Somogyvári Enikő 1 – Posta János2 – Hardon Georgina 3 – Mihók Sándor 4
Hucul méntörzsek vizsgálata Study of Hucul horse stallion strains
[email protected] Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi És Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék, Phd hallgató 2 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi És Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék, egyetemi adjunktus 3 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi És Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék, bsc hallgató 4Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi És Környezetgazdálkodási Kar, Állattudományi, Biotechnológiai és Természetvédelmi Intézet, Állattenyésztéstani Tanszék, professzor emeritus 1Debreceni
Absztrakt Napjainkban a hucul állomány Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon található meg. Az utóbbi időben terjed Ausztriában is, főképpen a lengyel állományból kerülnek ide egyedek, valamint Németországban is megtalálható néhány egyede. Az országok tenyésztőszervezetei által vezetett, és közzétett papíralapú, vagy/és online méneskönyveiből vagy/és dokumentumaiból került felépítésre egyes törzsek (Hroby, Goral, Gurgul, Pietrosu, Prislop, Ousor és Polan) pedigréi. Az 1890-es évektől 2014-ig terjedő időszakot öleli fel, a fajta hét törzsére kiterjedően. A hucul ló fajta hét törzsének genealógiai vonalait vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbb egyed lengyel tenyésztők birtokában van, de törzsenként jelentős eltérések tapasztalhatók. Lengyelországban meghatározó a Gurgul, a Hroby, Pietrosu és a Polan törzs. A Goral törzs esetében Románia, Szlovákia és Lengyelország között egyenletes az elosztás, de Magyarországon, Csehországon és Ausztriában is fellelhető. Valamennyi törzsnek egy alapítója van, és a tenyésztéstörténet három-négy generáción át általában egy- két egyeddel folytatódik, bár esetenként több mént is tenyésztésbe állítottak. A genetikai diverzitás csökkenés már a kezdeti időszakban megfigyelhető. Bár általában a negyedik-ötödik generációtól sok egyed kerül tenyésztésbe, többnyire tenyészanyag-vándorlást követően, amikor is egy-egy szerencsés import tenyészállatnak talán még az indokoltnál is több ivadékát állítják tenyésztésbe. Ilyenek például: Pietrosu VI-111 Lu. Lengyelországba kerülése Pietrosu 5 Pl. néven, vagy a Cukor Gurgul Szlovákiából Lengyelországba, ahol is a ménpark nagy része egyetlen leszármazottjára vezethető vissza. Az országok közötti tenyészanyag vándorlás ismétlődő, bár törzsenként eltérő rajzolatot mutat, sőt nem mindegyik törzs található meg e védendő fajtából a tenyészését felvállaló országokban. A 9-10 generációig jutottak el a különböző törzsek az alapító őstől napjainkig, kivétel ez alól az Ousor törzs, amelyik csupán a hetedik generációinál tart. Kiemelhető a Goral egy oldalágának tekinthető Prislop törzs, mely már a 10 generációnál tart. Bevezetés A tanulmány célja a védett, veszélyeztetett kategóriában lévő hucul fajta méntörzsei genealógiai vonalszerkezetének feltárása, az országok közötti genetikai kapcsoltság ábrázolása, az alapító őstől napjainkig fellelhető generációk számának közzététele. Ennek elvégzése utal a genetikai diverzitás-változás irányának alakulására, az időközben kihalt genealógiai ágak kimutatására. A tanulmányból kiderül, hogy az egyes országok milyen mértékben vesznek részt az egyes törzsek fenntartásában és az országok közötti tenyészanyag-vándorlás is
353
