306 SzaKirodalom
ZAK— IRODALOM A
KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA ÉRTESÍT Ő J E . (Prospekt der Königlichen Ungarischen Hochschule für Zeichenlehrerbildung.) N é m e t nyelven jelent meg ez a hatalmas kötetet kitevő prospektus, mert a külföld számára készült a drezdai rajzoktatási kongresszus alkalmával. Ahhoz a kiváló és becses kiállítási anyaghoz, amely Drezdában a magyar m ű v é szeti oktatást képviselte, csatolta a Képzőművészeti Főiskola igazgatósága ezt a kötetet, amely írásban és képben ismerteti a magyar felsőbb művészeti nevelés rendszerét és eredményeit. Kétségtelen, hogy ú g y a kongresszus résztvevői, mint az egész külföld szívesen kapott a kötet után, mert hiszen a magyar művészeti oktatás és különösen a rajztanárképzés híre ma már elsőrangú. És érdeme szerint az, mert a rajztanárképzés kétségtelenül vezető helyen áll. Ezt nem mi állapítjuk meg, hanem régen megállapították már a külföldi szakkörök, amelyek az időnkint ismétlődő művészeti oktatási kongresszusokon a legteljesebb bámulattal és elismeréssel állanak meg a Képzőművészeti Főiskola eredményei előtt. Más helyen megemlékeztünk már arról a sikerről, amelyet a Képzőművészeti Főiskola ezidén újólag Drezdában aratott, ez a kötet, amely az iskola kiállítási anyaga mellé kísérőnek szegődött, kétségtelenül nagyon alkalmas volt arra, hogy egyrészt még jobban felkeltse a külföld érdeklődését, másrészt pedig választ adjon azokra a kérdésekre, amelyek a már felébredt érdeklődés n y o m á n a külföldi szakértők ajkára tolulnak. A prospektus egyébként mind a két célnak a legteljesebb mértékben megfelelt egyszerű, világos, mindenre kiterjedő és főként gazdagon illusztrált. Részletesen foglalkozik a Képzőművészeti Főiskola szervezetével, a felvétel módjaival, a tanítás menetével, a különféle vizsgálatokkal és a rendkívüli tanfolyamokkal. A z olvasó világos képet nyer általa kiváló intézetünkről, amelyet élénkké tesz számos m ű vészi reprodukció, amely minden tanítási ágra kiterjeszkedve, előkelő összeállításban mutatja be a növendékek munkáit s ilyenképpen a szemléltető bizonyítás erejével tesz tanúságot az elért eredmények mellett. A kiváló műgonddal szerkesztett kötet igen alkalmas és méltó reprezentánsa a magyar felsőbb képzőművészeti oktatásnak és összeállításáért feltétlen, igaz elismerést érdemel a Képzőművészeti Főiskola érdemes igazgatója és tanári kara.
A
Z I P A R M Ű V É S Z E T M O D E R N FEJLŐDÉSÉ- N E K I R Á N Y A I É S E S Z K Ö Z E I . Ez alatt a cím alatt egy külsejében igen előkelő, tartalmában rendkívül figyelemreméltó füzet jelent meg az Országos Iparegyesület kiadásában. Szerzője G e l l é r i Mór, az Iparegyesület igazgatója. Összevetve a füzet címét a szerzővel, önmagától előre ís világossá lesz, hogy az a modern iparművészet organizációjának fontos kérdését
a legteljesebb hozzáértéssel és lelkesedéssel tárgyalja. Mert Gelléri Mór azok közé tartozik, akik Magyarországon az egészséges iparfejlesztés legelső bajnokai. Élete munkáját, páratlan agilitását önzetlen szívvel szentelte oda a magyar iparnak, amely rendkívül sokat köszönhet neki ú g y a materiális előrehaladás, mint a helyesirányú fejlődés szempontjából. N a g y o n természetes, hogy az, aki esztendők hosszú során át együtt él, együtt érez az ipari élettel, aki egész fáradtságos munkáját, kiváló szakértelmét és páratlan tájékozottságát a magyar ipar fellendítésére fordította, igen jól van értesülve mindenről, ami a magyar ipari életből hiányzik s ami annak érdekében tennivaló. A hiányok ismerete és az orvoslás módjainak felismerése vezette Gelléri Mórt ennek a füzetnek a megírására. A z ipari fejlődés manapság a nyugati művelt országokban egészen új formákat nyert, olyan formákat, amelyek eddig nem sejtett virágzáshoz juttattak, amelyeknek a mi viszonyainkhoz való alkalmazása, iparművészeti szervezeteinknek szerintük való átalakítása igen óhajtandó volna. Kétségtelen, hogy a reorganizációhoz vezető első lépést a külföldi jól bevált intézmények megismerésében kell keresnünk. Ezt a megismerést könnyíti meg Gelléri Mór tanulmánya, amely teljes tájékozottsággal, a figyelemreméltó momentumok érdekes megvilágításával tárgyalja a legnevezetesebb külföldi iparfejlesztési intézményeket. Mindenekelőtt a Werkbund hatalmas szervezetével foglalkozik részletesen, azután sorra veszi a nevezetesebb műíparí műhelyeket és árúházakat. Foglalkozik az iparművészeti alapon álló városok, a kiállítások és a kisebb ipari vállalatok kérdésével és azután, miután mindezt teljesen tisztába hozta, levonta azokat a konzekvenciákat, amelyek ezek szerint a magyar iparfejlesztés jövő irányát megjelölik. Ez a konklúzió azonban olyan