I. A kölcsönös megfeleltetés célkitűzései és rendszerfilozófiája
„Fontos, hogy ezt a rendszert helyesen alkalmazzuk. Egyrészt azért, hogy a társadalom tisztán lássa: a Közösség gazdálkodói környezetükkel összhangban végzik tevékenységüket. Másrészt azért, mert Önök jogosultak a támogatásra – de ahhoz, hogy megkapják, tevékenységüket a kölcsönös megfeleltetés szellemében kell szervezniük.” Dr. C.P. Veerman holland mezőgazdasági, természeti és élelmiszerminőségi ügyekért felelős miniszter
Mint azt Dr. Veerman miniszter úr szavai is tükrözik, a kölcsönös megfeleltetés központi eleme a ma közös agrárpolitikájának. Megismerése és megfelelő alkalmazása európai érdek. Ebben a fejezetben a kölcsönös megfeleltetés elméleti alapjaival foglalkozunk. Bemutatjuk történeti előzményeit és azokat a motiváló erőket, amelyek nem csak a rendszer bevezetését, hanem annak fenntartását is indokolják. A további fejezetek részletesen tárgyalják a rendszer szakmai tartalmát és különböző aspektusait.
I.1 Mi a kölcsönös megfeleltetés? A közös agrárpolitika (KAP) 2003. évi reformja jelentős változásokat hozott a közvetlen kifizetések terén. Ez alatt nem csupán a szétválasztás (decoupling) továbbvitelét és az egységes gazdaságtámogatás (SPS) kialakítását értjük, hanem a közvetlen kifizetések (és később ugyanígy az EMVA-kifizetések 2. tengely) környezetvédelmi és egyéb feltételekhez való kötését is. Ez utóbbit nevezzük kölcsönös megfeleltetésnek (KM). A közösségi jog, azon belül is a mezőgazdasági jog teremtette fogalom, amelynek az angolban cross compliance (szó szerint: keresztmegfelelés), a franciában conditionnalité (szó szerint: feltételesség) a megfelelője. Első megközelítésben a KM egy motiváló rendszer. Nem tesz mást, mint a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeként nyilvántartott mezőgazdasági termelőket ösztönzi arra, hogy a tevékenységükre vonatkozó különböző szabályokat (környezetvédelmi, állatjelölési, állatvédelmi, stb.) betartsák. Ezek a szabályok korábban alkotott, a KM-
től függetlenül létező (EU-s és nemzeti) jogforrásokban vannak lefektetve, tehát azoknak a kikényszerítésére – a KM-től függetlenül – megvannak a megfelelő eszközök. Technikailag a KM egyszerre jelent: - egy előírás-gyűjteményt; - egy szankcionálási rendszert (támogatáscsökkentés) és - egy ellenőrzési végrehajtási gyakorlatot. Jogalapját a Tanács 1782/2003/EK rendelete képezi. (Jogi vonatkozású további információért lásd „A kölcsönös megfeleltetés jogi háttere és általános elvei” c. fejezetet.) A KM – a jogalapot jelentő jogszabályhelyek természete tekintetében – két nagy részből áll őssze: a.) Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK, SMR) – a Tanács 1782/2003/EK rendelete III. melléklete alapján. Közvetlen hatályú (zömében nem a közösségi mezőgazdasági jog részét képező) közösségi rendeletek és a nemzeti jogba már korábban átültetett irányelvek bizonyos cikkeinek gyűjteménye, amelyek kifejezetten a gazdálkodásra vonatkoznak. b.) Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai (HMKÁ, GAEC) – a Tanács 1782/2003/EK rendelete IV. melléklete alapján. Tagállamok határozzák meg a melléklet alapján. A magyar közigazgatási – és remélhetőleg a szakmai – gyakorlatban elterjedt és hivatalos terminus technikus („kölcsönös megfeleltetés”) a 1782/2003/EK tanácsi rendelet magyar nyelvű változatában szerepel. Ettől függetlenül az elmúlt években találkozhattunk olyan elnevezésekkel is, mint pl.: „keresztmegfelelés”, „keresztmegfeleltetés”, „keresztirányú megfeleltetés”, „kapcsolt előírások” vagy éppen „feltételesség”, amelyek szintén a KM rendszerére utaltak. Meg kell említenünk, hogy a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” (HMKÁ) kifejezés alapja 4/2004 FVM rendelet terminus technikusa. A vonatkozó közösségi jogszabály (1782/2003/EK) magyar fordításában „Jó Mezőgazdasági és Ökológiai Állapot” szerepel, ám a magyarországi szakmai köztudatban a 2004-es FVM rendelet miatt a HMKÁ immár 4 éve elterjedt és általánosan elfogadott terminus technikus. A KM-t (egész pontosan a JFGK-kat) a régi tagállamokban (EU-15) 2005-ben kezdték bevezetni, s a hároméves bevezetési időszak (2005-2006-2007) után 2007-ben már az összes követelményt és előírást rendszeresen ellenőrzik a gazdálkodóknál. A 2004-ben csatlakozott új tagállamokban (EU-10) a bevezetés 2009-ben kezdődik. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben válnak teljes körűvé a KM ellenőrzések.
I.2 Mivel foglalkozunk ebben a tananyagrészben? Ebben a tananyagrészben a következő témákat fejtjük ki: -
történelmi előzmények; a KM létét kiváltó erők; a KM-hez hasonló rendszerek a világban; a KM alapfilozófiája, viszonya más ellenőrzési struktúrákhoz; a KM általános célkitűzései; a KM gyakorlati célkitűzései és működési alapelvei; a KM bevezetésének járulékos előnyei; a KM jövője.
I.3 Történelmi előzmények A KM pontos neve: „kötelező kölcsönös megfeleltetés”. A hangsúly a történeti megközelítés esetében a „kötelező” szón van. Ez azt jelenti, hogy az EU életében korábban már létezett a KM fogalma, de az nem működött kötelező jelleggel. Először az 1992-es MacSharry reformban (azaz már 16 évvel ezelőtt!), majd az Agenda 2000ben jelent meg önkéntes jelleggel. A lehetőséggel élt pl.: Dánia, Hollandia, Franciaország. A korábbi önkéntes KM rendszerek jelentősége parciális. Könnyen összemosódnak az egyéb önkéntes, (és ezért többnyire támogatott) többlet-kötelezettséggel járó termelési rendszer gyakorlatával, mint amilyenek a különböző agrár-környezetvédelmi támogatási formák vagy a minőségtanúsító rendszerekben való részvétel.
I.4 A kölcsönös megfeleltetés létét kiváltó erők A Bizottság jelzésértékű kommunikációi alapján azt mondhatjuk, hogy a KM megjelenése az agrárpolitikában a fenntarthatóság erősítésének eszköze. A KM gyakorlatilag azzal motiválja a gazdálkodókat a szakmai követelmények betartására, hogy támogatáscsökkentést helyez kilátásba a „vétkezőknek”. Az Uniót erős költségvetési feszültség jellemzi. Ennek a feszültségnek része a több mint egy évtizede húzódó agrárpolitikai reformsorozat, és egyáltalán: a mezőgazdasági támogatások létjogosultsága, valamint a közös költségvetésen belüli magas aránya. Az Unió a KM kötelezővé tételével azt próbálja közvetíteni az állampolgárok felé, hogy a gazdálkodók nem „ingyen” kapják a támogatásokat, hanem azért (is), mert olyan pozitív externáliákat állítanak elő tevékenységük során, amelynek piaci ellentételezése (pl.: az árakon keresztül) lehetetlen. Bár nem acélszilárd a folytonosság a két kezdeményezés között, elmondhatjuk, hogy a KM az európai agrármodell multifunkcionális jellegére épít, azt intézményesíti és teszi – bizonyos mértékig – számonkérhetővé.
