233 LaKásberendezés Szakirodalom
I QBE« IRODALOM A
NÁDSZÉK TÖRTÉNETÉRŐL. A székre vonatkozó kultúrhistóriai és iparművészeti adatok közt különösen érdekes a m a oly elterjedt nádszék eredetét, rokonságát és keletkezését vizsgálnunk s tanulmányoznunk a művészet morfológiáját s azokat a behatásokat, melyek alatt a bútoriparban ma megállapodott formáját magára öltötte. — II. Károly angol királylyal honosodott meg az európai bútoriparban a nád és a diófa használata s azzal együtt a tipikus restauráció-kora szék, s a csigaalakú esztergályozás. II. Jakab kora egy érdekes széktámlával, a létraformáju Rischbroke-székkel ajándékozott meg. Vilmos és Mária királynő' alatt jöttek be a kihajlóhátú sima hollandi diófaszékek kecskelábakkal, mindezek a korszakok új idomokkal gazdagították a X V I . század első felének székformáit. — De a legnevezetesebb változás a restauráció-korabeli bútorzatban a nádszék elterjedése volt Hollandiából. — A rajz flamand eredetű volt, a század közepi flamand nádszékről mintázva. De maga a flamand szék ís Hollandban két fő széktípusból fejlődött kí, melyek már a X V I . század kezdetén közkedveltségnek örvendettek Hollandiában s miután egy formába olvadtak át a németalföldi befolyásokat vették magukba. Angliába is megtalálták útjokat II. Károly alatt, hogy mintául szolgáljanak az angol mestereknek. A z egyik típusa volt a csavarlábú szék, m e l y Franciaországból származott XIII. Lajos alatt, v a g y legalább Franciaország közvetítésével Olaszországból, amelyet később flamand széknek neveztek el, a másik pedig a Spanyolországból, v a g y Portugáliából származó » spanyolszék» neve alatt ismert bőrszék. — A n g liába a nádszék 1660 körül terjedt el, egyelőre persze csak a legtehetősebb családoknál. De már 1675-ben II. Károly uralkodása közepetáján a nádszék használata általános lett s divatban is maradt egész 1720-ig II. György uralkodása közepéig. — A flamand stíl Németalföldön a X V I . század kezdetén tűnt fel s lényeges vonásai, hogy a széktámla teteje faragványában az első lábak közé alkalmazott nyújtót követi. A lábak tipikus csavart lábak s mint a tiszta flamand széknél előfelé és kifelé görbülnek. Különösen jellegzetes a hátsó lábak alakja. — II. Károly halála után a flamand szék tovább fejlődött és átalakult s II. Jakab idejében már S-alakú ornamentikája jellemző, amint azt a már fentebb említett Rischbrooke-féle szék létrás támláján láthatjuk. Ezek a flamand székek vetik előre árnyékát támláikkal a később hollandiai Vilmossal Angliába hozott símafelületű, kecskelábú hollandi székeknek. A faragott fakeret, mely a nádfonatot fogja körül, a szék hátának külső állványától el van különítve. — Hozzá kell tennünk még, hogy a flamand szék fája általában diófa volt, ritkábban nyír- vagy kőrísfa. Meg is tartotta a diófa a fölényét, mindaddig, míg észre nem vették, hogy a szu nagyon pusztítja, akkor aztán helyettesítették mahagónival. • • Magyar Iparművészet.
