328 Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi zárszámadásához kapcsolódó ellenőrzések tapasztalatairól
TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS II. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK, MEGÁLLAPÍTÁSOK, JAVASLATOK 1. A zárszámadási ellenőrzések főbb tapasztalatai 2. AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK
I. BEVEZETÉS Az államháztartásról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény szerint a társadalombiztosítás költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés az Állami Számvevőszék jelentésével együtt tárgyalja meg. Zárszámadási ellenőrzési kötelezettségének az ÁSZ 1992. óta rendszeresen eleget tett. Az ellenőrzés körülményei azonban minden esztendőben "rendhagyóak" voltak. Az 1995. évi zárszámadási ellenőrzéseit az tette "különlegessé", hogy az 1996. évi XLVII. törvénnyel módosultak a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosított előírásai. Ebben a társadalombiztosítási alapok zárszámadásának "menetrendjét" is szabályozzák. E szerint: - az adott biztosítási önkormányzat az általa elfogadott zárszámadást (E. Alap zárszámadása és Ny. Alap zárszámadása) - jóváhagyása után június 30-ig küldi meg a Kormány részére;
- a Kormány pedig a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot - legkésőbb augusztus 31-ig - nyújtja be az Országgyűlésnek. A változás lényege, hogy az önkormányzatok "csak" beszámolót fogadják el, de a zárszámadási törvényjavaslat benyújtása a Kormány feladatát képezi. A törvényi előírás szerint az ÁSZ-nak jelentése elkészítéséhez a törvényjavaslat benyújtását megelőzően hatvan nap áll rendelkezésére. Alapvető gond tehát, hogy az ÁSZ-nak a kormánnyal párhuzamosan és egyidejűleg kell a zárszámadási ellenőrzéseket elvégeznie, végleges, lezárt dokumentumok hiányában. A jogszabályi hiányosság az is hogy nem rendelkeztek arról sem, hogy az ÁSZ e dokumentumokat időben megkapja a Kormánytól. A számvevőszéki ellenőrzéseket végül is az alapok (auditált) költségvetési beszámolói, továbbá a biztosítási önkormányzatok által június végén elfogadott zárszámadások alapján végezte el az ÁSZ. A kormány által benyújtott T/2838. számú törvényjavaslatot az ÁSZ augusztus 30-án kapta meg. A Kormány a zárszámadásokon lényeges változtatást nem hajtott végre, a két Alap beszámolóit "összevonva" készítette el a törvényjavaslatot. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem élt a törvényben biztosított ellenőrzési jogával sem. Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadási ellenőrzése során az ÁSZ a fő hangsúlyt az 1995. évi LXXIII. törvényben foglaltak megvalósulására, az eltéréseket meghatározó főbb okok feltárására helyezte, a szabályszerűségi és célszerűségi szempontok, valamint az ágazati sajátosságok egyidejű érvényesítése mellett. Az ellenőrzéseknek "hagyományosan" célja a vizsgált év folyamatainak széleskörű áttekintése, a biztosítási ágak helyzetének bemutatása is.
II. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK, MEGÁLLAPÍTÁSOK, JAVASLATOK Az Állami számvevőszék két alkalommal véleményezte a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetését. A Kormány által 1995. márciusában visszakért és átdolgozott költségvetési javaslat az (önkormányzati és a kormány
álláspontját tükröző) két változatából az Országgyűlés által végül megalkotott 1995. évi LXXIII. törvény több formai és tartalmi hiányosságot, ellentmondást hordozott magában. Ezekkel a végrehajtás értékelésekor is szembe kell nézni. Legtöbb problémát a nyugdíjágazat beruházási tevékenységének szabályai jelentették, amelyek szinte "kikényszerítették" a törvényi előírások megszegését. Az 1995. közepén megszületett költségvetési törvényben rögzített egyensúlyi állapot már a törvény megjelenésének pillanatában sem volt reális és betartható. A költségvetési "sarokszámokat" megalapozó intézkedések jelentős részét az Alkotmánybíróság hatályon kívűl helyezte. A gazdasági-társadalmi folyamatok iránya az eredeti prognózisokhoz képest változott, s ez kihatott a társadalombiztosítás pénzügyi pozíciójának alakulására is. Mindezek következtében a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi helyzete a vártnál lényegesen kedvezőtlenebbül alakult, a bevételek nem fedezték a kiadásokat és nem javult az ellátások színvonala sem. Reformértékű intézkedésekre igazából egyik ágazatban sem került sor (az egészségügyi intézményekkel 1995. végén kötött szerződéseket, illetőleg ezek hatását az ellenőrzés nem tekinti ilyennek).