A világkereskedelmi tárgyalások (WTO) során egyértelművé vált a 2003 évi reform előtt, hogy a belső támogatás szintjének meghatározásakor, valamint a támogatottsági szint fenntarthatóságának vizsgálatakor fontos szempont, hogy az egyes támogatási formák milyen „dobozba” kerülnek (bővebben lásd: WTO támogatási kategorizálás). A KM kötelezővé tétele a WTO felé kommunikálva azt jelentette, hogy az EU-s közvetlen támogatásokat az ún. „zöld dobozba”, tehát a leginkább tolerált támogatási formák közé sorolta a nemzetközi szervezet. Ez úgy lehetséges, hogy az „új felfogás szerint” a közvetlen támogatások a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti szakmai követelményeknek való megfelelést ösztönző (vagy éppen az ilyen erőfeszítéseket elismerő) anyagi támogatások. Európában érzékelhetően megváltoztak és folyamatosan változóban vannak a különböző társadalmi rétegek fogyasztási szokásai. Ennek hátterében az adott szegmenshez tartozó fogyasztói magatartás változása áll. Agrárpolitikai szempontból fontos, hogy ma (és várhatóan a jövőben is) nem az ár/érték arány az egyetlen mérvadó fogyasztói döntési kritérium az élelmiszervásárlásnál. Előtérbe kerültek a környezet- és egészségtudatosság, a fair trade (tisztességes kereskedelmi gyakorlat), az állatok tartási körülményeinek figyelembevétele (azaz az állatvédelmi szemlélet, az állatok jogainak széleskörű elismerése). A tanúsítórendszerek és a hozzájuk kapcsolódó védjegyek mellett a KM is szerepet vállal ebben a küldetésben: a mezőgazdasági termékek fogyasztói igényeknek való megfeleltetésében. Szólnunk kell a KM azon logikájáról is, amely a gazdálkodó (kedvezményezett) és a támogatást nyújtó politikai egység (EU) között értelmezhető. Az európai mezőgazdasági termelők (valamilyen formában) közös költségvetésből történő támogatása időben folyamatos immár lassan 50 éve. A támogatás (legnagyobb része) kezdetben a megtermelt mennyiséghez (output) volt kötve. Később a termeléshez felhasznált erőforrás nagyságához (input). A támogatáspolitika fejlődésben a következő lépés a teljes szétválasztás, amikor – elméletileg 1 – már közvetett kapcsolat sincs a termelés és a támogatás mennyisége/összege között (ergo: megszűnik a kedvezményezett termelési kötelezettsége). A KM ezt az űrt is hivatott betölteni: a támogatás „ellenértékét” képviselő output vagy input mennyiségek helyébe lép, s a követelmények betartása során előállított externáliákat tekintjük a gazdálkodó kötelezettségének a támogatás jogáért cserébe.
I.5 A kölcsönös megfeleltetéshez hasonló rendszerek a világban Az Egyesült Államokban az 1970-es években már létezett egy hasonló rendszer, amiből mára a Clean Water Act (CWA) és néhány egyéb szabályozás maradt. A lényeg itt is az, hogy az állami beavatkozás (támogatás) feltétele bizonyos követelmények kielégítése. Le kell szögeznünk azonban, hogy az Egyesült 1
A valóságban a legtöbb ország SPS modellje tartalmaz a termeléshez valamilyen formában kapcsolódó komponenst.
