nem érti meg, hogy fontos lenne megtanulnia angolul akkor is, ha az a közeljövıben semmilyen hasznot nem hoz neki. A motiválásban részt vennének a fıiskola tanárai és hallgatói, az önkormányzatok dolgozói és az iskolák dolgozói. A motiválás soha nem állna meg, így fenntartható lenne a folyamatos érdeklıdés. A fıiskola tanárainak és hallgatóinak szerepvállalása is folyamatos lenne. A kezdeményezés a fıiskola tanáraitól indult és a hallgatókkal együtt jutott idáig. Ez mindenkinek egy nagy lehetıség lenne, mivel a fıiskola is bevételi forrásokhoz juthatna, nıne az oktatás színvonala és a hallgatók is tapasztalatokhoz juthatnának, még diákéveik alatt, és természetesen pénzt is kereshetnének.
4. A fıiskola, mint tudásközpont A fıiskola fontos helyet foglalna el a projektben. Bizonyos módon tudásközpontként mőködne. A tudásközpont több alközpontra tagolódna és ezek egyike lenne a nyelvközpont.
336
Fıiskola
Benchmarking
Tudásközpont
Tanárok
Kórház
Nyelvközpont
Hallgatók
Önkormányzatok és az iskola
2. ábra: tudásközpont
A települési önkormányzat és oktatási intézmény szervezı munkájában természetesen a fıiskolánk is elkötelezetté válna. A projekt megvalósításához szükséges tıke beszerzésében többek között pályázatok írásával is segíthet a fıiskola. A hallgatók, emellett a fıiskolán dolgozó nyelvtanárok segítségnyújtásával egyfajta nyelvi központ alakulhat ki fıiskolánkon. Ezen elképzelésen belül egyik csomópont tanáraink iránymutatása, segítsége, szakmai tapasztalat nyújtása a települési iskolában dolgozó nyelvtanároknak. (2. ábra) A fıiskola továbbá segítséget nyújtana a kis- és középiskolásoknak külföldi kapcsolatok kialakításában, önkéntesek foglalkoztatásában, foglalkoztatásuk megszervezésében. Diák és tanárcseréket szervezhet az egész világon a megszerzett tapasztalatok alapján.
5. Önkéntesek szerepe a nyelvoktatásban A beindítással egy idıben induló még egy nagy kezdeményezés az önkéntesek és külföldi tanulók bevonása.
337
Önkéntesek és külföldi diákok
Tanítás
Nyelvi táborok
Karitatív tevékenység
3. ábra: önkéntesek
Ma már szerte a világon dolgoznak önkéntesek különbözı pozíciókban. A nyugati kultúrákban, fıleg Amerikában egy fiatalnak már alapvetı célja, hogy legalább fél évig dolgozzon valahol, mint önkéntes, ha tudatosan építi karrierjét. Ezekre az önkéntesekre is számítanánk elsısorban, az oktatás területén. Fél évre vagy egy évre érkeznének. Elszállásolásuk a falubéli családoknál történne és munkájukért cserébe fizetést kapnának. Részt vehetnének az iskolai tanrendszerinti angol nyelvoktatásban, külön kurzusokat tarthatnának, és segítségükkel megvalósulhatnának bizonyos településrendezési feladatok is. Velük természetesen csak angolul lehetne kommunikálni. (3. ábra) Az önkéntesek mellett bevonhatóak lennének külföldi diákok is. A fıiskolai nyelvközpont segítségével más külföldi fıiskolák és egyetemek elküldhetnék ide a hallgatóikat nyelvi táborokba. Erre már jelenleg is van példa, hiszen a fıiskola hallgatói több éve részt vesznek egy ún. ICM (Intercultural Management) képzésen, ahol külföldi diákokkal együtt dolgoznak és tanulnak két hétig. Ez a kurzus minden évben sikeres, ezért úgy gondoltuk, hogy hasonló kurzusokat szervezhetnénk nyaranta Ceredre. Az önkéntesek alatt nem csak hallgatókról beszélhetünk. Számos külföldi tanár keres ilyen lehetıségeket a világon. Szintén fıiskolai példa, hogy egy idıs, nyugdíjas tanárnı két évig tanított a fıiskolán önként. Nagyon élvezte a tanítást és számos pozitív élményt győjtött. Ilyen lehetıségeket is ki lehet használni, mert ez által jelentısen javulna az angoloktatás színvonala. További lehetıséget jelentenek azok a szervezetek, amelyek kifejezetten angoltanárokat közvetítenek ki az egész világon. Magyarországon is megtalálható egy ilyen szervezet és tanárai sikereket érnek el pl: Hódmezıvásárhelyen. Velük is fel lehet venni a kapcsolatot, hogy küldjenek számunkra tanárokat. Az önkénteseket foglalkoztató nagy szervezetek általában az egész világon jelen vannak, és minden országban vannak tagjaik, akiket küldhetnek bárhová. Ha egy ilyen önkéntes szervezetet keresünk fel, akkor bárhonnan érkezhetnek az önkéntesek Afrikától Ázsiáig. Ez egy indirekt módszer, mivel nem tudhatjuk, hogy azokból az országokból, akiket példaként állítunk, érkezik-e valaki. Hogy ez ne jelentsen problémát, fel vehetnénk a kapcsolatot a példa országok nagykövetségeivel, kirendeltségeivel, hogy segítsenek nekünk. Az Európai Unión belül a fejlett országok is szeretnék, ha az újonnan belépık, vagy a hátrányos helyzetben lévık fejlıdnének a 338
nyelvtanulás területén. Általános problémáról beszélhetünk, mivel az angol nyelv területén nem csak mi vagyunk lemaradva. Ehhez a törekvéshez kérhetnénk tılük segítséget. Még egy nemzetközi lehetıség a nemzetközi nyelvoktató központok megkeresése. Magyarországon is évek óta jelen van a British Council, amely nyelvoktatással foglalkozik de iskolát és könyvtárat is üzemeltet. Sajnos Magyarországi tevékenységének jelentıs részét felszámolta az utóbbi idıben, de a nyelvoktatást nem. Elızetes egyeztetések során kiderült, hogy szívesen segítenének nekünk. Összegezve az önkéntesekben rejlı lehetıségeket elmondhatjuk, hogy segítségükkel sokkal hatékonyabb és eredményesebb lehet az angoltanítás, növekedne a közösségi összetartás, és a tılük tanult módszerek alapján nagyon sokat fejlıdhet az iskolai tanítás minden területen, továbbá a lakosság de fıleg a gyerekek olyan versenyképes nyelvtudáshoz jutnának, amellyel megállhatják a helyüket a jövıben Magyarországon és külföldön is.
339
PARÓCZAI PÉTER - MAJKÚT VIKTÓRIA - RÉPÁS JUDIT - SERFİZİ GEORGINA - VARGA TAMÁS - DR. ROZGONYI JÓZSEF
VÁLLALKOZÁSOKTATÁS AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN Miért!? Sokakban jogosan felmerülhet a kérdés, vajon miért kell vállalkozási ismereteket oktatni már az általános iskolában. Mondhatják, hogy a gyerekeknek elıször írni, olvasni és számolni kell meg tanulniuk! Szabadidejükben pedig inkább játszanak, mint, hogy nyerészkedéssel vagy a pénzszerzés rejtélyeivel foglalkozzanak! Ezzel a gondolatmenettel csupán egyetlen probléma van: a gyerekek már sokkal korábban üzletelnek, mint ahogy elkezdik alaptanulmányaikat. A kisgyermekek már két éves korban rendelkeznek üzleti érzékkel, amikor is lecserélik az egyik kisautót egy másikra, vagy a megunt babát egy biciklire. Az árfolyamok már akkor, ugyan még nem tudatosan és a felnıttekével hasonló módon, de kialakultak. Késıbb az élet e szegmense valahogyan mégis kiszorul az iskolákból 1. A válasz a fenti kérdésre akár így is hangozhatna: azért kell vállalkozási szemléletmódot tanítani a kisiskolásoknak, hogy az ösztönös üzleti érzéküket tudatosítsák, továbbfejlesszék, és eredményesen használják mindennapjaikban. Természetesen egyéb tényezık is sürgetik a vállalkozói szemléletmód oktatását. A magyar iskolarendszerben a diákok kevés lehetıséget kapnak a piaci magatartásformák, a gazdasági élet törvényszerőségeinek megismerésére. Különösen rossz a helyzet, ha azt vizsgáljuk, van-e lehetıség az iskola falai között azoknak a készségeknek az elsajátítására, amelyek nélkülözhetetlenek a gazdaság egyre bonyolultabb világában való eligazodáshoz. A piacgazdaságról le nem tért országokban a gyerekek megkérdezhetik szüleiket, ismerıseiket, mi az a tızsde, részvény, hossz vagy bessz, míg nálunk az emberek jelentıs része a közgazdaság elemi szabályait sem ismeri: nem tanulták ıket, nem üzleti szellemő világban nıttek fel, éltek hosszú évtizedekig. Az iskola tehát kevéssé szól a valóságról, az egyre változó viszonyokról1. A technológiai forradalom és az információrobbanás mindenki számára ismerıs jelenségek; életünkre gyakorolt hatásuk is kétségtelen. A felnövekvı generációk számára elengedhetetlenné vált, hogy alkalmazkodni tudjanak korunk kihívásaihoz, valamint felkészültek, legyenek önmaguk fenntartására és életkörülményeik javítására. Másképpen kifejezve: elıbb-utóbb mindenkinek vállalkoznia kell.
340
„Ahhoz, hogy megbirkózzunk egy reménytelen helyzettel, nincs szükségünk egy Grand Prix gyıztes reflexeire, Herkules izmaira vagy Einstein koponyájára. Csak arra van szükségünk, hogy mindig tudjuk, mit kell tennünk.” Antony Greenbank: The Book of Survival
Vállalkozási ismeretek oktatása A hagyományos oktatási tevékenységen túlmenıen az iskolák feladata a vállalkozói készségek oktatása és képzési rendszereken belüli fejlesztése, olyan intézkedések és stratégiák kidolgozása, amelyek segítségével elıre lehet lépni a vállalkozásra nevelés területén. Az iskola küldetése ebbıl adódóan az, hogy erısítse a tanulókban, hogy csak önmagukra számíthatnak, helyettük nem old meg senki semmit, az „önmagamért felelek” felfogást megismertesse a tanulókkal, tudatosítsa bennük, hogy csak az önfejlıdés útján juthatnak elıre.
