I. Illusztrált filmszerkezet

Gravolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007

I. Illusztrált filmszerkezet A következı oldalakon közlöm a Witman fiúk képekkel illusztrált szerkezeti vázát. A bal oldali oszlopban a jelenetek idırendben egymást követı képsorai, a jobb oldaliban pedig az azokat magyarázó szövegek találhatók. Ez a függelék alapvetıen hármas funkciót tölt be: támpontul szolgál a dolgozatban csak felületesen érintett, de némely helyen hivatkozási alapként említett operatıri munkához, a több fejezetben is elıtőnı kontextuálisan változó relációs szimbólumrendszerek megvilágításához, és a II.2. alfejezetben ismertetett pszichoanalitikus megközelítésmód átvitt értelmő helyszíneinek és történéseinek pontos nyomon követéséhez. A szöveges részek jobb felsı sarkából leolvasható az adott jelenet kezdetét jelzı timecode. A fekete csíkban látható, általam adott jelenetcímek az újra meg újra visszatérı helyszínek behatárolására szolgálnak. Az egyszerőség kedvéért minden olyan vágóképsort, rövid snittet és kisebb jelenetet, amely a nyolc fı tengely- vagy panorámahelyszín – az otthon (ebédlı, konyha), a hálószoba, a padlás, az iskola, a bordélyház, a temetı, a gyóntatófülke és a kocsma – közötti összekötı kapocsként van jelen a filmben, győjtınéven „átkötı jelenetnek” neveztem el. A film idırendi és (a cselekmény szempontjából) funkcionális középpontjában található képsorokat fontosságuk miatt „központi átkötı jelenetként” aposztrofáltam (az utcát és a fıteret a dolgozat logikája alapján nem tekinthettem tengelyhelyszínnek, de jelezni kívántam, hogy ebben az esetben többrıl van szó egyszerő A pontból B pontba történı haladásnál). Kék színnel emeltem ki a szimbólumértékő (tárgyi jellegő és/vagy transzcendens) motívumokat, illetve azok holdudvarait, amelyek végigvonulnak a film jelenetsorain. Néhány esettıl eltekintve ezekhez itt nem főztem bıvebb magyarázatot; erre a célra ott vannak a dolgozat kapcsolódó fejezetei, amelyek értelmezéséhez jelen függelék leginkább kronológiai áttekintést és strukturált rendszert próbál adni. Piros színnel tüntettem fel azokat a Csáth-novellákat, amelyek az adott jelenethez valamilyen formában dominánsan kötıdnek (általában konkrétan a cselekményben, de néha csak egy átvett képsorban, megidézett gondolatmenetben, érzékeltetni kívánt hangulatban, vagy éppen annak inverzében). ISMÉTLİDİ MOTÍVUM fény idı fizikai kontaktus

lelki kontaktus

szemkontaktus elmúlás ima kötél kés térelválasztás fogat

HOLDUDVAR természetes fény (napsütés, holdvilág), fáklya, tőz, függılámpa, asztali lámpa, elemlámpa, csillár, „piros lámpa” napszakváltás, zsebóra, vekker, falióra, toronyóra, harangkongás, óraketyegés simogatás, csók, átkarolás, szeretkezés (megerıszakolás), kézfogás, verés (pálca, körmös, korbács), késszúrás szeretet, elválaszthatatlanság, empátia, részvét, törıdés, felelısség, emlékezés, felejtés, közöny, félelem, düh, lázadás, behódolás, sírás, nevetés, mosolygás (+áttételesen: elfojtás, projekció) tekintet, figyelem, leskelıdés, bámulás, merengés, összenézés halál, kínhalál, gyilkosság, boncolás, kereszt, temetı (+sírbucka), koporsó (+doboz), temetés (+elföldelés) rend, fegyelem, tisztelet, tradíció, tekintély, gyónás, kegyelet póráz, akasztófa, tartókötél, ruhaszárító kötél megszabadítás, ajándék (jutalom), betörıeszköz ajtó, ablak, közfal, házfal, lépcsı, utca, kapu, kapualj lovas kocsi, konflis, hintó, szekér, kordé, taliga

77

01:17 ÁTKÖTİ JELENET Fekete ruhába öltözött alakok haladnak egy taligára tett koporsóval a temetı felé. A koporsón Witman János neve áll. Gyakorlatilag egy idıbeli ugrásról van szó, ennek a vágóképnek a közvetlen folytatása köszön majd vissza a film 13. percében a temetésnél. A köztes idıtartam jelenetsora visszatekintés a Witman család múltbeli életébe. Anyagyilkosság 02:12 OTTHON: EBÉD Négyesben ebédel a család. Elıször tőnnek fel az idı relációs vonatkozásai: pontosan délben, harangütésre állnak neki az étkezésnek, de már itt differenciálódik a „szubjektív belsı” és az „objektív külsı” idı. Witman a saját óráját nézi, de az nem ugyanúgy jár, mint a falióra, illetve a hálószoba vekkere, amelyhez a késve érkezı Witmanné igazodik. Rövid imát mondanak az ebédhez. Jól megfigyelhetı a fegyelem, a rend és tisztelet ábrázolása (a még mőködı felettes-én reprezentációja): a fiúk csendben, apjuk gesztusait fixálva várják anyjukat, szocializáltságuk vagy tekintélytiszteletük folyományaként mintegy belsı parancsszóra, egyszerre pattannak fel, amikor belép az étkezı ajtaján, és János ellenszegülés nélkül hallgat az apjára, amikor az rászól, hogy ne üljön le az Ámen elıtt. Az egész jelenetben késıbbi kulcsmotívumok apró, rezdülésszerő jelzéseivel találkozhatunk. Azon ritka jelenetek egyike, ahol a természetes fény emel fókuszpozícióba valamit; itt az ablakon beszőrıdı napsugarak egyértelmően az apa alakját. Szombat este

78

03:34 ÁTKÖTİ JELENET Újabb fontos, a film további jeleneteiben állandóan visszatérı és kontextuálisan átértékelıdı relációs szimbólumok tőnnek fel. Rövid külsı snittet látunk a házról, az utca felett kifeszített kábelen lógó lámpáról, illetve elıször tőnnek fel a fekete kutyák (kettı fut át belılük a színen).

03:50 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A SZÜLİKNÉL) Elıször szembesülünk a fizikai értelemben vett elmúlással, amelynek lenyomata a fiúknál (a késıbbi szocializációs problémáknál és a felettes-én deformálódásában) meghatározó alappilléré válik. A fiúkat anyjuk ébreszti, a cselédlánnyal együtt vonulnak át a szülık hálószobájába, ahol Witman Dénes haldoklik. Az egyetlen asztali lámpával megvilágított ágy körül játszódó jelenetben kizárólag a fiúk mutatnak emocionalitásra utaló magatartást. János letörli szenvedı apja homlokát (fizikai kontaktus), Ernı pedig verbálisan fejezi ki empátiáját („szegény papa”). Eszti és Witmanné gyakorlatilag passzív szemlélıként vannak jelen. A jelenet groteszk minıségét a tétlenül álldogáló élı családtagok és az aktív félholt figura kettıssége emeli ki. Apa és fia A varázsló halála

06:11 ÁTKÖTİ JELENET A kordéra tett koporsót elfele viszik. A fiúk a fáklyákkal kivilágított kordé után lopóznak, amellyel a hullaszállító megáll a kocsmánál.

07:41 A KISKANCSÓNÁL Bodri, a boncmester kutyája a kocsma ajtaja mellé van kikötve. A boncmester a kocsmában vigadozik. A fiúk kalaplevéve, csendben tisztelegnek apjuk koporsója mellett. „A mennyországból majd látni fog minket? Figyel majd ránk?” – kérdezi Ernı. „Felboncolják. (…) Mindenkit felboncolnak.” – feleli János. A boncmester megállapítja, hogy Witman szívattakban halt meg. Az eredeti, vágatlan változatban a boncmester kíméletlen adóbehajtóját ismeri fel a halottban, és a dialógus végén egy köpéssel fejezi ki 79

róla véleményét. Az utómunkák során ezt a jelenetet finomították: a boncmester szájából elhangzik a Sebész címő novellából kölcsönvett eszmefuttatás az idırıl („Az idı, az a mi nyavalyánk.”). Szász rendezıi intenciói szerint Witman Dénes karaktere egyértelmő apakép, amelyet az adekvát értelmezhetıség kedvéért csak a fiúk szemszögébıl „kell” látnunk. Az eredeti jelenet nem kívánt és felesleges árnyalatokkal húzta volna keresztül ezt a koncepciót. Az utószinkronnal finomított és átlényegített képsorok így a személyes sérelem helyett „általában véve” az elmúlásról és a boldogtalanság okairól szólnak (az alapként felhasznált novellában a filmbeli boncmester alteregója egy groteszkmód garabonciás, meg nem értett, alkoholista sebész, aki az agyban megtalálta a minden boldogtalanságunkért felelıs idısejteket, és képessé vált kimőteni azokat, ezáltal boldoggá téve az emberiséget). Muzsikusok A sebész Trepov a boncolóasztalon A kis Emma

