GYOMORGYŰRŰ és FOGYÓKÚRA
„2006-ra a Földön az elhízott emberek száma meghaladta az éhezőkét” – állítja a kimutatás. A megdöbbentő statisztika azonban aligha érdekli a túlsúlyával – és annak minden következményével – évek óta küzdő embert. Őt az érdekli, hogyan kaphatja vissza régi énjét, egykori formáját, korábbi álmait, amelyek a túlsúly terhe alatt rendre szétfoszlottak. Ehhez azonban tenni, fogyni kell. De hogyan? Az elhatározást követő cselekvés nélkül aligha sikerül célt érni. Noha a számos rendelkezésre álló – jó, kevésbé jó vagy kifejezetten helytelen – módszer között nem könnyű az eligazodás, az egészségesebb életmód irányába feltétlen érdemes elindulni, amelyre több lehetőség is kínálkozik. A helyes döntés előtt azonban ismerni kell a buktatókat is.
Hitek és tévhitek a mûtôlámpa fényében A gyűrűbeültetések és tanácsadások során számos olyan tévhittel találkoztam, amelyek tisztázása alapvetően fontos, még mielőtt bárki a műtét mellett döntene. A gyűrűbeültetéssel járó életmódváltás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha ez nem valósul meg, a műtét felesleges kockázatvállalássá válhat, nem beszélve annak költségvonzatáról. A gyűrű behelyezése mindössze egy óra, de a gyűrűvel éveken át együtt kell élni. A legfontosabb tanulság, amit a gyűrűvel kapcsolatban az évek során megtanultam, az az, hogy a gyűrűt nem elég „csak” behelyezni. A gyűrűs életmód alapelvei mellett nem mindegy, hogy a megváltozott életvitel során milyen mértékben ügyel a páciens a gyűrűs „játékszabályok” betartására. Ezért álljon itt néhány fontos és gyakran tapasztalt tévhit, amelyek a műtétre készülő, vagy az azon átesett pácienseinkkel történt beszélgetések során többször is felszínre kerültek. E kérdésekkel még jóval a döntéshozatal előtt érdemes tisztában lenni, hogy ne utólag érje meglepetés a műtétre vállalkozót. „A gyûrû hozza létre a fogyást”
Sokan gondolják azt, hogy a gyűrűé az érdem a fogyásért. A fogyást azonban nem a beültetett szilikongyűrű hozza létre. A gyűrű csak kényszerít. Mégpedig arra, amit gyűrű nélkül is meg kellene tenni. A gyűrű csak eszköz ahhoz az életmódváltáshoz, amelynek egyébként is meg kellene valósulnia, hogy e mankó nélkül is képessé válhasson bárki a testsúlya kontrollálására. Sok ember 14
Műtét előtt…
azonban úgy érzi, hogy éppen ez a kényszer az, amely szükséges számára ahhoz, hogy súlyát végre csökkenteni tudja. Elszomorító azonban, hogy mennyien alábecsülik önmagukat. Ennek oka részben a hamis önértékelés. Az ember hajlamos arra, hogy ha valami előzőleg nem sikerült, akkor elkönyvelje magában, hogy „ez neki nem megy”. Ha többször is kudarcot vallott (ha létezik egyáltalán „kudarc” – én inkább „tanulságnak” nevezném), akkor ez a hamis önértékelés még erőteljesebbé válik, amelyből talán már csak szakember tudná kimozdítani az illetőt. Ha a „kudarcot” sikerülne a személyes fejlődés szolgálatába állítani, a helyes irány hamarabb lenne kialakítható. A csökkent önbizalom és akaraterő másik lehetséges oka nem is magában a fogyókúrázó személyben, hanem a hibás, vagy csak rövidtávú (ál)eredményt felmutatni képes, sokszor drasztikus fogyókúra módszerekben keresendő. Ilyen sikertelenségek után a páciens általában önmagát hibáztatja, holott a szakmailag több sebből is vérző programot kellene, amelynek kudarca előre borítékolható. Nehéz persze eldönteni, hogy a program nem működik jól, vagy a páciens végzi azt helytelen módon. A fogyókúra sikere ugyanis mindig két félen múlik: a szakemberen, aki a programot irányítja, és a fogyni vágyón, aki a programot végzi. A legszebb az volna, ha valaki nem egy „programot hajtana végre”, hanem egész egyszerűen úgy élne, hogy az nem betartandó elvek halmaza, hanem megvalósítható életmódváltás lenne. A gyûrû jelenléte „garancia” a fogyásra
