i

Herrn;;

üti r a jZ i

N . j'/i

■

A MÁRIA DOROTHEA-EGYLET NÖNYVTÁRA SZERKESZTI

SEBESTYÉNNÉ STETDÍA ILONA.

IY. <§><»

ÜTI RAJZOK ÉS

T E R M É S Z E T I KÉPEK IRTA

HERMÁN

OTTÓ

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

RÉVY

F E R E N C Z.

fe l»

BUDAPEST, MÉHNBR

VILMOS

KIADÁSA.

(IV. kér., Papnövelde-utcza 8. sz.)

*

Ára 50 kr. = 1 kor.

ÚTI RAJZOK ÉS

TERMÉSZETI

KÉPEK.

A MÁRIA DOROTHEA-EGYLET KÖNYVTÁRA.

SZERKESZTI

SEBESTYÉNNÉ STETINA ILONA.

IV.

ÜTI RAJZOK ÉS T E R M É S Z E T I KÉPEK IRTA

HERMÁN

OTTÓ

S A JT Ó A L Á R E N D E Z T E

RÉVY

F E R E N C Z.

BUDAPEST, MÉHNEK

VILMOS

KIADÁSA.

(IV. kér., Papnővelde-utcza 8. sz.)

ÜTI RAJZOK ÉS

T E R M É S Z E T I KÉPEK IRTA

HERMÁN

OTTÓ

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

RÉVY

F E R E N C Z.

BUDAPEST, MÉHNER

VILMOS

KIADÁSA.

(IV. kér., Papnövelde-utcza 8. sz.)

ZI oYp/
Nyomtatv. liövedéknapló

18y .C V .

.SZ

B u d a p e st, N a g y S ándor k ön y v n y o m d á já b ó l. (I V ., p ap n öveld e-u tcza 8 .) '

BEVEZETŐ SZÓ. A hitves hűséges gondoskodása, jó emberek buzgósága — mindkettő a legtisztább szeretet forrásából fakadva — összegyűjtötte, sajtó alá rendezte azokat az apróságokat, illetve azoknak egy kis részét — a melyeket életem kevés nyu­ galmas órájában papírra vetettem, Összegyűjtötték — és valóban szerény, mondhatnám szegényes koszorúba fonták, e g y intézmény javára, a mely két fönséges jelszó alatt működve árasztja áldását azokra, a kik a nemzet rem énységét: ifjúságát oktatják, nevelik. A zt a reménységét a nemzetnek, melynek hiva­ tása nem az, hogy a közélet piaczán, tehát a nyilvánossággal járó zajjal küzdje föl magát jelentőségre, hanem az, hogy a nemzet — e g y ­ szersmind az emberiség legszentebb helyén : a házi tűzhelynél áraszsza majdan csöndes, odaadó munkájának áldását.

VI A z a két jelszó: a nő n e v e l é s e emberszeretet.

és az

Hát jó. Belényugszom, hogy ez a szegényke koszorú a nyilvánosság elé kerüljön; jusson gyöngéd szivü, jóságos lények szeme elé. Én boldognak vallanám magamat, ha az e szerény dolgokból kipattanó szikra melegítő tüzet gyújtana vala­ mely ifjú lélekben; és kétszeresen boldognak, ha igénytelen rajzaim rokonszenvet támasztanának irántam a kis könyv egy-eg y olvasójában. Mert egy-egy gyöngéd érzésű lény rokonszenve nagy kincs annak, a kit az élet megtanított arra: mi a rosszakarat, mi a gyűlölködés . . . És ti, a kik ezeket az apróságokat olvassátok, talán kérdezni fogjátok: honnan a bevezető szó­ nak ez a bánatos hangja, annál az embernél, a kinél máskülönben a humor nem is oly ritka vendég ? A z ok nagyon egyszerű : elolvastam újból egy-két apróságot a könyvecskéből s a hol arról volt szó, hogy a h a n g , a természet ez érthető szava, mily gondolatokat fakasztott bennem, ott újból fájó tudatára ébredtem annak, a mit már régen tudok, hogy n e k e m a pacsirta már nem énekel — csak röptét láthatom — — — nagy a csönd körülöttem! . . . És mégsem!

VII Mert hiszen én a hitves szivén s a ti jóság­ tokon át meghallom azokat a hangokat ma is, a melyek nekem egykor olyan édesek voltak. H e r m á n O ttó.

Volt egy nehéz időszaka életemnek, mikor e könyvben foglalt apróságok Íróját a családi tűzhely mellől messze tengerekre szólította ki a komoly munka és kötelesség szava — az északi madárhegyek tájára. Egyedül maradtam, néha hetekig sem hallva hirt arról, a kit szeretetem túlzott aggodalm a ezer baj, küzködés, sőt élet­ veszedelem közt vergődve állított elŐmbe. A z egyedüllét szorongó napjaiban fogant meg ben­ nem az elhatározás, hogy összegyüjtsem uramnak a lapokban huszonöt év leforgása alatt elszórt apróbb dolgozatait — önzésből . . . m agam nak! h ogy az egyedüllét nyomasztó keservét megenyhitsem, hogy az idő- és térbeli távolság elválasztó hatalmát kijátszva — vele lehessek. Heteken keresztül naponta bejártam a nem­ zeti muzeum könyvtárába és forgattam az óriási foliansokat, kutattam, olvastam, írtam, mig végre összegyűjtöttem mind azt, a minek egy kis részét itt veszi az olvasó. A czélt elértem velük — akkor legalább. Ezek a kis rajzok elfoglaltak, lekötöttek; közel hozták hozzám a távollevőt, a ki azokból lelke e g y részével beszélt hozzám.

V III Most, hogy ezt a nehány — a jelen czélnak m egfelelöleg kiválasztott — rajzot könyvbe fog­ lalva látom magam előtt, visszagondolva ama nehéz napokra, azzal a m eggyőződéssel bocsá­ tom a kis gyűjtem ényt útjára, hogy ha csak félannyi élvezetet szereznek majd az olvasónak, mint a mennyi vigasztalást nekem a k k o r nyúj­ tottak, ú gy az én „önzésem“ kétszeresen és nemesen van megjutalmazva. / H e r m á n O ttó n é.

X

Adriai képek. I. A tenger. A z a te n g e r! H án yszo r kín o ztam el k é p z e lő te ­ h etségem et ; ig y e k e z te m a tó v izé t a lá th a tá rig k ite r ­ jeszten i, ig y e k e zte m elk ép zeln i, h o g y a róna m erő viz. M ind h iá b a ! É reztem , h o g y ez mind k e v é s azon fogalom h oz képest, a m e ly e t száz és ezer leirás a „ te n g e r “ szóba fo g la ln i ig y e k e z ik — hasztalan úl. B izo n yo s d o lg o k k a l szem ben s z e g é n y n y é v á lik a le g ­ g a zd a g a b b n y e lv , h itv á n y n y á v á lik a legm eré szeb b e cset is, — a te n g e rre l szem ben b izon yosan, ezt m ár jó k o r tudtam . A K r a jn a le g n y o m o ru lta b b szik lás vid ék é n le te tt a cziv ilizáczió lo va, a vasút, S zt-P é te r táján, azontúl le nem kerü ltem saját — láb aim ról Z áráig . E g y szép napon m egláttam az örök szép Q uarnero öblöt, a „m a g y a r ten gert. Én teh át azt nem tudtam , h o g y a te n g e r sötét aczélzold s h o g y — lé le k szik . N oh a a Q uarnero e g y tó b en yo m ását g y a k o ­ rolja re án k — m ert a L usin, V e g lia , C herso szigetcsoport elzárja — m égis, m ilye n tó e z ! A z em ber e g y s z e r re rop pan t tö rp én ek érzi m ag á t — nem tudja, h o g y m ért, de csa k érzi. A h ab o k ú g y em elked n ek , m int e g y óriás m elle a lé le k z e ttő l, s e lassú, e g y e n ­ letes m ozgás o ly term észetű, h o g y lego tt értjük, h o g y itt e g y e lle n á llh a ta tla n hatalom m űködik. A k e re sk ed e lm i hajó v ito r lá ja feh ér pontn ak tű n ik föl, m ég k ö zelrő l is, a hajó teste nem is látszik , m ert a h u llám o k — a csen d esek is — e lfed ik . A z IndiáH erm ann O ttó : Ú ti rajzok és term észeti k ép ek .

1

k á t járó gőzhajó g y ú jtó szá ln a k látszik, s el k e ll hitetnünk m agun kkal, h o g y a fel-feltünedező m ákszem ek h alászb árkák. A p artok ellap ulnak, noha a K a rs z t sziklah om lokát ők a lk o tjá k , s ők ő rzik a szárazföld é letét A m a g y a r „ten g eri h atalom “ fé szk e : F ium e azokra a h ázik ó kra em lékeztet, a m e ly e k e t a k a r á ­ cson yfa h ozogat a „jó g y e rm ek ek n ek . u C irk v en icza e g y kis üstök, N ö vi e g y feh érlő p o n t: a víztöm eg­ g el, annak m o zg á sáv al szem ben m inden letörpül. A lá tv á n y m egbúvóit, de von zott is. „Csak a p a rth o z,a p a rth o z !“ A fá ra d s á g elszállo tt. F iúm éba érve, nem törődtem a h ázakk al, em be­ re k k e l ! a h egyszám ra felhalm ozott naran csok kal, m ert a te n g er k e lle tt nekem . K ö v e tte m az a p á ly t, m egláb oltam a d a g á ly t; néztem a s irá ly len gő rö p ­ tét, a m e ly ly e l a hullám színét követte. „G y e r m e k ­ éveim le g sze b b álm a — sok szép ten g eri c s ig a ! — b e te lje s e d e tt m a r k o lh a tt a m b elő lö k, a m ennyi csa k tetszett. A szakadó est is ott ta lá lt. A z örök tü körb en néztem a csilla g o ka t, mint rin go tt és czikázott fé n y ö k á h ullám okon ; és néztem az éji h alászok sajkatü zét, a ten g er e pásztortüzeit, m e ly e k n e k fén ye m int e g y tü z k ig y ó futott v é g ig a tükröző vizeken . Ez te n g e r vo lt, de m ég nem az az iga zi, m ely a látó h a tá rra l ö le lk e z ik ; m ely, a m ikor csak lé le k ­ zik, o ly csábító, de m ikor h aragos, o ly rettenéfskn szép. A „L a F iu m á ra “ táján m ár nem csak égh ajlat, hanem társadalom szerint is érezhető dél-keleti áram ­ la to k leg'yin tik — néha épen m e g fú v já k — az északn y u g o ti czivilizáczió gyerm ekét, s ezt ott F iu m ében , m int k ik ö tő városban kétszeresen is m egérezzük. F u rcsa b ogpon tja a n y e lv e k n e k , s íg y az em ­ b erfa jtá k n a k is. Tasso csengő n y e lv e az u ra lk o d ó ; m ellette b u r­ já n z ik a d é lszlá v tájszólások egész z a g y v a lé k a : szlo­ vén , illy r , h orvát, slavon, m orlák s ki tu dja m ég h án y, hasítja e kik ö tő le ve g ő jé t. A franczia és angol, albán, görög, török — ritk á n b ár, de néha m égis tunisi és m aroccói — elem b e p illa n t a Q u arn erób a

—

3 —

is s rak ja le a la p ja it an n ak a cso d álato s n y e lv n e k , a m e ly e t a K ö z é p te n g e r m edenczéje szélén a fo rg a ­ lom, a k ö zle k e d é s fe jte tt k i: a fra n k n y e lv n e k , m ely b e m inden k e re sk e d ő nép n y e lv é n e k va lam i részlete bejutott. E z a czélsze rű sé g n y e lv e , m e ly nem tö rő d ik a m ondandók fo rm a szép ség ével, g ra m m a tik á já v a l, m ert csak azt akarja, h o g y b á rm e ly nem zet hajósa, k u fá rja m egértse. K e z d ő d ik az „O s te ria “ (kiseb b ven d églő ) élet, h ol a „sign o r p a d ro n e “ egész k é szü lé k e a b b ó l áll, h o g y e g y fa z é k n y i, ted d-ide, tedd-oda c s e ré p k á ly h ácsk á b a n széntüzet g e rje szt, s m inden m e g re n d e lt ételt azon módon a v e n d é g szem eláttára e g y lap os lep é n ysü tő n elkészít. A p ró b b v a sk a tla n o k b a n főzi a k á v é t, s m in th o gy fo ly v á s t szénnel érin tkezik, in k á b b g y o m o r k o v á csá n a k , m int e g y é b n e k nevezhető. L e g é rd e k e s e b b a halsütés. E v é g r e e g y ritk a rostot h e ly e z a kis szé n k á ly h a szájára, sorba re á ­ rak ja a h ala k a t, m egsózza, fao lajjal ken i m eg, e g y k ic s it m eg fo rg a tja, s m egvan . N os m ég a k e n y é r ! „hiszen — m ondják — feh érn ek feh ér v o lt, de o ly a n szíjas, mint v a la m i bőr és elsírta m ag át a kés, m íg k e tté v á g t a azt a czip ó félé t.“ D e a p arton fölhalm ozott narancs, czitrom , friss füg*e, friss és aszú szőllő, szó va l a gyü m ö lcs- és a h ala s-p ia cz cso d a d o lg a i b é k é lte tő h atást g y a k o r o l­ ta k a du zzogókra. E n gem fe lv illa n y o z ta k . E n g em az élet é rd ek elt, társaim at, jám bor fa lu si fiúkat, a tá r g y a k k á p rá zta ttá k . „ D e m ár k i is hitte volna, h o g y m ég e k k o ra rá k is létezzék , m int e g y - e g y v erő m ala cz (ez a hom ár, m e ly néha 4— 5 k ilo sú lyú p é ld á n yo k b a n k e rü l a piaczra), hiszen e g y e tle n e g y o llójáb ól a n n y i hús te lik , mint húsz-harm incz m a g y a r r á k b ó l.“ A z e g y ik fiú, k in e k faluja p a ta k m ellett sze ré n y ­ ked ik, k i teh át a fo n tn yi k e sze g é t m ár m egb ám u lta, h itetlen ü l rázta a fejét a czápa lá ttá ra , m e ly e t ott font szám ra felm érte k a sze g é n y e b b sorsú n ép ség ­ nek, s m ikor m ár e g y m ázsáját k iv á g tá k , h át m ég

1*

—

4

—

a lig h ián yzo tt a f a r k a ! A d o h á n y za csk ó a la k ú p o ly pokon, m e ly e k n e k k ise b b p é ld á n ya i m in dig k e r ü l­ g e tn e k a p iaczra, s e h o g y sem tu d ta k e lig a zo d n i ,.hol v a n a f e je ? “ stb. stb. D e ne bocsátkozzam én most a h a la sp ia cz tü n e­ teib e ; jo b b e ze k e t az á lla to k a t a m ag o k elem ében fe lk e re sn i, m ár t. i. a m en n yire a term észetb en leh et, s a m ennyire az em ber g y a r ló to lla birja. L esz erre alk alo m a szt-giacom oi sz ik la p a rto k és o d v a k t á já n ; előb b m ég F űim ében is va n d o l­ g u n k s v é g ig sétá lu n k a te n g e rm e llé k i s b eljeb b eső v o lt h o rv á t h a tá rő rv id é k e n , no meg* azon ci te rü ­ leten, a m ely en — a népm onda szerint, az ö rd ö g összehozta a v ilá g n a k m inden á rto g a tó fe le s le g e s k ö v ét, szik lá ját. F iú m éb an e g y n y u g a lo m b a von ult, g ala m b ő sz háztulajdon osh oz jutottam , s nem k e lle tt sok idő, m eg é rte ttü k e g ym á st, m ár t. i. az italian issim o az u n g h a re s is s im ó t; szid tuk is e g y e s ü lt e rő v e l a szidhatót, sőt ennél m ég tö b b e t is. A jó „p ad ro n e “ m egcsó n akáztato tt, szed etett k a g y ló t, c s ig á t, szivesen lá to tt a sztalán ál, tu d akozó­ dott csa lá d i viszo n yaim után, — szó val az a la tt ct h at nap alatt, a m e ly e t h ázá n á l töltöttem , jó v iszo n y b a k e rü ltü n k ; tiszteltem , becsültem . C sak e g y d o lg á t nem értettem egészen , s ez á fe le s é g e vo lt. A sig n o r p adrone jó csk án benn v o lt a h a tv a ­ nasokban, fe le s é g e m ég nem érte el a húszat, s azok kö zé a szép v ir á g o k kö zé tartozott, m e ly e k a te n g e r ­ széli olasz és a szlá v elem b ől tám adn ak, a m e ly e k ­ n ek fő ism ertető je lle g e a szem ek n ek sajá tság o s m élabús tek in tete. E szem ek nem szórják az olasz női szem ism eretes szikázó és perzselő v illá m a it. D e nem a kork ü lö m b ség en ü tköztem m eg, — nem ezen csodálkoztam , hanem a nő h e ly ze té n a házban. A padrone s én m e g e b é d e ltü n k — az asszon y fe ls zo lg á lt. S e széke, se te ríté k e nem v o lt az a sztal­ nál, s c s a k a m ikor mi m ár k isz ív tu k a csib u kot is, a k k o r te ríte tt m agán ak, szo lg á lta m aga m a g á t is.

— 5 — A p adrone n a g y o t nézett rám , a m ikor ezen e g y k icsit m e g ü tk ö zte m : nem értette, mi le h e t ebben ren dellen es ? E z is d é lk eleti fu valo m volt, az első nyom , m ely m inél d élibb v id é k re jutottam , annál n y ilv á n o sa b b á , láth a tó b b á lett. D e igazában , nekem F iúm éban semmi ked vem sem v o lt a társadalom , a la k o tt h e ly fürkészésére, m ert a te n g e r folyton osan csábított, k izáró lago san u ra lk o d o tt rajtam A p art m agasab b pontjára h ág v a, k iv á lt délfelé tév e d e ze tt a szem, m ert tudta, h o g y arra visz az út, és arra széled e folytonosan m ozgó k ristá ly tiszta, de töm egében m égis o ly sötét víz. H a csak e g y k icsit is lezáro gattam a szem em et, a ten g errő l ím e n yert, szerzett fogalm am in g e rlő le g hatott a kép zelő te h e ts é g r e : ja v íta n i kezd te a régen , h ibásan a lk o to tt k ép ek et. F ö lé le d te k m ég a g y e r ­ m ekszoba em lékei is. R ob in so n Crusoé, Juan F ern an d ez s z ig e té v e l, h ű séges P é n te k jé v e l, híres m o n o lo gjával, m ely et a neki, a k k o r, h aszon talannak látszó n a g y darab a ra n y felett elm ondott, k ív á n v a : b ár va sa t le lt volna, m e ly ­ ből hasznos eszközöket k észíth etett volna, és m ég sok ily e n „v o ln a .“ E szem be ju tott a. g y e r m e k k o r sok n aiv k é r ­ dése : h o g y h át m ilyen n a g y a ten g er ? van-e e g y hajó ak k o ra , mint a tem plom ? v a g y csak akkora-e, mint a falu h áza ? hol főznek, m it esznek, hol alu sz­ nak a hajó em berei? ha a h ajó kap itán y o ly a n n a g y úr, van-e a kk o ra, m int a to rn yu n k ? A zu tá n to v áb b fűződött az eszm e-lánczolat. E lő ­ á llo tt Colum bus em léke, m ely szintén a g y e r m e k ­ szoba r a g y o g ó m ese- és tö rté n e t-v ilá g á b ó l m aradt m eg a férfi em lékezetében . E s a midőn most a hullám ringott, rajta a p iczi hajó h árom szö gletes v ito rlá já v a l ú g y le n g ett, m int a p e h e ly a szeszélyes fuvalom ölén, azt az öt-hat han­ g y á t p e d ig , a m ely e dióhéj fedélzetén m ozgott, em berszám ba k e lle tt e lfo g a d n i: szinte éreztem , mi hatott Colum busra, a midőn a „fö ld ! fö ld ! “ k iá ltá s

— 6 — kim en tette e g y so k k a l v észeseb b te n g e r: az em beri sze n v e d é ly torkáb ó l. E z az ig a z m ár nem v o lt o ly édes élvezet, m int a g y e rm e k k o ri, m ely a v v a l a szűzies optim ism usáv a l tud m ég örülni a m ese v a g y történ et jó v é g é ­ n e k ; de szép v o lt í g y is, szép, noha a férfi tudta, h o g y Crusoe a v é g in is nehezen v á lt m eg az a r a n y ­ tól, sőt csak erőszak á lta l; C olum bus ih le te p e d ig csak a P iza rro foszto gató , em berirtó, a ra n y szom jas h ad á n a k n y ito tta m eg az utat. D e sőt eszem be ju to tt Sam u is, a v o lt h o n véd és ko csis, k i g y ú jtó fa h a s ítg a tá s közben, mit estén kén t v é g e ze tt, m inden m eséjét az operencziás ten g eren tú li tá ja k ró l szedte, s a d ta o ly körm önfont m odor­ b an, a minő c sa k a p ászto rtü zek kö rü l terem , s a m ely ú g y hatott a h a llg a tó g y e r m e k s e r e g lelk ére, h o g y m ég álm áb an is fo ly ta tta já tszi ké p e in ek szö­ v é s é t és ra g y o g ta tá s á t. A jó S am u n ak is „m u száj“ a lk a lm a lett későbben op eren cziás k é p ze le té t h e ly r e ­ iga zíta n i. B eso rozták, e lv itté k T a liá n o r s z á g b a ; Íro­ g a th a tta álló n y o lc z eszte n d e ig azo k a t a b ú slak o d ó le v e le k e t, a m e ly e k b ő l, de sohasem fe le jte tte ki ezt a v é g é t: „írtam V e n é c ziá b a n , az sós te n g e r p a rtjá n “ e k k o r m eg ekkor. A T e rsa tto várrom m a g a sla tá ró l pom pás az a Q u a rn ero . C sak a M ont-m aggiore csúcsa b irk ó zik v a la h o g y a n a v íz tö m e g é v e l: fe ltű n ik n ém ileg. A F iu m á ra v ö lg y e u g y a n szoron g a p a rth e ly s é g töm e­ g éb en ; m agán v is e li az em beri m unka b e fo ly á s á t : buja n ö v é n y ze tű k e rtje iv e l, g y á r a iv a l visszaid ézi a m ererigőt a g y a k o r la t i é le t p ró zájáb a. D e csak p illan ato k ra, m ert a h u llá m já té k a újból é s újból visszacsáb ítja, m e ren gő v é teszi a te k in tetet. E já té k o t ó r á k ig eln ézegettem fő le g s e k é ly h e ly e ­ ken v a g y ott, ah o l a te n g e r szakad ozott, össze-visszah á n y t szik lá k közé is behatolt* A z t, a m it a te n g e r lé le k ze té n e k m ondtam , ily e n h e ly e k e n leh et le g sze b b e n m eglesn i. Ú g y a m int a h ullám d agad , k i is fu t a p artra, v a g y b e a szik la o d v a k b a , s ú g y a mint apad, ism ét visszafo ly .

—

7

-

A m ikor a te n g e rt c s a k k ö n n y ű szellő in g a t ja ; a k k o r a h ab o k n a k k i-b efu tása o ly ren dd el tö rtén ik , mint a k á r a lé lek zés. A z érk ező h ab ok, m intha já ts z v a k e r g e tn é k eg ym á st, ú g y tó d u ln ak e g y m á s r a I ly e n ­ k o r va la m i fe lsé g e se n an d alító va n a te n g e r m o­ ra já b a n A finoman tajtékzó , oszló habtaraj b u b o rékja i, szétp attan ásk o r k is neszt g e rje szte n e k , m e ly ly e l m e g te lik a le v e g ő ; a hol az érkező h ab o k szik lá b a ü tő d n ek , ott csap ko d ó h a n g o k ism étlődnek, s ahol a g ö m b ö ly ű re k o p o tt k a v ic so k o n fu tn a k v é g ig , ott cse rg ed e ző a h an g. É s e h a n g o k ezer — m eg ezerszeresen v á lto z v a — ú g y m int a p a rt is lé p é srő l lé p é sre m ás — k ö z e l­ ről, tá v o lr ó l jő v e e g y e s ü ln e k ; í g y k e le tk e zik az a m oraj, m e ly a te n g e r zenéjében a p ian ót a lk o tja m eg, a szem lélőt és h a llg a tó t fo ly to n vissza-vissza csá b ítja és m arasztalja, és o ly n a g y o n m egszeretteti v e le a m ag á n y t. Ú g y am int a sze le k já rn a k , v a g y ro h an n a k, v á lto z ik e m oraj i s ; néha fe lk a p a fo rtissim ó ig, m e ly ­ b en a nesz zú g á ssá , a c se rg e d e zé s ü vö ltéssé fo k o zó ­ dik. D e errő l m ajd későbben. E z v o lt első ism eretségem a te n g e rre l. M e g ­ szerettem , h ív e m aradtam , b á rm ily m esszire dobott is a sors — a szárazra. E g y szép r e g g e le n azután h a rso g o tt a trom bita, p e r g e tt a dob, lá b r a k a p tu n k és én körü ljárh attam az öb lö t k e le ti szélén v é g ig , le eg észen Z e n g g ig . A m a g y a r te n g e ré sze t „m a jd a n i“ kik ö tő jét, a v a ló b a n arra term ett B u c c a rit c s a k á tsétálta m . Itt m esszire lo p a k o d o tt be a te n g e r a szárazfö ld k a rja ib a , biztos m ed en czéket a lk o tv a , m e ly e k e n nem u ra lk o ­ d ik az A d r ia go n o sz tü n dére, a B ó ra , az a re tte n e ­ tes szélvész, m e ly m ár a n n y i e m b eréletet n y e lt el és m ég tö b b et fo g e ln y e ln i. A z olasz v a g y olaszos népelem F iú m én tú l r ö g ­ tön m egszűn ik, s a szlá v faj ju t é rv é n y re . A Q uarnero-öböl szélén, v a g y eh h ez k ö ze l fe k v ő fa lv a k nép e — fő le g a k e le ti o ldalon — h o r v á t; k issé szi­ k á r, de e g észb en v é v e szép népfaj, A p órn ép k ö zö tt

— 8

—

sok a feltűnő szép ség, ú g y arcz, m int term et szerin t is. N é m e ly falu b a n a női szé p sé g e t m ég a n ép v ise­ let is em eli, m ert a ru h ázat fe k e te , a kön tös m elle n é g y sz ö g le te sre , m élyen k iv á g o tt, ú g y h o g y a m el­ le t csak a szépen, gon dosan ránczozott h ófeh ér in g fed i, m e ly m agasra ér és — a mi kellem esen fe ltű ­ n ik — m in d ig szép tiszta. A fej v is e le t o laszosan kötött, h ó fe h é r kendő. E z a v is e le t a m ajdnem k izá ­ ró la g o sa n su g á r a la k o k a t k itü n ő en ruházza, szép sé­ g ű k e t m in denképen em eli. É s itt tü n ed ezik föl először a n ő k szo rgalm a is, m e ly d élib b v id é k e k felé m in dinkább a ra b sz o lg a sá g je lle g é t ölti m agára. T é tle n ü l v e s z te g lő v a g y m unka n élk ü l járó -k elő nőt itt nem leh et látn i. F o n já k a g y a p jú t e g y rövid ro k k á ró l, m e ly az ö vb e va n d u g v a , s a m e ly ly e l azután járn a k -k e ln e k , v a g y seregesen le te le p e d n e k a h á za k előtt, n a g y ritk á n h a lla tv a azt a k e zd etle g e s, sa já tság o s éneket, m e ly n e k m onotón n ó táját rendesen e g y ifjú le á n y én ek li, re fra in jét p ed ig , a „h ó “ szó tag hosszú e ln y u jtá sá t, a k a r h alla tja . É fa lv a k b a n aratás id ején férfi nem ta lá lh a tó ; elm en n ek mind aratóba, a k i m arad, az h alász s künn ta n y á z ik a ten gerp arto n . A z a h alászélet m inden ízében sajá tság o s ; eg ész m enetében sok m ozzanat van, m ely az em ber k e d é ­ ly é r e , n y o m asztó lag hat. N em fe jlő d ik k i benne az a n y u g o d alm a s p á sz­ torfilozófia, m ely a s z ív e s sé g g e l k a rö ltv e jár, s o ly erősen jellem zi a mi alfö ld i „ F ö ld te n g e rü n k “ ta n y á s népét, m e ly p e d ig szintén m essze esik attól, a mit „ tá r s a s á g n a k “ nevezünk. A p ásztor őriz és n e v e l; k e n y e re e m b e r ile g b iz to s ; a föld, a m elyen m ozog nem csalja m eg, nem v eszíti e l; a vih a rt, esőt a suba a la tt csak k iá llja D e a h alász, fő le g a te n g e ri h alász, ez más ! K e n y e r é t a v é le tle n tő l vá rja , ellesi, s az a m ér­ h etetlen , fen eketlen „ fö ld “ , a m e ly b ő l k e n y e ré t halászsza, csa lfa e g y elem s o ly h ara g o s, h o g y el is n y e li m ég p e d ig n yo m talan ú l azt, a ki rája tá m a sz­ kod ik.

— 9

—

A h alászn ép jellem éb en a m unka je lle m e n a g y o n is érezhető. H a llg a ta g , kom or e g y nép, nem csa k b átor, hanem va k m e rő is, de nem am a nem es ösz­ tönből, m e ly az ig a z i férfit hőssé teszi, hanem — tö b b n y ire — a szü k ség v a k k e zé tő l v a k m e r ő ; innen p e d ig a k a ló z sá g csa k e g y lépés, a h ajó töröttek k ifo sztá sa m ég a n n y i sem. A h alászati időre k ik ö ltö zn e k , va la m i alk alm a s, odvas, szik lafalh o z fe d e le t tá k o ln a k , alája e g y a lk o t­ m án yt, m e ly e n hálni, holm it e lra k n i lehet. A s z ik ­ lá tó l c s ik a rn a k tű zh e lye t s fo ly ta tjá k rajta k e z d e t­ le g e s szak ácsm e ste rsé g e ik e t, m e ly e k e t a kozm ás, a v a s olajszag e g y félm érfö ld re is észre v e h e tő vé tesz. O tt éln ek e g é sz n yáro n át, m íg fe le s é g e ik őrzik a házat, s k i-k ih o zo g a tjá k h e ten k in t a s z ü k sé g e ­ seket. II. Az

a d riai néptypus.

A z a piros - p o zsgás, dalos, k a c zá g ó elem , m ely a mi falu si n ép ü n ket o ly k e d v e ssé teszi, itt nem térem . V a la m i m elan ch o liku s von ás v a n m in­ denben. A nép zárkózott tartózkodó, sőt b izalm atlan , szóval b a rá ts á g ta la n ; s a n n y ira g y ű lö li az1 id eg en t, h o g y a k o rty v iz e t is m e g ta g a d ja tőle. Innen van, h o g y az Á d ria k e le ti p artján m eg­ m aradt olasz te le p e k v a ló sá g o s oázisok, s m ih e lyt fa la ik a t e lh a g y ju k , du rczás sz lá v elem be ütődünk, m ely m egta rto tta czin czogó g u zlájá t, e g y h a n g ú nótáját, noha fo lyto n o san h allja a p esaró i h a tty ú zengését. A K arszt-szerü tá ja k m indenképen sze gén yek . L épten -n yom on a k o p á r m észszikla m ered felén k , m ajd k ife h é rítv e m ajd m ohosán; s ha itt-ott felü ti m ag á t a s o v á n y fű n ek e g y - e g y üstöké, ez m ég k ir í­ v ó b b színben tü n teti föl a p u sztaságo t, A lé té rt v a ló kü zd elem , m e ly e t az em ber a term észet ellen fo ly ta t, ta lá n sehol sem tű n ik fel o ly teljes rid e g sé g é b e n , mint a K a r s z t területein.

—

10 —

D e az em ber, m ih e lyt a g y o m ra va n fe n y e ­ g e tv e , le le m é n y e s szokott le n n i; itt is az. A k ö z sé g e k házai, v o lta k é p e n a h ázak, a m e ly e k e g y k ö z sé g e t a lk o tn a k szétszórtan é p ü ln e k ; az em ber k e v é s b b é társas lé n y , m ert a szü k ség rászo rítja arra, h o g y v is k ó já t o da ép ítse, ahol a fö ld b ő l k ic s ik a r ­ h a tja v a la h o g y a n a tá p lá lé k o t. A juh e szende á lla t, m e ly n e k m inden testrésze é s sze rv e felh aszn álh ató , e tájakon ig e n fontos, sőt a legfo n to sa b b g a z d a s á g i tá r g y , m ert csak a juh csü lk é i v a ló k a rra , h o g y e szakadozott, k ö v e s ta la ­ jo n b iztosan m ozo gjan ak; szája is ú g y van a lk o tv a , h o g y a le g rö v id e b b fü v e c sk é t le g e lh e s s e ; g y ő ző s a já rá sb a n és a k a p a szk o d á sb a n s épen azért k ép es is n a g y te rü lte k rő l a k e v é s tá p lá lé k o t összeszerezni. A m e ző g a zd a ság ép en sajátságo s. A K a r s z t terü letb e n b őven v a n n a k azo k a tö lcsé ra la k ú m é ly e ­ d ések , a m e ly e k b e helyen-közön v iz e k szak ad n ak, h o g y eltű n jen ek, s néha n a g y tá v o ls á g b a n ism ét n a p fé n y re kerü ljen ek . E tö lcsérek közül a szárazo k a d já k a m ezőt és a k e r t e t ! A föld, a m ely e term észetes g ö d rö k alján e g y h itv á n y v e g e tá c z ió t tá p lá l, a szó szoros érteim é b en k é zze l van ö sszah o rd va, s í g y szap o rítta tik m ég m ai n a p sá g is! E zt k a p á lja és v e ti b e a g a z d a a le g n é lk ü lő zh etetlen eb b v e t e m é n y e k k e l; és az m ár azután h íres e g y gazd a, k in e k an n yi a g ö d re, h o g y e g y k is g ab onanem üt is term eszthet. H elyen -k ö zön , a hol g ö d rö k n in csen ek , a lejtő ­ höz száraz k ő fa la t rag a szt, s az í g y n yert félsá n czb a hordja össze a fö ld et. Itt azután m inden gond a fal jó k a rb a n v a ló ta rtásá ra fo rd íttatik , n e h o g y az első seb eseb b eső szertem ossa az egész g a zd a sá g o t, m ely c sa k a m ú g y csusszanósan fe k szik a kop ár s z ik la ­ talajon. A jo b b tá ja k ró l jö vő id e g e n re n ézve ez szinte kínos lá tv á n y . A z utazás is sok lem ondáshoz va n k ö tv e , m ert az étla p m in d ig e g y f o r m a : sü lt juh-hús, h id eg en s azon m ódon fa g y g y ú s tú l, m in denestül. A juh ot egészen tű zik a n y á rsra , e g y jó k o ra d o ron gra;

—

11

—

d e nem sül át egészen, m ert a tűzzel g a z d á lk o d n i k e ll; a d o ro n gfát m essze tá ja k ró l, hol öszvérh áton , hol — asszon yh áton szá llítjá k a tű zh elyh ez. E m ellé já r u l a m áié, m e ly e t n a g y b o g rá csb a n főzn ek, s h ih e­ tetlen m en n yiség b en k ö lte n e k el. B o ld o g em ber, ki ép en juh sütéskor é rk e z ik s részesü lh et abban a p ö rkö ltféléb en , a m e ly e t a tü dő­ ből, m ájból és veséb ő l, az e g y e tle n láb a sb a n k é ­ szíten ek. A h ázak b eren dezése a le g k e zd e tle g e se b b . A k o n y h a a le g tá g a s a b b h e ly , ha tetszik szalon i s ; m ert az a lacso n y, de ig e n terjed elm es tű zh elyen , m e ly n e k k ö zep e fe le tt a b o g rá cs fü g g , három lábú k is szék ek á lla n a k — h ason lók a csizm ad iák szé k ei­ hez, — a m elyen a csa lá d s a v e n d é g h e ly e t fo glal. E h e ly isé g b e n nem lé v é n semm i tetőzet, a füst te t­ szés szerin t k ó v á ly o g h a t a padláson, s m ehet, a m erre k ifér. N a p p a l e h e ly is é g visszataszító, k o m o r ; de este, a m időn a ház népe le te le p e d ik , a tűz, k é ­ sőbben az ele ve n p arázs fo ly to n v á lto zta tja a tá r­ g y a k m e g v ilá g ítá s á t, fe lh a n g zik a monoton k ö rd a l; m e g v a llja az em ber, h o g y enn ek a karszti életn ek is m egvan a m aga kö ltő i szépsége. A k o n yh á tó l job b ra-b alra e g y - e g y kam ara szo­ rong, m e ly részin t é léstá r, részint h áló h ely. És mi­ ly e n e k ezek a h á ló h e ly e k ! S ze d e tt v e te tt r o n g y és juhbőr. A m a g y a r p araszth áz dísze, az a tornyos, m in­ d ig tiszta á g y , messze esik innen! ; T örü lk ö ző , abrosz, tá n y éro k , kan csó k, kép ek, — ez m ind ism eretlen tá r g y . E h e ly e tt h o va to vá b b , m in dinkább n ö v e k e d n ek az Övbe d u go tt kések , é le se d ik az a sötét von ás, m ely u tób b a vérb o szú t hirdeti. Z en gg n é l e lh a g y tu k a ten g ert, s b e k a n y a ro d ­ tu n k a h atárő rvid ék b e. A nap h e vé tő l ta rtv a , m ár éjfél u tán talpon állo ttu n k , s in d u ltu n k a c silla g ta la n éjbe. A z éj k o ­ ro m fekete s o ly g ya n ú san la n g y o s v o lt a le v e g ő je is, h o g y fe rg e te g r e gondoltam . S csa k u g y a n , e g y ­ szerre a te n g e r fe lő l e g y v a k ító v illá m h asított

—

12 —

v é g ig az é g boltozatán, d örgés között a szél is rázen ­ dített, s p ár perez a la tt e g y szorosba szo rítva, t e l­ jes re zig n á c zió v a l á llan i k e zd tü k az e g e k csato rn á i­ n ak b ő séges v iz s u g a rá t; h aladni nem lehetett. N é g y ­ öt perez m úlva m ár té r d ig á llo ttu n k a vízb en , m ely sebesen rohant a ten g er fe lé , s m elyn ek csa k Össze­ fo g ó zv a á llh a ttu n k ellent. E ze k a d éli ziv a ta ro k so k k a l h e v e se b b e k , m int az éjszakiak, de ham ar v é g z ő d n e k ; a k ö v e s talajon ham ar le fo ly a víz, ú g y h o g y a nap első su g a ra i ham ar en y é sztik el a z iv a ta r utolsó n yom át is. M ire a .jia p reán k virrad t, a h a tá rő rv id é k fö ld ­ jé t tapostuk. III. A szik la te n g e r. A g o szp ich i gen erális, ki elő tt fáradtan e llé p ­ tettünk, fig y e lm e zte te tt arra, h o g y ig e n jó k o r in d u l­ junk, m ert O b ro vazzo m essze van, s jó lesz elérn i, m ie lő tt a dalm át nap k e g y e tle n h e v e re án k tüzög 'e tn e ; sőt m ég azt is m ondta, h o g y jó lesz ita lró l gondoskodni, m ert a V e le b it déli lejtőjén a v ízn ek híre sincsen. M e g is p erd ü lt a dob, h arso go tt a trom bita, o ly jó ko r, h o g y a k a k a s o k fe lria d ta k s idő e lő tt szala szto ttá k k i a h ajn aln yító „k a k a s-szó t.“ Jó elő re gondoskodtu nk, h o g y m inden b o rfo g h ató edény m egteljék , fé lig a v v a l az édeskés, sürü vörös b orral, m ely e t a te n g e rm e llé k ad, fé lig vízzel, h o g y va la m i szom juoltó k é p e ssé g e le g y e n a vo lta k é p e n ém elyítő italn ak . C silla g fé n y n é l h a g y tu k el a szak aszh ázak le g ­ u tolsóját is ; a v ö lg y szükült, az út h ágott. M ire a hajnal hasadozni, a félh o m á ly derengen i k e zd ett, határozottan h ágtu n k , csak h am ar közepében á llottu n k e g y pom pás bükkerdőn ek. Óh, te én b ü k kö m ! m ég ma is érzem u tó re zg é ­ sét annak az öröm nek, a m e ly a b ü k kerd ő lá ttá ra b etö ltö tte szivem et, lelkem et.

—

13 —

É s h o g y is ne! G y e rm e k é v e im le g sze b b em léke i b ü k k erd ő b ő l m o so lyo g n a k felém . H á n y szo r osontam ki a házból, m ély ed te m be a bü k kö sb e, az e g y e tle n tem plom ba, a m elyben ig a zá n szivem és eszem szerint tu d ok ájtatos lenni! É s m ilyen is ez a tem p lom ! F öld jét b a lo v á n y s á r g a le v e le k b o rítják, o ly szépen, m intha nem is a szél, hanem gondos kéz h intette vo ln a e l ; a sudar a k o ly e g y e n e se n , o ly m erészen á llan ak , mint a g ó t tem plom oszlopai, de nem o ly kom oran, m ert k é r g ö k szép világ o s-szü rk e, fe h é rre l átfu tott, s a m árvá n y o zá st a moha v é g z i rajtok. A k o ro n ák is ú g y érn ek össze, m int a góth b olth ajtás ív e z e te ; de a b ü k k erd ő b olth ajtása k a c z a g ó zöld s m e ste rly u ­ ka in nem a p a d lá s szennye, hanem a tiszta k é k é g n ézeg et be, b elo p ó d zik ra jto k a n ap su gár, m ely a re zg ő le v e le k á r n y é k á v a l já té k o t üz a sudarokon, s ha fo rrá sra ta lá l, m int a tü körről, ú g y p attan vissza róla, h o g y v a la m e ly ik sudár d erek ára tito kzatos M á riá k a t rajzoljon. F en n az á g a sb o g a s karzaton ek k o r m egszólal az a ra n y b e g y . H an gja o ly m élázó, mint a fu ru ly a szava, v a ­ ló sá g o s én ek — a k á r a M ozart m iseszó ló ja ; a csep p Fítisz-m adár szólam a ú g y a v a tk o z ik belé, m int a m inisztráns f e le le t e ; a csu szk á k , czin egék , lé g y k a p ó k , rig ó k h iv o g a tá s a adja e k ö zsé g énekét, — m ost e g y ­ szerre m egszó lal a p in ty ő k e , a tem plom csen g etyü je, m intha iga zá n leb o ru lá sn a intene. A z a la tt az a p á c za p illa n g ó torzonborz b u n d á ­ já b a v o n v a fejét, ú g y szun dikál, mint az olvasózó v é n a s s z o n y ; a S a ty ru s p ille sud arról sud arra s z á llv a ú g y p a jk o sk o d ik , m int a rak o n czátlan o s k o lá s g y e r e k ; az Iris p ille p e d ig szá rn y a it n y ito g a tv a , ú g y kén yesk ed ik, m int az új ruh ás kis le á n y , k it csa k a ruh ája v itt a tem plom ba. A b ü k k fa-go m b a is ú g y á ll a fa derek án , m int a szen teltvíztartó a góth oszlop on; a kis sziklatöm b, moh és fo ly ó k a d íszítésével, az o ltá r, a ko rh ad ó törzsök, m e ly n e k red ve sed ő k é r g é t az ifjú sarjak zöldje fed ezgeti, a keresztelő m edencze.

