I. EGERRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN

TANULMÁNY EGERRŐL Háttértanulmány a „Report on the regional and local implementation of the first Hungarian National Action Plan on Social Inclusion (NAP/incl) 2004-2006” számára. Készítették: Farkas Zsuzsa és Farkas Zsombor I. EGERRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN Eger sajátos helyet foglal el Észak-magyarország városainak sorában, hiszen a gazdasági recesszió sújtotta területen „ zöld” szigetként ékelődik a depressziós Északi Iparvidék és az Alföld közé. Heves megye székhelye, és hosszú évszázadokon keresztül életét meghatározta az a történelmi érdem, amelyet a török megállítása terén szerzett, valamint püspöki, majd érseki székhely volta (1805-től). A város és a város környéki területek nagyrésze egyházi tulajdon volt, és a 18. Század végén, 19. Század elején az érsekség által elindított és finanszírozott építkezések által alakult ki mai városszerkezete, és műemlékállománya. A város a 19. század végén indult lassú fejlődésnek, ekkor került sor a közel száz főt, főként nőket foglalkoztató Dohánygyár, és több kisebb üzem beindítására, de a századfordulón( 1900) még csak 25 893 főt tett ki lakosainak száma. A csendes, klerikális kisváros a két világháború között ébred fel csipkerózsika-álmából, amikor is éles vita alakult ki az egyházi és a polgári vezetők között a várospolitikáról, a fejlesztési elképzelésekről. Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című művében így ír erről: „A város urainak jórésze szembe száll a papi köröknek azzal a felfogásával, hogy Egerből iskolavárost kell csinálni…A városi urak kedves terve az „Eger iskolaváros” jelszóval szemben az idegenforgalmi-fürdőváros elképzelés…Viszont, hogy a városfejlesztési terv is inkább csak jelszó, mint program, arra bizonyíték, hogy Eger várostakarításra sok magyar városnál csakúgy lényegesen kevesebbet költ, mint kulturális célokra. A harmadik városi program a bortermelés, mert hogy Eger régi svájci és lengyel piacai elvesztek, kevéssé szolgálhatja csak a város fellendülését.” Eger a szociálpolitika történetébe az 1929-ben létrejött „egri norma” elnevezésű szegénypolitikájával, ill. segélyezési rendszerével írta be a nevét, amely egyházi - városi közigazgatási – társadalmi erőforrások összevonásán alapult. 1930-ban négy és fél ezerrel (30.424) laktak többen a városban, mint a századfordulón, foglalkoztatottsági arányuk nem érte el az 50 százalékot (45,2). Mezőgazdaságból élt (napszámosokkal és házi cselédekkel együtt) a foglalkoztatottak majdnem 40 százaléka (37,6), iparból (főként kisiparból) kevéssel több, mint egynegyede (27,3), egynegyede (24,5) a szolgáltatásokból (közlekedés, kereskedelem, egészségügy, oktatás, közigazgatás), több mint egytizede (11,6) pedig a egyéb jövedelmekből, például tőkejáradékból élt. Ha a vitázó felek közötti egyeszség nem is jött létre ezekben az évtizedekben, a város mégiscsak vonzóvá vált a betelepülők számára, hiszen népessége negyven év alatt kilencezerrel növekedett. (Népessége 1941-ben 34.965 fő.) A második világháborút követő extenzív iparosítás korszakában Eger funkciótlan kisváros maradt, ezért 1960-ig népessége is csak pár száz fővel növekedett (35.256). Az 1960-as évek településpolitikájanak viszont már az volt az egyik célja, hogy megerősítsék az ország középvárosi hálózatát, a megyeszékhelyeket. Az ipari decentralizációval, a foglalkoztatottság

1

dinamikus bővítésével párhuzamosan az állami lakásépítés is nagy lendületet vett ezekben a városokban. Eger húsz év alatt, 1960-1980 között csaknem megduplázta munkahelyeinek és lakosainak számát (1980-ban 60.897 fő), tehát fejlődését nem az idegenforgalomnak, nem is a bornak, hanem a központi településfejlesztés által diktált intezív iparosításnak köszönhötte. Az iskolafejlesztés ennek csak melléktermékeként jelentkezett. 1980-ra a lakosság kétharmada (65,2) munkaerő-piaci szereplővé vált, vagyis majdnem teljessé vált az aktív korú népesség foglalkoztatottsága. A foglalkoztatottság szerkezetében lényeges változások történtek, 10 százalék alá (8,1) csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, az ipari munkások száma meghaladta a 40 százalékot (41,2), (ebből 9 százalék az építőiparban dolgozott), és az aktív népesség fele (49,3) az un. nem termelő ágazatokban talált munkát. A gazdasági recesszió hatása már az 1980-as években érzhető volt, a lakosság száma alig ezerrel növekedett 10 év alatt (1980-1990 között), a foglalkoztatottak száma pedig mintegy 12.500 fővel csökkent. Arányát tekintve (43,9) alacsonyabb, mint az 1930. évi. Ebben az évtizedben csak az ipar, építőipar területén több mint hatezerrel, a mezőgazdaságban kétezerrel, a keresekedelemben, közigazgatásban pedig több mint ezerrel csökkent a munkahelyek száma. Mivel minden ágazatot érintett a munkahely megszüntetése, a foglalkoztatás szerkezetében lényeges elmozdulás nem történt, a lakosság mintegy 40 százaléka (38,7) az iparból-építőiparból, a fele a tercier szektorból élt továbbra is. Az 1990-es években már lényeges változásoknak lehetünk tanúi. A egy évtized alatt, 19902000 között három és félezerrel lett kevesebb a város lakóinak száma, amely a születésszámok mérséklődésének és az elvándorlások következménye. A csökkenés nem állt meg, hiszen 2001-2003 között ismételten fogyott csaknem kettőezer fővel a népesség. A foglalkoztatottak száma és aránya is tovább csökkent, alig haladja meg a népesség 40 százalékát (40,2). A foglalkoztatottságban 2 százalék alá szorult vissza a mezőgazdaság, a lakosok valamivel több mint egynegyede (28,3) él iparból, mintegy kétharmaduk (70,0) szolgáltatási jellegű ágakból. Ezen belül jelentős a vezető, értelmiségi foglalkozásúak aránya, amely majdnem eléri a 30 százalékot (29,2), és az itt élők egynegyede (24,2) az egyébb szellemi munkakört töltenek be. (2001 népszámlási adatok így hozzák) Iskolai végzettség: 22,2 % főiskola, egyetemi végzettség, 35,1 érettségi Az adatok azt mutatják, hogy a város életében igen jelentős szerepet kaptak a megyeszékhelyhez kapcsolódó a köz- és államigazgatási, gzadaságszervező – pénzintézeti, és kistérségi funkciók. (1.sz. és 2. sz. táblázat) Közlekedés A város országos és nemzetközi közlekedési kapcsolatok szempontjából hátrányos helyzetben van, mivel a közúti és vasúti elsőrendű főhálózat elkerüli. Két másodrendű (24. és 25. Számú) és hat harmadrendű út köti össze a külvilággal közforgalmi utokon, vasútvonala pedig Füzesabony és Putnok közötti távolságban épült ki. Az M3-as autópálya, amelyet Füzesabonyban lehet elérni nagymértékben lerövidítte a Budapest-Eger közötti utazási időt.

Az egri kistérség Eger kistérségi szerepköre nem új keletű, a járások megszüntetéséig az Egri Járás fogta össze a vonzáskörzetbe tartozó településeket. Eger az 1960-as évektől biztosít munkát és megélhetést, középiskolái, kollégiumai pedig tanulási lehetőséget a környékbelieknek. Még 1990-ben is több mint 12 ezer bejáró dolgozója volt a városnak, és ebből adódóan intenzív

2

tömegközlekedési kapcsolata a környék községeivel. Az agglomerálódás már az 1980-as években elindult, a következő évtizedekben pedig felgyorsult. Az alacsonyabb lakásárak különösen a középosztály, valamint az alsó társadalmi csoportok számára teszik vonzóvá ezeket a településeket. Az önkormányzati rendszer kiépülésével már számos olyan feladattal kellett szembesülnie a településeknek, amelyeket csak önkormányzati társulási formákban tudtak megoldani. Az Egri Kistérségi Társulás tényleges szerveződése pár évre tekint vissza, és e szerveződés meggyorsítását a központi politikai akarat dinamizálta. A jelenlegi Egri Kistérségi társulás 14 települést fog össze egri központtal, melynek összlakossága majdnem eléri a 80 ezer főt (79.534). A községek fejlettségi szintje különböző, vannak közöttük olyan települések, amelyek az utóbbi években jelentősen fejlődtek, népessségüket, helyi bevételeiket növelni, szolgáltatásaikat fejleszteni tudták. A települések másik részében jelentősen megnövekedett a hátrányos helyzetű és a roma népesség, és ennek következtében a helyi oktatási-nevelési intézményekben a szegregáció. Kistérségi szinten megvalósuló feladataok: orvosi ügyelet, alapfokú oktatás mikrotársulások formájában, szociális- és gyermekjóléti alapellátások. Megyei szinten az egri kistérségben volt a legalacsonyabb a munkanélküliek aránya (4,2), ezen belül a tartós munkanélküleik száma (1,5) 2003-ban. Személyi jövedelemadót 38.637 fő fizetett, az összlakosság majdnem fele (48,6 százalék) 2003-ban. Az adófizetők éves bruttó átlagkeresete pedig 1,2 millió forint körüli összeg volt (100 ezer/hó), amelyből átlag 270 ezer forintot személyi jövedelemadót fizettek be. Ezek az adatok szintén a legelőnyősebbek, ill. legmagasabbak a megyében. Összesen 8654 vállalkozás működik, ebből 7009 Egerben.

II. HÁTRÁNYOS HELYZET AZ OKTATÁSI-NEVELÉSI INTÉZMÉNYEKBEN

Nevelési-oktatási intézmények Egerben Egert - a bor és a szőlő városa titulussal párhuzamosan – iskolavárosként is szokás emlegetni, mivel főiskolája mellett 18 középfokú és 13 alapfokú oktatási intézménynek ad otthont, illetve 19 óvoda is található itt. A közel 60 ezer fős városban ez igen tekintélyes számnak mondható, még akkor is, ha a gazdasági okokból történő iskola-összevonások Egert sem kerülik el. A város büszke is iskoláinak számára és minőségére, „takargatni való” azonban itt is akad bőven. Megvizsgálva az oktatási-nevelési intézményeket, igen színes képet kapunk. Olyan képet, amely városrészenként, lakókörnyezettől függően nagy eltéréseket mutat a gyerekek számát, társadalmi-kulturális hátterét illetően. A város iskoláinak minőségét nagyban meghatározza az, hogy milyen környezetben található, milyen gyermekek járnak oda, tehát elit és szegregált iskolákkal egyaránt találkozhatunk. Az óvodáknál is hasonló a helyzet; mint a legtöbb magyarországi városban: itt is felszereltebbek, szebbek a belvárosi óvodák, és nagyobb a hátrányos helyzetű és cigány gyermekek aránya a külvárosiakban. A város oktatási

3

rendszerében leképeződni látjuk az országos problémákat; a hátrányos helyzetű tanulók rosszabb minőségű iskolákba irányítását, a cigány gyermekek szegregálódását egyes iskolákban és osztályokban. Eger elit általános iskoláiban és gimnáziumaiban a cigány diákok száma elenyésző, a város egyetlen felsőoktatási intézményében pedig szinte egyenlő a nullával. Pozitív, előre mutató lépések vannak, ha az Arany János Tehetséggondozó Programra vagy a roma pedellusok foglalkoztatására gondolunk, de összességében elmondható, hogy ezek a társadalmi integrációt előmozdítani kívánó elképzelések és gyakorlatok még messze nem olyan hatékonyak és eredményesek, hogy jelentős változást hozhatnának. Eger város Közoktatási Irodája az 1993. évi LXXIX. Tv. 121. § (1) bekezdés 14. pontja alapján kéri meghatározni a hátrányos helyzetet a nevelési-oktatási intézményektől. Eszerint hátrányos helyzetű az a gyermek, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vesz, illetve aki után az önkormányzat rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósít. Az Iroda szerint azonban ettől a definíciótól sokszor eltérnek az intézmények, és napi tapasztalatuk alapján határozzák meg azt, hogy ki tekinthető hátrányos helyzetűnek, hiszen a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt nem kérhetnek a szülőktől ilyen és hasonló adatokat. Óvodák Eger város 19 óvodájába (külön számolva a Deák Ferenc úti óvoda Arany János utcai tagóvodáját) 2004/2005-ben – az óvodáktól kapott adatok alapján - összesen 1966 gyermek járt, amelyből 250 hátrányos helyzetű és 109 cigány. Az összes óvodába járó gyermek 5, 4%a cigány, viszont a születések esetében 7, 9% az arányuk, amely azt jelenti, hogy a cigány gyermek 25-28%-a nem kerül be az óvodai hálózatba. A hátrányos helyzetű gyermekek aránya az összes óvodába járó gyermekre nézve 12, 71%. Az egyes óvodák között szembetűnő különbségek fedezhetők fel, ha megvizsgáljuk a hátrányos helyzetű és cigány gyermekek arányát, attól függően, hogy a város melyik részén találhatók. A Bervai Óvodába, amely az egykori munkáslakótelepen, Eger határában található, 75 gyermek jár, ebből 24 cigány (32%). A hátrányos helyzetű gyermekek száma 30 (40%). Fontos megjegyezni, hogy a szintén Eger külvárosi részének tekinthető Felnémeti óvoda bezárása után a közelben található cigány-telep (Béke-telep) gyermekeinek nagy többsége ebbe az óvodába került. Felnémet óvodája mindig is „mostohagyermeke” volt a városnak, hiszen az idejáró roma gyerekek száma miatt cigány-óvodának is nevezték ezt. Jelenleg a felnémeti városrésznek nincs óvodája, így a szülők – elsősorban a felnémeti telepen élő szülők – számára nagy gondot okoz a távolabbi, csak busszal elérhető, és a város vérkeringéséből teljesen kieső Bervai Óvoda megközelítése. A város másik három olyan óvodája, amelyben magasnak mondható a cigány és hátrányos helyzetű gyerekek aránya egyaránt az Északi-városészben, a körülbelül 25 ezer fős panellakótelepen található. Ezekben az óvodákban az is emeli a cigány gyermekek arányát, hogy a lakótelep szomszédságában helyezkedik el a város másik szegregált, gettó jellegű roma telepe, a Szala. A Tavasz utcai Óvodába járó 192 gyerekből 24 roma (12,5%) és 61 hátrányos helyzetű (32%). A Vizimolnár utcai Óvodában 102 gyermekből 15 cigány (14,7%) és 11 hátrányos helyzetű (10,7%). Hasonlóak az arányok a Benedek Elek (Vallon u.) óvodában is. Ide 102 gyermek jár, a cigány gyermekek száma 13 (12,3%), a hátrányos helyzetűeké 19 (18,6%). Ezekben az óvodában egyébként jóval magasabb a szociális helyzet miatti hiányzók száma is, mint más óvodákban. Szintén magas a cigány és hátrányos helyzetű gyerekek