A gyűrű behelyezése önmagában még nem jelent sikert és eredményt. A gyűrűben rejlő potenciális lehetőségeket mindazonáltal jól ki lehet használni a fogyás érdekében, ha ehhez megvan a kellő önfegyelem és – a megfelelő ismeretek birtokában – a kellő tudás is. A gyűrű „kijátszása” a gyűrű mellett is súlygyarapodást fog okozni. Az akaraterő és az önfegyelem tehát itt éppen olyan fontos – ha 15
GYOMORGYŰRŰ és FOGYÓKÚRA
nem fontosabb –, mint bármely más fogyókúra során, noha a gyengébbnek vélt akaraterőt a gyűrű némileg pótolhatja. Olyan hozzáállással is találkoztam, hogy ha valaki „fizet” a gyűrűért, akkor már semmit nem kell tennie a fogyás érdekében, sőt, bármit ehet és tehet, mindenképpen fogyni fog. A fogyást azonban nem lehet megvásárolni, ahogy a „garancia” fogalma sem létezik a gyűrűvel kapcsolatban. „A gyûrû olyan, mintha ott sem lenne”
A gyűrű hatékony eszközzé válhat a fogyásban, de mint mindennek, ennek is ára van. A gyomorgyűrű beültetése műtétet – pontosabban egy idegentest beültetését jelenti a hasüregbe, amely számos következménnyel járhat. Itt nem elsősorban a műtét alatti szövődményekre kell gondolni (noha a túlsúly eleve magában hordozza a nagyobb műtéti kockázatot), hanem a műtét után esetlegesen kialakuló, a gyomorgyűrű beültetésével összefüggő következményekre. A szervezet „idegenként” azonosítva a gyűrűt, igyekszik elhatárolódni tőle. Ennek következménye a gyűrű körül idővel kialakuló kötőszövetes hártya (kapszula) is, ahogyan az az emlő- vagy bármely más protézis beültetésekor megfigyelhető. Az eszköz beültetése tehát a szervezet számára nem közömbös, és a szövődmények lehetősége sem zárható ki. „Mielôbbi gyors fogyást akarok”
A gyors fogyással járó hirtelen változás a különböző szervek számára előnytelen és káros. A fogyás drasztikus ütemét a bőr és a lélek sem tudja követni. A külalak sokszor csak plasztikai beavatkozással (a feleslegessé vált bőrterületek eltávolításával) hozható helyre, a testséma gyors változása pedig számos lelki problémát okozhat. A legnagyobb károkat azonban a szervezet szenvedi el.
16
Műtét előtt…
„A gyûrû mellett elkerülhetô a jo-jo effektus”
A gyűrű lehetőséget teremt a megfontolt és tartós fogyásra, de csak és kizárólag akkor, ha a fogyás normál ütemben zajlik, és a gyűrűs életmód mellett szükséges tanácsok maradéktalanul betartásra kerülnek. Ezek nélkül a jo-jo effektus éppen úgy kialakulhat, csak a gyűrű szorítása nem engedi teljes mértékben megnyilvánulni. A gyűrű felengedésekor vagy eltávolításakor azonban érvényre jut a jo-jo effektus hatása, amely nem más, mint a szervezet kényszerű, egyben intelligens és kétségbeesett tiltakozása a gyors és drasztikus fogyás, a szervezet „megerőszakolása” ellen. „Ráérek a mûtét után odafigyelni”
Bár a műtéten átesők számára a legfontosabb időszak a beavatkozást követően kezdődik – hiszen ekkor kell a megváltozott életmódnak megfelelő új szokásokat kialakítani –, ez csak akkor lesz eredményes, ha a műtétre vállalkozó már előre tudja, hogy mit, mikor és miért kell tennie. Ebben a műtét előtt időben kezdett felkészülésnek, a helyes szemléletmód kialakításának, és a valós cselekvésnek egyaránt fontos szerepe van. A hatékonyabb életvitelre és a helyes táplálkozásra történő átállást nem elég a műtét után kezdeni. Mindezt előre kell megtervezni és ésszerűen kialakítani. „Doktor úr, úgy szûkítse be a gyûrût, hogy ne menjen le semmi” – a túl szûk gyûrû esete
Sokan – túl sokan – kérik ezt a gyűrűállítás során. Még ha félig cinkosan mosolyogva is szegezik nekünk ezt a kérést, világosan érzékelhető, hogy a műtétre jelentkezők egy része nincs tisztában a módszer, illetve a fogyás lényegével. A gyűrű szerepe nem a bevitt kalóriák mindenáron való csökkentése, hiszen az egy rövidtávú fogyást követően a fogyás megállását eredményezné. A gyűrű csupán gátat szab a felesleges energiabevitelnek, de nem szabad hogy gátat szabjon a szükséges energiabevitelnek. Ez a különbség olyannyira fontos, hogy akár a sikert vagy a kudarcot is jelentheti.