11:02 AZ ISKOLÁBAN Becsöngetnek. Nyolc óra után három perccel másodszor tőnik fel a funkcionálisan konkrét idı, János apja óráján nézi a mutatókat. Színre lép Szladek, az osztály szadista hajlamú tanítója. A rendet, fegyelmet és tradíciót jelképezı reggeli ima után felállítja a két Witman fiút. Egy rövid beszéd keretében részvétét nyilvánítja apjuk halála felett, majd kezet fog velük. Empátiája inkább ilyen esetekben bevett kötelességszerő tradícióból és felszínes protokollaritásból fakad, mintsem valódi emberségbıl. A kis Emma

80

13:06 A TEMETİBEN Másodszor találkozunk az elmúlással. Witman Dénes koporsóját kötelekkel a mélybe eresztik. A kamera látószögében a rögök dobálása közben négyen vannak: Witmanné, János, Ernı és Eszti. A fiúkat ridegen átkarolja anyjuk, köztük ez ritka fizikai kontaktus. A filmben összesen négyszer érnek egymáshoz (ennek mind a négy alkalomnak fontos, fordulópontszerő szerepe van a cselekményszálban). Elıször akkor, amikor Witmanné felébreszti a fiúkat apjuk halálakor, másodszor ebben a jelenetben, amikor apjuk koporsója felett állnak, harmadszor és negyedszer pedig a Witmanné halálához kötıdı jelenetsorokban: amikor János megpróbálja levenni anyja nyakából az ékszert, illetve akkor, amikor a zárójelenet elıtt leszúrja ıt. Elıször tőnik fel a filmben a bagoly. Egy ágon ül, huhogva. Az ı szemszögébıl látjuk a temetıbıl távozó gyászolókat. A képek végig természetes, szórt fényben fürdenek. Délutáni álom

81

14:17 ÁTKÖTİ JELENET Beesteledett. A szokott külsı képet látjuk a házról. Az imbolygó utcai lámpa világít, a színen három fekete kutya szalad át.

14:25 OTTHON: VACSORA Hármasban a család. Hármat üt a falióra, feltehetıleg háromnegyed lehet. Hanghatásokkal általában egész számú órákban kerül jelzésre az idı, és a lámpa sem világít az ebédlıben, tehát lehetne akár délután is (értelmezés kérdése, hogy a mostani étkezés az elızı esti jelenet folytatásának és az utána következı éjszakai képsorok elızményének számít-e, vagy egy teljesen új, közbeékelt napnak). A vacsoránál ismét találkozunk Esztivel, aki negyedik „családtagként” az apa szerepeit átvevı érzelmi pótlékok egyik pólusává válik. Witmanné kikapja a cselédlány kezébıl a kanalat, ı merít helyette a tálból a fiainak. A törıdés és a felelısség imaginárius képsorai ezek: János apja halála felett érzett ıszinte gyászából fakadó étvágytalansága és Witmanné erıszakos, képmutató viselkedése éles kontrasztba kerül egymással. Vitába keverednek, amikor János nem akar enni, de Witmanné csak látszólag törıdik fia egészségével; valójában saját pozícióját félti (amennyiben attól tart, hogy megszólják és rossz anyának tartják majd). A családban szerinte betöltendı, igen korlátolt szerepét tömören summázza: „Az a dolga minden anyának, hogy gondozza, táplálja a gyerekeit.” A fiúk részérıl most láthatjuk az elsı jeleket a lázadásra. János tekintetébıl jól kiolvasható a dac és a harag, egyelıre azonban még behódol a tekintély elıtt: Witmannéval farkasszemet nézve hirtelen púpozott kanállal kezdi tömni magába a vacsorát. Az elfojtás elsı jelei.

16:11 A TEMETİBEN A fiúk kiszöknek éjszaka, vacsora után a temetıbe, hogy meglátogassák apjuk sírját. „A mama nem is sírt” – jegyzi meg a temetésre visszaemlékezı Ernı. A sír mellett beszélgetnek a testvéri kötelékrıl, a szeretetrıl, kettejük elválaszthatatlanságáról. Másodszor tőnik fel a bagoly, „a halál énekese”. Saját, természetes életterébıl eltávolítva, egészen elérhetı közelségben látjuk viszont, ahogy Witman Dénes keresztfáján üldögél, és ahol a fiúk elemlámpájának fényköre emeli fókuszpozícióba. János beszélgetésbe 82

elegyedik vele: „Hány éves vagy, bagoly? Kétszáz éves?” A bagoly sőrített szimbóluma egyszerre jelképezi az idıt, az elmúlást és a bölcsességet. A „mindenség titkai” után kutató fiúk elkapják és hazaviszik a madarat – egyelıre csak azért, hogy a birtokukban lehessen, amire vágynak, legalábbis tárgyi értelemben. A kis Emma A varázsló kertje 18:51 ÁTKÖTİ JELENET Éjszaka van. A szokott külsı képet látjuk a házról. Az imbolygó utcai lámpa világít. A kép az iskola kapujára vált. A kapu elıtt elhalad egy lovas kocsi, amelyet két fekete kutya követ.

19:16 A PADLÁSON Az elıbbi étkezıbeli jelenet sőrített és eltolásos parafrázisa. A fiúk egy élı egérrel próbálják megetetni a közönyösen üldögélı baglyot. „Egyél már!” (…) „Azzal nem támaszthatsz fel senkit, ha koplalsz.” – János és Ernı verbális szinten is lemásolja az étkezıben történteket. A projekció elsı megnyilvánulása. A kis Emma

83

20:08 ÁTKÖTİ JELENET Látképek az ébredezı városról. A vágóképek között a háttérben nyolc harangkondulást hallunk. A hegygerincre még rásüt az erıs hajnali napfény, a háztetık viszont kékes árnyalatban fürdenek, az utcák pedig már egészen fakók. Ahogy egyre beljebb haladunk a városban, egyre szürkébbé és ködösebbé válik minden.

20:25 OTTHON: A HÁZ ELİTT Az emlékezés és a felejtés egyik legfontosabb kulcsjelenete. Egy pénteki reggelen együtt indul otthonról család; a fiúk az iskolába, anyjuk a városba. Witmanné nem tudja, hányadika van, és hogy fiai miért érdeklıdnek efelıl. „Ma fél éve temettük el a papát” – jegyzi meg Ernı. A fiúk számon tartják magukban az idıt, apjuk alakjára pedig kegyelettel gondolnak. Witmanné arcáról semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni; hogy a közöny maszkja mögött elrejtve érzések kavarognak, arra mindössze a beszélgetés után észrevehetı szemlesütésbıl, és a botladozó, megtört járásból következtethetünk. A fiúk ezt már nem látják (feltehetıleg már nem is kíváncsiak rá), anyjukat hátrahagyva rég elırementek a saját útjukon. Délutáni álom

21:20 AZ ISKOLÁBAN Az osztály békát boncol az órán, a légzési mechanizmust tanulják. Rend, fegyelem: a tanár szavára mindenki a katedrához megy, kivéve Jánost, aki lázadozva a padjánál marad. „Magának kérvényt nyújtsak be? (…) Magát nem érdekli ez, Witman? A béka légzési mechanizmusa?” – kérdezi Szladek. János lassabban ugyan, de ismét behódol a tekintély elıtt. Az elmúlás áttételesen jelenik meg, a békából kiemelik a még dobogó szívet (a minimalista ábrázolásmód inkább csak sejtet, mint megmutat, valójában a beszélgetésbıl értesülünk arról, hogy mi történik). „Tanár úr! A béka most érez fájdalmat?” – kérdezi János. Szladek nem egészen tudja, mire irányul a kérdés, értetlenségében még a szemüvegét, hatalmi pozíciójának egyik jelképét is leveszi magáról. A béka

84

22:54 ÁTKÖTİ JELENET A kocsma elıtt kipányvázott lovas kocsi áll Az idı múlását és statikusságát a kép kompozíciójában csak a fényviszonyok változása jelzi. Lassan beesteledik. A kocsma ajtaja felett lámpafény kezd derengeni. Muzsikusok

