0030 Jelentés az erdőgazdálkodás ellenőrzéséről
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok 1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK 2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK II. Részletes megállapítások 1. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK 1999. ÉVI JELENTÉSÉNEK HASZNOSULÁSA 2. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÖSSZHANGJA, AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS MŰKÖDTETÉSE Mellékletek
BEVEZETÉS 1999-ben Magyarország 1,9 millió hektár erdőgazdálkodás alá vont területének (nemzeti erdővagyon) 59,5%-a állami tulajdonban, 0,6%-a közösségi, elsősorban önkormányzati, 20,1%-a magántulajdonban, 19,8%-a rendezetlen, illetve társulás előtti tulajdonban volt. Ugyanebben az évben az erdőgazdálkodók száma 21 ezer volt. A nemzeti erdővagyon 59,5%-át képviselő állami tulajdonban lévő erdők felett a tulajdonosi jogokat a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) vezető, egyben a kincstári vagyonért felelős miniszter - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) útján - gyakorolja. Vannak azonban a MEH felügyelete alá tartozó, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.) hozzárendelt vagyonában olyan állami (elsősorban volt állami gazdasági) erdők, amelyet a KVI a mai napig nem tudott birtokba venni. Az állami tulajdonú erdők erdőgazdálkodói: az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő, tartósan 100%-ban állami tulajdonban maradó 19 erdőgazdasági részvénytársaság (50,9%). A Honvédelmi Minisztérium tulajdonosi joggyakorlása alatt áll 3 részvénytársaság (5,2%), amelyek a HM vagyonkezelésébe adott kincstári erdők erdőállomány-gazdálkodási feladatait látják el. A Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) fejezethez tartozó 9 nemzeti park igazgatóság központi költségvetési szervként működik (0,9%). Ezek az erdőgazdálkodók az állami tulajdonú erdők mintegy 97,5%-át kezelik, a fennmaradó 2,5%-nak az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő mezőgazdasági részvénytársaságok, és a központi költségvetési szervként működő vízügyi igazgatóságok az erdőgazdálkodói.
Minden erdőgazdálkodó szakmai működése felett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) gyakorol felügyeletet. Az FVM az Állami Erdészeti Szolgálaton (ÁESZ) keresztül irányítja az erdőrendezés és erdőfelügyelet hatósági feladatait, a KöM a védett természeti területeken szakhatóságként jár el. (Az országos jelentőségű összes védett természeti terület 46%-át erdők borítják. Ezekben az erdőkben a szakhatóság a Természetvédelmi törvény alapján gazdálkodási korlátozásokat rendelhet el.) A honvédelmi célokra kijelölt erdőkben a honvédelmi miniszternek vannak speciális jogosítványai. A tulajdonosi, az erdőgazdálkodói, a szakmai irányítás és ellenőrzés sokszereplős megosztása miatt hatékony erdőgazdálkodást csak az érintett szervezetek munkájának összehangolása és folyamatos együttműködése eredményezhet. Az Állami Számvevőszék az 1989. évi XXXVIII. törvény 2. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálta, hogy a Magyar Állam képviseletében eljáró szervezetek intézkedései hogyan segítették elő a nemzeti erdővagyon hatékony működését, betartották-e a törvényeket. Az ellenőrzés alapvetően három területre koncentrált: 1. Az Országgyűlés 82/1999. (X. 22.) sz. határozata 5. pontjában foglaltak alapján az állami tulajdonú erdőgazdasági társasági gazdálkodás (a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt., Tamási és az Ipoly Erdő Rt., Balassagyarmat) 1999. évi ellenőrzésének utóvizsgálataként az Állami Számvevőszék ellenőrizte megállapításainak hasznosulását. 2. A vizsgálat feltárta az 1999-ben nem ellenőrzött állami és a magánerdő-vagyon szabályozási és rendszerbeli hibáit. 3. A zárszámadáshoz kapcsolódó ütemezésben pénzügyi-szabályossági típusú vizsgálatot végzett az Állami Erdészeti Szolgálatnál (ÁESZ). Az Állami Számvevőszék a tulajdonosi, a szakmai irányítás és ellenőrzés körében 8 szervezet munkáját vizsgálta. Ezen kívül levélben megkereste a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnökét e tulajdonosi kör véleményének megismerése céljából. Az ellenőrzés módszere dokumentális vizsgálat és elemzés volt. Az ellenőrzés keretében kiemelt figyelmet kapott az érintett szervezeteknek az ÁSZ 1999. évi megállapításaira és az ajánlásaira adott válasza, illetve a hiányosságok megszüntetése érdekében tervezett intézkedése, a rendszerbeli hibák tényének a megerősítése azoknak az intézményeknek a szintjén, amelyeket az ÁSZ 1999-ben nem vizsgált. A jelentés I/2. pontjában az 1999. évi javaslatok és ajánlások megerősítése dőlt betűvel szedett.
I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok
1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK "Az állami erdővagyon működtetésének ellenőrzéséről a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt. és az Ipoly Erdő Rt. 1997-1998. évi gazdálkodása tükrében" című jelentésében (1999) az ÁSZ legfontosabb megállapítása az volt, hogy az állami tulajdonú erdők - ezen belül a kincstári erdővagyon - szabályozása nem egyértelmű. Az állami tulajdonú erdők jelenlegi működtetése olyan többszereplős rendszerben történik, amelyben minden szereplő az Államot képviseli, de érdekeik és a velük szemben támasztott követelmények különbözőek. Pontosításra vár e vagyoni kör vagyontárgyainak meghatározása, az erdővagyon kezelésének és működtetésének szabályozása, a kincstári erdővagyon teljes körű számbavétele, a vagyonelemek egyértelmű tulajdonjogi és számviteli rendezése, a vagyonnyilvántartás (KVI, földhivatalok) konzisztenciájának megteremtése. Az ÁSZ megállapította továbbá, hogy az agrárgazdaság erdőgazdálkodással kapcsolatos támogatási rendszere bonyolult, az erdőfenntartási járulék megállapításának az Erdőtörvény mellékletében meghatározott módja felülvizsgálatra szorul. Nem lépett életbe a szakmai törvényekben (Erdőtörvény, Vadászati törvény, Természetvédelmi törvény) kötelezően előírt valamennyi végrehajtási rendelet. Hiányuk miatt a tartamos (fenntartható fejlődés) erdőgazdálkodásban, az erdő fenntartásának és védelmének társadalmi érdek-érvényesítésében ellentétes hatások érvényesülhetnek. Az állami tulajdon felett tulajdonosi jogokat gyakorlók körének és jogállásának meghatározásában átfedések vannak, hiányoznak az Államháztartási törvény (Áht.) szerinti vagyonkezelési szerződések. Nem készült az erdővagyon-kezelés és - működtetés fő elveire épülő, a tulajdonosi joggyakorlók és a szakmai irányítók közötti összehangolt stratégia. Mindezek miatt az ÁSZ elkerülhetetlennek tartotta az állami erdővagyon működtetésének összehangolt szabályozását - beleértve a sokszereplős intézményi rendszert -, a hiányzó jogszabályok végrehajtási rendeleteinek megalkotását, az erdővagyont működtető szervezetek (KVI, ÁPV Rt.) nagyobb hatékonyságot biztosító működését. Az ÁSZ a fenti hiányosságok megszüntetése érdekében a Kormány, a MEH, a KVI és az ÁPV Rt., az FVM, a KöM vezetői részére fogalmazott meg javaslatokat és ajánlásokat. Az Állami Számvevőszék a 2000. évi utóellenőrzésekor az 1999. évi jelentésében megfogalmazott megállapítások, javaslatok és ajánlások hasznosításának szándékát valamennyi szervezetnél tapasztalta. A vizsgált szervezetek a hiányosságok megszüntetése érdekében tettek lépéseket, de az állami erdővagyon működtetésének
átfogó felülvizsgálata, a vagyoni kör meghatározása és felmérése, a működtetés összehangolt szabályozása elmaradt. Az Állam vállalkozói és kincstári vagyona hasznosításának jogi, közgazdasági és szervezeti kereteire vonatkozó átfogó koncepció kialakításának munkálatai - a MEH nyilatkozata szerint - a 2000. év második felére húzódtak. A MEH a feladatok komplexitása miatt csak átmeneti jellegű intézkedést kezdeményezett az Államháztartási törvény módosítása útján a 2000. évi Költségvetési törvényben. Hiányzik - intézményi és koncepcionális szempontból - a tartós és a vállalkozói állami tulajdon működtetésének összehangolása, illetve az ÁPV Rt.-hez és a KVI-hez tartozó funkció szerint elkülönült vagyoncsoportok szétválasztása. Az ÁPV Rt.-hez és a KVI-hez rendelt vagyonban egyaránt megtalálhatók tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyak - olyanok, amelyek nem kerülnek egyelőre privatizációra - illetve olyanok, amelyeknek állami tulajdonban tartása nem szükséges az Állam működéséhez, stratégiai céljaihoz. Az erdők tulajdonosi joggyakorlója a KVI, és az ÁPV Rt.-hez tartózó erdőgazdasági részvénytársaságok között a végleges vagyonkezelői szerződéseket nem kötötték meg. A vagyonkezelői díjakat nem igazították - a kincstári erdők valóságos értékének megállapítása hiányában - a hozamtermelő-képességhez. Elmaradt a kincstári vagyoni körbe tartozó erdők átfogó felmérése, a vagyon felértékelése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, a tulajdonjogi rendezés és az ingatlan-nyilvántartás felülvizsgálata is. Az ÁPV Rt. 2000-ben az erdőgazdasági részvénytársaságok igazgatói érdekeltségi rendszerének jövedelmezőségi elemét átlagteljesítményelvárásra módosította. A részvénytársaságok 1999. évi eredményeinek üzemi eredmény, adózás előtti eredmény növekedése - kedvező alakulását és a 2000. évi tervezett eredményeket is a bevezetett érdekeltségi rendszernek tulajdonítja. Ugyanakkor az eredmények javulásában nagy szerepet játszott a pénzügyi műveletek eredményének további növekedése, amely a reorganizációs célú 822 millió Ft tőkeemelés, és 547 millió Ft kamatmentes hitel kamatoztatásából származik. A részvénytársaságok teljesítményeit az ÁPV Rt. nem a természeti adottságok és a gazdasági teljesítmények összefüggéseire épülő szempontok szerint méri. Az FVM Erdészeti Hivatala az erdőfenntartási járuléknak az erdőrészletek minőségéhez igazodó kategóriái kialakítására, az Erdőtörvény mellékletében meglévő ellentmondás feloldására - és az Erdőtörvény módosítására - 2000. július 12-én a Minisztérium Jogszabályelőkészítő Főosztálya részére tett javaslatot. Korábban 2000. május 3-án állásfoglalást adott ki, amely szerint a járulék mértékét tájegységi hovatartozás alapján kell meghatározni, de az állásfoglalás nem helyettesíti a szükséges törvénymódosítást. Az FVM a 24 vadászati körzetből egynek sem adta ki a körzeti vadgazdálkodási tervét. A tervek készíttetésére tárgyalásokat folytatott,
de szerződést egyelőre nem kötött. Az FVM véleménye szerint a körzeti vadgazdálkodási tervek hiánya nem akadályozta a vadászatra jogosultakat vadgazdálkodási üzemtervük elkészítésében. A Természetvédelmi törvény erdőgazdálkodást befolyásoló három - a támogatásra, a kártalanításra, a természetvédelmi kezelési tervek elkészítésére vonatkozó - végrehajtási rendelete négy éve nem került kiadásra. A KöM természetvédelmi érdekből korlátozásokat vezetett be anélkül, hogy az érintetteket támogatta vagy kártalanította volna. A végrehajtási rendeletek és a kezelési tervek hiánya bizonytalan helyzetet teremt, a hatósági eljárás folyamatában pedig szubjektív megítélésre ad lehetőséget. Magyarországon az erdősültség foka jelenleg 19%, amelyet az erdészeti politika célkitűzése szerint a 25%-os szint eléréséig kell növelni. A Kormány - 1991-ben -3000-es határozatával elfogadta azt a hosszú távú erdőtelepítési programot, amelyben az 1991-2000 közötti időszakra 150 ezer ha erdő telepítését irányozta elő. 1991-1999 között a tervezett telepítések egyharmada - 47 ezer ha - valósult meg. A telepítési program végrehajtásához szükséges összegnek a felét sem fedezte a 2,1 milliárd Ft-os 1999. évi költségvetési előirányzat. A 2000. évi költségvetési előirányzat 2645 millió Ft, amelyből 68,3 millió Ft-ot elvont a Kormány az árvízkárok enyhítése miatt. Az 1998-1999-ben végrehajtott erdőtelepítések 93,6%-át (8264 ha) magán-erdőgazdálkodók végezték. A három HM rt. összesen 161 ha, az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlása alatt működő 19 erdőgazdasági részvénytársaság pedig 285 ha erdőt telepített. Ennek oka az ÁPV Rt. nyilatkozata szerint, hogy az erdészeti részvénytársaságok kezelésében kevés a telepítésre alkalmas terület, ugyanakkor az állami tulajdonú területeken végrehajtott kismértékű erdőtelepítésben a szűkös költségvetési forrásokon és a betelepíthető terület mértékén kívül közrejátszik az a körülmény is, hogy az ÁPV Rt.-nek - az erdőtelepítés következményeként a művelési ág megváltozása miatt - az erdősített területeket át kellene adnia a KVI-nek. Az állami tulajdonban lévő erdők, illetőleg az erdővel együtt önálló földrészletként nyilvántartott más művelési ágú területek nem tartoznak a Privatizációs törvény (Priv. tv.) hatálya alá. Az 1997. március 13-tól hatályos törvényi rendelkezés ellenére jelenleg is az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő mintegy 400 ezer ha földterület egy része erdő, illetve erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú földterület. A volt mezőgazdasági vállalatok ilyen területeit az ÁPV Rt. nem adta át a KVI részére. Az ÁPV Rt. ezekre a termőföldekre és a velük összefüggő erdőterületekre földhaszonbérleti szerződéseket kötött, a díjakat pedig saját bevételeként kezelte. Az ÁPV Rt. gyakorlata négy éven keresztül sértette mind az Államháztartási, mind a Privatizációs törvény előírásait. Az Államháztartási törvény 2000. január 1-jei módosítása feloldotta a kialakult ellentmondásokat, ugyanis az ÁPV Rt. hozzárendelt