jól nyomon követhető. A génmegőrzésre szoruló fajták esetében ugyanis a populáción belüli genetikai variabilitás, valamint a génáramlás irányának ismerete nélkülözhetetlen a rendelkezésre álló genetikai állományhoz illeszkedő szelekciós program kidolgozásához. Anyag és módszer A tanulmány a hucul lófajtát tenyésztő országok, Szlovákia (Národný Žrebčin Topoľčianky, 1996, 2001, 2007), Csehország (Asociace chovatelů huculského koně, 2002), Lengyelország (Polski Związek Hodowców Koni, 2004; Tomczyk-Wrona I. 2004) Magyarország (Mihók, 2014; Mihók and Németh, 2013; Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete, 2005; Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete, 2011; Somogyvári, E.-Posta, J.Hardon, G.-Mihók, S.: 2015.) és Románia (Lechkun, 2008; Rădulescu, 1957) tenyésztőszervezetei által vezetett, és közzétett papíralapú, vagy/és online méneskönyveiből vagy/és dokumentumaiból került felépítésre. Az 1890es évektől 2014-ig terjedő időszakot öleli fel, a fajta hét törzsére kiterjedően. A kapott eredményeket grafikusan ábrázoltuk. Eredmények Az eredményekben a hét törzs (Hroby, Goral, Gurgul, Ousor, Polan, Pietrosu, Prislop) egyenkénti elemzése olvasható. Az alapító ménektől a 2014-es évig grafikusan ábrázolt törzsek pedigréjéből a következtetéseket vontuk le az egyes törzseknél. A következő szempontok szerint értékeltük a törzseket, mint a genetikai variabilitás csökkenésével járó tenyésztés, a génanyag vándorlása, a meghatározó szerepet betöltő mének, országonkénti előfordulása az egyes törzseknek és a generációk száma törzsenként.
Hroby törzs Bukovinai tenyésztésből származó, 1895-ben született Hroby egyike annak a két törzsnek, amely túlélte az első világháborút, így a hucul klasszikus méntörzsének tekinthető. A törzs ménjeinek száma 152, ezzel a legnagyobb ménszámú törzzsé lépett elő. A fajtát tenyésztő mindegyik országban előfordul, de a létszámot tekintve élen jár Románia és Lengyelország. Az első generáció 4 ivadéka közül csupán a radautzi születésű, majd Kistapolcsányban kiterebélyesedő Hroby I Rad. = Hroby I Top. lesz meghatározó. A ma élő állomány ezen keresztül képviseli a Hroby törzset! A második generációban 9 tenyészmén kezdi meg tenyészműködését, mégis csak 5 egyed ivadékai kerülnek be a következő generációba, 2 ezek közül kihal. Már az 1920-as évek második felében került Lengyelországba Hroby törzsbéli egyed, de a későbbi lengyelországi mének mégsem ezek leszármazottjai. A harmadik generációtól meghatározó szerepet játszik a lucsinai Hroby VIII. és Hroby V., majd a lucsinai születésű Hroby X. Hroby II a hatodik generációban már csak egyetlen egyeddel vesz részt és el is sorvad. Hroby V Hroby XVII nevű dédunokáját Kistapolcsányban Hroby VII néven felállították és tovább szaporította generációi számát Romániában, ivadékai révén kiterebélyesedett Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban is. A törzs meghatározó egyede lesz Hroby IV, mert ennek leszármazottjai megjelennek Romániában, Lengyelországban, Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában. Ennek a ménnek lesz az unokája a Hroby V-22, amelyet a lengyelek megvásárolnak, Hroby 4 Pl. néven tenyésztésbe állítanak és a lengyel Hroby törzs háromnegyede erre a ménre vezethető vissza. A Hroby Dioryt nevű fia alakítja a lengyel állomány genetikai szerkezetét, olyannyira, hogy akár veszélyes is lehet a genetikai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése miatt. Ezeknek a méneknek a hatására szélesedett ki a hetedik és a nyolcadik generáció. Ebből a nagyon nagy hetedik, nyolcadik generáció-beli ménparkból a kilencedik generációban alig találunk méneket, miközben a hetedik, nyolcadik generáció egyedei 15 éves koruk körül járnak. A lengyel állományból a genetikai vándorlás kismértékű. Kettő-kettő mén került a magyar és az ausztriai tenyésztésbe. A romániai tenyésztésben több
354
genealógiai vonalon van jelen a Hroby törzs. Mindkét genealógiai ágból kerültek tenyészállatok a szlovák, a magyar és a lengyel, sőt a cseh tenyésztésbe is. Románia igen nagy tenyészhatású ménje lett a törzs hatodik generációjában felbukkanó Hroby XVI-62, a későbbi Hroby XXI törzsmén. A ménnek az ivadéka az összes, fajtát tenyésztő országban megjelent. Egy-egy ivadéka igen foglalkoztatott mén lett Szlovákiában és Lengyelországban.
