A Villamos energia piac 1 A piac bemutatása 1.1 A múlt A villamosenergia-szolgáltatás a többi vezetékes szolgáltatáshoz (víz, gáz, csatorna, telefon) hasonlóan egy egyszerű modell szerint zajlott. Az erőművek által előállított villamos energiát az egyetlen hazai, monopolhelyzetben lévő nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek vásárolta meg és kiskereskedőkön (áramszolgáltatókon) keresztül értékesítette a fogyasztóknak. Az áramszolgáltatók tevékenysége természetes monopólium volt, a saját területükön, saját hálózaton keresztül értékesítették a villamos energiát valamennyi kis- és nagyfogyasztó számára, akikkel szemben ellátási kötelezettségük volt. Ezt, a 2007-ig fennálló rendszert nevezték közüzemi rendszernek (közüzemi ellátásnak). A régi VET (Villamos Energia Törvény) alapján 2003. január 1-jén részben megvalósult a piacnyitás, elkezdődött a versenypiac térnyerésének időszaka. 2004. évben megnyílt valamennyi nem háztartási fogyasztó számára a versenypiac. A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény értelmében a korábbiakban megszokott, a liberalizált villamos energia piaccal párhuzamosan létezett közüzemi villamos energia szolgáltatás 2008. január 1-től megszűnt, és a szabadpiaci villamos energia értékesítés, illetve az egyetemes villamos energia szolgáltatás váltotta fel.
1.2 A piacnyitás A fogyasztók versenypiaci környezetben történő ellátása több szakaszra épült változás eredménye a hazai áramszolgáltatásban. Elsőként 2003. január 1-től, a 6,5 GWh/év fogyasztás feletti, azaz legnagyobb fogyasztók kaptak lehetőséget arra, hogy szabadon válasszanak kereskedőt az akkor jelen lévő áramkereskedő cégek közül. A piacnyitás második lépésében, 2004. július 1-től minden nem háztartási fogyasztó jogosulttá vált arra, hogy közüzemi szolgáltatója helyett szabadon választott partnertől szerezze be a számára szükséges villamos energiát. A piacnyitás harmadik ütemében, 2008. január 1-től minden fogyasztó számára megnyílt a szabad kereskedőválasztás lehetősége, bár ez kötelezettséget továbbra sem jelentett minden fogyasztói szegmens számára. Azon üzleti fogyasztók, akik valamennyi felhasználási helyük tekintetében együttesen – 2009. január 1-től 3x63 Ampernál – nagyobb névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkeznek, kötelezően a versenypiaci kereskedők ajánlataiból válogatva kell, hogy beszerezzék a számukra szükséges villamos energiát. Az egyetemes szolgáltatás védettebb keretei között csak a lakossági, illetve az összességében 3x63 Ampert meg nem haladó névleges csatlakozási teljesítményű üzleti fogyasztók maradhatnak, bár a versenypiacról történő áramvásárlás már előttük is nyitva álló lehetőség. A piacnyitás - más néven liberalizáció - a villamos energia ipar szabadpiaci kereskedelmi elvének megvalósulását jelenti, azaz azt, hogy egy fogyasztó bármely kereskedőtől vásárolhat áramot. Az így létrejövő piaci verseny hatékonyabbá tétele érdekében hazánkban is meg kellett teremteni a szabad villamos energiakereskedő választás lehetőségét. Az energiapiac liberalizációja elősegíti az árak csökkenését, javítja az energiaellátás biztonságát, fokozza az energiahatékonyságot és hozzájárul a megújuló energiák elterjedéséhez. A villamosenergia-rendszer liberalizációja összetett folyamat, az egyes fogyasztókhoz nem lehet párhuzamos rendszereket kiépíteni, hogy azok közül szabadon válasszanak. Ezért a piaci verseny megvalósításának első lépéseként szervezeti szétválasztást kellett végrehajtani, aminek a célja, hogy a villamosenergia-kereskedők szabadon hozzáférjenek a hálózatokhoz. Ehhez a korábbi áramszolgáltató társaságokat két külön társaságba kellett szervezni, azaz kettéválasztották hálózat üzemeltető elosztói engedélyes és 1
villamosenergia-kereskedő társaságokra. Ezt a folyamatot nevezik unbundlingnak, azaz szétválasztásnak. 1.2.1 Szervezeti szétválasztás (Unbundling) A villamos energia szolgáltatás száz esztendős gyakorlatát alapvetően változtatta meg az 1990es évek elején az Egyesült Királyságban kidolgozott új működési modell. Ennek az új, liberalizált rendszernek a lényege abban áll, hogy a korábban zárt, vertikális ellátási láncot felhasította három jól elkülönülő üzletágra, nevezetesen a termelésre, az átvitelre és ellátásra, illetve kereskedelemre. Az elsősorban a termelők között létrejövő verseny működésének kulcsa az, hogy a villamos energiát, mint terméket az egyes versengő kereskedők azonos feltételekkel szállíthassák el a fogyasztókhoz, azaz diszkriminációmentesen férhessenek hozzá az átviteli és elosztó hálózatokhoz. Ezen gyökeresen új elképzelés illetve az időközben felhalmozott működési tapasztalatok alapján az Európai Unió illetékes szervei a 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben fogalmazták meg az egységes európai kereskedelem létrehozásához szükséges feltételeket. Az Uniós követelményeknek való megfelelés céljából a hazai 2005. évi LXXIX. törvény a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvényt (régi VET.) jelentősen módosította. A módosítás lényege abban áll, hogy a korábban egységes szervezetben működő áramszolgáltató vállalatoknak ún. „unbundling-ot” azaz szervezeti széttagolást kell végrehajtani abból a célból, hogy hálózattal kapcsolatos tevékenységeik - a kereskedelemtől elkülönülten jogilag is független szervezetben történjenek.
A fenti ábrán megfigyelhetjük, hogy az unbundling következtében a korábbi struktúrából kettévált a hálózati tevékenység és a kereskedelem. A törvényi szabályozás szerint a közüzemi szolgáltató helyébe 2008. január 1-jétől a Hálózati Kft-k, mint elosztói engedélyesek és a kereskedelmi engedélyesek léptek. A hálózattal kapcsolatos tevékenységeket kettéválasztották, így külön került az elosztói engedélyes, aki a hálózati vagyon tulajdonosa és a hálózat üzemeltető szervezet. Magyarországon 6 elosztói engedélyes működik: ELMŰ, ÉMÁSZ, ÉDÁSZ, DÉDÁSZ, TITÁSZ, DÉMÁSZ. Ők a korábbi közüzemi szolgáltatók. Az elosztó-hálózati engedélyesek a Hálózati Kft-k, míg a hálózat üzemeltetési szervezetek a Hálózati Szolgáltató Kft-k. A kereskedelem szétválasztása után az ügyfélszolgálati feladatokat az Ügyfélszolgálati Kft-k látják el, ezek általában nem teljesen különülnek el, mivel kereskedelmi feladatkörük mellett hálózati feladatokat is ellátnak.
2
1.2.2 Hálózatüzemeltetés Az első szintű szétválasztás után (hálózat-kereskedelem) a hálózati tevékenységeket újabb két részre választották szét. Ennek értelmében külön-külön cégként létrejött az elosztói engedélyes és hálózat üzemeltető szervezet. A Hálózati Kft-k rendelkeznek az elosztói engedéllyel, amelyet a Magyar Energia Hivatal adott ki nekik, tulajdonolják a hálózati vagyont és ezek a cégek felelősek a hálózat üzemeltetésért, karbantartásáért és fejlesztéséért. Az elosztói engedélyes alapvető feladata, hogy a kereskedők által beszerzett villamos energiát vezetékein át eljuttassa a felhasználókhoz és gondoskodjon a hálózatról. Az elosztói engedélyes a felsorolt tevékenységek egy részét végzi csak maga, egy másik részével a hálózat üzemeltető vagy hálózat szolgáltató társaságot bízza meg. Ez a társaság a Hálózati Szolgáltató Kft. Az elosztói engedélyes inkább irányító feladatokat lát el, míg a hálózat üzemeltető szervezet végzi a hálózattal kapcsolatos munkák fizikai részét, úgymint karbantartás, üzemeltetés és a beruházások lebonyolítása. Az elosztói engedélyes a hálózat üzemeltetésében tehát koordináló feladatokat lát el, de mint a hálózati vagyon tulajdonosának számolnia kell különböző ráfordításokkal és természetesen bevételekkel. Ráfordításként fontos tényező a hálózathasználati díj befizetése a rendszerirányítónak, az állami tulajdonú MAVIR Zrt-nek, de ezt az összeget a fogyasztóval fizetteti meg. Másik lényeges veszteség, amivel számolni kell a hálózati veszteség. A hálózati veszteség a villamos energia szállítása során bekövetkezett energia veszteség, amely pusztán a fennálló fizikai törvényekből adódik. Ennek egy részét elismeri a Magyar Energia Hivatal. Jelenleg a hálózati veszteség árát az MVM határozza meg, míg a mennyiségét a MEH. Az elismert mennyiségről állandó viták és alkudozások folynak az érintett vállalatok és a Hivatal között. Az elosztói engedélyes bevételként könyvelheti el a fogyasztóval kötött hálózatcsatlakoztatási és hálózathasználati szerződésben foglalt hálózatcsatlakoztatási és hálózathasználati díjakat.
1.3 A liberalizált energiapiac legfőbb jellemzői A decentralizált tulajdonosi kör, A nagyszámú, versenyző piaci szereplő. Az energiatermelés, szállítás és elosztás szétválasztása, továbbá szabad hozzáférés a piachoz. A verseny kikényszeríti a hatékonyság javulását, az így kialakuló innovatív megoldások az árak csökkenéséhez vagy legalábbis az áremelkedés lelassulásához vezethetnek.