4

aránya az Ifjúság utcai óvodában (11 és 26 százalék), viszont itt nincsenek szociális helyzet miatt hiányzók. A cigány gyermekek nem egyenletes eloszlása jól látható, különösen akkor, ha megnézzük azt is, hogy más, elsősorban belvárosi és frekventáltabb lakókörnyezetekben működő óvodákban mennyi a cigány gyermekek aránya. Az ezeken a területeken lévő 11 óvodába összesen kettő cigány gyermek jár, amely a 11 óvodába járó 949 gyermek 0,2%-át jelenti. A hátrányos helyzetűek aránya hasonlóan alacsony, bár a cigány gyermekek arányánál jóval magasabb, ezekben az intézményekben (5, 37%). A tizenegy most vizsgált óvodából négybe (Deák Ferenc úti, Arany János utcai, Dr. Hibay Károly utcai, Széchenyi utcai) nem jár egyetlen hátrányos helyzetű vagy cigány gyermek sem, tehát Eger városnak ezek az elit óvodái. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy ezen óvodák a történelmi belvárosban vagy annak közvetlen szomszédságában találhatók, ahol értelemszerűen magasabb jövedelmű társadalmi csoportok laknak, és közéjük beférkőznie egy cigány gyermeknek szinte lehetetlen. Az óvodák két csoportja között helyezkedik el három további óvoda (Epreskert utcai, Farkasvölgy utcai és Joó János Óvoda), amelyekben a cigány gyerekek aránya három és hét százalék közötti, a hátrányos helyzetűeké viszont jóval magasabb; négy és 21 százalék között mozog. Összességében megállapítható, hogy a cigány gyermekek szegregációja már az óvodákban megkezdődik, kialakulnak elit és hátrányos helyzetű óvodák, amelyek között a különbség (felszereltség, dolgozók szakképzettsége stb.) hatalmas. Kisebb esélyekkel indul az iskola első osztályában az a gyermek, aki mondjuk a Tavasz utcai óvodából érkezik, mint az, akinek óvodája a Széchenyi úti volt. Arról nem is beszélve, hogy az óvodák között tapasztalható különbségek folytatódnak Eger város iskoláiban is. Szinte természetszerű, hogy a külvárosi, szegregált óvodákból nem kerülnek be gyerekek a belvárosi, elit iskolákba. Általános iskolák Eger város 13 általános iskolájából a hátrányos helyzetű tanulók számát tekintve négy sorolható az „elit iskola” kategóriába (Lenkey János Ált. Isk., Hunyadi Mátyás Ált. Isk., Szent-Györgyi Albert Ált. Isk. és EKF 2. Sz. Gyakorló Ált. Isk. és Gimnázium). Utóbbi két iskola az egri Eszterházy Károly Főiskola gyakorlóiskolái, és 2005. szeptemberétől összevont iskolaként működnek. A cigány tanulók arányáról nincs adat, de tudjuk, hogy ezekben az iskolákban elenyésző a roma gyerekek száma. A Közoktatási Iroda adatai (2004/2005. tanév) szerint a Lenkey-be járó 419 gyerekből 32 hátrányos helyzetű (7, 64%), a 757 „hunyadis” közül 29 (3,83%). A belvárosban található két gyakorló iskola hasonló arányokat mutat: a Szent-Györgyi Albert Általános Iskolában 698 gyerek tanul, amelyből 25 hátrányos helyzetű (3, 58%), míg a 2. Sz. Gyakorló Iskola 432 tanulója közül 43-an hátrányos helyzetűek (9, 95%). Ezen iskolák kiemelkedő minőségét, illetve a hátrányos helyzetű, „problémás” gyerekek alacsony arányát jól tükrözi a bukások száma is: a négy iskola 2306 tanulójára mindössze 13 bukás jut a 2004/2005-ös tanévben. (0, 56%). A Szent-Györgyi Albert Iskola közülük is kiemelkedik, mivel ott egyetlen bukás sem történt. A felzárkóztatásban és tehetséggondozásban résztvevők aránya szintén sokat elárul e négy elit iskoláról, amelyekbe elsősorban értelmiségi szülők gyermekei járnak. A 2306 diákból 277 vesz részt felzárkóztatásban (12%) (a Szent-Györgyi esetében a szám ismét csak nulla), míg tehetséggondozásban 736 tanuló részesül (31, 9%).

5

A négy általános iskolában kétségkívül elit-képzés folyik olyan gyerekek számára, akik otthonról hozott kulturális tőkéjük segítségével képesek megfelelni a magas követelményeknek. Olyan – elsősorban középosztálybeli – családokból érkeznek ők, amelyekben nem jelent gondot az iskola és a lakóhely közötti távolság, a magántanárok megfizetése, a drága iskolai tankönyvek és segédanyagok beszerzése. Ezekben az iskolákban csak hatalmas erőfeszítések árán tudnak megkapaszkodni az alsóbb társadalmi csoportokból érkező gyerekek, ha egyáltalán bekerülnek. A hátrányos helyzetű tanulóknak, különösképpen a cigány diákoknak itt nincs helyük”. Teljes mértékben igazolódik az a tétel, miszerint az iskolarendszer újratermeli az egyenlőtlenségeket, hiszen ezekből az iskolákból egyenes út vezet a város elit gimnáziumain keresztül a felsőoktatásba, míg a következőkben tárgyalt általános iskolák nagy részéből gimnáziumba sem jut el a tanuló. A hátrányos helyzetű tanulók arányát vizsgálva, lefelé haladva a „ranglétrán”, három iskola sorolható a „középmezőnybe”. Ezek területi eloszlása változatosságot mutat: a Balassi Bálint Ált. Isk. az Északi-lakótelepen, a Pásztorvölgyi Ált. Isk. és Gimn. Felnémet városrész újabb, kertvárosi részén, a Scanta Maria Ált. Isk. pedig a belváros szomszédságában található. A három iskolába összesen 1189 tanuló jár, a hátrányos helyzetűek száma 220 (18, 5%). (Balassi Bálint Iskola: 720 tanuló/141 hátrányos helyzetű: 19, 58%; Pásztorvölgyi Iskola: 348 tanuló/66 hátrányos helyzetű: 18, 97%; Scanta Maria Ált. Isk.: 85 tanuló/13 hátrányos helyzetű: 15, 29%.) (A Pásztorvölgyi Iskolában kényesen vigyáznak arra, hogy a cigány és hátrányos helyzetű tanulók aránya ne lépje át a középosztályhoz tartozó szülők tűréshatárát, de ugyanakkor ez az egyedüli iskola, ahol főállású gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst alkalmaznak, aki ráadásul szociális (szociálpedagógiai) végzettséggel rendelkezik.) Elérkeztünk a helyzetkép árnyoldalához, hiszen a most következő hat iskola mindegyikében magasabb, mint 25% a hátrányos helyzetű tanulók aránya. A hat iskolából három (Felsővárosi Iskola, Tinódi Sebestyén Iskola és Arany János Iskola) az Északi-városrész lakótelepén, illetve annak tőszomszédságában működik, a másik három (Dr. Kemény Ferenc Isk., Deák Ferenc Római Katolikus Isk., Móra Ferenc Isk.) pedig a város különböző részein, de semmiképpen nem frekventáltnak mondható lakókörnyezetekben. A hat iskolában összesen 1766 gyerek tanul, amelyből 609 hátrányos helyzetű. Ez arányaiban 34, 48 %-ot jelent. Ha külön-külön vizsgáljuk az iskolákat, látjuk, hogy két iskolában 25% feletti a hátrányos helyzetű tanulók aránya (Dr. Kemény Ferenc Isk.: 531 tanuló/141 hátrányos helyzetű: 26, 55%; Tinódi Sebestyén Isk.: 342 tanuló/88 hátrányos helyzetű: 25, 73%), egy iskolában 30% (Felsővárosi Iskola: 353 tanuló/106 hátrányos helyzetű), egyben 40% fölötti (Deák Ferenc Isk.: 345 tanuló/151 hátrányos helyzetű: 43,77%), és a maradék kettőben 60% feletti (Móra Ferenc Isk.: 89 tanuló/56 hátrányos helyzetű: 62, 92% és Arany János Isk.: 106 tanuló/67 hátrányos helyzetű: 63, 21%). Ezekben az iskolákban természetszerűleg magasabb a bukások száma és a felzárkóztatásban résztvevők aránya is. A hat iskola 1766 tanulójára 54 bukás jutott a 2004/2005-ös tanévben. Ez 3%-ot jelent, amely közel 2, 5 %-kal magasabb, mint a négy elit iskola esetében. Felzárkóztatásban összesen 615 gyerek vett részt, ez 34, 82%-os arány, és majdnem 23%-kal magasabb, mint az elit iskoláknál. Érdekes, hogy tehetséggondozásban 1094 gyermek részesül, amely arányaiban igen magasnak mondható (61, 94%), bár e tehetséggondozás színvonala meg sem közelíti az elit iskolákban folyó tehetséggondozásét. A rangsor alján álló két iskoláról érdemes külön is szót ejteni, hiszen a hátrányos helyzetű gyermekek 60% feletti aránya nem lehet véletlen. Nem is az, de a lakókörnyezetből adódó magyarázat csak az érem egyik oldala. A gettószerű, földrajzilag és társadalmilag is szegregált, cigányok lakta Szala adja az Arany János Általános Iskola tanulóinak jelentős

6

részét, ahol elsősorban tanulási-és magatartási zavarokkal küzdő gyerekek tanulnak. A Móra Ferenc Iskola pedig „speciális” iskola, ahová enyhe értelmi fogyatékos gyerekek járnak, akinek nagyobb hányaduk szintén cigány. Az itt jelentkező probléma országosan tapasztalható, hiszen tudjuk, sok roma tanulót ok nélkül irányítanak ilyen jellegű iskolákba azért, hogy szociális problémáikkal, a nem-cigány középosztályétól eltérő kulturális hátterükkel ne zavarják, akadályozzák a „normál iskolák” mindenapjait. A Móra Ferenc Iskolában hozzávetőleg 65%, az Arany János Iskolában közel 70% a cigány diákok aránya az iskolában dolgozó tanár, illetve a roma pedellus elmondása szerint. Ez a szám félelmetesen magas. Egyszerűen lehetetlen, hogy a cigány gyerekek ilyen magas arányban legyenek értelmi fogyatékosok vagy tanulási- és magatartási problémákkal küzdők. E két iskola vizsgálatakor szembetűnő az a probléma, amely a mai magyar oktatási rendszer talán legnagyobb, megbocsáthatatlan hibája: diszkriminál, és elzárja azokat a mobilitási csatornákat a roma gyerekek előtt, amelyeket más gyerekek megkapnak. A középosztályból érkező gyerekek számára „tervezett” iskolarendszer képtelen, és talán nem is akar odafigyelni arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés mekkora mértékben sújtja a cigány tanulókat. A Móra Ferenc Iskola egy tanára szerint náluk az a probléma, hogy ötödikes, hatodikos vagy hetedikes gyerekeket irányítanak hozzájuk, amikor már egyáltalán nem bírnak velük a „normál” általános iskolákban. A Mórába azzal küldik a tanulókat, hogy csináljanak velük valamit, mert tovább már nem bírják. Aztán előfordul az is, hogy ötödik osztályban derül ki, a gyerek azért nem tud olvasni, mert dyslexiás. A hozzáállás azonban itt is elkeserítőnek látszik, mikor a tanár ezt mondja: „nálunk ép értelmű gyerek nincs, nem lehet őket visszaintegrálni, mert nem oda valók”. A Közoktatási Iroda tisztviselői jól érzékelik a problémát, de az iskolák önállósága miatt kevés lehetőségük van arra, hogy közvetlenül beleszóljanak az egyes iskolák „politikájába”. Ezért is kívánnak részt venni a HEFOP 2.1.5. pályázaton, melynek célja az iskolai szegregáció csökkentése, az attitűdváltás és a tanári módszertan fejlesztése a hátrányos helyzetű és roma gyerekek oktatása-nevelése területén. A pályázati kiírás azonban nem teszi lehetővé egyrészt azt, hogy az önkormányzat mint pályázó is részt vegyen a programban. Eger esetében ez azért szerencsétlen, mert így a Közoktatási Iroda elesik az innovációs folyamatokba való beleszólás lehetőségétől. Másrészt azt sem engedi meg, hogy óvodák szerepeljenek a konzorciumba, ahol pedig a gyerekek sorsa megpecsételődni látszik. Roma pedellus az Arany János Általános Iskolában A kissé sötétre festett képen talán fényesít valamit az Arany János Iskola, amely Eger egyetlen olyan iskolája, ahol roma pedellust foglalkoztatnak. Úgy gondolják, a cigány tanulók 70%-os aránya indokolja ezt. És igazuk van, mert a pedellus elmondása szerint a gyerekek, a szülők és a tanári kar is elismeri, sőt fontosnak tartja ezt a munkát. A pedellus feladata nem csak a cigány gyerekekre korlátozódik, éppen úgy foglakozik a nem cigány diákokkal is. Az iskola pedellusa két éve dolgozik az intézményben, ahová egyhetes tanfolyam elvégzése után került. A munkaügyi központ által szervezett „gyorstalpalón” belepillantottak a pedagógia, a gyermekpszichológia és a romológia tantárgyakba, már amennyire ez egy hét alatt lehetséges. De talán jelen esetben nem is fontos ez, hiszen a pedellus el tudja végezni legfontosabb feladatát, a szülők (elsősorban cigány szülők), a gyerekek (többségükben cigány tanulók) és a tanárok közötti közvetítő szerep betöltését. Ezzel párhuzamosan korrepetál, ebédeltet, szünetekben felügyel; igen multifunkcionális. (Ez persze nem biztos, hogy jó.) Munkakörébe tartozik a szülőkkel való iskolán kívüli kapcsolattartás is. A sokat hiányzó gyerekekhez kimegy, beszél a szülőkkel, érdeklődik a kimaradás okáról. („Volt olyan, hogy hiányzott egy harmadikos kislány, nagyon sokat hiányzott. Odajárt hozzánk több testvére.

