I

KOCKÁZATI JELENTÉS 2013/I.

2013. június

2013. június

Kockázati jelentés

„A Felügyelet a törvényben meghatározott szervezetek és személyek, a pénzügyi piacok és a pénzügyi közvetítőrendszer működéséről félévente kockázati jelentést készít.” A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény 2.§-a (3) bekezdése

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

2

2013. június


Az alábbi elemzés a Felügyelet törvényi kötelezettség alapján, félévente elkészítendő Kockázati jelentésének 2013. évi első kiadása. E jelentés a pénzügyi intézmények 2012. II. félévi adatszolgáltatásán (ahol rendelkezésre állt, ott részben későbbi adatokon), a felügyelési tevékenység legújabb tapasztalatain, valamint különböző egyéb forrásokból származó környezeti információkon alapul. A jelentés a pénzügyi szektor aktuális kockázatainak azonosítására és azok intenzitásának bemutatására törekszik, valamint a legutóbbi hasonló jelentésben felvázolt kockázati profilhoz képest felmerült lényeges változásokra összpontosít. A jelentésben vizsgált kockázatok jellemzően a pénzügyi stabilitás és a pénzügyi intézményfelügyelet témakörébe tartoznak. Nem foglalkozik a jelentés a fogyasztóvédelmi kockázatokkal, amelyeket a Felügyelet 2011-től kezdődően külön kiadványban, a Fogyasztóvédelmi kockázati jelentésben részletesen tárgyal.

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Cím: 1013 Budapest, Krisztina krt. 39. Levelezési cím: 1535 Budapest, 114., Pf.:777 Telefon: (36-1) 489-9100 Fax: (36-1) 489-9102 Weboldal: www.pszaf.hu Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

3

2013. június


Tartalom 1

KOCKÁZATI ÖSSZEFOGLALÓ .....................................................................................5

2

A gazdasági-pénzügyi környezet alakulása...................................................... 10

3

2.1

A válság szakaszai ....................................................................................................................... 10

2.2

Aktuális nemzetközi stabilitási kockázatok ...................................................................... 12

2.3

Belföldi környezet és kilátások .............................................................................................. 14

A pénzügyi közvetítőrendszer helyzete és kockázatai ................................. 20 3.1

A hitelállomány fizetési késedelme...................................................................................... 20

3.2

A pénzügyi intézmények aktivitása ..................................................................................... 30

3.3

A magyar bankközi hitel-betét piac ..................................................................................... 39

3.4

Jövedelmezőség ........................................................................................................................... 42

3.5

Tőkehelyzet ................................................................................................................................... 47

3.6

Befektetési szolgáltatási tevékenységek ............................................................................ 50

3.7

Befektetési vállalkozások ......................................................................................................... 53

3.8

Befektetési alapok, alapkezelők ............................................................................................ 55

3.9

Biztosítók ....................................................................................................................................... 58

3.10 Pénztári szektor ........................................................................................................................... 67


4

2013. június


1 KOCKÁZATI ÖSSZEFOGLALÓ A pénzügyi szektor aktuális helyzetét továbbra is a válság és annak következményei határozzák meg. A 2006-2007-ben az USA jelzálogpiacán indult folyamat 2008 szeptemberében, a Lehmann-Brothers csőd következtében terebélyesedett nemzetközi pénzügyi válsággá, és akkortól gyakorolt közvetlen hatást is a magyar pénzügyi szektorra. A folyamat ötödik évében lehetséges és indokolt is áttekinteni, hogy a hazai piaci szereplők mennyiben és milyen módon tudtak alkalmazkodni a válsághoz, illetve az ezzel egy időben változó makrogazdasági és szabályozási feltételekhez, továbbá az alkalmazkodás módja mennyiben jelent prudenciális kockázatokat.1 A legfontosabb kockázatok érdemben nem változtak az előző jelentésünk óta, és továbbra is megegyeznek az Európai Unióban látható kockázati tényezőkkel. A válság kedvezőtlen pénzügyi és konjunkturális helyzetben érte a magyar gazdaságot, amely már 2006ban megkezdte a kiigazítást az államháztartás területén. 2008-at követően az állami és a magánszférát egyaránt jellemző magas külső és belső eladósodottság következtében az alkalmazkodás gyorsabb és nagyobb mértékű volt, mint a kedvezőbb egyensúlyi mutatókkal rendelkező országokban. A GDP arányos államháztartási hiány csökkenésének ára technikai recesszió lett először 2007-ben, majd 2012-ben. Így továbbra is a gazdasági növekedés hiánya a legfontosabb kockázat a pénzügyi szektor számára, amely mind közvetlenül – az aktivitás visszaesésén -, mind közvetetten – az ügyfelek pénzügyi teljesítőképessége révén – kedvezőtlenül hat a szereplők többségére. A növekedés hiánya részben oka, részben maga is következménye a pénzügyi aktivitás folyamatos zsugorodásának, ami a hitelezési, biztosítási, vagy tőkepiaci adatokban egyaránt látható. A pénz- és tőkepiacokon globálisan és a hazai folyamatok tekintetében is kockázatot jelent, hogy – jelentős részben a monetáris lazítások eredményeként - a reálgazdasági és a pénzügyi ciklus elszakadt egymástól, az árfolyamok gyakran nem a fundamentumokat, hanem az aktuális, és rendkívül változékony befektetői hangulatot tükrözik. Magyarországon ez különösen jelentős kockázat a külföldi befektetők magas aránya miatt az államháztartás finanszírozásában, globálisan pedig azért, mert újabb eszközárbuborékok kialakulását eredményezheti. Bár minden szektorban érezteti hatását, a válság a bankszektor és pénzügyi vállalkozások működését érinti a leginkább kedvezőtlenül. A bankrendszer esetében kockázatot jelent a tartósan alacsony jövedelmezőség, illetve egyes esetekben tartós veszteség, valamint az eredménytermelés szerkezete: 2012-ben és 2013 elején az eredményt pozitívan befolyásolta a külföldi leányvállalatok nyeresége, a költségek csökkentése, valamint az értékvesztés-képzés korábbinál kedvezőbb eredményhatása, miközben az alaptevékenységet reprezentáló nettó kamatbevétel trendszerűen és erőteljesen csökkent. 2012 legfontosabb makrogazdasági teljesítménye az államháztartás hiányának a GDP 1,9 %-ára történt leszorítása volt.

A Kormány 2010 óta kiemelten kezeli az államháztartás hiányának tartósan a GDP 3%-a alá történő leszorítását, és ezen keresztül a Magyarország ellen 2004 óta érvényben lévő túlzott deficit eljárás lezárását. A 2012-ben elért 1,9%-os GDP arányos ESA hiány 1990 óta a legalacsonyabb hiányszám, ami azon három EU-tagállam közé sorolja az országot, ahol sikerült a 2008 előtt még ennél magasabb hiányt 3% alá szorítani. Jelenleg húsz tagállam van a túlzott deficit eljárás hatálya alatt, közülük Magyarországgal együtt öt esetben javasolta az Európai Bizottság 2013. május 29-én azt, hogy a Tanács az eljárást zárja le.

Eközben a legjelentősebb makrogazdasági kockázat a hiányzó gazdasági növekedés és beruházások, ami a hosszabb távú versenyképességünket veszélyezteti.

A hiány visszaszorítása terén elért eredmények hatására az államháztartás bruttó adóssága éves szinten tovább csökkent, 2012 végén a GDP 79,2%ával volt egyenlő. 2012 nyarán ennél alacsonyabb, 77,4%-os szintet is elért, azonban a II. félévben, és különösen az utolsó negyedévben bekövetkezett gazdasági visszaesés és árfolyamváltozás a GDP arányos értékben ismét növekvő trendet eredményezett. Az előzetes adatok szerint 2013. I.

1

A fogyasztóvédelmi kockázatokat a Felügyelet a Fogyasztóvédelmi kockázati jelentésben értékeli.


5

2013. június


negyedévében elért, az előző negyedévhez képest 0,7%-os növekedés csak a visszaesés mértékét csökkentette, éves szinten még nem volt elég a pozitív növekedési mutató eléréséhez. A gazdasági visszaesés a beruházások és a fogyasztás összehúzódásának következménye volt, amit 2012 közepéig a külső kereslet – vagyis az export - megfelelően tudott kompenzálni, de 2012 végén már az export is csökkent. Ezek a folyamatok a válságalkalmazkodás részei; egyrészt reakciók a korábbi, valamennyi szektort jellemző túlzott eladósodottságra, másrészt reakciók a hazai termékek egy része iránti külső kereslet csökkenésére, valamint a szabályozási környezet bizonytalanságaira. Bár a GDP valamennyi tényezőjének – beruházások, fogyasztás, export – helyreállítása fontos, kiemelt szerepe van a beruházási aktivitás nagyságrendi javításának, mivel a kapacitások fejlesztésének elmaradása az ország közép- és hosszú távú versenyképességét ássa alá. Magyarország, a világ számos más országához hasonlóan, nem tud versenyképes lenni a tömeges betanított munkát igénylő termékek előállításában, mivel a költségek az ázsiai országokban sokkal alacsonyabbak. Kicsi, de viszonylag jól képzett országként olyan ágazatok fejlesztésében célszerű gondolkodni, amelyek képzett munkaerőt igényelnek, jelentős szellemi hozzáadott értéket képviselnek (rendkívül innovatívak) és kevéssé válság érzékenyek. Mivel – ahogy azt a 2011. évi II. Kockázati jelentésben és azóta is valamennyi jelentésünkben jeleztük, a keresleti oldalnak legalább akkora szerepe van a növekedés visszaesésében, mint a hitelkínálatnak, a keresleti oldal – a reálgazdasági és ezen keresztül a hitelkeresleti oldal - ilyen irányú megerősítése kiemelten fontos a versenyképességünk megőrzéséhez, erősítéséhez. 2012-ben felgyorsult a magyar pénzügyi rendszer alkalmazkodása a válsághoz.

A gazdasági nehézségek mértéke országonként különbözik ugyan, a gazdasági szereplők differenciálódása és a nem hatékony termelés/szolgáltatás kiszorulása a válság természetszerű velejárója. A veszteségek mértéke, és adott esetben akár a túlélés is a sokktűrő- és az alkalmazkodóképességen múlik. A magyar pénzügyi rendszer sokktűrő képessége a válság során kifejezetten erősnek bizonyult. A klasszikus válságkezelési eszközök – eredménytartalék felélése, költségek csökkentése, a működés racionalizálása, profiltisztítás, stb. – mellett a tulajdonosok tőkejuttatás formájában történő aktív szerepvállalására is szükség volt, és az esetek túlnyomó többségében ez meg is történt. Ennek nagyságrendjét mutatja, hogy a válság időszakában a veszteséges bankokba a korábbi szavatoló tőkéjükkel összességében közel megegyező volumenű friss tőke érkezett. Általános tapasztalat ugyanakkor, hogy a válsághoz történő alkalmazkodás a legtöbb szektorban viszonylag lassan, a legkönnyebben elérhető eszközökkel kezdődött meg, és később is lassú tempóban folyt (a szabályozási változások esetében természetesen nem). E mögött az a meggyőződés állt, hogy a válság átmeneti lesz. 2012-re a piaci és a szabályozási változások együttes hatása már erőteljesebb alkalmazkodást igényelt, így megjelentek vagy gyakrabban kerültek alkalmazásra olyan eszközök és megoldások, amelyeket korábban halogattak az intézmények. Ezek 2012 végén érzékelhető hatást gyakoroltak a mérlegekre vagy az eredménykimutatásokra (pl. a vállalati követelés eladások gyorsítása a bankszektorban, tulajdonosi tőkepótlás a pénzügyi vállalkozásoknál, szervezeti változások, stb.). A legfontosabb trendek nem változtak, áttörésről nem beszélhetünk, de az alkalmazkodásnak, valamint a II. félévben kedvezőbbé vált piaci helyzetnek köszönhetően kisebb eredmények már láthatóak.


6

2013. június

A pénzügyi intézmények mutatják a legerőteljesebb válságalkalmazkodást, ennek ellenére – a szövetkezeti hitelintézetek kivételével – itt a legjelentősebb a jövedelmezőségi nyomás.


A pénzügyi intézményeket érintették a leginkább közvetlen módon a változások, az egyes alszektorok azonban nagyon különbözőképpen reagáltak. A szövetkezeti hitelintézetek egyszerű, szuverén-túlsúlyos és alapvetően forint eszközöket tartalmazó portfolióját elsősorban a munkanélküliség növekedése, valamint az aktivitás csökkenése sújtotta. A viszonylag magas, és továbbra is jövedelmező szuverén portfolió kényelmes alkalmazkodást tett lehetővé, a nemteljesítő hitelek így szinte kizárólag átstrukturálással – vagyis mérlegen belül - kezelődnek. Az eszközösszetételnek köszönhetően szektorszinten nem volt drámai a jövedelemsokk, a szövetkezeti hitelintézetek – egyedüli pénzügyi intézmény típusként nyereségesek maradtak, de egy-egy, nagyobb kockázatot vállaló intézmény tevékenységi engedélyét vissza kellett vonni. A fióktelepek összességében meglehetősen hektikus mérleg- és hitelmozgásokkal jellemezhetők, aminek hátterében főként az áll, hogy a szektor tevékenysége elsősorban nem a magyarországi konjunktúrához, hanem részben az anyaország konjunkturális helyzetéhez, részben az anyabank és a nagybefektető ügyfelek szabad likviditásához kötődik. A fióktelepek esetében önálló alkalmazkodásról nem beszélhetünk, mindenképpen kiemelésre érdemes azonban, hogy a szektor részesedése a mérlegfőösszeg arányában jelentősen nőtt 2008 (3,5%) és 2012 (7,0%) között. Ez döntően annak köszönhető, hogy néhány korábbi kis- és közepes bank fiókteleppé alakult. Ugyancsak érdemes kiemelni, hogy – feltehetően az anyabanki tőkeigénnyel összefüggésben – a fióktelepek többségéből a rendelkezésre álló tőke gyakran teljes egészében kivonásra került a válság során, ami az anyabank válsághoz (és szabályozási változásokhoz) történő alkalmazkodásának jele. A részvénytársasági bankok megőrizték súlyukat a pénzügyi intézményeken belül, és továbbra is 80-82%-ot képviselnek a mérlegfőösszegben. Az alkalmazkodás itt részben a mérlegen belül zajlott és zajlik ma is: az I. Bécsi Kezdeményezés hatására a mérlegfőösszegek csökkenése ugyan minimális volt 2010-ig, a hitelek állománya és aránya azonban gyors ütemben csökkent már akkor is, teret adva a szuverén kitettségek – állampapír, jegybanki eszközök - növelésének. Ez több tekintetben is kedvező volt az adott helyzetben a bankrendszer számára: egyrészt az alacsonyabb kockázat miatt alacsonyabb tőkekövetelménnyel járt a tőke rendkívül szűkös rendelkezésre állásának időszakában, másrészt jelentős mennyiségű likvid eszközt biztosított a kiszáradt bankközi piac helyett, és harmadrészt kisebb-nagyobb mértékben pótolta a zsugorodó hitelezés miatt kieső kamatbevételeket. A hitelezés szűkülése a hitelkereslet, különösen a fizetőképes hitelkereslet, valamint a 2012 szeptemberéig folyamatosan és gyorsan növekvő nemteljesítések miatt visszafogott hitelkínálat együttes következménye, ahogy ezt korábbi Kockázati jelentéseinkben is jeleztük. A hitelkínálati oldal erősítésének lendületet adhat az MNB Növekedési hitelprogramja, valamint a banki jövedelmezőségi kényszer, prudenciális és stabilitási szempontból azonban kizárólag az életképes projektek, illetve vállalkozások finanszírozása támogatható. A vállalati portfolióban három fontos változás érdemel különösen figyelmet: (i) érdemben felgyorsult a vállalati követelések eladása, (ii) teret nyert a „rossz bank” koncepció, amelynek tulajdonosa az anyabank, vagy hamarosan az anyabank lesz és (iii) egyes bankokban némiképp nőtt a vállalati hitelnyújtás. E tényezőknek köszönhetően a 2012 őszén még 18,1%-os vállalati nemteljesítési (NPL) ráta 2013. március végéig 16,8%-ra csökkent. Bár a szint így is magas, a csökkenés fontos eredménynek számít.


7

2013. június


A lakossági hitelezésben egyértelműen hiányzik a kereslet, de kínálat is inkább a rövidlejáratú, fedezetlen hiteleknél van. Ez szintén a válság következménye: a korábban túladósodott háztartások az adósság leépítését tekintik preferenciának, valamint a növekvő munkanélküliségi ráta mellett tartalékokat képeznek. Itt kedvezőtlen, hogy a deviza lakáshiteleseket segítő kormányzati programok lassan indultak el, és jelentős mértékben kihasználatlanok, valamint az is, hogy az árfolyamgát-2 konstrukcióba belépettek esetében a késedelmes arány 20,5%, a súlyos, 90 napon túli késedelmek aránya pedig 2,5%. Ez azt mutatja, hogy a programba belépők gyakran nemcsak átmeneti, a devizaárfolyam változásából fakadó fizetési nehézségekkel küzdenek, hanem tartós, jellemzően jövedelemhiányból fakadó problémáik vannak. Ez utóbbi esetben a program nem tud segíteni. A problémás lakossági ingatlan jelzáloghitelek aktív ingatlanpiac hiányában követelés eladás keretében nem kezelhetők, az átstrukturálások és más programok pedig nem tudnak megfelelő volument kitisztítani a portfolióból. Ennek köszönhető az, hogy az árfolyamgát-2 indulását követő, 2012 októberéig tartó csökkenés a háztartások NPL rátájában átmenetinek bizonyult, és 2013. március végére a ráta ismét 17,9%-ra emelkedett (szerződések alapján). A fenti folyamatok segítettek abban, hogy a jövedelmezőség romlása a részvénytársasági bankoknál a 2011. évinél kisebb legyen, az intézmények pénzügyi helyzete szempontjából kedvezőtlen azonban, hogy a 161 milliárd Ft- veszteség az alaptevékenység jövedelmének – a nettó kamatbevételnek – az erőteljes csökkenése mellett ment végbe, és kialakulását alapvetően az alacsonyabb költségek, valamint az értékvesztés elszámolásnak a 2011. évinél kedvezőbb eredményhatása tette lehetővé. A tőkehelyzet továbbra is stabil, a bankok tőkéje a legjobb minőségű tőkeelemekből áll, és a tulajdonosok minden esetben biztosítják a szükséges szavatoló-tőke szint elérését, illetve fenntartását. A tőkepiaci hangulat 2012 második felében nagyon kedvező volt, de újabb kockázatok felépülése látható a mennyiségi lazítások következtében.

A tőkepiaci forgalomban a válság 2008. őszi szétterjedése súlyos visszaesést eredményezett, ami hosszabb-rövidebb kedvező periódusoktól eltekintve 2010 novemberéig globálisan fennmaradt. A FED első mennyiségi lazítása, majd 2011-től az európai uniós jegybankok ezt követő monetáris beavatkozásai, de leginkább az EKB likviditásbővítő programjai érdemben javították az európai piaci környezetet. Bár a hitelezés fellendülését ezen intézkedések eddig még nem tudták elérni, a tőkepiaci finanszírozás sokat erősödött, a forgalom és az árfolyamok emelkedtek mind a magántőke, mind a szuverén, valamint mind a részvény, mind a kötvény piacokon. Éppen ebben rejlik ugyanakkor a mennyiségi lazításon – monetáris politikai eszközökön – alapuló élénkítés legfontosabb kockázata, a reálgazdasági és a piaci folyamatok elszakadása. A lazítások eredményeként rendkívül alacsonyra süllyedt fejlett piaci hozamok mellett a bőséges likviditás egyfajta hozam „vadászatba” kezdett, jelentős (esetleg túl) keresletet generálva egyes „menekülő eszközök” iránt. Ilyenek pl. a német vállalatok kötvényei, svájci, osztrák, német és skandináv ingatlanok, fejlődő piaci értékpapírok stb.. A 0,5 – 1%-os irányadó kamatok által meghatározott hozamok mellett többek között a magyar államadósság finanszírozása is könnyebbé vált, és történelmi csúcsra emelkedett a külföldi befektetők aránya az állampapírok tulajdonosai között. A pénzügyi befektetések mozgását azonban egyre inkább az aktuális – és rendkívül hektikus – befektetői vélemények határozzák meg, így a váratlan tőkekivonások vagy deviza árfolyammozgások kockázata jelentősen megnőtt. A jelenlegi helyzetben ezzel együtt a hazai tőkepiac valamennyi szereplője a folyamat pozitív hatásának élvezője: a befektetési szolgáltatási aktivitás trendszerű csökkenése ellenére 2012 második


8

2013. június


felében a tőkepiaci forgalom nőtt, a jövedelmezőség romlása lassult, a szintje pedig továbbra is kiemelkedően kedvező a pénzügyi szektorban: a befektetési vállalkozások ROE mutatója 14,4%, az alapkezelőké pedig a csökkenő eredmény ellenére is 51,8%. A befektetési vállalkozások közötti jövedelmezőségi különbségek csökkentek a veszteséges vállalkozások számának csökkenése következtében, és a befektetők – magánbefektetők, pénztárak, unit-linked alapok, befektetési alapok, stb. – jelentős hozameredményt könyvelhettek el. A biztosítási szektorban lassú költségalkalmazkodás zajlik, miközben erősödik a verseny a határon átnyúló szolgáltatók irányából.

A biztosítási szektor meghatározó folyamata a hazai székhelyű biztosítók aktivitásának szerződésszám alapján mért lassú, de folyamatos csökkenése 2008 óta. A szerződésszámok mind az élet, mind a nem-élet ágban egyre alacsonyabbak, a díjbevételek azonban gyakran nem követik ezt a trendet. Ezen túlmenően a hazai biztosítók – bár maguk is nyújtanak egy bizonyos volumenű határon átnyúló szolgáltatást – egyre inkább ki vannak téve a határon át Magyarországra érkező biztosítási szolgáltatások által támasztott versenynek. A határon átnyúló szolgáltatások az összpiacnak 2011-ben (ez a legfrissebb elérhető adat) 9,9%-át tették ki, arányuk azonban folyamatosan és gyorsan nő, valamint figyelemre méltó, hogy egyes ágazatokban kifejezetten magas a határon átnyúló szolgáltatók részesedése (pl. a szállítási biztosításokban 78%). Az összehúzódó piac és az erősödő verseny ellenére a válság kitörése óta a költségalkalmazkodás lassú és korlátozott volt a biztosítási szektorban, így a költséghányadok jellemzően nőttek, és 2012 végén minden korábbinál magasabb szintet értek el. Az emelkedő költséghányad azonban nem feltétlenül jelenti a veszteségek növekedését. Szektorszinten a tőkehelyzet – az előbbieknek is köszönhetően - stabil, a tőkefeltöltöttség 206% volt a nem auditált 2012. évi adatok alapján, de az osztalék kifizetésekkel korrigálva is 195% adódik. A tőkefeltöltöttség 2009 óta folyamatosan csökkent, mivel a pénzügyi különadó – három év alatt összesen - 94 milliárd Ft-os jövedelmezőség csökkentő hatása fele részben a szavatoló tőke csökkenésében realizálódott. A különadó kivezetése miatt – de a biztosítási adó hatását figyelembe véve - a tőkefeltöltöttség lassú javulására, és 200% körüli stabilizálódására számítunk.

A pénztári szektorban fontos lehetőségek rejlenek.

A pénztári szektor nagy részét, az egészségpénztárak kivételével a lassú és folyamatos taglétszámcsökkenés jellemzi. Ezt a változást a vagyon alakulása 2012 második felében nem követte, mivel a piaci árfolyamok emelkedése több mint ellensúlyozta a kilépések és egyösszegű kifizetések miatti csökkenést. Továbbra is fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az önkéntes pénztárak fontos elemei lehetnének egy öngondoskodást erősítő koncepciónak, miközben a kiépült egészségpénztári infrastruktúra, amely több mint 1 millió tagot szolgál ki, egy átfogó népegészségügyi koncepció részét képezhetné, ahogy ezt korábbi jelentésünkben már javasoltuk is.


9

2013. június


2 A gazdasági-pénzügyi környezet alakulása 2.1

A válság szakaszai

A 2008 őszén Magyarországot is elért nemzetközi válság – ebben az első szakaszában még az amerikai másodlagos jelzálogpiacok válsága - kedvezőtlen pénzügyi-finanszírozási helyzetben találta a hazai gazdaságot. A fontosabb gazdasági szektorok az évtized elejétől folyamatosan növekvő, és kockázatos szerkezetű adósságpályára álltak. Ez a gazdaságpolitikai döntések mellett a válságot megelőző globális pénzügyi likviditási bőséggel és a devizaforrások rendkívül kedvező finanszírozási feltételeivel magyarázható. Ebben a tekintetben kiemelendő az államháztartás, valamint a háztartási szektor, és ezen keresztül a bankszektor devizában történt, gyors ütemű eladósodása. 1. ábra

80

Növekedés és felzárkózás (GDP/fő, PPS, EU27=100) Magyarország Balti országok

2. ábra

Visegrádi hármak Balkán tagállamok

70

60%

60

50%

50

40%

40

Külső eladósodottság (bruttó adósság a GDP %-ában) Államháztartás Egyéb szektorok FDI-hoz kapcsolódó

Egyéb monetáris int. MNB 60%

50% 40%

30%

30%

30

20%

20%

20

10%

10%

10 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Megjegyzés: vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó bruttó nemzeti termék az EU átlagához viszonyítva, az országcsoportok esetében egyszerű számtani átlagok Forrás: Eurostat

0% 1996Q4

0% 2000Q4

2004Q4

2008Q4

-10% 2012Q4

Megjegyzés: szektorok esetében a közvetlen tőkebefektetéseken belüli egyéb tőketartozások (osztaléktartozás, hitelek, elszámolási számla, cash-pool, kereskedelmi hitelek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és egyéb tartozások) nélkül Forrás: MNB

A fentieken túl a magyar gazdaság számottevő versenyképességi hátránnyal rendelkezett, mivel az államháztartás hatékonyságát és méretét érintő, a versenyképes gazdasági szerkezet kialakítását és a hosszú távú növekedési potenciált erősítő strukturális reformok elmaradtak. A válság előtti növekedési modell a külső finanszírozástól függött, és a gazdaság bővülésének üteme nem tudta meghaladni az adósság növekedésének ütemét. Az adósság jelentős része nem a versenyképességet tartósan javító beruházásokat, hanem az életszínvonal rövid távú javítását támogató fogyasztást, valamint az ingatlanárak növekedését ösztönözte. Mindezek miatt 2003-tól a magyar gazdaság konvergenciája az EU átlagos életszínvonalához - ellentétben a legtöbb új EU tagországgal - gyakorlatilag megállt. A 4%-körüli átlagos gazdasági növekedési ütem 2003-2006 között csak az EU átlaghoz viszonyított relatív fejlettség megtartására volt elég, a regionális versenytársaktól fokozatosan lemaradt a magyar gazdaság. A válság első, 2006 végétől 2008 őszéig tartó szakaszában így a problémák nem a nemzetközi környezet változásából, hanem a magyar gazdaságban felhalmozódott belső feszültségekből eredtek. Az államháztartás alkalmazkodása már 2006-ban megkezdődött. 2006 második felében már látható volt, és a 2006. októberi ECOFIN ajánlással2 megerősítést nyert, hogy a konvergencia programban felvázolt növekedési és államháztartási pálya nem tartható. Az elsősorban a bevételi oldalon végrehajtott kiigazítás eredményeként 2008 végére az államháztartás hiányát a 2006. évi 9,4%-ról a GDP 3,7%-ára sikerült leszorítani. A kereslet erőteljes szűkítésének hatására a magyar gazdaság növekedése 2006 IV. negyedévétől lassult, majd 2007-re technikai recesszió alakult ki.

2006. október 10. – Az ECOFIN az EK Szerződés 104. cikk (7) bekezdése (EUMSZ 126. cikk (7) bekezdés) szerinti ajánlást tett Magyarországnak a túlzott hiány megszüntetésére, melynek határidejéül 2009-et jelölte meg. A Tanácsi ajánlás értelmében Magyarországnak 2007. április 10-ig kellett hatékony lépéseket tennie annak érdekében, hogy a hiány 2006-ban és 2007-ben csökkenjen. Magyarország 2004. július 5. óta áll a Túlzott Deficit Eljárás hatálya alatt, amelynek megszüntetésére a Bizottság 2013. május 29-ei ülésén tett javaslatot a Tanács felé. 2


10

2013. június


Ezzel egy időben az amerikai másodlagos jelzálogpiacok válsága 2008 őszén globális pénzügyi bizalmi válsággá alakult. A Lehman Brothers csődöt követően drasztikusan romlott a kockázatvállalási hajlandóság, a pénzpiacok befagytak. Előző Kockázati jelentésünkben bemutattuk ennek következményét a magyar bankközi piacra, ahol a bankközi betétpiac sűrűsége 37-ről 17%-ra csökkent, a tranzakciók volumenének zuhanása és erőteljes koncentrációja mellett. A pénzügyi válság kezelésének középpontjába az egész világon a pénzügyi tőkeáttétel mérséklése került. Ezzel megkezdődött a válság második szakasza, amelyben a finanszírozási, majd ezzel részben összefüggésben a banki tőkeproblémák kerültek előtérbe. Magyarországon a mintegy 300 bázispontos jegybanki kamatemelés, valamint több likviditástámogató intézkedés bevezetése mellett szükségessé vált egy EU/IMF/Világbank hitelcsomag igénybevétele.3 A forint ütemes, 2009 januárjáig mintegy 20%-os gyengülése a deviza adósságok átértékelődése révén számottevően növelte az állományi sérülékenységeket. Ezek leépítése ma is folyik. 2008 végétől egyúttal egyre inkább láthatóvá vált az is, hogy nem lehet elkerülni a harmadik fázis, a negatív reálgazdasági hatás kialakulását. A korábbi pénzügyi válságok tapasztalatai alapján elhúzódó, a gazdasági szektorok egymást kölcsönösen befolyásoló mérlegalkalmazkodását kiváltó válságidőszakra kellett felkészülni. Ez a szakasz jellemzi ma és a közeljövőben is a hazai makrogazdasági környezetet. Magyarország azon országok közé tartozott, amelyeket a válság erőteljesebben érintett, mert a gazdaságpolitikai és az egyensúlyi kényszerek prociklikus hatásúak voltak. A pénzügyi egyensúlyi problémák kezelésére az EU tagországok többségével szemben mind a fiskális, mind a monetáris politikai eszköztár korlátozottan volt igénybe vehető a magas eladósodottság miatt. A kormányzati intézkedések sikeresek voltak az államháztartás hiányának, és ezzel az államadósság/GDP aránynak a csökkentésében, túlzottan szűkítették ugyanakkor a belföldi keresletet, miközben az export sem tudott nőni. Így állt elő a mai makrogazdasági kényszerhelyzet, amelyben az erőteljes költségvetési kiigazítás ellenére a GDParányos adósságállomány ismét nő, mivel a GDP csökkenése gyorsabb az adósságénál. Ezen egyelőre a 2013. I. negyedévi 0,7%-os növekedés sem segített. Külső pozícióját tekintve ugyanakkor a magyar gazdaság nettó megtakarító pozícióba került és a magánszféra alkalmazkodásával erősítve összességében folyamatosan csökken a külső eladósodottsága. A folyó fizetési mérleg egyenlege a 2008. negyedik negyedévi 7,3%-os, GDP arányos hiányból 2009 negyedik negyedévére egyensúlyba került, elsősorban az importvisszaesés nyomán. Ez utóbbit a beruházások, a lakossági fogyasztás és a készletek visszaesése együttesen váltotta ki. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes egyenlege 2009 után tartósan a GDP 2%-a fölé került, miközben a nemzetközi tartalékok nőttek. Elsősorban a bankrendszer, és valamivel kisebb mértékben a vállalati szektor folyamatosan építette le pénzügyi kötelezettségállományát. Az alkalmazkodást a lakossági devizahiteleket érintő kormányzati intézkedések – elsősorban a végtörlesztés – is elősegítették. 3. ábra

GDP felhasználása (2008=100) Háztartások fogyasztása Beruházás GDP

115% 110% 105% 100% 95% 90% 85% 80% 75% 70% 65% 2008Q4

2009Q4

4. ábra

Közösségi fogyasztás Export

2010Q4

Forrás: KSH, saját számítás

2011Q4

2012Q4

12 10 8 6 4 2 0 -2 -4 -6 -8 -10 -12

Válságtapasztalatok – a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP %-ában4 Median

Magyarország

t-7 t-6 t-5 t-4 t-3 t-2 t-1 t t+1 t+2 t+3 t+4 t+5 t+6 t+7

Forrás: Laeven és Valencia (2008), MNB, PSZÁF

A 2008 őszén kialakult finanszírozási és likviditási feszültségek oldására, valamint a befektetői bizalom erősítése érdekében Magyarország 25 milliárd dollár (körülbelül 20 milliárd euro) összegű rendkívüli nemzetközi hitel megállapodást kötött. 3

A korábbi válságok tapasztalatainak bemutatásához Laeven and Valencia: Systemic Banking Crises: A New Database (IMF, 2008) c. tanulmányában állított össze egy 42 országra kiterjedő adatbázist. Felcser D. és Körmendi Gy.: Bankválságok nemzetközi tapasztalatai: kezelési eszközök és makrogazdasági következmények c. tanulmányukban 30 országra szűkítette az adatbázist, értékelve azt, hogy a válság addigi magyarországi tapasztalatai alapján milyen lehet annak lefutása. Ezt a 30 országra kiterjedő adatbázist frissítettük egy a jegybankkal közös munka keretében. Az előrejelzés az MNB Inflációs jelentésének adatait tartalmazza. 4


11

2013. június


Harminc bankválság tipikus felépülése és lefutása alapján látható, hogy a fizetési mérleg egyenlegének pozitívba fordulása a válság kitörését követő első év (t+1) végén tipikus válságjelenség. A vizsgált harminc válság esetében ez gyorsan, a válságot követő második vagy harmadik évben ismét fizetési mérleg hiányba fordult át, ahogy a beruházások és a fogyasztás az adott országban újraindultak. Magyarországon ez a fordulat eddig még nem következett be. A magyar gazdaságban 2012-ben 1,7%-os visszaesés történt, és az ország finanszírozási képessége tovább nőtt. Ez a korábbi válságokban tapasztaltnál lényegesen hosszabb alkalmazkodást jelez, ami meghatározza a jelenlegi lehetőségeinket is. A 2013. I. negyedévi, a tavalyi utolsó negyedévhez – vagyis egy rendkívül alacsony bázishoz – viszonyított 0,7%-os növekedés mindenképpen kedvező, de az egyéb gazdasági mutatókat önmagában nem tudja megfordítani.

2.2

Aktuális nemzetközi stabilitási kockázatok

Miközben 2012 második felétől számottevően javultak a globális pénzpiaci feltételek, az európai konjunktúra erőteljesen gyengült, a globális növekedés lelassult, és számos kockázattal terhelt. A 2012 nyarán és őszén hozott monetáris politikai döntések (EKB közvetlen kötvényvásárlási programja, FED mennyiségi lazítása), az európai szintű válságkezelési mechanizmusok (Európai Fiskális Egyezmény, ESM, Egységes Felügyeleti Mechanizmus) előkészítésében történt előrelépés, az államháztartási egyensúlyteremtés eredményei jelentősen javították a pénzügyi piacok működésének feltételeit. Ez pozitív fertőzési spirált eredményezve javította ugyan a kilátásokat, de nem képes ellensúlyozni az európai mérlegalkalmazkodások – államháztartás, hitelezés - ezzel ellentétes hatásait. 5. ábra

8

A GDP reálnövekedése (év/év, %) EU-12 új Egyesült Államok Kína (jobb tengely)

6. ábra

Eurótérség Magyarország

6 4 2

14 12 10

1,0

0,4

-2

6

0,2

-8

4

0,0

2

-0,2

-10 0 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

Megjegyzés: Kína kivételével szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok Forrás: Eurostat, KSH

pénzügyi korreláció

részvény CISS

kötvény

0,6

8

-6

deviza pénz

0,8

0 -4

Rendszerkockázati kompozit indikátor (CISS)

-0,4 1999

2001

2003

2005

2007

2009

2011

2013

Megjegyzés: a rendszerkockázati kompozit indikátor 15 piaci alapú pénzügyi stresszt mérő indikátor összegzése Forrás: ESRB Risk Dashboard

Az EU 2012-ben recesszióval zárta az évet, és növekedésre csak 2014-ben lehet számítani. Tizenkét tagállam, köztük kilenc euró-övezeti, főleg déli országban volt recesszió, és a legfejlettebb országokban is nagyon alacsony a növekedés üteme. A kedvezőbb finanszírozási feltételek még nem tudták érezhetően támogatni a fellendülést. A nemzetközi szervezetek (Európai Bizottság, IMF) előrejelzése szerint idén 0,10,2%-os, 2014-ben pedig 1,4-1,6% körüli bővülés várható. A magyar szempontból jelentős export célországok közül elsősorban Németország, valamint az új EU tagországok növekedési teljesítménye alakulhat kedvezőbben. A német export azonban növekvő mértékben függ az ázsiai gazdaságok, különösen Kína teljesítményétől, valamint a luxuscikkek ottani keresletétől. Ebbe a körbe tartoznak a Magyarországon gyártott német autómárkák is, amelyek piacán 2013 elején a válság jelei mutatkoznak. 2012-ben az EU átlagos államháztartási hiánya 0,6 százalékponttal a GDP 3,8%-ára csökkent, de közben az államháztartás bruttó adóssága a GDP arányában 4,1 százalékponttal (az EU GDP 87,2%-ára) nőtt. Ezért továbbra is az a legfontosabb kockázat, hogy miközben csökkenteni kellene az államháztartási hiányt, tekintettel kell lenni a növekedési potenciál fenntartására, sőt javítására. A strukturális átalakítások lassan haladnak, miközben ezek nélkül egy tartós fellendülés elképzelhetetlen.


