9814 Jelentés a helyi önkormányzatok nem közszolgáltatási célú társasági befektetésekkel, valamint értékpapírokkal történő gazdálkodásának ellenőrzéséről
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. Az önkormányzatok társasági befektetésekkel történő gazdálkodása 2. Az önkormányzatok hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal történő gazdálkodása 3. Az önkormányzatok által államháztartáson kívülre nyújtott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek és véglegesen átadott pénzeszközök alakulása 4. Az önkormányzatok gazdasági társasági befektetésekkel és értékpapírokkal történő gazdálkodásának belső és könyvvizsgálati ellenőrzése Mellékletek Bevezetés A helyi önkormányzati vagyon tulajdonosa – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. számú törvény (továbbiakban: Ötv.) indoklási részében szereplő meghatározás szerint – az adott település lakossága, mint közösség. E közösség tulajdonosi jogosítványainak gyakorlója az önkormányzati testület. Az Ötv. szerint a gazdálkodás biztonságáért a képviselő-testület felelős, e felelősséget azonban csak a négyévenkénti választások során érvényesíthetik a közösség választópolgárai. Az önkormányzatok gazdasági társaságokat alapíthatnak, valamint az állami vagyon lebontása során különböző törvények alapján a feladatellátásukhoz közvetlenül nem kapcsolódó tevékenységet végző társaságokban is kaptak meghatározott feltételek szerinti tulajdonrészt. Az előbbieken kívül vagyonátadások (apportálások) és vásárlások útján is szerezhetnek társasági részesedéseket. Az önkormányzatok tartósan, vagy átmenetileg szabad pénzeszközeikből hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt (továbbiakban: értékpapír) is vásárolhatnak. Az értékpapír (pl. kötvény, befektetési jegy) kibocsátójának a gazdálkodása
általában nem tartozik az államháztartás rendszerébe, az önkormányzat azonban az értékpapírok vétele-eladása során köteles betartani az államháztartás rendszerére vonatkozó jogszabályi előírásokat. Az önkormányzatok támogatást nyújthatnak közszolgáltatási feladatainak ellátását segítő, abban közreműködő nem önkormányzati intézmények, alapítványok, társadalmi és egyházi szervek, vállalkozások, gazdasági társaságok részére azok működéséhez és fejlesztéséhez. Ezáltal az átadott (befektetett) eszköz segítheti az önkormányzati célkitűzések megvalósítását, ezen keresztül az önkormányzat feladatainak ellátását. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a gazdasági társasági érdekeltségekkel, pénzügyi befektetésekkel történő gazdálkodás hogyan hatott az önkormányzati vagyon alakulására. Ennek feltárása érdekében a vizsgálat tárgykörébe ˇ a befektetett pénzügyi eszközök köréből a részesedések, a vásárolt értékpapírok, hosszú lejáratú bankbetétek, felhalmozási célú kölcsönök; ˇ a forgóeszközök közül a kincstárjegyek, kötvények, egyéb értékpapírok és a működési célú kölcsönök; ˇ a működési és felhalmozási célú pénzeszköz-átadások tartoztak. A vizsgált időszak: az 1995. január 1-től 1997. június 30-ig terjedő gazdálkodás volt. A helyszíni vizsgálat a jóváhagyott program szerint 1997. december 20-ig tartott. Vizsgálatunk kiterjedt: 2 megyei, 2 megyei jogú városi, 3 fővárosi kerületi, 25 városi, 4 nagyközségi és 2 községi önkormányzatra, valamint a Budapest Főváros Önkormányzatánál 1996-97. évben V-1012 számon végzett – a társasági érdekeltségekkel és értékpapírokkal történő gazdálkodásra is kiterjedő – átfogó pénzügyi-gazdasági ellenőrzését is figyelembe véve, összesen 39 önkormányzatra (2.számú melléklet). A vizsgálati körbe vont 39 önkormányzat tulajdonában volt 1996-97. évben az összes önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társasági érdekeltség mintegy kétharmada és az átmeneti jelleggel vásárolt értékpapírok több mint fele. Az önkormányzatoknál végzett helyszíni ellenőrzések során a számviteli nyilvántartásokon, költségvetési beszámolókon túlmenően áttanulmányoztuk a képviselő-testületek, közgyűlések tárggyal kapcsolatos előterjesztéseit, határozatait, rendeleteit. Rendkívüli értékpapír-leltározást végeztünk és áttekintettük a társasági érdekeltségekkel, értékpapírokkal kapcsolatos bizonylatokat. A vizsgálat keretében tájékozódtunk
az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnél, az Államadósságkezelő Központban, valamint a Központi Értékpapír és Elszámolóház Rt-nél.
I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok Összegző megállapítások, következtetések Az önkormányzatok vagyonáról értékben kifejezett teljes körű nyilvántartás – az ÁSZ több korábbi vizsgálati jelentésében is megállapítottan – nem áll rendelkezésre. Elméletileg a számviteli szabályok szerint vezetett nyilvántartásokból készített költségvetési beszámoló mérleg űrlapja tartalmazza értékben az önkormányzatok tulajdonában lévő eszközöket és azok forrásait. Azonban önkormányzati specialitás, hogy nagyon jelentős az 1992. év előtti számviteli szabályok szerint érték nélkül nyilvántartott eszközök állománya. Tipikusan ide tartoznak az önkormányzati tulajdonban lévő vizek, vizilétesítmények, utak, közterületek, parkok a tartozékokkal együtt, a bel- és külterületi beépítetlen földterületek. A számviteli törvény 1992. évtől ad lehetőséget ezek értékben történő nyilvántartására, de nem írja elő kötelezően az egyszeri érték-megállapítást. Az önkormányzatok országos szintű összevont költségvetési beszámolója szerint 1995. évben az önkormányzatok eszközeit – forrásait – rögzítő mérleg főösszeg 29,7%-a, 1996. évben 32,4%-a, 1997. évben 25,9%-a részesedésekben, 2,6–3,5%-a értékpapírokban testesült meg. Ezen eszközökkel történő gazdálkodás új jellegű feladat, amelyhez kellő szakmai felkészültséggel és esetenként megfelelő jogszabályi háttérrel sem rendelkeztek az önkormányzatok. Az önkormányzati tulajdonban lévő társasági érdekeltségek mérleg szerinti nyilvántartási értéke 1995. évben 373 milliárd Ft, 1996. évben 496 milliárd Ft, 1997. évben 463 milliárd Ft, amely összegek megbízhatósága azonban megkérdőjelezhető, mivel a vizsgált önkormányzati körben a mérlegben nyilvántartott részesedések értéke és a vizsgálat során megállapított tényleges érték egymástól jelentősen eltért. Az alapvető hiányosságot a társasági érdekeltségek teljes körű nyilvántartásba vételének hiánya, valamint az év végi állomány értékének jogszabályi előírásoktól eltérő megállapítása okozta. (A vizsgált önkormányzatok társasági részesedéseinek költségvetési beszámolók szerinti értékét a 3. számú melléklet részletezi.) Részesedésként az önkormányzati tulajdonban lévő
részvények, üzletrészek, továbbá az 1992. december 31. előtt alapított és a jelenlegi szabályok szerint határozatlan ideig működtethető önkormányzati vállalatok alapítói vagyonának értéke szerepel. A részesedések állománya csak önkormányzatonkénti részletezésben ismert. Az önkormányzatonkénti részesedés állomány összetételéről, megoszlásáról nem készül országos szintű feldolgozás. Az összetétel csak egy-egy önkormányzatnál végzett vizsgálat során az adott önkormányzatra vonatkozóan ismerhető meg. A volt tanácsi közüzemi vállalatok átalakításával létrejött és az ezt követően alapított gazdasági társasági érdekeltségek, – amelyek az önkormányzati tulajdonban lévő összes társasági részesedések mintegy 80%-át jelentik – működtetésénél nem az osztalék jellegű bevétel elérése az önkormányzatok elsődleges célja, hanem a közszolgáltatási feladatok ellátása. Ezek működtetését az önkormányzatok nemcsak mint tulajdonosok, hanem mint a közszolgáltatás elvégzésében érdekelt, a közszolgáltatás hatósági árát megállapító szervezetek is befolyásolták. A közszolgáltatási feladatokat végző gazdasági társaságok önkormányzati irányításának vizsgálatával az ÁSZ a korábbi években több témavizsgálat keretében foglalkozott (pl. viziközművek, távhőszolgáltató szervezetek működtetésére vonatkozó vizsgálatok), ezért a vizsgálat részletesen nem tért ki ezekre. A nem közszolgáltatást végző, de önkormányzati többségi tulajdonban lévő társaságok esetében az önkormányzatoknál a tulajdonosi irányítás és ellenőrzés rendszere még nem alakult ki, a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti lehetőségekkel sem éltek teljeskörűen. Az irányító testületekbe megválasztott önkormányzatot képviselők részére elvárásokat, konkrét feladatokat nem határoztak meg, munkájukról rendszeres tájékoztatást a képviselő-testületek, közgyűlések nem kértek. Az önkormányzatok a társasági részesedések évente mintegy 1,5%-át – elsősorban azokat, amelyekben kisebbségi tulajdonosok voltak – értékesítették 1995-96. évben, átlag 99%, illetve 106%-on. Rendszeres bevételt biztosító társasági érdekeltségekből jelentős – 100 millió Ft névérték feletti – mennyiség értékesítésére négy önkormányzatnál került sor, egy kivétellel a piaci árfolyamon. Az önkormányzatok a részesedések adás-vételét nem tervezték meg, értékesítésnél, vételnél többnyire az előzetes felhívás nélkül hozzájuk beérkező írásos megkereséseket, vagy szóbeli ajánlatokat vették alapul. Előkészítő elemzések, célszerűségi vizsgálatok