7

Leküldtek hozzá, hogy miért nincs iskolában. Bekopogtam hozzájuk, kinyitotta a kislány az ajtót, és a legkisebb testvérével, egy újszülöttel volt otthon. Ő vigyázott rá, azért nem tudott jönni iskolába.”) Napi nyolc órában, a tanítás teljes ideje alatt dolgozik, munkaideje a buszpályaudvaron ér véget, ahová egy bejáró kislányt kísér minden délután. Saját órarendje van, amely alapján más és más osztályok korrepetálásába segít be, elsősorban az alsós évfolyamokon. Délután a felsősök tanuláson kívüli foglalkozásait vezeti, sakkoznak, rajzolnak, sportolnak, vagy zenélnek. Az iskola tanárai között nincsenek romák, ő az egyetlen cigány a tanári szobában, ahol saját asztala van, és a tantestületi értekezleteken is részt vesz. A tanárok gyakran kérnek tőle tanácsot, információt akkor, ha a cigány gyerekek – a nem-cigány középosztályétól eltérő – kultúrájával, szokásaival kerülnek szembe. Egyfajta „kulturális kapocs” szerepét tölti be a többségi társadalomból érkező tanári kar és a cigány szülők és diákok között. A pedellus fontosnak és eredményesnek tartja az általa végzett munkát, még akkor is, ha állása egyáltalán nem stabil. Minimálbért keres, amelynek 90 százalékát a munkaügyi központ, a fennmaradó 10 százalékot az iskola fizeti. A munkaügyi központ támogatásának megszűnése után az iskolának – nagy valószínűséggel – nehézséget fog okozni a finanszírozás. Sajnos, mivel a pedellus által betöltött „híd-funkció” előremutató lépés lehet az integrált oktatási törekvések felé. A 26 éves cigány fiatal szereti a munkáját, és úgy érzi, a gyerekeknek fontos az, amit csinál. („Ezek a gyerekek, pláne az alsósok, de a felsősök is, valahol felnéznek rád. Ez egy inspiráció, és én is igyekszek, hogy az legyek a szemükben. Az a lényeg, hogy abból a világból előre mozdítani azt a gyereket, hogy te nem ez vagy, nem csak ez vagy.”) Középiskolák Eger város középiskolái - az általános iskolákhoz hasonlóan - elit, „középkategóriájú” és gyengébb iskolákra oszthatók fel. Természetesen nagy szakadék áll a gimnáziumok és a szakiskolák között, de az egyes középiskolai típusokon belül is észlelhetők különbségek. Az elemzésben külön vizsgálom az iskolatípusokat, illetve azokat az intézményeket, amelyek egyszerre működtetnek gimnáziumi és szakiskolai évfolyamokat, a gimnáziumoknál jelenítem meg. Pozitívum, hogy a város két elit gimnáziumában (Szilágy Erzsébet Gimnázium, Neumann János Középiskolában) is működik az Arany János Tehetséggondozó program. A hátrányos helyzetű tanulók arányának vizsgálatakor rögtön egy érdekes adat: a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban 25 százalék a hátrányos helyzetű tanulók aránya, amelyet valószínűleg az Arany János Tehetséggondozó programban résztvevők, és a bejárós tanulók magas aránya magyaráz. Ezzel együtt a gimnázium, oktatási színvonala és liberális légköre miatt, Eger elit gimnáziumainak sorában foglal helyet. A feltételezést megerősíti, hogy – a Közoktatási Iroda adatai alapján (2004./2005. tanév) – felzárkóztatásban az iskola egyetlen tanulója sem vett részt, míg tehetséggondozásban közel 40 százalékuk. Az elit gimnáziumok közé sorolható további három (Dobó István Gimnázium, Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Neumann János Középiskola), ahol a hátrányos helyzetű tanulók aránya nem haladja meg a hét százalékot. A három iskola összes tanulójának (2549) 5,1 százaléka hátrányos helyzetű, legalacsonyabb az arányuk a Dobó Gimnáziumban, ahol éppen csak meghaladja a három százalékot. Hasonlók a felzárkóztatási adatok is; a három iskola tanulójának mindössze másfél százaléka vesz részt felzárkóztatáson, a Dobó Gimnázium adata itt nulla. Ezzel szemben a tanulók majdnem háromnegyede részesül tehetséggondozásban ebben az iskolában, míg a három iskola összes tanulójának 32,6 százaléka.

8

A gimnáziumok következő csoportjába (a hátrányos helyzetű tanulók aránya alapján) három iskola tartozik, amelyek közül kettőben (Kossuth Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium) szakiskolai részleg is működik. Az adatok az iskolák egészére vonatkoznak, így az egyes tagozatokon belüli arányok vizsgálatára nincs mód, de feltételezhetően magasabb a hátrányos helyzetű tanulók aránya a nem gimnáziumi tagozatokon. A három iskola összes tanulójára (1619) 216 hátrányos helyzetű diák jut, amely 13, 34 százalékot jelent. Az arány egyik iskolában sem haladja meg a 15 százalékot. Felzárkóztatásban az iskolák összes tanulójának kicsivel több, mint 7 százaléka vesz részt, egy iskolában (2. Sz. Gyakorló Gimnázium) egyetlen tanuló sem jár ilyen jellegű foglalkozásra. Az eddig tárgyalt hét gimnázium egyikében sem magas a hátrányos helyzetűek aránya, amely azzal magyarázható, hogy ezekben az iskolákban túlnyomó többségben azok a gyerekek tanulnak, akik valamelyik elit általános iskolából érkeztek, és felsőfokú tanulmányok folytatását tervezik. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium – a már említett okok miatt – kivételt jelent, csakúgy, mint a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, ahová elsősorban nem elit általános iskolákból érkeznek a tanulók, a hátrányos helyzetűek aránya azonban mégis alacsonynak mondható. A gimnáziumok sorát két iskola zárja (Pásztorvölgyi Gimnázium, Scanta Maria Gimnázium), ahol a hátrányos helyzetű tanulók aránya igen magas. A Pásztorvölgyiben 36, a Scanta Mariában majdnem 23 százalék. Ezzel szemben felzárkóztatásban a két iskola összes tanulójának (607) mindössze 6, 75 százaléka vesz részt. A tehetséggondozásban részt vevő diákok aránya viszont mindkét iskolában meghaladja a 80 százalékot. A szakközépiskolák statisztikáját áttekintve, esetükben is kirajzolódnak különbségek. A hátrányos helyzetűek aránya alapján a „rangsor élén áll” az Európai Üzleti Ismeretek Szakközépiskolája, ahová valószínűleg magas tandíja miatt (nem önkormányzati fenntartású iskola) nem járnak hátrányos helyzetű tanulók, arányuk nulla. A Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola tanulói között hasonló okokból alacsony, négy százalék alatti a hátrányos helyzetűek aránya. Előbbiben nincs, míg az utóbbiban is csak a tanulók négy és fél százaléka vesz részt felzárkóztatásban. (Ezzel együtt a tehetséggondozás is igen alacsony arányokat mutat.) A szakiskolák következő csoportjában tíz és húsz százalék között mozog a hátrányos helyzetű tanulók aránya. A három iskola (Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskola, Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-és Szakiskola, Eventus Üzleti Tudományok Szakközépiskolája) összes tanulójának (2853) 14, 6 százaléka hátrányos helyzetű, felzárkóztatásban 22, 7 százaléka vesz részt. A következő csoport három iskolája (Bornemissza Gergely Szakközép-és Szakiskola, Kontawig Műszaki és Üzlettudományi Szakképző Iskola, IQ-Pont) a gyengébb kategóriájú oktatási intézmények közé tartozik, és a szakközépiskolák közötti ragsorban sem foglal el előkelő helyet. A Kontawigot és az IQ-Pontot gyakran nevezik „látszat-iskoláknak”, amelyek a munkaerő-piacon teljes mértékben versenyképtelen szakképesítést adnak tanulóik kezébe. Az ezekből az iskolákból kikerülő, általában az alsóbb társadalmi csoportokból érkező fiatalok esélytelenül próbálkoznak belépni a munkaerő-piacra, illetve ha sikerül is ez, nagy valószínűséggel az alacsonyabb presztízsű és jövedelmű állások betöltésére képesek csak. A három iskola 1345 tanulójának közel negyven százaléka hátrányos helyzetű, amely hátrányos helyzetből szinte minimális esély látszik a kilépésre. Ezekbe az iskolákba azok a tanulók kerülnek, akik már a gyengébb általános iskolákban sem tudtak helyt állni, illetve olyan minőségű oktatást kaptak, amely nem teszi lehetővé számukra azt, hogy felvegyék a versenyt a munkaerő-piac magasabb presztízsű pozícióiért. Érdekes, de nem meglepő, hogy a

9

Kontawigban egyáltalán nem működik felzárkóztatás, mellyel szemben a Bornemisszában a tanulók majdnem 60, az IQ-Pontban közel 15 százaléka vesz részt felzárkóztató foglalkozáson. A szakiskolák – egyben Eger város középfokú oktatási intézményeinek – „rangsorát” az Arany János Iskola zárja, amelynek szakiskolai tagozatán ötven főből ötven hátrányos helyzetű, tehát az arány – elképesztő módon – száz százalék. Emlékszünk, ez az az intézmény, ahol a tanulók nagyjából hetven százaléka cigány. Felzárkóztatásban mégis „csak” a diákok 37 százaléka részesül. A Szala-parti „cigánysor” és a felnémeti Béke-telep adja az itt tanulók jelentős részét, akik teljes esélytelenséggel kerülnek ki az iskola falai közül. A roma pedellus segítséget jelenthet az általános iskolában, a tanárok és szülők közötti kapcsolattartásban, esetleg a kisdiákok motiválásában, jelentősebb, hosszabb távú eredmények elérésére azonban nem alkalmas önmagában. Érdekes módon a bukások száma nem itt a legmagasabb (16 százalék), hanem az előző csoportba tartozó Kontawigban (33, 77 százalék) és Bornemisszában (20, 84 százalék). Őket követi 35 százalékkal az Európai Üzleti Ismeretek Szakközépiskolája. Az első csoport elit gimnáziumainak (Dobó István Gimnázium, Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Neumann János Középiskola, Szilágy Erzsébet Gimnázium) 3299 tanulójára mindössze 52 bukás jutott a 2004/2005-ös tanévben, amely 1, 57 százalékos arányt jelent. A különbség hatalmas, ha ezzel az aránnyal szembe állítjuk a leggyengébb négy szak(közép)iskola (Bornemissza Gergely Szakközép-és Szakiskola, Kontawig Műszaki és Üzlettudományi Szakképző Iskola, IQ-Pont, Arany János Iskola) bukási mutatóját. A négy iskolában összesen 1395-en tanulnak, és rájuk 294 bukás jut; ez 21 százalékos arány. Eger középfokú oktatási intézményeinek struktúrája, megőrizve és felerősítve az általános iskolák között kialakult különbségeket, igazolja azt a feltevést, miszerint az elit gimnáziumokban tanulók túlnyomó többsége középosztályból, rendezett családi körülményekkel, kulturális tőkével és magas (de az átlagnál semmiképpen nem alacsonyabb) jövedelemmel rendelkező szülők gyermekei. Ők azok, akik megcélozva a felsőoktatási intézményeket, sikerrel veszik az akadályokat. Kivételt jelent a két elit gimnáziumban működő Arany János Tehetséggondozó program, amelynek segítségével hátrányos helyzetű, Egertől messzebb fekvő kistelepüléseken élő fiatalok is részesülhetnek az „elit-gyerekeknek” szóló oktatásban. Fontos elme lehet ez a kezdeményezés az integrált oktatásnak, különösen akkor, ha az iskolák valóban az esélyegyenlőség elvének szem előtt tartásával viszonyulnak ezekhez a gyerekekhez, és minden segítséget megadnak nekik a hátrányok kompenzálásához, vagy legalább csökkentéséhez. A Tehetséggondozó program keretében tanuló diákok továbbtanulási esélyei jelentősen növekednek. Ha pedig szakközépiskolákban tanuló, szintén hátrányos helyzetű (esetleg cigány) társaik kilátásaihoz viszonyítjuk esélyeiket, akkor azok egyenesen hatalmasnak mondhatók. Persze merülnek fel kétségek afelől, hogy a program hosszútávon mennyire képes ellensúlyozni azokat a különbségeket, amelyek egy hátrányos helyzetű és egy „szerencsésebb” családba született gyermek gazdasági, kulturális és társadalmi háttere között vannak, de az mindenképpen pozitívan értékelhető, hogy nem konzerválja, és nem növeli az esélyek közötti távolságokat. Talán valamelyest csökkenti is azokat. Eger a HEFOP keretén belül 2004-2005-ben sikeresen pályázott Területi Integrált Szakképzési Központra. A pályázat célja az volt, hogy a szakképzés helyi rendszerét minőségében és mennyiségében hozzáigazítsák a munkaerő-piac igényeihez, a párhuzamosan működő szakmai képzéseket megszüntessék, és megteremtsék a gyakorlati képzés

10

feltételrendszerét, növeljék a tanulók esélyeit a szakmaválasztásban. (Sok szakma esetében a gyakorlati képzésért fizetnie kell a tanulónak a mesternek vagy a gyakorlóhelynek.) A SZETA Egri Alapítványa nem tudja intézményes, formális keretek között a gyerekek és családjaik érdekeit védeni, mert ennek nincs meg a fóruma. A Cigány Kisebbségi Önkormányzat ezt megtehetné, tagjainak azonban nincs megfelelő rálátásuk ezekre a problémákra. Az egri SZETA egyedi esetekben jár el, és képviseli, érvényesíti a hátrányos helyzetű, főként cigány gyermekek jogait. Rendszeresen eljárunk azért, hogy a gyerekek bekerüljenek saját körzeti, esetleg körzeten kívüli óvodájukba, felvételt nyerjenek „normál” első osztályba, megakadályozzuk „áthelyezésüket”, segítjük „visszahelyezésüket”, és középiskolai felvételük során is lobbyzunk. A tanév során rendszeresen korrepetálunk, sőt még pótvizsgára is felkészítünk gyerekeket. Ha szükséges oldjuk a pedagógus-szülő/gyerek konfliktusokat, rendkívüli gyermekvédelmi támogatásokat kérünk nagyobb iskolai, óvodai kiadások fedezésére (erdei iskola, osztálykirándulás stb.), és erre már egy-két intézményvezetőt is „megtanítottunk”, azért hogy a gyerekek ne rekesztődjenek ki olyan programokból, amelyekben társaik részt vesznek. Egyéni és csoportos formában (Szülői klub) „megtanítjuk” a szülőket, főleg az anyákat jogaikra, és annak hatékony, önálló érvényesítési módjára is.