Államokban sokkal nagyobb a földrajzi és termékekhez kötődő sokszínűsége a kötelezően betartandó támogatási feltételeknek. A világ számos kontinensén tapasztalható az a törekvés, hogy a különböző káros folyamatokat (pl.: nitrátszennyezés, szén-dioxid kibocsátás, talajerózió, talajdegradáció, stb.) már csírájában elfojtsák. Ezt többnyire szigorú törvényi szabályozással (engedélyezés, IT alapú monitoring, stb.) igyekeznek elérni. A gazdálkodásban kötelezően betartandó követelmények költségeit és az interkontinentális versenyképességre gyakorolt hatásait behatóan vizsgálja az LEI (Hága, Hollandia) Compliance with mandatory standards in agriculture – A comparative approach of the EU vis-á-vis the United States, Canada and New Zealand című tanulmánya (2007). Szintén törekvés az is, hogy a változó fogyasztói magatartás miatt támasztott új kihívásoknak az élelmiszerek megfeleljenek. Ezen törekvéseket leggyakrabban az önkéntes tanúsítórendszereken (minőségi rendszerek, fair trade, biotermékek, stb.) és ezekhez kapcsolódó védjegyeken keresztül valósítják meg, illetve szintén önkéntes agrár-környezetvédelmi támogatási formákon keresztül.
I.6 A kölcsönös megfeleltetés alapfilozófiája, viszonya más ellenőrzési struktúrákhoz A KM legfelsőbb rendező elve a fenntarthatóság elősegítése. Nyilvánvaló, hogy a KM követelményrendszerét adó jogszabályok alanyi hatálya nem csupán a gazdálkodókat fedi le. Viszont azt is ki kell emelnünk, hogy a szóban forgó jogszabályoknak csupán bizonyos elemei kerültek bele a KM konkrét követelményrendszerébe. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a horizontális érvényű környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, stb. szabályozásokból kiemeltek részeket, amelyek kifejezetten a gazdálkodásra (farm level) vonatkoznak, s ezeket a KM (mint a motiváció, vagy a kikényszerítés segédeszköze) segítségével próbálják mindinkább érvényre juttatni – a fenntarthatóság jegyében.
Az alábbi ábrán a rendszer alaplogikáját tanulmányozhatjuk:
Forrás: LEI (Hága, Hollandia) Compliance with mandatory standards in agriculture – A comparative approach of the EU vis-á-vis the United States, Canada and New Zealand című tanulmánya (2007)
A gazdálkodó által betartandó válogatott betartandó követelmények (SMR or GAEC standard – JFGK-k és HMKÁ előírások) kikényszerítése (enforcement) elsősorban tehát nem a kölcsönös megfeleltetés feladata. A szóban forgó követelmények egyrészt a kötelező KM megjelenése előtt már léteztek és alkalmazni kellett őket, másrészt megvannak a saját, jogszabály által biztosított kikényszerítő eszközeik (hatósági bírság és egyéb jogkövetkezmények – legal sanctioning). Mint azt az ábra is mutatja, a KM (cross-compliance) „rásegít” a kikényszerítés egyéb eszközeire. A megfelelés (compliance) mértéke tehát remélhetőleg emelkedni fog a KM bevezetésével, de az előírásokat a KM nélkül is be kell tartani. Az előírások betartásából eredő költségek (costs, ill. net costs) költségek akkor is felmerülnének, ha nem létezne a KM. Az viszont bizonyos, hogy az élvezett előnyök (benefits), legyen az társadalmi (public) vagy egyéni (private), magasabb szintre emelkednek a KM figyelemfelhívó, tudatosságot elősegítő és motiváló ereje miatt. Fentiekből látható, hogy helytelen az a szemlélet, miszerint a KM bevezetése miatt kell számos gazdálkodónak komoly beruházásokat eszközölnie állattartó telepén vagy földjein. Tény, hogy a KM miatt felszínre kerültek korábban kevésbé tudatosult jogszabályok, de mégis, miben rejlik a KM valódi motiváló ereje? A KM valódi motiváló ereje abban rejlik, hogy: - rendszeres (helyszíni) ellenőrzés tárgyává tesz olyan követelményeket és előírásokat, amelyeket korábban legfeljebb bejelentések alapján vagy egyéb adhoc módon ellenőriztek; - a jogsértés (meg nem felelés) következménye nem csupán az eddig ismert hatósági bírság, hanem bizonyos mértékű támogatáscsökkentés;
-
a – külön erre a célra létrehozandó – mezőgazdasági szaktanácsadó rendszeren keresztül a gazdálkodók nem csak a betartandó követelményekről és előírásokról értesülnek, hanem elméleti 2 segítséget is kapnak ahhoz, hogy gazdaságuk minden szempontból kielégítse a KM keretében ellenőrzött elvárásokat.
