1996. november II. évf. 5. szám
1956. október 23-ára emlékeztünk
FOTÓ: Baráth Bálint
Díszpolgárokat avattunk és „Pilis községért” emlékplakett kiosztására került sor. A szomorú napra ébredt 1996. október 23-án községünk apraja-nagyja. Az ünnepség szervezõit egyenesen elkeserítette a majd hogy nem szakadó esõ. Mi lesz? - kérdeztük egymástól, s akkor jött a megmentõ ötlet. Az Evangélikus Egyház vezetõsége úgy döntött, hogy befogadja templomunk falai közé a községi ünnepséget. Ezért a döntésért itt is köszönetünket fejezzük ki. Az ünnepség 10 órakor kezdõdött. Soha még ilyen szépen nem hallottam a Himnuszt elõadni, mint most az ünneplõ és emlékezõ közönség énekelte. Utána az 1. sz. Ált. Iskola adott rendkívül színvonalas, az ünnepséghez méltó mûsort, melyet Burger Mihályné tanárnõ tanított be.
Pintér Mihály és Sándor Béla A 40. éves évforduló ünnepi szónoka Bathó Géza képviselõ úr volt. „Ma ismét ünnepelni jöttünk, ünnepelni és emlékezni. Ma 40 évvel ezelõtt egy békés tüntetésbõl, mint kályhából a szikra pattant ki a forradalom tüze, mely november 4-e után újkori történelmünk
igaz és tisztahitû szabadságharcává vált” - kezdte beszédét, majd rövid áttekintést adott az 1956. október 23-i forradalom eseményeirõl. Beszédét így folytatta: „sorra alakultak az országban Nemzeti Bizottságok, Nemzetõrségek, így Pilisen is október 24-én megalakult a Nemzeti Bizottság és Nemzetõrség. A 7 tagú Nemzeti Bizottság elnökévé Sándor Bélát választották, az õ vezetésével a rend és az objektumok védelmét megszervezték.” Gyakorlatilag Pilis községben komolyabb atrocitásra nem került sor, mert a Nemzeti Bizottság helyesen döntött, amikor megakadályozta a megütközést a páncélosokkal, így a község elkerülte a vérfürdõt és rombolást, melyért utólag is köszönetét fejezte ki a szónok, majd így folytatta. „Az 1956-os forradalom tisztánlátását, szellemét és üzenetét is újra kell gondolni. Legyen ‘56 üzenete a jelen és a jövõ fiataljai számára kötelesség, amit õseink rájuk hagytak: ébren tartsák forradalmainkat, dicsõséges szabadságharcainkat és azt az utánuk következõ nemzedékeknek hamisítás nélkül adják át.” Beszédének további részében aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozott, majd így fejezte be: „Ha majd a médiánk, az iparunk, a bankjaink újra magyar kézben lesznek, magyar érdekeket szolgálnak, ha újra egységesek leszünk, akkor mondhatjuk, hogy volt értelme és eredménye a küzdelmünknek. (folytatás a 2. oldalon)
TARTALOM: 1.oldal - 1956. október 23-ára... 2. oldal - Testületi ülésen történt 3. oldal - Egy testületi határozat apropójaként - Beszámoló 4. oldal - Hármas ünnep a Katolikus Egyháznál - Mese felnõtteknek 5. oldal - Lábunk alatt zörgött az avar... - Íjász-kupa - Versenyfelhívás 6. oldal - 1100 évre emlékeztünk 7. oldal - Idõsek napja 8. oldal - Úszni tanulunk - Tagfelvétel a DSE-ben - Nyílt túra a Börzsönyben 9. oldal - Októberben nyaraltunk 10. oldal - Gondolatok a Millecentenáriumi Napokra emlékezve - Küldöttség Piazza al Serchióban
2. oldal
HÍRNÖK
1956. október 23-ára emlékeztünk (folytatás az 1. oldalról) 1956. tiszta és õszinte szelleme legyen útravaló a mostani problémáink megoldásában is, és akkor újra szabad és független lesz Magyarország! Úgy legyen!” Az ünnepi beszéd után került sor a „Pilis községért” emlékplakettek adományozására, melyet képviselõ-testületünk idén elsõ ízben ítélt oda az arra érdemes polgároknak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az emlékplakettet Kecskés Lajos szobrászmûvész és leánya alkotta meg, rekordidõ alatt. A „Pilis községért” emlékplakettet a testület 1996-ban Bánszki Mihály úrnak és Gyöngyösi Károly úrnak ítélte oda. A polgármester, mikor az emlékplaketteket átadta, hangsúlyozta, hogy Bánszki Mihálynak, a pilisi Sárkány Sámuel cserkészcsapat parancsnokának az ifjúság nevelésében végzett múlhatatlan érdemeiért és emberi magatartásáért adományozta. Bánszki Mihály az emlékplakett átvétele után meghatott szavakkal köszönte meg az elismerést. Gyöngyösi Károly, aki szinte nélkülözhetetlen a pilisi amatõr sportkör életében, a „Pilis községért” emlékérmet sporttevékenységéért kapta, azon belül is az évtizedeken végzett önzetlen társadalmi munkájáért. Munkája nagyban hozzájárult, hogy ma egy felfejlõdõben lévõ amatõr sportkör mûködik községünkben. A polgármester hangsúlyozta, hogy a képviselõ-testület 1996-ban is (kivételesen) két személy részére adományozott díszpolgári címet. 1996-ban Pilis
II. évfolyam 5. szám
község díszpolgára lett Hinffner Erzsébet nyugalmazott tanítónõ és Sándor Béla, a községháza nyugdíjas dolgozója. Miután Hinffner Erzsébet egészségi állapota miatt az ünnepségen megjelenni nem tudott, ezért az utódok (Földvárszki Zsuzsa igazgatónõ) vették át a Díszpolgári oklevelet és a velejáró gyönyörû ajkai kristályvázát, melyet a közeljövõben kívánunk átadni a kitüntetettnek. Ezután Hinffner Erzsébetrõl szólt a polgármester a fiatalabbaknak, hiszen az idõsebbek mind ismerik kedves személyét, õt, aki „kiváló szakmai tudással sok-sok gyermeket tanított meg írni, olvasni és ezekkel egyidõben elvetette bennük azt a magot, amely a jóra és a szépre törekvést jelenti.” Ezután felolvasta Hinffner Erzsébet köszönõ levelét. Utána Sándor Béla urat szólította az emelvényhez, és így méltatta életútját: „Igen Tisztelt Sándor Béla úr igen tisztelt Béla bácsi! Különös öröm számomra, hogy díszpolgári címét nemzeti ünnepünkhöz, október 23-ához kapcsolódva tudom Önnek átadni... Megköszönöm Önnek azt az emberi magatartást, mellyel a községet a nehéz napokban az 1956-os forradalom idején vezette, mindig szerényen, de mindig határozottan és eltökélten. Azt szolgálta, hogy a pilisi nép ne szenvedjen szükséget, és amennyire csak lehet a legkisebb áldozattal járjon az akkori országégés.” Sándor Béla a mikrofonhoz lépett és meghatottan kedves szavakkal köszönte meg a kitüntetést. E sorok írója tudja, érezte a felcsattanó tapsokból, hogy jól választottak, amikor a kitüntetõ címeket adományozták a képviselõk. A Szózat hangjainak eléneklése után az ünneplõk a tavaly felállított kopjafánál elhelyezték a kegyelet koszorúit. - hírmondó -
Testületi ülésen történt... Október 14-én került sor a Képviselõ-testület soros ülésére, amelynek TV-felvételét már láthatták olvasóink. A képviselõtestületi ülésen történtekrõl a következõ tájékoztatást adjuk. Napirend elõtti beszámolók és képviselõi felszólalások után elsõként a víz- és csatornahálózatot üzemeltetõ Gyáli Vízmû Kft.-hez való csatlakozás kérdését tárgyalták. Miután a csatlakozáshoz minõsített többségre volt szükség és ezt a javaslat nem kapta meg, a témát a következõ testületi ülésen újra kellett tárgyalni. Ezután a lakásokról szóló önkormányzati rendeletet helyezték hatályon kívül, mivel a rendelkezések szerint csak akkor van rá szükség, ha az önkormányzati tulajdonban lévõ lakások száma meghaladja a húszat. Az elmúlt idõszakban történt változások és értékesítések miatt a jelenlegi lakásszám húsz, így különálló helyi rendeletre nincs szükség. A következõkben a háziorvosi álláshely pályázatának kiírásáról tárgyaltak és döntöttek úgy a képviselõk, hogy a munkajogi törvények értelmében - a korábbi döntés szellemében - a negyedik háziorvost a polgármester nevezze ki. Az ülés második részében a részben önálló intézmények gazdasági ügyintézõjének pótlékáról tárgyaltak és a képviselõ-testület határozatában ‘96. december 31-ig jóváhagyta a pótlékok kifizetését. Ezután utcaelnevezésrõl tárgyaltak, majd a Pilisi Amatõr Nagyközségi Sportkör támogatási kérelmét is megvitatták és 100.000 Ft azonnali támogatást szavaztak meg a kiszolgáló helyiségek fûtéskorszerûsítésének megkezdésére, valamint 150.000 Ft további támogatásra tettek ígéretet a sportkörnek, melyet a pénzügyi fedezet megteremtése után adnak át. A továbbiakban elõterjesztések hangzottak el. Itt a Testnevelési és Sportdíj adományozására tettek javaslatot a Pest megyei ön-