1. A zárszámadási ellenőrzések főbb tapasztalatai 1.1. Az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése Az ÁSZ minden eddigi zárszámadási jelentése megállapította, hogy a társadalombiztosításra is vonatkozó költségvetési előírások eltérések nélkül maradéktalanul nem tarthatók be. Ezt kényszerűen most is rögzíteni kell. Az eltéréseket, sajátosságokat egységes rendszerbe foglaló (törvényi szintű) szabályozás nem született meg. A költségvetési beszámoló elkészítésének határidejét a két biztosítási alap esetében a tárgyévet követő év május 31-ére módosították. Ezt a határidőt sikerült megtartani, sőt eddig gyakorlatilag a világbanki kölcsönszerződés feltételeként előírt könyvvizsgálat is lezárult. A mérlegvalódiság elvének érvényesülését mindkét alapnál változatlanul akadályozza a kimutatott tartozás állomány adatának bizonytalansága (a megfelelő nyilvántartási rendszer kialakítását szolgáló informatikai fejlesztés késedelme miatt). Ezt a nyugdíjágazatban egyéb bevételi és kiadási tételek pontatlansága is fokozza. Az ellenőrzés nem fogadja el, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap és a működési költségvetés zárszámadásának egyes tételei eltérnek az auditált költségvetési beszámolóban foglaltaktól, ezért számszaki módosításokra tesz javaslatot. Kisebb
korrekciókra az Egészségbiztosítási Alap zárszámadását érintően is szükség van. A módosításokat, azok magyarázatával együtt a jelentés 1/a. és 1/b. számú melléklete összegzi. A nyugdíjbiztosítás zárszámadásából nem tűnik ki, hogy az ellátási szektor vagyonát képező ingatlanokat térítésmentesen átadták a működési költségvetésnek. Ez az ÁSZ álláspontja szerint minden jogalapot nélkülöző intézkedés volt, mert a vagyonelemek átcsoportosításáról csak az Országgyűlés dönthet. 1.2. Az alapok főbb előirányzatainak teljesülése. Mint emlékezetes az 1995. évi LXXIII. törvény a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap költségvetését azonos kiadási és bevételi főösszeggel, O-egyenleggel fogadta el. A tervezett egyensúly azonban egyik ágazatban sem valósult meg. A bevételek elmaradtak az előirányzattól. Ebben az egyéni, a munkáltatói és a munkanélküli ellátások utáni járulékbevételek elmaradása volt a meghatározó elem. A nyugdíjkiadások gyakorlatilag a tervezett szinten teljesültek. Az egészségbiztosítás egyes ellátási kiadásainál azonban jelentős túllépés következett be. Az alapok együttesen számított bevételei a tervezett 853,5 milliárd forinttal szemben végül is 822,2 milliárd forintra, a kiadások pedig 862,7 milliárd forintra teljesültek. Így az együttes hiány valamivel több, mint 40 milliárd forint. Az ÁSZ számszaki észrevételei miatt ezen összegek némileg módosulnak. 