Hitélet 6-7. Ép testben Tarkabarka-Magazin 20

Barázda | VI. évfolyam 1. szám | 2013. január

Önkormányzat

2.

Múltidéző

Civil fórum

2-5.

Sulivilág

Hitélet

6-7.

Ép testben ...

8-11.

Mezőgazdaság

17.

12-15.

Gyermeksarok

18-19.

16.

Tarkabarka-Magazin

20. 1

Önkormányzat / CIVIL FÓRUM


2012 az anyakönyvi hivatal adatai alapján Albert Katalin

Ahogyan az elmúlt néhány év, úgy a 2012-es esztendő is a nehézségek és küzdelmek éve volt, de legyen bármenyire is embert próbáló egy bizonyos időszak, az élet rendje nem állhat meg. Fontosnak tartom ezért a Gyergyóújfalu községben tavaly bejegyzett születéseket, esküvőket és elhalálozásokat ismer-

tetni olvasóinkkal, ugyanakkor összehasonlításokban rámutatni arra, hogy az elmúlt évszázadhoz, évtizedekhez képest milyen számban változnak ezek az adatok. 2012-ben az anyakönyvi hivatal adatai alapján 19 esküvő volt, 37 születés (egyéb bejegyzések alapján), valamint 83 elhalálozás az Egyház bejegyzései szerint. Ehhez viszonyítva, 1913-ban az I. Világháború küszöbén 191

gyerek született, 30-an házasodtak össze és 103-an hunytak el. A születési szám 1970-re a felére csökkent 1913-hoz képest, mert 84 születési bejegyzés volt községünkben, 73 elhalálozás és 39 esküvő. Egy évtizede, 2003-ban a születési arány magasabb volt, mint az elmúlt évben, mert 48 gyermek született, 70-en haltak meg valamint 24 esküvőt jegyeztek be az anyakönyvi hivatalban.

Gyerekkarácsony Kilyénfalván Barabás Adél

Az ünnepi készülődésünk egy Lisieux-i Szent Teréztől származó mondattal a szívünkben zajlott, amely így hangzik: „Nem az az igazi nagy tett, ha sokat adunk, hanem, ha nagyon szeretünk.” 2012. december 26-án fél 11-től került sor az óvodások és kisiskolások ünnepi műsorára, amelyben pásztorjátékot mutattak be a 3-6 éves gyerekek azért, hogy örömet szerezzenek szeretteiknek. A kezdeményezést, hogy gyermekeink a templomban szerepeljenek, elég vonakodva fogadták, de mi mégis együttesen nekiláttunk, és megpróbáltuk. A végeredmény, úgy gondolom, önmagáért beszél, mert gyermekeink nagyon ügyesek és fegyelmezettek voltak. A jelenetben 31 gyerek vett részt, ebből 23 óvodás és 8 kisiskolás, persze a nagyobb iskolások is besegítettek. A mise végén minden

részt vevő gyerek ajándékcsomagot kapott Fejér Lajos plébános úrtól, amit ezúton is szeretnénk megköszönni neki, ugyanúgy, mint egész évi önzetlen munkáját, és mindazt, amit gyerekeinkért tesz. Végezetül egyik legkedvesebb

karácsonyi dalunk sorait választottam: „Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.” Ez legyen mindannyiunk számára egy intő gondolat, amely egy életen át kísér.

Felhívás Tekintettel arra, hogy a külterületek (kaszálók) felmérése a téli időszakban szünetel, a Polgármesteri Hivatal Mezőgazdasági Irodája a lakosok tudomására hozza, hogy megkezdi az eddig nem mért beltelkek felmérését az 1-es házszámtól kezdődően Újfaluban. Ezen

2

felmérésekre szükség van a birtoklevelek kiállítása és a falurendezési terv elkészítése céljából. A felmérések díjmentesek és ehhez kérjük a lakósság pozitív hozzáállását. Mihálydeák Ervin, alpogármester


CIVIL FÓRUM

15 éves a Bel Canto kamarakórus! Gál Katalin

1997 nyarát írjuk. Öt fiatal, pályakezdő pedagógus lelkesedéssel tele épp hazafelé tart a székelyudvarhelyi kihelyezésről, Gyergyószentmiklós irányába. A libáni út minősége miatt kitérővel, Csíkszeredát érintve utaznak, a Hargitán át. Kiderül, közülük nem mindenki járt Hargitafürdőn, hát irány a hegy. Fenn a tetőn, a friss szellőben, azon gondolkodnak, mi fog leginkább hiányozni a középiskolás illetve főiskolás évekből. Igen, ez mindannyiukban közös: a zene, pontosabban a karéneklés, hiszen mind az öten tagjai voltak különböző kórusoknak, ki Marosvásárhelyen, ki Nagyenyeden, ki Székelyudvarhelyen. És akkor megszületik az ötlet: „Alapítsunk kórust!” Nos, így kezdődött. A gondolatot tett követte, és 1997 szeptemberében máris összeállt egy női kar Csata Levente karnagy vezetésével. Tekerőpataki, kilyénfalvi, újfalvi, csomafalvi, alfalvi pedagógusok próbáltak heti rendszerességgel Újfaluban, mivel ez a település volt „középen”, és nem utolsósorban itt volt próbahelyiség. Ugyanez év novemberétől már ifjúsági vegyeskarrá alakult a női kar, és ugyanígy működik napjainkban is, azzal a különbséggel, hogy az ifjúsági énekkarból felnőtt kamarakórussá érett. Karmesterünk, Csata Levente szavait idézve: „A másfél évtized alatt egy hobby-közösségből egy család formálódott, és ezen nagy családon belül házasságok köttettek, barátságok szövődtek, és gyerekek születtek.” Jelenleg 18 tehetséges ember énekel a kamarakórusban azzal a céllal, hogy az általuk felvállalt és közvetített érték segítségével egy kissé nemesebb lelkületű, tisztább gondolatok által vezérelt közösséget formáljanak. Nagyon sok munka és kitartás eredménye, hogy ma is tevékenyen

létezik a Bel Canto kamarakórus. Nézzük a tényeket: • összesen 130 fellépésük volt a 15 év alatt, melyből: 9 jótékonysági hangverseny, 12 nemzetközi rendezvényen való szereplés, 24 alkalommal koncert 7 különböző művész közreműködésével, 34 karácsonyi hangverseny • a kórus repertoárján több mint 80 mű szerepel • a kórus keretében megközelítőleg 90 személy tekinthetett be a karéneklés világába az elmúlt másfél évtized során • több alkalommal koncertezett neves kamarazenekarokkal (például a keszthelyi Festetics György Kamarazenekar vagy a Kájoni Consort) • tagja egy országos és egy nemzetközi zenei szövetségnek • 2003-ban és 2005-ben kiadta karácsonyi lemezét Csillagfényes, csöndes éjjel címmel • 2003-ban egy minősítő hangversenyen ARANY FOKOZATÚ kórusként jegyzik be a Romániai Magyar Dalosszövetség szakemberei, amely akkor még példátlan volt a gyergyói zenei életben E tények magukért beszélnek.

2002-től hivatalosan is bejegyzett civil szervezetként működik a kamarakórus, a Bel Canto Kulturális Egyesületet hozva létre, amelynek szerteágazó tevékenységi köre van. Mindezt egyetlen személy tartja ös�sze, ő a krónikás, a művészeti irányító, pályázatíró, legtöbb esetben a szervező is, Csata Levente karmester. Gondolom, kitalálták, az öt fiatal egyike ő volt! Azt hiszem, rengeteg munkájáért nem lehet szavakban köszönetet mondani. Talán nem is szavakkal kell megfogalmazni, elég, ha egy tisztán megszólaló akkord csendül fel egy nehezebb műben, vagy egy sikeres koncert után együtt örülhet a kórus. A Bel Canto kamarakórus születésének 15. évfordulóját mivel is ünnepelhette volna méltóbban, mint egy karácsonyi koncerttel? Az elmúlt évben, karácsony másodnapján került sor a hangversenyre a gyergyócsomafalvi templomban, ahol a jelenlévők együtt ünnepelhettek. Befejezésként a Bel Canto kamarakórus köszönetet mond mindazoknak, akik akár anyagilag, akár erkölcsileg támogatták, úgy magánszemélyeknek, mint intézményeknek!

3

CIVIL FÓRUM



Ünnepi készülődés cserkészmódra

Életélvező idősek

Gál Viola és Király Krisztina

Páll Emilia

Egy csütörtök délután a gyergyóújfalvi Márton Áron cserkészcsapat összegyűlt, hogy együtt készülhessen az adventi időszakra. Szebbnél szebb adventi koszorúkat készítettünk. Mikor elkészült az alap fenyőágból, nekiláttunk a díszítéshez. Drót segítségével felszúrtuk a gyertyákat, majd különböző díszekkel (masni, szárított narancs, fahéj, gyöngy stb.) láttuk el adventi koszorúinkat. Végül szép adventi koszorúkkal térhettünk haza. Következő hét péntekén mindenkinek meglepetést okozva hozzánk is megérkezett a Mikulás, krampuszával együtt. A Mikulást énekszóval vártuk. Miután mindenki kapott ajándékot, amely legtöbb esetben édességcsomag volt, őrsönként különböző produkciókat adtunk elő a Mikulásnak. Volt, aki énekelt, verset mondott vagy akár jelenetet adott elő. A Mikulás beleegyezett egy kis játékba. Nagy bánatunkra a játék után ő és a krampusza el kellett menjen haza, Lappföldre. Az ezt követő pénteken a ka-

„Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.” –Bagdy Emőke

rácsonyra készültünk. Lehetett üvegfestékből szép karácsonyi rajzokat vagy színespapírból üdvözlőlapot készíteni. A rajzokat nem tudtuk befejezni, így hát következő héten újra összegyűltünk, hogy be tudjuk fejezni a munkáinkat. Mindenkinek jól telt az ünnepi készülődés, és reméljük, hogy az idén újra együtt készülhetünk az

ünnepekre. Adventi készülődésünket Gyergyóújfalu község Önkormányzata támogatta, ugyanis a civil szervezetek számára kiírt pályázatán a gyergyóújfalvi Cserkészliliom Egyesület sikerrel pályázott. Köszönet érte az Önkormányzatnak, és legfőképpen Elekes Zsuzsanna csapatvezetőnek, aki lebonyolította a programot.