kormányzatnak. A díjra Povázsan Jánost terjesztették fel, aki mint ismeretes, többek között a világbajnoki ezüstérem tulajdonosa. Az Egészségügyi Bizottság elnöke az Idõsek Napközi Otthona mûködésének felülvizsgálatára tett javaslatot, amit a testület elfogadott. A kulturális bizottság elnöke a Millecentenáriumi programok részeként létrehozott faluház megvásárlását javasolta a testületnek, amelyrõl pénzügyi fedezet hiányában úgy döntöttek, hogy a faluház megvásárlásának támogatására külön számlát nyitnak, ahová a lakosság is befizethet, ugyanis a testület szponzori támogatások nélkül nem tudja megvásárolni az ingatlant. A nyilvános ülés végén a Dolina Szövetkezet gázellátási kérelmérõl tárgyaltak és név szerinti szavazással a kérelemnek helyt adva úgy döntöttek, hogy 1997. január 1-tõl 3 éves részletfizetési kedvezmény megadása mellett 3 millió forintért engedélyezik a gázhálózatra való csatlakozást. Ezt követõen zárt ülést rendeltek el, miután a következõ napirendi pontok személyiségi jogokat érintettek. A már régóta húzódó fogorvosi álláspályázatról született döntés, mely értelmében december 1-tõl Dr. Bálint Nagy Ildikó kezdi meg rendelését községünkben. A doktornõ az elsõ idõszakban az önkormányzat alkalmazottjaként végzi munkáját. Ezután a díszpolgári címek adományozásáról tárgyaltak, s ez évben rendhagyó módon két díszpolgári cím, valamint két „Pilis községért” emlékérem adományozását határozták el. Díszpolgári címet adományoztak Hinffner Erzsébet nyugalmazott tanítónõnek és Sándor Béla úrnak, akik oly sokat tettek községünkért.
HÍRNÖK
II. évfolyam 5. szám
Pilisért emlékérem kitüntetésben részesült Gyöngyösi Károly a labdarúgás területén végzett munkájáért és Bánszki Mihály a cserkészcsapatban végzett eddigi tevékenységéért. A díjak átadására október 23-án délelõtt 10 órakor a községi ünnepségen került sor. Az ülés végén lakásbérleti kérelmeket, valamint fellebbezéseket, építési telkek cseréjére és értékesítésére vonatkozó kérelmeket tárgyaltak és hoztak döntést ez ügyekben.
Rendkívüli ülés Október 23-án a községi ünnepség után rendkívüli testületi ülésre is sor került. Amint már olvashatták, október 14-én nem született döntés a víziközmûvek mûködtetését végzõ Gyáli Víziközmûhöz való csatlakozásról. A témát újra részletesen megvitatva a képviselõ-testület hosszas vita után név szerinti szavazással úgy döntött, hogy megbízza a polgármestert a csatlakozás szerzõdésének az elõkészítésével. A végleges szerzõdéstervezetet az aláírás elõtt a vitatott kérdések tisztázása után a képviselõ-testület hagyja jóvá.
Felhívás Felhívjuk a lakosok figyelmét, hogy minden telek-, ingatlan- és kerttulajdonos kötelessége a portája elõtti utcarész, árok stb. tisztántartása, a falevelek összegyûjtése, a fák gallyazása, a gyalogjárda járhatóvá tétele. Kérjük, ezekrõl ne feledkezzenek meg, különösen nem a téli idõszak beköszöntése után! Mindannyiunk nevében köszönjük!
3. oldal
Egy testületi határozat apropójaként A legutóbbi önkormányzati testületi ülés határozata a Dolina Szövetkezetnek a 150 m3/ó gáz vételezési kapacitást biztosított rendkívüli kedvezménnyel (3 millió Ft közmûfejlesztési hozzájárulást 4 év alatt, 3 részletben, amely az inflációt figyelembe véve 1.6 millió Ft mai reálértéknek felel meg.) Ez a kedvezmény (85%-os) azt jelenti, hogy a Dolina Szövetkezet csak 10.000 Ft/m3-t fizet közmûfejlesztési hozzájárulásként, ugyanakkor a lakosságtól (aki most, vagy ezután köti be a gázt, és sokan közülük szociális támogatásra szorulnak) továbbra is megköveteljük a 70.000 Ft/m3 összeget. A Dolina Szövetkezet kérelmét ismét tárgyalásra javaslom, mivel a bizottság és a testület tagjait félreinformálták, nem került a téma alapos vizsgálatra. Számos olyan körülmény, érv merült fel a határozat óta, ami véleményem szerint döntõen befolyásolja az említett kérelem elbírálását. Kifogásolom, hogy amikor az önkormányzat pénzügyi gondokkal küzd, nem tud beruházni, utat karbantartani, építeni, hiteleket és kamatait (évi 42 millió Ft) idõben törlessze, ugyanakkor egy profitorientált, jól menõ szövetkezetnek adjon 85%os kedvezményt? A Dolina Szövetkezet hitelképes, igen jelentõs (több tízmilliós) használaton kívüli pénzzé tett és tehetõ vagyonnal rendelkezik. Ilyen mértékû kedvezmény nyújtásával szûk csoportérdeket helyezünk elõtérbe a nagyobb közösség (nagyközség lakossága) érdekeinek rovására. Tekintettel arra, hogy igen jelentõs (10,5 millió vagy 1,6 millió) önkormányzati forrásról kell határozni, szükségesnek tartom, hogy e kérdéskörben a pilisi lakosság körében a közvélemény-kutatást elvégezni és ennek ismeretében hozni a végleges döntést. Vízvári Sándor
Beszámoló Tisztelt pilisi polgárok! A Pilisi Dolina Mezõgazdasági Termelõ és Szolgáltató Szövetkezetet, mint a község egyik legnagyobb gazdálkodó szervezetét kívánjuk bemutatni. A Dolina Szövetkezet 1993. április 1-jén alakult, 60 fõ növénytermesztésben, az Újtanyai telephelyen dolgozó pilisi tagokból. Az Aranykalász Szövetkezet az 1992. év végére gazdaságilag mélypontra került, a szövetkezetben lévõ vagyon megmentése és mûködtetése érdekében a Dolina Szövetkezet is reorganizációs hitelt vett fel, a növénytermesztéshez szükséges gépek és berendezések, valamint ingatlanrészek megvásárlásához. Az 1993-ban vállalt hitelteher 22 millió forint volt. Az így megszerzett, valamint bérelt vagyonnal végezte tevékenységét szövetkezetünk 1995. május 23-ig, amikor is az Aranykalász Szövetkezet
szétválásakor 172 nyugdíjas tag és 351 kívülálló üzletrész-tulajdonos csatlakozott szövetkezetünkhöz. A Dolina Szövetkezethez került üzletrészvagyon értéke 133.353 eFt lett. A csatlakozó tagok és üzletrésztulajdonosok bizalmát ezúton is megköszönjük. A Dolina Szövetkezet mintegy 2000 ha területen gazdálkodik, haszonbérleti szerzõdés és szolgáltatás keretében. Az 1996. évben új nagygépeket vásároltunk, amellyel célunk a bérelt termõföldek jó hatékonyságú mûvelése, szolgáltatásaink megbízható elvégzése, és a földtulajdonosok igényeinek maradéktalan kielégítése. Mintegy 1000 földtulajdonossal állunk szerzõdéses kapcsolatban. A helyi Földkiadó Bizottsággal való együttmûködéssel kívánjuk segíteni a termõföldek kijelölését, birtokbavételét, amely mindannyiunk érdeke.
