Hulladékelhelyezés 2. A HULLADÉKLERAKÓK HELYKIVÁLASZTÁSA A helykiválasztás általános kérdései

DR. SZABÓ IMRE*

Hulladékelhelyezés

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A 22/2001. (X. 10.), a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeir l szóló KöM rendelet definiál1 ja a hulladéklerakás és a hulladéklerakó fogalmát. Nem min sül hulladéklerakónak a hulladéktárolás, ami a hulladéknak a termel je által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése. Tárolás esetén a három év letelte el tt gondoskodni kell a hasznosításról, illetve ártalmatlanításról (98/2001. (VI.15.) Korm. rendelet, 3. sz. melléklet).

2. A HULLADÉKLERAKÓK HELYKIVÁLASZTÁSA 2.1. A helykiválasztás általános kérdései Egy hulladéklerakó létesítésénél alapvet en meg kell különböztetnünk a • jogi és a • szakmai feltételrendszert. Nyilvánvalóan a jogi feltételrendszernek is megvan a maga szakmai háttere és a szakmai feltételrendszer teljesítése/teljesülése is csak a jogszabályi adottságokon belül lehetséges. Egy hulladéklerakó létesítése a beruházás megfogalmazásától a m szaki átadásig több fázisra bontható, amikor is az egyes eljárási fázisok a következ k: • a helykijelölési eljárás, • a környezetvédelmi engedélyezés, • az építési engedélyezés, • a vízjogi engedélyezés, • a m szaki átadás-átvétel, • a használatbavételi engedély.

*

Miskolci Egyetem, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tanszék, tanszékvezet docens, a földtudomány kandidátusa. 1 L. a jelen kötet 1. fejezetétben írtakat.

egyetemi

1

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV

1. ábra A területkiválasztás folyamata 2

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS A helykijelölési eljárás jogilag nem kötelez , azonban miel tt az engedélyezési eljárást elindítanánk, a szükséges feltárási, tervezési, hatásvizsgálati feladatokat elkezdenénk, célszer meggy z dni hogy a tervezett lerakó megvalósításának egyáltalán van-e realitása. Megvizsgálandó, hogy: • Betarthatók-e, teljesíthet k-e a jogszabályi el írások? • Szakmai, m szaki szempontból gazdaságosan megvalósítható-e a beruházás? • Van-e lakossági fogadókészség? Ez a fejezet els sorban szakmai oldalról tárgyalja a helykiválasztás problémáját, jogi hivatkozások nélkül, de utalva rá, hogy gyakorlatilag a szakmai kérdések nagy része jogszabályilag is közvetve vagy közvetlenül szabályozott. A hulladéklerakó számára alkalmas terület kiválasztásának szakmai szempontból tekintett folyamatát az 1. ábra mutatja be. Az 1. ábrából látszik, hogy a területkiválasztás a számos betartandó jogszabály mellett szakmai szempontból is rendkívül összetett, nagy gondosságot és körültekintést igényl feladat. A helykiválasztás során figyelembe veend szempontok: • a területfejlesztési; • a terület- és településrendezési; • a tájvédelmi; • a föld, mint környezeti elem (különösen a term föld) védelmével kapcsolatos; • a geotechnikai, környezet- és vízföldtani; • a felszíni és felszín alatti vízvédelmi; • a leveg tisztaság-védelmi; • a közegészségügyi; • a természetvédelmi; • a hulladékgazdálkodási; • a t zvédelmi (különös tekintettel a hulladéklerakó határának lakó- és üdül övezetekt l, víziutaktól, csatornáktól, felszíni vizekt l, mez gazdasági és lakott területekt l való távolságára); • ivóvízbázisok véd idomainak, véd területeinek helyzete, el fordulása; • a terület külön jogszabályok szerinti szennyez désérzékenysége; • a terület földtani és hidrogeológiai adottságai; • árvíz, felszínsüllyedés, felszínmozgás (csúszás) veszély a területen; • a természeti és/vagy kulturális örökség védelme.

2.2. A potenciálisan számításba jöv területek vizsgálata és értékelése A hulladéklerakóhely számára kiválasztott terület(ek) esetén el kell végezni az el zetes környezeti hatásvizsgálatot, amelynek során a környezeti elemek állapotában bekövetkez változásokat értékelni és min síteni kell, amely után eldönthet , hogy környezetvédelmi szempontból a beruházás megvalósítható-e. A hatótényez k, a hatásfolyamatok és a közvetlen és közvetett hatásterületek meghatározása nyomán lehet ség nyílik a környezeti elemek állapotában a lerakó és létesítményei által okozott változások értékelésére, majd min sítésére. 3


2. ábra A környezeti elemek állapotában bekövetkez változások értékelése 4

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS Az értékelés során minden környezeti elemre (rendszerre), és a teljes hatásterületre el kell végezni a beruházás megvalósítása következtében kialakuló új környezetállapotnak és a kontroll környezet kiinduló állapotának az összehasonlítását. Az értékelés lépéseit a 2. ábra foglalja össze. A min sítés bemutatja, hogy a környezeti elemekben és rendszerekben beállt változások mennyire elfogadhatók. Az értékelés során el kell végezni: • a hatótényez k és a vonatkozó emissziós normák összehasonlítását, • a környezeti elem (rendszerek) kiinduló állapota (kontroll környezet) és a megváltozott állapot összehasonlítását, • az elemrendszer terhelése és a környezet-, illetve természetvédelmi célkit zések közötti nem határérték jelleg összehasonlítást, • a lakossági szempontokkal való összevetést. Az értékelés leglényegesebb és legkritikusabb mozzanata a környezeti elemek (rendszerek) állapotváltozásának a megítélése. Alapvet en fontos, hogy a megítélés objektív kategóriák alapján történjék, aminek következményeként a döntés egyértelm , szubjektív elemekt l mentes lehet. A környezeti hatásvizsgálatok törvényi és tartalmi követelményeit a 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet szabályozza.

2.3. A területkutatás során elvégzend vizsgálatok A hulladéklerakók helyszínének környezetföldtani kutatása egymástól elkülönült fázisokban történik, az 1. táblázat szerint. 1. táblázat Hulladéklerakók helyszínének kutatási szakaszai Kutatási fázis

Elérend cél

I. El zetes kutatás

Alternatív területek kijelölése

II. Felderít el zetes kutatás

Az alternatív területeken eldönthet legyen az egyes területek alkalmassága, a területek rangsora

III. Részletes kutatás

A kiválasztott, leginkább kedvez területen minden szükséges részletkérdés tisztázása Nyilvánvalóan minden egyes probléma megoldásához, tisztázásához széleskör helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokra van szükség. A talajokon elvégzend laboratóriumi vizsgálatokat a 4. táblázat foglalja össze.

2.4. Geotechnikai alkalmassági követelmények Hulladéklerakók létesítése esetén a területnek geotechnikai szempontból az alábbi adottságokkal kell rendelkeznie: • A hulladéklerakó altalajának legalább a 2. táblázat szerinti követelményeket teljesítenie kell. Amennyiben a 2. táblázatban feltüntetett tulajdonságokkal rendelkez természetes település szigetel réteg nem áll rendelkezésre, úgy azzal egyenérték szennyez anyag-visszatartó képességet biztosító, legalább 0,5 m vastagságú 5

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV kiegészít épített szigetel réteg kialakítása szükséges. Egyenérték nek tekinthet két olyan szigetel réteg, amelyeket az alkalmazás feltételei mellett azonos kumulatív transzport jellemez. Az azonos kumulatív transzport feltétele a hidraulikai egyenérték ség (azonos szigetel képesség) mellett az azonos diszperzív transzportot is biztosítja. 2. táblázat A hulladéklerakó altalajával szemben támasztott követelmények Lerakó típus Veszélyeshulladék-lerakó

Szivárgási tényez (k; m/s)

Vastagság (m)

-9

≥ 5,0

-9

≥ 1,0

-7

≥ 1,0

≤ 1,0 × 10

Nem veszélyeshulladéklerakó

≤ 1,0 × 10

Inerthulladék-lerakó

≤ 1,0 × 10

• Az altalaj anyagának agyagásvány-tartalma legalább 10% legyen, rendelkezzen nagy adszorpciós kapacitással. Utóbbi szempontból a terület különösen kedvez , ha az altalaj kationcserél kapacitása T>25 mekv/100g, megfelel ha 15-25 mekv/100g közötti érték. Ha T<15, az altalaj adszorpciós kapacitása kedvez tlen, de ez nem kizáró kritérium. • A talajvíz maximális nyugalmi vagy nyomásszintje legfeljebb 1,0 m-re lehet a lerakó szigetel rétegének fenékszintjét l. Így kívánatos, hogy a talajvíz maximális nyugalmi vagy nyomásszintje legalább 1,0 m-rel az eltávolított humuszréteg utáni felszín alatt legyen, ellenkez esetben a depónia fenékszintjét ki kell emelni. • Az altalaj szervesanyag-tartalma max. 5% lehet. • A lerakó altalajának a depónia várható terhelésével szemben teherbírónak kell lennie, biztosítania kell, hogy a terhelés hatására bekövetkez deformációk az aljzatszigetel rendszer hatékonyságát, a depóniatest állékonyságát ne veszélyeztessék. • Kedvez tlen, ha a felszín közelében kis szilárdságú, gyengén konszolidált rétegek fordulnak el , mert az ezen rétegek összenyomódásából származó többletsüllyedést a depóniaaljzat kiemelésével kompenzálni kell.

6

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS 3. táblázat Hulladéklerakó-telepek kutatása során elvégzend vizsgálatok fázisai 2 és a vizsgálandó problémák köre Vizsgálat

Kutatási fázisok I.

II.

III.