Tekintsük át röviden, hogy a KM hogyan viszonyul a már ismert egyéb, a gazdálkodói társadalmat érintő ellenőrzési rendszerekkel: -
hatósági ellenőrzések: a közösségi és nemzeti jogszabályok által meghatározott jogok és kötelezettségek rendszerében a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, az állatjelölés vagy az állatvédelem területén minden országban – így hazánkban is – rendszeresen vagy ad-hoc jelleggel végeznek ellenőrzéseket az ún. hatáskörrel rendelkező hatóságok. Ezek állami szervek, amelyek a törvények és rendeletek betartását felügyelik. A KM ezen ellenőrzésekhez áll a legközelebb: ezen jogszabályok betartására ösztönöz, s gyakorlatilag ezek a hatóságok végzik a KM ellenőrzéseket is az MVH-val együttműködve.
-
agrár-környezetvédelmi intézkedések (vidékfejlesztési támogatások): az EMVA 2. tengelyből finanszírozott agrár-környezetvédelmi programok kedvezményezettjei többlet-kötelezettséget vállalnak gazdálkodásukban azért, hogy olyan externáliákat állítsanak elő, amelyek a társadalom számára hasznosak (élővilág sokszínűsége, védett fajok életterének tiszteletben tartása a gazdálkodás hatékonyságának rovására, stb.), de azokat a fogyasztók nem tudják (vagy nem akarják) piaci alapon kompenzálni a gazdálkodó felé. Ezért ezekért az externáliákért az állam (jelen esetben az EU és az állam közösen) nyújt kompenzációt többlettámogatás formájában. Aki ilyen típusú támogatást vesz igénybe, annál egyrészt (i) ellenőrzi az MVH a többlettámogatás feltételéül vállalt kötelezettségek teljesülését, másrészt (ii) KM ellenőrzésre is számíthatnak. Egyes tagállamokban van rá példa, hogy az ilyen programokban való részvétel bizonyos KM követelmények és/vagy előírások automatikus teljesülését jelenti.
-
tanúsító rendszerek és védjegyek: a tanúsító rendszerek és a hozzájuk kapcsolódó védjegyek alapvetően kereskedelmi célokat szolgálnak. Függetlenül attól, hogy minőségi (ISO, Kiváló Magyar Élelmiszer, stb.), környezeti (bio, öko, integrált, stb.) vagy szolidaritási (fair trade, gyermekmunka ellenes, stb.) előnyt testesítenek meg, közös jellemzőik, hogy: (i) független harmadik szervezet végzi a tanúsítást, (ii) a termelő bízza meg a tanúsítót abban a
2
Felmerül a kérdés, hogy „anyagi támogatás” nem jár-e a gazdálkodóknak erőfeszítéseikért. Itt emlékeztetnünk kell az olvasót, hogy tulajdonképpen a közvetlen kifizetések jelentik a folyamatos kompenzációt ezekért az erőfeszítésekért. Emellett Magyarországon 2004 és 2007 között több ízben lehetett igénybe venni vidékfejlesztési támogatásokat „az európai standardoknak való megfelelés” elősegítése érdekében, többek között az állatjólét és a környezetvédelem (trágyatárolók) terén.
reményben, hogy a megfelelésből és a tanúsítási eljárásból adódó többletköltségeinél nagyobb felárat tud érvényesíteni az értékesítésnél, valamint (iii) a termelő (esetenként a kereskedő) erőfeszítéseit közvetlenül a fogyasztó kompenzálja az áron keresztül. A KM alapvető célkitűzései között szerepel ehhez hasonló, hiszen a mezőgazdasági termékek fogyasztói igényeknek történő megfeleltetése ilyen. További kapcsolat a KM és a tanúsító rendszerek között, hogy több EU tagállam szorgalmazza a tanúsító rendszerek integrálását a KM-be: bizonyos ellenőrzéseket váltson ki, ha valaki részt vesz adott irányultságú tanúsító rendszerben.