Szövetkezetünk minimális adminisztratív létszám mellett 59 dolgozót foglalkoztat, pilisi lakosokat. A Dolina Szövetkezet - a hátrányos gazdasági szabályozók, a kedvezõtlen idõjárás, évente felvett jelentõs növénytermesztési, valamint a fennálló reorganizációs hitelteher mellett megõrizte fizetõképességét. A szolgáltatások költségcsökkentéséhez nagy segítséget jelentett Pilis Nagyközség Önkormányzati Képviselõtestületének 1996. október 14-i határozata, mely szerint az Újtanyai gázellátás hálózatfejlesztési költségeinek megfizetésére, 3 éves idõtartamra részletfizetési lehetõséget adott. Ezúton is köszönjük a Képviselõtestület támogatását. Tisztelettel: Dolina Szövetkezet Igazgatósága
4. oldal
HÍRNÖK
Hármas ünnep a Katolikus Egyházközösségben Nagy ünnepre hívott a harangszó október 27-én a katolikus templomba. A gyülekezet hármas ünnepet ünnepelt. Az elsõ ünnep a hagyományos templombúcsú volt, a másik ok az ünnepre a felvidékrõl 50 éve kitelepített magyarokról való megemlékezés (mely már 26-án a Községháza falán emléktábla elhelyezésével, és megemlékezõ ünnepséggel elkezdõdött), a hármas ünnep harmadik komoly és megemlékezésre méltó momentuma, hogy Dobozy István atya 20 évi pilisi szolgálat után nyugdíjba vonul, és átadta helyét -ha nem is véglegesen - Frajna András esperes úrnak. Az Istentisztelet végén, melyen a búcsúzó atya és az esperes úr is megemlékezett az ünnepekrõl, különbözõ szervezetek búcsúztak Dobozy István atyától. Fazekas János, a Katolikus Gyülekezet világi vezetõje méltatta a nyugdíjba vonuló érdemeit és kívánt neki hosszú életet és békés nyugdíjas éveket. Utána a társegyházak képviselõi búcsúztatták Dobozy István atyát. Szólt az ünneprõl és az Önkormányzat nevében elbúcsúzott a 20 éves szolgálattal Pilis községhez kötõdõ plébánostól Pintér Mihály polgármester is. Beszédét az alábbiakban adjuk közre. „Igen Tisztelt Ünneplõ Katolikus Gyülekezet! Megtiszteltetés számomra, hogy a nagyközség vezetése nevében szólhatok Önökhöz. Mondandóm egy részét a Felvidékrõl 50 éve kitelepített és Pilisen otthonra talált katolikus hívõknek már tegnap az emléktábla avatásán elmondtam, de miután nem lehetett mindenki jelen, fõbb mondandóját itt most megismétlem. Amit elmulasztott az elmúlt 50 év vezetése, az egy apró gesztus volt, amely gesztus hiánya mindig bánthatta Õket, mert csak néhány szót kellett volna kimondani. Ezt a néhány szót most én ismét kimondom: Kedves 50 évvel ezelõtt betelepültek és leszármazottaik! Ez a község most hivatalosan is befogadja Önöket, és pilisi állampolgároknak tekinti mindannyiukat. Nem esett nehezemre kimondani ezeket a szavakat, hiszen Önök mindnyájan bebizonyították, hogy országunknak hû állampolgárai, községünknek pedig becsületes, szorgos, megbecsült polgárai. A másik ok, ami miatt szólni kívánok, az egy búcsú ténye. Nem szeretek búcsúzni. Valaki azt mondta: „búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni.” Fájó szívvel búcsúzom Dobozy István atyától, aki 20 év pilisi szolgálat után megérdemelt nyugalomba vonul. Kedves Dobozy Atya! Kedves Pista Bátyám! (Volt szíves megengedni, hogy így szólítsam Önt.) Rövid 2 éves ismeretségünk alatt én Önben egy melegszívû, a híveiért élõ lelkipásztort ismertem meg, akitõl minden egyes beszélgetés alkalmával valamit tanultam. Kérem, ne veszítse el derûs optimizmusát, életigenlését a nyugdíjas éveiben sem. Önt hívei igen nagy szeretettel és tisztelettel övezik. Távozása nagy ûrt hagy, és tudom, hogy Frajna András esperes úr - aki átveszi Öntõl a szolgálatot mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az Ön mûvét folytassa. Most, amikor Frajna esperes úrnak munkájához sok sikert, kitartást, erõt kívánok, és abbéli reményemet fejezem ki, hogy viszonyunk az Önkormányzat és az Egyház között töretlenül jó marad, csak azt tudom mondani: Isten Önnel, Dobozy Atya !” Dobozy István plébános úr 1996. november 4-én költözött el Pilisrõl. - mester-
II. évfolyam 5. szám
Mese felnõtteknek Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, a Börzsöny lábánál, ahol a Garamba ömlik a Perec, volt egy kis falu. Ebben a kis faluban élt egy szegény ember feleségével és családjával, a falu, mint egy nagy család, szinte mindenki mindenkinek rokona testvér, sógor, koma. Minden ünnep és minden bánat közös volt. Földet mûveltek, állatokat neveltek. A földek zsírosak, jól termõk voltak. Az állatoknak volt makkot termõ erdõ, a szélén kis patak csordogált, a Perec. A szegény ember és felesége sokat dolgozott, kuporgatott és épített egy kis házat. Boldogan éltek, nevelgették egyetlen kislányukat, aki hamarosan nagylánnyá serdült és férjet is talált magának a faluban. A szegény ember és az asszony boldogok voltak, de a békés égen egyszercsak szürke felhõk mutatkoztak. A háború vihara közeledett, és nemsokára elérte, feldúlta a mesebeli kis falu békéjét. Katonák szállták meg a falut és felélték a szegény emberek tartalékát. Aztán, mint minden rossznak, egyszer ennek is vége lett. A katonák lassan kivonultak a faluból, de elvitték a szegény embert sok másik társával együtt. A faluban sok család apa nélkül maradt, az asszonyok végezték a nõi és férfi munkát egyaránt. Nehéz volt. A szegény ember hónapokig tartó deportálás után végre hazakerült családjához, ahol már egy kislányunokának örülhetett. Úgy tûnt, a háborúnak vége, de nem volt vége a megpróbáltatásoknak. A béke eredményeképpen a Felvidéket más országhoz csatolták. A faluban szárnyra kapott a hír, aki magyar, annak el kell mennie Magyarországra, mert ez itt már nem az. A szegény ember és családja nem hitte, hogy ez megtörténhet. Amikor hallottak róla, csak mosolyogtak, ilyet nem tehet meg senki ember fia - mondták. És mégis megtették. Hónapokig csak szájról-szájra járt a hír, de egy napon kidobták és felolvasták azok névsorát, akik magyarnak vallották magukat. A szegény ember is, hiszen magyar volt, nem mondhatott mást, csak az igazat, nem hitte, hogy ezért büntetés jár. Elkezdõdött a bizonytalanság ideje, minden nap ajándék volt, amit még övéik között tölthettek. Nemsokára jött egy teherautó és ami ráfért, azt föl lehetett rakni, ami nem, az ott maradt. Ott maradt a szegény ember keserves munkával épített háza, ott maradt a sógor, koma, ott maradt az ifjúsága és az öregjei a temetõben. Azután véget nem érõ utazás következett vonaton, vagonokban, sík vidéken. A szegény ember hegyekhez szokott szemének ez furcsa volt, míg egy alföldi faluban megállt a vonat és azt mondták, végállomás. Megérkeztünk. 