—

14 —

D e im ádkozni m ég sem lehet, m ert nem e n g ed i az erdő lárm ás p o g á n y a , a m átyás, k i b á r „ m á ty á s t“ k iá lt, m égis vo lta k é p e n azt m o n d ja : „jön v a la m i, v ig y á z z a t o k !“ A fe k e te rig ó rögtön m egérti s csat­ to g ó h an gra fakad . M é ly csen d ! E k k o r finom nesz h a llszik , — ta lá n e g é r futott v é g ig a száraz le v e le k e n ? N em az, m ert e g y s z e r re m egin g o tt a forrásőrző a ljfa g a ly a , s e g y vég h etetlen ü l szelid , szinte m élabús tek in tetű , sötét szem ­ p á r néz feléd , s e g y p iczi fe k e te orr, m agasra ta rtv a , k érd ést intéz a fuvalom h oz s m egk ap ja a fe le le te t: „nincsen semmi b a j.“ E s ism ét zörög a le v é l, a fej eltűnt, h o g y p ár perez m ú lva ism ét m e g je le n jé k : k ilé p az an yaő z k é t p iczi g id ó já v a l, m elyn ek sím a kön töse o ly ke d ve se n csilla g o s. A z o k a finom csül­ k ö k o ly ü g y e se n csúsznak a le v e le k közé, h o g y a lig okozn ak valam i zajt. M íg az a n y a le h a jlik , h o g y a hüs forrásban eloltsa szom júságát, az e g y ik g id ó p ajkosan czib á lja a g a ly h e g y é t, a m ásik n a g y o k a t d ö fö g et az a n y a t ö l g y é n . ---------Ism ét m egszólal a m adárdal. — M intha g ú n y o ln á a bolond m átyást, h o g y m ár a szelid jó b a rá ttó l is m egijed, s h e b e h u rgy á n ráijeszt m ásra is, a v v a l az ő re k ed t, intő h an gjá va l. L e szá ll a p in ty ő k e , e lő k e rü l a r ig ó : ő k is isz­ nak e g y e t, szépen ü g y e lv e , n e h o g y a köntös v iz e t fogjon, — szépen b e m á rtjá k a csőrt, e g y k ic s ik é t szo p o gatn ak , azután m agasra e m elik a fejet c s ő rö s ­ tü l, e g y k e v e se t h u n yo rítn ak a szem m el, m ert h át o ly p om pás ita l az a fo rrásvíz. A z illúzió tö k é le te s v o lt abban a V e le b ita lji bükkösb en , k iv á lt a m ikor k éső b b en m ég ebesaholást, h aran gszót h a llo tta m : ú g y kép zeltem , h o g y a m a g y a r B ü k k b e n v a g y o k , a szent Istv á n t m ászom , h ázam tája fe lé közeledem . M á r p ed ig , de m essze jártam én e z e k tő l! A V e le b it b ü k k ö sé b e rejtett falu H alán v o lt, s épen csa k m egk ö zelítettü k ; az út m ellette v isz el, s m ár

—

15 —

k íg y ó z v a h á g fö lfelé. M ik o r teljesen rnegvirradt, az erdő felső szélét is e lh a g y tu k ; de elő b b m ég m eg ­ pihentünk. A z t m ondták, h o g y az út fele m e gv an r íg y a pihenőn bizon y jó t fo g y a szto ttu n k az italon — m eg is a d tu k azután az árát. A z erdő a h e g y g e rin cze a la tt v é g z ő d ik ; a g erin cz e g y daczos, kom or szik la s o r; e g y h o zzáfér­ h etetlen h e ly e n a szik la o ld a lá b ó l e g y hatalm as fa nőtt ki, m in te g y em léke ü l m aradt az e g y k o r i n a g y erdőnek, m e ly e t az em ber o k talan u l kip u sztított — az e g e k vize azután lem osta a földet, s készen á llo tt a k o p á r sziklatető. A tetőn e g y szorosba ju to ttu n k , m e ly k o p á r vo lt, s e g y k e v e s e t k a n y a rg o tt, ú g y , h o g y a k ilá tá s t elzárta E g y ú tszéli szik la zú g b a n k o czk a a la k ú , e g y s z e r ű em lékkő á ll o t t ; fe lira ta azt m ondta, h o g y itt esett el F racasso, a d e ré k zsandár, k i a postát k is é rv e , azt h arm incz rab ló ellen v é d e l m e z t e a posta m en ek ü lt; de F raca sso száz seb bő l v é re z v e m egh alt. T u d ja az ég, de b izo n y e lk o m o ro d tu n k ; a vidám szó m intha k iv e sz e tt v o ln a b előlün k D a lm áczia h a tá ­ rán á llv a , ez a kő nem v o lt biztató b evezetés. A z út e g y k is fo rd u la tá v a l e g y s z e rre m e g n y ílt a szoros, a g erin cz sziklái, m intha visszalép tek vo ln a , s ú g y a m int elő re néztünk, ön k én ytelen ü l m egállottunk, m ert va ló b a n n a g ysze rű , nyom asztó hatású k ép tá rú lt fe l szem ünk előtt. A m ed d ig a szem ellá to tt, összevissza h án yt k ő tö m eg et látott. E g y e tle n e g y fa, e g y te n y é r n y i g y e p sem e n y h íte tt az élettelen , siv á r látv án yo n . E s ezek nem v o lta k azo k a szik lá k , a m e ly e k bérczet koron ázn ak, a tá ja k szép ségét e m e lik ; nem v o lt itt a v a d r e g é n y e s s é g elem e, m ert b á rm erre tek in tett a szem, m indenütt a le g r id e g e b b k o p á r sá g b a ütődött. A z t m ondja a dalm át, h o g y az örd ö g h a r a g já ­ ban ide hordta a n a g y v ilá g m inden fe le s le g e s k ö v é t ; — e g y m ásik azt m ondja, h o g y az iste n terem téskor elvé te tte a m értéket, s több k ö v e t esi-

—

16 —

nált, m int a m en n yit k e lle tt, a fe le s le g e s e t azután m ind ide hordatta. A fe jn a g y s á g ú d a ra b tó l a h á z n a g y sá g ú s z ik la ­ töm b ig m inden n a g y s á g ú kő h e v e r itt, fo rm átlan u l és való b an ú g y , m intha valam i hatalom c sa k ú g y o d a h á n y ta volna. A h atást m ég fokozta az ellen tét, m ert hiszen az im ént já rtu k az erdőt. A v a ló sá g o s s zik la te n g e rb e n k a n y a r o g azután a v a ló b a n m esterséges, pom pás út, sürün k íg y ó z v a , ú g y , h o g y az e g y ik k a n y a r g ó r ó l a m ásikra k ö v e t leh et dobni, de m ad ár le g y e n az, a k i b á r e g y k a n y a rg ó t is e lv á g n a . IV . S ie sta Z á ráb a n . „ S ie s tá t“, édes p ihen őt k e lle tt ta rtan i e g y hoszszú, nehéz út után, m e ly o ly m értékben k é r g e s íte tte m eg a láb am bőrét, a m ily m értékb en k o p ta tta a ráh úzott „á llam i — tu la jd o n “ fo n to stalp át. D e m ár az ú g y van , h o g y a fu rcsa lé n y az em ber — m in­ dent m egszo kik : a re stsé g e t, a fárad o zást, a jó létet, a nyom ort, sőt m ég a fájd a lm a t — testit, le lk it — is. D e m ég m eg is szereti eze k e t m ind! A fáradozás,' nyom or, le lk i-te sti fájdalom m e g ­ szokásához, szeretetéh ez erős lé le k k e ll, fő k ép en az u tób b iakh o z K e ll a lem o n d ásn ak az a neme, m e ly nem es, sőt hősi, s rendesen az em berszeretet e g y m ag a sz­ tos fokáh o z vezet, ahoz, m e ly sem m i önzést nem ism er, m e ly m e g fe le d k e z ik ö n m agáról s ú g y c s e le k ­ szik, m intha m ind azt a gonoszát, á m iv e l em ber — v ilá g illette, az Ö nfeláldozásig m enő em berszeretettel a k a rn á viszonozni. F á jd a lm a san édes siestája ez a lé le k n e k , törött re m é n y e k b ő l m ega lk o to tt n y u g v á s . . . N o, de ú g y b e szé le k én, m intha errő l a n y u g ­ v á s ró l a k a rn é k b eszélni, p e d ig csa k e lra g a d ta tta m m agam at — — igazán. C sak azt akartam m ondani:

—

17

—

ú g y m egszoktam az u tro v á st, h o g y terhem re esett a g o n d o lat, h o g y v é g e a g y a lo g lá s n a k ; m ehettem vo ln a a k á r a v é g te le n s é g b e , s m in th o gy nem te h e t­ tem , h át a n y a k a m b a vettem a v á ro st . . . . A z é p ítk ezés m odorában itt kü zd a d él a m ér­ sé k e lt ö v v e l. A h áztető k e lla p u ln a k , m inden a maszs z iv b é ly e g e t v ise li m agán. A n n a k az édes „o tth o n ­ n a k “ , m e ly e t a v o lt a k é p e n i m érsék elt ö v n y á ja s h ázai és ku n yh ó i m ár k ü ls e jö k k e l is kifejezn ek, an ­ n a k itt sem m i nyom a. A fa m inél r itk á b b : nincs s ö v é n y , p alán k , — m inden töm ör kő fa l, kő k eríté s. A z a b la k o k k e re te i rop p an t v a sk o sa k , erős v a s a lá ­ s o k k a l m e g ra k a tta k , h o g y k iá llh a s s á k a B ó ra lö k é ­ seit A b e já ra t nem a hom lokzaton, hanem o ld a lt és m indenkor zá rv a v a n ; a r é g i id ő k k o p o g ta tó ja hol k a rik a , hol sá rk á n y k ép éb en ott fü g g a n ehéz ajtó közepén , a csö n g e tyü m ég ism eretlen valam i. É s ez a k o p o g á s v é g ig k o n g a házon, m ert g y é r a n ép ség s nem e g y n a g y p a lo tá n a k néha e g y e tle n lak ója van. M inden lépten-nyom on azt veszi észre az em ber, h o g y itt e g y h an yatló , k iv e sző társad alo m m al va n d o lg a , o lya n n al, a m ely „ v o lt.“ B izo n y „ v o lt“ , a k k o r, a m ikor S an M arco orosz­ lá n ja innen is b e v á g ta h atalm as k arm ait az A d r ia k é k habjába. A v e le n c ze i k ö ztá rsa sá g je lk é p é v e l itt m in denütt ta lá lk o z u n k ; az e g y k o ro n itt is u ra lk o ­ dott. A n y ilv á n o s ép ü le te k e n sok a részlet, m ely a v e le n cze i P ia ze ttá ra , San M arco ra em lékeztet. A b b a n a kop ottas, szik ár, v illo g ó szemű, olasz tö red ék b en sok a „n o b ili“ , a k in e k ma a n n y i a v a g y o n a , mint a k ú ria i — v e szte tt tá b la b ir ó n a k ; s ú g y a mint emez az a rm álisb a szerelm es, szerelm es am az is a ré gi d icső ség b e, — abban is ta lá ln a k , h o g y nem ig y e k e z n e k új d icső ség et szerezni. B etéved tem azután e g y k á v é h á zb a , a m elyben , — mint m inden dalm át k á v é h á zb a n — a r é g i d icső ­ s é g v e sze k e d ik a r e c e n t 1 b arb arism ussal, s m ind a kettő eg y ü tte se n a g y a r o g a m odern c ziv ilizá c zió n y o ­ m aiva l, m e ly e k id á ig is el tu d ta k téved n i. A p a lo ta ­ 1 Uj. Hermann O ttó: Ü ti rajzok és term észeti k ép ek .

2

—

18 —

szerű, épületben a szurtos h e ly isé g , benne a te k e ­ asztal — im e a három v esszek ed ö elem. A m edenczékbe fe lfo g o tt eső víz itt iv ó v íz, s fel k e ll ereszteni v a la m iv e l, h o g y élvezh ető le g y e n . Czitrom lé, czukor, v a g y valam i befőtt — m e g g y v a g y m álna — a rendes já ru lé k o k ; az u tó b b ia k b ó l k é szü lt k e v e r é k a rendes ita l s „m aren a“ a n eve A fe lszo lg á ló pinczér egyszersm in d főző is, k i m inden a d a g fe k e te k á v é t e g y rézkatlan b an külön felfo rra l, a m ú g y törökösen, s m in th o gy szénnel tüzel, m e g le ­ hetős k o v á csin a s-k ü lső v el ékesk ed ik. Játéko s m in dig a k a d ; a „n o b ilitá s“ je lle g e itt sem ta g a d ja m eg m agát. A z e g y ik csoport k á r ty á ­ zik, a m ásik sak ko z, a h arm ad ik tekézik, s ez m ind a ta g lejté s és szó vá ltá s am az olasz é lé n k s é g é v e l f o ly r m ely a csendesebb term észetű id e g e n t m eglepi. M egkísértettem a szabadba k iv e rg ő d n i, de hiába,, m ert b árm erre indul az em ber, erődítéshez jut, a h ol a sá rg a fe k e te őrház lak ó ja fig y e lm e zte ti az o rszá g k a b á tjá b a n szorongó „b a jtá rsá t“, h o g y jó lesz k i nem menni, m ert az erődökön k ív ü l bizon yosan m egesik , h o g y v a la m e ly szikla felő l e g y h iva tla n m orlákg o ly ó lá to g a tá st tesz a császár p osztó ján ál s b e fú ­ ródik ab b a is, a k i a posztót — a k á r ö n k én ytesen , a k á r p er muszáj — viseli. L e k e lle tt m ondanom arról, h o g y Zára száraz­ földi k ö rn y é k é t bejárjam , s í g y pihenőm a m ólón te lt le, néztem a h abok já té k á t, a n a p su g á r v illa n á ­ sait, a hajósnép n yü zsgő életét. B e v á rta m m inden nap az a lk o n yt, h o g y g yö n yö rkö d h essem a fé n y e lh a ­ lásáb an , a szig e te k és S k o g lió k lassú eltűnésében. V. A ten ger szín én. E g y r a g y o g ó szép r e g g e le n rák erü ltem e g y adriai h attyú h átára, azaz h o g y a „M in e rv a “ L lo y d gőzhajó fed élzetére, a szó szoros értelm ében a fe d é l­ zetre, m ert a k k o r m inden katon ai ra n g o t m ég a borjúban hordoztam volt, épen ú g y , mint a franczia.

—

19

—

k ö zv ité z szintén ott hordozza a m arsalli botot. S ő t ez a k ö rü lm én y m ég b izo n yo s h e ly é re is u tasíto tt a hajó fed é lze té n e k , m e ly noha le g e lő i, a hajó orrán van , m ég is a legu to lsó . N o, de nem v o lt az o lya n n a g y o n utolsó a szerint az é let és lá tv á n y szerint, a m ely ott n yü zsg ö tt, ille tő le g fe ltá ru lt. E g y óriási k ö té lte k e rc se n ham ar m egta lálta m a h e ly e t, a m elyen m egk im élt a ló tó -fu tó m atrózság. A vén k a p itá n y a p aran csh id ró l szórta a parancsot, a vé g re h a jtá s p e d ig ott nem ism eri a lézen gést, kén yelm e sk e d é st, s ha v a g y e g y bám ész utazó kezeü g y é b e ta lá l esni a siető m atróznak, h át an n ak az utazón ak a bordája ren d esen m egérzi a m atrózkéz­ hez tartozó k e m é n y k ö n y ö k taszító e r e jé t C sakh am ar rendbe ju to tt m inden, fe lsze d té k a h o rgo n yt, fe lh a n g zo tt a g ő z fü tty , a h ajtó k e ré k z a k a ­ tolni, a fe lk o rb á cs o lt víz zú gn i kezdett. A hajó elő b b lassan, m ajd seb eseb b en iram odott a kik ö tő n k i a C an aléb a, hol d éln ek fo rd u lv a a p art hosszában tartott. E g y fe lh ő c sk e sem m u tatko zott az égen . A ten ­ g e r v a ló b a n o ly sim a v o lt, m int e g y tükör, csak néha v o n u lt rajta, de csak h e ly e n k é n t s c s a k ú g y , a mint a r e g g e li szellő a v íz szinén to v a n y a r g a lt, e g y k ön n yű b e r z e n k e d é s ; a k ö n n y ű szél érin tésétő l épen c s a k m egrezzen a v íz tü kre, apró h ab o csk á k k e le tk e zn e k , nyom ban elsim uln ak s szépen leh et látn i a szél útját, terjed elm ét, m ert a v ízn e k az a része, m ely a szél útján k ív ü l esik, tü kröződő, sim a m arad. Ily e n k o r a hajó n y u g o d ta n h alad, nem in o g s csa k ha a p á rk á n y r a á th a jo lv a nézzük, m ikén t h a ­ sítja az éles hajóorr a vize k e t, m ikén t csap n ak azok össze a hajó v é g é n s a lk o tjá k m eg azt a b a rá zd á t, m ely a hajó útját so k á je lö li, s csa k n a g y tá v o lb a n sim ul el tö k életesen , csak e k k o r látju k , h o g y a hajó h alad, m áskülöm ben ú g y rém lik előttün k, m intha a p art k é p e i sietn én ek el m ellettün k. Ily e n k o r a te n g e r fe ls é g e s valam i. A z a fé n y ­ kor, m e ly a fe lk e lő napot m egelőzi, m ind m ag a sa b b ra em elk ed ve, v é g r e b efu tja az eg ész ég b o lto za to t, s á r ­ g ás, majd rózsás s z in v e g y ü le te iv e l festi a v íz tü k r ö t;

2*

— 20

—

azután fe lk e l a nap s az első su gár, m ely a n ap ­ tá n y é r fe lb u k ó le g szé lé rő l m en ekü lve a te n g e r s z í­ nét éri, va lam i leirh atatla n u l szép fé n y já té k o t v a r á ­ zsol elő Ú g y , a m int a ten g er lé le k z ik , a k ön n yű szél itt-ott fe lb erzen ti s a hajó is, b ár kis körben, de m égis m ozgásba hozza a vizet, ez csillo g n i kezd, c s illo g á sa a nap kib o n tak o zásáh o z ké p e st nőttön nő, m íg v é g r e is a nap teljes kép e rászá ll a ten g erre, s az ég rő l, v ízrő l e g y a r á n t szórja v a k ító fényözönét. A nap a dalm át v id é k e k e n a szárazfö ld felő l k e l s a ten gerb e á ld o zik ; a m ikor r e g g e l első su g a ­ rai már a ten g er színen v illo g n a k , a szik lás, m ere dek, szak ad o zo tt p a rto k m ég á rn y é k b a n n yu g o d n a k , a p a rtrészek körrajzaí ily e n k o r h atáro zatlan o k , elm o­ sódn ak e g y sajátságo s ólom szürke szín az u ra lk o d ó ; de a m ikor azután teljesen m e g v irra d t, a nap fe le m e lk e d e tt: az a szürke szin eltűn ik, a k ö rrajzok k iéle se d n e k , s fe ltá rú l szem ünk elő tt ez a pom pás v á zla to s kép , a m e ly e t a dalm át p a rto k n yú jta n a k , a m e ly ly e l a szem sohasem tud betelni. A h e g y g e rin cze k és csú cso k szép vo n ala i itt-ott m egsza ­ k a d n a k s e g y darabon k ö v e tk e z n e k azután azok a v a d szik lá so k , m e ly e k n e k előő rsei a te n g e r színén, m essze a p a rttó l is fe lü tik fejők et, vesztére an n ak a b o ld o g ta la n hajónak, a m e ly e t a vih a r dühe közéjök dobott. A te n g e rjá ró p h ön icziai ősnép id ejétő l mai n a p ig beh sok em b erélet p usztu lt el e szik lás p a rto k o n ! í g y v á lta k o zn a k azután a h e g y e k , a szik lá so k ­ k a l, az öblök, rések , sziklaszoro sok, m essze a te n ­ g e rb e nyom uló k ö v e sp a d o k , néha kis .félszig e tek , az u, n. p u n ta -k ; s ú g y a m int elm aradoznak, lassan ­ kén t elm osódnak s m ag o k ra ö ltik a tá v o l kékjét. E tá ja k k é p e egészen sajátságo s, m ert a zöld p on tok a le g n a g y o b b r itk a s á g o k közé tartoznak. S zü rk e, o ly ­ k o r h ófeh ér m észből v a ló k a h e g y e k , s c sa k a midőn b eléta n u ltu n k a dalm át n ö v é n y é le t titk a ib a, veszszü k észre n ém ely lejtőn a n ö v én y zetet, m ely m olyhos, fe h é r sző rö ze té ve l egészen b e o lv a d a k ö rn y e ze t á lta ­ lán os színezetébe. Z ára és S e b en ico kö zö tt fo lyto n o san tart a C an ale s csak az Iso la M orter táján az Iso la Curba-

— 21

—

b e lla fe lé tek in tve n y ílik a k ilá tá s a te n g e rre is. A ..M in erva“ a p a rtn ak k a n y a ro d o tt s p ár p erez a la tt e g y sziklaszoro s kö zep ét ta r tv a sikam lott to v a , m in­ den p erezben k a n y a r o g v a m ajd e g y szik la to ro n y, m ajd e g y b eu g ró sarok kö rü l, s csakham ar m ind­ össze a n n yi v iz e t láttu n k, a m en n yi b á rm e ly kis tóé is. Ez az egérú t, m ely S eb en ico rejtett, biztos k ik ö ­ tőjéhez vezet. L assan kén t jo b b ra -b alra fe ltü n ed ez­ te k e g y e s erdők, m e ly e k e szoroson u ra lk o d n ak , m ajd e g y szirtfokon e g y k á p o ln a a ra n y o zo tt keresztje c s illo g felén k . Itt a szoros e g y szép m eden ezévé tág u lt, m e ly e t m agas sz ik la fa la k fo g ta k k ö rü l ú g y , h o g y a vizek fo ly ta tá s a nem is látszott. A m edencze teljes v e rő fé n y b e n úszott, a m int a hajó é lé v e l b e le ­ h asított a vízb e, k iszó líto tta az élő te n g e r le g sze b b tü nem ényét. A hajó elő tt a tükörsim a v íz h irtelen m egfodrosodott, s lo ccsan tó m orajjal k ik e lt b e lő le a rep ü lő h alakn ak egész serege. M in te g y 30— 40, e g y fé llá b n á l is hosszabb hal, ezüstösen csillo g ó testtel s a n e d v e ssé g tő l szin tén fén ylő , s z á rn y n a g y s á g ra fejlő d ö tt m ellu szó k k al lap o s ívb en em elk e d ett k i a te n g e rb ő l s 50— 60 lé p é sn y ire rö p ü lve, ism ét eltűn t a te n g e r m éhében. M ajd a sötéteb b szín ezetűek is k iem e lk e d te k , m e ly e k m ég jobban rö p ü ltek, m ert úszóik a rá n y la g ro p p an t terjed elm űek. A röpülés sze rfe le tt g y o rs, suhogó, a röpuszók in k á b b csak re ze g n ek , nem csap d o sn ak , a m egjelen és és eltűnés rop pan t g yo rsa n k ö v e tik e g ym á st, mi azután a lá t­ v á n y é rd e k e ssé g é t m in denkép en fokozza. A te n g e r fe cs k é i ezek Ú g y , a m int e k e d v e s h a la k raja nem g y ő z te az úszást a siető hajó előtt, ism ét és ism ét k ie m e l­ k e d n ek a vízből. R e m e k e g y lá tv á n y v o lt ez m ég an n ak is, a k i m áskü lö nb en nem so kat ád a term é­ szet jelenéseire. B izo n y lestem a vízszin ét és észre sem vettem , h o g y a hajó e g y h irtelen fo rd u la tta l m e g k a p ta az utat a m edenczéből ki, s e g y s z e r re ott term ettün k S e b e n ico k is kik ö tő jéb en , h o g y e g y új, szép k ép b en g y ö n yö rk ö d h essü n k . A k á r ma látnám azt a kép et, ú g y á ll előttem . A szépen é p ített molo, m ajdnem

—

22

—

félk ö rt a la k ít s m in th o g y va sá rn ap vo lt, a hajó é rk e ­ zése p e d ig itt a „ n a g y e s e m é n y e k “ sorába tartozik , a m olo te le v o lt nép p el, m e ly a m olo fala szerin t szépen so rak ozva, e g y tő l e g y ig a rczczal á llo tt felén k . É s m ilyen nép ez! C su pa erőteljes, sőt h atalm as a la k , e m e lv e a szín ekben g*azdag, szabás és v ise lé s szerin t sa já tsá g o s n ép v iselet által. F ő le g a nők, azok p o m p ásak vo lta k . Csupa szép arcz, szép term et, s a mi le g in k á b b m eglep ett, — s va ló b a n ritk a is e barn a nép fajú v id é k e k e n — a le g tö b b je szőke vo lt. A h ajfonat vörös s z a la g g a l á tfo n v a , k ö r ü lfo g v a a hom lokot és a h alá n ték o k a t, a fejtető re e g y h ó feh ér ken d ő v o lt v e tv e , ú g y , h o g y a hajdísz szabadon m arad, a n y a k , a m ell m e g ra k v a g y ö n g y s o r o k k a l, a ra n y, ezüst p én ­ z e k k e l; a k ö té n y e k , szo k n y á k , a vörös, sárg a , k é k szín ektől csak ú g y rik íto tta k , s a lá b a k m ákaszinszerü, a láb fej táján finom m esterséges kö tésű czip ő kb en n y u g o d ta k ; és m inden csa k ú g y r a g y o g o tt a tisztaság tó l. E hh ez já r u lt a tu rb án os férfisereg k é k ­ ben, vörös ö v v e l, g a z d a g a ra n y h ím zéssel és részben ezü stv e re tü fe g y v e rz e tte l. V a ló b a n pom pás e g y k ép v o lt ez s ro p p an tu l k irív ó a b b ó l a k eretb ő l, m e ly e t a term észet k ö rü lö tte a lk o to tt, m ert ez ism ét o ly k ö v e s tá jék , s rid e g sé g é n k e v e se t en yh ít az ódon vá ro s pom pás, egészen m á rv á n y b ó l ép ített ré g i szé­ k e s e g y h á z á v a l, m ert a h e g y o ld a lb a kapaszkodó, festetlen , m eszeletlen fa la k szinte b e lé e n yé szn e k a szik ­ lás k ö rn y e ze t alap szín ébe. S eb e n ico nép én ek szép sége a dalm át sp eczialitá so k közé ta rto zik s vid é k sz e rte híres. É s va ló b a n a d d ig , a m íg a cziv ilizáczió kérd ését nem v e tjü k fel, a d alm át népben csa k g y ö n y ö r ­ köd h etün k, m ert viseletéb en , m egjelen éséb en k iv á ­ lóan festői.

— 23

—

V I. A z o la jfá k ala tt. R agu za k e rtje i a S e r g io h e g y o ld a lá b an va n n a k s e g y az o la jfa lo m b o za tn a k m e g fe le lő h a lv á n y zöld ö v é t a lk o tn a k a v á ro s felett. A z o lajfa itt o ly je le n ­ tőségű , m int alfö ld ü n kö n a búza. N y o lcz fa után m egél e g y család , húsz fa m ár vagyonosság*, száz fa g a zd a g s á g . Ó v já k s á p o ljá k is a ta la jt s a fá t m inden telhető go n d d al, m ert az a föld nem közön­ sé g e s föld, s az o la jfa term ése élet. M inden k e rt e g y széles terrász s ez ö vé t kép ez a h e g y oldalán, fele tte ism ét terrász-öv, s í g y to v á b b a S e r g io o ld a lá n fö l­ felé. A te rrasz fala szilárd , gondosan tatarozott, n e h o g y az eső e g y porszem et is lem osson a b b ó l a fö ld b ő l, m e ly e t az ősök a k ö ztá rsa sá g idejében , n e ­ h ézkes d e r e g ly é ik e n e v e d z v e szá llíto tta k a tá v o l olasz, sőt a n a g y o n is m essze S z icília p artjairól. A z ősök csa k a ten geren v o lta k u r a k ; a szárazon m in­ d ig farkasszem et n é zte k az ó lálk o d ó sz lá v ra jo k ­ kal. A z em ber eléb b elcso d á lk o zik , azután tisztele te t é re z e v á lla lk o z á s felett, m e ly g yő zelm esen m e g b ir­ kózott a term észeti v is z o n y o k r id e g s é g é v e l.lé te t adott és b iztosított a késő iv a d é k szám ára is. E terrasszo k fő le g a z o la jfá k n a k s a szőlőn ek te rm ő h e lye , s á tla g v é v e g a z d a g o n fizetik a re á jo k ford ított m unkát. D e ezek nem az e g y e d ü li k e rte k , m ert az O m bla szűk ö b öl m ég m ás k in cse t is rejt m agáb an , s a canossai óriás p la tá n o k táján, a v ö lg y m éhe cso d ab u jaságú n ö v é n y ­ ze te t ten yészt, m in te g y em lé k e zte tő ü l: m ire k ép es e táj, ha az em ber rom boló keze nem irtja az erdőt s í g y nem okozója annak, h o g y a vé d te le n talaj a zá p o ro k á lta l a ten g e rb e söp örtessék. Conte P o zze itt az őserd ő b e e g y p a rk o t v á g o tt, m ely v a d r e g é ­ n y ességre k e re si p árját. A z óriás p latán törzsét 10 férfi a lig k a ro lja körü l, m inden á g a e g y m a g á b a e g y n a g y élő fa, a koron a e g y óriási ku p o la, s a mi a le g cso d á la to sa b b , ez óriáson e g y száraz g a ly , e g y

—

24

—

p iczi odú nincsen, ép az tető tő l g y ö k é rig . E n n él k ise b b fa, de a szokott n a g y s á g h o z ké p e st m in d ig óriás, szá zá va l van e pom pás zugban. D e m indez csak oázis, ritk a pont a dalm át s z ik la v ilá g k e b e lé ­ ben. A rid e g sé g p e d ig de sok ponton a g o n d a tla n u l irtó em beri kéz bűne — ma büntetése.

V II. A Bóra. A m i a S a h a ra siva tag o n a Szám um izzó és fo jtó h o m o k fö rg e te g e, a mi az Ind te n g e re k e n a T aifu n vih arja, u g y a n a z az A d r iá n a B óra. E z e g y h u llám verő , hajótörő gonosz, e g y dü h ös fu ria és jaj an n ak a hajónak, a m ely et a p a rto k közeléb en , jaj an n ak az em bernek, a k it a száraz­ földön a szabadban ér. A késő ősz m egh ozza a B ó ra lökéseit. A z é g b o lt ólom szürke szint ö lt m agára, s a te n ­ g e r m intha m egb orzad n a az első, derm esztően h id e g szélroham é r in té s é tő l; a fe lv e r t hullám m intha té to ­ vázn a, h o g y m erre n y a rg a ljo n ? A fé k e vesztetten dühöngő B ó ra -v ih a r le irá sá ra nincsen toll. A szélroham m e g ra g a d ja az em bert s o d a v á g ja a szikláh oz, a f a lh o z ; leü ti lá b á ró l és b esö p ri valam i s z a k a d é k b a ; derm esztő h id e g é v e l átjá rja csontjait, s fü le k a g y ló já b a a k a d v a , m intha azt k iá lta n á n ek i r n yom oru lt, h itv á n y f é r e g , eltip o rla k ! A rep ed ésekb en sivít, a szorosokban ü v ö lt, n y ö g , zúg, ordít — e g y p o k o li ve sze tt h a n g z a v a r! N e k i v á g 'a z em ber h ajlé k á n a k , rázza ajtaját, m int a dühös tig ris k e tre c ze v a s r ú d ja it; bezúzza az ab lakot, kiem eli sa rk á b ó l az ajtót, ledönti a kém én yt — nem is dönti, hanem viszi, rag a d ja, mint a p ely h et. E k k o r az O le a n d e r, a Laurus, a C yp ru s le la ­ pul, a fö ld re s a gonosz tündér v é g ig v á g ta t rajta*

— 25

—

rohan a p latán n ak , tö rd eli á g a i t ; a g y e n g é b b e t e g y lö k éssel k ifo rd ítja az a n y a fö ld b ő l s é g n e k fo rd ítja g y ö k e ré t. É s m egértjü k , h o g y m iért ép ítik itt o ly nehéz­ k esre az em ber h ajlé k á t, m iért o ly esetlen ü l v a s k o ­ sak az a b la k o k k e re te i, a fe d e le k c s e r e p e i; m ire v a ló k azok az esetlen a b la k tá b lá k s az a zo k a t elzá ró g e re n d á k ? í g y van ez a szárazon. — H á t a ten geren ? É z e g y irtóztatóan n a g y sz e rű k é p ! A v ih a r csap ásai a la tt a h u llám o k k a v a ro g n a k , á g a s k o d n a k ; ta ra ja ik ta jté k k á v á lto zn a k , s ezt m iriád részre tép i a rohanó lé g á r dühe. A z a szik lap art, az a daczos hom lok, m intha életh a lálh arczo t v ív n a e k k o r a h áb o rg ó ele m ek k el. Ó riási h ullám n y a rg a l fe lé je , c s a tto g v a ü tő d ik b elé, azután fe ln y a r g a l r a jt a ; a m agasb an , mint a n e k i­ v a d u lt szilaj csikó, m ely ve sze tt á g a s k o d á s s a l h á tra ­ r o g y s m aga a lá tem eti lo v a sá t, ú g y zuhan le az e rő veszte tt hullám taraja is ; de nem éri tö b b é a k a v a r g ó m élység et, m ert a go n o sz tü ndér széttép i s v iz p a rá n y a it szerteszórja a n a g y űrbe. H o g y mi a h u llám o k ostrom a, ezt tudja R a g u z a fe lle g v á r a , m e ly n e k m ajd három száz lá b n y ira m a­ g asló koron áján nem e g y ó riás hullám csap o tt m ár át a vá rb a. É s a mi ily e n k o r a Lorenzo-erőd m elletti szik ­ larep ed ésb en történ ik, az m ár iszo n yato s Itt a b eso d o rt h u llá m o k a szik la ellen és e g y ­ más ellen dü h öngenek, az e g é sz e g y fo rro n g ó p o k o li ü s t ; a v íz e lv e szte tte szinét, m ert h ab b á, ta jté k k á van zúzva . . . É s a m ilye n p o k o li a forron gás, o ly p o ko li a zaj is. A z em ber a kü n n levő h ajó ra gondol, s m eg ­ borzad. M iko r az a gonosz tündér m ár m in d en ek et m egtép ett, a k k o r e sze ve sze tt tá n czra rag a d ja a v iz e ­ ket, h u llá m h e g y e t alk o t, ezt sodrani kezd i s csú csát felrán tja a k a v a r g ó fe lh ő ig , azután ra g a d ja v a g y be a ten g erb e, v a g y a p a rtn ak , s ha ide, a k k o r jaj a b erek n ek , házn ak, m ely a fo rg á sb a k e r ü l . . . .

— 26

—

A B ó ra után i napon a p a rt o lyan , mint e g y c sata tér. A s á rg á s ta jté k a szárazra d o b v a, h e g y ­ szám ra h e ve r, azután lassú siste rg é sse l fo g y . A h a j­ lé k o n y b o k o r lassan fe ltá p á szk o d ik , de m ég sokáig* m eg ta rtja a szélm enti dü lött á llást. A m e g tép ett p la tá n o k m intha panaszra em eln ék m egm aradt á g a i­ k a t é g fe lé . . . É s azután sajk á b a szá lln a k a b áto r h a lá szo k s to v a eve zn e k a S c o g lió k f e l é ; m ert h átha künn já r t m ég is „ a k k o r “ e g y b o ld o g ta la n h ajó ? E lm entem én is e g y s z e r az A d m ir á lé v a l szét­ nézni. A R a g u z a V e cch ia fe lő li S c o g lió k táján l á t ­ tu n k e g y d eszkát, m e ly e t a kö n n y e d h ab o k r in g a t­ tak. A z A d m ira le kere szte t v e te tt m agára. A zu tá n ta lá ltu n k o lajja l te lt tö m lő k e t; és e g y m ag á n y o sa n kim ered ező szik lacsú cso n e g y p h r y g ia i vörös sü veget. „S ig n o re , ez e g y g ö rö g b á rk a vo lt, m ely o la j­ ja l indult, k i tu dja honnan, k i tu dja h o vá, k i tu dja h á n y em ber v o lt r a jta !“ A gon osz tü n d ér teh á t m egk ap ta áld o zatait s k ie n g e sz te lő d ö tt — id e ig óráig. E z a B ó ra.

Nürnberg. M it is tud a m odern k a szá rn y a v á ro s em bere az ig a z i, édes o tth on ró l? Sem m it! L a k á s a van u g y a n ; de otthona, a szó ig a z i é rte l­ m ében, az nincsen. L e g y e n b á r h á za k tulajd onosa v a g y is „h ázi ú r “ , otth ona m ég sincsen, m ert la k ó iv a l k a szá rn y a v is z o n y ­ ban v a n s m ih e lyt k ilé p la k á s a ajtaján, m ár b ele is b o tlik abba, a mi nem ta rto zik otthonához, a mi id e ­ g en , a mi a m ásé. S ő t le g y e n bár a la k á s á n a k le g b e lse jé b e n is. m ég sincsen „o tth o n “ . A m odern ép itkezés k ö v e te lte tü k ö rü v e g e s n a g y ab la k o n fo lyto n o san b etódu l a k a szá rn y a v á ro s u tczai zaja, kö zé le té n e k k é p e iv e l e g y ü tt, s í g y a k a sz á rn y a v á ro s em bere otth on áb an is fé lig az u tczá ra va n d obva. R id e g próza, m ely nem éleszti a k e d é ly m e le g sé g é t, m ely a kü lső v ilá g b e fo ly á s á t növeszti a b első v ilá g ro vá sára . M a g a a k a s z á rn y a v á ro s k ü lseje is épen csa k külső. Sem m i s ty l az ép ítészetben , le g fe lje b b cziczom a — az is g ip sz v a g y le g fe lje b b te r r a c o tta : czopfos sym etrik a , e g y ik u tcza o ly a n je lle g ű , m int a m ásik, o ly unalm as, e g y e n e s vo n alb an futó, m int a m ásik, s ha m agasb ó l nézzük az egészet, nem az ép íté sze t idom ain ak v á lto z a to ssá g a , hanem a tű zfa l a z u ra lk o d ó elem . E s hiába va ló m inden b eszéd, m ert va ló b a n a r é g ie k v o lta k azok, a k ik „o tth o n “ la k ta k , k ik n e k otth on aib ól h atáro zo tt je lle g ű vá ro so k a la k u lta k . A z e g y e s jo g g a l elm o n d h atta: „az én hazám az én v á r a m “ ; az Összesség elm on d otta: „a mi v á r o ­ sunk a mi v á ru n k .“

— 28

—

M i is az az „o tth o n “ ? s k in e k van az a n y a g i h ajsza m ai id ejében otthona ? de ig a z i otthona ? A m a g y a r A lfö ld ta n y á s-g a z d á já n a k van otthona abban a viskó b an , a m e ly e t te lk e k ö zep ére ép ített. H a k itek in t az ab la k o n , azt látja, a mi az ö v é ; h á zá t ú g y ren d ezi be, h áztartását ú g y viszi, a mint az e g y é n i h ajlam ain ak le g jo b b a n m egfelel, s ez azután az a m ele g fészek, a m ely az e g y é n i, ebben a nem ­ zeti je lle g e t le g h ív e b b e n őrzi m eg. R a g a s z k o d ik is hozzá nem csak m in d h alálig, hanem nem zedék nem zed ék után m indig u g y a n a zo n otthonhoz, ott nincs hurczolkodás. N a g y ritk a sá g k é p e n váro sb an is a k a d m é g e g y - e g y otthon, e g y c s a lá d la k ta ház, é p ítv e é s fe n ta rtv a az „az én házam , az én vá ra m érte lm éb en “ ; la k ó i „k ü lö n czö k “ „fu rcsa e m b e re k “ „m a ra d ia k “ szám ba m ennek a k a szá rn ya e m b e r szem ében. D e m ár m ind h iáb a, n a g y d o lo g az ig a zi otthon ! A z az ódon ház fa r a g v á n y o s s nem p ré se lt d ís z ítm é n y é v e l; a b la k á n m űvészies v a srácscsa l, tü k ö r­ tá b la h e ly e tt ólom ba fo g la lt h atszögü ü v e g tá b lá c s ­ k á k , m e ly e k e t az idő szépen s z iv á rv á n y o s ra m a r t ; g ő g ö s H o rten ziák , F u c h s iá k és R h o d o d en d ro n o k h e ly e tt szerén y de illato s „M u sk á tli, C zyp ru s és R e z é d a .“ A p itvar, az elő szo b aféle, az igaz, h o g y sötétes, talán kom or is ; de hiszen épen ez a lé n y e g e s előfÖ ltétele a szo b ák la k á ly o s s á g á n a k , an n ak a k e l­ lem es érzetnek, h o g y az em ber „otthon v a n “ . H át m ég a b ú to rzat, a b e r e n d e z é s ! Sem m i falusi, semm i huszonkét k ra jczá ro s h itv á n y sá g , a m i van, ha k e v é s is, az m ind v a ló d i; m eg van a fór mája. m eg az érté k e , m eg az értelm e. A fa ra g o tt p o h árszék az iga z, h o g y nem k é r k e ­ d ik n a g y ü v e g tá b lá k k a l, nem fito g ta tja ta rtalm át, de az is iga z, h o g y a tartalom jó, nem zedékről nem ­ zed ék re szálló e r e k ly e — nem zá lo g h ázb a v a ló A fa lb a m é ly íte tt alm áriom ajtaja b ecsü letes s u g y a n c sa k c z ifrá ra k o v á c s o lt vasp án to n jár, ly u k a s ku lcsa nem n y it „ W e r th e im “ lak ato t, hanem b ecsü ­ letes la k a to t ab b ól az id őb ől, a m ikor a la k a t m ég

— 29

—

tö b b et ért, mint m an ap ság a birói p ecsét, m ert a k k o r a n n y it jelen tett, h o g y a tu lajd on os nem akarja, h o g y v a la k i benyisson, s ezt az a k a rato t tiszteletb en is tartották. A z tá n k ö v e tk e ze tt a százfiókos szekrén y, a m e ly ­ ből a n a g y a sszo n y e g y egész k iá llítá s t tu dott k ite ­ rem teni ; a m elyn ek titk o s fiókjaib a fe lg y jü tö tte az arán ak szánt kin cset, a „ g y e r e k n e k 44 szánt titkos se­ g ítsé g e t, m e ly m indig k a p ó ra jött, va la h á n y szo r csa k az a g y e r e k m egszorult s jö tt m in dig o ly g y ö n g é d sza v a k kíséretéb en , a m e ly e k jobb an fájtak, m int az „ ö r e g 44 le g k e m é n y e b b dorgatórium a. A kem én yen m e g v a sa lt tu lipán os lád áb a n a vászonnem ű, az ig a zi vászonnem ü, m e ly n e k m inden d arabja otthon készült, csak ú g y szorongott. M en n yezetes n y o szo ly a , b ő rre l b evo n t szék ek , e sz te rg á ly o z o tt láb ii asztal, p á r ódon olajfestésü k ép , a v íg a n k e ty e g ő óra, m e ly n e k p o n d u s a 1 o ly n a g y p e rg é st v itt végh ez minden f e r tá ly ­ k o r — azután a k é t le g k e d v e s e b b h e l y ; a n a g y ­ asszon y ré g i karo sszék e az a b la k fü lk é b e n — az ab la k d e szk án ú g y k é zü g y b e n a kö tő ko sár, m ellette az én ek es k ö n y v , ezen a kerekszem ü, rézkeretü oku láré, a m aga h e ly é n szépen kö rü lczérn á zva , n eh o g y m egro sd á so d va a n a g y a sszo n y orrán h a g y ja a zöld nyom ot — a b eszé lg e té s, a jóin du latú korh o lá so k h e ly e ! A k á ly h a kö zeléb en ism ét az „ ö r e g 44, k a ro s­ széke, ott a p ipatorium tőszo m széd ságáb an ; a fo g a ­ son a v a d á s z fe g y v e r , in szu rrekczio n ális frin g ia , k o v á s p is z to ly ; a pipa'torium hoz m in den féle kam pós-bunkós bot tám asztva — a téli e sté k m esélő h e ly e ! A k in e k ily e n otthona volt, vissza is v á g y o tt az oda teljes v ilá g é le té b e n . V a la h o l csak h a llo tta a pondus p ergését, le lk e e lő tt term ett az o tth o n ; v a la ­ m ely h ara n g n a k a sza v a h ason lított is a ré g i óra ü té s é h e z : v isszag o n d o lt h a z a ; e g y m u skátli le v é l, e g y c y p r u s á g rá e m lék eztette, eszébe hozta az e se ­ m én yeket, a jó tan ácsokat, az öröm et, a bút „ F e l­ v itte az Isten a d o lg á t44 talán p alo táb an l a k o t t ; de 1 S ú lya, n eh ezék je.

