I. Hódmezővásárhely története

I. Hódmezővásárhely története (http://www.hodmezovasarhely.hu/oldal-a_varos_tortenete-27)

Hódmezővásárhely az Alföld délkeleti részén, a Békés-Csanádi hátság és a Tisza melléki szikes, agyagos rétség találkozásánál fekszik. A két egymástól eltérő természeti környezet határán kedvező feltételek alakultak ki a megtelepedésre. A régészek a város határában közel hatezer éves településnyomokat találtak. A feltárt kultúr rétegek az ember szinte megszakítás nélküli ittlétét bizonyítják. A neolitikum a földbe süllyesztett kunyhók és gabonatároló edények, hálónehezékek, a termékenységkultuszra utaló "Kökénydombi Vénusz" és más leletek alapján rekonstruálható. A régészet sorra feltárta a rézkor, bronzkor, vaskor és a népvándorláskor emlékeit is. A határ különböző pontjain felszínre került különböző korokból származó leletek a Tornyai János Múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetők meg. A VIII. század végén főleg nomád néptöredékeket és a bolgárok elől menekülő földművelő és állattartó szlávokat találtak az itt letelepedő magyarok. Anonymus krónikája szerint a Körös-Tisza-Maros között Ond és fia Ete nemzetsége telepedett meg. A tatárjárás előtt ezen a területen már 7 templomos falu létezett. A tatárdúlás után újabb falvak nőttek ki a földből, melyek a török pusztításnak estek áldozatul. E falvak területeit később Hódmezővásárhelyhez csatolták, ezzel a város határa óriásivá növekedett. A régészek közel 20 középkori falunak, illetve templomnak a helyét találták meg. A várossá fejlődés a XV. század közepére tehető, amikor Hód, Vásárhely, Tarján és Ábrány egykor különálló kis falvak összeolvadtak és létrejött az Alföld egyik jellegzetes nagyhatárú mezővárosa. Az 1437-ben Hódvásárhelynek nevezett település a város akkori földesurának, Hunyadi Jánosnak az oklevelében mint uradalmi központ szerepelt. A Csongrádról Csanádra vezető útvonal melletti fekvése kedvezett a kereskedelemnek. A középkorban a piacok és állatvásárok biztosították fejlődését. Mint földesúri mezőváros (oppidum) a középkori Csongrád vármegye területén feküdt. A megye egy része 1542 után török fennhatóság alatt állt. A Duna-Tisza közötti rész a Török Birodalomhoz, a tiszántúli rész, így Hódvásárhely is Erdélyhez tartozott. Az 1552-es hadjárat után egész Csongrád megye a török kezére került. Az 1566-os török-tatár támadás feldúlta az egész vidéket. A török kiűzésének idején 1693-ben ismét török-tatár csapatok dúlták végig a vidéket, amelynek a város is áldozatul esett. Az elmenekült lakosság csak 1699-ben települt vissza. A 150 éves török uralom gyér népességet és elvadult tájat hagyott maga után. A lakosság a pusztai legelők és a vízjárta rétségek előnyeit kihasználva főként rideg állattartásra rendezkedett be. A távoli külföldi piacokra lábon elhajtott magyar szürke marha jelentős jövedelmet biztosított. A Rákóczi-szabadságharc idején gróf Bercsényi Miklós a város ura. Az udvar 1701-ben elkobozta az uradalmat és Schlick Lipót császári generálisnak juttatta. A szabadságharc évei alatt visszaszerzett várost Bercsényi 1709-ben a kuruc generális Károlyi Sándornak adta haszonbérbe. A bécsi udvar a szatmári béke után nem ismerte el Károlyi birtokjogát és csak 11 évvel később, vásárlás útján sikerült visszaszereznie. Ettől kezdve, 1722-től egészen 1818-ig, a földesúri joghatóság megszűnéséig a gróf Károlyi család birtokában maradt a város. Hódmezővásárhely az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején, hátországi szerepben ugyan, de bekapcsolódott az országos eseményekbe. Kossuth Lajos 1848. október 3-án második toborzó körútja során jutott el városunkba. Ekkor kapta a hírt a honvédsereg pákozdi ütközetéről. A hír hatására az összegyűlt tömeg lelkesedése sokszorosára növekedett. A vásárhelyi nemzetőrök részt vettek a délvidéki szerb támadás visszaverésében. A Tisza szabályozását követően, az 1860-as években kiszáradtak a környező tavak és erek. A belterület laposabb részeit fokozatosan feltöltötték, új betelepülőkkel gyarapodott a város. Hódmezővásárhely 1873-ban szakadt ki a megyéből, és nyerte el az önálló törvényhatósági jogot. Ettől kezdve mutatkoztak meg az urbanizáció első jelei. Szembetűnően növekedett a népesség. 1890-ben 55475 főnyi lakosságával Hódmezővásárhely az ország negyedik legnépesebb városa. A századforduló körül alakult ki a városközpont mai képe. Ártézi kutak, lendületes építkezés, útburkolások, csatornázások jellemzik ezeket az évtizedeket. A lakosság 70%-a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Sajátos településszerkezet alakult ki, nagy határra kiterjedő tanyarendszerrel. Az állattenyésztés továbbra is meghatározó volt a népesség megélhetése szempontjából. A paraszti állattartást a gazdaságosság jellemezte. Jövedelmező volt a minőségi lótenyésztés, mely részben exportcikk volt, részben a mezőgazdaság igényelte. Emellett a piacra kerülő baromfi és tojástermelés is fellendült. Az állattartásról fokozatosan tértek át az extenzív gabonatermesztésre, amely a város létének alapját képezte. A gabonatermesztésen nyugvó mezőgazdaság jelentős számú bérmunkást foglalkoztatott. Az Osztrák. Magyar-Monarchia feldarabolásához vezető világháború megakadályozta a városfejlődést és minden téren veszteségeket okozott. A háborús nélkülözések, emberáldozatok, társadalmi feszültségek Vásárhelyen is tüntetésekhez vezetett. A Horthy-kor első évtizedében jó piaca volt a mezőgazdasági termékeknek. Bár a világháború és a megszállás erősen megviselte a város gazdaságát, a jó minőségű búza értékesítési lehetőségei nőttek. Mint húzóágazat fellendült a sertéstenyésztés,

nőtt a baromfiexport. Megjelent a kovács- és bognáripar, téglagyártás, kocsigyárak. Ipari középüzemek tucatjai próbálkoztak. A nagy gazdasági világválság a kezdeti fellendülést tönkretette. Növekedett a munkanélküliség. Keveset javítoot a helyzeten a néhány nagyobb üzem. A világválság lezajlása után az 1930-as évek második felében ismét gazdasági fellendülés következett be. 1940-re baromfitenyésztő mintaközség lett Vásárhely. Jelentősen nőtt a lóexport. A második világháború ismét közbeszólt. A szovjet csapatok 1944. szeptember 25-én eljutottak a körtöltésig. Az elöljárók és a módosabb polgárok többsége elmenekült. A városon október 8-án hömpölygött át a háború. A házakban, emberéletben nem esett nagy kár, de a gazdasági fölszerelésekben óriási volt a veszteség. Az 1960-as évek végén nagyüzemek jöttek létre. A munkaerő teljes foglalkoztatottsága ugyan megtörtént, de a korszerűtlen ipar drágán termelt. A politikai és gazdasági csőd az 1980-as évek végére bontakozott ki. 1990.es rendszerváltás után Hódmezővásárhely megyei jogú város lett, a helyhatósági választás után kialakította önkormányzatának szervezetét. 1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhelyet tüntették ki az Európa Tanács Európa Díjának Becsületzászló fokozatával. Ezzel a díjjal ismerték el a vásárhelyiek tevékenységét az uniós eszme, a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában, az infrastruktúra fejlesztésében és a környezetvédelemben. A város minden külföldi és belföldi turista számára vonzó lehet. Múzeumok, templomok, díszkutak, szobrok, parkok és egy termálvizes strandfürdő várja az idelátogató vendégeket.

Hódmezővásárhely története és jelene Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város már az őskorban lakott hely volt. A város határában csaknem hatezer éves leletegyütteseket tártak fel. A város és környéke korábban a Hód-tó, valamint az ahhoz kapcsolódó vízrendszer által volt övezve. A lakosság a halászatból, kereskedelemből és földművelésből élt. Korábban Hód és Vásárhely két különálló falu volt, majd a 15. században az említett két falu és Ábrány összeolvadásából jött létre ez a tipikus, alföldre jellemző nagyhatárú mezőváros. A török hódoltság idején a falu és környéke szinte teljesen elnéptelenedett, csak a török kiűzése után indult meg a lassú viszszatelepülés. Az 1700-as években a Károlyiak birtoka volt a város és környéke. A dualizmus idején indult a város dinamikus fejlődésnek, a századfordulón bontakozott ki az az építkezési hullám, amelynek eredményeképpen a 20. század elejére a város arculata gyökeresen megváltozott. Hódmezővásárhely megőrizte mezővárosi jellegét, nagyhatárú települést kiterjedt tanyarendszer övezte. A második világháború után a városban is megtörténtek azok az építkezések, amelyek során létrejött a város lakótelepe, a kertváros városrész ekkor indult fejlődésnek. A város határában ipartelepet hoztak létre, noha a nehézipari termelés soha nem jellemezte a várost. Ekkor jöttek létre azok a nagyvállalatok, amelyek elsősorban a könnyűiparhoz és a mezőgazdasági gépgyártáshoz, valamint az élelmiszeriparhoz kapcsolódtak. A rendszerváltozás után, az önkormányzati rendszer létrejöttével Hódmezővásárhely erőteljes fejlődésnek indult, elsősorban az infrastruktúra terén. Az akkor megfogalmazott fejlesztési koncepciót sikerült csaknem teljesen megvalósítani. A '90-es évek közepére Hódmezővásárhely fejlődését hazai és nemzetközi szinten is díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Európa Díjat kapott a város, csatornázás terén meszszemenő eredményeket ért el. Új szennyvíztisztító telep létesült, kialakulóban van egy, a város nagyobb létesítményeit, intézményeit összekapcsoló informatikai hálózat. Megvalósult a város kórházának rekonstrukciója, a kakasszéki gyógyintézet felújítása ez évben befejeződik. Hódmezővásárhely jövőbeni fejlődése körvonalazódni látszik, a városban fedett uszoda, valamint gyógyszálló építése kezdődik meg ez év őszétől. Hódmezővásárhely idegenforgalmi szempontból nagy természeti kincse az a termálvízkészlete, amely a városi strandfürdőt táplálja és oly sok vendéget csábít nyaranként a városba. A városban nyugdíjas lakópark építése vált lehetővé, sikeres pályázat által. Nemcsak infrastrukturális fejlődés, hanem kulturális és művészeti fellendülés is kezdetét vette. Nagyon fontos a város polgárainak megadni a kellemes és kulturált szórakozás és kikapcsolódás lehetőségeit. Nagy jelentőséggel bír a Hódmezővásárhely - Algyő közötti utóútszakasz négysávossá tétele, valamint a várost elkerülő és a nehézgépjármű-forgalomtól ezáltal tehermentesítő autóút megépítése. Ezek által a város is bekapcsolódhat a Közép-Európán keresztül húzódó autópálya-rendszerbe. A város további eredményes és kitartó munkával és erőfeszítéssel elérheti, hogy a Dél-alföldi régió egyik legkiemelkedőbb és legdinamikusabban fejlődő településévé válhat, amelyre méltó módón büszkék lehetnek a város polgárai.

II. A város neve, címere A városnév /amit még a 20. század elején is gyakran írtak ha nem is három de két szóba, Hódmező-Vásárhely -ként/ elemei közül a sík vidékre utaló középső szorul a legkevesebb magyarázatra, hiszen határunk legmagasabb pontja is mindössze 85 méter. A "Vásárhely" is beszélő név, mivel az erre való alkalmasságának köszönhetően régtől cserehelye, fóruma lett a környék lakosságának. Ami az első elem, a "Hód" etimológiáját illeti, a legújabb kutatások több, korábbi föltevéssel ellentétben, Szeremlei Sámuel azon föltevését valószínűsítik, amely szerint Hód falu és Hód mezeje Árpádkori birtokosáról kapta nevét, s nem a tóról, vagy a rágcsálóról, még kevésbé az égitestről. Élénk színekben pompázó, látványos címerünk több száz éve jelképe a városnak, a települést és népét bemutató hosszú leíró költeményében Szőnyi Benjamin már 1753-ban megemlékezik róla: "Egy kézben három nyíl, nap s félhold címerünk, Melyik király adta, nincs róla levelünk."