Figyelem: A gázipari liberalizáció jelentős eltéréseket mutat az árampiachoz képest (limitált számú szereplő, szezonális ingadozás, hosszútávú szerződések, stb.) A villamos energia szabad piaca 2003 óta nyitott, ám a legutóbbi évekig korlátozott maradt a kis- és a középvállalati kör szolgáltatásváltási aktivitása jellemzően a tőkeerős, a villamos energia piacát jól ismerő jól ismerő nagyvállalatok éltek a lehetőséggel. A KKV szektorba tartozó vállalkozások minimálisan vagy egyáltalán nem tájékozódnak piaci lehetőségeik felől, ezért általában aláírják a megszokott áramszolgáltatójuk által kínált szerződéses feltételeket, amik jellemzően nem a legkedvezőbbek. Az elmúlt évben ugyanakkor alapvető változás ment végbe, mind több cég vág bele a szolgáltató cseréjébe. Az okok egyértelműek: egyrészt megugrott a villamosenergiakiskereskedők száma, ami élénkítette a versenyt, másrészt a piaci árszint is mérséklődött. A potenciált jelzi, hogy a fentieket felismerve az idén további 10-15 ezer a váltást tervező cégek száma.
3
1.4 A magyar villamosenergia-piac felépülése, szereplői Szabályozás, felügyelet, ellenőrzés - Magyar Energia Hivatal Önálló feladattal és hatáskörrel rendelkező, országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a miniszter látja el. A hivatal feladatai közé tartozik az engedélyesek tevékenységéhez szükséges engedélyek kibocsátása illetve visszavonása, jóváhagyja a villamosenergia-ellátási szabályzatokat, figyelemmel kíséri a villamosenergia-piaci versenyt és ellenőrzéséket végez. Termelők (Erőművek) A piaci liberalizáció egyik legfontosabb eleme a villamosenergia-előállítás monopóliumának megszüntetése volt. Az új termelőegységek kiépítése ugyan hatósági engedélyhez kötött maradt, de a beruházások finanszírozása és megvalósítása már a magánszektor számára is megnyílott. A szabályozás arra is lehetőséget biztosít, hogy az ellátásbiztonság érdekében a kormányzatoknak lehetősége van kapacitásbővítést, energiahatékonyságjavító és kereslet-visszafogó intézkedéseket kezdeményezni. A termelők kötelesek a közüzemi célra lekötött villamos energia mennyiségét a közüzemi kereskedőnek felajánlani, az ezen felüli villamos energiát szabadon értékesíthetik. Rendszerirányító Felelős a villamosenergia-rendszer irányításáért. Feladatai közé tartozik a villamosenergiarendszer működéséhez valamint a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátásához szükséges információk összegyűjtése és szolgáltatása. Állami tulajdonban lévő rendszerirányító a MAVIR Zrt, amely operatív üzemirányítási és egyéb rendszerirányítási feladatokat is ellát. Átvitel A magasfeszültségen történő áramszállítást foglalja magában, illetve ezzel együtt a magasfeszültségű hálózat fejlesztését, karbantartását, és együttműködését más rendszerekkel. Az átviteli hálózat irányítója lehet a hálózat tulajdonosa vagy egy független vállalat is. Az átviteli tevékenység napjainkban tipikusan természetes monopóliumnak számít. Az európai szabályozások legfontosabb elve a diszkriminációmentes átviteli szolgáltatás nyújtása, ennek érdekében a nyilvános hozzáférési díjakat a nemzeti szabályozó hatóságok állapítják meg. Magyarországon az átviteli hálózat tulajdonosa a Magyar Villamos Művek Zrt. Feladata a villamosenergia-átvitel, amelyet a saját hálózatán keresztül végez. Ellátja a nemzetközi áramkereskedelemhez szükséges átviteli feladatokat is. Egyetemes nagykereskedő – MVM Zrt Elsődleges feladata a nagykereskedelem. Az ország egyetemes fogyasztói igényének megfelelő mennyiségű áram megvásárlása az erőművektől és annak értékesítése az áramszolgáltatóknak. Elosztás A magas-, közép- és kisfeszültségen történő áramszállítást jelenti, amelynek során az áram az átviteli hálózatból a végfogyasztóhoz kerül. Fontos megjegyezni, hogy az elosztás a villamos energia fizikai továbbításának biztosítását jelenti. Az elosztói tevékenység ugyancsak természetes monopóliumnak számíthat egy adott földrajzi területen belül, és hasonló elvek vonatkoznak rá, mint az átviteli hálózat üzemeltetőjére, ideértve a transzparens hatósági ármegállapítást és a diszkriminációmentes hozzáférést. Az elosztási feladatokat a valamikori közüzemi szolgáltatók jogutódjai, mint elosztói engedélyesek látják el. 4
Egyetemes szolgáltató A szolgáltatót az engedélyben meghatározott működési területén a fogyasztókkal szemben ellátási és szolgáltatási kötelezettség terheli. Egyetemes szolgáltatási engedélyt is a régi közüzemi szolgáltatók jogutódjai váltottak. Villamosenergia-kereskedő Villamos energiát vásárolhat termelőtől, kiserőműtől, más villamosenergia-kereskedőtől vagy közüzemi nagykereskedőtől, illetve jogosult azt más kereskedőnek, közüzemi nagykereskedőnek, felhasználónak értékesíteni. A villamosenergia-ellátás kereskedelmi tevékenység, a villamos energia, mint termék kiskereskedelmi forgalmazására vonatkozik, a gazdasági közvetítést jelenti a termelők és a fogyasztók között. Egyetemes fogyasztó Az a fogyasztó, aki az egyetemes szolgáltatási engedélyestől egyetemes szerződés alapján energiát vesz. Ebbe a körbe tartoznak a továbbra is védett, hatóságilag felügyelt piaci kereteket élvező kisfogyasztók (kisvállalkozások), illetve a lakossági ügyfelek, akik korábbi, területileg illetékes áramszolgáltatójuktól, egész pontosan annak egyetemes szolgáltatói engedéllyel rendelkező utódjától vásárolhatják meg az államilag kontrollált áron és feltételek mellett elérhető villamos energiát. Szabadpiaci fogyasztó 2009. január 1-től 3x63 Amper feletti névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkező, szabadpiaci áramvásárlásra kötelezett nagyfogyasztók (gyárak, üzemek, nagyvállalatok), illetve közepes fogyasztók (üzleti fogyasztók, középvállalatok). A piaci szereplők és kapcsolatrendszerük
Piaci szereplők-kapcsolatrendszer
Termelő Kereskedő Mérlegkör felelős Elosztói engedélyes Fogyasztó
A villamos energia útja a termelőtől a fogyasztóig az egyetemes és szabadpiacon is ugyanaz, mint régen, hiszen változatlanul azon a hálózaton jut el a fogyasztókhoz, csak a közbenső szereplők változtak. Régen a villamos energiát - törvényben szabályozott módon - kizárólag a nagykereskedő (a Magyar Villamos Művek Zrt.) vehette át a termelőktől, és értékesíthette az elosztói engedélyes szolgáltatók felé, akik továbbították az áramot a fogyasztóknak. A piac liberalizációjával azonban a kiskereskedők (azaz villamos energia kereskedelmi engedéllyel rendelkező cégek) ugyanúgy átvehetik az áramot a termelőktől, mint a 5
nagykereskedő (továbbra is az MVM), de ezzel párhuzamosan változatlanul beszerezhetik a nagykereskedőtől is a fogyasztóik ellátásához szükséges energiamennyiséget. A fogyasztók pedig – a közüzem regionális szolgáltatói monopóliumaihoz való kötöttségtől mentesülve – szabadon megválaszthatják, hogy mely kereskedőtől vásárolják az áramot. A villamos energia piac szereplői tehát alapvetően nem változtak csak a tulajdonviszonyok.
2. A villamos energia útja a termelőtől a fogyasztóig 2.1
Magyarország éves áramigénye
Magyarország éves villamos energia fogyasztása a szakma becslése szerint 40 TWh (40.000.000.000 kWh) volt 2010-ben. A Mavir a jövőben évi 1,5%-os növekedéssel számol. Váltószámok: 1 TWh=1.000 GWh=1.000.000 MWh=1.000.000.000 kWh (Egy társasházban élő négytagú család éves áramfogyasztása kb. 2000-2500 kWh.) Az alábbi ábra a magyar villamosenergia egyetemes szolgáltatók elhelyezkedését, szolgáltatási területüket mutatja az országban. Az értékesített villamos energia legnagyobb részét az ELMŰ Zrt., az E.ON ÉDÁSZ Zrt. és az ÉMÁSZ Zrt. területén használták fel.
Az áramfogyasztás várható növekedése és az egekbe szökő gázárak láttán, logikus lépés lenne újra megnyitni a szénbányákat, hiszen kb. száz évre elegendő lignitvagyonnal rendelkezünk. Megháromszorozhatnánk a mátrai erőmű kapacitását, csökkenthetnénk a gáztól való függőségünket, szenes erőművekkel elégíthetnénk ki a növekvő keresletet. Csakhogy itt jön be a harmadik szempont, ami a kormány energiapolitikai lehetőségeit alapvetően behatárolja: az unió elvárásai szerint a következő évtizedekben lényegében le kellene nulláznunk a szén-dioxid kibocsátásunkat. Hiába áll rendelkezésünkre a hazai szénvagyon, elégetése hosszú távon olyan környezeti károkat okoz, amelyeket ha belekalkulálunk a termelői árba, az jóformán ellehetetleníti a szenes áramtermelést.