Az EU élenjár Ezzel a témával már évek óta foglalkozik az Európai Unió, illetve számos külföldi és hazai szervezet is. Kutatómunkánkhoz segítséget nyújtottak az Európa Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság hasonló témában szerzett tapasztalatai, a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) pályázati felmérésének eredményei, valamint a Junior Achievement Magyarország Alapítvány gyakorlati tapasztalatai. A következı oldalakon a fenti szervezetek munkáiból állítottuk össze egy rövid szemelvényt a vállalkozói szemléletmód nevelése érdekében már megtett lépésekrıl. Az Európai Tanács 2000-ben, Lisszabonban elfogadott meghatározása szerint a tudás alapú társadalomban szükséges öt „új alapkészség” az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a technológiai kultúra, a vállalkozás, az idegen nyelvi kommunikáció és a szociális kapcsolatok készségei. Az Európai Tanács stockholmi ülése 2001-ben több stratégiai célkitőzést fogadott el az oktatási-képzési rendszerek színvonalának, elérhetıségének és nyitottságának fokozása érdekében, melyek közül külön kiemelték a vállalkozói készség fejlesztése iránti igényt. A Tanács 2002-ben, Barcelonában elfogadott részletes munkaprogramja hangsúlyozta, hogy a vállalkozói készséget az oktatás-képzés során kell elsajátítani, és az oktatási rendszereknek közre kell mőködniük a vállalkozás alapításához és mőködtetéséhez szükséges készségek elsajátításának megkönnyítésében. 2 A vállalkozói készségek elımozdítása az oktatás és a tanulás révén: A vállalkozás az egyénnek az ötletek megvalósítására irányuló képességét jelenti. A vállalkozói képzés elımozdítja az innovációt, a kreativitást és az önbizalmat. A vállalkozói készségeknek az oktatás és a tanulás révén történı elımozdításával kapcsolatban a következıkre van szükség: •
Korai kezdés a vállalkozói képzés és oktatás alapjainak lerakásával,
•
Kiegészítı vállalkozástani programok a nemzeti tanterven belül az általános iskolától a felsıoktatásig;
•
Pozitív és hatékony együttmőködés az iskolák/egyetemek és a vállalkozások között;
•
A pedagógusok bevonása saját személyi fejlıdésüket is elısegíti;
•
A vállalkozástan tantervének kidolgozásába be kellene vonni a munkáltatókat és a munkavállalókat is;
341
•
A civil társadalom jelentıs bevonása a tanulási folyamatba;
•
Az iskolákban figyelembe kell venni a nıi vállalkozók jelentıségét a nık és férfiak közötti egyensúly elısegítése érdekében;
•
A vállalkozást a fogyatékkal élık körében is elı kell mozdítani;
•
Fontos a legjobb gyakorlatok cseréje, és az elırelépést az Európai Bizottság által évenként megszervezett értékelı konferenciákon lehetne figyelemmel kísérni;
•
Fontos a médiatevékenység, illetve a vállalkozásokról ez által közvetített kép;
•
Használható a "vállalkozói lépcsı" a tagállamok sok lehetséges modelljének egyikeként.
A vállalkozói gondolkodásmód elsajátítása egész életen áttartó tanulási folyamattal érhetı el, amelyet korai életkorban kell elkezdeni, és "vörös fonalként" kell végighúzódnia az egész oktatási rendszeren. Az alap-, közép- és felsıfokú oktatásnak egyaránt jobb alapokat kell biztosítania az olyan készségek és magatartás elsajátításához, melyek késıbb fejlesztik az önállóságot és a vállalkozói gondolkodásmódot. A megalapozott és jó minıségő formális oktatás elısegíti, hogy a vállalkozói szakképzés eredményesebben mőködjön. Teljes támogatást kell adni a pedagógusoknak a folyamatban. Kellıképpen fel kell hívni figyelmüket a vállalkozástan oktatásának elınyeire, és be kell mutatni nekik, hogyan hajthatók végre ezek a programok az általános iskolától kezdıdıen. Az iskoláknak ezért nem csupán a szükséges emberi és pénzügyi erıforrásokkal kell rendelkezniük, hanem elegendı önállósággal is ahhoz, hogy vállalt feladataikat végre tudják hajtani. A pedagógusoknak meg kell érteniük, hogy a tanulók átfogó oktatása magába kell, hogy foglalja az önállóság, a kíváncsiság, a kritikai megközelítés elemeit, ami ösztönözheti ıket, és segítheti a vállalkozói gondolkodásmód kialakulását. Éppen ezért a pedagógusokat támogatni kell, és érezniük kell, hogy az oktatásnak ez a formája a személyes gazdagodás forrása is lehet.3 A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 1999 ıszén pályázatot hirdetett az általános iskolák és a középiskolák számára olyan programok támogatására, amelyek segítik a gazdasági kultúra különbözı elemeinek közvetítését. A gazdasági kultúra, a gazdasági gondolkodás, a vállalkozáshoz szükséges ismeretek nagyon kis mértékben és meglehetısen elméleti módon jelentek meg az elmúlt évtizedekben, a középiskolákban, és hasonló a helyzet az általános iskolában is. A hagyományos oktatás erıteljesen tantárgy-centrikus, teljesítményorientált, felvételire koncentráló. Ebbe nehezen fér bele egy olyan meglehetısen gyakorlatias terület, mint a gazdasági kultúra. Holott tudjuk, hogy már a jelenben, még inkább a közeljövıben ez a terület rendkívül fontossá válik, hogy nagyon mélyen be kellene épülnie az általános iskolai és a középiskolai képzésbe egyaránt. Ugyanakkor látható, hogy e kultúraterület fogadására nincs készség ezeken az iskolafokozatokon. A gazdasági kultúra iskolai jelenlétérıl való vélekedés több problémát felvetett és bizonyos fenntartások fogalmazódtak meg. Voltak, akik úgy gondolták, ez a téma azért nem kívánatos, mert azt sugallhatja, hogy az iskoláknak is be kell szállniuk egy olyan körbe – a gazdaság világába –, amelyben számos morálisan irritáló elem van, amely nemegyszer a becstelen meggazdagodásról, a tisztességtelenségrıl szól. Ezért az iskolákban csak az etikus tartalmaknak van helyük, s a gazdaság világa bizony számos etikátlan, becstelen elemet is magában hordoz, tehát nagyon meggondolandó, hogy ebbıl mit közvetíthet az iskola. A tanárok többsége számára idegen a gazdaság világával kapcsolatos ismeretek közvetítése, az ehhez szükséges készségek fejlesztése, még akkor is, ha a gyerekek beviszik ezeket az ismereteket, ezt az egész szemléletet az iskolába. Ha másként nem is, de a gyerekek révén mindenképp ott van valamilyen módon a gazdasági gondolkodás az iskolában, akár akarja a pedagógus, akár nem.4
342
Hogyan lehetne tanítani? Fejlesztési programunkat egy minta település, Mátranovák általános iskoláján vezetjük le oly módon, hogy az alkalmazható legyen a Falu Projekt másik 10 településének iskoláiban is. Gondolkodásmódunk ezek alapján túllépi az iskola hagyományos határait, és adott esetben a vállalkozói készség elsajátításának egész életre szóló, illetve az élet minden területét felölelı szempontjaira is kitekint. Ennek megfelelıen a kiinduló modell alapvetıen 4 alrendszert tartalmaz, melyek a következık: 1. Elméleti képzés – Rendszeren belüli oktatás 2. Gyakorlat – Rendszeren kívüli oktatás 3. Adott településen megvalósítható vállalkozások létrehozása 4. Ösztönzés A megvalósításhoz a fenti pontokat egymással összhangban kell kidolgozni különös tekintettel a tanárok és oktatók támogatására, a külvilág felé történı nyitásra és tudatos kapcsolatépítésre, valamint a program ismertetését célzó tájékoztató kampányok végrehajtására. A vállalkozásoktatás kiinduló modelljét a következı ábra szemlélteti:
Ösztönzés Rendszeren belüli képzés
Rendszeren kívüli képzés
Elméleti ismeretek
Gyakorlati ismeretek
Alapfogalmak
Esettanulmányok Szituációk
Kommunikáció
Diákvállalkozás Mini-vállalkozás
Élı vállalkozói gyakorlat
Lehetıségek a mikrokörnyezetben
Az iskolákat képessé kell tenni arra, hogy a vállalkozói készség elsajátítását segítı tanulási környezetet hozzanak létre. Ez azt jelenti, hogy rendelkezniük kell a tanulói készségek fejlesztését célzó tevékenységek koordinálásához szükséges idıbeli és pénzügyi erıforrásokkal, valamint a kellı rugalmassággal. Emellett ösztönözni kell ıket arra, hogy a formális oktatás keretein kívüli órákat is szervezzenek, ami egyben kezdeményezıképességük fokozását is elısegíti. Az iskolák vállalkozói készség fejlesztését középpontba állító önértékelésének a szorgalmazásával az intézmények ösztönözhetık az innovatív megközelítések és programok felkarolására. A vállalkozói készség fejlesztésének jellegébıl adódóan az iskoláknak és a pedagógusoknak szakemberek által kidolgozott gyakorlati taneszközökre és valamennyi oktatási szakaszra vonatkozóan világosan körülhatárolt célkitőzésekre van szükségük
343
(tankönyvekre, internetes portálokra), továbbá az összes releváns (köz- és magán) szereplı aktív közremőködésére.4 A program megvalósításához elengedhetetlen: • a tanárok mobilitásának ösztönzése (országokon és különbözı intézményeken keresztül, beleértve a magánszektort); • a tanárokon kívüli egyéb oktatók (gyakorlati foglalkozásokat vezetıszemélyek, vállalkozók, diákok) szerepének elismerése. Alapvetı célként megfogalmazható a vállalkozói ismeretekkel kapcsolatos programok és tevékenységek iskolai tanmenetbe történı eredményes integrálása valamennyi képzési szinten. Mintaiskolánkban a projekt során olyan tulajdonságok kifejlesztésére törekszünk, mint a kreativitás, az önállóság, kezdeményezıkészség vagy a csoportmunka. Ezek a készségek a hagyományos oktatás keretein belül nem érvényesülnek a hazai általános iskolák jelentıs részénél. Az oktatás szintjén ezért különösen fontos a tanárokat és a szülıket meggyızni arról, hogy a vállalkozói szellem mindenki számára elsıdleges fontosságú tulajdonság, és az erre való nevelés célja pedig nem az, hogy valamennyi diákból üzletembert faragjunk, hanem az, hogy mindenki képes legyen elsajátítani az önérvényesítés alapjait.
1. 1. Rendszeren belüli képzés A vállalkozási alapismereteket már egészen kisiskolás kortól kell tanítani az iskolákban, a normál óraszámon belül. Minderre azért van szükség, mert egyre hangsúlyosabbá válik az önálló vállalkozás megteremtésére az igény, illetve az, hogy a gyerekek tanulják meg, hogy azzal is vállalkoznak, ha munkát vállalnak, más szóval ık is vállalkoznak a saját munkaerejükkel. Ehhez azonban megfelelı ismeretek megszerzésére van szükségük. Nem elegendı a szakmai tudás, hanem az egész vállalkozás gazdasági, gazdaságossági tényezıit is figyelembe kell venni. A vállalkozás alapismereteit ezért egészen kisiskolás kortól célszerő tanítani, amit akár már 6 éves korban is el lehet kezdeni. A rendszeren belüli vállalkozói szemléletmód kialakításának képzést kezdhetjük a hagyományos értelemben vett oktatás jellegzetes módjával, azaz elıször a fogalmak tisztázásával és megfelelı rendszerben való elhelyezésével. Ezt kiegészítve vezethetünk be olyan elemeket, mint például a kommunikáció vagy az idegen nyelv oktatását, még pedig eddigiektıl eltérı, gyakorlatorientáltabb módon történı tanításával.