Szeremlei kutatásaiból tudjuk, hogy a címer elemei közül a fogyó hold és a hatágú csillagként ábrázolt nap először a város 1617-es pecsétjén jelennek meg. 1663-ban már a páncélos kar is pecsétre kerül, igaz, nem nyílvesszőket, hanem három liliomot tartva. Az 1702-es pecséten már valamennyi elem jelen van, mai elrendezésben. A jelkép 1713-ban az Ótemplom tornyára is fölkerült. A második világháború után a feudális eredetű címekkel, rangokkal, jelképekkel együtt egy időre a városcímert is kiiktatták, s csak 1989-ben helyezték vissza jogaiba, egyidejűleg megsemmisítve a Sinka Mátyás grafikussal készíttetett, 1974-ben elfogadott "új" címert, amelybe a heraldikai szabályokkal ellentétben fogaskereket és vörös csillagot is applikáltak.

A címer egyes elemeinek szimbolikájával kapcsolatban Csók Mózes, a város jegyzője a 19. század közepén így kommentált: "A nap és hold, mint a természetben rendes tenyésztetők, a lakosok rendes foglalatosságát, a szántás--vetést, gabonatermesztést, jószágtenyésztést, a kézbeni nyilak pedig a lakosoknak haza s király mellett áldozatkészségöket jelentik." Szeremlei nem foglalt állást a kérdésben, református puritánsággal így írt a címerről, ill. elemeiről: "...le kell mondanunk arról, hogy azoknak nagyobb jelentőséget, határozott értelmet és valami különös fontosságot tulajdonítsunk..." "... eleink attól fogva, hogy földesuraink őket elhagyták [ti. a török időkben. K.F.], azzal a szabadsággal éltek, a mellyel ma is minden ember élhet, hogy megalkották vagy megválasztották és megválogatták a címer jelvényeit saját tetszésök szerint a nélkül, hogy erre nézve bárkitől engedélyt vagy levelet kértek volna." A múlt század végén a címerpajzs két állandó színe zászlóra is került, a kékarany lobogó a város másik jelképe. Köszegfalvi Ferenc Hódmezővásárhely rövid története

III. A város földrajza, éghajlata (http://www.hodmezovasarhely.hu/oldal-foldrajz,_eghajlat-38) Hódmezővásárhely az Alföld dél-keleti részén, Szegedtől 25 km-re található, a 45-ös és a 47-es számú utak találkozásánál. Az ország legnagyobb közigazgatási területével rendelkező megyei jogú városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma. A település az elmúlt években látványos fejlődéseken ment keresztül. Az uniós eszme, a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása, az infrastruktúra fejlesztése és a környezetvédelem védelme terén elért eredményeinket az Európa Tanács 1997-ben az Európa-díj Becsületzászló fokozatával ismerte el. A környező települések (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) a "Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás" létrejöttével hivatalosan is kifejezték együttműködési szándékukat. Az összefogás példaértékű, hiszen az öt, viszonylag kis területen elhelyezkedő település, bővebb, színesebb idegenforgalmi kínálatot alkot. Statisztikai adatok Átlagos tengerszint feletti magasság

80-85 m

Hódmezővásárhely mezőváros

1437 óta

Önálló törvényhatósági jogú város

1873 óta

Megyei jogú város

1990 óta

Évi átlagos középhőmérséklet

11,6° C

Júliusi középhőmérséklet

22° C

Napsütés évente

2100 óra

Lakosság

48000 fo

Terület

48328 ha

IV. Hódmezővásárhelyi séta (http://www.hodmezovasarhely.hu/oldal--20) Műemléki, illetve helyi védettség alatt álló épületeket, villákat, lakóépületeket, népies téglaépületeket szép számmal találhatunk a város központjában és az innen induló utcákban, a régi városrészekben. A város bővelkedik szobrokban, szabadtéri képzőművészeti alkotásokban, igazolva, hogy egy alföldi művészvárosban járunk. A város főtere a Kossuth tér, teljes egészében parkosított, s így kedvenc pihenőhelye az itt lakóknak. A teret körbevevő századfordulós épületek többsége eklektikus stílusban épült (Posta, Nagytakarék, paloták), melyek meghatározzák a város arculatát. Előttük széles, zöld tér terül el köztéri szobrokkal: Korsós lány, I. Világháborús emlékmű, Kossuth szobor, városharang, Negyvennyolcas emlékmű, Szántó Kovács János emlékmű. Hódmezővásárhely városmagja árulkodik az alföldi mezőváros történelmi fejlődéséről. Az épített örökségek közül kiemelkednek a Károlyi-család uralma alatt épült első kőépületek a 18. századból. A téglaégetés ebben a korban földesúri jog volt, a téglák után taksát kellett fizetni. Ezért ebben az időben csak néhány egyházi és uradalmi épületet emeltek téglából. A Református Ótemplomot a Kossuth tér északkeleti oldalán láthatjuk. 1713-ban Gróf Károlyi Sándor, a neki elmaradt adó egy részét a református templom tornyának építésére engedi át. 1725-ben tették a toronyba a Rákóczi- csengőt, melyet a város földesura, gr Károlyi Sándor adott el az egyháznak . A torony órája az első egymutatós kovácsoltvas óra az országban. Az óra és a csengő előzőleg II Rákóczi Ferenc fejedelem nagyecsedi kastélyában szolgált. A toronyban 1798-ban építettek őrszobát és sétálót. 1741-42-ben égetett téglából épült a lőréses védfal, melynek északi és déli része helyén 1890-ben templombazárt alakítottak ki. 1739-ben két – kazettás, festett fatáblás homlokzatú és mennyezetű, stilizált virágmintás ornamentikájú- karzatot építettek (ma az Iparművészeti Múzeumban látható), melyet 1892-ben kovácsoltvas szerkezetűre cseréltek. A város első artézi kútja a Zsigmondy Béla által 1880-ban fúrt "Bakay kút", melyet eredeti helyéről az Ótemplomi magtár és kollégium közötti kialakított kis térre helyeztek át.

A Kossuth teret délről keretező Alföldi Galéria (Ógimnázium) klasszicista épülete a szerény vályogfalú iskola helyén 1822-ben épült fel, mint református Nagyoskola. Az iskola 1883-ban új épületszárnnyal bővült. Az egykori Ógimnázium emeletén 1985 óta Tornyai, Koszta József, Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf, Medgyessy Ferenc, Tóth Menyhért, Endre Béla műveit láthatják az érdeklődők. A földszinti termeket a város 2003-ban nyitotta meg, az 50. Vásárhelyi Őszi Tárlat alkalmával. 2006. óta az egész épület a Galéria céljait szolgálja. A kiállítótermekben kapnak helyet a képzőművészeti és fotó szimpóziumokat kísérő időszaki kiállítások. Az 1772. óta működő református iskola 1896-ban emelt épületében, a Bethlen Gábor Gimnáziumban látható Vásárhely neves szülötteinek panteonja. A gimnázium mögött húzódik az alföldi város egyik építészeti különlegessége, a kőfal. A szegedi nagyárvizet követően 1879-ben kezdték el építeni. Közel húsz kilométer hosszan árvédelmi töltést építettek a város északkeleti oldalán, dél felől pedig téglafalat („kűfal”) emeltek 3 km hosszan. A Kossuth tér déli oldalán található a Városháza eklektikus stílusú épülete (1894). Az 1890-ben kiírt pályázaton Ybl Lajos, Ybl Miklós unokaöccsének terve nyert. Az 57 méteres torony kerengőjéből csodálatos panoráma nyílik a látogató szeme elé. Az épület ma is a közigazgatás helyi központja, díszes lépcsőháza, történelmi alakok festményeivel ékesített díszterme a régmúltat idézik, ugyanakkor a folyosók, irodák falain vásárhelyi festőművészek képei árulkodnak a város ma is pezsgő képzőművészeti életéről. A tér nyugati oldalán áll az 1905-ben Pártos Gyula tervei alapján felépült, eredeti szépségében felújított Fekete Sas neobarokk épülete. Nagyterme az Alföld egyik legnagyobb oszlopok nélküli bálterme, bálok és városi kulturális rendezvények színhelye. A Kossuth tértől északra, a Dr. Rapcsák András utcán találjuk a Petőfi Művelődési Központot, amely mellett a Görögkeleti templom áll. Szemben a Tornyai János Múzeum, melyben sokféle időszaki kiállítást rendeznek. A város és tágas határa már hatezer éve lakott terület. A neolitikumból származó híres „Kökénydombi Vénusz” szobrocska és a különböző korokból származó régészeti emlékek a Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák A. u. 16-18.) állandó régészeti kiállításán láthatók. A Múzeum néprajzi kiállítással és időszakos képzőművészeti kiállítással is várja a látogatókat. Kiss Lajos, néprajztudós rakta le a Tornyai János Múzeum gazdag néprajzi gyűjteményének alapjait. A Tornyai János Múzeum régészei és

restaurátorai együttműködve a Petőfi Művelődési Központ művelődésszervezőivel közös programokat szerveznek a múzeumlátogatók részére. A Tornyai János Múzeum állandó régészeti kiállítása a „Hétköznapok Vénuszai” címmel, a Kr. e. 7 évezred vége – Kr. e. 5 évezred közepe közötti időszak gazdag leletanyagát mutatja be interaktív módon. A látogató az újkőkor emberének mindennapjaiba nyer betekintést a szemléletes kiállításon – megtekinthető a Körös-kultúra Tiszajenő - Szárazparton feltárt házának rekonstrukciója, Európa különböző tájairól érkeznek látogatók, hogy közvetlen közelről vehessék szemügyre a kökénydobi oltárt és Vénuszokat, vagy éppen a szegvári sarlós Istent. A város főutcáján az Andrássy úton elindulva baloldalon egy kis park közepén áll a Belvárosi Római Katolikus templom, melynek középső hajója 1852-ben, két oldalhajója 1860-ban épült Ybl Miklós tervei alapján. A főbejárat fölött a város földesurainak, a gróf Károlyiaknak címere látható. Továbbhaladva az 1794-ben épült klasszicista uradalmi tiszttartóház hosszan elnyúló, középen tümpanonnal díszített épülete látható. Magyarország első EMLÉKPONT-ja (Andrássy út 34.) állandó kiállítás keretében, a legkorszerűbb kiállítási technológiákkal és múzeumpedagógiai lehetőségekkel élve teszi tapinthatóvá és mindenki számára is felfoghatóvá azokat a történelmi folyamatokat, amelyek Hódmezővásárhelyt és lakóit érték az elmúlt ötven esztendőben. Emlékpontunk mementó is, hiszen figyelmeztet arra, hogy ez az ötven esztendő nem álom: azzal, hogy távolodunk tőle, nem csökken a tanulságok súlya. Az Emlékpont 2006. július 7-én nyitotta meg kapuit, nyitása óta több mint negyven ezren voltak kíváncsiak a város 1945 és 1990 közötti történetét bemutató különleges kiállításra. Az épület építtetője és tulajdonosa ifj. Hajdú Bálint volt. Az Andrássy úti emeletes épületet 1924-ben építtették. A 140 öl nagyságú 5179 sz. beltelket 1923. október 22-én vásárolta meg fele-fele részben feleségével, Majsay Juliannával. Az emeletes épületben 12 szoba volt, a földszinten pedig üzletek voltak. Elkanyarodva az utca jobb oldalán a Németh László Városi Könyvtár, előtte az író szobra, az épületben pedig a Németh László életét, munkásságát bemutató kiállítás található. Az Andrássy út a Kálvin János térbe torkollik, amelynek közepét Nagy András János kútja díszíti. Az 1882-ben fúrt artézi kút mögött az Alföld egyik legnagyobb barokk református temploma, az Újtemplom áll. A tér északkeleti oldalán a zsidó hitközség által 1893-ban emelt épület látható, amely ma a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek ad otthont. Továbbhaladva a jobb oldalon látható az izraelita templom eklektikus épülete. A mór stíluselemeket is felhasználó impozáns térhatású Zsinagóga jellegzetes szecessziós díszítésű épületét a város a Holokauszt. 60. évfordulójára korhűen felújította. A felszentelt zsinagóga ma kulturális rendezvények színhelye is. Kertjében, a Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, mely a „Magyar tragédia 1944.” megrázó kiállításnak ad helyt. Részleteket láthatnak látogatóink Csorba Mária – Tóth Attila „Térdeplő idők” c. dokumentumfilmjéből, a vásárhelyi deportáltak visszaemlékezéseiből. A Holokauszt Múzeum anyagát a Terror Háza szakmai segítségével állítottuk össze. A Szent István téren felállított Szent István lovas szobor, Máté István alkotása, mögötte az 1936-ban épült ókeresztény bazilika stílusú Szent István Római Katolikus templom áll.

