részesül, az elõadó pedig tart attól, hogy a szakmai hevület elragadja kezdte beszédét az ünnep szónoka, majd így folytatta: Nem

Vasvár, 2004. november 4.

Vasvári Újság A VASVÁRI ÖNKORMÁNYZAT

LAPJA

•••

XIV.

ÉVFOLYAM

10.

SZÁM

‘56 kötelez bennünket

Október 6.

Emlékezés és erõgyûjtés

Fõhajtás és koszorúzás

Október 23-án este a Mûvelõdési Házban emlékeztünk '56 hõseire, a forradalomra és a szabadságharcra. A Himnuszt az ünnepségen fellépõ Ifjúsági Fúvószenekar játszotta Simon Géza vezényletével.

Az ötvenhatos eseményeket Dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a múzeum igazgatója méltatta. „Nehéz megszólalni egy történelmi évfordulón. A közönség valószínû tart attól, hogy hosszas és körülményes történelmi leckében

részesül, az elõadó pedig tart attól, hogy a szakmai hevület elragadja” – kezdte beszédét az ünnep szónoka, majd így folytatta: Nem történelmi eseményekrõl, évszámokról, adatokról szeretnék szólni. Arra ott vannak a szakkönyvek, szerencsére egyre nagyobb számban, és mindenki számára hozzáférhetõek. Elsõsorban az ünneprõl szeretnék beszélni, hogy miért kell és érdemes ünnepelni. Miért kell megemlékeznünk '56-ról, s miért jó ünnepelni. Tudni azt, hogy az ünnep nem önmagáért van, hanem értünk. Azért, hogy a hétköznapok sodrában megálljunk, elgondolkozzunk, és erõt gyûjtsünk az elkövetkezõ feladatokhoz. Ebben az értelemben természetesen itt is történelemrõl lesz szó. Hisz ennek a tudománynak elsõsorban az lenne a célja, hogy megértsük a tagnap emberének életét, gondolkodását, döntéseit, s mindezt természetesen azért, hogy segítsük vele saját életünket, gondolkodásunkat és döntéseinket. A régiek úgy tartották, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ma ezt úgy mondhatnánk kissé divatosabban, hogy a múlt üzen a mának. (Folytatás a 4. oldalon)

Marosits-szobrok – az élet ünnepélyességének lenyomatai – Marosits István Munkácsy-díjas szobrászmûvésznek október 23-án nyílt tárlata Vasváron, a Mûvelõdési Ház Folyosó galériáján. A vendégeket, a mûvész barátait és a mûvészet pártolóit, a Vasvárról elszármazott egykori diákot, mûvészt tisztelõi, barátai karéja vette körül ezen az estén. A megjelenteket és a képzõmûvészt Kovács Tilda alpolgármester köszöntötte. A tárlatot az 1983-ban köttetett barátság jegyében Ilon Gábor régész ajánlotta a nagyközönségnek. Megnyitó beszédében utalt arra az emberi, alkotói útra, amely innen, Vasvárról indult még a hatvanas években. Marosits István e városban végezte általános és középiskoláit, gyerekkori élményei – nagybátyja süteményillatú péksége, a csúszkáló és szánkózó helyek, s az ötvenes évek élménye máig kitörölhetetlen nyomokat hagyott az alkotóban. (Folytatás a 6. oldalon)

Október 6-án délután a Rendezvény téren gyülekeztünk, hogy 1849. október 6-ra emlékezzünk, a Haynau-féle vészkorszak hisztérikus dühkitörésére, amelyben Aradon 13

magyar tábornokot végeztek ki. Az esemény, amely példátlan statáriális kegyetlenségével az egész világ felháborodását váltotta ki, a magyar nép szívébõl kitörölhetetlen maradt. A szomorú napon a vasvári hõsök, egykori hegyháti negyvennyolcas honvédek emléke elõtt az emléktáblán elhelyezett koszorúkkal adózott az utókor, a város vezetése és a civil szervezetek. Ünnepi beszédet Gergye Rezsõ képviselõ, a Mûvelõdési Ház igazgatója mondott. (Folytatás a 2. oldalon)

Jankovics Marcell elõadása Az ismert kutató, rajzfilmkészítõ, esztéta, számtalan televíziós ismeretterjesztõ film készítõje november 16-án, délután 2-kor tart elõadást a Városháza nagytermében „Értékátadás a kisgyermekkorban” címmel. Minden érdeklõdõt tisztelettel vár a Ficánkoló Óvoda nevelõtestülete.

2

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Október 6. Fõhajtás és koszorúzás (Folytatás az 1. oldalról) „Tisztelt vasvári Honfitársaim! Tisztelt Emlékezõk! Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Képviselõk! Csaknem 10 évvel ezelõtt álltam önök elõtt városi rendezvényen egy megemlékezésen. Akit az a megtiszteltetés ér, hogy egy közösség elõtt emlékezhet az aradi hõsökre, annak tisztában kell lenni a kimondott szó felelõsségével, a közösség elõtt kimondott szavakkal. Én érzem és tudom a leírt és elhangzott szó felelõsségét. A szó veszélyes fegyver, építeni, rombolni lehet vele. Én építeni kívánok, amiben a tévedés lehetõsége is benne van, mégpedig hitelesen. De önök azért figyelnek, hogy a tévedéseket közös bölcsességgel javítsuk ki. 1849. október 6-án 13 kiváló ember adta a legdrágábbat a magyar szabadságért. „Sokan különböztek egymástól. Néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak az esküjükhöz akartak hûek maradni. Volt közöttük magyar, német, osztrák, horvát és szerb származású. Volt kisnemes, polgár és fõnemes, voltak dúsgazdagok és vagyontalanok. Voltak köztük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak mindannyian. Hõsiesen harcoltak a magyar szabadságért, a magyar nemzet függetlenségéért, s a legszentebbet, az életüket adták érte.” Hõsök voltak. Kiveszõ szavaink egyike a HÕS. A hõsiesség nem a hétköznapok mûfaja, de nem is isteni adomány, mindenki számára adott emberi lehetõség. Hõs lehetett az aradi 13, de Móra Ferenc Kuckó királya is. Az elõdök felelõssége nem szûnik meg a halállal, az elmúlás nem ad felmentést: minden elgennyesedõ félmegoldás, meggondolatlan háború, elõnytelen kompromisszum következménye átokként száll az utódok fejére, leszûkíti cselekvési lehetõségeiket és századokra lehetetlenné teheti az elmozdulást a holtpontról, a kibontakozást a nemzeti egység megteremtését. Az aradiak ezzel tisztában voltak. Nem mindegy, hogyan élsz és miként halsz. Tisztában volt az a 24 vasvári és hegyháti honvéd is, akinek a nevei alatt a táblán olvasható: „akikkel a hazaszeretet csudát mûvelt”. Nem kívánok történelemórát tartani, és a nap történéseit elemezni, csupán a szellemiségéhez hûen, nyíltan és õszintén mondom el vasvári polgárként, hogy látom a szûkebb és tágabb haza sorsát, és mit tehetünk annak jobbításáért. Járjuk a rendszerváltoztatás göröngyös útjait, amit mi akartunk. Önök. E nép. Demokráciát akartunk magunknak, amely nem világnézet, hanem eszköz kell, hogy legyen a mind teljesebb szabadsághoz vezetõ úton.

Milyen ma a szabadságunk? Ahol a sajtó hatalmi törekvéseket és idegen eszméket szolgál, ahol a mindennapi gondok rabbá teszik a polgárokat, ahol a családok megélhetése egyre nehezebb, ahol szabadosság van és növekvõ káosz, ahol erkölcsi értékrendeknek lassan a nyoma sem látszik, ahol az ország növekvõ nyomorúságát cifrasággal fedjük el, nyugati autókkal, vállalkozói esélyekkel, hamis közvélemény-kutatásokkal, ahol lassan már semmi más nem számít, csak a Mammon. Ahol elismertséget, munkahelyi elõmenetelt, vállalkozói sikereket a hatalmasokhoz való igazodás határoz meg. Ahol a tett helyett eladni kell a semmittevést sok-sok haszontalan fecsegéssel. Ahol önmagát akarja megvalósítani a fiatal, az öreg, a családanya a közösségek rovására. Ilyen a szabadságunk, de nem ilyent akarunk. A nemzetünk a szakadék felé rohan. Csak egyet tehet, akinek szólás adatott: HOGY KIÁLT! Hogy vigyázz, Nemzet! Forró szívvel, hûvös ésszel kiáltani kell, hogy NAGYON FÁJ. Hogy beteg a Nemzet. Szólni kell, hogy minél többen észrevegyük a bajt, hogy a pontos diagnózist együtt megállapítva gyógyulni lehessen e beteg lelkû országban. Hogy a baj tettre sarkalljon bennünket. Fogy a népességünk, öregszik az ország, sok az öngyilkos, az alkoholista, a deviáns, nem látja az ország nagy része a jövõjét. „MÉGIS ANNYI BALSZERENCSE KÖZT, OLY SOK VISZÁLY UTÁN” is ÉL E NEMZET. Kovácsoljunk erõt a szenvedésekbõl. Van még annyi közös gyökerû érték e hazában, amely mellé a legkülönfélébb emberek is felsorakoztathatók. Aki ebben az országban él, polgárként vagy országos vezetõi hatalomban, vagy bármilyen szinten, nem feledheti, hogy ez országunk neve: MAGYARORSZÁG. Addig nincs szabadság, amíg ezt a szót kiejtve ujjal mutogatnak bárkire. Természetesnek kell lennie a magyarság vállalásának. Nem szabad szágyellni, nem alábbvalóbb egy nemzetnél sem. Kultúránk, szellemiségünk mély gyökerei a Kereszténységben vannak. Akármilyen vallási felekezet, párt, csoportosulás tagja valaki,

nem feledheti, hogy a keresztény Magyarország kultúrája meghatározó még ma is. Még ha valaki ateista is, ismereteit akkor is ezen szellemiségen keresztül szívta magába. Igenis követelje meg a magyar kormány, hogy ezt tartalmazza az Európai Unió alkotmánya. A MAGYARSÁGOT VÁLLALNI, KERESZTÉNY SZELLEMISÉGÛ ÉS ERKÖLCSÛ ORSZÁGOT AKARNI KELL, S EZT MINDEN HATALOMNAK FEL KELL VÁLLALNIA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN. Ez

nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. Ezek csak az elõbb említettek után következhetnek. Ahol is a pártok arra kell hogy szolgáljanak, hogy a különféle emberek különféle pártokat használnak eszközként arra, hogy a szabadság magyar és keresztény értékeken teljesedjen ki. Vannak ma Magyarországon olyan emberek, akik pártokban dolgoznak, de nemzetben és egyetemes emberi eszmékben képesek gondolkodni és cselekedni. De vannak elegendõ példaképeink a hétköznapokban itt Vasváron, a Hegyháton, a megyében és az országban? Milyen példaadás az, ahol miniszter milliókat vesz fel a törvényre hivatkozva. Törvény szerint igaza lehet. Erkölcsileg az én szememben bûnt követ el. Törvénytisztelõ állampolgárként megértem, hogy az ország helyzete rossz, ezért egyenként az én és családom helyzete is roszszabb. El is fogadom ezt. De akkor nem, ha felelõs vezetõink arról gyõzködik a népet, hogy ezt még bírjátok ki, de õk meg törvényesen többet dugnak zsebre. Ezt nem szabad elfogadni. KIABÁLNI kell. A régi korban a vezetõk, az elsõ emberek, ha ugyanolyan bûnt követtek el, mint a pórnép és szolgák, akkor sokkal nagyobb büntetést kaptak. Csakis így volt helyes a dolog. Ma is így kellene lennie. A vezetõknek kellene példát mutatni a szükségben leginkább. Sajnos

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4. egyre inkább nem így van. Ma a hatalmon lévõ több elõnyt akar magának. Nincsen benne alázat. Nem szolgálatként éli meg a pozícióját, hanem egyéni haszonszerzésként. MIT TEHETÜNK MI? MIT TEHETNEK ÖNÖK? EGYÜTT ÉS EGYÉNENKÉNT? Lássuk meg környezetünkben azokat az értékeket, amikre büszkék lehetünk. Amit felmutathatunk. Becsüljük meg az egyre inkább ritkaságszámba menõ, jámbor, istenfélõ, tisztességes, másokat szeretõ, segítõ embereket. Tudok ilyeneket Vasváron, azt pedig hiszem, hogy sokkal több is van. A Hegyhát Nyugat-Magyarország egyik legszebb érintetlen tájegysége. Tegyünk róla, hogy ezt minél többen megismerjék. A miénk, ha a magunkénak hisszük. Mutassák meg gyerekeinknek, tanítványainknak a vasvári értékeket; a honvédok emléktábláját, a Szentkutat, a templomot, a zsidó temetõt, a Tretter kertet, a számtalan emléktáblát, ismertessék meg velük a múltban élt vasvári személyeket, akiket ismerni kell ahhoz, hogy vasváriak legyünk. Senki nem fog rajtunk segíteni, a hasonló nagyságrendû és kisebb települések a jövõben még nehezebben

fogják érdekeiket érvényesíteni. De ha egymás felé nyújtják kezeiket, akkor magukon is segítenek. Ezt kell tenni itt a Hegyháton is, a napi tennivalóinkban is léphetünk elõre. Amiben mindenki sokat tehet, az a NYILVÁNOSSÁG !, amely a demokrácia gyakorlásának a legfõbb lehetõsége és feltétele. Tessék szóvá tenni, akár kiabálva is a visszáságokat. Amíg ezt csak utcasarkon, négyszemközt, otthon dühöngve mondjuk, addig nem mûködik a helyei NYILVÁNOSSÁG sem. Nem elég ujjal mutogatni a mindenkori hatalomra, magamnak is fel kell tenni a kérdést naponta. ÉN MIT TETTEM? A helyi közösségek, a magyar falu és kisvárosok nélkül ez az ország nem marad életben. „Egy országot kétféleképpen lehet elveszíteni: ellenséges hadakkal, támadás útján, és belsõ támadókkal nemzeti jellegének meghamisítása útján.” Most e veszély elõtt állunk! (Szabó Zoltán 1936) Jövõképet, hitet kell adni gyermekeinknek, ne legyen különleges bátorság nemzetrõl, hazáról, erkölcsrõl beszélni, mert ez nem világdivat. Kellenek a pozitív erkölcsi korlátok, hogy emberek maradhassunk az embertelenedõ XXI. század elején.

3 Nem az anyagiak szüksége a legnagyobb baj ma sem össznemzeti szinten, hanem hogy nem hiszünk az életben, a jóságban. Független képviselõje vagyok a városnak, de nem vagyok Önöktõl független. „Az a vigasztaló, hogy aki a szegények és elnyomottak útját követi, az nem tévedhet el az eszmék hegy-völgyében sem ...” (Illyés Gyula) Önzõ kor, önzõ emberei vagyunk, egyet tehetünk, hogy könyörtelenül a másik ember arcába ordítjuk, hogy az élet értelme nem lehet más, mint a másik ember segítése, a nép szolgálata. Ha ez a nép a magyar, akkor a magyar nép szolgálata. S ettõl ne tántorítson el sem saját érdek, sem idegen eszme. Tóth Bálint költõ szavaival szólva: „Merni s tenni. Mert sem keresztfa, sem tûztrón, ha nem moccanunk, nem válthat meg se pénz, se fegyver, csak mi magunk, CSAK MI MAGUNK.” Ehhez kívántam biztatást adni az aradi vértanúk napján, hogy a gyászból erõt merítsünk, hogy a belül folyó gyászkönnyeink az életet táplálják. Köszönöm, hogy megoszthattam Önökkel emlékezõ gondolataimat.”

Cegléd – Vasvár testvérváros 1994-ben kezdõdött, s immár 10 éve él a kapcsolat a két város között. Mit is jelent ez? Kezdõdött a mûvészettel. Elõször a vasvári, majd a ceglédi mûvészek mutatkoztak be Cegléden és Vasváron. A helyi Városszépítõ Egyesület és a Ceglédi Városvédõ és Szépítõ Egylet, a város vezetõsége, az oktatási és közmûvelõdési intézmények is kiépítették kapcsolataikat. Egymás versenyein, vetélkedõin is részt vesznek. 1997. jeles esztendõ a két város életében, hiszen ekkor Cegléd Város Képviselõ-testülete döntést hozott arról, hogy Vasvár várost testvérvárosának fogadja. Ennek célja, hogy a gazdasági élet, kultúra, oktatás megismerésén túl újabb területekkel bõvüljön a két város kapcsolata. Akkor ezt a Ceglédi Városvédõ és Szépítõ Egyesület lapjában közölték is. E gondolat késztette Vasvár várost arra, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítsen Cegléddel. Ettõl kezdve a két település kölcsönösen meghívja egymást a jelentõsebb városfejlesztési, kulturális eseményekre, és képviselteti azon településeit. Elsõ ízben kulturális csoportjaink mutatkoztak be a ceglédi Majálison. Immár hagyomány, hogy a Kardos László Általános Iskola által szervezett Országos Arany János Vers- és Prózamondó Verseny állandó meghívottjai és résztvevõi a ceglédi általános iskolák tanulói Ezen alkalmakkor a diákok és az õket kísérõ pedagógusok, szülõk a város vendégeiként tartózkodnak nálunk. A ceglédi Várkonyi István Általános Iskola által szervezett matematika versenyen a

Önkormányzatunk minden évben meghívást kap a szeptember végén megrendezendõ ceglédi Kossuth Napokra. Idén a várost Dr. Ódor Ildikó jegyzõasszony, Sejber Mihály képviselõ, több civil szervezet tagja és Sejberné Szabó Mariann ifjúsági referens képviselte. Településünkrõl a város vezetõin, tisztviselõin és tisztségviselõin kívül intézményvezetõk és néhány civil szervezet tett már látogatást a testvérvárosban. A kölcsönös tájékoztatás érdekében rendszeresen megkapjuk és küldjük a helyi újságot, melybõl folyamatosan tájékozódhatunk egymás gazdasági és közéleti eseményeirõl.