23:23 A KISKANCSÓNÁL Bent a mulatozók az életre koccintanak. A kocsma belsı tere füstös fényárban úszik. Kint, az ajtó elıtt a holdvilágnál a fiúk visszaadják a remegı Bodri szabadságát. „Ne félj!” – mondja János, miközben elvágja a kutya pórázát, az erıs, fonott kötelet. A Witman fiúk ezután hazatrappolnak. A kutya követi ıket, és önként szalad be utánuk a házba a nyitott ajtón. Muzsikusok A fekete kutya A kis Emma

85

24:14 A PADLÁSON Az elıbbi iskolabeli jelenet sőrített és eltolásos parafrázisa. A fiúk a fáklyafény mellett a szív és a tüdı anatómiáját vizsgálgatják a padláson a tankönyvbıl. Egy kihajtható papírmaketten szemlélgetik, mi van a bır alatt „a mélyben”. Szemük egyszerre villan Bodri felé. Ernın úrrá lesz az aggodalom: „Engedjük el. Félek.” János kíméletlen szerepjátékot őz, amikor lemásolja és új kontextusba helyezi Szladek órán hozzá intézett szavait: „Magát nem érdekli ez, Witman? A Bodri légzési mechanizmusa?” A kép elvált a padlásról, egyelıre azonban nem történik semmi tettleges, János és Ernı még csak verbális szinten másolja az órán történteket. A projekció újabb megnyilvánulása. A kis Emma

25:16 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk a fürdıben titokban meglesik a daloló Esztit mosdás közben. „Hő de gyönyörő…” – jegyzi meg suttogva Ernı. A fiúk csendben és áhítattal szemlélik a meztelen nıi test látványát. Eszti, a cselédlány egyszerő tisztasága és napi rutinja konkrét ellenponttá akkor válik, amikor ez a jelenet lemásolódik a bordélyházban Irén, az örömlány tisztálkodásánál. Egyiptomi József

25:53 OTTHON: VACSORA Négyesben vacsorázik a család. Az apa helyére érkezı új férfi egyedül Witmanné szemszögébıl tölt be releváns szerepet érzelmi pótlékként. Az anya kategorikusan kijelenti: „Fiúk! Tálay úr mától fogva családunk tagja.” Étkezés közben kettıt kong az óra, feltehetıleg fél van; mindenesetre az a tétel, hogy a megszokott idıben, „jelzésre” kezdik az ebédeket és a vacsorákat, felbomlani látszik. Az idı hangjelzéseinek problematikájáról már szóltam: ha egész számú órákat feltételezünk, az étkezés 86

ideje délután két óra lenne, ám a csillár világít, hajnali kettı pedig értelemszerően nem lehet. Ez a jelenet felfogható az elıbbi „idıben elcsúsztatott” vacsorajelenet (14:25) variánsának is. Mindkét étkezés alátámasztja a Szárnyaszegett idı címő fejezetben bıvebben taglalt idıkezelés atmoszférateremtı szerepét. Tálay egymondatos szózatot intéz Jánoshoz és Ernıhöz a jövırıl, ahol remélhetıleg jól kijönnek majd egymással. A rend, a fegyelem és a tekintélyelv felbomlása jól érzékelhetı a fiúk sokatmondó és egyetértı összenézésébıl, amikor a kutya vinnyogni kezd a padláson. János megszólal: „Ítélet: kötél általi halál.” Anyjuk zavart nevetéssel palástolja értetlenségét: „Mi ez a vinnyogás?” Tálay nemtörıdöm válasza („A kutyák üzekednek.”) már a primer ösztönöket kielégítı, érzelmi töltet nélküli ágyjelenet elırevetítése. A záró képsorokon jól látható az asztal felett világító lámpa (ebbıl a szögbıl természetellenesen nagy) vetülete a megüresedett szék árnyékában. Tálay fıhadnagy A kis Emma Szombat este

28:41 A PADLÁSON A kamera a bagolyról lassan és érzékletesen a fáklyafény megvilágította akasztófahurokra (kötél) svenkel. „Hóhér, tegye a kötelességét!” – mondja János. Ernı könnyezve elmond egy imát. Egy pillanatra a szokásos kültéri képet látjuk a házról, a lengı lámpával. A háttérben fájdalmas kutyavonítást hallunk. A kép visszavált a padlásra, ahol már csak a kötél elvágását látjuk. A mozdulat ugyanaz, mint Bodri pórázának korábbi elnyisszantásakor, csak kilencven fokkal elfordítva, horizontális helyett vertikálisan ábrázolva. 87

Új, erısebb kontextuális megszabadítás parafrázisa.

jelentésben

tőnik

fel

a

A kis Emma

30:26 A KISKANCSÓNÁL A fiúk a dobozba tett tetemet a kocsma ajtaja elıtt helyezik el. Hevenyészett fakeresztet állítanak fölé. A bejárattól pár méterre szokás szerint ott áll a boncmester kordéja. Tulajdonosa, vagyis a jelzés címzettje értelemszerően bent iszogat.

30:55 AZ ISKOLÁBAN A fiúk a kapus csengetésére (idı) érkeznek a záródó kapukhoz. Bent zsivajgó osztályterem fogadja ıket, ahol Zöldi kötekedve és mély iróniával az „új apuci” felıl érdeklıdik. Kihívóan lekurvázza Witmannét. János nekiugrik, verekedni kezdenek, csak a jóval késıbb belépı Szladek tudja szétválasztani ıket (a tekintély illuzórikus ábrázolása). János magára vállalja az összetőzés kezdeményezését: „Szidtam a Zöldi anyját, s összeverekedtünk.” Szladek Zöldit leülteti, Jánost pedig kihívja a katedrához. Zsebkendıt ad neki, hogy törölje meg az orrát (empátia), majd közli, hogy egy tucatot fog kapni (rend, következetesség). Tekintetével Zöldit „inspirálja” a büntetésre, aki önként jelentkezik is, és János ártatlansága tudatában kíméletlenül, gonosz mosollyal osztja ki a tizenkét ütést. A fogát összeszorító János arcáról a közeli képen néma fájdalmat olvashatunk le. Szája szegletében öntudatos, makacs mosoly bujkál. A kis Emma

88

34:51 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A SZÜLİKNÉL) Ágyjelenet. Witmanné kéreti magát, zavarban van: „hallani véli” kintrıl a fiait. A vágyai kiélésében meggátolt Tálay kifakad („A rohadt kölykei!”), majd erıt vesz magán, bocsánatot kér, és sikeresen magáévá teszi Witmannét. A fiúk némán ülnek az ajtó elıtt, amíg bentrıl kiszőrıdik a felnıttek kéjes lihegése. A szobát egyetlen függılámpa világítja meg, a háttérben monoton óraketyegés jelzi az idı múlását. 36:21 A PADLÁSON Közeli képet látunk a bagolyról, majd a fiúk arcáról. János mintegy magyarázni kezdi testvérének tervezett tettük (az idı és a megfejthetetlen titkok nyitja keresésének) okait: „Nézd, Ernı! İ bölcs és okos. Kétszáz évet élt. Régi titkokat rejteget.” Elıkerül a hurok, amellyel összekötik a bagoly csırét (némaság), és a boncolóeszközök, amelyek segítségével részletesen eltervezik a kínzást: „Szenvedni fogsz, de nem fogsz majd üvölteni.” Ernı, aki kettejük közül mindig a visszatartó erı, most is fél, elengedné a 89

madarat. Az idısebb testvér közli, hogy mindenképpen megölik. János kedveskedıen megsimogatja a bagoly selymes tollát: „Milyen szép a szemed! Pont, mint apáé. (…) Te csak egy ház vagy, bagoly. Beköltözött hozzád a fájdalom, és csak akkor szabadulsz meg tıle, ha megölünk.” Ernı kérdésére („És hol lakik a fájdalom?”) János kiterjeszti az elıbbi apa-bagoly azonosítási viszonyt az egész világra: „Most már tudom. A bagoly fejében, a mi fejünkben, és minden ember fejében. Ott bujkál mindenhol.” Rövid snittet látunk a vergıdı bagolyról, szokás szerint csak érzékeltetve a kínzást és a megölést. Anyagyilkosság A fekete kutya

39:03 A TEMETİBEN Havazni kezd. János elássa a tetemet és egy keresztet állít a sírbucka fölé. Ernı imát mond Minervához, a bölcsesség és a tudás istennıjéhez. A fiúk ezután hazafutnak a temetıbıl. A temetı kijáratánál két fekete kutya szaglászik. A fiúk végigsimítanak rajtuk, és tovább futnak: eltőnnek a sötétségben.