A 20. század fordulóján az alföldi fazekasság fellegvárában, Hódmezővásárhelyen dolgozott a legtöbb fazekasmester. A határban található kitűnő agyag szolgáltatta az alapanyagot. A híres vásárhelyi kerámia változatosságát bizonyítja, hogy míg az újvárosi zöld, a tabáni kerámia alapszíne a sárga, addig a csúcsiak fehér alapon kobaltkék mázas mintákkal dolgoztak. A ma élő és még dolgozó fazekasok között nem egy népi iparművész. A helyi fazekasok szívesen fogadják az érdeklődőket, műhelyeikben bemutatják, hogyan készülnek a híres vásárhelyi kerámiák. A Csúcsi Fazekasház ipartörténeti kiállítóhelyként működik (Rákóczi u. 101.) Az Árpád utca 21. szám alatti Tájházban, Nagy György János, tehetős vásárhelyi gazda 18. században épült parasztházában megismerkedhetünk a vásárhelyi hímzés és kerámia történetével. Vásárhely az ország legnagyobb fazekas központja volt, a 19. század második felében 240 tálasmester dolgozott itt. A 18. századtól kezdve itt formálódott a magyar népi asztalosság egyik legjelentősebb, virágos festésű, faragásos bútorstílusa. Hasonló jelentőségűek a régi tiszántúli hímzés Hódmezővásárhelyen készített darabjai, melyek közül leginkább a szőrhímzésű párnavégek ismertek. A vásárhelyi hímzés alapanyaga kendervászon, amelyet a magyar racka juh gyapjából font és növényi festékkel színezett fonallal varrtak ki. A melléképületben Mária Terézia korabeli katonaszoba belső tárul a látogató szeme elé. Az egyedülálló vásárhelyi szőrhímzés mai készítőit a Hímzőműhelyben látogathatjuk meg (Szent István u. 71.). A Paraszti Eszközök Pincemúzeuma (Petőfi u. 6.), magángyűjteményként ad helyt a paraszti élet bemutatásának. A régi népi életmóddal a Kopáncsi Tanyamúzeumban (47-es út Szeged felé) ismerkedhetünk meg. A Papi-féle szélmalom és molnárház a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatásával részben felújításra került, így a helyreállítás után egyre több programnak ad helyszínt a Vásárhelytől 13 km-re fekvő kiállítóhely.

A város legrégebbi épített öröksége a román és gótikus stílusú Árpád-kori Csomorkányi templomrom, a 13-14. századból. A téglatemplom félköríves apszisa, nyugatra támpilléres falai maradtak ránk. A városközponttól 13 km-re találjuk. A város látnivalói minden belföldi és külföldi turistának felejthetetlen élményt nyújtanak. A múzeumok, templomok, díszkutak, szobrok mellett a strandfürdő, és fedett uszoda is várja az idelátogató vendégeket.

A vásárhelyi fürdőélet több mint félévszázados hagyományra tekint vissza – a város központjában már 1930-tól üzemel fürdő. A Városi Strand-, Termál és GyógyfürdőVárosi Sportuszoda sokszínű szolgáltatással várja a sportolni vágyókat. Hódmezővásárhely szívében, nagy kiterjedésű, ligetes, parkos környezetben terül el. Jól megközelíthető helyen, nyugodt környezetben több, szabadtéri termálvizes medence kínál enyhülést a reumatológiai panaszok enyhítésére. A strand mellett épült nemzetközi szintű sportversenyek megrendezésére alkalmas, korszerű Városi Sportuszoda sokszínű szolgáltatással várja a sportolni vágyókat. Kirándulások a város környékén A téglagyári kubikgödrök Hódmezővásárhely ÉK-i részén, közvetlenül a belterület határán helyezkednek el, mintegy 20 ha kiterjedésben. A természetes élőhelyet egy tanösvényen járhatjuk be. A terület kerékpár- és közúton is megközelíthető. A látogatókkal, diákcsoportokkal a 11 állomást 1,5 -2 óra alatt tehetjük meg. A tanösvény teljes hossza 2400 m. Közvetlen szomszédságában a 19-20. század fordulós Téglagyári épületek láthatók. A vizes élőhely mellől a város 19. századi képe tárul elénk. A várostól 12 km-re, északkeleti irányban Rárós-Kéktó erdősávokkal határolt szikes legelői, valamint fehér gólyák, nagy kócsagok, barna rétihéják látványa tárul a látogató elé. 6 km-re a Tisza holtága mellett fekszik Mártély. Mind a Holt-, mind az Élő-Tisza kedvelt fürdőhely, csónakázási és vízibiciklizési lehetőséggel. A két települést összekötő kerékpárút a kerékpárosoknak, a tanyavilágot behálózó dűlőutak a lovasoknak nyújtanak sportolási lehetőséget. A mártélyi üdülőterületen a Bodnár Bertalan Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközpont a hamisítatlan Tisza-menti táj és a Tiszához kapcsolódó Alföld természeti értékeinek bemutatását, valamint a felnövekvő nemzedék környezettudatos cselekvésre ösztönzését szolgálja. Kiválóan alkalmas erdei iskolák oktatási céljaira, előadások, foglalkozások megtartására. Ajánljuk továbbá cégek továbbképzéseinek, meetingjeinek, tréningjeinek helyszínéül. 2005. évben került átadásra a 2.650 m, átlagosan 2-2,5 óra alatt teljesíthető ártéri tanösvény. Hamisítatlan magyar vendégszeretettel invitálunk mindenkit városunkba, melyet az évente megrendezendő kulturális és művészeti programok messze földön híressé tesznek. Vásárhelyi Promenád – június-szeptember A „hírös” Vásárhelyi Promenád hagyománya elevenedik meg a város főterén minden nyáron. A korzózó polgárokat június közepétől szeptember végéig minden vasárnap délután színes kulturális programok, bemutatók szórakoztatják a Fekete Sas előtti téren. Szent István ünnepe az egész város ünnepe lett A Szent István-naphoz kötődő kulturális fesztiválon szabadtéri színházi előadások, folklór és zenei produkciók sora várja több napon keresztül a vendégeket. A rendezvényre és az azt kísérő borfesztiválra több tízezren voltak kíváncsiak az elmúlt években. Vásárhelyi Őszi Tárlat és kísérőrendezvénye, a Kézműves kiállítás és vásár (október eleje) Hódmezővásárhelyen jelentősek az időszakos, regionális, illetve csoportos és egyéni művészeti kiállítások, művészeti és kulturális szimpóziumok és konferenciák. Keramikusok alkotóhelye lett a város, Vásárhelyen a festők érezhetik a város szeretetét és támogatását, és a fotóművészek is új otthonra leltek. A kiállítások közül kiemelkedik az országosan is egyedülálló folyamatosságra visszatekintő képzőművészeti kiállítás, az alföldi realista festőiskola hagyományaiból táplálkozó Vásárhelyi Őszi Tárlat. 1954. óta az 54. őszi tárlat került megrendezésre 2007. októberében. A kísérő rendezvényen a térség kézműveseinek bemutatókkal egybekötött kiállítását és vásárát tekintheti meg a nagyközönség. Az Őszi Hetek programsorozata egészen decemberig tart.

V. Vásárhelyi nevezetességek Alföldi Galéria (Ógimnázium) (Kossuth tér 8.) 1960-as években merült fel egy önálló galéria felépítésének gondolata a vásárhelyi és az alföldi képzőművészet széleskörű bemutatására. Az 1970-es évek végén megüresedett az egykori Ógimnázium emeleti része. Az elodázhatatlan felújítási munkálatok befejeztével 1985. szeptember 30-án nyílt meg az Alföldi Galéria a nagyközönség számára. A galéria 1945-ig ad áttekintést az Alföld festészetéről és szobrászatáról. A folyósón Medgyessy Ferenc terrakottái sorakoznak. Az első teremben a 19. század magyar festőinek képei láthatók, többek között: Bihari Sándor, Fényes Adolf, Gosztonyi József, László Fülöp, Lotz Károly, Mednyánszky László. Három terem mutatja be Tornyai János művészetét. Itt találjuk a Juss, Vihar, Gémeskút, Csokorkötő című képeit. A képeket Pásztor János két bronz szobra egészíti ki. A további termekben Aba Novák Vilmos, Darvassy István, Endre Béla, Iványi Grünwald Béla, Kallós Ede, Koszta József, Nagy István, Rudnay Gyula, Szabó Iván, Tóth Menyhért, Vaszary János művei sorakoznak. A sort Izsó Miklós Búsuló juhásza zárja. Az egykori református főgimnázium klasszicista épülete 1820 és 1822 között épült. Tetejére kis harangtorony került. 1882-1883-ban nyugat felé eredeti stílusában kibővítették. Az emeleti ablakok félköríves, a földszintiek - a középső kivételével - egyenes záródásúak. A szintek között díszített párkányzat fut végig. Az 1897-es ismételt átépítéskor a harangtornyot lebontották. Az Ógimnázium nevet az új gimnáziumi épület felépítése után, 1897-ben kapta. A homlokzat márványtáblái az építésre vonatkozó adatokról tájékoztatnak. A földszinti termeket a város 2003-ban nyitotta meg, az 50. Vásárhelyi Őszi Tárlat alkalmával. 2006. óta az egész épület a Galéria céljait szolgálja. A kiállítótermekben kapnak helyet a képzőművészeti és fotó szimpóziumokat kísérő időszaki kiállítások.

Árvédelmi fal (Kőfal) 1879-es szegedi nagy árvíz után kezdtek hozzá a város körüli körtöltés kiépítéséhez. Észak felől földből 17,5 km, a déli részen téglából egy 3 km hosszú gátfalat emeltek. Az egykori Hód-tó partvonulatát követő kőfalon négy kocsi és kilenc bolthajtásos gyalogos lejárót vágtak. A gyalogos kapukból csak a Csillag, Száraz, Királyszék és Árpád utcáknál lévők maradtak fenn. Az árvédelmi fal városképi jelentőségű építmény. A Bocskai utcától a Tarján végig húzódó, népies nevén "kőfal" az alföldi városok között egyedülálló látványosság. Bakay-kút (Szőnyi u.) Alföld első ártézi kútja, eredetileg a piactéren (Kossuth tér) állt. Nevét az egykori Bakay-házról kapta. Zsigmondy Béla (1848-1916) fúrta 1880-ban. A kút percenként 66 liter vizet adott. Belák János városi főmérnök tervei alapján Áprily János és Sternberg Adolf készítette a négyszögletű medencét, közepére a díszes oszlopot. Az oszlop tetején vasból készített üvegezett petróleumlámpa, az alsó részén négy oroszlánfej látható. 1963-ban lebontották, vize már korábban kiapadt. A centenáriumra újra felállították, a Cseresnyés kollégium előtti kis téren.

