I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

Számviteli alapismeretek

I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1.1.Tantárgyhoz kötődő adatok Tantárgyfelelős adatai: Név: BOGDÁN LAURA Iroda: Tanári terem, Sepsiszentgyörgy Stadion u.12 Telefon: 0267-352805 Fax: 0267-352805 E-mail: [email protected] Konzultációk: szerda 14,00-16,00

Tantárgyazonosító adatok és előadók: Tantárgy neve – SZÁMVITELI ALAPISMERETEK Tantárgy kódja – EBC0010 Év, Félév – I év, II félév Tantárgy típusa - kötelező Előadók:

BOGDÁN LAURA E-mail: [email protected] Konzultációk: szerda 14,00-16,00 SZABÓ TÜNDE E-mail: [email protected] Konzultációk: kedd 10,00-12,00

1.2. Előtanulmányi feltételek: A tutoriális tevékenységeken való részvételt, egyetlen előzőleg felvett tantárgy vizsgaeredménye sem feltételezi, viszont az előadásanyag könnyebb megértéséhez és elsajátításához elengedhetetlenek az eddig szerzett gazdasági ismeretek. 1.3. A tantárgy leírása A számvitel alapjai tantárgy lényege, hogy lehetővé tegye a hallgatók részére a vállalkozások erőforrásainak, vagyonelemeinek jobb megismerését, elősegítse az azokkal való gazdálkodást, térben és időben kövesse azok változását. A számvitel tehát egy speciális keret és módszertan a vagyonelemek megismerésére és azok változásának nyomon követésére. A tárgy célja: - megismertetni és megértetni a számvitel szerepét és jelentőségét a gazdasági életben, - bemutatni a hazai számvitel szabályozását, - megismertetni a vagyon-elemeket és azok változását, - ismertetni a pénzügyi kimutatások szerkezetét, - megérteni a könyvviteli számlák működését, azok használatát, - és megtanít a gazdasági események könyvviteli felírására. 4


1.4. Az előadáskivonat tartalma A tárgy egymással szorosan összefüggő modulokból és fejezetekből tevődik össze, melyeket az alábbiakban mutatok be: I modul. Bevezetés a számvitelbe II. Modul. A pénzügyi kimutatások III. Modul. A vagyonértékelés IV. Modul könyvviteli okmányok / bizonylatok V. Modul. A könyvviteli számla VI. Modul. A számlatükör 1.5.A tantárggyal kapcsolatos tevékenységek Figyelembe véve a távoktatás sajátosságait, illetve a „Babeş-Bolyai” Tudományegyetem Távoktatási Központ irányelveit, a következő tevékenységeket határoztuk meg e tantárgy ismereteinek elsajátítására és sikeres vizsgázás érdekében: - a hallgatók megkapják az írott tananyagot, a tantárgy követelményeit és az esetleges feladatokat, amelyet egyénileg is lehet tanulmányozni, - a szemeszter folyamán 3 alkalommal (3 x 6 óra) tutoriális tevékenységeket tartunk, amikor a hallgatók személyesen találkozhatnak az oktatóval, e tevékenységeken a részvétel nem kötelező, két alkalommal laborgyakorlatokat is folytatunk, - amennyiben az írott tananyag és a programban szereplő konzultációk nem elegendőek a felkészüléshez, többletkonzultációk is igényelhetők (a konzultációs program és az elérhetőség a tantárgybemutató elején megtalálható). 1.6. Kötelező szakirodalom Az előadáskivonatban minden modul végén megtalálható a kötelező szakirodalom. Ezek fontosak az ismeretek elmélyítése céljából, illetve ezek kibővítésére is alkalmasak. 1.7. A kurzuson használt eszközök és anyagok • • •

A következő eszközöket tartjuk fontosnak a hallgatók számára: Internet elérhetőséget biztosító számítógépek (adatbázisok konzultálására, illetve interaktív kezelésére) Nyomtató (segédanyagok listázására, esettanulmányok, stb.) Szakirodalomhoz való hozzáférés (pl.: a „Babeş-Bolyai” Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi Tagozat Könyvtára, a kolozsvári Központi Könyvtár on-line hozzáférés, stb.)

5


1.8. Időrendi tevékenységek A szemeszter folyamán, a távoktatásban résztvevő hallgatók számára 3 találkozást szervezünk. Ezeknek célja az esetleges vitás fogalmak tisztázása, az egyéni munka kitűzése. Az első két találkozásra ajánljuk a modulok áttanulmányozását, a harmadik alkalommal laborgyakorlatok és példák segítségével elmélyítjük addig szerzett ismereteinket, majd készülünk a végső vizsgára. Bármelyik találkozáson a hallgatók kérhetik a segítséget az előzően bemutatott ismeretekre és gyakorlati alkalmazások megoldására. A találkozásokkal kapcsolatos pontos idő, illetve hellyel kapcsolatos információk megtalálhatóak a hirdetőn. Persze elektronikusan is elérhetőek, illetve bármikor újabb információ kérhető az előadó tanároktól. 1.9. Ismeretek értékelése Az ismeretek végső értékelése a következő képpen történik: A szemeszter végén: • Laborvizsga 30% • Szóbeli vizsga 70% Az értékelés felülbírálható, a vizsgáztató tanárok, illetve a tanszékvezető által kinevezett bizottság újraértékelése útján. Ezek egyéni kérések alapján történhetnek. 1.10. Akadémiai szabályok A következőket ajánljuk a kedves hallgatók figyelmébe: • Bármilyen törvénytelenség esetén a hallgató a minimális jegyet fogja kapni, illetve egyes helyzetekben, a kizárás is fenyegetheti. • A vizsgaeredmények elérhetőek lesznek a hallgatók számára úgy a hirdetőtáblán, mint elektronikus úton is. • Esetleges felülvizsgálati kérést a kifüggesztéstől számított 24 órán belül fogadunk el. A felülvizsgálati kérésekre maximum 48 órán belül válaszolunk, a kérés iktatásától számítva. 1.11. Egyenlő esély a hallgatók számára A tantárgyfelelős és az előadók, a lehetőségekhez mérten, vállalják, hogy a közlendő információkat az esetleges fogyatékossággal rendelkező hallgatók számára is elérhetővé teszik, illetve a vizsgáztatási módszereket is átalakítják e hallgatók számára (pl. szóbeli vizsga írásbeli helyett, online vizsga, stb.). Szeretnénk egyenlő esélyt biztosítani minden hallgató számára, úgy az ismeretek elsajátításában, mint a vizsgák során. 1.12. Tanulási stratégiák Figyelembe véve a távoktatás sajátosságait, fontosnak találjuk, hogy a kedves hallgató, ütemezze be pontosan az egyéni tanulást, az online kapcsolatokat az előadókkal. Fontos ezeknek a pontos betartása, hogy viszonylag könnyen tudják elsajátítani az anyagot, illetve sikeresen tudjanak vizsgázni ebből a tantárgyból.

6


TARTALOMJEGYZÉK ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK______________________________________________1 I MODUL. BEVEZETÉS A SZÁMVITELBE 8 A MODUL CÉLKITŰZÉSEI: 8 KULCSFOGALMAK: 8 I. A SZÁMVITEL FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 8 II. A SZÁMVITEL FOGALMA 10 III. A KÖNYVVITEL TÁRGYA, ELVEI ÉS MÓDSZEREI 19 ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 25 FELHASZNÁLT IRODALOM: 25 II. MODUL – A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK A MODUL CÉLKITŰZÉSEI KULCSFOGALMAK I. A MÉRLEG - A VAGYON KETTŐS ÁBRÁZOLÁSÁNAK ESZKÖZE II. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS III. A CASH-FLOW KIMUTATÁS / PÉNZFORGALMI JELENTÉS KÉRDÉSEK ÉS GYAKORLÓ FELADATOK (II MODUL) FELHASZNÁLT IRODALOM:

26 26 26 26 46 51 53 55

III MODUL. A VAGYONÉRTÉKELÉS A MODUL CÉLJA: KULCSFOGALMAK I. A VAGYONÉRTÉKELÉS FOGALMA II. A VAGYONÉRTÉKELÉS FORMÁI KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK FELHASZNÁLT IRODALOM

56 56 56 56 58 63 63

IV. MODUL KÖNYVVITELI OKMÁNYOK / BIZONYLATOK A MODUL CÉLKITŰZÉSEI KULCSFOGALMAK ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

64 64 64 68

V MODUL. A KÖNYVVITELI SZÁMLA A MODUL CÉLJA: KULCSFOGALMAK

69 69 69

I. A KÖNYVVITELI SZÁMLA SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA II. A KÖNYVELÉSI TÉTEL KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK FELHASZNÁLT IRODALOM

69 74 79 79

VI. MODUL. A SZÁMLATÜKÖR A MODUL CÉLJAI KULCSFOGALMAK ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK IRODALOMJEGYZEK

80 80 80 82 83

7


I MODUL. BEVEZETÉS A SZÁMVITELBE

A MODUL CÉLKITŰZÉSEI: -

megismertetni a számvitel fogalmát, annak kialakulását és fejlődését, bemutatni a számviteli alapelveket, megértetni a számvitel és az általa nyújtott információk fontosságát, megismertetni a gazdálkodó szervezetek rendszerét és a számviteli rendszer szabályozását.

KULCSFOGALMAK: Számvitel, vagyonkezelői módszer, számviteli beszámolók, gazdasági résztvevők, gazdasági társaság-formák, Közkereseti társaság, Betéti társaság, Részvénytársaság, Korlátolt felelősségű társaság, Egyéni vállalkozók, törzstőke, társasági részek, vagyon, kettős könyvvitel, számviteli alapelvek. I. A SZÁMVITEL FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 1.1. ÓKOR ÉS KÖZÉPKOR Fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a történelem legelső korszakaiban élő népek is feljegyezték magán és állami ügyleteiket, a termelési folyamat és az azt követő árucsere elszámolásánál. A számviteli nyilvántartás alapvetően összefüggött a munkamegosztás és az árucsere kialakulásával. A rendszeres könyvvitel a „számlával” kezdődik. A számlák használata Olasz o. ban már a XIII. sz. ban elterjedt volt, elsősorban személyszámlákat használtak, de már terjedtek a tárgyi számlák is.

1.2. A KETTŐS KÖNYVVITEL MEGJELENÉSE. AZ ELSŐ ÍRÁSOS DOKUMENTUMOK A középkorban az olasz városállamok közötti kereskedelem fejlődésével együtt megjelent egy komplex nyilvántartási rendszer, amit tévedés nélkül nevezhetünk kettős könyvviteli rendszernek. Minden megtörtént esemény összegét két számlán könyvelték el (kettős feljegyzés) úgy, hogy az egyiket megterhelték, a másikat elismerték ugyanazzal az összeggel, vagyis egy időben két dolgot jegyeztek fel ügyleteikről: 1- milyen javakkal rendelkeznek (vagyon) 2- honnan származnak ezek a javak (kiknek tartoznak a vagyonért). 8


A kettős könyvvitel a kettős feljegyzés mellett a kettős ábrázolásra is alapozódik. Egyes szerzők ezt még kiegészítik az eredmény kettős meghatározásával. Míg a kettős feljegyzés a könyvviteli számla segítségével történik, a kettős ábrázolás a mérlegben valósul meg. A kettős ábrázolás tulajdonképpen a kettős feljegyzésre alapoz.

Eszköz számlák T K + E

KETTŐS KÖNYVVITEL KETTŐS FELEGYZÉS Forrás számlák Költség számlák T K T K + + E

KETTŐS ÁBRÁZOLÁS Mérleg Eszközök Források

Hozam számlák T K + -

F ÉS

F

EREDMÉNYKIMUTATÁS Eredmény kimutatás Ráfordítások Jövedelmek

A rövidítések jelentése: T – tartozik, K – követel, F – forgalom, E- egyenleg Az első írásos dokumentum, ami bizonyítja a kettős számvitel létezését a SCRITTURA DOPIA, Luca Paciolo 1494-ben, Velencében kiadott „Summa de aritmetica, geometria, proportioni et proportionalita” matematikai enciklopédia különálló fejezete. Persze Luca Paciolo a kettős könyvelési rendszernek nem a felfedezője, de ő volt az, aki hirdette és ismertté tette.

1.3. A JELENKOR ÉS A SZÁMVITEL Jelenleg újabb kihívás előtt áll a számvitel: a globalizáció, melynek révén az országok gazdaságai egyre közelebb kerülnek egymáshoz, sőt, gazdasági értelemben megszűnnek az országhatárok. Ezzel egyidőben a különböző országok számviteli szabályai, amelyek az adott országon belül felmerülő kérdéseket megoldották, már nem felelnek meg a határokon átnyúló gazdasági társaságoknak a szabályok különbözősége miatt, ezért szükség lett a számviteli szabályok összehangolására, egy univerzális számviteli nyelvre. Az összehangolás tehát két szinten valósul meg: - Európai szinten érvényes direktívák, irányelvek, melyek alapja az úgynevezett kontinentális (hagyományos) megközelítés a célok elvi jellegű szabályozására összpontosít, és elsősorban rendszerszemléletű. Ezek az Európai Bizottság IV, VII és VIII-as direktívái. 9


-

Nemzetközi szinten előtérbe kerül egy másik fajta szemlélet, amely inkább problémamegoldó, technikai jellegű: egy kiemelt témára összpontosító standardok és értelmezések sokasága képezi a beszámoló készítés alapját. Ilyenek a nemzetközi beszámoló-készítési standardok (régi rövidítés IAS/ új rövidítés IFRS).

A nemzetközi beszámoló-készítési standardok (IFRS) rendszerét egy szakmai önszerveződés, a Nemzetközi Számviteli Standardbizottság (IASB) alkotta meg. Jelenleg 41 IAS standard és 8 IFRS standard született, a ténylegesen hatályban lévők száma azonban a visszavont, átszerkesztett standardok és értelmezések miatt ennél kevesebb. A számviteli rendszer szabályozása Romániában A rendszer alapvető eleme a 82/1991 –es Számviteli törvény, mely kerettörvény jellegű. Ez azt jelenti, hogy csupán a leglényegesebb és legidőállóbb kérdések fogalmazódnak meg benne: - meghatározza azokat a szervezeteket, amelyek kötelesek számvitelt vezetni, - rendelkezik arról, hogy ki a felelős a számvitel szervezéséért, a leltárkészítési kötelezettségről, a pénzügyi kimutatások alapvető jellemzőiről és elkészítésének kérdéseiről. A második szinten a Pénzügyminisztériumi rendeletek értendők, amelyek a konkrét könyvelési és beszámolási szabályokat tartalmazzák. A vállalkozások esetén az 1752/2005-ös Közpénzügyiminisztériumi rendelet az európai irányelveknek megfelelő számviteli szabályozások jóváhagyásáról. Az utolsó és egyben a szabályozás legmélyebb szintjén azokat a jogszabályokat találjuk, amelyek egyes konkrét kérdésekre, sajátos esetekre adnak választ. Ilyen például a leltárkészítés szabálya, az adóhivatalnak és egyéb állami intézménynek továbbítandó különféle jelentések. II. A SZÁMVITEL FOGALMA Évszázadok folyamán a számviteli szakemberek megfogalmaztak, elméleteket, módszereket, elveket, standardokat, melyek vonatkoztak mind a számvitel tartalmára, mind céljára és feladatára is. Nehéz volt behatárolni pontosan a számvitelt. Volt, amikor művészetnek tartották, de utána már nevezték eljárásnak, tudománynak, kommunikációs eszköznek, információs rendszernek vagy társadalmi játéknak is. 2.1. A SZÁMVITEL, MINT MÓDSZERTAN A számvitel egyrészt elméleti kérdésekkel foglalkozik, másrészt a számvitel működtetése során alkalmazott módszerekkel. Módszer alatt értjük egy tudomány, művészet, mesterség eljárásainak összességét, amelyet az eredmény eléréséhez, megvalósításához használnak. Eszerint, a számvitel, mint módszertan, magába foglalja a könyvvezetésben 10


alkalmazható módszerek leírását, az ebből következő elszámolási szabályokat, a költség és önköltség-számítási eljárásokat, az értékelési elvek és eljárások alkalmazását, a számviteli adatokra épülő információképzést megalapozó elemzési (összehasonlítási) eljárásokat, valamint az információkat tartalmazó kimutatások összeállításának és hasznosításának szabályait1. A számvitel egy „mennyiségi gyűjtő, feldolgozó és elemző módszere a vállalatok gazdasági és jogi eseményeinek”. Azért nevezhető mennyiségi gyűjtő módszernek, mert a jogi és gazdasági történések a könyvelés számára természetes etalonban, valamint pénzügyi etalonban jutnak kifejezésre. A számvitel azért is nevezhető vagyonkezelői módszernek, mert követi a vagyon áramlását egy gazdálkodó esetében. 2.2. A SZÁMVITEL, MINT MŰVÉSZET Esztétikai értelmezésben nem mondhatjuk a számvitelről, hogy művészet, viszont abban az értelemben, hogy a számvitel egy olyan emberi aktivitás, ahol szükség van bizonyos „tehetségre” és tudásra, elfogadhatjuk, hogy egyfajta „művészet”. A művészet jellegét a megjelenés történelmi környezetében kell értelmezni. Maga Luca Paciolo egy 1514-ben kiadott művében a kettős számvitel művészetét mutatja be (dell’arte della scrittura venezziana). A XIX. században a francia Francesco Marchi a számvitelt a „könyvek tartása tudományának és művészetének” nevezte. 2.3. A SZÁMVITEL, MINT TÁRSADALOMTUDOMÁNY A XX. század felé haladva egyre jobban körvonalazódott a számvitel, mint tudomány, annak ellenére, hogy a számvitel egy konkrét gazdasági valóság absztrakt ábrázolása. Ha a természettudományok szemszögéből határozzuk meg a számvitel tudományosságát, akkor azt mondhatjuk, hogy nem tudomány, mivel nincsenek egyetemlegesen érvényes törvényei, és nem objektív törvényekre alapoz, tehát a számvitel nem egy egzakt tudomány. Ha a társadalom-tudományok felől közeledünk a számvitel felé, akkor ugyanúgy, mint a földrajzot vagy a szociológiát, tudománynak minősíthetjük. Általánosan akkor nevezhetünk egy tudásbázist tudománynak, ha vannak jól meghatározott módszerei és eljárásai, ami a számvitelről nyugodtan elmondható.

1

Baricz Rezső, Róth József, Könyvviteltan, Aula kiadó, Budapest, 1997

11

Számviteli alapismeretek A SZÁMVITEL, mint vagyonkezelői módszer A SZÁMVITEL, mint művészet A kettős könyvvitel megjelenése

S

Z Mikro

Á

M

V

A könyvvitel, mint tudomány Mezo/ közép

I

T

Makro

Termelő gazdasági egységek Pénzügyi könyvvitel Vezetői könyvvitel Bankok és pénzügyi intézmények Banki könyvvitel Közintézmények Költségvetési könyvvitel Nonprofit egységek könyvvitele - Speciális ügyletek/műveletek könyvvitele (vállalatok bekebelezése, különválása, felszámolása) - Konszernek könyvvitele

Nemzetgazdasági könyvvitel

E A könyvvitel normalizálása, szabványosítása

L

A számvitel, mint társadalmi tevékenység (játék)

Egy vállalati funkció – funkcionális osztály Szabadfoglalkozás -könyvviteli szolgáltatások nyújtása A számvitel történelme

A számvitel, mint kultúra és filozófia

A számvitel földrajza –Összehasonlító számvitel Kreatív számvitel

1.1. sz. ábra. A számvitel fejlődése és szerepe a gazdasági életben

12


2.4. A SZÁMVITEL, MINT INFORMÁCIÓS RENDSZER A korunkat jellemző modern gazdaságban a termelés, az elosztás, a csere és a fogyasztás mozzanatait is magába foglaló újratermelési folyamat egymástól jogilag és gazdaságilag is elkülönült szervezetek (gazdasági rendszerek) útján valósul meg. Ahhoz, hogy ezek a szervezetek céljaikat elérhessék és ezen keresztül az egyéni, csoport és társadalmi érdekek megvalósulhassanak, a szervezetet anyagi javakkal kell ellátni. A kitűzött célok az anyagi javak mozgatásán keresztül valósulnak meg, amit iránytani kell. Az irányításhoz információkat kell szerezni az irányított rendszer állapotáról, hogy így képes legyen a kitűzött célok elérésére. Ugyancsak információra van szüksége a gazdasági rendszert létrehozó, engedélyező, annak működtetésében résztvevő, vagy azzal kapcsolatba kerülő természetes vagy jogi személyeknek, hogy a szervezettel kapcsolatos érdeküknek megfelelő, időszakonként jelentkező döntéseiket meghozzák. Ahhoz, hogy ezek az információk időben és megbízható módon az érdekeltek rendelkezésére álljanak, a rendszer működését meg kell figyelni, a rendszer elemeinek, folyamatainak változását kifejező állapot-koordinátákat folyamatosan kell rögzíteni. Az így nyert adatokat fel kell dolgozni, majd az információképzés érdekében időbeli és térbeli összehasonlításokat kell végezni és végezetül a képzett információkat olyan érthető, és világos kimutatásokba kell foglalni, amelyek alapján az érdekeltek (információ-felhasználók) az érdekeiknek megfelelő döntéseiket meghozhatják. A számvitel ennek az információigény kielégítésnek az egyik eszköze. 2.5. A SZÁMVITEL, MINT TÁRSADALMI JÁTÉK A „társadalmi játék” szereplői: - a szabályalkotók, - a felülvizsgálók, - a gazdasági egységek, mint az információk szolgáltatói és - a gazdasági egységek által nyújtott információk felhasználói. 2.5.1. A beszámolók készítői, a beszámolók típusai A gazdaságban a javak termelése, körforgása, eladása, fogyasztása, vagy a szolgáltatások nyújtása egymástól jogilag és gazdaságilag is elkülönült gazdasági résztvevők által valósul meg. Minden gazdasági résztvevő, aki vagyonnal rendelkezik, vagy vagyont kezel, a 82/1991-es számviteli törvény alapján köteles megszerveznie a számvitelét és beszámolási kötelezettséggel rendelkezik. 13


A gazdasági résztvevők lehetnek: egyedáruságok, kereskedelmi társaságok, szövetkezeti egységek, költségvetési intézmények, közintézmények, egyéni vállalkozók.