vagyonában lévő kincstári vagyonnak minősülő erdő használatba, haszonbérbe adásából származó bevételt az ÁPV Rt. azok esedékességével és megfizetésével egyidejűleg átutalja a KVI-nek." A törvény új, módosított rendelkezése azonban csak az erdő művelési ág tekintetében intézkedik az összeg átutalásáról, és figyelmen kívül hagyja az erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú területek bevételeit, amelyek a Privatizációs törvény alapján 1996. január 1-jétől szintén a KVI-t illetnék meg. Az Államháztartási és a Privatizációs törvény hatályos szövege a természetvédelmi területekre vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlásának meghatározásában is ellentmond egymásnak. Az Államháztartási törvény kincstári vagyoni körbe sorolja az állami tulajdonú védett természeti területeket, kivétel nélkül. Ezért a törvény hatálya az ÁPV Rt. saját társasági tulajdonán kívüli, "hozzárendelt vagyoná"-ban lévő állami tulajdonú természetvédelmi területekre is kiterjed. Ugyanakkor nem helyezték hatályon kívül a Privatizációs törvény 6. §-át, amely szerint az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában védett természeti terület is előfordulhat. A két törvényi rendelkezés közötti ellentmondás azt eredményezte, hogy az ÁPV Rt. a hozzárendelt állami tulajdonú természetvédelmi területek átadása fejében ellenértéket kér az államháztartási körbe tartozó központi költségvetési szervtől. Az ÁPV Rt. álláspontja jogszabályi alapjaként a Priv. tv. 35. §-át jelölte meg, amely az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítésének szabályain belül felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az ÁPV Rt. ellenszolgáltatás nélkül adhat át vagyont. Az államháztartáson belül - az Állam tulajdonjogának változatlan fennállása mellett - a vagyonkezelői jog ellenérték fejében történő átadása nem következik a Privatizációs törvényből, miután e törvény az állami vagyonkörből kikerülést szabályozza. A hivatkozott rendelkezés kizárólag államháztartási körön kívüli eseteket nevesít (illetve a nevesítetteken felül az ingyenes átadás engedélyezéséről a költségvetési törvényben kell intézkedni). Az Áht. 1999. január 1-ig nem szabályozta külön az Állam kincstári és vállalkozói vagyona közötti átjárhatóságot. Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona és a KVI tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó vagyontömeg egyaránt állami tulajdonban van, amely felett a Kormány rendelkezési joga a hivatkozott Áht. módosítás előtt fennállt (a forgalomképtelen állami vagyon kivételével), így átcsoportosítási lehetősége is volt. Az állami tulajdonú vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogot a törvények (Áht., Priv. tv.) visszautalják a Kormány hatáskörébe. 1999. január 1től a Kormány - 2000 millió Ft bruttó éves értékhatárig - csak rendeletben intézkedhet a kincstári és a vállalkozói vagyon egymás közötti bármilyen jellegű visszapótlás nélküli átcsoportosításáról. Az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában lévő erdőgazdasági rt.-k állami vállalatból részvénytársasággá átalakításakor a kincstári vagyoni körbe tartozó erdők és a megalakított részvénytársaságok vagyona között nemkívánatos vagyoni keveredések álltak elő. A
társasági és a korlátozottan forgalomképes kincstári vagyoni körbe tartozó vagyon keveredését tovább fokozza az agrártámogatások rendszere. A nemkívánatos keveredés elsődleges forrása az agrártámogatások általános rendjéről szóló Kormányrendeletekben rejlik. Az erdészeti részvénytársaságok az állami (kincstári) tulajdonú erdők vagyonkezelésére vonatkozó Áht. rendelkezés (és a keveredett kincstári-társasági vagyoni szerkezet) miatt kivételezett helyzetbe kerültek. Az Áht. szerint csak a 100 %-ban állami tulajdonú erdőgazdasági társaságok lehetnek a kincstári tulajdonú erdők vagyonkezelői. Ennek a feltételnek - a jogszabály megalkotásakor is csak az erdő részvénytársaságok feleltek meg. Az Áht. az erdőgazdasági rt.-k számára a törvény erejénél fogva biztosítja ezt a jogosultságot, más társaságoknak pályázni kell az állami vagyon kezelésének jogáért. Az erdőgazdasági részvénytársaságok piaci szereplőként is előnyös pozíciót élveznek, mert objektív okokból, vagy gazdálkodási hiányosságaikból származó elégtelen eredményeiket az ÁPV Rt. reorganizációi pótolják. Az agrártámogatás jelenlegi rendszerében és gyakorlatában a magán erdőgazdálkodók - az erdőfenntartási járulék-befizetéseikhez viszonyítva - kisebb arányban kapnak állami támogatást, mint az állami szektor szereplői. A költségvetés az FVM tárcához tartozó agrártámogatási rendszer keretein belül nyújt támogatást különféle erdészeti célok megvalósításához. A támogatások forrását a költségvetésnek befizetett erdőfenntartási járulék biztosítja. Az állami szektor és különösen a szövetkezetek támogatása meghaladja a befizetéseiket, a magánszektor támogatása pedig nem éri el a befizetéseik mértékét. Az állami erdőgazdálkodók - az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozó 19 erdőgazdasági rt. és a HM felügyelete alá tartozó három állami tulajdonú erdőgazdasági rt. - az FVM irányítású agrártámogatásokon kívül további támogatásokat kaptak az ÁPV Rt.-n keresztül. 1997-99 között a 22 állami tulajdonú erdőgazdasági rt. a 8 milliárd Ft agrártámogatás mellett 5,1 milliárd Ft támogatást kapott az ÁPV Rt.től, reorganizáció címén, tőkejuttatás és kamatátvállalás formájában. A reorganizációra kapott összegek egy részét a társaságok 1999-ben is kamatoztatták. E kamatokból biztosították a pénzügyi műveletek nyereségét, és ebből származott a vállalkozási nyereségek 23-31%-a is. Az állami tulajdonú erdők tulajdonosi, kezelői, erdőgazdálkodói, statisztikai és ingatlan-nyilvántartási adatai egymással nem összevethetők, mert a használt fogalom-rendszer nem egységes, az adatszolgáltatók között az adatforgalom nem összehangolt, és a szolgáltatás igénybevételéért meghatározott díjfizetési kötelezettség miatt nehézkes.
Az Állami Erdészeti Szolgálat 1999. évi számviteli tevékenysége megfelelően szervezett és szabályozott volt. A kiválasztott számlaosztályok adattartalmának - folytonossági hiányvizsgálattal végzett - ellenőrzése során eltérés nem volt. A vállalkozási tevékenység és az átmenő tételként könyvelt támogatások adatait a könyvviteli nyilvántartásokban az alapbizonylatok adatai alapján rögzítették. A vizsgált tételek alapbizonylatai a dokumentációban könnyen és hiánytalanul megtalálhatóak voltak, és a bizonylatokkal szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek megfeleltek. Az erdőfelújítási és erdőtelepítési támogatások analitikus nyilvántartása igazgatóságonként eltérő volt.
2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK Az ÁSZ 1999. évi jelentésében megfogalmazott megállapítások, az ajánlások ma is időszerűek. Az 1999. évi javaslatok fenntartása mellett az Állami Számvevőszék az ellenőrzés tapasztalatai alapján javasolja, hogy a Kormány 1. Gyorsítsa fel az állami tulajdon egységes kezelési koncepciójának elkészítését annak érdekében, hogy az Államot képviselő szereplők érdeke, a velük szemben támasztott követelmények azonosak legyenek, azok az erdővagyon védelmét és gyarapítását szolgálják. 2. Tegyen javaslatot a Priv. tv. és az Áht. közötti azon ellentmondás megszüntetésére, amely a természetvédelmi területek feletti tulajdonosi joggyakorlásra vonatkozik. 3. Intézkedjen az érintett tárcák között összehangolt erdővagyonkezelési stratégia kidolgozásáról az állami erdővagyon megőrzése, védelme és gyarapítása érdekében. 4. Intézkedjen, hogy az ÁPV Rt. vonja el és adja át a KVI-nek azt a kincstári elvonásra javasolt vagyont, amelyet a vállalatok átalakításakor a tőketartalék fedezetéül társasági tulajdonba adott, és jelenleg is a társaságok vagyonában szerepel. 5. Kezdeményezzen törvénymódosítást annak érdekében, hogy állami pénzeszközökből kincstári tulajdonon megvalósuló beruházások kincstári vagyont eredményezzenek, ne válhassanak társasági tulajdonná. Intézkedjen az erdővagyont érintő állami támogatások jelenlegi számviteli elszámolásának a megváltoztatására, megszüntetve az erdőtelepítések jelenlegi számviteli elszámolása gyakorlatából adódó tulajdonjogi problémákat. 6. Biztosítsa a hosszú távú erdőtelepítési program pénzügyi feltételeit.
7. Vizsgáltassa felül az állami tulajdonú erdőgazdasági rt.-k Államháztartási törvényben biztosított kivételezett helyzete fenntartásának indokoltságát. a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 1. Vizsgálja felül és hangolja össze a KVI és az ÁPV Rt. - mint a tulajdonosi jogok gyakorlóinak - feladatait. Intézkedjen arról, hogy az állami tulajdon funkció szerint elkülönült vagyoncsoportjaiban a gyakorlatban is egységes állami tulajdoni joggyakorlás érvényesüljön. Ebben a folyamatban valósuljon meg a feladat és forrásigény meghatározása és összhangja. Kérje számon az erdőről szóló 1996. évi LIV. törvény 29/1997. (IV. 30.) FM számú végrehajtási rendelete 1. §ának végrehajtását. 2. Vizsgálja meg, hogy az ÁPV Rt.-nek az erdőgazdasági rt.-k javára végrehajtott reorganizációit követően megvalósultak-e a kitűzött célok. 3. Kezdeményezze az erdőkkel kapcsolatos adatszolgáltatás egységesítését és az egyes szervezetek eltérő nyilvántartásainak módosításával biztosítsa az összehasonlíthatóságot. 4. Biztosítsa a KVI hozzáférését az ÁPV Rt.-nek a mezőgazdasági rt-k hasznosításában álló erdők és az azokkal azonos helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú területek adataihoz. a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1. Tegye áttekinthetőbbé az agrárgazdasági célok költségvetési támogatási rendszerét. 2. Kezdeményezze az Erdőtörvény módosítását az erdőfenntartási járulék differenciáltabb - az erdőrészletek minőségéhez igazodó kategóriáinak meghatározására. 3. Készítse el és tegye közzé a Vadászati törvényben előírt körzeti vadgazdálkodási üzemterveket. 4. Vizsgálja meg, hogy a támogatások és befizetések jelenlegi szektoronkénti megoszlása a nemzetgazdaság célkitűzéseinek irányába hat-e. a környezetvédelmi miniszter Gondoskodjon a Természetvédelmi törvénynek az erdőgazdálkodás tárgyköre szempontjából fontos - a természetvédelmi kártalanításról és támogatásról, valamint a természetvédelmi kezelési tervek kidolgozásáról szóló - végrehajtási rendeleteinek mielőbbi megalkotásáról, hatályba-léptetéséről.
a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetője 1. Kösse meg az Áht.-nak megfelelő vagyonkezelési szerződéseket, és jelenítse meg azokban a kincstári vagyonhoz fűződő minősített közérdeket. 2. Állapítson meg és érvényesítsen a hozamtermelő-képességhez, a természetvédelmi és egyéb korlátozásokhoz jobban igazodó, differenciált vagyonkezelési díjat. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnöke Biztosítsa az erdőgazdasági rt.-k szakmai-, gazdasági-, pénzügyi teljesítményeinek egységes elveken alapuló mérhetőségét. az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgatója Egységesítse az erdőfelújítási és erdőtelepítési támogatások analitikus nyilvántartását az egyes igazgatóságokon az átláthatóság érdekében.
