A 2008. március 4-én elhangzott előadás
Horváth László1 Hogyan változnak a piac igényei a munkavállalóktól elvárt szakmai kulcskompetenciák terén? Mottó: Az életfogytig tartó tanulás három szereplő összehangolt munkáján alapul: Igényes munkaerő, Igényes munkáltató Igényes iskola! Róna Péter gazdaságtörténésznek nemrégiben megjelent egy cikke a Financial Timesban és a Népszavában. E cikkben,- Miért nem alkalmazkodik az oktatás a gazdaság igényeihez? – kérdésre válaszolja a következőket: „ Mert a magyar társadalom és politika abban a tévhitben él, hogy oktatásunk színvonala megfelel a kor követelményeinek. Oktatásunk persze pont olyan, mint maga az ország. Fejlett államokban a rendszer intézményesen garantál szociális, kulturális, polgári és egyéb jogokat. És hogyan intéződnek az ügyek nálunk? Az emberek a kapcsolatrendszerük révén próbálják érvényesíteni érdekeiket. Itt abba nőtt bele a polgár, hogy ha valamit el akar érni, nem az az első kérdése, mit tudok, hanem az, hogy kit ismerek.” Elvárások a munkaerővel szemben: A munkaadók, a családok és az egyének elvárásai a munkavállalókkal szemben csak részben, vagy egyáltalán nem esnek egybe. A munkaadók a munkaerővel szemben a minőségi, rugalmas és biztonságos munkavégzés, a megbízhatóság, a teljesítményhez igazodó költségek igényével lépnek fel. A családi elvárások között elsősorban a szociális biztonsággal, a jövedelemmel és a munkahely stabilitásával kapcsolatos igényekkel találkozhatunk, míg a munkavállalók részéről a jövedelem- és karrierlehetőségekkel kapcsolatos igények élveznek prioritást. A munkaerővel kapcsolatos igények nem statikusak, hanem dinamikusan változnak, ezért a változó igényeknek való megfelelés csak rugalmassággal, alkalmazkodással lehetséges. Az alkalmazkodáshoz új tanulási-tanítási keretek–fogalmak meghatározása szükséges. A változások kifejezik azt az igényt, hogy a piacgazdaságban az oktatás-képzés nem fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. A folyamatos technológiai fejlődés szükségessé teszi a képzésbe való gyakori bekapcsolódást, a rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást.
1
Horváth László a MÁV Északi Járműjavító Kft. termelési igazgatója
A 2008. március 4-én elhangzott előadás
A munkahely külső és belső környezete alapvetően meghatározza a munkáltató és a munkavállaló viszonyát A MÁV Északi Járműjavító Kft egy hagyományos ipari kultúrával rendelkező vasúti járműjavító, mely a változó vasúti szolgáltatási igényű piac szereplője. Mit lát, milyen környezeti elemeket érzékel e piacon a járműjavító jelenlegi vagy leendő munkavállalója: A munkaerő piaci bérekhez viszonyítva alacsonyak a fizetések. A MÁV, mint vállalat, társadalmi presztízse folyamatosan romlik, ebből következően, a MÁV-csoportnál dolgozó szakmunkások társadalmi presztízse is alacsony. A vasúti szolgáltatások területén megjelennek az új vasúti technológiák, korszerű motorvonatok, melyek a járműjavító iparban is modern, új ipari technológiák bevezetését eredményezik. A modern technológia támasztotta képzettségi igény nincs arányban a szakmunkások képzettségével, a meglévő szakember gárda és a képző intézetekből kibocsátásra került munkavállalók alulképzettek. A külső és belső környezeti kihívásokra lehetséges reagálás: Folyamatos képzéssel megszüntetni a korlátokat! A tanulási-tanítási keretek csak akkor rugalmasak, ha a valóságos folyamatokat érzékelik, annak kapcsán visszacsatolnak. Az egyén