érdekes, annyira a dolgok elevenébe vágó, hogy n e m elégedhetünk meg annak ismertetésével, hanem annak jeléül, hogy mennyire fontosaknak, óhajtandóknak és üdvösekn k tartjuk Gelléri Mór javaslatait, álljon itt az egész konklúzió, ú g y amint alább következik : „Fel akarom hívni az érdekeltség nagybecsű figyelmét arra, amit e tárgyban az Országos Magyar Iparművészeti Társulathoz már tavasszal beadott indítv á n y o m b a n hangsúlyoztam, hogy ideje volna nálunk ís o r g a n i z á l n i a z i p a r m ű v é s z e t i m u n k á t . Iparművészeti fő- és mellékískoláink évente igen szép anyagot bocsátanak ki az életbe s nincs, aki a kiképzett anyag rendszeres foglalkoztatásáról, a tanultak fruktífikálásáról gondoskodnék. Úttörő és igen érdemes, hasznos munkát fejtett ki e téren az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, de ideje volna e társulatot az ú. n. üzleti teendők alól felmenteni, mint ahogy felmentették annak idején a Kereskedelmi Múzeumot, ráhárítván az export üzleti intézését az akkori Kereskedelmi Részvénytársaságra. A jelzett tranzakcióra annál inkább szükség volna, mert hiszen az, amit az Országos Magyar Iparművészeti Társulat — a kereskedelemügyi minisztérium jóvoltából — erre a célra fordít, úttörésnek, kezdetnek nagyon szép volt, de távolról sem elég az iparművészeti munkának hazánkban való rendszeres kiépítésére és állandó fejlesztésére. Erre a célra sokkal több pénzre volna szükség. Másrészt pedig évről-évre látjuk, mint vándorol
307 a drága mú'íparí cikkekért a jó magyar pénz nagy summákban a külföldre, anélkül, hogy a mieinknek módjuk és alkalmuk volna termelésüket a közönségnek kellő módon bemutatni és felkínálni. A z Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak tehát létesíteni kellene nálunk is egy műipari árúházat, egy M a g y a r M f í i p a r i K ö z p o n t o t , mely k e r e s k e d e l m i l e g is szervezné a magyar műipart. De természetesen a műipar magasabb érdekeinek szemmeltartásával. Ennek a célnak ily értelemben való megvalósítását az Országos Magyar Iparművészett Társulat volna hívatva ellenőrizni, sőt az egész új alkotást a társulatnak kellene — legalább egyelőre — a kezében és vezetésében megtartani. H o g y a Magyar Műipar! Központ azután mint szövetkezet, mint betéti v a g y közkereseti társaság létesüljön, milyen legyen a szervezete, stb., ezeket a kérdéseket az elvi kérdés eldöntése után lehetne megállapítani. Az is mérlegelés tárgyát képezheti : nem lehetne-e ezt az alkotást egy már létező intézménnyel összekapcsolni, amilyen gyanánt szemem előtt lebeg például a Háziipari Szövetség vagy az Asztalosok Bútorszövetkezeté-nek eddigi szép sikerrel biztató intézményei. De a részletekre nézve már most tisztán látom m a g a m előtt a következőket : A „ K ö z p o n t " ne akarjon versenyezni a már létező műiparosokkal. Inkább ezekre kellene támaszkodnia, őket egyrészt kellő színvonalon álló mintákkal állandóan ellátni, másrészt a munkák kivitelére való legmegfelelőbb anyaggal is támogatni (mely kellő körültekintéssel kiválogatva nemcsak jobb a piaci tucatárúnál, hanem nagybani beszerzés esetén még olcsóbb ís) s árúikat beraktározásra átvenni, ezekre előleget is adni s végre elárusításukról gondoskodni. A Központ tartson fönn állandó érintkezést a közönséggel, igyekezzék fokozatosan meghonosítani a nálunk még hiányzó új iparágakat, szóval alkosson, teremtsen, necsak minden jónak utánzásával, amit a külföldről tanulhatunk, hanem új, eredeti gondolatok, a magyar népművészeti válogatott motívumok érvényesítésével mindenféle újat, vonzót, amiből esetleg világcikkeket ís teremthetünk ; készíttessen terveket mindenféle műipari munkára és berendezésre, tervezőkül nyerje meg az elsőrendű művészeket. Kívánatos, hogy Kernstock, Rippl-Rónai, Nádler Róbert, Vaszary, Faragó. Vastagh, Roskovíts, Maróthy, Kőrösfői, N a g y Sándor, S í m a y stb. necsak vendégként kopogtassanak az iparművészeti tervezés ajtaján s hogy példájuk szélesebb rétegekben is követőkre találjon. Fejleszteni és foglalkoztatni kell továbbá az eddigi jeles iparművészeti tervezőket, akiknek száma igen szépen és biztatóan növekszik ; a megrendeléseket pedig effektuáltassa a Központ legjobb műiparosaínk által, a váltakozó rendszer alkalmazásával, tekintettel elsősorban azokra, akik a legkitűnőbb munkát szolgáltatják, de belevéve e sorozatba mindazokat, akikben tehetség és megbízhatóság észlelhető. A Központ képezzen ki szakerőket a gyakorlatban, gondoskodjék ezeknek — esetleg külföldre való kiküldetés útján — speciálisabb kiképeztetéséről s azután itthon való megfelelő foglalkoztatásáról. Szóval neveljen a Központ specialistákat minden téren és minden szakban.