Az egyedáruságok – önállóan gazdálkodó állami vállalatoknemzetgazdaság stratégiai ágazataiban működnek (hadipar, bányaipar).

a

Szövetkezetek, magánszemélyek társulásával jön létre, ugyancsak a közös haszon reményében, ahol a vagyonkezelés, a munka és az eredmények élvezete közösen történik.

Az egyéni vállalkozók kereskedelmi ügyletek engedélyezett és nyilvántartásba vett természetes személyek.

lebonyolítására

A költségvetési intézmények célja nem a nyereségszerzés, hanem a társadalmi funkciók ellátása. Ide tartoznak az Oktatási Minisztériumnak az Egészségügyi Minisztériumnak, a Kultúrminisztériumnak, a Pénzügyminisztériumnak, a Belügyminisztériumnak alárendelt egységek, állami, megyei és helyi önkormányzatok intézményei.

A közintézmények szerepe is a társadalmi funkciók ellátása, de gazdasági tevékenységet is folytathatnak.

A kereskedelmi (gazdasági) társaságok természetes és/vagy jogi személyek társulásával jönnek létre, kereskedelmi tranzakciók lebonyolítása céljából.

A 31/1990-es kereskedelmi társaságokról szóló törvény alapján a kereskedelmi társaság- formák léteznek:

14


Gazdasági társaság- formák és jellemzőik 1.1.sz. táblázat. Társasági forma

Betéti társaság Közkereseti Betéti társaság

Jellemzők A törzstőke

Törvény által

minimális

nem

összege

szabályozott

A törzstőke

Társasági

eloszlása

részek

Egy részvény/rész minimális

Törvény által nem szabályozott

névértéke A tulajdonosok száma


Korlátolt felelősségű

Egyszerű

Részvény

társaság

Bt

BRt

Rt

25.000 Euro

25.000 Euro

Részvények

Részvények

0,1 lej

0,1 lej

10 lej

Min. 5

Min. 5

Max. 50

akár saját

Korlátolt a

Korlátolt a

vagyonukkal is

befektetett

befektetett tőke

felelnek

tőke összegéig

összegéig

Törvény által nem szabályozott Társasági részek



társaság Kft 200 lej Társasági részek

Beltagok:

Beltagok:

korlátlan és

korlátlan és

egyetemleges

Korlátlan és

egyetemleges

A tulajdonosok

egyetemleges

akár saját

felelőssége

akár saját

vagyonukkal is

vagyonnal is

felelnek Kültagok: a bevitt vagyon értékéig

Vezető szerv

Részvény

Kültagok: a bevitt vagyon értékéig

Részesek

Részesek

Részvényesek

Részvényesek

Részesek

Közgyűlése

Közgyűlése

Közgyűlése

Közgyűlése

Közgyűlése

A gazdasági egységek által készített beszámolók típusai Az éves beszámoló az összes gazdasági résztvevő számára hozzáfértető, felhasználható, a vállalat gazdálkodását bemutató, feldolgozott információkat tartalmazó jelentés. Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. a.) Az összeállítás pillanata szerint a beszámolók lehetnek rendes (ordináris vagy rendszeres) beszámolók vagy különleges beszámolók. a.1.) Rendes beszámolók Minden vállalat az üzleti év végen beszámol, egy, az időszak eseményeit, tranzakcióit feldolgozó és eredményeit tartalmazó információs csomaggal. Ennek az információs csomagnak a tartalma függ a cég nagyságától és nemzetgazdasági fontosságától. Nálunk az üzleti év fogalma jelenleg egybeesik a 15


naptári év fogalmával, tehát ezek a rendes beszámolók is kötődnek ehhez az időponthoz. a.2.) Különleges beszámolók Egy cég életében vannak fontosabb pillanatok, amelyről tájékoztatni kell a piacot. Úgy, ahogy az ember életében fontos pillanat a születés, házasság (elválás) és elmúlás, úgy a cég életében is léteznek ezek a pillanatok csak alapításnak, összeolvadásnak (feldarabolódásnak) és megszűnésnek nevezzük. Tehát függetlenül a rendszeresen elkészített beszámolóktól ezekben a pillanatokban is tájékoztatni kell a gazdasági résztvevőket a történtekről és ezek hatásáról a cég vagyonra. b.) A kritériumrendszer feltételeinek teljesítésének függvényében a gazdasági egységek: 1. Éves beszámolót vagy 2. Egyszerűsített éves beszámolót készíthetnek. A feltételek a következők:2 - a vagyon nagysága: 3.650.000 euró fölött, - árbevétel: 7.300.000 euró fölött, - az alkalmazottak átlagszáma: 50 személy. b.1.) Azok a gazdasági egységek, amelyek a törvény által megszabott kritériumrendszer mindhárom feltételét teljesítik, nagy és nagyon nagy vállalkozásoknak minősülnek és éves beszámolót kötelesek készíteni. Az éves beszámoló tartalma: Mérleg: a legfontosabb pénzügyi kimutatás, amely megmutatja vagyonunk nagyságát, összetételét, eredetét, valamint növekedését vagy csökkenését egy korábbi időponthoz képest. Eredménykimutatás: megmutatja a működésünk eredményességére ható tranzakciók (hozamok és ráfordítások) jellegét és nagyságrendjét egy adott időszakban. Pénzforgalmi jelentés (Cash-flow kimutatás): megmutatja a pénzkészletünkre ható pénzügyi tranzakciók (pénzbevételek és pénzkiadások) jellegét és nagyságrendjét egy adott időszakban. Kimutatás a saját tőke módosulásáról: a saját tőkében egy időszak során végbemenő változásokról és azok eredetéről számol be részletesen. Számviteli politikák és magyarázatok az éves beszámolókhoz: a megbízható és valós összkép bemutatásának nélkülözhetetlen eszköze, amely számító adatokat és szöveges magyarázatokat tartalmaz. Ezenkívül -az éves beszámoló mellett- összevont (konszolidált) éves beszámolási kötelezettsége van minden gazdálkodónak, ha anyavállalatnak minősül egy vagy több vállalkozáshoz fűződő viszonyában.

2

OMFP 3055/2009 – Reglementarile contabile conforme cu directivele europene

16


b.2.) Az egyszerűsített éves beszámoló készítésének lehetőségével akkor élhet a vállalkozás, ha a határértékekből két egymást követő évben kettő nem haladja meg az előírt mértéket, így kis és közepes vállalkozások csoportjába tartozik. Tartalma a következő: Egyszerűsített mérleg, Eredménykimutatás, Számviteli politikák és magyarázatok az éves beszámolókhoz, Az üzleti jelentés és a saját tőkéről való kimutatás kitöltése nem kötelező.

2.5.2. A számviteli információk felhasználói Külső és belső érdekcsoportok: vezetők, dolgozók, tulajdonosok, pénzügyi és kereskedelmi hitelezők, költségvetés és a hatóságok, stb. A vezetők/menedzserek A vállalkozás irányítására a vezetőknek információkra van szükségük. Ezeket a vállalaton belüli információkat nagy részben egy jól megépített és működtetett informatikai rendszer biztosíthatja, melynek része a számviteli rendszer is. A vezetők arra törekednek, hogy minden információhoz csak ők juthassanak hozzá, ezáltal erősítve a vezetői pozíciójukat a vállalat keretén belül, és hogy ők legyenek az egyedüli összekötő kapocs a tulajdonosok és alkalmazottak között, csak általuk legyen működtethető a vállalat. Az alkalmazottak A másik belső érdekcsoportja a gazdálkodó szervezetnek az alkalmazottak. Persze, az ők céljaik nem a profit maximalizálására irányulnak. Ők a munkahelyek stabilitásának biztosítására és egyre magasabb bérezésre törekednek. Az év végi eredmény növekedése nem érdekli őket, csak a hosszú távú foglalkoztatás és a bérek maximalizálása. Saját munkakörükkel kapcsolatos információkhoz könnyen hozzájutnak. De a vállalat egészére kiterjedő, összevont, megfelelően feldolgozott adatokat már nem kapják meg olyan könnyen, mint a vezetők. Ehhez már külső segítségre van szükségük.

17


A tulajdonosok A tulajdonosok beskatulyázása egyik vagy a másik csoportba eléggé nehéz, mert ők tartozhatnak hol az egyik, hol a másik csoportba (Lehet tulajdonos a vezető, az alkalmazott, stb.). Mi a tulajdonosok érdeke? Ez is eltérő lehet. Lehet egy rövid távú jövedelem kiegészítés, amikor arra törekedik, hogy minél nagyobb osztalékban részesüljön a tulajdon hányadának arányában. Ez akkor történik, amikor a tulajdonos már a jövőben nem látja lehetségesnek ugyanolyan mértékű nyereség realizálását, és részesedésének eladására készül. Ez általában a kisebbségi részvényesekre jellemző. A tulajdonosnak lehet egy hosszú távú befektetési politikája. Ebben az esetben a tulajdonos kisebb mértékű osztalékkal is beéri, ha látja, hogy a gazdálkodó (saját) vagyona nő. Ez általában a „többségi” részvényesekre jellemző. A tulajdonosok kíváncsiak a múltra és a jövőre. Érdekli őket a vállalkozás halmozott vagyona és annak várható alakulása. Ehhez az adatokhoz a cég vezetőin keresztül jutnak hozzá, de mivel ők döntenek a vezetők sorsáról, azért itt nincs akadály az információáramlásban. Pénzügyi hitelezők Egy vállalkozásnak élete különböző szakaszaiban szüksége lehet hitelre. Ahhoz hogy egy bank hitelt folyósítson egy gazdálkodónak, meg kell legyen győződve arról, hogy a gazdálkodó képes kitermelni azt a pénzösszeget, amely a hitel és kamat törlesztésére szükséges. Az ehhez szükséges információkat megkapni a hitel folyósításának időpontjában nem is jelent gondot a banknak, mert akkor rendelkezik azzal a ráhatással, hogy minden kérdésére választ kapjon, de később a hitel folyósítása után, a gazdálkodót „rá kell venni” a valós információszolgáltatásra. Itt is elkel egy kis „külső segítség”. Tehát az előző gazdasági résztvevőkkel ellentétben, őket nem érdekli a többletjövedelem és az ebből származó többletrészesedés, ők ehhez nem férnek hozzá. Ez a külső segítség a hatóságoktól jön, akik kötelezik a gazdálkodót egy időszakonkénti információs csomag elkészítésére (beszámolóra). Szállítók, más kereskedelmi hitelezők és kliensek Röviden azt is mondhatjuk, hogy üzleti partnerek. Őket sem a többletjövedelem érdekli. Ők is a vállalat jelen és jövőképét szeretnék leképezni. A szállítók azért, hogy a gazdasági résztvevő képes lesz-e időben kifizetni a tartozásait feléjük, a vásárlók, pedig azért, hogy a vállalat képes lesz-e hosszú távon a szerződött szolgáltatásokat, termékeket minél olcsóbban biztosítani. Költségvetés és a hatóságok Ahhoz, hogy az állam eleget tudjon tenni kötelezettségeinek, bevételi forrásokra van szüksége. A mindenkori költségvetésnek az egyik fontos bevételi forrása az adók. 18


Ezért a költségvetésnek szüksége van a számvitelből származó információkra, az állam fiskális funkciójának a megvalósítására. Az adóhatóságok ezen információk alapján állapítják meg az adókat, mint pl.: nyereségadó, az áruforgalmi adó, osztalékadó, stb. A vállalatok által biztosított adatok alapján az állam megállapítja a fiskális politikáját, kiszámítja a nemzeti jövedelmet, előállítja a makroökonómiai előrejelzéseket, stb. Ugyanakkor a hatóságoknak van még egy lényeges feladatuk: a törvénykezés, a szabályozás. III. A KÖNYVVITEL TÁRGYA, ELVEI ÉS MÓDSZEREI A könyvvitel tárgya az értékek mozgásának követése. A könyvvitel eljárásokat biztosít a VAGYON létezésének, állapotának, mozgásának és átalakulásának nyilvántartására, elemzésére, számítására, ellenőrzésére. 3.1. NÉZETEK A KÖNYVVITEL TÁRGYÁRÓL A számvitel tárgyára vonatkozóan több elmélet (nézet) is létezik. A három legfontosabb a következő: - jogi nézet, - gazdasági nézet, - pénzügyi nézet. Minden nézet ugyanazt a vállalakozási vagyont csoportosítja, csak más szempont szerint. 1. A jogi nézet szerint a könyvvitel tárgya a vállalat VAGYONA. A vagyon azon gazdasági javak összessége, amelyek egy természetes vagy jogi személy tulajdonát képezi, nem feledkezve meg azonban azokról a jogokról és kötelezettségekről, amelyek ebből fakadnak. GAZDASÁGI JAVAK = JOGOK + KÖTELEZETTSÉGEK

GAZDASÁGI JAVAK

VAGYON

JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉ GEK - tulajdonosokkal - másokkal szemben

3.1. ábra. A számvitel tárgya a jogi elmélet szerint 19


2. Gazdasági nézet szerint a könyvvitel tárgya a TŐKE A könyvvitel eljárásokat biztosít a TŐKE létezésének, állapotának, mozgásának és átalakulásának nyilvántartására, elemzésére, számítására, ellenőrzésére.

FELHASZNÁLÁS SZERINT -

TŐKE

EREDET SZERINT -

állótőke forgótőke

sajáttőke idegen tőke

3.2. ábra. A számvitel tárgya a jogi elmélet szerint ÁLLÓTŐKE + FORGÓTŐKE

=

SAJÁT TŐKE + IDEGENTŐKE

Az állótőke vagy befektetett eszközök olyan vagyontárgyak, melyek hosszabb időn át részt vesznek a termelési folyamatban, több termelési ciklus alatt kopnak el és térülnek meg. A forgótőke vagy forgóeszközök olyan gazdasági javak, melyek egy termelési ciklus alatt felhasználódnak, átalakulnak. A sajáttőke vagy saját forrás az a vagyonérték, amelyet nem terhel visszafizetési kötelezettség. Ez két irányból származhat: kívülről és belülről. Kívülről származhat az alapítók hozzájárulásából, valamint másoktól kapott vissza nem fordítandó támogatásból, belülről pedig az eredményből. Az idegentőke vagy idegen forrás, olyan vagyonérték, amelyet visszafordítási kötelezettség terhel. Ide tartoznak hosszú és rövid távú kötelezettségek a szállítók, a hitelezők, az alkalmazottak, az államháztartás felé. A mindennapos számviteli tevékenységben az állótőke szó helyett befektetett eszközök, a forgótőke szó helyett, pedig a forgó eszközök kifejezést használjuk, mert zavarhoz vezethet, ha úgy az eszközökre, mint a forrásokra használjuk a tőke szót. 3. Pénzügyi nézet szerint a könyvvitel tárgya a vállalkozás ERŐFORRÁSAI Tehát a számvitel az a tudomány mely eljárásokat biztosít az erőforrások létezésének, állapotának, mozgásának és átalakulásának nyilvántartására, elemzésére, számítására és ellenőrzésére. Az erőforrásokat felhasználási módjuk és eredetük szerint csoportosítja. 20


FELHASZNÁLÁ - SI MÓD -

-

ERŐFORRÁSOK

hosszú távú időszakos

EREDET SZERINT -

saját forrás idegen forrás

3.3. ábra. A számvitel tárgya a pénzügyi elmélet szerint HOSSZÚ TÁVÚ + IDŐSZAKOS + ÁLLANDÓ + IDŐSZAKOS ELHASZNÁLÁSOK ELHASZNÁLÁSOK ERŐFORRÁSOK ERŐFORRÁSOK

Hosszú távú elhasználások a befektetett eszközök. Az időszakos elhasználások a forgóeszközök. Az állandó erőforrások a saját források. Az időszakos erőforrások az idegen források. Ez az elmélet arra próbál választ adni, hogy a vállalat aktíváinak felépítése révén képes-e eleget tenni kötelezettségeinek, amikor azok esedékesek lesznek. Hogy választ lehessen adni erre a kérdésre, a pénzügyi elmélet szerint az aktívákat likviditási sorrendbe és a passzívákat fizetéskötelezettségi (exigibilitási) sorrendbe kell bemutatni. A likviditás arra vonatkozik, hogy mennyi időre van szükség, ahhoz hogy az eszközt átalakítsuk pénzé. Az exigibilitás azt mutatja, hogy mennyi idő múlva lesz esedékes egy kötelezettség (tartozás). A három elmélet alapján, kialakul egy teljes kép a számvitel tárgyára vonatkozóan, a felsorolt egyenlőségek alapján felírhatjuk a következő összegző egyenlőséget: ESZKÖZÖK = FORRÁSOK

21


3.2. A SZÁMVITELI ALAPELVEK A számviteli fogalmak sokasága szükségessé tette ezek összefoglalását egy összefüggő, elméleti rendszerbe, amelyek biztosítják az eljárások, terminológia és számviteli gyakorlat harmonizációját. Ebből a rendszerezésből, elméleti alátámasztásból erednek az, elvek, normák és számviteli szabályozások. A számviteli elveket részben törvény, részben a nemzetközileg elfogadott általános számviteli keret, valamint a „józanész” szabályozza. Az alapelvektől csak a törvényben meghatározott módon lehet eltérni. A leglényegesebb elvek csoportosítva a következők: a. Tartalmi elvek: 1. A teljesség elve. Ahhoz, hogy megbízható legyen, a pénzügyi kimutatásban foglalt információnak teljesnek kell lennie, a lényegesség és költség határain belül. A kihagyás az információt hamissá vagy félrevezetővé, ezáltal pedig megbízhatatlanná és hiányossá teheti. 2. Az óvatosság elve Bármely vagyonelemnek az értékét az óvatosság elve alapján kell meghatározni. Rendkívüli módon, a következő részletekre kell figyelni: a) Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. b) A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. c) Az értékcsökkenéseket és az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség vagy veszteség. 3. Valódiság elve A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelniük a számviteli törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. A beszámolóban foglalt tételeknek a főkönyvi könyvelés adataival egyező leltárral való alátámasztása az egyik biztos támpontja annak, hogy a mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Az eszközök és források mérlegben kimutatott értéke reális voltának igazolása voltaképpen a számviteli törvényben előírt értékelési elvek és eljárások alkalmazásának igazolását jelenti. Tehát, hogy megbízható legyen, az információnak valósághűen kell bemutatnia az ügyleteket és az eredményeket.