Goral törzs A Goral alapító mén 1898-ban született, Halicson vásárolták és jóval az első világháború előtt kezdte meg a tenyészműködését, öt ménivadékát állították fel. Egy részük, vagy már ivadékuk a lengyel, a csehszlovák és a magyar tenyésztésbe került, valamint a Goral-13, Goral I néven immár Romániának jutott. A törzs negyedik generációjára már csak ez az ág virágzott, a többi elszáradt Magyarországon, Lengyelországban és Csehszlovákiában is. A törzs gyarapodásának az útja a Goral - Goral I – Goral III – Goral V, generációnként 1-1 törzsménnel. Goral V már 5 fedezőmént adott a fajtának. Bár a Goral III utáni Goral IV még a Goral VIII törzsménnel folytatta az ágat, de vele meg is szakadt az. Goral V két törzsmén fia, Goral VII és a Goral IX tekinthető a ma élő összes Goral ősapjának. Leszármazottai szinte egyenletesen oszlanak meg Románia, Szlovákia, és Lengyelország között. Magyarországon, Csehországban és Ausztriában is fellelhetők Goralok. A Goral törzs negyedik generációval lezáruló génveszteséget követően ágak érdemi elszáradása már nem tapasztalható. A mai lengyel tenyésztés Goral törzsét az 1960-as, 1970-es években Kistapolcsányból (Goral X Top = Go. 3 Pl) és Lucsináról vásárolt (Goral XIII-4 Lu= Go. 6 Pl) mének kiterebélyesedése adja. Mindkettő – kedvezően - közel azonos mértékben került foglalkoztatásra a tenyésztésben. A nyolcadik generációban szereplő Goral Rygor ad okot némi félelemre, de úgy tűnik, fiai közül kevés fog ivadékkal hozzájárulni a törzs tízedik generációjához. A lucsinai születésű Goral XVI törzsmén ivadékai Magyarországra és Kistapolcsányba is kerültek, nagyszerűen helytálltak és ivadékaikon keresztül röpítették a törzset a nyolcadik és kilencedik generációba. A Goral törzsön belül a tenyészanyag migrációk folyamatosak. Lucsina – Magyarország, Lengyelország – Ausztria – Magyarország útvonalra több esetben hozható fel szerencsés genetikai anyag átültetés. A Goral törzs a genetikai diverzitás fenntartásának ékes példája, mert a törzset minden, a fajtát tenyésztő országban jó minőségben állnak rendelkezésre tenyészállatok. A nyolcadik generációban a Lucsina – Kistapolcsány, Kistapolcsány –Csehország és Ausztria, Ausztria – Magyarország irányú génáramlás látható.