39:47 A GYÓNTATÓFÜLKÉBEN Ernı részletesen bevallja, hogy segített megölni majd eltemetni egy galambot, egy kutyát és egy baglyot. A gyónás monológja közben csak a szemét látjuk a gyóntatófülke rácsos ablakán keresztül: „Gyónom a mindenható Istennek, hogy bőnt követtem el többször, szóval és cselekedettel. (…) Atyám! Ha valaki nagy bőnt követett el, kaphat feloldozást?” A kép elvált, mielıtt választ hallanánk. 90

40:38 KÖZPONTI ÁTKÖTİ JELENET A jelenet nem csak timecode szerint került a film középpontjába, a cselekményvezetésben is a legfontosabb fordulópontnak tekinthetı. A nyitó képsorokon a városka fıterét és a templomot látjuk. A folyamatos vágóképek alatt jól kivehetıen szól a harangkongás, több mint harminc kondulást hallhatunk. Kicsöngetés után Ernı elindul hazafelé, felfut egy lépcsın, amelynek teteje fényárban úszik. János, aki ma nem megy haza, elıször pillantja meg Irént egy konflisban, amely elrobog mellette. Az idısebb testvér hátrahıköl, krisztusi pózban simul a falhoz. Amikor a fogat megáll egy pillanatra, a konflis ablakában torz, sátáni képeket látunk a gyönyörrıl és a fájdalomról. A toporgó lovak patái szikrát vetnek. János rövid hezitálás után felpattan a továbbinduló fogat hátuljára, arcán kéjes borzongással hallgatózik. Áthajtanak egy kapualjon, ahol feltőnik öt fekete kutya. A fogat a Flórián utcában, a bordélyház mellett áll meg. Durva férfihang szólal meg: „Korbács. Azt érdemelnél!” János felsegíti a konflisból kilökött Irént. Az örömlány elıször vehemensen ellöki magától, de amikor észreveszi, hogy kivel van dolga, meggondolja magát. János ártatlan arckifejezését látva somolyogva a szemébe néz, majd beinvitálja magához a bordélyházba. János az utca sarkán a hordóban lobogó tőzzel (természetes fény) fémjelzett világból belép a piros lámpával érzékeltetett mesterséges örömök szférájába. Irén szövevényes alakja itt több síkon kapcsolódik be a történetbe. Egyrészt benne teljes érzelmi skálán mozog a korábbi szereplıknél leginkább csak egy-egy attribútumnak tekinthetı emóciók sora (ezzel párhuzamba állítható a Witman fiúk lelkiállapotának változatosságával és változékonyságával). Másrészt személyében párhuzamosan mőködnek az olyan bináris oppozíciók, mint az öröm-bánat, a gyönyör-fájdalom, a vitalitás-életuntság, az empátiaközöny, vagy a rend-rendezetlenség kettısei. Harmadrészt az ı alakjának a feltőnése az indikátora annak, hogy a projekciók kikerülnek a „valós világba” (innentıl nincs több jelenet a padlás hermetikusan elzárt szférájában), és annak is, hogy a fiúk saját vágykielégítı motivációs bázisa áttételesen már csak egyetlen személy kapcsán tud érvényesülni (saját örömforrásuk mőködtetése egyedül Irén boldoggá tételének függvényében nyer értelmet). Ahogy az ösztön-én szigorú keretek között tartott kiélését jelképezı padlás mint helyszín eltőnik, úgy a felettes-ént reprezentáló iskola is háttérbe szorul. A késıbbiekben mindössze egyetlen jelenet kötıdik konkrétan a gimnáziumhoz, amikor János szembesül vele, hogy a büntetés nem a bőn függvénye (53:40). A két másik, iskolához kapcsolódó jelenet csak azt érzékelteti, hogy ez az a közeg, amely már nem játszik szerepet a fiúk szocializációjában, és amelynek ık már nem részesei. Az egyik alkalommal János tornaóra helyett a lépcsın gubbasztva elmélkedik a történtekrıl (50:00), a másik alkalommal a napos jelentésébıl tudjuk meg, hogy a két Witman hiányzik (1:12:20). 91

43:25 A BORDÉLYHÁZBAN Forgalmas elıszobát látunk. Az elıtérben csacsogó prostituáltak serege ücsörög, a háttérbıl kéjes nyögéseket hallunk. Irén a hálószobájába vezeti Jánost, és maga mellé ülteti az ágyra, ahol szó nélkül vetkıztetni kezdi. Amikor megkérdezi, mi tetszik a fiúnak benne, János azt válaszolja, hogy a szeme. Irén megcsókolja, majd tovább vetkıztetné Jánost, aki ijedten rohan ki a szobából, de az ajtóban megtorpanva még megkérdezi az örömlány nevét. 48:20 ÁTKÖTİ JELENET Havazni kezd. János kiballag az épületbıl, Irén a csukott ablakban állva követi a tekintetével. Az utcát a bordélyház piros lámpája, János alakját a beszőrıdı holdfény világítja meg. Négy harangkondulást hallunk.

48:40 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A FIÚKNÁL) „Álmodjanak szépeket a fiatalurak” – fekteti le a cselédlány, Eszti a fiúkat. János megragadja a karját, és maga mellé rántja az ágyra, hogy mondjon el neki egy szerelmes mesét (meséljen az ismeretlen házról). Amikor János csókot is kér tıle, elıször zavarba jön, mert érzi, ez már nem az a János, akinek eddig a pesztonkája volt, de utána mosolyogva homlokon csókolja, és kifut a szobából. Amikor a lámpafény végleg eltőnik, János, aki becsapva érzi magát, dühödten buta libának nevezi. A vörös Eszti Ismeretlen házban

92

50:00 ÁTKÖTİ JELENET Tornaóra van. Az osztály egy havas utcán fut az iskola épülete felé a tornatanár sípjának ütemére. Felkocognak egy lépcsısoron. János egy másik lépcsın statikusan gubbaszt a gondolataiba révedve. Ma nem ment iskolába. Három harangkondulást hallunk. A kamera ugyanazzal a beállítással visszavált az elıbbi utcára, amin most a felfegyverzett átvonuló csapatok menetelnek ütemesen végig.

51:50 A BORDÉLYHÁZBAN Beesteledett. János futva érkezik a Flórián utcába. A bordélyház folyosójára kiszőrıdnek a dolgos örömszobák kéjes hangjai. János egy széket támaszt Irén szobája falának, és a fenti ablakon lopva beles. A földön a kacagó Irént látja a mámoros Tálay csókjai között. Tálay fıhadnagy

93

53:40 AZ ISKOLÁBAN Szladek a tolótáblát törli. Amint a lehúzza a felsı részt, egy széttárt combú meztelen nı stilizált krétarajza tőnik elı. Az osztály felnevet, majd a tanító szigorú tekintetére elhallgat. Szladek kihívja Jánost és Zöldit. Zöldi arcán jól látható a félelem, de törleszt: magára vállalja a csínyt. „Kiadod a pálcát? (…) Hiszen bőnös. Szabadítsd meg a gonosztól!” – javasolja Jánosnak a tanító. János nem hajlandó a büntetésre. Szladek eltorzult arccal páholni kezdi Zöldit: „Megtanulod, hogyan viselkedj a gimnázium falai között? Bitang csirkefogó.” János tétlenül, de áhítattal nézi ıket. Arcán ugyanaz a mosoly bujkál, mint amikor ı kapta igaztalanul a verést. Tekintetébıl jól kiolvasható, hogy kezdi megérteni azt a világrendszert, amelynek nem mozgatórugója, hanem mozgatott alkatrésze csupán, és amely jó és rossz, igazság és hazugság felett áll, amikor ítélkezik. A kis Emma

56:27 ÁTKÖTİ JELENET Tanítás végén özönlenek ki a nebulók a gimnázium kapuján. Zöldi a két Witman után ered, és (János ellenszegüléséért cserébe) hálából nekik adja a kését: „Neked adom ezt a bicskát. És köszönöm.” János elteszi a bicskát, majd közli Ernıvel, hogy elviszi „abba” a házba. Együtt indulnak lefelé a lépcsın a bordélyház irányába. Péter levele 94

57:16 A BORDÉLYHÁZBAN A háttérbıl csaholás hallatszik. Az utcán három fekete kutya rohan át, a fiúk belépnek a bordélyház épületébe. Irén indiszponált hangulatban nyit ajtót. Leülteti a fiúkat az ágyra. Megmosakszik, és meztelen felsıtesttel körbesétálva a szobán közli, hogy ma rosszkor jöttek, mert nincs jó kedve. „Egész délután a tükörbe néztem, és arra gondoltam, hogy a szépségem el fog múlni” – mondja. Egyiptomi József

1:01:08 OTTHON A fiúk az elıszobán keresztül baktatnak a szobájukba. Az elıszobában kötélen kifeszítve mosott ruhák száradnak, tisztaságukat és fehérségüket az ablakon átszőrıdı természetes napfény hangsúlyozza.

