I. Ég és Föld: a teremtett világ Heaven and Earth: The Created World
A szent hely a világ kitüntetett pontja, és az isteni megnyilatkozás eseménye kötôdik hozzá. A vallásos ember számára ezek a helyek fontosabbak a többinél. A keresztény felfogás szerint Isten mindenütt jelen van a világban, de térben és idôben különbözô módon nyilvánul meg. A középkori térképek nem ábrázolják, hanem szimbolikusan jelenítik meg a világot: a Földet a Világmindenség közepére helyezte az Isten, s rajta jelölte ki az elsô emberpár lakhelyét. Az ember elveszítette ugyan a Paradicsomot, de nem mondott le a Teremtôvel való kapcsolat helyreállításról. Éppen ezért, amikor leírják vagy térképen ábrázolják az Eget és a Földet, ez igazában nem a tájékozódást szolgálja, hanem a Teremtô bölcsességét hivatott bizonyítani. A kora középkori világtérképeken feltûnnek ugyan a Krisztus életének eseményeihez fûzôdô vagy a bibliai történetekre való utalások, de a szent helyek térképei csak abban a korban jelennek meg, amelyben a teret már a mérôeszközök formálják. Holy sites are always considered distinguished locations, and associated with events of divine revelation. For the devout, they hold more importance than any other place in the world. In the Christian view, God is omnipresent but will reveal himself differently in the spatial and temporal domains. Medieval maps offer a symbolic representation of the world, rather than simply illustrating it, with the Earth placed in the center of the universe and staked out by God as the residence of the first couple. Although man soon lost Paradise, he has never despaired of restoring his original connection to his Creator. This is why a Christian narrative description or cartographic representation of Heaven and Earth is not intended to aid practical orientation so much as it is meant to demonstrate the Maker’s wisdom. Although some world maps from the early Middle Ages did make allusions to episodes in Christ’s life or other Biblical events. Special maps of the holy sites did not really appear until man had begun to use instruments to measure and fashion the image of space.
II. Szentföld és Jeruzsálem Jerusalem and the Holy Land
A kereszténységben a szent helyek kultusza a 4. században kezdôdik. A legszentebb várossá Jeruzsálem válik, ahol Krisztus evangéliumi történetének legfontosabb helyszíneit azonosítják és a szent helyeket föléjük emelt épületekkel jelölik meg. A világ középpontjának a Szent Sír templomot tekintik, amelyet Krisztus feltámadásának helye fölé építenek. A térképeken azonban nem csak ábrázolják, hanem ki is jelölik az egyre szaporodó helyszíneket. A Bibliában szereplô helynevek azonosítása körül sok bizonytalanság van, biztosnak jobbára csak azt tekintik, hogy ezek döntôen egy régióhoz, az egykori Palesztinához kapcsolódnak, amelyet Szentföldnek, Terra Sanctának neveznek. A bibliai események térképeinek hitelessége nem azonos a mai térképek pontosságával és részletességével, rajzolóik a számukra létezô Szentföldet vagy Jeruzsálemet ábrázolják. The Christian cult of places begins in the 4th century, with the declaration of Jerusalem as the holiest of cities, where the major stations of Christ’s life as told in the gospels are identified and marked by buildings erected on them. The Church of the Holy Sepulcher, built on the site of Christ’s resurrection, is recognized as the navel of the world. Cartographers no longer content themselves with simply illustrating the proliferating holy sites, but begin to locate them in their maps. Uncertainties continue to surround the precise location of Biblical place names, with consensus usually reserved for the assertion that these are decisively linked with the Terra Sancta, the Holy Land that was then Palestine. Importantly, the authenticity of the maps showing Biblical events cannot be compared to the accuracy of modern-era maps, for their draftsmen set out to capture Jerusalem or the Holy Land as these places existed for them.
III. Európa és Magyarország Europe and Hungary
A szentföldiek mintájára a középkori Európában keresztény szent helyek jönnek létre. Ezek azonban már nem szerepelnek a Bibliában, szentségüket zarándokok, szentek, mártírok életének példája, vagy olyan események, csodák révén nyerik, amelyekben a hívôk számára érzékelhetô módon megnyilvánul az Isten. A nyugati keresztény egyház központjává váló Róma nem csupán vallási központként, hanem földrajzi helyként is egyre inkább a középpontba kerül. A középkori Magyarországon él a kegyhelyek tisztelete, jelen van a peregrináció, a zarándoklat szokása. A szent helyek különös jelentôséget kapnak a török háborúk évszázadaiban, amikor az ország a keresztény Európa védôbástyája lesz. A 17-18. században, a barokk korban kialakul a közösségi zarándoklatok szokása, mindenekelôtt a Mária-kegyhelyek látogatásának rendje. In medieval Europe, Christian holy sites sprang up on the analogy of those in the Holy Land itself. Rather than from the authority of the Bible, these places derived their hallowed status from the exemplary lives of pilgrims, saints, and martyrs, or other events and miracles that believers recognized as a tangible manifestation of God. Having become the seat of the western Christian church, Rome continued to evolve as a religious and geographic center. The Hungarians of the Middle Ages also venerated holy sites, and undertook extensive peregrinations, or pilgrimage. Sacred places assumed special significance for them during the Ottoman wars, when Hungary became the bulwark keeping the heathen out of Christian Europe. The baroque era of the 17th and 18th centuries saw the emergence of the custom of the communal pilgrimage, particularly the organization of processes to sites devoted to Mary.