—

30 —

jö tte k p erczek , a m e ly e k b e n le lk e v is s z a v á g y o t t ; s ha teste, le lk e k ifára d o tt, k e d é ly e e lk e se re d e tt s visszatérh etett ab b a az otthonba, jo bb an , g y o rs a b b a n h e v e r te k i baját, mint b á rh o l e g y e b ü tt. N a g y d o lo g a z : tudni, h o v á tartozun k, h ol v a g y u n k igazán otth on? N em tudom , mi nem fo rd u lt m ég m eg az eszem ben, a midőn N ü rn b erg ódon fa la i közt ta lá ltam m a­ gam at ; de a mi u ra lk o d o tt rajtam , az b izo n yo sa n a ré g i, az ig a zi otthonok k é p e és em léke v o lt. B á r m erre tek in tsen is az em ber eb b en az ódon vá ro sb a n , m indenütt k e ttő v e l ta lá lk o z ik : a ré g i p o l­ g á r s á g ön érzetével és m in d a vva l a nem essel és szép ­ p el, a m ire csak is az önérzetes p o lg á rs á g kép es — m ás nem. Jó llét, m ely a tisztu lt m űvészet a lk o tá sa ib a n g y ö n y ö rk ö d ik , e z e k k e l veszi m ag á t k ö rü l s ép p en m ert ezt is íg y teszi, n a g y b a n fejleszti tá rsa d a lm á t. N a g y do lo g az is, az az ig a z i p o lg á ri szellem , m ely m u n k á va l terem ti m eg yí a vagyon t* v a g y o n ­ nal ism ét m indazt, a mi az em bert v a ló d i em ­ b erré t e s z i : a szóban, a vésőben, az e csetb e n rejlő m űvészetet, a költőt, a m űvészt. N e m csa k ! A z t is, a m i hasznos, értelm et fejlesztő tudás. S h o g y a n á ll ez elő ttü n k itt N ü rn b ergb en ? Sem m i k icsin ált, kieszelt, h iva lk o d ó nincs ab b an , a m it D ürer, K r a fft, V isch e r, L ab e n w o lf, Stoss a lk o tta k . S ym b o lu m , m ely a form ában az iga zra, a v a ló ra , a v á lto zh a ta tla n ra tám aszkod ik. .H a a kom p ozicziótól, a cso p o rtosítástó l el is tek in tü n k s csup án c s a k a ruha rán czozatot veszszü k pl. V isc h e r Szt. - S e b a ld u s sírem lék én ek a p o s to la in : m ennyi ig a z i m ű vészetet, m en n yi ig a z a t és szép et lá tu n k és tan u lu n k itt. A K r a fft szen tségtartó ja ú g y szá rn y a l a m agasb a, m int e g y rem ek óda, m e ly e t nem a p á ly a d íj in g ere , hanem a költő le g m e le g e b b ih lete fakasztott. T á v o l v a g y o k tőle, h o g y N ü rn b e rg le írá sá t adjam , ez k ö n y v e k fe la d a ta ; én c sa k azt m ondh a­ tom, h o g y le gjo b b a n őrizte m eg a 15— 16-dik század v á ro sa in a k je lle g é t ú g y ép ületeib en , m int e g y é b ,

— 31

-

le g tö b b n y ire rem ek m űem lékeib en s m in d eg y, a k á r utczáin és téréin járu n k, a k á r v a la m e ly ik to ro n yró l nézzük a várost, le k ö ti fig y e lm ü n k e t, g y ö n yö rk ö d tet. L e le m é n y e ssé g az idom okban, a s ty ls z e rü s é g m egőrzése m ellett, az u ntató m e re v sym m etria ü g y e s k ik erü lé se , a le g k is e b b té rn e k b ám u latosan ü g y e s felh aszn álása, ezek je lle m zik az építészetet. A szob rá­ szatban a v o n a la k nem essége, a kifejezés tö k é le ­ tessé g e s a m aga h e ly é n a te lje s ü n n e p é lye s k o m o ly ­ s á g ; a m ag a h e ly é n ism ét re n d k ív ü l k e d v e s n a iv itá s, v a g y hum or u ralk o d ik. A m időn ezek az a lk o tá so k k e le tk e zte k , m ás id ő k is já rta k . A k k o r a p o lg á rv á ro s o k fa la i k ö zé szorult, m ert csak ott érezte m agát b izto ssá g b a n a r a b ló v á ra k b a n ta n y ázó rab ló n em esség tá m a d á sa i ellen . H o g y a p o lg á rs á g fészk é t m inél jo b b a n m egv é d h e sse , m inél szorosabban ép ítkezett, innen az u tczá k szűk volta, k a n y a rg á s a , a h áza k n a k k e s k e n y v o lta m ellett m a g a s s á g a : a tért nem a földön, hanem a m agasb an k e ll keresni. N os, az a p o lg á r, a k i csak vá ro sa falain b e lü l érezte m a g á t b izto sság b an , le g k ö z e le b b i k ö rn y e z e ­ tében k e re ste az élet szépség'ét, g y ö n y ö r é t: fe ld í­ szítette h ázá n a k b elsejét, k ü ls e jé t; áld ozo tt a k ö z ­ ép ü letek re, a m űvészet s e g íts é g é v e l a szűk fa la k ra s azok közé egész v ilá g o t v a r á z s o lt; m indez önér­ zetessé te tte s b ü szk é v é p o lg á ri czimére. A k i csak e g y s z e r lá tta azt a H olzschuh er a rczk é p et, a m e ly e t D ü rer festett, a m ely ott á ll a G erm án m uzeum ban, az tu d ja : mi az a polg*ári m éltóság, a karaterő , s zó v a l a p o lg á ri jellem , m ely az iga zi férfiasságb an g y ö k e re z ik . N em h ív tá k azokat a p o lg á ro k a t sem H ohenb ergn ek , sem F e ls b u rg n a k — í g y n ev ezték azt a n em ességet, a m e ly ra b ló v á ra ib ó l le sz á llv a az utoná llá s „n em es“ m este rség ét űzte, h o g y ma az u d v a ri etiq uette fontos k é rd é se in é l „d icső ő s“ szám ba v é te s ­ sék. — A p o lg á ri n e v e k itt is o ly a n o k v o lta k , m int n álun k : T u ch er — P osztós, B a c k o fe n — Sütő ; v o lt itt R in d s k o p f, B leib in h au s, aztán e g y csomó dim im i-

— 32

—

t iv u m ,1 mint jó a k a ra tú v a g y jellem ző g ú n y n é v : D öderlein , P itte rle in , K le g le in stb. H át a m ű v é s z e k ,a k ik a n n y ir e m e k e ta lk o tta k ? A z o k aztán csa k u g y a n nem ta rto ztak ahhoz am i k e d v e s s v ih á k nem zedékünkhöz, a m ely, m ih e lyt e g y híres v e rse n y lo v a t term észetellen es á llásb a n od ak ín zo tt, v a g y e g y „ a d a g “ sp en ótra „ a u flá g n a k “ va la m i n é g y g y u fá n álló birkakinézésű k u ty á h o z hasonlító állato t, m e ly azonban s z é k e ly m ondás szerin t g ilic z e is lehet, leterem tett, a tü kö r elé áll, s b ám u lja önm agát, aztán kik en i a h aját s rohan a fo to gráfu sh o z, h o g y a dicső „contem p o ra in “ -nek a lb u m áb a lee re szk e d jé k , a m ellett gondosan és pontosan c u ltiv á lja a r e p o rte rv ilá g g a l a hasznos összeköttetést. V isc h e r P é te r, K r a fft Á d á m is e lk é szíte tté k az ön m agu k s z o b r á t: ott á lla n a k b e csü letes b ő rk ö tő v e l, v é s ő v e l, ütő va ssal v a g y fu rk ó v a l kezö k b en ; eg ész e g y s ze rű s é g b e n m int m u n k á s o k ----------*

*

*

A n ü rn b ergi kisko csm ák , az u. n. W irth sc h a fto k , legszem b eszökő b b h e ly é n e g y fe lirá s é k e sk e d ik , m e ly ­ n ek e lé g furcsa h an gzása e z: „S ch o rle-M o rle.“ S o k á ig törtem rajta a fejem et, vájjon étel- v a g y ita l-féle le h e t-e ; in k á b b é te ln ek véltem , m ert ném i­ le g ú g y h an gzik , m int a sváb nem zeti e le d e l neve, a „ S p ä tz le .“ E g y s z e r azután b e á llit e g y ily e n v irth sch a ftb a , a m elyben történetesen ott voltam , e g y e ltik k a d t le v é l' h ordó s kiejti azt a sorlem orlét. A v e n d é g lő s erre e g y fé llite re s p oh árba, e g y k v a te rk a b o rt tölt, elő* veszi a szifont, — szóval kitűnt, h o g y a sorlem orle nem e g y é b , mint a b ecsü letes m a g y a r „s p ric cze r.“ S a já tsá g o s e g y élet, az a n ü rn b ergi v e n d é g lő i élet, a bud ap esti em bert m eglep i az, h o g y itt e g y m á rk á v a l, teh á t e g y fé l o sztrák forin tn ál n é h á n y k ra jczá rra l töb b el, m ég le h e t va la m it csin álni, és — i K ic sin y ítő n év.

ebben m ár a k á r meg- is ü tkö zh etik az a b u d ap esti — itt nem ism erik a b o rra v a ló t! A legtö b b n a g y v e n d é g lő k izá ró la go sa n id e­ g e n e k b e fo g a d á sá ra van b eren dezve, s itt az ä la carte étkezés nem szokásos, a ta b le d’hőte járja, m ely rop p an t unalm as, m ert a tá rsa sá g jo bb ad án a n g o lo k ­ ból és a m erik a iak b ó l — N ü rn b erg cso d á in ak le g h í­ veb b b ám u ló ib ó l — áll. A le g e lő k e lő b b szállób an napi 4 fo rin ttal az em ber igen elegán san la k ik , jó l étk e zik s m indenikben m egk ap h a tja a le g je le se b b m űrem ekek p h o to gra p h iá it, m ég p e d ig b ám u latos olcsó áron. A p o lg á rs á g az u. n. Z w in g e re k e t, a ré g i erő­ d ítm én y e k e t járja, m e ly e k sö rö sk e rte k k é vann ak á t ­ a la k ítv a , a m e ly e k b e n a n ü rn b ergit ki leh et ism erni. M unkás, szatócs, n a g y k e re sk e d ő , h iva taln o k , p atriczius id e já r család o stu l s fo g y a sz tja a barna, nem épen k ö n n y ű sört, ő, fe le s é g e s a g y e rm e k e e g y ­ aránt ; a tá rsa s á g e lé g élén k , s m in th o gy 2 - 300 v e n ­ d é g kö rü l le g fe lje b b k é t p inczér szo lg á l, h á t a l e g ­ elő k e lő b b p o lg á r is n a g y o n term észetesn ek ta lá lja , h o g y fe lk e lje n s m aga hozza a s ö r é t E z itt egészen rendes jelen ség. A sörön k ív ü l m inden e g y é b b e l fu k a r k o d ik e n é p ; e g y retek , e g y k is sajt e lé g n e k i; a k i sü ltet rendel, az m ár feltű n ést okoz. A kisk o csm á k előtt, íg y n y á rsza k á n , hosszú te ríte tlen asztalok k ö rü l ü ld ö g é ln e k a m esterem b e­ rek, s é jfé lig is csak ú g y sötétb en id d o g á ln ak . L e g e re d e tib b h e ly is é g e N ü rn b erg n ek o k v e te tle nül az u. n k o lb á szh a ra n g (W u rstg lö ck le in ), o ly a n apró b etekin ts-féle, m e ly a r é g i góth M óricz-kápolnához (je le n le g kir. k é p tá r sok érd ek es k é p p e l a ré g i ném et isk o lá b ó l) — fecskefészekszerü en van odaép ítve. — C zég ére e g y haran g. E g y k is k o n y h á ­ ból, m elyb en e g y term etes T h u sn eld a u jjnyi, majorán nás k o lb á s z k á k a t a p a rá zs fölötti roston sü tö g e t, belép az em ber e g y kis ve n d é g szo b á b a , m e ly b a rn a fá v a l v a n p ad ló zva, s m e ly n e k eg é sz b útorzata rég i. A polczon fé n ye sre csiszo lt ónkan nák, tá n y é ro k , a p adozaton sok czim er, kö ztü k a D üreré is. Herm aun Ottó : Úti rajzok és term észeti k ép ek .

3

—

34 —

E b b e a b ete k in csb e N ü rn b e rg le g h íre se b b m ű­ vészei, m int D ü rer, K r a fft, V isc h e r, S to ss; Laben* w o lf; Jam nitzer s m ások b e já ra to sa k v o lta k . Itt kap az em ber n eh án y fillé ré rt n é g y k o lb á szk á t, hozzá e g y c sip e tn yi káp o sztát, e g y poh ár bort v a g y sört. A h e ly re g g e ltő l szak ad ó estig te le van, m ég p e d ig le g in k á b b id e g e n e k k e l. K á v é h á z a k , bécsi v a g y bud ap esti m inta szerint nem léteznek, s a mi van , az k iv á lt o lva sm á n y d o l­ g á b a n roppant s z e g é n y e s A h e ly i, ige n je le n té k te ­ len sajtó k iv é te lé v e l c s a k a fra n k fu rti és a kö ln i lap k a p h a tó ; a lig e g y h e ly isé g b e n van e g y fra n czia lap, a „N eu e F r e ie P r e s s e “ és a haszontalan „ K i k e r ik i u, m e ly n e k a k itiltá s n a g y re k lám o t csinált. M ost lé te zik „b écsi k á v é h á z “ czim a la tt e g y k ís é r le t ; de b u k á sá t jó so ljá k , m ert a fő d o lo g ra rá nem veh e tő a ta k a ré k o s n é m e t: nem já r ab b a a tit­ kos szobába, a hol „ e g y kis csöndes“ is járh atja s honnan a mi k á v é h á z a in k vo lta k ép en tá p lá lk o zn a k és fén yesk ed n ek . A ki itt „ k á r t y á s “ , az játszsza a „ S c h a fs k o p f“-ot, p á rtijá t e g y fillé rjé v e l s ha e g y m árk á t vesztett, m ár ja v íth a ta tla n k o rh e ly szá m b a m egyen .

*

*

*

N ü rn b e rg k isv á ro sia s je lle g é t sem m i sem tü n ­ teti fe l jobban, mint a vasárn ap . V a la m e n n y i b o lt z á rv a v a n ; a tem plom ok töm ve á jta to sk o d ó k k al, s v a ló b a n érdem es a k é t pom pás főtem plom ban (t. i. szt.-Lőrincz és szt.-Sebáld) az is te n ­ tiszteletet m egfigyeln i. A z eg é sz kö ltészet, az eg ész m yszticzizm us, a mi a k a th o lik u s v a llá s szertartásáb an re jlik , s a mi k ü lső sé g e k h e z kö tve, e k ü lső sé g e k e t a n n y i díszszel terem tette m eg, o ly szám ítással alk alm a zta és a lk a l­ m azza ma is, h o g y az em ber k e d é ly é r e hasson, h an ­ g u la to t te re m tse n : m ind ez a tem p lom okb an m egvan. A K risztu s-le g e n d a , a szent Szűz ku ltu sza, ú g y a szenteké is, a le g k itű n ő b b m űvészek re m ek e ib ő l szól hozzánk.

— 35

—

O tt van szt. S e b á ld sírja, V isc h e r P é te r rem ek a lk o tá s a ; ott van a szentség-tartó, K r a fft Á d á m a lk o ­ t á s a ; ott az „ Ü d v ö z lé g y M á ria “ S to ss a lk o tá s a : — a v ilá g o s s á g rem ek festésű a b la k o k o n át h atol b e a g ó th ív e z e te k és oszlop sorok fé lh o m á ly á b a , — N ü rn b erg e g y ik tem p lom ában van V a n D y k rem ek P ie tá ja ; a szt. János fe lé ve ze tő utón a K ra fft-fé le passió, m e ly ú g y h e ly e z te te tt el, h o g y a m e g re n ­ d elő p o lg á r Jeruzsálem b e utazott (akkor, a i5 -ik században) s ott m érték et v e tt az út hosszáról, a m ely en K ris z tu s t h u rczo lták, vissza té rv e p e d ig észre­ v ette, h o g y a m érték e lv e s z e t t ; e k k o r sarkon fo rd u lt s újból Jeru zsálem b e m ent, ú jból v issza té rt s f e lá l­ lítta tta a „stá c zió k a t.“ Szám os házon ott v a n a szent S zű zn ek tö b b n y ire rem ek fa ra g á su szobra — szó va l a mit a festő ecsete, szobrász v é ső je a v a llá s szol­ g á la tá b a n itt alk o to tt, azt m ind a k a th o lik u s v a llá s szellem éb en és d icső ítésére a lk o tta — — és ez m ost m ind a p ro testán so k n a k s z o lg á l! A tem p lom ok le v e g ő je nincsen te lv e a töm jén fü stjével, a m ellék ­ oltárok on sem m i g y e r ty a fé n y , a c sö n g e ty ű nem s z ó l; a b o lto za to k űrjét a p rotestán s szertartás n y á rs p o l­ g á r ia s p ró zá ja kalan d o zza be. A z t azonban m eg k e ll adni, h o g y az én ek isk o lá zo tt, az o rg o n a já té k k itű n ő : de az elle n té t n a g y , s m int m ondtam , ig e n érd ek es is. A le g te k in té ly e s e b b tem p lom ok a luth erán u sok éi, az e re d e tile g szintén k a th o lik u s szt. M a rg it k á p o ln á t a reform átu sok k is k ö zsé g e h a s z n á lja ; a katholik u so k é m ár csa k a ká p o ln a szerű „F ra u e n k irc h e “ , m e ly n ek fő b e já ra ta és elő csa rn o k a azonban a legre m ek e b b e k közé ta rto zik , a m e ly e k va lah a é p ü lt e k ; (a 14-ik századb ól való). D e a tü relm esség is n a g y ; ezt le g jo b b a n b izo n ytja az a kö rü lm én y, h o g y a k a th o lik u so k n a k , a m íg tem p lom ukat re sta u rá ltá k , id e ig len e se n e g y m ás k á p o ln á t e n g e d te k át. E v iszo n y o k a t szem lélve, e lk ép zelh etjü k , m ek ­ k o ra rázkódás, k e lle tt ahhoz, h o g y e v á ro s p o lg á r­ sága, e h ely en , hol ezer m eg ezer m ű rem ek tá p lá lta a kath oliczizm u st, ettől elfordu ljon s m ás v a llá s r a térjen.

8*

— 36

-

A csek ély , m in te g y k étezer főt szám láló zsid ó­ ságn ak . m ely a lig tű n ik fel, pom pás m aur-stilben épített, új im aháza van. *

A Germ án-m uzeum , m elyet A u fse ss br. csak 1852-ben alap íto tt s a m ely m inden állam i s e g é ly e ­ zés n élkü l, tisztán a d ako záso kb ó l tartja fenn magát,, h ihetetlen g a zd a g és igen érdekes. V a ló b a n stilszerű m inden tekin tetben. E g y , a 14-ik századból szárm azó, góth stilü karth au si klastrom b an van e lh e ly e z v e , m ely m agában is r e n g e te g épület, s b ő v íte tté k az által, h o g y e g y ré g i augusztinus klastrom ot szét­ szedtek, ide á tv itté k s ism ét fö lá llíto ttá k . E g ész kincshalom ez, a m ely a ném et m űvelődés fejlődését igen szépen m agyarázza. A tá r g y a k részben a d o ­ m ányok, részint a tulajdonosok (tö bb n yire n e m ze t­ ség czímen) állan dó kiállításai. A fe g y v e r e k osztálya, a le g g a z d a g a b b a k és le g te lje se b b e k kö zé ta rto zik , ú g y a tu dom án yos m űszereké is (többek közt itt va n az első gló b u s B ehaim tól). R é g i v ise le te k a m agok telje ssé g é b e n ö sszeál­ lítv a ; házi eszközök, m ü fa ra g v á n y o k , kitűnő k é p e k , köztök R em b ran d t-C ran ach -félék , k iv á lt p e d ig a D ü rer festette H olzschu h er-arczkép , m e ly m aga is b őven kárp ótolja az id eu tazás k ö ltsé g é t és fá r a ­ d o zá sát; az ö tvö sség rem ek ei csak ú g y vá lta k o zn a k itt. *

*

#

A nü rnb ergi fu rcsa sá g o k között legn e ve ze teseb b a v á rb a n elh e lye ze tt kínzókam ra, a kínzóeszközök leg te lje se b b g y ű jte m é n y é v e l, köztö k a híres nürn­ b e rg i szűz. H óhérp allos, h ó h érk erék , h ara p ó fo g ó k , vascsizm ák, va sá la rczo k , kalo d ák, b á rd o k s a jó é g tudja, mi m inden van itt fölhalm ozva. A legh íreseb b hóhérok -arczképeit, ú g y a le g ­ híresebb k iv é g z é se k e g y k o rú k ép eit szintén itt őrzik , a tö b b ie k között az e rd é ly i lázadó o láh -vezérek H ó ra és K lo s k a k iv é g zé sé n e k kép e is látható.

87 A m ásodik fu rcsa sá g a nü rnb ergi fiakker. Ez lib e r iá s ; hintója b e v á lik a k á r e g y kis hadihajónak i s ; lo v a i roppant nehézkes, kehes-pókos g e b é k , a m ely e k n é l a k o czo g ás v a g y p oroszkálás m ár csak c sik ó k o rb e li, elm osódott em lék lehet, — fö ltéve, h o g y a ló, és k iv á lt a n ü rn b ergi m ég em lékszik is E g y s z e r a sietség rá v e tt, h o g y ily m onstrum ­ h oz folyam odjam . A csig a v e rse n y m ulattatott s arra indított, h o g y a kocsist m egszólítsam : — H allja ? barátom , hiszen g y a lo g ham arább •érhetek a vasúthoz, mint a m aga lo v a iv a l. — G anz w oh l, k e d v e s u ram ! csa k u g y a n ham a­ rá b b érhet oda. — H ajh ! de hát m ire való a k k o r itt a fia k k er? — K é n y e le m r e ! N o de azért csak kiértem v e le ; le sem m arad­ tam a vasútról, m ely C arlsruhe felé vitt. A z igaz, h o g y annak, a k i a közép kori építő és e g y é b m űvészet iránt érzék k e l bir, N ü rn b erg a le g h á lá s a b b p ontok e g y ik e , É lv e z h e t a m odern vend é g n y ú zá s n élk ü l ; bám ulatos olcsó áron a legszeb b rep ro d u k czió ka t szerezheti be, a m e ly e k otthon m ég soká em lékezteth etik a ném etségnek le g e re d etib b , r é g i alakjáb an híven fen tartott városára.

A fenyvesből. A k á n ik u la beköszöntött B ud ap esten is. Ez idő* tájban ig e n sok em ber sajá tság o s állap o tb a esik* m ely p a to ló g iai szem pontok a lá tarto zik s k ö rü l­ b elü l a k ö v e tk e z ő tü n e te k k e l j á r : az em ber nem ta lá lja otthon a h e ly é t; futkos a V á ro s lig e tb e , a S v á b h e g y r e , a Z u g lig e tb e , R á k o s p a lo tá ra , m ind hiába. M e g k isé rti a M a rg itszig e tte l, nem használ. E z a b e te g sé g első stádium a. A m ásodik az, h o g y u n a l­ m asak n ek i a h írla p o k s a le g é rd e k e s e b b h irek b en is m ár csak a ko m p akt b e tű k k e l k ir ív ó k a t szem elg e ti s ú g y ta lá lja , h o g y azok is üresek. E z teh át a m ásodik stádium . A h arm adik az, h o g y forgatn i kezdi a tárczát, íg y meg ú g y , t e lik f nem te lik ? V e n ­ d ég lő b en , ká v éh á zb an elő k éri a kon du ktort, k o m b i­ nálja az első o sztá ly t a m ásodikkal, ezt a h arm ad ik ­ k a l — tour, retour h m ! A zu tá n jön a krízis, v a la m i ism erős kép éb en , k i n a g y h irtelen a czilin d ert fö l­ cserélte a p ö rge k a la p p a l, az ácso rg ást a sietéssel. H o v a ? A K á r p á to k b a ! N o hát, m e g y e k én is! E g y tisztesség es tü d ő b ajjal e g y e s ü lv e , engem et is m egrohant ez a b e te g s é g s összes stádium ain tú l­ esve, itt állap o d tam m eg F e k e te h e g y e n , a hazafiság á ró l és b o g rá csa iró l is n evezetes M e ré n y v á ro s tőszom szédságában szerén yk ed ő „ v íz g y ó g y in té z e tb e n u A h e g y o ld a l h ajlásáb an k ristá ly tiszta p atakcsa, te re b é ly e s tu sszilágó le v e le k a la tt csö rg ed ezv e, b u j­ k á l a G ölln itz fo ly ó csk a f e l é ; jo b b ra -b alra him es in g o v á n y o s h av a si rét, m e ly n e k szélén a fe n y v e k töm ött sorokb an őrköd n ek. A z o ld alb a fölfutó rét d erekán a fürdő svájczias ép ü letcso p o rtja: eg yszerű és — ízlé sn é lk ü li; no de eső ellen m égis csak e lé g ­

— 39 — séges. A képzelhető legjobb víz bőségesen fak ad ; a levegőben az ózon bőven van m eg, a fen yv es bár fiatalos, de term észetessége m e g v a n ; nem söprik, nem n yírjá k — ezek a főtulajdonságok s egyszers­ mind főkellékek is. No, de most nem erről akarok beszélni. * *

*

Sohasem jártam e tájon s m égis minden léptennyomon ismerősre bukkanok! A rét szárazabb részén a p illás gencziána kék k e ly h é v e l oly ártatlanúl néz felém , mint valam i szöszke, kékszemü falusi le á n y k a ; v a g y talán bámul, mert ritka ven d ég kezdek lenni a term észet ölén, mi elég baj, t. i. rám nézve. — — Itt-ott fehér, majd rózsás szilének kacsintanak a fűből. A kiálló, mohos palakövön a kormoska, rozsdásfarkú. fitiszm adár járja m ártogatóját, rezegteti farkát s okos, csillogó, barna szemének pillantása fűszálról fűszálra u grik — e g y surranás és m egvan a kaszáslábú szúnyog, a m elylyel a madár a bányász­ kunyhó felé siet: ott a fészke, mindene. B old o g m adár! se fejadó, se jövedelm i adó, se pótadó, se hadm entességi a d ó ! — Igaz a nyest, az ö l y v ! no de ezek nem kínozzák, egyszerre nyelik el s ha okos, hát m ég ki is kerülheti. E g y rikkantás hangzik a legszélsőbb fenyő csúcsáról: ott üJ a m ogyoró-szajkó. Fehér-babos barna köntösét berzengeti, ig a z g a tja ; hófehér farkalját is rendbeszedegeti s hallgatja párjának rikkantó v á la ­ szát. A b e g y e duzzadozik a zsenge m o gyo ró tó l: neki most szürete van. A z ember ? az neki sem m i; a m agasban ülve, kissé oldalra forditja fejét s félszem-* mel v é g ig néz a „természet urán“ , még csak azon sem csodálkozik, h ogy nem ú g y nézek ki, mint azok az apró m ezítlábos, závadkai orosz gyerkőczök, k ik erre is eljárogatnak m álna m eg erdei eper után. Senki sem bántja, tehát m ég bizodalmas. H át ez aztán mi? K u rta, szinte csengő fütty, közbe „czi-bakau kiáltás, cserregés: a czinegék öszsze v eszte k , C sa k u g y a n ! A nemesfejű czinke össze­ kapott a bábaczinegével, a bóbitás is b e le v e g y ü k ;

— 40

—

o k a p e d ig a zsiv ajn a k e g y k ö v é r h ern yó , a m ely et a szenes csip ett el A zo n b a n a n a g y d u la k o d á sb a n e le jtetté k azt a h ern yó t s e lk a p ta az az örvös rig ó , a m ely a b o k ro k tövén ó lálko d o tt. B elép tem a fe n y v e s b e . F ö ld je az e lh a lt ‘tü lev ele k m illióitól ró tt fa k ó ; h a n g u la ta kom or, m ert sud ara m ellé so rak o zik s helyen-közön fé lh o m á ly ly á m érsék li a v ilá g o s s á g o t. E z a félh o m á ly m egöli az a p ró b b n ö v é n y e k e t, a talaj teh á t puszta lenne, ha a term észet nem g o n d o sk o d ik m ás szerv ezetek rő l, a m e ly e k n e k épen a fé lh o m á ly k e d v e z, e s z e rv e z e te k p e d ig a g o m b á k , a fe n y v e s „ v ir á g a i.“ D e, a hol a fe n y ő k o ro n á k közt, ha csa k a n ap b izo n yo s s z a k á ­ ban is, teh át rö v id időre, e g y - e g y n a p su g á r belop ózik, ott m ár m ás n ö v é n y é le t is tám ad, le g g y a k r a b ­ ban a k e d ve s, p illa n g ó s le v e lű n y u ltá sk á n a k , hol szm aragd, hol nilus-zöldje k a c z a g felén k. E ze k n e k a belop ózó n a p su g a ra k n a k p om pás fé n y h a tá su k van épen a félh o m á lyb a n , hasonló ahhoz, m e ly a k k o r tám ad, a m időn a nap to rn y o s fe lh ő k k ö zü l k év ésen lö v e íli szerte su gárö zön ét s a ve té st, a nádast, a tó tü krét fo lto n k in t v ilá íg tja m eg. M eg álló k . E g y d arab id e ig minden csöndes, a n n yira , h o g y a leh u lló fen yő to b o z is m essze hallható zajt okoz. E k k o r a m agasb ó l hullani kezd en ek a to b o z p ik k e ly e k r előbb e g y e n k in t s ritkán , m ajd sűrűn e g y m á su tá n : ez a keresztcsőrű m ad ár m un­ k ája, k i csőrén ek k eresztb eá lló , éles k a m p ó iv al p ik ­ k e ly t p ik k e ly után s z a k g a t le, h o g y k iszed h esse a tövén rejlő m agot. A vörös, zöld, sá rg á s és szürke m ester n a g y a krob ata, a lig e n g ed a m esterségb en a k a jd á c s n a k : sokszor fe jje l le fe lé fü g g v e fo szto g a tja a tob ozokat, a m ellett fü rg e m ozgású v íg ficzkó. K is v á r ta tv a m egm ozdul az erdő talaja, l e g ­ a lá b b ú g y rém lik a s z e m n e k : m egm ozdult a császárm adár, m e ly n e k rő ttb arn ás, szen n yes fe h é rre l v e g y e s k ö p e n y e g e egészen arra v a ló , h o g y az erdő ta la ja — m ondhatni — e ln yelje. K e r e k , barn a szem ét fé lé n ­ ken szegezi a jö v e v é n y r e , p illá já t sem m ozdítja, v e s z te g m e g á ll s jó l oda k e ll nézni, h o g y a ta la jtó l fo lyto n o san m egkü lön b öztessü k. F elrö p p en tjü k , de

— 41 — nem röpül messze, jele, h o gy csirkéit v e z e ti: de h o gy ezek hova bújtak? azt csak a jó vizsla orra mutat­ hatná meg. Ismét e g y lenge á g hajlik meg, mindjárt rá a szomszéd fáé s íg y tovább fáról fára. Ez a bozontosfarkú, barna mókus, a m elyet e g y vörös k e rg e t; — pár perez s eltűnnek a koronák sűrűjében. Hosszúra nyújtott vijjogás hallatszik, a talaj napos foltjai itt-ott árn yékot m utatnak: fölpillantva észreveszszük. h o gy a kőszáli sas m egkezdé kerin­ gését, mozdulatlanul kiterjesztett szárnyakkal, mind m agasabbra. Itt óriási h an gyaboly, m elynek népsége fárad ­ hatatlanul czipeli a fenyőtűket, ott a vaddisznó túrása, őzcsapás, ritkán m edvenyom , míg a fenyves fölötti havasi réten, a hol a bocskoros juhász le g e l­ teti n yáját s forrás forrás után fakadoz, m ég az ürge is ágaskod va bámul az idegenre. H an yatt fekszem, nézem a T á tra felhőinek lassú a la k v á lto z á sa it; a csöndes levegőben kis szirpus le g y e k űzik játék u k at: majd h e ly tá llva donganak, majd nyílsebes rándulással eltűnnek, h o gy ismét az előbbi h elyen megjelenjenek. A z anyaterm észet ölén minden a régi nyom o­ kon jár, s mikor majd a dér, a fa g y változtat rajta, csak azért teszi, h o gy a tavaszi napsugár mindent újból feltámaszszon. Igaz, h ogy itt az em ber is fel­ ú jul; de csak em lékezetében, mert az a dér, m ely szak álláb a ve g y ü l, nem a nyugodalom , hanem az enyészet hirmondója.

Apró világ, szerény ház. (A té l

a lvó

é le té b ő l.)

N a g y v ilá g , fé n y e s ház, rejtett v ö lg y b e n k ic s in y k u n y h ó ! E k é t v é g le t közé so rak o zik a v ilá g r ó l s az otth onról létező fo g a lm a k fokozata. E g y ta r k a ­ b a rk a kép. A T u ille riá k s a falu si b iró h á za ; a Como p artján r a g y o g ó „ v i ll a “ s a tiszap a rti halászk u n y h ó ; a L ate rá n s a fió k e g y h á z v á ly o g o s k á p o l­ nája. E b b en is, am abban is e lla k ik v a la k i, otthonát le li testén ek , le lk é n e k . E g y s z e r ráad tam a fejem et s b e ve ze ttette m m agam at e g y h íres fé n y ű császári lak ásb a . M a g a a n a g y v á r o s fé n y e zaja sem b irta kitö rü ln i le lk e m b ő l e g y szerén y h a jlé k k ép ét, e g y kisd ed házét, m e ly e g y szik lás, b ü k k ö s h e g y tö v éb en , k é t h atalm a s h ársfa á rn y é k á b a n s ze ré n y k e d ik A császá ri term ek csillo g ó pom pája az első p illan atb a n e lk á p rá zta tta szem em et. D e csak e g y p e rczig k á p rá z o tt szememlelk em , a k ö v etk ező b en ism ét előttem á llo tt a h ársos k is ház s le g y ő z te a p a lo tá t minden fé n y é v e l e g y ü tt. G y ő z ö tt a p a tria rch á lis zöld k á ly h a a m á rv á n y k a n ­ dallón, a h ófeh érre súrolt faló ca az ara n y o s, selyem b á rso n y bútorzaton, a g ara so s, de h ó feh érre m osott fü g g ö n y , a m eszelt fal, a v ilá g m inden se ly e m fü g ­ g ö n y é n g o b elin estől, m indenestől. M ár, h o g y előttem g y ő z ö tt s nekem g y ő z ö tt; de valószínű, h o g y az én hársos dicsőségem épen ú g y já r t vo ln a e fén y e s term ek lak ó ja előtt, s a tan ú lság a z : n ek i ez, nekem amaz való. M em c s e r é lü n k ! F u rcsa az em ber! m in denik m ás-m ás m inta szerin t rendezi b e v a ló d i otthonát. — A „sza lo n “

— 43

—

m ég nem „otthon^. V a n n a k u g y a n fokozatai, m e ly e k az a riszto k ra tik u s és n y á rs p o lg á r i v é g le te k között in g ad o zn a k ; de eg észb en v é v e a lé n y e g benne van ebben ú g y , m int a m a b b a n ; a k ü lö n b sé g az, h o g y az e g y ik fé n ye s, a m ásik k é rk e d ő v a g y épen p e czk e s — a lé n y e g p e d ig az, h o g y a „ szalo n a-ban m aga a tu la j­ donos sem ta lá lja m a g á t „o tth o n .“ A h áz p iacza ez, a m elyen csak ren d b e sze d v e s jo b b a d á n csak k ü l­ ső n k k e l szoktu nk m egjelen n i. A z ig a z i otthon az m ás va lam i. A n n a k m inden a p ró sá g a benső ism erősü n k, ízlésün k, hajlam ain k, szo kásain k , szü k ség ü n k v á la s z ­ tottja; egészen e g y é n i s épen m ert az : m in d en k in él más-más. M ég a szag a és le v e g ő je is m ás-m ás, ú g y a n n y ira , h o g y husszú é v e k m ú lva ráism erü n k , s e szag, e le v e g ő le g o tt fe lid é z i benn ünk a ré g i r é g i esem én yek n ek , e m lé k e k n e k e g ész sorát A z otthon fo k o za tain azután le szá llh a tu n k lassan a cső szk u n yh ó ig v a g y a k á r szt.-C leofás népe* b o ly o n g ó , foltos sáto rá ig . A z otthonhoz kö tö tt k ö v e ­ te lé se k s z e ré n y e b b e k leszn ek, eltű n ik a p oh árszék, fo ga s, tu lip án to s lád a, asztal, h árom láb ú szék, s az eg é sz „o tth o n 44 e lfé r e g y c z ig á n y ló hátán is, de m in­ d en estő l ! E n n y it az em ber o tth o n áró l, m e ly n e k le g s z e ­ ré n y e b b je is te le van m ég fe le s le g g e l, ahhoz az o tt­ honhoz k ép est, a m e ly e t a term észet ap ró lé n y e in e k nyújt, s a m ely a fe csk e fészk éh ez is ú g y viszon ylik , m int a c z ig á n y sá to r a T u ille riá k h o z . A k é r e g rep ed ései, a k ö v e k alja, a sok ap ró zig-zúg, a h araszto k k u sz á it tö v e , a b o k ro k a lján korh ad ozó sok n ö vén yrész, a k ih a lt fatö rzs e lá lló k é r g é n e k titk o s fü lk é i, ap ró lé n y e k m illió in a k o ly h a jlék o t adnak, a m iv e l e lé n y e k m e g e lé g e d n e k , a m ely b e v is s z a v á g y n a k . A sok a p ró sá g itt éli v ilá ­ g á t, itt szü letik, itt szeret és itt h al m eg. P a r á n y i otth onáb a v é d v e v a n e lle n sé g e itő l, az é v s z a k o k v i­ szo n ta g sá g a i k á r n é lk ü l m ennek el felette, m ert a h ajlék jó l van m e g v á la sztv a . 1 A czigán yok .

;

— 44

—

A ta v a sz és n y á r fo lyto n m egújuló p ezsgő é le te után jö n a visszah ú zó d ás szaka. A z ősz h id eg eb b fu va lm a tak a ro d ó ja a ro v a r seregn ek. M é g a lé g y c sa k e lp ró b á lja ; szem telen sége a fűtött szo b áb a csődíti; de v é g r e in n en is kiszo ru l e g y része, más része, elh al. A k iszo ru ltak fe lh a szn áljá k m ég a g y e n g e v e r ő fé n y t s a lk a lm a s re p e d é se k e t, ré se k e t keresn ek , rendesen az ablak-, a jtó k e re te k felső részein, a hol az eső nem éri és — otthon van n ak . A szerint, a m int a hőm érsék csökken , m e re v e b b e k is lesznek, m egd erm ed n ek s az élet csak la p p a n g bennök ta v a szig , m e ly n e k első m ele g v e rő fé n y e ism ét lü k te té sb e hozza s kiszó* Htja az a lv ó k a t a fa la k ra , a jtó k ra, a hol o ly szépen leh et sütkérezn i és kergető zn i. A p illa n g ó k le g n a g y o b b része biztos h e ly r e r a k ja le p e té it; az é jje lie k szépen e g y rak á sra , s a m időn az a n y a letojt, m ég a n n y i ereje van, h o g y saját szőrözetét letép je, ráb o rítsa a p e té k re m e le g ta k a ró n a k , n e h o g y a fa g y o k e lp u sztítsá k a c s ír á k ­ ban rejlő jö v ő — á rv a nem zedéket. É s m ennyi ez a z á r v a nem zedék, m ely nem ism eri szülőjét, v a la ­ m int a szülő sem lá tja soha saját iv a d é k á t! A z a n y a m egh a l, m ih e lyt a p e té k e t b iztosította, sokszor épen a p eték en ö ssze ro g y s a faj eg ész jö vő je e g y in g ó kóró, e g y rep ed és v a g y e g y fo rg á cs vé d e lm é re van b ízv a ; itt á llja k i a tél v is z o n ta g sá g a it s m ire ta v a s z ­ k o r é letre éb red , m inden ta p aszta lá s, minden v e z e ­ tés n é lk ü l h o zzáfo g az é leth ez és e lta lá lja irá n y á t am a csodaszerü hatalom kezén, m e ly e t k i ösztönn ek, k i ö rö k lö tt tu la jd o n sá g n a k nevez, de legb en ső b b l é ­ n y e g e szerint e g y sem b irja m egfejten i. A le g tö b b ro varn em aed ék ily á rv a sá g o n kezd i é le té t s m íg azzá lesz, a mi szülője vo lt, a la k o t, sőt m ondhatni éle te t válto ztat. M ert az á tte le lt p ille p e ­ té b ő l nem k é l k i p ille , hanem h ernyó, a h e rn y ó b ó l b áb lesz s c sa k eb b ől lesz ism ét p illan gó . M ind a három á lla p o tb a n a lé n y élete és a la k ja m ár m á s : a h ern yó eszik és n ö v e k e d ik , a la k já n sem m i sincs, a mi p illa n g ó ra em lék e ztetn é s m ih elyt m int h ern yó kifejlőd ött, a lig p ár p erez a la tt b á b b á a la k u l át. A bábon a tö k é le te s a la k m ár elm osódott rajzkén t lá t­

— 45 — h a t ó ; az élet egészen p a s s z ív : m inden csak v á zla to ­ san tü nteti elén k a le g tö k é le te se b b alakot. S o k ro va r b áb-állap otb an húzza k i a telet, a le g tö b b petében. D e n a g y az a szám is, m ely tö k é­ letes a lakb an , téli a la k b a n v á rja a ta v a szi fe ltá ­ m adást. A platán kö n n yen e lp a tto g ó k é r g e a la tt eg ész n em zedékek szunnyadoznak. O tthonjuk néha e g y köröm n yi kiterjed ésű k éregrész. Itt b ú v n a k össze különösen a p a rá n yi, lap os testű, felem ás szárn yú r o v a r o k ; s ha ú g y jan uár k ö zep e táján n a g yn éh a a h id eg m egtörik és a n a p su g á r a sudár v e r ő fé n y e s oldalán e g y kis m eleg et tám aszt, éledni kezd en ek. A z élet ily e n k o r csak ap ró d o n kén t éb red b e n n ö k ; le g e lé b b csak o sto ralakú csáp jaik rán gató zn ak , azu ­ tán a l á b a k ; v é g r e tá n to ro g v a induln ak, a felocsúdás je le m inden m ozdulaton m eglátszik. A csáp ta ­ p ogatózik, m in tegy b izo n y sá g á t keresi az é b ren lét­ nek, épen ú g y , m int afc em ber, a k i eszm életre tér, v a g y e g y gonosz álom után ocsúdni kezd, keresi a b izon yságo t, h o g y csak álm odott. A z est hűsében ism ét m egd erm edn ek a k é re g lakói. A p r ó p ó k o k ifja b b nem zedéke telepszám ra b ú v ik össze résben, k é re g a la tt és k ö v e k között. A h e ly e t igen gondosan v á la sztjá k , különösen a vízm en tességre fo rd ítjá k figyelm ü k et. S ü rü szö vetü , néha a lig búzaszem nyi za csk ó k a t szőnek, gondosan b e szö v ik a k ijá ­ ratot, testhez húzzák lá b a ik a t s m egderm ednek. A sze g é n y ördög szem pontjából te k in tve , e lé n y e k b o l­ d o g o k ; a zordon évsza k b a n elk ö ltö zik eszm életü k, s a midőn ébrednek, elköltözött a baj — — A z isten szegén ysorsú hasonm ása, az teljes eszm élet­ nél d idereg, u g y a n c sa k m egérzi a zordon évszak ezer baját. D e semmi sem tö k é le te s a vilá g o n , m ég a r o v a ­ rok b o ld o g sá g a sem. A z a sok h a rk á ly , czinke, ö k ö r­ szem, narancsm adár, fakúszó, n agyo n is érti a kö n yn yü p réda módját. A h a rk á ly okos, fé n ye s szem e e g y s z e rre kisüti a k é r e g ama részét, a hol á lc z a r báb, ro v a r szu n n y a d o zik ; csőre azért véső, h o g y a k é r g e t fe lv á g ja , hosszú n y e lv é n e k csúcsa azért e g y

— 46

—

visszh o rg o s szigo n y, h o g y a fá b a b e fu ra k o d o tt álczák at, p o n d ró k at kihozza. A czin kék , fak ú szó k. Ökör­ szem és naran csm adár csőrei m ind m ás a la k ú a k , a fü rkészés sok m ódjára a lk a lm a sa k , s a hol az e g y ik nem b u ld o g u l, ott k ö n n yen b á n ik el a m ásik. E l is d o lg o zn a k ezek télen át, s az á ld o za tu l esett r o v a ­ ro k n a k csa k annyi a k ö n n y e b b sé g ü k , h o g y eszm é­ le tle n á lla p o tb a n cse ré ln e k h alá lt a la p p a n g ó életért. A csuszka (Sitta eu ropea), az a k é k e s hátú, rozsd ás hasú kis a k ro b ata, különösen ism eri az a lv ó k lak ása it. M ég azt is tudja, h o g y a g u b a cs o k b e ls e ­ jében e g y kis b áb lak ozik . Ö ssszeszedi te h á t a gub a cso k a t s o ly h e ly r e hordja, a hol közel a föld h öz e g y jó v illá s á g á ll, eb b e ille szti a gu b acso t, azután n e k iá ll a k o p á cso lá sn a k s czé lját éri. A h o l a lk a l­ m as a h e ly , ott e g ész m ű h e ly e t k é s z ít: m in d ig u g y a n a rra a h e ly r e h o rd ja a fü rk é szn iva ló t, hol azután százszám ra h e v e r a kiszed ett g u b a c s ! E g y - e g y r é g ib b fen yő to b oz, m e ly e t a fo rg ó szél a h ó le p e lre fe lv e te tt, e g y a lv ó k is v ilá g o t rejt m a­ gáb an . M inden p ik k e ly e lakás. A z e g y ik a lá apró p ó k o c sk á k , a m ásik a lá ap ró felem ás-szá rn yú a k , e g y h arm ad ik a lá p eték , v a g y ism ét b á b o k v a n n a k e l­ rejtv e, s ha a tobozt a m e le g szobába hozzák, kis v á r ta tv a eg é sz népség'ek k e z d e n e k k i s b e futkosn i. A sok ap ró lé n y m intha érezné, h o g y nem term é­ szetes id eje az éb red ésn ek , n a g y ó vato san m ozog, ta p o g a t, kijön a p ik k e ly csú csára, ism ét vissza h ú ­ zódik ; s ha a tobozt az a b la k k ö z h id e g é n e k kiteszszük, n e h á n y p erez m ú lva ism ét m egd erm ed é le te ! A le g sze b b és le g é rd e k e s e b b je le n s é g e k e g y ik e b izo n y á ra ez a leszá llíto tt, ú g y s z ó lv á n m ega k a szto tt élet, a m e ly ly e l a term észet áth ozza m űködő lé n y e it e g y ik é v sz a k b ó l a m ásikba. A „lé té rt v a ló k ü zd e­ le m “ á lta l m e g tize d e lv e b á r — a m int ezt a m ad a­ r a k m űködése feltü n teti — de m égis k e llő szám ban, h o g y a ta va sz lehessen m inden m ozzanatában, a tö lg y ko ro n ájátó l, m e ly n e k r ü g y e i bo n tako zn ak , a k é r e g re p e d é sé ig , a m ely b en az a lv ó k fe ltá m a d á sa b e k ö v e tk e z ik . D e té v ed n én k , ha azt hinnők, h o g y a té l a ro v a ro k ö sszeségét e lalta tja . V a n n a k o ly a n o k

— 47

—

is, a m e ly e k épen a hó felszín én sü rö gn ek s é lik v ilá g u k a t. K ö zö n ség esen „fe k e te h ó “ n év a la tt ism e­ r etesek e p a rá n y i lé n y e k . E rd ő b en v a g y k ö zelé b e n , m ocsarak szom szédságáb an ig e n g y a k r a n m e g v a n a „ fe k e te h ó w s különösen ott je le n tk e zik , a hol fris lá b n y o m o k fe ltö rik a h av a t. E n yo m o k o lya n o k , m intha lő p o rra l v o ln á n a k b e h in tv e ; de ha jó l o d a ­ tek in tü n k , ú g y fo g ju k ta lá ln i, h o g y az apró p on ­ to c s k á k el-eltü nn ek, u g r á lv a h a la d n a k ! A górcső a la tt e g y furcsa a lk o tásu k is á lla to t látu n k azután : grap h it-(irla) szürke, g y ű r ű s teste b á b a lak ú , h at láb a k a ro m b a v é g ző d ik , csáp jai rö v id e k s az eg ész a la k húsos duzzadozó, ko cso n yás, csa k itt-ott á ll ra jta e g y e g y erős szőr. S z á rn y n a k n yom a sin c s; de v a n ám u g ró k észü lé k e , a m e ly ly e l túl tesz a v ilá g le g h a ta l­ m asabb u gróján is, — term észetesen a rá n y la g , h o g y h a t. i. az u gró testét az u g rá s tá v o ls á g á v a l összem ér­ jük. E k é szü lé k e g y a test v é g é b ő l kiin d u ló v illa , m e ly a has a lá becsapható, ú g y , m int e g y to llk és p e n g é je ; e v illá t a kis á lla t n a g y e rő v e l ru góm ódra felp a tta n th a tja s ezzel „ fr ic s k á z z a “ ö n m agát o ly tá v o l­ sá g ra , m e ly az á lla t h osszán ál 150— 200-szor n a g y o b b : lé vé n az á lla t e g y m ilim éter, az u g rá s 150— 200 m il­ lim éter h osszú 1 A le g ü g y e s e b b a th lé ta saját h osszá­ nak a lig három szorosát, a tig ris le g fe lje b b n é g y s z e ­ resét u go rja á t ! E z az á lla t a h ó b alh a (P od ura n iva­ lis), m ely m áskülönben a n ö v é n y ze t tövén korh adó so k n ö v én y m a rad ék b a n él s tö b b fajro kon n al d icse­ k e d ik , s m in d n yája ig e n szerén y h ázn ak apró la k ó ja , de a m aga h e ly é n a je le n s é g e k sorában épen o ly fontos tén yező , m int b á rm e ly más lén y. M esszire e lh a g y tu k a T u ille riá k a t. D e ig a z , h o g y a rep ed és, rés, k é r e g , fen yő to b o z a m aga h elyén szintén e g y palota, m ég p e d ig o lya n , m ely a Tuille riá k o n is tú lte s z ; m ert h át a term észet h ajlé k a ib a n m eg szeg h e te tle n ö rö k ig a z tö rv é n y szerint k é l és n y u g szik le az é le t; ered m én ye e tö rvé n ysze rű sé g n e k a je le n s é g e k b e n n y ila tk o zó m agasztos összhang.