II. Részletes megállapítások
1. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK 1999. ÉVI JELENTÉSÉNEK HASZNOSULÁSA 1.1. A Kormány és a Miniszterelnöki Hivatal intézkedései A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az ÁSZ 1999. évi jelentésében foglaltakra észrevételt nem tett. 2000. február 23-i, az ÁSZ elnökének írt - az ÁSZ vizsgálatok tapasztalatainak és ajánlásainak hasznosítása tárgyú - levelében a miniszter megerősítette, hogy a különböző szervezetekben megjelenő állami tulajdonosi jogok gyakorlóinak feladat-összehangolását, illetőleg a feladatok átfogó felülvizsgálatát napirenden tartja. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának 1999. december 8-i ülésén a MEH-et vezető miniszter tájékoztatást adott a Kormány vagyonpolitikájának fő szempontjairól. Ezek szerint ˇ újra kell gondolni és tovább mérsékelni a tartós állami tulajdonba tartozó vagyoni kört,
ˇ az egységes és hatékony állami tulajdonosi irányítás megvalósítása érdekében szükséges a minisztériumokhoz tartozó vagyoni kör szűkítése, az állami tulajdonosok következetes képviselete egységes koncepció alapján, állami vagyonkezelő szervezet útján, ˇ célszerű a föld- és erdőkérdést egy szervezeti egységben kezelni, erre jogalap a nemzeti földalap kialakítása lehet, ˇ a hazai magánszemélyek széles körben, komoly kedvezménnyel jussanak tulajdonhoz. A szakértőkkel elkészíttetett munkaanyag két koncepciót tartalmazott. Az egyik koncepció a meglévő jogi szervezeti rendszerre épített korszerűsített és aktualizált privatizációs és vagyonkezelési stratégia, a másik egy új egységes állami vagyonkezelési és privatizációs stratégia volt. A Kormány eredeti elképzelése szerint - a közigazgatási előkészítés után - 2000 márciusában tárgyalta volna a vagyonpolitikai koncepció tervezetét. A MEH-t vezető miniszter az ÁSZ elnökének írt 2000. június l-jei levele szerint a munkálatok csak az év második felében jutnak olyan fázisba, hogy a Kormány állást foglaljon és a jogszabályalkotó munka megkezdődjön. Ezért a témában készülő kormány-előterjesztésről az ÁSZ később kaphat tájékoztatást. A kormány-előterjesztés ismerete nélkül jelenleg nem tudható, hogy a vagyonpolitikai koncepció mit tartalmaz az állami és a HM kezelésében lévő erdővagyonról, és figyelembe veszi-e a nemzeti parkok speciális helyzetét. Az ÁSZ elnöke az Országgyűlés 2000. május 4-i ülésén az ÁSZ 1999. évi tevékenységéről szóló jelentésében hangsúlyozta, hogy az egyre inkább előtérbe kerülő és újszerű feladatokat is jelentő vagyonkezelés, a hatékonyabb vagyonhasznosítás igényelné a vagyongazdálkodás átfogó korszerűsítését és egységes állami vagyontörvény elfogadását. A MEH az erdővagyon optimális hasznosítása érdekében - a miniszter 2000. február 23-i, az ÁSZ elnökének írt levele szerint - azt tartaná célszerűnek, ha az erdővagyon és az azt működtető erdő részvénytársaságok felett a tulajdonosi jogokat ugyanaz a vagyonkezelő szervezet gyakorolná. Tekintettel arra, hogy az állam vállalkozói és kincstári vagyona hasznosításának jogi, közgazdasági és szervezeti kereteire vonatkozó átfogó koncepció kialakításnak munkálatai csak ez év második felében kerülnek olyan fázisba, hogy a Kormány ebben a kérdésben állást foglaljon, a MEH nem intézkedhetett a vagyonjogi kérdések egyértelmű tisztázása érdekében. Egyelőre elmaradt az állami tulajdon funkció szerint elkülönült vagyoncsoportjaiban az egységes állami tulajdonlás érvényesítése, az erdővagyon-kezelés szabályainak megalkotása is. A MEH és a KVI a feladatok komplexitása miatt - több törvény egyidejű módosítása, vagy egy új vagyontörvény megalkotása - csak átmeneti jellegű intézkedést kezdeményezett az Államháztartási törvény módosítása útján a 2000. évi költségvetési törvényben.(Áht.
109/G. § (6) bek. a KVI-nek át nem adott, az ÁPV Rt. kezelésében lévő kincstári erdők hasznosításából származó bevételeket át kell utalni a KVI részére.)
1.2. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetőjének intézkedései A KVI vezetője az 1999. évi ÁSZ- jelentésben megállapított tényekkel, javaslatokkal és ajánlásokkal alapvetően egyetértett. Az 1999. augusztus 5-i levelében az ÁSZ elnökét arról tájékoztatta, hogy az ajánlások végrehajtása érdekében a következő feladatokra rendelte el az "intézkedési terv" elkészítését: ˇ a vagyonkezelési szerződések megkötéséhez szükséges feltételek teljes körű előkészítése, a szerződési feltételek kidolgozása, egyeztetése a szaktárcákkal; ˇ a kincstári erdők felmérése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, tulajdonjogi és ingatlan-nyilvántartási rendezése; ˇ a hozamtermelő képességhez, a természetvédelmi korlátozásokhoz igazodóan az erdővagyon értékének megállapítása és a valós vagyonkezelési díjak mértékének kidolgozása. Az ÁSZ 2000. évi ellenőrzéséhez a hivatkozott intézkedési tervet, az abban foglalt feladatok teljesítésére vonatkozó írásos választ többszöri egyeztetéseket követően sem adta át, illetve küldte meg az ÁSZ munkatársai részére. A KVI 2000. július 10-én küldött viszont két "intézkedési tervet" is, amelyet augusztus 14-én további dokumentumokkal egészített ki. Az egyik 2000. május 25-én - a földhivataloktól bekért tulajdoni lapok feldolgozására, a kincstári vagyonnyilvántartás ellenőrzésének módszertani kidolgozására, az ingatlanok adatállományának ellenőrzésére, a kezelt kincstári vagyon számviteli és pénzügyi ellenőrzésére - készült. Ebben az "intézkedési tervben" a legkorábbi határidő 2000. június 5., a legkésőbbi 2000. szeptember 30. A teljesítésről dokumentációt az ÁSZ nem kapott. A másik "intézkedési terv" címe szerint az ÁSZ által a kizárólagos állami tulajdon nyilvántartásának helyzetéről 2000. áprilisában készített vizsgálati jelentésében a KVI vezérigazgatója részére megfogalmazott javaslatok alapján készült. Ezt az intézkedési tervet a KVI vezérigazgatója 2000. május 23-án küldte meg a MEH-t vezető miniszternek. A miniszter az intézkedési terv végrehajtásáról 2000. november 15-ig, illetve 2001. január 31-ig kért írásban tájékoztatást. Ebben az "intézkedési tervben" a legkorábbi határidő 2000. augusztus 31-e. A KVI válaszaiból, illetve a MEH leveléből indirekt módon azt lehetett megállapítani, hogy a KVI készített ˇ egy 2000. évi vagyonkezelési szerződéstervezetet, amelyet a KöM, az FVM és az ÁPV Rt. részére észrevételeik, javaslataik megtétele céljából megküldött. (A vagyonkezelési szerződések megkötéséhez a KöM és az FVM miniszterek egyetértése szükséges.)
ˇ A kincstári erdők erdőérték-számítási tematikáját elkészíttette, a végleges erdőérték-számítás várhatóan 2000. második felében készül el. ˇ Az 1999. évi vagyonkezelési díjakat a természeti károk miatt mérsékelte. A KVI és az ÁPV Rt.-hez tartozó erdőgazdasági részvénytárságok között az ÁSZ-jelentés egyeztetésének időszakában is "ideiglenes vagyonkezelői szerződés" van érvényben. A kincstári erdők értékének megállapítása hiányában a hozamtermelő-képességhez, a természetvédelmi korlátozásokhoz jobban igazodó vagyonkezelői díjak megállapítása is elmaradt. Az állami tulajdonú erdőkre alkalmazható egységes erdővagyon-értékelési módszer kiadását az ÁESZ is sürgős feladatnak tartja. Elmaradt a kincstári erdők átfogó felmérése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, a tulajdonjogi rendezés és az ingatlan-nyilvántartás felülvizsgálata is.
1.3. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnökének intézkedései Az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója elismerte az ÁSZ azon megállapítását, miszerint a részvénytársaságoknak a különböző címeken juttatott külső forrásra nem ilyen összegben, illetve nem ilyen ütemezésben volt szükségük. Véleménye szerint ennek az oka az volt, hogy a külső források odaítélésére vonatkozó döntés nem egy kézben van. Indokoltnak tartotta a szervezetek (PM, FVM, KVI, ÁPV Rt.) közötti koordináció javítását. Az ÁPV Rt.-hez tartozó 19 erdőgazdasági részvénytársaság eredményadatai millió Ft-ban Megnevezés/Év 1996 1997 1998 1999 2000 terv Üzleti eredmény 1379 708 1012 1485 1792 Pénzügyi műveletek eredménye. 148 216 453 505 279 Szokásos váll. eredm. 1527 924 1465 1990 2071 Rendkívüli eredm. - 256 - 69 - 98 - 132 - 233 Adózás előtti eredm. 1271 855 1367 1857 1837 Az ÁPV Rt. 1999-ben - 1998-hoz hasonlóan - folytatta a tulajdonosi reorganizációt. 1998-ban 1515 millió Ft tőkeemelést és 1196 millió Ft kamatmentes hitelt biztosított a társaságoknak. 1999-ben a hasonló célú tőkeemelés összege 822 millió Ft, a kamatmentes hitel összege 1547 millió Ft volt. Az intézkedés hatására 1999. december 31-én - az előző év azonos időpontjához viszonyítva - a társaságok pénzeszközei 24,6%-
kal tovább nőttek, az éven belüli lejáratú értékpapírok állománya pedig gyakorlatilag változatlan maradt. 1998-1999-ben az ÁPV Rt. tulajdonosi reorganizációs célú juttatása (tőkeemelés+hitel) 4,1 milliárd Ft, a részvénytársaságok likvid pénzeszköz állománya 1999. december 31-én összesen 7,3 milliárd Ft volt. A társaságok pénzügyi eredménye 1999-ben tovább nőtt. A szokásos vállalkozási eredmények jelentős részét - 1997-ben 23%-át, 1998-ban 31%-át, 1999-ben 25%-át - a pénzügyi műveletek eredményéből realizálták. Az ÁPV Rt. tulajdonosi magatartása 1999-ben nem változott, tájékoztatása szerint a reorganizációt ebben az évben fejezte be. Az ÁPV Rt. 1999-ben módosította az erdészeti portfolióba tartozó részvénytársaságok igazgatóinak érdekeltségi rendszerét. A korábban csak az adózás előtti eredmény összegéhez viszonyított egyik prémiumfeltételt úgy módosította, hogy figyelembe vette az adózás előtti eredmény és az árbevétel-arányos adózás előtti eredmény változását. Ugyanakkor a csökkentő tényezők közül törölte a reorganizációs tervtől való kedvezőtlen eltérés figyelembe vételét. (Az ÁPV Rt. szerint a reorganizációs feladatok számonkérését a társaságok vezető testületei kapták feladatul.) Az egységes elveken alapuló, valós többlet-teljesítményre ösztönző érdekeltségi rendszertől - néhány esetben (pl. a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt.) korrekciók alkalmazásával - a prémium feltételek értékelésekor az ÁPV Rt. eltért. Az ÁPV Rt. 2000-ben a részvénytársaságok igazgatói érdekeltségi rendszerének jövedelmezőségi elemét átlagteljesítmény-elvárásra módosította. Az átlagteljesítmény besorolására 6 sávot alakított ki. Az átlagteljesítmény kiszámításának a módját az adózás előtti árbevételarányos eredmény, az árbevétel-arányos üzemi eredmény és az össztőke-megtérülési mutató százalékos értékeinek számtani átlagában határozta meg. Az átlagteljesítmény előző évhez viszonyított változása miatti másik sávba kerülést százalékos mértékben díjazza, illetve bünteti. Az ÁPV Rt. a részvénytársaságok 1999. évi eredményeinek kedvező alakulását és a 2000. évi tervezett eredményeket is (üzemi eredmény, adózás előtti eredmény növekedése) a bevezetett érdekeltségi rendszernek tulajdonítja. A részvénytársaságok teljesítményeinek egységes szempontok szerinti mérhetősége érdekében az ÁPV Rt. az erdő részvénytársaságokat saját tapasztalatai alapján - a termőhelyi és egyéb adottságok figyelembe vételével jó, közepes és gyenge kategóriába sorolta. Készült ugyan a részvénytárságok erdőállományára vonatkozó - a természeti adottságok és a gazdasági teljesítmények összefüggéseit elemző PHARE tanulmány, de azt a teljesítmények egységes elveken alapuló mérésére és összehasonlítására nem használják.
1.4. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter intézkedései
A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nem fogadta el az ÁSZ-nak az agrárgazdasági célok költségvetési rendszerére vonatkozó megállapítását és nem gondoskodott a "Gyulaj" Rt. által jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás visszafizettetéséről. Az ÁSZ jelentés más megállapítását azonban elfogadta. Az FVM visszavonta azt az engedélyt, amely a "Gyulaj" Rt. részére lehetővé tette az Erdőtörvényben foglaltaktól eltérő mértékű erdőfenntartási járulék fizetését és 2000. évre kötelezte a részvénytársaságot a törvény melléklete szerinti járulékfizetésre. Az ÁSZ 1999. évi ajánlásai hasznosulásának vizsgálata megerősíti, hogy szükség van az erdőfenntartási járulék differenciáltabb - az erdőrészletek minőségéhez igazodó - járulékkategóriáinak a meghatározására, illetve emiatt az Erdőtörvény módosítására. A járulék mértékének 6 tájegységre bontása megfelelne a természeti adottságoknak. Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény mellékleteiben azonban a tájegységeket az Állami Erdészeti Szolgálat igazgatóságainak illetékességéhez is besorolták, anélkül, hogy a járulék meghatározásakor a két szempont között a rendező elvet meghatározták volna. Azokban az esetekben, amikor az erdőgazdasági tájegység és a hatóság illetékességi területe nem esik egybe, a táblázat feltételét alkalmazva egyes erdőgazdálkodók vagy kárt szenvednek, vagy jól járnak. Az ellentmondás feloldása érdekében az FVM Erdészeti Hivatala 2000. május 3-án - az ÁESZ központja útján - állásfoglalást adott ki, amely szerint az erdőfenntartási járulék mértékét a tájegységi hovatartozás alapján kell meghatározni. Az állásfoglalás azonban nem helyettesíti a szükséges törvénymódosítást. Az FVM Erdészeti Hivatala 2000. július 12-én javasolta az FVM Jogszabályelőkészítő Főosztályának az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény módosítását többek között az erdőfenntartási járulék kivetésének területi megosztása tekintetében. A törvénymódosítási javaslat a melléklet tájegység rovatát módosítja, illetve pontosítja. Az ÁSZ 1999-ben megállapította, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nem gondoskodott a körzeti vadgazdálkodási terv elkészítéséről - emiatt a vadászatra jogosultak sem tudták vadgazdálkodási üzemtervüket határidőre elkészíteni -, és javasolta e hiányosság pótlását. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény szerint a földművelésügyi miniszter állami feladatként gondoskodik a vadgazdálkodási körzetek kijelöléséről, közzétételéről, valamint a 10 éves körzeti vadgazdálkodási terv elkészítéséről. Vadászati jogot gyakorolni a 10 évre szóló vadgazdálkodási üzemterv előírásai szerint lehet. A vadászati üzemterv elkészítése a vadászatra jogosult feladata, amit a körzeti vadgazdálkodási tervnek az adott vadászterületre vonatkozó előírásai szerint kell elkészítenie. A törvény végrehajtására kiadott 30/1997. (IV. 30.) FM rendeletben a vadgazdálkodási üzemtervek elkészítésének határideje 1998. szeptember l-je volt.