p
EORGE DE RECY : D é c o r a t i o n ducuir, gravure, ciselure, modelage, pyrogravure, mosaïque, teinture, petine. R e c y könyve igazolja, hogy nem utópia az iparművészeti szakképzés lehetősége tanítómester nélkül sem. Bár igaz az, hogy semmi írott v a g y szóbeli kioktatás nem ér fel a közvetlen szemléltetéssel, mégis a dokumentumoknak az a gazdagsága, mely e könyvben elénk tárul, elég arra, hogy kimerítő vezérfonalul szolgáljon minden amatőrnek és dilettánsnak, aki a művészeti bőrmunka valamely technikai ágát el akarja sajátítani gyakorlatilag is. A szerszámok kezelésének minden „truc"-jét szabatosan, könnyen érthetőleg írja le R e c y és megfelelő képekben is szemlélteti, kezdve a bőr egyszerű vágásán, égetésén, cizelirozásán, megmintázásán, egész az összetett és bonyolultabb bőrmozaik-munkákíg. A z iparművészeti technika egész régi irodalmával megismertet s azonkívül bő mintatárt közöl a legjelesebb fennmaradt emlékekből s útmutatásokat e munkák egyes nemei kiviteléhez. Szól a bőr anyagának kiválasztásáról és annak kellékeiről, sajátságaírói. Azután a legelemibb eszközök és műszerek kezelésére tanít kí, hogy hogyan vigyük át a rajzot a bőrre, mik a vágás, nak és metszésnek különböző módjai} mit értünk a bőr cizelálása alatt î hogyan dolgozzuk ki a bőrt, domborművíleg ? majd a beégetés, az à-jour-munka természetét ismertető visszatekintést vet a bőrmozaikmunka múltjába, fejtegeti a dekoratív rajz kivágásának, felragasztásának legjobb módjait, annak hozzárögzítését az alaphoz hosszú fanyelű henger segélyével v a g y gépsajtoló útján, aztán végleges lesimítását. Külön fejezetet szentel a polychrom-mozaíknak maroquinalapon, a bőrzománcozásnak, a színezésnek, az aranyozásnak és márványozásnak. Tudjuk, hogy a tehén- és borjúbőr, a disznóbőr és a fehér maroquínek nagy könnyűséggel veszik be a színt, de éppen túlságos hajcsövességük miatt enyves kezelést igényelnek. A márványozást nagy likacsú szivacsokkal eszközlík, melyeket ú g y húznak végig vasszulfátba beitatva a bőrön, hogy a likacsoknak megfelelő helyeket a festék nem érinti. Ez az eljárás főleg a könyvkötészetnél bír fontossággal. N a g y szerepet játszanak aztán ezzel kapcsolatban a különféle színtelenítők, azaz vízben hígított savak, amelyek segélyével majd a reliefeket tesszük tisztábbá, majd pedig bronzszerü hatást érünk el. Ez úton kapjuk tiszta olajjal fehér borjúbőrön a régi elefántcsont hatását is. A z aranyozás vizes ecset segélyével történik, mellyel az aranyfüstöt a gelatine-enywel bevont részekre átvisszük, v a g y pedig aranypor segélyével, melyet meleg vassal olvasztunk rá a bőrre. A vasnak természetesen olyan melegnek kell lenni, hogy megolvassza a gyantás port, de ne égesse meg a bőrt. A könyvkötők aranyozóvasai konvex-formájuak, úgy
5
2 3 4
SzaKirodalom
—
—
—
—
hogy nem laposan nyomódnak a felületre, hanem fokozatosan. A meg nem ragadt aranyat rövid ecsettel távolítják el. Szemlét tartva mindama dísztárgyak felett, melyek kivitelénél a bőr dekoratív alkalmazása indokolva van, meglepetve kell konstatálnunk ezeknek óriás körét. Ügyes kéz azonban hamar elsajátíthatja a bőrdíszítésre szolgáló eszközök kezelésének titkát. A nagyobb nehézség, mint R e c y is hangsúlyozza, a kompozíció művészetében áll, amelyet csak a legjobb minták és ornamentumok hosszú tanulmányozása biztosíthat. A régi japáni iskola azonban ezeket mintegy összefoglalva nyújtja elénk s egyszersmind megtanít arra, hogy a vonalak minimumával fejezzük kl a természet formáit. Mutatja ez, mily fontossággal bír a külső formák interpretálása szempontjából a szem nevelése. És ebben áll a stilizálás titka az iparművészeiben is. A modern művész az asszíroktól és egyiptomiaktól lesí el zománcozásaít, a virágok és lombok naiv, önkényes távlatában a középkori takácsokat követi és így van ez a bőr iparművészeti feldolgozásánál is. A z összes műíparágak közt azonban, melyekben a bőrdíszítés helyet foglalhat, egyik sem