Karácsonyi Csomagosztás Páll Emilia

A Caritas Családsegítő Szolgálata a Caritas Otthoni Beteggondozásban dolgozó kol leganőivel közösen már harmadik éve, hogy a Községünkhöz tartozó három település, Tekerőpatak, Kilyénfalva és Újfalu feltérképezése során élelmiszercsomagban részesíti a falvakban élő nagycsaládosokat.

4

2010-ben 62, 2011-ben 72 és 2012-ben 80 élemiszercsomagot osztottak ki a települések nagyacsaládosai és rászorultjai között. A csomagokat a Lia and Walter Alapítvány közvetítésével a német Johannita lovagrendnek köszönhetjük. A németországból érkező csomagokat német önkéntesek napokig gyűjtik Németországot körbeutazva egy nagy teherautóval, amely minden éveben a két ünnep között szokott

hozzánk megérkezni. A németországi önkéntesek feláldozva karácsonyi ünnepüket saját családjukkal, maguk jönnek el kézbesíteni a csomagokat. Számukra többet jelent az ajándékozás, a segítségnyújtás öröme. Ezúton szeretnénk megköszönni a község családjai nevében fáradhatalan munkájukat, segítségnyújtásukat és jószándékukat, ami sokak ünnepét szebbé teszi.

CIVIL FÓRUM

Az öregedés nemcsak folyamat, hanem feladat is, és egész életünk minőségétől függ, hogyan oldjuk meg. Az időskorra gondolva ez a gondolat jut eszembe, amely nagyon jól tükrözi, hogy e kor életminőségét, az ezzel járó közérzetet hogyan tehetjük legjobbá. Településünk időseit nagyon jól jellemzik ezek a sorok, „.... életélvezők..., akik a legjobbat tudjak kihozni abból, amijük van.” A már 2 éve a Caritas Családsegítő Szolgálat által működtetett idősek mentálhigiénés csoportja egyre több érdeklődő időssel, csoporttaggal gyarapszik. 2011 januárjában indult a csoport és a havi két alkalommal való találkozás során átlagban 20 emberrel találkoztunk, ami mostanra 30 állandó csoporttagra bővült. Csoporttevékenységeink, fogalakozásaink fő célja, hogy az idősekben megerősítsük, hogy fontosak és hasznosak a társadalom számára, a társas kapcsolatok egyensúlyának megőrzése, figyelembe véve az egyéni és közösségi igényeket. Mindezek mellett fontos célkitűzés az elmagányosodás elkerülése, a fizikai, lelki és mentális egészségvédelem, valamint nagy hangsúlyt fektetünk a hagyományokon alapuló szabadidős programok szervezésésre. Ezen célkitűzéseinknek próbáltunk eleget tenni az elmúlt év folyamán. Egeszségnevelés kapcsán foglalkoztunk az egészséges életmód fenntartásával, megelőzésképpen közösen végeztük el az EKG-vizsgálatot a Caritas Otthoni Beteggondozásban dolgozó kolleganők felajánlásával. Lelki egészségünkre odafigyelve lehetőséget teremtettünk a belső érzelmi világra, az érzések ki-

mondására egy-egy téma kapcsán, mint például a böjti időszak, mint az önismeret, a hála -kiknek és miért lehetünk hálásak-, a veszteségekkel való szembenézés, valamint az élet prioritásai ebben a korban. Az időskorra jellemző, hogy gyakran a múltból táplálkoznak, ennek kapcsán nem feledkeztünk meg a hagyományokról és a régi népszokásokról sem. Ünnepi műsorainkat is igyekeztünk a hagyományokra alapozni, amely a Falunapok során előadott népköltészeti műsorunk is tükröz. Szabadidős programjaink során a hagyományok megőrzésének érdekében minden évben megszervezésre kerül a Gyergyó Régiós Idősek Farsangi Bálja is. További szabadidős tevékenységeink közé sorolnám a nőnapi és névnapi köszöntéseket, amely nagyban erősíti a csoportban az egymásra való odafigyelés és az összetartozás érzését. Minden nyáron megszervezünk egy kirándulást, amelynek úticélját közösen határozzák meg az idősek. A többi település testvércsoportok igényeinek eleget téve a tavaly sikerült először megszerveznünk az időscsoportok találkozóját, amelyen több környékbeli település csoportjai vettek részt. Foglalkozásaink során az alkotó munkára, a kreativitás kompetenciájára is

próbálunk odafigyelni, példaként a karácsonyi ünnepekre hangolódva mindenki maga készíthette el adventi koszorúját, asztaldíszét, valamint a szeretteinek szánt képeslapot. Ugyanakkor a legfontosabb dolog, amelyre mi, a település fiatalabb generációi próbáltunk odafigyelni, hogy az Idősek Világnapja, valamint az Idősek Karácsonya megszervezésével kifejezhessük tiszteletünket, köszönetünket, szeretetünket szépkorú lakosaink iránt. Az idősek és Caritas Családsegítő Szolgálat nevében meg szeretém köszönni a támogatást a helyi önkormányzatnak, az Erika virágüzletnek, valamint a lelkes fiataloknak, Elekes Adelaidának és Olaru Bogdánnak, a Szent Ferenc Alapítvány gyerekeinek, a Katorzsa néptáncegyüttesnek, a mazsorettcsapatnak, hogy fellépéseikkel színvonalasabbá tehettük az idősek számára szervezett műsorainkat. Külön köszönöm Elekes Darabont Ferencnek, hogy vállalta az idősekkel közösen a Falunapok keretén belül előadott műsor összeállítását és lebonyolítását. Külön köszönjük Csíki Ibolya, Deák Csaba és Deák László együttműködő közös munkáját a programok megszervezésében.

5

hITÉLET


Kilyénfalva kitüntetett szerepe Hajdúnánáson A hajdúnánási eseményeket bemutató cikksorozatunk záróakkordjaként Fejér Lajos kilyénfalvi plébános szentbeszédét olvashatják el, amely a Székely Menekültek Emléknapján hangzott el a fent említett városkában. Fejér Lajos, plébános

Ft. Paptestvérek! T. Polgári Hatóság! T. Hargita Megye Tanácsának Küldöttsége! Kedves Testvérek! A Nánási füzetek 19. számának előszavában a szerző –Buczkó József – utalva a székely menekültekre és a menekülteket befogadó nánásiakra, ezt írja: „…úgy érzem, létezik valamiféle láthatatlan kapocs, amely ezt a két hasonló lelkületű társadalmat összeköti”. E a kapocs ápolásának igen szép és megható példáját adták a nánásiak 1916-ban, amikor „szállást adtak hűséges magyar véreiknek”, és napjainkban is, amikor a Székely Menekültek Emléknapját évenként megszervezik. A mai nap többszörös ünnepnek is mondható: ma van a Szentírás vasárnapja, Isten kinyilatkoztatott üzenete mindnyájunk számára életalakító kell hogy legyen. Az Emléknap mellett sok helyütt ma ülik meg a főangyalok, Szt. Mihály, Rafael és Gábriel ünnepét is. Hallottuk a felolvasott szövegből ezt a mondatot: „Nagy harc kezdődött a mennyben! Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt és angyalaival együtt a földre, vetették.”(Jel. 12, 7.) Az emberiség igazi csatája az égben kezdődött, a földön folytatódott, és mind a mai napig tart. A gonosz léleknek a munkája minden rossz a földön, háborúság, ellenségeskedés, irigység.. és sorolhatnám tovább, és mindezek miatt szenvedtek és szenvednek milliók ártatlanul. A II. Vat. Zsin. Gaudium et Spes (Öröm

6

és reménység) kezdetű konstitúciójában így fogalmaz: Az emberiség egész történetén végigvonul valami élet-halál harc a sötétség hatalma ellen. A harc a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitarthasson a jóban, Isten kegyelmének segítségével és csak komoly áldozatok árán tudja elérni saját belső egységét. (GS 37). Az ártatlanok szenvedésére, a menekültek küzdelmére és a befogadók nagylelkűségére emlékezünk a mai napon. Szept. 29. Szt. Mihály főangyalnak, a gyulafehérvári főegyházmegye védőszentjének az ünnepe. Annak az egyházmegyének a védőszentje, amelyet Szent István királyunk 1009-ben alapított, és amely főegyházmegyének a főpásztora volt 1938-tól 1980-ig Isten Szolgája Márton Áron püspök, és az ő utóda 1980-tól 1990. március 14-ig boldog emlékű Dr. Jakab Antal püspök, aki 1916-ban hatéves gyermekként még a székelyföldi menekülteket befogadó nánásiak együttérző és önfeláldozó szeretetét megtapasztalhatta. Zárójelben jegyzem meg, hogy akkor itt volt még többek között egy hatéves gyermek is szülőfalumból, Csíkszentgyörgyről (1332-ben saját papja van, 15 kapuval rendelkezik a pápai tizedjegyzék szerint, 65 papot –világi és szerzete – és 3 püspököt adott az egyháznak), a jelenlegi tekerőpataki plébánosnak, Ft. Csedő Istvánnak az édesapja, aki hazatérésük előtt egy szép verssel köszönte meg a nánásiak menekültek iránt tanúsított szeretetét. Mindkét főpásztor szolgálata emberpróbáló nehéz időre, a történészek fogalmával élve a „rövid XX. századra” esett. Engedjék meg, hogy ezen az ünnepen elmélkedésemben a két