AZ AUTÓS – MOTOROS ISKOLA

Küldöttségünk a ceglédi Kossuth-szobornál (balról jobbra): Márkus János ceglédi önkormányzati képviselõ, a Városvédõ és Szépítõ Egyesület elnöke, Dr. Ódor Ildikó Vasvár város jegyzõje, Sejberné Szabó Mariann és Sejber Mihály képviselõ. vasvári diákok is rendszeresen részt vesznek. A vasvári középiskola jubileumi rendezvényén jelen voltak a ceglédi középiskolások is.

INTENZÍV SZEMÉLYGÉPKOCSI-, MOTORKERÉKPÁR- ÉS MOPEDVEZETÕI TANFOLYAMOT INDÍT folyamatosan

VASVÁRON a Postaforgalmi Szakközépiskolában. 30% AZ SZJA-BÓL VISSZAIGÉNYELHETÕ!

TÁJÉKOZTATÁS: 94/51-19-51 Ny.sz: 18-0054-04

Alsz.: 0553

4

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

‘56 kötelez bennünket Emlékezés és erõgyûjtés (Folytatás az 1. oldalról) Üzenete van tehát az évfordulónak számunkra. Az ünnep ezeknek az üzeneteknek a feldolgozására van rendelve. De egyáltalán eljutnak-e hozzánk ezek az üzenetek? Ha eljutnak, képesek vagyunk-e megérteni, feldolgozni õket? A válasz – legalábbis 1956 vonatkozásában – sajnos egyértelmû nem. A közelmúltban olvashattunk egy felmérést, amelynek értelmében a magyar társadalom 6 százaléka érzi magáénak 1956 október 23-át. Szí-

vünk szerint bizonyára tiltakoznánk ez ellen a megállapítás ellen, de ha magunkba nézünk, körbetekintünk környezetünkben, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez az adat valószínû nem állhat messze a valóságtól. Mi az oka ennek? Nem lenne elég jelentõs esemény 1956. október 23-a? Számomra egy magyar tudós fogalmazta meg nagyon szépen ennek az évfordulónak a jelentõségét. Valahol egy kerekasztal-beszélgetés folyt arról, hogy hol van, vagy van-e Európának egyáltalán közepe történelmi, kultúrtörténeti vonatkozásban? Andrásfalvy Bertalan erre azt a választ adta, hogy Európának természetesen (nem geográfiai értelemben) nincs közepe. Azt kell tekintenünk a földrész központjának, ahol a leghatározottabban fogalmazódnak meg az európai értékek; az emberi méltóság, a szolidaritás, az egyéni és közösségi szabadságjogok. 1956ban Magyarország ezen értékek mellett állt ki. 1956-ban Magyarország volt Európa közepe. Ha esetleg elfogultnak gondolnánk a magyar tudóst, érdemes odafigyelni a külföld véleményére is. Albert Camus, a neves francia író, egy évvel a forradalom után így írt Magyarországról: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt 20 esztendõben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömõ, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhulla-

nia – s ez a vérfolyam már alvad az emlékezetben...” Camus nemcsak a forradalom jelentõségét ismerte fel, hanem utalt a már ekkor alvadásként jelentkezõ felejtésre és hallgatásra. Az alvadást nyugaton a rossz lelkiismeret, a forradalom és szabadságharc cserbenhagyása, idehaza pedig elõbb a kemény, majd a puha diktatúra siettette. Ezzel kapcsolatban hadd osszam meg önökkel egy keserû emlékemet. 1985-ben voltam katona. A fiatalok körében ekkor már nem volt nagyon divatos párttagnak lenni. Abban a században, ahol én szolgáltam, mindössze egy fiatalember volt. Õ azonban maximálisan teljesített. Amellett, hogy tagja volt a pártnak, korábban KISZ-titkár, sõt munkásõr is volt. Büszkén vállalta ezt az elkötelezettségét, és többször

hangoztatta elõttünk, hogy ha a párt neki azt mondja, hogy az apjára lõjön, õ az apjára is lõ. Egy õszinte pillanatában azonban azt is elmesélte, hogy édesapja vasutas volt korábban, és Záhonyban szolgált. 1956-ban vasutas társaival együtt megkísérelte megakadályozni, hogy az orosz katonai szerelvények bejussanak Magyarországra. Természetesen a megszállók gyorsan ártalmatlanították õket, s büntetésként az egész csoportot Szibériába vitték, ahol több mint két évet töltött kényszermunkával. Ezen történelmi tapasztalatok birtokában késõbb már maga javasolta a fiának, hogy lépjen be a pártba. Köztudott, hogy a forrada-

lom idején az egyik legjobban szervezett és legaktívabb munkásréteg a vasutasok csoportja volt. Azt is tudjuk, hogy a megtorlásnál is kiemelt figyelem jutott nekik. És mint láttuk, nem volt eredménytelen. Persze ma már azt is látjuk, hogy ennek nyomán hova jutott a magyar vasút. Csak félve és zárójelben jegyzem meg, hogy a megtorlás egy másik – mert sok ilyen csoport volt – kiemelt célcsoportja, a pedagógus társadalom volt. A megfélemlítés mellett a diktatúra másik eszköze, a lelkiismeret elaltatása volt. Ezzel kapcsolatban is legyen szabad elmondanom egy ugyancsak szomorú tapasztalatom. 1996ban, miután megdöbbenten kellett tudomásul venni, hogy nemcsak a Honfoglalás 1100. évfordulóját, de az '56-os forradalom 40. évfordulóját is szinte elszabotálta a magyar állam és társadalom, mellbevágó volt szembesülni azzal az évforduló-sorozattal, ami elkövetkezett. 40 éves lett hirtelen sorra minden. A Füles magazintól a lottón keresztül egészen a Magyar Televízióig. Minden olyan intézmény, amelynek az volt a feladata, hogy azt a látszatot keltse, azért mégis csak jól élünk. Ezeknek az intézményeknek, ezeknek az intézkedéseknek köszönhetõen született meg a legvidámabb barakk és a gulyáskommunizmus fogalma. Amelyben benne volt egy kis összekacsintás is a hatalom és a társadalom részérõl. Nekünk többet szabad, mint a tábor többi lakójának, de ennek feltételei vannak. A feltételek közé tartozott, hogy nem beszélünk az ötvenhatos eseményekrõl. Sem otthon, sem baráti körben, sem az iskolában. A tankönyvek is röviden, tömören tárgyalták az eseményeket. Olyan fogalmakat emeltek ki vastag betûvel, mint horthysta, fasiszta restauráció, klerikális reakció vagy nyugati propaganda. Késõbb azután bekerültek ezek mellé olyan óvatos és önkritikus kifejezések is, mint személyi kultusz és a pártvezetés hibái. Ezekbõl alakult azután ki azon ideológiai katyvasz, amit a pártideológusok primitív tömörségével úgy szoktak megfogalmazni, hogy vannak hibák, de kijavítjuk õket. Kádár hatalmának legitimációja is a rendszer hibájának kiküszöbölésén alapult. Õ volt az, aki a személyi kultusz okozta kilengéseit ellensúlyozta, s egy

2004. november 4. új típusú politikai vezetést valósított meg. Ebben a folyamatban az '56-os események csak egy sajnálatos közjátékot képeztek. A rendszer megjavíthatóságáról érdemes meghallgatnunk Máray Sándor véleményét. Akit manapság elég divatos idézni – a polgári értékek kapcsán –, jobb és baloldalon egyaránt. De politikai állásfoglalásaival, mivel eléggé sarkosak, mindkét oldalon óvatosan bánnak. Az alábbi gondolatsor 1961-ben indul, és 1988ban végzõdik. És nemcsak a kommunista rendszer lényegére világít rá, hanem szemléletes magyarázatot ad a Kádár-rendszerben keletkezõ pártelit és értelmiségi kiszolgálói egykori és mai viselkedésére. 1961-ben az ismert jugoszláv ellenzéki, Milován Gyilász „Új és osztály... címen megjelent könyve kapcsán írta a következõket: Gyilász volt az egyetlen az exkommunista országok közöl, aki kimondta, hogy a kommunizmus nem más, mint államkapitalizmus, melynek haszonélvezõi a privilegizált párttitkárok, tehát az új osztály, a bürokraták, a .....ált írók, mûvészek és marxista bölcselõk. Késõbb Máray, a rendszer úgynevezett hibáiról, melyek véleménye szerint a rendszer lényegéhez tartoznak, ezt mondta: „A kommunista szisztémán belül a dialektikus körforgásban menthetetlenül ellenség lesz az, aki tegnap még szövetséges volt. Mert kevés a fóka. Az új osztály aspiránsai elteszik láb alól azokat, akik már megszedték magukat.” Végül a rendszerváltás elõestéjén, mintegy elõre látta az elkövetkezõ hatalomátmentést, leplezetlen indulattal mondta a következõket 1988-ban: „Magyarországon õrségváltásról beszélnek. Az õrségváltás ürügy, hogy az egyik kommunista félreállítsa a másik kommunistát, és így mentegesse a kommunista rendszert. De a rendszer megbukott. Nem is azt akarják menteni, hanem a szajrét. A rendszer javítgatása, toldozása, foldozása során talán látszateredmények fejében lemondunk 1956-ról. Elfelejtettük az ötvenes évek zsarnokságát, a forradalom nagy napjait, a kegyetlen megtorlást, a puha diktatúra cinikus erõfitogtatását. És elfelejtettük mindezt átadni a következõ nemzedéknek, és ma értelmetlenül nézzük, hogyan lehet elintézni a politikai felelõsség kérdését egy „Na és?”-sel, és hogy gyûjthet aláírást – úgymond független értelmiségiek csoportja – a vörös csillag legalizálása mellett.” Az ünnep azért van, hogy legyen idõnk elmélyülni, újragondolni a múltat, kapaszkodókat keresni, hogy személyes ügyünkké váljon

VASVÁRI ÚJSÁG

5

a történelem. Csak így segíthet bennünket a jelen problémáiban. A rendszerben elsõ nekifutásra túl nagy feladatnak tûnik a forradalom lényegének megértése, akkor legyen elég most csak az áldozatokra gondolni! Gondoljuk végig, milyen áldozatokat hozott Magyarország 1956-ban! S a számok, ma már rádöbbentenek bennünket az esemény több jelentõségére. Az elesettek számát meg sem lehet becsülni. A megtorlás során mintegy 400 embert végeztek ki. A történelemkönyvekbõl ismert Haynau-féle vészkorszak idején 120 halálos ítélet született. Több mint 200 ezer embert ítéltek el államellenes tevékenységért. Több mint 16–18 ezer embert tartottak hosszú éveken át megfigyelés alatt, és mintegy 200 ezer ember hagyta el kényszerûen az országot. Iszonyatos veszteséglista. Hát ha még a számok mögé néznénk, hány elvesztett gyermek A megemlékezés második részében a Vasvári Zeneiskola növendékei adtak mûsort. Az Ifjúsági zenekar debütálása Simon Géza karnagy vezetésével kitûnõen sikerült. Zongorán közremûködtek: Lon Ibolya, Csároi Nikoletta, Szíjártó Ákos. Fuvolán játszott: Tóth Tímea, Balogh Annamária. A Blockflöte együttes zenei kísérete mellett fellépett az iskola alkalmi táncegyüttese is. Repertoárjukban történelmi táncokat mutattak be korhû jelmezben. A történelmi utazást követõen a Szózat hangjaival fejezõdött be városunkban a 2004. évi ötvenhatos ünnepség és megemlékezés. A szépszámú közönség megilletõdötten vonult az elõtérbe, hogy részt vegyen a Vasvárról elszármazott szobrász- és grafikusmûvész, Marosits István kiállításának megnyitóján. – sok – és házastárs, hány félbetört élet, hány kényszerû számûzetés. De megteheti ezt ki-ki saját családjában vagy ismeretségi körében. De megnézhetnénk itt Vasváron is, hogy hány értékes ember menekült el, akik itt hasznosíthatták volna tudásukat és tehetségüket. Itt nemcsak ötvenhatra gondolunk, hanem az elkövetkezõ évek szürkeségére, amikor alkotó vagy tettre vágyó embereknek nem volt lehetõsége ilyen kis helyen dolgozni. Persze mindezt nem azért kell végiggondolni, hogy aztán búskomorságba essünk. Hanem tudatosítsuk önmagunkban, ránk maradt mindaz a feladat, ami 1956 óta megoldatlan, s mindaz, ami azóta még felhalmozódott. S ezt a munkát nekünk már csak kegyeletbõl is el kell végezni. S végezetül, hogy legyen idõnk már most mindezen a veszteségen gondolkodni, megkértem a Kalinkó népdalegyüttest, hogy énekeljenek el egy nagyon kedves erdélyi katonabúcsúztató éneket. S gondoljon mindenki e szép népdal alatt azokra, akiktõl el kellett válnunk, nekünk és elõdeinknek, akár a halálba, akár a börtönbe, akár a számûzetésbe mentek – mondta befejezésként az ünnep szónoka, Zágorhidi Czigány Balázs. Majd a népdalosok rázendítettek az „El kell menni” kezdetû népdalra.

November 14-én

ROCK AND ROLL SPORTTÁNC KEZDÕ TANFOLYAM INDUL 7 ÉVES KORTÓL! Helye: Mûvelõdési Ház Vasvár Idõpont: 2004. 11. 14. (vasárnap) 9 óra Tornaórához hasonló felszerelést kell már hozni!!!

Tanfolyam díja: 2000. Ft/ hó Edzõ: Koszogovits Norbert sportedzõ

6

VASVÁRI ÚJSÁG

Marosits-szobrok

2004. november 4.

A Haza szép

– az élet ünnepélyességének lenyomatai – (Folytatás az 1. oldalról) Az ötvenes években kiskereskedõ édesapját internálták. Így az anya fogalom nála mást, többet jelent, mint a hétköznapok emberének. Kohéziós erõt, odaadást, hitet, szeretetet, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a négy gyermek felnevelése – avatta be a mûvészetpártolókat a mûvész barátja e családtörténeti fejezetbe. Marosits István kora ifjúságát itt töltötte Vasváron. Majd fiatalon elhatározza, szobrász lesz. Ezért 1961-ben Budapestre költözött, ahol tudatosan készül a mûvészi pályára. Ám – miként akkoriban vélekedtek errõl sokan – elõször egy kenyérkeresõ foglalkozást választott. Így 1963-tól 1965-ig az Állatorvostudományi Egyetem hallhatója. Két év elvégzését követõen pedig sikeresen felvételizik a Képzõmûvészeti Egyetemre, ahol 1972-ben elvégzi a mesterképzõt, majd elkezdõdik a napjainkig tartó, páratlan gazdagságú mûvészpálya. A széles mûveltségû, hallatlanul nyitott és érzékeny alkotó szinte minden mûfajban otthon érzi magát. Ezt a mûfaji otthonosságot és mesterségbeli zsenialitást Ilon Gábor így jellemezte megnyitójában: „Ezért én nem magyarázom mûveit, mûvészetét, csak az õskori idolok jutnak eszembe kis-

plasztikáiról, ahogy Õ nevezi – marok-szobrairól – az emberi értelem és a Golgota tragikuma a számtalan kiállított fejrõl, s Jézus áttetszõ acél-drót feje... ”a fejek hely- és helyzetváltoztatásaival, vagyis a paradigmában mindmind a gondolatiságot, érzelmek tömegét sugározzák, ezek feltolulását, elszabadulását segítik. A szegénység, a „sorstalanság, komp-országiság, Mózes, Petõfi, Ady vagy József At-

tila szobra.” Festõként, grafikusként, szobrászként, költõként az alkotó e kézjegyekkel nagyon is bejárható utat jelöl ki számunkra. Úgy, ahogyan az méltó egy reneszánsz típusú alkotóhoz. Marosits István ebben a kompországú mában hídverésre szegõdik. Szellemi, esztétikai, erkölcsi hídverésre, amely nélkül kaotikus világ vesz bennünket körül, amelyet írásában így jellemez: Ma minA sorozat 12. rendezvénye zajlott le a Zöldfa vendéglõben október 6-án. A képen látható vendégek voltak (balról jobbra): Németh Zsolt kalapácsvetõ, Borsics Balázs vasvári középiskola diákja, Garamvölgyi György népmûvelõ, országgyûlési képviselõ, Koltay Ferenc vállalkozó.

