TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK - ÉLETFORDULÖK
I. Terhesség-Szülés-Születés
MTA Szociológiai Kutató Intézet
TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK - ÉLETFORDULÖK
Témavezető: Losonczi Ágnes
Tanulmányok
MTA Szociológiai Kutató Intézet Budapest, 1988
BEVEZETÉS
Szerkesztette: Hanák Katalin
Ez a kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, az életfordulók közül a gyerekvárás, szülés, születés társadalmi körülményeit vizsgálja. A tanulmányok között vannak, amelyek befeje zett vizsgálat záró következtetéseit tartalmazzák, és vannak, amelyek hipotéziseket adnak a kutatás indításáról, több oldalról, eltérő módszerekkel, a kutatások különböző fázisáról ad nak képet. A tanulmányok között eredet szempontjából is különbségek vannak. Az MTA Szocioló giai Kutató Intézetének 1987-ben elindított kutatásának keretében készültek: Antal Z. Lász ló, Békési Ágnes,Czenky Klára, Grád András, Hanák Katalin, Tóth Olga és H. Sas Judit írásai. Mások felkérésünkre adtak a kötet számára közlésre tanulmányt: Cseres Judit, C. Molnár Emma, Pongrácz Tiborné, S. Molnár Edit és Tóth Lajosné, más kutatásokból származó kö vetkeztetéseiket írták le. A kutatás szemléletét, a módszerek többféleségét érzékelteti ez az első kötet, amelyet most, a kutatások indulása után kézreadunk, mint első, munka-közben elkészült anyagokat. A tartalmi és módszertani sokféleséget az a szemléletmód fűzi össze, hogy a társadalmi feltételrendszerben „minden dolgok mértéke az ember". Ezen ,.mérjük meg" az intézkedése ket, intézményeket, a törvényeket, a gazdasági fejlődést, az ideológiai magyarázatokat. Ez úttal a terhesség, a szülés, születés témakörében. A kutatás gondolati útja
Kiadásért felelős: Makó Csaba az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgatója
ISBN:963 8301 791
Amikor sokan halnak meg, akik még élhetnének és kevesebben születnek, mint akik élet re kelhettek volna, a megszületettek pedig létalapjaikban veszélyeztetettek, akkor se az egyé ni vétek, se az erkölcsi romlás nem magyarázat. Egy kor, egy ország társadalmi állapotát kell megvizsgálni, mert az élet alapjaiban bekövetkezett zavar, megzavarodottság gyökerei ebben találhatóak. Előző nagy vállalású kutatás-sorozatunk, mely a megbetegedés és az egészség, illetve az egészségügy kérdéseiről folyt 1977—1987 között az MTA Szociológiai Kutató Intézetében, egyenesen vezetett a jelenlegi kutatáshoz. A megbetegedések társadalmi okainak kutatásá hoz a vészjelzések nyomán indultunk el: a növekvő betegség arány, a romló és rövidülő élet tartamok, a gyerekek romló testi-lelki állapota, a fizikai-szellemi-érzelmi teherbíróképesség megrendülése statisztikailag is látható módon következett be. A társadalmi okok keresésénél az életutak betegítő hatása, a mindennapok ismétlődő örlodéseinek egészségrontó következ ménye mellett élesen átszűrődtek a társadalmi fordulatok és az életfordulók kritikus, olykor drasztikus átalakulásának következményei. Különösen ott, ahol a társadalmi fordulatok és az egyéni élet fordulói is egybeestek. Amikor egyszerre kellett adaptálódni a társadalmi vi szonyokhoz, megküzdeni azokkal, és ugyanakkor a személyes életfordulókban is meg kellett találni a saját életút folyamatát, az én-azonosságot a változásban. Változni és változtatni és közben megmaradni azonosnak. (E folyamat számos adaptációs és identifikációs válsággal járt.) Más tudományok tapasztalataiból tudjuk, hogy a klasszikus életfordulók (szülés, nemi érés, házasság, gyerekek stb.) a néprajz, az antropológia, valamint az egyéni és társadalomlé lektan szerint is gyakran járhatnak krizissel az egyén életében. A társadalom krízisei, válságai pedig áthatják az egyéni élet legfontosabb területeit is. A szó szoros értelmében életet te remthetnek, de rongálhatnak, meghálált is oszthatnak. Egy társadalom életállapota — s QZ több mint életérzés - kifejeződik a megteremtett, az elparazolt. a tönkrement és a megrövidült életekben. Kétségtelen, hogy minden életforduló között a legjelentősebb a megszülető élet. Annak is, aki a világra jött. de annak is, aki, vagy akik életre hozták. A társadalmi életfeltételek anyagi, tudati, tudásbeli, a szülők testi-lelki egészségének érzelmi világának milyensége már ott van a fogamzásnál, a kihordásnál. Már a világra síráskor viseli az újszülött mindazt, ami-