inspirálhatja ú g y a művészt, mint a könyvkötészet. M a már ízlésünk egyebet keres a k ö n y v kötésében, mint egy szép artisztikus kiadvány többé-kevésbbé pazar külsőjét. Keresi azt, hogy a k ö n y v tartalmához a k ö n y v külsője is simuljon s hogy a kötésben mintegy a k ö n y v tárgyának színtézisét kapjuk. És anélkül, hogy a könyvtáblán anekdotikus cízelírozásokba tévednénk a művész képes is arra, hogy a díszítés helyes megválasztásával a k ö n y v gondolatát híven visszatükrözze. Három színnel — mondja Recy — e bőr dekoratív kezeléséhez szükséges egész választék rendelkezésünkre áll ; egyik az alap, másik az ornamentum, harmadik a domborulatok számára. Több színnel, részletesebb kidolgozással az aránylag korlátolt téren, a szem nem nyughatna meg. Bizonyos dekoratív minták ellenben mint mértani kompozíciók, arabeszkek a színek végtelen változatait tűrik meg. Azonkívül tudjuk, hogy a bőr a 'színeknek olymérvű egymás fölébe helyezését engedi meg, mely egészen sajátságos zománcos hatást kelt. Semmi sem könnyebb például, mint a tenger vízét visszaadni, rajta tájszerű és áttetsző homályával, melyen keresztül fantasztikus habok játéka és vízinövényzet látszik. Ehhez a vasszulfát egymaga is megadja a lehetőséget, ha egyenletesen, tisztán teregetjük azt el kezdetben a díszítendő részen, azután a szulfátba erősen bemártott lapos ecsettel utánozzuk a hullámokat, melyeknek sötétebb kontúrjait szélükön színtelenítővel tesszük világosabbá. U g y a n í g y világosítjuk meg a habok és moszatok reliefjeit. Végül könnyű sárgás tónus egészíti kí még jobban az elérni kívánt hatást. Csak természetes az ís, hogy márványozott bőrfelületen nem alkalmazhatunk domború motívumokat, csak lapos díszítést. Általában figurális ábrázolatoknál a relief a plasztika körébe utalandó — mondja Recy — s hiba volna azokat a bőr interpretálására bíznunk. A bőrtechníka igazi tere csak az oly relief, mely a határoló vonalak éles hangsúlyozásából származik. Igaz, hogy igen ügyes művészek újabban egy-egy
virágsziromnak, rózsának, szekfünek stb. nemcsak reliefjét, de egész szabadon álló rekonstrukcióját adják, á-jour-művű göndörített szalagokat stb. De bármilyen raffináltnak látszik ís ez a technika, az összefüggéséből kiragadott tárgy rendkívüli törékenysége ephemer jelleget kölcsönöz annak. Különben alig van ornamentálís motívum, mely a bőrdíszítésben ne találná meg helyét, föltéve, hogy alapjellege csorbítása nélkül redukálható a szükséges méretekre. O l y műtárgyak, melyeknek rendeltetése egészen elütő, gyakran szolgáltattak már a bőrdíszítésre alkalmas motívumokat, í g y a X V I . és X V I I . századbeli kandalló-plaque-ok, melyeknek ízlésesen keretezett központi motívuma alkalmas díszítésül kínálkozik például egy láda homlokrészéhez. Továbbá az ötvösség, a fafaragás, a régi elefántcsontok és X V I . századkori varrottasok igazi formagazdagsága, sőt a genuai bársony jó mintákat szolgáltat reliefjeivel. Egy függelékben R e c y a kárpit- és bútorbőröket is beható tanulmányban részesíti. Ezeknek eredete ugyan vitás még, de valószínű, hogy a hódító mór uralom vitte be Spanyolországba a VIII. század táján. Szaharában ez az ipar régóta virágzott Ghadamas városában, ha ugyan hihetünk egy a Hedzsra Vl-ík századában kelt arabs kéziratnak. Egy 1080-ban élt latin író viszont a kordovaíaknak tulajdonítja, hogy ílyeket a X I . században legelőbb készítettek. Ugyanez időtájt Theophíl nevű szerzetes apróra leírja a bőr aranyozásának módját ís. E végre tojásfehérjét ajánl, mellyel egy ecset segélyével be kell vonni a megaranyozandó v a g y ezüstözendő helyet, aztán amíg a pálcázott ecsettel fölragadunk egy kerek aranylemezt s rendkívüli gyorsasággal az előkészített helyre ragasztva száraz ecsettel elteregetjük. De e pillanatban még a lehelletet ís vissza kell fojtani, mert különben elfújjuk az aranyfüstöt. A z alsó megszáradt rétegre, aztán ugyanoly módon másodikat, harmadikat ís ragaszthatunk s egy