III. MUNKANÉLKÜLISÉG EGERBEN

Munkanélküliség területén igazán nehéz tiszta képet adni, mert a statisztikák az egri munkaügyi kirendeltség összevont adatait jelenítik meg, másrészt nem tartalmazzák az ellátásokból kiesettek és a nem regisztrált munkanélküliek számát. A korábban ismertetett népszámlálási adatok azt mutatják, hogy Egerben már 1980-90 között radikálisan csökkent a foglalkoztatottak, a munkahelyek száma és aránya, és ez a következő évtizedben is folytatódott. A nem-foglalkoztatottak, ill munkanélküliek számában ez nem feltétlenül jelenik meg, hiszen sokan belemenekültek az állam által hivatalosan vagy álhivatalosan biztosított feszültség-levezető rendszerekbe, a korengedményes nyugdíjba, a rokkant nyugdíjba, a gyesbe és a gyetbe stb. Közben kitolódott az iskolábajárás ideje is, amely a fiatalok belépését késleltette a munkaerőpiacra. A szolgáltatási szektor, ezen belül is a kiskereskedelmi hálózat és a szőlőművelés pedig feketén foglalkoztatta a munkanélküli ellátásokból kikerülteket. A munkanélküliség nyílt megjelenése óta a város vezetése mindig arra törekedett, hogy csökkentse ilyen írányú kiadásait, és lehetőleg az állami rendszerekre hárítsa át ezt. Ez a „spórolós” politika tulajdonképpen azt a jó gyakorlatot hozta magával, hogy a munkanélküli ellátásokból kiesettetek egy részét visszateterelte az állami rendszerbe a közhasznú foglalkoztatáson keresztül. Már a 90-es évek elején gyakorlattá vált az, hogy a szakképzetlen, és/vagy tartós munkanélküliek közhasznú foglalkoztatásához az önkormányzat évente biztosította az intézmények, önkormányzati vállalatok számára az „önerőt”. Ha ez nem is volt igazi foglalkoztatás, mégis csak hozzájárult ahhoz, hogy a munkanélküli megőrizze munkaképességét, személyiségének integritását, sőt számottevő esetben a munkahelyen való megtapadását is. A munkanélküliek jövedelempótló támogatása (1994 II.1-től – 2000 V.1-ig) a család eltartóképessége alapján szelektálta a tartós munkanélkülieket, és csak a legrosszabb

11

helyzetűeket vette be rendszerébe. Az ekkor hatályos törvény 33.§ (1) c) pontja szerint, csak az a munkanélkülit kaphatott jövedelempótló támogatást, amelynek családjában az egy főre jutó jövedelem nem érte el az öregségi nyugdíjminimum 80 %-át. A támogatásból e szűk jövedelmi határok miatt kiesettek számára értelmetlenné vált a további regisztráció. 19921994 között ezer fővel csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, miközben nem került sor a foglalkoztatás bővítésére, sőt erre az időszakra esik például a Dohánygyár, Finomszerelvénygyár radikális létszámleépítése a privatizáció következtében. A jövedelempótló támogatás időbeli korlátozása (2 év 1996.IV.18.-tól)) pedig azt eredményezte, hogy a munkanélküliek legalacsonyabb jövedelmi csoportjai számára is feleslegessé vált a 2 év lejárta után a regisztráció, illetve a munkaügyi kirendeltséggel való kapcsolattartás. 1996 – 2000 között tovább csökkent a regisztrált munkanélküliek, ezen belül a jövedelempótlósok száma is, miközben a foglalkoztatottság szintje a hivatalos munkaerő-piacon nem növekedett. ( 6. és 7. sz. táblázat) A városból való elvándorlásban bizonyára az egyre szűkűlő helyi munkaerő-piaci kínálat is nagy szerepet játszik. Az aktív korúak szociális segélyétől (1997 I.1-től) azzal riogatták el a kérelmezőket, hogy a kifizetett segély összegét ingatlan tulajdonukra terhelik. A 5/1997. (II.26) sz. rendelet a helyi szociális és gyermekvédelmi támogatásokról a következőt tartalmazza ezzel kapcsolatban.11.§ (2) „…rendszeres szociális segélyben részesülőnek van olyan ingatlana, amelyből az ellátás részben vagy egészben fedezhető, az önkormányzat a folyósított támogatás összegét hagyatéki teherként érvényesíti. (3) A rendszeres szociális segély megállapításának, illetve továbbfolyósításának feltétele, hogy a kérelmező a hagyatéki teherként történő bejegyzéshez hozzájáruljon.” Ez meg is tette hatását, a segélyezettek száma alaposan lecsökkent, a jövedelempótlósoknak csak egy kis töredéke vette igénybe ezt az ellátási formát, és abszolút kirekeszttettként elmerült a feketegazdaság kiszolgáltatottságába. Ezt a passzust 2003. január 1-től ugyan hatályon kívül helyezték, de a szociális segélyezettek száma jóformán csak annyival emelkedett, amennyit el tudtak helyezni a közcélú foglalkoztatásban. A közcélú foglalkoztatás bevezetésére 2000-ben került sor, amelyre az egri önkormányzat tökéletesen felkészült, és megtette az előkészületeket. Alapvetően itt is a „spórolós” politika érvényesült, hiszen a szociális segélyek jelentős részének önkormányzat általi kifizetését fel lehetett váltani a központi költségvetésből kapott támogatással. (minimálbér). Ennek ellenére igen jó szolgálatot tett a tartós munkanélküliek számára, visszakerülhettek egy kis időre a munka világába, és átmenetileg jövedelműk is jelentősen emelkedett. A központi költségvetés által biztosított pénz apadásával azonban a közcélú foglalkoztatottak száma is egyre kevesebb. Eger érdeme, egyrészt az, hogy e lehetőség mellett megtartotta a közhasznú foglalkoztatás korábbi gyakorlatát (önrész finanszírozása városi közfeladatokat végző vállalatoknak, Városgondozási Kft.), másrészt az, hogy nem tartja magát az évi 30 napos kötelező közcélú foglalkoztatáshoz, hanem addig teszi lehetővé, amíg a munkanélküli újból jogosulttá válik munkanélküli segélyre. Harmadrészt pedig az, hogy törekedett arra, hogy a városi intézmények minél több aktív korú szociális segélyezett embert foglalkoztassanak. A cigány emberek befogadásának konfliktusát pedig úgy oldotta meg, hogy foglalkoztatásában bevonta a közfeladatokat ellátó civil szervezeteket is, mint például a Segít a Város Alapítványt, és a SZETA Egri Alapítványát is. A közcélú foglalkoztatás valójában a közalkalmazotti foglalkoztatás kiterjesztése, és jelenlegi rendszere (max. 200 napos munkaviszony) nem alkalmas az alacsony és középfokú iskolai végzettségű emberek tartós munkaerő-piaci integrálására, de igen alkalmas arra, hogy például

12

a gyesen, gyeten sok időt eltöltött nők, alkalmi munkából élő férfiak új munkatapasztalatokat szerezzenek, és ugródeszkaként szolgáljon a tartós foglalkoztatáshoz. Ezek mellett Eger 2004-ben HEFOP pályázati pénzből beindított egy 18 hónapos foglalkoztatási programot, amely során 50 nőt foglalkoztatnak és képeznek ki a szociális gondozói szakmára. A megváltozott munkaképességű emberek számára pedig az Agria Humán Kft. és a Segít a Város Alapítvány, mint célszervezetek biztosítanak munkalehetőséget, de lényegesen kevesebbet, mint amire szükség lenne.

IV. LAKÁSPOLITIKA

A helyi lakáspolitikát két részre oszthatjuk: - az egyik területe, a helyben élő polgárok lakáshozjutásnak elősegítése, amely a központi állami intézkedésekhez kapcsolódnak, és a hagyományosan, a szűkebben értelmezett lakáspolitikába tartoznak - a másik területe a meglévő lakások, illetve lakhatási feltételek megőrzésének segítése, amelyet a szociális ellátások között szoktunk nyílván tartani. Sajnos a lakáskérdés e két (megszerzés-megtartás) oldala sem kormányzati, sem önkormányzati szinten nem kapcsolódik össze, amely megnehezíti a tisztánlátást és a prioritások megfogalmazását. Lakáshozjutás segítése A lakáshozjutás segítésének eszközei: - pénzbeni támogatás. helyi lakáscélú támogatás biztosítása (16/2003. (IV.04.) sz. rendelet A lakáshozjutás helyi támogatásának rendjéről) • - természetbeni támogatás • ifjúsági garzonházban, Fecskeházban való átmeneti elhelyezés • nyugdíjasházi elhelyezés • szociális alapon történő elhelyezés • Költségelven történő bérbeadás • Városi érdekkel kapcsolatos bérbeadás • Adósságkezelési eljárás melletti bérbeadás • Szociális intézményből elbocsájtott volt bérlő elhelyezése (ÉN WEBRŐL: Egerben 69 lakásból álló, úgynevezett fecskeházat adtak át az elmúlt napokban. Az önkormányzat beruházásában készült bérlakások közül 29 garzon bérleti jogával az egri Eszterházy Károly Főiskola rendelkezik. Hauser Zoltán főigazgató elmondta, hogy elsősorban fiatal oktatók letelepedését szeretnék elősegíteni.

A helyi lakáscélú támogatás a központi kormányzat lakáspolitikáját egészíti ki, amely bővíti a a fizetőképes keresletet a helyi lakáspiacon. Tulajdonképpen a közép- és felső osztályok azon fiatal tagjait célozza meg, akik jelenlegi jövedelmük és előrelátható életkeresetük alapján képesek belépni a lakáspiacra, és ott is maradni, de ehhez némi állami segítségre van szükségük/ vagy kihasználják ezt a lehetőséget. A rendelet szabályainak értelmében a lakás építéséhez, vásárlásához 40-45 százalék önerőre van szükség, amely minimum 5-6 millió 13

forintot jelent. Továbbá olyan jelenbeli fizetésre, amely lehetővé teszi a minimum 4-5 millió forintos pénzintézeti hitel felvételét a szociálpolitikai kedvezmény igénybe vétele mellett, mivel az önkormányzati támogatás mértéke, annak ellenére, hogy lépést tartott a lakásárak emelkedésével, a vásárolt-épített lakások értékének csak 5-10 százalékát fedezi. A rendelet azonban „rendkívül méltánylást érdemlő helyzet” esetén megengedi, hogy a támogatás mértéke meghaladja az önerő 50 százalékát, és azt Eger közigazgatási területén kívül is fel lehessen használni (2.§. (2) bekezdés). Ezzel egy szűk kiskaput nyitott az alsóbb társadalmi csoportok, vagyis a szegények számára, akik nem rendelkeznek önerővel, és legfeljebb pár százezer forintig terjed hitelképességük. 1-2 millió forint értékű házak többnyire csak a hanyatló, erősen szegregálódó településeken találhatók. Az önkormányzat ezzel a rendelkezésével tulajdonképpen elősegíti a szegény és a cigány lakosság kitelepülését a városból. A SZETA Egri Alapítványának egyik munkatársa részt vesz a helyi lakáscélú támogatások elbírálásának előkészítésében, aki határozottan érvényesíti a „rendkívül méltánylást érdemlő” kérelmezők jogait. A város 1994-2004 között 1263 családot részesített lakáscélú támogatásban, amelyre 526.709 millió forintot fordított. A támogatottak közel egyharmada építkezett, kétharmada pedig lakást vásárolt. Az egy családra jutó támogatás 417 ezer forint. Érdekes, hogy miközben 11 év alatt másfélszeresére növekedett az önkormányzat által biztosított támogatási összeg, a kérelmezők, a támogatásban részesítettek száma harmadára csökkent. A csökkenő tendenciát 1998-2002 között a támogatási összeg, 2002-ben a támogatottak száma töri meg. Ezekben az években fellendült Egerben a társasházi lakásépítkezés, ahol a vásárlók érvényesíteni tudták az állami kedvezményeket. A lakásárak növekedésével, az önkormányzati rendelet szigorodásával (önerő mértékének emelése) egyre kevesebben férnek be az önkormányzat által diktált feltételekbe, és úgy tűnik, Egert sem akarja elhagyni minden szegény.