Vállalkozás alapfogalmai Az oktatásban a vállalkozói készséget gyakran szőken értelmezik, és ebbıl következıen nem a megfelelı jelentést társítják a kifejezéshez. Ez elsısorban abból adódik, hogy a vállalkozást helytelenül azonosítják az üzleti vállalkozás mőködtetésével, illetve az önfoglalkoztatással. Márpedig az iskolák nem azt tekintik feladatuknak, hogy diákjaikat az üzleti vállalkozás mőködtetésére készítsék fel, hanem azt, hogy a sikeres élethez szükséges készségeket fejlesszenek ki4. Minden új ismeret elsajátításához nélkülözhetetlen az adott terület alapfogalmainak tisztázása. Ez a feladat igen nagy kihívásnak tekinthetı jelen esetben, hiszen a magyar oktatási rendszer keretein belül erre eddig még nem volt lehetıség. Munkánkhoz
344
segítségül szolgálhat a Junior Achievement Magyarország (JAM) Alapítvány, melynek közgazdasági és vállalkozói ismeretek adó programja felöleli az óvodás (!), a kisiskolás és a középiskolás kort. Az ismeretek elsajátításához olyan tananyagok nyújtanak segítséget, amelyek az életkori sajátosságoknak megfelelıen vezetik be a gazdaság és vállalkozások világába az érdeklıdıket. JAM Magyarországon bevált tanári, tanácsadói kézikönyvekkel, tankönyvekkel, munkafüzetekkel és számítógépes szoftverekkel rendelkezik.
Kommunikáció: Az iskolákban tanítani kell a kommunikációt, melynek része a verbális és a nem verbális kommunikáció egyaránt, hiszen a diákoknak szükségük van arra, hogy az alapoktatás felruházza ıket azokkal a képességeket, amelyek segítenek nekik abban, hogy: •
Élni tudjanak
•
Megértsék környezetüket, beleértve a társadalmi, természeti és mesterséges környezetet
•
Nyitottak legyenek a másságra, beleértve az alakuló jövıt is
•
Motiváltak legyenek arra, hogy aktívan részt vegyenek a saját világukban és annak alakulásában
Ebben a feladatban óriási szerepe van a kommunikációnak, mivel a verbális és nem verbális eszközök alkalmazása nélkül senki sem képes eredményeket elérni. A kommunikáció az eszköze az önkifejezésnek, az érdekérvényesítésnek, kommunikáció nélkül nincsenek emberi kapcsolatok, a kultúra kommunikáció útján hagyományozódik. Ezért fontos foglalkozni a kommunikációs ismeretek oktatásával, hiszen írni, beszélni, tárgyalni. valamilyen szinten mindenki tud. A cél azonban az egyre jobbá válás, mert o saját kultúránkat jellemzi, meghatározza, hogy milyen módon kommunikálunk, ezért sikereinkben, kudarcainkban szerepe van. o a kommunikációs képességek tudatosan fejleszthetık a kommunikációs technikák megismerése, elsajátítása révén. o nem mindegy, hogy az általunk küldött üzenetekkel milyen hatást érünk el, és, hogy az azonos-e a kívánt eredménnyel, illetve az sem mindegy, hogy mások üzeneteit tudjuk-e helyesen értelmezni.
A kommunikációs készség önismeretre alapozott, egyfajta lehetséges fejlesztési céllistáját Zrinszky László elmélete alapján állítottuk össze: • • • •
A kommunikációs helyzetek alakítása. A kommunikációs önismeret javítása Kommunikációs stratégiánk fejlesztése és finomítása: Beszédfejlesztés6
Gépi kommunikáció: A számítástechnika elterjedése miatt az informatikai oktatást elıtérbe kell helyezni.
345
Amit tudomásul kell vennünk: a technikai fejlıdés átalakította az információs kultúrát. Egyre inkább háttérbe kerül a memorizált ismeret, mert a világháló, mint információforrás nagy lehetıségeket kínál és az aktuális információ azonnal lehívható. Kétségtelen, az információkeresés és a feldolgozás technikai lehetıségei más készségek, képességek mozgósítását is szükségessé teszik. Az oktatásnak ezért észre kell vennie azt, hogy a kisiskolásoknak azt kell elsısorban megtanítani, hogyan és honnan hívhatóak le az információk. Napjainkban elképzelhetetlen, hogy a gyerekek képesek legyenek memorizálni azt az óriási információ mennyiséget, amit elvárnak tılük. Sokszor elavult elméleteket és soha nem használt képleteket kell észben tartaniuk, mely az új ismeretek elsajátításához szükséges motiváció kiégését eredményezi. Az interaktív kommunikáció technikai módjai, a gépi úton vehetı-küldhetı üzenet lehetısége áthidalja a távolságokat, lerövidíti az idıt, összeköti embereket, és ez jó. Ám ha a gépi üzenetváltás stílusa megjelenik a napi személyes használatban, sıt még a baráti viszonyokban is egyre jellemzıbbé válik a rövid fogalmazás, a kevés nyelvi fordulat, és ez már nem jó. Elszegényíti a nyelvet és az emberi kapcsolatot. A gépi kommunikáció nyelvi szokásai talán inkább elfogadhatók a szakmai gondolatcsere racionális, gyors, rövid formanyelvében, ehhez azonban gyakorolni kell a teljességre törekvést, az információk rövid megfogalmazását. Az iskolarendszerő képzés fejlesztı feladata az interaktív készségek fejlesztése, a kommunikációs képesség kimunkálása a tananyag tanítása közben. Jól bevált gyakorlat már a felnıttoktatásban néhány „kondicionáló” foglalkozás, kommunikációs tréning beiktatása a rendszeres tanítás megkezdése elıtt, amelyet be lehet vezetni az általános iskolában is. A ráfordított idı megtérül, mert megalapozza és megkönnyíti a további munkát.5
Idegennyelv-oktatás A nyelvoktatás fontossága nem csak Mátranovákon jelentkezett a felméréseink szerint, hanem mind a tizenegy vizsgált faluban. A probléma megoldásán egy másik projekt keretében már dolgozik a fıiskola. Következésképpen elmondható, hogy az iskolánknak koherens, egységes stratégiára van szüksége, amely a lakosság nyelvi és kulturális adottságaiból indul ki, és amelyben a nyelv, a nyelvhasználat gyakorlati készségei és a nyelvtanulási készségek egyaránt megfelelı jelentıséget kapnak. A nyelvtanárok rendkívül fontos szerepet játszanak a soknyelvő Európa felépítésének folyamatában. A nyelvi és pedagógiai készségek megfelelı párosítása esetében a tanulókban egész életre szóló lelkesedést ébreszthetnek a nyelvek iránt. Az iskola szerepe a nyelvtanulásban több mint biztosítani a nyelvoktatást, és többre van szüksége, mint egyszerő nyelvtanárokra. Ma az iskolák feladata felkészíteni a gyerekeket arra, hogy a különbözı kultúrák iránt nyitott társadalomban éljenek, olyan körülmények között, amelyek lehetıvé teszik, hogy megannyi különbözı országból származó és más-más hagyományokkal, rendelkezı emberrel kerülhetnek kapcsolatba. Az iskolákra abban is fontos szerep hárul, hogy segítsék a gyerekeket kommunikációs készségeik teljes skálájának kibontakoztatásában, egyrészt az anyanyelvükön, másrészt a tanítás nyelvén (amennyiben eltér az elıbbitıl), harmadrészt az anyanyelvüktıl eltérı bármely nyelven.6
346
1. 2. Rendszeren kívüli képzés A tágan értelmezett vállalkozói készség meghatározását szem elıtt tartva kimutatható, hogy az iskolák tulajdonképpen foglalkoznak a vállalkozói készség bizonyos szintő fejlesztésével az oktatás minden szakaszában – általános iskolai szinten rendszerint az általánosabb készségekkel kezdve, és késıbb, elsısorban a felsı középfokú szinten vezetve be az üzleti vállalkozás létrehozását támogató képzés szőkebb koncepcióját. A vállalkozói készség kialakításához ez nem elegendı. Szemben az olyan tantárgyakkal, mint a matematika vagy a fizika, amelyek oktatásában, az iskola monopolhelyzetben van, a vállalkozói készség fejlesztésére nagy hatással vannak az informális oktatási formák. Ezért külön figyelmet érdemel az iskolán kívüli, azaz a rendszeren kívüli szereplık közremőködése, valamint az iskolák és egyéb intézmények közötti szorosabb együttmőködés is. A vállalkozási szellemre való nevelést tehát mind az oktatási rendszer keretein belül, mind, pedig azon kívül kell megoldani. Más szóval kifejezve a program megvalósítása az üzleti élet aktív részvételével lehet csak eredményes. Segítségül szolgálhatnak a helyi vállalatok, melyek vezetıi betekintést engednek az üzemek mőködésébe, az irányításba, a munkafolyamatok egymásutániságába, a gyártás folyamatába, és a vállalati hierarchia felépítésébe. Hangsúlyozzuk, hogy ne csak elméletben, általánosan ismerkedjenek a gyerekek a vállalatok sokszínőségével, hanem lássák is a különbözı folyamatokat az adott település gazdaságához kapcsolódóan. A vállalkozási szellemre nevelés program lehetıséget biztosít az iskolásoknak arra, hogy tudatosítsák a vállalatok és a vállalkozók társadalomban betöltött szerepét.
1.2.1. Vállalkozás a gyakorlatban Látniuk kell a gyerekeknek, azt, amit a vállalatokról, vállalkozásokról elméletben megtanulnak. Az irányítás folyamatát, hogy melyik gazdasági szereplınek mi a feladata és hol helyezkedik el egy vállalaton belül. Tisztázni kell a gazdaság fontosságát. Mátranovák községben állami tulajdonú cég már nincs. Mőködik azonban egy multinacionális vállalat az egykori Ganz Acélszerkezeti Gyár Rt. Jogutódjaként a Bombardier Transportation Hungary Kft. Továbbá számos kisvállalkozás is végez termelı, illetve szolgáltató tevékenységet, ezek közül a legmeghatározóbbak: Sinus-ker Kft, Mátra Szakoktatás Kft, Novi-Bik Kft. Mátranovák azért kedvezı a vállalkozás oktatási fejlesztési program kidolgozásában, mert az üzleti élet széles skálája van jelen a településen. Ez egyrészt kedvezı a tapasztalati úton történı tanuláshoz, azaz az iskolások testközelben vannak a vállalkozókhoz, lehetıségük van gyárlátogatásokra, közvetlen és kötetlen beszélgetésekre a helybéli egyéni vállalkozókkal. Másrészt az oktatás szempontjából meghatározó szerepet játszó érintettek, vagyis a szülık feltételezhetıen pozitív hozzáállása, tapasztalata a is kedvezıen befolyásolja majd a program megvalósítását. A diákok vállalkozói kedve egy ilyen közegben könnyebben kialakul, és eredményesebbé teszi az oktatást is. Segítségünkre lehetnek olyan, már létezı oktatási segédanyagok beépítése a programba, mint például a „sulinet.hu” honlapon található képzési csomag.