Az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztályának véleménye szerint a körzeti vadgazdálkodási tervek elkészítésére a törvény határidőt nem állapított meg. E tervek hiánya nem befolyásolta a vadgazdálkodási üzemtervek elkészíthetőségét. Ugyanis a körzeti vadgazdálkodási tervek - öt pontban felsorolt - kötelező tartalmi előírásai közül szakmailag a legfontosabbat kiadták. Ez a fenntartandó legkisebb és az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszám vadfajonkénti meghatározása, amelyhez a KöM egyetértését is meg kellett szerezni. A végrehajtási rendelet mellékletében közzétett országos trófeabírálati irányelvek pedig a körzetek állományszabályozása során átmenetileg alkalmazhatók. Ezek alapján a vadgazdálkodási üzemtervek 1999. április 1-ig beadhatók voltak. A Vadászati törvény végrehajtási rendeletében - a vadgazdálkodási üzemtervek elkészítésére - előírt 1998. szeptember 1jei határidőt miniszteri leirattal 1999. április 1-re módosították. Az FVM ezideig a kijelölt 24 vadászati körzetből egynek sem adta ki a körzeti vadgazdálkodási tervét. A tervek készítésére szakirányú egyetemekkel tárgyalásokat folytattak, szerződéskötésre nem került sor.
1.5. A környezetvédelmi miniszter intézkedései A környezetvédelmi miniszter azzal a pontosítással fogadta el az ÁSZ 1999-es jelentésében megfogalmazott - a Természetvédelmi törvény végrehajtási rendeleteinek hiányára vonatkozó - megállapítást, hogy csak az erdőgazdálkodás tárgyköre szempontjából fontos végrehajtási rendeletek nem készültek el. A KöM véleménye szerint ezek a természetvédelmi kártalanításról és támogatásról, valamint a természetvédelmi kezelési tervek kidolgozásáról szóló végrehajtási rendeletek voltak. A természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény a Kormány hatáskörébe utalta a természeti érdekek védelmét szolgáló állami támogatások és a védett természeti területeken elrendelt korlátozásokkal összefüggő kártalanítási eljárás szabályozását. Mindkét kormányrendelet szakmai előkészítését a KöM 1996-ban megkezdte. A tervezeteket azonban a miniszteri értekezlet csak 1999. július 2-án és július 23-án tárgyalta, és augusztusban küldték el egyeztetésre az érintett tárcáknak. A tárcavéleményeket értékelve - a koncepcionális döntést igénylő kérdésekre vonatkozó megoldási javaslatokkal együtt a Természetvédelmi Hivatal a tervezeteket a miniszteri értekezlet számára ismételten előterjesztette. Az előterjesztés szerint a döntés után elkészített kormányrendelet-tervezeteket már csak az FVM-mel szükséges egyeztetni. A tárcák közötti nézetkülönbség a kártalanításra jogosultak körének meghatározásában és a tényleges kár rendeletben történő szűkítése kérdésében van. A helyszíni ellenőrzés befejezésének időpontjáig (2000. júniusig) az újabb tárcaegyeztetésre még nem került sor. A Természetvédelmi törvény szerint a kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a tervkészítésre kötelezettre vonatkozó
szabályokat miniszteri rendeletben kell megállapítani. A rendelet tervezetének szakmai anyaga 1997 elején elkészült, 1998 első felében volt az első tárcaegyeztetés, majd a kormányváltást követően 1999-ben volt újabb tárcaegyeztetés. 1999 második félévétől 2000. júniusig a kezelési tervek elfogadási szintjét illetően maradt meg a nézetkülönbség az FVM Erdészeti Hivatala és a KöM között. Az FVM az elfogadást államigazgatási határozat keretében tartja megvalósíthatónak, a KöM ugyanezt miniszteri rendeletben hagyatná jóvá. A Természetvédelmi törvény erdőgazdálkodással kapcsolatos három végrehajtási rendelete nem lépett életbe. A KöM ezalatt az időszak alatt is végezte hatósági feladatait, természetvédelmi érdekből az erdőgazdálkodókat és a tulajdonosokat érintő korlátozásokat vezetett be anélkül, hogy az érintetteket támogatta vagy kárpótolta volna. A természeti érdekek védelmét szolgáló állami támogatások, a védett természeti területeken elrendelt korlátozásokkal összefüggő kártalanítási eljárás szabályozásának és a természetvédelmi kezelési terveknek a hiánya szakértői vélemények szerint a tulajdonosokat és az erdőgazdálkodókat bizonytalanságban tartja, a hatósági eljárás folyamatában pedig szubjektív megítélésre ad lehetőséget.
2. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÖSSZHANGJA, AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS MŰKÖDTETÉSE 2.1. A nemzeti erdővagyon A változó társadalmi igényeknek megfelelően, a szűkös biológiai erőforrásokkal való gazdálkodás érdekében szigorúbb előírások érvényesítésével az európai erdészeti politikához való közelítés szándékával 1996-ban az Országgyűlés megalkotta az erdőről és az erdő védelméről szóló új törvényt. A jelenlegi szabályozás szerint - az 1996. évi LIV. tv. 2. § (1) bek. - az erdőgazdálkodás célja az erdő védelme és a fenntartható (hosszú távú, tartamos) erdőgazdálkodás megvalósítása annak érdekében, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, termőképességét, megfeleljen az ország gazdasági és védelmi igényeinek, valamint betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét. A tartamos erdőgazdálkodásnak az Európai Unióban elfogadott egységes fogalmát az Európai Erdők Védelmének III. Miniszteri Konferenciája fogalmazta meg egyik határozatában. E szerint a fenntartható (tartamos) gazdálkodás "az erdők és erdős területek olyan módon és olyan mérvű gondozása és használata, amely fenntartja biológiai sokféleségüket, termőképességüket, életerejüket és potenciájukat annak érdekében, hogy most és a jövőben betöltsék
lényeges ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióikat helyi, nemzeti és globális szinteken, és hogy ez nem okoz kárt más ökoszisztémákban." Az Országgyűlés által elfogadott, az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény figyelembe veszi a nemzetközi erdészeti ajánlásoknak és irányelveknek a törvény előkészítése időpontjáig rendelkezésre álló valamennyi tapasztalatát. Az új Erdőtörvény a tulajdonviszonyoktól függetlenül szabályozza az erdőgazdálkodást és eszközrendszerét, valamint meghatározza az állami erdészet szakigazgatási szervezeti és működési rendszerét. Magyarország erdei az EU összes erdeinek viszonylatában (1990. évi állapot) Magyarország
EU tagállamok
%
19
29,9
ha/1000 fő
162
264
bruttó m3/ha
172
123
Lombos/fenyőerdő állományok aránya
%
85/15
30/70
Erdőterv szerint kezelt erdőterület aránya
%
100
59
Erdősültség 1000 lakosra jutó erdőterület Élőfakészlet 1 ha erdőterületen átlagosan
Állami erdők aránya
% 69 21 A magyarországi erdők fatermelési mutatói kedvezőbbek az EUtagállamok átlagértékeinél, viszont az erdősültség aránya feltűnően alacsony. Az EU tagállamaiban az állami tulajdonú erdők aránya az összes erdőhöz viszonyítva átlagosan 21%, amely egyharmada a magyar mutatónak (1999-ben 59,5%). Az állam gazdasági, szociális és környezetvédelmi érdekeit elsősorban hatósági intézményrendszeren keresztül érvényesítik, a tulajdonjog állam részére való fenntartása nem elsődleges szempont. A rendszerváltás előtt Magyarország összes erdeinek 69 %-a volt állami, 31% szövetkezeti tulajdonban (1991. január 1-jei állapot szerint). A rendszerváltást követően az állami tulajdon aránya nem csökkent számottevően (1999. január 1-én 60,8%). A volt állami erdőgazdaságok átalakultak 100%-ban állami tulajdonban lévő részvénytársasággá és az Államháztartási törvény 109/F. § (2) bek. c. pontja alapján vagyonkezelésbe kapták az Állam (kincstári) erdeit, amelyen azt megelőzően is gazdálkodtak. Az európai mértékkel is haladónak tekinthető "zöld törvények" - az erdőgazdálkodásról, a vadgazdálkodásról és a természetvédelemről 1997-től működnek. Az Erdőtörvény és a Vadászati törvény végrehajtási rendeletei elkészültek, viszont hiányoznak a Természetvédelmi törvény olyan, az erdőgazdálkodást befolyásoló végrehajtási szabályai, amelyek a természetvédelmi korlátozásokat
kompenzáló állami támogatásokra, illetve kártalanításokra és a természetvédelmi kezelési tervekre vonatkoznának. A természet védelméről szóló törvény a Kormány hatáskörébe utalja a védett természeti értékek és területek megőrzését szolgáló állami támogatások, valamint a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozásokkal összefüggő vagy az ebből adódó termelésszerkezet jelentős megváltoztatásából származó kártalanítási eljárás részletes szabályainak megállapítását. A Természetvédelmi törvény 72. §-a előírja, hogy az 1997. január 1-je után természetvédelmi érdekből elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, továbbá a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása miatt felmerült tényleges kárt meg kell téríteni a tulajdonos részére. A természeti kár megelőzésére és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás és tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet. Tekintettel arra, hogy a természet védelme elsősorban állami feladat, az emiatt felmerülő többletköltségeket vagy bevételkiesést a költségvetésből kell fedezni. A törvény a korlátozással érintett terület tulajdonosát tekinti a kártalanítás jogosultjának. A magánerdők tekintetében ez nem jelent problémát, hiszen az Állam a más tulajdonán közérdekből elrendelt korlátozást kompenzálja a kártalanítással. Az elvi vita az állami tulajdonú védett természeti területeken - így az erdőkben - bevezetendő korlátozások miatt a jogosulti kör meghatározásán van. A Természetvédelmi törvény rendelkezése értelmében az állami tulajdonú védett természeti területeken közérdekből bevezetett korlátozás miatt nem jár kártalanítás, így az rt.-k mint vagyonkezelők nem jogosultak kártalanítási igény benyújtására. Ez viszont nem zárja ki, hogy a vagyonkezelői díjban érvényesítsék a természetvédelmi előírásokból fakadó gazdálkodási korlátozások ellentételezését. A Természetvédelmi törvény végrehajtásának érzékeny pontja a 36. §ban meghatározott természetvédelmi kezelési tervre vonatkozó szabályozás végrehajtása. A részletes szabályozás, amelynek kidolgozásáért a környezetvédelmi miniszter felelős - még nem készült el. Tervezet formájában ez is közigazgatási egyeztetés alatt áll, de a természetvédők és az erdőgazdálkodók érdekeinek ütközése folytán lassú az előrehaladás. A Természetvédelmi törvény szerint valamennyi védett természeti területre 10 éves kezelési tervet kell készíteni, amely kötelező erejű az ott tevékenységet folytatókra függetlenül a tulajdoni formától, a használati, illetve a vagyonkezelői viszonyoktól. A természetvédelmi kezelési terveknek összhangban kell lenniük az erdőgazdálkodási tevékenységet érintő egyes tervekkel (körzeti erdőterv, üzemterv, éves terv), melyek hatósági engedélyezésekor a természetvédelmi hatóság szakhatóságként jár el, illetve egyes tervek esetében (pl. körzeti erdőterv) a környezetvédelmi miniszter az összeállításban is részt vesz.
Mind az erdőgazdálkodásra, mind pedig a vadgazdálkodásra és a halászatra vonatkozó terv olyan állami szabályozás, amely a mezőgazdasági területeken gazdálkodó tevékenységének kereteit szabja meg a vagyonnal való korlátlan rendelkezéssel szemben. A különböző érdekkörök (erdészet, természetvédelem, vadgazdálkodás) ütközése miatt szükséges lenne megteremteni a tervek közti hierarchiát. Az Állami Erdészeti Szolgálat 1999. évi beszámolója szerint az állami tulajdonú erdőgazdálkodás alá vont terület erdőgazdálkodói: Erdőgazdálkodás alá vont terület Erdőgazdálkodók megnevezése
ha-ban
%-ban
Erdő rt.-k
975 831
50,9
HM rt.-k
89 569
4,7
Mg rt.-k
18 842
1,0
Vízügyi erdők
13 303
0,7
9 655
0,5
KöM erdők
17 931
0,9
Egyéb állami erdők
15 543
0,8
1 140 674
59,5
Stratégiai HM erdők
Állami tulajdon összesen
A KVI vagyonkataszteréből hiányoznak - az ÁESZ nyilvántartásában szereplő - az ÁPV Rt.től át nem vett mezőgazdasági rt.-k kezelésében lévő állami erdők és az egyéb állami erdők kategóriájában lévő 100-as nagyságrendű kezelők erdeinek egy része. A KVI-nek nincs pontos kimutatása a HM-tulajdonú erdőgazdálkodó rt.-k hasznosításában lévő, és az erdő művelési ágból kivontként nyilvántartott ún. stratégiai HM-erdőkről sem. Az állami tulajdonú erdőkre vonatkozó tulajdonosi, kezelői, erdőgazdálkodói, statisztikai és ingatlan-nyilvántartási adatok adatállománya egymással jelenleg nem összevethető, fogalomrendszere nem egységes, az adatok megbízhatósága ellenőrzésre szorul. Az állami adatszolgáltatók között az adatforgalom nem összehangolt és nem díjmentes. Például az ÁESZ erdőnek tekinti az erdőjellegű faállománnyal borított nem erdőművelési ágban nyilvántartott, 1500 m2-t meghaladó területet, a KSH csak az erdő művelési ágban lévő területet tekinti erdőnek. Az ÁESZ erdőgazdálkodók és erdőrészletek szerinti nyilvántartást vezet, a földhivatal a területeket helyrajzi szám és művelési ág szerint tartja nyilván, és regisztrálja a tulajdonosokat. A KVI szerint bizonyos állami tulajdonú erdők - mezőgazdasági rt.-k és rendezetlen tulajdonként nyilvántartott egyéb állami tulajdonú erdők létezéséről csak abban az esetben szereznek tudomást, ha valamilyen probléma megoldása során az ügyintézésbe őket is bevonják. A KVI ez ideig az ÁPV Rt. erdő-adatállományát - a felek megegyezése hiányában - sem tudta hasznosítani.