Bérlakásjuttatás Az 1990-es évek elejéig Egerben a lakások egyötöde (19,8 százalék, 4.456 lakás) az önkormányzat tulajdonába volt, amelyből a bérlakás privatizáció után már csak 3,2 (747 lakás) maradt. Ennek is több mint egy egyharmadát (38,2 százalék) speciális feltétélekhez kötötten lehetett bérbe venni. A lakásprivatizáció során a város megszabadult bérlakás hátralékosainak nagy részétől: a lakást (fel)vásárló kifizette a hátralék összegét, és a bérlőnek annyi pénzt jutatott ezentúl, amelyből egy falusi ingatlan kifutotta. Tulajdonképpen a bérlő vásárlási kedvezményei ( a lakás vételárát a forgalmi érték 40 százalékában álapították meg, ha valaki egy összegben kifizette ezt, további kedvezményként a vételár 40 százalékát kapta) átszállt a vásárlóra. A maradék 442 lakásban jórészt hátralékosok, bérleti joggal már nem rendelkezők, és idősek laktak. Tehát ezek a lakások jórészt kihalás vagy kilakoltatás révén üresednek meg, és kerülnek be az újraelosztás rendszerébe. Évente 15-20 lakás üresedik meg átlagban. Ez igen kevés ahhoz, hogy a város a különböző indokkal tömegesen megjelenő igényeket kielégítse.

2000-től a város 5 pályázaton nyert állami támogatást bérlakásépítésre. Így 172 lakással bővült a bérlakásállomány. Összes bekerülési költsége 838 millió ( 281 millió forint saját erő+ 557 millió forint állami támogatás. Egy lakás átlagban 4,9 millió forintba került. Ez az összeg

14

nem sok, ám a lakások túlnyomó részt nem haladják meg a 40 négyzetmétert. A felépült bérlakások csupán 37 százaléka (64 lakás) szolgál szociális bérlakásként, a többi (106 lakás) a magasabb jövedelműeket veszi célba.

A bérlakások bérlőinek kiválasztásánál általános elv, hogy vizsgálják a kérelmezők egy főre jutó havi jövedelmét abból a szempontból, hogy meg tudják-e fizetni a lakással kapcsolatos költségeket és ezen felül marad-e pénzük megélhetésre. Továbbá az ifjúsági garzon, a fecskeház, a nyugdíjasház, a költségelvű lakás bérbevétele során óvadék letétele szükséges. Ezek olyan elővigyázatosságok, amelyek a hátralékba kerülést igyekeznek megelőzni. A szociális és az adósságkezelési bérbeadás esetén a 6 hónapos bérleti szerződéskötés szolgálja ugyanezt a célt. Az önkormányzati rendeletben foglaltak (1.sz. Összefoglaló táblázat) összességében azt mutatják, hogy a város vezetése inkább a magasabb jövedelműek 5 éves határozott idejű, átmeneti lakhatását preferálja, mint az alacsonyabb jövedelműek lakásproblémájának megoldását. Az ifjúsági garzonba (1970-es évek végén épült) és a fecskeházba még esélye sincs bejutni egy középiskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségű pályakezdő fizetéssel rendelkező fiatal párnak, hiszen a lakásrezsi és a kötelező előtakarékosság levonása után nettó jövedelmük nem éri el a 37.050 forintot. A fecskeház, amely 2004-ben indult (69 lakásból 40 felett az önkormányzat, 29 felett pedig a főiskola rendelkezik) szigorúbb feltételeket szab, hiszen a bentlakás ideje alatt a fiatal pár gyermeket nem vállalhat, annak érdekében, hogy fizetőképességüket megőrizzék. A garzonházi elhelyezésre pályázók száma 1995-2005 között majdnem harmadára csökkent (10.sz. táblázat), és ezek több mint egyharmadát (36 százalék) is kirostálták a fizetőképességmegbízhatóság alapján az elbírálás során. Az évente bekerülők száma a kiköltözők számától függ. 11 év alatt összesen 453 gyermekes és gyermektelen fiatal párnak volt lehetősége a garzonházban lakni, és onnan kiköltözni. (Átlagban évente 41 család/pár.) 2003-ban és 2004ben az átlagot meghaladó volt a beköltözők száma. 2003-ban átadták a költségelvű bérlakásokat, amelyeket elsősorban a garzonosoknak ájánlottak fel. 2004-ben pedig a garzonházi elhelyezés a fecskeház 69 férőhelyével bővült. (10.sz.táblázat) A garzonházban a bérlők cserélődését az önkormányzat nagyon fontosnak tartja. Ennek érdekében kiköltözésüket, illetve saját lakáshoz való jutásukat szinte kivétel nélkül maximális helyi lakáscélú támogatással ösztönzik. Tulajdonképpen ez kétszeres támogatást jelent esetükben. A nyugdíjasházban 89 egy és másfél szobás garzon lakások találhatók (1970-es évek végén épült), amely öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött egyedülállók és házáspárok elhelyezésére szolgál. Az épületben egy gondozási központ is működik, amelynek szolgáltatásait (házi segítségnyújtás, étkeztetés, idősek klubja) igénybe vehetik az itt élők. A helyi rendelet ebben az esetben a legszociálisabb, mert elvileg a nyugdíjasházba 40-50 ezer forint nyugdíjjal is be lehet jutni, a lakásrezsi levonása után (kb.12 ezer forint) a nyugdíjminimum összegének kell megmaradnia megélhetésre. A gyakorlatban azonban előnyt élveznek azok, akik korábbi bérlakásukat visszaadják, vagy tulajdonukat megvásárlásra felajánlják az önkormányzat számára. Új lakó beköltözésére csak akkor nyílik lehetőség, ha halálozás következtében megüresedik egy lakás. 11 év alatt 517 pályázó igényelte ezt a lakásformát, melynek több mint fele nem felelt meg a rendelet szabályainak. A „megfeleltek”

15

(253 igénylő) közül is csak alig egyharmad (29,2 százalék) jutott lakáshoz. Valószínű, hogy a bejutás rendkívül alacsony esélye miatt az amúgy is kevés pályázó száma tendenciájában folyamatosan apadt az elmúlt években. Az önkormányzat bérlakások száma 2001-ben 462 volt (ifjúsági garzon, nyugdíjasház nélkül), amelyhez 2003-ban 26 építettek a korábban említett lakásépítési program keretén belül. Ezen belül „szociális bérlakások” (szociális alapon történő bérlakás) számát még meg sem tudjuk becsülni, mert a megüresedő bérlakások „további hasznosításáról” egy szűk kör dönt. A jobb minőségű lakások minden bizonnyal városi érdekből, vagy versenytárgyalás útján kerülnek újabb bérlőhöz. Az illetékes iroda nem rendelkezik konkrét statisztikai adatokkal, de elmondásuk szerint évente 100-120 igénylőt tartanak nyílván, amelyből 5-10 család jut szociális alapon bérlakáshoz. A rendelet ebben az egy esetben nem rendelkezik arról, hogy a lakásrezsi kifizetése után mennyi egy főre jutó jövedelemnek kell megmaradnia, ennek ellenére a döntéselőkészítés során ez mégis gyakorlat. Íly módon még korlátozott nyílvánosságot (szociális bizottság) sem kap az igénylők tényleges száma, az előzetesen kirostált kérelmezők személyes kondíciói. Mivel ebbe a „fekete dobozba” lehetetlen belátni, ezért az egri SZETA munkatársa, aki részt vesz ezeken a bizottsági üléseken, nem tudja ezen családok érdekeit képviselni. A listára kerültek (évente 10-15 család) tényleges lakáshozjutása sem egyszerű dolog, hiszen a rendelet szabályozza a számukra juttatható lakások szobaszámát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megüresedő lakás méretétől és számától függ a beköltözhetőség. Például, ha egy háromgyerekes család (5 fő) listán van, és az adott időszakban, évben csak másfél, kétszobás lakások szabadulnak fel, nem költözhetnek. A kilakoltatás gyakorlata még inkább „fekete doboz”, amely az önkormányzati bérlakásokban nagy hátralékot felhalmozókat érinti. A hátralékban maradást sok tényező eredményezte, de az önkormányzat cinikus magatartása is hozzájárult. Egyrészt azzal, hogy az érintett családok lakáscsere kérését (kisebb, alacsonyabb költségű) nem teljesítette, mert nem rendelkezett ilyen lakásállománnyal. (Az 1990-es évek elején megtisztították az „átmeneti övezetet” az ilyen lakásoktól, és üdülőövezetté fejlesztették.) Másrészt azzal, hogy a hátralékosokat kizárta a lakásfenntartási támogatás lehetőségéből. Az önkormányzat adósságkezelési programja az 1990-es évek végén elindult, amikor egy köztisztviselőre bízták ennek végrehajtását. A gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy a hátralékosokat rákényszerítették olyan magas összegű havi törlesztésre és rendszeres rezsi fizetésre, amely jóval meghaladta fizetőképességüket. Ennek következtében 2-3 hónap múlva feladták a kisérletezést. Közben a lakók elveszítették bérlői jogaikat, és csak lakáshasználókká váltak. Ezzel párhuzamosan a város komfort nélküli lakásokat vásárolt olcsón (főleg a felnémeti városrészen), és megkezdte a hátralékosok átköltöztetését ezekbe az ingatlanokba igen korlátozott számban. Az ingatlanárak emelkedése miatt 2000-től az önkormányzat különböző épületeket (garázs, műhely) alakít át félkomfortos lakásokká igen korlátozott számban, amelybe csak néhány hátralékost tud elhelyezni. Másik megoldásként, egy évi- másfél évi albérletnek megfelelő összeget kínál fel a gyermekes családoknak azért, hogy költözzenek ki a lakásból, és van olyan, akit egyszerűen utcára tesznek. Az önkormányzat azzal érvvel és fenyeget minden esetben, hogy nincs elhelyezési kötelessége. Sajnos a kilakoltatás, átköltöztetés folyamatában nem tudunk jogokat, érdekeket képviselni, mert az érintettek azt hiszik eleinte, hogy jól jártak, és már csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már nagy a baj, például a családok már lelakták az albérleti pénzt, és nem tudnak tovább albérletet fizetni.

16

42/2004. (XII.17) sz. rendelet a bérlakások bérbeadásának szabályairól 16/2003. (IV.04.) sz. rendelet A lakáshozjutás helyi támogatásának rendjéről

Cél

Helyi lakáscélú támogatás/

Ifjúsági garzon

Fecskeház

nyugdíjasház

Szociális alapon történő bérbeadás

Költségelven történő bérbeadás

Vá bér

Első lakáshozjutók támogatása, nagycsaládosok minőségi cseréje

Önálló lakáshozjutás segítése

Nincs megfogalmazva

Nincs megfogalmazv a

Nincs megfogalmazva

Nincs megfogalmazva

-

Pályázat évente, ill. megüresedéskor - kötelező - kötelező lakáscélú lakáscélú előtakarékos előtakarékos ság (20.000 ság (26.000 Ft/hó) Ft/hó) - 35 év alatti, - 35 év alatti gyermektele gyermektele n, max. 2 n párok gyermekes - 35 év alatti családok főiskolai - max. 4 fő hallgatók, költözhet oktatók - lakásrezsi, - lakásrezsi, előtakarékos előtakarékos ság levonása ság levonása után az 1 után az 1 fő/havi jöv. fő/havi jöv. Min. 37.050 Min. 37.050 Ft legyen Ft legyen (nym. 1,5 x) (nym. 1,5 x) (kivétel főiskolai hallgatók) - mindkét félnek kereső tevékenységet kell folytatnia Egy szobás vagy Egy szobás vagy másfél szobás másfél szobás lakás lakás

Pályázat évente egy alkalommal - öregségi nyugdíjkorhatár - egyedülálló és házáspár - önmagát képes elltáni segítséggel - közösségi együttélésre alkalmas - lakásrezsi levonása után 1fő/ havi jöv. Min. 24.700 Ft.