az adás-vételt megelőzően egyetlen önkormányzatnál sem készültek, még akkor sem, ha az adott önkormányzat vagyongazdálkodási rendelete szerint erre szükség lett volna. A részesedések, üzletrészek értékesítése során rendszeresen megsértették az Áht. nyilvános versenytárgyalásra vonatkozó előírását. A versenytárgyalásról szóló törvényerejű rendeletet a vizsgált időszakban hatályon kívül helyezték, így a jogi háttér is hiányos. A vizsgált önkormányzatok a belterületi földérték alapján térítésmentesen átvett gazdasági társasági érdekeltségek után a részesedés nyilvántartási értékéhez viszonyítva 1995. évben csak 1,3%, 1996. évben 0,7% osztalékot kaptak. A vásárolt és az apportálás útján kialakított gazdasági társasági érdekeltség tulajdonjoga alapján 1995. évben 6, 1996. évben pedig csak 4 társaságtól kaptak osztalékot. Az összes társasági részesedés utáni osztalék együttes értéke egyik évben sem érte el a részesedések nyilvántartási értékének 0,5%-át. Az önkormányzatok a privatizációs törvények kapcsán 199596-97. évben jelentős pénzösszeget kaptak az ÁPV Rt-től. Ezen pénzösszeget a végleges, általában infrastruktúra fejlesztésre történő felhasználásig átmenetileg értékpapír-vásárlásra fordították. (A vizsgált önkormányzatok költségvetési beszámolók szerinti 1995-96-97. év végi értékpapír állományát a 4. számú melléklet tartalmazza.) Az értékpapír-vásárlás speciális megfontolásokat, esetenként kockázatvállalást is jelent, ezért speciális szakmai felkészültségre lett volna szükség ezen befektetések során. Az önkormányzatok egy része viszonylag széles körű pályázati felhívás alapján tájékozottságra tett szert a befektetési lehetőségek kockázatairól, a reális hozamlehetőségekről. Így az általuk elért hozam az értékpapír-piacon elérhető hozamoknak megfelelő nagyságú volt. Az értékpapír-vásárlással foglalkozó önkormányzatok többsége azonban pályáztatás nélkül döntött a spontán jelentkező tanácsadó, értékpapír-forgalmazó cégek igénybevétele mellett. Nem kontrollálta ezen cégek tájékoztatását, ajánlatát, így az értékpapír-piacon elérhető reális hozamnál lényegesen alacsonyabb hozamot ért el, esetenként veszteséges befektetésekre is sor került. Általános tapasztalat, hogy az önkormányzatok az értékpapír-vásárlás kockázatának csökkentésére nem tették meg a jogszabályok által adott valamennyi intézkedést, pl. nem kötöttek értékpapír-számla szerződést, nem helyezték zárolt letéti számlára az értékpapírt, nem fektettek hangsúlyt az elsődleges értékpapír-kereskedő cégek igénybevételére, nem figyelték a megvásárolt értékpapír forgalomképességét. A befektetési szolgáltatókkal kötött
megbízási szerződésekben elismerték ugyan, hogy azoktól az értékpapírokra vonatkozó törvényben előírt tájékoztatást megkapták, de ezt nem dokumentálták. A befektetési szolgáltatók tevékenységének hatékony ellenőrzését nem tapasztaltuk. Az elsődleges forgalmazók is kötöttek tőzsdére bevezetett értékpapírokra vonatkozóan tőzsdén kívüli, attól eltérő árfolyamú értékesítési szerződést. Az értékpapír-forgalomhoz kapcsolódó jogszabályi háttér a vizsgált időszak alatt módosult, de a változás nem volt teljes körű. Elmaradt, illetve késett a törvényben a kormány hatáskörbe adott részletes eljárási szabályok kidolgozása, pl. a portfolió-kezelés, az értékpapír-számla nyitás, letéti kezelés szabályainak esetében. A számviteli nyilvántartási követelmények sem egyértelműek és nem kellő részletezettségűek a költségvetési szervek értékpapírgazdálkodásához kapcsolódóan. Hiányzik a pénzforgalmat (banki átutalást) nem igénylő, éven belüli többszöri, esetenként néhány napos megszakítással történő és határidős adás-vételi szerződések, valamint az ezekhez kapcsolódó hozam-, kamatés jutalék elszámolás megfelelő főkönyvi nyilvántartásának szabályozása. Az önkormányzatok államháztartáson kívülre országos szinten évente mintegy 50 milliárd Ft felhalmozási és működési jellegű pénzeszköz-átadást mutatnak ki pénzforgalmi jelentésükben. A vizsgált körben az ilyen jellegű átadás elsősorban a különböző civil szervezetek, alapítványok és egyházak támogatását jelentette(jelentős mértékben növekedett 1995–97. között, évi 3 milliárd Ft-ról 10 milliárd Ft-ra). Az önkormányzatok az így átadott pénzeszközök felhasználását dokumentáltan nem ellenőrizték, a cél szerinti hasznosítás érdekében a felhasználóval szerződést nem kötöttek. Jelentős nagyságrendű a gazdasági társaságok részére átadott pénzeszközök összege is. Az önkormányzatok elsősorban a közmű- és úthálózati beruházások finanszírozásához adnak támogatást a kivitelezést megvalósító szervezetek részére. Az elkészült beruházásokat azonban az önkormányzatok nem aktiválják. Ezek a támogatások az önkormányzatok részéről végleges vagyonátadást jelentenek, így vagyonnövekedésként az évenkénti költségvetési beszámoló mérlegében az eszközök között nem jelennek meg. Különösen zavaró ez azon tárgyi eszközök esetében, amelyeket jogszabályok az önkormányzatok törzsvagyonába tartozónak tekintenek, ilyenek pl. a helyi közutak és a viziközművek. A közigazgatási hivatalok a törvényességi ellenőrzésük során nem észrevételezték, hogy az önkormányzati társasági
érdekeltségekre, értékpapírokra vonatkozó testületi határozatok nincsenek összhangban a jogszabályokkal, az önkormányzatok vagyongazdálkodási rendeleteivel. Javaslatok Az önkormányzatok figyelmét a törvényi előírások betartására felhívtuk és a helyszíni vizsgálatról készített jelentésekben kezdeményeztük, hogy ˇ az Áht. 104. § (3) bekezdésének megfelelően a vagyonnal – különös tekintettel a társasági részesedésekkel és értékpapírokkal – felelős módon, rendeltetésszerűen gazdálkodjanak, ezt megfelelő helyi szabályozás kialakításával biztosítsák; ˇ a társasági részesedések, valamint az értékpapírok vásárlásánál és értékesítésénél érvényesítsék a szakmai hatékonyságot és gazdaságosságot, biztosítsák a tervezési, beszámolási, információ-szolgáltatási kötelezettség teljesítését, azok teljességét és hitelességét az Áht. 97. §-ában előírtaknak megfelelően; ˇ az Áht. 12. § (1)–(2) bekezdését figyelembe véve minden bevételre és kiadásra biztosítsanak költségvetési előirányzatot, kötelezettségvállalásra csak az Áht. 12./A § (1) bekezdésében előírtak betartásával, az önkormányzat költségvetésében jóváhagyott előirányzat mértékéig kerüljön sor; ˇ tartsák be a számviteli törvény alapelveit, alakítsák ki számviteli politikájukat, valamint számlarendjük feleljen meg a számviteli törvény 79. §-ában és a költségvetés alapján gazdálkodó szervezetek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 54/1996. (IV.12.) számú kormányrendelet 37. §-ában előírt követelményeknek; ˇ a gyakorlatban dematerializált jellegű értékpapírok átruházását az 1996. évi CXI. törvény 80. § előírásának megfelelően értékpapírszámlán bonyolítsák, az átruházást végző brókercéggel kössenek együttes rendelkezésű értékpapírszámla szerződést; ˇ az önkormányzati és lakossági forrásokból megvalósuló közművek, utak önkormányzati
tulajdonba vételét az Ötv. 79. §-ában foglaltaknak megfelelően oldják meg. Jogszabályok megsértése miatt 8 önkormányzatnál összesen 17 fő személyes felelősségének megállapítására került sor a helyszíni vizsgálatok során. Az önkormányzatok társasági érdekeltségekkel és értékpapírokkal történő gazdálkodásának szabályszerűbbé, hatékonyabbá és ellenőrzöttebbé tétele érdekében javasoljuk, hogy: 1. A Kormány kezdeményezze ˇ az érdekelt tárcák közreműködésével a helyi önkormányzatok külső gazdasági, költségvetési ellenőrzésének továbbfejlesztését szolgáló törvény kidolgozását és megalkotását. Ennek során tekintse át a helyi önkormányzatok gazdasági–pénzügyi, valamint törvényességi ellenőrzésére vonatkozó szabályozást; teremtse meg az ellenőrzések jogszabályi hátterének összehangoltságát, beleértve a piacgazdasági kapcsolódásokat is; ˇ a helyi önkormányzatok gazdálkodási feladatkörét ellátó köztisztviselők rendszeres szakmai továbbképzését. Ennek során az érdekelt tárcák és szakmai szervezetek mellett a szervezésben és lebonyolításban támaszkodjék az Állami Számvevőszék szakmai tapasztalataira és közreműködésére. 2. A Pénzügyminisztérium kezdeményezze a Kormánynál ˇ az államháztartás alrendszerét képező helyi önkormányzati vagyon értékesítési, valamint a rendelkezési, használati, hasznosítási jog átengedési módjának (versenytárgyalás, pályáztatás) jogi szabályozását; ˇ a portfolió-kezelési feltételek részletes jogi szabályozását, ˇ az évenkénti önkormányzati költségvetés előirányzatainak összeállítására vonatkozó tájékoztató, valamint az önkormányzati költségvetési nyomtatvány kiegészítését annak érdekében, hogy a felhalmozási és tőke jellegű bevételek pénzforgalmi előirányzata és teljesítése elnevezésű űrlapon a részvények értékesítése mellett a kft üzletrész bevétele is szerepeljen. kezdeményezzen intézkedéseket: ˇ az elsődleges értékpapír-forgalmazói kör által az állampapírok esetében alkalmazható árfolyamok és vételi-eladási árfolyam különbségek kereteinek kialakítására és ezen keretek betartásának ellenőrzésére, különös tekintettel a költségvetési szervek befektetéseire; ˇ az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a befektetési szolgáltatók üzletszabályzatának jóváhagyása során követelje meg, hogy az 1996. évi CXI. törvény 69. § (1) bekezdés
szerinti tájékoztatás helyi önkormányzatok esetén – a közösségi vagyonra tekintettel – írásban történjen, az írásbeliségtől csak a befektető erre vonatkozó nyilatkozata alapján lehessen eltérni; ˇ a költségvetési szervek értékpapír-gazdálkodással kapcsolatos könyvviteli, nyilvántartási feladatainak egyértelmű meghatározására, különösen a pénzforgalmat nem igénylő, éven belüli többszöri, esetenként néhány napos megszakítással történő adás-vételre (forgatás), határidős (opciós) adás-vételi szerződésekre, valamint az ezen ügyletekhez kapcsolódó hozam-, kamat- és jutalék elszámolásokra. 3. A Belügyminisztérium hívja fel a közigazgatási hivatalok figyelmét arra, hogy az önkormányzati testületek társasági érdekeltségekre, értékpapírokra vonatkozó határozatainak ellenőrzése során vizsgálják meg azok összhangját a jogszabályokkal, különösen az önkormányzatok vagyongazdálkodási rendeletével.