12

2013. június

7. ábra

Államháztartási egyensúly alakulása az EUban és az euró övezetben Euró övezet

Áht. egyenlege (GDP %-a)

-1,0 2014

-3,0 -4,0

-5,0 -6,0

2009

-7,0 -8,0 70

75

80

85

90

95

Áht. bruttó adóssága (GDP %-a)

Megjegyzés: 2013 és 2014 az Európai Bizottság előrejelzése alapján Forrás: Európai Bizottság

Hitelezés és növekedés az Európai Unióban EA-17, GDP EA-17, hitelállomány NMS-12, hitelállomány (jobb)

Európai Unió

0,0 -2,0

8. ábra


100

NMS-12, GDP HU, GDP HU, hitelállomány (jobb)

16 50 45 14 40 12 35 10 30 8 25 20 6 15 4 10 2 5 0 0 -5 -2 -10 -4 -15 -6 -20 -8 -25 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

Forrás: Eurostat, FED

Az európai bankrendszer helyzete stabilabbá vált, de továbbra is jelentős kockázatok övezik a jövedelmezőségét. A tavalyi szabályozói feltőkésítés következtében számottevően javult az európai bankrendszer szolvenciája. Prociklikus jellege miatt azonban ez az aktivitás bővülése ellen hatott és ilyen hatása lehet a közeljövőben is. A jövedelmezőség némileg romlott, elsősorban az eszköz-portfolió tisztításával, az értékvesztés növekedésével, valamint a saját adósság átértékelésével összefüggő veszteségek emelkedése miatt. A hitelezés ügyfelenként és országonként jelentősen különbözik, de európai szinten a lakossági hitelezés alig érezhető élénkülése és a vállalati hitelezés enyhe visszaesése volt megfigyelhető. A hosszú távú finanszírozási kockázatok enyhültek, ami a megnövekedett adósságkibocsátásban és a csökkenő felárakban is tükröződik. Több, korábban elsősorban központi banki forrásokra ráutalt pénzügyi intézmény tudott visszatérni a piaci finanszírozáshoz, és 2013 elején az intézmények mintegy 140 milliárd EUR értékben törlesztették elő a hosszú távú refinanszírozási művelet (LTRO) keretében korábban nekik nyújtott forrásokat. Ezzel együtt a központi banki és elsősorban az EKB forrásokra való ráutaltság továbbra is jelentős. Márciusban az egyes területeken látható javulás ellenére európai szintű megoldást igénylő helyzetet generált a ciprusi bankrendszer, amelyet végül a betétek lehatárolt körének megadóztatását és az egyik jelentős bank szanálását magába foglaló, nemzetközi mentőcsomaggal megtámogatott intézkedésekkel kezeltek. Ez volt az első eset az EU-ban, ahol a hitelezőket is bevonták a helyzet rendezésébe, nemcsak a tulajdonosokat. A ciprusi helyzet, és elsősorban a tőkekiviteli korlátozások miatt 2013 márciusában a PSZÁF felmérte a felügyelt intézmények ciprusi kitettségeit. Az adatok és egyéb információk alapján a hazai pénzügyi szektorok, azok alszektorai, valamint az egyes intézmények elhanyagolható volumenű kitettséggel rendelkeznek, túlnyomó részben ciprusi bejegyzésű, de ténylegesen nem ott működő befektetésekben, illetve hitelekben. A ciprusi helyzet így közvetlen módon sem rendszerstabilitási, sem intézményi kockázatot nem jelent a hazai pénzügyi rendszerre, közvetett, a piaci folyamatokat alakító hatása azonban továbbra is lehet. Ciprus mellett megoldásra vár a szomszédos szlovén gazdaság és bankrendszer válsága, még nem rendezett a görög helyzet, és a többi dél-európai állam bankrendszere is jelentős kockázatokat hordoz. Mindezek mellett hosszabb távon a monetáris lazítások kockázatot jelentenek az egyes eszközök áralakulása, a régiós tőkeáramlások, valamint az árstabilitás tekintetében. A korábbi jegybanki intervenciók után áprilisban a japán központi bank hirdetett meg a pénzmennyiséget növelő intézkedéseket. A lépések elsősorban a jen gyengítését és a deflációs környezet megszüntetését célozzák. Az első hónap tapasztalatai pozitívak, a jen gyengült a dollárral szemben. A mesterséges likviditás azonban a kereslet esetleges erősödésekor inflációs nyomást eredményezhet, ezért kulcsfontosságúak lesznek az időben végrehajtott monetáris szigorítások, amint a globális kereslet erősödik. Ugyancsak kockázatot jelent, hogy a vezető országok szuverén eszközein rendkívül alacsonyra csökkent hozamok miatt kialakult egyfajta hozamvadászat, ami bizonyos eszközök árát felhajtja, újabb potenciális eszközbuborékokat építve fel ezzel (pl. lakóingatlan vásárlások Németországban, Svájcban és a skandináv országokban, német vállalati kötvények vásárlása, stb.).


13

2013. június

2.3


Belföldi környezet és kilátások

Gazdasági stabilitási kockázatok Az alacsony gazdasági teljesítmény ellenére a kormány teljesítette az államháztartási vállalásait. Előzetes GDP adatok alapján az államháztartás pénzforgalmi egyenlege 2012-ben a GDP 1,9%-ára csökkent5, amire 1990 óta nem volt példa. Ez jóval a 2,7%-os célszám és a 3%-os maastrichti küszöb alatt lévő hiányt jelent. Az államháztartás bruttó adóssága éves szinten tovább csökkent, 2012 végén a GDP 79,2%-ának felelt meg. Ennél 2012 közepén alacsonyabb érték adódott, árfolyamhatás és a GDP visszaesése azonban ismét növelte az államadósság arányát. A Kormány május 10-én újabb, fokozatosan életbe lépő intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek legszigorúbb, adóemelést tartalmazó lépéseire akkor kerülhet sor, ha a megelőző két pillértől (zárolások, egyszeri beruházások felfüggesztése) várt kb. 150 milliárd Ft összegű megtakarítást nem sikerül elérni, vagy az nem elegendő. Az EU Bizottság 2013. május 29-ei ülésén úgy döntött, azt javasolja a Tanácsnak, hogy Magyarország ellen szüntesse meg a túlzott deficit eljárást. 9. ábra

Államháztartási egyensúly alakulása

10. ábra Gazdasági növekedés és összetétele (év/év, %)

Államháztartás egyenlege, önkormányzatok nélkül (NGM) Államháztartás egyenlege (MNB) Államháztartás bruttó adóssága (jobb tengely) 90

8 IMF-hitelfelvétel hatása 6 85 4 80 2 I. Gyurcsány csomag kiigazítás 75 0 -2 70 -4 65 -6 60 -8 Pénztári vagyonátadás 55 -10 hatása -12 50 2000Q4 2002Q4 2004Q4 2006Q4 2008Q4 2010Q4 2012Q4

Készletváltozás Háztartások fogyasztása Nettó export 10 8 6 4 2 0 -2 -4 -6 -8 -10 -12 1996Q4

2000Q4

Közösségi fogyasztás Bruttó állóeszköz felhalmozás GDP 10 8 6 4 2 0 -2 -4 -6 -8 -10 -12 2004Q4 2008Q4 2012Q4

Megjegyzés: A készletváltozás az egyéb változásokkal együtt. Forrás: KSH, saját számítás

Forrás: NGM, MNB, KSH, saját számítás

Jelenleg a beruházási és a foglalkoztatási adatok is a potenciális növekedés alacsony szintjének fennmaradását jelzik. A 2013. I. negyedévi KSH gyorsbecslés szerint ebben az időszakban szezonálisan igazítva 0,7%-os növekedés következett be. Év/év összehasonlításban ez továbbra is a GDP csökkenését jelenti, a visszaesés üteme azonban lassult. Egyéb tekintetben a folyamatok nem változtak lényegesen, így a tartós növekedés hiánya jelenti a legfontosabb makrogazdasági kockázatot a pénzügyi rendszer működése, aktivitásának és jövedelemtermelő képességének helyreállítása szempontjából. 1. táblázat

A növekedés tényezői (%)

11. ábra A fontosabb hazai bizalmi indikátorok

2008

2009

2010

2011

2012

GDP

0,9

-6,8

1,3

1,6

-1,7

Ipar

-3,7

-14,4

11,4

2,9

-1,2

Építőipar

-9,0

-3,6

-9,0

-5,3

-6,4

Mezőgazdaság

51,6

-13,2

-14,9

22,4

-21,3

Szolgáltatás

-0,1

-3,8

-0,3

0,7

-0,5

Export

5,7

-10,2

14,2

6,3

2,0

Import

5,5

-14,8

12,7

5,0

0,1

Háztartási fogyasztás

-0,2

-5,6

-3,3

0,4

-2,0

Közösségi fogyasztás

-0,2

2,6

3,8

-0,3

0,5

2,9

-11,1

-9,5

-3,6

-3,8

Beruházás

Forrás: KSH

5

20

Építőipar Kiskereskedelem Fogyasztás

0

Ipar Szolgáltatás Kompozit (jobb skála) 125

100

-20

75

-40

50

-60

25

-80 0 2007.03 2008.03 2009.03 2010.03 2011.03 2012.03 2013.03

Forrás: Eurostat

ESA deficit


14

2013. június


A beruházási ráta szintje regionális összehasonlításban A magyar gazdaság beruházási rátája a regionális versenytársakhoz képest alacsony. A ráta a válság időszakában jelentősen csökkent, részben a más országokat is elérő ciklikus hatások, részben országspecifikus tényezők miatt. A változatlan áron számolt magyar beruházási ráta 2012 végén 17,8% volt, 2008 óta 4,6%-kal lett alacsonyabb. Ez megfelel az EU és az euró övezet közel 18%-os átlagának, de jelentősen elmarad az újonnan csatlakozott EU tagállamok 23%-os átlagától. 2012 végén a cseh ráta 24,6%, a szlovák 22,7%, és a lengyel 21,7%, volt, vagyis a hazai adat nagymértékben elmarad a felzárkózási stádiumban lévő hasonló országokétól. A beruházási ráta minden tagállamban mérséklődött, így az EU ráta összességében 2,9%-kal, az új EU tagállamoké 3,6%-kal lett alacsonyabb. Az EU-n belül Magyarország utolsó a lakóingatlan beruházásokban, a felső harmad alján van az egyéb építmény beruházásokban, az alsó harmad elején a közlekedési, szállítási eszközökbe történő, és sereghajtó az immateriális beruházásokban. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a beruházási ráta korábbi szintje és összetétele nem volt fenntartható, mivel nagyrészt nem a hosszú távú növekedési potenciál erősítését, hanem ingatlanpiaci buborék kialakulását támogatta. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hitelezés korábbi szintje bizonyos ágazatokban (lakó- és irodaingatlan, építőipar) nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt állhat helyre. Mindeközben élbolyban vagyunk az egyéb gépek és berendezések beruházásában, valamint jó helyen a mezőgazdasághoz köthető állatállomány és ültetvény beruházásokban. Beruházási ráta nemzetközi összevetésben

35%

EA-17 EU-10

HU PL

Beruházási ráta változásának összetétele, 20082011

CZ SK 2,0%

30%

Immateriális javak Egyéb gép és berendezés Egyéb épület, építmény Összes

Állatok és ültetvények Közlekedési, szállítási eszközök Lakóingatan Összes (építőipar nélkül)

1,0%

25%

0,0% -1,0%

20%

-2,0%

15%

-3,0% -4,0%

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014

10%

*változatlan áras összes állóeszköz beruházás a változatlan áras GDP-re vetítve, Megjegyzés: 2013-2014 az Európai Bizottság becslése alapján Forrás: Eurostat

-5,0% HU

CZ

EU-27

EA-17

SK

PL

Forrás: Eurostat

A külső egyensúly mutatóinak alakulása egyszerre mutatja a gazdasági növekedés belföldi tényezőinek gyengeségét és a külső adósságok fokozatos leépítését. Magyarország külső finanszírozási képessége továbbra is jelentős, 2012 negyedik negyedévének végére elérte a GDP 4,3%-át. A magyar gazdaság évről évre jelentős megtakarításokat ér el, amely finanszírozási oldalon elsősorban a pénzügyi tartozások leépítésében jelentkezik. A nemzetközi befektetői hangulat javulása és az inflációs folyamatok erőteljes monetáris lazításra adtak lehetőséget, ami várhatóan folytatódik az idei év hátralevő részében is. 2012. augusztustól 2013. májusig az MNB Monetáris Tanácsa 25 bázispontonként, összesen 250 bázisponttal, 4,5%-ra mérsékelte a jegybanki kéthetes kötvények kamatát.6 Az országkockázati felár és a rövid lejáratú állampapír-piaci hozamok alakulása, a keresleti és béroldali inflációs nyomás enyhülése, valamint a gyenge konjunktúra további monetáris lazításnak adhatnak teret. Aktuális piaci várakozások szerint így akár bőven 4%-alatti irányadó ráta is kialakulhat év végére. A márciusi 2,2%-os, majd áprilisi 1,7%-os inflációs adat azt jelezte, hogy az infláció az egyszeri adóemelések hatásának kifutása után nem ragadt be. Az infláció csökkentését idén a kormányzat által bejelentett általános rezsicsökkentés és egyszeri hatások is támogatják.

6

Ezen időszakban a lengyel jegybank 4,5%-ról 3%-ra, míg a cseh jegybank 0,5%-ról 0,05%-ra csökkentette az irányadó kamatot.


15

2013. június


A pénzügyi rendszert közvetlenül érintő környezeti kockázatok A pénzügyi rendszer közvetlen működési feltételeit piaci oldalról továbbra is a lanyha ügyfélaktivitás, és a korlátozott portfoliótisztítási lehetőségek határozzák meg. A vállalatok hitelkereslete továbbra is alacsony; a beruházási hajlandóság az alacsony kapacitáskihasználtság, a romló vállalati jövedelmezőség és a gazdasági, valamint szabályozási környezettel kapcsolatos bizonytalanság miatt továbbra sem nő. A kamatszint csökkenése segítséget nyújthat azon vállalkozásoknak, amelyek a korábbi, magasabb kamatterhet nem tudták kitermelni, az alacsonyabb kamatszinten azonban versenyképes projekttel rendelkeznek. A jegybank hitelezés ösztönző programja ebben jelenthet további, célzott támogatást a banki finanszírozás hiányának leginkább kitett KKV szegmens számára. A beruházási teljesítményt az épület- és a költségvetési beruházások alakulása húzza lefelé, miközben a gép-beruházások nőttek. Az építőipari keresletet a közeljövőben emelhetik a háztartások lakásberuházásait támogató kormányzati intézkedések - különösen a „félszocpol” -, a közösségi beruházási projektek elindítása, valamint az EU források felhasználásának felgyorsítása. Érdemi javulás azonban csak a gazdasági növekedés megindulásától várható, ami viszont a külső és belső kereslet függvénye. 12. ábra Ipari termelés és fontosabb bizalmi indikátorok (%)

30

Ipari termelés (év/év, kiigazított adat) Eurostat Ipari bizalmi indikátor, Magyarország IFO Üzleti várakozások indikátor

20 10

0 -10 -20 -30

-40 -50 2007.03 2008.03 2009.03 2010.03 2011.03 2012.03 2013.03

Forrás: KSH, Eurostat, IFO

13. ábra Nettó reálkereset és kiskereskedelmi forgalom (év/év, %) Nettó reálkereset Kiskereskedelem (kiigazított) Eurostat Fogyasztói bizalmi index, Magyarország

0 10 8 -10 6 -20 4 -30 2 -40 0 -2 -50 -4 -60 -6 -70 -8 -80 -10 2007.03 2008.03 2009.03 2010.03 2011.03 2012.03 2013.03

Forrás: KSH, Eurostat

A háztartások hitelkereslete továbbra is alacsony, de kissé erősödhet az év második felében. A lakossági beruházások elsősorban az állami kamattámogatásos konstrukciók segítségével nőhetnek, jelentős áttörésre azonban 2013-ban nem számítunk. A háztartások magatartását továbbra is az óvatosság és a megtakarítások növelésének szándéka határozza meg. Széles rétegek az idén várhatóan nem vonhatók be a lakáshitelezésbe, inkább egy-egy célcsoport kereshet banki finanszírozást. Ez a kereslet rövidtávon a használt ingatlanok piacát lendítheti fel. A portfolióminőséget befolyásoló környezeti folyamatokban sem várható számottevő javulás. A vállalati csődráták növekedése megállni látszik, a vállalati költségnyomás, illetve a gyenge rövid távú kereslet miatt azonban nem várható a vállalati felszámolások számának meredek csökkenése. A vállalatok nettó pénzügyi kötelezettségeinek növekedése 2012 második felében megállt a tartozások, elsősorban a hitelkötelezettségek csökkenése miatt. A háztartási hitelportfoliók romlása lassulhat, de jelentős kockázatok vannak e tekintetben. A fizetőképességet leginkább meghatározó munkanélküliség a 11%-os szint közelében, rekord magasságban tartózkodik. A konjunkturális helyzet romlása, a vállalati költségeket növelő adó- és jövedelempolitikai intézkedések a cégek munkaerőpiaci alkalmazkodási kényszerét erősítik, ami a jelentős munkakínálat miatt egyszerre jelentkezhet bér- és létszám-alkalmazkodásban. A háztartások jövedelmi helyzete és a bérek vásárlóértéke némileg javulhat a tavalyi mintegy 3,4%-os reálbércsökkenés után, azonban ez leginkább megtakarításokban csapódhat le. Az erősödő pénzügyi helyzet erősíti a lakosság sokktűrő képességét, nem kedvez ugyanakkor a fogyasztási keresletnek. A forint gyengülése időről-időre – legutóbb 2013 elején - ciklikus jellegű romlást eredményez a lakossági hitelportfolióban.


16

2013. június

14. ábra Fontosabb munkaerő-piaci ráták alakulása (%)

60

Aktivitási ráta (bal skála) Foglalkoztatási ráta (bal skála) Munkanélküliségi ráta (jobb skála)

15. ábra Felszámolási eljárások a regisztrált társas vállalkozások %-ában

13

4,5%

12

3,5%

56

11

3,0%

54

10

2,5%

52

9

50

8

48

7 2010.02

2011.02

2012.02

Megjegyzés: 15-74 évesek Forrás: KSH

6 2013.02

4-negyedéves görgetett Negyedévente (jobb)

1,2%

4,0%

58

46 2009.02


1,0%

0,8% 0,6%

2,0%

1,5%

0,4%

1,0%

0,2%

0,5% 0,0% 2007Q4

2008Q4

2009Q4

2010Q4

2011Q4

0,0% 2012Q4

Megjegyzés: az adott időszakban indított felszámolási eljárások száma az azt megelőző időszak regisztrált társas vállalkozások számára vetített aránya. Forrás: Opten, KSH

Az ingatlanpiac csökkenő árak és alacsony tranzakciószám melletti illikviditása továbbra is problémát jelent a hitelfedezetek értékelésében és értékesítésében. A végtörlesztés csak átmeneti lökést adott a lakáspiaci aktivitásnak, a befektetési célú ingatlankeresletet pedig gyengíthette a biztonságosnak tekintett – és viszonylag magas hozamú - pénzügyi eszközök, elsősorban az állampapírok iránti megnövekedett lakossági érdeklődés. A lakossági portfoliók tisztítása ugyanakkor a lakóingatlan-piac érdemi növekedését igényelné.

Tőkepiacok A nemzetközi likviditásbőségnek köszönhetően 2012 augusztusától kedvezően alakult a nemzetközi, és ezzel együtt a hazai befektetői hangulat. Nőtt hazai befektetési eszközök (részvények, kötvények) iránti kereslet mind a hazai, mind a külföldi befektetők részéről, és javult a hazai pénzügyi piacok teljesítménye. A hazai gazdasági szereplők finanszírozása szempontjából ez kedvező fejlemény, komoly kockázatot jelent azonban egyrészt globálisan az, hogy a pénzügyi piaci ciklus és a reálgazdasági ciklus tartósan elszakadt egymástól, másrészt ország-specifikusan az, hogy a hazai pénzügyi piacok mozgását jelentős mértékben külföldi folyamatok határozzák meg. A forint árfolyama az őszig megfigyelhető, 280 EURHUF árfolyamszint körüli viszonylagos stabilitás után tavaly decemberben jelentősen, közel 10 Ft-tal gyengült. Ezt követően az árfolyam sokáig nem korrigált vissza a kedvezőtlen növekedési mutatók, az euróövezeti események, valamint a magyar monetáris politika körüli bizonytalanságok hatására. A svájci frank euróval szembeni árfolyamában év elején némi mozgás volt megfigyelhető, amely egy esetleges fokozatos svájci frank leértékelődést valószínűsített, de az ezzel kapcsolatos korábbi várakozások eddig nem teljesültek.7 2012 egészében a korábbi évekhez képest rendkívül gyenge évet zárt a BÉT az IPO-k terén. Tavaly mindössze egy technikai bevezetésre, valamint néhány másodlagos részvényrábocsátásra került sor, miközben három társaság is elhagyta az értéktőzsdét. A reálgazdaság finanszírozása így a tőzsde révén jelenleg meglehetősen korlátozott. A befektetői hangulat javulása ennek ellenére az év második felében Magyarországon mind a részvény-, mind az állampapír piacon érzékelhető volt. A BUX index lassan, fokozatosan erősödött, a forgalom pedig elmozdult a nyári mélypontról, elsősorban azért, mert a globális monetáris intézkedések nyomán nőttek a külföldi befektetők részvényvásárlásai. A magasabb hozamok iránti igény a kockázatvállalási hajlandóság erősödését, a kockázatosabb eszközcsoportok irányába történő elmozdulást ösztönzi, ami kedvező a BÉT – és általában a fejlődő piacok – számára. Fundamentálisan a BUX P/EBIDTA ráta historikusan alacsony szintje alapján is a kereslet növekedésére lehet számítani. Az év második felében bekövetkezett javulás

7

A svájci jegybank másfél éve elkötelezte magát egy a 1,20 EUR/HUF árfolyamküszöböt biztosító monetáris politika mellett. Erre azért került sor, mert korábban a svájci frank, menedékvaluta jellegénél fogva jelentős felértékelődésen esett át.


17

2013. június


sem volt azonban elég ahhoz, hogy a BÉT forgalma ne essen vissza jelentősen az előző évhez viszonyítva: az azonnali forgalom közel 40%-kal, a származékos forgalom 32%-kal volt alacsonyabb 2012-ben. 16. ábra BÉT forgalom és BUX index

17. ábra Referenciahozam különbözetek (bázispont)

Forgalom (30 napos gördülő, mrd Ft) BUX index (bal skála)

25 000 500 24 000 450 23 000 400 22 000 350 21 000 300 20 000 250 19 000 200 18 000 150 17 000 100 16 000 50 15 000 14 000 0 2011.01 2011.06 2011.11 2012.04 2012.09 2013.02

Forrás: BÉT

Hozamkülönbözet 5 év - 1 év (30 napos átlag, bp) Hozamkülönbözet 10 év - 1 év (30 napos átlag, bp) 300 200 100 0 -100 -200 -300 2008.01

2009.01

2010.01

2011.01

2012.01

2013.01

Forrás: ÁKK

A pénzügyi válság hatására az európai államok felügyeleti hatóságai 2008-tól kezdődően intézkedéseket fogadtak el a short ügyletek korlátozására. Az adatok alapján európai összehasonlításban nem jelentős a shortolt magyar részvények száma. Az év második félévében a magyar állampapírpiac alakulásában is a pozitív nemzetközi hangulat fennmaradása, valamint a jegybanki kamatcsökkentések szerepe volt meghatározó. A folyamatos befektetői érdeklődés hatására a rövid hozamok, illetve a hozamgörbe középső része 285-321 bázisponttal, a hozamgörbe hosszú vége – a 10-15 éves futamidő - 236-253 bázisponttal csökkent 2012. június végéhez viszonyítva, így a hozamgörbe meredeksége nőtt 8. 2008 első felében - a Lehman Brothers befektetési bank csődjéig - a magyar állampapír-piaci hozamgörbe még inverz volt, a rövid hozamok emelkedésének köszönhetően. 2008. október végén az MNB 300 bázispontos kamatemelést hajtott végre, ami különösen az 5 év körüli futamidővel rendelkező állampapírok hozamát emelte. 2011 őszén a végtörlesztés következtében a 3 évesnél hosszabb futamidejű állampapírok hozamai ismét jelentősen megugrottak, 2012. január elején a 10-11% közötti szinteket is elérték. A helyzetet a Nemzetközi Valutaalappal/EU-val megkezdett hiteltárgyalások stabilizálták, majd ezt tovább erősítette a nemzetközi pénzbőség, illetve a relatíve magas magyar állampapír-piaci hozamok iránt megmutatkozó külföldi kereslet. Mindezek együttes hatása 2012 februárjától jelentős hozamesést eredményezett. 18. ábra Aukciós átlaghozamok (3 hónapos, 3 éves és 10 éves lejárat, %) 10 éves államkötvény 3 éves államkötvény

19. ábra Ötéves CDS szuverén felárak (bázispont)

3 hónapos DKJ

10,0 9,5 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 5,5 5,0 4,5 2010. 10 2011. 04 2011. 09 2012. 02 2012. 07 2013. 01

Forrás: ÁKK

800

Magyarország

Németország

700 600 500 400 300 200

100 0 2007.01 2007.12 2008.12 2009.12 2010.12 2011.12 2012.12

Forrás: MNB

2013 első negyedévében egy – ez idáig átmeneti – hozamemelkedés következett be a hosszú lejáratokon, mivel a befektetők növekvő kockázatokat érzékeltek. Ehhez hozzájárult a monetáris politikával kapcsolatos bizonytalanság a jegybankelnök-váltás miatt, illetve a magyar adósságpálya hosszú távú

8

2013. április 25-i hozamok alapján.


18

2013. június


fenntarthatóságába vetett bizalom megingása. A japán jegybank által 2013 áprilisában bejelentett rendkívüli méretű monetáris lazítás újabb lökést adott a magyar kötvényhozamok csökkenésének. A kedvező nemzetközi piaci hangulatot kihasználva az ÁKK 2013 februárjában – 2011 tavasza óta először - összesen 3,25 milliárd USD értékben bocsátott ki deviza (dollár) államkötvényt. A 2012 őszéig kifejezetten, azt követően pedig viszonylag kedvező magyar állampapír hozamok hatására a külföldi befektetők tulajdonában lévő forint állampapírok állománya 2012 decemberében történelmi magasságot (5 084 milliárd Ft, 47,4%) ért el. 2013 első negyedévében azonban már jelentős, 237 milliárd Ft-os tőkekivonás történt, amelyből 100 milliárd Ft-ot magyaráz az, hogy a februárban esedékes kamatfizetések nem a magyar állampapírpiacon kerültek újra befektetésre. A külföldi befektetők tulajdonában lévő forint kibocsátású állampapírok átlagos hátralévő futamideje 2012. június 30-hoz viszonyítva 0,3 évvel 3,8 évre csökkent9, míg a módosított duráció ezen időszak alatt 3,1 évről 3,04 évre csökkent: így a külföldi befektetők tulajdonában lévő kötvényállomány kamatérzékenysége minimálisan csökkent. Továbbra is kockázatosnak tekinthető a külföldi befektetők magas részaránya a forint kibocsátású magyar állampapír-állományban, mert a belföldi vagy nemzetközi befektetői hangulat esetleges romlása következtében létrejövő nagymértékű eladási hullám az állampapírpiac lefagyását, illetve jelentős árfolyamesést okozhat. Növeli a sérülékenységet az újra-befektetési kockázat is: a hazai – akár intézményi, akár lakossági - szereplőkkel szemben, a külföldi befektetők kevésbé elkötelezettek abban, hogy a lejáró állományt ismételten a magyar állampapírpiacon fektessék be. 20. ábra Külföldi befektetők tulajdonában lévő állomány (Mrd Ft) illetve annak futamideje (év) 5 350

Állomány (mrd Ft) Átlagos hátralévő futamidő (év, jobb tengely)

21. ábra Állampapír-állomány megoszlása tulajdonosi szektorok szerint (Mrd Ft)

4,3

5 150

4,2

10 500

4 950

4,1

9 000

4 750

4,0

7 500

4 550

3,9

6 000

4 350

3,8

4 500

4 150

3,7

3 000

3 950

3,6

1 500

3 750 2011.12 2012.03 2012.06 2012.09 2012.12 2013.03

3,5

Forrás: ÁKK

Külföld Biztosítók, pénztárak Egyéb belföldi

Hitelintézetek Háztartások

0 2010. 07 2011. 01 2011. 07 2012. 01 2012. 07 2013. 01

Forrás: MNB

Az államadósság finanszírozásában – a kormányzati szándékokkal összhangban - növekvő szerepe van a lakossági állampapír vásárlásoknak: a lakosság részaránya a teljes magyar államadósság finanszírozásában a 2012. júniusi végi 4,6%-ról 2012. december végére 5,9%-ra emelkedett. A növekvő lakossági finanszírozás hátulütője a viszonylag rövid futamidő: bár a lakosság számára több hosszabb lejáratú magyar államkötvény konstrukciót kínált fel az ÁKK, továbbra is az 1 éves vagy annál rövidebb futamidejű kincstárjegyek a legkeresettebb termékek.

9

A 2013. április 25-i állapot szerint.


19

2013. június


3 A pénzügyi közvetítőrendszer helyzete és kockázatai 3.1

A hitelállomány fizetési késedelme10

2011 végéhez viszonyítva 2012-ben a teljes hitelintézeti szektorban, valamennyi minősített követelés alapján az NPL ráta tovább nőtt. A vállalati hitelek nemteljesítési rátája az utolsó negyedévben már csökkent az intenzívebbé vált portfoliótisztítás következtében. A javulás a vállalati hitelek teljes állományának lassuló csökkenése mellett következett be, mivel néhány bank növelni tudta a hitelezést. A lakossági NPL ráta az őszi, átmeneti javulást követően év végére ismét elérte a korábbi szintjét, és lassan tovább emelkedik. Ebben szerepet játszik az is, hogy az árfolyamgát-2 konstrukcióba belépett ügyfelek késedelme is elkezdett nőni. A teljes hitelintézeti szektor 90 napon túli késedelmessége 2012 végéig 13,8%-ra nőtt (2486 milliárd Ft), ami 2,4 % pontos romlás 2011 év vége óta (2425 milliárd Ft). 2013 márciusában az NPL ráta 14,5% volt, vagyis a növekedése nem állt meg. A forint követelések nemteljesítési rátája a végtörlesztés óta alacsonyabb (14,0%), mint a devizaköveteléseké (14,4%), a különbség azonban — egyelőre—csökken.11 A fióktelepek portfolióminősége romlott leginkább, 5,9%-ról 11,4%-ra, de továbbra is itt a legkedvezőbb a szintje. A romlás döntően egy nagyobb vállalati ügylet nemteljesítővé válása miatt következett be. A bankokban különösen a deviza háztartási hitelek romlása volt szembetűnő, alapvetően a végtörlesztés miatt. Itt az NPL ráta 19,3% volt december végén. A takarékszövetkezetek teljes hitelállománya érezte meg legkevésbé az elmúlt év negatív hatásait, főként a magas bázisnak köszönhetően. A háztartási portfolió többségét kitevő forinthitelek késedelmessége a tavalyi évben 0,6%-kal, 14,2%-ra javult, március végén 14,6% volt. A vállalatok esetében romlott a mutató. A szektorban az összesített NPL ráta 2012 év végén 19,8%-ot ért el, majd március végéig 20,2%-ra emelkedett. A pénzügyi vállalkozások rendelkeznek a leginkább problémás követelésekkel: a teljes hitelportfolió 90 napon túli késedelme 2012 végén megközelítette a 30%-ot, miközben a lízing háztartási portfolió késedelmessége 27,4%, a vállalatoké — a jobb euró portfolió következtében — 24,8% volt az év végén. 2. táblázat

90 napon túli késedelemmel rendelkező hitelek aránya

Bankok Deviza Forint Fióktelepek Deviza Forint Takarékszövetk. Deviza Forint Hitelintézetek Deviza Forint Pénzügyi vállalkozások Deviza Forint Forrás: PSZÁF

Hitelek összesen 2011Q4 2012Q4 11,5% 13,7% 10,9% 14,8% 12,8% 11,9% 5,9% 11,4% 3,5% 8,1% 10,4% 16,4% 18,9% 19,8% 22,9% 24,9% 18,4% 19,4% 11,4% 13,8% 10,6% 14,5% 13,2% 12,9% 26,0%

29,3%

Háztartások 2011Q4 2012Q4 13,1% 16,1% 14,1% 19,3% 10,9% 11,5% 11,8% 16,8% 6,9% 9,3% 20,5% 26,1% 16,0% 15,4% 24,5% 27,4% 14,8% 14,2% 13,1% 16,1% 13,7% 18,7% 12,0% 12,8%

Vállalatok 2011Q4 2012Q4 14,9% 17,1% 13,6% 17,8% 17,1% 16,3% 1,5% 8,1% 0,9% 9,7% 3,1% 4,7% 23,1% 26,1% 21,6% 22,3% 23,3% 26,4% 14,4% 17,1% 12,6% 17,4% 17,1% 16,9%

29,1%

30,5%

21,7% 48,0%

28,0% 35,6%

Önkormányzatok 2011Q4 2012Q4 1,4% 0,6% 2,6% 0,1% 0,9% 0,8%

2,6% 0,0% 2,7% 1,4% 2,5% 1,0%

5,7% 0,0% 6,1% 0,7% 0,1% 0,9%

A portfoliók teljes (értékvesztéssel és biztosítékkal való) fedezettsége a bekövetkezett portfolió minőség romlás ellenére stabil maradt, egyes esetekben még javult is. A legmagasabb fedezettséggel a fióktelepek rendelkeznek (közel 120%), habár a fejezet elején említett nemteljesítő ügylet miatt a vállalati fedezettség jelentősen visszaesett. 115% feletti fedezettség jellemzi a takarékszövetkezeteket, ahol a vállalati és a lakossági fedezettség is 100% felett volt 2012 végén. A bankszektor hiteleinek teljes fedezettsége szinte minden portfolióban javult. A pénzügyi vállalkozások esetében az általában problémásabb forint, illetve a 10 Az

elemzés a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások nem konszolidált adatain alapul, a késedelmességet szerződésenként értékelve. 11

A különbséget a deviza- és forintkamatok alakulása és a devizaárfolyamok is alakítják.


20

2013. június


vállalati portfolió fedezettsége alacsonyabb. A javuló értékek mögött a bankok és a fióktelepek esetében az értékvesztés arányának emelkedése áll: számos hitelintézet rendkívül óvatosan tartalékol. 3. táblázat

90 napon túli késedelemmel rendelkező hitelek teljes fedezettsége Hitelek összesen 2011Q4

Bankok Deviza Forint

2012Q4

Háztartások 2011Q4

2012Q4

Vállalatok 2011Q4

Önkormányzatok

2012Q4

99,8%

104,1%

107,3%

96,8%

96,0%

30,6%

71,2%

95,9%

98,5%

103,8%

108,3%

91,6%

92,7%

15,2%

116,0%

46,3%

68,7%

100,1%

116,5%

100,1%

116,5%

99,0%

102,4%

104,9%

104,9%

103,4%

100,5%

119,9%

125,9%

131,9%

137,8%

84,4%

Deviza

129,4%

108,6%

132,1%

141,3%

107,2%

72,3%

Forint

125,7%

128,5%

122,2%

127,9%

158,8%

134,8%

118,1%

115,5%

123,9%

121,5%

113,4%

111,1%

Deviza

111,5%

117,0%

119,8%

121,2%

97,8%

109,2%

Forint

119,1%

115,4%

124,8%

121,5%

115,0%

111,2%

Takarékszövetkezetek

2012Q4

96,9%

127,1%

Fióktelepek

2011Q4

Pénzügyi vállalkozások

95,2%

96,9%

91,4%

Deviza

101,9%

91,8%

Forint

91,2%

90,9%

Forrás: PSZÁF

A Felügyelet a hitelintézetek esetében az éves ICAAP-SREP vizsgálatok keretében értékeli a biztosítéki és az értékvesztés fedezettség alakulását, a várható veszteség megítélése érdekében. Ha a képzett értékvesztés nem nyújt fedezetet a várható veszteségre, a hiány – a CRD előírásaival összhangban – a választott tőkeszámítási módszertől függően a szavatoló tőkéből kerül levonásra, vagy többlet tőkekövetelményként kerül meghatározásra. Emiatt az értékvesztés és a tőkehelyzet együtt értékelendő. 2012-ben a nagy bankcsoportokra vonatkozóan — a vállalati, a projekt és háztartási portfoliókra együttesen — a Felügyelet összesen 385 milliárd Ft tőkekövetelményt írt elő a II. pillér alatt a várható veszteség teljes fedezettségének elérése érdekében.