Pályázat évente egy alkalommal

Pál eljá egy -bérleti dj levonása - n - jövedelmi után 1 fő/ havi jöv egy határ: min. 37.050 FT - Család esetében 24.700 – 61.750 Ft (nym.1,5 x) nettó jöv./fő (nym- -vállalt bérleti díj egyösszegű előre nym.2,5x) megfizetése - egydülálló esetében 24.700-köztartozással 86.450 Ft nettó jöv. ( nym. – nym. nem rendelkezik 3,5x)

Egy szobás, vagy másfél szobás lakás

Bérleti Bérleti jogviszony 5 év+ jogviszony 5 év 1 év

Bérleti jogviszony határozatlan idejű

1 fő=egy-másfél lakószoba 2 fő=egy-két szoba 3 fő=másfél-két és fél lakószoba 4 fő=kettő-három szoba további 1 fő= fél szoba Bérleti jogvoszony határozott idejű: 6 hónap- 5 év, amely meghosszabbítható

Hozzáj Pályázat évente utás négy alkalommal módja Feltétel - max. jöv.: ek nettó 1fő/nyugdíj min 3x =74.100 Ft - lakásnagysá g 12/2001. (I.31.) korm.rendel et alapján vásárlás esetén 45 %, új lakás, bővítés esetén 40 % önerő megléte

Támog atás mérték e

Max.:500 e kamatmentes kölcsön, 500 e támogatás

Felhasz Új lakás nálható építéséhez, használt lakás vásárláshoz

Pályázat évente egy alkalommal

17

-

Versenytárgyalás

40-50-60 -n négyzetmétere me s lakások

bérleti jogviszony a megfizetett bérleti díj erejéig

-a érd ren éle fen

-

Bérleti díj (2005.j úl.1.től)

113 Ft/négyzetméter/ hó (távfűtésbe bekapcsolt összkomfortoslak ás)

200 Ft/ négyzetméter/hó (egyedi fűtésű lakás)

113 Ft/ négyzetméter/h ó (távfűtésbe bekapcsolt összkomfortos lakás)

Egyéb

10 havi lakbérnek megfelelő óvadék letétbe helyezése 13-17 ezer Ft között + 20 ezer Ft előtakarékosság

10 havi lakbérnek megfelelő óvadék letétbe helyezése 20-22 ezer Ft + 26 ezer Ft előtakarékosság

10 havi lakbérnek megfelelő óvadék letétbe helyezése 10-12 ezer Ft/hó

Összes rezsi/hó

meghosszabbít ható újabb versenytárgyal ás során

Összkomfortos533 533 komfortos: 188 Ft Ft/négyzetméter/hó Ft/ Félkomfortos: 68 r/h Ft Komfort nélküli: 46 Ft Szükséglakás: 21 Ft/négyzetméter/hó 3 havi lakbérnek megfelelő óvadék letétbe helyezése

változó

40-42 ezer

A lakhatás megőrzésének segítése Adósságkezelés

A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezik az adósságkezelési szolgáltatásról. Ennek a diszkrecionális támogatási formának az odaítélését a törvény a települési önkormányzatok jogkörébe utalja, de a jogosultság általános feltételeit megszabja. Eszerint az a család vagy személy részesülhet adósságkezelési szolgáltatásban, akinek adóssága meghaladja az ötvenezer forintot, és amely adósság közüzemi díjtartozásból (vezetékes gáz-, áram-, távhőszolgáltatási, víz- és csatornahasználati díj és szemétszállítási díj), közösköltség-hátralékból, lakbérhátralékból vagy hitelintézettel kötött lakáscélú kölcsönszerződésből származik, és hat hónapnál régebbi, illetve ez a tartozás a kérelem benyújtását megelőző 18 hónapon belül keletkezett. További feltétel, hogy a háztartás egy főre jutó jövedelme nem haladhatja meg azt a határt, amelyet az önkormányzat állapít meg. Ezt az összeghatárt az önkormányzatnak kötelessége úgy megállapítani, hogy az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegének 150%-ánál, egyedül élő személy esetében 200%-ánál ne legyen alacsonyabb. A támogatásban részesülő egyénnek vagy családnak olyan lakásban kell laknia, amelynek mérete és minősége nem haladja meg az adott településen minimálisként elfogadottat. Az adósságkezelés időtartama maximum 18 hónap, amely egyszeri alkalommal hat hónappal meghosszabbítható. A támogatás mértéke nem haladhatja meg az adósság 75%-át, és összege maximum 200 ezer forint lehet. A törvény kimondja továbbá, hogy települési önkormányzat csak akkor nyújthat adósságkezelési szolgáltatást, ha erről rendeletet alkot, saját forrást különít el hozzá, és adósságkezelési tanácsadást működtet. Eger Megyei Jogú Város a helyi szociális és gyermekvédelmi támogatásokról szóló rendeletében határozza meg az adósságkezelési támogatás jogosultságának feltételeit. A támogatásokra való jogosultság általános feltételeként jövedelmi határokat rögzít, amelyek a következők: 18

• •

•

•

•

jövedelemmel nem rendelkező személy (ilyen esetben, vagy akkor ha a jövedelme túl alacsony, be sem tud lépni az adósságkezelési programba) olyan egyedül élő személy, akinek jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 260%-át (2005-ben 64. 200 Ft.), és (az igazolt lakásfenntartási- és a rendszeres gyógyszerkiadások levonása után) nettó havi jövedelme nem éri el az öregségi nyugdíjminimum 30%-kal megemelt összegét (32. 110 Ft.). maximum háromfős háztartás esetében az egy főre jutó jövedelem nem lehet nagyobb, mint az öregségi nyugdíjminimum 225%-a (2005-ben 55. 575 Ft.), és (az igazolt lakásfenntartási-és rendszeres gyógyszerkiadások levonása után) nem haladhatja meg az öregségi nyugdíjminimum 20%-kal megemelt összegét (29. 640 Ft.). négy vagy több tagú háztartás esetében az egy főre jutó jövedelem nem haladhatja meg az öregségi nyugdíjminimum kétszeresét (2005-ben 49. 400 Ft.), és (az igazolt lakásfenntartási-és rendszeres gyógyszerkiadások levonása után) az öregségi nyugdíjminimum összegét (24. 700 Ft.). a kérelmező vagyona nem haladhatja meg az önkormányzat által meghatározott mértéket. (A rendelet szerint vagyonnak minősül az az ingatlan, jármű vagy gépi meghajtású termelő-és munkaeszköz, illetve vagyoni értékű jog, amelyek forgalmi értéke nagyobb, mint az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegének ötvenszerese. Nem tekinti vagyonnak a támogatás odaítélésének elbírálásakor azt a lakást, amelyben az érintett személy vagy család lakik, és azt a gépjárművet, amely az egyén számára mozgáskorlátozottsága miatt szükséges.)

További, a helyi rendeletben meghatározott jogosultsági feltételek, amelyek speciálisan az adósságkezelési támogatásra vonatkoznak: • a kérelmezőnek a hátralékkal terhelt lakásban jogszerűen kell laknia, • a lakásfenntartási-és rendszeres gyógyszerkiadások, és a havi adósságtörlesztés levonása után a havi jövedelemnek biztosítania kell a megélhetést. Az önkormányzat szerint a havi jövedelem akkor biztosítja a megélhetést, ha – a szociális támogatásokkal együtt – egyedül élő esetén eléri az öregségi nyugdíjminimum 110%át, maximum háromfős háztartás esetén a 100%-át és négy vagy több fős háztartás esetén a 80%-át. • annak a lakásnak a mérete, amelyben a kérelmező egyén vagy család lakik, három fő esetén nem haladhatja meg a másfél szobát, négy személy esetében a két szobát, és őt vagy több fő esetén a három szobát. (Kétszobás lakás akkor is támogatható, ha a benne lakók száma nem éri el a négy főt, de legalább egyikük nyugdíjas vagy eltartott kiskorú.) (Nagyon szigorú ez a feltétel, hiszen ha az „általánosan elfogadott” lakásméretet és szoba számokat nézzük, akkor például három főnek igen kevés a másfél szoba. Rugalmatlanságról, és a gyakorlati nehézségek nem ismeretéről tanúskodik ez.) Az önkormányzat – ahogy a Szoc. Tv. is rendelkezik – vizsgálja az egyéni felelősséget, azt, hogy az adósság önhibán kívül keletkezett-e. Akkor tekinti önhibán kívülinek a felhalmozódott tartozást, ha a kérelmező jövedelme az általános feltételként rögzített jövedelmi határoknál legalább 20%-kal alacsonyabb volt, és a lakásfenntartási kiadások nem haladták meg az indokolt mértéket. (15.§ -hiányzik a melléklet!) Szintén a Szoc. Tv. szerint határozza meg az önkormányzat az adósságcsökkentési támogatás felhasználásnak lehetőségeit (lakáscélú banki kölcsön, közüzemi díjtartozások, gáz, víz, csatorna, áram, távhőés szemétszállítási díj, lakbér, közös költség), a hátralék minimális értéket (50 ezer Ft.) és az időkereteket (legalább hat havi tartozás, az ennél magasabb összegű tartozásból legalább hat havi a kérelem benyújtása előtti 18 hónapban keletkezett). A helyi rendelet – hasonlóan a 19

törvényhez – elvárja, hogy a támogatást igénybe vevő az adósság minimum 25%-ának visszafizetését vállalja, amelyet kifizethet egy összegben (ha egy összegben vagy maximum hat hónap alatt törleszt, akkor előnyben részesül) vagy részletekben. Az adósságcsökkentési támogatás felső határát a törvény megszabja (200 ezer Ft.), a szolgáltatásba bevont adósság felső határának megállapítását viszont az önkormányzat jogkörébe utalja. Ez Eger esetében 600 ezer Ft. A törvény rendelkezik arról, hogy az adósságkezelés 18 hónapos időtartama egyszeri alkalommal hat hónappal meghosszabbítható, amely azonban nem szerepel Eger város önkormányzati rendeletében. (Az önkormányzat Egészségügyi és Szociális Irodáján azt az információt adták, hogy a 18 hónap maximum három hónappal hosszabbítható meg, utána szerződésbontásra kerül sor, amely a támogatás visszafizetésével jár.) Az adósságkezelési tanácsadáson való kötelező részvételről való gondoskodást szintén önkormányzati hatáskörbe utalja a törvény, amelyet Eger a Családsegítő Intézet által old meg. (Az Északi-városrész panel-lakótelepén működő családsegítő csoport feladata ez.)

Az adósságkezelési szolgáltatásra irányuló kérelmet a Polgármesteri Hivatal Egészségügyi és Szociális Irodájára folyamatosan lehet benyújtani, amelyeket az Iroda előzetes véleményezésre és az adósságkezelési tanácsadás megindítása érdekében továbbküld a Családsegítő Intézetnek. Az adósságkezelési szolgáltatásról a Családsegítő Intézet az adósságcsökkentési támogatás folyósítása előtt a kérelmezővel megállapodást köt. Ennek értelmében a támogatás csak akkor folyósítható, ha a kérelmező a kérelem elbírálása és a támogatás folyósításának teljes ideje alatt igénybe veszi a Családsegítő Intézet adósságkezelési tanácsadását, és az adósságcsökkentési támogatás megállapításáról szóló jogerős határozat alapján szerződést köt a hitelezővel a tartozás megfizetéséről. A támogatás megítéléséről a polgármester határozattal dönt. A támogatás odaítélése érdekében a kérelmezőnek szükséges bizonyítania – a rendeletben meghatározott feltételek szerint – azt, hogy önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Az önkormányzat a benyújtás évét és az azt megelőző évet vizsgálja, és elsősorban akkor állapít meg önhibát, ha az ügyfél jövedelme nem változott, és a vizsgált időszakban semmilyen körülmény nem változott (gyermek születés, haláleset, betegség stb.). A gyakorlatban nem történt még önhiba miatti elutasítás. A támogatást elsősorban azoknak nem ítélik meg, akik alacsony jövedelmük miatt nem tudnak belépni a programba. Az Egészségügyi és Szociális Iroda szerint akkor is megadják a támogatást, ha az adós alkalmi munkából származó jövedelmére alapozva vállalja a feltételeket. A Családsegítő Intézet már csak akkor kapcsolódik be a folyamatba (környezettanulmány), mikor az ügyfél jogosult lesz az adósságkezelési támogatásra. A gyakorlatban az adósságkezelési szolgáltatásról az arra rászorulók a helyi tömegkommunikációs eszközökön keresztül értesülhetnek, illetve az Interneten is találhatnak róla információkat, amely persze éppen számukra nem hozzáférhető. A helyi közüzemi szolgáltatók és az EVAT Rt. automatikusan informálja tartozást felhalmozó ügyfeleit a szolgáltatásról, és a Családsegítő Intézethez irányítja őket. Általánosságban azonban elmondható, hogy a programba belépni szándékozók jelentős része nem rendelkezik pontos információkkal, nincs tisztában a feltételekkel, a szerződésben vállaltakkal, tehát az információszolgáltatás nem elég hatékony és célzott.

Az adósságkezelési szolgáltatás jelenlegi formájában 2004. áprilisában indult el. Azóta 42 fő kérelmezte a támogatást, amelyből harmincan kaptak kedvező elbírálást. Többségük az Északi-lakótelep panel-lakásaiban él, ahol a hátralékot, túlnyomórészt, a magas távfűtési

20

költségek eredményezik. A kérelmezők elsősorban nyugdíjasok és többgyermekes családok. (Az Egészségügyi és Szociális Iroda tájékoztatása alapján, mert ilyen jellegű kimutatás nincs.) A harminc adósságkezelési szolgáltatásba bevont személy vagy család igen kevésnek mondható a közel hatvanezer fős Egerben, különösen akkor, ha megnézzük a lakásfenntartási támogatásban részesülők (2004-ben 821 lakás) és a díjhátralékosok számát (2005-ös adat hiányzik!). A költségvetésből 2004. áprilisa óta összesen 520 ezer forintot költöttek adósságkezelési támogatásra, amely egyénenként/családonként mindössze 2166 Ft-ot jelent.

Lakásfenntartási támogatás A Sztv. 1993 óta teszi lehetővé az önkormányzatok számára, hogy helyben élő polgáraikat lakásfenntartási támogatással is segítsék. Mivel nem kötelező ellátási forma volt, a települések nagy része (főleg községek) nem élt ezzel a lehetőséggel, Egerben viszont már 1993-tól kérvényezhették a lakásfenntartási támogatást a lakosok. A helyi szabályozás azonban igen szigorúan szabta meg a feltételeket, ezért a lakások csupán 1,6 – 4,2 százaléka jutott lakásfenntartási támogatáshoz (13.sz. táblázat), miközben az adósságok növekedtek. A helyi rendeletben a támogatásra való jogosultság szelekcióját elsősorban nem a jövedelem látta el, hanem az igazolt lakásköltség és a lakás szobaszáma. Sok esetben vagy a takarékoskodás, vagy a számlák hiánya (olcsóbb a fa, a szén, ha nem kérnek számlát a vásárlók) miatt estek ki a rászorulók, vagy pedig fél-egy szobával lépték túl a megengedett lakásnagyságot. A laksfenntartási támogatásban részesülők száma 1999-ig folyamatosan emelkedett, majd 2000től csökkent 2003-ig, egy főre jutó összege 2001-ig szintén nőtt, de nem illeszkedett a tényleges lakásfenntartási kiadásokhoz, sőt azt messze figyelmen kívül hagyta (átlag 15-20 ezer Ft) A lakosság eladósodásáról szinte lehetetlen teljes képet kapni, az EVAT Rt.- től kapott adatokból csak óvatos tendenciákat lehet megfogalmazni. Az EVAT Rt. (Egri vagyonkezelő és Távfűtő Rt. az Egri Ingatlankezelő Vállalat jogutódja) kezeli a város bérlakásait (az új lakásokkal együtt kb. 900 lakás), és a távfűtésbe bekapcsolt lakásokat ( kb. 4600 lakás, amelyek túlnyomórészt az Északi Lakótelepen találhatók.) Már 1995-ben 1371olyan lakást tartottak nyílván, amely már 2 hónapnál több hátralékkal rendelkezett. Mivel az EVAT Rt. az egri lakások kb. egynegyedével áll kapcsolatban, óvatos becsléssel az fogalmazható meg, hogy összesen kb. 5484 lakásnak lehetett akkoriban lakással kapcsolatos adóssága, tehát a város egynegyedének. (14.sz. táblázat) A legfrissebb adatok sajnos nem jelenítik meg a hátralékosok számát, csak a hátralék össznagyságát, így ezekből is csak nagyon óvatos tendenciák olvashatók ki. (15.sz. táblázat) Mivel a befizetési arány 71-73 százalék között mozog, ez azt jelzi, hogy a lakások-háztartások egynegyedének (kb. 5000 lakás) továbbra is gondot jelent a lakásfenntartás költségeinek kifizetése. E közben lakásfenntartási támogatásban meg a „legjobb évben” is (1999) csak 954 lakás részesült, az eladósodottak alig 20 százaléka. Összességében megállapítható, hogy közel tíz év alatt Eger lakásfenntartási támogatási rendszere nem tudott hatással lenni (vagy nem is akart) a lakosság ilyen irányú adósságainak mérséklésében, mert teljesen függetlenedett a helyi valóságtól.