alkalmazkodóképességének, készségeinek kiteljesedése csak akkor érhető el, ha arra a tanulási-tanítási keretek struktúrája alkalmassá teszi. A szakközigazgatás, a képzési politika, a makro környezet, a tanulási környezet, az egyes intézmények vezetése, illetve a heteronóm tanulás közegei (család, közösség, munka stb.) mind, mind részei ennek a keretstruktúrának. A cél, a gondolkodva cselekvő emberen keresztül az autonóm tanulás képességének elérése, melynek révén az egyén képes fejlődni, helyzetét értékelni, a helyzetének megfelelő válaszokat visszacsatolni, akár több tanulási cikluson keresztül is. Képessé kell válnia az életében akár többször is jelentkező munkaerőpiaci, szakmai váltások szükségességének felismerésére, végrehajtására. A fentiek alapján szükséges a képzési rendszert oly módon alakítani, hogy az egymásra épülő szintek modul rendszerben, vertikálisan és horizontálisan is átjárhatóak legyenek. Ez alatt azt értem, hogy megfelelő szakmai kompetencia alapokon nyugvó alapképzés esetén, az életpálya során akár kétszer-háromszor is lehetőséget teremtünk a munkavállalónak váltásra. Így lesz például a dízel járműszerelőből, villamos mozdonyszerelő, majd motorvonatokat javító elektronikai szerelő. Rendkívül fontos a szakmai képzés során a gyakorlati képzés részarányának ismételt növelése, helyreállítása. Harminc százalékos gyakorlati képzés arányú hallgatóktól nem
A 2008. március 4-én elhangzott előadás
várható el, hogy teljesüljön az a munkáltatói igény, hogy munkába állásukkor szinte azonnal 100%-os teljesítményt produkáljanak. A gyakorlati képzés visszaszorulásának problémáját jól szemlélteti a vasúti villamosjárműszerelő képzés bemutatott változása.
A szakma megnevezésének változásai Nagyvasúti villamos járműszerelő (régi OSZJ 314-3) (1993 előtt, 8. általánossal) Kötöttpályás járművillamossági szerelő (régi OKJ 51 5241 05, érettségivel) Vasúti villamos járműszerelő (Új OKJ érettségivel)
Képzési Idő/év/
Elméletiórák száma
Gyakorlati órák száma
4 év
3120
1816
Nyári gyakorlat óraszáma 504
2 év
1244
1226
140
2 év
1703
488
140
Miért kiemelt jelentőségű a szakma és a szakoktatás kapcsolata? Amennyiben megszűnik a képzés során a jövőbeli munkáltató (szakma) és a szakoktatásban résztvevők (iskola, tanár) kapcsolata, nem valósulhat meg a képzésben a piac alaptörvénye, nem jön létre a piacképes kereslet és piacképes kínálat egyensúlya. A szakképző tanár kapcsolat hiányában 1. nem képes tisztázni a képzési célokat, 2. a célokat összevetni a munkáltatói igényekkel, 3. végig vinni az oktatási folyamaton az igényelt szakmai kompetencia fejlesztését. Az elmaradó egyeztetések eredménye: 1. A munkáltató igényei korlátozottan jutnak érvényre a képzési struktúrában és a tartalomban. 2. A csökkenő létszámú szakmunkásképzés feszültséget teremt a munkaerő piacon. 3. A szakképzés szerkezet és foglalkoztatási struktúrája jelentős eltéréseket fog mutatni. 4. Az elhelyezkedési gondok miatt nagy lesz a lemorzsolódás, pályaelhagyás. 5. A szakmunkás lét presztízse alacsony marad. Mire kell figyelnünk a felnőttkori tanulás menedzselése során? A felnőttkori tanulás legmeghatározóbb sajátosságait az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ az alábbiakban foglalja össze: 1. A felnőtt önkéntesen tanul. A tankötelezettség teljesítése után minden felnőtt önálló döntése, hogy visszaül-e az iskolapadba. Ez a döntési folyamat befolyásolható ugyan, de az érintett csupán külső hatásokkal nem kényszeríthető a tanulásra.