22


4. Az összemérés elve – pénzügyi realizáció elve Az összemérés elve azt jelenti a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál, hogy az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételekkel szembeállítható költségeit kell számításba venni, függetlenül a pénzbevételek befolyásától, illetve a pénzkifizetés időpontjától. Az árbevételt akkor kell elszámolni, amikor az áruértékesítés, a szolgáltatás teljesítése szerződés szerint megtörtént. Az árbevétellel szembe kell állítani azokat a költségeket, amelyek a termék értékesítése, a szolgáltatás teljesítése érdekében felmerültek. Ebből az elvből következik az is, hogy a bevételek és a költségek ahhoz az időszakhoz kapcsolódjanak, amikor azok gazdaságilag keletkeztek, felmerültek. A pénzügyi realizáció elve azt jelenti az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozásnál, hogy az árbevételt és a költségeket – az értékcsökkenési leírás kivételével – a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában kell elszámolni. b. Formai elvek 5. A világosság elve A könyvvezetést és a beszámolót áttekinthető, érthető, a számviteli törvénynek megfelelően rendezett formában kell elkészíteni. Az áttekinthetőség egyrészt azt jelenti, hogy a vállalkozás beszámolóját megalapozó könyvelést (a szintetika, analitika, a kettő közötti kapcsolat rendje, a számviteli bizonylatok feldolgozása) oly módon alakították ki, hogy abban egy számviteli szakember nehézségek nélkül eligazodik, másrészt, hogy az éves beszámoló sem túl összevont, sem túl részletezett, tehát egy külső személy számára is nehézség nélkül áttekinthető, értelmezhető, azaz megállapítható belőle a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete. Az érthetőség azt jelenti, hogy egy számvitelhez értő szakember a beszámolóban foglaltakat ellenőrizni tudja, továbbá azt, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban kimutatott adatok nem félrevezetőek. 6. A következetesség elve A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot (ugyanazon eljárások alkalmazása értékelés, könyvvezetés és a vagyon valamint az eredmény bemutatásakor) és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. A következetesség elvének alkalmazása adja meg az alapot a folytonosság elvének érvényesítéséhez. 7. A folytonosság elve/ A mérleg érintetlensége A folytonosság elve – szorosan kapcsolódva a következetesség elvéhez – egyrészt azt jelenti, hogy a naptári év nyitómérlegében szereplő adatoknak meg kell egyezniük az előző év zárómérlegének megfelelő adataival, másrészt azt, hogy az egymást követő évben az eszközök-források értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változik. Ha az előző évi értékelési, számbavételi elveket a számviteli törvényben szabályozott módon a vállalkozó megváltoztatja, akkor a változást előidéző tényezőket, azok számszerűsített hatásait a később tárgyalandó kiegészítő mellékletben külön meg kell adni.

23


c. Kiegészítő elvek 8. A vállalkozás folytatásának elve A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. Hogyha az ügyvezetők tudomására jutnak olyan bizonytalansági tényezők, amelyek a működés beszüntetéséhez vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenéséhez vezethetnek, ezeket be kell mutatni az éves beszámolóhoz tartozó magyarázatokban. Hogyha az éves beszámolót nem ennek az elvnek a hatálya alatt készítik el, akkor ezt is jelezni kell, és be kell mutatni az okokat is, amelyek a működés beszűntetéséhez vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenéséhez vezettek. 9. Az időbeli elhatárolás elve azt mondja, hogy minden költséget, ráfordítást és hozamot (bevételt), arra az időszakra kell elszámolni, ahová tartozik függetlenül a pénzkiadás vagy pénzbevétel pillanatától. Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több évet is érintenek, az adott időszak bevételei és ráfordítás között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. 10. Az eszközök és források egyedi értékelésének elve szerint a mérlegérték helyes megállapításának érdekében az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. 11. A bruttó elszámolás elve alapján a bevételek (hozamok) és a ráfordítások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el. 12. A tartalom elsődlegessége a formával szemben A beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően, a számviteli törvény vonatkozó előírásaihoz igazodóan kell bemutatni illetve annak megfelelően kell elszámolni. 13. A lényegesség elve Lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az észszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit. A lényegesség függ a tétel vagy a tévedés nagyságától, ahogyan azt az elhagyás vagy a téves bemutatás körülményei között megítélik. 14. Relevancia Ahhoz, hogy hasznos legyen, az információnak relevánsnak kell lennie a felhasználók döntéshozatali szükségletei szempontjából. Az információ releváns, ha befolyásolni tudja a felhasználók döntéseit, azáltal, hogy segíti őket a múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli események értékelésében. 15. Az érthetőség A pénzügyi kimutatásokban megadott információk lényeges tulajdonsága az, hogy a felhasználók számára azonnal megérthetőek. Erre a célra úgy tekint, hogy a felhasználók az üzletről, a gazdasági tevékenységről és a számvitelről elvárható tudással bírnak és készek tanulmányozni az információt. 24


Mindazonáltal az összetett kérdésekre vonatkozó információk relevanciájuk miatt nem hagyhatók ki csupán azon az alapon, hogy egyes felhasználók számára túl nehéz lesz a megértése. 16. A költség – haszon összevetésének elve A beszámolóban nyilvánosságra hozott információk hasznosíthatósága (hasznossága) álljon arányban az információk előállításának költségeivel. 3.3. A SZÁMVITEL MÓDSZEREI A könyvvezetésben alkalmazható módszerek: megfigyelés, mérés, feljegyzés elszámolási szabályok, költség és önköltség számítási eljárások, értékelési elvek és eljárások, számviteli adatokra épülő információképzés, információkat tartalmazó kimutatások összeállítása A könyvvezetés speciális eszközei: Mérleg - a vagyon kettős ábrázolásának módszere Eredménykimutatás - egy adott időszakra vonatkozóan meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalkozás hozamait és ráfordításait, valamint az ezek különbségeként képződő eredményt. A könyvviteli számla (kontó) - a gazdasági események könyvviteli szabályok szerint történő rögzítésének eszköze. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Mi a számvitel? Meghatározási módok. Kik a számviteli információk készítői? Milyen kereskedelmi társaságformákat ismersz? Melyek a gazdasági egységek által készített beszámolók? Kik a számviteli információk felhasználói? Soroljátok fel és magyarázzátok a számviteli alapelveket! A számvitel tárgyára vonatkozóan több elmélet (nézet) is létezik. Melyek azok?

FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest, 2002 2. Pete István - Számviteli alapismeretek, Ed. Imprimeriei de vest, Oradea, 2007 3. Atanasiu Pop- Bazele teoretice şi metodologice ale contabilităţii în partidă dublă, Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2002 4. 31/1990 Kereskedelmi társaságokról szóló törvény és módositasai. 25


II. MODUL – A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOK

A MODUL CÉLKITŰZÉSEI: - megismertetni a pénzügyi kimutatások összetevőit és a köztük lévő kapcsolatot, - értelmezni a pénzügyi kimutatások elemeit, - megérteni a kimutatások által szolgáltatott információkat. KULCSFOGALMAK: Pénzügyi kimutatások: Mérleg, Eredménykimutatás, Cash-flow kimutatás, Eszközök/Aktívák, Források/Passzívák, Befektetett eszközök, Forgó eszközök, Saját tőke, Céltartalékok, Kötelezettségek, Egyenleg, Költség, Kiadás, Ráfordítás, Vállalatok üzemi-, pénzügyi- és rendkívüli tevékenysége, Bruttó és nettó eredmény.

I. A MÉRLEG - A VAGYON KETTŐS ÁBRÁZOLÁSÁNAK ESZKÖZE A vállalat működése során a rendelkezésre álló vagyont folyamatosan mozgatja, változtatja, ezért lényeges, hogy vagyonának alakulásáról hű képet kapjon. A vállalati vagyon alakulását két szempont szerint is célszerű ismertetni: - egyrészt aszerint, hogy az anyagi javak az újratermelési folyamat mely szakaszában tartózkodnak és ott milyen szerepet töltenek be, - másrészt, hogy honnan eredtek az egyes vagyonrészek, származásuk szerint. Az első esetben nem mindegy, hogy az újratermelési folyamat egyes szakaszaiban csak a szükséges mennyiség és érték van lekötve, vagy sem. Ettől függően ugyanis változik a vagyonelemek forgási sebessége és ezáltal a vállalat által elérhető eredmény. A második esetben pedig, nem mindegy, hogy a vagyonelemek saját vagy idegen eredetűek-e. Amíg ugyanis a saját vagyontárgyak tehermentesek, addig az idegen vagyonelemek tartós használata után kamatot kell fizetni, ami csökkenti a vállalat eredményét. A könyvvitel ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a vállalati vagyonrészekről kettős nyilvántartást vezet. Mivel az újratermelési körfolyamat egy pillanatában a vagyont e két ismérv szerint vizsgáljuk (forma és eredet), az E = F egyenlőségből következik, hogy az eszközök és a források kétoldalas szembeállítása egyező végösszegeket, egyensúlyban lévő oldalakat, vagyis mérleget eredményez.

26


A mérleg elnevezés az egyensúlyban lévő kétserpenyős mérleg az olasz (bilancio), a francia (bilancia) és a német (Bilanz) nevekből származik. A mérleg olyan meghatározott formájú számviteli okmány, amely táblázatszerűen mutatja be egy vállalatnak, egy adott időpontra vonatkoztatva, pénzértékben kifejezve a vagyonát. Az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szerint megfigyelt és csoportosított javakat aktíváknak/eszközöknek –eredeti latin értelemben cselekvő vagyonnak- nevezzük és a mérleg bal oldalán mutatjuk ki. Az eredet (forrás, finanszírozók) szerint megfigyelt és csoportosított javakat ezzel szemben passzíváknak/forrásoknak –eredeti latin értelemben szenvedő vagyonnak- nevezzük és a mérleg jobb oldalán mutatjuk ki. A mérleg az aktívákat/eszközöket a likviditás fordított sorrendjében, az eszközök eredetét igazoló vagyonelemeket, a passzívákat/forrásokat a visszafizetési kötelezettség fordított sorrendjében tartja nyilván. A mérleg (egyszerűsített) szerkezete: MÉRLEG ESZKÖZÖK A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. FORGÓ ESZKÖZÖK I. Készletek II. Követelések III. Rövid távú pénzügyi befektetések IV. Pénzeszközök (Cash-flow kimutatás) C. AKTÍV IDŐBENI ELHATÁROLÁSOK

FORRÁSOK A. SAJÁT TŐKE I. Törzstőke II. Tőketartalékok III. Mérleg szerinti eredmény (Eredménykimutatás) B. CÉLTARTALÉKOK C. KÖTELEZETTSÉGEK D. PASSZÍV IDŐBENI ELHATÁROLÁSOK

A vállalkozás működésének megkezdésekor készített mérleget nyitómérlegnek nevezzük. Minden vállalkozás évenként kétszer – június 30-án féléves és december 31-én éves – zárómérleget köteles készíteni. A zárómérleg egyúttal a vállalakozás, következő évi nyitómérlege is.

27


1.1. A FONTOSABB MÉRLEG-ESZKÖZÖK BEMUTATÁSA

Ha a vállalati vagyont a megtérülésük szerint különböztetjük meg, akkor az anyagi javakat eszközöknek nevezzük.

Az eszközöket, éppen az újratermelési folyamatban betöltött szerepük szempontjából a könyvvitelben két nagy csoportra bontjuk:

- befektetett eszközök és

- forgóeszközök.

A. A befektetett eszközöknek nevezzük azokat az eszközöket, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozás tevékenységeit, működését. Tehát a befektetett eszközök olyan gazdasági javak, amelyek nem használódnak el vagy nem alakulnak át az első használatnál, részt vesznek több termelési ciklusban és a megtérülési idejük (amortizáció), több mint egy év.

B. Forgóeszközöknek nevezzük azokat az eszközöket, amelyek rövid ideig szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Ellentétben a befektetett eszközökkel, az első használatnál, átalakulnak, elhasználódnak. Egy termelési ciklus folyamán megváltozik a megjelenési formájuk. 28

Bevezetés a számviteli ismeretekbe

ESZKÖZÖK

FORGÓESZKÖZÖK Értékpapírok

Immateriális eszközök

Számlapénz

Készpénz

Más vállalatokkal szembeni

Állammal szembeni

Befejezetlen termelés

Félkésztermékek

Magánszemélyekkel szembeni

2 .1. ábra. A mérleg eszközök csoportosítása 29

Alapítás aktivált költsége Kutatás fejlesztés aktivált költsége Vagyonértékű jogok Üzleti érték vagy cégérték Más immateriális beruházások Immateriális beruházásra adott előlegek és folyamatban levő

Tárgyi eszközök

Tárgyi eszközök

Pénzeszközök

Saját termelésű készletek

Késztermékek

Áruk

Anyagok

Vásárolt készletek

Követelések

Területek

Készletek

BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

Befektetett pénzügyi eszközök Tartós részesedése k, Beruházási portfolió aktivitása Hosszú lejáratú követelések


1.1.1. Befektetett eszközök A befektetett eszközök körébe tartoznak: az immateriális beruházások; az anyagi beruházások; a pénzügyi beruházások, 1. Az immateriális beruházások (javak, eszközök), olyan nem anyagi jellegű vagyonelemeket foglalnak magukba, melyek tartósan szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Az IAS 38 szerint „az immateriális javak, azonosítható, nem monetáris, anyagi összetevő nélküli elemek, amelyeket termelési, kereskedelmi vagy vagyonkezelői céllal használunk”. Immateriális beruházások lehetnek: az alapítás aktivált költsége; a kutatás és fejlesztés aktivált költsége; vagyon értékű jogok és szellemi termékek; az üzleti vagy cégérték (good-will); más immateriális beruházások; immateriális beruházásra adott előlegek és folyamatban levő immateriális beruházások Az alapítás aktivált költsége Olyan költségeket foglal magába melyek a vállalkozás indításával (bejegyzési költségek, bírói illeték, kereskedelmi kamara, előzetes piackutatás a cég indítására), bővítésével (új részvények kiadásának költsége, tőkenövelés utáni költségek) valamint átszervezésével merülnek fel. A maximális amortizálási idő 5 év. A kutatás és fejlesztés aktivált költsége Olyan költségeket foglal magába melyek kísérleti fejlesztéshez kapcsolódnak (új technológiák kidolgozása, új termékek vagy új termelési kapacitások megvalósítása). Maximum 5 év alatt amortizálódik. Vagyon értékű jogok és szellemi termékek A vagyon értékű jogok körébe tartoznak a koncessziós jogok, bérleti jogok, márkanevek stb. A szellemi termékek csoportjába tartoznak a találmányok, védjegyek, szellemi alkotások, iparjogvédelemben részesülő szabadalom és ipari minta és más szellemi értékek. Üzleti vagy cégérték (good-will) Az aktivált többletértéket jelentik: a vevői kör, a cég térbeli elhelyezése, a piaci szegmens, a hírnév, stb. A cégérték csak abban az esetben könyvelhető, ha apportálva vagy vásárolva van más anyagi beruházásokkal (vagy egy másik céggel) együtt. A vállalat működése közben kitermelt cégérték nem könyvelődik. Az amortizációs idő maximálisan 20 év. 30


Más immateriális beruházások Ebbe a csoportba tartozik a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver. Ez lehet apportálva, vásárolva vagy a gazdálkodó által megtermelve (nem eladási céllal, hanem belső használatra). Egy előrelátható felhasználási idő alatt amortizálódik, ami nem haladhat meg 5 évet. Immateriális beruházásra adott előlegek és folyamatban levő immateriális beruházások A folyamatban levő beruházások fogalomkörébe olyan immateriális beruházások tartoznak, amelyeknek a beszerzése, előállítása, felújítása már megkezdődött, de a mérlegforduló napig nem fejeződött be, tehát az előbb említett immateriális eszközcsoportokba nem sorolhatók be. 2. Anyagi beruházások Az IAS 16 alapján a területek és a tárgyi eszközök olyan anyagi beruházások, amelyek tartósan hozzájárulnak a vállalkozás működéséhez. Az anyagi beruházások körébe tartoznak: - a területeket és - a tárgyi eszközöket. Területek alatt értjük a földterületeket (termőföld, telek, stb.) valamint az olyan anyagi jellegű beruházásokat, amelyek a terület értékét növelik (utak, bekötés az energia rendszerbe, kerítések, stb.). A területek nem amortizálódnak, de az értékbehelyezési műveletek igen. Tárgyi eszközöknek nevezzük azokat a tartósan használt tárgyakat vagy tárgy komplexusokat, amely egyidejűleg teljesítik az alábbi két feltételt: bejöveteli értékük nagyobb, mint a törvény által meghatározott összeg (jelenleg 1800 új lej); az előrelátható felhasználási idejük nagyobb, mint egy év. A tárgyi eszközök körén belül megkülönböztetünk: - ingatlanokat (épületek és építmények); - műszaki gépeket, berendezéseket, felszereléseket; - ellenőrző berendezéseket; - járműveket; - állatok és ültetvényeket; - bútorzat, irodai felszerelések (számítógépek, nyomtatok, fénymásolok, stb.), nagy értékű munkavédelmi felszereléseket. Anyagi beruházásokra adott előlegek és folyamatban levő materiális beruházások A folyamatban levő beruházások fogalomkörébe olyan anyagi beruházások tartoznak, amelyeknek a beszerzése, előállítása, felújítása már megkezdődött, de a mérlegforduló napig nem fejeződött be, tehát a fent említett tárgyi eszközcsoportokba nem sorolhatók be.

31


3. Pénzügyi beruházások körébe tartoznak azokat az idegen körbe (gazdasági társaságokba, bakokba) kihelyezett eszközöket soroljuk, amelyek tartósan kerültek kihelyezésre azzal a céllal, hogy ebből a vállalkozásnak anyagi vagy nem anyagi előnye származzon. Ilyen eszközök lehetnek: tartós részesedések, beruházási portfolió aktivitása hosszú lejáratú követelések Tartós részesedések közé soroljuk azokat a részvényeket és más társasági jogokat, megtestesítő értékpapírokat, amelyek által a befektetőnek vagyoni és egyéb jogai vannak a kibocsátó cégnél. Akkor beszélünk részesedésről, amikor a cégnek az osztalék által biztosított tartós jövedelmen kívül, a kibocsátó vállaltra irányítási, befolyásolási valamint ellenőrzési joga van, képviselettel rendelkezik a vállalat vezetésében, valamint kereskedelmi és más előjogai vannak. A beruházási portfolió aktivitása Itt is részvényekről és más társasági jogokat megtestesítő értékpapírokról van szó, de itt az elvárt osztalékon kívül, a befektető nem rendelkezik ellenőrzési, irányítási vagy befolyásolási lehetőséggel. Hosszú lejáratú követelések Részesedéshez kötődő követelések. Ha egy vállalat hosszú lejáratú kölcsönt ad egy cégnek, amelyben tartós részesedése van akkor, részesedéshez kötődő követelésről beszélünk. Hosszú lejáratra adott kölcsönök. Tartós követelés. Ide sorolhatók a saját alkalmazottainak adott hosszú lejáratú hitelek (lakásépítés – ha törvény megengedi). A hitelek folyósítása szerződés alapján történik és ezért a cég kamatot kap. Más hosszú távú követelésekhez sorolhatók be a: garanciák és óvadékok, amellyel a gazdálkodó felelősséget vállal, partnerekkel szemben egy szolgáltatás elvégzésére, egy kötelezettség kielégítésére.