Havasi dráma. M en n yit is irta k össze azok a k ö ltő k arró l a „fö n séges n y u g a lo m ró l“, m ely szerin tök a h a v a so k je lle m z ő je ! Ig a z fönséges e g y n yu g a lo m , csönd u ra lk o d ik ott a tö rp e -fe n y v e k öve fölött, m in daddig, a m íg a v ih a r föl nem k a v a r ja a felh ő k et, a m iglen a v illá m nem sújtja az ormok lég csú csát, s nem böm böl dörd ü letén ek visszh an gja szik lá tó l-szik lá ig , szak ad á stó lszak ad á sig . F ö n ség es e g y id y ll az is, a m időn a nap r a g y o g , k ö n n y ű szellő já ts z ik az E riophorum atlasz feh é r b o jtja iv a l, s a h a r a n g v ir á g b ó lin tv a k ö szö n tget a sisa k v irá g n a k . D e az id y ll, mint b é k e s a vih a r, m int v a d via sk o d á s között sok m inden tö rtén ik azon a h a v a ­ son, a m iről a kö ltő n ek v a g y semmi, v a g y h ib á s fo ga lm a van , s épen azért ham is k é p e k ra jzo lá sá ra viszi. S zé p d o lo g az, e g y k a c z a g ó zöld p á zsitfo lto t ta rk a h a v a si v ir á g o k k a l, ra jta go n d talan z e rg é t fü r g e g id ó k k a l, csöndet, örök összh angot é n e k e ln i; de a való, az a v a l ó ! Ig a z, h o g y a p ázsit zöld, a zerge-gid ó fü rg e , csönd is van n é h a ; de az a n y a -ze rg e o rra azért m in dig fogd ossa a szelet, füle ö rö kk é neszei s le g ­ alá b b is félszem e m in dig ü g y e l a zergeb a k ra , m ely a le g m a g a sa b b szik lá t ő rto ro n y n a k h aszn álja s isten ­ iga zá b an feszü lt fig y elem m el, éles é rzékein ek sza k a ­ datlan m ű k ö d tetésével ő rköd ik a fa lk a b izto ssá g a felett.

— 49

—

S o k m indenféle v e sz é ly e z te ti a h a v a s k ö zb iz ­ to ssá g á t; le g in k á b b p e d ig a le g v e sze d e lm e se b b a rep ülő b e ty á r s á g , m elyh ez k é p e st az a lfö ld le g s e b e ­ sebb lo v a s b e ty á r ja csak ólom m adár, teh etetlen, r ö g ­ höz ta p ad t csúszó-m ászó. E zé rt szegzi szem eit az ő rb ak a tá v o lb a , fo rg a tja fü le tölcsérjét ide is, oda is, fogd ossa o rrá v a l a szel­ lőt, b árm errő l jöjjön is az. É s azért m ászsza m eg a m orm ota is a szik la ­ csúcsot, azért á g a s k o d ik föl, mint az ü rge, néz, fü le l, szag o l, h o g y a szé n a g y ü jtő családot jó k o r óvhassa. A z e rg e p e d ig m egérti a m orm ota fü tty é t és viszon t a m orm ota a zergéét, tu dják, h o g y ez a veszed elem j e l e : fusson, ki m erre l á t ! D e h á t k i az a rep ü lő b e ty á r ? Itt va n le g e lé b b is a sza k á lla s sask e se ly ü kaczor a la k ú és élességü , szab d áló cső rével, e llen á llh a tatla n s zá rn y c sa p á sá v a l. A csőr alsó k á v á ja aló l kim eredező fe k e te serteszakáll, a sárg a , v illo g ó szem , a csőr kam pója a m erészség és k e g y e tle n s é g b é ly e g é t süti ez o rvm ad ár fejére. A z őrző b a k á llá sá t k ile sv e , az orm ok m ögött, a szakad ásokon v é g ig s u h o g , h o g y iga zá n o rvtá m ad ást intézhessen, k e llő tá v o ls á g r a érv e , h irtelen fö lk a p , k e le v é z m ódjára rácsa p az áld ozatra s e g y szárn y csap á ssa l le lö k i a szik lá ró l — i g y zúzza össze V e té lk e d ő társa a k ő szá li sa s; a lig h a g y ö n g é b b , de k e v é sb b é ra v a sz és k e v é sb b é véren gző , mint a sza k á lla s b e ty á r t á r s ; ő in k á b b a h av a si n y u la t fe k ­ tében k u tatja s ha szél ellen éb en , k ellő k é p e n födözve teh eti, leszed i a m orm ota őrt is a csúcsról. É b b en az őrzésben v a n aztán heroicus és van drám ai v o n á s elég. A z egészb en v é v e véd telen p á rá k ism erik az e lle n sé g e lle n á llh a ta tla n s á g á t; tu dják, h o g y nincs irgalom , nincs k e g y e le m ; tu d ják , h o g y érzék eik m inden élesség e m ellett is áld ozatu l esh et­ nek, m ert hiszen ezt fo ly to n -fo ly v á s t tap asztalják. D e azért az a le g v é n e b b s épen azért le g ta p a sz ­ ta lta b b hím m égis csak o d a á ll arra a v é g ze te s csúcsra, v a ló d i ö n felá ld o zá ssa l ő rk ö d ik ö véi fölött, nincs eset re á , h o g y ö véit eláru lja, k ö te le s s é g é t m egszeg je s a H erm ann Ottó : Ú ti rajzok és term észeti ké^ ek.

4

50 midőn rajta üt a veszedelem , a midőn az o rv karm ait m ár testéb en érzi, még* a k k o r is m egad ja a j e l t : m eg­ hal, m int e g y ig a z i hős. A r r ó l c sa k u g y a n nem beszél a h a v a si v ilá g k ró n ik ája , h o g y v a la m e ly ik zerge-b a k v a g y mormotahím család ja h á tra h a g y á s á v a l A m e rik á b a szokott v o l n a ; valam in t arról sem, h o g y valam i zerge- v a g y m orm ota-anya ott h a g y ta vo ln a életp á rját és család ját azért, m ert nem telt va lam i új fa rk sle p p d iv a tra S zeretet, hűség, az ö n fe lá ld o zá sig menő k ö te le s s é g ­ érzet csa k a ,,term észet u rá n á l“ ritka, mint a feh ér holló.

A madár „társaságból.“ A m ad arak „ tá r s a s á g á t“ o k v e tle n ü l az én ek lő k k ép ezik . S z e ré n y kü lső , k e d v e s ala k , játszi e le v e n s é g p á ro su lv a az é n ek lés te h e ts é g é v e l, m ár m agu k b an v é v e is szeretetrem éltó tu la jd o n sá go k , a m e ly e k m ég fokozód n ak , m ih e lyt a z o k k a l a gondosan k észített p iczi fé s z k e k k e l is m egism erk ed ü n k , m e ly e k b e n a hű séges, m egh ató m ad árszeretet k is p e ly h e s e it n eveli. S m é g e szeretetn él is m egh ató b b az én e k lő ­ m adár szem én ek p illa n tá s a ; m ih e lyt e szem et ism er­ jü k : k ife je zi, h o g y szeret, búsul, h arag szik, örül, tr é fá l; k ife je z m indent. A le g m e g h a tó b b von ás p e d ig m in denesetre a szü lők fé ltő szeretete. S zem b eszá ll az a kú szó k íg y ó ­ v a l, a n y e s tte l, a k a r v a ly ly a l, m indennel, s va ló b a n h ősies az ö n felá ld o zá sig . E g y e d ü li véd elm e a m esésig érő ta lá lé k o n y s á g , a m e ly ly e l a kis fészk et é p ítg e ti és re jte g e ti. E zer m ódot alk alm az, h o g y a k ö rn ye ze t színét s fcgyéb term észetét u tán ozhassa, h o g y íg y is elrejth esse ; az e lh e ly e zé sb e n ig e n g y a k r a n m ég szám ítást is v e h e ­ tü n k é s z r e : ha n é m e ly ik ölb e rak o tt fá b a ép íti k ic s in y la k á t, a m acskára és n y e stre szám ít, h o g y az elő b b i be ne n yú lh asso n , az utóbbi be ne csúsz­ hasson. S z ó v a l : m indent e lk ö v e t, a m it csak m ad ár­ eszé v el k ig o n d o lh a t S o k az e lle n sé g e s ism eri eg ytő l-e g y ig . A mi b a rá z d a b ille g e tő p á ru n k ifjú p á r ; nem n a g y o n ta p a szta lt s íg y b izo n y nem épen va lam i g e n iá lisa n a lk a lm a zta fé szk é t a v á g á s ö lfa ra k á sá b a ;

4*

— 52

—

— h ja ! n ála a p a ta k k ö z e ls é g e , az éléskam ra döntött. A v ö rö s b e g y , b a rá tk a , p o száta s p lán e a vö rö sfark ú énekes, azo k m ár tö b b e t tu d ta k , erősen re jte g e tte k . E s já r ta a m ad árszere lem legszeb b s z a k a ; a fé szk e k készen v o lta k , a vörösbodzás, g a la g o n y á s csak ú g y z e n g e tt a szerelm i vallo m ástó l. E g y s z e rre a v ö r ö s b e g y e g y éles „ c z in “ h an go t h a lla t ; m inden m adár tu d ta, h o g y ez b ajt j e le n t ; de h o g y m ifélét, azt a ta p a szta la tla n b a rá zd a b ille g ető c s a k a m aga ká rá n ta n u lta m eg. A z erdő szélén e g y jó k o ra m adár suh ogott v é g i g ; o ly a n v o lt, mint a v é rcse , de o ly a n is, m int a k a r v a ly s m égis m ás v o lt. A k ik tu d ták, szá rn y ra is k a p ta k s u t á n a ! M ily e n zsiv a j v o lt az. H o g y csap d ostak le a rra a su h o g ó ra a k is isten ad ták, h o g y té p té k a bu n d áját s m ily ostob án nézett oda az ifjú p á r, h o g y h át mi le lh e tte e z e k e t ? M i v o lt? A suhogó eltűn t, b e az erd ő b e v e tte m agát, ü ldözői visszatértek , s k is idő m úlva k ih a n g ­ zott az erdőből a „ k a k u k -k a k u k -k a k u k !“ T e h á t ő volt. A v ö r ö s b e g y szinte m e g p u k k a d t h a ra g já b an r felb o rzo lta a to llá t — m ert ő m ár m egjárta. K a k u k n é p e d ig szépen fe lk a p o tt o lya n ágra , a m ely rő l szem m el tarth atta az eg ész v á g á s t — ésleste, k i m erre röpdes, h o v á tér vissza, szó v a l k in ek hol a fé sz k e ? K isz e m e lte az ö lfá t s e g y s z e rre csak arra k ezd ett suhogni, h o g y v ilá g o s a n lá tta a fészk et. S a lk o n y a t előtt, m ikor ifjú p á ru n k a p a tak o n v é g ig hajh ászta az e g y n a p i le g y e k e t v a g y is a p a ta k -v ir á ­ got, m egtörtén t a b a j : a k a k u k a föld fe le tt la p p a n g v a odalopód zott s a m ár m e g le v ő k é t b a rá z d a b ille g e tő ­ to jás m ellé a m ag á ét tette harm adiknak. M indössze v a la m iv e l n a g y o b b vo lt, szine szerint p e d ig a lig külön bözött a töb b itől. M ire ifjú p á ru n k h aza k erü lt, a k is fe le sé g , m intha é szre v e tt vo ln a valam it, m intha nem ü lh etn e ú g y , mint azelőtt. K i is á llo tt a fészek szélére, be is nézett,, az u rá ra is k a c s in to tt; de e lv é g re is b e lé tö rő d ö tt: le tt aztán m ég két tojás, összesen öt, a mi bőven e lé g a sze g é n y em bernek — akarom m ondani m ad árn ak .

—

53

—

A többi rendben m e n t; az ifjasszo n y szépen k ik ö ltö tte a to jáso k at, a m iben az ifjú r hűségesen osztozkod ott, s e g y s z e rre c s a k ott tá to n g o tt az öt szép a ra n y s á rg a s z e g é ly ű , ö rö kk é éhes száj. L e tt is d rá g a d o lga a p árn ak , m íg m egtöm te. R e g g e l, délben, e stefelé csup a jövés-m enés állott. E g y d a ra b ig az is m e n t; de m ár k e v é s n ap o k m úlva az e g y ik g y e r e k furcsa k e zd e tt ám le n n i: a tö b b in él n a g y o b b ; fészkelőd n i kezd ett, v a g d a ló d o tt, h o g y m in dig neki jusson a falat. A szája h áro m ak kora v o lt, m int a többié, s az ifjú p á r abban az ő m ad áre g y ü g y ü s é g é b e n alk alm a sin t ú g y go n dolkozott, h o g y : n a g y száj, n a g y éh ség! H iá b a kért, ja jg a to tt a t ö b b i; h iáb a fé s z k e lő d ö tt: nem ju to tt a m agáéhoz. M ire a g y e r e k e k k ip e ly h e sed tek , az a torkos m ár h árom szor a k k o ra v o lt, mint az anya, s az ö re g e k ijedős szem ek kel fo ly ta ttá k a m un kát — a lig g yő zté k . U tó v é g r e is a g é ze n g ú z a n n y ira n ekierősöd ött, h o g y eg ysze rű e n k ilö k d ö ste te stvéreit — akarom m o n d a n i: m ad ártestv éreit, m e ly e k e t éjjel szépen fö l­ s ze d e g e te tt ró k a kom a n ü rn b ergi já té k sze rn e k k e d ­ v e s család ja szám ára. A g é ze n g ú z u toljára be sem fért a fészek b e, a szeg én y ifjú p ár le so v á n y o d o tt a n a g y r o b o to lá s tó l; de m ár az ő m ad ár-szivébe az v o lt b eo ltva, h o g y a m i a b b ó l a fészek b ől k ik e lt, azt föl k e ll n eveln i. F ö l is n e v e lté k ; k a k u k is v o lt ; mit is csin ál­ h attak vo ln a v e le ? * A k a k u k tu la jd o n sá ga in a k le g fő b b ik é t m ár A r is to te le s ism erte és sok h e ly e s és h e ly te le n közt a z t is m ondja, h o g y ifjú k o rá b an o lya n szép, h o g y n e v e lő a n yja sajá t g y e rm e k e it m iatta m egveti. U ja b b időben M ü ller A . azt á llíto tta , h o g y ittott r á fa n y a lo d ik a k ö ltésre, a mi azonban nincsen b eb izo n y ítv a . A k a k u k tojásai a r á n y la g k ic sin y e k , szin ezet szerin t v á lto z a to sa k s legtö b b szö r nehezen fölism er-

— 54

—

h e t ő k ; az is m egleh ető sen b izo n yo s, h o g y a b eto jt tojás h e ly e tt e g y m ás tojást kid ob, h o g y a s z e g é n y m adár fig y e lm é t k ik erü lje. M in te g y 66 m ad árfajt ism erünk, a m e ly n e k fész­ k é b e a k a k u k tojni szo k o tt: a le g k is e b b a n a ran cs­ m adár s az ökörszem , a le g n a g y o b b a szark a s a v a d g a la m b ; a le g c so d á la to sa b b az, h o g y b u vár-fészekben is ta lá lta k kak u k-to jást.

▼

A z első hir. (M argitszigeti ö t l e t )

A z vo lt aztán a n é g y n a p ! A mi szúró, izzasztó h eve va n a napnak, a mi felszállh ató g ő ze va n a földn ek, vízn e k , az m ind összeesküd ött a v é g re , h o g y m indent, a mi él, a mi m ozog és v e g e tá l, e ltik k a d á sig elkinozzon. A tisztelt veréb ko m p án ia v íz i m ad árrá lett, fürdött, a hol csa k szerét te h e tte ; s m ég to llazata m eg sem száradott, m ár m egin t lih e g e tt, n y ito tt cső rrel k u czo rg o tt a házak, a fá k á rn yék á b a n . A nem k e v é sb b é tisztelt em berkom pánia sem á llo tt jobban. A le v e tt kalap o n , a le fe le jte tt n y a k ­ ken dőn , a nap ernyőn át a D u n afü rd ő ig és fa g y la ltig , a leb o csá to tt fü g g ö n y ö k ö n át az elérh ető zö ld ig, azt a tisztelt em berkom pánia m ind elp ró b á lta , h o g y v é g e z e tü l arra a m e g g y ő ző d é sre jusson, sülök a napon, e lo lv a d o k az á rn yék b an . S z ó v a l a k á n ik u la k ifú jta a dühét. A n e g y e d ik nap utolsó su g a ra g y ilk o s s á l e t t : b e lé fu rta izzó h e v é t a n a g y rom táján álló szom orú n y irfa le g fe ls ő le v e lé b e , és az a sze g é n y le v é l ötödn ap ra e g y s z e rre csak sá rg a lett s m egh alt. „ N a p ­ szú rá sb a n “ h alt m eg, első h íre le tt a n y á r dühe v é g é n e k — de első híre az ősznek is, m ozgósítási paran cs a m a d á rv ilá g ván d o rain ak. A z ötödnapon fö lk e re k e d e tt szellő letörte a m egh alt le v e le t, e g y e t sodrott rajta, ú g y h o g y fo ro g v a to v arep ü lt s csak lassacská n b o csátk o zo tt le a m ég m indig üde g y e p re .

—

56

—

A n a g y róna tap asztalt, b ö lcs g ó ly á i ezt előre is tu d ták, fö lk e re k e d te k s o ly tö m egb en in d u ltak E g y p tu s szent fo lyó ja, a N ilu s fe lé , h o g y m ég az em b erírta d eb reczen i h u lló le v e le k is h irt a d ta k ró la a v ilá g n a k . A term észet első h a lo ttle v e le m ásokn ak is v itte a hírt. H u llá s közb en m e glátta a b a rá tk a. T u d já k , kérem , k i az a b a rá tk a ? A k eresztelő tu d o m án y azt mondja, h o g y ez a S y lv ia a trica p illa , szü rke m adár, fe k e té s v a g y le g a lá b b b arn a fe jte tő v e l, hossza en n yi, szélessége en n yi stb. stb. s t b , a term észet szerető h iv e azt m ondja, h o g y e g y szeretetrem éltó kis éne­ kes, k i a b o k ro k titk a it fürkészi, p iczi fé szk é v el, k e d v e s é le tp á rjá v a l tö k életesen b eéri s nap h osszat m inden m ad ártól azt k é r d e z g e t i: „É d e se m ! m it csin álsz te — i t t ? “ 1 T e h á t azt a le v e le t m e g lá tta a b a rá tk a , tu dta, m it je le n t s íg y tu d ta a k ö te le s s é g é t i s : k i k e ll h ir­ detni fű n ek , fán ak , erdőnek, m ezőnek. S ie te tt is, m ert ezidén B u d ap e st b erk e ib e n és csalitjaiban kétszá zn á l több k ese rg ő m ad árszív e p e d v e v á rja az elszólító h írt; van rem én ye, h o g y a k it e lv e szte tt, azt m eg­ ta lá lja m ég v a la h o l. H o g y a n ? h o g y k e ll azt é r t e n i: kétszáz k ese rg ő m ad árszív ? Elm ondom . L o m b fak ad ás után történt, h o g y e g y m essze k ies tájon — E rd é ly b e n — az a kím életlen , önző, gonosz, k i m inden m ad ár ellen vét, a szív telen em ber kétszáz fülem ü lét r a b s á g b a ejtett s á rú b a bocsájtott. B u d a p e stre hozta, h o g y innen a szélrózsa m inden irá n y á b a szétküldözze. A fö ld i g o n d v ise lé s, m ely ren d esen e g y k ic s it go n d atlan , ez e g y s z e r résen állott, elk o b o zta a fo g ly o k a t és szabadon bocsátotta.* A ki a term észetet szereti, az k a la p o t em el ily te tt e lő tt, a k i a term észettel tá rsa lo g n i is tud, az m e g ­ b o csá tja a fö ld i g o n d v iselésn ek sok b ű n é t; e g y tő l e g y ig , a m e ly e t e llen e e lk ö v e te tt. i A k is madár én ek én ek rövid strófája m eg fe le l a m ondatnak a „mit csinálsz te —- itt'* ép en h an gfestő. — 2 E rről a szép tén yről 5» maga id ejéb en az ö sszes sajtó m eg em lé k e zett. H . O.

— 57

—

Ig e n , de e zzel nem v o lt m ég m inden jó v á té v e ! M ert a s z e g é n y rab o k p árjai, fészk ei ott m aradtak, e ze k et ez idén — talán soha t ö b b é ! — nem k e re s­ h etik fel, s ez n a g y csapás, m e ly n e k fájdalm as voltán a v is s z a n y e rt szab a d sá g sem en yh ített. H á t tudja a m adár, mi a szívfájdalom . D e m ég hogy! A k i fésze k é p íté sk o i a rra vetem edett, h o g y — k iv á lt — én ek lő m ad arat lőjjön, az ism eri a m ad ár­ fájd a lo m h an gját. C sak e g y e tle n e g y szólam az, m e ly fo ly to n ism é tlő d ik — bús, k e se rg ő , esdő, k étk ed ő , vá d ló , szem reh án yó — m inden. E z e g y e tle n szólam ­ ban benn e van m ég az is, a m it a fájd alom költője em beri szó va l festen i nem is t u d ; sőt m ég az a cso d á la to s tu la jd o n sá ga is va n e szólam nak, h o g y m eg érti az is, a k i soha m adarat k e se re g n i nem h a llo tt; benne va n mindaz, a m it az az e g y e tle n „ ja j“ is mond, m ely az em ber sz a v a v e sz te tt, ném a fájd a lm á t e g y p illa n a tra m egszakítja. É s k étszáz rab m ad ár és k é tszá z p árja k e s e rg e tt í g y ez idén E r d é ly b erk eib en , B u d ap e st k a litk á ib a n e g y s z e r r e !! E ze k n e k s m in d en ek n ek az a m egh a lt levél, a b a rá tk a h íre azt m ondja: k é szü ljetek ! E l, e l innen, e fo ly ó k m entén d élfelé, a te n g e r ig s azon át, messze, e g y m ás v ilá g ré s z tá ja ira, talán a N ilu s titokzatos forrásaih o z, ott lesz ta lá n a viszo n tlátás. T a lá n ? b izo n y t a lá n ! m ert n a g y az s ezer a veszed elem rajta. És aztán g y ü le k e z n e k . K i k e g y - e g y tájon fész­ k e lte k és család o t n e v e lte k , összébb szo ru ln ak s a ta p aszta lt vén ek, k ik a vá n d o rú ta t m ár n a g y a p á ik k a l is m egtették , vezetn ek . A b okorban, b e re k b e n m in­ denütt h allju k a jelszót, m e ly a vo n u ló kat ren db en ta r tja : itt— itt— itt! A ván d o ro k m inden m ozdulatán a sie tsé g lá t ­ szik ; c s a k p illan atra á lla n a k m eg, m íg a k ín á lk o zó tá p lá lé k o t fölszedik. E z nem az a ta v a szi étkezés, a m ikor a p árok szorosan e g y ü tt ta rtan ak , m e gp ih en ­ n e k s m inden szólam szerelm i vallom ás. H irtelen ü l fel- s ép en ú g y el is tű n n ek az őszi ván d o rok s a

— 58

-

hol m é g csa k az im ént han gzott a jelszó, szin te m ozgott a bokor, ott e g y s z e rre ném a csönd és te lje s n y u g a lo m á ll be. M enn ek a p á lm ák h a zá já ig — v is z o n tlá tá s ig m ajd tavaszko r. A z első m egh a lt le v é l h írére e lk ezd i a g ó ly a , utána k ö v e tk e z ik a sivító to ro n y fe c sk e , az a n y íl­ sebes röptü, k e sk e n y szá rn y ú , korm os m adár, m ely az esőt je lz i éles „s z ii— s z ii“ k iá ltá s á v a l s m ég a N icobár-szigetcsop orton sem á lla p o d ik m e g ; azu tán eltü n ed ezik az a ra n y b e g y , a lom bm adár, b a n k a , szalakóta, az én ek esek n a g y család ja , le v o n u ln a k a h av a s n y á ri dalosai, az A n th u so k , későb b a szalon­ k á k — m ind d é lfe lé el-el ! M ily p o n to k ra ? ezt m ost m ég csak a jó é g tudja É s m e g y e n E r d é ly fe lő l kétszáz, M a g y a ro rs z á g fe lő l k étszáz epedő fü lem ile is. V á jjo n hol ta lá lk o z n a k ? m ilyen lesz a v isz o n t­ látá s ? A z első p á ro k aligh an em T ite l táján ta lá lk o z ­ n ak ism ét, ott, a hol a n n y i m a g y a r fo ly ó a n y ja , a T isza is g y e r m e k k é v á lik s a D u n áb a ú g y „ siet b eléje, M int a g y e r m e k a n y ja k e b e lé re .“ M i tö rtén ik m ajd e p iczi sziv e k b e n ? K itö r -e a z öröm h an g ja ? S m ilyen ez? A m ad arak öröm e le g tö b b n y ire ném a. D e a k i a szem et, azt a beszélő szem et ism eri, m e ly a v ilá g semm i lé n yén él sem o ly tiszta tükör, mint épen az én ek es m ad árnál, az k io lv a ssa a szív m ondását. „ I t t — itt— itt! E g y h a n g ! jaj az én édes k e d v e s h ú g o m ! Oh szerelm esem , ez a te h an go d v o lt! Jer, m enjünk, siessünk ! ne á llju n k m eg sehol, csa k m ajd a p á lm á k hazájában. E l, el az em berek k ö z e lé b ő l\'L E zt fo gja m ondani e m adárszem , ez d o b o g ta tja m eg a p iczi m ad árszivet. É s aztán elin d ú ln a k az'ism ert ré g i útakon, h o g y azokon — h a lá lra m e g ije d je n e k !

—

59

—

M ert az a n a g y m adárút, m ely tőlün k a B o s­ porus, a M arm ara-ten gern ek v isz és an n yi vá n d o r­ m adár útja, m ivé lett az id ő k ö z b e n !! B u lg á r ia ! ott ezidén az uj ta v a sz — mint m in­ d ig — lom bot, v ir á g o t fa k a s z to tt; de a n y á r, az ősz n apja a g y ilk o lá s , h alál ezern yi iszo n yá t é r le lt e : — és nem az isten napja te tte ezt, hanem fé n ye s napja a „koron ás n a g y c iv iliz á c z ió n a k “, az a szörn yű nap, m ely ma a g y ilk o s nevében vá d o lja a le g y ilk o lt á r­ ta tla n t.1 E lig a zo d n a k e itt a k e d v e s vándorok, itt, hol a felhő á g y ú fü stb ő l lesz, a p a tak em bervér, a mező e g y n a g y tem ető, a társad alo m e g y ö ldöklő cso rd a? S ha v a la h o g y a n m égis á tv e rg ő d n e k , vájjon visszatérn ek-e jö v ő ta v a s z k o r? N em rém ülnek-e el az em b erek tő l m indörökre ? A z em bertől, ki m ad arat, em bert ig á z és öl ? Oh visszajönn ek ők bizon yosan, m ert szivökb en a legh a ta lm a sa b b az a le g y ő zh e te tle n hatalom , m ely ten geren és vérm ezőkön át is e lk a la u z o l: a madárh ü ség és m ad ársze re le m ! 1 V o n a tk o zá s az J877— ; 8 év i orosz-török háborúra.

A fülemüle utazása. A z erdő m ég pihent. K e le tfe lő l épen c sa k az első h a la v á n y fé n y fu ­ totta b e az é g b o ltn a k e g y k is ré szé t; o ly h a la v á n y , h o g y épen csak ön m agán ak v ilá g íto tt, á rn y é k o t nem terem tett, az erdő á rn y é k á t sem za v a rta fel. D e a h a la v á n y , sze ré n y k e ív, a m e ly e t e fé n y m egalk oto tt, m ind m a g a sa b b ra és m ag a sa b b ra em el­ k e d e tt; az ív b ő l n a g y fé lk ö r lett, m ely elm osodó sz é lé v e l v é g r e a zen ith re hágott. E k k o r e fé lk ö r kö zp o n tjáb ó l, m ely épen a lá tó ­ h atárb a esett, sárg á s fé n y k e zd e tt lö velln i. É s ez m ár g y o rs a b b a n terjedt. Nem is érh ette e l m ég a zen ith et, a m ikor e red ete fo rrá sáb ó l m ár a rózsás, hajn ali p ír is bontakozn i kezdett. E z m ár v ilá g o s s á g vo lt. A z á rn y é k k e lle tle n ü l, lassan, de fo lyton osan h átrá lt az erdőszélről, a fá k k o r o n á ir ó l; — m ind b eljeb b és b eljeb b vo n u lt az erdő sűrűjébe. S midőn a fé n y e k fo rrá sá b ó l a s u g á re g y e n e s k ü llő k is k itö rtek , — s a v v a l a v ilá g o s s á g — és n y ilse b e ss é g g e l az ég b o lto n te r m e tte k : ek k o r az éj á rn y a i elp u sztu lta k, az o d v a k b a bújtak. R a g y o g a h ajn a l; rózsás szine b efu tja a minden séget. M inden ébren van. E k k o r a M ájus-birodalom le g sze b b tü n dére k ik e lt az erdő k r is tá ly tiszta fo rrá sá b ó l s m e g v itte az erdőn ek u ra parancsait. M ert ma a birodalom m e ga la p ítá sá n a k é v n a p ja van , s ez m indenkor h álaü n n ep lésn ek va n szen telve. E z le g o tt m eg is kezdődött.

— 61

—

A tü ndér sza v á ra szá rn y ra k e lt a r e g g e li sze llő s m egkon dította az erdő, a mező összes h a r a n g v i­ rág a it. E z e g y fe lsé g e s ö sszh an g v o lt. A cam p a n u lá k m ély en szóltak, a c o n v a llá ria csön getett. A m ájus-birodalm i v a llá s szent szaváh oz kép est, a v ir á g o k e g é sz se re g e a h aran gszóra a nap fe lé ford ítja k e ly h e it. E z a r e g g e li ima, a v ir á g o k k is miséje. A h álaü n n ep e b e v e ze té sé t azután a n a g y istentisztelet k ö v e tte . A szellő m a g a sa b b ra szállott, s b efu to tta a lom ­ bos fá k koron áit. E zeken a le v e le k ö sszesú gtak, s ez je la d á s v o lt az erdő én ek esein ek. M in t a M uezzin a m inaret p á rk á n y á ra , ú g y szállo tt fe l az én ek lő rig ó a le g m a g a sa b b b ü k k c s ú ­ csára s e lk e z d te : T ű — tű — tütü — tilio — tililio — tilililio , C zik — zik — tilio — titio lio — tű — tű ! Ez rig ó n y e lv e n v o lt é n e k e lv e , s k ö rü lb elü l ezt t e s z i: „ É b re d je te k h ív e k a m in denh ató, dicső term é­ szet tiszteletére, k in e k jó v o ltá b ó l á té ltü k a telet, m egértü k a szerelem s á lta la az é le t föltám a­ d ását \u E szót rö gtö n á tv e tte az erdő szélén á jta to sk o d ó a ra n y fe jü sárm án y és s á rm á n y n y e lv re fo rd ítv a to v á b b ad ta a b o k ro k és m ezők felé. É s ek k o r u g y a n e h álaim a so k — sok lü k tető m ad árszív et szólaltato tt m eg. A szív szava énekben tört k i ; le g b u zg ó b b a n a zo kn ál a k is m adarakn ál, a k ik m ég az em b erek n ek is iga zá n h ű ség eseik , m ert m indenkor m egosztják v e lő k a té l n yo m o rá t; nem ván d oroln ak — a fé sze k tájáh oz ra g a s z k o d v a télenn yá ro n díszei a v id é k e k n e k . S zó lt az én ek fent és alant. A b okorb an a kis S y lv i á k h a lk d ala h allszo ttr a v ö r ö s b e g y é csak a k k o r, a m ikor S y lv ia e lh a ll­ gatott.

F en n a m ag'asban, a m ezők fe le tt a p a csirta szólt. S zin te v e r s e n y t e m e lk e d v e dala ih le té v e l, m ár-m ár eltűn t a szem e lő l; de én eke azért le h a l­ latszott a fö ld r e : „Ó h de dicső, dicső K ik e le t, k i k e le t !!“ E za la tt benn az erdőben v ir á g á lla t és m inden k ellő k ép e n hozzájáru lt az ünnep díszéhez. A z A s p e r u la szo lg á lta tta a töm jént. Illa ta b e fu ­ totta a szik la o ltá rt és k ö rn y é k é t, hol a b ü szk e P te ris aqu ilin a stru cczto llszerü le v e le i k é p e zté k a fődíszt. A sebes víz-ér h abja a kő b e ütődött s fo ly to ­ nosan szórta a g y é m á n tc s e p p e k e t a T u ssila g o sö té t­ zöld, n a g y és öblös le v e le ire . S e cse p p e k b e n a nap su g a ra törött m eg, h o g y sz iv á rv á n y s z in e k b e n r a g y o g ­ hasson vissza a m in denségbe. S z ó v a l fö lsé g e se n szép e g y ünnep v o lt ez a ta v a szi h á lá lk o d á s ü n n ep el Sem m i gond, sem m i bú sem zavarta, k iv á lt a m ad ara k örömét. H iszen a fé szk e k készen v o lta k ; sőt n ém e ly ik b e n m ár tojást is m ele n g e te tt az a g o n ­ dos, h ű séges m adár an ya-szeretet. E zé rt az ünnepies h ála ad ás után já rta a cse ­ v e g é s és p a jk o sk o d á s is. A z a r a n y b e g y örökös jó k e d v é b e n k o ro n áb ó l k o ro n áb a szá llv a , b u jk á lv a b o lon dította a vá so tt ficzk ó k at, k ik to jást szedni jö tte k az e rd ő b e ; fo ly to n azt k iá lto tta n e k ik : K e lle d ió fiú — k elled ió fiú ? M ajd innen, m ajd onnan kiá lto tta . S a ficzkók, fö lfe lé b ám észko d va, k e re s té k a b o lo n d ító t; m entek, m entek a hang- után, m íg v é g r e a g y ö k é r b e b o to lv a orra b u k ta k , m ire az a ra n y b e g y , k iv á lt p e d ig a fe k e te rig ó , m ely a d o lg o t az a ljfá b ó l leste, e lk a c z a g ta m agát.

-

63

—

M íg itt ily e n e k fo ly ta k , az erd ő szél b okrain , e g y tü sk és g a la g o n y á n ott ült C ollurio úr, jó m a g ya rán a tövisszúró G ébics. T ö v is e k re fö lp e c zk e lt, v e rg ő d ő és k a p á ló d ó csere b o g a ra i között b olon dos fa rk c s ó v á lá s m ellett fo ly to n fo ly v á s t c s e tte g e te tt az úton e lvo n u ló sze­ kerek lo v a ira ; — n a g y ham isan n e v e tg é lt m agába, h o g y a lo v a k fü le ik e t h e g y e z g e tik s az ostor felé fo rd ítjá k , ettő l p e d ig fé lv e g y o rsa b b a n is lé p e ­ g etn e k . A bolondosán csú szkáló -m ászkáló K ü llő m eg a v v a l m ulatozott, h o g y a h e g y o ld a lo n le g e lé sző b irk á k r a fü tty e n g e te tt — — n a g y o n te tszett neki, h o g y a b ir k á k a fü tty re k a n y a ro d ta k a lom pos, m o­ g o r v a K u v a s z úr p e d ig m ajd feléje, m ajd a juhász fe lé nézett, n y ilv á n azt k é rd e zv e g a z d á já tó l lá ttá l m ár ily e n bolond m ad arat? H át m ég a M á t y á s ! H o g y a b e g y e jó l m eg v o lt szedve, h át b izo n y r k u ty a b a ja n e k i“ , A legh ó b o rto sab b , pajkos, c sin ta ­ lan d o lg o k ra v e t e m e d ik ; csu p a jó lé t m iatt szinte nem fé rt a bőrébe. F ü n ek-fán ak m in denek elő tt azt k ia b á lta , h o g y az ő n ev e „ M á ty á s “. T u d ja m ár ezt az erdő-m ező m inden m adara, tü c s k e -b o g a r a ; sőt m ég a v a k o n ­ d ok is, k i n a g y n é h a m égis csak k ib ú v ik a fö ld alól e g y kis s ü tk é r e z é s r e ; s h o g y m ár a v v a l az apró szem eivel a lig lá t az orrán túl, hát, ha m ár nem láth a tja, le g a lá b b h a llg a tja a v ilá g d o lgát. D e hát m it b á n ja azt o ly szem telen, öntelt ficzkó, m int a m ilye n M á ty á s uram ? No, m ikor m ár e le g e t k ia b ált, k ap ta m ag át s kezd te azt a híres m este rségét űzni, a m e ly é rt m ár ré g i, ig e n ré g i id ő k b en e g y púpos m eseiró isten ígazában k ip e lle n g é re zte . K e z d e tt p á v a to lla sk o d n i. E lő ször el a k a rta h itetni, h o g y ő e k e ta r g o n c z a ! N a g y b a n után ozta a k e n etlen k e r é k n y ik o r g á s á t ! H á t k in e v e tt é k ; m ert azt c s a k u g y a n m ég az a v i l á g ­ k e rü lő rem ete, a borz is tudja, h o g y az ek e targ o n cza nem n y ik o r o g a tö lg y fa k o ro n ájáb an , a hol b izo n y

—

64 —

csak a M a tyi bolondozott. N o, erre fo g ja m agát s vijjo g n i kezd ett, m int a s a s ; ijeszteni akart. B iz e v v e l is f e ls ü lt ; m ert m ég a n a p p al szu n d ik á ló b a g o ly is tudja, h o g y a sas nem a fa tetejéről v ij­ jo g ám, hanem a fe lh ő k tájáról, a h o v á a M á ty á s u rat k u rta szá rn y a b e zze g soha sem v iszi föl. E g y e t gon d olt h át s e g y s z e r re e ln y á v o g ta m agát, m int csak a va d m a csk a. E v v e l is m egjárta, m ert sen k isem h ed e ríte tt rá ; hiszen azt is m in denki tudja, h o g y a K a n d ú r úr n a p p al az o d v á b á n horkol. M iko r m ár látta , h o g y sem m ire sem m e g y e n , h át szin t v a llo tt, k ip o tty a n to tta : no, M á ty á s v a g y o k ! E rre aztán e lk a c z a g ta m ag á t az eg ész erdő. A czifra B an k a p e d ig , k i u g y a n a zo n a fán az o d ú b a tap asztott s nem épen jó sza g ú fé szk e k ö rü l fo rg o ló ­ dott, nem á llh a tta szó n élkü l, oda k iá lto tt M a ty i u ra m n a k : T u d — t ű k ! T u d — tű k ! S zá z szónak is e g y a v é g e : fö lsé g e s e g y nap v o lt b iz a ! \ M e g v o lt az ünnepe, öröm e, m u latság a, m indene í B izo n y m indene, m ég h iá n y a i s ! m ert hát n in cs tö k é le te ssé g széles e v ilá g b a n . A z ünnep fő é k e ssé g e elm aradt. A g g ó d o tt e m iatt titkon a rendező tü ndér és sok jó m ad árn ak a szive. A F ü lem ü le nem szó lt! m ég m in d ig k é se tt valah ol. K é s ő délután , a m ikor a pihenő k ö zeled ett, s m in denki e g y k ic s ik é t m ag á b a is k e zd e tt sz á lln i, b izo n y erd ő -b erek, fü-fa, tücsök-b ogár, p ele-m a d á r m ind azt k érd ezte e g y m á s tó l: hol leh et ? m iért k é s ­ h etett ? tán csak nem érte v a la m i baj ? hiszen a z id ei k ik e le t o ly a n szép, o lya n áld ott, h o g y M á ju s­ k ir á ly ő fe ls é g e m aga m o n d ta : régen v o lt enn él szebb, b iztosab b b e v o n u lá s o m ! M iért m aradh atott el épen a fü le m ü le ? í g y á llo tt ez a d o lo g a m ikor a nem es P in ­ ty ő k e épen h aza felé tartott. A n a g y tisztásró l jött, hol m egfalatozott.

— 65

—

R e p ü l, r e p ü l! É p en az ér m ellett sürüsködő fe k e te g y ü r ü — , k e c s k e r á g ó — és o sto rm é n yb o k ro k fe lett le b e g n e , a m ikor e g y s z e rre csak h a llja : P ü j — püj — p in ty ! —-------Á llj m e g á llj — — m egállj C sak — csak — c sa k — csa k — csak Itt! „Jaj a fü le m ü le ! E z ő !!“ E g y m erész k a n y a ro d á ssa l m enten le is eresz­ k e d e tt a P in ty ő k e , h o g y szív e m é ly é b ő l ü d vö zö lje a d a l k irá ly n é já t. A p in ty fö lk iá ltá sá t h a llo tta a H úrosrigó, k i épen az ér tiszta v izé b ő l id d o g á lt. N o enn ék sem k e l­ lett több E lk iá lto tta m a g á t : Itt — itt — a — fülem ü le vSies — setek — i d e -----Ide — i d e ! L e tt élet a fákon, bokrokon , fűben s m essze k i a r e k e tty é s ig ! V ö rö s b e g y ék, L é g y k a p ó é k , S y lv iá é k , a sok, m in denféle R ig ó é k , F itis z é k o ly sebesen és sürün c sa p ta k le a le v e g ő b ő l, m int csak a fu tó c s illa g o k n y á ri raja. M e g te lt a b o k o r a tisz te lg ő k s e r e g é v e l, h o g y c sa k ú g y h em zsegett b ele C supa örö m m eltelt arcz s m in d n yája k e re ste a b ü lb ü l-m a d a r a t; 1 k iv á lt p e d ig az ifja b b nem zedék, m e ly ta v a i szü letett és sohasem h allo tta a d a lk i­ rá ly n ő t. T erm észetesen is, m ert m ég le se h ám lott vo lt ró la a tojás héjjá, a m ikor a fü lem ü le sajá t n e v e lé s i gon djai m iatt m ár r é g e lh a llg a to tt v o lt én e­ k é v e l s nem is ig e n m utatko zott többé 1 B ü lb ü l, a fü lem ü le n eve p erzsa n y elv en . H erm ann Ottó : Úti rajzok és term észeti k ép ek .

5

— 66

—

Jaj, de az öröm ham ar eltűn t az arczokról, m ert h át a sze g é n y b ü lb ü l b izo n y csak oda v o l t ! M ódn élkül m eglátszo tt rajta az út fáradalm a. E g y s z e rű kön töse m eg v o lt v i s e lv e ; sőt m eg v o lt tép ászva, Csak a szem éből su g á rzo tt az öröm, a viszo n tlá tás öröm e „M i tö rtén t? irg a lm a s é g , mi is tö rté n h e te tt? “ E zt fe je z té k k i az arczok. C sak nézték, nézték. V é g r e is a F itisz, k i szintén ván d o r, c s a k h o g y nem m eg y e n o ly m esszire, m int a fü lem ü le — no,, de c s a k több ta p aszta lá st szerez, mint teszem azt, az örökkön itt élő sárm án y, v a g y a p in ty — h át ez. fe lta lá lta m ag'át s elk e zd te a kérd ezősködést. — Jaj d rá g a ! h át mi tö rté n t? — Jaj ked vesem , ne is k é r d e z z ! retten etes e g y utun k v o lt nekün k, s z e g é n y fü lem ü lék n ek ! E l is m ondom, csak h a g y ja to k m ég e g y k ic s ik é t pihenni,, m ert hiszen a lig b iro k lih egn i. N o h a g y tá k is. A z egész se re g szé p sé g e se n le k u c z o rg o tt a z á g a k ra . A fülem üle v a la h o g y a n le re p ü lt az ér szé­ lé r e ; iv o tt, m eg ism ét iv o t t; a sze g é n y eg észen el v o lt tik k a d v a . N a g y o n jó l esett n e k i ; szem látom ást üdült. Eg*y pár sím a b o g á r is ott m ászkált körü lötte, m e ly e t n y ilv á n az a jó isten ren d e lt oda, k i nem en ged i m eg, h o g y tudtán k ív ü l v a g y épen a k a ra ta ellen ére a le g k is e b b m adár is elpusztuljon. E ze k e t ham ar a b e g y é b e szedte, aztán o d aü lt a tö b b ie k közé s. elk ezd te történ etét m esélni, m ég p e d ig íg y e n : „T u d h a tjá to k m in d n yájan , m ár t. i. az ö r e g e b ­ bek, h o g y a m últ őszszel rendes időben k e ltü n k útra s szán dékun k v o lt a rendes ú takon eljutni a te n g e ­ rig. A z t is tu djátok, h o g y a őszi n a g y g y ű lé s e n e lh a tároztuk, h o g y elza rá n d o k o lu n k a L o d o ice a p á lm ák t á já ig ,1 a ván d o rm ad arak híres búcsújáró h e ly é i g ; azért is, h o g y áh itatosko d ju n k , m eg azért is, h o g y új csod ákat lássunk. 1 A sz éch elli sz ig etek ig A frik áb an .