2.2
A magyarországi termelés és az iparág egyszerűsített modellje A „közüzemi” kifejezés helyett most mindenhol „egyetemes” értendő!
6
Az ábrán megfigyelhető, hogy a korábbi monopol szabályozással szemben a fogyasztók és az egyes társaságok a villamos hálózat használatáért és a megvásárolt energiáért külön-külön fizetnek. A villamos energia szektor, egy vertikálisan integrált ellátási lánc mentén működik. A magyar piacon párhuzamosan van jelen az egyetemes és a versenypiaci lánc. A versenypiacon mindenki szabadon értékesíthet és vásárolhat, míg az egyetemes láncban törvényben rögzített kötelezettségek élnek. Az egyetemes szektorban nincsenek meg a szükséges versenyfeltételek, erősen szabályozott, előre megkötött hosszú távú szerződések (HTM) alapján a nagykereskedő vásárolja meg az energiát az erőművektől, vagy importból, ha pedig így sem sikerül szükségletét fedezni a versenypiacról pótolhat. Ha az MVM Zrt.-nek az egyetemes szükségletnél nagyobb a készlete, akkor a felesleges részt átadhatja a versenykereskedőnek, aki mint szabadpiaci szereplő értékesítheti azt bárkinek. A nagykereskedő ellátja az egyetemes szolgáltatót, akinek ellátási kötelezettsége van az egyetemes fogyasztók felé. Az árak itt - a legkisebb költség elve szerint hatóságilag meghatározottak, az engedélyezett tevékenység gyakorlásához szükséges és felmerült ráfordítást lehet az árakban érvényesíteni. A megtérülés garantált és kockázatmentes ezen lánc szereplőinek. A versenypiacon a termelő, a le nem kötött kapacitását értékesítheti közvetlenül a fogyasztóknak vagy a villamosenergia-kereskedőknek. A villamosenergia- kereskedő a Magyar Energia Hivatal engedélye alapján folytathat értékesítési tevékenységet. A kereskedő áramot vehet a termelőtől, a nagykereskedőtől vagy importálhat, hogy a versenypiaci fogyasztóknak, vagy más kereskedőknek értékesítse azt. Mindezek mellett természetesen végezhet külkereskedelmi tevékenységet, azaz a megvásárolt energiát exportálhatja is.
2.2.1
A termelés
Az erőműben elégetik a fűtőanyagot, az vizet melegít, a felszálló gőz meghajt egy turbinát, a turbina áramot termel - ez az áramtermelés klasszikus sémája. (A valódi megújuló erőműveknél annyi a különbség, hogy tüzelőanyag helyett a vízből, szélből, napból nyerik az energiát.) Az úgynevezett alaperőművek - atomerőművek, vízerőművek stb. - folyamatosan, nagy kihasználással üzemelnek, a rendszer terhelésének állandó részét fedezik. A paksi atomerőmű - a karbantartáshoz szükséges kieséstől eltekintve - éjjel-nappal 2000 megawatt kapacitással termel, 2010-ben Magyarország villamosenergia-termelésének 42,1 százalékát adta. A rendszer fenntarthatósága érdekében alaperőműveken kívül szükség van olyan erőművekre is, 7
amelyek teljesítményük változtatásával követik a fogyasztói igények változását, vagyis például nappal többet, éjszaka kevesebbet termelnek. Az erőművek harmadik csoportjába a csúcserőművek tartoznak, ezek a legmagasabb terhelésű időszakokban a csúcsterhelések fedezésére, rendszerint csak rövid időszakokra lépnek üzembe. Erre a célra alkalmasak például a gyorsan indítható gázturbinák. Jelenleg tizenhárom 50 MW fölötti erőművet és több mint kétszáz kiserőműveket üzemeltető társaság van az országban. Bár a 95-ös privatizáció során a francia EdF, a német RWE, a német E.On, és amerikai AES több erőmű tulajdonjogát megszerezték, az állami MVM a nagyoknál még mindig a jegyzett tőke közel 60 százalékát tulajdonolja, és a kisebbek között is komoly erőműpark van a birtokában, a hazai szélerőmű-kapacitás 15 százaléka az övé. A Dunamenti és a Mátrai erőmű negyedét, a Paksi atomerőműnek és a Vértesi Erőműnek csaknem száz százalékát birtokolja, több gázerőműve van és részesedése az új bakonyi csúcserőműben is. Erőmű
Tüzelőanyag
Paksi atomerőmű Dunamenti erőmű
nukleáris földgáz, tüzelőolaj
Mátrai erőmű
lignit, földgáz, biomassza földgáz, tüzelőolaj földgáz szén, biomassza földgáz földgáz földgáz
AES-Tiszai erőmű Gönyűi erőmű Vértesi Erőmű GTER Csepeli áramtermelő Budapesti erőmű AES Borsodi erőmű Bakonyi erőmű Bakonyi Villamos Művek Termelő Debreceni erőmű ISD Power Pannon hőerőmű
szén, biomassza Biomassza, szén földgáz földgáz földgáz, fűtőolaj biomassza
Teljesítmény Főbb tulajdonosok (MW) 2000 MVM 99,9% 1800 MVM 25% GDF Suez 25%Electrabel 50% 950 MVM 26% RWE 51% ENBW 21,7% 860 AES 99,9% 430 E.On 100% 240 MVM 98,53% 410 MVM 100% 403 Alpiq 100% (EOS-EDF) 395 EDF 95,58 önkorm. 3,93% 161 Cívis Capital 100% 102 Euroinvest 100 % MVM, Euroinvest 95 69 50
E.On 100% ISD 100% Pannonpower 100% (Veolia – EDF)
Az atomerőműben szinte szükségszerű az állami tulajdon, annak ugyanis az átlagosnál jóval nagyobb a beruházási költsége és lassabban is térül meg, mint egy átlagos erőmű. A piac nálunk jobb szabályozói és gazdaságpolitikai környezetű országokban sem képes tőkeköltségű finanszírozást biztosítani a szakmai beruházók számára, csak ha az állam komoly tulajdonosi szerepet és garanciákat vállal a beruházási fázisban. Pakson jelenleg négy 500 megawattos blokk üzemel, a parlament az üzemidő meghosszabbításáról döntött és megadta az elvi engedélyt újabb blokkok építésének előkészítésére is. Bár a fukushimai erőműbaleset jelentősen csökkentette az atomenergia társadalmi elfogadottságát - Németország egyenesen száműzte az atomenergiát és 2022-re teljesen szakít vele - ráadásul az itthon tervezett kb. 2000 milliárdos gigaberuházás részletei is meglehetősen homályosak, az újabb 2000 megawatt megépítése a növekvő áramigények egy részét biztosan fedezné, és a szén-dioxid kibocsátást is csökkentené. Az ellenzők szerint azonban ugyanezt ennyi pénzből atom nélkül is meg lehetne oldani, érthetetlen, miért erőlteti az állam ennyire a nukleáris energiát. Szerintük a bővítés mellett leginkább politikai érvek szólnak. "Ebben a helyzetben ésszerűtlen, ha az állam olyan kapacitásokban szerez tulajdont, amit a piac - megfelelő ösztönzőkkel - magától is megépít, az MVM által megvett Hungarowind [11] 8
szélerőműpark például tipikusan ezek közé tartozik" - állítja az egyik kiserőműveket üzemeltető cég vezére. Szerinte a megújuló energia kiszámítható, tervezhető környezetben kimondottan jó üzlet, ha a kormány nem változtatgatja kéthetente a jogszabályokat, és kijelöli az egyértelmű, hosszú távú célokat, akkor sorban állnak a beruházók. "Az elmúlt évek szabályozása mindig az aktuálisan legerősebb lobbiérdek felé hajlott, a torz támogatási rendszerben például a megújulóknak szánt pénz jelentős részét olyan - budapesti, debreceni kapcsoltan termelő nagyerőművek szívták el, akiknek eredetileg nem is lett volna helye a rendszerben" - tette hozzá. „Ha nem látni előre, hogy milyen irányt vesz a politika, és a pénzügyi szektor nem tud számolni a megtérüléssel, senki nem kezd erőműépítésbe, vagy fejlesztésbe. Jól látszik, hogy a piac most is kivárásra játszik” – mondta egy másik cégvezető.