1:01:31 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk iskolatáskájukat és tanszereiket eldobva önfeledten szánkóznak a napsütésben. A csukott ablakon át kinézı nıalak felé évıdve hógolyót dobnak. A lejtı alján fekete kutyák játszanak egymással.

95

1:02:08 OTTHON: AZ EBÉDLİBEN Witmanné és Tálay ebéd után az asztal mellett beszélgetnek. Witmanné aggódik a fiaiért, akik mellé apa kellene. Tálay kategorikusan kijelenti, hogy nem vállalja ezt a szerepet, mire Witmanné az arcába vágja, hogy csak egy ingyenélı, aki kosztért, kvártélyért és férfiassága kielégítéséért van itt. „A fiúk mellé apa kell” – mondja. Tálay rá se hederít: „Rám ne számítson. (…) Unom magát, Mária. Eddig is csak lustaságból nem hagytam el.” Tálay fıhadnagy

1:03:50 OTTHON: A KONYHÁBAN Két óraütést hallunk. Ernı leül a levelét olvasgató Eszti mellé a székre. Megcsókolja a kezét, mire Eszti szájon csókolja a fiút. A jelenetben semmi szexuális töltet nincs, inkább anyai vagy testvéri érzéseket látunk. A vörös Eszti

96

1:05:46 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN A fiúk a lég asszonyairól fantáziálnak. A szél fúvása közben meztelenül maguk elé képzelik Irént. Simogatják és csókolják. János az idırıl beszél: „Most olyan szép. Száz évig tudnám nézni ıt.” Ernı aspektusa a fizikai kontaktus: „Elérném, ha kinyújtanám a kezem.” Anyagyilkosság

1:06:36 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk kipirult arccal futnak a havas utcákon át Irénhez.

1:06:58 A BORDÉLYHÁZBAN A fiúk két szál vörös rózsával bekopogtatnak az éppen bóbiskoló örömlányhoz. Kijelentik, hogy szeretik. Irén közönyösen átveszi a virágokat, és közli velük, hogy legközelebb valami ajándékot is kell hozniuk. János megígéri, hogy valami nagyon szépet fog kitalálni. Miután a fiúk távoznak, Irén a rózsákat dühödten a földöz csapja. Emlékirat eltévedésemrıl 97

1:09:18 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk az elıbbi utcákon keresztül rohannak, csak most hazafelé. Öt harangkondulást hallunk.

1:09:27 OTTHON: AZ EBÉDLİBEN Eszti a konyhában mosogat, Witmanné merev, elgondolkodó arccal üldögél az ebédlıben. A háttérben monoton kattog a falióra ingája. Witmanné behívja és maga mellé ülteti Esztit. Fiai hollétérıl faggatja, ám Eszti hallgat. Szóváltásba keverednek, amikor Eszti felteszi a kérdést, hogy szereti-e egyáltalán a gyerekeit.

1:11:36 ÁTKÖTİ JELENET A két fiú az örömlányt várja. A bordélyház ajtaja elıtti hordóban égı tőz felett töprengenek, hogy milyen ajándékot hozzanak neki. Anyagyilkosság

1:12:20 AZ ISKOLÁBAN Az osztály reggeli imát mond. Az osztály létszáma teljes, csak a két Witman fiú hiányzik. A napos jelentésébıl elıször értesülünk a film folyamán a konkrét idırıl: 1914. március 3.

1:12:54 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk a bordélyház ajtaja mellett ülnek.

98

1:13:06 A BORDÉLYHÁZBAN Ugyanazt a vágóképet látjuk, mint az elıbb, csak közben beesteledett. A fiúk ugyanott és ugyanúgy ülnek, várnak Irénre. Az örömlány egy középkorú úrral érkezik, aki dühödten próbálja elzavarni a tudálékoskodó Jánost. Irén betuszkolja a kapun vendégét, majd a résnyire tárt ajtón visszanézve, ellentmondást nem tőrı hangon közli Jánossal, hogy holnap kora reggel jöjjenek el hozzá. Ajándékkal, ahogy megbeszélték.

1:14:55 ÁTKÖTİ JELENET A fiúk a havas utcán, ropogó hóban baktatnak hazafelé.

1:15:08 OTTHON: AZ EBÉDLİBEN Witmanné, János és Ernı esti imát mond az asztal mellett. A háttérben ketyeg a falióra. János szemet vet anyja nyakláncára. Elkérné, de anyja nem adja neki. Az eset majdnem dulakodásig fajul. Witmanné tekintetén elıször látszik, hogy fél a fiaitól. Zavarát sikertelenül próbálja palástolni. A fiúk szó nélkül, egyszerre pattannak fel az asztaltól. Witmanné lecsapja evıeszközeit, és a hálószobájába rohan. Anyagyilkosság

99

1:17:11 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A SZÜLİKNÉL) Witmanné a szobában az ékszert a többi közé teszi, a kis üvegszekrény ajtaját pedig kulcsra zárja. A szoba ajtaján Eszti kopog be, aki kimenıt kér estére, majd távozik. Witmanné egyedül marad otthon a fiaival. Anyagyilkosság

1:18:48 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A FIÚKNÁL) Az óra kilencet üt. A fiúk a szobájukban játszanak. Anyjuk komor tekintettel figyeli ıket az ablakon keresztül, majd elindul lefeküdni. János és Ernı játék közben az ékszerlopás tervét részletezgeti. Arra jutnak, hogy a bicskával be kell törniük az üvegszekrény ajtaját, és ha anyjuk felébredne a zajra, majd elszaladnak. Az éjfélre várnak. Apjuk zsebórája az asztalon tizenegy óra három percet mutat. A kamera a szekrényre svenkel, ahol egy papírmasét látunk, amin a régi, teljes család (Witman, Witmanné, János, Ernı) áll karöltve. Szombat este Anyagyilkosság

100

1:21:30 OTTHON: A HÁLÓSZOBÁBAN (A SZÜLİKNÉL) Witmanné az ágy szélén ül. Vekkere tizenegy órát mutat (a film elején Witman referenciális zsebórájának ideje és a tényleges idı között még csak árnyalatnyi különbség volt, itt már jól érzékelhetı, hogy nem egyformán járnak). Witmanné lefekszik aludni. Amikor a falióra éjfélt üt, a két fiú kinyitja a hálószoba ajtaját, és tolvajlámpával belopózik a szobába. Betörik az üvegszekrény ajtaját, és elkezdik kiszedegetni az ékszereket. Anyjuk felriad álmából, és értetlenkedéssel vegyes félelemmel néz rájuk: „Mit csináltok?” János egy pillanatig a rajtakapottak döbbent tekintetével néz, majd ösztönösen lesújt a bicskával. Csak egyszer, de ez is elég; anyját pont szíven szúrja. A vér lassú, kitartott képen itatja át Witmanné fehér ruháját. A két fiú mozdulatlanul és némán áll halott anyja felett. János kezében megremeg a kés, Ernıében pedig a még mindig ott tartott nyaklánc. Anyagyilkosság

101

1:24:43 ÁTKÖTİ JELENET Éjszaka van. Nagytotált látunk a házról, a függılámpa imbolyog. A kép átmosódik reggeli szórt fényekbe, a lámpa abbahagyja a mozgást és kialszik. Ezzel párhuzamosan elkezd esni a hó, és megjelenik négy fekete kutya.

1:25:14 A BORDÉLYHÁZBAN A két fiú a hasán fekvı, meztelen, álmában mosolygó Irénre rakosgatja egyenként az ékszereket. Miután végeznek, bebújnak mellé a paplan alá. Irén a hátára fordul, tovább alszik. A záró képsorokon középen Irén, balról Ernı, jobbról pedig János fekszik. A kamera egyenként, közelrıl mutat mindenkit. A két fiú szeme nyitottan mered a távolba, arcuk ugyanolyan érzéketlen, mint általában. Sem különösebb öröm, sem különösebb bánat – a cél elérésének diadala és számkivetettségük állandó érzete sem tükrözıdik rajtuk. Anyagyilkosság Hegyszoros

-------------------- VÉGE --------------------

102

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

II. Fekete kutyák relációi A fekete kutyák az alábbi helyeken tőnnek fel állandó és visszatérı kontrasztként vagy komplementerként.