3
ben önmaga vétlen, de ami teljes hálóba fogja egész életét: már meghatározza az életútját ahogy várják, fogadják, a közvetlen környezet hatása, társadalmi helye, a kor és a rend, ami ben született. Kardinális fordulat az életet akarva vagy akaratlan adó szülőnek: akár vágyott és önkéntes, akár véletlen,sőt gyűlölt és elhárított a szülői szerep. Az új élőlény alapjában vál toztatja meg a szülők, a szülő korábbi életét: nőből anyává, férfiből apává kell válniok, szü lővé a kettősnek, mert rájuk hárul - ha el is hárítják - a felelőssége egy új élőlénynek. Egy önmagáért érvelni nem tudó, teljesen rászorult kis élőlényt kell(ene) ép, aktív emberré fel nevelni. Az előző kutatásunk indításakor a hazai szociológiában csaknem „szűz terepre" léptünk: az egészségügy és a betegség szociológiájában csak elszigetelt, szórvány munkákkal találkoz tunk. (1977) Amikor az életfordulók közül az első nagy „életbe fordulásról", a szülésről kezdtük a kutatást, tudtuk, hogy alaposan körbejárt, bejárt, „lejárt" területre érkeztünk, ahol nagy mennyiségű adat, anyag, ismeret és indulat található. Ahol a demográfia széles, történeti és nemzetközi nyomtávú kutatásai alapozzák meg az ismereteket; ahol a nemzet féltés indulatai, a szépprózai írások heve járja át a tényismeretek terét, ahol számos hálózat intézményesen és törvényesen irányítja a figyelmet és ügyel a népszaporulatra. Mit kereshet még itt egy szociológus? Az igaz, hogy a viták főleg a népesedésről szóltak, s a születésszám erős csökkenésének ré mülete áthatott irodalmat, közgazdaságot, törvényhozást. A demográfusok feltárták a törté nelmi utat, a nemzetközi összefüggéseket; a népért, nemzetért aggódó közírók a nemzethalál víziójával küszködnek, s a meg nem születettekért az erkölcs, morálromlás válik felelőssé; a gazdaságpolitikusok racionálisan a gazdaság szempontjából mérik fel aggódva az „aktív-eltar t o t t " arány romlását. A honvédelem a csökkenő születési szám miatt aggódva kéri számon „katonának való" fiatal férfiak hiányát. Az egyházak hagyományos érvei, a vallások paran csainak megtartása mellett óva intenek. A fehér lakosság, Eruópa és Amerika csökkenő szü letésszámával szemben a „harmadik világ" óriási mértékű szaporulata érv és fenyegetés egy szerre, hogy serkentsék a szülésszám növekedését. Amikor ennyi oldalról, ennyi erővel, ennyi indulattal: szó, érv és törvény egyaránt küzd a népesség csökkenése ellen, ez elég ahhoz, hogy vizsgálódásainkkal másfelé forduljunk. Le hetőleg előfeltevések, úgynevezett prekoncepciók nélkül, sőt pro és kontra indulatok nélkül. Azért is, hogy az indulatokat is megértsük társadalmi-történelmi beágyazottságukkal. A számszerűség önmagában nyilván nem érték. S amíg a halálozás és az élettartam rövid sége egyértelműen a rossz társadalmi feltételekből következik, a szülések számának csökke nése van ahol már az élet javulásáról tanúskodik. Ahol legrosszabbak az életkilátások, legrö videbb az élet, legrosszabb az élet minőségi feltétele, ott a legnagyobb a népesség szaporula ta (Ázsia, Afrika). A kérdés az, hogy mit tud hozzáadni a mi szociológiai kutatásunk ahhoz, amit a demog ráfusok még nem tártak volna fel. Ami kimaradt a közírók gondolataiból és indulataiból, vagy az orvosok és egészségvédők, a szülőért és megszületett gyermekért érvelő egészségügyi ek elemzésekben még nem írtak le, vagy amit a néprajz - e területen igen verzátus - kutatói ne írtak volna le? Mindenekelőtt szeretnénk a különböző szemléletmódokat egymással összefüggésben meg érteni, építeni azokra és alkalmazni kutatásainkban. De a célunk a jelen mzerf-jeinek sorát a máig élő történelem magyarázatával együtt kutatni. A kérdés tehát elsősorban az, hogy a világra indulónak az életfeltételei biztosítva van nak-e? A közvetlen és közvetett környezet hogyan készül biztosítani az életet? Ma három százezer veszélyeztetett