Értékvesztés állomány előrejelzése a lakossági portfolióban Az értékvesztés fedezettség várható alakulásának előrejelzéséhez a rendelkezésre álló adatok alapján lehetőség van az értékvesztés állomány változásának becslésére. A becslést a lakossági hitelportfolióra végeztük el, szerződéses alapon. A mintában valamennyi magyarországi bank szerepel, negyedéves, devizanem szerinti bontásban rendelkezésre álló adatokkal. Külön-külön becsültük a teljesítő, a 0 – 90 nap, a 90 nap -1 év, valamint az éven túli késedelemmel rendelkező hiteleken felhalmozott értékvesztés állományok változását, és a becslés során a portfoliótisztítással is számoltunk. Nem számoltunk ugyanakkor azzal, hogy a jelenlegi új hitelkihelyezés és a késedelmes hitelek eladása az előrejelzés időtávján nagyságrendileg megváltozik. A modellben a meglévő állományok a makrogazdasági mutatók – munkanélküliség, GDP – alakulásának függvényében válnak késedelmessé, a devizahitelek esetében az értékvesztés a késedelmessé váló devizaállománytól és az árfolyamtól függ. Mivel az árfolyamgát konstrukcióban legfeljebb kis késedelemmel rendelkező ügyfelek vehetnek részt, új kormányzati program hiányában a már bedőlt hitelek jelentős gyógyulására nem számítunk, csak banki megoldások csökkenthetik a nemteljesítő állományokat. A makro változók és a hitelpálya tekintetében az MNB előrejelzéseit vettük alapul. A modell lineáris regressziós módszerrel a tranzakciós mátrix rolling rátáját becsüli, ennek változásából következtet az értékvesztés állomány változására.


21

2013. június

A háztartási hitelek fedezettsége 2012.12.31-én és a változás 2012. 06.30-hoz képest (%)

140%

Bitzosíték fedzettség Értékvesztés fed. vált.

Értékvesztés fedezettség Bizt. fed. vált.

100%

1 000

1%

800

0%

60%

-1% -2% -3%

20%

-4%

0%

-5% Bankok

Fióktelepek

Tak.szöv.

Pü-i váll.

Forrás: PSZÁF

1 200

2%

80%

40%

Lakossági hitelekre képzett banki értékvesztés állománya (Mrd Ft) 1 400

4% 3%

120%


600 400 200 0 2011Q2

2011Q4

2012Q2

2012Q4 2013Q2E 2013Q4E

Forrás: PSZÁF

Az értékvesztés állomány további jelentősebb növekedésre az éven túl késedelmes állományok megugrása miatt számítunk. A jelenlegi tendenciák fennmaradása esetén a bankszektorban 2013-ban a jelenlegi 600 milliárd forintos szint felett – 650 - 670 milliárd forint körül – stabilizálódik az értékvesztés állomány, majd lassú csökkenésnek indul. Mivel a nemteljesítő állományok növekedése lassul, az értékvesztés fedezettség – ceteris paribus – kissé emelkedik. Aktív követeléskezelés mellett így az értékvesztés felszabadítása akár jövedelemforrás is lehet a bankok számára.

A válság kitörése óta a nemteljesítési ráta drasztikusan megnőtt: 2006-ban a banki NPL ráta 2% alatt volt (háztartások és vállalatok), 2013. március végén portfoliótól függően 17% - 18% közelében alakulnak az értékek.12 A vállalati hitelek minősége 2007-ben kezdett romlani, ekkor – a válság első szakaszában - még csak mérsékelt ütemben: 2008. szeptember 30-án a ráta csak 1 százalékponttal volt magasabb, mint 2006 elején, de már felépült a jelenlegi állomány 15%-ának (105 milliárd Ft) megfelelő, éven túl késedelmes állomány a bankok mérlegeiben. A válság második szakaszában – a vállalati hitelek esetében 2009-től - a kedvezőtlen gazdasági folyamatok hatására az NPL ráta és azon belül az éven túli késedelem gyors ütemben emelkedett, és utóbbi 2010 elején már 9,1%, állományát tekintve 303 milliárd Ft volt. Az átmenetileg kedvező gazdasági kilátásoknak köszönhetően 2010 második félévében az NPL ráta 10-11% körül stagnált, de az éven túl késedelmes állomány ekkor is tovább nőtt. Az európai válság elmélyülésével a hazai problémák is felerősödtek, és 2011 második felétől – a jelenlegi, harmadik szakaszban - a banki vállalati NPL ráta és az állományok ismét meredeken emelkedtek. A trend a tavalyi év utolsó negyedévében állt meg az intenzív portfolió-tisztítás eredményeként, ami főként az éven belül késedelmes hiteleket érintette. 2012 decemberében már több mint 800 milliárd Ft-nyi éven túli késedelmes vállalati követelést kellett a hitelintézeteknek kezelniük. Ez a késedelmes vállalati hitelállomány 71%-a (2013 márciusában 75 %-a). A háztartási hitelek NPL rátája viszonylag stabil maradt a válság első szakaszában, a problémás állomány azonban 2009-től itt is nőtt, igaz, eleinte a vállalatokénál kisebb mértékben. Így a háztartásoknál az NPL ráta kezdetben „ki tudta nőni” a növekvő késedelmes állományt. 2008 őszén a háztartási hitelek NPL rátája 1,4% volt, éven túli elmaradásban 47 milliárd Ft, ami az akkori NPL állomány 11%-a. 2009 őszén ez utóbbi arány 20%, két év múlva, a harmadik szakasz kezdetén közel 50%, ami 2012 végén már 650 milliárd Ft éven túl késedelmes lakossági hitelt jelentett. 2013 elején további emelkedés következett be, és közepes intenzitású portfoliótisztítás mellett 766 milliárd Ft-ot ért el az éven túl nemteljesítő hitelek volumene. A háztartások esetében az árfolyam, a forint és devizakamatok is hozzájárulhattak a fizetési képesség romlásához, de az elsődleges ok a jövedelem elvesztése lehetett. Különösen nagy gondot okoz e tekintetben a tartósan, éven túl munkanélküliek számának emelkedése. 2011 első felében a munkanélküliség csökkenése helyet adhatott volna egy átmeneti portfoliójavulásnak, de mire ez bekövetkezhetett volna, addigra a svájci frank árfolyama olyan mértékben erősödött, ami a ráta további jelentős növekedéséhez vezetett. 12

Csak a banki portfolió alakulását tekintjük át 2006-tól.


22

2013. június

22. ábra Háztartási és vállalati hitelek alakulása (Mrd Ft) Vállalatok késedelmes hitelei Vállalati nemteljesítési ráta

2 500

Háztartások késedelmes hitelei Háztartási nemteljesítési ráta

2 000

1 500 1 000 500

0 2006.06

2007.09

2008.12

2010.06

2011.09

Forrás: PSZÁF

20% 18% 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0% 2012.12


23. ábra A háztartások éven túli késedelme (Mrd Ft) és a tartós munkanélküliek száma 900

Éven túli késedelmes állomány (jobb) Tartós munkanélküliek száma (bal)

800 700

600 500 400 300 200

100 2009Q2

2010Q1

2010Q4

2011Q3

200 190 180 170 160 150 140 130 120 110 100 2012Q2 2013.jan

Forrás: NFSZ

A magyarországihoz hasonló folyamat zajlott le 2007-2008 óta a KKE régió egészében, az egyes országokban azonban részben eltérő folyamatok alakították a nemteljesítési mutatókat. Magyarország kedvező helyzetből indult, 2007-ben az átlagos NPL 3% volt. Később a nagyarányú devizahitel-kitettség, a gazdasági visszaesés és a munkanélküliség együttesen vezetett a jelenlegi rátához. Hasonló magyarázó változókat találunk Romániában (17,3%-os NPL) és Horvátországban (13%). Ezzel szemben Csehország (5,3%) és Lengyelország (8,5%) esetében a kisebb devizahitel-arány és a pozitív gazdasági növekedés segíti a mutató viszonylag alacsony szinten tartását. A problémás eszközök állományának növekedésével együtt változott azok kezelése is. Ma már minden fontosabb portfolió esetében van a bankok által kezdeményezett, és állami támogatással működő követeléskezelési, vagy ezt is segítő megoldás. A háztartási portfolió esetében az állam az árfolyamgát-2, a NETT, vagy a 90 napnál hosszabb késedelemmel rendelkező devizahitelek forintra váltása révén nyújt segítséget. A vállalati szektorban a banki finanszírozásra leginkább érzékeny KKV-k részére nemrég meghirdetett „Növekedési Hitel program” (különösen annak 2. pillére), az önkormányzatok esetében az adósságok átvállalása említhető. Ezeket a programokat egészítik ki a hitelintézetek saját konstrukciói. A problémás követeléseket az intézmények két megközelítésben kezelhetik: a portfolió minőségének javításával a mérlegen belül, vagy a portfoliónak a mérlegből való kiemelése (pl. eladás) révén. A kezelés módjának változása minden esetben néhány hónapos késéssel követte a válság szakaszhatárait, feltehetően azért, mert a szereplők minden romlás esetén annak átmeneti jellegében bíztak. 2010 végéig általános volt az a várakozás, hogy a válság átmeneti lesz. Állami programok nem indultak, a bankok az adósokkal megegyezve, vagy végrehajtás, kényszerértékesítés révén igyekeztek hozzájutni a követeléseikhez. Ekkor a banki konstrukciók az átmeneti fizetésképtelenség kezelését célozták, a követeléseket a mérlegen belül kezelték, vagyis alapvetően az átstrukturálások valamely fajtáját alkalmazták. Kivételt képeztek a fedezetlen lakossági követelések, melyeknek viszonylag gyorsan kialakult a piaca, mivel a kisösszegű, rövid lejáratú követeléseket az erre szakosodott vállalkozások jó eredménnyel tudták behajtani. 2010 végén és 2011 elején úgy tűnt, hogy a lassan újrainduló növekedés tartós lesz, a fizetési nehézségek pedig átmenetiek, ezért a követeléskezelés kissé visszaesett. A rövid fellendülést azonban megtörte a szuverén válságok kiéleződése és ennek következtében a „menedék befektetések”, köztük a svájci frank árfolyamának rendkívüli erősödése 2011 közepén. A kevésbé rossz portfolióval rendelkező intézmények továbbra is az átstrukturálást – ekkor már gyakran a második átstrukturálást alkalmazták, a megrendülő portfolióval szembesülő bankok azonban új, hatékonyabb módszereket kellett keressenek. Egyes intézmények a bankon belül különítették el a „jó” és a „rossz” banki funkciókat, másutt ekkor indultak el a bankon kívülre, de bankcsoporton belülre történő átadások, eladások, illetve a felmondott hitelszerződések fejében visszavett eszközök kihelyezése csoporttag vállalkozásokhoz. Így a problémás portfolió konszolidált szinten továbbra is a bankcsoportban maradt, és a követelések, vagy a visszavett eszközök kezelésének beindítása kezdetben veszteségeket okozott. Mára ezek a vállalkozások megkezdték a jövedelemtermelést, a visszavett eszközöket kezelő leányvállalatok ma már esetenként nyereségesek.


23

2013. június


A válság elhúzódásával – ma már a válság ötödik évében járunk – egyes portfoliók esetében szükségessé vált azoknak a magyar bankcsoporton kívülre történő eladása, vagy átadása. A 2012ben felerősödött trend keretében a „rossz bank” a magyarországi bankcsoporton kívülre, jellemzően az anyavállalat konszolidált körébe kerül, érdemben javítva ezzel a hazai NPL rátát. Ugyancsak megjelentek értékpapírosított követeléscsomagok, amelyek mind az RWA-t, mind a tőkekövetelményt csökkentik, valamint felerősödtek a követelés eladások. A végrehajtás számos ok miatt nem vált gyakran alkalmazott megoldássá a bankszektorban (közműcégek azonban gyakran használják, nem egyszer kényszerhelyzetbe hozva a bankokat). Ilyen pl. az eljárás bonyolultsága, költség- és időigénye, vagy alacsony megtérülése. Összességében a leggyakrabban alkalmazott követeléskezelési eszköz a lakossági és vállalati hitelek esetében is az átstrukturálás valamely fajtája. Ezzel a megoldással a problémás követeléseket viszonylag rövid idő alatt ismét teljesítővé lehet tenni, hátránya azonban, hogy a tartós fizetési problémákkal küzdő adósokon nem segít, ezért ők hamarosan ismét problémássá válnak.

Háztartási portfolió Lakossági ingatlan jelzáloghitelek A nemteljesítő lakossági jelzáloghitelek nominális állománya a hitelintézetek körében 2012-ben 10,6%-kal nőtt, majd 2013 első negyedévében gyakorlatilag szinten maradt. Mivel ezzel egy időben a teljes hitelállomány a végtörlesztés, a lejárat miatti kifutások és az árfolyam együttes hatására jelentősen csökkent, a jelzáloghitelek nemteljesítési rátája a 2011 végi 13,5%-ról 2012 végére 16,2%-ra, 2013. március 31-ig pedig 17,3%-ra emelkedett. A nemteljesítő állomány 56%-a – 650 milliárd Ft – éven túl késedelmes. A forint jelzáloghitelek NPL rátája jóval alacsonyabb (2013. március: 12,1%) mint a devizahiteleké (20,2%) annak ellenére, hogy a forint portfolió – a korábbiaknál lassabban, de folyamatosan romlott 2012-ben is. 24. ábra A háztartások jelzáloghiteleinek alakulása (Mrd Ft) 20%

FX NPL* HUF állomány

FX NPL HUF NPL

25. ábra A háztartások jelzáloggal fedezett portfoliójának fedezettsége

FX állomány

45,0%

140%

18%

40,0%

16%

35,0%

120%

30,0%

100%

14%

25,0%

12%

20,0%

10%

15,0%

8%

80%

60%

10,0%

40%

6%

5,0%

20%

4%

0,0% 2011Q2

2011Q4

2012Q2

2012Q4

Értékvesztés fedezet Biztosítéki fedezet

0%

2011.03

2011.09

2012.03

2012.09

2013.01

* Árfolyamgát nélkül Forrás: PSZÁF

Forrás: PSZÁF

Az NPL ráta annak ellenére ért el ilyen magas szintet, hogy a háztartások hiteleit a bankok aktívan kezelik. Jelenleg a hitelintézetek által háztartásoknak nyújtott hitelek 11,6%-a átstrukturált, ennek 95%-a ingatlannal fedezett hitel. Az összes átstrukturált lakossági hitel 90%-a devizahitel, és mivel a nem ingatlanfedezetes hitelek között elvétve akad csak átstrukturálás, azt mondhatjuk, hogy az átstrukturált állomány 90-92%-a átstrukturált deviza alapú jelzáloghitel. Ezekben az esetekben az adósok gyakran rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, és a késedelembe esést az okozza, hogy az árfolyam elmozdulása miatt a jövedelem nem elég a magasabbá váló törlesztő részlet fizetésére. Emiatt a lakossági devizahitelek között gyakori a késedelembe esés, de minden tíz késő lakossági devizahitel adósból csak egy lesz éven túl is késedelmes. Fontos, hogy a lakossági ingatlanalapú jelzáloghitel állományának többsége teljesítő hitel, vagyis – a jelenlegi piaci feltételek mellett –nem szorul az árfolyamgát, vagy más adóst segítő eszköz igénybevételére. A forinthitelesek esetében a késedelembe esés elsődleges oka a jövedelem elvesztése, vagy nagymértékű csökkenése lehet. Ilyen helyzetben az átstrukturálás nem segít, így minden negyedik késő forint adós tartós, éven túli fizetési nehézségekkel küzd.


24

2013. június


Volumene, valamint gazdasági és társadalmi jelentősége miatt a lakossági deviza alapú ingatlan jelzáloghitel állomány kiemelt kormányzati figyelmet kapott, amely több, részben a problémássá válást megelőző, részben a már nemteljesítő állomány kezelését célzó kormányzati programban öltött testet. Ezeket korábbi jelentéseinkben részletesen ismertettük és elemeztük, ezért most csak egy rövid áttekintést adunk arról, hogy az eddigiekben a portfolió milyen elemeit, és milyen mértékben kezelték a programok. A 2011 őszén indult végtörlesztés során az akkor 5162 milliárd Ft-nyi állományból 1354 milliárd Ft (23%) értékű, szerződés szerint teljesítő devizahitel került visszafizetésre. Az időközben bekövetkezett árfolyamgyengülés következtében ez a nominális deviza jelzáloghitel állományban11% csökkenést eredményezett, a devizahitelek nemteljesítési rátáját pedig 11,3%-ról 17,6%-ra emelte. A kiváltó új hitelek volumene ugyanakkor olyan alacsony volt, hogy nem befolyásolta a forint ingatlan jelzáloghitelek nemteljesítési rátáját. A szintén a devizahiteleseket segítő árfolyamgát-2 konstrukció 2012 áprilisában indult, és 2013. április 30-ig több mint 158 ezer szerződést kötöttek meg, ebből közel 150 ezer esetben a gyűjtőszámla is megnyitásra került. Ez azt jelenti, hogy a potenciálisan alkalmas szerződések 35%-a bekapcsolódott a programba, illetve más oldalról azt is, hogy az átstrukturált jelzáloghiteleknek ma már valamivel több, mint felét teszik ki az árfolyamgáttal védett ügyletek. A megkötött szerződések 1.275 milliárd Ft-nyi lakossági deviza jelzáloghitel állományt védenek a váratlan árfolyammozgásoktól, ami a feltételeknek megfelelő állomány 41%-a, vagyis inkább a magasabb összegű jelzáloghitel szerződések vesznek részt a programban. Azok az adósok, akik csatlakoztak, eddig összesen 11,1 milliárd Ft-nyi követelés megfizetésétől mentesültek, tehát eddig szerződésenként átlagosan közel 74 ezer Ft-nyi tartozást az adósok helyett a pénzügyi intézmények és az állam fizetett meg. A növekvő részvételi arány az első hónapokban több mint 1 százalékponttal csökkenteni tudta az NPL rátát. 2012 utolsó három hónapjában azonban ez a folyamat megállt, év végétől kezdődően pedig a lakossági ingatlan jelzáloghitelek nemteljesítési rátája ismét emelkedik. Mivel a programban a teljesítő és a legfeljebb 90 napon belüli késedelemmel rendelkező ügyfelek vehetnek részt, várható volt, hogy a ráta növekedése lelassul, illetve megáll, a ráta csökkenése azonban csak úgy következhetett be, hogy a 90 napon túl késő adósok egy része annyit törlesztett a késedelmes tartozásaiból, hogy be tudott lépni. További problémákat vetít azonban előre, hogy egyre több olyan ügyfél lép be, aki a belépés előtt már késedelemmel rendelkezett. Emiatt a számára megnyitott gyűjtőszámla nem nulláról, hanem a hátralék összegének megfelelő forinthitellel indul. Ez arra utal, hogy egyre több adós kényszermegoldásként választja az árfolyamgát-2 terméket. Bár itt az adós döntését a fizetési helyzetének meggyengülése motiválja, a belépés ténye pozitív, amennyiben tényleges segítséget jelent az adósnak a törlesztésben. 26. ábra Hátralék kifizetésével induló gyűjtőszámlák aránya (db szerint)

27. ábra Kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok száma és a kvóta kihasználtsága

70% 60%

6 000

50%

5 000

40%

4 000

30%

3 000

20%

2 000

10%

1 000

0% 2011.09 2011.12 2012.03 2012.06 2012.09 2012.12 2013.03

Forrás: PSZÁF

Kijelölt Szabad kvóta

0 2011 Q4 2012 Q1 2012 Q2 2012 Q3 2012Q4 2013 Q1 2013 Q2

Forrás: PSZÁF

A már belépett ügyfelek teljesítését elemezve ugyanakkor az is látszik, hogy a portfolió minősége gyorsan romlik. A 90 napon belüli késedelmek aránya az árfolyamgát-2 programba belépett ügyfelek esetében a 2012. októberi mélypont óta lassan emelkedik, és a 2013. áprilisi 20,5%-os arány (a késedelmes tőke összege alapján) alig marad el a teljes lakossági deviza alapú jelzálog-portfolió 22,7%-os értékétől. Ez azt jelenti, hogy a belépő ügyfelek egy része az alacsonyabb törlesztő részletet sem tudja fizetni. A már belépett ügyfelek között 90 napnál hosszabb késedelemmel rendelkező is található. A 2,6%Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

25

2013. június


os NPL ráta önmagában nem tűnik magasnak, ez azonban egy kedvezményes árfolyammal védett portfolió, amelybe folyamatosan és viszonylag egyenletesen lépnek be késedelem nélküli új ügyfelek. Amennyiben a belépés üteme csökkenni fog, illetve mivel a 90 nap alatti késedelmes adósok egy része várhatóan nemfizetővé válik, az NPL ráta várhatóan nőni fog. Az eddigiekben ismertetett programok elsősorban a teljesítő adósoknak jelentenek segítséget, a már problémás (90 napon túl késedelmes) követelésekre nem nyújtanak megoldást. 2012 áprilisától volt lehetőség a legalább 90 napja késedelmes devizahitelek forintra váltására, a teljes tartozás 25%ának elengedése mellett. A 2012. augusztusig tartó program keretében mindössze 23 milliárd Ft-nyi késedelmes devizahitelt váltottak át, ami 4%-os részvételi arányt jelent, így ez a program nem volt érdemi hatással az NPL rátára. Az éven túli késedelembe esett forint- és deviza adósok egy része számára megoldást jelenthet a Nemzeti Eszközkezelő (NET). A 2012 végéig rendelkezésre álló keretre - 8000 ingatlan - 1970 ingatlan tényleges felajánlása történt meg 2012-ben, a ténylegesen megvásárolt ingatlanok száma pedig mindössze 600 darab, ami jelentősen elmarad mind a várakozásoktól, mind a lehetőségektől. 2012-ben az igénybe vétel feltételei változtak, a lehetséges igénybe vevők köre bővült 13, így várhatóan a felajánlott és megvásárolt ingatlanok száma is nőni fog. Az Eszközkezelő 13 ezer ingatlant vásárolhat meg 2013 végéig, erre 33 milliárd Ft áll rendelkezésre a költségvetésben. Figyelembe véve azt, hogy a jelenleg ismert keret a program végéig a NET számára összesen 25 ezer ingatlan megvásárlását teszi lehetővé, a 90 napnál hosszabb késedelemmel rendelkező szerződések száma pedig valamivel több, mint 195 ezer darab a hitelintézeteknél, a NET a jelenleg nemteljesítő állomány legfeljebb 12,8%-a számára jelenthet megoldást. Természetesen a NET program feltételeinek nem felel meg az összes, jelenleg nemteljesítő adós. Azokban az esetekben, ahol a fenti megoldások egyike sem alkalmazható, alapvetően két lehetőség van. Együttműködő adós esetén az intézmények az adóssal való megegyezésen alapuló megoldásokat keresik, mivel valamennyi szereplő számára ez biztosítja a legjobb kimenetet. Ezek a megoldások változatos banki átstrukturálási termékeket jelentenek, az elképzelhető legszélesebb skálán, intézménytől függően akár refinanszírozást is biztosítva, helyi önkormányzatokkal, segélyszervezetekkel és számos más intézménnyel együttműködve. Nem együttműködő adós esetén végső, és az intézmények által lehetőség szerint került megoldásként a szerződés felmondásra, a fedezeti ingatlan pedig a kvótarendszer alapján kényszerértékesítésre kerül. Ez egy hosszadalmas, költséges, és kifejezetten alacsony megtérülést biztosító megoldás, ezért az intézmények ellenérdekeltek az alkalmazásában, mint ahogy az adósok ellenérdekeltsége is egyértelmű. A végrehajtási eljárásban értékesített ingatlanok száma már a kvótarendszer bevezetése előtt is alacsony volt, a kvótarendszer indulása óta pedig jellemzően nem használják ki a rendelkezésre álló keretet, vagyis annyi ingatlant sem jelölnek ki az intézmények, amennyit a kvóta megengedne. A kihasználtság 2012 utolsó negyedévében 68%, 2013. I. negyedévében 71% volt. Az intézmények 2011 júliusa óta összesen 17 ezer ingatlant jelöltek ki kényszerértékesítésre, a ténylegesen értékesített lakások száma másfél ezer.14 A fenti ábrán az is látszik, hogy a kvótakihasználtság jelentősen csökkent akkor, amikor a NET program ténylegesen elindult, és megszűnt az a kötelezettség, hogy a NET-be felajánlott ingatlanokat is ki kell jelölni kényszerértékesítésre (2012. III. negyedév). Az ingatlannal fedezett lakossági jelzáloghitel portfolió teljes fedezettsége stabilan 100% felett alakul, 2013 márciusában 112,3% volt. A biztosítéki fedezettség 2011 óta zajló, az ingatlanárindexek esését leképező csökkenését teljes egészében ellensúlyozza az elszámolt értékvesztés növekedése, így a fedezettség szintje gyakorlatilag nem változik. A forinthitelek fedezettsége magasabb, márciusban 120,3% volt, a devizahiteleké 109,7%.

Lakossági egyéb hitelek A jelzáloggal nem fedezett hitelek kb. 1.500 milliárd Ft-ott, a teljes háztartási hitelállomány több mint 20%-át tették ki 2013 márciusában. Ennek 84%-a a bankok és a fióktelepek mérlegében található15, ahol az NPL ráta 17,4%. A teljes állomány több mint háromnegyede forintban denominált. A lakossági egyéb hitelek között 32,5% a folyószámla hitelek súlya, ezek késedelmessége 10%, a legjobb az egyéb lakossági hitelek között. Ebben az állományban devizahitel alig van, a forint 2013. január 1-től már a nyugdíjasok és a közmunkaprogramban résztvevők is felajánlhatják ingatlanjukat az Eszközkezelő részére Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara 15 A lakossági egyéb, nem ingatlan jelzáloggal fedezett hitelek bontása kizárólag a bankokra és a fióktelepekre vonatkozóan áll rendelkezésre, ezért az elemzés ezekre vonatkozik. 13

14 Forrás:


26

2013. június


állományokat a növekvő új kihelyezések, valamint a portfolió tisztítás keretében eladott állományok alakítják. A kettő eredőjeként az NPL ráták kismértékben javultak, a bankok esetében 8,7%-ot, a fióktelepeknél 17,5%-ot értek el. Mivel itt van követeléskezelési piac, az új kihelyezésekben pedig a banki hitelezési politikák alapján lassú növekedés várható, ebben a szegmensben az NPL ráta mérsékelt javulására számítunk. A portfolió 29,7%-át kitevő személyi hitelek NPL rátája 20,1%. A személyi hitel állomány folyamatosan csökken, részben a kifutások, részben a rendszeres portfolió tisztítás eredményeként. 2013 márciusában az állomány 60%-át tették ki a devizahitelek, 16,7%-os NPL rátával. A forint személyi hitelek esetében a ráta 21,2%. Itt a kifutó állományok és a rendszeres követelés eladások arányának változása fogja alakítani az NPL rátát. A gépjárműhitelek a bankcsoporthoz tartozó egyes pénzügyi vállalkozások beolvasztása miatt 2012-ben részben átkerültek a bankok mérlegébe. Akár banki, akár pénzügyi vállalkozásoknál található portfolióról van szó, az állomány döntő részben devizahiteleket tartalmaz, és a nemteljesítési rátája kiemelkedően magas: a pénzügyi vállalkozásoknál több mint 23%, a bankok és fióktelepek állományában 29%, összességében 24,1%. A portfolióminőség változását új kihelyezések – alacsony volumenük miatt – gyakorlatilag nem tudják befolyásolni, a fedezet – gépjármű – értékesítése pedig korlátozott, bár néhány hónapos felfutások voltak a használt gépjárművek piacán. Így az NPL rátát a kifutó (teljesítő) állományok, valamint az új késedelembe esések alakítják, emiatt ebben a szegmensben a szinten tartás is eredmény. A hitelek fedezettségében az értékvesztés alakulása a meghatározó, mivel ezek a hitelek számos esetben fedezetlen követelések, a biztosítéki fedezettség összességében csak 14,2%. A teljes fedezettség 2012. december 31-én 99% volt, a devizahitelek esetében ez 103,3%-ot, a forinthiteleknél 97,5%-ot jelent. Ahogy már említettük, a követelés eladásoknak ebben a szegmensben jelentősnek mondható piaca alakult ki. A csak automatikus (soft) behajtáson átesett követeléseket jelenleg a bruttó érték 30-50%-án lehet eladni, miután 2013 elején jelentősnek mondható javulás volt az eladási árakban.

Vállalati portfolió A hitelintézetek esetében a vállalati hitelportfolió romlása 2012 szeptemberéig gyors ütemű és folyamatos volt. Ekkor a nemteljesítő hitelek aránya (szerződéses alapon) 18,1%-nál elérte eddigi csúcspontját. Az év hátralévő részében és 2013 elején az erősödő portfoliótisztításnak köszönhetően a ráta javulni kezdett, és 2013 márciusáig 16,8%-ra csökkent. Hiányoznak azonban az új hitelkihelyezések, amik javíthatnák az NPL rátát - és a banki jövedelmezőséget -, így a ráta továbbra is a portfoliótisztítástól függően alakul. A vállalati szektorban a hitelszerződések megkötése, illetve meghosszabbítása gyakran elhúzódik, így a 90 napnál hosszabb késedelem nem feltétlenül jelent tényleges nemteljesítést. Az éven túl késedelmes ügyletek esetében azonban biztosan tényleges, és jellemzően tartós fizetési nehézségről van szó, ezért a 2012 decemberében éven túli késedelemmel rendelkező 800 milliárd Ft-nyi állomány – a teljes vállalati NPL állomány 71%-a – egyértelműen súlyos problémákra utal. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az éven túl késedelmes hitelek 2011 decemberében az összes késedelmes állomány 57,6%-át, 2013. március végén pedig 75,6%-át tették ki. Árnyalja a képet, hogy követelés eladásokra jellemzően az éven belüli követeléseknél van lehetőség, ami önmagában is növeli az éven túli késedelmek arányát. A vállalati devizahitelek – a vállalati hitelállomány 57%-a - nagy része euró alapú. Itt az árfolyam elmozdulása viszonylag kisebb volt, és a kamatok is alacsonyabbak, mint a forinthitelek esetében, így a devizahitelek késedelmessége 2012 szeptemberéig a forinthiteleké alatt maradt. Ezt követően a portfoliótisztítás alá eső portfolióktól függően változott a forint és a deviza portfolió késedelme. A vállalati üzletág egyes szegmensei közül a legjobb minőségű portfolióval továbbra is — a szinte teljes mértékben a banki könyvekben lévő — nagyvállalati hitelek rendelkeznek. Itt a nemteljesítési ráta mind a forint, mind a devizahitelek esetében az átlagosnál kedvezőbb, 9%, illetve 10,9%, összességében 10,1%. A portfolió korábbi romlása 2012 júniusában állt meg (12%-os NPL ráta), és azóta folyamatos javulás látható, 2013. március végén alig 10% volt a ráta. A változást a késedelmes állományok növekedésének lassulása és néhány nagyobb új kihelyezés magyarázza. A leginkább problémás portfolió továbbra is a projekthiteleké, ahol a teljes NPL ráta 2013. március végén 25% volt, az éven túl késedelmes projekthitelek aránya 18%. Különösen problémásak a 12%-os súlyt képviselő forinthitelek, ahol mára minden második hitel 90 napnál hosszabban késedelmes, az éven túl nemteljesítő hitelek aránya pedig 18,2%. A devizahitelek NPL rátája is magasabb a vállalati átlagnál, 2012 márciusában 21,5%. A volumene és kockázati költsége miatt egyaránt jelentős projektportfolió esetében a hitelintézetek változatos követeléskezelési megoldásokat alkalmaznak, pl. az ingatlanok Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

27

2013. június


visszavétele és üzemeltetése, átstrukturálás, stb. 2012 végén a teljes forint projekthitel állomány 16,6%-a, a devizaállomány 15,4%-a volt átstrukturált, ez jóval magasabb a vállalati portfolió átlagánál. 28. ábra A vállalati hitelek állománya (Mrd Ft) és késedelmessége

21%

Pénzügyi váll. FX NPL

Hitelintézet Teljes NPL

29. ábra A kis-és középvállalkozások devizahitelei 2013. január 31-én (NPL ráta bal, Mrd Ft jobb skála)

HUF NPL

19%

7 600 7 400

17% 7 200

15% 13%

Állomány (jobb skála)

NPL (bal skála)

25%

1 800 1 600 1 400 1 200 1 000 800 600 400 200 -

20%

15%

7 000

10%

11%

6 800

5%

9%

6 600

7%

0%

5%

6 400 2010Q1 2010Q3 2011Q1 2011Q3 2012Q1 2012Q3

Forrás: PSZÁF

Beruházási CHF

Teljes

Beruházási

Teljes

EUR

Forrás: PSZÁF

A KKV szegmensnek nyújtott hitelek kicsivel több, mint fele devizahitel. A CHF alapú devizahitelek NPL rátája volt a legmagasabb, 22,3% 2012. december végén. Ezek valószínűleg olyan vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek CHF bevétellel, így rendkívül érzékenyek az árfolyamváltozásra. Ebben a szegmensben komoly segítséget jelenthet a Magyar Nemzeti Bank által 2013. április 4-én bejelentett hitelcsomag második pillére, amely a devizahitelek kiváltását célozza. Az átváltási árfolyamtól függően azonban a résztvevő KKV vállalkozások realizálják az árfolyamveszteséget, így a konverzió előnye nem minden esetben egyértelmű. A KKV szektor euró hitelei 15%-ban nemteljesítők, és minden tizedik euró hitel több mint egy éve nem tud szerződés szerint teljesíteni. Az EUR hitellel rendelkező vállalkozások többsége valószínűleg rendelkezik a törlesztés legalább egy részét fedező euró bevétellel, így az árfolyamkockázatnak nem, vagy kevéssé kitett, mint a CHF hitellel rendelkezők. Ez tükröződik a viszonylag kedvezőbb NPL rátában is. A KKV vállalkozásoknak nyújtott forinthitelek 22,5%-a volt nemteljesítő 2012 végén, azóta az arány 25,3%-ra emelkedett. Az átlagos KKV forinthitel lényegesen kisebb, mint az átlagos KKV devizahitel, vagyis feltételezhető, hogy ezeket általában kisméretű, belföldi piacra termelő vállalkozások vették fel. A nemteljesítések ágazati megoszlásáról nem áll rendelkezésre rendszeres adatszolgáltatás, de kilenc magyarországi bankcsoport körében elvégzett felügyeleti felmérés eredménye számos tekintetben igazolja a várakozásokat. Ezekben a bankcsoportokban 2012 végén az 1380 milliárd Ft nemteljesítő vállalati hitelállomány 77%-a található. Bár a projekthitelek 82%-a, és az építőipari hitelek 79%-a ugyanannál a három banknál koncentrálódik, bizonyos méretű állomány minden bankban található, és minden esetben magasan ebben a portfolióban a legnagyobb a nemteljesítések aránya: a kilenc bankcsoportban összesen a nemteljesítések fele kötődik az ingatlanokhoz. Ha ehhez a már befejezett hotelek finanszírozását is hozzászámítjuk, a ráta több mint 55%, miközben ezen ágazatok kilátásai negatívak, a bankok üzletpolitikája gyakran kifejezetten kizárja, vagy legalább nem preferálja az ingatlan-, illetve építőipari finanszírozást. Az építőiparban jelentős a körbetartozás és a hosszúlejáratú szerződések miatt a finanszírozásból való kivonulás azonnali jelentős veszteséget okozna a finanszírozó pénzügyi intézményeknek (is), ezért gyakran kényszerfinanszírozás valósul meg. Új finanszírozást csak néhány bankcsoport vállal, ezek azonban gyakran a csoporthoz tartozó vállalkozás által végrehajtott, ritkán külső, és ez utóbbi esetben még erősebben szelektált fejlesztések. A nagyméretű kereskedelmi cégek hazai bankrendszer által történő finanszírozása a teljes vállalati hitelállományhoz viszonyítva nem jelentős, a KKV szegmensben azonban viszonylag nagy hitelállomány van, amelynek 90 napon túli késedelme 10%. A feldolgozóipari NPL ráta 8,9% volt 2012 végén, a többi ágazatban összességében 6% vagy az alatti nemteljesítési ráták láthatók a vizsgált bankcsoportokban. A teljes vállalati hitelállománynak eddig mindössze 8,8%-a került újratárgyalásra. 2012 végén a vállalatok átstrukturált hiteleinek állománya 587 milliárd Ft-ot ért el, ennek több mint 70%-a devizahitel volt. Az átstrukturált állomány 95%-a a banki portfolióból kerül ki. Fontos fejlemény, hogy megállt az átstrukturált hitelek darabszámának és NPL rátájának a növekedése, azonban a késedelmességi ráta így is Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

28

2013. június


30% feletti mind az átstrukturált forint-, (38,2%), mind a devizakövetelések (31,7%) esetében. Minden ötödik átstrukturált hitel éven túl késedelmes, ami magasabb, mint a teljes vállalati szektor átlaga. 30. ábra Vállalatok átstrukturált hiteleinek darabszáma és késedelmessége (db és %, szerződések alapján)

40%

Átstrukturált vállalati hitelek darabszáma Átstrukturált hitelek NPL ráta

8 000

35%

7 000

30%

6 000

25%

5 000

20% 15% 10%

2 000

5%

1 000

0%

2011Q2

2011Q4

2012Q2

Forrás: PSZÁF

2012Q4

31. ábra Átstrukturált vállalati hitelek és késedelmességük (Mrd Ft és %, ügyfél alapon)

40%

Átstrukturált vállalati hitelek NPL ráta

700

35%

650

30%

600

4 000

25%

550

3 000

20%

500

15%

450

0

10%

400 2011Q1

2011Q3

2012Q1

2012Q3

2013Q1

Forrás: PSZÁF

A követelés eladás 2010-ben még viszonylag aktívan használt eszköz volt a problémás vállalati portfolió kezelésére, de több esetben már ekkor is a csoporthoz tartozó vállalkozások vásárolták meg azokat. A kínálat 2011 második félévétől visszaesett, majd 2012 utolsó negyedévéven számos bank ismét követelés-eladásba kezdett. A problémás követelések egy részét a továbbra is a csoporthoz tartozó vállalkozások vásárolják meg, de 2012-ben több banknál megjelent, vagy előkészítés alatt áll e vállalkozás átvétele a hazai bank külföldi anyabankja által. Ennek eredményeként a leánybank a továbbiakban az alaptevékenységére tud koncentrálni, tőkéjét nem terheli a problémás követelés. Abból, hogy az éven belüli késedelmes követelések csökkennek, arra következtethetünk, hogy az eladások révén elsősorban ezek a követelések kerülnek ki a portfolióból. A vállalati hitelek teljes fedezettsége stabil, 2013. március végén a hitelintézetek esetében 95,1% volt. Ezen belül a forinthitelek fedezettsége magasabb, 100,3%, a devizahiteleké 90,8% volt tavaly év végén, majd 2013. első negyedévében a szezonalitást követve kissé csökkent.