2.2.2 Átvitel és rendszerirányítás A villamosenergia-átvitel magában foglalja a magasfeszültségű áramszállítást, a magasfeszültségű hálózatok karbantartását, bővítését, összekapcsolását más rendszerekkel és általában a hálózat működésének biztosítását ésszerű energiaszállítási igények mellett. Az átviteli rendszert a Mavir tulajdonolja, a cég 2003-ig közvetlenül MVM alá tartozott, aztán kikerült onnan és az állami óriástól függetlenül, de továbbra is állami tulajdonban működött. A probléma ezzel az volt, hogy maga az alaphálózat továbbra is az MVM-nél maradt, míg a hálózatfejlesztési feladatok engedélyileg a rendszerirányítóhoz tartoztak. A helyzet ideális feloldása az lehetett volna, ha magát az alaphálózatot is kiemelik az MVM-ből, ennek azonban éppen az ellenkezője történt: a Mavirt visszaintegrálták, 2006-ban újra az MVM részévé vált. Ennek egyértelmű hátránya, hogy felmerülhet a gyanú, hogy a vertikum egészében érdekelt tulajdonosa számára előnyöket biztosít más piaci szereplőkkel szemben, nehezíti az egészséges verseny kialakulását. Arra, hogy a rendszerirányítónak ki legyen a tulajdonosa, arra Európa-szerte sincs egységes gyakorlat, vannak teljes mértékben állami tulajdonban, vagy többségi állami irányítás mellett működő társaságok, és nyilvános társaságok is. A vertikálisan integrált modell egyértelműen visszaszorulóban van, ahol megmaradt a társaság zárt jellege, ott is inkább közvetlen állami kézbe vonták a rendszerirányítót. A meghatározó állami tulajdon leginkább az újonnan csatlakozott országokat jellemzi. 2.2.3 Az elosztás Az elosztói tevékenység a villamos-energia magas-, közép- és kisfeszültségen történő szállítását jelenti, amely során az áram az átviteli hálózatból a végfogyasztóhoz kerül. Ide tartozik a hálózat karbantartása, bővítése és esetleges összekapcsolása a szomszédos rendszerekkel. Az elosztást az elosztói engedélyes vezérli. Az elosztási és az ellátási vagy áramszolgáltatási tevékenységet jogilag és számvitelileg különválasztott vállalatok végzik. 9
Az 1995. év során lezajlott privatizációval a hat áramszolgáltató önálló részvénytársasággá vált. A Budapestet uraló Elmű és az Észak-Magyarországon szolgáltató Émász közvetett tulajdonosa, a EnBW: 27,25 százalékkal rendelkezik az Elműben, az Émászban pedig a részvények 26,83 százalékát birtokolja. A Démász mintegy 750 ezer fogyasztót lát el villamos energiával az ország dél-keleti részén, amely a Magyarországon szolgáltatott összes villamos energia 11,3 százalékát teszi ki, tulajdonosa a francia EDF. Dél-Dunántúlon a száz százalékban E.On tulajdonolta Dédász (EDD) végzi az elosztói tevékenységet, az észak-dunántúli Édász (EED) felét a 1995 decemberben lezajlott privatizáció során a francia EdF France vásárolta meg, amelynek a felét 1997-ben eladta a Bayernwerknek. A társaság jelenlegi főrészvényese a Bayernwerkből alakult E.On. Hat megyére kiterjedő ellátási területe 18 224 négyzetkilométer, melyhez 38 város és 826 község és több mint 900 ezer fogyasztó tartozik. Szintén az E.On a főrészvényes a tiszántúli Titászban (ETI), amelyen először az Isar-Amperwerke AG, az ÁPV Rt. és az önkormányzatok osztoztak. Az Isar-Amperwerke részesedését 2000-ben vette át a német cég. Az Émászban az MVM még 2008-ban 8,6 százalékos részesedést szerzett, az Elmüben 12,5 százalékot. A társaság célja az volt, hogy minden magyarországi áramszolgáltatóban visszaszerezzen részesedéseket, amelyeket a privatizációnál elvesztett. Az MVM tavaly még intenzív tárgyalásokat folytatott az E.On-tulajdonú magyarországi áramszolgáltatókban az MVM esetleges részesedésszerzéséről. A villamos-energia vételezés során az egyetemes szolgáltató vagy a versenykereskedő csak magát a villamos energiát biztosítja, azonban a hálózati hozzáférést a hálózat tulajdonosa, az elosztói engedélyes teszi lehetővé. Az elosztói hálózatok valójában kis helyi monopóliumok, hiába vált valaki kereskedőt, továbbra is ugyanazon a mérőórán olvassák le a fogyasztását, ugyanazokon a drótokon keresztül jut áramhoz. Az állam feladata, hogy a hálózat karbantartására, fejlesztésére ösztönözze a társaságokat, valós költségeket tükröző árakat állapítson meg, és akadályozza meg, hogy az elosztótársaságok kiszorítsák az esetlegesen belépő kereskedőket. 2.2.4 Kereskedelem A villamos energia nagykereskedelmének legmeghatározóbb szereplője az MVM Trade. A szabadpiac bevezetése előtt az erőművek csak az MVM-nek adhatták el a villamos áramot, a hosszútávú szerződéseket azonban az unió nyomására fel kellett bontani. Az egyetemes szolgáltatók a közüzemi szolgáltatók jogutódjának tekinthetők, a lakossági fogyasztók teljesilletve az üzleti felhasználók meghatározott körének nyújtanak – ellátási kötelezettség mellett villamos energiát hatóságilag jóváhagyott árakon. A versenypiaci működés szereplői még az energiakereskedő cégek. A kereskedő cégek a vásárolt villamos energiát az átviteli és elosztó hálózatokon keresztül kereskedelmi szerződések alapján értékesítik a versenypiacról vételező fogyasztók részére. 2011. nyarán Magyarországon 92 vállalat rendelkezett kereskedői engedéllyel, ezeknek körülbelül a negyede tevékenykedett aktívan. Mára elvileg minden fogyasztó szabadon megválaszthatja, melyik kereskedőtől vásárol villamos-energiát, a mesterségesen alacsonyan tartott árak miatt ugyanakkor a kiskereskedőknek nem éri meg az egyetemes szolgáltatásban lévő fogyasztókért versenyezni, a piac gyakorlatilag ebben a szegmensben mozdulatlan maradt. "Európában az egyetemes szolgáltatás ára jellemzően magasabb, mint a versenypiaci ár, ez egy a piacinál magasabb szintű, kiszámíthatóbb és kényelmesebb szolgáltatás, 10
cserébe meg is kérik az árát. A hazai politikai gyakorlat azonban olyan árakat határoz meg, ami alá nem lehet licitálni" - állítják szakértők. A kereskedői oldal - akárcsak a termelői - az iparágnak az a része, ahol elvi szinten adott a verseny lehetősége, itt semmi keresnivalója nincs az államnak, elég, ha olyam jogszabályokat teremt, amelyek a belépési korlátokat csökkentik. Az MVM-nek bár határozott szándéka volt, hogy visszaszerezze a kapcsolatot a lakossági fogyasztókkal - ez ugyanis az a terület, amit teljesen elvesztett a privatizációval, és lényegében azóta sem tudott visszaszerezni - az alacsony hatósági árak mellett ez jelenleg nem tűnhet üzletileg vonzó célpontnak.
2.3
A legnagyobb piaci szereplők
2.3.1
A legnagyobb egyetemes szolgáltatók ELMÜ - ÉMASZ, http://halozatiszolgaltato.elmu.hu/ EON, http://www.eon-energiaszolgaltato.com/index_.php EDF – DÉMÁSZ, https://www.edfdemasz.hu/pages/
2.3.2
A nagyobb villamosenergia kereskedelmi engedélyesek GDF SUEZ, http://www.gdfsuez-energia.hu/ E-ON, http://www.eon-energiaszolgaltato.com/index_.php EDF, https://www.edfdemasz.hu/pages/ CEZ, http://www.cez.hu/hu/fooldal.html ALPIQ, http://www.alpiq.hu/ JAS, http://www.jas.hu/ MVM Partner, http://www.mvmp.hu/Engine.aspx MÁSZ, http://www.masz.co.hu/
2.3.3 Főbb fogyasztói csoportok A fogyasztók között fontos megkülönböztetni az egyetemes vagy szabadpiaci, illetve a lakossági vagy üzleti (nem lakossági) kis- és nagyfogyasztókat. A teljesítménydíjas fogyasztók általában a nagyfogyasztók, akiknek nemcsak fogyasztásarányos energiadíjat, hanem kapacitás utáni teljesítménydíjat, energiaadót és alapdíjat is fizetniük kell. Az alapdíjas fogyasztók a kisfogyasztók, mint például az üzletek, iskolák, kisebb cégek, ők egy minimális alapdíj mellett energiaadót és energiadíjat fizetnek. A lakosság nem fizet semmilyen teljesítmény díjat, energiaadót, csak a fogyasztással arányos energiadíjat. Természetesen az ellátási rendszer használatáért fizetendő díjakat (ún. RHD-ak) minden fogyasztói szegmensnek meg kell fizetnie.
Lakossági fogyasztók száma: kb. 3,5 millió Kis- és középvállalati fogyasztók száma: kb.500.000 Nagyvállalati fogyasztók száma: 100 alatt
Profilos és idősoros fogyasztói kör A kereskedő és a fogyasztó közötti elszámolás alapját továbbra is a leolvasás képzi, ami alapján megkülönböztetünk éves leolvasású, fogyasztási szokásaik alapján kategóriákba, ún. profilokba sorolt (a továbbiakban profilos), valamint kiépített negyedórás távméréssel rendelkező, 3x80 Ampert meghaladó névleges csatlakozási teljesítményű, ún. idősoros elszámolású fogyasztókat. 11
A liberalizált villamos energia piacon való áramvásárláshoz 3×80 Amper kisfeszültségű csatlakozási érték felett terhelési görbe tárolására alkalmas, távleolvasható fogyasztásmérőre, hozzá illeszthető modemre, és telefonvonaltól függően vonalválasztóra van szükség. A felsorolt eszközöket a hálózati engedélyes biztosítja és szereli fel, de a távleolvasást lehetővé tevő adatátviteli kapcsolat kiépítésének és folyamatos biztosításának kötelezettsége és ezek költségei - beleértve az előfizetési díjat is - már a fogyasztót terhelik. A 3×80 Ampert meg nem haladó, kisfeszültségű csatlakozási érték esetén a fogyasztó elszámolása profilozással is történhet, amihez a jelenlegi mérés - esetleges átprogramozást követően – megfelelő. Távleolvasható fogyasztásmérő kiépítésére ebben az esetben nincs szükség. Fontos azonban tudni, hogy középfeszültségű vételezés esetén a távmérés kialakítása teljesítménytől függetlenül szükséges.