Általános területrendezési telepítési szabályok Terület-felhasználási szabályok

+

Településfejlesztési szempontok

+

Védett területek (víz, természeti, ásványi, vagyon stb.)

+

Véd távolságok (települést l, közúttól stb.)

+

Megközelíthet ség

+

Meteorológiai adatok Csapadékadatok

≈

+

+

Szélviszonyok

≈

+

+

Morfológiai viszonyok (lejt kategória stb.)

≈

+

+

Növényzet, m velési ágak

≈

+

+

Árvíz, belvíz-veszélyeztetettség

≈

+

Lefolyási viszonyok, csapadékvíz-elvezetés

≈

+

+

Befogadók, vízfolyások, vízgy jt területek

≈

+

+

Ásvány-k zettani felépítés

≈

+

Kor, település, vastagság

≈

+

Fejl déstörténet, tektonika

≈

+

Átnézeti földtani térképek, szelvények

≈

+

Földrajzi adottságok

Hidrológiai adottságok

Földtani adottságok, a távolabbi környezet vizsgálata

A kutatási terület vizsgálata

2

Feltáró létesítmények (fúrások, aknák stb.) telepítése

+

+

Ásvány-k zettani viszonyok, vizsgálatok

+

+

Józsa, Hetényi, Raincsák, 1990.

7

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV 3. táblázat (folytatás) Kutatási fázisok

Vizsgálat

I.

II.

III.

Kor, település, vastagság

+

+

Fejl déstörténet, tektonika

+

+

Különböz méretarányú térképek, szelvények szerkesztése

+

+ +

M szaki földtani viszonyok Szeizmikus, földrengés-veszélyességi viszonyok

≈

+

Felszínmozgás veszélyességi térkép

≈

+

Rézs állékonysági vizsgálat

+

+

Erózióvizsgálat

+

+

Geotechnikai jellemz k

+

+

Alapozási viszonyok

+

M szaki védelem Jelmagyarázat:

≈

+

+ elvégzend vizsgálat

≈ becslés, prognózis.

4. táblázat A területkijelölés során a talajokon végzend laboratóriumi vizsgálatok Kísérlet Szemeloszlás

Kivitelezés alapja MSZ 14043/3

Víztartalom

MSZ 14043/6

Konzisztenciahatárok Zsugorodás

MSZ 14043/4

Szerves alkotók Mésztartalom Szemcses r ség A fázisos összetétel térfogat- és súlyarányai Leglazább és legtömörebb település 8

MSZ 14043/4 MSZ 14043/9 Scheibler módszer MSZ 14043/5 MSZ 1404315

MSZ 14043/5

Mért jellemz k szemeloszlás, egyenl tlenségi mutató víztartalom, konzisztencia-index, telítettség folyási határ, sodrási határ, plasztikus index, sodrási határ zsugorodási határ, lineáris zsugorodás szervesanyag-tartalom CaCO3-tartalom a szilárd anyag s r sége a talaj s r sége, szárazállapottérfogats r ség, települési térfogats r ség, hézagtényez , hézagtérfogat, fázisos összetétel települési térfogats r ség

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS 4. táblázat (folytatás) Kísérlet Proctor-vizsgálat Egytengely nyomókísérlet Triaxiális nyomókísérlet, nyírókísérlet Kompressziós kísérlet Duzzadási kísérlet Fagyasztási kísérlet Átereszt képesség meghatározás Eróziós kísérlet Kapilláris emelkedés Ásvány-k zettani elemzések Röntgenanalízis vagy differenciáltermoanalízis (DTA) Vízfelvétel Kationcsere kapacitás

Kivitelezés alapja MSZ 14043/7

Mért jellemz k maximális száraz térfogats r ségérték, optimális víztartalom egytengely nyomószilárdság, törési rövidülés, E modulus nyírószilárdsági jellemz k, (kohézió, bels súrlódási szög)

MSZ 14043/8

összenyomódási modulus, konszolidációs együttható duzzadási nyomás, duzzadás mértéke fagyérzékenység, fagyási emelkedés, fagynyomás szivárgási tényez , anizotrópia

MSZ 07 ÚT 2-75 flexibilis falú permeabiméter

MSZ 18283

Enslin módszer

erózióérzékenység aktív és passzív kapilláris emelkedés ásványtani összetétel, földtani eredet ásványi összetétel, duzzadásképes elegyrészek maximális vízfelvev képesség kationcserél képesség, kicserélhet kationok összege, le nem kötött adszorpciós helyek mennyisége

2.5. A lerakók helykiválasztásának környezetföldtani követelményei, az alkalmassági kritériumok A környezetföldtani követelmények meghatározásának alapvet feltétele, hogy a természeti környezet és a mesterséges védelem együtt adja a szükséges feltételeket az adott hulladék elhelyezésére. A gyakorlatban a végleges lerakóhelyeknél olyan minimális természetes védelmet követelünk meg, ami egyrészt megnyugtató a környez lakosságra, másrészt védelmet nyújt olyan el re nem látható esetekben, amikor a mesterséges korlátok lebomlanak, roncsolódnak. Ez utóbbi esetben a természetes védelemnek elegend nek kell lenni ahhoz, hogy a tönkrement mesterséges védelmet helyreállítsák anélkül, hogy közben a környezet károsodna.

9

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV Az Európai Unió Tanácsának 1999/31/EK direktívájával összhangban a hulladéklerakó helyének megválasztásánál az alábbi követelményeket kell figyelembe venni: • a telep hatásának lakó- és üdül övezetekt l, vízi-utaktól, csatornáktól, felszíni vizekt l mez gazdasági és lakott területekt l való távolságát: • talajvíz, parti sz rés víz, természetes védelmi övezetek helyzete, el fordulása; • a terület földtani és hidrogeológiai adottságait; • árvíz, felszínsüllyedés, felszínmozgás (csúszás), lavina veszélyt a területen; • a természeti vagy kulturális örökség védelmét a területen. A hulladéklerakás feltételeir l szóló 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet el írásai szerint a hulladéklerakó helyének megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy hulladéklerakót az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, feladatokkal és a település rendezési tervével, valamint a helyi építési szabályzattal összhangban, az országos településrendezési és építési követelmények betartása mellett lehet telepíteni. A hulladéklerakó csak ipari övezetben, illetve – a rendezési terv alapján – külterületen létesíthet . A hulladéklerakó telekhatára és a meglév vagy a település(ek) általános rendezési tervében kijelölt összefügg lakóterület, illetve lakott épület(ek), védett természeti területek, mez gazdasági területek között a véd távolságot a környezetvédelmi felügyel ség állapítja meg, amely nem lehet kevesebb, mint veszélyeshulladék-lerakó esetén: 1000 m; nem veszélyeshulladék-lerakó esetén: 500 m; inerthulladék-lerakó esetén: 300 m. Hulladéklerakó nem telepíthet : • a területfejlesztési és területrendezési, valamint településrendezési tervek alapján alkalmatlannak ítélt területeken; • er sen erózióveszélyes területeken; • felszíni mozgásveszélyes területen; • minden olyan karsztos, er sen tört szerkezet , tagolt k zetösszlet területen, ahol a felszínen vagy a felszín alatt 10 méteren belül mészk , dolomit, mész- és dolomitmárga képz dmények, illetve tektonikailag er sen tagolt k zetösszletek találhatók; • külön jogszabály szerint az üzemel és távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivételek kijelölt, vagy kijelölés alatt álló bels , küls véd övezetein, illetve hidrogeológiai „A” véd területein; • természeti oltalom alatt álló területen; • energiaszállító vezeték véd sávjában; • m köd vagy felhagyott mélym velés bánya felszakadási területén belül, ha a mozgások még nem konszolidálódtak, ill. bányam velésre el zetesen kijelölt terület fölött; • olyan földrengésveszélyes területen, ahol a várható földrengés maximális er ssége VI. a Medvegyev-Sponhauer-Karnik skálán; • árvíz-, belvízveszélyes, illetve kármentesítéssel nem rendelkez területen; • magas talajvízállású területen (a hulladéklerakó szigetel rendszerének fenékszintje alatt a mindenkori maximális talajvízszint, illetve a felszín alatti víz nyomásszintje legalább 1,0 méterre legyen). 10

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS Veszélyeshulladék-lerakó a külön jogszabály szerint a kiemelten érzékeny felszín alatti vízmin ség-védelmi területen (lásd 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. számú mellékletében) nem létesíthet . A karsztos, ill. karsztosodásra hajlamos területeknél meg kell különböztetnünk a nyílt, ill. zárt karsztterületeket. Az el bbinél egyértelm a tiltás, míg az utóbbinál (zárt) a fed réteg vastagságától, vízzáróságától, szennyez anyag visszatartó képességét l függ en lehet ség van a mérlegelésre. Gyakorlatilag ugyanez vonatkozik az er sen tört szerkezet , tagolt k zetösszlet altalajra is. A rendelet a szükséges fed réteg-vastagságot 10 m-ben határozza meg, de célszer az elérési id t vizsgálni, s az engedély megadását legalább t=100 év elérési id höz kötni. Az alábányászott területeknél a süllyedések konszolidálódása, ill. id beni alakulása, a potenciális nyersanyaglel helyek esetében pedig a gazdaságossági prioritások adnak lehet séget a mérlegelésre. Az üzemel és távlati ivóvízbázisok kijelölt, vagy kijelölés alatt álló bels , küls véd övezeteire, illetve „A” és „B” hidrogeológiai véd területeire vonatkozó korlátozásokat a 123/1997. (VII. 18.) sz. Korm. rendelet fogalmazza meg, amelynek a legfontosabb korlátozó rendelkezéseit a 5. táblázat foglalja össze. 5. táblázat 3 A véd területek és véd idomok övezeteire vonatkozó korlátozások

Tevékenység

Települési folyékony hulladék lerakó létesítése, üzemeltetése Települési hulladék lerakó (nem veszélyes hulladékok) Építési hulladék lerakás Veszélyeshulladék-ártalmatlanító Veszélyeshulladék-lerakó Veszélyes hulladék üzemi gy jt

Felszíni és felFelszín alatti szín alatti vízbá- vízbázisok hidzisok rogeológiai bels küls A B véd övezetek ∅

∅

∅

⊗

∅

∅

∅

Θ

∅ ∅ ∅ ∅

∅ ∅ ∅ ∅

Θ ∅ ∅ ⊗

⊕ ⊗ ∅ Θ

Jelmagyarázat: ∅ : tilos; ⊗ : új létesítménynél, tevékenységnél tilos, a meglév nél a környezetvédelmi felülvizsgálat/hatásvizsgálat eredményét l függ en megengedhet ; Θ : új vagy meglév létesítménynél, tevékenységnél a környezeti hatásvizsgálat/felülvizsgálat, illetve az ezeknek megfelel tartalmú egyedi vizsgálat eredményét l függ en megengedhet ; ⊕ : nincs korlátozva.