Belvárosi Katolikus Templom (Szentháromság templom) (Andrássy út 11.) A kálvinista többségű városban a 18. századig kevés volt a katolikusok száma. A török hódoltság utáni évtizedekben több vályogtemplomot is emeltek, ezek azonban elpusztultak. Szilárd téglatemplomuk 1752-1758 között épült fel barokk stílusban. Az újabb katolikusok betelepülése után 1860-ban Ybl Miklós tervei alapján két oldalhajóval bővítették. A főbejárat fölött a Gróf Károlyi család címere látható. Ajtói és ablakai fölött hajlított párkánydíszek vannak, belsejének dongaboltozata pilléreken nyugszik. Imson János pesti művész alkotása az eredeti barokk főoltár és szószék. A mai főoltárt 1873-ban vásárolták a bécsi világkiállításon. Az eredeti Szentháromság képet 1954-ben restaurálták. A Szent Istvánról és Szent Imréről mintázott festett szobrokat Inzám János készítette. A két gyóntató fülke dörzsölt tölgyfa anyagú, félhenger alakú, a 18. század végén készültek. Johannes Lieberich budai mester alkotása a korai copf díszítő elemeket felhasználó ezüst navikula (hajó alakú edény) és füstölő (1803). A 18. századi gyertyatartók aranyozott keményfából valók, falikarjaik virágrozettából kihajló "S" idomokból összeállítva. A liturgikus térrendezés 1967-ben, a külső és belső restaurálás 1975-ben és 1978-ban történt. (Ybl Miklós (1814-1891) a 19. század második felének egyik legjelentősebb építésze. Főbb művei: budapesti Operaház, Bazilika, Közgazdasági Egyetem.)

Bethlen Gábor Gimnázium (Szőnyi u. 2.) A gimnázium a debreceni kollégiumhoz kötődve 1723-ban lett folyamatosan működő latin iskola. A szerény vályogfalú iskola helyén 1822-ben épült fel a református Nagyoskola (Ógimnázium). 1854ben mint algimnázium nyilvánossági jogot kapott, 1873-tól főgimnázium. Az iskola 1883-ban új épületszárnnyal bővült, 1896-1897-ben épült fel a ma is használt épület. 1924-ben humán gimnáziummá szervezték át. Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem nevét 1930-ban vette fel. 1948-ban mint felekezeti iskolát - államosították. A háromszintes épület Sándy Gyula tervei alapján préstéglából készült, műkő elemekkel. Stílusa eklektikus, historizáló, korai reneszánsz és magyar népi motívumok, díszítések felhasználásával. (Sándy Gyula (1868-1953) építész. Steindl Imre és Petz Samu mellett dolgozott. Főbb alkotásai: posta Újpesten, templomok Kaposvárott és Székesfehérvárott.) A szecessziós vasalású főbejárati kapun át csúcsíves kresztboltozatú sokszögű előcsarnokba lépünk. Itt Bethlen Gábort és Arany Jánost ábrázoló szobrok (Kamotsay István), a második világháború tanár és diák áldozatainak emléktáblája, valamint Németh László író diófába vésett sorai láthatók. A gimnázium bibliotékája két részből áll. A földszinten találjuk a 45 ezer kötetnyi régi, ún. "tanári könyvtárat. Az első emeleten az egykori dísztermet olvasótermes, galériás ifjúsági könyvtárrá alakították át. Itt közel 25 ezer kötetet helyeztek el. Az iskola két és fél évszázados könyvtára a város büszkesége. Az 1758-ban már létező könyvgyűjtemény későbbi fontosabb alkotórészei: Széll Sámuel (1797-1871) által kezelt olvasótársasági bibliotéka, Nagy Ferenc (1777-1846) féle gyűjtemény, Baranyi Elek (1862-1910) páratlanértékű magánkönyvtára. A könyvritkaságok közül kiemelésre kívánkozik: Temesvári Pelbárt (1435/40-1504) 1514-ben, Lyonban kiadott Sermones Pomerii című műve, Bonfini (1424/34-1503) 1758-ban, Bázelben kiadott Rerum Ungaricarum decades című könyve, Abrosius Calepinus 1598-as 11 nyelvű szótára. /Németh László Kossuth-díját ajánlotta fel 1957-ben a könyvtár gyarapítására. Az ifjúsági könyvtár Radnóti-ajtójának domborművei a firenzei Porta de Paradiso-ra emlékeztetnek, Kligl Sándor alkotása./ A földszinti és az emeleti Pantheon domborművei Hódmezővásárhely és a gimnázium kiemelkedő személyiségeinek állít emléket. A portrék többségét a nyaranként itt dolgozó főiskolai szobrásznövendékek készítették. A folyosókon látható domborművek: Banga Sámuel (1881-1971) tanár, Bíbó Lajos író, Bodnár Bertalan (1868-1952) tanár, Endre Béla festő, Futó Mihály (1835-1904) tanár, Garzó Imre (1827-1904) tanár, Imre József orvostudós, Imre Sándor (18771945) pedagógiai író és művelődéspolitikus, Ivánka Zoltán (1865-1925) tanár, Kallós Ede szobrász, Karády György (18871946) tanár, Kovács Ferenc tudós és politikus, Muzsi János (1872-1941) tanár, Nagy György (1879-1923) ügyvéd és politikus, Ormos Ede (1873-1944) újságíró, szociológus, Pákozdy Ferenc költő, Pásztor János szobrász, Péczely Attila (18971964) népzenekutató, Szerdahelyi József színész, Tálasi István (1910-1875) néprajztudós. Az udvaron látható római kori szarkofágok, oltárkövek, szobortöredékek Brigetióból (Ószőny) származnak, Matók Béla (1829-1897) vásárhely egykori főügyésze adományozta a gimnáziumnak. A bronz díszkútat Kamatsay István készítette 1967-ben. A 335 cm magas oszlopon 32 téglalap alakú mezőt láthatunk, melyek fele-fele arányban, egymást váltva fémgrafikákat és hegesztett betűkből álló feliratokat tartalmaznak. A feliratok szövegét Kamotsay István írta, melyek az emberiség és a magyarság életigazságait összegzik. (Kamotsay István szobrász Hódmezővásárhelyen született, a gimnáziumban tanult. Pásztor János és Pátzay Pál (18961979) tanítványa. Medgyessy Ferenc hatása alatt kezdte pályáját.) 1988-ban avatták fel az Erdélyi emlékfalat válaszul a falurombolásokra. A táblákon erdélyi fejedelmek, írók, művészek, tudósok idézetei olvashatók.

Bíbó Lajos emléktáblája (Kistópart u.) 1990-ben, az író születésének centenáriumán avatták. A domborművet Erdős Péter vásárhelyi művész, a faragott oszlopokat a mártélyi Nagy István készítette.

Császtvay-kút (Klauzál u.) A régi közkifolyó a Császtvay vendéglő (ma Susán vendéglő) előtti kis téren állt. Császtvay István és társai az 1890-es években kértek engedélyt a várostól egy új kút fúrására. A fúrást Varga Károly végezte. A kút teljesítménye 180 liter volt percenként. A közkifolyó medencéje közepén háromoldalú kalászi mészkőből készült kőoszlop emelkedett, melynek márványtábláján arany betűkkel hirdették, hogy a kút közadakozásból létesült. A húszas években újra fúrták. Az 1950-es években elbontották, mert "akadályozta" a forgalmat. A Városvédő és Szépítő Egyesület, valamint a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1988-ban helyreállította.

Csúcsi fazekasház (Rákóczi u. 101.) A Tornyai János Múzeum kezelésében 1974-ben nyílt meg a Csúcsi Fazekasház, amely Vékony Sándor, a népművészet mestere műhelye és lakása volt. A műhely úgy maradt, ahogy mestere 50 évig használta. A csúcsi "fehéredényesek" tömörformájú, tiszta, egyszerű díszítésű edényei mellett más városrészek kerámiáját is kiállították. A kiállítóhelyet ma a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ működteti.

Czutor Béla emléktáblája (Fekete Sas) Czutor Béla "Béla cigány" (1863-1909) a régi Vásárhely zenei életének elválaszthatatlan figurája volt. Az Öreg Sas vendéglőben muzsikált 12 tagú bandája élén. Kaszinói esteken, nagy bálakon húzták a talpalávalót. Sikerének csúcsán divatos üdülőhelyeken, Tátrafüreden, Margitszigeten, Herkulesfürdőn, Brassóban lépett fel cigányzenekarával. Dankó Pista (1858-1903) dalainak legavatottabb tolmácsolójaként vált népszerűvé. A Fekete Sas vendéglő falán elhelyezett emléktáblára Pósa Lajos (1850-1914) híressé vált dalának szövegét vésték: "Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál, Hajlik ide, hajlik oda liliomszál, rózsaszál." Vásárhely híres prímásáról utcát is elneveztek.

Debreceni Vénusz (Városi strandfürdő) Medgyessy Ferenc szobrának anyaga mészkő, talapzata márványlap borítású beton. A meleg vizű medence túlfolyója közepén állították fel 1955-ben, helyét maga a mester jelölte ki. Az egész alakos, haját igazító női akt a nagy magyar szobrász remekműve. Móricz Zsigmond keresztelte el Debreceni Vénusznak.

Első világháborús emlékmű (Kossuth tér) első világháború nehéz megpróbáltatásokat, szenvedéseket és jelentős vérveszteségeket okozott a vásárhelyieknek. 1914-1918 között a városból és környékéről 15 ezer embert vittek el katonának. Pásztor János, aki maga is volt katona, a világháborús emlékműveit mély átérzéssel készítette (lásd.: Fahonvéd szobrát). Az 1938-ban felállított huszár emlékmű késői alkotásai közé tartozik, de kapcsolódik makói, székesfehérvári és más világháborús mementókhoz. A huszárt ágaskodó lován harc közben ábrázolja. A szobortalpzaton reliefeket találunk, amelyek az első nagy világégés harci mozzanatait jelenítik meg. (Pásztor János (1881-1945) vásárhelyi szobrász. Korai művei a vásárhelyi iskola szemléletéhez kapcsolódtak, később klasszicizáló portrék, emlékművek váltották fel.Fő műve: II. Rákóczi Ferenc (Bp.,1937). Emlékpont (Andrássy út 34.) Magyarország első EMLÉKPONT-ja állandó kiállítás keretében, a legkorszerűbb kiállítási technológiákkal és múzeumpedagógiai lehetőségekkel élve teszi tapinthatóvá és mindenki számára is felfoghatóvá azokat a történelmi folyamatokat, amelyek Hódmezővásárhelyt és lakóit érték az elmúlt ötven esztendőben. Emlékpontunk mementó is, hiszen figyelmeztet arra, hogy ez az ötven esztendő nem álom: azzal, hogy távolodunk tőle, nem csökken a tanulságok súlya. Az Emlékpont 2006. július 7én nyitotta meg kapuit, nyitása óta több mint negyven ezren voltak kíváncsiak a város 1945 és 1990 közötti történetét bemutató különleges kiállításra. Az épület építtetője és tulajdonosa ifj. Hajdú Bálint volt. Az Andrássy úti emeletes épületet 1924-ben építtették. A 140 öl nagyságú 5179 sz. beltelket 1923. október 22-én vásárolta meg fele-fele részben feleségével, Majsay Juliannával. Az emeletes épületben 12 szoba volt, a földszinten pedig üzletek voltak. Endre Béla emlékek A vásárhelyiként hírnevet szerzett Endre Béla (1870-1928) festőművész Szegeden, a nagy múltú Fekete Házban született. A diákévek tanúja már Vásárhely. A református főgimnáziumban érettségizett, véglegesen csak 1901-ben telepedett le a városban. Javaslatára és tevékeny közreműködésével alakult meg 1912-ben a Művészek Majolika és Agyagipari Telepe. Festészetének nagy élménye a paraszti sorsok mellett az Alföld. Témavilága bensőségesebb, mint kortársaié. Több festménye Juhász Gyulát is megihlette. József Attila utcai háza falára 1978-ban emléktáblát helyeztek el. A gimnázium Panteonjában relief őrzi emlékét. Néhány alkotása az Alföldi Galériában látható. Erzsébet Kórház (Imre József u. 2.) A jelenlegi kórház legrégebbi épülete az egyemeletes Erzsébet Szemkórház. Imre József (18511933) szemész, egyetemi tanár kezdeményezésére, Sándy Gyula tervei alapján 1898-ban készült el. Névadója Erzsébet (1837-1898) magyar királyné, I. Ferenc József felesége. A préstéglából kialakított épület stílusa a gimnáziuméval rokon. A városi kórház a Serházból csak évekkel később költözhetett át új épületbe. A szemkórház mellett Bakay Lajos (1846-1905) kórházigazgató és Imre József szorgalmazására, Hübner Jenő (1863-1929) tervei szerint épült fel 1907 és 1909 között. Az építkezés befejezése és a kórház berendezése már Genersich Antal (1876-1944) sebészfőorvos nevéhez fűződik. Az 1911-ben megnyitott kórházra 1929-ben emeletet húztak. A Zrínyi utcai szárny 1928-ban készült el. Imre József mellszobrát Pásztor János készítette 1926-ban. Jelenleg az egykori szemkórház melletti parksávban látható. Az intézmény utcáját 1958-ban nevezték el róla. A kórház napjainkban egy teljesen új, modern diagnosztikai szárnnyal bővült. Így válhatott a város és vonzáskörzete egészségügyi ellátásának központjává.