12
3
Villamosenergia-kereskedelem
A villamosenergia-kereskedő olyan kereskedő cég, amely az erőművektől, aukciókon keresztül a nagykereskedőtől (MVM), vagy akár importból vásárolja meg az áramot, és azt más kereskedőknek, illetve fogyasztóknak (akiket a törvény felhasználóknak keresztelt át) értékesíti.
3.1
Villamosenergia-értékesítés
Az egyetemes szolgáltatók az elmúlt évek során, az egyre növekvő szabadpiac miatt folyamatos értékesítési csökkenést könyvelhettek el, mivel a fogyasztói körükből egyre többen tértek át a versenypiacra. A liberalizáció következtében a közüzemi szolgáltatás 2008. január 1-jével megszűnt és a helyére a piacnyitás fázisainak megfelelően a versenypiaci kereskedelem és az egyetemes szolgáltatás lépett. Az energiakereskedőből, aki a nagykereskedelmi piacon (erőművektől, importból és más kereskedő cégektől) vásárolja a villamos energiát, kétféle lesz: Egyetemes Szolgáltató, amely alapvetően csak a lakosságot és a legkisebb üzleti fogyasztókat láthatja el. Ennek árképzését a Kormány ellenőrzi.
Versenypiaci kereskedő, amely piaci alapon működik, piaci áron veszi és adja el az energiát.
Az egyetemes szolgáltatás egy speciális, hatóságilag ellenőrzött áron történő villamos energia kereskedelem. Ennek keretében a szolgáltatót villamosenergia-értékesítési és szerződéskötési kötelezettség terheli az erre jogosult felhasználók tekintetében. A versenypiacon a szerződéskötés szabad, a kereskedő csak azt köteles ellátni, akivel meg tud állapodni. Az így létrejövő egyetemes szolgáltatás és versenypiac határát a 3x63 Ampernyi csatlakozási teljesítmény jelenti. A törvényi előírások szerint minden olyan fogyasztó, akinek a csatlakozási teljesítménye meghaladja a 3x63 A-t, annak versenypiaci kereskedőtől kell beszereznie a villamos energiát, akié ennél kevesebb az tartozhat az egyetemes szolgáltatókhoz, de a versenypiacról is beszerezheti szükségletét. 3.1.1 Fogyasztói csoportok Az egyetemes szolgáltatók ellátási körébe a lakossági és kis üzleti fogyasztók tartoznak, akik a liberalizációnak köszönhetően többféle tarifacsomagból választhatnak mindamellett, hogy szabadon válthatnak villamosenergia-kereskedőt. A felhasználók két fajta tarifacsomagból választhatnak majd, az egyik a 24 órás, a másik a kéttarifás csomag. A 24 órás csomagban a nap 24 órájában árammal látják el őket ugyanazon az áron, míg a kéttarifás csomagban meg van határozva, hogy éjszaka és nappal milyen mennyiséget fogyaszthatnak milyen áron.
A versenypiaci kereskedők kétfajta felhasználót látnak el: • A versenypiacra lépett kisfogyasztókat profilos elszámolású felhasználóknak nevezik. A profil egy statisztikai elemzéssel készült, normalizált – 1000 kWh éves fogyasztásra vonatkoztatott - éves negyedórás fogyasztói teljesítményigény-görbe. A körülbelül azonos fogyasztási jellemzőkkel bíró fogyasztókat egy profilcsoportba sorolják, így minden kisfeszültségen vételező fogyasztó, akinek a névleges csatlakozási teljesítménye 3x80A vagy annál kevesebb, profilos elszámolású lesz. A profilos elszámolású ügyfelek egy évben 11 részszámlát és egy elszámoló számlát kapnak. A részszámlák kiállításának alapja a Mértékadó Éves Fogyasztás (MÉF), amelyet az elosztói engedélyes az előző évi fogyasztás alapján állapít meg.
13
• A versenypiacon jelenlévő másik csoportot idősoros fogyasztóknak nevezik, akik általában a nagyobb ipari, 3x80 A csatlakozási teljesítmény feletti felhasználók. Az ő esetükben az elfogyasztott energiamennyiséget negyedóránként kell mérni és elszámolni, amelyhez erre alkalmas mérőberendezés szükséges. Az idősoros elszámolású ügyfelek minden hónapban a tényleges fogyasztás alapján kapják a számlát. 3.1.2 Szerződések A szabadpiacon az energia kereskedelme, a villamos energia hálózat üzemeltetése, valamint a csatlakozás kiépítése különválik egymástól, ennek megfelelően a versenypiaci fogyasztók – a korábban megszokott egyetlen szerződés helyett – már három szerződéssel kell, hogy rendelkezzenek. Ezek közül legfontosabb a szabadon választott versenypiaci kereskedőcéggel megkötendő, az energia beszerzésének módját és árát meghatározó kereskedelmi szerződés, melyen túlmenően a hálózathoz kapcsolódó, hatósági szabályozáson alapuló csatlakozási és hálózathasználati szerződés kerül megkötésre. Bármely felhasználó köthet villamosenergia-vásárlási (kereskedelmi) szerződést villamosenergia-kereskedővel, termelővel, illetve importálás útján. A kereskedelmi szerződésben fel kell tüntetni a nyújtott szolgáltatások megnevezését, minőségi színvonalát illetve a felek kötelesek egymást minden lényeges körülményről megfelelően tájékoztatni. Az új jogszabályok értelmében a fogyasztóknak a területileg illetékes elosztói engedélyessel két szerződést kell megkötniük: a hálózatra való csatlakozáshoz a hálózatcsatlakoztatási, a folyamatos hálózat-használathoz pedig a hálózathasználati szerződést. A liberalizáció újabb opcióként még lehetővé teszi, hogy a felhasználó megbízza a kereskedőt, hogy összevontan kezelje a szerződéseket. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó meghatalmazása után a kereskedőnek kell eljárnia a hálózati szerződések ügyében is, így a felhasználónak kiállított számla a hálózathasználati- és energiadíjat is tartalmazza. Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk a szabadpiacon megkötendő három szerződéstípust, azaz a hálózatcsatlakozási, a hálózathasználati, valamint a kereskedelmi szerződéseket. 3.1.2.1 Hálózatcsatlakozási szerződés Ez a szerződés létesít jogviszonyt a területileg illetékes hálózati engedélyes és a fogyasztó között, rögzítve egy adott hálózati csatlakozási pont helyét (helyrajzi szám, illetve postai cím), annak alapvető műszaki paramétereit (feszültségszint), a rendelkezésre álló teljesítményt - mely vagyoni értéket képvisel -, valamint természetesen azt, hogy az érintett csatlakozási ponttal kapcsolatban a fogyasztó jogosult rendelkezni. 3.1.2.2 Hálózathasználati szerződés A hálózati engedélyes a hálózatcsatlakozási és kereskedelmi szerződéssel rendelkező fogyasztó (rendszerhasználó) számára - a vonatkozó szabályozásoknak megfelelve -, ezen szerződés alapján végzi a villamos energia adott csatlakozási pontig történő szállítását, és ez a szerződés képezi - a szolgáltatás ellenértékeként - a rendszerhasználati számlák kiállításának alapját. A fogyasztónak minden csatlakozási pontjára külön hálózathasználati szerződést kell kötnie a területileg illetékes hálózati engedélyessel. 3.1.2.3 Kereskedelmi szerződés A versenypiaci kereskedelmi szerződések minden esetben a kereskedő és a fogyasztó közötti tárgyalások eredményeként jönnek létre, és alapvetően két kategóriába sorolhatók: Ellátás alapú 14
A versenypiaci fogyasztónak egy, és csakis egy ellátás alapú szerződéssel kell rendelkeznie, ugyanis ennél a szerződéstípusnál a villamos energia értékesítője a menetrendtől való eltérés esetén is biztosítja a fogyasztó számára szükséges villamos energia mennyiséget. o Teljes ellátás alapú mennyiség toleranciasávos szerződés E szerződéses konstrukció választásával a felhasználó a számára szükséges villamos energia teljes mennyiségét a kereskedőtől szerzi be, függetlenül az igény időbeli jelentkezésétől és lefutásától, menetrendadási kötelezettség nélkül. Mikor érdemes ezt a konstrukciót választani? Ha várható villamos energia felhasználásának pontos időbeli alakulását a fogyasztó nem tudja előre megbecsülni, de a lehető legegyszerűbb módon, minimális kockázattal, mégis versenyképes áron, egyetlen partner közreműködésével kívánja kielégíteni teljes villamos energia szükségletét. o
Teljes ellátás alapú teljesítmény toleranciasávos szerződés Ezen szerződéstípus választása esetén a felhasználó a számára szükséges villamos energia teljes mennyiségét egy partnertől szerzi be, negyedórás menetrend megadásával, mely a beszerzési kockázat csökkentését, így kedvezőbb szerződéses árat tesz lehetővé. Ennél a szerződéstípusnál van egy ún. tolerancia sáv, amelyen belül a felhasználó tényleges villamos energia felhasználása eltérhet a menetrendben megadottól .Ezt a szerződéstípust akkor érdemes választani, ha a fogyasztó a várható villamos energia felhasználását és annak időbeli alakulását pontosan tervezni tudja, és a teljes ellátás mellett a legkedvezőbb ár elérésére törekszik.
o
Részleges ellátás alapú szerződés A részleges ellátás alapú szerződéskonstrukció arra az esetre ajánlott, ha a felhasználó - menetrendes szerződése keretében - energiaszükségletének egy részét már lefedte, de a fennmaradó energiaigény kielégítésére is megoldást keres. E szerződéstípus esetén - a teljes ellátás alapú terméktípushoz hasonlóan - a ténylegesen mért energiafogyasztás képezi a pénzügyi elszámolás alapját, amelyet csökkenteni kell a menetrend alapú szerződés(ek) menetrend adataival.