főpásztor személyét továbbelmélkedésre felidézzem. Mindnyájan tudjuk hogy nem akármilyen főpapok voltak ők. Püspöki működésük ideje az Egyház létéért való küzdelemre és bátor ellenállásra összpontosult, mert ezt kívánta meg az akkori idő. A XX. század, s annak főleg a középső fele a vértanúk és hitvallók korává vált. Nemcsak a római birodalom nyers korszaka, nemcsak a népvándorlások ideje, nemcsak a kamaszkorukat élő népek forradalmárai, de az emberi jogokat szüntelenül hangoztató s magát kulturáltnak és civilizáltnak valló XX. századunk is ontotta a vért, gyilkolta az embereket, kínozta lágerekben, börtönökben. Az I. világháborútól elkezdődve olyan időket éltünk, amelyben cirkuszi viadalt vívtak, farkasszemet néztek egymással ideológiák, népcsoportok, az állam és az egyház. Olyan idő volt ez, mint a háborgó tenger, amelyben úgy nézett ki, hogy az erőszak hullámai maguk alá temetnek mindent. Ennek a sokféle módon kegyetlenkedő századnak lettek, mondhatjuk úgy, hogy hősei, de úgy is, hogy áldozatai püspökeink, Márton Áron és Dr. Jakab Antal. MÁRTON ÁRON püspök úrral kapcsolatosan is feljegyezték, ahogy olvashatjuk Domokos Pál Péter: Rendületlenül c. Könyvében, hogy gyergyószentmiklósi káplán volt, amikor egy óvodás kislány megjósolta, hogy püspök lesz. A zárda óvodájában történt, ahová gyakran járt be a gyermekek közé. „Áron bácsi, püspök bácsi” mondogatta a kislány. A nővér pedig megjegyezte: „a gyermek szava, Isten szava”. Ez a jóslás beteljesedett. 1938. dec. 24-én kinevezték és 1939. febr. 12-én püspökké szentelték. Egyszerű falusi emberként látta meg a napvilágot, de hősként, szentként hagyott itt bennünket. Kö-


zel negyvenkét esztendei egyházkormányzása a harcban, a vérben, áldozatban nem szűkölködő erdélyi történelem egyik legviharosabb korszakára esett. Felszentelésekor előrevetítette árnyékát a második világháború, következett Erdély kettészakadása a bécsi döntésben, a zsidók deportálása. Majd jött a harc az anyanyelvi oktatásért, a magyar intézmények megmaradásáért, a Trianont megismétlő párizsi békeszerződés, a diktatúra kiteljesedése vallásüldözéssel, a püspökök és papok bebörtönzésével, a görög katolikus egyház eltörlésével, a paraszti földek kollektivizálásával, a furfangos, de jól érezhető és mind jobban fokozódó rettegésben tartással. Az egyház megmaradásáért vívott harcában, bátor ellenállásban azon aránylag kevesek közé tartozott, akik mindvégig megőrizték méltóságukat, tisztaságukat, miküzben kemény következetességgel, hihetetlen munkabírással és szívóssággal szolgálta Krisztus és népe ügyét. Elvi kérdésekben nem ismert megalkuvást. Megtanulta az evangéliumokból nemcsak az igent, hanem a nemet is kimondani, amikor arra volt szükség. (Mt.5,37). Mindig a jogtalanságot szenvedők mellé állt és szócsövükké lett, mert vallotta, hogy a hierarchia feladata, hogy szavát felemelje, amikor az igazságot vagy az emberi méltóságot vagy alapvető jogait támadás éri. Templomok szószékein, pásztorleveleiben, a hatóságokhoz írt írásaiban tette ezt. És amikor végre el akarták hallgatatni őt, akkor vállalta a hat évig tartó kemény börtönsorsot, utána pedig a 10 éven át tartó szobafogságot. Márton Áron püspök egyike azon nagyjainknak, akik tudatosan vállalták a vértanúságot is egyházunkért, népünkért, a jövőért. Emléke legyen áldott! Adja a jó Isten, hogy a boldoggá, majd a szentté avatásban is Isten csodálatos jeleként, mint égre helyezett csillag példája, vonzzon, és utat mutasson! Amikor 1980. ápr. 2-án a Szentszék elfogadta Márton Áron püspök úr lemondását, utolsó körlevelében búcsúképpen három dolgot kötött a hívek lelkére: Első öröksége: „A

hitet akartam megerősíteni lelketekben és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül” írta körlevelében. Így indokolta meg ezt: a hit őseinktől való drága örökség, és aki Istent elveti, az könnyen megfeledkezik emberségéről is, vagyis kön�nyen kivetkőzik emberi mivoltából. Amilyen mértékben ugyanis meghal az Isten az ember tudatában, olyan mértékben hal meg az ember emberségében. Ezért arra buzdított, hogy a hitre építsük fel egyéni és családi életünket is, és drága örökségként ezt hagyjuk az utánunk következőkre is.”A második öröksége: „Tiszteljetek és szeressetek minden embert, elsősorban azokat, akikkel együtt éltek. Csak úgy fogjuk elkerülni a mindig fenyegető háborús veszedelmeket, úgy fogjuk megtalálni az egyetértést és az igazi békességet, ha őszinték vagyunk egymáshoz, nem félünk egymástól és kölcsönösen segítjük egymást életfeladataink teljesítésében”. A harmadik öröksége: „Minden egyházközség igazi testvéri közösség legyen, mert akkor fogja vonzani a kívülállókat, ha róluk is elmondhatják azt, amit az első századok keresztényeiről: »nézzétek, men�nyire szeretik egymást!« Megkísért ugyanis bennünket is a pártoskodás, a széthúzás, mint a korinthusi híveket annak idején, mert a gonosz legfőbb törekvése ez, hisz ahol el tudja hinteni a rombolás magvait, ott nyert ügye van. DR. JAKAB ANTAL püspök személyét, mint püspököt és embert, volt tanárom Prof. Dr. Vencser László a Megalkuvás nélkül c. könyvben igen találóan így idézi fel: „… tanáromat tisztelhettem benne, amikor 1968/69 és 1969/70-es tanévben egyházjogot hallgattam nála a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Ezekhez az évekhez fűződnek azok az emlékek, amikor megismertem benne a gyergyói gyökereit tudatosan ápoló és azt felénk is kisugárzó, az embert becsülő, lelkiismeretes tanárt, aki a tudományosság igényével egyetemi szinten adta ellő szaktárgyát. A diákok ügyeit mindig felkarolta,

hITÉLET

meghallgatott minket… Római tanulmányaim idején 1972. február 13-án ott lehettem a Szent Péter bazilikában, amikor VI. Pál pápa Márton Áron későbbi utódját püspökké szentelte. Azt láttuk rajta, hogy főpapként a nem könnyű feladat vállalásának tudatával is szerényen jár-kel Rómában s tartózkodik szállásadó helyén a Collegium Germanicum et Hungaricumban.”. Az embert becsülő és a másokra odafigyelő, a liturgiát igényességgel végző főpásztort láttam én is szentelő püspökömben. A Hittudományi Főiskola kápolnájának a sekrestyési feladatai ellátásával voltam megbízva tanulmányi éveim alatt. Nagyobb ünnepek előtt ilyen minőségben elég gyakran találkoztam Jakab püspök úrral. Mindig lenyűgözött gyakorlatias lényeglátásával. Mi, kispapok, mindannyian csodáltuk lelki erejét - azt tapasztaltuk, hogy a börtönévek nem törték meg - és tanultunk abból, ahogyan a liturgiát méltósággal végezte. A romániai börtönökben eltöltött 13 év, akárcsak elődjét, Márton Áront, vérontás nélküli vértanúvá, hitvallóvá tette. Elmélkedésemben két kiváló személynek, főpapnak a példáját idéztem fel. Ilyenekre van szüksége ma is népünknek és a világnak. Sok olyan emberre, akik elkötelezettek, akik nem hátrálnak meg a nehézségek, akadályok láttán, akik nem futamodnak meg a munka elől, akik készek az Istentől kapott tehetségüket kibontakoztatni a maguk és embertársaik javára. A Zsin. GS. Konstitúcióját újból emlékezetünkbe idézve a két főpap életét is a fáradhatatlan küzdelem jellemezte. Erőt merítettek Isten kegyelméből, és győztesen kerültek ki a harcból. Példát mutatnak nekünk kitartásból és helytállásból. Reméljük és imádkozzunk is, hogy a jó Isten ajándékozzon meg sok ilyen egyéniséggel és tegyen minket is olyanná, akik nemes eszmékért, Isten országáért, embertestvéreink boldogulásáért tudják szentelni életüket. Ámen.