csiszoló fog v a g y kő segélyéval ragyogóra simítjuk. Egész a X V I I . század közepéig a bőrkárpitok, sőt a nyaranta használt bőrlábszőnyegek ís elmaradhatatlan tartozékai voltak a legluxuríózusabb lakásoknak. Henry Havard „Dictionnaire de l'ameublement et de la décoration" című alapvető művében nem egy ily aranyozott v a g y gazdagon díszített bőrszőnyeget és kárpitot említ, melyek méltóan versenyezhettek a legdrágább olasz és flandriai szőnyegekkel. Egy másik gyakori alkalmazását látjuk a bőr iparművészeti stilizálásának a régi hintók betétjeiben is, melyet a gyakori helyváltoztatás tett szükségessé. De messze vezetne mindama különböző technikának a leírása, melyeknek a bőr dekoratív kezelése alá volt vetve. Olyan volt a bőr applikációja bizonyos különös sajátságú e n y w e l (marouflage), mely e n y v készítésének szintén Theophíl szerzetesnél találjuk meg a receptjét. Bizonyos bőrök aztán egész festményeket ábrázolnak s ezeket nemcsak falakra alkalmazták, hanem ágyhuzatokul is. Franciaországban, főkép Medici Katalin idejében érte el a bőrkárpitok divatja tetőpontját, amikor a szobák és lakosztályok díszítésénél nélkülözhetetlenné vált. Kelengyés ládák jönnek divatba ornamentális dekorációkkal s a székeket csaknem kivétel nélkül bőrrel fedik. Csak a csodás gobelinek szorítják kí utoljára ís a bőrkárpitozást.
235 A RÉGI M Ü N C H E N I Ö T V Ö S M Ű V E S S É G . ( M a x F r a n fc e n b u r g e r î D i e A l t m ü n c h e n e r Goldschmiede und ihre Kunst. Münc h e n , I. B r u c k m a n n 1912 című művéből.) A m i n t tudjuk Angsburg és Nürnberg mellett harmadikul München a régi német ötvösművesség főcentruma, ahol a gazdag polgárság s a virágzó külkereskedelmi összeköttetések ez ipar számára kedvező alapokat teremtettek, melyeket aztán még tovább fejlesztettek a céhek szigorú szabályai, a mesterjog elnyeréséről s a mnnkák kivitelének jósága. Hozzávehetjük még mint további faktorokat az egyház művészetét s a fejedelmi családok pártolását, mert ezek voltak azok, amelyek a hazai mestereket leginkább foglalkoztatták megrendeléseikkel, fájdalom azoknak a művészi munkáknak nagy része, melyeket az ötvösípar az egyház számára szolgáltatott, az idők viharai közt elpusztult, de a város ezüstfcíncsei közt m a is sokat őriznek a müncheni ötvösök remekei közül, többek közt díjlövészeti jutalmakat, díjserlegeket stb. A reneszánsz eszmei terjedésével az udvar ragadta magához a vezetést a műipar törekvései támogatásában és irányításában s ezzel egyúttal kezdetét vette az idegen művészek bevándorlása ís, akik a céhszervezett merevségébe életet és mozgalmat vittek bele, szabályait új szellemben módosították s az idők igényeihez alkalmazták. Wittelsbach uralkodó családban áldozatkész pártolóját és fejlesztőjét találta a bajor iparművészet ; V . Albert különösen az ötvösökre terjesztette kí védőszárnyait : ő alapította a hercegi műkamatát, s a Wíttelsbachok házi kincstárát, sőt fiai már magok ís megpróbálkoztak a mesterségben. Ez időben jöttek létre oly megbecsülhetlen műkincsek, mint a gyönyörű utazó oltár s az úgynevezett Albert-szekrény a székvárosi kápolnában, a bajor nemzeti múzeum arany plakettje V . Albert képével, drága serlegek és pokálok, drágaköves klenodíumok, zománcművek stb. Albert utóda, V . Vilmos herceg még szaporította az udvari ötvösök és aranyművesek számát s azokat elhalmozta megbízásaival. A z ő műízlésének köszönheti a hercegi kincstár egyik legszebb darabját, Szent György lovag lovasszobrát, amelyet már 1612-ben 300.000 forint értékűre becsültek. De legelhatározóbb volt a müncheni ötvösmunka stilisztikai kifejlődésére V . Vilmos fia, Miksa herceg alatt P e t e r C a n d i d mester, akinek tulajdonítható valószínűleg a híres Benno-mellszobor tervezete a müncheni Frauenkirche sekrestyéjében, v a g y a gyönyörű monstrancia az Allerheiligen udvari templomban. A X V I . század fordulópontjának hat decenniuma jelzi azonban a müncheni ötvösművesség