Az ÁESZ erdőtervezési és hatósági feladataihoz felhasználja az állami földmérés térképészeti és ingatlan-nyilvántartási adatait. A hatályos jogi szabályozásnak megfelelően az adatszolgáltatásért díjat kell fizetni.
2.2. A nemzeti erdővagyon növelésének lehetőségei Jelenleg az ország területének 19%-a tartozik erdő művelési ágba, amely megközelítőleg 1,9 millió ha. Az erdősültség foka 19%, amelyet az erdészeti politika célkitűzése szerint a 25%-os szint eléréséig kell növelni. Az első világháborút lezáró békeszerződés következtében az ország elveszítette erdeinek 84%-át. A történelmi Magyarországon az erdősültség aránya 26% volt, az 1000 lakosra jutó erdőterület 405 hektár. Ugyanez a mutató 1938-ban 174 ha volt, az erdősültség pedig 12%-ra esett vissza. A II. világháború után az akkori Erdőközpont nagyarányú erdőtelepítési programot dolgozott ki, amelyben 750 ezer hektárnyi erdő telepítését irányozták elő, ezzel az erdősültség aránya elérte volna a 20%-ot. 1950-1960 között 250 ezer hektár erdőt telepítettek, a 60-as évektől azonban fokozatosan lassult az erdőtelepítések üteme. 19501990-ig 600 ezer ha új erdő létesült. A Kormány 1991-ben 3000-es határozatával elfogadta azt a hosszú távú erdőtelepítési programot, amelyben az 1991-2000. közötti időszakra 150 ezer hektár erdő telepítését irányozta elő. Az üvegház-gázok emissziójáról, az energia-felhasználásból eredő hazai szén-dioxid kibocsátásáról és a nemzetközi éghajlat-változási keretegyezményről szóló nyilatkozat keretében az erdőtelepítésre vonatkozóan a Kormány 1992-ben 3000-es határozatával ismételten megerősítette, hogy 2000-ig 150 ezer ha új erdőt telepít, hosszabb távon pedig 1 millió hektár erdősítésével számol. Az 1991-ben elindított program végrehajtása a tervezetthez képest jelentősen elmaradt egyrészt az állami támogatások csökkenése miatt, másrészt a társadalmi-gazdasági rendszerváltást követő tulajdoni viszonyok rendezetlensége miatt. Az első öt év eredményei alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányhatározatban rögzített feladat nem végrehajtható. 1991-1999-ig a tervezett telepítések egyharmada valósult meg (47 ezer ha). A telepítési program végrehajtásához szükséges összeg felét sem fedezte az 1999. évi költségvetési előirányzat (2 100 millió Ft). A 2000. évi költségvetési előirányzat 2645 millió Ft, amelyből 68,3 millió Ft-ot elvont a Kormány az árvízkárok enyhítése miatt. A hosszú távú erdőtelepítési program időarányos teljesítése érdekében az Erdészeti Hivatal 2000-re 18 000 hektár új erdő telepítését irányozta elő. Az Állami Erdészeti Szolgálat tájékoztatása alapján a 2000. évi keretből a műszakilag engedélyezett és megkezdett 10 126 ha erdőtelepítésből csupán 4000 ha támogatása valósul meg.
Az 1998-1999-ben végrehajtott erdőtelepítések 93,6%-át magán erdőgazdálkodók végezték (8264 ha), a három HM rt. összesen 161 ha, az ÁPV Rt. felügyelete alatt működő 19 erdőgazdasági társaság pedig 285 hektárt telepített be. Az ÁPV Rt. nyilatkozata szerint az erdészeti rt-k kezelésében kevés az erdőtelepítésre alkalmas terület. Az állami tulajdonú területeken végrehajtott kismértékű erdőtelepítésben - a szűkös költségvetési forráson kívül - közrejátszik az a körülmény is, hogy az ÁPV Rt. az Állam mezőgazdasági földterületei tekintetében gyakorolja a tulajdonosi jogokat, míg az erdők kincstári vagyonnak minősülnek, és a KVI-hez tartoznak. Az erdőtelepítés következményeként a művelési ág megváltozásával az erdősített területeket át kellene adnia a KVI-nek. A jelenlegi erdészeti politika a Nemzeti Agrárprogram keretén belül kidolgozott Nemzeti Erdőtelepítési Program első ütemének tekinti az 1991-ben beindított 150 ezer ha új erdő telepítését, a korábbi határidő 2004-re történő módosításával. Amennyiben a program ebben az ütemezésben megvalósulna (5 év alatt 102 ezer ha), úgy az évenkénti 20 ezer ha körüli új telepítések szintje állandósulna a második ütemben. Így 2005-2035-ig további 623 ezer ha új erdőt telepítenének, így összességében 773 ezer ha új erdő létesülne az országban, amivel az ország erdősültség aránya 26,8%-ra növekedne.
2.3. Tulajdonviszonyok 1928-ban az összes erdő közel fele, 47,8%-a magántulajdonban, 13,4%-a egyházi, 14,6%-a hitbizományi, 11,3%-a közbirtokossági tulajdon volt. A kincstár az erdők 4,2%-nak tulajdonjogával rendelkezett, az alapítványi 1,9%-a, részvénytársasági 1,2%-a, községi és törvényhatósági tulajdon 5,6% volt. Az 1945. évi földreform ezt a birtokszerkezetet alapvetően megváltoztatta. A második világháborút követően 1945-ben a 100 katasztrális holdnál nagyobb magánerdőket államosították, a 10-100 katasztrális hold nagyságúakat pedig állami kezelés alá vonták. Az 1959-60. közötti időszakban a meglévő erdőbirtokossági társulatokat leépítették. Az erdőgazdálkodásban a háború utáni földbirtokrendezéssel létrejöttek az új viszonyok: az erdők döntő hányada állami tulajdonba és kezelésbe került. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás birtokjogi átrendeződése 1960 körül gyorsult fel és lényegében 1965-ig befejeződött. Az egyéni tulajdonban lévő erdők döntő hányadát szövetkezeti kezelésbe adták és a szövetkezeti szektorba sorolták át; ezzel az állami és szövetkezeti szektor részesedése az ország összes erdőterületeiből 99,2%-ra nőtt. 1961-ben kihirdették a szocialista tulajdonformára alapozott 1961. évi VII.
törvényt az erdőkről és a vadgazdálkodásról, mely az 1996. évi LIV. törvény kihirdetésig volt hatályban. A rendszerváltás következtében az erdők tulajdonlása körében jelentős változás következett be, bár továbbra is az állami tulajdon aránya a legnagyobb. Ma az erdők 59,5%-a van az állam tulajdonában, ezen belül az erdőgazdasági részvénytársaságokhoz tartozó erdők aránya az összes erdő viszonylatában megközelítőleg 55%. Az erdőterületek és az erdőgazdálkodók számának összevetése alapján megállapítható, hogy az állami erdőknél 1100 ezer ha erdőt 22 részvénytársaság kezeli (19 ÁPV Rt.-hez tartozó erdő rt. és a HM 3 részvénytársasága), ami erdőgazdálkodónként átlagosan 46 000 ha erdőt jelent. Összehasonlításul a magánerdőknél 20 ha erdő jut egy gazdálkodóra, és 1,5 ha egy erdőtulajdonosra az egyéni gazdálkodók kategóriájában. A kialakult területarányok jellemzője, hogy míg az állami erdők 85%-a nagy erdőtömbökben helyezkedik el, addig a magánerdők 54%-a közepes és kis erdőtömbökben van. A közösségi tulajdonú (önkormányzat, egyház, alapítványok, egyesületek és egyéb gazdasági társulások) erdők aránya mindössze 0,6%. A szövetkezeti tulajdon részben átalakult magántulajdonná, az állami erdő egy része pedig a kárpótlási eljárás során került magánkézbe, így ma az erdők 20,1%-a van magántulajdonban. Az eddig regisztrált erdőtulajdonosok száma megközelíti a 300 ezer főt. A magánosítás folyamata a mai napig nem zárult le véglegesen: az Állami Erdészeti Szolgálat adatai szerint az erdők 19,8%-ának tulajdonjoga rendezetlen, főleg a részarány-tulajdon nevesítésének elhúzódása miatt. A rendezés után a magántulajdon aránya nőni fog.
2.4. Az állami tulajdonú erdők tulajdonjogi szabályozása és annak gyakorlata Az Állam tulajdonosi jogait - erdei tekintetében - a kincstári vagyonért felelős miniszter a KVI útján gyakorolja. A tulajdonosi joggyakorlást az Erdőről szóló 1996. évi LIV. törvénnyel (Evt.) összhangban - az Áht. szabályozza. Evt. 2. § (4) bek.: Az állami tulajdonban levő és a kincstári vagyon részét képező erdő esetében e törvény rendelkezéseit az Államháztartási törvénynek a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni. Az Áht. 109/B. § d) pontja szerint kincstári vagyon az állami tulajdonban levő "... védett természeti terület, termőföld, ha törvény másként nem rendelkezik, erdő,..."(hatályos 1996. január 1-től), amely felett a tulajdonosi jogok gyakorlását - a Magyar Állam nevében - a kincstári vagyonért felelős miniszter a KVI útján látja el. (109/C. § (1)) A 185/1993. (XII. 31.) Korm. rendelettel módosított 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet 3. §-a az Állami Vagyonkezelő Rt. (ÁV Rt.) induló vagyoni köréhez sorolta azokat az erdő- és termőföldterületeket,
amelyek az állami erdőgazdaságok és az állami gazdaságok kezelésében voltak. Az 1995. évi XXXIX. törvény, az ún. Privatizációs törvény hatályba lépésével ez a vagyontömeg "hozzárendelt" vagyon megnevezéssel - a társasági tulajdonból elvonva - újra állami tulajdonba került. Priv. tv 5. § (1) bek.: A ... vagyon a törvény hatálybalépését követően alaptőke-leszállítással az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonná válik. 70. § (6) bek.: Az 5. § (1) bek. szerinti hozzárendelt vagyont megtestesítő, az ÁPV Rt. könyveiben értékkel szereplő eszközöket (részvények, üzletrészek, ingatlanok stb.) az ÁPV Rt. saját tőkéjével (jegyzett tőkéjével, tőketartalékkal) szemben - az alapító okirat egyidejű megfelelő módosításával - kell kivezetni. Az ÁPV Rt. a volt erdőgazdaságok külterületi erdő művelési ágú 950 ezer ha területét a törvényi rendelkezéseknek megfelelően a KVI-nek átadta. A volt állami gazdaságokból - mezőgazdasági vállalatokból - alakult mezőgazdasági rt.-k földterületei - mintegy 400 000 ha - a Magyar Állam tulajdonában, az ÁPV Rt. "hozzárendelt vagyonában" vannak nyilvántartva. Ezekhez a földterületekhez is kapcsolódik erdő. A mintegy 400 000 ha-ból - egy, a tárggyal foglalkozó 1995. évi ÁPV Rt. igazgatósági előterjesztés szerint - mintegy 50 000 ha az erdő. Egy másik, 1997. évi dokumentumban az ÁPV Rt. szerint az érintett erdők területe "az ÁPV Rt. nyilvántartása szerint" 27 000 ha, az ugyanazon a helyrajzi számokon lévő egyéb művelési ág - elsődlegesen szántó területe pedig 70 000 ha. A helyszíni vizsgálat alkalmával szóban kapott tájékoztatás szerint az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában mintegy 20 000 ha erdő és 80 000 ha ugyanazon a helyrajzi számon lévő szántó van nyilvántartva. A Privatizációs törvény az állami tulajdonú termőföldek tekintetében a tulajdonosi jogosítványokat az ÁPV Rt. részére biztosítja. Az 1997-ben módosított Priv. tv. 5. § (3) bek. c) pontja (hatályos 1997. III. 13-tól) deklarálta, hogy "az állami tulajdonban lévő erdők, illetőleg az erdővel együtt önálló földrészletként nyilvántartott más művelési ágú vagy művelés alól kivett olyan terület, amely a törvény hatálybalépésekor az Állami Vagyonügynökség kezelésében állt vagy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vagyoni köréhez tartozott" nem tartoznak a Priv. tv. hatálya alá és így az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába. A jelenleg 100 000 ha-ra becsült területet a Priv. tv. 5. § (3) bek. c. pont és az Áht. 109/B. § d) 4. pont előírásai ellenére az ÁPV Rt. nem adta át a KVI részére. (A kérdéses vagyonkörbe tartozó ingatlanok átadására határidőt sem az Áht., sem a Priv tv. nem határozott meg.) Az