Gurgul törzs Az egykori huculvidék területén, immár Csehszlovákiában 1924-ben született a Gurgul nevű mén állították fel. A törzsalapító mén két fia építi a törzset generációról generációra. Az 1932-ben született Gurgul-3 és az 1933-as születésű Gurgul I genealógiai vonalán halad a tenyésztés. Az előbbi mén leszármazottain osztozik a negyedszázada széjjelvált szlovák és cseh tenyésztés. A törzs hetedik generációnál tartó genealógiai vonalából került a magyar tenyésztésbe 2014 őszén a Gurgul XI Céló nevű törzsmén. Korábban már fedezett Magyarországon a hatodik generációbeli cseh Gurgul XII, Magyarországon Gurgul Castor. A Gurgul I genealógiai vonal utolsó képviselője a Murányban, 1953-ben született Cukor Gurgul-5 volt Csehszlovákiában. Ez a mén a lengyel tenyésztésbe került és a ma élő valamennyi lengyel Gurgul törzsbeli mén erre vezethető vissza. A nyolcadik generációig repítette a törzset Lengyelországban és az összes többi törzstől a legnépesebbé vált. A Cukor Gurgulnak 14 fedezőmén ivadéka lett, de csak kettő vitte az ötödik generációba a törzset. Ma a negyedik generációbeli Gurgul Gurgul Zefir unokák, illetve dédunokák uralják a lengyel Gurgul törzset. Okvetlenül kiemelendő az ötödik generációban született Gurgul Jasmin, 26 fedezőmén ivadékát állították tenyésztésbe. Gurgul Jasminnak 13 fiától 25 unokája áll napjainkban is tenyésztésben. Minden nagyszerűsége ellenére genetikai
355
diverzitást csökkentő módon lépett be a tenyésztésbe. További 12 Gurgul mén a Gurgul Zefir dédunokája. A Gurgul Zefir törzsmén fiától Gurgul Puszczyktól származnak. A csehszlovák eredetű Gurgul törzsről elmondható, hogy mára a lengyel tenyésztés ikonjává vált, és a tenyésztésben tartott mének létszáma mellett még Szlovákia Gurgul ménjeinek száma is eltörpül. Magyarország, Ausztria érdemben nem tenyészti ezt a törzset. A cseheknél egy pár jó minőségű egyed megtalálható.
Ousor törzs Wendling a lucsinai ménes vezetője rátalált az 1929-ben született Ousor ménre, így indult az újabb hucul törzs felépítése Lucsinán. Három fedezőmén ivadékot állítottak fel utána az első generációban, az Ousor I. Ousor II törzsméneket és az Ousor-5 országos fedezőmént. Ez utóbbi a murányi tenyészeten keresztül Kistapolcsánnak számos fedezőmént adott és a kistapolcsányi Ousor I révén (1977), Ousor 7 Pl. néven eljutott Lengyelországba. Három generáción keresztül népesítette a lengyelországi hucul tenyésztést és leszármazottjai révén 15 fedező ménnel járult hozzá a lengyelországi Ousor törzs terebélyesedéséhez. Ugyan ez az ág az Ousor-3 Úver Top. révén eljutott Csehországba is. De három generációt követően az 1996-ban született Banditával, a törzs hatodik nemzedékében kihalt. Az Ousor-5 országos fedezőmén ágán szinte egyenlő arányban, a szlovák és a lengyel tenyésztésű mének osztoznak ma. Az Ousor II ménnél, de az Ousor IV fia révén, annak két törzsmén utódával (Ousor VI és Ousor VII) két ágra szakadva szépen gyarapodott. Az Ousor VI-61 (Ousor VIII tm.) Magyarországra is elkerült, ahol fedezőmént nem, de kancát hagyott maga után. Az Ousor VIII egy fia, Ousor VIII-1 csikószámmal Kistapolcsányba is eljutott, majd tovább gyarapodott Csehországban és még tovább egy ivadékkal, a törzs hetedik generációjában. Az Ousor VIII-50 mént megvásárolta Lengyelország, Ousor 10 Pl. néven tenyésztésbe állította és ez az ág, a hetedik és nyolcadik generációban szépen virágzik. Ousor VII adta talán a legszebb Ousor mént, amelyik Ousor IX néven vált ismerté. Fedező mén fiai közül a magyar tenyésztésbe került az Ousor IX-17. Majd egy Prislop ménért cserében Kistapolcsányban, a hucul ménesben Ousor V néven fedezett három tenyészéven át. Ousor VIII néven törzsmént is felállítottak utána Kistapolcsányban. Magyarországon is több fedezőmén fia van. Az Ousor törzs az alapítótól számított hetedik generációnál tart 2014-ben és ménjei egyenletesen oszlanak meg Románia, Szlovákia, Lengyelország között. Az Ousor IX-17 és fia az Ousor Zebulon vásárlás útján Csehországban is megjelent. A törzs egyidős a XX. század elején alapított fiatal törzsekkel, mégis 7 generációt élt meg eddig, szemben a kilencedik, tízedik generációnál tartó többivel.