Iskolabál Szeretnénk tájékoztatni mindenkit, hogy a hagyományos Iskolabál 2005. február 19-én kerül megrendezésre. dent manipulálnak, ezért is sokasodtak meg az új meg új „találmányok”, izmusok, irányzatok, teóriák, hogy mára szinte mindenbõl egyidejûleg megtalálhassunk mindent. Absztraktot és figuratívot, érthetõt és katartikust, meg annak látszót. Mindent. Ezt a mindenséget lázas igyekezettel ostromolja Marosits István. Miközben apokaliptikus szobraiból, plasztikáiból sugárzik, átizzik, hidat ver alkotó és betérõ közé valami megfoghatatlan érzés, a katarzis, amelyet annyira nélkülözünk. A kiállítási térben, a Folyosó galérián végigzarándokolva e MarositsGolgotát, csak József Attilát idézhetjük. „A mindenséggel mérd magad!” – e mérhetetlen tehetség és energia láttán – bármely közhelyesnek is tûnik, Michelangelóra és Ikaroszra asszociálunk, meg Prométheuszra, aki ellopta a lángot, és arra a kétezer éves keresztény kultúrkörre, amely mind sajátja ennek az ízig-vérig reneszánsz szellemiségû és hevületû alkotónak, aki érezhetõen otthon van abban a világban, amelynek történéseit, életélményeit alkotásaiban esztétikai mértékegységekké transzponálva jeleníti meg. A szobrok, a kisplasztikák, a tenyérnyi idolok, a grafikák és vázlatok, maga a tárlat, az élet ünnepélyességének lenyomata. Érdemes a kiállítótér nyújtotta utat végigjárni azért a szellemi élményért, amelyben alkotó és a mûvészetpártoló vasváriak egymásra találtak 2004 õszén. S nem túlzás, ha azt mondjuk, e tárlat az elmúlt évtized legjelentõsebb mûvészeti élményével ajándékoz meg bennünket. –bodorkós–

Sportnap November 27-én Sportnap lesz az iskolában, a részletes programról plakátokon keresztül tájékoztatnak a szervezõk. Aznap délután 3 órai kezdettel bemutató JÓGA foglalkozás várja az érdeklõdõket a Szülõi Közösség szervezésében. Mindenkit szeretettel várunk, aki szívesen kipróbálná a jógát és azokat is, akik már egy korábbi alkalommal részt vettek ilyen találkozáson. A bemutató után lehetõség lesz arra, hogy megbeszéljük, szeretnénk-e egy jógaklub keretei között folytatni az ismerkedést ezzel a rendkívül érdekes mozgásformával.

Kenderke jubileum November 5-én pénteken 17 órakor kezdõdik a Mûvelõdési Házban a Kenderke Néptáncegyüttes 5 éves jubileumi mûsora. Az esten közremûködnek a Szivárvány Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény többi vasvári csoportjai, a Fülemüle Népdalkör, a Kalinkó Népdalstúdió, a volt Palotás Néptánccsoport tagjai és a Kármentõ Népzenei Együttes.

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

7

Szobrokba zárt üzenetek Sejber Mihály kiállítása Szombathelyen, a Pedagógiai Intézetben Sejber Mihály képzõmûvész-tanárnak és Bõczén Lászlóné rajzpedagógusnak nyílt közös tárlata Szombathelyen, a Pedagógiai Intézetben. Az október 14-én csütörtökön nyílt tárlaton közremûködött a vasvári Kármentõ

Népzenei Együttes. Az alkotót Németh Zsolt országgyûlési képviselõ, Vasvár város polgármestere mutatta be a szépszámmal megjelent érdeklõdõnek, pályatársaknak, kollégáknak. A pedagógus-alkotókat – így a Dési Huber Általános Iskolában rajzot tanító és most foltvarrásokkal bemutatkozó Bõczénné Jutkát, és kollégáját, a szobrok, kisplasztikák mesterét, Sejber Mihályt – a pályatárs, rajz szaktanácsadó Pék Cipriánné ajánlotta a nagyközönség figyelmébe, majd a Kármentõ együttes muzsikált. Németh Zsolt megnyitójában õszintén vallott kettejük kapcsolatáról. Nem tagadta, hogy bi-

zony nem könnyû megnyitni annak a kiállítását, aki az ember barátja. Hisz Sejber Mihály alkotó nem más, mint a Kármentõ együttesben zenésztársa. Olyan személyiség, aki ebben a rohanó világban megõrizni akarja a múlt azon momentumait, lenyomatait, tárgytöredékeit, amelyeket az idõ – s benne napjaink rohanó világát megélõ embere – holmi divattól, rossz fogyasztói szokástól vezéreltetve, épp kidobni készül. Kiemelte az alkotó egyéniségére oly nagyon jellemzõ hangulatpárokat is, amelyek az átlényegített alkotásokban megjelennek. A Pedagógiai Intézetben most kiállított szobrok láttán – Az õsök szerelme, Kis fanatikus, Mementó, Még élünk, Kilátástalanság, Turul nemzedék, Arra született – késztetést érzünk Adamis Anna ismert versszövegének a folytatására: Arra születet, hogy kisgyerek legyen... S arra is születtünk, születtek az alkotók, hogy az alkotásaikban továbbgondolásra érdemes üzeneteket kódoljanak, s ezen átlényegített élmények révén megõrizzék a túlhaladhatót, és keressék bennük az örökkévalóságot. Misi alkotásaival történelmi örökségünkrõl, múltunkról, történelmünkrõl küld jeleket ebben a „múlt és jövõ közé szorult világban”. Nem a modernség jelével, eszközével él a szobrászkodó alkotó. Mondandójában mindennapi dilemmákkal küzd. Aprófalvak halálával, fogyó népességgel, megmaradásunk nehézségeivel, mely mondandók szomorkás hangulatot árasztanak.

Mindezek feloldásával is él Sejber Mihály. Mindenütt felmutatva egy-egy fõmotívumot, egy jelet, egy lehetséges megoldást is sugallva, miközben azonosul (általa mi is azonosulunk) õseivel, a honfoglalókkal, a sámánokkal. Az „Arra született” címû alkotás oltáriszentség-motívumát látva az ismert dalszövegre (is) asszociálunk, s mintegy tovább szõjük, folytatjuk annak gondolatmenetét. Sejber Mihály valamennyi alkotásán végigvonul ez a tovább-gondolás, megajándékozva bennünket

egyfajta metamorfózissal. E következetes „leletmentésnek”, kódolt üzeneteknek köszönhetõen, a tárgyak koherens jelbeszéddé transzponálódnak. E mûalkotásokkal teremtve meg azt a gondolatiságot, mintegy keretet, amelyet egyszerûen magyarságtudatnak nevezünk. –sok–

Diabetes klub Vendégünk volt Hende Éva diabetológus A szüreti idõszak ellenére sokan jöttünk össze mostani találkozónkra, amelyen vendégünk Hende Éva diabetológus volt. A hagyományos vércukor, súly és vérnyomásmérések után a megszokottól eltérõen az ebédlõben folytattuk beszélgetésünket, ugyanis míg Évike a diabéteszrõl tartott elõadást, addig Kránitz Zsuzsa doktornõnk diabetikus vacsorával foglalatoskodott. Így figyelemmel tudtuk kísérni Évike beszédét, közben doktornõnk fõzését is. A cukorbetegek számára kiemelten fontos, hogy diabetikus ételeket fogyasszanak. Szó volt a diabétesz kialakulásáról, megelõzésérõl és gyógyításáról. Diabetológusunk kis csomagokban elkészített tésztát, rizst, hozott magával, így szemmel láthatóak voltak a grammok és a dekák. Teflon sütõbe 2 kanál olajat, póréhagymát készített, a kifilézett csirkemellet sóval, borssal ízesítve megpárolta, párolás után kiszedte a félkész húsokat, gombát paradicso-

mot és rizst tett a zsiradékba. Közben megbeszéltük az alapanyagok szénhidrát tartalmát, kiszámoltuk a kalóriáját. Végül a húsokat ebbe az egészbe berakva készre párolta. A könynyû vacsora egy órát vett igénybe, jó étvágygyal kóstolgattuk az ízletes falatokat. Megköszöntük Évikének az elõadását, doktornõnknek a finom vacsorát. Köszönöm állandó segítõimnek, Kocsis Margitunknak és Tolnainé Marikánknak segítségüket. * * * Õszi természetjáró kiránduláson voltunk Kõszegen és Velemben. Megnéztük a város nevezetességei között: a Marcipán múzeumot, a Patika múzeumot, a Jézus Szíve templomot és a várat. A városban útikalauzunk klubtársunk volt, Nagy Karcsi bácsi személyében, aki régebben Kõszegen élt. Ebéd után Velembe mentünk, a gesztenye ünnepre. Az ország minden részébõl ellátogatnak ide az emberek. Buszunkat magunk mögött hagyva az út szélein már javában

sütötték a gesztenyét, beljebb érve kirakodó vásárosok hada kínálta portékáit. Táncos lábú lányok, fiúk ropták a táncot, dacolva a csípõs hideggel. Beérve a faluba, minden ház elõtt gesztenye sült, forralt bor várta a vacogó embereket. Egy kapualjba betérve meleg gesztenyés palacsinta és gesztenyés rétes illata csábította az elõttünk elhaladókat. Voltak, akik frissen préselt mustot kínáltak, borsos áron. Sajnos a nagy tömeg miatt nem tudtuk közelrõl megnézni az Írottkõt, de messzirõl is lenyûgözõ látvány volt. Kellemesen elfáradtunk, de nem volt baj, mert egy nagy élménnyel gazdagabbak lettünk. Aki nem tudott velünk tartani, sajnálhatja, mert leírni nem lehet, ezt látni kell. Köszönetet mondunk a Vasi Volánnnak, Pápainé Piroskának és dolgozóinak, hogy a diabetesz klubnak lehetõvé tette ezt az utazást. Jó egészséget kívánunk! Bazsóné Katka klubvezetõ

8

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

„Kevés a gyenge pont...” beszélgetés Peter Handl ügyvezetõvel a Richter Cipõgyár október elején rendezett piknikje apropóján – Mi volt az õsz eleji közös összejövetel és oldott szórakoztató szombat célja? – A vasvári cég volt a házigazda, de a szlovák partnergyár dolgozóit is meghívtuk. A közös, jó hangulatú futballmérkõzések után délután a Richter cég egy ebéddel kedveskedett a résztvevõknek. Szeretnénk rendszeresen, fél évenként ilyen közösségépítõ és a munkát megköszönõ összejövetelt szervezni. Így tavasszal szintén hasonló programra várjuk majd dolgozóinkat és a szlovákiai testvérvállalat képviselõit is. A nap egyben ünnepi alkalom volt annak bejelentésére, hogy a Siesta Cipõgyártó és Kereskedelmi KFT. Vasvárra települt cégünkhöz. – Mi az elõnye ennek a „költözésnek” a Richter cég szempontjából? – A Siesta megjelenése nálunk egyfajta fúzió. Koncentrálja a cégcsoport erõit. Ezt segítheti elõ, hogy egy helyen vagyunk. – Mi az Ön ügyvezetése alatt álló Richter Cipõgyár koncepciója? – Címszavakban a kompetencia, a piacokon való jelenlét megfelelõ modellekkel, megfelelõ dolgozói bázis. – Írja le kérem, az Önök számára milyen az ideális dolgozó?

– Az elmúlt évben néhány embert kénytelenek voltunk elbocsátani. De most jó és megbízható a dolgozói gárdánk. Kevés a gyenge pontunk, ellenben egyre több az erõsségünk.

– Gyakran tartózkodik Magyarországon? – Minden héten Vasváron vagyok. – Milyen marketingötletekkel biztosítják a piacokon való jelenlétüket? – A partnercégekkel folyamatosan jó együttmûködésre törekszünk. De különbözõ akciókkal is állandóan jelen vagyunk a piacon. Például Ausztriában minden újszülött kap egy pár Richter cipõt tõlünk. De támogatjuk a Wiener Sangerknabent is. Az innováció

meghatározó nálunk, egyre újabb területeken fejlesztjük termékeinket. Egyszóval komoly marketingmunka van mögöttünk. – Van-e kedvenc cipõmodellje? – Van természetesen, de ízlések és pofonok különbözõek. Nem biztos, hogy a kedvenc modellem másnak is az. A piac dönti el, hogy mit részesítenek elõnyben vásárlóink. – Lesz-e a jövõben létszámbõvítés a gyárban? – A közeljövõben nincs rá lehetõségünk, hisz nincs is annyi hely, hogy foglalkozatni tudjunk újonnan felvett dolgozókat. – Milyen az Ön és a cége kapcsolata a várossal? – Elmondhatom, hogy van kapcsolatunk az önkormányzattal, a vezetõkkel, és ezt ápoljuk közösen. Segítõkészséget érzünk Vasvár részérõl. Azonban ez nem gazdasági területen jelentkezik, de sok más területen igen. Próbálunk a jövõben új raktárcsarnokot építeni. Mindezt EU-s támogatásból megoldani. Nem lehet elõre látni a sikert, de ebben szintén számít majd a város segítsége is. – pam –

Vasvár könnyûipari palettája új céggel bõvült A Siesta Shoes Cipõgyártó és Kereskedelmi KFT. októbertõl vasvári székhellyel üzemel. A cég számára a Richter Cipõgyárban alakítottak ki irodákat és a munkához szükséges más tereket. A „befogadó” Richter Cipõüzem és a Siesta Kft. közötti kapcsolat abból adódik, hogy többségi tulajdonosukként ugyanaz a multinacionális cipõgyártó cég és vállalatcsoport szerepel. A Siesta cég mûködése elsõsorban a cipõgyártást megelõzõ részt, illetve logisztikai és marketing feladatokat foglal magába. A Siesta cipõk gyártását kapacitásbõvítéssel felvállalta a Richter Cipõüzem Vasváron, illetve a szlovákiai üzemekben, de természetesen ezek az üzemek továbbra is gyártják a már megszokott Richter cipõket is. Szalay Gáborral, a Siesta Shues Cipõgyártó és Kereskedelmi KFT. ügyvezetõjével beszélgettünk a cégüket érintõ változásokról. – Mit is kell tudnunk a Siesta márkáról, mi az a sajátosság és egyediség, ami jellemzi? – A Siesta márkanév és ötlet valamint a koncepció a 70-es években született. Ortopéd

orvosok, cipõtechnikusok, tervezõk fogtak össze, és olyan kompromisszumokra jutottak, amelyben a divatosság, minõség, az ortopédiai szempontok és ergonómiai egyaránt szerepet kapott. Optimális termék született. Az elmúlt 30 év a kezdeti hagyományok folytatásának és megõrzésének jegyében telt. A tudomány legújabb vívmányainak figyelembe vételével korszerû terméket kínálunk a piacon, elõdeink is ehhez ragaszkodtak, a Siesta ennek a koncepciónak a szülötte. – Most is egyeztetnek ortopéd szakemberekkel, vagy a korábban lefektetett tudományos alapelvek mérvadók ma is? – Most is együtt dolgozunk egészségügyi szakemberekkel. Termelésünkbõl nem kerül ki úgy modell, hogy azt ortopéd szakorvos ne látta volna, és ne alkotott volna róla szakvéleményt, ne adta volna hozzájárulását a gyártáshoz. Modellrõl modellre, szezonról szezonra vizsgálják az orvosok termékeinket. – Cégükbõl kik jöttek Vasvárra? – A stáb: A titkárság, a marketing, a fej-

lesztés, design, mûszaki elõkészítés, anyagbeszerzés, készáruraktár, könyvelés, pénzügy, azaz a teljes spektrum költözött Vasvárra. – Kik tervezik a cipõket? – A designért felelõs két kreatív modellõrrel rendelkezünk. Mind a ketten a valamikori Savaria Cipõgyárban kezdtek, majd 3–4 éves külföldi munkavállalás után tértek vissza hozzánk. 1999-tõl vendég modellõrökkel is dolgozunk, ez két olasz úriembert jelent, akik szezononként 3–4 hetet töltenek nálunk. – Vasvár hangulatából „érzékeltek”-e már valamit? – A város vezetésével még nem volt alkalmunk találkozni, de a közeljövõben tervezzük ezt. Vasvár nagyon hangulatos kisvárosnak tûnik olyan infrastruktúrával, amire nekünk szükségünk van. A 30 km-es táv napi megtétele, amit majdnem minden munkatársunknak meg kell tenni, alkalmazkodást igényel majd. De mi örülünk, hogy egy felújított, szép és kulturált helyre kerültünk. – pam –

Vasvári Újság az interneten: www.vasvar.hu

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

9

A pápánál is pápábbak vagyunk Avagy Európában vannak-e aprófalvaink? A fenti állítás, illetve a kérdés értelmének megvilágításához egy adalék: Vas megye falvainak nagy része, de az Õrség és a Hegyhát településeinek kilenctizede alig néhány száz lelkes aprófalu. Ugyanakkor úgy tûnik, az itt élõk életét olyan – sokszor több évtizedes múltra visszamenõ – hatósági elõírások szorítják kalodába, amelyek mára a fejlõdés gátjaivá váltak. Most nem a politikai tehetetlenségbõl, netán tudatos szándékból bekövetkezõ falusorvasztásról van szó. Sajnos a posta, iskola, óvodabezárások és a buszközlekedés leépítése a magyar vidék számára csak egy más irányból settenkedõ életveszélyt jelenítenek meg. Az olyan, mint mikor valakitõl elveszik a levegõt. De mi van akkor, ha meg sem adják? Mármint az esélyegyenlõséget az azonos életminõség elérésére! Például a szennyvízhálózat kiépítése, az arra való rácsatlakozás lehetõsége az európai színvonalú élet alapkövetelménye, nem pedig egyfajta luxus, mint volt húsz éve. Ez környezet és természetvédelmi oldalról nézve az egész országnak égetõ gondja. Ha a jelenlegi szabályozásban változás nem következik be, akkor a 2000 fõ alatti kistelepülések szennyvíztisztítása hosszú távon megoldatlan marad, ugyanis kimaradnak a támogatási lehetõségekbõl. Ezeken a helyeken elsõsorban a természetközeli eljárásokat lenne célszerû alkalmazni, mert külsõ energiaforrást nem igényelnek, létesítésüknél a helyi munkaerõ széleskörûen foglalkoztatható, ebbõl adódóan az üzemelési költségek alacsonyak, mert a szennyvizek megtisztítását a gyökérzónában a talajbaktériumok végzik el. Ráadásul ezek a telepek természetbe simulva még külsõ megjelenésükkel is üde színfoltját képezik az adott tájegységnek. Kapacitásuk kifejezetten kistelepülési igények kiszolgálására alkalmas. Mint ahogy az nyugaton gyakorlat, reméltük, hogy az EU-s követelmények átvételével nálunk is megnyílik a tavas és növényágyas szennyvíztisztítás széleskörû alkalmazásának lehetõsége, ám ez nem így van. A mostani szabályozás szerint egy húszéves rendelet határértékei érvényesek a meghatározó szennyezõ, illetõleg növényi tápanyag-tartalmat illetõen, ráadásul ezeket az értékeket a helyi érdekek függvényében bárhol szigoríthatják. A területi felügyelõség kezében van a szabályozás végsõ joga. Az üzemmérettõl, tehát a technológiai lehetõségektõl függetlenül, csakis a befogadók szennyezettségét, terhelhetõségét és vízhozamát veszik figyelembe. Az elmúlt két évtized azonban gyökeresen megváltoztatta a szennyvíztisztítási igényeket. Az EU-s elõírás ezzel szemben a befogadói jellegzetességek figyelembevétele nélkül, az üzemméret függvényében alakította ki a határértékeket.