347
1.2.2. Diákvállalkozások A már említett Junior Achievement és a Young Enterprise (JA; YE) hazai gyakorlatban jól bevált eredményeit felhasználva a kisiskolások Mátranovákon is alapíthatnak és mőködtethetnek mini-vállalatokat, úgynevezett diákvállalkozásokat. A diákvállalkozások beindulása, mőködése a program talán legértékesebb részévé válhat, mivel a gyerekek saját maguk tapasztalják meg egy termék elıállításával, értékesítésével járó feladatokat. A következı rövid szemelvényt az Oktatáskutató és Fejlesztı Intézet tanulmányából emeltük ki, amely röviden bemutatja a mini-vállalkozások képzésben betöltött szerepét: A Junior Achievement és Young Enterprise Európa-szerte folyó „Vállalkozás az iskolában” programjainak keretében a diákok mini-vállalatokat alapítanak és mőködtetnek egy éven keresztül. Ezek valódi vállalkozások, védett környezetben valódi termékeket és szolgáltatásokat állítanak elı és értékesítenek. A tanulók elhatározzák, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást akarnak kínálni, megválasztják a vállalat vezetıit, és részvények értékesítésével teremtenek forrásokat. Az elıállított vagy megrendelt terméket is maguk tervezik. A terméket, szolgáltatásokat értékesítik, és könyvelést vezetnek. A programban való részvétel során megtanulják, hogyan kell csapatban dolgozni, fejlıdik a kommunikációs készségük, nı lelkesedésük és az önbizalmuk, és nagyobb lesz a hajlandóságuk a felelısségvállalásra és a kezdeményezésre. Egyes országokban az ilyen és ehhez hasonló tanítási módszereket, alkalmazó programokat az állami szektor is jelentıs mértékben támogatja. Norvégiában például három minisztérium is részt vesz a Young Enterprise programok finanszírozásában.2
1.2.3. Esettanulmányok Adott település gazdaságához kapcsolódó vállalkozási lehetıségek feltárása A vállalkozói gondolkodásmódra nevelés egyik eszköze lehet a település szőkebb környezetébıl adódó lehetıségek feltérképezése és esettanulmányok készítésével a megvalósíthatóság tesztelése. A gyerekeket ösztönözni kell arra, hogy figyelmüket a hiányzó piaci elemek felismerésére összpontosítsák, legyenek képesek egy-egy hiányszakma vagy –szolgáltatás körvonalazására a saját településükön, amelyekre a diákvállalkozások keretében esetlegesen egy életképes vállalkozást is elindíthatnak. A gyerekeknek szükségük van e feladathoz egy olyan szakemberekre, aki gondolkodásmódjukat folyamatosan a kreativitás és megvalósíthatóság talaján tudja tartani. A gyerekek egy-egy esettanulmány során megismerkednek a vállalati/vállalkozási környezet vizsgálatával, és megtanulják, milyen lehetıségeket rejtenek magukban a környezeti elemek. A település természeti és vállalati környezetébıl adódó vállalkozási lehetıségek feltárásának egy módját a következı ábrával lehet szemléltetni. Az alapgondolat a belsı piac fejlesztését és a belsı fogyasztás élénkítését célozza meg, oly módon, hogy egy
348
zárt rendszert alkotva a helyi termelıkre és szolgáltatókra, valamint a fogyasztók kontrolljára alapozva jön létre a helyi gazdaság. A Mátranovákon élık közül nagyon sokan kiemelkedı adottságokkal, kézügyességgel rendelkeznek, és idıálló alkotásokat hoztak, hoznak létre. A településen a kedvtelésbıl, szórakozásból alkotókon kívül több elismert hivatásos alkotómővész dolgozik. A község intézményei és rendezvényei igyekeznek otthont adni a mővészek alkotásainak bemutatására. Egyrészt azzal a céllal, hogy hagyományt teremtsenek, másrészt, pedig azért, hogy kedvet adjanak a fiataloknak a folytatáshoz. A mővészeknél a kreativitás, az alkotótevékenység mellett kiemelendı, hogy egyéni bemutató termeik vannak, amelyek Mátranovák turistalátványosságaivá váltak. Például Borkovics László kovácsmester és fia Borkovics Péter üvegmővész lakásán állandó kiállítóhely van, valamint Vásárhelyi Pál és Vásárhelyiné Török Beáta szintén állandó kiállítást tart családi kúriájuk Galériájában. A lakossági felméréseink során igény merült fel kerékpárút kiépítésére, tanösvény kialakítására, táborok szervezésére. Ezek a gondolatok inkább vonzerınövelésre alkalmasak, mint valódi gazdasági erı képzésére.
Kerékpárút: Egy kerékpárút kiépítése nemcsak a közlekedés biztonságossága szempontjából lenne fontos, hanem a túraútvonalak keresztezésével alkalmas lenne a gyerekek számára a túrázások megszerettetéséhez. Játékos módon, versenyekkel egybekötve lehetne felfedezni a környezı látványosságokat, természeti kincseket. Élelmiszeriparra épülı helyi gazdaság Természeti környezet, Mezıgazdasági termelés
Kultúra, mővészet és oktatás Kézmővesek és helyi alkotó- és elıadómővészek
Kisiparosok
Turisztikai szervezıdések
Belsı minıségellenırzés >>> garantált minıség Korszerősítés Folyamatos tanácsadás
Termelı egységek
Feldolgozó egységek
Fogyasztók Háztartások
349
Helyi szervezıdések Több irányú együttmőködési szerzıdések
Tanösvény: Megvalósítható lenne egy olyan tanösvény kiépítése, amely a falu központból sugarasan indulna ki. Egy látványos részhez érve pihenıhely kiépítése volna szükséges gondolunk itt egy fára, vagy egy felszínformára - ahol kis tábla jelezné az adott hely nevét. Ráadásul a túravonalon a ritka és különleges növények, facsoportok nevét is ki kellene táblázni, melyek mellett meg lehetne állni, és a gyakorlatban ismerkedni. Táborok szervezése: Az iskolai tanév végén kezdıdı nyári idıszakra, ami kb. 6 hétig tart, diákoknak tábort lehetne szervezni. Erre alkalmas hely Mátracserpusztán a Kulcsos ház illetve a Nyírmedi Lurkó Heverde. A táborban nemcsak szabadidıs programot lehetne szervezni, hanem összekapcsolni például földrajzi, biológiai, nyelvismeretek oktatásával. A táborozás alkalmával sor kerülhetne a vadászat bemutatására, a növények megismertetésére, valamint néprajzi emlékek felidézésére is. Számos ötletet lehetne megvalósítani a helyi sajátosságok figyelembe vételével. A természetvédelem a természet élı és élettelen tárgyainak megóvását, fenntartását, szükség szerinti helyreállítását és bemutatását jelenti. A természetvédelem hatósági, tudományos, gazdasági, mőszaki, kulturális és egyéb tevékenység, amely nem szőkíthetı le csupán a ritkaságok megóvására. A természetvédelem tárgyai sokfélék. A természetvédelem passzív és aktív tevékenység keretében valósul meg. A passzív természetvédelem legegyszerőbb formája, amikor nem okozunk kárt a természetben. Ilyenkor a védelem alá helyezett területeken a természeti folyamatokat szabadon engedi érvényesülni. Az aktív védelem az egyes védett fajok, és életközösségek érdekében beavatkozik a folyamatokba, igyekszik elhárítani a káros hatású jelenségeket, és kedvezı körülményeket biztosít a védett fajok szaporodásához és fenntartásához. A környezet megóvása közös érdeke a település lakóinak. Ezt már gyermekkorban meg kell tanítani a fiatalokkal. Ki lehetne alakítani a faluban egy olyan szigetet, amely alkalmas a szelektív hulladék győjtésére. Ezt, mind a gyermekekkel, mind az idısebb korosztállyal is meg kell ismertetni. A hulladékválogatásra ösztönzı lehetne, ha mindenki megismerné egy-egy termék életútját, pl. hogyan lesz a törött üvegbıl ablaküveg. Manapság a hulladék nem feltétlenül csak hulladék, hanem egy újrahasznosítható anyag - az egyik iparágban keletkezett hulladék nyersanyag lehet egy másik iparágnak. Ehhez hasonló kérdésekkel, megoldásukkal lehetne felhívni a gyerekek figyelmét a hulladékhasznosítás fontosságára.
1.3. Kapcsolatépítés Az oktatási intézmények által önkéntesen használható "vállalkozóbarát iskolák" és "vállalkozóbarát egyetemek" címek megalkotása, kifejlesztése és népszerősítése is elképzelhetı ebben a folyamatban. Általános kritériumok határozhatók meg, amelyeket a helyi viszonyokhoz és oktatási rendszerekhez érdemes igazítani. A vállalkozói szellemre való nevelésben alapos tapasztalattal rendelkezı köztes szervezetekkel, fıiskolákkal, egyetemekkel és helyi vállalkozókkal való együttmőködés szükséges. A fiatalok saját "nyári munkájának" elımozdításával lehetıséget teremthetünk számukra, hogy vállalkozói képességeiket kifejlesszék, és ezáltal saját ötleteik és
350
kezdeményezéseik kiaknázásával keressenek pénzt. E tevékenységek iskolák, nonprofit szervezetek, vállalkozások és helyi hatóságok közötti együttmőködésen keresztül mozdíthatók elı. Helyi Vállalkozói Központok létrehozásával elérhetı az iskolák és tanárok segítése, oktatási intézmények és vállalatok közötti kapcsolatok létrehozása, a vállalkozók és az üzleti életben dolgozó személyek iskolai és egyetemi programokban történı részvételének elısegítése, helyi tájékoztató kezdeményezések népszerősítése. Ennek kidolgozásában és megvalósításában jelentıs szerepe van a Fıiskolának. További célkitőzés az idısek és fiatalok kapcsolatának javítása, szorosabbá tétele, a gyerekek tisztelettudatának erısítése mind az idısebb korosztály, mind a hagyományok tekintetében. Az idısebbek megoszthatják élettapasztalataikat, munkásságukat, szakmájukat a gyerekekkel, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy a nagymama, vagy a nagypapa ezt elmesélje. A gyerekek fogékonyak, és a kíváncsiságuk sok mindenre megtaníthatja ıket. Napjainkban egyre inkább a családra hárul a felelısség és a döntés, hogy a felnövekvı gyermekbıl mi válik. A család erre nincs mindig felkészülve, sok szülı tájékozatlan e kérdéskörrel kapcsolatban. E problémát hidalhatja át, hogy azok az idısebb emberek, akik tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a területen, segítsenek a többieknek. Átadhatják saját személyes tapasztalataikat, elmondhatják, hogy ık hogyan, mi alapján választottak szakmát, hogy tanultak, mennyire volt fontos az elméleti tudás megszerzése mellett a szakmai gyakorlat elsajátítása is. A rendszeren belüli oktatásba be lehet vonni az idısebb korosztályt, vagyis a normál tanmenetbe be lehet építeni és hasznosítani az ismereteiket. Ki kell használni a tapasztalataikat. Fontos lenne, hogy ık is hasznosnak érezzék magukat, és hogy hozzájáruljanak a gyerekek oktatásához. Ezen túlmenıen, a rendszeren kívüli oktatásba is be bekapcsolódhatnak. Segítségükre lehetnek a tanítóknak, azzal, hogy megszervezhetik a különbözı gyárlátogatásokat, illetve el is kísérhetik a gyerekeket, és esetleg bemutathatják, hogy ık hol dolgoztak, milyen szerepet töltöttek be a gazdaságban. Mátranovákról sokan költöztek külföldre, és az ország más területeire egyaránt. Gyakran látogatnak haza, és szívesen gondolnak szülıfalujukra, hisz itt töltötték gyermekéveiket, ifjúságuk nagy részét. Többen közülük olyan pozícióba kerültek, ahonnan szélesebb látókörben szemlélik a jelen gazdasági, társadalmi élet alakulását. İk jelentıs segítséget nyújthatnának a falunak, fel lehetne használni tudásukat, sokat lehetne meríteni ismereteikbıl. A községbıl elszármazott külföldi rokonsággal, valamint a belföldön élıkkel tartani kellene a kapcsolatot, rendszeres találkozókat szervezni. Ez egy olyan hatalmas kapcsolati tıke, amelyet okvetlenül ki kellene használni. Az ország számos részén is élnek innen elszármazott sikeres emberek, gyárvezetık, tanárok, mérnökök. Akik szívükön viselik a falu sorsát, érdekli ıket az itteni élet, és szívesen segítenék a fejlıdést.