7

mÚLTIDÉZŐ


A szüleink múltja gyerekszemmel V. Elekes Dániel László

1989 második fele döntő változásokat hozott úgy nemzetközi szinten, ahol Mihail Gorbacsov, a szovjet elnök, „glasznoszty” és „peresztrojka” politikája megadta a jelt a harcra a Kelet-Európai kommunista rendszerek ellen, de nemzeti szinten is, ahol viszont a Ceauşescu-rendszer nem adta jelét annak, hogy változásokat szeretne bevezetni. Meglepő módon vagy sem, egy hosszas betegeskedés után a kommunista rendszer a végéhez ért Romániában is, még akkor is, ha itt egy valóságos polgárháborúra volt szükség ahhoz, hogy a társadalom vis�szatérhessen a demokratikus értékekhez. Ahogyan az várható volt, a közvélemény reménnyel, ugyanakkor aggodalommal is fogadta az 1989. decemberében előfordult eseményeket. A kezdetleges eufóriát nagyon hamar felváltotta a félelem és a bizonytalanság. Azokban a zűrzavaros napokban mindennaposak voltak a rémhírek és a pletykák, amik az ország egyik legfurább karácsonyi ünnepéhez vezettek. 1989 decemberének eseményei a legtöbb szemtanút otthon érték, a szülőfaluban vagy a környező erdőkben, de akadtak, akik épp dolgozni voltak városon, vagy a legrosszabb esetben épp katonai szolgálatot teljesítettek az otthon maradtak aggodalmára. Az a tény hogy a forradalom az embereket a mindennapi munkák közepette találta az események kiszámíthatatlanságára utal. Senki sem látta előre a rezsimváltást annak ellenére, hogy mindenki hallgatta a magyar nyelvű adókat a te-

8

mesvári eseményekkel kapcsolatban. Az adatközlők közül csak négyen mondták, hogy nem tartózkodtak a faluban, amikor megérkezett a hír a rendszerváltásról. Ugyanazok voltak, akik óvakodtak – joggal, tesszük hozzá – véleményt kifejteni a faluban történt eseményekről. Egyikük épp a katonai szolgálatot teljesítette: „Én a hadseregbe’ voltam akkor. Nagy ijedség volt! Az ünnepeket is a román hadseregbe’ töltöttem.” (E. L.) Főleg az idősebbek mondják, hogy ki sem mertek menni a házból vagy az udvarról, ezért tanúvallomásaik korlátozottak. „Én nem tudok semmit se’ mondani [a forradalomról] mert nem mentem ki a házból, csak imádkoztam...” (B. E.) Aggodalomra ok volt elég így is: „Sírtunk, mert a mi fiunk katona volt és aggódtunk.” (K. B.) A legtöbb vallomás szerint, „az idegesség, a feszültség” (G. V.) vált úrrá mindenütt. „Nagy nyugtalanság volt az egész faluba’.” (K. V.) „Az emberek aggódtak és fenyegették őket a terroristákkal.” (K. J.) „Mindenki megvolt ijedve mert jönnek a terroristák.” (S. L.) „Azt mondták, hogy jönnek a terroristák, és mindenki keresett egy helyett hogy elbújjon, pincékbe, hidakba vagy az erdőbe.” (E. R.) „Az udvaron és a házba’ leoltották a villanyokat, mintha nem lenne otthon senki. Letakarták a kutat, hogy a terroristák ne tudják megmérgezni a vizet, de végül nem jöttek.” (B. I.) Az emberek úgy reagáltak, ahogy tudtak, a felhalmozott, éveken át összegyűjtött csalódottság és gyűlölet minden olyan dolgot érintett, ami emlékeztetett a diktátorra. „[Az emberek] elégették Ceauşescu könyveit.” (L. M.) „Elégették a könyveket,

táncoltak. Ami könyv piros színű volt, mind kidobták az utcára és elégették.” (M. K.) „Sok okiratot is elégettek...” (L. J.) „Elégették a könyveket, a milíciánál a dokumentumokat. Világosságra kerültek a besúgók nevei...” (M. A.) Persze most is került, aki nem nyilatkozott az azokban a napokban történtekről, különböző okokból, még akkor sem, ha jelen voltak: „Semmi különleges nem történt akkor...” (K. B.) „Semmi említésre méltó nem történt akkor!” (J.L.) Pedig 1989 karácsony estéje felejthetetlennek bizonyult, egyrészt mert mindenki várta, hogy lássa, mi fog történni a Ceauşescu házaspárral, hisz december 25-én ítélték el és végezték ki őket, az állami televízió pedig a pert és a kivégzést felvételről mutatta, késő este, másrészt a villámgyorsan terjedő rémhírek miatt, mivel a „terrorista támadások” fenyegetése teljesen felbolygatta egy nyugodt ünnepi este tervét. „Féltünk. Nem is igazán törődtünk a karácsonnyal akkor.” (B. V.) „Az ünnepeket mindenki otthon töltötte,” (E. R.) de „bizonytalanságban” (G. I.), „feszülten.” (G. V.) „Ahogy csak tudtunk!” (L. M.) „Mindenki csak erről beszélt, hogy vajon mi fog történni.” (H. E.) „Egyfolytában a tévét néztük, hogy lássuk, mi történt Bukarestbe’ és az egész országba.” (L. J.) Miután a kedélyek kicsit lecsillapodtak, az erős érzelmek alábbhagytak és a rendszer-váltás megtörtént, bekövetkezett a valósságra való ébredés. És mint ki tudja hányszor az utóbbi ezer évben, a kezdetleges lelkesedést, örömet, nagyon hamar felváltotta a csalódottság, a szomorúság, a közömbösség. És megint az ismert világ gyökeresen megváltozott!


mÚLTIDÉZŐ

Nagyon hamar rátértek a földek, állatok és mezőgazdasági eszközök visszaszolgáltatására. A folyamat kezdeményezői, és azok, akik nyomást gyakoroltak az elöljárókra a végrehajtás érdekében, a földművesek voltak, ami részben megmagyarázza a visszaszolgáltatások körüli homályt. Nem csak a termőföldeket és a legelőket igényelték vissza, hanem az erdőket is, és

zán akartak semmit sem változtatni, nem is beszélve a vagyonok visszaszolgáltatásáról, de a nép nyomására ezt a lépést is kénytelenek voltak megtenni. Ezt az egyik vallomás is igazolja: „Nehezen ment [a visszaszolgáltatás], mert nem volt megfelelő politikai akarat.” (K. I.) Mindegy, hogy mennyit és hogy kaptak vissza, általában az elégedettséget lehet kivenni

kaptuk.” (D. V.) „Amit vissza lehetett, azt vissza adták, földek, erdők” (B. V.) de csak „sok veszekedéssel.” (Cs. J.) Ahogyan más esetekben is előfordult, maradtak elégedetlen emberek is, különböző okokból: „Részben visszakaptuk, ami a miénk volt.” (M. K.) „Nem kaptunk vissza mindent, nincsen tulajdonosjogunk, de fizetünk adókat...” (B. I.) „Körülbelül kilenc-

akkor is, ha egy-egy helyen a mai napig is megkérdőjelezhető folyamat volt, azért nagyjából elégedettek az emberek. Sajnos a földek és a munkaeszközök visszaszolgáltatása, úgy, ahogy azok voltak a kollektivizálás idején, már nem volt lehetséges, 28 évi „kollektív” alatt a földek konfigurációja radikálisan megváltozott. Mindenesetre majdnem mindenki lemondott arról, hogy valaha újból földtulajdonos lesz, ezért kaptak az alkalmon. Eleinte a hatóságok nem iga-

az adatközlők vallomásából. És nem föltétlenül, mert visszakapták azt ami az övék volt, hanem mert újból tulajdonosok voltak. „A kollektivizáláskor volt két földterületem, amit nem vallottam be, azt vissza sem kaptam, de amit beadtam, azt vissza is kaptam.” (B. E.) „Visszakaptunk földeket, erdőket...” (E. R.) „Minden birtokunkat visszakaptuk!” (A. R.) „Visszakaptuk mind. Ami valahol rossz volt, mert még többet kellett dolgozzunk...” (L. M.) „Veszekedésekkel, de vissza-

ven százalékba’ visszakaptuk...” (K. V.) „Egy hosszas folyamat után nagyjából visszakaptuk...” (E. L.) „A földeket és az állatokat igen, hamar visszakaptuk, de az erdőknek csak nyolcvan százalékát, és azt is elég későn...” (K. J.) „Még most is vannak olyan földek, amiket nem kaptunk vis�sza. Amit kaptunk földeket, és beadtuk a közösbe, az is odalett. Az erdőket se adták vissza teljes egészében...” (S. L.) „Megváltoztatták a határokat, csalással...” (M. A.) (folytatjuk)

9

mÚLTIDÉZŐ



mÚLTIDÉZŐ

Az erdélyi szászok Ifj. Sólyom István

A szászoknak a középkori Magyarországra való költöztetése része volt annak a kolonizációs hullámnak, amely Kelet-Európa több területére is kiterjedt. Az erdélyi szászok száma 1910-ben még 250 ezer volt, 2004-ben pedig alig voltak többen 14 ezernél, átlagéletkoruk 69 év körül van. Elődeik a Német-Római Birodalom nyugati területeiről származnak, amely távol esik a mai Szászországtól, így a névhasonlóság ellenére nincs közük egymáshoz. Eredetileg nem is szászoknak hívták őket, első említésük 1206-ra datálható. A szász telepeseket első alkalommal II. Géza király hívta Erdélybe, aki a 12. század közepén kezdett a keleti országrész nagyobb arányú betelepítésébe. Első csoportjaik a Rajna középső vidékéről, Luxemburgból és a Mosel vidékéről érkeztek. A telepesek a viszonylag gyéren lakott dél-erdélyi királyi birtokokat (Királyföld) kapták meg. Más csoportok Nyugat-Erdélyben, a Maros és a Szamos mentén telepedtek le. A század utolsó évtizedeiben és a 13. század elején újabb telepesrajok érkeztek, amelyek Észak-Erdélyben Beszterce, Naszód, Radna vidékét és a Barcaságot népesítették be. A legrégebbi csoportok olyan településeket alkottak, ahol a nevében ott a „-németi” utótag. Ilyen pl. Szatmárnémeti, Szamosújvárnémeti, Királynémeti. 1224-ben II. Endre adománylevelében, az Andreanumban megerősítette a szászokat régebbi kiváltságaikban és évi adó, valamint katonáskodás fejében teljes autonómiát biztosított számukra, amivel megteremtette rendi különállásuk és külön társadalmi fejlődésük alapjait. A szászok előjogaik gondos védelmével és bővítésével elérték, hogy teljes jogú tagként vehettek részt az 1437. évi kápolnai unióban, amely

10

négy évszázadra megformálta Erdély politikai arculatát. 1486-ban I. Mátyás király valamennyi szászra kiterjesztette az Andreanum kiváltságait, és ezzel létrehozta minden erdélyi szász közjogi-politikai egységét, melyet a „szász egyetem” (Universitas Saxonum) képviselt.