Önkormányzatok Az önkormányzati hitelek állománya 2012. december 31-én bruttó 448 milliárd Ft, ennek 96%-a a bankok mérlegében található. A fióktelepek egyáltalán nem rendelkeznek önkormányzati hitelekkel, a szövetkezeti hitelintézetek pedig az állománynak csak kis részét finanszírozták. Ezekre a hitelekre alacsony biztosítéki fedezettség jellemző, a 2012. novemberi kormánydöntés eredményeként azonban, amelynek keretében a kormány átvállalta az önkormányzatok hitelintézeti tartozásait, a felépült adósság jelentős része a központi kormányzat adósságává konvertálódik. Az állam az ötezer fő alatti településeken teljes mértékben, az ennél nagyobb önkormányzatok esetében az adósság 40-70%-át vállalja át az egy főre jutó iparűzési adó alapján. A hitelek és kötvények formájában megtestesülő adósság összesen közel 880 milliárd Ft-nyi követelést jelent, ebből az ötezer fő alatti települések átvállalt adóssága 80 milliárd Ft. A teljes hitelállomány december végéig 42 milliárd, a hitelintézetek portfoliójában lévő értékpapír állomány 20 milliárd Ft-tal csökkent. Az önkormányzati hitelek nemteljesítési rátája továbbra is nagyon alacsony, 2012. december végén 0,7% volt. Ez nem tartalmazza a kötvény formában megtestesülő adósságok esetleges nemteljesítését. A kötvények nagyobb volumenben 2012 végén kezdtek lejárni, így az állami adósság átvállalás a többnyire CHF-ben denominált állomány esetében valószínűleg jelentős portfolió minőség romlást előz meg.


29

2013. június

3.2


A pénzügyi intézmények aktivitása

A piaci szerkezet változása A pénzügyi intézményeken belül az utóbbi négy évben az egyes szektorok részesedésének alakulását a szektorhoz tartozó intézmények aktivitása mellett az intézményi változások (intézményi forma megváltozása, kivonulás a piacról, beolvadás) alakították. Ez jelentős szerepet játszott a pénzügyi vállalkozások és a nem nagybanki csoporttag bankok súlyának csökkenésében, valamint a fióktelepek és valamelyest a kilenc nagybanki csoport részesedésének emelkedésében is. A szövetkezeti hitelintézetek viszont annak ellenére növelték részarányukat, hogy több szövetkezet megszűnt, illetve bankká alakult az utóbbi években. A pénzügyi vállalkozások szektora az egyetlen, amelynek részaránya 2009 óta minden évben csökkent, a legnagyobb mértékben 2009-ben és 2011-ben. 2009-ben ennek fő oka a finanszírozási aktivitás bankokénál gyorsabb és nagyobb mértékű szűkülése volt, 2011-ben azonban már jelentős szerepet játszott néhány intézményi változás. 2012 végén azután két további bankcsoport beolvasztotta autó-, eszköz- illetve ingatlanfinanszírozással foglalkozó pénzügyi vállalkozásait. 32. ábra A pénzpiaci szektor szerkezetének változása a mérlegfőösszeg alapján Nagybankok Szöv-i hitelint.-ek

Többi bank Pénzügyi váll.-ok

33. ábra A pénzügyi intézmények súlya a mérlegfőösszeg alapján, 2012. december 31-én

Fióktelepek Szövetkezeti hitelintézetek 5,4%

2012.12/2012.06 2012.06/2011.12

2011.12/2010.12 2010.12/2009.12

Pénzügyi vállalkozások 6,7%

Fióktelepek 5,9% Többi bank 7,3%

2009.12/2008.12

Nagybanki csoporttag bankok 74,7%

2008.12/2007.12

-5% -4% -3% -2% -1% 0% 1% 2% 3% 4% 5%

Forrás: PSZÁF

Forrás: PSZÁF

Eszköz oldali aktivitás A pénzügyi intézmények a válság előtti években dinamikusan növelték mérlegfőösszegüket és hitelállományukat, a válság beköszöntével azonban szinte azonnal megkezdődött a mérlegalkalmazkodás. Az Első Bécsi Kezdeményezés16 is csak a mérlegfőösszeg zsugorodását tudta elodázni, a hitelek volumene azonnal csökkenni kezdett, a szabad források pedig állampapírban, illetve jegybanki eszközökben jelentek meg. Ez a tendencia 2012. második félévéig maradt fenn, ekkor a jegybanki alapkamat csökkentése, és az állampapírpiaci hozamok esése következtében hitelintézeti szinten nem folytatódott a szuverén kitettségek növekedése. A megelőző évek gyors hitelállomány növekedése a régió többi országában is előbb megtorpant vagy csökkenésbe csapott át, 2009 után azonban visszakorrigált, és jelenleg változó ütemű pozitív változást mutat. Magyarországon a korábbi növekedés üteme – Ausztria után – a második leggyengébb volt a válságot megelőző években, a válságévek alatt pedig összességében egyértelműen leszakadt a régiótól, és állomány csökkenés tapasztalható. Ez akkor is így lenne, ha a szándékolt hitelállomány csökkentést jelentő végtörlesztéssel korrigálnánk a magyar adatokat.

16

Ennek keretében a fontosabb magyarországi leánybankok anyaintézményei vállalták, hogy a korábbi finanszírozási szint 90%ánál nem csökkentik alacsonyabbra leánybankjaik forrás ellátását.


30

2013. június

34. ábra A hitelintézetek hitelállományának alakulása, 2008. 09. 30 = 100

Ausztria Magyarország Szlovénia

130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30

Bulgária Lengyelország Szlovákia


35. ábra A jegybankkal szembeni követelések és az állampapírok állománya a mérlegfőösszeg %-ában

Csehország Románia

40%

jegybankkal szembeni követelések

35% 30% 25%

állampapír

Szöv. hitelint.

Fióktelepek

Hitelintézetek Bankok

20%

15% 10%

Megjegyzés: A nem eurót használó országok hitelállománya is euróra átszámítva került felhasználásra. Forrás: EKB

2012.06

12 2012

2008.09

2005.12

2012.06

12 2012

2008.09

2005.12

2012.06

12 2012

2008.09

2005.12

2012.06

12 2012

2005.12 2006.12 2007.12 2008.12 2009.12 2010.12 2011.12 2012.12

2008.09

0%

2005.12

5%

Forrás: PSZÁF

A hitelfolyósítások nominális csökkenése a vállalkozói hitelek esetében 2007 második felében kezdődött (ekkor a GDP is zsugorodott), bár az árfolyamszűrt állomány akkor még nőni tudott. A lakossági hitelezési szegmens ezzel szemben egészen 2008 őszéig rendületlenül bővült. A válság előtti években így már akkor csökkent a vállalkozói hitelek részesedése a hitelintézetek eszközeiben, amikor az új vállalati hitelfolyósítások még nőttek. A válsághoz történő alkalmazkodás keretében a (folyószámlahiteleken kívüli) háztartási hitelfolyósítások gyorsabb ütemben csökkentek, mint a vállalkozások hitelei, volumenét tekintve azonban a vállalati finanszírozás lényegesen nagyobb mértékben esett vissza. Vagyis a válság előtti felfutás a lakosságnál, az alkalmazkodás ezzel szemben a vállalati szektor finanszírozásában zajlott/zajlik. A lakossági jelzáloghitelek, illetve a projekthitelek hosszú átlagos futamideje miatt a bankok mérlegalkalmazkodása elsősorban a vállalkozói hitelek visszafogása révén volt lehetséges. A vállalati hitelezésnél jelentős, elsősorban nem ár jellegű feltételeken keresztül történő hitelvisszafogás valósult meg azon ágazatok felé is – például feldolgozóipar, információtechnológia, szállítás, raktározás, tudományos tevékenység –, amelyek az exportból származó árbevétel viszonylag magas aránya alapján nemzetközi összevetésben is versenyképesek. Az új kihelyezések tekintetében az építőipar szenvedte el a legnagyobb csökkenést. Az ingatlanfinanszírozásban viszont a banki kitettség csak lassan csökkenthető, így itt a kintlévőségek volumene viszonylag magasabb maradt. 36. ábra A pénzügyi intézmények árfolyamszűrt állományai, 2008. 09. 30 = 100

110%

Eszközök Betétek Bankok háztartási hitelei

Hitelek Bankok vállalkozói hitelei

37. ábra Hitelintézetek havi hitelfolyósítása folyószámla hitelek nélkül (Mrd Ft) Nem pénzügyi váll-ok

500

100%

400

90%

300

80% 70%

200

60%

100

50%

2005.12

Háztartások

600

2006.12

2007.12

2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

0

2005.12 2006.12 2007.12 2008.12 2009.12 2010.12 2011.12 2012.12

Megjegyzés: 12 havi gördülő havi átlag Forrás: PSZÁF

Forrás: MNB

A válság a régióban Magyarországot érte a legsebezhetőbb állapotban, mivel itt nőtt a legmagasabbra a devizahitelek aránya, és itt finanszírozta ezt legnagyobb mértékben külföldi devizaforrás. A válságot Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

31

2013. június


megelőző években a lakossági – és kisebb részben a vállalati - hitelezés felfutásához nagyban hozzájárultak a forint kamatoknál alacsonyabb hitelköltséggel elérhető deviza alapú jelzáloghitelek. A lakossági devizahitelek aránya 2008 végén tetőzött, ekkor meghaladta a teljes hitelállomány 72%-át. A nem eurót használó régióbeli EU-országokat a válságot megelőző években hasonló tendencia jellemezte, a hitelfelvevők árfolyamkockázata és a pénzügyi intézmények devizaforrás igénye is nőtt. Ugyanakkor jelentősen eltért az, hogy a devizahitel dinamika hogyan viszonyult a teljes hitelállományi dinamikához, illetve hogy milyen mértékben részesedtek a devizahitelek az összes hitelállományból. Csehországban gyakorlatilag nem létezett, de Lengyelországban is lényegesen alacsonyabb volt a devizahitelek részaránya a magyar, román és bolgár pénzügyi rendszerre jellemzőnél. Csehországban ráadásul a devizahitel állomány bővülése nem szakadt el a teljes hitelállomány emelkedésétől. A válságévekben összességében – a többi régióbeli országtól eltérően, ahol a trend dinamikus vagy enyhe növekedést, legfeljebb stagnálást mutat – Magyarországon jelentős devizahitel állomány csökkenés következett be, és a hitelintézetek lakossági és vállalkozói devizahitel állományának részaránya továbbra is csökken, a trendben 2012-ben sem látható érdemi változás. A háztartási hiteleknél a devizahitelek az új folyósítások töredékét adják, ennek ellenére a teljes állományban a 2011 végi 64,8,%os devizaarány 2012 végén a végtörlesztés ellenére (árfolyamszűrten) még mindig 57,6% volt. A vállalati szektorban a deviza (euró) hitelek aránya magasabb az új folyósításokban, itt az állományban a deviza aránya kisebb mértékben, a 2011 végi 60%-os szintről a tavalyi év végére 57,3%-ra csökkent. Annak ellenére, hogy csökkent a devizahitelek összes hiteleken belüli aránya, a régión belül továbbra is a magas devizahitel-kitettségű országok közé tartozunk. 38. ábra A devizahitelek részaránya a teljes hitelállományon belül

70%

Bulgária Lengyelország


39. ábra A devizahitelek alakulása, 2008. 09. 30.=100

Magyarország

60%

150

Bulgária Lengyelország


Magyarország

125

50%

40%

100

30%

75

20% 10% 0% 12.2005 12.2006 12.2007 12.2008 12.2009 12.2010 12.2011 12.2012

Megjegyzés: Euróban számított adatok szerint. Forrás: EKB

50 25 12.2005 12.2006 12.2007 12.2008 12.2009 12.2010 12.2011 12.2012

Megjegyzés: Euróban számított adatok szerint. Forrás: EKB

A pénzügyi válságot megelőző években – a pénzpiaci szektor többi alszektorához hasonlóan – a pénzügyi vállalkozások is gyorsan növelték finanszírozási aktivitásukat, ami a válság beköszöntével azonnal erőteljes csökkenésbe váltott. A krízist megelőzően a viszonylag alacsony, 50 millió Ft-os induló tőke igény kedvezett az új pénzügyi vállalkozások alapításának, így a független és a banki hátterű vállalkozások száma egyaránt emelkedést mutatott. A válság előtt a leggyorsabb felfutás az ingatlanfinanszírozásban történt (ezen belül elsősorban a vállalati ügyfelek finanszírozásában), de a legnagyobb állományt továbbra is a gépjármű-finanszírozási ügyletek képviselték. 2008 őszén a szektor első reakciója a finanszírozási aktivitás azóta is tartó visszafogása volt. Ez leggyorsabban és legnagyobb mértékben a banki tulajdonú vállalkozásoknál történt meg, kezdetben a hitelezési feltételek azonnali és jelentős szigorításán keresztül, a korábbinál erősebb tulajdonosi kontroll mellett. Ezen kívül a banki refinanszírozás nehézségei is erősen korlátozták az eszköz oldali aktivitást. A válság későbbi szakaszában a korábban említett tényezők mellett az ingatlan- és gépjármű piaci kereslet tartós visszaesése is az üzleti volument erősen korlátozó módon hatott. Ezen kívül betétgyűjtési tevékenység hiányában a közvetlenül, vagy a tulajdonos bankon keresztül közvetetten elérhető külföldi források drágulása a pénzügyi vállalkozásokat a bankoknál is érzékenyebben érintette. A válság-alkalmazkodás a legnagyobb volument adó gépjármű- és az ingatlanfinanszírozási állományoknál eltérő mértékben és szerkezetben ment végbe. A gépjármű-finanszírozással kapcsolatos követelések korábban indultak csökkenésnek és az átlagot messze meghaladó mértékben estek vissza. A gépjármű-finanszírozáson belül különösen a lakossági állomány mutatott gyors visszaesést, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

32

2013. június


párhuzamosan az újautó-piacnak a flotta értékesítés irányába történt elmozdulásával. Ezzel szemben az ingatlanfinanszírozásban a vállalati állományok csökkenése volt gyorsabb, és ennek következtében 2011től a vállalati állomány már elmarad a lakosságitól. 40. ábra A pénzügyi vállalkozások finanszírozási aktivitása (Mrd Ft, 2012.12.31-es árfolyamon) Gépjármű - Nem pü. váll. Ingatlan - Nem pü. váll.

41. ábra A pénzügyi vállalkozások finanszírozási aktivitása tulajdonosi háttér szerint (Mrd Ft, 2012.12.31-es árfolyamon)

Gépjármű - Háztartás Ingatlan - Háztartás

4 000

1 600

Külföldi csoport Független

3 500

1 400

3 000

1 200 1 000

2 500

800

2 000

600

1 500

400

1 000

200

500

0 2006Q1

Magyar bank Egyéb csoport

2008Q2

2010Q3

0 2006Q1

2012Q4

Forrás: PSZÁF

2008Q2

2010Q3

2012Q4

Forrás: PSZÁF

A válsághoz történő alkalmazkodás eddigiekben bemutatott tendenciái 2012-ben folytatódtak, sőt a pénzügyi intézmények összességét tekintve a második félévben valamelyest még gyorsult is a mérlegfőösszeg és az ügyfélhitelek csökkenésének üteme. Az év egészét tekintve már nem találunk olyan szektort, ahol nőtt volna a mérlegfőösszeg vagy a hitelállomány. 2012-ben a szövetkezeti hitelintézetek bizonyultak a legstabilabbnak a mérlegfőösszeg és a hitelállomány tekintetében, míg a hitelintézeti fióktelepnél az éves állománycsökkenés már meghaladta a 20%-ot. 4. táblázat

A mérlegfőösszeg és az ügyfélhitelek árfolyamszűrt alakulása 2011 végéhez képest Ügyfélhitelek (bruttó)

MFÖ 2012.06

2012.12

Háztartások hitelei (bruttó)

Vállalkozói hitelek (bruttó) 2012.06

2012.06

2012.12

2012.06

2012.12

2012.12

1. Bankok

-3,8%

-6,1%

-6,0%

-11,7%

-9,2%

-12,6%

-2,8%

-5,6%

2. Fióktelepek

+9,7%

-21,0%

-10,3%

-22,6%

-9,2%

-13,9%

-12,4%

-27,9%

3. Szövetkezeti hitelintézetek

-6,0%

-0,9%

+1,4%

-3,2%

+9,6%

+3,3%

-7,9%

-8,6%

4. (1.+2.+3 .) Hitelintézetek összesen

-2,9%

-6,9%

-6,0%

-12,0%

-8,3%

-11,9%

-3,7%

-7,3%

5. Pénzügyi vállalkozások

-2,5%

-9,0%

-3,0%*

-9,6%*

-4,5%*

-12,5%*

-0,5%*

-6,9%*

6. (4.+5.) Pénzügyi intézmények összesen

-2,8%

-7,1%

-5,6%

-11,7%

-7,7%

-12,0%

-3,3%

-7,2%

*Ügyfelekkel szembeni követelések. Forrás: PSZÁF

A bankok hitelállományának csökkenése – a végtörlesztés időszakától eltekintve - csaknem egyenletesen következett be az év folyamán. A szövetkezeti hitelintézetek az év első hónapjaiban – jórészt a végtörlesztéshez nyújtott kiváltó forinthiteleknek köszönhetően – növelni tudták hitelállományukat, ám az év további részében náluk is csökkenés történt. A fióktelepek hitelállománya, és még inkább mérlegfőösszege hagyományosan volatilis, a trend azonban a hitelek esetében, és 2012 egészében már csökkenő. A mérlegfőösszeg alakulása még inkább hektikus, elsősorban a nemzetközi ügyfélkör mindenkori (gyakran igen rövid lejáratra történő) forrás elhelyezési igényei mozgatják, elsősorban a hazai eszközök hozamának, illetve árfolyamának alakulását követve. 2012-ben a hitelintézetek vállalkozói hiteleinél lényegesen nagyobb mértékben csökkent a háztartási hitelek állománya. Ezen belül a lakáscélú és a szabad felhasználású jelzáloghitelek a végtörlesztéssel együtt, az év egészében 12,1%-kal estek vissza. Ha kiszűrjük a végtörlesztés hatását, akkor a hitelvisszaesés üteme a második félévben gyorsult, és meghaladta az első félévi mértéket. A kedvezményes (állam által kamattámogatott) hitelezés tavalyi újbóli bevezetése 2012-ben még nem tudta élénkíteni a lakáshitelezést, a 2013 évi módosításoktól (támogatás mértékének növelése, a jogosultak körének bővítése) akkor várható érdemi változás, ha a „félszocpol” is bevezetésre kerül. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

33

2013. június


hitelfolyósítási adatok azt mutatják, hogy a forint hitelek iránti kereslet is nagyon alacsony, és meglehetősen kamatrugalmatlan, így a kamattámogatott hitelekre vonatkozó módosítások önmagukban nem tudnak áttörést elérni a lakáshitelezésben. A lakossági gépjármű hitelek és az egyéb lakossági fogyasztási hitelek állománycsökkenése (2012-ben 17,7%, illetve 20,4%) a jelzáloghitel állomány zsugorodását is meghaladta. Felfutás csak a folyószámlahiteleknél látható, és a pénzügyi intézmények hitelezési politikájának fókuszában is ez áll jelenleg. 42. ábra A háztartásoknak nyújtott lakáscélú forinthitelek

70

43. ábra Hitelfolyósítás a vállalati szektornak

lakáscélú hitel folyósítás (mrd Ft) lakáscélú hitel átlagkamata (%, jobb t.)*

12

200

Ft hitel folyósítás (mrd Ft)*

Euró hitel, folyósítás (Mrd Ft)*

Ft hitel, átlagkamat (%, jobb t.)**

Euró hitel, átlagkamat (%, jobb t.)**

12 10

60

50 40

30 20

11

150

10

100

9

10

6 4

50 2

0 2012. 01

8

2012. 05

2012. 09

8 2013. 01

*A tárgyhónapban folyósított lakáshitelek szerződéses összeggel súlyozott átlagkamatlába

Forrás: MNB

0 2012. 01

2012. 05

2012. 09

0 2013. 01

*A tárgyhónapban változó kamatozással vagy legfeljebb 1 éves kamatfixálással folyósított hitelek (folyószámlahitelek nélkül) összege, **A tárgyhónapban folyósított változó kamatozású vagy legfeljebb 1 éves kamatfixálású hitelek (folyószámlahitelek nélkül) súlyozott évesített átlagkamatlába Forrás: MNB

A vállalkozói hitelezésnél is megfigyelhető volt az utóbbi években a folyószámlahitelezés térnyerése: a megelőző év végihez képest 2012 végére árfolyamszűrten 1,5 százalékponttal, 12,8%-ra nőtt a folyószámlahitek aránya. A folyósítási adatok alapján a csökkenő kamattrendre válaszként növekvő trendet mutatnak a nem folyószámla hitelkihelyezések, de a nagymértékű havi ingadozás következtében csak óvatosan beszélhetünk a hitelnyújtások bővüléséről. Ráadásul ez az emelkedés arra még nem elegendő, hogy ellensúlyozza a kifutó állományokat. A vállalati hitelezésben jelenleg a szinten tartás is fontos eredmény, ugyanakkor egy esetleges fellendülés során várhatóan ez a szegmens fog először nőni. 44. ábra A vállalati szektornak nyújtott banki (bank és fióktelep) hitelállomány alakulása 2012ben 50% 40% 30% 20% 10% 0% -10% -20% -30% -40% -50%

Árfolyamszűrt állományvált. 2012 (%) Állomány 2012 12 (Mrd Ft; jobb t.)

2500

45. ábra A hitelintézetek KKV szektor vállalatainak nyújtott hitelei állománya (Mrd Ft)

Folyószámla hitel

1500

1 750

500

1 500

-500 -1500

-2500

Beruházási hitel

Egyéb hitel

2 000 Középvállalkozások

Mikrovállalkozások Kisvállalkozások

1 250 1 000 750 500 250 0 2011 12 2012 12 2011 12 2012 12 2011 12 2012 12

Forrás: MNB

Forrás: PSZÁF

A hitelintézetek által a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak folyósított hitelek összege 2012-ben ugyan 16,6%-kal meghaladta a megelőző évi folyósításokét, a folyósítások szerkezete azonban tovább romlott: folytatódott a beruházási hitelek csökkenése, és nőtt a rövid lejáratú, ezen belül a folyószámlahitelek aránya. Ezek következtében a növekvő hitelfolyósítások ellenére a KKV szektor hitelállománya 2012 végén (árfolyamszűretlen adatok szerint) 9,5%-kal alacsonyabb volt a megelőző év Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

34

2013. június


véginél. A mikro- és a kisvállalkozások hitelállománya csaknem egyenlő mértékben (12,2%-kal, illetve 12,3%-kal) zsugorodott, a középvállalkozásoké kevésbé, 5,6%-kal esett vissza. A hitelállományon belül a beruházási hitelek aránya egy év alatt 1,8 százalékponttal, 27,6%-ra csökkent. A válság korábbi éveiben a projekthiteleken a bankok egy része tekintélyes veszteséget szenvedett el, emiatt a nagybankok döntő többsége ezután egyáltalán nem kezdett új projektek finanszírozásába. 2012ben a projekthitelek (árfolyamszűrt) állományának visszaesése (4,7%) elmaradt az átlagostól, ami e hitelek lassú kifutásának, valamint a rossz hitelek többsége esetében a mérlegen belüli kezelésnek a következménye. A tavalyi év egészét tekintve nincs olyan szektor, ahol növekedett volna a projekthitelek állománya. Ugyanakkor jelentős különbség van az egyes területek visszaesése mértékében: a legjobban a közműfejlesztési projekthitelek állománya esett vissza, az energia szektor fejlesztésére és ingatlan vásárlására nyújtott hitelek állománya viszont alig csökkent. Ismét utalni kell arra is, hogy a jelenlegi, jövedelmező hitelezési lehetőségek tekintetében szűkös piacon a bankok egy része erősen szelektált módon ugyan, de egy-egy projekt finanszírozását már felvállalja. A pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege 2012-ben a hitelintézeti átlagnál nagyobb mértékben csökkent, ügyfelekkel szembeni követeléseik állománya viszont kisebb mértékben zsugorodott. A korábbi évekhez hasonlóan tavaly is a gépjármű-finanszírozás mutatott jelentősebb visszaesést, egy év alatt a hitel és lízing állományok – a tulajdonos bankba való beolvadások hatását kiszűrve – 18%-kal csökkentek. A gépjárműfinanszírozási állományok 50%-ának hátralévő lejárata 2 éven belüli, így rövid időn belül további jelentős csökkenés várható, ami komoly jövedelmezőségi kockázatot jelent. Az ingatlanfinanszírozással kapcsolatos állományok ezzel szemben 2012-ben 3%-os bővülést mutattak, ez azonban a banki tulajdonú pénzügyi vállalkozások által követeléskezelésre átvett állományoknak köszönhető, ettől megtisztítva az állomány továbbra is csökkenést mutat. A közvetlen külföldi tulajdonban lévő, illetve a magyar bankcsoport részeként működő pénzügyi vállalkozások mérlegfőösszege és ügyfélkövetelései jelentős, 10%-ot meghaladó mértékben csökkent 2012-ben, mivel e vállalkozások tevékenységében az átlagosnál nagyobb súllyal szerepel a zsugorodó hitelezési és lízing tevékenység. A szektor mérlegfőösszegében lényegesen kisebb arányt képviselő független intézmények aktivitása ezzel szemben növekvő tendenciát mutat, bár a work-out faktoring állományok növekedése kétharmad részben a legnagyobb piaci szereplő aktivitásának köszönhető. Erősödik a záloghitelezéssel foglalkozó vállalkozások tevékenysége is. A 2012-ben piacra lépett új társaságok többsége faktoring szolgáltatás nyújtására, illetve az EU mikrohitel programok, valamint az Új Széchenyi Hitel Program keretében történő hitelnyújtásra alakult.

Az aktivitás finanszírozása 2012-ben a korábbi trendek folytatódtak a hitelintézetek forrásstruktúrájának alakulásában: nőtt a belföldi betétek aránya, csökkent a közvetlen külföldi finanszírozás részesedése és emelkedett a saját tőke összes forráson belüli súlya. A hitelintézetek egyes alszektorainak forrásstruktúrája továbbra is jelentősen eltér egymástól. A fióktelepek esetében a forrásszerkezet erősen volatilis, a változékonyságot a rövidtávú befektetést kereső, jellemzően állampapírba és jegybanki eszközökbe fektetett külföldi források okozzák. Mindhárom hitelintézeti alszektornál, így a szövetkezeti hitelintézeteknél is tovább nőtt a belföldi betétek részesedése. Ez utóbbi szegmensben 2012 végén a források 84,8%-a volt belföldi betét. A részvénytársasági bankok forrásai között mintegy 4 százalékponttal csökkent a közvetlen külföldi finanszírozás, és hasonlóképp nőtt a belföldi betétek súlya, így a betétek 2012 végén már csaknem kétszer akkora szerepet játszottak a bankok finanszírozásában, mint a külföldi források. A pénzügyi vállalkozásoknál tavaly ismét csökkent a banki finanszírozás, amit tulajdonosi finanszírozással kellett pótolni. A hitelintézeti verseny a belföldi lakossági betétforrásokért továbbra sem erős. A jegybank 2012. augusztus 28-ával kezdődött alapkamat csökkentési sorozatával párhuzamosan a hitelintézetek is rendre csökkentették betéti kamataikat. Habár a verseny természetesen nem állt le teljesen, a bankok egyre kevésbé a betéti kamatok nagyságával, inkább egyes szolgáltatások kedvező kondícióin keresztül célozzák meg az ügyfeleket. Bár az állampapírok hozamai is csökkennek, azok a banki ajánlatokkal továbbra is versenyképesek, így a lakossági állampapír állomány dinamikusan emelkedik: a háztartások állampapír állománya 2012-ben 62%-kal, 1196,9 milliárd Ft-ra nőtt, ami az év végén a hitelintézetek háztartási betéteinek 15,6%-val volt egyenlő. 2013. február végén az arány 17,2%.


35

2013. június

5. táblázat


A hitelintézetek forrás struktúrája árfolyamszűrten (2011. december 31-ei devizaárfolyammal) 2011.12.

2012.12.

2011.12.

Bankok

2012.12.

2011.12.

2012.12.

Szövetkezeti hitelintézetek

Fióktelepek

2011.12.

2012.12.

Hitelintézetek együtt

Belföldi betétek

40,3%

44,1%

35,2%

39,9%

83,3%

84,8%

42,2%

46,1%

Közvetlen külföldi finanszírozás

26,6%

22,4%

41,4%

30,8%

0,3%

0,4%

26,3%

21,7%

Egyéb finanszírozás

25,1%

24,1%

20,4%

24,5%

8,9%

7,0%

23,9%

23,2%

8,1%

9,4%

3,0%

4,9%

7,4%

7,9%

7,7%

9,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

100,0%

Saját tőke Források összesen Forrás: PSZÁF

Mindezek ellenére a hitelintézetek belföldi ügyfeleinek betétállomány volumene a tavalyi év folyamán 1,4%-kal nőni tudott. A legnagyobb mértékben (2,3%-kal) a banki betétállomány emelkedett, a szövetkezeti hitelintézeteknél pedig annak ellenére nőtt 0,8%-kal a belföldi ügyfelek betétállománya, hogy az év első felében a PSZÁF a Soltvadkert Takarékszövetkezet működési engedélyét visszavonta. A fióktelepek általában is zsugorodó tevékenységén belül a hagyományos banki tevékenység – ügyfélbetétek gyűjtése, hogy abból ügyfélhiteleket nyújtsanak – visszaesése a betéti oldalon is megmutatkozott: a belföldi ügyfelek betétállománya 10,1%-kal csökkent 2012 folyamán. A hitelállományok folyamatos csökkenése következtében a hitelintézetek forrásszükséglete is egyre alacsonyabbá válik. A belföldi ügyfélbetétek volumene viszont – mint láttuk – a zsugorodó hitelintézeti betétkamatok és az állampapír piac megtakarítás elszívó hatása ellenére is emelkedett, így a hitelintézetek 2012-ben is a közvetlen külföldi finanszírozás csökkentésével teremtették meg az eszköz-forrás egyensúlyt. 46. ábra A hitelintézetek hitelállománya és külföldi finanszírozása

Közvetlen külföldi források összesen (Mrd Ft))

Közvetlen külföldi finanszírozás változás Bruttó hitelállomány változás

0

7 nagy leánybank tulajdonosi forrásai (Mrd Ft) A 7 nagybank tul-i fin. részesedése az összes közv. külf. forr-ból (jobb t.)

-500 -1 000

10 000

56,0%

8 000

54,0% 52,0%

6 000

-1 500

-2 000

47. ábra A bankok közvetlen külföldi, tőkén kívüli finanszírozása (árfolyam szűretlen)

50,0% 4 000

Az árfolyamszűrt állományok változása 2011. végéhez képest, Mrd Ft

-2 500 -3 000

2011. 12

2012. 03

2012. 06

48,0%

2 000

2012. 09

Forrás: PSZÁF

2012. 12

0 2011.12

46,0% 2012.03

2012.06

2012.09

44,0% 2012.12

Forrás: PSZÁF

2012 folyamán a hitelintézeti hitelállomány zsugorodása mindvégig - az év egészét tekintve több mint 500 milliárd Ft-tal - nagyobb volument érintett, mint a külföldi finanszírozás csökkenése. Ugyanakkor mindezidáig a források jegybanki eszközökben és állampapírban történő tartása jól jövedelmezőnek, akár az ügyfélhitelezésnél jövedelmezőbbnek bizonyulhatott, így „kiszoríthatta” a hitelezést vagy lassíthatta a mérlegfőösszeg csökkenését. Erre az üzletpolitikára jó példát adnak a szövetkezeti hitelintézetek, amelyek hagyományosan magas arányban tartanak állampapírokat. Ennek is köszönhető, hogy szektorszinten a válság éveiben, és így 2012-ben is meg tudták tartani szerény, de pozitív jövedelmezőségüket. A nagy volumenben gyűjtött rövid lejáratú források jövedelmező kihelyezése a fióktelepeknél figyelhető meg leginkább, ami a teljes mérlegfőösszeg, a külföldi finanszírozási állomány, eszköz oldalon pedig főleg a szuverén portfolió nagyfokú volatilitását is okozza. Mindeközben – mint már jeleztük - az ügyfélhitelnyújtás és a belföldi ügyfelek betéteinek gyűjtése folyamatosan, és összességében jelentősen visszaszorult a fióktelepeknél.