Menetrend alapú A menetrend alapú szerződésnél a villamos energia értékesítője csak a menetrendben rögzített villamos energia mennyiséget biztosítja. Ebben az esetben a fogyasztó tetszőleges számú menetrend alapú, vagy menetrend alapú és részleges ellátás alapú szerződés kombinációjával rendelkezhet, melyekkel lefedheti villamos energia igényét. Menetrend alapú szerződés esetén a kereskedő a felhasználó által megadott menetrendben rögzített villamos energia szállítására vállalkozik, a termékportfoliójában elérhető legkedvezőbb áron. Ezt a szerződéses konstrukciót akkor érdemes választani, ha a fogyasztó villamos energia felhasználásának egy részét pontosan tervezni képes, és szeretné kiaknázni e típus – pontos tervezhetőségen alapuló – árelőnyét az ellátás alapú szerződéstípusokkal szemben. Továbbá akkor is, ha saját mérlegkörrel rendelkezik, ezért csak ilyen típusú, menetrend alapú szerződéseket köt. Ebben az esetben a felhasználó egyetlen feladata a negyedórás menetrendadás.
15
Szerződés típusok
3.2
Teljes ellátás alapú (kis kockázat, viszonylag jó ár)
Menetrend alapú (nagyobb kockázat, sokkal jobb ár)
Kereskedő váltás
A felhasználó dönthet úgy, hogy másik kereskedőtől akarja a villamos energiát megvásárolni. Ebben az esetben fel kell vennie a kapcsolatot az új kereskedővel, aki tájékoztatja a felhasználót a további teendőkről és sok esetben vállalja az ügyintézést is. Ekkor az új kereskedő jelez a réginek, aki informálja az elosztói engedélyest. Ezek után az elosztói engedélyes visszajelez a régi és új kereskedőnek és megállapodnak a mérőóra állásban. A régi kereskedő „kiköltözteti” a fogyasztót, majd a felhasználó új kereskedelmi szerződést köt.
Kilépés a versenypiacra
Szabályozott folyamat. Vizsgálandó szempontok (ár, fogyasztás jellege, nagysága). Döntés meghozatala, ajánlatok (érdemes rá időt szánni!) Szerződések előkészítése.
Az egyetemes szolgáltatásból a versenypiacra, azaz a kereskedőhöz történő áttéréskor és esetleges visszatéréskor a felhasználónak a következőket kell figyelembe vennie: Jelentenie kell jelenlegi szolgáltatójának, szolgáltató váltásra irányuló szándékát. 16
A bejelentéstől számított második hónap első napjától lehet áttérni az egyetemes szolgáltatásból a versenypiaci szolgáltatókhoz, más néven kereskedőkhöz (példa: ügyfél január közepén bejelenti szolgáltatójának, hogy váltani szeretne, akkor március első napjától válthat át, köthet új szerződést az általa választott új szolgáltatóval, kereskedővel). Az ügyfélnek nem lehet számlatartozása, azt előtte rendeznie kell. Az egész folyamatot intézheti az új kereskedő meghatalmazás alapján!
3.3
Új árstruktúra
Fontos megjegyezni, hogy a piacnyitás következményeként az árstruktúra is megváltozott. A fogyasztó által használt villamos energia ára két részből tevődik össze. Az első a rendszerhasználati díj, amelyet a villamosenergia-rendszer használatáért fizetnek a felhasználók. Ezek a díjak a korábbi közüzemi árakhoz hasonlóan hatóságilag szabályozottak. A másik rész pedig a kereskedelmi díj, amelynek esetében a villamos energia árára a kereskedő tesz ajánlatot a nagykereskedelmi piaci viszonyok függvényében. 3.3.1 Lakossági (kisüzleti) árképzés és díjszabás A lakossági csomagok elnevezése minden egyetemes szolgáltatónál megegyezik. Az árak nem! A1 árszabás o Lakossági, egy zónaidős, a nap minden időszakában azonos díjon kerül elszámolásra o Évi 1320 kWh mennyiségig kedvezményes díjat tartalmaz (110kWh/hó) o Az elszámolás éves leolvasás alapján történik. A2 árszabás o Lakossági fogyasztó, rendelkezik két zónaidős mérőberendezéssel (csúcs és völgy) B árszabás o Lakossági fogyasztó, rendelkezik vezérelt csatlakozási ponttal o Szakaszosan is biztonságosan üzemeltethető, külön mérő van 3.3.2 Versenypiaci díjszabás A versenypiacon fizetendő díj több tényezőből áll össze. Fő elemei: áramdíj, energiaadó, pénzeszközök, rendszerhasználati díjak, ÁFA. A versenypiaci tarifákon belül is többféle csomag lehetséges. Kereskedőnként az elnevezések is különbözőek és az árak is eltérőek! Példaként nézzük meg az ELMŰ csomagjait. ELMŰ Business tarifa o Üzleti fogyasztó, 3x80 A-nál (50 kW) nagyobb csatlakozási teljesítménnyel rendelkezik. o Energia felhasználását és annak időbeli alakulását nem tudja megbecsülni. o Határozott idejű villamosenergia vásárlási szerződés adta biztonságot igényel. ELMŰ BusinessMax tarifa o Határozatlan idejű villamosenergia vásárlási szerződést igényel. ELMŰ Start tarifa o Üzleti fogyasztó, 3x80 A (50 kW) vagy annál kisebb névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkezik. o Határozott idejű villamosenergia vásárlási szerződés adta biztonságot igényel. ELMŰ StartMax tarifa o Határozatlan idejű villamos energiavásárlási szerződést igényel. ELMŰ Kontroll tarifa Rendelkezik vezérelt csatlakozási ponttal. 17
3.3.3 A rendszerhasználati díjak egyes tételeinek jelentése A hatóságilag rögzített és szabályozott, feszültségszintenként különböző rendszerhasználati díjak aktuális díjtételeiről a Magyar Energia Hivatal honlapján kell tájékozódni: http://www.eh.gov.hu
Átviteli-rendszerirányítási díj: az átviteli hálózat használatáért fizetendő díj, melynek alapja az energiaforgalom.
Rendszerszintű szolgáltatások díja: az üzembiztonság fenntartására, illetve szabályozók/szabályozások költségeire fedezetet biztosító díjtétel, melyet az energiaforgalom után kell fizetni.
Elosztási díjak: o o o o
o o
Elosztói alapdíj: külön mérővel rendelkező csatlakozási pontokra számolt alapdíj, mely a mérés feszültségszintjének megfelelően fizetendő. Elosztói teljesítménydíj: melyet adott fogyasztási helyen, az egyes csatlakozási pontokon szerződött teljesítmények után kell fizetni. Elosztói forgalmi díj: a fogyasztók feszültségszintenként összegzett energiaforgalma után fizetendő díjtétel. Elosztói meddőenergia díj: mely lehet kapacitív és induktív meddő energiadíj. Induktív meddő energiadíjat abban az esetben kell elszámolni, ha az elszámolt induktív energia mennyisége meghaladja az elszámolt hatásos fogyasztás mennyiségének nagyfeszültség esetén 40%, középfeszültség esetén 30%, kisfeszültség esetén 25%-át. Ebben az esetben a 40-30-25 % feletti rész után kell az induktív meddő energia díjat megfizetni. Elosztói veszteség díj: a fogyasztók feszültségszintenként összegzett energiaforgalma után fizetendő díj. Elosztói menetrend kiegyensúlyozási díj: profil elszámolású fogyasztók fizetik, a feszültségszintenként összegzett energiaforgalom után.
A rendszerhasználati díjakat elszámolás szempontjából két csoportra oszthatjuk o o
Tárgy hónapban elszámolt díjak, melyek esetében a fizetés előre történik. Ezek az alapdíj és a teljesítménydíj. Tárgy hónapot követő hónapban elszámolt, utólagos díjfizetésű, a vételezett energia mennyisége szerint fizetendő díjak. Ide tartozik az összes többi rendszerhasználati díjelem.