Kiadja: Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala

terjedtek az erdélyi szászok körében. A szászok az építészet terén is jelentősen alkottak, különösen az egész Európában egyedülálló templomerődök vitték hírét az erdélyi németségnek. Ekkora már Erdély német neve is kialakult, a Siebenbürgen megnevezés a hét legna-

Felelős kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztőség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel: 0266-350.004, 350077 [email protected] Rovatszerkesztők:

Berethalom tek költöztek be a szászok közé. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején az erdélyi szászok hűek maradtak a bécsi udvarhoz. A Kossuthot támogató székelyek és a szász városokba magát befészkelő, a szászok támogatását élvező osztrák katonaság között sok véres csata dúlt.

Tagjai voltak: Nagyszeben-, Kőhalom-, Segesvár-, Nagysink-, Újegyház-, Szerdahely-, Szászsebes-, Szászváros-, Medgyes- és Selykszékek, valamint Naszódvidék és a Barcaság. A szászok külön fejlődésének újabb állomása volt a reformáció lutheri ágának egységes fölvétele. A 15-16. században jelentős gazdasági fejlődésen mentek keresztül az erdélyi szász városok. Virágzott a kézművesség, Szeben és Brassó volt Erdély fegyverkovácsainak központja. A szász városok a németországi városokkal és szellemi élettel is tartották a kapcsolatokat, Luther Márton tanai így viszonylag gyorsan

gyobb erődített szászvárosról kapta: Beszterce, Nagyszeben, Kolozsvár, Brassó, Medgyes, Szászsebes és Segesvár. A 16–18. századi erdélyi háborúk a szászokat is pusztították, soraikat megritkították. Nyugat-erdélyi telepeik elpusztultak vagy elmagyarosodtak. A népesség pótlására Mária Terézia uralkodásának idején ausztriai telepesek érkeztek (Ländlerek), akik a Nagyszeben és Segesvár környéki falvakban, valamint Szászvárosban telepedtek le. Hasonló céllal szervezett telepítési akciót a szász reformkor vezéralakja, Stefan Ludwig Roth is, akinek hívására 1845–47-ben württembergi néme-

A szászok régi kiváltságait először II. József törölte el úgy, hogy azokat halála után már nem lehetett teljes egészében visszaállítani. Végleges megszüntetésükre a szabadságharc után, 1850-ben került sor. 1876-ban, a kiegyezéskor a szászok területi különállása is megszűnt. Az Universitas Saxonum megmaradt mint a régi időkből származó közös vagyon kezelője, amelyet szinte teljes egészében művelődési és iskolai célokra fordítottak. Az erdélyi szászok utoljára 1919. január. 8-án léptek fel kollektív politikai testületként, amikor Medgyesen kimondták a feltétel nélküli csatlakozást az akkor alakuló Nagy-Romániához. Ugyan az erdélyi szászok 1918ban támogatták Erdély egyesülését Romániával, a román kormány ezután folytatta a magyar korszak asszimilációs kisebbségpolitikáját. Erdély fokozódó románosítása következtében az erdélyi szászok még inkább vesztettek jelentősé-

gükből. A II. világháborúban az erdélyi szászok is bekapcsolódtak a Német Birodalom nacionalista mozgalmaiba. Amikor a világháború vége felé 1944-ben Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, a szászok egy része Ausztriába és Németországba szökött. A Romániában maradtak közül sok erdélyi szászt szovjet munkatáborokba deportáltak. A túlélőket Németországba szállították és onnan tértek vissza régi hazájukba. A németországi családi kötelékek és az új kommunista rezsim kisebbségpolitikája a szászok fokozatos kivándorlásához vezetett. Az 1941-ben még 248 000 főből 1948-ig 91 ezren kivándoroltak vagy meghaltak. 1989-ben még 95 000 szász élt Romániában. Az utolsó csapást a romániai németségre Nicolae Ceauşescu mérte, aki olyan egyezményt kötött a német kormánnyal, amely értelmében 10-12 ezer márka fejpénz ellenében minden évben 10-11 ezer németnek ad kivándorlási útlevelet. A rendszerváltás utáni első években mintegy 75 ezren vándoroltak ki. 2003-ban a nagyszebeni szász evangélikus püspökség adatai szerint az erdélyi szászok létszáma 14 770 főnyire apadt.

Önkormányzat Egyed József Albert Katalin Civil fórum Czirják Kinga Lukács Róbert Fodor Annamária Deák László Gál Katalin Páll Emilia Mezőgazdaság Horváth Nina Hitélet Gál Katalin Multidéző Elekes Dániel László ifj. Sólyom István Deák Csaba Gyermeksarok Fodor Annamária Gál Katalin Sulivilág Fodor Annamária Csíki Ibolya Ép testben … Horváth Nina Czirják Kinga Déák Csaba Tarkabarka – Magazin Gál Katalin Czirják Kinga

11

SULIVILÁG


Mennyből az angyal karácsonyi szavalóverseny Máté Hajnal

„Ha az ünnep elérkezik életedben, ünnepelj egészen (...) Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” (Márai Sándor) Ezek a gondolatok Márai Sándortól, magyar irodalom egyik jelentős alakjától származnak. Attól a művésztől, akinek a Mennyből az angyal című, ’56 karácsonyára írt verse minden évben elhangzik számos magyar színművész szájából. Márai ebben a pár sorban a karácsonyi ünnep fontosságára hívja fel a figyelmet. Meggyőződésem, hogy ezek a sorok ma épp

gyan kell, vagy inkább hogyan érdemes igazi, meghitt ünnepet ülni. Sokszor halljuk, hogy kommersz társadalomban élünk, amely kizárólag a pénzre épül, és hogy ennek a társadalomnak az embere csak a pénzben mérhető ajándékoknak képes örülni. Mindezek a mondatok a sokszori ismételgetés révén már unalmassá, és elcsépeltté váltak, de ettől még nem vesztettek igazságértékükből, és ugyanúgy eszünkbe jutnak minden év karácsonyán. Éppen ez volt az oka annak, hogy, ahogyan már 13 éve mindig, úgy az idén is megszervezzük iskolánkban a 14. Mennyből az angyal karácsonyi szavalóversenyt. Ez által a rendezvény által szerettünk volna egy kis ünnepi hangulatot varázsolni a tanulóink és persze minden kedves

Diákjaink az idén sem okoztak csalódást számunkra, hiszen nagyon sokan, közel hatvanan jelentkeztek versenyzőként. A hatvan diákból a selejtező során sajnos többen kiestek, ami viszont nem von le semmit odaadásuk és szorgalmuk értékéből. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy érdeklődést mutattak a versek iránt, és azokat szorgalommal megtanulták. A selejtezőt követően végül 32 diáknak sikerült eljutnia a versenyig, és ott megmutatni szavalótehetségét. A 32 diák három korcsoportban indult: elsőként a III-IV. osztályos diákokat hallgathattuk meg, őket követte a V-VI. osztályos tanulók csoportja. A versenyt a VII-VIII. osztályos tanulók csoportja zárta. A felkészülésből, a verseny előkészületeiből nem csak a szavaló


tekinthették az érdeklődők a műsor alkalmával is, illetve az iskolánk honlapján (www.evencel.ro) máig is megtekinthetők. A rajzok mellett a terem díszítésében is segítettek, hiszen számos dekorációs elemet készítettek, amelyekkel még hangulatosabbá tehettünk rendezvényünket. A szavalóversenyt még színesebbé, meghittebbé varázsolták azok a szép karácsonyi énekek, amelyekkel az iskolánk kórusa Laczkó Gyula zenetanár kollégánk vezetésével megörvendeztetett bennünket. A pásztorjáték a karácsonyi időszak elmaradhatatlan része, éppen ezért szerves részét képezte a mi karácsonyi műsorunknak is, hiszen az iskolánk I-IV., illetve V-VIII. osztályos tanulói nagyon szép pásztorjátékot adtak elő. Ezúton is szeretném megköszönni Elekes Zsuzsanna tanárnőnek a rászánt energiát, időt és türelmet, amellyel felkészítette a gyerekeket, és a fellépőknek is azt,

hogy előadásuk által úgymond még “karácsonyibbá” tehettük a műsorunkat. A rendezvény utolsó mozzanataként az eredményhirdetésre került sor: Az első korosztályból, vagyis a III-IV. osztály csoportjából I. első helyezést ért el Erszény Arnold, (IV. osztály), második helyezést ért el Bencze Brigitta (IV. osztály), illetve a harmadik helyen végzett Hîngan Klementina (III. osztály). A második korosztályban elsőként végzett Dénes Anita (VI. osztály), a második helyezést Simon Bíborka érte el (VI. osztály), míg a harmadik helyen Sólyom Anna Borbála ötödik osztályos tanuló végzett. A VII-VIII. osztályos diákok között az első díjat Ferenczi Lilla (VIII. osztály) vihette el. A második helyezést Deák Gabriella (VII. osztály) kapta, míg a harmadik helyezettnek járó díjat Albert Brigitta VIII. osztályos tanuló vihette haza.

SULIVILÁG

A verseny díjazottjai, illetve minden résztvevő diák könyvjutalomban és édességcsomagban részesült. De nem csupán versenyzőinknek szerettünk volna örömet szerezni karácsony közeledtével, hanem minden gyerek számára, ezért minden óvodás és iskolás korú gyereket egy kis édességcsomaggal ajándékoztunk meg. Mindezt a sok ajándékot nem adhattuk volna át gyermekeinknek a támogatóink nagylelkű adományai nélkül. Éppen ezért hálás szívvel szeretném megköszönni minden falubeli vállalkozónak, illetve magánszemélynek, aki anyagi támogatásával hozzájárult a rendezvényünk megszervezéséhez és sikeréhez. Őszintén remélem, hogy a jövő tanévben is lehetőségünk nyílik ennek a rendezvénynek az újbóli megszervezésére, és arra, hogy hasonló karácsony örömet szerezhessünk egymásnak.