Összegzés: A fıiskola szerepe a projektben A vállalkozói szellemre való nevelési módszerek kialakításában játszik fontos szerepet a BGF PSZF-i Kar Salgótarjáni Intézete. A fıiskola feladata, a rendszer mőködıképességének kidolgozása és gyakorlatba való bevezetése. További feladat az iskolai kísérleti projektek végrehajtásának ösztönzése a vállalkozási szemléletmód oktatás különbözı formáinak tesztelése érdekében.
351
A jelenlegi oktatási rendszer nem közvetíti az emberek felé, hogy hogyan készüljenek fel a munkaerıpiac kihívásaira, mivel a mai oktatás társadalmi szinten felkészületlen a helyzet változtatására. Ezen a helyzeten helyi, alulról jövı kezdeményezéssel olyan tudásközpont kialakításával lehet változtatni, amely a hiányosságok kiküszöbölésére irányul. A tudásközpontok mőködtetésének célja: • helyi adottságok integrált kihasználása • helyi szellemi erık koncentrálása • külsı támogatások bevonása A tudásközpontok vagy vállalkozói központok kialakításában a fıiskolának az alábbi feladatokat kell ellátnia: • vállalkozói készségek elterjesztése az intézmények különbözı területein • kutatási eredmények piacra juttatása • vállalkozással kapcsolatos új ötletek kiaknázása • kapcsolatépítés a vállalkozásokkal. A fıiskola feladata még innovatív módszerek kidolgozása a tanárok vállalkozói ismeretekkel kapcsolatos képzésére vonatkozóan. Ilyenek lehetnek az esettanulmányok és egyéb interaktív módszerek, pl. tanárok részvétele vállalkozási projektek valódi munkáiban, vagy a mini-vállalkozások tanárok által történı mőködtetése. Közvetlen tapasztalatok megszerzésével a tanárok hatékonyabban alkalmazzák majd e módszereket diákjaikkal. Mátranovák önkormányzata nyitottsággal támogatja azt a kezdeményezést, hogy a helyi általános iskolában olyan tudásközpont alakuljon ki, amely a gazdasági igények és az egyéni karrier-tervezés szempontjából is megfelel a kor igényeinek. A végsı cél pedig a bevált gyakorlatok széles körben történı elterjesztése és annak elımozdítása, hogy a kipróbált módszereket a Falu Projekt más iskolái is sikeresen alkalmazzák. A vállalkozói szemlélet kialakítását célzó projekt olyan gazdasági oktatóprogramok fejlesztését tekinti végrehajtandó feladatának, amely az üzleti élet, a helyi önkormányzatok és az oktatás együttmőködésén alapszik. A szervezetek együttmőködésén keresztül hozzásegítik az általános iskolásokat, szüleiket és a pedagógusokat ahhoz, hogy megértsék a piacgazdaság mőködését, a vállalkozások szerepét a világgazdaságban, a társadalmi kérdések és a természeti környezet fejlesztése mellett elkötelezett vállalkozások lényegét és a gazdaság saját jövıjükre gyakorolt hatását.1
352
Forrás: 1: Undertaking at Schools 1. I.Jávorszky-1997-snap.archivum.ws 2: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=kompetencia-06_vallalkozoi 3: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2006:309:0110:01:HU:HTML 4: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-05-km-Gyori-Jelen 5: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=problemak-09-Magyarkommunikacios 6: http://europa.eu/languages/hu/chapter/7
353
DOMOSZLAI ZSOLT – KAKAS TIBOR
ÚTHÁLÓZATOK FEJLESZTÉSE Bevezetı A faluprojekt két éves munkáinak végére érve összefoglalásra kerülnek a falufejlesztés alapozó gondolatai. Ezen belül kifejtésre kerülnek a stratégiai lehetıségek, amelynek részegysége a hálózatok fejlesztése. A hálózatokat hivatali és infrastrukturális hálókra lehet bontani. A faluhálózat külsı kapcsolati körökre bontható. A faluközösség kapcsolódik a kistérséghez, a megyéhez, a régióhoz, az országhoz, és az unióhoz, világközösséghez.
Megye
Kistérség
Régió
Faluközösség Európai Unió
Ország Világközösség
A hálózatszerő együttmőködés a gazdasági körülmények megváltozása miatt is szükséges. A falu megtartó képességének növelése is igen fontos szempont. Munka lehetıséget, és élhetı környezetet kell biztosítani. Fel kell számolni a helyi elmaradottságot, és meg kell felelni a befektetıi elvárásoknak. Az együttmőködés kialakításának feltételei szerint rendelkezésre kell, hogy álljon a megfelelı tudásbázis, megfelelı falu menedzsment döntései. A falu gazdasági hálózatban lévıknek meg kell találni a megfelelı gazdasági elvárásokat, számításokat. Ahhoz hogy egy falu be tudjon kapcsolódni a hálózatokba, kiemelt szerepe kell, hogy legyen az önkormányzatoknak. Ilyen szempontból nagyon fontos a falu gazdaság helyzete, gazdasági kapcsolatai. A hatékony falugazdaság elérése érdekében figyelni kell a belsı és a külsı kapcsolatok összhangjára. A belsı kapcsolatokban az önkormányzat, a vállalkozások és a hivatalok, civil szervezetek egymáshoz való kapcsolata elengedhetetlen a gazdasági szerkezet miatt.
Falugazdaság Önkormányzat
Vállalkozások
Európai Unió
Hivatalok
Más vállalkozások
354
Civil szervezetek
A közlekedési hálózatok értékelésének egyik komplex módszere az elérhetıség vizsgálata és minısítése. Az elérhetıségi vizsgálatok képet adnak a települések, az intézmények, a lakosság egymáshoz viszonyított területi elhelyezkedésérıl és a közlekedési rendszer által biztosított elérési idıkrıl, tehát egy komplex értékelési módszere a területi és a közlekedési adottságoknak. Egy ország vagy egy országrész, és esetünkben a falvak társadalmi és gazdasági fejlıdése alapvetıen függ a közlekedési adottságoktól, a közlekedési hálózatok kiépítettségétıl. Ma fıként a globalizáció folyamata formálja a gazdasági életet: nemzetközivé váltak a piacok és a vállalati szervezetek nagy része is, új termelési és szállítási formák honosodtak meg, dinamikusan fejlıdnek a tercier ágazatok. A fejlett európai országokban a vonalas infrastruktúra területi fejlıdést generáló, illetve kiszolgáló szerepe már évtizedek óta gazdaságpolitikai evidenciának számít. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésétıl a magyar politikai és üzleti életben is egyértelmően azt várják, hogy ezek a beruházások jelentısen hozzájárulnak az érintett térségek, ezen keresztül pedig az ország gazdasági fejlıdéséhez. A települések és térségek fejlıdésének kulcsa a jó megközelíthetıség. Az intézkedés keretében megújuló és kiépülı utak javítják a térségi központok szolgáltatásainak elérhetıségét, a közlekedés és áruszállítás biztonságát, csökkentik a környezeti terhelést, mindezek, pedig javítják az érintett lakosok életminıségét. A megvalósuló beruházások hozzájárulnak a hátrányos helyzető területek felzárkóztatásához.
Gyorsforgalmi- és fıúthálózat Nógrád megye térségben Nógrád megye közúthálózatának gerincét az észak-déli irányú elsırendő fıutak: nyugaton a 2. számú, keleten a 21. számú fıút, valamint az ezek között a megye északi határa mentén összeköttetést teremtı 22. számú másodrendő fıút alkotja. A 21. számú elsırendő útból Bátonyterenyén keleti irányban ágazik ki a 23. számú fıút, ami a Pétervásárán keresztül a szintén észak –déli irányú 25. sz. (Kerecsend - Eger - Ózd Bánréve) fıúthoz Tarnalelesznél csatlakozik. A megye déli, belsı, városhiányos részét nem érintik fıutak. Nógrád megyében számos zsáktelepülés található, azonban ezek adottságaikat tekintve különbözıek: 1. Egyetlen közúti kapcsolattal rendelkezı település Pl: Mátranovák, Bárna 2. Burkolattal rendelkezı, országos fenntartású közútja csak egy irányban van, de van más típusú kapcsolata Pl: Szilaspogony 3. Kvázi zsáktelepülés Pl: Mátraszele Olyan önkormányzati kezeléső utak is vannak Nógrád megyében, amelyek különbözı települések között teremtenek kapcsolatot, ezek nagy része kiépítetlen, vannak viszont kiépített, sıt egyes esetekben a közforgalmú autóbusz közlekedésben is használt útszakaszok is (pl. Szilaspogony és Cered között). A mellékúthálózat burkolatának állapota minden szempontból kiugróan a legrosszabbak közé tartozik magyarországi összehasonlításban: a megye mellékútjai 60%-ának nem megfelelı az útburkolat-állapota, ebbıl 40% fölötti kifejezetten rossz, az országos átlag pedig 34% körüli.
355
A gazdaság területalapú tipizálása a következı: 1. Kazár központ agglomerációs gazdaság. 2. Mátranovák központ fejlett gazdaság. 3. Cered központ elszigetelt gazdaság.