—

67

—

Ú g y te rv e z tü k az utat, — h o gy m ár részletről is szóljak — h o g y le m e g y ü n k d rá g a D u n án k lig e ­ tein, le od áig, a hol a sivitó k a zá ri fe csk e m ár m inaréteken k ö l t ; onnan e g y e n e se n a n a g y h e g y e k n e k v á g u n k , h o g y elju th assun k az egész fö ld rész v á n ­ dorló én e k e se in e k le g k e d v e s e b b , le g sze n te b b h e ly é re , a rózsák v ö lg y é b e , hol elszo k tu k én ek eln i őszszel a b úcsúhym n uszt, m e ly íg y k e z d ő d ik : „Ó h te fö lsé g e s ró z sa v ö lg y A v ö lg y e k s z á z sz o rszé p e : K a z á n li k ! . . V iss z a jö v e t p e d ig el szoktu k zen gen i a ta va szi ü dvözlőh ym n u szt, ezt: „Ü d v ö z lé g y v ir á g o k k ir á ly n é ja !“ Innen indu lu nk a P arn asszu sz a lá ; innen el, el, a d d ig a fo k ig , a m elyen a k é k rig ó k utolsó fészk e á ll. O tt n a g y o t p ih en ve m egk ezd jü k a n a g y u tat, m ely az ős te n g e r h u llám ai fe le tt vezet, hol c sa k e lv é tv e a k a d e g y - e g y úszóháza az em b erek n ek, a m elyen m egp ih en h etü n k. T a rtu n k a szent fo ly ó to rk o la tá ig , m e ly m essze a p álm ák hazájában fak ad , ott a h o vá em ber-m adár m ég nem tudott eljutni. E rre m ajd a szent íb is z t ő l1 kérü n k tan ácsot és utasítást. í g y v o lt ez m egta n á csk o zva és elh atáro zva. Jaj, de m adár tervez, isten v é g e z ! E lju to ttu n k szerencsésen a m in arétig. O tt az A r a n y b e g y e k , k ik ko ráb b an szo k ta k indu ln i, e zré v e l v o lta k ö sszezsú folva s a v v a l a h ír­ rel fo g a d ta k , h o g y a te rv e z e tt úton nem leh et to v á b b m enni, teljes le h e te tle n s é g ! A kazári fecsk e e lb e­ szélte n ek ik , h o g y az elm ú lt n yáro n a rra az á ld o tt népre, m ely a rózsák v ö lg y é b e n lak o zik , s m ely n ek szent k ö n y v e tiltja a m ad arak m egb án tását, erre a népre, azokról a tá ja k ró l, a hol az átko zo tt fojto­ 1 íb is z , eg y afrikai madár ; a gázlók közé tartozik . E g y p ó m ­ ban szen tn ek tattják .

5*

-^68

—

gató, a kerecsen só lyo m is él és g y ilk o l — e g y isten ­ telen em berh ad rontott, m e ly n e k se szent k ö n y v e , . se szent é r z e lm e ; m ely m indent irt, g y ilk o l a mi é l ; az isten m inden á lla tjá t üldözi, m inden v ir á g á t le ta ­ possa. 1 A z t m ondta a ka zá ri fecske, h o g y m ég le g jo b b b a rátain kat, a r ó z s a v ö lg y i jó nép kis g y e r m e k e it is öldösték, s h o g y a v ö lg y ró zsáin ak v é g e , v é g e , vége! N em b írtu k elh in n i! H iszen az teljes le h e te tle n n e k látszott, h o g y a nekünk o ly jó ságo s é g ne sújtsa le g h a ra g o sa b b v i l­ lá m á v a l azt a szö rn yeteget, m e ly m inden népet, s minden jót le g y ilk o l, le g á zo l A z A ran yb egyek elh atáro zták , h o g y to v á b b k ö v e tik a D unát s n a p k e le t felé ta r tv a az ott hűl- lám zó ten geren ig y e k e z n e k átjutni. E l is m entek. M i azt határoztu k, h o g y m égis m e g k ísé rtjü k a r ó z sa v ö lg y e t viszo n tláth atn i. H isz fülem üle e m lé k e ­ zet óta nem v o lt eset rá, h o g y e lk e rü ltü k volna. Jaj k ed veseim , m ilyen p ró b á lk o zá s v o lt e z!! E lk e zd tü k a rep ü lést h ajn alhasadtakor. M ég ki sem h ajnalodott, m ár b orzasztókat láttunk! A hol azelő tt k e d v e s em b e rfé szk e k fe h é rle tte k , ott most o lya n fe k e te fo lto k v o lta k , m int itt a mi erdőn kb en a szén ég ető k tű zh e lye . A h o vá csak néztünk, m indenütt a g a z fa rk a s ó lálk o d o tt. És m ennyi! E lju to ttu n k e g y h e ly re , honnan iszon yato s lárm a h an gzo tt: barna, fak ó , fe k e te szárnyú, fe h é r dögészk e se ly ü k , va rja k , h o lló k e zré v e l c z iv a k o d ta k a p ré ­ dán. É s m ilyen p r é d á n ! É p en azok az e m b e r e k : férfiak, asszon yok, g y e r ­ m ekek, k ik sohasem b á n ta n a k m inket, ott fe k ü d te k a földön, fe ls z a g g a to tt m ellel — óh ir t ó z a t ! F u ld o k o ln i kezd tün k, m ert iszonyatos, fojtó le tt a le v e g ő . 1 V o n a tk o zá s B alk án -félszigeten .

az

1877— 78-ik

évi

orosz-török

háborúra

a

—

69

—

F e l ! f e l ! k iá lto tt ö re g vezető n k. E m elk ed tü n k . M ind h iá b a ! A h alá l szag a tán a fe lh ő k ig terjed t, h o g y az hírt adjon az ig a z s á g istenének. V iss z a ! h an gzo tt e k k o r a ve zé r szava. M e g fo rd u ltu n k s le se szállo ttu n k többé, csak abban a D u n aligetb en , a m e ly b ő l pár ó rá v a l azelőtt elin dultu n k. „N o, mi lesz m o st?“ E z a k é rd é s le b e g e tt m inden csőrön. Jött a k a z á ri fecsk e, s m e g p illa n tv a p ih eg ő tö m egü n k et, m ár m essziről k iá lto tta : u g y -e m ondtam ! E lb e szé lte , h o g y ő, k in e k k ö n n yű a fe lh ő k ig felem elk e d n i, elrö p ü lt a n a g y h e g y e k ig s látta , h o g y azon a szoroson, a hol á t szo ktu n k k eln i, ez idén az isten n ek semm i m ad ara sem ju th a t át, m ert ott azok a gon oszo k a csúcsokon n a g y fé sz k e k e t h á n y ta k , a m e ly e k b ő l m en n yd örö gn ek, v illá m la n a k s o ly m enny­ k ö v e k e t h án yn ak , a m e ly e k nem csak h asíta n a k , hanem ro m b o lva m indent feld ö n ten ek — em bert, fát, m in d e n t; m indent fe lp e rzse ln e k , erdőt, falut, de m in d e n t! O tt ta n a k o d tu n k mi aztán. M enni k e lle tt, m ert a le v e g ő hült és h ü lt s nincs m aradásun k, ha éln i a k a ru n k — a h id e g h a lá ­ los e lle n sé g ü n k A z A r a n y b e g y e k után nem a k a rtu n k m en n ir m ert a k a zá ri fe csk e ú g y gon dolkozott, h o g y a rra is baj van , s ha el is é r ik azt a fe k e te ten g e rt, k i ­ k a p n a k a vih a rtó l, m e ly ott ig e n eszeveszett, dulófuló e g y szö rn yeteg. U tó v é g r e is v e zé rfü le m ü lé n k szav a döntött, k i e g y k o r e lté v e d t n y ű g ö t felé, te n g e rh e z jutott, s enn ek a p a rtjá t k ö v e tv e szintén a P arn asszuszh oz ért, innen to v á b b , az íb is z b iro d a lm á b a p e d ig m ár a rendes úton ju to tt el. N y ű g ö t fe lé té rtü n k teh át. E g y d a ra b ig szép tájakon h a la d tu n k ; azután k o p á r szik lá so k b a k erü ltü n k . E g y h itvá n y v is k ó táján törp e b o kro ko n p ih e n ve , e g y p á p ista v a rjú sza­ v á t h allo ttu k , m indig azt is m é te lte :

—

70 —

K a r s z t — k a rszt — k a r s z t ! Innen d é lfe lé vitt u tu n k s m e g k a p tu k a te n ­ gert. Jaj beh sze g é n y tájakon h aladtu nk. N o ; d e h elyen -k ö zö n csak a k a d tu n k szép h e ly e k r e is. Cziprus, Laurus, R o zm a rin g , G rán átalm a, L eá n d e r sű rű ség e k szá llá st s é te lt ad tak. T o v á b b - to v áb b ju tv a m ár e lg y ö n y ö rk ö d tü n k az e z e rv irá g ú A g a v e pom p áján; sőt e g y - e g y — p álm áb an is, m ely, iga z, h o g y tö rp e vo lt, de azért m égis c sa k p álm a volt. E g y h e ly e n ta lá lk o ztu n k e g y ütött-kopott k é k r ig ó v a l; m ely elm esélte n ekün k, h o g y so k á ig szen­ v ed e tt e g y szűk, rácsos börtönben s épen e lsza b a ­ dult. E z m ondta nekün k, h o g y ez a s z e g é n y ország D alm áczia, s h o g y d é lk e le tre k e ll m ennünk, ha a P arn asszu st e la k a rju k érni. S o k b ajjal azután el is értü k. B e z ze g nem v o lt ott n a g y m a d á rg y ű lé s, mint m ás é v e k b e n ; m ert h át a vá n d o ro k nem jö h e ttek a rendes úton, elszé le d te k k i erre, k i arra. Jól m egp ih en ve k iv o n u ltu n k a fokra; s a v e zé r e g y jelző fü tty é re n ek i eredtü n k a n a g y ú tn a k ; le b e g tü n k az örök te n g e r felett. M inden ki h allg a to tt, m ert g a zd á lk o d n i k e lle tt a lé le k ze tte l. S en kisem szelesk ed ett, m ert ta k a ré k o s ­ kodni k e lle tt az erővel. M in den ki m egem lék ezett a b ü k k i ifjú fülem ü­ léről; k i sze le sk e d e tt s lezu h an va, a te n g e rb e esett, hol e g y szörnyű czáp a b ek a p ta . R e p ü ltü n k n a p le n y u g v á stó l h ajn alh asad táig. S z e ­ ren csére jó szél fújt. A h u llám o k csöndesen em el­ k e d tek , jö ttek ; m e n te k ; e g y csepp habtaraj sem l á t ­ szott rajtok; s ez jó v o lt íg y . T a lá lk o ztu n k h ófeh ér S irá ly o k k a l; k ik b ek a la n ­ dozzák a te n g e r eg ész m in denségét. K ö n n y ű n e k i k ! Ú szó lá b a ik van n ak; — ha b eleu n n ak a rep ü lésb e, a v ízre b o csá tk o zva , a h u llám ok sietn ek s z o l g á l t ­ j u k r a ; fe lv e tik az e le d e lt a te n g e r m é ly sé g e s méhéből. E ste fe lé a g y ö n g é b b e k lih eg n i k e z d te k ; a fá ­ r a d ts á g m ár-m ár erőt v e tt ra jto k ; a vezér s mi erő­

—

71 —

se b b e k , k ik az utat már több ízben m egtettük, m ár a g g ó d n i kezdtünk. No, de a m adarak jó' isten e gondoskodott s k ü ld ö tt arra e g y úszó em berh ázat 1 Három kopasz fa 2 m eredezett rajta, a középső a le gm ag a sab b volt. E zeken k e re sztá g a k v o lta k o d a k ö tve s minden o ld a l­ r ó l a csúcsig fe lfu to tta k m indenféle ú rsza la g o k v a g y mik. P ih e n n i! ez v o lt a jelszó. No, vo lt is b u zg ó ság a lebocsátkozásban . N ém ely ta p aszta la tlan fülem üle o ly ü g y e tle n ü l p róbált le te ­ lep ed n i, h o g y b izo n y le p o ttya n t. D e ez nem baj, m ert az úszó h ázak lak ó i sohasem b án tják a pihenő m ad arat. E g y darab idő m ú lva ism ét indultunk s későn, éjn ek idején, elértü k a szent fo ly ó , a N ilu s to rk o ­ latát. F ö ld ! föld ! In k á b b hullottunk, mint szálltu n k lefele, s a puszta földre érve, k ik i m ozdulatlanúl ott f e k ü d t ; szinte od avo ltu n k a n a g y fára d tsá g m iatt.“ Itt a fülem üle k issé m egpihent, ism ét az ér p a rtjá ra szállott, ivo tt, m eg ism ét ivott. A z a la tt e g y ifjú p in ty elkezdte. — A n y á m ! mi az a te n g e r? — Jaj, kis buksim ! hát tudhatom én azt? hisz én se látta m ; de az a ra n y b e g y e g y sz e r azt mondta, h o g y víz, de o lyan víz, a m e ly n e k se v é g e , se h ossza! — D e m ár, h o g y ne le n n e ! hiszen a fülem üle azt m ondta, h o g y átju tottak rajta. — No, ezt már m agam sem értem ! T án v a la m i fiók ten g er v o l t ; m ert h át láto d a vízeret, az kicsi, s látod a D unát, az n a g y . . E lh a llg a tta k , mert a fülem üle ism ét a h e ly é re ült, s a fe k e te rig ó azt m o n d o tta : „Csit — csitt csitt fe c s e g ő k !“ 1 H ajót. — 2 Á rb o cz.

—

72

-

A fülem ü le fo ly ta tta elbeszélését. „E lh e v e rtü n k azon a p uszta földön s noha k e ­ m én y alj vo lt, m égis v é g te le n ü l jó l esett. O h ! m ert az a fö ld a b izto ssá g fö ld je v o ltr ú g y is, h o g y m egm entett a te n g e r szeszélyeitő l, úgyis,, h o g y az a h e ly , a hol led ü ltü n k, a szent fo ly ó to r ­ k o la tá n a k szigete vo lt, h o v a a g az S a k á l el nem ju th atott. V é g té r e m eg virrad t. A rózsaszárn yú F la m in g ó k e lh a g y tá k a száraz­ földet, hol m egh áltak. É p e n szig e tü n k p a rtja ira te le ­ p ed tek , h o g y k a p a o rru k k a l k ih a lá szszá k a r e g g e li falatot. L á tv a , h o g y ők honnan jö tte k , tu d va , h o g y h á ló h e ly e ik e t sű rű ség ek k é p e zik , mi a rra felé in ­ dultunk. É d esvizü ta v a k m ellék ére jutottun k. Ittu n k . A z u tá n fe lk e re stü k a T am arisku sok at. L ak m ároztu n k. K é p ze lh e tite k , h o g y a n bám ult az ifjú nem zedék, m ely először tette m eg az útat. M inden új v o lt előtte. A bohók m in dig az O puntia sű rű ség éb e v á g y ­ ta k , h ol u g y a n m e g já rtá k vo ln a a sok éles tü sk ék k e l. N o, v o lt is baj ve lő k . A ta v a k tá já ra visszatérv e, fe lta lá ltu k a szent íb is z e k S ejkjét. Ism erte azt m ár a n a g y a p á m is, o lyan öreg. Jól nek ikop aszo d o tt arczú, n ag ytu d o m án yo s ö re g úr, k i tudja a N ilu s-tájak m inden csinját-binját, m indenütt bátran jár-kel, m ert fa já t az em berek m ár a k k o r is szentté a v a ttá k , a m ikor m ég Izisz és O zirisz isten ek u ra lk o d ta k a fö ld ö n ; az p e d ig régen , igen ré g e n volt, a n n yira régen , h o g y — a m int ezt n ek ü n k e g y s z e r e g y a fo g s á g b ó l m egszökött igen tudós p a p a g á ly elbeszélte — h o g y h át a k k o r a L ibanon le g v é n e b b czédrusa ősapjának a tized ik szépapja talán épen csak csirázott. V ezé rfü le m ü lé n k tiszte lg e tt az ö regn él s m eg­ b eszélte v e le a L odoiczea dolgot. A z ö re g k in e v e tte , m ert h át az a Lodoiczapálm a a te n g e rb e n nő, s rajta a G riffm ad ár fészk e.

— 73

—

V a n ott b ú csú ; de történetesen a G riffm adárbúcsú, h o va fü lem ü lén ek — még- ha különben oda juth atn a is — rossz tá rsa sá ga s baja a k a d n a. A m adárbúcsú, szólt a S e jk , a B orasszus-p álm ák alatt, m essze A e tio p iá b a n van, ott, a hol a n ap su gár ú g y szúr, mint a rózsatövis, s a hol o ly fek ete em be­ rek la k n a k , a m e ly ek h ez kép est a mi szén égetőn k va ló sá g o s feh ér h attyú. O d a m e g m ag y ará zta az útat. K ö v e tn i k e ll a N ílu st fö lfe lé ; m indig ü g y e ln i a L o tu sz-v irá g ra , mint k a la u z ra ; ez elve ze t a S z y k o morusz fo k ig, azután a n a g y ta v a k ig , a m elyek b en a N ilus tü ndérei fü rd en ek Innen e g y más fo lyóh oz lehet eljutni, m ely a v é g é n n y u g o tra fordul, s az O czeán ba szakad. E fo ly ó m entének d erek án va n a B orasszus b ú csú járó h ely, m e ly e t eltéveszten i nem lehet, m ert a benszülött m ad arak v ilá g a mind od a­ ván d orol. Itt feh ér em ber nem járt, de sohasem. N o m egköszön tük az íb is z e k S e jk jén ek szív e s­ sé g é t s indultunk. Ü d vö zö ltü k a P h ő n ix-p álm ák h azá ját; lá ttu k azokat a csúcsos h e g y e k e t, a m e ly e k rő l a S e jk azt m ondta, h o g y régi, igen ré g i id őkben em berek hor­ dozták ö s s z e ; azután tarto ttu k a N ilus p artját továbbtovább. Jaj ked veseim , tíz nap ig is b eszélhetnék, m íg elbeszélném n ek tek, mi m indent láttu n k mi e hosszú hosszú utón. H án yszo r cso dálkoztok ti itt a S e r e g é ly úr m erészségén , ha fe lü l az ökör h átára v a g y épen a szarva közé, h o g y m ég ott is szedegessen — hisz ti tu d játok m it ! D e hát mi ez a H y á sz úrhoz kép est, k i szintén csak akkora, mint a S e r e g é ly — c sa k h o g y e g y k ic sik é t hosszabb láb ú , — de a k i azután a K ro k o d ilu s fejére is ráül — nem e l é g ! a K ro k o d ilu s szájába b ú v ik s p iszk álja azokat a rettenetes fo ga k a t, a m e ly e k közül e g y is akkora^ mint itt az eg ész F itisz barátu nk, s annyi, mint az erdő fá ja !“ — H át mi az a „ K r o k o d ilu s ? “ veté közbe a kis pinty.

—

74

—

„Ig a z, ti azt nem tu djátok. No, az szakasztott o ly a n form ájú, m int a mi itten i jó ism erősünk, a kis g y í k ; de teste v a n ak k o ra , m int ott az a ledön tött sudár tu — V o lt erre szörn yü köd és. A fü lem ü le f o ly ­ ta tta : „ E v v e l m e g ism e rk e d tü n k ; ig e n szelíd, jám b or e g y m adár, senki sem keresn é benne azt a va k m e rő ­ s é g e t ; m aga m ondta, h o g y r e n d e lte té s e ; isten ú g y a k a r ja ! T i cso d álk o zn i szo k ta to k K ü llő b arátu n k, v a g y ép en az e v e t m ászkálásán . D e mi az a M ajm okhoz kép est, m e ly e k ott k o m éd iázn ak! C sodásnál cso d ásab b d o lg o k a t lá tv a , v é g re a S zyk o m o ru so k h o z értün k, hol p ihen őt tarto ttu n k, s a za rá n d o k o k n a g y s e r e g é v e l talá lk o ztu n k . R ikitó szín ü , czifra n é p sé g v o lt a z ; b üszke, le ­ néző a m a g a v is e le te ; reán k a lig h e d erítettek . É s az é n e k ö k !? Jaj k ed veseim , ahhoz k ép est m ég a M á tyá s úr rik k a n tá sa — lárm ája is csu p a szym fón ia. M ik o r mi kezd tü n k reá, e g y s z e rre c s a k e lh a ll­ g a tta k , fig y e lte k ; aztán k ö rü lfo g ta k , aztán d icsértek, aztán b a rá tsá g o sa k le tte k , aztán e g y ü tt m entünk, s m inden jó l volt. E g y á lta lá b a n jó é n e k k e l az egész v ilá g o t be leh et u tazn i; az m indenütt b a rá to t szerez. R ö p ü ltü n k aztán seregestü l. A z új ism erősök azt m ondták, h o g y az a m ásik fo ly ó , a m e ly rő l az íb is z S e jk b eszélt, a K o n g ó . S o k á ra értü n k o d a ; de csak elértü n k v a la h o g y . A búcsújáró h e ly e g y B orasszus p álm aerdő k e llő közep én fak ad ó k ris tá ly forrás. A napot fö lk e lté b e n és le n y u g v á s á b a n d icsérte m illió m ad árzarán d ok éneke, im ája D élb en , a m ikor a nap ép en az é g b o lt k e llő közep én á llo tt s tüzes s u g a ra k a t lö ve lt, m eg v o n u l­ tu nk a le v e le k á rn yé k á b a n , s e g y ily a lk alom m al b eszélte el n ek ü n k e g y benn szülött p a p a g áj, h o g y e v id é k le g n a g y o b b s le g ú ja b b esem én ye az, h o g y e g y feh ér em ber is ide v e tő d ö tt vo lt, ki sok m ad arat

—

75

—

p u sztíto tt el. sok p a p a g á jt fo go tt, kö ztü k e g y J a k ó t is. E z v a la h o g y a n e lm e n e k ü lt; de azóta is m in dig azt k ia b á lja : „ S ta n le y fór e v e r ! “ A fo gsá g b a n tan u lta. H e te k te lte k el íg y im ád ság, b eszélgetés, evésiv á s között, a mint az m inden búcsún szokás, m íg v é g r e ism ét g y o rs a b b a n k e zd ett lü k tetn i szívünk. H azán k , fészk ü n k tája ju to tt eszünkbe. R á n k nehezedett a h o n v á g y , ú g y , h o g y m ár a lig g y ő z tü k vá rn i a v e z é r intő s z a v á t : „h aza ! haza lu E g y szép e stv e azután kászo ló d tu n k s m enten fe l is k e r e k e d tü n k ; azért estve, m ert n ap p al a n a g y h őség m iatt vá n d o ro ln i sem lehet. Jól is ment m inden A S zyk o m o ro k b an n a g y o b b pihenőt ta r to ttu n k ; ü d vö zö ltü k a m erész H ya sz urat, elbú csú ztun k a L o tuszoktól, k ik a b ihari születésü fü le m ü lé k n e k á ta d tá k le g s z ív e s e b b ü d vö zle tü k e t a m a g y a r L ótuszok s z á m á ra ; tiszte lk e d tü n k az íb is z S e jk n él, m egk ö szö n ve szíves ú tm u tatását s pár nap m ú lva m ár az örök te n g e r h ab jai fe le tt le b e g tü n k . A h o n v á g y n a g y - n a g y ösztönző, m e ly m ég a v e zé re k eszét is m egzavarja, a mi vezérü n k ét is m eg­ z a v a rta . N em jó l v á la szto tta m eg az á tk e lé s idejét. M ajd m eg is j á r t u k ! M iko r m ár a n n y ira vo ltu n k, h o g y visszatérn i nem leh etett e g y s z e rre c sa k sötét fe lle g e k v á g ta tta k az ég b o lto n v é g ig . E g y szélroham eléb b v é g ig sep ert a ten g eren ú g y , h o g y az a re n g e te g víz m egborzadt, utóbb fe l­ riasztotta a szun nyad ó h abokat, m e ly e k , n a g y m orajt c sa p v a , eg ym á s ellen tám ad tak , h o g y csa k ú g y ta j­ ték zo tt b e lé a h arag o s tarajuk. A z é g m egzendült. A v illá m o k lecsa p d o sta k a hullám okba. É g , víz, m inden m ozgott, üvöltött. S e h áb o rg ás kö zep ette ott v e rg ő d ö tt istenadta g y e n g e seregü n k ! N em röp ültün k a m ag'unk szá r­ n yán ; v itt, e lra g ad o tt, h án yt-ve te tt a h arag o s e g e k felb őszü lt v ih a ra , forgószele.

-

76 —

E lfo g o tt az irtózat, a k é ts é g b e e s é s ! A g y e n g é b ­ b e k e t letip o rta a szélroham , eltem ette a hullám . A v e zé r k iá lt o t t : szorosan e g y ü v é !! S z a v á t e lk a p ta a v i h a r ; n ek ü n k m ár c sa k az ösztön v o lt vezérü n k, a m ad arak k e g y e lm e s isten e bizodalm unk. A m ikor m ár-m ár a h alá l to rkáb an v é ltü k m a­ gun kat, m e g k ö n y ö rü lt az isten. U tu n k b a v e te tt e g y úszó em berh ázat, o lya t, a m inőt m ég soha sem láttu n k . F e h é r v o lt; három ó riási kop asz fa m ered ezett rajta, odakötött hatalm as k e r e s z tá g a k k a l e llá tv a . A z o n k iv ü l m ég e g y fe k e te sudár állo tt ott, m e ly csak ú g y o k á d ta a fe k e te , fojtószagú felhőt. A ház o ld a lá n k é t sorban is n a g y ly u k a k tá to n g ta k . A z eg ész a lk o tm á n y o ly n y u g o d ta n h alad t a h á b o rg ó h u llám ok közt, m intha épen semm i sem történ t volna. M á r p e d ig a h u llám o k é p e n ség esen d ü h ö n g tek ellen e, csa p k o d tá k o ld alait, n é m e ly ik épen a p erém ig k ú szo tt fe l; de b izo n y v issz a h a n y á tlő tt. „ L e ! l e !“ E zt ú g y k iá lto tta v e z é rü n k , h o gy m egh allo ttu k. Iszon yú erőfeszítéssel v a la h o g y a n a h ázra v e te ttü k m ag u n k a t s m entve voltu nk. N em b á n to tt senki sem , sőt m eglátszott az em bereken a szánalom és részvét. A vih a r e g y kó b o r s ir á ly t is k ifá ra s z to tt; az is k ö zén k ült, s ettő l tu dtu k m eg, h o g y az e g y o ly n ép n ek a hadihajója, a m ely m iatt a m últ őszszel el k e lle tt térnü nk a rendes útról. H á l’ is te n n e k !! O tt alu dtu nk, s a m ikor r e g g e l fe lé a v ih a r elm últ, h á lá v a l szív ü n k b e n h a g y tu k el a m en edék­ h elyet. A v e z é r szám b avett. E lsírta m ag á t k eservesen , m ert sok pusztu lt el k ö z ü lü n k ! A n y á m , testvérem is o d a v e s z e tt! \u Itt e lh a llg a to tt a sz e g é n y fülem ü le s n a g y b ú sa n leh o rg aszto tta fejét. A h a llg a tó m ad ársereg szív ét is e lfo g ta a fájdalom . O ly a n csend u ralk o d o tt, h o g y az

—

77

—

é r fe le tt tán czo ló szú n yo g o k d o n gá sá t is tisztán k i le h e te tt venni. E z e g y jó d a ra b ig tarto tt í g y ; de v é g r e csak e n g e d e tt a bú, s a fü lem ü le fo ly ta tta tö r té n e té t: „ E lin d u ltu n k s h am ar e lé rtü k a k é k r ig ó k fo k á t k is pihenő után p e d ig a P arn asszus tö v é t, hol el k e lle tt dönteni az út to v á b b i irá n yá t. P ih en ő n k itt is vo lt, s ham ar elhatároztuk. M in d n yájan v á g y tu n k k e d v e s b úcsújáró h e ­ ly ü n k re , a k a za n lik i ró zsá k v ö lg y é b e , h o g y n ecsak a v ir á g o k k irá ly n é já t ü d vözöljü k, hanem h álá t adjun k az é g n e k m egm en ekülésü n kért. M entünk, rep ü ltü n k G ö rö g o rszá g o n v é g ig , m ind fe lje b b és feljeb b , E lk a n y a ro d tu n k R u m é liá b a . O tt n a g y rém ület, bú és szom orú ság v o lt a m ad arak között. M iért ? M ert a g y ilk o ló szerecsenn ép g y ő zö tt s m ár a m á rv á n y te n g e rb e n ita tta lo va it. Id á ig m indent le g y ilk o lt, fö lp e rz se lt; m ég azt a szerén y b o k ro t is, a m e ly b e a m adár a fé szk é t r a k ja ! A z t k é rd e ztü k a S a x ic o lá tó l, m ely rö g rő l-rö g re szállin g ó zo tt és seholsem ta lá lta h e ly é t : nem tudja-e, mi történ t a ró zsák v ö lg y é v e l? „ V é g e — v é g e — v é g e ! !“ E g y e b e t nem tu dott mondani. H ittü k is, nem is. A v á g y erősebb v o lt h itün k­ nél, s í g y nekim entünk a n a g y b izo n ytalan ság n a k . O h édeseim ; mit k e lle tt látn u n k ? I ! M in él in k á b b k ö zeled tü n k a n a g y h e g y s é g h e z — a B alk á n h o z, annál irtó zato sab b v o lt a rom bolás ! R o m , c s o n tv á z ; friss h u llá k o n a lakm ározó dög észek , va rja k , h o lló k e z re i; a fa rk a so k á lta l szerteh u rczo lt em b ertestek r é s z e i! Ib o ly a , H a ra n g v irá g , írisz, K ik ir ic s k i se tu d ­ ta k bújni, m ert m inden ta lp a la tn y i té rt a lo v a k v é rb e áztatott p a tái le g á z o lta k ! E l-el in n e n ! csa k ezt le h e te tt h allan i von uló csap atain kb an .

— 78

—

D rin á p o ly lig e te ib e n m eg sem n y u g o d tu n k . E rőn k v é g ső m eg fe szíté sé v e l a rózsák v ö lg y é n e k K a z á n lik n a k vá g tu n k . H o g y a sz ö rn y ű s é g e k szö rn yű sé gé t s z e m lé ljü k !! Irg alo m istene, m ily lá tv á n y v o lt e z ! N em v iríto tt itt e g y rózsa sem — — — csak e g y , e g y e t le n e g y : a vérző rózsa, a h alálo s s e b !! Em ber-, m ad árfészek m indenestül h am u vá, p o rrá é g e tv e ; a ró zsák tö v e stő l k iir tv a E lfo g o tt a b o rza d á s; m ajd eszem et vesztettem . Oh h itv á n y lé n y , ki azt m ered á llítan i, h o g y az a jóságos isten saját k ép ére terem tett — — és ily e t m ív e ls z ! E lá tk o z la k — — — !! N em láttam , nem h allo ttam én ezentúl sem ­ mit, se rokont, se e llen ség et, csak ro h an va to v á b b repültem . M eg sem állo ttam töb b é, s csak itt, ősi fészk ü n k táján eszm éltem föl. M ost hát tu d h atjáto k, m iért v a g y o k k im erü lv e, m iért v a g y o k szomorú, m iért v a g y o k ü tött-kopott, m iért m aradtam el az ü n n ep élyrő l, és — m iért m on­ dom : b o ld o go k , a k ik nem vá n d o ro ln a k , ha nem k é n y te le n e k v e l e !“ E v v e l a s ze g é n y fülem ü le e lv é g e z te történetét, s e lk é p ze lh e tn i a b o rza d á lyt, m e ly az eg ész h a llg a tó m ad ársereget m e grá zk ó d tatta . S en k in e k sem v o lt e g y á rv a szava s e m ; m ind leh o rg aszto tta f e jé t ; a m ad arak szív e m egindult. *

*

*

A nap lehajlott. A k ris tá ly fo rrá sb ó l k ik e lt a tündér és kiosztotta a p aran cso kat. A z esti fuvalom fe lk e lt, v é g ig s u h a n t a h a r a n g ­ virá g o k o n , s e zek h alkan m egszó laltak . A v ir á g o k serege, m e ly ig a z i v ir á g á h íta tta l k e lettő l n y u g o tig kísé rte az é le te t árasztó c silla g za ­ tot s le sem v e tte róla n y ito tt k e ly h é t, most m ár n y u g a lo m ra k e zd e tt térn i.

—

79

—

A k e ly h e k bezárkóztak, a fe je k lehajoltak. E z a v ir á g o k „ A v e regin a c o e liu-je vo lt. A fuvalom m egrezzen tette a b o k ro k le v e le it, s fá k koron áit, s a le v e le k ism ét összesú gtak. A z én eklő rig ó fe lszá llo tt a b ü k k csú csára a m élázó d a lla l b ú csú ztatta el a napot. É s az a nap m ár-m ár érintette a látóh atárt. T á n y é rja m egnőtt, tüzes le tt ; tü zével izzó vá tette a fe lle g szélét, m ég egész töm egét át- m eg á t­ járta a v v a l a m eleg, szép ib o lyaszín n el, a m e ly ly e l a lé n y e k szeme, le lk e sohasem tud b eteln i, m e ly e t csodál, imád. E k k o r a nap lem erült. É g b o lt, felh ő mind h a lv á n y a b b a n s h a lv á n y a b ­ ban ég te k . A z erdő m élyéb ő l, b a rlan gjá b ó l, o d v aib ó l k i­ b ú jta k az á rn y a k s lassan kén t m indent b e v o n ta k , m indent eltak artak. É s épen ek k o r h an gzo tt el a rig ó h ym n u szán ak utolsó szólam a i s : T ililió -tű -tü !------E g y pár p e rczig m ég h allatszott e g y h alk cse­ v e g é s : a fészk eik h ez, a lv ó h e ly e ik h e z siető m ad arak b ú csú ztak el e g y m á stó l s m indnyájan a s ze g é n y fülem ü létől. A zu tá n csöndes le tt az erdő. D e csak e g y kis id eig . A czellen g ő kis m adarak, k ik nem k a p ta k p á rt, e g y ágon h á lta k ; e g y sorba s jó l összeszorultak. E g y vén, tap asztalt ö z v e g y p in ty ü g y e lt rájo k , tartotta fenn a rendet. E z a kis kom pánia m ég soká z a v a rg a tta a csendet. — P in ty m e s te r ! — íg y n e v e zté k az ö re g et — h át mi az az Izisz és O zirisz? k érd i az ostoba k is lé g y k a p ó — Jaj te bohó, h át nem tudod, h o g y k is z o lg á lt isten. — H át az isten is k is z o lg á l? — F o g d be m ár azt a c sa csk a cső rö d et s aludj.

— 80 A

lé g y k a p ó

h irtelen

— a

szárn y a a lá d u g ta

a

fejét. E k k o r e lk ezd te e g y czin e ge , ki fa rk a árán csak aznap szökött m eg a fo g sá g b ó l, a m e ly b e ú g y k erü lt volt, h o g y őszszel a v v a l az ő g y ö n y ö r ű sé g e s k ív á n ­ c s is á g á v a l b e le k e rü lt a gonosz fiúk b o d za csa p d á já b a . — M e s te r ! mi az a Jákó ? — H át p a p a g á j! — M essze va n id e K a z a n lik ? — B izo n y m e ss z e ! — H át H ya sz úr tud fü ty ö ln i ? — H a llg a ss m ár te lo csfecs — h át m it tu ­ dom é n ! — M e s te r ! — e lk e zd te a F itisz — ez a C zin ege m in d ig fészk elő d ik . — F éko m a d ta ! h át nem h a llg a tto k el tüstént, hisz’ itt m ár aludni sem leh et — m indjárt itt h a g y la k b en n eteket. N o ennél sem k e lle tt e g y é b . — M ester úr! k e d v e s m e s te r ! édes b á c s i ! n a g y ­ ságos P in ty ú r ! ne h a g y jo n itt, hiszen jó k leszü n k m ár! szépen k érjü k , m arad jo n !! M ind e g y s z e rre b eszélt, szinte n a g y zaj le tt b előle. — No, de ezt m ár az ö rd ö g sem á llja k i — m egyek! A z ö reg m ár fe l is em elked ett, h irtelen ü l ren d b e is rá zta a szárn yát, — a ko m p án ia épen e g y új k ö n y ö rg é sre ta rto tta csőrét, a m időn e g y s z e rre c s a k v iszh a n g z ik az erdő. B uh u n-u hu -h u -h u ! E z a n a g y fü le s b a g o ly v o lt .---------C s itt!! C sak e n n yit szólt a vén p in ty , s az e g ész ko m ­ p án ia azután a szárn y a lá d u g ta a b u k si fe je k e t s m ad á r-e g y ü g y ü sé g ö k b e n szentül h itték, h o g y m ost m ár re jtv e van n ak , sen k i sem lá tja őket. A lig h o g y a fülem ü le e lh a llg a to tt, elcsah olta mag'át a róka, e ln y á v o g ta m ag á t a va d k a n d ú r, m e ly k a lan d ra indult.

— 81

—

A n yest tüszszentett. A z o d v a k n a g y fe jű b a g ly a e ln evette m a g á t: Ááj-báj*huhuhuhuu! B e z z e g h allg a to tt az a p ró sá g , nem v o lt közte e g y is, ki ezen tú l bár csak e g y h an g o csk á t is hal­ lasson . . . m ég a lé le k z e tö k e t is elfo jto tták. D e v a la k i, az m égis s z ó lt : a sze g é n y fü le m ü le ! Sza b a d k o zo tt, bús h an go k fa k a d ta k szíve, le lk e m élyéb ő l. O nem törődött a b a g ly o k h u h o g á sá v a l, a v a d ­ m acska n y á v o g á s á v a l, m int nem törődött a B oraszszusok táján az á lla to k k ir á ly á n a k dÖrgŐ ü v ö lté sé ­ v e l sem. Zok o go tt és zo k o g o tt az éj sötétjében, s csa k a jó isten a m egm ondhatója, min k e se rg e tt in k á b b : te n g e rb e v e sze tt szeretettein ? a m e g g y ilk o lt g y e r ­ m eken v a g y a ró zsák feld ú lt, le gá zo lt, b o ld o g ta la n v ö lg y é n ? A zoko gást h a llv a , az o rv is e lh a llg a to tt, m ás­ fe lé v e tte útját. M ert h át 11 m ély fájdalom iga z, k e se rg ő szav a m ég az e lv e te m e d e tte k le lk é n e k is tiszte le te t p a ra n ­ c s o l — erdőben, ku n yh ób an , — ta lá n p alo táb an , — ta lá n m in d e n ü tt! J e g y z e te k a fü lem ü le u tazásáh o z: M e g leh et, h o g y a k is rajzn a k a k a d n a k o lvasói s ezek között talán o ly a n o k is, a k ik azt fo g já k hinni, h o g y az eg ész e g y sze szé lye s ötlet, tisztán a k é p z e lő ­ teh e tség szülöttje. Ig a z, h o g y a h e ly z e te k e t az u tób bi is terem ­ tette, h o g y a k is én e k e se k d alát, cse v e g é sé t ez f o g ­ la lta s z a v a k b a ; de a mi a tö b b it ille ti, az a le h e tő ­ s é g ig a tá ja k és e kis lé n y e k term észetrajzáb ól van m erítve. i. A z állan dóan n álun k lak ó , ú g y a ván d orm a d a ra k előadott d o lg a is te rm é s z e tra jz i; az u tó b b ia k n á l azután a Kong*ó tá ja k fe lte v é sé n a la p u ln a k , m e ly n e k Herm ann Ottó : Üti rajzok i s term é sz eti k ép ek .

6

— 82

—

bizon yos jo g o su ltsá g a v a n ; m ert té n y ; h o g y ma is csak an n y it tudunk, m iszerint k e d v e s vá n d o rain k d é lfe lé A fr ik á b a is vo n u ln a k ; de, h o g y hol tö ltik ott az id ő t? erre h atáro zott fe le le tü n k azért nincsen, m ert e földrész vo lta k é p e n i b elsejérő l, á lla tv ilá g á r ó l S ta n le y k u ta tá sa után is csak h a lv á n y k é p ü n k van. 2. A m ennyiben m agánhan gzóban g a z d a g n y e l­ v ü n k ezt m eg is enged i, a h asznált sza v a k fe stik a z ille tő m ad arak d a lá t; s va n köztü k e g y m ondóka, m ely n ém ely alfö ld i tájakon a nép száján forog s k é ts é g k iv ü l n e to v á b b já t k ép ezi a m adár szólam n ak em beri szó val való festésén ek. Ez, a „k ell-e dió fiú ?“ — G yorsan , kérd ő h a n gsú ly o zá ssa l és szin ezéssel k ie jtv e , b izo n yára m indenki ráism er az O riolus g a lb ala han gjára. 3 A p acsirta d aláb an a „d ic ső “ és „ k ik e le t“ szintén ily e n e k . 4. A K ü llő (Sitta europaea) c s a k u g y a n fü tty e n t* s a M á ty á s (G arrulus glan d arius) u tán zási h ajlam a és teh etség e nem csak a fo g sá g b ó l, hanem az erdőből is ism eretes. 5. A b a n ka (U pupa epops) szó lam a: „hup-hup% íg y a „tu d tu k “ is jó. 6. A li g va n n y e lv , m e ly ly e l ú g y vissza leh e tn e adni a fülem ü le b izo n yos szólam ait, m int a g y o rsa n e g ym á su tá n k ie jte tt „ c s a k “ s a h irtelen ü l kim ondott „ itt“ szó csk ák k a l. 7. A mi ván d o r én ek esein k le g n a g y o b b ré szé­ nek útja a D una v ö lg y e ; legtö b b jé n e k á tk e lé si pontja a B a lk á n - h e g y s é g ; sok á trep ü l K is -Á z s iá b a , sok A fr ik á b a . A rózsák v ö lg y e felé v iv ő irá n y teh át való. J a v a része éjjel vonul. A z is m egtö rtén ik , h o g y a fá ra d t kis vá n d o ro k pihenés v é g e tt h ajó kra b o c sá t­ k o zn ak le s az erre vo n atko zó ad ato k azt b izo n yítjá k , h o g y a h ajó n ép ség nem bántja őket, talán k e v é s b é hum anitásból, m int in k á b b azért, m ert babon áib an az á ll, h o g y a pihenő m adár a szerencsés utazás jele. 8. A L o d o icea S ch e llaru m (L a b ill) a S c h e le k szigetcsop ortján terem ; óriási p álm a, m e ly n e k d erek a 80 lá b n y ira nő, le v e le i 20— 22 lá b n y i h osszú ság m el­

—

83

—

le tt *15 lá b n y i szélességü ek , le g y e z ő ala k ú a k . G y ü ­ m ölcse e g y ik erd ió s e g y á lta lá b a n a no vén y o rszá g le g n a g y o b b g yü m ö lcse , •s ú ly a 22— 25 font. E p á lm á k a ten g erp arto n nőnek, a g y ü m ö lc se le g tö b b n y ire a te n g e rb e h ull s a hullám ok h átán m essze tá ja k ra k e r ü l : fő kép en a M a ld iv ia k ra ju t el, hol rendszeresen halászszák. Innen szárm azik a so k m ese is. í g y a J á v a -szig e tb e lie k azt h iszik, h o g y e g y ü m ö lc sö k e g y te n g e ra la tti fán terem n ek, m ely en a G riífm a d á r fészk e á ll, h o v á a G riff p ré d á já t, m in t : szétm arczan g o lt e le fá n to k a t, tig ris e k e t hordoz. A z t is h iszik, h o g y v a la m e n n yi vizáram e fáh oz vezet, s a hajó, m ely od ak erü l, nem tud többé kim en ekü ln i, a G riff m a rta lé k já v á lesz. R é g i időben a dió ro p p an t r it ­ k a s á g volt. II. R u d o lf e g y ily d iób ól fa ra g o tt se rle g é rt 4000 ta llért fizetett. L e g e lső ism ertetője S o m era t v o lt; 1770-ben p e d ig e g y franczia k e resk ed elm i hajó n a g y szám m al hozta a d ió k at C alcu ttá b a . 9. A z O p un tia v u lg á r is a C actusokh oz (Peponiferae) tarto zik s A fr ik á b a n m eglehetősen a mi b o g á n ­ csunk szerepét játsza. 10 A B orasszus A etio p u m (Mart.) pálm a, k iv á lt A fr ik á b a n v a n otthon. D e re k a a m ásodik h arm ad­ részben vastago d o tt. Szintén le g y e z ő a la k ú le v e le k k e l bir. A tro p ik u s ö v szerecsen n ép ség én ek o ly a n fon ­ tos, m int a d a to ly a p á lm a az arab törzsöknek. A n a nászszagú diói 4— 5 font sú ly m ellett fe jn a g y s á g o t érnek. 11. A F icu s syco m o ru s m ár aló E g y ip to m b a n is előford u l, de m égis le g in k á b b a felső N ilu s táján. K itű n ő fájá b ó l va ló a le g tö b b m úm ia-koporsó. 12. A z a frik a i L ó tu s z v irá g (N ym phea lotus) azonos a v v a l, m e ly n álu n k a n a g y v á r a d i p ü sp ökfü rd ő h évizéb en v irít. A r é g i E g y ip to m ia k n á l Izis és Ozirisn e k v o lt s z e n te lv e ; je lk é p e a bő ségn ek, a le g r é g ib b em lékek h y e ro g lip h je i között a k é p e ig e n g y a k o ri. 13. A P h ö n ix-p álm a, a d a to ly a p á lm a (P. d actylife ra L.) Ez a szentirás fája, az arabok é lte tő je ; a b é k e a n g y a la enn ek az á g á t tartja kezében. E g y n ö v én y sem já ts z ik a v a llá s b a n , kö ltészetb en és tö r­ ténelem ben o ly szerep et, mint e pálm a. A b ib liáb an

a szép ség és g yő ze le m sym b olu m a, m in th o gy p e d ig a g yő zele m k iv ív ja a b ék ét, ez u tó b b in a k is e p álm a a je lk é p e stb. 14, A H y a s a e g y p tia c u s, v a g y is K ro k o d ilő r szerepe egészen h íven v a n elő ad va, az c s a k u g y a n m ég a fo g á t is p iszk álja an n ak a nílusi sz ö rn y e ­ tegnek. 15. A Jákó (P sittacus erithacus) A fr ik á b a n az e g y e n lítő i tá ja k lak ó ja s le g in k á b b ty p u sa a p a p a g áj csa lá d n a k S zép szürke test, h arago s vörös f a r k k a l ; fo g sá g b a n g y a k o r i, m ert m inden hajó, m e ly N y u g o tA fr ik a p a rtjá t érinti, n eh á n yat szerez.