3

A 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet alapján.

11


3. A HULLADÉKLERAKÓK OSZTÁLYOZÁSA, KIALAKÍTÁSA A hulladéklerakók osztályozása több szempont szerint történhet. Az el kezelés módja, a lerakandó hulladék min sítése szerint megkülönböztetünk: • veszélyeshulladék-lerakót; • nem veszélyeshulladék-lerakót; • inerthulladék-lerakót. Az új hulladéklerakókat létesítésük engedélyezésekor, a meglév ket 2003. január 1-ig a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet szerint a fenti kategóriákba kellett besorolni. Az építési mód szerint megkülönböztetünk: • feltöltéssel épített hulladéklerakókat (depóniákat); • tárolószer en kialakított lerakókat. A talaj felszínén vagy a felszín közelében épített hulladéklerakók típusait a 3. ábra szemlélteti. A feltöltéssel épített depónia a leginkább hagyományos forma, és a köztudatban szinte ez a kizárólagosan értelmezett „hulladéklerakás”. Az így kialakított depóniák – ellentétben a tárolószer en kialakítottakkal – nem rendelkeznek tehervisel szerkezeti elemekkel, mivel az oldalhatárolást biztosító véd gátaknak csak másodlagos jelent ségük van. A felszínközelben kialakított depóniagödrök tájképileg a leginkább elrejthet k, esetenként a meglév bányagödrök - ha a megkívánt feltételek biztosíthatók - gazdaságosan kihasználhatók. Legf bb hátránya ezen kialakítási módnak az, hogy a keletkez csurgalékvíz és az üzemelés során a nyitott részeken bejutó csapadékvíz elvezetése nehézkes, ill. a megoldás jelent s többletberuházást igényel, a szabad kifolyás, elvezetés nem biztosított. Mindez egy esetleges szennyez dés állandó kockázatát is jelenti. A megépített aljzatszigetel rendszer meghibásodása legjobb esetben is csak szektoriálisan határolható be, és nehezen lokalizálható, javítható. A véd gáttal kiemelt medenceformájú depóniákat leginkább iszapülepít ként, vagy folyékony és iszapszer ipari hulladékok tárolására alkalmazzák. Különösen elterjedt az alkalmazása a bányaiparban, az el készít m veknél és a kohászatban, f ként monodepóniaként. A fenékszivárgónak különösen hatékonynak kell lennie. A hányószer en, dombépítéssel kialakított depóniák el nye, hogy a hulladéktér gázmentesítése és víztelenítése technikailag viszonylag egyszer en megoldható és jobban ellen rizhet , mint a gödör feltöltés. További el ny, hogy a domb magasságának a növekedésével az altalaj további konszolidációja révén a szivárgási tényez értéke kedvez en csökkenhet. A dombmagasságot a topográfia és az altalaj teherbíró képessége határozza meg. Így például a hannoveri központi hulladéklerakó 60-120 méterrel magasodik a felszín fölé és végs állapotában mintegy 140 ha területet foglal majd el. Magyarországon az utóbbi években épített vagy tervezett ilyen típusú lerakók hulladékfeltöltési magassága 20-30 m. A völgyoldalnak támaszkodó depóniák többnyire jól illeszkednek a helyi topográfiai viszonyokhoz és el nyük – a szivárgópaplan nagy esése következtében – a hatékony víztelenítés lehet sége.

12

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS

3. ábra 4 Feltöltéssel épített hulladéklerakó típusok Egy-egy hulladéklerakó – kialakításától függetlenül – ma már valóságos nagyüzemnek tekinthet . Tervezése, kialakítása különböz területen dolgozó szakemberek összehangolt munkáját kívánja meg. 4

Brandl, 1989.

13


4. A HULLADÉKLERAKÓK SZIGETELÉSE A depóniák szigetel rendszere záró- és aljzatszigetel rendszerb l áll, és a kett együtt a teljes hulladéktömeget körbezárja, a külvilágtól elszigeteli. A körbezárás akkor megfelel , ha mindkét elem szigetel hatása tartós, és a szennyez anyagok csak az ellen rzött csurgalékvízben, valamint a gázgy jt és -elvezet vezetékekben lépnek ki. A depóniák szigetel rendszerének elemeit a 4. ábra szemlélteti.

4. ábra Hulladékdepónia szigetel rendszerének az elemei Az aljzat-és zárószigetel rendszernek a következ követelményeknek kell 5 megfelelnie: • vízzáróság csapadékvízzel szemben, h állóság 70°C-ig, • depóniagázokkal szembeni szigetel képesség, • depóniaterheléssel (mechanikai, kémiai, biológiai) szembeni ellenálló képesség, • képes legyen elviselni a bekövetkez süllyedéseket, • kiszáradással szembeni ellenálló képesség, • mikroorganizmusokkal, rágcsálókkal, a növényzet gyökérzetével szembeni ellenálló képesség, • erózió- és fagyállóság, • technikailag egyszer beépíthet ség,

5

Stief, 1985.; Franzius, 1987.

14

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS • az építési- és üzemeltetési fázisban a tömörség és szigetel képesség ellen rzésének a lehet sége, • sérülés, rongálódás esetén javíthatóság, • gazdaságosság. A fenti követelményrendszer igen komoly kívánalmakat támaszt mind a záró-, mind pedig az aljzatszigeteléssel szemben, amelynek minden egyes elemét a szigetel rendszerek többsége nem tudja teljesíteni. Valójában azt kell mérlegelni, hogy az adott helyzetben melyek azok az engedmények, amelyek még elfogadhatók, anélkül hogy azok ne menjenek a biztonság rovására.

4.1. Az aljzatszigetel rendszer felépítése A szigetel rendszer felépítését, az egyes elemek egymásra épülését, a minimálisan megkívánt követelményeket minden országban el írásokkal szabályozzák. A szigetel rendszert – a mechanikai igénybevételen túl – els sorban a hulladékból kijutó csurgalékvíz terheli (kémiai és biológiai terhelés). A veszélyeztet potenciált a csurgalékvíz várható összetétele-, vagy ha ez nem ismert, akkor a lerakandó hulladékból kioldási vizsgálatokkal el állított kivonatok (eluátumok) analitikai és ökotoxikológiai vizsgálata alapján meghatározott eluátum osztály alapján határozhatjuk meg. Valójában ez a legkorrektebb besorolás, mert a ténylegesen a szigetel rendszerre jutó terhelést veszi figyelembe. Alkalmazása ellen szól a rendszer viszonylagos bonyolultsága. Magyarországon az egyes hulladéklerakó kategóriákra vonatkozó aljzatszigetelés kialakításának követelményeit a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet 1-3. sz. függelékei tartalmazzák. A rendelet messzemen en figyelembe veszi az 1999/31/EK irányelveket. A különböz típusú hulladékok lerakóira (inert − nem veszélyes hulladék − veszélyes hulladék) vonatkozó el írásokat az 5. ábra szemlélteti. Az ábrákon megtaláljuk az egyes rétegekkel és m szaki védelmi elemekkel szemben támasztott követelményeket, kritériumokat, méreteket. A hulladéklerakó szigetel rendszerénél betartandók a 6. táblázat el írásai. 6. táblázat 6 A csurgalékvíz gy jtésre és az aljzat szigetelésre vonatkozó el írások Hulladéklerakó kategória Épített szigetel réteg Szivárgóréteg

Inert

Nem veszélyes

Veszélyes

nem el írt

el írt

el írt

el írt (≥ 0,3 m)

el írt (≥ 0,5 m)

el írt (≥ 0,5 m)

Az épített szigetel réteg − ami a természetes anyagú (geológiai) véd réteg hiányában szükséges − minimális vastagsága 0,5 m, ami szükség szerint több szigetel anyag-réteg kombinációjával is elérhet . A hulladéklerakó szigetel rendszerének fenékszintje és a maximális talajvíz szintje között legalább 1 méter távolságot kell tartani. 6

A 22/2001. (X .10.) KöM rendelet szerint.

15


5. ábra 7 A hulladéklerakók aljzatszigetel rendszere felépítésének szabályozása

7

22/2001. (X. 10.) KöM rendelet, 1-3. sz. függelék.