E három központ különbözı képpen kapcsolódik be a megye gazdasági kapcsolataiba. Kazár központ agglomerációs gazdasághoz a következı falvak tartoznak: Kazár, Mátraszele, Vizslás, Rákóczibánya. A közelmúltban épült meg a Salgótarjánt és Kazárt összekötı útszakasz. Ami által lehetıvé vált Kazár közvetlen megközelítése Salgótarjánból. Így nem kell Vizsláson keresztül kerülni. Nagy elınyt jelentene, ha elkészülne a Bárnát és Ceredet összekötı útvonal is. Jelenleg csak földút köti össze a két települést. Reális esélyek vannak arra, hogy még a közeljövıben el fog készülni ez az útszakasz. Amit összekötı vagy helyi bekötıút státuszba fognak emelni. Bárna település kapcsolódása Mátranovák községgel szintén gazdasági elınyöket hordozna magában. Jelenleg a Mátranovákon mőködı vállalkozás a humánerıforrás szükségletét a környezı települések lakosaival valamint salgótarjáni lakosokkal fedezi. Mennyivel „jobb” és ésszerőbb lenne, ha a mátranováki (fejlett) gazdaságot össze lehetne kapcsolni a Cered központú (Elszigetelet) és a kazári (agglomerációs) gazdasággal, akár gazdaságfejlesztés, vagy hálozat fejlesztés tekinintetében. Vizsgálatunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy az általunk vizsgált települesek helyzete akkor fog érdemben változni, ha sikerül megoldani, hogy kapcsolódási pontjaik legyenek egymással.(Úthálózat, személyi kapcsolat, gazdasági kapcsolat stb.) Javasoljuk Mátraterenye és Mátranovák között egy menetrendszerinti járat üzemeltetését az önkormányzat részérıl.
356
Fontos lehet úthálózati szempontból a Salgótarjánt Pétervásárral összekötı már meglévı út felújítása.
A közúti tömegközlekedés helyzete A Nógrád megyei közúti tömegközlekedést a Nógrád Volán Autóbuszközlekedési Rt. biztosítja, néhány viszonylat esetében a környezı megyék Volán- társaságaival együttmőködésben. Az alacsony személygépkocsi- ellátottságú megyében élı emberek megélhetéséhez és tanulásához történı utazásai döntı részének egyedüli lehetıségét az autóbuszjáratok teremtik meg. Különösen jelentıs a közforgalmú személyszállításra való ráutaltsága a kis lélekszámú és zsáktelepüléseknek, ahol e szolgáltatásnak humán infrastruktúrát, pótló szerepet is be kell töltenie. Érdemes lenne egy Salgótarjánból induló buszjáratot mőködtetni, amely a térképen, látható útvonalon tudna közlekedni, érintve az egyes településeket. Amely gazdasági szempontból is fontos lenne a falvaknak és Salgótarjánnak is.
357
Elszigetelt gazdaság bekapcsolása
Kerékpáros közlekedési igények A kerékpáros közlekedés legjelentısebb részét az egyes településen belüli, elsısorban munkába, iskolába járás, bevásárlás, ügyintézés, kapcsolattartás célú utazások teszik ki. Hasonló célból egyes települések között is sokan közlekednek kerékpárral, a legfontosabb ilyen jellegő igények a kistérségi központok környékén, illetve egyes olyan települések között mutatkoznak, amelyeken bizonyos települési funkciók (pl. iskola) csak a szomszéd községben találhatóak meg. A 15 km-nél nagyobb távolságú kerékpáros közlekedés jelenleg nagyon ritka.
A kerékpáros közlekedési infrastruktúra jelenlegi helyzete Országos összehasonlításban nagyon kedvezıtlen a Nógrád megyei kerékpáros közlekedési infrastruktúra helyzete. Az általunk vizsgált 11 településen nincs is kerékpárút. A fıutak mentén és a városok bevezetı útjain viszont rendkívül fontos volna az önálló kerékpáros infrastruktúra fejlesztése. Kerékpártúra- útvonalakat ajánló, információs eszközök, útirányjelzı táblák nincsenek.
Egyes kistérségek külsı kapcsolatainak javítását szolgáló új összekötı utak koncepciója Magyarország és Szlovákia Európai Unióhoz csatlakozása után várható, hogy megszőnik a határırizet a két ország között. Ebben az esetben célszerő lehet a határ két oldalán található kistérségek kapcsolatait új közutak építésével szorosabbra főzni. E kapcsolatokat szolgálják a meglévı határátkelıhelyek mellett azok a hálózati
358
jelentıségő összekötı utak is, amelyek megvalósítása során új regionális jelentıségő határátlépési pont épülne ki Cered illetve Pösténypusztánál. A koncepció megvalósítása során figyelembe kell venni, hogy az egyes útszakaszok kiépítésének finanszírozása az esetek legnagyobb részében nem várható az útszakasz kezelıjétıl (állami közútkezelı / helyi önkormányzat), hanem ehhez általában egyéb külsı források (pályázatokon elnyerhetı összegek, stb.) bevonása szükséges. A Zabar és Gömörpéterfalva (Petrovce) közötti út nyomai ma is megvannak, a szlovákiai szakasz jobb, a magyarországi szakasz viszont annak ellenére rosszabb állapotban van, hogy a közelmúltban az Állami Közútkezelı Kht. kezelésében állt. Az út egykor az Eger és Losonc közötti nagy jelentıségő fıút része volt, ám az I. világháborút lezáró békeegyezmény után itt nem létesítettek határátkelıhelyet. Zabar Nógrád megye legkeletibbi települése, Szlovákiától, Heves és Borsod-AbaújZemplén megyétıl egyaránt 5-8 km távolságra fekszik. Ma a Salgótarján és Ózd közötti kelet-nyugati irányú út metszi a települést, a trianoni határmódosítás elıtt viszont északdéli irányú kapcsolata volt jelentısebb: itt haladt keresztül a Kápolna-Fülek összekötı út. A határmódosítást követıen igen jelentısen átalakult a térség úthálózata, ezért a felújított útszakasz inkább helyi érdekeket szolgálhatna.
A Zabar és Gömörpéterfalva (Petrovce) közötti út
Cered – Tajti ideiglenes átkelıhely Cered a szlovák határnál fekvı kistelepülés, Salgótarjántól 18, Istenmezejétıl 12, Ózdtól 32 km-re fekszik. A határ túloldalán egy kis csoportban található Tajti, Vecseklı, Egyházasbást, Óbást, Bakov és Medveshidegkút, amely 6 település együtt alkot egy zsáktelepülés-csoportot, egyetlen kijáratuk Almágynál található A FülekSajószentkirály országútra. Értelemszerő, hogy Cered és Tajti között határátkelıhelyre lenne szükség. Ezt Heves megye is régóta szorgalmazza, hiszen Pétervására és
359
Istenmezeje felıl Szlovákia felé ez a legrövidebb útvonal. Szlovák oldalon a kapcsolat kiépitett, beruházási igény nincs. Cered – Tajti
Bárna - Cered jelenlegi földút, összekötı/bekötıúttá vagy helyi úttá történı státuszba emelése. Mátranovák – Bárna jelenlegi földút, összekötı/bekötıúttá vagy helyi úttá történı státuszba emelése.
Kerékpáros- és gyalogos –lovas- közlekedési infrastruktúra fejlesztési koncepciója Az általunk vizsgált települések a kerékpáros, lovas turizmus számára igen kedvezı lehetıségeket biztosíthat. Összekötı és bekötıútjainak alacsony forgalma, az erdısmezıs területek váltakozása, a sürün fellelhetı kulturális értékek és a történelmi
360
emlékhelyek, a természeti értékek szép kerékpáros, lovas túrák tervezéséhez adnának jó lehetıséget. Kerékpáros illetve a lovas túrához szükséges úthálózati elemeket a legtöbb esetben a meglévı kisforgalmú mellékutakon érdemes kijelölni. E helyeken a megvalósítás eszközei a következık: •
Korszerő információs, figyelemfelhívó jelzések és kerékpáros-lovas útirány jelzı táblák kihelyezése szükséges (távolságadatok, látnivalók, szálláshelyek, stb.)
•
Forgalomtechnikai eszközökkel kell segíteni a kerékpárosok-lovaglók áthaladását a túraútvonalakba esı mellékutak nagyobb csomópontjain.
Ivóvíz-vételezési lehetıség, pihenıhelyek létesítése szükséges a túraútvonalak mentén. A túraútvonalakat és az útvonal által feltárt természeti és kulturális értéket bemutató információs kiadvány készítése javasolt. Mindez általában csekély költséggel megvalósítható lenne, és jelentısen javíthatja az egyes mikrotérségek idegenforgalmi ismertségét, látogatottságát. Önállóan vezetett kerékpárút kiépítése egyrészt az adott útvonal magas forgalomnagysága miatt forgalombiztonsági okokból (például a fıúthálózat mentén), másrészt egyes természeti látnivalók elınyösebb bemutatásának céljából (például egy vízfolyás gátján vezetett kerékpárút esetében). Egyes kerékpáros úthálózati elemeket új, 4-5 m szélességő, kisforgalmú, általában helyi jelentıségő utak megépítésével érdemes megvalósítani, amely útszakaszokon közúti átmenı forgalomra nem lehet számítani, a helyi ingatlanok megközelítése viszont célforgalomban megengedett.
Kerékpáros közlekedési infrastruktúra
361
Lovas túra A projektben résztvevı falvaknak nem csak a fıúthálózata fontos, hanem a mellékutjai, túra utjai is, amelyeken egyaránt lovas és kerékpár utakat lehetne kialakítani. De nem elegendı csak az utak feltárása, az útvonalak kijelölése, meg kell oldani a lovasok és lovak szállásolását, étkeztetését is. A projekt keretein között a projekt egyik szakértıje, Szabó Zsolt adjunktus vezetésével kísérleti lovastúra-út került kijelölésre. Ez példázza azt, hogy kitőnı túralehetıségek rejlenek a térségben. A falvak szempontjából is igen fontos lehet egy-egy ilyen túra, amely lehetne kerékpáros vagy gyalogos is, illetve ezek bármiféle kombinációja elıállítható. Így elıtérbe kerülhetnének a falvaknak eddig a nagyközönség által nem ismert értékei, természeti szépsége, vonzási ereje.