1947. október 20-a volt és 13 család érkezett a Felvidékrõl. Senki sem várta õket a falu vezetõi közül, még napokig a vagonokban laktak. Akkor még nem sejtették, hogy új otthonukba érkeztek, sõt évek múlva is gyakran mondogatták egymás közt: „Visszamegyünk mi még!” És az új helyen úgy is kezdtek élni, hogy egy percre sem feledték: hazamegyünk mi még! Kaptak házat, földet, de semmi sem pótolta azt, ami ott maradt, az otthont. A falu nehezen fogadta be õket - mások voltak, és nem is tettek sokat azért, hogy elismerjék, befogadják õket, - hiszen vissza akartak menni haza. Ahogy az évek teltek, be kellett látni, nincs visszaút! De már nem volt idõ újrakezdeni. A szegény ember elköltözött a temetõbe, sok év múlva a felesége is követte õt. Az unokák már nem ismertek más otthont, így nekik ez az egyetlen haza. És szüleik, nagyszüleik keserû életútját ismerve, õk már nem engedték senkinek, hogy otthonuk elhagyására kényszerítse õket. Bár a világ más tájain ma is megismétlõdik a történelem, mi ne engedjük, hogy ez újra megtörténjen. De sajnos egyszer megtörtént, így volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon utána. Rihász Ferencné
HÍRNÖK
II. évfolyam 5. szám
5. oldal
Lábunk alatt zörgött az avar... „Az egész évszakban figyeljék meg az idõjárás változékonyságát, a természet változásait, az õsz szépségeit. Ismerkedjenek olyan állatokkal, melyek vadon élnek. Ezek elsõsorban olyan négylábú állatok legyenek, amelyek nevei a mesébõl ismertek számukra” - írja az óvodai nevelési program. Ez évben nyílt lehetõség arra, a szülõk anyagi segítségével, hogy az óvodai csoportok egész napos kirándulásokon vegyenek részt. Október 16-án a Rákóczi úti óvoda középsõ csoportosai már korán siettek az óvodába, hátizsákokkal felszerelkezve. Izgatott készülõdés vette kezdetét, miután megtízóraiztunk. Autóbusszal utaztunk Budapestre, célunk a Budakeszi Vadaspark megtekintése volt. Éppenhogy elértük a fõvárost, szakadni kezdett az esõ. Erre is felkészültünk így útirányt változtattunk. Irány a Pálvölgyi barlang - ott nem ázunk meg! A gyerekek elképzelni sem tudták, hogy lehet a föld „gyomrába” lemenni. Kissé szorosabbra fogták egymás kezét, néhányan a felnõttek közelébe férkõztek. A barlang túravezetõje rövid mesével vezette le a gyerekeket. S õk mind bátrabban, növekvõ kíváncsisággal lépkedtek
egymás után libasorban, hol szûkülõ, hol lefelé, hol felfelé vezetõ úton. Olyan fogalmakkal ismerkedhettek meg, mint a „szakadék, hasadék, cseppkövek, megkövesedés, stb.” A „Tündérek kútjánál” megvártuk, hogy a lecsepegõ víz fodrozza a víztükröt. A „Hófehérke és hét törpéje” nevû képzõdményt közösen számoltuk meg. Legmulatságosabb talán a „Nagymama lekvárja” cseppkõ volt, melyet a túravezetõ lámpájának fénye átvilágított. Láttunk sokféle cseppkövet, melyek formáját közösen találtuk ki, ilyenek voltak: erdõ, vízesés, függöny, krokodil. A barlang utolsó méterein megálltunk, s a vezetõ megkérdezte, akarjuk-e tudni, milyen sötét van a barlangban, s a gyerekek igenlõ válaszára lekapcsolta a világítást. A fekete sötétség rövid ideig tartott. Mire kiléptünk a barlangból, vakító napfény fogadott bennünket. A buszba visszaülve rövid idõ alatt átmentünk Budakeszire. Megebédeltünk a központi konyha által készített úticsomagból, majd bementünk a Vadasparkba. A gyerekek csodálkozva nézték, hogy az állatok mekkora területen élnek. Sok-
féle erdei állatot láttunk. Ezek közül a kis vadmalacok, a dagonyázó bivalyok, a hatalmas szarvasbika kerítése elõtt töltöttek a legtöbb idõt. Közben lábunk alatt zörgött az avar, fejünk fölött a harkály dolgozott nagy kopácsolással, s felfedeztük a fák törzsein a kisebb-nagyobb odúkat. A ketreceknél bámészkodva megjegyezték, hogy a rókának szomorú a szeme, biztosan nem szeret itt élni. A vadkacsák hangoskodására felelve énekelni kezdtek egy dalt, és nevettek, mikor a kacsák válaszként „sudriztak”. A madarakat megcsodálták, legjobban mégis a baglyok tetszettek, fõleg az egyik, amelyik fél szemével hunyorgott. A vadmacskát alig vettük észre, mert bundájának színe megegyezett a lehullott falevél színével. A mosómedve mókásan kapaszkodott a rácsba. A gyerekek sok új ismerettel, élménynyel érkeztek vissza az oviba, ahol a szülõk fogadták õket. A gyerekek nevében köszönjük a lehetõséget, s bízunk a kirándulások folytatásában. Hadas Jánosné
II. Pilis Íjászkupa Október 26-án, egy napsütéses szombati napon került megrendezésre a II. Pilisi Vadász- Íjászverseny. A tavalyi versennyel szemben, ahol csak a pilisi íjászok versenyeztek, idén nagyobb mezõnyben mérhették össze tudásukat az Ikerfenyõ mellõl indulva. A budapesti Elit-Huntertõl jöttek a legtöbben, õk 20 fõvel képviseltették magukat. Megkapó látvány volt, ahogyan az ünnepélyes megnyitón a közel 40, terepszínû ruhába öltözött, távcsöves íjjal felszerelkezett sportoló felsorakozott. A nagy érdeklõdésre való tekintettel a felnõttek mellett külön gyerekkategóriában is lehetett indulni. A 4 csoportba osztott társaság külön-külön indult a 16 céltáblás akadályterepre. A pálya
össztávja kb. 2 km volt. A céltáblákat a versenyzõk tetszõleges sorrendben közelíthették meg. Nagy küzdelem jellemezte a versenyt, a leltárhoz pedig néhány elvesztett nyílvesszõ is hozzátartozik. Eredmények: Felnõtt férfi: 1., Szilágyi Antal (312 pont), 2., Povázsan János (302 pont), 3., Nagy Gábor (300 pont) Gyermek: 1., Jóvér István, 2., Bence István, 3., Cseh Anita Reméljük, jövõre versenyünk színvonalának híre megy, és a pilisiek még több „idegenpályás” csapattal szállhatnak versenybe. Bízunk abban is, hogy a következõ évben sikerül visszaszereznünk a kupát. Köszönjük a Vadásztársaság segítségét, megértését és türelmét! -DSE-
FOTÓ: Baráth Bálint
Asztalitenisz versenyfelhívás!
A verseny izgalmas pillanatai
Dec. 6-án „Mikulás-váró” éjszakai asztalitenisz verseny lesz a Széchenyi Iskola tornatermében. A versenyt a DSE szervezi. Nevezni bárkinek lehet a helyszínen 18 órától. A verseny 19 órától kezdõdik, addig, amíg tart a lelkesedés. -DSE-
HÍRNÖK
6. oldal
II. évfolyam 5. szám
1100 évre emlékeztünk
FOTÓ: Baráth Bálint
„Érezzétek, tanuljátok meg már fiatalon, hogy - Zrínyivel szólva - : »Nem vagyunk alábbvalók egy nemzetnél sem.« Érezzétek: magyarnak lenni szép és felemelõ érzés, és mindig is az volt, mert ez a magyarság 1100 éves történelme során példát adott kitartásból, szorgalomból, hazaszeretetbõl és toleranciából a világnak. Példát mutatott és mutat ma is emberségbõl ... És tudjátok meg: ez a kis ország, mely a mi magyar hazánk, oly sokat adott a világnak és Európának, hogy ha bárhol a világon elhangzik a szó, hogy magyar, büszkén, emelt fõvel vállalhatjátok!”