21

Az Sztv. 38.§.-a 2004-től új alapokra helyezte a lakásfenntartási támogatást, amely szerint ehhez az ellátáshoz normatív, adósságkezelésben való részvétel és helyi diszkrecionalitás alapján lehet hozzájutni. Normatív lakásfenntartási támogatás feltételei:max.1fő/ nym. 150 százalék (37.050), ha az elismert lakásfenntartási költség meghaladja a család összjövedelmének 25 százalékát (Elismert lakásköltség (2004 ben 400 Ft/négyzetméter) - 1 fő 35 nm = 14.000 Ft – max. 37.050 Ft/hó 12.350 Ft alatt havi 2800 Ft - 2 fő 45 nm = 18.000 Ft – max. 72.000 Ft 24.700 Ft alatt havi 3600 Ft - 3 fő 55 nm = 22.000 Ft– max. 88.000 Ft 37.500 Ft alatt havi 4400 Ft - 4 fő 65 nm = 26.000 Ft – max. 104.000 Ft 49.400 Ft alatt havi 5200 Ft - további 1 fő 5 nm = 2000 Ft max. 8000 Ft 61.750 Ft alatt havi 5600 Ft - min.2500 Ft) Diszkrecionális alapon: 1 fő /hó jöv. min. 49.400 Ft, a lakásfenntartás költségei max. 30 százaléka az összejövedelemnek, min. 2500 Ft/hó, számítsa ki a helyben elismert nm/költséget, vagy tételesen határozza meg a a költségek típusait. Adósságkezelés során a támogatás normatív feltételek szerint trténik. 5/1997. (II.26.) önk. sz. rendelet a helyi szociális és gyermekvédelmi támogatásokról. 12 §. a normatív és adósságkezelés során követei a törvényt, diszkrecionális esetén felsorolja tételesen a költségeket, de nem jelöl meg helyben eismert lakásköltséget, hanem a lakás szobaszáma szerint szelektál, ( 1 fő-egy szoba, 3 fő vagy 1 felnőtt- 1 kiskorú/vagy nyugdíjas két szoba, 4 fő – két és fél szoba, öt fő – három szoba.) amely a korábbi gyakorlatot követi, és igen sok problémát vet fel. Az új törvényi rendelkezés rögtön 26 százalékkal (176) megemelte a támogatásban részesített lakások számát, és a normatív támogatás kb. 30 százalékkal emelte meg egy főre jutó támogatás összegét. Várhatóan a közeljövőben a lakosság mind nagyobb aránya fog értesülni erről a támogatási formáról, és tovább fog növekedni a támogatásban részesítettek száma. Az 2005 első félévi adatai már azt mutatják, hogy 6 hónap alatt közel annyit fordítottak normatív lakásfenntartási támogatásra, mint 2004 egész évében. (13.sz. táblázat) Ha a lakáskérdés két oldalát, (a megszerzés és megtartás), egri gyakorlatát vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a város inkább a lakásszerzést preferálja. (Főként a középosztályét.) Az elmúlt évtizedben erre a célra 1.364.000 e Ft-ot költött, amely közvetlenül kimutatható (838 millió bérlakás beruházás, 526 millió helyi lakáscélú támogatás). (Nehezen mutatható ki a természetbeni támogatás, mint például az ifjúsági garzon házi elhelyezések). Ezzel szemben ugyanezen időszak alatt 227.640 e Ft-ot fordított, a korábbi összeg 16,7 százalékát a lakásmegtartás-képességének megőrzésére. A kettő között azért lenne fontos jobb arányt kialakítani, mert a lakásukat elvesztők (hajléktalanok, otthontalanok) a sokkal drágább szociális rendszerekbe (intézményekbe) vándorolnak át.

V. SZEGREGÁCIÓ 1993. évi cigányösszeíráskor 2409 főt számláltak meg Egerben, amely a város lakosságának 3,8 százaléka volt. Száz évvel korábban, 1893-ban a 210 főt kitevő cigány népesség még az egy százalékot sem érte el (0,94 százalék). 1964-ben 82 lakást minősítettek cigánytelepi épületnek Egerben, amely nagy valószínűséggel három cigánytelep között oszlott szét, 2001ben pedig 93 telepi lakást számláltak össze a szalaparti és a felnémeti Cigánysoron (A

22

Farkasvölgyi cigánytelepet közben felszámolták, mert a Szépasszonyvölgy közelében helyezkedett el.). Mindenképpen elgondolkodtató, hogy közel negyven év alatt nem csökkent, hanem növekedett a telepi lakások száma. A 2001. évi népszámlálás (amikor csak 777 fő vallotta magát cigánynak) Egerben két olyan területet talált, amelyet „szociális szempontból nem megfelelő övezet” kategóriájába soroltak. Nem is kell helyismeret ahhoz, hogy a figyelmes szemek pontosan felismerjék, hogy ezek csakis romák által lakott területek lehetnek, a helybéliek pedig tudják, hogy ezek az egri Szalapart utcát és a felnémeti Béke-telepet takarják.

Az adatokból (16.sz.táblázat) igen jól érzékelhető, hogy két terület jellemzői lényegesen eltérnek a város átlagától. Ezekben a gettószerű zárványokban kétszer annyi gyermekkorú él, mint a város egészében, az idősek aránya pedig csak harmada, fele, amely a romák alacsonyabb átlagéletkorára is utal. Az iskolázatlanság, a munkanélküliség háromszor nagyobb, és az eltartottak aránya is 10 százalékkal magasabb, mint a városi átlag. A lakhatás minőségében is óriás szakadék tátong a város és a telepek között, különösen rossz a felnémeti telep vízellátása. Még a város átlagában összesen 2,0 százalék a komfortnélküli lakások aránya, itt majdnem eléri a 70 százalékot. Mind a két telephez, vagyis a zárványhoz, kapcsolódik egy „holdudvar”, és a teleptől távolodva egyre jobb lakások találhatók, és egyre vegyesebb a lakosság összetétele. Ennek az az oka, hogy az önkormányzati közművesítés megállt az utca végén, a Cigánysort már nem érintve. A tehetősebb telepiek pedig „lecsorogtak” ezen utcák végeibe, jobb körülmények közé, de közel a „köldökzsinórhoz”. Így összesen kb. 400-400 főt tesz ki a Szalai és a Béke telepi cigányok száma. Az Északi lakótelepen is találhatunk még cigány családokat számottevően, ők azok akik „túlélték” a rendszerváltást és nem kerültek be az eladósodás csapdájába, meg tudtak kapaszkodni a társadalmi felfordulás közepette (kb. 100-150 fő). Egy részük muzsikus, többségük „polgári” foglalkozást űz. Az Északi lakótelepről elmenekülők nagy része a közeli falvakba vándorolt (Balaton, Egerbakta, Egerszalók, Kerecsend) a rokonsághoz közel, egy kisebb részük pedig Felnémeten a Kovács Jakab utcában vásárolt magának komfort nélküli lakást, amely révén létrejött az Új Cigánysor (ahogy helybéliek nevezik) a felnémeti városrészen.. Továbbá az önkormányzat is ezen a területen vásárolt lakást azoknak, akiket hátralék vagy szanálás miatt költöztetett ki korábbi bérleményükből. Ezt az utcát azonban a 90-es évek végén a város közművesítette (víz, gáz, szennyvíz), így a lakások többsége komfortossá vált, és igen takaros portákká varázsolták a cigány családok. Az utca, ahol kb. 300 cigány ember él, nem szegregált, lakossága vegyes összetételű. Megpróbálom a jelnelegi helyzet kialakulásának fontosabb eseményei számba venni. 19901994 között sor került az Árnnyékszala és Verőszala utcák közművesítésére, egyrészt a magyar lakosság nyomására, másrészt pedig azért, mert közvetlen kapcsolódik a Belvároshoz, és környéke alkalmas újabb lakóterületek bevonására. A közművesítésből azok a cigány családok tudtak előnyt szerezni, akiknek volt anyagi fedezetük arra, hogy a lakásukba is bevezessék ezeket. Szintén ekkor jelentkeztek a Béke telepiek házépítési szándékaikkal. Ennek az volt a gátja, hogy a házuk alatt lévő telkek önkormányzati tulajdont képeztek. 1993ban elkészült a Béke telep szabályozási terve (több millióért), de az önkormányzat anyagiak hiányára hivatkozva elutasította a telekrendezést. Ehhez kapcsolódva 1994-ben 200 méter műút került kiépítésre. A felnémetiek lakásigényét az önkormányzat úgy oldotta meg, hogy

23

1996-ban Felnémeten 8 szoc.pol-os házat építetett fel a kettő-háromgyerekes családokkal a telep szélén, új területet bevonva, a telket „ingyen” adva. A telep érintetlen maradt, több lakás építésére nem nyílt lehetőség. Ugyanebben az időszakban a felnémeti kertváros növekedésével felépült az új iskola, ahonnan megkezdődött a cigány gyerekek kiszelektálása, és ezzel párhuzamosan a helyi óvoda elcigányosodása. Az óvodát pedig 2001-ben életveszélyességre hivatkozva bezárták, és a gyerekeket a Bervai óvodába írányították, amely egyrészt jelentős többlet terhet jelent anyagilag a szülőknek, másrészt a korbbinál nyíltabb diszkriminációt kell elviselniük. 1998-2002 között a Szalában került sor 30 ház szoc.pol-os építésére. A családok (felnémeti, szalai) örültek a lehetőségnek, de nem látták át, hogy milyen terhet vállalnak. A lakások beköltözhetővé váltak ugyan, de jórészük mind a mai napig nincs kész, és nem is lesz, putrisodnak. A lakók nyögnek az adósságok alatt, van aki már régen túladott a házán. Az itt élők alapellátások tekintetében az Északi lakótelephez tartoznak, ahol folyamatosan szembe kell nézniük az óvodák, iskolák diszkriminációs gyakorlatával. A felnémeti cigány családok csendben várták az önkormányzati intézkedést, a telep közművesítése évről-évre napirenden volt, de soha nem jutott rá pénz, ráadásul a Cigány Önkormányzat sem állt ki a dolog mellett. 2002-ben az önkormányzat úgy gondolta, hogy az akkor éppen aktuális rehabilitációs pályázatból kívánja megszerezni a közművesítés 60 millió forintját. De az önkormányzat ezzel egyidőben a Szent Miklós városrész rehabilitációjára is pályázott, és termeszétesen ez fontosabb volt számára, ez mellett lobbyzott. A telep lakói tele voltak reménnyel, de hiába. A sikertelenségek láttán az egri SZETA segítségével a lakók ekkor megalakították az Egri Béke telep Rehabilitációjáért Egyesületet. Jelenleg ez az egyesület képviseli nemcsak a felnémeti, de az egész város cigány lakosságának érdekeit. Mivel a város nem kíván foglalkozni az önkormányzati telkek tulajdonba adásával, az egyesület az elbirtoklás intézményével kíván élni. A telkek magántulajdonba kerülése lehetővé tenné egyrészt azt, hogy az itt élők is igénybe vehessék az állami-önkormányzati lakástámogatásokat (amelyből most kirekesztettek), másrészt eladva ingatlanukat elköltözzenek innen.

Úgy tűnik, hogy az önkormányzat nem kíván szembe nézni a helyi társadalom diszkriminációs gyakorlatával, sőt maga is hasonló magatartást tanúsít. Pedig a születések száma (17.sz. táblázat) azt jelzi előre, hogy az oktatási-nevelési intézményekben Egerben is növekedni fog a cigány gyermekek aránya.

24

TÁBLÁZATOK1

1. sz. táblázat Népesség és a foglalkoztatottak számának alakulása 1900-2003 között Egerben év Lakosság száma FoglalkozAránya tatottak száma % 1900 25.893 n.a. 1930 30.424 13.757 45,2 1941 34.965 n.a. 1949 31.844 n.a. 1960 35.256 19.787 56,1 1970 45.236 29.627 65,5 1980 60.897 39.711 65,2 1990 61.892 27.161 43,9 2001 58.331 23.442 40,2 2003 56.458 n.a. 2. sz. táblázat Foglalkoztatás szerkezetének alakulása Népgazdasági ágazat Mezőgazdasá g ipar Építőipar közlekedés kereskedelem szolgáltatás Egészségügy, kultúra Közszolgálat, közigazgatás egyéb Összesen

1930 n=13.757 37,6

1960 1970 n=19.787 n=29.627 14,7 10,9

1980 n=39.711 8,1

1990 n=27.161 4,3

2001 n=23.442 1,8

27,3 n.a. 2,5 7,1 n.a. 13,9

24,2 4,7 6,0 11,7 5,1 9,3

38,4 6,8 6,1 11,1 2,1 13,4

33,2 9,0 6,0 12,9 4,9 16,7

30,3 8,4 6,3 14,3 5,4 21,4

28,3

6,3

11,2

7,7

7,4

18,0 100,0

n.a. 100,0

1,5 100,0

2,0 100,0

11,6 100,0

1

70,0

100,0

A Táblázatokat a Központi Statisztikai Hivatal kiadványai, a megyei statisztikai hivatal évkönyvei és egyéb adaita, a munkaügyi és a polgármesteri hivataltól, az iskoláktól stb. személyesen kért adatok alapján állítottuk össze.