„Tizenegy falu” lovas túra A projektben résztvevı falvaknak nem csak a fıúthálózata fontos, hanem a mellékutjai, túra utjai is, amelyeken egyaránt lovas és kerékpár utakat lehetne kialakítani. De nem elegendı csak az utak feltárása, az útvonalak kijelölése, meg kell oldani a lovasok és lovak szállásolását, étkeztetését is. A következıkben egy már megtörtént lovas túra alapján mutatjuk meg, hogy mely falvak alkalmasak az ilyen típusú túrák fogadására, melyek biztosítanak ellátást a lónak és lovasnak egyaránt. A túrát a Budapesti Gazdasági Fıiskola adjunktusa, Szabó Zsolt vezette. A falvak szempontjából is igen fontos lehet egy-egy ilyen túra, amely lehetne kerékpáros vagy lovas. Ezekkel a lehetıséggel elıtérbe kerülhetnének a falvaknak eddig a nagyközönség által nem ismert értékei, természeti szépsége, vonzási ereje. A túra teljesítmény szempontjából közepes nehézségőnek tekinthetı, de a tapasztalat szerint van
lehetıség könnyebb és nehezebb variáció lebonyolítására is. Az idıtartam nagy
362
vonalakban öt nap. Az útvonal kialakítás lehetıvé teszi azt is, hogy az útvonal részletekben is teljesíthetı legyen, így az un. csillagtúra lehetısége is megvan. Az indulás Salgótarján egy külterületi részérıl, Ponyipusztáról történt. Itt egy lovasegyesület, a Ponyipusztai Lovasok Hagyományırzı Egyesület, mőködik, ahol lovakat is lehet bérelni, valamint van lehetıség saját túralovak elhelyezésére is. Érdemes lenne az egyesületnek szálláslehetıséget is kialakítani, így az indulás lényegesen egyszerőbbé válna. A túra elhaladt a Pécskı hegy mellett. Érinti a Pécskı alatti hétvégi házakból álló, Szilváskı nevő településrészt. Az elsı uticél Kazár. A település Salgótarján vonzáskörzetébe tartozik, most már közvetlen, jó minıségő közúti összeköttetéssel. A túraútvonal hegyes, erdıs területen halad, leginkább kényelmes, széles, jó minıségő földúton. Érint két a II. Világháborúban elesett katonáknak emléket állító emlékhelyet, egy csodálatos hangulatú riolit sziklát, és egy kényelmesen lovagolható völgyön jutunk a településre. Kazáron viszonylag élénk lovasélet van. A településen él egy lovasíjászattal, honfoglalás kori hagyományokkal foglalkozó vállalkozó, akinél különösen a nagyobb nehézségi fokú túrák teljesítıi számára kínálkozik szállás, természetesen nomád körülmények között, sátrakban, jurtában. A lovak számára van egy kényelmesebb elhelyezési lehetıség is, Czecze László istállójában. Az itt lévı lóállomány alkalmas a
túra teljesítésére is, és a lovak bérelhetık is. Sajnos a lovasok elhelyezésére jelenleg a településen nincs egyéb, magasabb komfortfokozatú szálláshely. A következı falu Vizslás, Kazártól kb. 6 km-es lovaglás után. A település komoly hagyományokkal rendelkezı palóc falu. Sajnos szálláslehetıség jelenleg nincs. Étkezés szempontjából egy vendéglı áll a
363
túrázók rendelkezésére. Számottevı lovasélet nincs a faluban. Nemrégiben alakult itt egy lovarda, amely díjugrató profilban tevékenykedik. Talán lehetıség nyílhat náluk lovak elhelyezésére. Az Újlak településrészen hidegvérő lótartás folyik, egy kihelyezett állami fedezıménre alapozva. Itt is lehetséges lóelhelyezés. A falu szintén Salgótarján vonzáskörzetében van, így a túrázók éjszakai elhelyezése esetleg a városban oldható meg. Természetesen ez a megoldás nem a legszerencsésebb. Szükség lenne Vizsláson kialakítani egy, különbözı igények kielégítésére alkalmas, szálláshelyet. A harmadik állomás Rákóczibánya. Ide Kisterenye felé indulunk, hogy érinteni tudjuk a település határában lévı víztárazót. Ennek partján érdemes rövid pihenıt tartani. Folytatva az utat, egy tágas, szép völgyön keresztül, ahol hosszú kényelmes terep kínálkozik vágtaszakaszok beillesztésére, érkezünk meg Rákóczibányára A település a Bátonyterenye – Kazár összekötı úton található, közel a mizserfai halastóhoz. (Egy félórás könnyő lovaglás.) A falu jelenleg turizmus-vendéglátás szempontjából felkészületlen. Egy kıtár található itt, de ennek megtekintése elızetes egyeztetést igényel, hiszen nem nyilvános kiállításról van szó. A lovak és lovasok elhelyezésére nincs lehetıség. Egy mezıgazdasági vállalkozó dolgozik a településen, aki ebbıl a szempontból esetleg késıbb számításba vehetı. Az önkormányzat vezetıi azonban rendkívül nyitottak az ilyen irányú fejlesztésekre, ui. a helység kiválóan alkalmas csillagtúra-központ szerep betöltésére. Az elsı éjszakai szállást Bátonyterenye határába, egy szarvasmarha telepre terveztük. Az ide vezetı közvetlen út a legelın vezet, de van egy, igaz kerülı, út is, amely egy változatos, dimbes-dombos tájon vezet keresztül. Ehhez a Nagy-Kutyor – Kis-Kutyor – Kalapat-tetı felé hagyjuk el a falut K-DK-i irányban. Az egyik völgyben egy gémeskút, a másikban egy kedves kis tó nyújt lehetıséget esetleg egy kis pihenı tartására. A tó után egy elrettentı szociológiai borzalom jön, Gyulaakna. Ez egy volt bányásztelepülés, amely a bánya megszőnésével teljesen „lecsúszott”. Az eredeti lakosságot szinte teljes egészében olyan roma népesség váltotta fel, amelyik rendkívüli igénytelensége okán az egykor kedves kis települést
364
teljesen lepusztította. Elhanyagolt kertek, omladozó házak, szemét. Döbbenetes látvány, hogy az Európai Unióban a XXI. században ilyesmi lehetséges. Személyes megjegyzés: itt nem csináltunk fényképeket. A döbbenet akkora volt. Egy kátyús, gidres-gödrös valamikori köves úton jutunk ezután a már elıbb jelzett éjszakai szálláshelyre. Itt egyelıre az utasok elhelyezése nem megoldott. Mi az istállóban aludtunk. A tulajdonos azonban szívesen áldozna szálláshelyek kialakítására szükség esetén. Itt egyébként szarvasmarhatenyésztés folyik. A húsmarha mellett, tejtermeléssel is foglalkoznak. A telep vezetıjével történt beszélgetésben szó esett a vendéglátás körülményeinek javításáról. Ebbe az is beletartozik, hogy a szállóvendégek „házitejet” kaphatnának reggelire, esetleg különféle tejtermékeket is lehetne készíteni, ami szintén képezhetné a vendégek étkeztetésének egy részét. Egyébként ez az elképzelés fıleg akkor lehetne életképes, ha olyan értékesítési lánc, esetleg valamiféle helyi piac (akár valóságos, akár virtuális) alakulna ki, ahol a termékek eladhatóvá válnának helyben, vagy a kistérség többi településén. A pályázati pénzeket esetleg lehetne arra használni, hogy meglehetısen szigorú élelmiszerekkel kapcsolatos elıírások betarthatók lennének. A második nap elsı állomása Nemti. A kényelmesen lovagolható út (lankás dombok, enyhe, kényelmes vágtaszakaszokkal teletőzdelt emelkedık) vegén gyönyörő látványt nyújt völgyben elterülı kedves kis
falu. A falu a 23. számú út mellet fekszik, amely Ózdra vezet. Talán ezért is van a faluban két fogadó is. Mindkettı nyújthat éjjeli szállást a vándornak. Sajnos lovak elhelyezésére nincs lehetıség. Talán a falu határában található régi kunyhók alkalmasak lennének szálláshelyek kialakítására, és itt lenne lehetıség istálló létesítésére is.
365
A polgármesterrel beszélgetve kiderült, hogy sajnos ezekre nincs anyagi forrás. Viszont regionális operatív programokkal, vagy Leader pályázatokkal lehetne ezt a problémát orvosolni. A falut egyik oldalon a Zagyva folyó, a másik oldalon egy meredek, magas hegy határolja. Utunk a hegy mögött vezet tovább, egy széles völgyben, ami kiváló legelı lehetne szarvasmarháknak, lovaknak. Egy gémeskút árulkodik róla, hogy valamikor az itt lakók is így gondolták. Talán még fogják is. Természetesen maga az állattenyésztés túl sok ember megélhetését nem tudná biztosítani, de a kapcsolódó tevékenységek, valamint az esetleg itt tenyésztett ıshonos állatok látványának turistákat vonzó hatása további megélhetési forrást biztosíthatna. Az út egy szők völgybe kanyarodik, majd egyre meredekebb kaptató végén egy, a környékbeliek által kıbányának nevezett homokbányához vezet. Innen a túra következı állomására egy hosszú, sok vágtaszakasszal tarkított kanyargós út vezet, amely egy ponton érinti a 23.-as fıutat is. Szerencsére 100 méternél nem többet kell rajta lovagolni, majd egy enyhe emelkedı után jutunk Mátraterenyére. A település tulajdonképpen két faluból áll. Az elsı Nádújfalu. Itt a mi szempontunkból nem sok minden van. Komoly szállás nincs, viszont lovak elhelyezésére van lehetıség. A másik településrész Homokterenye. Itt egy bányató partján egy kedves, kényelmes panziót találtunk. A tó kiváló horgászhely. Esetleg érdemes megszakítani a túrát egy pihentetı pecázás kedvéért. A panzióban a vendégek „önellátó” rendszerben tölthetik el az idıt, így az esetleg kifogott hal „saját kező” elkészítésére van lehetıség. Rossz hír, hogy a lovak elhelyezésére nincs lehetıség, bár a panzió tulajdonosa nyitott az ilyen jellegő bıvítésre is. A tóparton végigsétálva, észak felé fordulva, a temetı mellet elhaladva érkezünk meg a túra második éjszakai szálláshelyére, Mátranovákra. Az eddigi falvak közül talán ez tekinthetı a legfelkészültebbnek vendéglátás-turizmus szempontjából. Egy kiváló színvonalú fogadó (Berek Fogadó), valamint egy érdekes és tanulságos látnivalókat felvonultató tanya (Faluhely) várja a látogatókat. A tanyán a lovak elhelyezésére is van lehetıség. Sıt, egy országos lovastúra útvonal is vezet itt keresztül Istenmezeje felé. A település valamikori bányász múltját idézi egy kis bányamúzeum is, amely szintén érdekes látványosság lehet a turisták számára. A túra utolsó állomása is Mátranovák, így késıbb még foglalkozunk a településsel.