Evangélikus templom (Petőfi u.) A helybeli evangélikusok 1811-ben építették fel ideiglenes imaházukat. A templom építését nagyarányú gyűjtés előzte meg. A város, a vármegye és Klauzál Gábor (1804-1866) reformkori politikus adományaiból készült templomot.

Fekete Sas (Kossuth tér 3.) A mai épület helyén a múlt században egy földszintes, majd egyemeletesre bővített vendégfogadó állt. A városi törvényhatóság 1893-ban hozott határozatot egy új, korszerű szálloda felépítéséről. Több pályázatot is kiírtak, melyet végül Pártos Gyula (1845-1916) építész nyert meg. A szálloda ünnepélyes megnyitására 1905 karácsonyán került sor. A kivitelezési munkákat Kruzslicz Péter vásárhelyi építőmester végezte. Az épület külső megjelenésében eklektikus, főként neobarokk és rokokó elemekkel. A díszvakolások finom ornamentikát, növényi díszítéseket hordoznak. Különös figyelmet érdemelnek a monumentális ablakok faragott díszítései. A belső kiképzés jellemzői: aranyozott díszvakolás, a bálteremben nagyméretű tükrök, gipsz domborművek, szecessziós vonalvezetésű páholyok. A nagyterem mennyezetének vasbeton szerkezetét (a városban elsőként) Zielenski Szilárd (18601924) műegyetemi tanár tervezte. A felújított Fekete Sas épületében Kávéház, Söröző, rendezvény étterem működik. Emeletén bálakat, koncerteket, rendezvényeket tartanak a Dél-Alföld legnagyobb oszlopok nélküli báltermében.

Görögkeleti templom (Dr. Rapcsák András u. 7.) A 17. század második felében a török elől menekülő görögök a városban is letelepedtek. Templomépítésre II. József türelmi rendeletének megjelenéséig nem gondolhattak. Ezután is csak torony és harang nélküli templomot emelhettek. Így az 1783-ban elkészült épülethez csak 1806-ban állítottak tornyot. Az egyhajós barokk templom nyugatra néz, az oltár a toronybejárattal szemben helyezkedik el. Mai formájára özv. Lotta Jánosné adományából 1889-ben restaurálták, a toronysisakot is átépítették. Aranyozott, faragott ikonosztáza (1786 körül) copf és későrokokó elemekkel díszített. Az itt látható ikonok nagy része nem helyi alkotás, hanem a Balkánról származik. A bizánci tradíciók mellett barokk stílus és olasz hatás is érződik rajtuk. A templom legértékesebb ikonját, Szent Naum képét biztonsági okokból Szentendrére szállították. A Mária-trón, a Püspök-trón, a különösen gazdagon díszített Királykapu, a tölgyfából készült padok a magyar copf stílusú bútorművesség jeles alkotásai. Kegytárgyai közül a legbecsesebb a Velencéből származó (1770-es évek) görög nyelvű és az 1704-ben Moszkvában kiadott egyházi szláv nyelvű szertartáskönyv.

Holokauszt Múzeum (egykori zsidó iskola) Zsinagóga kertje (Szent István tér) A Zsinagóga kertjében, a Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, mely a „Magyar tragédia 1944.” megrázó kiállításnak ad helyt. Részleteket láthatnak látogatóink Csorba Mária – Tóth Attila „Térdeplő idők” c. dokumentumfilmjéből, a vásárhelyi deportáltak visszaemlékezéseiből. A Holokauszt Múzeum anyagát a Terror Háza szakmai segítségével állítottuk össze.

Inspektorális kvártélyház (Tiszttartó ház) (Andrássy út 13. Károlyi család építtette 1802-ben, az uradalom tiszttartói használták. Innen tiszttartó háznak is nevezték. A klasszicista stílusú földszintes épület fő jellemzői: a homlokzat közepén lévő kapu fölötti széles tümpanon, egyenes záródású, díszítés nélküli ablakok, kellemes arányrendszerű homlokzat. Az udvar felől félköríves oszlopsorral ellátott, fehérre meszelt tornác fut körbe. Korábban egyházi célokat szolgált, később közigazgatási és közellátási hivatal működött benne, ma a Katolikus Egyház közösségi háza.

József Attila emlékhelyek József Attila (1905-1937) első vásárhelyi látogatása idején sógoránál, Makai Ödönnél (1889-1937) szállt meg (Dr. Rapcsák András u. 28.). Makaiék élénk társasági életet éltek. A költő egyre gyakrabban látogatott Vásárhelyre. Kialakult ismeretségi köre, sokszor találkozott barátaival Galyasi Miklós lakásán, a tréfásan Műveremnek nevezett tágas szobában. Makaiék 1933ban átköltöztek a Villasor 14. (ma Ady Endre u.) számú házba. József Attila 1935. február végétől június végéig itt dolgozott válogatott versein, amely Medvetánc címmel jelent meg. Ez év augusztus 16-án érkezett utolsó vásárhelyi látogatására. A Szántó Kovács utcai lakást és a Művermet emléktáblával tisztelte meg az utókor.

Kaszinó (Zrínyi u. 1.) A Hódmezővásárhelyi Kaszinó Egylet 1896-ban határozta el székházának felépítését. A tervezéssel Sándy Gyulát bízták meg. Az építkezést 1901-ben fejezték be. Szecessziós stílusjegyekkel, szamárhátíves oromzattal, kör lezárású ablakaival az egyik legkarakteresebb épülete a városunknak.

Katolikus népiskola (Eötvös József Szakközépiskola) (Szent Antal u. 5.) Az egyház által emeltetett kétszintes iskola romantikus stílusban épült. Tervezője Belák János városi mérnök, kivitelezője Regdon Mihály szegedi építési vállalkozó. A homlokzat kiemelt középső rizalitjának díszei, a főpárkányok, a négyzetrácsos stilizált levéldíszítések jellegzetesen romantikus jegyek. Az 1960-1961-es átalakításkor az eredeti lábazatot műkövesre cserélték, az udvari árkádsorokat beüvegezték. Jelenleg a Eötvös József Szakközépiskola épülete.

Katolikus Zárda (SZTE Mezőgazdasági Kar) (Andrássy út 15.) A kétemeletes eklektikus stílusú intézet 1902-ben épült Schuszter Konstantin váci püspök és mások adományaiból. Az 1903-ban felszentelt épületbe a Szent Domonkos rend apácái költöztek. Itt működött a rend leányiskolája, de más felekezetű gyermekek előtt is nyitva állt. 1948-ban államosították, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara működik itt. Az iskola építésére, működésére, rendeltetésére utaló emléktáblák a főbejárat lépcsőházában láthatók. Kiss Lajos emlékhelyek Kiss Lajos (1881-1965) néprajztudós Vásárhelyen született. Tornyai János ösztönzésére kezdett néprajzi tárgyak gyűjtéséhez. Tanulmányainak sokaságában, számtalan könyvében a tárgyak és az emberek szoros kapcsolatát, nemzedékek tárgyi és szellemi hagyományait tárta fel. A szülővárosában látott és tapasztalt élmények alapján mutatta be az alföldi szegénység századvégi állapotát. A Bethlen Gábor Gimnázium előtti parkban látható márvány mellszobor Radó Károly alkotása, 1968-ban avatták. A városban iskola őrzi emlékét, a Tornyai János Múzeumban emlékszobát rendeztek be. Síremlékét, melyet Rubletzky Géza készített, a Kincses temetőben közvetlenül a bejáratnál láthatjuk.

Kohán György-emlékek Kohán György (1910-1966) Kossuth-díjas festőművész Vásárhelyen festette drámai erejű képeit az alföldi tájról és lakóinak életéről. Utolsó műterme az Andrássy út 2. számú ház IV. emeletén volt. Az épület falára emléktáblát helyeztek el, amelyet 1967-ben lepleztek le. A dombormű Meszlényi János alkotása. A Kertvárosban, az alkotóház és a művészlakások parkjában egy festőállványra állított kétoldalas dombormű idézi alakját. Kiss Nagy András munkáját 1979-ben avatták.

Korsós lány (Vízmerítő) (Kossuth tér) Pásztor János szobrát 1908-ban állították fel, a jelenlegi helyétől mintegy tíz méterre. A bronz szobrot eredetileg ovális medence fölött, egy 2 méteres forrástégla-talapzaton helyezték el. 1950-ben került mai helyére. Az új talapzatot és az ellipszis alakú medencét Kamatsay István tervezte, a kos-vízkövet Medgyessy Ferenc készítette. A szobrot az idők folyamán Vízmerítőnek, Rézlánynak is nevezték.

Kossuth Lajos szobra (Kossuth tér) A város törvényhatósági bizottsága 1894. május 23-án döntött a szobor felállításáról. Az akkor megalakított szoborbizottság azonban csak 1898-ban kezdte meg a széles körű gyűjtést. Ezután bízták meg a vásárhelyi születésű Kallós Edét a szobor elkészítésével. Az avatásra 1903. március 22-én került sor, azon a helyen, ahol Kossuth 1848. október 3-án toborzó körútja alkalmával beszédet mondott. (Kallós Ede (1886-1950) tanulmányait Budapesten, Párizsban és Olaszországban végezte. Főbb művei: Erkel Ferenc (Gyula), Bessenyei György (Nyíregyháza), Kossuth Lajos (Makó, Nagykároly, Zsombolya). Telcs Edével (1872-1948) készítette a budapesti Vörösmarty-emlékművet.

Majolika-emlékmű (Andrássy út ) Majolikagyár fennállásának 60. évfordulóján, 1972-ben a Belvárosi katolikus templom parkjában állították fel, Probstner János iparművész alkotását. A Művészek Majolika és Agyagipari Telepét Endre Béla, Kallós Ede, Pásztor János, Rubletzky Géza, Smurák József (1883-1943), Tornyai János és Weisz Mihály (1871-1936) alapította 1912-ben. Második világháborús emlékmű (Hősök tere) Hódmezővásárhelyen a II. világháború jószerével egyetlen nap alatt, 1944. október 8-án zúdult át. A szovjet csapatok elől sokan elmenekültek. A világháború összesen kétezer vásárhelyi zsidó, katona, hadifogoly életét követelte, és rendkívül nagy kárt okozott a gazdaságban. Elpusztult a lóállomány 90 százaléka, a Szovjetunió pedig 500 mázsa gabonát kapott "ajándékba" a dolgos vásárhelyi parasztemberektől.