3.3.4 Energiaár – Miért annyi, amennyi, avagy mire jó a terhelési görbe? A villamos energia árát több mint 90 százalékban a beszerzési ár határozza meg. Mégis, a különböző fogyasztási helyeken ezek az árak eltérhetnek egymástól. Hogyan lehetséges ez? Azokon a fogyasztási helyeken, ahol a lekötött teljesítményérték kisfeszültségen meghaladja a 3x80 A-t (≈50 kW), kötelező kiépíteni a mérőhöz a távadat-hozzáférést. Ez a gyakorlatban egy telefonvonalat és egy modemet jelent, amelynek segítségével, a mérési adatok távolról is hozzáférhetővé válnak. Így megoldhatóvá válik a mérőberendezés által negyedóránként rögzített és eltárolt mérési értékek egész hónapra történő kinyerése. Ezeket hívjuk idősoroknak, illetve ezek az „idősoros” fogyasztási helyek. Ezeket a negyedórás adatokat idő-érték koordinátarendszerben ábrázolva kapjuk meg a terhelési görbét, amely jellemzi a múltbéli energiafogyasztás napi lefutásait az adott vételezési helyen. Az említett lekötött teljesítményszintig, a mérőhelyek nagy száma miatt a gyakorlatban nem megvalósítható a távmérés kiépítése, így azoknál a leggyakoribb tevékenységek esetén elvégzett valós egyedi mintavételezések alapján kialakított profilok közül kell egy adott fogyasztási hely esetén kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ez alapján kapták ezek a 18
fogyasztási helyek a „profilos” vagy „profilozott” jelzőt. Tehát a profilok maguk is terhelési görbék, viszont nem egyediek, hanem csak jellemző, általános görbék. Mire jó a terhelési görbe? A 2008-ban megszűnt közüzemi rendszerben – jól átgondolt energiagazdálkodási megfontolások alapján – létezett az úgynevezett csúcsidei és csúcsidőn kívüli időszak, amelynek eltérő, de hatóságilag megállapított energiaárai lehetőséget adtak a napi országos terhelés egyenletesebbé tételére, hiszen arra ösztönözték a fogyasztókat, hogy a nagy leterheltségű időszakban – annak magasabb ára miatt – kevesebb energiát vételezzenek. A versenypiac energiaárai az egyes felhasználók fogyasztási sajátosságai – terhelési görbéi – alapján kalkulálódnak, ez tehát a magyarázata annak, miért térnek el az egyes idősoros fogyasztási helyek energiaárai. A gyakorlatban ugyanis kisebb energiaár kalkulálódik egy olyan terhelési görbe alapján, amelynél az látszik, hogy éjszakai, esetleg hétvégi időszakra – tehát az országos energiagazdálkodás szempontjából kevésbé terhelt időszakokra – esett a jelentősebb, míg a nagy leterheltségű csúcsidei időszakra a kevesebb fogyasztás. Az egyedi energiaár számítás pontosságát tovább fokozza, hogy a fogyasztás időbeli lefutásán túlmenően figyelembe veszi a vételezés egyenletességét is. Elméletben a legkedvezőbb a folyamatos, változatlan terhelésű vételezés. Ez ugyan a legritkább esetben megvalósítható, mégis érdemes célul tűzni az egyenletes vételezés lehető legjobb közelítését, a lehető legkedvezőbb energiaár elérése érdekében. Így – amennyiben aránytalan mértékű anyagi ráfordítást nem igényel – célszerű minél több ésszerűsítést, korszerűsítést, konkrét lépést megtenni a napi ingadozások csökkentése érdekében.
Szabályozás
4
Az EU szabályozás célja, hogy 27 elszigetelt piac helyett egyetlen egységes piac alakuljon ki, ahol a termelők, a szolgáltatók és (a kereskedők) versengenek egymással. Ez hosszú utat jelent, főleg a lakossági piac egyetemes szolgáltatásától elindulva.
4.1
Magyarországi szabályozás
A mo-i szabályozás alapját az átvett EU jogszabályok képezik. Lényege: szabad és diszkriminációmentes hozzáférés az infrastruktúrához. 2007-ben megtörtént az árampiac nyitása, 2008.január 1-től pedig megszűnt a közüzem, a villamos energia szolgáltatás hatósági ármegállapítása és az ellátási kötelezettség. A legfontosabb jogszabályok, rendeletek o 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról o
273/2007.(X.19) Kormányrendelet a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
o
119/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a villamos energia rendszerhasználati díjakról
o
117/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről
o
389/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról (KÁT)
o
2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról
Egyéb joganyagok: o 110/2007. (XII. 23.) GKM rendelet a nagy hatásfokú, hasznos hőenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hő mennyisége megállapításának számítási módjáról
19
o 109/2007. (XII. 23.) GKM rendelet az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról
o 5/2005 GKM rendelet A villamosenergia-elosztás és -átvitel, a rendszerirányítás és a rendszerszintű szolgáltatások hatósági díjának középtávú szabályozásáról
o 36/2002. (XII. 19.) GKM rendelet a villamosenergia-rendszer irányításával, működésével és használatával összefüggő egyes adatszolgáltatásokról
o 285/2007. (X. 29.) Kormányrendelet a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésről
o 115/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a villamosenergia-piaci egyetemes szolgáltatás árképzéséről, valamint az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtandó termékcsomagról
A szabályozási rendszer hierarchikus felépítése:
4.2
Néhány érdekesség a szabályozásokból
4.2.1 Ki szerezhet be szabadpiacról energiát? Bárki, aki úgy dönt, hogy a szabadpiac nyújtotta lehetőségeit kiaknázva, kedvezőbb árfekvésben és feltételek mellet talál és köt le éves felhasználásának megfelelő mennyiségű energiát, a szabadpiacra érvényes szolgáltatási engedéllyel rendelkező energiaszolgáltatók valamelyikétől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szabadpiaci szolgáltatóknak más szóval kereskedőknek egy évre előre kell fizetni, csak annyit takar, ahogyan eddig is az előző éveknek megfelelő energia felhasználási igényeit figyelembe véve, az egy évre szükséges kellő mennyiségű energiát, le kell kötni új szolgáltatójánál is. A fizetési mód a megszokott formában, megállapított havi átlag, vagy a felhasznált mennyiség bejelentése alapján, havi rendszerességgel történik. 4.2.2 Csoportba tartozás. Mit is takar a csoportba való tartozás Az a vállalkozás, cég, vagy közintézmény, mely energia lekötési és vásárlási igényei önállóan intézte, a csoportba tartozás következtében, nem kell, hogy többé önállóan tegye ezt. A csoportba tartozásnak két fő előnye, hogy nem kell a szabadpiac változásait önállóan nyomon követnie, mert erről folyamatos tájékoztatást kap. A második és talán a legfontosabb szempont az ár. Az árakat a lekötött energiahordozó nagyságával hozhatjuk összefüggésbe. Minél nagyobb a lekötött mennyiség, annál nagyobb kedvezményt lehet elérni, mind az ár, mind a feltételek tekintetében. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban? 20
Amennyiben kéri a csoportba történő tartozást, úgy kérelmét megvizsgáljuk és kategorizáljuk. A vizsgálat és kategorizálás nem több, mit a tevékenységnek megfelelő cégeket, vállalkozásokat és közintézményeket, a fogyasztási szokásaiknak megfelelően csoportosítjuk. A csoporthoz való csatlakozást követően, továbbra is egyéni fogyasztói számlát fog kapni, azzal az eltéréssel, hogy immáron kevesebbet kell, hogy fizessen, a felhasznált villamos energia KW/h-ja után. Továbbá, mivel nem egyéni a szerződés, az egyes feltételek is, a csoport javára fordíthatóak. A csoportba tartozás igénylése, nem jelenti a csoportba tartozás tényét, az csak is kizárólag szerződéskötéssel valósítható meg, amihez az írásos hozzájárulása szükséges. Ezt megelőzően, felvesszük Önnel a kapcsolatot, és tájékoztatjuk a várható megtakarításokról. 4.2.3 Mivel és mennyivel jár az energiaszolgáltató váltás? A törvény egyértelműen fogalmaz, a VET 59. § (8) bekezdése, Európai uniós direktíva és a 16/2008. (VIII. 1.) KHEM rendelet is tiltja, hogy bárki külön pénzt kérjen a felhasználótól a kereskedőváltással kapcsolatos szolgáltatásokért. Ezért a kereskedő váltásnak nem lehet díja, nincs szerződéskötési díj, nincs átállási díj villamos energia és gáz energia tekintetében sem! A váltás egyszerű folyamat, semmilyen műszaki átalakítással nem jár, a váltás idején a gázellátás és a villamos energia ellátás is folyamatos marad. A gázvezetékkel és mérővel kapcsolatosan, ahogyan a villamos energia vezetékkel és mérővel kapcsolatosan is, probléma esetén továbbra is a területileg illetékes szolgáltató köteles a javítást és a hibaelhárítást elvégezni 4.2.4 Melyek a határozott idejű szerződések felmondásának lehetőségei? A határozott idejű szerződést a felhasználó 30 napos felmondási idővel a hónap utolsó napjára kizárólag abban az esetben mondhatja fel rendes felmondással, ha a tarifát a kereskedő egyoldalúan módosítja. Továbbá érdekmúlás esetén, például a felhasználó eladja a telephelyét, elköltözik, vagy felhagy az üzleti tevékenységével az adott felhasználási helyén és az új felhasználási helyén, nem tudja igénybe venni szolgáltatást, az ügyfél kérésére a kereskedő hozzájárul a szerződés megszüntetéséhez. A „nem rendes felmondás” eseteire a határozott idejű szerződést ajánló kereskedő – az általános szerződéses feltételek között ismertetett – szerződés felmondáshoz kötődő „szankciókat” alkalmaz 4.2.5 Kereskedő váltás esetén? A határozott idejű szerződés lejárata előtt minimum 30 nappal be kell jelentenünk a szolgáltatónknak az esetleges váltásra irányuló szándékunkat. Máskülönben szerződése automatikusan újabb 1 évre meghosszabbodik. Amennyiben nem kap jobb ajánlatot, úgy új szerződés keretén belül maradhat jelen szolgáltatójánál. 4.2.6 Egyetemes szolgáltatás és jellemzői Definíciója: A villamosenergia-kereskedelem körébe tartozó sajátos villamosenergiaértékesítési mód, amely az ország területén bárhol, meghatározott minőségben a jogosult felhasználó számára méltányos, összehasonlítható, átlátható ár ellenében igénybe vehető. Az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosult felhasználók köre a törvény alapján: lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3*63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók jogosultak egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó igénye esetén az egyetemes szolgáltatóval a törvény rendelkezései szerint villamosenergia-vásárlási szerződést köthet. Az erre jogosult felhasználóval szemben az egyetemes szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli. A villamosenergia-kereskedő a vele szerződő egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóknak díjmentesen biztosítja a mérlegköri tagságot. Az egyetemes szolgáltató és az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználói vonatkozásában a villamosenergia-kereskedő köteles a villamosenergia-vásárlási 21
szerződés üzletszabályzatban meghatározott, általa egyoldalúan változtatható feltételeinek várható módosítása esetén, azok hatálybalépése előtt legalább 30 nappal a módosítás tartalmát közzé kell tenni, az érintett felhasználókat a tervezett módosítás tartalmáról, valamint a szerződés felmondásának lehetőségéről írásban értesíteni. Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó a villamosenergia-vásárlási szerződést harminc napos felmondási idővel felmondhatja. A szerződésben a felek az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóra nézve kedvezőbb felmondási feltételekben is megállapodhatnak. 4.2.7
Szabadpiaci szolgáltatás és jellemzői Főbb jellemzői: Bonyolult szerződéses rendszer, Többtényezős ár, Folyamatos figyelmet igényel …
4.3
A piaci verseny elősegítése
A Magyar Energia Hivatal a hatásos piaci verseny elősegítése, a piaci erőfölénnyel való visszaélés egyes formáinak megelőzése, valamint a felhasználók érdekeinek a védelme céljából piacelemzést végez A villamos energia nagykereskedelem piacain, A villamos energia kiskereskedelem piacain, A rendszerszintű szolgáltatások érdekében beszerzett teljesítmény és energia piacain. Amennyiben a piacelemzés alapján az azonosított piacon a verseny nem kellően hatékony, a Magyar Energia Hivatal jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesként azonosíthatja azt az engedélyest, amelyik piaci erőfölényben, azaz olyan piaci helyzetben van, amely lehetővé teszi, hogy tevékenységét a versenytársaitól, a tevékenysége végzésével összefüggő szerződésekben részes más engedélyesektől és vállalkozásoktól, valamint végső soron a felhasználóktól nagymértékben függetlenül folytassa. A villamos energia nagykereskedelem, illetve kiskereskedelem piacán jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesnek, amennyiben az engedélyes vertikálisan integrált villamosenergiaipari vállalkozás tagja, az e törvényben foglalt szétválasztási kötelezettségeken túl a Magyar Energia Hivatal előírhatja az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan belső átszervezését, hogy az engedélyesnek ne legyen részesedése átviteli rendszerirányítóban, illetve elosztóban.