gyermek van. Öt-hatszázezer alkoholistát tartanak számon, - ha egybeesés is van az előbbivel —, ez mi nimum másfélmillió embert jelent, érint. Közöttük is sok gyerek születik. Hol nagyobb a veszteség, a meg-nem-születetteknél, vagy a megszületetteknél - , ki tudja ezt összemérni? Sokhelyütt nem látványos károsodás éri a gyereket — a meglévőt és a leen dőt is —, csak éppen nem tudják épségben kihordani, mert nincsenek méghozzá a társadalmi feltételek: munka, anyagiak, egészséges környezet. Nem tudják épségben világrahozni, mert a körülmények akadályozzák; mert a társadalom és a család nem teremti meg a megfelelő körülményeket, légkört; mert éretlenek a gyerekre, mert rosszak az anyagi feltételek, kör nyezeti viszonyok, mert nem jut el az egészségügyhöz és az egészségügy nem jut el hozzájuk; 4
mert a tudás és kultúra hiányzik, stb. A nem-veszélyeztetettek is sokszorosan lehetnek veszé lyeztetettek - erről a pszichológia sokat tud mondani. Kutatást indítunk annak érdekében, hogy a világra készülő és megérkezett újszülött mak ro- és mikrokörnyezete, az erre szakosodott intézményrendszer, az erre épülő szakmák és er re készülő szülők külső és belső tárgyi és viszonyt jelentő feltételei hol adják és hol nem adják meg az ép emberré nevelés, az egészséges növekedés feltételeit és módját. Ez,a munka közben megjelenő kötet, három egymástól világosan elhatárolható gondolat kört foglal magában: az elsők a történelmi feltáró munkák, amelyek a születést a jogalkotás ban, a törvények szabályozásában, és ugyanakkor a szellemi élet érvelésében, vitáiban kutat va visszatekintenek az 1920-as évekig. A jogalkotás szándéka a termékenységet serkentő, il letve a „túlságos termékenységet" büntető intézkedéseit, hatvan év teljességét Grád András dolgozta fel tanulmányában. A harmincas évek népesedési vitáját az „egyke" kérdésben Békési Ágnes tanulmánya tar talmazza, amely az első ebben a sorban, és amit majd továbbfolytat a későbbi viták elemzé sével. Olyan téma ez, amely a társadalmi válságok idején különös érzékenységgel és indulat tal került előtérbe. Különösen érdekes lesz az eltérő ideológiákban megtalálni az azonos érv rendszert és az érzelmi indítékot. Megmarad a gond és a gondolat újraéled, magatartások és nézetek folyamatossága világik ki a vitákból. A makrotársadalom működését más oldalról figyeli Antal Z. László tanulmánya, amelyik az egészségügyi ellátás és a népesedési folyamat divergálását vizsgálja. Az ellátás és a demog ráfiai hullámok ellentmondásaiban az egészségügyi rendszer rigiditását és sajátos érdekérvé nyesítési mechanizmusát tárja elénk. Másik gondolatkör a kutatás egyik kardinális pontja: a téma maga a szülés. A gyerekvárásról és a szülés körülményeiről két írást olvashatunk: az egyik szorosan vett tudományos igényű tanulmány — amelyik a nemzetközi gyakorlatot és az itthoni alternatív szülés módo kat ismerteti interjúk és megfigyelés alapján — ez Czenky Klára munkája. A másik „Egy kis mama naplója". Megkértünk várandós asszonyokat napló vezetésére, mit él át egy első gye rekét váró asszony a közvetlen környezetében és a környező világban, (egészségügy, munka hely, stb). C. Molnár Emma tanulmánya, amely egy nagyobb lélegzetű dolgozat az úgynevezett „GYES-neurózisról", itt a terápikus módokat tárja fel, a felkészülést, felkészítést a szülésre és az újszülöttel kapcsolatos bánásmódra. A terápikus módszer mögött a GYES-neurózis egzaktul leírt kutatása van. A következő részben fordul az ideál-kéj^. A szülés fontossága, a magasztosság, az életadó és életvédő szülők helyett ott vannak a nem várt gyerekek, a nem akartak, az elhagyottak, az elemésztett csecsemők. Kirajzolódnak a végletes és végzetes tragédiák. De árnyékukban is megjelenik a tragikus helyzetből is belső emberi erővel felemelkedő ember. Tóth Lajosné tanulmánya az Állami Gondozott Csecsemőotthonban azt vizsgálja, szá mokkal kifejezett összefüggésekben is, hogy a csecsemők megbetegedése mennyire kapcso lódik ahhoz, hogy meddig élhettek az anyjukkal. Pongrácz Tiborné és S.Molnár Edit írása a serdülőkori terhességről széles