Medgyessy Ferenc szobra (Kohán György u.) Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászt már fiatal korában baráti szálak fűzték a vásárhelyiekhez. Tornyai Jánossal és Endre Bélával a magyar népi művészet kincseiért lelkesedett. A legintenzívebb kapcsolata a városhoz az 1913 és 1925 közötti időszak. Több kisplasztikájának kerámia változata és önálló mázas kerámiája vásárhelyi kivitelezésű. Számtalanszor pihent a mártélyi Tisza-parton. Gyakran megfordult a Tükör utcai művészházban. Alkotásai a vásárhelyi őszi tárlatokról sem hiányoztak. Debreceni Vénusz szobra a városi strandfürdőben, Radnainé síremléke a Németh László emlékház kis kertjében látható. Németh Mihály Medgyessyt ábrázoló mészkő mellszobrát 1973-ban a kertvárosi kollektív műterem mellett helyezték el. Merkur-szobor (Nagytakarék) Az egykori "Nagytakarék" (K&H Bank) kupoláján helyezték el 1907-ben. Eredetileg Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal közösen vállalta el Rubletzdy Géza, ám segítőtársa Balla József (1883-1907) lett. Balla korai halála miatt Rubletzky egyedül fejezte be a pásztorok, a kereskedelem, az utazás, a tolvajok, az ékesszólás istenének szobrát. A szárnyas botot, kalapot és sarut viselő fiatal férfi alakot Tornyai János "sánta Mercur"-nak titulálta. (Rubletzky Géza (1881-1970) szobrászművész elsősorban Tornyai János nemzedékével tartott szoros kapcsolatot. 1906-1914 között itt élt, portrékat, síremlékeket készített. Alapító tagja a Művészek Majolika és Agyagipari Telepének. Kiállított az Őszi Tárlatokon. Művészi hagyatékát 1976-ban családja a Tornyai János Múzeumnak adományozta.)

Műverem (József Attila u. 2.) József Attila és a Kinizsi utca sarkán emléktábla jelöli Galyasi Miklós egykori lakását, amely Műverem néven vált ismertté. A helybeli és az idelátogató művészek mindig szívesen látott vendégek voltak. Megfordult itt többek között a művészettörténész Lyka Károly (1879-1970), az író Illyés Gyula (1902-1983) és Veres Péter (1897-1970), az orientalista Baktay Ervin (1890-1963). Fiatal költők, Pákozdy Ferenc, József Attila és a házigazda olvasták fel, s vitatták meg költeményeiket. A Műverem köré csoportosuló társasághoz tartozott még Kohán György és Vén Emil festőművész is. Ez a csoport képezte alapját az 1943-1949 között közművelődési feladatot felvállaló Tornyai Társaságnak. Galyasi Miklós (1903-1974) költő színes egyénisége, művészetpártoló tevékenysége a Művermet irodalmi szalonná tette. Németh László Égető Eszter című regényében Galyasiról mintázta Gyenes alakját.

Nagy András János-kút (Kálvin János tér) A fekete márványtábla tanúsága szerint Nagy András János és neje Mucsi Mária fúratták 1884ben saját költségükön, emberbaráti szeretetből. Zsigmindy Béla egy év alatt készítette el a napi egymillió liter vizet adó kutat. A Séegner Béla által homokkőből faragott nyolcszögletű medence átmérője 6 m, közepén 1,3 m magas mészkőoszlop, tetején egy nagy és kisebb bronztányér. A teteje tölcsérszerűen kiképzett, melyből régen függönyszerű zuhatagban folyt le a víz. A kút az 1960-as években kiapadt. (Nagy András János (1812-1890) birtokán korszerű gazdálkodást folytatott, vagyonát folyton gyarapította. Tagja volt a város törvényhatósági bizottságának. Bőkezűen adakozott a kórház, iskolák és az egyház javára. Emlékét utca őrzi, nemrégiben portréjával utcanévtábla is készült. Alakját Tornyai János festette meg, a kép az Újtemplomi lelkészlak imaházában látható.)

Nagy György-emlékhelyek Nagy György (1879-1923) erdélyi születésű ügyvéd, politikus 1910-ben költözött Hódmezővásárhelyre. A Petőfi u. 7. számú házban ügyvédi irodát nyitott. 1910 és 1913 között a Dr. Rapcsák András u. 28. szám alatti házban lakott. Itt szerkesztette és adta ki a Magyar Köztársaság című politikai folyóiratát. Tevékenységét a ház falán emléktábla jelöli. Az 1912-ben Budapesten megalakult Országos Köztársasági Párt elnöke. Legfontosabb követelése a demokrácia és a köztársaság volt. 1918. november 16-án az Országházban ő olvasta fel a köztársaság kikiáltásáról szóló határozatot. Emlékét utca, utcanévtábla, a gimnáziumban dombormű őrzi. Emlékszobája a Bajcsy-Zsilinszky u. 23. alatt (Levéltár) tekinthető meg. Díszsírhelyét 1988-ban avatták fel a Kincses temetőben. 1991-ben a város posztomusz díszpolgárává választotta. Nagy Imre emléktáblája (Kaszap u. 31.) Nagy Imre (1896-1958) politikus, agrárszakember. Felesége a vásárhelyi születésű Égető Mária. 1944. decemberében a város közgyűlése 16 képviselőt választott az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, köztük Nagy Imrét. 1953-tól 1955-ig és 1956 októbernovemberében Magyarország miniszterelnöke. A független, szabad, demokratikus Magyarország és a reformpolitika rendíthetetlen híve. 1958. februárjában pert indítottak ellene, és június 16-án kivégezték. A Návai Sándor által készített domborművet 1991. június 29-én avatták.

Nagytakarék (K&H Bank) (Kossuth tér 5.) Az 1869-ben alapított Nagytakarék a századforduló után határozta el székháza felépítését. A szecessziós épületet Müller Miksa tervezte, 1907-ben készült el. a kupola tetején a Merkur szobor látható. A homlokzat, az ablakok és kapubejárat jellegzetesen szecessziós jegyeket visel. A bejárat fölötti női és férfi alak a takarékosságot és a mezőgazdaságot jelképezi, a kaptárak pedig az épület rendeltetésére utalnak. Külön figyelmet érdemelnek a lépcsőház egyedi faragott vörösmárvány korlátja és a berendezés rendkívül igényes fafaragványai.

Nándorfehérvári csata emlékharangja (Bercsényi Miklós laktanya) Hunyadi János (1407/9-1456) 1456-ban fényes győzelmet aratott az országot fenyegető török felett Nándorfehérvárnál (ma Beograd). A győztes seregben több vásárhelyi is harcolt. A csata emlékére 1991. március 15-én harangot avattak a Bercsényi Miklós gépesített lövészdandár laktanyája előtt kialakított téren. Az emlékművet Máté István szobrászművész és Szatyor Győző iparművész készítette. 1456 óta a pápa rendeletére minden délben megszólalnak a harangok. Ez az emlékharang is az egykori nándorfehérvári győztes jobbágyelődeinre emlékeztet. Minden délben a laktanya kapuőrének feladata, hogy megkondítsa. Negyvennyolcas honvédemlékmű (Kossuth tér) Máté István alkotása az 1848-1849-es szabadságharcnak és a névtelen vásárhelyi hősöknek állít emléket. 1990. március 15-én avatta fel Szabad György, az Országgyűlés elnöke. A város művészei az e célra rendezett kiállításon eladott alkotásaik árát ajánlották fel az emlékmű megvalósítására.

Németh László-emlékhelyek Németh László (1901-1975) író 1945 és 1948 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban és a Szent István téri leánygimnáziumban (Présház) tanított. Vásárhelyi szállásadói Kristó Nagy István és Mátyás Sándor voltak. A Bercsényi utca 27. számú Kristó-házban lakott. A ház végében áll a kerti kis lak, amelynek ámbitusán az első vásárhelyi művek, a Mathiász-panzió és A tanügy rendezése íródtak. Az utcai szobában az Eklézsia-megkövetése, a Széchenyi és az Égető Eszter és más jelentős alkotások születtek. Az egykori leánygimnázium igazgatói lakásának szobáiból alakították ki a Németh László-emlékházat. Az emlékkiállítás elsősorban műközpontú. Láthatók naplók, kéziratok, levelek, emléktárgyak, fényképek. Tóth Valéria Németh László mellszobrát az 1976-ban az íróról elnevezett könyvtár előtt láthatjuk. A könyvtár épületében több alkotás is található, amely a nagy íróra emlékezik: Borsos Miklós márvány mellszobra, Kajáry Gyula grafikája, Erdős Péter és Máté István rézdomborításai. Az író "vásárhelyi sétáinak" útvonalán továbbhaladva, az Égető Eszter-beli Tunyogi-házat már nem láthatjuk, lebontották. Az egykori Máté-patika emeletes épületét azonban megnézhetjük (Andrássy út 9.). A "kisded" tanyai tanulók otthonát az Oldalkosár utcában a négyemeletes Cseresnyés Kollégium váltotta fel. Innen néhány lépés az ősi alma mater, a Bethlen Gimnázium. Az író Hódmezővásárhelyre küldött, eredetileg kútfeliratnak szánt üzenetét fatáblára vésték, hajdani tanárkodás színterén helyezték el. Návai Sándornak az íróról készített domborművét a Gregus Máté Műszaki - Mezőgazdasági Szakközépiskolában (Kaszap u. 29.) láthatjuk.

Németh László Városi Könyvtár (Andrássy út 44.) város közgyűlése 1880-ban alapította a közkönyvtárat. Saját épületében 1907-től működött. 1914-ben Imre József Házában (Dr. Rapcsák András u. 16.), majd 1939-ben Kálvin tér 2. sz. alatt kapott helyet, mai helyére 1954-ben költözött. A városi könyvtárból 1952-ben a Csongrád megyei könyvtár intézménye lett. 1973-tól ismét városi könyvtár, a Németh László nevet 1976-ban vette fel. "A" tipusú közművelődési tevékenységet folytat, a központi könyvtáron kívül letéti könyvtárai és egy önálló gyermekkönyvtára van. Több mint 250 ezer kötet könyvet, 6 ezer folyóiratot, 1500 hangzó és 25 ezer egyéb dokumentumot őriz. A helyismereti különgyűjtemény 4 ezer olyan művet tartalmaz, amely vásárhelyi szerző műve, vagy a városról szól. A gyűjtemény őrzi többek között József Attila Medvetánc című kötetének első kiadását. Megtalálható a könyvtárban Babits Mihály (1883-1941), Németh László, Illyés Gyula és mások dedikált könyvei. A könyvritkaságok közül említést érdemel Szenci Molnár Albert (1574-1634) 1608-ban kiadott Szent Bibliája.

Népművészeti Tájház (Árpád u. 21.) A házgyári emeletes épületek között szinte mementóként hat a városközpont tőszomszédságában meghagyott parasztház, amely a maga egyszerűségében őrzi a népi építészet és életmód kis darabkáját. A 18. századi nádtetős, vályogfalú ház hiteles környezetben mutatja be a város népművészeti értékeit. A szobákban vásárhelyi bútorok, hímzéseik, a csúcsi, tabáni és újvárosi tálasok munkái láthatók. A szabadkéményes konyha a 20. század elejét idézi. Az udvaron gazdasági épületek istállók, szín magtár és ólak sorakoznak.

Nepomuki Szent János szobra (Szent István tér) A jelenlegi szobor elődjét 1778-ban állította fel a katolikus egyház a hajdani kispiacon, az akkor ott folydogáló mélyvizű Topa-ér partján. A kőszobor elhelyezése összefügg azzal, hogy Nepomuki Szent Jánost a vizek védőszentjeként tisztelték. A Topa-ér a Hód-tóba vezetett, maga a szobor is a tóra nézett. Az Újtemplom felépítésekor a reformátusok hevesen tiltakoztak a szobor ellen. A szent kőszobra ugyanis éppen a templomuk elé került. Mindent elkövettek a szobor eltávolítására. Valószínű az indulatok elszabadulásával függ össze, hogy 1797-ben garázda legények leütötték a szobor fejét. A fejet fából pótolták. A teret eredetileg Nepomuki Szent Jánosról nevezték el, később a kálvinisták Kálvin János térre keresztelték, de a lakosság többnyire csak a János tér elnevezést használta. A Nagy András János-kút elkészültével 1884-ben fellángolt a vita, mivel a kút a tér közepén, közvetlenül a szobor szomszédságába került. Hosszas perlekedés után a szobrot néhány méterrel távolabbra állították fel és nyugatra fordították, hogy ne a református templomra nézzen. 1890-ben teljesen új szobrot öntöttek vasból, gránit oszlopokkal és vaskerítéssel vették körül. 1940-ben került el a térről. A Topa-ér eltűnt, így a szobor vízparti elhelyezése értelmét veszítette. A Szent István templomnál állították fel, gránit oszlopok és vaskerítés nélkül.