A Központ céljai hathatósabb megvalósítása érdekében tartson fönn állandó érintkezést a vidék neveZetesebb empóriumaival, az üzletekkel, a fürdőkkel. Árúházában, mely a város központján létesítendő, rendezzen szezónonkínt váltakozó iparművészeti kiállításokat. Általában a Központra kell ruházni mindent, ami üzleti ügy. A z Iparművészeti Társulat tartsa fönn magának az irányítást, a befolyást a vezetésre s a megfelelő ellenőrzést s az így elvesztett, illetőleg átulalt teendői helyett ölelje föl azt az ideálisan hasznos, útirányt jelző tevékenységi kört, melyet Németországban a Werkbund oly nagy sikerrel tölt be. És mert nálunk még járatlan utakon kell járni, biztosítani kell — legalább egy időre — a kereskedelemügyi és közoktatásügyi miniszter urak erkölcsi és anyagi támogatását, és meggondolandó volna : nem lehetne-e a legcélszerűbben e tervezett intézménnyel egy megbízható pénzintézetre támaszkodni ? A német Werkbund egyik vezető embere mondta, hogy a multat nem lehet visszahozni, a mult stílusait és alkotásait tiszteletben tartjuk s alkalmazzuk, de hiába való volna az életünk, ha a régi eredményeket n e m toldanék meg a magunk részéről is új, eredeti és értékes alkotásokkal. Ez az intelem serkentsen újabb, céltudatosabb munkára bennünket is." A
M A G Y A R ÖTVÖSÖK HELYZETE A XVI. S Z Á Z A D B A N . Irtat K m e t t y B é l a Budapest, 1912. 8° 104 lap. Ára 2 K . — A X V I . század művészettörténelmünkben még ma is valóságos saeculum obscurum. Aránylag igen kevés emlékünk van, mely Mátyás király korabeli művészetünk virágzása, a X V I I . századnak különösen az iparművészet terén nagy fölpezsdülése között az átmenetet képviselné. Erre a sötét századra, amely azonban iparművészetünknek, ha ma még nem is ismert, de alighanem igen fényes korszaka volt s a század ötvöseinek életére igyekszik Kmetty fényt vetni, sok reménységgel biztató füzetében. Kizárólag írott adatokat dolgozott föl s mint erről értekezésének első fejezete is tanúskodik, az ötvösséggel technikai és iparművészeti szempontból eddigelé még nem is volt alkalma foglalkoznia. Így is azonban, mozaikszerűen ugyan, de elég tanulságos képet rajzol X V I . századbeli ötvöseink céhéletéről s ennek érdekességét csak növeli az a sok új adat, amelyet levéltáraink eddigelé kiadatlan irataiból merített. Kmettynek úgy látszik ez az első munkája, annak tulajdoníthatjuk, hogy sok az értelemzavaró sajtóhiba benne. Ez azonban az ötvösséghez értőket nem igen fogja zavarni ; miként a bevezetésben közölt hibás technikai meghatározások sem. A
B R A S S A I Ö T V Ö S S É G T Ö R T É N E T E . Irta: G y á r f á s T i h a m é r . Brassó, 1912. 8° 328 lap és 26 oldal kép. Erdély iparművészetéről és művelődéstörténetéről irott kísebb-nagyobbértekezéseialapjánGyárfás Tihamért már régóta Ismerjük. Most jókora könyvben teszi közzé a brassói ötvösség múltjára vonatkozó kutatásai eredményét. Vállalkozása — a tartalmas k ö n y v szerzőnk saját kiadása — viszonyaink közepette szinte bámulatra méltó s a legnagyobb elismerésre érdemes. Méltó párja ez a k ö n y v Míhalík József alap-
3«
SzaKirodalom
308 Pályázatok
vető munkájának, a m e l y a kassal ötvösééiről szól s amelyet a M a g y a r T u d o m á n y o s Akadémia adott kl. Gyárfás könyvében mindenekelőtt Erdély ötvösségéről általánosságban szól s ráutal arra a szerepre, amelyet ezen a téren a szászok betöltöttek. Majd a brassói ötvösök céhszabályainak és céhük külső történetének ismertetése után a céh belső életére tér át, sorra szedve a tanítókat, a legényeket, a mestereket és a céhek elöljáróit, akiknek névsorát a saját kutatásai és az eddigi irodalom alapján állítja össze. K ö n y v é n e k legterjedelmesebb fejezete a brassai ötvösség emlékeit mutatja be Írásban és jól sikerült képekben, az ötvösmunkáknak különböző nemei szerint csoportosítva. A X V . századtól kezdve a X V I I I . század végéig a műkincsek bámulatra méltó gazdagsága v o n u l itt el szemünk előtt, a m e l y , ha sajátos brassai v a g y szász stílust nem is igen találunk ebben, annál harmonikusabban illeszkedik bele hazai ötvösségünk pompás keretébe. Gyárfás k ö n y v é ben a nemes fémeknek a zernesti hegyekben való bányászatára s az aranymosásra is kiterjeszkedik. V é g ü l az ötvösleiekről szól s ezek közül azokat amelyeket a céh irataiban és brassói ötvösműveken talált sematikus rajzokban is bemutatja. A brassai ötvösség története, mint már említettük, Gyárfás T i h a m é r saját kiadásában jelent meg s a szerzőnél Brassón rendelhető m e g . Á r a 3 K 30 fillér.
JÂLY&MOK: A
Z A N Y A K Ö N Y V V E Z E T Ő I S Z O B A berendezé• sére hirdetett pályázat bíráló-bizottsága Bárczy István dr. elnöklésével október hó !4-én döntött a beérkezett 13 p á l y a m ű felett. A bízottság sajnálattal állapította m e g , h o g y noha több p á l y a m ű tanúságot tesz szerzőjének számottevő készültségéről, e g y sem akadt köztük, a m e l y a kitűzött feladatot helyesen és elfogadhatóan oldotta volna meg. Ezért a bizottság nem ítélhette oda a kitűzött pályadíjakat, hanem újabb pályázatot hirdet, amelyre szóló felhívást itt közöljük : PÁLYÁZAT POLGÁRI ESKETŐSZOBA és vele kapcsolatos várószoba berendezésének tervezeteire. Á z Országos Magyar Iparművészeti Társulat a f o l y ó évi június havában hirdetett eszmei pályázat eredménytelensége miatt, m e g s z a b o t t adatok alapján újból hirdeti a következő általános, nyilvános pályázatot az itt felsorolt feltételek mellett: J. Tervezzék meg egy p o l g á r i esketős z o b a és a hozzávaló várószoba berendezését. 2. A szobák, az ajtók, ablakok nagyságát és arányait a tervező a társulattól díjmentesen kapható méretezett alaprajzok és metszetek adják m e g . E megadott méretektől eltérni nem szabad. 3 . A bútorzatot, ú g y m i n t asztalt, írópolcot, székeket, padokat stb. a mesterséges világítás és a falak, padló, mennyezet megoldásának módját, az esetleg alkalmazandó képek nagyságát stb. a pályázó a megszabott méretek figyelembevételével szabadon tervez-