művészi és gazdasági tetőpontját és ez a tradíció a harmincéves háború alatt sem szenved megszakíttatást. A z udvar a következő barokk - korszak alatt ís megtartotta vezető szerepét a műipar fejlesztésében és méltánylásában, különösen Miksa Manó választófejedelem alatt, azonban az ötvösművészet súlypontja a győzelmes ellenreformáció sikere folytán mindinkább áthelyeződik az egyházi művészetre, az újra hatalmához jutott egyháznak új műremekekre van szüksége aranyból, ezüstből drágakövekből a sok újonépült vagy felújított templom díszítésére s az arany- és ezüstművesség ezzel éppen úgy, mint a góthika korában mindinkább egy-
házias jelleget ölt magára, míg a profán művészetnek a reneszánsz idejében oly jellegzetes csillogó pompája némileg elhalványul. A müncheni mesterek elsősorban a templomok számára dolgoznak s adják le tehetségük és művészetük legjavát. Alig van temploma Münchennek, mely ebből az időből ne őrizne nagybecsű emlékeket, így a Theatín-templom Franz Keszlernek egy napmonstrancíáját, a Michaelshofkirche Píchler András egy kelyhét, a Szentháromság-templom Ernst egy misek ö n y v kötését stb. S ez az irányzat még erősebben kidomborodik a müncheni ötvösségnek a X V I I I . század kezdetén megindult továbbfejlődése alatt. A z egyházi művészet még dominálóbb szerephez jut, p. o. giesingí Szentkereszt-templom finoman dolgozott kelyheíben W í n k l e r t ő l . C a n z l e r Szent József szobrában s nagy ezüst oltárában, a polgárok kongregácíós termében, habár az udvari ezüstkamra és kincstár ís mutat még fel ez időből oly remek tárgyakat mint M a y e r ezüst tálai v a g y S t a p f brílliántokkal kirakott aranygyapju-rendje. A hangadó és stílírányító udvari művész befolyása is lanyhul már ez időben a müncheni aranyművesség stíljának kialakulására, legalább úgy tetszik, mintha F r a n ç o i s C u v i l l i e s n a k nem lett volna e téren az a döntő és messze kiterjedő hatása mint elődjeinek M i e l í c h és C a n d í d n a k . A klasszíkai irányt a X V I I I . század végetáján a müncheni ötvösök közt különösen F r e n z o v í t z képviseli, aki ismét egyformán dolgozik már a város, az egyház és az udvar számára s akinek jeles munkáival találkozunk az udvari ezüstkamrában, az udvari kápolnában s a városi múzeumban. Most, amikor a pár nap előtt megnyílt bajor íparkíállítás retrospectív része a müncheni ötvösművészet régi emlékeit is gazdag választékban mutatja be, sok érdekkel olvashatjuk Frankenburger művét a müncheni ötvösségről. A k ö n y v második részében bő életrajzi jegyzéket találunk a Münchenben élt nevesebb ötvösművészekről, A í n w i c h Sluderen kezdve az 1805-ben élt utolsó céhhbelí ötvösig, Joseph Uhlíg. Ez életrajzi vázlatokhoz a céhszervezetre vonatkozó okmánytár is csatlakozik, közbe az 1310-ból eredő legrégibb ötvös- és aranyműves céhszabályzattal, továbbá a mesterkönyv följegyzései és a müncheni ötvösműves mesterek védjegyeinek és márkáinak kimerítő felsorolása a történeti előadás a X I X . század és iparművészetére vetett pillantással végződik és 133 kép és ábra teszi teljessé az 543 lapra terjedő kötetet, melynek átlapozása négy .évszázad ipari és művészi munkájáról ad hű képet a müncheni ötvösművesség köréből. Frankenburger e könyve fonalán mindazok a szakiparosok és műértők, akik az ötvösség régi emlékei iránt érdeklődnek, hasznos útmutatást szerezhetnek maguknak a müncheni bajor kiállítás történeti csoportjaiban való tájékozódásra. A mi régi ötvösművészetünk, úgy amint az nagyobbára ídegenajkú városainkban a századok alatt kifejlett, úgy technikai, mint stiláris és ornamentálís tekintetben annyi és oly szoros érintkezési pontot mutat a délnémet arany- és ezüstművesség egykori hagyományaínak, hogy már csak ebből a szempontból ís fölötte tanulságos iparművészeti összehasonlításokra anyagokat alkotnak a régi müncheni mesterművességnek tanulmányozása, a melyre bő anyagot szolgáltat a mostani müncheni kiállítás. V . s.