A külföldön elfogadott és hosszú idõ óta üzemelõ gyökérzónás tisztítómûvek hazai alkalmazására néhány helyen – így Kámban is – van példa. Gátolja a technológia tömeges hazai alkalmazását az a szakmai kötélhúzás, mely az engedélyezõ hatóságok részérõl tapasztalható. Fõ gond – az EU–énál szigorúbb hazai határértékekbõl adódóan – az, hogy a szabályozás szerint télen – nyáron is megkövetelt tökéletes tisztítási értékeket – az ammóniumtartalom-csökkentés vonatkozásában – ezek a természetközeli tisztítók nem tudják teljesíteni a téli idõszakban, mert ez a hazai kontinentális éghajlatnál teljesíthetetlen. Ez – a kis telepeknél – csakis az irreálisan többszörös (mintegy 5–10-szeres) túlméretezéssel volna lehetséges, ezért a kis településeknél felmerülõ óriási többletköltség-igény miatt ilyen szabályozást, elõírásokat, az EU a saját korábbi tagországainál sem alkalmaz. A kámi tisztítómûnek – mely évek óta próbaüzemben mûködik az ott élõk legnagyobb megelégedésére – például egyszerûen nem hajlandó megadni a felügyelõség a végleges mûködési engedélyt, jóllehet a téli ammóniaértéken kívül minden más komponens tökéletesen megfelel az elõírásoknak. Egyedülálló módon itt a lakosságnak nem kell szennyvízdíjat sem fizetnie, olyan kevés az üzemeltetési költség. A tervezõ és kivitelezõ referenciamûnek szánná, ám most még egy hihetetlenül drága utóülepítõ beépítését is elõ akarják írni az abszurd szabályozás okán. Október 18-án Németh Zsolt képviselõ a parlamentben felvetette, hogy gyorsan lépnie

kellene az illetékeseknek, hiszen a szabályozás a kistelepüléseken élõk sokaságának életminõségét befolyásolja. Éppen hogy enyhítésre volna szükség, a szigorításban talán nem kellene az élen járnunk. Elég volna a szomszédos Ausztria vagy Németország követelményrendszerét átvennünk, melyek kellõen szigorúak ugyan, de a kis települések téli szennyvíztisztításával szemben nem illuzórikusak. Ennek a szakmai alapját az adja, hogy minél kisebb egy tisztító üzemmérete, annál alacsonyabb a szennyvíz téli hõmérséklete, olyannyira, hogy 8 OC fok alatt a nitrifikáció teljesen leáll. És mivel a szennyvíz ilyen mértékû lehûlése csak a kisebb telepeknél következik be, itt nem is írják elõ ezt az értékhatárt. A képviselõ megkérdezte a minisztert: Akkor, mikor nagyvárosaink – így a fõváros – szennyvizének jelentõs része tisztítatlanul ömlik a Dunába, miért nem teszik félre az eddigi vaskalaposságot, és egy valóban európai megoldással miért nem adják meg az egyenlõ esélyeket falvainknak? Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter válaszában elismerte, hogy valóban rossz a szabályozás, és határozott ígéretet tett annak – két-három hónapon belül történõ – olyan irányú módosítására, mely a kistelepülések számára igen kedvezõ lehet. Ez jó hír lehet több környékbeli falu számára is, kár hogy a más területeken meglévõ idejétmúlt hatósági szabályoknak rugalmas és gyors hozzáidomításáról a valós élethez egyelõre még nem tudunk. – aus –

Fabók Kereskedelmi Bt. Méteráru, lakástextil és rövidáru bolt Vasvár, Bartók Béla u.4/c (templomdomb) Tel.: 94/370-076

ÕSZI AJÁNLATUNK Megújult árukészletet kínálok: – Bolyhos vastag sztreccs-szövetek – Mikrokord anyagok – Serpa anyagok kétféle minõségben és 18 féle színben 850 Ft/m – Sztreccs-szövetek – nadrágok varrásához több színben, sima és csíkos kivitelben is. – Télikabát-szövetek több színben 2400 Ft/m – Steppelt fekete bélésanyag 850 Ft/m – Õszi divatszövetek bõ választéka 750–1200 Ft/m – Alkalmi anyagok, színes muszlinanyagok 700 Ft/m – Gyermek és egyéb mintás kartonok 460 Ft/m

AKCIÓ! Üzletemben jó minõségû függönyöket kínálok a legkedvezõbb áron. Színes függönyök – bordó, barack, sárga, narancs és fehér színben – 700 Ft/m. Csipke függönyök különbözõ magasságban akciós áron. Szövetek. Maradék anyagok 50%-os áron vásárolhatók.

TOVÁBBI AJÁNLATOM – Antiallergén kis- és nagypárnák, paplanok pamut huzattal. – Pamut ágynemûgarnitúrák, krepp változatban is. – Pamutlepedõk különbözõ méretekben, gumiházas frottirlepedõk. – Törölközõk, fürdõlepedõk, abroszok, törlõruhák, enyves vásznak, ülõpárnák. – Franciaágy és heverõ takarók, falvédõk. – Csipketerítõk, redõnygurtni (normál és mini). – Cipõ- és bakancsfûzõk és még számtalan apró termék kapható. – Lábtörlõk, csúszásgátló 1500 Ft/m. – Harisnyanadrágok, nylon zoknik, harisnyák. – Pamut egészségügyi nõi és férfi zoknik 290 Ft/pár. – Zipzárak bõ választéka. – Varráshoz szükséges kellékanyagok, cérnák, tûk, gombok, szalagok, gumik. – Gobelin képek fonallal együtt.

Szeretettel várom a kedves vásárlókat üzletemben! Fabók Tibor üzletvezetõ

10

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Önkormányzati ülés Módosított költségvetés, zeneiskolai díjak, újabb sikeres pályázat A képviselõ-testület október 22-én megtartott ülésén megtárgyalta a költségvetési rendelet módosítását, döntött a zeneiskola idei tanévében hatályos térítési díjairól, s meghallgatta az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokba delegált felügyelõ bizottsági tagok beszámolóját. Újabb beruházás pályázati forrásból – tudhattuk meg a Hegyháti Jóléti Szolgálat Alapítvány beszámolóját szóban kiegészítõ Rózsás Miklós ügyvezetõtõl. Május 1-jétõl az érvényes EU-direktívák miatt jelentõsen megváltozott a Vasvár és környékének orvosi ügyeletét ellátó orvosok munkarendje. Pontosabban nem biztosítható a kötelezõ pihenõidõ, mert az ügyeletet nagyon kevés orvos látja el a Hegyháton. Ennek érdekében fel kell oldani az ellentmondásokat, vagyis több orvost kell bevonni az ügyeletellátásba, ami nem könnyû. A megoldás érdekében találkoztak az ügyletet ellátók és a térség polgármesterei, az Orvosi Kamara háziorvosokat tömörítõ tagozata, valamint az ÁNTSZ tiszti fõorvosa. Az orvosok díjazásuk jelentõs emelését is kérték. Megoldás nem született, így november végén újabb egyeztetõ fórumot tartanak az érdekeltek, ahol vélhetõen megszületik a megegyezés. Ám annyi bizonyos, változni fog az ügyelet rendje is.

Megújult a temetõ

Módosított költségvetés

Régi óhaja a vasváriaknak, hogy a temetõben a ravatalozó elõtti teret korszerû térburkolattal lássák el. Ez a halottak napjára és Mindenszentek ünnepe elõtt megtörtént, miként az urnafal kialakítása is.

A kormányzat jövõ évi költségvetési törvényének tervezete nem sok jót sejtet, hallottuk az ülésen. Így a forráshiányos önkormányzatok – miként az ország valamennyi önkormányzata és állami költségvetésû intézményei – jelentõs nadrágszíj összehúzásra számíthatnak 2005-ben. Mindezt nem lehet és szabad véka alá rejteni. Németh Zsolt polgármester is úgy vélte, a jövõ év még az eddigieknél is nehezebb lesz. A 13. havi bérre nem ad pénzt az állam, s az is látható, hogy jelentõs elbocsátások várhatóak a „takarékos állam” meghirdetett program értelmében. Így az önkormányzati köztisztviselõi réteget sújtó intézkedés abból a szándékból is érzékelhetõ, hogy a 2005. évi költségvetési törvénytervezetben végkielégítésre 5-ször többet szánnak, mint az elõzõ években. Így nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjuk: 2005-ben óriási leépítések várhatóak az állami szférában. S miként áll a város büdzséje? A bevételi elõirányzatok 76,564 millió forint növekedést mutatnak. Ebbõl a felvett hitel törlesztés öszszege 57,254 millió forint. A 2004. évre tervezett költségvetési mérleg 19,31 millió forint kiadás növekedést mutat. Ennek megoszlása: mûködési kiadás 48,594 millió forint, fejlesztési kiadás 8,66 millió forint. Ennek kiegyenlítése a többletbevétel 19,31 milliós felhasználásából lehetséges. Ám ehhez módosítani kell az idei évi költségvetési rendeletet. A testület bizottságai ezt a kérdést megvizsgálták, s azt támogatták. Így a testület a rendelet módosítását elfogadta. Ennek értelmében a pótelõirányzatként biztosított állami támogatások és SZJA összegérõl, valamint az önkormányzat 2003. évi zárszámadási rendeletében jóváhagyott – eredeti elõirányzatot meghaladó – többlet pénzmaradvány felhasználásáról szóló tájékoztatót elfogadta, s ezen összeggel módosította a 2004. évi költségvetést. A város módosított kiadási fõösszege: 1 milliárd 223 millió 681 ezer forint, ezzel megegyezõ annak bevételi fõösszege is. A költségvetési hiány pedig 63,508 millió forint. A képviselõ-testület a Polgármesteri Hivatal dologi kiadások elõirányzatát 17,678 millió forinttal, az általa nyújtott fejlesztési támogatások összegét 783 ezer forinttal, a kapott költségvetési támogatás elõirányzatát 58,357 millió forinttal, az átengedett SZJA összegét 9,28 millió forinttal, az elõzõ évi pénzmaradvány összegét 8,927 millió forinttal megemeli. Ezzel egyidejûleg a tervezett hitelfelvétel összegét a rövidlejáratú hitel esetén 48,594 millió forinttal, a hosszúlejáratú hitel esetén pedig 8,66 millió forinttal csökkenti. A Dr. Bendefy László Könyvtár dologi kiadások

Téli filmvetítések Mint ismert, a mozi télen nem alkalmas a korszerû szolgáltatás nyújtására, hisz fûtése szinte leküzdhetetlen feladat elé állítja annak üzemeltetõjét. Megtörtént a szükséges egyeztetés a mûvelõdési ház és a fenntartó önkormányzat között. Ennek értelmében a téli hónapokban a mozinak a mûvelõdési ház lesz a befogadója, így a filmvetítések is ott lesznek.

Csepregiek vendégségben Csepreg Város Önkormányzata jelentõsen átértékelte térségi szerepét, s mint térségi székhely (társzékhely Bük) a kultúrát is szem elõtt tartja. Ennek értelmében minden lehetõséget megragadnak a település vezetõi, így bizottságai is, hogy tapasztalatokat szerezzenek.

Banképület a Földhivatal mellett Épül a Nádasd és Vidéke Takarékszövetkezet új banképülete a Földhivatal mellett – tudtuk meg a két ülés közötti tájékoztatóból. Ami örvendetes, mert így Vasvár központjában, az egykori hetipiac terén olyan intézmények kapnak helyet, amelyek jelentõsen megváltoztatják és emelik Vasvár építészeti képét is.

Újabb nyertes pályázat Alig fejezõdött be az idõsek otthona beruházása, máris itt a következõ nyertes vasvári pályázat. Ennek értelmében a Tretter kertben, az egykori ezredes ház felújítására és bõvítésére pályázati forrásból 93,726 millió forintot nyert a város. A Hegyháti Jóléti Szolgálat Alapítvány ugyanis a fogyatékkal élõk korszerû elhelyezésére és napi ellátására nyújtott be pályázatot. A szaktárca ezt a pályázati anyagot elõkelõ helyen rangsorolta – tudtuk meg Rózsás Miklós tájékoztatójából – s hozta ki nyertesnek a vasvári pályázatot. Így az önkormányzattal közösen (10% önkormányzati résszel és opciós joggal), már februárban kezdõdhetnek a munkálatok. Avatás vélhetõen 2005 õszén, amely újabb jelentõs városi vagyongyarapodást és munkahelyteremtést is jelent Vasvár életében.

Az elmúlt hónapban vendégségbe hívták a szomszéd nagyközség, Bük mûvelõdési és sport bizottságát, majd a Vasvárról elszármazott Háromi Jenõ bizottsági elnök vezetésével október 18-án városunkba látogattak. A találkozóra eljött Király Árpád is, a csepregi általános iskola igazgatója, maga is bizottsági tag. Vendégeinket elsõsorban az érdekelte, miként is tud gazdálkodni és mûvelõdési közintézményeit fenntartani a város. Errõl Varga Andrásné pénzügyi osztályvezetõ adott tájékoztatást. Településünk egyéb kulturális ügyeibe pedig Unger József tanácsnok avatta be a csepregieket. A közös ülés befejeztével vendégeinket létesítményeinkbe kalauzoltuk el. A bizottságok munkájának bemutatásából kitûnt, hogy Csepregen 6 bizottság ténykedik, s külön mûködik a kulturális és a sport bizottság 3 plusz 2 taggal, s minden tag két bizottságban is szerepet vállal.

2004. november 4. elõirányzatát 335 ezer forinttal növeli, a Városi Mûvelõdési Ház felhalmozási kiadási elõirányzatát 114 ezer forinttal növeli, a Városi Zeneiskola dologi kiadási elõirányzatát 400 ezer forinttal növeli. A testület e számadatokkal a rendeletmódosítást jóváhagyta.