1.3. Az egyes ellátási kiadásokat érintő fontosabb megállapításai A nyugdíjkiadásokat (az 1995. év tényadata az Ny. Alap estében 443,2 milliárd forint) a vonatkozó előírások értelmében a nettó kereseti színvonal várható alakulása határozza meg. A tervezés időszakában 14,5 %-os növekedésre számítottak. Éves szinten a nyugdíjak 15 %-kal emelkedtek, két alkalommal volt nyugdíjemelés, márciusban 11 % és szeptemberben 4 %. Ez a nettó keresetek szintjét valamivel meghaladó emelést jelentett. Az Egészségbiztosítási Alap ellátásai közül az ÁSZ mindig kiemelt figyelmet fordít a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás finanszírozásának témakörére. Az egészségügy reformjának célkitűzéseit jelentős részben a biztosító területén és eszközrendszerével kívánják elérni, a figyelem ezért is indokolt. Az egészségügy finanszírozás 192.3 milliárd forintos költségvetési előirányzata 1995-ben - az energia áremelés egyszeri kompenzációjának és a végrehajtás során elért "megtakarítás" eredményeként - 191,1 milliárd forintra teljesült. A kiadások alakulását jelentősen meghatározta a közalkalmazottak alapilletményének 1995- évi
emelése, az intézményielőirányzatok, külön törvény alapján megemelt havi előirányzata, az esetszám szerint finanszírozott ellátások keretösszegének megemelése és az u.n. célelőirányzati keret felhasználása. Évközben jelentős összegeket kitevő forrás átcsoportosításokat hajtottak végre az egyes kasszák, illetve a célelőirányzatok között. Ennek jogszabályi háttere azonban egyértelműen nem tisztázott. Az ellenőrzés tapasztalatai is rávilágítottak a finanszírozás főbb gondjaira. Ilyenek: - az esetfinanszírozás területén mutatkozó súlyos ellentmondások, a valós teljesítmények elszámolásának problémái, - a biztosító megelőzés területén viselt szerepvállalásának, felelősségének tisztázatlansága, a kialakult pályázati-támogatási rendszer visszásságai, - az 1995. októberi szerződéskötések előkészítetlensége, lebonyolítása (aminek révén a remélt megtakarításokat nem lehetett elérni), - az intézményi finanszírozás kiegyenlítésére irányuló törekvések sikertelensége. Összességében meg kellett állapítani, hogy ahhoz a reform indulásakor megfogalmazott, általános célhoz, miszerint egy a szükségletekhez jobban alkalmazkodó és finanszírozható, jól működő egészségügyi ellátó rendszer alakuljon ki - ezidáig nem sikerült közelebb kerülni. A finanszírozás reformját kiemelték a folyamat többi lépése közül, ami - önmagában - nem eredményezte (nem is eredményezhette) az ellátó rendszer átalakítását. Eközben ugyanis hiányoztak - sok esetben még elviekben sem tisztázódtak - a reform következetes végrehajtásához szükséges egyéb feltételek. Az Egészségbiztosítási Alapba tartozó fontosabb természetbeni ellátásoknál (gyógyszertámogatás, gyógyászati segédeszköz támogatás, gyógyfürdői szolgáltatások) az előirányzathoz viszonyított kiadásnövekedés következett be - a támogatási rendszerek átalakítása ellenére. Az Alapból nyújtott pénzbeni ellátások közül a legjelentősebbek a rokkantsági nyugdíj, a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg a táppénz. Ezekből a táppénzkiadások lépték túl (a betegszabadság kiterjesztésére hozott törvényi rendelkezés visszavonásának hatására) a tervezett összeget. 1.4. Az alapok működési költségvetése A társadalombiztosítás ellátási feladatainak teljesítéséhez - az 1994-ben keletkezett pénzmaradvány felhasználását is figyelembe véve - a zárszámadási adatok szerint 21,7 milliárd forint állt rendelkezésre, ami a nyugdíjágazatban 9,2, az egészségbiztosítás területén 12,5 milliárd forintot jelent.