A ház elıtt (nappal)

A ház elıtt (éjszaka)

A ház elıtt (a gyilkosság után)

Az utcán (nappal)

Az utcán (éjszaka)

Az utcán (a bordélyházba menet)

A temetınél

Az iskolánál

Szánkózás közben

103

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

III. A Witman fiúk stáblistája Szereplık: Witmanné Witman János Witman Ernı Tálay Endre Witman Dénes Irén Szladek Mihály Eszti Elegáns úr Boncmester Halottszállító Zöldi Tornatanár Vendég Napos Meztelen lány 1. lány 2. lány Ikrek Alkotói stáb: Rendezı: Forgatókönyvíró: Írói konzultáns: Operatır: Vágó: Hangmérnök: Zenei felelıs: Díszlettervezı: Jelmeztervezı: Producer:

Maia Morgenstern (magyar hangja: Básti Juli) Fogarasi Alpár Gergely Szabolcs Andorai Péter Kovács Lajos Dominika Ostalowska (magyar hangja: Nagy-Kálózi Eszter) Holl István Sándor Juli Blaskó Péter Barkó György Kalmár Tamás Porcza Károly Zsolt Horváth Ákos Szőcs Lajos Kassay Sándor Szepeshelyi Nóra Nyilas Tünde Bognár Anna Kilin Arnold Kilin Egon Szász János Szeredás András Szász János Podhorányi Zsolt Máthé Tibor H.S.C. Kornis Anna H.S.E. Sipos István Miklós Miklósné Romvári József Jodál Ágnes Jacek Moczydlowski (Studio Filmowe Zebra) Jean-Paul Dekiss (47éme Paralléle) Kardos Ferenc (Budapest Filmstúdió) Tolvaly Ferenc (MTM Kommunikációs Rt.) Schulze Éva (Magyar Televízió Rt.) Marosi György (MAFILM Rt.)

Közremőködött: Gulyás Zoltán, Újházy Gábor, Viera Rezniczkova, Forgács Erzsébet, Rácz Erzsébet, Makai László, Menyhárt Ági, Hajdú Miklós, Pásztor Géza, Galambos István, Szilágyi Péter, Krasnyánszky Gyula, Breckl János, Szentandrási Éva, Szekeres Károly, Kántor László, Varga Géza, Jakovits Szonja, Daubner Beatrix, Pesti Ákos, Havasi Mari, Pleskonics Ágnes, Zámbó Gyula, Hardy Zoltán, Balogh Mihály, Kreidli Kálmán, Tamási Tamás, Nemesházi Csaba, Huszák Péter, Simon György, Balogh Gyula, Berghoffer György, Buczkó József, Csikesz János, Gaál Károly, Brauner Károly, Oláh Tibor, E. Szabó Lajos, Zakradnik Gyula, Gál István, Ércközi Attila, Varsámyi Attila, Zsálek Gyula, Boldog János, Simkó Ferenc, Tóth László, Kálmánczhelyi István, Lukács Árpád, Szabó Ágnes Kinga, Dr. Kelemen Elemér, Janisch Attila, Creator 4 Kft., Kajdácsy Brigitta, Frey Béla, Horváth Ágota, Bereczky Csaba, Kántor László, Krémusz Andrea, Márki Gabriella, Rajczi Adrienn, Solti János, Farkas Eta, Tollasi Pál, Király István, Koncsek János, Lengyel Csaba, Markó György, Bederna András

104

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

IV. Szász János munkássága (a Szász János honlapján olvasható angol nyelvő Curriculum Vitae nyomán) Filmrendezı és színházi rendezı. Az Európai Filmakadémia és az Amerikai Filmrendezık Szövetségének (DGA) tagja. A Harvard speciális színházi képzıintézetének tantestületi tagja, 2001 és 2003 között a képzıintézet elnöke. A Filmakadémián film szakon elıadó, színészmesterség tárgyban tutor. 18 éves korától a Magyar Nemzeti Színháznál négy évadon keresztül kellékesként dolgozik. A Film- és Színmővészeti Egyetemen filmes dramaturgként és íróként végez, majd jelentkezik filmszakra. Filmrendezıként 1987-ben végez. Számos televíziós gyermekprogramot készít és dokumentumfilmet forgat a magyar televízió számára, utóbbiakat fıleg szociográfiai témákban. Amerikában, Norvégiában és Magyarországon több klasszikust visz színpadra, nagyjátékfilmjeiben a mai napig egyszerre dolgozik rendezıként és társforgatókönyvíróként.

SZÍNPADI MUNKÁK (2001-2006) O’Neill: Vágy a szilfák alatt (Boston – American Repertory Theatre) Csehov: Ványa bácsi (Boston – American Repertory Theatre) Weiss: Marat / Sade (Boston – American Repertory Theatre) Shakespeare: Rómeó és Júlia (Boston – American Repertory Theatre) Brecht: Kurázsi mama (Boston – American Repertory Theatre) Williams: A vágy villamosa (Washington – Arena Stage) Brecht: Kaukázusi krétakör (Oslo – Det Nordke Theatret) MacDermott: Hair (Oslo – Det Nordke Theatret) Bulgakov: Mester és Margarita (Budapest – Nemzeti Színház) Ibsen: Szellemek (Budapest – Nemzeti Színház) Brecht: Baal (Budapest – Nemzeti Színház) Gozzi: Szarvaskirály (Budapest – Nemzeti Színház) Brecht: Kurázsi mama (Budapest – Vígszínház)

FILMEK (1990-2007) Szédülés (1990) Játékfilm. Bogotában a legjobb rendezı, Pozsonyban a legjobb külföldi film díját nyerte el. Woyzeck (1995) Játékfilm. Az alkotást ötvenöt nemzetközi filmfesztiválon mutatták be, amelyeken több mint húsz díjat nyert, többek között Berlinben a legjobb fiatal európai filmesnek járó Félix-díjat, Chicagóban az Arany Plakettet, Strassbourgban a filmfesztivál fıdíját, Tesszalonikiben a legjobb rendezı és a legjobb férfi színész díját, Bergamóban az Ezüst Rózsát, Sochiban a FIPRESCI-t (a kritikusok díja), San Diegoban és Valladolidban a legjobb operatır (Máthé Tibor H.S.C.) díját, Torunban az Arany Békát, a Magyar Filmszemlén pedig öt különbözı díjat (köztük a fıdíjat és a Gene Moskowitz díjat is). A Woyzeck az idegen nyelvő Oscar magyar nomináltja lett.

105

Witman fiúk (1997) Francia-német-magyar koprodukcióban készült játékfilm. Az alkotást több mint hatvan különbözı filmfesztiválon mutatták be, amelyeken ismét rengeteg díjat kapott Szász, többek között Moszkvában FIPRESCI-díjat és a legjobb rendezınek járó díjat, Brüsszelben Aranykor-díjat, Tromsóban fıdíjat és közönségdíjat, a genti fesztiválon fıdíjat, Chicagóban Ezüst Hugo-t és a Magyar Filmszemlén a külföldi kritikusok díját, a Gene Moskowitz díjat. A filmet bemutatták Cannes-ban, jelölték a legjobb operatırnek (Máthé Tibor H.S.C.) járó Félix-díjra Berlinben, Szász Jánost pedig 1998-ban Park Cityben (Utah) a Sundance Filmfesztivál és a Variety magazin zsőrije beválogatta a világ tíz legnagyobb feltörekvı filmes reménysége közé. A Witman fiúk az idegen nyelvő Oscar magyar nomináltja lett. Temetés (1999) Magyar rövidfilm. A harminc perces alkotás Antalyában Arany Narancsot kapott, Krakkóban pedig a zsőri különdíját nyerte el. A holocaust szemei (2001) Amerikai-magyar koprodukcióban készült dokumentumfilm. A Steven Spielberg és Andrew Vajna producerkedésével fémjelzett hatvan perces alkotás a Megtört Csend projekt része lett, olyan rendezık filmjeinek társaságában, mint Andrew Vajna, Pavel Chukrai és Luis Puenzo. Ópium – egy ırült nı naplója (2007) Magyar-német-angol-dán koprodukcióban készült játékfilm. Szász János közel tíz év kihagyás után vágott bele újabb, önálló játékfilmbe. Az Ópium premierje 2007 januárjában, a Magyar Filmszemlén volt, ahol a legjobb rendezı, operatır és hangmérnök díja mellett ez a Szász-film is elnyerte a külföldi kritikusok díját. A dolgozat befejezésének idıpontjában a többi fesztivál és filmszemle (feltételezhetı) díjairól értelemszerően még nincs információ.

106

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

V. Folyamatábra a pszichoanalitikus értelmezéshez Szürke kitöltéssel a tengely-, fehérrel a panorámahelyszíneket jelöltem. A kék feliratok a személyiség struktúrájának leképzésre, a feketék a színtereken domináló szereplıkre, a pirosak pedig a mőködésbe lépı mechanizmusokra utalnak. A nyilak a színterek közötti kapcsolatokat és azok irányultságait segítenek értelmezni.