IV. Bencések és az Egyház The Benedictine Order and the Church
Az elsô szerzetesek az ókori Egyiptom és Palesztina sivatagaiban keresik az elveszett Paradicsomot, és ott teremtik meg az imádságnak és az aszkézisnek azt a sajátos hagyományát, amely eleven forrásként táplálja a középkori kereszténységet. A nyugati szerzetesség atyja, Szent Benedek 529-ben alapítja meg monostorát Montecassinón. Az ôt követô bencések fontos szerepet játszanak az európai kultúra és spiritualitás megteremtésében. A Pannóniában született Szent Márton tiszteletére 996-ban alapítják meg a „Pannónia Szent Hegyén” ma is álló monostort, Pannonhalma apátságát – Bécs legrégebbi bencés apátsága, a Shottenstift idén ünnepli alapításának (1155) 850. évfordulóját. A bencés monostorok mindig nagy becsben tartották az írást és a könyveket, könyvtáraik és gyûjteményeik megôrizték az emberiség értékeit, köztük a becses térképeket. The first monks sought the lost Eden in the deserts of ancient Egypt and Palestine, laying down the particular tradition of prayer and asceticism that was to nourish medieval Christianity as an inexhaustible fountainhead. Saint Benedict, the patriarch of western monasticism, founded his monastery on Montecassino in 529. The Benedictine monks who followed him played a crucial role in the evolution of European culture and spirituality. Saint Martin (Szent Márton in Hungarian), born in the area west of the Danube the Romans had called Pannonia, was commemorated by the construction, in 996, of the Abbey of Pannonhalma, perched upon the “Sacred Mount of Pannonia.” The oldest Benedictine abbey of Vienna, Schottenstift, celebrates the 850th anniversary of its foundation this year (1155-2005). Benedictine monasteries have always held writing and books in high regard. Their collections and libraries have preserved some of the finest treasures of humanity, including invaluable maps.
V. Utak a világban The Ways of the World
Térbeli tudásunkat mozgással szerezzük, mindennapi életünkben folyton utakat keresünk. Az elsô térképek a belsô útvonalak szimbolikus, külsô megjelenítései. Az utak hálózatának rajzi leírására már az ókorban is készülnek szöveges és grafikus itineráriumok, útleírások. A Római Birodalom útjain indulnak el az elsô zarándokok Jeruzsálembe, és mind a külsô, mind pedig a belsô úton igyekeznek eljutni Krisztushoz. A vallásos ember számára a helyváltoztatás különleges formája a zarándoklat, ahol a naponta megtett út a lélekben végbemenô változás fizikai megnyilvánulása. A horizontális elôrehaladás összekapcsolódik a lélek függôleges irányú felemelkedésével. Az Evangélium hirdetôi is útra kelnek, hogy kövessék Krisztus parancsát: „tegyetek tanítványommá minden népet, megkeresztelvén ôket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. (Mt, 28,19) Az út választása maga az emberi szabadság: a labirintus a keresztény felfogásban többnyire már nem útvesztô, hanem utak bonyolult rendszere, amely hitre, a Gondviselés iránti bizalomra és meditációra tanítja a hívô embert. A térkép ez esetben megint nem csupán adat és információ, hanem érték és érzelem is. Familiarity with space is acquired through motion, the act of constantly seeking the way in our everyday lives. The first maps known to us are symbolic representations of the true inner paths. As early as the Antiquity, narrative and graphic descriptions called itineraries (itineraria) were drafted to illustrate road networks. The first pilgrims embarked on the roads of the Roman Empire to Jerusalem, striving to find a way to Christ that was both external and internal. For the religious person, pilgrimage is a special form of moving from one place to another, whereby the distance physically covered each day faithfully reflects the incremental progression of the soul. Horizontal advancement is thus inseparably linked with the elevation of the spirit. Among those taking to the roads we find the Disciples, who followed Christ’s instruction: “Go ye therefore, and teach all nations, baptizing them in the name of the Father, and of the Son, and of the Holy Ghost.” (Matthew 28:19) Choosing one’s way is an act of exercising man’s freedom. For the Christian, the labyrinth is no longer a place of confusion but a complex system of roads that teaches the virtues of faith, contemplation, and trust in Providence. By the same token, the map is not just a storehouse of data and information, but a repository of value and sentiment.