II. Részletes megállapítások 1. Az önkormányzatok társasági befektetésekkel történő gazdálkodása 1.1. Az önkormányzatok részére jogszabályi előírás alapján átadott gazdasági társasági részesedések önkormányzati tulajdonbavételének helyzete Jogszabályi előírások alapján térítésmentesen jutottak az önkormányzatok gazdasági társasági részesedésekhez az átalakult állami és tanácsi alapítású vállalatok meghatározott vagyonrészei után az alábbiak szerint: ˇ a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21.§.(2) bekezdése alapján az átalakuló állami vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illette meg. Ezt úgy módosította az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvény 42.§.(1) bekezdése, hogy az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld után a föld értékének a vállalati vagyonmérleg főösszegéhez viszonyított arányában részesedik a saját tőkéből az önkormányzat. Ez pénz helyett üzletrész (részvény) formájában is kiadható volt a Vagyonügynökség és az önkormányzatok közötti megállapodások alapján; ˇ a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénynek -
az 1995. évi LXX. törvénnyel - megállapított 107/A.§-a szerint a villamos- és gázközművet üzemeltető gazdasági társaságok állami tulajdonú vagyonrészének villamosközmű esetén 25%-a, gázközmű esetén 40%-a szolgáltatásba bekapcsolt települési önkormányzatokat illette meg részvény formájában; ˇ ugyancsak az 1990. évi LXV. törvény 107.§-ának előírása alapján került az önkormányzatok tulajdonába a tanácsok által közüzemi célra alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló gazdálkodó szervezetek – ide értve a fővárosi és megyei gyógyszertári központokat is –, továbbá a költségvetési üzemek vagyonát és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrészt. A kapott társasági részesedések értéke, vagy a pénzbeni vagyonjuttatás összege nagymértékű szóródást mutat az önkormányzatok között. Ezek sok kis település részére jelentős vagyont biztosítottak, azonban csak mérsékelt hozamot eredményeztek és értékesítési árfolyamuk sem emelkedett jelentősen. Az elmúlt évtizedek ipartelepítései során előtérbe helyezett települések számottevő vagyongyarapodást értek el, amennyiben hatékonyan működő gazdasági társaságokban jutottak érdekeltségekhez. Ezek a vagyonátadások-átvételek alapvetően az 1992-1996. években valósultak meg. Az önkormányzatok részére a törvények alapján történő vagyonátadás még nem fejeződött be. A vizsgált önkormányzatok 75%-a jelezte 1997. év folyamán az ÁPV Rtnek, hogy több átalakult, privatizált gazdasági társaságból nem kapta még meg a szerinte jogszerű részesedést. Az önkormányzatok által bejelentett igény összességében jelentős nagyságrendű, de pontos összeg nem állapítható meg, mivel egyharmad részük csak az érintett gazdasági társaság megnevezését és tulajdonszerzési indokait szerepeltette. Az ÁPV Rt. közlése szerint 1997. évben 11,33 milliárd Ft részvény, illetve üzletrész és 17,62 milliárd Ft készpénz, 1998. elején pedig 0,63 milliárd Ft részvény és 0,7 milliárd Ft készpénz került kiadásra. (Ezek alapján az ÁPV Rt. 1998. február végéig mintegy 98%-ban rendezte az önkormányzatokkal szembeni kötelezettségét. A még kiadásra kerülő 1,85 milliárd Ft elsősorban felszámolás és végelszámolás alatt álló társaságok utáni kötelezettség.) Ezen jogszabályi lehetőségek alapján az önkormányzatok olyan vagyon tulajdonosaivá váltak, amellyel összefüggő tulajdonosi jogok gyakorlása során biztosítaniuk kellett új típusú feladatként a költségvetési szervekre vonatkozó gazdálkodási szabályokon kívül a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi
VI. törvényben és az 1959. évi IV. törvényben (Ptk.) az egyes jogi személyek vállalatára meghatározott előírások betartását is. 1.2. Az önkormányzatok által vásárolt társasági részesedések Gazdasági társasági érdekeltségek vételére a vizsgált időszakban összesen 1,1 milliárd Ft-ot fordítottak a vizsgált önkormányzatok. Döntően törvényi előírás alapján átvett kárpótlási jegyek ellenében meghirdetett cserékhez kapcsolódtak. Kivételt jelent Százhalombatta Önkormányzata (Pest megye), amely az eladott MOL részvényeinek bevételéből Postabank Rt részvényeket vásárolt 1 milliárd Ftért. 1.3. Az önkormányzati tulajdonban lévő társasági részesedések nyilvántartása Az önkormányzatok a tulajdonukban lévő gazdasági társaságokról megbízható számviteli nyilvántartást még nem alakítottak ki, s emiatt az évenkénti költségvetési beszámolókban szereplő adatok sem a valós képet mutatják. Jelentős nagyságrendű nyilvántartási hiányosságokat okoztak az alábbiak: ˇ nem szerepeltették a vállalatok részére alapítói vagyonként átadott tárgyi és pénzügyi eszközöket az átadás után az önkormányzati befektetett pénzügyi eszközök között; ˇ részvénytársaságok esetén nem a tulajdonszerzés időpontjától, hanem csak a későbbiekben, a kinyomtatott részvények fizikai átvételekor vették nyilvántartásba az érdekeltségeket; ˇ a gazdasági társasági érdekeltségeket az éves költségvetési beszámoló Mérleg űrlapján nem az erre a célra kijelölt részesedés sorában, hanem az értékpapírok között szerepeltették. Általános hiányosság, hogy a számviteli törvény által 1992. január 1. óta a részesedésekre, értékpapírokra előírt évenkénti értékelést és az ennek során megállapított tartós értékvesztés elszámolását, a számviteli nyilvántartás szerinti érték korrekcióját nem végzik el az önkormányzatok. A tartós értékvesztés figyelemmel kisérésének, kiszámításának, dokumentálásának rendszere még nem alakult ki. Néhány önkormányzatnál voltak ilyen kezdeményezések a kárpótlási jegyek, egyes részvények esetében, azonban ezek nem feleltek meg a jogszabályi előírásoknak. Dorog (Komárom-Esztergom megye) Önkormányzatánál a 121.401 ezer Ft névértékű Richter Rt részvényt az 1996. év végi tőzsdei
átlagárfolyam figyelembevételével felértékelték és 1.147.239 ezer Ft-on szerepeltették, annak ellenére, hogy a számvitelről szóló törvény a költségvetési szervek esetében felértékelésre nem ad lehetőséget. Több önkormányzatnál a felszámolás alatt álló társaságban meglévő részesedés értékvesztését nem a felszámoló értesítése alapján határozták meg, hanem a felszámolás ismertté válásakor azonnal elszámolták a teljes érték elvesztését. Budapest Fővárosi Önkormányzat esetében a részesedések számviteli törvénynek megfelelő évenkénti értékelése során 1995. évben 3, összesen 25.473 ezer Ft nyilvántartási értékű (amelyek együttes névértéke 98.810 ezer Ft volt) felszámolás, vagy végelszámolás alatt lévő gazdasági társasági részesedés teljes leírására került sor. Ezekben az esetekben a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Rt nem rendelkezett a felszámoló, végelszámoló nyilatkozatával arra vonatkozóan, hogy várhatóan a befektetés még részben sem térül meg. Ezért ez a leírás nem tekinthető megfelelő bizonylatokkal alátámasztottnak. 1.4. A társasági részesedésekkel történő gazdálkodás önkormányzati szabályozottsága Az önkormányzatok többsége ma már valamilyen módon szabályozza a vagyonával történő gazdálkodás egyes feltételeit. A szabályozó rendeletek azonban csak ritkán térnek ki a társasági részesedésekkel, értékpapírokkal történő gazdálkodásra. Az önkormányzatoknál ezen vagyontárgyak feletti rendelkezési jog gyakorlása általában a képviselőtestület, illetve a közgyűlés hatásköre. A képviselő-testületek nem szabályozták megfelelően a társasági érdekeltségek adásának-vételének részletes feltételeit, módozatait. Előzetes gazdaságossági, célszerűségi vizsgálat elvégzésének igénye csak 1-2 önkormányzat vagyongazdálkodási rendeletében szerepel. Dorog Önkormányzata és (Komárom-Esztergom megye) Orosháza Önkormányzata (Békés megye) a társasági részesedésekkel történő gazdálkodás hatáskörét nem rendeletben, hanem csak határozatban szabályozta 1995-97. években. További hiányosság, hogy a vagyongazdálkodási rendeletek gyakran túlszabályozottak és emiatt nehezen áttekinthetők. Általában ritkán módosítják, nem aktualizálják ezeket, még az