16

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS A rendelet a korábbi gyakorlathoz képest lényegesen szigorúbb: • Az altalajnál (földtani közeg) a lerakó típusától függ en 1,0−5,0 m vastag, -9 k < 10 m/s szivárgási tényez j természetes település réteget kíván meg. Amennyiben ez a réteg nem áll rendelkezésre, úgy az el írttal egyenérték és legalább 0,5 m vastag kiegészít épített szigetel réteget ír el . Ez azt jelenti, hogy az altalaj-adottságok hiánya csak természetes anyagú és épített réteggel pótolható. • Rendkívül fontos és el remutató, hogy az egyenérték ségnél az azonos szenynyez anyag-visszatartó képességet írja el , amikor azt az azonos kumulatív transzporthoz köti. • A rendelet 1. sz. mellékletének 3.4. pontja megengedi, hogy a 3.2. és 3.3. pontban leírt követelmények mérséklésre kerüljenek, amely megadásának a jogát a hatóság (felügyel ség) gyakorolja. Itt els sorban a szivárgórendszer vastagságának (> 0,5 m) a mérséklésér l lehet szó. Lejt s, rézs s felületen mind beépítési, mind állékonysági (megcsúszás) problémák felléphetnek, itt sok esetben kedvez bb lehet a geom anyagok (geodrén, geokompozit, geoszintetikus-agyag) alkalmazása, amennyiben azok az el írttal azonos védelmet biztosítanak. A rendelet értelmében különös gond fordítandó a terület földtani, hidrogeológiai, geotechnikai kutatására, vizsgálatára, hiszen az altalaj megfelel vízzáróságát ebben a fázisban kell igazolni, szemben az épített réteg kivitelezésekor végzett helyszíni ellen rzéssel.

4.2. Fels , lezáró szigetelés A hulladéklerakónál elérve a végleges magasságot, gondoskodni kell a lezárásáról, amelynek feladata és rendeltetése a következ : • az infiltráció megakadályozása, ill. a minimálisra csökkentése; • növeli a biztonságot az aljzatszigetel rendszer esetleges meghibásodása esetén; • biztosítható a gázemisszió teljes kontrollja; • megakadályozza a depónián lefutó csapadékvizek érintkezését a hulladékkal, s ezáltal a környezet felszíni, felszín alatti szennyez dését; • megakadályozza a szennyez dés szél általi továbbszállítását; • megakadályozza a hulladék (különösen a veszélyes hulladék) közvetlen kapcsolatát az állatokkal és az emberekkel; • csökkenti a depónia felületén az eróziót, el segíti a rekultivációt. A depóniák végleges lezárására túlnyomórészt természetes és mesterséges anyagú (m anyag fólia, ún. geomembrán) szigetel rétegek jönnek számításba. A szigetel réteg vagy rendszer fölötti szemcsés anyagú réteg a víztelenítést szolgálja, s megakadályozza a talajon átjutó csurgalékvíznek a depóniába való bejutását. Általános felfogás szerint veszélyes hulladékoknál a lezáró szigetelés mindig kombinált (agyag+geomembrán) kommunális hulladékoknál lehet csak természetes anyagú vagy kombinált, s t az utóbbi id ben jelent s teret hódítottak a geoszintetikus-agyag szigetel k. Az egyes rétegek közé kerül geotextília szerepe kett s: egyrészt megakadályozza a szivárgóréteg(ek) (szivárgópaplan) eltöm dését, másrészt növeli a rendszer stabilitását. 17

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV Figyelembe véve az 1999/31/EK irányelvet, a már említett miniszteri rendeletet a hulladéklerakók lezárásának szabályozását a 6. ábra mutatja be.

6. ábra 8 A hulladéklerakók fels (lezáró) szigetelésének hazai szabályozása

8

22/2001. (X. 10.) KöM rendelet, 1-3. sz. függelék.

18

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS A lezárás után a felület esésének legalább 3-5%-nak kell lennie, hogy a beszi9 várgó csapadékvíz kivezetése minél hatékonyabb legyen. A humuszos fed talaj -6 -7 szivárgási tényez je ne legyen kisebb mint 10 -10 m/s, a megfelel vízháztartás biztosítása érdekében. A szivárgóréteg anyaga hasonló mint a csurgalékvízgy jt rendszernél, általában 16/32 mosott kavics. A természetes anyagú szigetel réteg els sorban a csapadékvízzel találkozik, így a kiválasztásnál nem követelmény a nagy adszorpciós kapacitás. Ugyanakkor lényeges, hogy a beépítésre kerül anyag zsugorodásra kevésbé legyen hajlamos, mert a kiszáradáskor kialakuló repedések révén vízzáróságát elveszítheti. A lezáró rendszer méretezésénél figyelembe veend : • a földmunkára beépítésre, tömörítésre vonatkozó a földmunkára el írások; • a rendszer kell biztonsággal rendelkezzen a megcsúszással szemben; • a geomembrán és a geotextília megfelel szilárdsági jellemz kkel rendelkezzen a mechanikai igénybevételekkel szemben; • ellenálló legyen a kémiai terhelésb l adódó igénybevételekkel szemben (csurgalékvíz, depóniagáz, gázkondenzátumok); • ellenálló legyen a biológiai terhelésb l adódó igénybevételekkel szemben (csurgalékvíz, depóniagáz, gázkondenzátumok); • ellenálló legyen a biológiai terhelésb l adódó igénybevételekkel szemben (növényi gyökérzet, rágcsálók, mikrobiológiai átalakulási folyamatok); • a hulladék tömörödésének, konszolidációjának hatására bekövetkez felszínsüllyedés. A hulladéklerakók lezárásánál is feler södtek azok a törekvések, amelyek a hagyományos zárószigetelések helyett azzal egyenérték , vagy hatékonyabb új anyagok vagy rétegrendek alkalmazhatóságát vizsgálják. Különösen érthet ek ezek a törekvések, mert: • Konszolidálatlan hulladékon, nem megfelel tömörség , er sen összenyomódó -9 rétegen problematikus a k<10 m/s vízzáróságú természetes anyagú épített szigetel réteg kialakítása. • A rézs felületeken meg kell oldani az állékonysági problémákat (megcsúszással szembeni biztonság!). • A zárószigetelésnél az egyenérték ség csak hidraulikai egyenérték séget jelent, mivel itt azt a csapadékvíz terheli. Mai ismereteink szerint két területen nagy valószín séggel jelent s fejl dés, ill. el relépés várható, ezek: • a geoszintetikus anyagok alkalmazhatósága; • a kapilláris zárószigetelések jobb megismerése. A geoszintetikus anyagoknak (geomembrán, geotextília, geonet, georács, geokompozit lemezek, geoszintetikus szigetel lemezek) a legf bb el nyük: • gyárilag garantált min ség; • gyors beépíthet ség; • kisebb gép- és él munka-igény; • kedvez fizikai-mechanikai tulajdonságok; • kedvez kombinációs lehet ségek; 9

Meggyes, 1994.

19

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV • egyszer bb min ségbiztosítási vizsgálatok; • könnyebb javíthatóság. Hátrányuk ugyanakkor, hogy ma még nem rendelkezünk kell ismeretanyaggal az öregedési folyamatukról, valamint bizonyos feltételek mellett az egyenérték ségükr l. Tekintettel arra, hogy a zárószigeteléseknél a kedvez fizikai-mechanikai tulajdonságokat és igen jó vízzáróságukat hasznosítjuk, igen kedvez en alkalmazhatók az alábbi területeken: • depóniák felszínének erózió elleni védelmére; • az állékonyság biztosítására; • szivárgó rétegként; • szigetel rétegként.

5. A CSURGALÉKVÍZGY JT

RENDSZER

Az aljzatszigetel rendszernek szerves része egy, a csurgalékvizek gy jtésére, elvezetésére és ellen rzésére szolgáló hatékony szivárgórendszer, amit összefoglaló néven csurgalékvízgy jt rendszernek nevezünk. Mint már a neve is jelzi, itt is egy több, önálló funkcióval rendelkez elemb l felépül rendszerr l van szó. A hulladék és az els szigetel réteg közé kerül szivárgórendszer (szivárgópaplan) is legalább két rétegb l épül fel. A szigetel rétegre kerül a csurgalékvízgy jt és elvezet rendszer, majd e réteg és a hulladék közé egy sz r -véd réteget építenek be. Funkciója kett s: egyrészt el segíti a csurgalékvíz bejutását a gy jt és elvezet rendszerbe, másrészt védi azt a hulladékból bemosódó finom szemcsék bejutásától, megakadályozva eltöm dését. A réteget – akár természetes anyagú (laza szemcsés k zet), akár m anyag (m szaki vagy geotextília) – méretezni kell. Ugyancsak méretezni kell a csurgalékvízgy jt rendszert, hogy a szigetel rétegnél a megengedettnél nagyobb hidraulikus gradiens ne alakuljon ki, azaz a lejutó csurgalékvizeket visszaduzzasztás nélkül tudja elvezetni. A második szivárgóréteg, ha van, az els szigetel réteg alá kerül, és úgyszintén kett s célt szolgál: els dleges az ellen rzési funkció (jelzi a szigetel rendszer meghibásodását) és másodlagos a gy jt -elvezet funkció. A 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet 1-3. sz. függeléke szerint a csurgalékvízgy jt kialakítására vonatkozó el írásokat lásd az 5. ábrán. Annak érdekében, hogy a csurgalékvízgy jt rendszer eleget tegyen a vonatkozó rendelet el írásának, de ugyanakkor a kialakítása is a lehet leggazdaságosabb legyen, a méretezéskor az alábbi problémákkal kell foglalkozni: • a csurgalékvízgy jtés hatékonyságának a hosszú távú biztosítása; • a megfelel anyag kiválasztása; • hatékony csurgalékvízelvezetést biztosító dréncs távolság − rétegvastagságesés viszony megválasztása. Amennyiben a réteg a sz r és szivárgó funkciót is betölti, vagyis nincs felette külön sz r réteg, úgy azt a sz r szabály szerint méretezni kell az eltöm dés megakadályozása érdekében.