17
GYOMORGYŰRŰ és FOGYÓKÚRA
Miért „veszélyes üzem” az elhízás?
Az évek során kilókká duzzadó – de csak grammonként gyarapodó – zsírtömeg valódi terhét nem „érezzük”, csak akkor, ha magunkra veszünk egy hátizsákot, amelybe kavicsonként kerülnek be a kövek. Ezt a plusz terhet cipeli nap mint nap magával a szervezet. Csupán alvás közben feledkezhet meg erről, akkor is inkább csak a tudat, mert a szervezet ekkor is teher alatt „pihen”. A szervezetre nehezedő teher A túlsúly grammonként és évek alatt rakódik a szervezetre
Az elhízás kockázatát növeli az a tény is, hogy az emberek többsége a túlsúlyt nem tekinti komoly, cselekvést vagy beavatkozást igénylő állapotnak. Amíg nincsen drámai tünet vagy baljós jel, alig történik valami az egészség érdekében, amellyel értékes évek vesznek kárba. A baj azonban nem akkor kezdődik, amikor a dráma bekövetkezik, hanem jóval korábban. Most, ebben a percben is rakódhat le zsír a bőralatti szövetekben, a has, a fenék, a comb, a belső szervek területén, ha előzőleg túlzott mennyiségű kalóriát vittünk be, ha túl sok finomított szénhidrátot vagy zsírdúsabb állati terméket fogyasztottunk, vagy ha éppen cukros teánkat vagy kávénkat kavargatjuk. Ha nap, mint nap a cukor, a fehérliszt, a hántolt rizs, és az abból készült „üres” energiát tartalmazó áruk teszik ki ételeink zömét, nem remélhetjük, hogy abból egészséges anyagot épít fel a szervezet. Ráadásul, hogy pontosan mi történik, hány és hány ezer kémiai folyamat siklik félre ilyen táplálkozás mellett, pontosan senki nem tudja. Egy biztos: a testtömeg növekedésével párhuzamosan az életesélyek lassan, de biztosan csökkennek. Az életesélyek csökkenése a testtömeg növekedésének függvényében Testtömeg többlet (kg) 5 10 15 20 25 30 35 45
Halálozási arány növekedése (%) 8 18 28 45 56 67 81 116
Forrás: Kórélettan (Szollár Lajos, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005)
26
Műtét előtt…
Álljanak itt egy mára gyógyult és lefogyott páciensünk szavai: „Arra a tényre, hogy ezt a fajta életmódot már semmi szín alatt nem folytathatom tovább, egy alattomos, kegyetlen, agresszív betegség döbbentett rá. Huszonkilenc évesen rákos lettem. Nagyon veszélyes, fájdalmas műtét várt rám. Azzal takaróztam, hogy elég nekem a betegségemmel küszködnöm. Az evési rendellenességem helyrehozatalához már nincs energiám. Majd, ha meggyógyulok. Majd… Arról nem is álmodtam volna, hogy a kettő összefüggésben lehet egymással. Előtérbe kerültek a nem megfelelő táplálkozási szokások, a rengeteg kezelt, vegyszerezett, színezett, állag-javított élelmiszer, amit nap nap után megettem. Sajnos, mint az elhízott emberek többsége, én sem az egészséges ételekből ettem sokat, hanem a finomított ételekből, a chipsekből, a csokoládékból – a cukor szinte állandóan a kezem ügyében volt, és nálam sem a zöldségfélék voltak a topon. Ez igenis nagyban közrejátszott abban, hogy megtámadta a szervezetemet ez a kór. Ekkor már súroltam a 120 kilós lélektani határt…” Ha el akarjuk kerülni a saját drámánkat, nem érdemes halogatni a változtatást. Ha a ház, a bútor vagy a függöny színének megtervezésére hosszú napokat szánunk, akkor az ennél nagyságrendekkel fontosabb életvitelre még többet kell. Első az egészség, és csak utána következhet minden más. A helytelen sorrend bárki számára, bármikor megfordítható. Az életmódra történő odafigyelés elkerülhetetlen, és aki ezt nem veszi komolyan, súlyos esemény figyelmezteti majd erre. Az elhízás elsősorban azért sorolandó a „veszélyes üzem” kategóriába, mert már önmagában is terhet jelent a szervezet számára. „Időzített bombának” pedig azért lehet tekinteni, mert a fennálló terheken túl további betegségek kockázatát rejti magában, amelyek – az idő függvényében – bármikor felszínre törhetnek. Ezeket (az elhízáshoz szinte minden esetben társuló) betegségeket nevezzük társbetegségeknek.
27