4.4
Árszabályozás
Az árszabályozásra vonatkozó rendelkezések között az első lényeges eltérés a rendszerhasználati díjak vonatkozásában merül fel, nevezetesen azok mértékét országos szinten kell meghatározni, amelynek következtében regionális tarifa nem alkalmazható (az gyakorlatilag megszűnik). A felhasználó a villamosenergia-vásárlási és a hálózathasználati szerződés feltételei szerint megfizeti a villamos energia árát és a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat. A villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat jogszabály határozza meg, a villamosenergia-kereskedő által a felhasználónak értékesített villamos energia eladási árát a felek megállapodása, vagy a villamosenergia-kereskedő üzletszabályzata, az egyetemes szolgáltatás keretében értékesített villamos energiának - a kiszámítására vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően képzett - árát az egyetemes szolgáltató üzletszabályzata tartalmazza. 22
Ha a felhasználó hálózathasználati szerződését a kereskedő, illetve egyetemes szolgáltató megbízottként, vagy bizományosként kezeli, a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat köteles a számlán külön feltüntetni. A villamosenergia-vásárlási szerződés oly módon is megköthető, hogy a kereskedő, illetve az egyetemes szolgáltató a villamos energia árában figyelembe veszi a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat is. A legmagasabb árat fő szabály szerint úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is. A törvény alkalmazásában hatósági ár a rendszerhasználati díj, a csatlakozási díj, az elosztó hálózati engedélyes, vagy az egyetemes szolgáltató által a felhasználók igénye alapján végzett egyes szolgáltatások díja, valamint az egyetemes szolgáltatás képzett ára. A villamosenergia-rendszer használatért
Átviteli-rendszerirányítási díjat, Rendszerszintű szolgáltatások díját, Elosztási díjat Közvilágítási elosztási díjat (a továbbiakban együtt: rendszerhasználati díjak) kell fizetni.
Az egyetemes szolgáltatást méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árszabások alkalmazásával, külön jogszabályban meghatározott típusú termékcsomagok biztosításával kell megvalósítani. Az egyetemes szolgáltatás árának meghatározásánál figyelembe veendő összehasonlító (benchmark) ár kiszámítására vonatkozó előírásokat és az alkalmazható legnagyobb kereskedelmi árrést a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a miniszter külön jogszabályban állapítja meg (132. §).
5
Az egyetemes szolgáltatók próbálják visszafogni az átalakulást
5.1
Egy értékesítő tapasztalatai (Pintér Attila, ELMŰ-ÉMÁSZ értékesítési irányítója (2011.04.)
Egyre nagyobb az energiapiaci verseny, egyre több az energiakereskedő, miközben a fogyasztók egyre érzékenyebben reagálnak a piac minden rezdülésére. Az értékesítéssel foglalkozó szakembereknek „kétfrontos” harcot kell vívniuk. A lehető legjobb ajánlattal, szolgáltatási csomaggal kell megtartaniuk régi ügyfeleiket, valamint meg kell próbálni új partnereket is találni. A versenypiaci körülmények alapvetően megváltoztak az utóbbi időben, egyre több partner igényli az egyedi bánásmódot. Bár az ár továbbra is meghatározó. Az értékesítők számtalan más módon igyekeznek segíteni az ügyfeleiket, legyen szó
számlaügyintézésről, hálózati problémákról, hátralékkezelésről, energia tanácsadásról, audit-szolgáltatásról, 23
vagy akár a jogszabályváltozások ismertetéséről. A korábbi években az ajánlatadás és szerződéskötés az utolsó negyedévre koncentrálódott, ma már szinte az egész évre kinyílt ez az időszak. A piaci igényekhez alkalmazkodva jelentősen megszaporodott a kiajánlható termékcsomagok száma és egyre több ismeretet kell továbbítani a partnerek felé a tényleges szerződés megkötéséhez. Mindezek mellett rendkívül erős a konkurenciaharc, minden energiakereskedő szeretné növelni partnerei számát. Korábban egy-egy szerződéskötéshez elég volt egy-két ajánlatot adni, míg ma gyakran öt-hat ajánlat is kevés az üzlet megkötéséhez. Alapvető ugyanis, hogy a piaci igényekhez alkalmazkodva jelentősen megnőttek a kiajánlható termékcsomagok, egyre több ismeretet kell továbbítani a partnerek felé a tényleges szerződés megkötéséhez. A piaci helyzet változásának és az energiakereskedők érdekeinek köszönhető, hogy mára megszűnt az a korábbi években tapasztalt markáns különbség, ami a kiemelt nagyfogyasztók és a kisebb ipari felhasználók között volt. Ma már minden fogyasztó egyformán fontos és ennek megfelelően minden partner kiemelt figyelmet kap Társaságcsoportunk értékesítéssel foglalkozó szakembereitől.
5.2
Lendületben a cseh árampiac
Csehországban 2011. első negyedévben 143 173 ügyfél cserélt áramszolgáltatót. Ez több mint 50 százaléka a 2010-es egész évi váltásoknak. 2010-ben nem egészen 250 ezren váltottak áramszolgáltatót. Az áramszolgáltatók cseréjét az ügyfelek az új, általuk választott szolgáltatók kedvezményesebb áraival indokolják. Az áramszolgáltatók – és általában az energiaszolgáltatók – cseréje 2010-ben indult be erőteljesen Csehországban. 2010-ben az első három hónap alatt azonban csak 61 340 ügyfél váltotta le korábbi szolgáltatóját. Az áramszolgáltatást váltó ügyfelek döntő többsége háztartás. Szakértői elemzések szerint az áramszolgáltatók váltása azt is jelenti, hogy a csehek informáltsága ebben a témában jelentősen javult, s az alternatív szolgáltatók piaci jelenléte beépült a köztudatba. A tájékozott ügyfelek most olyan szolgáltatóval kötnek szerződést, amely nekik a legjobban megfelel.
5.3
Áram és gáz egy kézből
A piaci helyzet változása miatt egyre jellemzőbb, hogy egy-egy energiakereskedő egyszerre többféle energiafajtát, így a villamosenergia mellett például földgázt is ajánl fogyasztóinak. Elsők között kezdett ilyen együttműködésbe az ELMŰ-ÉMÁSZ-MÁSZ Társaságcsoport és a Főgáz, így 2010. óta együtt is kínálják termékeiket ügyfeleiknek. A piaci trendek megváltozásával egyre több energiafogyasztó ismeri fel az áram és gáz egy helyről történő beszerzésének előnyeit. Ehhez hozzájárul természetesen az is, hogy a gáztörvény változása miatt a 20 köbméter/óra fogyasztásnál többet használó gázfogyasztók is kötelező jelleggel a szabadpiacra léptek. Ezzel lényegesen megváltozott piaci helyzetük, hiszen ez azt jelenti, hogy már nem csak a villamosenergiát, de a földgázt is a versenypiacról kell beszerezniük. A két cég együttműködése a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ELMŰ-ÉMÁSZ-MÁSZ Társaságcsoport értékesítéssel foglalkozó munkatársaitól már nem csak elektromos energiára, de különböző gáztarifa csomagokra szóló ajánlatot is kaphat. Így szeretnék megkönnyíteni fogyasztóiknak a választást, illetve tehermentesíteni őket a többszörös ügyintézéstől. 24