1.1.2. Forgóeszközök Olyan anyagi javak tartoznak ebbe a főcsoportba, amelyek általában egy termelési ciklus keretén belül elhasználódnak, átalakulnak, átadva értéküket az újonnan létrehozott terméknek vagy szolgáltatásnak (a likviditásuk mindenképp kisebb, mint egy év). A forgóeszközök körébe tartoznak: készletek, követelések, értékpapírok, pénzeszközök. 32


1. A készletek csoportja tovább tagolható: alapanyagok, fogyóanyagok, leltári tárgyak, ideiglenes építmények, folyamatban levő termelés, félkész-termékek, késztermékek, állatok és szárnyasok, áruk, göngyölegek Alapanyagnak/nyersanyag nevezzük azokat az anyagi javakat, amelyek a késztermék lényeges részét alkotják és a késztermékben eredeti vagy átalakult formában megtalálhatók. A fogyóanyagok részt vesznek a termelési folyamatban anélkül, hogy megtalálhatók lennének a késztermékben vagy mennyiségük és értékük elhanyagolható a késztermék értékéhez viszonyítva. A fontosabb fogyóanyagok a következők: segédanyagok, üzem és fűtőanyagok, cserealkatrészek, stb. Segédanyagok, direkt módon a technológia folyamat részesei, megtalálhatóak a késztermékben, de értékük elhanyagolható (pl. a gomb és a cérna a készruhagyártásban). Üzem és fűtőanyagokhoz tartoznak a benzin, motorina, az olajak, koksz, stb. A cserealkatrészek a gépek, berendezések elromlott alkatrészeinek kicserélésére szolgálnak. Leltári tárgyak olyan vagyonelemek, amelyek értéke kisebb, mint amit a törvény meghatározott a tárgyi eszközöknek, de felhasználási idejük nagyobb, mint egy év, vagy az értékük nagyobb, mint a törvény által előírt, de a felhasználási idő kisebb, mint egy év. A leltári tárgyak több termelési ciklusban vesznek részt, fokozatosan kopnak el, de ennek ellenére készletként tartjuk nyilván őket. Ide tartoznak: munkavédelmi ruhák és felszerelések, munkaruhák, matricák, modellek, ellenőrző és merőműszerek, apró bútor, stb. Ideiglenes építmények olyan építmények, amelyeket aktivitás specifikusan az építőiparban és a fakitermelésben használnak: barakkok a munkások elszállásolására, munkaállványok, stb. A folyamatban levő termelés/befejezetlen termelés a vállalat termelőegységeiben megtalálható megmunkálás alatt lévő eszközök, olyan anyagi javak, amelyek átalakulásba vannak a nyersanyag és félkésztermék valamint a félkésztermék és a késztermék között. Értékük fokozatosan nő, ahogy hozzáadódik az elhasznált alapanyag, segédanyag valamint a munkavállaló bére.

33


Félkésztermékek azok az eszközök, amelyek már átmentek a technológiai folyamat egy részén, ebben az állapotban készletezhetőek, eladhatóak vagy tovább feldolgozhatóak. Késztermékek azok a vagyonelemek, amelyek a vállalatnál valamennyi megmunkálási folyamaton átmentek, megfelelnek a rájuk vonatkozó szabványoknak, minőségi követelményeknek és készleteződnek. Áruknak nevezzük azokat az anyagi javakat, amelyeket a vállalat változatlan állapotban való továbbadás (kereskedelmi forgalomba hozás) céljából szerzett be. A vásárlás pillanatában már létezik a viszonteladási szándék. Állatok és szárnyasok Ide tartoznak a hízó és vágóállatok, amelyek a termelési folyamat során növekednek és levágódnak. A göngyölegek olyan vagyonelemek, amelyek más anyagi javak tárolására és védelmére szolgálnak szállítás és tárolás közben. 2. Követelések alatt olyan fizetési igényeket értelmezünk, amelyek természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban, vagy egyéb ügyletekből eredően olyan módon keletkeznek, hogy a vállalkozás a szerződésbe foglalt kötelezettségét már teljesítette, a másik fél azonban tartozását még nem egyenlítette ki. A forgóeszközökhöz csak az egy évnél rövidebb lejáratú követelések tartoznak. Követelései a vállalatnak keletkezhetnek: az állammal, az államot lépviselő hivatalokkal és intézményekkel más vállalatokkal és természetes személyekkel szemben. Ilyenek: szállítóknak adott előleg; vevők; váltókövetelések; követelések a részesekkel szemben; egyéb követelések. A szállítóknak adott előlegek szerződés alapján adódnak és maximálisan 30% lehet a szerződés értékéből. Nagyobb szerződések esetében ezzel „támogatja” a vállalat a szállítót. Követelések a vevőkkel szemben Nagyon sok esetben, a szállítás pillanatában, nem történik meg a számla kiegyenlítése, és ilyenkor megszületik a követelés a vevővel szemben. Váltókövetelések A vállalat a szállítás pillanatában nagyobb biztonsággal akar rendelkezni, hogy a pénzét megkapja. A vevő aláír egy váltót, amelyben írásbeli ígéretet tesz,

34


hogy egy bizonyos összeget, egy bizonyos dátumig kifizet a váltó birtokosának vagy az általa megjelölt személynek. A váltó kiemelt jogi háttérrel rendelkező fizetési igény. A részesekkel szembeni követelések a vállalat alapításakor valamint törzstőke növelésekor születnek meg. Abban a pillanatban szűnnek meg, amikor a részesek befizetik a tőkejegyzésekor beígért apportot. Egyéb követelések Ide tartoznak mind azok a fizetési igények, követelések, amelyek az előző csoportokba nem fértek bele, mint például: bérelőleg; követelések a központi és önkormányzati költségvetéssel szemben; követelések speciális költségvetéssel szemben (társadalombiztosítás, nyugdíjbiztosítás, egyészség biztosítás, stb.) magán személyekkel szembeni követelések; 3. Értékpapírok Az értékpapír olyan hitelviszonyt vagy tagsági jogokat megtestesítő forgalomképes okirat, amelyben a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy az értékpapíron feltűntetett összeget és/vagy annak meghatározott módon számított hozamát az értékpapír birtokosának az értékpapíron megjelölt időben és módon kifizeti. A társasági jogokat megtestesítő papírokra csak akkor mondjuk, hogy forgóeszközök, ha a viszonteladási szándékkal vettük, vagy legalábbis rövidtávon akarjuk magunknál tartani (kevesebb, mint egy év). Az értékpapírok csoportja: visszavásárolt saját részvények, üzletrészek; eladásra vásárolt részvények; visszavásárolt kötvények; eladásra vásárolt kötvények; egyéb értékpapírok. Visszavásárolt saját részvények, üzletrészek Előfordulhat az, ha a cég tőzsdén értékelve van, hogy a részvények értéke esni kezd, és a vezető tudja, hogy ez az értékvesztést nem egy reális gazdasági vagy szociál-politikai esemény a hatása, hanem egy „hamis” információ okozta, akkor felvásárolja a tőzsdéről a saját részvényeit az értékesés megállítására. Visszavásárolhatja akkor is, ha a részvényesek számát akarják csökkenteni vagy, ha a munkavállalókat (alkalmazottakat) részvényhez akarja juttatni kedvezményes áron. Az eladásra vásárolt részvények esetében a vásárlás célja „spekulatív”, vagyis rövidtávon a részvények árfolyamának a változásaiból próbál a vállalat hasznot realizálni. 35


Visszavásárolt kötvények A cég, ha a finanszírozási szükségleteinek a kielégítésére kötvényeket adott ki, akkor eljön az a pillanat is, amikor vissza kell adni a hitelt, vagyis vissza kell vásárolni a kötvényeket. A kötvényeket a visszavásárlás után megsemmisítjük. Eladásra vásárolt kötvények Ha a vállalat rövid távú befektetéseket akar eszközölni, akkor felvásárolja más vállalat kötvényeit és ebből kamatot realizál. 4. Pénzeszközök Pénzeszközök fogalmán a könyvvitelben azoknak a fizetési eszközöknek az összességét értjük, amelyek segítségével a vállalat az eszközök cseréjét oldja meg. Megjelenési formájuk szerint megkülönböztetünk: készpénzt; bankszámlapénz; más kincstári értékek; kincstári előleg. A készpénz, bankjegyekben vagy érmékben, a vállalat pénztarában levő, kézzel fogható, törvényes fizetőeszköz. Ez a készpénz lehet lejben vagy valutában. A számlapénz a bankokkal szemben fennálló követeléseket foglalja magába, amely felett a vállalat rendelkezik és a vállalat megbízásai alapján a bank fizetéseket eszközöl. Ezek is lehetnek lejben és valutában.

1.2. A FONTOSABB MÉRLEG FORRÁSOK BEMUTATÁSA Ha a vállalat vagyonát, az anyagi javakat származásuk szerint különböztetjük meg, akkor azokat forrásoknak nevezzük. A vállalat forrásai származhatnak egyrészt az alapító szervtől, másrészt a működése során a vele kapcsolatba kerülő gazdálkodó szervektől vagy intézményektől és végezetül a tevékenysége alapján elért és realizált eredményből. Ebből következően a vállalat forrásait két csoportra bonthatjuk: a saját és idegen források csoportjára. A saját források, olyan vagyonértékek tartoznak, amelyeket nem terhel visszafizetési kötelezettség. Az idegen források olyan passzívák, amelyeket visszafizetési kötelezettség terhel. 1.2.1. Saját források A saját források közé soroljuk: jegyzett tőke; tőkeázsió; újraértékelésből származó tartalék; 36


tartalékok; előző évek eredménye; mérleg szerinti eredmény; beruházásokhoz kapott támogatás (szubvenció). A jegyzett tőke az alapító tagok apportjának összessége. Két formáját tárgyaljuk, ez lehet: jegyzett és be nem fizetett tőke és jegyzett és befizetett tőke. A jegyzett és be nem fizetett tőke, a gazdálkodó alapító okiratának aláírásakor születik meg, amikor még az apportként beígért eszközöket az alapítok nem tették a cég rendelkezésére. A tőkeázsió az új részek valamint részvények kiadásakor jeleneik meg. Célja a régi részvényesek védelme tőkenöveléskor az értékveszítés ellen. A tőkeázsió lehet: részvény kiadási ázsió, a részvények esetében a kiadási érték ( az eladási érték) és a névleges érték közötti különbség. A részek, esetében a részek matematikai értéke és a névleges érték közötti különbség. a fúziós ázsió jelenti a különbség a bekebelezett cég által behozott gazdasági javak és a jegyzett tőke növekedése között az apportálási ázsió, az apportként behozott gazdasági javak értéke és a jegyzett tőke növekedése közötti különbség. Újraértékelésből származó tartalékok Az infláció hatására a befektetett eszközök könyvszerinti értéke, nem tükrözi ezen eszközök jelenértékét. A könyvvitel, egyik alapvető célja, hogy a vállalat vagyonáról egy minél valóság hűbb képet mutasson be. Ez szükségesé teszi az eszközökhöz egy új érték hozzárendelését, ezt a műveletet újraértékelésnek nevezzük. Az újraértékelés nyomán az eszközözök értéke nő. Az újraértékelésből származó tartalék, az ellenértéke, az újraértékelési műveletekből származó eszköznövekedésnek. Tartalékok A tartalékokat az eredményből (bruttó vagy nettó profitból), de rendhagyó módon az ázsió valamint az újraértékelési tartalék beolvasztásából hozzuk létre: - a törvényes tartalék létrehozását a törvény írja elő, ezzel biztosítva a cégek önfinanszírozását. Országunkban ennek a tartaléknak a létrehozásáról 31/1990 „Társasági” törvény rendelkezik és értéke az éves bruttó profit 5%, mindaddig, míg el nem éri a jegyzett tőke 20%-át. - a statutáris tartalék létrehozásáról a cég alapító okiratában rendelkeznek a tulajdonosok és a nettó profitból hozzuk létre. - tartalék saját részvényekre. A törvény értelmében egy cég, saját részvényei visszavásárlásánál köteles az eredményből egy ugyanakkora tartalékot lekötni, mint a visszavásárolt részvények értéke. Tartalék, amit a részvények eladásakor szabadít fel. A visszavásárolt saját részvények nem tehetnek ki többet, mint a jegyzett tőke 10%-a. A nettó profitból hozzuk létre. - más tartalékok. A közgyűlés határozata alapján hozzuk létre a nettó profitból. 37

1.2. ábra. A mérleg-források csoportosítása

38 Rövid lejáratú kölcsönök és egyéb rövid lejáratú kötelezettségek.

Rrövid lejáratú hitelek

Hosszú lejáratú kötelezettségek

Vváltótartozások

Vvevőktől kapott előleg

Sszállítok

SAJÁT FORRÁSOK

Eegyéb hosszú lejáratú kötelezettségek

Tartozások kötvénykibocsátásból szubvenció

Beruházási és fejlesztési hitelek

Beruházásokhoz kapott támogatás szubvenció

Mérleg szerinti eredmény

Előző időszakok eredménye

Tartalékok

Tőkeázsió

Jegyzett tőke


FORRÁSOK

IDEGEN FORRÁSOK (TARTOZÁSOK)

Rövid lejáratú kötelezettségek


A mérleg szerinti eredmény a vállalat önfinanszírozását biztosító elem. Az eredmény a vállalat tárgyévi gazdálkodásából származik. A mérleg szerinti eredmény egyenlő az összjövedelem és az összköltség különbségével, lehet pozitív (profit) vagy lehet negatív (veszteség). Ha az eredmény veszteség, akkor a forrásnak negatív értéke lesz, mert tulajdonképpen az éves gazdálkodás nem forrást, hanem forrás elhasználást eredményezett. Az előző időszakok eredménye el nem használt eredmény vagy le nem födött veszteség. A mérleg szerinti eredmény mindig a tárgy év eredményét kell tartalmazza, ha a közgyűlés nem döntött a profit felosztásáról vagy a veszteség lefödéséről, akkor év végén a mérleg szerinti eredmény áttevődik erre a forráselemre. Szubvención beruházásokhoz kapott visszafizetési kötelezettséggel nem terhelt támogatásokat értünk. Ezek a támogatások jöhetnek: az állami költségvetésből, megyei költségvetésből, helyi költségvetésből, más jogi és természetes személyektől. Ide tartoznak a beruházott eszközök formájában kapott adományok, valamint a leltárkor megállapított befektetett eszköz többlet is. A kockázati céltartalék kockázatra és költségekre létrehozott tartalékok. A céltartalékok egy átmeneti pozíciót képeznek a saját tőke és a kötelezettségek között. A költségek terhére létrehozott forráselem, eszközök lehetséges értékveszítésére, veszteségére, valamint olyan lehetséges, de még meg nem valósult költségekre, amelyek a vállalatot érinthetik. A céltartalékok létrehozásának szükségét az óvatosság elve hozza. 1.2.2. Idegen források Az idegen forrásokat más néven tartozásoknak is nevezzük. A tartozásokat, attól függően, hogy milyen határidőn belül kell visszafizetni, két nagy csoportra osztjuk: hosszú lejáratú kötelezettségek, amelyek lejárata általában 1 évnél hosszabb, rövid lejáratú kötelezettségek, amelyeket általában 1 éven belül kell visszafizetni. Hosszú lejáratú kötelezettségek beruházási és fejlesztési hitelek; tartozások kötvénykibocsátásból; egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek. A beruházási és fejlesztési hitelek olyan tartós kötelezettségek, amelyeket a vállalat kívülről von be új beruházások, fejlesztések megvalósításához.

39


Hitelről beszélünk, ha a forrásokat a bankoktól, pénzintézetektől kapjuk és kölcsönről, ha a forrás más jogi vagy természetes személyektől származik. Tartozások kötvénykibocsátásból A tartozások kötvénykibocsátások alatt olyan kölcsönöket értünk, amelyért cserébe értékpapírokat (a piacon szabadon adható-vehető) bocsátottunk ki, s azokat mindenkori tulajdonosa számára fizetjük vissza. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek Ide tartoznak mindazok az egy éven túl esedékes tartozások, amelyek nem sorolhatók a fenti csoportokba. 2. Rövid lejáratú kötelezettségek: szállítok; vevőktől kapott előleg; váltótartozások; rövid lejáratú hitelek; rövid lejáratú kölcsönök kötelezettségek.

és

egyéb

rövid

lejáratú

Szállítók A vállalatnak olyan módon keletkezett kötelezettsége, hogy tevékenysége ellátása céljából más vállalatoktól eszközöket szerez be és azok ellenértékét azonnal nem fizeti ki (utólagos kifizetés van). Ilyen tranzakciókból származó tartozást nevezzük szállítóknak. A kereskedelmi „hitel” kifejezés is használatos. Vevőtől kapott előleg esetén a vállalatunk kap előleget. Váltótartozások- Az eszközöknél tárgyalt váltókövetelések ellentétjeként fogható fel. Most mi állítunk ki váltót, vagyis ígérjük meg, hogy lejártakor kifizetjük a váltót. Rövid lejáratú hitelek Banktól és pénzintézetektől kapott rövid (egy évnél kisebb) lejáratú hitelek. Termelési hiteleknek is nevezzük. Rövid lejáratú kölcsönök és egyéb rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak az előbbi csoportokba be nem sorolt tartozások, vagyis: bér (ki nem adott fizetés/munkabértartozás); kötelezettségek az állami költségvetés és más költségvetések felé (személyi jövedelemadó, profit adó, „ÁFA”, TB és stb.); kötelezettségek a részesekkel/részvényesekkel szemben; más hitelezők.

40


1.3. HELYESBÍTŐ AKTÍVÁK ÉS PASSZÍVÁK A létező aktívák és passzívák értékének a helyesbítésére szolgálnak, ide tartoznak az amortizáció (értékcsökkenési leírás) és a céltartalékok. Az amortizáció A befektetett eszközök, olyan gazdasági javak, amelyek nem használódnak el vagy nem alakulnak át az első használatnál, részt vesznek több termelési ciklusban és a megtérülési idejük több mint egy év. Ezért nem lenne ésszerű, hogy vásárlásuk vagy megtermelésükből adódó kiadás csak a tárgyév költségeit érintse, ezért felosztjuk arra az időszakra, amelyen át jövedelmet vagy gazdasági előnyt termelnek, ezt nevezzük amortizációnak. Amortizációról csak azoknál a beruházásoknál beszélhetünk, ahol megjelenik a szellemi vagy fizikai kopás fogalma. Az amortizáció lényegét meghatározhatjuk ugyan úgy, mint a könyvvitel tárgyát, több nézőpontból is és persze mindenik igaz lesz: A jogi nézőpont szerint az amortizáció a beruházások értékcsökkenését fejezi ki értékben, gazdasági nézőpont szerint az amortizáció a beruházások elhasználását hivatott kifejezni az felosztva az előrelátható felhasználási időre, a pénzügyi nézőpont szerint az alapok pótlására hivatott, hogy majd tudjunk új beruházásokat vásárolni, létrehozni. Tehát az amortizációnak háromszoros szerepe van. Könyvviteli szempontból az amortizáció az aktívákhoz tartozik éspedig értékhelyesbítő aktíva, javítja az beruházások értéket, csökkentve a könyvszerinti értéket. Beruházás Nettó Értéke = Könyvszerinti érték - Amortizáció - Céltartalék A céltartalék A céltartalékok egy átmeneti pozíciót képeznek a saját tőke és a kötelezettségek között. A költségek terhére létrehozott forráselemek, eszközök lehetséges értékveszítésére, veszteségére, valamint olyan lehetséges, de még meg nem valósult költségekre, amelyek a vállalatot érinthetik. A céltartalékok létrehozásának szükségét az óvatosság elve (később tárgyaljuk) hozza. A 37 IAS úgy határozza meg a céltartalékokat, mint bizonytalan tartozások az értéküket és a fizetési kötelezettség időpontját tekintve. Egy céltartalékot a következő esetekben hozunk létre: a vállalat lehetséges tartozását előzetes események generálták; nagy a valószínűsége, hogy pénzkiáramlás lesz, valamint a tartozást fel lehet becsülni elégé hihetően. Ellentétbe az amortizációval a céltartalék egy visszafordítható értékcsökkenés esetén jelenik meg. A szerepe kétszeres, éspedig: Gazdaságilag – az időbeli elhatárolás elvének betartása, a költségek és a jövedelmek arra az időszakra terhelődnek ahová tartoznak. Pénzügyileg – a saját tőke értékének a megtartását biztosítja, valamint megakadályozza fiktív osztalékok kiosztását pillanatnyi pénzügyi nyomások hatására. 41


1.4. IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK Némely esetben a könyvviteli elvek alkalmazása folytán a jövedelmeket és költségeket nem olvasztjuk be az eredménybe, hanem átmenetileg egy külön aktív vagy passzív mérlegelemként nyilvántartjuk és majd a következő évek eredményét befolyásoljuk. Aktív időbeli elhatárolások Aktív időbeli elhatárolásokhoz tartoznak: Költségek aktív időbeli elhatárolása, Halasztott ráfordítások – beruházási devizahitelek nem realizált árfolyamveszteségének aktív időbeli elhatárolása Tisztázás alatt levő műveletekből származó költségek Passzív időbeli elhatárolások Jövedelmek passzív időbeli elhatárolása, Halasztott ráfordítások – beruházási devizahitelek nem realizált árfolyamveszteségének aktív időbeli elhatárolása Tisztázás alatt levő műveletekből származó költségek