A KORCSOLYÁZÁS ÖRÖME Fodor Annamária

oly időszerűek, mint a 20. század közepén. Talán közhelynek hangzik az az állítás, hogy a mai ember már nem képes örülni az apró és igazi értékeknek, ebből adódóan tehát nem tanulta meg azt sem, ho-

12

érdeklődő számára. Olyan élményben részesíteni mindenkit, amely nem mérhető pénzben, de amellyel mégis örömet szerezhetünk vagy mosolyt csalhatunk az emberek arcára.

diákok vették ki a részüket, hanem az iskola számos más diákja is. Rengeteg értékes és szép rajz készült, amelyek mind a karácsony és a tél témájához kapcsolódtak. Ezeket diavetítés formájában meg-

A tekerőpataki iskola sportpályája minden évszakban otthont ad a különböző sportágaknak. Nyáron a focizni vágyók élvezhetik a labdarúgást, és a teniszkedvelők is kedvükre sportolhatnak. Télen a korcsolyázás nyújtotta örömöket élvezhetik kicsik és nagyok. Sok ember munkájának gyümölcse a korcsolyapálya. Köszönjük mindazoknak, akik valamilyen módon segítettek a pálya létrehozásában: helyet adtak, havat takarítottak, pályát simítottak és locsoltak, vagy éppen felvigyáztak a rendre, s a hangulat fokozásáért zenével kedveskedtek a korcsolyázóknak. Szinte mindig lehet valakit látni a pályán: szüneteken, testnevelésórákon vagy szabadidőben. A korcsolyapálya mindenki előtt

nyitva áll! Gyertek sportolni, mozogni, hogy erősítse szervezetünket a testedzés. Így ellenál-

lóbbak leszünk a betegségekkel szemben, és vidámabban éljük a hideg téli napokat!

13

SULIVILÁG


KARÁCSONY TEKERŐPATAKON Kolumbán Csilla

Aranyszárnyú angyal száll a földre le, Ragyog, mint a hajnal, Isten hírnöke.

Életünk folyamán kedves állomás a karácsony. Egy pár napra félretesszük a hajszát, az indulatokat. Lelkünk mélyéről előkerülnek a szép szavak, ki tudja hányszor megfogadjuk, hogy jobbak leszünk, jobban odafigyelünk másokra.

14

karácsonyi műsorunkkal megörvendeztettük az otthon lakóit. Nagyon vártak, és nekünk is egy felemelő élményben lehetett részünk. Meglepetést készítettek számunkra, ös�szeválogatták az eddigi látogatások fényképeit, és kivetítették nekünk, aminek láttán kicsit visszautaz-

tunk az időben. Bebizonyosodott, hogy ajándékainkat felhasználták, dolgoztak belőle és a szülőknek is megköszönték az adakozásukat. Istennek hála, szép évet mondhatunk magunk mögött! Zárósorként a népköltészetet hívom segítségül:

SULIVILÁG

Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben; Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben!

Az Eszterlánc egyesület

Halleluja, hozsánna, glória, Eljött hozzánk a mennyei Király! Üdvözlégy, Úr Jézus, Isten egy Fia!

A gyerekek kedvenc hónapja a december, mivel sok meglepetést, örömet tartogat. Nagy örömünkre szolgált a mikulási ünnepség, amely iskolánk tornatermében került megrendezésre, és ahol mindenki jól érezte magát. A Mikulás szánon érkezett, mi pedig dallal fogadtuk. Az osztályokban, iskola előtt elkészített adventi koszorúk szolgálták a céljukat. Hétfőn nagyszünetben az udvaron meggyújtottuk a gyertyákat, énekeltük a Karácsony este, jöjj el már kezdetű éneket, verset mondtak a kijelölt tanulók. Gyermekeink szorgalmasan, kitartóan résztvettek a hajnali miséken. Szentségekhez járultak. Milyen jó lenne, ha megmaradna ez a lelkesedésük, és felnőtt korukban is így gyakorolnák a vallásunkat! Derekasan helytálltak a Szállást keres a Szent Család hagyomány ápolásában is, a plébános áldásával indultunk a templomból és utolsó este ott is fejeztük be.


Reménykedünk, hátha a felnőttek is kedvet kapnak gyerekeik szorgalmát, odaadását látva, és jövőben több bokoralj indulna december 15-én. Köszönjük azoknak a családoknak, akik befogadtak, megosztották szállásukat a Szent Családdal. A karácsonyi iskolai műsorunk szépen sikerült. Közel negyven tanulónk vett részt benne. A műsor után közös lelkinapot szerveztünk diákjaink és minden iskolánkban dolgozó személyzet részére. Az ötödik osztályban öt stációt alakítottunk ki, ahol mindneki elcsendesedhetett, elmélyül-

hetett és az állomásokat bejárva ünneplőbe öltöztethette szívétlelkét a Kis Jézus befogadására. Köszönet azoknak, akik ebben segítettek. A Pásztorjátékban szereplő gyermekeknek is hálásan köszönöm, hogy becsületesen megtanulták a szerepüket és komolyan vették a próbákat. A kisfúvósaink szorgalmasan megtanulták a karácsonyi dalainkat furulyázni, hogy szebbé tehessék az ünnepünket. Novemberi ígéretünknek tettünk eleget a Szent Erzsébet Öregotthonban, amikor 2013. jan. 4-én

Az Eszterlánc egyesületet 2010. március 21-én alapította a gyergyóújfalvi óvónők közössége. Legfontosabb célja az egyesületnek óvodán kívüli tevékenységeket szervezni óvodáskorú gyerekeknek, fejleszteni ezáltal mind testi, mind lelki adottságaikat, készségeiket, képességeiket. Közös programok szervezésével a pedagógus, gyerek és szülő közötti kapcsolat harmonikussá tételére törekszünk. Ennek érdekében került sor a 2012. februári nyílt napok keretében a Kecsketánc című program kivitelezésére. A felnőttek munkájának megismerése és megbecsülése céljából a gyerekek meglátogatták a közintézményeket, hogy betekintést nyerjenek egyes mesterségek fontosságába, szépségeibe. A néphagyományok megszerettetése, ápolása, megőrzése céljából a gyerekek szervezett népi gyermekjátékok és néptánclépések tanulásán vettek részt, megismerkedhettek a citera hangszerrel és a helyi népdalok dallamával, ritmusával. Részt vettek a Felszálott a páva rendezvényen, mely keretén belül gyerekeink betekintést nyerhettek a népi gyermekjátékok előadásmódjába. Az elmúlt tanévben a helyi önkormányzat által pozitívan elbírált pályázat révén a gyergyószentmiklósi Lurkó-park és a marosvásárhelyi Állatkert és Vidámpark meglátogatása gazdagította a programot. A 2012-2013-as tanévben is pályáztunk az Eszterlánc egyesülettel, amelyet újból sikeresen megnyertünk. Ezúttal a két napközis és az óvodai csoport mellett a két előkészí-

tő osztály is csatlakozott a programhoz. Célunk a karácsonyi ünnepkör keretén belül közelebb hozni a gyerekeket az idősebb, szépkorú emberekkel, megízlelni az ajándékkészítés szépségeit és az ajándékozás örömét. Ízelítőként december 6-án az óvodai csoport gyerekei meglátogatták a Szent Erzsébet öregotthon lakóit. Látogatások célja az volt, hogy megajándékozzák őket az általuk készített ajándékokkal és egy műsorral, amely során az idősek, örömüket kifejezve, együtt énekeltek a gyerekekkel. A december hónapot átfogva nagy munka és zsongás volt a Harangvirág napköziotthon épületében. A gyerekek örömmel készültek a Caritas családsegítő szolgálattal együttműködve megszervezett Idősek karácsonya című rendezvényre, amelyre december 18-án került

sor. A csoportok különböző kézzel készített ajándékokat hoztak az idősek számára, mézeskalács-figurákat díszitettek, és közösen csomagolták be az óvónő/tanító segítségével. Vidám hangulatban és örömmel zajlott a készülődés karácsonyi énekeket énekelve és egy-egy rövid műsorral készülve. Műsorunkat a kultúrotthonban mutattuk be, amelyen nagyon sok jelenlévőt köszönthettünk, természetesen nem csak időseket. Az ünnepség az ajándékozással zárult, minden gyerek a maga készített ajándékát átadta egy szépkorú néninek, bácsinak remélve hogy senki nem maradt üres kézzel. Ezúton szeretnénk megköszönni a gyergyóújfalvi önkormányzatnak a támogatást és a Caritas családsegítő szolgálatnak a lehetőséget, hogy együtt ünnepelhettünk és örömet szerezhettünk egymásnak.

15

ÉP TESTBEN...


Hargita megyei sportgála 2012 Molnár János

2012. december 22-én a csíkszeredai Hargita Vendégváróban rendezték meg a hagyományos Hargita megyei sportgálát. A Hargita Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság és a Hargita Megyei Tanács közös rendezvényén díjazták az év legeredményesebb sportolóit, sportcsapatait, edzőit és veterán sportolóit. Serlegek, emlékplakettek, díszoklevelek sokasága talált gazdára a sportgálán, amelyek igazolják, hogy a sport szempontjából a 2012es év nagyon sikeres és eredményes volt. A hargita megyei sportolók több mint 150 helyezést értek el. A Hargita Megyei Tanács 17 ezer lejjel támogatta az idei sportgálát.

A már hagyományosnak számító év végi kiértékelőn két első helyet osztottak ki. A díjat megosztva kapta Tófalvi Éva sílövő és a kerékpározó Novák Károly Eduárd. Az ifjúsági lányoknál az év versenyzője a gyergyószentmiklósi SÁRA TIMEA után a múlt idényben a harmadik helyen a tekerőpataki FERENCZ KATALIN sílövő, a gyergyószentmiklósi ISK versenyzője végzett. A versenyzőt Gyulai Béla készítette fel, akit a Közösségért Alapítvány és a Mol Románia a 2011-es évben első alkalommal eredményes munkájáért Mentor Díjjal tűntette ki. Különdíjban részesült Molnár János veterán atléta, a ProTekerőpatak Egyesület versenyzője. Gratulálunk nekik és további sikeres versenyzést kívánunk!