A 2008. március 4-én elhangzott előadás
2. Meghatározó a motivációk szerepe. Ahhoz, hogy a felnőtt tanuljon, erős és folyamatos késztetés szükséges. Ha ez a tanulási folyamat során megszűnik, az lemorzsolódáshoz vezet. 3. A felnőtt adott cél elérésének érdekében tanul. A képzési programok közül – mivel időt, energiát és pénzt áldoz a tanulásra – céltudatosan választ. Gyakoriak a munkaerő-piaci státusz megtartását vagy megerősítését célzó tanulási folyamatok. Ritkább, ideális esetben a résztvevő a tanulás öröméért, és nem konkrét előnyökre váltható tudáselemek megszerzéséért vesz részt felnőttoktatásban. 4. A felnőtt a tanulás során felhasználja korábbi élet- és munkatapasztalatait. Ez le is rövidítheti a képzési időt, de akadályozhatja is a felnőttet a tanulásban, amennyiben tapasztalatai ellentétesek a képzés során őt ért hatásokkal. 5. A felnőttet a rendes korúaktól (normál nappali tagozatosoktól) eltérő időszerkezeti sajátosságok jellemzik. A felnőttoktatásnak igazodnia kell azokhoz a speciális körülményekhez, melyek a résztvevők élethelyzetéből, munkaerő-piaci státuszából adódnak (pl. levelező és esti tagozatos képzések, munka melletti tanulás). Példák a munkáltató, mint vevő és az iskola, mint eladó kapcsolatára. A MÁV Északi Járműjavítónak az 1970-es évek elejétől működik egy vasúti villamos fődarabokat és alkatrészeket javító, felújító telepe Békéscsabán. E telephelyhez szorosan kötődve 1972 és 1992 között a MÁV Északi Járműjavító Üzem felügyeletével villamos gépszerelő-tekercselő képzést biztosító tanműhely működött. 1993-ban a járműjavító kft-vé alakulásakor a tanműhelyt átvette a Békéscsabai Vontatási Főnökség a MÁV Szegedi Regionális Oktatási Központjának irányításával. Elküldik a szakoktatók egy részét, fontolgatják a tanműhely bezárását, melyről 2000-ben a MÁV dönt is. Válaszul az iskola, a műhely, és a város önkormányzata összefog, közösen viszik tovább a tanműhelyt. Ekkor a járműjavító anyagilag nem támogatja az iskolát „csak” lehetőséget biztosít a szakmai gyakorlatokhoz. 2004-től a járműjavító a szakképzési alapból növekvő fejlesztési támogatást nyújt a Treffort Ágoston Szakképző iskolának, hozzájárulva az iskola működéséhez épp úgy, mint saját munkaerő utánpótlási bázisának megtartásához. 2001-2003-ban a MÁV Északi Járműjavító Kft budapesti telephelye szembesült azzal a külső környezeti változással, hogy a korábbi vasúti villamos járműszerelő képzést biztosító szakképző intézmények, vagy megszűntek, vagy átalakítva képzési struktúrájukat megszüntették vasúti szakjaikat. A kialakult helyzetben a járműjavító, a Baross Gábor OK és a Széchenyi István egyetem mérnök tanárainak bevonásával, valamint a járműjavító saját mérnök technológusaival OKJ-s villamos vontatójármű szerelő képzést indított. A képzés során a járműjavító közel negyven munkavállalója részesült átképzésben. A képzés sikerességét jelzi, hogy a végzettek közül azóta szakmai teljesítményük alapján többen művezetői, csoportvezetői és más műszaki munkakörökben dolgoznak.
A 2008. március 4-én elhangzott előadás
Milyen fejlesztés távlati, stratégiai célokat fogalmazhatunk meg a szakképzés területén? Olyan szakképzési szerkezet kialakítása szükséges, mely rugalmasan tudja követni a munkaerő-piaci igények változását. Ehhez korszerű tanműhelyi infrastruktúra megteremtése mellett hatékony működtetés szükséges az iskolák-munkáltatók-fenntartók közös célmeghatározása alapján. A munkáltató és munkavállaló célkitűzése egybeesik: vertikálisan és horizontálisan átjárható moduláris képzési rendszer kialakításával. A munkaerő-piaci igényekre rugalmasan reagálni képes felnőttképzési rendszer a cél. A felnőttképzés során a képzésben résztvevő váljon alkalmassá az Európai Uniós Minőségbiztosítási követelményeknek való megfelelésre, ismerje és alkalmazza a MIR, KIR, MEBIR rendszereket. Konkrét munkáltatói elvárások a képzési rendszerrel szemben: A pályakezdő szakmunkások felkészültsége, képzés során megszerzett gyakorlati tudása, munkaerő-piaci értéke növekedjen. A tanulók legyenek felkészítve az élethosszig tartó tanulásra. Alakuljanak ki az egyéni tanulási utak feltételei. Készítsen fel az uniós piaci kihívásokra és lehetőségekre.