A Fitisz-m adár története. (M a rg itszig eti

ö tlet.)

R a b m adár v a g y o k a gonosz sors a k aratáb ól. A ra b s á g nekem iszo n yato s k í n ! M ert én ahhoz a csodás m adárfajh oz tartozom , m ely tá v o l az em b erek tő l, a szabad term észet ölén szü letik , csa k ott b o ld o g , csak ott k e d é ly e s, v íg , s z e líd ; — búskom orrá, v a d d á lesz, m ih e lyt szab a d ­ s á g á t elveszti. S ő t több : m e g h a l! N em v a g y o k h itv á n y csíz, sem dőre te n g e lic z v a g y h ü ly e „ g im p li“, ki a fo g s á g harm adnapján a tá p lá lé k b ő sé g é b e n k á rp ó tlá s t le l, tized n ap ra fü ty ü l és n eh á n y hét alatt fe le d i s z a b a d sá g á t; sem sere­ g é ly , rig ó , k i tú l ad d a lán is és v é g r e elhiszi, h o g y az a rik á cso lá s, m elyet a k in to rn átó l ellesett, az a n y a n y e lv e . S a s nem v a g y o k , sem só lyo m , k ik a szab ad b an zsarnokok, de jó „d re sszu ra “ m ellett az em ber s z o lg á iv á lesznek. En csa k e g y szerén y, k is F itisz-m adár v a g y o k , hazám a m esem ondó, csöndes bükkös-lom bos erdő, k i n ó tát nem tan u lo k és m e g ­ halok, ha fo g s á g r a k e rü lö k — m in d eg y, le g y e n a fo gh á z szin aran yb ó l bár, és ta rtsan ak n e k tá rra l v a g y a m b ró ziá v al — m in d e g y ! S z a b a d s á g és s z e g é n y s é g — ez járja nálunk, a k is F itisz-m ad arak n ál. A z első b o ld o g g á tesz, a m á­ sik a n n y it n yú jt, a m en n yibő l m egélün k, és — m egó v az ir ig y s é g h itv á n y sá g a itó l. S z e g é n y sé g ü n k m eg ó v m ások ir ig y s é g e itő l i s ; de mi sem irig y k e d ü n k , m ert n ek ü n k a s z e g é n y s é g jó b arátu n k, k it nem csalu n k m eg s o h a s e m : b eérjü k azzal, a m it n yújt, m eg szo k ­

— 86

—

ju k a sze ré n y é le te t és m e g b é k ü lü n k a világ* sorá­ val. E z a F itisz-m adár — filozófia. Jelm o n d atu n k: V ig y á z z ! v i g y á z z ! De azért engem az a szárn yatlan , k é tlá b ú , kap zsi, önző fajzat, m ely a „term észet u rá n a k “ v a llja m agát, holott c s a k zsarnok, m e ly e t eléb b -u tó b b tu lajd on az a term észet e lle n á llh a ta tla n és k é rle lh e te tle n h a ta l­ m á v a l m egra ga d , p a rá n y n y á zúz s e g y e tle n sod­ rássa l visszad o b a p a rá n y o k k e rin g é sé b e — oh, az a ra v a sz terem tés m égis le csa lt a b ü k k ö k k o ro n ái­ ról, b ecsa lt a k e le p c zé b e — e g y ro p pan ás — és ra b b á lettem . A szivem ú g y do b o g, azt hiszem m e g r e p e d ; fejem va sso d ro n y b a ü t ő d i k ezer tá r g y , a m inőt sohasem láttam , ijeszt, rém ít, s ha nincs k ö n y ö rü le t és e lh a g y o tt a s ze g é n y m ad arak vé d ő s z e lle m e : m eg ö l a bú, m egfo jt a b á n a t . -------------------------------------------M á r m ajdnem h ald o k o ltam s F itisz-m ad árh oz illő lem on d ással vá rta m a v é g e t, a m időn szűk k a lit­ kám hoz e g y tü ndér lépett. A la k ja em beri v o lt u g y a n , de v é g h e te tle n szép, és szem ei o ly b a rn á k s o ly sze líd e k v o lta k , ép en m int ott a m essze lo m b erd ő­ ben k e d v e s F itisza n y á m szem ei. R e á m n é z e tt és sze­ m eib ől kio lva stam , h o g y m egszánt. S z e g é n y m ad ár! — í g y szólt — s o ly h a n g vo lt ez, oh so k k a l szebb m ég az a r a n y b e g y m éla szólam án ál is. — R e p ü lj — fo ly ta tta — m ert látom , h o g y nem szü lettél ra b n a k — látom , h o g y azok közöl v a ló v a g y , k ik a d d ig é ln e k , m íg szabadok. L ilio m feh ér m e le g kezéb e v e tt és azután k i ­ eresztett. S za b a d voltam . D e a szü lő h elyem , a b ü k k , oh az m essze v o lt. H ova, m erre fo rd u lja k ? ez v o lt a kérdés. E g y óriás, zajos em b erfészek fe le tt le b eg te m , néha azt hittem , h o g y m e g fu lla d o k , m ert m ag asn ál m ag a sa b b á gtalan su d ara k b ó l csa k ú g y tód ult, sza ­ k a d t a fojtószagú , k o ro m fe k e te felhő. F e l, fe l az é g felé tartottam , s a m ikor a fojtó felh ő m ár nem érh etett, k ö rü ltek in ték .

—

87

—

N em m esszire e g y n a g y fo ly ó h ö m p ö lyg ő it csöndesen E zerszerte n a g y o b b v o lt a b ü k kö s p a ta k ­ já n á l ; a hátán zakato ló s iszon yú han gon sivító, fe k e te fe lh ő k e t okád ó s z ö rn y e te g e k ú sztak idestova* s ú g y h em zsegett rajtu k az em ber, mint a fészkün k a la tti hang'yadom bon a h a n g y a ra j. É p e n azt gondoltam : istenem , m erre ta rtsa k ? a m időn a fo ly ó k e llő közeléb en o ly va lam it p illa n ­ tottam m eg, a m itől szivem te le le tt örömm el. Ü g y rém lett előttem , h o g y ez az a m adárparadicsom , a m iről F itisz-n agyap ám a n n y it b eszé lt s a m iről azt m ondta, h o g y oda k e rü l a le lk e m inden k is é n e k lő ­ m ad árn ak, a m e ly e t a sárgaszem ü k a r v a ly elrab olt. M inél k ö zeleb b jutottam , annál többet, szebbet kezd tem látni. A szélek en o ly koronás fá k őrköd tek, a m inőket e g y F itisz-m adár csak k iv á n h a t m agának. B e fe lé n yilás, n y ílá sra k ö v e tk e z e tt O h a Fitiszm ad a ra k jó isten e! m ilyen g y e p e v o l t é n y ilá s o k n a k ! M ost, a n y á r d erek án , o lya n zöld, o lya n töm ött üde, m int a minő n álu n k csak ta v a szk o r szokott len n i! Z öld és ta rk a le v e lű b o k o r a n n yi, de a n n yi v o lt, h o g y azt se tudta a m adár, m e ly ik szebb, m e ly ik re szálljon. É s a v ir á g ! Jaj, te édes, jó F itisza n y ám , k i ú g y szereted a v irá g o t, ezt lá tn á d ! E g y ü tt á lla n a k itt a v ir á g s e r e g e k olyan a la k o k szerint ren dezve, m int a hold, m eg mint a c silla g , m eg m int a k ig y ó teste, m ikor a g y e p e n v é g ig s ik lik . N éh a csup a vörös, csup a k ék , csupa sárg a s k i tudja, m ilyen szinü á ll e g y ü t t ; itt-ott ta rk a -b a rk a tá rsa sá g b a n is á llan ak , h o g y ez va la m i! L eszá llo tta m e g y te re b é ly e s n y á rfá ra , pih en n i a k a r ta m ; de v itt a látás v á g y a fáró l-fá ra — b ám u l­ tam , nem tudtam b eteln i a so k g y ö n y ö r ű s é g g e l; elfelejtette m m indent m é g azt is, h o g y r ö v id k e ó rá ­ v a l ezelőtt m ég rab vo lta m s lem ond ással vá rta m a halált. E g y s z e rre valam i rettentő zaj ütötte m eg a fülem et, a paradicsom alsó v é g é r ő l jött. M en n yd ör­ gés, csen gés, sipítás, b őgés, m ind e g y s z e r re ! N éh a elcsen d esed ett, s va lam i olyan form án szólt közb e, mint a húros rig ó é k dala, aztán m egint m egzen d ült

teljes e rő v e l; s v é g r e n a g y rob ajjal v é g é t é r t e .1 A p arad icso m felső v é g é r ő l azután más va lam i szólt. Ú g y h an gzott, m intha sok-sok F itisz-m adár, r ig ó , fü lem ile, p in ty , sásk a és m éhe e g y s z e rre elkezd te v o ln a a r e g g e li misét. A ttó l az alsó zajtól b izo n y h a lá lra ijed tem ; d e a fe lső szólam ról azt hittem , h o g y talán ott v a n n a k azok a m ad árlelkek s ő k é n e k lik azt a n agym isét. A z alsó zajról azt go n d o ltam , h átha az a p okol, a m iről F itisz -n a g y a p á m azt m esélte, h o g y oda k erü l a g a z k a r v a ly , a z s iv á n y nyest, a vé n bűnös v a d m acska, a fé szek ra b ló h o lló stó l m in d en estő l? N o, erre nem mentem, hanem fö lfe lé tartottam . K oro n á ró l-k o ro n á ra s zá llv a , heh kö n n yen la k ­ hattam jó l! M inden b ő v ib e n v o lt s m ondhatom , h o g y a sült lé g y a m ad ár szájá b a rö p ü lt A felső v é g r e k e r ü lv e , jaj de k iáb rán d u ltam N em v o lt itt m adárm ise, sem m ad árlélek , hanem va lam i k a litk a fé lé b e zá rt em berek m ajm oltak m in­ ket. C sak e g y c s e le k e d te a szá já v a l, a m e ly b e e g y m egford íto tt, hosszú és v a s ta g c ső rfé lé t du gott, m e­ ly e n aztán az u jjait em elg e tte , a töb b i m ind o lyan o n rán czig á lt, m int e g y fé l m akk- v a g y b ü k k m a g , e g y m eg a k e z e iv e l ú g y k a la p á lt, m int H a rk á ly -b á c s i a c s ő r é v e l.2 E szem be ju to tt m in d járt: no szentem , itt nem sok lesz a n y u g a lo m e g y sze ré n y F itisz-m ad ár szá ­ m ára ; nem is m ad árp aradicsom ez, m áso kn ak k é ­ szült biz az — és azu tán én nem is v a g y o k m é g lé le k , nem h altam m ég m eg, nem juth attam teh á t a paradicsom ba. No, de c s a k h o g y szabad v a g y o k ! k e re se k s ta lá lo k én itt va lam i csöndeseb b h e ly e t is, a hol m egv o n u lo k ő szig s bevárom a kö ltözköd ő­ ro k o n o k a t — h áth a erre jö n n e k ? í g y állo tt a do log, a m ikor eszem be ju to tt, h o g y jó lesz szétnézni az id e v a ló m ad ártá rsa sá gb a n is, vájjon m ifélék la k h a tn a k itt ? Ú g y rém lett, m intha v a lam i ism erős h an go t is h alla n ék. 1 A katona zen ek art érti. — 2 A czigán yzen észek et érti.

-

89

-

R ö p ü lte m h át ide is, oda is, ész szám ba v ettem a társaságo t. N o lelk em a d ta , ez v o lt aztán a tá rsa s á g ! L e g ­ több v o lt a tövisszúró G ébics, az a k a m p ó sk a orrú uzsorás, az a torkos, k i m indent összekap ar, a b o g a ­ ra k a t sorba tűzi a tö v ise k re s eg ész nap e g y e b e t sem b eszé l csa k m in d ig : eset cset-per-czent-cset-cset p er-czent! T u la jd o n az, a k i n álu n k a b ü k k b e n c sa k az erdő szélén lak ik . A z u tá n so k v o lt a B á b a sza rk a , az a kap zsi, k i b o g a rá szik is, lop is, eltan u lja a kis én e k e se k dalát, h o g y elb o lo n d ítsa, e lcsa lja s azután k ira b o lja a fész­ k e ik e t. A zu tá n v o lt ott ro p p an t sok B an k a , az a hiú czifra, azzal a bolondos to rn y o s-k o n ty ty a l, tu lajd on az, a k in e k a fészk e a p iszo k ró l nevezetes, k in e k a szag á t senki sem állhatja. É s a mi azután m ár seregszá m ra v o lt, az a v e r é b ; de nem ám az a mi sze ré n y m ezei ve reb ü n k , k i néha a b ü k k szélén szokott hálni, hanem m ás fajta, rettentő szem telen, h en czegő és to lak o d ó e g y faj. H o g y épen a lk o n y a tfe lé h ajlo tt a nap, ez a n é p ­ sé g ra k á sra g y ű lt s o ly éktelen zsiv ajt csapott, h o g y a m ad ár saját s z a v á t sem h allh atta. No, ez b izo n y nem F itiszm ad árn ak való e g y tá rsa d a lo m ! H iszen a le g tö b b je m ég m a d á rn y e lv e n sem b e s z é l! R ö p ü lte m is, h o g y valam i n y u g o d alm a sab b h á ló h e ly e t k ere sse k . L á tta m e g y dom bos h e ly e t, sűrűn b o rítv a a le g sze b b b o k ro k k a l — talán o tt? s a m int közeledem , v a la k i a n evem en szó lít: F iiii — tiiiis z ! 1 E g y sűrű törpe R o b in ia 2 a ljá b ó l felém rö p ü l az ö reg fü lem ü le, tu lajd on az az aranyszáju , ki m ár csa k n a g y n é h a , de azután o ly fö lsé g e se n szól. C supa b o ld o g sá g tó l m ajd kiröp ültem a bőröm ­ ből ! K i is h itte vo ln a, h o g y a szabad erdő d alosa ide k e r ü l ! 1 J ó l festi a fü lem ü le finom h ivogatását, m ely et h allat, m időn már íö lh a g y o tt a szerelm i csattogással. — 2 A k ácz. H . O.

—

90

—

É s b e v itt a b o k o rp a lo tá b a, hol nem la k o tt ám e lh a g y a tv a , m ert fia és m enye v e le tartott. Jaj, h o g y is csicseregtü n k mi azután a le g é k e ­ seb b m a d á rn y e lv e n ! A z aran yszájú ö re g fü lem ü le e g y k icsit panaszosan, de szelíd en szólt, s a m ik et a fiú a fe le s é g é v e l b eszé lt, s a h o g y a n azo k m in dig e g y m á s m ellett ü ltek, e g y m á s szem ébe néztek, — ezzel tú lte ttek m ég a bú gó G e rle család on is. E lm eséltem fo gságo m at, a jó sá g o s tündért, m in­ d e n t; s m ikor elm ondtam m indent, íg y szólalt fel az ö r e g : „Ö csém F itis z m a d á r! azt m ondom te n é k e d : se nekem , se n ek ed nem va ló ez a h ely. Szép , s z é p ; de ron tja a G éb ics, a B áb a szark a , a B an ka , V e ré b — sok fecseg ő , lo cso g ó ü resb eszéd ü S zark a. E redj te h oln ap a kis szigetre, ott e lle h e ts z ; mi is eljá ru n k oda. És azután b ízzu n k az én e k lő m a d a ra k jó sá g o s istenében, az m ajd csak v issza se g ít az erdő ölébe. Jobb nekün k ott a sze gé n ye s-sza b ad sá g , mint itt a czifra n y o m o rú sá g .“

A barátkam adár története. ( A z ő b árson yos cziczájának m eséli H ajas bácsi.) 1

H á t b izon y, édes b á rso n yo s C zicza kiskisaszszony, la k ik ab ban a m a g a szöszke fejéb en e g y k u r ­ ta fu rc s a bolondos, de azért k e d v e s kis m adár, m ely — k iv á lt ú g y este fe lé — m ikor m ár ta n u ltu n k is, la b d á ztu n k is, no m eg e g y k ic s ik é t csin tala n k o d tu n k is és jó p ih en ő re a p a d k á t k e re ssü k fel, — e g y s z e rre csa k azt kezd i én ek eln i „éh es v a g y o k ! n a g y o n éhes v a g y o k !“ H á t azután m it is eszik az a k u rta fu rcsa b o lo n ­ dos k is m ad ár? S e k e n y e re t, se húst, se ka lácso t, se m e g g y e c s k é t, se le g y e c s k é t, de m ég czukor, de m ég méz se k e ll n e k i ! N o m ár ez azután ig a zá n k u r ­ ta fu rcsa bolondos e g y k is m a d á r ! — H át mi k e ll lelkem , kis m adaram ? — H iszen tu dja H ajas b á c s i ! — N em tu d o k én sem m it, bolondosom . — M ese k e ll, éhes v a g y o k ; mese k e ll, m ese, m ese, m ert m indjárt éhen h a lo k ! m eséljen le lk e m H ajas b á csi! — T y ü h ! h át a sz o n g y a éhen h a l! D e nem oda B u d a, m ert nem e n g e d jü k á m ; m ert ha az a b o lo n ­ dos k is m ad ár m egh al, h á t mi lesz aztán a C zicza k isk isa sszo n y szöszke fe jé b e n ? h át ki fo g aztán é n e ­ k e ln i : éhes v a g y o k , m ese k e ll ? M ost h át csitt, m ert m in djárt jóltartom e g y fu rc sa k is m esével. 1 T u d va le v ő , h o g y H erm án O ttó v á llig érő hajat v ise l.

—

92

-

H anem tu dja édes, eszem be ju to tt va lam i ok o s dolog, n a g y o n okos d o l o g ; m indjárt elm ondom . T u dja, d rá gá m , a szó is o ly a n k u rta , furcsa k is m a d á r : k ire p ü l a szájb ól, b e re p ü l a m ag á csk a b a l­ fü léb e, aztán a jo b b fü lé n m eg szépen k ire p ü l, a ztán : ucczu v e sd el m agad u tá n a ! Ig e n ám, ha utói leh etn e é r n i ! D e m ár m ikor az a szó elröpü l, h át az b izo n y el van rö p ü lv e . — D e h á t m it csin álju n k m ár? — H át m egm ondom én m ag á csk án ak , h o g y m it csin álu n k : m e g irju k mi azt a kis m esét a F o rg ó b á csi „ K is L a p “ -jába az osztán ú g y m e g fo g ja azt a rö p k e szó sereget, h o g y száz é v m ú lva is elm ond­ h atja a m esét a k á rk i, épen ú g y , m int elm ondom én. É s tudja, szógám , í g y e lo lv a sh a tja azt m ag á csk án k ív ü l m ég sok, ig e n sok jó g y e r m e k is. U g y -e okos e g y d o lo g ? D e m ost m ár c s a k u g y a n rá g y ú jtu n k a rra a kis m esére. C sitt! m ost fo g ja be an n ak a bolondos m ese­ éhes kis m ad árn ak a száját, a fü lé t p e d ig n y issa ki, m ert az a m ad ár o ly a n m adár, a m ely lü lé v e l eszi a k is m esét is, m eg a n a g y m esét is. H át, h á t . . . . hol vo lt, hol nem vo lt, az m ár bizon yos, h o g y ez e g y s z e r az O p e re n cziá s ten g eren tú l nem vo lt, h át az b izo n y e g y kertb en a b okros­ ban v o lt, h o g y ú g y ta va szk o r, m ikor a p á sz to rg y e re k m ár fü zfa síp o t csav ar, a m ezitlábos k is K a t a p e d ig e g y k o sá rk a ib o ly á v a l a v á ro sb a mén, k iá ll a saro k ra s fű n ek , fá n a k m on dja: „ v e g y e n e k ib o ly á t 1“ s g o n ­ dolja m a g á b a n : „ k e ll a k ra jc zá r b e te g édes a n y á m ­ n a k “ . . . . h o g y h át abban a b o kro sb an m egszó la lt e g y iczi, p iczi kis m adár. V á lt ig azt é n e k e lte : Itt v a g y o k , i t t ! K ic s i fe le sé g e m , Itt v a g y o k , i t t ! A fe le sé g e m eg v á ltig azt fe le lg e tte n e k i: Én is itt, én is i t t !

— 98

—

A kis m adár ú rn ak szürke v o lt a k ö p e n y e s e , feh ér v o lt a lajbija, fe k e te a h arisn yája , a fején pedig* fe k e te s a p k á t h o r d o tt; a fe le s é g e is ily e n vo lt, c s a k h o g y a fejk ö tő je b arn a volt. Ú g y h ív tá k őket, h o g y B a rá tk á é k . H á t aztán mit is csin álta k ott ? L e g e lő szö r B a rá tk a úr azt m ondta a k ed v es, k is fe le s é g é n e k , persze, h o g y m a d á r n y e lv e n : — K e p e d v e p e s fe p e le p e sé p é g e p e m jopó lep esz fép észk ep et h opordapanipi. M ire B a rá tk á n é azt fe le lte , persze m ad ár­ n y e lv e n : — B ip izo p o m jopó lepesz k e p e d v e p e s fép érjepem u p u ra p a m ! K e z d te k azután azo k szétnézni, h o g y h át m e ly ik b okor is vo ln a csak a le g jo b b ? m ert hát n a g y o n k e ll ám v ig y á z n i, a rra is, k o g y a to lv a j k a rva j rajto k ne ü th e s s e n ; arra is, h o g y va lam i szem es kan d úr k i ne szedhesse a fé s z k e t; meg* arra is, h o g y az o lya n m a g á csk a fé le Czicza k isa sszo n y m eg ne lássa. S o k á ta n a k o d ta k , soká v á lo g a tt a k ; v é g r e , v é g r e e g y sürü g a la g o n y a b o k ro t v á la szto tta k , m ert h át ú g y oko sk o d tak, h o g y an n ak a le v e le , á g a jó l e lrejti azt a k is ta n y á t, a tü sk éje p e d ig jó l m egszúrja a k a rv a j m ellét, a k a n d ú r orrát, m eg a m ag á csk a kezét is. M ik o r a h e ly m e g v o lt, kezd ő d ö tt a h o r d o z g a tá s : e g y s z e r jött B a r á tk a úr s hozott a csőrében e g y kis m ohát, hol e g y szép, h a jlé k o n y fű szála t; ezt te tte B á rá tk á n é i s : S z ó v a l fészk et h ordtak, fonogattá k szép k e re k re , c s in á lg a ttá k finom szőrrel jó p u ­ hára, jó m elegre. M ik o r az a k e d ve s, k is fészek elkészült, B a r á t­ k á n é n é g y g y ö n y ö r ű b íb o ro s-ta rka kis tojást ra k o tt b elé, a zu tá n jó b e le ille sz k e d e tt a fészekbe s azzal az ő jó m e le g to llá v a l le ta k a rta azt a n é g y tojást s m elen g ette ad d ig -a d d ig , m íg e g y szép hajnalon a z o k ­ b ól a to jáso k b ó l e g y s z e rre n é g y a p ró k a m ad árp o ro n ty k e lt ki. Jaj m ilye n e k is v o lta k azok a p iczi b o ld o g ta ­ lan ok ! m eztelen ek m int c s a k a csirk e, m ikor a sza-

—

94 —

k ácsn é m ár m egtisztíto tta, szem ök m ég be v o lt ta p a s z tv a ; a szájuk széle p e d ig o ly a n sá rg a v o lt, m intha v a la k i a ra n y g a lu s k á v a l sze g te v o ln a be. N o v o lt örö m ; de v o lt ám d o lo g is B a rá tk á é k n ál, m ert h át azt a n é g y p iczi to rk o sk á t jó l k e lle tt tartan i sím a h e rn y ó c sk á v a l, köp czö s k u k a czcza l, le g y e c s k é v e l és sok m inden m adár c se m e g é v el. V a la h á n y s z o r csak a fészek h ez jö tte k B arátk á n é v a g y az ura, m ind a n é g y p o ro n ty e g y s z e r re ú g y k itá to tta a száját, a h o g y csak b írta, aztán fészkelőd ött, lö k d ö s ő d ö tt; de m ind hiába, m ert az okosszem ű ö re g e k szépen, so rba a d tá k n e k ik az é te lt s m in d ig tu d ták, h o g y m e ly ik ka p o tt s m e ly ik k ö v e t­ k ezik — íg y is d u k á l az m ég az em berek n él is. Jó d arab id e ig íg y fo ly d o g á lt a b o ld o g k is m ad árcsalád élete. A k a rv a j u g y a n tudta, h o g y mi v a n a g a la g o n y á b a n , a v v a l az ö h am issárga szem é­ v e l k ile ste a t it k o t ; de h át ő kem e csa k nem fé r ­ h etett hozzá, nem e n g e d te a sű rű ség m eg a tü ske. A kan d ú r úr k e rü lte a b o k ro t, m ert rátartó s v o lt sím a szőrére, s nem szetette, ha a tü sk e ö sszeku ­ s z á lja ; no m eg aztán nem is szorult rá, m ert b ek u k kan h atott, a m acskajáráso n m enve, az élé sk am ráb a is, az ölfa te te jé re p e d ig lesb e h e v e r e d v e k é n y e lm e ­ sen e lk a p h a tta a b u k si v e r e b e c sk é k e t is, m ikor ú g y s zá rn y re z e g te tv e fa la tk á t k o ld u lta k an yju k tó l. D e e g y Czicza, e g y b á rso n y o s Czicza, m e ly nem is v o lt m acska, hanem e g y va ló sá g o s kisk isa sszo n y , a v v a l az ő h am iskás, kan d i szem ével e g y délután k ile ste an n ak a g a lo g o n y a b o k o rn a k az ő titk á t. E k k o ro n a m ad árp o ro n ty o csk ák m ár szem et is tu d ta k m ereszteni, p e ly h e se k , szó va l n a g y o n k e d v e ­ sek v o lta k . N em ott le s e g e te tt m a g á csk a , k e d v e s Czicza kisk isa sszo n y ó rá k ig , h o g y mi tö rtén ik a fészek b en és k ö rü lö tte ? S e k k o r látta , h o g y az ö r e g e k h o g y a n h o rd o zg a tjá k a k ic s in y e k n e k azt a m ad árcsem egét. H át aztán mi történ t ? H á t b izo n y m agácsk a okosk od n i k e zd ett í g y e n : „jaj, beh k e d v e s e k azok a k is p o ro n ty o k ! és n é g y va n — — Istenem , k iv e sz e k e g y e t, hiszen az ö re g e k nem v e szik észre, m ert

—

95 —

hiszen csa k o lya n butuj m a d a r a k ; aztán én azt a kis m ad arat jó l fogom tartan i k e n y é rre l, czu k orral, le v e s k é v e l, m in d e n fé lé v e l; aztán m egnő, aztán én e­ k eln i fo g ; jaj beh jó is le sz.“ N o k i is vette, b e is tette a k o sá rb a , be is szaladt a házba, p ró b á lta is k e n y é rre l, czu k orral — de h át annak a kis m ad árn ak csak nem k e lle tt! M in d ig fészkelőd ött, csip o go tt — m intba ja jg a ­ tott voln a. A ztá n mi is tö rtén t csa k ? H át m ag á csk a kim ent a k ertb e , k iv itte a k o sá rk á t, a m ad árkát és e k k o r ott ab ban a b o kro sb an h allo tta, a B a r á tk á é k keserg é sé t 1 B izo n y észre v e tté k , h o g y e g y ik fiokat v a la k i e lvitte, m ire aztán k itö rt a b b ó l a piczi m ad árszivecsk éb ő l a m ad árk eserv és m adárjaj. N em v o lt az szó, csak h an g, de o ly k e se rv e s, o ly szívfacsaró , h o g y m ég a kem én y em ber szíve is m egesett rajta. A szegén y ö reg m ad arak tű vé te tté k a bokrot, k e re sté k fiokat m indenütt, aztán k e s e r e g t e k : Jaj n incs! jaj n in cs! E s ez a k e s e rg é s b izo n y m egin d ította a m a­ g á c s k a sziv ét is, kezd te szánni, k ezd te bánni, h o g y o ly a n fájd alm at okozott a zo kn ak a sze g é n y, á rtatla n m adarakn ak. A zu tá n m egint oko sk o d o tt s fö la k a szto tta a k o sá rk á t a g a la g o n y a b o k o r szom szédjára a k ecsk erág ó ra s félreá llo tt. H á t mi tö rtén t? B a rá tk á n é a v v a l az ő okos, barn a szem ével m indjárt m e g lá tta a k o sá rk á t, b en n e p e d ig elve sze tt fiát s öröm rep esve e lk iá lto tta m a g á t ; Itt van, itt van , itt v a n ! B a rá tk a úr, m int a n y íl, ú g y rep ült oda. R á ü l­ te k a k o sá rra s én ekeln i k e z d te k a n a g y öröm ükben. A sze g é n y p elyh es, j a j ! h o g y tá to tta a száját, h o g y cseveg ett, a m ivel azt m ondta:

—

96

—

— É hes v a g y o k , n a g y o n éhes v a g y o k ! N o, ú g y h o rd tá k n ek i a jó h e rn yó csk á t, k u k a czo sk á t, hogy n o ! É s azután m ag á csk a, k e d v e s C zicza k iskisaszszony, u g y -é nekem v a llo tta b e csín yjét, s e g y ü tt tettü k vissza azt a p o ro n ty o t a m eleg fé sze k b e , h ív te stv é re i közé ! E g y k icsit b izo n y m eg is d o rg á lta m , m ár tu d ­ n iillik ú g y , a h o g y a n H ajas b á csi a C ziczáját k o r ­ holni szokta, m ert hiszen m a g á csk a jó is, k e d v e s is, csa k e g y k ic s it okoskodó, m eg e g y p icz ik é t csin ­ talan. É s le g v é g r e is, a b b ó l a k is m a d á rtö rté n e tk éb ö l tan u lu n k is valam it. — H át m it ? — H át azt, h o g y a k is m ad arak b izo n y nem butujok, hanem okos á lla to k , k ik n e k p iczi szivéb en , — m ely csa k a k k o ra , m int a m ag á csk a k isu jjá n a k a h e g y e — éppen o ly m e le g szeretet la k ik , m int a k á r a m ag á csk a k e d v e s jó m am ájának a sz iv é b e n ; szere­ tik fiaikat, épen, m int a m am ája m a g á c s k á t és aztán gondoljon csak arra, h o g y ha e g y s z e r re csak m egjelen n é k va la m i m eseb eli óriás e g y n a g y k o sá r­ ban karján, m e g fo g n á m a g á csk á t beten n é ab b a a ko sá rb a , aztán v á lt ig k in á lg a tn á m eseb eli ó lo m g a ­ lu s k á v a l v a g y m iv el — hát jó vo ln a ez? Ú g y e nem ?! M ár p e d ig m a g á csk a an n ak a sz e g é n y k is m a­ d á rn a k o lya n m eseb eli óriás v o lt s m ikor k e n y é r ­ re l k ín á lta , az a k is m ad árn a k ó lo m g alu sk a v o lt — h át bizon y örü ljü n k a k is m ad árn ak s ne b án tsu k , m ert k e d v e s is, hasznos is, szeretn i is tud, búsu ln i is tud. Ú g y b izon y. E d d ig vo lt.

„Apró madarak hagym ával.“ A té l m eghozta a n a g y h a v a t, s a hó e lta k a rta azt a tá p lá lé k o t, a m e ly e t az a n y a fö ld n y ílt k e b le m in dig készen tart szárn yas g y e rm e k e i szám ára A z e g y e n k é n t v a g y család csop ortb an szerteb a ra n g o ló h ív e k n a g y cso po rto k b a g y ü le k e z n e k , m ert b e k ö v e t­ kezett az időszak, a m elyb en a tá p lá lé k o t n a g y , igen tá g a s körben k e ll összekeresn i s épen e m iatt s a v e le já ró veszedelem m iatt n a g y összetartásra van szü k ség . M ert a hó ré te g é tő l va k ító a n feh érlő m ezőn az apró szárn yaso k k ö n n yen feltű n n e k s ezt tudja a kis k a r v a ly (A stu r nisus), az apró sólyom (F a lco aesalon), résen is v a n n a k naphosszat. A z e g y k is m ad árral vajm i k ö n n yen b old o gu ln ak , m ert bizton és k ö ve tk e ze te se n a lk alm a zh a tjá k a zo k a t a ravasz, szédítő seb ességű fo gá so k a t, a m e ly e k k e l a m eg ­ rém ü lt s épen azért této vázó áld o zat fölé k e re k ed n ek , h o g y e g y lö k éssel v é g e t vesse n e k m in d en n ek; de nem b o ld o gu ln ak o ly kön n yen a n a g y csap attal, m ely a veszedelem p erczeib en ezer szem m el lá tja a rab ló közeledését, ezer szem m el lesi m inden m ozdulatát és a h an g ezerféle m o d u lá czió jáv al fig y e lm e zteti az e g y e s e k e t. És azután, ha a rab ló valam i b o kor v a g y földh u llám á lta l v é d v e m égis m egk ö zelíti a csap atot, h a rajta üt is, a csapat ta g ja i összevissza röp ked n ek és e k k o r a rab ló esik té to v áb a , nem tu d ván , m e ly ik áld o za tra vesse m ag á t ? í g y csapatosan b a ra n g o l azután az ap ró szár­ nyas-társadalom a h ó lep te m ezőn és szedi az o ly g y o m n a k és g a z n a k a m ag va it, m ely szára m agas­ sá g á n á l fo g v a k iá ll a h ó réteg fölött. H erm á im O ttó : Úti rajzok és term észeti képek.

7

-

98

—

A k a r v a ly o n és sólym on k ív ü l tu d ja ezt e g y más, m ég k e g y e tle n e b b terem tés, az em b er is. S zem ­ fé n y v e sztő , orzó k é s z le té v e l k isz á ll a m ezőre, m eg ­ ra k ja a k iá lló kó ró k at, g y o m o k a t lé p v e ssz ő iv e l, lósző rh u rk o kk al, a lk alm a s h e ly e k e n c sa p ó h á ló k k a l; elhinti c sa lé tk e it, k iv e s z i a k am ra sö tétség éb en ta r ­ tott sze g é n y fo g ly o t s k a litk a b ö rtö n é v e l e g y ü tt k iv is z i a m ezőre, k ö rü lra k ja az örökzöld V iscu m m a l (m a d á rb o ly g ó ) és a sz e g é n y rab m a d á r szív e a nap­ fé n y és zöld lá ttá ra h evesen kezd lü k tetn i, e lfe le d i rab sá gá t, a ta v a szi k e d v a sza b a d sá g és szerelem érzelm ei fö lg e rje d n e k b enn e és e g y s z e rre h ív o g a tn i k e z d : k e rítő v é le tt saját ro ko n ai vesztére. A m adarász p e d ig — ren d esen e g y -k é t czimb o rá já v a l — m ég m áskép en is k e r í t : a csap a to t n a g y tá v o lb ó l k ö rü lá lljá k s lassan k ö ze le d v e , a lé p v essző k fe lé terelik . A mint a s ze g é n y m adárraj a v e sze d e le m b e lecsap , lecsap a háló is, p e re g a lép vessző a r e á ra ­ g a d t p ré d á v a l s k ezd ő d ik a v e rg ő d é s és szívin d ító m adárjaj. E k k o r a m ad arászok odaro h an n ak s k e z­ d őd ik a „szü re t.“ A te n g e lic z e k , a zö ld ik é k , a p in ­ ty ő k é k szebb je e le v e n e n k e rü l a k a litk á k b a , a m ad ár­ k e re sk e d ő k szám ára, a töb b i ott h e ly b e n a le g b o r ­ zasztóbb módon k iv é g e z te tik és zsá k b a kerü l. A m adarász b a lk é zze l m egm ark o lja az áld ozatot, a jo b b k éz m utató-ujjával a lu lró l fo g ja a fejét, a h ü v e ly k ­ ujj du rva, m egn ö vesztett k ö rm ével p e d ig b eh o rp asztja a k o p o n y á t, ráa d ásu l m ég k itö ri az á ld o za t n y a k á t is. A z e fajta em berekn él a sz ív te le n s é g o ly fokú, h o g y azt a k e g y e tle n g y ilk o lá s t o ly e g y k e d v ű s é g g e l v é g z ik , mint a k á r csak a borsó k ih ü v e ly e z é s é t S í g y a n a g y h a v a k idején, a „jó fo g á s r a “ k ö v e tk e z ő napon, a v e n d é g lő k é tlap jain pontosan m egjele n ik az uj fo g á s, m ár m int é t e l : „a p ró m ad arak h a g y m á v a l“ , „ K le in e V ö g e l mit Z w ie b e l“ ; a g y a r ló em ber g y a r ló h áztartása rendben van. E d d ig a k e d v e lt, finom zam atú, a tá p lá lk o z á s r a n ézve fö lö sleg es sült n y a lá n k s á g története. M ost lá ssu k az érem m ásik o ld a lá t is.

— 99

—

T é v e d n é n k , h o g y h a azt hinnők, h o g y a b e k ö ­ szöntő tél m ega k a sztja a n a g y o b b sze rü m o zgalm at a m a d á rv ilá g b a n , ha felten n ő k, h o g y a m e le g e b b tá ­ ja k ra költö zö tt szárn yas v á n d o ro k után é le tte len n ek m arad az erdő, a mező, a n á d a k sűrűje. C sak a m a d á rv ilá g je lle g e v á lto zo tt m eg, a lk a lm a zk o d o tt az é v sza k je lle g é h e z. M é g a le g n a g y o b b v ilá g v á r o s o k kö zep éb en is ta p aszta lju k a m a d á rv ilá g téli m ozgalm át, m ely n ek je lle g e a tö m egesség. E ste fe lé b izo n yo s a lk a lm a s h e ly e k e n e g y s ze rre je le n ik m eg a v e r e b e k s o k a s á g a ; e g y k is m e g fig y e ­ lés h am ar reátan ít, h o g y a s e re g naphosszat tá v o l van, e g y irá n y b ó l töm egesen é rk e zik h á ló h e ly é re s h o g y r e g g e l h iá b a k e r e s n ő k : ott b a ra n g o l az mérfö ld n y i tá v o ls á g o k b a n a szab ad mezőn és v é g z i a v ég zen d ő k et. Ig e n n a g y h a v a zá so k id ején , a m ikor a fö ld ­ fe lü le t tö k é le te se n el van b o rítv a , a n n y ira , h o g y az e lh a lt n ö v é n y z e t szára sem lá tszik k i a ta k a ró alól, o ly v e n d é g e k e t lá t a váro s, a m e ly e k m áskü lönben m esszire e lk e rü lik az em bert és h a jlé k á t : a p in ty e k , a sárm án yo k s a szab ad o rszá g ú t örökösen fütyörésző népsége, a p ip isk é k , m e gje le n n e k a sze k erek á lló h ely e in , az is tá lló k k ö rn y é k é n s azzal n yom o­ ro g n ak , a mi szem étből és h u lla d é k b ó l te lik . A n y o ­ mor összetereli a le g k ü lö n b ö ző b b fa jo k a t is. A v a r ja k se re g e szintén í g y cselekszik. A szab adb an m ég s o k k a l é lé n k eb b k é p é t n y e r ­ jü k a té li m ozgalom nak. E g y fu vo lah an gszerü , lá g y h ívá s re á irá n y o zza fig y elm ü n k e t a sü vö ltő m ad árra — kö zn é ve n „ g im p li“ — m e ly n e k n y á rsz a k á n n a g y tá rsa s á g á t, de m ég e g y e s é t is h iáb a k e r e s n ő k ; a h e g y i p in ty (F rin g illa m on tifrin gilla) ro p p an t se re g e csak ily e n k o r je le n ik m eg n á lu n k ; a k is zsezse (F r in g illa lin aria) szintén csak ily e n k o r lá to g a t el h o zzán k ezrek re ru g ó se re­ g e k b e n ; a se ly m e s B o m b y c illa e k k o r é rk e z ik és ta r ­ tó zk o d ik n á lu n k töm egesen . S zó va l, a m it a m eleg é v s z a k id ején csak a h av a so k o n v a g y ép en a tá v o l éjszak rid e g e b b e g e a la tt ta lá lh a tu n k m eg, az télen

7*

—

100

-

csak ú g y özönlik az em ber á lta l la k o tt és m ív elt tá ja k ra s ittléte csupa szorgalom , csupa m unka, m e ly ­ nek roppant n a g y a jelen tő sége. A m íg az erdőben, a gyü m ölcsösökben a czink é k és h a r k á ly o k elő re is k o rláto t szabn ak a r o v a r ­ v ilá g szaporodásának, kiszedvén annak a lv ó p etéit, á lczá it a le g titk o sa b b re jte k b ő l is, a d d ig a m a g v a k ­ k a l táp lálk o zó m ad árseregek u g y a n e zt teszik a nö­ v é n y ze tte l, a m időn m inden kép zelh ető n ö vén y m a­ g o t fölszednek, m egem észtenek. L á tn i k e ll azt a b u zg ó sá g o t és fölülm ulhatatlan ü g y e s sé g e t, a m e ly ly e l a te n g e lic zc sa p a t kiszed i a legszu ró sa b b b o g á n cs m a g v á t is ; és ezt a m un­ k á t m egb ecsü lh eti az, a ki h allo tta a p an aszt: „a b o g á n cs e llep te, m egö lte a ve té stI* G ondolh at e g y e t, a m időn azo kat a hasznos terem téseket szá zá v a l is látja a m adarászok piszkos k a litk á ib a n , mint i g y e ­ k ezn ek m enekülni, m int vérzen ek a m unka és sza ­ b a d sá g után v a ló v á g y miatt. A z a sok g a zd a sá g i dudva-m ünév, m in t: p erje, paréj, va d rep cze stb., m e ly o ly szépen e lle p i s elöli a g a zd a szorgalm án ak g yü m ö lcsét, a legszo rosab b viszon yb an á ll a zo k k a l a lé p v essző k k el, csa p d á k k a l, tö k ö k k e l, b o d z a k a litk á k k a l s ezek ré vé n azzal a finom szag g al, a m e ly ly e l az „apró-m adarak h a g y ­ m á v a l“ elárasztják a ház táját. M in d ed d ig le g in k á b b csak azt a viszo n y t m él­ tatták, a m ely a m a d á rv ilá g és ro va ro k szaporodása között fönnáll, a m ad árvéd elem érd ek éb en k e le tk e ­ zett m ozgalom is le g in k á b b a „ro v a re v ő é n e k e s e k é r e fe k te tte a sú lyt, s én a lig h a többször, mint épen e g y s z e r ta lá ltam e g y fu tó lag o s m e gje gy zé st, a m e ly a g y o m o k és m agevő m adarak között fön n álló v i­ szon yra von atkozik. A n n a k nem leh et e lé g g é örülni, h o g y újabb időben a m a g y a r h a tó sá g o k nem sajn álják az eré­ ly e se b b ren d eletek et, a m e ly e k a kis m ad arak v é d e l­ mét czélozzák. B u d ap est h atósága első sorban á l l : m últ ta va szk o r szá zá va l b ocsátotta szabadon a fü le ­ m üléket, a zordon é v sz a k b e á lltá v a l eré ly e se n ren ­ d elk ezett a m adarászok ellen. D e azért a m ad árk e­

-

101

-

resk ed é se k előtt k ifü g g e s z te tt k a litk á k b a n százá va l v e r g ő d te k az isten ad ta b o ld o gtalan kis ra b o k , s az é tla p o k ró l csak nem tűnt el az „ap ró m ad arak h a g y ­ m á v a l, u „ K le in e V ö g e l mit Z w ie b e l.“ É v e k k e l ezelőtt e g y szo lg a b iró b arátom E r d é ly ­ ben m egm utatott nekem e g y m e g y e i re n d eletet, m e ly m inden g a zd á t arra kö telezett, h o g y a té l fo ly tá n k ö teles ioo m ad árfejet a h iv a ta ln a k b em u ta tn i; ma talán u g y a n a z a szo lg ab iró az e llen k ező t ren d elh eti e l: üldözés h e ly e tt vé d e lm e t p a ra n cso lh a t E z h a la ­ dás, de m ég nem m inden, a m it tenn ün k k ell. M ondhatjuk, a m adárüldözés, a fészk e lő h e ly e k irtása ellen a m üveit állam o k te ljes a k czió b a n v a n ­ nak. A le g je le s e b b tu dósok és g a z d á k e g y irá n t fö l­ em elik s z a v u k a t; sőt a d o lo g m ár e g y n em zetközi k on gresszu s (Flórenczben) t á r g y á t is kep ezte. A m ozgalom ban — e lé g sajátságo s — N ém etország elől jár, u g y a n a z a nem zet, m e ly a m ad arászatot a le g r é g ib b id ő k tő l fo g v a a k ép zelh ető le g n a g y o b b s z e n v e d é ly ly e l űzte, m e ly n e k e g y ik császá rjá t „H einrich dér F in k le r “ -nek n e v e zté k , k i a m adarászó h e ly e n k a p ta ko ro n áját s intézte az ország* d o lg a i t ; m ely n e k e g y ik hires d a ln o k á t épen efféle m iatt „ W a lte r von dér V o g e lw e id e “-nek n e v e z té k ; s m e ly ­ nek a m ad arászaira, an n ak a lk alm á ra és eszközeire n ézve m inden b izo n y n y a l a le g g a z d a g a b b m ű n y elv e van, mi m ár m ag áb an v é v e is e lé g g é bizon yítjd, h o g y az a m esterség ősid ő ktő l fo g v a szo rgalm asan g y a k o ro lta to tt. A z é rze lg ő ssé g b ő l, m ely a m ozgalm at elein tén — k iv á lt az ö reg B reh m a p ó 1 b e fo ly á s a a la tt — jellem zé, k ib o n tak o zo tt a g y a k o r la ti irá n y , m ely k iv á lt a fészk elő h á zik ó k fe lk a ro lá sá b a n n y e rte k ife ­ jezését A fészk elő h ázik ó k készítése ma m ár ip a r á g g á fejlődött, s a term észetrajzi m e g fig y e lé se k alap ján rendszeresen m ívelik. A m adár n a g y sá g á h o z , szokásaihoz m ért apró h ázik ó k a t alk alm a s h e ly e k re , pl. g y ü m ö lc sfá k ra és 1 B rehm K e r e s z té ly h írn eves n ém et orn ith ologu s.