Zeneiskola térítési díjai A testület elé került 2004/2005. évi tanév zeneiskolai térítési díjakról szóló rendelet-tervezet. Ebbõl kitûnik, hogy az idei évben a finanszírozás mértéke 21 millió 607 ezer forint. A költségvetési évben 124 zeneiskolai növendék egy fõre vetített fenntartói költsége 174 ezer 250 forint. Az idei évben így alakulnak a térítési díjak: 18 éven aluli tanulók esetében: éves díj féléves díj – jeles rendû (4,5–5,0) 10.000 Ft 5.000 Ft 10.600 Ft 5.300 Ft – jó rendû (3,5–4,0) – közepes rendû (2,5–3,0) 11.200 Ft 5.600 Ft – elégséges rendû (2,0–) 11.800 Ft 5.900 Ft A kiselõképzõ (zeneóvoda) növendékeinek térítési díja a fenti táblázat jeles rendû díjának az 50%-a. 18–22 év közötti tanulók estében: éves díj féléves díj – jeles rendû 28.000 Ft 14.000 Ft – jó rendû 28.600 Ft 14.300 Ft – közepes rendû 29.800 Ft 14.900 Ft – elégséges rendû 29.800 Ft 14.900 Ft 22 éven felüli tanulók esetében: éves díj féléves díj – jeles rendû 36.000 Ft 18.000 Ft – jó rendû 36.600 Ft 18.300 Ft – közepes rendû 37.200 Ft 18.600 Ft – elégséges rendû 37.800 Ft 18.900 Ft

Felügyelõ bizottságok beszámolói Az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságokba a képviselõ-testület által delegált felügyelõ bizottsági tagok adtak tájékoztatót az elmúlt évben végzett munkájukról. Így Varga Andrásné a Régióhõ Kft.-ben végzett munkáról és a szerzett tapasztalatokról írásbeli beszámolójában arról tájékoztatott, hogy a társaság a gázáremelés miatti távhõ-tarifa emelése ellen Vasvár véleményeltérést jelentett be. Az írásbeli beszámoló szólt a Vaso Triász Kft. helyzetérõl is, amelynek veszteséges mûködése aggasztja a másik két Régióhõ Kft. tulajdonostársat, akiknek a nem nyereséges gazdálkodás szintén vagyonvesztést okoz. Rásó Miklós a Vasivíz Rt. Felügyelõ Bizottságának tagja. Az elmúlt évi munkájáról adott tájékoztatóból kitûnik, hogy a díjképzés és privatizációs elképzelések ellen többször vétót jelentett be a település és a térségben élõk érdekében. Németh Zsolt polgármester úgy vélte, Rásó úr hatékonyan képviseli Vasvár érdekeit, s érdeklõdött, napirenden van-e a társaság pri-

VASVÁRI ÚJSÁG vatizációja, ami Vasvárnak nem érdeke, ugyanis – miként az ÉGÁZ-privatizáció is mutatta, a privatizációtól még nem lett jobb a szolgáltatás minõsége, csupán a díjak emelkedtek. Ugyanis a fejlesztési hiteleket oly módon törlesztik az új tulajdonosok, hogy azt átterhelik a fogyasztóra, ami díjemelést eredményez. A beruházást követõen ezt történt Körmenden is. s valószínû, hogy a helyi fõmérnökség is áldozatául esne egy ilyen privatizációnak. Viszont kiemelte hozzászólásában, hogy az iparterület vízbõvítési beruházásába az rt. 1/3 arányban beszállt. Rásó Miklós válaszában elmondta, hogy az rt.-nél információi szerint a privatizáció most nincs napirenden, bár a vagyonfelmérést és az arról készült jelentést külsõ értékelõk elvégezték. A privatizáció ügyét tudomása szerint azért vették le a napirendrõl, mert bizonyos megyei rendszerek apportálásával a tulajdoni hányad jelentõsen átalakult volna a megye javára, s ezzel Szombathely többségi tulajdoni hányadosból kisebbségi tulajdonossá vált volna, ami egyet jelent érdekérvényesítõ szerepének elvesztésével. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy bár az önkormányzat 2003-ban döntött a kismákfai rendszer apportálásáról, ez mind a mai napig nem történt meg, amit megyei szinten a rendezetlen tulajdonviszonyok is gátoltak. Ráadásul a privatizációt követõen a földterület után tulajdonszerzési illetéket is kellene fizetni, ugyanis: ha közmûvet viszünk be egy gazdasági társaságba, akkor a korlátozottan forgalomképes vagyon forgalomképessé válik, az illetékfizetés pedig jelentõs kiadási többletet okozna a gazdasági társaságnak. Zágorhidi Czigány Csaba tanácsnok elmondta, hogy jó lenne, ha megtörténne az apportálása a vagyonnak, mert ezzel megszûnne a társasággal szemben Vasvár függõségi viszonya. A Vasi Triász felügyelõ bizottságában Varga Zoltán képviseli Vasvár érdekeit. A gazdasági társaságot azért hozták létre, hogy a Vasvár V-1 termálkút vizét az eddigi fogyasztók, továbbá a városi távhõhálózat részére hasznosítsák. E társaságban a Régióhõ Kft 6 millió forint, a Szentkút Kft. 12,76 millió forint, Vasvár Város Önkormányzata pedig 6,24 millió forint értékû tulajdonrésszel rendelkezik. Tájékoztatójában Varga Zoltán kiemelte, hogy az elmúlt évben a társaság beruházást nem hajtott végre, mérleg szerinti eredménye pedig romlott. Vesztesége 1,679 millió forint, ami az elõzõ évihez képest 121 ezer forinttal több. A tõkepótlás pedig 1,659 millió forint volt 2003-ban. Zágorhidi Czigány Csaba tanácsnok, a gazdasági bizottság elnöke leszögezte: Bár ez a legkisebb gazdasági társaság, de a legnagyobb zavarokkal mûködik, s ez okozza a legtöbb fejtörést is. S a mûködésben a Szentkút Kft. igen rossz pont. Tóth Balász képviselõ javasolta, hogy külsõ könyvvizsgáló felkérésé-

11 vel készüljön egy átfogó jelentés, s tekintsék végre át ezt a zûrzavart, amely e kft. mûködését évek óta jellemzi. Németh Zsolt polgármester tájékoztató hozzászólásában elmondta, hogy a Vasi Triász kiveszi a melegvizet, amit azután elszállít a Régióhõnek és a Szentkútnak. A Régióhõ pedig olyan áron veszi azt meg, ami számára megéri. Hogy milyen hõenergiát (gázt vagy termálvizet) használnak e folyamatban a távhõs lakások fogyasztói, független kell, hogy legyen számukra. A kinyerõnek vízkészlet-járadékot és bányajáradékot is kell fizetnie. A Szentkút Kft. is a Vasi Triásztól veszi a vizet, amiért mint felhasználó fogyasztó vagy késve fizet, vagy egyáltalán nem akar fizetni. Így a Vasi Triász legnagyobb hiánytermelõje épp a többségi tulajdonos Szentkút Kft. Ezt a helyzetet rendezni kell annak érdekében, hogy átláthatóvá váljon a gazdasági társaság. A Vasi Triász árképzése viszont korrekt. A képviselõ-testület a beszámolókat elfogadta, s úgy ítélte meg, hogy a felügyelõ bizottsági tagok az önkormányzat érdekeit jól képviselték a gazdasági társaságokban.

Támogató szolgálat, szociális és gyermekvédelmi szolgáltatás Vasváron a Hegyháti Jóléti Szolgálat alapítvány látja el a fenti feladatokat. A szociális bizottság is tárgyalta a szakmai munkájukról készített írásbeli tájékoztatójukat. Fabók Tibor a szociális bizottság elnöke elmondta, hogy az alapítvány munkáját igen hasznosnak ítélik meg, s nagyon sok erkölcsi elismerést kaptak a város polgáraitól, amit ezúton is tolmácsol Rózsás Miklós ügyvezetõnek. Egyben jelezte, hogy e feladatok ellátását a régióban elsõként - mondhatni modell értékûen - épp a vasvári alapítvány oldotta meg. Idõben léptek, jól pályáznak, s olyan feladatkört látnak el, amelyre egyre nagyobb szükség van, s amelyet ha a városnak önkormányzati intézményként kellene megoldani, jelentõsen terhelné annak büdzséjét. Rózsás Miklós megköszönte az elismerõ szavakat, de mint mondta, az elsõsorban kolléganõit, Borbás Imréné Zitát és Volf Mária Magdolnát illeti, akik e szakterületeket viszik. Mint mondta, valóban, Dunántúlon elsõként õk vállalkoztak arra, hogy állami normatívából, pályázati forrásból lássák el ezt a szakterületet. Az ügyvezetõ egyben tájékoztatta a testületet arról a nyertes pályázatról is, amely Vasváron a fogyatékkal élõk nappali ellátását oldja meg, s ebben az új intézményben terápiás részt is mûködtetnek. Ez a szakterület plusz támogatást nem igényel majd az önkormányzattól. Egyben köszöni a városnak, hogy a pályázathoz szükséges tulajdonrészt gyorsan és szakszerûen biztosította az alapítványnak. A beruházáshoz várhatóan februárban választják ki a közbeszerzési pályázatból a kivitelezõt. (Folytstás a következõ oldalon.)

12

VASVÁRI ÚJSÁG

MEGNYÍLT! ERIKA GYERMEKDIVAT (Bébitõl a kamasz méretig) és

VEGYESKERESKEDÉS (100 Ft-os jellegû) Elérhetõ olcsó árak! Folyamatosan bõvülõ árukészlet! (Vasváron a Panda Üzletház helyén, könyvtárral szemben) Mesterné Németh Erika

Nyitva tartás: hétfõtõl – péntekig 8.30–12.00-ig és 13.00–17.00-ig Szombaton 8.30-12.00-ig

Jubileum a Postaforgalmiban Vasváron a Postaforgalmi képzés 50 éve kezdõdött el. Ebbõl az alkalomból gazdag programmal rukkolt ki az intézmény. Diákok, egykori növendékek, Vasvárról elszármazott pedagógusok és itt élõ volt tanárok együtt ünnepeltek. Ez a kis felhajtás egyben jó hírverés is volt. Mondjuk ki, kellett. Ma minden iskolának kell az ilyen típusú hírverés. S akik elfogadták az alma mater invitálását, azok sugárzó arccal emlékeztek. Akik pedig külsõ szemlélõként hallgathattak bele a városháza nagytermében megtartott egykori diákok beszámolóiba, visszaemlékezéseibe, azok átérezhették, mit is jelentett egykori öregdiákként visszatérni oda, ahol az élet elsõ igazi megmérettetésén megfeleltek. Kedves szavaik, helyenként lírai emlékezéseik újabb bíztatást adtak azoknak, akik itt dolgoznak, hogy jól döntöttek, érdemes volt harcolniuk, kitartaniuk az elmúlt évtizedekben. Ebben a közdelemben Hende Tibor nemrégen elhunyt igazgatónak elévülhetetlenek érdemei voltak, hisz az iskola megmaradásáért mindig markánsan kiállt. A megújulás, a szakmai, képzési struktúra kiszélesítésének rendíthetetlen harcosaként

elérte kollégáival a legnagyobbat: az iskola a Hegyháton mindazokat szolgálja, akiknek ez jelenti azelérhetõ KÖZÉPISKOLÁT, így, csupa nagybetûvel. Jeleneti azt az elindulási alapot, amely nélkül a gyorsan változó világ fokozott elvárásainak itt helyben nem lehetne megfelelni, elébe menni, szakmai képesítést, érettségit szerezni. Még akkor így van ez, ha bizonyos körök a kettõs érettségi bevezetésével a versenyistállójellegû és elitképzést favorizálják, ezáltal megfosztva a szerényebb anyagi körülményben élõk gyerekeit attól a lehetõségtõl, hogy a továbbtanulást jelentõ alapokat egy általuk is elérhetõ, megfizethetõ intézményben szerezzék meg. De ne legyünk ünneprontók. Mert az intézménynek adományozott zászló, MArkó Péter és Németh Zsolt szavai, Horváth Sándor visszaemlékezõ véleménye – jól sikerült a Postaforgalmi váltása, jól ötvözik a postai és a gimnáziumi, bankforgalmi képzést – valamint Marosits István Munkácsy-díjas szobrászmûvész lírai vallomása olyan érzelmi muníciót adott az itt élõknek és az iskolában tanítóknak, amely megerõsített, és erõt adott az újabb ötven évhez. –sok–

Önkormányzati ülés (Folytstás az elözõ oldalról.) Egyben szólt a házi gondozás területérõl, amely lagalább plusz 6 fõ felvételét igényelné tõlük, ám ezt saját pénzügyi keretbõl nem tudják megoldani. Ezt a feladatbõvülést vélhetõen az Orpheusz-programból lehet biztosítani. Tóth Balász képviselõ és Sejber Mihály képviselõ is az elismerés hangján szólt az alapítvány munkájáról. Köszönjük mind a 31 munkatársnak áldozatos munkájukat - mondták, majd a testület egyhangúlag elfogadta a tájékoztatót.

Névadó szavazás A Földhivatal elõtti térnek nevet kell adni, mivel az intézmény bélyegzõjén számmal ellátott pontos utca vagy tér megjelölést kell alkalmazni. A testület kétféle nevet javasolt: Fõszolgabíró tér, Ötvenhatosok tere. Végül a testület úgy határozott, hogy a Földhivatal címe Vasvár, Fõszolgabíró tér 2. szám lesz. –bodorkós–

2004. november 4.

A Mûvelôdési Ház hírei IV. Béri Balogh Nap • November 6. IV. Béri Balogh Ádám Nap Koszorúzás a Béri Balogh Ádám emléktáblánál, közremûködnek a Gencsapáti Hagyományõrzõ Egyesület táncosai, Zsiványok zenekar, néptáncosok. Emlékezõ beszédet mond Tausz István.

Postai információk Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy postánkon a klasszikus postai szolgáltatások mellett az alábbi kínálattal várjuk kedves igénybevevõinket: – Küldemények felvétele értékbiztosítással – EMS gyorsposta szolgáltatás, másnapi garantált kézbesítéssel – Belföldi és nemzetközi viszonylatban elsõbbségi szolgáltatás – Bankkártyával ki- és befizetés teljesítése – Távirat feladása, díszlap igénybevételével – Kereskedelmi áruk értékesítése – Mobil feltöltõ kártyák – Könyvek – Sütemények – Kávé, dohánytermékek – Ajándéktárgyak Megtakarítási kínálatunk: – Értékpapírok – Betétkönyvek – Lakástakarék szolgáltatás Magyar Posta Biztosító termékei: – Kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás – Ház-lakás-ingóság-biztosítás – Élet- és balesetbiztosítás – Egyszeri díjas megtakarítás Karácsony közeledtével képeslapok gazdag választékát kínáljuk, melyhez nagykarácsonyi alkalmi bélyegzést ajánlunk. Hétköznap reggel 8-tól 16 óráig, szombaton reggel 8-tól 12-ig várjuk kedves igénybevevõinket! Posta Vasvár

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Milu „Az életben nincs már több móka, meghalunk mintha nem volna több dolgunk a világban, édes lenne a halál...” ... Olvastuk október 6-án a honlapon, azon a bizonyos honlapon, ami eltûnik majd, mivel gazdája soha többé nem használja már. Milu (azaz Milán) elment, itthagyott Mindent és Mindenkit, amit és akiket szeretett. (Kiugrott a 3. emeletrõl.)

Egy kedves, hosszú hajú, szõke fiú hatalmas szívvel, reményekkel, tervekkel és a lelke tele kérdõjelekkel. Egy apró falu lakója, illetve a kollégiumé (a vasvárié), ahol társakat talált, barátokra lelt intézményen belül és kívül egyaránt. Bátran kilépett a falakon kívülre is, minden érdekelte, mindenre kíváncsi volt, és rengeteget kérdezett.

Fekete nadrágja, pólója, bõrkabátja elrejtette, ám arcizmainak rándulásai, mosolya mindig elárulta, hogyan érzi magát. Úgy tudott örülni a legkisebb szeretetparánynak, mint az óriás gyermek. Ragaszkodott és kötõdött azokhoz, akik gondoskodtak Róla, és akiktõl csak egy morzsányi szívhangot kapott. Voltak elkeseredett pillanatai, elõfordult, hogy csendbe burkolózott, de egy odafordulással, egy viccel fel lehetett vidítani. Vigyázni kellett Rá. Sajnos nem sikerült eléggé, talán nem voltunk elég kitartóak, talán nem figyeltünk még jobban. Elkerült a „közösségi burokból” és 30 km-es távolságban megszûnt a közvetlen kapcsolat, bár a levelezése a honlapján, a hétvégék és a telefonon való érintkezés fennmaradt halála napjáig. De nem voltunk ott. Nem tudjuk miért, mi volt az utolsó cérnaszál, ami elszakadt. Most mi kérdezünk, bár tudjuk, sohasem kapunk rá választ. Egyetlenegyet tudunk biztosan: örökké velünk marad. Ha ránézünk egy gitárra, ha Alice Cooper énekel, ha meglátunk egy nagy fekete kalapot és egy bõrkabátot, ha ránézünk egy saját készítésû honlapra, ha elõvesszük rajzait, firkáit és eppeppeppeeee... Milán! Lett volna még dolgod, nekünk elmesélted, mit szeretnél... Ebben a percben és pillanatban egyet ígérhetünk meg Neked: mindent megteszünk a Te és a Mi közös álmainkért. Örökké Velünk maradsz. Szívünkben örökké õrizzük Emlékedet... Az Ifjúsági Klub tagjai és Mindenki, aki szeret – Vasvár. „Hallom kiáltásod, ami elszáll és bezár, Visszatartanálak, de lelkem azt mondja: megállj!” (Alice Cooper – Poison)

Programok a Teleházban Klubdélutánok a Teleházban Kedves gyerekek, mindenkit szeretettel várunk a Teleházban tartandó Klubdélutánokra, melyek idõpontjai: 2004. november 12-én, 2004. december 3-án, 2004. december 17-én 15.00 órakor. Köszönjük, hogy sok programötletet gyûjtöttetek össze! Igyekszünk segíteni a lebonyolításban! Szeretettel várunk mindenkit! Bajnokságok a Teleházban Teleházunk eddigi programjai november hónaptól kibõvülnek. Hálózati bajnokságot hirdetünk, melyek stratégiai és akció játékokból állnak. Ezeken kívül egy csocsóbajnoksággal is szeretnék kínálatunkat gazdagabbá tenni. Érdeklõdni és jelentkezni a Teleházban személyesen vagy telefonon lehet.