A méhnyakrák a méh alsó, elkeskenyedő részén, a méhnyakon, hosszú évek alatt lassan, lényegében panasz- és tünetmentesen kifejlődő rosszindulatú daganatos betegség, amelyet humán papillomavírus (HPV) fertőzés okoz. A vírus emberről emberre alapvetően nemi úton terjed. Ebből következik, hogy az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%–a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. A panaszok és – a beteg által is észlelhető tünetek – már olyan előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor a teljes gyógyulást eredményező beavatkozásokra nincs lehetőség. Ebben az esetben -az orvosi kezelés ellenérea beteg életminőségének lényeges romlásához, élettartamának megrövidüléséhez vezet. A rendszeres szűrővizsgálatok azonban lehetővé teszik a korai -még rákmegelőzőállapotok felismerését és lényegében teljes gyógyítását. Emellett ma már hatékony vírusellenes védőoltások is rendelkezésre állnak. Miért ajánlott a rákszűrés elvégzése? Méhnyakrákszűrés alkalmával

16

már a korai stádiumú változások is észlelhetőek a méhnyakon. Ezek az elváltozások később akár rákos sejtekké is alakulhatnak, de ha korán felismerik őket; kezelhetőek. Mint ahogy sok egyéb szűrővizsgálat, a citológiai mintavétel sem 100 százalékos pontosságú. Előfordulhat, hogy a levett minta nem tartalmazza az abnormális sejtet, vagy nehezen vizsgálható, mert vért vagy nyákot tartalmaz. Mindezen korlátok ellenére nemzetközileg elfogadott tény, hogy a kétévenként elvégzett méhnyakrákszűréssel 90 százalékban megelőzhető a leggyakoribb méhnyakráktípus. Hogyan folyik a méhnyakrákszűrés? A méhnyakrákszűrés alkalmával citológiai, azaz sejtmintát vesznek. A minta kenet formájában eljut egy citológiai laboratóriumba, ahol azt mikroszkóp alatt megvizsgálják, és olyan sejteket keresnek, amelyek a rákot megelőző vagy rákos elváltozásra utalhatnak. A leleten a Papanicolaou-skála (P1-2 normál, P3 bizonytalan, P4-P5 rákmegelőző, rákos állapot), vagy a Bethesdaklasszifikáció (ASCUS bizonytalan, LSIL alacsony fokú és HSIL magas

MEZŐGAZDASÁG

Mi is a TBC-oltás a marháknál?… Dr. Horváth Nina állatorvos

A méhnyakrákszűrés

Dr. Madarász Enikő családorvos


fokú hámeltérés) jelölései találhatóak. (Szövettani diagnózis esetén a rákmegelőző állapotot CIN1-CIN3 megjelöléssel osztályozzák.) Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a rákos betegség kialakulása már elkezdődött, azonban a kenetben mégsem látják az elváltozásokat. Ezeket álnegatív eredményeknek nevezzük. Ennek ellenkezője is előfordulhat, hogy a kenet alapján tévesen merül fel a rákmegelőző állapot gyanúja, holott valójában a betegség nincs jelen, ez utóbbiakat álpozitív eseteknek nevezzük. A HPVfertőzés kimutatása a méhnyakrák szűrés mellett segít elkerülni a fenti téves diagnózisokat. HPV nélkül gyakorlatilag nincs daganat, tehát ha a bizonytalan leletek (pl. ASCUS, P3), LSIL illetve HPV-gyanú esetében HPVvizsgálatot is végeznek, melynek eredménye negatív, akkor ki lehet jelenteni, hogy nagy valószínűséggel kizárható a rákmegelőző elváltozás jelenléte, műtéti beavatkozásra nincs feltétlenül szükség. A citológiai szűrés és a HPV-kimutatás együttes alkalmazásával szinte teljes biztonsággal kimondható a diagnózis és elkezdhető a megfelelő kezelés!

A TBC (gümőkór, tuberculosis) fertőző betegség, melyet a mycobacterium fajták okoznak, idülten lezajló, jellegzetes gyulladásos folyamatokkal, a megtámadt szövetek elhalásával és előfordul emberben, házi és vadon élő emlősökben, valamint madarakban. Időnként van, hogy halljuk „beoltották a marhákat TBC ellen”, pedig lényegében nem TBC ellen oltják, hanem a TBC intradermális tuberkulin próbájáról van szó. Ezt a próbát úgy végzik, hogy a nyak oldalának közepe táján kb. 5 cm átmérőjű területen ollóval lenyírják a szőrt. A bőrfelületet tilos fertőtlenítőszerrel kezelni, mivel ennek használata zavarhatja a próba elbírálását, mert bőrgyulladást okozhat. A nyírás után tolómércével meg kell mérni a bőrredő vastagságát, majd a bőr irharétegébe tuberkulin fecskendővel befecskendezik a tuberkulint. A próbát 72 órán belül kell elbírálni. A befecskendezés helyén a bőrredő vastagságát újra mérik és összehasonlítják a befecskendezés előtt mért vastagsággal, majd szigorú szabályok alapján értékelik a méréseket. Az előírások szabályozzák hogy a gazdaságokban a tuberkulinpróbát évente kétszer a II. és IV. negyedévben kell elvégezze a körzeti állatorvos minden 6 hetet betöltött szarvasmarhán. A tuberkulinpróba előtt három héttel féregteleníteni kell az állatokat. A tuberkulinpróbát bármilyen más típusú védőoltások előtt két héttel kell elvégezni. Nem végezhető el a tuberkulinpróba azokon az állatokon melyek: - 14-21 nappal azelőtt kaptak gyulladáscsökkentő injekciókat, - a vemhesség utolsó hónapjában vannak, - az ellés utáni első hónapban vannak - beteg állatok. Az előbb felsorolt esetekben akkor végezhető el a tuberku-

linpróba, ha már lejártak a tiltási időszakok. Amennyiben a tuberkulinpróbával az eredmény pozitív, vérvizsgálatot is kell végezni, és amen�nyiben az is pozitív eredményt mutat, az állatot le kell vágatni engedélyezett vágóhídon – szigorú előírások betartásával. Azokban a gazdaságokban, ahol volt betegnek nyilvánított állat, negyedévente kell megismételni a tuberkulinpróbát. Tudni kell, hogy a tuberkulinpróbával fertőzöttnek felismert állatok bármikor üríthetik a kórokozót (hörgőváladékban, tejben, hüvelyváladékban, bélsárban és vizeletben). Az emberre a gümőkóros tehenek nyers teje jelenti a fő fertőzési forrást. Mivel nagyon hosszú lefolyású betegség és a tünetek nem mindig jellemzőek, ezért fontos, hogy egészséges állatok tejét fogyasszák. Ugyanis embernél a tünetek sokoldalúak lehetnek: - Köhögés - a legalapvetőbb jel. Minthogy a betegség lassan alakul ki, a fertőzött egyén először a dohányzásra, megfázásra vagy asztmára gyanakodhat. A köhögéssel reggelenként kevés zöld vagy sárga köpet ürülhet. A köpetben végül vércsík jelenhet meg, de az igazán nagy vérzések ritkák.

- A beteg éjjel arra ébred, hogy hideg verítékben úszik. Sokszor az izzadás annyira erős lehet, hogy ruhát, vagy akár ágyneműt kell cserélni. Az éjszakai izzadás ugyanakkor nem egyedül a gümőkórra jellemző. A köhögés és az éjjeli izzadás miatt a beteg általában rosszul érzi magát, étvágya és erőnléte fogy. Bizonyos idő után a betegség gyakran jár súlyveszteséggel. - Hirtelen mellkasi fájdalom lép fel, és a beteg nem kap levegőt. - A tüdőn kívül fejlődő gümőkór leginkább a veséket és a nyirokcsomókat érinti, de megtámadhatja a csontokat, az agyat, a hasüreget, a szívburkot, az ízületeket (elsősorban a teherviselő, így a csípő- és a térdízületeket), és a szaporodási szerveket. E helyeken nehéz a gümőkór felismerése. A tüdőn kívüli gümőkór tünetei nem kifejezettek, a beteg általában fáradtságot, étvágytalanságot, ingadozó lázat, izzadást, olykor súlycsökkenést panaszol. A kórképet néha fájdalom ill. kellemetlen érzés egészíti ki, az érintett területtől függően. Vigyázzanak saját és szeretteik egészségére azáltal, hogy saját szarvasmarha-állományuk egészségét ellenőriztetik!