Nyári Színkör emlékoszlopa (Népkert) Kolbenheyer Viktor által tervezett Nyári Színkör épülete megjelenésében arányos, minden oldalról változatos, festői hatást nyújtott. Téglaalapokon favázas szerkezettel és deszkaborítással készült. Félévszázados működése alatt országos hírnévre tett szert. 1948-ban használhatatlannak minősítették és 1950-ben lebontották. 1991-ben a színház helyén emlékoszlopot állítottak, amely Szatyor Győző iparművész alkotása. Nyizsnyai Gusztáv szobra (Nyizsnyai és Zrínyi u. sarok) A bronz mellszobor mészkő talapzaton áll. Pásztor János alkotása. Közadakozásből állították fel 1900-ban a Nyári Színkör előtti parkban. Jelenlegi helyére 1978-ban került. (Nyizsnyai Gusztáv (1829-1882) zeneszerző, dalköltő 1862-ben telepedett le Hódmezővásárhelyen. A "magyar Trubadur"-ként emlegetett zeneszerző nevéhez fűződik a Vásárhelyi Dalárda megalapítása. Több dala korábban népszerű volt.)

Osváth Béla-relief (Kinizsi u. 12.) reliefet Szabó Iván szobrászművész készítette 1990-ben. Osváth Béla (1926-1965) szívügye a magyar dráma és színjátszás volt. Ahogy leérettségizett, máris színházat szervezett Vásárhelyen, a Fekete Sasban és a Nyári Színkörben. Egyszerre volt színigazgató, színész és 1946 őszétől gimnáziumi tanár. Miután az infláció elsodorta a színházat, tevékenységét irodalomtörténészként és a budapesti Nemzeti Színház dramaturgjaként folytatta. Posztumusz kötete a Türelmetlen dramaturgia.

Ótemplom (Kossuth tér) Az egykor Hód-tó partjához közel álló vályogtemplom elé 1713-1714-ben kőtornyot emeltek. A torony a harang elhelyezése mellett védelmi szerepet is betöltött. Innen figyelték az ellenség, az árvíz jöttét, innen észlelték a tüzeket. A főbejárat fölötti kőtáblán bibliai idézettel a város címerét és a város elöljáróinak neveit helyezték el. A barokk stílusú templomhajó igazodva a torony építészeti megoldásához, 1721 és 1723 között készült el, kivitelezését Helbing János budai építőmester végezte. Károlyi Sándor a torony számára átengedte a korábban Rákóczi tulajdonát képező nagyecsedi kastélyának óráját és csengettyűjét. 1725-ben tették helyükre. 1741-1742ben lőrésekkel ellátott fallal vették körül a templomot, egy része ma is látható. A templom belső berendezését 1731-ben gyulai asztalosok készítették. Az ülőpadokat, az űrasztalát, a szószéket festéssel díszítették, a karzat mennyezetét is fakazetták borították. Felújítására 1892-ben került sor, amikor vasgerendákon és vaslábakon álló karzatot helyeztek el a régi helyébe. A karzat vasrácsát Deák Mihály helybeli lakatos, az új szószéket és az úrasztalt Csepreghi János budapesti műasztalos készítette. 1896-ban került sor az Oláh Ferenc által adományozott orgona beszerelésére. Soukenik János orgonakészítő mester hangszerét 1896. június 25-én szentelték fel. 1889-ben, amikor már megszűnt a kőkerítés védelmi szerepe, északi oldalán lebontották, helyébe hamarosan felépült a templombazár. Helyiségeit főként műhelyek és üzletek céljára adták bérbe. A bazársort sajnálatos módon 1961-ben lebontották. A templom becses ereklyéi: 1749-ből való ezüst keresztelő kanna, 1761-ben készült ezüstkehely. A templom mellett ásatásokat végeztek a régebbi templom alapjainak feltárására. Visszakerül szentegyháza falához Szőnyi Benjámin halotti epitáfiuma (halottak számára állított feliratos tábla) is.

Ótemplom magtár (Szőnyi u. 1.) Az Ótemplomhoz közel, az utca vonalában áll. Az 1740-ben épült kis négyszögletes épület homlokzata jellegzetesen barokk. A lakosságtól begyűjtött egyházi adót képező gabonát tárolták benne. Jelenleg a Tourinform irodahelyisége.

Petőfi Művelődési Központ (Dr. Rapcsák András u. 7. ) 1948 és 1951 között épült fel, tervezője Janáky István. A zömök, vaskos formák, a kézivetésűnek látszó vásárhelyi téglaburkolata helyi jellegűvé teszik az épületet. Színháztermét 1953. június 20-án avatták fel. Az előcsarnokban Németh József vásárhelyi festőművész nagyméretű freskója látható. A második emeleten egy 577 m2-es szabadidő központ működik, ahol különböző körök, klubbok tartanak foglalkozásokat, előadásokat, pódiumműsorokat rendeznek. (Janáky István (1901-1966) vásárhelyi születésű építész. Nevéhez fűződik többek között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületei, valamint a kecskeméti Aranyhomok Szálloda tervezése. Emléktáblája az épület falán.) Petőfi Sándor szobra (Andrássy út 50. ) Petőfi Sándornak (1823-1849), a nagy magyar költőnek két méteres posztamensen álló ércszobrát Kamotsay István készítette 1983-ban. Az adományozó mecénás Dr. Sarkadi Ferenc (1901-1989) vásárhelyi ügyvéd.

Présház (Liszt Ferenc Általános Iskola) (Szent István tér 2.) 1800-as évek elején épült a földesúr alápincézett klasszicista stílusú présháza. A saját és a lakosság által beszolgáltatott szőlő feldolgozására szolgált. A földszintes téglaépület udvar felőli oldalán nagyablakos folyosó fut körbe. A homlokzati ablakok fölül egyenes kiugró párkányokkal díszítettek, az ablakok alatt téglalap alakú parapet. A lábazat sima vakolású, melynek síkját csak a pinceablakok törik meg. A házat a város 1873 után megvásárolta a földesúrtól. Először ipariskola, majd 1892-től óvónőképző, 1930-tól leánylíceum, később gimnázium, 1948 után tanítóképző intézet volt. 1957-től középfokú iskola céljaira használták, jelenleg pedig az ének-zenei általános iskola működik benne. Serház (Serház tér 2.) Gróf Károly Sándor (1669-1743) 1726-ban építette az első serfőző házat a Kistó-ér partján. Helyére özv. gróf Károlyi Józsefné 1804 és 1809 között impozáns méretű serházat emeltetett (180 m hosszú, 15 m széles). A klasszicista épület vastag falú, bolthajtásos, eredetileg zsindelytetős volt. Alatta teljes hosszában pince, amelyből két "alagút" vezetett a Kistó-ér partjára, innen nyerték a hűtővizet. A 20 és 30 hl-es vörösréz kazánokban évente 1800 hordó sört főztek. Volt az épületben őrlőma-

lom is, amelyet a "taposómalomban" ökrökkel járattak. A malom szerkezete nyomta fel a kádakba a mintegy 40 ezer liter vizet. Az épületegységben olajmalom, pintérműhely, istállók és ólak, valamint a kezelőszemélyzet is helyet kaptak. Az uradalom haszonbérlők által működtette, amíg 1873-ban a város meg nem vásárolta. Keleti felében 1880-tól a század végéig a kórház kapott helyet, majd a városi kertészet működött benne. A nyugati részt a temesvári hadtestparancsnokság bérelte mintegy negyedszázadon keresztül huszárszázada számára (innen a "kaszárnya" elnevezés). Később a Kalmár rostagyár bérelte, majd 1939-ben itt kapott helyet a méntelep. 1903-ban a város itt adott két szobát Tornyai Jánosnak. Jelenleg a HódMezőgazda Zrt. központja. Udvarában Szabó Iván Játszó csikók szobra látható. Simon-palota (Kinizsi u. 1. ) A fiatalon elhunyt Magyar Ede egyik utolsó alkotása. A szecesszió és a historizmus jegyeit magán viselő palota építését Magyar Ede halála után Takács János fejezte be 1914-ben. A palota tulajdonosa Simon János, az 1920-ban alakult Hangya Szövetkezet alapítója volt. A főbejárat két oldalán a konzolokon nyugvó női fejek, a kapuzat díszítésének szecessziós vonalvezetés, gazdagon tagolt homlokzat dombormű díszei harmonikusan illeszkednek egymáshoz. (Magyar Ede (18771912) szegedi műépítész. Nyugat-európai tanulmányútja után főleg Szegeden és környező városokban tervezett épületeket. Kiemelkedő munkái: Reök-palota, Unger-Mayer-ház, Scháffer-ház Szegeden.)

Susáni templom (Klauzál u. ) A református templom és lelkészlak terveit Borsos József készítette. Az építéssel Katona Gyula és Strucskó József építőmestereket bízták meg (1910). A templom vasbeton bolthajtással, jellegzetes préstégla díszítéssel készült. A templomkertben látható a második világháború susáni áldozatainak emléktáblája. (Borsos József (1875-1952) Hódmezővásárhely főmérnöke, majd Debrecen főépítésze. Tornyai János és Pásztor János barátja. Debrecenben a krematóriumot, református templomot, stb. építette. Sándy Gyula stílusát folytatva alakította ki jellegzetes téglaépítészetét.

Szarvas vendéglő (Tűzoltólaktanya) (Szent István tér 1.) A jelenlegi tűzoltólaktanya a földesúr által a 19. században épített kis fogadó helyén, az akkori Kispiac téren épült fel 1903-ban. Az eklektikus épület tervezői László Richárd és Ferencsik Aladár budapesti műépítészek. A híres Szarvas vendégfogadót és kávézót 1903 és 1941 között bérlők kezére adta a város. Mint vendéglő 1941-ben szűnt meg. A Hódi Pál utcából ideköltöző tűzoltóság szertárakkal és garázsokkal bővítette az épületet.

Szántó Kovács-zendülés emlékhelyei 1894. április 22-én a csendőrség és a földmunkások összetűzése országos visszhangot váltott ki. A hatósági erőszakon felháborodott zendülők ostrom alá vették a városházát, hogy kiszabadítsák vezérüket. Szántó Kovács Jánost (1852-1908). A következő év tavaszán hozták meg az ítéletet Szántó Kovács és társai ellen. A városháza főbejárata melletti falrészen emléktábla hívja fel a figyelmet a vásárhelyi agrármozgalomra. A Kossuth tér keleti oldalán 1965-ben avatták fel Somogyi József szobrászművész Szántó Kovács emlékművét. A parasztvezér díszsírhelye a Kincses temetőben található.

Szent István templom (Szent István tér) Az első kapavágást 1935 novemberében tették, 1937-ben az első szentmisét mondta benne a jezsuita tartományfőnök. Tervezte Fábián Gáspár (1885-1953) ókeresztény bazilika stílusban. A templomot az egyszerű vonalvezetés jellemzi. A szentély előtt széles boltív, rajta freskó a magyar és lengyel szentek népes csoportjával (Korbuly Ferenc). A főhajó fagerendás, kazettás kiképzésű. Falán 20 nagy ablakon főleg a jezsuita rend jelesei, szentjei, a mellékhajók kerek ablakán a keresztút stációi láthatók. Leszkovszky György tervezte, Kopp Ferenc üvegfestő készítette 1937-ben. A főoltár 1961-ben készült el Leszkovszky György tervei alapján. A főoltár fölött a védőszent nagyméretű képe. A templom dísze a Jézus szíve mellékoltár, amely carrarai márványból készült zöld és sárga márványbetétekkel. Tervezte Fábián Gáspár. A tabernaculum-ajtók és gyertyatartók Gunex János alkotásai. A Jézus szíve szobor Del Amier Félix, a Szűz Mária Fischer János munkája. A padokat Fábián Gáspár tervei alpján Radics István helybeli asztalos készítette felvidéki tölgyfából. A szószéket Kulai József és Czeglédi Lajos faragta. A kápolna Szent József szobrát Vágó György készítette. Az orgonát Kuczor Béla tervezte, az Esz-nyolcad hangú harangot Szlezák László öntötte (1939). A fedett előcsarnokban helyezték el a háborúban és hadifogságban elpusztult leventék emléktábláját (Návai Sándor). A templom melletti emeletes rendházat 1990-ben visszakapták a jezsuiták.