107

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

VI. Cd-melléklet A cd az internetes hivatkozások teljes és pontos bibliográfiáját (csatolt linkek formájában), az illusztrált filmszerkezet bedigitalizált változatát (*.doc formátumban), és a film optimalizált mérető captured frame-fájljait tartalmazza (*.jpg formátumban). Ha győjteményként nem is, de adalékként felkerült rá néhány – a dolgozatban nem használt – site pontos címe, amely Csáth Gézával foglalkozik, és annak ellenére, hogy szakmailag nem feltétlenül releváns, tartalmaz vonatkozó recepciótörténeti érdekességeket.

108

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

Bibliográfia I. Csáth Géza munkásságához kötıdı felhasznált irodalom 1 2 3 4 5

6 7 8

9 10 11 12 13 14

15 16 17 18 19 20 21 22 23

24

Ambrus Enikı: Csáth Géza és a pszichoanalízis. 143-156. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 142153. Angyalosi Gergely: A szereplı és a hıs Csáth Géza novellisztikájában. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 417-423. Barácius Zoltán: A lélek alvilága. A varázsló a szabadkai színpadon. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 159-162. Bodnár György: Konvenciók és új poétikai jelenségek Csáth elbeszélı mővészetében. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 397-402. Bori Imre: A „homo novus” nagysága és tragédiája. In: Bori Imre: Prózatörténeti tanulmányok. Fórum Könyvkiadó, Újvidék és Akadémiai Könyvkiadó, Budapest, 1993. p. 100-124. Bori Imre: Küzdelem a szecesszióval. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 367-372. Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végzıdnek. Összegyőjtött novellák. Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Szajbély Mihály. Magvetı Könyvkiadó, Budapest, 1991. Csáth Géza: Rejtelmek labirintusában. Összegyőjtött esszék, tanulmányok, újságcikkek. Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Szajbély Mihály. Budapest, Magvetı Könyvkiadó, 1995. Csordás Mihály: A „nagyobbik baj” drámája. A Janika szolnoki elıadásáról. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 163-167. Dérczy Péter: Szecesszió és világkép Csáth Géza prózájában. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 373-382. Dér Zoltán: Csáth Géza-bibliográfia. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1977. Dobos István: Racionalitás és misztikum. A novellaíró Csáth. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 5970. Dolinszky Miklós: „A gyönyör skolasztikusa”. In: Muzsika 2001/5. p. 42. Eisemann György: A végesség démonizmusa (álomszimbólumok Csáth Géza novelláiban). In: Eisemann György: Keresztutak és labirintusok. Elemzések XIX. és XX. századi magyar mővekrıl. Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. p. 157-179. Esterházy Péter: Csáth Géza fantasztikus élete. In: Esterházy Péter: Írások. A kitömött hattyú. Magvetı Könyvkiadó, Budapest, 1994. p. 213-240. Franyó Zsuzsanna: A varázsló. Zenés vízió. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 216-232. Harkai Vass Éva: Az azonosság/hasonlóság relációi Csáth Géza novelláiban. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 403-410. Herceg János: Költıi pokolramenés. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 5-6. Hódi Éva: „Ó, vad szerelmese az ırült morfiumnak”. „Kortársunk” – Csáth. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 20-27. Hódi Sándor: Vágy és realitás. A pszichotikus konfliktus Csáth életében és munkáiban. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 51-58. Juhász Erzsébet: A szecesszió mint formateremtı elv Csáth Géza novelláiban. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 383-390. Juhász Erzsébet: A vörös Eszti. In: Juhász Erzsébet: Állomáskeresésben. Élı Irodalom sorozat, Jelenkor Kiadó, Pécs. Keresztúrszki Ida: Az örök áfium – megalkotható-e Csáth Géza Ópium címő novellájának új olvasata? In: Üzenet, 1997/9-10. p. 642-665. Forrás: http://www.btk.elte.hu, Palimpszeszt 5-6. 1997/6 Kéner Balázs: Csáth Géza arcképéhez. In: Népszabadság, 2005. július 2. Forrás: www.nol.hu 109

25 Kontra Ferenc: Személyiségmegoszlás és énhasadás Csáth Géza novelláiban. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 90-94. 26 Kosztolányi Dezsı: Csáth Géza betegségérıl és haláláról. In: Nyugat, 1919/16-17. Forrás: http://epa.oszk.hu 27 Kosztolányi Dezsı: Csáth Géza. In: Kosztolányi Dezsı: Egy ég alatt. Tanulmányok, arcképek, kritikák. Szerkesztette: Réz Pál. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1977. p. 466-473. 28 Lırincz Teréz: Csáth Géza tehetségének természetrajzához. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 156158. 29 Magyar László: Csáth ismeretlen tanulmánya. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 168-175. 30 Mészöly Miklós: A játszótárs nélkül maradt értelem. In: Mészöly Miklós: Érintések. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980. p. 5-21. 31 Pomogáts Béla: Búcsú az ifjúságtól. A Vörös Eszti címő elbeszélés szerkezeti elemei. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 105-111. 32 Pomogáts Béla: Mese és elbeszélés. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 391-396. 33 Rab László: Egyszemélyes utókor. A Csáth-emléktábla elé. In: Népszabadság, 2005. szeptember 8. Forrás: www.nol.hu 34 Rónay László: A megállított örökkévalóság. Csáth Géza mővészetszemlélete. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 37-46. 35 Sárosi István: A húszmilliomodik év. Színmő. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 253-292. 36 Sülyi Péter–Molnár György: A varázsló álma. Tévéfilm. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 233-252. 37 Szajbély Mihály: „Megértettem a természetet”. Csáth Géza mővészetfelfogásának és írói gyakorlatának természettudományos alapjairól. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 28-36. 38 Szajbély Mihály: Csáth Géza. Gondolat, Budapest, 1989. 39 Szegedy-Maszák Mihály: Kései mővek elıképe (Kosztolányi: A cseh trombitás). In: Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. Forrás: http://epa.oszk.hu 40 Thomka Beáta: A kárhozat grammatikája. Csáth formaeszményérıl. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 47-50. 41 Tolnai Ottó: Útban a képzımővész Csáth felé. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 174-182. 42 Tüskés Tibor: Csáth Géza: A kis Emma. In: Tüskés Tibor: Titokkeresı. Pátria Könyvek, Budapest, 1991. p. 13-35. 43 Utasi Csaba: Létélmény-variációk Csáth Géza mőveiben. In: Literatura, 1987-1988/4. p. 411-416. 44 Vajda Gábor: Kétarcú vitalizmus. A Csáth-novellák egyik lehetséges tipológiavázlata. In: Üzenet, 1987/1-3. p. 95-104. 45 Vargha Kálmán: Álmok és pokoljárások. Vázlat Csáth Gézáról. In: Vargha Kálmán: Korok és pillanatok. Liget Mőhely Alapítvány, Budapest, 1995. p. 38-56.

II. A dolgozathoz felhasznált általános és áttételesen kapcsolódó irodalom 46 A modern irodalomtudomány kialakulása. A pozitivizmustól a strukturalizmusig. Szöveggyőjtemény. Szerkeszette: Bókay Antal és Vilcsek Béla. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 47 Andersen legszebb meséi. Válogatta és a gyerekeknek átdolgozta: Rab Zsuzsa. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1983. 48 A pszichológia alapjai. Szerkesztette: Bernáth László és Révész György. Tertia Kiadó, Budapest, 1995. 49 Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi. A meséket feldolgozta és az utószót írta: Rónay György. Móra Könyvkiadó, Budapest, 1976. 50 Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz Kiadó, 2003. 51 Foucault, Michel: Mi a szerzı? Világosság, 1981/7. p. 22-38. 52 Freud, Anna: Az én és az elhárító mechanizmusok. Párbeszéd Könyvek, 1994. 110

53 Genette, Gérard: Transztextualitás. Fordította: Burján Mónika. In: Helikon, 1996/1-2. p. 82-90. 54 Habermas, Jürgen: A polgári család és a közönségre vonatkoztatott személyesség intézményesítése. In: Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. p. 101-110. 55 Hermann Imre: Az indulatok levezetése szavakban. A titok. In: Hermann Imre: A pszichoanalízis mint módszer. Gondolat, Budapest, 1995. p. 47-59. 56 Kúnos Ignác: A szótlan szultánkisasszony. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1980. p. 90-104. 57 Propp, V. J.: A mese morfológiája. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 58 Wright, Elizabeth: Modern pszichoanalitikus kritika. In: Bevezetés a modern irodalomelméletbe. Szerkesztette: Ann Jefferson és David Robey. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. p. 165-187.