egyébként indokolt esetekben sem. Ezzel ellentétben Esztergom Önkormányzata (Komárom-Esztergom megye) 1992-1997. évek között hat alkalommal módosította vagyongazdálkodási rendeletét a döntési hatáskör és az illetékesség gyakori változtatásai miatt. 1.5. A társasági részesedésekkel történő önkormányzati gazdálkodás szabályszerűsége Az önkormányzatok a gazdasági társasági érdekeltségek vételéről-eladásáról általában képviselő-testületi döntéssel határoztak. Ezek a döntések azonban a legtöbb esetben csak az adás-vétel kereteit határozták meg. A konkrét feltételek kialakítását – pl. fizetés módja, fizetési határidők, késedelmes fizetés esetén a szankció megállapítása – a polgármesterre bízták. Néhány esetben előfordult, hogy az adás-vételről a polgármester a képviselő-testületet az előzetes jóváhagyatás helyett csak utólag tájékoztatta. Esztergom (Komárom-Esztergom megye) polgármestere 1995. június. 13-án 1.984 ezer Ft eladási áron OTP részvényeket értékesített, amelyről a testületet csak utólag tájékoztatta. A Baranya Megyei Közgyűlés elnöke az Autókonszern Rt 5.000 ezer Ft névértékű részesedését 1996. március 14-én 4.560 ezer Ftért értékesítette, amelyről a testületet 1996. április 1-én utólag tájékoztatta. Ezeket a tájékoztatásokat a képviselő-testület, illetve a közgyűlés tudomásul vette. Az önkormányzatok az Áht. 108. §-ában kapott felhatalmazás ellenére általában nem határoztak meg értékhatárt arra vonatkozóan, hogy mely értékesítéseknél nincs szükség nyilvános versenytárgyalás lebonyolítására. Az értékpapírok esetében a nyilvános versenytárgyalás megtartásának Áht-ban előírt kötelezettsége nehezen egyeztethető össze a forgalmazás speciális feltételeivel. Tőzsdén történő értékesítésre szóló megbízás esetében a nyilvános versenyeztetést a tőzsdére bevivő brókercégek között is meg kell oldani. Az Áht. 108. § (1) bekezdésében előírt nyilvános (indokolt esetben zárt körű) versenytárgyalást szabályozó 1987. évi 19. törvényerejű rendeletet a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 1997. január 1-től hatályon kívül helyezte. Ennek következtében a versenytárgyalás lebonyolítására vonatkozó jogszabályi előírás hiányzik. Az önkormányzatok a részesedések értékesítésénél, vételénél
többnyire az előzetes felhívás nélkül hozzájuk beérkező írásos megkereséseket, vagy szóbeli ajánlatokat vették alapul. Ezáltal a vásárlásoknál és az eladásoknál sem volt biztosított a szándék nyilvánosságra hozatala, a piaci helyzet reális felmérése. Előkészítő elemzések, célszerűségi vizsgálatok az adás-vételt megelőzően egyetlen önkormányzatnál sem készültek még akkor sem, ha az adott önkormányzat vagyongazdálkodási rendelete szerint erre szükség lett volna. Gazdasági társasági részesedések vétele-eladása során néhány esetben eltértek az önkormányzati rendeletekben és a képviselő-testületi határozatokban foglaltaktól. Csongrád Megyei Önkormányzat közgyűlése a Tisza-Kenyér Sütőipari Rt részvények megvásárlásáról hozott határozatot. A közgyűlés alelnöke testületi felhatalmazás nélkül további kötelezettséget vállalt a dolgozók részére fenntartott részvények maradványának megvásárlására és tőkeemelésre. A DÉLÉPÍTŐ Kft üzletrészének megvásárlását követően a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke testületi határozat nélkül vásárolt a Kft Rt-vé történő átalakulása után annak 1994. évi osztalékáért DÉLÉPÍTŐ Rt részvényeket. A részvényekből történt eladás és a bevétel más részére történő engedményezésére 1995. évben ugyancsak a testület előzetes határozata nélkül került sor. 1.6. A gazdasági társasági érdekeltségekkel történő vagyongazdálkodás szervezeti megoldásai Az önkormányzatok többsége a polgármesteri hivatalra bízta a vagyonkezelési feladatokat. A polgármesteri hivatalon belül a vagyonkezeléssel megbízott szervezetek és személyek 1995-97. évek között általában gyakran változtak. A feladatot az erre a célra létrehozott vagyongazdálkodási ügyosztály mellett a pénzügyi, vagy a városgazdálkodási ügyosztályhoz csatolták. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol a gazdasági társaságok száma jelentős, ott különböző szakmai összetételű, több fős egység (pl. vagyoniroda) kialakítására is sor került. A vagyonkezelési feladatok megoldásában közgazdasági, jogi és műszaki végzettségű munkatársak vesznek részt, azonban speciális értékpapír-forgalmazói szakvizsgával rendelkező személyt nem foglalkoztattak egyik önkormányzatnál sem. A polgármesteri hivatalok ügyrendjében csak a feladat összevont általános leírása szerepel, ezek tartalma a konkrét munkaköri leírásokból is hiányzik. Az önkormányzatok
számlarendjében a gazdasági társasági részesedésekre vonatkozó főkönyvi és analitikus nyilvántartási feladatok rendszere nincs részletezve, ezért hiányosak, az elvárható szakmai követelményeket nem elégítik ki. Az önkormányzatok számára új típusú feladatot jelentő gazdasági társasági érdekeltségekkel történő gazdálkodás iratkezelésében is hiányosságok tapasztalhatók. Általában nem kerülnek iktatásra a tag- és közgyűlési meghívók, jegyzőkönyvek, s gyakran a részesedések és értékpapírok adásvételi szerződései sem. Az önkormányzati képviselő-testületek (közgyűlések) részére adott információkban az egyik legáltalánosabban jelentkező hiányosság az érdekeltségek piaci árfolyama figyelemmel kisérésének elmaradása volt. Nem alakult ki a tőzsdére bevezetett és a tőzsdén kívüli piacon forgalmazott részvények napi árfolyamának figyelési rendszere, ezáltal nagymértékben bizonytalanná, megalapozatlanná váltak az ezirányú adás-vételi döntések. A nyilvános piaci árfolyammal nem rendelkező értékpapírok esetében a legkedvezőbb eladási ár elérése érdekében az önkormányzatok összefogását is tapasztaltuk. A DÉGÁZ Rt részvényeinek eladásánál Csongrád––Bács-Kiskun––Békés megye önkormányzatai egy csomagban történő értékesítésben állapodtak meg. Energia Bizottságot hoztak létre, amely együttesen hallgatta meg a részvényre vételi ajánlatot adó cégeket. A további értékesítésnél az itt elfogadott megállapodást vették figyelembe. Az összefogás elmaradására és az emiatt bekövetkezett rendkívül eltérő árfolyamon lebonyolított eladásra is volt példa: A SANOPHARMA Rt. részvényeire két cég – egy szakmai és egy pénzügyi befektető – egymást gyakran túllicitálva jelentkezett több Békés megyei önkormányzatnál 1996. évben. A két vételi ajánlatot tevő folyamatos árfolyamnövelésének eredményeként az értékesítés az első ügyletnél elért 220%-os árfolyamról az utolsó két önkormányzatnál 500%-os eladási árfolyamra emelkedett. A szervezeti megoldásokat érintően saját költségvetési intézmény, illetve külső szervezet, vagy magánszemély értékesítéssel-vétellel történő megbízására csak néhány önkormányzatnál került sor.