1.5. ESZKÖZ ÉS FORRÁS MOZGÁSOK HATÁSA A MÉRLEGRE Az eszközök (aktívák) és források (passzívák) állománya az anyagi mozgások következtében az újratermelési folyamat során folytonosan változik. A folyamat menetét számszerűen csak akkor tudjuk kimutatni, ha az újratermelési/gazdálkodási folyamatot alkotó elemeire, ú.n. gazdasági műveletekre bontjuk. A gazdasági műveletek (gazdasági események) az eszközök és források változásának, lényegében véve az újratermelési folyamatnak egyes mozzanatai. A gazdasági műveleteknek négy alapvető típusát különböztetjük meg, abból a szempontból, hogy milyen hatást gyakorolnak a könyvviteli mérlegre: Az első típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, amelyek kizárólag az eszközök összetételében okoznak változást, azaz azonos összeggel növelik az egyik eszközfajta értékét egy másik eszközfajta értékének csökkentése mellett. A mérleg alapvető összefüggését figyelembe véve A = P vagy E = F, és a változás (a gazdasági művelet) értékét x – szel jelölve, ennek a típusnak a hatását a következők szerint rögzíthetjük: A + x – x = P vagy E + x – x = F A második típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, amelyek kizárólag a források összetételében okoznak változást, azaz azonos összeggel növelik az egyik forrásfajta értékét egy másik forrásfajta értékének csökkentése mellett: A = P + x – x vagy E = F + x – x 42


A harmadik típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, egyidejűleg és azonos összeggel növelik mind az eszközök, mind a értékét: A + x = P + x vagy E + x = F + x A negyedik típusba soroljuk azokat a gazdasági műveleteket, egyidejűleg és azonos összeggel csökkentik mind az eszközök, mind a értékét: A – x = P – x vagy E – x = F –x

amelyek források

amelyek források

A változásokat a következő példákkal szemléltetjük: Tételezzük fel, hogy valamely vállalat könyvviteli mérlege a tárgyidőszak kezdetén a következő képet mutatja: AKTÍVÁK Nyitó mérleg PASZÍVÁK 2008 január 1. Megnevezése Értéke (lejben) Megnevezése Értéke (lejben) Ingatlanok Anyagok Vevők Pénztár Bankszámla

5000 1200 1190 10 100

Jegyzett tőke Tőketartalék Bankhitel Szállítók

5700 300 600 900

Eszközök összesen

7500

Források összesen

7500

1. Az első gazdasági művelet a következő: Az elszámolási bankszámlánkat vezető bankunk értesít, hogy az egyik vevőnk átutalt a bankszámlánkra 590 lejt. Ennek a gazdasági műveletnek a következtében (első típusba sorolható gazdasági művelet) mérlegünkben: egyrészt megnő az elszámolási bankszámlánk értéke (eszköznövekedés), másrészt csökken a vevőkkel szembeni követelésünk (eszköz csökkenés), ugyanakkor nincs változás a mérleg forrás oldalán és a mérleg főösszegei is változatlanok maradtak. A+x–x=P 7500 + 590 – 590 = 7500 Tehát az első gazdasági művelet utáni mérlegképünk a következő lesz: AKTÍVÁK Mérleg az első gazdasági művelet után PASZÍVÁK Megnevezése Értéke Megnevezése Értéke (lejben) (lejben) Ingatlanok Anyagok Vevők (1190-590) Pénztár Bankszámla (100+590)

5000 1200 600 10 690

Jegyzett tőke Tőketartalék Bankhitel Szállítók

5700 300 600 900


7500 Források összesen

7500

43


2. A második gazdasági művelet a következő: A szállítókkal szemben fennálló kötelezettségünket/tartozásunkat bankhitelből kiegyenlítjük. Ennek a gazdasági műveletnek a hatása (második típus) a mérlegre: egyrészt megnő a bankkal szembeni hiteltartozásunk, mivel újabb hitelt vettünk igénybe (forrás- növekedés), másrészt csökken a szállítókkal szembeni tartozásunk, miután azt kiegyenlítettük (forrás csökkenés), ugyanakkor nincs változás a mérleg eszköz oldalán és a mérleg főösszegei változatlanok maradnak. A=P+x–x 7500 = 7500 + 900 – 900 AKTÍVÁK Mérleg a második gazdasági művelet után Megnevezése Értéke Megnevezése (lejben) Ingatlanok Anyagok Vevők Pénztár Bankszámla

5000 1200 600 10 690

Jegyzett tőke Tőketartalék Bankhitel (600+900) Szállítók (900-900)



PASZÍVÁK Értéke (lejben) 5700 300 1500 7500

3. A harmadik gazdasági művelet: Az egyik szállító vállalattól anyagot vásárolunk 500 lej értékben. A gazdasági művelet hatására a mérlegben: - egyrészt megnövekszik az anyagkészletünk értéke (eszköznövekedés), - másrészt megnövekszik a szállítókkal szemben fennálló tartozásunk (forrásnövekedés), - ugyanakkor változnak a mérleg főösszegei is, mivelhogy olyan elemek kerültek a vállalat működési körébe, melyek értéke az eszköz oldalt és a forrás oldalt egyaránt növeli. A+ x = P + x 7500 + 500 = 7500 + 500 AKTÍVÁK Mérleg a harmadik gazdasági művelet után Megnevezése Értéke Megnevezése (lejben)

PASZÍVÁK Értéke (lejben)

Ingatlanok Anyagok (1200+500) Vevők Pénztár Bankszámla

5000 1700 600 10 690

Jegyzett tőke Tőketartalék Bankhitel Szállítók (0+500)

5700 300 1500 500



8000

44


4. Negyedik gazdasági művelet: Elszámolási bankszámlánkat vezető bankunknak megbízást adunk, hogy a bankszámlánkról egyenlítse ki a szállítókkal szemben fennálló tartozásunkat. Ennek a gazdasági műveletnek a hatására (negyedik típus) mérlegünkben: egyrészt csökken a szállítókkal szemben fennálló kötelezettségünk (forrás csökkenés), másrészt csökken az elszámolási bankszámlánk értéke (eszköz csökkenés), ugyanakkor változnak a mérleg főösszegei is, tekintettel arra, hogy a korábban bekerült idegen eredetű eszközöket (anyagokat) saját eszközeink kibocsátásával felszámoltuk, eszközeink értéke csökkent és a kötelezettség megszűnése következtében az idegen források összege is csökkent. A – x = P –x 8000 – 500 = 8000 – 500 AKTÍVÁK Mérleg a negyedik gazdasági művelet után Megnevezése Értéke Megnevezése (lejben) Ingatlanok Anyagok Vevők Pénztár Bankszámla (690-500)

5000 1700 600 10 190



PASZÍVÁK Értéke (lejben)

Jegyzett tőke Tőketartalék Bankhitel Szállítók (500-500)

5700 300 1500 7500

A példák alapján megismertük a mérlegváltozások négy alapvető típusát. Az alapvető gazdasági műveleteknél minden esetben egy-egy eszköz, vagy egyegy forrás egyidejűleg azonos összeggel változott: A négy alapvető mérlegváltozás hatása AKTÍVÁK Nyitó érték

7500 Nyitó érték

PASZÍVÁK 7500

Az első gazdasági művelet hatása -

+590 -590 - A 2. gazdasági művelet hatása

A 3. gazdasági művelet hatása A 4. gazdasági művelet hatása

+500 A 3. gazdasági művelet hatása 500 A 4. gazdasági művelet hatása

+900 -900 +500 -500

7500 Záró érték

7500

Záró érték

-

Azonban vannak olyan gazdasági műveletek is, melyekben egyszerre több alapvető gazdasági művelet kapcsolódik össze. Ezeket összetett gazdasági műveleteknek nevezzük. Az összetett gazdasági műveletek azonban megbonthatók és visszavezethetők a négy alapvető gazdasági művelet valamelyikére. 45


II. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS Az éves beszámoló szerves része az eredmény-kimutatás (Cont de profit sau pierdere). A mérleg, a vállalat vagyonát mutatja be úgy, hogy meg tudjuk ítélni a vállalat pénzügyi helyzetét (eleget tud-e tenni a kötelezettségeinek). A mérleg a vagyont csak egy időpontra vonatkoztatva mutatja be, tehát ez „édeskevés” egy átfogó értékeléshez. A cégben lezajló tranzakciók hatását is szemléltetni kell annak ellenére, hogy ezeknek a gazdasági eseményeknek hatásuk van a vagyonra – erre a szemléltetésre az eredmény-kimutatást használjuk. Az eredmény-kimutatás lehetővé teszi a vállalat teljesítményének a bemutatását, elemzését. 2.1. AZ EREDMÉNY-KIMUTATÁS ELEMEINEK MEGHATÁROZÁSA ÉS JELLEMZÉSE Az eredmény-kimutatás olyan könyvviteli okmány, amely adott időszakra vonatkozóan, előre meghatározott szerkezetben, összevontan és pénzértékben tartalmazza a vállalat hozamait és ráfordításait, valamint az ezek különbségeként képződő eredményt. 2.1.1. Költség, kiadás, ráfordítás A könyvvitelben ezek a fogalmak egymáshoz kapcsolódnak, de minden esetben más és más tartalommal rendelkeznek. A gazdálkodó szervezetek tevékenysége (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, stb.) különféle felhasználásokkal jár. Ezek élő munka (munkaerő) és holt munka (munkatárgy, munkaeszköz) felhasználások lehetnek. Költség és kiadás A tevékenység érdekében felmerült élő- és holtmunka felhasználás pénzben kifejezett értékét költségnek nevezzük. A kiadás üzemgazdasági és pénzügyi fogalom. - üzemgazdasági értelemben a kiadás naturális mozgást jelent (pl. raktárból való anyagkiadás) - pénzügyi fogalomként értelmezve, tényleges pénzmozgást (pénzkiadást) jelent. A pénzkiadás is a tevékenység érdekében merül fel, ugyanúgy, mint a költség, ez a következő képpen történhet: időben megelőzi a költség felmerülését és elszámolását, pl. az anyagvásárlás készpénzért, kiadás, de költség csak akkor lesz, ha az anyagot később felhasználjuk, időben követi a költség felmerülését és elszámolását, pl. a munkabért előbb elszámoljuk költségként és csak később fizetjük ki,

46


időben egybeesik a költség felmerüléssel és elszámolással, pl. kis értékű anyagok vásárlása készpénzért és azok azonnali felhasználása. Költség és ráfordítás A ráfordítás a kibocsátott anyagi javak bekerülési értékét jelenti. A ráfordítás tehát az értékesítéshez, az eredmény realizálásához, míg a költség a tevékenység elvégzéséhez kapcsolódó fogalom A költségek, a tevékenység érdekében felmerült nyereség csökkenést jelentik, amik az aktívák csökkenésének vagy a kötelezettségek növekedésének hatására jelennek meg. A költségek megvalósításának pillanatai: 1. kötelezettségvállalás – abban a pillanatban, amikor vásárolunk vagy szerződést kötünk, megszületik a fizetési kötelezettség; 2. elhasználás – abban a pillanatban jelenik meg, amikor felhasználjuk az erőforrásokat a termelésben vagy eladjuk a javakat; 3. kiadás (kifizetés) – a pénz átutalásának pillanata, vagy ezzel ekvivalens művelet lebonyolítása; 4. beolvasztás – ez egy kimondottan könyvviteli művelet, a költség számlák zárása. A sorrend a gazdasági eseményektől függően változhat. Példa 1. N-dik év december 20-án vásárolunk kereskedelmi hitelbe alapanyagot egy szállítótól, amelyet egy nap múlva el is használunk a termelésben. N+1-dik év január 5-én kifizetjük a szállítót. Nézzük a sorrendet: 1. Kötelezettség vállalás: N-dik év december 20-án vásárolunk kereskedelmi hitelbe alapanyagot egy szállítótól; 2. Elhasználás: a vásárolt alapanyagot egy nap múlva elhasználjuk a termelésben; 3. Beolvasztás: az év végén a költséget beolvasztjuk az eredménybe; 4. kiadás: N+1-dik év január 5-én kifizetjük a szállítót. Példa 2. N-dik év december 20-án vásárolunk kereskedelmi hitelbe alapanyagot egy szállítótól, amelyet december 25-én fizetünk ki. N+1-dik év január 10-én használjuk fel az alapanyagot. A sorrend: 1. Kötelezettség vállalás: N-dik év december 20-án kereskedelmi hitelbe alapanyagot vásárolunk egy szállítótól; 2. Kiadás: a szállítót december 25-én fizetjük ki; 3. Elhasználás: N+1-dik év január 10-én elhasználjuk az alapanyagot; 4. Beolvasztás: N+1 év január hónap végén a költségeket beolvasztjuk az eredménybe.

47


2.1.2. Hozamok A hozam egy időszak tevékenységének (termékek és szolgáltatások) a piacon realizált ellenértéke. A hozamok, a tevékenység érdekében felmerült nyereségnövekedést jelentik, amik az aktívák növekedésének vagy a kötelezettségek csökkenésének hatására jelennek meg. A jövedelem megvalósításának pillanatai: 1. megállapítása, készletezése – a szolgáltatások elvégzése, a termékek leadása a raktárba; 2. számlázás – a tulajdonjog átadása az eladótól a vevőhöz és a követelés megszületése a vevővel szemben; 3. bevétel (befizetés) – a pénz bevételezésének pillanata, vagy ezzel ekvivalens művelet lebonyolítása, ekkor alakul a termelés pénzzé; 4. beolvasztás – ez egy kimondottan könyvviteli művelet, a jövedelem számlák zárása. A jövedelmek esetében sem kötött a sorrend, de persze a beolvasztás soha nem fogja megkerülni a megállapítást vagy a számlázást. 2.1.3. Az eredmény Az eredmény egy adott időszak hozamainak és ráfordításainak a különbsége. A hozam egy időszak tevékenységének a piacon realizált ellenértéke, a ráfordítás a hozam elérése érdekében befektetett anyagi javak bekerülési értéke. Az eredmény lehet pozitív – nyereség, ha a hozamok nagyobbak, mint a ráfordítások és negatív – veszteség, ha a ráfordítások meghaladják a hozamokat, bevételeket. E(+) = H > R E(-) = H
2.2. AZ EREDMÉNY SZERKEZETE Az egyik lehetőség a költségek és jövedelmek természetük, tevékenységi fajtájuk szerinti osztályozása. A másik osztályozási szempont az eredmény elérésének időszaka. Az eredmény-kimutatásban is a bemutatásuk így történik.

48


Az eredmény-kimutatás egyszerűsített formája 2.1. táblázat Megnevezés

Előző

Tárgyidőszak

időszak 1.

Üzemi (üzleti) tevékenység hozamai

2.

Üzemi (üzleti) tevékenység ráfordításai

3.

Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (3=1-2)

4.

Pénzügyi műveletek hozamai

5.

Pénzügyi műveletek ráfordításai

6.

Pénzügyi műveletek eredménye (6=4-5)

7.

Szokásos vállalkozási eredmény (7=3+6)

8.

Rendhagyó (rendkívüli) hozamai

9.

Rendhagyó (rendkívüli) ráfordításai

10. Rendhagyó eredmény (10=8-9) 11. Adózás előtti eredmény (11=7+10)

Üzemi (üzleti) tevékenységnek nevezzük azokat a műveleteket, amelyeknek valós, ismétlődő jellegük van és kötődnek a gazdálkodó vállalat alap vagy másodlagos tevékenységéhez. Üzemi tevékenység bevételei/hozamai: - értékesítés nettó árbevétele: értékesített félkész- vagy késztermék, göngyölegek, áruk, szolgáltatások, munkálatok; - saját előállítású készletek állományváltozása: a legyártott, de még nem értékesített készletek értékét jelenti; - saját előállítású befektetett eszközök állományváltozása; - egyéb üzemi/üzleti bevételek, amelyek a vállalat működésével kapcsolatosak, de a fenti csoportokba nem sorolhatók be. Üzemi tevékenység ráfordításai: - anyagjellegű ráfordítások: elhasznált alapanyagok, fogyóanyagok, leltári tárgyak összegben leírt költségei, valamint az egyes igénybe vett szolgáltatások ellenértéke, víz, energia, üzemanyag-költségek; - személyi jellegű ráfordítások: a személyzet bére, valamint a bér után fizetett járulékok; - értékhelyesbítés: - terv szerinti értékcsökkenés, vagyis amortizáció, - terven felüli értékvesztések. - Egyéb üzemi ráfordítások: az összes eddig fel nem sorolt üzemi ráfordítást tartalmazza:

49


gépek karbantartási költségei, bérleti díjak, biztosítások, szállítás, reklám, kiutazás, napidíjak, banki szolgáltatások, telefon és internet-szolgáltatások költségei, helyi és központi adók, illetékek ráfordításai: autók regisztrációs adója, ingatlanadók, stb., fizetett kártérítések, adott adományok, céltartalékok képzése és feloldása. Üzemi tevékenység eredménye vagy üzleti eredmény: a vállalkozás jövedelemtermelési képességéről ad felvilágosítást, arról, hogy milyen mértékben képes folyamatos működése során a felhasznált erőforrásokat újakkal pótolni. A pénzügyi tevékenység szorosan kapcsolódik a pénzügyi műveletekhez, Ezek a műveletek is lehetnek ismétlődő jellegűek. Pénzügyi bevételek: • bevételek tartós részesedésekből: kapott osztalékok; • bevételek egyéb befektetett pénzügyi eszközökből és tartós követelések után kapott kamatok; • bevételek a működéshez kötődő pénzeszközökből: pl. banki folyószámlára hónap végén felszámolt kamatérték; • egyéb pénzügyi bevételek, amelyek általában kevésbé jelentősek: rövidtávú pénzügyi befektetésekből, továbbforgatott pénzügyi befektetésekből, kedvező árfolyam- különbözetekből és egyéb kereskedelmi kedvezményekből. Pénzügyi ráfordítások: • befektetett pénzügyi eszközök és rövidtávú pénzügyi befektetések értékhelyesbítése, ami a pénzügyi eszközök könyv szerinti értéke és piaci értéke között jelentős eltérés van; • fizetendő kamatok ráfordításai: bankoknak fizetett kamat, váltó kamatok; • egyéb pénzügyi ráfordítások: o veszteségek részesedésekkel társuló követelésekből, o továbbforgatott pénzügyi jellegű befektetések ráfordításai, o kedvezőtlen árfolyam- különbözetek, o adott kereskedelmi kedvezmények. Pénzügyi eredmény: a pénzügyi tevékenység eredményességét mutatja. Általában kisebb szerepet játszik a vállalatok szokásos eredményének meghatározásában. A rendkívüli tevékenységhez olyan műveletek tartoznak, amelyek csak ritkán, alkalomszerűen, nem ismétlődő jelleggel fordulnak elő, vagy mértékük a szokásos mértéket meghaladja. Rendkívüli bevételek: olyan kormánytól vagy egyéb intézménytől kapott összegeket jelentenek, amelyeket természeti katasztrófák, társadalmi konfliktusok

50


által okozott károk ellensúlyozására, a tönkretett eszközök kicserélésére, üzlethelyiségek feljavítására kap a vállalkozás. Rendkívüli ráfordítás: az előbb felsorolt rendkívüli események során felmerülő károk értéke. Rendkívüli eredmény: a rendkívüli bevételek és ráfordítások különbségeként képződött jövedelemtöbbletet vagy deficitet mutatja. A tárgy évi eredmény számítás képlete: E = Eüzl. ± Epénz. ± Erend. E = (Hüzl.- Rüzl.) ± (H pénz.- R pénz.) ± (H rend.- R rend.) A tárgyévi eredményt bruttó és nettó formájában, azaz adózás előtt és után számoljuk. A tárgyévi nettó eredmény képezi az összefüggést a vállalati vagyonmérleggel.

III. A CASH-FLOW KIMUTATÁS / PÉNZFORGALMI JELENTÉS 3.1. A CASH-FLOW FOGALMA A cash-flow nem más, mint a vállalkozás egy meghatározott időn belül realizált pénzbevételeinek és pénzkiadásainak a különbsége. Olyan pénzbevételeket előidéző hozamok és pénzkiadást jelentő ráfordítások különbsége, amely alkalmas a vállalkozás készpénz és készpénz egyenértékes kitermelő képességének becslésére, ütemezésére és biztos voltának bemutatására.

Feltárásra kerülnek benne a finanszírozás erőforrásai és az erőforrások felhasználása.

-

A kimutatást vezető cég számára információt ad a rendelkezésre álló pénz: mennyiségéről, forrásairól (honnan, kitől), felhasználásairól (mire költötték).

A CF kimutatás fontos összefüggése: Nyitó pénzkészlet +/- Pénzáramok egyenlege = Záró pénzkészlet A Cash- Flow sajátosságai - az éves beszámoló kötelező eleme, - nem önálló rész a beszámolóban, a kiegészítő mellékletek része, - az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozásoknak csak lehetőség a CF elkészítése, de nem kötelező, - meghatározott szerkezetben kerül összeállításra.