A megkoszorúzott emlékkereszt Ezeket a szavakat Pintér Mihály polgármester mondta el azon a falunapon, mely a szeptember 14-e és október elseje között zajlott, egyhetes Pilisi Millecentenáriumi Napokat zárta. Igaz, már a valódi programsorozatot megelõzõen is több olyan esemény történt Pilisen, amelyet az 1100 év jegyében rendeztek. Ilyen volt az idõben talán legközelebb álló Jótékonysági hangverseny Szigeti Mária operaénekesnõ és a Gerje-Party Fúvósegylet részvételével. A hangversenyrõl olvasóink részletesebben a Hírnök elõzõ számában olvashattak. A millecentenáriumi napok igen sokféle programmal várták a pilisieket. Az
egy hét jelmondatát Anatole France-tól kölcsönözték: “Ne veszítsünk semmit se a múltból. Csakis a múlttal alkotjuk a jövendõt!” Ennek a mondatnak a szellemében több kiállítás is készült, és mind a múltat próbálta meg felidézni. A kiállítások színvonalának említésekor azt is el kell mondani, hogy azokat teljesen amatõrök hozták létre, a helyenként felfedezett hiányosságokat, apróbb hibákat ezért tekintsük el nekik! A leghosszabb idõtartamú kiállítást, melynek címe „Szemelvények Pilis múltjából” volt, a Polgármesteri Hivatalban tekinthették meg az érdeklõdõk. A tanácsteremben és a folyosón szinte minden pilisi szervezet felvonultatta múltjának legfontosabb eseményeit. Rengeteg érdekesség került elõ a tárlatra a két általános iskola, a három óvoda emlékeibõl. Teret kapott az evangélikus, a katolikus és a református egyház is, de mellettük volt látható a Gazdakör és az Ipartestületek kiállítása is. Szerepelt a sportélet néhány kiemelkedõ eredménye, és persze nem feledkezhetünk meg a cserkészekrõl sem. Szinte kizárólag a magángyûjtõk fiókjaiból került elõ az az anyag, amibõl sikerült összeállítani egy kulturális visszatekintést és szép számban láthattunk pilisi képeslapokat is. Pilis összefoglaló történelmét Ocztos István írta meg és állította össze, neki köszönhetõ egyébként a Pilisi történeti kiállítás szervezése. Rendkívül értékes leleteket bocsátott rendelkezésre a kiállítás idejére a ceglédi Múzeum: az egyik tárlóban a mai Pilis területérõl származó avarkori leleteket csodálhattuk meg. Érdekességként említeném meg a kiállítás azon képét, aminek elõkerülése sok más kiállított tárgyhoz hasonlóan nagy meglepetést okozott: honfoglalásunk 1000 éves évfordulójára készítették községünk akkori elöljáróinak tablóját. Lehetetlen felsorolni minden érdekességet, hisz minden olyan tárgy, fénykép, írás nagy ámulatot váltott ki, ami a maga idejében talán teljesen természetes volt, ám az évek során feledésbe merült. Sok emléknek sajnos nem jutott hely, de azt hiszem, minden pilisi vágyát fogalmazom meg akkor, amikor azt mondom:
remélem, a most kiállító szervezetek, intézmények valamikor a közeljövõben helyet kapnak egy-egy önálló kiállításra is! Nagyon nehéz volt a kiállítást rendezõk dolga, hisz rengeteg emlék került elõ, sajnos helyhiány miatt nem mind kerülhetett ki a tárlókba. Mégis köszönet illeti mindazokat, akik bármilyen tárggyal, fényképpel, emlékkel segítették vagy legalábbis szerették volna segíteni a kiállítás sikerét. A tárlatot a szervezõk nagy örömére nagy látogatottság jellemezte, meglepõen sokan nézték meg. A másik kiállítás, ami a múltat idézte, pénz híján egy kölcsönkapott magánházban kapott helyet. Ezt a századforduló táján épült parasztházat az aszszonyklubok hozták helyre rengeteg munkával. Régi álom Pilisen egy „Faluház”, hiszen a múlt megõrzését illetõen a 24. órában vagyunk! A faluház a tót hagyományokat mutatta be a használati tárgyakon és az egész ház berendezésén keresztül. Nemcsak a ház, de az udvar is érdekes látnivalókat tartogatott: gémeskút, köcsögfa és még sorolhatnám tovább. A megnyitón a Vidám Tavasz Asszonyklub tót népviseletben, szlovák népdalokkal fogadta a vendégeket. Ha a Pilis történeti kiállításon megemlítettem Ocztos Istvánt, akkor itt köszönetet érdemel Paulovicz Pálné Manyi néni, aki nemcsak a házat biztosította, hanem az ötlet szülõanyja is volt. Bár nem kiállítás volt, mégis a történeti visszatekintések közé kell sorolni több beszélgetéssel egybekötött vitaestet. Az elsõ ilyen elõadás Sárkány Sámuel életérõl és munkásságáról szólt. Sárkány Sámuel püspök talán legérdekesebb tette az, hogy 1894-ben õ temette újra Kossuth Lajost. Az elõadást kedden este Pálinkásné Princz Márta tartotta. Szerdán a „Képek Pilis múltjáról” címmel megrendezett vetítésen háború elõtti és háború utáni filmeket láthattak az érdeklõdõk. Itt fõként Bognár József amatõr filmfelvételeit nézhettük meg, valamint elõkerült néhány, a témához kapcsolódó régebbi kábeltelevíziós felvétel is, köztük olyan is, amely vágatlanul, teljes egészében adásban sosem volt. A vetítésen, melynek Haluszka Klára képviselõnõ volt a házigazdája, nagy élményt okozott, ha sikerült a nézõknek ismerõseiket ifjúkorukban felismerni. Bognár “Józsi bácsi” annak idején szinte minden jelentõs pilisi eseményen részt vett kamerájával, így maradhatott nyoma több konfirmációnak, színjátszóköri próbának, nevezetes falubeli eseménynek. Csütörtökön este Dr. R. Kiss
II. évfolyam 5. szám Csaba tartott elõadást szintén a múlthoz kapcsolódóan a Honfoglalásról. A fogorvos „csak” hobbiból foglalkozik a magyarok történetével - amint az az elõadáson kiderült, nem is rosszul! Több nézet is összecsapott az est folyamán, így R. Kiss Csaba elõadása szinte észrevétlenül vált tudományos vitává. Ez is a nagyfokú érdeklõdést bizonyítja. A héten az utolsó, múlthoz kapcsolódó beszámolót Keveházi László esperes úr tartotta. A téma itt az iskolák története, szerepe, fontossága, valamint az egyház és az iskola kapcsolata, több évszázados viszonya volt. A Pilis Díszpolgára címet viselõ nyugdíjas esperes ma a Teológián tanít egyháztörténetet. Az egy hét során nemcsak a múltat idézték fel, természetesen rengeteg olyan rendezvény közül választhattunk, amelyek ugyan témájukban kötõdnek a múlthoz - persze ez érthetõ a millecentenáriumi ünnepek alatt - , de mégis a jelenben zajlottak. Ilyen volt például a programsorozat legelsõ rendezvénye, a Pilis-ismereti vetélkedõ. A versenyen különbözõ csapatok vehettek részt. A feladatok között szerepelt helyismereti kérdés, de voltak érdekes kérdések a község múltjával és történelmével kapcsolatban is. A gyõztes csapat neve, a „Tuareg” egy régi indián törzset idéz. A gyerekek épphogy csak visszatértek a „kutatóútjukról”, nem sokkal késõbb ugyanis kezdõdött az „Álmos” címû rockopera a ceglédi Go-Hebi Színjátszó kör elõadásában. Az eredetileg szabadtérre tervezett bemutatót a rossz idõ miatt az Emeletes Iskola tornatermében rendezték meg. A darab történetét és zenéjét a színjátszó kör tagjai teljesen önállóan írták meg, a téma - ahogyan arra a cím is utal - a magyarok õstörténete volt. Talán mondani sem kell, hogy a ceglédiek óriási sikert arattak. Ha már a kultúránál tartunk, meg kell említeni a Károli Gáspár Református Egyetem Énekkarának hangversenyét, amelynek megrendezésére a második napon, vasárnap került sor. Aki ide látogatott el, magas színvonalú elõadást hallhatott, talán nem túlzás, ha azt mon-