Ezek közül a Csorna Önkormányzata által (GyőrMoson-Sopron megye) 1997. január 1-én 1 millió Ft jegyzett tőkével alapított Csornai Vagyonkezelő Kft-t egy speciális pénzügyi tranzakció – Postabank részvény vásárlás Postabank Rt által nyújtott hitelből – lebonyolítására hozták létre. A hitelkonstrukciót az alapítás után fél évvel közös megállapodásban megszüntették, ezért a Kft csak formálisan létezik, egyéb feladatot az önkormányzattól nem kapott. Nincs önálló döntési jogköre a Zalaegerszeg Önkormányzata (Zala megye) által létrehozott Első Egerszeg Holding Kft-nek, a döntéseket a képviselő-testület alakítja ki. Budapest XVI. kerület Önkormányzata magánszemélyt bízott meg a gazdasági társasági részesedésekkel összefüggő feladatok ellátásával. 1.7. Az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok irányításának és ellenőrzésének tapasztalatai Az önkormányzatok minden esetben kisebbségi tulajdonjogot szereztek a belterületi földérték alapján az ÁPV Rt-től kapott társasági részesedések révén. A kisebbségi részarány miatt formálisnak tekintették a társaságok közgyűlésein, taggyűlésein részvételüket. A vizsgálat során nem tapasztaltuk, hogy az önkormányzatok kisebbségi részesedésüket összevonva, közösen kezdeményezték volna kisebbségi érdekeik érvényesítését. A kisebbségi tulajdonnal rendelkező önkormányzatok képviselői általában részt vettek a társasági köz- és taggyűléseken, azonban a részvételhez kapcsolódóan az önkormányzat képviselő-testülete nem fogalmazott meg előzetes elvárásokat, ezért elmaradtak az utólagos beszámoltatások is. Nem alakult ki megfelelő információrendszer a gazdasági társaság köz- és taggyűlésein részt vevők, valamint a polgármesteri hivatal számviteli nyilvántartását vezetők között. Ennek kedvezőtlen hatásai tapasztalhatók az önkormányzati vagyon számviteli törvény szerinti értékelésénél a jegyzett tőke felemelésére vonatkozó döntések miatti fizetési kötelezettségek számbavételénél, valamint az osztalék-követelések nyilvántartásánál, továbbá a kapott osztalékok mértékének hiányos ellenőrzésénél. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos önkormányzati információk nem megfelelő kezelése és teljeskörűségének hiánya miatt egyrészt az önkormányzatok ezen vagyon piaci
értékét és nyilvántartás szerinti értékét kellő mértékben nem ismerik, másrészt a gazdálkodás során ez az információ-hiány esetenként (az értéken aluli eladás miatt) jelentős vagyonvesztést is okozott. Dorog Önkormányzata (Komárom-Esztergom megye) a tulajdonában lévő 121 millió Ft névértékű Richter részvényeket az előző napi átlagos tőzsdei árfolyam 76%-án értékesítette 1997. január 31-én, ezáltal közel 300 millió Ft bevételi lehetőségtől esett el. 1.8. A társasági befektetések és hozamaik szerepe az önkormányzatok gazdálkodásában Az önkormányzatok részvényekkel és üzletrészekkel való gazdálkodása lényegesen elmarad a más vagyonrészeknél tapasztalt, átgondoltabbnak minősülő végrehajtási gyakorlattól az alábbiak miatt: A gazdálkodás pénzügyi lehetőségeit meghatározó önkormányzati költségvetések szinte sehol nem tartalmaznak eredeti előirányzatokat az állomány gyarapítására, vásárlásokra sem a tartós lekötésű befektetések, sem pedig az egy éven belüli hasznosítású forgóeszközök közé tartozó portfolió vonatkozásában. Az állomány csökkenését eredményező folyamatoknál, az értékesítéseknél sem tartalmaz a költségvetés bevételi előirányzatot. Csupán néhány önkormányzat hozott koncepcionális döntéseket és ezek alapján tervezett eredeti előirányzatokat is. Tény viszont, hogy ezek többnyire jelentősen alultervezetteknek bizonyultak a tényleges teljesítések adataihoz képest. Az eredeti előirányzatok elmaradását általában az előre nem ismerhető árfolyamalakulásokkal és piaci értékesítési lehetőségekkel indokolják az önkormányzatok. Az előbbiek következményeként csak utólagosan, általában a tényadatok ismeretében kerül sor az un. "módosított előirányzatok" kialakítására. Nem ritkán azonban ez is elmarad, még a kiemelkedően nagy összegű részvény és üzletrész eladások eseteiben is. Az értékesítési döntések motivációi nem dokumentáltak, a döntést tárgyaló jegyzőkönyvekből általában az állapítható meg, hogy valaki, vagy valakik vételi ajánlatot tettek, amelynek alapján döntött a testület. Külön említést érdemel, hogy az önkormányzati beszámolókban szereplő értékesítési adatok a felülvizsgálat alapján néhány eseten valótlanoknak bizonyultak; a valóságban lényegesen nagyobb összegű eladások történtek.
Siófok Önkormányzatánál (Somogy megye) 1995. évben a részvények, üzletrészek értékesítésének eredeti előirányzata 242.892 ezer Ft, módosított előirányzata 277.611 ezer Ft, a tényleges teljesítés 666.398 ezer Ft volt, ugyanakkor értékesítés jogcímen 1995. évben csak 16.469 ezer Ft-ot közöltek a beszámolóban. Az előbbi előirányzati és megbízhatósági problémák jelentkeznek a befektetések hozamainál is. A vizsgált önkormányzatok háromnegyed része egyáltalán nem tervezett részvényei és üzletrészei után osztalékot az ilyen jogcímen számba veendő bevételek bizonytalanságára és alacsony összegszerűségére való hivatkozással. Ilymódon ezeknél az előirányzati teljesítési arányok nem mérhetők fel. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol osztalék- és hozambevétel volt előirányozva, igen gyakran jelentős alultervezettség volt megállapítható részben az előbbi okokra, részben pedig nyilvántartási problémákra visszavezethetően. Siófok Önkormányzata (Somogy megye) az éves költségvetési koncepció elkészítésénél, illetve költségvetési rendeleteinek megalkotásánál nem vette figyelembe osztalék- és hozambevételeit, mivel bizonytalanoknak tekintette azokat. Ezzel szemben 1995. évben 3.524 ezer Ft, 1996. évben pedig 9.279 ezer Ft bevétele volt ezen a jogcímen. A vizsgált önkormányzati vagyonrészek értékesítési és osztalék bevételei, illetőleg az önkormányzatok felhalmozási jellegű kiadásai (beruházások) viszonylatában szoros korreláció csak néhány esetben tárható fel. Csak azokon a helyeken mutatható ki közvetlen kapcsolat, ahol jelentős összegű bevételek voltak ezen a jogcímen. Néhány esetben a költségvetési rendeletekben, illetőleg a testületi határozatokban egyértelműen megfogalmazták az értékesítési- és hozambevételek felhalmozási célú felhasználási kötelezettségét. (Pl. Szentes, Szeghalom és Pásztó önkormányzatainál.) Dombóvár Önkormányzata (Tolna megye) viszont 1996. évben 46.894 ezer Ft értékesítési-, osztalékés hozambevételből csak 13.000 ezer Ft-ot fordított beruházásra, 36.894 ezer Ft-ot pedig működési célokra használt fel. Siófok Önkormányzata (Somogy megye) az osztalékot nem fizető kisebbségi részesedések eladásából származó bevételekből állampapírokat
vett és azok kamatbevételeit használta fel beruházási célokra. A vizsgált önkormányzatok a belterületi földérték alapján térítésmentesen átvett gazdasági társasági érdekeltségek után a részesedés nyilvántartási értékéhez viszonyítva 1995. évben csak 1,3%, 1996. évben 0,7% osztalékot kaptak. A vásárolt és az apportálás útján kialakított gazdasági társasági érdekeltség tulajdonjoga alapján 1995. évben 6, 1996. évben pedig csak 4 társaságtól kaptak osztalékot. Az összes társasági részesedés utáni osztalék együttes értéke egyik évben sem érte el a részesedések nyilvántartási értékének 0,5%-át. Általánosan megállapítható, hogy az önkormányzatok sehol nem vezetnek nyilvántartást osztalék-követeléseikről az érdekeltségi körükbe tartozó társaságok közgyűlésein és taggyűlésein elhatározott nyereség-felosztásokról szóló kiértesítések alapján. Ennek igen gyakran a kiértesítések elmaradása is okozója, több esetben pedig az osztalékjárandóságok igen alacsony értékével indokolják követeléseik nyilvántartásainak hiányát. A követelések nyilvántartásának hiánya miatt az önkormányzatok nem tudják vizsgálni osztalékjárandóságaik pénzügyi teljesítéseit. Budapest Főváros Önkormányzatnál az egyedi nyilvántartásokból a vizsgálat során készített kigyűjtés szerint 1995. év végén 17.899 ezer Ft osztalék-követelés volt, amely az önkormányzat összevont költségvetési beszámolójának mérlegében nem szerepelt. A ténylegesen befolyt osztalékokról sem vezettek 12 önkormányzatnál analitikus nyilvántartást, pedig ezek közül 7 (Szentes, Kapuvár, Hajdúszoboszló, Püspökladány, Dorog, Zalaegerszeg, Budapest IV. kerület) évenként 1 millió Ft feletti osztalékbevételt kapott. Megfelelő analitikus (cégenkénti) nyilvántartás hiányában az osztalékokból származó költségvetési bevételek nem tervezhetők megalapozottan. Az önkormányzatok a kapott társasági részesedéseknek évente mintegy 1,5%-át értékesítették 1995-96. évben, átlag 99%, illetve 106%-on, elsősorban az érdemi befolyásolási lehetőség hiánya és az alacsony osztalék miatt. Rendszeres bevételt biztosító társasági érdekeltségekből jelentős – 100 millió Ft névérték feletti – mennyiség értékesítésére csak négy önkormányzatnál került sor, egy kivétellel a piaci árfolyamon. Az általánosságban tapasztalható pénzügyi fedezethiány ellenére kevés helyen tettek eredményes intézkedéseket az önkormányzati feladatellátáshoz nem kapcsolódó
tevékenységeket végző társaságokban lévő, osztalékot nem biztosító részvényeik és üzletrészeik hasznosítására azok eladása érdekében.
2. Az önkormányzatok hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal történő gazdálkodása 2.1. Az értékpapírok vásárlásának-értékesítésének szabályozása 1996. december 31-ig az 1990. évi VI. törvény, 1997. január 1től az 1996. évi CXI. törvény és annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletek szerinti szabályozásnak megfelelően kellett eljárni az értékpapírok forgalomba hozatalánál és a befektetési szolgáltatásoknál. Az új szabályozás a befektetők érdekeinek védelmére részletesebb előírásokat tartalmaz és meghatározza a dematerializált értékpapír-forgalmazás speciális feltételeit. 1996. január 1-től működik az állampapírok elsődleges forgalmazói rendszere, amelynek alapvető célja az állam által kibocsátott értékpapírok befektetőkhöz való eljuttatásának megkönnyítése, a másodpiac átláthatóságának és likviditásának növelése volt. Az elsődleges forgalmazói kör tagjai – akik teljesítették a minősítők által előírt tőke- és likviditási követelményeket, a személyi és tárgyi feltételeket – a kibocsátott kötvények és kincstárjegyek megvásárlásáért jutalékot kapnak az államtól. Államkötvényeket kibocsátáskor kizárólag az elsődleges forgalmazók vásárolhatnak, a diszkont kincstárjegyek aukcióin egyéb értékpapír-forgalmazók is részt vehetnek. Az elsődleges forgalmazói kör tagjai 1996. április 15-e óta kötelesek a tőzsdén és az tőzsdén kívüli, OTC piacon vételi és eladási árfolyamot jegyezni az 1996. január 1. után kibocsátott diszkont kincstárjegyekre és államkötvényekre addig, amíg ezen papírok hátralévő futamideje meghaladja a 3 hónapot. A következő napi legjobb vételi és eladási ajánlatokat (mennyiségi korlátokkal) a Napi Gazdaság és a Világgazdaság c. újság rendszeresen közzé teszi. A másodpiacon így a befektetők megbízható piaci információk alapján bármikor vásárolhatnak államkötvényeket és kincstárjegyeket, illetve bármikor eladhatják a birtokukban lévő állampapírokat.