A nyugdíjbiztosítást érintően a működési költségvetés zárszámadásának bevételi és kiadási adatait meg kell változtatni (1,3 milliárd forinttal csökkenteni kell), ami az Ny. Alap főösszegének tartalék-adatainak változtatását is maga után vonja. Az ÁSZ szerint ugyanis nem fogadható el, hogy egyes befektetéseket a zárszámadásban beruházásként szerepeltetnek. A probléma lényege abból adódik, hogy a működési célú beruházások megvalósítása az eredeti törvényi előírásoktól eltérő módon történt. Az 1995. évi LXXIII. törvény a nyugdíjágazat működési kiadásainak "látszólagos" csökkentése céljából (utólag erősen vitatható, bonyolult szabályozással) megengedte, hogy a törvényben előirányzott 940 millió forintos beruházási költséget - a Nyugdíjbiztosítási Alap tartalékvagyonát jelentő - befektetett eszközök értékesítéséből származó forrásból túllépjék, további 930 millió forinttal. Az ellenőrzés álláspontja szerint a valóságban csak 525 millió forint tényleges épületberuházást lehet a költségvetés végrehajtásánál figyelembe venni, a többi (1325+5=1330 millió forint) formálisan nem beruházás, hanem üzletrészek megszerzésére felhasznált tartalékvagyon. Ez egyébként az Alap auditált költségvetési beszámolójában is "részesedésként" szerepel. A beruházási folyamatba - az ellenőrzés véleménye szerint indokolatlanul közbeiktatott gazdasági társaságok (amelyek az alapítói vagyonból sajátjukként valósították meg a beruházásokat) miatt a zárszámadásban nem lehet a valós eseményeket bemutatni. Erre utólag is csak akkor lenne mód, ha a két kft-t /VIR Kft és NYUGBER-CENTER KFT) a biztosítási Önkormányzat megszüntetné, vagy - a tulajdonviszonyok rendezése mellett - döntenének a kft-k tevékenységi körének korlátozásáról (üzemeltetés, hasznosítás, beruházásbonyolítás). Még ez esetben is országgyűlési döntést igényelne ( hasonlóan a térítésmentesen átadott irodaépületek kérdéséhez), hogy az épületek - forrásuk eredete szerint - az Alap vagyonát képezik-e, vagy onnan átkerülnek a működési költségvetésbe. A zavaros helyzet kialakulásáért a törvényelőkészítők felelőssége (hiszen a szabályozás hibái szinte késztetést adtak a törvényi előírások megkerülésére) mellett a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat felelőssége is felvetődik, mivel tényleges eseményeket elfedő "tudatos" tulajdonosi döntéseket hoztak. A döntések törvényességén túl, az ellenőrzés azok célszerűségét is vitathatónak tartja. Ugyancsak a nyugdíjbiztosítás működési költségvetését érinti az a megállapítás, miszerint a világbanki kölcsönnel kapcsolatos hazai kiadások esetében a fel nem használt összegből (118 millió forintból) pénzmaradványt képeztek ami az ellenőrzés szerint indokolatlan volt.
Kisebb számszaki észrevételek miatt az egészségbiztosítás működési költségvetését (pénzmaradványát) is korrigálni kell. 1.5. Az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége, tartalékainak alakulása Az államháztartási törvény előírása ellenére a társadalombiztosítás vagyongazdálkodásáról szóló törvény sem született meg. A törvény hiányát vizsgálati tapasztalatai alapján az ÁSZ ugyancsak ismétlődően állapítja meg. Az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége egyre sokrétűbbé válik, annak szabályszerűségi, célszerűség és eredményességi szempontból való minősítése megfelelő szabályozás nélkül - az ellenőrzés számára sem egyszerű feladat (ami például a nyugdíjágazat beruházási tevékenységének megítélése szempontjából nagy gondot okozott). Az E. Alap befektetett eszközökből származó bevétele a zárszámadás szerint 159 millió forint volt. Ezen felül az ingyenes vagyonjuttatásból származott még 15 millió forintos hozambevétel. Megjegyzendő, hogy a költségvetési törvény az utóbbira 500 millió forintos bevételi előirányzatot tartalmazott, ami azért nem teljesült, mert az Alap részére járó osztalék, illetve árfolyamnyereség pénzforgalmilag nem realizálódott, ezeket rögtön "visszaforgatták", a befektetett eszközök állományát növelték és (ellentétben a költségvetési törvény előírásaival) nem vonták be a folyó