20

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS A sz r rendszerek (sz r réteg, geotextília, dréncsövek) a leggondosabb tervezés mellett is id vel veszítenek hatékonyságukból, eltöm dhetnek. Az eltöm dés okai mechanikai, fiziko-kémiai, mikrobiológiai eredet ek. A mechanikai okokra visszavezethet eltöm dést a finomabb szemcsék bemosódása okozza. Ez a hatás elkerülhet , ha a szivárgóréteg megfelel mechanikai és sz r stabilitással rendelkezik. A mechanikai stabilitás gyakorlatilag a megfelel szemcseméret réteget, míg a sz r stabilitás a megfelel szemcseeloszlású réteget jelenti. A mechanikai stabilitás az el írásoknak megfelel szemcseméret sz r rétegnél a sz r szabály betartása mellett biztosítható. A fiziko-kémiai és mikrobiológiai hatások általában együtt jelennek meg az eltöm déssel, és az eredménye az ún. inkrusztáció, amikor els sorban vasoxidok és karbonátok kiválása révén a hatékony pórustér jelent sen csökken. A sz r réteg fiziko-kémiai és mikrobiológiai okokra visszavezethet inkrusztációja ellen védekezni nehéz, mert a csurgalékvíz összetételét, pH és redox-potenciál értékét, h mérsékletét befolyásolni nemigen tudjuk. A folyamatot lehet lassítani, ha: • növeljük a sz r rétegben az áramlási sebességet; • növeljük a sz r réteg hézagméretét; • csökkentjük a sz r réteg fajlagos felületét. A fentieket el segíthetjük azáltal, ha: • a sz r réteg megfelel vastagságú (0,3-0,5 m) és anyaga mosott, jól koptatott, kis karbonáttartalmú (<20%), gömbölyded szemcsékb l áll; • megakadályozzuk a finomabb szemcsék bemosódását; • a csurgalékvízgy jt rendszer megkívánt kereszt- és hosszirányú esését biztosítjuk; • megfelel méret dréncsövet alkalmazunk, amelynél a perforált felület aránya a mechanikai stabilitást még biztosító lehet legnagyobb; • a dréncs hálózat lehet leg ellen rizhet és utólagosan tisztítható. Különösen fontos, hogy a hézagméret növelésével, a fajlagos felület csökkenésével csökken az inkrusztrációra való hajlam, ezért nagyon fontos a KöM rendelet-3 ben el írt szivárgási tényez (k>10 m/s) kritérium mellett a szemcseméretre -3 (16/3-24/40 mosott kavics) vonatkozó követelmény teljesítése is, mert a k>10 m/s szivárgási tényez t már egy homokos kavics réteggel is biztosítani lehetne. A depóniaépítésnél számos esetben el térbe kerülhet, vagy megfontolandó lehet a geokompozitok alkalmazása a szemcsés anyagú szivárgóréteg helyett. Ilyen lehet ségek például: • völgyfeltöltéssel épül lerakóknál a meredekebb aljzaton gondot okozhat a szivárgóréteg stabilitása, megcsúszása, • támasztótöltések szigetelésének a kialakításakor, • zárószigetelések szivárgórétegeként, • a két geomembrán közötti második, ún. szivárgó-ellen rz rétegként. Ugyanakkor általános elvként kimondhatjuk, hogy fels (els ) szivárgórétegként, kis esés aljzaton alkalmazásuk nem megengedett, mert kis szerkezeti vastagságuk miatt nem teljesül az a feltétel, hogy az elvezetend csurgalékvíznek a szivárgórétegen belül kell maradnia. A geokompozit szivárgórétegek általában két sz r réteg (ami többnyire geotextília) között lév m anyag szivárgórétegb l (geoháló, georács stb.) épülnek fel. 21


6. HULLADÉKLERAKÓ ÜZEMELTETÉSE Az üzemeltetés a hulladéklerakók többlépcs s védelmi rendszerének egy újabb, igen fontos eleme. A hulladéklerakó szakszer , gondos üzemeltetésével a hulladéklerakó emissziói megakadályozhatóak, minimálisra csökkenthet ek.

6.1. A hulladéklerakón ártalmatlanítható hulladékok A hulladéklerakón a 22/2001. (X. 10.) rendelet 5. §-a alapján a következ hulladékok lerakása engedélyezhet : • a hulladéklerakás általános szabályai alapján (3. §) lerakással csak el kezelt hulladékok ártalmatlaníthatóak, kivéve az inert hulladékokat és azokat a hulladékokat, melyek el kezelése az elérhet legjobb technikával nem valósítható meg, • veszélyeshulladék-lerakóban történ elhelyezéssel veszélyes hulladékok • nem veszélyeshulladék-lerakóban történ elhelyezéssel: települési szilárd hulladék, amely kielégíti a hulladéklerakóban átvehet hulladékokra a rendelet 2. sz. mellékletének megfelel en megállapított átvételi követelményeket, és kielégíti a Hgt. 56. § (7.) bekezdés a), b) és c) pontjai szerinti szervesanyag tartalom csökkentésére vonatkozó követelményeket, egyéb, nem veszélyes hulladékok, amelyek kielégítik a rendelet 2. sz. melléklete szerinti átvételi követelményeket, biológiai, kémiai, illet leg h kezeléssel, tartós (legalább 6 hónapig tartó) tárolással, vagy más kezeléssel nyert olyan szennyvíztisztításból származó hulladék és csatorna iszap, amelyben a fekál coli és a fekál streptococcus szám mlben mért mennyisége a kezelés során az eredeti érték 10%-a alá csökkent, az el kezelés (befoglalás, beágyazás stb.) után, nem veszélyes hulladékként kezelhet , eredetileg veszélyes hulladékok, melyek kielégítik a rendelet 2. sz. melléklet szerinti átvételi követelményeket. Ezeket a hulladékokat a biológiailag lebomló hulladékoktól elkülönítve, külön kazettában kell lerakni. inert hulladékok technológiai célú lerakása (lerakóhelyi útépítés, takarás, területkiegyenlítés stb.).

6.2. A hulladéklerakón nem ártalmatlanítható hulladékok A hulladéklerakóban nem helyezhet k el a rendelet 4. §-a szerint a következ hulladékok: • folyékony hulladék, • nyomás alatti gáz, • a Hgt. 2. sz. melléklete szerinti robbanásveszélyes, fert z kórházi, vagy más egészségügyi, illetve állategészségügyi intézményb l származó klinikai hulladék, • használt gumiabroncsok 2003. július 1-je után, a hulladéklerakó építés m szaki védelmének céljára használt gumiabroncsok, valamint a kerékpár gumiabroncsok és az 1400 mm küls átmér nél nagyobb gumiabroncsok kivételével, továbbá az aprított használt gumiabroncsok 2006. július 1-je után, • el kezelés nélküli szennyvíziszap, 22

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS • állati hulladék, • minden más típusú hulladék, amely nem elégíti ki a rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott átvételi követelményeket, • veszélyes hulladék, kivéve az el kezelés (befoglalás, beágyazás stb.) után, nem veszélyes hulladékként kezelhet , eredetileg veszélyes hulladékokat. Tilos a hulladék keverése, hígítása abból a célból, hogy az így nyert hulladék megfeleljen a hulladéklerakóban való elhelyezés követelményeinek.

6.3. Települési szilárd hulladék elhelyezése a hulladéklerakóban A hulladéklerakó aljzatszigetel rendszerének sérülésének megel zésére, a csurgalékvíz szivárgó rendszer eltöm désének megakadályozása érdekében, az els két méter hulladékréteget lehet leg finomszemcsés, homogén (kvázi homogén) hulladékokból, tömörítés nélkül kell lerakni. Bármely lerakási technológia mellett szükséges a lerakott hulladék tömörítése. A tömörítéssel egyrészt csökkent a hulladék térfogata, ami növeli a lerakó befogadóképességét, másrészt kedvez bb lesz a lerakó vízháztartása (csökken a csapadékvíz bejutásából származó csurgalékvíz mennyisége), állékonysága és utólagos süllyedése. A hulladék önmagában is tömörödik, els sorban az önsúly, és a szerves anyagok bomlása miatt. A tömörödés mértéke függ a küls tényez kt l (hulladék összetétel, annak egyenl tlensége, a bejutó csapadékvíz mennyisége, a biológiai folyamatokat meghatározó h mérséklet), a gy jt -szállító járm vek típusától és feltöltési technológiától (ürítés módja, rétegvastagság, hulladéklerakó-forma) és a tömörítés eszközeit l. A hulladék tömörítésére vagy szállító járm vek, vagy speciális célgépek szükségesek. Ez egyszer bb esetben lehet a földm építésben használt gép, de célszer bb és hatékonyabb a kifejezetten erre a célra kialakított kompaktor, azaz körmös hengerekkel ellátott, nagy súlyú önjáró berendezés, ami a hulladék aprításával növeli a tömörítés hatékonyságát. A tömörít célgépekkel a hulladék – összetételét l függ en felére, negyedére tömöríthet . A tömörít eszközök hatékonyságáról célszer el zetesen próbamez kön meggy z dni. Tapasztalat szerint a gyakorlatban használt kompaktoroknál három járatszám után már további jelent s, hatékony tömörödés nem érhet el. A hulladék esetleges aprításával ugyancsak javítható a lerakó térfogatának kihasználása. Ez különösen a nagy mennyiség darabos hulladékok esetén jelenthet térfogatcsökkent hulladéklerakási megoldást, ha a lerakó nem rendelkezik kompaktorral. A hulladékaprítók telepítése és alkalmazása meglehet sen magas beruházási költséget igényel. Az üzemeltetés során a környezetszennyezés elkerülése, és a keletkez csurgalékvizek minimalizálása érdekében szükséges a lerakott hulladékok takarása. A hulladéklerakásnak a lerakó típusától függ en különböz technológiai megoldásai lehetségesek. Közel sík területen más eljárást kell választani, mint völgyfeltöltésnél. A gyakorlatban leginkább alkalmazott dombépítéses hulladéklerakás technológiai folyamatát a 7. ábra mutatja be. 23

7. ábra 10 Dombépítéses hulladéklerakás technológiai folyamata


10

24

Barótfy, 2000.