Az önkormányzatok a törvényi szabályozást, annak módosítását, az értékpapír-piac fejlődését a szükséges mértékben nem ismerték meg. Vagyongazdálkodási rendeleteikben az értékpapírok vételét-értékesítését nevesítetten nem szabályozták, befektetési stratégiát nem alakítottak ki, így a döntés általában képviselő-testületi hatáskörben maradt. Kivételt képez az a néhány önkormányzat, ahol a képviselő-testület a hatáskörét részben, vagy egészben a polgármesterre (pl. Budapest IV. kerület), vagy bizottságára átruházta. Budapest XVI. kerület Önkormányzata az 1996. évben elfogadott vagyongazdálkodási rendeletében 1996. szeptember 1-től kezdődően az értékpapír-vásárlást versenyeztetési eljáráshoz kötötte. A versenyeztetést a vagyongazdálkodásról szóló önkormányzati rendelet szerint külön rendeleti formában jóváhagyásra kerülő versenyeztetési szabályzat betartásával kell lebonyolítani. A versenyeztetési eljárás szabályairól azonban az önkormányzat képviselő-testülete a vizsgált időszakban nem alkotott rendeletet. 2.2. Az értékpapírok vásárlásának-értékesítésének gyakorlata Az önkormányzatok egy része – az átmenetileg szabad pénzeszközei reálértékének megőrzése, illetve gyarapítása érdekében a lekötött bankbetéteknél magasabb hozamra törekedve – pénzeszközeit értékpapírok vásárlására fordította. A befektetések biztonságát szem előtt tartva, elsősorban állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt vásároltak. Ez a szándék összhangban van az Áht. 104. § (3) bekezdésének azon előírásával, hogy a helyi önkormányzat vagyonával felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni. Az önkormányzatok értékpapírforgalmuk lebonyolítására jellemzően a következő módszereket alkalmazták. A számlavezető bankjuk által kibocsátott értékpapírt vásároltak többnyire a bank brókercégétől. A néhány alkalommal vásárolt értékpapírt lejáratig, vagy a pénzeszköz más célú felhasználásáig megtartották. A vásárlási szerződésben az értékpapír letéti kezeléséről is intézkedtek. A nagyobb összegű (egyidejűleg 250-1.000 millió Ft) befektethető pénzeszközzel rendelkező önkormányzatok különböző módon kiválasztott egy vagy több bróker céggel végeztették értékpapírjaik forgalmazását. Budapest IV. kerület Önkormányzata az eltérő időpontban, különböző vagyonrészei
hasznosítására kapott nem összehasonlítható ajánlatok alapján választott ki egy bróker céget. A cég azon üzletkötőjének – akivel személyes kapcsolatot tartottak – munkahelyváltásakor a megbízásokat az őt alkalmazó másik brókercéghez átirányították. Ez utóbbi azonban nem tartozik az elsődleges értékpapírforgalmazók körébe. Budapest XVI. kerület Önkormányzata a mintegy 1 milliárd Ft értékű állampapír-vásárlást megelőző szóbeli ajánlatkérésre 6 értékpapír-forgalmazó cég által írásban adott ajánlat ismeretében döntött az állampapír-vásárlásnál közreműködő cégekről. A megvásárolt értékpapírok beváltása, eladása utáni újabb vásárolásokat megelőzően már egyre kevesebb ajánlat bekérésére került sor. A bankkonszolidáció során a pénzintézeteknek juttatott 20 év futamidejű piaci árfolyammal nem rendelkező hitelkonszolidációs kötvényt (2013/C, 2014/A, 2014/B) vásároltak egyes önkormányzatok. A vásárlással egyidejűleg a pénzintézettel határidős értékesítési szerződést is kötöttek. Siófok Önkormányzata 1996. és 1997. évben 600–600 millió Ft névértékű hitelkonszolidációs kötvényt vásárolt határidős értékesítési feltétellel. A hitelkonszolidációs kötvény-vásárlás nagyobb kockázatú az önkormányzatok számára, ha azt nem az előző példa szerinti visszavásárlási kötelezettséggel (óvadéki repo formájában) végzik. A hosszú futamidő miatt lejáratig nem tudják az értékpapírt megtartani, a lejárat előtti értékesítés pedig a kis likviditás miatt csak hozamveszteség árán valószínűsíthető. Négy önkormányzat portfolió kezelési szerződést kötött bróker cégekkel, amelyben az átmenetileg szabad pénzeszközeik befektetésére adtak megbízást. Az első megbízásokat az átalakuló állami vállalatok belterületi földje értékének megfelelő üzletrész, részvény megszerzésében sok helyen közreműködő Vektor Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Rt alvállalkozójával a Vektor Bróker Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt-vel kötötték meg. 1996. október elején ezen szerződéseket felbontották, illetve nem hosszabbították meg azok érvényességét. (A Vektor Bróker Rt tevékenységét a Tocsik ügy kapcsán az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet felfüggesztette.) A portfolió kezelés feltételeit jogszabály nem határozza meg. Az önkormányzatok a brókercég javaslatát többnyire elfogadták még akkor is, ha abban számukra hátrányos,
jogszabályi előírásokkal ellentétes kitétel szerepelt. (Pl. a megbízási szerződésben meghatározott árfolyamnál kedvezőbb teljesítés esetén az így jelentkező előnyt teljes egészében átengedték a brókercégnek.) Százhalombatta Önkormányzata 1995. december 15-én szerződésben bízta meg a Vektor Bróker Érékpapírforgalmazási és Befektetési Rt-t, hogy átmenetileg szabad pénzeszközeit állampapírnak minősülő értékpapírba fektesse be. A szerződés sikerdíjas volt, a hozamnak a garantált 24%-ot meghaladó részét teljes egészében az Rt kapta meg. A szerződés meghosszabbításakor, 1996. május 15-én a garantált hozamot évi 23%-ra csökkentették. (1996. januárban a három hónap futamidejű diszkont kincstárjegy vásárlással elérhető éves hozam még meghaladta a 30%-ot.) A "Tocsik ügy" kipattanása után a megbízási szerződést megszüntették. 1997. évben szűk körű meghívásos pályázat alapján választották ki a Creditanstalt Értékpapír Rt-t és a Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt-t a portfolió-vagyon további kezelésére. Mindkettővel mintegy 1-1 milliárd Ft értékű vagyon kezelésére kötöttek szerződést. Dorog polgármestere 1997. március 4-én a képviselő-testület határozatát figyelmen kívül hagyva nem a Citybank ajánlata alapján fektette be a Richter Rt részvények értékesítési bevételének második felét, hanem a Globex Brókerház Rt-vel kötött 500 millió Ft névértékű 1 hónap futamidejű diszkont kincstárjegy vásárlására szerződést. A kincstárjegy futamidejének lejáratakor a Globex Brókerház Rt nem utalta át az 500 millió Ft-ot az önkormányzat részére, pedig ez volt a feltétel ahhoz, hogy az önkormányzat vele az írásbeli ajánlatok értékelése alapján 850 millió Ft értékű portfolió-vagyon kezelésére szerződést kössön. Hosszú jogvita után 1997. november 19-én írták alá az 1997. április 14-től hatályos 500 millió Ft portfolió-vagyonra vonatkozó évi 24% garantált hozamú vagyonkezelési szerződést. Három önkormányzat átmenetileg szabad pénzeszközeit, vagy annak egy részét az állam által garantáltaknál nagyobb kockázatot jelentő értékpapír-vásárlásra fordította.