36

2013. június


Pénzpiaci intézmények likviditása A 2008 őszi likviditási sokkot követően 2009-től a bankok – részben óvatossági megfontolásból, részben az Első Bécsi Kezdeményezésben vállaltak, valamint az alacsony hitelezési aktivitás következtében – folyamatosan bővítették likvid eszközeik állományát. Így a külföldi források csökkenése ellenére a likviditási helyzet összességében javult, a likvid eszközök aránya 2012 végére meghaladta a 36%ot, a hitel / betét mutató pedig 119%-ra csökkent. Kevésbé kedvező, hogy a javulás főként a hitelezési aktivitás összehúzódásának köszönhető. A bankrendszer mérlegen belüli devizapozíciója eközben csak lassan mérséklődik, így a szektor még mindig jelentős mértékben származtatott eszközökre támaszkodik az árfolyamkockázat fedezése érdekében. A fióktelepek vagyonkezelési tevékenységük, a szövetkezeti hitelintézetek alacsony hitelállományuk miatt rendkívül kedvező likviditási helyzetben vannak, a pénzügyi vállalkozások refinanszírozási problémái azonban továbbra is számottevőek. A bankrendszer likviditási helyzetének változását jelenleg alapvetően az aktivitás határozza meg. A devizahitelek kifutása, a helyét átvenni nem tudó forinthitelezés mellett a betétállomány növekedése folyamatos. Ez biztosít egy olyan többlet pénzáramlást, mely a kiáramló külföldi források ellenére a likviditási pufferek növekedését eredményezi. Ezt a végtörlesztés csak átmenetileg gyorsította fel, 2012. február után visszatért a lassú bővülés, így a likviditási mutatókban 2012 folyamán bekövetkezett elmozdulások közül a legnagyobbak az év elejéhez kapcsolódnak. A hitelezésben fel nem használt pénzeszközök vagy állampapírban, vagy jegybanki betétben kerülnek elhelyezésre. Ez egyrészt likviditási tartalékként funkcionál, másrészt a hozam, biztonság, tőkekövetelmény tekintetében befektetésként is vonzó, a 2012 augusztusában elindított kamatcsökkentési folyamat hatására csökkenő mértékben. A bankrendszer likviditását 2009 óta meghatározó, és alapjaiban azóta változatlan tendenciák a korábbi folyamatok részleges korrekciójának tekinthetők, akár a szabályozás, akár a piaci alkalmazkodás tekintetében. A hitel/betét mutató hazánkban 2003-2008 között folyamatosan emelkedett. A hitelállomány betéteket meghaladó növekedését a beáramló külföldi források fedezték, illetve ekkor alakult ki az eszköz oldalon a nagy devizahitel-állomány, melynek a fedezésére jelentős mérlegen kívüli pozíciók épültek fel. 2008 utolsó negyedévében súlyos likviditási sokk érte a bankrendszert, a hazai bankközi piac lefagyott, a külföldi forrásokhoz való hozzáférés lényegesen nehezebb és sokkal drágább lett, és a helyzetet tovább súlyosbította a nagyméretű mérlegen belüli devizapozíció fedezéséhez szükséges derivatív állományok és a forint árfolyamának megnövekedett volatilitása miatt generálódott országspecifikus kockázat. A sokkra adott reakcióként, valamint az aktivitás visszaesését is tükrözve a bankrendszer jelentős likviditási tartalékokat képezett, így a likviditási mutatók többsége 2009 végére magasabb szintre került, mint ahol a válságot megelőzően volt. Azóta a mutatók egy részét további javulás, más részét az akkori szint körüli hullámzás jellemzi, és a mutatók értékét alakító gazdasági tényezők sem változtak érdemben. 48. ábra A bankszektor fontosabb likviditási mutatóinak alakulása III. (2003-tól) Likvid eszköz / Likvid betét (bal skála) Likvid eszköz / Összes betét (bal skála) Hitel/betét arány (jobb skála) 140% 125%

110% 95%

49. ábra Likvid eszközök aránya a mérlegfőösszegben (%)

180%

25

165%

20

150%

120%

65%

105%

50% 2003 2004 2005 2007 2008 2009 2010 2012

90%


Bulgária Lengyelország Szlovénia

15

135%

80%

Forrás: PSZÁF

Magyarország Csehország Szlovákia

10 5 0

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Forrás: EKB, Magyarország esetében PSZÁF

37

2013. június


Nemzetközi kitekintésben is fellelhetőek a magyar likviditási helyzethez hasonló momentumok, van azonban egy fontos specifikus vonás: a likvid eszközök 2008-ban a többi régiós országban is visszaestek, az azt követő javulásra azonban Magyarországon kívül nem volt példa. A likvid eszközök hosszabb távú alakulásában Magyarország leginkább a Baltikumhoz és Bulgáriához hasonlít, amennyiben a hitelezés folyamatos visszaesése javítja a likviditási helyzetet. A kelet-közép európai régió többi országára a likvid eszközök fokozatos aránycsökkenése a jellemző a hitelállomány növekedésének eredményeképpen. Az EU többi tagállamával való összehasonlítás nem releváns, mert ott – a magyarországi fióktelepekhez hasonlóan – a bankok likviditási helyzetét nem a kereskedelmi banki, hanem a befektetési banki tevékenység határozza meg. A kedvező átlagos szint és tendencia ellenére – a válság egyik tapasztalataként és az egyedi fizetésképtelenségek elkerülése érdekében - 2012. január 16-tól bevezetésre került a hitel-, illetve a betétfedezeti mutató, a mérlegen belüli devizatranszformáció korlátozása érdekében pedig 2012. július 1-től a devizamegfelelési mutató. Az új likviditási szabályozásnak valamennyi bank eleget tesz, a devizaszabályozás egy esetben sérült, itt felügyeleti intézkedésre került sor. A fizetőképességi helyzet likviditási puffereken kívüli meghatározó összetevője, hogy mekkora az a potenciális pénzkiáramlás, amit a likviditási tartaléknak fedeznie kell. Ennek fontos eleme, hogy a bankszektor mérlegen belül milyen lejárati és devizális transzformációt hajt végre. A bankok jelentős, és hosszú lejáratú devizahitel-állománnyal rendelkeznek, melyet csak részben finanszíroznak külföldről felvett hitelekkel. A devizahitel-állomány fokozatos kifutása és a refinanszírozó hitelek visszafizetése kettős hatást fejt ki a banki likviditásra. A forrásszerkezet eltolódása a betétek irányába alapvetően kedvező, hiszen csökkennek a nagy, egy összegben lejáró források, mérséklődik a megújítási kockázat. Viszont rövidül a lejárat, így állandóan fennáll egy betétkiáramlás lehetősége, vagy ennek megelőzésére egy esetleges hozamemelkedés bekövetkezésekor gyorsabban kell növelni a betéti kamatokat. Az előbbieken túl a forrásszerkezet változásában van egy további kockázat: a csökkenő tulajdonosi források devizában állnak fenn, így a devizahitelek kifutása ellenére a bankrendszer csak nagyon lassan tudja csökkenteni a mérlegen belüli devizapozícióját, azaz ráutaltságát a származtatott eszközök piacára. A bankközi források visszafizetésére szelektíven került sor 2012-ben. A devizakölcsönök nagyobb arányú visszafizetése következtében a forint források aránya kissé emelkedett. A nagykereskedelmi forrásbevonás volumene csökkent és a lejárati szerkezete is javult, mivel a rövid lejáratú bankközi források állománya csökkent jelentősen. Ehhez hozzájárult a devizamegfelelési mutató bevezetése. 50. ábra Külföldi finanszírozás mérlegen belüli aránya anyabanki rövid (jobb) egyéb külföldi forrás (jobb)

31 000

51. ábra Aktuális és lejáró határidős árfolyam alakulása

anyabanki hosszú (jobb) összes forrás (mrd Ft; bal) 40%

350

30%

300

FW-3 hó

EUR akt

29 250 27 500

25 750 24 000

20%

22 250

250

20 500

10%

18 750

17 000 2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

Forrás: PSZÁF

0% 2012.12

200 2007.12

2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Forrás: MNB, Bloomberg

Az aktuális devizaárfolyamok 2012 folyamán többnyire alacsonyabbak voltak, mint az adott időpontban lejáró határidős árfolyamok (3 hónapos határidős árfolyamokkal számolva). Ez azt jelenti, hogy a devizahiteleiket fedező bankok jellemzően határidős deviza-eladási pozíciója nyereséggel, illetve pénzbeáramlással járt. Ennek eredményhatása kiegyenlítődött ugyan a devizahitelek átértékelési vesztesége miatt, viszont a pozitív pénzáramlás szintén hozzájárult a likviditási helyzet javulásához. A válság egyik tapasztalataként az EU egységes likviditási követelményrendszert vezet be a hitelintézetekre vonatkozóan. Az elvárásoknak 2015-től fokozatosan kell megfelelni. A Felügyelet a Magyar Nemzeti Bankkal közösen félévente felméri, hogy a tizenkét legnagyobb hazai bank milyen mértékben képes megfelelni a likviditás fedezeti mutató (LCR) és a nettó stabil forrásellátottsági mutató Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

38

2013. június


(NSFR) előírásainak, illetve hogyan haladnak az intézmények a felkészüléssel. Az NSFR mutató számítási módszertana a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság bejelentése alapján átfogó felülvizsgálatra kerül, az LCR mutató esetében pedig a vizsgált bankok között mindössze egy van, amelyik egy azonnali bevezetés esetén nem tudna teljes mértékben megfelelni a jelenlegi módszertan szerinti előírásoknak. A bankokhoz hasonlóan a többi szektort is stabil likviditási helyzet jellemzi. A szövetkezeti szektor hitel/betét mutatója 50% körül mozog. Az év egészét tekintve folytatódott a hitelállomány csökkenése és a betétek növekedése, így éves szinten nőtt a likvid eszközök állománya. A számottevő likviditási tartalék nagy része állampapírban van, így elvileg jelentős a kamatkockázat, de kicsi a valószínűsége annak, hogy lejárat előtt eladásra kényszerülnek az intézmények, illetve a jelenlegi csökkenő hozamok mellett ez pozitív eredménnyel realizálódna. A hitelintézeti fióktelepek egyfajta vagyonkezelési tevékenységet is folytatnak tulajdonosaik számára, amit alátámaszt, hogy a mérlegfőösszegből egyaránt 50% felett részesedő tulajdonosi források illetve állampapírok és jegybanki betétek között jelentős együttmozgás figyelhető meg. Ilyenformán a likviditási pozíciójuk stabil, azt alapvetően nem a kereskedelmi, hanem a befektetési banki tevékenység befolyásolja. A pénzügyi vállalkozások likvid eszközeinek aránya 2012. első félévében a deviza jelzáloghitelek végtörlesztése, illetve a készpénzben rendelkezésre bocsátott tőkeemelések miatt enyhe növekedést mutatott, majd a második félévben stagnált. A hitelintézeti források arányának 2009 óta tartó csökkenő trendje 2012-ben is folytatódott, decemberre elérve a 74,5%-ot az év eleji 81,6% után. A hitelintézeti források, és azon belül elsősorban a külföldi banki források aránya legnagyobb mértékben a közvetlen külföldi tulajdonban lévő cégeknél csökkent. Ezt részben ellensúlyozta a kapcsolt vállalkozásoktól származó forrás, ami lényegében tulajdonosi forrásnak tekinthető (pl. a tulajdonos külföldi cégcsoport treasury leányvállalatától kapott hitelkeret). A hitelintézeti forrásokban összegszerűen a legnagyobb csökkenés a magyar bankcsoporti tulajdonú vállalkozásoknál volt, amit részben a pénzügyi vállalkozások bankba történő beolvadása magyaráz. Ugyanakkor a banki vállalkozásoknál a hitelintézeti források csökkenése a finanszírozási aktivitás visszaesésével összhangban történt, így a banki források aránya nem csökkent jelentősen. A főleg hitelnyújtással, valamint folyó és work-out faktoringgal foglalkozó független vállalkozások aktivitásának bővülése tulajdonosi források bevonásával, a banki finanszírozás stagnálása mellett történt. A likviditási helyzet továbbra is a bankcsoporthoz nem tartozó, de működésüket banki refinanszírozásra alapozó vállalkozásoknál a legsúlyosabb. A finanszírozó bankkal folytatott tárgyalások elhúzódását követően több vállalkozás csődeljárást kért maga ellen. 2008-ban a pénzpiaci szektorban a pénzügyi vállalkozások rendelkeztek a legmagasabb, 80%-ot meghaladó devizakövetelés aránnyal. Ez 2012-re 62%-ra csökkent, ami már nem tér el jelentősen a bankok hasonló mutatójától. A pénzügyi vállalkozások, betét gyűjtési lehetőség hiányában, deviza alapú kihelyezéseiket szinte teljes egészében devizaforrásból finanszírozták. Ezért míg a bankok mérlege deviza eszköz többletet mutat, addig a pénzügyi vállalkozásoknál a helyzet fordított, devizaforrásaik meghaladják deviza eszközeiket, a mérlegfőösszeg 9%-ának megfelelő nyitott devizapozíciót eredményezve. A nyitott pozíció oka szinte teljes egészében az eszköz állományt csökkentő értékvesztési tartalék. Az értékvesztés állomány árfolyam kockázatát a vállalkozások csak minimális mértékben fedezik.

3.3

A magyar bankközi hitel-betét piac

A Felügyelet 2012. novemberi Kockázati jelentésében hálózati elemzés keretében mutatta be a válság hatását a hazai bankközi hitel-betét piac méretére és koncentráltságára. Elemzésünk kiegészítéseként ezúttal arra keressük a választ, mekkora annak kockázata, hogy egy-egy szereplő nemteljesítése esetén e piac szereplői a fertőzési hatás következtében jelentős veszteségeket szenvednek el. Az elemzés ezúttal is a Magyarországon székhellyel rendelkező részvénytársasági hitelintézetek és a hitelintézeti fióktelepek egymás közötti, forintban kötött hitel-betét ügyletei alapján készült, figyelmen kívül hagyva a külföldi bankközi kapcsolatokat. A bankcsoportok tagjai összevonásra kerültek, és az elemzésben egy egységként – a csoporton belüli hiteleket figyelmen kívül hagyva, a csoporton kívüli partner bankokkal szemben pedig a csoportszintű nettó pozíciót alapul véve – jelennek meg. Az elemzéshez felhasznált adatok forrása a Magyar Nemzeti Bank bankközi kamatstatisztikája, az elemzésbe bevont utolsó hónap 2013. január. A bankközi hitel-betét piac forgalma a 2013 januárját megelőző 12 hónapban 23 730 milliárd Ft-ot tett ki, ami a bankrendszer (bankok és fióktelepek) adott időszaki átlagos mérlegfőösszegének 81%-a. Az Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

39

2013. június


ügyletek döntő többsége rövid lejáratú, 87% az overnight betétek aránya, míg az 1 hetes lejáratot mindössze a kötések 2%-a haladja meg. Ez az oka annak, hogy a 184,6 milliárd Ft-os átlagos napi hitelállomány az éves forgalomtól lényegesen elmarad, és a bankrendszer együttes mérlegfőösszegének 0,6%-át, szavatoló tőkéjének pedig 7,9%-át teszi ki. 52. ábra A bankközi piac napi hitelállománya és 10 napos mozgóátlaga (Mrd Ft) Napi állomány 10 napos mozgóátlag

300 280 260 240 220 200 180 160 140 120 100 2012.02 2012.04 2012.06 2012.08 2012.10 2012.12 2013.02

Forrás: PSZÁF, MNB

A bankközi piacon a vizsgált időszakban a felvevői oldalon volt nagyobb koncentráció, de a kihelyezői oldal is koncentráltnak mondható: a három legnagyobb hitelkihelyező részesedése 39%, a három legnagyobb hitelfelvevőé 57%, míg a tíz legnagyobb bank részesedése a kihelyezői oldalon 80%, a felvevői oldalon 95% (összesen 31 bank jelent meg kihelyezőként és 25 bank hitelfelvevőként). A legnagyobb hitelfelvevő és kihelyező bankok illetve fióktelepek köre ugyanakkor jelentős átfedést mutat, a legnagyobb 10 hitelkihelyezőből 7 a legnagyobb felvevők között is ott van, és ez fordítva is igaz. A fióktelepek fokozott aktivitást mutatnak a bankközi pénzpiacon, részesedésük a hitelfelvételben (19%), de különösen a kihelyezésben (29%) lényegesen meghaladja a mérlegfőösszeg alapján számított 7%-os részesedésüket. Ez feltehetően annak az eredménye, hogy a nemzetközi ügyfélkörtől származó rövid lejáratú forrásokat azok volatilitása miatt csak rövid távra, részben a bankközi piacon tudják kihelyezni. Egy esetleges bankcsőd rendszerkockázati jelentőségének megítéléséhez és az esetleg kialakuló fertőzés valószínűségének és hatásának felméréséhez ugyanakkor a hitelállományok bankcsoportok közötti megoszlásával kapcsolatos információkat kell vizsgálni. A bankközi kihelyezések bankcsoportok közötti megoszlása (2012.08.01. és 2013.01.31. között, 1%-os részesedést elérő bankcsoportokra) Hitelfelvétel 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

Összesen

1 2 3 4 5

Hitelkihelyezés

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Összesen

A fehér cellák azt jelzik, hogy a két bank között nem történt kihelyezés, a zöld-piros skála mentén a kihelyezések növekednek.


40

2013. június


A táblázatban a bankcsoportokat véletlenszerűen hozzárendelt számok azonosítják. A korábbi hálózati elemzés 2012. júliusi állapotra vonatkozó következtetésével összhangban megállapítható, hogy a vizsgált féléves időszakban is néhány nagyobb szereplő közötti kapcsolatok uralták a piacot. A bankközi piacon fertőzés alapvetően a tőke (szolvencia) vagy a likviditási csatornán keresztül jöhet létre. A bankrendszer számára sokkot jelentő kiinduló feltevés mindkét esetben az, hogy egy bank fizetési nehézségekkel szembesül és ezért egyáltalán nem, vagy csak késedelemmel képes eleget tenni más bankok felé fennálló kötelezettségeinek. A kihelyező bankot ebben az esetben veszteség éri, aminek mértéke azonban kérdéses, és a veszteségrátára (LGD) adott becslések a szakirodalomban is nagyon tág határok között mozognak. Ezért elemzésünkben azt feltételezzük, hogy a hitelfelvevő bank csődje esetén a kihelyező bank teljes bankközi követelését elveszíti (LGD=100%). A szolvencia csatornán azt feltételezzük továbbá, hogy a kihelyező bankra akkor terjed át a „fertőzés”, ha az eredetileg csődbe ment bank nemteljesítése folytán a veszteség meghaladja a bank kockázatok fedezésére figyelembe vehető alapvető tőkéjét 17. A vizsgált, 2012. augusztus 1-től 2013. január 31-ig tartó féléves időszak 126 munkanapjából 19 napon, a munkanapok 15%-ában fordul elő, hogy legalább egy bank egyetlen partnerrel szembeni nettó bankközi kitettsége meghaladta az alapvető tőkéjét (17 napon egyetlen bank, 2 napon kettő bank esetében). Ez azt jelenti, hogy ezeken a napokon fordulhatna elő első körös fertőzés a hitelt felvevő bank csődje esetén. Egyetlen partner felé az alapvető tőkénél nagyobb nettó kihelyezéssel a vizsgált időszakban összesen 3 kisebb bank volt érintett, amelyek alapvető tőkéje nem haladja meg a 3 milliárd Ft-ot. Azokon a napokon, amikor első körös fertőzés történhetne, a hitelt kihelyező bankok az esetek döntő többségében egyáltalán nem voltak jelen hitelfelvevőként a bankközi piacon, illetve egy esetben csak viszonylag kis hitelösszeggel, így második körös fertőzés egyetlen esetben sem következne be. Az első körös fertőzés valószínűségét csökkentette az a tény, hogy azokon a napokon, amikor fertőzés elméletileg bekövetkezhetett volna, a bankközi kihelyezések csak kis mértékben haladták meg a hitelt nyújtó bank alapvető tőkéjét. A hitelfelvevői oldalon a vizsgált 6 hónap alatt volt olyan bank, amely 37%os részesedéssel rendelkezett. Ugyanakkor a fertőzés kialakulásának valószínűségét csökkentette, hogy ez a bank kihelyezői oldalon 10 bankkal állt kapcsolatban, amik többnyire nagy szereplők, és a kihelyezésük az alapvető tőkéjükhöz képest nem jelentős. Ugyanakkor egy esetleges bankcsőd tovagyűrűző hatását növelné, hogy a bankközi hitelek döntő többsége rövid, néhány napos futamidőre történő fedezetlen kihelyezést jelent. Egy esetleges bankcsődnek a többi bankra gyakorolt likviditási hatását a szolvencia hatáshoz képest nehezebb megítélni. Ennek oka az, hogy egy likviditási vészhelyzet esetén a bankok többféleképpen reagálhatnak, például repo-képes értékpapírok birtokában repo ügylet kötése, vagy likvid eszközeik értékesítése. Ezen kívül, ha a többi piaci szereplő úgy ítéli meg, hogy valamely bank fizetőképessége az elszenvedett veszteségek miatt kérdéses, akkor a bank a bizalomhiány miatt finanszírozási nehézségekkel szembesülhet. A külföldi források kiáramlása ellenére a bankrendszer likviditási helyzete kedvező, a likvid eszközök összege az elmúlt 1 évben stabilan meghaladta a mérlegfőösszeg 30%-át és növekvő tendenciát mutatott. A bankközi piacon aktív bankok döntő többségének likvid eszköz állománya lényegesen meghaladja az alapvető tőkéjét, így egy esetleges bankcsőd miatti veszteségek, illetve késedelmes fizetések önmagukban nem idéznének elő nagyobb likviditási problémákat. A bizalomhiány miatt azonban a piac „kiszáradhat”, amit jól mutatnak a 2008. végi események, amikor drasztikusan lecsökkent a tranzakciók volumene és a kapcsolatok sűrűsége. Ez elsősorban azokat a bankokat érintheti érzékenyen, amelyek mérlegfőösszegükhöz viszonyítva az átlagosnál lényegesen nagyobb arányban vannak jelen a bankközi piacon nettó hitelfelvevőként. A magyar bankközi pénzpiac mérete a bankrendszer mérlegfőösszegéhez és tőkéjéhez képest korlátozott, ezért a vizsgált fél éves időszakban bármely bank csődjének csak mérsékelt közvetlen hatása lett volna a többi piaci szereplőre. Ugyanakkor néhány kis, nemzetközi tulajdonosi háttérrel nem rendelkező szereplő, jelentős kockázatot vállalva rendszeresen az alapvető tőkéjét megközelítő vagy azt meghaladó mértékben helyezett ki rövid lejáratra a piacon. A teljes piachoz képest ezek a 17

A nagykockázat-vállalást korlátozó törvényi szabályozás szerint a hitelintézeti és befektetési vállalkozási ügyféllel szembeni kitettség nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének 25%-a és 42 milliárd forint közül a magasabbat, de ha a szavatoló tőke 25%-a nem éri el a 42 milliárd forintot, a kitettség akkor sem haladhatja meg a szavatoló tőke összegét. Az alapvető tőke az ún. Tier 1 tőkének felel meg, miközben a szavatoló tőke a Tier 2 tőkeelemeket is tartalmazza, így a törvényi szabályozás betartásával is előfordulhat, hogy egy bank bankközi kitettségei meghaladják az alapvető tőkéjét.


41

2013. június


kihelyezések elhanyagolható mértékűek, és az említett bankok nem jelennek meg hitelfelvevőként, ezért egy esetleges első körös fertőzés továbbterjedésének a valószínűsége mérsékelt.

3.4

Jövedelmezőség

2012-ben az előzetes, nem auditált adatok alapján összességében kevésbé voltak veszteségesek a pénzpiaci intézmények, mint a végtörlesztéssel terhelt 2011. évben. Egyedül a szövetkezeti hitelintézetek eredménye volt pozitív, sőt 2011-hez viszonyítva több mint megduplázódott. A tavalyihoz a szabályozást tekintve hasonló működési környezetet biztosító 2010-hez18 viszonyítva a szektorok többsége – a szövetkezeti hitelintézetek kivételével – lényegesen gyengébb eredményt ért el. Szintén a szövetkezeti hitelintézetek kivételével a pénzpiaci szereplőkkel szembeni legnagyobb kihívás a jövedelemtermelő képesség helyreállítása, a legjelentősebb kockázatok pedig az erre ható tényezőket érintik. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy valamennyi szektorban jelentős szóródást mutatnak az egyedi intézményi eredmények, így még az e tekintetben leginkább kritikus helyzetben lévő pénzügyi vállalkozások között is vannak magas jövedelmezőségűek.

Bankszektor A bankszektor adózás utáni eredménye 2012-ben -161 milliárd Ft volt, ami -6,3 %-os tőkearányos veszteséget jelent. Ez jelentős javulás a végtörlesztési veszteségek miatt kiugróan kedvezőtlen 2011 évi teljesítményhez képest, azonban a 2010. évi, nulla körüli eredménytől, és különösen a nyereséges működéstől még messze van. Az eredmény – és így a jövedelmezőség – legfőbb mozgatórugói a nettó kamatbevétel, a működési költségek, a hitelezési veszteségek (értékvesztés elszámolás), valamint a rendkívüli tételek. Intézményi kockázatok tekintetében kiemelt figyelmet érdemelnek a tartósan veszteséges bankok. 6. táblázat

A bankszektor eredményének összetevői (12 havi gördülő adatok) 2004.12

2005.12

2006.12

2007.12

2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Kamatbevétel

1438,9

1387,9

1514,9

1846,2

2 196,5

2 464,4

2 042,7

2019,7

2 086,4

Kamatkiadás

889,3

765,1

817,1

1128,8

1 482,6

1 708,0

1 176,9

1171,3

1 310,7

1. Nettó kamatbevétel (kamatmarzs)

549,6

622,8

697,8

717,4

713,9

756,4

865,7

848,4

775,7

2. Nettó nem-kamatbevétel

242,6

260,8

300,6

368,5

338,9

541,9

179,4

250,6

-121,6

Ebből: Jutalékeredmény

181,0

207,2

229,9

244,3

242,6

258,2

262,1

232,6

225,3

Osztalék

19,1

22,2

28,1

48,2

163,5

66,7

68,5

89,7

52,6

Pénzügyi műv. eredménye

89,8

122,9

116,0

178,1

139,8

301,4

190,2

256,5

76,4

-52,5

-35,0

-76,7

-105,8

-144,1

-442,5

-377,1

-681,9

-142,7

-417,9

-469,0

-525,5

-587,1

-642,3

-588,1

-598,8

-567,0

-561,9

3. Értékvesztés és kockázati céltart. vált. 4. Általános igazgatási költségek 5. Rendkívüli eredmény

0,2

1,3

29,7

-2,8

14,8

-21,6

-34,8

-61,2

-54,3

6. Adózás előtti eredmény

322,0

380,9

425,9

390,3

281,2

246,1

34,4

-211,1

-104,9

7. Adózott eredmény

275,1

314,2

356,8

324,7

236,6

209,1

12,3

-243,3

-160,6

Forrás: PSZÁF

Az eredményre kedvezőtlenül ható tételek között a nettó kamatjövedelem csökkenése emelendő ki, ami 2012-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a bankszektor veszteséges maradt. A kamatozó állomány csökkent, és a kamatrés is szűkült 2012-ben. A forintgyengülés állományfelértékelő hatása kisebb – bár még mindig pozitív - lett 2012-ben, a hitelállomány tranzakciós csökkenése azonban jelentősen visszavetette a kamatbevételeket, és a kamatozó eszközök trendszerű csökkenését a

18

A 2012-es év jövedelmezőségi szempont alapú megítélésénél a megelőző évhez történő viszonyítás jelentős torzítást tartalmaz, mert 2011-ben a végtörlesztés számottevő egyszeri veszteséget okozott. Indokolt legalább 2010-hez visszanyúlni, hiszen akkor már terhelte a bankszektort a pénzintézeti különadó, így a két év eredménye közötti különbséget nem az állami beavatkozások, hanem a bankszektor teljesítménye jelenti (az egyedi jelentések alapján mérve).


42

2013. június


végtörlesztés is gyorsította. Ezen túlmenően a portfolió romlása,19 valamint a hiteleknél alacsonyabb hozamú állampapírok irányába történő átrendeződése is a kamatbevétel csökkenése irányába hat. A kamatrés változásának rövid távú okai között ki kell emelni a 2012 augusztusában indult alapkamat csökkentést, ami azonnal a jegybanki betéteken elért bevétel csökkenésével járt. A betéti kamatok csak késve tudták követni a csökkenést, így a forrásköltségek tovább maradtak magasak. A forrásköltségeket emelte továbbá, hogy a tulajdonosi források árazását befolyásoló, 2012-ben átlagosan 46420 bázispontos CDS felár lényegesen magasabb a 2011. évi 389 bázispontos középértéknél. Összességében az átlagos forrásköltség emelkedése 13,5%-kal növelte a kamatkiadásokat, míg az átlagos eszközhozam csak 7,5%kal emelte a bevételeket, ami a nettó kamatmarzs jelentős csökkenésében csapódott le. A hosszú- és rövidtávú hatások együttesen azt eredményezték, hogy 2011 közepétől mind a nettó kamatbevétel összege, mind mérlegfőösszeghez viszonyított aránya csökken. 53. ábra Kamatbevételek változása

15%

átértékelés bedőlés kamatbevétel

54. ábra Kamatkiadások változása

tranzakció kamatláb

átértékelés

tranzakció

kamatláb

kamatkiadás

15%

10%

10%

5%

5%

0%

0%

-5%

-5%

-10%

-10%

-15%

-15% 2010-2011

2011-2012

Forrás: PSZÁF

2010-2011

2011-2012

Forrás: PSZÁF

Néhány további tétel szintén nem segítette a banki eredmény jelentős javulását 2012-ben: A jutalékeredmény egy 2010 elején bekövetkezett átmeneti, kismértékű emelkedést követően trendjét tekintve lassan csökken. A 2012. II. félévében látható lassú emelkedés tartóssága még nem megítélhető, a jutalékeredmény azonban a legutóbbi 3 évben egyre kevésbé tudott segíteni a banki eredmények javításában. Az osztalékbevételek a 2012. második félévi kiugrást követően stabilak maradtak, így ezek sem tudják érdemben növelni az eredményt, ugyanakkor arra utalnak, hogy a tulajdonos bankok nem központosítják a jövedelmező leánybankok nyereségét, hanem nagyrészt a leánybanknál hagyják. A pénzügyi tevékenység eredménye főként a bankok által kötött fedezeti ügyletek eredményét tükrözi, így egyfajta kiegyenlítő szerepet tölt be más eredménytételek változásával szemben. A pénzügyi tevékenység eredménye 2012-ben 113 milliárd Ft-tal csökkent 2010-hez képest, és még a fedezeti ügyletek becsült hatásának kiszűrése után is 34 milliárd Ft-tal alacsonyabb lett az ebből származó nyereség. Az „Egyéb eredmény” a 100 milliárd Ft-tal szemben 2012 végén 475 milliárd Ft veszteséget mutatott. 2012-ben itt jelent meg a bankadóból 70 milliárd Ft, illetve 90 milliárd végtörlesztési veszteség. A bankszektor egyedi adatai alapján 2010 és 2012 között a két legnagyobb eredményjavító tétel a működési költségek és az értékvesztési kiadások csökkenése volt. A teljesítő hitelek, illetve a kamatozó állományok jelentős csökkenése, valamint a work-out és a szabályozási költségek növekedése mellett érthető, de semmiképpen nem egészséges tendencia. Az értékvesztés elszámolás több okból tudott kedvezőbb eredményhatást generálni: egyrészt 2012ben lelassult a nem teljesítő hitelek bővülése, így 2012-ben kevesebb értékvesztést kellett pótlólagosan,21 az eredmény terhére elszámolni, mint a megelőző években. 2012-ben az árfolyam alakulása is a tartalék 19

Bár az értékvesztési kiadások csökkentek, a kamatbevételen kimutatott bedőlési hatás nőtt 2010-hez képest.

20 Havi

záró-értékek átlaga alapján.

Az eredménykimutatásban megjelenő értékvesztési kiadások alakulásában nem a portfolió aktuális minősége, hanem annak változása számít, hiszen azon hitelek után kell többlet tartalékot képezni, amelyek helyzetében romlás következett be. 21


43

2013. június


felszabadításokat segítette: 2010-ben és 2011-ben 30 illetve 73 milliárd Ft-tal több értékvesztést kellett képezni a forint gyengülése miatt, ezzel szemben 2012-ben a 2011 végéhez képest bekövetkezett erősödés hatására 51 milliárd Ft-tal kevesebbet. Emellett becsléseink szerint 110 milliárd Ft-nyi olyan tartalék visszaírására került sor, amelyet az intézmények 2011-ben a végtörlesztésre képeztek. Ez azonban nem javította az eredményt, mert a visszaírással egyidejűleg a veszteség megjelent az egyéb eredmény vagy a rendkívüli eredmény soron. 55. ábra Értékvesztés állomány változása

750

Minősítés - hitel Egyéb - hitel Képzés - visszaírás

56. ábra Marketing költségek és az állományi expanzió alakulása

Árfolyamhatás - hitel Egyéb Felhasználás*

30%

MF növekedése (év/év; bal sk.) Marketing költségek változása (év/év; bal .sk.) Működési költségek változása (év/év; jobb .sk.) Fiókhálózat bővülési üteme (év/év; jobb sk.)

15%

20%

500

10%

10%

250

5%

0%

0% -5%

-10%

0

-10%

-20%

-250 2010

2011

2012

* Csak állományváltozás, eredménykimutatást nem érint Forrás: PSZÁF

-30% 2004.12

20%

-15% 2006.12

2008.12

2010.12

-20% 2012.12

Forrás: PSZÁF

A bankszektor működési költségei 2010-hez viszonyítva 6%-kal csökkentek. A költségmegtakarításban jelentős szerepe volt a fiókbezárásoknak és a marketingköltségek csökkenésének, de a takarékosság minden költségelemet érint valamilyen módon. A csökkenés még nagyobbnak tűnik annak fényében, hogy az árszínvonal 2008 óta 20%-kal emelkedett. A költségek változása a 2009 óta látható trendbe illeszkedik. A működési költségek összege a válság kitöréséig fokozatosan emelkedett, azóta erős hullámzás mellett lassan csökken. A mérlegfőösszeghez viszonyítva a költségszint 2009-ig egyre alacsonyabb lett, elsősorban a mérlegfőösszeg gyors növekedésének köszönhetően, utána azonban stagnálás látható. A működési költségek szintjére sok tényező hat, és a csökkentés gyakran nem pusztán költségtakarékossági, hanem kifejezetten üzletpolitikai döntés. A hitelaktivitás csökkenése elméletileg lehetővé tenné a költségek csökkentését, azonban a szűkülő portfólióban egyre nagyobb a gondozást igénylő problémás követelések állománya. A fedezetérvényesítéssel kapcsolatos nehézségek, és a rossz hitelek (fedezetlen lakossági hitelek kivételével) piacának illikviditása, reputációs, stb. okok miatt a bankok a problémás hiteleket maguk kezelik. A szigorúbb hitelbírálat, a jogi változások követése (végtörlesztés, árfolyamgát, tranzakciós illeték, stb.) szintén növeli az adminisztrációs terheket. A bérgazdálkodás szigorúságát mutatja, hogy a bankszektorban az egy alkalmazottra eső teljes személyi ráfordítás a 2008 év végi szinten van. A szektor 2009-ben közel 10 %-os leépítést hajtott végre, és a létszám azóta is lassan csökken. A fiókok számában csak 2011 végén indult meg jelentős szektorszintű csökkenés a korábbi átrendeződések után. A létszámleépítés illetve a fiókbezárás önmagában is költséges, és egy későbbi esetleges ismételt bővítés jelentős ráfordításokat igényel, ezért a bankok halogatják a leépítéseket. A korábban agresszíven hitelező bankok azonban egyrészt a korábbi túlzott kapacitások lebontása, másrészt a gyenge minőségű hiteleken elszenvedett veszteség miatt rákényszerülnek ezekre a rövid távon további költségeket jelentő lépésekre. A társasági adó részben kiegyenlítő szerepet tölt be, hiszen a nyereség után kell fizetni, így a csökkenő banki eredménnyel az adó mértéke is csökken. Az adót azonban bankonként kell számítani, így a tekintélyes szektorszintű veszteség mellett a nyereséges bankok adóbefizetése igen jelentős. A szektorszintű -161 milliárd Ft eredmény, 307 milliárd Ft veszteség és 146 milliárd Ft nyereség egyenlege. A szektor polarizálódása erős és tartós: a nem auditált adatok alapján 2012-ben 13 bank veszteséges, közülük tíz már 2010 óta. A nyereséges bankok nagyobb része (20-ból 17) 2011-ben a végtörlesztés ellenére is meg tudta őrizni nyereséges működését. A tartósan veszteséges bankoknál nehéz a kilábalás, miközben a menedzsmenten erős a nyomás a jövedelmezőség helyreállítására. A veszteséges nagybankok egy része 2014-ben már szerény profitot („pozitív nulla”) vár, többen azonban 2015-re teszik


44

2013. június


ezt, illetve folyamatosan egyre későbbre tolják azt a dátumot, amikortól nyereséges működésre számítanak. A konszolidált jelentések kissé más képet mutatnak, mint az egyedi banki adatok, mivel csoportszinten a kamateredmény alig csökkent, illetve a pénzügyi műveletek eredménye kevésbé esett vissza. A csoportszintű és az egyedi jövedelmezőség különbsége a jelentős külföldi tevékenységgel rendelkező bankoknál a legnagyobb, és alapvetően a külföldi leányvállalatok eredményes működéséből adódik. Különbség az is, hogy egyedi banki szinten jelentős a kapott osztalékok csökkenése, ami konszolidált szinten nem jelenik meg, vagyis az érintett bankok a megtermelt jövedelmet a jövedelmező leányvállalataiknál hagyják. Mindezek következtében a csoportszintű jövedelmezőség is kevésbé esett vissza. 57. ábra Az egyes alszektorok jövedelmezősége

20%

Konszolidált bankok Szövetkezetek Pénzügyi vállalkozások

7. táblázat

A korrigált szektorok eredménye (Mrd Ft)

Egyedi bankok Fióktelepek

Konszolidált bankok*

10%

2010

2011

2012

-10,7

-266,6

-128,7

0%

Egyedi bankok

-4,6

-28,6

-6,4

-10%

Szövetkezetek

6,0

4,1

10,8

-20%

Fióktelepek

11,2

-13,0

-7,5

-30%

Pénzügyi vállalkozások

-27,7

-29,0

-13,1

-40% 2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Az egyedi bankok és a pénzügyi vállalkozások nem tartalmazzák azokat az intézményeket, melyek konszolidálásra kerültek. Forrás: PSZÁF

Az egyedi bankok és a pénzügyi vállalkozások nem tartalmazzák azokat az intézményeket, melyek konszolidálásra kerültek. * Konszolidált csoport eredménye Forrás: PSZÁF

Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi bankrendszer jövedelmezősége a régiós sáv alsó részében van. Más országok esetében is megfigyelhető csökkenő trend, azonban a magyar jövedelmezőség - a szlovénhez hasonlóan - jelentős kilengéseket mutat. A legtöbb régiós ország bankrendszere jelentős eredményt tudott elérni, míg Magyarország Romániával és Szlovéniával együtt lényegesen elmaradt tőlük. Az egyedi banki teljesítmények közötti szóródás nemcsak Magyarországra jellemző. Romániáról és Bulgáriáról is elmondható, bár kisebb mértékben, hogy jelentős a határozott nyereséget elérő bankok aránya, miközben a veszteséges, vagy csak minimálisan nyereséges bankok részesedése is nagy. A többi országban nincsenek ilyen mértékű különbségek, a cseh, szlovák és lengyel bankrendszerben minimális a veszteséges intézmények aránya, ahogy Ausztriában és Szlovéniában is alacsony a 10% ROE-t elérő bankok részesedése.