6.4. A veszélyes hulladékok lerakása 6.4.1. A veszélyes hulladékok el kezelése A veszélyes hulladék keletkezésekor a szállításra és a rendezett biztonságos lerakásra többnyire alkalmatlan, az el kezelés általában elkerülhetetlen. A megfelel kezelés szempontjából nagy jelent sége van az elkülönített (szelektív) gy jtésnek. A vegyesen gy jtött veszélyes hulladék nemcsak másodnyersanyagként nem használható fel, hanem biztonságtechnikai problémákat is okozhat, mivel az összeférhetetlen (inkompatibilis) anyagok együttes tárolása t z- és robbanásveszéllyel, a toxikus anyagok kioldódásával, h fejl déssel, ill. éghet és/vagy toxikus gáz fejl désével, vegyi reakciók kialakulásával járhat, ami veszélyes és nem kívánatos. Az el kezelés célja, hogy a veszélyes hulladék mennyisége és veszélyessége 11 csökkenjen, vagy további kezelhet sége el nyösen változzon. Az el kezelés els fázisa legtöbb esetben a semlegesítés. Savakat vagy lúgokat tartalmazó veszélyes hulladékot szállítani nem célszer , lerakni pedig ésszer tlen. A semlegesítést ott célszer elvégezni, ahol a hulladék keletkezik, mivel a semlegesítés viszonylag könnyen kivitelezhet . A semlegesítés általában h fejl déssel jár együtt, de el fordulhat jelent s gázképz dés és habzás is. Az el kezelés a legtöbb esetben víztelenítéssel vagy szerves oldószer esetén oldószermentesítéssel folytatódik. A víztelenítés nem mindig egyszer feladat. Léteznek olyan kolloid rendszerek, pl. iszapok, amelyek vízmegtartó képessége igen nagy, spontán vízkiválás csak igen lassan megy végbe. A nagy víztartalmú iszapok s rítése sokszor csak különleges, erre a célra kialakított eszközökkel lehetséges. Egyszer bb esetekben centrifugával vagy sz r préssel oldható meg a víztelenítés. A cél az ideális állapot elérése, vagyis az, hogy a korábban folyadékhoz hasonlóan viselked veszélyes hulladék lapátolhatóvá váljon. Szerves oldószert tartalmazó veszélyes hulladék esetén az oldószermentesítésnek gazdasági célja is van: az oldószer visszanyerése. A visszamaradó anyag lehet szilárd vagy folyékony állapotú. Az el kezelés során olyan állapotba kell hozni a veszélyes hulladékot, hogy az megfelel en csomagolható, veszélytelenül szállítható, majd biztonságos rendezett lerakón való végs elhelyezéssel ártalmatlanítható legyen. A veszélyeshulladék-kezelésnek igen fontos eleme a befoglalás. A befoglalás mindazon eljárások összefoglaló neve, amelyek célja veszélyes hulladékok szilárd közegben, ún. mátrixban történ megkötése, bezárása fizikai és/vagy kémiai úton. Az e módszerekkel stabilizált veszélyes hulladék és befoglaló anyag együttese jelent sebb szilárdságú és kis vízvezet képesség rendszert alkot, ami az ártalmatlanítás biztonságával szemben megfogalmazható elvárások miatt rendkívül el nyös. Így a különböz eredet , összetétel és fizikai formában lév hulladékok veszélyessége jelent s mértékben mérsékelhet vagy megszüntethet ; a lerakás biztonsága hosszabb távon is igen kedvez vé válik, ami gyakorlatilag minden lera-

11

Balthazár, 1993.

25

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV kásos elhelyezés kényes problémaköre. A befoglalási eljárások leggyakrabban 12 alkalmazott típusai, módszerei: • cementalapú, • mész, pernyealapú eljárások, • h re lágyuló anyagú alkalmazása, • szerves polimerek alkalmazása, • kapszulázás, • gipszképzés, • üvegbe történ beágyazás. A veszélyes hulladék veszélyeztet potenciálja csökkentésének egyik legegyszer bb módja a csomagolás. A csomagolás lényegében a különböz jellemz k alapján veszélyesnek min sül hulladék anyagok bevonását és/vagy már el re el készített tárolóeszközökbe (hordó, tartály, zsák, ballon stb.) történ betöltését, berakását jelenti. Az alkalmazható csomagolóanyagok széles körben kerülhetnek felhasználásra; az adott célra való alkalmasságukat azonban dönt en a hulladék anyagok fizikai és kémiai jellemz i befolyásolják, valamint a csomagolás fizikai, kémiai behatásokra elvárt id állósága.

6.4.2. A veszélyes hulladékok elhelyezési módszerei Az érvényes rendeletek szerint lerakótelepeken a más módszerrel nem, vagy csak aránytalanul nagy költséggel ártalmatlanítható mérgez hulladékokat lehet lerakni. Tilos a lerakótelepen lerakni • éghet veszélyes hulladékokat; • t zveszélyes, illetve fokozottan reakcióképes veszélyes hulladékokat; • gyorsan bomló szerves anyag hulladékokat. El kezelés nélkül tilos lerakni a veszélyes folyékony hulladékokat. A megkívánt védelmi rendszerrel kialakított veszélyeshulladék-lerakótelepekre beérkez veszélyes hulladékok elhelyezésénél általános technológiai módszer nehezen adható meg. Minden egyes lerakó egyedi mérnöki létesítmény, s a lerakás technológiája is egyedi. Az igen veszélyes, egymással nem keverhet , inkompatibilis hulladékok lerakása célszer en a szállítás során is használt csomagolóeszközökkel (hordók, konténerek) együtt történik (pl. Aszódon). A minél el bbi végleges lezárás érdekében a tárolóedények elhelyezése szakaszosan kialakított kazettákban történik. A végleges lezárást megel z en célszer a tárolóedényeket id szakos takarással ellátni, vagy a kívánt szint elérésekor a konténerek közötti teret kitölteni (pl. betonnal). Az ömlesztve érkez és egymással összeférhet , valamint a fokozottan veszélyes hulladékok – el kezelés után – elhelyezhet k felszínközelben kialakított tárolómedencékben, vagy a felszínen épített dombszer lerakóban is, alapkövetelmény azonban a keletkez csurgalékvíz minimalizálása, így els sorban az ideiglenes tet szerkezet védelme melletti lerakás jöhet szóba. Rendkívül lényeges, hogy a végleges lezárás a tet szerkezet védelme mellett történjék meg, a csapadékvíz távoltartása érdekében. 12

Olessák, 1990.

26


7. A HULLADÉKLERAKÓBAN LEJÁTSZÓDÓ FOLYAMATOK A lerakóba kerül hulladék többnyire rendkívül heterogén, ami fizikai és kémiai értelemben is igaz (méret, alak, tömeg, térfogats r ség, összetétel, nedvességtartalom, reakcióképesség, stb.), és ez a heterogén anyag a kiindulópontja annak a hosszú homogenizálódási folyamatnak, amelynek során az anyag mechanikai és fiziko-kémiai értelemben is konszolidálódik.

7.1. A hulladék konszolidációja A hulladék várható konszolidációjának az ismerete igen fontos, mert a deformációkat figyelembe kell venni mind a záró szigetel rendszer, mind a gázgy jt rendszer mechanikai méretezésénél, kialakításánál. Sajnos ma még nem áll rendelkezésre kell mennyiség tapasztalat, amely lehet vé tenné a pontos számításokat. A hulladék várható összenyomódását elméletileg a talajmechanikából jól ismert konszolidációs elmélettel közelítjük, azonban figyelembe kell venni, hogy a hulladék: • a szokásos talajokhoz képest lényegesen változatosabb, inhomogénebb; • a fizikai paramétereinek pontos meghatározása lényegesen nehezebb. A fentieken túl nehezíti a problémát, hogy a hulladék konszolidációja nemcsak a mechanikai terhelés (önsúly) hatására bekövetkez tömörödés, hanem a különböz alkotórészek kémiai-biológiai lebomlásával rendszerint együtt járó térfogatcsökkenés eredménye is. A süllyedések üteme az id el rehaladtával lassul. A kezdeti szakaszban az önsúly hatására bekövetkez süllyedések dominálnak (els dleges konszolidáció), mértéke általában 5-30%-a a feltöltési vastagságnak, és a süllyedések zöme a feltöltés utáni els évben lejátszódik. Az els dleges konszolidációt követi a másodlagos konszolidáció szakasza, ami id ben hosszan elnyúló, a hulladékban lejátszódó folyamatoktól is jelent sen függ folyamat.

7.2. A biogázképz dés A deponált anyag a környezeti hatások és a hulladéktömeg konszolidációjának hatására átalakul. Az átalakulás dezintegrációs bomlási folyamat, amit befolyásol az atmoszféra (az oxigén jelenléte vagy hiánya), a depóniára hulló, illetve bejutó csapadék mennyisége, a hulladék nedvességtartalma, összetétele, homogenitása, a tárolótér maassága, a depónia kialakítása és a mikroorganizmusok tevékenysége. A küls h mérséklet csak a fels rétegekre gyakorol hatást, mélyebben már a biokémiai reakciók által beállított h mérséklet uralkodik.