ellentmondást az Áht. 2000. január 1-jei módosítással oldotta fel, mely szerint a nevezett erdők az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő kincstári vagyonnak minősülnek. Az átvételre a kísérleteket még a KVSz, a KVI jogelődje kezdte meg 1995. augusztusában, külön PM főcsoportfőnöki intézkedés alapján. Már az akkori pénzügyminiszter is kérte a privatizációs tárca nélküli miniszterhez írt levelében (VPÖ-390/98, 5116698 sz. 1998. június 12.) az Áht. 109/B. § d. pontjában foglalt kincstári vagyon KVI-nek történő átadását. Mint a jelenlegi helyzet is bizonyítja, eredmény nélkül. A tárgyban azóta is többszöri levélváltás volt a két érintett között, és több - szintén eredménytelen - egyeztetést is folytattak egymással. Az ügyben 2000. júniusig az utolsó dokumentum az ÁPV Rt. 2000. május 25-i levele, amelyben hozzájárul ahhoz, hogy a KVI az ÁPV Rt. irattárából az érintett kincstári erdők adatait kigyűjtse. Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos minden adatát számítógépen - az ún. PIR-rendszerben - tartja nyilván, de azokat vezérigazgatói szintű hozzájárulás ellenére még nem bocsátotta a KVI rendelkezésére. Az ÁPV Rt. az erdő és az erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú földterület tulajdonosi joggyakorlása sérti a Priv. tv. és az Áht. már hivatkozott rendelkezéseit. Az ÁPV Rt. ezekre a földterületekre földhaszonbérleti szerződéseket kötött, azokra is, amelyeknek helyrajzi szám alrészleteiben erdők szerepelnek, annak ellenére, hogy ezeknek a tulajdonosi joggyakorlója a törvények szerint nem az ÁPV Rt. Az ÁPV Rt. a földhaszonbérleti szerződéseket nyilvántartja az ún. "PIR"-rendszerben, és az ezekből származó bevételeit - alapbizonylatok alapján - számítógépes rendszerben könyveli. Az erdőt is tartalmazó helyrajzi számok esetében a földhaszonbérleti szerződésekhez csak a haszonbérlő által aláírt nyilatkozatokat mellékelték. Ezekben a haszonbérlő "önként" nyilatkozik arról, hogy az erdő használatáért a termőföldekkel azonos mértékű haszonbérleti díjat fizet az ÁPV Rt.-nek. Ez a díj - évek óta 15 kg/AK első osztályú étkezési búza árának megfelelő (1999-ben kb. 270 Ft/AK) összeg, amelyet az ÁPV Rt. saját bevételeként kezel. Az Áht. - a 2000. évi költségvetési törvénnyel január 1-én életbe lépett - módosításával beiktatott 109/G. § (6) bek. szerint "az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő - kincstári vagyonnak minősülő - erdő használatba, haszonbérbe adásából származó bevételt az ÁPV Rt. azok esedékességével és megfizetésével egyidejűleg átutalja a KVI-nek". A törvény a hivatkozott rendelkezésében megengedi a saját maga által a 109/B. § c) alatt előírt, 1996. január 1-e óta hatályos törvényes állapottól - amely szerint a vagyon kincstári - eltérő helyzetet. A tv. módosítása ezen túlmenően csak az erdő művelési ág tekintetében intézkedik a befolyó összeg átutalására, figyelmen kívül hagyja az erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú területek
bevételeit, amelyek a Priv tv. alapján (1996. január 1. óta) szintén a kincstárt illetik. Az ÁPV Rt. 1999 végén elkezdte a haszonbérlők - az erdők használatáért "felajánlott"- díjait módosítani. A 15 kg/AK első osztályú búza ára helyett a díj meghatározásaként azt szerepeltette, hogy "az éves haszonbérleti díj a tárgyév decemberében a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által visszamenőlegesen meghatározott vagyonkezelői díjjal azonos mértékű". Az ÁPV Rt. 2000 január 6-án kérte a KVI-t, hogy - az általa nem is ismert területekhez - a "szerződés szerinti vagyonkezelői díjakat" az 1999. évi haszonbérleti díjak kiszámlázása érdekében adja meg. Az ÁPV Rt. - a kincstári vagyonkörbe sorolt, de át nem adott vagyon bevételeivel kapcsolatos ráutaló magatartása ellenére - még az 1999. év után megkapott díjat sem utalta át a KVI-nek. Az ÁPV Rt. a KVI-hez írt 2000. május 25-i levelében - hivatkozva az Áht. 2000. január 1-vel hatályos módosítására - azt közölte, hogy díjat visszamenőleg nem utal át, mert a törvénymódosítás nem visszaható hatályú. A Priv. tv. hatálya alól kivett erdők és a velük összefüggő más művelési ágú területek egy része természetvédelmi terület is, így ezek az Áht. alapján kettős jogcímen is korlátozottan forgalomképes kincstári tulajdont képeznek. Az Áht. és a Priv tv. hatályos szövege ellentmond egymásnak. A KVI létrehozásával egyidejű Áht.-módosítás az állami tulajdonú természetvédelmi területeket a kincstári vagyoni körbe sorolta kivétel említése nélkül, amibe az ÁPV Rt. saját társasági tulajdonán kívüli, "hozzárendelt vagyoná"-ban lévő állami tulajdon is beletartozik. (Áht. 109/B. § hatályos 1996. január 1-től.) A szabályozás az addig Priv. tv. hatálya alá tartozó és az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában szereplő erdőket, természetvédelmi területeket, műemlékeket stb. így a kincstári körbe utalta. Ugyanakkor nem helyezték hatályon kívül a Priv. tv. 6. §-át, amely szerint az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlása alatt védett természeti terület, műemlék stb. is előfordulhat. A Priv. tv. 1997. március 13-i hatállyal tartalmazza a 69/A. § (3) bek.-t, amely szerint "az e törvény hatálya alá tartozó vagyon nem tartozik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 109/B. §-ában meghatározott kincstári vagyon körébe." A rendelkezés életbelépésekor azonban az említett állami tulajdonú természetvédelmi területek, erdők, műemlékek stb. felől már az Áht. rendelkezett. Az ÁPV Rt. a szabályozási ellentmondások következtében pl. a nemzeti park igazgatóságoktól ellenértéket kér a fokozottan védett területek feletti vagyonkezelői jog átadásáért. (A tulajdonos mindkét esetben a Magyar Állam, az ÁPV Rt-nél éppen úgy állami tulajdon a terület, mint a Nemzeti Park kezelésében.) A Badacsonyi Nemzeti Park területére eső Badacsonytomaj, Balatonhenye, Gyulakeszi, Szigliget,
Dörgicse, Tihany stb. helységek határában lévő, a Nemzeti Park területére eső védett területeket az ÁPV Rt. megbízásából a PK-Econo Kft. megkísérelte a Nemzeti Park Igazgatóságának eladni. Az ügy több éves és 2000. júniusáig nem zárult le. Az ÁPV Rt. 27180/ÁPV/2000. VI. 6. számú levelében kéri a környezetvédelmi miniszter hozzájárulását a védett területek szabad értékesítéshez, amennyiben a tárcának nincs lehetősége a "vételár" kifizetésére. A Természetvédelmi Hivatal kimutatása szerint az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában álló mezőgazdasági rt.-k haszonbérletében összesen 27 459,4 ha védett és 1465,9 ha fokozottan védett, vegyes művelési ágba tartozó terület van, amelyből 2428,1 ha a védett, és 603,7 ha a fokozottan védett erdő. A védett erdők között önálló helyrajzi számúak is előfordulnak. Az a körülmény, hogy az ÁPV Rt. a hozzárendelt állami tulajdonú - a közérdek érvényesítéséhez, illetőleg kormányzati célok megvalósításához szükséges - területek átadásáért ellenértéket kér az államháztartási kör szereplőitől, indokolta, hogy ennek jogszabályi hátterét az ÁSZ megvizsgálja. Az ÁPV Rt. gyakorlata szerint a hozzárendelt vagyonból csak a Költségvetési törvényben meghatározott esetben adnak át térítésmentesen vagyont. Az álláspont jogszabályi alapjaként a Priv tv. 35. §-át jelölték meg. A hivatkozott rendelkezés felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyont kivételesen indokolt esetben - ingyenesen is átadhatja a) olyan vevők részére, akik megfelelő biztosítékok nyújtásával vállalják ..."a reorganizáció, a tőkeemelés, technikai fejlesztés, a szerkezetváltás és a munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, illetve szociális ellátása, továbbá a környezeti károk és terhelések enyhítése tekintetében vállalt kötelezettségek" teljesítését; b) ha az átadás törvény alapján közalapítvány, közcélú alapítvány, köztestület, továbbá olyan más közcélú egyesület részére történik, amely jogszabályban meghatározott közfeladat ellátását veszi át, illetve költségvetési tehervállalást helyettesít; vagy c) az éves költségvetési törvényben meghatározott egyéb esetekben; d) ha az átadás külön törvény alapján sportszervezet részére történik."
A jogszabályi felsorolás kizárólag államháztartási körön kívüli szervezeteket nevesít. A c. pontban említett Költségvetési törvényi hivatkozás is az államháztartáson kívüli, nem nevesített igényjogosultra vonatkozik. Az államháztartáson belül az Állam tulajdonjogának változatlan fennállása mellett a vagyonkezelői jog ellenérték fejében történő átadása nem következik a Privatizációs törvényből, miután e törvény az állami vagyonkörből kikerülést szabályozza. Az Áht. 1999. január 1-ig nem szabályozta külön az Állam kincstári és vállalkozói vagyona közötti átjárhatóságot. Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona és a KVI felügyelete alá tartozó vagyontömeg egyaránt állami tulajdonban van, amely felett a Kormány rendelkezési joga a hivatkozott Áht. módosítás előtt fennállt (a forgalomképtelen állami vagyon kivételével), így átcsoportosítási lehetősége is volt. Az állami vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogot a törvények (Áht., Priv. tv.) visszautalják a Kormány hatáskörébe. 1999. január 1-től a Kormány 2000 millió Ft bruttó éves értékhatárig - csak rendeletben intézkedhet a kincstári és a vállalkozói vagyon egymás közötti bármilyen jellegű visszapótlás nélküli átcsoportosításáról. Priv. tv. 8. § (2) bek. "A nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős társaságok privatizációs koncepciójáról a Kormány dönt ...." 11. § (1) bek. "Az ÁPV Rt.-ben a részvényesi jogokat a privatizációért felelős miniszter .... gyakorolja azon jogok kivételével, amelyeket e törvény a Kormány, mint testület hatáskörébe utal." A KVI-nek, mint központi költségvetési szervnek nincs saját vagyona, az általa kezelt vagyon is állami tulajdon, amely felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogokat a kincstári vagyonért felelős miniszter gyakorolja. A KVI a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter engedélyével adhat ki vagyont a kincstári vagyoni körből. A részletes szabályok megalkotását az Áht. a Kormány hatáskörébe utalja. (A Kormány korlátlan rendelkezési joga az állam forgalomképtelen vagyontárgyaira nem vonatkozik.) Áht. 109/C. § (1) bek. "A kincstári vagyonért felelős miniszter a kincstári vagyon felett a Magyar Állam nevében őt megillető tulajdonosi jogok gyakorlását a KVI útján látja el...", 109/D. § (1) bek. A KVI a kincstári vagyonért felelős miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv (124. § (2) m). pontja). A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg a kincstári vagyonra vonatkozóan a 104109/K. §-okban foglaltak végrehajtásának részletes szabályait, ideértve a vagyon nyilvántartásának, értékesítésének, hasznosításának szabályait is".