5*
Szakirodalom
236 Pályázatok
^ ^ ^
fi,TOK P Á L Y Á Z A T BÍRÓI Ö L T Ö N Y ( T A L Á R ) ÉS F Ö V E G T E R V R A J Z A I R A . A m a g y a r királyi Ígazságügyminíszter Í9J4. évben a magyarországi bíróságoknál általánosan kötelezővé v á l ó bíróí (ügyészi, jegyzői, ügyvédi) öltönynek (talárnak) és fövegnek m ű v é s z i terveit általános n y i l v á n o s pályázat útján akarja beszerezni és a pályázat elintézésére az Orsz. M a g y . Iparművészeti Társulatot kérte fel. A m i d ő n Társulatunk ennek a megtisztelő megbízásnak készséggel eleget tesz, számít arra, b o g y ezen az érdekes pályázaton jelesebb művészeink e g y m á s s a l nemes versenyre kelnek és ezzel biztosítják annak sikerét. A pályázat feltételei a következők : 1. Kívántatik a bírói (ügyészi, jegyzői) talárnak és fövegnek kisméretű színes tervrajza, a bíróí jelvénynek természetes nagyságú rajza és a bírói talárral és föveggel szabásban megegyező, de ettől k ö n n y e n megkülönböztethető ü g y v é d i talárnak és fövegnek kisméretű rajza. A pályázó v e g y e figyelembe, h o g y a m a g y a r bíróí viselet n e m lehet szolgai utánzása v a l a m i idegen állam bíróí viseletének és h o g y feltétlenül m e g kívántatik annak rendeltetéséhez méltó komolysága és eredeti jellege, végül, h o g y a talárnak a polgári öltözetet egészen be kell borítania. Bíróí jelvényként legmegfelelőbb Szent István koronája, mint a m a g y a r bírói hatalomnak forrása. 2. A pályázónak három színes rajzot kell készítenie : a) m a g y a r bírót ábrázoló rajzot három 3 0 — 3 0 c m . magas alakkal, amelyek a föveget és a bíróí jelvénynyel ellátott talárt három helyzetben (élőiről, oldalról, hátulról) szemléltetik ; b) a bírói jelvény természetes nagyságú rajzát. A pályázó jelezze ezen a rajzon a jelvény anyagát (hímzés, fém, z o m á n c stb.), továbbá azt is, h o g y miként lehetne a bíróí jelvényt egyúttal a felső és az az alsó bíróságok, valamint az ugyanazon bíróságnál m ű k ö d ő elnök, bíró, ügyész, jegyző megkülönböztető jelének használni ; c) végül készítse el a pályázó az ügyvédek talárját és fövegét feltüntető 30 c m . magas alaknak színes *U profílképét. Mint már fentebb említettük, a két ruházati darab szabása nagyjában a bírókéval egyezzen m e g , de feltétlenül szükséges, h o g y azoktól akár eltérő
színezésükkel v a g y más ismertető jellel könnyen m e g különböztethetők legyenek. 3. A színes rajzoknak olyan szabatosaknak kell lenniök, hogy azok után a tervező eszméjét m e g lehessen ítélni és a talár és a föveg szabásrajza, valamint a bíróí jelvény közvetlenül legyenek elkészíthetők. 4. A pályadíjjal jutalmazott pályázó köteles a tervezete után készülő talár- és fövegminták szabászának a szükséges útbaigazításokat megadni, a kész mintákat megbírálni és esetleges észrevételeit a magyar kír. ígazságügyminíszter elé terjeszteni. 