Többi alszektor Ahogy már említettük, 2012-ben a szövetkezeti hitelintézeti szektor nyereséges volt (ROE: +8,1%), a fióktelepek és a pénzügyi vállalkozások ezzel szemben veszteségeset (-8,1% és -25,8%) termelt. A szövetkezeti hitelintézeti szektor a válság során mindvégig megőrizte nyereséges működését. A portfólióromlás kevésbé érintette a szektort, mert az alacsonyabb devizahitel állomány miatt az árfolyamemelkedés kisebb mértékben rontotta az ügyfelek fizetőképességét. Másrészt az eszközök között alacsonyabb a hitelek aránya, így a kisebb NPL-ráta emelkedés jóval kisebb hatással volt az eredményre. A jelentős állampapír és bankközi betét állomány folyamatosan kamatbevételt generált, és a likviditási puffer lehetővé tette a szektor számára, hogy esetenként a betétállomány lassúbb növekedése árán, de alacsonyan tartsa a betéti kamatait. A szövetkezeti szektor, mivel kevésbé volt érintett a devizahitelezésben, így 2011-ben és 2012-ben a végtörlesztés ellenére sem volt veszteséges, sőt tavaly már javítani tudta a jövedelmezőségét. A javulás forrása a bankokénál kedvezőbb hitelezési aktivitás miatt emelkedő kamatbevétel és a pénzforgalommal kapcsolatos díjbevétel növekedése. Ezen túlmenően az értékvesztési kiadások ebben a szektorban is csökkentek. Kedvezőtlen tendencia az általános igazgatási költségek növekedése, az eredményt terhelő tételek ellenére azonban jelentősen csökkent a veszteséges intézmények száma, és kevesebb szövetkezet Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

45

2013. június


ért el kockázatosan alacsony, 2,5% ROE alatti jövedelmezőséget. Ebben a szektorban kevésbé jellemzőek a tartósan veszteséges intézmények is. A szórt tulajdonosi szerkezet miatt ritka a tőkepótlás, és ennek hiányában a veszteséges intézmények vagy helyreállítják jövedelmezőségüket, vagy beolvadással, esetleg felszámolással megszűnnek. A fióktelepek a bankokhoz hasonló mértékben voltak érintettek a végtörlesztési veszteségekben, és annak lezárultát követően itt sem állt helyre a szektor jövedelmezősége. A 2010-ben még +0,45%-os ROA 2012-re -0,31%-ra csökkent. A jövedelemcsökkenés fő okai a pénzügyi eredmény csökkenése, és az igazgatási költségek emelkedése. Mivel csak 9 fióktelep működik, az egyedi teljesítmények jóval nagyobb hatással vannak az átlagra, mint más szektorok esetében. A bankszektorhoz hasonlóan itt is jelentős veszteség (-25 milliárd Ft) képződik az intézmények egy részénél, és nyereség (+18 milliárd Ft) más intézményeknél. A szektor abban is hasonlít a bankszektorra, hogy a veszteségek jellemzően tartósak: a jelenleg 4 veszteséges fióktelepből három már 2010-ben és 2011-ben is veszteséges volt.22 A pénzügyi vállalkozások a válságot megelőző években, a bővülő aktivitásnak és az alacsony hitelezési veszteségeknek köszönhetően, 20%-ot meghaladó ROE-val rendelkeztek. A hirtelen megnövekedett értékvesztési tartalékok miatt a szektor először 2008 negyedik negyedévében vált veszteségessé, és a jövedelmezőséget azóta is leginkább a nettó értékvesztés képzés alakulása határozta meg, ami 2009 óta mérlegfőösszeg-arányosan a válság előtt jellemző szint háromszorosára emelkedett. Ezt a működési költségek csökkenése nem tudta ellensúlyozni, így a szektor 2009 óta súlyosan veszteséges. A 2012-es év nem auditált adózás utáni vesztesége 35,7 milliárd Ft, ez alacsonyabb, mint a 2010-es (44,7 milliárd Ft) és a 2011-es (-55,9 milliárd Ft) évek vesztesége. A relatív javulás nagyrészt annak köszönhető, hogy az értékvesztés és kockázati céltartalék növekedése a 2009-2011 évek között jellemző, évi átlagos 122 milliárd Ft-hoz képest 2012-ben 76 milliárd Ft-ot tett ki. A nem auditált 2012-es adatokat azonban fenntartással kell kezelni, mert a válság óta a könyvvizsgálók az audit során jelentős többlet értékvesztés képzést írnak elő. A finanszírozott állományok csökkenésének kezdetét néhány hónappal követően, 2009 második negyedévében a nettó kamatbevételek is csökkenésnek indultak. Ugyanakkor a kamateredmény bruttó ügyfélkövetelésekhez, illetve mérlegfőösszeghez viszonyított aránya a válság kezdete óta nem csökkent jelentősen, ami két ellentétes irányú tényező eredménye: egyrészt a gyengébb forint a deviza alapú ügyletek forintban számított kamatmarzsát növelte, másrészt a nem teljesítő ügyfelek arányának növekedése a kamatbevételt csökkentette. A válságra adott reakcióként a pénzügyi vállalkozások általános igazgatási költségei 2009-ben és 2010ben jelentősen, 10% feletti mértékben csökkentek, 2011-re azonban a költségcsökkentésben korábban meglévő tartalékok kimerültek. 2012-ben a működési költségek már 2%-os növekedést mutatnak, a legnagyobb emelkedés a növekvő aktivitással jellemezhető követeléskezelő cégeknél volt. Ugyanakkor a beolvadásokkal és állomány-átadással kapcsolatos jogi, szakértői költségek is hozzájárultak a magasabb költségszinthez. A korábbi évekhez hasonlóan 2012-ben is a közvetlen külföldi, illetve a magyar bankcsoporti tulajdonban lévő, többnyire hitel és pénzügyi lízing nyújtásával foglalkozó vállalkozások szenvedték el a legnagyobb veszteséget. Ugyanakkor a független pénzügyi vállalkozások 2012-ben minden korábbinál nagyobb, 13,2 milliárd Ft-os nyereséget értek el, azonban ennek mintegy háromnegyede két nagyobb vállalkozáshoz köthető. A független vállalkozások az említett két szereplőtől eltekintve is jól teljesítettek, a 3 milliárd Ftos adózott eredmény 12,5%-os saját tőke arányos eredménynek felel meg. Van azonban néhány súlyosan veszteséges, illetve negatív saját tőkével rendelkező intézmény, ezek egy része – tőkeerős tulajdonos hiányában – maga ellen csődeljárást kérve a tevékenységi engedélyét visszaadta, illetve ezt tervezi. A hazai nem banki csoporthoz tartozó vállalkozások 2009 óta veszteségesek. A tavalyi, 7 milliárd Ft-os negatív eredmény meghaladja saját tőke 50%-át. A cégek reagálása változó; egy esetben a tulajdonos vállalta a tőkehelyzet rendezését, más cégek a refinanszírozó bankkal tárgyalnak az állomány átadásáról, illetve a társaság eladásával vagy új tulajdonos bevonásával próbálják kezelni a nehézségeket.

A fióktelepeknél a jelentős intézményi változások a tevékenység megváltozásával is jártak. A korábban meglévő kisméretű intézményeket a jelentős kereskedelmi banki tevékenységet folytató, fiókteleppé alakult bankok háttérbe szorították. Így a hosszabb időszakot felölelő elemzés nem az egyes intézmények tevékenységének változását mutatná. 22


46

2013. június

3.5


Tőkehelyzet

2012 végén a bankrendszer tőkemegfelelési mutatója átlagosan 15,7%-ot ért el, a válság kezdete óta folyamatos növekedést mutatva. A szövetkezeti hitelintézetek mutatója 2008 óta szintén lassan nőtt. A pénzügyi vállalkozások esetében a tőkeellátottság értékelhető, ez a válság kitörését követően folyamatosan csökkent, majd 2012-ben – tulajdonosi tőkeemelések hatására - jelentősen javult. Bár a három alszektor mutatója részben eltérően viselkedett, mindegyik pontosan tükrözte a válság szakaszait, az egyes szektorok válsággal szembeni ellenálló-képességét, valamint a válsághoz való alkalmazkodás előbbiek által meghatározott lehetőségeit az adott alszektorban. A magyar bankrendszert a válság előtti időszakban jelentős állományi növekedés, nagy nyereség és rendszeres osztalékfizetés jellemezte. A belső tőkeképződés 23 2003 és 2006 között negatív volt, vagyis a képződő jelentős nyereség sem volt elég ahhoz, hogy a hitelezés gyors ütemű növekedése mellett a tőkemegfelelést szinten tartsa. Emellett egyes tulajdonosok a nyereség egy részét osztalék formájában kivonták, míg más bankok tőkejuttatást kaptak (pl. a hitelezés növelése érdekében), de a kettő egyenlege szintén negatív volt. Ezen folyamatok következtében a szektorszintű tőkemegfelelés a 2004 végi 11,9%ról 2006 végére 10,68%-ra csökkent. A hitelállomány bővülése rontotta, a forint erősödése javította a tőkemegfelelési mutatót. 2006-tól 2008-ig a belső tőkeképződés erősebb volt, így a mutató kissé emelkedett, a válság kitörésekor viszonylag kedvező, 11% feletti ráta jellemezte a hazai bankszektort. 8. táblázat

A bankrendszer tőkemegfelelésének alakulása 2004.12 2005.12

2006.12

2007.12

2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

10,7%

11,0%

11,2%

13,1%

13,0%

12,9%

15,7%

Tőkemegfelelési mutató (TMM)

11,9%

11,1%

Tier1 mutató

10,5%

9,5%

8,2%

8,8%

9,3%

11,0%

10,9%

11,2%

13,6%

Szavatoló tőke növekedése (év/év)

21,2%

9,6%

15,1%

20,3%

12,3%

8,8%

-1,3%

0,6%

3,9%

1) ROE (12 havi gördülő)

23,1%

22,0%

21,3%

17,1%

10,9%

8,9%

0,5%

-9,6%

-6,3%

2) Tőkeszükséglet növekedése (év/év)

16,6%

18,0%

19,4%

16,7%

10,1%

-7,6%

-0,4%

1,0%

-14,3%

6,5%

4,0%

1,9%

0,4%

0,8%

16,5%

0,9%

-10,7%

8,1%

Belső tőketöbblet 1) - 2) Megjegyzés: egyedi bankok, teljes szektor Forrás: PSZÁF

A válság kitörése óta a mutató folyamatosan javul, csak a végtörlesztés törte meg átmenetileg ezt a tendenciát. A válság előtt és a válság első szakaszában – 2008 őszéig - a tőkekövetelmény növekedése, a válság második szakaszában annak csökkenése volt a tőkemegfelelési mutató alakulásának meghatározó tényezője. A tőkekövetelmény csökkenését 2009-től a hitelállományok gyors csökkenése eredményezte, miközben a volatilissé váló forint árfolyam a korábbi időszakhoz képest fontosabb tényezővé vált. Mivel a volatilitás mellett a forintot trendszerűen leértékelés jellemezte, az árfolyamváltozás szintén – egyes időszakokban jelentősen – növelte a tőkekövetelményt. A banki eszközszerkezet megváltozása szintén hatással volt a tőkekövetelményre, és ezen keresztül a tőkemegfelelési mutatóra. Likviditási, kockázat-hozam és részben tőkemegfelelési megfontolások is magyarázzák, hogy a bankok a kifutó hitelek kockázatos újrafolyósítása helyett nulla kockázati súlyú állampapírokat és jegybanki kötvényeket vásárolnak. A három tényező – hitelállomány csökkenése, árfolyamhatás, eszközszerkezet módosítása –hatására a bankokkal szembeni tőkekövetelmény összességében a mérlegfőösszegnél gyorsabban csökkent. Már a válság második szakaszában megkezdődött ugyanakkor a portfoliók minőségének gyors romlása, ami a harmadik szakaszhoz – 2011- közepéhez – közeledve egyre erőteljesebb lett, folyamatosan és gyorsan növelve a tőkekövetelményt. Azon bankoknál, ahol a hitelportfolió minősége különösen gyenge volt – pl. jelentős projekthitel állománnyal rendelkeztek –, az állomány csökkenése egyre kevésbé tudta biztosítani a tőkekövetelmény megfelelő csökkenését, így a bankok egyre gyakrabban szorultak tulajdonosi tőkepótlásra. A tőkepótlást a bankok részben saját kezdeményezésre, részben az ICAAP-SREP párbeszéd keretében született felügyeleti döntések hatására emelték. Mivel ezzel párhuzamosan jellemzően az anyabank is nyomás alá került a tőkemegfelelés tekintetében, szintén részben piaci, részben szabályozói hatásra, a hazai tőketartalékok pedig lassan elfogytak, megindult a tőkék újraallokálása a veszteséges bankcsoportokon belül, ami tovább erősítette az aktivitás csökkentésével elérhető tőkekövetelmény-csökkentés igényét. 23

A jövedelmezőség és a tőkekövetelmény növekedése közötti különbség


47

2013. június


A tőkemegfelelés 2012-es alakulásában is a fenti tényezők játszottak szerepet. A teljes 2012. évet tekintve a tőkemegfelelés szempontjából csak a forint erősödése tér el a korábbi évek trendjétől. A szektorra így a tőkekövetelmény erőteljes csökkenése volt jellemző, a tranzakciós csökkenés, és az erősödő forint miatt. Ezen túlmenően az általános kockázati súly is kisebb lett, elsősorban a működési kockázat tőkekövetelményének csökkenése miatt. A bankok jelentős tőkeemelést kaptak a 2011 végi végtörlesztési veszteségek fedezésére, így 2012-ben a feltőkésített bankrendszer a fokozatosan csökkenő tőkekövetelmény miatt nem szorult rá jelentős tőkeemelésre. Ez alól kivételt képez a néhány bank, mely nem egy összegben, hanem fokozatosan, kis összegekben kapja a tőkepótlást. 2012 folyamán azonban több banknál nőtt a II. pillér alatt előírt többlet tőkekövetelmény: 2011 végén a Felügyelet a szabályozói tőkekövetelményhez képest 14,7% többletet írt elő, míg 2012 végére már 21,6%-t, vagyis a 2011. évi 250 milliárd Ft helyett 313 milliárd Ft-ot. Ez a pótlás jellemzően 2012 decemberében került cégjegyzésre, tovább emelve a tőkemegfelelési mutatót. 58. ábra Konszolidált tőkemegfelelést alakító tényezők változás

2011 (jobb skála)

2012 (jobb skála)

0,5%

0,0% -0,5%

-1,0%

200

14,0% 13,5% 13,0% 12,5% 12,0% 11,5% 11,0% 10,5% 10,0% 9,5% 9,0%

Tier 1+2 emelés - osztalék

1,0%

59. ábra Nettó tőkeemelés és eredmény 2012-ben (Mrd Ft)

150 100

50 0 -50

-100

y = -0,9604x + 8,0108 R² = 0,7717

-150 - 150 -

Az egyedi bankok és a pénzügyi vállalkozások nem tartalmazzák azokat az intézményeket, melyek konszolidálásra kerültek Forrás: PSZÁF

100 -

50 0 50 Adózott eredmény

100

150

Konszolidált jelentésből előzetes adatok Forrás: PSZÁF

Az anyabankok tőkehelyzete megfelelő és átlagosan javult is 2012 folyamán, ezért jelenleg nem a magyar bankok fizetőképességének a fenntartása kérdéses, hanem az, hogy a tulajdonosok hajlandóak-e pótolni a veszteséges bankok teljes tőkehiányát, vagy további tőkekövetelmény-csökkentést (vagyis a hitelezés további visszafogását) várnak el. A magyarországi leánybankok helyzetét nehezíti, hogy a tőkepuffer egy része a forint 2013-as gyengülése miatt el is tűnt. A bankszektor tőkéjének minősége európai összehasonlításban kifejezetten jó, döntően alapvető (Tier1) tőkeelemekből áll. A magas Tier1 arány a KKE régió összes országára jellemző, sőt a 18%-os magyarországi egyéb tőke arány magasnak számít. Ez részben a stratégiai tulajdonosoknak, részben a szabályozásnak köszönhető. A tőkemegfelelés időbeli alakulását tekintve is illeszkedik Magyarország a nemzetközi trendbe: a tőkemegfelelés mindenütt nőtt a válság hatására, igaz, jellemzően gyorsabban, mint nálunk. 60. ábra Tőkemegfelelés változása a válság hatására 30

2008

2012

Átlag 2008

Átlag 2012

25 20

15 10 5

Örményország F-Ororszország Grúzia Kazahsztán Oroszország Ukrajna

Bulgária Horvárország Csehország Észtország Magyarorszgá Lettország Livánia Lengyelország Románia Szlovákia Szlovénia

Ausztria Németország Írország Spanyolország Svédország Nagy Britannia

0

Forrás: IMF-FSI; Egyes országok jegybankjai


48

2013. június


Új, és a jövőbeni tőkehelyzetre alapvető hatású fejlemény, hogy 2013 áprilisában az Európai Unió elfogadta a CRD IV/CRR előírásokat, amelyek nagy valószínűséggel 2014. január 1-től kezdődően meghatározzák a hitelintézetek tőkekövetelményét. A Felügyelet és a Magyar Nemzeti Bank félévente rendszeresen felmérést készít a legnagyobb 12 bank CRD IV/CRR szerinti tőkemegfeleléséről, a felkészülés előrehaladásáról. A rendelkezésre álló legfrissebb számítások alapján az új definíció szerinti CET1 tőkeelőírásnak valamennyi vizsgált hazai bank megfelel, vagyis a 4,5%-os követelményt mind a 12 bank teljesíti. A Tier1 (7%) tőke előírásnak már most csaknem minden bank megfelel. Ezzel a hazai bankrendszer az EU-ban szintén félévente készülő felmérés alapján az uniós átlagnál kedvezőbb helyzetben van a felkészülés tekintetében. A szövetkezeti szektorban a jövedelmezőség mindig magasabb volt, mint a többi pénzpiaci szereplőnél. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szektor 2008 óta 12% körül tudta tartani a tőkemegfelelését. A bankszektorhoz képest alacsony devizahitel állomány miatt az árfolyam itt lényegesen kisebb hatással van a tőkemegfelelésre. A felügyeleti vizsgálatok által feltárt kockázatkezelési hiányosságok miatt, az első SREP vizsgálatok eredményeként 2009-ben 22,9% többlettőke követelményt írt elő a Felügyelet. Ez az érték azóta fokozatosan 30% fölé emelkedett (a banki 21,6%-kal szemben). A bankokhoz hasonlóan a szövetkezetek hitelezési aktivitása is meglehetősen visszafogott volt a válság kitörése óta, így a tőkekövetelmény lassú növekedésével lépést tudott tartani a tőkefelhalmozás. A megfelelő általános tőkehelyzet ellenére az egyedi intézményeknél lehetnek problémák. A szórt tulajdonosi háttér kockázatot jelent egy esetleg szükséges feltőkésítés során, emiatt több szövetkezeti felszámolás is bekövetkezett 2008 óta. 2012-ben a Felügyelet visszavonta a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet engedélyét, illetve egy másik intézmény csak beolvadással tudta elkerülni a csődöt. Viszont 2012 végére az említett két intézményen kívül már az összes többi helyreállította a tőkehelyzetét, azonban jelentős (25) a 10% alatti, alacsonynak számító tőkemegfeleléssel rendelkező intézmények száma, így a következő időszakban további, egyesülések vagy beolvadások útján megvalósuló konszolidációra számítunk. 61. ábra Szektoronkénti saját tőke arány

12%

Konszolidált bankok Szövetkezetek Pénzügyi vállalkozások

62. ábra Tőkemegfelelési mutató* alakulása

Egyedi bankok Fióktelepek

16%

10%

Konszolidált bankok Szövetkezetek

Egyedi bankok

14%

8%

12%

6%

4%

10%

2% 0% 2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Az egyedi bankok és a pénzügyi vállalkozások nem tartalmazzák azokat az intézményeket, melyek konszolidálásra kerültek Forrás: PSZÁF

8% 2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

*Felügyeleti felülvizsgálati eljárás után (SREP tőkemegfelelés) konszolidált intézmények esetében a csoportszintű tőkemegfelelés. Az egyedi bankok és a pénzügyi vállalkozások nem tartalmazzák azokat az intézményeket, melyek konszolidálásra kerültek Forrás: PSZÁF

A pénzügyi vállalkozások tőkeellátottsága (saját tőke aránya a mérlegfőösszeghez viszonyítva) 2001 és 2011 között csökkenő trendet mutatott. 2008-ig a tőkeellátottság a növekvő saját tőke ellenére romlott, mert a mérlegfőösszeg dinamikus bővülésétől elmaradt a saját tőke növekménye. 2009-2011 között a tőkeellátottság csökkenése folytatódott, ekkor azonban már nem az aktivitás bővülése, hanem épp ellenkezőleg, annak szűkülése, a szektor veszteségessé válása miatt. 2012-ben a tulajdonosok a törvényi előírásoknak való megfelelés érdekében jelentős tőkeemelésekre kényszerültek, ennek eredményeként a szektor tőkeellátottsága javult. A válságot megelőző évek nyereséges működésének köszönhetően a pénzügyi vállalkozások 2008-ban jelentős, 100 milliárd Ft-ot meghaladó eredménytartalékkal rendelkeztek. A szektor 2009-ben vált először veszteségessé, ennek következtében 2010. első negyedévében az eredménytartalék a korábbi érték felére, 50 milliárd Ft-ra esett, részben a jegyzett tőke leszállításáról szóló döntések miatt. A veszteséges működés következtében több cég saját tőkéje a jegyzett tőke alá csökkent.


49

2013. június


2011 elejére a szektor eredménytartaléka negatívvá vált, és a jegyzett tőke leszállításában meglévő tartalékok is elfogytak. Ezzel egyidejűleg a tulajdonosi tőkeemelések a 2008-2010 között jellemző szint mintegy 50%-ára estek, így 2011 végére a szektor saját tőkéje 2003 óta nem látott szintre, 97 milliárd Ftra csökkent, ami az összes forráshoz viszonyítva (3,8%) is mélypontot jelentett. 63. ábra A pénzügyi vállalkozások saját tőkéje és annak összetevői (Mrd Ft) Jegyzett tőke Eredménytartalék Saját tőke

Tőketartalék Mérleg szerinti eredmény

64. ábra A pénzügyi vállalkozások eredményének (Mrd Ft) és a saját tőke forrásokon belüli arányának alakulása

30

Negyedéves adózott eredmény Saját tőke (jobb)

9%

250

20

8%

200

10

7%

150

0

100

-10

50

-20

0

-30

2%

-50

-40

1%

-100 Q4 2002

Q4 2004

Q4 2006

Q4 2008

Forrás: PSZÁF

Q4 2010

Q4 2012

-50 2007Q4

6% 5% 4% 3%

2008Q4

2009Q4

2010Q4

2011Q4

0% 2012Q4

Forrás: PSZÁF

A 2011 évi, minden korábbinál nagyobb veszteséget (55,9 milliárd Ft) és a saját tőke jelentős csökkenését követően 2012-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a cégek egy részének túlélése csak jelentősebb tulajdonosi tőkepótlással biztosítható. Így a tavalyi év végén a szektor saját tőkéje elérte a 182 milliárd Ft-ot, ami az év eleji 97 milliárd Ft-hoz képest még az osztalékfizetés várható mértékét figyelembe véve is jelentős növekmény. A saját tőke szektor szintű növekménye nagyobbrészt veszteséges vállalkozásoknál keletkezett, a 100 milliárd Ft-ot meghaladó tőkeemelések tehát azt jelzik, hogy a – főleg hazai banki és külföldi szakmai – tulajdonosok egyrészt elkötelezettek leányvállalataik mellett, másrészt felkészültek a további veszteségekre. A tőkeemelések következtében a közvetlen külföldi illetve a magyar bankcsoporti tulajdonban lévő vállalkozások esetében a tőkeellátottság 2007-hez képest enyhe növekedést mutat. A független vállalkozások a válság évei alatt végig megőrizték nyereségességüket, így a saját tőke arány a 2007-es 17,5%-ról jelentősen, 26,3%-ra nőtt 2012 végére. Legkritikusabb helyzetben a magyar nem banki csoportokhoz tartozó vállalkozások vannak, ezek szintén jelentős veszteségeket szenvedtek el, azonban tőkeerős tulajdonosi háttér hiányában a saját tőke arány a válság előtt jellemző 20,5%-ról jelentősen, 5,7%-ra csökkent. Szintén a nehézségeket jelzi, hogy a negatív saját tőkével rendelkező vállalkozások száma is ebben a körben a legmagasabb (12%).

3.6

Befektetési szolgáltatási tevékenységek

Befektetési aktivitás A befektetési szolgáltatók 2012 végén 1.588 ezer értékpapírszámlát vezettek, ami 2,2%-os növekedést jelent 2011 végéhez képest. Emelkedés lényegében csak a hitelintézeti és hitelintézeti fióktelepi szolgáltatóknál volt, így már csak a számlák 23%-át kezelik befektetési vállalkozások. Utóbbiaknál 2011 eleje óta nem nő az értékpapír számlák száma, miközben a hitelintézetek tavaly mintegy 45 ezerrel több ügyfelet szolgáltak ki, részben a vállalkozások rovására (-10 ezer fő). A számlavezetéssel összefüggő jutalék és díjbevételek így elsősorban a hitelintézeti szolgáltatók eredményét növelték. A növekedést a bankok ügyfélkapcsolatokat szélesítő stratégiája, valamint keresztértékesítési gyakorlata segítette. A megbízások számának alakulása az ügyfelek tranzakciós aktivitásának visszaesését mutatja. 2012-ben a megbízások száma közel 10%-kal kevesebb volt, mint 2011-ben. A befektetési vállalkozások éves megbízásszáma 26%-kal csökkent, a hitelintézeti szolgáltatóké gyakorlatilag nem változott. 2012. negyedik negyedévében megállt a csökkenő trend és a megbízások száma, az egy számlára jutó


50

2013. június


megbízások számával együtt stabilizálódott. Jelenleg egy számlára 0,4 megbízás jut. Az összességében csökkenő aktivitás mellett továbbra is igaz, hogy a befektetési vállalkozások ügyfelei sokkal aktívabbak. 65. ábra Befektetési szolgáltatók értékpapír számlái (E db) Hitelintézetek és hitelintézeti fióktelepek Befektetési vállalkozások és fióktelepek (jobb skála)

66. ábra Befektetési szolgáltatók ügyfélmegbízásainak alakulása (havi, E db) Hitelintézetek és hitelintézeti fióktelepek Befektetési vállalkozások és fióktelepek

400

800

380

700

700

1 800

360

600

600

1 700

340

500

500

1 600

320

400

400

1 500

300

300

300

1 400

280

200

200

1 300

260

100

100

2 000 1 900

1 200 240 2010.01 2010.08 2011.03 2011.10 2012.05 2012.12

Forrás: PSZÁF

800

0 0 2010.01 2010.08 2011.03 2011.10 2012.05 2012.12

Forrás: PSZÁF

A befektetési szolgáltatók által kezelt idegen tulajdonú értékpapírok állományának piaci értéke 7%-kal nőtt egy év alatt és elérte a 21.325 milliárd Ft-ot. Az éves vagyonnövekedés hátterében elsősorban az év második felének kedvező folyamatai nyomán felgyorsult eszközár-növekedés és volumenbővülés, valamint a deviza értékpapírok forint értékének év végi növekedése (árfolyamhatás) állt. 2012-ben a BUX 5%-kal, a MAX 20%-al nőtt, ami a befektetési jegyek, valamint a vállalati kötvények árában is megjelent. A befektetési vállalkozások által kezelt vagyon esetében 7%-os, a hitelintézetek által kezelt vagyon esetében 16%-os növekedés következett be. A hitelintézeti fióktelepek által kezelt vagyon 12%-kal lett kisebb, egy intézmény megszűnése, illetve a vagyonkezelés helyét megváltoztató üzletpolitikai döntés miatt. Nőtt a devizabelföldi, azon belül elsősorban a nem intézményi befektetők (lakosság, nem pénzügyi vállalkozás), eszközcsoport szerint az állampapírok és részvények, denomináció szerint pedig a deviza értékpapírok részaránya. A bizományosi forgalom 27%-kal esett egy év alatt, a forint erősödése és az ügyféltranzakciók nagymértékű visszaesése következtében. Ez azt jelenti, hogy a növekvő számú értékpapírszámla jelentős része inaktív. A bizományosi forgalom csökkenésének vesztesei elsősorban a befektetési vállalkozások, amelyek a bizományosi forgalom kétharmadát bonyolítják, és a saját számlás kereskedés nélkül számított befektetési szolgáltatási eredményük 80%-a kötődik ehhez a tevékenységhez. 67. ábra Befektetési szolgáltatók által kezelt idegen tulajdonú értékpapírok állománya piaci értéken (Mrd Ft)

24

Hitelintézetek és hitelintézeti fióktelepek Befektetési vállalkozások és fióktelepek (jobb skála)

68. ábra Befektetési szolgáltatók bizományosi forgalma (Mrd Ft) Hitelintézetek és hitelintézeti fióktelepek Befektetési vállalkozások és fióktelepek

1,8

4 000

23

1,7

3 500

3 500

22

1,6

3 000

3 000

21

1,5

2 500

2 500

20

1,4

2 000

2 000

19

1,3

1 500

1 500

18

1,2

1 000

17

1,1

500

16 2010.01

2010.08

2011.03

2011.10

Forrás: PSZÁF

2012.05

1,0 2012.12

4 000

1 000 500

0 0 2010.01 2010.08 2011.03 2011.10 2012.05 2012.12

Forrás: PSZÁF

A befektetési szolgáltatók saját számlás kereskedési összforgalma – melynek 90%-a swap és határidős ügylet - 2012-ben 15%-kal csökkent. A változás háromnegyedét a hitelintézetek és a hitelintézeti fióktelepek saját számlás – fedezeti célú - swap és határidős ügyletei teszik ki. Abban, hogy a visszaesés ilyen nagymértékű lett, szerepet játszik a végtörlesztés, amelyhez kötődően 2011-ben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

51

2013. június


hitelintézeti szereplők jelentős pozíciókat nyitottak az árfolyamkockázat fedezése érdekében. Így a csökkentést a magas bázis és a forint gyengülése is erősítette.

Befektetési szolgáltatási tevékenységek jövedelmezősége24 A befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatási és a saját számlás kereskedési tevékenységének 25 eredménye 2012-ben 55%-kal csökkent 2011-hez képest. Az eredményromlás nagyrészt a saját számlás kereskedés eredményének hitelintézeti és hitelintézeti fióktelepi szolgáltatóknál megfigyelhető jelentős korrekciójával függ össze: a végtörlesztéshez kapcsolódóan átmenetileg kinyílt devizapozíciókon elért eredménytöbblet az év második felében megszűnt. A végtörlesztés ideje alatt (2011. október-2012. február) a hitelintézeti és hitelintézeti fióktelepi szolgáltatók a nyitott devizapozíciókon közel 130 milliárd Ft nyereséget értek el, mérsékelve ezzel a hitelezési veszteségeket. A befektetési vállalkozások saját számlás kereskedési eredménye több mint megduplázódott egy év alatt, de annak eloszlása nem volt egyenletes, néhány nagyobb cégnél koncentrálódott. 69. ábra Befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatási eredménye (Mrd Ft)

35

70. ábra Befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatási eredménye (Mrd Ft)

Értékpapír forgalomba hozatal szervezési tevékenység Letétkezelési, letéti őrzési, portfolió kezelési tevékenység Egyéb befektetési szolgáltatási tevékenység Bizományosi tevékenység

Befektetési vállalkozások Hitelintézet 35 30

30

25

25

20

20

15

15 10

10

5

5

0 2010.12

Hitelintézeti fióktelep

2011.06

2011.12

2012.06

*6-havi gördülő adat Forrás: PSZÁF

2012.12

0 2007.12

2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

*6-havi gördülő adat Forrás: PSZÁF

A saját számlás kereskedési tevékenységet nem tartalmazó befektetési szolgáltatási tevékenységek eredménye 2012-ben összesen 6%-kal csökkent 2011-hez képest, ezen belül az első félévben romlott, a második félévben javult ezen aktivitások jövedelmezősége. A befektetési vállalkozások esetében 17%-os, a hitelintézeteknél 3%-os visszaesés, a hitelintézeti fióktelepeknél pedig 9%-os növekedést következett be. Az értékpapír forgalomba hozatal és szervezés 17%-kal, a bizományosi és a letétkezelési tevékenységek 77%-kal estek vissza. Az egyes intézménytípusoknál – vállalkozások, hitelintézetek, fióktelepek - a tevékenységi specializáció miatt eltérő az eredményt alakító tevékenységek köre. A letétkezelésre specializálódott hitelintézeti fióktelepek esetében 2012 a fenti folyamatok mellett az egyéb befektetési és az értékpapír forgalomba hozatali és szervezési tevékenységek jelentős, valamint a letétkezelési tevékenységek kisebb mértékű növekedését hozta. Ugyanezen időszakban a befektetési vállalkozásoknál az értékpapírokhoz kapcsolódó szolgáltatások számottevően csökkentek, a letétkezelési és egyéb tevékenységek eredménye pedig jelentősen nőtt. A hitelintézetek esetében a stagnáló értékpapír-szolgáltatások mellett a csökkenő letétkezelési és egyéb szolgáltatási eredmény volt meghatározó. Az év utolsó negyedévében azonban a stabilizálódó bizományosi eredmény mellett a többi tevékenység esetében trendforduló figyelhető meg,

A befektetési szolgáltatók (befektetési vállalkozások, befektetési vállalkozások magyarországi fióktelepei, hitelintézetek, hitelintézeti fióktelepek) eredményének elemzése kizárólag a befektetési szolgáltatási tevékenység és a kereskedelmi tevékenység eredményére terjed ki, a rendelkezelésre álló intézménytípustól függetlenül azonos tartalmú, összehasonlítható adatok alapján. Befektetési vállalkozások alatt, külön jelzés nélkül, a külföldi befektetési vállalkozások magyarországi fióktelepeit is értjük. 24

A befektetési szolgáltatók befektetési szolgáltatási aktivitásokkal összefüggő eredménye az alábbi jól elkülöníthető kategóriákból áll: saját számlás kereskedés; bizományosi tevékenység; értékpapír forgalomba hozatal és szervezés; letétkezelés, letéti őrzés, portfolió-kezelés; egyéb befektetési szolgáltatások. A saját számlás tevékenységet elkülönítetten is tárgyaljuk, mivel a hitelintézeti szolgáltatók esetében elsősorban fedezeti célú ügyletekkel függ össze, másrészt a szolgáltatás nem külső ügyféllel fennálló gazdasági kapcsolatot takar. 25


52

2013. június


amelyből elsősorban hitelintézeti formában működő szolgáltatók profitáltak, de a vállalkozások eredményének csökkenése is megállt. 71. ábra Befektetési szolgáltatási tevékenységek bevételeinek megoszlása intézménytípusonként (2012. II. félév)

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Letétkezelés, letéti őrzés, portfolió kezelés Értékpapír forgalomba hozatal, szervezés Egyéb befektetési szolgáltatás Bizományos

Hitelintézet

Hitelintézeti Befektetési fióktelep vállalkozások

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Összes

Forrás: PSZÁF

3.7

72. ábra Befektetési szolgáltatási tevékenységek bevételeinek megoszlása tevékenységenként (2012. II. félév) Befektetési vállalkozások Hitelintézet

Hitelintézeti fióktelep

Értékpapír Bizományos Letétkezelés, Egyéb forgalomba letéti őrzés, befektetési hozatal, portfolió szolgáltatás szervezés kezelés

Összes

Forrás: PSZÁF

Befektetési vállalkozások

Jövedelmezőség Az aktivitás előbbiekben leírt alakulása következtében 2012-ben folytatódott a befektetési vállalkozások jövedelmezőségének trendszerű csökkenése. A IV. negyedéves nem auditált adatokból számított szektorszintű ROE26 a kedvező negyedik negyedéves adózott eredmény ellenére 2012-ben éves szinten 5,9 százalékponttal 14,4%-ra, a piacvezető vállalkozást kiszűrve pedig 6,7 százalékponttal 8,1%-ra csökkent.27 A vállalkozások többségének jövedelmezősége a 0-20% közötti tartományba esik, és a veszteséges intézmények száma csökkent, vagyis a jövedelmezőség szóródása kisebb lett az elmúlt évben. A jövedelmezőség éven belüli változása nem egyenletes; az első félévi gyorsabb romlást az év második felében az aktivitási trendek és az eszközárak kedvező változása részben ellensúlyozni tudta. Növekedni látszik a saját számlás kereskedésre jogosult, döntően nagyobb méretű vállalkozások és az arra nem jogosult vállalkozások közötti jövedelmezőségi rés. 2012-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a tevékenységi kör jellege és diverzifikáltsága, valamint az üzemméret egyre inkább meghatározó a vállalkozások jövedelmezőségében. A bizományosi tevékenység zsugorodása, és saját számlás ügyletekkel való pótlásának hiánya miatt a kisebb piaci szereplők mind költség, mind bevétel oldalon csak korlátozottan képesek reagálni a piaci feltételek (verseny, ügyfélmagatartás, innováció) változásaira. A bizományosi és az értékpapír-forgalomba hozatali eredmény kiesésének egy részét tavaly az erre jogosult vállalkozások a saját számlás aktivitás - azonnali ügyleteken elszámolt árfolyamnyereségével összefüggő - jelentősebb nyereségével pótolták. Emellett a letétkezelés, letéti őrzés eredményének, valamint az egyéb nem specifikált tevékenységek eredményének javulása is említésre méltó.

26

12-havi átlagos saját tőkére vetített 12-havi adózott eredmény

27

A korábbi osztalékfizetési gyakorlat figyelembevételével várhatóan alacsonyabb auditált decemberi saját tőke nyomán 0,1-0,3 százalékponttal magasabb szektorszintű ROE várható.