17

GYERMEKSAROK


A KIS PÁSZTOR ÉS A KESELYŰ BÍRÓ LÁSZLÓ

Élt egyszer az Óperencián túl, magas hegyek között, egy kicsi faluban egy szegény család. Jose, az édesapa, két sovány öszvérével árut szállított szűk hegyi ösvényeken a közeli városka mozgalmas piacára. A kis Mateo a család igazi vagyonát, az öt lámát legeltette naphosszat. Az édesanya, Donana pedig a rozzant, nádfedeles házikó előtt üldögélt reggeltől estig, lámagyapjú fonalat font, s abból szőtte a szép, tarka, chilei mintás poncsót férje és fiacskája számára, néha színes, meleg kendőt és takarókat is a családnak. Csendeskén éltek, de elégedetten. Jose mindig hozott haza egypár rézpénzt, kis harapnivalót. Mateo este nádsípját fújva lépkedett haza egyes sorban egymáshoz kötött lámái élén, Donana meg igaz mosol�lyal várta őket, hogy együtt költsék el az egyszerű vacsorát. Egy délután Mateo hanyatt feküdt a ritka hegyi fűben, hosszú fűszálat rágcsált, és addig nézegette az égen lassan tovagomolygó fehér felhőalakzatokat, míg elszundított. Hűvös árnyék térítette magához, de

Laczkó Adorján

18

azonnal ugrott is talpra, mert egy hatalmas kondorkeselyű vitorlázott körbe-körbe a feje fölött a magasban. Kissé távolabb még egy kondort látott, amely errefelé evezett a kemény hegyi levegőben, és a kisfiú nagyon megijedt, mert tudta, hogy a lég urai csak akkor gyülekeznek, ha dög van a közelben. Fölkapta kis motyóját és szépen faragott, sima botját, s már rohant is a lámáihoz. Négyen egymás mellett szorongtak, az ötödik a földön feküdt. Mateo gyorsan letérdelt melléje, és megpróbálta kitalálni, mi történhetett. Sebet nem talált rajta, így arra gondolt, valószínűleg egy kígyó marta meg. Már nem volt mit tennie, otthagyta a halott lámát a kondorok prédájául, és bár még messze volt az este, hajtani kezdte hazafelé a megmaradt négyet. De a nádsíp most hallgatott. - Hol az ötödik láma? – lepődött meg Donana. - Azt hiszem, kígyó … Most a kondorok lakmároznak belőle – szepegte Mateo. - És a botod? Az mire való? – nézett rá szigorúan az anya. - Elszunyókáltam – vallotta be a kis pásztor. - Akkor ma nincs vacsora! – for-

dult be a kunyhóba Donana, és becsapta maga után az ajtót. Mateo szomorúan terelte be a négy állatot a szellős kis karámba, és maga is melléjük heveredett le. Éjszaka arra ébredt, hogy az egyik láma fúj és nyögdécsel. A hold fényénél meglátta mindjárt, hogy lámacsikó született. De az anyja nem kelt föl az ellés után, amint szokott, s a nyögések erősebbekké váltak. Mateo félt most Josetól, de mégis befutott a kunyhóba. - Apa, anya, baj van! A szülők ugrottak, de mire kiértek a karámba, a fiatal nőstény már nem élt. - Te fogod fölnevelni a kicsit! - nézett keményen a fiára Jose. Adós vagy egy lámával. Reggel Mateo lehajtott fejjel kullogott ki az udvarról, de mikor egyszer hátrapillantott, hogy lássa, a nyáj legfiatalabb tagja maradozik-e le, örömmel észlelte, hogy az egyik idős nőstény mellett lépked, s az nem taszítja el magától. - Így legalább nem kell majd hetekig kínlódnom a szoptatással – gondolta a kisfiú. A legelőn eloldozta az állatokat, maga meg leült, hogy éles zsebkésével még néhány szép mintát faragjon hosszú pásztorbotjára.

Barbu-Bálint Vivienne


Egyszerre szárnysuhogást hall a háta mögül. Talpra ugrik egyből, s egy akkora kondort lát közeledni, amilyent még soha addig. Tudta, hogy semmi esélye megvédeni a lámákat ekkora szörnnyel szemben, hát gyorsan letámasztotta a bot vastagabbik végét a földre, s leguggolt, amennyire csak tudott, a tövéhez. De a kondor elzúgott fölötte, kiterjesztett, óriási, mozdulatlan szárnyakkal, aztán meghallotta Mateo, hogy a hatalmas madár fölfelé száll. Utána lesett, és megdöbbent. A távolodó kondor karmai között élettelenül ingott a lámacsikó. Mi tagadás, a kis Mateo arcán könnyek pörögtek lefelé. Sajnálta az újszülöttet, de most már az apjától is igazán félni kezdett. Biztos nem bocsát meg ennyi hibát, hisz a kondor csak ritkán rabol. De hát mit tehetett volna? A legeléshez szétoldott állatokat újra egymáshoz kötözte, gondolva, hogy így nagyobb biztonságban lesznek. Ez fölösleges volt, mert a felnőtt lámákhoz a kondor nem nyúl. De Mateo félt. Már erősen közel volt a nap a látóhatár vonalához, amikor az óriási madár újra megjelent. - Több lámát nem kapsz tőlem! – csikorgatta a fogát a kisfiú, és két apró kezével keményen megmarkolta botját. Azt sem bánta most, ha őt emeli föl a kondor, de legalább harcol.

Az óriási madár azonban nem csapott le sem Mateora, sem az ijedező lámákra. Néhány méterrel arrébb huppant a földre, hosszú szárnytollait rendezgetve, suta, ugrándozó mozdulatokkal közeledett, s megállt a kis pásztor előtt. - Csak engedd le nyugodtan azt a botot, Mateo – szólalt meg, s a kisfiú egy hangot sem bírt kinyögni az ámulattól. – Csodálkozol, mi? Hát ide hallgass! Én a kondorok királya vagyok. A fészkem ott van azon a távoli, magas sziklán. Egyetlen fiam napok óta beteg, és bármit hordtam neki, nem használt. A tegnap azt mondta az öreg indián varázsló a hegy túlsó oldaláról, hogy egynapos lámacsikót kell etetnem vele, ha azt akarom, hogy életben maradjon. Ne haragudj, nem volt mit tennem, roppant magasságból néztem szét, de csak nálad találtam meg, amit kerestem. A fiam meggyógyult. És mivel a tegnap elpusztult lámádat is az én katonáim szaggatták szét, meg szeretném hálálni neked. Oda nézz! Mateo a mutatott irányban egy csapat kondort látott feléje repülni, egész alacsonyan. Ez szokatlan volt, mert a kondor csak táplálék után ereszkedik földközelbe. Aztán rájött, hogy a madarak egy kisebb lámanyájat hajtanak feléje. De messziről jöhettek, mert az állatok tágra nyitott szájjal kapkodták a levegőt, és már alig álltak a lábukon.

GYERMEKSAROK

- Ne engedd őket inni holnap reggelig. Ezek vad hegyi lámák – mondta a kondorkirály. – Kötözd őket egyes sorba úgy, hogy a te három szelíd lámád elöl, középen és a végén álljon. Vagy két napig ne engedd őket szabadon, bánj velük szelíden, és lásd el őket bőven élelemmel, akkor hozzád szoknak. Élj boldogul! És még egyszer, köszönöm! – szólt a kondor, aztán meglendítette hosszú szárnyait, és elszállt. Mateo sokáig nézett utána. S mivel a nap éppen a hegy mögé bukott, összekötözte az állatait, és a vezérláma kötelét karjára öltve, nádsípját fújva, vidáman indult hazafelé. Szülei aggódni kezdtek, hogy hol marad olyan sokáig, és azt sem tudták, hova legyenek örömükben, mikor meglátták Mateót, hogy legalább tizenöt lámát rekeszt be a karámba. Aznap későn feküdtek le, mert Mateo aprólékosan el kellett, hogy mesélje Josenak és Donanának a történeteket. - Most már eladásra is jut a gyapjúból – örvendezett Donana. - Én meg kevesebbet kell majd kínozzam az öszvéreimet – mosolygott Jose. - És én, ha ti is beleegyeztek, jövőre veszek magamnak egy jó kis hátaslovat – lelkendezett Mateo. Azon az éjszakán nyugodt álmuk volt mindhármuknak.

Sólyom Imre

19

TARKABARKA – MAGAZIN


Asszonybolondító Gál Katalin

Közismert mondás, hogy a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. De vajon a hölgyeket is meg lehet hódítani egyegy eltalált ízzel? Szerintem igen, és csak azért nem született szólásmondás rá, mert vidékünkön még mindig fehér hollónak számít az a férfi, aki otthon is fakanalat ragad, és kötényt köt (nem hivatásából kifolyólag), hogy finom ennivalót varázsoljon az asztalra. E felvezetőből már kitalálhatták, hogy egy férfi által elkészített étek receptjét osztom meg Önökkel, arra bátorítva minden vállalkozó szellemű családfőt, és nemcsak, hogy bátran próbálja ki. A siker garantált, hiszen a férjem jól bevált módszeréről van szó, amellyel „megfőz engem”, több éve már, ugyanis szilveszterkor hagyományosan a most ismertetett gulyásverziót is tálaljuk az ünnepi asztalon. Megjegyzem, hogy akár fazékban, akár bográcsban főzhető, mindkét változatban igen finom.

20

Hozzávalók: 3 nagy fej hagyma, 3 szál sárgarépa, 1 szál petrezselyemgyökér, 2-3 kaliforniai paprika, 1 kg disznóhús (lehetőleg comb), 1,5 kg krumpli, 2 marék tarhonya, 2-3 gerezd fokhagyma, fűszerpaprika, só, bors, olaj, gulyáskrém, kevés őrölt kömény.

Az apróra vágott hagymát olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a szintén apróra vágott paprikát, sárgarépát és petrezselyemgyökeret. A zöldségeket kevés ideig pirítjuk, majd beletesszük a felkockázott húst. Kevés forró vízzel pótoljuk időnként, hogy a hús lehetőleg a saját levében készüljön. Amikor majdnem megfőtt, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a kockára vágott krumplit, a zúzott fokhagymát, és vizet adunk hozzá. Majdnem készre főzzük. Ekkor beleszórjuk a tarhonyát. Vigyázzunk, hogy ne égjen le, különösen akkor, ha bográcsban készítjük. A tarhonyát külön is megfőzhetjük, egy húsleveskockával ízesített vízben, ez esetben akkor keverjük a levesünkhöz, ha már a krumpli teljesen megfőtt. A végén fűszerpaprikával, gulyáskrémmel, őrölt kömén�nyel ízesítjük, tejföllel tálaljuk ezt a tartalmas egytálételt. Friss vagy savanyított csípős paprikát kínálunk hozzá. Aki szereti, a disznóhús helyett bárányhússal is készítheti. Úgy is nagyon finom.

Hitélet 6-7. Ép testben Tarkabarka-Magazin 20

Recommend Documents