heti m e g . A főtörekvése az legyen, h o g y a tervezett szobaberendezés nemesen egyszerű ízlésű, nyugodt, harmonikus hatású, azaz k o m o l y rendeltetéséhez méltó legyen. Elengedhetetlen feltétel azonban, hogy mindkét szobának berendezése mintegy 15.000 korona öszszegen előállítható legyen, műtárgyak (képek, domborm ű v e k stb.) n é l k ü l . A műtárgyakra 10.000 kor. fordítható. A két szobának összköltsége tehát 25.000 K lehet. 4. A rajzokat 1 : 20 arányban kell készíteni, és pedig szükséges : a) alaprajz ; b) a falak és a berendezés orthogonális rajzai ; c) amennyiben a tervező a mennyezetet is kiképzi, ennek a rajza : d) e g y színes távlati kép. A tervező ceruza- v a g y tollrajzban készítse el pályaművét. Műszaki leírás és pontos költségvetés mellékelendő. 5. A pályázat feltételeinek megfelelő és művészi színvonalon álló legjobb tervek díjazására a társulat e g y I-ső 8 0 0 koronás és e g y II. 500 koronás díjat tűz kl. Emellett fenntartja magának a jogot, hogy a két pályadíj kiadása esetén a többi p á l y a m ű v e k közül a megfelelőket 2 0 0 — 2 0 0 koronáért megvásárolhassa. 6. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 7. A pályázat titkos ; ennélfogva lássa el pályam ű v é t minden pályázó jeligével és csatolja ugyanazzal a jeligével bíró zárt borítékba nevét és lakásának címét. 8 . A pályáműveket 1913 január hó 20-ig kell beküldeni az Országos M a g y a r Iparművészeti Társulat igazgatóságának (Budapest, I X . , Üllől-út 33—37). 9. A pályázatot az Országos M a g y a r Iparművészeti T á r s u l a t állandó bíráló-bizottsága dönti el. J0. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdon- és sokszorosítási joga az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot illeti meg. 11. V a l a m e n n y i p á l y a m ű v e t a pályabíróság döntése után a társulat legalább 10 napig kiállítja az Országos M a g y a r Iparművészeti M ú z e u m b a n . 12. A n e m díjazott és m e g nem vásárolt pályaműveket a kiállítás után legkésőbb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen időn túl a társulat értük nem vállal felelősséget. Budapest, 1912 november havában. A z ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT ELNÖKSÉGE.
OK A
Z ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI ' T Á R S U L A T Ü Z L E T I G R A F I K A I KIÁLLÍT Á S A É S K A R Á C S O N Y I V Á S Á R A november hó folyamán nyílik meg az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A grafikai kiállításon hazai grafikusok és nyomdai vállalatok munkáin kívül igen érdekes és gazdag külföldi csoport is lesz látható. A többi között a leípzigi Buchgewerbemuseum és a grafikai művészetek akadémiája értékes gyűjteményét engedte át a kiállítás céljaira. Úgyszintén a hageni Deutsches Museum hí neves vándorgyüjteményét küldte el. A Münchener Gewerbeschau-on volt idevágó kiváló grafikai munkák színe-javát is sikerült megszerezni. A z Országos Iparművészeti Iskola grafikai osztálya számottevő csoporttal fog szerepelni a kiállításon és egyúttal új kerámiai műhelyének termékeit is mutatja be a karácsonyi vásár keretében. A kiállítást a társulat tagjai ezídei tagsági jegyük felmutatása mellett Ingyen látogathatják, nemtagok 30 fillér belépődíjat fizetnek. Megtekinthető lesz hétköznapokon 9 — l - i g és 4—7-ig, vasárnapon 9—12-ig;.
MŰKEDVELŐ KIÁLLÍTÁS. Az Országos Magvar
Iparművészeti Társulat a jövő év április—május havában nagyobbszabású kiállítást rendez olyan m ű kedvelők munkáiból, akik ízléssel, kellő rajztudással és technikai készültséggel bírnak művészi színvonalon álló iparművészeti tárgyak készítésére. — Műkedvelő alatt a társulat azokat érti, akik n e m I p a r s z e r ű l e g foglalkoznak ilyen tárgyak előállításával. — A kiállítás célja, hogy a műkedvelők és a nagyközönség ízlésére nemesítőleg hasson és ezért a társulat bíráló-bizottsága fokozott gonddal fogja a kiállításra küldött tárgyak közül kiválogatni azokat, amelyek ízlés és a munka jósága szempontjából a művészi mértéket megütik. A társulat egyfelől a kiállítás sikerét kívánja biztosítani, másfelől az azon résztvenni akaró műkedvelőknek óhajt kezére járni, amikor rendelkezésükre bocsátja a birtokában levő kész tervezeteket, továbbá gondoskodik arról, hogy azokat, akiknek különleges tervre van szükségük és eziránt a társulatot megkeresik, ilyenekkel a lehetőség szerint, ellássa. Felhívja tehát a társulat mindazokat a műkedvelőket, akik a kiállításon résztvennl akarnak, hogy erre készítendő munkáik terveit már most küldjék be a társulathoz elbírálás végett, nehogy a bírálóbizottság kénytelen legyen a meg nem felelő kész munkát visszautasítani. A kiállításra vonatkozó útbaigazítást az Iparművészeti Társulat Igazgatósága (Üllőí-út 33—37. sz.) ad. T ^ E H E L Y K I Á L L Í T Á S . A z Országos Magyar Iparművészeti Múzeum 1913 január havában kehelytörténeti kiállítást rendez, mely a magyar kelyhek stílusának fejlődését tűnteti fel a X I V . századtól a