Számítógépkezelõi és felhasználói ismeretek oktatása Az érdeklõdõk igényei szerint szervezünk kurzusokat, amelyek során a résztvevõk elsajátíthatják a mindennap használt számítógépes programok kezelésének és használatának az alapjait. Délelõtti, hétvégi vagy akár esti idõpontokban is állunk a tanulni vágyók rendelkezésére. Képzéseinket önköltségi áron, személyre szabott részletfizetési kedvezménnyel ajánljuk figyelmükbe. Nyitva tartás: – hétfõtõl péntekig 10.00–20.00 óráig, – szombaton 14.00–18.00 óráig. Programjainkról, szolgáltatásainkról részletesen, hamarosan a Teleház Hírlevélben olvashatnak!

13

ECDL tanfolyam A vasvári Béri Balogh Ádám Gimnázium, Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskola, Kollégium ECDL számítástechnikai tanfolyamot hirdet az alábbiak szerint. ECDL Start fokozat: – Operációs rendszer és fájlkezelés 24 óra – Szövegszerkesztés 24 óra – Információ és kommunikáció 20 óra – Táblázatkezelés 24 óra Összesen: 92 óra Az ECDL Start költsége 46 000 Ft, amit 2 részletben kell befizetni. A tanfolyam díja nem tartalmazza a regisztrációs díjat és a vizsgadíjat. Részletek a tájékoztatón. Megbeszélés és jelentkezés: november 10-én 17.00 órakor az iskola számítástechnika termében.

Babák-mamák egymás közt... Sikeres volt október közepén az, a Mûvelõdési Ház nagytermében összehívott találkozó, melyben a vasvári kismamákat hívtuk egy beszélgetésre, találkozásra és a továbbiakban elinduló klubszerû tematika megbeszélésére. A meghívóra szép számmal jöttek babák és mamák, valamint néhányan „igazolt” távollét után a közeljövõben csatlakoznak a kis csapathoz. A tematika, a programok és a találkozások rendszerében megegyezés született. Minden második hét szerdáján 10 órakor találkoznak a gyermeket nevelõ kismamák egymással, ahol közös fórum és megbeszélés mellett mód nyílik majd szakembereket is vendégül látni a legszélesebb körû témákban. A kezdeményezés „motorja” a vasvári Védõnõi Szolgálat, de a programot segíti a Mûvelõdési Ház is azzal, hogy termet ad és befogadja a közösségalakítás igényével szerdánként összefutó és összetartó kismamákat. Jelentkezni, érdeklõdni, a részletekrõl többet megtudni Kovácsné Köves Gabriellea védõnõtõl a 06/70/5558477-es telefonszámon lehet. Legközelebbi találkozási alkalmak a Mûvelõdési Házban: november 17-én, valamint december 1-jén, szerdán 10.00 órakor. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt! – pam –

Spanyolországról A vasvári Dr. Bendefy László Városi Könyvtár, az Európai Unió országait bemutató sorozatában elsõként november 18-án 15 órakor szeretettel vár minden kedves érdeklõdõt Portugáliáról, Spanyolországról és Dániáról szóló vetített képes úti élmény beszámolójára.

14

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Akcióban a MÉRTÉK Egyesület Közelmúltban alakult egyesületünk figyelemfelhívó mûsoros rendezvényt szervezett 2004. október 2-án, szombaton „MINDENNAPI KENYERÜNK” címmel Vasvár fõterén. Ezzel az akcióval olyan tudatos fogyasztói magatartásra kívántuk felhívni az emberek figyelmét, amely Európa nyugati felén már mindennapos gyakorlat. A vásárlók ott alaposabban megnézik, hogy milyen terméket vásárolnak. Azon túl, hogy megvizsgálják a termékek összetevõit, azt, hogy az áru mennyire egészséges, arra is figyelnek, hogy a terméket hol állították elõ. A termék elõállítási helyének azért van jelentõsége, mert a gyártás munkahelyeket jelent. Az áruk helyben történõ elõállítása tehát helyi munkalehetõséget biztosít. Ez utóbbi szempont egyre fontosabb, mivel mindenki elõtt ismert, hogy egyre erõsebb piaci

verseny folyik az áruk gyártása, eladása, valamint a vevõk megszerzése érdekében. A MÉRTÉK Egyesület tudatosítani szeretné, hogy a Vasváron elõállított termékek megvásárlásával vasvári munkahelyek megõrzését segítjük elõ. Akciónk azért a vasvári kenyérüzemre irányult, mert városunk sajnálatos módon manapság már igen kevés helyi termék gyártásával büszkélkedhet. Ráadásul a vasvári sütõüzemben még hagyományos módon – kovásszal, nem pedig különféle adalékanyagok hozzáadásával és fagyasztott alaptésztából – készítik a kenyeret. A vasvári kenyér egészségesebb és ízletesebb, mint a bevásárlóközpontok gyorspékségeiben sütött termékek. Az 1968-ban alapított vasvári kenyérgyárban kb. 55 fõ kezdett el dolgozni. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején már több, mint 80-an dolgoztak ott, jelenleg azonban már csak 29 embernek tudnak munkát adni. Ijesztõ mértékû, 65%-os a létszámcsökkenés. A MÉRTÉK Egyesület fel kívánja hívni a figyelmet erre a kedvezõtlen folyamatra.

A vasvári pékárukat helyben gyártják, elõállításuk vasvári és környékbeli embereknek ad munkát, akik ezzel 'keresik a kenyerüket'. Ha a vasvári termékekre nagyobb kereslet volna, akkor gazdaságosabban tudna termelni az üzem. Így talán megelõzhetõ, vagy legalább lelassítható volna az a folyamat, amely egy újabb, a STYL-üzem bezárásához hasonló eredményhez vagy további létszámleépítéshez, átszervezéshez vezethet. Úgy gondoltuk, ezzel a gonddal már most érdemes foglalkozni, nem pedig utólag, amikor már megszülettek a kedvezõtlen döntések. A vasvári kenyérüzem példáján keresztül jelezni kívánjuk, hogy minden vasvári vállalat és vállalkozó, aki városunkban fektet be, itt alkalmaz helyi munkaerõt és itt fizeti az adóját, helyben állít elõ értéket, azaz Vasvár jövõjéhez járul hozzá. Támogassuk õket erkölcsileg és vásárlásunkkal is! Legyünk lokálpatrióták és válasszuk a vasvári termékeket, részesítsük elõnyben a vasvári vállalkozókat! Természetesen mindenkinek szíve joga olyan árut vásárolni, amit kíván és olyan áron, amit megfelelõnek talál. De a helyi termékek vásárlását elõnyben részesítõ tudatos fogyasztói magatartás nem mond ellent a szabad piaci versenynek, csak nem mondunk le saját érdekeinknek képviseletérõl sem. Nyugat-Európában is törekszenek a hazai elõállítású termékek megtartására. Ott megfelelõ idõben elindultak azok a társadalmi mozgalmak, amelyek megpróbálták az emberek figyelmét felhívni arra, hogy a dolgok alakulása rajtuk is múlik. Egyesületünk fõtéri akciója során lehetõségünk nyílt arra, hogy személyesen beszélgessünk a vasvári emberekkel. A vasváriak szívesen osztották meg velünk a véleményüket, elismerve azt, hogy rendszerint nem is gondolnak arra, hogy vásárlási szokásaik milyen komoly hatást gyakorolhatnak a vasvári vállalkozások – köztük a kenyérgyár – helyzetére. A rendezvényünk színhelyén megfordult embereket egy-egy vasvári zsemlével és a MÉRTÉK Egyesület szórólapjával ajándékoztuk meg. Az arra vállalkozó érdeklõdõk a vas-

vári sütõüzemmel kapcsolatos totó-játékunkon is részt vehettek. A jó eredményt elérõ próbálkozók ingyen elvihettek egy-egy általuk kiválasztott péksüteményt a vasvári kenyérgyár helyben kiállított termékkínálatából. Többen meglepõdtek, hogy összesen 58 féle

terméket képes gyártani az üzem. Ezek a termékekek a helyi üzletekben is megvásárolhatók lennének, ha lenne rájuk elegendõ vásárlói igény. Az emberek jó érzéssel emlegették a vasvári gyár legendás termékét, a mézes puszedlit, amely országos hírnévre tett szert a 70-es években. A rendezvény ideje alatt egy teljes CD-nyi zenei összeállításban a kenyérhez kapcsolódó zeneszámokat sugároztunk, valamint hasonló témájú versek és egyesületünk figyelemfelhívó felhívásai hangzottak el. A MÉRTÉK Egyesület nagy jelentõséget tulajdonít a nyilvánosságnak, ahogyan ezt az Omega együttes is énekelte: „Táplálékunk kenyér és információ, mind a kettõ frissen jó...” Tudjuk, hogy egyetlen akcióval nem változik meg minden, reméljük azonban, hogy egyre többen elgondolkodnak mondanivalónkon. Hiszünk abban, hogy összefogással a dolgok befolyásolhatók, megváltoztathatók, ezért akciónk tapasztalatairól a vasvári kenyérgyár, a Vasvári ÁFÉSZ, a vasvári önkormányzat felé is beszámolunk és szeretnénk megismerkedni más, felelõsen gondolkodó vasváriak véleményével is. A MÉRTÉK Egyesület nevében Wesselyné Kupi Ildikó

A Vasvári Gyermekekért Alapítvány Kuratóriuma tájékoztatja tisztelt támogatóit, hogy a 2003-ban kapott személyi jövedelemadójának 1%-át 453433 Ft-ot egy számítógép konfiguráció vásárlására fordította, illetve az iskola udvarán kialakított lábtenisz és streetball pálya munkálatainak finanszírozásához járult hozzá. Köszönettel számítunk további támogatásukra! Adószám:19245814 -1-18

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

15

Megszûnik-e a vasvári kenyérgyár? Megkérdeztük Horváth Tibort, a Ferrosüt Kft. ügyvezetõ-igazgatóját November 2-án 600 zsömlét osztott ki a vasvári Mérték Egyesület, amelyet saját maga vásárolt. Hogy ez sok vagy kevés, azt ki-ki maga döntse el. Az egyesület kihangsúlyozta, ily módon akart tiltakozni egy esetleges kenyérgyár-bezárás ellen. Újabb gyárral leszünk szegényebbek, s újabb munkahelyek szûnnek meg Vasváron? – kérdezte az utca embere. Ugyanis ezt a figyelemfelhívó tiltakozást közülük sokan már kész tényként adták tovább. Mondván: bezár a kenyérgyár. Így e havi aktuális kérdésünket maga a hétköznapi valóság generálta. Bezár-e a vasvári üzem? – kérdeztük a Ferrosüt ügyvezetõjét, Horváth Tibor ügyvezetõ-igazgató urat. Az ismert gazdasági vezetõt a cégnél kapott mobilszámon értük el. Kérdésünk elõl nem tért ki, sõt készségesen válaszolt: – Hát ez még nekem is új – kezdte mondandóját a vasi gazdasági egység elsõ embere, majd így folytatta: – Kicsit hasonlatos ez a tiltakozási történet a pásztorfiúról szóló meséhez. Mint tudjuk, a pásztorfiú, nyáját legeltetvén úgy múlatta az idõt, hogy közben kiabálta – jön a farkas, jön a farkas – aminek

ugye az lett a következménye, hogy miután a segíteni szándékozók látták a vaklármát, akkor nem segítettek, amikor valóban jött a farkas. De a kérdésre válaszolva elmondhatom, hogy a vasvári üzem bezárását senki nem tervezi a Ferrosütnél. – No igen, de mint tudjuk, a mai gazdasági és piaci versengésben a kenyérgyárak helyzete több mint aggasztó. A piacon nehezen állják az árversenyt. Mindenki a megnövekedett termelõi árakra hivatkozik, s mindenki fogyasztói árat szeretne emelni, kivéve a hipermarketek, amelyekrõl köztudott, hogy péktermékeik fogyasztói árát azért tudják alacsonyan tartani, mert a differenciát más termékek bevételébõl kompenzálják. – Ez igaz, de cégünk, a Ferrosüt sem áremelésrõl, sem bezárásról nem tud most hírt adni. Még akkor sem, ha esetleg egyesek ezt szeretnék hallani. Bár nem hinném, hogy ilyen ember lenne akár csak egy is Vasváron. Hogy megszüntetnénk a vasvári üzemet? Ilyen szándékunk nincsen. Jelenleg 30-an dolgoznak Vasváron, s a térség ellátásában jelentõs szerepet játszanak. Gyakorlatilag egy csoport reggelre és egy délelõttre

állítja elõ megrendelõinknek a kiszállításra szánt és sütött finomárut és kenyeret. Ez a napi kétszeri kiszállítást biztosító termelési forma igazán nem is nevezhetõ két mûszaknak. A napjainkban annyit hangoztatott gazdaságosság kapcsán pedig annyit mondhatok, hogy a tavalyi eredmény ismeretében nem veszteséges a cég. Az elõállított érték mintegy 170 millió forint évente. Majd zárszóként megjegyzi az ügyvezetõ igazgató: – Ha bármi változás állna be, elsõ kézbõl tájékoztatja a sajtót. Idõben és korrekt módon. De a cég üzleti politikáját jelenleg nem a leépítések határozzák meg. Ám a vasvári kenyérgyár megszûnésének hallatán ki kell mondani: ezt a problémát, a megszüntetést gyakran a munkások generálják, õk azok, akik ennek valótlan hírét terjesztik. S azt sem értem, hogy akik ez ellen a valótlan állítás ellen tiltakoztak, azok miért nem az ebben illetékes cégvezetést kérdezték meg. Ugyanis most is szívesen adtam tájékoztatást, s válaszoltam az élet szülte „aktuális” kérdésre. Ezt szívesen megtettem volna az õ esetükben is. –sok–

Az áru mint fokföldi ibolya A kenyérgyár esetleges (vélelmezett) bezárása elleni tiltakozás láttán amolyan epilógusként ki kell mondani. Piacgazdaságban csak a két szép szemünkért, s azért, mert szolidárisak vagyunk és tiltakozunk, még egyetlen gazdasági egység bezárását sem napolták el (Kivéve, ha az állam a mi pénzünkbõl, az adófizetõkébõl a veszteséges üzem fennmaradását meg nem támogatta!). S nem is nyílt meg egyetlen üzem sem csak azért, mert mi szolidárisak, ezt így akartuk. Ezt a polgári törvénykönyv és a nemzetközi jog egyszerûen véleménynyilvánítási jogként, szolidaritáshoz való jogként és szólásszabadsághoz való jogként aposztrofálja. A gazdasági társaság bezárásának a kérdését csakis és kizárólag a PIAC KÖNYÖRTELEN GAZDASÁGI TÖRVÉNYEI DÖNTIK EL. Ezt láthattuk az elmúlt másfél évtizedes hazai piaci gyakorlatban is, amikor filléres bér és adókedvezmény miatt hozzánk települt világcégek bontottak sátrat (szüntették meg a termelést, a munkahelyeket), mert piaci érdekük azt diktálta. E cégek a még nagyobb extraprofit-termelés, nyereségvágy érdekében olyan országokba települtek át, ahol a magyarnál is olcsóbb munkaerõt foglalkoztathatnak. (Vonultak a Balkán felé.) Vagyis – már elnézést a kisiskolás stílusért –, de, ha egy áru elõállítása veszteséges a gyártó cégnek, ha azt a terméket a piacon valaki olcsóbban állítja elõ és kínálja, akkor mi állampolgárok, fogyasztók, általában az olcsóbb termékhez nyúlunk. Mert számunkra az elõnyösebb, s pénztárcakímélõbb. Ez a tétel itt Vasváron – amelyrõl köztudott, hogy hátrányos helyzetû település –, valószínû többszörösen is igaz. Így

hát akkor, ha egy terméket az egyik helyen drágábban, másutt olcsóbban vásárolhatjuk meg, akkor a fogyasztók ott vásárolnak, ahol azt olcsóbban kaphatják meg. S tán azt sem árt tudni, hogy napjainkban épp azok az országok vannak gazdaságilag bajban, ahol az elmúlt évtizedekben – lásd Ausztria – az állam piac- és termelõvédõ-óvó mechanizmusában sok-sok támogatást, milliárdnyi Schillinget osztott ki évente az egyes vállalkozásoknak, így támogatva a családi és kisvállalkozások ezreit, mint amilyenek a sütödék, Backarei-ek is. Az Európai Unióba történt belépés után azonban egységes piaci szabályozások léptek érvénybe, így a szûkülõ állami bevételek révén ezek a szabályozó mechanizmusok szabálytalanokká váltak, kvázi megszüntette õket az állam. Az Osztrák Köztársaság is. Vagyis e támogató források egyre jobban elapadtak, így a kisvállalkozások, a kisebb gyárak, üzemek is egyre inkább versenyképtelenekké váltak a nagyokkal, a multinacionális cégekkel, a hipermarket üzletláncokkal szemben (globalizáció). Még akkor is igaz ez, ha napjainkban a fejlett polgári demokráciával és sok évszázados polgári fogyasztói szokással rendelkezõ gazdagabb államokban, mint amilyen az Egyesült Királyság és Németország, már-már trend, hogy a közeli, kedves, személyes hangvételû és személyre szabott kiszolgálást produkáló sarki kisüzletben, pékségben, (Baker's shop-ban, németeknél Backerei-ben) vásárolnak a polgárok. Ám ahhoz olyan fogyasztói pénztárcának, olyan polgári miliõnek, s olyan szokásrendnek kell lenni, mint amilyen nálunk, szegény magya-