366
A harmadik napon egy mátraszelei lovas, Gyenes Lajos csatlakozott hozzánk. İ jól ismeri a az elıttünk álló útvonalat Bárnáig. Tágas, de mégis „vadregényes” völgyön haladunk nyugat felé, a következı állomás, Mátraszele irányába. Dimbes-dombos tájon, enyhe emelkedıkkel és lejtıkkel tarkított tájon, hosszú vágtaszakaszokkal közelítjük meg a települést egy dombon álló templom mellett. A falu központjában egy „kocsma” nyújt felfrissülési lehetıséget. Napi túravezetınk, Gyenes Lajos lovastanyáján mód nyílik a lovak pihentetésére is. Itt az állatok számára éjszakai elhelyezésre is van lehetıség. Sajnos a faluban a lovasok számára nincs szállás. Esetleg a közeli városban, Salgótarjánban lehetne éjszakázni, de ez a megoldás bonyolult, hiszen a vendégeket kocsival, vagy busszal kellene beszállítani. Ráadásul a város sem rendelkezik komoly szálláslehetıségekkel. Az itatás és pihenés után utunk észak felé vezet, egy hosszú, néhol meglehetısen meredek kaptatón, Bárna felé. Szinte „végeláthatatlan” erdıségen haladunk. Elhagyott, omladozó tanya, összedılt erdészház, és egyszer csak óriási meglepetésre egy sír. A II. Világháborúban a környéken zajló csatában elesett német katona van itt eltemetve. Mindennek egy kereszt állít emléket. Bárnába dél felıl érkezünk a valamikori un. Kohász kék túraútvonalon. A település egy meredek hegyekkel körülvett völgyben húzódik meg, a Medves -
fennsík déli kapujaként. Egy komoly Vadaspark található még itt, egy tájvédelmi körzetben. Sajnos itt sincs szálláshely a túrázónak. A lovak elhelyezése sem felel meg minden igénynek. A helyi pék szürkemarhákat és mangalicát tenyészt egy tanyán a falu szélén. Itt, ha elég nomád körülmények között is, de a lovak elhelyezhetık. A pék kenyere, a friss mangalica zsírral kenve, esetleg füstölt szalonnával, hagymával feledteti a nem túl komfortos éjszakai körülményeket. Talán ez megoldás lehet az útvonal azon településein, ahol hasonló a szálláshelyzet. A helyi
367
termékek talán nagyobb élményt nyújtanak a turistáknak, így a rosszabb körülmények feledtethetık. Negyedik nap reggelén indult a csoport Cered felé, Bárnából északnak haladva egy hosszú, enyhe emelkedıvel induló úton, az un Bárnai völgyön keresztül. Ennek a távnak a megtétele egy napot vett igénybe, és eléggé megterheli lovat és lovasát egyaránt. A menet végén egy motocross pálya mellett elhaladva érkezünk Ceredre. A túraállomások közül ez a falu az egyik legalkalmasabb lovastúra állomáshelynek. A Négy tó panzió igényes étkezési és szálláslehetıséggel áll a túrázók rendelkezésére. A településen él Koren Csaba országos fogathajtó bíró is. İ tevékeny részt vállal a környék lovaskultúrájának fejlesztésében is. Egy fogathajtó pálya kialakítása, verseny szervezése főzıdik a nevéhez. Nála a lovak is elhelyezhetık. Tajti Barnabás gazdálkodó szintén fontos szereplı lehet a helyi lovasélet megfelelı szintő fejlesztésében. İ szintén fogathajtással járulhat hozzá a ceredi turizmus-vendéglátás egyre magasabb szintre emelésében. A település határában található egy különleges természeti képzıdmény, az un. Négy tó. A tavakban horgászni is lehet. Mindemellett a tavak partján a fáradt lovas ki tudja magát pihenni. Sajnos semmilyen vendéglátó hely nem mőködik itt. A
szükséges ételt-ital mindenkinek magának kell kihoznia. A túra utolsó napján Zabar volt az elsı úti cél. A négy tó felé vettük az irányt, majd a tavak festıi környékét elhagyva északkelet felé fordultunk, és dimbesdombos tájon jutottunk a településre. Egy kicsit az İrség „szeres” struktúrájára emlékeztet, legalábbis annyiból, hogy három egymástól jól elkülöníthetı településrészbıl áll, és ezeket egy érdekes stílusban épült templom fogja össze. Zabar község egyébként csodálatos helyen fekszik, és mintegy kapuja a kelet felé elterülı hihetetlen szépségő vidéknek. Ebbe az irányba érdemes lesz a túraútvonalat kiterjeszteni a késıbbiekben (pl. hangonyi tó). Az elmondottakból következik, hogy Zabar kimondottan alkalmas lehetne egy lovas túra állomásnak. Azonban nem rendelkezik semmilyen ellátás lehetıségével. Sem lovasnak, sem lónak nincs szálláshely. Sıt még étkezési lehetıség sem nagyon akad. Zabar után Szilaspogony volt a következı állomás. Ide sajnos csak a mőúton sikerült eljutni. 368
Földút, ösvény nem köti össze a két szomszédos települést, amit nagyon furcsálltunk, hiszen régente a falvak élete elképzelhetetlen volt az ıket összekötı különféle utak nélkül. Természetesen elengedhetetlen a mőút, de véleményünk szerint nem az egyetlen „üdvözítı”. Visszatérve Szilaspogonyra, itt egy, helyi körülmények között mindenképpen óriási libatelep található a falu szélén. Utunk végét a már egyszer érintett Mátranovákra terveztük. Egy lenyőgözı szépségő, és érezhetıen kevesek által járt, vadregényes hegyvonulaton vezetett az út. Érintettünk egy szürkemarha gulyát, a Kiskı nevezető, mászásra alkalmas sziklát, haladtunk csodálatos völgyeken, meredek hegyi utakon. Szóval „minden igény kielégült”. Az út egyébként a helyiek szerint az un. Hadiút. Mátranovákra Mátracserpusztán át érkeztünk. Itt néhány (talán 10-12) ház, részben lakottan, tágas mezı és Novákra egy nem éppen unalmas út. Ezt nyújtja a puszta. Ha a túrázó sátrat is visz, vagy gépkocsival visznek ki a szervezık étellel, a lovaknak takarmánnyal együtt, mindenképpen érdemes itt tölteni egy éjszakát. Mátranovákon újra Faluhelyen szálltunk meg, hiszen a lovak számára talán ez a legjobb hely a faluban. Összefoglalva a tapasztalatokat elmondható, hogy a 11 falu olyan kinccsel rendelkezik, amely nem „csinálható”. Az utat végigjárva mindenkinek az volt a véleménye, hogy a legkülönfélébb elképzelések is megvalósíthatók, már ami a túrázást illeti. Könnyebb, nehezebb, sıt egészen komoly kihívást jelentı lovas, ugyanilyen nehézségi fokú kerékpáros és gyalogos túrák tehetık. Néhány negatívumot azonban nem lehet elhallgatni. Az útvonalak jelöletlenek, néhol nehezen követhetık. (könnyő eltévedni). Sok a szemét, bár ez sajnos szinte az egész országra jellemzı. Rengeteg a bögöly bizonyos helyeken és idıjárási viszonyok között (Ez persze nem meglepı. Évszázadok óta panaszkodik Európa a magyar vérszívó rovarokra. Igaz inkább a szúnyogra). És ami talán a legnagyobb baj jelenleg, hogy kevés, szinte semmi, a vendéglátóhelyek száma, ahol a vándor megpihenhet, ehet valamit, és ha nem magyar anyanyelvő, szót is tudnak vele váltani. Ami ad okot némi optimizmusra az az, hogy szinte mindegyik faluban többen is látják ezeket a hibákat, és ami a fı, hajlandóak is lennének tenni ellene. Természetesen a turizmus-vendéglátás nem lesz képes ezeken a településeken a megélhetést mindenkinek biztosítani, de az idegenforgalom bıvülése befektetıket vonzhat a térségbe, és a kapcsolódó szolgáltatások és termelés (iparmővészeti tevékenységek, kismesterségek őzése, tájjellegő élelmiszerek, stb) lényegesen több embernek nyújthatnak megélhetést, mint ahogy ez elsı pillanatban látszik. Még egy fontos megjegyzés. Együttmőködés nélkül a dolog nem mőködik, és ezt az itt élık közül egyre többen tudják, és nyilvánítják ki szándékukat a kooperációra.
A koncepció megvalósulásának várható hatásai Kutatásaink azt igazolták, hogy a közlekedési feltételek javulása jelentıs hatást gyakorol az érintett településekre és térségekre. E hatások jelentkezhetnek a gazdasági fejlıdés serkentésében, a tıkebeáramlás növekedésében, a közúti szállítás hatékonyságának növekedésében, és a közlekedés biztonságának javulásában és így a helyi lakosok életfeltételeinek javításában. Már Nógrád megye terület fejlesztésében is megfogalmazódott, hogy „a területi versenyképességet a közlekedési infrastruktúra vonatkoztatásában az adott térség elérhetısége, megközelíthetısége jellemzi”. A közlekedésfejlesztési koncepcióban megjelölt célok elérésének a legfontosabb közvetlen hatása az lesz, hogy jelentısen javul a megye térségeinek elérhetısége. Ha a megye egy
369
jó minıségő, megfelelı kapacitású tranzit forgalmat is tudna, ezáltal javulna a vállalkozások elérhetısége: •
Könnyebben juthatnának el a piacaikra
•
A potenciálisan letelepedı cégek is nagyobb valószínőséggel választanának telephelyet a térségben
Ezzel javulhat a gazdaság jövedelmezısége, növekedhet a foglalkoztatás szintje, és az alkalmazásban állók jövedelme, mindez közvetlen pozitív hatással járhat a munkanélküliség szintjére. A közlekedési fejlesztések hozzájárulnak a munkaerımobilitás javulásához. Ha nagyobb foglalkoztatási potenciállal bíró térségközpontok, községek könnyebben megközelíthetıek lesznek, a helyi lakosok közül is többen fognak ingázni, ami megkönnyíti a munkavállalás lehetıségeit. Az elérhetıség javulásának mezıgazdaságra gyakorolt hatások közé tartozik, hogy a kistermelık piacra jutási lehetıségei- akár a fıváros, akár jövıbeni lehetıségként Szlovákia irányábajavulhatnak.
A megye (Községek) közúti közlekedésének értékelése
SWOT – analízis Erısségek
Gyengeségek A közlekedés fejlesztését befolyásoló tényezık:
A közlekedés fejlesztését befolyásoló tényezık: -Határmenti kapcsolatok
fekvés,
formálódó
euroregionális -Országon belüli periférikus pozíció
-Változatos természeti adottságok, védett területek -Nagyszámú, alacsonyabb bérköltségő munkaerı
-A régió alacsony népesség megtartó ereje, a magasan képzett szakemberek elvándorlása -magas munkanélküliség -A vállalkozói tıke és a befektetések alacsony
-A megye (községek) kedvezı idegenforgalmi aránya adottságai -Budapest közelsége Lehetıségek A közlekedés fejlesztését befolyásoló tényezık:
-A megyén belüli kiterjedt periférikus helyzető térségek, városhiányos területek
Veszélyek
A közlekedés fejlesztését befolyásoló tényezık:
-A megye lemarad az nemzetközi versenyben elkerülik a területet -Növekvı érdeklıdés az Észak-Magyarország, mint
-Határon átnyúló kapcsolatok elmélyülése
befektetési célterület iránt -A turizmus iránti igény növekedése
országon belüli, és a tıkebefektetések
-A munkanélküliség fokozódása, a szociális válság elmélyülése -A megye egyes térségeinek gazdasági leszakadása
-A csatlakozást követıen a Strukturális Alapokból rendelkezésre álló források -A társadalmi-gazdasági instabilitás a szomszédos országokban
370