X I X . századig. A kiállítás anyagának összegyűjtésén R ó t h Viktor dr. fáradozik, aki a kiállítás tartama alatt két előadást is tart a helyhek fejlődéstörténetéről. A nagyszebeni ág. ev. konzisztórlum Teutsch püspök indítványára kimondotta, hogy az egyházakból átengedi a kelyheket a kiállításra, így már eddig is 150—200 drb rendelkezésre áll. A JÓ ÍZLÉSRE V A L Ó N E V E L É S - negatív példákkal. Sok tekintetben érdekes és tanulságos kiállítást rendeztek október havában a wiení ottakringi népház vezetői, intézetük négy termében. Céljuk az volt, hogy rámutassanak arra, hogy szerény eszközökkel is rendezhetjük be otthonunkat jó, tartós, és e mellett szép tárgyakkal, ha azokat okosan és tisztult ízléssel válogatjuk össze. A kitűzött célt a rendezők azzal akarták elérni, hogy jóminőségű tárgyak mellé silányakat, a jó munka mellé fölületes és gondatlan munkát, a tartós és célszerű dolgok mellé az ideig-óráig tartó, hasznavehetetlen holmikat tettek és megfelelő magyarázó felírásokkal ellátva a közönségnek bemutatták. A többi között látható volt a kiállításon a külvárosi raktárakból vett durva faragványos, rosszul furnirozott bútorokkal és a nagy árúházak lím-lomjával berendezett szoba, a sok haszontalan porfészekkel, csínált virággal. S szemben vele egy előkelő ízlésű, egyszerű, sima, célszerű, de emellett igen tetszetős, modern bútorokkal, világos függönyökkel ellátott kellemes hatású szoba, élő virágdíszítéssel, a falon olcsó de kitűnő, művészi reprodukciókkal. Külön üvegszekrényekben gyermekjátékok, hímzések, nyomtatványok, edények, fémtárgyak, ékszerek, könyvtáblák stb. stb. jó és rossz példányait egymással szemben állították kí s ezzel a meggyőző, szemléltető tanítási móddal el ís érték azt. hogy a közönség okulva távozott a kiállításról. Egy külön teremben a kishivatalnok- és munkásházak és lakások jó és rossz, célszerű és célszerűtlen megoldásait mutatták be. E kiállítást a közönség és a sajtó meleg rokonszenvvel fogadták, mert haszna nyilvánvaló ; valószínű, hogy az érdekes gyűjteményt Ausztria több vidéki városában is kiállítják. •JÎ7T A G Y A R H Í M Z É S E K B E R L I N B E N . B e r é n y Róbert, a fiatal magyar festőművész érdekes kiállítást rendezett a berlini Keller és Reiner cég szalonjában. Művészi hímzéseket állított ki s ezek az ízléses, sok fantáziával és műgonddal alkotott tervezetek igen szép sikert is arattak. A berlini lapok elismeréssel emlékeztek meg Berény terveiről s különösen kiemelik azoknak merészségükben is egységes harmóniáját s a kiváló dekoratív érzéket, amellyel Berény a maga fantasztikus gondolatait formába tudta önteni. Mindenesetre igen örvendetes, ha egy magyar művész külföldön újabb teret hódít a magyar tehetségnek és senki sem hallja szívesebben ezt a sikert, mint jómagunk. Mégsem hallgathatunk el azonban egy megjegyzést. Kár volt ezeket a hímzéseket, mint speciális m a g y a r hímzéseket szerepeltetni, v a g y inkább nem egészen helyes, hogy a német lapok s ezek n y o m á n a német publikum ú g y fogadták, mint a magyar faji művészet megnyilvánulását. Berény Róbert lehet jó művész, de a magyar karakterhez s ennek legegyetemesebb megnyilvánulási formájához : a népművé-
309 Kiállítások
310 KiállításoK KülönféléK
szethez majdnem semmi köze nincsen, formanyelve részben Gauguin, részben ismert japán művészek hatása alakult kl. Ez semmit sem von le művészi értékéből, de viszont a külföld hamis fogalmat kap a magyar faji művészetről, ha Berénynek teljesen nemzetközi egyénisége után ítéli meg. A fogalmak ilyetén megzavarása pedig sem a magyar népművészetre és háziIparra, sem a német közönségre nézve nem kívánatos.
-ÜLDNFELÉKl A MŰVÉSZI IPAR ÉS AZ IPARI MUNKÁK.
A
LEIPZIGI NEMZETKÖZI KÖNYVMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. 1914-ben Leipzigben nem-
zetközi könyvművészeti kiállítást rendeznek. Kétségtelen, hogy ezt a kiállítást az egész világ kulturális és művészeti tényezőinek fokozott érdeklődése fogja kísérni, mert a modern iparművészeti törekvések talán sehol sem nyilatkoznak meg olyan vehemenciával és olyan feltűnően, mint éppen a könyv kiállításában. Mindnyájan élénken emlékezünk még azokra az időkre, mikor az ipari ízléstelenség valósággal tombolt a könyvtáblákon, a selyem- és bársonykötésekre, a moarékönyvtáblákra, azokra a lehetetlen, kellemetlen, pöffeszkedő dolgokra, amelyeket a könyvkereskedők a „díszkiadás" címén a kezünkbe adtak. A díszkiadások ideje elmúlt s a modern Iparművészet legfényesebb diadalát éppen a könyvkiállítás tekintetében vívta ki. Mert itt megtalálták azt az elvet, amely a k ö n y v artisztikus voltának eleme, általános feltétele s az összhang, amely a k ö n y v tartalma és külseje között fenn kell hogy álljon. Ez az összhang vezeti a modern könyvdíszítést, és ennek köszönhető a könyv modern reneszánsz-a. Kétségtelen persze, hogy egyrészt a meg nem értés, másrészt különösen a smokkság itt is sok zavaros dolognak voltak szülői és különösen a német „Schöngeíst"-ok számos olyan alkotást adtak a közönség kezébe, amely túllő a célon s az anyagukban és kiállításukban ízléstelen könyvek helyett most gyakran látunk olyanokat, amelyek az agyontervezett külső mellett elhanyagolják a gyakorlati célt, és a megértés, a könyv kezelhetősége, szóval az anyagszerűség ellen vétenek. Éppen a fogalmak tisztázása és az anomáliák megszüntetésen tekintetében lesz üdvös hatása egy nagy nemzetközi kiállításnak. A kiállítás tervezete három csoportot ölel fel, ú. m . : történelmit, technikait és modern részt. Ezeken a csoportokon belül fognak elhelyezkedni az egyes nemzetek. H o g y Magyarország milyen sánszokkal mehet bele ebbe a kiállításba, az bizony egyelőre még kétséges, mert sajnos, nálunk még mindig nem haltak kí a könyvbeli ízléstelenség fent említett remekei. Kétségtelen azonban, hogy nálunk is vannak Igen tiszteletreméltó törekvések és ú g y az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályának működése, mint néhány derék, tehetséges tervezőművész lehetővé tette, hogy a magyar könyvpiacon is megjelenjenek nobilisán ízléses, eredeti könyvek. A kiállítás még messze van és ha egyrészt az állam, másrészt a könyvkíadócégek és nyomdai vállalatok figyelemmel lennének a művészeti kultúrának erre a fontos kérdésére, a kiállítás megnyíltáig lehetséges volna, hogy Magyarország k ö n y v m ű v é szete a kiállításon méltó szerephez és elismeréshez jusson.