53

2013. június

73. ábra Intézménytípusonkénti jövedelmezőség (ROE) alakulása*

80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% -10% -20%

Saját számlás kereskedő Befektetési tanácsadó


74. ábra Befektetési vállalkozások intézményszám (fent) és saját tőke (lent) szerinti ROE* eloszlása 12 10 8 6 4 2 0

Saját számlára nem kereskedő ROE

60% 40% 20% 0%

2010Q4

2011Q4

2012Q4

2010Q4

2011Q4

2012Q4

2009.12 2010.06 2010.12 2011.06 2011.12 2012.06 2012.12

*12-havi gördülő ROE alapján Forrás: PSZÁF

*12-havi gördülő ROE alapján Forrás: PSZÁF

A bizományosi tevékenység eredménye 2006 és 2010 között jelentős hullámzásokkal átlagosan stagnált, később lassan, majd a legutóbbi két negyedévben meredeken csökkent. Eközben a működési költségek azon belül is elsősorban az anyagjellegű, másodsorban a személyi jellegű ráfordítások - trendszerűen emelkedtek, igaz, szintén erős változékonyságot mutatva. 2009 végétől a szektorszintű jövedelmezőség csökkenését a pénzügyi intézményeket terhelő különadó is gyorsította. A jövedelmezőség csökkenése mindezek együttes hatására következett be, és 2013-ban további költségnyomás várható. A BÉT-en bevezetésre kerülő új kereskedési rendszer – a Xetra – bevezetése jelentős egyszeri, majd azt követően folyamatos költségeket generál, amelyek megtérülése bizonytalan. Ezt a hatást erősíti, hogy a korábbi kereskedési rendszerek – MMTS, MTS – is tovább működnek. Eközben az intézményi befektetők a globális platform segítségével könnyen megkerülik a helyi szolgáltatót, ami számára bevétel kiesést eredményez. Összességében így felerősödhetnek a brókerpiac konszolidációjának irányába ható folyamatok, amelyek a 2009 óta gyakorlatilag változatlan intézményszám ellenére eddig is zajlottak: a válság során szám szerint a befektetési vállalkozások harmada cserélődött le. A megszűnt cégek egy kivétellel kisméretű vállalkozások, több esetben befektetési tanácsadók voltak. A megszűnés gyakran – különösen 2012-ben – valójában piacváltást jelentett; a vállalkozások egy része alapkezelőként folytatja tevékenységét. 75. ábra Befektetési vállalkozások jövedelmezősége* Különbözet Szűrt ROE Lineáris (Szűrt ROE)

76. ábra Befektetési vállalkozások hatékonysága (Mrd Ft) ROE Lineáris (ROE)

45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

15

Bizományosi tevékenység eredménye Működési költségek Lineáris (Bizományosi tevékenység eredménye) Lineáris (Működési költségek)

14 13 12 11

10 9 8 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

*12-havi gördülő ROE alapján

Megjegyzés: 12-havi gördülő adatok

Megjegyzés: a szűrt ROE egy specifikus státuszban lévő, piacvezető vállalkozás hatásának kiszűrésével áll elő Forrás: PSZÁF

Forrás: PSZÁF


54

2013. június


Tőkehelyzet Az aktivitásban látható tendenciák a jövedelmezőségen keresztül a befektetési vállalkozások tőkehelyzetét is fokozatosan rontják, azonban a tőkemegfelelés szintje jelenleg megnyugtató. A befektetési vállalkozások tőkemegfelelési mutatója (TMM) 2012 negyedik negyedévében 24,4%-on állt, ez 1,6 százalékponttal marad el az előző, és 3,6 százalékponttal a 2011. negyedik negyedévi szinttől. Bár a szektorszintű tőkehelyzet kedvező, a vállalkozások közel 2/3-ának tőkehelyzete gyengébb lett 2012 utolsó negyedévében. 2012 végén egy év alatt egy újonnan alakult vállalkozással ötre nőtt a minimális tőkeelőírás közelében tartózkodó, kizárólag bizományosi tevékenységre fókuszáló vállalkozások száma. A saját számlás tevékenységet is végző és az arra nem jogosult vállalkozások tőkehelyzete közötti különbség 2012-ben gyakorlatilag megszűnt, és a vállalkozások tőkehelyzetének szóródása általában is csökkent. 77. ábra Befektetési vállalkozások tőkehelyzete (tőkemegfelelési mutató)

78. ábra Befektetési vállalkozások intézményszám (fent) és tőkekövetelmény (lent) szerinti TMM eloszlása

TMM, negyedéves TMM, négy negyedéves gördülő átlag

33%

8 6 4 2 0

31% 29%

2010.12

2011.12

2012.12

2010.12

2011.12

2012.12

27%

25% 23%

60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

21% 19%

17% 15%

2010.06

2010.12

2011.06

2011.12

2012.06

2012.12

Megjegyzés: adatmódosítás miatt 2011-től visszamenőlegesen korrigált adatok. Forrás: PSZÁF

Megjegyzés: adatmódosítás miatt 2011-től visszamenőlegesen korrigált adatok. Forrás: PSZÁF

A szektorszintű saját tőke jegyzett tőke arány némileg romlott egy év leforgása alatt és elérte a 2,6et. Mind a nem auditált, mind a tapasztalati osztalékhányaddal valószínűsített (az auditált adatot közelítő) 2012. évi adattal számolt saját tőke jegyzett tőke arány csökkent 2012 folyamán. A csökkenés hátterében elsősorban a jövedelmezőség romlásával összefüggő saját tőke csökkenés, valamint az új befektetési vállalkozások megjelenésével növekvő szektorszintű jegyzett tőke állt. Az arány egy vállalkozás esetében sem volt a megengedett 2/3 alatt, de egy év alatt nyolc vállalkozás esetében romlott. 2012 végén egy vállalkozás tartózkodott a jogszabályi minimum közelében.

3.8

Befektetési alapok, alapkezelők

Befektetési alapok 2012 végén 35 alapkezelő működött, akik 536 befektetési alapot kezeltek. Az alapok száma eggyel emelkedett az előző félévhez képest. A nyilvános alapoknál a növekedés folytatódott: az első félévhez képest héttel nőtt, és így 484-re emelkedett a számuk, a zártkörű alapok száma pedig 2012 második félévében hattal csökkent. Elsősorban a befektetői igényeknek és a piaci környezetnek jobban megfelelő származtatott, illetve kötvényalapok számának emelkedése folytatódott. A befektetési alapok nettó eszközértéke 2012 második félévében dinamikusan növekedett és az év végén elérte a 3 455 milliárd Ft-ot: a 298 milliárd Ft-os nettó eszközérték növekményből 173 milliárd Ft-ot tett ki a nettó tőkebeáramlás. A befektetési alapok piaca ezzel sikeresen kezelte a magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-es átalakítását, illetve a végtörlesztés negatív következményeit.


55

2013. június

79. ábra Az alapkezelők által kezelt állományok alakulása (Mrd Ft)

10 000 9 000 8 000 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0

Befektetési alapok Biztosítók

Pénztári vagyon Egyéb


80. ábra Befektetési alapok vagyona (nettó eszközérték; Mrd Ft)

4 000

Zártkörű Nyilvános

3 500 3 000 2 500

2 000 1 500 1 000

500 2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Forrás: PSZÁF

0 2006.12 2007.12 2008.12 2009.12 2010.12 2011.12 2012.12

Forrás: PSZÁF

A zártkörű befektetési alapokból a tőkekivonás lassult, de tovább folytatódott: 2012 első félévében 126,8 milliárd Ft, a második félévben 19,2 milliárd Ft tőke távozott, döntően azért, mert egy fejlett piaci részvényalap két sorozatának befektetési jegyei visszaváltásra kerültek. A nyilvános befektetési alapok nettó eszközértéke 2012 második félévében 10%-kal nőtt és elérte a 3 211 milliárd Ft-ot. A növekedésben mind a hozam, mind a tőkeáramlás jelentős szerepet játszott, nagyjából egyharmad-kétharmad megoszlásban. A vizsgált időszakban a nyilvános alapokba 193 milliárd Ft tőke érkezett. A tőke beáramlása 2012 utolsó negyedévében gyorsult fel: a negyedik negyedéves 119 milliárd Ft tőkebeáramlás 62%-kal haladta meg a harmadik negyedéves értéket. A legtöbb tőke a kamatjellegű eszközökbe allokáló befektetési politikával rendelkező alapokba érkezett: 86 milliárd Ft pénzpiaci alapokba, 43 milliárd Ft rövid kötvény alapokba, 18 milliárd Ft likviditási alapokba, és 11 milliárd Ft hosszú kötvény alapokba. A megnövekedett keresletben vélhetően szerepet játszott az alapok teljesítménye, illetve a jegybanki kamatcsökkentési ciklus tavaly augusztusi elindulása, amelynek köszönhetően a kereskedelmi banki betéti kamatok is átárazódtak. 2012 második félévében a kiemelkedő hozam ellenére a részvénytúlsúlyos, illetve a tiszta részvény befektetési alapokból mintegy 6 milliárd Ft tőkét vontak ki. A származatott alapok továbbra is népszerűek: a 19 milliárd Ft-os tőkebeáramlás a nettó eszközérték 13%-os növekedését eredményezte. 81. ábra A nyilvános befektetési alapok vagyonának változása (2012. második félév; Mrd Ft) Nettó tőkeáramlás -20 Hozam Likviditási Pénzpiaci Rövid kötvény Hosszú kötvény Kötvénytúlsúlyos vegyes Kiegyensúlyozott vegyes Részvénytúlsúlyos Tiszta részvény Garantált Származtatott Ingatlanforgalmazó Egyéb, be nem sorolt

0

20

40

Forrás: PSZÁF

60

80

100

82. ábra Nyilvános befektetési alapok hozamainak alakulása az egyes befektetési politikák szerint 2011H2 2012H1 -15% -10% -5% 2012H2 Likviditási Pénzpiaci Rövid kötvény Hosszú kötvény Kötvénytúlsúlyos vegyes Kiegyensúlyozott vegyes Részvénytúlsúlyos Tiszta részvény Garantált Származtatott Ingatlanforgalmazó Egyéb, nem besorolt

0%

5% 10% 15%

Forrás: PSZÁF

2012 második félévében pozitív hozam jellemezte az összes befektetési politikát. A tőkepiaci árfolyam-emelkedés a kockázatosabb, fedezési technikákat nem alkalmazó befektetési politikával jellemezhető alapoknak kedvezett. A tiszta részvény alapok hozama 12,1%, míg a részvénytúlsúlyos alapok hozama 9,4% volt28 a vizsgált időszakban. A folytatódó hozamcsökkenés következtében – a magyar 28

A vizsgált időszakban a BUX index 4,8%-kal, az MSCI Emerging Markets index 12,6%-kal, míg az S&P 2,9%-kal emelkedett.


56

2013. június


hozamgörbe hosszú vége 2012 első félévében 151-185 bázisponttal, míg a második félévben 179-194 bázisponttal csökkent – szintén kimagasló volt a hosszú kötvény alapok hozama (9,0%). A nyilvános befektetési alapok eszközösszetételének változása a részvénypiaci áremelkedés hatását tükrözi. Ennek megfelelően a részvények illetve a befektetési jegyek súlya kismértékben (összesen 1%kal) emelkedett, míg a készpénz illetve betét jellegű eszközök súlya csökkent. A többi eszközosztály részaránya gyakorlatilag változatlan volt. A készpénz és betét eszközosztály magas részaránya az eszközösszetételben (az elmúlt három évben jellemzően 45%-50% között ingadozott) a garantált és a likviditási alapok domináns szerepével magyarázható.29 9. táblázat

Eszközök és befektetési politikák 2009.06 2009.12 2010.06 2010.12 2011.06 2011.12 2012.06 2012.09 2012.12

Készpénz és betét részaránya az alapok nettó eszközértékéhez viszonyítva

51%

45%

46%

42%

42%

47%

47%

47%

45%

Garantált és likviditási alapok aránya a teljes állományon belül

50%

45%

43%

42%

43%

46%

47%

46%

44%

Forrás: PSZÁF

2012 végén 17 kockázati tőkealap működött, ezek jegyzett tőkéje 125,5 milliárd Ft-ra nőtt a júniusi 30-i 118,7 milliárd Ft-ról. A tényleges befizetett saját tőke a működési modellből fakadóan jelentősen kevesebb: a december végi 67,8 milliárd Ft-os saját tőke 12%-kal haladta meg a júniusi szintet. A 2012 második félévében eszközölt 8,3 milliárd Ft-os tőkekihelyezés (befektetések és nyújtott kölcsönök együttvéve) rekordnak számit, amivel az év végére a kihelyezett állomány elérte a 35,7 milliárd Ft-ot. A kiemelkedő kihelyezések magyarázata az, hogy számos alapnál a tőkejuttatás nem egyszerre, hanem több lépcsőben történik.

Befektetési alapkezelők portfoliókezelési tevékenysége 2012 második félévében az alapkezelők által kezelt teljes vagyon a tőkepiaci árfolyam-emelkedés következtében 7%-kal, 6 141 milliárd Ft-ra nőtt. A kezelt vagyon megoszlása érdemben nem változott: az alapok súlya 1 százalékponttal emelkedett, amivel szemben a biztosítói vagyonkezelt állományok ugyanilyen mértékű csökkenése áll. 83. ábra A kezelt vagyon változásának összetétele (2012. második félév, Mrd Ft) Hozam Nettó tőkeáramlás

-100

0

100

200

300

84. ábra Az alapkezelők által kezelt intézményi vagyon alakulása (Mrd Ft) Magánnyugdíjpénztár Biztosítók A teljes vagyon %-ban(önyp)

400

Önkéntes nyugdíjpénztár A teljes vagyon %-ban(mnyp) A teljes vagyon %-ban(bizt.)

Magánnyugdíjpénztár

3 000

100%

Önkéntes nyugdíjpénztár

2 500

90%

2 000

80%

1 500

70%

1 000

60%

500

50%

Biztosítók Egyéb Nyilvános alapok Zártkörű alapok

Forrás: PSZÁF

0

2007.12 2008.12 2009.12 2010.12 2011.12 2012.12

40%

Forrás: PSZÁF

A portfolió kezelt – azaz a befektetési alapok nélküli - vagyon 2012 második félévi 106 milliárd Ft-os növekménye két ellentétes hatás eredménye: az 52 milliárd Ft-os tőkekivonást ellensúlyozta a 158 milliárd Ft-os hozam. A korábbi időszakokkal ellentétben a tőkekivonás nem a magánnyugdíjpénztárakat (6 milliárd Ft), hanem a biztosítási szektort érintette (55 milliárd Ft). Ennek hátterében az életbiztosítási megtakarítások kiáramlása áll. A nyugdíjpénztári illetve a biztosítási szektor második féléves hozama 67% között volt, míg az egyéb kezelt vagyon hozama 2,2%-t tett ki a vizsgált időszakban. A hozam 4-5 29

A garantált alapok működési modellje szerint az összegyűjtött tőke 85-90%-át lekötött bankbetétben helyezik ki, míg a fennmaradó 10-15%-áért opciót vásárolnak. A likviditási alapok jellemzően 70%-s bankbetétaránnyal működnek.


57

2013. június


százalékpontos elmaradása a nyugdíjpénztári illetve biztosítási szektorhoz viszonyítva az alacsonyabb kockázati kitettséggel magyarázható.

Befektetési alapkezelők eredménye A ráfordításoknál gyorsabban csökkenő bevételek eredményeképpen az alapkezelők 2012. évi, 12 milliárd Ft nem auditált, adózott eredménye 2 milliárd Ft-tal alacsonyabb lett a 2011. évinél. A kisebb eredmény következtében a ROE 51,8% volt 2012-ben, az előző évhez viszonyítva 5,8 százalékponttal csökkent. Ez ugyanakkor megfelel a magánnyugdíjpénztári szektor felfutása - 2004 – előtt tapasztalt 50% körüli – szintnek, és kiemelkedően magas a pénzügyi szektorban. A szektor teljesítménye azonban itt sem egységes: a nem auditált adatok alapján 2012 második félévében a veszteséges alapkezelők száma a korábbi háromról ötre emelkedett; az egyetlen új piaci szereplő esetében ezt a magas indulási költségek magyarázzák. Az alapkezelők vagyonkezelési tevékenységéből származó bevételeiből a legnagyobb rész – 2012-ben közel 80% - a befektetési alapokból származott. Ugyanakkor a befektetési alapok aránya a teljes kezelt vagyonban 2012-ben valamivel több, mint 56%, vagyis az eredménytermeléshez az egyéb kezelt vagyonoknál nagyobb mértékben járulnak hozzá. A pénztári (15,6%), a biztosítási (22,5%) és az egyéb portfoliókezelt (5,6%) vagyon együttesen a teljes portfolió közel 44%-a, az eredménynek azonban csak 20%-át generálja. Ezekhez viszonyítva a befektetési alapok viszonylagosan magas vagyonkezelési díjterheléssel bírnak. A befektetési alapkezelők által kezelt vagyont 2013-ban várhatóan két ellentétes hatás alakítja. Egyrészt a magánnyugdíjpénztári ágazatban várható további végelszámolások a tőkekivonást, és így a kezelt vagyon csökkenését valószínűsítik. A hozam várhatóan nem fogja kompenzálni a magánnyugdíjpénztári vagyon csökkenését, mivel a magyar kötvénypiaci árfolyam-emelkedés felülről korlátos30. Ennek az alapkezelőkre gyakorolt hatása azonban a magánnyugdíjpénztári szektor zsugorodásával együtt csökken, és már most is korlátozott, mivel a kezelt vagyon mindössze 2,9%-át teszik ki a magánnyugdíjpénztári portfoliók. Másrészt a csökkenő betéti kamatok a megtakarításokat a befektetési alappiac felé terelhetik. Különösen az abszolút hozamú befektetési politikát követő alapok válhatnak népszerűvé. A tőke ki- és beáramlás egyenlege mellett az eredményt a hozamok alakulása fogja erőteljesen érinteni; azzal kapcsolatban, hogy az árfolyamok tovább tudnak emelkedni, vannak kockázatok már pusztán amiatt is, hogy mind a részvény, mind a kötvényárfolyamok meglehetősen magasra emelkedtek 2012 közepe óta, miközben a reálgazdaságban még nem látszanak egy tartós növekedés jelei.

3.9

Biztosítók

Életbiztosítások A hagyományos életbiztosítások visszaszorulása továbbra is a 2005 óta tartó, egyenletes trend szerint zajlik. 2011-ben fejeződött be az ágazat feltöltési időszaka, ekkor a korábbi évek befizetési többletével szemben a biztosítók lényegében ugyanannyi szolgáltatást nyújtottak (146,9 milliárd Ft), mint amennyi díjat az ügyfelek befizettek (146,1 milliárd Ft). 2012-ben az éves díjbevétel 3,5%-os csökkenése, illetve a szolgáltatás 5,6%-os növekedése folytán megkezdődött a hagyományos életbiztosítási megtakarítások kivonása: az ügyfelek 14,2 milliárd Ft-tal (10,1%-kal) magasabb összeget vontak ki, mint amennyit befizettek.

30

A magánnyugdíjpénztári eszközök 52%-a magyar kötvénypiaci befektetés.


58

2013. június

85. ábra Életbiztosítási szerződések darabszáma (E db)

2 500

Hagyományos UL szaporulat*

Unit-linked Hagyományos szaporulat* 150

2 000

100

1 500 1 000

50

500 0 0 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

* jobb tengely Forrás: PSZÁF


86. ábra Hagyományos életbiztosítások ügyféloldali pénzáramai Díj Vv. arány*

Szolgáltatás

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

* jobb tengely; vv.: visszavásárlási Forrás: PSZÁF

A befektetési egységekhez kötött (UL) életbiztosításoknál úgy tűnik, hogy az ágazat 2008 óta tartó stagnálása, illetve 2011 második fele óta tartó esése megfordult. 2012 végére megállt a szerződésszám csökkenése, az új szerzések kis mértékben nőttek, és a korábbi két nullszaldó közeli (+2,3 milliárd Ft, illetve +4,3 milliárd Ft) félévet követően 2012 második félévét már jelentős (27 milliárd Ft-os) szufficittel zárta az ágazat. Azaz a hagyományos biztosításokkal szemben a UL megtakarítások fölélése (még) nem kezdődött el, mint ahogyan erre a korábbi időszakok trendje alapján számítani lehetett. 87. ábra UL pénzáramok (Mrd Ft)

120

UL díj UL eseti díj Vv. arány*

88. ábra Az életbiztosítási megtakarítások alakulása (Mrd Ft)

UL szolgáltatás UL visszavásárlás

100 80

Mat. tartalék Hagy. hozam* 100% 80% 60%

60 40 20

Hagy. szufficit* UL hozam* 100

1 500 50

1 000

0

40%

500 20%

0 0% 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

* jobb tengely; vv.: visszavásárlási Forrás: PSZÁF

UL tartalék UL szufficit*

-50

0 -100 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

* jobb tengely Forrás: PSZÁF

Részben e 27 milliárd Ft-os többletnek, de még inkább a UL tartalék fedezetén elért kiemelkedő, 62,5 milliárd Ft-os hozamnak köszönhetően másfél éves csökkenés után 2012 második félévében az életbiztosítási megtakarítások ismét nőttek (33,6 milliárd Ft-tal). Az is biztató, hogy a végtörlesztéssel érintett negyedévek (2011Q4, illetve 2012Q1) kiugró értékei után meredeken csökkent a visszavásárlások aránya a szolgáltatásokon belül, mind a hagyományos, mind pedig a UL portfólió esetében. Az alapkamat csökkentése következtében kialakuló csökkenő hozamkörnyezet ismét a UL termékek felé fordíthatja a lakosság figyelmét, ami jelentősen javítja az ágazat kilátásait.

Nem életbiztosítások A nem-életbiztosítási portfólióban a szerződésszám rendkívül lassan csökken 2006 második negyedéve óta. 2008 második felétől átlagosan évi 1,2%-os csökkenő trend látható, melyet alapvetően a baleset- és betegségbiztosítási ágazatok visszaesése okozott: az 520 ezres szerződésszám csökkenés 73%-a ezen ágazatokhoz kötődik. Ugyanakkor a baleset ágazat bruttó díja 36%-kal, az állománydíja 74%-kal nőtt az elmúlt 4 évben, azaz az ágazat egy jelentős átstrukturálódás mellett fejlődik. A betegség ágazat esetében a díjbevétel is csökkenő tendenciát követett, de a négy negyedéves mozgó átlagok elmúlt két negyedévben bekövetkezett negyedéves növekedése trendfordulót jelez. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

59

2013. június

89. ábra Nem-életbiztosítási szerződések darabszáma (M db) Vagyon Egyéb

Kgfb Baleset

Casco Betegség

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 2005Q4 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

Forrás: PSZÁF


90. ábra A nem életbiztosítási szerződések bruttó díja – 4 negyedéves mozgó átlag (Mrd Ft)

120

Vagyon Egyéb

Kgfb Baleset

Casco Betegség

100 80 60

40 20 0 2005Q4 2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

Forrás: PSZÁF

A vagyonbiztosítások területén érdemi elmozdulás nem történt; a 2012-ben az állomány darabszámának stagnálása mellett bekövetkezett 3,6%-os díjnövekedés az inflációkövető indexálásokra vezethető vissza. A közlekedési baleseti statisztikák folyamatosan javulnak, ami visszatükröződik a járműbiztosítások díjaiban - tehát a nem-életbiztosítási ág díjbevételének markáns csökkenése mögött nem az ágazat hanyatlása, hanem az alacsonyabb kockázatok állnak.

Határon átnyúló aktivitás a nem-életbiztosítási ágban A nem-életbiztosítási ágban a rezidens biztosítóknak nem csupán a hazai keresletet érintő kockázatokkal, hanem a külföldi biztosítók egyre markánsabb jelenlétével is szembe kell nézniük. Az erre vonatkozó nemzetközi adatszolgáltatás legfrissebb adatai 2011-re vonatkozóan állnak rendelkezésre. A hazai biztosítók elsősorban azon biztosítási szerződésekért, díjakért versenyeznek, ahol a kötelezettségvállalás állama Magyarország. 2010-ben ezen a piacon a rezidens biztosítók részesedése még 92,8%-os volt, 2011-ben a bruttó díjbevételnek már csak a 90,1%-át szerezték meg, miközben az intézmények köre nem változott. 2012-ben és 2013-ban ezt a folyamatot a magyar biztosítók fiókteleppé alakulása is gyorsítja. A külföldi biztosítók magyarországi nem-életbiztosítási díjbevétele egy év alatt 30 milliárd forintról (2010) 40 milliárd forintra (2011) nőtt, ezzel a hazai díjbevételből való részesedésük 38%-kal lett magasabb. Ezzel párhuzamosan a rezidens biztosítók határon átnyúló tevékenysége is jelentősen, a külföldiek magyarországi jelenlétének növekedésével (33%) lényegében azonos (31%) ütemben bővült. A hazai biztosítók külföldi tevékenysége (5 milliárd forint – élet és nem élet együtt) azonban eltörpül a külföldiek magyarországi aktivitásához viszonyítva, így a szolgáltatások szabad áramlásának intenzív elterjedése nem a hazai biztosítóknak kedvez. Annál is inkább, mert a magyar biztosítók jobbára nagy nemzetközi csoportokhoz tartoznak, és a biztosítói érdekek mellett a csoportérdekek is fontos szerepet kapnak a piacszerzésben. A külföldi jelenlét nem egyenletes az egyes biztosítási szegmensekben. A lakossági portfólióban egyedül a balesetés betegségbiztosítási területen erősebb a külföldi jelenlét, ahol a magyar piac kifejezetten fejletlen. A szállítási biztosítások piaca szintén háromnegyed részben külföldi szereplők által lefedett részpiac.


60

2013. június

Hazai nem-életbiztosítási díjbevétel megoszlása (Mrd Ft) 2010 Rezidens 160 140 120 100 80 60 40 20 0

2010 Külföldi

2011 Rezidens

2011 Külföldi

Egyéb jármű + fuvar: járművekhez (kivéve szárazföldi járművek) kötött felelősségbiztosítás és casco, illetve szállítmánybiztosítás. Egyéb: hitel- és kezességbiztosítás, különböző pénzügyi veszteségek, jogvédelem, segítségnyújtás, Forrás: PSZÁF


Határon átnyúló neméletbiztosítási tevékenységek (Mrd Ft) 16 14 12 10 8 6 4 2 0 -2 -4

2010 Be

2010 Ki

2011 Be

2011 Ki

Be: külföldi biztosítók díjbevétele Magyarországon. Ki: rezidens biztosítók külföldi díjbevétele Forrás: PSZÁF

Rezidens biztosítók részesedése a hazai díjbevételből Ágazat

Bal. & bet.

Kgfb

Casco

Szállítás

Vagyon

Ált. fel.

Egyéb

Összesen

2010

81,5%

100,0%

98,1%

25,9%

98,3%

73,2%

71,7%

92,8%

2011

78,1%

95,2%

97,5%

22,1%

98,4%

74,1%

74,7%

90,1%

Bal. & bet.: baleset- és betegségbiztosítások; Szállítás: járművekhez (kivéve szárazföldi járművek) kötött felelősségbiztosítás és casco, illetve szállítmánybiztosítás; Ált. fel.: általános felelősségbiztosítás; Egyéb: hitel- és kezességbiztosítás, különböző pénzügyi veszteségek, jogvédelem, segítségnyújtás

Költségoldali alkalmazkodás A biztosítók költségoldali reagáló képessége a válság alatt prociklikusnak bizonyult: annak ellenére, hogy az életbiztosítási díjbevételek már 2008-ban 9%-kal estek, a költségek ekkor még jelentősen, 8,5%-kal nőttek. Ebben az időszakban az általában díjbevétel-arányos jutalék kifizetés is nőtt, ami 12,9%-ra emelte a 2006-ban még csak 10,7%-os jutalékhányadot. A 2010-ben elindult, ám később átmenetinek bizonyult életági díjbevétel-növekedés nyomán a költségek azonnal emelkedtek. Ebből 2011-ben sem vettek vissza a biztosítók, amikor már látni lehetett, hogy a válság hosszan elnyúlik. 91. ábra Költségek – életbiztosítási ág (Mrd Ft) Jutalék Egyéb ktg.

Igazgatási ktg. Befolyt díj*

92. ábra Költséghányadok - életbiztosítás

600

30%

50

500

25%

40

400

20%

30

300

15%

20

200

10%

10

100

5%

0

0% 2006

60

0

2006

2007

2008

2009

2010

2011

* Jobb tengely Forrás: PSZÁF


2012

Jutalék Egyéb ktg.

2007

Igazgatási ktg.

2008

2009

2010

2011

2012

Megjegyzés: A befolyt díj arányában Forrás: PSZÁF

61

2013. június


Emellett az igazgatási költségek a díjbevétel alakulásától lényegében függetlenül növekedtek, és 2010-ben már 75%-kal haladták meg a 2006. évi szintet. Csak 2012-ben sikerült egy 5,6%-os vágást végrehajtani ezen a területen. Ennek ellenére a (befolyt díj alapon számolt) költséghányad 2012-re soha nem látott, 28,1%-os szintre emelkedett a 2007. évi 20,6%-ról. Az életbiztosítási díjbevétel 95-96%-a megtakarítási jellegű. 20%-os költséghányad mellett rentábilisan működtetett üzlet azt jelenti, hogy az ügyfelek a befizetéseik legalább egyötödét elvesztik. Ilyen feltételek mellett az életbiztosítás nem versenyképes befektetési forma. Különösen úgy nem, hogy az életbiztosítások adózáson keresztül történő támogatásának fokozatos (és az alternatív befektetési formáknál lényegesen gyorsabb ütemű) leépülésével párhuzamosan a költségszint meredeken emelkedik. A kgfb31 üzletág bruttó díjelőírása 2007 óta oly mértékben (38,9%-kal) csökkent, ami eleve kétségessé teszi, hogy a változás teljes egészében költségoldali alkalmazkodással történjen meg. A jutalékkulcsok ugyan 2008 után már lényegében nem változtak, azaz a jutalék-kifizetések a díjbevételeknek megfelelő ütemben csökkentek, de az igazgatási költségek díjhoz viszonyított szintje 2008 után nagymértékben megnőtt. A teljes költségszint így 2012-ben már elérte a 42%-ot a 2006- évi 29,4%-ról. Ezzel a kgfb annak ellenére vált lényegesen költségesebb területté, hogy továbbra is teljesen standardizált, kötelezően megkötendő biztosítási termék maradt. Ezzel együtt éppen a kgfb területén figyelhető meg a legintenzívebb alkalmazkodás. A kgfb díjak csökkenése döntően a mögöttes kockázatok mérséklődése miatt következett be, nem a szerződés portfólió hanyatlása miatt, így a biztosítóknak nagyságrendileg továbbra is ugyanakkora állományt kell kezelni, mint korábban, miközben a baleseti adó bevezetése 2010 végétől jelentős adminisztrációs többletterhet rótt a biztosítókra. Mindezek ellenére az igazgatási költségeket a kgfb üzletágban sikerült öt év alatt 23,7%-kal csökkenteni. 93. ábra Költséghányadok –kgfb, és bruttó díj (Mrd Ft)

45%


Igazgatási ktg. Bruttó díj*

40% 35%

140

45%

120

40%

100

30% 25% 20% 15%

2009

2010

2011

2012

250

30%

60

150

20 2008

300

35%

200

0 2007

350

20%

0% 2006

Igazgatási ktg. Bruttó díj*

25%

5%

Megjegyzés: A bruttó díjelőíráshoz viszonyítva; * Jobb tengely Forrás: PSZÁF


80

40

10%

94. ábra Költséghányadok – nem kgfb neméletbiztosítások, és bruttó díj (Mrd Ft)

15%

100

10% 5%

50

0%

0 2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Megjegyzés: A bruttó díjelőíráshoz viszonyítva; * Jobb tengely Forrás: PSZÁF

A nem kgfb nem-életbiztosítások területén a lényegesen kisebb díjváltozások szerényebb alkalmazkodást kívántak. A 2009-2010-ben bekövetkezett, összességében 5,1%-os díjcsökkenésre reagálva a költségszint dinamikus növekedése megállt, de csak 2011-től kezdett el csökkenni, amikor a bruttó díj csökkenése megszűnt. A nem kgfb jutalékszintek növekedése - a 2008. évi 13,2%-ról a 2011. évi 14,8%-ra - egyfajta negatív alkalmazkodást jelez: a szűkülő lehetőségeket az értékesítés erősítésével próbálták ellensúlyozni a társaságok. Ezzel párhozamosan a díjcsökkenést meghaladó mértékben csökkentették az igazgatási költségeket, így a teljes költséghányadot sikerült közel 38%-on stabilizálni. 2013-tól a biztosítókat további jelentős alkalmazkodásra készteti a biztosítási adó bevezetése.

Biztosítási adó hatása 2013-tól a biztosítóknak biztosítási adót kell fizetniük, melynek mértéke a magyarországi kötelezettségvállalású casco díjbevétel 15%-a, illetve az egyéb nem-életbiztosítási díj 10%-a. Nem számít az adó alapjába a kgfb, a betegségbiztosítások, a mezőgazdasági biztosítások és az aktív viszontbiztosítás, ugyanakkor az életbiztosítási kiegészítő balesetbiztosítás a hatálya alá tartozik. Ezzel egy időben kivezetésre került a különadó, illetve a magyarországi kötelezettségvállalású nem-életbiztosítási díjbevétel 1,5%-át kitevő tűzvédelmi hozzájárulás. Azon biztosítók, amelyeknek a tárgyévet megelőző év 31

Valójában a teljes járműbiztosítási tevékenységet kellene különválasztani, de csak a kgfb-re állnak rendelkezésre megfelelő adatok.


62

2013. június


összesített adóalapja nem éri el a 8 milliárd Ft-ot, kedvezményben részesülnek a tárgyévi havi adófizetésekből: az első 100 millió Ft adóalap az adókulcs 25%-ával, a 100 – 700 millió Ft közötti adóalap az adókulcs 50%-ával, a többi pedig az adókulcs 100%-ával adózik. A kgfb üzletágban fizetendő 30%-os baleseti adó változatlan formában32 marad fenn. A baleseti adóval ellentétben, ahol az adó alanya az üzembentartó, a biztosítási adó fizetésének kötelezettsége a biztosítót terheli. Az adó továbbhárítása jogszabályban nem tiltott, de számos nehézségbe ütközik. Az, hogy a biztosítók milyen ütemezésben és milyen mértékben tudják, illetve fogják áthárítani az adót az ügyfelekre, meghatározó az egyes biztosítókra, illetve az egész szektorra gyakorolt várható hatás tekintetében. Az adózási szabályok változása első közelítésben kedvezően érintette a szektort összességében: a 26,8 milliárd Ft-ra becsült új biztosítási adó mellett kivezetésre került a 33,1 milliárd Ft-os különadó, illetve 4,3 milliárd Ft-os33 tűzvédelmi hozzájárulás. Ezen adóváltozásoknak az adóalap változásán keresztül a fizetendő társasági adóra gyakorolt hatását is figyelembe véve a teljes, 2013-ra becsült összes adóteher várhatóan 9,4 milliárd Ft-tal mérséklődik.34 Az eltörölt 4,3 milliárd Ft-os tűzvédelmi hozzájárulásból 1,2 milliárd Ft esik a kgfb-re. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a 2013- évi díjcsökkenésből mintegy 1,5%-ot ez a könnyítés generált, másrészt azt, hogy ez az 1,2 milliárd a kgfb ügyfeleknél jelent meg, nem pedig a biztosítóknál. A biztosítási adóval kapcsolatos adóváltozások egyik leglényegesebb eleme, hogy egy ideiglenes válságadót váltott föl egy tartós adózási forma. A biztosítási díjak többsége hosszú távra szól, a biztosítók azonnali reagáló képessége csekély.35 Míg az ideiglenes különadó csekély mértékben épült be a díjakba, a tartós jellegű biztosítási adó áthárítása hosszú távon elkerülhetetlen. Az egyoldalú díjemelés azonban a szerződések jelentős részében korlátozott. Például a lakásbiztosítások döntő többségében a biztosítóknak egyáltalán nincs lehetőségük a díjak egyoldalú módosítására, de a casco biztosítások kb. 80%-ánál az adó áthárításának elvi lehetősége fönnáll. A piaci verseny és az adó sávozásának piactorzító hatása (ld. később) miatt nem várható, hogy a biztosítók ki fogják használni az egyoldalú díjmódosításra rendelkezésre álló összes lehetőséget, így a nem áthárított adóból eredő veszteség rövidtávon várhatóan eléri a 20 milliárd Ft-os szintet, ami csak nagyon lassan mérséklődik majd. Ha abból indulunk ki, hogy a különadó rövid időn belül kivezetésre került volna, akkor a változások a teljes szektorra nézve kedvezőtlenek. Az adóváltozások egyes biztosítókra gyakorolt hatása rendkívül eltérő: nyertesei elsősorban az életbiztosítók, másodsorban a kgfb túlsúlyos nem-életbiztosítók, de három biztosító esetében már az azonnali hatás is kifejezetten kedvezőtlen. Az adó 95%-a a hat legnagyobb nem-életbiztosítót terheli. Ugyanakkor a biztosítási adó sem az egyes biztosítók, sem a szektor egészének stabilitását nem veszélyezteti. Az adó sávos jellege miatt a 8 milliárd Ft-os adóalapot el nem érő („kis”) biztosítók olcsóbban tudják a termékeiket terjeszteni, ami torzítja a piaci versenyt, különösen az ár-érzékeny casco esetében. Ha egy kis biztosító idő közben átlépi a 8 milliárd Ft-os határt, a fizetendő biztosítási adó ugrásszerűen megnő, amire a korábban kialakított kedvezőbb díjak esetleg már nem teremtenek fedezetet, így a sávos adó a kiadási oldal (adó) bizonytalansága miatt jelentős díjkalkulációs kockázatot hordoz. Egyúttal a 8 milliárd Ft-os határ elérésekor megugró adó ellenérdekeltté teheti a kis biztosítókat a növekedésben.