Polan törzs Az 1929-ban született Polan törzsalapító mén lengyel népies tenyésztésből került felállításra. Az első pár generációjában egy, esetleg két ivadék kerül tenyésztésbe, s általában az egyik vitte tovább a törzset. Polan Orzech Pl. kiemelkedett a többi mén közül, mert a harmadik generációjában 3 ivadékot is tenyésztésbe állítottak utána. Utólag talán csak a Polan Afekt Pl. jellemezhető értékes ménként, hiszen a ma élők mindegyike erre a ménre vezethető vissza. Mindössze két ivadéka került felállításra, s közülük a Polan Luzak adott 6 fedezőmént a fajtának. Ennek 1 ivadéka került Magyarországra. A Magyarországra viszonylag fiatalon került Polan Rapsod az Aggteleki Nemzeti Parkban egy sor nagyszerű törzskancát adott, de az itteni méncsikó-nevelési feltételek nem tették lehetővé ménivadékok megbecsülését. A ménnek a lengyelországi tenyészműködése során sem sikerült érdemi egyedét felállítani, végül a lengyel tenyésztők egy Magyarországon született fiát visszavitték. Polan Pamacsnak (Hu, született 2000. Anyja Ousor VIII-20 Anett) 4 leszármazottja született Lengyelországban. Egy gyenge érből Magyarországon is változatlanul táplálkozik a Polan törzs, hiszen Polan Pallos néven van fedezőmén ebből a törzsből. Ez a mén viszont nem nagy sikerrel képes hozzájárulni genetikai anyaga továbbadásához, mert ez a többre érdemes mén alig-alig kap kancát. A Polan Luzak ivadékok közül fontos
356
tenyészállatként kell tekinteni a Polan Len Pl. törzsménre, öt fedezőmén leszármazottjával. Az osztrák tenyésztésben is találkozhatunk a Polan törzs tagjaival. Polan Princzer ivadéka Polan Polo Au. már Ausztriában fedez, és a hetedik generációhoz egy tenyészménnel járult hozzá (Polan Prince of Darkness Au.). Az alapítótól számítva 2014-ig 31 mént vettek tenyésztésbe a törzsből.
Pietrosu törzs Pietrosu 1930-ban született. Az első öt generációban Lucsinán tenyésztik a törzset, majd Lengyelországba is kerül tenyészmén belőlük. A 2014-ig felállított 61 ménnek a kétharmada lengyel tenyésztésből származik. A Pietrosu törzs ma Lengyelországban elterjedtebb. Az alapító mén két fedezőmén ivadéka közül csak a Pietrosu II Lu. lesz a törzs továbbvivője, szintén két fedező ménnel. Pietrosu V Lu. törzsménnek egy leszármazottja lesz, a Pietrosu VII Lu. és vele sajnos el is szárad ez az ág. Elveszett az általuk hordozott genetikai anyag a fajtából. Pietrosu II Lu. két unokával vesz részt a harmadik generációban. A negyedik generációban született Pietrosu VI111 Lu. Pietrosu 5 Pl. néven megalapozója lesz Lengyelországban a Pietrosu törzsnek. A törzs ma élő állományának kétharmada ettől a tenyészetméntől származik, leszármazottjai által fokozatosan terebélyesedik a törzsfa, igen nagy hatást gyakorolt a későbbi ivadékok genetikai szerkezetére is. A törzs legnagyobb tenyészhatást kifejtő ménje a 16 tenyészménivadékkal rendelkező Pietrosu Piaf Pl. Ezzel a hetedik generációban hirtelen kiszélesedik a pedigré, összesen 18 egyedre. Ez a jelenség génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztés szellemiségében nem feltétlenül kedvező. Csökkenti a genetikai