•
•
A művészi Ipar elterjedésének és uralomrajutásának feltételei között legelső helyen áll az az elemi döntő kérdés, hogy az ipar művészi átváltozása miként érinti a mai gazdasági rendet ? Miként tud a művészi jellegű Ipar, amely végre is nagy mértékben átváltoztatta az ipari munkát s a. minőséget tette, mint alapelvet, a mennyiség helyébe, beleilleszkedni a mai gazdasági rend megállapodott, mély emberi érdekeken nyugvó kereteibe s még Inkább ! milyen hatása lesz a gazdasági fejlődésre, vájjon elősegíti-e v a g y szembehelyezkedik azzal ? Ennek a kérdésnek fontossága könnyen érthető, mert hiszen ettől függ a művészi ipar élete avagy halála, másrészt pedig megvitatása annál szükségesebb, mert a látszat tényleg amellett szól, mintha a művészi Ipar a modern gazdasági és szociális célok ellen emelné fel a fejét. A modern termelés a gyáripar, a nagyban való produkció alapjaira helyezkedett, a művészi Irán y ú törekvések pedig a minőséget, a kvalitásmunkát hangsúlyozzák és sokszor úgy tűnnek fel, mintha a termelés primitívebb formáit, a kézművességet sírnák vissza. Innen van, hogy különösen azok, akik a munkásság szociális viszonyaival s társadalmi életünk legkényesebb problémájával : a munkáskérdéssel foglalkoznak, sokszor szembehelyezkednek az artisztikus törekvésekkel és úgy állítják be a szocializmust, Illetve a szocíalisztikus törekvéseket és a művészi munkát, mint két egymást kizáró tényezőt. A z egyoldalú szocialista túlzók szeretnek a művészetnek holmi arisztokratikus jelleget tulajdonítani, amely szembefordul a gazdasági haladással. Evvel szemben pedig az az Igazság, hogy a kizárólag kvantitatív munka csakis a kapitalizmusnak áll érdekében és a k v a l i t a t í v törekvéseknek a termelés mai rendszerébe beleílleszlése a legüdvösebb hatással van a munkásosztály anyagi helyzetének megjavítására. Ez a kérdés sokkal szélesebb és mélyebb, semhogy e helyen bőséges megvitatást nyerhetne. Ez alkalommal csak néhány olyan jelenségre akarunk szorítkozni, amely egészen világosan bizonyítja a művészi munkának a munkásviszonyokra való javító hatását. Mindenekelőtt : a művészi jellegű ipar majdnem teljesen kizárja az a k k o r d m u n k á t . A z a termelés, amely a dolgok minó'ségére helyez súlyt, nem használhatja azt a munkarendszert, amelynél, mint az akkordmunkánál, a dolgok mennyisége a fontos. A z akkordmunka láza, a mennél nagyobb tömegnek hajszolása egyenes ellentétben áll az ipar művészi céljaival. S ha tekintetbe vesszük, hogy a modern munkásmozgalmak elsősorban mindig az akkordmunka, mint a munkabér egyik legígazságtalanabb rendszere ellen Irányulnak, könnyű és kétséget kizáró annak megállapítása, hogy ezen a ponton a művészi és szociális érdekek azonosak. A második pont, amelyen ez az azonosság szintén
KülönféléK
kétségtelen, az a tény, hogy a kvalitatív munka sokkal nagyobb bért követelhet és kap ís. A müncheni iparművészeti műhelyekben pl. a munkabér minimuma mindig jóval nagyobb, mint a többi ipari vállalkozásokban a munkabér m i n i m u m a . Ez pedig az egész munkásosztályra nézve megmérhetetlen jelentőségű, mert ismeretes az a tény, hogy valamely osztályban a munkabérek mindig a legdrágább munkaerőkhöz alkalmazkodnak. A kvalitatív művészi munka tehát jelentős előmozdítója a munkásság legaktuálisabb céljának t a konkrét munkabér emelésének. Végül pedig igen egészséges hatása van a minősített munkának a munkásviszonyokra a munkamegosztás káros hatásainak megszüntetése által. Ismeretes dolog, hogy a túlzásba vitt munkamegosztás lélektelen géppé alacsonyítja le a munkást s leszállítja ú g y értelmi nívóját, mint fizikai, testi jólétét. A művészi munka ellenben kizárja a szisztematikus munkamegosztást és rendszerint azzal jár, hogy minden egyes munkás önállóan a lehetőségig egyedül foglalkozhat egy-egy előállítandó produktummal. A mehanikai munka helyébe az alkotómunka, a munkamegosztás helyébe a munka önállóságának és változatosságának elve lép. Ez pedig a mainál sokkal magasabb szellemi nívóra emeli a munkást, sőt fizikailag ís sokkal kedvezőbb létfeltételeket teremt számára, mert nem olyan idegölő mint a lélektelen, megosztott munka. A művészi ipar tehát minden tekintetben a munkásság anyagi és szellemi standardjának emelését hozza magával s így azoknak, akik a szociális kérdést a munkás javára kívánják megoldani, evidens kötelességük az ipar kvalitatív átváltozásának propagálása.
A
G Ö D Ö L L Ő I S Z Ö V Ő I S K O L A , hogy némileg tájékoztassa megrendelőit s mindazokat, akik a modern textilművészet iránt érdeklődnek, képes árjegyzéket állíttatott elő az Orsz. Iparművészeti Iskola nyomdai műhelyében, melyben többféle technikájú, néhány kiválóbb alkotását mutatja be a közönségnek. Mivel ilyen árjegyzék előállítása igen költséges, nem volt lehetséges azt e lapok minden egyes előfizetőjének megküldeni. Ezért kéri a szövőiskola vezetősége mindazokat, akik az iskola munkái iránt komolyan érdeklődnek, hogy keressék meg egy levelezőlapon akár az Orsz. Iparművészeti Társulatot, akár egyenesen a Gödöllői Szövőískola vezetőségét, amely szívesen küldi meg az árjegyzéket.