HÍRNÖK dom: csodálatos volt! A hivatalos ünnepi héten kívül, október 1-jén volt még egy hangverseny, amely azonban szintén a millecentenáriumi programsorozathoz kapcsolódik. A zene világnapján a Berlini Kórus adott nagyon szép hangversenyt az Evangélikus Templomban. Sajnos az érdeklõdés kisebb volt, mint amire a rendezõk számítottak, de aki eljött, igazán szép élményben volt része. Ide, a kulturális programok közé lehet továbbá sorolni - bár a hangversenyhez képest teljesen más mûfaj - a madár- és díszállat-kiállítást is. A kiállítás sikeréért a Monori Díszmadár és Kisállattenyésztõk Klubját illeti a dicséret. Több vetélkedõ is zajlott a hét folyamán. Fentebb már volt szó a Pilisismereti vetélkedõrõl. Ide bármilyen baráti társaság benevezhetett, kor nélkül. 18-án, szerdán és 20-án, pénteken azonban kizárólag az általános iskolások mérhették össze tudásukat és ügyességüket két vetélkedõn. Az elõbbi verseny inkább elméleti jellegû volt, játékos történelmi kérdéseket kellett megválaszolniuk a versenyzõknek. A gyerekek nagy felkészültségrõl tettek tanúbizonyságot, az eredmények is igazolják a verseny szorosságát. A második vetélkedõn a tanulók inkább az ügyességükre hagyatkozhattak. A két helyi iskola diákjai hét törzsben vetélkedtek, igen jó hangulatban. A megoldandó játékos sportfeladatok a honfoglalás eseményeihez és a honfoglalás kori magyarokhoz kapcsolódtak. A cím - “Játék idõ- és iskolahatárok nélkül” - nem véletlenül hasonlított a jól ismert televíziós sportjátékhoz! A gyõztes az 1. sz. iskola egyik csapata lett. 20-án délután iskolás labdarúgó tornát rendeztek, amelyen meghívott csapatok is részt vettek. Itt a pilisi GóliátMc Donald’s FC második helyen végzett. Az egyhetes eseményekre a szeptember 21-iki, szombati Falunap tette fel a koronát. Igaz, a rossz idõ itt is meghiúsított néhány eseményt, de a többi bõven kárpótolt mindenkit. Délelõtt 10 órakor ökomenikus szertartás keretében felavatták az egykori
Idõsek napja „Az Idõsek Nemzetközi Napja (október 1.) alkalmából ezúton is sok szeretettel köszöntjük Pilis lakosságának idõseit. Kívánunk jó egészséget, hosszú, örömteli életet. Pilis Önkormányzatának Szociális és Egészségügyi Bizottsága” Ennek alkalmából október elsõ hetében a bizottság tagjai személyesen keresték fel az 1916. január 1. és 1923. decem-
7. oldal Szentlélek Templom helyén létrehozott Millecentenáriumi Emlékligetet és felszentelték az Emlékkeresztet. A beszédet Pintér Mihály mondta el. A szertartáson részt vett olasz testvérvárosunk, Piazza al Serchio küldöttsége is, õk kifejezetten ezért jöttek Pilisre. Délután egy órakor indult útjára a szüreti felvonulók népes tábora, amely amellett, hogy lassan hagyománnyá válik, idén a falunapot is színesítette. Becsületükre legyen mondva a felvonulóknak - táncosoknak, lovasoknak és persze a “nézõknek” - , hogy a szakadó esõ ellenére sem adták fel és végigjárták a kitûzött utat. Míg a felvonulók járták az utcákat, az esõs idõ ellenére az íjászok érdekes bemutatót tartottak a Pilisen még fiatal sportágról. Ugyanekkor a Közösségi Házban Bessenyei Ferenc és Hatvani Kiss Gyöngyi adtak elõ népszerû nótákat és operettrészleteket. A rögtönzött színpadon - az idõ szólt bele itt is a helyszínbe - nagy sikert aratott a két elõadómûvész. A mûsor befejeztével a stafétát a Széchenyi Iskola tanulói vették át, táncokat, musicalrészleteket adtak elõ - szintén nagy sikerrel. Sötétedés után vette kezdetét a tûzijáték. Nehéz errõl elfogulatlanul beszélni, hisz csodálatos fényeket láthatott, aki nem bánta a szemerkélõ esõt sem. Az általános vélemény szerint talán az országos tûzijáték sem volt ilyen szép. Az egész hetet a szombat esti Szüreti Bál zárta. Este nyolckor kezdõdött a bál a táncos lábú fiatalok nyitótáncával, majd felszabadult hangulatban folytatódott a mulatás egészen hajnalig. Újat alkotott Pilis. Talán még az idõsebbek sem emlékeznek ilyen nagy jelentõségû és sikerû rendezvényre. Úgy érzem, eljött annak az ideje, hogy észrevegyük a körülöttünk lévõ világot, és efelé tett most ez a kicsi, de lelkes község egy óriási lépést. Bízom benne, hogy az 1101. évben is folytatódik kulturális örökségünk felkutatása és megõrzése! -sagi-
ber 31. között született pilisi idõseket, összesen 409 fõt és a település legidõsebb lakóját, Burka Lajosnét a Bence út 7. sz. alatt. Ebben az évben ezt a korosztály emeltük ki és csekély ajándékkal kedveskedtünk Nekik. (Elõzõ évben a 80 éven felüliekrõl emlékeztünk meg.) Átadtuk az emléklapot, a jókívánságainkat, és az 1.000 Ft-os élelmiszer vásárlási utalványt. Tudtunk váltani néhány szót az idõsek gondjairól, problémáiról, bepillantást nyertünk életükbe, ez a bizottsági tagok számára sok fontos információt adott. Királymezei Ágnes SZEB elnöke
8. oldal
HÍRNÖK
II. évfolyam 5. szám
Úszni tanulunk Az 1. sz. Általános Iskola alsó tagozatos tanulói 6 éve, 1990 óta minden évben folyamatosan rendszeres úszásoktatáson vesznek részt. Az elsõ években 50 körüli létszámmal csak kezdõ csoportban tanultak úszni a gyerekek. Késõbb azonban az igény megnövekedett, már 2 autóbusszal 90 tanulónk tölt el minden pénteken délután egy órát a legegészségesebb sporttal. Az évek óta folyamatosan járó gyerekeknek haladó csoportot is szervezünk, ahol már a különbözõ úszásnemeket sajátítják el. Az évi kb. 35 foglalkozás a szülõk többségének igen nagy anyagi megterhelést jelent. Minden évben próbálkozunk ezt a terhet csökkenteni azzal, hogy az e témakörökben kiírt pályázatokon részt veszünk. Sajnos a pályázatok szûkös anyagi helyzete miatt csak az 1994-ben beadott pályázatunk volt sikeres, ekkor a Nemzeti- Ifjúsági és Sport Alapítványtól 40.000 Ft támogatást kaptunk. Mindenki tudja, hogy napjainkban a gyerekek egyre jobban leterheltek és szabadidejükben is túl sokat ülnek a TV és a videó elõtt, egyre kevesebbet mozognak. Ezért különösen örülnek a szülõk, hogy olyan sporttal foglalkozhatnak szervezetten, pedagógus felügyelete mellett gyermekeik, amire egyébkent helyben nincs lehetõség. Úgy gondoljuk, ez a legfõbb oka annak, hogy egyre nagyobb az igény a szülõk és a gyerekek részérõl a tanfolyam
iránt. A létszám bõvítésének legfõbb akadálya az anyagi források hiánya, mind a nehéz anyagi helyzetben lévõ szülõk, mind az ugyanilyen gondokkal küszködõ iskola részérõl. A hat év alatt igen jó kapcsolat alakult ki a Kispesti Önkormányzat által mûködtetett uszodával, az ott dolgozó személyzettel, oktatókkal. Gyöngyi néni és Péter bácsi, a két szakképzett úszómester minden évben megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik a pilisi gyerekekkel. Az edzések családias, vidám hangulatúak. Ebben a tanévben meglepetésként a tanmedencében egy csúszda várta a gyerekeket, aminek az óra végi játékidõben óriási a sikere. Évrõl évre a gyerekek utazásához Topor Kálmán biztosítja az autóbuszt, ami figyelemreméltó segítség, ha belegondolunk, hogy ez 6 éves szinten minden pénteki napra igaz. Reméljük, az egyre növekvõ nehézségek ellenére lesz még kitartás a szülõkben és a pedagógusokban annak érdekében, hogy egyre több pilisi gyerek mondhassa el magáról: „Én már tudok úszni!”