finanszírozásba. Mindez szintén visszavezethető a szabályozás hiányosságaira és ellentmondásaira is. A Nyugdíjbiztosítási Alap tartalékait, működési költségvetését is érintő értékesítések, befektetések, működési célú beruházások eseményeit az l.4 pont részletesen ismerteti. Az ezekhez fűzött ellenőrzési megállapítások miatt az Alap tartalékainak alakulását bemutató melléklet adatai sem fogadhatóak el, végső soron módosulnak a befektetések hozama tartalék, illetve a tartós befektetések 1995. évi állományi adatai. A likviditási tartalék a rendezetlen hiány(ok) tartalékba helyezésével mindkét alapnál negatív előjelű szám, melynek törvényben való megjelenítését az ellenőrzés nem tartja célszerűnek. A tartalékokra vonatkozó szabályozás (szoros összefüggésben a vagyongazdálkodás szabályozásával) feltétlenül igényli az újragondolást. Az ellenőrzés áttekintette a járulék tartozás fejében átvett vagyonelemek kérdéskörét is. Összességében az 1995-ben átvett vagyon névértéke 4,1 milliárd forint (részvényekről, üzletrészekről, követelésekről van szó), ami eszmei hányadok szerint oszlik meg az alapok között. Az átvételeket a tartozások kezelését végző OEP bonyolítja. Az ellenőrzés azt érzi a legnagyobb gondnak, hogy a járuléktartozás fejében történő vagyonátvétel igazi célja - annak értékesítése és a finanszírozásba való bevonása - eddig nem valósult meg.
A vagyonelemek részben bírói végzéssel, részben az adósokkal kötött megállapodások útján kerülnek a biztosítóhoz. Átvételük azonban korántsem jelenti a tartozás megtérülését, mivel az adósok jelentős része felszámolás alatt áll, a vagyon névértéke el sem éri a tartozás összegét, az átvett gazdasági társaság tartósan veszteséges, az adott vagyontárgy nem forgalomképes, év végén az átvett vagyon után is értékvesztéseket kell elszámolni. Az 1995. évi LXXIII. törvény "újraszabályozta" a társadalombiztosítás részére történő ingyenes vagyonjuttatást, annak végső időpontjául 1995. végét jelölte meg és a korábbi 300 milliárd forintos nagyságrendet 55-65 milliárd forintra csökkentette. A vagyonjuttatás járulékarányosan illeti meg a két biztosítási ágat. A megadott határidőig a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz mintegy 4,6 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alaphoz pedig 5,4 milliárd forint értékben kerültek át különféle vagyonelemek (banki részvények, működési célt szolgáló ingatlanok, gazdasági társaságok részesedései). Az átvett vagyont a törvényjavaslat 8. és 9. számú mellékletei tartalmazzák, az Ny. Alapnál összevontan, az E. Alapnál vagyonelemenként, áttekinthető részletezettséggel. A vagyonátadás határidőre való teljesítésének elmaradásáról, a vagyonjuttatás rendezéséről újabb rendelkezés nem született. Az ÁSZ korábban is jelezte, hogy a társadalombiztosítás részére történő vagyonjuttatás célja, rendeltetése egyértelműen nem tisztázott. Az eredeti nagyságrendnek töredékét jelentő vagyon esetében ez a tény még inkább zavaró. A vagyon hozama ugyanis még hosszabb távon sem képes a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. A biztosítottak érdekei szempontjából tehát "közömbös", hogy az egészségbiztosítónak, illetve a nyugdíjbiztosítónak van-e egyáltalán vagyona. Sőt a vagyonnal kapcsolatos ráfordítások is terhelik a szűkös forrásokat. Az is látható ellentmondás, hogy miközben folyik a vagyon átadása, az éves költségvetési törvények az alapok meglévő vagyonának hozamát, de adott esetben magukat a tartós befektetéseket is fokozatosan bevonják a folyó finanszírozásba, tehát az alapokat a vagyon felélésére "kényszerítik". Összességében e területen is rendkívül erősen érezhető a vagyongazdálkodás törvényi szintű szabályozásának hiánya. 1.6. A társadalombiztosítás által folyósított, az alapok forrásait nem terhelő ellátások A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap által folyósított ellátások tényleges kiadásai 1995-ben 215,6 milliárd forintot tettek ki. Az eredeti előirányzat 205,7 milliárd forint volt. Az ellátásokat nagyobb részben a központi költségvetés finanszírozza.