-

102

-

effélére erősítik, s lassan k in t állan dóan b enépesülnek. N a g y o b b h ázik ó k m en ed ék h ely et n y ú jta n a k a tél d id erg ő m unkásainak. S m in d ezekk el k a rö ltv e já r a tá p lá lék h in tés, m ely azonban csak o ly a n k o r m eg ­ okolt, a midőn n a g ym érték ű h avazáso k köszön tenek be, s a kis m adarak faj szerint v e g y e s csoportokb an csőd ü ln ek az em beri la k á so k k ö z e lé b e ; m áskor a tá p lá lé k elhintése csak árthat, m ert a m adár is ha­ m ar m egszereti a tá p lá lk o zásb a n való k é n yelm et s hütelen lesz ahhoz a m unkához, m e ly e t a term észet h áztartásáb an v é g e z n ie k e ll, m ely et csa k ő v é g e z ­ het el. A z a kis kép s e g y s z e rű eszm em enet, a m e ly e t az étlap ró l ve tt g y a r ló czím ré vé n k ifejten i ip a r ­ kodtam , talán nem egészen haszontalan valam i, m i­ h e ly t em lékü n k b e idézzük azt a sok panaszt, m ely ta v a szk o r s n yárh o sszat h an gzik a sok ro v a rk á r és a v e té se k elgazo so d ása m iatt. A téli évsza k nem halála, de álm a sem a term észetnek, m indössze csak b e fe ­ jezi az élet, az erő örök fo rg á sá n a k g y ű rű jé t, h o g y lego tt, m egszakítás nélkü l, újból kezd je a p á ly a fu ­ tást. É s ehhez az örök fo lyto n o sságh o z le g y e n k ö tv e az em ber m inden intézkedése, m elyet a term észet k ö zep ette saját léte érd ek éb en te rv e z és v é g reh a jt.

A diphteritis. N em mondom m eg az o kát, de m egvallom , h o g y sokszor erőt vesz rajtam az undorodás — és ek k o r m ennem kell. A szem enszedett önzés fő fészkei, a n a g y v á r o ­ sok — B u d ap est is — k iá llh a ta tla n o k k á leszn ek e lő tte m ; em bertársam on csa k a g y a rló s á g o t, a rossz tu lajd ont veszem észre, e lfo g az e m b e rg y ü lö le t, érzem azt m ások s önm agam irán t i s ; sem m ivel sem e lé g ­ szem m eg, teh er v a g y o k m ásnak s önm agam nak is ; undorodom , g y ű lö lk ö d ö m — és e k k o r m ennem kell. Ily e n k o r fürdőre m e g y e k , az én fürdőm re. E z nem Ostende, sem B ad en -B aden sem T á tra , — sem B alaton -F ü red . Óh nem ! az én fürdőm ezek n él sok­ k a l szebb, s mi több, a g y ó g y u lá s biztos benne. K i ­ ve szi az a szív, a lé le k , k iv á lt p e d ig a k e d é ly m in­ den b a j á t ; o ly erős a hatása, h o g y a haj Őszülése m e ga k a d , a fa n y a rsá g redői elsim ulnak, az a ja k ú j­ ból m egtan u lja a m o so lyg á st s a r id e g tekin tetű szem m el fürdőm va rá zsereje va ló sá g o s cso d át m űvel, m ert ez a szem újból lá tja a szépet, a jót, az igazat. E s a m ikor m indez m egtörtént, a k k o r ö n kén yt, m in­ den ráb eszélés n élkü l m e g n y ílik a szív s b e k ö ltö zik az em berszeretet m elege. E z b űvös e re jé v e l az é le t­ től v a ló elund orodást é le tk e d v v é varázso lja, s ek k o r visszatérh etek az önzés, g y a r ló s á g és ro m lo ttság fő­ fé szk e ib e : fürdőm ből o ly v é rte t hozok, a m e ly ly e l e lle n tá llh a to k a ro szk e d v tá m ad ásain ak — igaz, h o g y csak e g y d a ra b ig . M ert hát fo g e vé rte n a hétközn a p isá g rozsdája, m arja, eszi, darab o n kén t le p e r e g ­ te d az életú t p oh arába. D e ott a fürdőm , fölkeresem ism ét s m e g g y ó g y u lv a uj v é rte t szerzek-

—

104 —

Tudom , h o g y sokan szeretn ék t u d n i: hol va n az az én fürdőm ? Nem „e n y é m “ az o ly értelem ben, mint k ir á ly é e g y ország, ko ld u sé a k o ld u stariszn y a — fé n y n y e l já ró önkény, n yo m o rral já ró te h e te tle n sé g — — ; m ert noha az örök term észet tö rv é n y e s k ifo ly á sa v a g y o k s í g y e földön életem m inden fö lté te lé v e l e g y ü tt term észetes jogom , ju s s o m : e fö ld e g y p a rá ­ n y i porszem ét sem m ondhatom tulajdonom nak — a társad alo m r id e g a n y a g is á g a k ö zep ette csak tű rt lé n y v a g y o k , k in e k a b ő sé g b ő l csak m orzsa jut, a fö ld b ő l — m ajdan — e g y ta lp a la tn y i h e ly , hol e le ­ n y észh e t ; de m égis enyém , m ert én tu d o k élni v e le s mi több — beérem v ele. M egm ondom mi az, hol v a n ? O az, az A lfö ld v é g te le n r ó n á ja ! H ozzá m ene­ k ü lö k én, köszöntőm a szélek hatalm as tö lg y e ib e n , lig eteib en . S m it szé gy e ln é m b e v a lla n i, h o g y r á u n v a a társad alo m ra, m int hü b a rá to t ú g y ölelem m eg az első tö lg y e t, a m ely utam ban áll. E z m ár e n g e szte l: itt nincs h azu g sá g ! B e b o rít a róna eg e, — ez sem hazudik. A róna tü ndére játszi k e d v é b e n kö d b e foszló k é p e k k e l m u­ la tta t, — ez nem tettetés. S ha nekem v á g a róna fö r g e te g e : ez nem szín lelt h a r a g ; elem i e rő v e l v á g ­ tat az v é g ig , e ltip o r m indent, a mi h itv á n y , k o r h a d t; k ip ró b á lja az erőset, az ép et — — ha m e g h a g y , nem osztott k e g y e lm e k e t. M ár fürdőm , m ár g y ó g y u l o k ! T o v á b b ! — E lér a rónán a haran gsző s épen előttem hal m e g ; de elő b b v é g s ő re zg é sé v e l, m ás­ felé tereli a lé le k v á g y á t : lá tla k m ár ti szalm afödeles otthonok, lá tla k és köszö n tlek szívem le g m é ­ ly é b ő l. E lérem a falut s m ár fü rd ők is. — N ini, a b á c s i! — h an gzik felém az öröm s az a czím, a m e­ ly e t a g y e r m e k v ilá g b a n sz e re z te m : g y e rm e k s z á jb ó l jön, nem a h izelg és osztogatja. A ztá n b e té re k s m ég le sem ráztam az út porát, már apró v e n d é g e im van n ak.

—

10B

A n a g y o b b a c s k á k , k ik n e k m ár e m lék e ik v a n ­ nak, k ö rü lfo g n a k , elh alm o zn ak a g y e rm e k s z e re te t ezer je lé v e l; az a p raja szinte ijedősen bám ul, rám ­ m ereszti azt az á rta tla n s z e m e t; m enekü ln e s m égis v o n z ó d ik ; m intha az a g yerm ek -ö sztö n m arasztalná, nógatná. V a g y o k is én aztán az a b ácsi, a ki lám p a­ fé n y n é l k é t k e z é v e l a le g sze b b n y u la k a t varázsolok a falra , s a va rá zslám p a k é p e iv e l o ly öröm et tu d ok k e lte n i abban a g y e rm e k s z ív b e n , h o g y m erő g y ö ­ n y ö rb ő l m agam is g y e r m e k leszek. E g y okosszem ü p iczi aztán b e v a llja nekem — jaj b ácsi, én m ag á t ú g y -ú g y szeretem . — E z sem h a z u d ik ! E z az én fü rd ő m ; ez a b e te g lé le k le g b iz to sa b b g y ó g y s z e r e ! D e m eg is becsülöm — --------------------S e g y sötét éjszakán szárn y ra k e l a h alá l an­ g y a la , e lrep ü l a fö ld felett, s teli m aro k k a l hinti el a h a lá l m ag vá t. A b a k te riá k v é g te le n ü l finom m érge, m ely n ek a zá rt ajtó is n y ilt út, m ely szinte a fa la k lik acsa in is b eh ato l az em ber h ajlék á b a , szerte t e r je d ; m e g ­ lopja az á rta tla n sá g álm át, m egm érgezi a le v e g ő t, m ely n ek ren d e lte té se , h o g y a z é le te t fönntartsa. A z ártatlan k is g y e r m e k e k m élyen lé le g zen ek , fo ly a fejlő d és n a g y , csodás m e n e te ; fejlő d n ek az orczákon az e g é szsé g rózsái, s m ind az a min az a n y a le lk e csüng, mi az a n y a szem ének, le lk é n e k m ég a v a ló sá g n á l is ezerszerte szebbn ek tű n ik föl, m ert a szépet fö lö sle g ü l, a rú ta t e lő n yé re ara n yo zza m eg, az az a n yaszeretet. D e ím e ! a k is á rtatla n fö léb red , orczái csa k ­ h o g y k i nem csattan tak az e g é s z s é g tő l; — és m é g is ! ez az éle tte li test, m e ly n e k m ég csak jö v ő je va n , összeborzad, a rázó h id e g v é g ig n y a r g a l a tagokon , aztán jön az izzó-forró láz, a száj k iszá ra d — de az enyh ítő ital m ár h iáb a v a n itt, a n y e lé s m e g a k a d t! A sz ö rn y e te g M eg aera torkon r a g a d ta az á rta t­ lan á ld o z a to t; a g y e r m e k v ilá g ő ra n g y a la elfordu l, a h a lá l a n g y a la irg a lo m s k e g y e le m n élk ü l v é g e z !

—

106

-

É s h o g y a n v é g e z ez! L á ttá k m ár önök a dip h teritis á ld o za tá n a k szívrep esztő kü zk ö d é sé t? L á tt á k ö lö k azt az iszo n ya to s félelm et, m e ly e t az a g yerm ek szem , m e ly csa k az im ént az é let és á rta tla n s á g tü k re vo lt, s m ég sirás közb en is m o­ s o ly g o tt, visszatü k rö zte t ? L á ttá k önök, h o g y a n k ö z e le d ik az a g y e r m e k ­ kéz, a baj fészkéhez, m int rá n g a tó zn a k a kis u jja k ? A z élet ösztöne viszi o d a ; óh, de az az irg a lm a tla n M egaera-kéz, az ott m arad, azt az élet ösztöne nem k é r le li m eg, nem g y ő z i le, az csa k h a lá lt ism er, h a ­ lá ln a k e n g e d ! A z a g y e r m e k h a lá l nem az a g g h alá la , m e ly e t az a g g ré g e n v á r t és ü d v ö zö l; sem az a h alál, a m e ly ly e l a férfi szám ol — óh n e m ! az a g y e r m e k ­ h a lá l eg észen m ás ! A z a g g n a k nincs jö vő je , leszám olt, ism eri az e n y észet tö rv é n y é t s b e lé n y u g s z ik abba, a m it é lő lé n y ­ n ek elk e rü ln i nem adatott. A férfi tiszta tu d a tta l, a szellem e re jé v e l fo g a d ja azt, a mit k ik e rü ln i nem l e h e t ; ő m ár m últra néz, e g y p á ly a v é g é t látja s ez k ö n n y íti az a lá v e té s t D e abban a h alá ltu sáb a n , a m e ly e t a fu ld o k ló g y e r m e k v ív , ott k ü zd ig a z á n az élet a h a lá lla l, a a jö v ő az e n y észettel, a fejlődés a h a n y a tlá s s a l! S a h alá l g y ő ze lm e n em zed ék et tip o r el, jö v ő t sem m i­ sít m e g ! E z a d ip h teritis b orzalm as ig a z értelm e É s azután m enjenek önök k iv á lt a fa lv a k te m e ­ tőin v é g ig s nézzék m eg a friss h án yású síro k a t a kis k e reszte k k e l, m e ly e k re e g y - e g y reszk ető kéz k is koszorút tett, s e g y m ásik kéz m indössze is k é t ü g y e tle n kezd ő b etű t és e g y évszám ot a lk alm a zo tt -— — m enjen ek és g o n d o ljá k m eg azt is, h o g y itt a nem zet jö v ő je tem etkezett, h o g y e g y m e g fa g y o tt, szap o rátla n nem zet e g y eg ész nem zed ék et v e s z t e t t ! É s a m időn ezt m eg g o n d o ltá k , le g y e n e k ezetúl is szív te le n e k , m int e d d ig : é rjék be az á ld o za to k szám án ak pontos m e g h a tá ro zá sá v a l, s a szám k ö z r e ­ b o c sá tá s á v a l !!

—

107 —

H a ez m ég ezentúl is ú g y lesz, lem o n d h atu n k a jö vő rő l. A jo b b a t teszem föl. Ö nök nem fo g já k ezentúl a m egsza k a d t a n y a i sziv e k sta tisz tik á já t írni, hanem fé lre n d sz a b á ly h e ly e tt e g ész e rő v e l m ajd ú tjá t á lljá k a g y e rm e k fo jto g a tó M e g ae rá n a k . M egteszik az emberszeretet, s a hazafiság szent n e v é b e n ! Én, e g y rid e g é letű semmi, ezt hiszem és rem én yiem , az a n y á k rem egő szíve kéri, a nem zet érd e k e k ö v e te li ön ö k tő l. Ez a szív n e k van m ondva. D e az észhez is van szavam . Ingadozom , a m időn kü zden i k e ll, m eg k e ll fékeznem az indu latot, m ely k itö résre kész, — n y u g o d t hangon k e ll szólni m ég az önm agam on e lk ö v e te tt erőszak árán is. Ez nehéz d o lo g a v v a l a h allatlan , jé g h id e g kö^ zö n y n y e l szem ben, m e ly e t a társadalom s ü g y e in k intézői a g y e rm e k ö lő d ip h teritis irán t tanúsítanak. D e m egkísérlem . A d ip h teritis rém e m ár é v e k óta g y ilk o l o rszá g ­ sze rte ; fellép ése, v e s z é ly e s s é g e , terje d é sé n e k term é­ szete ép o ly gonosz, mint b á rm e ly más já r v á n y é . É v e k óta h ír hír után é rk e z ik s jelen ti, h o g y itt is, ott is a szó szoros értelm éb en k ih alt, k ip u sztú lt a le g ifja b b nem zedék. K ő b ő l le g y e n az a szív, m e ly el nem szőrűi, a m időn m egtu dja, h o g y az A lfö ld e g y vá ro sáb a n ezer b e te g kö zöl ötszáz elveszett, s u g y a n a n n y i „k ezelé s­ b e n “ m aradt, — h o g y E rd é ly e g y k is falu já n a k m in­ den g y e rm e k e elpu sztult s három nem zedék veszett k i ! B izo n y kem én y k ő b ő l v a ló le g y e n az a szív, a m ely el nem szorúl a felett, a h id eg, száraz regisztrá lá s fe le tt, a m e ly ly e l az áldozatok szám a v ilá g g á röp ül D e üsse fel m ag át v a la h o l a k e le ti m arh avész — óh, m ily m ozgalom tám ad, m ily b u zg ó ság b a n öli m agát társad alom és h ató ság az „ó v in té zk e d é se k “ k ö r ü l! m int a k a sztjá k m eg a fo rg a lm at, a k ö zlek ed ést, k ü ld ik a v á lo g a to tt szak erő k et a h elyszín ére, h ajtják v é g r e a d e s in fe c tió t! Ü ssön csak k i v a la m e ly r a g á ly a m énesek táján — óh é g ! m ily rohanás, m ily te v é k e n y s é g indú l

—

108 —

m eg ! já tszik a h írv erő , rö p ü l a futár, nincs k ö lts é g , a m e ly ne te ln é k ! D e in du l a M a g a e ra s v é g ig fo jto g a t az o rszá ­ gon, a k k o r ez a m e g y é k d o lg a ; im m el-ám m al já r a fé lr e n d s z a b á ly ! M intha csa k m arh án ál, ló n ál á lla n a a b ölcs m ondat: „s e g íts m agadon , s az isten is m e g ­ se g ít !“ A h ig a z! fö ld m ű velő nép v a g y u n k , a m arha, a ló n em ze tg a zd a sá g i és g a z d a s á g i t á r g y , adó és v a ­ g y o n tá r g y a , s ezért a b u zg ó sá g in d o k o lv a van. D e h át a n y e rm e k nem ar ? H iszen első és utolsó k ö v e te lm é n y e a társad alo m n ak , a nem zetnek. V a g y azt h iszik talán , h o g y a v a ló sá g o s v a g y o n o s sá g , g a z ­ d a g s á g az, ha k e v é s em ber a zsírban fu la d ? E szm én y leh et-e a forró é g ö v em bere, a k i a term észetad ta b őség, épen a b ő sé g és c s e k é ly szám a m iatt a lig k ü lö m b ö zik a v a d á la t t ó l? Óh kérem , az ig a z i á ld ástá rasztó g a z d a g s á g o t * a m unka terem ti m eg, s azt a m unkát c s a k az em ber v é g e z h e ti, in tézh eti. E z s a rk té te le a n em ze tg a zd a sá g ­ n a k és k u lcsa , m egfejtő je e g y m e g fo g y o tt, szaporátlan nem zet n y o m o rá n a k ; ez ü ti reá a jellem ző b é ly e ­ g e t a m a g y a r s á g lé té rt v a ló k ü zd elm ére! E s h át nem adózó, nem adó t á r g y a az az á ld o ­ zat, a m e ly e t az az irg a lm a tla n M a g a e ra szem ök lá ttá ra ezré v e l fo jto g a t? H iszen az áld ozat a nem zet jö vő je, b á rm ily é n e i ­ met is kölcsönözzün k is a szó n ak! M e g fe le d k e z te k önök a rró l a borzasztó adóról, m e ly e t az e m b eriség gonosz szellem e rá n k e r ő s z a k o l; m ely k o ld u ssá te tte a nem zetet M oh ácsnál, k o ld u ssá teszi ma az á lta l, h o g y a m unkaerő szine ja v á t a k a s z á rn y a é le t té tle n sé g é re k á z h o z ta tja ; m e ly et két nem zet épen m ost lefizet az E u m en id á k n ak — ott a B a lk á n tö v é n é l? E lfe d té k a v é ra d ó t azt az e g y e tle n t, a m e ly e t v a g y o n n a l m e g v á lta n i nem le h e t; honnan fo g te ln i? S zin te hallom , h o g y fe le lik nekem , h o g y ne m en­ je k a v é g le te k ig , hiszen Íratott e g y tájék o ztató k ö n y v , az orvosi tisztik a r k p a o tt ren d eletet és sajá t köréb en re n d e le tile g to v á b b „in té zk e d e tt.“

—

109

—

H iszen b elé is nyu go d n ám , h o g y h a nem tudnám az „in té z k e d é s “ és g y a k o r la t kö zti n a g y k ü lö m b séget, az ellen őrzés v é g h e te tle n g y a r ló vo ltá t, s nem tu d ­ nám a ren d eletek h atását ott azokban az e lh a g y o tt fa lv a k b a n , a m e ly e k n e k lá to g a tá sa a tiszti o rvo sn a k teh er és á ld o za t; m ert h át az az orvos is csa k a fö lö sle g m orzsáin ten g ő d ő p ária, k it a m egélés gondja leszorít a hum anizm us teréről. C sa k ne tudnám én ezt o ly a n jó l! É s azt hiszik, h o g y a m a g y a r h iv a ta l zavaros n y e lv é n k ia d o tt rendelet té telei szervező te h e tsé g e t éb reszten e k ab ban a b o ld o g ta la n falu si b ir ó b a n : h o g y a g y e r m e k e ra v a ta lá n á l ro skad o zó szüle „ fe rtő tle n í­ té s r e “ gondol, ezt v é g r e tudja és b írja hajtani ? H iszen c s a k e g y s z e r k e ll látn i azt a teh ete tle n sé g e t, a m e ly ­ b en a nép já r v á n y id ejében fe tre n g, — lá tn i k e ll azt a ku ru zsló b o ld o g t a la n s á g o t! É s a midőn a g y e rm e k ö lő rém v é g ig v á g ta t az országon , s a v é sz m inden pontja e g ész em bert k ö v e ­ tel, az o rszág szíve el v a n á ra sztva A e scu la p iu s te n ­ g ő d ő fia iv a l, k ik e g ym á s s a társadalom ellen a k e ­ n y é r ir ig y s é g undorító h arczát v ív já k , k iá lla n a k a h ird etési ro v a to k k ö zp iaczára, h ird e tik a ¿eh etetlen leh e tő sé g é t, te lem á zo ljá k a n y ilv á n o s tér p a d ja it h ir­ d e té se ik k e l, s lépten-nyom on arczú l v e r ik a közerk ö lc s ü s é g e t ! E z az észn ek v a n m ondva. ♦ R é g e n n yom ta a lelk em et, s íme kim ondtam , s ha a k a d em ber, a k i ezért k ö v e t dob rám , nem viszonzom k ő v e l ; de azt m egm ondom n ek i, h o g y ha a társad alo m és h a tó sá g a dip h teritis ü g y é t o ly k ö z ö n y n y e l tek in ti, m int a m in ővel tek in te tte ed d ig , a k k o r H eró d es k e g y e s vo lt, m ert hiszen b e é rte B e tle ­ hem g y e r m e k e in e k le g y ilk o lá s á v a l ! és Izra e l boszuló isten e irg a lm a t g y a k o r o lt, m ert hiszen ő E g y p to m b a n a h a lá l a n g y a lá v a l csa k az elő szü lö tteket ö lette m eg, a tö b b it m e g h a g y t a ; — — de ez a M e g a e ra 1 és ez a közön y, az v é g ig rohan az e g é sz országon s ir g a ­ lom n é lk ü l g y ilk o lja a szülőt és a szülöttet — — — 1 A z erinniák (furiák) eg y ik e.

A z én édesanyám. B izo n y nem is kép zelh ető n a g y o b b n yo m orú ság , mint a minő azé a b o ld o gtalan é , a k in e k soha sem vo lt „ é d e s a n y ja “ — m ár m int olyan , a k i k o rh o lv a is n e v e li g y e r m e k é t; de aztán m ég a b b a a „ k á lv á ­ riái la to rb a “ is b elélo p ja an n ak az édesen édes a n y a ­ szeretetn ek éltető m elegét. A z én an yám igazán „ é d e sa n y á m “ v o l t V itt, sodort, h á n y t-v e te tt az élet — bizon y nem fogh attam be azt a jó sá g o s k é k szem ét, m ely o ly h ű ségesen őrköd ött a g y e rm e k m inden lép te, nyom a fö lö tt; m ely sugárzott, v a la h á n y szo r jó hirem é r k e ­ zett s k ö n yb e lá b a d t a le g p a rá n y ib b bajom m iatt is, h át m ég m ikor ú g y lo p v a le g e lé sze tt rajtam , h o g y r a g y o g o t t az! D e föl is kerestem a sírját hűségesen s holtom n a p já ig sem felejtem el azt az édes bús órát, a m e ly e t han tjain eltöltöttem . M ondhatom , h o g y ig e n jó, szép és k e d v e s szom ­ széd ságb an n y u g s z ik ; ott p o rla d o zik m ellette H a k a y tiszteletes uram ifjú, szép le á n y a — a szép ek s zá z­ szorszépe, a jó k ja v a , k i életében is o ly ig a zi r a g a s z ­ ko d á ssa l csüngött a jó „szom szédnénin.“ M ost m ár e lv á lh a ta tla n o k ! A z t m eg az eg ész falu tudja, h o g y a tiszteletes úr m inden áld ott nap e llá to g a t letű n t szem efén ye s írjá h o z ; ott búsul ő aztán e g y e d ü l, szótlanú l e g y á lló óra h o s sz a t; m ár e n élk ü l el sem tudna lenni. Ig en , m ert m egszerette ő m ár azt az ő f á j­ dalm át ! M egszerette.

—

111

—

H át lehet-e fájd a lm a t m egszeretn i? Ig e n ám, n a g yo n is ; — k iv á lt azt, a m it e g y d rá g a lé n y h a lá la okozott. Igaz, h o g y ez a fájdalom elein tén égető , m etsző, csak ú g y h aso g a tja az em ber szívét, de id ő v e l m ár c s a k sa jo g ta tja ; v é g r e — iga z, h o g y n a g y sokára, ig e n lassan, de m égis csa k édessé v á lik az. H át ú g y van v e le az em ber, m int a jó a n y a a n yo m o rék g y e r m e k é v e l; k e zd e tb e n b orzad tőle, az­ után m egsajn álja, v é g té r e pedig- ú g y m egszereti, h o g y n élk ü le el sem tud lenni, m inden gondja, egész szeretete épen ezé. S az a m egszeretett fájd alo m ! N em csord úl k i m ár a ttó l a k ö n y ; az m ár csa k m ély sóhajt és édesen bús m o so lyt fak aszt. . . M essze fö ld rő l a fe c s k é k k e l jő v e , belop óztam a csöndes k is tem etőbe, m agam ra akartam m aradni, m ert hiszen csak ig y édes az a m egszeretett, ig a zi bánat. O d a állottam a sír m e llé ; — á llo k , á llo k , — b eh u n ytam a szemem s v issza h iv o g a tta m az édes a n yám k ép ét, szere te té n e k ezer e m lé k é t; — — m o­ s o ly o g ta m is, sóhajtottam i s ta lá n v a la m i forró csepp is le sza la d t az arczom on. A m int e g y s z e r fö lp illa n ta n é k , h át látom M a k a y tiszteletes uram at, a m int a szem efén ye sírján ál búsuL O sszenéztünk — hosszan, m élyen . T isztá n b e ­ láttam a szív é b e s tisztán éreztem , h o g y ő is b e lá t az en yém b e; de azért nem kö zeled tü n k mi e g y m á s felé, nem szóltu n k mi e g ym á sh o z e g y á rv a szó t; — m inek i s ! H iszen m ikor a fájdalom m ár m eg va n s z e re tv e, azt csak m ag á n a k szereti, ta rto g a tja az em ber. M ik o r aztán m ár k ib ú su lta m m agam at, három fű szála t téptem le, m ely éd esa n yá m h aló p oráb ól nőtt, — eltettem — elm entem . M ásn ap on b enéztem M a k a y tiszteletes uram h ázáb a. Istenem , h o g y m egö rü ltü n k mi a viszon t­ lá tá sn a k !

—

112

—

B e szé lg e ttü n k mi azután a világ* fo ly á sá ró l, k ó ­ b orlásaim ról, m indenről, csak a rró l nem, h o g y hiszen te g n a p m ár ta lá lk o ztu n k . A z a három fűszál most is előttem v a n ; a rra v a ló nekem , h o g y csöndes óráim b an fölidézh essem g yerm e k k o ro m b o ld o g s á g á t, v e le az e lvá la szth a ta tla n t: édesanyám at. * * * É d es v a la m i az a r e g g e li g ye rm e k á lo m . É p en ja v á b a n álm odom , h o g y a K ir á ly Józsi p i t y k é jé t 1 m ár m ind eln yertem . A le g e sle g u to lsó t, a le g s z e b b rezest v e ri a falhoz, én a m agam ét e lle n e ; — araszoln i készü lö k — — épen a k k o r csap ja m eg a lá b a m a t a h id e g l e v e g ő ; fölrezzenek. R e tte n tő harczias p o situ ráb an ott á ll é d e s a n y á m ; b a l k e ze fo g ja a fö lem elt t a k a r ó t ; jo bb k e zén ek m u­ tató ujja ta p in tá sra k in y ú jtv a . . . — G y e r e k , ne m o czc za n j! Jó isten, e g y b olh a — és a k k o ra , m int e g y m a n g a lic z a !! No, k ezd ő d ik a h ad d el h a d d ! F o rg a t id e is, oda is, hol a takarón , hol a párn án k e re s g é l — aztán r á g y ú j t : — H at darab 1 G y e r e k , hol szedted te ezt ? M ár m egint ott h e n te rg e tt a Sam u k o csis á g y á n ! S z ö rn y ű s é g — már innen ki k e ll v á n d o ro ln i — h isz’ m e g e s z n e k !! N o k iszed ett az á g y b ó l s k ö v e tk e z e tt a mosdatás. — No, n ézzétek m ár a n y a k á t! hiszen azon m ár sá rg a ré p á t leh etn e te n y é s z te n i! Oh te k á lv á r ia latra, m ár m egint az a k o v á csm ü h e ly , ú g y -e ? A z u tá n m osdatott, szappanozott, súrolt s v á ltig h a jto g a tta : a tyu so m lelk em , m e g é rjü k mi azt, h o g y eb b ől a k á lv á r iá i la to rb ó l nem lesz sem m i! D e nem azért vo ltam én gézen g ú z, h o g y ki ne h alljam a h an gb ó l a szeretetet, ki ne nézzem a tü ­ körből, h o g y éd esan yám titko n m osolyo g. i P íty k e =

apró érczgom b .

—

118

—

K ö v e tk e z e tt az öltöztetés. F áztam tőle, m ert n a g y titkom v o lt s v á lt ig azt fo rg a tta m az eszem ­ ben, h o g y hátha észre nem veszi, t. i. azt a p ecsétet, m ert e g y p ecsét, az retten etes v o lt neki. D e bizon y észre v e tte . — S ze n t ég, pecsé-é-é t ! M ajd a p ecsétre, m ajd reám m ereszti szem ét — m e g sza g o lja — v e s z v e v a g y o k ! — K u li-m á á á z ! A ty u s , k u lim áz !! M e g ü t a guta. Jaj, te k á lv á ria latra, hol szed ted , te e z t? tüstént m eg m o n d o d ! — H át — h át — h át nem tudom ! — M icsoda, nem tu dod ? Iszen ez m ár m osva is van. F ia m ! H á t b izon y a „fiam “ ú g y vo lt m ondva, h o g y v a lla n i k ellett. — H át, édesanyám , segítettem a Sam unak. — M it? — H át k e n tü k a szekeret, azután én tartottam a bödönt, azután nem tudom — és S am u m osta a ló k e fé v e l és azután — m ár jó le sz e k ! — G y e re k , a sírba viszesz. Ujdonat*uj n a d rá g s örökre oda v a n ! B izo n y, elríttam m agam at nem a n a d rá g , hanem a sír m ia t t; m ert hiszen az a n a d rá g is csak o ly a n új v o lt ám, h o g y az éd esap ám k étszer ford ított ócska k risp in jé b ő l készült, a térd en p e d ig folton fo lt, m ert e zt kop tattam én szilva fá k o n , alm afákon, sö vén yen , hom okon, ú g y a n n y ira , h o g y S ib ik m ajszter a já n la to t is tett a n yám n ak, h o g y ta lá n le g jo b b lesz a n a d rá g o n m in djárt ú jkoráb an a térd e táján k e r e k ly u k a t v á g n i, s m int a g o m b ly u k a t, kÖ rülvarrni. F e lö ltö zte tte le á n y a it és azután le ü lt; m int az o rg o n a síp o k , fé lk ö rb e so rak o ztu n k , — ö sszekulcsolta k ezeit és igen szépen im á d k o zo tt; azután so rb a csó ­ k o lt s k ie re szte tt u d v a rb a , kertb e. A l i g h o g y künn vo ltu n k , kijö tt az á g y a ló l a szabadon já ró fürj, fé lo ld a lra h ajto tta fe je csk éjét s félszem m el, — a m int jó fürjh öz illik — fe lp illa n to tt édesan yám h oz ; é rte tté k és n a g y o n szerették azok eg ym á st. Hermáim Ottó: Ú ti rajzok és term észeti k ép ek .

8

—

114

—

— N o, m indjárt, m in djárt k is m adaram ! E lin d u lta k k e t te c s k é n ; e lő l éd esan yám , u tán a a kis fürj. Ú g y , a m int édes an yám hadi p o situ ráb a n m e g á llo tt s czélozta a le g y e t, a fürj is m e g á llo tt s v á rta az eredm ényt. A földre dob ott le g y e k e t szépen fölszed egette. M ik o r azután v é g ig já r tá k a szo b ák at, o d aszólt édes a n y á m : — No, m eg v a n ! E rre az a k is m adár fö lk e re s te a padlón azt a h e ly e t, m e ly v e rő fé n y e s vo lt, ott b erzen gette, ta ta ­ rozta to lla zatát, sü tk érezett. N a g y o n szép e g y kép v o lt ám ez. H á t m ég a lk o n y a t táján , g y e r ty a g y ú jt á s e lő tt! M a g a köré g y ű jtö tte le á n y a it; én az asztal a lá bújtam , apám uram p e d ig r á g y ú jto tt a n a g y ta jté k ­ pipára. Já rta az Ó p eren cziáko n -tu li szebbn él-szebb m ese, az ö re g k ir á ly ró l, három fiáról, a le g ifja b b ik ró l, k it b u tá n a k n é z te k ; de h át Ő v o lt a szép, a jó, az okos, m ert ő szánta m eg a szem étdom bra k icsap o tt n y ü v e s csik ót, m e g a b ra k o lta azt égő parázszsal, a m itől az a csik ó tálto s le tt és vitte , v itte a k irá ly fit, tö v é b e an n ak az ü v e g h e g y n e k , a m e ly n e k tetején a h é tfejű sá rk á n y k a s té ly a épült, benne élt az e lb ű v ö lt k ir á ly ­ le á n y , disznófejű te v e kép éb en , a h e g y tö v é b e n p e d ig szom jan v o n a g lo tt e g y szeg'ény lúd, a jó k ir á ly fi m egszánta .s m egita tta , ez a lú d azután lú d ta lp a t rak o tt a k ir á ly fi csizm ája alá, h o g y ez azután kön ynyen fö lsé tá lt a h e g y tetejére, — persze, h o g y m e g ­ ölte a h étfejű sá rk á n yt, m ire a disznófejű te v é b ő l g y ö n y ö r ű k irá ly k is a s s z o n y lett, azután m ilyen la k o ­ dalm at c sa p ta k azok, h eted h ét o rszágra szólót és — m ost is éln ek, ha m eg nem h alta k . . . Óh te én jó sá g o s é d e s a n y á m ! V é g e szak ad t a m esélésnek, m ásra tért a gondolatja. — A ty u so m , lelk em , szörn yű id ő k et é lü n k ! — H oln ap tó l fo g v a a k á v é e g y g ara ssa l, a hús k é t krajczárra l d rá g á b b lesz, éhen k e ll veszn ü n k ! É s v e tte d észre, h o g y a g y e r e k csizm ája m ár m egin t ly u k a s ,

—

115 —

azokn ak a sze g é n y le á n y o k n a k is czipő, ken dő k e ll, m ár m eztelenül k e ll veszn ü n k ! — L á n y o k , g y ú jts á to k m eg a g y e r t y á t ! — szólt az öreg, m ert jó l tudta, h o g y e k k o r rö gtö n v é g e szakad a sopán kodásnak. Já rta is rö gtö n a lenfonás, — az t. i. m ég „ a k ­ k o ro n “ vo lt, a m ikor a jó an ya a le á n y születése p erczétő l fo g v a szálan kén t g y ű jtö g e tte a k e le n g y é t; a mai m onogram m os, h en cze g v e -k iá llitá so s, p am u t­ v ilá g b a n ez m ár nem illen ék , A lá n y o k k ö tö ttek , az ö reg o lv a so tt; én m eg k iso m p o lyo g ta m a k o n y h á b a a S am u n ak „s e g íte n i“ ; ő h aso g a tta , én m eg rak o sg a tta m a g y u jtó fá t ; e lb e ­ szélte nekem a B á to r lo v u n k m inden tu d o m án yát, m eg azt is, h o g y Csókáson é jféltájb a n s á r k á n y csik ó röpül, n y e rít a le v e g ő b e n , m eg azt is, h o g y e g y m arék d o h án yért elvisz szénáért. . . H á t azután részb en azon já r t az eszem, h o g y is tesz a v v a l a d o h á n y n y a l; no m e g azon, h o g y a n ju to k az á g y b a — a n ap o sin gb en ; a h á ló in g tő l rettenelesen fáztam . K ö v e tk e z e tt a le fe k v é s. M ik o r apám uram elo lto tta a g y e r ty á t, anyám az á g y b a n fe k v e e lé n e k e lt a lá n y o k k a l e g y zsoltárt csönd lett. D e csak elkezd te m egin t : — L á n ya im , v á lto tt-e az a g y e r e k in g e t? H á t nem tudták. N y o m b a n fö lk e lt s jött. É n persze m ár ja v á b a n p ity k é z te m a Jóska p a jtá ssal, ha épen nem h evertem a szénás szekér tetején. B izo n y kiszed ett, b izo n y m egszidott ; de m ikor m egfo rd u lt, h át m egin t csak az a jó sá g o s m osoly ü lt az ajkán. G y e r e k ne csoszogj, nem tudsz szebben ülni, já rn i! M in d ig korholt, m in dig n e v e lt és v á ltig sze­ retett.

—

116

—

A k is g y e r e k b ő l n a g y g y e r e k lett, B u d ap estre k e lle tt mennie. M iko r m ár ö sszevisszaö lelt, összevisszacsók olt s eláraszto tt k ö n y e iv e l, zo k o g v a ezt m ondta : — É s irjál, édes fiam, és m ikor m ár P e s t felé közeledn él, — fu varo s v itt — tiszta in g e t v é g y ám, m ert én a fö ld b e bújnék szégyen em b e, ha m egszól­ nán ak az e m b e r e k ; én n e v e lte le k s te b ecsü letes h ázból va ló v a g y — u gy -e, m egteszed, édes fiam ?! — M egteszem , édesan yám ! Oh, m ert az az ő jó sá g o s le lk e csak ú g y k é p ­ zelte azt m agán ak, h o g y azo k a p estiek m ajd kiü ln ek a p a d k á ra, ha nem k ö n y ö k ö ln e k k i az ab lakon s h o g y azután ez lesz az ő b e s z é lg e té s ö k : — No, nézzétek em berek, itt jön a hám orosi doktor f i a ! H a tisztát válto k, a k k o r ezt fo g já k m o n d a n i: — S m ilyen szép tiszta az i n g e ! m eglátszik , h o g y jó l n e v elte az édesan yja. H a p e d ig nem v á lto k , hát azt fo g já k m ondani: — No, hiszen szépen n e v e lte azt az ő é d e s a n y ja : m e g lá tszik az in g e g a llé r já n ! E z p e d ig b izon yosan sírb a döntené, m ert h át o ly ig e n -ig e n rátartós v o lt az ő „sajá t n e v e lé s ű “ g y e rm ek e ire . No, válto ttam is in g e t s az is szent iga z, h o g y akk oron a p e stie k m eg nem szóltak. . . azóta in káb b . *

*

*

B elém vetett hite csak e g y s z e r in g o t t ; de a k k o r n a g yo n is. K is z e m e lt ő nekem e g y jö v e n d ő b e lit; v o lt an­ n ak n y o lcz lá d á n y i vászonnem űje, tizen k ét szem élyre v a ló ezüstje, h irtelenszőke haja, hozzá illő szeplős arcza s k é t sárgás, retten tő ló fo g a ; de jó terem tés v o lt s szentül hiszem, h o g y sohasem csalt vo ln a m eg. M é g h iva tal is já r t v o ln a v e l e ! •

—

117

—

D e m ikor nekem nem k e lle tt sem vászon, sem ezüst, se h iv a ta l, se le á n y . K ö r ü lv e tte k , szo ron gattak — — h át m egszök­ tem a b o ld o g s á g elől s n eki v á g tá m a n a g y v ilá g n a k , m ert v itt, ra g a d o tt valam i. A jó a tyu s m ár a hant a la tt pihent s íg y é d e s­ an yám csak lán ya in a k , v e je in e k m o n d o gatta: „Mind ig is tudtam én azt, h o g y ab ból a k á lv á riá i la to r­ ból nem lesz s e m m i! Én istenem , az a szép h iva tal, az a g y ö n y ö rű vászon — ezüst — b o rza sztó !“ S irt és sirt k eservesen , m ert h át ő csak ú g y kép zelte g y e rm e k e i b o ld o gsá g át, h o g y m in d ig k ö rü ­ lötte le g y e n e k . A jó a n y á k ö rök v á g y a ez — m indig csak ezj A z a la tt én n a g y tu sák at v ív ta m az é le t országutján — sarakon , porokon keresztü l. K iv e tte m részem et a m unkából, sok n yom orból, k e v é s öröm b ől; m ég a h a lá l to rk á b a is csak ú g y k i s be jártam . D e m egállottam a sarat, k iv e rg ő d te m a porból, sőt m ondh atom : vittem v a la m ir e ; de sőt e g y r e g g e ­ len v ilá g o sa n azt irta rólam e g y ú jság, h o g y azt m ondja „jeles h a z á n k fia !“ E k k o r m ár felkerestem édesanyám at. A z a jóságo s szem m ár n a g y o n m e g g y e n g ü lt v o lt , de az a jó sá g o s szív m ég m in dig h e v ü lt az a n y a szere te t szent tü zétől s le g o tt m egsú gta édes an yám n ak, h o g y fia te tte k ezét az ajtó kilin csére. H o g y m egö lelt, h o g y m egcsó k o lt! É s a szem reh án yás ? H á t v á lt ig azt m o n d ogatta: „M in d ig is bíztam teb en n ed , édes fia m ! S z e g é n y atyus,* csak m egérh ette v o ln a ! n ek i m ondogattam legtöbbször, h o g y em ber lesz b e lő le d — — „ D r á g a a n y á m !“ S h átha m egérted vo ln a m ég azt is, h o g y a fiad eleven m in isztereket szapu l — lú g g a l, ők m eg viszszaszap u lják édes fiadat v á la s z tó -v íz z e l! M it szó ltál v o ln a ehhez, te édes öregem ?

—

118

—

L e lk e , szem e m utatja nekem re m eg ésed et — talán m e g h a ltá l vo ln a a n a g y félelem m iatt, — m ert hiszen te a m egtestesü lt s z e ré n y sé g és a lá za t v o ltá l mind en h a ; re szk e tté l a viczisp á n lá ttá ra , m ert az „ n a g y ú r“ v o lt a te szem edben. M in iszter! — hiszen te arra m ég gon doln i sem m ertél vo ln a. . . P e d ig b izo n y a n a g y v ilá g n a k n a g y a kom é­ d iá ja ! N em is ér az föl három száraz fű szá lla l, m ely e g y jó a n y a h aló p o ráb ó l k e lt. . .