diverzitást, bár Pietrosu Piaf Pl. számtalan tenyészmén ivadéka közül mindössze kettő nyomta rá bélyegét a fajta lengyelországi állományára, a Pietrosu Baca (11 mén ivadéka vesz részt a fajta továbbvitelében) és a Pietrosu Szwed (5 leszármazottal járul hozzá a nyolcadik generációhoz, ahol összesen 20 egyed található). A fentebb leírtak ellenére egyelőre beszűkülni látszik a törzs kilencedik generációja. Pietrosu Piaf 16 ivadékából a Pietrosu Jadeit Pl. Lengyelországon kívül Ausztriában és Magyarországon is kapott tenyésztési engedélyt. Mindhárom országban fellelhetők ivadékai. A lucsinai állomány Pietrosu VIII Lu. leszármazási vonalán halad tovább. Egy-egy majd kettő-kettő ivadékkal, illetve unokával van jelen a későbbi generációkban. Ezen a leszármazási vonalon került magyarországi tenyésztésbe a Pietrosu XI-14 Magura Lu. Hu. és Pietrosu XI unokaként a Pietrosu Pákó, így a kilencedik generációba lépve.
Prislop törzs A Prislop törzs a Goral törzs egyik oldalágának tekinthető. A mén 1932-ben született a lucsinai tenyészkörzetben, apja Goral I-7. Idővel a mén törzset alkotott, kiterebélyesedett, külön ággá fejlődött. A törzs fennállása első három generációjában csupán 1-1 fedezőmén jelent meg a lucsinai tenyészetben. Bár a negyedik generációban három fedezőménnel kísérlik meg terebélyesíteni a törzset, végül is a hetedik, nyolcadik generációban sikerült mindez. A törzs diverzitása szempontjából nem kedvező, hogy az 1978-ban született Prislop IX valamennyi ma élő Prislop-beli törzs őse. A többi mén által képviselt genetikai anyag elveszett a fajta számára. Prislop IX négy tenyészmén-ivadékéval a hetedik generációban szétterülni kezd ez a genealógia vonal, sőt az ivadékai megjelennek a környező országokban is. Az 1985-ben születet Prislop IX-90 csikókorában a Kistapolcsányi Nemzeti Ménesbe került, ahol 7 Prislop Top. néven kerül felállításra. Az Aggteleki Nemzeti Park jósvafői tenyészetében is törzsmén lett, egészen kiváló tenyészmént hagyott maga után. A Prislop IX-81 csikószámú mén Prislop 8 néven Lengyelországban lett sikeres törzsmén, hat tenyészménivadékát állították tenyésztésbe, amelyek közül Csehországba is került. A Prislop Luzifer Lucsinán született, de Ausztriában lett tenyészmén és Lengyelországban is kapott tenyésztési engedélyt. Fedezőmén ivadékáról még nincs tudomásunk. A Prislop IX-47 (Prislop X törzsmén) Lucsinán fejtett ki érdemleges tenyészhatást, ám egy ivadéka Prislop X-35 Prímás bekerült a magyarországi tenyésztésbe is. A Prislop X törzsménnek Lengyelországban is van unokája
357
(Prislop Puchacz Pl.), amelyik a Prislop törzset immár a tízedik generációban röpítette két tenyészmén ivadékéval. Ezekkel a történésekkel kitágultak a törzs megjelenési helyei, országai. Egyelőre úgy tűnik, hogy a törzs létezése kilencedik és tízedik generációjában csak Lengyelországban vannak fedezőmének. Összefoglalás Összességében a legtöbb egyed Lengyelország tenyésztők tulajdonában van, de törzsenként eltérő arányban oszlanak meg. Meghatározó szerepet tölt be Lengyelország a Gurgul, a Hroby, a Polan és a Pietrosu törzseknél. Az