Siófok Önkormányzata 1996. évben 100 millió Ft névértékű Postabank által kibocsátott alárendelt kölcsönkötvényt vásárolt. Zalaegerszeg Önkormányzata tulajdonában 1996. december 31-én 100 millió Ft, 1997. május 31-én 334 millió Ft nyilvántartási értékű Optima befektetési jegy volt. Ugyanezen időpontokban Mosonmagyaróvár Önkormányzata 214, illetve 284 millió Ft nyilvántartási értékű Optima befektetési jeggyel rendelkezett. A bizományosi szerződésekben az önkormányzatok többsége értékpapírszámla megnyitását nem kérte, az értékpapír-számla feletti rendelkezési jogot nem tartotta fenn. A megvásárolt értékpapírok felett az adásvételi szerződések alapján általában semmilyen közvetlen rendelkezési jogot nem biztosítottak. A szerződések többsége nem rendelkezett sem az értékpapírok letétbehelyezéséről, sem a kinyomtatásra nem került állampapírok feletti rendelkezési jog megtartásáról. Az önkormányzatok nem vették figyelembe az 1996. évi CXI. törvény 80. § (1) és (2) bekezdésében foglalt azon jogszabályi előírást, amely alapján 1997. január 1-től a belföldön kibocsátott dematerializált értékpapír átruházására kizárólag értékpapírszámlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor. Az értékpapírszámla-vezetés konkrét feltételeit szabályozó jogszabály a vizsgált időszakban még nem jelent meg, így ennek jogi háttere sem volt kellően biztosított. Ugyanakkor az önkormányzatok a dematerializált értékpapír tulajdonjogát sem tudták ezáltal bizonyítani, mivel a hivatkozott törvény szerint tulajdonosnak – az ellenkező bizonyításáig – azt kell tekinteni, akinek a számláján az értékpapírt nyilvántartják. A közösségi vagyon fokozott védelmére vonatkozó elvárások ellenére az önkormányzatok nem gondoskodtak arról, hogy az államilag garantált értékpapírba fektetett vagyont az értékpapír-kereskedő cég esetleges csődje esetén se veszíthessék el. Nem intézkedtek arról, hogy az értékpapírkereskedő cég az önkormányzat értékpapír-forgalmát a KELER Rt-nél együttes rendelkezésű alszámlán bonyolítsa le. Az államkötvény, a diszkont kincstárjegy és a kamatozó kincstárjegy az 1982. évi 28. törvényerejű rendelet alapján ugyan bemutatóra szóló értékpapír, de a forgalmazás már csaknem teljeskörűen (az államkötvények egy részének kivételével) az értékpapírok fizikai megléte és mozgatása nélkül történik. Ezért célszerű lett volna a dematerializált
értékpapírok átruházására vonatkozó törvényi előírások alkalmazása. Az állampapír-vásárlások konkrét megvalósítása során néhány esetben eltértek az önkormányzati rendeletben és a képviselőtestületi határozatokban foglaltaktól. Budapest XVI. kerület Polgármesteri Hivatala 8 alkalommal testületi határozat nélkül vásárolt, illetve 13 esetben testületi határozat nélkül adott el (beleértve a lejáratkori beváltást is) állampapírt. Budapest IV. kerület Önkormányzata 100 millió Ft értékhatárig adott felhatalmazást a polgármesternek értékpapír vásárlásra. Ezt az előírást csak formálisan tartották be. Ugyanazon a napon, ugyanazon értékpapír-vásárlásra számos alkalommal kötöttek egyenként 100 millió Ft értékhatár alatti szerződést, de ezek együttes összege többszörösen meghaladta az engedélyezett értékhatárt. A vizsgált önkormányzatok közül 7 önkormányzatnál nem tartották be az Áht. 100. §. (1) bekezdésének c) pontjában előírtakat, amely szerint önkormányzati intézmény nem vásárolhat értékpapírt a gazdasági társasági részesedést megtestesítő értékpapírok kivételével. Baranya megye, Balassagyarmat, Siófok, Dunaföldvár önkormányzatánál egy, Csongrád megye és Hajdúszoboszló Önkormányzatánál kettő, valamint Zalaegerszeg Önkormányzatánál három intézmény vásárolt társasági részesedést nem megtestesítő értékpapírt. (Ezen intézmények tulajdonában 1995. évben 144 millió Ft, 1996. évben 99 millió Ft értékben volt gazdasági társasági részesedést nem megtestesítő értékpapír.) 2.3. Az értékpapírok számviteli nyilvántartása Az értékpapír vásárlások-eladások könyvviteli nyilvántartásánál az önkormányzatok többsége nem tett eleget a számviteli törvény 77. §-ában előírt követelménynek. Nem vezettek olyan könyvviteli nyilvántartást a gazdasági műveletekről, amely az eszközökben és a forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan áttekinthetően mutatja. A polgármesteri hivataloknak vagy nem volt számlarendje, vagy az nem felelt meg maradéktalanul a számviteli törvény 79. §-ban és a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 54/1996. (IV.12.) számú
kormányrendelet 37. §-ban előírt követelményeknek. Az önkormányzatok az értékpapírok értékesítését, vagy lejáratát követően több esetben néhány napos késedelem után a hozammal, illetve kamattal növelt árbevételüket – számlájukra való visszautalás nélkül – ismételten értékpapír-vásárlásra fordították. Így az értékpapír-vásárlások és értékesítések, valamint az ezek közötti "szünet" az önkormányzatoknál nem járt pénzforgalommal, a változásokat a főkönyvi számlák nem tartalmazták. Az állományi számlák csak szerződések, teljesítési igazolások és az értékpapírok tulajdonjogát bizonyító letéti igazolások alapján vezetett analitikus nyilvántartás esetén zárhatók le a valós állapot szerint, ez azonban gyakran elmaradt. Értékpapírforgalmáról szabályszerű analitikus nyilvántartást nem vezetett Budapest XIII. kerület Polgármesteri Hivatala, Százhalombatta Polgármesteri Hivatala csak 1996. október 15. óta vezet, Budapest IV. és XVI. kerület Polgármesteri Hivatala pedig csak a vizsgálat alatt készítette el. Pozitív példaként Zalaegerszeg Polgármesteri Hivatala emelendő ki, az analitikus nyilvántartásuk áttekinthető, megfelelően részletezett. Az önkormányzatok az egymáshoz kapcsolódó, egymást követő befektetésekkel pénzügyileg nem számoltak el a bróker cégekkel. Az újabb értékpapír-vásárlás ráfordítása többnyire nem egyezik meg a korábban tulajdonukban lévő értékpapír hozammal, illetve kamattal növelt értékesítési bevétel összegével. A kapott és újrabefektetett összeg közötti különbségek miatt keletkező követelések, illetve tartozások kimaradtak – az analitikus nyilvántartás hiánya miatt – az önkormányzatok éves költségvetési beszámolójából. Az önkormányzatok követelésének védelmét biztosítaná az 1996. évi CXI. törvény 90. § előírásai szerint vezetett ügyfélszámla. Az ügyfélszámla nyitásra és -kezelésre vonatkozó külön jogszabály [90.§ (3) bekezdés] azonban a vizsgált időszakban még nem jelent meg. A nagyobb befektetéssel rendelkező önkormányzatok többsége az értékpapírok hozamát, illetve kamatát a számviteli törvény 15.§ (10) bekezdésében előírt bruttó elszámolás elvének megsértésével számolta el. Az analitikus nyilvántartás hiánya, illetve hibája miatt befektetésenként nem vették számba az elért hozamot, illetve kamatot, helyette év végén az értékpapír-értékesítés bevételéből az önkormányzat számlájára visszautalt összeg és a vásárlásra átutalt összeg
különbségét számolták el kamatként. Nem különítették el a hozam és kamat-bevételt, az utóbbiként elszámolt összeget szabálytalanul csökkentették a bróker cég jutalékával, bizományosi díjával és a bevétel átutalásának bankköltségével. Zalaegerszeg Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala azonban a szabályszerűen vezetett analitikus nyilvántartás alapján 1995. és 1996. évben a jogszabályi előírásoknak megfelelően számolta el az értékpapírok hozam és kamatbevételét. Általánosan elkövetett szabálytalanság, hogy a forgóeszközök között nyilvántartott rövid lejáratú értékpapírok vásárlására és az értékesítésükből származó bevételre sem az eredeti, sem a módosított költségvetések nem, vagy csak nettó módon tartalmaznak előirányzatokat. Az Áht. 12/A § (1) bekezdése szerint tárgyévi fizetési kötelezettség a jóváhagyott előirányzatok mértékéig vállalható. Az előirányzat nélküli értékpapír-vásárlásokkal a hivatkozott előírást megsértették. A főkönyvi könyvelés adatainak évenkénti lezárása során az értékpapír-állomány leltározására, egyeztetésére általában nem került sor. Az értékpapírok nyilvántartásából az állományban bekövetkezett változások folyamatosan, mennyiségben és értékben és a mindenkori egyenleg összege közvetlenül nem állapíthatók meg. A költségvetési szerveknél 1997. január 1-től a kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévő kamat összegét. Az önkormányzatok ezen előírást megsértve nem alakították ki az értékpapír-állomány és a kamatok megfelelő nyilvántartási rendszerét. Az értékpapír-forgalomhoz kapcsolódó jogszabályi háttér a vizsgált időszak alatt módosult, de a változás nem volt teljes körű. Elmaradt a törvényváltozás következtében kormány hatáskörbe adott részletes eljárási szabályok kidolgozása, pl. az értékpapír-számla nyitás, letéti kezelés szabályainak esetében. A számviteli nyilvántartási követelmények nem egyértelműek és nem kellő részletezettségűek a költségvetési szervek értékpapír-gazdálkodásához kapcsolódóan. Hiányzik a pénzforgalmat nem igénylő, éven belüli többszöri, esetenként néhány napos megszakítással történő és határidős adás-vételi szerződések, valamint az ezekhez kapcsolódó hozam-, kamat- és jutalék-elszámolás megfelelő főkönyvi nyilvántartásának szabályozása. 2.4. Az értékpapír gazdálkodás eredményessége az önkormányzatoknál
Az értékpapír-gazdálkodás akkor tekinthető eredményesnek, ha az elért hozamok, illetve kamatok meghaladják az azonos időszak betéti kamatszintjét. A befektetések gazdaságossága csak azonos módon számított hozam-mutatók alapján lehetséges. Ezt a célt is szolgálta a 41/1997. (III.5.) számú kormányrendelet a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj-mutató számításáról és közzétételéről. Az önkormányzatok – amelyek nem pályáztatás utján választottak bróker céget – sem előzetesen, sem utólag nem vették számba az elérhető, illetve a realizált hozamot, hanem a döntések meghozatalakor a brókercég üzletkötőjének befektetési tanácsadására támaszkodtak. A tanácsadás megbízhatóságát nem ellenőrizték és így az önkormányzat számára anyagilag hátrányos befektetési döntéseket is hoztak: ˇ Az értékpapírokat lejárat előtt értékesítették, az ebből származó bevételt másik értékpapír megvásárlására fordították. Az egyes értékpapírok túlnyomó része 30 napnál rövidebb ideig volt az önkormányzatok tulajdonában. Minden értékpapírvásárlásnál meg kellett fizetniük a bróker cég vételi-eladási árfolyamkülönbségét (marzs-át), ezzel esetenként az éves hozam felét is elveszítették. ˇ Az értékpapír aukciók napján a legmagasabb aukciós árfolyam fölötti árfolyamon is vásároltak értékpapírt. ˇ Az átmenetileg szabad pénzeszközeiket nem folyamatosan fektették be, az értékpapírok eladása és vétele között gyakran több nap telt el úgy, hogy a bróker cég azt az önkormányzat javára nem hasznosította. ˇ Az átmenetileg szabad pénzeszköz mennyiségének csökkentésekor nem mérsékelték az értékpapír vásárlását, hanem azt értékpapír eladás útján felvett hitellel (passzív repo utján) finanszírozták. Budapest IV. kerület Önkormányzata az értékpapírok vásárlásánál és értékesítésénél ismételten, folyamatosan hozott számára anyagilag hátrányos döntéseket. A befektetéseinek hatékonysága folyamatosan romlott, 1995. évben a reálisan elérhető hozam és kamatbevétel 82%-át, 1996. évben 70%-át, 1997. I. félévben már csak 45%-át realizálta, összességében mintegy 77,5 millió Ft hozamveszteség érte az államkötvények és kincstárjegyek vétele-eladása során. A bizományosi szerződésekben ugyan az önkormányzatok elismerik, hogy az 1996. évi CXI. törvény 69. §-ában foglalt tájékoztatást megkapták, de ennek tényleges megtörténte
dokumentummal nem igazolható. A tájékoztatás írásbelisége szükséges az ellenőrzés lehetőségének biztosításához. Az elsődleges forgalmazók által alkalmazott másodpiaci árfolyamok, illetve árfolyam-különbözetek külső ellenőrzését nem tapasztaltuk. A vizsgálat során tett ez irányú konkrét kezdeményezés teljesítésétől az Állami Pénz és Tőkepiaci felügyelet elzárkózott. Fentiek figyelembevételével az állampapír-vásárlások – mint pénzügyi befektetések – az önkormányzatok számára nem nyújtottak kellő biztonságot. Azok az önkormányzatok, amelyek esetenkénti pályáztatás útján választották ki az értékpapír forgalmat lebonyolító bróker céget, illetve kedvező tapasztalat alapján foglalkoztatták tovább az így kiválasztottat és az értékpapírokat lejáratig megtartották, sokkal jobb hozamot értek el. A pályáztatás révén az önkormányzatok tájékoztatást kaptak a megvásárolni kívánt értékpapír tényleges piaci helyzetéről, árfolyamának alakulásáról és a várható hozamról.