roknál még nem alakulhatott ki. S remélem nem sértõ, ha kimondom: Vasvárra ez még hatványozottabban igaz. Akkor, amikor a családi kasszában arról kell dönteni, hogy télre elõször cipõt vegyenek-e a gyereknek, vagy a drágább, de hazai (értsd, helyben készült terméket) részesítsék elõnyben, akkor gondolom egyértelmû, hogy a többség milyen döntést hoz. Minderre azt mondhatná a tisztelt Olvasó, hogy igen, de ha a papa munkahelye megszûnik, akkor ez a tétel megdõlni látszik. Ebben Önnek, tisztelt Olvasó, igaza van. Ám minden munkahely nem szûnik meg, különben a társadalom, az állam jutna csõdbe, s teljesen ellehetetlenülnének polgárainak mindennapjai. (Az egyes családok persze sokszor érzik úgy, hogy ennek az ideje máris itt van...) Ám ezeket a kérdéseket, amelyek a piaci verseny kérdéskörébe tartoznak, mindig a többség, a fogyasztók többsége dönti el. Ha valami veszteséges, annak gyártását megszüntetik, kvázi bezárják az üzemet, mert a cég csõdbe megy. Ez a piaci alaptörvény mindennek az alfája és omegája. Ám ettõl még lehetünk szolidárisak, figyelemfelhívók, szociálisan érzékenyek, magyar termékpártolók, lokálpatrióták, és a többi. De a piaci versengés uniós szabályai szerint csak azért nem részesíthetünk elõnyben egy céget, mondjuk közbeszerzési eljárás keretében, mert magyar. Ha történetesen egy fokföldi cég nyújt be pályázatot a virágosítási tenderre, s az õ fokföldi ibolyái a legszebbek és a legolcsóbbak, akkor bizony bármilyen fájó is, a magyar cég elveszíti ezt a versenyt. Ám ettõl még szerethetjük a magyar fokföldi ibolyát. –sok–

16

VASVÁRI ÚJSÁG

AJÁNLÓ A Dr. Bendefy László Városi Könyvtár új szerzeményeibõl

SZAKIRODALOM • Bácskai: Kalap • Heller: A zsidó Jézus feltámadása • Huszka: Kezdõ munkanélküliek kézikönyve • Illig: Kitalált középkor • Kaufman: Hogyan segítsünk depreszsziós kamasz gyermekünknek? • Páskándi: Esszék, elõadások, levelek • Több mint 100, profik által alkalmazott teniszgyakorlat • Winkler: Nagyvárosi természetbúvár SZÉPIRODALOM • Altman: Titkos formula • Connolly: Arctalan démonok • Crichton: Préda • Grisham: Az ítélet eladó • Howard: Bonaparte hódítói • Smith: Napmadár VIDEOKAZETTA • Álmomban már láttalak • Apósok akcióban • Boldog születésnapot! • Egy fiúról • Esküdni mernék • Franklin másodikba megy • Matilda • Segítség apa lettem! • A csillagkutya legújabb kalandjai CD LEMEZ • Bulissimo • Chris Rea • Dirty Dancing • Nagy házibuli lemez • Pink • Szentpéteri Csilla

Tel.: 94/573-006, 573-007 Fax: 573-036

Hirdetésfelvétel: 94/572-014 30/372-6209

2004. november 4.

Októberi haza... ..kérdések Camus úr nyomán... Mindenkiben él egy kép a hazáról, egy kép a házról, amelyben felnevelkedett, felnõtté vált, amelyben legényes élete felelõs felnõtté változott. Hordozunk egy fakuló képet, küszködvén a feledéssel, amelyben az udvar távoli szegletében égbe kapaszkodó árnyas lombú vén diófa állt, alatta öreg paddal, fonott fûzfafotellal, amelyben idõs szeretteink, kedves ismerõseink ültek. Vagy nem ültek egy idõ után. Vagy másutt ültek, nem önszántukból, vagy országváltó messzeségben, tengerentúli messzeségben honvágytól gyötörten. Miközben õrizzük ezeket a halványuló emlékképeket mindazokról, akik már nem lehetnek közöttünk, hiányukat egyre jobban érezzük. Különösen így október végén, november elején. Õrizzük emléküket abból a pipafüstös múltból, a beszélgetések fonalát gombolyítja az idõ, melyben megõrzõdtek évszámok születésrõl, elmúlásról, ünneprõl, forradalomról, amely együttesen a személyes hazát jelenti, amely a miénk, de amely társadalmi kapcsolataink révén mindenkié is. 1926 – apám születése, 1956 – az én születésem is, 1982, 1984 a gyermekeim születése – amely maga az „idõtlen” boldogság és folytonosság. Újabb évszámok, 1990 – valami új, ismeretlen kezdete és 1995 – utóbbi apám halála. E számsorok is eszembe jutottak 1956 kapcsán. És egy nemrég forgatott portréfilm, amelyben azt mondta Mészáros Márta filmrendezõ: „Magyarországon egyetlen kormányzati kör, tárca, minisztérium nem volt, amelyik adott volna a Nagy Imrérõl készült filmre egy forintot is. Lengyelország adott.” Ez a mondat mélyen szíven ütött... Miközben kérész életû politikus (oktalan, legújabb ifjonti bölcse a hazának) arról beszél, hogy õ (õk) igazán vállalhatja (vállalhatják) '56-ot. Megint egy kisajátító újhullámos, cezaromán magyar... Hát soha nem szakad vége ennek a kisajátítási hullámnak? Úgy látszik, a vetésforgó szisztéma ismét diadalmaskodott. Hiába, csak gyõztesei lehetnek, vannak ott felül, mindenféle átalakulásnak, ott nagyon felül, évtizedek óta... Mindenki õriz egy képet a hazáról, amelyet azután szeretne átadni az utódoknak. Hogy lássák, értsék, és újraértelmezzék, amiért – igen pátosz ez, a hétköznapok és ünnepek vállalható és kötelezõ pátosza – amiért, és amelyben érdemes élni,

szeretnénk hinni, hogy lesz, aki folytatja, újraértelmezi ezeket a kis szegleteket, képeket és emlékfoszlányokat a hazáról, amely egyre zsugorodik, egyre fogy testben és lélekben. Mert valakinek, valakiknek folytatniuk kell. A teremtést, a vetést, a házépítést, a családalapítást az aratás reményében, s hitet kell tenni értünk, nem ellenünk cselekedve. Mindenkiben él egy kép a hazáról. Arról az ötvenhatos hazáról is, amely egyre távolodik és halványul, s arról az 1989esrõl is, amelyben még azt hittük nagy naivan, hogy ezt a nemzetet 1956 összeköti, s az akkor kifolyt vér erkölcsi alapot ad az újrakezdéshez, a félbe maradt, torzó forradalom és magyar jövõ vér nélküli kiteljesítéséhez. Nem úgy lett. Egyre inkább nem... A hazáról mindenkiben él egy kép. Ebbe a képbe beletartoznak az elõbbiek is, és beletartoznak a francia író, Albert Camus 1957-ben papírra vetett sorai is: „A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol – még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.” És mi hogy lehetünk hívek – tisztelt Camus úr? Költõi a kérdés, szinte már megválaszolhatatlan, ebben az erkölcsileg összezsugorodott, fogyasztóivá züllesztett és degradált össznemzeti katyvaszban. Ez is egy kép, és élõ, nagyon is élõ. A mai hazáról. Velünk és rólunk. Mert mindenkiben él egy kép a hazáról. A hõsökrõl, a szabadságért életüket áldozókról, a disszidálókról, s azokról is, akik soha nem mondhatták el, mi is történt 48 évvel ezelõtt. E parányi hazának részei a mûalkotások, filmek, a betiltottak, a cenzúrázottak és azok is, amelyeket már nem cenzúráznak. Ilyen Mészáros Márta nemrég bemutatott Nagy Imre filmje is, amelyben az ötvenhatos forradalom magyar minisztere azt mondja végszóként: „Csak attól félek, hogy azok fognak majd rehabilitálni, akik most meggyilkoltak...” Ám ettõl még kötelezõ keresztényi magatartás a megbocsátás. Csak éppen nem gusztusos azon gesztus, amelyben ugyanazok a megbocsátók is, mint akik a halálos ítéleteket hozták, és a bitófa kötelét fogták. Egykor, ma és mindörökké így marad ez? Erre válaszoljatok ti megbocsátó, régi-új maiak! –sok–

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Paprikaország Elhíresülésünk legújabb története nem a magyar paprika kiválóságáról szól. Ellenkezõleg. Ez a fûszer nem csípõs, nem ízes, nem zamatos, egyszerûen mérges. Úgy, mint mérges ország, mérges hivatalnok, mérges egészségügy, mérges kisember, vagyis mérges magyar társadalom. Ez a definitív meghatározás immár hû tükre mindennapjainknak. Mert a Dél-Amerikából behozott, és ily módon forgalomba hozott magyar fûszerpaprika a megengedettnél 17-szer több rákkeltõ mérget tartalmazó brazil fûszernövénytõl származik. Ugyanis ez váltotta le, szorította ki a piacról a kiváló ízû magyar fûszerpaprikát. Olyan ez, akár egy régi mese a tajga közepén. (Miért állunk, vasutas elvtárs? – kérdezi Szergejt az egyik utas a csontba maró szibériai reggelben. Mire a vasutas így válaszol: Mert mozdonyt cserélünk. Mire? – így a kérdezõ. A vasutas pedig imígyen válaszol: Mire-mire, hát vodkára, mert különben megdöglünk ebben a hidegben...) Nos, így vagyunk ezzel mi is. Újabb botrány, az ország újabb imázsromlása a világban. Ehhez a paprikabotrányhoz képest a kilencvenes évek elején téglaporral kevert magyar paprikabotrány csupán gyermeki csínytevésnek számít. A rólunk kialakuló rossz képet most újabb rémületes adalékkal (rákkeltõ méreggel) fûszereztük. Így hát a nemrég országunkat bemutató nyugati „jellemrajz” és világháló-kép mellé – úgy mint Cicciolina, brókermilliárdos csaló, stb. – az eddig világhírnévnek örvendõ magyar-brazil fûszerpaprika is „felzárkózott”. Azon sem csodálkoznék, ha a továbbiakban a kormányõrséget leszerelnék, s a véderõt képviselõ magyar kommandósokat dél-amerikai indián paprikaharcosok váltanák fel(le). Már csak azért is, mert az õ szervezetük valószínûsíthetõen immunis erre a méregre, másfelõl tizedannyi zsoldért szolgálnának, mint fiaink. Ellátásukhoz, éberségük fenntartásához pedig elég lenne némi kokacserje, üzletekbõl kivont magyar fûszerpaprika, amit azután õrségben kedvükre rágicsálhatnának szorgalmasan. No de félre a polemizálással! Hogy kell-e a történteken csodálkozni? Aligha hinném. 2004re már túl vagyunk szinte a teljes magyar élelmiszeripar padlóra küldésén, a mezõgazdaság soha nem látott mélyrepülésén, sok százmilliárdos bróker és banki botrányon, és még sok mindenen. Mindezek részletezéséhez kevés lenne a Vasvári Újság kéthavi terjedelme is. A kilátástalanság mezsgyéjére jutott országra – senkit ne tévesszen meg a felszínes talmi csillogás (mert hitelben úszik az ország) – sokkal inkább jellemzõ a kutyapiszokban dagonyázó székesfõváros, a politikusok és imázskreátorok fazonírozta szárnyaló gazdaság, miközben egyre-másra kerülnek utcára a tegnap még siker ágazatként aposztrofált gyárak alkalmazottai. Nos, ebben a dzsungelsûrûségû magyar közéletben, ebben a korrupciós világranglistán kettõ helyet ismét hátrafelé csúszó országban a dél-amerikai szintû be, ki, leés feltagozódás szindrómákkal tûzdelt – mondhatni „elit” környezetben – szinte törvényszerû, hogy elõbb-utóbb jönnie kell egy hibapontnak.

S jött is. A brazil paprika. Paprikaország, paprikaméreg. Elbutításban kérem, világelsõk vagyunk. Minden komoly ügyet háttérbe szorít itt egy Cini névre hallgató, csalás miatt elítélt, börtönbe vonuló ügye. Minõ Cini(zmus), ahol úgy aggódik az exénekesnõért egy ország, mintha Pakson, az atomerõmûben legalább két fûtõegység szállt volna el egyszerre... Hát csoda-e, ha ilyen mérges, paprikamérges országban a legújabb közvélemény-kutatás szerint a fiatalok többségének példaképe Kulcsár Attila? S csoda-e, ha a honi közvéleményezés az elõkelõ második helyre is egy kereskedelmi adó vízagyú ifjonti rémriporterét rangsorolta? Tovább is van, mondjam még? Hogy mondjak jót is? Igaza van, tisztelt Olvasó! Jó, hogy mindez nem külföldi megszálló csapatok támogatásával történik. Mert akkor már valószínû lõnének Pesten és Budán, Kukutyinmiszáron és Csajágröcsögén. Így meg tûrnek, tûrünk, mint az újzélandi birkák. A hátunkon pedig vágják a fát, amit egykori úttörõkhöz illõen (mert úttörõ volt itt legalább az ország fele), hát álljuk a favágást rendületlenül. Miközben hajdani szövõnõk meghatódva remegnek legújabb országló nagyjaink között a legújabb legnagyobbért, aki – lám – munkás szülõk gyermekébõl kapaszkodott ilyen rövid idõ alatt eszményi politikai és gazdasági magasságokba. Hogy miért nem õt tekintik fiataljaink követendõ példaképnek? Ez számomra is rejtély. No de ne „csúsztassunk”! Vannak még tartalékok bõven. Fõként a magyar munkaerõpiacon, amely ontja a munkanélkülieket, szintén rendületlenül. S ha majd a Jangce sárga színével ékesített (jelenleg még MALÉV gépek) húznak a fejünk felett, s ha az utolsó morzsákat is elprivatizálták a fejünk fölül, akkor következhetnek lányaink, asszonyaink. Vihetjük õket eladni, akár az isztambuli keleti nagybazárba is. Lehetnek háremhölgyek, piláfsütõk, hastáncosnõk, dervistáncoltatók, guruszelidítõk. De addig is, marad Európa nyugati felében a szimpla cselédsor (babysitter, házvezetõnõ, hipermarketek takarítószemélyzete, stb). Hát nem felemelõ érzés? Csak egy valamik nem lehetnek, és félõ, hogy nem is lesznek lányaink. Magyar anyák, akik ebbe a szétzilált hazába, ebbe a simlis országba gyermeket szeretnének szülni. Ma mennyire vagyunk egyedül e Paprikaország pelikáni gátjain? Annyira, amennyire elhatalmasodni látszik felettünk a kreatív magyar észt és találékonyságot teljességgel nélkülözõ, érdekeinket semmibe vevõ, pénzközpontú globális fogyasztói õrület. Ahol a magyar földeket – Mohács (1526) után közel fél évezreddel –, ismét dudva, muhar és parlagfû veri fel. Ahol a törökborsot (csípõs paprikát) olcsó brazil fûszerpaprikával váltják ki. Így hát joggal érezhetjük, hogy egyre inkább egyedül maradtunk gondjainkkal. S ezt a problémát helyettünk Brüsszel sem oldja meg. Mert Paprikaország lettünk kérem tisztelettel. Ami rég nem a kiváló minõség védjegye... Bodorkós

17

Néhány szó a Szelátáról A keleti orvoslás már sok éve használja a búzacsírát, mint a szervezet egyik legjobb erõsítõjét, vérkeringési zavaroknál, magas vérnyomás esetén, a szervezet méregtelenítésére, öregedés-gátlóként. Újabban a daganatos betegségek megelõzésével kapcsolatban is folynak vizsgálódások. Hosszú kutatások elõzték meg azt az eredményt, amire a búzacsíra beltartalmi értékét a szelénnel növelni lehetett. A búza virágzásakor speciális eljárással visszük be a növény állományába a szelént. Az így elõállított szeléntartalmú biobúza ásványi anyag és vitamintartalma az alábbiak szerint alakult. Ásványianyag-tartalom (mg/100g): – Foszfor 4,50 – Kálium 3,30 – Magnézium 1,90 – Kálcium 1,15 – Vas 1,00 – Cink 0,76 – Réz 0,70 – Szelén 0,10 Vitamintartalom (mg/100g): – E-vitamin 2,00 – B-vitamin 0,22 – B1 0,45 – B2 0,31 – B6 0,52 – Niacin 6,20 A szelén tartalmú növény 16,2% fehérjét, 66,5% szénhidrátot, 1,50% zsírt és 5,75% nyers rostot tartalmaz. Irodalmi adatok szerint a szelén és a búzacsíra E-vitamin tartalma között egyedülálló kapcsolat mutatható ki. Együttesen lassítja a sejtek öregedését, erõsítik az immunrendszert, valamint védõhatású lehet a környezeti mérgek (pl. ólom, arzén, kadmium, higany) ellen. A természetes szeléntartalmú búzát a további feldolgozás során csíráztatjuk, majd egyedi extrudálással állíttattuk elõ a SZELÁTÁT, amely vegyszeradalékot nem tartalmaz, vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban gazdag extrudátum. Dr. Polhemmer Ernõné tudományos tanácsadó

Közlemény A Vasvári Petõfi VADÁSZTÁRSASÁG megköszöni mindazoknak a támogatását, akik a 2003. évi SZJA 1%-át javára felajánlották. A befolyt összeget a vadgazdálkodási tevékenység kiadásainak kiegészítésére fordítottuk.