országonkénti eloszlások törzsenként változóak. A Goral törzs esetében Románia, Szlovákia és Lengyelország között egyenletes az elosztás, de Magyarországon, Csehországon és Ausztriában is fellelhető, a Prislop törzs esetében is a megemlítet országokban találhatóak meg. Az Ousor törzsnél közel azonos az eloszlás Románia, Szlovákia és Lengyelország között, ezen kívül megtalálható még Magyarországon és Csehországon. Minden törzs egy alapítóra vezethető vissza, valamint jellemző, hogy három-négy generáción át általában egy- két egyeddel folytatódik, ezek miatt beszűkül a genetikai diverzitás, ilyenek pl: Pietrosu VI-111 Lu. Pietrosu 5 Pl. és Pietrosu VI-111 Lu. Pietrosu 5 Pl. vagy közel azonos hangsúllyal örökítenek tovább, ilyenek: a Goral X Top = Go. 3 Pl és a Goral XIII-4 Lu= Go. 6 Pl. Bár általában a negyedik-ötödik generációtól sok egyed kerül tenyésztésbe, többnyire tenyészanyag-vándorlást követően, amikor is egy-egy szerencsés import tenyészállatnak talán még az indokoltnál is több ivadékát állítják tenyésztésbe, mellyel a genetikai variabilitás szintén csökken. Az országok közötti tenyészanyag vándorlás folyamatos, de törzsenként eltérő rajzolatot mutat. A különböző törzsek átlagosan 7-10 generációig jutottak el. Ezekből kiemelendő, az Ousor törzs, mely még csak a hetedik generációig jutott, valamint a Prislop törzs, mely a Goral törzs egyik oldalágának tekinthető és már a 10. generációnál tart. Érdemleges tenyésztés Romániában csak az állami ménesben van, Lengyelországban jelentős az állami ménesek aránya, ennél fogva az állami tulajdonú egyedek száma. Cseheknél csak magántulajdonban van az állomány, Magyarországon a Nemzeti Parki ménes és a magántenyésztők köre is adott fedezőmént a fajtának. Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.
13.
358
Asociace chovatelů huculského koně. 2002. Plemenná kniha huculského koně ČR. Lechkun M. 2008. Méntörzsek Romániában. Kézirat. Mihók S. 2014. A hucul. Budapest, Mezőgazda Kiadó. Mihók S., Németh Z. 2013. Génmegőrzés készségvizsgák sportolva, szórakozva. Debrecen, Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete. Národný Žrebčin Topoľčianky. 1996. Plemenná Kniha Huculských Koní, Zväzok II 1985-1995. Národný Žrebčin s. p. Topoľčianky. 2001. Plemenná Kniha Huculských Koní, 1995-2001. Národný Žrebčin s. p. Topoľčianky. 2007. Plemenná Kniha Huculských Koní, 2002-2007. Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete. 2005. Turjaremetei hucul méneskönyv.(1923-1944). Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete. 2011. Hucul Méneskönyv I-II-III. kötet. Polski Związek Hodowców Koni. 2004. Księga stadna koni rasy huculskiej Tom VIII. Rădulescu G. H. 1957. Calul huţul din R. P. R. Editura Agro-Silvică de Stat, Bucureşti. Somogyvári, E.-Posta, J.-Hardon, G.-Mihók, S.: 2015. Evaluation of Hucul horse strains.[In: Simcic, M, Skok, D.J. (ed.) Proceeedings of the 26 th international DAGENE SYMPOSIUM 2015. 26 th international DAGENE SYMPOSIUM 2015.] Dobrna, Slovenia. 109-115. ISBN 978-961-6204-70-5. Tomczyk-Wrona I. 2004. Line genealogiczne polskich koni huculskich.