Tagfelvétel a DSE-nél A DSE a következõ szakosztályokba várja a sportolni vágyó diákokat és felnõtteket: Asztalitenisz: Hetente kétszer edzés (Kedden 19.00, pénteken 18.00 órakor a Telepi Tornateremben) Jelentkezés: Bánhegyi Ferencnél a helyszínen. Íjászat: Heti kétszeri edzés. Jelentkezés: Povázsan Jánosnál, Gárdonyi G. u. 4. Ebbe a szakosztályba kizárólag felnõtteket várnak! Lovaglás: Hetente kétszeri edzés. Jelentkezés: Lovaspályán. Óvodás torna: Hetente egyszer. Jelentkezés: Óvodákban. Természetjárás: Havonta 1-szer, 2-szer. Jelentkezés: Kollár Judit, Bicskei u. 22. Tollaslabda: Hetente egyszeri edzés (Szombaton délelõtt). Jelentkezés: Szombati Gabriella, Bajcsy-Zs. u. 11.
A Pilisi DSE új szakosztállyal is bõvült! Sakk: Hetente 1 alkalommal (Péntek 16.30 órakor a Vasúti Óvodában) Jelentkezés: Pálinkás Jánosnál, Bence út 3.
A tagdíj változatlanul 200 Ft/hó. Minden sportolni vágyót szeretettel vár: a DSE
Szõnyiné Bán Ilona, Senkeiné Duchaj Mária, Major Pálné tanfolyamszervezõk
Nyílt túra a Börzsönyben Igazi indián nyári nap volt október 27-e, amikor a DSE szervezésében a Börzsönybe indultak a lelkes túrázók. A nagy csapat igen tarka volt: a legfiatalabb természetjáró alig töltötte be a 2. évét, a legidõsebb pedig már a hatvanas éveit taposta. A túra a nagybörzsönyi Malom-múzeumban kezdõdött. A környék 6 hajdani vízimalma közül ma már csak ez az egy mûködik. A XIV-XV. század fordulóján betelepített Nagybörzsöny nevû helység 1439ben kapott bányavárosi jogot, ám a XVIII. század végére a kiapadó bányák miatt jelentõségét vesztette, községi szintre zsugorodott. Innen indult tehát a túra a sárga jelzésen. A 44 fõs csapat jókedvûen, ragyogó hangulatban tette meg az elsõ kilométereket. Az 5. km környékén egy erdei patakban a vidám csapat duzzasztógátat is épített Halgas Sára fõ részvételével. A 10 km-es túra végén a túrázók a kisinóci turistaházhoz érkeztek meg, több tonna õszi falevéllel a hátizsákokban. A fáradt lábak, izmok lazítására számháború kezdõdött. Az erdõben egyre erõsödõ sötétség komoly nehézséget jelentett a számok leolvasásában. A zászlót sikerült megszerezni, hivatalos eredményt mégsem hirdettek, mivel a vesztes csapat „óvást” nyújtott be. Alapvetõen azonban mindenki nyert, aki a túrán részt vett! Jólesõ fáradtsággal, újabb élményekkel gazdagodva tértek haza a „harcosok”. Akinek kedve támadt csatlakozni egy vidám társasághoz, azt szívesen látjuk ‘97. január 18-án, a következõ túránkon! K.-S.
HÍRNÖK
II. évfolyam 5. szám
9. oldal
Októberben nyaraltunk 1996 júniusában a „Sansz” újság pályázatot hirdetett az önkormányzatok részére, melyben több témában lehetett pályázni hátrányos helyzetû gyermekek számára. A pilisi önkormányzat pályázati anyaga eredményes volt, és így nyílt lehetõség arra, hogy 1996. október 1-4 között 40 gyerek kirándulhatott Bakonyoszlopra, térítésmentesen. A Széchenyi István Általános Iskola és Szakiskolából 13 tanulót javasolt a tantestület, az 1. sz. Általános Iskolából 24 gyereket, míg az egyházak vezetõi 3 tanulót javasoltak a kiránduláson való részvételre. A gyerekek a 10-16 éves korosztályt képviselték. A csoportkísérõk: Hadas Jánosné, Kovács Károlyné, Kottász Katalin. A csoport október 1-jén reggel indult Pilisrõl a Bakony hegyei közé. Utunk elsõ megállója Székesfehérvár volt. A város alapjait Géza fejedelem vetette meg. Ma is jól ismert új latin nevét - Alba Regia - a magyar középkor idején kapta. Ezen a környéken volt a honfoglaló Árpád vezérnek és fejedelmi törzsének elsõ szálláshelye, és itt alakult ki az állami szervezet elsõ központja, székhelye. I. István korában már fallal övezték a települést és különleges kiváltságokkal ruházták fel. I. István építtette fel az elsõ székesegyházat, királyi palotát.
Gyaloglás után egy kis pihenés Fél évezreden keresztül, 1527-ig itt koronázták a királyokat, és az uralkodóház tagjait is jórészt itt temették el. A középkori Székesfehérvár a török idõkben pusztult el, a törökök felrobbantották a székesegyházat és a királyi palotát. A barokk idõben nagyarányú építkezések folytak Székesfehérvárott és a város mai képét jórészt ez, illetve a következõ klasszicista idõszak teremtette meg. A belváros fõtere a város „fóruma”, legfontosabb történelmi és építészeti emlékeinek gyûjtõpontja. Tekintélyes helyet foglal el a Püspöki palota impozáns épülettömbje, valamint szépen szimbolizálja az „Országalma” az akkori állami élet központja, Székesfehérvár egykori koronázó székváros jellegét. A Romkertben a hajdani székesegyház és királyi palota maradványai láthatók. Néhány lépésre a romkerttõl áll a ciszterciták temploma, melynek épületrészében mûködik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat irodája. A város északkeleti szélén, az Öreghegy nevû városrészben van Székesfehérvár egyik sajátos, igen népszerû látnivalója, az ún. Bory vár. A különbözõ történelmi építészeti stílusok jellemzõ vonásait utánzó hangulatos épületegyüttes számos látogatót vonz. A különös hangulatú „várkastélyt” és parkját az építõ Bory Jenõ szobrászmûvész közel 500 szobra díszíti. Kanyargós utunk végén megérkeztünk Bakonyoszlopra, egy kedves faluba, és az ott mûködõ Diákotthonban volt a szállásunk. Rövid séta után megismerkedtünk a településsel, majd a gyerekek birtokba vették a Diákotthon sportpályáját.