A törvényjavaslat 7. számú melléklete - főként az ellátások összetettsége miatt bonyolult,nehezen áttekinthető. Ebben a nyugdíjbiztosítást érintően az adattartalom is kifogásolható, az ellenőrzés szerint átdolgozásra szorul. A zárszámadásban számszerű módosítást tesz szükségessé, hogy a központi költségvetéssel való elszámolás hatásait nem vették figyelembe. Az ellátásokhoz kapcsolódó működési kiadásokat a finanszírozó az általa elfogadott számítási módszerrel megállapítva téríti meg. A megtérített összeg a működési költségvetés bevételét képezi. 1.7. Az Alapok likviditási helyzete 1995-ben Az alapok pénzügyi pozíciója 1995-ben sem javult, a tendenciák a megelőző évekéhez hasonlóak. a tervezett egyensúly nem alakult ki, a járulékbevételek jelentősen elmaradtak a tervezett összegtől, míg az Egészségbiztosítási Alap egyes kiadási tételei jelentősen meghaladták az előirányzatokat. Az Alapok együttes hiánya több, mint 40 milliárd forint. A kedvezőtlen pénzügyi helyzetet részben befolyásolja, hogy a társadalombiztosítással szembeni adósság állomány tovább nőtt, 1995. végén már meghaladta a 220 milliárd forintot is. A tartozások behajtására (figyelemmel a 10/1995. (III. 1.) országgyűlési határozatban foglaltakra is) a társadalombiztosítás igazgatási szervei - elsődlegesen az egészségbiztosítás megkülönböztetett figyelmet fordítottak, ami különösen a behajtási tevékenység fokozásában, illetve megkülönböztetett kezelésében nyilvánult meg. A megtett intézkedések sem voltak azonban képesek biztosítani a kívánt pénzügyi egyensúlyt. Az intézkedések közül legjelentősebb a tartozások rendezésének új feltételekre épülő rendszere, az adósokkal való megállapodások megkötése volt. A végrehajtási, behajtási, ellenőrzési tevékenység színvonalának javítása céljából, mindkét ágazatban külön ösztönzési rendszert vezettek be. Az erre vonatkozó törvényi szabályozás ellentmondásossága és pontatlansága következtében az egészségbiztosítás területén az előirányzottnál lényegesen kisebb behajtási összeg eléréséért 50 %-kal több jutalmat fizettek ki. Mindkét Alap rendszeresen és növekvő összeg erejéig vette igénybe az ellátások finanszírozásához az állami forgóalapot, a legmagasabb összeg az NY. Alap esetében 66 milliárd forint, az E. Alap esetében pedig 83 milliárd forint volt. Az alapok hiányainak finanszírozása "megnyugtatóan" alakult. Az 1992-94. év között felhalmozódott hiányok teljeskörű rendezése az 1996. évi központi költségvetésről szóló 1995. évi CXXI. törvény szerint megtörtént. Az 1995. év hiányának rendezése az 1995. évi központi költségvetés zárszámadási
törvényben várhatóan megoldódik, a kincstári számlához kapcsolt megelőlegezési számlán fennálló adósság elengedésével. A hiányrendezés említett módozatai azonban nem jelentik az alapok konszolidálását. A bevételek és a kiadások összhangjának hiánya miatt a kiadási többlet keletkezése szinte természetes, aminek rendezése évről-évre felmerülő igény.