III. A film kapcsán felhasznált internetes irodalom 59 Bóna Norbert: A mákony és vonzásköre. Szekér András – forgatókönyvíró. Interjú. Forrás: www.magyar.film.hu 60 Bóna Norbert: Újra verne az ördög. András Ferenc: Morfium. Interjú. Forrás: www.magyar.film.hu 61 Bori Erzsébet: Nem azok a fiúk. Filmkritika. Forrás: www.filmvilag.hu 62 Csejdy András: Haditudósítás. Beszélgetés Szász Jánossal. Forrás: www.filmvilag.hu 63 Fazekas Eszter: „A jó dramaturg ügynök, bizalmas, társalkodónı...” Beszélgetés Szeredás András dramaturggal. Forrás: www.filmkultura.hu 64 Korányi Tamás: A muzsika mesekertje. Forrás: www.balkon.hu 65 Korcsog Balázs: Éjszakai esztetizálás. Forrás: www.es.hu 66 Muhi Klára: Kisjátékfilmek. Forrás: www.filmvilag.hu 67 Népszava online: A menthetetlen európai. Beszélgetés Szász Jánossal. Forrás: www.nepszava.hu 68 Sirbik Attila: A lélegzetvisszafojtás hiánya. A Szabadkai Népszínház Emma c. darabjáról. Forrás: www.symposion.org.hu 70 Szász János filmjei. Forrás: www.filmunio.hu 71 T.N.: Szász János filmje Csáth Gézáról. Forrás: www.kontextus.hu 72 Valuska László: A meztelen gonosz. Szász János: Ópium. Riport. Forrás: www.magyar.film.hu 73 Veress József: Anyagyilkos kisfiúk. Szinopszis. Forrás: www.port.hu

111

Gradvolt Endre 30Y – PTE-BTK, 2007.

Utószó A bibliográfia tételeit alfabetikus rendben és (az átláthatóság kedvéért) tematikus csoportokban adtam meg. Az elsı részben a Csáth életmővéhez kapcsolódó primer és szekunder irodalom, a másodikban a dolgozathoz olvasott és felhasznált, de csak áttételesen kapcsolódó anyag, a harmadikban pedig a filmhez kötıdı internetes irodalom kapott helyet. Ez utóbbinál a pontosság kedvéért a forrásként megjelölt site fıoldalának címén kívül – arab számozással értelemszerően utalva a tételekre – mindenhol feltüntettem a pontos hivatkozás teljes url-jét is, külön pontokba szedve. Ez a nyomtatott szakdolgozatnál természetesen csak egy nem sok mindenre használható, tájékoztató jellegő számhalmazt jelentene – a cdmellékletre felmásolt bibliográfia linkjei az internetes kapcsolattal rendelkezı számítógépeken viszont egyetlen kattintással elérhetı, gyors és egyszerő tájékozódást eredményeznek a felhasznált internetes anyagok között. A dolgozat beadása elıtt igyekeztem ellenırizni, hogy a weblapok folyamatos frissítése és a tárhely-takarékosságot segítı archiválások folytán nem vesztek-e el, vagy változtak-e meg bizonyos címek. A nagyobb lélegzetvételő és komolyabb cikkeket (riportokat, interjúkat, kritikákat) a biztonság kedvéért *.htm formátumban felmásoltam a cd-re is. Azokat az internetes irodalmakat, amelyek hivatkozásaikban nem tartalmaztak pontos forrásmegjelölést, igyekeztem én sem hivatkozási alapként használni a dolgozatban. Referenciapontként szolgáló feltüntetésüket a bibliográfiában pusztán a teljesség igénye és a tájékoztatás végett éreztem szükségesnek. Az Üzenet Csáth Géza-emlékszámából felhasznált esszéinek címeit tipográfiailag egységesítettem, mivel az alcímek a tartalomjegyzékben és a szerzık szövegeiben eltérı módon kerültek jelzésre (mindenhol elhagytam a zárójeleket és ponttal választottam el a címeket az alcímektıl). A szövegben kurzívan szedtem mind a primer, mind a szekunder mőcímeket, és az esetek többségében idézıjelet használtam a belılük szó szerint kölcsönvett mondatoknál. A három sort meghaladó idézeteket tipográfiailag választottam el, szimpla sorköz, nagyobb tabulátor és kisebb betőméret használatával, tartalmi idézésnél pedig nem oldalszámot, hanem terjedelmet jeleztem. A novellákból idézett sorokat úgy különböztettem meg a filmben elhangzott mondatok idézésétıl, hogy utóbbiaknál következetesen elhagytam a hivatkozást (az illusztrált filmszerkezet vonatkozó függelékében ezek az idézetek a timecode alapján azonosíthatóak be). A II.2.1. alfejezetben azoknál a Csáth-írásoknál, ahol fontosnak tartottam a keletkezés dátumát megjelölni, mindig a kanonizált szövegváltozat születésének idıpontját adtam meg, közvetlenül a novellák címe utáni zárójelben feltüntetve. Idézıjelet és dılt betőt a fentieket leszámítva csak akkor használtam, amikor elsı alkalommal éltem nem közkelető szakkifejezésekkel a dolgozatban (a kiemelések késıbbi elhagyásával jelezni kívántam, hogy a továbbiakra vonatkozólag általam elfogadott terminus technikusról van szó), illetve értelemszerően azokon a helyeken, ahol saját mondandóm retorikáját szerettem volna nyomatékosítani. Néhány helyen, ahol egyéni elképzeléseim voltak egy lehetséges értelmezés kapcsán, saját terminológia bevezetésére kényszerültem. Az adott kifejezéseket elsı elıfordulásuk alkalmával (vagy ott, ahol a szöveg átlátható tagolása ezt elıször megkívánta) mindig KISKAPITÁLISSAL szedtem. Külön rövidítésjegyzék készítését nem tartottam szükségesnek, mert rövidítéseket a dolgozat törzsszövegén belül egyedül a bibliográfiai utalásoknál használtam, és ott mindig ugyanazt a könnyen átlátható sémát alkalmaztam, a hivatkozás vagy idézet utáni lábjegyzetben feltüntetett „szerzı-évszám-oldalszám megjelölése” struktúra formájában, amely a dolgozat végén található irodalomjegyzékben önmagában is könnyő és egyszerő lehetıséget kínál a hivatkozások beazonosítására. Például az „Angyalosi, 1987-1988. p. 417.” rövidítés Angyalosi Gergely Literaturában megjelent, A szereplı és a hıs Csáth Géza novellisztikájában címő, a bibliográfia második tételében feltüntetett írásának 417. oldalára hivatkozik. Egyedüli kivételt az internetes oldalak – honlapok és elektronikus könyvtárak – 112

anyagai képeznek. Ezeknél a „szerzı-www” forrásmegjelölést használtam, ugyanazzal a logikával, de azzal a különbséggel, hogy a részletes bibliográfiában nem állt módomban egzakt oldalszámokat közölni a hivatkozáshoz. Ennek prózai oka az általam többször is használt html-formátumú site-ok felépítésében rejlik. Az ezekrıl letölthetı *.pdf és *.doc formátumú fájloknál mindig adott és konkrét számozással tagolt a szöveg, de a nem belinkelt (hanem már magába a weblapba beépített) szövegek görgethetı ablakban, egy oldalra konvertálva kerülnek közlésre, így nehézkessé teszik a további pontos helymeghatározást. Áthidaló megoldásként választhattam volna olyan utat, hogy további alfanumerikus jeleket iktatok be, vagy precíz konvertálási paraméter-megjelölésekkel *.doc formátumba helyezem át a szövegeket, és így legalább egy viszonylagosan egzaktnak mondható hivatkozási alapot teremtek, amely bármelyik számítógép bármelyik szövegszerkesztıjében ugyanoda juttatja a forráskutató olvasót, de ezt a vonatkozó szövegek zömének rövidsége miatt felesleges túlbonyolításnak éreztem. A függelék gerincét adó illusztrált filmszerkezetnél a képfájlok beékelése és a folyószöveg paralel futtatása szimpla sorközzel szolgálta leginkább az átláthatóságot. Néhány másik oldalnál, ahol táblázat-jellegő felsorolást vagy ábrákat használtam, szintén a szimpla sorköz tőnt célravezetınek, ezért a Függelék lapjait (praktikumból és esztétikai megfontolásból) mindenhol egységes tipográfiára vettem. A belsı fedlap illusztrációja egy Szajkó István rajzból (Anyagyilkosság IV.) készült montázs. *** E helyen szeretnék köszönetet mondani Bóra Áronnak és Buzogány Annának, akik a film bedigitalizált változatából készített captured frame fájlok utómunkálataiban, a grafikus alkalmazások kivitelezésében és a cd-melléklet elkészítésében voltak nagy segítségemre.

113