27


7.2.1. A hulladéklebomlási folyamat A hulladéklebomlási folyamat eredményeként biogáz és csurgalékvíz keletkezik. Laboratóriumi mérések és tapasztalatok alapján a lebomlási folyamatot öt jellegze13 tes fázisra osztják, amit a 8. ábra szemléltet. Az aerob lebomlás (I. fázis) Az I. fázis egy rövid abiotikus szakasz rögtön a hulladék elhelyezése után, amikor a rendelkezésre álló oxigén (leveg ) mellett a hulladékban jelenlev , vagy kívülr l származó mikroorganizmusok a szerves anyag aerob lebontását végzik. A folyamatot részben a depóniában csapdázódott leveg , a felszínközeli rétegeknél pedig az atmoszférából bejutó oxigén táplálja. Az aerob fermentáció eredménye a szén-dioxid, az ammónia és a víz, illetve az egyéb alkotórészek oxidációs termékei. A folyamat fontos tényez je a nedvesség, ami a mikroorganizmusok számára 60%nál optimális. A nedvesség egyaránt származhat magából a hulladékból, vagy a depóniába bejutó csapadékból történ utánpótlódásból. A folyamat exoterm, és a lezárást követ néhány nap, ill. hét alatt a h mérséklet elérheti a 60-70°C-ot is. A nagy h mérséklet gyakran öngyulladáshoz is vezethet. A depónia átlagos bels 14 h mérséklete ebben a fázisban 40-60°C. Az anaerob lebomlás fázisai (II-V. fázis) A biogázképz dés körülményeit az anaerob (oxigénmentes) lebomlás jellemzi, a 15 számára kedvez , els sorban közepes (30-75°C) h mérséklet-tartományban. Az anaerob lebomlás kezdeti szakaszában (II. fázis a 8. ábrán) illékony zsírsavak, szén-dioxid és hidrogén keletkezik az erjeszt és acetogén baktériumok hatására. A savas kémhatású csurgalékvíz (a pH alakulását lásd a 8. ábrán) nagy koncentrációban tartalmazhat zsírsavakat, kalciumot, vasat, nehézfémeket és ammóniát. A gáz nitrogéntartalma csökken a szén-dioxid- és hidrogénképz dés következtében. A redoxipotenciál csökkenésével a kezdeti magas szulfát tartalom lassan lecsökken. A keletkez szulfid kicsapja a vasat, mangánt és a nehézfém elemeket, amelyek eddig oldott állapotban voltak. A III., ún. második közbüls anaerob fázis a metanogén baktériumok lassú növekedésével kezd dik. A metánkoncentráció n , mialatt a hidrogén, a szén-dioxid és a zsírsavak koncentrációja csökken. Tovább csökken a szulfátkoncentráció a folytatódó szulfátredukció révén. A zsírsavak átalakulása a pH és alkalitás (lúgosság) növekedésével jár, ami a kalcium, a vas, a mangán és a nehézfémek oldhatóságának a csökkenését vonja maga után, amelyek kés bb valószín leg szulfidokként csapódnak ki. Továbbra is szabadul fel ammónia, ami az anaerob környezetben nem alakul át. A IV., ún. metán fázisban 50-60% metántartalomnál stabilizálódik a gázképz dés, ami a zsírsavak és a hidrogén alacsony szinten történ tartását eredményezi.

13 14

15

Christensen - Kjeldsen (1989) nyomán. Bánhegyi, 1993. Bánhegyi, 1993.

28


8. ábra 16 A depóniagáz és csurgalékvíz összetev inek alakulása a lebomlási fázisban 16

Christensen - Kjeldsen, 1989.

29

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV Az V. fázisban csak az ellenálló szerves szén marad az elhelyezett hulladékban. A metántermel dés jelent sen visszaesik, koncentrációja olyan kicsi lesz, hogy nitrogén jelenik meg a gázokban a légköri diffúzió miatt. Aerob zónák és a metán képz déshez túl magas redox-potenciálú zónák jelennek meg a fels rétegekben. A biogáz képz dés/termelés folyamatának kézbentartása, optimalizálása érdekében ismernünk kell a képz déshez, termeléshez szükséges mikroszervezetek életfeltételeit és a folyamatot befolyásoló abiotikus tényez k hatását (l. a 9. ábrát).

9. ábra 17 A metánképz désre ható f abiotikus tényez k

7.2.2. A gázmentesítés Egy jól m köd hulladéklerakónál alapvet feltétel, hogy a gázképz dés és gázmentesítés ellen rzött körülmények között történjék annak érdekében, hogy megel zzük a depóniagáz nemkívánatos kijutását az atmoszférába, illetve horizontális vagy vertikális irányú migráció révén a környez talajrétegekbe. A keletkez gáz ellen rzött gy jtése illetve elvezetése fontos, mert: • a nagy nyomású gáz kitöréseket okozhat a lerakóban; • a gáz kiszivárgása a vegetáció pusztulását idézheti el , aminek a következménye, hogy a rekultivált felszínen jelent sen n az erózió veszélye; 17

Christensen - Kjeldsen, 1989.

30

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS • toxikus hatása lehet; • a tartós gázkibocsátás a hulladéklerakó közvetlen szomszédságában lakók egészségét veszélyeztetheti; • kellemetlen szaghatást okoz; • a keletkez metán a leveg vel keveredve robbanókeveréket alkot; • a keletkezett gáz olcsó energiaforrás, ezért gy jtése célszer . A gázellen rz és mentesít rendszer lehet aktív vagy passzív. Passzív rendszerben a lerakóban lev természetes gáznyomás a mozgás hajtóereje. Aktív rendszerben mesterséges vákuum segíti el a gázkiáramlást a lerakóból. A passzív módszer csak akkor használható hatékonyan, ha metán és szén-dioxid is nagy mennyiségben képz dik. A nyomáskülönbség és a diffúzió a metánt a lerakóból a légtérbe irányítja. A passzív rendszer vázlata látható a 10. ábrán. Legkisebb mértékben a homokkal vagy kaviccsal teli függ leges aknák, árkok vagy rétegek szállítják a metánt. Ennél hatékonyabb módszer a függ leges, vagy a fed réteg alá elhelyezett perforált csövek alkalmazása. A lerakót körülvev talajba helyezett szigetel fólia lassíthatja a metánáramlást, elhelyezése azonban nem könny feladat. A kis koncentrációjú, veszélyesebb gázok leveg be kerülését közbetelepített szorpciós rétegekkel lehet megoldani, ill. csökkenteni. Mivel a passzív rendszer csak korlátozott védelmet nyújt, a gáz a leveg be kerül, és a gázmozgás szinte el re megjósolhatatlan, alkalmazása kevésbé ajánlott, és egyre inkább a háttérbe is szorul. Hatékonyabb módszer az aktív rendszer, még akkor is, ha a keletkezett gáz mennyisége kicsi, és a gáz mozgásában csak a molekuláris diffúzió vesz részt. A szell ztet csövekhez vákuumszivattyút csatlakoztatva olyan nyomáskülönbség érhet el, amely képes eltávolítani a gázt a lerakó belsejéb l. Ha a telepítés célja csak a gázellen rzés, akkor a lerakó pereméhez kell elhelyezni a kutakat, illetve a környez talajban, ha az jó átereszt . Az egyes kutak átmér je 30-90 cm legyen. A nagyobb átmér j kutak esetében ugyanannyi energiával több gáz nyerhet , ami akkor célszer , ha a gázt energiaforrásként is gy jtik. Az aktív rendszer a lerakó peremén és a lerakóban hálózatosan elhelyezett kutakból áll. A kutak lehetnek függ leges vagy vízszintes elhelyezés ek. Az egyes kutakat és csöveket egy f vezeték köti össze, amelynek a végén kompresszor van. Ezzel a kompresszorral hozzák létre a f vezetékben a vákuumot. Amikor a vákuum létrejön, kialakul egy hatásterület, amely a kutakkal behálózott területre terjed ki. A gáz így belekerül a kutakba, onnan a f vezetékbe, az ellen rz állomásra, majd az energiafelhasználó, vagy éget berendezésekbe. A kerületen lév kutakban összegy l gáz gyakran rosszabb min ség , ezért ilyen esetben célszer ezt külön kezelni. A kutak hatásterülete - ugyanúgy mint a vízbeszerz kutaknál - minden irányban kiterjed. A kutakat úgy kell elhelyezni, hogy a hatásterületük összeérjen. A rendszer m ködtetésénél kerülni kell a túlnyomást, mert ezzel leveg kerülhet a talajból a hulladékba. A lerakó vastagságától és egyéb helyi adottságoktól függ en a kutak távolsága 8-20 m. Az aktív rendszereknél peremi gázelvezet árkokat is alkalmaznak. Ezt közvetlenül a lerakó körül alakítják ki kb. 8 m, vagy annál kisebb mélységgel.

31


10. ábra 18 A passzív gáz ellen rz -mentesít rendszer vázlata

18

Tchobanoglous et al., 1993.

32


7.3. A hulladéklerakók vízháztartása A hulladéklerakó vízháztartásának ismerete rendkívül lényeges, mert segítségével tudjuk meghatározni a várható csurgalékvíz mennyiségét, ami a csurgalékvízgy jt rendszer méretezésénél alapvet fontosságú. A csurgalékvíz mennyiségén kívül szükségünk van annak várható összetételére is, ami a szigetel rendszer anyagának, felépítésének a megválasztásánál jelent s. Míg a várható mennyiséget viszonylag jól tudjuk számítani, el re jelezni, addig a min ség tekintetében els sorban analógiákra, korábbi tapasztalatokra támaszkodhatunk, hiszen minden depónia egyedi.