3. Az önkormányzatok által államháztartáson kívülre nyújtott kölcsönök, hosszú lejáratú bankbetétek és véglegesen átadott pénzeszközök alakulása 3.1. Az önkormányzatok által adott működési és felhalmozási célú kölcsönök A vizsgált önkormányzatok 1996. év végén összesen 23 millió Ft működési célú, valamint 2.773 millió Ft felhalmozási célú kölcsön-állományt szerepeltettek a nyilvántartásukban. A lakosság részére jelentős nagyságrendben lakásépítéshez és vásárláshoz, valamint szociálpolitikai indokok alapján nyújtottak kölcsönt, szintén kamatmentesen. Az 1996. év végén kimutatott kölcsönállomány az önkormányzati költségvetési beszámolókban 2.760 millió Ft, míg a vizsgálat szerint 2.796 millió Ft volt. Az eltérést az önkormányzatok analitikus nyilvántartásában szereplő, de a költségvetési beszámolóból hiányzó kölcsönök jelentik. A kamatbevételeket érintően általános hiányosság, hogy az önkormányzati lakásértékesítések ellenértékének törlesztése során fizetendő kamatok csak nagyon kevés helyen vannak elkülönítve a tőketartozások és kezelési költségek összegeitől. Az előbbi tételek rendszerint csak együttesen szerepelnek a vevőnkénti analitikus nyilvántartásokban. Annak ellenére, hogy a kamatbevételek kimunkálása kötelező lenne, a bérlakásértékesítésekhez kapcsolódó részletfizetések, illetve a
lakásvásárláshoz adott kölcsönök kamatait csak Szeghalom, Paks és Zalaegerszeg önkormányzatai tudták kimutatni. Hosszú lejáratú bankbetéttel a jelentésekben foglalt megállapítások szerint egyetlen önkormányzat sem rendelkezett. 3.2. Az önkormányzatok által adott működési és felhalmozási célú pénzügyi támogatások Az önkormányzatok évente jelentős nagyságrendű működési és felhalmozási jellegű támogatást nyújtanak az alapítványok és egyéb szervezetek, egyházak, gazdasági társaságok, kisebbségi szervezetek, magánintézmények, társadalmi önszerveződések és a vállalkozások, valamint a lakosság részére. A vizsgált önkormányzatok 1995. évben 1,2 milliárd Ft, 1996. évben 2,0 milliárd Ft, 1997. I. félévben már 1,6 milliárd Ft működési jellegű támogatást nyújtottak. Alapítványok részére két kivétellel valamennyi önkormányzat nyújtott támogatást. Elsősorban oktatási, egészségügyi, kulturális tevékenységet végző alapítványokat támogattak. A vizsgált körben az alapítványok támogatása évről-évre emelkedik, az 1995. évi 61 millió Ft-ról, 1996. évben 129 millió Ft-ra és 1997. I. félévében már 82 millió Ft volt. A támogatások odaítélése az Ötv. 10. § d) pontja alapján a képviselő-testület kizárólagos hatásköre. Egyes önkormányzatok ezt az előírást megsértve bizottsági döntéssel is nyújtottak támogatást alapítványok részére, pl. a Budapest XVI. kerület Önkormányzata. Hiányosság, hogy az önkormányzatok a támogatásban részesülő alapítványokkal a felhasználás célszerűségére vonatkozó szerződést általában nem kötöttek, a felhasználásról tájékoztatást nem kértek. Ezen túlmenően az alapítványok részére nyújtott támogatást esetenként az egyéb szervezetek támogatásaként szerepeltették az éves költségvetési beszámolókban. Egyházak támogatására csaknem valamennyi önkormányzatnál sor került. A támogatásokat elsősorban a karitatív tevékenységek segítésével indokolták. 1996. évben 90 millió Ft támogatást nyújtottak. Az 1997. I. félévi támogatás az előző évi összeg időarányos részének felel meg. Egyéb szervezetek működési támogatásaként 1996. évben 116 millió Ft-ot, 1997. I. félévében 145 millió Ft-ot biztosítottak. A vizsgálat során nem megfelelő főkönyvi számlára történt könyvelés miatt ezek az összegek 87 millió Ft-ra, illetve 134 millió Ft-ra módosultak. Az önkormányzatok egyéb szervezetek támogatásaként mutatták ki a társadalmi szervezeteknek, valamint a vállalkozásoknak nyújtott működési
támogatások egy részét. Egyéb szervezeteknél elsősorban a sport és kulturális egyesületek, klubok támogatása a gyakori. Több önkormányzat esetében előfordult, hogy a különböző sport és kulturális rendezvények során versenydíjként átadott elismerés, vagy a rendezvény lebonyolításához adott összeg akkor is egyéb szervezetnek adott államháztartáson kívüli pénzátadásként szerepelt, amennyiben azt az önkormányzat saját intézménye, pl. iskolája kapta. A vállalkozások, társadalmi önszerveződések, egyéb szervezetek és a lakosság részére 1995. évben 1,9 milliárd Ft, 1996. évben 3,2 milliárd Ft, 1997. I. félévben 1,5 milliárd Ft, 1997. évben 8,4 milliárd Ft felhalmozási célú támogatást adtak a vizsgált önkormányzatok. A vállalkozások és a lakosság részére elsősorban közmű beruházások finanszírozásához nyújtottak támogatást. Ezeket a társaságok kivitelezői számla alapján árbevételként, vagy átvett pénzeszközként, a tőketartalék növelésére számolták el. Az elkészült beruházásokat az önkormányzatok nem vezették be a főkönyvi nyilvántartásba. Ezek a támogatások az önkormányzatok részéről végleges vagyonátadást jelentettek, így vagyonnövekedésként az évenkénti költségvetési beszámoló mérlegében nem jelentek meg. Különösen zavaró ez azon tárgyi eszközök esetében, amelyeket jogszabályok, pl. önkormányzati törvény, ágazati törvény az önkormányzatok törzsvagyonába tartozónak tekintenek. Ilyenek például a helyi közutak és a viziközművek is. A lakosság részére átadott felhalmozási célú pénzeszközként a közműberuházások mellett a vissza nem térítendő lakásépítési támogatások jelennek meg. (A felhalmozási célú átadott pénzeszközök megoszlását az 5. számú melléklet szemlélteti.)
4. Az önkormányzatok gazdasági társasági befektetésekkel és értékpapírokkal történő gazdálkodásának belső és könyvvizsgálati ellenőrzése Az önkormányzatok saját állományú ellenőrei, valamint a hivatali belső ellenőrzéssel megbízott külső munkavállalók eddig egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen vizsgálták az államháztartáson kívül működő önkormányzati vagyonrészekkel történő gazdálkodást. Ennek oka több helyen az, hogy (így Gyomaendrőd, Hévíz, Dabas, Füzesgyarmat és Karancskeszi önkormányzatánál) nincs ellenőrzési feladattal megbízott személy. Az is közrehatott, hogy sok önkormányzatnál (Hajdúszoboszló, Balassagyarmat és Pásztó,
valamint a Budapest IV. kerületi és a Baranya Megyei Önkormányzat) csak intézményi felügyeleti vizsgálatokat végeztek az ellenőrök. Hiányosságot mindössze 2 önkormányzatnál tártak fel, azonban ezeket még nem szüntették meg teljesen. Siófok Önkormányzatánál (Somogy megye) a részesedések változásairól nem minden esetben kaptak bizonylatot a számviteli nyilvántartást végzők. Pusztamérges Önkormányzata (Csongrád megye) a belső ellenőr által feltárt számviteli hiányosságokat csak részben szüntette meg. Az önkormányzati beszámolókat auditáló könyvvizsgálók általában az analitikus nyilvántartások hiányát, a leltározások elmulasztását, az értékvesztések elszámolásának hiányát, valamint egyes vagyontételek számviteli nyilvántartásban történő rögzítésének elmaradását állapították meg. Ezek miatt 1996. évben Pásztó, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és a Budapest XVI. kerület Önkormányzatánál "korlátozó záradékolás" történt a könyvvizsgálók részéről. Nem tettek észrevételt azonban a részesedések december 31-i tőzsdei árfolyamra történt felértékelése miatt (Dorog Önkormányzatánál 1996. évben), valamint az év végi értékpapír-állomány nem megfelelő és analitikus nyilvántartással sem alátámasztott megállapítása miatt (Budapest IV. kerület Önkormányzatnál).
Mellékletek