2. AJÁNLÁSOK, JAVASLATOK Az ÁSZ az 1995. évi zárszámadási vizsgálatokalapján a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi zárszámadásáról szóló T/2838. számú törvényjavaslat tárgyalásához kapcsolódóan a következőket javasolja: Az Országgyűlésnek, hogy -- mielőbb alkossa meg a társadalombiztosítás sajátosságait tükröző, mindeddig hiányzó törvényi szintű szabályokat, amelyben egyértelműen rögzítésre kerülnek a működés, gazdálkodás, elszámolás, vagyongazdálkodás kötelezően érvényesítendő előírásai, valamint a biztosítási ágak helye, kapcsolatrendszere az államháztartás keretei között, -- segítse elő, hogy az Állami Számvevőszéknek, törvényben meghatározott ellenőrzési kötelezettsége teljesítéséhez, megfelelő idő álljon rendelkezésére és a zárszámadás végleges dokumentumai az ÁSZ-hoz eljussanak, -- fogadja el az ÁSZ-nak a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap zárszámadásaihoz tett számszerű észrevételeit (a jelentés 1/a. és 1/b. számú mellékletei szerint), -- foglaljon állást arra vonatkozóan, hogy a gyógyítómegelőző egészségügyi ellátás törvényi előirányzatából kockázatkezelés-megelőzés címén nyújtott támogatások beruházási célokra nem használhatóak, -- kérje fel a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, illetőleg az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, hogy tisztázza a 3,8 milliárd forintot kitevő összegű (az 1995. évi költségvetési beszámolóban függő bevételként kezelt) visszaérkezettnyugdíj tételének rendezésére, tisztázására, lehetőség szerint annak még az 1995. évi zárszámadásban való figyelembevétele - a hiány mérséklése - érdekében, -- kérjen beszámolót biztosítási ágak legfontosabb nyilvántartási rendszereinek helyzetéről, az informatikai
háttér megteremtése érdekében tett intézkedésekről, különös tekintettel az érintett területeken végrehajtott fejlesztésekre, azok pénzügyi vonzatára és a megvalósítás eredményességére, összefüggésben a világbanki kölcsönből megvalósítani tervezett fejlesztésekre is, -- alakítsa ki álláspontját a Nyugdíjbiztosítási Alap vagyonából megvalósított, illetve az ingyenes vagyonjuttatás keretében kapott működési célú ingatlanok hovatartozását illetően. A Kormánynak, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az Országgyűlésnek ajánlott törvények elkészítésére. A társadalombiztosítási Önkormányzatoknak és központi igazgatási szerveinek, hogy: -- tekintsék át és értékeljék az ágazatok számára kiemelt fontosságú nyilvántartási rendszerek és az ezekhez kapcsolódó informatikai fejlesztések helyzetét, a tett intézkedéseket és erről számoljanak be az Országgyűlésnek, -- alakítsák ki az ingyenes vagyonjuttatás keretében az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyonnal való gazdálkodás, hasznosítás koncepcióját, hasonlóan a tartozás fejében átvett vagyonelemek mielőbbi értékesítésére vonatkozó programjukat, -- a nyugdíjbiztosítás területén dolgozzák ki a számviteli nyilvántartások egyeztetésének megbízható rendjét, amely alkalmas a költségvetés szerkezetének megfelelő adatok szolgáltatására és ellenőrzésére is, -- az egészségbiztosítás területén alakítsák ki a vagyongazdálkodás áttekintésére, ellenőrzésére alkalmas nyilvántartás rendszerét, -- a vényfeldolgozás tapasztalatai alapján az OEP tegyen javaslatot a szükséges jogszabályi és egyéb intézkedésekre, -- az OEP alakítsa ki az esetfinanszírozásba tartozó egészségügyi szolgáltatások korrekt, ellenőrizhető elszámolási rendjét, -- mindkét ágazatban törekedjenek a külső és belső ellenőrzések hatékonyságának fokozására, az eddigieknél jobban támaszkodjanak az ellenőrzés eszközrendszerére.