Az elkövetkezõ néhány napban ellátogattuk a környék nevezetességeihez. Zircen járva meglátogattuk a III. Béla által alapított cisztercita Apátságot. A török harcban az Apátság elpusztult, majd a Rákóczi-szabadságharcot követõen népesült be újra Zirc és kezdték el építeni a jelenleg renoválás alatt álló barokk stílusú templomot és apátságot. Zircen született Régely Antal nyelvtudós, aki Oroszországban kutatta a magyar nép finnugor rokonainak életét és nyelvét. Az õ nevét viseli az apátság épületében mûködõ Mûemlék Könyvtár, mely az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona. Szintén az apátság épületében található a Bakonyi Természettudományi Múzeum, ahol a Bakony jellegzetes növény- és állatvilágával ismerkedhettek meg a gyerekek. A barokk épületcsoport mögött hatalmas kiterjedésû, fallal kerített arborétum található. Sajátossága, hogy két évszázadon keresztül tervszerûen telepítették ide a világ különbözõ részeirõl származó növénykülönlegességeket. Kellemes sétát tettünk az érdekes növények között. Kicsit fárasztó volt a gyalogtúra, melyet Csesznek várához tettünk. A várdombon látható a XIII. sz.-i eredetû vár romja. A gótikus stílusú várnak jelentékeny hányada maradt meg. Valószínûleg a Csák nemzetség tagjai építették. Sajnos a várba nem mehettünk be az omlásveszély miatt. Ezzel szemben megtekintettük a Faluházat, amelyben a vidék jellegzetes eszközeit, ruháit láthattuk, sõt a vár makettjét is, amely teljes egészében mutatta be az épületegyüttest. A gyalogtúrát a gyerekek agyagozással-harangozással pihenhették ki, szakavatott mester irányításával, melyre a Diákotthonban került sor. Az elkészített alkotásaikat haza is hozhatták. Az idõjárás is kedvezett számunkra, kivéve egy napot, amikor Pannonhalmára készültünk. Igazán azonban az esõ sem tudott visszatartani minket. Pannonhalmán a mai Várhegyen Szt. Márton tiszteletére építtetett templomot Nagy Károly frank császár. A ma látható Szt. Márton Bazilika alapjait Géza fejedelem rakta le, majd I. István király építtette tovább az 1001-ben felszentelt templomot és monostort. A bencés rendet 1786-ban II. József feloszlatta, majd 1802-ben I. Ferenc visszaállította. Jelentõs a klasszicista stílusban épült könyvtára, mely az ország egyik leggazdagabb könyvgyûjteményének ad otthont. Ebben az évben ünnepli a Pannonhalmi Apátság fennállásának 1000 éves évfordulóját, melyrõl iskolatörténeti kiállítással emlékeznek meg. Következõ úticélunk Tés volt, amely kis község, de a Dunántúlon ritka szélmalmok közül kettõ is megmaradt ebben a községben. A napot mozifilm megtekintésével zártuk a Diákotthonban, majd disco következett. A társaság nehezen kezdett csomagolni, nagyon gyorsan elrepült ez a néhány nap, de még hazafelé jövet is volt látnivaló: Veszprém városa. Itt alakult ki az elsõ magyar püspökség Géza fejedelem idején. Veszprém közelében a sólyi mezõn gyõzték le István király hadai az új rend ellen lázadó Koppány seregeit. A Veszprém-völgyi monostor apácái készítették 1031-ben azt a miseruhát, amelyet 9 évszázadon át koronázási palástként használtak a magyar királyok. Veszprém mai arca a barokk idõben alakult ki. A várnegyed kapuja alatt a várfalban nagyméretû vastábla kétnyelvû felirata meséli el a vár történetét. Itt található a Püspöki palota - melyben idõszakos egyháztörténeti kiállítást tekinthettünk meg -, valamint Gizella királyné múzeuma. A meredek várfal peremén magasodik I. István és Gizella királyné szobra. A tûztoronyból csodálatos kilátás nyílik Veszprém városára. A városban tett sétánkat az állatkert megtekintése zárta, majd indulás haza. E kis csoport tagjai felejthetetlen élményekkel tértek haza, akik saját anyagi erejükbõl talán soha nem jutottak volna el ezekre a szép helyekre. Kottász Katalin
HÍRNÖK
10. oldal
II. évfolyam 5. szám
Gondolatok a pilisi Millecentenáriumi Napokra emlékezve Másfél hónap elteltével kinek mi maradt meg abból az ünnepi hétbõl? A Szervezõ Bizottság több hónapi elõkészítõ munkája mennyire tekinthetõ sikeresnek? Mennyire sikerült az egész községet úgy mozgósítani, hogy mindenki találjon a maga számára valami emlékezeteset? Nagyon remélem, hogy sikerült. Amit biztosan elmondhatunk, az az, hogy megtanultuk múltunk értékeit becsülni, megõrizni. Köszönet és hála mindazok-
nak, akik mindebben segítettek, akár az elõkészületekben, akár a megvalósításban, akár az eseményeken való tevékeny részvételben vagy anyagi támogatásban. Õrizzük meg és a késõbbiekben hasznosítsuk azt az Anatole France-tól származó gondolatot, hogy: „Ne veszítsünk semmit se a múltból. Csakis a múlttal alkotjuk a jövendõt.” Haluszka Klára
Küldöttség Piazza al Serchióban A lakosság elõtt már ismert, hogy Pilis község az olaszországi Piazza al Serchióval testvérvárosi kapcsolatot létesített, amit az Európai Unió szervezete nyilvántartásba vett és támogat. E kapcsolatot községünkben létrejött Olasz-Magyar Baráti Kör ápolta és tartotta fenn.
a serchiói önkormányzat testületi ülése, ahol a polgármesterünk rövid beszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy ez a testvérvárosi kapcsolat kiállta az idõk próbáját, erõsíteni kell a lakosság mind szélesebb rétegeinek bevonásával. A korábban kötött testvérvárosi szerzõdés újabb cikkellyel kiegészítve
A megerõsített szerzõdés a polgármesterek hitelesítésével A testvérvárosi együttmûködési megállapodást még az elõzõ képviselõtestület kötötte meg és ennek alapján több kölcsönös látogatás volt, népes csoportokkal, gazdag programokkal. Az új képviselõ-testület is szükségesnek tartja e kapcsolat fenntartását, ápolását. Így került sor többszöri meghívás után a polgármester, alpolgármester és feleségeik látogatására Piazza al Serchióba 1996. szeptember 27. és október 2-a között, ahol a résztvevõk különbözõ kulturális és hivatalos programon vettek részt. Ezek között szerepelt
került elfogadásra, illetve megerõsítésre. A serchiói polgármesterrel történt egyeztetés során megállapodás született a csoportok létszámáról, a fogadás, illetve küldés idõpontjáról és a csoportokban résztvevõ képviselõk munkaprogramjáról. Különösen fontosnak tartották a felek az ifjúság bevonását a kapcsolatok ápolásába. A pilisi vendégeket rendkívüli szívélyességgel fogadták és látták vendégül. A kulturális programban szerepelt a környék gyönyörû hegyvidékének, régi településrészeinek bejárása, a közeli
Pisa város világhírû mûemlékeinek megtekintése és a Ligur tengerparti kirándulás. A küldöttség részt vett egy Gregorián énekek templomi hangversenyén, valamint a pilisiek bemutatására rendezett fogadáson és két családi meghíváson. Minden alkalommal meggyõzõdhetett a küldöttség a serchióiak megkülönböztetett vendégszeretetérõl, s arról, hogy ezt a kapcsolatot szükségesnek és fontosnak tartják. Örömmel újságolták és gondoltak vissza Pilisen a családoknál eltöltött napjaikra, valamint a szervezett programokra, rendezvényekre. Kinyilvánították, hogy a jövõben mind több serchióit kívánnak bevonni a pilisi (magyarországi) cserelátogatásba, ezzel elõsegítve egymás megismerését, a két nép barátságát. V.S.
HÍRNÖK
A PILISI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
Kiadja: Pilis Nagyközség Önkormányzata 2721 Pilis, Kossuth L. út 47. Felelõs kiadó: Pintér Mihály polgármester
Fõszerkesztõ: Mátrai Edit Korrektúra: Sedró Ágnes Tördelés: Tóth Zoltán 2721 Pilis, Kossuth L. út 30. Telefon: 498-767 Készült 2000 példányban.