Szeremlei Sámuel-emlékek Szobrának elkészítése 30 évet váratott magára, hiszen a város törvényhatósága már 1937-ben szükségesnek tartotta felállítását, amikor utcát neveztek el róla. A Bethlen Gimnázium előtti parkban 1968-ban avatták a mészkőből készült mellszobrát, Stremeny Géza alkotását. A gimnázium pantheonjában Oláh Éva gipszdomborműve őrzi emlékét (1967). A Kincses temetőben lévő családi sírboltban nyugszik. Születésének 150. évfordulóján az Újtemplom falán emléktáblát, a Szeremlei utca elején Návai Sándor domborművét helyezték el. (Szeremlei Sámuel (1837-1924) történetíró, református lelkész. 1871-ben telepedett le a városban és itt élt haláláig. 1900 és 1913 között öt kötetben megírta a város történetét 1848-ig. Országos viszonylatban is kiemelkedőt alkotott. Történetírói tevékenységéért a Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban levelező tagjává választotta. 1917-ben a debreceni egyetem díszdoktorrá avatta.) Szilárdy-ház (Kossuth tér 6.) A görög származású özv. Szilárdy Jánosné Lotta Mária, Strenga és Kertner szegedi vállalkozókkal építette 1880-ban. Városunk egyik első emeletes épületét kékesszürke festéséről a nép szürke palotának, később Lotta-palotának nevezte. Szürke színét 1908-ban vesztette el. Az épület koraeklektikus, közepén félig kiemelt korinthoszi oszlopok. A balusztrádos erkély félkörív alakú, az ablakok háromszögletű és íves záródásúak.

Tabáni templom (Pálffy u. ) 1903-1904-ben épült fel Borsos József tervei alapján, Kovács József és Hézső István helybeli vállalkozók kivitelezésében. A templom a téglaépítészet egyik legjellegzetesebb megjelenési formája. A templomkertben látható Szőnyi Benjámin mellszobra, Szőnyi Endre alkotása.

Takács Ferenc emléktáblája (Dr. Rapcsák András u. 24.) Takács Ferenc (1893-1956) szociáldemokrata politikus, 1935-1939 között a város országgyűlési képviselője. 1944 végén a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották, 1945-ben iparügyi miniszter lett. 1950 és 1955 között a Rákosirendszer törvénytelenül börtönben tartotta. Valódi rehabilitációja 1991-ben történt meg, amikor a város díszpolgárává választotta. Emléktábláját az egykori munkásotthon falán helyezték el (Szabó Iván).

Tornyai János-emlékek Tornyai János (1869-1936) festőművész Hódmezővásárhelyen született, Susánban nevelkedett. Székely Bertalan (1835-1910), Lotz Károly (1833-1904) és Greguss János (1837-1892) tanítványa. A Serházban kapott műtermet és lakást. Dolgozott a Tuhutum u. 23. számú házban, élete utolsó éveiben a Futó Mihály (ma Hősök tere) 4. szám alatt. Fő művei (Juss Vihar, Gémeskút, Csokorkötő) sz Alföldi Galériában láthatók. A Városháza közgyűlési termének Bercsényi és Deák képét ő festette. 1936-ban 600 festményét és 400 grafikáját a városnak adományozta. 1984 novemberében egykori budapesti lakásának felújításakor a padló alól további 717 festménye és rajza került elő, közti parkban látható mellszobra, amelyet 1956-ban lepleztek le, alkotója Gyenes Tamás (1920-1963). Hamvait a budapesti Kerepesi temetőből 1985-ben hozták haza. Ekkor avatták fel díszsírhelyét a Kincses temetőben, a mellszobrot készítette Máté István vásárhelyi szobrászművész. A Vásárhelyi Őszi Tárlatokon évenként kiosztják a Tornyai-plakettet. Emlékét még utca őrzi, a művészi kivitelű utcanévtábla Meszlényi János alkotása. Trischler Ferenc rézdomborítása a gimnázium panteonjában látható.

Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András u. 16.) A múzeum alapítása az 1904-es városi ipari és mezőgazdasági kiállításhoz kötődik. Tornyai János kezdeményezése, Kiss Lajos fáradhatatlan gyűjtőmunkája teremtette meg alapjait. Többszöri költözés után került végleges helyére, Imre József házába (1914). A századfordulón épült jellegzetesen préstéglás épület tervezője Sándy Gyula. A néprajzi gyűjteményt 1928-tól régészeti osztály egészítette ki. Banner János (1888-1971), a szegedi egyetem régészprofesszora vezetésével 19291944 között szinte minden évben ásatásokat végeztek a város határában. A leletek a múzeumba kerültek. A múzeumot a Kökénydombi Vénusz és oltár tette világhírűvé.

A közel hatezeréves leletekből állt össze az 1970-ben megnyílt állandó kiállítás, Az újkőkor és rézkor művészete. A kiállítás 2005-ben megújúlt, a Múzeum állandó régészeti kiállítása a „Hétköznapok Vénuszai” címmel, a Kr. e. 7 évezred vége – Kr. e. 5 évezred közepe közötti időszak gazdag leletanyagát mutatja be interaktív módon. A látogató az újkőkor emberének mindennapjaiba nyer betekintést a szemléletes kiállításon – megtekinthető a Körös-kultúra Tiszajenő - Szárazparton feltárt házának rekonstrukciója. Az intézményben Kiss Lajos néprajztudós hagyatékából és dokumentumaiból emlékszobát alakítottak ki. Az emeleti termekben látható a vásárhelyi néprajz tárgyi emlékeit bemutató állandó kiállítás. A múzeum egész évben gazdag időszaki képzőművészeti kiállításaival vonzza a látogatókat. Újtemplom (Kálvin János tér) II. József türelmi rendeletének kibocsátása után vált lehetővé a város második református eklézsiájának megépítése. Az alapkövet 1792-ben Szőnyi Benjámin tette le, akinek emlékversét a torony gombjában helyezték el. A Fischer Boldizsár tervei alapján készült templomban az első istentiszteletet 1796ban tartották, a felszentelésre csak 1799-ben került sor. Az épület késő barokk stílusú, egyhajós, egyenes záródású, két végén kétemeletes karzattal. A toronysisak jellegzetesen barokk kiképzésű. Kegtárgyai közül kiemelkedik egy 1761-ben készült barokk lomb- és szalagdíszes ezüstkehely. Egy ismeretlen magyar mester kezéből származó empire formájú úrvacsora serleget is őriznek, ugyancsak itt található két 1756-ból való úrasztal kendő, melyet virágdíszekkel hímeztek. A templom leghíresebb lelkipásztora Szeremlei Sámuel, a város tudós történetírója volt. A falon Bognár Rezső (1888-1963) kántor, karnagy emléktáblája látható. Újtemplomi református paplak (Karancsy-parókia) (Kálvin János tér 7. ) A műemlék jellegű lelkészlak 1830 körül épült klasszicista stílusban. A földszintes épület homlokzatának középső rizalitján íves záródású keret nélküli ablakok adják a ház karakterét. Az államosítás után egy ideig postafiók volt, majd az Alföldi Porcelángyár bemutatóterme volt. A templom felőli oldalon újabb szárny épült hozzá.

Újvárosi templom (Nádor u. ) A város harmadik református temploma adományokból épült (a legnagyobb Kovács Ferencé (18231895), 22 ezer korona). 1898-ban Sándy Gyula tervei alapján, Koncz Pál és Szabó Mihály kivitelezésében készült el. A templomkertben látható Újváros lelkészének, Györffy Józsefnek (1869-1929) portréja.

Unitárius templom (Völgy u.) Az Erdélyből eredő unitáriusoknak már 1567-ben voltak hitvallói Hódmezővásárhelyen, de csak 1877-ben alakult meg a helyi unitárius egyház. A régi imaház helyett 1910-ben épült fel a kisméretű eklektikus templom a Völgy utcai telken, Kruzslicz Károly építész tervei alapján.

Várhelyi Endre-relief (Bakay u. 24.) Várhelyi Endre (1924-1979) korán eljegyezte magát a zeneirodalommal, az operával, a színház világával. 1942 után hamarosan a város közkedvelt énekese lett. 1945-ben színtársulatot alakított. Főiskolai tanulmányai befejeztével a budapesti Operaház magánénekese lett. Reliefjét 1990-ben leplezték le. A város címere és zászlója Már a 17. századi várospecséteken szerepelnek a címerpajzs szimbólumai: a nap, a hold és a behajlított páncélos kar a nyílvesszőkkel. Mai formájában legkorábban 1873 után használták. A címerpajzs kék, a nap arany, a hold ezüst színű. A pajzs felett leeresztett rostélyú páncélsisak, rajta ötágú nemesi korona. A páncélsisak és a páncélos kar világosszürke. A címer díszítését két oldalt reneszánsz stílusú akantusz levelek képezik. A pajzs kék színe az eget és a vizet, a nap és a hold a nappalokat és éjszakákat, a lakosság foglalkozását, a páncélos kar a haza és a király iránti hűséget jelképezték. A város címere több épületen is látható: Városháza, Alföldi Galéria, Fekete Sas, stb. A város zászlója kék-sárga színű.

Városi Levéltár (Kossuth tér 1., Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) A levéltár régen csak a városi tanács szükségleteit elégítette ki. A közművelődésbe csak az utóbbi évtizedekben kapcsolódott be. A levéltár ma igazgatási és közművelődési feladatokat is ellátó tudományos intézmény. Ellenőrzi a hatáskörébe tartozó szervek iratkezelését, a begyűjtött iratanyagot belső munkája során rendezéssel kutathatóvá teszi. A városi levéltár első irata az 1691-ből datált Bercsényi levél. 1724-től őrzik a tanács jegyzőkönyveit, levelezéseket, kimutatásokat, térképeket, testamentumokat (végrendelet), stb. A levéltár most készülő épületében (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) már megtekinthető a Nagy György-emlékszoba és a Vásárhely a századfordulón című kiállítás.

Zeneiskola (Kálvin János tér 4.) A helybeli izraelita hitközség 1893-ban határozta el, hogy a Kispiac téren (ma Kálvin tér) lévő telkén bérházat építtet. A ház Bauer Henrik műépítész tervei alapján még ugyanebben az évben elkészült. A Központi Szállodának nevezett eklektikus stílusú épületben nyílt meg Kun Miksa vendéglője, 6 vendégszobával, kávéházzal, étteremmel. Egy ideig itt kapott helyet a Gabonacsarnok. 1953. december 1től az Állami Zeneiskola működött benne, ma a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek ad otthont.

Zsinagóga (Szent István tér) Az 1834-ben lakóházból átalakított imaház helyett 1852-1857-ben Busch Miklós új templomot építetett. A szegedi Müller Miksa tervei alapján 1906 és 1908 között alakították mai formájára. Az előkert megfelelő rálátást biztosít az épületre. A mór stíluselemeket is felhasználó eklektikus, impozáns térhatású templom jellegzetes szecessziós díszítésű. A bejáratot óriásivá növelő köralakú üvegablak uralja a homlokzatot, melyet hármas ív zár, kőtáblával a tetején. A színes rózsaablak fölött héber nyelvű felirat olvasható: "Erősségem és oltalmam az Örökkévaló, benne bízom." A két oldalon emelkedő Dávid-csillaggal díszített kupolák sajátos egyéni jelleget kölcsönöznek az épületnek. A szobordíszeket Balla József készítette. A templombelsőbe narthexen (előcsarnok) keresztül léphetünk, ahol a karzat mind a négy oldalon körbefut. A frigyszekrény mögött van a kórus karzata. A tóraszekrény feletti felirat fordítása: "Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam." 1974-ben a narthexben márvány emléktáblákat és egy jelképes fekete síremléket helyeztek el a deportáltak és a mártírok emlékezetére. A zsinagóga telkének Szeremlei utcai oldalán áll az egykori zsidó iskola eklektikus épülete, ahol 2004. júliusában nyílt „Magyar tragédia 1944” állandó kiállítás, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak, köztük az országból elhurcolt csaknem 190 000 zsidó gyermeknek is.