adatbázison, gazdag tényanyag alapján mutatja be, hogy a serdülőkorban mindenképpen váratlan terhes ség a gyerek fogadására felkészületlen kismamák között milyen megoldásokat kínál. A volt állami gondozottak anyává válásáról néhány jellemző esetet emel ki Hanák Kata lin. A társadalmi kivetettség feloldhatatlansága, a menthetetlenül ismétlődő sorsok mellett vannak példák, amelyek azt is megmutatják, hogy a társadalmi kitaszítottságból ki lehet ke rülni. Igaz, hogy ehhez akkora erő kell, amelyet éppen az adott helyzetben nehéz, vagy csak nem lehetetlen megteremteni. Az eltékozolt életekről ír Cseres Judit. írásának tényszerűsége, a tények szinte hűvös, tárgyszerű közlése teszi kiáltóvá a tragédiákat. Nem moralizál és nem érzeleg a gyerekeiket elemésztő anyák tettén, s hogy olykor a törvény kötelező betartása hogyan teszi tönkre azo kat is, akiknek védelmében kell(ene) ítélkezni. S a tragikum még fokozódik azzal, hogy a tör vény ítéletével gyűrűződik tovább és ránt magával ártatlanokat és viszonylag ép családokat is. A negyedik és egyben az utolsó rész - nem véletlenül zárjuk ezzel a kötetet - azokról szól, akik a gyerekszülést az élet legnagyobb eseményeként, a legsikeresebb életfordulónak élik meg: Tóth Olga tanulmánya a „Sikeres életek" pályázat tapasztalatait összegezi. Az utolsó írás a kötet kezdetének, a makrostruktúra alakulásának emberi oldaláról szól: 5
három generáció anyáit kérdezi meg H.Sas Judit a megélt szülésekről, gyerekvárásokról. A dédanyákat, akik gyerekeiket a harmincas évek válságai környékén szülték; a nagyanyákét, akik gyerekvárása az ötvenes években történt. S a mai kismamákat, akik a nyolcvanas évek ben hozták világra gyerekeiket. Interjúrészletekből és hipotéziséből kirajzolódik a tovább folytatandó kutatás több fontos gondolata. A továbbiakban pénzünk és erőnk szerint folytatjuk a munkát. A már itt megismert utak mellett két irányban ágazik el a munkánk. A történelmi időt a jelen folyamatában folytatjuk, konkrét kutatással, konkrét területen ötvözzük: részt veszünk a Pest megyei kutatásban, ahol romló mutatók (csecsemőhalandóság) kritikus társadalmi övezetekre utalnak (agglomeráció). Itt az eltérő etnikumban, eltérő civilizációs fokon élő, különböző kultúrák gyerekvárási és szülési körülményeit, szokásaikat, ismereteiket, szülés módjukat, egészségi és gazdasági, ellá tási helyzetüket, stb. vizsgáljuk meg, koncentrálva a katasztrófa esetekre (csecsemőhalandó ság, koraszülés, veszélyeztetett gyerekek, stb.) Emellett a feltárás mellett a kockázati ténye zők ismeretében részt veszünk egy olyan „beavatkozó" kutatásban, ahol veszélyeztetett kör nyezetben újfajta gyerekvárásra és gyerekgondozásra készítik fel a fiatal anyákat. A felkészí tő módszert hatásvizsgálattal követjük. Az egészségügyi intézményrendszer működését, gyakorlatát, hiányait és eredményeit vizsgáljuk erre célzott kutatással az érintett területeken: tehát a közegészségügyi viszonyokat, a terhesgondozás hálózatát, a szülésre felkészülés módját, a szülés lebonyolódását, a nőgyógyászatot, a gyerekgyógyászatot. Tovább folytatjuk a történelmi vizsgálódást, antropológiai-néprajzi kiegészítéssel. A mát, mint a nyolcvanas évek fordulópontot igérő, válságot jelző időszakátkutatva, azt vizsgáljuk, mit is jelent ez az időszak a gyerek akarásban, a gyerekvárásban és a gyerek születésében. A továbbiakban is igyekszünk a sokféleséget megtartani, és igyekszünk hidat verni az em beri lépték mértéke szerint a számok és indulatok, a szándékok és a gyakorlat, az ideák és a valóság, az egyéni és a társadalmi, a történelmi és a jelenidejű, a törvények és az ember létér zékelése között. Most, hogy ezt a kötetet közreadjuk az eddig folyó kutatások bemutatásaként, ez egyben felkérés is: szívesen várjuk a bíráló megjegyzéseket, a csatlakozást ehhez a kutatáshoz; figye lemfelhívást, olyan tényekre, amelyek elkerülték a figyelmünket. Reméljük, hogy módunk lesz tovább kutatni. Lesz hozzá külső feltétel és belső erő is, eredmény s mód arra is, hogy közölhessük az eredményeket.
Losonczi Ágnes
6
I. fejezet FORMÁLIS
ÉS INFORMÁLIS
SZABÁLYOK