S Z O B O R M Ű V A S B E T O N B Ó L . A terméskőnek, ^ valamint az ércnek hatalmas konkurrense támadt újabban, mint tudjuk, a vasbetonban. Ezt az anyagot ugyanis m a már nem csupán gyárak és lakóházak építésére használják, hanem óriási méretű szobrok előállításához is. 191J. év tavaszán a Chanssal és Tobardcég, mint a párisi Hennebique-cég engedményese, Espaly nevű helységben, Le P u y város mellett egy óriási Szent József szobrot állított fel csupa vasbetonból. A Hennebique-cégtől nyert adatok szerint a szobor külsőleg mit sem különbözik egy rendes kőszobortól, amint hogy tényleg lehetséges tiszta vasbetonépítmé-
nyeknek, a beton megfelelő feldolgozásával, megkeményedése után a terméskő külsejét és szerkezetét megadni. Különösen tapasztalhatjuk ezt az újabb lipcsei vasbetonépitkezéseknél. A z espaly-í emlékmű 7*4 méter magas talapzaton áll, melynek pillérek által hét mezőre osztott toronykülseje van, amelynek három emeletére lépcsők vezetnek. A hét oszlop, mely a toronyban a folyosókat tartja, annak mennyezetéig ér s a mennyezet viszont mint kerek boltív van kivivé, félmagasságban elmetszett központi kupolával. A z emlékszobor és a postamentum tengelyei sajátságos módon nem fedik egymást, hanem az J. ábra függélyes metszetéből látható módon szenvednek egymással szemben eltolódást. Maga az alak a fej felső széléig 14"7 méter magas, ú g y hogy az egész építmény összmagassága 7-4 + 14-7 = 22'1 méter. A tartóváz lényegében egy alépítményből áll, mely az alak talapzatán van elhelyezve s egy 2'3 méter alsó és 1*8 méter felső átmérőjű csőből. A csövön egy 0'6 centiméter szélességű hengeralakú nyúlv á n y fekszik, mely az alak meghajtott karja magasságában kezdődik s a fej csúcsáig m e g y . A fölemelt kart egy külön tartóváz támasztja fel. Azonkívül bizonyos közökben vízszintes feszítők vannak elhelyezve, hogy a szobor burkolatát belsejével a szükséges módon összekössék. Ott, hol a burkolat messzebb kirúg, mint a 2. és 3. ábrából látható, még külön függélyes feszítők vannak betolva vasbetonból. H o g y a súlyról is némi fogalmat nyerjünk, megemlítjük, hogy csak maga a szobor, talapzat nélkül, 80 mázsa.
312 KülönféléK
T A P Á N R É G I S É G E K H A M I S Í T Á S A . A japáni ) mesterek festményeinek oly gyakori hamisítása, mely már az élő művészek jogait sem respektálja, melyek egészen elárasztják a piacot, újabban arra bírta a japán kormányt, hogy erélyesen lépjen hl a hamisítók ellen, úgy hogy ezeket most már okmányhamísítás címen vonják bűnvádi kereset alá. Persze ezután válik majd el, hogy m i l y eredményekkel fog járni ez a dicséretes elhatározás. Sajnos, a japán festmények legügyesebb és legveszedelmesebb hamisítóit nem érheti többé utol az igazságszolgáltatás sújtó karja, mert ezek már n e m élnek. De azért a hamisítás, mint ipar, ma is nagy mértékben virágzik Japánban s a legkülönbözőbb trükköket engedi meg magának. í g y beszéli a többek közt Adolf Fischer tanár, a kölni keletázsíaí m ú z e u m igazgatója, miszerint napirenden van, hogy idegeneket távoli kolostorokba csalnak, ahol a legnagyobb diszkréció mellett félreeső csarnokokban kincseket mutogatnak nekik, melyeket a szerzetesek nem akarnak az üzérkedőkre bízni. Többnyire ezek a kincsek hamisítványok, ócska lim-lomok, melyeket az üzérkedők kölcsönös megegyezéssel szállítottak oda. A vevőket szürkülettel vezetik be ide s a titokzatos keret, a félhomály erősen fokozza a hangulatot s hozzájárul a becsapás sikeréhez. A raffínált csalók ócska, fakult selymet, szétmállott képekről lekapart festéket használnak. A faragványokhoz ezeréves fát vesznek, kitatarozás alatt álló templomok pilléreit és gerendáit, amelyeket e célból összevásárolnak. Gazdag anyagot adnak a hamisított szobrok százaihoz a több mint ezeréves narai Todardzsi-templom oszlopai is, melyeket a már évek óta folyó átalakítási munkálatoknál vaskonstrukciókkal cseréltek ki. A szúette, régi, porladó anyagot tehát könnyű előteremteni. Mivel pedig a szoborfaragás tradíciói m é g n e m vesztek ki, tehát könnyű oly szobrot faragni, mely a régi stílt megközelíti. Nehezebb a lakkal bevont szobrok kidolgozása. Fischer tanár egyszer egy tapasztalt hamisító kertjében látott egy ily szobrot, melyet mesterségesen égettek egy tűzhely fölött, hogy elhitessék, hogy valami kolostor égésénél szenvedett sérülést. N y o l c nappal később ugyanezt a szobrot egy bádoggal kivert ládában látta viszont, mely színültig volt tele vízzel, ami a nagy hidegben összefagyott. Azután a szobrot a jégfürdőből kivéve, izzó parázs fölé tartották, hogy a lakk megrepedve részben lepattogjon róla s így a természetes pusztulás képét mutassa. TITTŰVÉSZET A T E M P L O M O K B A N . A z Országos Magyar Iparművészeti Társulat fölterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a vallásalap uradalmán épülő templomoknak művészt szempontok figyelembevételével való építése és berendezése ügyében. A felterjesztés megemlékezik arról, hogy amíg régente a templomok a művészeteknek hajlékai voltak s a nép ízlésének fejlesztéséhez nagyban hozzájárultak, addig az utóbbi időben minden művészet nélkül építik a templomok nagy részét és nem is adnak a művészeknek módot arra, hogy ezeken a középítményeken kifejthessék tudásukat és művészetüket.