I.7 A kölcsönös megfeleltetés általános célkitűzései A KM legfelsőbb vezérlő elve a fenntarthatóság elősegítése a meglévő szabályozás jobb betartásán keresztül. A KM politikai célja az európai mezőgazdasági támogatások társadalmi (adófizetői) és nemzetközi (WTO) elismertségének javítása. A KM célja nem a szankcionálás, hanem a gazdálkodók ismereteinek és tudatosságának erősítése a velük szemben támasztott szakmai és társadalmi elvárásoknak való megfelelésben. A szükséges ismeretek elsajátításában a gazdálkodó nem marad egyedül: a kötelező KM mellé az EU megteremtette a jogi kereteit egy olyan mezőgazdasági tanácsadó rendszernek (Farm Advisory System) is, amelynek legfőbb küldetése a KM követelmények és a megfeleléshez szükséges ismeretek eljuttatása a gazdálkodókhoz. Az európai mezőgazdasági termékek fogyasztói igényeknek való megfelelésének javítása.
I.8 A kölcsönös megfeleltetés gyakorlati célkitűzései és működési alapelvei A kölcsönös megfeleltetés a gyakorlatban a tanácsi rendelet által kijelölt szakmai követelménycsoportok gazdálkodói szintű betartását és betartatását jelenti. Fontos megjegyezni, hogy a vonatkozó közösségi jogszabályok jelentős része nem a mezőgazdasági joghoz tartozik, hanem a KM révén közvetve képezi részét annak (a tanácsi rendelet III. mellékletében). Azt is fontos leszögezni, hogy a KM rendszerébe tartozó közösségi jogszabályok között szép számmal vannak irányelvek is (tehát nem csak közvetlen hatályú rendeletek). Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jogrendbe való átültetés módjának viszonylagos szabadsága következtében jelentős eltérések lehetnek a konkrét, nemzeti szintű követelmények tekintetében. A KM ennek ellenére egységes követelményrendszert állít be, mégpedig úgy, hogy meghatározza a közösségi
jogban foglalt minimumkövetelményeket, s igyekszik kiiktatni a nemzeti hatáskörben esetlegesen megállapított szélsőséges értékeket. Továbbá egységes szabályokat fogalmaz meg az ellenőrzésre és a szankcionálásra is. Erre azért van szükség, mert a KM (i) egy közös politika integráns része, és mert (ii) az egységes piacon indokolatlan versenyhátrányt vagy –előnyt jelentene, ha a különböző tagállamok gazdálkodói a támogatási összeg tekintetében túlzottan nagy eltérésekre számíthatnának a tagállami jogrend szigora vagy puhasága miatt. Kiindulási elv volt az is, hogy alapvetően meglévő ellenőrzési sémákat és azok eredményeit kell becsatornázni az IIER-be, s így egy csapásra áttekinthető, hogy melyik kedvezményezett gazdálkodó nem tartja be maradéktalanul a gazdálkodásra vonatkozó szakmai követelményeket. A tapasztalat mégis az, hogy tulajdonképpen nagy kihívás a tagállami adminisztrációknak a KM ellenőrzések (i) megszervezése, (ii) lebonyolítása és (iii) eredményeinek összevezetése a támogatási adatbázissal. Mindez jelentős anyagi áldozatokat követel a tagállamoktól. Szintén teher és kihívás a gazdálkodók felé történő kommunikáció, ill. a rendszer elfogadtatása a gazdálkodókkal. Egyre sűrűbben felmerülő elvi és működési kérdés, hogy indokolt-e a kettős szankcionálás a gazdálkodók esetében. Megoldási javaslatként az Európai Parlament azt javasolta, hogy azok a gazdálkodók, akiket KM-szankcióval (támogatáscsökkentéssel) sújtanak, mentesüljenek a hatósági bírság fizetése alól ugyanazon vétség esetében.