51


3.2. A CASH-FLOW KIMUTATÁS RÉSZTERÜLETEI

A CF kimutatás részterületei

Operatív v. működési CF

Befektetési CF

Finanszírozási CF

Működési Cash Flow alatt a vállalkozás alaptevékenységének (fő tevékenysége, amire alapították, amiért létrehozták) végzése során kitermelt és felhasznált pénzeszközök különbségét értjük. Itt kerül kitermelésre az a pénz, amelyre a vállalkozás leginkább számíthat a folyamatos működése során, ez az a pénz, amit felélhet, felemészthet az újratermelési folyamat beszerzési szakaszában, és ebből tudja finanszírozni a saját beruházásait, ebből tud megvalósítani pénzügyi befektetéseket. A befektetési tevékenység elkülönítése azért fontos a kimutatásban, mert általában normál vállalkozás esetében praktikusan negatív előjelű, mivel a befektetések megtérülése jellemzően a működésben következik be. A pozitív előjel figyelmeztetés a cég felélésére, hiszen nincs pótlás és bővítés. A befektetés Cash Flow-ja alatt a befektetett eszközök megszerzésére fordított pénzek, és a befektetett eszközök eladásából befolyó pénzek különbségét értjük. A finanszírozás Cash flow-ja szolgál a „tisztán” pénzműveletek bemutatására. Ide tartoznak a tőke ki- és bevonások (tőkeemelés és tőke leszállítás), a felvett hitelek és kölcsönök, valamint ezek visszafizetésének pénzáramlásai, a kötvénykibocsátások, és a végleges pénzeszköz átadások és átvételek pénzmozgásai. 3.3. A CASH-FLOW KIMUTATÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA Az összeállítás során követendő eljárások a direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) módszerek alkalmazására építenek. A direkt módszer elméleti adatbázisa az Eredménykimutatás lenne, de az ott lévő adatok alapján nem állítható össze pontos Cash Flow kimutatás, tekintettel arra, hogy nem mutatják jól, vagy egyáltalán nem mutatják az eredménykimutatás tételei a tényleges pénzmozgásokat. A direkt módszerrel történő összeállítás során az alábbi elvet kell követni egy szabályozatlan környezetben: Pénzügyi kihatással bíró bevételek - Pénzügyi kihatással járó kiadások = Cash Flow 52


Az indirekt, vagy közvetett módszer a Mérleg adataira épít, azt használja fel. A naturál és pénzfolyamatok szétválása szükségszerűen vezet el a közvetett módszer alkalmazásához. A levezetés során felhasznált kiinduló feltétel az, hogy a realizált eredmény pénzben rendelkezésre is áll. Eredmény + Pénzkiadással nem járó ráfordítások - Pénzbevételt nem eredményező bevételek = Cash Flow A Cash- Flow kimutatás egy időszak vagyoni helyzetét bemutató mérleget és eredménykimutatását egészíti ki ugyanazon időszak mozgásait tükröző pénzforgalmi szemlélettel, fontos információkra közölve a vállalat pénztermelő tevékenységéről. KÉRDÉSEK ÉS GYAKORLÓ FELADATOK (II MODUL) 1. Mi a különbség a befektetett eszközök és forgóeszközök között? 2. Mi jellemzi az immateriális beruházásokat? 3. Melyek az értékhelyesbítő aktívák és passzívák? 4. Melyek az alapvető mérlegmozgások? 5. Miket sorolhatunk egy vállalat saját forrásai közé? 6. Osztályozzátok a hozamokat és ráfordítások tevékenységi fajtájuk szerint. 7. Milyen összefüggés van a mérleg és az eredménykimutatás között? 8. Milyen összefüggés van a mérleg és a cash-flow kimutatás között? 9. Egy vállalat számlaegyenlegei a következők: Számla

Egyenleg (lejben)

Vevők

80

Állóeszközök

4.000

Jegyzett tőke

5.000

Hitelek

130

Előző időszakok eredménye

x

Anyagok

500

Szállítók

210

Késztermékek

700

Áruk

50

Munkavállalókkal szembeni kötelezettség

10

Költségvetési befizetési kötelezettség Banki folyószámla

7 250

Pénztár

1 53


Gazdasági műveletek: 1. Vevőinktől befolyt fennálló követelésünkből 600 lej. A bank értesítése a pénzügyi teljesítésről megérkezett. 2. Anyagot vásárolunk a szállítótól 200 lejért. Az anyag és a szállító számlája megérkezett vállalatunkhoz. 3. 150 lej hiteltartozást törlesztettünk a banki folyószámlánkról. 4. Banki folyószámlánkról felvesszük és pénztárba letesszük a munkavállalóinkkal szembeni bértartozásunk összegét. 5. A pénztárból kifizetjük a munkavállalóink bérjárandóságát. 6. Megérkezett a bank értesítése a költségvetéssel szembeni kötelezettségünk teljesítéséről. 7. Megérkezett a bankértesítés a 2 gazdasági műveletben raktárra vett anyagszámla kifizetéséről. 8. A korábban beszerzett árukból 50 lej értékűt a most felfedezett műszaki hiba miatt visszaküldünk a szállítónak. Feladat: a.) Állítsuk össze a vállalat nyitómérlegét. b.) Töltsük ki a munkatáblát. A gazdasági művelet hatása S. sz.

Eszközre

Gazdasági művelet

+

Forrásra -

+

-

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Vagyon növekedése csökkenése összesen

és

Vagyonváltozás (+/-) Változás utáni vállalati vagyon c.) A kitöltött táblázat alapján válaszoljunk az alábbi kérdésre: melyik gazdasági műveletek hatottak a vállalati vagyon: (a sorszámok szerint) 54


Nagyságára: ………………………………………….. Az eszközök összetételére: …………………………… A források összetételére: ……………………………… d.) Töltsük ki vállalat zárómérlegét. 10. Adottak a következő vagyonelemek: legális tartalék 250, jegyzett tőke 4500, előző év áthozott eredménye -3500, céltartalékok 2000, tartozások 750, újraértékelésből származó tartalék 1200 lej. Mekkora a vállalat saját vagyona? 11. Egy vállalat kiemelt számláinak egyenlege 2008 december 1-jén: Anyagok 40000 lej Bankszámla 80000 lej Gazdasági műveletek: 1. A hónap folyamán az X termék termeléséhez felhasznált anyagok értéke 30000 lej. 2. Az x termék előállítása érdekében felmerült bérköltség 25000 lej és TB járuléka 10000 lej. 3. A tárgyhónapban felmerülő vállalatirányítási költségek: Anyagfelhasználás 5000 lej Munkabér 10000 lej Bérek járuléka 4000 lej Szállítói számla 1000 lej Összesen 20000 lej 4. Az X késztermék termelése befejeződött, megtörténik a raktárra vétel. 5. A késztermék 40%-át 40000 lejért értékesítjük a vevőknek. 6. A vállalatirányítás költségeit átvezetjük az eredmény terhére. Feladat: a. határozzuk meg a december havi eredményt, b. adjunk magyarázatot annak okára, hogy az eredmény …………. Lej. FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. Pete István - Számviteli alapismeretek, Ed. Imprimeriei de vest, Oradea, 2007 2. Veit József- A számviteli adatokra épülő cash-flow kimutatások összeállításának elméleti és gyakorlati problémái, Veszprémi egyetem, 2005 3. PAPP LÁSZLÓ- Könyvviteltan, Janusz Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1993 4. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest 5. Dr. Róth József- Könyvviteltan, feladatgyűjtemény, Aula kiadó, Budapest

55


III MODUL. A VAGYONÉRTÉKELÉS A MODUL CÉLJA: - megismertetni az értékelés fogalmát, elveit, - bemutatni az eszközök és források értékeinek a megállapítását, - elsajátítani a készletértékelési módszereket. KULCSFOGALMAK: Értékelés, bekerülési érték, Beszerzési vagy vételár, nyilvántartási érték, Piaci érték, apport-érték, előállítási ár, leltári érték, könyvszerinti érték, nettó könyvszerinti érték, eladási vagy fogyasztói ár, FIFO, LIFO, ESÁ módszer.

I. A VAGYONÉRTÉKELÉS FOGALMA A termelés, árucsere és fogyasztás a piacgazdaságban folytonos körként határozható meg. Ennek a körnek folytonossága manapság a pénz segítségével valósulhat meg. Ezen mechanizmus megértése alapvető, az egész gazdasági rendszer megértéséhez. A piacgazdaság feltételezi a pénz általános használatát, amely valamilyen formában minden gazdasági tevékenység velejárója, és a piacgazdaságot döntő módon befolyásolja. A pénz, megjelenése óta számos változáson ment át. Kialakulásának kiindulópontja a csere volt. Kezdetben közvetítő nélkül, termékcsere formájában ment végbe, amikor egy terméket egy másik termékre cseréltek át. Kezdetben a pénz szerepét az állatok, a fémdarabok, az állati bőrök töltötték be. Idővel a pénz szerepét, belső tulajdonságaira való tekintettel a nemesfémek (arany, ezüst) vették át. A XVII. Századig főképp arany és ezüstérmék voltak forgalomba. A XVII. Századtól a fémpénz mellett a bankok által kibocsátott bankjegyek (papírpénz) is forgalomba kerültek. Jelenleg a pénz általános fogalma bankjegyre, fémpénzre és más erre a célra szolgáló eszközre utal, melyet országonként eltérő alakkal és elnevezéssel látnak el, és amit a gazdasági ügyletek résztvevői, mint ilyent fogadnak el. A piacgazdaságban a pénz, funkciói révén, rendkívüli szerepet játszik. Pénzben mérik a gazdasági tevékenységet, a jelenlegi és a jövőbeli költségeket és eredményeket. Az országok pénznemei az általános értékmérő szerepét játsszák. Segítségével mérik és hasonlítják össze a mennyiségileg és minőségileg azonos vagy különböző javakat, szolgáltatásokat és tevékenységeket. A pénzben való mérés eredménye az ár. A gazdasági szereplők egy adott pénzösszegben ítélik meg a javak, a szolgáltatások és tevékenységek mennyiségét és minőségét. A pénz egyben forgalmi eszköz is, a gazdaság két fő művelete, az eladás és a vétel is a pénz közvetítésével történik.

56


Az értékelés, mint a számviteli módszer egyik eljárás módja, éppen ebből a szükségletből jelent meg, hogy összességében kimutathassa a vagyon összes összetevőjét és egy adott gazdasági egységen belül végbemenő gazdasági folyamatokat, pénzérték segítségével. A számvitelben az értékelés segítségével lehetségessé válik az eszközök, tőke és tartozások nagyságának – vagyis mennyiségi és minőségi - mérése. A piacgazdaság kiépülése, a tőkepiac, a tőzsde működése igen széles körben teszi szükségessé a vállalkozások vagyonának különböző szempontok szerinti felmérését, értékesítését és tanúsítását. A jogszabályi előírások mellett a társaság tulajdonosainak vételi szándékkal rendelkező befektetőknek, hitelezőknek mind egyaránt fűződhet érdeke a vállalkozás vagyonértékének meghatározásához. A vagyonértékelés, mint a számviteli módszer egyik eljárásmódja, mennyiség- és minőségmérést jelent. A mennyiségmérés a gazdasági egységen belül és, tulajdonában lévő tárgyi eszközök, követelések pénzértékben történő mérését jelenti. Továbbá a vagyonértékelés útján a költségek és jövedelmek nagyságát is mérik pénzértékegységben. A pénzbeli vagyonértékelés segítségével, a számvitelnek módjában áll szintetikus (összefoglaló) formában általánosítani és kimutatni a vagyon elemeit és azokat a gazdasági-pénzügyi műveleteket, amelyek a vagyon elemeit képezik. Annak érdekében, hogy reális képet kapjunk egy bizonyos gazdasági egység vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és az elért eredményekről figyelembe kell vennünk a következő fontosabb értékelési elveket: Az értékelés tárgyának kötelező elhatárolása (egyedi értékelés elve): ennek az elvnek értelmében meg kell határozni, hogy melyik vagyoni részt értékeljük, mert egyféle képpen tevődik fel az állóeszközök értékelésének problémája ahol ugyanis ezek értékét egyénileg kell meghatározni, minden eszközt külön-külön, és másként történik az értékelés a készletek esetében ahol ezek értékelése összegezve történik. Ebből következik ezen vagyonrészek csoportosításának szükségszerűsége. A múltbeli (származási) érték elve: ennek értelmében a vagyon elemei a bejöveteli értéken maradnak a számvitelben, egészen a kimenetel pillanatáig, amíg a vállalat vagyonát képezik. Ezért még könyvszerinti értéknek is nevezzük. Ez az érték csak újraértékelési eljárás következtében változhat. A bruttó elszámolás elve szerint az eszközöket és forrásokat a számvitelben külön-külön kell értékelni és bejegyezni, nem lévén engedélyezett a mérleg aktív és passzív tételeinek kiegyenlítése, mint ahogyan a jövedelem és költség tételei sem. Tehát a hozamok és a ráfordítások, illetve a követelések és a kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el. Az értékelési módszerek állandóságának elve, amely szerint az értékelési szabályok és módszerek, a számviteli bejegyzések, a vagyon és eredmény elemek kimutatásának folytonosságához vezetnek. Ezen elv szerint, lehetővé válik a számviteli információk időbeli összehasonlítása

57


Elővigyázatosság/óvatosság elve – amelynek értelmében nem engedélyezett az aktívák és jövedelmek felülértékelése és a passzívák és költségek alulértékelése, ha tekintettel vagyunk a bekövetkezhető értéktelenedésre. II. A VAGYONÉRTÉKELÉS FORMÁI A 82/1991-es könyvelési törvény értelmében a vagyon elemeinek értékelése a következő helyzetekben szükséges: beszerzéskor; a leltár alkalmával; a számviteli gyakorlat befejeztekor, mérlegkészítéskor; értékesítéskor vagy felhasználáskor. 1. Beszerzéskor – bekerülési érték Bekerülési érték az az érték, amelyen az eszközöket és forrásokat a könyvviteli nyilvántartásokba vesszük a vállalat tulajdonába való bekerülésükkor. A bekerülési érték lehet: Apport bekerülési érték = hasznossági érték, abban az esetben, ha a javak a tőkéhez való hozzájárulásként kerülnek a vagyonba, Piaci érték akkor, amikor ajándékba kapott vagy a leltár alkalmával többletként fellelt vagyonelemekről van szó. A piaci értéket a piacon található hasonló áruk függvényében határozzák meg. A térítésmentesen átvett eszközök esetében az átadónál kimutatott nyilvántartási érték a bekerülési érték. Ha a piaci érték kisebb, mint ez, akkor a piaci értéken kerül be a nyilvántartásokba. Beszerzési vagy vételár, a megvásárolt (számlázott) elemek esetében, ami magába foglalja: • a kialkudott vásárlási árat - ami szállító által kiállított számlán található; + a vásárló által viselt szállítási és beszerzési költségek; + le nem irható adók és illetékek (biztosítási illetékek, vám illetékek, le nem irható HÉA, stb.); + üzembe helyezési költségek (tárgyi eszközök esetében); - alkalmazott kereskedelmi csökkentések (árengedmények). Előállítási ár, a vállalat által megtermelt javak esetében. A gazdasági javak előállítási költségének részét képezik a nyersanyagbeszerzési költségek és a közvetlen önköltségek: amelyek az eszköz előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása, rakodása, szállítása során közvetlenül felmerültek. Mint egy általános szabály a gazdasági egység igazgatási költségei, az eladással kapcsolatos költségek nem számolódnak bele az előállítási költségbe. Viszont magába foglalhatja a banki hitelek kamatját, ha a termelés hosszú ciklusú gyártási folyamatot igényel. Az anyagok, termékek és árukat és más javak, amelyek a készletet képezik úgynevezett standard költségen is bejegyezhetők és értékelhetők, amelyet előre 58


meghatározott árnak is neveznek. Viszont ezeket az előre meghatározott árakat évente legalább egyszer aktualizálni kell az árak és más tényezők függvényében. Az áruk és csomagolóanyagok bejegyzési ára lehet az eladási ár is. 2.) A leltározás alkalmával történő értékelés a gazdasági javak jelenlegi értékén vagy haszon- értékén történik. Ez az érték a leltári érték amit, a piacon található hasonló áruk ára alapján határoznak meg, figyelembe véve, és módosítva ezt az árat az értékelendő vagyonelem jelenlegi állapotával. A követelések és tartozások haszon értékét a lehetséges bevételi vagy kifizetési érték függvényében határozzák meg. 3.) A számviteli gyakorlat befejeztekor – mérleg-összeállításkori érték A mérleg összeállításakor a bekerülési értéket korrigáljuk az értékváltozásokkal. A vagyonelemeket a mérlegben a bejöveteli (könyvszerinti) értékükön szerepeltetik, amelyet összehasonlítnak a leltározás eredményeivel, tehát értékhelyesbítés történik. Ebből az összehasonlításból kifolyólag két helyzet lehetséges: Növelt bekerülési érték: a leltári érték nagyobb, mint a bekerülési érték, következik, hogy a vagyonelem egy plusz értéket kapott tehát értéke növekedett. Csökkentett bekerülési érték: a leltári érték kisebb, mint a könyv szerinti érték, tehát a vagyonelem értéktelenedést szenvedett Ezért: Az eszközök értéknövekedését vagy értékcsökkenését a könyvelésbe nem jegyzik be, ezek az elemek a könyvszerinti értékükön maradnak a nyilvántartásokban. Ha visszatéríthetetlen értéktelenedést szenvedtek ezen elemek, akkor ezt a különbséget az amortizáció részére írják a könyvvitelben, ha visszatéríthető értéktelenedés történik, akkor céltartalékot hoznak létre. A forrás elemek csakúgy, mint az eszközök a könyveszerinti értéken maradnak a nyilvántartásokba, ha értéktelenedés történik velük, nem jegyzik be a könyvelésbe, viszont ha értéknövekedést észlelünk, a különbséget céltartalék formájában könyveljük. 4.) Értékesítéskor vagy felhasználáskor – eladási vagy fogyasztói ár A javakat a tényleges beszerzési áron értékelik és írják ki a számvitelből. A legismertebb értékelési módszerek a tényleges beszerzési áron történő értékelés esetén: Az egységnyi súlyozott átlagár módszere (ESÁ) FIFO módszer LIFO módszer

A következő feladat megoldásával próbáljuk magyarázni a három értékelési módszer lényegét. 59


N év, február hónap végén 200 kg „X” alapanyag van készleten 10 lej / kg -os egységáron. Március hónap folyamán a következő mozgások történtek: 3.1. táblázat Idő

Magyarázat

Q (mennyiség)

P (ár)

03 .03

Beszerzés

250

11

05. 03

Beszerzés

220

10

10. 03

Felhasználás

400

15. 03

Beszerzés

200

20. 03

Felhasználás

150

21. 03

Felhasználás

100

12

1.) Az egységnyi súlyozott átlagár módszere (ESÁ) Ez a módszer a gazdasági egységbe bejövő áruk középár kiszámolását feltételezi. Az átlagráfordítás kiszámítható minden beszerzés után újra és újra vagy bizonyos időszakonként (pl. havonta egyszer a hónap végén). A következő képletet fontos megjegyeznünk:

ESÁ =

(QKk × P ) + ∑ Qb × P QKk + ∑ Qb

Ahol, QKk – a kezdő készletek mennyisége Qb – a bejött készletek mennyisége P – készletek ára

1.a.) Egységnyi súlyozott átlagár havi szinten

ESÁmárcius =

(QKk× P) + ∑Qb× P 200×10+ 250×11+ 220×10+ 200×12 9350 = = = 10,75lej QKk+ ∑Qb 200+ 250+ 220+ 200 870

A kimenetelek értéke: 650 kg × 10,75 lej / kg = 6987,5 lej A készlet értéke: 9350 − 6987,5 = 2364,5 lej

60


1.b.) Egységnyi súlyozott átlagár minden bejövetel után ESÁ10.03 =

(QKk × P ) + ∑ Qb × P QKk + ∑ Qb

=

200 × 10 + 250 × 11 + 220 × 10 6950 = = 10,37 lej 200 + 250 + 220 670

2.) FIFO módszer (first in – first out): az első bejött-az első kiment módszere tartalmában azt jelenti, hogy a felhasználás, illetve az értékesítés esetén mindig a legrégebben meglévő (legkorábban bekerült) készlet értékét kell kivezetni. 3.2. táblázat

3.) LIFO módszer (last in –first out): az utolsó bejött-az első kiment módszere azt feltételezi, hogy először az utolsóként beszerzett állományokat használják fel vagy értékesítik.