Hallgatag világ. V a n önöknek fo galm u k arról, a mi a h an gok n a g ym estere, B eeth o ven le lk éb en dúlhatott, a midőn észrevette, h o g y h allá sa csö k k en ? h o g y h a ld o k lik az az érzéke, m ely le lk é t o ly n a g y g y á tette, m ely éle ­ té n e k nem esebb része volt, m e ly ly e l élvezett, a lk o to tt, s a m ely re m ásoknál is k iv á n t hatni és h atott is ? B izo n y nincsen! M eg kö zelítő fo ga lm a t csa k az szerezhet m a g á ­ n a k e le lk i kínról, k i m aga is veszni érzi u gyan azo n é rzé k é t; és le g fe lje b b m ég a v a k ú ló festő érezheti A h an go k, a színek eg ész v ilá g á t e lveszten i a n ­ n ak, k i nem csak közön séges értelem ben é rzék ile g , hanem e g é sz lé n y é v e l benne él — — erős le g y e n a le lk e , ki szem beszáll a sorssal — azaz: h o g y nem e sik k étség b e, hanem lem ond, m egb ékü l v a la h o g y a n e g y kínos, kínos léttel. B eh sokszor tépelő dtem a z o n : m e ly ik a n a g y o b b v e sztesé g , b a j : a m egv ak u lás-e v a g y a m egsiketü lés ? A k i a hangnak él, annak em ez, a k i a szín ek ­ n ek él, annak amaz a n a g y o b b v e s z te s é g ! Ig e n de általán os em beri szem pontból v é v e , m e ly ik h át m égis a n a g y o b b ? A v é g le te k elé á llítla k e m b e r fia : a k it szived e g é sz h e vé v e l, le lk e d egész e re jé v e l szeretsz — ha m ár lem ondani k e ll — in k á b b látn i v a g y h allan i akarod -e a zt? H a előm be á ll e g y Isten, v a g y e g y ördög, k in ek h atalm ában á llo k s e ké rd é st intézi hozzám, én azt felelem n e k i: — — — szúrd k i a szem em et! A z a la k o k , a szín ek v ilá g a , a m e ly e t szerettem , lelk e m elő tt állan i fo g eltö rü lh etetlen ü l, — hányát*

—

120

—

lá s á t látni nem fogom , s ez n y e re sé g . A v e s z te s é g n a g y u g y a n , de nem o ly m ély, m ert lé n y e g szerint in k á b b csak k ü lérzék i. Oh, de a h a n g o k v i l á g a ! ez más, de egészen m á s !! N incsen an n ak m aradandó k ép e, m ert te ste sincsen. N em h at az em lékezet á l t a l ! Ú jb ó l és újból m eg k e ll, h o g y szólaljon s visszh an go zzék, m ert csak e k k o r v a n hatása, olyan , m e ly b e já rja sziv e d , k e d é ly ­ v ilá g o d le g titk o sa b b zu g á t is. H a nem láto d többé a s z in t: a vo n alat, le g a lá b b az a la k o k szép ség ét v a la h o g y a n m e g m a g y a rá zza nek e d a finom ta p in tá s; de a h an gró l, a szó szé p sé g é ­ ről csak a h allás n yú jth at fo g a lm a t; semmi részét sem m i érzék nem kö zelíth e ti m eg, e g y e d ü l csak a h allás. E z a v e szte sé g m élyen hat, m ert az érzék te ljes halála. A k ü lö n b ség rá va n írv a a b o ld o g ta la n o k a r­ czára. A v a k o k arczvo n á sa lá g y , a sü k etek é k e m é n y ; a v a k szelid, k ö n n yen lem ondó ; a sü k et b o ld o gtalan , i n g e r ü lt ; a v a k k e re si, a sü ket k e rü li az em b erek tá rsa sá g á t. O tt M ilton, — itt B eeth o ven . N ekem v a n fo galm am arról, a mi a h a n g o k n a g ym este re le lk é b e n dúlhatott. A z igaz, h o g y a fo galom csak m egk ö zelítő , m ert a zo kn ak a h a n g o k ­ n a k a v ilá g a , a m e ly e k e t szerettem , szerén y v i lá g volt. N em is azért v ettem be a lelk em b e, h o g y sym p h o n iá k k á alakítsam , szóljak a szívekh ez, ostro­ m oljam az eget, fessem v e le az érzelm ek, a szen ve­ d é ly e k , a szerelem és fájdalom hol le lk e t em elő, hol lesújtó n a g y m indenségét. Oh n e m ! én csak szivem b e vettem azo kat a h an go kat, a m agam g y ö n y ö r ű s é ­ g é r e ; k in csn ek ta rto ga tta m , biztos, d rá g a kin csn ek , a m e ly e t nem rab o lh at el onnan senki sem, — k e d é ­ lyem ú g y csün gött e kincsen, m int az a n y a éd es em lőjén a g y e rm e k . E s m égis eljö tt e g y szö rn ye te g, m ely e k in csb e b e lé v á g ta förtelm es körm eit. O ro zva tám adott, mint

—

121

—

az A n a k o n d a ,1 lassú h a lá lra íté lt s azt izrŐl-ízre v é g re h a jtja rajtad, k é rle lh e te tle n egym ásu tán b an . L assan, lassan h a llg a ta g lesz kö rü lö tted m inden. L áto d m ad árb aráto d at, k in e k én eke öröm ed v o lt, azt is látod, h o g y szól, m ert hiszen a csőre n y ílik , a p iczi b e g y e c s k e csak ú g y lih e g — — és sem m i h a n g ! Ö sszerezzensz, az ijed elem tő l e lá ll a szíved, az a k in c s ­ tár, szem ed m ered s e lfo g e g y iszo n yato s kín. Tudom mi az — és m égis élek. D aczo san v e ­ szekszem a sorssal, noha m ár érzem , h o g y letip or, nincs m enekü lés A term észet édes szav a h a ld o k lik nekem , szerén y v ilá g o m n ém á vá lesz, a g y ű jtö tt kin cs h o lt kin csesé v á lto zik . H o l is k e ríte tt h atalm á b a az a k e g y e tle n szörny ? E g y dühös ziv a ta r v o lt az, a m ely e g y s z e r a K is - T á tr a e g y ik csú csára leszeg zett. A M a ga s-T á trá ró l k e re k e d e tt föl s e g y k ö d la v in á t g ö rd íte tt felém , u tóbb r e á m ; ezzel lesze g e ze tt s aztán k e zd ő d ö tt a hajrá, csúcsról-csúcsra. A m ennyi va d v ih a r, h avas, je g e s fö rg e te g csa k k ifé rt a h a ra g v ó term észet torkán , az fé k e v e szte tt roham ban n y a r g a lt csú csró l-csú csra, n e k iv á g o tt m in­ dennek, a fejem n ek is. A tö rp e fe n y ő szíjjas g a ly ja i egészen le la p u lta k ; az erika, a rhododendron-üstökÖ k m intha összebú jtak v o ln a ijed tökb en. N ek em állnom k e lle tt. N e h á n y p erez m ú lva m ár cso n tig fáztam s a n e g y e d ik ó rá ­ ban, a m ely b en m ég m in d ig ott kü zköd tem , m intha m ár a s z ív ig is elh ato tt voln a a derm esztő h ideg. A k öd e g y lé p é sn y ire sem b o csáto tt. H iá b a m eleged tem azután fe l a tót k u n y h ó k a n d a lló tü z é n é l: éreztem , h o g y annak az öt órán ak k ese rvese n m egadom az árát, a s z ö rn y e te g belém v á g ta irg a lm a tla n kezét. É s m egtörtén t, h o g y e g y szép ta va szi napon az A lfö ld rónáján k ó v á ly o g v a , csak látom a p acsirtát, mint e m e lk e d ik az é g b o lt felé. D e mi az ? A m ad ár 1 E z az ó riá sk íg y ó

eg y k iseb b faja, m ely kiválóan v ízb en él.

—

122

—

én ek e h ibás! L e h e ts é g e s -e ? N em És m égis hibás, m ert ú g y ism ertem én azt, h o g y m ég em beri szóba is tudtam fo g la ln i, i g y is tudtam kifejezn i, értettem , m it mond. H iszen az m in d ig íg y h a n g zo tt: O h te dicső, dicső K ik e le t, k i k e le t ! K iv ir ít, k iv irít A v irá g , a v irá g , M in d ! 1 És most ez a m adár csa k íg y szó l: di — di — K i k i ------K i k i ------— vi — — vi — M ind! Óh, az a p acsirta nem fe le d te d alát, nem h ib á ­ zott, hanem m egérk ezett a perez, h o g y e g y kínos tu d a tra éb red jek. H allásom csö kken t. M eg ad tam a tá tra i v ih a rn a k az árát. Jaj p ed ig, beh szerettem én e g y e tle n h ű sége sem n ek, a n a g y term észetn ek h an gjá t le s n i! A z t a k e d v e s hangot, m e ly sohasem hazudik, sohasem c s a l ! M i m indent m esélt az nekem , m ily szeretettel és tü relem m el tan ított az en gem ! N e h alljam én többé a kis S y lv ia édes szerelm i v a llo m á sá t, a m int azt a k ö k é n y e sb e n k e d v e s é le t­ p á rjá n a k e ld a lo lja ? H iszen én m ég nem is tudtam m indent, a m it m ondott és szerettem voln a m indent k itu d n i, a mi a p iczi szívben lüktet. A fü lem ile d a láb ó l m ár csak tö re d é k e t h allja k ? A hullám zó nádas v íg g u n y o ló ja m ár ne mosoly o g ta sso n m eg az ő lá r m á já v a l: 1 N in cse n n y elv , a m ely találób b an festen é a pacsirta d alát, m int festi a m agyar. A „dicső — k ik e le t — k iv ir ít — a virág — m in d “ k ellő en h an gsú lyozva, teljesen találn ak a pacsirtadal h a n g ­ e sé se ih e z . H . O.

123 K á rr e k a re k it-k á rrre k e re k it — T órrreto reto re-tó rrreto reto re — K e j-k e j-k e j v it- v it- v■ it! i í h

A r é te k z e n e v ilá g a ezentúl elném uljon ? N e h a ll­ jam az O ecan th us p irreg ését, a tü csk ö k h arczi és szerelm i n ótáit? É n tudom , mi a v e szte sé g , tudom , mi d ú lh atott B eeth ovenb en . E ze n tú l nekem is le sz a sorsom, h o g y kínosan h án yk o ló d jam , re m etév é le g y e k , a m ikor m inden csepp vérem az életh ez vonz B izo n y, k e se rv e s e g y á lla p o t! V á jjo n elbirom -e a tudatot, h o g y nekem h iáb a én ek e l a m ezők p a csirtája — nem csak, de m ég a népszínházé, S o ld o sn é is? G onosz óráb an írom le a kérd ést — — nem fe le le k . 1 A rigó zenér v e r é b .“

(C alam od yta

turdoid es)

e lé g

hibásan „ n á d i H . O.

A végpusztulás réme. (M isk olcz, E g er, D ió sg y ő r s a B ü k k -h e g y sé g

falvainak sorsa.)

Ú g y látszik, h o g y 1878. é v i augusztu s hó utolsó n apjaiban egész K ö zép -E u ró p á b a n b e k ö v e tk e z e tt e g y ik e a zo k n a k a v é g z e te s m eteo ro ló giai fo rra d a l­ m aknak, a m e ly e k n e k előjele a tik k asztó h őség, a le v e g ő n y o m á s re n d k iv ü li in gad o zása, m ely u tób bit a lé g su ly m é rő n a h iga n yo szlo p a lá sz á llá sa jelez. Ily e n k o r m intha ta lá lk o zó t ren dezn én ek a v iz e k fú riái az e g y e s h e g y lá n c z o k v ih a rg y ü jtő csúcsain, h o g y fe lg y ü le k e z v e , v íztö m e g e ik e t, villám o s f e g y v e r ­ tá ra ik a t rázú d itsá k a v id é k e k re s rom b olást v ív e , h a lá lt osztva, v é g ig s z á g u ld ja n a k v ö lg y ö n és halm on, m in daddig, m ig egész dü h öket k i nem adták. E z elem i fo rrad alm ak h atalm a irtóztató. A g o n ­ dolkozó em bern ek fo ga lm a t ad n ak k e t t ő r ő l: azokról a k a ta k lu zm á k ró l (= árad at), a m e ly e k a fö ld k é r e g fe lü le té t á ta la k ítv a , o ly r é te g e k e t a lk o tn a k m eg, a m e ly e k e t a tu d o m án y „földtan i r é te g e k n e k “ n evez, a m e ly e k azonban, iga zá b an , e g é sz é le tk o rsza k o k tem etkező h e ly e i, — és fo g a lm a t n yú jta n a k a rró l a g y ö n g e s é g r ő l, te h e te tle n sé g rő l, m ely az em bern ek az elem i fo rra d a lm a k k a l szem közt o sztályrésze, e g y s z e r s ­ m ind v é g z e te is. E fo rra d a lm a k épen ú g y sö p rik le a „term észet u rá n a k “ b ü szke fészk eit, m int a szerén y h a n g y a ­ b o ly t ; e ln y e lik őt m agát s z e ré n y s é g é v e l, h iú sá g á v a l, — em b erszeretetével v a g y d u rv a h a ta lm a sk o d á sá v a l e g y ü tt épen ú g y , m int a le g p a rá n y ib b lé n y t, m e ly ­ n ek se sze ré n y sé g e , se h iú sága, se m agasab b érte­

—

125

-

lem b en v e tt szeretete, se öntudatos hatalm i v á g y a , a g y ré m e nincsen, — m ely m indössze a szerv ezete tö rv é n y s z e rű s é g é b ő l fo ly ó m unkát v é g z i a term észet n a g y h áztartásáb an . E g y e tle n e g y roham s e forradalom m egsem m i­ sítette száza d o k n a k század o k ra te rv e ze tt m un káját — a k i tú lé li, az az első p e rcze k b e n , k á b u lv a á ll m eg a rom ok fölött, tö k életesen e lv e szti fe lső b b ség én ek tu d atát, nem go n d o lk o zik , testéb en c sa k azo k az életfo ly a m a to k m űködnek, a m e ly e 1’ \e az ön tudatn ak, az a k a ra tn a k h atalm a nem te rje a ki. Ily e n k o r az em ber épen c sa k e m b e r ; le te tt m indenről, m ert m eg ­ érezte az elem i hatalom k a rjá n a k sú lyát. B e so k ily puszta em berré le tt em ber va n azokon a b o ld o g ta la n tájakon, m e ly e k e n az em litett augusztus hó u tolsó éjszakáján n ek i va d u lt fö rg e te g v é g ig s z á g u ld o tt, ro m b o lva irto tt! N em lehet m egh atározn i az utat, a m ely e t a v é g z e te s felh ő töm eg k ö v e t e t t ; m egleh et, h o g y v a la h o l az u n g i r e n g e te g e k b e n g y ü le k e z e tt; an n yi b izo n yo sn a k látszik, h o g y é sz a k k e le trő l d é ln y u g a tr a tö rte te tt, k eresztb e vette a H e g y alj át, h o g y k ét, m ár a m ú gy is e lé g g é b o ld o g ta la n várost, T á ly á t és M ádot, a v é g n y o m o rb a ta s z íts o n ; innen á th ö m p ö lyg ö tt a B ü k k h e g y s é g re , m e ly n e k m áskor o ly kies, ma o ly a n n y ira sú jto tt v ö lg y e it szintén ke re szte zte , elő bb v é g p u sztu ­ lást v ív e M is k o lc z n a k ; u tóbb e h e g y s é g z iv a ta r ­ csú csára , a K ő h á tra h ág o tt, h o g y E g e rn e k zúdítsa a veszed elm et s v é g r e v a la h o l a róna szélén oszsza k i dü h e u tolsó csapásait. A b o ld o g ta la n v id é k e k r ő l jö v ő első ja jk iá ltá s o ­ k at, a m e ly e k e t a v illá m szik ra hozott el hozzánk, m in d en k i tú lzo tta k n a k tarto tta, m ert h át lé lek tan i té n y az, h o g y a sújtott em ber a csap ás s ú ly a a la tt m indent sötéteb b színben lát. Á m d e a k iá ltá so k m ind rém eseb b ek le tte k s az em beri á ld o za to k szám a m ásra tanított. — A k in e k e tá ja k o n v é re i, szeretette i v o lta k , azt e lfo g ta az a g g o d a lo m , m e ly kínossá v á lt, m ert a tu d ako zód áso kra nem jö tt felelet. M agam n ak is v a n n a k M isk o lczo n szeretetteim , a k ik rő l az sem tu dott h írt mondani, a k i a rém es

—

126

—

éjt ott töltötte s é le tv e szé ly b e n fo rg o tt: (V a d n a i K á r o ly ) s íg y o d a v itt az aggodalom , m eg az is, h o g y a v a ló v a l szinről-szinre m egism erked jem . K ö z v e tle n ü l elutazásom elő tt m egtudtam , h o g y az en yéim n ek sem m i b aju k s íg y e le v e is e lh a tá ­ roztam , h o g y m in d en ek elő tt b e fogom já rn i az egész vo n ala t, a m elyen a felh ő szak ad ás víztö m ege v é g ig ­ rom bolt M ily e n lá tv á n y volt ez ! A va sú ti állom ástól k e z d v e az egészen le a p a d t, de z a v a ro sv izü S zin v a p a ta k m ellett és fo ly á s a ellen éb en h a la d v a , m ár a te n g e rifö ld e k m u ta ttá k az ár s o d r á t; a n ö v é n y szá ra k le fe k te tv e , b eisza p o lv a, szen n yes sza lm a c s ó v á k k a l e lé k te le n ítv e ; a fö ld m erő k a v ics. A z első tá r g y , a m ely re akadtam , e g y rácso s g y e r ­ m e k á g y vo lt, olyan , a m ilyen jobbm ódú g a zd á k h á zá n á l a n a g y o b b g y e r m e k e k n y u g v ó h e ly e szokott lenni. A zu tá n elértem azt a va sú tvo n a lat, m e ly G öm ör fe lé visz s azt a v ö lg y to r k o la to t, a m ely b en M isk olcz o ly kiesen fek szik , egészen á tfo g ja. A tö l­ tést s k a v ic s a it elsodorta a víz, a síneket a ta lp fá k ­ k a l e g y ü tt m essze b eso d o rta a fö ld ek b e. A tö ltés m a ra d v á n y a ném i g á ta t k ép ezett, m elyen v é g ig fu to tt az első b a rrik á d M in te g y 400 m étern yi h osszú ságban eg y m á sra to rló d va s e g y m á sb a é k e lv e h e ve rt ott geren d a, hordó, taposó k á d , visk ó , a p o lg á ri és ú ri ház búto rzata, k e ré k , á g y , ágyn em ű , h ázfedél, ketrecz — b eisza p o lv a, ö ssze v issza tö rd e lv e ; e g y v a ló ­ ságos khaosz. Innen m erő iszap b an h a la d v a elértem a B e le g rá dot, azt a városrészt, m e ly m ár a sík b a esik s a le g ­ sz e g é n y e b b o sztá ly otthona. A z o k a sze g é n y, m e le g fe d e lü , tap asztott és v á ly o g h á z ik ó k ! — M i le tt b e lő lü k ? H elyen -k ö zö n csak a tö rd e lt czölöpök je lö lik a v is k ó h e ly é t ; fa lá t isza p p á old o tta fe l a víz, szalm a­ fe d e lé t szá la k ra tép te s szerteh o rd ta a rónába. A m egm arad t sz e g é n y e k ott s z á rítg a ttá k sáros r o n g y a i­ k a t, v o lta k é p e n azokat, a m e ly e k e t az ár k i tu d ja, honnan hozott és oda le te tt!

—

127

—

Ú g y a m int b e lje b b hatoltam s te k in té ly e s e b b é p ü le te k e t értem , a rom ok m ind b o rza sztó a b b a k k á lettek . K e tté s z a k íto tt, k id ü lt o ld alú h ázak, k iv á jt ú t7 te le h o rd v a g y ö k e re ik b ő l k ifo rg a to tt, m e g té p e tt n a g y f ü z e k k e l; k e ríté sré szle te k , h á zte tő k lépten -n yom on a k a d á ly o z tá k a haladást. í g y jutottam e l a F orgóh íd ig, m e ly n e k csa k az alap -vaslem ezei m arad tak m eg. A h íd e g y ik sark án á llo tt k e re sk e d é s h e ly is é ­ g é n e k o ld a lfa la b ed ő lt az árb a s a v íz az e g ész k ere sk e d é st n yom talan ul elhordta. S e von alon az a lv é g tő l a fe lv é g ig , te h á t jó m érfö ld n y ire h a la d v a , ily e n e k és m ég rém eseb b ek tá r u lta k a szem elé. • A le g b o rza sztó b b a k azonban a m alom tájak, le g fő k é p e n a városm alom m e lle tti rész. Itt a v íz n em csak sodró, hanem robbantó h atalom m al dúlt. A p a ta k m edrét a m egfo n to lás n é lk ü l v a ló ép ítk ezé s itt összeszorította, a h a jtó k e re k e k v a ló sá g o s torlaszt a lk o tta k . A rohanó ár tö m e ge itt nem b irt áttód u ln i s mi töb b , a fe lv é g tő l e lra g a d o tt t á r g y a k itt fön n ­ a k a d ta k s o ly torlaszt em eltek , m e ly n é l b o rza sztó b ­ b at az ö rd ö g i k é p ze le t sem tu dna festeni. E to rla sz to ro n y m a g a ssá g ra ék e lő d ö tt - zsúfolódott. G eren d a, háztető, több m int k étszáz hordó, kád , b úto r e lá llo tta a víz ú tjá t; a k ise b b kö zö k et em beri testek , h ázi á lla to k h u llá i tö ltö tté k ki. A z ár fö ld a g a d t s jobbrab a lra v a ló sá g o s rob b an tó e rő v e l dü h öngött. K ic s a ­ pott az o ldalkőzön — a ta k a ré k p é n z tá r ép ü lete m e l­ le tt s a színház a la tt — a p iaczra A b also ro n ö ln y i m ed ret szak íto tt a tra ch y tb u rk o la tb a , m eztelen re v á ja a n a g y h áza k a la p fa la it, m ind a k é t soron v a la ­ m en n yi k e re sk e d ő t k o ld u ssá tette. M á sfe lő l n ek iro h an t az izr. n ép isk o lán ak , hol szín ig tö ltö tte m eg a h e ly is é g e k e t ; a le g s z ilá rd a b b fa la k a t led ö n tö tte s to v a h o r d t a ; e soron tö rtén tek azok az iszo n yato s d rá m á k , a m e ly e k tő l visszaretten az iró to lla s a festő ecsete e g y a rá n t, m ert leírhata tla n o k s le fe sth e te tle n e k . A sze g é n y G. c s a lá d já v a l az asztalra u g r i k ; — a v íz n ő ttö n -n ő ! . . . Ő fe lu g r ik az e g y ik sze k ré n y re , neje k é t g y e r m e k é v e l a m ásikra — a víz fo ly to n

—

128

—

n ő !! V é g r e a v íz színe s a p iafo n d között e g y a ra sz n y i a tér — e lé g arra, h o g y az em ber feje elférh e sse n — e k k o r az ár k a v a r o g n i kezd s fe l­ b orítja a sze k ré n y t, a m e ly e n az asszon y g y e r m e k e i­ v e l á ll s a b o ld o gtalan férfi v é g ig n é z i sze rettein ek h a lá ltu s á já t! M ire a v íz leap a d , lassan kijö n n ek az em b erek — k ih a jn a lo d ik — szám ba v e s z ik e g ym á st, V é g r e b e te k in te n e k G. a b la k á n . A b o ld o gtalan em ber m ég m ost is ott ül össze­ k u p o ro d v a a sze k ré n y tetején s m eredt szem eit reá szeg zi a p a d o la tra , hol m inden, a m it szeretett, e g y szö rn yű h a lá ltu sa á lta l e lto rzíto tt rém csop ortban f e k s z ik !

D e m in ek ezt fo ly ta tn i ?! M it részletezzü k azo­ k a t az iszon yatos je le n e te k e t, m ik én t sodorja el az á r a kis g y e rm e k e t, m int ö le li ez á t gö rcsö sen az a b la k rá cso za tá t — az a n y a k in y ú jtja fe lé je ka rjá t — e k k o r re á ju k szak ad a ház s a m időn a v iz e k e lfo ly n a k , ott fü g g a rácso n a holt g y e r m e k s a rom ok kö zü l a h a lá lb a n is fe lé je n y ú lik az a szerető, féltő a n y a i k a r ! * * * A P e cze -áro k k a n y a r g ó során v é g ig m in d en ü tt a p usztulás k é p é v e l ta lá lk o zu n k . tu d ju k , h o g y az ö ld öklő v iz e k e g y m á su tá n e lő b b a P e c z e , u tóbb a S zin v a , h o g y te h á t sza k a d á s a m ondott irá n y t k ö v e tte . *

*

h a to lv a , Itt m eg ­ á r a d ta k ; a felhő-

*

M it m ondjak az e m b erek rő l ? E z e g y v é g te le n b ús, öld ö klő kép. Itt fá su ltsá g , ott lem ondás, am ott kétsé g b eesés. V ig a s z ta la n s á g m indenütt. L e g tö b b je o ly a n ruh áb an , m e ly e t a töb b i m ene­ k ü lte k szeretete n yú jtott, ott á ll a h áza h e ly é n . S m ég b o ld o g, a k i le g a lá b b rom jaib a von ulh at. S o k ­ n a k ily e n e sincs !

—

129

—

N é m e ly e k nem is h a lljá k a sz ó t; m áso k azzal a b izon yo s m o so ly ly a l, a z za l a b izo n yo s kézm ozdu ­ la tta l fo g a d n a k , m e ly tő l elszo ru l az em ber szíve, m ely m in dent elm o n d ; aztán a n y a k a d b a b o ru ln a k és sírn ak, sírn ak k eservesen . M ert h át az az iszo n ya t ú g y tört reáju k , h o g y te h e te tle n e k k é v á l t a k ; nem kü zd h ettek . Mi is ehhez k ép est a tű zvész, a lassú á ra d ás ? A z em ber m enthet a m enn yit-an n yit, m e gfeszített e rő v e l so kat k ic s ik a r a vész k a rm a i közü l, e lk észü l s m e g n y u g sz ik abban a tu datb an , h o g y m indent m egtett, a mi csak te lt tőle. D e itt, a v a k sö tétségben , pusztán c s a k élet­ ösztönére szo rítv a h án yk ó d n i s rö v id p ár óra m ú lva m indenét v e szv e látn i, a n élkü l, h o g y tudná, h o g y a n veszett e l? mi is tö rté n h e te tt? — en n ek m egren d ítő a h a tá sa ! K iv e s z te k c s a lá d o k ; de k i tu dná h án y ? T ö b b mint ö tv e n em bert tem ettek, k it sen k i sem siratott, m ert fel sem ism erh ette, — ezek között k i tu d ja h án y v o lt ol /an, a k it isten tudja, az o rszá g m e ly ik tá v o le ső részében sira tn á k m ajdan ö véi, ha nem v á r já k a b izo n y ta la n s á g k ín jai k ö zt éle tö k fo g y tá ig . B ú és n yom or la k o z ik a k é t p a ta k partján. A z e g y ik n e k o rvo sa az idő, a m ásiké a fe le ­ b aráti szeretet.

Hermán Ottó: Úti rajzok és természeti képek.

£

Szeged — a milyen volt. V á jjo n m egírhatom -e m ég v a la h a azt a c z ím e t: S z e g e d a m ilyen né lett ?! E z a kérd és százszor is m egfordult fejem ben am a g y á szo s éj óta, a m elyre e g y iszo n yatos r e g g e l virrad t. A jm e g sem m isülés rém séges tö k életesség e, m e ly ­ n ek hü, ig*az kép ét sem élő szó, sem toll, sem ecset visszaad n i nem képes, m ely előtt a legm erészeb b k ép zele t is szárn y a sze g e tt m adárkén t hull alá, k i­ facsarta a m en ekü lőkb ől a s z ó t: „so h a sem térü n k .több é v is s z a !“ S az em ber a csap ás óriási sú ly á n a k kÖ zvetetlen b eh atá sa a la tt hitet, re m é n yt ve sztv e , első p il­ lan atb an elhitte, h o g y ú g y lesz ! P u sztaszer népe elszéled, v ilá g g á m e g y e n ; a h onalkotó ősök te le p e i fe le tt m ajd sírhat a rón ák szele, ü vö lth et a p u szták vih ara, h o g y b e le fá ra d v a , té rt adjon a d é lib á b o k csalfa, foszló játék á n a k . A. nyom nélkü l elsod ort h ázitü zh ely h ely én , hol e g y n em zedék a m ásikn ak adta át Örökbe a rom latlan, tiszta m a g y a r erkölcsöt, a m a g y a rs á g igaz m a g y a rsá g á t, felü ti m ag á t a fak ó g y e p s rajta m ajd a ka ta n g k ó ró , b o gán cs fo ly ta tja nem zedékről-nem zed ék re az e lg a zo so d á st; — buján ten yészh et, m ert hiszen az eltem etett b o ld o g sá g b ó l szív h atja é le t­ n e d v e it ! Szörnyű, szörnyű kép e z ! A z t k é r d ik : m ilyen leh etett S ze g e d kép e ama retten tő r e g g e le n ? O ly hullám sírba v o lt tem etve, m ely n ek szélei ö sszefo rrtak a látó h a tá rra l s a mi itt-ott szig etk én t

—

131

—

e sírb ól k iá llo tt, az ta n y á ja v o lt a hitet, rem ényt,, go n d o la to t vesztett k é ts é g b e e s é s n e k ; b izon y ily e n n e k , m ert azok az édes otthonok, a szó le g rid e g e b b é rte l­ m ében m egsem m isültek, a m e le g v á ly o g o s , v e r t fÖldfa la k isza p p á oszolva, ott ifcanyarogtak a szen n yes árban. Ily e n v o lt a k é p e ! A h a ra g v ó fö ld ren g ése á lta l halom ra döntött L issza b o n n a k ott h e ly t h e v e rte k a rom jai, — S z e g e d „rom jai“ ki tudja hol, talán a D u n ato rk o la to k d e ltá ­ já b a n rak o d n ak m ajd le zá to n y n a k ! Pom péjit, H erculanum ot századok m ú lva k iá s ta az em b eriség k u ta tó szellem e a V e z ú v h am u rétegeib ő l, ráism erh e ­ tett letű n t k o rszako k, szétfoszlott b iro d alm a k népe o tth o n á ra ; — S z e g e d vo lt, a bősz árad at e ln yelte, p a rá n y o k ra szedte szét, — nyom a iszap, ezt m e g ­ száríth atja az a lfö ld i nap h e ve s az íg y m e ga lk o to tt k é rg e t m e gh aso gath atja k é n y e -k e d v e szerint. „S o h a sem térün k többé v is s z a !“ R e tte n tő e g y m ondás ez, — szeren csére csak a csap ás k ö z v e te tle n sú ly a szorítja ki szívb ő l-szájb ó l, — m ert valób an nem i g a z ! L isszab o n u g y a n o tt é p ü lt fe l újra, a hol rom ba d ő l t ; u gy a n a zo n a kérgen , m e ly a lá P o m p eji tem et­ k ezett, a V e z ú v izzó to rk a szélén, ism ét o tth on okat terem tett az u tó d ; — és am a sz e g é n y svá jczi fa lv a k jó népe, m ely n ek otthonát m ár c s a k e század fo ly a ­ m ában is kétszer-három szor ro m b o lta szét a la v in á k zúzó ereje, e g y ta p o d ta t sem tá vo zo tt a v é g z e te s le jtő k alól, tu lajd on arra a h e ly r e ép íti ú jra v isk ó it, a hol m ár a n n yiszo r e lp u s z tu lta k ! K i a m egm ondhatója, h o g y m i az, a mi o ly ellen á llh a ta tla n u l von zza v issza az em bert ahhoz a h ely h e z, a m elyen b ö lcső je rin go tt, m ég a k k o r is, h a azt az elem ek k ö n yö rte le n h atalm a h itv á n y r ö g g é v á lto z ta tta , — ha e hatalom m ég fo ly v á s t fe n y e ­ g e ti is ? A z eg ész élet öröme, búja, em léke ezer g y ö k é r ­ szálat b ocsát ab ba az a n y a fö ld b e ; nem v e ti azt k i onnan a fö ld ren gése, nem öli el a tü zo k á d ó ham va, lá v á ja ; nem m ossa k i azt onnan sem m i á r a d a t;

9

*

—

182 —

v issza é d e sg e ti az em bert a szeretet em léke s a k a la u ­ zok k a la u z a : a jobb jö v ő rem én ye. E rősen is hiszem, h o g y m ost is ú g y lesz az s a mi V a sá rn a p i Ú jságu n k, m ely a szörn yű csap ást re g is z tr á lja ,1 m ég a most élő nem zedéknek, elm ond­ h atja m ajd : m ilyen n é lett S ze g e d , hű népe erős a k a ra tá b ó l — a d rágán , ige n d rá gá n m e g v á sá ro lt tap asztalás útm utatása m ellett. ^ * M inden em bernek, m ár t. i. o lya n n ak , a k i ittott c sa k kim ozdu l a. fészk éb ő l, h o g y lásson s tap asz­ taljon, — va n e g y -k é t olyan vá ro sa, a m elyet nem tud m egszeretni, a m e ly b e nem ig e n tér v issza ; de v a n o lya n v á ro sa is, a m e ly e t rögtön m e g k e d v e l s v a la h á n y sz o r útra kél, ha k e rü lő v e l is, m indig szí­ vesen fö lk e re s i; öröm m el látja ismét, g y ö n y ö r k ö d ik b e n n e ; — ú g y fejezzük k i azt, h o g y otthonosan érzi m ag á t benne. N ekem S z e g e d ily e n k e d v e s városom volt. Nem v o lt nekem ott „ko m p án iám “ , nem húzott nekem ott a c z ig á n y soha. E g y ig a z i barátom , annak jó család ja , az v o lt a ta n y á m ; a vá ro s m aga az ő h áza iva l, h ázik ó iv a l, v isk ó iv a l, h o teljeivel, ku rta ko csm áiva l, fo ly a m á v a l, le g k iv á lt p e d ig p ezsgő n ép ­ é le té v e l — ez, ezekn ek szem lélése v o lt az én m ulat­ ságom , m e ly ly e l soha sem tudtam b eteln i, m ert az egész, m inden izében o ly tő sg y ö k e re se n m a g y a r volt, e m ellett m ég o ly sa já tsá g g a l is birt, m ely b izon yos m értékben m egk ü lö n b ö ztette az A lfö ld n a g y , túl nyom óan fö ld m ívelő v á ro sa itó l és ez különös érd e ­ k e s s é g e t kölcsönzött neki. N em v o lt itt az a dübörgés, tolon gás, nehéz le v e g ő , az é p ü le te k n e k u ralk o d ása a szabadon h a g y o tt tér felett, a m int ezt n y u g a to n m ár fé la n n y i la k o s­ sá g ú vá ro so kb an is m e g é re z z ü k ; itt m inden szélesre, hosszúra v o lt eresztve ú g y , h o g y a r e n g e te g piacz 1 E leírások a „V asárnapi Ú jsá g “ i8 -ik te k m eg.

évfolyam áb an

jelen ­

—

133 —

e g y i k szélére ép ített neh ány divatos, palotaszerü ház a tér túlsó széléről tek in tve, szinte szerén yn ek tűnt fe l. M inden a rónához v o lt alk alm a zva , — ehhez és a z alfö ld i m a g y a r em ber term észetéhez, m ely a le g ­ p a rá n y ib b visk ó m ellett is tá g a s tért k íván , h o g y beérhesse v e le az a m a g y a r szem, m e ly a m ióta csak lá t, m indig szabadon kalan dozh atott v é g ig és k e r e ­ ken a rónán és látóhatáron . S ze g e d főtere m ég a legk ö zö n ségeseb b h étköz­ nap r e g g e lé n is ép a n n yira sajátságos, mint élettel te lje s k é p p e l örven deztette m eg a szem lélőt, m ert o ly so k a sá g v é g e zte ott a vá sá rt, h o g y azon a re n g e t e g téren is uralkodott, azt szinte m egtöltötte. A m ire a m a g y a r k o n yh á n a k csak szüksége lehet, az itt mind, szinte v é g te le n sorokban, n a g y Tialm azokban vo lt k i s fe lr a k v a s a mi m ég a n a g y ­ v á ro si em bernek is le g o tt feltű n t, az a tisztasá g volt, a m ely az elad ó k s v e v ő k ruh ázatáb an s az árú kb an u ralk od o tt. K e v é s m ag y ar város fehérnépe o ly, — m ond­ hatni — fin n y á ssá g ig rátartó s a ház falán ak feh ér­ sé gére, a ruházat m o cso k talan ságára, mint a szeged i' M ost, k i tudja, m ikor m osogathat m egint m ag á ra ­ m ikor m eszelgethet itt ism ét saját h ázatáján h A h alasp iacz sajátságo s n é g y lá b ú lád áiva l, a m ely e k b e n a drága kecse g é tő l k e zd v e le a silány k e s z e g ig a k a n y a rg ó T isza m inden ehető h ala kap-' h ató volt, s a karcsú ollós r á k csak ú g y n yü zsgött benne, — kü lön volt, közeleb b a fo ly ó h o z ; a k a rfá k á lta l k ö rü lfo g o tt m inden n a g y n ég yszö g b en m ás­ m ás c zik k e k v o lta k k ira k v a . A hol p a p rik á t áru ltak, «nnek vö rö s színe u ralk o d o tt m indeneken, a hol zöld séget, ott zöld v o lt m in den ; a cserép ed én y e g y k is v e rse n y té rn e k is b eillő darabot b o ríto tt; a hen­ tese k , m észárosok, szappanosok sátrai szem közti sorokb an utczaszám ra á llo tta k ; a kendős zsid óság, a p a ty o la to so k g y é k é n y e i hosszú sorokban n y ú lta k el — és az a d ó ve v ő nem v o lt „ ú r i“ nép, hanem a lfö ld i m a g y a r s á g az, a m ely et a v a g y o n o s sá g nem bir a rra , h o g y ruh át cseréljen s kezeb ő rét „k ím é lje “ .

—

134 —

D o lg o s, szerző e g y nép, ezt az első p illa n tá s m egm ondta a nézőnek. Nem az a szem lélődő, szó­ fu k a r n ép ség v o lt ez, a m ilyen re az A lfö ld ö n tö b b ­ n y ire b u k k a n u n k ; a szeged i nép é lé n k m ozgású, élén k szem járású, vid ám nép, m ely kö n n yen ereszti a s z ó t ; az okosság, néha épen a fu rfa n g o ssá g k ic s il­ lan belőle. E zé rt is v o lt azután S z e g e d a tiszta m a­ g y a r vá ro so k között iparban, k eresk ed ésb en az első r nem k e lle tt azt biztatn i, h o g y a k o rra l haladjon, v e g y e be m indazt, a mit a h ala d á s n e k iv a ló t hozott. O ly a n vasárn ap i tem plom járás a le g é rd e k e s e b b ­ lá tv á n y o k közé tartozott A z ünneplő női m entéken nem v o lt se b á rá n y , se ró k a to ro k , szövetét nem szo lg á lta tta a házi ip ar ro zo ga szövőszéke, az b izo n y néh a fran czia k é k b á rso n y v o lt h attyú p rém m el, de aztán m égis m ag yarszab á sú . E g y á lta lá b a n , k iv á lt a női vise le tb e n a házi ip arn ak alig* v o lt m ég nyom a, s ezt az em ber hajlan dó le tt vo ln a „sa jn á la tta l ta p a szta ln i“ , m ert a házi ip art a g a z d a g o d á s eszkö­ zének tekin ti. D e m egszűnt a sajnálkozás, m ih elyt az. em ber e nép fo g la lk o zá sá t látta. A midőn B a k a y barátom k ö té lg y á r á t g ő zerő re rendezte b e s b e á llíto tta a le g ú ja b b szerkezetű a n g o l fon ógépet, a szeged i le á n y o k p ár hét a la tt ú g y el­ ta n u ltá k a behozott szász fonóm ester fo gá sait, a g ép en v a ló fonás m inden csinját-binját, h o g y a fonó­ m ester elm ehetett. S í g y v o lt ez m indennel. A sze­ g e d i h a lá szle á n y h áló kötése nem v o lt az a lassú körözgetés, hanem va ló b a n ú g y m ent, h o g y az em ber a lig g y ő z te a szem ével k ö vetn i. H a p a p rik á t term esz­ tettek , ú g y ez m ázsákra m e n t ; ha szalonn áról v o lt szó, csak ú g y hajlott a la tta a p ad lás deszkázata. Esha tu d ta k term eszteni, term elni, el is tu d tá k adni. M essze földön m e g v o lta k az ö ssze kö ttetések , m ert m e g v o lt ott a k eresk ed elm i szellem is. í g y aztán m egértette az em ber, h o g y ez a nép­ nem ér reá a házi ip arra, e lfo g la lta a n a g yo b b , a jö ved elm ező b b munka. V asárn ap o n k én t azután k ijá ro g a to tt az ő „M a k ­ k o s “ erd ejéb e m ulatni, h o g y hétfőn ism ét jó k e d v v e l a m unka után lásson.

—

135 —

A zo k b a n a kis h ázakb an , a m e ly e k csak e g y „szem m el“ néztek az utczára, de annál töb b el az u d v a rra , tisztességes b útorzat vo lt, s ez m ég a le g ­ k iseb b ik b e n is azt m ondta a szem lélőn ek, h o g y ez itt az em berek m ódjában van. E s azután a T isza! A h ajóhídról éjszakra-délre te k in tv e a le gsze b b p arti k é p e k e g y ik e g y ö n y ö r ­ k ö d tette a szemet. T u tajso rok m egrakva d eszkával, léczczel, zsin d e ly ly e l, k a r ó v a l; felk u n k o ríto tt orrú, b eh ajlott hátú g ab n aszá llító hajók v á lta k o z v a m odern g-őzhajóval s a hozzátartozó v o n ta tó k k a l; á fo ly to ­ nosan jövőm enő lad ik o k, csónakok, é le tv e s z tő k ; a p a rto k hosszában fe la k g a to tt h alászeszközök, h áló k — az ott füstölgő g y á r i k é m é n y e k v á lta k o z v a tá r ­ h áza k k a l, h ázsorokkal, k e rte k k e l, lig e te k k e l — g y ö ­ n y ö rű e g y kép v o lt az! A le g fő b b p e d ig az, h o g y m in denfelé m a g y a r szó hangzott, az a jóizü „ s z ö g e d i“, m ely o ly k é n y e ­ sen m egra k ja a sok e betűs szót az ö b e tű v e l s o ly könnyen ereszti a csin talan ságo t, tréfásm on dást — d e a k o m o lya t is E városra s életére te k in tg e te tt a lá a vá ro sh á z és sok tem plom s u g á r t o r n y a ; a ré g i v á r, m ely az e m b e rek tő l n yü zsgő v á s á ité rre , a Tiszára s a fa la i á rn y é k á b a n terjen gő sétatérre nézett, m elyb en a rón a k a rv a ja i sóhajtoztak, u n atkoztak, szinte id eg en szerű n ek tűnt fel k o m o rság á va l az élettől duzzadozó' szín ekben o ly g a z d a g a lfö ld i vá ro si kép közepében. E z a váro s előre nézett, öntudatosan előre tö r e ­ ked ett. Tudta, mi a népoktatás, mi az ipar, k e re s ­ ked és, szorgalom , ta k a ré k o s s á g ; — jó fián ak szobrot em elt 1 s a midőn országo s czím en ip a rk iá llítá s t h ir­ detett, országo ssá is tudta azt tenni. Em porium v o lt a szó ig a z értelm ében nem csak vid é k é re , hanem az országf s a k ü lfö ld fo rg a lm ára n ézve is. D e — fájdalom — m ár csak v o l t ! m ert: F é lr e v e r t harangok zú gása . . . „Jön az árviz, jön az árviz !u h an gzék S ten gert láttam , a h o g y k ite k in ték . 1 D u gon ics A ndrásnak. — 2 A k eresk ed elem főh elye.

M int az őrü lt, ki le té p te lánczát, V á g ta to tt a T isza a rónán át, Zúgva, b ő g v e törte át a gátot, E l akarta n y eln i a v ilá g o t.

(Petőfi S.)

B izo n y el is n y e lte S z e g e d v i l á g á t — b etem e tte h u llám b a, iszapba, n a g y részét ö rö kre! D e m ondom, erősen hiszem , h o g y a sze g e d i n ép a k a ra ta az o rs zá g é v a l e g y e s ü lv e , k ir a g a d ja a kirag a d h a tó t az őrü lt v iz e k to rk á b ó l s az e n y é s z e t h e ly é n uj é le te t terem t. Ú g y l e g y e n !

TARTALOM. L ap

la p

A fü le m ü le u t a z á s a

... ...

60

9

A F it is z m a d á r tö r té n e te . (M argitszigeti ö t l e t .)

85

I I I . A s z ik la t e n g e r .............. 12

A b a r á tk a m a d á r tö r té n e te .

A d ria i k ép ek . I. A t e n g e r ...................

1

II . A z adriai n é p ty p u s ... I V . S iesta Zárában . . .

16

(A z

ő b árson yos cziczájá-

V . A ten ger színén

. . . 18

nak m eséli H ajas b á c s i,) ...

91

V I. A z olajfák alatt

.. . 23

„Apró m a d a r a k h a g y m á v a l“

97

V I I . A bóra . . .

.................

24

A d ip h t e r it is ...

N ü rn b erg__......................... A f e n y v e s b ő l................................ A pró v ilá g , s z e r é n y h á z. (A.

27 38

Az én é d es a n y á m ....................110 H a llg a ta g v ilá g . . . . . . . . . . . . 1 1 £

42

A v é g p u s z t u lá s rém e. (M isk o lcz, E ger, D ió sg y ő r s a

té l a lv ó é le té b ő l.) H a v a si d rá m a

...........

.......................

A m a d á r „ t á r s a s á g b ó l“ . . . Az e ls ő h ir. (M arg itszig eti ö tlet.)

..................

......

48

B ü k k -h e g y ség

51

sorsa.)

......................... 103-

falvain ak

....................................... 124

S z e g e d — a m ily e n v o l t 55

130

Méhner Y ilm os kiadásai. Vörösmarty M. összes mnnkái. Díszkiadás n y o 1 c z , k ö t e t b e n. A költő arczképével, és életrajzával G y u l a i P á l t ó l . Ara fűzve 40 kor. Pom pás díszkötésben 60 kor. - 1- Vörösm arty összes m unkái 57 füzetben is kapható és egy-egy füzet ára 70 fillér. Vörösmarty M. összes kisebb, elbeszélő, drám ai k öltem én yei és epigram m ai. H a t k ö t e t b e n , kis 8-adrétü kiadás. A költő arczképével és életrajzával. Ara ig en díszes angol vászonkötésben 24 kor. Vörösm arty : Zalán fntása. Díszkiadás 12 képpel rajzolta G y u l a i L* Ára fűzve 2 kor., díszkötésben aranym etszéssel 3 kor. 20 fillér • V örösm arty: Lyrai költeményei. 2 kötet. A költő arczképével és életrajzával. Ára fűzve 4 kor. 80 fillér, pompás díszkötésben 8 kor. 40 fillér. Vörösmarty : Epikai költeményei. 2 kötet. Ára pompás diszkötésben, aranym etszéssel 8 kor. Tompa M ihály összes költeményei, nagy díszkiadás, 4 kötetben. A k ö ltő arczképével é s . életrajzával S z á s z K á r o 1 y t ó 1. Sajtó alá ren­ dezte Lévay József. Ára fűzve 20 kor. Pompás díszkötésben 30 kor. — Tompa költem én yei 2 7 iü zetb en is kapható és egy-egy füzet ára 70 fillér. Tompa M ihály összes költem ényei, 16-odrét, 4 kötetben — a v i r á g 9 r e g é k k e l e g y ü t t — a költő arczképével és életrajzával, pompás díszkötésben aranym etszéssel. Ára 20 kor Tompa M ih ály összes költem ényei, 4 kötet, kis 8-adrét, teljes kiadás a költő arczképével és életrajzával. Ára angol vászonkötésben 12 kor. Garay János összes mnnkái. Díszkiadás ö t k ö t e t b e n . A k öltő arczképével és életrajzával. Ára fűzve 20 kor., pompás díszkötésben 32 kor — Garay összes m üvei 35 füzetben is kapható, egy-egy füzet ára 70 fillér K öltök Lugasa az ujabb m agyar k öltészet term ékeinek képekkel díszí­ te tt gyűjtem énye. S z á z m űvészi kivitelű és gyönyörű lillusztráczióval és aquarell czim képpel. Ára pompás díszkötésben, aranym etszéssel 8 kor. K öltök Lugasa. U gyanazon tartalom m al és illusztrácziókkal m int a díszkiadásé. Díszes kötésben (aranym etszés nélkül). Ára 4 kor. 80 fillér. Rózsák könyve hazai és külföldi irók m üveiből. — T izenkét színezett rózsaképpel. Ö sszeállította G. B ü t t n e r J ú l i a . Ára pompás diszkötéshen aranym etszéssel 10 kor. A nyák könyve. N élkülözhetetlen kalauz m inden családanyának. Ára díszkötésben 4 kor., díszkiaciás aranym etszéssel 6 kor. Hatszáz (713) Magyar Nemzeti D al, szávalm anyok és dalok gyűj­ tem énye. Ára angol vászonkötésben 2 kor., aranyozott díszkötésben 3 kor., dúsan aranyozott díszkötéssel, aranym etszéssel 4 kor. Jakab Ödön összes költeményei. „Hangok az ifjúságból.“ L y r a i és elbeszélő költemények. Ara fűzve 3 kor. 20 fillér, pompás díszkötésben aranym etszéssel 5 kor. 60 fillér. Budapest, N agy Sándor könyvnyom dájából. (IV., Papnövelde-utcza 8.)