25

Bölcsőde – 1989-ben még 410 férőhely volt, jelenleg 180 férőhely –221 beírt gyermek (2003ban). A volt bölcsődéket óvodákká, és idősek napközi otthonokká alakították át. 3. sz. táblázat Óvoda (Közoktatási Iroda 2005. elején készített anyaga, és 2005 áprilisában óvodáktól kért adatok alapján) Ssz Intézmény .

1.

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

Deák Ferenc úti óvoda Arany János utcai tagóvoda Összesen: Epreskert utcai óvoda

Bervai Óvoda Farkasvölgy utcai Óvoda Dr. Hibay Károly utcai óvoda Ifjúság utcai óvoda Joó János Óvoda (Kallómalom utca) Kodály Zoltán utcai óvoda Köztársaság téri óvoda Nagyvárad utcai Óvoda Remenyik Zsigmond utcai Óvoda Szivárvány Óvoda (Kertész u.) Széchenyi utcai Óvoda Tavasz utcai Óvoda Tittel Pál u. Óvoda Benedek Elek óvoda (Vallon utca) Vizimolnár utcai Óvoda Jó Pásztor Összesen (Jó Pásztor óvoda nélkül):

Gyermekek Hh. gyerek száma 2004/2005

Cigány gyermek %

Sz. helyzet miatt sokat hiányzó fő %

Betegség miatt sokat hiányzó fő %

Ó.

fő

%

fő

87 53 140 205 75 78 112

8 30 12 -

3,9 40 15 -

6 24 4 -

2,9 32 5,1 -

4 1 -

-

1 2 2 -

63 200

16 42

26 21

7 14

11 7

2

-

2 22

76 77 104 104

5 9 8 4

6,5 11 7,6 3,8

1 -

1,3 -

2 -

-

7 -

-

88

6

6,8

-

-

-

-

-

-

90 192 91 102

61 3 19

32 3,3 18,6

24 13

12,5 12,3

6

-

-

2

1 10 5 2

102 67

11 16

10,7

15 1

14,7

7 1

2 3

1965

250 12,7 (átlag)

109 5,5

25

-

1,2

56

-

-

2,8

(átlag)

3/a. sz. táblázat Az óvodák összesített adatai Besorolás Óvodák kategória szerint száma

Cigány gyerekek száma (fő)

Cigány gyerekek aránya (százalék)

26

Hátrányos helyzetű gyerekek száma (fő)

Hátrányos helyzetű gyerekek aránya

Gyerekek száma (fő)

1.„Elit óvodák” 2. „Közép” 3.„Cigány óvodák” Összesen

11 3 5

2 24 83

0, 21 4, 96 15, 54

51 62 137

(százalék) 5, 37 12, 83 25, 65

949 483 534

19

109

5, 54

250

12, 71

1966

4.sz.táblázat Általános iskolák Iskolák

Tanuló Hátrányos h. létszám fő % Balassi 720 141 19,58 Lenkey 419 32 7,64 Kemény 531 141 26,55 Hunyadi 757 29 3,83 Felsővárosi 353 106 30,03 Pásztorvölgyi 348 66 18,97 Tinódi 342 88 25,73 Móra 89 56 62,92 Szent698 25 3,58 Györgyi 2.gyakorló 432 43 9,95 Arany 106 67 63,21 Sancta Maria 85 13 15,29 Deaák 345 151 43,77 Összesen 5225 958 18,33 4/a. sz. táblázat Általános iskolák összesített adatai

f.f.résztvevő

Tehetségg.résztvevő

Ta.n.átlag

bukás

193 69 184 152 77 86 100 43 -

26,81 16,47 34,65 20,08 21,81 24,71 29,24 48,31 -

332 209 417 304 190 225 201 153

46,11 49,88 78,53 40,16 53,82 64,66 58,77 21,92

3,97 4,24 3,70 4,48 3,66 4,16 4,04 3,87 4,64

17 6 5 2 6 6 9 4 -

2,36 1,43 0,94 0,26 1,70 1,72 2,63 4,49 -

Hiányz fő/óra 54,00 51,94 47,68 7,75 54,38 40,16 58,14 25,17 50,09

56 82 21 129 1192

12,96 77,36 24,71 37,39 22,81

70 100 48 186 2435

16,20 94,34 56,47 53,91 46,60

4,33 3,71 4,67 4,03 4,15

5 15 1 15 91

1,16 14,15 1,18 4,35 1,74

49,41 25,86 42,48 53,32 43,32

Felzárkóztatásban Tehetséggondozásban Bukások résztvevők aránya résztvevők aránya aránya (százalék) (százalék) (százalék)

Tanulók száma (fő)

4 3 4 2

Hátrányos helyzetű gyerekek aránya (százalék) 5, 59 19, 08 30, 93 63, 07

12 26, 01 31, 19 64, 1

31, 9 52, 47 63, 27 51, 28

0, 56 2, 08 2, 22 9, 74

2306 1153 1571 195

13

18, 33

22, 81

46, 6

1, 74

5225

Besorolás kategória szerint

Iskolák száma

Elit Közép Alsó Cigány iskola Összesen

5.sz.táblázat Középiskolák

27

Iskola

Létszám

h.h.

fő Dobó István Gimnázium Szilágyi Pásztorvölgyi Kossuth Zs. Andrássy Keresk, Mg.-i Vendégl. Bornemissza Gárdonyi Gimn. Neumann J. 2.sz.gy.Gimn. Scanta Maria Wigner Jenő Kontawig Szent Lőrinc Eventus IQ. Pont Arany János Európai Üzleti Összesen

f.f. résztvevő

%

fő

%

690

21

3,04

-

750 275 633 802 1654

193 99 73 151 224

25,73 36,00 11,53 18,83 13,54

18 94 91 534

1022 905 954 338 332 684 151 677 397 172 50 238 10.724

441 45 65 45 76 98 49 25 42 46 50 1743

43,15 4,97 6,81 13,31 22,89 14,33 32,45 3,69 10,58 26,74 100,0 16,25

606 15 35 23 31 24 25 17 1513

6,55 14,85 11,35 32,29

Tg. résztvevő

fő

Tanu lm. átlag

%

Bukás

fő

%

515 74,64

4,32

2

0,29

299 39,8 83 30,18 63 9,95 278 34,66 283 17,11

4,45 4,28 3,22 3,95 3,22

3 6 52 30 202

0,40 2,18 8,21 3,74 12,21

3,14 4,12 4,44 3,94 4,28 3,33 3,09 3,30 3,58 3,68 3,57 2,86 3,73

213 39 8 3 1 91 51 68 14 22 8 84 897

20,84 4,31 0,84 0,89 0,30 13,30 33,77 10,04 3,53 12,79 16,00 35,29 8,36

59,30 389 1,66 33 3,67 285 26 6,93 91 - 161 4,58 18 6,05 265 14,53 37,0 3 14,11 2792

38,06 3,65 29,87 7,69 27,41 23,54 2,66 66,75 6,00 26,04

5/a. sz. táblázat Gimnáziumok összesített adatai Besorolás kategória szerint

Iskolák száma

Elit Közép Alsó Összesen

4 3 2 9

Hátrányos helyzetű gyerekek aránya (százalék) 9, 82 13, 05 28, 83 12, 85

Felzárkóztatásban Tehetséggondozásban Bukások résztvevők aránya résztvevők aránya aránya (százalék) (százalék) (százalék)

Tanulók száma (fő)

1, 51 5, 67 6, 75 6, 65

3299 1655 607 5561

34, 31 15, 1 28, 66 27, 98

1, 57 8, 82 1, 15 3, 68

5/b. sz. táblázat Szakiskolák és szakközépiskolák összesített adatai Besorolás kategória szerint

Iskolák száma

Hátrányos helyzetű gyerekek

Felzárkóztatásban Tehetséggondozásban Bukások résztvevők aránya résztvevők aránya aránya (százalék) (százalék) (százalék)

28

Tanulók száma (fő)

Hiá 1 fő

Elit Közép Alsó Cigány iskola Összesen

2 3 3 1

aránya (százalék) 2, 73 14, 6 39, 85 100

3, 38 22, 7 46, 91 37

1, 96 28, 95 28, 92 6

16, 61 8, 62 21, 26 16

915 2853 1345 50

9

19, 88

25, 68

23, 9

13, 38

5163

6. sz. táblázat A munkanélküliek számának alakulása 1992- 2004 között Egerben….. (Az adatok a Megyei Munkaügyi Központ munkatársától kaptam, aki kérésemre az Egri Kirendeltség adatait „letisztította” csak Egerre vonatkozóan) Év, időpont (dec.20.)

Regisztrált munkanélküliek száma

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001* 2002 2003 2004

3411 3049 2415 2474 2389 2108 1888 1816 1732 1425 1332 1265 1577

Munkanélküliségi ráta A számítás alapjául szolgáló foglalkoztatottak száma 13,0 26.238 fő 11,6 26.284 fő 9,2 26.250 fő 9,4 26.319 fő 9,1 26.252 fő 8,0 26.350 fő 7,2 26.222 fő 6,9 26.318 fő 6,6 26.242 fő 5,4 26.388 fő 5,1 26.117 fő 4,8 26.354 fő 6,0 26.283 fő

* A 2001. évi népszámlálás során 1899 fő sorolta be magát munkanélkülinek. Ez 7,2 %-os munkanélküliségi rátát jelent. 7. sz. táblázat Munkanélküliek önkormányzati ellátása Jövedelempótló Felhasznált (évi átlagos összeg (e Ft) létszám)

Rendszeres szoc.segélyezett December hónapban

1997 1998 1999 2000

28 59 43 82

776 704 569 446

Szoc. segélyre Közcélú Kö felhasznált foglalkoztatott fog öszeg (e Ft) (dec.hó) zta for Aktív korú Megvált ös nem ozott (e foglalkozta munkak tott /fő épesség ű /fő

81.698 85.752 80.173 68.247

29

5 4 4 7

n.a. 5.275 8.067 9.171

n.a.

2001 2002 2003 2004

176 30

39.910 5.442

138 134 151 fő 173

13 11 14 24

14.037 14.761 14.001 20.498

2005 (I.félév)

111 175 170 fő 112 ( ebből 11fő közhasznú) n.a.

13.369

48 33

10

8.sz. táblázat Helyi lakáscélú támogatásban részesítettek száma 1994-2004 között Év

Pályázók száma

Ebből támogatva elutasítva

Támogatottból építkezett vásárolt

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Összesen

210 254 179 179 211 173 144 122 179 111 66 1828

151 132 121 133 138 128 104 93 138 77 48 1263

55 49 52 25 37 31 27 21 56 22 16 391

59 122 58 46 73 45 40 29 41 34 18 565

96 83 69 108 101 97 77 72 82 55 32 872

Költségvetésben biztosított összeg e Ftban 22.000 25.000 31.000 34.000 49.000 50.000 47.260 47.130 75.780 35.000 34.759 526.70

1 család/ támogatás= 417.030 e Ft

9. sz. táblázat Lakások száma, szobaszám szerinti eloszlásuk Egerben 1980-2003 között Év

1 szoba 2 szoba 3-x szoba

4-x szoba

1980 1990 2001 2003

2.943 2.318 1.496

n.a. n.a. 3.550

9.860 10.486 9.579

5.445 9.645 6.925

összko komfort Felkom Komfor Szüksé mfortos os f. tn. g és egyéb lakás 2.485 10.893 1.373 3.497 8.389 11.163 871 2.026 10684 9563 463 424 416

* 2001-ben az összes lakás 23.633. Ennek 8 %-át nem lakták, 1 % más célra használták. **Ebből 196 ebből ifjúsági garzonlakás, 89 nyugdíjasház – speciális bérleti feltételekkel

30

Összes lakás

Bérl s

18.248 4.86 22.449 4.45 21.550* 747 24.139

10. sz. táblázat Ifjúsági garzonban, Fecskeházban elhelyezettek száma Fiatalok Garzonházára pályázók számának alakulása Év

Pályázók

Rendelet

Listára került

Tartalék listára

Lakáshoz

száma

szabályainak

pályázó

került pályázó

juttatott pályázó

nem felel meg 1995.

194

32

21

-

21

1996.

198

28

25

22

31

1997.

53

24

23

6

29

1998.

94

42

33

14

40

1999.

127

54

36

12

28

2000.

146

60

38

-

15

2001

103

59

44

--

42

2002

121

57

47

17

50

2003

136

56

80

--

77

2004

161

54

95

--

95

2005

73

39

34

--

25

1406

505

476

71

453

Összesen

A 2004. évi pályázatok tartalmazzák a Pozsonyi úti Fecskeházra vonatkozó pályázatokat is.

11.sz. táblázat Nyugdíjasházban elhelyezettek száma

Év

Pályázók száma

Rendelet sza-

Listára került

Tartalék listára

Lakáshoz jutta-

bályainak nem

pályázó

került pályázó

tott pályázó

felel meg 1995.

49

19

10

-

10

1996.

61

26

6

4

6

1997.

34

14

9

-

7

1998.

58

27

10

3

8

1999.

57

21

12

-

8

31

2000.

66

35

13

-

2

2001

52

31

11

--

7

2002

45

24

10

--

8

2003

31

19

12

--

11

2004

35

26

9

-

5

2005

29

22

7

--

2

Összesen

517

264

109

7

74

32