2.5. A magán erdőgazdálkodás helyzete Az ÁSZ megkereste a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnökét. A szövetség 135 000 ha erdő 20 830 tulajdonosának érdekképviseletét látja el. A kapott tájékoztatás szerint a
magántulajdonban lévő 750 000 ha erdőből mintegy 400 000 ha-on nincs valódi erdőgazdálkodás, elsősorban a kényszer-társulások miatt. (Eszmei közös tulajdonban lévő erdők, kárpótlásból származó, gazdaságosan nem művelhető, kisméretű erdők). A magánerdők jellemzője a rendkívül kedvezőtlen birtokszerkezet. Erdőgazdálkodási szempontból az 5 hektáros erdőrészlet tekinthető gazdaságosan megművelhető egység alsó határának, ezzel szemben az erdőtulajdonosok közel 40%-a rendelkezik 1 hektárnál kisebb erdővel. 75 erdőgazdálkodó gazdálkodik 500 hektárnál nagyobb területen, akiknél rendelkezésre áll a szükséges géppark és szakértelem. Gazdasági tevékenységük korlátja a megművelhető magán erdőterületek mennyisége, tekintettel arra, hogy állami erdőn az Áht. előírásai szerint nem gazdálkodhatnak. A magán erdőgazdálkodás másik sajátossága az erdőkön fennálló osztatlan közös tulajdon, amely a gazdálkodással kapcsolatos döntési mechanizmust nehézkessé teszi. A közös tulajdon megszüntetése tovább rontaná az amúgy is atomizálódott birtokszerkezetet. A magán erdőgazdálkodás egyéni vagy társult formában történik. Az egyéni erdőgazdálkodók a magánerdők 15%-án, átlagosan 3 hektáros üzemméret mellett gazdálkodnak. Bár a magánerdők 85%-án valamilyen formában társult erdőgazdálkodást folytatnak (erdőbirtokosság, egyéb új szövetkezet, közös megbízott), az erdőgazdálkodók számára mégis az egyéni erdőgazdálkodás vonzóbb, mert ez kiküszöböl számos konfliktusforrást. A kis üzemméret és a tárgyi-személyi feltételek hiánya miatt az erdőgazdálkodók nem tudnak valódi erdőgazdálkodást végezni. A jelenlegi szétszórt és elaprózott birtokszerkezet, a termelőeszközök és a szaktudás hiánya, valamint a tőke hiánya az integráció szükségességét mutatja, mert ez előfeltétele a folyamatos üzemű erdőgazdálkodásnak. Az erdőtulajdonosok közötti önszerveződés alacsony foka miatt a magán erdőgazdálkodók fokozott állami szerepvállalást látnak szükségesnek egy olyan integrátori hálózat létrehozásához, amely képes az erdőtulajdonosok és gazdálkodók erdőgazdálkodási szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeit kielégíteni. Az állami és a magán erdőgazdálkodók helyzetét összevetve megállapítható, hogy a két szféra működési feltételei között jelentős különbség van a megművelt erdő területi és üzemi adottságaiban, az állami támogatottságban, és az erdőgazdálkodók érdekérvényesítési képességében a magángazdálkodók hátrányára. A 750 000 ha műveléséhez 1,5 Mrd Ft-ra becsült eszköz áll a magánszféra rendelkezésére. Ezzel összehasonlítva 975 000 ha-on működő állami tulajdonú erdőgazdasági rt.-k eszközei - az 1998. évi mérlegük szerint - 40,6 Mrd Ft értéket képviseltek, amelyből a 23 Mrd
Ft értékű tárgyi eszköz nagyobb részt a társaságok állami vállalat jogelődjétől származik, és könyv szerinti értékkel szerepel a mérlegben. Több jól felszerelt magán erdőgazdasági társaság működik - az általános forrás- és eszközhiány ellenére - ma az országban, amely a legkorszerűbb gépparkkal rendelkezik (pl. a pilisi Első Magyar Magánerdő Rt.). A magángazdálkodó szféra saját és idegen tulajdon művelését egyaránt végzi. Idegen tulajdonon folytatott erdőgazdálkodási tevékenységért általában véghasználatkor, azaz a fakivágás alkalmával kapnak díjazást, az egyéb ápolási feladatokat az elvállalt területeken ennek fejében végzik. Az erdőgazdálkodási tevékenység díja a magánszférában ma átlagosan 1 000 Ft/kitermelt fa m3. (A magánszférát az erdőfenntartási járulék az állami erdőkkel azonos szabályok szerint terheli.) A néhány éve kialakult magán erdőgazdálkodói réteg néhány kivételtől eltekintve forráshiánnyal küszködik, és ma még az állami vagyon kezelésében - a törvényi korlátok felszabadítása esetén is - csak korlátozottan, illetve csak helyenként jelenthetne konkurenciát a feltőkésített állami tulajdonú társaságoknak. Létüket, ambícióikat és tulajdoni hányadukat tekintve azonban nem hagyhatók figyelmen kívül.
2.6. Az állami tulajdonú erdők vagyonkezelése A vagyonkezelés az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak olyan gazdasági hasznosítását jelenti, amelynek célja az állami feladatellátás hatékony biztosítása, a vagyon megőrzése, értékének növelése és a gazdálkodás révén - az előzőek elsődlegessége mellett - a hasznosításból származó lehető legnagyobb költségvetési bevétel elérése. A KVI, mint az állami tulajdonú erdők fölött a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet által kötött vagyonkezelési szerződések polgári jogi szerződések, amelyeknek egyik pólusán a Magyar Állam mint gazdasági szereplő áll. A KVI-nek a kincstári vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogosítványok gyakorlása körében végzett eljárása nem minősül államigazgatási eljárásnak. (Áht. 109/C. § (6) bek.) Az Áht. és a 183/1996. (XII. 11.) Kormányrendelet szabályozza a KVI gazdálkodását az állami vagyonnal. Az Áht. a 109/F. § (2) c. pontjában előírja, hogy csak 100%-ban állami tulajdonú gazdasági társaságok lehetnek a kincstári tulajdonú erdők vagyonkezelői. Ennek a feltételnek - a jogszabály megalkotásakor is - csak az ÁPV Rt. erdőrészvénytársaságai feleltek meg. Az Áht. az ÁPV Rt. erdő rt.-i javára kivételként fogalmazza meg ezt a jogosultságot. Más gazdasági társaság - a tulajdonos személyétől függetlenül - csak pályázat útján, a legjobb feltételeket ígérve szerezheti meg a Magyar Állam tulajdonában lévő erdők vagyonkezelői jogát. Az erdőgazdasági rt.-k vagyonkezelői jogának létrejöttéhez feltétel - az Áht. szerint - a vagyonkezelői szerződés megkötése, amelyhez a KTM (KöM) és az FVM miniszterének egyetértése is szükséges. Az
egyetértések 2000. júniusig hiányoztak, érdemi előrelépés nem történt. Az ÁPV Rt.-hez tartozó erdőgazdasági rt.-k szerződése az egyetértések hiánya miatt "ideiglenes vagyonkezelési szerződés". Az "ideiglenes vagyonkezelési szerződés" fogalmat az Áht. nem ismeri. A KVI az erdőket saját könyveiben értéken tartja nyilván, mert az erdők vagyonkezelőjének - a problémák rendezéséig - saját magát tartja. (Nem vonatkozik ez a HM erdeire, amelyekre a minisztériummal a végleges vagyonkezelési szerződést megkötötték. Itt a Számviteli törvény (Sztv.) előírásai szerint az erdők értékének a Minisztérium vagyonában kellene szerepelni. A tv. előírásai ellenére ez a vagyontömeg a HM eszközei között nincs nyilvántartva.) Az ÁPV Rt. erdőgazdasági részvénytársaságai az Áht. rendelkezése az állami tulajdonú erdőkre vonatkozó vagyonkezelési jogosultsága - és a keveredett kincstári-társasági vagyoni szerkezet miatt kivételezett helyzetbe kerültek. Annak ellenére, hogy a törvény privilegizálta őket, és ezzel a monopol helyzetüket biztosította, a KVI tájékoztatása szerint az rt.-k több, gazdaságtalanul kezelhető állami tulajdonú erdő vagyonkezelésbe vétele ellen tiltakoztak. (Végül is a megegyezések létrejöttek, kivéve a Zalaerdő Rt.-t.). A társaságok piaci szereplőként is előnyös helyzetben vannak, mert objektív okokból vagy gazdálkodási hiányosságaikból származó elégtelen eredményeiket az ÁPV Rt. reorganizációi pótolják. Ha törvénymódosítás fel is szabadítaná az állami erdők vagyonkezelését, az állami tulajdonú erdő rt.-k társasági vagyonának és a kincstári vagyonnak jelenleg fennálló összekeveredett állapota miatt annak gyakorlati kivitelezése problémákba ütközne. A magánerdők fakitermelése 1998-ban 2,2 millió m3 volt, az országos összes kitermelés az Erdészeti Hivatal jelentése szerint 6,6 millió m3. A magánerdők műveléséért az erdőgazdálkodók átlagosan fizetett 1000 Ft/fa m3 díját alapul véve az állami erdőkből származó (6,6-2,2=) 4,4 millió kitermelt fa m3 után 4,4 milliárd Ft bevételhez juthatott volna a költségvetés. A számítás - csak figyelemfelkeltés - nagyon leegyszerűsített, sok lényeges körülménnyel nem számol, de a nagyságrendi különbség bemutatására alkalmas. (Pl. Az állami erdőkből a gazdasági korlátozás 370 000 ha védett erdőt érint, ez 35,2%, a magánerdőkből 70 000 ha a védett, ami 9,3%-nak felel meg. A nagyobb arányú védettség mérsékli a gazdálkodás bevételeit.) Az ÁPV Rt. haszonbérleti díjaival számolva - 15 kg első osztályú búza ára aranykoronánként, a magyar erdők átlagosan 4,3 AK/ha értékűek 1999-ben 1,1 milliárd Ft lett volna az erdők vagyonkezelői díja. Ezzel szemben a 19 ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában lévő erdőgazdasági rt. a 975 000 ha állami tulajdonú erdőterületen folytatott erdőgazdálkodásért évente 100 millió Ft-ot fizetett a KVI-nek. A KVI
nyilatkozata szerint a vagyonkezelői díjat 1996-ban a PM szóbeli iránymutatása alapján határozta meg. A díjak az 1996. évi megállapításuk óta alig változtak, sőt azt a KVI 2000-ben, különféle természeti károkra hivatkozva még mérsékelte is (44,6 millió Ft-ra). Az FVM agrártámogatási rendszere is tartalmaz természeti károk bekövetkezése esetén igénybe vehető támogatásokat, amelyből az rt.-k szintén részesültek. Az ÁSZ 1999-ben javasolta a KVI-nek, hogy vizsgálja meg a hozamtermelő képességhez jobban igazodó vagyonkezelési díj megállapításának lehetőségét. (Ezalatt az elsődlegesen gazdasági célú erdők gazdasági haszna és a természetvédelmi korlátozások alatt álló területek gazdasági haszna közötti különbség megjelenítését értette.) Az új vagyonkezelési díjak megállapítása elmaradt, az ÁSZ korábbi megállapításai ma is időszerűek. Az eredetileg megállapított díjakat kismértékben differenciálták. A tulajdonos Magyar Állam hatósági szerepkörben előírt használati korlátozásait (elsősorban természetvédelmi előírások) nem vették figyelembe. A jól számolható, üzemtervezett hozamtermelő képességben megnyilvánuló különbségek a befizetendő díjban nem jelennek meg, annak ellenére, hogy hatósági korlátozások miatt fizetendő kártérítések csak tulajdonosnak járnak. (A tulajdonos Magyar Állam a vagyonát olyan feltételekkel adhatja használatba, kezelésbe, ahogyan azt a köz érdekében a legjobbnak ítéli.) Célszerűnek látszik a vagyonkezelői díjak piacosítása mellett a különféle korlátozásokat itt figyelembe venni. A valódi piac is alacsonyabbra értékelne a nagyobb eszmei-ökológiai értékű, de a gazdálkodási körülményeket tekintve korlátozottan használható természetvédelmi erdő vagyonkezelési jogát, mint az ilyen korlátozások nélkül hasznosíthatóét. A megoldás nem sértené a természetvédelmi tv. előírását sem, amely szerint kártalanítás csak tulajdonosnak jár. A magasabb díjakat nem a legjobb hozamképességű erdőkre állapították meg. A KVI szóbeli nyilatkozata szerint a hozamtermelő képesség helyett inkább a vagyonkezelőnek a szerződéskötés időpontjában fennálló anyagi helyzetét vették figyelembe. A KVI a vagyonkezelői díjakon - az előzőekben említett díjmérséklésen túl érdemben nem változtatott. A vagyonkezelői díjak a pályáztatás nélkül odaítélt vadászati jogok ellenértékét is tartalmazzák. Ennek alapján megállapítható, hogy az KVI súlyos szereptévesztésben van. A gazdasági társaságok érdekeit az ÁPV Rt. hivatott képviselni, a KVInek az ő tulajdonosi joggyakorlásában lévő vagyonnal kellene felelősen, ugyanakkor a költségvetés számára a legnagyobb hasznot hozva gazdálkodni.
2.7. Az agrártámogatások A költségvetés az FVM-tárcához tartozó agrártámogatási rendszer keretein belül "szektorsemleges" támogatást nyújt különféle erdészeti célok megvalósításához. A támogatások bizonyos célokra normatívak, de pályázatokkal is lehet költségvetési pénzeszközökhöz jutni.
A támogatások mértéke - normatív és pályázati összesen - 1997-1999 között szektoronként, illetve vagyonkezelő csoportonként: millió Ft Év
19 Erdő Rt.
3 HM Erdő Rt.
Kölség- Egyéb vetési állami szervek
Szövet- Önkor- Magán, kezeti mány- társulati zati
Összesen
1997
2354
207
18
119
324
13
456
3491
1998
2554
175
45
90
326
25
781
3996
1999
2469
230
20
76
260
11
627
3693
Összesen
7377
612 83 285 910 49 1864 11 180 A támogatások és a szektoronkénti, illetve vagyonkezelő csoportok szerinti befizetések (erdőfenntartási járulék, erdőfelújítási hátralék, bírságok) egyenlege: millió Ft
Év
19 Erdő 3 HM Rt. Erdőgazd Rt.
Kölségvetési szervek
Egyéb állami
Szövet- Önkor- Magán, Összesen kezeti mány- társulati zati
Összes befizetés 1997-99
7403
567
53
180
666
61
2780
11 710
Befizetés FVM támogatás (egyenleg)
+26
-45
-30
-105
-244
+12
+916
+530
A táblázat számadatait elemezve az állapítható meg, hogy 11 710 millió Ft összes bevételből a bemutatott három évben 11 180 millió Ft-ot (95,5%) osztottak vissza. (A három évből egyedül 1998-ban haladta meg az állami támogatások összege a befizetésekét.) A támogatások szektoronkénti megoszlása: 1997-1999
Állami szektor
Önkormány- Szövetkezezatok tek
Magánszektor
Összes támogatás
8357
49
910
1864
Összes befizetés
8203
61
666
2780
Egyenleg a támogatottnál (támogatás - befizetés)
+154
-12
+244
-916
%
101,9 80,3 136,6 67,1 Az állami szektorban és különösen a szövetkezeteknél a támogatások meghaladják a befizetéseket, ugyanakkor a magánszektor elvonása (a befizetések és támogatások különbsége) jóval meghaladja az államiét. Megállapítható, hogy a fedezet az állami szektor többlettámogatására a magánszektorból került elvonásra, illetve újraelosztásra, és ez volt a
forrása a három évre összesen 530 millió Ft-os pozitív költségvetési szaldónak is. Az Állami Erdészeti Szolgálat véleménye szerint az eltérésnek több oka lehet. Véleményük szerint a fő okok az alábbiak: ˇ a befizetési kötelezettség keletkezése és a támogatási jogosultság (kifizetések időpontja) között időbeli eltérés van, ˇ a magángazdálkodók a járulékbefizetési kötelezettség ellenére a véghasználati munkákat és gyérítéseket elvégzik, de a támogatások mértékét meghaladó költségű erdőfelújításokat elhanyagolják. Ez a rövidtávú érdekeltség az állami szektorra nem jellemző. Az állami tulajdonú erdőgazdasági rt.-k szakmai tevékenységét az Állami Erdészeti Szolgálat, mint legfelsőbb szakmai szerv éves jelentéseiben magasra értékeli. A kialakult helyzet minden részletre kiterjedő felderítése további adatbegyűjtést és elemzést igényel, amelyre a vizsgálat időbeli keretei nem adtak lehetőséget. Szükséges lehet ugyanakkor - a befizetésektámogatások 95,5%-os aránya mellett - annak vizsgálata, hogy a költségvetésnek a fenti arányok szerinti újraelosztó tevékenysége a nemzetgazdasági célok megvalósításának irányába hat-e, illetve annak felderítése, hogy a helyzet megváltoztatása milyen intézkedést igényel.