I.9 A kölcsönös megfeleltetés bevezetésének lehetséges járulékos előnyei A KM a legtöbb régi tagállamban jó lehetőséget nyújtott arra, hogy a szakigazgatás több szempontból „közelebb kerüljön” a gazdálkodókhoz. Javult a párbeszéd hatóság és gazdálkodó között, ill. javult a hivatalok együttműködési gyakorlata. Fontos, hogy a KM a növekvő szankcionálás helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt (fokozatos bevezetés, képzés, de minimis, kisebb jelentőségű jogsértések, stb.). Hazánkban ezt a tényezőt fokozottan kívánjuk érvényesíteni az átalakult hatósági rend vonatkozásában. A KM segítségével társadalmilag hasznos externáliákat állítanak elő egész Európában a gazdálkodók. Ezekből az előnyökből végső soron a maguk a gazdálkodók is részesülnek, mint fogyasztók. Jelenleg több tudományos műhely foglalkozik annak lehetőségeivel, hogy hogyan lehetne a KM teremtette előnyöket hatékonyabban kommunikálni a fogyasztók felé. Másszóval: hogyan lehetne a KM követelményeket és ellenőrzéseket egyfajta tanúsításként használni és védjeggyel társítani, tehát kereskedelmi előnyt kovácsolni belőle.
A KM nem csupán megszorításokat jelent. A követelmények nagy része egybevág a gazdálkodói racionalitással, az ésszerű gazdálkodással akár rövid távon is (pl.: állatbetegségek, tartási körülmények és a hozam kapcsolata, stb.). A mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó szabályok ismerete és betartása ráadásul „megmenekítheti” a gazdálkodót a rendes hatósági ellenőrzés során elszenvedhető büntetésektől. Ne feledjük!: a döntés joga a gazdálkodóé. Eldöntheti, hogy egyáltalán vesz-e igénybe közvetlen kifizetést. Amennyiben igényel közvetlen kifizetést, még mindig mérlegelhet: bizonyos követelményeket/előírásokat nem tart be, s ezzel vállalja annak kockázatát, hogy támogatását emiatt csökkentik. De szögezzük le azt is, hogy az előírások és követelmények be nem tartása akkor is bírsággal (vagy egyéb jogkövetkezménnyel) sújtandó hatóságilag, ha nem igényel közvetlen kifizetést.
I.10 A kölcsönös megfeleltetés jövője A Bizottság álláspontja szerint a KM meghatározó része a KAP-nak, s az is marad. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a KM ne változna. 2005-ös születése óta jelentős változásokon ment keresztül a rendszer néhány alapszabálya az ún. egyszerűsítés (simplification) keretében. Ezek a változások Magyarországot kedvezően érintik. Mivel az egyszerűsítés nem csak a KM-re terjed ki, ezért várható, hogy közvetve vagy közvetlenül, de az egyszerűsítés szele ismét eléri majd a KM-et. Napjainkban zajlik a KAP „állapotfelmérése” (health check), amely során számos agrárpolitikai technikai kiigazítás várható. Ez alól a KM sem kivétel: a Bizottság és a tagállamok egyaránt kiemelt témaként kezelik a tárgyalások során. A fogyasztói magatartás változásának trendjei abba az irányba mutatnak, amelyet a KM is célul tűzött ki: a különböző nem anyagiasult termékjellemzők erősödése (környezet, szolidaritás, állatok jogai, stb.) A közös költségvetés agrár fejezete évek óta össztűz célpontja. Elengedhetetlen, hogy a KAP döntéshozók a jövőben is elkövessenek mindent a mezőgazdasági támogatások létjogosultságának bizonyítására. Várhatóan erősödni fog a kapcsolat a tanúsítórendszerek és a KM között. Vagy úgy, hogy a KM-be valahogyan integrálódnak az ilyen rendszerek eredményei, vagy úgy, hogy maga a KM mozdul el egy „védjegyezhető” irányba.