Tartósan alacsony hozam kockázata A hagyományos életbiztosítások díjának meghatározásakor a biztosító figyelembe veszi a pénz időértékét. Minél magasabb kamatláb figyelembevételével diszkontálja a várható jövőbeni pénzáramokat, annál alacsonyabb díj mellett nyújtja ugyanazt a szolgáltatást. Amennyiben a biztosító a tartalékok fedezetén nem tud olyan hozamot elérni, mint amekkora kamatlábbal a díjat meghatározta, akkor - ceteris paribus a biztosító a befizetett díjakból, illetve a hozamokból nem lesz képes fedezni a szolgáltatásokat, vagyis veszteség éri. Miután az életbiztosítások hosszú lejáratúak, a diszkontálást egy kellően óvatosan

32

Vagyis a kgfb díjak 30%-ában meghatározott.

33

2013-ra becsült érték.

34

A csökkenő adóteher miatt a társasági adó alapja nő, ami miatt becsléseink szerint 1,2 milliárd Ft-tal nő a társasági adó.

35

Az automatikusan megújuló termékek lassan futnak ki, és ahol nincs lehetőség egyoldalú díjmódosításra, ott egy új tarifa térnyerése lassan megy végbe, ezért ilyen esetekben egy ideiglenes tétel beárazása értelmetlen.


63

2013. június


meghatározott, ún. technikai kamatláb segítségével végzik. Magyarországon jelenleg – euró és forint elszámolás esetén is - legfeljebb 2,9%-os technikai kamatláb alkalmazható.36 A termék versenyképességét növeli a lehető legmagasabb technikai kamat alkalmazása, ezért feltételezhető, hogy a termékek többségénél a maximálishoz közeli technikai kamatlábat alkalmazták a biztosítók. A technikai kamatláb a matematikai tartalék meghatározását is befolyásolja: a várható jövőbeni pénzáramokat is csak olyan kamatláb fölhasználásával szabad diszkontálni, ami megfelel a maximális technikai kamatra vonatkozó rendeleteknek. A régi termékek tartalékszámításához alkalmazott technikai kamatlábat azonban nem kell lecserélni, így a technikai kamatláb maximumának leszállítása csak a régi állományok kifutásával érezteti hatását. Ezzel összhangban a tartalékok fedezetét képező eszközöket sem a piaci értéküknek megfelelően, hanem általában az amortizált bekerülési érték szerint kell értékelni. A régi portfóliók esetében akkor éri veszteség a biztosítót, ha a lejáró vagy eladott papírokat nem tudja megfelelő könyv szerinti hozamot adó papírokkal helyettesíteni (újra-befektetési kockázat). Ha a biztosító csak olyan termékeket értékesít, amelyek technikai kamatlába alacsonyabb, mint az aktuálisan elérhető hozam, akkor csak újra-befektetési kockázatot fut. 2007 második felétől az európai benchmarknak számító német hosszú lejáratú állampapírok hozamai a korábbi 4% fölötti szintről fokozatosan 1,5% alá süllyedtek. Jelenleg az 5 éves papír hozama 0,36%, a 10 évesé 1,38%37. Feltételezve, hogy a termékek többsége az éppen aktuális maximum közeli technikai kamatlábbal készült, az euró eszközök döntő többségénél 2008-tól az alacsony kockázatú német állampapírokkal már nem lehetett biztosítani az alkalmazott technikai lábat elérő hozamot. Így az eurozónában a tartósan alacsony hozam az egyik legjelentősebb kockázattá vált. 95. ábra 10 éves állampapírok hozama

14%

Magyar Olasz

96. ábra Állampapír-hozamgörbék (2013.03.20.)

Német Portugál

Magyar Olasz 7%

12%

6%

10%

5% 4%

8%

3%

6%

2%

4%

1%

2%

0% 2004Q4

Német Portugál

0%

-1%

2006Q4

2008Q4

2010Q4

Forrás: Bloomberg

2012Q4

0

5

10

15

20

25

30

Forrás: Bloomberg

Magyarországon az euró elszámolású hagyományos életbiztosítások szerepe, illetve az ebből fakadó kockázat ma marginális. Jelenleg a hosszú lejáratú állampapírok hozama kellően magas ahhoz, hogy az átlagosan 3,54%-os technikai kamatlábat meghaladó hozamú befektetésekkel fedezzék a biztosítók a hagyományos életbiztosítási kötelezettségeket. A valós kockázatok megítéléshez azonban figyelemmel kell lenni a portfolió összetételére: a teljes tartalék 1,5%-ánál a technikai kamatláb még mindig eléri a 7%-ot. Ez a kamatszint már jelenleg sem termelhető ki. Mivel ez az állomány elenyésző, az újra-befektetési kockázat itt csekély. Az 5%-nál nagyobb technikai kamatlábbal kalkulált portfólió viszont már jelentős, 26%-os arányt képvisel, és lassan fut ki. Rövid futamidejű állampapírokkal ez a hozamszint már most sem érhető el, de a hozamszint további erőteljes csökkenése esetén hosszabb távú államkötvényekkel sem lesz lehetséges. Az újra-befektetési kockázat így már rövidtávon is megjelenhet Magyarországon. A matematikai tartalék technikai kamatláb szerinti eloszlásának idősora alapján látható, hogy a magas technikai kamatlábú portfóliók milyen lassan futnak ki. Az átlagos technikai kamatláb 7 év alatt mindössze egy százalékponttal csökkent, illetve a potenciálisan kockázatos 4% fölötti állomány aránya a 2004. évi 73,4%-ról 2011-re csupán 44,7%-ra húzódott össze. Annak ellenére, hogy Magyarországon 2006.

36

A technikai kamat maximális mértéke jelentősen csökkent, Magyarországon 1997-től 5,5%, 2002-től 4%, 2006.04.01-jétől 2,9% volt. Németországban ezzel szemben 2006 decemberétől 2,75%, 2011 decemberétől 2,25%, és 2013 januárjától 1,75%. 37 Forrás: Bloomberg


64

2013. június


április 1-jétől a maximális technikai kamatláb 2,9%, még 2011 végén is csak a tartalék negyede tartozik 3%-nál kisebb technikai kamatlábhoz. 97. ábra Az élet ág matematikai tartalékának megoszlása technikai kamatlábanként (Mrd Ft) 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

98. ábra 5 éves államkötvények CDS ára (bp)

2011

300

1200

250

Magyar Olasz

Német Portugál

1000

200

800

150

600

100

400

50 200

0 0% 0% - 1% - 2% - 3% - 4% - 5% - 6% - 7% - 8% 1% 2% 3% 4% 5% 6% 7% 8% fölött

Megjegyzés: A 0% tartalmazza azon állományt is, amihez nem tartozik technikai kamatláb. Forrás: PSZÁF

0 2004Q4

2006Q4

2008Q4

2010Q4

2012Q4

Forrás: Bloomberg

Összegezve: a magas technikai kamatlábból, illetve a tartósan alacsony hozamból eredő kockázat Magyarországon jelenleg nem jelentős, de könnyen jelentőssé válhat. Ugyanakkor a magyar biztosítók nem szembesülnek kisebb kockázattal, mint az eurozóna egyes tagállamaiban működők. Például az olasz hosszú lejáratú államkötvényeken jelenleg 4-5%-os hozamot lehet elérni, miközben az 5 éves CDS felárak alapján olyan kockázatot jelentenek, mint a magyar államkötvények. Azaz hasonló kockázatok mellett euróban is el lehet érni olyan hozamokat, amik legalább olyan mértékben fedezik az eurós újra-befektetési kockázatot, mint forintban. Ha tehát csak azt vesszük alapul, hogy milyen kockázatok mellett milyen hozamokkal lehet fedezni a magas technikai kamatlábakat, akkor a magyar biztosítók a nyugat-európai biztosítókkal összemérhető újra-befektetési kockázatot futnak.

Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás A 2012/13-as kampányidőszakban tovább csökkent a biztosítást váltók száma. Ez összhangban áll azzal, hogy az évközi biztosítási fordulós szerződések részarányának növekedésével egyre kevesebb üzembentartó érintett a kampányidőszaki, január 1-jei szerződésváltásban. Becsléseink alapján azonban a váltók száma az érintettek arányában is tovább csökkent. A visszakötők aránya tovább nőtt, ami azt jelzi, hogy a biztosítók a korábbiaknál is intenzívebben koncentráltak az új ügyfelek megszerzésére, mint a régiek megtartására. 99. ábra Az átkötések alakulása (E db)

2 000

Fölmondások Visszakötések Az érintettek arányában

100. ábra Az egy átkötéssel megtakarított összeg eloszlása

Új szerződések Visszakötések aránya 40%

1 500

30%

2010

2011

2012

30% 25% 20% 15%

1 000

20%

500

10%

10% 5%

0

0%

0% 2010

2011

2012

Forrás: PSZÁF


2013

Megjegyzés: A kategóriák E Ft-ban értendők. Forrás: PSZÁF

65

2013. június


A teljes piac állománydíja a kampányidőszakban annak ellenére csökkent 2%-kal, hogy a biztosítók átlagosan csaknem 5%-kal magasabb tarifát hirdettek meg. Az átkötésekkel az üzemben tartók 4,8 milliárd Ft-ot, a régi biztosítójuk új díjához képest 35,9%-ot takarítottak meg. Ez a jelentős megtakarítás arra utal, hogy a biztosítók egyes szegmensekben olyan tarifákat hirdettek meg, amiknek az elsődleges célja, hogy a nem kívánatos szerződések (például problémás flották) elhagyják az adott biztosítót („kiárazás”). A mostani kampányban a korábbi évekkel szemben inkább az átlagosnál alacsonyabb díjú szerződéseknél történtek az átkötések. Figyelemre méltó, hogy az átkötések immár 10%-ában annak ellenére vált az üzemben tartó, hogy ezáltal magasabb díjat kell fizessen. Figyelembe véve azt is, hogy a korábbi 58-59%kal szemben ezúttal a szerződők 70%-a választotta a legolcsóbb ajánlatot, a keresztértékesítések előretörésére következtethetünk. 2012-ben tovább csökkent mind a kgfb-s károk, mind pedig a személyi sérüléssel járó közlekedési balesetek száma. A válság elhúzódásával további csökkenésre számíthatunk, vagyis a kgfb díjak most megfigyelt csökkenése továbbra is összhangban van és várhatóan marad a mögöttes kockázatok alakulásával. Becsléseink szerint 2013-ban hazai biztosítók a kgfb üzletágban 76%-os tárgyévi kárhányad38 és 117%-os összetett hányados39 mellett minimális, kb. 1 milliárd Ft-os szokásos vállalkozási nyereséget érnek el. 101. ábra Kgfb kockázatok alakulása (E db, Mrd Ft) Sérült személyek Tárgyévi károk*

102. ábra Az egyes biztosítók díjszintjének változása, a kampány egyenlege alapján csoportosítva Nyertesek Díjszint 2012

Szem. sér. balesetek

35

120

1,3

30

100

1,2

80

1,1

60

1,0

40

0,9

20

0,8

0

0,7

25 20 15

10 5

0 2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

* jobb tengely Forrás: KSH, PSZÁF

2012

1. 2. 3. 4. 5.

Vesztesek Díjszint 2013

6. 7. 8. 9. 10.

11. 12. 13. 14. 15.

Forrás: PSZÁF

Az egyes biztosítók díjszintjei között 2013-ban is jelentős (az összpiaci díjszinthez viszonyítva -26% és +10% közötti) eltéréseket mértünk, a szóródás azonban 2012-höz képest kis mértékben, 2011-hez képest jelentősen mérséklődött. Az idei átkötési eredmények is igazolják, hogy a kampányból elsősorban az a biztosító kerül ki nyertesen, amelyiknek csökken a díjszintje.

Tőkemegfelelés A szektor tőkefeltöltöttsége 2009 óta fokozatosan csökken 40, amit az eddigiekben döntően a - 2013-tól megszűnt - különadó okozott. A 2010 – 2012 közötti 104 milliárd Ft-os adóteher hatására kb. 10 milliárd Ft-tal mérséklődött a biztosítók társaságiadó-fizetési kötelezettsége. Ezek együttes hatása alapján a különadó három év alatt 94 milliárd Ft-tal csökkentette a biztosítók szavatoló tőkéjét. E nélkül, változatlan osztalékot feltételezve, a szektor tőkeszintje a jelenlegi 206% helyett 290% lenne. A nagyobb adózott eredmény nagyobb osztalékfizetésre ad lehetőséget: 2010-ben a tulajdonosok a korábbi hat év átlagát (44,2 milliárd Ft) meghaladó osztalékot vettek ki (45,9 milliárd Ft), ami később fokozatosan csökkent, 2011-ben 31,8 milliárd Ft-ra, 2012-ben pedig 21,626 milliárd Ft-ra). A válság kitörését követően alapvetően megváltozott a tulajdonosok osztalékpolitikája. Már 2008-ban is lényegesen nagyobb hányadát vették ki a 2007-ben megtermelt adózott nyereségnek, és 2011-ig a

38

A tárgyévben bekövetkezett károkra történ kifizetés, illetve tartalékképzés osztva a tárgyévi díjjal.

39

Tárgyévi kárhányad és a költséghányad összege.

A csökkenés azért nem egyenletes, mert a többnyire pozitív negyedéves adózott eredmény tőkeszint-emelő hatását az I., illetve II. negyedévekben megjelenő osztalék ellentételezi, így a tőkeszintet markáns szezonalítás jellemzi. 40


66

2013. június


profitnál lényegesen nagyobb összegeket vontak ki. 2012-ben az osztaléknak csak elhanyagolható része történt eredménytartalékból. Látható, hogy a megváltozott osztalékpolitikának nem a különadó az oka. Ha feltételezzük, hogy a tulajdonosok akkor is az adózott eredmény 110-120%-át vették volna ki, ha nem lett volna különadó, akkor 40-53 milliárd Ft-tal több osztalékot vittek volna el, vagyis csak a különadó felének megfelelő összeg maradt volna a szektorban. Ez 242-254%-os tőkeszintet eredményezett volna, ami a 2009. évi, az eddigiek alapján maximális feltöltöttségi szintnek felel meg. 103. ábra Tőkemegfelelés (Mrd Ft) Tőkeszükséglet Feltöltöttség*

Szavatoló tőke Különadó nélk.*

104. ábra Jövedelmezőség és osztalék (Mrd Ft) 350%

80

300

300%

70

250

250%

60

200

200%

50

150

150%

40

100

100%

30

50%

20

0%

10

350

50 0 -50

adózott eredmény osztalék

M. sz. eredmény

-50%

0

2006Q4 2007Q4 2008Q4 2009Q4 2010Q4 2011Q4 2012Q4

Forrás: PSZÁF

Különadóhatás

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

Forrás: PSZÁF

A tőkeszint csökkenésének másik oka a jövedelmezőség csökkenése. A 2010-2012-es időszakban a különadó nélkül is csak a 2004 és 2009 közötti időszak jövedelmezőségi szintjének (átlagosan 57 milliárd Ft) a háromnegyedét, vagyis átlagosan 43 milliárd Ft-ot ért volna el a szektor. Ez részben a válság, részben a 2010-es év viharkárainak a következménye. A tőkeszint alakulásában a nem osztalékfizetési célú tőkemozgások, illetve a tőkeszükséglet változása is szerepet játszott. Ez utóbbi nem előidézte, hanem inkább tompította a feltöltöttség csökkenését: a tőkeszükséglet fél évvel a tőkefeltöltöttség után, 2010 közepén érte el a maximumát, azóta a tőkeszinttel együtt fokozatosan (összességében 10%-kal) csökkent. A szektor tőkehelyzete stabil, azzal együtt is, hogy a nem auditált adatokból számított 206%-os tőkeszint az osztalék kifizetéseket is figyelembe véve valójában 195%. Az adóváltozások következtében a jövőben javuló, de a 2005-2009-es szintnél lényegesen szerényebb jövedelmezőségre lehet számítani, normalizálódó osztalékpolitika mellett. Így várakozásaink szerint a szektor tőkeszintje a Szolvencia II. rezsim bevezetéséig 200% körül fog stabilizálódni.

3.10 Pénztári szektor Magánnyugdíjpénztárak 2012 második félévében nem változtak a magánnyugdíjpénztári nyugdíjrendszert szabályozó fő keretek: a fennmaradt pénztáraknak továbbra is a tagdíjak 0,9%-ból kell fedezni a működési kiadásokat, a tagdíjak 99,1%-a a fedezeti tartalékot növeli, illetve a vagyonkezelő által levonható vagyonkezelési díj továbbra is legfeljebb 0,2% lehet éves szinten. Mivel ilyen fedezet mellett a működés szükségszerűen veszteséges, a működő magánnyugdíjpénztárak száma tovább csökkent a június 30-i 11-ről december 31-ig 10-re. A még működő 10 magánnyugdíjpénztárból 3 végelszámolás alatt áll. Ennek megfelelően a taglétszám csökkenése is folytatódott: december végére a magánnyugdíjpénztárak taglétszáma 69 112 főre apadt a június végi 75 136 főről. A csökkenés nagyrészt annak köszönhető, hogy a végelszámolás alatt álló – más pénztárba átlépésről nem nyilatkozó – magánnyugdíjpénztárak tagjai az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kerültek vissza. Az egy főre jutó vagyonadatok alapján a magánnyugdíjpénztári rendszerben maradó tagok szignifikánsan magasabb egy főre jutó megtakarításokkal rendelkeznek. 10. táblázat

Egy főre jutó magánnyugdíjpénztári vagyon (M Ft) 2012Q2

2012Q3

2012Q4

TB-be visszalépők egy főre jutó magánnyugdíjpénztári vagyona (M Ft)

1,20

1,18

1,83

Magánnyugdíjpénztár szektor egy főre jutó vagyona (M Ft)

2,50

2,66

2,78


67

2013. június


A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépések 6,78 milliárd Ft-os vagyoncsökkentő hatását több mint ellensúlyozta a tőkepiaci árfolyamok második félévi emelkedése, így a magánnyugdíjpénztári vagyon a félév végi 187,9 milliárd Ft-ról 2012 végére 192 milliárd Ft-ra nőtt. 105. ábra Magánnyugdíjpénztárak kezelt vagyona – teljes (Mrd Ft) és egy főre jutó (M Ft)

3500

Kezelt vagyon (Mrd Ft) 1 főre jutó kezelt vagyon (jobb tengely; millió Ft)

106. ábra Magánnyugdíjpénztárak negyedéves hozamai (%)

3,5

15

3000

3,0

2500

2,5

2000

2,0

5

1500

1,5

0

1000

1,0

500

0,5

0 2008.12

2009.12

2010.12

2011.12

0,0 2012.12

Forrás: PSZÁF

Klasszikus Növekedési

Kiegyensúlyozott

10

-5 -10 2009.03

2009.12

2010.09

2011.06

2012.03

2012.12

Forrás: PSZÁF

2012 utolsó két negyedévében a magánnyugdíjpénztárak vagyonnal súlyozott nettó hozammutatója +4,17% illetve +4,03% volt. A növekedési portfoliók +4,31%-os harmadik negyedéves és +4,14%-os negyedik negyedéves mutatója szignifikánsan jobb volt a második negyedéves 0,67%-os veszteségnél: a második féléves kiemelkedő hozamokat a részvénypiaci árfolyamtrend eredményezte. Hasonló, de kevésbé hangsúlyos eltérés jellemezte a kiegyensúlyozott portfoliókat is. A klasszikus portfoliók harmadik és negyedik negyedéves nettó hozammutatója 2,58% illetve 2,46% volt, és megfelelt az első két negyedévben tapasztalt értékeknek. 2012-ben jelentős költségalkalmazkodás jellemezte a magánnyugdíjpénztári szektort – 2011-hez viszonyítva a működéssel kapcsolatos ráfordítások 82%-kal csökkentek, azonban a szektor még így is veszteségesen működött. Amennyiben a magánnyugdíjpénztári tagdíjfelosztás szabályozása nem változik, a magánnyugdíjpénztári végelszámolások folytatása várható, mivel a bevételek az eddigi tapasztalatok szerint a magánnyugdíjpénztárak működésére szánt adományokkal együtt sem elegendőek a folyamatos működés biztosítására. A 10 magánnyugdíjpénztárból csak egy ért el pozitív működési eredményt, amely a működési tartalékon elért befektetési hozammal magyarázható. 107. ábra A magánnyugdíjpénztári költségek alakulása (Millió Ft)

1 600

Személyi költségek Egyéb működési költségek

108. ábra A magánnyugdíjpénztárak működési eredményének alakulása (Millió Ft)

Adminisztrációs 1 250

1 400 1 200

1 000

1 000

750

800

Működési célú bevételek Működéssel kapcsolatos ráfordítások Működés mérleg szerinti eredménye

500

600

250

400

0

200 0

-250 2011Q2 2011Q3 2011Q4 2012Q1 2012Q2 2012Q3 2012Q4

Forrás: PSZÁF

2011Q4

2012Q1

2012Q2

2012Q3

2012Q4

Forrás: PSZÁF

A klasszikus illetve a kiegyensúlyozott portfoliók eszközösszetétele 2012 második félévében nem változott, a vagyonkezelést kockázati szempontból továbbra is semleges megközelítés jellemezte. A növekedési portfoliókban a kockázatos eszközök – részvények és befektetési jegyek részaránya – 50%-ra nőtt a június végi 46%-ról. A kockázatos eszközök részarányának növekedéséhez hozzájárult, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszalépő tagok vagyonát készpénzben, illetve magyar állampapírban kellett átadni a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

68

2013. június

11. táblázat


Magánnyugdíjpénztári portfolió összetétele Klasszikus

Kiegyensúlyozott

Növekedési

2011Q4 2012Q2 2012Q4 2011Q4 2012Q2 2012Q4 2011Q4 2012Q2 2012Q4 Bankszámla, lekötött bankbetét

2%

4%

3%

3%

2%

2%

2%

2%

1%

Magyar állampapír

92%

89%

91%

66%

69%

69%

41%

47%

46%

Külföldi állampapír

0%

0%

0%

0%

0%

0%

0%

0%

0%

Vállalati kötvények, jelzáloglevél

3%

4%

3%

5%

4%

4%

4%

4%

3%

Részvények

0%

0%

0%

7%

6%

6%

14%

11%

12%

Befektetési jegy

2%

1%

2%

20%

18%

19%

38%

35%

38%

Egyéb*

0%

1%

1%

0%

1%

0%

1%

1%

0%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

100%

Összesen

*származékos, kockázati tőkealap-jegy, ingatlan stb. Forrás: PSZÁF

Önkéntes nyugdíjpénztárak Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma tovább csökkent a második félévben: a decemberi 1 226 710 fős záró-taglétszám 7 349 fővel volt alacsonyabb a június végi záró taglétszámnál. A csökkenés üteme – mind abszolút, mind relatív értelemben a legalacsonyabb szinten volt a taglétszám csökkenésének kezdete – azaz 2008 júniusa – óta. Bár a 2012 második félévben újonnan belépők száma meghaladta az előző két félévben újonnan belépettek számát, a növekedés nem tudta ellensúlyozni a kilépők és a szolgáltatásban részesülők taglétszámcsökkentő hatását. Az elhúzódó válság hatására az adózási előnyök ellenére kevesebb munkáltató számára vonzó az önkéntes nyugdíjpénztár, mint béren kívüli juttatási forma, illetve kevesebb munkavállaló tudja megengedni magának az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj kiegészítését. A kilépők illetve a szolgáltatást igénybe vevők számának alakulását a válságon kívül magyarázza az is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári konstrukcióra sokan nem nyugdíjcélú megtakarításként, hanem hosszabb távú (10 éves) befektetésként tekintenek: a megtakarítás hozamába a tag által befizetett önkéntes pénzári tagdíjakra igénybe vehető adókedvezményeket is beleszámítják, és ezért a 10 éves várakozási idő letelte után hozzányúlnak az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításaikhoz. 12. táblázat

Önkéntes nyugdíjpénztár taglétszám csökkenése féléves bontásban 2008.06

Létszámcsökkenés (fő) Létszámcsökkenés üteme (%)

2008.12

2009.06

2009.12

12 059 -27 065 -15 535 -26 481 0,9%

-1,9%

-1,1%

-2,0%

2010.06

2010.12

-18 484 -11 836 -1,4%

-0,9%

2011.06

2011.12

2012.06

2012.12

-8 816 -21 994

-33 225

-7 349

-2,6%

-0,6%

-0,7%

-1,7%

Forrás: PSZÁF

A taglétszám csökkenésének illetve a válságnak a rendelkezésre álló jövedelemre gyakorolt hatása a befolyt tagdíjakban is megmutatkozik: a tagdíjbevételek alakulása folyamatosan csökkenő trendet követ. Az elhúzódó válság következtében a tagok által fizetett tagdíj részaránya a teljes tagdíjbevételen belül csökkent. A tagdíjbevételekben továbbra is a munkáltatók által fizetett munkáltatói hozzájárulások képezik a nagyobb részt. Az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbevételek csökkenését a taglétszámcsökkenés mellett a tagdíjat nem fizetők arányának trendszerű növekedése is magyarázza. A teljes taglétszámra vetített egy főre jutó éves tagdíjbevétel a válság előtti 80 ezer Ft-ról 2012 végére 60 ezer Ft-ra csökkent. Ezzel szemben a fizető taglétszámra vetített egy főre jutó éves tagdíjbevétel a válság előtti szintekhez képest gyakorlatilag változatlan volt, éves szinten 100 illetve 110 ezer Ft közötti sávban mozgott 2012 negyedik negyedévéig, amikor egy erőteljes csökkenés volt tapasztalható a korábbi negyedévekhez képest alacsonyabb tagdíjbevétel következtében. Azonban a fizető taglétszámra vetített egy főre jutó éves tagdíjbevétel stabil alakulása reálértelemben, illetve a nominális bérnövekedéshez viszonyítva csökkenést jelent.


69

2013. június

109. ábra Önkéntes nyugdíjpénztárak kezelt vagyona – teljes (Mrd Ft) és egy főre jutó (M Ft)

1000

Kezelt vagyon (Mrd Ft) 1 főre jutó kezelt vagyon (jobb tengely; millió Ft)

0,80

800

0,73

600

0,66

400 200 0 2008.12

2009.12

2010.12

2011.12


110. ábra Önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbevétel – teljes (Mrd Ft) illetve egy főre jutó (E Ft)

100

Tagdíjbevétel (négy negyedéves görgetett, Mrd Ft) Tagdíjbevétel teljes taglétszámra vetítve (jobb, ezer Ft/fő) Tagdíjbevétel a fizető taglétszámra vetítve (jobb, ezer Ft/fő) 110

80

98

60

86

0,59

40

74

0,52

20

62

0,45 2012.12

Forrás: PSZÁF

0 2008.12

2009.12

2010.12

50 2012.12

2011.12

Forrás: PSZÁF

2012 második félévben az önkéntes nyugdíjpénztári szektor továbbra is veszteségesen működött, azonban a szektorszintű veszteség gyakorlatilag nem változott 2012 első félévéhez viszonyítva – az utóbbi a konszolidáció első jeleként értelmezhető. Az 52 önkéntes nyugdíjpénztárból 37 veszteséges volt 2012ben – 2011-ben 57 pénztárból 38 volt veszteséges. A vizsgált időszakban az önkéntes pénztári szektor koncentrációja folytatódott: az önkéntes nyugdíjpénztárak száma eggyel (52-re) csökkent. A veszteséges működés következtében az önkéntes nyugdíjpénztárak számának további csökkenése várható. A 2012. évi 1,08 milliárd Ft-os szektorszintű veszteségből 0,90 milliárd Ft a pénzügyi csoportokhoz tartozó önkéntes nyugdíjpénztáraknál (2012 végén összesen 12 működött ilyen háttérrel 711,6 milliárd Ft-os kezelt vagyonnal), míg 0,18 milliárd Ft a független, nem pénzügyi csoportokhoz tartozó pénztáraknál jelentkezett (2012 végén összesen 40 működött ilyen háttérrel 207,5 milliárd Ft-os kezelt vagyonnal). A két csoportot összehasonlítva megállapítható, hogy 2012-ben taglétszám szerinti bontásban fajlagosan hasonló szinten volt az egy főre jutó eredmény: a független önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 830 Ft volt az egy főre jutó mérleg szerinti veszteség, míg a pénzügyi csoportok részeként működő önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 870 Ft volt ez az érték 2012-ben. 13. táblázat

Önkéntes-nyugdíjpénztári bevételek, ráfordítások és eredmény (negyedéves, Mrd Ft) 2010Q3

2010Q4

2011Q1

2011Q2

2011Q3

2011Q4

2012Q1

2012Q2

2012Q3

2012Q4

2,05

1,39

1,16

1,20

0,98

1,54

1,34

1,23

1,03

1,12

Működési költségek és ráfordítások

-2,54

-1,43

-1,30

-1,35

-1,28

-2,19

-1,55

-1,56

-1,49

-1,51

Szokásos működési eredménye

-0,49

-0,04

-0,13

-0,16

-0,30

-0,65

-0,21

-0,33

-0,46

-0,39

-0,26

-0,05

0,00

-0,13

-0,24

-0,59

-0,23

-0,32

-0,35

-0,18

Működési célú bevételek

Működési tevékenység mérleg szerinti eredménye Forrás: PSZÁF

Az egyösszegű kifizetések csökkentek 2012 második félévében, míg a járadékszolgáltatás szintje (negyedévente 0,14 milliárd Ft) illetve a járadékszolgáltatásban részesültek száma is (negyedévente átlagosan 770 fő 2012-ben) gyakorlatilag változatlan volt a vizsgált időszakban. A járadékszolgáltatást nyújtó önkéntes nyugdíjpénztárak száma folyamatosan csökkent 2012-ben: míg 2011-ben 27 önkéntes nyugdíjpénztár foglalkozott járadékszolgáltatással, addig 2012 végére 23-ra csökkent a számuk. A várakozási idő letelte, de még a felhalmozási időszakon belüli kifizetések összege is mérséklődött 2012 második felében. A 2011 negyedik negyedévi illetve a 2012 első negyedévi kiugró értékek a végtörlesztés megtakarításokra gyakorolt hatásával magyarázhatóak.


70

2013. június

14. táblázat


Önkéntes nyugdíjpénztárak által teljesített szolgáltatások (negyedévente, Mrd Ft) 2011Q1

2011Q2

2011Q3

2011Q4

2012Q1

2012Q2

2012Q3

2012Q4

Egyösszegű kifizetés

12,81

13,96

12,54

17,47

21,84

11,44

10,02

9,54

Járadékszolgáltatás

0,12

0,09

0,10

0,15

0,12

0,16

0,14

0,14

Szolgáltatási kiadások összesen

12,93

14,05

12,64

17,63

21,95

11,59

10,15

9,68

A várakozási idő letelte, de még a felhalmozási időszakon belüli kifizetés

17,28

12,75

10,28

11,20

10,74

8,64

6,05

7,61

Forrás: PSZÁF

Az önkéntes nyugdíjpénztári források futamideje minimálisan hosszabbodott: a várakozási idő letelte, de a felhalmozási időszakon belül részben vagy teljesen személyi jövedelemadó- illetve járulékmentesen kivehető összeg 2012 végén az összvagyon 70%-át tette ki, míg 2011 végén elérte az összvagyon 71%-át. A folytatódó tőkepiaci árfolyam-emelkedés következtében az önkéntes nyugdíjpénztári szektor kezelt vagyona 919,1 milliárd Ft-ra – történelmi maximumra – emelkedett. Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 2012 harmadik illetve negyedik negyedéves vagyonnal súlyozott nettó hozama – 4,0% illetve 3,9% - felülteljesítette a fogyasztói árak emelkedését – az inflációs ráta 0,13% illetve 0,41% volt a harmadik illetve a negyedik negyedévben, azaz a vizsgált időszakban pozitív volt a reálhozam. A fenti hozamokat az önkéntes nyugdíjpénztári szektor éves szinten átlagosan 0,52%-os vagyonkezelői díjterhelés mellett teljesítette: a pénzügyi csoporthoz tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak esetében a vagyonkezelői díjterhelés 0,59% volt éves szinten, míg a független, nem pénzügyi csoporthoz tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak esetében ez 0,27%-ot tett ki. Az önkéntes nyugdíjpénztári befektetési portfoliókban 2012 második félévében 0,9 százalékponttal nőtt a befektetési jegyek részaránya, míg az állampapírok és jelzáloglevelek részaránya 0,6 illetve 0,3 százalékponttal csökkent – így, ha minimálisan is, a befektetések a kockázatosabb eszközök irányába tolódtak el. A kezelt vagyon összetételének alakulásában folytatódott a korábbi évek tendenciája, azaz az alacsonyabb befektetési kockázattal jellemezhető befektetések – bankbetét, kötvények illetve jelzáloglevelek – aránya a teljes portfolión belül tovább csökkent: 2011-ben ez az arány 70,9%-ot tett ki, míg 2012-ben már csak 68,2%-ot. 111. ábra Nettó hozamráta önkéntes nyugdíjpénztárak (vagyonnal súlyozva, negyedéves)

112. ábra Várakozási idő letelte, de még felhalmozási időn belüli kifizetések megoszlása az önkéntes nyugdíjpénztáraknál (%, negyedévente)

Hozamráta (nettó.%) 10

100%

8

90%

6

80%

4

70% 60%

2

50%

0

40%

-2

30%

-4

20%

-6

10% 0%

-8

2008.12

Hozamkifizetés Tőkekifizetés

2009.12

2010.12

2011.12

2012.12

Forrás: PSZÁF

2009 Q4 2010 Q2 2010Q4 2011 Q2 2011 Q4 2012 Q2 2012 Q4

Forrás: PSZÁF

Egészség- és önsegélyező pénztárak Az egészségpénztárak taglétszámának dinamikus növekedése gyakorlatilag megállt 2012 második félévében: a vizsgált időszakban a taglétszám csak 0,3%-kal emelkedett, szemben az előző félév kiugróan


71

2013. június


magas 5,6%-os taglétszám növekedésével41. Az egészségpénztári taglétszám 2012 második féléves alakulása a tagdíj-nemfizetés miatt kizárt tagok magas számával magyarázható. Az egészségpénztári szektor vagyonnövekedésének dinamikája alacsonyabb volt a taglétszám növekedésének üteménél. Az egészségpénztári szektor befektetéseit rendkívül konzervatív befektetési politika jellemezte 2012-ben: a fedezeti tartalék 98,0%-a kamatozó eszközökbe volt elhelyezve, amelyekből 63,6%-ot a magyar állampapírok, míg 32,7%-ot a bankbetétek képviseltek. A 2012-ben újonnan belépett 100 743 fő 34%-kal haladta meg a 2011-es új belépők számát. A megnövekedett érdeklődés a cafeteria szabályozás változásával kapcsolatos: mivel egyes cafeteria elemek – üdülési csekk, étkezési utalvány – megszűntek, illetve adózási előnyük csökkent, és a helyükre lépő SZÉP-kártya a cafeteria választás idején nem volt annyira elterjedt, ezért sokan választották az egészségpénztárat. 113. ábra Egészségpénztári taglétszám alakulása (E fő, új belépő és kilépők száma 4-negyedéves görgetett) Új belépő 60

Taglétszám (jobb tengely) 1100

50

1060

40

1020

30

980

20

940

10

900

0 2009.03

2010.03

Kilépő

2011.02

2012.01

Forrás: PSZÁF

860 2012.12

114. ábra Egészségpénztári tagdíjbevétel, szolgáltatás és vagyon alakulása (Mrd Ft, negyedéves)

20,0

Tagdíj bevétel Vagyon (jobb tengely)

Szolgáltatás 58

17,5

55

15,0

52

12,5

49

10,0

46

7,5 2009.03

2010.03

2011.02

2012.01

43 2012.12

Forrás: PSZÁF

2012 második félévében a szolgáltatási kiadások struktúrája gyakorlatilag változatlan volt: a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz vételár támogatásának aránya a teljes kiadásból 79%-ot, míg a TB keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások kiegészítése a teljes kiadásból 17%-ot tett ki. Az egészségbiztosítási piacnak további lendületet adhat a tavaly ősszel elfogadott törvénymódosítás, amely szerint az egészségpénztárak által nyújtható szolgáltatások köre kiegészül a szolgáltatást finanszírozó egészségbiztosítások (betegségbiztosítások) díjának egészségpénztárból történő megfizethetőségével. E módosítás, illetve a hatályos egészségbiztosításra vonatkozó cafeteria szabályozás (e szerint a cégek a betegségbiztosításokat a minimálbér 30%-ának erejéig adó- és járulékmentesen adhatják munkavállalóiknak) az egészségügy finanszírozásához kíván magán forrásokat bevonni, különösen a magasabb költséggel járó szolgáltatások – szakorvosi ellátás, nagy értékű diagnosztikai vizsgálat stb. - irányába. Az önsegélyező pénztári szektort 2012 második felében is a változatlanság jellemezte: továbbra is 11 önsegélyező pénztár működött, a vagyon 2,1 milliárd Ft körül, míg a taglétszám 38 ezer fő körül ingadozott. Az egészségpénztárakhoz hasonlóan, az önsegélyező pénztári szektornak lendületet adhat a tavaly ősszel elfogadott törvénymódosítás: e szerint az önsegélyező pénztárak által nyújtható kiegészítő szolgáltatások köre kibővül a közüzemi díjak finanszírozásának támogatásával, a lakáscélú devizaalapú jelzáloghitel törlesztésének támogatásával, illetve a nevelési, évkezdési támogatás keretében a tandíj, kollégiumi díj, albérleti díj megtérítésével.

41

Az egészségpénztári szektor specifikuma, hogy az év első negyedévében kiugróan magas az új belépők száma.


72

I

Recommend Documents