61


3.3. táblázat

Összehasonlítás és következtetés: Értékelési módszer

A kimenetelek értéke

Készletek értéke

Észrevételek

ESÁ

6987,5 lej

2364

A kimenetelek középértéke

FIFO

6750 lej

2600

A kimenetelek legkisebb készletek legnagyobb értéke

LIFO

7130 lej

2220

A kimenetelek legnagyobb és a készletek legkisebb értéke

és

a

készletek és

Más, Romániában nem használt értékelési módszerek: a hiperinflációs gazdaságokban alkalmazott HIFO (highest in-first out) - legdrágábban bejött első kiment, LOFO (lowest in-firs out) - legolcsóbban bejött első kiment NIFO (next in-first out) - következő bejött első kiment.

62

a


KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK 1. 2. 3. 4. 5.

Mi az értékelés és miért van szükség rá? Melyek az értékelés alapelvei? Mikor értékelünk? Melyek a készletek kivezetése során használt módszerek? Egy vállalkozás „Z” alapanyag készletéről a következő információkat ismerjük: Nyitókészlet 15 kg (14 lej/kg) Beszerzés 35 kg (15 lej/kg) Felhasználás 38 kg

Határozzátok meg a zárókészlet nagyságát és értékét a FIFO, LIFO és ESÁ készletértékelési eljárásokkal. 6. Egy gazdasági egység beruházást végez. A tárgyi eszköz beszerzésére vonatkozó információk a következők: - a gép számla szerinti értéke: 20.000 lej - szállítási díj ÁFA nélkül: 500 lej - üzembe helyezésig beszerzett tartozékok értéke: 200 lej ÁFAval, - üzembe helyezés díja ÁFA nélkül: 400 lej - üzembe helyezés után beszerzett tartalék alkatrészek: 40 lej. Határozzátok meg a gép bekerülési értékét.

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest, 2002 2. Dr. Róth József- Könyvviteltan, feladatgyűjtemény, Aula kiadó, Budapest 3. Atanasiu Pop- Bazele teoretice şi metodologice ale contabilităţii în partidă dublă, Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2002

63


IV. MODUL KÖNYVVITELI OKMÁNYOK / BIZONYLATOK

A MODUL CÉLKITŰZÉSEI: megértetni és megismertetni a hallgatókkal a bizonylatok fontosságát, tartalmát és szerepét, megismertetni a bizonylatok kitöltésére, tipizálására, ellenőrzésére és megőrzésére vonatkozó fogalmakat. KULCSFOGALMAK: számviteli bizonylat, átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de receptie), leltározási jegyzék / jegyzőkönyv (lista de inventariere), állóeszköz lap (fisa mijlocului fix), működésből kivonó jegyzőkönyv, számlalap (fisa de cont), megrendelőlap, szerződés, számla, szállítási rendelkezés (dispozitie de livrare), anyag-bevételezési jegy, mérleg, mellékletek, számlák, számlalap, fizetési meghagyás (ordin de plata), küldöttségi meghagyás. 1. A BIZONYLATOK SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA „A szó elszáll az írás megmarad” mindenki számára közismert ez a szólás, amely alátámasztja és bebizonyítja a bizonylatok fontosságát minden gazdasági területen és, amely természetesen a számvitelben is elsődleges kritérium. Ez alakította ki a bürokráciát a gazdasági egységeknél, és bár tény, hogy sokak által fölöslegesnek tartott a rengeteg típusú okirat, viszont ugyanabban az időben létfontosságú is, mivel a mai rohanó és bizonytalan világban ez az egyetlen biztos dolog, amivel igazolhatják tetteiket a gazdasági egységek, és nem csak ezek… A könyvviteli adatfeldolgozás – és adatszolgáltatás – minőségét alapvetően befolyásolja a gazdasági események megfigyelésének és bizonylatokon való rögzítésének rendje. Ezen a területen elkövetett hibák, hiányosságok meghamisítják, torzítják a könyvviteli adatok tartalmát. Ezért – vonatkozó előírások – különös súlyt helyeznek a bizonylatolással kapcsolatos szabályozásra: a bizonylati rendet a számvitel egyik területeként jelölik meg. A 82-es könyvelési törvény értelmében, minden gazdasági műveletről, eseményről, mely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Ezek a nyilvántartási bizonylatok olyan iratok, amelyben feljegyzik, bizonyos szabályok szerint a gazdasági és pénzügyi ügyleteket és ily módon igazolják, tanúsítják e műveleteket. Számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előadási módjától-, amelyet a gazdasági esemény, számviteli nyilvántartás céljára készítettek. Ezen kívül számviteli bizonylat minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás – vagy bármely technikai úton készített adathordozó –, amelyet a számviteli nyilvántartásokban való rögzítés, 64


vagy az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki és, amely a gazdasági műveletek megtörténtét, hatásuk értékét, a mennyiségi és minőségi adatokat, hitelt érdemlően igazolja. A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. A bizonylatokat a számviteli nyilvántartás céljára kell készíteni, függetlenül attól, hogy azt intézményen belül készítették, vagy intézményen kívüli szervezettől származik. A számviteli bizonylat az az eszköz, amely hitelt érdemlően képes alátámasztani a mérlegben kimutatott vagyon nagyságát és összetételét. A külső szakember (könyvvizsgáló) a számviteli bizonylatok alapján ellenőrzi a mérleg valódiságát és a bizonylatok adatai alapján nyilatkozhat felelősségteljesen a mérlegben közölt adatok helyessége tekintetében. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A számviteli bizonylatot a gazdasági intézkedés, illetve esemény végrehajtásának időpontjában kell kiállítani. Bizonylati elv az a szabály, amely szerint: Minden olyan gazdasági műveletről, amely a vállalat eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát (vagy összetételét) megváltoztatja, bizonylatot kell készíteni, Könyvelni csak bizonylat alapján lehet, A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat: Amely a gazdasági eseményre vonatkozó rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, Amely megfelel az alaki előírásoknak, Amelyet – hiba esetén – előírás szerint javítottak

2. A BIZONYLATOKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK A bizonylatokat időt állóan kell kitölteni, hogy azok a megőrzési határidőig olvashatóak legyenek. Általános alaki (formai) és tartalmi követelmények: A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők: a.) Formai követelmények: A bizonylat megnevezése sorszáma vagy más azonosítója, A bizonylatot kiállító gazdálkodó, A bizonylat kiállításának időpontja (kelte), illetve kivételesen – a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően – annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak, 65


A bizonylatot kiállító egység megnevezése, A bizonylat kiállítójának aláírása, Az utalványozó, a rendelkezés végrehajtását igazoló, vagy szervezettől függően ellenőrző személy aláírása, A készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása. b) Tartalmi követelmények: A gazdasági művelet rövid leírása, megfogalmazása beleértve a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi, és – a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függő – értékbeli feltűntetését is, A könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás. A bizonylatok, nyomtatványok formájában jelennek meg. A nyomtatványok fajtái: szabványosított nyomtatványok (típusnyomtatványok) és saját tervezésűek, valamint szigorú számadású sorszámmal ellátottak vagy egyedileg sorszámozottak. A szabványosított nyomtatványok olyan információforrások, amelyekben a tartalom, forma és alak előre meghatározottak. A saját tervezésű nyomtatványok, olyan nyomtatványok, amelyekben a tartalom, forma és alak nem előre meghatározott. Ezen nyomtatványok formája, alakja és tartalma az adott gazdasági egységtől függő.

3. A BIZONYLATOK OSZTÁLYOZÁSA A bizonylatok több szempont szerint osztályozhatók. 1. A gazdasági események (ügyletek) természete szerint a.) a befektetett eszközökre vonatkozó bizonylatok - átvételi jegyzőkönyv (proces verbal de receptie) - leltározási jegyzék / jegyzőkönyv (lista de inventariere) - állóeszköz lap (fisa mijlocului fix) - működésből kivonó jegyzőkönyv - számlalap (fisa de cont). b.) Bizonylatok, amelyek a készletek és a folyamatban levő termelésre vonatkoznak - megrendelőlap - szerződés - számla - szállítási rendelkezés (dispozitie de livrare) - anyagbevételezési jegy.

66


c.) Bevételekkel és kiadásokkal kapcsolatos bizonylatok - mérleg, mellékletek, számlák - számlalap - nyersmérleg - fizetési meghagyás (ordin de plata) - küldöttségi meghagyás. 2. Betöltött szerep szerint a bizonylatok lehetnek: Rendelkezési bizonylatok – amelyek a végrehajtási parancsot és a gazdasági ügyletek végrehajtásához szükséges útbaigazítást tartalmazzák, viszont nem igazolják ezek végrehajtását is, Igazoló okiratok, bizonylatok – amely egy bizonyos gazdasági művelet végrehajtási adatait tartalmazzák és a számviteli bejegyzések alapjául szolgálnak, Vegyes okiratok – amelyek egyesítik az igazoló bizonylatot a rendelkezési bizonylattal, Számviteli bizonylatok – amelyek a számviteli, könyvelési osztályon töltenek ki a könyvviteli műveletek bejegyzése érdekében. 3. Körforgásuk szerint a következő típusú bizonylatokat különböztethetjük meg: Belső bizonylatoknak nevezzük azokat a bizonylatokat, amelyeket egy adott gazdasági egységen belül töltenek ki, Külső bizonylatok – amelyek alátámasztják a gazdasági egység kapcsolatát más jogi vagy fizikai személyekkel. 4. Tartalmuk szerint a bizonylatok lehetnek: Elsődleges bizonylatok azok a bizonylatok, amelyek a gazdasági esemény megtörténtéről először kerülnek kiállításra, Összesítő bizonylatok azok a bizonylatok, amelyek több bizonylat adatainak meghatározott szempont szerinti csoportosítását és ellenőrzését tartalmazza. 4. A BIZONYLATOK KIÁLLÍTÁSA, ELLENŐRZÉSE ÉS MEGŐRZÉSE A könyvelés a gazdasági események –meghatározott szabályok szerintirögzítése. Ez a rögzítés a bizonylatok kiállításával kezdődik, majd folytatódik a bizonylatok feldolgozásával, a különböző nyilvántartások vezetésével és befejeződik valamely összesítő-ellenőrző kimutatás készítésével.

Gazdasági esemény

Bizonylat kitöltés

Könyvelés (bizonylatfeldolgozás és nyilvántartás

Összesítőellenőrző kimutatás

4.1. ábra. A gazdasági esemény, bizonylat és a könyvvitel összefüggése (Forrás: Baricz-Róth, 2002)

67


Kitöltés után a bizonylatokat feldolgozzuk. A bizonylat-feldolgozás folyamata: 1. Bizonylatok rendezése különböző kritériumok szerint. 2. Ellenőrzés – amely lehet: Formai ellenőrzés – amely során az ellenőrzik, hogy a nyomtatványt a célnak megfelelően használtuk-e és betartódtak-e a kitöltési szabályok, Tartalmi ellenőrzés – amely során ellenőrzik, a gazdasági ügyletek valóságosságát, szükségességét és törvényességét. Számtani ellenőrzés – amely során ellenőrzik a bizonylatra beírt számadatokat és az elvégzett számtani műveleteket. A bizonylatok ellenőrzése más személyek által történik, mint akik kiállították 3. A bizonylat bejegyzése a könyvvitelbe – amikor végrehajtódik a gazdasági művelet számviteli feljegyzése, a feljegyzés történhet bizonylatok vagy összesítő dokumentumok alapján például: eladási napló, vásárlási napló, pénztárnapló, stb. 4. A könyvvitelbe való bejegyzés után a bizonylatokat osztályozzuk és irattárazzuk 5. A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni. Legalább tíz évig meg kell őrizni: - Az éves beszámolót, mérleget, valamint az azt alátámasztó főkönyvi kivonatot, - A leltárt és értékelést, - A napló főkönyvet, - A pénztárkönyvet, - Az ezeket alátámasztó leltárt és az analitikus nyilvántartást olvasható formában. A megőrzési kötelezettség a szigorú számadású bizonylatok rontott példányára is vonatkozik. A bizonylatok elektronikus formában is megőrizhetőek, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK 1. Mit nevezünk bizonylatnak? 2. Miért szükségesek? 3. Melyek a bizonylatokkal szemben támasztott tartalmi és formai követelmények? 4. Hogyan zajlik a bizonylat-feldolgozás folyamata? 68


V MODUL. A KÖNYVVITELI SZÁMLA CONTUL A MODUL CÉLJA: - a könyvviteli számla bemutatása, - a gazdasági események elszámolása a könyvviteli számlák segítségével. KULCSFOGALMAK: könyvviteli számla, szintetikus- és analitikus számlák, a számlák tartozik (debit) és követel (credit) oldala, számlanövekedések, számlacsökkenések, eszköz és forrás számlák, eredményszámlák: ráfordítás- és hozamszámlák, helyesbítő számlák, technikai számlák, nyitó egyenleg (sold initial), időszaki forgalom (rulaj)¸ végösszeg (total sume), záró egyenleg (sold final), könyvelési tételek, stornó könyvelési tételek. I. A KÖNYVVITELI SZÁMLA SZEREPE ÉS FONTOSSÁGA A mérleg egy statikus eszköze a számvitelnek, amely egy adott pillanatban mutatja be a cég vagyonát és nem alkalmas a tranzakciók dinamikájának a követésére, ábrázolására. Ezért szükségünk van egy számviteli eljárásra e dinamikák követésére. E könyvviteli eljárás neve a számla. A könyvviteli számla a gazdasági események könyvviteli szabályok szerint történő rögzítésének az eszköze. Néha még találkozunk a kontó elnevezéssel is. A könyvviteli számla legalapvetőbb fajtája a szintetikus számla. A szintetikus számla a gazdasági események értékbeli rögzítésének eszköze. A gazdasági esemény mindig valamilyen változást jelent a vállalat vagyonában, a változás lehet növekedés és csökkenés. Az már technikai kérdés, hogy a növekedéseket és csökkenéseket a számlán hogyan helyezzük el. Az évszázadok során kialakult gyakorlat szerint a növekedéseket és a csökkenéseket nem egymás alatt, hanem egymással szemben célszerű elhelyezni. Így alakult ki a szintetikus számlának az alábbi formátuma (grafikus formája): TARTOZIK/DEBIT oldal

Könyvviteli számla

KÖVETEL/CREDIT oldal

A könyvviteli számla tehát egy kétoldalas nyilvántartás, amelynek egyik oldalán a növekedéseket, a másik oldalán a csökkenéseket számoljuk el. A számla oldalainak elnevezése ma már tartalmilag nem értelmezhető. A tartozik oldal csupán azt jelenti, hogy bal oldal, a követel oldal pedig azt, hogy jobb oldal. 69


Arra a kérdésre, hogy a számla melyik oldalán tüntessük fel a növekedéseket és melyik oldalán a csökkenéseket, általánosságban (minden számlára érvényesen) nem lehet válaszolni. Azt, hogy a növekedést, illetve a csökkenést a számla tartozik, vagy követel oldalán könyveljük el, mindig az adott számla tartalma dönti el. A számlák típusai: eszköz és forrás számlák, eredményszámlák: ráfordítás- és hozamszámlák, helyesbítő számlák, technikai számlák. 1.2. ESZKÖZ ÉS FORRÁS SZÁMLÁK Tekintettel arra, hogy a gazdasági események eszköz, illetve forrásváltozásokat jelentenek, a számlákon pedig éppen ezeket a változásokat kívánjuk folyamatosan nyilvántartani, szükségszerűen adódik a számlák alapvető két nagy csoportja: - eszköz számlák (Aktív szamlak), - forrás számlák (Passzív szamlak). Ez a csoportosítás a könyvviteli számláknak az első, legalapvetőbb és legfontosabb csoportosítása, amely a mérleg tartalmából egyenesen következik. Grafikusan ábrázolva: Eszközök T

T

Eszköz számlák

MÉRLEG K

T

K

T

Források Forrás számlák

K

K

1.2.1. Az eszköz és forrás számlák működési elvei: Az eszköz és forrás számlákon a növekedéseket és csökkenéseket az alábbiak szerint könyveljük: ESZKÖZ számlán - a növekedést a TARTOZIK oldalon - a csökkenést a KÖVETEL oldalon FORRÁS számlán - a növekedést a KÖVETEL oldalon - a csökkenést a TARTOZIK oldalon

70


1.2.2. Az eszköz és forrás számlák szerkezete, meghatározó elemei Minden számlának, a számlatükörnek megfelelően van egy megnevezése és számlajele (száma). 1. A könyvelési számla kitöltésének első lépése a számlanyitás, a számlán mindig fel kell vezetni a kezdő értéket. Egy adott időszak (hónap, negyedév, év) kezdő értékét nyitó egyenlegnek (NYE) (Sold inițial - Si) nevezzük. A nyitó egyenleg értelemszerűen növekedést jelent, így az eszköz számlán a tartozik oldalra, a forrás számlán a követel oldalra könyvelendő. 2. Tartozik összeg (sume debiotare) : a számla tartozik oldalára könyvelt érték. 3. Követel összeg (sume creditoare): a számla követel oldalára könyvelt érték. 4. Időszaki forgalom - IF (Rulaj): a számla egyik oldalára könyvelt értékek összege. Itt beszélhetünk: - tartozik időszaki forgalomról (TIF) (Rulaj debitor-RD): a tartozik oldalra könyvelt értékek összege, - követel időszaki forgalomról (KIF) (Rulaj creditor-RC): a követel oldalra könyvelt értékek összege. 5. A számla végösszegei (Total sume): az időszaki forgalmat és a nyitó egyenleget is magába foglaló összeg - tartozik végösszeg – Tvö (Total sume debitoare): a tartozik időszaki forgalom és a tartozik nyitó egyenleg összege, - követel végösszeg – Kvö (Total sume creditoare): követel időszaki forgalom és a követel nyitó egyenleg összege. 6. Záró egyenleg - ZE (Sold final): a számla időszak (hó, negyedév, év) végi egyenlege, a tartozik, és a követel forgalom, vagy a követel, és a tartozik forgalom különbsége. - az eszköz számláknak általában tartozik egyenlege (Sold final debitor) van, vagyis TZE =TVö–Kvö, - a forrás számláknak általában követel egyenlege (Sold final creditor) van, tehát KZE = KVö – Tvö, - nulla szoldó, amikor a tartozik forgalom megegyezik a követel forgalommal, tehát TVö = KVö A nyitó egyenleg egy-egy időszak kezdetéhez, a záró egyenleg, pedig az időszak végéhez kapcsolódó fogalom. Az időszak egymásutániságából következik, hogy az egyik időszak záró egyenlege a következő időszak nyitó egyenlege lesz. Az eszköz és forrás számlák általános tartalma, szerkezete grafikusan: T ESZKÖZ számlák K NyE Növekedés + Csökkenés ITF=∑ növekedés IKF=∑ csökkenés TVö = ITF + NyE KVö = IKF TZE= TVö - KVö

T

FORRÁS számlák K NyE Csökkenés Növekedés + ITF=∑ csökkenés IKF=∑ növekedés TVö = ITF KVö= IKF + NyE KZE= KVö - TVö 71


Példa az eszköz és forrás számlák kitöltésére: T NyE: Növekedés ITF: TVö: TZE T Növekedés ITF: TVö:

Pénztár számla (Eszköz) 10.000 4.000 Csökkenés 3.000 7.000 IKF: 17.000 KVö: 14.000 Szállító számla (Forrás) NyE: 13.000 Csökkenés 500 13.500 IKF: 13.500 KVö: KZE

K 2.000 1.000 3.000 3.000

K 2.000 13.000 1.000 14.000 16.000 2.500

1.3. HOZAM-, RÁFORDÍTÁS- ÉS EREDMÉNY SZÁMLA A hozam és a ráfordítás számlák az eredményszámítás szükségességéből születtek meg. A hozamok és a ráfordítások a természetük szerint vannak csoportosítva. A hozam számlák a forrás számláknak megfelelően működnek, a növekedéseket a követel oldalra könyveljük. Hozam csökkenésről nem igazán beszélhetünk (persze könyvelési hibák esetében, lehetséges olyan könyvelési stornó tételt felállítani, ahol a hozam számla a tartozik oldalra kerül, ezt majd részletezzük a könyvelési hibák javításánál), inkább a hozam számlák zárása következtében felmerülő összegeket könyveljük a számla a tartozik oldalára. A ráfordítás számlák az eszköz számláknak megfelelő elvek szerint működnek, a növekedéseket a tartozik oldalra, valamint a számlák zárását a követel oldalra könyveljük. A hozam és a ráfordítások számláknak nem lehet nyitó és záró egyenlegük: T