18

VASVÁRI ÚJSÁG

Utazó halak Sárguló levelek, rövidülõ nappalok jelzik a nyár elmúltát. A napsugarak erõtlen bágyadtsága délre mégis lemelegíti rólunk a kiskabátot. Bizony újra itt az õsz. Talán a legszebb és leggazdagabb évszak. A nyár és a gondos gazda nevelte gyümölcsök most kerülnek a tárolóhelyekre. Sárguló levelek közül mosolyog ránk az új bor ígérete. A tél elõtti munkákat meg-megzavarja az õszi esõ.

A halnevelõ tavakat vízhatlan ruhába bújt emberek veszik körül. Vízbe kerül a háló, és a hajnali ködben megindul a halászok szürete, a lehalászás. A kilencfokos víz megfontolttá, körültekintõvé teszi a halász. Nincs kapkodás, locsolás, csak lassan, folyamatosan haladó háló, amely egyre súlyosabb a benne lévõ halaktól. Zárul a háló két vége, karóra akasztják a felsõ inát, és így alakul ki a halakkal teli rész, amit halásznyelven tanyának neveznek. Egy-egy tanya néha húsz, vagy annál is több mázsa halat zsúfol össze. A teherautóra szerelt tartályok vízébe folyamatosan oxigént fuvatnak. Mérlegelés után ide kerülnek a halak. A hideg, oxigénben gazdag víz nagyban csökkenti a szállítási stresszt. A halak megyéken át, néha több száz kilométert is megtesznek új lakóhelyükig. Hozzánk október 22-én érkezett a szállítmány. A minden darabjában méretes állomány a pontyon kívül 61 kg amurt is rejtett. Ez a növényevõ faj segít a vízinövényzet fékentartá-

sában. Az amuron kívül kétfajta ponty lett telepítve, aminek jellemzõirõl a megyei lapban is olvashattunk. A behelyezést követõen ötnapos tilalom lépett életbe. Mivel pusztulás nem történt, feltehetõleg a körülményekkel elégedettek az új lakók. Ilyenkor már szinte teljesen befejezik a táplálkozást a halak, hisz a lecsökkent vízhõmérséklet az emésztésüket lelassítja. Ezért kérem a horgásztársakat, hogy horgászat alkalmával ne vagy csak nagyon kis mértékben etessenek, mert a fenéken maradó táplálék haszontalan és vízszennyezõ, hisz lebomlásakor oxigént von el. Az amúgy is rengeteg szerves anyagot tartalmazó iszapréteget is figyelembe véve, akár katasztrofális halpusztuláshoz is vezethet.

Öröm volt látni a nyolcmázsányi egészséges halat. Horgászni is öröm lesz, ha együttesen, jó gazda szemlélettel vigyázunk is rá. Közös az érdek, legyen közös a felelõsség is. Laki László

A Vasvári KSE novemberi mérkõzései Nov. 5. péntek, 19.45: Vasvári KSE – Pepsi, Vasvár, Kardos L. Ált. Isk. Sportcsarnok Nov. 10. szerda, 18.20: KLSE – Vasvári KSE, Szombathely, Premontrei Nov. 19. péntek, 19.45: Vasvári KSE–BC Olad, Vasvár, Kardos L. Ált. Isk. Sportcsarnok Nov. 26. péntek, 19.10: Cool-túra–Vasvári KSE, Szombathely, Vendéglátóipari Szki.

2004. november 4.

Huszonegyedszer is: Hegyhát Szeptember utolsó szombatján kitûnõ túrázó idõ fogadta a hegyháti táj szerelmeseit, nem csoda hát, hogy reggel 180-an vágtak neki az embert próbáló gyaloglásnak. Az 50 kilométeres távot 23-an teljesítették, a harmincast 123-an, a húszast 32-en, mindössze ketten adták fel menetközben.

Benke Tiborral, a hegyháti túramozgalom lelkével beszélgetve rövid mérleget is vonhatunk az idei szezonról A május elsején rendezett nyolcadik Mindszenty túrán 71-en, a „Hegyhát turistája” mozgalom keretében egyénileg 31-en kirándultak a környékbeli lankákon. Az idei évben összesen tehát közel háromszáz túrázó vendége volt Vasvárnak, sokan közülük egészen távolról érkezvén. Talán meglepõ, de volt köztük olyan, aki egyenesen Párizsból jött honkongi barátnõjével együtt. De hasonló megszállottnak tekinthetõ a székesfehérvári Gazdig István, aki a húsz év alatt mindössze egyszer hiányzott az indulók közül. A város és a környék vendégszeretetén kívül biztosan nagy része van a kitûnõ rendezésnek is abban, hogy szívesen jönnek, gyakran több napra is. A programnak részévé lett az olaszfai szüreti felvonulás és a gyõrvári kuruc fesztivál is. Hegyhátszentpéteren Szántó Mihály Imre „terülj-terülj asztalánál” voltak szívesen látott vendégek mindnyájan. Nem csoda hát, hogy sokan így köszöntek el egymástól: „Akkor jövõre is Hegyhát!” – aus –

Kosárlabda 2004. október 15. BC Ják – Vasvári KSE: 63-42 (12–8, 20–12, 12–8, 19–14) Vasvári KSE: Szilvágyi Zs. (5/3), Szilvágyi I. (5), Sipos-Tompa L. (8), Dóka B. (21) Szabó Z. (3). Csere: Káldi Z. (–), Soós D. (–).

2004. november 4.

Labdarúgás Menetel a Vasvár A megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság szombathelyi csoportjában szereplõ Vasvár évek óta próbál visszatérni az elsõ osztályba. Évekig a játékosok Ausztriába távozása, a vezetõedzõi poszton történt helycserék foglalkoztatták a csapat híveit. Most a drukkerek inkább az eredményrõl beszélnek. Mert a csapat szép sorozatot mondhat magáénak. Az õszi forduló vége felé járva 12 mérkõzésbõl 9 gyõzelem, 2 döntetlen és 1 vereséggel a tabella elsõ helyét foglaljuk el 29 ponttal. Az már most látszik, hogy a rivális Gyöngyösfalu (24 pont), Balogunyom (24 pont), mellé felzárkózott a Torony (23 pont), de a Ják (22 pont) is. Ennek megfelelõen minden elhullajtott pontnak nagy jelentõsége lehet a végelszámolásban. A legutóbbi mérkõzésen épp Balogunyomban mutatta a csapat, hogy van tartása. Az ellentétes félidõ pedig a futball forgandóságát jelezte. Hisz az elsõ félidõben a Vasvár játszott mezõnyfölényben, míg a másodikban a hazaiak. Végül 1:1 arányú döntetlen született. Némi esélylatolgatás nem árt. November 7-én az alábbi párosítás hozhat újabb tömörülést a tabella élén: Balogunyom – Gyöngyösfalu, Torony – Gyöngyöshermán, Horvátzsidány – Ják. A Vasvár a 18 pontot gyûjtõ s a tabella 6. helyén álló Lukácsháza otthonába látogat. Az 5 pont elõny erõt adhat, de csak akkor, ha komolyan vesszük ezt a találkozót is. Mert a riválisok úgy látszik nem mondtak le a feljutást jelentõ elsõség megszerzésérõl. S a vizes, irreális talajú õszi pályákon bármi elképzelhetõ. Persze csak akkor, ha azt a Vasvár hagyja. Amit nem hinnék. Így hát hajrá Vasvár, hajrá VVSE! Mert a bajnokság befejezésekor szeretnénk egy nagy bajnokavatót ünnepelni, s akkor jövõre jöhet(ne) a megyei I. osztály.

TEHERFUVAROZÁST autó- és munkagépszállítást vállalok 3 tonnáig, hétvégén is!

Harmath Attila Vasvár Telefon: 30/428-0607

VASVÁRI ÚJSÁG

19

Erdészeti labdarúgótorna Csaknem egy évtizedes hagyomány ez évi színhelye volt október 23-án az általános iskola sportcsarnoka. Vasvári helyszínnel másodízben került megrendezésre a Szombathelyi Erdészeti Rt. kispályás labdarúgótornája. A eseményre öt csapat nevezett; szombathelyi, sárvári, szentgotthárdi és a vasvári igazgatóság csapatain kívül az Állami Erdészeti Szolgálat csapata is részt vett. A körmérkõzés formájában lebonyolított tor-

na a sportszerûség és barátiasság jegyében zajlott. Az elején még robbanékony és gyors játék az idõ múlásával kissé megszelídült, megfontolt nívós játékká formálódott. A játékvezetõk: Sipos Sándor és Varga Sándor magabiztosságukkal és pártatlanságukkal kivívták a csapatok rokonszenvét. A hosszú és fárasztó nap a következõ eredményeket hozta:

Elsõ helyen végzett Sárvár csapata. Második helyezést ért el az Állami Erdészeti Szolgálat, harmadik helyezést a Szentgotthárdi Igazgatóság, negyediket a Szombathelyi Igazgatóság és Központ közös csapata. Vasvár a házigazdának

kijáró ötödik helyen végzett. A legjobb kapus címet Doktor Tibor (Vasvár), a legjobb mezõnyjátékosnak járó elismerést Kutas Lajos (Szentgotthárd), a gólkirály címet Haszó Roland (Állami Erdészeti Szolgálat) érdemelte ki. A koradélutánba csúszó ebédet baráti beszélgetés követte. A másnapot, vasárnapot az apróbb sérülések kezelése és az izomláz elmulasztása töltötte ki. A képen a vasvári csapatot és egy szombathelyi akciót láthatunk. Laki László

Nõi kézilabda NB II. A csapat két vasat tart egyszerre a tûzben. Remekül szerepelnek a bajnokságban és a Magyar Kupában is továbbjutottak. Szerdán este azt az újonc Ajkát fogadtuk, akit a hétvégén idegenben 25:20-ra vert együttesünk. Ajkán lányaink megilletõdötten játszottak, helyenként kapkodva. Az ismeretlen együttes sok fejtörést okozott mind a csapatnak, mind az edzõnek. Ám Zsohár Móni jó játéka és Vízvári Tímea kapus kitûnõ teljesítménye átsegítette együttesünket a holtpontokon. Végül 25:20-as vendéggyõzelem született az Ajka otthonában. Ezzel a csapat 8 forduló után a Komárom (16 pont) mögött a 2. helyet foglalja el a tabellán 14 ponttal. Egyetlen vereségünket épp a rivális otthonában szenvedtük el. A 3. helyen az Alsóõrs gárdája áll 12 ponttal. * * * A Magyar Kupában tovább menetel a Közút Vasvár. A Vízvári Tímea, Horváth Nikoletta, Szabó Hedvig (3), Kutasi Ágota (9), Szalai Marietta (4), Szondi Kitti (7), Zsohár Móni (3), Szabóné Édel Marianna (2), Balogh Eszter (6), Szakonyi Mónika összetételû csapat mindenkit meggyõzött arról, hogy ezen az estén csak egy capat lehet a pályán. S a klasszis különbséget látva, szóhoz jutottak ifistáink is: Elekes Renáta (1), Varga Dóra, Bõsze Boglárka, Hosszú Csilla.

A találkozót röviden így foglalhatjuk össze: November 3-án, szerdán este a lányok ott folytatták, ahol Ajkán abbahagyták a hétvégi találkozót. Ennek ellenére a két csapat idegesen, egymást kóstolgatva kezdett. Az elsõ félidõ elején fej-fej melletti játékkal zilálta mindkét csapat a törzsszurkolók idegeit. Úgy tûnt, hogy az Ajka minden áron lépést akar tartani velünk. Ez 5:5-ig sikerült is. Ekkor nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltunk, s állva hagytuk a vendég együttest. Ez a 7:0-ás széria elvette a kedvét az ajkaiaknak. A mezõnyfölényünk pedig jelezte, hogy ezen az estén csak egy csapat, a Vasvár Közút van a pályán. A félidei pihenõre 12:5-ös hazai vezetéssel vonult a Vasvár. A második félidõ elején látszott, hogy az Ajka bátorságát az öltözõben felejtette, s vele együtt játéktudását is. Lélekben feladták, mi pedig újabb remek szériával rukkoltunk elõ, az amúgy edzõmérkõzéssé degradálódott kupafordulóban. Az eredményjelzõn végül ez állt: 36:15. A csapat tehát – miként a szakosztályvezetõ Nagy Ferenc fogalmazott – begyûjtötte a kötelezõ gyõzelmet jelentõ újabb két pontot, s tovább menetel a kupában. Szép volt lányok! Folytatás november 6-án, szombaton este 5kor, amikor is a Tapolcát látjuk vendégül. – sok –

20

VASVÁRI ÚJSÁG

2004. november 4.

Anyakönyvi hírek Halálozás: Halász Józsefné, született Sabján Anna • Kiss Imre László

Apróhirdetés

Generáli Providencia Biztosító Rt. megnyitotta képviseletét Vasvár, Járdányi út 6. sz. alatt (posta mellett). Várjuk a tisztelt ügyfeleket, biztosítási ügyét egy helyen, kényelmesen intézheti!

Dr. Németh Pál ügyvédi tevékenységét megkezdte. Jogi tanácsadás, képviselet, okiratok, szerzõdések készítése, ellenjegyzése. Püspökmolnári, Kossuth Lajos utca 157. Ügyfél-bejelentkezés telefonon: 94/379-094, mobil: 06/20/361-0240

9800 Vasvár, Mártírok u. 9. Tel./Fax: 94/370-177

Építõanyag-kereskedés Tüzelõanyag-kereskedés Fuvarozás, házhoz szállítás

• Vasváron 2 szobás családi ház, garázzsal kiadó: Érdeklõdni:94/713-543 • Tálalószekrény, asztal 8 székkel megkímélt állapotban eladó. Irányár: 65 ezer Ft. Érdeklõdni: 94/370-370 • Vasvár központjában családi ház eladó. Érdeklõdni telefonon. 94/343-540 • Vasváron a Kiskövecseshegyben 30 m² alapterületû, alápincézett hétvégi ház tetõtér beépítési lehetõséggel, 1460 m² telekkel eladó vagy kiadó. Irányár 3,9 millió forint. Érdeklõdni: 94/371-606 • Vasváron Alkotmány utcában 18 m² garázs eladó. Érdeklõdni: 06/30/474-3117 • Vasváron felújított, földszinti 2 szobás lakás tavaszi költözéssel eladó. Érdeklõdni: 06/30/5979-791, 06/30/3964-562 • Vasvár, Kismákfai hegyen 1550m² terület, szõlõ és új pince eladó. Érdeklõdni 17 óra után a 94/370-127 telefonszámon lehet.

Fogadóórák – Gergye Rezsõ képviselõ november 29én, hétfõn 16 órakor Vasváron, a könyvtárban és december 27-én, hétfõn 10 órakor a Csaritos belsõ helyiségében tartja fogadóóráját. – Tóth Balázs képviselõ november 9-én 16-17 óráig, november 23-án 16-17 óráig, december 7-én 16-17 óráig tartja fogadóóráját Vasváron, a Körházban található Regionális Innovációs Irodában.

E-mail: [email protected] • www.webcimek.hu/szaboepker

ÚJ! CSEMPE, JÁRÓLAP, SZANITER!

! Ó I C AK

„Elba” csempe: „Dian” járólap: Bázis ragasztó: Fugázók:

1551 Ft/m2 1344 Ft/m2 955 Ft/zsák(25kg) 995 Ft/zsák(5kg)

Az akció a készlet erejéig érvényes!

Olasz és spanyol csempék széles választékban! Mosdók, zuhanytálcák, kádak, hidromasszázskádak, csaptelepek…

INGYENES HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! Az alaptól a tetõig mindent megtalál!

Vasvári Újság A VASVÁRI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA Kiadó: Polgármesteri Hivatal, Vasvár Felelõs kiadó: Dr. Ódor Ildikó jegyzõ Felelõs szerkesztõ: BODORKÓS ANDRÁS Szerkesztõségi munkatársak: Baán Erika, Dóka Balázs, Laki László, Pogács Mónika, Sejberné Szabó Mariann, Szabó Zoltán, Tausz István, Unger József Készült: LINEA NYOMDA SZOMBATHELY ISSN 1216-0377