11. ábra A hulladéklerakó vízháztartása A depóniák vízháztartását a módosított vízháztartási egyenlettel írhatjuk le (11. ábra): Cs - P - R ± K – VCS – Lf + Vb + Vk = 0 ahol: Cs: a csapadék, P: a párolgás, R: a tározás (kötött vízként), K: a késleltetés (rövidebb ideig a kapillárisokban raktározott víz), VCS: a csurgalékvízlefolyás az altalaj felé, Lf: a felszíni lefolyás, 33

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ALAPTANKÖNYV Vb: a biokémiai folyamatok során képz dött víz és Vk: a konszolidáció hatására keletkezett víz. A módszernél feltételezzük, hogy alulról és felülr l küls hozzáfolyás nincs, a csurgalékvíz a lerakóból csak a szivárgórendszeren keresztül kerülhet ki és nincs vízkilépés a rézs felületén. A csurgalékvízgy jt rendszer méretezéséhez szükséges vízmennyiséget a tér és id függvényében kell meghatározni. A csurgalékvíznek több, egymástól független összetev je lehet: • a csapadék és az aktuális párolgás különbsége; • a hulladékban mikrobiológiai folyamatok hatására bekövetkez vízképz dés, ill. vízfelhasználás; • a hulladék konszolidációja során keletkez vízmennyiség; • a hulladékban tározódni képes vízmennyiség. A vízháztartási egyenlet megoldásával meghatározhatjuk a hulladékból kijutó csurgalékvíz mennyiségét. Ezen vizsgálatok elvégzésére fejlesztették ki az ún. HELP modellt, amit ma a világban elterjedten használnak. A hazai párolgási és csapadékviszonyokat elemezve az átlagos csurgalék-víz 3 3 hozamot 150-300 m /ha/hónap (5-10 m /ha/nap) értéknek lehet tekinteni (1mm/nap -8 beszivárgás és k=10 m/s szivárgási tényez mellett). A lerakó üzemeltetésének különböz fázisaiban 1 hektárnyi depónia felületen 19 várható csurgalékvíz havi mennyiségét a 7. táblázat tünteti fel. 7. táblázat 3 1 ha depóniafelület esetén várható csurgalékvíz-mennyiség (m /hó) A depónia üzemelési fázisa

Csapadékvíz mennyisége (mm/hó) 40

80

120

160

200

A területre hulló csapadékvíz mennyisége

400

800

1200

1600

2000

A hulladékmentes területr l kivezetett csurgalékvíz

(α=75%)

300

600

900

1200

1500

Max. 3 m vastag hulla- (α=5%) dékkal borított területr l kivezetett csurgalékvíz (α=15%)

200

400

600

800

1000

60

120

180

240

300

Min. 10 m vastag hulla- (α=25%) 80 160 240 320 400 dékkal borított területr l 40 80 120 160 200 kivezetett csurgalékvíz (α=10%) A csurgalékvíz összetétele er sen változhat, s az aljzatszigetel rendszerre igen széls séges hatások közötti agresszív biokémiai terhelés jut.

19

In Barótfi, 2000.

34


7.4. A monitoring rendszer Egy hulladéklerakó minden esetben − még ha a legkorszer bb is − potenciális szennyez forrást jelent környezetére, ezért szükséges, hogy megfelel ellen rz megfigyel (monitoring) rendszere legyen. A lerakó üzemelése és szüneteltetése alatt is folyamatosan ellen rizni kell: • az els dleges technológiai létesítmények (tárolóterek, m tárgyak) múszaki állapotát, állapotváltozását; • a tárolóterek szivárgásának megfigyelésére szolgáló eszközök és berendezések m köd képességét; • a lerakótelep véd távolságán belüli felszín alatti víz min ségét; • a lerakótelep területér l elvezetett felszíni víz min ségét; • a leveg szennyez anyagok emisszióját, immisszióját; • a lerakótelep környezetében a hatásvizsgálatban kijelölt él szervezetek állapotát és azok változásait; • a biztonsági célokat szolgáló melléklétesítmények, vízelvezet és vízkezel rendszerek m köd képességét. Az ellen rz vizsgálatok elvégzéséhez szükséges megfigyel rendszer elemeit két csoportba sorolhatjuk. Ezek: • a lerakó üzemelésével, állapotváltozásával kapcsolatos megfigyel rendszer; • a lerakónak a környezetére gyakorolt hatását figyel -ellen rz rendszer. Egy hulladéklerakó megfigyel rendszerének elemeit szemlélteti a 12. ábra. Az ellen rzési és megfigyelési eljárásokat, a mintavételi, mérési gyakoriságot mind az üzemelési, mind az utógondozási fázisban a 22/2001. (X. 10.) KöM rendelet szabályozza.

12. ábra A hulladéklerakó megfigyel rendszerének elemei 35


IRODALOMJEGYZÉK Árvai J. (szerk.) (1993): Hulladékgazdálkodási kézikönyv, M szaki Könyvkiadó, Budapest. Balthazár Zs. (1993): A veszélyes hulladék biztonságos lerakása. Árvai J. (szerk): Hulladékgazdálkodási kézikönyv pp. 480-499. Barótfi I. (2000): Környezettechnika, Mez gazda Kiadó, p. 981. Bánhegyi I. (1993): Biológiai hulladékkezelés. Hulladékgazdálkodás (szerk.: Árvai J.). M szaki Könyvkiadó, pp. 390-423. Brandl, H. (1989.): Geotechnische und bauliche Aspekte bei der Neuanlage von Abfalldeponien, Österreichische Ingenieur- und Architekten-Zeitschrift, 134. Jg. H.3. pp. 123-163. Brandl, H. (1989.): Zur Standortwahl von (Sonder-) Mülldeponien, Österreichische Ingenieur- und Architekten-Zeitschrift, 134. Jg. H. 1. pp. 10-20. Christensen, Th.H -Kjeldsen, P. (1989): Basic biochemical process in landfills, Sanitary Landfilling (ed.: Christensen, Th.H.-Cossu, R.-Stegmann, R.), Academic Press, pp. 29-48.) Daniel, D.E.-Bowders, J.J. (1996): Waste containment systems bygeosynthetics. State of the art report. Proc. 2nd Int. Conf. of Environmental Geotechnics, Osaka, Balkema, Rotterdam Franzius, V. (1987): Bedeutung von Oberflächenabdichtungen für Gas-und Wasserhaushalt von Deponien, Fortschritte der Deponietechnik. Abfallwirtschaft in Forschung und Praxis pp. 167-173. Erich Schmidt Verlag. Józsa G.- Hetényi R.- Raincsák Gy. (1990): Veszélyes hulladéklerakótelepek országos hálózata fejlesztésének földtani megalapozásához szükséges módszertani javaslat, MÁFI, Kézirat. Kertész Gy. - Mann T. (1993): A hulladék végs elhelyezése, Hulladékgazdálkodási kézikönyv (szerk.: Árvay Z.,) pp. 424-458. M szaki Könyvkiadó, Budapest. Kiss G. (1992): Szilárd kommunális hulladékok felszíni elhelyezése. Miskolci Egyetem, Hidrogeológiai Mérnökgeológiai Tanszék. Meggyes, T. (1994.): Oberflächenabdichtungssysteme. BAM Bundesanstalt für Materialforschung und - prüfung, Forschungsbericht 201. Deponieabdichtungssysteme, pp. 173-185. Verlag für neue Wissenschaft GmbH, Bremerhaven. Münk, G. - Hegler - Mennig, G. (1989): Abdichtung von Mülldeponien. Kunststoff, Vol. 79. No. 4. pp. 352-358. Olessák D. (1990): Hulladékgazdálkodás. Környezetgazdálkodási Intézet, Jegyzet, Budapest. Olessák D. (1993): Hulladékkezelési eljárások, Hulladékgazdálkodási kézikönyv (szerk.: Árvai J.), 8. fejezet. M szaki Könyvkiadó, Budapest. Ramke, H.G. (1991): Hydraulische Beurteilung und Dimensionierung der Basisentwässerung von Deponien fester Siedlungsabfälle, Leichtweiss-Institut für Wasserbau der TU Braunschweig, Mitteilungen, H. 114. p. Ray, C. - Chan, P.C. (1986): Removal of heavy metals from landfill leachate: an overview. Int. Symp. on Environmental Geotechnology (Ed.: Fang, H.Y.), Vol. I. pp. 113-126. Envo Publishing Comp. 36

DR. SZABÓ IMRE: HULLADÉKELHELYEZÉS Schenkel. W. (1974): Die geordnete Deponie von festen Abfallstoffen. Theoretische Grundlagen und praktische Durchführung, Beihefte zu Müll und Abfall, H.9. Schmid, G. (1992): Deponietechnik, Vogel Buchverlag. Stief, K. (1986.): Das Multibarrierenkonzept als Grundlage von Planungen, Bau, Betrieb und Nachsorge von Deponien, Müll und Abfall, 1. pp. 15-20. Szabó, I. (1995): Hulladékelhelyezés I-IV., „Ipar a környezetért” Alapítvány, Budapest. Szabó, I. (1999):Hulladékelhelyezés, Miskolci Egyetemi Kiadó, p. 440. Tchobanoglous, G.-Theisen, H.-Vigil, S. (1993): Integrated solid waste management, Mc Graw-Hill Inc., p. 913. Thome-Kozmiensky, K.J. (1987): Deponie. Ablagerung von Abfällen, EF-Verlag für Energie- und Umwelttechnik GmbH. Wind, H. (1987): Wesentliche Merkmale der Sicherheits Deponien-System Holzmann, Deponie-Ablagerung von Abfällen (Hrsg.: Thome-Kozmiensky), pp. 828-846. EF-Verlag. Wright, Th.D. - Ross, D.E., - Tagava, L. (1988): Hazardous waste landfill construction: the state of the art, Standard Handbook of Hazardous Waste Treatment and Disposal (ed.: Fremann, H. M.), pp. 10.1-10.23. McGraw Hill Book Comp.

37

Hulladékelhelyezés 2. A HULLADÉKLERAKÓK HELYKIVÁLASZTÁSA A helykiválasztás általános kérdései

Recommend Documents