RÁFORDÍTÁS számlák

K

Növekedés + Csökkenés TF= ∑ növekedés KF= ∑ csökkenés

72

T

HOZAM számlák

K

Csökkenés Növekedés + TF = ∑ csökkenés KF= ∑ növekedés


Az eredmény a hozamok és ráfordítások összevont egyenlege. A hozam és ráfordítás számlák az eredmény számlával szemben záródnak le. A ráfordítások a tartozik, a hozamok a követel oldalra kerülnek, a fent említett működési elvekből eredően. Tehát a költségnövekedések eredmény csökkenéshez, valamint a hozam növekedések az eredmény növekedéséhez vezetnek. T EREDMÉNY számla K RÁFORDÍTÁSOK TF = ∑ ráfordítások

HOZAMOK KF = ∑ hozamok

TZE = veszteség, ha TF > KF KZE = nyereség, ha KF > TF Év végén az eredmény számlát lezárjuk, így az eredmény számlának nem lehet év eleji nyitó egyenlege. Könyveléstechnikai számlák A könyvelés technikai megoldások kivitelezését szolgáljak. Létezhetnek könyveléstechnikai számlák melyek az eszközökhözforrásokhoz, valamint a ráfordításokhoz-hozamokhoz kapcsolódnak. Ilyen számla például az eredmény számla zárását szolgáló számla. Helyesbítő számlák A helyesbítő számlák lehetnek eszköz-, vagy forrás- helyesbítő számlák, amint azt már bemutattuk a vagyonelemek (E és F) részletes ismertetésénél. Egy ilyen helyesbítő számla a tárgyi eszközök értékcsökkenése. A tárgyi eszközök tartós használat folyamán elkopnak, csökken a bruttó az értékük. Ezt az értékvesztést az amortizáció (értékcsökkenés) mutatja. A könyvvitelben külön számlákon követjük a bruttó, valamint az amortizáció értékét. A két számla különbségeként megkapjuk az eszközök nettó értékét. T

Tárgyi eszközök

Növekedés + 10.000

Csökkenés -

K

T Tárgyi eszközök amortizációja Csökkenés -

Növekedés + 2.000

A tárgyi eszköz nettó könyvelési értéke = 10.000 – 2.000 = 8.000

73

K


II. A KÖNYVELÉSI TÉTEL

A könyvelési tétel vagy számlaösszefüggés annak meghatározása, hogy a gazdasági eseményt, beleértve a könyvelendő értéket is melyik számla tartozik, és melyik számla követel oldalára kell könyvelni. A gyakorlati életben ezt kontírozásnak is nevezzük. A könyvelési tétel felírásához szükséges elemek meghatározása: ellenszámlák: a könyvelési tételben egymással szemben álló számlák egyike, megterhelés: a számla TARTOZIK oldalán történő könyvelés, jóváírás: a számla KÖVETEL oldalán történő könyvelés, az egymással szemben álló számlák közötti egyenlőség (=) jel, %-jel az egyenlőség tartozik vagy követel felén egyidőben két vagy több számla használata esetén.

2.1. A KÖNYVELÉSI TÉTELEK TÍPUSAI A könyvelési tételt alkotó ellenszámlák számától függően léteznek: egyszerű vagy alapvető, komplex, összetett könyvelési tételek.

2.1.1. Az alapvető gazdasági események könyvviteli felírása Az egyszerű könyvelési tételek esetében egyetlen számla tartozik oldalára és ugyanakkor egy másik számla követel oldalára ugyanazt az összeget számoljuk el. Tartozik számla

=

Követel számla

Összeg

A mérlegváltozásokkal kapcsolatban négy alapvető gazdasági eseményt különböztettünk meg: eszköz nő és eszköz csökken – eszközök változása forrás nő és forrás csökken – források változása eszköz nő és forrás nő - Vagyon nagyságának változása eszköz csökken és forrás csökken - Vagyon nagyságának változása Nézzük meg e négy alapvető gazdasági esemény könyvelését.

74


1. Eszköz nő és eszköz csökken Gazdasági esemény: 10.000 lej értékű nyersanyagot vásárolunk A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata és elszámolása: - a nyersanyagkészlet nő, az „Nyersanyag” számla eszköz számla, tehát a növekedés a számla Tartozik oldalán könyvelendő, - ugyanakkor a készpénz csökken, a „Pénztár” számla eszköz számla, tehát a csökkenés a számla Követel oldalán könyvelendő. Kontírozás: T - Nyersanyag

=

K - Pénztár

A könyvviteli számlák kitöltése: T Pénztár (E) K Növekedés + Csökkenés 10.000

10.000

T Nyersanyag (E) K Növekedés + Csökkenés 10.000

2. Forrás nő és forrás csökken Gazdasági esemény: Szállítókkal szembeni tartozásunkból 7.000 lejt rövid lejáratú hitel igénybevételével kiegyenlítünk. Magyarázat és elszámolás: - a szállítókkal szembeni tartozás csökken, a „Szállítók” számla forrás számla, a csökkenés a számla Tartozik oldalán könyvelendő, - rövid lejáratú hiteltartozásunk nő, a „Rövid lejáratú hitel” számla forrás számla, a növekedés a Követel oldalon könyvelendő. Kontírozás: T - Szállítók

=

K – Rövid lejáratú hitel

A könyvviteli számlák kitöltése: T Rövid lejáratú hitel (F) K Csökkenés Növekedés + 7.000

7.000

T Szállítók (F) K Csökkenés Növekedés + 7.000

3. Eszköz nő és forrás nő Gazdasági esemény: 5.000 lej érékű árut vásárolunk a szállítóktól. A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata és elszámolása: - az árukészletünk nő, az „Áru” számla eszköz számla, a növekedést a számla tartozik oldalán könyveljük, - a szállítókkal szembeni tartozásunk nő (az árukészlet értékével), a „Szállítók” számla forrás számla, a növekedést a számla követel oldalán könyveljük.

75


Kontírozás: T - Áruk

=

K – Szállítók

A könyvviteli számlák kitöltése: T (F) Szállítók K Csökkenés - Növekedés + 5.000

5.000

T (E) Áruk K Növekedés + Csökkenés 5.000

4. Eszköz csökken és forrás csökken Gazdasági esemény: A szállítókkal szembeni 5.000 lej tartozásunk egy részét, 3.000 lejt a banki folyószámlánkról kiegyenlítjük. A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata és elszámolása: - a szállítókkal szembeni tartozás 3.000 lejjel csökken, a „Szállítók” számla, forrás számla, a csökkenés a számla tartozik oldalán könyvelendő, - a bankban levő pénzünk csökken, a „Banki folyószámla” eszköz számla, a csökkenést a számla követel oldalán könyveljük. Kontírozás: K – Szállítók

=

T – Banki folyószámla

A könyvviteli számlák kitöltése: T (E) Banki folyószámla K Növekedés + Csökkenés 3.000

3.000

T (F) Szállítók K Csökkenés Növekedés + 3.000

2.1.2. Az komplex (gazdasági események) könyvelési tételek felírása Sokszor adódnak olyan gazdasági események, amelyek: a.) egyik eszköz változásával egyidejűleg több más eszközben vagy forrásban okoznak változást b.) az egyik forrás változásával egyidejűleg több más forrásban vagy eszközben okoznak változást Formái: Tartozik számla

% Tartozik számla Tartozik számla ….

=

% Követel számla Követel számla ……… Követel számla

=

76

X+y+… x y … X+y+… X y …


Ezeket a gazdasági eseményeket komplex gazdasági eseményeknek, könyvelésüket pedig komplex könyvelési tételnek nevezzük.

a

Gazdasági esemény: Ugyanattól a szállítótól egyidejűleg 3.000 lej értékű árut és 2.000 lej értékű nyersanyagot vásárolunk. A gazdasági esemény könyvviteli magyarázata: - egyidejűleg két készletszámla nő az „Áruk” és a „Nyersanyag” számlák eszköz számlák, így a növekedést a tartozik oldalon könyveljük, - a szállítókkal szembeni tartozásunk nő (az áru- és a nyersanyagkészlet értékével), a „Szállítók” számla forrás számla, a növekedést a számla követel oldalán könyveljük. Kontírozás: =

K – Szállítók

T – Áruk T - Nyersanyag A könyvviteli számlák kitöltése: T (F) Szállítók K Csökkenés Növekedés + 5.000

5.000 3.000 2.000

T (E) Áruk K Növekedés + Csökkenés 3.000

T (E) Nyersanyag K Növekedés + Csökkenés 2.000

A kettős könyvvitel lényegéből következően az összetett gazdasági események könyvelésére is igaz az az alapszabály, hogy a tartozik és követel összegként végülis ugyanazon értéket kell könyvelni (5.000 = 3.000 + 2.000).

2.1.3. Összetett könyvelési tételek A gazdasági események több eszköz és/vagy forrás változásával egyidejűleg több más eszközben és/vagy forrásban okoznak változást. X1+y1+ … X1 Y1 …

%

=

Tartozik számla Tartozik számla …

77

%

X2+y2+…

Követel számla Követel számla ………

X2 Y2 …


2.2. HIBÁS KÖNYVELÉSI TÉTELEK JAVÍTÁSA A könyvelési tételeket javítását nem áthúzással, fölé és melléírással, hanem ú.n. stornó könyvelési tételek felírásával valósítjuk meg. A javítási tételek lehetnek: 1. Fekete stornó tételek (ellentétes); 2. Piros stornó tételek (azonos). 1. A fekete stornó tétel. A hibás könyvelési tételt úgy javítjuk ki, hogy először felírunk egy könyvelési tételt a hibás könyvelési fordítottjaként, utána pedig felírjuk a helyes könyvelési tételt. Ez a javítási azonban torzítja a számlák forgalmát. 2. A piros (negatív) stornó tétel. A hibás könyvelési tételt úgy javítjuk ki, hogy a hibás könyvelési tételt mégegyszer felírjuk változatlanul és az összeget pirossal írjuk, vagy fekete keretbe tesszük, ami a mínusz jelnek felel meg. Utána pedig felírjuk a helyes könyvelési tételt. Ez a módszer nem halmozza feleslegesen a számlák forgalmát tényleges gazdasági esemény nélkül. Példa: 3.000 lej tartozásunkat a szállító felé banki folyószámláról kiegyenlítjük, de figyelmetlenség miatt a következő könyvelési tételt írjuk fel: 5121 Banki folyószámla

=

401 Szállítók

3.000

A hónap végén rájövünk a hibára és ezt javítani akarjuk. Nézzük, hogy történik a javítás, először a fekete-, majd a piros stornó tétellel. - javítás fekete stornóval: - a fordított könyvelési tétel felírása: 401 Szállítók = 5121 Banki folyószámla 3.000 - a helyes könyvelési tétel felírása: 401 Szállítók = 5121 Banki folyószámla 3.000 T (E) Banki folyószámla K Növekedés + Csökkenés Hibás t. 3.000 Stornó t. 3.000 Helyes t. 3.000 TF 3.000 KF 6.000 KZE

3 .000

T (F) Szállítók K Csökkenés Növekedés + Hibás t. 3.000 Stornó t. 3.000 Helyes t. 3.000 TF 6.000 KF 3.000 TZE 3.000

- javítás piros stornóval: - stornó tétel felírása: 5121 Banki folyószámla = 401 Szállítók - a helyes könyvelési tétel felírása: 401 Szállítók = 5121 Banki folyószámla 78

3.000 3.000


T (E) Banki folyószámla K Növekedés + Csökkenés Hibás t. 3.000 Stornó t. 3.000 Helyes t. 3.000 TF 0 KF 3.000 KZE 3.000

T (F) Szállítók K Csökkenés Növekedés + Hibás t. 3.000 Stornó t. 3.000 Helyes t. 3.000 TF 3.000 KF 0 TZE 3 .000

KÉRDÉSEK ÉS FELADATOK: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Melyek az eszköz és forrás számlák működési szabályai? Hogyan működnek a hozam és ráfordítás számlák? Mi a nyitó és a záró egyenleg? Mire vonatkozik a számlák forgalma? Milyen elemek szükségesek egy könyvelési tétel felírásához? Milyen könyvelési tétel típusokat ismerünk? Hogyan javítunk ki hibás tételeket? Egy vállalat könyvviteli mérlege a tárgy időszak kezdetén a következő képet mutatja: Nyitómérleg 2009.jan.01. AKTÍVÁK PASSZÍVÁK Ingatlanok 5000 Jegyzett tőke 5700 Anyagok 1200 Egyéb tartalék 300 Vevők 600 Hosszú lejáratú bankhitel 600 Pénztár 10 Szállítók 900 Bankszámla 690 7500 7500 Összesen Összesen A hónap folyamán a következő gazdasági események történtek: • 100 lej értékű árut vásárolunk • Szállítókkal szembeni tartozásokból 500 lejt a bankszámláról törlesztünk, • A 300 lej értékű tartalékokat felhasználják a jegyzett tőke növelésére. a. Kontírozzuk a gazdasági eseményeket b. Töltsük ki a mérleget a tárgyi időszak végén FELHASZNÁLT IRODALOM: 1. PAPP LÁSZLÓ- Könyvviteltan, Janusz Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 1993 2. Dr. Baricz Rezső, Dr. Róth József- Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest 3. Dr. Róth József- Könyvviteltan, feladatgyűjtemény, Aula kiadó, Budapest 4. Pete István - Számviteli alapismeretek, Ed. Imprimeriei de vest, Oradea, 2007 5. Atanasiu Pop- Bazele teoretice şi metodologice ale contabilităţii în partidă dublă, Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 2002 79


VI. MODUL. A SZÁMLATÜKÖR

A MODUL CÉLJAI: - a számlarend (Plan de cunturi) bemutatása, - megértetni a szálmák besorolását a számlarendbe, - megismertetni a jelentősebb számlaosztályok, számlacsoportok, számlák működését. KULCSFOGALMAK: számlaosztály, számlacsoport, első és másodfokú szintetikus számla, analitikus számla, Mérlegszámlák: beruházás számlák, készlet számlák, tőke számlák, követelés- és kötelezettség számlák, kincstári számlák, eredményszámlák: hozam és ráfordítás számlák, Mérlegen kívüli, speciális számlák, Vezetői könyvviteli számlák. 1. A SZÁMLAKERET FELÉPÍTÉSE A számlakeret (számlatükör), a könyvviteli elszámolások során alkalmazandó számlák, egységes és következetes felépítési rendje. A gazdasági események elkönyveléséhez használt eszköz, forrás, hozam és ráfordítás számlákhoz a könnyebb használat érdekében, egy számla számot rendelünk hozzá. A számlák számozásához a decimális számozási rendszert használjuk. A számlákat a számlarend szerint számlaosztályokba soroljuk, majd a számlaosztályokat számlacsoportokra bontjuk, utána, pedig első és másodfokú szintetikus számlákra. Ha ez nem elegendő, akkor ezeket analitikus/részletező számlákra bonthatjuk. A számlák besorolása a számlacsoportokba 6.1. táblázat Számlaosztály 1 számjegy

Számlacsoport 2 számjegy

I fokú szintetikus számla 3 számjegy

II. fokú szintetikus számla 4 számjegy

Részletező/analitikus számla min. 5 számjegy

2111 Területek

2111.01 „A” terület 2111.02 „B” terület 2111.03 „C” terület

20 Immateriális eszközök 2 Befektetett eszközök

211 Területek 2112 Területek értékbehelyezési műveletei

21 Tárgyi eszközök

212.01 „A” csarnok 212 Épületek

80

212.02 Műhely


A jelenlegi, a gazdasági társaságok számára összeállított, romániai számlarend a pénzügyi jelentések (mérleg, eredmény-kimutatás és stb.) készítésének szemszögéből van megfogalmazva. A romániai számlarend tartalmaz számlákat külön a pénzügyi, és külön a vezetői számvitel számára, ezek egymástól függetlenül működnek két különböző rendszerben. Az első 8 osztály a pénzügyi-, a 9-es osztály pedig a vezetői számvitelre vonatkozik. Összegezve a számlaosztályok szintjén a számlakeret a következő képet mutatja: 9.2. táblázat A számlaosztályok A számlák jellege

száma

megnevezése

1

Tőke számlák

2

Beruházás számlák

3

Készlet és termelés számlák

4

Másokkal szembeni elszámolások

5

Kincstári számlák

6

Ráfordítás számlák

7

Hozam, számlák

Használata

Mérlegszámlák: - Eszköz - Forrás Pénzügyi könyvvitelben Eredményszámlák

bevétel

8

Mérlegen kívüli számlák

9

Vezetői könyvviteli számlák

Vezetői könyvvitelben

Amint látjuk, a Mérleghez közvetlenül csak az első 5 számlaosztály számlái kapcsolódnak, a 6-os és a 7-es számlaosztály számlái alapján pedig, az Eredménykimutatás állítható össze. A számla-osztályok és a Mérleg kapcsolatát a következő vázlat szemlélteti: MÉRLEG ESZKÖZÖK

FORRÁSOK

2 osztály: Beruházás számlák

1 osztály: Tőke számlák

3 osztály: Készlet és termelés számlák 4 osztály: Másokkal szembeni elszámolások- Követelések

4 osztály: Másokkal szembeni elszámolások- Kötelezettségek

5 osztály: Kincstári számlák – Aktív kincstári számlák

5 osztály: Kincstári számlák – Passzív kincstári számlák 81


Az eredményre vonatkozó számlák csoportosítása: EREDMÉNY-KIMUTATÁS Ráfordítás számlák

Hozam számlák

A számlarend felépítésével kapcsolatos szabályok: - a 3-dik helyen található 9-es számjegy jelzi, hogy a számla, ellentétes működésű a csoporthoz viszonyítva; - a 2-dik helyen található 9-es számjegy, céltartalék számlát jelez, vagyis passzív működésű számla; - a 28-as csoport, amortizáció számlákat tartalmaz, amelyek passzív működésűek; - a 3X8-as számlák, értékkülönbözeti számlák. Mivel ezek az eltérések pozitívak vagy negatívak is lehetnek, ezért ezek a számlák dupla működésű számlák. Megjegyzések a ráfordítás ás jövedelem számlákra vonatkozóan: - a 60-65 ráfordítás és 70-75 jövedelem számlacsoportok a szervezet alaptevékenységével kapcsolatos ráfordításokat és jövedelmeket tartalmazzák; - a 66, valamint a 76 csoportok, a pénzügyi ráfordítás és jövedelem számlákat tartalmazzák; - a 67, 77 csoport számlái, rendhagyó ráfordítások és jövedelmek; - a 68, 78 csoport számlái olyan ráfordításokat és jövedelmeket tartalmaznak (amortizáció, céltartalék), amelyek nem generálnak pénzmozgást, nincsenek kihatással a kincstárra.

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK: 1. Mi a számlakeret és miért van szükség rá? 2. Milyen számlákat tartalmaz az 1-5- ös számlaosztály? 3. Soroljátok be az 5131-es számlát a számlakeretbe.

82


IRODALOMJEGYZEK

1. Baricz R., Róth J. (1997) - Könyvviteltan, bevezetés a könyvviteli ismeretekbe, Aula kiadó, Budapest, 2. Feleagă N. - Tratat de contabilitate financiară, Vol. I, Ed. Economică, Bucureşti, 3. Papp L., (1993) - Könyvviteltan, Janusz Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 4. Pete I. (2007) - Számviteli alapismeretek, Ed. Imprimeriei de vest, Oradea, 5. Pop A., (2002) - Bazele teoretice şi metodologice ale contabilităţii în partidă dublă, Presa Universitară Clujeană, Cluj-Napoca, 6. Róth J. - Könyvviteltan, feladatgyűjtemény, Aula kiadó, Budapest 7. Szabó G. Cs., Erdei J. (2002) – Menedzsment és vállakozásgazdaságtan, Budapesti Műszki és Gazdaságtudományi egyetem, Oktatási segédanyag, 8. Veit J. (2005) - A számviteli adatokra épülő cash-flow kimutatások összeállításának elméleti és gyakorlati problémái, Veszprémi egyetem, 9. Legea contabilităţii nr. 82/1991 10. OMFP 3055/2009 – Reglementarile contabile conforme cu directivele europene

11. Legea privind societăţile comerciale nr. 31/1990

83

I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

Recommend Documents