2.8. Az állami tulajdonú erdőgazdasági rt.-k ÁPV Rt.-n keresztüli támogatása A központi költségvetés agrártámogatási rendszeréből származó pénzeszközökön kívül az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozó 19 erdőgazdasági rt. és a HM felügyelete alá tartozó három állami tulajdonú erdőgazdasági rt. további támogatásokat kapott amellett, hogy az FVM támogatások is az állami szektort preferálták. Az ÁPV Rt. támogatásai: millió Ft Támogatás éve, formája
19 ÁPV Rt.-s erdőgazd. rt.
3 HM erdőgazd. rt.
Összesen
1997
tőke-juttatás
1997
kamatátvállalás
1998
tőke-juttatás
1998
kamatátvállalás
194
194
1999
tőke-juttatás
822
822
1999
kamatátvállalás
97
97
Összesen
1909
1909
80
80
1515
4617 1997-1999 között:
500
500
2015
5117
ˇ Az ÁPV Rt. tizenkilenc erdőgazdálkodási rt.-jének összesen juttatott támogatás ÁPV Rt. tőkejuttatás és kamatátvállalás: 4,6 milliárd Ft FVM (agrár) támogatás: 7,4 milliárd Ft Összesen 12,0 milliárd Ft ˇ A HM három erdőgazdálkodási rt.-jének támogatása: ÁPV Rt. tőkejuttatás és kamatátvállalás: 0,5 milliárd Ft FVM (agrár) támogatás: 0,6 milliárd Ft Összesen 1,1 milliárd Ft Az ÁPV Rt. tőkeemeléséből származó pénzösszegeket az erdőgazdálkodási rt.-k részben erdőgazdálkodási gépekre és szállító járművekre, faipari fejlesztésekre, intenzív zárttéri vadtenyésztésre, ökológiai vízpótlásra, forgóeszköz feltöltésre és felépítményi beruházásokra fordították. Az ÁPV Rt. reorganizációi a szakmai indokoltság és a közérdek támogatása mellett tovább növelték a kincstári és a társasági vagyon keveredését, tekintettel arra, hogy a beruházások egy része a kincstári elvonásra javasolt vagyoncsomag részeinek (erdőkben álló vadászházak, feltáró utak, átereszek, vasúti pálya) felújítását, bővítését célozták. A reorganizációra kapott összegek másik részét (az ÁSZ tavalyi megállapításainak is megfelelően) a társaságok változatlanul kamatoztatják, ezzel megalapozva a pénzügyi műveletek pozitív eredményét, amelyből a vállalkozási pozitív eredmények tekintélyes része (mintegy 23-31%) származik.
2.9. Az agrártámogatások és ezen belül az erdőtelepítések számviteli nyilvántartásából adódó tulajdonjogi problémák Az ÁSZ 1999-ben az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában szereplő két erdőgazdasági részvénytársaság helyszíni vizsgálata alapján megállapította az állami vállalatok átalakításának általános szabálytalanságait. A volt állami vállalatok vagyonát az ÁV Rt. akkor hatályos - a dokumentumokban többször hivatkozott irányelveinek megfelelően több csoportra osztották, a vagyon későbbi rendeltetésének megfelelően. Így létrehozták egyrészt a társasági működéshez szükséges, másrészt a kincstári erdőkkel összefüggő, értékkel rendelkező vagyoncsoportot. Az első vagyoncsoport a törzstőke, a második a tőketartalék fedezetét szolgálta, azzal, hogy ezt későbbi kincstári elvonásra javasolták. (Az átalakítás időpontjában KVI még nem létezett.)
Az ellenőrzés egyik megállapítása az volt, hogy a kialakult és - az eredeti alapítói szándéktól eltérően - nem orvosolt helyzet nemkívánatos vagyoni keveredéseket (összenövéseket) eredményezett a kincstári vagyoni körbe tartozó erdők és annak kezelői, a részvénytársaságok vagyona között. A másik megállapítás az volt, hogy a társasági és a korlátozottan forgalomképes kincstári tulajdon nemkívánatos keveredését tovább fokozza az agrártámogatások rendszere, és ennek elsődleges oka az agrártámogatások általános rendjéről szóló Korm. rendeletekben rejlik (182/1993. (XII.30.) Korm. rend., 187/1994. (XII. 30.) Korm. rend., 273/1997. (XII. 22.) Korm. rend.). Az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 273/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet - amely az 1999. évi vizsgálat idején is hatályban volt - módosítása nem történt meg. A Kormányrendelet 2. § (6) bek.-e csak a természetes személy támogatottak köréből emeli ki a nem tulajdonost. A gazdasági társaságok támogatása esetén a rendelet nem tesz különbséget a tulajdonos és a vagyonkezelő (bérlő) között. Erdőgazdálkodási támogatásokat igényelhet a 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet 218. § (1) a) pontja szerint az erdőgazdálkodási, ... tevékenységet folytató igénylő, azaz az Erdőtörvény 13. §-a szerinti erdőgazdálkodó. Evt. 13. § (1) bek.: E törvény alkalmazásában erdőgazdálkodó: az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó (a továbbiakban: erdőgazdálkodó). A 13. § (7) bek.: Az állami tulajdonban levő és a kincstári vagyont képező erdő esetében az erdészeti hatóság erdőgazdálkodóként a kincstári vagyon kezelőjét veszi nyilvántartásba. Az állami szektorban az erdőgazdálkodó nem az erdőtulajdonos Magyar Állam, míg a magánszférában az erdőgazdálkodó lehet a tulajdonos is, de nem feltétlenül. A magántulajdonosok gyakran bíznak meg szakmailag hozzáértő magánszemélyeket vagy társaságokat erdeik ápolásával, hasznosításával. A 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet 47. számú melléklete a támogatott beruházási célokat tartalmazza. Céljaik szerint a támogatható erdő- stb. beruházások lehetnek az erdőgazdálkodási tevékenységet segítő mobil eszközök (az elsődleges fafeldolgozás korszerű fűrész- és kéreghasító gépei), de lehetnek olyan beruházások is, amelyek véglegesen összeépülnek az erdőkkel. Így pl. támogatottak a 47. melléklet a. pontja szerint az "erdőgazdálkodás körében az erdészeti feltáró- és kiszállító utak, kapcsolódó műtárgyaik, mint hidak, átereszek, támasztófalak, erdei rakodók és kapcsolódó létesítményeik."
A 273/1997. (XII. 22.) Korm. r. 4. § (1) bek. b. pontja szerint a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (az erdőgazdálkodó, a támogatások alanya) a 2. § (1) bek. d) pontja szerinti fejlesztési célra visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás összegét a tőketartalékba kell helyezze. Így a támogatott beruházás - tekintettel arra, hogy forrása a saját tőke (tőketartalék) társasági tulajdont eredményez. Ez a körülmény az állami szektorban minden esetben, a magánszektorban abban az esetben, ha az erdőgazdálkodó és a tulajdonos nem ugyanaz, tulajdonjogi problémákat vet fel. A tulajdonjogi problémák erdőgazdálkodó-váltásnál kerülnek a felszínre. A magántulajdonos, ha a tulajdonán végzendő idegen beruházáshoz - az erdőművelés magasabb színvonalának elérése érdekében - hozzá is járult, erdőgazdálkodó-váltáskor szembesül azzal, hogy az ingatlanán létesített idegen tulajdonú felépítményért az erdőgazdálkodót kártalanítania kell. Az állami (kincstári) tulajdonú erdők erdőgazdálkodói (vagyonkezelői) az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő 19 és a HM felügyelete alá tartozó 3 erdőgazdasági részvénytársaság. Ezek esetében az erdőgazdálkodónak juttatott támogatás azt jelenti, hogy a korlátozottan forgalomképes állami tulajdonú erdőterületeken - költségvetési pénzeszközökből - társasági tulajdonban lévő felépítmények létesülnek. Az agrártámogatások másik része a vadászattal kapcsolatos beruházásokat segíti. Ezekre ugyanaz a jellemző, mint az erdőgazdálkodási célú támogatásokra. Építési beruházási támogatások esetén eredményük az, hogy a vegyes tulajdonú ingatlanok száma szaporodik és a társaságok vadászatra vonatkozó jogosultsága az állami tulajdonú vadászterületektől elválaszthatatlan lesz. A 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet a 283. §-a támogatást biztosít az erdőtelepítésekre, erdőszerkezet-átalakításra és a fásításra. Ezt a támogatást is az Erdőtörvény szerinti erdőgazdálkodó igényelheti. Az erdőtelepítésekre is vonatkozik a 273/1997. (XII. 22.) Korm. r. 4. §-a, tehát ez az állami támogatás is a saját tőkét növeli. A telepítéseket az Sztv. beruházásként kezeli, így azok befejezésükkor aktiválásra, és a társaságok vagyontárgyai (az ingatlanok) között kimutatásra kerülnek. Gazdasági társaság is juthat így - erdőtelepítéssel - erdőhöz, különös tekintettel az Erdőtörvény erdő fogalom-meghatározására, amely szerint az erdő és talaja fogalmilag elválaszthatatlan, külön nem értelmezhető. Evt. 5. §: E törvény alkalmazásában erdőnek kell tekinteni a "... fás növényekből és a társult élőlényekből kialakult életközösséget annak talajával együtt ..." Az 1994. évi LV. törvény, az ún. Földtörvény 6. § (1) bek. szerint jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát ... nem szerezheti meg. A tv. előírásai az erdőre is vonatkoznak. Így a társasági tulajdonba "belenövő" erdő a földtörvény előírásaival is ütközik. A társaságok egy része, felismerve a
szabályozási problémát, a beruházásokat befejezésükkor sem aktiválta, az összegek (befejezetlenként) a beruházások között szerepelnek. Korábban sem az erdőfelújítást, sem az erdőtelepítést nem aktiválták az erdőtulajdonosok (gazdálkodók). A vállalati vagyonban értékben csak a vásárolt erdők jelentek meg (a földterület és a faállomány együttesét jelentve). Az erdőtelepítés és az erdőfelújítás az európai gyakorlat szerint sem kerül aktiválásra, így a könyvekben vagyonként sem mutatják ki azokat. A gazdálkodók az erdőfelújítással, telepítéssel kapcsolatos ráfordításaikat a fahasználat bevételeivel szemben költségként számolják el. A probléma egyik részének megoldását az Sztv. 1995. évi módosítása jelentette, amely (93. § (5) bek.) elrendelte, hogy az erdőfelújításból aktivált erdőállomány értékét az 1995. évi mérlegben ki kell vezetni a tőketartalékkal szemben. Az Sztv. módosítását követően a felújításokat nem, de a telepítéseket változatlanul beruházásként kell könyvelni és így a vagyonjogi probléma az erdőtelepítéseknél megmaradt. A probléma állami tulajdonú erdőnél mindig, a magántulajdonnál esetenként áll fenn akkor, ha az erdőgazdálkodó - a támogatási rendeletek célzottja - és a tulajdonos nem ugyanaz a személy. Az ÁSZ 1999. évi jelentésében javasolta az erdőtelepítések számviteli szabályozásának megváltoztatását. Tekintettel arra, hogy a probléma tulajdonjogi következményeit tekintve - analóg a felújításokéval, a megoldásra is az analóg módszer kínálkozott. A PM vizsgálati jelentésre adott válaszlevele szerint, az Sztv.-t nem indokolt módosítani, hanem "az erdőtelepítéshez adott állami támogatásokat is a kincstári vagyon kezelésére vonatkozó szabályok szerint kell elszámolni, biztosítani a társaságok részére. (Az állami támogatást nem tőkejuttatásként kell kezelni, azt is a kincstári vagyon hosszú lejáratú kötelezettségek között kimutatott forrásaként kell szerepeltetni.)" A levélben a PM az ÁSZ-t arról is tájékoztatta, hogy az átalakításkor tőketartalékba helyezett kincstári vagyon az állami vállalatok átalakításánál egységes gyakorlat volt. A PM által is helytelennek tartott számviteli nyilvántartás az agrártámogatások általános rendjéről szóló Korm. rendelet előírásain alapul. A megoldást például az jelenthetné, ha a gazdálkodást segítő mobil eszközöket az erdőgazdálkodó, az ingatlannal szoros kapcsolatban álló építményekre vonatkozó támogatásokat az ingatlan (a földterület) tulajdonosa kapná, az erdőgazdálkodó pedig a beruházások lebonyolítója lenne. A támogatott beruházás végeredménye ebben az esetben is az erdőgazdálkodó tevékenységét segítené. Ugyanakkor a társasági saját forrásból megvalósított erdőtelepítések esetében a Korm. rendelet módosítása még nem jelent megoldást.
Mellékletek
Függelék