5. A pályázat feltételeinek mindenben megfelelő, legkiválóbb p á l y a m ű v e k díjazására a m a g y a r kir. Ígazságügyminíszter három díjat tűz kí és pedig s I. díj 1200 K , II. díj 500 K , III. díj 300 K . é . A pályázat titkos ; ezért lássa el minden pál y á z ó p á l y a m ű v é t jeligével. U g y a n e z a jelige jön a zárt borítékra, a m e l y a szerző teljes címét (név, lakóhely, utca, házszám) tartalmazza. 7 . A pályaműveket legkésőbben 1913 január hó 20-án déli 12 óráig bezárólag az Orsz. M a g y . Iparművészeti T á r s u l a t igazgatóságánál (Budapest, I X . , Üllői-út 3 3 — 3 5 . sz.) kell benyújtani. E határidőn túl érkező műveket a pályázatból feltétlenül kizárják. 8. A pályázaton csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. 9. A díjakat öttagú bíráló-bizottság ítéli oda, amelynek elnöke az Orsz. M a g y . Iparművészeti T á r sulat elnöke v a g y helyettese, két tagját a T á r s u l a t , kettőt pedig a m a g y . kír. Ígazságügyminíszter küld kí. 10. V a l a m e n n y i p á l y a m ű v e t az Iparművészeti Társulat a bíráló-bízottság döntése után legalább e g y hétig nyilvánosan kiállítja. A kiállítás után a nem díjazott műveket 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen az időn túl a Társulat n e m vállal felelősséget. 11. A pályadíjjal jutalmazott és az esetleg megvásárolt műveknek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan felhasználás jogát, a m a g y . kír. ígazságügyminísztert illeti m e g . Budapest, 1912. évi szeptember havában. A z ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI T Á R S U L A T ELNÖKSÉGE.
T E J Á R Ó P Á L Y Á Z A T O K . Figyelmeztetjük az érdekelt köröket, h o g y f. évi szeptember hó 15-én déli Í 2 órakor jár le a m . kir. pénzügyminisztérium által okmánybélyegek tervrajzaira hirdetett pályázat, m e l y nek felhívását ez idei I V . számunk 159. lapján közöltük. E g y anyakönyvvezetői helyiség belső berendezésére lapunk f. évi V . számának 190. oldalán hirdetett pályázat határideje f. évi szeptember 30-ika.
237 Szemelvényeit az iparművészeti isKola munKáiból
207. DÍSZÍTŐSZOBRÁSZATI SZAKOSZTÁLY. V. ÉV.
TRAVAIL
Magyar Iparművészet.
207. KÉPESÍTŐ
D'UN
ÉLÈVE
DE
L'ÉCOLE
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
GALLÁSZ NÁNDOR PÁLYAMUNKÁJA.
238 SzemelvényeK az iparművészeti isKola munKáiból
KELETI
( T A N Á R : L O R Á N F I A.)
SÁNDOR.
209. T Ü T T Ő SÁNDOR : "MEGY A J U H Á S Z S Z A M Á R O N . "
T R A V A I L D'UN É L È V E
DE
L'ÉCOLE
( T A N Á R ! SIMA Y I.)
ROY. DES
ARTS
DÉCORATIFS.
239 SzemelvényeK az iparművészeti isKola munKáiból
210. 2 1 0 2 1 1 . S Z O B R Á S Z A T I SZ A K O S Z T A L Y . III. É V F O L Y A M .
(TANAR : MATRAI
( T A N Á R ! SIMAY I . )
212. T Ü T T Ő SÁNDOR : A S Z E N T CSALÁD.
T R A V A I L D'UN É L È V E
DE
L.)
L'ÉCOLE
ROY.
DES
ARTS
DÉCORATIFS.
fe*
240 SzemelvényeK az iparművészeti isKola munKáiból
213.
213. GALLÁSZ N Á N D O R : SZ. GYÖRGY.
TRAVAIL
D'UN
ELEVE
DE
( T A N A R : SIMAY I.)
L'ECOLE
ROY.
DES
ARTS
DECORATIFS.