A
T Ö R V É N Y K E Z É S I HELYISÉGEK MŰVÉSZI B E R E N D E Z É S E . A z Iparművészeti Társulat legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy a társadalmi életviszonyokba minél több művészi tartalmat vigyen bele és ezzel is fejlessze a kultúrát. Ezért évek óta munkálkodik a társulat abban az irányban, hogy amaz állami és községi hivatalok és intézmények, amelyek a közönség szélesebb rétegeivel jutnak állandó kapcsolatba, bizonyos művészi keretet és tartalmat kapjanak még külsőségeikben is. í g y legutóbb a társulat előterjesztést tett az igazságügyminiszternek a bírósági hivatalszobák és a tárgyalótermek berendezéseinek művészi tervek után való elkészítése dolgában. A fölterjesztés felhívja a miniszter figyelmét arra a köztudomású tényre, h o g y ezek a berendezések általában a mai ízlés, célszerűség és sokszor a megfelelő anyag és megmunkálás szempontjából sem állanak a mai igények színvonalán, holott nagyon kivánatos volna, hogy ezekben a helyiségekben kifejeződjék a nyugodt komolyság, az ünnepélyesség, amely a bírói munkát át kell, hogy hassa. Hangsúlyozza emellett a társulat, hogy a bírósági helyiség művészi berendezése a tömegek művészi nevelésének ügyét is előnyösen szolgálhatná. A z előterjesztés oda konkludál, hogy ennek a kérdésnek megoldása az állam kulturális feladatai közé tartozik, amellyel a kormányzat a nép művelődésének, szellemi fejlődésének és művészi haladásának tartozik. Ezek alapján azt javasolja a miniszternek, hogy a bírósági berendezések művészi terveire általános, nyilvános pályázatot írjon ki s keressen módot arra, hogy a pályázaton elfogadott tervek kivitelre is kerüljenek. A K Ä T H E K R U S E - B A B Á K iránt - amelyek ked* * ves képeit legutóbbi számunkban mutattuk be — sok olvasónk érdeklődött. Ezért kiegészítjük a képekhez írt sorainkat azzal, hogy a szóban forgó babák — ruha nélkül — 25 márkáért kaphatók a készítőnél, Käthe Kruse úrasszonynál Charlottenburgban (Fasanenstrasse 13.) A NEW-ZEALANDI TEOZOFIAI T Á R S U L A T * * Művészeti és Iparművészeti Osztálya átiratot Intézett az összes testvér társulatok szakosztályaihoz, melyben — mint a R ó z s a f f y Dezső dr. szerkesztésében megjelenő „ T e o z o f l a " jelenti — rámutat a művészet és iparművészet nagy jelentőségére a mindennapi életben. Nemzetközi kooperatív-szövetségbe akarná vonni mindazokat a művészeket, akik hazájukban a nemzeti karakterű művészet fejlesztésével foglalkoznak. Kollektív tevékenységre buzdít az individualizmus túltengéseivel szemben. A művészet kulturális és népművelő jelentőségét a sajátos helyi körülményekhez való ragaszkodásban látja — igen helyesen —, mindazonáltal nem szabad kiesnünk az emberiséget összefogó nagy és általános ideákból. A népek és a népnevelők tartsák fönn a kontaktust egymás között, hassanak egymásra termékenyítőleg, legalább elvben, s e célból fölkéri az érdeklődőket, hogy a hazájukban észlelhető ilyen irányú törekvésekről tudósítást küldjenek. Cím s Theosophical Arts and Crafts Guild 351. Queen-Street, Auckland, N e w - Z e a l a n d . a• a•
Magyar Iparművészet.
ö
314 MunKácsyutctti villa
297.
296—217. Ú R I H Á L Ó S Z O B A É S A D O L G O Z Ó S Z O B A OLVASÓFÜLKÉJE. (KRAMER HENRIK.)
CHAMBRE À COUCHER E T NICHE DE L E C T U R E DANS LE CABINET DE TRAVAIL.
315 MunKácsyutcai villa
298.
316 MunKácsyutctti villa
300. N A P P A L I SZOBA. (MÜASZTALOSOK S Z Ö V E T K E Z E T E . )
BOUDOIR.
297.
301. SZALONRÉSZLET. (KRAMER HENRIK.)
DÉTAIL DE
SALON.
t
317 MunKácsyutcai villa
302. 302. S Z A L O N R É S Z L E T R I P P L - R Ó N A I FESTMÉNYÉVEL. (KRAMER HENRIK.)
303. SZALONASZTAL (KRAMER, v HENRIK. )
D É T A I L DE SALON AVEC P E I N T U R E DE RIPPL-RÓNAI.
LAPJA. D E S S U S D E L A T A B L E DU S A L O N .
318 MunKácsyutctti villa
304. 304. LEÁNYSZOBA. SZÖVETKEZETE.)
(MÜASZTALOSOK CHAMBRE POUR
FILLETTE.
297.
3 0 5 . NŐI H Á L Ó S Z O B A ( G E L B M. É S F I A . )
RÉSZLETE.
D É T A I L DE CHAMBRE À COUCHER POUR DAMES.
306. LEÁNYSZOBA. SZÖVETKEZETE.)
(MŰASZTALOSOK CHAMBRE POUR
FILLETTE.
320 Művészi temető K
308.
(307 É S 309) A MÜNCHENI E R D E I T E M E T Ő "(WALDF R I E D H O F ) ÉS (308) A N Ü R N B E R G I J Á N O S - T E M E T Ő RÉSZLETEI.
D É T A I L S DU C I M E T I È R E S Y L V A I N ( W A L D F R I E D H O F ) A M U N I C H ( 3 0 7 E T 3 0 9 ) E T DU C I M E T I È R E S T - J E A N À NUREMBERG (308).
